Már beindult a Zuschlag-ügy, amikor a Fidesz elnöke, Orbán Viktor a parlamentben azzal vádolta a kormányt, hogy az európai uniós pályázatokon elnyert pénzek elosztása körül nincs minden rendben, a pénzek nagy részét... ellopják. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök élesen reagált, hazugsággal vádolta az ellenzék vezetőjét, mondván, hogy az egész magyar társadalmat sérti meg, amikor az uniós pénzek állítólagos lenyúlásáról beszél, s ezzel megingathatja az állampolgárok hitét abban, hogy megfelelő helyre kerülnek az ország fejlődése szempontjából fontos pénzösszegek. Ekkor már bilincsben vezették el Zuschlag János volt MSZP-s képviselőt, azzal vádolják, hogy nem létező alapítványok részére igényelt támogatásokat, amelyeknek további sorsa ismeretlen. A volt képviselő vagyonát zárolták, s megkezdődött a nyomozás. Ekkor robbant a másik ügy: a Hír TV nyilvánosságra hozott egy régebbi videofelvételt, amely önmagában bizonyítja, hogy a közpénzek elosztása hogyan is történt. A kistérségi megbízott, akit azóta Bajnai Gordon menesztett, és feljelentést is tett ellene, a következőket mondja egy támogatást igénylő vállalkozónak: ,,Én azt mondom neked, hogy mondjuk megcélozzuk a maximálisat, azt általában el szoktam tudni intézni, azt a 24–25 millió forintot, abból mondjuk, tekintettel, hogy már segítesz is meg minden, egy húszas marad neked (…), abból az áfa nem tudom, hogy lesz, abból még lejön az áfa, tehát l6–17 milliód marad. (…) nekem szólt a minisztérium, hogy mikor viszem a pénzt. ” Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt szeptember 26-án titokban éjszaka kihallgatta a Bács-Kiskun megyei ügyészség. Megszólalt a tárca egykori helyettes politikai államtitkára, Ocsovai Tamás. Szerinte a minisztériumban a politikai államtitkár, Mesterházy Attila s az MSZP ifjúsági és sportmunkacsoportjának vezetői vettek részt, Újhelyi István, Arató Gergely, Zuschlag János... Kihangsúlyozta, hogy ő szóban vagy telefonon kapta az utasításokat tőlük. A hvg.hu megkérdezte Topolánszky Ákost is, a drogügyekért felelős helyettes államtitkárt, aki megerősítette kollégája kijelentéseit: ,,... Ocsovai nemcsak a miniszter utasításait hajtotta végre, de az MSZP ifjúsági tagozatának (Ocsovai által említett) vezetői is dirigáltak neki, hiszen megrendelőként jelentkeztek... ” A Szonda Ipsos legújabb felmérése szerint a Fideszre a szavazók 59 százaléka szavazna, a szocialistákra 30 százalék, a két kis párt, az MDF és az SZDSZ be sem kerülne a parlamentbe. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./

Üzeneteik megfogalmazására használták a felsőoktatási tanévnyitót a politikusok. Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter, aki 25 évvel ezelőtt Temesváron szerzett villamosmérnöki diplomát, a temesvári műszaki egyetem tanévnyitóján vett részt. A tárcavezető a mintegy háromszáz elsőéves egyetemistának elmondta, Romániában jelenleg annyira dinamikus a gazdaság fejlődése, hogy végre szakmailag is, anyagilag is megéri a szülőföldön maradni. A liberális párti Csibi Magor EP-képviselő jelölt (a BBTE volt szenátusi tagja) kijelentette: a BBTE szétválása nem lenne a legjobb megoldás a diákok érdekeinek szempontjából, mivel a minőségi oktatásra való összpontosítás sokkal fontosabb, mint a jelen vagy a múlt hibáinak kijavítására fordított erőfeszítések. /Pásztor Krisztina: Tanévnyitós „politikusdömping”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

Együttműködési szerződést írtak alá október 1-jén a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett idegenforgalmi tagozata, a székesfehérvári Kodolányi János Egyetem, valamint a kairói Sinai Turizmus- és Szállodavezetési Egyetem képviselői. A tanévnyitón a kihelyezett idegenforgalmi tagozat tíz éves jubileumát ünnepelték. Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnöke, egykori tanügyminiszter úttörőnek nevezte azt az 1997-es kezdeményezést, melynek révén létrejött Gyergyószentmiklóson a BBTE földrajz karának kihelyezett tagozata. Mint mondta, abban az időben csupán Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön és Besztercén gondolt arra a város vezetése, hogy az otthon maradó fiataloknak is biztosítsák a továbbtanulási lehetőséget. Azóta a BBTE-nek Erdély területén 18 kihelyezett tagozata működik, a gyergyószentmiklósi egyetem pedig több mint 1000 diáknak adott oklevelet. A 30 magyar és 15 román nyelven tanuló diákkal induló tagozatnak ma már több mint 300 hallgatója van, kétharmaduk magyar, egyharmaduk román nyelven tanul. /Jánossy Alíz: Jubileumi tanévnyitó Gyergyóban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./ 1997-ben nyitotta meg kapuit a Babes–Bolyai Tudományegyetem földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett, akkor főiskolai, ma egyetemi rangú részlege. Dr. Dombay István, a kihelyezett tagozat igazgatója Egyiptomból és Magyarországról érkezett kollegákat is köszönthetett dr. Nirvana Harpaz, a sínai Idegenforgalmi és Szállodaipari Főiskola dékánjának és dr. Szabó Péter, a székesfehérvári Kodolányi János Idegenforgalmi Főiskola dékánjának személyében. Dr. Andrei Marga, az egyetem akadémiai tanácsának elnöke szóba hozta az egyetem fejlesztésének terveit, illetve elképzeléseiket a multikultúra fogalmának általa értelmezett jelentéséről. Október 1-jén a Babes–Bolyai Egyetem csíkszeredai informatika kihelyezett tagozatán is elkezdődött a tanítás. Első éven 28, másodéven 11, harmadéven 15 hallgató kezdte meg, illetve folytatja tanulmányait. /Bajna György: Jubiláló felsőoktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./ Dr. Dombay István igazgató megköszönte az egyetemalapítás ötletét dr. Dézsi Zoltánnak, Pál Árpádnak, az akkori tanácsnak, a jelenlegi városvezetésnek, ugyanakkor minden volt és jelenlegi munkatársnak. A támogatóknak is köszönetet mondott. /Rancz Enikő: Megnyitották az új akadémiai évet. „Erdélyt tegyük igazi campusszá…” . = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 2. – 40. sz. /

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen is elkezdődött az új tanév. Dr. Béres András rektor köszöntötte Bartha Kálmánt, a BRD Maros megyei kirendeltségének képviselőjét – a bank, hagyományaihoz híven, ez évben is két kétezer lejes ösztöndíjat ad át az egyetem előző évi két, legjobb eredményt fölmutató hallgatójának. Nyolc éve rektor, mondta Béres András, folyamatosan fejlődő, gazdagodó intézményt eredményezett a nyolc év menedzsmentje. A kilencvenes évek legelején az egyetemre hét diák felvételizett és összesen 26 tanult, addig most Délkelet-Európa legkisebb egyetemén 120 új hallgató kezdi az évet, mind egyetemi, mind mesterképzésen egyaránt – összegzett Béres András. /Nb. : Színházi tanoncok leendő padokban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

A háború borzalmai után az emberek újra felemelt fejjel járhatnak a világban – írta 1946-ban Fábry Zoltán, a „stószi remete” A vádlott megszólal című röpiratában. Olyan világban él, írta, ahol tilalmak és fenyegetések veszik körül, büntetések leselkednek rá. Miért? „Egyetlenegy tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. A faji kizárólagosság német barbarizmusának annyi millió ember életébe került letörése után egy újabb keletű faji kíméletlenség büntet sommásan, tehát igazságtalanul. Ez a sommázás ördögökké és angyalokká egyszerűsít nemzeteket. (...) A fasizmus bűnében leledző a magyar, és az antifasizmus erényeit reprezentáló például a szlovák. Kivételek nem tűretnek, nem számítanak. (...) Tanúk helyett vádlottak lettünk. Beszélők helyett félnémítottak: felületes egyszerűsítés és általánosítás áldozatai. A német fasizmus csehszlovákiai bűnhődésének – a német kitelepítésnek – mi vagyunk a ráadása. Potsdam ellenére. Jól jött apropó: egy csapásra két legyet agyonütni, és minden gátlástól, kötöttségtől mentesen új célt: nemzeti államot deklarálni. ” A háború folytatódott a politikában – más eszközökkel. Az egységesülő Európában a „nemzeti állam” fogalma végleg időszerűtlennek látszik. De vajon csakugyan az? /Horváth Andor: Fábry, 1946. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./; Emlékeztető: Fábry Zoltán A vádlott megszólal című, 1946-ban írt tiltakozása csak 1968-ban jelent meg nyomtatásban Pozsonyban, a Stószi délelőttök /Madách Kiadó/ című kötetében.

Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárságának főigazgatója szerint az ellenzék tisztában van azzal, hogy a nemzetpolitikai búsongás ma már nem hoz szavazatokat, mégis a határon túli magyarság megosztására törekszik, annak ellenére, hogy a Romániában és a Szlovákiában élő magyarságot már inkább saját gazdasági lehetőségei érdeklik. A 168 Óra hetilap kérdésére, érvényes-e még az etnobiznisz kifejezés, Törzsök Erika leszögezte, nem érvényes. Kijelentette: „Rájöttünk, hogy az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újraélesztését jelentette. A harmincas években azt gondolták, hogy vissza fog állni a régi „rend”, és csak átmenetileg kell Budapestről támogatni a szomszédos országokban kisebbségbe került magyarságot. ‘90 után változatlanul azt vélték, hogy Magyarországról kell finanszírozni a külhoni magyarság intézményeit. A szomszédos országokban élő magyarok is – bekerülvén az Európai Unióba – velünk azonos gazdasági és politikai keretek közé jutottak. Felismertük tehát, elsősorban a kisebbségi létből eredő hátrányokat kell tompítani a magyarországi támogatási forrásokkal. Új intézményrendszert hoztunk létre, amely EU-konform, és kialakítottuk a nemzetpolitika másik pillérét: a fejlesztéspolitikát. ”Az 1990–94 közötti időszakban „bizonyos klientúrákat támogattak, és exportálták a magyarországi pártpolitikai ellentéteket, a belpolitikai háborúskodást. Sokan most is ezen fáradoznak. ”Törzsök Erika szerint az ellenzék úgy gondolja, hogy a nemzetpolitika az ő felségterülete. – Nemrégiben Párkányban a kis-Máért résztvevői azt követelték, hogy a schengeni rendszer ne jelentsen majd új vasfüggönyt. Törzsök Erika úgy gondolja, „hogy olyanfajta politikai játszmákat folytatnak jelenleg Szlovákiában, amelyek nem tesznek jót az ott élő magyarságnak. ” És Erdélyben?„Az RMDSZ nem figyelt fel idejekorán arra, hogy az etnikai pártok jövője meglehetősen véges ebben a térségben, és talán célszerű volna regionális párttá átformálnia magát. Etnikai pártként sem az RMDSZ, sem az MKP – az én megítélésem szerint – nem sokáig lesz koalícióképes ezekben az országokban. ” Közeleg december 5-e, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás bukásának évfordulója. Számít-e arra, hogy a jelenlegi ellenzék – ahogy az elmúlt években is tette – országos „búsongási kampányt” hirdet? Szili Katalin, a parlament elnöke nemrégiben nemzetpolitikai törvényt szorgalmazott. Erről Törzsök Erika kifejtette: „Magyarországon egy kisebbségpolitikai, ha úgy tetszik, megújuló nemzetpolitikai koncepció végrehajtása folyik. Működését, intézményrendszerét egyeztetjük a szomszédos országok vezetőivel. Erről lehet nem tudomást venni, lehet múltba tekingető megoldásokhoz visszanyúlni, de azt gondolom, hogy túl sok értelme nincs. A napokban elkészült e tárgyú elemzés szerint a Máért újraélesztési szándéka sokkal inkább kommunikációs üzenet, mint tényleges szakpolitikai kezdeményezés. ”Az elemzés szerint a Máértet a paternalista gondolkodás jellemezte, túlbecsülte az anyaország problémamegoldó képességét és lehetőségeit. /Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2./

Énekkarok, népdalénekesek, gyerekkórus, kamaraegyüttes és citerazenekar fellépésével rendeztek zenei fesztivált Gyergyószentmiklóson, Domokos Pál Péter, Kodály Zoltán és Gyergyószentmiklós város hármas emlékünnepsége alkalmából. „Majdhogynem felmérhetetlen érték, amit Domokos Pál Péter és Kodály Zoltán tettek a népművészet fennmaradásáért” – méltatta évfordulós zenetudósok, népzenekutatók munkáinak örökségét megnyitó beszédében Kiss Portik Irén néprajzkutató. Pál Ibolya főszervező, a Domokos Pál Péter Dalkör női kórusának karvezetője köszöntötte a részt vevő kórusokat. A kórusok előadásait a Mezeiné Fazakas Magdolna népdaléneklése színesítette. A százéves város ünneplése alkalmából Bajna György újságíró Gyergyószentmiklóst mutatta be a vendégeknek. /Barabás Márti: Gyergyó: énekkarok főszerepben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./ A találkozón fellépett a Vaskertes Általános Iskola gyerekkórusa, a Domokos Pál Péter Női Kar, az Ipartestület Férfikara, a Szent Miklós Kamaraegyüttes Vegyes Kara, a gyergyószárhegyi Kájoni János Vegyes Kar, a nyárádszeredai Bocskai István Női Kórus, a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerásai, továbbá a vendégek, a siaófokiak. /Baricz-Tamás Imola: „Legyen a zene mindenkié”. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 2. – 40. sz. /

Kettős évforduló szolgáltatott alkalmat az ünneplésre Kolozsváron a Központi Egyetemi Könyvtárban: Kelemen Lajos történész, levéltáros születésének 130., illetve Bajor Andor író, költő, humorista születésének 80. évfordulója alkalmából az intézmény kettős kiállítást szervezett. Tamás Kinga könyvtáros elmondta: fontosnak tartják a kolozsvári kulturális élet és hagyományok kiemelkedő személyiségeinek bemutatását. Dr. Sipos Gábor történész, levéltáros elevenítette fel Kelemen Lajos (1877-1963) alakját, aki személyesen is kapcsolódik a könyvtárhoz, hiszen ott kezdte pályáját. Nemesi családok és fontos intézmények bízták Kelemen Lajosra levéltári anyagukat. Bár ő maga nem tanított egyetemen, felolvasó körökön tartott értekezései, séták alatti idegenvezetései felértek egy-egy egyetemi előadással, kétkötetes tanulmánygyűjteménye /Művészettörténeti tanulmányok/ pedig hatalmas könyvsiker volt, és ma is használatos szakirodalom. Bajor Andor (1927-1991) életművét Balázs Imre József irodalomtörténész méltatta, kiemelve: olyan korban élt, amikor nem volt könnyű humoristának, parodistának lenni. Egy humortalan rendszer humoristája lett. /S. B. Á. : Kettős kiállítással Kelemen Lajos és Bajor Andor emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./ Kelemen Lajos az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárosaként az eredetileg 40 ezer darabot számláló állományt milliós nagyságrendűre bővítette, így a levéltár Erdély múltjának igazi kincsestárává vált. /Szűknek bizonyult tárlók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./

Az Aradi Magyar Napok keretében Perecsényi Nagy Lászlóra (1768-1827) emlékezett a Kölcsey Egyesület és a Szabadság-szobor Egyesület. Borosjenőben megkoszorúzták a református templomban lévő Perecsényi-emléktáblát (szolgabíróként Borosjenőben szolgált, az Arad megyei Háromalmásról költözött oda), majd szeptember 30-án, vasárnap Aradon – Pávai Gyula tanár, a Kölcsey Egyesület elnöke és Király András parlamenti képviselő, a Szabadság-szobor Egyesület elnökének nyitó szavai után –megtartották a Perecsényi emlékülést. A Perecsényi-évforduló (180 esztendő telt el halála óta) alkalmat szolgáltatott arra, hogy az emlékülésen a magyar felvilágosodás és reformkor néhány kiemelkedő képviselőjének (Baróti Szabó Dávid, Verseghy Ferenc, Szacsvay Imre) munkásságával is megismertessék a hallgatóságot. Előadást tartott dr. Hubert Ildikó (Budapest, ELTE), dr. Egyed Emese (Kolozsvár, Babes–Bolyai), dr. Fleisz János (Nagyvárad, Sapientia) és Pávai Gyula. Perecsényi elkezdte a helynevek gyűjtését, Szabó T. Attila az első helynévkutatónak nevezte, foglalkozott nyelvújítással (neki köszönhető a körlevél, elnapolás, érdemjel, okmány, küldöttség, szórend, viszály, estély stb. szavunk!), és elsőként készítette el Arad történeti monográfiáját. Az alkalomra jelent meg az előadásokat tartalmazó könyv a két szervező együttes kiadásában, Lehoczky Attila szerkesztésében. /-r –a: Perecsényi Nagy Lászlóra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

Az első moldvai magyar prózaíró, Demse Márton újabb könyvét, a Somoskai tél című önéletrajzi fogantatású kötetét ismerhette meg nemrégiben a csíkszeredai, majd a székelyudvarhelyi közönség. A Bákó megyei Somoskán (Klézse község) született Demse Márton miután elvégezte a tanítóképzőt, otthon tanított, azonban az akkori hatóságoknak szemet szúrt, hogy a román történelmet túlságosan magyar szellemben tanítja, eltessékelték a tanügytől. Ezt követően mozdonyvezetőként kereste meg kenyerét, majd Csíkszeredába költözött, jelenleg Magyarországon él. Erről mondta, „én úgy készültem oda, mint a Kánaánba, s bizony csalatkoztam”. A 70-es évektől 89-ig ha Csíkba, Kézdire vagy Brassóba indult, be-bevitték a Szekuritáté emberei. Vallatták, kérdezgették. A sok megaláztatással és kiszolgáltatottsággal járó sérelmét pedig papírra vetette, szót fogadva Kányádi Sándornak, aki azt tanácsolta, „Marci fiam, meg kell írni mindent, ami fáj”. A 2005-ben napvilágot látott Csángó küzdelem című kötetét követi a Zelegor Kiadó gondozásában most megjelent Somoskai tél, az író pedig állítja, több zsáknyi feljegyzése lenne még. „Nem volt nekem más fegyverem, csak a saját bodzafapuskám” – mondja képletesen. A bodzafapuskának nevezett népi játék pedig találó hasonlat, hisz úgy törnek fel belőle a vallomások, mint a kézzel gyártott szerkezetből a levegő – pukkanva. A könyvbemutatón, melyet a kötet szerkesztője, Sántha Attila nyitott meg, Demse szavait a jelen levő klézseiek is meg- megerősítették, majd elmondták, örülnek, hogy immár írva vagyon a sok sérelmük egy-egy szeletkéje. 1986-ban fogalmazott így Demse: „Könnyhulláson járok. A jégverések számát nem róttam lajstrom-lécre. Számtalan volt. Feljegyzésükre nem elég egy élet. Lassan magunkra esteledünk”, – de a moldvai magyarság helyzete ma is szomorú. /Antal Ildikó: Bodzafapuska. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

Ellentétek mutatkoznak Magyarországon a kormánykoalíción belül a nemzetpolitikát illetően. Egyre többen vannak, akik nem nézik jó szemmel a magyar–magyar intézményrendszer leépítését végző Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika főigazgató munkásságát. Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti képviselő írásban reagált egy, a 168 Óra című hetilapban megjelent interjúra. Ebben Törzsök Erika azt mondta, hogy „az az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újra-élesztését jelentette”. Tabajdi visszautasította Törzsök kijelentését, amellyel azt sugallja, hogy „1990 óta valamennyi kormány – így a Horn-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormányzat – nemzetpolitikai felfogása és gyakorlati lépései is a revansizmust és a revizionizmust kívánták szolgálni”. Tabajdi megjegyezte: effajta megközelítéssel az elmúlt közel húsz évben csak a környező országok nacionalista, szélsőséges politikusainak nyilatkozataiban találkozott. Nemrég a megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke, Bálint-Pataki József közvetett módon bírálta Gémesi Ferencet. Bálint-Pataki József a Felvidék Ma hírpor-tálnak küldött levelében csúsztatással vádolta a szakállamtitkárt, aki azt nyilatkozta, hogy „a 2006-ban megszűnt HTMH-nak 96 fős létszámával és egymilliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel”. A HTMH volt vezetője a 2006-os költségvetési törvényből idéz; eszerint 566,8 millió forint támogatásban részesült a hivatal, amiből év közben 19,7 milliós elvonás történt, így a végösszeg korántsem közelíti meg az egymilliárdot. A Gémesi–Törzsök-vonalnak nem tetszik, hogy a Szili Katalin házelnök kezdeményezésére létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amely meghatározó intézménnyé nőtte ki magát a magyar–magyar kapcsolattartásban, legutóbbi ülésén nemzet-politikai koncepciót fogalmazott meg. Gémesi Ferenc szakállamtitkár és helyettese, Törzsök Erika támadta a koncepciót. A Budapest Analyses elemzése érthetőnek tartja Gémesiék aggodalmát, hiszen Szili koncepciója felülírja a Gémesi–Törzsök-vonal által fémjelzett kormányzati politikát. „Gémesi Ferenc kirohanásai választás elé állítják a kormányt: vagy hiteltelenné válik a Szili-koncepcióhoz nyújtott támogatása, és szembefordul a nemzetpolitikai konszenzussal, vagy változtatnia kell a Gémesi és Törzsök által fémjelzett nemzetpolitikai irányvonalon” – állapította meg az elemzés. /Pataky István: Bukhat a kormány nemzetpolitikája. = Magyar Nemzet, okt. 22./ Előzmény: Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2./

Húsz esztendeje, 1987. szeptember végén került sor Lezsák Sándor költő lakitelki kertjében a magyar értelmiség jeleseinek találkozójára. A Duna tévéadó szeptember 29-én bemutatta a húsz éve Lakiteleken történt tanácskozás videofelvételét. Akkor jelen voltak a később megalakuló Magyar Demokrata Fórum alapítói Csurka Istvántól Kiss Gy. Csabáig, Lezsák Sándorig, Csengey Dénesig, Für Lajosig, Bíró Zoltánig, de ott voltak mások is, fontos lehetett a résztvevők védettségének szempontjából is Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront akkori elnökének a jelenléte. Ekkor a magyar pártban még javában dúlt a hatalmi harc, és még 1988. március l5-én is brutálisan verte szét a rendőrség a tüntetőket. Jelen volt Makovecz Imre építész, de Lengyel László közgazdász is, Csoóri Sándor költő, aki mozgalomként képzelte el a későbbi pártot... Sok független értelmiségi is megjelent, közgazdászok, történészek, írók. A résztvevők többsége megegyezett abban, hogy a létező szocializmus megbukott, valami más kezdődik. A legnagyobb nyíltsággal talán Csurka fogalmazta meg a csődöt. A húszéves évfordulón újra összegyűlt az egykori résztvevők jelentékeny része, többen befejezték azóta földi pályafutásukat. A felszólalók keserűen emlékeztek, kifejtve, hogy akkori elképzeléseikből, terveikből sok minden nem valósult meg, a morális válságot elmélyült azóta... Makovecz Imre beszédében sokak véleményét fejezte ki, amikor kimondta ,,elegünk van a politikusokból, akik az ország ügyének szolgálata helyett karrierjüket építik, elegünk van abból, hogy Magyarországot Brüsszelből irányítják, és nem Budapestről... ” ,,Ezt az országot – fogalmazta meg Kiss Gy. Csaba szintén sokak véleményét – kifosztották, ezért egyszer a mai hatalmi garnitúrának felelnie kell. ” Sok minden nem történt meg a vértelen, békés rendszerváltozás után, aminek meg kellett volna történnie – fogalmaztak többen –, és ennek ma is viseljük következményeit... /Bogdán László: Húsz év után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 2./ A lakiteleki találkozó 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián az egykori szervezők beszédeikben kormányváltást, és új rendszerváltást tartottak szükségesnek. Európa és a magyarság esélyei címmel Lakiteleki Népfőiskola Kölcsey Házában hangzottak el az előadások. Fekete Gyula író, aki húsz évvel korábban és most is az elnöke volt a tanácskozásnak, a magyarság esélyeiről beszélt, s úgy értékelte: „sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt”. Mint mondta, fontos megnevezni, hogy mi rontotta el a magyarság esélyeit. A „minden fordulatot túlélő bolsevik párt vezényelte a rendszerváltást és vezényel ma is” – állapította meg. ”Gyurcsány Ferenc pártdiktatúrává fokozta le a demokráciát” – mondta. „Pusztulásunk, züllésünk megállíthatatlanul folytatódik” – szögezte le az író. Bíró Zoltán irodalomtörténész egyebek mellett arról beszélt, hogy 1989-ben elkezdődött, majd folytatódott az ország vagyonának a kiárusítása, a gazdasági hatalom a régi nomenklatúra kezébe került. Leszögezte: a „Gyurcsány–Kóka féle bűnszövetkezet” az erkölcsi normákat semmibe véve tönkretette a családokat. Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő az MDF megalakulásáról beszélt, majd az első szabadon választott kormány nehézségeit idézte. Véleménye szerint nem a Szabad Demokraták Szövetségével, hanem a magyar néppel kellett volna paktumot kötni, s az MDF–SZDSZ paktum a demokrácia megszűnését jelentette. Lezsák Sándor hangsúlyozta, hogy derűlátó, mert az elmúlt 60 esztendőben soha nem volt akkora esélye a nemzeti újjászületésnek, mint most. Elképzelése szerint az új nemzeti program új alkotmányt jelent, kisebb országgyűlést felsőházzal. „Nemzetgyűlésnek fogják hívni, ahol az elszakított nemzetrészek képviselői is ott fognak ülni” – tette hozzá. /Valódi rendszerváltást vár Magyarország. Emlékkonferencia a lakiteleki találkozó 20. évfordulóján. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./ A lakitelki találkozó emlékére megrendezett értelmiségi fórumon az előadók szinte mindegyike azt hangsúlyozta, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint 20 évvel ezelőtt. Márpedig nem akárkik beszéltek e fórumon, ismét ott volt a magyar értelmiség színe-java, írta Borbély Zsolt Attila. Ott volt Lezsák Sándor egykori sátorverő, Fritz Tamás politológus, Morvai Krisztina büntetőjogász, az október 23-i rendőrterrort vizsgáló Civil Jogász Bizottság vezetője, Kelemen András külpolitikus, fideszes képviselő, Csurka István, a MIÉP elnöke, Széles Gábor nagyiparos, Pálinkás József akadémikus, s a névsor még folytatható Orbán Viktorig. A szocialista országrombolás valóban tragikus képet fest elénk. Orbán Viktor is rámutatott, a kormányzó milliárdos klikk mindeközben saját zsebre dolgozik, a rendőrség pártrendőrségként működik, az igazságszolgáltatás sem minden esetben pártatlan, a médiában az országrombolók uralkodnak, a gazdasági hatalom is az övék. S mi maradt a nemzetéért aggódó magyarnak? Bízhat abban, hogy Orbán Viktor optimizmusa nem megalapozatlan. Orbán úgy fogalmazott Lakitelken: „nem lehet ezt az országot sohasem úgy tönkretenni, hogy ha a polgári, nemzeti erők összefognak, akkor közös erővel ne tudnák azt újra felemelni”. /Borbély Zsolt Attila: Lakitelek egykor és most. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./

Általános politikai káosz kezdődhet október 3-ától abban az esetben, ha a parlament megszavazza a bizalmatlansági indítványt. Ez a PNL–RMDSZ összetételű kormány megbukását jelentené, s egyben azt is, hogy egy hónapon keresztül szövevényes egyezkedések zajlanak majd. Október 2-án ismét nyilvánosság elé állt Traian Basescu államfő, s közölte szándékait arra az esetre, ha a parlament megbuktatja a kormányt. Megpróbálja visszaállítani a D. A. Szövetséget egy demokrata párti kormányfő vezetése alatt. Kifejtette, hogy B tervként a nemzeti egységkormány megalakítását javasolja majd, s mindössze harmadik lehetséges megoldásként veszi csak figyelembe az előrehozott választások kiírását. /Borbély Tamás: Általános politikai káosz fenyeget? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

„Akkor lehet polgárközelivé tenni a nemzetpolitikát, ha van egy olyan platform, ahol kérdéseket és javaslatokat bárkinek meg lehet fogalmazni” – jelentette ki október 2-án Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, aki bemutatta a külhoni kapcsolatok megerősítése céljából létrejött Közkapcsolati Irodát Budapesten. Itt napi szinten megjelennek a külhoni magyarság számára fontos információk és szereplők. „Ezért október 1-jétől létrehoztuk a gyakorlati kérdések megoldásában is segítő, személyes panaszokat is fogadó Közkapcsolati Irodát” – közölte a szakállamtitkár. A Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárságán belül létrejött Közkapcsolati Iroda legfőbb feladata a gyors, szakszerű és közvetlen tájékoztatás a szakállamtitkárság hatáskörébe tartozó kérdésekről. Valamint – a tervek szerint – aktív kapcsolatban áll majd a határon túl működő információs irodákkal, melyek a valós panaszokkal, a helyi hírekkel ismertetik meg a magyar szakminisztereket. „Több határon túli városban is bemutattuk a magyar kormány megújult nemzetpolitikájának két pillérét és éreztük, hogy nagyon sok esetben nem is a forráshiány, hanem inkább az információ hiánya okoz nehézséget” – mondta Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. Az iroda és a hivatal internetes oldala a pályázatok megírásában is segítséget nyújt majd, valamint az új pénzügyi források feltárására, megismerésére is lesz lehetőség. A jelenleg két főt foglalkoztató Közszolgálati Iroda a hét öt napján teljes munkaidőben áll rendelkezésre, heti egy alkalommal pedig a szakállamtitkárság egyik vezető munkatársa személyes ügyeletet tart. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Ügyfélszolgálat határon túliaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Tiltakozik a tanügyi törvénytervezet ellen az RMPSZ. Nem biztosít megfelelő feltételeket a kisebbségek általános iskolai és gimnáziumi oktatása számára az új tanügyi törvénytervezet – jelentette be Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Az új törvényt az EU-s jogharmonizáció tette szükségessé, ennek ellenére az RMPSZ szerint diszkriminatív a kisebbségekkel szemben, és ellentétes az EU-szabványokkal, mivel nem tesz különbséget a román és magyar anyanyelvű tanulók között az oktatás és az ismeretek felmérése tekintetében. Az RMPSZ elnöke felháborítónak tartja a törvénytervezet azon megfogalmazását, amely kötelezővé teszi, hogy azokban az iskolákban, ahol az oktatás valamely kisebbség anyanyelvén folyik, az igazgatói állás betöltéséhez románul és az iskola oktatási nyelvén is nyelvvizsgát kell letenniük a pályázóknak. „Ez elfogadhatatlan olyan körülmények között, hogy nem biztosítják a feltételeket a román nyelv elsajátításához” – fogalmazott Lászlófy. A minisztériummal folytatandó egyeztetések során olyan tanterv és tankönyv kidolgozását kérik majd, amely a nem román anyanyelvűek számára is biztosítja a román nyelv elsajátítását. Az RMPSZ további javaslata, hogy ne vonják meg azokat a feltételeket, melyeket a 84-es törvény biztosított. „Az 1995-es törvény szerint azokban az oktatási intézményekben, ahol a kisebbségek nyelvén is zajlik oktatás, biztosítani kell a nemzetiségek arányos részvételét az intézmény vezetőségében. Az új tervezetben nem szerepel az a rendelkezés sem, amely szerint a történelemoktatásnak reflektálnia kell a kisebbségek történelmére és hagyományaira. Korábban biztosított volt, hogy a nemzetiségek történelmét és hagyományait tantárgyként oktassák, s hogy mindenki azon a nyelven vizsgázhat, ahogyan az adott tantárgyat tanulta” – ismertette a készülő tanügyi törvény főbb hiányosságait Lászlófy Pál. /Székely Zita: Marad a diszkrimináció. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

Nyilvánosságra hozta Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd a rendelkezésére bocsátott öt szekus dossziéjának tartalmát. Ebből nem derül ki, hogy 1972 és 1986 között Frunda György is az őt megfigyelő tisztek és besúgók között lett volna. A jelenleg Szatmárnémetiben élő Ioan Maries volt Szekuritáté-parancsnok tavaly nyilatkozta azt, hogy Frunda György a kommunista rendszer idején a politikai rendőrségnek jelentett ügyvédkollégájáról, Kincses Elődről. Frunda György RMDSZ- szenátor és a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke akkor határozottan cáfolta a vádakat. „A nagyon hiányos okiratokból nem derül ki, hogy 1986-ig Frunda besúgott volna. Az is igaz, hogy az utána lévő időszakot tartalmazó okiratok nem kerültek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz /CNSAS/ – nyilatkozta Kincses. – A 80-as években valóban figyelmeztettek, hogy nagyon ügyeljek, mit mondok Frunda előtt. Ez jelenthette azt is, hogy tartani kell tőle, mert bármikor beköphet, de azt is, hogy a Szekuritáté a bizalmatlanság táplálásával próbált éket verni közénk. ” A marosvásárhelyi jogásznak abban az időben Frunda György jó barátja volt, azonban a kettőjük közötti viszony az 1990 utáni politikai csatározások miatt megromlott. Arra a kérdésre, hogy besúgói közül felismer-e valakit, Kincses határozott igennel válaszolt. Tudomása szerint fiatalkori munkahelyén ketten is írtak jelentéseket róla, sőt egyik kollégája névvel is vállalta ezeket, de ő egyetlen besúgójának sem hozta nyilvánosságra a nevét. A dossziékban lévő fotókon többek között az öccse, Kincses Elemér, és az apósa, Ajtay Mihály is szerepelnek, és a jelentések Kincses ügyfeleiként tüntetik fel őket. „Hogy tudtunk mi ezektől a hülyéktől félni, akik hol a testvéremet, hol az apósomat nézték úgymond ügyfelemnek?!” – csodálkozott el Kincses. Meggyőződése szerint a legtöbb jelentés a családi házban elhangzottakról készült, a telefonkészülékbe rejtett mikrofonok segítségével. A Kincses-dossziékból kiderül, hogy a Szekuritáté rendelte el a jogász eltávolítását a Maros Megyei Ügyvédi Kamara alelnöki tisztségéből. /Szucher Ervin: Felismert besúgók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./ Kiki és Cornea úr – e két nevet adta a volt Szekuritáté dr. Kincses Elődnek, legalábbis ez derült ki abból a hat dossziéból, amelyeket a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) az ügyvéd rendelkezésére bocsátott. Kincses Előd mindössze az 1972-1986 közötti időszakra vonatkozó iratcsomókat kapta meg. „Hat dossziét adtak ki, de ezek sem teljesek, hiányoznak belőlük lapok. Megtudtam, a dosszié tartalma mikrofilmen is létezik, de mikrofilmeket, úgy tudom, nem adnak ki. Volt rá gondjuk, hogy bizonyos iratok ne kerüljenek elő. A CNSAS közölte velem, hogy az 1986 utáni időszakra nem találtak semmiféle dokumentumot, ha viszont menet közben ilyenre bukkannak, rendelkezésemre bocsátják. Valószínűleg vannak olyan személyek, akiket a SRI ma is véd, emiatt nem kerülnek elő a dossziék. Nem vagyok naiv, mindaddig, míg nem érdekük, hogy megtudjam, ki súgott be a Szekuritáténak, nem is fogom megkapni az 1986 utáni dossziékat” – jelentette ki az ügyvéd. Újságírói kérdésre válaszolva, hogy Frunda György szenátorra gyanakszik-e, Kincses elmondta, 1985–86-ban egy volt szekus – aki ma már „nem emlékszik” – figyelmeztette, vigyázzon, mit beszél Frundával. Az ügyvéd szerint előfordulhat, a Szekuritáté célja az volt, hogy bizalmatlanságot keltsen a két ügyvéd között, de az is előfordulhat, hogy reális alapja volt a figyelmeztetésnek. A hat dosszié közül öt felvett beszélgetéseket tartalmaz, a többi viszont besúgói jelentés. /A megfigyelés tárgya: Kiki. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

Nap mint nap tapasztalható a friss sírok meggyalázása a kolozsvári Házsongárdi temetőben. A töredezett, több százados terméskövek csak akkor menekülnek meg a feldarabolástól, ha idejekorán értesül helyükről a Házsongárd Alapítvány. Az utóbbi években ismeretlenek minden díszt, domborművet, portrét lefeszítenek a síremlékekről, még több tíz kilós szobrok szervezett elszállításától sem riadnak vissza. Például: Kovács György színművész (azóta pótolták), Gócz Mihály színész, Jordáky Lajos történész-szociológus (helyreállították), Cseke Péter orvos (pótolták), Márton Gyula nyelvészprofesszor, Kuun Géza orientalista tudós (két szobor!), Incze Ferenc festőművész, Téglás Gábor költő mellszobra, portréja tűnt el. Minden tiltakozás, rendőrségi feljelentés hiába való. Szeptember utolsó napjaiban vált ismertté, hogy Keresztes Kálmán (1887–1980) szobrászművész arcát karjával eltakaró férfi-szobra is eltűnt. Házsongárd újra szegényebb lett egy műalkotással. /Gaal György: Újabb szoborlopás a Házsongárdi temetőben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

Elutasította a parlament október 3-án a Szociáldemokrata Párt (PSD) által benyújtott bizalmatlansági indítványt. A szenátus és a képviselőház együttes ülésén a honatyák többsége a kormánybuktató kezdeményezés ellen foglalt állást. Az indítvány mellett 220-an szavaztak, vagyis tizenkettővel kevesebben, mint amennyire szükség lett volna elfogadásához. Következésképpen a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ alkotta kormánykoalíció a helyén marad. A kiszivárgott hírek szerint 7 szociáldemokrata párti szenátor és 15 képviselő az indítvány ellen voksolt. Mircea Geoana PSD-elnök szigorú megrovást helyezett kilátásba azoknak, akik nem szavazták meg az indítványt. A Demokrata Párt (PD) a jelenlegi kabinet megbuktatása mellett szavazott. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla közölte: a szövetség honatyái nem szavazzák meg az indítványt, és hangsúlyozta, hogy a dokumentumban felsorolt érvek gyenge lábakon állnak, illetve minden korábbi kormány ellen felhozhatók. /Helyén marad a PNL–RMDSZ alkotta Tariceanu-kormány. Nem sikerült a szociáldemokraták kormánybuktató kísérlete. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

A dévai Szent Ferenc Alapítvány újabb gyermekvédelmi központokat létesített a Gyergyói-medencében. A három évvel ezelőtt alapított gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthon mellé tavaly Gyergyóremetén, Csutakfalván, Gyergyóditróban és Orotván létesült napközi otthon a hátrányos helyzetű gyermekek számára, idén pedig Gyergyóújfaluban hoztak létre újabb központot, és a közeljövőben tervezik egy gyergyószentmiklósi kollégium létrehozását is. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány országos szinten 16 bentlakásban és több mint 20 napközi otthonban közel ezer gyermek gondozását vállalta fel, közülük 160 a Gyergyói-medencében él. „Nem akarunk minden szociális problémát megoldani, hanem megmutatni, hogy azok orvosolhatók – fogalmazott Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, az alapítvány létrehozója. – Meggyőződésem, hogy kitartó, szívós munkával minden ember nevelhető, csupán esélyt kell adni a tanulásra, a változásra. ” Az újonnan létesített gyergyóújfalvi napközi otthonban 22 óvodás és kisiskolás korú gyermeket nevel Sólyom Hajnalka pszichológus. Hétvégére majdnem teljesen kiürül a központ, hiszen a bentlakókat szívesen meghívják otthonukba a falubeli pajtások. /Jánossy Alíz: Megoldás helyett esély. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./

Már elzárkózik a Demokrata Párt (PD) attól a hivatalos dokumentumától, amelyben gyakorlatilag az ország föderalizálását szorgalmazta. A DP honlapján is közzétette azt az álláspontját, amely szerint „ha a jelenlegi fejlesztési régiók hatékonynak bizonyulnak az uniós pénzek lehívásában, saját parlamenttel és kormánnyal kéne rendelkezniük”. Azonban Emil Boc pártelnök „jobbkezének” is tartott Daniel Buda kolozsvári demokrata képviselő most azt mondta: tud az említett passzusról, szerinte azonban félreértésről lehet szó. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: „Elvben egyet tudunk érteni a Demokrata Párt azon elképzelésével, hogy az átszervezett fejlesztési régióknak saját kormányaik és parlamentjük legyen, ám azzal semmiképpen nem, hogy a jelenlegi régiókra kellene alapoznunk. ”. Markó megerősítette: az RMDSZ október 13-án Marosvásárhelyen mutatja be a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó koncepcióját. Eszerint az átszervezési javaslat egyik alapelve, hogy Maros, Kovászna és Hargita megye külön régiót alkosson, és hogy a jelenlegi 8 régió helyett 15 jöjjön létre. /”Visszaszívja” föderalizációs elképzeléseit a PD? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

Megint Sólyom Lászlónak volt igaza, aki tavaly „őszödkor” morális válságról beszélt. A „hazugság” fogalmával megragadható válsághelyzet után pedig itt van a „lopás” hívószavával azonosítható problémacsomag. Az egyre nagyobb hullámokat vető Zuschlag-ügyet ebben a politikai-erkölcsi kontextusban érdemes vizsgálni. A Zuschlag János – és a vonzáskörében lévő közszereplők – körül kialakult botrány csak a jéghegy csúcsát jelenti. /Papp Attila Zsolt: Zuschlagjai a földnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./

„Bíró Ferenc” sorozatosan jelentett az erdélyi magyar táncházmozgalomról Élénk találgatás tárgyát képezi, ki lehetett az a „Bíró Ferenc” fedőnevű besúgó, aki éveken át rendszeresen tájékoztatta a Szekuritátét az erdélyi táncházmozgalomról és az annak létrejöttét kezdeményező kolozsvári Könczei családról. „Bíró Ferenc” a Román Televízió magyar adásának munkatársa volt az 1970–80-as években. „Bíró Ferenc” táncházas jelentései arról tájékoztatták a Szekut, hogy Könczei Ádám bírálja a táncházmozgalmat nem támogató RTV magyar adását. Könczei Ádámot 1957-ben kizárták az oktatásból, 1957–1959-ig a Kolozsvári Folklórintézet kutatója, 1959-ben arra hivatkozva, hogy az oktatásból politikai okok miatt rúgták ki, a folklórintézetből is kizárták, 1959–1962-ig foglalkozásnélküli, 1962-től a kolozsvári nyomdavállalat korrektora. A nyomdánál 1974-ben, 1976-ban, 1981-ben és 1983-ban „nacionalista tevékenységért” figyelmeztetésben részesült. /Benkő Levente: A titokzatos kultúrbesúgó. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./

Élete egyik nagy csodája volt, hogy látott imádkozni a nagyenyedi vártemplomban egyszerre hatszáz gyermeket, írta Czegő Zoltán. Mind a Bethlen Gábor Kollégium diákjai voltak, akik hallgathatták Tőkés László püspök biztató szavait, amit az Úr igéjének tartunk: Ne féljetek, ne féljetek bízni és imádkozni. Czegő Zoltán hatszáz tanuló arcán látta a szabadság, a szabad szólás hallatlan erejét. Valahol így kezdődtek a nemzetmentő harcok. „Tomory Pál püspök 1526-ban a mohácsi csatamezőn imádkozott a haza megmentéséért, aztán zászlót ragadva kiáltotta: Utánam! Ott veszítettünk. Tomory és megannyi főpap halt, hullott idegen hatalmak vermeibe, a magyarság s annak országa. Most Nagyenyeden hatszáz gyermek hangos imáját hallva, látva arra gondoltam, hogy ők most szüleikkel együtt bizton mehetnek püspökük, Tőkés László után …” /Czegő Zoltán: Amikor várfalak rendülnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./

Régi vágya teljesül a máréfalvi Kovács Piroska nyugalmazott tanárnőnek, az általa évek óta kutatott korabeli dokumentumok, írásos források ismeretében sikerült végre a régi templom nyomaira bukkanni a faluközponttól mindössze 300 méterre fekvő Botosdűlőn. A székelyudvarhelyi múzeum fiatal régésze, Sófalvi András – aki ötödmagával, köztük régészhallgatókkal – végzi a feltáró munkát, tájékoztatott az ásatás eddigi hozadékáról. Ezen a területen évek óta az eke nyomán, feltételezhetően egy középkori templomból származó tégla, kő, habarcs, emberi csontok kerültek felszínre. Kovács Piroska tanárnő levéltári kutatásaira hivatkozva elmondta: a gyulafehérvári püspökség irattárában olyan folyamodvány szövegét őrzik, amelyben Lábas János páter az 1600-as évek derekán a régi, omladozó templom helyébe új megépítését szorgalmazza. (Egyébként a mai templom 1772-ben épült.) Eddig két kutató-szelvényt húztak. Az elsőben már felszínre bukkant egy régi cinterem fala, merőleges rá egy másik falrész, amely feltehetően a hajdani kaputorony, netán harangtorony maradványa lehet. A másik szelvényben egy középkori gótikus és egy korábbi félköríves templom szentélyére bukkantak. /Kristó Tibor: Botosdűlő feltárja titkait. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

Ma, egyszerű anyagi haszon kedvéért kaméleon módjára váltják “ideológiájukat” azok az emberek, akik irányt kellene mutassanak közösségeinknek, szinte emberfeletti dimenziókba magasodik az a 13 tábornok, akik méltóságteljesen vállalta eszméiket még az életük árán is. Természetesen, amikor a Tizenhármat emlegetjük, ott lapul a gondolat mélyén a sok száz meg ezer hozzájuk hasonló nagy lélek. Előttük hajtunk fejet évről évre, ők az igazi iránytűi a ma igaz emberének is – fogalmazódott meg október 5-én az ünnepség alapgondolata a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport aulájában, ahol a diáksereg gyűlt össze emlékezni. /Gáspár-Barra Réka: Örök iránytűi az igaz embereknek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Harminckét hallgatóval kezdi meg működését a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának Háromszékre kihelyezett csoportja. Az árkosi Európai Oktatási Központban berendezkedett felsőoktatási fiókegységben október 5-én tartották a tanévnyitót, azt megelőzően a Pécsi Tudományegyetem és a Kovászna Megyei Tanács között együttműködési megállapodást írt alá dr. Koltai Dénes egyetemi docens, dékán és Demeter János, a megyei tanács elnöke. A felnőttképzés /andragógia/ célja olyan szakemberek képzése, akik széles körű társadalomtudományi, pedagógiai és pszichológiai alapozás mellett ismerik a felnőttképzés történetét, sajátosságait, intézményes és intézményen kívüli formáinak működését és az emberierőforrás-fejlesztés kapcsolatát. Tavaly indult Kolozsváron és most Sepsiszentgyörgyön andragógusképzés, amelynek koordinátora az erdélyi származású Pályi Péter, a sepsiszentgyörgyi csoport oktatási felelőse Orosz Attila, a megyei tanács alkalmazottja. /Fekete Réka: Tanévnyitó a Pécsi Tudományegyetem háromszéki műhelyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

Ha kell, kényszerítő eszközök alkalmazásával is meg kell tanítani a magyar gyermekeknek a román nyelvet, hiszen mindannyian román állampolgárok vagyunk, s ez az állam hivatalos nyelve – jelentette ki Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke október 5-én Sepsibükszádon. Hangoztatta, magánemberként érkezett, de megnyilatkozásai erre rácáfoltak. Tudomást szerezve arról, hogy errefele magyarul is lehet sofőrvizsgázni, a politikus ezt természetellenes állapotnak nevezte, s kijelentette, ezt meg fogják szüntetni. A látogatás deklarált célja az volt, hogy Voiculescu a többségében magyarok lakta vidékeken tájékozódik, miként kellene oktatni a román nyelvet, hogy azt a nemzeti kisebbségek megtanulják. Voiculescu szerint a magyar gyermekeknek már az óvodában teljesen román nyelvű előkészítő csoportba kellene járniuk, aztán első osztálytól román ábécéskönyvből kell tanulniuk. Miféle dolog az, hogy csak másodikban van ábécéskönyv?! – méltatlankodott, s azon is meglepődött, hogy a gyerekek a számtant magyarul tanulják. /Szekeres Attila: Legyúrni a gyerekek torkán (A román nyelv tanítása) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

Főiskolai tanévnyitóval egybekötött könyvbemutatóra került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Demény Piroska aligazgató beszédében megjegyezte: az idei évnyitón még jelen vannak az utolsó középiskolai tanítóképzőt végzett generációk és a főiskolások két évfolyama is. Bemutatták a Szabó K. Attila által szerkesztett, Dr. Mészáros István akadémikus által lektorált, csaknem ezer oldalas Az erdélyi tanító és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című munkát. A könyv társszerzői most először találkoztak Nagyenyeden. Megemlékeztek az időközben elhunyt három szerzőről: a csíkszeredai Dr. Kardalus Jánosról, a székelyudvarhelyi Molnár Józsefről és a temesvári Tácsi Lászlóról. Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének a főtitkára, az „úttörő munka” íróinak oklevelet és apró ajándékot adott át Lászlófy Pál elnök nevében. Szabó K. Attila nyugalmazott tanár ismertette a több mint tíz éves közös munka történetét. A kötetből kiderül, hogy Erdély 23 városában 45 tanítóképző működött az idők során. /Bakó Botond: Nagyenyed. Egyetemi tanévnyitóval egybekötött könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

A Gyulafehérvári Papnevelő Intézetben idén 88 kispap van a szemináriumban, hatan gyakorlati, hivatástisztázó éven vannak. Oláh Zoltán rektor beszédében először az universitas fogalmáról szólt. Universitas lett a Papnevelő Intézet, ettől az évtől a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem része. Az elsőévesek most már az állami egyetem elsőévesei, de ettől a papnevelő intézet nem veszítette el önállóságát. /Lukács László: Évnyitó Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./

Szeptember 26-án Kovásznán dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök megáldotta a Böjte Csaba alapította dévai Szent Ferenc Alapítvány Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központját. „Ez a ház 10000 ember összefogásából, bizalmából született, mert ennyien adták 2005-ben az adójuk 1 százalékát az alapítványnak. A felújítási, felszerelési költségeket részben a győri szeretetnapok adományából álltuk, ezért is a Háromszéken született, Győrben vértanúhalált halt Boldog Apor Vilmosról neveztük el ezt a gyermekvédelmi otthont. ” – mondta el Böjte Csaba. A Győr és Déva közötti lelki hidat önfeláldozó szeretet építette. /Molnár Melinda: Boldog Apor Vilmos is vigyázza. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./