A törvények betartását követelik (Katolikus püspöki kar)
Aggodalmát fejezte ki tegnap a katolikus püspöki kari konferencia a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében, amelynek működése bizonytalanná vált, és felszólította a hatóságokat, tartsák tiszteletben a jogállamiság elveit, valamint a vallási és etnikai kisebbségek jogait.
A római katolikus és görögkatolikus egyházi elöljárókat tömörítő testület főtitkára, Francisc Ungureanu által aláírt román nyelvű közlemény szerint aggasztó a marosvásárhelyi magyar tannyelvű tanintézmény működésének akadályoztatása. A katolikus püspökök úgy vélik, az iskola létét egy alaptalan, a jogállamiság ismérvei szerint ellenőrizetlen feljelentés alapján indított ügyészségi eljárás sodorja veszélybe. Hozzátették: az iskola vezetősége, a tanárok, a diákok és szüleik ellen indított eljárás következtében sérül a püspöki kari konferencia, valamint az oktatási minisztérium között létrejött megállapodásnak az egyházi iskolák alapítására vonatkozó kitétele. Leszögezték: elfogadhatatlannak tartanak minden olyan eljárást, amely a törvényes keretek között működő egyházi iskolát választó szülők megfélemlítésére irányul. A püspöki kari konferencia felszólította az illetékes hatóságokat – az oktatási minisztériumot, a Maros megyei tanfelügyelőséget, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt és a helyi önkormányzati testületet –, sürgősen és hatékonyan intézkedjenek, hogy az iskola zavartalanul folytathassa működését. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nevünkről az ékezet
Persze, most azt fogják mondani az illetékes hivatalnál, hogy már megint. Pedig nem. Nem megint, hanem egyfolytában, mindig és mindenhol. Mindaddig, amíg úgy lesz, ahogy lennie kell. Mert ha valamit, hát ezt nem szabad hagynunk. Nyilván, még sok mindent, ami kisebbségi létünkből fakadóan szükséges, de ezt soha, semmilyen körülmények között.
Marosvásárhelyen újfent előfordul, hogy a személyazonosságiba nem írják be az á-t, az é-t, s ha nem elég erőszakos a kérvényező, neve ékezetek nélkül marad – hiába, az előretolt helyőrségekben mindig is kőkemény a fegyelem, és nincs helye az ellentmondásnak. Nálunk még működnek az 1968-as megyésítés idejéből megmaradt reflexek, az akkor kirakatmegyének szánt Háromszéket ma is ékes példájaként lehet mutogatni a kisebbségi kérdés megoldásának. Nálunk a személyazonosságiba is, a hajtási jogosítványba is beírják (legalábbis még) a hosszú í-t, a hosszú ő-t, épp csak a helyi rendőrségnél nem ismerik a magyar nyelv ékezetes betűit. Pedig nincs olyan sok belőlük, egy gyorstalpaló kurzuson még a félanalfabéta is könnyűszerrel megtanulja használatukat, hát még a tizenkét osztályt kijárt „érettek”. Amilyeneknek lenniük kell a fekete egyenruhára aspirálóknak.
Az eset a Kós Károly úton történt, annak is a belvároshoz legközelebb eső, nem szabványos útkereszteződésében. Azon a részen, amelyet még nem túrtak szét, de már csak idő kérdése. Az unitárius templom oldalánál levő szakaszt addig is parkolóként használják sokan. Akik ott hagyják el autójukat, olyan nagyon nem zavarják a forgalmat. Valakinek azonban szúrta a szemét az ingyenparkolási lehetőség – nosza rajta, jó katonák, büntessetek, adatott ki a parancs. A jó helyi rendőrök meg cetlit az ablaktörlő alá. Hogy a bűnös jelentkezzék székhelyükön azonosítás végett. Mert tilosban parkolt a Kos Karoly úton. Ami, ha betűje szerint nézzük a törvényt, úgy is van. Épp csak Kos Karoly út nincs a városban. Ha már nem szentgyörgyi és nem magyar az a büntetési cetlit szétosztogatni kiküldött városi alkalmazott, hát legalább másolja le helyesen az utcanevet az utcanévtábláról. Ne a sárga színűről, amely az ideiglenes forgalmi eligazítás végett díszeleg az utcasarkon, mert az is hibás. És ebben a polgármester a hibás. Hiszen még tavaly ősszel felhívta figyelmét egyik városi képviselőnk, hogy a sárga táblákon Kós Károly nevéről hiányzanak az ékezetek. A polgármester akkor azt válaszolta: nem a város készíttette a táblákat, hanem az utcafelújítást végző cég, az tehát a vétkes, de intézkedik, hogy kijavítsák a mulasztást. Na, hát itt az intézkedés eredménye. Apróság, mondhatják sokan, megint én vagyok a hibás, mondhatja a polgármester. Nem apróság bizony, és a világért sem hibáztatom én oktalan a polgármestert. Csak nagyon nem kívánom, hogy oda jussunk, mint az első román világban, majd később, a néhányak által még mindig visszasírt kommunizmusban, amikor a magyar sajtóban a helyneveket csak románul szabadott leírni. Hogy elmúlt az az idő, és vissza sem jön már többé soha? A fennebb említett marosvásárhelyi példa nem erre enged következtetni, a Székelyföld egykori fővárosában dívó „honosítási eljárást” pedig nem lenne jó hagyni Sepsiszentgyörgyön meggyökerezni.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem adjuk fel!
Sajtónyilatkozatban foglal állást a mai tanácsülést megelőzően a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport. Megállapítják, hogy az iskolát ért feljelentések sorozata rosszindulatú és kimondottan az etnikai feszültségkeltés eszköze. A korrupcióellenes ügyészség vizsgálódása túlkapásokkal telített és félelemkeltő egy egész közösségre nézve, és a tanintézménnyel kapcsolatban hozott összes negatív, működést gátló döntést a megyei tanfelügyelőség a DNA-tól való rettegés álcája alatt hozza.
Ha Románia valóban jogállam, akkor mindez nem történhet meg, ezért a szülők azt remélik, hogy van megoldás.
Ma 14 órára tűzte ki Marosvásárhely polgármesteri hivatala azt az ülést, amelyen a városi tanács a megyei tanfelügyelőség 75-ös számú határozatát tárgyalja. A határozattal a jövő évi iskolahálózat-tervezetből kihagyták a Római Katolikus Teológiai Líceumot. Az indoklás szerint az iskola az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vizsgálata alatt áll, ezért léte kérdésessé vált. A kizárás megindoklása törvényellenes. Egy vizsgálati eljárás nem lehet indok egy tanintézmény megszüntetésére, amelyet mindaddig megillet az „ártatlanság vélelme”, ameddig nem születik jogerős bírósági döntés ennek az ellenkezőjéről.
A szülői csoport az egyetlen orvoslási lehetőségnek azt tartja, ha a városi tanács NEM FOGADJA EL a tanfelügyelőség döntését, és ezzel megállítja a folyamatot. Ehhez kell a politikai akarat az RMDSZ részéről és eddigi nyilatkozataik alapján az esetleges szövetséges, a Szabad Emberek Pártjának (POL) tanácsosaitól.
„Tudomásunkra jutott, hogy Horaţiu Lobonţ, iskolákért felelős aligazgató benyújtott egy határozattervezetet, amelyben azt javasolja, hogy iskolánkat fosszák meg önálló jogi személyiségétől, és a diákokat osszák szét a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és az Unirea Főgimnázium között. Az egyetlen elfogadható lehetőségnek azt tartjuk, hogy iskolánk önálló jogi személyiségként létezzen, és fejlődjön tovább.
Amennyiben sikerül elérni, hogy a városi tanács elutasítsa a tanfelügyelőség javaslatát, mi a következő lépés? A tanügyminisztérium várhatóan felszólítja a városvezetést, hogy foglaljon állást: vállalja-e iskolánk fenntartását vagy sem. Mivel hiába kérjük hónapok óta a Dorin Florea által vezetett hivataltól az iskolahálózat kapcsán a szükséges „magyarázó jelentést” (raport argumentativ), amelyben ezt leírják, erre most fel lehet őket szólítani.
Megtehetik, hogy azt nyilatkozzák: nem tartanak igényt iskolánkra. És megtehetik azt is, hogy leírják azt, amit eddig csak szóban hangoztattak: igen, ezt az iskolát fenntartjuk, mert erre erős közösségi igény van, adott az infrastruktúra, a költségvetés, anyagi fedezet, megfelelő gyereklétszám, pedagógusállomány, politikai akarat. Amennyiben ez így történik, iskolánk teljes mértékben felszabadul minden gátló tényező alól, és gyakorlatilag teljes értékű jogi személyiségként létezhet mindaddig, míg nincs egy mindezt megcáfoló végleges bírósági döntés.
Mi, azon szülők közössége, akik hónapok óta küzdünk iskolánk megszűnése ellen, ezt tartjuk az egyetlen járható útnak. Gyermekeink iskolája nem alku tárgya! Mi ott leszünk a tanácsülésen” – olvasható többek között a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport sajtónyilatkozatában. Népújság (Marosvásárhely)

Lángoló indulatok
A gyergyószentmiklósi tűzesetet kiváltó indulatok átterjedtek a közösségi médiára is. Maga az eset elszomorító, de szerencsére nem követelt emberáldozatot, és ezért nem lenne indokolt az országos hírverés, ha nem merült volna fel a szándékos gyújtogatás gyanúja. A feltételezett önbíráskodást kiváltó okok már elmélyültebb elemzést igényelnek. A tűzeset kárvallottjai azok a roma származású egyének, akiket nagy összegű rablással, garázdasággal, környezetük zaklatásával gyanúsítanak. Sajnos a jelenség általános. Minden nagyobbacska városnak megvan a maga cigánytelepe, putrisora, ahonnan csapatostul rajzanak ki a kéregető, fosztogató kiskorúak, a betörésre, lopásra szakosodott börtönképzettek. Még mielőtt a megélhetési romajogvédők keresztre feszítenének, leszögezem: mindennemű erőszakot és önbíráskodást elítélek. Tény, hogy léteznek megoldatlan szociális gondok a cigány lakosság körében, amit tovább mélyít a munkahelyhiány. De az is tény, hogy az elmúlt negyedszázadban külföldi támogatással létesített felzárkóztatási programok szerre csődöt mondtak, és csendesen kivonultak. Végső soron az adófizető lakosság és vállalkozások viselik szociális ellátásuk terhét, ami elégedetlenséget szül. Ráadásul a törvénytisztelő állampolgárok megdöbbenéssel tapasztalják, hogy miként surrannak át a törvény kiskapuján a „cigány bűnözők”. A hatóságok tehetetlenek vagy annak tettetik magukat. Gyergyóban is ez történt. Marosvásárhelyen a Hidegvölgy környéki lakónegyedekben válhatunk bűncselekmény áldozatává. A kis tolvajok szembekacagják az őket rendreutasító, civilizált viselkedést igénylő állampolgárokat. A minap a helyi rendőrség parancsnoka négy 5 év alatti ágrólszakadt kéregetőt gyűjtött be a legforgalmasabb útkereszteződésből. Elkeseredetten panaszolta tehetetlenségét. A gyerekek anyja útszéli prostituált. Mindezek ellenére a gyerekvédelmiek nem veszik gyámság alá a kicsiket. Több száz ilyen eset van. El lehet képzelni, hogy pár év múlva mit fognak ezek majd elkövetni szüleik, testvéreik irányításával. A törvényalkotók közben sunyítanak, nehogy valakik családellenességgel vádolják őket. Mert ugye a gyereknek a legjobb környezet a család, még ha bűnözésből élnek is.
A gyergyói esettel kapcsolatban van egy sejtésem. A cigány bűnelkövetők nem fognak rács mögé kerülni. Csak a székelyek. Ez történt negyedszázada a Maros megyei Hadréven is, ahol egy bestiális gyilkosság miatt rontott a román lakosság a cigány elkövetőkre, és megbocsáthatatlan lincselésbe torkolló indulatok szabadultak el. Házakat gyújtottak fel. Az évekig tartó bűnvádi eljárás nyomán csak román nemzetiségűeket ítéltek el. A cigányok segélyeket kaptak, házakat építettek nekik. Az eseményeket kiváltó gyilkosságban elhunyt fiatal román ember hátramaradt családja, kisgyerekei semmilyen segélyben nem részesültek. Mert ez a „politikai korrektség”?
KARÁCSONYI ZSIGMOND / Népújság (Marosvásárhely)

A megye nyolcadikosai a Csikybe látogattak
Nyílt nap űrutazással és kincskereséssel
Április 5-én a Csiky Gergely Főgimnázium nyolcadikos diákjai vendégül látták a megye más településein magyar oktatásban tanuló nyolcadikosokat. Az iskola dísztermében összegyűlt 135 diák és 11 kísérő tanár.
„Az volt a célunk, hogy kicsit reklámozzuk az iskolát, lehetőséget adjunk arra, hogy a vidékről és a város más iskolájából érkező nyolcadikosok megismerkedjenek egymással, az iskolával, ismertessük velük a szakokat, mindezt úgy, hogy közben, természetesen, jól érezzék magukat” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Tóthpál Renáta, a Csiky Gergely Főgimnázium aligazgatója.
A találkozás után ismerkedős játékkal kezdték a napot, majd levetítettek egy kisfilmet a Csikyről, melyet az iskola diákjai állítottak össze. Mindezek után vegyes csapatokat alkotva játékos vetélkedőn vettek részt, filmjelenetek alapján kellett felismerni a filmeket, majd a Holdra is utaztak a diákok.
A délelőtt többi részében kincsvadászatra indultak a csapatok: egy városi séta során fel kellett fedezniük Arad épített örökségét. Különböző épületeket kellett felkeresniük, előttük fényképezkedni, majd az itt készült fotókat leadni. Ezeket a képeket az iskola honlapján meg is lehet tekinteni.
A tartalmas délelőtt közös ebéddel zárult.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)

EFA: az önrendelkezés normális igény és jog
Március 30.-április 1-jén a lengyelországi Szilézia központjában, Katowicében tartották meg a negyvenegy európai nemzeti kisebbségi pártot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) küldöttgyűlését. Ezen, többek között, részt vett Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki ma Kolozsváron számolt be a sajtónak a rendezvényen szerzett tapasztalatairól.
A legfőbb következtetés, hogy az EFA teljes mértékben kiáll az erdélyi regionalisták és autonomisták mellett, hangoztatva: az önrendelkezés normális igény, öreg kontinensünkön az összefogást szolgálja. Európa mozgásban van, olyan történelmi régiók követelik maguknak ezt a jogot, amelyekről az európai közvélemény alig hallott (Kasubia, Székelyföld stb.). Szilágyi Zsolt az ülésen bemutatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szerkesztett Transylvanian Monitor kisebbségi- és emberi jogi figyelőszolgálati kiadványt, amelyben a 2014-2016 közötti romániai magyarellenes megnyilvánulásokat ismertették.
Az EMNP elnöke átadta François Alfonsi EFA-elnöknek Erdély zászlaját, azt a jelképet, amelynek használatáért Kolozsváron idén Március 15-én hatósági büntetés járt. A romániai hatóságok visszaélnek hatalmukkal, például a tavalyi Székely Szabadság Napján olyan személyekre szabott ki bírságokat, akik azon a napon nem is tartózkodtak Marosvásárhelyen, s ennek ellenére a csendőrség nem vonta vissza azokat. Felszólalásában Szilágyi kérte a plénumot, támogassák azt a hamarosan beinduló aláírásgyűjtést, amely az erdélyi magyarság helyzetének rendezését szorgalmazza. Az uniós szabályok értelmében legkevesebb hét országból összesen egy millió aláírásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendjére kényszerüljön tűzni egy erre vonatkozó jogszabály megvitatását. Szilágyi Zsolt szerint ez történelmi esély számunkra.
Ugyanakkor az EMNP elnöke elítélte a bukaresti román politika kétarcúságát, visszáságát, amelyre friss példa Liviu Dragnea legutóbbi „hőstette”: fogadta és támogatásáról biztosította a magyargyűlölő Mircea Diaconu PRU-pártvezért. Nyugaton a fasisztoid szélsőséges pártokkal szövetkezőktől a magukat valóban demokratikusnak tartó politikai alakulatok, akár bal, akár jobb oldaliak, szigorúan elzárkóznak – fejtette ki Szilágyi.
„Nálunk viszont a PSD, kommunista szekus utódpártként, nyugaton szociáldemokrata pártként adta el magát, miközben itthon az országban mindig kapva kap a „magyar kártyán”. Most itt az alkalom, hogy az eset kapcsán az RMDSZ is hallassa hangját, és mutassa meg, hol húzódik a demokrácia határa” – mondta az EMNP-elnök.
Április 22-én Székelyudvarhelyen rendezik meg az EMNP kongresszusát, amelyen új elnököt, elnökséget és programot választanak. Helyi szinten már megtörténtek a tisztújítások. Az elnöki tisztségre Szilágyi Zsolt eddig csak a Szilágy megyei szervezettől kapott jelölést.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Elkezdődött a Gaudeamus könyvvásár
Tegnap délelőtt nyitották meg a Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásárt Kolozsvár főterén, a vasárnapig tartó rendezvényen könyvbemutatók, dedikálások, író-olvasó találkozók és beszélgetések is lesznek. A tizennyolcadik alkalommal megrendezett könyvvásárra több mint hetven kiadó és könyvterjesztő érkezett, minden korosztály megtalálhatja a számára kedves könyveket, CD-ket, DVD-ket a standoknál.
Román, angol és magyar nyelvű vallási-, történelmi-, világirodalmi- és gyermekkönyvek közül válogathatnak az érdeklődők, de nagy számban képviseltetik magukat a kolozsvári, krajovai és bukaresti egyetemek kiadói is. A könyvek mellett kávékülönlegességekből és különböző házilag készült termékekből is válogathatnak a látogatók. A rendezvényen csupán a kolozsvári Idea Könyvtér van jelen, ők képviselik az erdélyi magyar könyveket.
Eszenyei Katalin, az Idea Könyvtér üzletvezetője szerint azért nincs több magyar kiadó jelen a könyvvásáron, mert ez főleg román rendezvény, román könyvkiadók és terjesztők vesznek részt rajta. Az üzletvezető szerint jó lenne, ha ezekre a könyvvásárokra is jelentkezne több erdélyi magyar kiadó, akár egy kisebb standdal, hisz remek lehetőség a bemutatkozásra, írók, könyvek ismertetésére, eladására. Eszenyei elmondta, az Idea tavaly a Transilvania Nemzetközi Könyvvásáron is részt vett, akkor is sikeresen zárták a vásárt, és ugyanerre számítanak most is. A Könyvtér főleg Kolozsvár történelmét bemutató, gyerekeknek szóló, erdélyi kastélyokat, illetve a székelység történetét leíró köteteket, valamint a húsvét közeledtére való tekintettel, szakácskönyveket kínál az érdeklődőknek. Szabadság (Kolozsvár)

Tudoran Klára Lívia spirituális kapui a Minerva-házban
„Tudoran Klára meghívott minket a szellemkapukon keresztül az álmok világába, és felszólít bennünket: szabaduljunk meg köznapi gondjainktól, üljünk fel az álomhajóra, és hajózzunk el ennek a szép kiállításnak a világába”, foglalta össze röviden a Spirituális kapuk című, kedd délután, a Minerva-házban megnyílt tárlat lényegét Angi István zeneesztéta, egyetemi tanár.
Angi István szerint maguk a címek is beszédesek – Az álomszállító hajó, Imago Mundi-sorozat, A kapu, Egyiptomi kapu, Királyi ajtók,Ablakok stb. –, „ezek a képek valóban a világ képei, és ha jól megfigyeljük, mindegyiknek a közepén van egy pici nyílás, ami arra késztet bennünket, hogy nyissuk ki, és lépjünk be a művész világába”.
A textilmunkák mellett grafikák is láthatók a tárlaton, de, mint a méltató megjegyezte, amikor Tudoran Klára Lívia megalkotta ezeket, szintén a textilkompozícióiból inspirálódott.
„Különleges nap számomra ez a mai, ezért megemlékeznék azokról, akik nélkül nem tartanék itt. Először tehát édesapámat említeném meg, akinek a zene, és science fiction iránti érdeklődésemet köszönhetem. Anyai nagybátyámat, akitől a fotózás iránti szenvedélyemet örököltem. Harmadsorban pedig a férjemet, Marius Tudorant, akitől nagyon sok mindent tanultam, többek között azt, hogy menet közben kell dolgozni, soha nem szabad azt mondani, hogy „majd, ha...”, mondta Tudoran Klára Lívia, egyben köszönetet mondva a fiainak is, hogy mellette állnak és segítik a munkájában.
A Spirituális kapuk című tárlat április 14-ig látogatható a Minerva-ház emeleti termében (Napoca/Jókai u. 16. szám)., munkanapokon 11 és 16 óra között.
Köllő Katalin / Szabadság (Kolozsvár)

Filmes műhelymunka fiataloknak a TIFF-en
Idén is folytatódik a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) egyik legkedveltebb és leghosszabb életű rendezvénye, a Let’s Go Digital! (LGD) nevű műhelymunka, amelyre az ország bármelyik pontjáról várják a 14 és 18 év közötti fiatalokat, akik érdeklődnek a mozi, filmezés, fényképezés és vágás iránt – derül ki a június 2-a és 11-e között zajló fesztivál közleményéből.
A műhelymunkára beválogatott 15 fiatalnak tíz nap alatt lehetősége lesz filmes szakemberek irányításával végigjárni a filmkészítés minden lépcsőfokát: kezdve a téma kiválasztásától, a forgatókönyv megírásán keresztül, a forgatásig, vágásig, majd a film bemutatásáig. A résztvevőknek professzionális felszerelés áll majd a rendelkezésükre, szakértők avatják be őket a filmes szakma fortélyaiba. Amint a közleményben olvasható, az eddigi workshopok több volt résztvevője végzett filmművészeti egyetemet az évek során és dolgozik jelenleg a szakmában rendezőként, vágóként, színészként vagy filmfesztivál-szervezőként.
A műhelymunka vezetői által előzetesen kiválasztott tizenöt fiatal háromfős csoportokban dolgozhat majd tíz napon át. A csapatokhoz csatlakozik három korábbi LGD résztvevő is, akik irányítják és segítik a fiatalokat a műhely werkfilmjének elkészítésében. A workshopon készült öt rövidfilmet a fesztivál utolsó előtti estjén vetítik le a nagyközönség előtt, és a nézők választják majd ki a legsikerültebbet. A nyertes rövidfilmet a zárógálán díjazzák.
Jelentkezni április 28-ig lehet, részletek a www.tiff.ro weboldalon olvashatók. Szabadság (Kolozsvár)

Érdekellentét: a Btk. „megcsonkításával" vádolják az RMDSZ-t is
A Szociáldemokrata Párt (PSD), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) és az RMDSZ „megcsonkítja" a Büntető törvénykönyvet – véli a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ügyvivő elnöke, Raluca Turcan.
„Úgy látom, hogy a PSD-ALDE, kézen fogva az RMDSZ-szel, nem bírja, hogy ne csonkítson még egy kicsit a Btk.-n. Javíthatatlanok! Eldöntötték, hogy törlik a büntetőjogból az érdekellentét fogalmát – ezt a célt szolgálják azok a módosító javaslatok, amelyeket elfogadott a képviselőház jogi bizottsága. Amit azonban a helyébe tennének, nem több egy árnyalaknál, vagyis teljesen mindegy lenne, hogy a szabályozás létezik-e vagy sem. Konkrétan ez a „csodálatos" többség azt javasolja, hogy többé senkit ne büntessenek meg érdekellentét vagy ehhez hasonló tettek miatt. A már nyomozás alatt álló ügyeket pedig nyugodtan ellepheti a por, mert okafogyottakká válnak" – idézte Turcan Facebook-bejegyzését az Agerpres hírügynökség.
A bukaresti képviselőház jogi bizottsága kedvezően véleményezte kedden azt a javaslatot, amely az érdekellentét fogalmát a „tisztség felhasználása bizonyos személyek előnyben részesítése érdekében" kifejezésre helyettesítené a Btk.-ban. A módosított 301-es cikkely értelmében egytől öt évig terjedő börtönnel és a köztisztségtől való, 3 évre szóló eltiltással büntetendő, ha egy köztisztviselő hivatali feladatai ellátásakor olyan tettet hajtott végre, amelynek révén a közvagyonból származó haszonhoz juttatta magát, házastársát, első- vagy másodfokú rokonát, és ezzel sérült a közösségi érdek.
A jelenleg érvényben lévő 301-es cikkely ezzel szemben azt mondja ki, hogy egytől öt évig terjedő börtönnel és köztisztségtől való eltiltással büntetendő, ha egy köztisztviselő hivatali feladatai ellátásakor olyan tettet hajtott végre vagy olyan döntés meghozatalában volt része, amelynek révén – közvetlen vagy közvetett módon – a közvagyonból származó haszonhoz juttatta magát, házastársát, első- vagy másodfokú rokonát, vagy olyan személyt, akivel az elmúlt 5 évben kereskedelmi vagy munkaviszonyban volt, vagy olyan személyt, aki bármilyen természetű hasznot biztosított a számára.
Eugen Nicolicea, a képviselőház jogi bizottságának elnöke kedden úgy nyilatkozott: a 301-es cikkely számos „zavart" eredményez jelenlegi formájában. A szociáldemokrata politikus úgy vélte, az alkotmánybíróság bírái „bűnöznek", amikor megválasztják az elnöküket, a képviselők is „bűnöznek" az elnökük megválasztásakor, mert már korábban munkaviszonyban voltak vele. „Románia államfője is bűnözik, amikor olyan tanácsosokat alkalmaz, akik azelőtt mondjuk a polgármesteri hivatalban dolgoztak vele" – magyarázta Nicolicea.
Arra a kérdésre, hogy a köztisztviselők alkalmazhatják-e rokonaikat, Eugen Nicolicea a 21-es cikkelyre hivatkozva azt mondta: semmiféle korlátozás nincs ebben a tekintetben. A jogi bizottság véleménye alapján a képviselőház plénuma fogja megvitatni a törvénymódosító javaslatot. Krónika (Kolozsvár)

Nem sikerült teljesen megállítani a folyószennyezést az Aranyoson
MTI - Csak ideiglenes megoldással sikerült megállítani a zagy kiömlését a szászavinci zagytározóból. A Cupru Min bányavállalat a román kormány segítségét kérte a végleges megoldás megtalálásához – közölte szerdán az Agerpres hírügynökség.
Gyulafehérváron szerdán a prefektus környezetvédelmi és vízügyi szakemberek részvételével válságtanácskozást tartott, amelyre a hétfő délutáni szennyezést okozó bányavállalat képviselőit is meghívták. Az első becslések szerint hétfő délután mintegy hatezer köbméter szürkeiszap jutott a zagytározó alatti patak völgyébe és ezen keresztül az Aranyos folyóba.
Mircea Goia, az állami tulajdonban levő Cupru Min társaság szakembere elmagyarázta: egy, a zagytározó leürítésére épített, de 1988-ban lezárt vezetéken keresztül folyt ki szürkeiszap a patakba. Hozzátette: a gát alatt elhaladó vezeték völgy felőli végét nagy mennyiségű kővel és földdel zárták le, de szerdára ezen is átszivárgott a szennyezett víz. A szakember szerint szerdán folytatódott a kőágy vastagítása, és a patakmederben két másik gátat is építettek.
„Egyelőre nem találtunk végleges megoldást arra, hogy miként avatkozzunk be. A vezeték, úgy tűnik, nagy nyomásnak van kitéve" – jelentette ki a szakember. Hozzátette, a patakmedret elzáró kisebb gátak építése csak pillanatnyi megoldás. Míg nem találják meg annak a módját, hogy az iszaptó fenekén hogyan zárják le a gát alatt elvezető vezetéket, további szennyezések veszélye áll fenn. A Cupru Min társaság a gazdasági minisztériumtól kért segítséget a végleges műszaki megoldás megtalálásához. A tárca szerdán közleményben tudatta, hogy szakértői bizottságot küld a helyszínre.
A gyulafehérvári válságtanácskozáson részt vevő vízügyi szakemberek közölték, hogy nem tapasztaltak halpusztulást az Aranyos folyón. A szennyezett víz szerdára mintegy száz kilométert haladt, és a Kolozs megyei Aranyosgyéresig jutott. A szennyezés mintegy 120 kilométert tesz meg, Vajdaszegig, ahol az Aranyos a Marosba ömlik. Innen még több mint 400 kilométert halad a Marosban, míg Szeged közelében a Tiszába nem jut.
Az Erdélyi-érchegységben, Verespatak szomszédságában lévő egykori Szászavinc helyén ma már több mint százharminc hektáros kénsavas iszappal feltelt zagytározó található, amelyből csak az elpusztult falu ortodox templomának tornya emelkedik ki. Románia legnagyobb zagytározójában a rézbányászattal foglalkozó Cupru Min társaság tárolja azokat az anyagokat, amelyek a Veresvölgyön kibányászott ércből a színes fémek kiválasztása után hátramaradnak. Az iszaptóban a szennyezett víz savasságát mész adagolásával próbálják semlegesíteni. Krónika (Kolozsvár)

Bakondi: gondot okozhatnak a migránsok Romániában
Intenzívebben próbálkoznak a migránsok Szerbiából román területre jutni, majd onnan Magyarország felé folytatni útjukat – mondta a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója az M1 aktuális csatornán szerda este.
Bakondi György, akit arról kérdezték a műsorban, hogy egy hét alatt 240 határsértőt fogtak el a román hatóságok, úgy fogalmazott: ez a hír azt jelenti, hogy Szerbiából azok a migránsok, akik eddig a magyar határon „kísérleteztek”, kisebb-nagyobb csoportokban, embercsempészek szervezésében „intenzívebben” kezdenek átszökni román területre, és kísérletet tesznek arra, hogy Romániából Magyarország felé folytassák útjukat vonatokon, kamionokban, valamint gyalog, a zöldhatáron.
Jelezte: az a kérdés, hogy a jelenleg „kissé akadozó" szerb–román határőrizeti együttműködés rosszabbodhat-e, mert például ha a szerbek nem veszik vissza a románok által elfogott, Szerbiából érkezett embereket, az egy idő után gondot okozhat Romániában. Közölte: a román határőrizeti szervek részben már a szerb határon elfogják a „kísérletezőket”, illetve a magyar határ térségében is aktív a román határőrizet, és sok oda érkezőt fognak el. Rendszeres az információcsere a román határőrizeti szervekkel, és vissza is veszik azokat, akiket a magyar hatóságok fognak el – mondta Bakondi György.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

„Hamis és hazug az RMDSZ kisebbségvédelmi politikája
Álságosnak és hazugnak nevezte az RMDSZ kisebbségi jogvédelmi nyilatkozatait tegnapi váradi sajtótájékoztatóján Csomortányi István (képünkön) az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke. Ezzel a kijelentéssel azokra a romániai magyarság jogvédelmére vonatkozó közleményekre célzott most, melyeket az RMDSZ képviselők a március 29-én Máltán megtartott Európai Néppárt kongresszusán tettek.
„Az RMDSZ 26 év elteltével hirtelen felfedezte, hogy Romániában folyamatosan jogsérelmek érik Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét, az erdélyi magyarokat, ami azért is több mint érdekes, mivel szerintük ők itt a magyarok hatékony jogvédői immár negyed évszázada”- jelentette ki Csomortányi. Az álságos politikai nyilatkozatok közül a néppárt megyei elnöke kiemelte példaként a magyar nyelvhasználatra vonatkozó közleményeket. Az RMDSZ ugyanis követelni kezdte a máltai kongresszuson, hogy Romániába érvényesítsék azt a törvényt, miszerint azokon a településekben, ahol a magyarság számaáranya eléri a lakosság 20 százalékát, a közhivatalokban kötelezően biztosítani kell a magyar nyelvű ügyintézést is. Azon túl, hogy az RMDSZ 26 évig semmit nem tett ennek a törvénynek a gyakorlatba léptetéséért, elfelejtették Máltán azt közzétenni, hogy itt maguk az RMDSZ-es polgármesterek sem tartják be ezt az előírást, mondta Csomortányi. Bihar megyében például 24 olyan önkormányzatot vezet magyar polgármester, közülük 23an RMDSZ-esek, ám egyetlen ilyen helyen sem próbálták meg soha alkalmazni a magyar nyelvű ügyintézést, sőt elutasították azokat is, akik igényelték ezt. Ilyen például az érmihályfalvi önkormányzat esete, akik a legutóbbi kampány alatt, pártlapjukban azzal csábították a szavazókat, hogy érvényesíteni kell az anyanyelvhasználati jogot, azonban pont ők azok, akik először elutasították, majd válasz nélkül hagyták a néppárt magyar nyelven beadott kérelmeit. A másik ilyen „ékes példa” a Bihar megyei tanács, mutatott rá Csomortányi, ahol annak ellenére, hogy évek óta RMDSZ-es magyar tanácselnök van nemhogy a törvény által kötelező kétnyelvűséget nem érvényesítik az intézmény működésében, de még a hivatalos honlapjukon sem szántak teret magyar nyelven írt tájékoztatási felületre. Ugyanez a helyzet a magyar történelmi utcanévtáblák használatával is, az RMDSZ Máltán jelenlevő képviselői nagy garral követelték ezt a törvény adta lehetőséget, csak azt felejtették el elmondani ott, hogy az elmúlt években az RMDSZ többet ártott ennek az ügynek, mint amennyit használt. –sommázott az EMNP Bihar megyei elnöke, aki hozzátette még, hogy ez a hirtelen támadt magyar jogvédelmi roham nem más, mint újabb átlátszó kampánytaktikája az RMDSZ-nek.
Szőke Mária / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szent Lászlótól számít Várad
Kedd este a Kanonok soron szokásos havi összejövetelét tartotta a Nobilitas Egyesület. Dr. Fleisz János egyetemi tanár, történész tartott előadást, Nagyvárad Szent László korában címmel.
Az érdeklődőket Mons. Fodor József általános helynök, a Nobilitas Egyesület vezetője köszöntötte. Előadása bevezetőjében dr. Fleisz János egyetemi tanár megjegyezte: kevés forrás áll rendelkezésre a témában, ezért „röviden el lehet intézni”, és várostörténeti szempontból kijelenthető, hogy az elindulás mindenképpen Szent Lászlóhoz köthető. Ahogy 1940. december 8-án, az országzászló felavatásán elhangzott Bélteky László-költemény is leszögezi, Várad egy olyan város, mely Szent Lászlótól számít. Az előzményekről elmondható, hogy ugyan levéltári anyagok nem maradtak fenn, de azért kialakult egy olyan kép, miszerint több mint 50 ezer éve kimutatható emberi lét Biharban, illetve a régészeti leletek arra utalnak, hogy 8 ezer éve már lakott volt a mai Várad területe. Ez viszont nem jelenti azt, hogy valamilyen településforma is létezett volna itt, állandó település nem alakult ki se a rómaiak idején, se pedig a kora középkorban. A településfejlesztést az indította el, hogy Szent István létrehozta a püspökségek, illetve a megyék rendszerét, és tudjuk azt, hogy 1009/1010 táján az egyik püspökség a bihari volt, és Bihar volt az ispánság központja is. A környéken udvarhelyek, valamint kisebb hevenyészett várak voltak a bihari központ megvédése érdekében, de úgy, mint az emberi élet gyűjtőhelyeként működő település, még mindig nem létezett.
A változás elkezdése Szent Lászlóhoz köthető, aki a területet elérő politikai mozgások hatására hercegséget kapott. Szeretett itt lenni, vadászni, tölteni az idejét. Elkezdődött tehát egy folyamat, mely a városalapításhoz vezetett.
A legendák szerint 1068-tól mutatható ki Szent László jelenléte ezen a vidéken, mely 1075 körül gyakorivá válik. Áttörést 1077-ben bekövetkezett királlyá való választása hozott, illetve 24 kanonok általi káptalan létrehozása 1082-ben. A monostor alapítása tulajdonképpen Várad megalapítását jelenti, hiszen mint település- és városalkotó intézmény, egyházi, gazdasági, társadalmi és politikai komplexumként fejlődést eredményezett- magyarázta a történész-, hozzátéve: valószínű, hogy Szent László már ebben az időszakban elhatározta, hogy a Szűz Mária tiszteletére templomot épít.
Sose volt falu
A kunok támadása miatt Bihar elpusztult. Felmerült a dilemma, hogy Szent László újraépítse, vagy áthelyezze Váradra a püspökséget. Utóbbi mellett döntött, melynek konvencionális dátuma 1092. Megoszlanak ugyanakkor a vélemények, hogy akkor ez a püspökség a korábbinak-e a folytatása, vagy teljesen új? A város igazi kibontakozása tehát 1092-ben indult el, amikor a megyeközpont is Váradra került, a püspök a prefektusa volt a megyének. Egyes vélemények szerint 1095-ben az első székesegyház részben már kész volt. Szent László halála után a fejlődés lendületet kap az 1241-es mongol betörésig, annak is betudhatóan, hogy a király sírja zarándokhellyé vált, és ez nem csak egyházi, hanem gazdasági hátteret is biztosított.
A találkozó második felében Szabó Annamária egyesületi tag a Loire-menti kastélyokról tartott vetített képes előadást. Beszámolójának alapját egy tavaly augusztusban zajlott kirándulás képezte, melyen több váradi katolikus pap, illetve magánszemély is részt vett, és magába foglalt innsbrucki és nürnbergi városlátogatást, valamint a Louvre-nak a megtekintését is.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Együtt az egyházmegye
Szatmár és környéke méltán nevezhető a Reformáció Bölcsőjének, hiszen a 16. század első felében megszervezett zsinatok meghatározó szerepet töltöttek be a magyar egyház-reformáció elterjedésében.
A Szatmári Református Egyházmegye méltóképpen szeretne megemlékezni, úgy, hogy minden korosztályt megmozgatna ezen az eseményen. Párhuzamosan megszervezendő programokon hívná egybe az asszonytestvéreket, presbitereket, kórustagokat, ifjakat és gyermekeket.
Kiállításmegnyitóval utaznának vissza az időben, emlékműavatással üzennének a jövőnek. A felvonulás nem önmaga-mutatás lenne, – bár nem lenne elvetendő az az érv sem, hogy megmutassák: még vannak, s lesznek; – hanem annak az evangéliumi parancsnak engedelmeskednének, melyben Jézus Krisztus ezt mondja: „Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Pál apostollal együtt pedig üzennék: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére.” (Róma 1,16)
Szatmárnémeti – 2017. szeptember 1. – 18 óra - Kiállításmegnyitó – Szatmárnémeti Református Gimnázium díszterme
2017. szeptember 2. Reformációs Emlékmű avatása Szatmárnémetiben, a Kálvin János téren. szatmar.ro

Családbarát jövőkép
Egy éve okoz váltakozó belpolitikai vitát a Koalíció a családért nevű civil szervezet hárommillió aláírással támogatott alkotmánymódosítási kérése, amelyben a kezdeményezők a törvényhozástól azt szorgalmazzák, hogy Románia alaptörvényében tételesen szerepeljen: a család intézménye egy férfi és egy nő házasságán alapszik. A példátlanul nagy számú aláírással és széleskörű egyházi támogatással benyújtott polgári kezdeményezés valamennyi párt számára kemény dió ahhoz, hogy a jogszabály-kezdeményezés tíz hónapi várakozás után vakvágányra kerüljön. A szexuális kisebbségek jogait védő néhány civil szervezet tiltakozása ellenére a törvénytervezet márciusban mégis bekerült a törvényalkotási munka taposómalmába, és miután hét elején a képviselőház plénuma cikkelyenként elfogadta a szöveget, a másnapra meghirdetett szavazás – amelynek érvényességéhez kétharmados többség kell – egyelőre elmaradt. Parlamenti források szerint azonban ami késik, nem múlik, így hamarosan Románia is felkerül azon európai országok közé, ahol a család eredeti fogalmát és társadalmi fontosságát az ország alaptörvénye garantálja. (Mint ismeretes, a 2012. január 1-jén hatályba lépett magyar alaptörvény is kimondja ezt.)
A különböző, szélsőségesen liberális szervezetek ezzel kapcsolatos támadásaira kár szót fecsérelni, hiszen a családi intézmény fontosságának, megtartó erejének, és az ország jövője szempontjából betöltött szerepének minden más törekvést felül kell írnia, ami az egészséges társadalom alapsejtjét veszélyezteti. Egy olyan országban, ahol az elmúlt 27 évben bekövetkezett demográfiai zuhanás beláthatatlan következményekkel fenyegeti nemcsak az ország gazdasági fejlődését, hanem a következő évtizedekben nyugdíjba vonuló nemzedékeket is, a politikumnak minden lehetséges eszközt be kell vetnie e negatív születési trend megfordításáért.
Az alkotmánymódosítás önmagában persze kevés. Jól átgondolt és hatékony családbarát törvények nélkül a társadalom – és benne a romániai magyarság – nem tud túllépni a mai mélyponton. A viszonylagos anyagi jólét és létbiztonság néhány erdélyi centruma igazolja: ha vonzóvá lehet tenni egy-egy települést, az a gyerekvállalásra is pozitívan hat. Ezt igazolja a kolozsvári fiatalok házasodási és gyerekvállalási kedve: tavaly mindkét területen országos rekord született.
Az egyelőre egyedinek tűnő hazai példák azt igazolják, hogy a demográfiai szakadékból is van kiút. A nagy kérdés az, miként lehet ezt országosan is kamatoztatni. Az alkotmánymódosító törekvés, illetve az ehhez kapcsolódó törvények jelenthetnek ehhez jó kezdetet.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ellenzék vagy ellenség?
A magyar Helsinki Bizottság feljelentést tett, mivel a határőrök állítólag embertelen bánásmóddal fogadják a Szerbia felől érkező migránsokat. Március 15-én a szólásszabadság érdekében tüntetve az Együtt aktivistái és szimpatizánsai megpróbálták akadályozni, hogy a nemzet miniszterelnöke elmondhassa ünnepi beszédét. A Momentum Mozgalmat pártolók aláírásgyűjtéssel lehetetlenítették el a magyar olimpiai pályázatot, és szertefoszlatták sok ezer magyar álmát. Csak az elmúlt néhány hét történéseit sorolom, de folytatni lehet azzal, hogy ugyanez a társaság – egy tőről metszették ugyanis őket – korábban bezárta az Álmok álmodói–világraszóló magyarok című valóban világraszóló kiállítást, vagy megakadályozta azt, hogy Budapest világkiállítást rendezzen. És a sornak természetesen koránt sincs vége. A magát magyar ellenzéknek nevező ballib társaság mindent megtesz annak érdekében, hogy ami jó, az ne sikerüljön. Bosszankodik mások sikerén, irigy a megvalósításokra és frusztrált saját eredménytelensége miatt. Ezért azt az elvet követi, hogy minél rosszabb, annál jobb.
Ez a társaság semmit nem tart szentnek, a nemzet fogalmát legkevésbé. Bár sokszor éppen annak nevében (?) lép fel.
Ellenzék ez? Nem. Sokkal inkább ellenség. A magyar nép ellensége, amely minden közös, nemzeti ügyet, megvalósítást, jövőbeli tervet el akar lehetetleníteni. Talán nincs is olyan ország, ahol egy ehhez hasonló társaság mindig saját országa és népe ellen lépjen fel. Nos, a magyarországi ballibek éppen ilyenek.
Nem érdekelte őket az sem, hogy a világkiállítással a figyelem a magyar fővárosra terelődött volna. Az sem, hogy az Álmok álmodói a magyar találékonyságot, innovációt népszerűsítette a világban. Az sem fáj nekik – sőt, kimondottan örülnek –, hogy évek óta tönkreteszik a magyar nemzet ünnepeit. Mint ahogy az sem érdekli, hogy Kárpát-medencei milliók álmát hiúsították meg az olimpiai pályázat megfúrásával. Állítólag anyagi megterhelést jelentett volna Budapest és az ország költségvetésére nézve. Talán. De ne felejtsük, Barcelona épp az 1992-es olimpia miatt került fel a modern világ térképére, és az elmúlt 25 évben az akkor megvalósult beruházásoknak köszönhetően Európa egyik leglátogatottabb és legdinamikusabban fejlődő régiója lett. Mint ahogy a 2012-es – amúgy elég gyengére sikerült – lengyelországi futball-Eb is már érezteti jótékony hatásait nemcsak a sportban, hanem a gazdaságban is – állítják lengyel szakemberek.
Mindebben egy dolog mégis örvendetes. Ilyen hozzáállással ez a társaság csak azt érheti el, hogy egyre kevesebben fognak rá szavazni. Ha az a feltétele örökös ellenzékben maradásuknak, hogy Magyarország ne rendezhessen olimpiát, ám legyen. Inkább ne legyenek ötkarikás játékok a Kárpát-medencében, csak ne kerüljön az ország élére a magyar nemzetet feltörekedni gátló percemberkék siserahada.
És hogy miért jó nekünk, határon innen élőknek az, hogy nemzetben gondolkodó kormánya maradjon Magyarországnak? A magyarázat egyszerű. Minél erősebb az anyaország, annál hatékonyabbak tudunk lenni, annál nagyobb védelmet és segítséget kaphatunk. Ne feledjük, a Nyugatra szakadt vagy a Kárpát-medencében élők számára a magyar kormány megannyi programot (Rómer Flóris-terv, Mikes Kelemen-terv, Kőrösi Csoma-program, Petőfi-program, hogy csak néhányat említsünk) dolgozott ki és léptetett életbe, amelyekkel az elszakadt területeken élő magyarokat próbálja segíteni. A szimbolikus gesztusokról, mint például a magyar állampolgárság (bár az nem csak az) ne is beszéljünk. Emlékezhetünk, amikor a mai ballib ellenzék volt hatalmon, milyen „szimbolikus” kampányt folytatott a december 5-i népszavazás alkalmával. Mi az ilyen gesztusokból nem kérünk.
Somogyi Botond / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Új kihívások előtt az egyházak
Egyre nagyobb kihívás elé állítja az erdélyi magyar történelmi egyházakat a gyülekezetek elöregedése. A szórványban és tömbmagyar területeken egyaránt jelentkező jelenséget a lelkészhiány súlyosbítja. Az idős, magányos híveknek elsősorban személyi kapcsolatokra, testi és lelki támaszra lenne szükségük, ezért egyre inkább felértékelődik az egyház szociális szervezeteinek a munkája.
A mintegy ötezer hívet számláló marosvásárhelyi Gecse utcai egyházközség nagy gyülekezetnek számít a 300 ezres lélekszámú Erdélyi Református Egyházkerületben (EREK) – példálózik Szegedi László missziói előadó, amikor a fogyás mértékéről kérdezzük. „Egyházkerületi szinten ekkora nagyságrendű apadás a jellemző, ez 5000–5400 ember eltűnését jelenti évente” – fogalmaz. Úgy véli, a gyülekezetek elöregedése nemcsak a szórványban, hanem a tömbmagyar területeken is tetten érhető. Nagyon kevés az a gyülekezet, ahol a temetések és születések arányát tekintve az utóbbi javára mozdulna el a mérleg nyelve, ahol van természetes szaporulat. „Csíkszereda az, ahol a társadalmi stabilitás és odafigyelés az arányt pozitívvá alakította” – mondja a Szegedi, aki szerint a Hargita megyei városban az elmúlt 25 évben komoly közigazgatási lépések történtek az iskolahálózat kiépítésétől kezdve a munkahelyteremtésig. „Itt egy gyermek elkezdheti az óvodát, majd befejezheti az egyetemet, és talán megvan az esélye arra is, hogy munkát találjon. Semmi nem készteti elvándorlásra, és ez örvendetes: jelzés, hogy vannak közösségek, ahol van pozitív fejlődés” – fogalmaz a lelkész. Erdély-szerte azonban ennek az ellenkezője a jellemző, elsősorban a kis településeken jelent egyre nagyobb gondot a lakosság elöregedése és gazdasági elerőtlenedése.
Megrendült közösségi alapok
A falusi egyházközségek elnéptelenedésének egyik legalapvetőbb oka a történelmi változásokkal beállt életkoncepció-csere. Az 1989-es rendszerváltás radikális változást hozott a falusi életszemléletben: megnyílt a világ, a fiatalok közül sokan elmentek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a falusi közösségekben értelmetlenné vált a hagyományos gazdálkodási forma, a földművelés – idézi fel a probléma gyökereit Szegedi László. A külföldre való elvándorlás is jelentős tényező. Ez a 90-es években felerősödött, majd 2000 és 2007 között lelassult. „Négy-öt éve újból felerősödőben van, és elsősorban a falusi gyülekezeteket tizedeli nagymértékben.” A kőhalmi lelkipásztor szerint a gyülekezetek elöregedése számos problémát vet fel, ezek például erőtlenekké és képtelenekké válnak a meglévő gyülekezeti struktúrák megőrzésére, fenntartására. A humán erőforrás – lelkipásztor, gondnok, kántor, harangozó – foglalkoztatása ugyanúgy gondot okoz számukra, mint az épített örökség megőrzése. „Így került veszélybe sok közösség, amely több évszázaddal ezelőtt képes volt megépíteni önerőből, állami támogatás, pályázatok nélkül egy templomot, képes volt lelkészi, kántori lakást építeni és fenntartani. Ezek a gyülekezeti és a közösségi élet alapbázisai voltak, most viszont sok helyen megrendültek. Olyannyira, hogy ma már egy 150–200 lelkes gyülekezet alig reménykedhet abban, hogy lesz lelkésze” – fogalmaz az egyházi elöljáró.
„Bokrosítás” van kilátásban
A jelenlegi helyzet azért is nehezíti az egyházkerület vezetésének dolgát, mivel pár éve lelkészhiánnyal küzd: a lelkészi szolgálat kihívásai, illetve a vele járó szegényes anyagi juttatás már nem emeli ezt a keresett hivatások közé. „Isten mindig gondoskodott szolgákról, az aratnivaló sok, a munkás kevés, de hisszük: ahogy a múltunk, úgy a jelenünk és a jövendőnk is Isten kezében van” – utal a bibliai példára Szegedi László, aki szerint az egyház próbálja orvosolni a problémát. Plusz anyagi keret van a helyi gyülekezet és az állami támogatás együtteséből összeálló lelkészi bér pótlására, és a lakhatósági körülményeket is folyamatosan javítják, már szinte nincs olyan parókia, ahol ne lenne vezetékes víz és fürdőszoba.
„Átcsoportosítás, szaknyelven »bokrosítás« van kilátásban, amikor több gyülekezet tart fenn egy lelkészt” – mutat rá az egyre gyakrabban alkalmazott megoldásra Szegedi László, aki szerint a nagyvárosokhoz közeli kis gyülekezetek előbbiekkel társulva lesznek kénytelenek átvészelni az egyre nagyobb gondot jelentő paphiányt. Jelenleg mintegy 60 lelkipásztorra lenne szükség az egyházkerületben, 35–37 gyülekezetnek 15 éve nincs lelkipásztora, de talán még el tudná tartani. „Ha most elő lehetne varázsolni felkészült és elhivatott lelkipásztorokat, mintegy 50 őrhelyen lehetne komoly munkát végezni. De hiányoznak” – világít rá az egyház nagy problémájára a generális direktor. Kifejti, míg az elmúlt időszakban igazodtak a nyugdíjazási törvényhez, a lelkészhiány miatt a jövőben visszatérhetnek az 1990 előtti rendhez, amikor egy lelkipásztor akár 70 éves koráig is szolgálhatott.
A strukturális átszervezés folyamatos, kisebb gyülekezetek társulnak nagyobbakkal, egy lelkipásztornak a jövőben nem egy-két közösséget, hanem három-négyet kell majd ellátnia – részletezi a hosszú távú megoldást a lelkipásztor, aki szerint erről folyamatos a tanácskozás az egyházkerületben. „A legnehezebb meggyőzni egy-egy gyülekezetet arról, hogy sem anyagilag, sem lehetőségeiben nem tud eltartani, és nem is kaphat már lelkészt, mert nincs ahonnan küldeni” – jelenti ki Szegedi László. Arra is felhívja a figyelmet, hogy ha egy kis közösségnek sajátos problémái vannak, nem szabad elfeledkezni, hogy ugyanezek hatványozottan jelentkeznek a nagyvárosban. Hosszútávon, szolidaritási alapon a nagyobb közösségeknek kell felvállalniuk a kisebbek sorsát, hiszen a bibliai parancs is így szól: egymás terhét hordozzátok.
Nagy kihívás a pasztoráció
Az elöregedés folytán a kis közösségek nem vonzók a lelkészek számára: ha kikerül egy fiatal lelkész, egzisztenciális problémái adódhatnak, például a feleségének nem lesz munkája. Később a gyermekek iskoláztatásával adódhat gond, előfordulhat, hogy már nincs magyar oktatás a településen – sorolta a lehetséges akadályokat a generális direktor, rámutatva, ha lenne is pap, nem biztos, hogy vállalná a szolgálatot. Holott épp ezek a közösségek szorulnak rá a segítségre. Az egyháznak ugyanis nagy felelőssége van azzal a nemzedékkel szemben, amely helyt állt az elmúlt nehéz évszázad során, átélt két világháborút és a kommunista kollektivizálást. „Helytállnak és ott maradnak – elmagányosodva. Az elvándorló fiatalok sokszor úgy gondolják, hogy ha anyagilag támogatják az otthon levőket, az elég” – mondja Szegedi László, aki szerint ez fordítva sem működhet: egy fiatal nem élhet nyugodtan Nyugaton, miközben otthon van az öreg, beteg édesanyja.
A kivándorlás miatt sokféleképpen változott a pasztoráció kihívása is a falusi közösségekben, fontos tényezővé vált a házibeteg-gondozás, amelyet az évek óta jól működő Diakónia Alapítvány vállalt fel.
A súlyos betegek, haldoklók testi és lelki gondozására is egyre nagyobb az igény, és az egyháznak e feladatokra is fel kell készítenie lelkészeit. „Családlátogatásra, konkrét segítségre és elhivatottságra van szükség” – összegez Szegedi, aki szerint ma a gyülekezeti tagoknak egyharmada egyedül él. Nagy részük özvegy, de egyre jellemzőbb, hogy 30 év után sok fiatal nem akar családot alapítani vagy nem került neki társ. „Ez is nagy kihívás, hogy mit kezdünk az ilyen emberekkel, hogyan tudunk nekik segíteni” – mondja a missziói előadó, hozzátéve, a családmodell is változott, 35 éves korig kitolódott a házasságkötés kora, emiatt is számolhatunk kisebb születési aránnyal.
Humánus megoldást keresnek az unitáriusok
„Sajnos az utóbbi tíz-tizenöt évben folyamatosan érzékelhető a fogyás, mindig több a temetés, mint a keresztelő” – vázolja az erdélyi unitárius gyülekezetek helyzetét Bálint Benczédi Ferenc püspök. Különösen a falvak kerültek nehezebb helyzetbe. Bár pontos adatokkal nem tudott szolgálni, általánosságban elmondható, hogy a Nyikó-menti és a Felső-Kisküküllő-menti gyülekezetek vannak kiöregedve. Vannak falvak – mint például Rava vagy Magyarzsákod –, ahol a legfiatalabb lakos 50 év körüli. Máshol pozitívum is akad: sok fiatal család már a harmadik, negyedik gyereket vállalja.
A kistelepülések elöregedéséhez sok tényező járult hozzá a 70-es évek iparosításától a jelenlegi migrációs folyamatokig – véli az egyházi elöljáró. A gyülekezetek majdnem kétharmadában központi segéllyel próbálják a lelkészeket helyben tartani. „Ez ellentmondásos helyzet, hiszen a nagy gyülekezetek – ahol több munka lenne – nem akarnak két-három lelkészt fogadni. Az ilyen magára maradt, elöregedett gyülekezetek, ahol 80–100 lélekkel dolgozunk, nem tudják a lelkészi fizetést biztosítani, így központi alapból próbáljuk ezt pótolni” – vázolja a helyzetet a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Ez a jövőben egész sor szerkezeti váltással jár majd, ezekről már két-három éve tárgyalnak. „Egyelőre próbáljuk a humánosabb megoldást keresni, hogy ne maradjon a falu lelkész nélkül”. A püspök arra is rámutat, hogy a lelkészi munka nem csak abból áll, hogy a pap vasárnap prédikál. Ez folyamatos jelenlétet és odafigyelést igényel.
Bálint Benczédi Ferenc szerint az elöregedő gyülekezetek helyzete számos problémát vet fel, amelyeket nem lehet csak pénzzel megoldani, mert itt a személyi kapcsolatokon van a hangsúly. „A magára maradt idős embernek a személyi közelség, a kapcsolat adna erőt. 40–50 magára maradt ember helyzetét nehezen lehet megoldani” – véli a püspök. Az unitárius egyházban a Gondviselés Alapítvány vállalta magára a betegellátás, idősgondozás feladatát, de jó eredményei vannak a világiak bevonásával működő falugondnok programjuknak is. Nyaranta kalákákat szerveznek, amikor fiatalok a ház körüli munkában segítenek idős, egyedül élő embereknek. Főleg a városoktól távol eső egyházközségekben van baj, így elsősorban számukra próbálnak segítséget biztosítani.
Csalóka statisztika
Negatív demográfiai adatokkal számolnak a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében is, ahol Potyó Ferenc általános helynök, pápai prelátus szerint mintegy ezer főre tehető a fogyás: tavaly ennyivel temettek többet, mint kereszteltek. A számokat évente összesítik, és elküldik a Szentszék statisztikai hivatalának, mondja az általános helynök, hangsúlyozva, valójában ennél nagyobb fogyásról van szó. „Az adatok sajnos nem tükrözik a valóságot: bár a gyerekeket itthon keresztelik, sokan közülük már nem tartoznak hozzánk. A fiatalok közül sokan külföldön dolgoznak, ott le is telepednek, családot alapítanak, de amikor templomi házasságot szeretnének kötni, hazajönnek. A gyerekeket is hazahozzák, hogy itthon kereszteljék meg, itt vannak a nagyszülők. Ha itt végzik a szertartást, beírják az anyakönyvbe, a statisztikában megjelennek a számok, de a valóságban ezek már nem a mi adataink, ezek a gyerekek létszámban már nem fogják az itteni lakosságot gazdagítani” – magyarázza az egyházi elöljáró. Hozzáteszi, a számos plébános által leírt jelenség nemcsak a magyar, hanem a román nemzetiségű római katolikusokra is jellemző, és egyre inkább a külsőségekben nyilvánul meg. „Teljesen elszakadtak az itthoni környezettől, csak külső pompát, ünnepséget látnak. Nem a liturgia, a szentség a fontos, hanem a forma” – mondja a főegyházmegye általános helynöke.
„Az egyház teszi a dolgát. Mi sajnos nem tudunk senkit idekötni” – jelenti ki Potyó Ferenc. Szomorúan meséli, hogy tavaly ősszel, a bérmálás utáni vizitáción tapasztalta: a Székelyudvarhely környéki nagy egyházközségekben – Szentegyházán, Szentkeresztbányán, Lövétén, Zetelakán, Kápolnásfaluban – is egyre több a kivándorló. „Ezek 3500–4000 lelkes gyülekezetek, és a papok elmondása szerint 1500–2500 fő, a fiatalok 95 százaléka külföldön dolgozik” – meséli az általános helynök, aki szerint míg az idősebb vendégmunkások hazahozzák keresetüket, a fiatalok esetében már kevés az esély, hogy visszakívánkozzanak.
Nincs, akit küldeni
Potyó Ferenc szerint az egyház megpróbál helyt állni a megváltozott körülmények között is. A papok teszik a dolgukat, beleértve a hívek lelki gondozását, hitoktatást, templomi szolgálatot, családlátogatást, az idősek látogatását, a szentségek kiosztását. Keresztelők, esküvők előtti felkészítőket tartanak, és lelkiségi csoportokat működtetnek. A főegyházmegyében a Caritas szociális-karitatív szervezet jól kiépült hálózata biztosít házibeteg-gondozást: városokban, falvakban látogatják, gondozzák az egyedül maradt időseket. „Ennek a szociális hálónak a működtetése is egyre nehezebb. Azt a kevés pénzt is megvonja az állam, amit biztosított. Ezért is igényeljük egykori javainkat, hogy iskolákat tudjunk működtetni, szociális szolgálatot végezni. Az egyház több szempontból is ellehetetlenül” – panaszolja a pápai prelátus a restitúciós folyamat akadályoztatására utalva.
A római katolikus egyházban is sok olyan eset van, amikor a gyülekezetek önerőből már nem tudják a papot fenntartani. Évente jelentős összeget kapnak a magyar államtól, amely a szórványban dolgozó, kis közösségeket vezető lelkipásztorok megélhetését hivatott segíteni: a szórványsegélyt negyedévente utalják a kedvezményezetteknek. „A helyek betöltésénél az anyagiak soha nem számítottak, ezt központilag megoldottuk” – hangsúlyozza az illetékes. Mivel ezek a papok a nagy gyülekezetben szolgáló társaikhoz képest sokszoros áldozatot vállalnak, időnként próbálják cserélni őket. „Az utóbbi egy-két évben már nálunk is jelentkezett a paphiány. Azért nem jut egy-egy kisebb helyre, mert nincs, akit küldeni” – fogalmaz az egyházi elöljáró. Mint kifejti, a lelkészhiányhoz az is hozzájárul, hogy a papi fizetés alig több a minimálbérnél, és ha a lelkész szórványgyülekezetekben is szolgál, a kiadáshoz hozzáadódik az útiköltség és a gépkocsi fenntartása is.
„Hosszú távon azt a közösséget lehet fenntartani, ahol tudjuk biztosítani a lelkipásztort. Kell egy pap, aki a fogyatkozás ellenére is próbálja megtartani a közösséget, az együvé tartozás érzését” – fogalmaz a katolikus egyház képviselője, aki épp emiatt tartja fontosnak a papi utánpótlást és képzést, valamint a hívek anyagi hozzájárulását a lelkész fizetéséhez. Az épületek fenntartására, felújítására már külső forrásokból, a helyi és megyei önkormányzatok révén, pályázatok útján próbálnak pénzt szerezni.
Pap Melinda / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Régimódi hóhérok, újkori lélekrontók
Van, akit tánc közben zavar a zene. Másokat a bábuk zavarják sakkozáskor. És megint másokat a gyógyszer a gyógyításban. Aztán sokakat a jelen megítélésében zavar a múlt, és az igazság kiderítésében a tények. Apró-cseprő történések között minduntalan szem elől tévesztjük a lényeges dolgokat. Ameddig az élet jelentéktelen dolgaival foglalatoskodunk, elrobog mellettünk a történelem. Aztán egyszer csak jön a hír, miszerint jogerősen húsz év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a legfelsőbb bíróság Ioan Ficior nyugalmazott ezredest, a kommunista hatalom által Peripraván működtetett kényszermunkatábor egykori parancsnokát emberiesség elleni bűncselekmények elkövetése miatt. És nem tudjuk, mit kezdjünk a hírrel. Valahogy elsétálunk a bejelentés mellett, vagy ahogy egy kedves ismerősöm jelezte a közösségi oldalán, „valamiért ezek a történetek elsikkadnak a napi dagonyában, pedig fontos lenne szemmel tartani őket!” Hiszen ne feledjük, ez a hóhér több mint száz ember haláláért felelős, és fél évszázadig megúszta a felelősségre vonást.
A peripravai munkatábor célja az volt, hogy elpusztítsák a foglyokat, akiket a kommunista rendszer ellenségeinek tekintettek. A Ficior által irányított munkatáborban a foglyok nem részesültek megfelelő élelmezésben, és embertelen körülmények között szállásolták el őket. Nem volt ivóvíz a táborban, a gyógyszerek és az orvosi ellátás is teljes mértékben hiányzott. Szigorú büntetéseket róttak ki a legapróbb kihágásokért, a foglyoknak emellett különösen nehéz munkakörülményeket kellett elviselniük függetlenül attól, hogy egészségesek vagy betegek voltak, és rendszeresen a munka túlteljesítésére kényszerítették őket.
Az új nemzedékek érdektelensége
Felnőtt egy nemzedék, amelynek az 1990 előtt történtek nem jelentenek semmit. Néhány évvel ezelőtt, az 56-os megemlékezések napján a forradalom egyik résztvevőjét kísérgettem Kolozsváron, amikor egyetemista ismerősöm megkérdezte, ki ő, mit kell tudni róla, és egyáltalán mi olyan fontos ebben a megemlékezésben? Hogy ezek után még jobban letaglózzon, mosolyogva hozzátette: az ő generációjuknak már 1989 is olyan távolinak tűnik, hogy nem igazán érdekli.
Pedig a múltat ismerni kell, és a bűneit ugyanúgy fel kell tárni, mint a jelen disznóságait. Ficior csak egyike azoknak, akik egy rendszer képviselőjeként és annak nevében embereket öltek. Az izmusokra sok minden ráfogható, ám a Ficiorhoz hasonlók nem kimondottan ideológiai alapon gyilkoltak: inkább pszichopaták voltak, akik a körülmények számukra szerencsés állása következtében olyan helyre jutottak, ahol következmények nélkül tevékenykedhettek.
Akik annak idején munkatáborokban kötöttek ki, embertelen kínokat éltek át függetlenül attól, hogy a tábor vezetője egy Ficiorhoz hasonló őrült volt, vagy egy kisebb kaliberű hóhér. A lényeg az emberek megtörése, méltóságuk megtiprása, egészségük tönkretétele volt. Ez a személy talán az utolsó, aki a jéghegy csúcsát képviseli, de rajta kívül számtalan gazember sétál ma is közöttünk, aki annak idején emberségét félredobta valamiféle homályos ideológia és haszon reményében. Ez a gazember – és sok hozzá hasonló – túl sokáig élvezte a nyugdíjas évek nyugalmát. De végül pont került a történelem egyik sötét fejezetére.
21. századi karaktergyilkosok
Ámde hiába csengett le a kommunizmus, hiába élünk a 21. században, hiába hisszük azt, hogy ma már nem lehet büntetlenül embereket bántani. Kisebb és nagyobb kaliberű lélek-és karaktergyilkosok ma is léteznek, akik nem riadnak vissza a lelki és testi terrortól. Itt élnek közöttünk, ránk mosolyognak, miközben a kezükben lévő hatalmat úgy értelmezik, ahogy nekik tetszik: szabad üvölteni, fenyegetni, kezet emelni, köpni, szitkozódni. Döbbenetes, hogy az ilyenek minden szinten és minden szakmában fellelhetők: a hétköznapi emberektől kezdve sportolókig vagy művészekig mindenhol ott vannak. Félőrültekkel találkozunk az utcán, a közlekedésben, sportpályákon és újabban kulturális intézményekben.
Sajnos, József Attilával élve mindig csak a felszín fecseg, ki tudja, mit rejt még a mély. Amit nem közölnek, amiről nincs tudomásunk, ami a nagyközönség számára rejtve marad. Ami – akárcsak a kommunista hóhér esetében – jó esetben évek, évtizedek múlva derül ki, és amiben mindenki cinkos, aki most hallgat.
Ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy a cél szentesíti az eszközt. A bűnt el kell utasítani, és meg kell torolni: bárhol, bármilyen szinten történjen az meg. Akár – lásd Ficior esetében – évtizedekkel elkövetése után. Ez az egy, ami sosem késő, és nem vész kárba a rászánt idő.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szinte Gábor hagyatéka Szentgyörgyön
A székelykaputól a törülközőig
A budapesti Néprajzi Múzeum A székelykaputól a törülközőig című kiállítása a Sepsikőröspatakról származó Szinte Gábor (1855-1914) rajztanár, gyűjtő, fényképész, rajzoló hagyatékát mutatja be mától a Székely Nemzeti Múzeumban.
A kiállítás a gyűjtő hagyatékában fellelhető több, mint háromszáz fényképfelvétel és közel száz rajz közül válogatva mutatja be azt az erdélyi, elsősorban székelyföldi építészeti és tárgyi kultúrát, mely a népművészet és a természeti környezet kölcsönösségében mutatkozik meg.
A székelyföldi háztípust, a székelykapukat, a fejfákat (kopjafákat) és az erdélyi fatemplomokat bemutató kiállítás ez alkalommal a gyűjtő szülőföldjére kerül vissza, aki régiségeket dokumentáló munkáival mindig mintát akart szolgáltatni mestereknek, fafaragóknak, alkotóknak. A kiállítás archív anyagok felhasználásával készült, interaktív kapurajzolóval, vetítéssel segíti a témában való alapos és tárgyilagos ismeretszerzést a fiatal generációk számára is.
A megnyitón köszöntőt mond Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A kiállítást megnyitja Tasnádi Zsuzsanna kurátor és Szőcsné Gazda Enikő muzeológus. Énekel Szabó Fruzsina, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A 27.
Ünnepeltek a hírszerzők háza táján, színeváltozásuk 27. évfordulóját, ugyanakkor évi beszámolófélét is tartottak, amelyben nem a zavaros múltról beszéltek, hanem – mint már olyan sokszor – a „napfényes” jövőről. Pedig lenne miről tárgyalni a volt felé tekintve, mert a marosvásárhelyi események árnyékában létrehozott Román Hírszerző Szolgálat (SRI) érdekes utat tett meg, amíg megint reszketést okozó, szinte mindenható szervezetté lett.
Tárgyalhatnak például arról, hogy miként használták ki a fekete március eseményeit az elavult szekunak SRI-re való átfestéséhez. Hogy a törvénynek ellentmondva miként szórták tele saját embereikkel az intézményeket. Hogy miként hozták létre – a legfelsőbb védelmi tanács jóváhagyásával – a politikai rendőrséghez hasonló, közös hírszerző–ügyész-csoportokat és kezdtek a politikai ellenfelek, de a nekik nem tetsző köznép után is szimatolni. Hogy, a törvény megsértése miatt, hogyan cserélték le a SRI operatív főnökét, de több főtisztjét is, és hogy a gazdasági teendőiket miért fedi titok… Ez utóbbi törvénybe iktatásakor igen csak nagy vitát váltott ki a törvényhozásban. Jóváhagyása, ugyanis, előnybe helyezte e téren a szolgálatot, s tevékenységére igen csak kétes fátylat húzott. Pénzszerzés volt akkor erre a magyarázat, de azóta a SRI berkeibe pumpálták a pénzt. Lett pénz bőven. Dolgoztak is teljes mellhosszal, mintha itt nyüzsögne a világ minden terroristája és kéme. Jelentették is, hogy az országban 6 000 személyt nem engedtek be. Azt már – nemzetvédelmi okokra hivatkozva – kevésbé verték nagydobra, hogy 40 ezer polgár lehallgatására kaptak jóváhagyást.
Öreg kontinensük országaiban mifelénk ténykedik a legtöbb hírszerző, 12 ezer (!), míg a taljánoknál 1600, a germánoknál 2600, a frankoknál 3300, egy lakosra számítva pedig magasan verik az amerikai FBI-t. Hát a közpolgárok után eresztették őket, még az adóhivatalba (ANAF) is jutott belőlük, a napokban vonták őket vissza. S mintha nem lenne elég füles e vidéken…
Öreg tapasztalat, hogy a sok lehallgatástól ez a nép nem lesz sem tisztább, sem kevésbé korrupt. Az is tény, hogy bennünket, az örök ellenségnek tartott magyarokat, nagyon figyelnek. De emiatt mi sem leszünk kevésbé magyarok. Legfeljebb csökönyösebbek.
Román Győző / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kiket veszélyeztet a romániai emberkereskedelem?
Március közepén robbant a hír, hogy az olasz mezőgazdaságban több ezer nő végez gyakorlatilag rabszolgamunkát, a többségük pedig román állampolgár. Ennek apropóján ismertette az emberkereskedelem hazai részleteit László Éva pszichológus a 7. Szociológus Napokon, Kolozsváron.
Mint korábban megírtuk, az olaszországi rabszolgamunkán tengődő emberek körében gyakori a nemi erőszak, a verés, a fenyegetések különféle formái. A bántalmazások mellé embertelen körülmények járnak: az egyik nő arról beszélt, hogy macskatáppal etették őket és nem engedték, hogy orvosi kezelést vegyenek igénybe. Éjszakánként pedig a gazda barátai jártak át a munkásszállóra, hogy kedvükre erőszakoljanak meg, akit csak akarnak. A törvények értelmében érvényes szerződés és nyolc óra munkáért napi 56 euró járna, ehhez képest az összeg harmadát is alig keresik meg.
László Éva elmondta, három évvel ezelőtt már kitört egy hasonló botrány Olaszországban, aztán elcsitult a vihar. Már a kilencvenes évektől közhelyszerűvé vált, hogy az emberkereskedelem tekintetében Románia erősen érintett ország, évekkel ezelőtt aztán hivatalosan is elismerték, hogy a jelenség az ország területén belül is létezik.
A statisztikai adatok szerint 2010 és 2012 között a hivatalosan elismert áldozatok száma 6000 fölött volt, ennek körülbelül felét itthon iktatták be mint áldozatot, a többségüket pedig Spanyolországban és Olaszországban.
Európa-szinten a legtöbb áldozatot a szexuális kihasználás terén szedi a jelenség, ezután következik a munkakihasználás és az egyéb formák A munkakihasználás területén első helyen található a mezőgazdaság, ezt követi az építkezés, majd a könnyűipar – hangzott el.
Egy kutatás során szakemberekkel, áldozatokkal és hozzátartozókkal beszélgettek, illetve bűnügyi dossziékat tanulmányoztak. A hozzáállások meglehetősen szélsőségesek voltak: egy munkaügyi szakember egyenesen kizárta a munkakihasználás jelenségének lehetőségét, a válaszadók nagy hányada pedig nagyon rejtett jelenségként, de növekvő tendenciaként beszélt az esetekről. Egy ügyész viszont a lakosság negyven százalékát nevezte meg veszélyeztetettént – és még megengedőnek tartotta ezt a véleményét.
Kik vannak veszélyben?
Az emberkereskedelem forró pontjait beazonosítva kiderült, Botoșani, Iași és Vaslui megye számít veszélyeztetett megyének, illetve Kovászna megye mint kihasználási helyszín – a nyári szezonban ugyanis a szegényebb környező megyékből vonzanak be munkaerőt. Kiderült, a toborzást gyakran ismerősök végzik, de vannak „véletlen toborzók”, akik maguk is áldozatként meggyőzték ismerőseiket a „nagyszerű munkalehetőségről”. Emellett ügynökségek, álláshirdetések is toboroznak, utóbbiak szokványos portálokon is akár. A szexuális kihasználás területén gyakran egy párkapcsolatból kerülnek át a kihasznált helyzetbe, mára lányok is „szakosodnak” arra, hogy behálózzanak férfiakat ebből a célból. Az áldozat maga is felveheti a kapcsolatot a toborzóval, azaz ő maga keresheti a lehetőségeket – hangzott el.
Az intézetben felnövők az átlagosnál gyakrabban kerülnek veszélybe, hiszen kevés az a rendszer, amelyik hosszú távra is segít nekik valamilyen induló tőkével, ráadásul folyamatosan váltaniuk kell az intézményeket, így nincsenek tartósan kialakult kapcsolataik. A mélyszegénységgel sújtott helyek szintén remek toborzóhelynek számítanak – az innen elkerülő áldozatok pedig még a kihasznált munka mellett is jobban élnek, mint otthon.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro

Laczikó Enikő: Romániának el kell fogadni a kisebbségek jogállásáról szóló törvény-tervezetet
„Még mindig nem fogadta el a román parlament a kisebbségek jogállásáról szóló törvény-tervezetet, amelyet 2005-ben nyújtott be az akkori kormány a törvényalkotó testület elé. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala évente megerősíti ennek a törvénynek a szükségességét és annak eredeti formájában való elfogadását” – mutatott rá Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkár-helyettese azt követően, hogy az intézmény képviselői a kisebbségvédelmi keretegyezmény szakértőivel találkoztak ma délelőtt Bukarestben.
Laczikó Enikő elmondta, hogy Romániában még mindig nem szabályozták a nemzeti kisebbségek státusát, hiszen jelen pillanatban a kisebbségeket nem tekintik államalkotó tényezőknek. „A Romániában élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek korlátozott módon élhetnek jogaikkal, hiszen számos értelmezési és alkalmazási gondokkal kell szembenéznünk. Bár az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala igyekszik eleget tenni a különböző jogértelmezési kéréseknek, a gyakorlat azt mutatja, hogy nem alkalmazzák a törvényeket, értelmezési problémák merülnek fel” – fogalmazott az államtitkár-helyettes.
A Keretegyezmény betartását monitorizáló bizottság tagjai rákérdeztek a nemzeti kisebbségek szimbólum-használata körül kialakult problémákra, illetve azokra a perekre, amelyeket a székelyföldi önkormányzatok ellen indítottak a hatóságok. Az államtitkár-helyettes elmondta: „sürgősen szabályozni kell a szimbólum-használatot, hiszen elfogadhatatlan, hogy a 21. században nem használhatjuk szabadon ezeket.”
Laczikó Enikő hangsúlyozta, hogy az Etnikumközi Hivatal fontosnak tartja a kisebbségekkel való szoros együttműködést, és az azokkal való folyamatos konzultálást, hiszen csak így lehet reális megoldásokat javasolni a valós problémákra. maszol.ro

Nyílt levél a székelyföldi románoknak
Tőke Ervin az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki szervezetének elnöke nyílt levelet írt a székelyföldi románoknak, amelyben arra kéri őket, hogy tekintsenek el a múlt sérelmeiről és építsenek egy szebb jövőt magunknak. "Önök a román zászló alatt, mi a székely és a magyar zászló alatt, egymás mellett, ahogyan mindennapjainkat éljük".
Több olyan politikai szervezet létezik ebben az országban, amelyik a szavazatszerzés céljából a problémák és a konfliktusok fenntartásában érdekelt. Nekünk, az Erdélyi Magyar Néppártnak a problémák mindenki számára megnyugtató módon való rendezése és a konfliktusok hosszú távú feloldása áll érdekünkben.
Figyelemmel követtem a Maros, Hargita és Kovászna megyei románok civil fórumának a székelyudvarhelyi ülését, akik az önök képviseletében gyűltek össze. Elolvastam és megértettem az aggodalmakat Székelyföld autonómiájával kapcsolatosan, ezért úgy gondolom, hogy őszintén és megelőlegezett bizalommal tisztáznom kell önöknek egy pár kérdést.
A civil fórum zárónyilatkozatában azt írják, hogy ideje van annak, hogy ez a régió a stabilitás mintapéldája legyen. Ez egy közös cél lehet, viszont azt is látni kell, hogy számos Nyugat-Európai államban stabilitást, jólétet és kölcsönös megértést csak a különböző autonómiák léte hozott.
Közösségünk a Trianoni szerződés óta felére csökkent és folyamatosan apad, ezért megmaradásunk érdekében adminisztratív, gazdasági és jogi biztosítékokra van szükségünk. Emiatt számunkra az erdélyi magyarok kulturális autonómiája és Székelyföld területi autonómiája létkérdés, amiről semmiképpen nem tudunk lemondani. Az autonómia kérdésében nem vitatható történelmi és demográfiai érvek ütköztetése az alap, hanem a közösségi igény és a működő európai példák. Ugyanakkor magától értetődő, hogy amit saját magunk számára kérünk, az önöknek is jár. Kérni kell, párbeszédet kell róla folytatni, ezért közös gondolkodásra és cselekvésre hívom önöket.
Ellentmondanék annak a kijelentésnek, hogy Románia teljesítette az általa vállalt nemzetközi keretegyezményeket kisebbségi kérdésekben. Sajnos, a létezők között is számos olyan törvény és rendelkezés van ma Romániában, amit különböző hatóságok tetszőlegesen értelmeznek, vagy egyszerűen nem alkalmaznak.
Egyetértünk abban, hogy a mi diákjaink is meg kell tanulják a román nyelvet. Viszont a magyar közösség fiait célszerűbb lenne másképp tanítani a román nyelvre mint a román ajkú társaikat. Habár a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény ezt előírja, 6 év elteltével ott tartunk, hogy a törvény ez irányú rendelkezései késve, illetve csak részlegesen lettek gyakorlatba ültetve.
A nyilatkozatban a román nyelv elsőbbségét hangsúlyozzák, mikor Isten és a törvény előtt egyenlőknek kell lennünk. Több nemzet békés együttélése akkor teljesülhet, ha egyiket sem helyezzük a másik fölé. Mi nem érezhetjük magunkat másodrangú állampolgároknak szülőföldünkön.
Tiszteletről írnak, de a tisztelet csak kölcsönös lehet. Önöknek is tiszteletben kell tartaniuk a mi anyanyelvünket és nemzeti szimbólumainkat. Itt példaként felhozom azt az esetet ami velünk történt Csíkszeredában: A bíróság kitiltotta Csíkszereda önkormányzatának tanácsterméből mi nemzeti szimbólumainkat, ezért asztali zászlókat adományoztam az önkormányzat frakcióinak. A Néppártnak és az RMDSZ-nek székely-, a PNL és PSD frakcióinak román zászlókat. Az említett ülésen elmondtam a román ajkú képviselő társaimnak, hogy mi mindig tiszteletben fogjuk tartani a nemzeti szimbólumaikat, függetlenül attól, hogy mit művelnek egyesek, akik az én nemzetem megalázásából keresik kenyerük.
Az autonómia ellen felhozott érveikben azt tárgyalják, hogy az autonómia gondolata románellenes. Kedves románok, az autonómia számunkra szabadságot jelent és nem más népek szabadságának a visszaszorítását. Egyetlen nemzet létezése sincs a másik ellen.
Sajnos, mi nem ezt tapasztaljuk Románia részéről. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összeírta az elmúlt években minket ért sérelmeket. Kérem szánjanak rá egy kis időt és olvassák el. Az alábbi linken megtalálják román nyelven.
Mindezek ellenére én azt mondom, hogy tekintsünk el a múlt sérelmeiről és építsünk egy szebb jövőt saját magunknak. Önök a román zászló alatt, mi a székely és a magyar zászló alatt, egymás mellett, ahogyan mindennapjainkat éljük.
Higgyék el nekem, mi értjük az önök gondjait, sőt, jobban, mint a bukarestiek, hiszen mi is számbeli kisebbségben élünk ebben az országban. Hosszú távú partnerségre számíthatnak, ha támogatják autonómiaküzdelmünket.
Önök is láthatják, hogy a fiatalok sorra hagyják el az országot, Románia gazdasági és demográfiai katasztrófa fele halad. Gazdasági szempontból nem várhatunk tovább Bukarestre, mindegyik régió, Dobrudzsától kezdve, Bánságon és Bukovinán át egészen Olténiáig meg kell találja azokat a megoldásokat, amelyek biztosítják a helyi közösségek hosszú távú fennmaradását.
Tisztelettel,
Tőke Ervin
az Erdélyi Magyar Néppárt
csíkszéki szervezetének elnöke itthon.ma/erdelyorszag

Magyarellenes szervezetek követelik, hogy Boc fellebbezzen a kétnyelvű táblák ellen
Több kolozsvári román szervezet kéri Emil Boc polgármestert, hogy nyújtson be fellebbezést a Kolozs megyei törvényszék azon döntése ellen, amely a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére kötelezi a városvezetést.
A dokumentumot a Carpatica Kulturális Alapítvány elnöke, Ionel Vitoc, az Avram Iancu Kulturális-hazafias Társaság elnöke, Victor Bercea és az ASTRA kulturális egyesület Kolozs megyei szervezetének elnöke, Mircea Popa írta alá. Szerintük a polgármesteri hivatal a többségi lakosságot diszkriminálná, ha nem élne fellebbezési lehetőségével.
„Felháborodással vettük tudomásul a Kolozs megyei törvényszék döntését, mely egy önkényes értelmezés alapján arra kötelezi Kolozsvár Polgármesteri Hivatalát, hogy kétnyelvű helységnévtáblákat szereltessen a város bejárataihoz” – írják a dokumentum megfogalmazói, követelve Emil Boctól, hogy fellebbezzen a döntés ellen. „Elfogadhatatlan számunkra, hogy a nagy egyesülés centenáriumára ilyen megnevezéssel készüljön a városunk” – teszik hozzá.
Az aláírók azzal érvelnek, hogy a törvény a nemzeti kisebbség legalább húsz százalékos arányát szabja meg küszöbként ahhoz, hogy a hatóságokat kötelezni lehessen a kétnyelvű táblák kihelyezésére. Ugyanakkor kifejtik, hogy sok románban kellemetlen emlékeket idéz fel a magyar Kolozsvár megnevezés, mert az 1940–1944 közötti magyar közigazgatástól elszenvedett atrocitásokat juttatja eszükbe.
Agerpres; itthon.ma/erdelyorszag

Romániának 588 függő ügye van az Emberi Jogok Európai Bíróságánál
Rekordszámú ügyet sikerült lezárnia tavaly az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB), s ezzel párhuzamosan valamelyest csökkent a függőben lévő beadványok száma az utóbbi évekhez képest – tudatta szerdai jelentésében a strasbourgi székhelyű ítélőszék.
Az Európa Tanács (ET) égisze alatt működő EJEB-nek 2066 ügyet sikerült tavaly lezárnia, ez számottevő növekedés a 2015-ös 1537-hez képest. A függő ügyek száma 9941-re csökkent a korábbi 10 652-ről és a csúcsot jelentő, 2012-es 11 099-ről.
A legtöbb új panasz Oroszországból (283), Romániából (151), Görögországból (121), Törökországból (114) érkezett 2016-ban, míg Magyarországról 93. A lezárt ügyek számát illetően Törökország (274), Szlovénia (265) és Oroszország (261) van az élen, utánuk jön Románia (214) és Lengyelország (170). Olaszországnak 2350, Oroszországnak 1573, Törökországnak 1430, Ukrajnának 1147, Romániának pedig 588 függő ügye van. Magyarország esetében ez a szám 440. A török állammal szemben 20,5 millió euró kártérítést ítélt meg tavaly a bíróság, ezt követte Olaszország 15,1 millió euróval, Oroszország 7,4 millióval, Görögország 4,2 millióval és Magyarország 3,3 millióval.
Mint írták, számos, régóta fennálló kérdés közelít a megoldáshoz, mint a börtönök túlzsúfoltsága több tagállamban vagy a bíróságok függetlensége Ukrajnában. Az Európa Tanács tagországai az értékelés szerint fontos lépéseket tettek a hazai jogorvoslati eljárások hatékonyságának fokozása és az EJEB ítéleteinek megfelelő végrehajtása érdekében, ugyanakkor fontos kérdések várnak még megoldásra.
A strasbourgi székhelyű Európa Tanács 47 országot tömörítő – az Európai Unió intézményrendszerétől teljesen különálló – szervezet, amely elsősorban a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesítése érdekében tevékenykedik. Az EJEB olyan ügyekben járhat el, amelyekben a panaszos már minden jogi lehetőséget kimerített a saját hazájában, és állítása szerint sérelmet szenvedett az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt valamelyik joga.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Magyarellenes műsorért bírságolták meg a TVR1-et
A meghívottak azt sugallmazták, hogy a magyarok korrupcióval szereztek vissza a kommunizmus idején államosított ingatlanokat.
Magyarellenes tartalomért, az RMDSZ feljelentése alapján ötezer lejes pénzbírságot szabott ki csütörtöki ülésén az Audiovizuális Tanács (CNA) a román közszolgálati televízióra.
Az RMDSZ a TVR1 csatorna 2016. november 16-ai Kérdések és válaszok című műsorában elhangzott kijelentések miatt jelentette fel a köztévét. A műsorvezető és két meghívottja – egy egyetemi tanár és egy publicista – az erdélyi visszaszolgáltatásokról szólva a műsorban azt sugallta, hogy a magyar kisebbség törvénytelenül, korrupció révén, az államot megkárosítva kapta vissza korábban államosított ingatlanait.
Bár a törvény előírja, hogy kisebbségi tematikájú műsorokban az illető kisebbség képviseletének álláspontját is ismertetni kell, a műsorvezető ennek nem tett eleget, sőt, maga is csatlakozott meghívottai magyarellenes hangulatkeltéséhez. „Egész megyék léteznek, például Hargita és Kovászna, ahol a tulajdonok 80 százaléka már nincs a románok vagy a román állam kezében. Ilyen körülmények között hogyan védjük meg jogos érdekeinket?” – idézte az RMDSZ feljelentése Monica Ghiurco műsorvezető egyik kérdését.
„Elfogadhatatlan, hogy már a közszolgálati hírcsatorna is elővette a magyar kártyát. Nem engedhetjük, hogy újra és újra megbélyegezzenek minket, tényeket ferdítsenek, ezzel pedig a közvéleményt félretájékoztassák” – mutatott rá Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a CNA döntése után.
Eddig a magyar közösség ellen irányuló, diszkrimináló tartalmak főként a kereskedelmi televíziócsatornákra voltak jellemzőek. A B1 televíziót, a Realitatea TV-t és az Antena 3-at többször részesítették pénzbírságban vagy figyelmeztetésben az utóbbi években. foter.ro

Árus Zsolt felvette a kesztyűt Dan Tanasăvel szemben
Nem a székelyföldi románok érdekeit védi, hanem a magyarság jogait sérti a magyar intézmények ellen indított perei nyomán közismertté vált Dan Tanasă – jelenti ki Árus Zsolt.
Miután végigolvasta a Tanasă pereiről megjelent információkat és az illető blogját is, Árus Zsolt arra a következtetésre jutott, hogy az önmagát a románok jogvédőjének nevező Tanasă senkinek a jogait nem védi, csak a magyarokat támadja. A több tucat per között nincs egyetlen egy sem, aminek a témája valami olyasmi lenne, hogy valahol valami csak magyarul van kiírva, és írják ki románul is. Nem az a perek tárgya, hogy valamelyik közhivatalban nem tudott volna szót érteni románul. Azaz, nem az a gondja, hogy az esetleges románok elleni diszkriminációra hívja fel a figyelmet. Kivétel nélkül az összes per témája vagy az, hogy valahonnan távolítsanak el egy zászlót (legyen az a településé, Székelyföldé vagy valamely más országé), vagy pedig az, hogy valahonnan távolítsanak el egy magyar feliratot – fogalmaz Árus Zsolt. Hozzáteszi, Tanasă közéleti megszólalásai szintén nem a jogvédelemről szólnak, hanem ezekben vagy szidja a magyarokat, mert túl sok jogot követelnek maguknak, vagy pedig szidja a hatóságokat (parlament, kormány, prefektusok stb.), mert azok túl sok jogot biztosítanak a magyaroknak. Ebből szűri le Árus Zsolt a következtetést egy ember, akinek a tevékenységére ezek jellemzők, nem jogvédő, hanem elvakult nacionalista, jogsértő. „Hogy ez mennyire így van, azt tökéletesen mutatja a blogja, ahová rendszerint provokatív »híreket« tesz fel (hogy ezek a magyarok már megint miket követelnek, meg hogy a hatóságok miképpen hordozzák a tenyerükön a magyarokat), majd szemforgatva arra biztatja az olvasókat, hogy mondjanak véleményt. A névtelenül írható vélemények pedig – minő meglepetés – nagyrészt magyarellenesek, rágalmazók, sértők és fenyegetők. Ezek pedig ott virítanak hónapok vagy évek múltával is, esze ágában nincs bárkit fegyelmezni, netán a hozzászólásokat moderálni vagy törölni. Sőt, néha biztatóan ő is beleszól, még vadabb bejegyzésekre sarkallva ezzel a hozzászólókat” – állapítja meg Árus. Ez azonban büntetendő – szögezi le Árus Zsolt, és közli, panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amiben azt kéri, állapítsák meg, hogy Dan Tanasă több rendben és súlyosan megsértette a diszkrimináció tilalmára vonatkozó jogszabályt, ezért büntessék meg, s ráadásképpen kötelezzék arra, hogy a megbüntetésére vonatkozó határozatot hozza nyilvánosságra a sajtóban.
Gergely Imre / Székelyhon.ro

Pedagógusokat keresnek
Háromszázhárom egész- és félállást tartalmazó kínálattal vesz részt a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség a második alkalommal megrendezett pedagógus állásbörzén, amelyet ma tartanak Kolozsváron. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete és a BBTE rektorátusa végzős hallgatók, pedagógusjelöltek számára szervezi a börzét, amelyen a magyar tannyelvű óvodai csoportok és osztályok álláskínálatát mutatják be a jövő tanévre. Az Egyetemiek Házában rendezett eseményt Soós Anna egyetemi docens, rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke nyitja meg, a 2017–2018-as pedagógus mobilitást szabályzó keretmódszertant Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes mutatja be. A háromszéki standnál Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő tájékoztatja az érdeklődőket. (fekete) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több pénzt kap a szövetség (Állami támogatás az RMDSZ-nek)
Idén a tavalyinál csaknem egymillió lejjel nagyobb, 23,7 millió lejes támogatást kap az RMDSZ a román államtól, aminek mintegy egyötödét osztja szét nyilvános pályázatokon – közli az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (EKH).
A kormány szerdai ülésén fogadta el azt a kormányhatározatot, amelynek értelmében a parlamenti képviselettel rendelkező 18 romániai kisebbségi szervezet idén 105 millió lejes állami támogatást kap a tavalyi 105,4 millió lejjel szemben. Az idei kormányhatározat a tavalyi keret (4 millió lej) kevesebb mint kétharmadát (2,5 millió lej) irányozza elő az EKH számára kisebbségi programok szervezésére.
Az RMDSZ-nek juttatott támogatás úgy nőhetett a keretösszeg csökkenése ellenére, hogy a decemberi választásokon az eddigi 18 helyett már csak 17 nem magyar kisebbségi szervezet jutott könnyített eljárással parlamenti képviselethez.
A magyar érdekképviselet után a második legnagyobb támogatásban (15,5 millió lej) a Pro Europa Roma Párt részesül, míg a Romániai Németek Demokrata Fóruma 8,7 millió lejt kap. A pénzt a kisebbségi szervezetek székházaikra, személyzeti kiadásokra, művelődési rendezvényekre, ingatlanbefektetésekre, valamint európai uniós programok társfinanszírozására használhatják fel. A pénzt minden évben a kormányfő titkársága osztja szét negyedévenkénti egyenlő részletekben. Az RMDSZ még március közepén közölte, hogy idén több mint 4 millió lejes keretet terveznek pályázaton szétosztani a Communitas Alapítványon keresztül. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)