Nem lejöttünk Budapestről, hanem azért vagyunk itt, mert szolgálni szeretnénk – ezekkel a szavakkal vezette be dr. Pálmai Tamás, a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége országos elnökségének tagja július 19-én a közönségtalálkozót Sepsiszentgyörgyön. A szövetség bemutatására dr. Osztie Zoltán római katolikus plébános, egyetemi tanár, a KÉSZ országos elnöke vetített képes előadással készült, erre azonban – az áramszolgáltató ,,jóvoltából” – nem kerülhetett sor. Osztie bocsánatot kért, amiért némely politikusok a két és fél év előtti népszavazáson elárultak bennünket. Véleménye szerint összetartozásunk nem lehet vitatéma. Épp ezért tartja a KÉSZ feladatának, hogy a jelenlegi országhatárokon belül élőkkel megismertesse Erdélyt, a most regnáló politikum és a kommunista rendszer által beléjük sulykolt tévhit eloszlatásához segítve. A KÉSZ célja az evangelizáció – a keresztény örömhír terjesztése. Meghirdették a Spirituális harc Magyarországért nevű kezdeményezést, böjttel és imádsággal próbálják megtörni a gonosz hatalmát a nemzet felett. /Váry O. Péter: Szolgálni jöttek (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

Óbis Sándor zimándújfalui toronyfestő és bádogos a közelmúltban Szépfalun (Frumuseni) javította a katolikus templom tornyát, ahol a kereszttel együtt a tartó gömb is javításra szorult. A gömbben lévő fémdobozba zárva régi iratokat talált, amelyeknek egy része a templom építésére 1891–94 között történt gyűjtés adományozóinak a névsorát tartalmazza az egyénenként felajánlott összegek pontos kimutatásával. A német nyelvű szövegek között imák is találhatók. Az 1894. április 15-én történt felszentelést magyar nyelvű bélyegző, a Temes-Szépfalui Róm. Kath. Plébánia Hivatal feliratú pecsét hitelesíti. Ugyanott az 1936-ban történt legutóbbi nagyjavításra történt gyűjtés kimutatása az önkéntes tűzoltó egyletről, illetve a templom előtt emelt szoborról készült fotók társaságában több ima, illetve apró gyöngybetűkkel egy érdekes magyar nyelvű feljegyzés is található. Az akkori jegyző, az Újvarsándon (Fazerkasvarsándon) 1884-ben született Bartha Antal megírta, akkoriban milyen nehéz volt a közigazgatásban dolgozni a Monitorul Oficialban megjelent, egymásnak ellentmondó törvények, illetve az azokat tévesen értelmező hivatalnokok miatt. Óbis Sándor szerint a Bánságban ritkaságnak számít a kordokumentum értékű irathagyás a toronygömbben, ami inkább Szatmárnémeti környékén volt szokás. Mivel úgy tudja, egy kolozsvári egyetemi tanár tanulmánykötetet ír e dokumentumokról, felajánlaná neki a talált iratok fénymásolatait. /(balta): Kordokumentumok a torony-gömbben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./ Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok című könyvéről van szó. /Vajda András: Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok. = Szabadság (Kolozsvár), 2006. júl. 12./

Almási Kálmán, a bukaresti magyar nagykövetség nyugalmazott gazdasági attaséja a közelmúltban magánkönyvtárából 880 kötetet az Arad megyei magyar közösségnek ajándékozott. A vele készült interjúban elmondta, 1932-ben Aradon született, 18 éves koráig ott is élt, 1950-ben családegyesítés folytán került az anyaországba. 1946 táján, hogy az aradi magyarság akkori szervezete könyvtárral rendelkezett, ahonnan érdekes olvasnivalókat lehetett kölcsönözni. Almási tudja, hogy a diktatúra megszüntette a legtöbb magyar könyvtárat. Almási 1978-tól diplomataként töltött több mint 13 évet Bukarestben. Abban az időben megpróbáltak segíteni, elsősorban újságok, könyvek, folyóiratok eljuttatásával a magyar közösségekhez Bukarestbe és Erdélybe. Ha lehetett, magyar betegeknek gyógyszert szereztek vagy címek, telefonszámok megszerzésével elveszett kapcsolatokat keltettek életre. Természetesen, tudták, hogy a biztonsági szerveknek állandóan rajtuk volt a szeme. 1982-ben Lázár György miniszterelnök bukaresti tárgyalásai alkalmával partnerének átadott egy 22 személyes névsort, amelyiken romániai magyar politikai üldözöttek voltak felsorolva. Kérte, tegyék lehetővé az anyaországba településüket. Megtették, örültek, hogy megszabadultak tőlük. Folyamatos “poloskairtás” zajlott a követségen, ami azt jelenti, mindkét fél, a telepítők is, az irtók is keményen dolgoztak. /Balta János: Exkluzív interjú egy nyugalmazott diplomatával. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./

Magyarország 1944 őszén, ‘45 tavaszán történelmének egyik legnehezebb szakaszát élte meg. A nyilas uralom idején a magyarság kiválóságait internálták a sopronkőhidai börtönbe. Az ország legnépszerűbb férfi színészétől, Jávor Páltól öt magyarországi miniszterelnökig a nemzet színe-javát. 1945 elején az egyik internált magyar katonatiszt, Révay Kálmán huszár százados lerajzolta fogolytársait. Az egyik arckép alá a lerajzolt személy a következőt írta: ,,Ha beledöglik is, kibírja! Veress Lajos Veress Lajos” Ez a mondás felbukkan a vezérezredes nagybácsi unokaöccse, az író, irodalomtörténész, drámaíró Veress Dániel esetében is. Veress Dániel a Bolyai Tudományegyetem hallgatója volt, azonban 1951-ben eltávolították az egyetemről. A Sepsiszentgyörgyre hazatérő egyetemista Veress Dániel felkereste dr. Izsák József magyartanárt, aki később Illyés Gyuláról, Asztalos Istvánról írt monográfiát, s a tanár úr a következőket mondta: ,,Ne búsulj, Danikám, én kidolgozok neked egy hároméves olvasási programot, s ha te ezt végigolvasod, tízszer annyit fogsz tudni, mint akik most marxista módon értelmezve az irodalomtörténetet hallgatják az egyetemen. ” Így is lett. Később elnyerte az egyetemi diplomát. Megpróbálták Veress Dánielt a társadalmi élet széléről is kiszorítani, tizenöt esztendei küzdelmet vívott, de utána már ő vette számba az alkotókat. Az 1968-ban a Mikesről írt Négy tél, ‘70-ben a Báthori Zsigmond korát megjelenítő Véres farsang, egy évre rá a Grafenbergi éjszakák, öt évre rá az Örvényben, ‘82-ben az ünneprontók s 1991-ben A megtévesztett jelzi drámaírói munkásságának gazdagságát. Eközben szöveggyűjteményekkel szolgálta az erdélyi magyar öntudat megtartását A bölcsészet parancsai, A magyar elbeszélő költészet remekei és az Emlékezetül hagyott írások című köteteiben. Legkedvesebb témája Mikes Kelemen munkásságának feltárása volt. Az első a Négy tél című Mikes-dráma volt, majd 1972-ben a Rodostói csillagnéző, 1976-ban a Mikes és a szülőföld című kötet. Budapesten 1978-ban jelent meg az Így élt Mikes Kelemen című életrajzi regény és a Törökországi levelek 1974-ben. Utána 1988-ban Mikes Kelemen: Törökországi levelek és a kevésbé ismert Mikes-mű, a Mulatságos napok. A Sepsiszentgyörgy szülötteit ábrázoló szoborgalériában ott lesz Veress Dániel mellszobra is. /Kónya Ádám: Mélyen tisztelt emlékező közösség! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./ Emlékeztető: Dr. Izsák József (Sepsiszentgyörgy, 1921. aug. 1. - Marosvásárhely, 2004. jún. 23.) irodalomkritikus, irodalomtörténész, a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének tanszékvezető tanára volt 1980-ig, a főiskola megszüntetéséig.

EU-tagként minden állam értékrendjében szerepelnie kell az emberi, kisebbségi jogoknak – mondta Göncz Kinga magyar külügyminiszter a Népszava július 21-i számának adott interjújában. A felvidéki magyar diáklány és az erdélyi magyar politikus ügyével kapcsolatos magyar fellépésről a diplomácia vezetője azt mondta: Malina Hedvig ügyét napirenden tartja Magyarország, és az eljárás menetéről folyamatosan tájékozódik a szlovákoknál. Az egyes romániai magyar politikusok ellen megfogalmazott vádakban felmerül az etnikai diszkrimináció gyanúja, ez ellen pedig határozottan fel kell emelni a szavát Magyarországnak. Göncz Kinga szerint jó lenne, ha a hazai politika valamennyi szereplője tartózkodna a határon túli magyar közösségek befolyásolásától, megosztására irányuló törekvésektől, ezek a szervezetek nem a magyarországi politika, illetve a Fidesz vagy bármely más magyarországi párt meghosszabbított nyúlványai. /Göncz Kinga a belpolitikai konfliktusok hatásairól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Csak akkor lehetséges az RMDSZ megreformálása, ha beismerik hibáikat, stratégiai mulasztásaikat – nyilatkozta Tőkés László püspök Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor felvetésére a Szabadegyetemen. A szenátor azt javasolta Tőkésnek, fogadja el az RMDSZ európai parlamenti listáján a felajánlott befutó helyet, mert ez kötelessége, de kérje, hogy az az RMDSZ, amelyet ő is képvisel, legyen egy demokratikus szervezet, amelyben véghezviszik az aradi kongresszuson elmulasztott szerkezeti reformokat és személycseréket. Eckstein-Kovács felvetésére válaszolva Tőkés László kijelentette: amikor megpróbálta belülről reformálni az RMDSZ-t, akkor kipenderítették. Tőkés egyébként szkeptikus az RMDSZ megújulását illetően. A püspök sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy az RMDSZ elnök nem jelent meg a rendezvényen. Tusványos többet érdemel – fogalmazott. A közös EP-képviseletről szólva kifejtette: meg kell előlegezni a bizalmat a tárgyaláshoz, főleg miután az RMDSZ válságban van. Segíteni kell rajta – hangoztatta a püspök, hozzátéve: nem pártlistáról, hanem magyar érdekekről kell egyeztetni. Rendszerváltásra van szükség az erdélyi magyar közéletben, elsősorban a közpénzek elosztását illetően – vélte az egyházfő. Az Iskola Alapítványt ki kell ragadni Kelemen Hunor kezéből, és át kell adni a társadalmi szervezeteknek, a Communitas Alapítványt pedig Takács Csaba kezéből, és át kell adni az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE) – fogalmazott Tőkés. /Tőkés: az RMDSZ reformjára van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

A székelyföldi románokról mindenki megfeledkezett állapította meg a hét végén Maroshévízen Theodor Stolojan, a Liberális-Demokrata Párt elnöke, ezzel indokolva látogatását. „Nem tudom, mennyire alkotmányos, hogy a Hargita és a Kovászna megyei románoktól elvárják a magyar nyelv ismeretét” – fogalmazta meg Theodor Stolojan a kérdést, amely kivétel nélkül foglalkoztatja a Székelyföldre látogató román politikusokat. Stolojan „úgy hallotta”, hogy az itteni románság képviselői nem találnak munkahelyet, ha nem beszélnek magyarul. Stolojant bármelyik székelyföldi polgármesteri hivatalban felvilágosíthatták volna, hogy az új közigazgatási törvény elfogadása óta a kisebbségek saját nyelvükön kommunikálhatnak a helyi hatóságokkal, a 2003-as alkotmányreform pedig nemcsak megerősítette ezt az jogot, hanem az igazságszolgáltatásra is kiterjesztette. Ahhoz, hogy a kisebbségek élhessenek a nyelvhasználat jogával, a hatóságoknak olyan személyeket kell alkalmazniuk, akik maguk is beszélik az illető népcsoport nyelvét. Kevéssé hihető, hogy a PLD elnöke ezt nem tudja. /Sz. L. : Románok a „határon” túl. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Háromnapos rendezvény keretében ünnepelte Sepsiillyefalva az Illés-napokat. Az idei rendezvény súlypontját a LAM Alapítvány fennállásának tizenöt éves jubileuma alkalmából szervezett események jelentették. Július 20-án a római katolikus templomban a rétyi Kováts András Fúvósegyesület zenekara adott hangversenyt, Kelemen Antal vezetésével. Ezután az egybegyűltek átvonultak a központi parkba, ahol a baróti Dugó és a Haverock rockbanda koncertezett Másnap felnőtt- és gyerek-minifocibajnokság zajlott a sportpályán. Délután a községháza előtt életfát avattak. Ezt hagyományteremtő szándékkal állították, minden évben Illés-napokon a két faluünnep között született gyerekek nevét tartalmazó érmét felszegezik a fára – mondotta Benedek Huszár János polgármester. A községháza felújított előterében állandó fotókiállítás nyílt: Illyefalva nevezetes épületeit archív felvételeken s összehasonlításként Bakó Zoltán mai fotóin mutatják be. Ismertették Illyefalva első falufüzetét, majd Zorkóczy Zenóbia színművésznő bemutatta A székelyek című verses-zenés összeállítását. Este a Szászcsávási Cigányzenekar hangversenyezett, majd a Session Jazz Band koncertezett. A LAM Alapítvány régiófejlesztési stratégiája tizenöt év távlatából címmel konferenciát tartottak a KIDA-központban. Már 1990-ben működött, de hivatalosan csak 1992-ben alakult meg a LAM (Landwirschaft-Agricultura-Mezőgazdaság) Alapítvány, innen a tizenöt év. Kató Béla helybeli református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese, a LAM Alapítvány kuratóriumának elnöke kifejtette, fontosnak tartották visszatekinteni az eltelt időszakra, mivel Romániának az Európai Unióba való belépésével a svájci támogatók visszavonulnak a programból. A svájci HEKS (az evangéliumi református egyházak segélyszervezete) támogatásával beindult tevékenységek az elmúlt évek folyamán egyre bővültek. Két fő tevékenységi kört fejtett ki az alapítvány: a felnőttképzést és vállalkozások beindításához nyújtott hitelezést. Mintegy 3000 hitelt folyósítottak 18 millió dollár értékben, ezek nyomán 12 000 munkahely létesült. 1999-ben önálló pénzintézetet hoztak létre, két hitelszövetkezetet alakítottak, melyek tevékenységét a román kormány ellehetetlenítette. Így 2005 decemberében részvénytársaságot alapítottak, mely a hitelezési tevékenységet folytathatja. Irodát nyitottak Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is. Képzés terén három szakon államilag elismert oklevelet biztosítanak. Fellépett a Háromszék Táncegyüttes Erdélyország az én hazám című műsorával. Este az Echinox együttes koncertje zárta az Illés-napokat. /Szekeres Attila: Illyefalvi Napok a LAM Alapítvány jubileumának jegyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

A keresztyén család mint érték volt a központi témája annak a nemzetközi konferenciának, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezett Hadadon a Dégenfeld–kastélyban. Tusványosról érkezett július 22-én Tőkés László püspök Hadadra, a háromnapos családügyi konferenciát záróünnepségére. A tanácskozáson bemutatták Szabadi István „Nagy Atyáinknak is Attyaik szerezték” című könyvét, amely a Szatmári Református Egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyveiről szól. Kurta–Tőtös Beáta, a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Molnár Kálmán, esperes az „Áldás, népesség” mozgalomról szólt, Hermann Jánosné az Európai Néppárt családpolitikai programjáról beszélt, Soltész Miklós országgyűlési képviselő a magyar családpolitikáról, dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor a gyülekezet családért való felelősségéről. Tőkés László püspök hirdetett igét. Hangsúlyozta: sok esetben példázatos módon a magyarságra, kisebbségre szakadt nemzetünkre jellemző az, hogy úgy érezzük, kiszolgáltatottak, kicsik vagyunk: hajlamosak vagyunk a lemondásra, az elbizonytalanodásra, a kicsinyhitűségre. Jó volna az önismeret útját járnunk, egyáltalán nem vagyunk kicsi nép: a középmezőnybe tartoztunk, a népek rangsorában a 40. hely körül tartanak számon bennünket. Siránkozó, sopánkodó népünk, ahelyett, hogy megfogná a munka végét, állandóan panaszkodik: ezért tudta a Medgyessy–kormány is megijeszteni azzal a magyarországiakat, hogy a huszonhárommillió „román” eleszi tőlük a kenyeret. A főpásztor bírálta a hadadi református templom megmentési munkálatainak a menetét, a kezdeti lelkesedést tanácstalanság váltotta fel, megroppant a hit, nincs elég lelki és anyagi erő. Ez az alapjaiban megromlott építmény valójában az egész hadadi nép, az egész magyarság szimbóluma is egyben. A történelmi földcsuszamlások nyomán reánk omlik ez a hatalmas, ezeregyszáz éves épület, hitetlenség és kicsinyhitűség miatt. Reméli, ez a kastély, amely a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ nevet viseli majd, a magyar élet központjává fog válni. Gróf Dégenfeld Pál a visszakapott kastélyt a református egyháznak adományozta. A 85 éves gr. Dégenfeld Pál levélben köszönte meg a hadadi népnek azt, hogy más kastélyokhoz képest elég jó állapotban megőrizte a család egykori épületét. Az adományozás célja az volt – írta -, hogy Hadad hírnevét tovább öregbítse. /Fodor István: Felavatták a Dégenfeld Központot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 23./

A hét végén harmadik alkalommal megszervezett falunapok keretében került sor Márkosfalván az iskola névadó ünnepségére: a kis falu tanintézménye felvette legnagyobb szülöttjének, Barabás Miklósnak, a nemzet festőjének a nevét. Jánó Mihály művészettörténész a Székely Nemzeti Múzeum nevében egy Barabás Miklós-önarckép reprodukcióját nyújtotta át Szőcs K. Ervinnek, amit az igazgató az iskola legjobb tanulójának ajándékozott. Vetró András, a dombormű alkotója arra kérte a márkosfalviakat, pályázzanak, hogy a gipszbe öntött plakett bronzból is elkészülhessen. Az emlékparkban az 1970-ben felállított, Hunyadi László által készített Barabás-mellszobrot koszorúzták meg. A falunapok alkalmával felavatták a 12,80 méter hosszú és 5,70 méter magas székely kaput, a torjai Pethő Sándor munkáját. A kapuállítást Tusa Levente szentkatolnai polgármester kezdeményezte, aki elmondta: jövőre Imecsfalva bejáratához állítanak székely kaput. /Iochom István: Iskolakeresztelő és székelykapu-avató. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

Ozsdolán hatodik alkalommal szervezték meg a háromnapos falunapokat, erre a magyarországi Doboz testvérfalu küldöttségét is meghívták. A falunapok minifoci-bajnoksággal kezdődtek. Július 21-én a sporttornák mellett Angie, Dancs Annamari és a Karaván együttes lépett színpadra. Július 22-én, vasárnap a szentmise után a kézdivásárhelyi fúvósok és mazsorettek egyórás előadását az ozsdolaiak vastapssal jutalmazták. Folytatódtak a minifoci-mérkőzések, este népi műsort mutattak be, majd ismét a könnyűzenekarok vették birtokukba a színpadot. /Iochom István: Ozsdolai Napok – hatodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

„Makfalva történelmében ott van Erdély egész történelme. Elég, ha az elnyomással szembeni lázadást vezető Dózsa Györgyre vagy éppen a községet fölpártoló Wesselényi Miklósra gondolunk” – hangoztatta Markó Béla RMDSZ-elnök a Maros megyei község első írásos említésének 500. évfordulója alkalmából tartott hét végi falutalálkozón. Kakassy Árpád nyugalmazott református esperes igehirdetésében figyelmeztetett: gazdaságilag, erkölcsileg, politikailag és társadalmi szempontból is az emberiség súlyos válságban szenved. „Ebből a válságból csakis a keresztyénség mentheti meg a világot. ” – hangsúlyozta. Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke az összefogást sürgette. „Saját magunkat ne daraboljuk fel, és ne a másikban keressük mindig a hibát” – figyelmeztetett. Az ünnepi istentisztelet után a tömeg a most felállított Wesselényi-szoborhoz /a falu szülötte, Suba László szobrászművész alkotásához/ vonult, ahol Kelemen Atilla megyei RMDSZ-elnök méltatta korának kimagasló vezéregyéniségét. „Ha leszakad az ég is, lesz itt magyar mégis” – zárta beszédét Ady soraival az elnök, majd a község polgármesterével együtt július 22-én leleplezték Wesselényi szobrát. /Kosztra Endre: Félezer éves község ünnepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából Ittzés Mihály Kodály-kutató szerkesztésében, valamint a Kecskeméti Kodály Intézetért Alapítvány gondozásában létrejött vándorkiállítás a Csíki Székely Múzeumban is megtekinthető néhány napig. A csíkszeredai kiállítást dr. László Ferenc zenetörténész nyitotta meg. /Antal Ildikó: Önvizsgálatra késztető Kodály-kiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

Várhatóan a hétvégén, esetleg jövő hétfőn ül egy asztalhoz Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetője. Szepessy László, az RMDSZ szövetségi elnöki hivatalának igazgatója elmondta, Szilágyi Zsolt, Tőkés László kampányfőnöke közölte, ez a hét nem alkalmas a püspöknek a találkozóra. „Markó Béla ekkor felajánlotta: ezen a hétvégén, de legkésőbb jövő hétfőn üljenek egy asztalhoz. Az elnök utána szabadságra megy” – mondta Szepessy. /Markó–Tőkés jövő hétfőn? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye kilenc kerületének főesperese látta el kézjegyével azt a tiltakozó levelet, amely a papok áthelyezésére vonatkozó érseki döntés ellenzőit marasztalta el, és védelmébe vette Jakubinyi György gyulafehérvári érseket. Az érsek május 6-án kelt körlevelében hozta az egyházközségek tudomására, mely főesperesi kerületek papjai szolgálnak ugyanott újabb öt évig, és kik azok, akiknek a mandátuma lejár. Az érseki intézkedés ellen heves tiltakozás kezdődött érseki audienciák, néma tüntetések vagy aláírásgyűjtések révén – a legnagyobb port Czirják Árpád kolozsvári főesperes és Gergely István csíksomlyói plébános áthelyezése kavarta. „Szentelése alkalmával minden pap engedelmességet fogad a mindenkori elöljárójának, tehát annak az apostolutódnak, aki tegnap, ma és mindörökké a püspök személyében kormányozza az egyházmegyét. Fogadalma örökre szól. A püspöknek pedig kizárólagos joga, hogy (…) más plébániára vagy más hivatalba helyezze az illető személyt – áll többek között a levélben. /Mihály László: Az érsek mellett a főesperesek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Közös produkció bemutatására készül a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata és a békéscsabai Jókai Színház. Moliere Tartuffe című vígjátékát Seregi Zoltán rendezésében adják elő a két társulat színészei. A rendező az 1940-es évek végének Magyarországába helyezi át az először 1664-ben bemutatott vígjáték cselekményét. Szerinte a polgári családba betolakodó, képmutató Tartuffe története „meglepő párhuzamosságot mutat” a történelem ezen korszakával, amikor magukhoz ragadták a hatalmat a kommunisták. A közös produkció költségeire a békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítvány pályázott, az Európai Unió határ menti együttműködést támogató Interreg programja keretében. A nyertes pályázatban olyan településeket jelöltek meg az előadások helyszíneként, amelyek kulturális szempontból hátrányos helyzetben vannak. Moliere művét tíz településen adják elő. Erdélyben Kisiratoson, Nagyzerinden, Simonyifalván, Pécskán, végül Nagyszalontán mutatják be a vígjátékot. /Gergely Gizella: Tartuffe határon innen és túl. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

Kőrispatak régi neve Diósfalva volt. Mai nevét a tatárjárás pusztítása után kapta, amikor ismét benépesült. 1880 körül mintegy ezerkétszáz lakosa lehetett, ma hatszázötvenen lakják. Református, unitárius temploma, adventista imaháza és sokféle vallású népe azonban megtartja a falunapot, ha mód van rá. A „fő foglalkozásnak” tekintett földművelés és állattenyésztés, vagy pláne a tűzifaszállítás ma már nem biztosít tisztes megélhetést, viszont az egyik kismesterség, a közel 150 éves múltra visszatekintő szalmakalap-készítés hozhat valamit a konyhára. A legnagyobb vonzerőt a szalmakalap-múzeum jelenti. A falunapokon a Csíki Játékszín műsort adott, fellépett Bartha Levente székelyudvarhelyi gyökerű versmondó is /Bölöni Domokos: Kőrispataki mulatságok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Noha 2001 óta törvény szavatolja a magyar nyelv használatának a jogát azokon a romániai településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a húsz százalékot, a hivatalok csak elvétve iktatnak magyar nyelvű kérvényeket. Az okok között helyenként a fordítás többletköltségeit, az ügyintézés nehézkességét említik. Az is felmerül, hogy az erdélyi magyarok többsége nem ismeri a magyar hivatali nyelvet. Szatmárnémeti magyar lakosai alig élnek a közigazgatási törvény által szavatolt nyelvhasználati jogukkal. A város önkormányzata ez év tavaszán nyitott ügyfélfogadási irodát, így a hivatalhoz folyamodóknak nem kell a különböző osztályokat felkeresniük. Az új közönségszolgálati iroda hét alkalmazottja közül kettő jól beszél magyarul. A város magyarságának aránya megközelíti a negyven százalékot, furcsán tekintenek az emberre, ha magyarul szeretne kérvényezni valamit. „Senki sem akart még nálunk magyar nyelvű beadványt letenni, de azért próbálja meg, hátha az illetékes osztályon van olyan személy, aki magyarul tud majd válaszolni – mondta az iroda egyik alkalmazottja. – Szép számmal fordulnak hozzánk olyanok, akik magyar nyelven érdeklődnek, viszont az írásbeli kérvényeket vagy egyéb hivatalos beadványokat már mindenki román nyelven fogalmazza meg. ” Az önkormányzat magyar polgármesterének címzett leveleket is többnyire az állam nyelvén fogalmazzák. Évente csak egy-két magyarul írott levelet kapnak. Az 51 százalékban magyarok lakta Tordaszentlászlóban is románul írják a kérvényeket. A közhivatalnokok többsége magyar anyanyelvű, de a kérvényt a román nemzetiségű jegyzőnek láttamoznia kell, így hát le kell neki fordítani a dokumentumot. „Csak román nyelvű űrlapokat használunk, és ha valaki nem igazodik el a kitöltéssel, inkább segítünk neki” – jegyezte meg a hivatalnok. Sepsiszentgyörgyön a városháza szociális irodájánál már a bejárat előtt magyarul kérdezik, milyen ügyet szeretnének intézni. Tankó Vilmos, a szociális iroda vezetője elmondta: azokat a kéréseket, amelyek kizárólag az iroda vagy a városháza hatáskörébe tartoznak, két nyelven lehet benyújtani, ilyenek többek között a lakásigénylésre vagy tűzifaigénylésre vonatkozó kérések, amelyekhez magyar és román formanyomtatványokat is készítettek. A gyermeknevelési támogatásokra vagy a fűtéstámogatásra vonatkozó kérések csak román nyelven tölthetők ki. „Vannak dolgok, amelyek elméletben gyönyörűek, a gyakorlatban viszont nem működnek” – jegyezte meg a hivatali nyelvhasználati gyakorlat kapcsán Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvész. Az emberek megszokták, hogy ami hivatalos, azt románul kell írni. A nehézségek abból fakadnak, hogy a törvényhozó elfelejtett a fordítási költségekről rendelkezni. Márpedig a szakképzett fordító igénybevétele fontos lenne. A romániai magyarok többsége nem ismeri a magyar hivatali nyelvet. Sok esetben a tanár sem tudja, hogy a néptanácsnak, a polgármesteri hivatalnak vagy éppenséggel az önkormányzatnak kell címezni a kérvényt. „Sokat segítene, ha legalább a romániai magyar sajtó egységesen nevezné meg az intézményeket. Ezt a célt szolgálta a közigazgatási szótár kidolgozása; a szerkesztőségek többsége azonban nem veszi figyelembe a nyelvészek által javasolt megnevezéseket” – tette hozzá Szilágyi N. Sándor, aki szerint az lenne megoldás, ha a magyar nyelv is hivatalos nyelvvé válna legalább azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben többségben van a magyarság. Erre vonatkozó törvényjavaslatát azonban annak idején még az RMDSZ is elvetette. A 2001/215-es helyi közigazgatási törvény értelmében minden olyan közigazgatási egységben (településeken, illetve megyékben), ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kisebbségi nemzet tagjainak jogukban áll anyanyelvüket is használni az önkormányzattal való kommunikáció során. A helyi önkormányzatok kötelesek biztosítani, hogy a lakosok az anyanyelvükön kaphassanak szóbeli felvilágosítást. Kötelesek továbbá írásban is a kisebbség nyelvén válaszolni, amennyiben a beadványokat ezen a nyelven fogalmazzák. A jogszabály azt is előírja, hogy a képviselő-testületi ülések napirendi pontjainak, illetve határozatainak tartalmát is az anyanyelvükön hozzák a 20 százalékot meghaladó kisebbség tagjainak tudomására. Hivatalosan magyarul. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./

Dr. Garda Dezső gyergyói RMDSZ-képviselő július 21-én tárta nyilvánosság elé Famaffia a Székelyföldön címmel a kivizsgálássorozat összefoglalóját. Garda kifejtette, a kitermelési kvóták rendszerének fenntartását sérelmezik az erdészetek, azok országos szövetsége, leginkább maguk a tulajdonosok, akik emiatt jogos jövedelemtől esnek el. Garda törvénytervezetébe annak idején bevette a kvótakiosztás megszüntetését is. Itt korrupcióról van szó, a kvótákat eurókért vásárolták, mégpedig három-öt euró csúszópénzt adtak egy köbméter kivágható fáért. Amikor a törvényt meg kellett szavazni, egyes RMDSZ-es honatyák is Garda tervezete ellen voltak. Nem első eset, sajnos, állapította meg. Garda Dezső szerint a székelyföldi erdőirtás legalább akkora figyelmet érdemlő vészhelyzetet idézhet elő, mint a verespataki ciántechnológián alapuló aranykitermelési terv. Garda emlékeztetett, az 1995-ös rendkívüli széltörés kapcsán indult meg a székely erdőségek hatalmas kifosztása, ezt vizsgálóbizottsági tagként alaposan dokumentálni tudja. Hargita megyében négymillió köbméter fát döntött ki a viharos szél, s ebből csak 1,6 milliót jelentettek a minisztériumnak és az Országos Erdőügynökségnek, a többit elhallgatták. A nagyfokú elégedetlenség miatt a parlamentben megalakult vizsgálóbizottság, a szakemberek kiderítették, hogy Hargita megyében 2,4 millió köbméternyi faanyagot elhallgattak. El lehet képzelni, mekkora hasznot hajtott ez azoknak a hegyen túli vállalkozóknak, akik szinte ingyen jutottak akkor hozzá, de árán adtak túl rajta. Megvannak a nevek is, akik felelősek e rablásért. Az akkori megyeitanács-elnök és a prefektus akkor jelentette be, hogy Hargita megyében nincs korrupció, amikor Garda képviselő a Hargita Népében kezdte közölni az ellenkezőjét bizonyító aktákat. Ezek a személyek azonban politikai védettséget élveztek, és miután a Szociáldemokrata Párt hatalomra került 2000-ben, ezeket az ügyeket ,,megoldották” úgy, hogy nyomást gyakoroltak az ügyészségre, bíróságokra, és a kártevőket nem vonták felelősségre. Még nagyobb kárt okoztak a nehezebben megfogható törvénytelen árverések. Garda a két megyében /Háromszéken és Hargita/ négymillió köbméter fa elhallgatását látja bizonyítottnak. Garda Dezső szerint a törvénytelen kitermelés, az eddig soha nem tapasztalt mértékű fa-, sőt, erdőlopás összefüggésben van az erdővisszaadásért kezdődő harccal. 1997 őszén, kezdődött, de csak 2000. január 12-én fogadták el a törvényt. Ezután is mindent elkövettek, hogy a visszaadást hátráltassák. Garda számára fájdalmas volt, hogy akik ellen kivizsgálás indult, azok azzal vádolták őt, hogy magyar ember támad magyar embert. Arról viszont hallgattak, hogy ezek az emberek akadályozták azt, hogy a magyar közösségek visszakapják jussukat. Hargita megyében csak azoknak akarták kiadni jussukat, akik az állami erdészettel kötnek szerződést. A megyében már 2000-ben létrehozták a Csíki Közbirtokossági Uniót és a Libán Uniót, mely Udvarhely és Gyergyó vidékét foglalta magában, ezek tagjai magánerdészeteket állítottak fel, a többiek az államnál maradtak. Azt a három erdészt, akik az erdőket visszaadták – Fodor Györgyről, Sanduly Tamásról és Mező Józsefről van szó –, állásaikból kitették. Sanduly és Mező végül kegyelmet kapott, de Fodor nem. Ő volt az, aki Zetelakán vállalta a magánerdészet alapítását, Csíkban pedig Rafain Zoltán és Tőke István voltak azok, akik e harcot vállalták a közbirtokossági unió, illetve a magánerdészet szintjén. /B. Kovács András: A kvótarendszer kulcsa (Vágják a fát). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

Az európai parlamenti képviselőjelölés kapcsán Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Csoóri Sándor író és jó néhány hasonló súlyú magyarországi személyiség megszólította az RMDSZ vezetését. Azt javasolták, hogy Tőkés Lászlónak biztosítsanak befutó helyet az EU képviselői listáján. A RMDSZ vezetése mindezt belügyekbe való beavatkozásnak minősítette és elutasította az indítványt. A tusványosi tábor alkalmával tartott tanácskozáson a Tőkés Lászlót jelölő és 148 000 támogató aláírást összegyűjtő hat szervezet arra az álláspontra helyezkedett: nem ért egyet azzal, hogy az általuk támogatott független jelölt RMDSZ-listán induljon és mentőövet nyújtson a romániai magyar érdekképviseletet csődközelbe juttató RMDSZ-csúcsvezetésnek. Az RMDSZ Állandó Tanácsának javaslata, hogy Tőkés László szerepeljen befutó helyen az RMDSZ listáján, ismételten rávilágít az RMDSZ demokrácia deficitjére. A Szövetségi Képviselők Tanácsa megszavazta a Nagy Zsolt–Winkler Gyula listát, akkor a demokrácia alapszabályai szerint ahhoz, hogy az Állandó Tanács szabályosan felkérhesse Tőkés Lászlót, előzőleg össze kellett volna hívnia az SZKT-t, és hatályon kívül kellett volna helyeznie a jogerősen helybenhagyott listát. Markó Béla szövetségi elnök kijelentette, hogy Tőkés László hiteles személyiség. Ez esetben miért kellett az alapszabály-ellenesen, belső választások nélkül összehívott szatmári kongresszuson kiebrudalni a tiszteletbeli elnöki tisztségből? Kik vállalják az RMDSZ-vezetésben a politikai felelősséget ezért? – kérdezte Kincses Előd. Markó azt is kimondta, hogy „Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével nyilvánvalóan több kérdésben nem értünk egyet”. Melyek ezek a kérdések, az autonómiaformák és elérésüknek útjai, a Bolyai Egyetem, az önálló magyar orvosi és gyógyszerészeti karok visszaállítása, az egyházi javak visszaszolgáltatásának elodázása, az anyanyelv használatának korlátai?- kérdezett tovább Kincses Előd. /Kincses Előd: Egységbontás? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./

Amikor olyan barátot temetünk, akit mintegy másfél emberöltönyi idő óta ismerünk, olyankor, akárha sajátmagunkat is temetnénk, írta Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője K. Jakab Antal, Helikon-beli szerkesztőtársa halálakor. Szatmárról jött Kolozsvárra, mindenkor eminens bölcsészhallgatónak, hogy aztán 1964-től, huszonkét éves korától, ígéretes literátorként „mívelje” az akkor épp Utunknak nevezett soros irodalmi folyóiratot. Kolozsváron akkor már 150, éve, a Döbrentei Gábor által 1814-ben alapított Erdélyi Múzeum fennállása óta létezett valamiféle irodalmi fórum. Jött hát K. Jakab Antal szolgálatos mindentudónak, az igazmondás, a valós művészi érték örök számon kérőjének. A vitriolos publicisztika helyett – mely fő erőssége lehetett volna – maradt hát annak idején a Levélváltás rovat, úgyis mint esztétikai gyorssegély... Végül aztán maradandónak sikeredett Jakab-féle vállalkozás lett a hét évszázad magyar irodalmának, általa szerkesztett négykötetes monumentális antológiája, valamint a száz esztendő Nobel-díjasainak emléket állító könyv, mely egyszerre lexikon és szöveggyűjtemény. Mindezen vállalásai ellenére sohasem lett valamiféle szobatudás: jó humorú, évődőn pajtás maradt. /Szilágyi István: Búcsú K. Jakab Antaltól. = Helikon (Kolozsvár), júl. 25., 14. sz. /

Brutálisan megvertek egy fiatal szegedi orvost a vajdasági Zentán, ahol az áldozat egy könnyűzenei koncerten vett részt. Elmondása szerint azért bántalmazták a bácskai városban, mert magyarul beszélt. Az eset azért megdöbbentő, mert ezen a településen a lakosság 90 százaléka magyar, ám a történtek azt jelzik, hogy már itt is rettegnie kell a kisebbségben élő szerbek erőszakosságától annak, aki magyarul beszél. A minden bizonnyal szerb nemzetiségű elkövetők az állkapcsát törték el a fiatal szakorvosnak. /Brutális magyarverés a vajdasági Zentán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./

1992 és 2005 között egymillióval csökkent Románia lakossága, és folyamatosan csökken azóta is. Ezért az alacsony születési és magas kivándorlási aránnyal (mintegy 2 millió román él külföldön törvényesen) indokolható. Az ENSZ támogatásával összeállították Románia lakosságának Zöld Könyvét, amely elemzi a lakosság helyzetét és kilátásait, ennek hatásait, ugyanakkor egész sor intézkedést javasol. A Zöld Könyvet közvitára bocsátották, majd az összesített javaslatok alapján megszületne az országos stratégia, a Fehér Könyv. Az aktív lakosság száma meghaladja a tízmilliót, ebből csupán 4,5 milliót tesznek ki a nyugdíjjárulékot fizető alkalmazottak, mert nagyon sokan dolgoznak külföldön és feketén. A belföldi intézkedések között tartják számon a magánnyugdíj biztosításhoz szükséges feltételek megteremtését, a nyugdíjkorhatár kitolását, a részmunkaidős foglalkoztatottság lehetőségének megteremtését. 1967-ben és 1968-ban több mint félmillió gyermek született, majd 1985–1990-ben mintegy 360 ezer évente, addig az utóbbi évtizedben csupán 220 ezer évente. A születésszám csökkenése az oktatási hálózat átszervezését teszi szükségessé. A román állam az utóbbi években tett néhány intézkedést. 2003-ban egységesítették az anyáknak a gyermek kétéves koráig járó juttatás összegét. Míg 2003-ig ez az összeg az anyának a szülés előtti 12 hónapban kifizetett átlagjövedelem 85 százalékát jelentette, 2004-től kezdődően az országos bruttó átlagjövedelem 85 százalékát teszi ki. /Zöld Könyv Románia lakosságáról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Meglepő javaslattal állt elő internetes naplójában Nagy Zsolt felfüggesztett informatikai és távközlési miniszter, európai parlamenti képviselőjelölt. Azt szorgalmazta, hogy az RMDSZ-nek és a rajta kívül álló civil szervezeteknek közösen megállapított kritériumrendszeren alapuló előválasztásokat kellene szerveznie az európai parlamenti választásokra. Toró T. Tibor, az RMDSZ képviselője erről elmondta: nem a novemberi, hanem a következő választások perspektívájából van jelentősége a javaslatnak, ugyanis az ilyen belső választás lebonyolításához szükséges az úgynevezett kataszter, vagyis a romániai magyarok nyilvántartási listájának az összeállítása. Toró, aki egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke, közölte: az EMNT egyik kiemelt javaslata az RMDSZ-szel tervezett csúcstalálkozón éppen ennek a kataszternek az elkészítése. Szerinte ezt a feladatot a magyarigazolvány kibocsátásával foglalkozó státusirodák végezhetnék el. Ezt viszont képtelenség elkészíteni az EP-választások előtt, ezért nincs idő az előválasztás megszervezésére sem. Eckstein-Kovács Péter szenátor, az RMDSZ Szabadelvű Kör platformjának a vezetője a Szabadság kérdésére elmondta: elvileg egyetért Nagy Zsolt ötletével. Szerinte az elkövetkező időszakban minden jelöléskor lehetővé kell tenni a belső választást. /Borbély Tamás: Nagy Zsolt előválasztásokat javasol. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Véglegesítették az 1990-es bányászjárás ügyében a vádiratot a katonai ügyészség nyomozói, akik Mihai Chitac tábornok, volt belügyminiszterrel ismertették annak tartalmát. Chitac akkori helyettesét, Gheorghe Andrita tartalékos tábornokot és három rendőrezredest azzal vádolnak, hogy az ő parancsaik miatt vesztették életüket hatan az akkori politikai hatalom ellen az utcán tüntető civilek közül. 1990 júniusában Chitac belügyminiszter adott parancsot a tüntetés helyszíneként szolgáló Egyetem tér kiürítésére, 262 személyt tartóztattak le. Emiatt a felháborodott tömeg körbevette a Belügyminisztérium épületét, s a letartóztatottak szabadon bocsátását követelte. Ekkor figyelmeztető lövéseket adtak le, ennek nyomán hatan vesztették életüket. A bányászjárás miatt mintegy húsz civil gyanúsított között Ion Iliescu volt államfő is szerepel. /B. T. : Vádat emelnek Chitac tábornok ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Július 25-én Pécskán kezdődött a Battonyával közösen megpályázott PHARE-CBC-program finanszírozta szemináriumsorozat, mezőgazdász találkozó, amely 2008 januárjáig tart, és számtalan közös programot fog tartalmazni. Cél, hogy a két település mezőgazdászai, szakemberei megosszák egymással tapasztalataikat, közös célokat fogalmazzanak meg, majd ezeket gyakorlatba ültessék. /(irházi): Magyar–román mezőgazdász-találkozó Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 26./

Vándorszínházi társulat alakult, a marosvásárhelyi és kolozsvári színis növendékekből álló csapat július 23-án útnak indult, a célpont Dicsőszentmárton és környéke. Csuja László Budapestről érkezett, az ottani Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) dramaturg-forgatókönyvíró szakos hallgatója, szeret Erdélybe járni. Eddig öt rövidfilmet készített, munkái díjat is nyertek. Ő alapította meg az Erdélyi Vándorszínház Egyesületet, majd pénzalapok után nézett. A társulattoborzás is elkezdődött. A férj szomorú komédiája és bonyodalmas históriája címet viselő produkció a commedia dell’arte vásári hagyományait próbálja újjáéleszteni. Július 22-én, vasárnap „főpróbát” tartottak Küküllődombón, és annyira jól sikerült, hogy úgy érzik, akár bemutatóként is elkönyvelhetik az eseményt. A „hivatalos” bemutató Dicsőszentmártonban volt. Jövőre – amennyiben tovább tudja éltetni a kezdeményezést – Csuja László más vidékeket céloz meg, más produkcióval. /Köllő Katalin: Vándorszínház Erdély tájain. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Július 25-én megnyílt a Félsziget fesztivál Marosvásárhelyen. A fesztiválról 300 újságíró tudósít. A nagy hőség ellenére rengeteg fiatal jött el. Az internet-hozzáférést biztosító sátor hatalmas érdeklődésnek örvendett. /Zakuszka netfüggőknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Maros megyében a magyar tagozaton tanító óvónők és tanítónők kifogást emeltek az ellen, hogy egy helyett két nap két tantárgyból kell vizsgázniuk (a magyar irodalom, nyelvtan és módszertan mellett mindezekből románul is), holott anyanyelven fognak tanítani. Miután kifogásukat az Országos Diszkriminációellenes Tanács helyben hagyta, az eredmény az lett, hogy az idén két tantárgyból, de nem két nap, hanem összevonva négy óra alatt kellett megírni a versenyvizsga-dolgozatot. A következmény pedig, hogy 97 óvónőből 11-en érték el a szükséges átlagot, a tanítók közül pedig 138 jelentkezőből 16-an írtak hetesen felül. Fejes Réka, a tanítókért felelős tanfelügyelő szerint meglepetést jelentett az összevont dolgozat, s a vizsga nyomán felmerült kifogásokat jelezték a szaktárca helyszínen levő képviselőjének. Nagy nehézséget jelentett, hogy a négy óra alatt az anyanyelvre és a román nyelvre is koncentrálni kellett. Aki megírta a szükséges átlagot, annak négy órán át megállás nélkül kellett dolgoznia. Kovács Júlia, az óvónőkért felelős tanfelügyelő is nehéznek érezte a vizsgát. Véleménye szerint kevés volt az eltérés a román anyanyelvű óvónők és a magyar tagozatra pályázó társaik román feladatsora között. A módszertani kérdést pedig nehezebbnek találta a román anyanyelvűek számára megfogalmazott feladatnál. /Bodolai Gyöngyi: A jó szándék mögött. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

Március óta, amikor az oktatásügyi tárca neve megváltozott, képtelen elkészíteni az új névvel ellátott pecséteket az iskolák számára az Állami Pénzverde, ez pedig bonyodalmat okoz a felvételizőknek. Cristian Adomnitei oktatásügyi miniszter nyilatkozatot tett közzé, mely szerint a belföldi egyetemeknek el kell fogadniuk az ideiglenesen kibocsátott igazolásokat, amíg az új pecsétek elkészülnek. /Bakó Zoltán: Pecséthiány oklevél-bonyodalommal. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./