Dévára érkezik a történelmi tárlat
„Hátrahagyottak emlékezete”
Hétvégén kerül bemutatásra Déván a „Hátrahagyottak emlékezete” című nagysikerű kiállítás, mely a Magyar Honvédelmi Minisztérium Rendezvényszervező Hivatalának megrendelésére készült és a Carola Egyesület szervezésében járja be a különböző erdélyi helyszíneket.
– Hunyad megyébe sepsiszentgyörgyi barátaink, a Székely–Szórvány kapcsolat révén jut el a kiállítás, a Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ közvetítésével. Egyszóval sokan vállaltak munkát, áldozatot azért, hogy e tárlat itt is megtekinthető legyen – fogalmazott Kun-Gazda Gergely, a kiállítás dévai bemutatásának fő szervezője.
A tárlat újszerű témát dolgoz fel, az 1849-es aradi vértanúk szeretteinek állítva emléket. Nőknek és gyermekeknek, akik egy életen át hordozták férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit, sokszor a legnehezebb körülmények között. A nagyméretű pannók egy-egy vértanú-feleség, -menyasszony alakját jelenítik meg, kétnyelvű (magyar és román) felirattal ismertetve életútjukat. A Hernádi Zsolt történész által megírt szövegek rávilágítanak, hogyan hordozták az özvegyek és gyerekeik életük végéig férjük, vőlegényük, édesapjuk tragédiájának lelki és fizikai terheit, sokszor a legnehezebb körülmények között.
A kiállítást Hunyad megyében elsőként a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál mutatják be vasárnap, 2017. április 2-án, a déli szentmisét követően. A megnyitón jelen lesz Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Balassi Intézet Kulturális Központ sepsiszentgyörgyi képviselője. A szervezők azon dolgoznak, hogy a kiállítás a következő hetekben több Hunyad megyei helyszínen is megtekinthető legyen. Egyelőre, április 9-ig a Szent Ferenc Alapítvány biztosít teret a tárlatnak.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

AMMKAT-ülés a tervezgetés jegyében
Amint azt előzetesen közöltük, szerdán tartotta soros ülését az Arad Megyei Magyar Kulturális Autonómia Tanács, amelynek tagjait a megyében működő magyar civilszervezetek adnák.
A nyilvántartásban szereplő 34 civilszervezet tucatnyi képviselőjét dr. Túsz Ferenc AMMKAT-elnök köszöntötte, majd a napirend szerint véglegesíteni próbálták az AMMKAT-tagok névsorát. Onnan kihúzták az időközben megszűnt Romániai Magyar Drámapedagógiai Testület Arad megyei kirendeltségét. Véglegesíteni szerették volna a vezetőség névsorát is, csakhogy kvórum hiányában érdemi döntést nem hozhattak. A programok összeállítása terén sem igazán tudtak lépni, ugyanis szinte minden civilszervezet összeállította a maga programját. A tervezett közös programhoz való igazodást egy internetes naptár működtetésével próbálják előmozdítani. Ha ugyanis valamelyik tag szervezni kíván egy programot, előbb megtekinti az eseménynaptárra más civilszervezetek által felvitt programokat, elkerülendő az egymásra szervezést. Itt azonban felmerült a programot működtető személynek a kompenzálási kérdése. A pénzkérdés viszont felszínre hozta a tényt, miszerint a civilszervezetek közül csak nagyon kevés tud pályázatot írni. Éppen ezért ildomos lenne, ha az AMMKAT-nak alkalmazott pályázatíró szakembere lenne. A kialakult vitában felmerült a Temesvári Szórvány Alapítvány pályázatíró szakembereinek a meghívása iránti igény. Végül is abban egyeztek meg, hogy az elnök az Arad megyei civilszervezetek vezetőivel egyenként folytatott konzultáció eredményeként a jelzett Alapítvány szakembereit aradi előadásra hívná. Elképzelés szerint a pályázatíró sikerdíjat kapna, vagyis az elnyert pályázat bizonyos százaléka az övé lenne. Ennek az alapfeltétele azonban az lenne, hogy az Arad megyében nyilvántartott, immár 33-ra csökkent civilszervezetek komolyabb érdeklődést tanúsítanának az AMMKAT iránt. Az ülésen felmerült a civilszervezeteknek az RMDSZ Arad megyei szervezete által kidolgozott oktatási stratégiának a sikerre vitelében való közreműködése; a Csiky Gergely Főgimnázium előtti háznak a megvásárlása, illetve lebontása révén egy nagyobb udvarnak a kialakítása; az elesett idős magyaroknak a közös felkarolása; a fiatalságnak a civilszervezetek munkájába történő hatékonyabb bevonása stb.
A tervezgetés mentén lebonyolított AMMKAT-ülés abban a reményben zárult, hogy a vezetőség megtalálja az utat az általában 2-3, legfeljebb féltucatnyi aktív taggal, szűkös anyagi feltételek között működő civilszervezetekhez, amelyeknek a képviselőit legalább egy pályázatíró tanfolyam kedvéért össze lehet majd gyűjteni.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Kányádi Sándor szavalóverseny Vajdahunyadon
Rigófüttynek lenni
A dévai, vajdahunyadi, szászvárosi és csernakeresztúri magyar oktatás képviseletében negyven kisdiák vett részt csütörtökön a Kányádi Sándor szavalóverseny Hunyad megyei szakaszán, a vajdahunyadi Matei Corvin Kollégiumban. Kiss Mihály András aligazgató bátorító szavai után népdaltanulással oldották a gyermekek a verseny izgalmait. Lengyel Izabella tanító, zenetanár a Tavaszi szél vizet áraszt ismert népdallal nyitotta meg a kis gyermekszájakat és -szíveket, majd egy tréfás csángó bolhadal következett, amitől a kísérő tanítóknak is kisimult és mosolyra derült az arcuk.
A tulajdonképpeni verseny szintén üdítőleg hatott gyermekekre, pedagógusokra, szülőkre egyaránt. Már a költemények – Kányádi Sándor, László Noémi, és Kovács András Ferenc játékos rímbe szedett sorai – jó kedvet sugároztak, ehhez jött még a sok csengő gyermekhang, bátortalan vagy épp önfeledt mosoly, ragyogó szemecske. Az elemista kisdiákok meglepően nagy figyelemmel kísérték egymás szavalatát és őszinte elismeréssel tapsolták meg társaikat. A zsűrizés időben szinte felülmúlta a versenyt. A Vajdahunyadon betanító magyar szakos tanárnők – Kun Gazda Kinga Viola, Dulinszky Izabella és Mészáros Enikő – saját bevallásuk szerint meglehetősen nehezen rangsorolták a kis előadókat. A díjkiosztás előtt Kun-Gazda Kinga zsűrielnökként szólt a gyermekekhez, felemlegetve a Kányádi Sándorral való személyes találkozás feledhetetlen élményét. Majd sor került a részvételi oklevelek, dicséretek és díjak kiosztására, utóbbiakhoz a Corvin Kiadó jóvoltából könyvjutalom is társult. A zsűri döntése nyomán a versenyen meghirdetett három korcsoportban Casian Enric, Boboc Eduard és Székely Beatrice nyerte el az első díjat és ezzel együtt a Varsolcon megrendezendő országos döntőn való részvétel jogát.
Gratulálunk a nyerteseknek és minden kicsi versmondónak, felkészítőiknek, illetve a lelkes szervezőknek, Bíró Czeczília és Pampu Anna vajdahunyadi tanítóknak.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Vajdahunyadon, az 500 éves reformáció jegyében
Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége, Kató Béla püspök vezetésével 2017. március 30-án generális vizitációt tartott Vajdahunyadon. Az utóbbi években a püspök rendszeresen ellátogat évente egyházmegyéjének valamelyik gyülekezetébe. Ez alkalommal Vajdahunyadra jöttek a megyebeli lelkészek, szám szerint kilencen, és két nyugdíjas lelkész is.
Szép, tavaszi napon ünnepi hangulat uralkodott a gyülekezetben. A bizottság A kora délelőtti órákban érkezett delegációt Zsargó János helyi lelkipásztor esperes fogadta, majd áhítatot tartott. Napirend szerint a bizottság tagjai megvizsgálták az egyház ügyvitelét, számba vették az épületeket és megállapították, hogy a templom, a papi lak, a gyülekezeti ház, a ravatalozó rendben van. Délután a bizottság találkozott a vallásórás gyermekekkel, a nőszövetség tagjaival és a presbitériummal. Délután 6 órától istentisztelet volt, mely alkalommal Kántor Csaba parajdi lelkipásztor, püspökhelyettes szolgált. A prédikációban kiemelte a reformáció 500 éves jelentőségét. Ezután főtiszteletű Kató Béla püspök köszöntötte a gyülekezetet. Röviden ismertette a vizsgálat eredményét, szomorúan állapítva meg, hogy a gyülekezet létszáma rohamosan apad. Jelenleg 820 a lélekszám. Míg az 1960-as évek végén, az iparosítás után a beköltözések hatására hirtelen felduzzadt a lélekszám, és 50-60-70 keresztelés volt egy-egy évben, most évente 2-3 keresztelőt tartanak. A továbbiakban felszólalt Kántor Csaba főjegyző, Szegedi László kőhalmi lelkipásztor generális direktor, Fekete János egyházkerületi főgondnok, majd Kovács Szabadi Levente petrillai lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző köszöntötte a jelenlevőket.
Zsargó János vajdahunyadi lelkipásztor, esperes megköszönte a helyi gyülekezet nevében a bizottság munkáját. Istentisztelet után közös vacsorán vettek részt a vendégek és a lelkészek.
A hunyadi vár tövében élő gyülekezet tele reményekkel próbálja folytatni hitbeli életét.
Vajdahunyad, 2017. március 31.
Kun Árpád ny. lp. / Nyugati Jelen (Arad)

Grindeanu: furcsa, meglep Johannis tempója
Sorin Grindeanu kormányfő csütörtök este a România Tv műsorában úgy nyilatkozott, „furcsának” tartja, hogy Klaus Johannis államfő még nem írta alá Daniel Constantinnak a kormánytisztségeiből történő visszahívásáról szóló rendeletet. Azt mondja, meglepi az elnök tempója.
„Hétfő délután továbbítottam neki javaslatainkat. Engem is meglep ez a tempó. Az államfő törvényes joga, hogy 45 napot várjon, ha nem tévedek. Igaz, hogy én nem ebben a tempóban dolgozom, és valószínűleg sokan nem ebben a tempóban dolgozunk. Furcsa” – értékelt a miniszterelnök.
Megjegyezte, Daniel Constantin visszahívása nem áll összefüggésben kormányfő-helyettesi és a környezetvédelmi miniszteri tevékenységével.
„Tudomásul vettük a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) politikai döntését, amelyet a vezetői testületükben meghoztak, miszerint visszahívják. Semmi köze nem volt Constantin úrnak a kormányban kifejtett tevékenységéhez” – fogalmazott.
Hozzátette: azért írta alá Constantin visszahívását, mivel nem mondott le a kormányban betöltött tisztségeiről.
Az ALDE politikai testülete vasárnap megvonta politikai támogatását Daniel Constantintól, az alakulat társelnökétől. Ezt 86-on szavazták meg, 12-en voksoltak ellene.
Románia kormányának működését szabályozó törvény 10. cikkelye értelmében kormányátalakításkor a miniszterelnök javaslatára Románia elnöke jelöli a kabinet új tagját. Nincs azonban konkrét határidő, hogy mennyi idő alatt kell az államfőnek aláírnia a vonatkozó rendeletet. Szabadság (Kolozsvár)

Emlékeztető Jel-kép
Búcsútárlattal jelentkezett csütörtök délután az Apáczai-líceum Galériájában az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete. A kiállítás címe: Jel-kép – in memoriam Kassák Lajos, Hamvas Béla, Tamási Áron. Ötvennégy szerző hatvanöt alkotása idézi fel a képzőművészet eszközeivel a három magyar irodalmi nagyság életművét. A rendezvény apropója: Kassák 130, Hamvas és Tamási 120 éve született.
A megnyitón Vörös Alpár iskolaigazgató és Székely Géza képzőművész-tanár, EMME-irányító szavaiból kitűnt, hogy ez az utolsó kiállítás a díszteremben, remélhetőleg október-november tájékán már a felújított épületben folytatható az egyesület tevékenysége. A tárlat anyagát szakmai szempontból Németh Júlia műkritikus méltatta, emlékeztetve a három, a maga nemében géniusz úttörő szerepére. Marosán Csaba színművész részleteket adott elő az idézett irodalmárok műveiből.
Az EMME idei Székely Bertalan-díját Petea Ovidiu, a Tribuna grafikusa érdemelte ki, akinek Székely Géza nyújtotta át az elismerő kitüntetést. Végezetül pedig közölte: következő, immár őszi tárlattémájuk, Viszonylatok címmel, Arany János születésének 200., a Reformáció megalapításának 500. és Kodály Zoltán halálának 50. évfordulója kapcsán szolgáltat ihletet a hazai magyar képzőművész-társadalomnak.
A mostani kiállítás április 30-ig munkanapokon 14-19, szombaton 8-19 óra között tekinthető meg.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Dávid László: a Sapientiára nem vonatkozna Ponta kezdeményezése
Dávid László, a Sapientia–EMTE rektora nem tart attól, hogy ellehetetlenítene a magyar állam által finanszírozott erdélyi egyetemek tevékenységét egy budapesti mintára elfogadandó romániai felsőoktatási jogszabály.
A Sapientia vezetőjét annak kapcsán kerestük meg, hogy Victor Ponta volt kormányfő pénteken bejelentette, a jövő héten ő is kidolgoz egy, a külföldi egyetemek működési feltételeit szigorító magyar törvénykezdeményezéshez hasonló javaslatot, amelyet a bukaresti parlament elé terjeszt. „Nagyon jónak és helyesnek tartom a szomszédaink törvényjavaslatát" – közölte közösségi oldalán a szociáldemokrata parlamenti képviselő.
Sokan úgy vélik, Ponta javaslatának elfogadása esetén nehéz helyzetbe kerülne a magyar állami támogatással működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem, mivel egyik esetében sem létezik kormányközi megállapodás az intézmény finanszírozásáról. Dávid László, a 2011 és 2016 között 18,4 milliárd forintos magyar állami támogatásban részesült Sapientia rektora azonban a Krónikának leszögezte: mindkét felsőoktatási intézmény a rájuk vonatkozó valamennyi romániai törvény betartásával működik, így őket nem érintené egy hasonló jogszabály elfogadása.
„Jó lenne, ha minden felsőoktatási intézmény olyan törvényesen működne Romániában, mint a Sapientia" – jelentette ki lapunknak a professzor. Dávid László emlékeztetett, hogy a magyar kormány jogszabálytervezete szerint az államközi szerződés feltétele a tengeren túli országokra vonatkozik majd. A Sapientia–EMTE rektora hozzátette ugyanakkor: léteznek olyan egyetemek Romániában, amelyek működését adott esetben befolyásolna egy ilyen intézkedés. A rektor minden bizonnyal az 1991-ben alapított bukaresti Román–Amerikai Egyetemre gondolt.
Pénteki budapesti sajtótájékoztatóján egyébként Halász Jánost, a Fidesz országgyűlési frakciójának szóvivőjét is arról faggatták újságírók, nem tart-e attól, hogy Romániában esetleg egy hasonló törvény alapján erdélyi magyar egyetemeket zárnának be. Halász erre nemmel válaszolt, mert – mondta – az ottani magyar egyetemek maradéktalanul betartják a román törvényeket.
Palkovics László oktatási államtitkár szerdai bejelentése alapján a jövőben akkor működhetne oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik. Feltétel lesz az is, hogy a külföldi felsőoktatási intézmény a székhely szerinti országban működő, államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősüljön. Ez utóbbi minden országra, míg az államközi szerződés feltétele a tengeren túli országokra vonatkozik majd. További pontosításként említette, hogy az itt folytatni kívánt képzés és oklevél államilag elismert felsőfokú fokozatot adó képzésnek minősüljön.
Orbán Viktor kormányfő pénteken emlékeztetett: a budapesti Oktatási Hivatal vizsgálata megállapította, hogy több külföldi egyetem is szabálytalanul működik, köztük – a budapesti Közép-európai Egyetemre (CEU) utalva – „Soros György egyeteme is". A CEU pénteken közleményben utasította vissza, hogy csalást követne el. Az intézmény közölte azt is: nem kezdeményez és nem támogat tüntetést. A Közép-európai Egyetem (CEU) az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, a miniszterelnök kijelentésével ellentétben jelenleg nincsen érvényben olyan törvény Magyarországon, amely megköveteli, hogy az egyetemek származási országukban is folytassanak képzést annak érdekében, hogy Magyarországon diplomát adhassanak ki.
Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Vetélkedőt szervez székelyföldi középiskolásoknak a Sapientia
Első alkalommal szervezi meg a Sulibörze – diákszemmel elnevezésű kreatív kommunikációs versenyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai karának társadalomtudományi tanszéke a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével közösen – olvasható a felsőoktatási intézmény közleményében.
A szervezők célja ösztönözni a székelyföldi középiskolás hallgatókat, hogy kreativitásukat alkalmazva olyan bemutatókat, információs anyagokat készítsenek, amelyek azt tükrözik, hogy miként látják diákszemmel iskolájukat, szakjukat, osztályukat. A versenyre IX–XII. osztályos tanulók jelentkezését várják, a diákok 3 vagy 4 fős csapatokat alkothatnak egy pedagógus irányításával. A diákok bármilyen kombinációban szervezhetnek csapatokat (egy csapatban lehet IX–X–XI–XII. osztályos diák is), és ugyanazon iskolából több csapat is jelentkezhet. A jelentkezési határidő április 10., 18 óra. A prezentációk benyújtásának határideje május 7., 18 óra.
A verseny első szakaszában digitális formátumban benyújtott pályamunkákat kell elküldeni, majd május 12-én kerül sor a zárórendezvényre, ahol a csapatok személyesen is bemutathatják munkáikat. Jelentkezni online lehet a suliborze@uni.sapientia.ro címen. A beküldött pályamunkákat és a bemutatókat egybevetve a szakmai zsűri díjazza a legkreatívabb és legjobban összeállított anyagot.
Molnár Rajmond / Krónika (Kolozsvár)

Szilágyi Zsolt: az összefogásnak nincs alternatívája
„Ha igazi magyar összefogást akarunk, akkor ki kell terjeszteni a párbeszédet” – vallja Szilágyi Zsolt a Krónikának adott interjúban. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint téves az a koncepció, miszerint a román parlamentben nem lehet a nyelvi jogokért is harcolni, közben pedig az autonómiát is képviselni. A pártelnök szerint az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára.
– Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes múlt héten Budapesten kijelentette, hogy a határon túli magyarság megmaradása az autonómia elérésétől, a magyar érdekérvényesítés a magyar pártok választási sikerétől függ. Úgy vélte, különösen a parlamenti választásokon nem engedhető meg, hogy olyan pártok induljanak, amelyeknek nincs reális esélyük a parlamentbe való bekerülésre. Az RMDSZ versenypártjaként hogyan értékeli ezt a kijelentést?
– Egyetértek Semjén Zsolttal abban, hogy az autonómia elérése létkérdés, és abban is, hogy erős kell legyen a képviselet. És a megmaradásunk nyilván attól függ, hogy a képviselet felvállalja-e az autonómia ügyét, vagy sem. Nemcsak az a fontos, hogy húsz vagy harminc magyar ül-e a román parlamentben, hanem az is, felvállalják-e például a székely autonómia törvénytervezetének a benyújtását.
Az egyik legnagyobb problémának azt tartom, hogy a hivatalos képviselet az elmúlt 25 évben egyetlen törvénytervezetet sem nyújtott be a Székelyföld területi autonómiájáról, az erdélyi magyarok autonómiájáról. A törvénytervezeteket illetően széles körű társadalmi párbeszéd szükséges, és az is, hogy ne csak két párt fogjon össze, hanem egy széles körű, az erdélyi magyarok civil szervezeteire és politikai mozgalmaira is kiterjedő párbeszéd és összefogás nyomán szülessen egy olyan tervezet, amelyet a parlamenti képviselők beterjesztenek. Azzal egészíteném ki a Semjén Zsolt által mondottakat: aggasztó, hogy a nyelvi jogok vagy kulturális követelések képviselete mellett úgy tűnik, a hivatalos képviselet szintjén feledésbe merül az autonómia képviselete.
– Semjén Zsolt nyilatkozatának fényében – miszerint csak biztos siker esetén indokolt, hogy egy határon túli magyar párt induljon a parlamenti választásokon – hogyan látja az erdélyi magyar politikai pluralizmus jövőjét?
– A politikai pluralizmusról folyó vita már több mint 20 éve zajlik Erdélyben. Örülök, hogy Semjén Zsolt is úgy látja: az erdélyi magyarok kell megfogalmazzák saját maguknak azt az utat, amelyen járniuk kell a politikai képviselet vagy az autonómia képviselete terén. Bebizonyosodott, hogy a helyhatósági választásokon jótékony hatása van a versenynek, és az is bebizonyosodott – például a 2007-es európai parlamenti választásokon –, hogy abban az esetben, ha valóban össze tud fogni az erdélyi magyarság, a lakosság etnikai részarányánál nagyobb politikai erőt képes felmutatni, szavazatszámot tud elérni.
A tavalyi parlamenti választások alkalmával két párt között született együttműködés, sem az Erdélyi Magyar Néppártot, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, sem a Székely Nemzeti Tanácsot, sem más civil szervezetet nem kívántak bevonni ebbe az együttműködésbe. Azt gondolom, hogy a magyar–magyar együttműködésnek nincs alternatívája, és az is világos, hogy ha igazi összefogást akarunk, akkor a párbeszédet és az összefogást ki kell terjeszteni. Nemcsak két párt kétoldalú ügye, hanem valóban az erdélyi magyarok szervezeteinek az ügye kell legyen.
– Amennyiben mégsem valósulna meg az Ön által javasolt összefogás, az EMNP megelégedne-e a helyi, önkormányzati szintű képviselettel?
– Én amellett vagyok, hogy a román választói törvényt alakítsuk át úgy, hogy a magyarok számára is megadassék a választásokon való verseny lehetősége. Ugyanis méltánytalan, aránytalan és teljes mértékben hátrányba hoz bennünket az ötszázalékos országos küszöb, amelyet a román pártok számára találtak ki, de totális egyenlőség alapon az erdélyi magyarokra is alkalmaznak. 2003-ban beterjesztettünk egy alkotmány- és törvénymódosító javaslatot, mely lakosságarányos részvételt biztosítana a nemzeti közösségeknek a román parlamentben, és a magyar szervezetek között megvalósítandó versenyben kellene elérni az ötszázalékos küszöböt, nem pedig az országos ötszázalékos küszöböt teljesíteni. Sokkal inkább arra kellene koncentráljunk, hogy közös erővel a román törvényeket a magyar közösség számára elfogadható, megélhető, kényelmes formára változtassuk, és nem azzal kellene foglalkozzunk, hogyan élünk vagy élünk vissza az országos öt százalék teljesítésével együtt járó kényszerrel.
Meg kell mondanunk őszintén, az RMDSZ abban érdekelt, hogy az országos ötszázalékos küszöb kényszere alatt azt hangoztassa: a kicsik ne is induljanak. Ha ezen a vonalon mennénk, akkor mutatis mutandis azt mondhatnánk: Magyarországon se induljon a választásokon csak a legnagyobb párt, mert a kicsik úgysem képesek többséget szerezni. Mindez a politikai monopol és egypártrendszer logikájához vezetne. A politikai sokszínűséget úgy kell megéljük Erdélyben, hogy ne gyengítse, hanem erősítse a politikai képviseletet.
– A tavalyi parlamenti választásokon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt között létrejött az együttműködés. Hogyan látja az ennek nyomán létrejött magyar parlamenti képviseletet, mennyire sikerül érvényesíteniük az erdélyi magyarság érdekeit?
– Ezt a jövő fogja eldönteni. Eltelt bő három hónap a választások óta, és nem láttam különösebb változást az RMDSZ politikájában. Ezért attól tartok, hogy az autonómia parlamenti képviseletét továbbra sem fogják vállalni.
– Nem csak az autonómia kérdésére gondolok, hanem más, az erdélyi magyarság számára fontos témákra, mint a nemzeti jelképek vagy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye, melyek kapcsán egyesek szerint határozottabban kellene fellépni.
– Teljesen egyetértek azzal, hogy mindig van sürgősség, és azokkal is egyetértek, akik azt mondják: nem a vagy-vagy, hanem az is-is logikája mentén kell a képviseletet megvalósítani mind politikailag, mind pedig az összetéte¬lét tekintve. Nem gondolom, hogy nem lehet a nyelvi jogokért harcolni, ha közben az ember képviseli az autonómiát. Az RMDSZ eddigi 25 évéből az derül ki, hogy sokan úgy gondolják, nem lehet a nyelvi jogokért, kulturális jogokért, oktatási jogokért harcolni, ha az autonómia különböző formáinak a képviseletét felvállalják. Ez egy téves koncepció. Nem hinném, hogy Semjén Zsolt azt támogatná, a képviselet Bukarestben legyen nagyszámú, és nem kell támogassa a magyarok, az autonómia ügyét. A szavaiból azt olvasom ki, hogy erős képviselet kell, és fel kell vállalni az autonómia képviseletét is.
– Többször is megfogalmazódik, hogy az önrendelkezés csak a többséggel való párbeszéd révén érhető el. Beszélhetünk-e előrelépésről ezen a téren, jelenleg van-e párbeszéd a román közösséggel az autonómia kapcsán?
– Nincs reális párbeszéd, az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik, vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára. Azonban őszinte párbeszéd nélkül ezt nem lehet megvalósítani. És ha mi nem kezdeményezzük a párbeszédet, a kormánytöbbség, a román többség nem fogja. Ha az RMDSZ vagy a hivatalos parlamenti képviselet csak a nyelvi jogok betartását kéri, senki nem fog területi autonómiát biztosítani a Székelyföldnek. Ahhoz, hogy ezt elérjük, párbeszédet és törvénytervezetet kell kezdeményezni erről.
Ezt várom tulajdonképpen, és ebben várom Semjén Zsolt és az anyaország segítségét, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Mivel a magyar–román párbeszéd nem egy kétoldalú, hanem sokkal inkább egy háromoldalú viszonyrendszer, ezért az erdélyi magyarság jóléte nélkül nem nevezhető jónak az államközi viszony. Magyarország is abban érdekelt, hogy stabilitás, béke, jólét legyen nemcsak a határokon belüli magyarok közösségén belül, hanem a szomszédos államokban is, és ezek szerint joggal várjuk el nemcsak a saját parlamenti képviseletünktől, hanem a kétoldalú viszonyt alakító vezetőktől is, hogy ezt az őszinte párbeszédet ne kerüljék el.
– Az elmúlt időszakban változások voltak a néppárt megyei szervezeteiben. Melyek a fő célok a következő időszakra?
– Az év első hónapjaiban több szervezet tartott megyei küldöttgyűlést és tisztújítást, ez egy természetes folyamat, ugyanis április 22-én Székelyudvarhelyen kongresszust tartunk, amely új elnökséget fog megszavazni, és amennyiben szükséges, mind az alapszabályt, mind a programot módosítjuk, kiigazítjuk, változtatjuk. Ezenkívül új lendületet fog kapni az Országos Önkormányzati Tanácsunk, melynek élére Bálint József sepsiszentgyörgyi politikust választottuk, és arra koncentrálunk, hogy a helyhatóságokban jelen lévő 232 képviselőnk betöltse küldetését, és a helyi közösség ügyeinek felvállalásával előrébb vigye annak életét.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

„Meguntam és elfáradtam” – Markó Attila reagált az újabb DNA-vádemelésre
„Meguntam és elfáradtam már ezredszer is elmondani, hogy soha semmilyen kártérítési ügyben senkitől egy vasat sem kértem, nem is kaptam. Meguntam már és elfáradtam ismételgetni, hogy semmi közöm ezekhez a kártérítési ügyekhez, nem ismerem a felértékelőket, nem ismerem a kérelmezőket”.
Így reagált a szerkesztőségünkbe eljuttatott állásfoglalásában Markó Attila arra a hírre, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség újabb kártérítési ügyben emelt vádat ellene. A vádhatóság szerint a kártérítési bizottság további hat tagjával együtt több mint hatmillió lej kárt okozott a román államnak azáltal, hogy a piaci értéknél háromszor nagyobb kárpótlást ítélt meg egy - a kommunizmus idején államosított - 1250 négyzetméteres telekért.
Az ügyész két ingatlanbecsüs ellen is vádat emelt, a bizottsági tagokat pedig arra hivatkozva küldte bíróság elé, hogy szerinte ellenőrizniük kellett volna: megfelel-e az felértékelők által közölt összeg annak az árnak, amelyen az ingatlanpiacon adják-veszik a hasonló telkeket.
Állásfoglalásában Markó Attila leszögezi: semmilyen törvény nem írt elő olyan kötelezettséget, hogy minden kártérítési dossziét tüzetesen át kell vizsgálnia, hogy ismernie kell a nemzetközi felértékelési szabályokat (ez szerinte a szakapparátus és a hivatásos felértékelő kötelessége és kizárólagos felelőssége), hogy szakmai szempontból cenzúrázza egy hivatásos ingatlanfelértékelő szakvéleményét.
„Meguntam és elfáradtam már állandóan üvölteni, hogy a hivatali visszaélés bűntettének egy lassan már egy éve alkotmányellenesnek minősített rendelkezésével rúgnak sorozatosan belém, hogy gyakorlatilag egyetlen bűnöm az, hogy a kártérítési bizottság tagja voltam – amit azért vállaltam el, hogy legyen legalább egy olyan tag, aki azért került oda, hogy a Neamt, Arges, Prahova vagy Ialomita tömeges kárpótoltjai mellett a magyar lakosságú megyékből származó magyar emberek jogos kérelmei ne a hivatalnokok fiókjainak, raktárainak mélyén porosodjanak” – írja a volt RMDSZ-es képviselő.
Mint korábban írtuk, március elején a legfelsőbb bíróság arra a következtetésre jutott az egyik Markó Attilát is érintő kárpótlási ügyben, hogy a vádemelés szabálytalanul történt, ezért visszaküldte az aktát a DNA-nak. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke akkor úgy kommentálta a történteket: a volt képviselőt az elmúlt évben jogtalanul vádolták, és Romániában valójában karaktergyilkosság történik a korrupcióellenes harc leple alatt.
Markó Attilát 2014-ben jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték amiatt, hogy az illetékes restitúciós testület tagjaként hozzájárult egy államosított sepsiszentgyörgyi egyházi ingatlan - a Székely Mikó Kollégium - visszaszolgáltatásához. Miután az RMDSZ politikusa ellen a kártérítési bizottság kollektív felelősségének elve alapján további restitúciós ügyekben is vádat emelt a DNA, Markó Attila bejelentette: Magyarországon keres menedéket, mert nem bízik már a román igazságszolgáltatásban. maszol.ro

Motoros banda támadt a romákra: gyújtogatások Gyergyószentmiklóson
Az M1 úgy tudja: öt különböző helyen támadtak roma családokra ismeretlenek, Gyergyószentmiklóson.
A hirado.hu szombati beszámolója szerint több ház kiégett és többen meg is sérültek az incidens során. A gyergyószentmiklósi romák azt mondták: a motoros-autós banda percek alatt kikergette őket a házaikból, és felgyújtotta a lakásaikat, ezért nagyon félnek.
Az M1 tudósítójának a helyi rendőrkapitány azt mondta: majdnem biztos, hogy leszámolás történt, az elkövetők kilétét ugyanakkor egyelőre homály fedi. A rendőrség egy 20-30 tagú csoportot keres. A városvezetés és az illetékes intézmények kríziscsoportot alakítottak, amely a kialakult helyzetet hivatott kezelni.
“Sajnálatosnak tartom a helyzetet, egyáltalán nem örvendünk neki, kellemetlen. Sajnos, az utóbbi időben elharapódzott agresszió, sorozatos lopások jellemezték a zónát, ahol kitört a botrány. Ezt inkább megelőzni kellett volna, mint a helyzettel szembesülni” – fogalmazott György István, Gyergyószentmiklós alpolgármestere. maszol.ro

Erdély-zászlót adományozott az EFA elnökének Szilágyi Zsolt
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke Erdély-zászlót adott át François Alfonsinak, az Európai Szabad Szövetség (EFA) elnökének a lengyelországi Katowicéban tartott EFA-küldöttgyűlés alkalmával.
Pénteken tartotta küldöttgyűlését az Európai Szabad Szövetség. Az Európa-szerte az autonómiáért küzdő pártokat tömörítő szervezet legnagyobb éves gyűlésével a sziléziai önrendelkezési törekvésekre is fel kívánták hívni a figyelmet. Az eseményen jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is.
A közgyűlésen több mint 200 delegált vett részt, melyek a 41 EFA-tagpárt képviseletében voltak jelen. A tanácskozáson olyan kiemelkedően fontos témákról esett szó, melyek nagyban befolyásolhatják Európa és az európai politika jövőjét. Ilyenek voltak a katalóniai és skóciai függetlenedési törekvések, a Brexit utáni politikai helyzet, a menekültválság, vagy épp az energiapolitika.
Szilágyi Zsolt felszólalásában kitért az erdélyi magyar kisebbséget ért sorozatos jogsérelmekre, s felhívta a megjelentek figyelmét a nemrégiben elkészült Transylvanian Monitor legfrissebb kiadására, mely a 2014-2016-os időszakban történt magyarellenes eseményeket gyűjti össze. A Néppárt elnöke ugyanakkor megköszönte az EFA vezetőségének, hogy következetesen kiállnak az erdélyi magyarság mellett, s támogatják jogérvényesítési- és önrendelkezési küzdelmeiket. Emlékezve az idén március 15-én Kolozsváron történtekre, Szilágyi Zsolt elmondta: nem csak a nyelvjogi és oktatásügyi kérdésekben éri súlyos diszkrimináció az erdélyi magyarságot, de szabad szimbólumhasználatában is korlátozzák, épp ezért egy Erdély-zászlót ajándékozott François Alfonsinak, az EFA elnökének. A Néppárt elnöke hangsúlyozta: az EFA-val ápolt jó kapcsolat erőt ad az otthon folytatott munkához is. itthon.ma/erdelyorszag

MAKKAI BÉLA BUKAREST MAGYARSÁGÁRÓL, AZ IDEGENGYŰLÖLŐ KÖZEGRŐL ÉS A REGÁTI KENYÉRRŐL
MUNKÁS BARMOK
Hogyan kerültek Bukarestbe a magyarok? Hallgatott-e vészjósló híreikre a magyar kormányzat? Volt-e mozgásterük egy idegengyűlölettel teli környezetben? Makkai Béla történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense az első világháború előtti bukaresti magyar sajtót kutatta: Határon túli magyar sajtó – Trianon előtt című új kötetéből az egész közösség élete körvonalazódik.
– Mióta van számottevő magyar közösség Bukarestben?
– A Kárpátok vonulata nemcsak természetes határként, hanem áteresztő hártyaként is működött. Az évszázadokon át tartó román bevándorlás közben a magyar népesség kiáramlása is zajlott, a XIX. században főleg a Székelyföldről. Korábban vallási okokból, szabadságuk védelmében vagy a törvény szigora elől menekülve távoztak. A mai Berceni negyed (Bercsényi) is őrzi a kurucok emlékét. Bukarestben az első modern kori magyar közösség 1814-ben jött létre, ekkor Sükei Imre református gyülekezetet szervezett, és fatemplomot építtetett. Sokan az 1848–49-es politikai emigrációval érkeztek, és velük a románok is jól jártak, hiszen életerős nemzedék volt, elég csak Fialla Lajos szemészprofesszort, a román Vöröskereszt helyettes elnökét, a királyi kitüntetéssel honorált Veress Sándor mérnököt vagy az udvari festővé és fényképésszé váló Szathmáry Pap Károly és Mándly Ferenc nevét említeni.
– De zömük mégsem értelmiségi volt…
– Valóban. Az 1880-as években indult meg a tömeges kivándorlás. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a tengerentúlra tántorogtak ki tízezrek, hanem a szomszédos délszláv ,,Drávántúlra” és a román régióba is. Ezt a megélhetési válság okozta, hiszen az iparosodásunk nem tartott lépést a demográfiai robbanással, az itthoni idénymunkák csak ideiglenesen tudták felszívni a munkaerőt. A vámháború következtében főleg iparosok települtek ki, akiktől az agráriusok követelésére hermetikusan elzárták hagyományos román piacukat. Jellemző, hogy az 1878-as párizsi világkiállításon a féderes kocsit gyártó székely kocsikészítők Grand Prix-t nyertek az új hazának.
– Tárt karokkal várták őket? Mire számíthattak a Balkán feltörekvő fővárosában, amelyet sokan a második legnagyobb magyar városnak mondtak?
– Idegengyűlölő közegbe kerültek. A hiányszakmákban végül is szívesen fogadott vendégként látták őket, de állampolgárságra tíz évet kellett várniuk, nem úgy, mint az Erdélyből áttelepült románoknak, akik automatikusan megkapták, s birtokot is csak ők szerezhettek. Aki Románia felemelkedését szolgáló valódi vagy szellemi tőkét hozott, annak esetében természetesen eltekintettek ettől. De a magyarok zöme mezőgazdasági idénymunkás vagy házi cseléd volt. Ijesztő mértéket öltött az emberkereskedelem is, a lányokat már 13 éves kortól csempészték a zöldhatáron, ezért nehéz a statisztikákra hagyatkozni. Hegedüs Lóránt közgazdász, későbbi pénzügyminiszter 1904-ben azt írta egy bukaresti útja során, hogy ,,manapság Bukarestben már alig látni szép arcú székely cselédlányokat, mert elragadta őket a prostitúció”. A Leonida Colescu-féle 1899-es népszámlálás 50 ezer magyart mutatott ki Romániában. Ez a létszám azonban legfeljebb a magyar ajkú csángókat fedte le, miközben Hegedüs Lóránt úgy vélte, hogy a román ókirályságban mintegy 150 ezer magyar él. Az viszont téves tétel, hogy Budapest után Bukarestben élt a legtöbb magyar a századfordulón, hiszen az alig háromszázezres román fővárosnak „csak” minden tizedik lakója lehetett magyar. Az erdélyi kivándorlók kétharmada román volt, ők foglalták el a bukaresti kulturális pozíciókat: újságírók, egyetemi tanárok, politikai vezetők lettek, akik frusztráltságukat magyarellenességként fecskendezték a túloldali román közvéleménybe.
– Mikortól és milyen újságaik voltak a bukaresti magyaroknak?
– Az első lapot, a Bukuresti Magyar Közlönyt 1860-ban azzal a szándékkal alapították, hogy ápolják a kinti magyarság nemzeti tudatát, és hidat verjenek a két egymásra utalt nemzet fiai között, ám gyakorlatias érzékkel foglalkoztak a magyarellenes hírverésekkel is, mert az 1849-es emigráns szerkesztő, Oroszhegyi Józsa meglátása szerint ellenkező esetben ragályszerűen elterjedtek volna, és bomlasztanak a közvéleményben. A hetvenes-nyolcvanas években az egyik leghosszabban fennálló lap a Bucuresti Híradó, amelynek egy időben román változata is volt. Megjelenését több esetben is hatalmi eszközökkel akadályozzák. A lap 1885-ös végleges elnémulása után megjelent alkalmi vállalkozások a magas írástudatlanság és a katolikus–református ellentétek miatt igen szűkös kulturális piacon életképtelennek bizonyultak. A legígéretesebb az 1900-ban megjelent Romániai Magyar Néplap volt, amelyet hazafias, közhasznú hetilapként a kétkezi kivándoroltak ízlése és igénye szerint szerkesztett a székely katolikus pap, Bálinth János. Ez annál is inkább örvendetes fejlemény volt, mivel Márffy-Mantuano Rezső kereskedelmi tudósító szerint Romániában nem volt olyan orgánum, amely elfogulatlanul írt volna a szomszédos Magyarországról
– A román sajtó képviselői mit gondoltak magyar kollégáikról?
– Az egyik román lap szerkesztője „báránybőrbe bújtatott farkasnak” nevezte magyar kollégáit, akik szándékosan akarják megzavarni a csángók tudatát. A román posta mint nemzeti intézmény vélhetően emiatt nem továbbította moldvai címekre a példásan tárgyilagos magyar hetilapot. Úgy tűnik, a magyarok már-már rögeszmés lojalitását is hódító szándékaik átlátszó álcájának ítélték. A magyarul jól tudó történész, Nicolae Iorga a sajtószabadsággal való visszaélésnek tartotta a bevándoroltak anyanyelvű lapjainak megjelenését. Ez a veszély már azért sem volt valós, mert a bukaresti sajtó berkeiben népes számú, több nyelven is értő erdélyi kivándorolt működött, és rendszeresen szemlézték a magyar újságokat.
– Megdöbbentő volt olvasni könyvében, hogy nemcsak a semleges, de még a jó hírek is bombaként robbanhattak Bukarestben…
– A Monarchia külügyminisztere, ifjabb Agenor Gołuchowski mindezek ismeretében arra intette Széll Kálmán miniszterelnököt, hogy a hazai sajtó még csak jó hírt se közöljön a romániai diaszpóra életéből, mert még annak is káros diplomáciai következményei lehetnek. Hát még ha konfliktusokról volt szó! A Pesti Hírlap egyik híradása például azzal tüzelte a hazai közvéleményt, hogy elrománosítják a diaszpóra magyar iskoláit, például növelik a kötelező román óraszámot, és Vlad Ţepeş, azaz Drakula képével kell díszíteni a tantermek falait, s a külképviselet mit sem tesz ez ellen. Az erdélyi és regáti román sajtó természetesen össztűzzel válaszolt minden ilyen esetben. Az 52 milliós Monarchia birodalmi méretétől és erejétől megittasult politikusok és sajtómunkások önhitt és felelőtlen szóvirágai kétségtelenül sokat ártottak a diaszpóramagyarságnak, de ugyanannyit a szomszédsági politikában a magyar érdekek képviseletének.
– Változtatott-e bármit a románok magyarságképén a kinti újságok működése?
– A regáti magyar sajtó pontosan tükrözte a románok magyarságról rajzolt aktuális képét, aminek egészséges visszahatásai voltak. A Bukaresti Magyar Társulat tiszteletbeli elnöke, Veress Sándor írta egyik publicisztikájában, hogy a bevándorló magyaroknak többet és jobban kell dolgozniuk, tisztességesebbnek kell lenniük, mint a befogadó új haza népének. De a gyakorlatban mit látunk? A magyar egyesületek a román bíróságra viszik peres ügyeiket. Vége sincs a korrupciós eseteknek. Számos közéleti fórumon kalandorok a hangadók. Az igazi szellemi vezetés és erkölcsi példamutatás égető hiányáról Barabás Endre írta, hogy kamaszkorában látott először lakkcsizmás, díszmagyarba öltözött tekintélyes férfit, s szinte sokkolta az élmény, hogy a magyar is lehet úr, nem csak a román. A tíz év távollét után állampolgárságukat vesztő hazátlan bozgorok a szabadabb élet illúziójával fokozatosan kivetkőztek hagyományos kötődéseikből, s a beolvadás útjára léptek.
– És a világháború közeledtével egyre romlott a magyarok helyzete…
– A románok nemzetközi tekintélye megnőtt a második Balkán-háborút lezáró bukaresti béke (1913) után, amikor Dél-Dobrudzsát is bekebelezték. Beszédes, hogy az eseményt a Romániai Magyar Újság „visszacsatolásként” ünnepelte! Miközben a háborús mozgósításhoz főként a magyar személyszállítók lovait rekvirálták, s szaporodtak a magyarellenes atrocitások. A győzelmi mámor túlkapásai jórészt az egyetemi ifjúsághoz, illetve a nyíltan irredenta egyesületekhez kötődtek. Összetépték az ellenzéki lapokat, megverték a rikkancsokat. Cselédlányokat pofoztak fel magyar beszédért a fővárosi kispiacon, de egy Konstancán üdülő magyar bárónőt is inzultált Gradisteanu szenátor, akivel az ottani pincér anyanyelvén merészelt beszélni.
– Tehát mégsem volt derült égből villámcsapás a román hadba lépés. A magyar vezetők pedig kételkedtek ebben.
– Az 1916-os román betörésre a bukaresti magyar sajtó jó előre figyelmeztetett. Például arra, hogy ezrével adnak el Erdélyről nagy felbontású katonai térképeket. Erről a románok cinikusan azt állították, hogy turisztikai célból nyomtatják. Döbbenetes módon ezeket a híreket nem vette komolyan a hazai titkosszolgálat. Magyarország még mindig nem értette, hogy a kis szomszéd nagy támogatók oldalán háborúra készült, és továbbra is csak csendőrök és szerény határvadász-alakulatok őrizték a kárpáti szorosokat… A magyar elit politikai tisztánlátásának hiányát jórészt a birodalmi léptékből eredő önelégültség magyarázza. Kevesen érezték, például Tisza István, az Erdélyre leselkedő veszélyt, de ő sem mérte fel a délszláv fenyegetés valódi súlyát. A románok mindig nemzetközi politikai kontextusban szemlélték a helyzetüket, a magyarok azt gondolták, hogy érdekeik biztos fedezete a birodalom és saját erejük.
– A világháború elvesztésével lezárult egy korszak a bukaresti magyar sajtó és közösség életében is. Sikerként vagy kudarcként fogták fel az elmúlt évek magatartásmintáit?
– Dél-Erdély románok általi elözönlésének napjára megszűnt a Romániai Magyar Újság, és minden ellenzéki hangot egy szempillantás alatt elfojtottak. Szerkesztőségeket dúltak fel, csak mert nem a román hadsereg elvárásai szerint áramoltatták a híreket. 1918-ban, amikor a Monarchia erői német támogatással elfoglalták Bukarestet, jelent meg háborús papíron a Feleky József szerkesztette Bukaresti Magyar Hírlap. A kormányzat közvetlen szócsövének tekinthető lapnak két szerkesztősége is volt: Bukarestben és Budapesten. Az újság mindenekelőtt a hazatelepedést, a vagyon és az élet mentését szorgalmazta. Ugyanakkor markáns nézőpontváltással megállapította, hogy megdőlt a román vendégszeretetről felállított tétel. Az új hazában „munkás barmokként”, jogfosztottan éltek mindig is. A józan önreflexió eredményeként levonták azt a következtetést, hogy nem feltétlenül ott a haza, ahol a kenyér, mert a Regátban csak két lehetőségük volt: a hazavándorlás vagy a beolvadás.
Pataki Tamás / Magyar Idők (Budapest)

Esterházyra és az 1956-os szabadsághősökre emlékeztek Rozsnyón
Rozsnyón ért véget az 1956-os koncert-, kiállítás- és előadássorozat március 31-én, ez alkalomból a forradalom mártírja, Esterházy János halálának 60. évfordulójáról is megemlékeztek
Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára emlékévet hirdetett a magyar kormány. A Pozsonyi Magyar Intézet ebből az alkalomból Vadkerti Imrével és zenészbarátaival közösen egy 1956-os koncert-, kiállítás- és előadássorozatot állított össze, amely Dél-Szlovákia több jelentős településén került bemutatásra a megnyitó óta.
Az „1956 – A szabadságért és a függetlenségért “című kiállítást Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Marek Maďarič kulturális miniszter nyitották meg 2016. október 20-án Pozsonyban. Ugyanezen a napon Az 1956-os magyar forradalom és (Cseh)Szlovákia címmel történész konferenciát, valamint a Magyar Művészeti Akadémia 1956-2016 című kiállításának megnyitóját tartották a Pozsonyi Magyar Intézetben.
A rendezvény utolsó állomása volt Rozsnyó. „Mivel március van, és ebben a hónapban van az évfordulója Esterházy János halálának, ezért ez a két évforduló, két emlékév ebben a hónapban keresztezi egymást, ezért itt Rozsnyón külön megemlékeztünk Esterházy János mártírhalálának 60. évfordulójáról is. Annál is inkább, mert őt az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége 1957-ben, halála után az 1956-os forradalom mártírjává avatta. A mírovi börtönben bekövetkezett halála egybeesett a magyar forradalmárok kivégzésének, letartóztatásának, börtönbe zárásának időszakával. Közös volt bennük, hogy Esterházy és a sok-sok 1956-os vértanú az életüket áldozták a szabadságért, azért, hogy nekünk ma jobb életünk, szebb jövőnk, szabad körülményeink legyenek. A kérdés az, hogy tudunk-e ezzel a szabadsággal élni. Meg tudjuk-e ezt úgy becsülni, ahogy ezt az 1956-os forradalmárok megbecsülték, vagy pedig Deák Ferenc szavaihoz leszünk hasonlóak, hogy „nem lehet tőlünk elvenni, csak akkor, ha magunk, önként mondunk le róla“ – fejtette ki Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.
A rozsnyói rendezvény teltházasra sikerült, amelyet a Csemadok Rozsnyói Alapszervezetének rendezésében, Magyarország Kassai Főkonzulátusának támogatásával tekinthettek meg az érdeklődők. Molnár Imrének, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójának történelmi előadását követően a dalok szóltak az időszak eseményeiről. „2016-ban az 1956-os forradalom 60. évfordulójára, Molnár Imre megkeresésére állítottuk össze a zenés műsort. A műsor mély üzeneteket hordoz. Az ´56-os Kormorán- és Korzár-dalok mellett Jónás Csaba, Wass Albert-díjas szavaló előadásában verseket is tartalmaz. Rengeteg szép dal van benne, amelyek nekünk sokat jelentenek” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Vadkerti Imre.
A koncerten közreműködött Jónás Csaba – versmondó, Madarász András – gitár, zongora, Sipos Dávid – szaxofon, Vadkerti Imre – ének, gitár, Zsapka Attila – ének, gitár. A csapat az összeállított műsort nyolc felvidéki helyszínen mutatta be. Többek között Kolonban, Komáromban, Rimaszombatban, Királyhelmecen, Nyitrán, majd fél év után Rozsnyón zárták a turnét.
Beke Beáta / Felvidék.ma

„Benzint, benzint a tűzoltóknak”
Szándékos gyújtogatás miatt lobbanhatott lángra egy romák lakta ház és annak melléképülete Gyergyószentmiklós alfalvi határában. A rendőrség szerint: még zajlott az oltás, kármentés, amikor a helyi zárt facebook csoportban további gyújtogatásra, a roma közösséggel való leszámolásra biztattak a csoporttagok. Parászka Boróka írása.
A több órán át tartó internetes beszélgetésben különböző vélemények is megjelentek, volt olyan, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy jó tapasztalatai vannak a roma telepi ismerőseivel. A többség azonban rendkívül élesen és ellenségesen fogalmazott. A tűzesetről szóló poszt az esti órákban jelent meg a közösségi hálón, valamivel éjfél után már több mint kétszáz hozzászólás volt a bejegyzés alatt. Bár a csoport zárt, de igen népes, több mint 5500 ember értesül az itt megjelenő üzenetekről. Az alábbiakban szemlézzük a tűzeset utáni komment-folyamot. Nem közöljük sem a hozzászólók nevét, sem az interneten használt fotóját – célunk nem az, hogy bárki további internetes konfliktusok érintettjévé váljanak. De jelezzük, hogy a teljes dokumentációt, a 240 hozzászólást tartalmazó képernyőmentést eljuttatjuk az illetékes hatóságoknak.
A nyilvánosságot látott hatósági nyilatkozatok és a sajtóértesülések arról szólnak, hogy egy korábbi nagyértékű lopás miatti bosszú a gyergyószentmikósi gyújtogatás, az általunk szemlézett fórumon nagyon hamar megjelentek a további agresszióra felbujtó bejegyzések. „Benzint, benzint a tűzoltóknak” – írja az egyik csoporttag replikaként a „Mehet a többi is” bejegyzésre. Volt olyan vélemény, amely a lángoló ingatlanokat szórakoztató látványosságnak minősítette („Megy-e valaki tábortűzre”), volt aki „élőbe” nézte volna a katasztrófát, és volt aki úgy vélte a hogy majd „DVD-n” hozzáférhető lesz a „látványosság”. A zárt facebook csoportban vélhetően a lángoló házról készült képet is közzétett valaki, ezzel a kommentárral: „szépen ki vannak világítva”.
Visszatérő motívum, hogy az emberek az áldozatok megégetéséről beszélgetnek, azt találgatják lesz-e „cigánypecsenye”, esetleg „cigánypecsenye székelyesen”. Egy bejegyzés pedig azt találgatta, hogy a megsült (ember)húst házhoz szállítják-e, más azután érdeklődött, hol kell az (ember) húsra feliratkozni. „Pergelt roma nyam-nyam” – írja valaki ugyanerre a témára, válaszában a beszélgető társa hozzáteszi: a kutyájának sem adna ebből az (ember) húsból.
A vitában résztvevők több szélsőjobboldali propagandaanyagot is belinkeltek (például a Betyárseregtől). „Minden nap kéne egy ilyent csinálni” – reagál a gyergyói csoport másik tagja a felvetésekre, volt olyan, aki szerint a gyújtogatásnak már hamarabb be kellett volna következnie.
A hatóságok eljárásával kapcsolatban is megjelentek találgatások. Volt aki úgy vélte, hogy a tűzoltók „direkt félre lőttek” (csak imitálták a tűzoltást), volt aki abban reménykedett, hogy a katasztrófa elhárítás szabadságon volt. (Ehhez valaki kommentként hozzáfűzte: „boldog égést”). A Közösen Gyergyószentmiklósért nevű csoport eredetileg a Gyergyószentmiklós nem a cigányoké címet viselte, nem ez az első eset, hogy ilyen jellegű internetes hozzászólások jelennek meg itt.
A térségben évtizedek óta nagyon súlyos problémákkal küzdenek a helyi (illetve környékbeli) roma közösségek, és ugyancsak több évtizedes a magyar-roma konfliktusok története is. A péntek esti felbujtó üzenetek megjelenésekor jeleztem, hogy újságíróként követem az ott írtakat, és 12 óra múlva publikussá kívánom tenni, milyen típusú bejegyzések születtek. Arra kértem a csoporttagokat, hogy aki ennek függvényében megváltoztatná, korrigálná korábbi véleményét, jelezze. A felvetésre korrekciós üzenet nem érkezett, néhány érintett arról írt magánüzenetet: a véleményét fenntartja, de nem szeretné ezt nyilvánosan vállalni. Az eredeti poszt bejegyzője, Egyed Zsolt, kilenc órával később keresett meg. „Ne fenyegetőzzem” azzal, hogy nyilvánosságra hozom, mi zajlott az 5500 fős csoportban – írta - mert nem „tesz jót neked sem és a cigány közösségnek sem”. Azt, hogy mit kell érteni azon, hogy „nem tesz jót” a konfliktusról való nyilvános beszéd nem részletezte. A csoportból 11 órával a bejelentkezésem után kitiltottak, így arról értesülésem nincs, hogy a felbujtó üzenetek további sorsa mi. Egyed Zsolt úgy nyilatkozott: 17 embert tiltott ki ebből a facebook közösségből, és 11 óra után több üzenetet törölt.
A gyergyószentmiklósi roma-magyar konfliktusokkal részletesen foglalkozott Kertész Melinda és az Erportnak nyilatkozott az a telepen dolgozó szociális szakértő, aki az elmúlt évtizedben éveken át követte az úgynevezett „téglagyári romák” helyzetét. Forrásunk úgy nyilatkozott: mára „cementesedtek” a helyi rasszizmus és szegregáció által okozott problémák. A konfliktusokat több éve követve és elemezve úgy véli: a helyi hatóságok viszonyulása is hozzájárul ahhoz, hogy a krízis mélyül. „Jellemző például, hogy a rendőrség nem ugyanúgy jár el a roma és a nem roma lakosok esetében, előbbieket a legkisebb kihágás, szabályszegés – például utcán gomba, erdei gyümölcs árusítás esetén is büntetik”.
A roma-magyar konfliktusoknak sajátos kontextust teremt, hogy a most kigyulladt házaktól néhány kilométerre tartja éves nyári rendezvényét a Jobbik, az EMI táborban szokott rendszeresen beszédet mondani Vona Gábor is. A szervezetnek kiterjedt hálózata van nem csak Gyergyószentmiklóson, de az egész gyergyói medencében is. erport.ro/lokal

Románok civil fóruma: érvényesültek a gyulafehérvári kiáltványban tett ígéretek
A romániai magyar pártoknak és civil szervezeteknek címzett, az interetnikus kapcsolatok normalizálására vonatkozó határozatot fogadtak el szombaton Székelyudvarhelyen a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma közgyűlésének résztvevői.
A határozatban egyebek mellett rámutatnak, hogy „komoly gazdasági veszteségeket okoz, amely egyaránt káros a románoknak és a magyaroknak” az, hogy Kovászna, Hargita és Maros megyéről az a kép alakult ki, hogy ez egy „potenciális konfliktuszóna”. Éppen ezért időszerű, hogy egy „stabil régióvá alakuljon”.
A dokumentum szerint eljött az ideje annak, hogy a magyar közösség politikai és civil vezetői elismerjék, hogy Románia a nemzetközi szerződésekben vállalt összes kötelezettségét teljesítette a kisebbségekkel szemben.
„99 évvel a nagy egyesülés után a romániai magyar közösségnek joga van ahhoz, hogy »saját kebeléből való egyének által saját nyelvén éljen a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással« (fordítók biztosításával), hogy »az egyének számarányában képviseleti jogot kapjon a törvényhozásban és az ország kormányzásában«, és teljesült az is, hogy »teljes felekezeti szabadságot« biztosítottak az ország összes felekezetének. Tehát a gyulafehérvári kiáltvány nemes lelkű szellemisége teljes egészében érvényesül. Itt az ideje, hogy a területi követelésekre épülő Székelyföld kezdeményezői megértsék, hogy azt a románok soha nem fogadják el” – mutat rá a határozat.
A dokumentum szerint a régióban többségben élő magyaroknak „minden lehetőségük adott ahhoz, hogy kifejezzék és megőrizzék kulturális és etnikai identitásukat”, és éppen a számbeli kisebbségben lévő románoknak van szükségük segítségre, hogy identitásukat megőrizzék.
„Tiszteljük és értékeljük székely-magyar polgártársaink örökségét, hagyományait, kultúráját és történelmét, de ugyanakkor kitartunk azon igazság mellett, hogy a Kovászna, Hargita és Maros megye helyi történelme nem teljes a régióban élő románok öröksége, történelme és kultúrája nélkül” – zárul a határozat. Székelyhon.ro

Fotóalbum jelent meg Székelyvarságról
Ember és föld címmel jelent meg egy Székelyvarságot bemutató fotóalbum és nyílt a kötet anyagát bemutató kiállítás a Budapesti Unitárius Egyházközség dísztermében pénteken.
A kötetben 13 fotóművész székelyvarsági alkotótáborban készített képei láthatók és Böjte Csaba ferences szerzetes képekhez írt gondolatai olvashatók.
Böjte Csaba a bemutatón arról beszélt: a gyönyörködő tekintet megszépíti azt, amire néz. Az igazi művészet pedig képes megtanítani, hogy „merjük mi is szépnek látni egymást, a szülőföldünket és a munkánkat". Hozzátette: a székelyvarsági tájról és az ott élő emberekről készülhettek volna akár „rosszkedvű képek" is, és nagyon hálás, amiért a kötet alkotói ilyen szépnek látják és mutatják őket és szülőföldjüket.
Bitay Márton Örs, a kiadvány megjelenését támogató Földművelésügyi Minisztérium államtitkára kiemelte: Erdély, az ott szerzett élmények és az erdélyi tájat bemutató album is segít felemelni fejünket saját hétköznapi, „lehajtott fejjel vívott csatározásainkból", és erőt ad e harcok megvívásához. A kötet és a kiállítás képei 2016 nyarán, a székelyvarsági alkotótáborban készültek, az alkotók többsége Erdélyből, néhányan Magyarországról, egyikük pedig Torontóból érkezett, hogy megörökítsék a székelyvarsági tájat és az ott élők mindennapjait. A kiállításmegnyitó és kötetbemutató egyben jótékonysági est is volt, amelyen a székelyvarsági alkotótábor helyszínéül szolgáló csűr felújítására gyűjtött a tábort működtető és a kötetet megjelentető Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány. A tárlatot a jövőben Genfbe, Strasbourgba, Lyonba, sőt, terveik szerint a tengeren túlra is elviszik a szervezők.
MTI; Erdély.ma

Szigorítja a határellenőrzést az uniós határain Románia
Április 7-től Románia szigorítja a határellenőrzést valamennyi határátkelőjén az EU tavaly elfogadott, most életbe lépő új schengeni határellenőrzési kódexe alapján, ami a húsvéti forgalomnövekedés körülményei között nagyobb várakozási időt eredményezhet a határátlépésnél – közölte vasárnap a határrendészet.
A rendelet értelmében az unióban szabad mozgási joggal rendelkező polgárok úti okmányait is ellenőrizni kell mind belépéskor, mind kilépéskor, és összevetni a Schengeni Információs Rendszerrel, illetve az Interpol lopott, vagy elveszett dokumentumainak adatbázisával, hogy a hatóságok meggyőződjenek arról, az illető nem jelent biztonsági kockázatot, vagy közegészségügyi kockázatot az Európai Unióban.
A szigorítás nemcsak az unió külső határaira vonatkozik, hanem minden olyan belső határra, ahol a tagállamok még nem állapodtak meg a határellenőrzés megszüntetéséről.
A román határrendészet arra figyelmeztet: a magyar és a bolgár határon az uniós partnerszervekkel közösen kell végezniük az ellenőrzést, így a közös határátkelőkön nem nyithatnak meg több ellenőrzőpontot, mint amennyihez a magyar, illetve bolgár fél is határrendészeket mozgósít. A román határrendészet arra kéri az utazókat, hogy a politiadefrontiera.ro honlapon elérhető mobilalkalmazás segítségével idejében tájékozódjanak a határátkelőkön tapasztalható várakozási időről és válasszanak kevésbé zsúfolt átkelőt.
MTI; Erdély.ma

Nincs veszélyben a marosvásárhelyi Református Kollégium
Nincs veszélyben a marosvásárhelyi Református Kollégium léte – állítja az intézmény igazgatója, valamint Maros megye helyettes főtanfelügyelője. Az aggasztó hír azok után röppent fel, hogy a tanfelügyelőség nemcsak a Római Katolikus Gimnáziumot, hanem a reformátust is kivágta a jövő évi iskolahálóból.
Pánikot keltett a Maros Megyei Tanfelügyelőség döntése, miszerint a katolikus iskola után a másik magyar tannyelvű felekezeti tanintézményt, a Református Kollégiumot is törölte a város iskolahálózatából. A tanfelügyelőség ugyanakkor további hat másik iskolát iktatott ki a polgármesteri hivatal által elküldött lajstromból. Mivel az iskolahálózat véglegesítéséről szóló döntést a helyi tanácsnak kell meghoznia, az RMDSZ rendkívüli tanácsülés összehívását kezdeményezte. Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő igyekezett megnyugtatni a feleket, mondván, hogy félreértésről van szó. Nincs veszélyben a Református Kollégium, csupán annyi történt, hogy a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága egy hibáktól hemzsegő listát állított össze, ezt pedig nem fogadhattuk el – magyarázta portálunknak Illés. Miután az önkormányzat korrigálja a tévedéseket, a tanfelügyelőség új döntést hoz, ígéri az intézmény második embere. Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója szerint is vaklárma volt az egész, amire a városháza illetékes osztályának tévedése adott okot. „Óvodánkat külön struktúraként tüntették fel, holott része a tanintézményünknek” – mondta el Benedek. A város legrégebbi iskolájában jelenleg 492 diák tanul. Miután feltelik az összes évfolyam, a létszám eléri a hatszázötvenet. Alaposan ránk ijesztettek – kommentálta a történteket a Tudor Vladimirescu (volt 20-as számú) Általános Iskola aligazgatója, Boczog Szabolcs. A Tudor-negyedbeli iskola attól tartott, hogy a tanfelügyelőség véghezviszi évek óta dédelgetett tervét és összevonja a két lakótelepi iskolát, a 20-ast és a Mihai Viteazul nevet viselő 5-ös általánost. Az elmúlt években többször is volt már erre kísérlet, azonban a szülők – és részben a helyi tanácsosok – ellenezték az elképzelést. Nem ez az első indulatokat kiváltó hiba, amit a városháza iskolákért felelős igazgatósága elkövet. Másfél évvel ezelőtt azzal az Alexandru Ioan Cuza (egykori 8-as számú) Általános Iskolában leszedették a magyar szülők és civilek pénzéből készült kétnyelvű feliratokat. A kisebbségi oktatásért felelős Király András egy lapcsoportunknak adott interjúban arról beszélt, hogy a városháza a Római Katolikus Gimnázium esetében is törvénytelen procedúrát próbált szentesíteni, holott a minisztérium elküldte a teljes metodológiát. Később a prefektus is leírta, hogy lépésről lépésre mit kell tenni, az illetékesek azonban mindezt figyelmen kívül hagyták. Értesüléseink szerint a csütörtöki tanácsülésre a városháza újabb „meglepetést” készített a katolikus iskola közösségének. Kihasználva a tíz RMDSZ-es tanácsos távolmaradását az iskolaigazgatóság olyan határozattervezetet készült sürgősségi napirendi pontként szavazásra bocsátani, amellyel a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot „a helyzet rendezéséig” a Bolyai Farkas Gimnáziumnak rendelik alá. Nem sokkal a gyűlés megkezdése előtt visszavonták a tervezetet. Illés Ildikó elmondta, ahhoz, hogy a katolikus iskola is szerepeljen a város iskolahálózatában, a tanfelügyelőség ismételten felkéri a polgármesteri hivatalt, a minisztérium utasításai szerint jelölje meg a felekezeti tanintézmény működési formáját. „Amint ezt megtette, folytatjuk a tárgyalásokat, remélem, eredményesen" – mondta. Különben mindenki rájött arra, hogy a helyzetet meg kell oldani, a több száz gyerek nem maradhat az úton. Múlt héten Király András oktatásügyi államtitkár is megerősítette, hogy a szaktárca is a jelenlegi helyzet feloldásán dolgozik. Kollégája, Gabriel Liviu Ispas közoktatásért felelős államtitkár bekért minden olyan dokumentumot, melyek alapján a tanfelügyelőség leállította a beiratkozást, és remélhetőleg még a napokban minisztériumi döntés születik az iskola ügyéről. Reményeim szerint a minisztérium megadja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a tanfelügyelőség feloldja előző határozatát. Mert nem a minisztérium állította le a beiratkozást, hanem a tanfelügyelőség – emlékeztetett az RMDSZ szakpolitikusa. Közben a szövetség helyi önkormányzati képviselői rendkívüli tanácsülésre készülnek. „Marosvásárhelyen minden jelenleg működő oktatási intézményre szükség van, ezért mindegyiknek szerepelnie kell a végleges iskolahálózatban” – írják közleményükben.
Hajnal Csilla, Szucher Ervin / Székelyhon.ro

Tanúvallomások ideje Rádulyék perében
Az ügy szempontjából tisztázó jellegű nyilatkozatokat tett a bíró előtt a kihallgatott három tanú – így értékelte Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester védőügyvédje a Marosvásárhelyen védence ellen zajló büntetőper hétfői tárgyalását.
Több mint ötórás tárgyalást tartottak hétfőn a Maros Megyei Törvényszéken a Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester, illetve Szőke Domokos alpolgármester ellen zajló büntetőper soron következő tárgyalásán. Első alkalom volt, amikor tanúkat is kihallgattak, Ráduly ügyvédje elégedett volt az elhangzottakkal. „Megkezdődött a bírói vizsgálat az ügyben, és három tanút hallgattak ki. Közülük egy személy a Hargita Megyei Számvevőszék alkalmazottja, két másik személy pedig a polgármesteri hivatalé. A tanúk nyilatkozatot tettek az ügycsomóban összefoglalt esetekről, elmondták, amit ismernek ezekről. Az ügy szempontjából jól jöttek ezek a nyilatkozatok, és lassan-lassan sok minden tisztázódik az eredeti vádakkal kapcsolatban. Ez egyelőre még a kirakós egy kis darabja, de meg vagyunk győződve arról, hogy miután az összes tanú vallomást tesz, minden vádpont esetében tisztázzák a vádlottakat, egyúttal cáfolva a vádpontokat is” – említette kérdésünkre a Ráduly védelmét ellátó kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje, Milu Timoce. Mint megtudtuk, hétfőn a tanúkat a csíktaplocai, Rét utcai játszótér és park építése nyomán Szőke Domokos ellen megfogalmazott hivatali visszaélés vádja kapcsán, illetve a polgármesteri hivatal által korábban megrendelt és kifizetett kataszteri felmérést érintően hallgatták ki – ez utóbbi miatt a polgármestert hivatali visszaéléssel vádolták meg. Ugyanakkor a tanúk a Szőke Domokos elleni további vádpont kapcsán is vallomást tettek – egy csíkszeredai, kereskedelmi célú ingatlan bérleti szerződésének törvénytelen módosítása és okirat-hamisításra való felbujtás is szerepel az alpolgármester elleni vádak között. A következő tárgyalási időpont május közepén lesz, akkor újabb tanút hallgatnak ki. Közel két éve kezdődött Mint ismert, a 2015 áprilisában végrehajtott házkutatások után a két elöljárót őrizetbe vették, majd hatósági felügyelet alá kerültek, júniusban pedig a korrupcióellenes ügyészség (DNA) Ráduly Róbert Kálmánt háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A pert tavaly március óta a DNA kérésére a Maros Megyei Törvényszék tárgyalja, mert a vádhatóság fenntartásokat fogalmazott meg a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlanságával kapcsolatban. Az elöljárók alaptalannak tartják és elutasítják az ellenük felhozott vádakat.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

Tanasă szerint változni fog a helyzet Hargita és Kovászna megyében
A Hargita, Kovászna és Maros megyei románok képviselőinek hétvégi székelyudvarhelyi találkozóján a különböző szónokok főként az autonómiatörekvések ellen érveltek, illetve a Hargita és Kovászna megyei településeken meghozott, majd a törvényszéken érvénytelenített önkormányzati autonómiapárti határozatokról értekeztek, nem utolsósorban pedig a székelyföldi román közösségek elnyomásának kérdéséről és a közösség nehézségeiről tárgyaltak.
„Itt nehezebb a helyzet, hiszen a lakosságnak csak 2,48 százaléka román, de nekik is tudniuk kell, hogy számon tartjuk őket, és a közgyűléssel jelezzük, hogy mellettük vagyunk” – fogalmazott Ioan Sabău-Pop, a fórum elnöke. A megbeszélésen jelen volt Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa, Gheorghe Baciu Kovászna megyei szenátor (PMP) és Octavian Goga kovásznai képviselő (PMP), valamint Dumitru Acu, az ASTRA (Asociația Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului Român) vezetője. A mintegy ötven részvevő között a három megyéből érkezett román polgármesterek és önkormányzati képviselők mellett civil szervezetek képviselői is voltak, és eljött Dan Tanasă blogger is. Noha Lucian Goga Maros megyei prefektust is meghívták, ő nem tudott megjelenni az eseményen, néhányan ezt nehezményezték is, miként azt is, hogy a székelyudvarhelyi románok sem vettek részt a közgyűlésen. „Kiegyensúlyozott, de ugyanakkor határozott és alkotmányos állást kell foglalnunk az úgynevezett Székelyföldnek autonómiát előirányzó törvénytervezettel kapcsolatosan, amelyet január 26-án publikáltak Románia Hivatalos Közlönyében” – fogalmazott Sabău-Pop. Szerinte az autonómiát előirányzó törvénytervezetnek csak a közbeszédben és legfeljebb ötlet szintjén kellene megmaradnia. Az állampolgári kezdeményezésről több átfogó tanulmányt is készítettek, többek közt a Román Tudományos Akadémia kutatói, ezeket kinyomtatva kapták meg a részvevők, és a közgyűlésen röviden be is mutatták a kutatások eredményeit.
„Reméljük, a parlament nem hagyja jóvá. Olyan információink is vannak, hogy még a kezdeményezői sem reménykednek ebben, de azt akarják, hogy forró legyen a helyzet. Ez románellenes pszichózist eredményez” – fogalmazott Ioan Sabău-Pop, aki szerint az autonómiával egy párhuzamos állam alakulna ki, amely rátelepedne a román államra. Képzeljék el, ha most ennyi panasz és elégedetlenség érkezik a román közösségektől, amelyek önállóan nem tudnak védekezni, mi történne, ha létrejönne egy állam az államban? – tette fel a kérdést. Szerinte meg kell előzni az autonómiát.
Veres Réka / Székelyhon.ro

Az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény folyamatos megsértéséről tájékoztatta az egyezmény szakértőit
MTI - A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt romániai kötelezettségek folyamatos megsértéséről tájékoztatta Kolozsváron az Európa Tanács (ET) szakértői küldöttségét.
Amint a szövetség hírlevelében közölte: a keretegyezmény négytagú szakértői bizottsága hétfőn találkozott az RMDSZ ügyvezető elnökével és a szövetség szakpolitikusaival, akik fenntartották és kiegészítették a szövetség tavaly benyújtott árnyékjelentésének a megállapításait. Az árnyékjelentés a román kormány két és fél év késéssel tavaly márciusban benyújtott jelentésére reflektál. Országunk következetesen ideális képet fest a kisebbségek itthoni helyzetéről, de nem veszi komolyan sem saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit – idézte a hírlevél Porcsalmi Bálintot, a szövetség ügyvezető elnökét, aki azt is kijelentette: a román kormány jelentése „sok pontatlanságot és ferdítést tartalmaz, és hamis képet sugall” a kisebbségi jogok betartásáról.
Az ügyvezető elnök felidézte: a román kormány jelentése úgy készült el, hogy a dokumentumot véglegesítő külügyminisztérium nem konzultált a magyarság képviselőivel, és a kormány struktúrájában működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának az észrevételeit sem vette figyelembe. Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök arról tájékoztatta a küldöttséget, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) annak ellenére sem kapott döntéshozási jogköröket a magyar tagozat, hogy 2012. január elsejétől törvény írja ezt elő. A szakpolitikus a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működését ellehetetlenítő hatósági intézkedésekről is tájékoztatott. Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöki tisztségének a várományosa arról tájékoztatta a szakértőket, hogy a helyi közigazgatásban is súlyos problémák észlelhetőek: az intézményekről magyar feliratokat távolítanak el, hiányoznak a kétnyelvű utca- és helységnévtáblák, formanyomtatványok, a közérdekű információkhoz magyarul nem lehet hozzáférni, és az ügyintézést sem lehet magyarul végezni. Elmondta: bár két bírósági döntés kötelezi Kolozsvár polgármesteri hivatalát a kétnyelvű várostábla kihelyezésére, a polgármester továbbra is elzárkózik ettől.
Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy „Románia ellenkampányának köszönhetően” a csíksomlyói búcsút nem vették fel az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. Elmondta: bár törvény írja elő a magyar vonatkozású műemlékek többnyelvű feliratozását, az ilyen jellegű műemlékek csupán egy százalékán áll magyar felirat. Azt is felrótta, hogy lelassult, majd teljesen leállt a kommunista rezsim által jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatása. Benkő Erika Kovászna megyei parlamenti képviselő arról tájékoztatta a szakértőket, hogy Romániában országszerte bátorítják és támogatják a regionális identitás megerősödését, Székelyföldön viszont megtagadják az identitás kinyilvánítását a magyar közösségtől. Míg Románia más régióiban, Moldvában és Dobrudzsában használhatják a regionális szimbólumokat, a székely zászló használata ellen valóságos hadjárat folyik. Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök az RMDSZ törvényhozási törekvéseiről is tájékoztatta a bizottságot. Megemlítette a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító törvénytervezetet, valamint azt a hamarosan benyújtandó törvénymódosítást is, amely a helyi közigazgatásban húszról tíz százalékra csökkentené azt a küszöböt, amely fölött biztosítani kell a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait.
A jelentésről
A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1996-ban tett vállalásait. A 270 oldalas román kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és több erdélyi magyar jogvédő szervezet is árnyékjelentést csatolt. Székelyhon.ro

Verestóy Attila a második leggazdagabb politikus Romániában
Tizenötödik alkalommal hozta nyilvánosságra Románia leggazdagabb személyeinek névsorát a Capital nevű gazdasági lap. A 2016-os adatok szerint Hargita megyéből egyedüliként Verestóy Attila szerepel a listán.
Verestóy a második leggazdagabb politikus Romániában, csupán a lista 34. helyén szereplő, 130-132 millió eurós vagyonnal rendelkező Sebastian Ghiță előzi meg.
A Capital összeállítása szerint az RMDSZ-es szenátornak két hatalmas, 200 négyzetméteres lakása van a fővárosban, továbbá a Bukarest közelében található Vlădiceascában a mellékelt területekkel együtt egy 1000 négyzetméteres lakóháza is van. Ezeken kívül Hargita megyében is van két örökölt tulajdona, illetve 93 ezer négyzetméternyi szántóföldje és egyéb városi területe a megyében és Bukarestben. Ékszergyűjteményét 58 ezer euróra, festményeit pedig 25 ezer euróra becsülik, de vagyonának jelentős része neves vállalatok részvényeiben, illetve bankszámlákon található. Emellett Verestóy a Bukaresti Értéktőzsde egyik legnagyobb játékosa is, a tulajdonában levő részvények értéke meghaladja a 30 millió lejt. Ţiriac a leggazdagabb A Capital szerint Románia leggazdagabb embere a 77 éves Ion Ţiriac. Az egykori teniszcsillag sokrétű üzleti vállalkozása (biztosítás, autókereskedés, ingatlan, kőolajipar) révén az elmúlt évben 8,3 százalékos gyarapodást könyvelhetett el, így vagyonát 1,6–1,65 milliárd euróra taksálják. Az összeállítás második helyén a Csíkszeredában is jelen lévő Dedeman barkácsáruház tulajdonosai, a bákói Dragoş (50 éves) és Adrian (48 éves) Pavăl testvérpár áll 920–950 millió eurós vagyonnal, harmadik a Teleormanból származó, 62 éves Ioan Niculae, aki mezőgazdaságból, labdarúgásból, vegyiparból tett szert 600–700 millió euróra. Ötödik a jászvásári Iulian Dascălu (47 éves, ingatlan és retail, 450–460 millió euró), hatodik a bukaresti Gruia Stoica és Vasile Didilă (48 és 46 éves, vasúti szállítás, gördülő eszközök gyártása, 380–400 millió euró), hetedik a temesvári Marius és Emil Cristescu testvérpár (47 és 48 éves, ipar, turizmus, ingatlan, 350–360 millió euró), nyolcadik a bukaresti Gabriel Popoviciu (57 éves, ingatlan és vendéglők, 340–360 millió euró), kilencedik a Bukarestben élő George Becali és családja (58 éves, ingatlan és labdarúgás, 280–300 millió euró), tizedik pedig a bukaresti Radu Dimofte (57 éves, ingatlan és vendéglők, 280–300 millió euró).
Magyar az országos negyedik Románia leggazdagabb magyarja az országos összesítés negyedik helyét elfoglaló nagyváradi Teszári Zoltán, az RCS&RDS (Digi) telekommunikációs hálózat alapító tulajdonosa. A médiában és az energiaiparban is érdekelt 46 éves üzletember vagyona mintegy 500–520 millió euró.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Nem önfeladás, ha adunk románjainknak – és nem pofont!
Annak ellenére vélem igaznak a címben megfogalmazott állítást, hogy a székelyföldi románok udvarhelyi fórumán elhangzottak vérlázítóak. Nem csak a felszólalók, előadók rázzák egyre fokozottabban azt a bizonyos pofonfát, hanem felháborító maga az a tény is, hogy ezeken a magyarellenes és szélsőséges rendezvényeken részt vesznek a magyar megyék prefektusai is. Akik még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy saját hülyeségeikkel szembesítsék a Dan Tanasă féléket, de legalább utalnának arra, hogy teljesen párhuzamos világot építenének a hazug üzenetek mellett, vagy éppen azoknak köszönhetően. De visszafogom magam, mert zsákutca az övék... Mondom is, hogy miért.
Tanasă szerint változni fog a helyzet Hargita és Kovászna megyében Azért harcolok, hogy Romániában betartsák az alkotmányt és a törvényt. Ezt csak azért, hogy bizonyítsam, nem vagyok tehetetlen – mondta Dan Tanasă szombaton a székelyföldi románok udvarhelyi fórumán, akit idefelé jövet igencsak felbosszantott, hogy magyar, székely zászlókat és „idétlen feliratokat” látott. Elismerem, nagyon nehéz kilépni abból az értelmezési tartományból, mely népszerű, divatos, zsigerből jönne és a másik ellenében határoz meg minket, azaz igencsak kényelmes. Márpedig téves út kizárólag az ellenféllel, ellenséggel(?) szemben meghatározni önmagunkat. És ez akkor is tévút, ha a „másik” oldal/fél ezt teszi – több mint egy évszázada.
Románok civil fóruma: érvényesültek a gyulafehérvári kiáltványban tett ígéretek A romániai magyar pártoknak és civil szervezeteknek címzett, az interetnikus kapcsolatok normalizálására vonatkozó határozatot fogadtak el szombaton Székelyudvarhelyen a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma közgyűlésének résztvevői.
Én nem vagyok a politikai korrektség (pc) vívmányainak megszállottja, az elhallgatás, szőnyeg alá söprés álságos, és nem is kenyerem. Mégis, ha többségben vagyunk, pozitívan kell diszkriminálnunk kisebbségeinket itt, Székelyföldön.
Akkor is, ha ezt ők (vagy bárki más) gyengeségnek tartaná, netán győzelemként élné meg. Akkor is, ha a román (nemzet)állam számára mi nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk csak azért, mert magyarok/mások vagyunk. Kapjanak meg mindent, amit nem ellenünkben kérnek – tőlünk. Meggyőződésem, hogy nem lesznek többek, ha mi kevesebbek leszünk, és fordítva. Nemcsak lélekszámra gondolok most, hanem jogokra és mindarra, ami őshonos nemzetiségként a jussunk. Gesztusokat kell tennünk akkor is, ha emberöltői léptékben nem számíthatunk viszonzásra, ha szándékainkat félreértik – szervezett-tervezetten és készakarva. Nem miattuk, magunk miatt kell így eljárnunk, ha remélni akarjuk, hogy egyszer – a távoli jövőben – ez majd megtérül. Akkor lehet hitelesen érzékelni bármelyik kisebbség problémáit, ha azokat nem a többség, hanem maga az adott kisebbség fogalmazza meg. A többi csak intrika és szemfényvesztés.
Szőke László / Székelyhon.ro

Összefogtak a székely nagycsaládosok
Január folyamán nyerte el a jogi személyiséget a Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete, első nyilvános bemutatkozásukra szombaton a kovásznai művelődési ház nagytermében került sor. Kilenc család közel negyven tagja vett részt a rendezvényen, ahol az egyesületet érintő kérdések megtárgyalása mellett Bodó-Czerék Erika meseterapeuta tartott foglalkozást A mesékben minden benne van… címmel. Az eseményt követően Fülöp Csaba egyesületi elnököt kérdeztük a szervezettel kapcsolatos tudnivalókról. A nagycsaládos megnevezés minden olyan családot megillett, ahol a két szülő legalább három gyereket nevel – magyarázta Fülöp Csaba. A nagycsaládos egyesületnek a szavazati joggal rendelkező tagjai mellett pártoló tagjai is lehetnek, akik különféle módon támogathatják az egylet működését. Az egyesület célja a nagycsaládosok segítése, támogatása, érdekeik képviselete, kedvezmények elérése a különböző szolgáltatások, vásárlások terén. Gyerek- és családcentrikus tevékenységek szervezését is tervezik. Legközelebb jövő hétvégén, a Kőrösi Csoma Sándor Napok zárórendezvénye idejére szerveznek gyermekprogramokat azzal a céllal, hogy a szülők részt vehessenek az emlékünnepségen. Csoma Sándor szülőháza és a falu iskolájának kertjében zajlanak majd a foglalkozások. Az eseményhez fűződően Csoma Sándor életútját, szellemiségét is próbálják megismertetni a gyerekekkel. Sokan csak azt tudják, hogy a Kőrösi-iskolába járnak, de kevésbé ismerik a névadót, munkásságát – mondta Fülöp Csaba.
A kovásznai helyi tanács múlt heti ülésén az egyesület elnöke önkormányzati képviselőként javasolta: a nagycsaládosok részesüljenek kedvezményben a szemételhordási díjat érintően. Indítványa hosszas vitát eredményezett, még az is kérdésessé vált, mit foglal magában a nagycsaládos kifejezés. Az építő párbeszédet követően azonban kedvező eredmény született: a négy tagnál népesebb családoknak csak négy személy után kell fizetniük a szolgáltatásért.
Bokor Gábor / Háromszék; Erdély.ma

Nyílt levelet küldött Balog Zoltánnak az erdélyi értelmiségiek egy csoportja
Száz erdélyi magyar egyetemi oktató, kutató és véleményformáló kéri egy hétfőn nyilvánosságra hozott nyílt levélben Balog Zoltán minisztert, hogy vonja vissza a Közép-európai Egyetem (CEU) működését veszélyeztető törvénymódosítási javaslatot.
Az aláírók emlékeztetik az emberi erőforrások miniszterét, hogy több évszázados hagyománya van annak, hogy erdélyi diákok hazaviszik szülőföldjükre a nyugati egyetemeken szerzett tudásukat. A külföldi tanulmányok után hazatérő fiatalok jelentős mértékben hozzájárultak a magyar tudományosság fellendüléséhez, de „az erdélyiség és a magyarság megőrzéséhez, megmaradásához" is.
„Az 1990-es rendszerváltást követő időkben a Közép-európai Egyetemről hazatérő fiataljaink hasonló értéket képviselnek az erdélyi magyar társadalomban. (...) A hazahozott tudás – akárcsak elődeink esetében – közösségi létünk garanciája, és úgy gondoljuk, ez a megállapítás a XXI. századi történelmi körülmények között nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli magyar közösségre is érvényes a szóban forgó oktatási intézmény vonatkozásában is" – áll az MTI-hez is eljuttatott nyílt levélben.
Az aláírók aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosítási javaslata olyan helyzetet teremt, amelyben a Közép-európai Egyetem budapesti működése ellehetetlenül.
„Arra kérjük, vizsgálja felül és vonja vissza törvénymódosítási javaslatát! Meggyőződésünk, hogy ezzel jó ügyet támogat, hiszen nekünk létfontosságú érdekünk, hogy benne maradjunk a nemzetközi tudományos vérkeringésben, amelynek fontos központja a budapesti székhelyű Közép-európai Egyetem" – áll az erdélyi magyar egyetemi oktatók, kutatók és véleményformálók Balog Zoltán miniszternek címzett nyílt levelében.
A levelet többek között Bakk Miklós politológus, a Sapientia EMTE tanára, a csíkszeredai születésű Barabási Albert-László hálózatkutató, Egyed Emese, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) egyetemi tanára, Kiss Tamás szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, Salat Levente politológus, a BBTE tanára, Szilágyi N. Sándor nyelvész, a BBTE nyugalmazott tanára írta alá.
MTI; Erdély.ma

Unicum és unikum
Jónás Tamás magyar nyelven alkotó roma (nemrég még cigány) származású költő, író, programozó és Kürti László (születési nevén Kovács) költő, szerkesztő, tanár legújabb köteteinek bemutatója (kellett volna hogy legyen).
A Teinben, azaz a Tein teraszán, merthogy e váratlan jött szombat délutáni nyári igézetben mindenki kikívánkozik. Nem igényelvén moderátort, a két költő maguk kitalálta forgatókönyv szerint („mert megegyeztünk, ez nem Budapest”) kívánta lerendezni az előadást. Jópofának szánt (egymás szavába vágó, egymást túlbeszélő, egymásra – már amennyire kivenni lehetett a szókavalkádban – rálicitáló) indítással. Kevéske vallomással is (Jónás: „ha steril az életünk, hiába éltünk és hiába halunk meg”, Kürti: „aki normális, az baromi unalmas”), csak úgy, mellékesen. Némi felolvasással (ki nem tudta, annak számára – majdnem – kiderült, hogy Jónás költészete unikum, a Kürtié pedig – wikipédiásan fogalmazva – „alanyi vallomásos líra”), mert azért mégis. Aztán egy kicsit a lejtőn. Aztán még jobban a lejtőn. A sokadik Unicum után már ellenőrizetlenül a lejtőn. Míg végül kocsmaasztali bohózat. Ebben azonban semmi különleges.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az EMGE Szövetség teljes jogú tagja lett a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának
Március 30-án Balatonfüreden tartotta újabb ülését a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma (KEF), melyen egyhangú szavazással döntés született az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége (EMGE Szövetség) tagfelvételi kérelmének elfogadásáról. A KEF 2013 nyarán alakult a magyarországi Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), az elszakított területek magyar gazda-érdekvédelmi szervezeteinek, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ), a Földművelésügyi Minisztérium és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részvételével. Az egyeztető fórum célja a Kárpát-medence gazdaszervezeteinek összefogása, a határokon túl gazdálkodók igényeinek és javaslatainak képviselete és továbbítása a hazai, magyarországi intézmények felé.
Az EMGE Szövetség szintén 2013-ban kezdte működését, és a tavalyi év óta szövetségi formában 21 kistérségi és megyei gazdaszervezetet tömörít, Háromszéktől Szatmárig, Erdély és a Partium közel teljes területét lefedve. A tagfelvételi kérelem elfogadásával tehát egy több mint háromesztendős folyamatot zárt sikerrel az EMGE Szövetség, így Kárpátalja, Délvidék, Horvátország, Muravidék és Felvidék gazdaegyesületei mellett újabb szervezet erősíti az erdélyi és partiumi gazdák anyaországi érdekérvényesítését. Az ülésen az EMGE Szövetséget Csomortányi István alelnök és Ványi Attila, az Érmelléki Gazdák Egyesületének elnöke képviselték.
A KEF ülését Győrffy Balázs NAK-elnök nyitotta meg, majd Jakab István MAGOSZ-elnök és dr. Torda Márta, a Földművelésügyi Minisztérium Kárpát-medencei kapcsolatokért felelős főosztályvezetője köszöntötték a jelenlévőket. Köszöntőjükben mindketten a magyar gazdák együttműködésének és önszerveződésének fontosságát hangsúlyozták. Györffy Balázs kamarai elnök elmondta, hogy terveik szerint ez év májusától lehetőség nyílik arra, hogy a határon túli magyar gazdák is pártoló tagsággal rendelkezhessenek a Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál (NAK), és a tagsággal járó előnyök határokon túl biztosítható részét is élvezhessék.
Szintén felszólalt dr. Korinek László professzor, a Magyarok Kenyere karitatív búzagyűjtő program kezdeményezője, mely program a tavalyi esztendőben már teljes egészében a NAK szervezésében folyt le. Mint elmondta, 2016-ban mint-egy 550 tonna búza gyűlt, és az abból készült lisztet árvaházak részére osztották ki. Erdélyben az EMGE Szövetség szervezetei is kivették részüket a gyűjtésből, hiszen az RMGE-Maros szervezete, az Érmelléki Gazdák Egyesülete, az Udvarhelyszéki Mezőgazdászok Egyesülete, de a szatmári, szilágysági és máramarosi tagszervezetek is bekapcsolódtak a jótékonysági kezdeményezésbe.
A KEF zárórészében a kamara szakemberei a 2020 után várható uniós támogatási rendszerről tájékoztatták a jelenlévőket. A brit kilépés és a fokozódó migránsválság miatt valószínűleg csökkenni fog a támogatások mértéke, továbbá a támogatott tevékenységek köre sem marad a jelenlegi – hangozott el. Minden bizonnyal növekedni fog a mezőgazdasági jövedelmek átláthatóságának növelését célzó szabályozás mértéke, a környezetvédelemre és környezeti fenntarthatóságra szánt támogatások aránya (pl. a zöldítési támogatások), illetve a vissza nem térítendő támogatások helyét inkább a kamattámogatott kölcsönök vehetik át.
A KEF ülését követő napon a jelenlévők a MAGOSZ országos közgyűlésén is részt vettek. A gödöllői Szent István Egyetemen ülésező közgyűlés döntött az alapszabályzata módosításáról, majd elsöprő többséggel szavazta meg a szervezet alelnökeit és tagozatvezetőit, az elnöki tisztségről ezúttal nem kellett dönteniük.
Új elnök az EMGE Szövetség élén
Április 1-jén Kolozsváron került sor az EMGE Szövetség rendkívüli tisztújító közgyűlésére, melynek összehívására Jakab Ernő elnök lemondása miatt volt szükség. A közgyűlés elfogadta a Tiboldi László alelnök által előterjesztett, a szövetség 2016. évi gazdálkodásáról szóló beszámolót, valamint az Orbán Csaba ügyvezető által bemutatott tevékenységi beszámolót. Szintén döntés született a 2017-es évre fizetendő tagsági díjak értékéről.
A tisztújítás rendjén a közgyűlés Csomortányi István Partiumért felelős alelnököt választotta a szövetség elnökévé. Székfoglaló beszédében a szövetség új elnöke az erdélyi termelési és értékesítési szövetkezet megalapítását nevezte meg elsőrendű feladatnak, továbbá a szövetség gazdasági jellegű tevékenységeinek fokozását. Ugyanakkor a budapesti érdekérvényesítés mellett a bukaresti jelenlét fontosságát is hangsúlyozta, hiszen a gazdák számára elérhető források többsége onnan hívható le.
Az EMGE Szövetségnek a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórmába történő felvételét a jelenlévők fontos eredményként és az elkezdett munka folytatására történő biztatásként értékelték. Az EMGE Szövetség sajtóirodája; Népújság (Marosvásárhely)

A bolondját járatják velünk
Olvasom a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának határozatát, amelyet április 1-jén fogadtak el székelyudvarhelyi közgyűlésükön. Az etnikumok közötti kapcsolatok rendezésére vonatkozó határozatot a romániai magyar pártoknak és civil szervezeteknek címezték. Első gondolatként örülnünk kellene annak a felismerésnek, amely szerint észreveszik, hogy valami nincsen rendben, ami kihat a román lakosságra is. A három megyéről kialakult kép a határozat szerint olyan gazdasági veszteségeket okoz, amely mindkét közösséget negatívan érinti. Az a tény, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye „potenciális konfliktusos” övezetnek számít, évek óta Románia más vidékei felé tereli a vállalkozók többségét.
A kellő komolysággal elolvasott bevezető után azon kezdek gondolkozni, hogy román polgártársaink (a IV. 1-jei keltezést figyelembe véve) valószínűleg áprilisi tréfának szánták a nyilatkozatot. A magyar olvasó számára, aki azt várná, hogy az aggodalomból olyan felismerés születik, amely szerint a jövőben a száz évét töltő gyulafehérvári nyilatkozat minden megígért előírásának a betartására fognak törekedni, kiderül, hogy a magyar közösség okolható a kialakult helyzetért. Nekünk kellene ugyanis elismernünk, hogy Románia a nemzetközi szerződésekben vállalt összes kötelezettségét teljesítette: képviseletünk van a törvényhozásban, az ország kormányzásában, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a közoktatásban. E területeken korlátok nélkül használhatjuk anyanyelvünket, továbbá, hogy teljes felekezeti szabadságot élvezünk. Minden lehetőségünk adott etnikai és kulturális identitásunk megőrzésére, ami a számbelileg kisebbségben levő románoknak okoz nagyobb problémát, akik az autonómiatörekvéseinkkel soha nem fognak egyetérteni.
Mielőtt még számos jogosultságunkat olvasva túlságosan meghatódnánk, sajnos meg kell állapítanunk, hogy meglévő, de sohasem egyféleképpen értelmezhető törvények érdekes módon mindig a többségnek kedveznek. Ezért nem jöhetett létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozata, amit törvényes előírások tettek lehetővé, de az egyetem vezetőségének ellenállása és a félelmetesen egyszínű bíróságok döntése a többség érdekeit szolgálta.
Rendkívüli jogainkat a közoktatásban, a felekezeti szabadságban a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzete bizonyítja. Alattomos erők feljelentése és szervezett összjátéka miatt fél éve tartó lelki terrorban él több mint 400 diák és közel ezer szülő, pedagógus. Ez román szemmel a „vállalt kötelességek” teljesítése.
És folytathatnánk a sort a határozott közszereplést vállaló képviselőink gyanúba keverésével és helyzetének ellehetetlenítésével. A magyar többségű gazdasági vállalkozásokra rótt indokolatlanul magas büntetésekkel, a közintézmények, közszolgáltatások alkalmazotti körének a „sterilizálásával”, a magyar alkalmazottak kiszorításával, ami az egyik közszolgáltató esetében éppen most van folyamatban.
Ami pedig a kultúrát illeti, hadd említsük meg a gróf Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök által 1798-ban alapított gyulafehérvári könyvtárat, amelynek értékes gyűjteményét 1950-ben államosította a román állam. A kormányrendelet ellen, amely 1998-ban kimondta, hogy a könyvtárat visszaszolgáltatják a püspökség jogutódjának, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, a Szociáldemokrata Párt városi szervezete nyújtott be keresetet, azzal az indokkal, hogy Batthyány Ignác az intézményt a püspökségre és Erdélyre hagyta. Az érvelésnek 2003-ban helyt adtak.
És ki tudja, hány ilyen feljelentő tesz eleget hazafias kötelességének, hogy a nagy nehézségek árán kivívott jogaink érvényesítését lehetetlenné tegye. Ha erre gondolunk, nem nehéz kitalálni, hogy nemcsak legutóbb, immár közel száz éve április bolondját járatják velünk.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Aradi vértanúk özvegyei
Nem csak férfiak voltak hősök, a szabadságharcban nők és gyerekek is fontos szerepet vállaltak, jegyezte meg vasárnap, a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál szervezett kiállítás ünnepi megnyitóján Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi képviselője. A kiállítás ugyanis a 13 aradi vértanú szeretteiről, mindenekelőtt özvegyeiről szólt.
A Karola Egyesület és a Balassi Intézet által szervezett kiállítást március 14-én nyitották meg Sepsiszentgyörgyön, nevezetesen a város főterén állították fel a vértanúk feleségeiről szóló plakátokat. A kiállítás óriási sikernek örvendett, csupán az első napon mintegy 5000 ember tekintette meg, mondta el Szebeni Zsuzsa. A háromszéki város sikere nyomán a kiállítás erdélyi vándorútra indult, a nagyszebeni Híd Egyesület és a Hunyad Megyei RMDSZ női szervezete felvették a kapcsolatot a székelyföldi szervezőkkel és Dévára hozták el, ahol két hétig látogatható a Szent Ferenc Alapítványnál. A vértanú-feleségek is hősök voltak, szögezte le beszédében Szebeni Zsuzsa. Egyesek a harcokban is részt vettek férjük mellett, legtöbben azonban erkölcsileg támogatták őket a legnehezebb pillanatokban. Egyesek már jóval a szabadságharc előtt házasodtak össze és hosszú időn keresztül éltek boldog családi életet férjükkel, gyerekeikkel, mások viszont a forradalom előestéjén, vagy annak idején fogadtak örök hűséget szívük választottjának, azaz családi boldogságuk rövid volt. Özvegyként valamennyi helytállt, noha a szabadságharc leverése és férjük kivégzése után komoly üldözésnek voltak kitéve. Letörni őket azonban nem sikerült, a vértanú-özvegyek felnevelték gyerekeiket – sőt, egyesek más vértanúk gyerekeit is –, és végig őrizték mártír férjük és a magyar szabadságharc emlékét. Holott – férjükhöz hasonlóan – sokan más nemzetiségűek voltak, mégis életük végéig a magyar szabadság elkötelezett hívei maradtak.
A kiállítás 11 vértanú-feleség sorsát mutatja be (két vértanú nem volt nős), s ezek közül 5-ről külön-külön pannót készítettek, melyeken hozzájuk hasonló nők fotói szerepelnek. Ugyanis csak 5-ről maradt fenn fénykép vagy festmény: Lucia Conchetti (Lahner György felesége), Csernovics Emília (Damjanich János), Domicella Bilinska (Schweidel József), Sissány Elíz (gróf Leiningen-Westerburg Károly) és Kapitány Katalin (Knezić Károly). A pannók egyik oldalán a hölgyek ifjú feleségként, mennyasszonyi ruhában szerepelnek, a másik oldalon pedig gyászoló özvegyként.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)