Új pártot alapít Mircea Geona és Marian Vanghelie
Két hónappal a Szociáldemokrata Pártból való kizárásuk után, a politikusok ma bejelentik az új jobbközép politikai párt megalakulását, A Mi Romániánk Mozgalom név alatt.
Az alakulat két vezetője elmondta, 20 parlamenti képviselő csatlakozik hozzájuk, a legtöbben a Szociáldemokrata Pártból.
marosvasarhelyiradio.ro / digi24.ro
Erdély.ma

Lefizették Traian Băsescut?
Traian Băsescu akkori államfőhöz került annak az összegnek a fele, amelyet az elnök öccse, Mircea követelt a Bercea Mondial néven ismert maffiózótól, Sandu Angheltől annak érdekében, hogy enyhébb ítéletért járjon közben az ellene zajló perben az illetékes bíráknál – ezt állította az időközben elítélt Anghel pénteken egy bírósági meghallgatáson.
Anghel azt mondta: amikor évekkel ezelőtt fiát, Florint garázdaság miatt őrizetbe vették, ő felkereste Mircea Băsescut, aki húszezer euró fejében közbenjárt az illetékes bíróságon, így a fiút szabadlábra helyezték, majd csupán nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ezzel Mircea Băsescu kivívta a bizalmát.
Amikor aztán 2011-ben őt vádolták meg emberölési kísérlettel – egy mulatozás során megkéselte társát –, Marian Căpăţână, Mircea Băsescu üzlettársa felkereste a feleségét, és közölte: az államfő öccse azt üzeni, hogy ha fizetnek neki, kiviszi a férjét a börtönből.
A család mindent eladott, és két részletben 600 ezer eurót fizetett Căpăţânának, akit azóta befolyással üzérkedésben való bűnrészességgel vádoltak meg.
Ezt követően az Olt megyei törvényszék hat ízben helyezte szabadlábra, de a craiovai táblabíróság ugyanennyiszer megsemmisítette az erről szóló döntést. Ez Anghel szerint azért történt, mert Traian Băsescu több pénzt akart azért, hogy közbenjárjon az érdekében. Ezt állítólag a craiovai ítélőtábla egyik bírája közölte a feleségével.
Anghel azt állította: Mircea Băsescu akkor azt mondta a feleségének, hogy a neki adott összeg felét, 300 ezer eurót továbbadta fivérének, Traian Băsescunak. Szerinte ugyanis Mircea Băsescu nem rendelkezett akkora befolyással, hogy ő járjon közben az érintett bíráknál – ezt csupán Traian Băsescu tehette meg.
Az ügy azt követően került nyilvánosságra, hogy Anghelt jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélték, ezért családja visszakérte a lánya násznagyául felkért Mircea Băsescutól a pénzt, aki viszont csak az összeg kevesebb mint felét adta vissza, majd feljelentette Angheléket zsarolás miatt. Băsescut tavaly nyáron letartóztatták, és megvádolták befolyással üzérkedéssel. Néhány hete aztán a vizsgálati fogságot házi őrizetre változtatták.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Ünnepel a bábszínház
Fennállásának 65. évfordulóját ünnepli február 5-én, csütörtökön a kolozsvári Puck Bábszínház.
Amint az a szervezők által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül, az ünnepség Kovács Ildikó és Mona Marian rendezők, az intézmény és a romániai bábozás két meghatározó személyiségének emléke köré épül.
Szabadság (Kolozsvár)

Az emlékezés jegyében ünnepelt a bábszínház
Barátai, kollégái, ismerős és ismeretlen tisztelői emlékeztek az intézmény és a romániai bábozás két meghatározó személyiségére, Kovács Ildikó és Mona Marian rendezőkre tegnap délután a Puck Bábszínházban.
A főhajtásban Szilágyi Júlia, Hegyi Réka, Melania Ursu, Tudorel Filimon, Ovidiu Pecican és Roxana Croitoru segédkezett, akiket közeli barátság fűzött a neves szakemberekhez, s akik évtizedekkel később is képesek úgy felidézni a kedves találkozásokat, együttműködéseket, mintha csak tegnap történtek volna. A Puck Bábszínház 65. születésnapjára szervezett rendezvénysorozat már délelőtt elkezdődött, a legkisebbek – és persze az örök fiatal, kíváncsi felnőttek – az Apolodor könyve és a Micimackó (fotó) című előadásokat tekinthették meg, ezáltal ők is maguk elé képzelhették Mona Marian és Kovács Ildikó emberi és művészi nagyságát. Ettől volt teljes az ünneplés.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Hatvanöt év, megannyi szereplő, élmény a Puck Bábszínház történetében
Sok ember pályája, élete fonódott össze az évek során a kolozsvári Puck Bábszínház történetével: többek között rendezők (Kovács Ildikó, Dan Vasile, Aureliu Manea, Mona Marian, Tudor Chirilă, Varga Ibolya, Traian Savinescu, Rumi László, Bogdan Ulmu stb.), színészek (Péter János, Balló Zoltán, Benedek Dezső, Pillich Erzsébet, Sigmond Júlia, B. Laczka Zsuzsánna, Jakab Ildikó, Botos Júlia, Jobbágy Sándor, Ferencz Éva, Koblicska Kálmán, D. Szabó Lajos stb.), díszlettervezők (Alexandru Rusan, Botár Edit, Virgil Svinţiu, Epaminonda Tiotiu, Szervátiusz Tibor, Walner Günther, Carmencita Brojboiu stb.) éltek, dolgoztak hónapokon, éveken vagy akár évtizedeken át az intézmény falai között a korántsem áldásos körülmények közepette is arra törekedve, hogy a művészet nyelvén minél több gyereket és felnőttet megörvendeztessenek, elgondolkodtassanak.

Támogatás egyházi intézményeknek
A csíksomlyói zarándokhely, a kassai dóm és az érsekújvári katolikus templom felújítása szerepel többek között a magyar kormány által idén támogatott határon túli egyházi intézmények listáján.
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára Budapesten elmondta: a magyar kormány közel hetven egyházi intézmény megújulását támogatja Magyarországon és határon túl, összesen 1,3 milliárd forinttal.
A pályázaton tíz, határon túli szervezet is nyert összesen mintegy 190 millió forintot. A nyertes pályázatok között olyan intézmények szerepelnek, amelyek felújítása minden magyar ember számára fontos, hangsúlyozta az államtitkár.
Soltész Miklós a budapesti intézmények közül kiemelte a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Bem rakparti épületét, amelynek külseje 180 millió forintból fog megújulni. Nagyságrendileg ugyanekkora összeggel támogatja a kormány a belvárosi plébániatemplom belső felújítását, valamint a Regnum Marianum közel 100 éves Damjanich utcai épületnek renoválását, mondta.
Az államtitkár a nyertes vidéki pályázatok közül szólt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szendrőn a 17. században épült ferences kolostor templomáról, amelynek felújítását műemlékvédelmi és hitéleti szempontból egyaránt fontosnak nevezte. Megemlítette a göncruszkai Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskolát, amely több mint húszmillió forintot kapott, hozzátéve, hogy az intézmény az ott élő szegény, rászoruló gyermekek életét segíti, emellett pedig közösségi teret ad a vallásos nevelés számára.
Soltész Miklós kitért arra is, hogy négy évvel ezelőtt, amikor a második Orbán-kormány elkezdte működését, nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy felújítsák azokat az egyházi épületeket, amelyek korábban nem kaptak támogatást. Ezért a magyar kormány rendkívüli és évente visszatérő pályázatokkal igyekszik segíteni ezeknek az intézményeknek a megújulását. Idén összesen kétmilliárd forinttal támogatják a különböző egyházi intézményeket: iskolákat, egészségügyi és szociális intézményeket. Ezenfelül ítéltek most oda összesen 1,3 milliárd forintnyi támogatást, mondta.
„Nemcsak hitéleti támogatásról van szó” – hangsúlyozta az államtitkár. Rámutatott: ezek az intézmények nemcsak a hívőket szolgálják, hanem nem hívő, szegény, elesett embereket ápolnak, gyermekeket nevelnek, a belvárosi épületek megújítása pedig turisztikai szempontból is fontos.
Mint arról beszámoltunk, Soltész Miklós tavaly októberben Csíksomlyón jelentette be, hogy a magyar kormány húszmillió forint (mintegy 290 ezer lej) támogatást különít el idén a csíksomlyói Mária-kegyhely számára. A pénzből többek között a nyeregbeli Hármashalom-oltárt újítják fel. „Azt már a ferences atyák fogják eldönteni, hogy ebből mit valósítanak meg” – adott szabad kezet a pénz elköltésére Soltész. Hozzátette, fontos a magyar kormány számára, hogy segítse a csíksomlyói zarándokhelyet, amely részben szakrális, részben nemzeti értékeket is hordoz az összmagyarság számára.
Bőjte Mihály, a csíksomlyói kolostor házfőnöke akkor úgy nyilatkozott, hogy az eredeti tervük a Hármashalom-oltár felújítása volt, de mivel nagyobb támogatást kaptak a vártnál, további javításokat is végeznek: a zarándokház, az orgona és a sekrestye felújítását is ebből a pénzből finanszíroznák. „Mi kisebbről álmodtunk, de nagyobb ajándékot kapunk” – fogalmazott Bőjte Mihály.
Zarándokhétvégékre várják a híveket Csíksomlyón
Év közben is várják a zarándokokat a csíksomlyói Mária-kegyhelyre – hívja fel a figyelmet közleményében a ferences központ. „Nagy tekintélye van a csíksomlyói kegyhelynek a zarándokok életében. A Boldogságos Szűz Máriába vetett bizalom a kegyhelyen erőt és reményt adott és ad a kegyhelyre zarándoklóknak: sokak számára a csíksomlyói kegyhely lett a hit, a szellemi élet és a kultúra védőbástyája” – fogalmaz a közlemény.
Emlékeztetnek: a csíksomlyói kegyszobor megalkotásának ötszáz éves évfordulója alkalmából 2014. szeptember 14-étől idén szeptember 13-áig jubileumi Mária-évet hirdettek, a jubileumi év minden napjára Ferenc pápa teljes búcsút engedélyezett. Rámutatnak: amennyiben a zarándokok többnaposra tervezik a zarándoklatukat, igény szerint megszervezik számukra a hétvégét spirituális vezetéssel és szellemi programokkal.
A csütörtökön érkező zarándokok 18.30-tól (télen 17.30-tól) részt vehetnek a rózsafüzér-imádkozáson a kegytemplomban, 19 órától (télen 18 órától) szentmisét tartanak ugyanitt, míg 19.30–20.30 között (télen 18.30-tól) szentségimádási lehetőség van. 21 órától reggel 6-ig éjszakai virrasztási lehetőség is van a Salvator Hotel kiskápolnájában. A pénteki programban szerepel többek között a Klarisszák kolostorának látogatása, 15 órakor közös keresztút a Jézus-hágón, 19 órakor (télen 18) szentmise a kegytemplomban.
Szombaton délelőtt előadás és műhelymunka-lehetőség van a zarándokok által választott témában, ugyanakkor egyéni csendes időre, imára, elmélkedésre és természetjárásra is marad idő. Igény szerint szentgyónási lehetőséget is biztosítanak, 19 órakor pedig szentmise van a kegytemplomban. A szervezett és vezetett programra a Pro Educatione Egyesületnél lehet jelentkezni: a Csíksomlyó, Szék út 147. címen, a 0722-388651-es telefonszámon és az office@proeducatione.ro e-mail címen.
A zarándokhétvége alatt a kegyhelyen szállás és zarándokmenü is igényelhető a csíksomlyói Salvator Hotelben előzetes bejelentkezés alapján. (Csíksomlyó, Szék út 147., 0266-313452, salvator@salvator.ro).
Krónika (Kolozsvár)

Hatvanöt éves a kolozsvári bábszínház. A király pedig meztelen
Ünnepelt a kolozsvári bábszínház: pontosan 65 évvel ezelőtt, 1950 februárjában nyert hivatásos státuszt az a lelkes szakszervezeti kezdeményezés, amelyik bábelőadások bemutatására jött létre pár évvel korábban, pontosabban 1948-ban.
Az emlékünnepséget a társulat két vezető egyéniségének, Kovács Ildikónak és Mona Mariannak szentelték. Az eseményről akkor melegében több beszámoló is megjelent, most csak egy személyes tapasztalattal járulnék hozzá a teljes kép kialakításához.
Sokan voltunk a bábszínházban aznap este. Kovács Ildikó és Mona Marian emléke előtt tisztelegtünk az ünnep kapcsán. Kár is lenne az ünnepet elrontani sötét gondolatokkal, mégis bevallom: kicsit megdöbbentett a nagy hűhó. Míg itt volt közöttünk, és minden igazgatónak, minden rendezőnek és minden fiatal alkotónak felajánlotta segítségét, tudását, tapasztalatát és pedagógiai, művésznevelési módszereit, sokan hátat fordítottak neki. Olyanok is, akik most szót kaptak, és dicsérték.
Igen, erről is kellett volna beszélnem, hiszen nagyon szívesen mondtam igent, amikor telefonon arra kértek, én is szóljak pár szót Kovács Ildikóról, az előcsarnokban emlékére elhelyezendő portré avatásakor. Pár perces összefoglalóra készültem, amit végül nem mondtam el, nem olvastam fel. Zavarba hozott a nagy tömeg, a sok politikus és illusztris személyiség, a teltház, a konferálás, a reflektorfény és mindenekelőtt az előttem felszólalók egy-egy megjegyzése.
Például Marcel Muresanunak, a színház egykori igazgatójának megszólalása, aki azt hangoztatta, hogy az intézményigazgatók méltatlanul mellőzött figurák egy egy színház történetében...
Vagy a bábszínház alkotóinak felsorolása: az „aranycsapat” felének neve, olyanoké sem például, akik a nézőtéren ültek, nem hangzott el. Viszont felsorolták a jelenlegi társulat legfiatalabb tagjait is. Nagy bakinak érzem a szervezők részéről, hogy nem gondolták végig: ilyen keretek között, szűkre szabott időben milyen kritériumok szerint sorolnak fel neveket (utólag rájöttem, az intézmény honlapján található összefoglaló hangzott el, amely sajnos nagyon hiányos).
Most is lesütöm a szemem, ha arra gondolok: itt volt a lehetőség, hogy méltó hangon emlékezzünk Kovács Ildikóra, de nem így történt. Talán azért, mert én sem készültem fel. Mire szót kaptam, már csak hebegni és habogni tudtam zavaromban, pancserül rögtönözni arról, hogy milyen nagyszerű mester volt Kovács Ildikó, hogy bűvkörében sok alkotó gyarapodott, hogy mindenki tanult tőle. Nyitottságot, őszinteséget, kíváncsiságot, hivatástudatot. És még valamit, amit most, így utólag, szeretnék hozzáfűzni nyekergésemhez: bátorságot. Például azt, hogy ilyen ünnepeken, a nagy és zavarba ejtő nyilvánosság előtt is pont arról beszéljünk, amit el kell mondani. Mert a művészetnek az a dolga, többek között, hogy elmondja: a király meztelen.
*
És most idemásolom, mit szerettem volna Kovács Ildikóról elmondani.
Világteremtő, az élettelen anyagot életre keltő játék és mágia a bábszínház. Sokan gyermeteg műfajnak gondolják, de ők semmit, vagy nagyon keveset tudnak róla. Nem láttak jó bábelőadást. Nem sejtik, hogy korlátokat nem ismerő művészet, színészet és képzőművészet, de zene és mozdulat is. Totális színház és mágia, a szó csoda értelmében.
Kovács Ildikó egész életműve erről szól, a varázslat művészetéről: országszerte ismerték, hiszen Konstancától Nagybányáig tizenegy bábszínházban rendezett, Magyarországon hétnél, és ezeken kívül meg kell megemlítenünk az Európa-szerte, fesztiválokon bemutatott és díjazott előadásait. De ami a legfontosabb: számtalan gyermeket ejtettek ámulatba előadásai, kolozsvári és nem kolozsvári felnőttek ma is úgy emlékeznek egy-egy előadásra, mint meghatározó gyermekkori élményre.
Fegyelemmel, szakmai alázattal alakította ki és irányította azt az „aranycsapatot”, amely hírnevet szerzett a társulatnak. Az Állatmesék, a Négy évszak, az Eljöhetnél hozzám, A haza olyan előadások, amelyeket nemcsak a kis nézők díjaztak, hanem a nemzetközi szakmai találkozók bírái is.
Felnőtteknek is játszott csapata. A Bajor Andor Paródiák, a Szentivánéji álom, a Karnyóné csak a legfontosabb produkciók, amelyeknek fergeteges humorát elsősorban a bábozási és pantomim technikák ötvözése segítette. Az utóbbi majdnem 100 előadást ért meg, ami szokatlanul magas széria Csokonai vígjátéka esetében. Alfred Jarry Übü királyát külön kell említenünk, ugyanis a kolozsváriak 1980-tól 1985-ig játszhatták, egy olyan korban, amikor ez a diktatúra-ellenesként is értelmezhető darab tiltott mű volt országszerte. (Erről az előadásról az évfordulós rendezvényen sok szó esett.)
Kovács Ildikó, aki mindezeket rendezte, ahányszor tehette, elmondta, hogy kiváló alkotótársai nélkül nem jöhetett volna létre az a sok nagyszerű előadás. Szerény ember volt, soha nem hangoztatta, hogy ő tanította őket az érzékenységre, a figyelemre, a szakmai etikára. És tette mindezt akkor is, mikor akarata ellenére nyugdíjba kellett mennie, és tette ezt alkotótáborokban, ahol sok mai sikeres bábost fedezett fel, és tette mindig, élete utolsó éveiben is, amikor Kolozsváron vagy máshol hagyták dolgozni, alkotni, tanítani.
HEGYI RÉKA
Szabadság (Kolozsvár)

Borbély-ügy: vitát szült a bűnvádi eljárás elutasítása
Módosítani kell a képviselők jogállásáról és a miniszteri felelősségről szóló törvényt, mivel már két nyomozást is ellehetetlenített, hogy a parlament elutasította a bűnvádi eljárást – jelentette ki csütörtökön Tiberiu Niţu legfőbb ügyész annak kapcsán, hogy a képviselőház szerdán este nem hagyta jóvá a Borbély László volt környezetvédelmi miniszter elleni bűnvádi eljárást.
Emlékeztetett: a legfőbb ügyészség az elmúlt hónapokban a kormánynak és a képviselőháznak is javaslatokat tett a módosítások kapcsán, kiemelve, hogy a bizonyítékok, illetve az ügyekhez kapcsolódó bármilyen tényező értékelése kizárólag az igazságügyi szervek feladata.
Bár az Európai Bizottság (EB) nem kívánta kommentálni az ügyet, a brüsszeli végrehajtó testület állásfoglalásában leszögezte: figyelemmel követik a fejleményeket.
Az EB egyik, meg nem nevezett illetékese a Mediafax hírügynökségnek a döntést követően elmondta: bár a testület egyedi eseteket nem kommentál, közelről nyomon követi az ügy fejleményeit.
Reagált az Egyesült Államok nagykövetsége is, amely szintén nem kívánta a konkrét ügyet kommentálni, ugyanakkor megjegyezte: a demokrácia alapja az, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke ugyanakkor úgy látja: nem rossz, ha a volt miniszterek esetében működik valamilyen parlamenti szűrő. Az RFI rádiónak nyilatkozva azt mondta: Borbélyt is megilleti az ártatlanság vélelme, azon képviselők pedig, akik betekinthettek a dossziéba, vélhetően nem voltak meggyőződve arról, hogy az új feljelentésnek köze van a korábbi ügyhöz, illetve hogy eléggé meggyőző.
Szerinte a szavazásnak nem lesz következménye, és úgy véli, a parlamenti szűrő azért szükséges a volt miniszterek ügyében, mert sok haragosuk lehet, aki neheztel rájuk, amiért nem kötöttek velük meg bizonyos szerződéseket, és ezért feljelenti őket.
Mint arról beszámoltunk, a többrendbeli befolyással üzérkedéssel gyanúsított Borbély elleni bűnvádi eljárás jóváhagyását az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) kérte, a képviselők azonban 154 vokssal 125 ellenében leszavazták a kérést.
Emiatt ismét nyilatkozatháború robbant ki az ellenzék és a kormányoldal között. Az ellenzék legnagyobb pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szerda este közleményben vádolta meg azzal a kormányfő erejét adó Szociáldemokrata Pártot (PSD), hogy fel akarja támasztani a képviselők „szuper mentelmi jogát.” A liberálisok szerint a PSD voksai mentették meg Borbélyt a bűnvádi eljárástól – mivel a PNL honatyái nyilvánosan szavaztak –, ezzel pedig a kormánypárt arról tett tanúbizonyságot, hogy le akarja járatni a parlamentet.
A PNL szerint fontos lenne, hogy a parlament minél hamarabb elfogadja az általuk benyújtott módosító javaslatot, amely megkönnyítené a honatyák mentelmi jogának megvonását, „hogy ne fordulhassanak többé elő ilyen esetek, amelyek gyengítik a polgárok demokratikus intézményekbe vetett hitét, és rosszat tesznek Romániának.”
Ugyanakkor Marian Neacşu, a PSD képviselőházi frakcióvezetője szerint a szavazásnál a Borbély által azt megelőzően tartott védőbeszéd „érzelmi hatása” döntő befolyással bírt, és úgy vélekedett, mindegyik párt részéről voltak Borbély melletti voksok.
Rámutatott: Borbély beszédéből az világlott ki, hogy az ügyészségi eljárás érvekkel nem kellőképpen alátámasztott. Közölte: ő maga támogatta a bűnvádi eljárást, és párttársainak is ezt javasolta, többségük pedig követte is a felszólítást. A frakcióvezető kizárta, hogy a PSD a parlamenti többség biztosítása érdekében tett volna „szívességet” az RMDSZ-nek.
Mint arról beszámoltunk, a szerda esti szavazás előtt Borbély visszaéléssel vádolta meg az ügyben eljáró nagyváradi DNA-ügyészeket, mivel szerinte kellő kivizsgálás nélkül, csupán egy feljelentés miatt akarják újranyitni a korrupciós dossziéját.
Mint ismeretes, a képviselőház 2012-ben egyszer már elutasította a DNA kérését Borbély ügyében, tavaly pedig az ügyészség ejtette is a vádakat ellene. Idén év elején azonban egy újabb feljelentés miatt kérték a bűnvádi eljárás újrakezdésének jóváhagyását.
Borbély ellen befolyással üzérkedés és hamis vagyonnyilatkozat-tétel kapcsán vizsgálódott a DNA. Az ügyészek szerint Ioan Ciocan, egy avasfelsőfalui üzletember 2011 során Szepessy Szabolcs miniszteri tanácsos közvetítésével megvesztegette Borbély László akkori környezetvédelmi és erdőgazdálkodási minisztert azzal, hogy Lescaci Com Kft. nevű cége költségén mintegy 20 ezer euró értékben végzett lakásfelújítási munkálatokat az RMDSZ-es tárcavezetőnek.
Ennek az volt a célja az ügyészek szerint, hogy Borbély befolyása révén közbeszerzési szerződésekhez jusson a miniszternek alárendelt Vízgazdálkodási Hivatalnál.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

A Világ Igazai közé kerülhet Gyárfás Elemér
A két világháború között időszak egyik legjelentősebb erdélyi magyar politikusát zsidómentő tevékenységéért tüntetheti ki a Jad Vasem Intézet.
A második világháború alatt sok ismert és ismeretlen román állampolgár tett tanúbizonyságot az emberi szolidaritásról, hisz életük és szabadságuk kockáztatásával zsidókat, romákat mentettek meg a haláltól. Bátorságuk példával szolgál számunkra. Nagyon szeretném, hogy a következő években az áldozatokra való emlékezéssel párhuzamosan próbáljunk minél több olyan bátor román állampolgárt megismerni, akik ilyen gesztusokat tettek a világháború alatt” – mondta 2015. január 27-én, a nemzetközi holokauszt-emléknapon Klaus Johannis államfő.
Az elnöki óhaj hamar meghallgatásra talált, hisz egy kezdeményezésnek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy az Izrael által 1953-ban, Jeruzsálemben alapított, a holokauszt kutatásával, oktatásával, forrásainak gyűjtésével és bemutatásával foglalkozó tudományos intézet, a Jad Vasem a Világ Igaza kitüntetést adományozza Gyárfás Elemérnek, aki élete kockáztatásával mentett zsidókat a holokauszt alatt.
Az erdélyi magyar politikus, szenátor, jogász, közgazdász és publicista személyének elismerését Varga Andrea és Gabriel Catalan történészek javasolták az intézetnek, amely pozitívan véleményezte a felterjesztést. A Jad Vasem miután áttanulmányozta a felterjesztők által küldött bizonyítékokat, azt válaszolta, hogy azokból egyértelműen kiderül Gyárfás Elemér zsidómentő tevékenysége, ám a kitüntetés odaítéléséhez szükség van a körülmények részletes feltárására is. A kezdeményezők a sajtónyilvánosságtól remélik, hogy sikerül olyan még élő tanúkra, rokonokra, ismerősökre, felmenőkre, valamint családi visszaemlékezésekre, korabeli beszámolókra találni, amelyek segíthetnek az ügy pozitív végkimenetelében.
Gyárfás Elemér mindeddig ismeretlen tevékenységére úgy derült fény, hogy Varga Andrea Gyárfás unokájának, Gyárfás Mariannának jogi képviselőjeként a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság Levéltárában (ACNSAS) kutatott, és a kutatómunka során olyan korabeli nyilatkozatokra bukkant, amelyekből kiderült: a két világháború közti erdélyi magyar politikai élet egyik legfontosabb, ugyanakkor legvitatottabb személyisége zsidókat mentett a kolozsvári gettóból.
Varga és Catalan a Jad Vasemnek címzett levelükben azt írják: dr. Gyárfás Elemér zsidókat segítő tevékenysége a személyiségéből fakadó szerénység és alázat miatt maradt a homályban, valamint amiatt, hogy Romániában és Magyarországon egyaránt rossz szemmel nézték demokratizmusát, és az erdélyi magyarok és románok közötti válaszfalak lebontására irányuló aktivizmusát. A levélírók hangsúlyozzák, hogy míg a magyarok teljesen alaptalanul román szimpatizánsként könyvelték el, addig Romániában irredentaként tekintettek rá, és mindkét fél azzal vádolta, hogy a két szemben álló ország szélsőséges rezsimjeivel működött együtt. Holott Gyárfás Elemér nem tett egyebet, mint a Dél-Erdélyben maradt magyarság hivatalos képviselőjeként úgy próbált tárgyalni a budapesti és bukaresti kormányokkal, hogy minél több kedvezményt biztosíthasson az őt megbízó közösségnek.
A második világháború után a kommunista politikai ellenfelei hazaárulással vádolták és azt állították, hogy együttműködött az Antonescu-rezsimmel és a Sztójay-kormánnyal. Az ellene indított eljárás során elkobozták minden vagyonát és hozzátartozóinak zaklatását halála után sem hagyták abba. Gyárfás Elemér unokája ez ügyben fordult az igazságszolgáltatáshoz, és a levéltári kutatások alatt derült fény a nagyapa zsidómentő tevékenységre, amelyről magának a családnak sem volt tudomása.
Ki volt Gyárfás Elemér?
Gyárfás Elemér a Kis-Küküllő vármegyei Borzáson született 1884. augusztus 27-én. Kolozsváron, Budapesten és a Sorbonne-on végezte jogi tanulmányait, majd Erdélybe hazatérve 1909-ben ügyvédi oklevelet szerzett, és aktív szerepet vállalt a közéletben. 1917-18-ban Kis-Küküllő vármegye főispánja, 1918-ban pedig a helyi Nemzeti Tanács elnöke volt, majd 1921-ben a Magyar Szövetség élére került. 1921 után már az Országos Magyar Párt elnöki tanácsának tagja, 1926-tól Csík megyét képviselte a bukaresti szenátusban, ahol főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott.
Ebbéli tapasztalatainak köszönhetően szerepe volt az erdélyi római katolikus egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Az erdélyi Római Katolikus Népszövetség alapítója és alelnöke, az Egyházmegyei Tanács tagja, 1933-tól pedig a Katolikus Státus világi elnöke volt. A dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank, majd az Erdélyi Bankszindikátus elnöki, valamint a Románia Magyar Népközösség elnöki pozícióját is betöltötte 1941 és 1944 között. Publikációit, tanulmányait és cikkeit a Magyar Kisebbség, az Erdélyi Tudósító, a Kis-Küküllő, a Keleti Újság közölték, míg főmunkatársa volt az Erdélyi Lapoknak.
Már 1910-től amellett állt ki írásaiban, hogy az erdélyi magyaroknak meg kell ismerniük a román nyelvet és irodalmat, és le kell bontani a két népet elválasztó falakat. Állást foglalt az anyanyelven oktató felekezeti iskolák védelme érdekében, de a társadalmi kérdéseket kizárólag valláserkölcsi szempontból ítélte meg, nem véve számításba a nép, a munkásság követeléseit. Erdélyi problémák c. publicisztikai munkájának alapgondolata szerint "az erdélyi magyarságnak a [...] világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között", e célt azonban szűk osztályszempontok szerint értelmezte.
Legjelentősebb munkája Bethlen Miklós kancellár küzdelmes életét mutatja be az önálló erdélyi fejedelemség utolsó szakaszában. Cserei Mihály fő műve, a Historia (170912) nyomán jellemzi a politikust, s közli a Diploma Leopoldinumés az Olajágat viselő Noé galambjaszövegét, továbbá Bethlen Miklós Supplicatióját és a bécsi fogságból nejével és fiával folytatott levelezését, valamint sajtó alá rendezte Gyárfás Elek 1844-es úti-naplóját. Az erdélyi katolicizmus történetével foglalkozó tanulmányain kívül figyelemre méltó a Supplex Libellus Valachorumról szóló értekezése, amely ismerteti a román nép egykori követeléseit, s azok elutasítását a társadalmi és történelmi körülményekkel magyarázza. 61 évesen, Bukarestben halt meg 1945. október 4-én.
Sokoldalú személyiség
Gyárfás Elemért a két világháború között a román és a magyar hatóságok egyaránt szélsőségesnek nevezték. A világháború évei alatt filoszemitának tartották, (felesége édesanyja zsidó származású volt), a háború után antiszemitának bélyegezték. Romániában természetesen revizionizmussal és irredentizmussal vádolták, míg Magyarországon voltak hangok, amelyek árulónak és román pártinak nevezték. Sokoldalú tevékenysége miatt folyamatosan a nyilvánosság kereszttűzében volt, kortársai ellentmondásos személyiségnek tartották.
Úgy gondolta, hogy a 20. század eleji Magyarország szociális feszültségeinek oka a keresztény eszmeiség visszaszorulása. A problémakezelést egy autoriter politikus szerepvállalásától várta, ugyanakkor a nemzetiségi kérdésnek is nagy figyelmet szentelt. Ugyan a korabeli magyar nemzeti állameszme keretein belül mozgott mégiserőteljesen bírálta a magyar nemzetiségpolitikát, a nemzetiség asszimilációjára irányuló törekvéseket, és a velük szemben elkövetett erőszakosságokat. A dualizmus liberális nemzetiségpolitikáját elhibázottnak tartotta, mert nem tudott eredményes nemzetiségpolitikát felmutatni.
Politizálásában alapvetően konzervatív beállítottságú volt, kisebbségpolitikusként egy rugalmasabb, nyitottabb politika mellett kötelezte el magát, és többször tett tanúbizonyságot liberális felfogása mellett is. Gyárfás Elemér politikai gondolkodásáról és a róla kialakult képről bővebben itt olvashatnak. Az újonnan napvilágra került dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy Gyárfás Elemér személyesen is közbenjárt a zsidó ismerősei, barátai érdekében, és kitűnő hivatalos, személyes kapcsolatai útján sikerült olyan speciális iratokat, engedélyeket szerezni számukra, amelyek révén megmenekültek az internálástól/deportálástól. Jelenleg az alábbi személyek esetében van írásos bizonyíték a zsidómentő tevékenységre.
Korabeli tanúnyilatkozatok
Dr. Lakatos Sándor: a marosvásárhelyi ügyvéd Gyárfás Elemér gyerekkori barátja volt, 1944 júniusában internálta a Sztójay-kormány. Ekkor fordult Gyárfáshoz segítségért, aki a magyar belügyminisztériumi kapcsolatai révén elérte, hogy felmentsék a zsidó törvények hatálya alól. 1944 júliusa végén szabadult a gettóból, egy nappal azelőtt, hogy a fogvatartottakat Auschwitzba szállították. Lakatos Gyárfás közbenjárásának köszönhetően így a biztos haláltól menekült meg. Lakatos Sándor 1946. április 27-én keltezett nyilatkozatában azt állította, hogy Gyárfás további 4 zsidó származású személy esetében is elérte a zsidó törvények hatálya alóli felmentést.
Dr. Farkas Ernő: a kolozsvári ügyvéd esetében szintén Gyárfás Elemér volt az, aki Budapestre utazott és elérte, hogy barátja, a dicsőszentmártoni ügyvéd, Dr. Farkas Béla fiát kiengedjék a gettóból. A közbenjárásról az édesapa 1946. május 8-án, Dicsőszentmártonban írt nyilatkozata tanúskodik. Békési József: a “Distribuţia” Kőolaj Társaság ügyvezetője, akinek Gyárfás Elemér 14 évig, 1934-ig volt a felettese dicsőszentmártoni Közgazdasági Bankban. Békésit és családját szintén Gyárfás mentette meg a deportálástól, aki budapesti kapcsolatait felhasználva elérte, hogy a család ideiglenesen a Horthy Miklós út (ma Horea út) 10. szám alatti lakásban maradhasson, megmenekülve így a deportálástól. Békési József 1946. május 4-én a Népbíróságnak írt vallomásában arról is beszámol, hogy Gyárfás a dicsőszentmártoni Közgazdasági Bank zsidó származású alkalmazottainak, Löb Ernőnek és Goldstein Erzsébetnek tiszteletben tartotta vallásos meggyőződését, és munkaszüneti napot biztosított számukra, hogy megtarthassák a szombatot. A nyilatkozatból az is kiderül, hogy Gyárfás valamikor 1930 és 1932 között a szenátusban szólalt fel egy zsidó özvegyasszony védelmében, akitől el akarták venni egyik szabadalmát. Békési szerint az ügyet a korabeli sajtó nagy érdeklődéssel követte.
Egy dicsőszentmártoni román parasztember, Petru Trifon 1946. május 8-án kelt vallomása megerősíti azt, hogy Gyárfás Elemér nemcsak a zsidókkal szemben tanúsított tisztességes, jóhiszemű magatartást, hanem a románokkal szemben is, és nem alkalmazott semmiféle diszkriminációt, épp ellenkezőleg, mindig barátságos és segítőkész volt irányukba. A dokumentumokból tehát kiviláglik, hogy Gyárfás Elemér sem antiszemita, sem románellenes, sem irredenta nem volt, hanem minden állampolgárt egyenlőnek tekintett, és több zsidó családot is megmentett a biztos haláltól.
A fenti dokumentumok annak az ügyiratnak a részét képezik, amelyet a kommunista rezsim indított Gyárfás Elemérrel szemben a kolozsvári népbíróságon. Az 1945. évi 77-es számú ügyiratban zajló vizsgálatokat az után is folytatták, hogy a vádlott időközben elhunyt. Az ügyet végül kénytelenek voltak lezárni, mivel semmi bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy Gyárfás háborús bűnös lett volna, vagy szerepet vállalt volna az ország lerombolásában.
Tanúk, információk kerestetnek
A Világ Igaza kitüntetéshez a felterjesztők tehát olyan tanúvallomásokat, információkat, bizonyítékokat várnak a fenti nyilatkozatok kapcsán, amelyek révén a Jad Vasem Intézet meghozhatja döntését. Varga Andrea ugyanakkor egy, Gyárfás Elemérnek szentelt kiállítást szervezne 2015-ben Románia szenátusában, és egy dokumentumfilmet is szándékában áll készíteni a korabeli romániai magyar közélet jeles személyiségéről. Gyárfás Elemér életének és tevékenységének eddig ismeretlen részletei segíthetnek tovább árnyalni a róla kialakult, némiképp leegyszerűsített képet.
Jad Vasem holokauszt-emlékközpont
A Jad Vasemet 1953-ban a holokauszt dokumentációjának, kutatásának és pedagógiai feldolgozásának világközpontjaként, ill. emlékhelyeként hozták létre. Az intézet az Emlékezés hegyén, Jeruzsálemben található. A kiterjedt terület múzeumnak, kiállításoknak, emlékműveknek, kutatói és oktatási központoknak, archívumoknak és könyvtárnak ad otthont. Az intézet által alapított „Világ Igaza” kitüntetés azon megmentők emlékét őrzi, akik olyan nemzetek tagjai voltak, amelyek a gyilkolást előkészítették, kollaborálták, vagy ellenálltak. Magyar vonatkozása a „Világ Igazai fasor”, amelyben 1956 óta tiszteli meg a Jad Vasem azokat a nem zsidó embereket, köztük magyarokat (id. Antall József, Apor Vilmos, Bay Zoltán, Karig Sára, Keken András, Király Béla, Koren Emil, Márton Áron, Raile Jakab, Schlachta Margit, Sztehlo Gábor), bajorokat, lengyeleket és olaszokat, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. Minden Világ Igaza ültet (vagy számára ültetnek) egy örökzöld fát Jad Vasemben, ami a nevét viseli, ezzel jelképezve, hogy „aki egy embert ment meg, egy egész világot ment meg”. Az intézet 2014. január elsejéig 810 magyar és 60 román állampolgárt tüntetett ki a Világ Igaza elismeréssel.
transindex.ro

Román igen, magyar nem a melegházasságra
Az Európai Parlament múlt csütörtökön megszavazott egy olyan jelentést, amely a melegházasságot az emberi jogok hatáskörébe utalja. A dokumentumba foglaltakkal a magyarországi EP-képviselők több mint fele nem értett egyet, a román képviselők elsöprő többsége viszont igennel szavazott a jelentésre. A 32 romániai képviselőből, a hiányzókat és a tartózkodókat leszámítva, mindössze négy képviselő szavazott nemmel: Winkler Gyula, Sógor Csaba, Marian-Jean Marinescu és Theodor Dumitru Stolojan. Tőkés László, a Fidesz színeiben mandátumot nyert EP-képviselő, szintén a nem mellett döntött. A romániai képviselőkből huszonketten igennel voksoltak.
Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban című 2013. évi éves jelentés külön fejezetet szán az LMBT-személyek jogainak. A jelentés kiemeli, hogy sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből hét országban – Szaúd-Arábiában, Nigériában, Mauritániában, Szudánban, Sierra Leonéban, Jemenben, Afganisztánban, Iránban, a Maldív-szigeteken és Bruneiben – halálbüntetéssel sújtják, valamint 20 országban továbbra is büntetendő a transzneműség. A dokumentumban határozottan elítélik, hogy az utóbbi időben nő a diszkrimináló törvények száma, és úgy vélik, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk és nemi identitásuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül.
A jelentés üdvözli, hogy 2013-ban uniós iránymutatásokat fogadtak el a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuálisszemélyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozóan. A dokumentum szerzője, Pier Antonio Panzeri itt egy másik jelentésre utal, Ulrike Lunacek A homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről című jelentésre , amelyben tételesen is felsorolják, mit javasolnak a tagállamok számára ebben a kérdésben.
Ami a Pier Antonio Panzeri-jelentés egyik újdonsága, hogy a melegek házassághoz való jogosultságát beemeli az emberi jogok kategóriájába. A bekezdés így szól: Tudomásul veszi, hogy a világon egyre több országban – jelenleg tizenhét országban – legalizálták az azonos neműek közötti házasságot és polgári élettársi kapcsolatot; bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz.
A dokumentum egyébként felszólítja az Európai Bizottságot és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy a nemi identitással kapcsolatos zavarokat vegye le a mentális és viselkedési rendellenességek listájáról.
Winkler: lelkiismereti alapon szavaztunk
Mivel kíváncsiak voltunk, milyen fenntartásai vannak a Panzeri-jelentéssel szemben az erdélyi magyar EP-képviselőinknek, telefonon kerestük fel Winkler Gyulát.
"Ugyanazok a fenntartásaink voltak, mint amilyenek tavaly és tavalyelőtt is, amikor minden évben ugyanaz a téma asztalra kerül. Ezek abból származnak, hogy annak ellenére, hogy ezek az éves jelentések a kisebbségek számára – etnikai kisebbségekre gondolok – fontos és pozitív ajánlásokat tartalmaznak, a Panzeri-jelentésnek vannak olyan részei is, amelyek nem igazán egyeztethetők össze az erdélyi magyar társadalom nagytöbbségben képviselt álláspontjával, ami a család, az abortusz, az LMBT-közösséget illeti" – magyarázta Winkler Gyula. Arra a kérdésre, hogy miért "baj" az, ha a melegházasságról mint emberjogi kérdésről szól a diskurzus, a képviselő úgy fogalmazott, egy telefonbeszélgetés keretében nem fogjuk tudni feloldani azokat a véleménykülönbségeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben nem voltak képesek feloldani szociológusok, politikusok, politológusok. "Létezik egy véleménykülönbség ezeken a területeken, és ez a véleménykülönbség valószínűleg társadalmi beágyazásból is származik, és egyéb kulturális alapokkal rendelkezik. Gondoljuk arra, hogy milyen óriási különbség van a svéd és holland, vagy a lengyel, román vagy magyar többségi álláspont között" – magyarázta a szakember. Hozzátette, az elmúlt hetekben a vallásoktatással kapcsolatban lezajlott vita is azt mutatja, nem létezik olyan romániai, vagy akár erdélyi magyar álláspont, amely összhangot tükrözne, mindig maradnak pro és kontra vélemények. "Az erről (melegházasságról, szerk. megj.) szóló döntést tagállami hatáskörben kell rendezni. Pozitív dolognak tartom, hogy léteznek olyan országok, ahol ezt pozitívan kezelik. Viszont nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Lengyelországban, mint Dániában vagy Svédországban. Ezt a kérdést tagállami mércével kell mérni, nem pedig európaival" – nyomatékosította Winkler Gyula.
Arra a kérdésre, ha egy EP-képviselőnek a társadalom többségi véleményét kell tükröznie, mivel magyarázható, hogy a román EP-képviselők elsöprő többséggel szavaztak a jelentés mellett, Winkler úgy válaszolt: „A román képviselőket kell megkérdezni arról, hogyan alakítják ki a szavazati döntésüket”. Hozzátette, a nem szavazat közös döntés volt Sógor Csabával. „Tudomásom szerint nincs otthon álláspontja ezzel kapcsolatban az RMDSZ-nek. Nem ideológiai alapon döntöttünk, hanem lelkiismereti alapon” – szögezte le a képviselő.
Megemlítette, hogy az RMDSZ EP-képviselői ellenben megszavazták azt a Tarabella-jelentést , amely a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szól az Európai Unióban.
Milyen hatása lehet a Panzeri-jelentésnek?
Egy ilyen jelentés nem kötelező érvényű a tagállamokra nézve, és mint ilyen nem lehet kötelezni sem a román törvényhozást, sem az igazságügyi minisztert arra, hogy terjesszen be egy törvénytervezetet, illetve eszközöljön jogszabály-módosítást – magyarázta Eckstein-Kovács Péter. A szenátus jogi bizottságának volt elnökének tájékoztatása szerint a jelentésnek csupán ajánlás-jellege van.
"Romániának viszont van mit kérnie az Európai Uniótól, gondolok például az MCV- jelentésre vagy Schengenre. Ekkor már politikai követelményként lehet a jelentésben leírtakat megfogalmazni, de önmagukban akkor sem kötelezők, viszont nagyobb a súlyuk. Ha én lennék lobbista ebben a kérdésben, ezen az úton próbálnék befolyást gyakorolni" – mondta a jogász.
Azért is meglepő a román EP-képviselők igen szavazata, mert a román szenátus jogi bizottsága múlt héten egyhangúan elutasította a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslatot korábban a képviselőház plénuma is megvétózta.
Oborocea Mónika
maszol.ro

Lesznek még meglepetések
A kormányfő nem hátrál. Már tizenhárom volt minisztere keveredett korrupciós gyanúba, pártjának oszlopos tagjai sorra dőlnek ki mellőle – a nagy előd, Adrian Năstase már eltűnt, de gyülekeznek a felhők az alapító Ion Iliescu volt államfő fölött is, a szintén kezdetektől irányító Viorel Hrebenciuc már ázik, az após, Ilie Sârbu lapul, a sógor, Iulian Herţanu fogdában, a jó barát, Sebastian Ghiţă bírósági felügyelet alatt, Liviu Dragnea – Ponta helyettese a pártban és a kormányban – szintén vizsgálat alanya, az üzlettárs, Dan Şova letartóztatás előtt áll, és várható még néhány szennyes ruha kiteregetése a pár napja fogdában levő, a szociáldemokratákból már korábban kirúgott, de igen sok lében kanál Marian Vanghelie részéről.
Alsóbb szinteken is hullnak a fejek, de az egyszerű képviselőkre vagy részlegvezetőkre már alig jut a közvélemény figyelméből, mert a nagyágyúk kihallgatásai után egyre újabb letartóztatások következnek, és most már az a fő kérdés, hogy a dominószerűen összeomló hatalom maga alá temeti-e a miniszterelnököt, és mikor.
Victor Ponta az utóbbi időben igen sokat veszített arroganciájából (is) – a nyilvánosság előtt sokkal visszafogottabb –, de aligha mély gyökerű átalakulás ez. Hiszen jó néhány politikai és erkölcsi válságot átvészelt már a kormányfői székben, és valószínűleg esze ágában sincs feladni ezt a pozíciót, ahol még mindig igen sok szálat mozgathat. A nem tudok semmit, nem szólok bele kijelentések mögött ugyanis aktív védekezésbe kezdett: érezhetően erősödik egyfajta háttérzaj, valakik már hangosan szörnyülködnek a bilincses letartóztatásokon, fogdai körülményeken, sőt, azért kezdtek aggódni, hogy nem lesz, aki dolgozzon, a sűrűsödő ügyészi eljárások miatt leblokkol az államgépezet. Vállalkozók panaszkodnak, hogy már egy hivatalnok sem mer aláírni semmit, mert nem vállalja a kusza törvények értelmezésével járó kockázatot, a kisemberek azért aggódnak, mert nem tudják a rendőrök megkenésével olcsóbban megúszni a közlekedési bírságot...
A diverzió nyilvánvaló, hiszen épp azért jutott ide az ország, mert az állandó kenegetés dacára is nehezen, csikorogva működtek az állam intézményei. A suttogó propaganda azért érdemel figyelmet, mert olyan kormánytól ered, amely szorongatottságában is képes pofon csapni a demokráciát és a választókat azzal, hogy 26 jogszabályt módosít egyetlen rendeletben, suba alatt. Ez pedig nem jó jel. Arra utal, hogy vannak még rejtett erőtartalékai, és afelől semmi kétség, hogy ezeket kinek a javára fogják felhasználni.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

László királyt az érdekelte, hogy rend legyen, nyugalom
Kutatási területe a középkori Magyarország politika-, társadalom- és intézménytörténete. DR. ZSOLDOS ATTILA, a MTA levelező tagja a Szacsvay Akadémián a Szent István utáni Árpád-házi királyok külkapcsolatairól tartott előadást. Szilágyi Aladár Szent László koráról kérdezte a címzetes egyetemi tanárt.
Elődei: I. Béla, Salamon, majd Géza három-három éves uralkodását trónviszályok, testvérharcok jellemezték, végül László volt az, aki stabilizálta az országot…
László idejében van egy rendkívül látványos, szimbolikus jele is annak, hogy az előző évtizedek zűrzavara lezárult: az 1090-es évek elején László meghódítja, birtokba veszi az addig önálló Horvátországot.
Ez az első sikeres expanziós törekvése az Árpád-háziaknak?
Igen, nevezhetjük az első expanziónak, de nevezhetjük a Magyar Királyság stabilizálásának is. Ez olyan jó sikerült, hogy ettől kezdve a Magyar Királysággal Közép-Európa keleti felén – modern kifejezéssel élve – regionális nagyhatalomként kell számolni, amely egyfelől nem vetekedhet a két szomszédos birodalommal, a Német-római Császársággal és Bizánccal, de mind a kettőnek lehet kellemetlen és komoly ellenfele, másfelől pedig a kisebb szomszédok félve tekinthetnek rá, és érdekük a jó kapcsolat ápolása Magyarországgal. Innentől kezdve a magyar királyok rendre beavatkoznak a lengyel trónküzdelmekbe, halicsi és más orosz fejedelmek trónviszályaiba, a délszláv világ küzdelmeibe. Tehát ahogy az előző évtizedekben a Német-római Birodalom avatkozott bele a magyar trónviszályokba, most már Magyarország is képes arra, hogy a környező kisebb vagy kevésbé szervezett, politikailag gyengébb szomszédok belviszályaiba afféle „igazságosztóként” az egyik vagy a másik fél mellett elkötelezett résztvevőként vegyen részt a konfliktusokban.
Gondolom, az sem elhanyagolható dimenzió, hogy már Gézának is, de főleg Lászlónak sikerült VII. Gergely pápa támogatását elnyernie.
Ennek nagy jelentősége volt. Elsősorban azért, mert a középkor világában a vallás és az egyház jelentősebb szerepet játszott, mint manapság, mert a középkori ember nem megszokásból, vélt vagy valós politikai elvárásoknak engedve volt vallásos, hanem őszintén.
Egy tudós kollégám mondta egyszer, azóta is sajnálom, hogy nem én találtam ki: a középkori ember számára a keresztény „túlvilág” olyan volt, mint mondjuk, a mi számunkra Kína. Nagyon távoli, semmit se tudunk róla, de a reális világunk része.
Ilyen körülmények között „Krisztus földi hatalmának az örököse”, Szent Péter utóda, a római pápa nem egy volt a kor kisebb-nagyobb hatalommal rendelkező uralkodói közül, hanem egy olyan erős tekintély, akivel a kapcsolatok rendezettsége kívánatos volt. Ehhez hozzájárul az is, hogy VII. Gergely pedig nem egyike volt a középkor számos pápájának, hanem egy kifejezetten reformeri lelkülettel megvert vagy megáldott személyiség, akinek a nevéből képzett „gregoriánus” reform éppen arra irányult, hogy az egyház korábbi időszakban betöltött szerepét alapvetően átformálja. A korábbi időszakban, a „Karoling királyeszmének” megfelelően az uralkodót egyfajta főpapi hatalommal felruházott személynek tekintették. Szent István is ebben a szellemben rendezte be a királyságát. István volt az, aki egyházakat alapított, kijelölte a püspökségeket, püspököket ültet a főpapi székekbe. – Ez még mind a Karoling eszmének az alkalmazása. Gergely oly módon kívánt ezzel szakítani, hogy az egyházat meg akarta tisztítani a világi befolyástól. Ragaszkodott ahhoz, hogy abban az eljárásban, melyben az új püspök elnyeri méltóságát, kizárólag az egyháziak jussanak szerephez. A pápasághoz fűződő kapcsolatoknak azonban volt egy másik vetülete is ebben a korban. Salamon ugyanis, trónja elvesztése után annak érdekében, hogy visszaszerezze országát Géza hercegtől, felajánlkozott a német-római császárnak hűbéresként. Ez az első olyan pillanat – de nem az utolsó –, amikor tetten érhetjük a Pápai Kúriában azt a felfogást, mely szerint annak idején Szent István voltaképpen Szent Péternek ajánlotta fel az országát, tehát Magyarország így a mindenkori pápa egyfajta hűbérese lenne, mivel a koronát a pápa, II. Szilveszter küldte annak idején Istvánnak. Még az Árpád-kor végén, a 13. század utolsó évtizedeiben is megjelenik ez az érvelés a pápai hatalom részéről. A magyar hagyomány viszont úgy tudja, hogy Szent István Máriának ajánlotta föl az országot. Ez lett volna az a megoldás, ami biztosítja, hogy a pápai hatalom nem követelhet magának különösebb befolyást a Magyar Királyságra. Azt nem tudjuk, hogy István felajánlása megtörtént-e, vagy ez az epizód Szent István középkori életírásaiban az 1070-es években feltűnő pápai jogigény ellenében megkonstruált magyar „hivatalos” álláspont-e valójában. Mind az egyik, mind a másik megoldás mellett hozhatók fel érvek és ellenérvek, de sajnos, a teljes bizonyosságig nem tudunk eljutni a választ illetően.
Sajátos dinamikája volt ennek a kornak, hogy magyar királyok a német császár ellenében a pápával szövetkeztek. Ugyanakkor Lászlónak – de már Gézának is – komoly fenntartásai voltak: jó, jó, támogat bennünket a pápa, de ne szóljon bele a dolgainkba. Főleg László nem volt elragadtatva Gergely pápa reformjaitól, annyira nem, hogy – tudtommal – a váradi püspökséget is „pápai áldás” nélkül hozta létre…
Magát a püspökséget nem László hozta létre, hiszen az már I. András korában létezett, László az, akiről úgy tudjuk, Biharból Váradra helyezte át a püspökség székhelyét, de pápai engedély nélkül, saját elhatározásából.
Sőt, még abban is bizonyosak vagyunk, hogy az első magyar szentté avatások 1083-ban, amikor Istvánt, Imrét, a vértanú Gellértet, valamint a két nyitrai remetét szentté avatják, azok is pápai beavatkozás nélkül zajlódtak le, a magyar király elhatározásából, a magyar egyház égisze alatt.
Van ugyan olyan forrás, mely szerint VII. Gergely adott volna felhatalmazást ennek a végrehajtására, ez azonban valószínűleg téves információ, a korabeli politikai játszmák része. Megjegyzendő azonban, hogy a 11. század végén, a pápaság még nem is igényelte magának a szentté avatási eljárás ellenőrzési jogát.
Tehát a kanonizácó még nem vette fel az úgynevezett szentté avatási per formáját?
Ekkor még nem volt szokásban. Európa bármely országában a helyi egyház ügye volt a szentté avatás kérdése. Lászlónál inkább az figyelemre méltó, hogy szemlátomást nem pápabarát politikát folyatott, hanem a Magyar Királyság mindenkori érdekeit tartotta szem előtt. Kezdetben, mint már említettük, Géza, majd László valóban igénybe vették a pápa támogatását a német-római császárral szemben, később azonban – az említett Horvátország miatt – elhidegülnek a magyar-pápai kapcsolatok, aminek megint volt oka, mert a horvát királyok egyikének szintén az akkori pápa küldött koronát, és emiatt igényt tartottak Horvátország hűbérére. Ebbe Lászlónak a horvátországi bevonulása – hogy úgy mondjam – alaposan „belerondított”.
A viszony tovább romolhatott, hiszen adott pillanatban László a német császárhoz pártolt át.
Az elhidegülés olyannyira erősödött, hogy abban a bizonyos invesztitúra-háborúban – amelyik a pápaság és a német-római császárság között zajlott, ami azonban állásfoglalásra késztette a latin Nyugatnak minden királyságát – László egy idő után átállt a császár oldalára, mert érdekei úgy kívánták. Egyébként a gregoriánus reformok, az egyház megtisztítása a világi befolyástól, nem csak ezt a legfelső szintet érintette, hanem az alsó szinteket is. Ennek a reformnak a részeként kezdik szigorúbban megkövetelni a papi nőtlenséget, ami korábban Nyugaton sem volt általános.
László külpolitikájának – Rómához kötődő keresztény királyként – az is a része lehetett, hogy a balkáni irányú expanziós törekvései mellett, az ortodoxiát (mivel két évtizede bekövetkezett a nagy egyházszakadás) megpróbálja kiszorítani a térségből, nem?
Számára ez egy sokadrangú szempont lehetett. Az Árpád-kori Magyarország a latin Nyugat része volt: ez Szent István, sőt már Géza döntésével egyértelművé vált. A 10. század közepén azonban a latin Nyugat és a görög Kelet határa éppen a Kárpát-medencén keresztül húzódott, míg István az egész Kárpát-medencét a maga uralma alá nem hajtotta. Előbb Gyulát győzte le, e néven immár a harmadikat, aztán Ajtonyt, s győzelme a Nyugat és Kelet közötti határvonalat a Magyar Királyság déli, illetve keleti határaira tolta. Innentől kezdve majdnem ezer éven keresztül az ortodoxia és a latin rítusú kereszténység határa itt húzódott. De maradtak ortodox zárványok a magyar határ innenső oldalán is. Mert igaz ugyan, hogy az Ajtony által alapított monostorból kiűzték a görög szerzeteseket, de nem kergették el őket, hanem egy másik monostorba költöztek. Szávaszentdemeteren pedig, a déli határnál, a Száva partján, egy rendkívül erős görög szerzetesi közösség élt. A 11-12. században a magyar királyok oly gyakori orosz házasságai is újabb lehetőséget teremtettek az ortodoxia magyarországi továbbélése számára. A 12. században az egyik esztergomi érsek például elég jártas volt ahhoz a bizánci kultúrában, hogy görög nyelven hitvitát folytasson a konstantinápolyi görög pátriárkával. Tehát nem szakadtak meg az érintkezések, de az egyértelmű volt, hogy a Magyar Királyság a latinitás szerves része. Ugyanúgy, ahogy Lengyelország esetében is ez a helyzet. Nagy kedvencem a lublini várkápolna: csodálatos gótikus építmény, amelynek a belső terét orosz mesterek festették ki. Elképesztő keveredése ez a világoknak.
Mint ahogy Olaszország is bővelkedik efféle bizánci értékekben…
Ott is volt egy határvonal a két kultúra között, hiszen Dél-Itáliában és Szicíliában is erőteljes görög közösségek éltek. Tény, hogy 1054-ben megtörtént az egyházszakadás, de rögtön utána elkezdődtek a próbálkozások, amelyek időnként konkrét diplomáciai akciókba torkolltak annak érdekében, hogy miként lehetne meg nem történtté tenni a szakítást a kereszténység két ága között. Nem hiszem, hogy akár Szent Lászlónak, akár bármely másik Árpád-házi királynak tartania kellett volna attól, hogy az ortodoxia hatalmukat veszélyeztető befolyásra tesz szert. Egyrészt számos jele van annak, hogy a magyar királyoktól idegen volt az efféle modern „doktrinerség”. Őket az érdekelte, hogy rend legyen, nyugalom, persze az is, hogy ők gyakorolják az uralmat, de az, hogy a népesség egy része esetleg más módon keresztény, mint a többség, épp úgy nem érdekelte őket, mint ahogy a pogány kunokat is befogadták a 13. században az országba, s akkor sem firtatták, hogy a jövevények őszintén vették-e fel a kereszténységet vagy csak színleg, mit csinálnak a kun pusztákon, milyen istennek áldoznak.
Hadd említsünk egy alig ismert kuriózumot: a balkáni helyzet bonyolultságát jelzi, hogy Szent László dél irányú expanziós törekvései során megpróbálta az „új angolok” földjét is megszerezni. Kik lehettek ezek az „új angolok”. Mit kerestek a Balkánon?
Ez egy érdekes és valóban kevésbé ismert epizódja a Balkán históriájának. 1066-ban Normandia hercege, Hódító Vilmos, aki igényt tartott az akkor már egységes Anglia trónjára, partra szállt Britanniában, legyőzte az utolsó angol uralkodót, és meghódította a brit sziget nagyobbik felét, Skócia és Wales kivételével. Az akkori angolszász elit részben elesett a harcokban, részben elmenekült. Egy részük – meglehet, bizánci kerülővel – idekeveredett a Balkán-félszigetre. Európa ugyanis, hiába tagolódott egy nyugati meg egy keleti félre, mégis egy földrajzi egységet alkotott. Az angolszászok ellenségei is, a vikingek, Skandináviából indulva hol Angliát rabolták végig, hol a bizánci császár szolgálatába álltak testőrként, az útvonal ismert volt tehát. A „keleti angolok” is ilyenformán jutottak el a Balkánra, ahol letelepedtek azon a területen, amit „Új Angliá”-nak neveztek el. A latin kereszténység hívei lévén felvették a kapcsolatot a legközelebbi latin keresztény országgal, Magyarországgal, és papokat kértek. Egy ideig emlegetik őket a forrásaink, aztán eltűnnek. A „keleti angolok” példája mutatja, hogy az ortodox világban is voltak latin szórványok, ahogy a Magyar Királyság területén is voltak ortodox szórványok.
Legenda vagy igazolt, hogy már Lászlót is foglalkoztatta a keresztes háborúban való részvétel?
Van ilyen forrásunk, a magyar krónikáshagyomány írja, hogy Szent Lászlót megkeresték a nyugatiak, hogy ő lenne, mint „distincta athleta patriae”, a lovagok mintaképe, a legalkalmasabb személy arra, hogy Krisztus földi életének színterét visszafoglalja a muszlimoktól. László hajlott is volna erre, csak a halála akadályozta meg abban, hogy az egyesült keresztény seregek élére álljon. Ez egy szép történet, de sajnos semmi sem igaz belőle, inkább csak egy utólagos konstrukció.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Szép és keserves napok
1989–1990 fekete-fehérben címmel Marián Antal sajtófotóiból nyílt kiállítás szerda délután a nagyváradi Euro Foto Art Galériában. Az ismert fotóriporter száz fekete-fehér fényképének zöme a diktatúra utolsó heteit, az 1989. december 22-i nagyváradi eseményeket, valamint a forradalom utáni első időszakot örökíti meg.
A Várad folyóirat közreműködésével létrejött tárlatot Tóth István, az Euro Foto Art Egyesület elnöke és Szűcs László, a kulturális lap főszerkesztője nyitotta meg. Az alkotót és fotográfiáit Varga Gábor drámaíró, politikus méltatta. Szólt arról, hogy e képeket szemlélvén fölidéződnek a félelem és suttogás emlékei, ugyanakkor a szolidaritásé, azon időszaké, amikor az emberek lelkében újjászületett a reménység. Marián Antal fotográfiái fölelevenítenek egy világot, előkotorják a tudatalattiból azt, ami feledhetetlen, a forradalmi napok mámorát és reményét. Múló pillanatok megidézése feketén-fehéren.
Marián Antal elmondta: az ő lelkében is megidéződtek most azoknak a szép és keserves napoknak a hangulatai. Ellenőrzött forradalom volt, leginkább vidéken lehetett ezt látni, érezni. Volt úgy, hogy le akarták tartóztatni, vagy éppenséggel meg akarták verni, hiszen vérbeli fotóriporterként mindig ott volt az élet sűrűjében, a dolgok közepében. Sokszor megúszta, hogy megruházzák. A fotografálásról is beszélt, hangsúlyozván: nem elegendő a modern technika, az a fontos, hogy a fényképész mit vesz észre, mit láttat, milyen a szemléletmódja.
A vernisszázson Thurzó Sándor József brácsaművész és Lucian Maliţa hegedűművész szolgált zenei momentumokkal.
Tóth Hajnal
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kinek fütyöl az elkobzott katolikus egyházi ingatlan?
A Szabadság 2015. március 24-iki lapszámában DNA-vizsgálat a katolikus egyház ingatlanügyeiben címen hírt adott arról, hogy „Vizsgálatot indított az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott vagyonnal kapcsolatban, amely során a kommunisták által elkobzott ingatlanok visszaadásának jogosságát szándékoznak ellenőrizni.
Hírforrások szerint az egyház »valóságos ingatlanimpérium« fölött rendelkezik.” Az írásom címében szereplő manapság nemigen használatos kifejezés ismerős lehet Arany János Fülemile című költeményéből. A „fülemile” füttyéért pereskedők helyett az igazságot tenni hivatott bíró lett a nyertes, aki ítéletében kihirdette, hogy az neki „fütyöl”.
A római katolikus egyház mindig teret engedett a vallásos érzületet nem sértő korszellem építészeti formában való kifejeződésének. Erre megfelelő példát nyújtanak mindazok az építmények, melyek nevéhez kötődnek. Tagadhatatlan, hogy az üzleti meggondolás is szerepet játszott az egyházi bérházak emelésében, a bérlakások kialakításában, mert a templomok, iskolák, óvodák fenntartását, a különféle szociális, karitatív tevékenységek anyagi hátterét elő kellett teremteni. A kolozsvári Szent Mihály egyházközség korábbi századokban sem rendelkezett a megvalósításra váró tervekhez szükséges anyagi háttérrel, minden nagyobb beruházását kölcsön felvételéből fedezte.
A római katolikus egyháznak Kolozsvárt évszázadok óta számtalan ingatlana volt, melyeken a városi tanács engedélyével emelkedtek a kincses város nem egyszer szimbólummá vált épületei. Ennek sorába olyanok tartoztak, mint a megvalósítójukhoz, a reneszánsz lelkületű Hirschler József prelátus-plébános nevéhez köthető Auguszteum és a ma is legendásként emlegetett egykori római katolikus tan- és leánynevelő tanintézet, a Marianum, valamint az angol parkváros – a Cottage – mintájára emelt sétatéri bérpaloták. Az egyház ingatlanjai közül központi elhelyezkedésük miatt elsősorban a Szentegyház (ma Iuliu Maniu) utcai bérpaloták, a Státus-házak vannak szem előtt.
1899-ben Grois Gusztáv főgondnok ötlete alapján a főtér keleti sorának közepén utcát nyitották, a korábban csak a Bolyai utcáig terjedő Szentegyház (ma Iuliu Maniu) utcát meghosszabbították a főtérig. A terv megvalósítása érdekében négy épületet le kellett bontani. Az egykori Gyergyai-ház akkor a porcelán és üvegkereskedő Frank Kis család kezén volt. A soron következő két házat a Radák család birtokolta, az egyik épületüket a gyalogjáróra kirúgó, kőlábakon nyugvó „áltánya” miatt Kislábasház néven emlegették. A házban sok árvaleányt istápolt báró Radák Istvánné, leánykori nevén gróf Rhédey Klára. A negyedik lebontott épület a Bánffy-palota melletti Tivoli-ház lett, melynek emeleti traktusán a Schütz-féle római katolikus árvaház működött. Az épület az egyház tulajdona volt, a két Radák-házat kárpótlásul kapták a várostól a templomot körülvevő, eltakaró épületek lebontásáért, a Gyergyai-házat megvásárolták a Frank Kis-örökösöktől. 1898 áprilisában a Hauszmann és Társa cég elkezdte a bontást, melynek eredményeképpen a négyteleknyi felszabadult helyen elfért a főtérig meghosszabbított utca és az új házsorok is. Az újonnan kialakított utcaszakasz két oldalán az Alpár Ignác tervezte eklektikus karakterű Státus-paloták, a római katolikus egyház hat modern bérháza magasodott.
A két sarki palota tetején három-három – a Szentháromságra utaló – kereszttel díszített harangmotívum jelezte az épületek hovatartozását. A keretes rendszerű bérház utcai frontján márványalapú lépcsőházból nyíló többszobás, bálteremhez hasonlatosan tágas lakások épültek a nagypolgárságnak, az épület hátsó traktusában udvari, körfolyosós, alacsony komfortfokozatú, szoba-konyhás olcsó lakások közös mellékhelyiséggel a cselédségnek. Az udvari szárnyat az észak-olasz palotákat idéző neoreneszánsz loggiahomlokzat tette lakályossá. A palotaházak földszinti üzlethelyiségeinek kirakatszekrényeit Komáromi János asztalosmester tervei alapján alakítottak ki. Az elegáns portálék felett festői látványt nyújtottak a kovácsoltvas cégérek.
Mindezek alapján természetes, hogy a szép tágas lakásoknak nagy volt a kelendősége, jó nevű orvosok, ügyvédek, a város notabilitásai közül többen kiigényelték, bérbe vették. Így volt ez megépítése idején és a korszakváltó 1920. esztendő után is.
A római katolikus egyház elleni harc legelszántabb képviselője a „magyarfaló” jelzővel elhíresült Onisifor Ghibu kolozsvári egyetemi tanár, a Monarchia korabeli Magyarországon az erdélyi ortodox főegyházmegye elemi oktatásügyi iskola-felügyelője volt. Bíró Vencel piarista tartományfőnök ellen címbitorlás és államellenesnek nyilvánított rendi címer használata miatt irredentizmus vádjával pert indított. Ötoldalas vádiratának csúcspontjaként rámutatott, hogy a rendi címer felett a magyar korona látható, a felette levő betűk – M. A. – pedig azt jelentik, hogy Magyar Állam. „Kíméletlen támadást intézett az erdélyi katolicizmus ellen azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy egyházmegyénket, elsősorban pedig az erdélyi római katolikus Státust intézményeivel összetörje” – írta Kolozsvárt, 1924. február 15-én Mailáth Gusztáv Károly püspök Gyárfás Elemérnek, a Státus világi elnökének küldött levelében. Onisifor Ghibu konok elszántsággal elérte, hogy elnökletével a Vallásügyi Minisztérium „történelmi jogi bizottság”-ot alakított az Erdélyi Római Katolikus Státus jogi helyzetének kivizsgálására. 1931-ben a bizottság jelentését Un anahronism şi o sfidare: statul roman-catolic ardelean címen adta közre, mely a Státust alapjaiban támadta és egész létét megkérdőjelezte. 1932-ben a Státus vezetői alaposan dokumentált emlékiratban válaszoltak, melyet a román kormánynak Statusul Romano-catolic din Transilvania, a Szentszéknek Status romano-catholicus Transsylvaniensis címen terjesztettek fel.
Ezek után mi sem természetesebb, hogy Onisifor Ghibut a római katolikus egyház egyik bérházának (Octavian Goga, volt Vasvári Pál utca 7. sz.) lakójaként tarthatták számon. A Státus memorandumának kiadása felbőszíthette, melyet fokozhatott, hogy abban az időben levelet kapott Dr. Kedves Andrástól, a Szent Mihály Egyházközség gondnokától, aki bérhátrálékára figyelmeztette. Kategorikus hangvételű válaszlevelében mereven elzárkózott a fizetéstől.
Cluj, 6. X. 932.
Domnule Administrator,
La adresa Dvoastră primită astăzi, am onoarea a Vă răspunde că eu am plătit chiria în fiecare lună regulat – afară de Septembrie – aşa că nu mai sînt dator cu nimic. Eu v-am comunicat încă din decembrie anul trecut, că în urma reducerii considerabile a salariilor, nu pot plăti, începînd cu 1 Ianuarie, mai mult de 5000 lei lunar, sumă pe care am plătito foarte regulat şi pe care o voi plăti şi deaici înainte. Peste aceasta nu pot plăti nimic mai mult, deacea cu onoare Vă rog să binevoiţi a lua la cunoştinţă.
Cu deosebită stimă
Prof. Onisifor Ghibu
Levelét a Szent Mihály Egyházközség Lakásbérleti Bizottsága elé vitték. Az ott megbeszéltek értelmében Dr. Kedves András gondnok 1932. október 24-én újabb levelet írt, melyben részletes magyarázattal szolgált. Ebből tudható, hogy Onisifor Ghibu negyedévi lakbére 1932. május 1-ig járulékokkal együtt 21369 Lei volt, melyet a következő naptól 15330 Leire csökkentettek. A korábbi időszakból 22029 Lei bérhátráléka keletkezett. Levelét határozott hangon fejezte be: „Incât Domnul Profesor si-după lămurirea de mai sus n’ar fi în stare să achite atât restanţa cât şi chiria scadentă conform contractului, Vă rugăm să binevoiţi la dată legală a ne pune lociunţa la disposiţie şi în acest car cu toată stima Vă rugăm să binevoiţi a ne încunoştinţa la timp.”
A korabeli erőviszonyok ismeretében könnyen elképzelhető, hogy az Octavian Goga utcai egyházi ingatlan végül kinek a javára „fütyölt”.
1948. július 17-én Románia egyoldalúan felmondta a Szentszékkel kötött konkordátumot és megkezdődött a kíméletlen hadjárat a görög és a latin rítusú katolikus egyház ellen. A „klerikális reakció” ellen folytatott küzdelem részletei ismertek és feldolgozottak. A kommunista rendszer időszakában az erdélyi magyar történelmi egyházaktól 2140 ingatlant koboztak el. Példánkra, a 19. század végén a római katolikus egyház által építtetett Szentegyház utcai Státus-palotákra visszatérve rendkívül elgondolkodtató, hogy a hat bérház közül öt van egyházi tulajdonban, az egyik, a sarki 1. számú bérház – melynek földszintjén egykoron az Állami Takarékpénztár (CEC) működött – miért nincs az egyház ingatlanai között. Ennek kivizsgálása is meglepetéssel zárulhatna.
Az erdélyi közéleti napilap, a Szabadság ominózus cikke alapján ismét idézhető Arany János klasszikus tan-költeménye. A jogilag és erkölcsileg egyaránt rendezetlen visszaszolgáltatás körülményei között kinek „fütyölnek” ma az elkobzott és vissza nem adott egyházi ingatlanok?
SAS PÉTER
Szabadság (Kolozsvár)

Generációk találkoztak a Szacsvay iskolában
Több mint hatvan éve érettségizettek találkoztak a Szacsvay iskola diákjaival kedden, a harmadik alkalommal megszervezett Generációk párbeszéde rendezvényen. Megosztották élményeiket.
Képesek-e felfogni a mai fiatalok, hogy milyen lehetett diáknak lenni a háború időszakában, milyen idők jártak akkoriban? Elítélendő-e vagy sem, hogy manapság kevesebbet olvasnak, ellenben „hozzá ragadtak” a mobiltelefonjukhoz a tizenévesek? Ilyen és ehhez hasonló témák merültek fel a Szacsvay Imre iskolában harmadik alkalommal megszervezett találkozón, mely a Festum Varadinum keretében zajlott.
„Nem érzik át”
Pásztor Gabriella iskolaigazgató elmondta: az idei rendezvény meghívottai tavaly tartották hatvan éves érettségi találkozójukat. Pap Benjámin református lelkész egészségi okok miatt nem jött el, úgyhogy a találkozó azoknak a szívhez szóló soroknak a felolvasásával kezdődött el, melyeket az egykori diák a tavalyi találkozóra írt, s melyben visszaemlékezett azokra az időkre, amikor a kicsiknek még nem illett tegezni a nagyobb diákokat.
Később sorban felszólaltak a meghívottak. Marián Antal, aki tizenöt évvel ezelőttig a sajtóban dolgozott, a generációk közötti különbségeket hangsúlyozta ki. „A mi generációnk másképp érzett; egy fél évszázad után már alluviális kőzeteknek számítunk, ha a fiatalok kérdezik, milyen volt akkoriban, elmondjuk, de ők nem érzik át…”. Mint mondta, a mostani fiatalok elveszettnek érzik azt az időt, amit nem a számítógép előtt töltenek – hogyan lehetne nekik elmagyarázni, milyen éreztek ők amikor megjelentek az első, kristálydetektoros rádiók. „A Gutenberg-galaxisnak vége…” – mondta Marián Antal.
Háborús évek
Vígh József azokra az időkre emlékezett vissza, amikor a Moszkva utcai mozinál a sor vége kiért az utcára, és a fekete-fehér filmek mindennél értékesebbek voltak. Szólt két „beteges” hobbijáról is: 56 éve rádióamatőr, ezenkívül könyveket gyűjt, „ami szintén betegség”.
Arany Béla visszaemlékezett a háborús iskolaévekre, kihangsúlyozva: azok az életkörülmények érési tényezőként hatottak rájuk, a nyomorúságok megedzették őket – így tizenhat évesen, amikor érettségiztek, már valóban érettek voltak. Ő azon a véleményen volt: el kell fogadni, hogy a mostani generáció, bár különbözik az akkoritól, nem rosszabb, csak más, és abban sincs semmi rossz, ha élünk a technika vívmányaival. Mint mondta, rengeteg szál köti a Szacsvay iskolához, hiszen nemcsak ő, hanem a gyermekei is ide jártak, sőt, nemrég az unokái is ugyanitt kezdték el az első osztályt. „Az, hogy mekkora hatása van a lelkünkre az iskolának, azt jelzi, hogy milyen eredménnyel oktatnak itt” – hangzott el.
Seres Gábor szerint azokat, akik átélték a háborút, még a tíz évvel fiatalabbak sem értik meg. Többek között a bentlakásos rendszerről szólt, arról, hogy a nagyobb diákok foglalkoztak a kicsikkel, az „abszolút összevont osztályról”, és a „száz évvel ezelőtti érintőképernyőről” – azaz a palatábláról.
Sikeres emberek
Huszár István alpolgármester, aki szintén az iskola diákja volt, egyebek mellett visszaemlékezett arra, hogy itt kapta az első jobb horgost, de szerencsére nem lett komoly baja. „Évről évre azt tapasztalom, hogy ez az iskola sikeres sikeres embereket szolgáltat, akik itt végeztek, azok vitték valamire” – mondta el, sok sikert kívánva a továbbiakhoz.
A rendezvény során olyan pedagógusok is bemutatkoztak, akik egykor a Szacsvay iskolába jártak és itt inspirálták őket arra, hogy maguk is az oktatást válasszák. Később Kecse Gabriella aligazgató mondta el: igaz, hogy a mai diákoknak nincs akkora lexikális tudásuk, mint a régebbi generációknak, de ha ezt elfogadjuk, szép eredményeket lehet velük elérni.
A továbbiakban a diákok kérdéseket tettek fel, s a válaszokból megtudhatták egyebek mellett, hogy régen Pista bácsi, a pedellus csengetett, de ha valami közbejött, akkor a felesége, akit a diákok Pista néninek hívtak.
Levél Brüsszelből
A rendezvény végén Pásztor Gabriella az iskola volt diákjának, Maier Norbertnek a Brüsszelből írt levelét olvasta fel. „Ha egy szinttel mélyebbre nézek és arra gondolok, hogy mi az, amit azokból az évekből sikerült megőrizni, három dolgot biztosan ki tudnék emelni. Az egyik, hogy érték volt a tudás. (…) A másik meghatározó élmény a magyarság élménye. (…) A harmadik dolog pedig a felhőtlen kamaszkor, mert most már látom, hogy a tanáraink jó néhányszor elvitték a balhét helyettünk. És hát az egyhetes székelyföldi osztálykirándulás 86-ban, az tényleg egy katartikus élmény volt” – hangzott el.
Neumann Andrea
erdon.ro

Marosvásárhelyre került a novellapályázat első díja
Tavasz, tűz, történelem címmel hirdetette meg múlt év végén a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) magyar tanszéke és a Várad folyóirat közös, Tabéry Géza emléke előtt tisztelegő novellapályázatát. A pályázat eredményét május 14-én hirdette ki a zsűri képviseletében Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője, Balogh Andrea és Boka László, aki a magyar tanszéket képviselte.
Közel húsz pályamunka érkezett, legtöbbje Erdélyből és Partiumból, de volt magyarországi és egy felvidéki szerző is, mondta Szűcs László, aki azt is hozzátette: a novellákat közlik majd a Várad hasábjain is. Balogh Andrea elmondta, hogy elsősorban a egyetemistákat, középiskolásokat akarták megszólítani a pályázati lehetőséggel, és így szélesebb réteget is értek el, mint a tanszék egyéb rendezvényeivel, amelyek értelemszerűen a váradiak számára érhetők el. Boka László szerint Tabéry Géza szellemiségét igyekeznek megidézni, ezért terveik szerint idén újabb novellapályázatot hirdetnek majd. Három díjat, egy különdíjat és négy dicséretet kaptak a legjobbak, könyvcsomaggal, pénzjutalommal és Várad-előfizetéssel értékelték munkájukat. Az első díjat a marosvásárhelyi Szabó R. Ádám érdemelte ki, a másodikat a székelyhídi Szilágyi Szilvia, a harmadikat a székelyudvarhelyi Szabó Szilvia Andrea, a Várad különdíját a kolozsvári Finta Klára kapta. Dicséretben a székelyhídi Szamos Mariann, a kolozsvári Petruţ Henrietta, a PKE-n tanuló Kurta Szabina és a tiszaugrai Kiss Erzsébet részesült.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Elbúcsúztak a Kölcsey végzősei, Kölcsey-díjat kapott Filip Zoltán
„Elbocsátunk , de visszavárunk benneteket" - ezekkel a szavakkal vett búcsút Pataki Enikő igazgató, illetve a Kölcsey Ferenc Főgimnázium az intézmény idei végzőseitől. A közel négy órás ballagáson a diákok mellett jutalmazták a nyugdíjba vonuló pedagógusokat, Filip Zoltán pedig megkapta a Kölcsey Nagydíj Arany fokozatú kitüntetését.
Európa egyetemein - Bologna, Padova, Párizs, Heidelberg - már a XII. században ballagtak, azaz elbúcsúztak a diákok a tanintézménytől. Magyar földön a most Szlovákiához csatolt Selmecbányán ballagtak először - azóta pedig elengedhetetlen eseménye ez a diák- és pedagóguséletnek. Szatmárnémeti magyar tannyelvű középiskolái közül idén a Kölcsey Ferenc Főgimnázium kezdte meg a ballagások sorát: diákok, tanárok csütörtök délután vettek búcsút egymástól.
A szokásoknak megfelelően az ünnepség az utolsó becsengetéssel és az utolsó osztályfőnöki órával kezdődött, majd a XI-sek feltűzték a szalagot és átadták a mesebeli tarisznyát a végzősöknek. Ezt követően a tanáriban Veress Kupán Emese szóban, Gáll Máté pedig énekben búcsúzott a tanári kartól, majd Kallós András és Csordás Levente egy virágcsokorral mondott köszönetet az igazgatóságnak.
Az iskola zászlaját követve az osztályos dalolva érkeztek az udvarra, ahol elfoglalták a számukra kijelölt helyeket. Eközben a két konferanszié, Doroha Liza és Fehér Ádám méltatta valamennyi osztály tanulmányi teljesítményét, sportbéli és a tantárgyversenyeken elért eredményeiket.
Az ünnepség egy perces néma gyászszünettel folytatódott, a jelenlévők így emlékeztek meg a néhány hónapja elhunyt korábbi kitűnő pedagógusról, Filip Mártáról.
„Remélem, valamennyien érzitek a hitet: a szeretet, a tudás, a biztos jövő reményének hitét. Érzitek azt a bizalmat, amellyel mi, a benneteket útra bocsátók, nevelők és szülők, kísértük lépteiteket mostanáig, és amely biztonságot nyújt számunkra most, hogy rátok tekintünk: felnőttek a gyermekeink, elindulhatnak hát saját útjukon", kezdte ünnepi beszédét Pataki Enikő igazgató. „Tudjuk, hogy van erőtök valóra váltani álmaitokat, hisszük, hogy van kitartás bennetek végigmenni az általatok választott úton, ez adjon erőt nektek a holnaphoz!", szólt a pedagógusi biztatás.
Az igazgatónő természetesen jó tanácsokkal is felvértezte a végzősöket: „A változást magatokban hordozzátok, a világ körülüttetek olyanná válik, amilyenné ti alakítjátok. Ne legyetek közömbösek soha, ne higgyetek soha azoknak, akik azt sugallják, nem rajtad áll a változás! Ne várjátok, hogy egyszer valaki valamikor majd ad egy lehetőséget, mert a lehetőségekre magatoknak kell rálelnetek, és nektek kell élnetek velük!".
„Elbocsátunk , de visszavárunk benneteket", zárta szavait Pataki Enikő. Gondolatát folytatta Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, aki reményének adott hangot, hogy a fiatalok további tapasztalatokkal és tudással felvértezte visszatérnek majd Szatmárnémetibe. „A Kölcsey egy olyan közösségi műhely, amelyből olyan palánták nőnek ki, akikre a helyi közösségünk méltán számíthat majd a jövőben is", fogalmazott .
A folytatásban Mozart „Requiemjének" dallamára minden egyes ballagó osztály két-két tagja, valamint az osztályfőnök megkoszorúzta a gimnázium épületében található emlékhelyek egyikét, majd a ballagók részéről Dobai Bernadett, a XI. osztályosok részéről pedig Farkas Henrietta mondott búcsúbeszédet. A végzősök a hagyományoknak megfelelően átadták az iskola kulcsát a XI. osztályosoknak. Az ünnepélyes pillanatokat Gnand Gréta éneke és Ianos Abigél, valamint Sárándi Annamária tanárnő szavalata tette felemelkedettebbé. És bizony a sorok között volt, aki nem bírta visszatartani a meghatódottság könnyeit...
Ekkor érkeztünk el a díjazások pillanataihoz. Az évfolyam két legjobb tanulóját, az egyaránt 10-es négy éves átlagot elérő Heidenhoffer Erhardot és Kassai Evelint valamint a 9,81-es átlagot elérő Mezei Boldizsárt az Autonet jutalmazta 500, 300 illetve 200 euróval. Díjat kapott közel harminc diák tanulmányi eredményeiért, különböző versenyeken, megmérettetéseken való helytállásért, pályázatokban, projektekben való részvételükért. Általános derültséget keltve Kovács Béla tanár felajánlásából díjat kapott a négy év alatt legkevesebbet hiányzó diák is, Sütő Evelyne.
A Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szülői Egyesülete ajándékkal jutalmazta a tanév végén nyugdíjban vonuló Nevelits Gyöngyvért, Pricop Marianát és az előző igazgatót, Elek Imrét - utóbbi nem tudott részt venni az eseményen. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szülői Bizottsága pedig immár ötödik éve adta át a Kölcsey Nagydíj Arany fokozatú kitüntetését, amit ezúttal Filip Zoltán kapott. „Olyan pedagógus ő, akit talán a legszigorúbbak egyikeként tartanak számon az iskolában, de akihez tanítványai mégis rendszeresen visszajárnak, akinek hívó szavára bárhonnan hazajönnek, ha segíteni kell, akit a ballagók hatalmas tapssal, sírva búcsúztatnak, pedig kisdiákként még sokszor úgy érezték, nem fogják túlélni óráit. Olyan tanár, aki megtanít küzdeni, akinek kemény álarca mögött az iskoláért és a diákokért dobogó szív rejlik. Tanártársainak a kitartás és következetesség példaképe, aki a közösségért él és dolgozik. Diákjainak a mester, aki megtanít mindarra, ami az életben a legfontosabb: kemény munka nélkül nincs eredmény, küzdelem nélkül nincs siker, közös akarat és együttműködés nélkül nincs győzelem", méltatta kollégáját Pataki Enikő.
A hagyományoknak megfelelően a ballagás a Szózat eléneklésével ért véget. Csütörtökön összesen 176 maturandus intett búcsút a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumtól.
szatmar.ro

Csutak Vilmos-díj
A Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium fizika szakos tanárának, Pető Máriának és posztumusz az idén elhunyt Gaál Sándornak, a Romániai Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnökének ítélte az idei Csutak Vilmos Tehetséggondozói Díjat. A tanács olyan személyeket díjaz, „akik odaadóan és szeretetből végzik nevelői munkájukat, igaz értékek hordozói, és hozzásegítik a fiatalokat ahhoz, hogy szakmailag kiteljesedjenek, elégedett és boldog emberré váljanak”. A díjakat június 20-án, a székelyföldi tehetségnapon adják át. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szigorítaná az ügyészek és a bírák felelősségre vonását az RMDSZ
Az ügyészek és a bírák felelősségre vonásának szigorítását kérte a jogállásukat módosító törvénytervezet parlamenti vitáján Máté András. Felszólalásában az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője emlékeztetett arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei nyomán 2012–2013-ban Romániának több mint 17 millió lej kártérítést kellett kifizetnie a bírói tévedések miatt. „Mindezek után szükségesnek tartjuk, hogy az önhibájukból elkövetett tévedések miatt az ügyészek és a bírák felelősségre vonásán szigorítsunk” – hangoztatta a politikus.
Máté példaként Marian Rarinca esetét taglalta, aki 6 hónapot ült előzetes letartóztatásban, majd jogerősen felmentették a vádak alól. A képviselő elfogadhatatlannak nevezte, hogy a bírói és ügyészi tévedések miatt ártatlan embereket szabadságjoguktól megfosszanak.
„Az ilyen esetek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás hitelét. Úgy gondoljuk, hogy a bírákat és az ügyészeket felelősségre kell vonni ítéletei vagy eljárásaik miatt, hiszen nem lehet pénzzel kárpótolni a szabadságuktól megfosztott ártatlan állampolgárokat” – szögezte le a frakcióvezető.
maszol.ro

Kettős jubileum lesz Szőkefalván
Több mint ezer hívőt várnak szerdán az engesztelő imanapra a szőkefalvi plébániatemplomba, ahol idén kettős jubileumot tartanak: húsz éve volt az első Mária-jelenés és tíz éve az utolsó.
György István plébános szerkesztőségünknek elmondta, minden évben megünneplik a jelenések napját, románul és magyarul mizésnek, együtt imádkoznak. A plébános örvendetesnek nevezte, hogy románok és magyarok, római katolikusok és más vallásúak együtt zarándokolnak el Szőkefalvára, ott együtt hallgatják az igét és imádkoznak.
A szőkefalvi Mária-jelenéseket figyelemmel kísérte Jakubinyi György érsek is, aki engedélyt adott, hogy a papok és a hívek a helyszínre zarándokoljanak. „Az érsek atya nem talált semmi kivetnivalót a szőkefalvi Mária-jelenésekben, ezért engedélyezte a zarándoklatot, s személyesen részt vett a látnok temetésén is. Ahhoz, hogy az egyház hivatalosan is elismerje a Mária-jelenést, hosszabb időnek kell eltelnie, és természetfeletti jelenségre, csodára is szükség van. Akkor lesz hiteles ez a jelenés, ha úgymond Isten visszaigazolja ezt egy csodával. Ilyen lehet például egy csodálatos gyógyulás, s tudjuk, hogy ilyen már történt itt. De ahhoz, hogy ki lehessen vizsgálni, és bizonyítani lehessen arra van szükség, hogy a gyógyíthatatlan beteg mielőtt Szőkefalvára jön elmenjen az orvoshoz, onnan hivatalos igazolást kapjon állapotáról, majd ha Isten meghallgatja imádságát és meggyógyul, újból el kell mennie az orvoshoz hivatalos igazolást kérni. Az itt meggyógyultak hálásak és örvendenek a testi, lelki gyógyulásnak, de nem kívánnak orvoshoz menni. A látnok udvarán levő kút vizét megáldotta Mária, így az áldott víz, abból is sokan visznek, meggyógyulnak tőle” – mondta a szőkefalvi plébános.
Márián Rózsika 1995-ben Dicsőszentmártonban, a nagymamájánál tartózkodott. Imádságai sokszor az éjszakába nyúltak. 1995 januárjában, vakságának harmadik évében, egy vörös fényt látott, amely többször is megjelent neki. Június 17-én este 11 órakor, imádság közben egy hang szólította meg, amelyről a beszélgetés közben kiderült, hogy a Szűzanya hangja volt. 1995. december 8-án este 11 órakor megjelent a mennyei fényben egy Mária-szobor. Mária feje körül 12 csillag volt, ezek fölött egy nagy csillag, amelyből nagyon erős fény áradt Mária szobrára. Ilyen fény szobor formában jelent meg azután (2005. június 17-éig) Szűz Mária a látnoknak, általában évente háromszor.
Június 17-én, szerdán a szőkefalvi római katolikus templomban délelőtt tizenegy órakor kezdődik a román nyelvű szentmise, melyet tizenkét órától engesztelő imádság követ a különböző településekről érkező csoportok vezetésével. Délután öt óra tizenöt perckor kezdődik a magyar nyelvű szentmise, amelynek főcelebránsa, Timár Sándor Asztrik ferences atya.
Simon Virág
Székelyhon.ro

A tévés újságírót filmjei illusztrálják (Csáky Zoltán Háromszéken)
Ismerős idősebbeknek még a bukaresti magyar adás első időszakából, később a Duna Televízióból, melynek indulása óta munkatársa, meghatározó televíziós újságírója – egészen a közelmúltig. Csütörtöki baróti, tegnapi sepsiszentgyörgyi közönségtalálkozóján életéről, munkásságáról beszélt a mindkét helyszínen nagy számban összegyűlt érdeklődőknek Csáky Zoltán.
A háromszéki felmenőkkel is büszkélkedő Csáky Zoltán a Zala megyei Sümegen született, véletlen folytán hamar visszakerült a családja Erdélybe, Marossárpatak, majd Marosvásárhely vált életének állomásává – vezette fel életútját. Egyetemet Kolozsváron végzett, az egykori Marianum utolsó publicisztikai évfolyamán vezető tanára Balogh Edgár volt – egyike mestereinek, Bodor Pál és Sára Sándor mellett. A bukaresti magyar adáshoz annak alapításakor hívták meg, a román televízió magyar nyelvű adása szerinte azért jöhetett létre 1969-ben, mert „volt akkor egy jó széljárás a magyar kultúra felfuttatására”, valamint az alapító főszerkesztő, Bodor Pál jó politikai érzékének köszönhetően. Beszélt a magyar adásos időkről, a csíki bicskásokról készített dokumentumfilm kálváriájáról vagy olyan visszás helyzetekről, mint amikor a magyarul énekelő csángók lemehettek a Kaláka egyik élő adásában, de az adás filmtekercsét azonnal megsemmisítették. A magyar adás megszüntetése után a kollektívben dolgozott, orvos feleségét Moldvába helyezték ki, a menekülést a kilátástalannak tűnő helyzetből a magyarországi kitelepedés jelentette. 1989 elején nem volt könnyű az életet újrakezdenie, fizikai munka után rádiózott egy ideig, majd az 1992-ben Sára Sándor vezetésével alakult Duna Televízióhoz került, mely „fénykorában nemzeti intézmény volt”. A Dunánál az évek során szinte minden televíziós műfajt kipróbálhatott a közéleti és politikai műsoroktól a szórakoztató műfajig. A Kívánságkosárban volt utolsó szereplése, fél éve is egy műsorba kellett volna belépnie, amikor közölték vele, nem hosszabbították meg a szerződését.
A tabuk feszegetése, kényes témák boncolgatása már a bukaresti magyar adásnál érdekelte, ennek folyománya, hogy tizenöt esztendeje elkészítette a Hagymakupolás honfoglalás című filmet. Az egy tömbben élő székelyföldi magyarság felrobbantása végett indított ortodox térhódítást bemutató filmet a Duna Televízió csupán egyszer mutatta be, és „kaptam is érte hideget, meleget”, folytatni is szerette volna, de sosem adtak rá pénzt, és meg sem indokolták, miért. A film alapján azonos címmel könyvet adott ki, az Arcélek portrésorozata interjúiból A Jóisten politikája címmel szintén kötetet állított össze, s bár azt vallja, „a tévés újságírót filmjei illusztrálják”, a könyvekre is szükség van, mert „a termést be kell takarítani”, mondotta.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ungureanu újrázik a külügyi hírszerzés élén
Mihai-Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök vezeti a Külügyi Hírszerző Szolgálatot (SIE), miután a parlament két háza keddi együttes ülésén megszavazta a külügyi hírszerzést 2007 és 2012 között egyszer már irányító, jelenleg az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátoraként tevékenykedő politikusának kinevezését.
Az ülésen megjelent honatyák 278-6 arányban bólintottak rá Klaus Johannis államfő javaslatára. A kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a szintén koalíciós tag ALDE bojkottálta a szavazást, de a szavazatképességhez szükséges létszám így is megvolt, miután a szintén kormánykoalíciós tag Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) a PNL-lel, az RMDSZ-szel, valamint a nemzeti kisebbségek frakciójával együtt támogatta Ungureanu kinevezését.
A szavazatképességhez 278 honatya jelenléte volt szükséges, a jelenléti ívet viszont 289-en írták alá. Ungureanu szereplése mindazonáltal nem kezdődött jól az őt jelölő Klaus Johannis államfő és a jelölést támogató ellenzéki PNL számára, ugyanis a PSD honatyái bojkottálták a SIE működését felügyelő parlamenti bizottság délelőtti ülését is, amelyen meg kellett volna hallgatni a jelöltet.
Mihăiţă Calimente, a bizottság PNL-s elnöke ugyanakkor jelezte: mivel a testület döntése amúgy is csak konzultatív jellegű, tehát nem kötelező érvényű a parlamentre nézve, nyugodtan szavazásra bocsátható Ungureanu kinevezése.
Az ülésen kisebb pengeváltás zajlott Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Marian Neacşu PSD-s képviselő között, utóbbi ugyanis azt mondta: megérti, hogy Kelemen Budapestről is hazautazott, hogy megszavazza annak az Ungureanunak a kinevezését, aki „odaajándékozta” a magyar államnak a Gozsdu-vagyont. Kelemen válaszában közölte: a Holdról is visszatért volna, hogy egy olyan személyre szavazzon, aki állta a szavát.
A SIE igazgatói tisztsége tavaly üresedett meg, amikor az intézményt addig vezető Teodor Meleşcanu lemondott, mivel elindult az államfőválasztáson. A történész végzettségű, 1968-ban született Ungureanu 2004 és 2007 között külügyminiszterként tevékenykedett, ekkor nevezte ki Traian Băsescu akkori államfő a SIE élére. Innen 2012-ben távozott, amikor a Boc-kormány februári lemondását követően őt jelölték az új kabinet élére. Miniszterelnöki mandátuma azonban csupán néhány hónapig tartott, mivel már áprilisban bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták kormányát.
Balogh Levente.
Krónika (Kolozsvár)

Máthé Annamária: „Az álmok macerásak”
Nem hisz abban, hogy a művészet felé vezető utat hideggel, lyukas zoknival, nélkülözéssel kell kikövezni: jól kell lenni emberként, vagy megrekedünk alkotóként – mondja a székelyudvarhelyi Máthé Annamária, a gyergyói Figura Stúdió Színház idei Bocsárdi Gabriella-díjas színésze, Kisvárdán nemrég egyéni alakításért elismert színművésznő.
Ha a névjegyét kérjük: mi az, amit föltétlen elmondana magáról, szakmai- és személyes vonatkozásban?
Azt hiszem, leszoktam arról, hogy reggeltől estig a színházról beszéljek. Buta megfelelési kényszer vesz erőt rajtam, ha magamról kell nyilatkoznom. Ilyenkor lefagyok. A színpadi szerepeimben, és munkám mögött viszont ott vagyok, nincs mellébeszélés, mindenki láthatja, kicsoda Máthé Ancsa.
Egy kollégám szerint én vagyok a legalacsonyabb, bandzsi színésznő Erdélyben, aki mindent elnéz. Ez az „egyediség” együtt jár azzal, hogy sokat gyámbásznak, emelgetnek és dobigálnak, de babusgatnak is.
Mi az álma a székelyudvarhelyi Máthé Annamáriának – és mit jelent ebben az álomban Gyergyószentmiklós és a Figura?
Ha voltak is álmaim, lefordítottam őket gyorsan, hétköznapi dolgokká, kisebb-nagyobb célokká. Az álmok macerásak, frusztrációs mellékhatásokkal. Szóval, mindig csak araszolgattam, végzősként az volt a célom, hogy eldöntsem egy életre, akarok-e a pályán maradni. Akartam. A többi már adta magát, kellett egy színház, ami befogad. Ahol versenyvizsgát hirdettek, én ott voltam. Temesvár volt az első stáció, felszántottam a próbatermet (így szeretek emlékezni), de nem jártam sikerrel.
Nem estem kétségbe, a fene tudja honnan, de éreztem, hogy ősszel már valahol egy próbatáblán ott lesz a nevem. Udvarhely volt a következő színház, ahol nem versenyvizsgáztam, csak tárgyaltam, végül újabb sor remegés és felvettek a Figurához, négy másik végzőssel együtt. Azóta több korszakon átestem, volt a „bébihájas színésznő” korszak, a „margarinos kenyeres” korszak, az„igyunk reggelig” korszak, a „miért nem én kaptam azt a szerepet” korszak, az „üsse már le valaki a pitbullt bennem” korszak, visszaszelídülés, szerelem és a jó feladatok ideje. Ez az én esetem a Figurával és Gyergyóval. Nem élek a „mi lett volna, ha...” kérdés lehetőségével.
Most így, Kisvárda után, ahol sok „belső titkot" is megtud a többi színházakról: mivel küzd ez a színészgeneráció, itthon? Mivel általánosan, kisebbségiként?
Az állandó idegeskedés a számlák és pénzügyek miatt, régi lemez, de még mindig forog sok színész életében. Én nem hiszek abban, hogy a művészet felé vezető utat hideggel, lyukas zoknival, nélkülözéssel kell kikövezni. Aki nincs jól emberként, előbb utóbb megérzi a lassulást és megreked alkotóként.
A megalkuvásra és a véleménytelenségre idomított színészek fele annyira értékes alkotói egy színháznak, mint társaik, viszont csendesebbek. Nem veszekedni, ellenszegülni, sértődni kell, hanem implikálódni a társulati létbe, megtanulni érvelni általunk lényegesnek tartott elvek mellett, közösen ötletelni a darab és a színház érdekében. Úgy gondolom, ha egy vezető inspirálja csapatát, ez így is történik. Persze mindenki tudja, mert sokszor elmondták nekünk, hogy a színházban nincs demokrácia. Talán ez is forrása egy véget nem érő belső konfliktusnak, küzdelemnek.
Milyen Gyergyóban élni? Itt kapta meg a Bocsárdi Gabriella díjat. Mit hoz egy ilyen díj, változik valami a hétköznapokban?
Gyergyóban élek hét éve. Néha bosszant az igénytelenség, amit tapasztalok. Itt nincs rongyrázás, az emberek nehezebben barátkoznak, lassabban nyílnak meg, a nagyképűséget egyenesen utálják. Megtalálható itt minden embertípus. Szeretem a kisvárosi létezést. Nem tudnám magamat egy nagyobbacska városban elképzelni. A szüleim is közel élnek hozzám. Időközben lett pár lojális barátom. A „celebek”, akiket ismerek Gyergyóban, szerény emberek, nem villantanak, teszik a dolgukat. Minket Figurásokat szeretnek is meg nem is. Nem osztjuk meg a gyergyóiakat, egyszerűen csak még sok dolgunk van, több embert kell „megérintenünk”. Itt egy elismerés, hamar lecseng.
Időről időre elvágyódik valamerre, valahová messzire, „az Élet rövid" érzéssel?
Amikor elegem van a télből és a rossz időjárásból, biza eszembe jut egy-két tengerpart, ha feldühítenek, gondolatban meg is veszem a jegyet a következő vonatra. A kedvesem és a családja sokat segített az évek során, ha ők nincsenek, meglehet, más irányt vett volna az életem, talán már nem élnék Gyergyóban. A mostani életemmel semmi bajom, hálás vagyok azért, amim van. Együtt döntünk Péterrel, s ha majd egyszer elvágyódunk, emeljük kalapunk.
Eddig több szerepben is kipróbálhatta magát. Melyik volt a legtesthezállóbb? És melyik szipolyozta ki a leginkább?
Talám furcsán hangzik, de a mese-szerepeim mind testhezállóak voltak, egy sor állatkát és lényecskét alakítottam már, sok játékosságot vihettem ezekbe a szerepekbe, szabadon és lazán. A nők mindig lenyűgöztek, a sokféleségükkel, titkaikkal. A legizgalmasabb anyag, amivel dolgozhattam, az maga a Nő volt. Ezek a szerepek rengeteg idegrendszert, lélekbúvárkodást, önvizsgálódást igényeltek. Woyzeckből Marie, MurlinMurlo, Mirandolina, a Fiatal Nő – mind küszöbei voltak egymásnak. Jól éreztem magam a mozgásszínházi előadásokban is.
Ki a példaképe a szakmából?
Paul Giamattit mindig jó nézni. Bárcsak annyit tudnék a szakmáról és emberekről, mint ő. Az egyetemi évek alatt dúsabb volt a példaképtáram, telis- tele istenített tanárokkal. Manapság, mert rálátunk egymás nyavalyáira, nem is annyira példaképeim, inkább csak tanáraim vannak, a színházi szakma minden ágából. Vannak olyan emberek, akiktől folyamatosan sokat tanulhattam és olyanok is, akik egyetlen tanácsukkal segítettek hozzámnőtt hibákat levakarni.
Milyen célt tűzött ki, amit föltétlen el szeretne érni, még az idén?
Jó passzban vagyok, sok ötlettel és energiával, amiket nem akarok veszni hagyni. Még nem tudom, milyen szerepeket kapok a következő évadban. Friss dolgokra vágyom. Szeretnék diákokkal dolgozni, egyéni műsoron is töröm a fejem, de semmi konkrét ezidáig.
Min múlik a siker?
A siker az idejében felismert lehetőségen és az egyénen múlik: hit, következetesség, szorgalom, önreflexió, állóképesség és erős gyomor szükségeltetik.
Mit jelent a kisvárdai díj?
A kisvárdai fesztiválról díjjal hazatérni nem mindennapi esemény az életemben. Örömmel tölt el, ugyanakkor félelmetes is. Nagyon sokan gratuláltak és veregették meg a vállamat. Élvezem, hogy ma és talán még holnap is egy kicsit jobban szeretnek az emberek. Aztán csend, nyár és pihenés következik. Szeretek pihenni, de próbálni még inkább. Az elismerés, amiben részesültem, talán ennek is köszönhető. Nem mondok újat azzal, hogy a színház csapatmunka, és örömmel dolgozni a legáldásosabb. A „Kés a tyúkban” szeretett és féltett ügyünk Barabás Árpád rendezővel, Szabó Eduárddal és Giacomello Robertóval. Végtelenül hálás vagyok, hogy a fiúkkal dolgozhattam és számomra a díj egyenlő
maszol.ro

Újraállamosították az erdőket
Győzött a famaffia?
Múlt héten érkezett szerkesztőségunkbe egy átirat, amelyben a prefektúra arról értesít, hogy 2015. július 6-ánmegszületett a végleges és megfellebbezhetetlen döntés a botosani-i törvényszéken, miszerint több mint 7000 hektár erdőt nem szolgáltatnak vissza az Éltető család leszármazottainak.
2005-ben az örökösök kérték, hogy az elhunyt Éltető Mária, Albert és János Palotailván levő 2519 hektár, valamint Éltető József, Mária, Albert, Ibolya Judith és Marianna Ratosnyán levő 3834 hektár erdejét a Romániában érvényben levő törvények alapján adják vissza nekik. A Maros Megyei Földosztó Bizottság 2007-ben elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy ezek az erdők az 1944. szeptember 12-i békekötés utáni törvényeknek megfelelően, illetve az ellenség javait felügyelő és adminisztráló pénztár 1945. évi 91-es jogszabálya alapján állami tulajdonba kerültek, s mint ilyen, a kommunista rendszer előtt elvett tulajdonról van szó. A 2005. évi 247-es törvény az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett ingatlanokra vonatkozik, így ennek alapján nem lehetett visszakérni a már állami tulajdonba került erdőket.
Ezzel csak az a gond, hogy a pénztár valójában csak adminisztrálta az ellenségnek nyilvánított tulajdonosok (sz.m.: mint ismeretes, Románia augusztus 23-án felbontotta a náci Németországgal kötött egyezséget, szembefordult a központi hatalmakkal, és így automatikusan a magyarokat, idértve az Észak- Erdély területén élőket is, ellenségeknek nyilvánította) erdejét.
Az erdőtulajdon-visszaszolgáltatással foglalkozó jogász szerint ezeket a területeket valójában nem is vették el, viszont arra hivatkoznak, hogy a pénztár "kifizette" az értéküket az akkori tulajdonosoknak, így joggal kerültek az államhoz a területek, amelyekhez nyilván ragaszkodnak az 1989 utáni hatóságok is, hiszen másképpen a román állam tulajdonában – a Romsilva adminisztrálásában – alig maradna erdő a Maros mentén. Kettős történelmi igazságtalanság érte ezzel a döntéssel a főúri magyar családokat.
Ez már a romániai jogszolgálat útvesztője, hogy többévi dossziésétáltatás után sem sikerült megnyerni a pert. Nem marad más megoldás, mint a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni – kevés eséllyel.
Furcsa az is, hogy Lucian Goga prefektus megköszöni az átiratban az erdészeti igazgatóságnak, a Pénzügyminisztériumnak és az országos tulajdonjog-visszaszolgáltató hatóságnak, valamint a helyi földosztó bizottságoknak, hogy állami tulajdonban maradtak az erdők. Teszi mindezt akkor, amikor előfordult, hogy az erdészek nem akarták kimérni az erdőterületeket, pedig a helyi földosztó bizottságok betonbiztos okiratokra hivatkozva első lépésben visszaszolgáltatták a területeket. Hogy aztán különböző mondvacsinált indokokkal a törvénykezés útvesztőjébe kerüljön az ügy, és az állam javára megfellebbezhetetlen döntés szülessen. Az ügyet az a Marius Pascan szenátor is felkarolta, akinek tudomásunk szerint érdekeltségei vannak a Felső-Maros mentén. Az erdőt a Romsilva Rt. állami vállalat termeli ki
Népújság (Marosvásárhely)

Visszakerült Kölcsey Ferenc szülőházára a kétnyelvű emléktábla Sződemeteren
Az augusztus 6-7-én zajló Kölcsey-megemlékezés megható nyitányának tekinthetjük az augusztus 4-én, kedden késő délután Sződemeteren történteket. Hosszú évek óhaja vált valóra.
Visszakerült a Kölcsey-szülőház, a helybeli görögkatolikus hívek jelenlegi parókiájának falára a 25 esztendővel előbb Románia és Magyarország művelődési minisztériumai, valamint a Kölcsey Társaság által elhelyezett, de néhány hét múlva eltüntetett kétnyelvű szöveg.
Az a tábla, amelyik 1992-ben az EMKE szorgalmazására újra elkészült, de elhelyezését követő héten ismeretlen kezek összetörtek, s a református templomkertbe hajítottak.
A most rozsdamentes keretben falra került összeragasztott táblát éveken keresztül a sződemeteri református templom szószéke alatt lehetett látni.
A helybeli görögkatolikusok egyháztanácsa hosszú tárgyalások végeredményeképp Florin Holhoş parókus és Gheorhge Marian polgármester, egyháztanácsi tag javaslatára úgy engedélyezte a 200. születési évfordulóról megemlékező és a szülőházat megjelölő kétnyelvű emléktábla újra elhelyezését, hogy az az épületnek a bal oldali bejárati kapu felé eső sarkán kapjon helyet a parókia „cégtáblája" közvetlen szomszédságában. Így jól látható és könnyen megtekinthető.
Kedden késő délután Muzsnay Árpád és Bendel József jelenlétében Kovács Albert lázári vállalkozó és munkatársai: Szász Győző és Valenszki Gyula tették fel (remélhetőleg: örök időkre) Kölcsey Ferenc anyai dédnagyanyja, Bideskúti Zsigmondné egykori kúriája falára a nemzeti imánk szerzőjének szülőházát román és magyar nyelven hirdető táblát.
szatmar.ro
Erdély.ma

A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve
A Mária-tisztelet sokszínűségét tárja fel a Csíki Székely Múzeumban megtekinthető A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve − Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás. A csíksomlyói kegyszobor létrejöttének 500. évfordulója alkalmából összeállított kiállításon olyan tárgyi emlékek, levéltári dokumentumok is láthatók, amelyeket eddig még nem mutattak be a nagyközönségnek.
A csíksomlyói Mária-szobor története összeforr a ferences kolostor és Csíkszék történetével. Muckenhaupt Erzsébet történész-muzeológus szerint a kiállítás, mely tulajdonképpen két tárlatból tevődik össze, több kutatóterület határán áll: művészettörténet, történelem, helytörténet, egyháztörténet, vallástörténet, vallásos néprajz, irodalomtörténet, zenetörténet, nyomdatörténet stb.
A Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás célja időrendi sorrendben és témák szerint csoportosítva bemutatni a Mária-tiszteletet és feltárni a jellegzetesebb fennmaradt tárgyi emlékeket az erdélyi templomokból, vagy a közgyűjteményekben fennmaradt olyan szobrokat és oltárképeket, amelyek Máriát ábrázolják. Ehhez kapcsolódik a csíksomlyói Mária-szobor is, így a két kiállítás kiegészíti egymást.
„Igazi csapatmunka. Nagy alázattal és szeretettel hoztuk létre ezt a kiállítást Hegedűs Enikővel, Mihály Ferenccel és munkatársaival, valamint P. Urbán Erik ferences atyával. Segítettek restaurátor és fényképész munkatársaim, Benedek Éva, Nagy Gyöngyvér és Nagy István. Én mint történész dolgoztam a kiállítás somlyói részének a kialakításában, nekem a kutatási területem a csíksomlyói kolostor és a templom története, valamint a könyvtár, a nyomda és a könyvkötő műhely. Rendhagyó kiállítás, még soha nem volt együtt összegyűjtve ilyen jelentős anyag a Mária-tisztelet Erdélyben témakörben és a somlyói Mária-szoborról” – mutatott rá Muckenhaupt Erzsébet.
A kiállítás a csíksomlyói kegyszobor története kapcsán bemutatja a ferencesek által írt történeti munkákat, de levéltári anyagokat is meg lehet tekinteni. A források közül jelentős a még lappangó, 17. századi szerződés, amelyet 1664-ben kötöttek a ferencesek Nyerges János brassói oltárkészítő mesterrel, aki a szerződés szerint arra vállalkozott, hogy megaranyozza a szobrot, rádiuszba, azaz sugarakba foglalja. Ekkor került a főoltárra az addig a templomban mellékoltáron lévő Mária-szobor.
Tavaly júliusban találta meg Muckenhaupt Erzsébet a gyulafehérvári érseki levéltárban Bernád Rita egyházmegyei főlevéltáros segítségével azt az iratcsomót, amely tartalmazza annak a három egyházi vizsgálatnak a dokumentumait, amely során a szobor csodatételeit vizsgálták. 1746-ban, 1747-ben, 1779-ben, majd az európai műveltségű erdélyi püspök Batthyányi Ignác idején, 1784-ben tartottak vizsgálatot ez ügyben. A történész szerint a Mária-évnek egyik ajándéka volt mindannyiunk számára az, hogy rátaláltak ezekre a dokumentumokra. Ezek, valamint a Mária-szoborról készült nyomtatott anyagok is megtekinthetők a kiállításon.
Általános jelenség volt, hogy az évszázadok folyamán a kegyszobrokat öltöztették – mesélte a történész. A legkorábbi adatok a somlyói szobor öltöztetéséről a 17. századból valók. 1622-ben és 1624-ben készült két különböző leltár a somlyói kegytemplomban található értékekről és szobrokról. Az elsőben már említik, hogy öltöztették a Mária-szobrot. Az 1624-es leltárból – ez egy latin nyelvű kivonat – tudjuk, hogy ekkor nyolc oltára volt a templomnak, a főoltár, volt egy kisebb mellékoltár, majd a Boldogságos Szűzanya oltára karján a Kisjézussal, a Szent Ferenc, Szent Antal, az apácák oltára és még egy kisebb oltár. Az 1746-47-es tanúvallomásokat tartalmazó iratcsomó utal erre a leltárra is, és leírja, hogy 1622-ben mibe volt felöltöztetve a szobor. Később már csak Jézuskát öltöztették. A kiállításon három ruhát is bemutatnak, melyekbe Jézuskát öltöztették valamikor a Mária-szobornak fogadalomból felajánlott néhány tárggyal együtt. A szobrot az 1960-as évekig öltöztették.
A csíksomlyói templomban 1798. december 8-án hirdették ki a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, hogy a Mária-szobor csodatevő – ekkor olvasták fel Batthyány Ignác levelét, melyben elismerte, hogy a csíksomlyói Szűzanya csodatevő. Ennek a levélnek az egykori másolata is látható a kiállításon. Az akkori ünnepi szentmisén több mint háromezer ember vett részt. A szobor a Mater admirabilis et contra haereses auxiliatricis, azaz „Csodálatos Anya, az eretnekek ellen Segítő” feliratot kapta. Ezzel egy időben ezüst koronát és jogart adományozott a püspök a Máriának és a Jézuskának. Ezek is megtekinthetők.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

X. Fazekasvarsándi Magyar Napok
Találkozni, lélekben itthonról táplálkozni
Szombaton és vasárnap szervezték meg a X. Fazekasvarsándi Magyar Napokat. A rendezvénysorozat szombaton 11 órától az általános iskola nagyépületében megszervezett közös osztályfőnöki órával indult. Nem véletlenül, hiszen a sorozat szervezői minden alkalommal más témához igazították a programot. Az ideinek a témája a generációk találkozója volt – a nagy iskolaépületben 120-an vettek részt itthon lakók és elszármazottak egyaránt. Akik ott voltak, rendkívül örvendtek egymásnak, kitörő örömmel fogadtak egy-egy régóta nem látott osztálytársat, barátot vagy barátnőt. Az egykori pedagógusok közül nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkész – aki egykor itt tanított –, Blaskó Margit tanárnő, Matekovits Mihály tanár, Friedrich Lajos tanár, Miszlay Ilona valamikori helyettes tanár, Sós Mária tanárnő; Achim Karolina akkor tanította a diákokat, amikor már megszűnt a magyar gimnáziumi tagozat. A jelzett pedagógusok több osztálynaplóval érkeztek a találkozóra, több generációval tartottak osztályfőnöki órákat, ahol diákok és tanáraik könnyekig meghatódva élték meg az újratalálkozás örömét. Az osztályfőnöki órákat követően a helybeli evangélikus-lutheránus templomban megemlékező istentiszteletet tartottak az elhunytak, eltávozottak tiszteletére. Nt. Horváth Csaba lelkipásztor lélekemelő igehirdetést tartott az elhunytak tisztelete, illetve az újratalálkozás öröme jegyében.
Ezt követően az Essig József Kultúrotthonban megterített asztalok mellett az ebédet együtt költötték el a generációk találkozóinak résztvevői és az egykori pedagógusok. Az összejövetelen Tóth Mihály községi tanácsos, műsorvezető üdvözölte az RMDSZ megyei vezetőit, Faragó Péter megyei elnököt, Péró Tamás ügyvezető elnököt és Albert László ifjúsági alelnököt, akik közül Faragó Péter köszöntötte az egybegyűlteket. Az egykori pedagógusok részéről Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnök mondott köszöntőt, majd Tóth Mihály köszönte meg mindenkinek az áldozatos munkáját, amit a generációk találkozójának a sikeréért fejtettek ki.
Ebéd után a szabadtéri színpadon a nagyváradi MM Pódiumszínház művészei A bugaci határon címmel nótákat, operettrészleteket adtak elő nagy sikerrel. Előadás után együtt maradt a társaság, sokat beszélgettek, nótáztak az anyaországi Keleti Front együttes koncertjéig, ami kitörő sikernek örvendett az udvart megtöltő közönség körében. Utána a Roller zenekar közreműködésével szabadtéri bál következett késő éjszakáig.
Vasárnap 13 órakor Gyurkócza Tünde, Bold Andrea, Cselédes Andrea és Molnár Zsuzsa pedagógusok vezetésével érdekes kézműves foglalkozásokat szerveztek a gyermekeknek, akik kifestős, kivágós díszeket készítettek, de arcfestést is szerveztek nekik. Blaskó Imola és Török Noémi egész idő alatt tombolát árultak, melynek egyetlen, de főnyereménye egy női kerékpár volt. Közben sültkolbászt, micset, sertés- vagy birkapörköltet, sört, üdítőt lehetett fogyasztani. 16 órától ugyancsak a nagyváradi MM Pódiumszínpad művészei mutatták be Ludas Matyi széphistóriája címmel a furfangos szegénylegény igazságtételét a rajta esett sérelmekért. A gyermekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató előadásba bevonták a nézőket, főleg a gyermekeket. Utánuk a Dokopil Olga vezette pankotai Azur táncegyüttes társasági táncainak, fekete-fehér táncának, illetve cowboytáncának tapsolhatott a lelkes közönség. Ménesi Melinda vezetésével a zimándújfalui Kankalin néptánccsoport 7 párja is bemutatta a kisiratosi tánctáborban elsajátított új lépéseket, de a közelmúltban varratott új ruháikat is megcsodálhatta a közönség. A továbbiakban a fazekasvarsándi Marian Graţiana nevet viselő román néptánccsoport, Petre Răuţ vezetésével mutatta be alföldi román táncait, de román népdalok is elhangzottak. Minden fellépett együttes hölgy vezetője virágcsokrot, míg a férfiak egy üveg italt vehettek át a szervezők nevében Tóth Mihálytól, a rendezvény házigazdájától. Ugyanakkor egy kisleány kisorsolta a nap folyamán árusított tombolajegyek közül az egyetlen, de főnyereményt, az új kerékpár gazdáját, aki a Roller zenekar orgonistája, ifj. Köteles József lett.
A délutáni előadások után a fiatalok és az öregfiúk futballmérkőzést vívtak a futballpályán. A X. Fazekasvarsándi Magyar Napok programját a 22 órakor kezdődött szabadtéri diszkó zárta.
Hazanéző
A délutáni programok idején megszólaltattunk hazalátogatott fazekasvarsándiakat is. Leánynevén Bencze Mária Magyarországról érkezett haza újra, mint minden eddigi rendezvényre. A rendszerváltásig Aradon éltek, majd kiköltöztek az anyaországba. Kérdésünkre, mit jelent Magyarországon fazekasvarsándinak lenni, Bencze Mária kifejtette: Gyálon laknak, rendszeresen tartják az itthoniakkal a kapcsolatot, különösen, mióta feltalálták a Facebookot, ami nagyban könnyített a kapcsolattartáson. Maga örvend, amiért az ötvenötösök csapatához tartozik, akik mindig élen jártak a találkozók megszervezésében. Tekintve, hogy a férje zimándújfalui, mindkét településsel úgy vannak, hogy otthonról jönnek haza, illetve fordítva. A szülei már nem élnek, ezért a találkozó alkalmából a keresztanyjánál szálltak meg, akinek a leánya osztálytársa volt, barátnője. Minden évben az ő édesanyjánál szállnak meg, jókat beszélgetnek, együtt emlékeznek a gyermekkora, a régi szép időkre. Egy-egy találkozón annyira feltöltődik, hogy abból egész évben táplálkozni lehet.
Szász László Németországból tért haza az idei magyar napokra. 1991 óta él ott, ahol az első lépések nagyon nehezek voltak. Most már könnyebb, ezzel arányosan azonban nehezebb is, mert az idő függvényében erősödik a szülőföld, a szülőfalu vonzereje is. Éppen ezért egyre többet foglalkozik a hazatérés gondolatával. Itthon szerves kémiát tanult, oklevelet is szerzett, Németországba kerülve azonban végleg szakítania kellett a kémiával. Egy ideig mikrocsip adattárolókat, majd processzorokat gyártottak, csakhogy csődbe jutott a vállalat, amelyiknél dolgozott. Hosszas keresés után új munkát talált, de az a lakhelyétől 150 kilométerre van, sokba kerül az utazás. Csúcstechnológiában dolgozik, ami nem jelenti, hogy csúcsfizetést is kapna, mert Németország nem a legjobban fizető államok közé tartozik, ráadásul megszünteti a saját munkahelyeket, bérmunkában végeztet sok munkát, ezért a helyi munkaerő alulfizetett. A találkozó tiszteletére régi magyar népviseletet öltött, fehér gyolcsgatyában és ingben, fekete bőrcsizmában és nagykarimájú csikóskalapban jelent meg, mert az itthoni hagyományok nagyban felértékelődnek külföldön.
Az elszármazottak gyűjtést szerveztek, majd a Bölcső feliratú borítékot átadták a magyar napok szervezőinek, hogy a pénzből könnyebben szervezzék a következő találkozót, javíttassák a kultúrotthont, mindnyájuk közös hajlékát. Főként azért adták, hogy ne csak lélekben, hanem anyagiakban is érezzék: az elszármazottak mindenben mellettük állnak, hiszen lelkiekben itthonról táplálkoznak.
A találkozó itthoni egyik, ha nem éppen a főszervezője, Manguci Erzsébet nyugalmazott óvónő elmondta: eleinte csak a saját erejükre támaszkodhattak, ezért a magyar napoknak minden évben más témát adtak. Mivel a faluban 5 évvel ezelőtt voltak az osztálytalálkozók, a társszervezőkkel úgy döntöttek, az ideinek a témája a nemzedékek találkozója legyen, amibe mindenki beletartozik. Míg az iskolában mintegy 120-an, az utána, illetve az istentisztelet utáni közös ebéden mintegy 200-an vettek részt. Maga nagyon örvendett, amikor a délutáni programokon sok olyan embert is látott, akik nem voltak az iskolai találkozón, noha akik ott voltak, megható, emlékezetes élményekben volt részük. Boldognak érzi magát, amiért tagja lehetett annak a szervezőcsapatnak, amely a munkájával örömet okozhatott az itthoni és a hazalátogatott fazekasvarsándiaknak.
Köszönet
A X. Fazekasvarsándi Magyar Napokat a helybeli Délibáb Egyesületen keresztül az Arad Megyei Tanács mellett működő Kulturális Központ, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány, a Fazekasvarsándi Evangélikus-lutheránus Egyház, de természetesen a falu magyarságának az apraja-nagyja egy emberként állt a rendezvény mellett, de külföldre szakadt falubeliek is adakoztak. A magyar napok sikeréért köszönet jár adakozóknak, segítőknek, a vendégek ellátásában, a gyermekek szórakoztatásában közreműködött minden lelkes embernek. Áldozatvállalásuk tovább növeli a Fazekasvarsándi Magyar Napoknak a vonzerejét.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nagyvárad és Debrecen – tíz éve ünnepelünk együtt
Debrecenben 46 éve tartják államalapító Szent István király és az új kenyér augusztus 20-i ünnepén a virágkarnevált, Nagyváradon pedig tizedik alkalommal láthatják a cívisvárosban is vonuló virágkocsik egy részét augusztus 21-én a Nyitott ablak Európára című rendezvény keretében.
Idén ismét közös virágkocsit készít Nagyvárad és Debrecen, melyet mindkét városban láthatnak majd, Debrecenben augusztus 20-án, Nagyváradon augusztus 21-én. Többek között erről is beszélt hétfőn Debrecenben Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere, Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere, Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Kft. ügyvezetője és Breitenbach Rezső, a Hotel Lycium Átrium séfje.
Tizedik éve ünnepel együtt Szent László városa és Kossuth őrvárosa – mondta Komolay Szabolcs debreceni alpolgármester, aki beszélt a két város történelmi kötődéséről, és azt is hozzátette: a két város együttműködése jó, mióta 1992-ben megújították a testvérvárosi kapcsolatot, majd 2005 óta pedig a kocsik is vonulnak Váradon. Huszár István alpolgármester elmondta, évente 4-5 virágkocsit láthatnak Nagyvárad lakói, a felvonulásnak sikere van. Az alpolgármester azt is hozzátette, hogy ebben az évben Nagyváradot a Csillagocska Néptánccsoport és az Exlusive Dance csoport képviseli majd a debreceni felvonuláson.
Debrecenből egyébként öt virágkocsi – köztük a két város közös kocsija – biztosan látható lesz augusztus 21-én Nagyváradon, és elképzelhető, hogy egy hatodik is vonul majd a bihari megyeszékhelyen. A cívisvárosban 16 kocsi vonul majd augusztus 20-án, mintegy 1500 fellépővel.
A Nagyerdei Stadion mellett megtartott sajtótájékoztató után, melyet a Lángoló Csigák Tűzzsonglőr Csapat és a Feeling Fantasy Táncegyüttes egy-egy rövid produkciója színesített, kóstolót kaphattunk a virágszirmokkal díszített falatokból, a séf pedig elmondta: úgy állították össze az ünnepi héten megízlelhető menüsort, hogy abban a virágok mint díszítőelemek is szerepet kapjanak, de fűszerként is használják például a levendulát, rózsaszirmot vagy körömvirágot.
A magát egyhetes fesztivállá kinőtt virágkarnevál helyszínein Kerekes Sándor, a Főnix kommunikációs vezetője volt a kísérőnk. Láthattuk a Szabadtéri Színpadot és a Békás-tavat, előbbin a felvonulásban részt vevő vagy abban részt nem vevő, de bemutatkozni kívánó csapatokat is láthatják majd az érdeklődők, utóbbi mellett pedig már megkezdték a hétvégi cseh sörfesztivál előkészületeit. Debrecenben valódi fesztiválhetet tartanak, mondta Bódor Edit, aki többek között a Galiba Gyermekfesztivált, a Színezd át! családi programot, a tűzijátékot említette, és elmondta: fellép majd a PASO, a Tátrai Band és Horváth Charlie, Oláh Gergő, Falusi Mariann, Papadimitriu Athina, Szakcsi Lakatos Béla, Vastag Tamás és az ExperiDance, Demjén Ferenc. A L’art pour L’art Társulata és Berecz András, a virágkocsik vonulása mellett több mint kétezer fellépőt láthatnak majd a debreceniek és az oda látogatók.
A debreceni látogatást a MÁV járműjavító csarnokában folytattuk, ott készül ugyanis a virágkocsik egy része. A két város közös kocsiján a vártemplom és a város címerében látható oroszlán és angyal idézi Nagyváradot, Debrecent pedig főnix jelképezi – tudtuk meg Pózner Gábor szobrásztól és Gulyás Tamás virágszobrásztól. A csarnokban egyébként szorgos munka folyt, többek között a Mézga-családot, egy dzsinn alakját is elkészítették már a 20-i felvonulásra, mely a Nagyerdei Stadionban ér majd véget, a készülő virágcsodákat ott állítják majd ki.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az államalapító Szent István
Minden év augusztus 15-én (Nagyboldogasszony napján) és augusztus 20-án (Szent István ünnepén) tisztelettel emlékezünk, lélekben feltöltődünk és megerősödünk. Az István által alapított királyság a középkor egyik legjelentősebb országaként vonult be Európa történelmébe. Egy 12. századi német krónikás, Freisingi Ottó püspök az Árpád-házi királyok hatalmát korlátlannak nevezi, mert mindenki engedelmeskedik a királynak.
Az államszervező István királyt méltán tartjuk a magyar történelem legnagyobb személyiségének. Neki köszönhetjük, hogy a világ legcsodálatosabb nyelvét, a magyart beszéljük. Neki köszönhető, hogy népünk ezer éven át – Kelet és Nyugat között – dicső történelmet és kultúrát teremtett. A magyarság évszázadokon keresztül nemcsak a történeti Magyarországot, hanem a keresztény Európát is védte.
István kultusza és tisztelete soha nem halványult el. Bár országát – a magyar történelem színterét, a magyar nemzet történelmi hazáját – a magyarságra kényszerített trianoni békediktátum (1920) feldarabolta, ma is szülőhaza. Ma is egységes, mert minden magyarul érző és gondolkodó ember, aki kiejti a Magyarország nevet, a történeti országra gondol. Népünket is felszabdalták, de a lelki egység szilárd, mert az a nagy király teremtette alapokon nyugszik. Annak ellenére, hogy Szent István földjén ma másodrendű állampolgárként kezelnek, felszámolásunkra törnek, megaláznak, büszkék vagyunk arra, hogy magyarnak születtünk. Bízunk abban, hogy utódaink még hosszú évszázadokon keresztül is emlékezni fognak István királyra, az államalapítóra. Születése, megkeresztelése, házassága
István Esztergom várában született, pogány neve Vajk. Megkeresztelésére 972-ben került sor, amikor édesapja, Géza nagyfejedelem hittérítő papokat kért Nagy Ottó német-római császártól. A magyar állam megszervezését Géza alapozta, és fia, István király teremtette meg. Felismerték, hogy a magyar nép kereszténységre térése, a magyar állam megszervezése halaszthatatlan. István herceg királyhoz illő nevelésben részesül és katolikus hitben nő fel. Szorgalmasan tanulja a latin nyelvet, melyen ír és olvas. Részt vesz a vadászatokon. Géza a serdülőkorú herceget még életében trónörökösének nevezi ki.
István házassága Gizellával, Civakodó Henrik bajor herceg leányával, III. Ottó, a Német-római Birodalom császára közeli rokonával mind német, mind magyar szempontból politikai, dinasztikus jellegű. A bajorok a magyarok megkeresztelését remélik, míg azok a diplomáciai kapcsolatok rendezését. Mindkét fél a jószomszédságra és békére törekszik. A fiatal fejedelmi pár a dukátus (hercegség) központjában, Nyitrán telepedik le. Gizella kísére­tében a dunai hajókon Regensburgból nagyszámú német világi pap, szerzetes és katona érkezik, akik hozzájárulnak a keresztény magyar királyság megszervezéséhez.
A fejedelemségért folyó harc
István – apja minden előrelátó óvintézkedése ellenére – már uralkodása kezdetén kénytelen fegyverrel a kézben harcolni a fejedelemségért és leszámolni rokonával, a trónkövetelő Koppány vezérrel. Amikor Géza nagyfejedelem 997-ben távozik az élők sorából, István mellett egy jól szervezett, részben páncélos – nagyszámú német (sváb és bajor) lovag –, egy besenyő csapattest és magyar csapat áll készen arra, hogy szükség esetén a kijelölt trónörököst támogassa. A hadsereg parancsnoka a német Vecellin, a testőrség vezetői Hont és Pázmán német lovagok. E jól szervezett hadseregre szükség volt, mert a keresztény apa-fiú elsőszülöttségi jog ütközik az ősi magyar pogány szokásjoggal, amely szerint a trónörökös mindig az Árpád nemzetség legidősebb tagja. Koppány vezér e minőségben tart igényt a nagyfejedelemség fölötti hatalomra. A veszprémi csatában a keresztény hadak győzedelmeskednek. E csata nemcsak István és Koppány közti harc, hanem a keresztény világnézet és az ősi pogány hagyományok közti küzdelem is. Utólag könnyű okoskodni, de az adott történelmi helyzetben István államszervező munkája és a kereszténység felvétele történelmi szükségesség. A pogányságnak nevezett ősi hagyományok védelmezői kiszorulnak a hatalomból. Koppány vezér holttestét négyfelé darabolják és kitűzik Győr, Esztergom, Veszprém és Gyulafehérvár kapujára. Ez utóbbi Prokuj gyula (fejedelem) székhelye. István e kegyetlennek tűnő eljárással arra figyelmeztet, hogy mindenkitől, még a közeli rokonaitól is engedelmességet követel.
Az első magyar király
István nagyfejedelem a belső ellenállás leverése után erősíteni kívánja a magyar törzsek fölötti egyeduralmát. Rómába küldi Asztrik apátot, hogy II. Szilveszter pápától koronát, keresztet és apostoli áldást kérjen. A koronaküldést alapos diplomáciai tárgyalás előzi meg. E gesztussal a pápa és a császár elismeri István sikereit a kereszténység védelmében folytatott harcban. Theotmár merseburgi püspök lejegyzi, hogy a pápa III. Ottó császár „biztatására” küldi a koronát. Istvánt Esztergomban koronázzák meg, ünnepélyes ceremóniával emelik királyi rangra. Az eseményre 1000 karácsonyán, december 25-én, más forrás szerint 1001. január elsején kerül sor. István parancsára a koronázási jelvényeket a székesfehérvári bazilikában őrzik. Megkoronázása a következő magyar királyok számára a koronázási ceremónia megszervezésének mintájául is szolgál. A koronázás csak akkor jogérvényes, ha azt a mindenkori esztergomi érsek celebrálja. István királlyá koronázása a magyar állam születésének időpontja is. Ettől kezdve a magyar király az összes magyar teljhatalmú uralkodója, egy személyben király és pap. Ez azt jelenti, hogy nincs alárendelve a pápának és a német-római császárnak. Saját belátása szerint dönt az állam és az egyház szervezésében. Saját elképzelései szerint szervezi a közigazgatást, szedhet adót, verethet pénzt, adhat ki törvényeket.
Országegyesítés A magyar törzsfők az Árpád vezette honfoglalástól (895) kezdve még sokáig megtartják az országaik fölötti hatalmat. A magyar nyelv őrzi a hetedhét országon át kifejezést, annak a kornak az emlékét, amikor még hét magyar fejedelem birtokolta a Kárpát-medencét. Az államegyesítés során István a békés eszközök mellett kénytelen igénybe venni a hadsereget is. A magyar fejedelmek számára egyértelmű figyelmeztetésként hat Koppány leverése és István megkoronázása. A nagyfejedelem mindkét alkalommal jelzi, hogy az összes magyar királya kíván lenni, aki alattvalóitól megköveteli a keresztény vallásra való áttérést és államszervező munkájának elfogadását, támogatását.
Ha a törzsi fejedelmek hűségesküt tesznek, megtarthatják törzsi birtokaik egyharmadát. A törzsi birtokok kétharmad része mint királyi birtok az államszervezés anyagi alapját biztosítja. Mindazokat, akik ellenállnak, fegyverrel kényszeríti meghódolásra. Így jár el Erdélyben Prokuj gyulával és a vele szövetséges, alárendelt Keán bolgár-szláv eredetű magyar előkelővel. Délvidék nagy hatalmú fejedelme, Ajtony vezér is Keánhoz hasonlóan csatában veszti életét. István király a kavarok (kabarok) urát, fejedelmét, Aba Sámuelt dinasztikus házassággal láncolja magához. Hasonlóképp a magyar királyság hatalmát szolgálja az is, amikor 1009-ben egyik húgát Velence uralkodójához, Orseolo Ottóhoz adja feleségül. E házasság révén javul a magyar állam Bizánccal való kapcsolata, mivel Velence a Bizánci Birodalom vazallusa. A két nagyhatalom közti politikai szövetséget István tovább erősíti azáltal, hogy 1018 körül Imre herceget egy bizánci hercegnővel házasítja össze.
Imre herceg és az Intelmek
István Ottó fiát jelöli trónörökösnek, ezért Imre herceget vallásos nevelésben részesíti. Nevelői közt találjuk édesanyját, Gizella királynét, édesapját, István királyt és Gellért püspököt. Ottó korai halála után Imre herceg elméleti oktatását kiegészítik kormányzási és politikai ismeretekkel. Tanul lovagolni és fegyverrel bánni. Részt vesz a vadászatokon. 1030-ban hadvezérként személyesen vezeti a bihari dukátus hadseregét és a nyugati határszél páncélosseregeit is.
Imre nagyszerű nevelését szemlélteti a számára összeállított Intelmek. E könyvecske műfajilag erkölcstanító királytükör. Célja bemutatni a jó királyt és kormányzást. Összeállítója István király, lejegyzője pedig egy királyi udvarban élő tudós pap. A helyes kormányzás alapelvei – a tízparancsolat mintájára – tíz fejezetbe tömörítve ismerhetők meg. A király arra inti fiát, hogy tartsa tiszteletben az egyházat, a papságot, a főembereket, a vitézi rendet, a királyi tanácsot. Kiemeli, hogy az igaz ítélet és a türelem gyakorlása alapján „a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak”. Fontosnak tartja az idegenek befogadását és támogatását, mert „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.
Imre herceg egy vadászat alkalmával, 1031. szeptember 2-án hunyt el. Szent László király idejében Imre herceget, István királyt és Gellért püspököt egyszerre avatják szentté.
István, a szent
István király Nagyboldogasszony napján, 1038. augusztus 15-én hunyt el, miután halálos ágyán felajánlotta országát Szűz Máriának. A Nagy Legenda írja, hogy a király „imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária oltalmába helyezte”. Magyarországot ezért nevezik még Mária országának is. Mária a magyar nép égi oltalmazója. Égi patrónusának a magyarság minden év augusztus 15-én tisztelettel adózik.
István temetésére Székesfehérváron kerül sor a Boldogasszony tiszteletére szentelt bazilikában. Három éven keresztül gyászolják. Mivel sírja közelében több csoda történt, többen meggyógyulnak, István király szentként való tisztelete már ekkor elkezdődik.
Az erőskezű és határozott István király halála utáni évtizedekben két pogánylázadás tört ki. Az 1061-es alkalmával a vandál pusztításoktól tartva a székesfehérvári egyház kanonokjai kiemelik István mumifikálódott testét a koporsójából és elrejtik a bazilika alatti kriptába. Ez alkalommal egy Merkur nevű szerzetes leválasztja István kardforgató, igazságosztó jobb karját a testéről. A Szent Jobbot egy Berettyó folyó melletti családi monostorba helyezi el. A Szent Jobbra Szent László király egyik országjárása idején talál rá, és egy kőmonostorba, a szentjobbi apátságba helyezteti el. Szent László király 1083. augusztus 15-én István király szentté avatásának tiszteletére országgyűlést hirdet. A ceremónia megtartását azonban váratlan esemény akadályozza. A kripta bejáratát súlyos kőlap zárja el, amely csak akkor mozdítható, amikor – egy Caritas nevű apáca tanácsára – László király szabadon engedi a visegrádi várba zárt Salamon királyt. Ezt a kortársak úgy értelmezik, hogy Szent István király még holtában is a megbocsátásra buzdít. István földi maradványait a „legtisztább gyolcsba” göngyölik, majd ezüstládában Szűz Mária oltárára emelik. István király szentté avatására 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa írásbeli engedélyével és a pápai legátus jelenlétében kerül sor. Mivel kultusza Európában is elterjedt, Buda várának visszafoglalása tiszteletére 1686-ban XI. Ince pápa az egyetemes egyház nevében is szentté avatja.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felújították a Farkas utcai templomot (Megkezdődtek a Kolozsvári Magyar Napok)
Hálaadó istentiszteleten adták át tegnap az Európai Unió támogatásával felújított kolozsvári Farkas utcai református templomot, Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus csarnoktemplomát.
A magyar kormányt képviselő Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntésében kijelentette: a felújításnál használt 21. századi újításoknak köszönhetően a templom ma jobb állapotban van, mint negyven, száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. A miniszter a tradíció és az innováció ötvözését tartotta az egyház, a magyarság, de talán a románság legfontosabb feladatának is, „hogy a tradíció ne csak múlt legyen, az innováció ne csak jövő legyen”. „Ahol csak tradíció van, az múzeum. Ahol meg csak innováció, az kísérleti laboratórium. Ha a kettő együtt van, élő, szilárd alapokkal bíró közösségről beszélünk” – fogalmazott a miniszter. Balog Zoltán szerint a templom megtartása a közösséget is megtartja. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke prédikációjában elmondta: a felújítás otthonná és otthonosabbá tette a templomot. Hozzátette, hogy a kolozsvári magyarok az intézményeikben érezhetik igazán otthon magukat. Ezért kell minden évben új intézményeket építeni, a régieket pedig felújítani. Feltette a kérdést, hogy a Kolozsvárra tanulni érkező fiatalok, akik sok esetben tanulmányaik után is a városban maradnak, felfedezik-e azt az intézményhálózatot, amely biztosítja számukra a teljes értékű életet. Emil Boc, Kolozsvár polgármestere arról beszélt, hogy a Farkas utcai református templom nemcsak a református egyház, hanem az egész város büszkesége. Megjegyezte: nem sok olyan város van a világon, ahol öt vallásfelekezet püspöke székel. Hozzátette: Kolozsvárnak olyan városnak kell lennie, amelyben mindenki otthon érezheti magát.
A Farkas utcai református templomot tizenhét hónap alatt újították fel. A 18,9 millió lej értékű munkálat költségeit az Európai Unió és a román állam fedezte, az egyháznak csak mintegy 305 ezer lejes önrésszel kellett hozzájárulnia. A 60 méter hosszú, 19 méter magas belső boltozatú templom megépítését Mátyás király rendelte el 1486-ban. A ferences rend által 1489 és 1516 között felépített templomot a Boldogságos Szűz Máriának szentelték. Az épület megszenvedte a protestánsok és a katolikusok közötti villongásokat. Bethlen Gábor romos állapotban juttatta 1622-ben a református egyháznak. A templom melletti rendházból csak a kolostor kerengőjének északi része maradt meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)