Idén is meghirdetik a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor programokat
A nemzetpolitikai államtitkárság idén is meghirdeti a diaszpóra magyarságát felkaroló Kőrösi Csoma Sándor és a szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor programokat - közölte Potápi Árpád János csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón. A pozitív visszajelzések hatására mindkét programban emelkedik az ösztöndíjasok létszáma. 
A nemzetpolitikai államtitkár elmondta: a KCSP kereteiben belül a 2017/2018-as programévben is öt kontinens 24 országának magyarságához küldenek ösztöndíjasokat. A PSP célterülete továbbra is az egykori monarchia területére terjed ki.
A programok eddigi eredményei között említette, hogy több olyan magyar közösséget sikerült feltárni, amelyekről eddig vagy nem tudtak, vagy kevés információval bírtak. 
Grezsa István kormánybiztos hozzátette: a megnövekedett igények alapján mindkét programban emelik az ösztöndíjasok számát: a KCSP-ben a 2017/2018-as programévben legfeljebb 115-en vehetnek részt, az eddigi 100 helyett, a PSP-ben pedig legfeljebb 65-en, az eddigi 50-51 helyett. 
A programokra, amelyek keretösszege 1,5 milliárd forint, március 15-ig lehet jelentkezni.
maszol.ro

Autonómiaküzdelem helyett megalkuvás?
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy nyilatkozatot fogalmazott meg tegnap Strasbourgban a fenti címmel, amit az európai parlamenti képviselő sajtóirodája ma adott ki. Alább olvasható.
Az új román törvényhozás felállása óta a Magyar Polgári Pártot bekebelező Romániai Magyar Demokrata Szövetség első komoly próbatétele a váratlanul előállott kormányválság volt. Egyeduralmát visszaszerző érdekszövetségünk nem állotta ki a próbát. Az állampolitikai rangra emelkedett, intézményes korrupció ellen fellázadt polgári tömegekkel szemben a szövetséges posztkommunista kormányerőkkel vállalt bűnrészességet.
Az MPP akarva-akaratlanul hasonlóképpen cselekedett. Újraválasztott elnöke szerint „a parlamenti bizalmatlansági indítvány – múlt – szerdai szavazásán jó lelkiismerettel se igennel, se nemmel nem lehetett szavazni”. Tehát tartózkodtak. Márpedig az erdélyi magyarok „jó lelkiismerete” 1989 óta azt diktálja, hogy ne vállaljunk közösséget egy bűnös rezsim hordozóival, azokkal, akik a törvényesség látszatának örve alatt Románia egész népét és – benne – magyarságunkat egyaránt kifosztják. Az erdélyi magyarok parlamenti képviseletének nem a kormány, hanem a jogosan tüntető százezrek oldalán lett volna a helye.
Az MPP RMDSZ-arculatú szatmárnémeti kongresszusán fennen dicsérték a magyar összefogást. Pedig nyilvánvaló, hogy az RMDSZ-t és polgári platformját nem az összefogás, hanem a kölcsönös megalkuvás tartja össze. Az RMDSZ megalkuszik a román hatalommal, az MPP pedig megalkuszik az RMDSZ-szel. A kettő pedig egy.
Várható és látható módon „a kettő egy” bukaresti magyar politikai képviselet következő komoly próbatétele a székelyföldi területi autonómia képviselete lesz. Az előjelek igencsak baljósak. Minekutána a váltig fogadkozó RMDSZ jó ideje beígért autonómiatervezetének a benyújtását már évek óta halogatja, íme, a hozzáidomuló MPP régi-új elnöke is a halasztás mellett foglalt állást, amikor is kijelentette, hogy olyankor kell beterjeszteni a székelyföldi autonómiatervezetet, amikor esélye van annak, hogy a parlamenti szakbizottságban és a plénumban megvitatják.
Ezt halljuk az RMDSZ-től immár évtizedek óta: „még nem aktuális”. Netalán megszívlelték Liviu Dragnea pártvezér és a Ceauşescu, valamint Iliescu nyomdokában járó román akadémikusok országféltő üzenetét?
De mit szólnak ehhez a székelyek? Nevezetesen azok a polgári székelyek, akik ott tapsoltak Szatmárnémetiben. Talán azért éppen ott, mivel a Székelyföld szívében ugyanezt nem tartották volna ildomosnak megtenni?
Decemberben óvatos fenntartással azt mertük remélni, hogy a Fidesz–KDNP nélkülözhetetlen támogatásával ismét parlamenti helyeket nyert RMDSZ jó irányba fog elmozdulni, s a bukaresti önfeladás helyett a polgári-nemzeti politizálás irányvonalát választja. Az azóta eltelt idő és a bekövetkezett fejlemények sajnos nem támasztják alá reményeinket és elvárásainkat.
Hogyan tovább? – tevődik fel a kérdés. Egészében véve a bukaresti magyar érdek- és közképviselet autonómiapolitikája fogja megadni a választ.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Le kell venni a magyar Városháza feliratot Csíkszeredában
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet  Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és a helyi önkormányzat nyújtott be, a Városháza felirat eltávolításáról rendelkező jogerős ítélet megsemmisítését kérve. A felirat még a helyén van, de le kell venni.
Nem maradt hazai jogorvoslati lehetősége a polgármesteri hivatalnak és a helyi önkormányzatnak a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) által kifogásolt Városháza felirat megvédésére – a rendkívüli perorvoslati kérelem volt az utolsó, amivel próbálkozhattak. A bíróság Füleki Zoltán alpolgármester magánszemélyként benyújtott perbe avatkozási kérelmét sem vette figyelembe, ő azért kérte ezt, hogy a fellebbezés elutasítás esetén a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhasson a felirat érdekében.
Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere kérdésünkre azt mondta, számára maradt még egy lehetőség, hat hónap áll rendelkezésére, hogy a perbeavatkozási kérésének elutasítása miatt a strasbourgi bírósághoz forduljon, jogorvoslatot kérve. A Városháza felirat eltávolítása ügyében hozott jogerős ítéletet viszont záros határidőn belül végre kell hajtani – az alpolgármester szerint még elemezniük kell a helyzetet, konzultálniuk kell ügyvéddel is a további lépésekről. „Minden lehetőséget meg fogunk keresni, és ki fogunk használni ahhoz, hogy a mi, azaz a magyarság érdekei is érvényesüljenek” – nyilatkozta Füleki.
Az ítélőtábla tavaly decemberben utasította el a hivatal és a helyi tanács fellebbezését a Hargita Megyei Törvényszék elsőfokú ítélete ellen, amely így jogerőre emelkedett. A döntés arra kötelezi a helyi önkormányzatot és a polgármestert, hogy a Városháza feliratot távolítsák el a hivatali épület homlokzatáról. A Dan Tanasă vezette egyesület 2015 novemberében indított pert a felirat eltávolításáért, szerintük „a Városháza (románul: Casa Oraşului) felirat elhelyezése törvénytelen, mert nem a Primărie román kifejezés magyar megfelelője”. A keresetlevél szerint a Városháza megnevezés a magyarországi közigazgatás egyik intézményét jelenti, amelyet „mesterséges módon vettek át, és törvénytelenül használnak egyes helyi hatóságok, köztük a csíkszeredaiak is”, mert a román közigazgatási rendszerben nincs olyan intézmény, amely megfelelne ennek az elnevezésnek
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Embertelen körülmények az elfagyott, vagy meghibásodott vízvezeték miatt
Helyenként az elfagyott, máshol a meghibásodott vízvezetékek okoznak igen nagy kellemetlenséget a gyergyószentmiklósiaknak. Egyes háztartások hetekkel ezelőtt víz nélkül maradtak, és vannak utcarészek, udvarok, melyeket vastag jégréteg takar a folyamatosan szivárgó víz miatt. Megoldást egyelőre csak részben nyújt a szolgáltató.
A maguk részéről mindent megpróbáltak már a Külső utcában lakók, hogy felolvasszák a vízaknáikba és a föld alatti vezetékekbe fagyott ivóvizet, de csak ideig-óráig jelentett megoldást egy-egy próbálkozás. Ezen a városrészen összesen hét háztartás maradt víz nélkül január folyamán – egyes helyeken már a hónap elején, máshol napokkal később fagytak el a vezetékek.
„Január elejétől nincs vizünk. Nem tudom, mi az oka. Elfagyva nincs, mert szétválasztottuk az udvaron belüli vezetéket, beledugtunk egy hosszú drótot, ami a kapun kívül, az út közepéig akadály nélkül kiért. Vagy el van szakadva a cső, vagy el van zárva a víz, vagy el van fagyva” – vázolja a helyzetet Máthé András. Ők – mint mondja – a régi vezetékre vannak csatlakozva, de rajtuk kívül az utcában még hat olyan háztartás küzd vízhiánnyal, akik az új hálózatról kapják a szolgáltatást.
Amikor fektették le a szennyvízhálózat vezetékeit, a régi csöveket elvágták, és ahelyett, hogy megjavították volna a meghibásodást, az új vezetékre kötötték azokat a házakat, amelyeket érintett a hiba – állítja Kémenes János. Mint mondja, náluk január 18. óta nincs víz, vagyis közben ideig-óráig folyt, amikor sikerült kiolvasztaniuk a jeget.
„Kétszer kiolvasztottuk az aknát házilag. Három napig volt vizünk, de aztán egyik pillanatról a másikra újra elfagyott. A közüzemeknél jelentettük a hibát, de azt a tanácsot kaptuk, hogy ha sikerül megindítsuk a vizet, az aknába tegyünk egy slagot, ezen keresztül engedjük, hogy folyjon a víz éjjel-nappal. A válaszuk pedig az volt, hogy tavasszal megoldódik a probléma. De hát ez nem munka, fürdeni, mosni kell!” – háborog Kémenes.
Szomszédja is arról számolt be, hogy míg várják a megoldást a szolgáltatótól, addig sem ülnek tétlenül, házilag próbálják orvosolni a hibát. „Hasaltunk az akna mellett, sót szórtunk, forróvizet töltöttük bele, nyomattuk kompresszorral. Az aknatetőt állandóan takarjuk, hogy fentről ne érje a fagy” – ecsetelik a helyzetet a lakók. Hozzáteszik, erőfeszítéseik sikerének nem sokáig örvendhetnek, mert a kemény hidegekben nagyon hamar újra elfagynak a vezetékek. Az ivóvíz- mellett a szennyvízhálózat vezetékei is.
Többen is kijelentik, már nem igazán tűrik a folyamatos hárítást a szolgáltató részéről, felháborodásukban azt fontolgatják, hogy a fogyasztóvédelemhez fordulnak, egyesek azt is, hogy megtagadják az adófizetést.
„Municípiumi adókat fizetünk és ilyen állapotok között élünk?!” – háborgott egy másik szomszéd, akinek lakásában ugyan nincs gond a vezetékes vízzel, annál inkább a kertjük végében lévő aknával. Ennek a kiásása után feltúrtan maradt a terep az utcában, a sáncot is ki kellett tisztítani, és a belőle sokáig szivárgó víz a kertben is károkat tett. „Tavalyelőtt ősszel ásták ki a gödröt, aztán úgy hagyták. A pityókaföldünk, a pincénk és a sánc is a tavaly egész nyáron vízben volt emiatt. Ősszel aztán kijavították a hibát, de ezt az udvarunk bánta: traktorokkal, gépekkel azon keresztül mentek az aknáig” – panaszolja a Külső és a Sólyom utca sarkán álló ház lakója.
Az általa említett aknával szemben lakók a házukat féltik. Kapujuk előtt, a föld alól hetek óta szivárog a víz, ami ugyan a mínusz fokokban nem látható, csak az, hogy egyre vastagabb jégréteg borítja az utcát, az udvart. „Három hete könyörgünk, hogy valaki jöjjön, oldja meg a problémát. Azt a választ kaptuk a közüzemektől, hogy tavaszig nem tudják orvosolni” – mondja a ház lakója. Fülöp Magdolna megmutatta, nem csak házuk előtt, de alatta is jégréteg van, attól tart, tavaszig hatalmas lesz a káruk.
Úgy tűnik, a vízszivárgást sikerült megoldani csütörtökön, amikor a közüzem és a polgármesteri hivatal munkagépei, emberei dolgoztak az utcában. Ottjártunkkor azt mondták, megtalálták a szivárgás okát, tudják orvosolni a hibát. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a vízhiánnyal küszködők problémája is megoldódik. „A közüzemnek nincs technikai felszereltsége arra, hogy a műanyag vezetékekből kiolvassza a jeget” – válaszolta megkeresésünkre a közüzemek igazgatója. Lukács László azt is elmondta, nem csak a Külső utcában fagytak el a vezetékek, hasonló gondok vannak a Gyilkostó sugárúton, az Ady Endre, a Tatár, a Crişan utcákban és a városközpontban is volt ilyen eset.
„Hosszú és hideg volt a tél. Mivel a vezetékek fagypont fölött húzódnak, elfagytak. Amikor elkezdték az új hálózat munkálatait, a közüzem jelezte, hogy nem elég 1,20 méter mélyre tenni a csöveket, mert a keményebb teleket nem fogják bírni. A szabványok viszont annyit írnak elő, hogy 1,10 méter alá kell helyezni. Ezt most a gyergyói tél meghazudtolta” – mondta Lukács.
Hogy hosszú távon mi lesz a megoldás, azt egyelőre nem tudni, az viszont jelen esetekből kikövetkeztethető, hogy ha az ideihez hasonló telek lesznek, Gyergyószentmiklóson lesz még gond az ivó- és szennyvízhálózaton.
Pethő Melánia |
Székelyhon.ro

Fejedelem földjén, Homoródszentlászlón
A szent lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója jubileumi esztendejében hol indulhatna máshol jelképes udvarhelyszéki Szent László-zarándoklatunk, mint a nevét viselő falunkban, Homoródszentlászlón? Legendák övezte múltidéző látogatásunkat megkoronázta a találkozás Orbán Attilával és Renátával: esküvőjük előtt harminchét évig nem harangoztak kézfogóra a helyi templomban.
A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szent László-évet hirdetett 2017-re. Az emlékévben szerre bemutatjuk szent lovagkirályunk Udvarhelyszéken fellelhető emlékeit.
Udvarhelytől egy jó futamodás és egy kis kapaszkodás a szép fekvésű, Kányád községhez tartozó falu. Megálltunk Ócfalván, és Barabási Domokos református lelkipásztorral fellapoztuk a történelmi forrásokat.
A bágyi hegylánc nyugatra húzódó hegygerincének Ábránfalva feletti legmagasabb csúcsát Szabárcsnak nevezik. A hagyomány szerint ott Szent László királynak volt egy vára. „Bár figyelmesen felkutattam e hegyet, ott semminemü vár- vagy épületnyomra nem akadtam – írja Orbán Balázs. – E hegynek Égére néző aljában egy kaszálót most is fejedelem földjének neveznek. A hagyomány szerint itt voltak régen a várőrizet szántóföldjei; s végre sz. László itt laktának némí bizonyitványa az ide közel lévő Szent-László nevü falu is.”
A település neve először 1448-ban jelentkezik írásban a Hunyadi János oklevelében szereplő Weres János esküdt neve mellett, de Zenthlászló alakban. Mai nevét a település 1905-ben kapta, addig egyszerűen Szentlászlóként említették.
A falu határában, a Cintorom nevű helyen a 14. század elején épített Szent László-templom állt, amelyhez kolostor is tartozott. Szentlászló határában Orbán Balázs két templom romjait látta, egyiket a Haranglábhegyen, másikat a Cintoromnak nevezett helyen. Dávid László 1789-ből származó templomépítési kérést idéz. Az említett két templom közül valamelyik nem sokkal kijavítása után suvadás áldozata lett.
Az anyaegyház legrégebbi emléke egy 1616-ból megőrzött harang, amely a Harangláb nevű dombon lévő haranglábban állhatott, és a mellette épült templommal szolgálhatta az anyaegyházat, Szentlászlót és a hozzá tartozó filiákat, Miklósfalvát és Ábránfalvát – tudtuk meg a mai református leányegyház lelkipásztorától. A néhai gondnok, Dénes bácsi neki mesélte jó pár éve, hogy az egyházi földön, a mélyedésekben találtak még gyermekkorában olyan tárgyat, amiből ékszer készült.
A gyülekezet első temploma 1789-ben földig leomlott. A régi anyagának felhasználásával az újabb templom építését 1802. június 28-ára fejezték be. Azt 1913-ban lebontották, mivel a „sok havadzás, szakadozás miatt” használhatatlanná vált. Az újabbra szánt pénzalapot elvitte az első világháborús hadikölcsön. Sok gyűjtést, adakozást követően 1929. június 2-án jött el az ünnepélyes templomáldás ideje. A nagy múltú egyházközségben akkoriban kettőszáz körüli volt a lakosság lélekszáma. Ma télidőben mindössze huszonöten laknak ott, nyáron valamivel többen.
A falu iskolamesteréről már 1735-ben említést tesznek. 1835-ben már két tanítója volt az iskolának. Ma két leomlott épülete van Szentlászlónak: az iskola és a kultúrotthon – mindkettő állami tulajdonú.
„Mi szép Magyarországtól leszakíttattunk és ide csatlakoztattunk, hogy imával s bízva verejtékkel keressük a mi mindennapi kenyerünket. Mi a jövőt nem tudjuk és nem is láthatjuk, mert sötét fátyol borítja (…) lehet – mikor olvassátok ezen írást – más lesz a hazátok – írja a toronygömb 2010-ben megtalált időkapszulájában a mai templom építtető lelkésze, Kóréh Béla. – (…) Szívünk szerelmével arra kérünk, hogy ragaszkodjatok e templomhoz, melyet szent örökségül hagyunk reátok; szeressétek házaitok népét, rokonaitokat, barátaitokat.”
Jövőt álmodtak
Orbán Attila gyermekkorát nagyszüleinél töltötte, onnan kerékpárral járt a miklósfalviakkal iskolába Udvarhelyre. Többet volt Szentlászlón, mint a városban. Egy hónapot dolgozott ott egy üzletben – nem az ő világa. Belenőtt az állattartásba, ellátásuknál mindig segített. Nagyapja is támogatta az ötletet, hogy falujában alapozza meg jövőjét. Egyetlen ló volt az istállóban akkor, ma megélhetést nyújtanak a házaspárnak a haszonállatok.
A Miklósfalván áthaladó autóbuszon találkozott a székelymuzsnai születésű Renátával, aztán szüreti bálban. Megéri, jó itt élni. Csendes a környezet – vallják mosolyogva. El sem tudnák másképp képzelni az életüket. Télen az időseknek segítenek fát hordani, tavasztól őszig a mezei munkák töltik ki az idejüket. A háznál mindig van mit csinálni. Évről évre gyarapították az állatállományt, korszerűsítik a nagyszülőktől kapott lakást. Tehenük már csak nekik van a faluban. Esténként a szomszéd nénivel römiznek. Az állatok mellől nehéz elmenni, örülnek, hogy meghívhatják barátaikat például szilveszterkor a korszerűsített parókiaépületbe.
Mindkettőjük rokonsága elcsodálkozott, miért nem egy szép városi templomban vagy a lány falujában tartották egyházi esküvőjüket. Miért? Havonta helyben járnak istentiszteletre, ez a lelki hajlékuk. Attila presbiter, az esküvő után „egyházfi” volt. Szabadi Béla bácsi magyarázta: a frissen házasultak tiszte egy évig megtisztelő feladat. Neki is ez az egyik legszebb fiatalkori emléke: templomtakarítás, szépítés, a parókia körüli teendők.
Visszatértek
Juliska néni abban a házban született, amelyben nyugdíjaséveiket töltik. Egy utcában laktak. Az elvándorlást a kollektivizálás szülte – egy év alatt kilenc fiatal család költözött el. Pedig vallják: a környéken Szentlászló a legbarátságosabb falu volt. 1967-ben költöztek el a faluból, ’92-ben tértek vissza. Béla bácsi könyvelő volt Ülkében és Udvarhelyen az „Uniónál”; dolgozott a bútorgyárban, majd a „Ratánál sofőrösködött”. Úgy érezték, nem mondhatnak le a földekről, bár Udvarhelyen saját házban laktak – gyermekeik is ott élnek. Amíg ketten vannak, nagyon jó nekik a szülőfaluban. Aki egyedül marad, visszamegy majd a városba.
„Minden, minden más volt…” – sóhajtotta Juliska néni. A kultúrotthonban bálokat tartottak, amelyekre színdarabokkal készültek. A próbák sok estén át zajlottak. Előadás nélkül táncmulatságokat szerveztek. Ábránfalvától Bétáig eljártak a környező falvak báljaira. Milyen barátságos alkalmak voltak! – történetekkel szemléltették. Télen a kórusban a nők fontak, a férfiak kártyáztak, este tízkor kezdődött a szánkózás. Attilának és Renátának is vannak hasonló emlékei az idei télről. Falubéli sétánkon a derűs fiatalok kalauzoltak. Életterük nem elszigeteli őket, boldogságforrás és jövőkép.
Molnár Melinda |
Székelyhon.ro

Kastélybemutatók könyvbe foglalva
Maros megyében, Mezőzáhon áll az egykori Ugron-kastély, amely építési idejét tekintve (1908 és 1912 között), az egyik legkésőbbi eklektikus kastély. Impozáns méreteivel és középkori várkastélyokat idéző küllemével az erdélyi historizáló kastélyépítészet egyik legjobb példája – olvasható Bordás Beáta Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában 1840-1914 című kötetében, amelyet szerda este a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében mutattak be a szerző jelenlétében.
A Polis Kiadó és az Erdélyi Múzeum Egyesület gondozásában megjelent, igényes kivitelezésű kötetben a művészettörténész Bordás Beáta három egykori vármegye kastélyépítészetét ismerteti, azokat, amelyek a historizmus korában épültek, és még ma is állnak. A szerző elmondta, doktori dolgozatának tézise volt az erdélyi kastélyépítészet története, de miután elkezdte a témát kutatni, rájött, olyan hatalmas az anyag, amit három év alatt képtelenség feldolgozni. Ezért kiválasztotta az egykori Kolozs-, Torda-Aranyos-, és Alsó-Fehér vármegyéket, azokat járta körül, írta le részletesen.
A kötet bevezetőjében a szerző ismerteti a kastély fogalmát. A kastélyépítészet – írja – az egyházi építészet mellett a legjelentősebb építőművészeti műfajnak számított szinte a 20. századig, utolsó virágkorát épp a historizmusnak nevezett stíluskorszakban élte. Az erdélyi kastélyok méretüket tekintve alulmaradnak a magyarországi kastélyoknál, ezért nehezebb meghúzni a választóvonalat a kastély és udvarház között – figyelmeztet a szerző, aki a historizmus korszakának tisztázásra is kitér, rámutatva arra, hogy nem tekinthető egységes építészeti stílusnak, hiszen nincsenek sajátos, csak rá jellemző stílusjegyei, a megrendelők és kivitelezők a különböző történelmi korok – a barokk, gótika, reneszánsz – jegyeit használták fel.
A közel 300 oldalas kötet 185 képet, 12 alaprajzot, 29 térképet és 18 reprodukciót tartalmaz. Ezeknek a segítségével illusztrálja a szerző, hogy milyen volt egy-egy kastély díszítése, annak berendezése, valamint parkja, mielőtt államosították és jellegzetességeit elpusztították, illetve mi maradt, mit láthat ezekből a mai érdeklődő.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének póttagja lett Benkő Erika
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének póttagja lett Benkő Erika, az RMDSZ parlamenti képviselője. A politikus tagja annak a munkabizottságnak, amely az anyanyelvhasználattal kapcsolatos törvénymódosításokat készíti elő, annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság anyanyelvhasználata valóban garantált és biztosított legyen.
Benkő Erika egyebek mellett hangsúlyozta azt is, hogy lényeges, hogy a székely zászló kérdését végre egyértelműen rendezni lehessen, és közösségünk szabadon használhassa nemzeti szimbólumait. Az RMDSZ nevesítette a képviselőit különféle nemzetközi közgyűlésekbe, Benkő Erika az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének póttagja lett. Feladata, hogy a Közgyűlés bizottsági munkáiban részt vegyen, segítse az állandó tag, jelen esetben Korodi Attila munkáját.
Erdély.ma

Nő az államadósság (Iohannis kihirdette a költségvetést)
Szuperoptimistának nevezte Klaus Iohannis államfő a Grindeanu-kormány 2017. évi költségvetési törvényét tegnap, mégis kihirdette a jogszabályt, mert az országnak szüksége van rá. Az elnöknek joga lett volna megfontolásra visszaküldeni a törvényt a parlamentnek, de ha azt a törvényhozók változatlan formában szavazzák meg – ahogy az a kormányoldal kényelmes többségének ismeretében valószínű –, akkor másodszor már nem tagadhatta volna meg a kihirdetést.
Iohannis rövid sajtónyilatkozatában úgy értékelte: a költségvetési bevételeket a kormány túlbecsüli, hiszen az előző évhez képest 14 százalékos növekedéssel számol idén, anélkül, hogy erre bármilyen magyarázattal szolgálna. Azt is nehezményezte, hogy a kormány hatalmas kiadásokat irányoz elő, és több mint tízmilliárd eurós hitelt készül felvenni. A kormánynak most alkalma lesz bebizonyítani, hogyan hajtja végre a költségvetési törvénybe foglalt vállalásait – jelentette ki Iohannis, majd háromszor is hangsúlyozta: felelősségteljes gazdálkodást vár el a kabinettől.
A költségvetés kihirdetését már nagyon türelmetlenül várta Sorin Grindeanu kormányfő, aki a tegnapi kormányülés előtt azt mondta minisztereinek, hogy „a késlekedés megkérdőjelezi egyes intézkedéseink gyakorlatba ültetését”, és nem csupán a minisztériumok, hanem a megyei és helyi önkormányzatok tevékenységére is kihat.
A kormány 2017-ben 815 milliárd lejes hazai nemzeti összterméket (GDP) valószínűsít, a költségvetés tervezetét pedig 2,98 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánnyal számolva, 5,2 százalékos gazdasági növekedésre alapozva dolgozta ki, miközben az Európai Bizottság 4,4 százalékos növekedést valószínűsít idén Romániában. A kormány előrejelzése szerint az államadósság az év végére eléri a GDP 37,7 százalékát, az infláció pedig 1,4 százalék lesz. A kabinet azt ígéri, hogy idén 4,3 százalékkal nő a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliségi ráta pedig 4,3 százalékra mérséklődik. 
Az államháztartás bevételei tavaly a GDP 30 százaléka alá csökkentek, miután 2016. január elsején 24-ről 20 százalékra mérsékelték az áfát. Idén már 19 százalékos az áfa, a kormány pedig további nyugdíj- és béremelésekről döntött.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A honvédelmen nem spórolnak
Románia hazai össztermékének két százalékát fordítja védelmi kiadásokra, és ezzel betartja a NATO-ban tett vállalását – jelentette ki Brüsszelben Gabriel Leş védelmi miniszter, aki a NATO-tagországok védelmi minisztereinek tanácskozásán arról biztosította a résztvevőket: Románia továbbra is támogatja, hogy a szervezet nagyobb szerepet vállaljon a nemzetközi stabilitás biztosításában. A tanácskozáson Gabriel Leş szándéknyilatkozatot írt alá Ursula von der Leyen német védelmi miniszterrel, amely szerint ezután román egységek is részt vesznek a szervezet egyik, Németország által koordinált csapattestében. A miniszterek egyetértettek abban, hogy a szervezetnek hangsúlyosabb szerepet kell vállalnia a terrorizmus visszaszorításában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erősítik a magyar nemzet összetartozását (Újra meghirdetik a Kőrösi Csoma Sándor- és a Petőfi Sándor-programot)
A nemzetpolitikai államtitkárság idén is meghirdeti a diaszpóra magyarságát felkaroló Kőrösi Csoma Sándor- és a szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor-programot – közölte Potápi Árpád János államtitkár tegnap Budapesten. A pozitív visszajelzések hatására mindkét programban emelkedik az ösztöndíjasok száma.
A nemzetpolitikai államtitkárság ötödik alkalommal teszi közzé a Kőrösi Csoma Sándor-program (KCSP) és harmadik alkalommal a Petőfi Sándor-program (PSP) felhívását. A KCSP 2013-ban 47 ösztöndíjas részvételével indult, 2014-től ez a szám 100-ra nőtt. A PSP 2015-ben indult a KCSP mintájára. Míg előbbi legfőbb célja a diaszpóra magyarságának megerősítése, addig utóbbi a Kárpát-medencében szórványban élő magyar közösségek támogatására fókuszál – jelezte az államtitkár.
A programokkal szeretnék kiépíteni és megerősíteni a külhonban élő magyar közösségek intézményrendszerét, ami hozzájárul a magyar önazonosság és a magyar nemzet összetartozásának erősítéséhez. Az államtitkár a programok eddigi eredményei között említette, hogy több olyan magyar közösséget sikerült feltárni, amelyről eddig nem tudtak vagy kevés információval bírtak, például Argentínában. A szórványmagyar közösségek megerősödtek, Macedóniában újraindult a magyar nyelv oktatása, Szarajevóban magyar ház nyílt – sorolta.  Grezsa István kormánybiztos elmondta, a megnövekedett igények alapján mindkét programban növelik az ösztöndíjasok számát: a KCSP-ben a 2017/2018-as programévben legfeljebb 115-en vehetnek részt az eddigi 100 helyett, a PSP-ben pedig legfeljebb 65-en (az eddigi 50–51 volt). A PSP továbbra is az egykori Monarchia területére terjed ki, érintve Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Dél-Lengyelországot. Potápi Árpád János elmondta: a pályázat február 15-étől elérhető a www.nemzetiregiszter.hu, a www.korosiprogram.hu és a www.petofiprogram.hu honlapon. Jelentkezni március 15-éig lehet.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elismerés közel száz pedagógusnak
Az RMPSZ negyedszázados évfordulója alkalmával
Megható, tartásos ünnepségre hívta össze a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei szervezete mindazokat az aktív és nyugalmazott tanerőket, akiknek munkásságát a szövetség megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére emléklappal, elismerő oklevéllel és éremmel, valamint emlékplakettel jutalmazták. Közel száz óvodapedagógusról, tanítóról, tanárról, valamint a szövetséget támogató civil szervezetek képviselőiről hangzottak el szép, elismerő szavak, mielőtt átvették volna a kitüntetést.
A komoly szervezőmunka nyomán a megye minden szegletéből összegyűlt idős és fiatalabb tanerőket Horváth Gabriella megyei elnök köszöntötte, majd ismertette a találkozás meglepetésnek szánt célját is. Mátéfi István, a Bolyai középiskola igazgatója üdvözlőbeszédében elismerését fejezte ki a megjelenteknek azért, hogy pályafutásuk során ellentmondások és kihívások közepette is sikerült megbirkózniuk az oktatásügy mindenkori gondjaival. Ugyanakkor gratulált mindazoknak, akik egy hosszú életpálya után el tudják mondani, hogy a gyermekeket és nem a tantárgyat tanították. Jövőformáló tevékenységükért nagyobb elismerést is érdemelnének, hiszen a szerdán átadott oklevél csak egy csepp a tengerben – tette hozzá. 
Bevezető szavaiban Horváth Gabriella elmondta, hogy szándékaik szerint több pedagógust szerettek volna jutalmazni, de az iskolaigazgatóknak kiküldött háromszori felhívás ellenére kevesebb visszajelzés érkezett, mint amire számítottak a megyében dolgozó pedagógusok kiemelkedő teljesítménye alapján. 
Az emlékplakettet kultúraközvetítő és közösségépítő tevékenységéért a 80. évét betöltő Hajdó Károly, a marosszentgyörgyi iskola nyugalmazott zenetanára vehette át, aki ma is aktív karmestere a helyi Soli Deo Gloria vegyes karnak. Ugyancsak emlékplakettel és oklevéllel ismerték el dr. Tamási Zsolt-József történelem-vallás szakos tanár munkáját, amelyet az önálló római katolikus oktatás szervezése érdekében végzett, és aki nem lehetett jelen az ünnepségen. Farkas Ernő nyugalmazott tanfelügyelő, akit hosszan megtapsoltak, Farkas Miklós nyugalmazott segesvári matematikatanár, a Gaudeamus szórvány-kollégium létrehozója, Balás Árpád nyugalmazott földrajztanár, a Marosvásárhelyről szóló útikalauzok szerzője mellett hosszú a sora azoknak a közismert nyugalmazott pedagógusoknak, akik az oktatói munka mellett iskolát, közösséget építettek, a művelődési élet szervezői, éltetői voltak. 
Tizenegy kiváló óvodapedagógus figyelemre méltó munkásságát Kovács Júlia volt tanfelügyelő, a szövetség megyei vezetőségének tagja értékelte. Tizenhat kiváló tanító egyéniségének, értékes munkájának méltatását Fejes Réka tanfelügyelő mutatta be, akit szintén kitüntettek a szövetségnek nyújtott mindenkori értékes segítségért. A volt és jelenlegi iskolaigazgatók sem maradtak ki a kitüntetettek sorából, ahogy a pedagógusok szövetségében tevékenykedő vagy annak munkáját segítő tanerők sem, továbbá a Focus Eco Center környezetvédelmi alapítvány és Kiss Csaba, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa.
Szívem szerint valamennyi, jobbára ismert és sokak számára kedves pedagógus nevét felsorolnám, ha nem kellene közel száz nevet leírni. Remélem, hogy vidéki útjaink során sikerül megszólaltatni néhányat közülük is. 
A rendezvény befejezéseképpen Hajdó Károly József Attila Születésnapomra című versét adta ajándékba a résztvevőknek, akik a szintén kitüntetett Trózner Erzsébet kezdeményezésére – aki 25 évig volt a marosvásárhelyi M. Eminescu Pedagógiai Líceum igazgatója – együtt énekelték el az Ároni áldást, mintha egy nagy, kiforrott, összeszokott kórus tagjai lettek volna. Felemelő volt egykori pedagógusként és krónikásként is jelen lenni abban a különleges erőtérben, ami a Bolyai középiskola tágas tanáriját áthatotta.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)

Kölcsey-közgyűlés, meglepetésekkel
Szerdán este a Kölcsey Egyesület 2017. évi, az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartott közgyűlése némi meglepetést hozott: a megüresedett elnöki posztra nem ír ki választást, a vezetést, egy évre, ideiglenes elnökség vette át.
Az ülést megnyitó Berecz Gábor titkár a (már újságból ismert) napirend felsorolása után Jankó Andrásnak adta át a szót az elnöki beszámoló ismertetésére. (Nem térünk ki rá részletesebben, a Nyugati Jelen közelmúlti számában olvashatták a Balta János által a leköszönő elnökkel készített interjúban.) A beszámoló végén az elnök „ennél többet nem tudok” megjegyzéssel bejelentette távozási szándékát.
A titkár ismertetője szerint az egyesület taglétszáma 150 körül állandósult, de 35-40 közülük nem látogatja a rendezvényeket, az egyesület könyvtára „mozdulatlan”, állományának egy része (raktározási hely hiányában) letétben van az alelnök lakásában, más részét szétosztották a megyében az erre igényt tartó iskolák, olvasókörök (például a borosjenői) között. A beszámolóban szó esett arról, hogy jó a kapcsolattartás más hazai és külföldi kulturális egyesületekkel (egyebek közt Nagyvárad és Kaposvár neve hangzott el), hogy megújult az immár Háromhavi Szemle folyóirat. A százlejes évi tagságdíj (ami nem egészen 42 százalékban folyik be, s ami, például, a Kölcsey-kiadványokhoz, -könyvekhez való ingyenes hozzájutást is feltételezi – szerk. megj.) távolról sem fedezi a kiadásokat, az Egyesület működéséhez külső segítségre van szükség. Az elmúlt évi 48,76 ezer lej bevételből 31,13 ezer pályázati pénz (nagy része az Arad Városi Tanácstól, egy kisebbik része a megyei tanácstól származik), 10,42 ezer magánszemélyek (köztük Böszörményi Zoltán) hozzájárulásából adódik.
Berecz Gábor elmondta még: az Egyesület évente kinyomtat 250–400 zsebnaptárt, s a 2013–2014-es évkönyv után (attól függően, hogy összegyűl-e a szükséges pénz) újabb évkönyvet szeretne megjelentetni.
Fekete Károly alelnök mindezekhez azt fűzte hozzá: tavaly a KITÁSZ-találkozó (a Kárpát-medencei magyar kulturális szervezetek 2016 nyarán Aradon megtartott találkozójáról van szó, amelyet évente más-más tagszervezet vállal fel – szerk. megj.) nagy erőfeszítés volt, ugyanúgy, mint a 14 aradi magyar alkotó képzőművészeti kiállításának (hosszú évtizedek óta premiernek számító) megrendezése. A felszólaló beszélt arról is, hogy az Egyesület tavaly, Aradnak az Európai Kulturális Főváros címre pályázása keretében (az aradi terv, mint ismeretes, megbukott, de esetünkben ez mellékes) öt javaslatot terjesztett elő, amelyből kettő bekerült a pályázatba. Az egyik az aradi múzeum birtokában lévő nagyméretű Feszty-triptichon rendbe hozása, kiállítása (írtunk róla annak idején, a mű nemzetközi konferencián történt bemutatása kapcsán), ebben jelentős a hozzájárulása a most leköszönt elnöknek. A másik a felújítás alatt álló Kultúrpalota orgonával való felszerelése, ami bizonyára nem kis anyagi erőfeszítés, de hosszú távra pozitív kihatással lenne a város zenei életére.
A 2017-es programra ezúttal nem térünk ki részletesen (alkalomadtán majd igen), előzetesen annyit, hogy minden hónapra van tartalmasnak ígérkező rendezvény, a legközelebbit azonban már most bejelentjük: február 21-én, jövő kedden Borbély László, az Aradhoz is (többek között felesége aradi származása révén) kötődő közismert RMDSZ-politikus könyvének bemutatása.
Amit nem halaszthatunk későbbre: a Kölcsey-elnökség arra vonatkozó javaslata, hogy az Egyesület Sándor Tivadar r. kat. papot, gáji plébánost, a Kölcsey régi és kitartó támogatóját tiszteletbeli elnöknek javasolta. (A tisztelendő úr, a rá jellemző szerénységgel inkább a volt elnökre ruházta volna át a megtiszteltetést – „a szolgát nem szokták kitüntetni”). Ugyancsak az elnökség javasolta, hogy az idei közgyűlésen ne legyen elnök- és vezetőségválasztás: egy évre, ideiglenesen, azaz jövő februárig az ügyvezető elnöki tisztséget Berecz Gábor eddigi titkár, a titkári tisztséget tőle Márkus János veszi át, a három alelnöki funkciót Fekete Károly, Hadnagy Dénes és Juhász Béla tölti be. A jogügyi tanácsos Jankó András lesz, a pénztárosi megbízatás Nagy Gabriellának jutott. Az elnökség tagjai továbbá Deák Rozália, Erdélyi István, Jámbor Ilona, Siska-Szabó Hajnalka. A közgyűlések között e tizenegy személy döntene a folyó ügyekről. A javaslatot a közgyűlésen részt vevő mintegy félszáz személy egyhangúlag megszavazta.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Mégis lesz magyar csoport az Alverna utcai óvodában
Helyi szinten, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen hagyták jóvá az Alverna utcai óvoda magyar nyelvű csoportjának megmaradását ősztől – tájékoztatott Batiz Elly tanfelügyelő.
Bár kértük, a döntést szentesítő okmányt nem bocsátották a rendelkezésünkre, de Fábián Ágnes óvónő arról tájékoztatott, hogy látta a dokumentumot, és örömmel nyugtázta a jó hírt. Mint ismeretes, az ősztől eredetileg 11-es (később 19-re bővült) létszámra számító magyar óvodai csoport azt követően került veszélybe, hogy a beiskolázási tervben a 10 román csoport mellett nem szerepelt. A törvény minimális tízes létszámot kér egy óvodai csoport működéséhez.
Kerekes Edit
Szabadság (Kolozsvár)

Kongresszusra készül az RMDSZ: várják a javaslatokat
Május 13-án tartja kongresszusát az RMDSZ, valamint ezt megelőzően egy hónapon át tartó nyilvános konzultációt kezdeményez alapszabályzatának és programjának módosítására – jelentette be csütörtökön, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ülését követően Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök.
A SZÁT döntése értelmében március 13-ig várják a civil szervezetek, a pedagógusszövetség, a történelmi magyar egyházak, RMDSZ-tagok, de főként a magyar emberek javaslatait, azt kérve tőlük: maguk is „alakítsanak” azon az úton, amelyen a következő két évben haladnia kell a szövetségnek.
A kongresszusi biztos szerepét is ellátó Porcsalmi Bálint szerint az RMDSZ idei kongresszusának a tétje stratégiai irányt mutatni a következő két esztendőre, valamint számot adni arról, hogy mit sikerült megvalósítani a parlamenti választást követő időszakban.
„Erdély. A jövő! című választási programunkban konkrét intézkedéseket javasoltunk Erdély fejlesztésére, olyan cselekvési tervet dolgoztunk ki, amely válaszokat ad az erdélyi magyar közösség elvárásaira, problémáira. Májusban húznunk kell egy vonalat, meg kell vizsgálnunk, hogy mit sikerült elérni a négy évre kitűzött célokból, pontosan kell látnunk,  hol állunk” – fogalmazott Porcsalmi Bálint.
Úgy véli: az erdélyi magyar közösség érdekeit csakis akkor lehet eredményesen és hitelesen képviselni, ha a szövetség bátran politizál, ha őszintén beszél azokról a problémákról, amelyekkel szembe kell nézni az elkövetkező években.
„Azt mondtuk, 2019-re a legmodernebb politikai szervezete leszünk Romániának, de a régiónak is. A megvalósítás egyik feltétele a hitelesség és az egyenes beszéd” – tette hozzá az ügyvezető elnök.
Az RMDSZ az alapszabályzat- és programmódosító javaslatokat akongresszus@rmdsz.ro e-mail címre várja március 17-ig. A Szövetség alapszabályzata és programja megtalálható a http://rmdsz.ro/page/alapszabalyzat éshttp://rmdsz.ro/page/program linken.
Szabadság (Kolozsvár)

Vásárhelyi iskolaügy: cáfolnak a szülők hivatalos képviselői
Cáfolja a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői közössége, hogy támogatnák az iskola jogi személyiségének megszüntetésére, illetve az osztályok átcsoportosítására vonatkozó hatósági javaslatot. 
Az osztályok szülőbizottságának elnökeiből álló iskolai reprezentatív testület a Krónika február 14-ei számában megjelent cikkre reagálva közleményben jelezte, hogy Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője a szülők tudta és engedélye nélkül, tévesen tájékoztatott.
„A cikk azt sugallja, hogy a szülők támogatnák azt a teljesen logikátlan és jogtalan tervet, amely az iskola önálló jogi személyiségét számolná fel szeptembertől” – hívták fel a figyelmet a testület tagjai, akik szerint ez „szemben áll a valós tényekkel”. Arra is rámutatnak, hogy a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport magánkezdeményezésként jött létre, és nem a szülők hivatalos képviselete. „A Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői közösségének véleményét az osztályok szülőbizottságának elnökeiből álló iskolai szülői reprezentatív testület alkotja” – hívták fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a katolikus iskola szülői közösségének nevében csakis ennek jóváhagyásával lehet nyilatkozni.
A közleményben arra is kitérnek, hogy a tanintézet szülői közössége több száz aláírással ellátott kéréssel fordult a Maros megyei tanfelügyelőséghez, a helyi önkormányzathoz és az oktatási minisztériumhoz, kérve, hogy az iskola a jelenlegi osztályaival együtt, változatlanul őrizze meg önálló jogi személyiségét a jövőben is. „Semmiféle tényleges vagy »papíron« történő átcsoportosítást nem támogatunk” – magyarázták.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy a szaktárca illetékes szaktestületeitől a közelmúltban érkezett válaszok „egyértelműen jelzik és bizonyítják, hogy az iskola mindegyik osztálya működési engedéllyel és akkreditációval rendelkezik”. „Ez elegendő biztonságot nyújt mind a megyei tanfelügyelőségnek, mind a helyi önkormányzatnak, hogy az iskola jelenlegi formájában az iskolahálózatban maradhasson” – szögezték le a szülők. Úgy vélik: „véletlenszerű hiba”, hogy a gimnázium nem szerepel a tanfelügyelőség honlapján közzétett, a következő tanévre vonatkozó iskolai konzorciumok között, szerintük ugyanis a hatályos módszertan és az iktatott dokumentumok alapján a tanintézet ennek 2020-ig tagja – amikor a konzorciumos szerződést meg lehet hosszabbítani.
Mint ismeretes, Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője nemrég arról számolt be lapunknak, hogy a tanfelügyelőség és a helyi önkormányzat javaslata szerint a következő, 2017/2018-as tanévben adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülhetnek a marosvásárhelyi teológiai gimnázium osztályai, amennyiben nem lesz más megoldás a tanintézet körül kialakult patthelyzet feloldására. Csíky Csengele szerint a főtanfelügyelő a jelenlétükben arra kérte Csíki Zsoltot, a helyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetőjét, hogy a testület módosítsa ily módon azt a pénteki határozatát, melyben a katolikus iskolának az iskolahálózatban való megtartására tett javaslatot. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy szülőkként azt szeretnék, ha az iskola működőképes lenne abban a formában, ahogyan azt elképzelték.
A marosvásárhelyi tanácsnak az RMDSZ-frakció által összehívott pénteki rendkívüli ülésén hozott határozata, amely a római katolikus iskolának az iskolahálózatban való tartására tesz javaslatot, a prefektúrához került láttamozásra.
Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoportosulás képviselője csütörtökön a Vásárhelyi Hírlapnak megerősítette mindazt, amit lapunknak korábban nyilatkozott: elmondása szerint az általa képviselt csoport tagjai már a legelején kikértek minden iratot, illetve az iskolát fenntartó intézmények álláspontját az üggyel kapcsolatban, és az intézmények által javasolt lehetőségek közül csak azt tartják kivitelezhető és járható útnak, ha adminisztratív szempontból más iskolához kerülnének a katolikus iskola osztályai.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Kettős mérce az igazságszolgáltatásban
Határozottan felismerhető a kettős mérce az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tevékenységében, Dorin Florea polgármester pozícióban maradásában román nemzetisége is döntő szerepet játszott, Romániában a politikai diskurzust az elkövetkező három évben az Európai Unióhoz való viszonyulás mentén kialakult törésvonal fogja meghatározni. Smaranda Enache marosvásárhelyi emberjogi aktivista, a Pro Európa Liga (PEL) társelnöke markáns aktuálpolitikai véleményt fogalmazott meg a lapcsaládunknak adott interjújában.  
– Két hete tüntetnek országszerte, most már nemcsak a kormány, hanem az elnök ellen is. Sokak szerint Klaus Johannis elnök osztotta meg az országot, amikor „az én románjaimról” beszélt Máltán.
– A tüntetéseknek van egy közös vonása: a felháborodás. Ennek két részről is van jogosultsága. Ugyanakkor világ- és Európa-szerte léteznek a vezető politikusokkal szembeni felháborodásra alapozó civil polgári tiltakozó mozgalmak, ezek ideje érkezett el Romániába is. Egyrészt én jogosnak találom az emberek felháborodását, ha a kormány szinte titokban fogad el egy rendelkezést – nem feltétlenül az éjféli időpont a gond, hiszen vannak olyan kormányok a világon, amelyek éjszaka is dolgoznak –, amelynek nincsen időhöz kötött sürgőssége. De az is hiba, hogy az államelnök Máltán kijelenti: „az én románjaim tüntetnek”. Lehet, hogy ő stilárisan azt a gyakori kifejezést használta, amelyet más államelnököktől is hallottunk – az én magyarjaim, az én franciáim például –, és ami nem jelenti azt, hogy kizárja a lakosság egy részét. De az emberek úgy érezték, hogy erről van szó, felháborodtak, és jogosan tüntetnek. Világszerte gond, ha a politikusok megfeledkeznek konzultálni az emberekkel.
– Viták középpontjába került a DNA. Egyetért azzal a megállapítással, hogy a korrupcióellenes ügyészség „állam az államban”?
– Amikor a korrupcióellenes harc elindult a civil szférában 2000 végén, sokan ellene voltunk, hogy egy különleges ügynökséget, egy szuperügyészséget hozzanak létre Romániában. A PEL úgy gondolta, hogy demokratikus államban az ügyészség – ha rendesen végzi a dolgát – a korrupcióellenes ügyeket is komolyan veszi, nincs szükség egy másik intézményre, amely azzal vádolható, hogy politikai bosszúra használják vagy politikai indítéka is lehet a tevékenységének. Látjuk, hogy ezeknek a félelmeknek volt alapja. Mert amellett, hogy gratulálni tudunk a DNA-nak, amiért magas rangú politikusokat is elszámoltatott, kiderült: a DNA vezetőségének van egyfajta politikai alárendeltsége is. Tapasztalhattuk, hogy a Băsescu-éra korrupciós ügyeit nem tárta fel akkor, amikor a legmagasabb szintjét érte el a lopás. A hatalomnak szolgálni, azt kiszolgálni, amikor korrupciós ügyekről van szó, nagyon veszélyes egy demokratikus társadalomban.
– A marosvásárhelyi polgármester több ügyét is vizsgálja DNA, de míg a katolikus gimnázium igazgatója ellen nagyon határozottan, szigorúan járt el a korrupcióellenes ügyészség – holott nem is biztos, hogy ez a kérdés a hatáskörébe tartozik –, addig az elöljáró továbbra is pozícióban van. A kettős mérce tipikus esete.
– A kettős mérce egyfolytában észrevehető, abból is, hogy vannak olyan esetek, amelyeket évekig nem elemeznek, nem hoznak nyilvánosságra. A marosvásárhelyi polgármesterrel kapcsolatban etnikai megkülönböztetésről is beszélhetünk. Tudjuk, hogy van egy olyan kemény mag Marosvásárhelyen – de máshol Erdélyben is van hasonló –, amely úgy véli, feltétlenül román nemzetiségűnek kell lennie a városvezetőnek. Dorin Floreát azért nem váltják le, mert még nem nőtte ki magát egy olyan román karizmatikus személyiség, aki őt lecserélhetné. Merem állítani, ezért még a DNA is elnézi a korrupciós pereit. Míg közben ugyanolyan helyzetekben vannak magyar polgármesterek, az ő ügyükben erőteljesebben lép fel a korrupcióellenes ügyészség. IIyen a katolikus gimnázium esete is.
A DNA-ban ugyanazok a működési problémák mutatkoznak, mint általában a romániai igazságszolgáltatásban. Ezt azért állítom ennyire határozottan, mert sokan fordulnak a PEL emberjogi irodájához is ezekkel a problémákkal. Majdnem bálvánnyá nőtte ki magát az egész igazságszolgáltatás, de közben ha a görögkatolikus vagy a római katolikus egyház pereiről vagy más kisebbségekről, esetleg átlagos emberek ügyeiről van szó, akkor ezt a kettős mércét alkalmazza majdnem mindenki: ügyészség, törvényszék, DNA.
– A római katolikus iskola helyzete még mindig megoldatlan. Törvényesen jött létre, most mégis azt próbálják megmagyarázni, hogy törvénytelenül működik. Hogy látja ezt?
– Nagyon sokat dolgoztunk több szervezettel közösen Romániában, hogy a tulajdonjogot garantálják az alkotmányban. Nagyon nehezen értük el, most pedig ezzel ellentétben döntenek. Ez nagyon rossz jel, egyfajta visszarendeződés, ráadásul ez esetben is kettős mércét alkalmaznak a politikusok.
A restitúciónak jogosultsága van, ha az ortodox egyházról van szó, de kevésbé vagy egyáltalán nincs, ha a római katolikus vagy a görögkatolikus egyházról van szó. Ezért is aktuális még a romániai igazságszolgáltatás EU általi felügyelete. Nyilvánvaló, hogy joga van a katolikus egyháznak és minden más felekezetnek visszanyerni azokat a javakat, intézményeket és épületeket, amelyek a tulajdonában voltak, és amelyeket a kommunista rendszerben államosítottak.  – Változóban a világ, látjuk a Trump-jelenséget, a Brexitet. Mindeközben úgy tűnik, Románia keresi a helyét, és nyoma sincs valamiféle országstratégiának. Mit hozhat a jövő?
– Az emberi szabadság és emberi méltóság tiszteletben tartása a demokrácia egyik sajátossága. Nagyon is tartani kell attól, amikor populista, autoriter vezetők kerülnek egy ország élére, ez történik Donald Trump esetében is. Vlagyimir Putyin autoriter stílusa olyan politikai kultúrát élesztett újjá Oroszországban, amely inkább a volt Szovjetunióhoz kapcsolódik, mint egy olyan jövendő Oroszországhoz, amely partnere lehetne Európának és az Egyesült Államoknak. A Brexit maga is egy törésvonalat jelent az Európai Unió fejlődésében. Ez egy rossz modell, és vannak országok, amelyek szerint a Brexit jó döntés. A visegrádi csoport tagországai is egy úgynevezett nemzeti utat követnének.
Romániában a politikai pártok sokkal kevésbé helyezik előtérbe az ideológiai alapú politizálást. Ugyanakkor Călin Popescu-Tăriceanu volt miniszterelnök, a szenátus jelenlegi elnöke, aki egy liberális, Európa-barát politikus volt, nemrég olyan kijelentéseket tett, amelyek az illiberális demokrácia irányába mutatnak. Üdvözli Lengyelország ellenállását Brüsszellel szemben, s egyetért Trump döntéseivel. Ezzel szemben Johannis elnök – bár lehetne nyitottabb a kisebbségi kérdésekben – az EU iránt határozottan elkötelezett irányt képviseli. Az elkövetkező három évben ez a törésvonal fog megerősödni Romániában.
Mi, a PEL az európai értékekben hiszünk, s úgy gondoltuk, naivan, hogy minden olyan volt kommunista állam, amely része lett az EU-nak, ezeket az értékeket próbálja erősíteni. Azonban azt látjuk most, hogy az elszigeteltség, a nemzeti vonalak erősödnek meg, de nem csak az exkommunista, hanem a nyugat-európai államokban is. Erre csak azt tudom mondani, hogy békét, jólétet, megértést és szolidaritást mostanig az európai történelemben csak az Európai Unió hozott. Persze ez egy olyan megoldás, amely egyáltalán nem tökéletes. Vannak bírálható bürokratikus elképzelések, olyan tendenciák, amelyeket elfogadhatunk vagy sem, de ragaszkodnunk kell a Churchill-lel, Adenauerrel és Charles de Gaulle-lal indult európai eszméhez.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)

Hiába a 33 aláírás: megszüntették a nagykárolyi magyar filológia osztályt
Nem indulhat el ősszel a kilencedikes filológia osztály a Nagykárolyi Elméleti Líceumban, holott a szülők 33 aláírást gyűjtöttek össze annak bizonyítására, hogy lenne igény rá. A tanfelügyelőség viszont arra hivatkozik, hogy egyrészt már elfogadták a beiskolázási tervet, ugyanakkor tudatosan a szakoktatás fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, hiszen a megyében gazdasági szempontból égető szükség van a szakmunkásokra.
Nem indulhat el ősszel a kilencedikes filológia osztály a Nagykárolyi Elméleti Líceumban, holott a szülők 33 aláírást gyűjtöttek össze annak bizonyítására, hogy lenne igény rá, azaz több gyermek is beiratkozna, mint amennyire szükség van egy osztály elindításához. A 2017/2018-as tanévre vonatkozó beiskolázási terv szerint a nagykárolyi tanintézetben a jelenlegi 3 román és 3 magyar osztályból egyet, a filológia osztályt szüntetnék meg – nyilatkozta a Krónikának Zsidó Sándor iskolaigazgató.
Rámutatott: a tanfelügyelőség a nyolcadikos gyerekek körében végzett felmérésre alapozza döntését, melynek értelmében a matematika–informatika és a természettudomány osztályba 31–31, a filológia csoportba azonban csak 8 jelentkező lenne. Zsidó Sándor viszont nem hisz a felmérésnek, hiszen elmondása szerint népszerű tanintézetről van szó, amelynek diákjai rangos versenyekre járnak, és az érettségin átmenők aránya meghaladja a 90 százalékot.
A Szatmár megyei tanfelügyelőség döntését sem az iskola vezetősége, sem a szülők nem támogatják: az egyik édesanya, Pusch Anna aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy a német–angol szakra készülő nevelt lányának ne kelljen Szatmárnémetibe ingáznia ahhoz, hogy nyelvosztályban tanulhasson. A szülő 33 aláírást gyűjtött a magyar többségű régió környező falvaiban olyan családoktól, amelyek az említett osztályba íratnák nyolcadikos csemetéjüket. Az íveket és a petíciót a tanfelügyelőségen és a prefektúrán is iktatta.
Nem hatottak a szülői aláírások
Zsidó Sándor elmondta: a tanfelügyelőség ennek hatására sem változtatott álláspontján, a beadványt azzal utasították el, hogy a felmérés idején csupán 8-an igényelték a filológia osztályt, nem tehetnek arról, hogy közben többen meggondolták magukat. Az igazgató a prefektúrától sem számít megoldásra, hiszen a döntéshozatal a tanfelügyelőség hatáskörébe tartozik. „Vagy hiba csúszott a rendszerbe, vagy ellenünk vannak" – értékelte a helyzetet Zsidó Sándor. Hozzátette, a tanfelügyelőségen azt javasolták a hoppon maradt diákoknak, hogy a kisváros egyházi iskolájába, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpontban ősztől induló vokacionális osztályba jelentkezzenek, de az igazgató szerint ez nem jelent mindenki számára megoldást, hiszen a református diákok nem szívesen mennek katolikus egyházi iskolába.
Ugyanakkor nem tartotta kizártnak, hogy a filológia osztály megszüntetéséhez az is hozzájárult, hogy más megyékhez hasonlóan a tanfelügyelőség a szakoktatást szeretné erősíteni. Zsidó Sándor azt reméli, egy év múlva sikerül újraindítani az osztályt. A Nagykárolyi Elméleti Líceumban a középiskolai szinten évfolyamonként 3 magyar osztály, az általános iskolai képzésben román, magyar és német tagozaton egy-egy ötödik, hatodik és hetedik osztály működik. Az igazgató hangsúlyozta: a negatív demográfiai folyamatok a magyar többségű kisrégióban is érzékelhetők.
Gál Gyöngyi, a magyar tagozatért felelős tanfelügyelő eközben a Krónikának úgy nyilatkozott: a megyei pszichopedagógiai intézet által a nyolcadikosok körében végzett felmérés eredményeire alapozták a döntést, amelyet az aláírások alapján azért nem módosítottak, mivel már jóvá volt hagyva a beiskolázási terv. Eszerint a Nagykárolyi Elméleti Líceum a kilencedikes matematika–informatika és természettudományok osztállyal, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpont pedig egy teológiai és egy szakosztállyal kezdi meg az új tanévet, ott ugyanis a természettudományi osztályra nem volt elegendő jelentkező. Gál Gyöngyi arra is kitért: a gyereklétszám alakulása évfolyamonként változik, a következő tanévben megyeszinten 1200-zal több gyerekkel számolnak.
Nagy szükség van a szakmunkásokra a megyében
Gál Gyöngyi a nagykárolyi fejleményeket a tanfelügyelőség azon szándékával indokolta, hogy változtatni akarnak az elméleti és a szakoktatás arányán utóbbi javára, terveik szerint 2020-ig az osztályok 60 százalékában szakképzés folyna. Duális képzés terén Szatmár megye jelenleg is országos szinten a második, és a szakmunkásképzésre nagy a munkaerőpiaci igény a határ menti megyében. Ennek megfelelően alakultak a beiskolázási számok is, a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Szakközépiskolában például magyar tagozaton közlekedéstechnikusi osztály indul, és három szakosztályt is indítanak, autó-gép szerelőnek, kárpitosnak, illetve a harmadik osztály diákjai fele-fele arányban textilmunkásnak és lakatosnak tanulhatnak. „Ebben a beiskolázási tervben valamennyi nyolcadikosnak megvan a helye" – szögezte le Gál Gyöngyi.
Elmondta, a tanfelügyelőség terveit arra alapozza, hogy a szakmunkásokra égető szükség van. A német cégek hangsúlyos jelenléte miatt elsősorban németül beszélő mesterembereket keresnek, de a szatmári magyar nyelvű oktatásban mindig is hagyománya volt a német nyelv tanításának. Gál Gyöngyi azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar gyerekekre szívóhatást fejt ki a román és még hangsúlyosabban a német tagozat.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi versek a jelenkori költemények élmezőnyében
Az elmúlt harminc év terméséből válogatták ki irodalomkritikusok a 30 legszebb kortárs magyar verset a pécsi Jelenkor folyóirat kezdeményezésére. A zsűri tagja volt Balázs Imre József kolozsvári költő, kritikus, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese, aki a lista kialakulásáról, a kortárs irodalom népszerűsítéséről beszélt a Krónikának.
Irodalomkritikusok állították össze azt a listát, amelyen a 30 legszebb kortárs magyar vers szerepel, a válogatás a Pécsett szerkesztett, Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat honlapján jelent meg. Az online induló sorozat az elmúlt harminc év legjobb magyar műveit keresi, a szerkesztőség szeretné felmérni, hogy mi számít ma legfontosabbnak a kortárs magyar irodalomban.
„Kritikusokat kérünk fel, hogy szavazzanak műnemenként, műfajonként művekre, árulják el, szerintük melyik a harminc legfontosabb regény, vers, verseskötet, novelláskötet, színpadi mű, értekező próza, műfordítás, magyar nyelven megjelent populáris mű az utóbbi három évtizedben. Mivel a „kortárs" nem pontosan meghatározható időkeret, ezért úgy döntöttünk, az utóbbi harminc évet tekintjük az irodalomtörténet jelenkorának, és szimbolikus gesztussal az 1986-os évet, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba és Nádas Péter Emlékiratok könyve című műveinek megjelenési évét tekintjük fordulópontnak. Szavazni tehát a következő évtől, azaz 1987 januárjától 2016 decemberéig tartó időszakban megjelent művekre lehet" – olvasható az irodalmi folyóirat közleményében
Kányádi Sándor és Kovács András Ferenc verse is a listán
A Jelenkor 22 kritikust kért fel, hogy szavazzanak, köztük Balázs Imre József kolozsvári irodalomkritikust, irodalomtörténészt, költőt, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettesét. Balázs Imre József a Krónika megkeresésére kifejtette, az 1986 és 2016 közötti magyar irodalom termését rendkívül gazdagnak tartja, így ő maga igyekezett egy szerzőtől mindössze egy verset válogatni. A zsűritagok azonban egy költőtől több verset is megjelöltek, így a felsorolásban több szerző is szerepel több verssel, például Petri György, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Borbély Szilárd vagy Tóth Krisztina.
A végleges listán két erdélyi költő egy-egy verse sorakozik: Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén és Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt című költeménye. Balázs Imre József elmondta, ő több erdélyi költő alkotásait is javasolta, például Szőcs Géza, Lövétei Lázár László vagy László Noémi verseit. „A válogatáskor továbbgondoltam a Bob Dylan irodalmi Nobel-díja kapcsán felmerült kérdéskört is, így dalszövegírók alkotásaira is javaslatot tettem, itt Bereményi Gézát említeném, Cseh Tamás dalainak szövegíróját és a Quimby együttes frontemberét, dalszövegíróját, Kiss Tibort. A végeredmény, a 30-as lista tulajdonképpen közös részhalmaza a kritikusok véleményének, amely természetesen szubjektív" – mondta az irodalomkritikus.
Kitért arra is, hogy a Korunk folyóirat 2001–2002-ben hasonló játékot indított, akkor a huszadik század legszebb magyar verseit keresték költők és kritikusok, a válogatás meg is jelent A teremtmények arca című antológiában, a lista élén pedig Kosztolányi Hajnali részegség című verse végzett. A 40 verset és szubjektív esszéket tartalmazó kötet anyaga 104 költő és irodalomkritikus szavazatai alapján állt össze. Balázs Imre József kitért arra is, a Jelenkor által felkért zsűri korosztályok és régiók szempontjából is megosztott volt, a sorozat következő részében a legszebb verseskötetek, regények, stb. kiválasztására más-más kritikusokat hívnak majd. „Az efféle ajánlatok összeállítása elsősorban a kritikusok dolga. Ami a kritikusok kiválasztását illeti, reprezentativitásra törekszünk, elismert kritikusokat kérünk fel lehetőleg úgy, hogy minél inkább paritásos legyen az összetétel. Legyenek köztük nők és férfiak, határon túliak és magyarországiak, budapestiek és vidékiek, »nagy öregek« és újoncok" – fogalmaztak a Jelenkor szerkesztői.
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén valaki jár a fák hegyén  ki gyújtja s oltja csillagod  csak az nem fél kit a remény  már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén  vajon amikor zuhanok  meggyújt-e akkor még az én  tüzemnél egy új csillagot vagy engem is egyetlenegy  sötétlő maggá összenyom  s nem villantja föl lelkemet  egy megszülető csillagon valaki jár a fák hegyén  mondják úr minden porszemen  mondják hogy maga a remény  mondják maga a félelem 1994
Útmutató a nagyközönségnek
Balázs Imre József úgy vélekedett, az effajta válogatás üzenetértékű lehet, és hasznosnak bizonyulhat a nagyközönség számára, hiszen az olvasók a bőség zavarával küzdenek, útmutatást várnak, a lista pedig arra bátorítja őket, lehet barátkozni a kortárs művekkel. „Én magam határozottan kortársirodalom-párti vagyok, úgy vélem, fontos ráirányítani a fiatal generáció figyelmét arra, hogy az irodalmi művek nem afféle »múzeumi darabok«. Természetesen egyensúlyt kell teremteni a klasszikus és jelenkori irodalom között, nyilván előbbit is meg kell ismernie a fiatal generációnak, de azt hiszem, elsősorban az a fontos, hogy pozitív élménye szülessen a gyereknek az olvasással kapcsolatban. És a kortárs – akár könnyedebb, szórakoztatóbb – műveken keresztül vezethet az olvasóvá nevelés útja a klasszikus irodalom, az irodalom egésze felé" – mondta Balázs Imre József.
A válogatásokat kezdeményezők a besorolásról úgy fogalmaznak, az irodalom nem lóverseny, a kanonikus listák és rangsorok csak arra jók, hogy vitatkozzanak velük, az évszámhoz kötött korszakhatárok pedig mindig megkérdőjelezhetők. „Azzal is tisztában vagyunk, hogy az esztétikai érték nem dönthető el szavazással. Ennek ellenére fontosnak érezzük, hogy a Jelenkor, amely minden egyes számával válogat és tartalomjegyzékével havonta értékjavaslatokat kínál, ebben a végletekig leegyszerűsített formában is orientációs alternatívát nyújtson egy szakmailag mégiscsak védhető ajánlattal. Írókat, költőket, szerkesztőket, műfordítókat vagy éppen nem az irodalmi élethez tartozó jeles művészeket és értelmiségieket is felkérhetnénk szavazásra. Továbbá csinálhatnánk teljesen nyitott, internetes közönségszavazást. Elvégre a kortárs irodalom az olvasóké, nem a kritikusoké. Mi mégis kritikusokat kértünk fel, mert úgy gondoljuk, a kritikus az, akitől a leginkább elvárható, hogy szükség esetén esztétikai érvekkel is alá tudja támasztani értékítéleteit, és ő az, aki hagyományosan feladatának tekinti az irodalmi szempontokra tekintő, független műbírálatot"– írták a kezdeményezők. A 30 legszebb kortárs vers listája, a válogatás mikéntjéről és a sorozatról részletek a Jelenkor.net honlapon találhatóak.
Kiss Judit 
Krónika (Kolozsvár)

Előnyben az újító gazdák – Nyitottságra buzdít a csíkszéki egyesület elnöke
Az alternatív mezőgazdasági ágazatok fejlődésében látja a jövőt Tiboldi László, a négy éve működő Csíkszéki Mezőgazdászok Egyesületének elnöke, aki szerint nemcsak a támogatásért kell gazdálkodni.
– A Csíkszéki Mezőgazdászok Egyesületét 2013-ban jegyezték be csíkszeredai székhellyel. Milyen céllal alapították a szervezetet?
– Az volt az elképzelésünk, hogy egy olyan szakmai egyesületet indítsunk el, amely az érdekképviselet mellett segíthet a csíkszéki gazdálkodóknak, elsősorban információnyújtással: pályázati figyeléssel, konferenciák, fórumok szervezésével, tanulmányutak kivitelezésével. Mivel kis régióban működő egyesületről van szó, megpróbálunk nyitottabbak lenni, nemcsak Csíkszékben gondolkodni. Ennek érdekében hoztuk létre az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét (EMGESZ), amelynek 21 hozzánk hasonló tagszervezet a tagja. Jelenleg mintegy háromszáz csíkszéki gazda tagja az egyesületnek, ez a következőkben bővülhet még. Fontos viszont, hogy nem a taglétszám növelése a célunk, hanem az, hogy olyan fiatal gazdálkodókat vonjunk be, akik a mezőgazdaságból próbálnak megélni.
– Az elmúlt években milyen programokon vettek részt, illetve milyen eseményeket szerveztek?
– Az első nagyobb rendezvényünket 2013 novemberében szerveztük, amelyen a tej útjával kapcsolatos előadásokat hallhattak a Hargita megyéből meghívott gazdálkodók. Mivel jó viszonyban vagyunk a magyar földművelésügyi minisztériummal, így támogatásukkal 2014-ben sikerült egy szakmai utat szerveznünk Magyarországra, amelyen elsősorban bogyósgyümölcs-termeléssel és -feldolgozással kapcsolatos gazdaságokat, üzemeket látogattunk meg. Ennek a tapasztalatnak a hatására szerveztünk egy konferenciát is Csíksomlyón, amelyen hatvan székelyföldi vett részt.
Ezt követően többen is ribizli, málna, áfonya termesztéséhez, feldolgozásához kezdtek. Később a közbirtokosságok felé is nyitottunk, mivel úgy gondoljuk, hogy a közösségekért jöttek létre – még ha térségünkben nem is működik mindegyik annak megfelelően. Ezért szerveztünk egy képzést Székelyföldi közbirtokosságok közösségfejlesztési képzés elnevezéssel programot számukra, jó példákat mutatva fel. Ezen az alkalmon mintegy ötven megyei közbirtokossági vezető jelent meg.
Továbbá rendszeresen részt veszünk kiállításokon és vásárokon, ezek közül a legnagyobb a kétévente megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás volt 2015-ben, amelynek idei kiadására is hivatalosak vagyunk. Idén kétszeres felületet biztosítanak a Kárpát-medencei egyesületeknek, ezért nagyon készülünk, szeretnénk színvonalasan képviseli térségünket. Emellett idén folytatni akarjuk a szakmai utak, konferenciák, fórumok szervezését, az EMGESZ-szel pedig Erdély-szinten próbáljuk ernyőszervezetként összefogni a kisebb mezőgazdasági egyesületeket.
– Az elmúlt években több negatív hatás érte a térség mezőgazdászait. Válságos helyzetbe került a tejágazat, a hús és a krumpli ára sem emelkedett, a támogatásokat rendszerint késve fizették. Mi jelenthetne számukra megoldást, kiutat a nehéz helyzetből?
– Az egyik legnagyobb gond szerintem az, hogy sok gazda az utóbbi években nem azért gazdálkodik, mert abból szeretne megélni, vagy mert lehetőséget lát az ágazatban, hanem a támogatások miatt. Nem azt mondom, hogy nem szükséges a támogatás, mert azzal tudnak csak talpon maradni, fejlődni az érintettek, de nem szabadna csak a juttatásért végezni ezt a munkát. Ez nem vezet sehová. Szerintem az elkövetkezőkben csak azok maradnak fent – ha nem lesz már támogatás, vagy ha kevesebb lesz –, akik komolyan gondolják a gazdálkodást, akik fejlődni akarnak. Mi elsősorban azokat a kisgazdákat próbáljuk segíteni, akik így gondolkodnak.
A fennmaradást – véleményem szerint – jelenleg két módon lehet megvalósítani. Egyrészt vagy nagyon komolyan rá kell állni egy szegmensre, és azzal nagyon komolyan, magas színvonalon kell foglalkozni. Vagy pedig több lábon kell állni, több területen tevékenykedni, amely által az egyes ágazatokban beálló nehéz helyzeteket a másik tevékenységgel át lehet vészelni. Nagy lehetőséget látok az alternatív mezőgazdasági ágazatokban – bogyós gyümölcsök, méhészet például –, mert mindenki nem termelhet krumplit és tejet.
– Tehát ezek a térségünkben hagyományosnak számító ágazatok visszaszorulhatnak az alternatív megoldásokkal szemben?
– Nem fognak felszámolódni ezek az ágazatok, csak a hangsúlyok változnak meg. Hiszen ezek esetében egyre nehezebb lesz – a telített piac miatt – olyan mennyiségű és minőségű terméket előállítani, amellyel egy termelő meg tudja állni a helyét piaci szereplőként, és meg tud élni belőle. A jelenleg még újnak számító megoldások viszont piaci hiányt tölthetnek be, így megélhetést biztosíthatnak. Mindenképp feldolgozott terméket érdemes előállítani, ezt egyéni kisgazdaként nem mindenki teheti meg, ezért akár az egyesületbe, szövetkezetbe tömörülés vagy pár gazda együttműködése lehet a megoldás.
Hiszen a legtöbb esetben a megfelelő eszközök vásárlása megterhelő kiadást jelent, emellett pedig sem megfelelő mennyiséget, sem minőséget nem tudnak előállítani a gazdák egyenként. Ha már három-négy hasonló adottságú gazdaság vezetője összefog, akkor viszont jobbak a lehetőségeik. A székelyek egyelőre természetesen nagyon ódzkodnak a szövetkezéstől, hiszen még a fiatalok is ismerik a korábbi rendszerben tapasztaltakat. De a kisebb összefogások iránt egyre több ifjú gazdálkodó válik nyitottá.
Kömény Kamilla
Krónika (Kolozsvár)

„Nem voltam csodagyerek”
Demény Balázs 1989-ben született Kolozsváron. Tanulmányait szülővárosában kezdte, 2004-től pedig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban Eckhardt Gábor tanítványa volt. 2009-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, Erasmus-ösztöndíjjal pedig a berlini Hochschule für Musikban is tanult. Később párhuzamosan végezte a budapesti és a berlini egyetemek zongora-mesterszakát.
Demény Balázs rangos koncerttermek és fesztiválok meghívottja és számos nemzetközi verseny díjazottja volt már. A múlt csütörtöki szimfonikus hangversenyen a váradi közönség vastapssal fogadta, és búcsúztatta a zongoraművészt, és amint megtudtuk tőle, ő maga is szeret „hazajárni” Váradra koncertezni. A hangverseny előtt beszélgettünk vele életéről és szerelméről, a zenéről.
 Koncertezik, versenyzik, tanít
Demény zenész családba született: édesapja zeneszerző, nagyanyja pedig népdalgyűjtő volt, aki Kodály Zoltánnal is dolgozott. Elmondása szerint nem volt rajta szülői nyomás, természetesen őt is irányítgatták tanulmányai megkezdésekor, mert – ahogy fogalmazott – nem volt „csodagyerek”. Úgy emlékszik, kamasz korában, 12–13 évesen döntötte el, hogy zenével szeretne foglalkozni hivatásszerűen. Bevallása szerint az ő életében a mai napig is vannak hullámvölgyek, kételyek szakmaválasztásával kapcsolatban, de ezeket az előadó a művészet természetes velejárójának tartja.
Elmondása szerint a művészszakmában teljesen normális, hogy az ember olyan mentorokat keres, akiktől a legtöbbet tanulhat, így került ő Berlinbe. Természetesen Budapesten és Kolozsváron is egy életre meghatározó zenei útravalót kapott. Demény Balázs minden évben szívesen hazajár, mint mondta, Váradon már sokadik alkalommal koncertezett múlt héten, Szebenben három héttel ezelőtt játszott, de tavasszal tervez egy lemezbemutató koncertkörutat Erdélyben. Egyébként mindenhol szívesen játszik, Európa-szerte gyakran fellép különböző műsorokkal.
Demény Balázs a koncertezés és versenyzés mellett a budapesti Zeneakadémián tanít is, egészen fiatalokkal is foglalkozott már, de most a doktorálás és témája, Veress Sándor, a kolozsvári zeneszerző, teljesen lekötik az idejét.
Nincs kedvenc közönsége
Demény Balázs szívesen játszik külföldön és otthoni közönség előtt egyaránt, de „kedvenc” közönsége nincsen, mint mondta, oda megy koncertezni, ahova hívják, ugyanakkor ő inkább az előadandó művekkel szeret foglalkozni. Természetesen nagyon szívesen játszott olyan külföldi, rangos eseményeken és helyszíneken, mint például a Gasteig München, a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Művészetek Palotája vagy a Berlini Filharmónia Nagyterme. Számára már önmagában élményt jelent egy ilyen helyen fellépni, „de ilyenkor is a mű a fontos, és nem a helyszín” – tette hozzá. Egyébként szerencsésnek tartja magát, novemberben például játszhatott Japánban az International Piano Concert Series-ben, ami az ország legrangosabb, fiatalokat bemutató sorozata, ahová a világ minden tájáról csupán négy zongoristát hívnak meg.
Kamarazenészként és szólistaként is szívesen játszik, legutóbb például Váradon Lászlóffy Zsolttal együtt tartottak egy Bartók–Mozart négykezes zongoraestet a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében a Mozart–Bartók-fesztivál keretében. Nem szereti szétválasztani a kamarazenét a szólózástól, számára egy zene létezik. Ebből következik, hogy a zenekari játékot is egyenrangú kamarazenének tartja.
Demény Balázst elmondása szerint a művek foglalkoztatják, és a horizontját is úgy próbálja tágítani 27 éves létére, hogy „minden beleférjen”: versenyezni szeretne, ameddig a korhatár megengedi, ugyanakkor érdekli a zenetudomány és a művészetek. Bár szerinte szubjektív szakma lévén megkérdőjelezhető a versenyek értéke, úgy gondolja, hogy egy versenyre való felkészülés művészi fejlődési lehetőségeket is magában hordoz.
A szív és a lélek összhangja
A zene miértjét pályára lépésétől kezdve próbálja magának megfogalmazni. A zenei gesztusok a legfontosobbak számára, ami – mint mondta – könnyen félreérthető szóhasználat, ugyanis nem a színpadi mozgásról van szó. Egy billentyűt akár egy kanállal is le lehet ütni, ez semmiféle előképzettséget nem igényel. De már mindenképpen nehezebb, komolyabb feladatot jelent két egymás utáni hang eljátszása. Természetesen nem azért, amiért fizikailag nagyobb erőfeszítés leütni két hangot, hanem azért, mert két hangot már csak eljátszani lehet: az első hanghoz képest rögtön létrejön egy viszonyítási pont és akarva-akaratlanul egyfajta viszonyrendszer jön létre. Ebben pedig számára az csodálatos, hogy amint megszületik a viszonyrendszer, úgy az ösztöneink és tudatunk működésbe lépnek, fontossági sorrendet állítanak fel, és kapcsolatokat teremtenek a hangok közötti űrben, miközben a szív és a lélek összhangban áll egymással. Ez az összhang határozza meg, hogy milyen lesz a két hang közti fizikai kapcsolat, ettől függ, hogy az előadás jó vagy rossz, hiteles, meggyőző vagy mű. Ennek a kutatását érzi Demény az előadó-művészet lényegének.
Kiss Erzsébet Janka
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tánc és önkifejezés
Interjú Bajkó László táncművésszel 
A sepsiszentgyörgyi M Studio Mozgásszínház művészeti vezetőjével folytatott beszélgetés után kíváncsiak voltunk, hogy a negyvenharmadik életévét taposó Bajkó Lászlót, aki Polgár Emíliával együtt a társulat legrégebbi, mondhatni alapító tagjai közé tartozik, mi vonzotta és köti ide azóta is.
– Megkérjük, mutatkozzon be olvasóinknak.
– Brassóban születtem 1974-ben, és közvetlenül az 1992-ben sikeresen letett érettségi vizsga után a Hargita Néptáncegyüttes tagja lettem. Innen igazoltam át a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyütteshez, majd az Udvarhely Néptáncműhelyhez, végül pedig a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházhoz. A Háromszék Táncegyütteshez 2005-ben kerültem vissza, majd még abban az esztendőben a mozgásszínházi műhelyként alapított M Studio Mozgásszínházhoz mentem, ahol meg is állapodtam.    
– Amint az életrajzából kiderül, 18 éves fejjel már hivatalosan is eljegyezte magát a tánccal. Mi vonzotta ehhez a művészeti ághoz?
– Azért választottam, mert tudatilag és lelkileg bármi belefér, vagyis, ha elsajátítottuk a mozgástechnika elemeit, akkor a segítségükkel számtalan gondolatot és érzést kifejezhetünk – méghozzá szabadon. Összegezve: számomra a tánc az önkifejezés legjobb eszköze és módja. 
– Ez a megállapítás a néptáncra is érvényes?
– Csak részben, ugyanis a hagyományok betartása egyfajta kötöttséget is jelent, ezért az előadó keskenyebb skálán mozoghat.  
– Hosszas keresgélés után, végül miért választotta a jelenlegi társulatát?
– Mert a náluk gyakorolható előadásmódnak több köze van a mozgáshoz, mint a szöveghez, belőlem pedig a mozgás mély lelki forrásokat fakaszt. Szerintem ugyanis a kellő hanghordozás és hangsúlyozás elsajátításával élő szóval akármi elmondható és kifejezésre juttatható anélkül, hogy azt átéreznénk. A tánc által viszont csak akkor tudunk érzelmeket és gondolatokat közvetíteni, ha magunkévá tettük, és átéltük azokat.  
– Mi az, ami már lassan tíz esztendeje ide köti?
– Talán a nagyon változatos munkánk, hiszen minden előadásunkat más személy rendezi a saját elképzelése szerint, így újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelni, ami folyamatos tanulást igényel. 
– Hogyan szerezte meg és tartja fenn a bonyolult és nehéz mozgáshoz szükséges fizikai erőnlétet? 
– Ami engem illet, a huszonhárom, táncosként eltöltött év annyira megedzett, és átformálta az izmaimat, valamint a légzésemet, hogy a próbákon és előadásokon kívül nincs szükségem többletmozgásra. A szervezetem átállt erre az életmódra, és igényli is. A pályakezdőknek azonban így-vagy úgy, de edzeni kell. 
– Voltak kiemelkedő színpadi élményei?
– Előbb-utóbb számomra mindegyik előadás azzá válik. Ez viszont lehet, hogy nem a bemutatón, hanem a későbbiek során következik be, amikor sikerül megszeretni, teljesen átérezni és a magamévá tenni.
– Mi az, amin változtatna?
– Az évi három bemutatón, ugyanis kettő bőségesen elég lenne. Így azonban túl vagyunk hajszolva, és fennáll a veszély, hogy művészileg elfásulunk, vagyis nem érünk el az imént emlegetett átszellemülésig. Ha pedig ez bekövetkezik, a közönség ösztönösen meg fogja érezni és sínyleni is, mint ahogy mi is.
– Mit szeretne még elmondani, illetve üzenni az olvasóinknak?
– Előadásaink után csak akkor tapsoljanak, ha valóban tetszett az, amit nyújtottunk, és láttak.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zsili mesél
A televíziózástól a meseírásig 
Nagy Krisztina színes egyéniség, és nemcsak megjelenésében, hanem kreativitásában is megmutatkozik ez a sokszínűség: rajzol, fest, varr, és tavaly megjelent első meséskötete Zsili mesél címmel. Tudni kell, hogy Zsili a tündérek közül az egyetlen, aki szemmel tartja a világ összes gyerekét, s itt Erdélyben is rengeteg csodálatos dologgal találkozott. Ezek közül hetet vetett papírra, és osztott meg az olvasókkal. Azért hetet, hogy jusson egy a hét minden napjára. A meséskönyv írójával az alkotásról, a tervekről beszélgettem.
Nagy Krisztina Budapesten született 53 évvel ezelőtt, 20 évig dolgozott a Magyar Televízióban, 12 évvel ezelőtt lett sepsiszentgyörgyi lakos.
– Tanár szerettem volna lenni, de abban az időben, az „átkosban” már előre tudni lehetett, kiket fognak felvenni a főiskolákra, én mint anyai ágról sváb, az esélytelenek közé tartoztam. Apám együtt pecázott az akkor még Magyar Televízió Külpolitikai Osztály főgyártásvezetőjével, és így kerültem be lóti-futinak a „kiváltságosok házába”. Ott pont 20 évig dolgoztam, az évek alatt egyre jobb pozíciókban, az utolsó 15 évben már rendezhettem, szerkeszthettem, és riportokat készíthettem különböző műsorokban. Mi hozott Sepsiszentgyörgyre? Hát a szerelem! Pesten ismerkedtem meg a párommal, aki épp egy neves zenekarban zenélt. Mindkettőnk életében elérkezett az a pont, hogy besokalltunk a különböző élethelyzetektől, és ő visszatért a gyökereihez, én meg, viccesen persze, be lettem dobva a mélyvízbe – meséli Krisztina, akit a háromszékiek főképp művelődésszervezőként ismernek.
Verseket ír, gyerekfoglalkozásokat tart, rajzol, fest, varr, egyszóval alkot.
– Mivel magam is egy nagy gyerek vagyok, például betegesen gyűjtök „mindent, ami cuki” plüssben, kerámiában stb., és sajnos az élet úgy hozta, hogy nem válhattam szülővé, imádom a gyerkőcöket, ezért elkezdtek kattogni a fogaskerekeim ott belül. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy elég kreatív ember vagyok, így meg is tudom valósítani az ötleteimet. A legbüszkébb azért a „Játékok a múltból” foglalkozásra vagyok. Ez a projekt a híres flamand festő, Pieter Brueghel játszó gyermekeket ábrázoló festményére alapozva, korabeli ruhákban megjelenő játékvezetőkkel, régi, egyszerű és mégis nagyszerű szórakoztató játékokat elevenít fel – magyarázza.
Krisztinát egy diáklány rajza késztette meseírásra.
– Néhány rajzomat sokszorosíttattam egy nyomtatással foglalkozó boltban, Juditka, aki ott dolgozik, megmutatta a kislánya rajzát véleményezésre. Abban a pillanatban megragadott a zsenialitása, hazavittem, és egy óra alatt megírtam életem első meséjét, a Buba és Blökit. Tehát bátran kijelenthetem, hogy ezeket a meséket Imre Szendének köszönhetem, aki a maga, akkor 13 évével, tussal alkotott egy kislányt, aki előtt egy borzos kutyus ül, ami ennyire megragadta a fantáziámat. Azonnal elküldtem Szendének és az édesanyjának, s az összes olyan ismerősömnek, akiknek az őszinte véleményére nagyon adok, és meglepődtem, hogy mennyire jó volt a fogadtatás – meséli Krisztina.
Mivel egy mese nem mese, leült a számítógép elé, és megírt egy könyvre valót. 
– Sokat hallottam az ihletről és az úgymond múzsákról, és valóban, a mesék írása csak úgy jött, mintha diktálta volna valaki. Jó, a történetek nagyjából velem estek meg, de számomra a mai napig felfoghatatlan, hogy nem kellett törni a fejem, hogy most hogyan tovább, csak írtam, és írtam. A kritikusok biztosan felsorolhatnak egy csomó hibát bennük, de ezek a mesék a lelkemből íródtak. Magam úgy vagyok, hogy mindenkit becsülök azért, ha valamit tesz és alkot, függetlenül attól, hogy szerintem lehettek volna jobbak és szebbek. A lényeg, hogy azokat a gyerekeket, szülőket és pedagógusokat, akik olvasták a könyvet, megérintették a mesék – tette hozzá.
A történetek nem az egész kicsiknek szólnak, inkább a kisiskolásoknak.
– Mivel imádom az állatokat, a zöme a gyerekek hozzájuk fűződő viszonyát meséli el. Nem sárkányos, hableányos, bár egy tündéres azért van, Zsili és testvérei, akiket babák formájában varrogatok éppen. Tudom, elcsépeltnek hangzik, de attól még igaz, hogy a fiatalok már nem olvasnak. Pedig a fantáziánkat az fejleszti, attól tudunk sokkal kreatívabbakká válni. A filmek készen adják a szereplőket, a tájat és mindent. De mikor olvasol, el kell képzelned. Ez szerintem hatványozottan igaz a mesékre. Már mocorognak bennem az újabb mesehősök, remélem, hamarosan ki tudom nyitni azt a „kaput”, hogy kiléphessenek – mondta Krisztina.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Horváth Anna az RMDSZ Belső-erdélyi Önkormányzati Tanácsának új elnöke
Horváth Annát választotta elnökének pénteki újraalakuló ülésén az RMDSZ Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér, Brassó, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény megyei önkormányzati küldötteit tömörítő Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács.
„Nekünk nem szabad egyik vagy másik oldal utánfutójává válnunk, nekünk mindig olyan demokratikus alapértékeket kell képviselni, amelyek hiányában veszélybe kerülhet egy kisebbségi közösség, veszélybe kerülhet a jogállam. Nem lesz egyszerű feladat, de ez a helyes döntés” – hangsúlyozta a kolozsvári ülésen tartott politikai tájékoztatójában Kelemen Hunor.
„Az utcai tüntetések résztvevői közül csakis azokkal értünk egyet, akik tiszta közéletet akarnak. A legionáriusok, a kisebbségellenesek, a szélsőségesek körével viszont nem szabad azonosulnunk. Aki a közéletben jártas, jól tudja: a tüntetések mögött egy olyan erős hatalmi harc áll, amely arról szól, hogy a következő esztendőkben kik hozzák meg a döntéseket ebben az országban: azok, akiket az állampolgárok választottak, vagy pedig olyan intézmények, amelyeknek semmi közük a politikai döntéshozatalhoz. Az utóbbiak megerősödésével Románia akár oda is eljuthat, hogy hosszú éveken keresztül zárójelbe teszi a jogállamiságot, az alapvető emberi és szabadságjogok tiszteletben tartását ” – idézte az RMDSZ hírlevele az szövetségi elnököt.
„Ez a testület annyira lesz hasznos, amennyire mi azzá tesszük, amennyire mi fel tudjuk tölteni tartalommal a működését”  -  fogalmazott Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke az alakuló ülésen. Szerinte az RMDSZ önkormányzati munkatársainak a mindennapi ügyvitel mellett a politikai felelősségvállalás is feladatuk kell legyen. „Ma már az emberek nemcsak azt várják el önkormányzati vezetőinktől, hogy jó településgazdák legyenek, hanem jó közösségi vezérek is. Ebből pedig más típusú felelősség is származik” -  mondta.    
A résztvevők egyetértettek abban, a mindennapi munkájukat a felesleges bürokrácia lehetetleníti el a leginkább, az, hogy a helyi döntések nagy részét nem lehet helyben meghozni. A találkozó alkalmával leszögezték azt is, hogy több tervezésre és feladatkijelölésre van szükség az önkormányzati munkában, az önkormányzatokat érintő kérdésekben pedig egységes álláspontot kell képviselniük a szervezet különböző testületeinek. Az RMDSZ parlamenti frakcióinak az önkormányzatokkal közösen kell kidolgozni a helyi közösségeket érintő törvénykezdeményezéseket.
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének székházában tartott újraalakuló ülésén a 27 tagú testület elfogadta új működési szabályzatát, valamint megválasztotta elnökségét. Ennek tagjai: Máthé István, Bethlen alpolgármestere, Lőrinc Helga, Nagyenyed alpolgármestere, Géczi Gellért, Négyfalu alpolgármestere részt vesznek a jövő héten Marosvásárhelyen újraalakuló Országos Önkormányzati Tanács ülésén.
maszol.ro

Nem mindenhol érvényesül a kétnyelvűség Székelyudvarhelyen
Annak ellenére, hogy Székelyudvarhely közel száz százalékban magyarok lakta település, a magyar nyelvű ügyintézés nem minden közhivatalban biztosított. A polgármesteri hivatalban elkezdődött a kétnyelvű ügyintézés gyakorlati kivitelezése: a formanyomtatványok is elérhetők lesznek magyar nyelven.
A közpénzügyi hivatalban a kommunikáció kétnyelvű ugyan, de hivatalos dokumentumok csak az állam nyelvén, románul állíthatók ki, ahogyan az állami rendőrségen is. A helyi rendőrségen viszont magyarul is lehet boldogulni.
Az ügyfélszolgálati program kétnyelvű a székelyudvarhelyi városházán, a jövőben ezt a formanyomtatványokra is kiterjesztik
A székelyudvarhelyi városházán már dolgoznak azon, hogy a szóbeli ügyintézés mellett a formanyomtatványok is elérhetők legyenek mindkét nyelven – tudtuk meg a polgármesteri hivatal sajtóosztályától. Új nyomtatványokat készítenek minden olyan hivatali osztály számára, ahol ez nem ütközik jogi akadályba – tették hozzá.
Az új kapcsolattartási projekt részeként bevezettek egy integrált iktatási rendszert is, amely a kezdetektől kétnyelvű. A hivatal sajtókiadványa, a Városházi Hírlap magyarul tájékoztatja a városlakókat a havi eseményekről, a közösségi hálón, illetve a városháza honlapján is magyar a kommunikáció nyelve. A weboldal hamarosan román és angol nyelven is elérhető lesz. Az év első negyedében szeretnék elérni, hogy a teljes ügyintézés kétnyelvűvé váljon – szögezték le. A beérkezett panaszok esetében is arra törekednek, hogy magyarul és románul is megválaszolják a felmerült kérdéseket. Eddig az volt a gyakorlat, hogy azon a nyelven fogalmazták meg a válaszlevelet, amelyen a városlakó írt, a jövőben viszont mindkét nyelven válaszolnának. Arra számítanak, hogy nagy munka lesz, főleg a közgazdasági és jogi szövegek esetében, még akkor is, ha hivatalos fordító segíti ebben a hivatalt.
Az állami rendőrségen a verbális kommunikációt megoldják
Az állami rendőrségen román nyelvű az ügyintézés, csupán hivatalos fordítóval oldható meg bármilyen magyar nyelvű hivatalos irat letétele – mondta el Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Az nem okoz gondot, hogy a verbális kommunikációt megoldják, viszont hivatalos okiratokat csak az állam hivatalos nyelvén tudnak iktatni – tette hozzá. A Székelyudvarhelyi Helyi Rendőrségen két nyelven folyik az ügyintézés – tudtuk meg László Szabolcstól, az intézmény vezetőjétől. Náluk nincsenek nyomtatványok, a jelentéseket, feljelentéseket, észrevételeket bárki magyarul is megteheti, iktatják, válaszolnak rá. Hivatalos tolmácsuk is van – mondta. Elmondta ugyanakkor, hogy a helyi rendőrség és az állami szervek közti adminisztrációs kommunikáció román nyelven zajlik.
Pénzügyeket csak románul
Az udvarhelyi közpénzügyi hivatal űrlapjai csupán román nyelven elérhetők és tölthetők ki – tájékoztatott Dimén Hunor Dénes, a székelyudvarhelyi kirendeltség vezetője. Hozzátette: sok olyan helyzettel találkoznak, amikor nyelvi akadályok miatt munkatársai kell segítsenek a papírok kitöltésében. Nem tud olyan tervezetről, amely magyar nyelvű formanyomtatványok bevezetéséről rendelkezne.
[Forrás: Szekelyhon.ro]
http://itthon.ma//erdelyorszag

Grindeanu Brüsszelben: folytatjuk a korrupcióellenes harcot
A román kormány prioritásait ismertette Sorin Grindeanu miniszterelnök az Európai Tanács elnökével, Donald Tuskal. A kormányfő megerősítette, hogy a kabinet elkötelezett a korrupcióellenes harc folytatása mellett.
A kormány mai közleményében jelezte, hogy Donald Tusk és Sorin Grindeanu brüsszeli találkozója során az európai kérdések, valamint az új román kormány prioritásai szerepeltek napirenden. Az idézett dokumentum szerint Sorin Grindeanu kormányfő alapvető fontosságúnak nevezte az Európai Unió egységének megőrzését. „Minden, a feldarabolódás irányába mutató kezdeményezést határozottan meg kell állítani’ – szögezte le a miniszterelnök.
Agerpres.ro
Erdély.ma

Visszavonták a Schweighofer fenntartható erdőgazdálkodási tanúsítványát
A Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó elvesztette az erdőgazdálkodási fentarthatósági tanusítványát. A három hónapos próbaidő leteltével a Nemzetközi Erdőgazdálkodási Tanács úgy döntött, megvonja a tanúsítványt és kizárja tagjai közül az osztrák fafeldolgozót.
A testület mai sajtóközleményében leszögezi: a döntést azt követően hozta a szervezet igazgatótanácsa, hogy újabb információk jutottak a birtokába a faanyag-mérési standardok lehetséges megsértéséről. Emiatt újabb kivizsgálást rendeltek el. A Schweighofer csoport elfogadja az Erdőgazdálkodási Tanács döntését, és gyakorlatba is lépteti azt.
A közleményből az is kiderül, a következő időszakban erősítenék a jelenlétüket Romániában, és konstruktív párbeszédet kívánnak folytatni az országban működő összes érintettel. A döntést az előzte meg, hogy három európai országból – Romániából, Ausztriából és Németországból – összesen több mint 250 ezer személy írta alá azt a petíciót, amelyben kérték, hogy végleg vonják vissza az fenntarthatósági tanúsítványt a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozótól. Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Kövér: az identitás olyan, mint a szabadság
Az identitás olyan, mint a szabadság, senkinek nem lesz több belőle, ha elveszi a másét – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a XXI. Csángó bálon szombat este Budapesten. Kövér László felidézte az erdélyi barcasági, hétfalusi csángóknál tett látogatását, kiemelve: napjainkban minden európai embert fenyeget az a veszély, hogy hontalanná válik európai szülőföldjén, ezért a csángó magyar sors – „a moldvai, a gyimesi vagy a hétfalusi csángó testvéreink sorsa" – mélyen európai sors is.
Az Országgyűlés elnöke szerint így van ez akkor is, ha „sok európai polgártársunk" minderről még nem tud, vagy nem akar tudomást venni.
Az európai embereknek ugyanis napjainkban kell szembesülniük azzal a veszéllyel, amellyel a csángó magyarok több mint egy évszázada kénytelenek farkasszemet nézni: az identitásuk mesterséges és erőszakos megváltoztatásának veszélyével, hogy minél biztosabban alávethetők, uralhatók és kifoszthatók legyenek – fejtette ki Kövér László.
Rámutatott: a XXI. századi „szép új világunkban" egy idegen uralom és idegen érdek alá hajtandó közösségnek nem a területét vagy országát, hanem a tudatát szállják meg először.
Ezen tudatfoglalásnak az alapművelete, hogy a közösséget megpróbálják kiforgatni kulturális és nyelvi, nemzeti, vallási, családi identitásából. Azért éri például célzatos támadás napjainkban az európai emberek – németek és franciák, olaszok és svédek, románok és magyarok – nemzeti önazonosságát, próbálják gyengíteni vallási kapaszkodóikat, próbálják szétzilálni a családi kötődéseiket, feszegetik manapság már a nemi identitásuk határait is, mert a XXI. századi nagy geopolitikai küzdelmekben Európa célponttá vált – mondta, hozzátéve: az európai országok és társadalmak Európán kívüli érdekek meghódítandó és alávetendő erőforrásaivá váltak.
Úgy látta: ebben a hatalmi küzdelemben a célhoz vezető egyik eszköz, hogy az európai embereknek ne szilárd, hanem úgynevezett „fluid", azaz képlékeny identitásuk legyen, vagyis a valóságban identitás nélkülivé váljanak.
Kiemelte: a csángó magyar közösség a történelme során kénytelen volt elviselni a nyelvi, nemzeti és kulturális önazonosságának megváltoztatására irányuló hosszan tartó kísérleteket. Szerinte az európai embereket napjainkban fenyegető identitásháború és a csángó magyarok lelkét, szellemét a XX. században ért támadások között annyi a különbség, hogy míg a XX. században egy állam – nevezetesen a román nemzetállam – akarta a területén élő csángókra a magyar identitás helyett a románt ráerőltetni, addig a XXI. században államok feletti erős érdekcsoportok akarnak az európai emberekre identitás nélküliséget erőltetni a meglévő természetes identitások helyett. 
Kövér László hangsúlyozta: a nehéz sorsú csángó magyarok ügyében különös felelősségük, hogy tudatosítsák román politikustársaikban: az identitás pontosan olyan, mint a szabadság. Nem lesz attól senkinek több belőle, ha elveszi a másét.
A család, a vallás, a nemzeti önazonosság és az azt védő nemzeti állam intézménye egyaránt alapértéke a magyarországi és romániai társadalmak meghatározó többségének, ezen értékek védelme erkölcsi kötelesség mindkét ország tisztességes politikai erőinek – jelentette ki az Országgyűlés elnöke.
Egyre bizonytalanabbá váló világunkban egyre biztosabban sejlik fel a veszély, amely magyarokat és románokat, Magyarországot és Romániát puszta létükben fenyegeti. Ezzel együtt végre meg kellene születnie annak a felismerésnek is, hogy anyagi javainkat és szellemi kincseinket, földrajzi és kulturális közös hazánkat, Közép-Európát, és benne a Kárpát-medencét egymás rovására, egymást gyengítve biztosan nem, csak egymásra támaszkodva, egymást erősítve védhetjük meg a láthatatlan, vagy már egyre inkább látható fenyegetésektől – mutatott rá.
Szerinte ebben a küzdelemben olyan, együttműködésre képes és hajlandó erős nemzeti államokra lesz szükség, amelyek a számbeli többséghez és a kisebbséghez tartozó állampolgáraiknak egyaránt képesek biztosítani a nemzeti önazonosságuk megőrzésének lehetőségét, és szükség szerint képesek szuverén és legitim módon megvédeni polgáraik gazdasági érdekeit a multinacionális ellenérdekekkel szemben.
„Ha a román politikusok a XX. századi korlátozó nemzetállami szerepfelfogást fel tudják cserélni egy új, a XXI. század követelményeihez igazodó, védelmező nemzetállami hivatással, akkor valós esély nyílik arra, hogy a magyar-román államközi kapcsolatokat évszázados történelmi terhektől mentesítsük, arra, hogy országaink egymást erősítsék a geopolitikai változások által fenyegetett állami szuverenitásuk megőrzésében és erősítésében, arra, hogy az erdélyi magyarságnak és csángó magyarságnak – a velük élő románokhoz hasonlóan – valóban biztosított legyen a jövője a szülőföldjén" – fejtette ki Kövér László.
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség huszonegyedik alkalommal rendezte meg a bált, amelynek fővédnöke Áder János köztársasági elnök volt.
A csángó magyarok hagyományos budapesti fesztiválja egész estés – tizenkét órán át tartó -, párhuzamosan futó programokból álló rendezvénysorozat. A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követték, új helyszínen, a Millenárison. A színpadi gálaműsor idén az újévköszöntő hejgetéstől a farsangvégi húshagyó keddig tartó időszakot fogta át, bemutatva a moldvai és gyimesi farsangi szokásokat.
MTI

Erdély.ma

Egyre népszerűbb a Csángó Bál
Szombaton farsangi Csángó Bált szerveztek Budapesten. A hagyományőrző rendezvény egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Idén is nagyon sokan látogattak el a fesztiválra: politikusok, külföldi nagykövetek, magyar népzenészek, művészek, csángó hagyományőrzők. A méltán egyre népszerűbb műsoros rendezvény fővédnöke Áder János köztársasági elnök volt.
Az idei nyitóbeszédet Kövér László az Országgyűlés elnöke mondta: „Az anyanyelvi hitétől és oktatásától évszázadnyi idő óta megfosztott csángók magyar identitása, az ösztönvilága, az álmok és a tánc birodalmába menekült. Oda, ahol már a világi hatalom nem illetékes, és nem tud tiltani, korlátozni vagy büntetni. Az álom, a zene és a tánc éltették a legnehezebb időkben is a csángók identitását és őrizték, őrzik a mai napig annak esélyét, hogy a meggyötörve is csodálatos csángó azonosságtudat újjáteremtse önmagát, és ezáltal megerősítse a csángó magyar közösségeket.”
A színpadi gálaműsor az újévköszöntő hejgetéstől a farsangvégi húshagyó keddig tartó időszakot mutatta be. A rendezvényen fölléptek a hagyományokat jól ismerő zenészek, énekesek és táncosok Pusztináról, Külsőrekecsinből, Klézséről, Somoskáról, Gyimesből. 
A csángó bál az egyik legfontosabb nemzetpolitikai kulturális eseménnyé nőtte ki magát. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke: „A Csángó Bálnak a moldvai csángók megmaradásáért folytatott küzdelemben különösen nagy jelentősége van. Ugyanis egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a legkülönfélébb csángó szervezetek találkozzanak, összegyűljenek itt Budapesten és találkozzanak azokkal a közéleti-politikai vezetőkkel, akiknek fontos az ő sorsuk. Másrészt, és talán ez a legfontosabb, segít abban, hogy a magyarországi fiatalság körében sikerüljön divatba hozni a csángómagyar kultúrát.”
A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követték. A Csángó Bál története huszonegy évre tekint vissza. Az estet szervező, Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány célja a moldvai és a gyimesi csángómagyarok népművészetének és hagyományainak bemutatása.
pannonrtv.com
Erdély.ma

Mindennek ára van
Tovább húzná a nadrágszíjat a szociálliberális kormánykoalíció: meggondolták magukat a nagy jólétet ígérő honatyák, és legújabb elképzelésük szerint az egyetemisták csak lakóhelyük és tanintézményük városa között vonatozhatnának ingyen, igaz, az utazási kedvezményt kiterjesztenék a középiskolás diákokra is.
A kormány február elsejétől vezette be a diákok számára az ingyenes vonatozást, s bár hallani olyan vélekedést, hogy a Kolozsvárról a bukaresti tüntetésekre utazó pár száz fiatal zavarná őket, vélhetően a pénzügyi szempontok többet nyomnak a latban. A szociáldemokraták ugyanis folyamatosan azzal szembesülnek, túlfűtött választási ígéreteiket egyre nehezebb teljesíteni, s noha kezükben a kincstár kulcsa, jóval kevesebb a pénz, mint amennyire szükségük lenne. Most a szenátus költségvetési bizottságában egy szociáldemokrata és egy liberális honatya (ő később visszatáncolt) javaslatára módosítottak az utazási kedvezményen – egyelőre az egyetemisták bármilyen irányba, kedvük szerint ingyenesen közlekedhetnek a vasúton, ahányszor csak akarják –, s bevezetnék a korhatárt is: az utazási kedvezmény csak 35 év alatti diákoknak járna. A rendelkezés még nem jogerős, a tanügyi bizottságban is el kell fogadni a tervezetet, majd plénumban szavaznak róla.
Érdekes: amikor az államfő még nem nevezte ki a kormányfőt, vagy halogatta a költségvetés kihirdetését, szociálliberális politikusok azonnal azzal vádolták, miatta nem élhetnek jobban a románok, már január elsejétől kezdődően. Maga a miniszterelnök azzal is indokolta a szégyenteljes tizenhármas kormányrendelet sürgősségét, sietniük kellett, mert több tervezet hevert a kabinet asztalán, s azért is határoztak késő este, hogy február elsejétől a diákok ingyen utazhassanak.  Bár diákszervezetek máris kérték, ne fogadják el a parlamentben a bejelentett megszorításokat, nehéz elképzelni, hogy a szavazógépezet elvetné azt, amit a szakbizottságban már jóváhagytak. Nagyobb baj viszont, hogy egyre-másra derül ki: számos, választási kampányban tett ígéret teljesíthetetlen, színes léggömbként pukkan ki. Az is elhangzott, a közalkalmazottaknak látványos könnyedséggel megígért hat üdülési jegy helyett csupán egy jár majd, s vélhetően további hasonló visszatáncolás következik. Egyre világosabban látszik, hogy a vonzó szociális csomag csupán választási csalétek, színes maszlag volt. Hiszen alkalmi osztogatással sehol sem lehet egyik napról a másikra jólétet teremteni, arról nem is beszélve, hogy minden adománynak ára van. Politikai elemzők változatlanul azt mondják, esetünkben ez a fosztogatás jogszerűvé tétele, s ennél jóval súlyosabb az a megállapítás, hogy az intézményesített korrupció nem más, mint egy új diktatúra. 
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nyelven a kórházakban
Magyar szempontból fontos jogszabály módosítást fogadott el a héten a képviselőház emberi jogi bizottsága – ismertette tegnapi sajtótájékoztatóján Benkő Erika és Kulcsár-Terza József –: azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot vagy eléri az 5 ezer főt, biztosítani kell a magyar nyelven is beszélő személyzetet az egészségügyi, szociális intézményekben.  Mindkét háromszéki képviselő tagja az alsóház 18 tagú emberi jogi bizottságnak, elmondásuk szerint kezdeményezésüket a nemzeti kisebbségek képviselői, a romák, továbbá szociáldemokrata honatyák támogatták. A bizottság által elfogadott kezdeményezéssel lényegében az egészségügyi és a szociális gondozásról szóló törvényeket módosítják oly módon, hogy ezek tételesen előírják a nemzeti kisebbségekhez tartozók anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazását egészségügyi és szociális intézményekben azokon a településeken, ahol a nemzetiség aránya legalább 20 százalék vagy számuk eléri az 5 ezer főt. Gyermekek, idősek, de minden magyar számára fontos lehet, ha kórházakban, idősotthonokban, más egészségügyi és szociális intézményekben magyar nyelven tudnak értekezni az orvossal, asszisztenssel – mutattak rá a kezdeményező képviselők. A tervezetet az egészségügyi bizottságnak is véleményeznie kell, ezt követően kerül az alsóház plénuma elé. Benkő Erika (fotó) arról is beszámolt: tagja annak a munkabizottságnak, amelynek feladata az anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogszabálymódosítások előkészítése azzal a céllal, hogy az anyanyelvhasználat valóban garantált legyen, akadálytalanul élhessünk nyelvi jogainkkal, ne kelljen adott esetben törvényszékhez folyamodnunk azok érvényesítéséért. Hamarosan kezdik a munkát a szimbólumhasználatot szabályzó kezdeményezések ügyében is: ez kiemelten fontos, hogy a székely zászló kérdését végre egyértelműen rendezzék és a közösség szabadon használhassa jelképeit – mondotta. 
Benkő Erika azt is közölte: az RMDSZ nevesítette képviselőit különféle nemzetközi, interparlamentáris közgyűlésekbe, és ő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének póttagja lett. Az állandó tag Korodi Attila frakcióvezető, póttagként az ő tevékenységét segíti, de maga is részt vehet a bizottsági munkálatokban. Azért is lényeges ez, mert az Európa Tanács az egyik olyan intézmény, amely érdemben foglalkozhat a nemzeti kisebbségek problémáival, fontos színtere tehát a jogérvényesítésnek.
Az elmúlt időszakban egyébként Benkő Erika a parlament európai ügyek bizottságának alelnökeként több külföldi rendezvényen vett részt: például a máltai COSAC-on, az uniós tagállamok Európai ügyek bizottsági elnökeinek találkozóján, ahol hangsúlyosan foglalkoztak az uniós biztonságpolitikával, vagy a Brüsszeli parlamenti hét elnevezésű interparlamentáris műhelyen, ahol gazdasági kérdéseket vitattak meg.
Igen a bejegyzett élettársi kapcsolatra
A képviselőház emberi jogi bizottsága kedvezően véleményezte a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló tervezetet – közölte Benkő Erika. Miután konzultált az erdélyi magyar nőszervezetekkel, maga is támogatta a kezdeményezést, ugyanis az nem egy ideológiai, hanem sokkal inkább gyakorlati kérdés: pénzügyi védelmet nyújt a párkapcsolatokban élő nők számára. Ezzel párhuzamosan az RMDSZ a házasság intézményét is erősítő javaslatokat készül kidolgozni, Vass Levente marosvásárhelyi képviselő kezdeményezésére, többek között csökkentenék a bürokráciát, az adminisztratív vagy az esetleges anyagi terheket házasságkötéskor
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)