Egy ausztráliai román, bizonyos Laurentiu Fulga, internetre tette Románia volt ausztráliai, jelen pillanatban mexikói nagykövet asszonyának magánlevelezését Theodor Bakonszky elnöki tanácsossal, illetve Dorin Mariannal, a kormány kancelláriahivatalának vezetőjével. A levelekből egy-két pikáns kapcsolatra derül fény, s arra, hogy a politikai elit személyes ügyeit (például ha veszélyben van potom pénzen bérelt lakása) magas magánkapcsolatai révén próbálja megoldani. Romániában ma bárkit titkosszolgálatok által megszerzett anyagokkal tönkre lehet tenni. Ha valamelyik politikai kör ártani akar a vele rivalizáló csoportnak, a titkosszolgálatokhoz fordul, s azok készséggel szolgáltatnak anyagot. Ha kell, levelezéseik nyilvánosságra hozatalával, ha kell, az illetők megfigyelésével. A nagykövetek levelezésének többszörösen biztosítottnak kellene lenniük, mert Románia külpolitikájával kapcsolatos információk is áramlanak rajtuk. A titkosszolgálatok túl nagy hatalomra tettek szert, lehallgatnak mindenkit, akit akarnak, ügyészségi vagy bírósági engedéllyel, esetleg anélkül, embereket tesznek tönkre, kompromittálnak, azaz politikai rendőrségként működnek. /Simó Erzsébet: A titkosszolgálatok hatalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Több tízezer szócikket tartalmaz a Magyar földrajzi névi adatbázis elnevezésű gyűjtemény, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén néhány egyetem kutatói kétéves munkával hoztak létre. Körülbelül egymillió magyar földrajzi név létezik, így a tervek szerint az adatbázis felső határa is egymillió szócikk lesz. Ehhez kell még néhány év. A földrajzi nevek gyűjtése, tárolása valójában állami feladat, s létezik ilyen adatbázis. A helybéliek sokszor egészen másképp nevezik településüket, mint ahogy az hivatalosan szerepel. Nyelvészekkel, térképészekkel működnek együtt, hogy az adatbázisba az összes hivatalos elnevezés mellett különféle, nem hivatalos névváltozatok is bekerüljenek. A gyűjtés Magyarországon kívül a magyar nyelvterületre, a Kárpát- medencére és „annak környékére” terjed ki. A program nemrég indult honlapját a http://geo. organic. hu címen érhetik el az érdeklődők. /Magyar földrajzi nevek adatbázisa. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Sebestyén Kálmán Kőrösfői Riszeg alatt avagy Egy kalotaszegi település évszázadai című, sok évtizedes tudományos kutató-munkájának kézirata több mint tíz éve várt kiadásra, mígnem a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének vezetői tudomást szereztek róla. A monográfia a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent az Akadémiai Kiadónál. Kőrösfő fafaragását, varrottasait a Gyarmathy család, Bartók és Kodály a népdalait, Edvi Illés Aladár és Körösfői Kriesch Aladár csodálatos népművészetét fedezte fel. A szerző, Sebestyén Kálmán 1977-ben dr. Ferenczi Istvánnal régészeti mentőásatásokat végzett. /Péntek László: Kőrösfői Riszeg alatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Rendszerváltás – szemléletváltás. A Markó-Tőkés találkozó konklúzióit megfogalmazó nyilatkozatokban megjelenő fogalomtársítás a megegyezés üzenete helyett újra csak a szembenállásét hordozza, írta Salamon Márton László, a lap főszerkesztője. Szerinte amikor Tőkés László az RMDSZ-szel szemben szerveződő magyar politikai csoportosulások által előterjesztett „radikális javaslatcsomagról” beszél, az a hatalomban való osztozkodás türelmetlen követelését jelenti. A kolozsvári megbeszélésnek pozitív üzenete is volt: a tárgyalásokat ki lehet mozdítani a holtpontról. /Salamon Márton László: Fogalomtársítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

„Az RMDSZ téved, ha azt hiszi, hogy egymaga képviseli az önálló erdélyi magyar külpolitikát, hisz a szövetséget köztudottan a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vitte be az Európai Néppártba” – fejtegette Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) elnöke. Kelemen a mozgalom vezetőségének hétvégi, szászrégeni ülése után nyilatkozott. Az RMKDM elnöke érintette a mai Markó–Tőkés találkozó kérdését is, amelynek kapcsán – mint fogalmazott – a mozgalom „várakozó álláspontra helyezkedett”. Az ülésen elhangzott, az RMDSZ új alapszabályzata szerint a mozgalom politikai platformként működhet, amihez a mozgalomnak össze kell gyűjtenie 750 támogató aláírást; ezt a jelenlevők fel is vállalták. Felvetődött a Babes–Bolyai Egyetem kérdése is – a résztvevők szerint vannak olyan magyar oktatók a kolozsvári tanintézményben, akiknek a jelenlegi helyzet teljesen megfelel. /(Lokodi Imre): Kelemen Kálmán megfeddte az RMDSZ-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Romániában az a politikai erő győz, amely élvezi a titkosszolgálatok támogatását. Ez a már közhelynek számító állítás főként a belföldi (SRI) és a külföldi hírszerző szolgálatra (SIE) vonatkozik. Legutóbb éppen Emil Constantinescu volt államfő beszélt erről, aki magas rangú pozíciójából láthatta, hogyan működnek a rendszerváltás óta még mindig homály fedte titkosszolgálatok. Constantinescu szerint a SRI és a SIE az elmúlt hónapokban egyértelműen átállt Traian Basescu államfő oldalára. A köztük létrejött állítólagos paktum szerint Basescu nem csorbítja meg a SRI és a SIE hatalmát, befolyását, ugyanakkor a hírszerzők besegítenek az államfőnek abban, hogy megerősítse hatalmát. Továbbra sem tisztázódott a homály a törvényes telefonlehallgatásokat illetően. Korábban ugyanis Gheorghe Zamfir hírszerző tábornok beismerte: nem csak a SRI, hanem a Legfőbb Ügyészség keretében működő Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) és a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Igazgatóság (DIICOT), valamint a rendőrség kötelékében működő szervezettbűnözés-megelőzési osztály, illetve a belügyminisztérium titkosszolgálata (DGIPI) is rögzíthet magánbeszélgetéseket. Ezt a vallomást a bizottság munkájáról készült jegyzőkönyv tartalmazza, amit a Gardianul című napilap közölt. Az érintett intézmények sorra próbálták cáfolni a vádat, végül az SRI tett közzé egy közleményt, hangsúlyozva, hogy csak ők végeznek lehallgatásokat, de elismerte: például a DNA tavaly március 1-je óta a hangfelvétel birtokába juthat, és a Daniel Morar által vezetett ügyészek rögzítik papírra a beszélgetés tartalmát. Felmerül azonban a jogos kérdés: ha a hangfelvételek kikerülnek a SRI-ből, akkor mi a garancia arra, hogy ezeket később illetéktelen személyek nem használják fel az érintettek zsarolására. Miközben a Legfőbb Ügyészség tagadta, hogy az intézmény rendelkezne a lehallgatásra alkalmas, úgynevezett terminállal, a Mediafax hírügynökség megjegyezte: köztudott, hogy a DNA-nak van ilyen berendezése, hiszen a büntetőjogi perrendtartási törvénykönyv lehetővé teszi az ügyészeknek, hogy nagyon fontos esetekben bírói engedély nélkül is megfigyelés alá helyezzék 48 órán keresztül a gyanúsított telefonját. Laura Codruta Kövesi főügyész közölte: a törvény lehetővé teszi, hogy a Legfőbb Ügyészségnek legyen ilyen technikai berendezése, de nincs a birtokában terminál. Leszögezte: nem végeznek lehallgatásokat. A főügyész megerősítette, amit a SRI is nyilvánosságra hozott közleményében, hogy a DNA és a DIICOT is megkapja elektronikus formátumban a lehallgatásokat. A napokban a Ziua című napilap ismertette a DNA-nak a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanácshoz (CSM) júniusban elküldött jelentését. Eszerint 2005 és 2007 között a DNA által végzett 465 lehallgatásból mindössze 268 volt sikeres, ugyanis csak ennyi esetben született vádemelés. A telefonlehallgatások kapcsán zajló vita közben kiderült, hogy az elektronikus levelek sincsenek teljes biztonságban. /Borbély Tamás: Régi beidegződések. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

Július 30-án elhunyt Teoctist, a román görögkeleti 92 éves egyház pátriárkája. A pátriárka Toader Arapasu néven született Tocileni faluban, Botosani megyében, 1915. február 7-én. Tizenhárom évesen választotta a szerzetesi életet, a fogadalmat 1931-ben tette le, ekkor kapta a Teoctist nevet. 1946 és 1986 között különböző vezető tisztségeket töltött be az egyházban, a választó testület 1986-ban léptette őt a pátriárkai székbe. Egyes források szerint a fiatal Teoctist a nácizmus romániai tombolása idején antiszemita zavargásokban vett részt. Más hírek szerint együttműködött a Szekuritátéval. Tény viszont, hogy a vezetése alatt álló egyház a kommunista hatalmat kiszolgálta. A diktatúra évtizedei alatt a liturgián Ceausescut is dicsőítették. A görög katolikus egyház szintén kifogásolta Teoctist viselkedését, különösen, ami az elkobzott és görögkeletieknek adományozott egyházi vagyon visszaszolgáltatását illeti. Teoctist ellátogatott Rómába, találkozott II. János Pál pápával, és ő is fogadta a katolikus egyházfőt annak romániai látogatása során. /Szívrohamban elhunyt Teoctist pátriárka. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

A napokban találkozott a Szövetség a Székelyföldért Egyesület vezetőségi tagjaival Sepsiszéken Iluis Maria de Puig európai parlamenti biztos Katalóniából, akit elkísért Komlóssy József, az európai tanács magyar delegációjának szakértője. Iluis Maria de Puig biztos látogatásának célja: anyaggyűjtés, egy, ez év szeptemberében előterjesztendő helyzetjelentéshez, amely a romániai gazdasági fejlesztési régiókról szól. Puig biztosnak az volt a meglátása, hogy a legjobb időben kezdődtek el a tárgyalások, mivel a szeptemberi jelentésében már megfogalmazódik a Székelyföld ez irányú érdekeltsége, és az Európai Parlament 2010-ben tűzi napirendre a gazdasági régiók helyzetét, és születik döntés. A beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy a székelyföldi autonómia megteremtésének egyetlen járható útja a székelyföldi gazdasági régió megteremtése. A mozgóurnás népszavazások még nem elegendőek. Meg kell győzni a Székelyföldön élő román értelmiségieket, hogy mindenki javára szolgál egy ilyen gazdasági régió. Puig biztos ígéretet tett, hogy kapcsolatot épít ki Katalónia és a Székelyföld között. /Márton István vezetőségi tag: Szövetség a Székelyföldért Egyesület bejegyzésének hatodik törvényszéki elutasítása után. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./

Még 2004-ben, a Szatmárnémetiben megrendezett RMDSZ-kongresszus alkalmával született megegyezés arról, hogy a magyar kormány 10 millió forint támogatást nyújt a nagykárolyi Károlyi-kastély részleges felújítására. Az összeg az épület két termének – a kápolnának és a kiállítóteremnek – a rendbetételére bizonyult elegendőnek. Bekő Tamás polgármester köszöntőjében annak a reményének adott kifejezést, hogy most már mind közelebbinek tűnik az idő, amikor az egész kastély visszanyeri eredeti szépségét. A kápolna felszentelésénél megjelent Veres János magyar pénzügyminiszter. Jelezte, bízik abban, hogy a nagykárolyi kastély további felújításában közös projektek keretében együttműködhetnek. /Boros Ernő, Sike Lajos: Kápolna a Károlyi-kastélyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Az Apeh /Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal/ és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara képviselői július 26-27-én tapasztalatcserére jöttek Nagybányára, a Máramaros megyei Pénzügyi Igazgatóság és a Román Könyvvizsgálói Kamara meghívására. A magyarországi szakemberekkel már hagyományos ez a kapcsolat, 1999 óta a tapasztalatcserére hol Nagybányán, hol Magyarországon történik. /Farkas E. Zoltán: Útmutató jövőutazás a közpénz-gazdálkodás birodalmában. = Gutinmelléki Friss Újság (Nagybánya), júl. 31./

Megújulva készül az új színházi évadra a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata. A meghirdetett művészeti vezetői állás betöltésére Csurulya Csongor rendező, a társulat egykori színésze bizonyult a legmegfelelőbbnek a versenyvizsgán. A színházi évad végén több színész is távozott a társulattól, a vezetőség tervei közt ezért szerepel még újabb színészek alkalmazása. Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója elmondta, az új évad előadásának próbái augusztusban fognak megkezdődni. A következő évad repertoárjában négy tervezett előadás szerepel: Euripidész: Elektra című műve Sorin Militaru rendezésében, a produkcióban az Udvarhely Néptáncműhely is szerepet vállal, John Kander–Foster Ebb: Kabaré című musical (rendező Puskás Zoltán), valamint a Federico Garcia Lorca: Yerma című tragikus költeménye (rendező Csurulya Csongor), végül a mesejáték, A császár új ruhája című produkció Andersen és Jevgenyij Svarc művei alapján, Béres László rendezésében. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Új tagok a Tomcsa társulatnál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./

A Kolozsvári Rádió vezetőségének döntése eredményeként Maksay Magdolna lesz a rádió magyar nyelvű szerkesztőségének új osztályvezetője. Maksay augusztus 1-jétől tölti be új hivatalát a szerkesztőség irányításában, miután elődje, Orbán Katalin – aki 1995-től töltötte be ezt a pozíciót – egészségügyi okok miatt lemondott tisztségéről. Maksay Magdolna 1990-től dolgozik a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségében, kezdetben riporterként és ifjúsági, valamint szociális műsorok szerkesztőjeként. Elsődleges feladatának az Orbán Katalin által megfogalmazott célok – a hallgatók gyors és pontos tájékoztatása, a romániai és az egyetemes magyar kultúra ápolása, a nyelvművelés, a szórakoztatás – folytatását tekinti. A legutóbbi közvélemény-kutatás eredménye szerint a Kolozsvári Rádió magyar adásának átlaghallgatója 50 év körüli, középfokú végzettséggel rendelkező nő – az új osztályvezető nyitni szeretne a fiatal hallgatói réteg irányába is. /Burus János Botond: Új vezető a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségében. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

Puskaporossá vált a hangulat Gergely István római katolikus esperes Jegenyére történő áthelyezése körül. Legutóbb a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az RMDSZ egyik platformja hozott nyilvánosságra egy közleményt, amelyben azonkívül, hogy élesen bírálta Gergely Istvánt, súlyos vádakat is felhozva személye ellen. „Meddig engeded az egyházelleneseket undok támadásra, fogadatlan prókátorok százait trágár sárdobálásra?” – tette fel a kérdést a Kelemen Kálmán elnök és dr. Bárányi Ferenc alelnök által aláírt állásfoglalás. Az aláírók állítása szerint Tiszti lelkészi hivatása mellett „édesapa” is: „Az érsek a súlyos okot veled megbeszélte. Tapintatból azonban, az őt ért gyalázkodások ellenére is, becsületed védelmében nem tette publikussá azt... ” A szervezet vezetői felhívást is intéznek Tisztihez: „Gergely István tégy vallomást nyílt levélben a tényekről, határold el magad az egyházunkat támadóktól” – áll a közleményben. Gergely István elmondta: „Nem kommentálom a levélben leírtakat. Csodálkozom azonban, hogy a politika beleszól ebbe a dologba”. /Rédai Botond: Kereszténydemokrata támadás Tiszti ellen. = Csíki Hírlap (Csíkszereda), júl. 31./

Tavaly jelent meg Péter I. Zoltán Egy szerelem története című könyve Ady és Léda levelezésének feldolgozása alapján. A könyv a költő zűrös szexuális életét teszi ki a bulvárkíváncsiságnak. Cs. Gyimesi Éva ismételten elítélte a magyar szoboravatásokat, táblák és kopjafák leleplezését, szerinte így az emlékállítók magukat megörökítik, majd a konjunktúra múltán ugyanők eltapossák az előbb még hős, de ma lábtörlővé lefokozott személyiséget. „Nekünk bűnbakok és áldozatok, hősök és besúgók kellenek, hogy avassunk meg leleplezzünk. ” – írta. Cs. Gyimesi Éva most már havonta kérte Csendes Lászlót, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ igazgatóját, hogy a már átvett, „furcsa mód kirakattá manipulált dossziém mellé kibocsássák az egész anyagot, az összes hiányzó részletet, minden cetlit. Tudom, mi és kik hiányzanak a szekus irataimból. ” Öntudatosan hozzátette, hogy nincs forradalmár igazolványa, magyar igazolványa és tisztasági igazolványa. Cs. Gyimesi Éva nem szeretné, „ha a bottonik jóvoltából személyi jogokat sértve, már csupán bulvártémává süllyesztve lehetne olvasni azt, ami életem egyik leghosszabb cselekményszála volt. ” /Cs. Gyimesi Éva: Személyiségi jog. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./ Stefano Bottoni történész

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség /RMDSZ/ a következő célok megvalósításához kér együttműködést az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól, a Székely Nemzeti Tanácstól és más romániai magyar politikai vagy civilszervezetektől: 1. A magyar nemzeti közösség jogállásának és intézményrendszerének bármely jelentős változásához elengedhetetlen az erős politikai képviselet biztosítása Brüsszelben, Bukarestben és az önkormányzatokban. Ennek érdekében választási együttműködést kell kialakítani, beleértve szükség esetén olyan közös lista elfogadását, amely megfelel a magyar választók akaratának. 2. A különböző autonómia-formák létrehozásához már most meg lehet állapodni egy közös cselekvési tervben: a) A kisebbségek jogállásáról szóló, az RMDSZ által kidolgozott, majd a román kormány által elfogadott törvénytervezet támogatása, beleértve természetesen a kulturális autonómia intézményeinek létrehozásáról szóló rendelkezéseket; b) A székelyföldi önkormányzatok által megalakított Szövetség a Székelyföldért Egyesület működésének támogatása; c) A romániai közigazgatás általános decentralizációjának további szorgalmazása, egy valós helyi autonómia megteremtése végett; d) A gazdasági fejlesztési régiók átszervezéséről szóló RMDSZ-tervezet támogatása; e) A területi autonómiára vonatkozó közös koncepció kialakítása. 3. Az anyanyelvű oktatás és a nyilvános nyelvhasználat további bővítése, beleértve új önálló elemi és középfokú oktatási intézmények létrehozását, elsősorban a szórványban. Az állami magyar felsőoktatás bővítése, az önálló karok létrehozása a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen és az önálló állami magyar egyetem visszaállítása. A magyar nyelvű egyházi vagy alapítványi felsőoktatás megerősítése. 4. A jogtalanul államosított egyházi, közösségi és magántulajdon további restitúciója, a restitúciós törvény alkalmazásának felgyorsítása. 5. Az Erdély infrastrukturális fejlesztésére és modernizációjára vonatkozó RMDSZ-program közös vállalása, az RMDSZ ezirányú kormányzati és önkormányzati tevékenységének támogatása. 6. A fiatalok szülőföldön való megmaradását célzó program közös képviselete és érvényesítése. 7. Közös megoldások kialakítása a szociálisan nehéz helyzetben lévők segítésére, beleértve a jelenlegi nyugdíjreform támogatását. 8. Egyeztető fórumok kezdeményezése, ahol a romániai magyar értelmiségiek, civilszervezetek és egyházak véleményt cserélhetnek a vitás kérdésekben. 9. A parlamenti és önkormányzati demokrácia megerősítése. Olyan választójogi törvény támogatása, amely ezután is biztosítja a magyar közösség arányos képviseletét a parlamentben és az önkormányzatokban. /Közös nemzeti célokért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács álláspontja az RMDSZ-szel való tárgyalásról. Az erdélyi magyar rendszerváltás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenetet jelenti, olyan módon, hogy a közösség érdekérvényesítő képessége ne sérüljön, hanem erősödjön a belső többszínűség és többszólamúság hasznosításával. A tárgyalások elsődleges feltétele az, hogy az RMDSZ vezetői ismerjék el az erdélyi magyar közösségen belül létező politikai és világnézeti többszínűséget, pluralizmust. A politikai célokat megfogalmazó szervezetek vállalják az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozását és működtetését. Az EMEF a politikában és a közéletben jelentkező különböző vélemények és álláspontok egyeztető fóruma. Az EMEF működésének elvi alapja • a bizalom és közösségi szolidaritás helyreállítására való törekvés, • a választói akarat és a demokrácia játékszabályainak tiszteletben tartása, • a többszólamúság és munkamegosztás a közösségi érdekérvényesítésben, • konszenzus-orientált döntéshozás az egypártrendszerről a demokráciára való átmenet kidolgozásában. Az EMEF megalakulásáig és intézményesüléséig ennek szerepét átmeneti jelleggel az RMDSZ és EMNT paritásos tárgyalóbizottsága tölti be. Az EMEF feladata – többek között – kidolgozni a nemzeti összefogás programját, annak stratégiai sarokpontjait és a hozzárendelt cselekvési ütemtervet. A nemzeti összefogás programja I. Lehetséges közös célok, cselekvési prioritások • a kisebbségek jogállásáról szóló törvény közvitájának újrakezdése, a tervezet módosítása, a kulturális autonómia közjogi keretének megvalósítása, ennek képviselete a politikai egyeztetéseken, a kormányban és a parlamentben • a Székelyföld területi autonómiájának támogatása • az SZNT által kezdeményezett belső népszavazás teljes politikai és logisztikai támogatása a helyi RMDSZ- szervezetek által, • a törvényhozásban függőben lévő törvénytervezetek támogatása az RMDSZ képviselet által • az RMDSZ többségű megyei és helyi önkormányzatok hozzanak határozatokat a helyi népszavazások kiírására vonatkozóan • az Európa Parlamentben jelenleg lévő RMDSZ-képviselők vállalják a Székelyföld autonómiájának képviseletét és az e célból már elindított lobby-tevékenységet • A közoktatási és felsőoktatási stratégia politikai képviselete, konkrétan • az oktatási törvény módosítása (kiemelten a román nyelv oktatásának kérdése, illetve a történelem és földrajz anyanyelven való oktatása) • a felekezeti oktatás törvényi feltételeinek kialakítása • a PKE akkreditációs törvényének támogatása • a Sapientia EMTE akkreditációs folyamatának támogatása • a Bolyai Egyetem ügyének nyílt és cselekvő felvállalása Bukarestben és Brüsszelben • a BKB kezdeményezéseinek konkrét politikai és egyéb jellegű támogatása. • a megtisztulás folyamatának elindítása: • a korrupciómentes közélet feltételeinek megteremtése • a tisztségviselők átvilágítása, az átvilágítást és a lusztrációt tartalmazó jogszabályok aktív támogatása a törvényalkotás rendjén • a közpénzek elosztásának és felhasználásának átvilágítása, depolitizálása, a politikai kliensrendszer felszámolása • a sajtószabadság biztosítása, a pártsajtó visszaszorítása saját keretei közé, a sajtótámogatások átláthatóvá tétele • a státusirodák depolitizálása és közszolgálatiságának garantálása. • A csángóügy hangsúlyosabb és konkrétumokban megnyilvánuló képviselete: • anyanyelvi misék • elemi oktatás, magyar nyelv oktatása • az ügy képviselete a nemzetközi fórumokon. • Az egyházak és a politikum partneri viszonyának helyreállítása, az egyházi támogatások depolitizálása. • Az egyházi és közösségi javak restitúciós, valamint kárpótlási folyamatának felgyorsítása. • Az erdélyi magyar jövőkép határozottabb megjelenítése a román közvélemény előtt; ennek érdekében • a magyar politikai szervezetek közösen dolgoznak ki egy teljes alkotmánytervezetet és azt közzé teszik • erdélyi közvitát követően (amelybe mind román, mind magyar szakmai szervezeteket meghívnak) benyújtják a parlamentbe az EMNT régiókról szóló kerettörvény-tervezetét. II. Rendszerváltozás az erdélyi magyarság politikai képviseletében. Ehhez szükséges: • A választási törvények, valamint a párttörvény antidemokratikus és kisebbségi szempontból diszkriminatív, az etnobizniszt támogató elemeinek módosítása az RMDSZ parlamenti frakcióinak kezdeményezésére. • A pluralizmus érvényesülése a tömbmagyar településeken, azaz: többpárti politikai verseny a helyhatósági választásokon. • Azokon a településeken és régiókban, ahol csak összefogással lehet polgármesteri tisztséget szerezni, illetve képviselőt juttatni az önkormányzatokba, közös listát kell állítani. • Ennek alapjául a helyi belső választások szolgálnak, amelyeket az érintett és érdekelt politikai szervezetek közösen szerveznek meg. • A parlamenti jelöltlisták összeállításában megegyezésre a következők szerint kerül sor: • közvetlen tárgyalások útján azon politikai szervezetek között, amelyek már részt vettek legalább a helyhatósági választásokon, az egyes szervezetek korábbi választási eredményei alapján, vagy • a közösen szervezett előválasztások eredményei alapján (az egyes választókerületekben). • Az Európai Parlamenti választások esetén a közös jelöltlista belső választások alapján áll össze. • Megegyezés az RMDSZ érdekképviseleti monopólium-helyzetéből származó vagyon megosztásáról, illetve – ott, ahol az alternatív politikai szervezetek megjelenése ezt szükségessé teszi – közös használatáról. III. A támogatási rendszer reformja • Annak érdekében, hogy a nemzeti közösségünket érintő közpénzek és támogatások elosztása terén az igazságosság, a méltányosság és az arányosság érvényesüljön, a politikai klientúraépítés lehetősége pedig teljes mértékben kiküszöbölődjön, a magyar és a román kormány által biztosított alapok elosztása tekintetében kétszintes döntési mechanizmus kialakítását kell bevezetni: • felső szinten a politikai képviselettel rendelkező szervezetek paritásos alapon megalakított bizottsága állapítja meg a támogatások elosztásának főbb irányait, területeit és az azok közötti arányokat • a közvetlen elosztás alsóbb szintjén a civilszervezetek által megválasztott/kijelölt testületek döntenek, biztosítandó ezáltal a pályázatok elbírálási folyamatának teljes depolitizálása. • A gyermekvállalást és az identitásválasztást ösztönző Erdélyi Magyar Alap létrehozása és működtetése. Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács: Tőkés László elnök, Szilágyi Zsolt alelnök, Toró T. Tibor alelnök; Székely Nemzeti Tanács: Fodor Imre elnök. Kolozsvár, 2007. július 30./Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért Közös nemzeti célokért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

A Legfelsőbb Ügyészség bejelentette, hogy ,,... előrehaladott állapotba került a Plesita-dosszié”. A Ceausescu rendszer kémszolgálatának volt vezetőjét, Nicolae Plesita tartalékos tábornokot azzal vádolják, hogy Nicolae Ceausescu utasítására hét merénylet elkövetésével bízta meg Carlost, a nemzetközi körözés alatt álló hírhedett terroristát, a Sakált. A vaskos Plesita-dossziét és a tábornok viselt dolgait már 1990 óta vizsgálja a katonai ügyészség, személyesen Dan Voinea tábornok, katonai ügyész, Paul Goma volt disszidens panasza és a DIE volt osztályvezetője, Sergiu Nica ezredes jelentése alapján. Az eddigi vizsgálatokat a tábornok volt s jelenleg Iliescu legbelsőbb köréhez tartozó bajtársai állandóan ,,jegelték”, így Plesita tábornok megjelent a különféle tévéadásokban, s kérlelhetetlenül ostorozta a ma is ellenségének tekintett volt disszidenseket. A múltkor azt mesélte, hogyan ragadta meg állánál fogva és verte agyba-főbe Paul Gomát, ,,a nép ellenségét”. Abból sem csinált titkot, hogy Doina Corneát például idegbetegnek tarja, Monica Lovinescuról elmesélte, hogy emberei agyba-főbe verték. A nyugalmazott egykori főkém azt is kifejtette, hogy ma sem cselekedne másként. Úgy tűnik, ma is kapcsolatban áll volt beosztottjaival, hiszen nemrég Culianu professzorról, Mircea Eliade közeli munkatársáról szólva, magabiztosan jelentette ki, ügynökei likvidáltak ugyan néhány disszidenst, de a professzor nem volt közöttük. Culianut Chicagóban lőtték főbe az egyetem nyilvános illemhelyén 1991-ben. /Bogdán László: A sakál, a kondukátor és a szekuritáté. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

A kommunista rendszerben a magyar keresztneveket románosították, és így írták be a hivatalos iratokba, a keresztlevélbe és a személyi igazolványba, házassági okiratokba. A rendszerváltást követően sok időnek kellett eltelnie, ameddig megfelelő jogszabályok alapján lehetővé vált a személynevek megváltoztatása, azaz magyarosítása vagy a magyar helyesírás alapján történő átírása. Hivatalos ügyek intézésekor egyazon személy esetében sokszor nem egyezett a különféle okiratokban vagy hivatalok nyilvántartásában szereplő név. A szülők igyekeztek lefordíthatatlan, ősmagyar keresztneveket adni gyerekeiknek. Sokszor ez sem sikerült, az anyakönyvvezető asztalánál derült ki, hogy a tősgyökeres magyarnak tartott névnek bizony van román változata (például Szilárd = Constantin). A legmeghökkentőbb eset azé a fiúgyereké, aki a Levente nevet kapta. Az anyakönyvvezető megkérdezte: mégis, körülbelül mit jelenthet a szó? A szülő elmagyarázta neki a „levente” szó jelentését, mire a hivatalnok beírta: Premilitaru. Azok, akik Magyarországon telepedtek le, és ott a magyar helyesírással állították ki személyi irataikat, ezeknek az iratoknak az alapján itt nem intézhetik ügyeiket, nem kérhetnek például új útlevelet. A hivatal értelmezése szerint nem ugyanarról a személyről van szó: a náluk most jelentkező (például) István nem azonos a nyilvántartásukban szereplő Stefannal. A 2003/41-es kormányhatározat alapján lehetővé vált a személynevek megváltoztatása, illetve magyarítása. /Elírt nevünk nem csak bosszantó, hanem bonyodalmat is okoz. Hogyan lett a Leventéből Premilitaru. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Anna-napkor – mint az előző években is – fiatalok több ezres tömege jött el a Szent Anna tóhoz. A „sokan vagyunk, együvé tartozunk” érzéséből fakadó energia összeroppantotta a diktatúra félelemből kovácsolt bilincseit. Ebben a hangulatban 1981. július 26-án, Szent Anna-napján csak maréknyi fiatal ült gondterhelten, félrehúzódva a fák árnyékába. A diktatúrában éltek, de magyarként magukban hordozták a szabadságvágyat. Órákon keresztül ültek, mígnem egyikük felpattant, s határozott mozdulattal kibontotta a nemzeti zászlót. Erre mindannyian talpra ugrottak, majd a kibontott zászlóval kezükben szó nélkül elindultak a tisztás legmagasabban fekvő pontja felé. Útjuk a tömegen keresztül vezetett, mely döbbenettel nyitott utat nekik. A kiszemelt helyszínre érve magasra emelték a magyar lobogót. A tömeg némán nézte a látványt. Ilyen élményben az összesereglettek közül még senkinek sem volt része. Előbb egy öblös férfihangon szólalt meg, majd több ezer torokból tört fel a kiáltás: „Ria, ria, Hungária!” A román diktatúrában egy milliméternyi piros-fehér-zöld szalag rejtegetése is elég volt ahhoz, hogy az embert félholtra verjék. A diktatúrát kárhoztató beszédeket néma döbbenettel fogadta a több ezres tömeg. Másnap hajnalban rohamrendőrök és szekuskülönítmények szállták meg az erdőt, a tó partját és a hegygerincet, átfésülve minden sátrat, zugot és rejtekhelyet, mindenkit igazoltattak, minden személyes adatot felírtak, fényképeztek és dokumentálódtak. Ezt követően elmentek, anélkül, hogy bárkit bántalmaztak volna. Túl nagy, elszánt és meglepően egységes volt a tömeg, ezért nem vállalták a nyílt konfrontációt. Az ünnep elteltével előbb-utóbb mindenki visszatért oda, ahonnan érkezett. Ekkor csaptak le. Munkahelyekről, iskolákból, egyetemekről, otthonukból vitték el egyenként az embereket, a megtorlás kegyetlen volt. Hetekig, olykor hónapokig tartó vizsgálati fogság, kihallgatások, verés, lelki terror következett. Volt, aki eltűnt, volt, akit elzártak vagy kényszermunkára vittek, és százával voltak olyan magyar egyetemisták, akiket örökre kizártak az ország valamennyi egyeteméről és főiskolájáról, vagy ha már végzett – mint ezt az emlékezést író Bedő Zoltánt –, nem engedték államvizsgázni. Volt, akinek idegrendszere vagy beteg szíve mondta fel a szolgálatot. Sokan megkeseredtek. Bedő Zoltán mellett csak a szülei tartottak ki a szó szoros értelmében a végsőkig, édesanyja belehalt a fiát ért bántalmazás tudatába, édesapja pedig, egyedül maradva szótlanul, még tizenkilenc évig hordozta keresztként fia meghurcoltatásának emlékét. Bedő Zoltán hiszi, hogy akkor helyesen cselekedtek, ugyanis több évtizednyi kényszerhallgatás után az erdélyi magyarság megmutatta, hogy még mindig képes fejét felemelve bátran szembenézni a mindenkori elnyomókkal és zsarnokokkal. /Bedő Zoltán: Anna-napi keresztjeink. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

A kászonaltízi Tiszástőn augusztus 2-án kezdődik a XII. Minimum Party alkotótábor, összművészeti fesztivál és szakmai fórum. A múlt emlékeinek megfogalmazása és azok rögzítése lesz az idei alkotótábor kiindulópontja és a szakmai fórum témája. Az alkotótábor médiaműhelyét a Budapestről érkező Szigeti Gábor Csongor vezeti. A fotóműhelyt a szintén Budapestről érkező Zátonyi Tibor fogja vezetni. A környéken, Kászonszék falvaiban járva a szubjektív dokumentarizmus eszközeivel próbálnak meg alkotni, képekben fogalmazzák meg a mindennapi eseményeket. A Déjà vu címet viselő íróműhelyt a kolozsvári Selyem Zsuzsa vezeti. Az építészműhelyben a székelyudvarhelyi Ványolós Endre irányításával építészfeladatokat vitatnak meg. A kézművesműhelyben a gyergyószárhegyi Csergő Melinda vezetésével a makramé technikájának elsajátításával, a különböző minőségű fonalak felhasználásával tárgyakat készítenek. /Antal Ildikó: Múltidéző Minimum Party. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./

A tusnádfürdői tábor jelentős eseménye volt Orbán Viktor programadó beszéde. Az ellenzéki vezető kapott utána hideget, meleget, jobbról is, balról is. Jobbról azt hiányolták, főleg az erdélyiek, hogy nem üzent a kisebbségi magyarságnak s hogy nem állt ki egyértelműen Tőkés László mellett. Valójában a kisebbségi magyarságnak is üzent Orbán, ennek a lényege az volt, hogy akkor lehet majd igazi nemzetpolitikát folytatni, ha a jobboldal győzelmet arat a választásokon. Teljesen érthető, hogy a nemzeti oldalon sokakban buzog a tettvágy s fogytán a türelem. A jelenlegi magyar kormány bevallottan törvénysértések sorozatával, megtévesztéssel, hazugságokkal, csalással szerezte hatalmát, majd képes volt belelövetni az ellene tüntetőkbe. Jelenleg mind a rendőrség, mind a katonaság, mind a titkosrendőrség a baloldalnak szolgál és egy esetleges jobboldali hatalomátvételi kísérlet alkalmával minden bizonnyal megvédi kenyéradó gazdáit. Ebből adott ízelítőt tavaly október 23-án. A jobboldal Orbán szerint demokratikus, versenypárti, nemzeti és szociális kell, hogy legyen. A középosztály és az elszegényedett rétegek szövetségére van szükség. Elmondotta, lassan vége az 1968-as eszmék uralmának, vége annak a törekvésnek, mely az egyént akarata ellenére úgy próbálta meg „szabaddá tenni”, hogy igyekezett természetes közösségi kötelékeitől megszabadítani. A mai konzervatív kormányok Európában ezt érzékelve felfogják, hogy a társadalomnak nem a 68-as erkölcsi relativizmusra, hanem értékrendi kapaszkodókra van szüksége. Orbán beszéde ellen kirohantak az anyaországi sajtó balos bértollnokai. Siettek Orbán elképzeléseit zavarosnak, ideológiailag inkoherensnek beállítani. Ugyanezen balliberális publicisták nincsenek azon fennakadva, hogy a magát baloldalinak nevező kormány miként veri szét a szociális ellátórendszereket, miként folytat szemellenzős, rideg és érzéketlen gazdaságpolitikát, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Fából vaskarika. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a vele készült interjúban kifejtette, amikor 2003-ban megalakult az EMNT, azt hangsúlyozták, kizárólag az autonómiatörekvések megjelenítésével kívánnak foglalkozni. Azonban az EMNT vagy a Székely Nemzeti Tanács kénytelen-kelletlen arra kényszerül, hogy alternatív szerepet is betöltsön, politikai funkciót is vállaljon. Eddig az RMDSZ erőfölénye tudatában megengedhette magának, hogy csak mímelje a párbeszédet. Most viszont olyan a helyzet, hogy reális párbeszéd alakulhat ki. Bebizonyosodott: az RMDSZ nem fedi le az egész erdélyi magyar társadalmat. Az RMDSZ csak akkor hajlandó engedni a képviseleti monopóliumából, ha erőt mutatnak fel vele szemben. – A román társadalomban úgy-ahogy, de mégiscsak működik a politikai pluralizmus. Most viszont „mi kullogunk a romániai demokrácia mögött. ” „A nagy dilemma abban áll, hogy az egységelv eddigi erdélyi mindenekfölöttiségével szemben merjünk-e újítani, alternatívát képezni. Mert ha fenntartjuk azt a nézetet, hogy egy önálló jelölt indulása megnyithatja egy, az RMDSZ-szel szembeni erős politikai alternatíva képződésének útját, akkor egyenesen vétek volna kiegyezni. ” Tőkés László úgy érzi, az önálló jelöltként való indulásnak inkább volna értelme. „Fennáll viszont annak a veszélye, hogy az RMDSZ lejárató kampányba kezd, olyanba, amilyet már az autonomistákkal szembeni vagy az MPSZ-szel szembeni fellépésben is láthattunk. ” Azzal kapcsolatban, hogy az egyházon belül is bírálatok érik, a püspök rámutatott, a támadások legfőbb szorgalmazója a CE szövetség. Hivatalos lapjában, a Kis Tükörben egymást követik Tőkés jelöltségét és az egyház politikai szerepvállalását bíráló írások, interjúk. /Gazda Árpád: Bukott a Marló-doktrína. Interjú Tőkés László református püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Mind az RMDSZ vezetői, mind Tőkés Lászlóék egy-egy programlistával, tervezettel érkeztek a találkozóra. Közös munkacsoportban próbálják összehangolni nézeteiket. Egymás mellé téve a két szöveget, egyharmadukban találni olyan pontokat, amelyek tárgyukban megegyeznek. Szinte szó szerint megegyezik például a két szöveg a restitúció gyorsítását illetően. Ugyancsak mindkét fél sürgeti a választási törvény módosítását, de itt eltérnek a vélemények a részleteket illetően. Hasonlóan fogalmaz a két dokumentum a közoktatási és felsőoktatási intézményrendszer megerősítése tekintetében. Az EMNT külön említi a román nyelvoktatás kérdését, illetve a földrajz és történelem anyanyelven történő tanításának igényét. Két olyan része van a tervezeteknek, amely ugyanazt a témát homlokegyenest eltérően szerepeltetik. Az első a kisebbségi törvényre vonatkozik, ezen belül a különböző autonómia-formákra. Az RMDSZ támogatást kér a jogszabály-tervezet elfogadtatásához, az EMNT és az SZNT vezetői a törvény közvitájának újrakezdését, a tervezet módosítását sürgetik. Hasonló a helyzet a gazdasági fejlesztési régiók tekintetében. Az RMDSZ e tárgyban is a maga tervezetének támogatását kéri, míg a másik oldal az EMNT régiókról szóló kerettörvény-tervezetének parlamenti beterjesztését. A területi autonómiára vonatkozóan az RMDSZ közös álláspontot szorgalmaz, Tőkésék az SZNT belső népszavazásának teljes politikai és logisztikai támogatását. Nem kizárt a megegyezés a következő kérdésekben: a csángóügy kezelése, a közösen szervezett előválasztások, az infrastruktúra-fejlesztés, a nyugdíjreform támogatása. A lap munkatársa szerint az EMNT–SZNT által megfogalmazott követelések egy része kétségessé teszi a kompromisszumot. A korrupciómentes közélet igényére lehet bólintani, az újságíró szerint nehezebb értelmezni „a pártsajtó visszaszorítására” vonatkozó indítványt. Ugyancsak vitatható szerinte a státusirodák és az egyházi támogatások depolitizálását sürgető igény. /Szűcs László: Középút-keresés, első olvasatban. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Két hete kapta meg a városrendészeti engedélyt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), így várhatóan szeptemberben meghirdetik a közbeszerzési eljárást Kolozsváron az új ingatlan megépítésére, tájékoztatott Tonk Márton, az oktatási intézmény kolozsvári karának dékánja. A telek, melyre az ingatlant építenék, a város egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjában, a Tordai út aljában, a Szabók bástyájától mintegy 100 méterre fekszik. A Macalik Arnold műépítész tervei alapján készülő ingatlanban kapna otthont a kolozsvári Sapientia három kara, egy tévé- és filmstúdió és egy hatalmas aula is. /Lázár Lehel: Engedélyezték az EMTE új épületét. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Az augusztus 1-jei nyerges-tetői csatában 158 évvel ezelőtt szabadságukért meghalt hősök emléke előtt tisztelegtek a nyerges-tetői – 110 évvel ezelőtt állított – emlékműnél. Az egybegyűlteket Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte, majd Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere mondott beszédet. Az ökumenikus istentiszteleten Tamás József püspök kiemelte, ez az ünnepség nem puszta emlékezés, és minden ilyen tett akkor hiteles, ha annak üzenetével azonosulni tudunk. A közös ima után a Csíkkozmási Házasok Szervezetének (CSIHÁSZ) táncosai Kányádi Sándor Nyergestető című versére és népdalokra koreografált, Megmaradunk című műsorukat mutatták be. /Antal Ildikó: Szabadságért és megmaradásért harcoltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

A Gyergyóalfaluban 70 évvel ezelőtt született és Csíkszeredában 25 éve elhunyt Sövér Elek festőművészre emlékeztek kiállításmegnyitóval és könyvbemutatóval. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent, visszaemlékező írásokat, valamit Sövér-képeket tartalmazó kötetet ismertetve művészettörténészek és képzőművészek idézték Sövér Elek emlékét. A Nagy István, Nagy Imre és Márton Ferenc alkotta székelyföldi festőiskola első nemzedékét leginkább követendőnek tekintő Sövér Eleket a képek költőjének és a szív portréfestőjének nevezte Bucur Nicolae művészettörténész. Itthon maradását és megmaradását hangsúlyozta Balázs József festőművész. Alkotásaiban a 60-as, 70-es évek művészeti törekvései is berezegnek, és sejtetik a különböző irányzatok beszűrődését – tette hozzá Banner Zoltán művészettörténész. Sövér táj-, portré- és életképei a Mikó-várban szeptemberig láthatók. /Sövér Elek-kiállítás és -kötet. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Július 24–26. között immár harmadik alkalommal szervezte meg az Észak-Kelet Hargita Kistérségi Társulás (ÉKHRKT) azt a mikrorégiós ifjúsági tábort, amelynek helyszíne a ditrói Erdős Panzió volt. A táborban a Ditrói Cserkészcsapat képviselői tartottak kézműves-foglalkozásokat. Kiss János, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára a kerámiáról, valamint a fazekasságról tartott bemutatót. Szó volt a táborban a vízimalmokról, a szalmakalap-készítésről, a kovácsmesterségről, a történelmi érdekességekről is. /Fazakas Szilárd ÉKHRKT ügyvezető igazgató: III. Kistérségi Tábor. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 2. – 31. sz. /

Nyílt levélben szólította fel Gergely István csíksomlyói plébánost az RMDSZ egyik platformja, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM): határolódjon el a maradása mellett érvelő hívektől, és foglalja el az érsek által számára kijelölt jegenyei plébániát. Gergely Istvánt húszéves csíksomlyói szolgálat után augusztus elsejével helyezték a Kolozs megyei Jegenyére. A Kelemen Kálmán elnök és Bárányi Ferenc alelnök által aláírt nyílt levélben az RMKDM azt állítja, az áthelyezésnek súlyos oka van, amelyet közölt is Gergely Istvánnal Jakubinyi György érsek, és csak a lelkész becsületének védelmében nem hozott nyilvánosságra. „Sem keresztényinek, sem demokratának nem nevezhető ez a hangvétel, elhatárolódunk tőle, még akkor is, ha úgy tűnik, minket véd” – jelentette ki a Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári Érseki Hivatal helynöke, aki sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta az RMKDM levelében foglaltakat. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Gergely István Csíksomlyón maradása mellett annak ellenére is aláírásgyűjtésbe kezdtek az egyházközség egyes tagjai, hogy az érsekkel történt négyszemközti megbeszélés után ő már elfogadta a Jegenyére való áthelyezését. „A kommunizmus alatt a katolikus egyház volt az egyetlen, amelyik súlyos áldozatok árán ugyan, de meg tudta őrizni függetlenségét, nem fogadta el az állam beavatkozását. Most hol egyik, hol másik politikai oldal szeretné kisajátítani az egyházat, és rendre hol itt, hol ott kiáltanak ki nemzetietlennek vagy árulónak, mert az egyház őrzi függetlenségét. Az egyház a hívekért van, nem a politikai érdekért” – jelentette ki Potyó Ferenc. /Kovács Csaba: Apasággal vádolják Tisztit. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Régi kezdeményezésünk valósult meg végre, hiszen még 2000-ben fogadta el a kormány azt a rendeletet, amely létrehozta a Kisebbségkutató Intézetet – nyilatkozta Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője azt követően, hogy augusztus 2-án tartott ülésén a kormány elfogadta az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. A mindenkori kormány mellett eddig nem működött olyan multidiszciplináris kutatóintézet, amely – háttérintézményként – segítené a helyes és hatékony kisebbségpolitikák kidolgozását és alkalmazását. A Kisebbségkutató Intézetnek lesz egy a magyarok és egy a romák problémáit kutató külön tagozata. Az intézet székhelye Kolozsváron lesz, vezetésére az jelentkezhet, aki legalább öt éve foglalkozik kisebbségkutatással. Az elnök és alelnök munkáját öttagú konzultatív tudományos tanács segíti, amely legalább havonta ülésezik. Az intézet alkalmazottai felméréseket, kutatásokat végeznek majd, például a népesedési tendenciákról, az elvándorlásról, ugyanakkor nyelvi, történelmi és kulturális témájú rendezvényeket (konferenciákat, vitákat, tudományos ülésszakokat) is szerveznek. A kutatóintézet költségvetési kiadásait a kormányfőtitkárságon keresztül fedezik, de működési költségei fedezésére támogatásokat kaphat bel- és külföldi szervezetektől, továbbá kiadhat könyveket, tudományos dolgozatokat, tanácsadást nyújthat szakterületén. Feladatai közé tartozik, hogy állandó kapcsolatot tartson fenn a hasonló feladatokat ellátó hazai és külföldi hivatalokkal és civil szervezetekkel. /Kisebbségkutató intézet létesül Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

2007 júniusában a magyar kormány egy héten belül két jelentős szomszédságpolitikai lépést tett, egyiket Románia, másikat Szlovákia irányában – áll a Budapest Analyses nemrég közölt elemzésében. Június 13-án a magyar külügyminisztérium – engedve az RMDSZ felszólításának – hivatalosan magyarázatot kért a román féltől Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter felmentése, és egyéb, kisebbségpolitikai természetű kérdés tárgyában. Ugyanakkor június 15-én Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök – eleget téve szlovák partnere, Robert Fico meghívásának – Pozsonyba látogatott. A találkozón a tavaly augusztusban Nyitrán megvert magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig ügyét a magyar fél nem úgy vetette fel, mint a kétoldalú kapcsolatok egyik súlyponti, problematikus elemét. A magyar kormány Nagy Zsolt ügyében keményen, a szlovákiai magyar diáklány esetében engedékenyen lépett fel – állítják a Gyurcsány-kormányt bíráló elemzők. Az RMDSZ vezetői indokoltnak látták, hogy nyilatkozataikban a magyar kormány diplomáciai fellépését szorgalmazzák Nagy Zsolt ügyében. A magyar közvéleményben meglepetést keltett, hogy Gyurcsány miniszterelnök a diáklány ügyének megnyugtató lezárása előtt meglátogatta szlovák partnerét, nem tett említést a Malina Hedvig ügyében tapasztalható ellentmondásokról. Az elemzők szerint a magyar szociálliberális kormány külpolitikai és energetikai törekvései ellentétesek a romániai népszavazásból megerősödve kikerült román államelnök transzatlantista orientációjával, ugyanakkor hasonlóságot mutatnak a szlovák kormány keletre nyitó törekvéseivel. /A magyar kormány legújabb szomszédságpolitikai lépései. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./