A román nacionalisták mindig a szívükhöz kapnak, ha a Székelyföldön valami történik. Elszakadás lesz, mondták – hogy ez itt, az ország közepén miként volna lehetséges, nem lehet elképzelni, de népbutításra alkalmas. Olguta Vasilescu nagy-romániás képviselő asszony harsogta: akár háromszáz feldühített emberrel is érkezhetett volna, mert a románok nagyon nem szeretik a magyarok effajta megnyilatkozásait. Hátuk mögött állnak a hatalmas erőszakszervezetek, rendőrség, csendőrség, titkosszolgálatok. Sokat tenni-venni a szómenésben szenvedő többségi politikusok viselkedését nem érdemes. Amíg tartott a világtalálkozó, míg féltek a nagyvilágba kivitt rossz hírüktől, vártak. Hazudtak, csaltak most is. A táblát eltávolította a szélsőséges román politikusok nyomására a jelenlegi liberális kormány, ez komoly kételyeket ébreszt politikai hovatartozásukat illetően. Ráadásul gyávák, semmibe veszik koalíciós partnereiket, mert most végül is az RMDSZ-t döngölték a földbe, s gondolkodhatnak Markóék, érdemes volt-e oly hűséges odaadással szolgálni, írta a lap munkatársa. Meddig kell még ezt a primitív, durva, önérzetünket, múltunkat, jelenkori életünket sárba taposó román politikát elviselnünk? /Simó Erzsébet: Még meddig? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Augusztus 19-én nagyszámú helybeli, kézdiszéki és távolabbról hazalátogató vendég, valamint az anyaországi testvértelepülések képviselőinek jelenlétében tartották a kézdiszéki írók, költők felolvasóestjét Kézdiszentlélek művelődési házában. A rendezvényt Borcsa István, a művelődési ház igazgatója nyitotta meg, ezt követően pedig Kanabé Erzsébet a falu közművelődési múltjáról szólt. Dr. Borcsa János irodalomkritikus bemutatta Áros Károly sportújságírót, a Háromszék belső munkatársát, Bakk Pál szentkatolnai nyugalmazott tanítót, helytörténészt, Beke Ernő kézdivásárhelyi képeslapgyűjtőt, Fekete Vince kézdivásárhelyi költőt, írót, a Székelyföld főszerkesztő-helyettesét, Gáll Attila Kolozsváron élő költőt és szerkesztőt, Muszka Sándor Kolozsváron élő költőt, Sántha Attila kézdivásárhelyi költőt, a Moldvai Magyarság felelős szerkesztőjét, valamint Ráduly Béla kézdiszentléleki népi emlékírót, valamennyien felolvastak munkáikból. Közreműködött a kantai egyházi kórus, fellépett a Gergely Zoltán vezette helybeli Perkő és Borsika népi táncegyüttes. A művelődési ház felvette Petőfi Sándor nevét, nagytermében alkalmi kiállítás nyílt népművészeti alkotásokból, régi képeslapokból és amatőr alkotók festményeiből. /Dévai István: Felolvasóest Kézdiszentléleken (Kistérségek Napja). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Több időszakos tárlatot nyitottak meg Kézdivásárhelyen a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával a Vigadó Művelődési Házban. Kakas Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója Esztelnekkel kapcsolatos fotóit állították ki. A Kézdiszéken élő, illetve onnan elszármazott képzőművészek impozáns tárlatán – amelyen a helybeli Vetró, Kosztándi és Sárosi művészcsaládokat többen is képviselik – festményeket, grafikákat, szobrokat és számítógépes grafikai programmal készült kompozíciókat lehet megtekinteni. A műalkotások zöme a magyarsághoz, a találkozóhoz kötődik: Vetró Bodoni Zsuzsa pasztellképein a perkői búcsú összetartó erejét érzékelteti, Kosztándi Jenő festményén a széttöredező harangokból ágyú körvonalazódik. A tárlat megnyitóján a Fórika Balázs által vezetett kantai kórus lépett fel. A földszinti kiállítóteremben a csernátoni népművészek munkáiból nyílt tárlat, a pincében pedig a Beke Ernő vezette Hobby cserebere-klub rendezett tárlatot. /Bartos Lóránt: A pincétől a padlásig. Kiállítások nyara Kézdivásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

A kilencvenes években a Szabó Albert-féle „Világnemzeti Népuralmista Párt” vörös lobogójának közepén fehér körben a fekete fogaskerék volt látható. A tisztázatlan forrásokból finanszírozott, karszalagos egyenruhában parádézó, néhány tucat főből álló társaság a német nemzetiszocialista mozgalom „utánérzése”. 1998 után azonban Szabó Albert – a bíróság elmarasztaló ítéletét követően – eltűnt, a mozgalmával és provokáló lobogójával együtt. Csurka István is nyilvánosan megbélyegezte őt, mint provokátort. Ahhoz, hogy az Árpád-sávos zászló visszakerüljön oda, ahová való, a nemzeti relikviák közé, Magyarország mindkét politikai táborának gesztust kellene gyakorolnia. Megjegyzendő, a Fidesz március 15-i gyűlésén ez meg is történt, a moderátor felszólította a közönséget, hogy csak a magyar nemzeti színű zászlót emeljenek a magasba. Ugyanakkor a baloldalnak is fel kellene hagynia a különböző jelképek kapcsán a hisztériakeltéssel, el kellene fogadni a „megterhelt” nemzeti szimbólumokat, ugyanúgy, ahogy a valódi Árpád-sávos zászló elemeit tartalmazó koronás címerrel tette, az Antall-kormány idején. /Pelle János (HVG): Árpádsáv, kettős kereszt, piros-fehér kockák. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Az RMDSZ szerint a Szociáldemokrata Pártnak /PSD/ meg kell állapodnia a kormánnyal. Markó úgy vélte, az idei ősz két legfontosabb tennivalója a 2008-as költségvetési tervezet elfogadása, valamint az európai parlamenti választások megrendezése. Ezért az RMDSZ szerint a PSD rosszul teszi, ha benyújtja a parlamentben a bizalmatlansági indítványt. A válság megelőzhető lenne, ha a legnagyobb ellenzéki párt és a kormánypártok egyértelmű megállapodást kötnének: a szociáldemokraták előnyös feltételek mellett támogatnák a parlamentben a kormányprogram bizonyos pontjait. Eközben Mircea Geoana, a PSD elnöke kijelentette: pártja nem fél az előrehozott választásoktól, mivel támogatottsága jelenleg 25 százalék körül mozog. Geoana arra kérte Traian Basescu államfőt, hogy teremtse meg egy új kormány felállásának feltételeit, vagyis gyakorlatilag azt, hogy a bizalmatlansági indítvány elfogadása – azaz a jelenlegi kabinet bukása – nyomán a PSD-t kérje fel a kormányalakításra. /Fall Sándor: Markó a kabinetet félti. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

Romániában csak helyenként alkalmazzák azt a tíz évvel ezelőtti minisztériumi rendeletet, mely előírja, településen kívül az útburkolat peremétől hét méterre, belterületen pedig az út szélétől négy méterre lehet reklámpannót elhelyezni. Az útügyi hatóságok ezen rendelet alapján távolították el a Kökös határában elhelyezett Székelyföld-táblát. Ha a jogszabályt Kolozsvár környékén is alkalmaznák, szinte valamennyi hirdetőtáblát el kellene távolítani az utak mellől. A tábladöntés kapcsán Markó Béla RMDSZ-elnök megjegyezte meg, az RMDSZ koalíciós partnere a nacionalisták kedvében akart járni az intézkedéssel. Demeter János, a megyei önkormányzat elnöke szerint az útügyi hatóság dolgozói úgy bontották le a táblát, hogy erről nem értesítették az önkormányzatot, ezért ennek képviselői nem lehettek jelen a reklámtábla levételénél. „Lángvágóval átvágták a tartóoszlopot, tehát elégé barbár módon szedték le a táblát az utászok, és persze magyarázkodnak, hogy nem állt minden technikai lehetőség a rendelkezésükre” – mondta Demeter János. /Szelektív szigorúság. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

Felháborító és mélyen elítélendő, ha Romániában anyaországi magyarokat (de akár honi magyarokra és bármely kisebbségre vonatkoztatható a tiltakozás) vernek meg. Segélyt hoztak Dévára az árvaházba. Példamutató cselekedet. A Magyar Önvédelmi Mozgalomnak fiókja is van Csongrád megyében, a MIÉP egyik leágazása. A Magyarországon megfogalmazott internetes közlemény szerint Déva, Hunyad vármegye székvárosa – falu. Déván illik okosan és méltósággal viselkedni. Erre utal Böjthe Csaba atya apró megjegyzése is: nem etnikai, hanem etikai természetű az ügy. /Seby: Déva nem falu, MÖM nem fenékig patyolat. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./

A Kárpát-medencében a kisebbségi magyarság szervezetei az MKP-tól a VMSZ-ig, az UMDSZ-től az RMDSZ-ig komprádor politikát folytatnak, a hatalom akaratát közvetítik a „saját” közösség felé. A legszomorúbb jelenség, amikor magukat magyarnak valló értelmiségiek etno-mazochista, öngyűlölő álláspontra helyezkednek, megbénítani próbálják az önvédő reflexeket, írta Borbély Zsolt Attila, Tibori Szabó Zoltánt hozva példának, aki fontosnak tartotta, hogy a Népszabadságban a Magyar Gárdáról írva, a romániai „gárdákat” ismertetve, odavágott egyet az Erdélyi Magyar Ifjaknak is. „A román Új Jobboldal programja és ideológiája alig különbözik a hasonszőrű erdélyi magyar szervezetekétől: erdélyi internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent már a Noua Dreapta és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnevezésű egyesületről. Eszerint a két szervezet között kevés az említésre méltó különbség, annál több a közös vonás: „a haderő imádása és utánzása”, a „gárdaszerű, paramilitáris csapatok jelenléte”, az EMI táboraiban a katonaruhás Székely–Magyar Nemzetőrség, a Noua Dreapta rendezvényein pedig a Noua Garda (Új Gárda) feketeinges csapatai vonulnak fel. ” Tibori ezúttal nem becsmérelt, mint tíz évvel ezelőtt (amikor is azt állította a Magyarok Világszövetségéről, hogy ott csak a svihákság világméretű), hanem hazugságból csinált hírt (mint amikor a román bulvársajtó közölt egy gyalázatos szöveget Tőkés László magánéletéről s ez apropót jelentett Tiborinak egy Népszabadság-tudósításra) s nem is rágalmazott nyíltan, mint tette fél évtizeddel ezelőtt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal, amikor nekik tulajdonította Szili Katalin aradi kifütyülését (a HVIM által indított pert elvesztette). Ezúttal egy jelentéktelen blogból csinált „erdélyi internetes fórumokat”. Az idézett blogger, Parászka Boróka egyébként az RMDSZ alkalmazottja, honlapja szerint a háromszéki magyarok világtalálkozója diszkrimináció. Mintha nem lenne meg minden közösségnek a joga találkozószervezéshez. Az EMI párhuzamba állítása a Noua Dreaptával sántít, több ponton is (az EMI-re nem jellemző a „haderő imádása és utánzása”, nincs kidolgozott ideológiája, a Székely-Magyar Nemzetőrség nem vonult fel a táborban). Ami Tibori Szabó Zoltánt és az általa idézett RMDSZ-es aktivistát, Parászka Borókát, a Wass Albertet gyalázó Cs. Gyímesi Évát, a Bolyai Egyetem ellen támadó Magyari Nándor Lászlót illeti, a cikkíró György Attila több éve született írását idézte: „egy napon megjelentek: ők, akik mindenhol ugyanazok. A hitetlenek, a cinikusak, az erkölcsi hazátlanok és erkölcsi gatyátlanok”. /Borbély Zsolt Attila: Etno-mazochisták. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./

Kóka János a Szabad Demokrata Szövetség elnöke megfogalmazásában a liberális nemzetpolitika célja az, hogy magyarság együvé tartozása valódi közösséget jelentsen. Az ÚMSZ-nek és az Erdélyi Riport hetilapnak adott interjújában kifejtette: az SZDSZ-nek érdeke, hogy a határon túli magyarok számottevő képviselettel rendelkezzenek az EP-ben, és másodlagosnak tekinti, hogy melyik frakcióban foglalnak majd helyet. A határon túli magyarok céljai között szerepelnek a kollektív jogok és az autonómia. Kóka szerint mára ezek nem igazán időszerűek. Fontos a felelősségteljes, nem provokatív politizálás. Magyarországnak végre be kell látnia, hogy a határon túlról érkező munkaerő nem fenyegetés, hanem óriási lehetőség, mondta. /Simon Judit: Feladni a rossz beidegződéseket. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

Mikóújfalu napja a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának része volt. Augusztus 18-án ott ünnepelt az egész Oltfej. Előbb Cselényi László, a Duna TV elnöke tette tiszteletét, majd Tőkés László püspök szólt az ünneplő tömeghez, este pedig az Egy a nép, egy a magyar és a Veled, Uram! társszerzője, Bródy János saját szerzeményű szólóival szerzett igazi meglepetést az ezret jóval meghaladó tömegnek. Reggel a helybeli Nagykürt ‘95 fúvószenekar ébresztette a lakosságot. Mikóújfalu mellszobrot akar állítani Fejér Ákos testnevelő tanárnak, aki huszonegyezer kilométert kerékpározott egykori tanítványaival Európában és Kis-Ázsiában, s akinek ez alkalommal nyitották meg retrospektív kiállítását a nevét viselő iskolában. Tőkés püspök, mert Árpád éve van, az egykori brassói ledöntött Árpád-szobor egy darabkáját adta át mint az együvé tartozás ereklyéjét, szorgalmazta a magyar összefogás szükségességét, és elmondta, hogy Bihar megyéből a rendszerváltás utáni években a hetvenezer magyarból húszezer elvándorolt! /Kisgyörgy Zoltán: Cselényi, Bródy és Tőkés Mikóújfaluban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./

Átütő sikert aratott a TransylMania Mert tudnom kell… című új produkciója a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója keretében. A Kézdiszentlélek feletti Perkőn megtartott előadás nemcsak koncert volt, hanem színművészek, néptáncosok és gyermekkórus közreműködésével, Nagy Kopeczky Kálmán rendezésében és Orza Calin koreográfiájával összeállított színpadi produkció. Ebben a magyarság történetének és mindennapjainak több mozzanata elevenedett meg. Az előadásra közel tízezren gyűltek össze. A farsangi és lakodalmi mulatozók árasztották el a színpadot. A következőkben egy jelenetek a pogány kort idézték fel, az Elpártolt liliomszál című dal pedig a nemzettől való elszakadás szomorúságát érzékeltették. A produkció címadó dala az együttes új alkotása. /Benkő Levente: Történelmi ihletésű dalok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

A Moldovai Köztársaság korrupcióval gyanúsította meg a moldovai román nagykövetség egyik diplomatáját. A moldovai miniszterhelyettes szerint a hatóságok őrizetbe vették egy turisztikai cég igazgatónőjét, aki a hozzá forduló moldovai állampolgárok számára 200–400 euróért vállalta, hogy a nagykövetségen keresztül megkönnyíti a vízumszerzés folyamatát. Traian Basescu államelnök úgy fogalmazott: Románia „rendkívül keményen” fog majd válaszolni a moldovai vezetésnek. Szerinte ez „volt az utolsó, Románia elleni agresszióra tett kísérlet”, a moldovai vezetés jobban tenné, ha felhagyna a provokációval. Basescu úgy vélte, a román diplomata állítólagos tettenérése egy étteremben, amint egy borítékot vesz át az utazási iroda vezetőjétől, pusztán azt a célt szolgálta, hogy a nagykövetség alkalmazottját lefilmezzék kezében egy borítékkal, amelyről nem tudni, hogy kapja vagy adja. A moldovai belügyminisztérium tagadta, hogy megrendezett provokációról volna szó, álláspontja szerint a büntetőjogi vizsgálat a hatályos törvények alapján folyik. A chisinaui belügyi szóvivő szerint a román nagykövetségen régóta illegális tevékenység folyik. /Fall Sándor: Pruton túli vádak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

Traian Basescu elnök elment a Székelyföldre üdülni magánemberként, hazatért államfőként. Elutazott Konstancára elnökként, s a visszafelé átváltozott hajóskapitánnyá. Legutóbb augusztus 21-én alakult át látványosan, amikor a külföldi román fiatalok nyári egyetemén Románia elnökéhez intézett kérdést: mit tesz az állam a határon túli románokért? Válasz helyett Traian Basescu kikérte magának a „provokációt” mondván, nem politikusként van jelen. Traian Basescu a határon túli románok jogairól mond tanítómesét a szomszédos államok vezetőinek, közben itthon megtorpedózza a kisebbségi törvényt. Azután ugyanaz a Traian Basescu szorgalmazza az állampolgárság megadását valamennyi külföldön élő románnak, de ellenez mindenfajta pozitív diszkriminációt. /Szőcs Levente: Minőség, váltás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

György Ervin kormánybiztos nem ért egyet a Kovászna megyei prefektúra által a Székelyföld-tábla kapcsán elküldött figyelmeztető levél teljes tartalmával. A napokban a Kovászna megyei prefektúra is felszólította a megyei önkormányzatot, hogy a diszkriminációra vonatkozó kormányrendelet értelmében távolítsa el a Kökös határába elhelyezett Székelyföld bejáratát jelző reklámpannót. A Ioan Ursache alprefektus által jegyzett levél szerint a háromnyelvű tábla kimeríti a diszkriminációellenes kormányrendelet előírásait, a tábla nacionalista és soviniszta propagandát szolgál. „Telefonon hívott Ioan Ursache alprefektus, és értesített a felszólító levélről, viszont nem ismertette velem annak tartalmát. Csak később ismertem meg, és egyáltalán nem értek vele egyet” – nyilatkozta György Ervin, aki éppen szabadságát töltötte abban az időszakban. /Kovács Zsolt: Ellentmondások a prefektúrán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

Teoctist pátriárka vasgárdista múltját, homoszexualitását, illetve a kommunista rezsim iránti lojalitását tárja fel az a káder-dosszié, mely a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának archívumából került nyilvánosságra a Cotidianul napilap jóvoltából. A főpap múltját feltáró dosszié öt iratot tartalmazott. Három feljegyzés 1973 és 1977 között készült, amikor Teoctist Arapasu Olténia mitropolitája volt, a negyedik abban az időszakban, amikor Iasi érseke, Moldva és Suceava mitropolitája volt, míg az utolsó 1988 nyarán. Ez utóbbi tartalmazza a napokban elhunyt pátriárka életrajzát, amely szerint 1941. januárjában részt vett a vasgárdista felkelésben, illetve szeminaristaként homoszexuális kapcsolatokat tartott fenn. A párt káderesei elismerő szavakkal illették Teoctist elhivatott hazaszolgálatát, illetve azt, hogy számtalan alkalommal intette arra a híveket, hogy vállaljanak aktív szerepet az ország fejlődésében. A feljegyzés arról is említést tett, hogy a pátriárka durván bánt papjaival, s a többi egyházi méltósággal. Teoctist 1975-től másfél évtizeden át tagja volt a formális parlamentnek, a Nagy Nemzetgyűlésnek. Az ortodox egyház visszautasította Teoctist legionárius szerepvállalását és homoszexualitását illető vádakat, azt állítva, hogy ezek az információk a Securitate nyomására született nyilatkozatokon alapulnak. A patriarchátus szerint a vádak egy Tuta M. Nica nevű illető vallomásain alapulnak, akit a Securitate tartóztatott le, s 1949-ben ítéltek el. A patriárchátus szóvivője, Constantin Stoica szerint Teoctistnek nem is lehetett a pártnál káderlapja, mivel nem volt tagja a Román Kommunista Pártnak. /Teoctist kínos káderlapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Megdöbbenést és felháborodást váltott ki a határon túli magyarok körében Kóka János SZDSZ-elnök nyilatkozata, miszerint nem tekinti időszerűnek az autonómiatörekvéseket. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke megütközött Kóka János SZDSZ-elnök augusztus 20-i ünnepi beszédén, elutasította a liberális pártelnöknek a bukaresti Új Magyar Szónak és az Erdélyi Riportnak adott interjújában elhangzott gondolatait is. „Először az lepett meg, hogy Kóka János a fiataljainkat a csonka Magyarországra hívja, amikor inkább gyermekeink szülőföldjükön való maradásának ösztönzését vártam volna az SZDSZ-től. A pártelnöknek az autonómiáról tett kijelentései annyira körmönfontak és a kozmopolita liberalizmus kereteibe illők, hogy visszautasítom, és arra kérem Kóka Jánost, hogy ne szóljon bele a magyar nemzet belügyeibe” – mondta Tőkés László. Hozzátette: még a legszélsőségesebb román nacionalisták hasonló megnyilvánulásait is elutasítják, így végképp nem fogadhatják el az ilyen nyilatkozatokat nemzettársaiktól. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint „nyilván van olyan olvasata is Kóka János kijelentésének, amely az autonómiát ellenzők malmára hajtja a vizet”. Hangsúlyozta azonban, hogy nem a magyarországi pártok vezetőinek kell eldönteniük, mi a jó a határon túliaknak. „Ebben a kérdésben a szerbiai politikai erőkkel nekünk kell dűlőre jutnunk. ” /Kristály Lehel: Kóka nem akar autonómiát. = Magyar Hírlap, aug. 23./

Abból a felismerésből indíttatva, hogy a jelenlegi magyarországi kormány szinte semmit sem tesz a magyar származású emberek hathatós védelmében, miközben erre az ország alkotmánya kötelezné, az amerikai székhelyű Magyarságtudományi Intézet létrehozta a Magyarságvédelmi Tagozatát (Hungarian Anti-Defamation Movement – HADM). Egyre gyakrabban fordul elő magyar emberek emberi jogainak megsértése, hátrányos helyzetbe juttatása, megfélemlítése, fizikai bántalmazása és bíróságok által történő részrehajló elítélése. Mindenkit arra kérnek, hogy ahol magyarságuk miatt, magyarokkal szemben történő embertelen bánásmódot tapasztalnak, haladéktalanul jelentsék a magyarságvédelmi tagozatnál. A magyarellenes atrocitások ügyének gyűjtésére új villámpostacímet is létrehoztak: HADM@usadatanet. net. A bejelentéseket sajtó, valamint jogi és politikai szervek számára is nyilvánossá teszik, jelezte Botos László – Magyarságtudományi Intézet. /A Magyarságtudományi Intézet Magyarságvédelmi Tagozata. = Felvidék. ma, aug. 23./

A nagyszebeni Ars Hungarica-hét a Hatvani Vegyeskórus hangversenyével folytatódott. Balogh Kálmán napjaink legismertebb cimbalmosa és zenekara is bemutatkozott a nagyszebenieknek. A kolozsvári Tarisznyás együttes előadásában a különböző régiók népzenéjét, népdalait hallgathatták meg az érdeklődők, őket a szlovákiai magyarok Ghymes együttese követte. Ütő Gusztáv színművész Performance című előadása után a temesvári Shake Kvartett négy fiatalja, a Csíky Gergely Állami Színház művészei adtak elő magyar és angol musicalrészleteket. Bemutatkozott a pozsonyi Ab-Art és a kolozsvári Polis Kiadó. Mihály Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatója elmondta: Verbunkos, a nemzeti tánc születése a címe műsorukban nemcsak néprajzi, hanem történelmi szempontból is bemutatják a táncok fejlődését. Orbán Péter belsőépítész a Szentháromság római-katolikus plébánián látogatható Szent Korona felnagyított képeiből álló kiállításra várja az érdeklődőket. /Dézsi Ildikó: Hangversenyek, népzene és musical Nagyszebenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Augusztus 20-a alkalmából a Gyegyói Fiatal Fórum tagjai megemlékezést tartottak az 1916-ban elesett hősi halottak tiszteletére állított emlékműnél. A Gyergyói Fiatal Fórum kezdeményezésére sikerült kitisztítani a Gyilkos-tóhoz vezető út mentén, a Dancurás-hegy lábánál az első világháborúban elesett katonák emlékművének környékét. Így az 1942-ben a gyergyói emberek által állíttatott emlékmű látogatható lesz. A megemlékezésen dr. Garda Dezső történész tartott előadást, aki kiemelte az 1916-os eseményeket, szólt a rengeteg emberi áldozatot, illetve anyagi károkat is követelő, okozó eseményekről. A a fiatalokhoz fordulva megköszönte, hogy tettek azért, hogy tisztelettel adózhassanak a hősöknek, és megszervezték a megemlékezést. A bejáratnál elhelyezett négy nyelven is feliratozott táblán ez áll: „Itt nyugszanak azok a hősi halottak, akik 1916-ban Gyergyószentmiklóson és környékén estek el. Ezt az emlékművet 1942-ben állították őseink. Az emlékmű környékét megtisztította, a hidat újrafedve járhatóvá tette és ezt a táblát elhelyezte a Gyergyói Fiatal Fórum. 2007. augusztus 18. ” /Baricz-Tamás Imola: Az ősök, a hősök tiszteletére. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 23. – 34. sz. /

Október 5-én lesz 90 éves Szabó Magda. A szatmári Harag György Társulat az évforduló alkalmából mutatja be az Ajtó című regénye Bereményi Géza által színpadra átdolgozott változatát. Az előadást Bereményi rendezi, s az ünnepélyes alkalom fővendége pedig maga Szabó Magda lesz. Szabó Magda műve után Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabja következik, Parászka Miklós rendezésében, amit Michel André–Fényes Szabolcs– Szenes Iván trió közös szerzeménye, a Lulu zenés vígjáték követ. Kolozsváron Andrei Serban rendező Csehov Ványa bácsi című műsorát állítja színpadra szeptemberben. A nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata első előadása Kincses Elemér Csatorna című, az elmúlt években játszott darabjának felújított változata lesz. A Csíki Játékszín első premierje a La Mancha lovagja című musical lesz. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata komoly anyagi problémákkal küzd, amelyek az idei évadkezdést is veszélyeztetik. A színházfelújítási munkálatok három hónapja állnak, az állam még nem adott pénzt sem a munkálatok kifizetésére, sem új előadásokra. Friedrich Dürenmatt A csendestárs című darabjával indul a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház új évadja október 5-én, ezt Zakariás Zalán rendezi. Öt darab bemutatóját tervezik. A Temesvári Csíky Gergely Állami Magyar Színház augusztus 31-én tartja évadnyitó szabadtéri előadását: magyar nóta est lesz, Fall Ilona rendezésében. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház júliusban a Figaro házasságát szabadtéri színpadon mutatta be, szeptemberben a darab beltéri változatán fognak dolgozni. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata 7 új színésszel bővült – tájékoztatott Nagy Pál színházigazgató. /Évadnyitó színházkörkép. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Az Aradi Napok alkalmával a városházán kitették Arad polgármestereinek névsorát 1829-től. A folyosót a polgármesterek arcképei, régi aradi fotók, festmények és a szabad királyi város okiratának másolata ékesítik. /(irházi): Arad polgármesterei 1829-től. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete hagyományos, szeptember eleji gyergyószárhegyi tábora idéntől újabb ünnepi pillanattal gazdagodik. A MÚRE nívódíjai és az évről évre szaporodó különdíjak mellett idéntől Oltyán László-emlékdíjat is osztanak. Oltyán László /Marosvásárhely, 1935. aug. 19. – Marosvásárhely, 1990. nov. 16./ szerszámlakatosként kezdte pályafutását, majd 1958-tól a helyi napilap, a Vörös Zászló munkatársa, 1959-től a bukaresti Ifjúmunkás riportere lett. 1962-től 1988-ig ismét a Vörös Zászlónál dolgozott. Irodalmi igényű, színes riportjaiban akár a teljhatalmú hatóságokkal dacolva mindig a kisember pártjára állt. Amikor úgy érezte, hogy semmiként nem állhat be a rendszert és annak vezetőjét dicsőítők sorába, 1988-ban kilépett a sajtóból, elment segédmunkásnak a gyárba. Bátor gesztusával a többség tiszteletét és a hatalom ellenszenvét vívta ki. Csak jó két hónappal a ‘89-es fordulat után térhetett vissza a helyi napilaphoz, miután annak olvasói nyílt levélben kérték Oltyán László újraalkalmazását. Halála után 15 évvel a Pro Novum Kulturális Egyesület a Népújság támogatásával, a MÚRE és a Marosvásárhelyi Írói Egyesület közreműködésével emléktáblát állíttatott a szerkesztőség Dózsa György utcai székházában. A kétnyelvű márványtáblára rögzített bronzplakett Puskás Sándor szobrászművész alkotása. /Barabás Blanka: Oltyán László-emlékdíj. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./

Elnapolták a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvénytervezet napirendjét az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium, valamint a szakszervezetek képviselői között zajló találkozón. A kisebbségi ügyekért felelős főosztály az anyanyelv olyan speciális oktatására nyújtott be törvénytervezetet, amely nem csak az elemi oktatásban alkalmazott módszerekre vonatkozna, hanem a gimnáziumi oktatásra is. /Illyés Judit: Lebegtetik a kisebbségeket? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Augusztus 23-án Marosvásárhelyre és Dédára látogatott Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, akit Maros megyei útján elkísért Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, Borbély László területrendezési miniszter és Ciprian Dobre prefektus. A megyelátogatást követően a kormányfő beszámolt arról, hogy kedvező benyomást tett rá a dinamikusan fejlődő város. Marosvásárhelyen a miniszterelnök első útja az Útlevél- és Járműnyilvántatrási Hivatalba vezetett, ahol személyesen meggyőződött arról a civilizált európai nívóról. Tariceanu úgy értesült, hogy a vásárhelyi útlevélosztályhoz fogható intézmény csak Bihar megyében van, jelezte, erőfeszítéseket tesznek, hogy az ország más városaiban is hasonló körülmények között fogadják a polgárokat. A miniszterelnök Dédára ment, ahol új óvodát adtak át. A 4000 lakosú nagyközségben tett látogatás is azt a célt szolgálta, hogy tájékozódjanak, „mire költötte el Maros megye azt a közel 1. 500 milliárd régi lejt, amit a kormány és a helyhatóságok által megállapított projektek keretében terveztünk befektetni” – fogalmazott a kormányfő. Tariceanu szerint az iskolák felújítására és építésére kiutalt tavalyi összeg elérte a 210 milliárd régi lejt, szemben a 2005-ös évi 5,8 milliárddal. Tariceanu emlékeztetett, hogy szeptember elsejétől 5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, és ennek keretébe tudta be a mezőgazdasági nyugdíjak duplájára emelését. Tariceanu meglátogatta a megyei kórházat és a dr. Raed Arafat nevével fémjelzett marosvásárhelyi SMURD–Rohammentő Szolgálatot, amelyet – Nicolaescu miniszter javaslatára – országos szinten szélesíteni kívánnak. Tariceanu azt is megemlítette, hogy a SMURD helyére a közeljövőben egy regionális kórház építésébe kezdenek, annak az országos programnak a keretében, amelynek alapján 20 kórházat terveznek építeni. /Lokodi Imre: Kormányfő vizitben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Augusztus 20-án, a nemzeti ünnepen osztják ki az állami kitüntetéseket. Megszokott, hogy a Heti Hetes nevű tévéműsor „sztárjai” valamiféle kitüntetésben részesülnek, idén ketten is, „aligha van még ennek a kulturális szennyezőbrigádnak olyan tagja”, akit az elmúlt években ne tüntettek volna ki. Minden kormányzat igyekszik valamilyen szinten megjutalmazni a lakájait – ha lehet, minél feltűnésmentesebben. Azonban például Dévényi Tibor, a botcsinálta bulvárműsor-vezető és lemezlovas lovagkeresztet kapott. „Az erkölcsösséget legalább mímelő magatartás nyílt arculköpésének kell továbbá értékelnünk Kunczéné Fellegi Katalin (a névazonosság nem véletlen) magas állami kiplecsnizését – ha már ismert kormánypárti politikusokat, az államfő kellemetlenkedései miatt, nem sikerül kitüntetni, jöhetnek a feleségek; legalábbis ez lehet a kultúrtárca logikája. ” Hogy mi késztethette Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt arra, hogy ócsárolni kezdje az általa vezetett ország egyik nemzeti szimbólumát, az igazi rejtély. A Szent Korona nem a monarchikus államforma, hanem a magyar állami folytonosság, a nemzeti szuverenitás jelképe. Nem tudom, mondta-e valaki e derék úriembernek, hogy a legnagyobb magyar állami ünnepnek sincs túl sok köze republikánus hagyományainkhoz, ilyenkor ugyanis egy királyra emlékezünk. /Papp Attila Zsolt: Az ünnep diszkrét bája. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Az 1920–30-as évtized fordulóján induló fiatal írónemzedék tagjaiban Magyarország trianoni tragédiája és kétségbeejtő szociális állapota ébresztette föl a nemzeti és szociális felelősségtudatot. Végveszélyben látták az országot nemzeti és társadalmi szempontból egyaránt. Ezért azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy társadalmi egyenlőségen és nemzeti függetlenségen alapuló új magyar nemzetet teremtsenek. A népi mozgalom tagjai a demokratikus átalakulást halaszthatatlannak ítélték a magyarság megmaradása szempontjából. A nemzetből korábban kihagyott néposztályok felszabadítása útján akartak demokratikus magyar nemzetet formálni. A népi írók legfontosabb törekvése az új, európai mintájú nemzettudat megteremtése volt. Ez a program fogta egységbe a különféle származású, különféle műveltségű, különféle esztétikai ízlésű írókat. Származásukat tekintve a népi írók közül legtöbben a parasztságból jöttek. Ezek egy része magasabb iskolái révén már fiatalon értelmiségivé és városivá lett, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Tamási Áron, Kovács Imre, Darvas József vagy Juhász Géza. Másik része pedig magasabb iskolák nélkül, önművelés révén vált íróvá, mint Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál, Nagy Imre és Sértő Kálmán. És voltak, akik a középosztályból, többnyire vidéki értelmiségi családból származtak, értelmiségiként mégis szívügyüknek tekintették az alulsó Magyarország felszabadítását, nemzetbe emelését: ilyen volt Németh László, Kodolányi János, Féja Géza, Gombos Gyula, Gulyás Pál, valamint a budapesti születésű Szabó Zoltán. A népi írók ideológiai tekintetben is meglehetősen heterogén csoportot alkottak. A közös célt eltérő utakon, módokon keresték. Ebből következett az is, hogy egymás között is éles vitáik voltak sok-sok kérdésben. Az akkori fogalmak szerint baloldali, középen lévő és jobboldali egyaránt volt köztük. A népi írók számára a nép az egész nemzetet jelentette, nemcsak a parasztságot. A nép fogalmának ezt a tág, a nemzetével azonos értelmezését a népi írók világosan kifejtették. Németh László számára Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe, Petőfi volt a példa arra, hogy az irodalom a nép legmélyebb megnyilatkozása. Illyés Gyula szerint a népi irodalomban az egész magyar irodalom érkezett el fejlődésének egy régóta esedékes szakaszába, hogy azonosuljon az egész nemzettel. A népi írók a magyar társadalmat úgy akarták megváltoztatni, szociálisan igazságossá tenni, hogy közben nem feledkeztek meg a magyarság súlyos nemzeti problémáiról. Ezért volt a népi irodalomnak az erős társadalmi érdeklődése mellett határozott nemzeti jellege. A népi írók a magyar nemzet boldogulását a kelet-közép-európai népek közösségében keresték. Illyés a maga patriotizmusát is az egyetemes emberi értékekhez és jogokhoz való mély kapcsolódásával magyarázta. Valamennyien úgy érezték, hogy az író felelős népe sorsáért. Nyíltan megvallották, hogy irodalmi munkásságukkal a nemzet megújulását, igazságosabb életét akarják szolgálni. Tamási Áron szerint „nemzet- és sorstársaival egyetemben az író nemcsak azért felelős, amit írásban és szóban hirdet, hanem azért is, amit mások az ő hallgatása fölött a népével cselekednek. ” A népben-nemzetben gondolkodó Veres Péter is a cselekvő történelmi jelenlétet tekintette az író küldetésének. A népi író elnevezés Németh Lászlótól származik. A népi irodalom és a nyomában kibontakozó népi mozgalom jellegadó vonása az volt, hogy összekapcsolta a társadalmi és a nemzeti szempontokat. A nemzet felemelkedése érdekében akarta megszüntetni a társadalmi igazságtalanságokat. Éppen ez különböztette meg a népi írókat a baloldali radikalizmus képviselőitől. Ez volt a gyökere a népi-urbánus ellentétnek. A népiek is alapvető társadalmi változásokat sürgettek, de nem fogadták el a baloldali radikalizmusnak a nemzeti szempontokat mellőző ideológiáját. A népi-urbánus vitában a baloldali radikalizmus és a nemzeti radikalizmus ellentéte nyilatkozott meg. Később azonban sokféle ellentétnek lett fedőneve a népi-urbánus szembeállítás. A népi írók történelemszemléletének fontos eleme volt az a felismerés, hogy történelmünk során valamely külső és idegen hatalomra való támaszkodás sohasem segítette elő a nemzeti fejlődést. Ez a történelmi tapasztalat vezette a népi írókat, mindenekelőtt Németh Lászlót arra, hogy a magyarság saját útját keressék. Ezt a saját utat nevezte Németh László a harmadik útnak. A harmadik út a magyar radikalizmus igénye és programja volt. Németh László a fasizmussal és a szovjet rendszerrel egyformán szemben állva megfogalmazta a harmadik út programját. Ezt hirdette meg 1943-ban a második szárszói konferencián elmondott előadásában is. A reálpolitikus Bibó István is a harmadik út lehetőségéhez fellebbezett, amikor 1945-ben nagy tanulmányban mérte fel a magyar demokrácia válságát: „aki Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni, az hazaáruló, aki Magyarországon Habsburgot akar restaurálni, az is hazaáruló, aki pedig Magyarországot az elé a hamis alternatíva elé próbálja állítani, hogy csak e kettő között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert e kettő között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a belsőleg egyensúlyozott, de radikális reformpolitikát folytató, demokratikus, független, szabad Magyarország lehetősége”. Az adott történelmi körülmények között a harmadik út eszméje nem juthatott többre, minthogy megfogalmazza egy független, szabad Magyarország igényét, melynek gyakorlati megvalósítására azonban akkor a történelem semmiféle lehetőséget nem adott. Mint eszmény mégis megmaradt a magyarságban. (A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás részlete/szerkesztett változata) /Görömbei András: A magyar népi irodalom. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

A madéfalvi Olti Ágoston, a budapesti ELTE doktorandusz-hallgatója tavaly az államfő által létrehozott, kommunizmust vizsgáló Tismãneanu-bizottság szakértői csoportjának tagjaként kutatásokat folytatott a Román Kommunista Párt és az Állambiztonsági Szolgálat (CNSAS) levéltáraiban. A bukaresti levéltárak a kilencvenes években szinte hozzáférhetetlenek voltak a magyar kutatók számára. A 2000-es években történt egy elmozdulás, és bizonyos anyagok kutathatóvá váltak. Csak személyekről szóló dossziékat lehet kérni, és minden újabb dosszié áttanulmányozására heteket kell várni. Jó példa erre a katolikus egyház működése. Meg kell nézniük az összes, Márton Áron körül lévő pap vagy későbbi püspök anyagát, csak akkor lehetne látni, hogyan alakult az állam-egyház, állam-szekuritáté, állam-szekuritáté-egyház viszony. Ez nagyon időigényes munka, mert egy kérés leadásától, amíg választ kaptak a CNSAS-tól, minimum két hónap telt el, így nagyon kitolódik a kutatási idő. – A szekuritáté a saját besúgóin lemérte, hogy megbízhatóak vagy nem. Olti Ágoston úgy látja, hogy mindig csak besúgókról beszélnek, de a tisztekről nem szólnak. Senki nem beszél arról, hogy mi történt, miután a szekuritáté begyűjtötte az anyagokat: hogy azokat összegezték, elemezték, és kidolgoztak egy cselekvési tervet. Végül a harmadik, a cselekvési szint, hiszen ezeket az információkat azért gyűjtötték, hogy felhasználják. A szekuritáté azért tartott fenn egy hatalmas besúgói és tiszti hálózatot, hogy a társadalmat terror, ellenőrzés alatt tartsa. És a cselekvési terveket végrehajtották. A végrehajtás pedig rendkívül változatos, nagyon sokrétű lehetett, ezek közé tartozik a félreinformálás, bizonyos szervezetek befolyásolása, bizonyos személyek vakvágányra helyezése. Tudni kell, hogy a székelyföldi tisztek nem voltak románok, ők is a magyarság soraiból kerültek ki. A rendszeren belül egy elitet jelentettek. Léteztek fedett ügynökök is, akik gyárakba, szerkesztőségekbe kihelyezve, álcázva dolgoztak. Nagy Imre csíkszeredai festőművészt például hosszú időn keresztül figyelték, az ő dossziéjában egy egész értelmiségi csoportot megfigyeltek. Nagyon gazdag anyag található róla a dossziékban, amely még feldolgozásra vár. Ő nagyon jól tudta, hogy követik, lehallgatják, elviselte, és ennek megfelelően viselkedett. A hírneve és a festészete védettséget biztosított számára. – Éltek olyan papok, akik nem voltak ügynökök, besúgók, de mivel köztiszteletnek örvendő személyiségek voltak, próbálták lejáratni őket. Magyarán, a megpróbálták elhitetni, hogy az illető ügynök. Ennek ellentéte, amikor mártírkép van festve valakiről, akiről majd kiderül, hogy teljesen orcátlanul a környezetét besúgta, jelentette. /Daczó Katalin: Besúgók, tisztek, dossziék. Csíki Hírlap. /szekelyhon. ro, aug. 24./

Az ellenzéki román Szociáldemokrata Pártnak (PSD) nem az előrehozott választás a célja – mondta Mircea Geoana, a párt elnöke augusztus 24-én Budapesten, miután tárgyalt Gyurcsány Ferenccel, az MSZP elnökével, magyar miniszterelnökkel. A PSD szerint a jelenlegi román kormány parlamenti támogatottsága csekély, és nem tudta bebizonyítani, hogy teljesíti a román választók többségének akaratát – közölte Mircea Geoana. Kijelentette: Romániának hozzáértő, stabil kormányra van szüksége. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tart-e egy koalíciót az RMDSZ-szel, Mircea Geoana közölte: pozitívak a tapasztalataik az RMDSZ-szel való együttműködést illetően, de még frissek azok a sebek, amelyeket 2004-ben szerzett a PSD, amikor többségbe került a parlamentben, de az RMDSZ hirtelen úgy döntött, mégis Traian Basescu pártjával köt koalíciót. Mircea Geoana szerint az RMDSZ jövőbeni kormányzati szerepvállalása nagyban függ attól, hogyan rendezi viszonyát a Nemzeti Liberális Párttal. A közös sajtótájékoztatón a két pártelnök elmondta: a megbeszélésen a román belpolitikai kérdéseken túl szó volt a regionális együttműködést célzó programokról, Koszovóról, az európai uniós forrásokról, a közelgő román európai parlamenti választásokról. A sajtóértekezleten Gyurcsány Ferenc – Traian Basescu székelyföldi látogatását kommentálva – annak az álláspontjának adott hangot, miszerint magyar részről kellő figyelemmel kell tanulmányozni, milyen szándékok mozgatják a román politikai erőket, amikor különös érdeklődéssel fordulnak a magyar kisebbség irányába. „Jó hír, ha a román államfő a magyarok által lakott megyékkel, régiókkal ismerkedik” – mondta Gyurcsány Ferenc, majd így folytatta: „Közvetlen pártpolitikai célokat is szolgálhatott a látogatás, amelynek akarva akaratlanul lehet olyan hatása, hogy megosztja és gyengíti a magyar közösséget és politikai képviseletét”. Gyurcsány Ferenc szerint a magyar kisebbség számára döntő fontosságú, hogy meg tudja-e őrizni egységét, vagy sem. Gyurcsányt a székelyföldi autonómiatörekvésről is kérdezték. A miniszterelnök úgy fogalmazott: a minél szélesebb egyéni és közösségi autonómia pártján áll, de ezt össze kell egyeztetni a nemzeti szuverenitás szempontjával. Gyurcsány Ferenc szerint sokak számára „az elszakadási törekvések előszobáját jelenti” a közösségi autonómiatörekvés. A magyar miniszterelnök arról is beszélt, hogy amennyiben Magyarországról támogatnak határon túli magyar közösségek által megfogalmazott autonómia törekvéseket, akkor az annak nem használ, hanem árt. „Óvok mindenkit attól, hogy úgy egyszerűsítse le ezt a kérdést: támogat-e egy autonómiatörekvést, vagy nem” – mondta a szocialista politikus. Az RMDSZ-szel kapcsolatosan a politikus úgy foglalt állást: a párt politikáját általában támogatja, de nem akar tanácsokat osztogatni a romániai magyar érdekképviseletnek. /Román szociáldemokraták vizitben az MSZP-nél. Geoana–Gyurcsány találkozó Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Augusztus 24-én találkoztak újra az RMDSZ-t, illetve a Tőkés László református püspököt támogató civil szervezetek képviselői Marosvásárhelyen. Még mindig kérdéses, hogy lesz-e megállapodás. A mostani ülésen elvi megállapodás született az erdélyi magyar egyeztető fórum létrehozásáról, de a részletekről még nincs egyezség. A felek egyetértenek egy ilyen testület létrehozásával, de eltérnek a vélemények annak kapcsán, hogy kik vegyenek részt benne, a fórum kompetenciájának rögzítése is problémás. Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke jelezte, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szeptember 8-i ülésén terjesztik elfogadásra a szervezet európai parlamenti jelöltlistáját, ezért nem áll szándékukban jövő hétnél tovább folytatni a tárgyalásokat. Borbély szerint az RMDSZ a Tőkésnek felkínált befutó hely mellett a református püspök által javasolt más személyiségeket is hajlandó felvenni listájára. A Tőkést képviselő munkacsoportot vezető Szilágyi Zsolt továbbra is kétesélyesnek tartja a tárgyalást. /(borbély): Egy hét múlva lesz végeredmény az RMDSZ–EMNT közötti egyeztetésben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./ Szilágyi Zsolt szerint nagyon sok elvi ügyben van nemcsak egyezség, de konkrét szöveg-megfogalmazás is. A bizalmatlanság miatt szükség van garanciákra. Parlamenti szinten nem sikerült arról megállapodniuk, hogy a 2008-as választási esztendőben egy lehetséges közös lista milyen szempontok alapján álljon össze. Megegyezés van abban, hogy mind a párttörvény, mind a választási törvények nemzeti közösségekre vonatkozó diszkriminatív szakaszait módosítani kell és közös egyeztetés után az RMDSZ vállalja, hogy benyújtja a parlamentbe. Borbély László kifejtette, hogy az RMDSZ elemzése szerint annak a dokumentumnak, amelyet benyújtottak a Tőkés Lászlót támogató szervezetek kb. 90-95%-át elfogadták, megegyeztek azokban az alapelvekben, amelyek új dimenziót jelenthetnek az erdélyi magyar közéletben. /Mózes Edith: Tegnap sem jutottak dűlőre az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogató szervezetek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

A Magyar Tudományos Akadémia Báthory-díjjal tüntet ki több olyan ismert közéleti személyiséget, politikust, akik kiálltak a határon túli magyar felsőoktatás visszaállításáért, támogatásáért. A díjkiosztásra augusztus 28-án Budapesten kerül sor. A díjazottak: Csányi Sándor, Baldauf László, gr. Degenfeld Sándor, Széles Gábor, Göran Lindblad, Nagy Elek, Németh Zsolt, Vizi E. Szilveszter, Schöpflin György, Komlóssy József, Kónya-Hamar Sándor, Kozma József, Almássy Kornél és Balázs Sándor. Az ünnepségen beszédet mond Szabó T. Attila, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete főtitkára, Zsigmond Barna, az egyesület elnöke, Kovács Lehel és Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei. /Báthory-díj a határon túli magyar felsőoktatás támogatásáért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./