Új emlékjel Kézdiszárazpatakon
A kézdiszárazpataki Ópra Benedek-iskola udvarán ünnepélyes keretek között avattak fel egy újabb emlékjelt. Az iskola és a faluközösség a magyarországi Piliscsaba testvértelepülésen élő és tavaly elhunyt Kovács Márton (1958–2016) zenetanárnak, liturgikus zenésznek, illetve a két település testvérkapcsolatának állított maradandó emléket.
Az emlékfát Balogh Tibor és Farkas András, Kézdidszentlélek, illetve Piliscsaba polgármestere leplezte le, áldást mondott Bodó Imre ny. főesperes, az egyházközség plébánosa. Az emlékfa-állítást Biró Levente Tibor tanító kezdeményezte. Érdeklődésünkre elmondta: Kovács Márton, a kis székely falu igaz barátja a múlt év őszén hirtelen és viszonylag fiatalon, alig 58 évesen hunyt el. Tíz éve szinte minden esztendőben piliscsabai tanulókat hozott Kézdiszárazpatakra, akiket családoknál szállásoltak el, hogy megismerkedjenek az itt élő emberekkel, lássák, hogyan ünnepel a székelység március 15-én. Biró Levente Tibor ez év januárjában Fülöp Ferenccel és Benkő Lászlóval elment az erdőbe, a Gálosok-részre megfelelő fát keresni. Így akadtak rá a célnak megfelelő kétágú fára, amely több száz kilogrammot nyomott. Fülöp Ferenc két lovával szállította le az erdőből, miután lehántották, átvitték Kézdisárfalvára Szabó Ottó fafaragóhoz, aki Biró Levente Tibor elképzelése alapján munkához is látott. Az emlékfára felkerült a Nap és a Hold, a turulmadár, az Árpád-pajzs, a hármashalom és a kettős kereszt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erősíteni kell a jogállamot (Az amerikai befektetők elvárásai)
Amerikai befektetők a jogállamiság erősítéséről, az átláthatóság növeléséről adtak át tegnap egy elváráslistát Sorin Grindeanu miniszterelnöknek, akivel a romániai gazdaságról és a befektetési lehetőségekről tárgyaltak.
Grindeanu hivatalában fogadta az amerikai–román üzletemberek tanácsának küldöttségét. A miniszterelnök elmondta: a befektetők a román gazdaság helyzetéről és a kormány terveiről érdeklődtek. Bizakodásának adott hangot, hogy a látogatás következtében a román–amerikai stratégiai partnerség gazdasági összetevője is jelentős fejlődésnek indul. Eric Stewart, az amerikai küldöttség vezetője elmondta: először tárgyal a román kormánnyal ilyen jelentős létszámú amerikai befektetői üzletembercsoport. Emlékeztetett, az elmúlt években az amerikai és a román kormány sokat dolgozott együtt a jogállamiság erősítésén, az átláthatóság növelésén, valamint az üzleti környezet javításán, aminek következtében az ország sokat fejlődött. Az amerikai vállalatok bíznak abban, hogy amikor Romániában fognak üzletelni, korrekt körülmények között tehetik. Szerinte a bizalmat tükrözi a népes amerikai küldöttség bukaresti jelenléte. Stewart reményét fejezte ki, hogy a román–amerikai üzleti kapcsolatok ugyanolyan jók lesznek majd, mint a két ország közötti politikai viszony. Az elváráslistáról – amit Grindeanu a közös nyilatkozat alkalmából vett át – elmondta, olyan amerikai szakértők állították össze, akik jól ismerik a román üzleti szférát. Rámutatott: elvárják Bukaresttől, hogy vegyék figyelembe az általuk megfogalmazott szempontokat. A lista átadása azt követően történt, hogy a Grindeanu vezette kabinet január végén elfogadta a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendeletet, amelyet Bukarest nyugati partnerei is élesen bíráltak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Többmillió kioltott élet
Több mint ötezer személy vett részt szombaton Bukarestben a Felvonulás az életért elnevezésű eseményen. „Ez egy abortuszellenes kampány, de nem azt jelenti, hogy be akarjuk tiltani az abortuszt.
Egyszerűen azt szeretnénk elérni, hogy minél több nő válassza az életet” – nyilatkozta Cătălina Mitu szervező, a Diákok az Életért Egyesület önkéntese.
A fővárosi Egyesülés téri parktól az Ifjúsági parkig vonuló résztvevők Az életet támogatjuk, Az életért, a nőért, a családért, Segítsd az édesanyát és a gyermeket! Ők tőled függnek feliratú táblákat tartottak a magasba.
A Diákok az Életért Egyesület közleménye szerint Románia más városaiban is tartanak felvonulásokat Az élet hónapja kampány keretében. A közlemény rámutat: 1958 és 2016 júniusa között 22 743 390 törvényes abortuszt hajtottak végre Romániában az állami kórházakban. Ezzel az ország a lakosság számához viszonyítva a második helyen áll a világon (Oroszország után) a terhességmegszakítások tekintetében. (I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemsokára lesznek hármasfalusi táblák
Ha nem tetszett a kétnyelvű, lesz egynyelvű
Még nincsenek kivitelezve, de nemsokára lesznek új falunévjelző táblák Hármasfaluban – tudtuk meg Makfalva község polgármesterétől.
Vass Imre néhány nappal ezelőtt megkeresésünkre megerősítette: rövid időn belül magyar nyelvű helységnévtáblákat szerelnek fel a ma Hármasfaluként emlegetett települést alkotó, egykor önálló három faluja határán. Csókfalva, Székelyszentistván és Atosfalva nevét a kommunista hatalom törölte el, de az emberemlékezet számontartja, sőt most is ezeket a neveket használják a Kis-Küküllő menti emberek. A községvezetés 2014-ben hivatalos, kétnyelvű táblákat függesztett ki a három falu határán, de rendőrség jelzésére az útügyi ható- ságok kérték ezek eltávolítását olyan nevetséges indokokkal, hogy megtévesztőek, elvonják a gépkocsivezetők figyelmét, s foszforeszkáló fényük miatt is közlekedési szempontból veszélyesek. Mivel ezt nem tette meg a községvezetés, a megye prefektusa beperelte az önkormányzatot, így tavaly végül eltávolították a táblákat, de nem mondtak le arról a szándékukról, hogy az egykori faluneveket kifüggesszék. Vass Imre szerint fából kivitelezett, az előző táblákhoz hasonló méretű, szépen kidolgozott, zsindelytetővel ellátott fatáblákat helyeznek ki, hogy azok ne legyenek sem „megtévesztőek”, sem „veszélyesek”, és mindezt turisztikai tájékoztatás céljából teszik, továbbá egy kis műanyag táblát is elhelyeznek a tartóoszlopon, amelyen tudatják, hogy ezeket a falunevezeket mikor és hogyan „tüntette el” a hatalom. A közel három évvel ezelőtt kihelyezett tábláktól eltérően a mostani feliratok viszont már csak magyar nyelvűek lesznek – tette hozzá az elöljáró, aki elmondta: egy erdőszentgyörgyi mesterrel tárgyaltak a kivitelezésről, s bár még nem véglegesítették a tábla alakját, kinézetét, hamarosan hozzálátnak a kivitelezéshez. Ugyanis a helyi lakosság számontartja ez irányú ígéretüket, úgy ahogy a népszavazást is, amelyet azért írnának ki, hogy a három település hivatalosan visszakapja az egykori nevét. Erre a lépésre azonban még nem került sor, mivel az utóbbi időben a kelleténél is több munkát, pályázatot vállalt be az önkormányzat, ezért egyelőre a népszavazás kérdése kissé eltolódott, de erre is időt fognak szakítani – magyarázta Vass Imre. A kommunista hatalom eltörölte, de az emlékezet számontartja a faluneveket
Gligor Róbert László
Népújság (Marosvásárhely)

Kompromisszumos megoldás
Csütörtöki kimenő
Románia számára a nemzetiségi kérdés mindig a taktikai megfontolások és cselekvések sorába tartozott. Soha nem volt a nemzetépítés stratégiájának része. Csupán elterelő hadmozdulat, a külvilág számára megrendezett színjáték volt az időről időre történő „megoldás”.
Ezeket a mondatokat valamikor huszonöt évvel ezelőtt kellett volna leírnom, a nagy remények korában, amikor úgy tetszett, hogy az érdekvédelmi szervezet erőfeszítései nyomán a törvényhozás két háza belátta, hogy meg kell adni a nemzetiség számára a szabadságjogoknak több mint minimumát. Amikor az volt a cél, hogy Románia bekerüljön az EU-ba. Vagyis eljátszatták velünk, eljátszották nekünk és a külvilágnak azt, amit Gróza Péter már egyszer eljátszott ’45-ben Észak-Erdély visszaszerzéséért, amit másodszor Ceauşescu (RKP) eljátszott 1968-ban, Csehszlovákia lerohanásának másnapján, és odavetettek nekünk csábos lehetőségeket, amikkel éltünk is, amíg lehetett, tágítottuk, amíg a szorítás nem volt erős, de amelyeket mindkét esetben gyorsabban-lassabban, nyíltan és álságos módon visszavettek, megnyirbáltak, letörték törekedéseink elánját, felvilágosítottak naivságunkról. De nem eléggé. Nem volt elég kiábrándult hívő, cselekvő. Futotta 1989 utánra is.
Mindez hetek óta itt van a szemem előtt, ahogyan a katolikus gimnázium ügye nem alakul. Ahogyan egyre világosabb, hogy a döntéshozók vonakodnak még egy magyar iskolát megteremteni, rehabilitálni, restaurálni, még egy magyar iskola működését törvényes alapokra helyezni. Mert nálunk – s ez közhely – a kivívott jogok elévülnek, nincs állandóság, jogfolytonosság, jogbiztonság. Nem számítanak a (szerencsés, kedvező) precedensek.
Aztán felötlött bennem a megoldás is. A hangsúly a kormányzat (tanügyi, nemzetépítészeti hivatal) felfogásában nem a katolikuson van – az hidegen hagyja őket, hiszen a kommunista ateizmus emlőin nőttek fel a mai döntéshozók atyái, minden sűrű keresztvetés, ál-ájtat ellenére is – hanem a magyaron. Csak magyart ne. (Muzulmán pl. lehet, az úgy is Küsztendzsiben – Konstancán románul oktat.)
Tehát akkor létesüljön a tervezett katolikus iskolában egy román görögkatolikus osztály is. A Vatikán védelme alatt.
A menetrend is előre látható közel tíz alatt.
Előbb a kétnyelvű feliratok cserélnek helyet az iskolában. A kisebbség (ez esetben gk-osztály) pozitív diszriminációjának jogcímén. A tanári ajtajáról lekerül a „Tanári szoba” felirat, mert a cancellariának nem pontos megfelelője.
Aztán létrejön a második román osztály, és a legjobb és legvilágosabb termet igénylik maguknak, amit az igazgatóság készségesen megad. Ahogy annak sincs akadálya, hogy a két aligazgató és a főtitkár ne magyar legyen, a tanári gyűléseken lassan és kizárólag csak románul szabad felszólalni. Az iskolarádióban egy perc katolikus, azaz magyar zene még sugározható. Egyebekben szigorúan nemzeti. Elvégre ez a Şcoala Ardeleană.
A magyar osztályokban is kötelező a gk hittételeit tanítani, és az iskola előbb két nevet kap, mondjuk Kájoni János és Simion Bărnuţiu nevét, aki 1848-ban a lehető legtürelmetlenebb álláspontot képviselte a magyarsággal szemben. Ki akarta őket űzni a pannon pusztákra. (Beszéde minden jobb román ’48-as szöveggyűjteményben olvasható.) Persze az iskola magyar igazgatója beleegyezik, mert fogalma sincs, hogy ki is ez a Barnucz Simon. És a történelemtanár hiába tiltakozik, arra ügyet sem kell vetni, mert a hülye el akarja rontani a szépen kialakult együttműködést és testvériséget. A felirat az ötödik évtől már csak Simion Bărnuţiu Nemzetteológiai lyceum.
A hatodik éven a román osztályok száma több mint fele a római katolikusokénak. Sőt egyes 11-12. osztályokban elkezdődik a vegyítés, az órák egy részét már kizárólag államnyelven tartják, nem csupán az ún. nemzeti tantárgyakat.
A kilencedik esztendő táján a Görögkatolikus Lyceumban már alig várja az igazgatóság, a titkárok, a jegyző és a tanügyi főhivatal, hogy elballagjon az utolsó katolikus osztály, mert az alapítás tizedik évfordulóját nagy pompával kell megünnepelni. Az iskola megbízza a Nemzeti Zelea-Codreanuról elnevezett Sovinisztaképző Főegyetem főtörténészét, hogy írja meg az intézmény történetét, amiben még csak említés sem esik a magyarokról.
Azaz mégis: el akarták venni az ősi román iskolát 1848-ban, de mi megvédtük...
SEBESTYÉN MIHÁLY
Népújság (Marosvásárhely)

Maradnak, de monitorizálva lesznek Tudorel Toader igazságügyi miniszter tegnap összegezte a sajtónak az általa készített, tizenkilenc oldalas jelentést, miután majd’ két hétig kiértékelte a korrupcióellenes ügyészség (DNA) és a főügyészség tevékenységét. A kiértékelés az Alkotmánybíróságnak azon határozata nyomán indult el, mely szerint a DNA túllépte hatáskörét, amikor a 13-as kormányrendelet kiadásának körülményeit vizsgálta. Az igazságügyi miniszter jelentésében megállapítja, hogy a DNA csakis a jogállam keretei között működhet, betartva a hatályban lévő alkotmányt és törvényeket. A hatáskör túllépése szerinte nem magyarázható a korrupcióellenes harc szükségességével. Az Alkotmány nem engedi meg, hogy egy általa védett elvért/értékért megsérts egy másik elvet/értéket.
Nyilatkozata végén, bejelentette, hogy nem kéri sem a korrupcióellenes főügyész, sem a legfőbb ügyész lemondását vagy felmentését, de a két intézmény tevékenységét a minisztérium kiemelt megfigyelésnek veti alá.
Nyugati Jelen (Arad)

Megjelent az Erdélyi Gyopár idei 2. száma
A nyitott szemmel járó embereknek kínál újabb bőséges olvasnivalót az Erdélyi Kárpát-Egyesület kéthavi kiadványa, az Erdélyi Gyopár legfrissebb száma. Bakancs, ló, netán lóerő címmel szól az olvasókhoz az EKE-elnök, arra buzdítva őket, hogy a természetjárás mellett ne tévesszék szem elől a környezetvédelmet sem.
Erdély legnagyobb turistaszervezetének bőséges a tevékenysége, ebből kaphat ízelítőt az olvasó az osztályok híreiből, rendezvényeikről szóló tudósításokból. A volt mellett a lesz is helyet kap, a XXVI. EKE Vándortábort szervezik javában a háromszékiek, és a Rétyi Nyír környékét mutatják be csalogatóként. Ebben a lapszámban a honismereti túraismertetőkre összpontosítanak, hiszen az EKE a természetjárás és a környezetvédelem mellett az ember által alkotott értékekre is nagy figyelmet fordít.
Hegyi magasságok – lelki mélységek – ezt a címet viseli a gyergyószentmiklósi Csibi Márti írása, aki Fülöp Lászlóval átrepülte az óceánt, hogy a nagy vízen túli hegyeket is bejárhassa. Dobos Annamária az Alpokban csavargott, erről ír élménybeszámolót.
Ám a hegy nem játék, juttatja eszünkbe Tőke Dénes a természetjárás, a magashegyi túrák, az alpinizmus veszélyeiről szóló írásában. Olyan gondolatokat oszt meg, melyeket az iskolában kellene tanítani, és utána terepgyakorlatot is tartani minden kiskorú számára, hogy megismerjék a környéket, ahová születtek. Ennek az ismeretnek a megszerzésében segítenek a Hazajárók, kamerájukat Erdély szépségeire irányítva. Kedvcsináló sorozatukban most téli kalandjaikról mesélnek a Gyimestől a Hargitáig.
A tavasz a gombászkedvet is felserkenti, amely szintén nem veszélytelen. A mérgező gombák ismertetőjét olvashatják a lapban, de megismerkedhetnek a bodoki Szemvízzel, tippeket kaphatnak a csillagnézéshez, illetve Bartók Attila rávilágít a Csalhó Nemzeti Park értékes, ritka növényeire.
Ha kíváncsi arra, hogyan történtek régen, számítógép nélkül a meteorológiai mérések, vagy milyen volt egykor az a turistafogadás, ahol a vendég az utolsó volt, szintén az Erdélyi Gyopár folyóiratot érdemes keresnie. Érdeklődjön érte az Erdélyi Kárpát-Egyesület osztályainál vagy a gyopar@eke.ma e-mail címen!
Nyugati Jelen (Arad)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Magyar iskolák névadóiról
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör március 28-án, kedden délután tartotta soros munkaülését az Arad Megyei Könyvtár Concordia Termében. A rendezvényen Matekovits Mihály ny. tanár, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke ismertette Az aradi és Arad megyei magyar iskolák névadói c. tanulmányát.
Vetítéssel egybekötött érdekfeszítő előadását azzal kezdte, hogy röviden felvázolta az iskolának a gyermekekre gyakorolt hatását. Bevezetője után a névadók élete került bemutatásra.
Elsőként a pankotai születésű Csiky Gergely munkásságát ismerhették meg a hallgatók. A katolikus, később evangélikus lelkész a dramaturgiát választotta élethivatásként, e téren találta meg élete értelmét. Néhány közismert műve önmagáért beszél: Nagymama, A proletárok, Buborékok, A sötét pont.
A nagyzerindi iskola névadója Tabajdi Károly többszörösen elismert közéleti személyiség: jogi doktor, főispán, királyi tanácsos. Nevéhez rengeteg jogi és politikai írás fűződik, az aradi Kölcsey Egyesület aktív tagja éveken keresztül.
Simonyi Imre (eredeti nevén Szmola) a simonyifalvi iskola névadója. Élete rendkívül hányatott (hadbíróság, letartóztatás, értéken aluli számontartás). Mégis megkapja költészete elismeréseként a József Attila-díjat, majd a gyulai díszpolgárságot.
Az ágyai születésű Olosz Lajos elismert jogász és költő. Az előadó részletesen ismertette verseit, Reményikhez fűződő barátságát, a lapokat, ahol közölt beleértve a Havi Szemle társszerkesztését is, a Kölcsey Egyesülettel való kapcsolatát (melynek később az elnöke), írószövetségi karrierjét, kitüntetéseit.
Az Arad-Gáji Iskola 2007 óta a Neuman fivérek nevét viseli. A családot (Adolfot, Dánielt, Sámuelt, Alfrédet stb.) iparalapító dinasztiaként tartják számon, nem véletlen, hogy nemességet, majd bárói címet szereztek. Iparalapítás, karitatív tevékenység, alapítványok létrehozása, sportegylet alapítása jellemzi odaadó munkájukat.
A kisiratosi iskola névadója Páter Godó Mihály jezsuita szerzetes. Tizenhat évet ült börtönben igazságtalan vádak alapján, majd újabb támadások után ismét bezárják. Kiemelkedő tevékenysége börtönpásztorációja, melyet lelkesen végez az elítéltek között. Személyisége körül vaskos legendák keringenek.
A zimándújfalui iskola a kiskunfélegyházi születésű neves író, Móra Ferenc nevét viseli. A névadást szavazással döntötték el. Az előadó pár szóban értekezett a Kincskereső kisködmönről.
Megemlítette továbbá a költő, publicista, műfordító Aron Cotruşt (Mosóczy-telepi iskola), majd a repülőtervező, feltaláló Aurel Vlaicut (21. Sz. Iskola). E két iskolában működik még magyar tagozat.
Matekovits Mihály előadását négy jeles pedagógus illusztrálta (Matekovits Mária, Kiss Anna, Nagy Gizella és Walter Zsuzsa), valamint Szabó Viktória és Szabó Hunor simonyifalvi diákok.
Czernák Ferenc ny. katonatiszt és Simonfi Imre ny. újságíró hozzászólása után agapé tett pontot a kellemes, nem mindennapi rendezvényre.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

A kolozsváriak és a régészek esete
Ismét régészeti ásatások folynak a kolozsvári Szent Mihály templom környezetében. A város szimbólumának számító, több évszázados épület bejárata előtti ásatásnál látványosabb és szembeszökőbb helyszint keresve se találhatnánk, így érthető, hogy a helyi magyarság nagy érdeklődéssel figyeli a régészek munkáját. Sajnos, bizonyos internetes fórumok hozzászólásaiból ítélve, a nagyközönség és a kolozsvári magyarság viszonya a régészettel még mindig a funari időszak sérelmeit hordozza. Itt az ideje ezt végérvényesen lemosni.
Kolozsvár főterén már a XIX. század végén is folytak ásatások, amelyet a nagyközönség láthatott vagy figyelemmel követhetett. Érdemes lenne kis kutakodással utánajárni, hogyan vélekedett a korabeli dualizmus-kori sajtó a Kolozsváron vagy Magyarországon folyó ásatásokról. Bár a kincses városban folyó apróbb ásatások nem is hasonlíthatóak Szőny, Gyulafehérvár vagy Óbuda nagy területű, szisztematikus városi ásatásaihoz, mégis minden bizonnyal a régészek munkája jelen lehetett a kollektív mentalitásunkban már a századfordulón is. Munkájuk megítélése még aligha váltott ki különösebben vehemens – negatív, vagy pozitív – érzelmeket. A két világháború közötti és különösen a Méri István nevéhez köthető 1940-es évekbeli ásatás – már sokkal inkább fűszerezett volt a politikától és a nemzetiségi kérdéstől. Presztízskérdés volt, hogy a bécsi döntés (vagy diktátum) utáni „kismagyar” világban Kolozsváron a régészek magyarok után kutakodjanak. Ez meg is történt – az ásatás részletes bemutatására azonban negyven évet kellett várni. Nem segített a kolozsvári magyarok és a régészet, mint tudományág és annak művelői közötti kapcsolaton az 1974-es városnév-változtatás sem, annak ellenére, hogy Bodor András és mások ismeretterjesztő cikkek sorozatában próbálta elmagyarázni, miért is fontos Kolozsvárnak – igy azok magyar lakosságának is – a római múlt és annak emlékei. A Ceausescu féle nacionalista történetírás megkövetelte, hogy elsősorban dákok és rómaiak után kutakodjanak a kolozsvári régészek is. Magyar és középkori leleteket elhanyagolták, a ritkán előbukkanó temető-részleteket nem közölték vagy elbagatellizálták. Ez a torz történeti narratíva oda vezetett, hogy a kolozsvári magyarság a régészek munkájában a pártpolitika és túlfűtött nacionalizmus vájóit és szolgálóit lássa, munkájukat megvesse és ellenezze.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)

Színházi incidens: Zholdak nem kommentál, Tompa a sajtót vádolja
Nem kívánt válaszolni szerdán Andriy Zholdak rendező a Kolozsvári Magyar Színházban az elmúlt hétvégén történt incidenssel kapcsolatos kérdésünkre. Tompa Gábor színházigazgató a sajtóra igyekszik hárítani a felelősséget.
Az ukrán rendező részt vett azon az előadáson, amelyet George Banu színházesztéta tartott szerdán a kolozsvári színházban Ibsen Rosmersholmjának március 24-ei bemutatója apropóján. Lapunk szerette volna megtudni Andriy Zholdaktól, milyen magyarázattal szolgál arra, hogy a darab múlt pénteki premierjének szünetében verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét. Szerettük volna megkérdezni a színházi szakembertől azt is, természetesnek tartja-e a színészekhez való effajta viszonyulásmódot a próbafolyamat során, illetve normálisnak tekinti-e, hogy egy férfi bármilyen munkakapcsolat keretében így bánjon egy nővel. Andriy Zholdak azonban nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésünkre sem.
Elutasítják az agressziót a kolozsvári magyar színház művészei Megszólaltak a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a társulat múlt heti bemutatóján történt, a Krónika által feltárt incidens kapcsán. Leszögezték: elutasítanak mindennemű agressziót.
Az előadást követően egy, a közönség soraiban ülő színész megkérdezte a Németországban élő ukrán rendezőtől, a színészt eszköznek vagy partnernek tekinti-e. „Ha elég tehetséges a színész és kellően nagy szíve van, akkor a partnerem. Ha nem annyira tehetséges, akkor követnie kell az útmutatásomat” – válaszolta tömören Zholdak. George Banu a kérdés kapcsán megjegyezte: sok múlik a jól eltalált szereposztáson, ha ugyanis azt elhibázzák, a színészből eszközt, a rendezőből pedig despotát csinál.
A román és angol nyelven zajló szerdai rendezvényen – amelyen jelen volt Tompa Gábor igazgató is – az ukrán rendező többek közt arról beszélt, miként látott neki az Ibsen-darab megrendezéséhez, illetve milyen munkamódszerekkel dolgozik. Mint részletezte: bár az elmúlt öt évben többnyire Csehov-darabokkal dolgozott, régóta foglalkoztatta az Ibsen Rosmersholmjának szövege. Olyannyira, hogy utána olvasott a skandináv folklórnak, majd ókori görög tragédiákat kezdett olvasni, illetve olyan tanulmányokat, amelyek rámutattak az Ibsen-darab és a görög drámák közötti hasonlóságra. „Ma már nem tudják a színészek, hogyan kell tragédiát játszani" – jelentette ki Andriy Zholdak. Hozzáfűzte: nagyon nehéz eljutni a tragédiák lényegéhez, erre tett kísérletet a kolozsvári színészekkel.
Mint ismert, az Ibsen-darab múlt heti bemutatójának szünetében történt agresszióról a sétatéri színház egyik alkalmazottja értesítette a rendőrséget az 112-es segélyhívón. A helyszínre érkezett rendőrök csak az áldozat kollégáival tudtak beszélni, hiszen zajlott a bemutató és a bántalmazott színésznő a színpadon volt. Bár a rendőrök az ügyben meghallgatott színészekkel azt üzenték az áldozatnak, hogy kérjen törvényszéki orvosi látleletet, és tegyen feljelentést az ügyben, a színésznő nem tett feljelentést, a Krónika megkeresésére pedig nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mint mondta, ezt a belső munkafolyamat részének tekinti, amit szeretne mihamarabb elfelejteni.
Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak korábban úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. A színidirektor később már a sajtót tette felelőssé a történtekért. „A baj az, hogy a sajtó felkap egy bizonytalan forrásból származó hírt és nem ellenőrzi a valóságtartalmát, nem ragaszkodik a pontos tényekhez, talán nem is érdekli maga az igazság, hanem siet meghurcolni egy intézményt, személyeskedni, eleve úgy állítani be a tényeket, mintha valamiféle hallgatólagos megegyezés lenne, hogy színésznőket bántalmazzanak,arra uszítja a közönséget, hogy ne nézzék meg az előadást, ami épp a „védelmébe" vett színészek iránti teljes tiszteletlenség jele" – írta Tompa Gábor hozzászólásként kedden az Erport portál véleménycikkéhez.
A kolozsvári színház igazgatója ugyanebben a kommentben azt állítja, semmiféle igazolást nem próbál keresni az erőszakra, sem kompromisszumot kötni azzal, elítéli annak mindenféle formáját, személyesen és az intézmény nevében, beleértve a jelenlegi incidenst is. „Csupán azt állítottam, hogy nem volt indokolt a rendőrségi beavatkozás és olyan értelemben tekintettem „belügynek", hogy a színház munkatársai közbeléptek és meg tudták akadályozni, hogy a helyzet elfajuljon, vagyis nem volt szükség külső beavatkozásra" – tette hozzá az igazgató-rendező.
Honoráriuma levonásával „büntették" az agresszív ukrán rendezőt
Honoráriuma levonásával „büntette" Andriy Zholdak rendezőt a Kolozsvári Magyar Színházaz egyik színésznő elleni agresszióért. Tompa Gábor igazgató szerint az ukrán színházi szakember megbánta a történteket.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Vége a színjátéknak
Tompa Gábor szerint „a trumpizmus diadala” mindaz, ahogyan a sajtó járt el a kolozsvári magyar teátrumban történt, a Krónika által nyilvánosságra hozott incidens ügyében.
A színházigazgató egyik Facebook-hozzászólásában alaposan kiosztja azokat az újságírókat, akik nem hagyták szó nélkül a neves külföldi rendező által a színfalak mögött elkövetett agressziót.
Lehet, hogy egyesek szerint a pénteki előadás szünetében történt affér – mint ahogy Tompa lapunknak fogalmazott – nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni, de mint kiderült, az utolsó csepp volt a pohárban. Érvényes ez az előadás oly sokat emlegetett munkafolyamatára, amely során Andriy Zholdak „bizonytalan forrásaink” szerint végig elfogadhatatlanul bánt a színészekkel. Ugyanakkor a konkrét eseten messze túlmutató problémáról is lerántotta a leplet: a színpad csillogása mögött sötétlő kiszolgáltatottságról, megaláztatásokról, eme zárt világ ijesztő belső szabályrendszeréről, amelyben az alapvető emberi értékek sokszor csupán lecserélhető kellékek.
Tompa Gábor szerint a sajtó nem ellenőrizte le a bizonytalan forrásból származó hír valóságtartalmát, és a médiát talán nem is érdekli maga az igazság. Mondja mindezt az a színházigazgató, akinek egyik alkalmazottja előadás közben kénytelen kihívni a rendőrséget, a direktor úr pedig néhány óra múlva kedélyesen kvaterkázik az agresszorral. Miféle igazság ez? Miféle vezető az, aki nem védi meg a munkatársait? Mennyire ismeri társulatát az az igazgató, aki egyéb elfoglaltságai közepette javarészt a messzi távolból dirigál, helytartója pedig a székében minduntalan honoló félelem?
E sorok születése közben a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei közös nyilatkozatot adtak ki, melyben szolidaritást vállaltak egymással, egymásért, elutasítva mindennemű agressziót, és mélységesen aggasztónak tartva a közelmúltban történteket. Ez is bizonytalan forrás, kedves direktor úr? Mégis, maga szerint miféle szerzet az igazság? Csupán egy lecserélhető, átformálható kellék?
A kolozsvári színészek közös kiállásukkal bebizonyították, nem hajlandók segédkezni az emberi értékek önkényes felülírásában. Még akkor sem, ha egyesek szerint ez művészet a köbön. Andriy Zholdak és kolozsvári cinkosa, Tompa Gábor azért bukott le, mert abban a biztos tudatban éltek, hogy az általuk és a hozzájuk hasonlók által kifundált embertelen színházi szabályrendszer, kényszeréletforma parancsszóra kizárja, nem engedi beszivárogni a valóságot. Amiben a semmibe vett közönség él. És a színészek. És a sajtó, amely a kolozsvári színházi bántalmazás nyilvánosságra hozatalával, a falon ütött réssel teljesítette kötelességét. A vastaps azonban a szégyenszínfalakat lebontó kolozsvári színészeket illeti meg.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Megerősítést nyert, hogy silányabb élelmiszert árusítanak a multik Magyarországon
Mintegy száz termék mintáit megvizsgálva kiderült, hogy a multik nagy arányban gyártanak silányabb minőségű termékeket Magyarországon, illetve szállítanak Magyarországra.
Kettős mérce működik az európai élelmiszerpiacon, és ezt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) most lezárult átfogó hatósági élelmiszer-minőségi vizsgálata is megerősítette, alátámasztva a korábbi vizsgálat eredményét – közölte a magyar földművelésügyi miniszter szerdai budapesti sajtótájékoztatóján. Fazekas Sándor elmondta, mintegy száz termék mintáit vizsgálták a szakemberek, és kiderült, hogy a multik nagy arányban gyártanak silányabb minőségű termékeket Magyarországon, illetve szállítanak Magyarországra. Ezért is fontos, hogy ezt a témát a magyar állam és a Nébih kellő súllyal kezelje – szögezte le.
Aggasztó eredmény
Hozzátette: aggasztó, hogy a megvizsgált tételek 70 százalékánál kisebb vagy nagyobb minőségi eltérés volt tapasztalható a Nyugat-Európában forgalmazott termékekhez képest. Az eltérések szinte minden esetben a magyar fogyasztók kárára voltak tapasztalhatók a mérések alapján. Sok termék esetében az érzékszervi különbségek is azonnal észrevehetőek, másoknál az analitika, a laboratóriumi módszerek segítenek az eligazodásban – jegyezte meg a miniszter.
Visszatérő jelenségnek nevezte, hogy a magyar piacra kerülő termékeknél a multik silányabb, gyengébb minőségű összetevőket használnak fel, kevesebb a természetes alapanyag, több ízfokozót használnak. „Visszautasítjuk, hogy a magyar és a közép-kelet-európai vásárlók egyfajta élelmiszer-diszkrimináció áldozatai legyenek, visszautasítjuk, hogy a megkülönböztetés ebben a formában is megjelenjen" – szögezte leFazekas, aki szerint jogos az a vásárlói igény, az az állami elvárás, hogy azonos termék, azonos márka azonos minőségben álljon rendelkezésre Európa ezen térségében is.
Az EU illetékes szerveihez fordulnak
„Ne csapjanak be bennünket, ezt a magyar álláspontot osztja több ország is, így a V4-ek, de például Görögország, Románia és Bulgária is" – fogalmazott Fazekas Sándor. A vizsgálat eredményeit az illetékes uniós szerveknek fogják eljuttatni, és közösségi szintű szabályozást sürgetnek. Zsigó Róbert, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár is arról beszélt, hogy a vizsgálat megerősítette azt, amit a magyar vásárlók többször jeleztek az elmúlt hetekben: több esetben csak a nyugat-európaitól eltérő minőségű terméket tudtak vásárolni Magyarországon.
A vizsgálat nemcsak a márka azonos termékeire, hanem a nagy élelmiszerláncok saját márkás termékeire, valamint egyes márkák nem azonos, hanem hasonló kinézetű és összetételű termékeire is kiterjedt. A szakemberek 96 termékpár összehasonlító vizsgálatát végezték el, a mintavétel Magyarországon kívül Ausztriában és Olaszországban történt. Összesen 84 élelmiszert, 7 sört, 5 kutya-, illetve macskaeledelt vizsgáltak meg. Ezek közül 71 esetben találtak minőségi különbséget, 25 esetben nem volt eltérés. Harminc esetben csak érzékszervi, 8 esetben csak összetételbeli, míg 33 terméknél érzékszervi és összetételbeli különbéget is kimutattak. Az összehasonlítás kiterjedt a feltüntetett összetevőkre, az ebből adódó esetleges minőségi különbségekre, az azonos összetevők melletti érzékszervi különbségekre is.
Silányabb, de drágább
A vizsgálat során alapvetően három nagy kategóriát különböztettek meg a szakértők: azonos márkájú és külső megjelenésű, azonos összetételű termékek (51 darab); azonos márkájú és külső megjelenésű, de különböző összetételű termékek (25 darab); hasonló termékek (20 darab). Ezekben az esetekben nem teljesen azonos nevű termékekre terjedt ki a vizsgálat, hanem a hazai kiskereskedelemben elérhető terméket, egy annak megfeleltethető külföldivel vetették össze. A vizsgálat szerint előfordul, hogy rosszabb minőségűek a magyar piacon forgalomba hozott termékek, jellemző, hogy gyengébb minőségi nyersanyagot, több ízfokozót, kevesebb tápértéket, olcsóbb összetevőket használnak a magyar piacra kerülő élelmiszereknél. Előfordul, hogy a külföldi élelmiszergyártók spórolnak a magyar fogyasztókon, miközben az árakban nem feltétlenül van különbség, sőt sok esetben még drágább is a Magyarországon elérhető termék.
Romániában is vizsgálódnak
Amint arról korábban beszámoltunk, Petre Daea román mezőgazdasági miniszter február végén jelentette be, hogy Románia is megvizsgálja a multinacionális cégek által forgalmazott élelmiszerek minőségét, miután felmerült az a gyanú, hogy gyengébb minőségű termékeket forgalmaznának Kelet-Közép-Európában, mint Nyugat-Európában. A tárcavezető közölte, hogy felállítottak egy munkabizottságot, amelyben a minisztérium, az élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi hatóság, valamint a fogyasztóvédelem szakemberei kaptak helyet. A tárcavezető azt ígérte, hogy amennyiben kifogásolható eseteket találnak, tájékoztatni fogják a közvéleményt. A testület által végzett munkáról február vége óta nem érkezett tájékoztatás a bukaresti hatóságoktól.
Közben viszont az ombudsmani hivatal is eljárást indított a nagy nemzetközi cégek által Romániában forgalmazott élelmiszerek minősége ügyében. Az eljárás során azt vizsgálják, sérült-e a román alkotmány 16. és 34. cikkelye, amely a jogegyenlőséget, valamint az egészség oltalmazásához való jogot szavatolja.
Krónika (Kolozsvár)

Örökségünk őrei: divatossá vált a műemlékvédelem
A Kolozsvári Református Kollégium és a Hallássérültek Speciális Iskolájának diákjai nyerték meg az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű mozgalom és vetélkedő hétfő esti, a Kolozsvári Magyar Operában tartott döntőjét. A kincses városbeli magyar iskolák csapatai mutatták be az általuk örökbe fogadott műemlékeket.
Látványos és izgalmas kiselőadásokat tartottak a kolozsvári magyar középiskolák diákjai az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű vetélkedő hétfő esti döntőjében. A Kolozsvári Magyar Operában tartott rendezvény végén a legjobban a Kolozsvári Református Kollégium diákjai – a Purjesz–Óváry-ház őrei – örülhettek, ők nyerték el a vetélkedő fődíját: a brüsszeli utazást.
A versenyen részt vevő többi kincses városbeli gimnáziumnak sem kellett szomorkodnia, mert mindenkinek jutott díj. A rendezvény idén is a hivatalos ünnepi köszöntőkkel kezdődött. „Mindenkire szükség van, idősre, fiatalra, civilekre, politikusokra, mindenkire, aki műemlékeinkért tenni tud és akar” – mondta Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke. Ezt egy, az aktuális élsportból vett párhuzammal szemléltette: az FC Barcelona és a Paris Saint Germain által a labdarúgó-Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében megvívott párharcot hozta fel példának. Mint ismeretes, a Barcelona előbb 4-0-ra kikapott Párizsban, majd hazai pályán 6-1-re győzött, és továbbjutott.
„Hiszem, hogy a ti erőfeszítésetek, a mi közös mozgalmunk sem lesz hiábavaló!”− hívta fel a diákok figyelmét Horváth Anna. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a megnyitón elmondta, az Örökségünk őrei mozgalom és vetélkedő megérett arra, hogy európai szinten is népszerűsítsék mint jól bevált gyakorlatot. A politikus azt javasolta, a vetélkedő soron következő kiírásaiban a műemlék-ismertetők több nyelven készüljenek el, az Unió többi országának is javára válna, ha honosítaná az Erdélyben jól működő örökségvédelmi programot.
A középiskolások számára meghirdetett vetélkedő döntőjében hat kolozsvári gimnázium egy-egy csapata mutatta be látványos, színpadi előadásszerű vagy éppen történelmi információkat felsorakoztató produkció keretében azt a műemléket, amelynek népszerűsítésére vállalkozott. A Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum (a BBTE jelenlegi bölcsészkarárnak otthont adó) épületét vette pártfogásába, előadásukban ízelítőt nyújtottak a hajdani katolikus leánynevelő intézet életéből. Ötödik helyezésüket az IDEA Könyvtér könyvjutalmával ismerték el a vetélkedő szervezői.
A Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch–Hintz-ház őrei az egykori gyógyszerész család mindennapjaiba engedtek bepillantást. Negyedik helyezésük jutalma, hogy ott lehetnek a Miért nyári EU-táborában. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai a Státus-palotákat „fogadták örökbe”, és ötletesen mutatták be a műemlék épületek történetét. Jutalmul VIBE Fesztivál-belépőket nyertek, kreatív produkciójuk a dobogó harmadik fokára juttatta őket.
A tavalyi győztes, a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata a Tűzoltótornyot fogadta örökbe, dramaturgiailag és „színészi” alakítás szempontjából is a legnívósabb előadást mutatta be. A pörgő ritmusú, nemcsak a történelmi eseményeket, de a jelenkori gondokat is felvillantó produkciót második díjjal jutalmazta a zsűri. A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának köszönhetően már az Electric Castle fesztiválra szóló jegyek birtokosai.
A Kolozsvári Református Kollégium diákjainak, a Purjesz–Óváry-ház őreinek történelmi előadása első helyezést és brüsszeli kirándulást ért. Idén a zsűri még egy első díjat kiosztott a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája csapatának, a Sétatér őreinek, akik sajátos előadással jelentkeztek, jutalmuk a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvétel.
A zsűri tagja volt Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője, Gaál György irodalom- és művelődéstörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Kádár Magor kommunikációs szakértő, a BBTE tanára, Kozma Eliz, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum diákja, Makkai Bence reklámgrafikus, Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője, Tamás Ágnes, az RMDSZ kommunikációs szakértője, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

A könyvek világába hív az első erdélyi magyar kulturális ifjúsági szervezet
Újabb programokkal készül a hétvégén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közel egy éve alakult kolozsvári ifjúsági szervezete. Az EMKISZ az első erdélyi magyar, elsősorban a kultúrára összpontosító ifjúsági szervezet.
Közel egy éve alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ), amely Erdélyben az első, kifejezetten a kultúrára összpontosító magyar ifjúsági szervezet, amely „atyjának" tekinti az 1884-ben megalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE). A kolozsvári székhelyű EMKISZ célja, hogy a közművelődés és a művészetek iránt érdeklődő fiatalok számára hasznos és ismeretterjesztő tevékenységeket szervezzen, segítse a tagok szakmai fejlődését.
„Múlt év április 9-én az EMKE éves közgyűlésén fogadták el az ifjúsági szervezet megalakulásának tervét, ezt követően április 24-én megtartottuk az EMKISZ alakuló ülését. Szervezetünk alapító tagjai már a 2015-ös évben debütáló Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál szervezésében is aktívan részt vettek, és nagy tervekkel vágtunk bele az új szervezet felépítésébe. Az elmúlt évben már sok rendezvényt szerveztünk, többek között a Könyvturi | élőKönyvtárat Kolozsváron és Szilágysomlyón, az Irodalmi élő könyvtárat a 6. ünnepi könyvhéten, a II. Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázat beharangozó koncertjét és díjkiosztó gáláját" – mondta el a Krónikának Mák Arany, az EMKISZ szervező alelnöke.
Hozzátette, a szervezet múlt héten tartotta első, tisztújító közgyűlését, ahol a jelen lévő tagok a következő három évre megszavazták elnöknek Tamás Csillát, gazdasági alelnöknek Mikó Gergelyt és titkárnak Sándor Csillát. „A közgyűlésen ismertettük az idei év programtervét, a legközelebbi rendezvényünk a Könyvturi | élőKönyvtár. Pénteken és szombaton bőséges könyvkínálattal, munkahelyi sztereotípiákat megtestesítő »élőkönyvekkel« és színes programokkal várjuk az érdeklődőket a Könyvturi harmadik kiadására. Az esemény az évek során kinőtte magát, így idén kétnapos lesz, a látogatók a kolozsvári Szabók bástyájában frissíthetik fel könyvtárukat, és nézhetnek szembe előítéleteikkel" – részletezte a szervező alelnök.
Mák Arany lapunknak elmondta, idén tovább terjeszkedik a Könyvturi, a kolozsvári és a szilágysomlyói helyszínen kívül Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is szerveznek egy-egy eseményt. Folytatódik a Legszebb Erdélyi Magyar Dal (LEMD) pályázat is, amely ettől az évtől a magyarországi Öröm a zene tehetségkutató és -gondozó program egyik erdélyi elődöntője lesz. Hagyományosnak számít a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál is, amelynek idén Dunaszerdahely ad otthont. Az idei fesztivál görbe tükröt kíván mutatni a mai fiatalokról, a téma köré épül a fesztivál minden programja a fotókiállítástól a képzőművészeti alkotásokig és a színházi előadásig.
Ezúttal először kerül sor egy filmeseket megmozgató programra, a Kulturális Ifjúsági Filmnapokra. A kétnaposra tervezett rendezvényen fiatal alkotók rövidfilmjeit tekintheti meg a közönség június 23–24. között Kolozsváron, a monostori Dacia moziban. Az EMKISZ a VIII. Kolozsvári Magyar Napokra is készül, az EMKE-sátorban folytatott programok (kvízek, beszélgetések) mellett az egész hetet lefedő mini-képzéssorozat is tervben van. A képzés a 18–30. közötti korosztályt célozza meg, és olyan információkat, készségeket tervez bemutatni, amelyek szükségesek a felnőtt élet elkezdéséhez, de amelyekről nem beszélnek sokat a hagyományos oktatásban. A középiskolásokat is megszólítja majd a szervezet a digitális világ veszélyeit bemutató projekttel, amelyet a magyarországi Kreatív Mozaik Alapítvánnyal közösen szerveznek meg.
Bede Laura
Krónika (Kolozsvár)

Magyar bástya Erdődön
Történelmi szempontból az egyik legpatinásabb, leghíresebb település Szatmár megyében Erdőd. Turisták tömege érkezik évente a Bükk-aljai városkába, iskolai csoportok, gyülekezetek, magánszemélyek kíváncsiak Petőfire és a gazdag egyházi múltra.
De sok esetben sajnos még mindig csalódniuk kell. Erdőd híres várában, ahol a múlt magyarul beszél, ma már senki nem szól Petőfi, legfeljebb Shakespeare nyelvén. A Magyarországról, vagy más országból érkező vendégek angolul, a többiek románul hallgatják a történelmi (meg)magyarázatot.
Így tehát, nem marad más, még mindig az egyházak azok, akik segíthetnek, hiszen még mindig magyarul hangzik a prédikáció a helyi római katolikus, református és neoprotestáns gyülekezetekben. A helyi református templom központi fekvésének köszönhetően, és hogy éppen előtte ékeskedik a Petőfi-Szendrey szoborcsoport, több ízben is kimentett már turistákat az informálatlanság kátyújából. Többen előre jelentkeznek, mások improvizálnak, de a költő házasságkötésének helyszíne vonzza az anyaországi testvéreket, és nemcsak.
Elmúlt hónapban két előre bejelentkező csoport is előbb a református templomba jött kiselőadást hallgatni: március első felében a Budapesti Kaffka Margit Iskola diákcsoportja, elmúlt héten pedig a szintén fővárosi Szent Margit Iskola szülői csoportja érkezett, utóbbi Póti Eduárd történelemtanár vezetésével.
Minden esetben (évente többtíz csoportnak) Rácz Ervin helyi református lelkipásztor tart tájékoztatót. Beszél természetesen Petőfi Sándorról és az Erdődi Várról, de arról is, hogy a történelmi egyházak is ősfészeknek, bölcsőnek tekintik Erdődöt. Bakócz Tamás révén olyan szülöttéről beszélhetünk a településnek, aki kis híján római pápa lett a 16. század elején, s ha az a volna nem lett volna…, de a „ha”-val kezdődő mondatoknak nem sok értelme van. A protestánsok szintén kiemelkedő fontosságúnak tartják a városkát, hiszen Kárpát-medence első magyar zsinatát 1545-ben ott tartják, 29 lelkész jelenlétével, Drágffy Gáspár főúr összehívásával, özvegye Báthori Anna védnöksége alatt és Kopácsi István elnökletével. A lelkész ugyanakkor biztatásul szól arról is, hogy az erdődi református gyülekezet 240 év elteltével lett ismét anyaegyházközség 2009-ben, ezzel is bizonyítva: van feltámadás.
Legutóbb is elhangzott a kérdés, de többször is felteszik: van-e itt jövője a magyarságnak? Minden esetben így szól a válasz, ha van hit, akkor van jövő, van remény. De csak akkor! Ha állandóan kesergünk, elégedetlenkedünk, nyavalygunk, akkor ne csodálkozzunk, ha gyermekeink elfutnak ettől és külföldre menekülnek: hiszen folyamatosan azt kommunikáljuk, hogy ez itt nem jó. Pedig soha a történelemben nem volt ennyi ennivalónk és ruhánk, mint most. Ha azonban van hitünk, akkor van jövőképünk és megelégedett szívünk, ami erőt ad a kitartásra és a fejlődésre is.
Az egyházak egyik kardinális szerepe ma is a magyarság megtartása. De ez csak Krisztusban lehetséges. Nélküle mellveregetős, száraz szlogeneket, kampánybeszédeket hallhatunk, vele azonban lesz erőnk akár több gyereket is vállalni, összetartani közösséget, bízni és remélni. Van tehát bástya Erdődön, ahol a lelki szemek előtt még mindig piros-fehér-zöld lobogót fúj a Szentlélek szele.
szatmar.ro

Leváltották Szakál Andrást
Egy „felháborító politikai üggyel” indította a tegnapi megyeinfót Tamás Sándor. Kovászna megye tanácsának elnöke bejelentette, hogy a Szociáldemokrata (PSD) kormány éppen leváltott tisztségéből egy „jó magyar szakembert”. Amint kifejtette: Szakál Andrásnak megüzenték, hogy nem tartanak igényt a munkájára a Vidéki Beruházásokat Kifizető Ügynökség megyei hivatalának élén. „Sajnos, ez az elmúlt időszakban is igaz volt, hogy a PSD-s kormány a kompetencia helyett az inkompetenciát választja és támogatja. Miután Szakál András személyében végre a megyei ügynökség élére egy szakmailag felkészült és eredményes vezetőt sikerült állítani, ezt most fel akarják rúgni”, fogalmazott az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke. Úgy vélte, hogy elsősorban a PSD megyei elnöke, Horia Grama „érdeme” a mezőgazdasági miniszter e mozdulata. Nyilván ezzel szembe fognak állni, minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy visszakerüljön tisztségébe Szakál, akinek az irányítása alatt a vidékfejlesztési pályázatok tekintetében Kovászna megye első helyen állt országos viszonylatban, nyomatékosította Tamás. (kiss)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tényleg felelős generáció vagyunk
Március 24–26. között zajlott az Erdélyi Fiatal Közgazdászok és Vállalkozók Találkozója Székelyudvarhelyen. A legnagyobb magyar erdélyi fiatal közgazdász találkozón idén is közel 200 fiatal közgazdász vett rész.
A rendezvény témája idén a Kék és zöld gazdaság, avagy a felelős generáció volt, így az előadások is ebben a témakörben zajlottak. A nap folyamán a plenárisokon az előadók bevezették a témájukhoz kapcsolódó szekciókat, Rácz Attila az IT Plus klaszter víziójába avatta be az érdeklődőket, majd Vajda Lajos a zöld energiát mutatta be, Kuti Géza az adományozási szokásokról beszélt. Lehetséges az átmenet a hagyományos gazdálkodásból a kék-zöld gazdaságba – Kolumbán Gábor utolsó plenáris előadó témája igencsak nagy érdeklődésre tett szert.
A Lehetőségek az újrahasznosításban szekció keretén belül megtudhattuk, Fekete Bálint vállalkozónak köszönhetően, hogyan lehet újrahasznosítva kartonokból bútorokat előállítani, illetve hallhattunk Sebestyén Tihamér előadásán a bioenergiáról és Imets Zsolt által betekintést nyerhettünk az elektronikai hulladékok felhasználásába. A Vállalkozz korlátok nélkül szekcióban Jancsó István világított rá, hogy milyen a mozgáskorlátozottak helyzete a munkaerőpiacon, ezt kiegészítette Bodó Imre vállalkozó, a fogyatékos- és egészséges vállalkozók különböző nehézségeivel, valamint Molnár Attila pszichológustól megtudhattuk, hogy egy jó csapat az alapja a sikeres vállalkozásnak bármilyen területen.
Az Innováció szekcióban Bálint Ákos szisztematikus kreativitás-előadását Turcsán Tamás és Geréb Róbert előadók követték, ahol szó került az innovációs platformok illetve az ember és a vállalkozás kapcsolatáról. A CSR szekció keretén belül megtudhattuk Halmen Balázs előadásában, hogyan építsünk, közösséget a jótékonyság köré valamint Felméri Erzsébet és Szakács Paál István által betekinthettünk a jól nevelt intézmény és a székelyudvarhelyi inkubátorház hasznosságába is.
(EFIKOT-közlemény)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Több RMDSZ-es kezdeményezést is elfogadtak
Korodi Attila, valamint Tánczos Barna RMDSZ-es politikusok sajtótájékoztatón számoltak be az elmúlt hetek fontosabb eredményeiről.
Mint csütörtökön Csíkszeredában ismertették, sikerült elérniük, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Papnevelő Intézet ismét részesülhessen állami támogatásban. Továbbá a napszámosságot érintő jogszabály módosítását is kezdeményezték, amelyet végül a szakbizottság elfogadott, így nincs akadálya annak, hogy megszavazzák a parlamentben is. Utóbbi lényege, hogy az elkövetkezőkben törvényesen lehet majd alkalmazni 180 napra például a pásztorokat az esztenákon, amely időszak lefedi a legeltetési időszakot. Elérték azt is, hogy azoknak a gazdáknak, akiknek korábban járt életjáradék, és a rendes nyugdíjkorhatár elérése után megszüntették annak folyósítását, ismét megkaphassák azt életük végig. A sajtótájékoztatón továbbá arról is beszéltek, hogy jelentős változásokat hozhat az, hogy nemrég az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy bejegyezzék a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezést, amelyet az RMDSZ indított el 2013-ban, többek között a Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) partnerségben. Ennek az eredménynek folytatásaként az elkövetkező egy évben egymillió támogató aláírást kell gyűjtsenek az Európai Unió országaiban annak érdekében, hogy az Európai Bizottság a kisebbség védelmére jogalkotásba kezdjen. Sikeres kisebbségi kezdeményezés Az eredetileg javasolt tizenegy pontból kilenc megtartásával jóváhagyta az Európai Bizottság, hogy bejegyezzék a Minority SafePack című kisebbségvédelmi kezdeményezést. A kezdeményezést az RMDSZ és partnerei javaslatára az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kisebbségi vezetőkből álló bizottság égisze alatt 2013-ban indította el. A kezdeményezés arra irányul, hogy felkérje az Európai Uniót a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének javítására, valamint az Európai Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítésére. A luxemburgi törvényszék idén február 3-án helyezte hatályon kívül az EB korábbi, elutasító döntését, és egy új, részletesen megindokolt döntést kért a bizottságtól. A két, visszautasított pont közül az egyik arra vonatkozik, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek legitim aggodalmait az Európai Parlament tagjainak megválasztásakor is figyelembe veszik, a másik pedig arra, hogy a bizottság jelenlegi direktíváinak módosítása révén előzzék meg a diszkriminációt, és biztosítsanak egyenlő bánásmódot a kisebbségek számára is.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Vádat emelt a DNA Markó Attiláék ellen
Az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) keretében működő központi kártérítési bizottság hét volt tagját – köztük Markó Attilát – helyezte vád alá az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hivatali visszaélés miatt.
A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) közleménye értelmében Ingrid Zaarour, az ANRP volt elnöke, Remus Virgil Baciu és Mihnea Remus Iuoraş volt alelnökök, valamint az ANRP volt tagjai – Ingrind Mocanu, Constantin Cătălin Canangiu, Markó Attila Gábor és Theodor Cătălin Nicolescu – az ügy vádlottai. Hivatali visszaélésben való bűnrészesség miatt ugyanakkor vád alá helyezték Gheorghe Vişoiu és Doina Tudose becsüsöket is – számol be az Agerpres. A DNA szerint 2008. október 14-én Ingrid Zaarour, Remus Virgil Baciu, Mihnea Remus Iuoraş, Ingrind Mocanu, Constantin Cătălin Canangiu, Markó Attila Gábor és Theodor Cătălin Nicolescu elfogadták Doina Tudose becslését egy 1250 négyzetméteres, kárpótlás tárgyát képező telek értékére vonatkozóan, noha a szóban forgó telek árának felbecsülését meg kellett volna ismételni, ugyanis az ingatlant Tudose 9 492 800 lej (az akkori árfolyamon 2 638 800 euró) értékűre becsülte fel, ami a telek piaci árának háromszorosa volt. Az államot így 6 120 237 lejes kár érte – állítják az ügyészek. A vádhatóság szerint sérült az ingatlanok felértékelését szabályozó törvény és az erre vonatkozó európai normák is. A szóban forgó telek értékére vonatkozó jelentést Gheorghe Vişoiu, az ANRP értékelő szakembere is jóváhagyta, noha a vádlottaknak, azaz a kértérítési bizottság tagjainak és az ANRP becsüsének kötelessége lett volna felülvizsgálni a Tudose Doina külső értékelő által összeállított dokumentumot, és az ebben megszabott értéket hasonló ingatlanok valós adásvételi árával vetni össze – állítja a DNA. Markó Attila ellen a vádlott távollétében folyik az eljárás, a volt RMDSZ-es képviselő ellen ugyanis nemzetközi elfogatóparancs van érvényben.
Székelyhon.ro

Kisgyermekes családoknak adományoznak pelenkákat
Ötszáz darab pelenkát ajándékoz a Gyerekeink Egyesület – Szilágyság, együttműködve az erdélyi magyar egyházakkal a sokgyermekes magyar családoknak.
Nagycsaládban élni jó! – Ne félj a gyerekvállalástól, hisz a nagy család, nagy boldogság! címmel indította el 2014 decemberében a Gyerekeink Egyesület azt az akcióját, amelynek keretében minden erdélyi magyar család harmadik, negyedik, ötödik stb. újszülött gyereke ötszáz darab pelenkát kap ajándékba kereszteléskor. „Egyik célunk az, hogy megmaradjunk, ezért a legfontosabb az, hogy gyerekeket vállaljunk. Biztosak vagyunk abban, hogy nem az 500 pelenkáért fognak az emberek gyereket vállalni, nem ez a cél, hanem az, hogy ilyen módon, pozitív példaként emeljük ki a nagycsaládosokat, és felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy a gyerekvállalás igenis felelősségünk. Arra próbáljuk ráhangolni az embereket, és felhívni a figyelmüket, hogy a nagycsalád ajándék. Mi pedig őket igyekszünk megajándékozni” – fogalmazott portálunknak Török Melinda, a projekt vezetője. Mint mondta, saját forrásokból fedezik a pelenkák megvásárlását, nincsenek kiemelkedő szponzoraik, hanem jó szándékú adakozók teszik ezt lehetővé. A program egész Erdélyre érvényes, és az erdélyi magyar egyházakkal közösen próbálják működtetni. Körülbelül ötszáz család kereste meg őket ez idáig, és részesült az adományban. Az egyesület 400 darab pelenkával, az adott egyházközség, a gyülekezet pedig 100 darabbal járul hozzá a család ajándékozásához. „Minket is hívhatnak, sajnos nagyon sok egyházközség nem tud még rólunk. Pozitív visszajelzés felénk az, hogy van olyan család, amelyik azt mondta, hogy fél évig kitartott ez a pelenka. Általában próbálunk alkalmazkodni az igényekhez. Ha nagyobb baba van, akkor nagyobb méretű pelenkát adunk. Akciónknak része az is, hogy megkértük az egyházakat, hogy ők is társuljanak 100 pelenka ajándékozásával a szülők felé. Mert ha születik egy gyermek, az nem csak a családnak öröm, hanem annak a közösségnek is, annak az egyháznak is” – hangsúlyozta a projektfelelős. Lehet igényelni Azok, akik pelenkát szeretnének igényelni, hívhatják a 0733-926 162-es telefonszámot is, vagy írhatnak a harmadikgyerek@yahoo.com e-mail címre. Bővebb információt az egyesület honlapján is találnak. Az egyesület szakemberei egyébként gyerekekkel kapcsolatos tanácsadással is foglalkozik, pszichológus, nevelési tanácsadó, dúla, szoptatási tanácsadó áll az érdeklődők rendelkezésére.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Liberalizálják a belföldi kitermelésű földgáz árát
Április 1-jétől liberalizálják a belföldi kitermelésű földgáz árát, ami a lakossági fogyasztói ár 2,3 százalékos emelkedését eredményezi – derült ki csütörtökön román hatósági közlésekből.
A belföldi kitermelésű földgáz árának liberalizálásáról egy tavalyi sürgősségi kormányrendelet határozott, amelyet április 1-jei hatállyal alkalmaznak. Az elmúlt hetekben vita alakult ki kormányzati szinten és a parlamentben, hogy indokolt-e ez a lépés, illetve milyen hatása lesz a fogyasztói árakra.
Az energetikai minisztérium csütörtökön közölte, a viták nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy nem indokolt a liberalizálás újabb halasztása, hiszen Romániában már 10 éve, az ország uniós csatlakozása óta, szabadpiaci áron kellene forgalmazni a belföldi gázt.
A szaktárca emlékeztetett, hogy a lakossági fogyasztói árak 2021 júniusáig szabályozva lesznek, és a végső árban a belföldi kitermelésű gáz csak az egyik összetevő. Így a hatóságok arra számítanak, hogy a mostani lépésnek nem lesz jelentős hatása a lakossági fogyasztói árra.
Nagy-Bege Zoltán, a román országos energiaár-szabályozó hatóság tagja az MTI-nek csütörtökön elmondta: eddig megawattóránként 60 lejben (4093 forint) szabályozta a kormány a belföldi kitermelésű földgáz árát. Elsejétől viszont megszűnik a külföldi és belföldi kitermelésű földgáz közötti különbségtétel, és szabadpiaci körülmények között lehet kereskedni a földgázzal. Rámutatott: a hatóság csütörtöki ülésén eldöntötte, április 1-jétől a gáz ára átlagban 2,3 százalékkal nő a következő egy évben a háztartási fogyasztók számára.
A törvényi előírások szerint a forgalmazóknak legalább a gáz 30 százalékát tőzsdéről kell beszerezniük, de a hatóság arra akarja ösztönözni őket, hogy minél nagyobb mértékben vásároljanak a tőzsdéről, szabadpiaci versenyhelyzetben. Éppen ezért kilátásba helyezték, hogy a tőzsdén vásárolt földgáz árát az árszabályozó hatóság elfogadja, viszont a kétoldalú szerződések esetében a legkisebb piaci árat veszik figyelembe. Így már nincs garanciájuk a vállalatoknak arra, hogy a hatóság elfogadja a kétoldalú szerződésbe foglalt árat is – magyarázta. MTI
Erdély.ma

A katolikus gimnázium ügyében tiltakozott az RMDSZ-frakció Marosvásárhelyen
Nem vettek részt az RMDSZ tanácsosai a marosvásárhelyi önkormányzat csütörtöki ülésén tiltakozásul amiatt, hogy a tanfelügyelőség kihagyta a Római Katolikus Teológiai Líceumot az iskolahálózatból. Felszólították a városházát, hívjon össze rendkívüli tanácsülést a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat elfogadására.
Bojkottálta a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója a testület csütörtöki ülését tiltakozásul amiatt, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Református Kollégium sem kapta meg az úgynevezett „aviz conformot”, azaz a jóváhagyási nyilatkozatot a Maros megyei tanfelügyelőségtől.
Az újságíróknak a polgármesteri hivatal előtt Csíki Zsolt frakcióvezető olvasta fel a sajtóközleményt, amelyben azt kérik, hogy jövő keddre hívjon össze a városháza rendkívüli tanácsülést, amelynek első napirendi pontja a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat tervezete legyen.
„Véleményünk szerint Marosvásárhelyen minden jelenleg működő oktatási intézményre szükség van, azaz mindeniknek szerepelnie kell a végleges iskolahálózatban” – hangsúlyozta a frakcióvezető. A közlemény szerint a tanfelügyelőség döntését szerdán véglegesítették, és csak csütörtökön iktatták a városházán, ami lehetetlenné tette, hogy az RMDSZ-frakció sürgősségi határozattervezetet terjesszen elő a csütörtöki tanácsülésen.
„A magyar közösség számára a katolikus iskola sorsa egy olyan ügy, amelynek megoldása minden egyéb politikai és adminisztratív döntést felülír. Éppen ezért határoztunk úgy, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció nem vesz részt a mai tanácsülésen. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez nem valami ellen, hanem valami mellett szól, konkrétan a magyar közösség jogos igénye mellett” – hangoztatta Csíki Zsolt, hozzátéve: a tanfelügyelőség és az önkormányzat egymásra mutogatnak, és nyilatkozatok szintjén próbálják megoldani a több hónapja húzódó bizonytalan helyzetet. Ezzel pedig a magyar közösség türelmét teszik próbára és visszaélnek az akaratával.
„Nem vagyunk hajlandók több adminisztrációs kifogást meghallgatni! Felkérjük a helyi tanács összes politikai pártját, ha igaz, hogy mindenki megoldást keres ebben az ügyben, és mindannyiunk számára fontos gyerekeink jövője, akkor a tanács egyöntetűen szavazzon az iskolahálózat elfogadásáról és ezzel biztosítsuk, hogy a több ezer fiatal, akinek most bizonytalan a helyzete, zavartalanul folytathassa tanulmányait” – zárta a közleményt a frakcióvezető.
Miközben az RMDSZ-es tanácsosok nyilatkozatára várt a sajtó a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal előtt, több csendőr is járőrözött, néhányan pedig igazoltatták a magyar újságírókat, és magyarázatot kértek arra, hogy miért gyűltek ott össze. Végül tudomásul vették, hogy a sajtó munkatársai a feladatukat végzik.
Az RMDSZ nélkül szavazták meg a költségvetést
A polgármesteri hivatal lépcsőjéről valamennyi RMDSZ-es tanácsos távozott, és nem vett részt a tanácsülésen. Bent az ülésvezető úgy ítélte meg, hogy határozatképes a testület, tehát a magyar tanácsosok hiányában is megtartják a márciusi rendes tanácsülést.
A napirendi pontok megvitatása előtt Hermann Mark szólalt fel, előbb magyarul, majd románul osztotta meg észrevételeit, miszerint az RMDSZ-es képviselőknek tekintettel kellett volna lenniük a költségvetésre, amelyről szintén ezen az ülésen döntöttek.
„Nagy fejtörést okoztak nekünk az RMDSZ-tanácsosok. Mi ebben az ügyben a katolikus iskola tanulói, szülői és tanári közösségével szolidarizálunk” – hangsúlyozta a Szabad Emberek Pártjának (POL) a képviselője, hozzátéve: már az ősszel javasolták egy olyan bizottság létrehozását, amely az érintettekkel leül, és megkeresi a lehetséges megoldást.
Nemtetszésének adott hangot azzal kapcsolatban is a POL politikusa, hogy a polgármesteri hivatalban tartott megbeszélésekből őket minden alkalommal kihagyták, kizárták. A költségvetést végül megszavazták, az idén közel 405 millió lejből gazdálkodik a város.
Antal Erika
maszol.ro

A parlamenti munka legújabb eredményeiről számolt be Tánczos és Korodi
A Minority SafePack bejegyzésének fontosságáról, valamint egyes törvénymódosítások körülményeiről, valamint pozitív hozadékairól számolt be csütörtök délelőtt a csíkszeredai sajtónak Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila parlamenti képviselő.
A két RMDSZ-es politikus azon megrökönyödésének adott hangot, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyomására március 31-i hatállyal eltávolították tisztségéből Szakál Andrást, a Kovászna megyei Vidéki Beruházásokat Kifizető Ügynökség igazgatóját. Tánczos Barna szerint aggasztó az, ahogyan a PSD-s kormány bizonyos dolgokat kezel, ugyanis ez a ’89 előtti módszerekre emlékeztet. Szakál Andrásnak ugyanis Horia Grama volt Kovászna megyei képviselő nyomásgyakorlására, Petre Daea mezőgazdasági miniszter döntése értelmében kell pénteken távoznia tisztségéből.
„Mindez azért igazán elszomorító, mert Kovászna megye az elmúlt egy évben olyan eredményeket ért el a mezőgazdasági kifizetések terén, amelyre nincs példa ebben a régióban. Ha lakosságarányosan visszaosztjuk a mezőgazdasági területen lehívott pénzeket, akkor országosan vezető helyen szerepelhetne Kovászna megye. Annak ellenére, hogy hétfőn hivatalos kihallgatást kértem a minisztertől, arra kérve őt, hogy ne váltsa le Szakál Andrást, tegnap mégis megszületett a kedvezőtlen döntés” – fejezte ki rosszallását Tánczos Barna.
Megkönnyebbülhetnek a papneveldében
A vallásügyi államtitkárság 2016 elején megvonta a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet finanszírozását a különböző módokon értelmezhető törvényszövegekre hivatkozva.
„Ezt a szövegbeli többértelműséget tisztáztuk az utóbbi időszakban, az erre vonatkozó benyújtott törvénytervezetünket a képviselőház döntőházként elfogadta, és a papnevelő intézet ismét megkaphatja a jogos állami támogatását” – ismertette a pozitív fejleményt a szenátor. Tánczos itt pontosított, hogy csupán a katolikus egyház papnevelő tevékenysége maradt korábban állami anyagi támogatás nélkül, a főiskolai oktatást tehát nem érintette a korlátozás.
Egyszerűsített eljárás
Megoldódott az esztenákon napszámosokat alkalmazni akarók ügye is: mostantól törvényes lehetőség van arra, hogy évente legtöbb 180 napig napszámosokat foglalkoztassanak az állattartó gazdák esztenáikon. Nagy gondot jelentett korábban, hogy a munkaügyi felügyelőség 10 ezer lejnél is nagyobb büntetéseket rótt ki a hivatalosan nem alkalmazott juhászok után. Az 180 nap nagyjából lefedi a legeltetési időszakot, ugyanakkor a juhászok hivatalos alkalmazása könnyített procedúrával lesz lehetséges, és az elvégzett munkáról nem napi, hanem csak heti nyilvántartást kell majd vezetni.
Egy másik újonnan elfogadott törvény értelmében azon idős személyek, akik kihasználták a több mint 10 évvel ezelőtti életjáradék-törvény adta lehetőségeket, és haszonbérbe adták mezőgazdasági területeiket, továbbra is megkapják járadékukat. Sőt mostantól ez azokra is érvényes, akik betegnyugdíjasként igényelték, de öregségi nyugdíjuk kezdetekor elvették azt tőlük.
Sok előnnyel jár majd a Minority SafePack elfogadása
Ahogy korábban a Maszol is beszámolt róla, az Európai Bizottság elfogadta és kihirdette azt a polgári kezdeményezést, amelyet 2013-ban indított az RMDSZ, a Dél-Tiroli Néppárt, a FUEN és az Európai Nemzetiségi Ifjúsági Föderáció.
Korodi Attila ennek a megvalósításnak a lehetséges előnyeiről is beszámolt. A Minority SafePack célja, hogy különböző uniós vagy akár a tagállamok szintjén kisebbségpolitikával foglalkozó kérdéskört vezessen be a köztudatba és a jogalkotási folyamatokba, ilyen kérdéskörök többek között a regionális politika, az oktatás, a kultúra, az ifjúság és a sajtószabadság.
A legfontosabb előrelépés abban várható, hogy a nyelvi és kulturális sokszínűséget határozottabban támogathatják uniós projektek révén is. Újdonság, hogy ezek kimondottan a kisebbségi közösségeknek szólnak majd. Az Európai Unióban kisebbségvédelmi kérdésekben első alkalommal polgári kezdeményezésen keresztül tudnak nyomást gyakorolni az Unióra, hogy jogharmonizációt hozzanak létre az európa tanácsi irányelvekkel.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Fiatalos lendületet vett a kolozsvári bábszínház magyar tagozata
„Ki kell hozni a színházat a sikátorból, életre kell kelteni” – véli a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetője, Sarvadi Paul, aki rengeteg tervvel, újító ötlettel vágott bele a decemberben vállalt feladatba. Interjúnkban ezekből adott ízelítőt, de egyebek mellett szóba került a gyermekekkel szembeni felelősség is, valamint a bolognai rendszer hatása a művészetoktatásra.
- Kőszínház PR-felelőse voltál, kipróbáltad magad rendezőként, a nagykárolyi SPOT Fesztivál kezdeményezője vagy. Hogy illeszkedik ezek mellé a bábszínház?
- A bábszínház is színház, néha azt gondolom, hogy még inkább színház. Csodás világ. Különleges hely, vannak specifikus vonásai, különböznek az előadások időpontjai, más a létrehozási folyamat, a színészi és a rendezői munka, de az adminisztratív keret ugyanolyan, mint egy állami színházé. A művészi elvárások pedig nem egy intézmény jellegétől kellene függjenek. Minden eddigi tapasztalatom sokat segít nekem a jelen helyzetben. Sok mindent megtanultam a kőszínházi bonyolult rendszerről, ezért számomra nem annyira nehéz a Puckban nap mint nap dolgozni.
A SPOT Fesztivál (Színházi Egyetemek Nemzetközi Fesztiválja) célja kapcsolatot teremteni a romániai és a szomszédos országok színházi iskoláinak hallgatói között. A színházi előadások mellett közösségi programokat, műhelymunkákat is szerveznek évente a nagykárolyi fesztiválon.
A SPOT bizonyos szempontból nagyon hasonlít elveiben ahhoz, aminek itt kell történni a bábszínházban, csak a korosztályok különböznek. Ott a diákokkal, a színház belső utánpótlásával foglalkozunk, itt pedig a gyerekekkel, akik a jövő nézői, alkotói lesznek. Úgyhogy nem látok ebben nagy utat. A SPOT egy teljesen színháztalan környezetben született, teljesen ellenséges volt ott minden, de eltelt tíz év, és a fesztivál talpon maradt, fejlődött, tudatosan járta az előre meghatározott útját.
Talán ezért érzem a Puck Bábszínházat egy óriási lehetőségnek, én mindig szerettem a kihívásokat. Lehet, hogy nem volt a legjobb helyzetben ez a színház. Mielőtt bármilyen kapcsolatom lett volna vele, elég furcsa dolgokat hallottam róla, de valójában ez sem számít. Ami igazán fontos, hogy közben éppen ez az, ami nagyon motiváló! Az, hogy jobbá, hasznosabbá, értékesebbé lehet tenni ezt az egészet.
A Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetése az a fajta szakmai és személyes kihívás, amit nem szabad kihagyni. Nagyon szeretném, ha újra sikeressé és szakmailag fontossá válna ez a színház, ha néhány év múlva megváltozna az emberek, a szakma, és a saját magunk felfogása az intézményről, aminek amúgy nagyon fontos szerepe van a kolozsvári közösség életében. Néha úgy érzem, hogy árvácska volt ez a színház, a szakma sem foglalkozott vele különösebben. Kolozsváron nincs kifejezetten báboktatás, ezért azok a fiatalok, akik itt végeztek, soha nem arról álmodoztak, hogy a Puck Bábszínházban dolgozzanak. Oda kellene felfejlődni, hogy a színészek mindent megtegyenek azért, hogy a Puckban játszhassanak.
- Milyen konkrét ötleteket, terveket szeretnél megvalósítani a Puck Bábszínház életében?
- Az első és legfontosabb az volt, hogy stabilizáljuk az intézményt, mert tavaly kilenc ember jött-ment, és ez nagyon rossz. Az irodákból mentek el, két tagozatvezetője volt tavaly a színháznak, technikai személyzet távozott, színészek mentek el. Ez egy csomó pluszmunkát jelent, helyettesíteni kell őket, újra kell venni olyan próbafolyamatokat, amelyeken már sokan rég túl vannak, és ez nagyon fárasztó.
Most úgy néz ki, hogy a jelenlegi csapat két évig együtt tud maradni, de ez még mindig nagyon kevés, a színházban hét-tíz években kellene gondolkodni, ez az az időszak, amikor egy komoly koncepció megérik és beteljesedik.
Emellett nincs egy koherens vizuális arculatunk, ezen is dolgozunk, próbálgatjuk a grafikusokat, folyamatosan megfogalmazzuk, majd újrafogalmazzuk az identitásunkat, szerepünket.
Nagyon kevés előadása van a magyar tagozatnak, azon vagyunk, hogy sokkal több előadásunk legyen. Úgy néz ki, hogy idén hat-hét új előadásunk lesz, de ha ötöt sikerül megvalósítani a hétből, az is nagyon jó lesz. Most nagyon boldog vagyok, mert megnyertünk egy pályázatot a városházánál, a Váróterem Projekttel lesz egy közös előadásunk, amelyben nagyon sok gyerek fog részt venni. Egyelőre Az én élő mesém a munkacíme. Meghirdetünk majd egy meseíró versenyt az iskolákban, az összegyűlt mesék közül kiválogatjuk azokat, amelyek jóknak tűnnek, majd szövegkönyvet írunk, és abból fog születni a produkció. Szeretnénk, ha az előadás minden kolozsvári iskolába legalább egyszer eljutna, és ha a megyébe is sikerül elvinni két-három nagyobb városba, tökéletes lesz. Ez az év végéig kész kell legyen.
Bukaresti és budapesti rendezőket hívtak meg
A Pinocchio előbemutatója áprilisban lesz, Călin Mocanu, a Țăndărică színház igazgatója rendezi. A Szent László élete munkacímű előadást szeptemberre tervezzük Szentirmai László rendezésében, aki a budapesti főiskola bábtagozatának volt dékánhelyettese, a Magyar Bábjátékos Egyesület tiszteletbeli elnöke, szakmailag egy nagyon jól képzett rendező.
Ugyanakkor a fiatal színészeinkkel készít egy előadást Rekita Rozália kollégánk. Ez egy beszédtechnikai műhelyként indult, de ha már naponta összegyűlnek, és dolgoznak, úgy gondoltuk, hogy legyen egy végállomása is, mutassuk be a közönségnek. Mivel Arany János-emlékév van, az ő verseivel dolgoznak.
Van még egy meglepetés előadásunk, egy bűvészről fog szólni, amivel egy olyan bábtechnikát akarunk bevezetni, amit eddig még nem használtak Kolozsváron. Urmánczi Jenő is rendez majd egy előadást – ő készítette tavaly a Ha én lennék Mátyás Király című produkciót, ami nagyon sikeres volt –, illetve György László kollégánk is készül előadással, amelynek a munkafolyamata színházon kívül zajlik, de lehet, hogy társulunk majd, és átvesszük az előadást, amikor elkészül. Kocsis Tünde kolléganőnk is készít idén egy vers alapú produkciót.
- Arról az ötletről is olvastam, hogy a marosvásárhelyi bábtagozatosoknak akartok fellépési lehetőséget biztosítani. Ez miben áll?
- Ez azt jelenti, hogy április 10-én a másodéves bábosok be fogják mutatni az egyik vizsgaelőadásukat Kolozsváron. Szeretnénk, ha egy komoly együttműködésünk lenne a marosvásárhelyi egyetemmel, mert Erdélyben csak ott képeznek bábosokat. Kell gondolni a profi utánpótlásra.
Kimozdítani a színházat a megszokott térből
Van még egy nagy tervünk. Mi a központban vagyunk egy elég kicsi, 130 férőhelyes teremmel, és azt tapasztaltam, hogy vannak iskolák távol a központtól, amelyek a távolság miatt nem jönnek el az előadásainkra, így mi megyünk hozzájuk. Minden hónapban játszani fogunk a felújult monostori Dacia-moziban, a Györgyfalvi sportkomplexum egyik termében, a Mărăști negyedi moziban, illetve van még egy olyan együttműködésünk a Váróteremmel, hogy alkalmanként teret cserélünk egymás között. Remélem, hogy júniusig lefedünk minden lakótelepet, mert egy tíz-húszperces séta belefér a gyerekeknek, de a másfél-két órás utat már nem tudják megoldani.
Az is hosszú távú tervünk, hogy a megyébe is sok helyre eljussunk – minket a megyei tanács tart fenn –, mert sok olyan gyermek van, aki talán soha életében nem volt bábszínházban.
Felvettük a kapcsolatot a Kalandpark vezetőjével is, Szélyes Leventével, aki nagyon nyitott volt a megkeresésünkre, ha kitavaszodik, valószínűleg szervezünk ott műhelymunkákat, előadásokat. Folyamatban van az is, hogy összeírjuk a kolozsvári rendezvényeket, például el tudom képzelni, hogy a Jazz in the Park-on belül délben kiviszünk egy előadást.
Egy kolozsvári könyvkiadóval is volt egy nagyon érdekes beszélgetésem, együtt tudnánk abban működni, hogy a kolozsvári meseszerzők alkotásait bemutassuk. Ezt ki kell használni, mert ritka az, hogy úgy dolgozhatsz egy bábelőadáson, hogy a szerző is részt vesz a munkafolyamatban.
Emellett a kolozsvári magyar színházban van a gyerekmegőrző program, aminek az első részében foglalkozást tartanak a gyermekeknek, és azután játszunk mi egy előadást. Ezt az együttműködést nagyon fontosnak tartom.
Nagyon szeretném, ha a gyerekek műhelymunkákban is részt vennének, hogy lássák, hogyan születik egy báb, hogyan jön létre egy bábelőadás. Ezt az áprilisi vakációban fogjuk kipróbálni. Egyrészt ez sokkal közelebb hozza őket a bábszínházhoz, másrészt pedig úgy gondolom, fontos a művészet felé is nevelni a gyermeket. Az, hogy a bábszínház bemutat egy előadást, nem meríti ki a nevelés fogalmát. Azt is szeretném, hogy soha ne haljanak ki ezek a bábszínház körüli szakmák. Ismersz valakit, aki szabadidejében bábokat készít? Na ugye.
Megtriplázott nézőszám, új jegycsomagok
Az idei év első három hónapjában megtripláztuk a nézőszámot a tavalyihoz képest – ezt az első sikerünknek szeretném elkönyvelni, Sipos Krisztina közönségszervezőnk elváráson felül teljesített. Indítunk két új jegycsomagot a nagycsaládosoknak, de lesz tizenöt százalékos cukrászda- és étterem-utalvány is, mert azt szeretném, ha a gyerekek nemcsak a bábelőadásnak örülnének, hanem annak is, hogy ebben a zajos életben eltöltenek egy pár órát anyuval, apuval előadás után. Szeretnénk gyerekkoncerteket is, de ezeket jól meg kell szervezni.
Májusban megyünk fesztiválokra Budapestre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Aradra, november környékén pedig a váradi Fux Fesztiválra, és természetesen a SPOT-ra. Az Iskola másként hét programjába is beszálltunk. December ötödikén pedig Ildikó néni (Kovács Ildikó rendező – szerk. megj.) 90 éves lenne, ezt meg szeretnénk ünnepelni.
Készülünk egy mini-könyvesbolt kialakítására az előcsarnokunkban, ahol reményeim szerint rövid időn belül miniatűr bábokat lehet vásárolni. A nagy koncepció az, hogy sokkal több legyen a Puck, mint egy szokványos bábszínház. Egy olyan hely, ahová a gyermek szívesen visszatér, még akkor is, ha ezért otthon hisztiznie kell.
Optimálisan és felelősségteljesen kell bánnunk a költségvetésünkkel. Szeretnék workshopokat biztosítani a színészeknek, hogy kifogástalan legyen a teljesítményük. Rengeteg dolog van a fejemben, és be kell valljam: kell még egy kis idő, amíg rendszerezni és ütemezni fogom ezeket. De biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, bízhatok a csapatban.
- A Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválját illetően lesznek változások?
- Októberben lesz a fesztivál, bővülni fog. Javaslataim vannak előadásokra, amelyeket szakmailag jónak tartok, és abból a 8-9 címből remélem egy-kettő eljut ide. Többnyire külföldiek, van köztük magyarországi színház, ahol nagyon szép dolgok történnek, de vannak spanyol, francia művészek is a listámon.
Nagyon fontos tudni, hogy a kolozsvári bábszínház magyar tagozata jelenleg arról híres, hogy kesztyűs bábokkal dolgozik, ami egy nagyon régi bábtechnika, de van még egy csomó minden – például árnyjáték, marionett –, amit nem használunk. Illene lassan fejlődni ezekben is. 2017-ben vagyunk, és a bábelőadásokban is elkezdték ezeket az új médiákat, vetítéseket, mindenféle modern dolgokat alkalmazni. Segít a szakmai fejlődésben, távol tart a betokosodástól, esélyt ad a kapcsolatteremtésre, nem utolsó sorban pedig egy ünnep, aminek akkor is örülnünk kell, ha néha sok munkával és stresszel jár.
- Véleményed szerint hogyan kell a bábszínházban őszintén szólni a gyerekekhez?
- Talán az első és legfontosabb, hogy szakmailag mindenki jól felkészüljön, így sok mindent el lehet kerülni. Azután oda kell figyelni a műsortervre, hogy mikor és mit játszik a színház, milyen alkotókkal dolgozunk és miért. Ámbár nagyon sok időt töltünk a színházban, mégis valahogy meg kell ismerni a gyermekek igényeit, fejlődnünk kell pedagógiai szempontból. Nagyon nagy a felelősségünk, mindannyiunknak meg kellene próbálni kiegyensúlyozottan élni. Példaképek kell legyünk minden bábszínházba látogató gyermek számára. Ezen mindenkinek, aki most a Puckban dolgozik, el kellene gondolkozni. Meg kell erősíteni azt a jót, amit a család vagy az oktatási rendszer ad a gyerekeknek, és pótolni azokat, amelyekben ezek hiányosak. Dolgozni kell töretlenül, és bízni abban, hogy igenis van értelme. Profik kell legyünk!
- Azt érzem ki abból, amit mesélsz, hogy hosszú távra tervezed a bábszínházas jövődet.
- Nincs értelme másképp belevágni, semmilyen szempontból nem éri meg, tisztességtelen volna. Nem egy olyan munka, ahol az ember degeszre keresi magát, és egy évig kibírja ha rossz is, vagy ha nem szereti, de legalább sok pénzt keres. Egy kicsit meg kell legyen bolondulva az ember, elhivatott kell legyen, hogy belevágjon. Nagyon sokan mondták, hogy ne jöjjek ide, mert rossz lesz. Közben fantasztikus embereket ismertem meg a kollégáimban, egyre jobb velük dolgozni, felfedezni őket emberileg és művészileg.
Képzelj el például egy hatvan év körüli bácsit, aki nem pecázni vagy sörözni megy szombat reggel, hanem minden egyes szombaton bábozik a gyerekeknek. Ez olyan szép, nem? Nincsenek agyonsztárolva ezek az emberek, nem is nagyon ismerik őket. Ilyen szempontból is tiszteletre méltóak. Nagyon nehéz körülmények között dolgoztak éveken át. A mai napig a legkisebb fizetések a bábszínházakban vannak, annak ellenére is, hogy most megnőttek.
Dolgozni kell, van mit csinálni. És van értelme, úgy gondolom. Annyi magyar gyereknek, amennyi van Kolozsváron, körülbelül háromezren vannak óvodától nyolcadikig. Fele annyit sem tudunk játszani, mint a román tagozat, ezt el kell fogadnunk. Ki kell hozni a színházat a sikátorból, egy kicsit életre kell kelteni, és nyitottak vagyunk bármilyen ötletekre, észrevételekre, nem akarunk elzárkózni.
- A SPOT Fesztivált folytatni fogod?
- El fogom dönteni hamarosan. Ha lesz, akkor teljesen más lesz. Tíz év alatt sok minden letisztult, és nagyon sok mindenben csalódtam is. A folyamatos kapcsolattartás a főiskolákkal elég sok mindenre rávilágított. Nincs túl sok értelme ugyanúgy folytatni a fesztivált, mint eddig. A koncepció afelé alakul a fejemben, hogy minél nyitottabb legyen a külföldi iskolák felé, hogy mindenki lássa, hogy hogyan oktatnak külföldön, mert úgy érzem, hogy itthon a dolgok megakadtak.
Rosszat tett a színészképzésnek a bolognai rendszer
A régi rendszerből való átállás a bolognaiba nagyon elrontotta a dolgokat. Ha valakinek fontos a színház, akkor most kéne segítse az egyetemeket. Kevés színház van, nincs ahol dolgozni, telik meg a piac, nehéz most a fiatal színészeknek. Ugyanannyi diák végez attól függetlenül, hogy hány munkahely szabadul fel. Tanár-generáció váltás is van, ez is gondokat okoz, hiszen a tapasztalathiány nagyon veszélyes a művészetoktatásban. Sajnos a bolognai rendszernek ez a legnagyobb hátránya, nem az van, mint például az újvidéki főiskolán, hogy egy évben felvesznek négy diákot, ha négy jó. Ha itt kilenc hely van, kilenc diákot vesznek fel.
Lehet, hogy emiatt is fejlődnek folyamatosan a független társulatok.
Inkább megszületnek, és túlélnek, kicsit sok számomra az, hogy fejlődnek. Nincs idejük rá, mert folyamatosan pályázatokat kell írni, vadászni kell a nézőket, technikával, PR-ral kell foglalkozni. Nem biztos, hogy ezek a társulatok így képzelték el, hogy fel voltak erre készülve. Legtöbbször azt érzem, hogy nem egy művészileg meghatározó irány. Ez – habár egyre több független megmozdulás van – valójában szomorú.
Tasi Annabella
maszol.ro

A székely autonómia ügye 2017-ben
Idén zökkenőmentesen zajlott le a Székely Szabadság Napja alkalmából meghirdetett politikai demonstrációval egybekötött megemlékezés. Az általános fásultság, a közélettől való elfordulás, valamint a zord idő miatt a korábbiaknál kevesebb részvevő jelenlétében követelték az egybegyűltek Székelyföld autonómiáját és emlékeztek az 1854-ben kivégzett székely mártírokra. Úgy tűnik, kialakultak a játékszabályok, a csendőrség is jobbnak látta idén mellőzni a jogtalan és felháborító bírságolást, annál is inkább, hogy a tavaly kirótt mintegy száz büntetést a bíróság törölte.
Az aprópénzzel fizető kormány
A jeles esemény alkalmából Erdélybe látogatott a kisebbségbe szorult nemzeti közösségek autonómiájának több európai rangú képviselője. Jelen volt Günther Dauwen, az EFA (Európai Szabad Szövetség) flamand pártigazgatója, Wouter Patho, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja. Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke hangsúlyozta: még a központosított nemzetállam legrosszabb európai példájának tekinthető Franciaország is biztosítja 2017. január elsejétől az ott élő baszkok autonómiáját. Dauwen kifejtette, az autonómia nem kirívó kegy a többség részéről, az önrendelkezés ugyanis demokratikus alapjog. Az autonómia megannyi precedenssel rendelkező jogintézménye pedig nemhogy destabilizálna egy országot, hanem kifejezetten egyensúlyt teremt. Érveik cáfolhatatlanok, más kérdés, ki hallja meg őket.
Felettébb valószínűtlen, hogy a román hatalom – amíg aprópénzzel ki tudja fizetni az erdélyi magyar szavazók nagyobbik részét maga mögött tudó RMDSZ-t, valamint politikai vazallusát, a Magyar Polgári Pártot – törődik a józan érvekkel. A román fél zsigerből politizál, nem ritkán saját érdekei ellenére. 2005-ben a politikai racionalitás azt diktálta volna, hogy a bukaresti parlament fogadja el a kisebbségi törvényt, amely a kulturális autonómiának csak a fogalmát tartalmazta, de „nesze semmi fogd meg jól” alapon semmiféle autonóm döntési jogot vagy közjogi kompetenciát nem adott volna a kisebbségbe szorult közösségeknek. Ráadásul bebetonozta volna az RMDSZ-t az erdélyi magyar közösségen belül. A gigantikus politikai szemfényvesztés sikerült volna, hisz már a magyarországi média is azt harsogta, hogy a jogszabály biztosítaná az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját, és akadtak jobboldali politikusok is, akik e szlogent kritikátlanul átvették. A román fél még erre is nemet mondott.
Hiányzik az erő felmutatása
Egészen különleges történelmi helyzeteket, illetve különleges kollektív tudatú népcsoportokat leszámítva az uralmon levő többség csak az erőből ért. Miféle erőt tudott volna felmutatni 1990 után az addig hetven éves jogfosztottságot, megaláztatást elszenvedő erdélyi magyar nemzeti közösség? Erő felmutatását jelentette volna, ha közösségünk érdekképviselete akkor lép fel a leghatározottabban és legkövetkezetesebben jogos követeléseink, a három szintű autonómia ügyében, amikor még cseppfolyós volt a helyzet, amikor a kilencvenes évek legelején a hatalmát lassanként megszilárdító új vezetés a legnagyobb bizonyítási kényszer alatt állt. Mi történt e helyett? Tőkés László hátba szúrása az RMDSZ frakcióvezetői részéről a finom eszközökkel zajló etnikai tisztogatásra való rámutatás ügyében, gerzensee-i és neptuni tárgyalás, majd a tiszteletbeli elnök erkölcsi-politikai megsemmisítését célzó Nagy Benedek-ügy.
Erő felmutatását jelentette volna, ha az RMDSZ a magyar diplomáciával karöltve megkéri Románia EU-csatlakozásának árát. E „történelmi ablak” 2005. szeptember 26-án zárult le végleg, amikor a Gyurcsány-kormány indítványára az MSZP–SZDSZ-többségű magyar törvényhozás megszavazta Románia feltétel nélküli uniós csatlakozását.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1996-ban az RMDSZ a sarkára áll, és Tőkés László hivatalosan előterjesztett javaslatainak megfelelően megkéri az árát a román hatalmat a Nyugat felé hitelesítő kormánykoalíciós szerepvállalásnak.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1998. szeptember 30-án Radu Vasile román miniszterelnök egyesült államokbeli útja előtt az RMDSZ kilép a kormányból a 25 nappal korábban az önálló állami magyar egyetem ügyében elfogadott ultimátumnak megfelelően.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 2010-ben folytatódik a Székely Önkormányzati Nagygyűlés nagyszabású nemzetépítő terve, amely úgy nőhette volna ki magát történelemformáló közösségi akaratképző intézménnyé, hogy a román alkotmányossági normákat sem szegte volna meg.
Erőt mutatna az is, ha most összefogna az erdélyi magyarság és visszatérne a brassói paradigmához: megszámlálnánk magunkat, belső választások útján létrehoznánk az erdélyi magyar parlamentet, és minden erőnket a külpolitikára összpontosítanánk. Van ennek esélye? Meglátásom szerint nincs.
Látszatképviselet
Annyi ember érdekelt a magyar, illetve a román politikai elit köreiben a jelenlegi „kéz kezet mos” játék és a látszatképviselet folytatásában, hogy alapvető váltásra aligha számíthatunk. Kémiatanárunk foglalta össze ennek a játéknak a lényegét bő három évtizede egy temesvári középiskolában: „én úgy teszek, mintha tanítanék, ti úgy tesztek, mintha tanulnátok”. Az RMDSZ tehát úgy tesz, mintha a magyar érdekeket képviselné, a román hatalom meg úgy, mintha ennek az álképviseletnek köszönhetnénk időnként némi engedményt. Mindenki eljátssza a maga szerepét, amiből jól megél, miközben a közösség egyre fogy.
Mit tehetnek azok, akik e visszataszító játszmában nem hajlandóak részt venni? A legegyszerűbb félreállni, mondván: ha közösségi szinten úgysincs hosszú távú megmaradással kecsegtető perspektíva, akkor fordítsunk minél több energiát saját életünk minőségének javítására. A többség egyébként ezt is teszi.
Érdemes viszont belegondolni azon örökérvényű igazságba, amit Ravasz László református püspök fogalmazott meg, s ami így szól: „nincs nagyobb vereség, mint megszokni a rosszat.” S ehhez hadd tegyük hozzá a konzervativizmus atyjának tartott Edmund Burke klasszikus gondolatát: „a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.”
Magasba emelni az autonómia zászlaját
A Burke által „jókként” jelölt következetesek, elvhűek mi mást tehetnek, mint erejükhöz mérten igyekeznek a magasba emelni a közösségi önrendelkezés, az autonómia zászlaját, kitartanak a hajdan közösen megfogalmazott célok mellett, nem hagyják magukat sem megvásárolni, sem megfélemlíteni. Ha pedig bekövetkezik a már-már csodaszámba menő örömteli változás – hogy a tisztességes, törhetetlen kitartás találkozik a választói támogatottsággal –, akkor megmutatják: lehet másféle politikát is folytatni.
Addig is e maroknyi csapatot motiválhatja a tudat, hogy az igazság kimondása önérték, az erkölcsi-politikai példaadás öncél, amely magában hordja jutalmát. Talán kibír ez a kis eszmefuttatás még egy klasszikus gondolatot, amit Szabó Dezső vetett papírra 1922-ben: „nem a győzelem a harc értelme, hanem a betöltött kötelesség csodás szentsége”.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Márciusi szólásszabadság
Köztudott, hogy a márciusi ifjak követeléseinek egyik jelentős pontja a szólásszabadság biztosítása, a cenzúra eltörlése volt. Miközben sokat hallunk arról is – elsősorban saját balliberális nézeteiket a nemzeti értékek fölé helyező személyek és csoportosulások részéről –, hogy magyarhonban veszélybe került a szólás szabadsága. Ennek megcáfolására az ép elmével (értsd: befolyásoltság alatt nem álló) gondolkodó egyén számára vitathatatlan bizonyíték 2017. március tizenötödike. Amikor a nemzet miniszterelnökének beszédét a sok ezer ünneplő közé elvegyült lelki rendbontók maroknyi „szabadcsapata” folyamatos fütyüléssel zavarta. Nyilván önmagukat minősítik. Ám csökevényes nemzeti öntudatukon túlmutatva egyúttal ők maguk cáfolják meg a szólásszabadság veszélyeztetésének általuk hangoztatott vádját.
Vegyünk ugyanis egy-két példát, ahol valóban korlátozták a szólás, a sajtó szabadságát. Két közelállót: a bécsi császári udvar és a romániai kommunista diktatúra példáit. El tudjuk-e képzelni, hogy a császárt, avagy a diktátort beszéde közben hosszasan kifütyüljék a tömegbe vegyült rendbontók? Az államrendőrök, a szekusok már az első egyéni próbálkozásokat kemény szigorral meghiúsították volna. A folyamat ellentétes volt: ők furakodtak be a nép közé, amikor a helyzet azt megkívánta. Az egyszerű ember következtetése tehát: egyáltalán nincs veszélyben a szólás szabadsága. Sőt, zavaróan és rendbontóan szabad véleményt nyilvánítani akkor is, amikor annak egyáltalán nincs helye. Mondhatni: a sajátosan értelmezett demokrácia és szabadelvű világ túlzásba viszi a szólás szabadságát. Nemzeti ünnepen ugyanis éppúgy nincs helye sípolás nyújtotta lelki agressziónak, amiképpen a szilveszteri tömegben sincs helye nőket molesztáló migránsoknak, tömegrendezvényeken pedig öngyilkos merénylőknek. Tehát nem a szólás szabadsága van veszélyben, hanem a szabadság vívmányainak a megtartása került válsághelyzetbe.
Erdélyben fütyülés, sípolás, dobolás nélkül zajlott a nemzeti ünnep. A résztvevők békésen meghallgatták a magyar és a román miniszterelnök által küldött levelet, és több-kevesebb tapssal minősítették a gondolatokat. Miközben a megszokott gyakorlat szerint méltóságteljes rendezvényekre került sor. Marosvásárhelyen a Postaréten az egy-egy magyarországi és helyi politikusi felszólalás háttérbe szorult a fiatalok őszinte és művészivé érett fellépése, a lelkészek közösségmegtartó üzenetei és imája mellett. Már itt is megvalósulni látszott az elv, amelyet a másik helyszínen, a Petőfi-szobornál annak felállításától kezdve követnek a szervezők a márciusi megemlékezések során: az ifjúság, az egyház és a kultúra legyenek a megemlékezés főszereplői. Idén márciusban pedig a működésében államilag meggátolt katolikus iskola tanulói, tanárai, szülői közössége. Szóval, mintha „új időknek új dalai” csendültek volna fel.
Talán feltűnt, talán nem: az ünneplők között nemigen lehetett megtalálni a tavaly mandátumukat vesztett, azaz újabb közképviseletre nem vállalkozó országos és helyi politikusokat. No meg az, hogy eddig ismeretlen arcok jelentkeztek, miközben régi-új ünneplők is szép számmal akadtak – a nevüket és tisztségüket adók, az első sorokba kívánkozók, valamint a hátrább meghúzódók, a „névtelenek” soraiban egyaránt.
Persze, a tisztséghez kötött név és a névhez kapcsolódó tisztség még a nemzeti ünnepen is mérvadó lehet. Mégis úgy gondolom: az igazi ünnep a szívekben, a lelkek mélyén zajlik, kisebb vagy nagyobb felhajtás közepette. A valódi ünnep nem tapsról és nem füttykoncertről szól. Sokkal inkább a magyar lélek mélyén meghúzódó érzésről. Amiképpen a valódi szólásszabadság nem a magamutogató hangzavarra épül, hanem az őszinte és csendes véleménynyilvánításra.
Ábrám Zoltán
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar intézményvezetőt váltottak le (Politikai tisztogatást kiált az RMDSZ)
Felháborodásának adott hangot szerdán Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának és az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke annak kapcsán, hogy a mezőgazdasági miniszter aznap különösebb indoklás nélkül felmentette tisztségéből Szakál Andrást, a vidéki beruházások támogatásáért felelős ügynökség vezetőjét.
A megyei képviselő-testület vezetője szerint a kormányzó Szociáldemokrata Párt berkeiben született döntésről van szó, amely nagy valószínűséggel Horia Grama háromszéki szociáldemokrata politikus „érdeme”. Tamás Sándor szerint kár, hogy politikai megfontolásokból egy igencsak rátermett, hozzáértő szakembert korábban már alkalmatlannak bizonyult vezetőre váltanak le csak azért, hogy az SZDP megyei számításai bejöjjenek. Szakál András rátermettségét bizonyítandó Tamás Sándor elmondta: Kovászna megye élen jár a vidékfejlesztési pályázatoknál, a hegyvidéki agrártevékenységet, fejlesztéseket támogató programra az összesen benyújtott negyven kérelem fele Háromszékről érkezett. Ez az eredmény csak úgy volt lehetséges, hogy Szakál András és az által vezetett intézmény tevékenyen részt vett a népszerűsítésben, a pályázatok előkészítésében, benyújtásában. Az RMDSZ politikusa rámutatott: szakmai és politikai szinten mindent megtesznek azért, hogy Szakál András visszanyerje tisztségét, mivel egy jó szakemberről van szó. A kormánykoalícióval kötött megállapodásra alapozva értesítik a szaktárcavezetőt és a kormányfőt a helyzetről. Tamás Sándor szerint feltételezhető, hogy Petre Daea miniszter úgy írta alá a felmentésről szóló határozatot, hogy nem ismerte a helyi viszonyokat, állapotokat, ezért alaposan tájékoztatni fogják.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kórházban is kutakodott az ügyészség (Korrupciógyanús orvosok Háromszéken)
Tizenkét helyszínen – a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban, egy családorvosi magánrendelőben, a megyei nyugdíjpénztár munkaorvosi rendelőjében, valamint több magánlakásban – tartott tegnap házkutatást a korrupcióellenes ügyészség brassói egysége a rokkantsági nyugdíjakat érintő ügyben. A hatóság közlése szerint az ügyben feljelentés alapján indítottak eljárást, és több háromszéki orvos érintett, akikkel kapcsolatosan csúszópénz elfogadásának gyanúja merült fel.
Az ügyészség által közöltek szerint az orvosok közvetítőkön keresztül anyagi javakat fogadtak el adott személyektől, ezek fejében a rokkantsági nyugdíjazáshoz szükséges igazolásokat állítottak ki. Noha a hatóság által kibocsátott közleményből egyértelműen nem derül ki, vélhetőleg az igénylők az igazolások segítségével elérték, hogy szabályellenes módon részesülhessenek a különleges járandóságban, és ezáltal megkárosították az államkasszát. András-Nagy Róbert, a megyei sürgősségi kórház menedzsere érdeklődésünkre kifejtette: az általa vezetett intézményben két helyiséget – az ideggyógyászati osztály osztályvezetői irodáját, valamint az egyik neurológiai járóbeteg-rendelőt – zártak le az ügyészség képviselői, akik a megyei csendőrséggel közösen végezték a vizsgálatot. A menedzser további információkkal nem rendelkezik, a hatóság képviselői vele sem közöltek részleteket, az érintett orvosok kilétét sem ismeri egyelőre.
:Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiálltak az egységes Európáért (Az Európai Néppárt kongresszusa)
Európai vezetők az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusának második napján az egység és a szolidaritás jelentőségét hangsúlyozták azoknak a komoly kihívásoknak a kezelése érdekében, amelyekkel az EU ma szembenéz.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke beszédében kiemelte: „csak az egységes Európa lehet szuverén Európa”, és csak a szuverén Európa garantálhatja a szabadságot és függetlenséget a polgárai számára. Leszögezte: eltökéltek és egységesek maradunk a jövőben is, és a feladatunk az, hogy megértessük a polgárokkal, az erős EU a legjobb garanciája a nemzeti és állami szuverenitásnak. Hozzátette: nincs ellentmondás a liberális demokrácia és a rend, a biztonság iránti igény között, csak szabad és törvénytisztelő társadalom lehet biztonságban. Angela Merkel német kancellár kiemelte: ha az európai országok együttműködnek, sikeresebbek lehetnek, mint egyedül. Az EPP-ről szólva azt mondta: „mi vagyunk a legnagyobb erő az európai családban”, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás értéke köt össze minket, és mindig ezekre az értékeinkre kell támaszkodnunk. Úgy látja, a nyugat-balkáni országoknak perspektívát kell kínálni, hogy az EU tagjaivá válhassanak. A német kancellár a migrációt illetően kijelentette: azért fogadták be a menekülteket, mert ez volt a helyes, és segíteni kell az afrikai országoknak, hogy a saját kezükbe vehessék a sorsukat. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke elmondta: „a brexit nem mindennek a végét jelenti”, hanem egy új kezdetet, az uniós tagállamoknak tovább kell haladniuk. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint az EU-nak változnia kell, hogy Európa maradjon a legjobb hely a világon, és ahhoz, hogy az Európai Néppárt vezethesse ezen az úton, a pártnak is változnia kell. Kijelentette: el kell fogadni az intellektuális és politikai harcot a baloldallal, nem kell félni a baloldal kritikájától, amikor „populistának hívnak minket”, mert tudjuk, hogy nem vagyunk azok. Orbán Viktor hangsúlyozta: az EPP-nek Európa zászlóshajójának kell lennie, olyan pártnak, ahol van helye a nemzeti büszkeségnek és a keresztény identitásnak. Andrej Plenković horvát miniszterelnök arról beszélt, hogy a kihívások, amelyekkel Európának ma szembe kell néznie, rendkívül összetettek, külső és belső problémákat is kezelnie kell az uniónak. Vannak országok Európa délkeleti részén, amelyeknek nagyobb és jobban látható támogatásra van szükségük az unió részéről – vélekedett. Klaus Iohannis román államfő kiemelte: Románia erős és egységes EU-t akar, és elkötelezetten hisz azokban az értékekben, amelyek összekötik az európai országokat. Mariano Rajoy spanyol kormányfő úgy fogalmazott: „ha visszatekintünk, büszkék lehetünk az európai projektre”, mert az EU „nemcsak begyógyította a sebeinket, hanem előrébb is vitt minket a világban”. „Elkötelezettnek kell maradnunk Európa mellett, és hangsúlyoznunk kell ennek a nagyszerű integrációs projektnek az előnyeit” – vélte. Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök szerint, mivel az EU rendkívül komoly nehézségekkel néz szembe, az egységre és az összehangolt cselekvésre még nagyobb szükség van. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke kiemelte: „nehéz időket élünk, gazdasági válság, migráció, terrorizmus, brexit – a néppárt felelőssége hatalmas”. „Különbözőek vagyunk, különböző nyelveket beszélünk, de ugyanazokat az értékeket valljuk” – magyarázta. Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakcióvezetője felszólalásában elmondta: „büszkének kell lennünk arra, amit az elmúlt évtizedekben elértünk”. Aki szereti a szülőföldjét, annak igent kell mondania az erős Európára – jelentette ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki EKE 125., 25.
Háromszék legrégebbi turistaszervezete, az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya április 3-án ünnepli megalakulásának 125., újjáalakulásának 25. évfordulóját.
Nagy megtiszteltetés, hogy szervezetünk megalapítása az akkori Háromszék vármegye főispánjához, Potsa Józsefhez fűződik. Az erre való megbízatást az EKE központi választmányi elnökétől, gróf Bethlen Bálinttól kapta. Ennek alapján 1892. március 22-én megírja meghívólevelét az alakuló közgyűlésre: „Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület 1891. máj 12-én tartott közgyülése engem bizván meg a háromszékmegyei osztály megalakitásával, ennek következtében van szerencsém az 1892. április 3-án, Sepsiszentgyörgyön, a vármegyeház nagytermében tartandó osztályalakuló gyülésre azzal a kéréssel meghivni, hogy az ide mellékelt gyüjtőiven a közgyülésig tagnak jelentkezni, illetve a közjótékonysági, közgazdasági és kulturális egyesület részére minél több tagot megnyerni sziveskedjék. Vármegyénkre nézve az osztály megalakitása rendkivül fontos, mert ismeretlen gyönyörü vidékeinkre a látogatókat, fürdőinkre az üdülőket és vendégeket ez osztály feladata leend a központ segitségével ide irányitania s vonzania és a turistasági helyeket utak nyitása, ösvények vágása által azok részére hozzáférhetőkké tenni. A tagok többféle kedvezményben részesülnek (fürdőkben % engedmény, csoportos utazásoknál esetleg olcsóbb viteldij, stb.) és ingyen kapják az egyesület hivatalós lapját, az illusztrált turistasági, fürdőügyi és néprajzi Erdélyt-t. Mindezek következtében bizalommal remélvén, hogy a taggyüjtés érdekében a lehetőket megtenni méltóztatik, közlöm, hogy a gyüjtőivek a közgyülés napjáig hozzám visszaküldendők…” A megalakuló közgyűlést Potsa József főispán vezeti le, lelkes szavakban ecsetelve az egyesület fontos közgazdasági és jótékonysági céljait. Miután megállapítják, hogy az alapszabályoknak megfelelően megvan az előírt létszám az osztály megalakulásához (30 tagnál jóval több), nagy tetszésnyilvánítás mellett az Erdélyrészi Kárpát Egyesület Háromszék megyei osztályát 110 taggal megalakultnak nyilvánítják. Berecz Gyula indítványozta, hogy addigi sikeres fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak meg Potsa Józsefnek, egyben felkérte, hogy fogadja el az elnöki tisztet, ami a jelenlévők lelkes éljenzése közepette meg is történt. A továbbiakban a többi vezetőt is megválasztották. Alelnökök: Tompa Miklós alispán, Seethal Ferenc nagybirtokos, Csipkay János erdőmester, Greguss János köpeci bányaigazgató, Hollaky Attila főszolgabíró, Dobay János rendőrkapitány. Titkár: Berecz Gyula állami iskolaigazgató. Jegyzők: Mihály János, Jóos Imre, Keresztes Ede, Vántsa György, Incze Gyula, Ebergényi Gyula. Pénztárnok: Bogdán Arthur.
Az elnöknek köszönhetően Sepsiszentgyörgy közönsége és Háromszék megye törvényhatósága 200–200 koronával az EKE alapítója volt. Megválasztása után az elnök előterjesztette az első kirándulás tervét május 15-ére Kovásznára, melyre a központot (Kolozsvárt), a társegyesületeket és a nagyközönséget is meghívják, majd a választmány tagjait, továbbá a jegyzőket hat csoportra osztják, akik a hat alelnök vezetése alatt a vármegye két városának és négy járásának megfelelően hat albizottságot képeznek. Már az első évben öt kirándulásról tudunk. Erdély című folyóiratunk 1895 februárjában elnökünket mint az EKE központi alelnökét mutatja be (IV. évf. 1–2. szám), aki nagyon sokat tesz a megye felvirágoztatására: „Előpatak, Málnás, Kovászna az ő buzdítására tették meg azokat a fontos lépéseket, melynek következtében fokozatos fejlődésnek indultak, és amikor a helyi eszközök kimerültek, megalakította az EKE Háromszék vármegyei Osztályát, melynek feladata a megye természeti kincseit megismertetni és ezáltal a székelységnek közgazdasági fejlődését előmozdítani. Az osztály akkora tevékenységgel kezdte meg működését, hogy kirándulásai iránt országos érdeklődés volt, 300-nál több idegen elvivén hirét.”
1896-ban a Budapesten rendezett Országos Kongresszuson részt vesz az egész háromszéki osztály, Benedek János előadást tart.
1901-ben, amikor Kolozsváron megkezdik az EKE-múzeum szervezését, a már meglévő 1600 tárgyból 300 özvegy Cserey Jánosné adománya, akinek legnagyobb szerepe van a Székely Nemzeti Múzeum létrehozásában.
1902-ben – K. Fodor János írásából tudjuk – megyénkben már léteznek jelzett turistautak. Így a Sepsiszentgyörgyöt Sugásfürdővel összekötő, 10 km hosszú turistaút jelzése piros színű volt. A Sugásfürdőt Előpatakkal összekötő kétórás turistautat kék színnel jelezték a Szármány-pusztán keresztül, ahol a 920 m magas ponton levő kilátóból gyönyörködnek a Csukás, a Nagykőhavas, a Bucsecs, a Keresztényhavas és a a Királykő látványában. 1902. július 20-án az EKE tízéves fennállására szervezett ünnepi közgyűlésnek Sepsiszentgyörgy adott helyet. Kolozsvárról húszan vettek részt. A vendégeket ifj. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere mint a háromszéki EKE titkára fogadta. Az általa elkészített jegyzőkönyvből tudjuk, hogy jelen volt Potsa József is, akit az EKE tiszteletbeli tagjának választanak. Az országos kiállítás alkalmából Háromszék kitüntetést kap. Pénzzel segítik az Erdély Kalauza kiadvány és a Hankó-könyvek megjelenését. 1902. október 12-én Potsa József részt vesz a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezésén, a Mátyás király szülőházában berendezett EKE-múzeum megnyitóján és Erzsébet lobogójának felavatásán. 1906. augusztus 19-én ifj. Herrmann Antal részt vesz a szovátai közgyűlésen, ahol jegyzőkönyvbe vették a Cserey Jánosné Zathureczky Emília halálára való emlékezést. 1908. január 17-én Potsa József halálával lezárul az egyesület életének eredményekben igen gazdag első szakasza, amely az EKE szintjén mintaosztályként volt nyilvántartva mint a közművelődési rendezvények szervezője, az idegenforgalom irányítója, tanulmányi kirándulások rendezője a Székely Mikó Kollégium diákjainak. Az utolsó újjáalapítást 25 évvel ezelőtt, 1992 áprilisában jegyeztük, olyan nevekkel, mint Gocz József, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Kakas Zoltán, valamint Dukrét Lajos és Jártó Gábor, akik ma is tagjai egyesületünknek. Erre emlékezünk április 3-án 18 órától ugyanott (a Gábor Áron Teremben), ahol 125 évvel ezelőtt létrejött a HEKE.
Dukrét Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)