Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Boboia, Marian
749 tétel
2003. június 17.
"A kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt Állandó Bizottsága máj. 16-án döntött a kormányátalakításról. Az Adrian Nastase pártelnök által vezetett ülésen úgy döntöttek, hogy az eddigi 22 minisztérium helyett 14 marad. Ennek értelmében Adrian Nastase miniszterelnök kormányában részt vesz Dan Ioan Popescu gazdasági és kereskedelmi miniszter, Mihai Tanasescu pénzügyminiszter, Ilie Sirbu mezőgazdasági, erdészeti, vízügyi és környezetvédelmi miniszter, Ioan Mircea Pascu honvédelmi miniszter, Miron Mitrea szállításügyi, építkezésügyi és turisztikai miniszter, Dan Nica távközlési miniszter, Hildegard Puwak európai integrációs miniszter, Razvan Teodorescu kulturális és vallásügyi miniszter, Rodica Stanoiu igazságügyminiszter, Elena Dumitru, munkaügyi és családügyi miniszter, Alexandru Atanasiu oktatási, ifjúsági és kutatásügyi miniszter, Ioan Rus közigazgatási és belügyminiszter, Mircea Goana a külügyminiszter, Mircea Beuran egészségügyi miniszter, Serban Mihailescu, kormányfőtitkár. További hat tárcanélküli miniszterről is döntés született Gabriel Oprea, Eugen Dijmarescu, Vasile Puscas, Marian Sirbu, Ionel Blanculescu és Acsinte Gaspar személyében. /Döntöttek az új kormány összetételéről. Az oktatásügy és az egészségügy új kézbe került. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./"
2003. június 21.
"Az akkori román kormány is felelős a zsidóknak a második világháború idején történt üldözéséért - mondta Cristian Diaconescu román külügyi államtitkár az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jún. 19-én és 20-án, Bécsben tartott konferenciáján. Az európai antiszemitizmus témájában tartott tanácskozáson az EBESZ-tagállamok és civil szervezetek mintegy 400 képviselője vett részt. "Gyalázatos dolog, hogy a holokausztban állampolitikaként éppen azok az intézmények és hatóságok vállaltak szerepet, amelyek az állampolgárok védelmére lettek volna hivatottak. Sajnálatos módon, ez a politika jelentős számú romániai zsidót is érintett" - fejtette ki az államtitkár. Diaconescu hangsúlyozta, minden népnek vállalnia kell történelmét, és elismételte a kormány két nappal ezelőtti közleményében kifejtett álláspontot, miszerint a román állam 1940 és 1944 közötti vezetői háborús és emberiségellenes bűnökért felelősek. A kormány múlt heti nyilatkozata, miszerint 1940 és 1945 között Románia határain belül nem volt holokauszt, heves tiltakozást váltott ki nemzetközi és romániai politikai körökben. Az izraeli külügyminisztérium bekérette Románia nagykövetét. Valeria Mariana Stoica nagykövetet arról tájékoztatták, hogy "Izrael aggodalommal fogadta a román kormány nyilatkozatát, amely nem felel meg a történelmi valóságnak". A nagykövet a Ziua napilapnak adott jún. 19-i interjúban kormánytisztviselői tévedéssel magyarázta a tájékoztatási minisztérium fejlécével ellátott, holokauszttagadó kormányközlemény megjelenését. Az antiszemitizmusról tartott bécsi EBESZ-konferencia megnyitóján George Bush amerikai elnök üzenetét olvasták fel, melyben Bush kifejti, az európai államok kormányainak kötelessége megbizonyosodni arról, hogy a hivatalos tankönyvekben nem szerepelnek antiszemita tételek, illetve teljesen száműzni a hivatalos közleményekből, közszolgálati televíziók és rádiók műsoraiból a zsidóellenességet. /Salamon Márton László: Visszakozás holokausztügyben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./"
2003. július 26.
"Az izraeli külügyminiszter hivatalába rendelte Románia tel-avivi nagykövetét, hogy tisztázza: Ion Iliescu államfő holokauszttal kapcsolatos kijelentései Bukarest hivatalos álláspontját tükrözik-e. Ezt megelőzően Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter "érzéketlennek" nevezte a román államelnök holokausztról szóló kijelentéseit, amelyeket Ion Iliescu szintén a Haaretz pénteki számában közölt interjúban tett. "A holokauszt nem csak az európai zsidó lakosságot érintette. Sokan mások, például lengyelek is úgyanúgy meghaltak", mondta Iliescu. "A náci időszak Romániájában a zsidók és a kommunisták azonos bánásmódban részesültek. Az én apám kommunista aktivista volt és lágerbe küldték. Negyvennégy évesen halt meg, kevesebb, mint egy évvel hazatérte után", nyilatkozta a román államfő. "A holokauszt általános jelenség volt Európában (...), ilyen események Románia területén is történtek; az 1941-es bukaresti és iasi-i mészárlások és a zsidók transznisztriai koncentrációs táborokba küldése Románia területén történt, ezekért az eseményekért az akkori vezetőket terheli felelősség", mondta Ion Iliescu. Hozzátette: "lehetetlen, hogy ezért a román népet és társadalmat vádolják". A román államfő szerint Románia jelenlegi gazdasági helyzetében a zsidó javak visszaszolgáltatása kapcsán folyó pereket vagy elhalasztani, vagy pedig elutasítani kell. "Az emberek nélkülöznek, ugyanakkor egyesek követelésekkel lépnek fel, mivel a javakat a második világháború idején és azt követően államosították. Ez vajon azt jelenti, hogy szegény ma élő román állampolgároknak kell fizetniük az akkor történtekért? Húzzuk le a bőrt azokról, akik most nyomorban élnek? Hogy a többieket kárpótoljuk? Nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás", fogalmazott Iliescu. Hasonló diplomáciai incidens történt júniusban is, amikor a román kormány jóváhagyta a Román Nemzeti Levéltár és az Egyesült Államok holokauszt Emlékmúzeuma közti együttműködésről szóló megállapodást. Az akkori ülés után a kormányközlemény szerint a román kormány "bátorítja a holokauszttal kapcsolatos kutatásokat (...), de hangsúlyozza, hogy 1940 és 1945 között Románia területén nem volt holokauszt". Ez a közlemény vitát kavart a nemzetközi sajtóban, a zsidó közösség pedig bírálta a román kormány álláspontját. Mariana Stoica román nagykövetet akkor az izraeli külügyminisztériumba rendelték, hogy magyarázattal szolgáljon a közlemény kapcsán. A bukaresti kormány utólag újabb közleményt adott ki, amelyben vállalta az ötven évvel korábbi román állam felelősségét a holokauszt áldozataiért és hangsúlyozta, hajlandó együttműködni a kérdéskört tanulmányozó nemzetközi intézményekkel. Ion Iliescu elnök nem érti, Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter miért nevezte "érzéketlennek" a Haaretz című lapnak adott interjúban a holokausztról tett kijelentéseit, és úgy véli, hogy a holokausztot teljes komplexitásában kell elemezni. "Nem értem a minősítést. Azt mondtam, hogy a holokauszt európai síkon általános jelenség volt. Nem létezik román, német, vagy lengyel holokauszt. Egy általános folyamat volt, amelynek Románia területén is voltak összetevői", nyilatkozta Iliescu júl. 25-én. Az államfő kifejtette, nem csupán a magyar megszállás alatti Erdélyben történtek mészárlások, ahol a végső megoldást alkalmazták, a zsidókat - Elie Wiesel szüleit is - pedig koncentrációs táborokba küldték, hanem Romániában is, a legionáriusok hatalomra kerülése idején. Iliescu szerint a legionáriusok legyőzése után Antonescut terheli a felelősség az 1941-es iasi-i mészárlásokért és a zsidók transznisztriai táborokba küldéséért. "Természetesen, ezek az elemzések árnyalják is a történteket. Sztálingrád után Antonescu is figyelmesen ítélt meg bizonyos dolgokat, és többé nem fogadta el, hogy Romániában a végső megoldást alkalmazzák a zsidók ellen. Ellenkezőleg, a román területek menedékül szolgáltak a megszállt Erdélyből érkező zsidók számára", fogalmazott Iliescu. /Nem ült el a holokauszt-ügy. Újabb román-izraeli diplomáciai incidens. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./"
2003. július 29.
"Az izraeli vezetés kéri a román kormányt, hogy ismertesse világos álláspontját a holokauszttal kapcsolatban, Ion Iliescu államfő erre vonatkozó kijelentései után, áll az izraeli külügyminisztérium közleményében. David Peleg, az izraeli külügyi tárca Közép-Európáért és Eurázsiáért felelős igazgatóhelyettese júl. 27-én átadta az izraeli kormány határozott tiltakozását a román államfő nyilatkozataival kapcsolatban Mariana Stoica tel-avivi román nagykövetnek. Leszögezte: Izrael komolyan veszi Iliescu kijelentését, miszerint az európai zsidók holokausztja nem tekinthető egyedülálló problémának, és ebben a megállapításban a holokauszt tagadásának egyik formáját látja. Peleg emlékeztetett, hogy Izrael támogatta Románia NATO-hoz és az EU-hoz történő csatlakozását, és hangsúlyozta: e folyamat alapja egy toleráns civil társadalom létrehozása kell, hogy legyen, amely bátran szembenéz múltjának sötétebb oldalaival, felelősséget vállal érte és tanul a múltból. /Izrael magyarázatot kér a román kormánytól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./"
2003. augusztus 19.
"Tizennégy éve minden májusban azért zarándokolnak el Révkomáromba a szlovákiai magyar katolikus hívők, hogy az önálló szlovákiai magyar püspök kinevezéséért fohászkodjanak. A pápa szeptemberben esedékes szlovákiai látogatása kapcsán fény derült arra, hogy immár három éve hiábavaló a szlovákiai magyar püspökség létrehozását célzó törekvés. "A római katolikus hívők évről-évre buzgón imádkoznak e nemes célért, miközben a hátuk mögött a szlovák és a magyarországi egyházi méltóságok már három éve - talán vatikáni nyomásra - megegyeztek abban, hogy ez a kérés nem teljesíthető" - írta aug. 18-i kommentárjában a Pozsonyban megjelenő Új Szó. Ez alatt a három év alatt Révkomáromban minden évben megrendezték az imanapot, de a hívőknek senki sem mondta meg, hogy a magyar püspök kinevezésére nincs esély - derül ki a lap értesüléseiből. Aug. 12-én a Szlovák Püspöki Kar szóvivője, Marián Gavenda - ugyancsak az Új Szónak - ezzel kapcsolatosan azt nyilatkozta, hogy a két ország katolikus püspöki karának tárgyalásán magyarországi partnereik is elismerték, hogy ez a kérdés szervezési és jogi szempontból egyaránt megoldhatatlan. /Nem lesz püspökség. Hiába imádkoznak a felvidéki magyarok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./"
2003. szeptember 1.
"A Nagy-Románia Párt (PRM) a képviselőház művelődési bizottságában a Fájdalom Múzeumának létrehozását kezdeményezi Kolozsváron. A párt szerint a múzeumban mindazoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője erre a hírre megjegyezte: Ha a leendő múzeumban helye van a szilágyippi és ördögkúti tragédiának, akkor helye van ott Szárazajtának és Csíkszentdomokosnak, de Földvárnak is, és minden olyan helynek és történetnek, amely Erdély népeinek szenvedését okozta. A kezdeményező PRM-s Radu Ciuceanu képviselő szerint a múzeumban azoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. A művelődési bizottság döntése szerint nem terjesztenek a képviselőház elé törvénytervezetet, ehelyett a bizottság javaslatot tesz Razvan Theodorescu kulturális miniszternek, valamint Kolozs megye tanácsának a Fájdalom Múzeuma létrehozásáról a Kolozsváron működő Erdélyi Történelmi Múzeum keretén belül. Márton Árpád, a művelődési bizottság tagja elmondta: "Semmi esetre sem lehet szó olyan múzeumról, amely csak a Horthy-rendszer alatt és csak a románok és a zsidók szenvedéseinek és meghurcoltatásának állít emléket. Erdély valamennyi népe és nemzete szenvedett a második világháborúban, akárcsak a történelem más pillanataiban, következésképpen Erdély valamennyi népének meghurcoltatását és fájdalmát be kell mutatni a leendő múzeumban". 1940 szeptemberében tragikus esemény helyszíne volt a Szilágy megyei Ördögkút és Szilágyipp. A második bécsi döntés nyomán bevonuló magyar honvédekre lőttek a helyi románság köréből orvlövészek, egy esetben pedig almáskosárba rejtett gránát robbant fel, és okozta több honvéd halálát, illetve sérülését. Megtorlásul a magyar tisztek egyike, bizonyos Szabó főhadnagy tömeggyilkossággal válaszolt, a megtorlásnak több román férfi, nő és gyermek esett áldozatául. Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a gyilkosságairól és fosztogatásairól hírhedté vált Maniu-gárda rendezett vérfürdőt, amelynek során a helyi iskola udvarában a fegyverek segítségével összeterelt falustársak szeme láttára két székely férfit lefejeztek, további tizenegyet, köztük egy nőt agyonlőttek. Hasonló mészárlást rendeztek a gárdisták 1944. októberében Csíkszentdomokoson, ahol tizenegy székelyt, köztük egy 86 éves öregasszonyt lőttek agyon a Gábor-kertben. A Kolozs megyei Egeresen, a Bihar megyei Kőröstárkányban és Gyantán is több magyart végeztek ki román fegyveresek. Gyantán hiába kérte az egyik román férfi a kivégzést vezénylő Bride kapitányt: engedjék szabadon magyar feleségét és gyermekét, hiszen ő román, a tiszt hajthatatlan maradt. Amikor pedig a román férfi kijelentette, hogy akkor őt is lőjék agyon övéivel együtt, a tiszt őt is kivégeztette. Kőröstárkányban szintén 1944 őszén tisztázatlan körülmények között ismeretlenek megöltek egy román tisztet, megtorlásként a Maniu-gárda a falu és a szomszédos Kisnyégerfalva magyar férfijait gyanúsította. "Álljanak ki azok a románok, akik felelősséget vállalnak a magyarok ártatlanságáért" - szólította fel a falubelieket a román parancsnok, látván a megrémült magyarokat. Senki nem állt ki. Erre román szomszédjához fordult az egyik "letartóztatott" magyar férfi: "Marian, hát együtt gyermekeskedtünk, együtt nőttünk fel, jól ismersz, mi rosszat tettem én? " "De magyar vagy" - válaszolta a szomszéd, és Egyed Mihályt falustársaival együtt kivégezték. A második világháború magyar golgotái voltak még azok az internálótáborok, ahol teljesen ártatlan civilek ezreit tartották fogva, és százak vesztették életüket. Ilyen volt a focsani-i, corbeni-i, Tirgu Jiu-i, Rimnicu Sarat-i, caracali láger, ahol a dél-erdélyi magyarság szellemi-gazdasági elitjét tartották fogva, és itt is hunytak el emberek. Földváron 1942-45 között működött a haláltáborként elhíresült láger. Az 1944. augusztus 23-i román átállásig szovjet állampolgárságú embereket tartottak itt fogva, akik közül többen elhunytak. 1944. augusztus 23. után magyar és német hadifoglyok mellett észak-erdélyi magyar és sváb polgári személyek ezreit internálták az Olt-parti lágerbe, ahol az eddig napvilágra került adatok szerint több mint 320-an, elsöprő többségben magyarok vesztették életüket éheztetés és járványos betegségek nyomán. A földvári haláltáborban történtekre a szomszédos Hídvég református parókiáján korabeli fényképekből, levelekből és tárgyakból álló kiállítás emlékeztet. /Benkő Levente: A háború okozta szenvedés mindenkinek fáj. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./"
2003. november 6.
"A BBC brit közszolgálati rádió nov. 5-én ismertette az egyik befolyásos elemző, Larry Watts jelentését, amely megdicséri az államfőhöz közel álló Román Hírszerző Szolgálatot (SRI), és elmarasztalja a kormánynak alárendelt egyetlen titkosügynökséget. Az alsóház védelmi bizottságának vezetője, Razvan Ionescu ugyanakkor "nagytakarítást" javasolt a titkosszolgálatok háza táján. Ion Iliescu tanácsadója, Larry Watts jelentést készített a romániai titkosszolgálatokról, amelynek legnagyobb része a SRI-vel, illetve az UM 0962 néven ismert - a Közigazgatási és Belügyminisztérium alárendeltségében működő - titkosszolgálattal foglalkozik. A jelentésben a Hírszerző Szolgálat úgy jelenik meg, mint csaknem teljesen megreformált intézmény, amelynek kötelékében mindössze 15 százalékot tesz ki a volt szekusok száma. A jelentés a szerint az SRI politikailag független, és kiválóan együttműködik az ellenőrzésére létrehozott parlamenti bizottsággal. Ezzel ellentétben a belügyi titkosszolgálatot a volt szekusok uralják, a szaktárcavezetőnek, közvetve pedig a miniszterelnöknek van alárendelve, következésképp politikai befolyás alatt áll. Watts szerint nem tisztázott, milyen feladatokat lát el a belügyi szolgálat. - A Ziua nov. 3-i száma adatokat közölt C. V. Tudort, a Nagy-Románia Párt elnökének szekusdossziéjából, amelyről a SRI korábban azt állította, hogy nem létezik. Nov. 4-én lemondott az Igazságügyi Minisztérium hírszerzését /Védelmi és Korrupcióellenes Független Szolgálat - SIPA/ irányító volt szekustiszt, Marian Ureche, akit a sajtó azzal vádolt, hogy hatáskörét túllépve bírákról és ügyészekről gyűjtött adatokat. Nov. 5-én a képviselőház védelmi bizottsága meghallgatta a lemondott tábornok helyettesét, akinek nyilatkozatából egyértelműen az derült ki, hogy a SIPA nem rendelkezik az adatgyűjtéshez szükséges eszközökkel, ezért a SRI és a belbiztonsági szolgálat struktúráit veszi igénybe. Razvan Ionescu, a szakbizottság elnöke hangsúlyozta: nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a SIPA nem tudja ellátni feladatát, egyúttal pedig felmerül a szolgálat által közölt adatok hitelességének kérdése is. Ezért - Ionescu szerint - mihamarabb módosítani kell a titkosszolgálatokra vonatkozó törvényeket, már csak azért is, mert jelenleg nem lehet tudni, hogy ki milyen kompetenciákkal és feladatkörrel rendelkezik. /Sz. L.: Kinek jó a Watts-jelentés? = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./"
2003. december 17.
"Jakobovits Márta keramikusművész retrospektív kiállítása Metaterra címmel dec. 14-én nyílt meg a nagyváradi Körösvidéki Múzeumban. - Jakobovits Márta az emberiség, s főként a palnéta követe az univerzumban - méltatta a kiállítást a pályatárs, Dorel Gaina képzőművész. Dr. Mariana Zitnz műkritikus szerint a világ egyik legnagyobb keramikusát köszöntheti Várad, aki a legmesszebbmenőkig uralja az ősi anyagot. /(Balla Tünde): Metaterra - Jakobovits Márta retrospektív kiállítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./"
2003. december 29.
"Újabb újságírót bántalmaztak ismeretlenek Romániában. Szondy Zoltánt, a Hargita Népe című magyar nyelvű lap tényfeltáró újságíróját csíkszeredai lakhelye közelében vasrudakkal bántalmazták, fején és karján súlyos sérüléseket okozva. Az újságírót, aki egy csíkszeredai üzletember alvilági kapcsolatait kutatta, szeptemberben már megtámadták. Akkori támadóinak kilétére azóta sem derült fény. A mostani, különösen súlyos incidens, amely alig két héttel azután történt, hogy brutálisan bántalmaztak egy temesvári újságírót is, a hatóságok tétlenségének, vagyis annak a következménye, hogy nem lépnek fel azok ellen a támadások ellen, amelyek az elmúlt egy évben sorozatosan érték a sajtó munkatársait. A mostani a tizenhatodik eset, hogy ilyen vagy olyan érdekcsoportot bíráló újságírót súlyosan bántalmaztak Romániában. Elítélte a romániai újságírókat ért egyre szaporodó támadásokat december elején az Újságírók Határok Nélkül nevű nemzetközi szervezet is. A bukaresti Adevarul szerint a Román Sajtóklub az utóbbi három évben 46 olyan esetet regisztrált, amely alkalmával újságírókat bántalmaztak tettlegesen vagy szóban. Cristian Tudor Popescu, a sajtóklub elnöke szerint a riporterek, operatőrök bántalmazásában a politikusok "járnak az élen", akik a trágár szitkozódástól kezdve a halállal való fenyegetésig semmitől sem riadnak vissza. A felsoroltak közt van Ion Iliescu államfő is, aki tavaly júniusban kijelentette: nem ismer nagyobb szennylapot, mint a Romania Libera. A megyei önkényurak, az úgynevezett SZDP-bárók közül a hírhedt Marian Oprisan (Vrancea) és Nicolae Mischie (Gorj) hurcolják meg rendszeresen a helyi lapok szerkesztőit. /Újabb támadás újságíró ellen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ Karácsony másnapján 13.15-kor, fényes nappal újabb fenyítő akció áldozata volt Szondy Zoltán csíkszeredai tényfeltáró újságíró - jelentette a bukaresti Adevarul napilap, az MTI és az AFP francia hírügynökség. A helyi alvilággal hadakozó riportert tömbház-lakása előtt várták, vasdoronggal ütlegelték arcukat eltakaró egyének. "A bejáratnál három vagy négy egyén várt rám" - mesélte a történteket az Adevarul tudósítójának Szondy Zoltán, akinek a cikkei mindenek előtt a város egyik leggazdagabb emberét, Csibi Istvánt "idegesítették fel". "Átmentem közöttük. Az egyik utánam eredt, és egy fémrúddal fejbe vágott. Próbáltam, amennyire csak tudtam, védekezni. Ennek ellenére többször is fejen ütöttek és a védekezésre felemelt bal karomat is eltalálták. Amikor a zaj hallatára szomszédaim ajtót nyitottak, és kijöttek a lépcsőházba, támadóm kísérőivel együtt elmenekült. Valaki kihívta a mentőket, beszállítottak a sürgősségire. Mindenki megijedt, hiszen bevéreztem az egész lépcsőházat. Szerencsére állapotom nem túl súlyos, bár bal kezemet egyáltalán nem tudom használni, úgy néz ki izomszakadás miatt." Mindez két héttel azután történt, hogy Szondy Zoltánt, az Adevarul napilapot, és - azzal az ürüggyel, hogy az előbbi egyik cikkének nagy részét átvette - a Romániai Magyar Szót perbe fogta Csibi István, akiről azt gyanítják, hogy számos bűncselekmény - emberek megveretése, erőszakos fogva tartása, gépkocsik felgyújtása stb. - van a háta mögött. Tettei és a hatóságok cinkos magatartása egyébként dec. 9-én parlamenti interpelláció témája is volt. Ráduly Róbert Kálmán csíki képviselő, aki egyébként maga is szemtanúja volt a Csibi irányította társaság egyik törvénysértő akciójának, számon kérte Ioan Rus belügyminisztertől azt a gyanús viszonyulást, amelyet beosztottjai, és nemcsak azok tanúsítanak az ügyben. /Csíkszeredában tovább tart a terror. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./"
2004. március 1.
Február 28-án rendezték meg Szatmárnémetiben, a római katolikus székesegyházban a tizennegyedik alkalommal megtartott kórustalálkozót. A rendezvény szervezői: a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség. Fellépett a mezőfényi általános iskola Szivárvány kórusa, a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont /Szatmárnémeti/ Harmónia vegyes kara, a szatmárnémeti református Láncos templom kórusa, a székesegyház kórusa, a szatmári Zárda templom Schola Mariana vegyes kara, a tasnádi Maestoso kórus, a máramarosszigeti Hollósy Simon vegyes kar, nagybányai egyházi kórusok, a Szatmári Magyar Baptista Gyülekezet vegyes kara, valamint egy magyarországi vendég énekkar. /Elek György: "És énekelének új éneket". XIV. ökumenikus kórus–seregszemle. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 1./
2004. március 19.
Eddig tizenhat romániai áldozata, köztük két erdélyi magyar van a március 11-i madridi terrorcselekmény-sorozatnak. Alapos ellenőrzésnek vetik alá azokat a személyeket, akik azt állítják, hogy a madridi halálvonaton voltak, és most a román állam által az áldozatok számára felajánlott segítségért folyamodnak – jelentette ki Marian Sarbu munkaügyekkel foglalkozó tárcanélküli miniszter. /Tizenhatra emelkedett a madridi román áldozatok száma. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
2004. március 26.
Megjelent dr. Fodor Ferenc: A szemgyógyászat évszázadai Erdélyben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című történeti jellegű összefoglalása. A szerzője az Erdélyre általánosan vonatkozó, korszakolt szemgyógyítási emlékek, adatok bemutatása után a 13 megyére jellemző sajátosságokat is ismertette. /Dr. Marian Felix: A szemgyógyászat évszázadai Erdélyben. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 26./
2004. március 31.
A szekus dossziékat ellenőrző tanács leszögezte: Marian Ureche, az Igazságügyi Minisztérium hírszerző szolgálatának /SIPA/ volt vezetője politikai rendőr, szekus volt, olvasható a Curentul című lapban. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./
2004. április 9.
A tízéves múltra visszatekintő kolozsvári Tinivár Könyvkiadó gondozásában megjelent a Maturandusok 2004–es kiadvány, az erdélyi magyar ballagó diákok X. évkönyve. A Szent Korona tanáról, eredetéről, gyakorlati jelentőségéről és az országcímerről szóló könyvet /dr. Molnárfi Tibor: A Korona (Regnum Marianum)/ a magyarországi kiadás után a Tinivár is megjelentette. /(anikó): A Tinivár kiadásában megjelent a Maturandusok és A Korona. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 9./
2004. április 15.
Ion Iliescu államfő ápr. 14-én kijelentette, hogy a román vezetés nem fontolgatja az Irakban szolgálatot teljesítő román katonák hazahívását. A külföldön dolgozó román vendégmunkások az utóbbi négy évben mintegy 6 milliárd eurót hoztak az országba bankközi átutalások útján, közölte Marian Sîrbu, a társadalmi partnerekkel való kapcsolattartással megbízott miniszter. A miniszter szerint az összeg 2001-ben a GBP 2,45 százalékát, 2002-ben 3,10 százalékát, 2003-ban 3,08 százalékát, 2004-ben pedig több mint 3,35 százalékát jelenti. Ehhez az összeghez hozzáadódik még az a pénz is, amit a vendégmunkások „zsebben", banki átutalás nélkül hoznak az országba. /Röviden belföldről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
2004. április 22.
Folytatódik Romániában a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) Az EU házhoz jön kis- és középvállalkozásokat felkészítő programsorozata. A konferenciasorozat részeként Pongorné Csákvári Marianna, a GKM helyettes államtitkára ápr. 21-én Csíkszeredán tartott előadást, a következő napon pedig Székelyudvarhely. A rendezvénysorozat ebben az évben összesen tíz erdélyi városban ismerteti meg a vállalkozókkal az unió belső piaci működését. A konferencián a résztvevők többek között információt kapnak a GKM uniós ismereteket megalapozó és elmélyítő programjairól, az ITD Hungary, a Határon Túli Magyarok Hivatala és az Új Kézfogás Közalapítvány vállalkozásokat segítő lehetőségeiről. A GKM Felvidéken és Kárpátalján is tart hasonló előadásokat. /Folytatódik a magyar uniós felkészítés programja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./
2004. április 23.
Ápr. 21-én Kolozsváron Woth Imre Szent Korona-kutató, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke tartott előadást A magyar Szent Korona a legújabb ötvöskutatások tükrében címmel. Woth Imre eredeti szakmája szerint aranyműves-ékszerész. Elhangzott: egy időben két csoport, aranyművesek és fizikusok is vizsgálták a koronát. A fizikusok megállapítása szerint egybeszerkesztett tárgyról van szó, amelyet az aranymetszés szabályai szerint építettek, és amely egyszerű matematikai képlettel is leírható. Szerepe szerint beavató szent korona, uralkodásra avatják be vele azt, akinek a fejére kerül, tulajdonosa pedig a magyar nép, nem az uralkodó birtokolja. Egyetlen nép nevezi szentnek a koronáját, a magyar. Ennek pedig csak egyik oka az, hogy az ékszer Szent Istváné volt. Szentségét az is alátámasztja, hogy István király felajánlotta országát a Szűzanyának a koronán keresztül, aki elfogadta ezt a közjogi felajánlást, így lett Magyarország Regnum Marianum. /Sándor Boglárka Ágnes: Szent Koronánk évszázadai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./
2004. május 24.
Máj. 21-22-én Szovátán tartotta közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), melyen tisztújításra is sor került. A MÚRE új elnöke, hároméves mandátumra Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, ügyvezetője ismét Karácsonyi Zsigmond, a Népújság újságírója lett. A sajtóetikai kérdésekben legfelsőbb döntéshozó testületnek, a Becsületbíróságnak az elnöki tisztét a Szatmári Friss Újság olvasószerkesztője, Ágopcsa Marianna tölti be egy újabb mandátum idejére. A Szatmár megyei szervezet területi felelőse és igazgatótanácsi tagja Túrós Lóránd, a Szatmári Friss Újság munkatársa. /(ba): Tisztújítás az újságíró egyesületben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 24./ Az írott sajtóért felelős alelnök a következő három évre az elnökké választott Ambrus Attila helyett Szűcs László (Erdélyi Riport) lesz, míg az audiovizuális szakosztályt vezető alelnökké az elnöki tisztségért folyó versenyben alulmaradt Csép Sándort választották. A szakbizottságok élére Hecser Zoltán (jogi), Bálint Zsombor (gazdasági), László Edit (szociális), Rácz Éva (oktatási) és Kacsó Sándor (médiastratégia) került. A MÚRE-közgyűlésre ellátogatott Markó Béla RMDSZ-elnök is, aki a politikum–sajtó-kapcsolatrendszerről kijelentette: „Az RMDSZ nem teheti meg, hogy megpróbálja lekötelezni a sajtót, mint ahogyan másoknak sem engedheti meg, hogy ezt megtegye”. /S. M. L.: Ambrus Attilát választották a MÚRE elnökévé. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./ Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az Illyés Közalapítvány alkuratóriumának elnökeként, a Látó főszerkesztőjeként, MÚRE-tagként, illetve a Communitas Alapítványban betöltött tisztsége révén szólalt föl a MÚRE Közgyűlésén, Szovátán. Hangsúlyozta: nem szabad a sajtót olyan helyzetbe hozni, hogy választásra kényszerüljön egyik, vagy másik politikai oldal mellett. Kijelentette, hogy az RMDSZ-nek kötelessége ennek érdekében cselekedni és a rendelkezésére álló befolyásolási eszközöket így használnia. Elismerte azt is, „ez nem jelenti azt, hogy nem szeretné, hogy minden újságíró RMDSZ-párti legyen. De olyan RMDSZ-t szeretne, amelyben mindenki megtalálja a helyét". /A sajtót nem kell választásra kényszeríteni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./
2004. május 31.
Dr. Molnárfi Tibor A Korona (Regnum Marianum) című kötete összefoglalt minden adatot, amely kapcsolatban áll egyik legjelentősebb nemzeti jelképünkkel, a Szent Koronával. A kötet első kiadása a budapesti Szent István Társulat munkájának eredménye. Most, harmadszorra a kolozsvári Tinivár Kiadó jóvoltából jelent meg. /Ö. I. B.: A Korona (Regnum Marianum). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2004. június 7.
Medgyessy Péter miniszterelnök megemlékezett arról, hogy jún. 4-e a trianoni békediktátum életbelépésének évfordulója. – A határon túli magyarok autonómiatörekvései és a kettős állampolgárság bevezetése mellett emeltek szót az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) trianoni megemlékezésének szónokai Budapesten. Megemlékezést tartottak Debrecenben is, a Magyar Fájdalom szobránál. Kósa Lajos, a város fideszes polgármestere arról beszélt, hogy amikor már nem választja el államhatár Magyarországot és Felvidéket, az Őrséget vagy Burgenlandot, akkor „szabad abban gondolkodnunk, hogy új szövetségben, új politikai helyzetben lehetővé válik Trianon átlépése, magunk mögött hagyása”. Budapesten tartott demonstrációt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A többségében fiatal, mintegy 100-150 résztvevő az 1951-ben lerombolt Regnum Marianum templom helyén gyülekezett. Az egybegyűltek először a francia, majd a szerbia-montenegrói, a román, végül pedig a szlovák nagykövetség elé vonultak. Mindegyik diplomáciai testület székháza előtt a „Vesszen Trianon!” és a „Mindent vissza!” jelszavakat skandálták. /Európai ír a trianoni sebekre. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./
2004. június 16.
Marian Florian Saniuta, a Külföldi Befektetések Ügynökségének eddigi elnöke az új közigazgatási és belügyminiszter. Marian Florian Saniuta Prahova megye prefektusa volt a 2001–2002-es időszakban, ezt megelőzően ploiesti alpolgármesterként tevékenykedett. Az új belügyminiszter jún. 15-én letette a hivatali esküt. /Új közigazgatási és belügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
2004. június 22.
Az Igazságügyi Minisztérium titkosszolgálatának Rodica Stanoiu minisztersége idején kinevezett vezetőjéről, Marian Urecheről kiderült, hogy a szeku munkatársa volt, tudósított a Ziua című bukaresti lap. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./
2004. július 1.
Jún. 30-án felavatták a Hargita megyében elesett rendőrök tiszteletére állított emlékművet Csíkszeredában, a rendőrség megyei székháza előtt. Az ünnepségen részt vett Marian Saniuta, közigazgatási és belügyminiszter és Dumitru Sorescu országos rendőrparancsnok is. Az emlékműre hét rendőr neve került fel: Cheuchisan Liviu-Teofil, Ferencz Emeric, Caprioara Marian, Danaila Gabi, Magyari Carol, Székely Gavril-Attila és Botas Ioan, közülük négyen 1989-ben haltak meg. Az emlékmű Kató Vladimír és Albert Márton alkotása. Az ünnepségen Marian Saniuta miniszter hangsúlyozta: az emlékmű felállításával a románok és a magyarok megmutatják az egész országnak, hogy a Hargita megyei közösség számára, a törvényesség, a közrend és a közbiztonság közös érték. /(Daczó Dénes): Emlékmű a rendőröknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./ A rendőrség telkén felállított emlékmű annak a csíkszeredai Kató Vladimír grafikusnak a munkája, aki a nemrégiben letartóztatott Csibi István által működtetett helyi hetilap újságírója volt. Az emlékművet eredetileg csak az 1989-es forradalom idején meglincselt egyenruhásoknak szánták a kollégák, felállításához azonban nem járult hozzá a csíkszeredai városi tanács. A rendőrség a bíróságon kereste igazát, és megnyerte az önkormányzat elleni pert. A város végül azzal a módosítással egyezett bele az emlékmű felállításába, hogy az a szolgálat közben elesett Hargita megyei rendőröknek állítson emléket. A forradalom idején megölt székelyföldi rendőrök esete még az elmúlt években is élesen megosztotta a közvéleményt. 1992 februárjában Ion Iliescu elnök valamennyi Hargita megyei rendőráldozat számára a „Forradalom mártírhőse” címet adományozta, Pataki Imre, Hargita megye akkori prefektusa azonban visszaküldte az okleveleket és az érmeket az államfőnek. A lincselésekben részt vevők ellen viszont még 1990-ben bűnvádi eljárás indult, többen közülük Magyarországon kerestek és kaptak menedéket. Az itthon maradtak közül a Legfelsőbb Bíróság a zetelaki Ilyést Istvánt 20, Boldizsár Ferencet és Karsai Lászlót 19 év börtönbüntetésre, az oroszhegyi Nagy Imrét és Vass-Kis Elődöt 18, Ambrus Pált és Nagy Istvánt 15 évre ítélte. 1994. március 24-én azonban az államfő az RMDSZ és a nemzetközi emberjogi szervezetek közbenjárására közkegyelemben részesítette őket. Nem sokkal a szabadulás után ketten is önkezükkel vetettek véget életüknek. – Nem a Hargita Megyei Rendőrkapitányság az egyedüli, amelynek udvarán az 1989-es eseményeket is felidéző emlékmű áll. A Temes megyei rendőrség bejáratánál egy helyi forradalmárszervezet azoknak állított 1990-ben emléktáblát, akiket a forradalom idején ott tartottak fogva és kínoztak meg. Az emléktáblát 1993-ban a rendőrség megpróbálta eltávolítani, de a forradalmárok tiltakozása nyomán kénytelen volt visszaállítani a helyére. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Megbékélés? Feledékenység? = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./ A környezetüket évtizedeken keresztül terrorizáló rendőrök emlékének „kifehérítésére” irányuló törekvések bizonyítják, hogy a bukaresti hatalom továbbra sem hajlik a ’89-es események megbékélést segítő megítélésére. Szemében továbbra is rendőráldozatokra és fékevesztett gyilkosokra oszlik a tizenöt évvel ezelőtti szereposztás. Az egyik oldalon rendőrsírok sorakoznak, post mortem kitüntetések és előléptetések, a túloldalon pedig meghurcolt, elítélt, állandó menekülésre és beteges félelemre kárhoztatott élő áldozatok. /Csinta Samu: Visszajáró lelkek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./
2004. július 2.
Marian Florian Saniuta belügyminiszter váratlanul Sepsiszentgyörgyre érkezett és alig egy órát töltött a városban. A rendőrségi székházban találkozott a megye vezető beosztású rendőreivel, a civil szférából csak Horia Grama, a megye prefektusa volt jelen. A programból kimaradt a megye vezetőivel való ismerkedés. /(Flóra Gábor): Váratlanul jött, gyorsan távozott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2004. július 12.
Minisztereket szabadít fel pártmunkára Adrian Nastase miniszterelnök, négy hónappal a törvényhozási és elnökválasztások előtt. A kormányfő közölte, hogy öt miniszteri poszton lesz változás a kormányban. A kormánypártot /PSD/ pedig a rendkívüli pártkongresszusig koordinációs iroda vezeti. Egyebek között erről döntöttek a PSD testületének ülésén. A munkaügyi és társadalmi szolidaritási minisztérium eddigi vezetője, Elena Dumitru helyébe Dan Mircea Popescu szenátort nevezik ki. Az új miniszter a Vacaroiu-kormányban (1992-1996) már vezette ezt a tárcát. Ilie Sarbu eddigi földművelésügyi miniszter helyére Petre Daea jelenlegi államtitkár kerül. Dan Nica kommunikáció és információ- technológiai miniszter helyére Adriana Ticau államtitkár lép. A közigazgatási és belügyminisztérium közigazgatási ügyekkel megbízott (tárca nélküli) minisztere, Gabriel Oprea utódjának Gheorghe Ermacu jelenlegi államtitkárt jelölték. A munkaügyi és társadalmi szolidaritási tárca szakszervezeti kapcsolatokkal megbízott (tárca nélküli) minisztere, Marian Sarbu helyére Bogdan Niculescu Duvazt nevezik ki – közölte a miniszterelnök. A leváltott miniszterek feladata az lesz, hogy a választásokig hátralévő hónapokban minden energiájukat a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) újjászervezésére fordítsák. /Változások a kormányban, a kormánypárt élén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./
2004. július 12.
A Szőkefalván élő Marián Rózsikának többször megjelent Szűz Mára. A legutóbbi jelenés júl. 17-én volt. Marián Rózsika cukorbaj folytán 1991-ben, 29 éves korában megvakult, elmondása szerint azóta hallja az égi hangokat. 2002-ben, majd 2004-ben volt újabb látomása. Most több mint ötezren gyűltek egybe. /Barabás István: Középkori visszhangok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2004. júl. 12./
2004. július 17.
Egy román irodalomtörténész, Marian Popa 1971-ben egyszemélyes vállalkozásban kiadta a jelenkori romániai irodalom lexikonát (Dictionar de literatura contemporana). Ebben szerepeltette az erdélyi magyarok többségét is, mint "magyar nemzetiségű román író". Beke György emlékezett /Nagy Pál nyolcvanéves. Levélféle Marosvásárhelyre. Nyelvünk és Kultúránk, Budapest, 2004/2) arra, hogy akkor egyedül Nagy Pál tiltakozott a minősítés ellen: Egy irodalmi szótár margójára címmel a bukaresti A Hét 1972. febr. 18-i számában. Kifejtette, hogy romániai magyar, német stb. irodalom van, mely a romániai magyar, német stb. írók munkásságának eredményeként jött létre. Nagy Pál felkérte a szerzőt: a romániai magyar írókat nevezze csak romániai magyar íróknak. Marian Popa becsületére legyen mondva, lexikonának második, 1977-es kiadásában javította a meghatározást: "magyar nemzetiségű íróra, illetve költőre". – Ilyen csatákból állott össze a Te nyolcvan esztendőd, Nagy Pali, írta elismerően Beke György. /B. D. : "Magyar nemzetiségű román írók". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./
2004. július 27.
Szatmárnémetiben a legnagyobb példányszámú román lap, az Informatia Zilei éveken át kedvező hangon írt Riedl Rudolf alprefektusról, aki Gheorghe Ciocan lemondását követően pár hónapig a megyefőnöki teendőket is ellátta, most hirtelen hangot váltott és ócsárolni kezdte Riedl Rudolfot. A kormány kinevezte az új prefektust, Valer Marian jogász és lapigazgató (Gazeta de Nord-Vest) személyében. Nyolc esztendős álma valósult meg ezzel a jogász újságírónak. Nyolc esztendeje, amikor a koalíciós kormányt beiktatták és Szatmár megyének új prefektus kellett, Riedl Rudolf mellett Valer Marian neve is szóba került. Illetékesek az RMDSZ jelöltjét választották. Emiatt Marian és lapja valósággal tűzet fújt. Várható volt, hogy a „magyar hatalmi túlsúlyt" (mármint a magyar Szatmár megyei tanácselnököt és Szatmárnémeti magyar polgármesterét) ellensúlyozni fogják, lehetőleg egy keményebb prefektussal. Kovászna megyéhez hasonlóan. Valer Marian leggyakrabban lekezelően, néha cinikus hangon írt a magyarokról. Sokan úgy ismerik, hogy kifejezetten uralkodó típus, sokan attól tartanak, hogy a Kovászna megyei feszültséget hozza magával. /(Sike Lajos): Marian Valer az új prefektus Szatmár megyében. A Kovásznaihoz hasonló feszültségre számíthatunk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./
2004. augusztus 9.
Aug. 6-án a református templomban tartották meg az ez évi sződemeteri Kölcsey–emlékünnepséget, a szemerkélő eső miatt. Gheorghe Marian polgármestere bejelentette: jövő ilyenkorra visszahelyezik a Himnusz költőjének szülőházára a templomban lévő, hányatott sorsú emléktáblát. Az első táblát, amelyet 1990–ben helyeztek el, rövid időn belül ellopták, a másodikat összetörve találták meg a mezőn, és ez azóta összeragasztva a református templomban őrzik. Katona Tamás történész, nyugalmazott államtitkár és Duray Miklós /Pozsony/, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető elnöke tartott előadást. Katona Tamásnak az emlékünnepség meghonosításában, a sződemeteri szobor felállításában nagy szerepe volt. Szabó Károly szenátor kijelentette: összeegyeztethetetlennek tartja, hogy mindig vannak olyanok, akik a Kölcseyre való emlékezést aktuális politikai példázatokra használják fel ürügyként. /Fodor István: Tizenötödik alkalommal emlékeztek Sződemeteren a Himnusz költőjére. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 9./
2004. augusztus 16.
A hét végén – akárcsak az előző esztendőkben – a Maros megyei Gernyeszegen tartotta meg találkozóját a Castellum Alapítvány, melyet az erdélyi nemesi családok leszármazottai hoztak létre. A Csép Sándor újságíró, rádió- és tévériporter vezetésével zajló ünnepségen a helyi református templomban a házigazda, Szász Attila református lelkész és Papp László marosvásárhelyi római katolikus lelkész köszöntötte a vendégeket. Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke mondott üdvözlő beszédet, és dr. Romsics Ignác budapesti történész tartott előadást Erdély a magyar és a nemzetközi politikában 1919 és 1945 között címmel. Ezután dr. Kovács András kolozsvári történész Az én házam – az én váram címmel szólt a nemesi családok történelemformáló szerepéről, életéről, hányattatásairól. Megnyílt Polgár Marianne budaörsi grafikus Magyar családi címerek című kiállítása. A találkozó résztvevői meglátogatták a paszmosi Teleki kastélyt, a nagysajói Kemény kastélyt, az árokaljai Bethlen kastélyt, és más olyan nevezetességeket, amelyek a régi nemesi családokhoz kapcsolódnak. /(Máthé Éva): „Az én házam – az én váram” = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./