A Benes-dekrétumok újbóli és egyhangú megerősítése Szlovákiában nem meglepő. A közelmúlt szlovákiai eseményei alaposan felkészíthettek egy hasonló fejleményre – nem történt más, mint a felvidéki magyarok elleni barátságtalan lépések hivatalos keretben történő szentesítése. Az utcai atrocitások – lásd a Malina Hedvig-ügyet – fölötti, alvilági módszereket idéző hatósági maszatolás vagy a Selye János Egyetem elleni készülő agresszió beleillik abba, amit a Benes-dekrétumok szellemi öröksége határoz meg. A legrosszabb kommunista és fasiszta hagyományokat egyesítő dokumentumcsomag aktualizálása puszta provokációnak lenne tekinthető, amennyiben nem tartalmazna máig érvényesíthető kitételeket. Mi jöhet ezután: a magyarok és németek állampolgárságuktól való megfosztása, kitoloncolása, vagyonuk újbóli elkobzása? – mert a dekrétumok erre elvileg ma is lehetőséget teremtenek az EU-tag Szlovákiában. Milyen felháborodás kísérte Jörg Haiderék részvételét az osztrák kormánykoalícióban. Ha van ma ország, amelyet az európai közösségnek kötelezően teljes kiközösítéssel kell sújtania, az Szlovákia – az az ország, amelyben valóban létezik –államilag támogatott – a fasizálódás veszélye. Ebben a folyamatban pedig a szokott külpolitikai szemérmességével leszámolni kénytelen Magyarországnak, a magyar kormánynak élen kell járnia, írta a lap munkatársa, Papp Attila Zsolt. /Papp Attila Zsolt: A határon túl. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Az újjáalakult csehszlovák állam legelső megnyilvánulásai, így Edvard Benes elnök dekrétumai között szerepelt a nem szláv nyelvű etnikumok, azaz a németek és a magyarok kollektív bűnösségének elve, illetve a szláv nemzetállam megteremtésének szándéka. Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következő időszakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül és kb. 20 közvetve érintette a két kollektívan bűnösnek tekintett etnikumot. Ezek közül Benes 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A kassai kormányprogram meghirdetését követően az év végéig a népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként, és utasítottak ki az országból. /A kollektív bűnök „kőbe vésése”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

A szovjet befolyás alá kerülő kelet-közép-európai nemzetek szabad kezet kapnak arra, hogy elűzzék német, illetve magyar kisebbségeiket. A pozsonyi parlament megdöbbentő döntése, amellyel megerősíti a Benes-dekrétumokat, a második világháború győzteseinek kollektív önvizsgálata révén lenne feloldható. A németeket és a magyarokat a világháborús gaztettekért testületileg kell büntetni, ez nem kevésbé rasszista elgondolás, mint a hitleri. A kommunista párt politikai ellenfeleit minden csatlós államban főként a fasizmus vádjával börtönözte be vagy tüntette el. Az antifasizmus fogalma a kommunisták társadalom fölött gyakorolt terrorjának puszta argumentumává vált. Erre éppen az teszi alkalmassá, hogy e vád tartalmára nem lehet, mert nem szabad rákérdezni. Akit – bármi okból – fasisztának bélyegeznek, az mérlegelés nélkül eltüntethető, s ha valaki a vád megalapozottságát kérdőjelezné meg, maga is automatikusan a fasizmussal való rokonszenv gyanújába kerül, s a kommunista terror áldozatává válhat. Magyarország kivételével a nyolcvanas évek végéig a zsidók mindegyik volt kommunista országból kénytelenek voltak kivándorolni. Az antiszemitizmus Magyarországon sem tűnt el. 1989 után a kommunistaellenesség fokozatosan elveszíti polgári jellegét és – az „antifasiszták” által erőltetett polarizációnak köszönhetően – mind inkább fasisztoid jelleget ölt. A többi kelet-közép-európai államban pedig maga az antifasizmus válik – paradox módon – a fajelmélet egyik legfontosabb megnyilvánulási formájává. Máig tartó érvénnyel, sajnos, állapította meg Bíró Béla. /Bíró Béla: Rasszista antifasizmus? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Elsősorban a másik fél kampányára gondoltak a felek, amikor szeptember 6-án arról állapodtak meg, hogy őrizkednek a lejárató kampánytól. Amikor a Krónika a lejárató kampány értelmezését kérte Tőkés Lászlótól, az ellenzék európai parlamenti (EP) képviselőjelöltjétől és Kelemen Hunortól, az RMDSZ ügyvezető elnökétől, mindketten a másik fél negatív megnyilvánulásait hozták fel példaképpen. Tőkés László azt is az RMDSZ lejárató kampánya részének tekintette, hogy egykori munkatársát, Sógor Csaba lelkész-szenátort tette a szövetség EP-jelöltlistája második helyére. „Az RMDSZ azt az elvet alkalmazta: ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére. Megteremtette annak a feltételeit, hogy elmérgesedjen a kampány” – állította Tőkés László püspök. A Krónika megkérdezte a püspöktől, belefér-e a pozitív kampányba, ha a másik fél egyes megnyilvánulásait „politikai perverzitásnak”, esetleg „szánalmas demagóg manipulációs kísérletnek” minősítik. Tőkés korábban Sógor Csaba RMDSZ-es pozicionálását minősítette politikai perverziónak, és azt az RMDSZ-es tézist szánalmas demagóg manipulációs kísérletnek. Tőkés László válaszképpen megjegyezte, elkerülhetetlen állást foglalni azzal szemben, ami a másik oldalon hamisan, eltorzítva jelenik meg. Hangsúlyozta azonban, hogy Sógor Csabáról egyetlen negatív megjegyzést sem tett. „Olyan mértékben vagyok kénytelen az RMDSZ-szel foglalkozni, amilyen mértékben a szövetség kizárólagos, lejárató magatartást tanúsít” – jelentette ki, külön hangsúlyozván, hogy ő kezdeményezte a negatív kampányt elutasító egyezséget. Kelemen Hunornak, az RMDSZ ügyvezető elnökének is a másik fél, Tőkés László kijelentései jutottak eszébe. Megkérdezte a lap munkatársa tőle, belefér-e a pozitív kampány kereteibe, ha kijelentik a másikról, hogy az a magyarság ellen indul a választásokon, és hogy nincs esélye a bejutásra. A Szövetségi Képviselők Tanácsa legutóbbi ülésén Frunda György ugyanis kijelentette, hogy Tőkés Lászlónak a saját lelkiismeretével kell elszámolnia amiatt, hogy a magyarság ellen indul a választásokon, Markó Béla pedig azt hangoztatta, a püspöknek elméleti esélye sincs a bejutásra. Kelemen Hunor szerint nem sérti a megállapodást annak a hangoztatása, hogy Tőkésnek nincs esélye bejutni. Kelemen Hunor arra a felmérésre utalt, amelyet korábban a Krónika idézett, ezt akkor Kelemen nagyvárosi legendának minősítette. Kelemen Hunor hozzátette, a megállapodás csakis a jelölt személyére vonatkozik. Nem tettek ígéretet arra, hogy a Tőkés Lászlót támogató szervezetekről ne mondják el a véleményüket. /Gazda Árpád: Értelmezett ígéret. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Testi sértés vádjával ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést a rendőrségen Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnökségi tagja. Az EMI múlt heti akciója, amely során a református egyház ingatlanjaira négy darab kétnyelvű utcanév-táblát helyezett ki, tettlegességig fajult. Az ifjak csupán azt próbálták megakadályozni, hogy a Városi Utak Rt. alkalmazottjai alig négy óra elteltével jogtalanul leszereljék a táblákat, azonban az egyik alkalmazott felpofozta Csomortányit, akinek az ütéstől felhasadt a szája. Az ismeretlen férfiről telefonos fotó is készült. Nagy József Barna, az EMI nagyváradi elnöke szerint erre a polgári engedetlenségnek minősülő akcióra azért volt szükség, mert az önkormányzat nem tartja be azt a tanácsi határozatot, amely az utca, tér, sétány, park megnevezések kiírását magyarul is kötelezővé teszi. Az EMI több mint egy évvel ezelőtt azt kérte a város vezetőségétől, hogy a határozat értelmében helyezzenek el magyar nyelvű utcanév-táblákat is a megyeszékhelyen, valamint, hogy a jelenlegi Egyesülés (Unirii) teret, a város főterét nevezzék újból Szent László térnek. /Demeter Kinga-Erika: Feljelenti az EMI a pofozkodó munkást. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Nem születik kellő számú színpadi mű, s ha születik is, nem minden esetben jut el a színpadig, hangzott el azon a beszélgetésen, amelyet a Magyar Dráma Napja alkalmából rendeztek Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban. A rendezvényen Kovács Levente rendező, a Színművészeti Egyetem tagozatvezetője, Kovács András Ferenc költő, Kincses Elemér rendező, drámaíró, Csép Zoltán teatrológus, Láng Zsolt író, Ungvári Zrínyi Ildikó teatrológus, Kiss Éva Evelyn, a Tompa Miklós Társulat irodalmi titkára, valamint színészek, dramaturgok, egyetemi hallgatók és színházkedvelők beszélgettek a kortárs magyar drámáról. Megállapították, hogy a színházak és a rendezők egyaránt tartózkodnak a kortárs színpadi művek bemutatásától. Kovács András Ferenc szerint a 20. század első felében alkotó magyar drámaírókat is nehezen szólaltatják meg, így például Molnár Ferenc darabjait sem játsszák eleget. /Antal Erika: Ódzkodnak a kortársaktól. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Szeptember 22-én Borosjenőn a város két nagy fiára emlékeztek: dr. Balogh Ernő (1880–1953) sebészorvosra, egykori kórházigazgatóra és Diószeghy László (1872–1942) festőművészre, aki lepkegyűjtőként is igen jelentős. Nem itt születettek, életük nagyobbik és meghatározó részét Borosjenőn töltötték, munkásságuk itt teljesedett ki, és mindketten itt is nyugszanak. A néhány esztendeje felépült kicsiny református templomban zajlott az ünnepség. Dr. Vajda Sándor, a helyi EMKE elnöke üdvözölte a vendégeket. A polgármester megígérte: kezdeményezi, hogy nevezzenek el utcát Borosjenőn dr. Balogh Ernőről és Diószeghy Lászlóról. Horváth Levente alprefektus a példamutató elődök emléke ébrentartásának fontosságát hangsúlyozta, dr. Ötvös László egyháztörténész, irodalmár a Balogh család három nemzedékéről szólt (dr. Balogh Ernő édesapjáról, a teológus professzor Ferencről írta annak idején doktori disszertációját), és egy példányt adományozott a borosjenői református egyháznak az általa hasonmás kiadásban megjelentetett Vizsolyi Bibliából. Karczagi Sándor ny. református tiszteletes, aki hosszú ideig szolgált Borosjenőn és mindkét ünnepeltet közelről ismerte, a hozzájuk fűződő emlékeket elevenítette fel. Jakobovits Miklós festőművész Diószeghy festményeiről szólt. Kocs Irén sepsiszentgyörgyi múzeológus érdekes adatokat szolgáltatott a lepkegyűjtő Diószeghyről. (Életében több mint 40 ezer lepkét gyűjtött, új fajokat írt le, gyűjteményének jelentős részét a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumra hagyta.) Miután leleplezték a templom falán az emléktáblát, a résztvevők megkoszorúzták a temetőben dr. Balogh és Diószeghy sírját, a résztvevők a helyi parókián megtekinthettek két kiállítást Diószeghy festményeiből és dr. Balogh Ernő írásaiból. /Jámbor Gyula: Utcát neveznek el Borosjenőn dr. Balogh Ernőről és Diószeghy Lászlóról. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium fennállásának 450. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek során hármas könyvbemutató volt. Dr. Fazakas István Erdély nagy pedagógusai neveléstörténeti antológiája /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ hét híres személyiséget – Kereszturi Pál, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Kovásznai Sándor, Köteles Sámuel, Bolyai Farkas és Brassai Sámuel – mutat be. A másik két kötet, dr. Rezi Elek Teológia és népszolgálat című könyve és Sánta Ferenc Isten a szekéren című novelláskötete az Erdélyi Unitárius Egyház kiadásában jelent meg Kolozsváron. A Teológia és népszolgálat Ferencz József unitárius püspök életét és teológiai munkásságát mutatja be. Sánta Ferenc műveit több mint húsz nyelvre fordították le, „de a legnehezebben erdélyi magyar nyelvre, mivel az Isten a szekéren című novelláskötet az első Erdélyben megjelenő alkotása” – mondta Krajnik Nagy Károly, a kötet méltatója. /Valkai Krisztina: Az Unitárius Kollégium szélesre tárja a kapuit, és beengedi a történelmet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Szeptember 24-én a szociáldemokraták /PSD/ végre benyújtották a bizalmatlansági indítványt. Mircea Geoana PSD-elnök augusztusban jelentette be, hogy benyújtják. A hivatalban lévő PNL-RMDSZ kormányt támogatásukról biztosították a konzervatívok (PC), a nagy-romániások (PRM) viszont nem kívánnak részt venni a szavazáson. A demokraták (PD) és a liberális-demokraták (PLD) megszavazzák a PSD-sek indítványát. /SZ. K. : Benyújtották a szociáldemokraták a bizalmatlansági indítványt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Mugur Ciuvica, a Politikai Ügyeket Vizsgáló Csoport (GIP) vezetője azzal vádolta meg a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI), hogy politikai rendőrségi tevékenységet folytat. Állítása alátámasztására két okiratot mutatott be, amelyeket Vasile Stanciu SRI tábornok írt alá, és amelyekből kiviláglik, hogy a hírszerzés kémkedik a Nemzeti Liberális Párttal és Norica Nicolai liberális szenátorral kapcsolatban. Az iratokat Vasile Stanciu írta alá a SRI nyilvántartási csoportjának vezetőjeként, és olyan anyagokhoz csatolta, amelyeket a SRI egyik igazgatójának mutatott be. Ciuvica állítása szerint az egyik átirat Norica Nicolai egyes kijelentéseire vonatkozott, amely bizonyítéka annak, hogy a SRI nyilvántartási csoportján keresztül megfigyel egy román szenátort. „A nyilvántartási csoportnak tudomására jutottak a politikus kijelentései, amelyekről jelentést készítettek, mert úgy ítélték meg, hogy ezekről értesíteniük kell feletteseiket” – olvasható a munkacsoport közleményében. A második átirat a PNL azon szándékára vonatkozott, hogy létrehoztak volna egy jobboldali liberális erőt Moldva Köztársaságban, és tartalmazta Traian Basescu államfő kijelentéseiről szóló értékelésüket, amelyek Moldva Köztársaság uniós csatlakozási szándékáról szóltak. Ezt az átiratot is ugyanaz a Vasile Stanciu írta alá, majd ellenjegyezte és lepecsételte Florian Coldea, a SRI első igazgató helyettese. A munkacsoport szerint ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy a SRI megfigyelés alatt tart egy parlamenti politikai pártot. A SRI tevékenységét megfigyelő parlamenti ellenőrző bizottság elnöke, a liberális Radu Stroe kételkedését fejezte ki, hogy a hírszerzés csak a sajtót monitorizálná, és aggodalmát hangoztatta a munkacsoport által bemutatott okiratok miatt. A hírszerző szolgálat szóvivője, Marius Bercaru elmondta, ellenőrzik a bemutatott okiratokat, és tagadta, hogy az intézmény politikai rendőrségi tevékenységet folytatna. /Politikai rendőrségi tevékenységgel vádolják a SRI-t. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./ Az SRI Nyilvántartói Csoportjának vezetője, az azóta nyugdíjazott Vasile Stanciu tábornok volt. A tábornokot Traian Basescuhoz közel álló személynek tartják. A GIP kifogásolta, hogy a Nyilvántartási Csoport kilétét mindeddig eltitkolta a SRI. Meghallgatásakor George Maior, az SRI vezetője kifejtette, hogy szavatolni tudja: a SRI semmiféle politikai rendőrségi tevékenységet nem folytat, nem tart megfigyelés alatt politikai pártokat és politikusokat, mondta az ÚMSZ-nek Verestóy Attila szenátor. /Cs. P. T. : Pártok után kémked a SRI? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Bűnvádi panaszt nyújtott be Markó Béla ellen Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor. Gheorghe Funar szerint az RMDSZ elnöke veszélyt jelent a nemzetbiztonságra és az alkotmányos rendre nézve. Gheorghe Funar szerint Markó Béla szeptember 22-én a kolozsvári városházában megtartott önkormányzati konferencián kijelentette, az RMDSZ európai parlamenti képviselői az egységes román állam ellen, területi egységének felbontásáért, előbb a Székelyföld, majd egész Erdély területi autonómiájáért fognak cselekedni. Gheorghe Funar azzal is vádolja az önkormányzati konferencia résztvevőit, hogy a városháza nagytermében magyar nyelvű feliratokat tartalmazó bannerekkel takarták el Avram Iancu képét. /Markót pereli Funar. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./

Markó Béla az antalli nemzetpolitikát értékelő tanulmányában visszaemlékezett arra, hogy Antall Józseffel 1990. január 7-én találkozott először Kolozsváron, Romániai Magyar Demokrata Szövetség első országos tanácskozásán. Antall rendkívüli érdeklődéssel figyelte a tanácskozást. Tisztelet és szeretet volt benne a határon túli magyarság iránt. Markó ezt nem érzi azóta a magyar politikusok nagy részénél. Antall József – és a Magyar Demokrata Fórum – szerepe az önállóság elvén alapult, és ezt nem helyezte szembe az összetartozás eszméjével. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek. A Magyar Demokrata Fórumnak és Antall Józsefnek meg kellett fogalmazni a Magyar Köztársaságnak a határon túli magyarsággal kapcsolatos alapelveit. Alkotmányos eszközöket kellett teremteni a határon túli magyarsággal való megfelelő kapcsolattartáshoz, ehhez intézményeket kellett létrehozni, megfelelő viszonyt kellett kialakítani a határon túli magyarság politikai és civil szervezeteivel, illetve az egyházakkal, tisztázni kellett a szomszédos országokkal való kétoldali kapcsolatok elvi alapjait. Ezeket a feladatokat Antall József kiválóan megoldotta. Korszakos érdeme az a felismerés, hogy a határon túli magyar közösségek önállóságát támogatni kell. A magyar alkotmányba akkor került be a következő mondat: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért. ” Ehhez még fontos kiegészítés volt Antall kijelentése: „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként – lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. ” Ez a nyilatkozat dührohamot váltott ki a szomszédos országokban, de hosszú távon ez lett a mérce. Létrehozták a szükséges intézményeket: Határon Túli Magyarok Hivatala, Illyés Közalapítvány, Duna Televízió. Antall József felvetette, hogy az RMDSZ-nek az Európai Demokrata Unióba kellene kérnie a felvételét. Az RMDSZ ezt már előzőleg kérte. Antall segített abban, hogy 1993 szeptember elején, az EDU budapesti kongresszusán fölvették az RMDSZ-t teljes jogú tagként. Az Antall József által letett alapokra tartósan lehet építeni, hangsúlyozta Markó. Antall József öröksége nélkülözhetetlen. /Markó Béla, az RMDSZ elnöke: Az antalli nemzetpolitika. = Magyar Hírlap (Budapest), szept. 25./

2004-ben, a parlamenti választások előtt, az októberi kampánynyitón Markó Béla Sepsiszentgyörgyön ígérte meg, hogy a választások után a regionális átszervezésről szóló törvényt terjeszt be az RMDSZ.,,Meg kell mozdítani Székelyföldet, hogy itt legyen tervezhető jövő” ― mondotta akkor a szövetségi elnök. Eltelt három év, és előrelépés nem történt. Markó azzal hárította az érdeklődést, hogy egyelőre az EU nem engedi az átszervezést. Utóbb kiderült, ez nem igaz, a regionális felosztás Románia belügye. A sokszor megígért székelyföldi fejlesztési stratégia, sem a megyék közti együttműködés nem jött létre. Egy évvel ezelőtt létrehozták a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet, de még a társulás hivatalossá tétele sem sikerült. Most ismét kampány van, így az RMDSZ újra ,,kiemelt célként kezeli a Székelyföldi önálló fejlesztési régió megteremtését”. Mindezt Markó Béla szeptember 22-én a kolozsvári önkormányzati konferencián jelentette ki, és ugyanott mondta el, hogy szorgalmazzák Székelyföld sajátos autonómiáját. /Farkas Réka: Be nem váltott ígéretek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./

A szlovák parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló szlovák parlamenti határozatot. Az 1945-ben kiadott Benes-dekrétumok a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták. A németek elűzése 1945. május elején kezdődött, ugyanebben az évben mintegy 660 ezer német nemzetiségű ember menekült el vagy űzetett ki (370 ezren menekültek el a visszavonuló német csapatokkal), a szervezett kitelepítés 1946. január 25-én indult meg. A Benes-dekrétumok alapján összesen 2 millió 996 ezer német kényszerült elhagyni az országot (az 1950. évi népszámlálás már csak 165 117 német anyanyelvű személyt regisztrált Csehszlovákia területén). Az első magyarellenes intézkedések egyike az ún. pozsonyi akció volt. 1945. május 5-én a Pozsonyban élő magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, s a csomagolásra fél órát engedélyezve a magyar lakosság mintegy 90 százalékát a Duna-hídon áthajtották Ligetfaluba, ahol mintegy 20 ezren embertelen körülmények közé, internálótáborba kerültek. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, Gustav Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s küldöttségüket sem fogadta. Egy ligetfalui tömegsírban 90 magyar fiatal holttestét temették el 1945 nyarán. A pozsonyi akció mintegy nyitánya volt az országszerte meginduló letartóztatásoknak, a magyar államhatáron való áttoloncolásoknak, a magyarok csehországi deportálásának és az ún. magyar-csehszlovák lakosságcserének. 1945 májusában elbocsátották a magyar közalkalmazottakat, majd a 69/45. számú SZNT (Szlovák Nemzeti Tanács) rendelet a „megbízhatatlan” magyarokat a magánalkalmazásból is menesztette. A rendeletek értelmében megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, az egészségügyi gondozást stb. Az 1945. október 1-jei, 88. számú elnöki rendelet értelmében a közmunka-kötelezettség a nők számára 18–45 éves korig, férfiak számára 15–55 éves korig terjedt, ennek a dekrétumnak alapján deportáltak több tízezer magyart cseh-morva területre. A nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálást, a magyar kormány a csehszlovák kormánynak a lakosságcseréről szóló ajánlata elfogadására kényszerült (1946. február 27.). A magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, és Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Ezután következett az erőszakos elmagyartalanítás, a reszlovakizáció. (A lakosságcsere összesített adatai egyes forrásokban eltérnek egymástól.) A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is 30–40 ezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot közel negyedmillióra teszik. A szlovák szemléletből máig nem tűntek el az egykori téveszmék, miszerint „Csehszlovákiából már az első világháború után minden magyart ki kellett volna takarítani. ” – vélte Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, aki a magyar áttelepítési kormánybiztosának titkáraként élte meg a történéseket. /Érinthetetlen Benes-dekrétumok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Budapesten a Külügyminisztériumba kérették Szlovákia magyarországi nagykövetét a Benes-dekrétumok megerősítése miatt – közölte Horváthné Fekszi Márta, a tárca államtitkára. „Juraj Migas nagykövetet a Benes-dekrétumok múlt heti pozsonyi parlamenti megerősítése miatt kérettem be és erőteljesen, határozottan leszögeztem számára a magyar álláspontot. Elmondtam, hogy ez a határozat ellentétes nemcsak a közöttünk lévő, elmúlt hónapokban lezajlott, a jövőbeli együttműködést lényegesen meggyorsító és minden területre kiterjedő, a két miniszterelnök közötti megegyezéssel, de ellentétben áll az egyetemes emberi jogokkal, értékekkel is” – mondta Horváthné Fekszi Márta. Az államtitkár emlékeztette a nagykövetet, az Európai Parlament (EP) már 1993-ban határozatot hozott a Benes-dekrétumok ügyében, és az egyebek mellett tartalmazta, hogy a határozat kerüljön ki a szlovák jogrendből. Az EP egy 2002-es tanácsadói véleménye szintén ellentétesnek minősítette a dekrétumokat az emberi jogokkal és a demokráciával – tette hozzá. A szlovák nagykövet azt hangsúlyozta, hogy Szlovákia belpolitikai ügynek tekinti a kérdést, és a döntést nem a szlovák kormány, hanem a parlament hozta. Eközben találkozót kért Hans-Gert Pötteringtől, az Európai Parlament (EP) elnökétől a szlovák küldöttség egyik képviselője, hogy „semlegesítse” a szlovák parlamentnek a Benes-dekrétumokat újraszentesítő határozata nyomán várható nyomást. /Bekérették a nagykövetet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Szeptember 24-én emlékeznek meg Szent Gellértről Nagycsanádon a templomban, a kőkoporsó köré gyűlve papok és hívők. Az egykori csanádi római katolikus egyházmegye alapításának 977., és első püspöke, Szent Gellért halálának 961. évfordulóján zarándokoltak ide a temesvári és szeged-csanádi egyházmegyei plébániák papjai és hívei, Temesvártól Apátfalváig, Makótól Aradig s a bánsági hegyvidékig. Minden évben szeptember 24-én gyűlnek Szent Gellért kőkoporsója köré, hogy megemlékezzenek a mártírhalált halt főpásztorról. A szertartást Roos Márton temesvári megyés püspök vezette, koncelebrált Gyulay Endre nyugalmazott szeged–csanádi püspök. A német, magyar és román nyelvű prédikációt Kovács István buziásfürdői plébános mondta. Az ősi egyházmegye története majdnem ezeréves, de egy emberöltő óta háromfelé szakadt, Magyarország, Szerbia és Románia mai területén terül el. “Hitben azonban egységes maradt. A kapcsolat nagyon jó a három egyházmegye között, ráadásul most a határok sem olyan »gorombák«, mint régebben, s ez megkönnyíti a kapcsolattartást. Lélekben és szellemiségben Szent Gellért összeköt bennünket” – mondta a Nyugati Jelennek Gyulay Endre. /Pataky Lehel Zsolt: Az őscsanádi egyházmegye és első főpásztorának ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Aradon szeptember 28-án mutatják be Ujj János: Arad megye híres szülöttei című könyvét. A szerző az Arad megyében született nevezetes személyek lexikonát nyújtja át, mely rövid életrajzokat, a főbb művek felsorolását tartalmazza. A kötetet dr. Zakar Péter szegedi történész mutatja be, aki az előszót is jegyezte. /Alma Mater Napok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

A Szülőföld Alap a külhoni magyarok pályázati úton történő támogatásának legjelentősebb fórumává nőtte ki magát – jelentette ki Kolber István területfejlesztési államtitkár szeptember 25-én Budapesten, a Parlamentben az alap 2005–2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló előterjesztőjeként. Tavaly változott a támogatási összeg felosztása az egyes kollégiumok között. Míg 2005-ben 800 millió forint támogatás jutott az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumok számára, addig ez az összeg 2006-ban 600 millió forint volt. Ennek okaként Kolber István azt nevezte meg, hogy 2006-ban nagyobb részesedést kapott a keretösszegből a másik két szakmai terület. Hangsúlyozta azt is, hogy a szolidaritás jegyében minden magyar állampolgárnak lehetősége volt felajánlani személyi jövedelemadójának egy százalékát az alap számára. Így az alap 2005-ben 110 millió forinthoz, míg 2006-ban 88 millió forinthoz jutott. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint az alap csak politikai bazár, a nemzeti összetartozás politikája pedig nem redukálható pénzosztásra, mert ez méltatlan a magyar államhoz és a legitim határon túli szervezetekhez. Németh kevésnek tartotta az egymilliárd forintos támogatást, és komolytalannak nevezte a miniszterelnök által a napokban bejelentett majdnem 700 millió forintos többlettámogatást. A magyar nemzetpolitika nyomorúságos állapotát jól tükrözi a Szülőföld Alap – fogalmazott. /Vita a Szülőföld Alapról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./ „Olyan valódi támogatásokra nyílt lehetőség a határon túli magyarság számára, mely az anyagi és szellemi gyarapodást, a nyelv és a kultúra megőrzését, az anyaországgal való kapcsolatok ápolását segítette” – emelte ki a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nevében felszólaló Geberle Erzsébet. Az alap 2007-ben több mint kétmilliárd forintból gazdálkodhat. „A valódi tettek és valódi támogatások többet érnek a nemzeti melldöngetésnél” – jelentette ki Geberle. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselője, Szászfalvi László hangsúlyozta: a parlamentben hosszú éveken keresztül konszenzus volt a határon túli magyar közösségek segítése érdekében. Hozzátette: a kettős népszavazás után ez a konszenzus megrendült, megrendült a bizalom az anyaország és a határon túli magyar közösségek között. Az ellenzéki képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy megszűnt a Máért, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Illyés Közalapítvány és „általában jelentősen csökkennek a források a határon túli magyar közösségek támogatására”. A KDNP azt hiányolja, hogy az alap nem egy kormányzati aktuálpolitikától független nemzetstratégiai alapként működik. Csapody Miklós (MDF) kiemelte: olyan személyek testesítik meg a kormány határon túli politikáját, „akiknek a tevékenysége rosszul cseng”. Rámutatott arra, hogy minden magyar kormánynak alkotmányos kötelezettsége a határon túli magyarok támogatása. Az ellenzéki politikus közölte: az MDF az új támogatási rendszerrel már 2005-ben sem értett egyet, ezért a beszámolót nem fogadja el, csak tudomásul veszi. Az MDF javasolta, hogy az Országgyűlés törvényben rögzítse a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) jogi státuszát, azaz mondja ki: a KMKF az Országgyűlés szerve. Kolber István területfejlesztési államtitkár szerint a Szülőföld Alap nem átpolitizált. /”Alapozás”-vita a szülőföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

A bukaresti törvényszék határozatban kötelezte a Román Postát, hogy szolgáltasson információkat az általa kötött reklámszerződésekről. A társaságot a Sajtófigyelő Ügynökség perelte be, mert az elutasította, hogy adatokat közöljön a 2006-os és 2007-es hirdetéseivel kapcsolatban. Tavaly októberben a Curentul bukaresti napilap egy 300+200 ezer eurós reklámszerződésről közölt részleteket, amelyet a posta a Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Scripta Kiadóval kötött tavaly májusban. A lap állítása szerint a szerződés alapján mintegy 200 ezer eurónak megfelelő összeget utaltak át az Új Magyar Szó kiadójának. Az ügyben tovább kutató Krónika megállapította, az akkor Nagy Zsolt, most pedig Winkler Gyula távközlési miniszter felügyelete alatt működő posta politikai alapon hirdetett, a jelentősebb romániai magyar sajtótermékek közül csupán az RMDSZ-szel szemben kritikusan megnyilvánuló kiadványok nem kaptak reklámpénzeket a társaságtól. A tényfeltáró írást követően a posta a Krónikának is reklámszerződést ajánlott, mely a Scripta Kiadóval kötött szerződésben szereplő összeg kevesebb mint egy százalékáról szólt. Korábbi szerződéseiről azonban sem a Krónikának, sem a Sajtófigyelő Ügynökségnek nem kívánt adatokat szolgáltatni. A Scripta Kiadóval kötött szerződést egyébként azáltal próbálták elrejteni a sajtó szeme elől, hogy azt nem a Román Posta, hanem az alkalmazottak tulajdonában levő Postcom Részvénytársaság kötötte. Utóbbi pedig magáncégként belátása szerint teszi közzé, vagy kezeli bizalmasan a szerződéseit. /Gazda Árpád: Nyílt kártyák a postánál? = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Október elseje a közoktatásban rendelkezésre álló szociális ösztöndíjak kérelmezésének határideje, de az iskolák nem hirdetik meg a programot, arra várva, hogy a minisztérium a napokban módosít az odaítélési kritériumokon. Az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diákotthon Alapítvány 120 gyermeknek biztosít szállást, étkeztetést egy diákszállóvá átalakított székelyudvarhelyi panelházban. A diákotthonban az étkeztetés és a szállás költségei napi 9 lejbe kerülnének, a diákoknak 30 százalékos kedvezményt tudnak biztosítani. A temesvári Bartók Béla Alapítvány elsősorban Temes megye magyar középiskolájának, a Bartók Béla Líceumnak tevékenységét támogatja, de pályáznak a megye magyar nyelvű oktatásának támogatására is. Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő, az alapítvány elnöke elmondta, a tavalyi iskolaévben 25-90 lej közötti szociális ösztöndíjjal támogatták azokat a 10-es magaviseletű, egyetlen tárgyból sem bukott BBL-es diákokat, ahol a család jövedelme nem haladta meg a havi 400 lejt. Az alapítvány tanulmányi ösztöndíjjal jutalmazta a líceum legjobb 10 középiskolását, havi 45 lej értékben. A többlépcsős állami ösztöndíj- és segélyrendszeren kívül Magyarországról érkező összegek is segítik a hazai iskolarendszerben magyarul tanuló gyermekeket. Másik magyarországi, keresztszülői típusú segélyrendszer a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületen keresztül éri el az erdélyi gyermekeket. A Nyilas Misi kiírására az igazolhatóan kiemelkedő teljesítményű, falusi vagy szórványkörnyezetben nevelkedő, VI. –X. tizedik osztályos diákok jelentkezhetnek, és sikeres előmenetel esetén érettségiig tart. A család egy főre eső jövedelme nem haladhatja meg a 440 lejes minimálbért. Jelenleg 533 tanulót segítenek havonta 9000 forintnak megfelelő lejjel. /Diákösztöndíjak: sürget az idő. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

A kolozsvári Korunk folyóirat szeptemberi számát az ügynököknek és áldozatoknak szentelte. Csapody Miklós fűzte reflexióit a szegedi Péter László Az én besúgóim című dokumentum kötetéhez. Az igazság olykor fájdalmas, mégis tartozunk vele önmagunknak és az utánunk következőknek, így például a Szilágyi Domokos-dosszié nyilvánosságra hozásával. Szilágyi Domokos a kortárs költészetet megújító, tragikus sorsú nemzeti hősből, tragikus sorsú költővé vált. Tófalvi Zoltán A Páskándi Géza-dosszié című írásával volt jelen a folyóiratban. Jó másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdődjön a múlt tényszerű feltárása. A szerkesztő archívuma címmel Kántor Lajos emlékezett a folyóiratnál eltöltött évtizedeire. Személyes tapasztalatok nyomán született Cseke Péter Szekusok és poloskák című írása. A történelem sóhivatala – Az ügynökkérdés és a múltfeltárás görbe tükre a címe Gyarmati György tudományos pontossággal összeállított tanulmányának. Ugyancsak a magyarországi titkosszolgálatok módszereire világít rá Elszigetelni, lejáratni című, dokumentumokkal kiegészített vallomásában Ilia Mihály. /Németh Júlia: Ügynökök és áldozatok a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Alig egy hónappal a Kézdialmást bemutató falufüzet megjelenése után újabb kézdiszéki községről, Kézdiszentkeresztről jelent meg húszoldalas, színes fényképekkel illusztrált ismertető. Kézdiszentkereszt és Bélafalva földrajzi, történelmi ismertetője mellett megtalálható benne a műemlékek, emlékművek, a látnivalók leírása, a híres szülöttek, a népi mesterek, valamint a testvértelepülésekről egy-egy rövid ismertető. A falufüzet felelős kiadója Jakab Mária Edit, Kézdiszentkereszt község polgármestere, szerkesztette és a fotókat készítette Bartos Lóránt és Iochom István. /(Dévai): Kézdiszentkereszt falufüzete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete megelégelte, hogy a városvezetés még az általa elfogadott határozatot sem hajlandó betartani, ezért több kétnyelvű táblát tettek ki református egyházi ingatlanok falára. A városvezetés köszönet helyett leverette és eltulajdoníttatta a táblákat, az azok védelmére kelt egyik fiatalt pedig tettlegesen bántalmazták. Az EMI-sek jogi útra terelik az ügyet, a táblaharcot pedig nem adják fel. Előzőleg a váradi EMI végigjárta a hivatalos utat, kérvényezte a városvezetéstől, hogy a magyar lakosság arányában, (vagyis a hivatalos adat szerint 28,9 százalékban) magyar utcaneveket helyezzenek el Szent László 900 éves városában, ahol Szent László emlékét egy „Sf. Ladislau” elnevezésű sikátor „őrzi”. Nagy József Barna nagyváradi EMI-elnök elmondta, feljelentést tesz az EMI és a KRE (Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az ingatlanok tulajdonosa) ismeretlen tettes, valamint a Crisana nevű magyarellenes román lap ellen. A lap már számtalanszor hazudott és rágalmazott az EMI és KRE kapcsán, fasisztának és szélsőséges eszmék képviselőinek nevezve őket. Az RMDSZ ezúttal sem állt ki a magyar ügyért tevékenykedő fiatalok mellett. /Bagoly Zsolt: Hatósági erőszakkal szerelték le a kétnyelvűséget Nagyváradon. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./

Szeptember 26-án leadta az EP-jelöltlistáját az RMDSZ. Kék-zöld RMDSZ-es-uniós sál egészítette ki a bukaresti Központi Választási Iroda (KVI) előtt gyülekező RMDSZ-es szenátorok, képviselők és kormányzati tisztségviselők megszokott hivatali öltözetét. „Nem hiszem, hogy a közösségünkben lenne valaki is, aki ne ismerné el például Frunda György képességeit, felkészültségét arra, hogy ezt a feladatot ellássa. Az utána következők is, Sógor Csaba, Winkler Gyula, Bíró Rozália és Korodi Attila is alkalmasak erre a feladatra” – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök a lista leadásakor. Sógor Csaba, az EP-lista második helyezettje elsősorban a kisebbségi érdekek képviseletére vállalkozik. „Elképzeléseim változatlanok, továbbra is közösségem érdekeit szeretném szolgálni legjobb szaktudásom szerint” – fogalmazott Winkler Gyula. Tőkés László református püspök, EMNT-elnök független jelöltként való indulására vonatkozó kérést Szilágyi Zsolt kampányfőnök, az EMNT alelnöke március 13-án nyújtotta be a KVI-hoz. /Leadta az EP-jelöltlistáját az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

A képviselőház illetékes szakbizottságai szeptember 26-án ismét felfüggesztették a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitáját. Az ülést vezető nagy-románia párti Lia Olguta Vasilescu azt követően fagyasztotta be a vitát, hogy Anghel Stanciu szociáldemokrata párti /PSD/ politikus tiltakozásképen az RMDSZ elnökének a nemzetállamra vonatkozó kijelentéseire több társával együtt kivonult az ülésről. A PSD képviselője azt mondta, addig nem hajlandó részt venni az RMDSZ által kidolgozott jogszabály vitáján, amíg a Markó Béla „nem kér bocsánatot” azon kijelentése miatt, miszerint Románia nem nemzetállam. Asztalos Ferenc képviselő, a bizottság tagja visszautasította ezt a magatartását, hangsúlyozva, hogy az ellenzék csupán ürügyként használja fel az RMDSZ elnökének kijelentéseit. Az RMDSZ számára már nem újdonság, hogy az említett pártok minden alkalommal valamilyen ürügyet, kibúvót keresnek ahhoz, hogy tovább halasszák a jogszabály vitáját. Leszögezte: az RMDSZ egyébként is már 1991 óta folyamatosan szorgalmazza a nemzetállam kifejezés törlését az Alkotmányból. Romániában a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja az összlakosság 10 százalékát, így a nemzetállami meghatározás nem felel meg a valóságnak. Emlékeztetett arra is, hogy a két éve húzódó szakbizottsági vita során a jogszabály hetvennyolc cikkelyéből mindeddig csak tizenkilencet sikerült megvitatni, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy a román politikum nem akarja a törvényt elfogadni. A személye és az RMDSZ ellen irányuló román nacionalista indulatokat értelmezve Markó Béla szövetségi elnök felhívta a figyelmet: ez is bizonyítja, hogy még semmi sem visszafordítható, még mindig visszahozhatóak a kilencvenes évek történései, amikor egyfolytában támadták a magyarság képviselőit. /Viharos vita a kisebbségi törvénytervezetről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

Románia továbbra is a legkorruptabb ország az Európai Unióban – áll a Transparency International jelentésében. A szervezet aggodalmát fejezte ki az eredménnyel kapcsolatban. Hasznosnak tartaná, ha végleges döntések születnének a korrupciós ügyekben. Romániát Bulgária és Törökország is megelőzte a korrupció elleni küzdelemben. /Románia az EU legkorruptabb országa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

A nyitás RMDSZ-programja most sem ér többet, mint az első bevetésekor. Az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistáján irodavezetők, szakfelügyelők, ügyvezetők sorakoznak, ez a holdudvart, amelybe a „nyitásra” készülődő RMDSZ most még jobban bezárva látszik, írta Bakk Miklós. Az erdélyi sorsszolidaritás 1989-es népét mára az irodavezetők népe váltotta le, ahogyan Magyarországon Kádár népe szép csöndben leváltotta Kossuth népét a kilencvenes évek során. A valamikori RMDSZ-nek fontos volt, hogy szellemi holdudvarában ott lássa az irodalmi és művészeti műhelyek elismert képviselőit, építhessen akadémiai rangú tudósok, civil aktivisták és egyházi emberek támogatására, most, az Európai Unió kapujában álló RMDSZ-nek ez már nem ilyen fontos. Az RMDSZ az aradi kongresszus óta folyamatosan szorgalmazza a helyi autonómiatanácsok létrehozását, a mostani jelöltlistával viszont azt teszi világossá, hogy valójában nem számít a kulturális autonómia révén létrejövő erőforrásokra. /Bakk Miklós: Irodavezetők népe. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Őrizetbe vették szeptember 26-án Kecskeméten a körözött és eddig szökésben lévő Lados Istvánt, Zuschlag János személyi titkárát. Tanúként hallgatta meg Gyurcsány Ferenc kormányfőt a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség Zuschlag János és társainak ügyében. A miniszterelnököt az egykori Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium ifjúsági szervezeteknek nyújtott támogatásaival, a pályázatokon elnyert összegek kifizetési és elszámolási szabályaival, illetve gyakorlatával kapcsolatban hallgatta meg a főügyészség. Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy szakminiszterként minden tekintetben az akkor érvényes és nyilvános pályázati szabályoknak megfelelően kívánták meghozni a döntéseket; szabálytalanságról nem volt tudomása. Gyurcsány Ferenc 2003. május 19. és 2004. október 4. között töltötte be a gyermek-, ifjúsági és sportminiszteri tisztséget. A kormányfő a Tv2 kereskedelmi televízió szeptember 26-i reggeli műsorában úgy fogalmazott: nem titokban, csak nem nyilvánosan hallgatta meg előző este a főügyészség. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette, pártja szerint a kormányfőnek tisztáznia kell, hogy ifjúsági minisztersége idején tudott-e Zuschlag János ügyeiről. Szeptember 26-án őrizetbe vették Kecskeméten a körözött és eddig szökésben lévő Lados Istvánt, Zuschlag János személyi titkárát. A Szegedi Városi Bíróság szeptember 21-én harminc napra előzetes letartóztatásba helyezte Zuschlag Jánost, akit a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett csalással gyanúsít szabálytalanul felhasznált költségvetési támogatásokkal kapcsolatban. A nyomozás során kiderült, hogy a vizsgált egyesületek és alapítványok mintegy 50 millió forint pályázaton nyert pénz „rendeltetésszerű használatával” nem tudnak elszámolni. Zuschlag János az MSZP Bács-Kiskun megyei területi szövetségének ügyvezető elnöke. /Kihallgatták Gyurcsányt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Kevesen tudják: az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események előjátéka Szatmárnémetiben zajlott le. A teherautókon ide hozott szekus verőlegények provokációját azonban nem vette fel sem a magyar, sem pedig a román lakosság. Így azonkívül, hogy a főtéren felborítottak néhány magyarországi rendszámú kocsit (mert szerintük „a rohadt bozgorok ide jöttek saját nemzeti ünnepüket megülni!”) és megbotoztak pár itteni kokárdás magyart, egyéb alig történt. Szatmárnémetiben a magyarok meg akarták koszorúzni Balcescu, a román forradalmár emlékművét, de a melegítő ruhába öltözött szekusok megakadályozták őket. A megvertek közt volt Hegedüs Pál, a csipkegyár főmérnöke. Néhány napja a Poesis Napok keretében a románok megkoszorúzták a magyar költők köztéren lévő szobrait is, így a Kölcseyét, Petőfiét, Dsida Jenőét és Szilágyi Domokosét. Viszonozni kell ezt a gesztust. /Sike Lajos: Román virág Kölcseynek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Szeptember 26-án újból vizsgázott a temesvári Csiky Gergely Színház igazgatói székéért Szász Enikő jelenlegi igazgató és Szabó K. István rendező. Demeter András kulturális minisztériumi államtitkár azt nyilatkozta, hogy a tavalyinál sokkal korrektebb és demokratikusabb volt a „szóbeli vizsga”. Az államtitkár – aki politikai pályáját megelőzően maga is a temesvári színházat igazgatta – az ügyről korábban érintettként nyilatkozta: Szabó Enikő rágalmakkal mérgezte a közvéleményt. /Pataki Zoltán: Maratoni színipárbajozók. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./