Hogyan oktassuk a történelmet?
Gondolatok egy közvitára bocsájtott tantervezetről
A tanügyminisztérium közvitára bocsátotta az ősztől életbe lépő új tanterveket, amelyek többek között a magyarság történelmének VI-VII. osztályokban történő oktatását is módosította számos pontban. A tanterv elsősorban arra törekszik, hogy a diákok megfelelő tudást szerezzenek az idő és tér fogalmairól, tájékozódni tudjanak a történelmi szakzsargon világában és hosszú távon hasznosítsák történelmi tudásukat a mindennapokban. Az új tanterv különösen nagy figyelmet ad a helytörténeti kutatásokra, projektek-munkákra és a csapatépítésre is. Mindezek nagyon jól hangzanak, ám nem árt kicsit közelebbről is megvizsgálni, milyen részletekben rejlik az ördög a mindennapok történelem-oktatásában.
Az új tanterv egyértelműen és remélhetőleg végérvényesen szakítani akar azzal az elavult módszerrel, ahol a történelem-oktatás másból sem állt, mint a tanár és diák közötti monológból, ahol a tanár bemutat egy feldolgozhatatlanul száraz és óriási mennyiségű adathalmazt, a diák pedig – ahogy egykori magyartanárnőm mondta – „visszaböfögi” azt.  Az iskolából kikerült egykori diákok történelem-tanáraikra vagy a történelemórákra visszaemlékezve legtöbbször a „száraz adatokkal”, „dátumok sorozatával” és „temérdek információval” azonosítják a történelem-oktatást. Kétségtelen, hogy míg a reál-tudományok többsége sokkal direktebb módon vette igénybe a diákok kreativitását és gondolkodását, addig a történelem-oktatás hagyományos módszerei erre csak ritkán adtak lehetőséget. A jelenlegi tanterv tehát különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy feloldja a tanár-diák féle monológot és nagyobb teret adjon alternatív kommunikációs módszerekre, így a diák-diák, diákok-tanár, diák-forrás/internet féle párbeszédre. A projekt munkák révén lehetősége van ma már a diákoknak együttműködni, egymást megismerni és csapatépítő jellegük révén, társas képességeket is fejlesztenek ezáltal. A hosszú távú tanulás szempontjából pedig igazoltan hatásosabb élményként marad meg egy-egy szakmai kirándulás, közösen elvégzett helytörténeti kutatás vagy olyan élmény, amit a szaktudás megszerzése mellett a diákok személyes élménnyel, életérzéssel tudnak összekapcsolni. Ez tehát kétségtelenül a tanterv pozitív hozadéka és erre már számos kezdeményezés elindult, elég itt csak a Kolozs megyében oly nagy sikernek örvendő Örökségünk Őrei vetélkedőket, de az Erdély-szerte jelenlevő helytörténeti versenyt, kvízjátékot, drámajátékot, filmesteket, kirándulásokat vagy interaktív múzeumlátogatásokat. Ezek az élmények mind, sokkal intenzívebben tudnak egy-egy történelmi személyiséget, eseményt vagy akár komplex jelenség-sorozatot is bemutatni és megértetni a fiatalokkal, mint a hagyományos iskolai tankönyvek hisz egyszerre több érzékszervére is hat a fiatalnak és számos társas képességét, szociális készségeit is fejlesztheti ezáltal. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a tevékenységeknek a révén, a történelem élővé, megfoghatóvá, láthatóvá válik, ami a hosszú távú tanulás szempontjából a legfontosabb szempont. Az iskolából kilépett felnőttek ugyanis legtöbbször a történelemben csak személytelen régmúltat látnak, dátumok hosszú sorozatát és nem embereket, húsvér, érdekes személyek és személyiségek változatos interakcióját, amelyek kevésben különböznek tőlünk.
Ezekre a tevékenységekre lehetne nagyon sok más, a tanterv által nem említett alternatívát is nyújtani, amely már elsősorban a tanár kreativitásától és idejétől függ. Kezdeményezhet például vitákat, szervezett disputákat, ahol a diákok fejleszthetik érvelési készségeiket is vagy kis szerepjátékokat, ahol történelmi helyzeteket, személyeket imitálnak és játszanak újra szó szerint azok bőrébe bújva.  Mivel úgy a projekt-munkák, mint ezek a közös csapattevékenységek a könyvtári és internetes kutakodásra is kényszerítik a diákokat, alapvető kellene legyen, hogy a tanárok felhívják a figyelmüket már a legkisebb osztályokban az ún. reality check-re, azaz a források valóságtartalmának felülvizsgálatára. Az információ-robbanásnak a korában, amikor ezernyi honlapon jön velünk szembe az interneten (is) az alternatív történelem és a hamis sarlatánságok és dilettáns irodalom agyrémei, a fiatalokat fel kell világosítani a forráskritika fontosságáról és segíteni kell őket alap-források és biztonságos honlapok megismertetésével. Tíz évvel ezelőtt, amikor még az internet kevésbé volt a mindennapok része, a mi tanáraink a wikipédia és más, még annál is bizonytalanabb források helyett a nagy lexikonok CD változatához (Révai Nagy Lexikona online, Arcanum Adatbázis, Erdély rövid története, Magyar Életrajzi Lexikon, Romániai Magyar Irodalmi Lexikon) küldtek bennünket. Ma már ezek egy része ugyan elavult, de akad néhány, amelyet azóta frissítettek és digitalizáltak is. Ugyancsak fontos a helytörténeti források kritikája, amelyben egy történelemtanárnak jártasnak kell lennie, mielőtt feladatként kiosztja azok elolvasását.
Az már csak hab a tortán, hogy az interneten leselkedő hamis áltörténelmi portálok és dilettáns irodalom veszélyei mellett nagyon sok történelemtanár sajnos átveszi ezeket az ötleteket és diákok generációt fertőzi meg például a magyarok eredetéről szóló hamis információkkal vagy számos más, az összeesküvés-elméletekig elmenő ötlettel. Ezeknek a jelenségeknek a kiszűrése és felmérése is igen nehéz, hisz a történelem-tanárok állandó monitorizálására lenne szükség, amire jelenleg aligha nyílik lehetőség, pedig az ilyen jellegű pedagógiai és deontológiai csínytevések súlyosan károsíthatják a fiatalok történelemről, múltról, kulturális önidentitásról alkotott nézetüket és indirekt módon, társadalmi tevékenységüket és érzékenységüket is.
Sok ismerősöm, elsősorban az IT és a multicégek világában mozgó, kizárólag a jelenben élő fiatalok gyakran kérdez: miért kell történelmet tanítani? Mi végre, mi haszna ennek? Való igaz, a bölcsészettudományok „hasznosságát” a mai felgyorsult és neoliberalista vadkapitalizmusban nehéz elmagyarázni. Annyi bizonyos, hogy még a leghedonistább ember is naponta szembesül saját, családja és környezete múltjával. Legyen szó egy családi hagyatékról, személyes történetről vagy épp a szecessziós épületről ahol naponta dolgozol, eszel vagy lakol.  A múlt ugyanakkor állandóan jelen van lokális, nemzeti de nemzetközi politikánkban is, így annak helyes, pontos ismerete alapvetően fontos, hisz nemegyszer téves történelem-képekkel és hasonlatokkal tudnak tömegeket butítani. A történelem oktatása tehát egy fokozottabb tudatosságot fejleszt, tágabb világképet ad az embernek és könnyebben megértheti önmaga és környezete működését, kulturális identitását és reakcióit is. Ezt pedig csak egy vonzó és a mai modern korhoz illeszkedő tantervvel lehet csak oktatni.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)

Százmillió forinttal támogatja a magyar kormány a határon túli ifjúsági közösségeket
Százmillió forinttal támogatja a magyar kormány a külhoni ifjúsági közösségeket. A határon túli civil szervezetek és egyházi jogi személyek március 18-ig kérhetik ifjúsági programjaik támogatását – közölte Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerdán Budapesten.
Potápi Árpád János a programot ismertetve kiemelte: a pályázatra a legkülönfélébb tevékenységet végző szervezetek jelentkezhetek kulturális, hagyományőrző, közösségi programokkal.
A jelentkezés feltétele, hogy a szervezetek tevékenységének célcsoportja a 15 és 29 év közötti korosztály legyen.
A vissza nem térítendő támogatás 600 ezer forinttól 2 millió forintig terjedhet, az önrész nem feltétel.
Szabadság (Kolozsvár)

Még mindig szűkös a fogyasztói kosár „befogadóképessége”
Tíz év alatt megduplázódott a minimálbér, de többre van szükség
Az Európai Unió statisztikai intézete, vagyis az Eurostat nemrég kiadott közleménye szerint a tagállamok közül a minimálbér tekintetében Románia a 275 eurójával az utolsó előtti helyet foglalta el, csupán Bulgáriát előzte meg. Azóta a helyzet csak annyiban változott, hogy a minimálbér február 1-jétől további mintegy 45 euróval nőtt – de ennyi nem volt elég más állam megelőzéséhez a rangsorban. A minimálbér-toplista élén egyébként Luxemburg áll 1999 euróval, s ugyan ez „óriási”, öröm az ürömben, hogy a szocialista utódállamokban a lakosság fogyasztói kosarának átlagértéke már nem mutat olyan elviselhetetlen különbséget Nyugat-Európához képest. Tény: Románia az utóbbi tíz évben megkétszerezte minimálbérének értékét, de ez még mindig kevés az EU-átlaghoz viszonyítva, és meghatározó indok a fiatal pályakezdők Nyugatra való elvándorlásában. De egyáltalán elég a minimálbér a minimális fogyasztói kosár megvásárlására?
Románia lemaradása az EU-s minimálbérek tekintetében annál is inkább figyelemre méltó, mert az utóbbi tíz évben sikerült megkétszerezni a hazai minimálbért: 2008-ban még 139 eurónál tartottunk, az Eurostat felmérésekor 275 eurónál, február elsejétől pedig már mintegy 320 euró üti a minimálbérért foglalkoztatottak markát (Ausztria, Ciprus, Dánia, Olaszország, Finnország és Svédország nem alkalmazta az országos minimálbér intézményét).
Az Eurostat adatai szerint Bulgária (235 euró), Románia, Lettország és Litvánia (380-380 euró), Csehország (407 euró), Magyarország (412 euró), Horvátország (433 euró), Szlovákia (435 euró), Lengyelország (453 euró) és Észtország (470 euró) áll a ranglista alsóházában. Ötszáz és ezer euró közötti minimálbérek vannak Portugáliában (650), Görögországban (684), Máltán (736), Szlovéniában (805) és Spanyolországban (826), míg a „krém” Nagy-Britannia (1397), Franciaország (1480), Németország (1498), Hollandia (1552), Írország (1563) és Luxemburg (1999).
Jó hír viszont, hogy a legnagyobb és a legkisebb érték közötti 8,5:1 arány 3:1-re csökken akkor, amikor a vásárlóerőt hasonlítjuk össze, vagyis hiába kap 8-szor több pénzt egy luxemburgi munkás, azzal csak 3-szor annyit tud vásárolni, mint egy bulgáriai... A magyarázat egyszerű: általában a kis minimálbérű országokban kisebbek az árak is.
Korábban ugyancsak az Eurostat végzett felmérést a fogyasztói kosárról (élelmiszerek, italok vonatkozásában) az egyes tagállamokban. Kiderült: Dániában az uniós átlagár 145%-át kell fizetni egy termékért. Ehhez képest Lengyelországban az EU-s átlagár 63 százalékáért, Romániában pedig 64 százalékáért lehetett ugyanazt a terméket megvenni.
A legnagyobb, csaknem négyszeres különbség a dohányáruk árában volt tapasztalható, Bulgáriában az uniós átlag 50 százalékát kellett fizetni ezekért a termékekért, míg Nagy-Britanniában 218 százalékát.
Akármennyire is örvendetes, hogy nálunk az utóbbi időben nőnek a fizetések, és tíz év alatt megduplázódott a minimálbér, tény, hogy az nem minden esetben elégséges a lakosság mindennapi kiadásainak fedezésére. Például egy vidékről városra felkerülő és munkát vállaló fiatal minimálbérének körülbelül a felét kell házbérre áldoznia, és még hol van a többi költekezés?
Másfelől, 2016 májusa óta – vagyis kevesebb mint egy éven belül – ez a második jelentősebb minimálbér-növelés; előbb 950 lejről 1250-re, most pedig 1450-re nőtt, a plusz 500 lej pedig több mint 50%-os növekedést jelent. A kérdés csak az, fogják-e tudni ezt tartani a kis- és középvállakozók, vagy pedig kénytelenek lesznek alkalmazottakat elbocsátani, ezzel növelve a munkanélküliséget, netán bezárni a céget – mindkettő adókieséshez vezet az államkasszára nézve, ami elindíthat egy ördögi kört... Hiszen nem biztos, hogy a termelékenységet is sikerül ennyi idő alatt 50%-kal növelni, ráadásul a bérrel együtt arányosan nő az adók összege is, amit az alkalmazottak után a vállalkozóknak fizetniük kell. Ez persze már egy másik téma...
Szakmai berkekből származó becslések szerint Romániában nagyjából 1,3 millió személy dolgozik minimálbérért, és meglepő módon a minimálbért hazavivők közel 60%-a férfi, pedig elméletileg nemek szerinti lebontásban ők keresnek jobban (ugyanazon munkakörben). Tanulmányok szerint elsősorban a kis- és középvállalatok (tehát az 1–9, illetve 10–50 alkalmazottat foglalkoztatók) adnak minimálbért; iparágak szerint az élelmiszeriparban és a kiskereskedelemben (például bolti eladók, pénztárosok) a leggyakoribb, hogy minimálbérért dolgoznak az alkalmazottak, de az építőiparban dolgozó szakképzetlen munkások sem keresnek többet. 
Visszatérve a minimálbér összegére, az 1450 lejes bruttó minimálbér nagyjából azt jelenti, hogy az alkalmazott 1065 lejt visz haza. Az Életminőséget Kutató Intézet (ICCV) egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint egy városon élő átlagos család – két felnőtt, két gyerek – 2273 lejből tud kijönni egy hónapban, ennyi számára a minimális fogyasztói kosár értéke, míg a túléléshez 1831 lejre van szüksége. Ha a két minimálbér összegéhez hozzáadjuk a gyerek utáni fejenkénti 84 lejes támogatást, akkor jó hír, hogy most már meg tud élni városon egy kisgyermekes család...
Persze a hivatalos minimális vásárlói kosár értéke vélhetően a fentinél kevesebb, hiszen az ICCV azt is beszámolta, hogy a család társadalmi életet is élne (például néha elmegy színházba), ráadásul az összeghez számoltak egy 10%-os pluszt, biztonsági  és megtakarítási „alapként”. Hivatalosan a minimális fogyasztói kosár tartalmát a 2000/217-es rendelet szabályozza, amely részletesen leírja annak összetevőit: például havi 5,8 kg máléliszt, 1,6 kiló murok, petrezselyem vagy paszternák, 2,5 kg disznó és 2,8 kg csirkehús, 10 deka édesség (csoki vagy cukorka), 13 tojás, 6,1 liter tej stb. Mindezt egy mifelénk átlagos méretű családra (azaz 2,8 személy) számolták, de sokak szerint esedékes lenne a 2000-ben leírtak módosítása, hiszen azóta változtak a fogyasztói szokások, így az átlagember sokkal többet költ(ene) különféle szolgáltatásokra (például mobiltelefon- és internet-bérlet). Egyes szakszervezetek pedig úgy vélik, hogy a minimálbért a minimális fogyasztói kosár értékének figyelembevételével kellene kiszámítani, ami garanciát jelentene arra is, hogy az esetleges drágulásokkal egyszerre a minimálbér is növekedjen.
Szabadság (Kolozsvár)

„Előbb-utóbb” lesznek többnyelvű helységnévtáblák Kolozsváron
Egyhamar nem reménykedhetnek a kolozsváriak többnyelvű helységnévtábla kihelyezésében: a megyei törvényszék alapfokon készül ítéletet hozni, eközben az RMDSZ-szel helyi szintű megállapodást kötött PNL megyei elnöke szerint az ügy „előbb-utóbb” rendeződik.
Miközben a Kolozs megyei törvényszéken alapfokon ítélet várható a kolozsvári kétnyelvű helységnévtábla ügyében indított perben, úgy tűnik, hogy a kérdésre egyhamar nem születik politikai megoldás. Noha a február elsejei tárgyaláson még arról volt szó, hogy a törvényszék 14-én hoz döntést első fokon, az ítéletet kedd estig nem közölték. Szőcs Izabella, a felperes Minority Rights Egyesület képviselője korábban a Krónikának úgy nyilatkozott: a pereskedés még további másfél évet eltarthat, ugyanis biztosra lehet venni, hogy bármilyen döntés is születik, a vesztes fél fellebbezni fog.
Lapunk megkeresésére eközben Daniel Buda európai parlamenti képviselő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Kolozs megyei szervezetének elnöke semmilyen konkrétumot nem említett arra vonatkozóan, hogy az RMDSZ-szel a tavaly nyári helyhatósági választások után kötött koalíciós megállapodásnak megfelelően mikor kerülnek ki a többnyelvű helységnévtáblák Kolozsvár bejárataihoz. Buda kedden a Krónikának úgy fogalmazott: az intézkedésről „előbb-utóbb” döntés születik, dolgoznak az ügyön.
Az EP-képviselő kifejtette: a törvényes eljárás valamennyi lépcsőfokát végig kell járni, a táblák kihelyezése nem az RMDSZ vagy a PNL megyei elnökének egyszemélyes döntésén múlik. Hozzátette: jelenleg is folyamatban van a városháza által kiírt licit, amely arra vonatkozik, hogy hogyan nézzenek ki a kincses város bejáratai. „Ez nem csak a helységnévtáblákra vonatkozik, átfogóbb projektről van szó. A témában közmeghallgatást is kell tartani, amint ezek lejárnak, a gyakorlatban is megvalósul a projekt” – magyarázta Daniel Buda.
Kérdésünkre, hogy a román közösségnek lenne-e kifogása a többnyelvű helységnévtáblák ellen, az EP-képviselő Kolozsvár multikulturalitását hangsúlyozta, amelyet szerinte a kulturális rendezvények sokszínűsége is bizonyít. „A törvény által megfogalmazott szempontokat kell figyelembe venni, nem más jellegű kifogások miatt nincsenek még kihelyezve a táblák” – fogalmazott Buda. Úgy véli: többszörösen is bizonyították, hogy „igazi multikulturális városunk van, ennek a román, a magyar, a német, a szász és más közösségek egyaránt örülhetnek”.
Azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ országos szinten a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kötött a parlamenti együttműködésről szóló megállapodást, a PNL Kolozs megyei elnöke úgy nyilatkozott: természetes, hogy valamennyi politikai párt igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségeiből. „Szerettünk volna országos megállapodást kötni az RMDSZ-szel, de ez nem jelenti azt, hogy jóvátehetetlen dolgok történetek. Engem kolozsváriként az érdekel, hogy jól működjünk együtt megyei és városi szinten, ami meg is történik” – magyarázta.
Az RMDSZ és a PNL által tavaly nyáron kötött megyei és helyi megállapodásban az szerepelt, hogy háromnyelvű, román–magyar–német helységnévtáblákat helyeznek el Kolozsváron és a többi Kolozs megyei településen, ahol a két politikai alakulat alkot többséget a helyi önkormányzatban. Az egyezség értelmében azokon a településeken is el kellett fogadni az erre vonatkozó tanácsi határozatokat, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya nem éri el a közigazgatási törvényben rögzített húsz százalékos küszöböt. Ugyanebben a megállapodásban szerepelt egyébként, hogy Horváth Anna marad a kincses város alpolgármestere, és Vákár István lesz a Kolozs Megyei Tanács alelnöke. Az időközben parlamenti képviselővé választott Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke akkor úgy nyilatkozott: Kolozsvár nagyon sok tekintetben példa az ország települései számára, elérkezett az idő arra, hogy a nyelvi jogok érvényesítése terén is példává váljék. Kiss Előd Gergely
Kiss Előd-Gergely 
Krónika (Kolozsvár)

Szabad az út a románok kanadai vízummentessége előtt
Jóváhagyta az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást (CETA) az Európai Parlament (EP) szerdai plenáris ülésén. Ennek nyomán a tengerentúli ország eltörli a román állampolgárok vízumkötelezettségét.
Az egyezményt 408 igen szavazattal, 254 ellenében, 33 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők a strasbourgi ülésen. A szavazást megelőző vitán Cecilia Malmström kereskedelempolitikáért felelős uniós biztos hangsúlyozta, az „óriási gazdasági és geopolitikai lehetőséget" jelentő szerződéssel új korszak kezdődik az EU és Kanada kapcsolataiban. „Falak helyett hidakat építünk, s ez lehetővé teszi, hogy együttesen lépjünk fel a társadalmainkat érő kihívásokkal szemben" – mondta.
„A mai bizonytalan időkben, a protekcionizmus világszintű térnyerése közepette a CETA a fenntartható kereskedelem iránti elkötelezettségünket tanúsítja" – emelte ki Cecilia Malmström. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke üdvözölte a parlamenti szavazás eredményét, fontos mérföldkőnek nevezve azt a CETA ratifikációs folyamatában. Mint mondta, a megállapodás lehetővé teszi, hogy „közösen alakítsuk a globális kereskedelmi szabályokat".
Antonio Tajani, az Európai Parlament nemrég megválasztott elnöke kijelentette, „a szabadkereskedelmi egyezmény az uniós állampolgárok javát szolgálja, serkenteni fogja a gazdasági növekedést, elősegíti a munkahelyteremtést és garantálja az EU magas egészségügyi, környezetvédelmi és munkajogi szabályainak megőrzését".
Az EP épülete előtt nagyjából száz civil tüntetett szerda délelőtt a parlamenti jóváhagyás ellen, a szavazás előtti percekben pedig több képviselő azt skandálta az ülésteremben, hogy „nemet a CETA-ra!". A szerződés rendelkezéseinek többsége már áprilisban hatályba léphet, de az egyezményt még a tagállami parlamenteknek is ratifikálniuk kell, ami szakértők szerint évekig is eltarthat.
Az ottawai kormány már tavaly bejelentette, hogy 2017. december 1-jével eltörli a román és a bolgár állampolgárokkal szemben alkalmazott vízumkényszert, ha Brüsszel rábólint a szabadkereskedelmi megállapodásra. Bukarest és Szófia is a vízumkényszer eltörlését támasztotta annak feltételéül, hogy hozzájárulásukat adják az Európai Unió és Kanada közötti egyezmény megkötéséhez.
A szabadkereskedelmi megállapodást hosszas egyeztetést követően tavaly októberben írták alá a brüsszeli EU-Kanada csúcstalálkozón, a belgiumi Vallónia tartomány hetekig tartó vonakodása után.
A CETA a várakozások szerint a vámok, illetve a gazdasági kapcsolatok további mélyítését hátráltató más akadályok lebontása révén elősegítené a növekedést és a munkahelyteremtést az EU-ban és Kanadában is. Az ellenzők szerint ugyanakkor az egyezmény általános deregulációt von majd maga után és korlátozza a nemzeti kormányok mozgásterét.
Krónika (Kolozsvár)

Amerikai tankok és katonák érkeztek Romániába
Mintegy 500 amerikai katona érkezett kedden reggel számos M1 Abrams harckocsi kíséretében a Konstanca megyei Mihail Kogălniceanu-támaszpontra.
Az amerikai katonák az Egyesült Államok Harci sasok elnevezésű 8. gyalogezred első zászlóaljának tagjai, és kilenc hónapot töltenek majd Romániában a NATO keleti szárnyának megerősítését célzó műveletek részeként. Az egység 17 Abrams harckocsiját vonaton szállították a már évek óta amerikai támaszpontként szolgáló romániai bázisra, ahova az Abramsek mellett M2 Bradley gyalogsági páncélozott harcjárművek és önjáró lövegek is érkeznek.
Az amerikai egységek közös hadgyakorlaton vesznek majd részt a galaci 184-es Cuza Vodă harckocsizó zászlóaljjal, emellett nemzetközi erőket felvonultató gyakorlatokból is kiveszik a részüket. Jason Sabat, a zászlóalj parancsnoka elmondta, az Egyesült Államok 30 éve nem mozgatott ekkora volumenű haditechnikát Európában, és ez az első alkalom, hogy ennyire keletre jutottak. Nicolae Moneanu, a zászlóalj parancsnoka elmondta, az ilyen gyakorlatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a NATO-tagállamok hadseregei hatékonyabban működhessenek együtt a különböző küldetések során. A hadgyakorlatra a smârdani lőtéren kerül sor március 15. és április 30. között.
A Romániába érkezett amerikai egység a Colorado állambeli Fort Carsonban állomásozó 3. páncélosdandár része, amely januárban 3 500 katonát és 2 800 harci eszközt telepített a németországi Bremenhavenbe. Az egység kilenc hónapig marad Romániában, ezt követően más amerikai alakulat veszi át a helyét, hogy biztosítsák a folyamatos amerikai katonai jelenlétet Romániában. Mint ismeretes, a NATO az orosz fenyegetés növekedése miatt döntött úgy, hogy megerősíti állásait a katonai szövetség keleti tagállamaiba
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nincs közösség, nincs iskola
Ami Fotosmartonoson, az másutt is igaz  
A gidófalvi önkormányzatnak a fotosmartonosi elemi iskola megszűntét kimondó határozata ellen tiltakozik a közösségi hálón a két EMNP-s gidófalvi képviselő, Máthé István és Szabó Ferenc.
Az iskolabezárást elkerülendő, Máthé István a szülők panaszai alapján javasolta a helyi oktatás színvonalának emelését, a délutáni oktatás bevezetését, illetve az épület, illemhelyek rendbetételét, de elismerte, hogy ezek csak hosszú távon működtethető megoldások.
Kérdésünkre a Fotosmartonost képviselő Incze Réka RMDSZ-es tanácstag elmondta: a február 6-i tanácsülésen tulajdonképpen csak elfogadták a tanfelügyelőség által közölt tényt: Fotosmartonoson idén hét negyedikes gyermek van, akik jövőre Gidófalvára járnak ötödikbe, az egyetlen jelenlegi előkészítőssel nem lehet működtetni az iskolát, így az megszűnik.
– Nem a személyi vagy tárgyi feltételeken múlik a dolog, mondta Incze Réka – hiszen rendbetett épületről beszélünk, inkább arról van szó, hogy a városban dolgozó szülők viszik magukkal gyermekeiket is, mert szervezési szempontból így könnyebb, illetve a sok helyen működő délutáni oktatás megoldja azt a gondjukat is, hogy a munkaidő végéig biztonságban tudják a csemetéket. Gidófalván pár éve megkísérelték megszervezni a délutáni oktatást, azonban a költségek miatt kihátráltak a szülők a programból.
Azt is megpróbálták, hogy az összevont osztályok helyett egy-egy külön elemi osztály működjön a község falvaiban, és bár a szállításuk az iskolabusszal meg lett volna oldva, a gyerekeknek túl korán kellett volna elindulni, hogy mindenki célba érjen 8-ra. 
– Minden megoldás újabb problémát szült tehát. Itt a tanácsnak nincs játéktere, a közösség tudna csak lépni ez ügyben – vélekedett Incze Réka. 
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Fordulatra várva V.
A ma tévében és politikában bőven tenyésző többségi előítéletek és burjánzó tévtanok, elfogultságok leküzdése nélkül persze nem fog sikerülni a teljesértékű emberi és magyar létezés feltételeinek biztosítása Romániában. No de javult-e a magyarság megítélése a román közvélemény szemében, miután két és fél évtizedig, a kis lépések politikáját követve, ott ültek képviselőink a parlament mindkét házában?
Be kell ismerni, nem sokat, sőt talán egyáltalában nem. Már csak ezért is váltani kellene. Mi több, valóságos politikai prostitúcióval vádolták meg az RMDSZ-t, mint olyan szervezetet, mely minden kormányban ott volt, mindenkivel ágyba bújt a román pártok közül, s a hatalomért mindenre képes volt. Holott minden azon múlik, milyen feltételeket szabunk a támogatásért cserébe, s azokból mennyi teljesül. Egy kisebbségnek totális ellenzékbe vonulnia, ha nem muszáj, sosem tanácsos különben. Én nem hibáztatnám ezért az ilyen politikai szerepvállalást, legfeljebb annak stílusán kellene változtatni. Ráadásul más a napi közéleti politizálás akár kormányban is, és más a nemzetépítés stratégiája. A legfőbb baj eddig az volt, hogy ez utóbbi alárendelődött az előbbinek, s ez vonta maga után a vádat, hogy egy tál lencséért a jövőnket adtuk/adták el. 
A lökés belülről is érkezhet, de geopolitikai súlyú váltások várhatók a nagyvilágban, szűkebb kelet-európai világunkban nemkülönben. A nagyhatalmak, a másod- és harmadrangú erőközpontok is új alkukat kötnek majd, átstrukturálódnak a régiókon belüli viszonyulások. Országunk, benne Erdély és Székelyföld, új lehetőségekhez jut, régi kényszerei lazulnak, mások most erősödnek fel. Az RMDSZ bel- és külföldi partneri köre bővülhet, az anyaország fele nyitnia kell, ennek előszelét már érezni, alighanem egy húszéves, szűkös időszak lezárul, és nagyobb mozgástér nyílik meg a nemzetépítés előtt is, melyről 1992 után úgyszólván lemondani kényszerült. Az a pártszerű működés, amit amolyan kényszerzubbonyként adtak rá, maholnap levethető lesz. Egy kisebbségi érdekvédelmi szövetséget nem szabad párttá lefokozni, jóval több annál, állami pótléka az állammal nem rendelkező nemzetrésznek. Erdély egy megmaradt népe kér itt magának méltó egyéni és közösségi életlehetőséget, neki kedvező új közigazgatási, fejlesztési régiós formákat, amelyeknek mind az önrendelkezés elviekben kidolgozott feltételeihez kell minket közelebb vinniük. 
B. Kovács András 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A kiszolgáltatott időseken spórol a kormány, ráadásul „nevetséges” összegeket
Drámaian megvágta februárban a szociáldemokrata kormány az otthoni idősgondozást végző alapítványok, egyesületek állami támogatását, megnyomorítva ezzel több ezer idős ember életét. Az évente körülbelül 13 ezer kiszolgáltatott személyt ellátó Diakónia Keresztyén Alapítvány például ebben a hónapban egyetlen lej támogatást sem kapott otthoni idősgondozásra, az alapítvány ráadásul a vidéken élőknek nyújt segítséget. „A munkaügyi minisztérium ezzel a húzással alig több mint 800 ezer lejt spórolt. Nevetséges maga az összeg, a szaktárca költségvetésében elenyésző” - mondta a szenátus egészségügyi és családvédelmi bizottságának tagja, korábbi munkaügyi államtitkár, Derzsi Ákos szenátor.
A Diakónia Keresztyén Alapítványon kívül a kiterjedt otthoni idősgondozási hálózattal rendelkező Caritas szintén rengeteg támogatástól esett el. 
Megkeresésünkre Hegedűs Lajos, a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos igazgatója elmondta, azért drámai a Lia-Olguta Vasilescu miniszter kézjegyével ellátott 109-es kormányrendelet, mert teljesen felülírja a Cioloș-kormány korábbi rendeletét, amely méltányos összegeket biztosított a szociális munkát végző civil szervezetek, alapítványok számára.
„Soha eddig ilyen nagyvonalú támogatást nem kaptunk egész évre kivetítve, mint januárban a Cioloș-kormánytól. 2016-ban 610 esetet engedélyeztek, ezekre 877 200 lejt kaptunk. Öt fiókunk kapott állami támogatás: a nagyváradi, kolozsvári, marosvásárhelyi, régeni és sepsiszentgyörgyi. 2017-re 1 400 000 lejt engedélyeztek. Nagyon-nagyon jó évnek nézett ki, és akkor jött a hidegzuhany január utolsó napján: az új rendelet listáján az otthoni idősgondozói programunk teljesen hiányzik. Az új rendeletben egy szó sem esik a régi rendeletről, tehát nem is hatálytalanítja azt” - magyarázta Hegedűs Lajos.
Sajnos a decemberben megítélt állami szubvenciót, az új kormány egy rendelettel február hónaptól megvonta az otthoni gondozást végző szervezetektől és a gyermekprogramoktól. Ez nekünk éves szinten 489,600 lej, az éves költségvetésünk 40%-a. Megkaptuk a januári egyhavi részt 40.800 lejt és egyszerűen az állami költségvetés megszavazásakor elvették a további összegeket. Az Irisz ház nappali foglalkoztatója és a Kapernaum szociális kantinja nem érintett, nekik tovább folyósítja az állam. Különben semmilyen magyarázatot nem adtak, hogy mi alapján készítettek új listát a szubvencionált szolgáltatásokkal, miért maradtak ki egyes szervezetek? Most folyik egy nyomásgyakorlás, de nem tudjuk mi lesz az eredménye. 
Hozzátette, arra vonatkozóan nem kaptak hivatalos magyarázatot, hogy miért estek el idén a támogatástól.
Kiket érint a visszavágás?
Hegedűs Lajos elmondta, évente körülbelül 13 ezer fizikai személyt látnak el különböző programjaik során, akiket nagyjából 150-szer látogatnak meg egy évben. 105 alkalmazottal dolgoznak nyolc megye 170 településén, leginkább vidéken, ott, ahol a közszolgáltatásokhoz jóval nehezebb hozzáférni, mint városon. "A támogatás februári megvonása miatt az alkalmazottaknak és a tevékenységeknek legalább a fele kétségessé vált" - jegyezte meg.
Hogy a helyzetet orvosolni tudják, kedden Parajdon egyeztetés zajlott az idősgondozói központok igazgatói és az alapítvány operatív tanácsa között. A találkozón levelet intéztek a minisztériumnak, amelyben magyarázatot kérnek az intézkedésre. Ugyanakkor megegyeztek, hogy gyűjtéssel, külföldi támogatásokkal, a két százalékos adófelajánlásokkal próbálják pótolni a hiányzó összegeket, illetve felkérik a gondozott időseket, hogy amennyiben tudnak, járuljanak hozzá a szolgáltatáshoz.
Az otthoni betegellátásban részesülők zöme 65 év fölötti, idős, 75 százaléka egyedül él, a korával kapcsolatos krónikus és mozgásszervi betegsége miatt nem tudja egyedül ellátni magát. A gondozók a rászorulóknak enni adnak, megmosdatják, kitakarítják a lakásukat, elviszik az orvoshoz, elhozzák a gyógyszert, elintézik a számlákat, tanácsokat adnak a szociális segélyek beszerzéséhez. A törvény értelmében kötelező az érintettekről szociális ankétot készíteni, ezek szerint tervezik meg a gondozást. A terveket lépésről-lépésre be kell tartani.
„Mindent megteszünk, hogy a beteggondozók ne menjenek el tőlünk. Ez egy nem túl jól fizetett, nagyon nehéz munka, nyomorult sorsban élő embereken kell segíteni. Mivel ehhez a munkához akkreditáció és diploma is kell, a humánerőforrás felépítése befektetést igényel. Mi ezt 15 éve építjük. Ha elveszítenénk a humánerőforrásunk 30-50 százalékát, az maga lenne a katasztrófa” - magyarázta a Diakónia Keresztény Alapítvány országos igazgatója.
A legkitettebb időseken csattan az ostor
Romániában az otthoni beteggondozást körülbelül 2500-3000 civil szervezet végzi, így jóval olcsóbb az államnak, mintha saját struktúrájával látná el ezt a feladatát. Hegedűs Lajos szerint a civil szervezetekkel, alapítványokkal az állam a kiadások 25-30 százalékát tudja megspórolni. Kevés olyan megye van, ahol fejlett a polgármesteri hivatalok szociális szolgáltatása, mert ezeket akkreditálni kell, ráadásul sokba kerül. Sok hivatalnak ezért nincs is ilyen szolgáltatása, főleg vidéken. "Ha minket leradíroznak a térképről, pontosan a legkitettebb lakosság kerül abba a helyzetbe, hogy nem kap semmit" - mondta a szakember.
Fontolgatják a jogi lépést
A drámai támogatásmegvonás egyelőre csak a februári hónapra érvényes, így még „nem akar nagy zajt csapni a Diakónia”. „A Cioloș-kormány rendelete úgy szól, hogy az országos költségvetés törvényének megjelenése utáni 30 napon belül a végleges támogatási szerződést meg kell kötni. Jelenleg az államelnöki hivatalban van a törvény. Ha megjelenik a hivatalos közlönyben, akkor 30 napon belül a kormánynak és a minisztériumnak lehetősége van arra, hogy végleges támogatási szerződést kössön velünk. Addig ülünk a fenekünkön, próbálunk többletforrásokat beszerezni, és nem csapunk nagyobb zajt. Egyelőre nem teszünk jogi lépéseket, holott az előző kormánnyal kötött átmeneti támogatási szerződés a mi értelmezésünk szerint még érvényben van. Ha mégis elmarad a végleges szerződés megkötése, mérlegelni fogjuk a jogi lépés lehetőségét” - magyarázta a Diakónia Keresztyén Alapítvány országos igazgatója.
Derzsi Ákos: nevetséges összeget spórol a kormány
Derzsi Ákos Bihar megyei szenátor hétfőn írásban interpellált a munkaügyi miniszterhez a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek finanszírozásának csökkentése miatt.
Megkeresésünkre elmondta, a szabályok szerint a tárcavezetőnek 30 nap áll rendelkezésére, hogy magyarázatot adjon a támogatás visszavágására, és arra, mi lesz azokkal a személyekkel, akiket az alapítványok nem tudnak ellátni. „A választási kampányban tett ígéretek miatt lehetetlen helyzetbe hozták a lakosság legkiszolgáltatottabb részét. A minisztérium ezzel a húzással alig több mint 800 ezer lejt spórolt. Nevetséges maga az összeg, a szaktárca költségvetésében elenyésző. Nem hiszem, hogy ezen lehet olyan szinten spórolni, hogy az számítson a költségvetésben. Arról meg egyáltalán nem beszélve, hogy minimum hatezer ember életét megnyomorították” - mondta.
Hozzátette, elkapkodott lépésnek látja a szaktárca rendeletét, "mindenhol spórolnak, ahol lehet, és úgy látták, itt lehet". "De várjuk meg a hivatalos választ. Mindenesetre az interpelláció előtt megkérdeztem a miniszterasszonyt, mi a rendeletre a magyarázat, amire ő azt mondta, hát nincs pénz" - jegyezte meg a volt munkaügyi államtitkár.
Megjegyezte, a tárca minden olyan alapítványtól, szervezettől megvágta a támogatást, amely nem ért el egy magas pontszámot. Így ugyanolyan drámaian érintette a visszavágás a román területeken működő szervezeteket, mint a magyarokat. „Nem volt célirányos a válogatás, ennek ellenére a magyar alapítványokat, szervezetek jobban érintette, mert a magyar alapítványok jobban felvállalták ezt a tevékenységet, több a kiterjedt hálózattal működő egyesület” - jegyezte meg.
O.M.
maszol.ro

Unitárius egyház: megzsarolták Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkészt
Kovács István unitárius lelkész feljelentette a bűnüldöző szerveknél Horváth Alpárt, a Székely Idő főszerkesztőjét, mert az újságíró megzsarolta és nyilvánosan rágalmazta – közölte szerdán az unitárius egyház sajtóirodája.
Az egyház közleménye szerint idén január 15-től kezdődően Horváth Alpár leveleket és telefonüzeneteket intézett egykori barátjához, Kovács Istvánhoz, amelyben a Szekuritátéval való együttműködéssel „és más alaptalan vádakkal” illette.
Az újságíró részletesen ecsetelte Kovács István pszichopata mivoltát, felrótta neki, hogy válásakor nem állt ki mellette volt felesége ellenében, számon kérte, hogy 15 évvel ezelőtt  nem vállalt kezességet egy általa felveendő banki kölcsönhöz, majd egy negyedszázaddal ezelőtti állítólagos tetemes „kölcsön” visszafizetését követelte kamatostól, mert ellenkező esetben folyóiratában megjelenteti az ún. terhelő bizonyítékait.
„Lelkiismeretem tiszta”
Kovács István levélben válaszolt Horváth Alpárnak az újságíró vádjaira. Ebben leszögezi: lelkiismerete tiszta, senkiről semmilyen jelentést nem írt, sem az elmúlt rendszerben az államvédelmi szerveknek, sem a rendszerváltás után. „Ha te mégis rendelkeznél valamilyen általad bizonyítéknak nevezett dokumentummal az egyértelműen hamisítvány” – írta a lelkész, aki a főszerkesztő anyagi követeléseit is alaptalannak tartja.
Az erősödő nyomásgyakorlásra Kovács István január 27-én ügyvéd általi felszólítást küldött a zaklatójának, kilátásba helyezve, hogy a zsarolás és rágalmazás folytatása esetén kénytelen lesz az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekhez fordulni. Ennek hatására Horváth Alpár a 2017. január 30-i telefonos üzenetében Kovács Istvánt az ő meggyilkolásának szándékával is megvádolta.
„21 órás ultimátum”
Az újságíró január 29. és február 8. között öt levéllel fordult az egyház főhatóságához és a szélesebb körű egyházi nyilvánossághoz. Az első három levelet a Székely Idő főszerkesztőjeként jegyezte, a továbbiakat pedig főszerkesztőként és a Székely Önrendelkezési Tanács ideiglenes ügyvivőjeként. Első levelében 21 órás (!) ultimátumot küldött az egyházvezetőségnek, amelynek a lényegét így fogalmazta meg:
„Hétfőn (január 30-án) este kilencig módjukban áll leállítani KOVÁCS ISTVÁN szennyesének nyilvánosságra hozását, ha megfelelő döntést hoznak. (…) Ha Önök látnak megoldást, azt egy fél nap alatt is megtalálhatják (pl. a Kovács Istvánnak a palásttól való megfosztása), s így az egyház becsületét is menthetik a hívek előtt. Ha nem találnak Önök sem megoldást, a „Kovács István viselt dolgai” vagy valami hasonló cím alatt a Székely Idő kedden-szerdán megjelenő lapszámában már olvashatják a „feuilleton” első részét – természetesen hiteles fénymásolat-ábrákkal dokumentáltan!”
A főszerkesztő a február 1-én küldött leveléhez mellékelt, majd az újságjában is közölt, 1984. november 15-i és december 7-i keltezésű jelentésekből kiderült, hogy azok egy olyan orosztanártól származnak, aki 1984 őszén Sepsiszentgyörgyön orosz nyelvű magánórákat tartott Bajna Erzsébet középiskolás diáklánynak. Abban az időszakban Kovács István teológiai hallgató volt Kolozsváron, nem tudott oroszul, tehát 1984 őszén nem adhatott oroszórákat Sepsiszentgyörgyön – emlékeztet az egyház közleménye.
Az orosztanár volt a besúgó
Ezt követően Kovács István február 1-én felhívta Horváth Alpárt, akit tájékoztatni akart arról, hogy névazonosságból fakadó félreértés áldozata lehet. A  félreértés abból adódhatott, hogy az általa elküldött két besúgói jelentés (Notă informativă) forrásának fedőneve szintén „Kovacs Istvan”. A lelkész csak a főszerkesztő feleségével tudott beszélni, az újságíróval nem.
Február 2-án Bajna Erzsébet (a jelentésekben szereplő egykori diáklány) egyértelműen megnevezte a jelentéstevő, „Kovacs Istvan” fedőnevű korabeli sepsiszentgyörgyi orosztanárát, majd levélben tájékoztatta Horváth Alpárt a volt besúgó orosztanár valódi kilétéről, aki nem azonos Kovács István lelkésszel. Az egyház közleménye szerint ez sem akadályozta meg a főszerkesztőt  abban, hogy a Székely Idő legutóbbi lapszámában megjelentesse írását Kovács István általa feltételezett besúgói mivoltáról és „más valótlan rágalmairól”. Az újságíró a fenyegetését azután váltotta valóra, miután Bajna Erzsébet már elküldte neki a névazonossággal kapcsolatos félreértést tudatosító levelét.
Kovács Istvánt már átvilágították
Az egyház közleménye felidézi, hogy a Magyar Unitárius Egyház a belső átvilágítási folyamat keretében – 2009-től kezdődően – kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól (románul: Consiliul Național pentru Studierea Arhivelor Securității) a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez.
Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki az esetleges iratgyűjteményeivel kapcsolatban (ügyiratszám: P935/10), vagyis azt igazolta, hogy nyilvántartásukban nem szerepel semmilyen iratgyűjtemény Kovács István nevén.
Az egyház vezetése idén február 2-én kérvényezte a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy – tisztázás céljából – fedjék fel a Horváth Alpár által megnevezett „Kovacs Istvan” és „Fănuș” ügynökök/besúgók valódi személyazonosságát.
Kerestük ebben az ügyben a Székely Idők főszerkesztőjét is, ám egyelőre nem tudtuk elérni.
maszol.ro,

Falura vinnék a szakképzést, csak a diákok szakmát tanuljanak
Vidéken kellene hároméves szakiskolai osztályt indítani, megszólítani azokat a fiatalokat, akik a nyolcadik osztály befejezése után abbahagyják a tanulmányaikat, nem járnak be a városi tanintézetekbe – fogalmazódott meg egy szakoktatás jövőjéről szóló háromszéki megbeszélésen.
Az érintett intézményvezetők jó ötletnek tartják a falusi szakiskolai osztály létrehozását, ám meglátásuk szerint körültekintő elemzésre, felmérésekre van szükség, mielőtt valóban lépnek.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő megkeresésünkre kifejtette, Kézdivásárhely, Barót, Kovászna és Bodzaforduló körzetében tíz kilométeres távolságból ingáznak a diákok, ezekben a falvakban nincs értelme szakiskolai osztályt létrehozni, viszont Előpatak, Bölön, Árapatak fiataljai talán megtöltenének egy-két osztályt a falusi iskolában. A kivitelezés nem egyszerű, hiszen a tanárokat utaztatni kell, meg kell oldani a gyakorlati képzést, ha a faluban nem működik szakcég, akkor a diákok mégiscsak be kell járjanak a városba – részletezte a nehézségeket a főtanfelügyelő, aki szerint ezeket az akadályokat le lehet küzdeni, ám a legnagyobb gond, hogy kiszámíthatatlan ezeknek a fiataloknak a kitartása. Aki eltökélt, hogy tanulni fog, bejár a városba, de még közülük is sokan egy év után kimaradnak – mondta Kiss Imre.
A főtanfelügyelő felidézte, voltak próbálkozások, hogy bentlakásban tartsák a vidéki roma fiatalokat, de onnan is kimaradtak, noha a szakiskolában a havi 200 lejes állami ösztöndíjat is kapják. Hargita megyében jól működik a korondi szakközépiskola, tehát van jó példa, ám Kovászna megye sokkal kisebb, ezért a helyi viszonyokra kell szabni az iskolahálózatot – szögezte le Kiss Imre.
A helyi igényekhez kell alakítani a szakoktatást, így vidéken olyan szakmákat kell tanítani, melyek valóban érdeklik a fiatalokat, és munkát is találnak, ha befejezik az iskolát – mondta Kelemen Tibor. A Kovászna Megyei Munkaerő-elhelyező és Szakképző Ügynökség igazgatója felidézte, a falusi szakiskolának van múltja Háromszéken, hiszen korábban Körőspatakon fafeldolgozást tanulhattak a fiatalok, míg Nagybaconban mezőgazdasági szakközépiskola működött.
Sikó Imre, Bölön polgármestere lapunknak elmondta, szerinte életképes lenne a vidéki szakképzés, hiszen az önkormányzat a szociális központban rendszeresen szervez különböző tanfolyamokat, és ezekre mindig túljelentkezés van. A képzéseken tanultakat, illetve az ott szerzett oklevelet a munkaerőpiacon is hasznosítani tudják a bölöni fiatalok – mondta az elöljáró. Sikó Imre hangsúlyozta, lehetőségeik szerint támogatnák a tanintézetet, akár termeket is biztosítanak.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Nem futja a színházi bérek emelésére (Sepsiszentgyörgy)
Nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat a kormány a művészeti intézmények alkalmazottjainak béremelésével – forrást ugyanis nem rendelt az intézkedés mellé, és ez Sepsiszentgyörgy elöljáróinak és a színházak vezetőinek nagy fejtörést okoz, a pénzt ugyanis a fejlesztésektől, beruházásoktól kell elvonni.  
A sepsiszentgyörgyi színházak – a Tamási Áron és az Andrei Mureşanu nevét viselő intézmények – vezetőivel Sztakics Éva alpolgármester tárgyalt. Elmondta, hogy a béralap ötvenszázalékos emelését nem tudják biztosítani, húsz százalékot ajánlanak, elosztásukra pedig a menedzsereknek kell megoldást találni, például az alkalmazottak egyéni teljesítménye szerint. Az egységes béremelés nagy aránytalanságokhoz vezethet, és nem is tűnik igazságosnak. Sztakics Éva hangsúlyozta: nem a béremelés szükségességét vitatják, a mikéntjével kapcsolatosan merültek fel kérdések. A nemzeti színházakat a művelődési minisztérium tartja fenn, de Sepsiszentgyörgyön saját költségvetésből kell előteremteni a pénzt, és ez nem egyszerű, hiszen az ötvenszázalékos ráadás összege magasabb, mint a városháza egész béralapja. De nem csupán a forrásokkal van gond, az elképzelés is meglehetősen átgondolatlan: mivel a béremelés a kisegítő személyzetre is vonatkozik, az adminisztratív munkakörben dolgozókra azonban nem, ebből furcsa helyzetek adódnak majd: egy kisegítő alkalmazott nagyobb havi bért kaphat, mint egy felsőfokú végzettségű hivatalnok, egy színész pedig például a polgármesternél is többet vihet haza, akkor is, ha fellépéseinek száma, szerepeinek súlya ezt nem indokolja. Ez nem tűnik igazságosnak, ezért kérik a színházi vezetőket egy többlépcsős bérrács kidolgozására.
Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház igazgatója lapunknak elmondta, ez a döntés veszélyezteti az intézmény működését, mert bár a törvény kötelezi a színház vezetőségét a fizetésemelésre, a városi tanács nem tudja biztosítani számukra a szóban forgó összeget. Mint mondta, gondolkoznak a megoldáson, de jelen pillanatban még nem látnak olyan lehetőséget, amely minden érintett számára elfogadható lenne. A városi tanács részéről érkezett felvetéssel kapcsolatosan megjegyezte: ő megérti, hogy nehéz helyzetben van az önkormányzat, és nem tud húsz százaléknál többet felajánlani, de jelenleg semmilyen más anyagi forrás nem áll a színház rendelkezésére, hogy pótolja a hiányzó harminc százalékot. Bocsárdi azt is kifejtette, nincs arra lehetőségük, hogy máshonnan megvonjanak pénzeket, elbocsátani pedig senkit nem tudnak, mert a korábbi hasonló állami döntésnél olyan kemény leépítést eszközöltek, hogy jelenleg is túl kevés a személyzet ahhoz képest, amilyen munka folyik az intézményben, vagy ahány emberre normális körülmények között szükség lenne. Mint mondta, jelenleg is zajlanak a tárgyalások, a várossal közösen próbálnak megoldást találni a helyzetre.
Anna Maria Popa, az Andrei Mureşanu Színház igazgatónője szerint súlyos törvényhibáról van szó, mert ha nem mondja meg a törvényhozó, hogy milyen pénzből lehet alkalmazni a jogszabályt, akkor az semmit sem ér. „Csak rossz döntésről lehet szó, amikor kötelezzük a fizetésemelést, de nem érdekel, hogy annak terhét ki állja, vannak-e valós esélyei a gyakorlatba ültetésnek” – méltatlankodott az igazgatónő. Mint mondta, nem látja a kiutat ebből a helyzetből, mert bár teljesen megérti a helyi tanács aggályait a fizetésemelés anyagi fedezetének hiánya miatt, az alkalmazottak a törvény értelmében joggal várnak el nagyobb fizetést. Az adott lehetőségek az intézményvezetőket is kilátástalan helyzetbe hozták – mondta –, mert nekik kellene megoldást találniuk a helyzetre, egyelőre péntekig kaptak határidőt a város vezetőségétől arra, hogy elkészítsék az új büdzsét, és adott esetben intézményeik működésének új szerkezeti felépítését. „Mert ugyan nem szívesen beszélünk erről, de ebben a helyzetben ha valahol növelünk, akkor máshonnan vágni kell, bármilyen nagy teher ez számunkra” – fogalmazott Anna Maria Popa. Az igazgatónő szerint amiatt is kényes a helyzet, hogy a román színház társulatának a Tamási Áron Színház társulatához képest is rendkívül alacsony a bérezése, és színészeik valóban teljes joggal megérdemelnék a fizetésemelést. Az a lehetőség is felmerült, hogy kérvényben kérjék az alkalmazottak a kisebb fizetésemelést, de ez törvénybe ütköző lenne, a munkavállaló akarata ugyanis nem írhat felül egy érvényes jogszabályt. „Próbáljuk a fenntartókkal közösen megtalálni a legjobb megoldást, de egyre inkább úgy tűnik, ennek a törvénynek a hátrányai sokkal nagyobbak lesznek, mint az előnyei, amit a bukaresti törvényhozók felelőtlenségének köszönhetünk” – tette hozzá az igazgatónő. Márton Imola, az M Stúdió művészeti vezetője szerint a mozgásszínház társulatának is jól jönne a béremelés – hisz az ő színészeik is nagyon alacsony fizetésekért dolgoznak –, de megérti a törvény visszásságaiból fakadó nehéz helyzetet, és bízik abban, hogy a színház gazdasági vezetői megtalálják majd a mindannyiuk számára optimális lehetőséget.
Demeter J. Ildikó, Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az árcsökkentéssel becsapják a betegeket (Gyógyszerellátás)
Több mint száz gyógyszer lesz 35 százalékkal olcsóbb március elsejétől. Azokról a készítményekről van szó, amelyeknek lejárt a gyártási és forgalmazási szabadalmi időszaka. Szabó Péter, a háromszéki gyógyszerészkamara elnöke szerint az intézkedés nem a betegek javát szolgálja, mivel a gyártók és forgalmazók ilyen áron nem szállítanak, ezért a közeljövőben a jelenleginél is nagyobb gyógyszerhiányra lehet számítani.
Ha a szóban forgó eredeti gyógyszereket nem hozzák be az országba, generikumokkal kell helyettesíteni, ellenben nem minden készítménynek van megfelelője, és ha van, akkor sem biztos, hogy adott páciensnél ugyanazt a hatást váltja ki, mint amivel korábban kezelték – hangsúlyozza Szabó Péter. A gyógyszerészkamara elöljárója szerint az árcsökkentés a kormány populista intézkedése, ami említett okokból nem szolgálja a betegek javát, a gyógyszertárak pedig nagyot veszítenek, mert a készletben lévő készítmények egy részét egyik napról a másikra olcsóbban kell eladniuk, mint amennyiért vásárolták. Ugyanez történt két évvel ezelőtt, amikor a legkisebb háromszéki gyógyszertárnak is legalább 30–40 ezer lejes volt a vesztesége az árcsökkentés miatt – mondotta. 
A napokban Dan Zaharescu, a gyógyszergyártók nemzetközi szövetségének ügyvezetője megerősítette, az árcsökkentés miatt előreláthatóan százhuszonhárom címlet fog eltűnni a piacról, ami legalább nyolcszázezer pácienst érint, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, légúti problémák, központi idegrendszeri zavarok terén.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiáll az unitárius egyház Kovács István mellett
Szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményben áll ki Kovács István unitárius lelkész mellett a Magyar Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége és az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége, elutasítva a sepsiszentgyörgyi lelkész megzsarolását és rágalmazását. Becsülete védelmében Kovács István az illetékes bűnüldöző szervhez fordult.
Az unitárius egyház vezetése felidézi: Horváth Alpár, a Székely Idő főszerkesztője a lap „február 4–17-i számában közölt összeállításában, valamint az egyház főhatóságának és szélesebb körű nyilvánosságának küldött leveleiben minősíthetetlen rágalmakat fogalmaz meg, amelyeket egyöntetűen visszautasítunk, akárcsak az egyházszervezeti életünkbe történt durva beavatkozását”. A Kovács Istvánnal szemben megfogalmazott vád a múltbeli és jelenlegi romániai államvédelmi szervekkel való együttműködés. Leszögezik: a Magyar Unitárius Egyház belső átvilágítása keretében a főhatóság kérvényezte a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól a hozzáférést a korábbi és jelenlegi közép- és felsőszintű tisztségviselők iratgyűjteményeihez. „Kovács István esetében az illetékes államigazgatási intézmény többször is nemleges nyilvántartási igazolást állított ki (ügyiratszám: P935/10)” – áll a közleményben. Azt írják továbbá: Kovács István lelkészi hivatását kezdetektől fogva lelkiismeretesen és tisztességesen végzi, mindezt igazolja az általa szolgált egykori (Marosvásárhely) és jelenlegi (Sepsiszentgyörgy) unitárius gyülekezetek vezetőségének kiállása lelkészük védelmében, akárcsak az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége Választmányának közleménye a szervezet egykori elnöke mellett. 
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége elítéli a lapban megjelent írás stílusát, egyház-, lelkész- és emberellenes vádaskodását. Ők is emlékeztetnek: a Magyar Unitárius Egyház keretében működő Átvilágítási Bizottság 2012-ben megállapította a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács által rendelkezésükre bocsátott irat alapján, hogy Kovács István lelkész nem működött együtt semmilyen formában az államvédelmi szervekkel. „Ebből kifolyólag hiteltelennek tekintjük az illető újságot, és annak főszerkesztőjét” – írják. Az ügy hátterét Szabó László, a Magyar Unitárius Egyház fejlesztési előadó-tanácsosa ismerteti részletesebben a sajtónak elküldött tájékoztatásában. „Folyó év január 15-től kezdődően Horváth Alpár úr leveleket és telefonüzeneteket intézett egykori barátjához, Kovács Istvánhoz, amelyben a Securitatéval való együttműködéssel és más alaptalan vádakkal illette, részletesen ecsetelte Kovács István pszichopata mivoltát, felrótta neki, hogy válásakor nem állt ki mellette volt felesége ellenében, számon kérte, hogy 15 évvel ezelőtt nem vállalt kezességet egy általa felveendő banki kölcsönhöz, majd egy negyedszázaddal ezelőtti állítólagos tetemes „kölcsön” visszafizetését követelte kamatostól, mert ellenkező esetben folyóiratában megjelenteti az ún. terhelő bizonyítékait” – írja. Miután a nyomás erősödött, Kovács István január 27-én ügyvéd általi felszólítást küldött zaklatójának, kilátásba helyezve, hogy a zsarolás és rágalmazás folytatása esetén kénytelen lesz az állami bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervekhez fordulni. „Ennek hatására Horváth Alpár a 2017. január 30-ai telefonos üzenetében Kovács Istvánt az ő meggyilkolásának szándékával is megvádolta.” Azt is közli, hogy a főszerkesztő január 29. és február 8. között öt levéllel fordult az egyház főhatóságához és a szélesebb körű egyházi nyilvánossághoz. Első levelében 21 órás (!) ultimátumot küldött az egyházvezetőségnek, hogy például fosszák meg palástjától Kovács Istvánt, ha el akarják kerülni a „szennyes” nyilvánosságra hozását.
Az egyház főhatósági tisztviselője közli továbbá: tisztázás céljából kérvényezték a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanácstól, hogy fedjék fel a Horváth Alpár által megnevezett „Kovacs Istvan” és „Fănuș” ügynökök/besúgók valódi személyazonosságát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarságtudat-erősítő tanulmányút
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjai a napokban gyimesi tanulmányúton vesznek részt a Regisztrált Tehetségpont minősítéssel rendelkező Osonó Színházműhely szervezésében, amelynek célja a tanulók magyarságtudatának és kulturális emlékezetének ápolása  – közölte Fazakas Misi társulat- és drámatagozat-vezető.
A műhelyfoglalkozásokat is tartalmazó programban helytörténeti és néprajzi előadások is szerepelnek, a csoport ellátogat az ezeréves határhoz, a diákok helyi lakosokkal is beszélgetnek. A tanulmányutat a Nemzeti Tehetség Program támogatja. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élő egyház: Békesség Nagyajtán, közösségépítés Köpecen (Nagy Károly Kázmér református lelkipásztor szolgálatáról)
Nagy Károly Kázmér 1975. július 28-án született Kézdivásárhelyen, apja – Nagy Károly – akkor Bodosban volt református lelkipásztor, 1980-ban került Köpecre, és 36 esztendőn át szolgált ott. Nagy Károly Kázmér Baróton érettségizett 1993-ban, majd 1998-ban elvégezte a teológiát Kolozsváron. A frissen végzett lelkész a leányegyházból anyaegyházközséggé vált Nagyajtára került. Olyan közösségbe, ahol dupla kisebbségben éltek a reformátusok – meséli –, ezt mindig szóvá tették: nem elég az erdélyi nyomorúság, ott van a felekezeti kisebbség is. Ez nagyon érződött, éles helyzetek is kialakultak a múltban, meséli a lelkész, aki közel 17 évi nagyajtai szolgálat után a nyugdíjba vonult apja helyén, Köpecen szolgál már egy éve. Nagyajtáról nősült, felesége tanítónő, született Fazakas Adél, három gyerekük van, Károly hetedikes, Adél Réka ötödikes, Magor harmadik osztályos. A tiszteletest nagyajtai szolgálati éveiről, a köpeci kezdetről kérdeztük.
Nagyajtán Nagy Károly Kázmér: Elsődleges célomnak tekintettem, hogy a felekezeteket közelebb vigyük egymáshoz, ami az unitárius kollégával – Fekete Leventével – együtt sikerült. A családok java része vegyes házasságban él, és a felekezeti különbözőség kihatott a családi életre is. Kemény küzdelmet folytattunk, mivel az unitárius többség rányomta bélyegét mindenre, tagjai átnéztek a reformátusokon. Sikerült az évek alatti régi sebeket, fájdalmakat annyira tisztába tenni, hogy most már társként tekintenek egymásra. Gondolok a temető ügyére: valamikor pereskedtek, ásós-kaszás összecsapások is voltak. Egyértelmű, hogy a templom az unitáriusoké, de a vár közös, a vártól balra eső keleti rész az református temető, amit telekkönyv is igazol. Korábban szembekacagtak, amikor ezt erősítettem. Aztán a jóisten kegyelméből jött egy pályázat, és a pályáztató kiegészítést kért: a társtulajdonos beleegyezését is. Így kérték a segítségemet, amit örömmel megadott a presbitérium, hiszen a falu és történelmünk közös értékéről volt szó. Ilyen harcok, küzdelmek voltak. Az önkormányzatnál is érződött, hogy a reformátusok súlytalanok. Megjegyzem, 270 lélekkel vettem át Nagyajtát, közben fogyott is a gyülekezet, 220 lélekkel adtam át majdnem tizenhét év szolgálat után. Erre a mellőzésre úgy kerülhetett sor, hogy korábban csak beszolgáló lelkészek foglalkoztak a faluval. Nem csoda, hogy elhanyagolt volt a református közösség.
Gyermekekkel, fiatalokkal sikerült pezsgőbbé tenni a református életet. Ez közmunkákban is meglátszott. Másik nagy teher az anyagi nyomorúság, de pályázatokkal sikerült haladnunk, a templomot, majd a lelkészi lakást is javítanunk. Adományból indulva fogtunk neki az egykori kántori lak melléképülete átalakításának, abból kemény közmunkával gyülekezeti házat létesítettünk. Pályázati pénzből anyagot vásároltunk, a többit magunk végeztük, gyülekezeti tagok, presbiterek s a lelkész. Ez az épület ad otthont most a Mesekunyhónak, amelyet Nagyajta megnyert. Hangulatossá tettük a berendezést is, olyan környezetet teremtettünk, ahol istentiszteletet is lehet tartani, de kézműves-foglalkozásokat is. Ez indította a sort. Egyik vállalkozó presbiter kerítést és gyalog székely kaput adományozott a gyülekezeti ház mellé. Utána újabb kihívás következett, mivel a parókia kapuja vasból volt. Nagyajta írásos említésének 800. évfordulójára az unitárius egyházzal közösen székely kaput állítottunk a temető bejáratához. A megmaradt anyagot felajánlották a református egyháznak. Megköszöntük, de nem volt pénzünk kifaragtatni. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának közbenjárására az anyaországi Szerencsejáték Zrt. támogatott, a kaput Péterffy Dénes készítette. Hasonlóképpen, ha sikerült pályázattal a faluba behozni a pénzt, igyekeztünk azt itt tartani, helybeliekkel dolgoztattunk.
Amikor ide kerültem, egyfajta bizalmatlansággal találkoztam: mondták is, itt maradok egy, legfennebb két évet, majd továbbdobbantok. Amíg együtt tudunk dolgozni, nem rohanok el – jeleztem. Onnan is nősültem. Az ott töltött esztendők alatt megértették, van, ahova fordulni, ahova tartozni, hisz lelkiekben is igyekeztünk megtartani a közösséget. Egyre több a betelepült, ezért volt egyfajta széthúzás, végül sikerült a közös hangot megtalálni. Hasonlóképpen a nőszövetségnél az idősek nem akartak a fiatalokkal, a fiatalok az idősekkel közösködni. Végül úgy jöttem el Nagyajtáról, hogy bár anyagiakban szűkölködő, de lelkiekben életképes gyülekezetet hagytam magam mögött. Akik ott voltak, tudták, mit hogyan kell tenni, és tovább küzdenek. Feleségem elindította a Magocska furulyacsoportot, az bővült, most már népiskolai keretek között működik. Ebből a szikrából pattant ki a hangszeroktatás. Volt olyan nemzedék, amelynek tagjai, mire érettségiztek, három-négy, akár öt hangszeren is játszottak. Megpezsdült az élet, volt, akivel és volt, akinek.
Köpecen 2015. június végén édesapám 36 év szolgálat után nyugdíjba vonult. A köpeciek már korábban rebesgették, hogy haza szeretnének hozni. Meghívtak. Aztán a procedúra két hónap helyett hat hónaposra dagadt. A meghívásból aknamunkával pályázat lett. Újból megkerestek, és arra kértek, hogy pályázzam, mert engem szeretnének. Óriási fölénnyel megválasztottak. A jóistennek is ez volt a szándéka, és a gyülekezet akaratával szemben senki nem tudott mit tenni. A közgyűlés 2015. november 22-én megválasztott, 2016. január 1-jei hatállyal megkaptam a jóváhagyást. Nagyon szép ünnepség során léptem be január 10-én, köszöntött elődöm, édesapám és a gyülekezet, a presbitérium, a nőszövetség. A hangulatos beköszönő istentiszteletet sajnos más szolgálattal, temetéssel kellett folytatnom, ami egyre gyakoribb. Úgy érkeztem Köpecre, hogy mindenkinek a lelkésze kívánok lenni faji, felekezeti különbségre való tekintet nélkül. Feleségemmel együtt igyekszünk visszaadni Köpec régi fényét, ezért is dolgozunk. Lejárt a régi bányászkorszak, amikor ragyogott a település, innen került ki a bánya tisztikara, minden második családban volt egyetemet végzett fiatal, tele volt élettel, dalárda működött. Ezeket igyekszünk fokozatosan mind beindítani. Februárban jó hangulatú farsangtemetést tartottunk. Össze kell rázni az egy településen belül élő gyerekeket. Áldatlan állapot alakult ki, a gyerekek fele Köpecen, másik fele Baróton jár iskolába. Vallásórán szembesültem azzal, hogy itt szakadás van, a gyerekek nem ismerik egymást. Lassan egy év alatt úgy összerázódott a társaság, hogy örömmel jönnek vallásórára, vakációs bibliahétre és istentiszteletre is. Elindult a néptánc, a kézműves-foglalkozások oktatása, újraindult a református dalárda, alkalomról alkalomra, ünnepről ünnepre igyekszünk minden nemzedéket megmozgatni. A vallásórás korú reformárus gyermekek száma 40–50 közötti, közösségi rendezvényeken 60–70–80 gyerek jelenik meg. Az adventi gyertyagyújtáson a zuhogó eső ellenére mintegy 120-an voltunk. A 620 református lelket számláló Köpec mellett ide tartozik a 42 lelkes Miklósvár. Ott kéthetente tartunk istentiszteletet. Köpecbánya kicsiny közössége ünnepekkor lejár templomba Köpecre, de igényelték, hogy ott is legyen istentisztelet. Azt is bevezettük, így havonta egyszer az iskola épületében szolgálok. 20–25 ember jön el. Úgy látom, megtermeli a maga gyümölcsét, felekezettől függetlenül lelkesen jönnek, gyermekek is, nem csak felnőttek. A gyülekezet azzal fogadott, hogy a lelkészi lakást belül felújította és újrafödte. A külső tatarozást már ittlétem alatt végeztük. Hátravan még a tereprendezés, amit tavasszal számítunk megoldani. Feladatunk még megfelelő rendeltetést találni a volt külső iskolánknak, ahol öregotthon is működött. A belső iskolánkat használjuk: táncpróbákat tartunk, kiállítást szervezünk, szeretetvendégségek helyszíne, a másik terem a fiatalok klubja.  Májustól feleségem átvette a kántori szolgálatot, kézműves-foglalkozásokat tart, a népiskola hivatalos oktatója, énekvezetőként a dalárda karnagya. Az ő biztatására a bibarcfalvi Fehérváry Egyesület szervezésében bútorfestő tanfolyam volt a nyáron, résztvevői többek között elkészítették a köpeci festett utcanévtáblákat.
Igyekszünk úgy élni a gyülekezetben, hogy az látszodjék a településen is. Nem csak a reformátusoknak dolgozunk, azt szeretnénk, hogy a faluban mindenki érezze jól magát. Vallásórára, bibliaórára más felekezetű gyerekeket is várok, s jönnek is. A dalárdapróbák, bibliaórák jó hangulatban zajlanak. Akármilyen rendezvény volt, az emberek részt vettek, odaálltak, segítettek. Nemrég a földvári fogolytábor áldozatai emléktábla-avatásának előkészületeiben kérés nélkül segítettek. A lelkiek mellett a közösségépítésre és a hagyományőrzésre is hangsúlyt fektetünk. A falu nemcsak szereti a pörgést, hanem oda is áll. Köpec élni akar.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Több pénzt kapnak a magyarlakta megyék
A 2016-os évhez képest idén átlagban 2 millió lejjel több pénzt kapnak útjavítási munkálatokra a magyarlakta megyék – tudatja az RMDSZ tegnap kiadott közleménye.
Az állami költségvetésből, az áfából visszaosztott összegekről van szó, amelyek meghatározott részét kizárólag útjavításra fordíthatják a megyei önkormányzatok – magyarázta Cseke Attila. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője szerint az RMDSZ javaslatára tavalyhoz képest Bihar megye 2,4, Hargita és Maros megye 2,3, Kolozs, Szatmár és Szilágy megye 2,2, Brassó és Kovászna megye pedig 2 millió lejjel kap többet a megyei és községi utak felújítására. Ezen összegek nem jelentenek sok kilométer utat, de ez is jelentős előrelépés az elmúlt évekhez képest. Így 2017-ben Bihar megye összesen 11,1, Hargita 10,8, Szilágy megye 10,7, Szatmár, Kolozs és Maros megye 10,4, Kovászna 9,6, Brassó pedig 9,4 millió lejt kap útjavításra. Szintén az RMDSZ javaslatára 5 százalékkal emelik a nem klerikális személyzet (pl. kántor, harangozó) létszámát a történelmi egyházaknál. Ez azt jelenti, hogy tíz év után nő a nem klerikális alkalmazottak száma, és megoldódik a magyar történelmi egyházak személyzeti gondjainak egy része: Bihar megyében 42, Maros megyében 37, Szilágy megyében 27, Szatmár megyében 23, Hargita megyében 17, Kovászna megyében 11 személyt alkalmazhatnak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Veszélyben az otthoni beteggondozás
A munkaügyi minisztérium felfüggesztette februárra az otthoni beteggondozás támogatását – közölte a Gyulafehérvári Caritas. Az ügy kapcsán megszólalt Péter György, a Caritas szociomedikális részlegének igazgatója, elmondása szerint az intézkedés nyomán több mint 1000 személy ellátása kerül veszélybe.
Hozzátette, hogy a döntés előtt nem konzultáltak velük, nem volt semmiféle előzmény, ez a „gesztus” leginkább a rászorulókat érinti, de félő, hogy az egyesület munkatársai munkahely nélkül maradnak.
„A Cioloş-kormány 2017-re jóváhagyta a támogatást a szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, alapítványok számára. A mostani kormány, Olguţa Vasilescu asszonnyal az élen felfüggesztette februárban ezt a támogatást. Ennek értelmében az alkalmazottaink 20 százalékát el kell bocsájtanunk, és csökken a gondozottak száma is. Ez egy általános helyzet, az ország összes szolgáltatóját érinti, és nem hivatalosan úgy értesültem, hogy ezt a februári csökkentést egész évre meghosszabbítanák” – nyilatkozta Péter György.
Az intézményvezető szerint a Caritas ápolói körülbelül ötezer háztartásba látogatnak el Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Hunyad és Fehér megyében, ahol 6500 idős, fogyatékos, krónikus vagy ágyhoz kötött beteget ápolnak. Péter György elmondta, hogy tevékenységüket nem kizárólag állami finanszírozásból biztosítják, besegítenek a helyi önkormányzatok, illetve a hiányzó összeget maguk az érintettek állják, viszont a kormánytól kapott pénz kiesése jelentős vágást jelent a program folytatásában.
„Én többször hangsúlyoztam, hogy az lenne a megoldás, ha a munkaügyi minisztérium nem avatkozna bele, hanem a helyi önkormányzatok kapják a szociális gondozásra szánt pénzt. Mi folytonosságot kellene biztosítsunk, ennek ellenére évről évre változik minden. Így nem lehet dolgozni! A szenvedő alanyok pedig nem vonulhatnak utcára tüntetni, mert otthon vannak, ágyhoz kötött betegek. Az ő sorsuk senkit sem érdekel” – nyilatkozta Péter György az Agerpres hírügynökségnek.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

Újabb “gyermek-tüntetést” szerveznek Bukarestben – a szülők megbüntetésével fenyeget a miniszter
Nem tántorítja el a szervezőket szándékuktól a munkaügyi miniszter, Olguta Vasilescu fenyegetése: szombat délelőttre újabb “gyermek-tüntetést” hirdettek meg Bukarestben. “Ők huligánjaikat küldték a tüntetésre, mi gyermekeinkkel jövünk! Fogjuk kézen csemetéinket, és szervezzzük meg a lehető legbékésebb és legszínesebb tüntetést!”, hangoztatják a kezdeményezők a közösségi oldalakon utalva arra, hogy az immár tizenhetedik napja tartó tüntetések első napjain vélhetően felbújtatott futballhuligánok zavarták meg a tiltakozó akció békés jellegét.
Hasonló, a gyermekek részvételével megtartott tiltakozásra került sor február 7-én is Bukarestben, amelyen több mint 7000-en vettek részt, szülők, és gyerekek egyaránt.
Vasilescu miniszterasszony felháborodásának adott hangot, amiért kiskorú gyerekeket is “bevetnek” a kormány elleni tiltakozások során, legutóbbi nyilatkozatában azt fejtegette: törvény van arra, hogy ilyen jellegű politikai akciókba nem szabad gyermekeket bevonni. Elmondta: nem a minisztérium hatáskörébe tartozó Országos Gyermekvédelmi Ügynökségnek, hanem a rendőrségnek kell fellépnie azon szülők ellen, akik gyerekeikkel vesznek részt a tiltakozásokon. A gyermekvédelemnek az a dolga, hogy jelezze a hatóságoknak a feljelentéseket. Sajtóinformációk szerint több magánszemély, és civil szervezet is panasszal élt az ilyen jellegű akciók megszervezése miatt.
 
 
Szabadság (Kolozsvár)

A nagy verslista – Jelenkor-szavazás kortárs magyar versekről
A Jelenkor szerkesztősége szerette volna felmérni, hogy mi számít ma legfontosabbnak a kortárs magyar irodalomban, ezért kritikusokat kértek fel, hogy „szavazzanak műnemenként, műfajonként művekre, árulják el, szerintük melyik a harminc legfontosabb regény, vers, verseskötet, novelláskötet, színpadi mű, értekező próza, műfordítás, magyar nyelven megjelent populáris mű az utóbbi három évtizedben”, olvasható a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat online kiadásában (www.jelenkor.net)
Arról, hogy miért az elmúlt harminc évet veszik figyelembe, és miért harmincas a lista, a Jelenkor szerkesztősége így vélekedik:„Mivel a »kortárs« nem pontosan meghatározható időkeret, ezért úgy döntöttünk, az utóbbi harminc évet tekintjük az irodalomtörténet jelenkorának, és szimbolikus gesztussal az 1986-os évet, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba és Nádas Péter Emlékiratok könyve című műveinek megjelenési évét tekintjük fordulópontnak. Szavazni tehát a következő évtől, azaz 1987 januárjától 2016 decemberig tartó időszakban megjelent művekre lehet. És azért 30 legjobb, mert az első tízet talán könnyebb megsaccolni-kitalálni, a második, harmadik tíztől több meglepetés várható”.
Megjegyzik továbbá, hogy természtesen tudják, „a kanonikus listák és rangsorok csak arra jók, hogy vitatkozzanak velük, és azt is, hogy az évszámhoz kötött korszakhatárok mindig megkérdőjelezhetők”, és azzal is tisztában vannak, hogy az esztétikai érték nem dönthető el szavazással. Mint írják, ajánlatnak, nem verdiktnek tekintik a listákat, és „a szavazások eredményét természetesen lehet bírálni, kiegészíteni”.
A „kiszámolás” módszeréről is megtudunk részleteket, e szerint „a kritikusok úgy szavaznak, hogy a 30-as listákat értéksorrendbe rendezik: kinek-kinek a listáján az első helyezett 30, a második 29 pontot kap stb., a szerkesztőség pedig egyszerű összeadással hozza létre az összesített listákat”.
A szerkesztőség arra is kitér, hogy miért kritikusokat kértek fel a szavazásra. Mint írják, „írókat, költőket, szerkesztőket, műfordítókat vagy éppen nem az irodalmi élethez tartozó jeles művészeket és értelmiségieket is felkérhetnénk szavazásra. Továbbá csinálhatnánk teljesen nyitott, internetes közönségszavazást. Elvégre a kortárs irodalom az olvasóké, nem a kritikusoké. Mi mégis kritikusokat kértünk fel, mert úgy gondoljuk, a kritikus az, akitől a leginkább elvárható, hogy szükség esetén esztétikai érvekkel is alá tudja támasztani értékítéleteit, és ő az, aki hagyományosan feladatának tekinti az irodalmi szempontokra tekintő, független műbírálatot. Szerintünk tehát az efféle ajánlatok összeállítása elsősorban a kritikusok dolga”.
A napokban megjelent az induló sorozat első darabja, íme tehát a 30 legjobb kortárs magyar vers a kritikusok szavazata alapján. (Megjegyzés: A 30/30-as verslista végül nem harminc, hanem harminckilenc címet tartalmaz. „Ez azért alakult így, mert sok lett a megosztott helyezett. Ha meghúztuk volna harmincnál a vonalat, akkor nem lehetett volna eldönteni, több egyforma pontszámú vers közül melyiket hagyjuk le a listáról”, olvasható a szerkesztői magyarázat a Jelenkor online-on).
Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig (418)
Parti Nagy Lajos: Rókatárgy alkonyatkor (200)
Kemény István: Egy nap élet (187)
Tandori Dezső: Londoni Mindenszentek (181)
Tandori Dezső: A Semmi Kéz (139)
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén (106)
Tolnai Ottó: Mi volt kérded a legszebb Dániában (94)
Tóth Krisztina: A világ minden országa (93)
Kemény István: Fel és alá az érdligeti állomáson (84)
Kántor Péter: Megtanulni élni (83)
Rakovszky Zsuzsa: Decline and fall (82)
Márton László: Bowen monológja sötétben (80)
Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt (67)
Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca (64)
Szabó T. Anna: Elhagy (64)
Borbély Szilárd: Hosszú nap el (63)
Baka István: Farkasok órája (62)
Sziveri János: Bábel (60)
Tóth Krisztina: Kutya (58)
Térey János: A gyönyörű gyár (56)
Kemény István: A néma H (54)
Varró Dániel: Minden olyan mint minden (53)
Borbély Szilárd: Tenger könnyek csillaga (52)
Orbán Ottó: A magyar népdalhoz (52)
Kukorelly Endre: Azt mondja aki él (50)
Oravecz Imre: Közelítő nap (49)
Tóth Krisztina: Havak éve I-III. (48
Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok (47)
Kántor Péter: A könyvespolc előtt (45)
Parti Nagy Lajos: A Csorba-kert (45)
Tóth Krisztina: Kelet-európai triptichon (45)
Borbély Szilárd: Karácsonyi szekvenciák (44)
Borbély Szilárd: A tízezer (43)
Kemény István: Célszerű romok (43)
Petri György: Sár (43)
Tandori Dezső: Szakadj ki (43)
Térey János: Fagy (43)
Borbély Szilárd: Pegazus, szárnyak (40)
Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm (40)
A verslista az alábbi kritikusok szavazatai alapján jött létre: Balázs Imre József, Bedecs László, Bozsoki Petra, Csehy Zoltán, Csuhai István, Fekete Richárd, Görföl Balázs, Halmai Tamás, Harmath Artemisz, Károlyi Csaba, Kálmán C. György, Keresztesi József, Kőrizs Imre, Krupp József, Lapis József, Mekis D. János, Mohácsi Balázs, P. Simon Attila, Sántha József, Szénási Zoltán, Tarján Tamás, Turi Tímea. 
 
Szabadság (Kolozsvár)

Filmpályázat erdélyi filmkészítők számára
Első alkalommal hirdeti meg Kulturális Film pályázatát erdélyi filmkészítők számára az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ), áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben.
A Kulturális Ifjúsági Filmnapok ötlete az EMKISZ projektje, amellyel a fiatal filmes közönség felé szeretne nyitni, szervezési partnerük a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Filmművészet, fotóművészet, média szaka. A Filmnapok alapvető célja, hogy olyan fórumot biztosítson a fiatal filmes szakembereknek, ahol egyrészt a nagyközönség előtt is bemutathatják munkáikat, másrészt neves rendezőktől, operatőröktől és egyéb szakemberektől kaphatnak építő javaslatokat a technikájuk és tudásuk fejlesztésére. 
Az idei, első kiírás témái: Erdély épített/tárgyi öröksége; Nemzetiségi lét és kultúra; Reformáció ma.
Határidők: 2017. április 20Jelentkezési űrlap, szinopszis (HU, RO), filmelőzetes beküldése; 2017. május 31., Teljes film beküldése.
 
Szabadság (Kolozsvár)

Eljárást indított az EB Románia és Magyarország ellen a helyi élelmiszer-termelőknek kedvező törvény miatt
Kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság (EB) Románia ellen, azt kifogásolva, hogy egy rövidesen hatályba lépő törvény szerint a nagyobb forgalmú üzletláncoknak helyi termelőktől kell beszerezniük a friss élelmiszerek több mint felét - közölte az Agerpres hírügynökség szerdán. Ugyancsak eljárás indult Magyarország ellen a kiskereskedelmi, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében.
Az EB felszólította Romániát, hogy két hónapon belül módosítsa azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek Brüsszel szerint sértik az áruk szabad áramlásának uniós alapelvét.
Romániában tavaly júliusban hirdették ki és idén januárban kellett volna hatályba léptetni azt a törvényt, amely több román élelmiszer forgalmazására kötelezi a hipermarketeket. A kormánynak az eltelt fél évben ki kellett volna dolgoznia a törvény alkalmazási módszertanát, ez azonban egyelőre nem történt meg.
Az élelmiszerek forgalmazását szabályozó törvény új változata szerint a kétmillió eurónál magasabb éves árbevételt elérő üzletláncokat arra kötelezik, hogy a friss termékeik 51 százalékát úgynevezett rövid beszerzési láncon keresztül vásárolják meg. A törvénymódosítás kezdeményezői ezzel azt akarják elérni, hogy a hipermarketek helyi termelőktől vásárolják meg az általuk forgalmazott hús, tojás, zöldség, gyümölcs, méz, valamint tej- és péktermékek több mint felét. A törvény arra is kötelezte a nagy üzletláncokat, hogy a húsárun tüntessék fel a származási országot, a feldolgozott hústermékeken pedig a Romániából származó nyersanyag arányát. Az előírásokat megszegő hipermarketekre 100 ezertől 150 ezer lejig terjedő bírságot róhatnak ki.
Az EB szerint a román jogszabály korlátozza a kiskereskedők termékkínálatra vonatkozó üzleti döntéseit, ami ellentétes az EU működéséről szóló szerződés 49., a letelepedés szabadságára vonatkozó cikkelyével.
 
Szabadság (Kolozsvár)

Elkészült a PKE új egyetemi campusa
Birtokba veszi új épületét a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – ezzel létrejött a régóta megálmodott egyetemi campus.
Február végén költözik be teljesen új épületébe a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, így a második félévet már itt kezdik a diákok és tanárok – számolt be a Krónikának Nyíri Enikő, a felsőoktatási intézmény kommunikációs és PR-referense. Az új, négyszintes épületszárnyban tágas, világos termek és korszerű felszerelés várja a hallgatókat, akik számára közösségi teret is kialakítottak.
Újdonságnak számít a földszinti, több mint száz diák befogadására alkalmas amfiteátrum is, ahol akár több szak vagy évfolyam számára is tarthatnak előadásokat. Ezt valamennyi kar diákja közösen használja majd, míg a kisebb termeket elsősorban a képzőművészeti tanszék hallgatóinak szánták, akik eddig a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium Zárda utcai régi épületében tanultak.
Egykori diákjaikat is segítik
Újdonságnak számít az egyetem életében a képzőművészeti szak számára kialakított úgynevezett inkubátor vagy tehetségkutató központ, a különböző stúdiók – rajz-, fotó-videó- és animációstúdió – is, amelyeket a felsőoktatási intézmény jelenlegi hallgatói mellett a jövőben a PKE volt diákjai is használhatnak.
Nyíri Enikő elmondta, tehetséggondozó programjuk folytatásaként volt hallgatóinknak is segítenek a pályakezdésben, ők is kihasználhatják a korszerű felszerelést, egykori tanáraik segítségével különböző projekteken dolgozhatnak. „Mivel adottak az infrastrukturális lehetőségek, visszahívjuk az intézménybe a volt hallgatóinkat ,és segítjük őket" – magyarázta a kommunikációs referens, aki szerint a váradi felsőoktatási intézmény szoros kapcsolatot ápol egykori, zömében székelyföldi diákjaival, figyelemmel követi pályafutásukat.
A négyszintes épület második emeletén az egyetemi könyvtár kap helyet, amelynek részlegei eddig három különböző épületben voltak, a tágas, kényelmes helyiség valamennyi szak könyvállományának befogadására alkalmas, közelében a könyvtárat napi szinten használó nyelvszakos diákok számára alakítottak ki három tantermet.
Létrejött a megálmodott campus
„Lassan sikerült kialakítani a rég megálmodott egyetemi campust, hiszen a három ingatlan, az új épület, a székház és az Arany János Kollégium egymás mellett, mögött helyezkedik el" – fogalmazott Nyíri Enikő. Utóbbi ingatlanban az egykori könyvtár helyén a zenetanszék számára alakítanak ki korszerű termet, a bentlakás és tanári lakások, illetve a rektori hivatal, akárcsak a többi tanszék a helyén marad.
Az új ingatlant tavaly novemberben adta át az építtető, a költözési folyamat január végén kezdődött, és jelenleg is tart. A kommunikációs referens szerint az elmúlt hetekben a három könyvtár állományát vitték át a második emeletre, ahol már az elhelyezés zajlik, múlt héten pedig az alagsorban helyet kapó informatikai bázist is átköltöztették. A héten, mivel vakáció van, a képzőművészeti laborokat költöztetik, így nem zavarják meg az oktatási, vizsgáztatási folyamatot. Jövő héten, amikor a vizsgaidőszak második része zajlik, használhatók lesznek az új informatikai segédeszközök, és a február végén kezdődő második félévben már az új épületben is zajlik az oktatás.
A Partiumi Keresztény Egyetem új ingatlanjának megépítése a növekvő diáklétszám miatt vált szükségessé, 2014-ben írták ki rá tendert, a munkálatok 2015 áprilisában kezdődtek el. A beruházást teljes egészében a magyar kormány finanszírozta, amely évente 2 milliárd forintot fordít a 850 diákkal rendelkező nagyváradi felsőoktatási intézmény fenntartására. A Partium egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézménye 1990-ben alakult Sulyok István Főiskola néven.
Pap Melinda |
Krónika (Kolozsvár)

Váradi Szent László Napok a lovagkirályról szóló tematikus év fényében
A nagyváradi Szent László Egyesület előadás-sorozattal és kulturális fesztivállal tiszteleg a lovagkirály előtt az uralkodóról szóló idei tematikus évben.
Véget vetettek szerdán a titkolózásnak: idén június 19–25. között tartják meg a nagyváradi Szent László Napokat. A szervező Szent László Egyesület ugyanakkor egy, a Partiumi Területi Kutatások Intézetével közösen szervezett előadássorozattal is próbálja minél szélesebb körben ismertté tenni Várad alapítójának életét és tevekénységet.
Mint Zatykó Gyula főszervező emlékeztetett, szent királyunk trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szent László-évnek nyilvánította a 2017-es esztendőt, Nagyvárad pedig Győr, Krakkó és Zágráb mellett az emlékév egyik kiemelt helyszíne. A Körös-parti város egyházi és világi eseményekkel is készül a február 17-én, pénteken Győrben elrajtoló Szent László-évre, az egyházi rendezvényeket a római katolikus püspökség szervezi, a világiak esetében pedig a Szent László Egyesület a Nemzetpolitikai Államtitkárság partnere. Mint Zatykó Gyula elmondta, több javaslatot is beterjesztettek az államtitkárságra, ezek még elbírálás alatt állnak, de az már biztos, hogy állantitkárság önálló programmal érkezik a Szent László Napokra.
Előadások a lovagkirályról
A Szent László Egyesület saját programokkal is készül a Szent László-évben, a Partiumi Területi Kutatások Intézetével közösen Szent Lászlóról szóló előadássorozatot is indít. Debrenti Edit a kutatóintézet képviseletében a sajtótájékoztatón elmondta, az előadók között lesz művészettörténész, aki a Szent László-legendák erdélyi falképeiről tart vetítőképest előadást, mint ahogy Váradra érkezik a Szent László-freskók restaurátora is. Antropológus-biológus szakember avatja majd be az érdeklődőket a győri ereklyekoponya körüli felfedezésekbe – ugyebár nemrég készült el Szent László arcrekonstrukciója, és történész beszél majd a középkori szentkultuszról.
Alakul a kulturális fesztivál
A Szent László Napokról a családbarát kulturális fesztivált immár ötödik éve tető alá hozó Szent László Egyesület elnöke, V. Korpos Dalma árult el részleteket. Mint kiemelte, már önmagában véve is ünnep lenne a 2017-es Szent László Napok, hiszen a Szent László Egyesület és partnerei immár ötödik alkalommal készülnek tető alá hozni Nagyvárad legnagyobb kulturális fesztiválját. De még nagyobb rangot ad az eseménynek, és még nagyobb terhet rak a szervezők vállára a tény, hogy Szent László-év az idei.
Elmondta, a szervezés már teljes gőzzel zajlik, a fellépő sztárokkal is elkezdték megkötni a szerződéseket, így ígérik, hogy hamarosan jelentkeznek a részletekkel. De addig is annyit elárult, hogy az idei Szent László Napok is javarészt a nagyváradi várban zajlik, szlogenje pedig: Szent László Napok – a királyi hét. „Természetesen idén is lesz Nagyváradról elszármazottak találkozója, lesz össznépi örömfőzés, lesz kézművesvásár, sok-sok gyermekprogram – hiszen továbbra is családbarát kulturális fesztiválként határozzuk meg magunkat. Idén ugyanakkor még több rendezvényünk középpontjában áll majd Szent László – tudományos előadásoktól a mesékig mindenhol találkozhatunk majd városalapító lovagkirályunk alakjával" – avatott be V. Korpos Dalma. És természetesen az esti fellépések sem maradnak el, csütörtöktől a vasárnapi zárásig négy napon át rendkívül népszerű sztárok szórakoztatják majd a határon innen és túlról érkezőket.
A szerdai sajtótájékoztatón ugyanakkor elhangzott, hogy érdemes követni a Szent László Napok Facebook-oldalát, illetve Instagramját (szentlaszlonapok), ahol amellett, hogy betekintést lehet nyerni a szervezés kulisszatitkaiba, egy-egy titokról is lerántják a leplet menet közben, és – Szent László-év lévén – még több, Szent Lászlóval kapcsolatos kuriózumot mutatnak meg.  
Krónika (Kolozsvár)

Befellegzett a csíkszeredai Városháza feliratnak
A hazai törvények által biztosított minden jogi lehetőséget kimerített a csíkszeredai polgármesteri hivatal annak érdekében, hogy megvédje a magyar feliratot. A sorozatos elutasítások nyomán a megnevezést el kell távolítani.
Megadott határidőn belül el kell távolítani a csíkszeredai önkormányzat épületéről a Városháza feliratot, mivel a polgármesteri hivatalnak – legalábbis Romániában – nem maradt több jogorvoslati lehetősége a kifogásolt megnevezés megvédésére. A marosvásárhelyi ítélőtábla ugyanis elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet a csíkszeredai polgármesteri hivatal, illetve a helyi önkormányzat nyújtott be a Városháza felirat eltávolítását előíró jogerős ítélet megsemmisítését kérve. Noha a jogerős ítélet kimondta, hogy a feliratot 30 napon belül el kell távolítani, ennek végrehajtását az ítélőtábla döntéséig felfüggesztették, most viszont ismét érvénybe lépett a határidő. Füleki Zoltán alpolgármester elmondta: a továbbiakban elemzik a helyzetet, és ügyvéddel is konzultálnak a további lépésekről. ,,Minden lehetőséget meg fogunk találni, és ki fogunk használni ahhoz, hogy a mi, a magyarság érdekei is érvényesüljenek” – szögezte le az elöljáró.
Korábban egyébként Füleki egy másik jogi lehetőséggel próbált élni, ugyanis azt kérte, hogy magánszemélyként léphessen be a perbe, így a rendkívüli perorvoslati kérelem elutasítása esetén a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhatott volna az ügyben. A bíróság viszont ezt a kérést is elutasította. Az alpolgármester viszont rámutatott: számára maradt még egy lehetőség, hat hónapon belül ugyanis a strasbourgi bírósághoz fordulhat perbe avatkozási kérelmének elutasítása miatt.
A Városháza felirat eltávolításáért a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be keresetet még 2015 novemberében. A Hargita megyei törvényszék ítélete alapfokon az egyesületnek kedvezett, a marosvásárhelyi ítélőtábla pedig elutasította a polgármesteri hivatal fellebbezését, így a döntés jogerőre emelkedett. Dan Tanasă szervezete egyébként azt kifogásolta, hogy ,,a Városháza (románul: Casa Oraşului) felirat elhelyezése törvénytelen, mert nem a primărie román kifejezés magyar megfelelője”. A kereset szerint a városháza megnevezés a magyarországi közigazgatás egyik intézményét jelenti, amelyet „mesterséges módon vettek át, és törvénytelenül használnak egyes helyi hatóságok, köztük a csíkszeredai is”, mert a román közigazgatási rendszerben nincs olyan intézmény, amely megfelelne ennek az elnevezésnek.
Kovács Attila 
Krónika (Kolozsvár)

Film készült Iancu Laura regényéből
Játékfilm készült Iancu Laura csángóföldi születésű József Attila-díjas író, költő, néprajzkutató Szeretföld című regényéből.
Az azonos című, közösségi finanszírozással készült alkotás díszbemutatóját a tervek szerint tegnap tartották Veszprémben, a szakmai bemutató március 7-én lesz a budapesti Toldi moziban – olvasható a Litera.hu irodalmi portálon. A 109 perces nagyjátékfilmet Buvári Tamás rendezte, főként támogatók – civil szervezetek, önkormányzatok, vállalkozások és magánszemélyek – segítségével jött létre.
Iancu Laura 2011-ben napvilágot látott regényében Keleti Jeremiás nyolc esztendeig volt távol családjától. Szibériából gyalog teszi meg az utat faluja, Szeretföld határáig. A háború teremtette káosz azonban teljesen átformálta Szeretföldet, és az elmúlt években a közösség is gyökeresen megváltozott. A moldvai magyar közösségben játszódó történelmi elbeszélés a háborút túlélő, hazájába visszatérő katona történetét, a háborúnak a közösségre tett hatását és következményeit beszéli el.
A regényből készült film forgatása több hónapos előkészítés után 2015 nyarán kezdődhetett, majd 2016 telén is zajlottak a felvételek. A filmet mindössze 15–20 fős alkotói stáb készítette tíz főbb szereplővel (Lipták Jeanne, Nagy Zsolt, Turós-Máté Kinga, Trokán Anna, Trócsányi Gergely, Lengyel Ferenc, Kőrösi Csaba, Máté P. Gábor, Módri Györgyi, Buvári Csege) és további 30 epizódszereplővel. Hozzájuk csatlakozott a néhány jelenetben közreműködő nagyszámú statisztagárda. A filmet Ladányi János és Lovasi Zoltán fényképezte, míg a producerek Gecs Mónika, Németh Csaba és Dósay Norbert voltak.
Iancu Laura a Bákó megyei Magyarfaluban született. Tudományos munkái mellett számos verseskötet (Pár csángó szó, Karmaiból kihullajt, Névtelen nap , Kinek a semmi a mindene, Míg kabátot cserél Isten), egy dráma (Petrás Incze János) és a Szeretföld című kisregény szerzője. Buvári Tamás főként dokumentumfilmek, kísérleti filmek és kisjátékfilmek rendezője. A Magyar Filmszemle-díjas alkotó Nekem ti voltatok címmel 2016-ban regénnyel is jelentkezett.
Krónika (Kolozsvár)

Csernák Béla (1875. XII. 25. – 1967. II. 16.) emlékezetére
Az idén februárban lesz ötven éve annak, hogy az egykori királyhágómelléki református püspök 1967-ben Nagyváradon elhunyt.
Nemrég kezembe került Csernák Béla, nagyapám egyik öregkori írása, amiben egyebek mellett az alábbi gondolatok olvashatók:
„Láttam a Tisza partján Visket, ahol az első zsoltárokat tanultam s minden szabad időmet a Tiszában töltöttem […] láttam a debreceni nagy kollégiumot, öt évig laktam benne, tanulva-tanítva, onnan indulva el attilában, vállaimon új palásttal, hogy elmondjam első prédikációmat a Nagytemplomban […] láttam (házitanítóként) hét évig egy grófot minden nap […] láttam az Alpokat, a Rajna schaffhauseni vízesését […] láttam Pünkösd hajnalán a nap feljöttét a Schwarzwald legmagasabb helyén, a Feldbergen […] láttam Milánó fehér márványból épült Dómját, Velence tengerbe épített palotáit […] láttam Nagyváradot […]“
E staccato-s látomások Csernák Béla ifjúkorát idézik.
1875-ben református papi családban született Szőlősgyulán (ez ma Ukrajnához tartozik). 1918-ban költözött Berettyóújfaluból megválasztott olaszi parókus lelkésznek Nagyváradra. Vajon mit láthatott öt évtized alatt Nagyváradon? – teszem fel magamban a kérdést.
Láthatta az olaszi parókián családját gyarapodni, a lelkészlak rendezett kertjét virulni. Láthatott még abban az évben át-, ki- és bevonuló hadseregeket. Az első világháború épp véget ért s egy ezeréves állam került új, szűk határok közé. S ezeken Nagyvárad kívül maradt. Nagyapám láthatta a közösség kétségbeesését. De azt is, hogy most van csak igazán szükség józan cselekvőkre és hittel való bátorítókra.
Gyülekezeti munkája mellett iskola- és árvaházalapításba, lapszerkesztésbe, újságírásba, a váradi egyház történetének kutatásába és megírásába fogott. Az első világháború rengeteg értelmetlen áldozata közé tartozott Imre testvérbátyja is.
Csernák Béla első kislánya 1919-ban hunyt el. Második leánygyermeke 1920-ban született. Neve, mint az elveszített nővéréé, Emilía. Ő lett, ő volt az én édesanyám.
Nagyapám látta, hogy a veszteségre, a halálra is az új élet lehet a válasz. Látta a város, az egykor toleráns szellemű, ragyogóan fogékony Nagyvárad társadalmát kilábalni a reménytelenségből. Látta, mint szerveződik újjá és kezd gyarapodni a „kisebbségi lét“, annak minden terhével, egy valamennyire európaian polgári kontextusban. Látta munkája eredményét ezekben az évtizedekben, a parókia kertjében illatos gyümölcsök teremtek. Ám a nyugtalan huszadik századi történelemnek újabb és újabb felvonása következett. Az érlelődő második világháború leszámolásra készült az első „nagy háborút“ követő békeszerződések igazságtalanságaival.
Ezeket az igazságtalanságokat harsány, vérszomjas ideológiák ürügyként tűzték zászlaikra. Gyilkos elképzeléseik valóra váltásához, az előítéletekkel mérgezett közvélemény folyamatos „megdolgozására“ egyre hatékonyabban működött az elvakult nemzeti és faji gyűlöletszítás.
Nagyapám látta, mint árasztják el a gyűlölet, a félem és a bosszúvágy hullámai a békés építés színtereit. Láthatta azt is, mennyire bonyolult kivonnia magát az egyénnek kora őrületéből azért, hogy még idejében ráláthasson a történelmi tévedésekre. Látta a virágszőnyeget Várad utcakövein, mikor a kenderesi ellentengernagy csinnadrattával vonult be fehér lovon az állomástól a Szent László térre. Erről a hangulatról írhatta később viszaemlékezéseiben Bárczy János egykori ejtőernyős tiszt Budapesten, valamikor 1976 táján:
„Akkor kellett volna csak igazán látni, merni, mikor a kokárdás, vitézkötéses frázissziporkák elvakítottak, amikor a hamis és hazug tájékoztatások ködfejlesztői a leghangosabban sisteregtek, amikor az Árpád-sávosok által fellobbanntott mágylyák füstje fojtogató felhőben gomolygott […]“ (Bárczy János: Zuhanóugrás, Magvető Könyvkiadó, Budapest 1981.)
Vajon látta-e nagyapám 1940. októberében ezen az örömmámoros váradi népünnepélyen a diadal fényében sütkérező díszvendég német főtisztek arcán a sikerült bűvészmutatvány – a történelmi kelepce – örömére kiült elégedett és vészjósló mosolyt?
Látnia kellett még immár másodszor életében a mérhetetlenül felelőtlen hadbalépést. Később látta sok régi ismerősét, szomszédját, váradi polgárokat a kabátjukra törvény által kötelezően felvarrt sárga csillaggal. Látta a teherautókra tuszkolt kilakoltatottakat, akikre előbb a körülkerített váradi gettó, majd lengyel földön a pokoli halálgyár várt. Láthatta ebben az új megprábáltatásban eddig józan emberek meghibbanását, előtörni a harácsolás, rablás és gyilkolás ösztönét. Látta a Gestapo villanyszerelőjét, aki vastag telefonkábelt szegezett a parókia ablakai fölé, mert ez a sátáni szervezet fészkelte be magát az Ezredévi Emléktér egyik szomszéd házába.
1944 októberében, négy évvel a virágesős ünneplés után bekövetkezett az összeomlás. Ismét sokan voltak, akárcsak negyedszázaddal korábban, akik elhagyták a „süllyedő hajót“, félelemből, vagy a bosszútól rettegve.
Látta Csernák Béla nagyapám hét elesett honvéd szanaszét heverő holttestét az olaszi parókia előtti Körösparton. Látta a Vörös Hadsereg ismeretlen katonáját, aki a paplakba berontva gépfegyverét fogta rá. Az arany Omega zsebóra tulajdonost cserélt. Látta a rabló katona egy bajtársát is, aki az ismeretlen lelkész előtt térdre ereszkedve kérte annak papi áldását a vérzivatarban… És látta leányát, édesanyámat, hazatérni a budapesti ostrom poklából. Ő szörnyű hírt hozott onnan a családnak: nagyapám nagyobbik fia, diósgyőri gépészmérnök, a bombázás civil áldozataként pusztult el negyven évesen…
Csernák Béla látta leányát fiatalon a felfordult új világban tanárként újrakezdeni. Látta református egyházának hűségét és pálfordulásait is. Sok egykori arrogáns hazaffyt egyik napról a másikra az osztályharc militáns bajnokává válni. Nagyapámnak nem volt rettegni valója. Boszút nem forralt ellene senki. Jelleméhez nem fért hatalomvágy, nagyzási hóbort, önimádat, kapzsiság és gonoszság. A hívek és a város, Várad melletti hűség volt erkölcsi alapelve.
Az újjálakuló királyhágómelléki református egyház 1947-ben az utolsó demokratikus püspökválasztáson Csernák Bélára szavazott. Püspökségét azonban az új, immár kommunista hatalom nem volt hajlandó elismerni. Nagyapám levonta a konzekvenciát és harminchárom évi nagyváradi szolgálat után 1950-ben nyugalomba vonult
És mint nagyapámra is emlékszem Csernák Bélára. Kedves alakjára, szelídségére, a bajuszára, hangjára, szófordulataira, ezüstnyelű botjára… Béla napkor tucatszám érkeztek hozzá feketeruhás, erőshangú öregurak, köszöntő vendégei. Kalapjaik elborították a gangon a fogast. Bent, a nagy asztal körül ilyenkor furcsa kifejezések röpködtek a levegőben, úgymint: esperes, zsinat, kúrátor, ekklézsia, presbiter. Akkor úgy tűnt nekem, a gyermeknek, hogy e szavak valami távoli, rég elsüllyedt világnak a palackposta-üzenetei.
Nagyapám arcán nyugalom uralkodott. Legszívesebben karosszékében ülve olvasott, vagy íróasztalánál acéltollal és tintával csodaszépen megformált sorokat rótt levélpapírra, füzetbe, könyvbe… A délutáni csendben számtalanszor hallgattam sejtelmes suttogását, ahogy ajkai önkéntelenül is a leírt szavakat formálták írás közben: ekkoriban már nagyothallott s ő maga nem észlelte a finom sustorgást. Emlékszem bajuszos arcának különleges érintésére, hangjának színére. Emlékszem öreg bal kezére, mellyel az én gyermeki jobbomat vonta magához villanyoltás után, merthogy szüleim engem költöztettek elhunyt nagyanyám megüresedett helyére. Elalvás előtt nagyapám mindig mesélt nekem, ezt bizony nagyon szerettem. Aztán együtt, nagyapa és a két unoka, sokszor sétáltunk ki villamossal az egykori olaszi temetőbe, nagyanyám és Emike lánya sírjához. Ott a gondos tevés-vevés után csendes pihenő következett, szótlan hálaadás a négy tujafa közén.
Csernák Béla látta az új és erőszakos társadalmi átformálódást. Látta a hazugságok konjunktúráját ismét, a hiúság vásárát egyházban, nemzetiségben, baráti körben is. Az árulást, a bosszút, az új hatalom önkényét és kegyetlenkedését. De keserűséget nem ismert bizakodó jelleme. Kedves olvasmányaival, önéletírásának papírra vetésével, levelezéssel, levéltárának és könyvtárának rendezgetésével, régi barátságok felelevenítésevel foglalatoskodott.
Látta egykori útitársainak elmaradását, látta fiatal generációk színrelépését. A kert ápolt gyümölcsfáit adakozóan teremni. Látta fiát, látta leányát és látta két unokáját cseperedni.
Egy családi istentiszteleten, valamikor 1964 nyarán, három évvel halála előtt így fejezte be mondandóját:
„Elkezdett jó munkádat ne szakaszd félbe mirajtunk! Mikor napjaink lemennek, hadd mondhassuk: dicsőség Istennek!“
Egy tiszta jellemű, hűséges, józan és emberséges kálvinista lelkészre, a nagyváradi református egyház három kötetes történetének szerzőjére, a Köröspart és a Bunyitay-liget egykori lakójára, egy régi váradira emlékeztettünk néhány töredék felelevenítésével.
A szellemek megkülönböztetését gyakorolta ennek a világnak a felfordulásában.
Gyalai István
erdon.ro

Gyümölcsfák a jövőnek
Folytatódik a közösségi program 
Kétezer őshonos gyümölcsfát vásárol a Háromszéki Közösségi Alapítvány (HKA). A civil szervezet a Közösségi kártya programból befolyó összegből különített el pénzalapot a gyümölcsfák beszerzésére.
Az Alapítvány az Egy gyümölcsfa a jövő nemzedéknek nevű program keretében idén 15.000 lejt használna fel csemetevásárlásra. 
A tízéves kifutású programot 2015-ben kezdeményezte az alapítvány azzal a céllal, hogy megmentse a lassan kihalóban lévő őshonos gyümölcsfajtákat. 
– Az 1960-as évekig gyakorlatilag az összes nagyobb vidéki iskola vagy templom mellett volt egy gyümölcsös, ahol a gyerekek elsajátíthatták, miként kell oltani, ültetni egy fát, hogyan kell karbantartani egy gyümölcsöst, melyek a vidékre jellemző őshonos fajok. Ezek a gyümölcsösök mára eltűntek, vagy nagyon megöregedtek, helyettük viszont tájidegen fajok jelentek meg – magyarázza Bereczki Kinga, a HKA vezetője.
A 2011-ben indított Közösségi kártya program jelenleg a megye csaknem 30 olyan üzletében fut, amelyeknek tulajdonosai beleegyeztek abba, hogy a kártyatulajdonos vásárlók által fizetett összeg egy bizonyos százalékát közösségi célokra fordítsák. 
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az üldözött székely zászló
Az utóbbi öt évben rengeteg rendőrségi büntetés és több tucat bírósági ítélet született a székely zászló használata miatt. A 2015-ben elfogadott zászlótörvény súlyosbította a helyzetet, és tovább korlátozta a magyar nemzeti szimbólumok használatát. Körképünkben a lépten-nyomon tetten érhető jogfosztást mutatjuk be. 
ó ideje nincs már olyan nap, hogy valamelyik székelyföldi településen a román hatalom ne hurcolná meg a székely zászlót és annak kitűzőjét. Immár nemcsak a kormány által kinevezett prefektusok hadakoznak a magyarság szimbólumaival, hanem a magánemberi státusban tetszelgő hivatásos román feljelentők is árgus szemekkel figyelik: hol, mikor és mibe tudnak belekötni? Törvényi háttér ide vagy oda, Erdélyben egyre nehezebb büntetlenül használni a nemzeti jelképként számon tartott zászlóinkat.
A Romániában érvényes 2015/141-es zászlótörvény értelmében két területi-közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlaja, és a zászlón szereplő jelkép nem sértheti a nemzeti (román) szimbólumokat. A lobogóra felkerülhet a törvény által szabályozott közigazgatási címer és a település neve is. Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, az adott kisebbség anyanyelvén is szerepelhet a felirat a román nyelvű szöveggel megegyező betűméretben. A zászlók a közigazgatási hatóságok (a helyi önkormányzat és polgármesteri hivatal) székhelyének homlokzatára, illetve a helyi érdekeltségű közintézményekre tűzhetők ki, de csak Románia és az Európai Unió hivatalos zászlajával együtt. A törvény azt is előírja, hogy a zászló helyi protokolláris események alkalmával is használható. A területi-közigazgatási egység zászlóinak száma nem haladhatja meg Románia és az Európai Unió zászlóinak számát és méretben is azonosaknak kell lenniük. A törvényes előírások be nem tartása kihágásnak minősül, és pénzbírsággal büntetendő.
A 2015-ös zászlótörvény megjelenése után a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Klaus Johannis államfőhöz fordult. A Székelyföld autonómiájáért küzdő civil szervezet levélben kérte a román államelnököt: a zászlótörvényt ne írja alá, és küldje vissza a parlamentnek. Az SZNT a nép ügyvédjét, az ombudsmant is felkérte, hogy a jogszabály felülvizsgálatáért forduljon az alkotmánybírósághoz, míg a magyar kormányhoz intézett levelében azt szorgalmazta, hogy a két ország közötti alapszerződés értelmében tegyen lépéseket a székely szimbólumok védelméért. Az SZNT kérésére román részről nem érkezett válasz, a magyar kormány több tisztségviselője nyilvánosan is állást foglalt a magyar szimbólumok erdélyi jogfosztása miatt, a magyar Országgyűlés homlokzatára pedig kitűzték a székely zászlót. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs úgy fogalmazott: a zászlótörvényt nem azzal a céllal fogadták el, hogy a székely zászlónak a román zászlóval egyenlő használatát tegye lehetővé, hanem ellenkezőleg, a jogszabállyal a székely szimbólum használatát korlátozzák. Úgy vélte, a 2015/141-es törvény ellentmond a Románia által ratifikált Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és Románia alkotmányának is.
Székelyföldi zászlóperek
2013-mal kezdődően Székelyföld-szerte több peres eljárás indult a székely zászló kitűzésével kapcsolatban. Elsőként a Kovászna megyei kormánybiztos szólította fel a helyi közigazgatási hatóságok vezetőit, hogy az állami intézmények homlokzatáról távolítsák el a székely zászlót, mert azt jogtalanul helyezték ki. A megszabott türelmi idő lejártával öt háromszéki polgármester ellen indult peres eljárás, amelynek során a bíróság kivétel nélkül elmarasztalta őket törvénytelen zászlóhasználatért. A 2015-ös jogi szabályozás előtt a helyi és a megyei önkormányzatok egyszerű tanácsi határozattal fogadhatták el saját jelképeiket. Az új zászlótörvény kihirdetése után Kovászna megye az új eljárás betartásával elfogadtatta a régi, a bíróság által betiltott zászlaját, amely az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság véleményezése és a kormányhatározat megszületése után hivatalosan is kikerülhet a közintézmények homlokzatára Románia és az Európai Unió zászlója mellé. Fontos megjegyezni: ez a zászló nem azonos a székely zászlóval. Sőt, a törvény egyértelművé teszi: két közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlója, ezért gyakorlatilag meghiusítja annak lehetőségét, hogy a székely zászlót több megye, illetve több település saját zászlajaként – azaz Székelyföld lobogójaként – használhassa.
Az elmúlt öt évben a Kovászna megyei prefektusok 104 esetben 96 eljárást kezdeményeztek anyanyelv- és szimbólumhasználat miatt a megye önkormányzatai ellen.
A polgármesterek, illetve a megyei tanács elnökei esetében a szabálysértés megállapítása és a büntetés kiszabása a helyi kormánybiztosok (prefektusok) jogkörébe tartozik. A magán és a jogi személyek esetében a kihágás megállapítására a rendőrség illetékes.
Csak magánházon loboghat
Marosvásárhelyen három évvel ezelőtt kezdődött el az első zászlóper: az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Klastrom utcai székházára tűzte ki a székely zászlót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a párt saját zászlaja mellé. Noha a székház épülete magántulajdon, Olimpiu Sabău Pop USL-képviselő feljelentésére a városi rendőrség 2014-ben felszólította az EMNP helyi képviselőit, távolítsák el a homlokzatról a székely zászlót. Az alakulat tagjai a néppárt és az EMNT zászlóit levették, a székely lobogót azonban az épületen hagyták. A türelmi idő lejártával a rendőrség 30 ezer lejes büntetést szabott ki, arra hivatkozva, hogy a székely zászlónak, mint reklámlobogónak a kitűzésével megsértették a reklámtörvényt. Az EMNP a helyi bíróságon támadta meg a rendőrségi bírságot: 2014. október 7-én a marosvásárhelyi bíróság eltörölte ugyan a tetemes pénzbüntetést, de a zászló kitűzését kihágásnak minősítette és megtiltotta újbóli kihelyezését.
Az alperes ügyvédje, Kincses Előd lapunknak elmondta: a végső bírói döntés 2016-ban született meg az ügy kapcsán a Maros Megyei Törvényszéken. A bírói döntés kimondta, hogy a székely lobogó nem reklámzászló, kitűzését pedig egyetlen törvény sem tiltja a magántulajdonban lévő épületeken. A jogász szerint a zászlótörvény kizárólag középületekre vonatkozik, tehát magánszemély bármilyen zászlót kitűzhet saját ingatlanára.
Bihar megyében reklámzászló a székely lobogó
„A román zászlótörvény értelmében csak állami zászlót tűzhetünk ki középületre, a székely zászló pedig nem minősül állami szimbólumnak, ezért romániai középületen nem loboghat” – fejtette ki a marosvásárhelyi ügyvéd. Maros és Hargita megyében már nem rónak meg senkit azért, ha magántulajdonban lévő épületre székely zászlót tűz ki. Bihar megyében azonban más a helyzet: a román zászlótörvényt a Bihar megyei törvényszék sértette meg, amikor 2015 őszén jogerős ítéletében reklámzászlónak minősítette a székely lobogót.
A nagyváradi rendőrség még 2014 augusztusában szólította fel Tőkés Lászlót, hogy távolítsa el európai parlamenti irodája erkélyéről a székely zászlót. A helyi hatóságok 30 ezer lejes pénzbírsággal fenyegetőztek, Tőkés László azonban nem távolította el a lobogót, a Bihar megyei törvényszék pedig két évvel ezelőtt a helyi rendőrség javára döntött.
„Fellebbeztünk és az Európai Emberjogi Bírósághoz fordultunk, ahol befogadták az ügyet: a döntésre két-három év múlva kerül sor” – fogalmazott Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje, aki optimista a strasbourgi bírósági döntéssel kapcsolatban.
Törvény által ellehetetlenített magyar zászlók
Nem nehéz kitalálni, hogy a 2015 júniusában elfogadott román zászlótörvényt a magyar szimbólumhasználat betiltására dolgozták ki. 2015 előtt kizárólag a területi-közigazgatási egységek dönthettek arról, milyen hivatalos jelképet használnak az adott térség szimbólumaként a középületeken. Az új törvény szerint minden területi-közigazgatási egység zászlótervét nyilvános vitára kell bocsátani, hogy a térség lakói kifejezhessék véleményüket a tervezett jelképpel kapcsolatban. Következő lépésként a zászlót be kell terjeszteni az Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottság elé, hogy a szervezet szakvéleményezze. Ezután a zászló a kormány elé kerül, amely elfogadja vagy visszautasítja azt. A zászlóperek előtt Romániában egy adott régió vagy megye maga dönthetett lobogójáról az általános zászlótörvények figyelembe vételével.
Elfogadás végett egy helyi zászló felterjesztése az ország kormánya elé jellegzetesen romániai eljárás, Európában alig van rá példa. Nem nehéz kitalálni, hogy a székely vagy más erdélyi magyar hagyományokat nem ismerő vagy azokhoz ellenségesen viszonyuló román kormányok mikor bólintanának rá egy helyi magyar zászló elfogadására. Jogkorlátozó előírásaival a román zászlótörvény tehát gyakorlatilag az erdélyi magyar szimbólumok használata ellen irányul.
„Hargita megyei példával élve: aki a vármegye zászlójaként akarja használni a székely lobogót, azt – azzal az indokkal, hogy a megyében nem csak székelyek élnek – a prefektus rendszerint megtámadja” – fogalmazott lapunknak Kincses Előd.
Háromszéken is a magánterület az egyetlen megoldás
Az elmúlt években a háromszéki Kézdivásárhely a revizionista merényletkísérlettel vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjainak meghurcolása mellett zászlós ügyeitől is hangos volt. A város szimbólumának tekintett Gábor Áron szobor melletti oszlopokra 2013. március 15-én húztak fel két székely lobogót, a prefektus azonban felszólította a polgármesteri hivatalt a zászlók eltávolítására. Az indok ezúttal is a jól ismert szlogen: közterületen csak állami jelképekkel ellátott zászló loboghat. Bár a brassói táblabíróság döntése értelmében a székely zászlót el kellett távolítani, 2014 nyarán a polgármesteri hivatal a prefektus tiltakozása ellenére újra felhúzta azt egy másik helyszínen: a régi katonanevelde épülete előtt.
Tavaly nyáron azonban a magyarellenességéről közismert székelyföldi Dan Tanasă magánszemély által indított újabb per és jogerős brassói ítélet után ezeket a lobogókat is el kellett távolítania a városi vezetőségnek azokkal együtt, amelyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai húztak fel a zászlók korábbi helyére, Gábor Áron szobra mellé. Kézdivásárhely középületein ma csak Románia és az EU zászlaja lobog. Bokor Tibor polgármester tavaly lapunknak azt nyilatkozta, belefáradt a peres ügyekbe, így a magánterületek bevonása mellett döntött: a céhes város központjában számos magántulajdonban lévő ingatlanra kitűzték a székely zászlót.
Európai szabad zászlóhasználat
Az Európai Unió legtöbb országában ritka az a bírósági eljárás, ami Romániában bevett jogi szokásként használatos a székely zászlót kitűzők megfélemlítésére. A Kárpát-medencében Magyarország fogadta el elsőként törvényben a kisebbségek kulturális és személyi elvű autonómiájáról szóló jogszabályt. Ennek értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megszorítások nélkül használhatják nemzeti jelképeiket. Ugyanakkor a zászlóhasználatot az 1990. évi LXV., az önkormányzatok működéséről szóló törvény szabályozza. Ennek alapján a helyi önkormányzat a törvény keretei között „önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat”. A román többségű Méhkeréken például a községházán a magyar zászló mellett évtizedek óta leng a román lobogó is. Nyugat-Európában is nagyjából hasonló a helyzet. Amikor zászlóviták akadnak, azt rendszerint nem az állami hatóságok gerjesztik, hanem különböző sportszervezetek képviselői, ahogyan többször is megtörtént a katalán zászlóval. Katalónia az önkormányzás számos szimbólumával is rendelkezik. A katalán zászló hivatalosan az autonómiával egyszerre született 1979-ben, mintázata megegyezik a katalán címerpajzs mintázatával, a 4 vörös és 5 arany vízszintes csíkkal. Nemzeti himnuszuk 1993 óta a mintegy száz éve született Els Segadors. Szeptember 11-i nemzeti ünnepükön függetlenségük 1714-es elvesztésére emlékeznek, ami ellenállásukat testesíti meg.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ugyanakkor többször megbüntette az FC Barcelonát, mert szurkolói a Bajnokok Ligájában több mérkőzésen is katalán zászlókat (estelada) lengettek a lelátón. Az estelada a katalán függetlenség támogatóinak jelképe, és mivel az UEFA szerint politikai szimbólumnak számít, használata tilos a futballmérkőzéseken.
Ahogyan a heraldikus látja
„A zászló hagyományos színekből összeállított, rendszerint téglalap alakú szövet, amelyet rúdra erősítenek, vagy őrfára vonnak fel, nagy mennyiségben előállítható és használható, valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését szolgáló megkülönböztető jelkép. Az árbocra vagy őrfára zsineggel felvont zászló megnevezése lobogó. A zászló hűségre kötelező szimbólumnak számít, ezért kényes kérdés más zászlaját gyalázni. Az állami lobogó felségjelvény, állami intézmények használják” – foglalja össze lapunknak a zászló meghatározásának ismérveit dr. Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke.
Zászlókat már az ókorban használtak, de a mai értelemben vett lobogókat a 17. század elejétől alkalmazzák. Németalföldről kiindulva terjedtek el. A háromszínű zászló – avagy trikolór – főleg az államok és nemzetek zászlaja. Hollandiában jelent meg, majd a francia forradalom idején vált ismertté, és a 19. század folyamán terjedt el főleg az 1848-as nemzeti ébredések idején. Ha a háromszínű lobogók a nemzeteket, országokat jelképezik, a kisebb területi egységeknek általában egy- vagy kétszínű zászlajuk van, legalábbis ez ajánlatos. Szekeres szerint a megyék, városok, községek zászlajának megalkotásánál figyelembe kell venni a közigazgatási egység címerét, annak egy vagy két fő mázából kell megalkotni a zászló színeit. A zászló lehet egyszínű is a ráhelyezett címerrel. Sepsiszentgyörgy esetében a címer pajzsa kék–arany, ezért a zászló színei arany–kék, úgy, hogy a vízszintes vágással keletkezett felső aranymezőbe nyúlik a címerpajzs kék felső fele, alul a zászló kék mezejében marad a pajzs arany része. A címert fel is lehet oldani. Ha egy címer kék mezejében ezüstszínű galamb látható, a zászló megoldható úgy, hogy a kék téglalapban megjelenik az ezüst vagy fehér galamb, pajzs nélkül. „Térségünkben történelmi címere a városoknak van, a községeknek kevésbé. 1993 után lehetőség nyílt helyi közigazgatási címereket tervezni és elfogadtatni. Tavaly a zászlóhasználatot is szabályozták Romániában, ám szűrőként a közigazgatási minisztériumot jelölték meg, és a tárca főleg politikai és nemzetiségi szempontból akadályozza a jelképek elfogadását. Ha van történelmi zászló, természetesen azt kell elfogadtatni közigazgatási zászlóként. Minél régebbi egy jelkép, annál értékesebb” – fogalmaz a háromszéki szakember. Zászlóperek eddig csak a székelyföldi zászlók ellen folytak – nemcsak a székely zászló ellen, hanem a főleg Háromszéken és Hargita megyében elfogadott közigazgatási zászlók miatt. Korábban nem szabályozták a zászlóhasználatot, ezért egyes közigazgatási egységek tanácshatározattal zászlót fogadtak el. Ezeket a döntéseket a prefektusok azzal az indokkal támadták meg, hogy a törvény nem szabályozza a zászlóhasználatot, tehát értelmezésükben tilos. És minden esetben nyertek is. Ez is a demokrácia fokmérője… Most, amikor hivatalosítani lehetne a zászlókat, a minisztérium mindent hátráltat.
Szekeres arról is beszélt lapunknak, hogy zászlóügyben eddig csak kirakatperek voltak, nem a lényeggel foglalkoztak, hanem formai kérdésekbe kötöttek bele. Szerinte a tavalyi zászlótörvény annyiban jó, hogy az annak alapján elfogadandó zászlókba később nem lehet belekötni. (Feltéve, ha a közigazgatási minisztérium nem működik továbbra is kerékkötőként.) Azt is tudni kell, hogy a jogszabály kizárólag a közigazgatási – megyei, városi, községi – zászlók elfogadásáról és használatáról szól, nem szabályoz mást, például nem közigazgatási egységnek minősülő térségi zászlókat, mint a székely vagy partiumi zászló. A román hatóságok figyelmét eddig csak a székelyföldi zászlók (újabban a partiumi is) keltették fel. Máshol büntetlenül loboghat bármi. Victor Ponta még miniszterelnök korában Moldva zászlajával pózolt, Gura Humorului városban katonai tiszteletadással hivatalosságok jelenlétében vonták fel Bukovina zászlaját. És akkor nem beszéltünk a pártok, a különböző alakulatok, a futballc

Utcanévtáblák: hatásos a megfélemlítés
Alig néhány személy rendelt kétnyelvű utcanévtáblát azoktól a civilektől, akik a tétlenkedő marosvásárhelyi városháza helyett felvállalták az utcák kétnyelvűsítését. A helyi rendőrség két évvel ezelőtti hadjárata megtette a hatását: a magyarok félnek ujjat húzni a hatóságokkal. 
A Kétnyelvű utcanévtáblákért nevet viselő civil mozgalom január második felében meghirdette újabb akcióját, amelynek lényege, hogy a lakóházak tulajdonosai kétnyelvű táblákat szereljenek ingatlanjaikra. Kezdeményezésükkel a civilek ismételten a hatósági mulasztásra próbálják felhívni a figyelmet, és pótolni akarják azt. A helyhatósági törvénnyel, a Románia által is aláírt és ratifikált kisebbségi nyelvek chartájával, valamint Marosvásárhely magyarságának igényeivel dacolva a város polgármestere, Dorin Florea mindmáig ódzkodik maradéktalanul életbe ültetni a jogszabályt. Megkeresésünkre Cosmin Blaga polgármesteri szóvivő azzal próbálta kimenteni az elöljárót, hogy utasítására tavaly 527 új, kétnyelvű tábla került ki a város utcáira. Nem állt módunkban ezeket megszámolni, azt viszont tudjuk, hogy a szám rendkívül csalóka. Ugyanis a több mint félezer táblából legalább százat a Gheorghe Dojanak is nevezett, több kilométeres Dózsa György utcában függesztettek ki. Szintén jelentős mennyiségű új tábla került a szintén szokatlanul hosszú Tudor Vladimirescu utcába. A valós kétnyelvűség mindössze a Belvedere negyedben valósult meg, ahol a világvárosok neve valóban két változatban, románul és magyarul jelenik meg.
Elfogyott a türelem
A nyelvi jogokért küzdő civilek megelégelték a marosvásárhelyi városházának a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében tett folyamatos ígérgetéseit, január második felében újraindították a kétnyelvű táblák gyártását. A Civil Elkötelezettség Mozgalomból (CEMO) kilépett Károly Ferenc úgy érzi, 2016-ban az önkormányzat hiába különített el tetemes összeget a költségvetésből, a hivatal időhúzásra játszik. A Facebookon meghirdetett táblakészítési akcióra eddig öt utcából harapták rá: az első jelentkező a Beszterce utcában lakik, a többi megrendelő a Szabadság, a Szebeni-havasok, a Kalapács és a Vihar utcában.
Károly Ferenc azt reméli, hogy minél több marosvásárhelyi magyart sikerül megmozgatnia. Az ügy érdekében az elszánt civil aktivista otthoni címét is közzétette: a Tompa Mihály (Govora) utca 4. szám alatti lakására naponta 9 és 19 óra között lehet bekopogtatni. A táblák darabja 20 lejbe kerül.
Eltántorított magyarok
A fiatalember csak azt sajnálja, hogy míg két évvel ezelőtt szinte özönlöttek a rendelések, ma egyre kevesebb marosvásárhelyi magyar bátorkodik kétnyelvű táblát szerelni a házára. „Sajnos a két évvel ezelőtti rendőrségi terrorhadjárat hatalmas kárt okozott, aminek következményei még mindig érződnek” – állítja, miközben Valentin Bretfeleannak, az önkormányzati alárendeltségbe tartozó helyi rendőrség igazgatójának akciójára utal. Mint emlékezetes, a rendőrparancsnok fenyegető levelet küldött ki minden olyan lakónak, aki házi gyártmányú kétnyelvű táblát szerelt vagy szereltetett házára. A rendőrfőnök 30-tól 50 ezer lejig terjedő pénzbírságot helyezett kilátásban, amennyiben az érintettek nem távolítják el a táblákat. Bretfelean akkor azzal magyarázta akcióját, hogy városrendészeti káoszhoz vezethet, ha mindenki azt függeszt ki háza falára vagy kerítésére, amit éppen akar. Szerinte nem helyes, hogy a típustáblákat egyesek másfajta táblákkal helyettesítsék vagy pótolják. A rendőrség egyetlen olyan tulajdonost sem szólított fel, aki esetleg csak román nyelvű feliratot szereltetett portájára. Pedig ilyenből is legalább egy tucatnyi van – éppen a helyi rendőrség utcájában.
Noha a büntetés elmaradt, 2015-ben sokan levették magánházaikról a kétnyelvű feliratot, és a kedvező bírósági ítélet nyomán sem hajlandók azt visszahelyezni. „Újabban mi szoktunk bekopogni a lakókhoz. Elbeszélgetünk velük, biztatjuk őket, és emlékeztetjük arra a jogerős törvényszéki döntésre, amely kimondja, hogy az utcanévtábla nem reklámtábla, szerelése pedig nem tiltott. Sajnos a legtöbb felkeresett személy még így is tartózkodik, nem meri felvállalni anyanyelvét. Még nagyobb a félelem és a bizalomhiány, mint két évvel ezelőtt” – panaszolja Károly. Szerinte a megszólítottak többsége már a jogerős bírósági ítéletben sem bízik, annál inkább retteg a rendőrség ellenőrzésétől.
Kincses: rendőrségi hozzá nem értés
A tavaly született törvényszéki ítélet szerint a rendőrségi eljárás, bár a törvényesség látszatát keltette, törvény értelmezése lényegében a hozzá nem értés és a visszaélés mezsgyéjén mozgott. „Azért is kedvező az ítélet, mert ha ennek ismeretében a rendőrfőnök újrakezdi a kétnyelvű utcanévtáblák elleni harcát, nem úszhatja meg büntetőjogi felelőségre vonás nélkül, hisz egyértelmű, hogy inkompetens módon vagy rosszhiszeműen értelmezte a törvényt” – állítja a tetemes bírsággal megfenyített személyek ügyét felvállaló Kincses Előd, aki szintén arra bíztatja a vásárhelyi magyarokat, hogy nyugodtan függesszék ki a civilek által készített kétnyelvű táblákat. 
Még egy kis türelmet kérnek
Lapunk arra is kíváncsi lett volna, hogy az RMDSZ mit tesz annak érdekében, hogy a lakók ne saját pénzükön gyártassanak és szereltessék a táblákat, és miként próbál érvényt szerezni a törvénynek és a tanácsi határozatnak, amely a polgármesteri hivatalt kötelezi erre. Tavaly több mint egy millió lejt különítettek el a helyi költségvetésből különböző feliratok kihelyezésére. Csíki Zsolt önkormányzati frakcióvezető belátta, hogy jelen pillanatban a római katolikus iskola körül kialakult bonyodalom tisztázása emészti fel az RMDSZ-politikusok minden idejét és energiáját, most ez az egyes számú prioritás. „Ez nem azt jelenti, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák ügye nem foglalkoztat, de egy kicsit félretettük, most az iskola és több mint négyszáz diákjának helyzetét kell megoldanunk. Ráadásul a szociális támogatásokkal is gondok vannak, az idei költségvetést is meg kell szavaznunk, szóval pörögnek az események, alig érjük utol magunkat” – mondta lapunknak. A városháza szóvivője, Cosmin Blaga szerint azonban nincs ok aggodalomra, a táblagyártásra és -szerelésre kötött szerződés 2017 szeptemberéig érvényes. Mint mondja, a költségvetés elfogadása után hamarosan újraindulhat a tavaly nyáron abbamaradt akció.
Eredeti értelmezésben a charta
A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény nem rendelkezik külön az utcanevekről is. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja. A charta szakértői a legutóbbi, 2012-ben készített Románia-jelentésben kitértek arra, hogy a helyneveken nem csak a településnevek értendők. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, mint ahogyan Dorin Florea polgármester próbálta kicselezni a jogszabályt, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén. Ezzel szemben a Marosvásárhely körüli települések közül többen is, mint például Marosszentgyörgyön, Koronkán, Jedden és Marosszentkirályon, ott díszelegnek a valós kétnyelvű táblák. Utóbbi két községben a román nemzetiségű polgármester idejében kerültek ki. Hasonló a helyzet a Bihar megyei Élesden, illetve a Kolozs megyei Tordán vagy Besztercén, ahol a magyarság aránya nem éri el a 20 százalékot. Míg az előbbi kisvárosban az aktuális román utcaneveket fordították magyarra, Torda és Beszterce belvárosában a történelmi megnevezések jelennek meg egy-egy más színű táblán. 
Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár)