Január 14-e ünnep volt Resicabánya polgárai számára, mert a városba érkezett a betlehemi láng a Temesvári Kulturális Alapítvány (FACT) jóvoltából, a polgármester és a városi tanács ezen napon nyújtott át kitüntetéseket és jutalmakat. Díszpolgári címet adományoztak a közösség érdekében végzett munkájukért a következő egyházi személyeknek: Vasile Petrica főesperes, Pál József Csaba római katolikus plébános, Makay Botond református, illetve Marian Ilie Stefanescu görög katolikus lelkipásztor. /Megyasszai-Biró Júlia: Többszörös ünnep. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./

Kolozsváron él az emlékezetben a Notre-Dame Iskolanővérek vezette Augusteum és Marianum leányiskolák hírneve, és szellemisége. A volt diáklányok családanyaként, majd nagyszülőként megőrizték, továbbadták a nővérektől örökölt tudást, lelki kincseket. Az egykori diáklányokat kereste fel nemrég Nagy Éva M. Vera és Czakó Gabriella, mindketten iskolanővérek, akik három éve telepedtek le Szovátán. Fel szeretnék venni a kapcsolatot a volt marianumistákkal, összegyűjteni a gazdag múlt még fellelhető írásos és tárgyi emlékeit. 2008-ban lesz 150 esztendeje annak, hogy az iskolanővérek letelepedtek Temesváron, majd Aradon, Désen, Nagyszentmiklóson. Elődeik nyomdokaiban járva 2004 óta újra tanítanak a magyar iskolanővérek Erdélyben: a Nyárád mente falvaiban és Szovátán. Faluról falura járva tanítanak, A még élő néphagyomány ápolása mellett munkájuk fontos része a kórusmuzsika, a zenei írás-olvasás, a furulya, a pásztorfurulya, a népi játék, a kamarazene, a liturgia oktatása, sőt misztériumjátékkal is próbálkoztak. Legutóbb Szent Kinga életét vitték színre Török Viola összeállításában. A magyar rendtartomány elindította az Erdélyi Tündérkert Alapítványt a hátrányos helyzetű gyerekekért, amelynek célja többek között az erdélyi magyar gyerekek anyanyelvű oktatása és művészi nevelése. /Fodor György: A műveletlenség luxusát egyetlen magyar sem engedheti meg magának. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 18./

Világszerte terjednek és egyre népszerűbbek azok az internetes oldalak, amelyek tartalmát a civil lakosság írja, tölti fel, szakavatott újságírók-szerkesztők ellenőrzése alatt. Többek között erről is szó van a Me. Dok című lapból, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politikai, Közigazgatási és Kommunikációtudományi Karának szakkiadványában. Szerzői többek között doktoranduszok, mesterképzésben résztvevő diákok, illetve médiakutatók és oktatók. Botházi Máriának a participatív újságírásról szóló tanulmánya mellett dr. Jancsó Miklós és Albert Júlia a kolozsvári beszédtechnika oktatás múltjáról és jelenéről értekezett. /Médiáról, mindenkinek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Március 24-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Megnyitó beszédében Egyed Ákos elnök emlékeztetett: tavaly a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) arról határozott, hogy az EME keretében kolozsvári területi bizottságot alakít. Az egyesület évek óta jelentős anyaországi támogatásoktól esik el, olyannyira, hogy az idei második félévben már a működőképessége is veszélybe kerülhet. A hazai és anyaországi pályáztatási politika inkább az évfordulós eseményeket támogatja, mint a működést. Az EME folytatja harcát elkobzott javainak visszaszerzéséért, és az európai integrációs folyamattal párhuzamban nem adhatja fel az erdélyi hagyományokat. Vezetősége társadalmi munkában dolgozik, ezen a jövőben változtatni szeretnének. Hasonlóképpen foglalt állást Bitay Enikő főtitkári jelentése is a 2006-os esztendőről: az újraalakulása óta tartó rendkívül nehéz anyagi feltételek ellenére az EME igyekszik hű maradni küldetéséhez – átmenteni, gyűjteni, megőrizni, kutatni és a legmodernebb eszközökkel feldolgozni, nemzetközileg hozzáférhetővé tenni a magyar nemzeti örökséghez tartozó tudományos és kulturális értékeket. A közgyűlésen köszöntőt mondott Lipták András, az MTA debreceni területi bizottságának elnöke, valamint Görömbei András, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság vezetője: mindketten az összefogást, a VI. Magyar Területi Akadémiai Egyesület létrehozását szorgalmazták. Tarnóczy Mariann bizottsági titkár közölte, májusban véglegesítik a köztestület felépítését. Elhangzott a gazdasági tanácsosi jelentés a 2006-os évről és az előterjesztés a 2007-es költségvetésről (Farkas Mária bejelentette, hogy lemond erről a tisztségéről), az ellenőri bizottság (új összetétele: Somai József, Pásztor Csaba, Imecs Veronka) és Bányai József jogtanácsosi jelentése, bemutatták az idei munkatervet. Módosították az alapszabályokat: a legfontosabb változások az egyesület jogutódlásának és meghatározatlan időre való működésének rögzítése. Vekov Károly kijelentette: amennyiben nem következik be változás az anyagi támogatások terén, az EME a felszámolás felé tart. Állami támogatásokra szorul, mert a tudományosság mindkét ország érdeke. A működési szabályok értelmében a közgyűlésen megújították a választmány egyharmadát. Az új tagok: Pozsony Ferenc (1. szakosztály), Uray Zoltán, Markó Bálint, Kékedy-Nagy László (2. szakosztály), Kerekes László, Jodál Endre (5. szakosztály). Balázs Lajos és Csávossy György személyében tiszteleti tagokat választottak. Kiemelkedő munkásságuk elismeréseként Gróf Mikó Imre emléklappal és plakettel tüntették ki a következőket: Bódizs György osztályvezető főorvos, Kozma Dezső irodalomtörténész, Széman Péter tüdőgyógyász főorvos, Tarnóczy Mariann (osztályvezető, MTA Határon Túli Magyarok Titkársága), Uray Zoltán biológus főkutató. Az újonnan alapított Apáthy István-díjban Egyed Imre részesült. Az elnöki zárszó tükrözte a megalapításának 150. évfordulójához közeledő EME-ben uralkodó hangulatot: 2006-ban a választmányi tagok igyekeztek a maximumot nyújtani, a jövőben pedig mindenki az MTA-val való közös munkát és jubileumi ünneplést tartja követendőnek. „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” – összegezte Egyed Ákos. /Ördög I. Béla: „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” Közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ „Nem hallgathatjuk el az aggasztó jeleket. Ha a támogatási rendszerben nem történnek pozitív változások, és ha a Communitas Alapítvány révén nem tudjuk pótolni a hiányt, az EME tevékenységét radikálisan kell csökkentenünk, sőt a munkánk meg is bénulhat” – vázolta az EME pénzügyi helyzetét Egyed Ákos akadémikus, az egyesület elnöke. Az EME pénzügyeit bemutató Farkas Mária gazdasági tanácsadó közölte, a hét szakosztályt, fiókszervezeteket és kutatóintézetet működtető egyesület pillanatnyilag alig több mint 300 ezer lejjel rendelkezik. /Benkő Levente: Kiürült az EME kasszája. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) saját vagyon nélkül csak nehezen tudja előteremteni a tevékenységhez szükséges pénzt. „Az egyesületi vagyonunk, ingatlanaink és gyűjteményeink tulajdonjogát illetően továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk”- hangzott el az EME közgyűlésén. Bitay Enikő főtitkári jelentésében emlékeztetett az államosított vagyonra: természettudományi anyagok (450 ezer darabos gyűjtemény), könyv és levéltári gyűjtés (350 ezer példány), valamint régiségek és régi levelezések. A főtitkár a tavalyi év legjelentősebb megvalósításának az EME kiadójának akkreditációját jelölte meg, még akkor is, ha csak D kategóriába kaptak besorolást. Ez azért sajnálatos, mert hivatalosan a D szintű kiadványokban megjelent tanulmányok nem számítanak publikációnak. Bitay jelezte, folyamatban van a B kategória megszerzése. Az EME eltulajdonított vagyona: Ingatlan: Kolozsváron, a Főtér 11. szám alatti ház, gr. Wass Ottilia adománya. Telek a Majális utca 1., 3. és Jókai utca 25. szám alatt, amelyet kisajátítottak és beépítettek. Természettudományi anyagok: 65 ezer darabos állattani tár, 73 ezer adarbosásványi, földtani gyűjtemény, 350 ezer darabos botanikai gyűjtemény, herbárium. Könyv- és levéltári anyag: 350 ezer kötet könyvtári anyag, régi magyar könyv, 1850-1930 közötti hírlapirodalom, térkép- és metszetgyűjtemény. Régiségtár: 30 ezer feletti római kori, népvándorlás-, honfoglalás- és középkori anyag, több mint 20 ezer darabból álló éremtár (benne az Esterházy-gyűjtemény). Levéltári anyag: középkori és újkori levelezés. Kemény József 350 kötetes kézirat-gyűjteménye, több mint 5000 csomag családi és intézményi anyag, a XVII. századtól arcképcsarnok és képtár. /Stanik Bence: Banikból ügyeskedik az EME. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

Székkutason ikerkopjafákat állítottak a Rákosi korszakban halálra ítélt és kivégzett két fiatal tanyasi férfiú emlékére. A kopjafákat nem valami közület, alapítvány vagy hivatal állította, hanem Rostás János, a két mártírral együtt halálra ítélt falusi ember, aki 1950-ben még fiatal legény volt. Büntetését életfogytiglanira mérsékelték, és tízévi fegyház után szabadult. Megjárta a szegedi Csillagbörtönt, Márianosztrát. A magyarországi Fehér Gárda-monstrumper kevésbé ismert. Megjelent egy vaskos kötet, amely a periratokat is tartalmazza. A Fehér Gárda az ‘50-es években az egész országot behálózó szervezkedés volt, amelynek az a különlegessége, hogy főleg falusi emberek kapcsolódtak be az ellenállási mozgalomba. A beszolgáltatások, padlásseprések, letartóztatások, az osztályharc brutalitása és igazságtalansága-embertelensége hajszolta az embereket a mozgalom felé, akik, az amerikaiak segítségében reménykedtek. A mozgalmat, még mielőtt tagjai valamit is cselekedhettek volna, a beépülő ávósok felgöngyölítették, a résztvevők többségét azonosították, és a hatósággal lekapcsoltatták. A két, Hódmezővásárhely környéki halálra ítélt a fő szervezők közé tartozott, a mozgalom első emberei voltak. A szervezkedésben részt vevők nem is ismerték egymást, csak azt a négy-öt főből álló szűkebb kört, akiket beszerveztek, s akik a maguk során újabb tagokat toboroztak. Jellemző a Fehér Gárda megnevezés is, amely a bolsevizmussal szembeszegülő oroszországi polgárháborúra utal. Rostás János szabadulása után Budapesten telepedett le, mert vidéken, lévén büntetett előéletű, sehol sem kapott munkát, a ‘90-es rendszerváltoztatás után kezdett hazajárni Székkutasra, ahonnan valamikor elhurcolták. Gazdálkodott, olajütő malmot létesített, amelyet egészsége megromlása miatt kellett eladnia. Elhatározta, hogy a két egykori mártírnak saját költségén állít emléket Székkutason. Rostás János a szegedi klinikán találta meg azokat a dokumentumokat, amelyek szerint a kivégzettek tetemét átadták az egyetemi klinikának, ahol a holttesteket feldarabolták, és kukákba rakva klinikai maradványként a megsemmisítő helyre szállították. Idén március 15-én volt az ikerkopjafák ünnepélyes avatása. Beszédet mondott Lázár János országgyűlési képviselő, Hódmezővásárhely fideszes polgármestere, Rostás János és a kopjafa készítője, a sepsiszentgyörgyi származású Balázs Antal /akit Kopjás Antinak hívnak/ is szólott az egybegyűltekhez. Rostás János elmondta, hogy Székkutas önkormányzatának javasolta: a jelenlegi Kun Béla és a Ságvári Endre utcanevek helyett a kommunizmus ellen fellépő és mártíriumot szenvedő két ellenálló kapjon utcanevet. A szocialista többségű tanács kezdetben egyetértett a javaslattal, de utólag egy férfi és egy nő aláírásgyűjtésbe kezdett az utcanevek megőrzése érdekében. Többek között arra hivatkoztak, hogy az utcanévváltoztatás ,,időbe és pénzbe” kerül. Amikor Lázár János polgármester felajánlotta, hogy a hivatal illetékes személyzetét az akció befejezéséig kirendeli a helyszínre, és hogy a személyi iratok kicserélésének költségeit magára vállalja az önkormányzat, a székkutasiaknak ezt a csoportját ezzel sem győzte meg. Így állt elő az a helyzet, hogy Székkutason két, virágkoszorúkkal körülbástyázott kopjafa őrködik a Rákosi-korszak két mártírjának emléke fölött, s ugyanott bolsevistákat idézik az utcanévtáblák. /Sylvester Lajos: Háromszéki kopják Székkutason (mártírok és gyilkosok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Pontosított Kocsis Károly, a Székely Hírmondó lapigazgatója a Communitas Alapítvány sajtótámogatásainak elosztásáról írt cikk kapcsán. Leszögezte: a lapnak nem Tamás Sándor képviselő az egyedüli tulajdonosa. A Székely Hírmondót kiadó cég 60 százaléka egy magyarországi üzletember birtokában van, Kocsis Károly 20 százalék fölött rendelkezik, és ugyanennyi tulajdonrésze van Tamás Annamáriának, Tamás Sándor feleségének. (-kas): Ki a tulajdonos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Az 1920-as trianoni békediktátumra emlékszik június 4-én a világ magyarsága. Az első világháborút lezáró békeszerződés következményeként Magyarország területének mintegy kétharmadát elveszítette, és 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. Ennek a történelmi eseménynek állít emléket a magyarországi Szarvas városában lévő Országközép elnevezésű szélmalomemlékmű, illetve az odavezető egy kilométeres út. Szarvas a Trianon előtti Magyarország középpontja. A szarvasiak egy szélmalommal jelölték meg a Kárpát-medence földrajzi közepét. A környékbeliek és a távolabbról érkezők a székely kapukkal övezett parkban, az ország valamikori közepén emlékeznek meg minden évben a trianoni csonkításról. Idén kettős megemlékezést tartottak Szarvason: a trianoni békeszerződés aláírásának 87. és a felvidéki magyarság elüldöztetésének 60. évfordulójára emlékeztek. A megemlékezések már június 3-án megkezdődtek Magyarország több városában. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom idén is megtartotta hagyományos trianoni felvonulását Budapesten, a kommunisták által lerombolt Regnum Marianum templom helyét jelölő keresztnél. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnevezésű szervezet június 4-én Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön szervez emlékrendezvényeket. /Országközép Szarvason. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Prohászka Ottokár édesapja, Prohászka Domokos Morvaországból származott; édesanyja, Filberger Anna Mária nyitrai születésű. Prohászka Ottokár Nyitrán született, a nyitrai piarista, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult, 1873 őszén felvették az esztergomi kisszemináriumba; teológiai tanulmányait Rómában végezte. Hazatérte után számos papi tisztséget töltött be, teológiai tanár, 1905-től haláláig, 1927-ig székesfehérvári püspök. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja, 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége, a Magyar Sion társszerkesztője, az Esztergom politikai lap munkatársa, 1920–1922 között parlamenti képviselő. Prohászka Ottokár pálya- és harcostársa Giesswein Sándor (1856–1923) prelátus. Majláth Gusztáv és Prohászka Ottokár püspökök Kanter Károly hitoktatóval 1908-ban létrehozták a Regnum Marianum Egyesületet. A regnumos atyák a szegényekkel, a fiatalokkal, a pasztoráció által el nem ért rétegekkel foglalkoztak, de vezettek cserkészcsapatokat és Mária-kongregációkat is. XIII. Leó 1891. május 15-én bocsátotta ki a “Rerum novarum…” kezdetű enciklikáját. Ennek szellemiségét a távolabb látó Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor karolta fel leghamarabb. Így lett Prohászka Ottokár a XX. század magyar katolicizmusának egyik legnagyobb alakja. Sok vitát kiváltó munkájával szintézist alkotott a tradicionális kereszténység és kora kultúrája között. Központi szerepe volt a hazai katolicizmus megújhodásában, a keresztény-szocializmus, a patronázsmunka elindításában, a politikai katolicizmus szervezésében. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. Prohászka Ottokár életművét, utóéletét értékelő szakírók úgy tekintik őt, mint aki Pázmány Péter után a legnagyobb hatást gyakorolta a magyar lelkiségre. Sírfelirata: Magyarország apostola és tanítómestere. /Réhon József: Halálának 80. évfordulójára emlékezünk. Magyarország apostola és tanítómestere. Prohászka Ottokár (1858–1927). = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./

Magyar misét tartanak június 29-én Pusztinán, Nyisztor Tinka udvarán. A magyar nyelvű templomi szertartásnak még nem jött el az ideje. Petru Gherghel jászvásári püspök türelemre intette a hozzá fordulókat. Pusztinán minden csütörtökön a Magyar Házban a Regnum Marianum társaság a rózsafüzért imádkozza – a magyarokért. Velük egy időben Budapesten is fohászkodik a Regnum Marianum társaság. /(Bajna György): Ima a magyarokért. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29/

V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Egy ausztráliai román, bizonyos Laurentiu Fulga, internetre tette Románia volt ausztráliai, jelen pillanatban mexikói nagykövet asszonyának magánlevelezését Theodor Bakonszky elnöki tanácsossal, illetve Dorin Mariannal, a kormány kancelláriahivatalának vezetőjével. A levelekből egy-két pikáns kapcsolatra derül fény, s arra, hogy a politikai elit személyes ügyeit (például ha veszélyben van potom pénzen bérelt lakása) magas magánkapcsolatai révén próbálja megoldani. Romániában ma bárkit titkosszolgálatok által megszerzett anyagokkal tönkre lehet tenni. Ha valamelyik politikai kör ártani akar a vele rivalizáló csoportnak, a titkosszolgálatokhoz fordul, s azok készséggel szolgáltatnak anyagot. Ha kell, levelezéseik nyilvánosságra hozatalával, ha kell, az illetők megfigyelésével. A nagykövetek levelezésének többszörösen biztosítottnak kellene lenniük, mert Románia külpolitikájával kapcsolatos információk is áramlanak rajtuk. A titkosszolgálatok túl nagy hatalomra tettek szert, lehallgatnak mindenkit, akit akarnak, ügyészségi vagy bírósági engedéllyel, esetleg anélkül, embereket tesznek tönkre, kompromittálnak, azaz politikai rendőrségként működnek. /Simó Erzsébet: A titkosszolgálatok hatalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Lupényban, a 30 évvel ezelőtti nagy sztrájk városában ünnepelték meg idén a bányásznapokat. Az emlékezők a bányászzenekarral a lupényi bánya 2-es számú kapujához vonultak – 1977-ben itt volt a sztrájk központja. A közelben lévő – azóta éppen emiatt lebontott – postaépületben, illetve az itteni bányában tartották túszként augusztus 2-án az eredetileg kiküldött Ilie Verdet miniszterelnököt, itt fogadták egy nappal később füttykoncerttel Ceausescu diktátort. Lakatos Zoltán, a bányászszakszervezet jelenlegi vezetője leleplezte a harmincéves évforduló alkalmával felállított emléktáblát. Bemutatták Marian Boboc és Mihai Barbu könyvét a bányászsztrájkról. Az egész Zsil völgyéből körülbelül 40 000 bányász vett részt a sztrájkban. A bányászok a sztrájkot elindító Lupényban gyűltek össze. Hangszórókat szereltek fel a város központjában, melyen ország-világ hallatára ismertették rendszerellenes álláspontjukat. Az alapos archívum-kutatás, illetve a tanúk megemlékezése alapján elkészült könyv szerzőinek sikerült némi fényt deríteniük az eseményekre. A megtorlásban 160 bukaresti és 700 hunyadi, illetve környező megyékből való szekus vett részt Plesita tábornok vezetésével (aki 1981-ben Carlost, a híres nemzetközi terroristát bérelte fel a Szabad Európa Rádió elleni bombamerénylet elkövetésére, aki most is büszkén dicsekszik az országos médiában, hogyan tanította móresre a “nép ellenségeit”). A bányászok számára a sors távolról sem volt olyan kegyes: több ezer embert küldtek el a Zsil völgyéből, köztük Constantin Dobre sztrájkvezetőt, aki Craiován kapott kényszerlakhelyet (onnan 1990-ben menekült Angliába, ahol menedékjogot kapott). A helyben maradók közül szintén több ezer embert üldözött a Securitate. A 40 000 sztrájkoló közül 15-öt találomra választottak ki bűnbaknak, s mondvacsinált köztörvényes bűnökért ítélték el. A halálos áldozatok pontos számát nem sikerült megállapítani. /Chirmiciu András: Főhajtás a hősök előtt. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./

Romániában az ingatlan-visszaszolgáltatások egyik kényes pontját alkotják azok az épületek, amelyekben jelenleg valamilyen intézmény működik. Ezek között is érdekes az egyetemek által birtokolt ingatlanok helyzete. Nemrég azonban, egy nagyszebeni bíróság precedens-értékű döntést hozott: ha az egyetemeket az állami költségvetésből finanszírozzák, akkor állami intézmények. Ez megnyitotta a visszaszolgáltatás lehetőségét olyan kényes esetek számára is, mint a kolozsvári Marianum épülete. A Marianumot a római katolikus egyház követeli vissza. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó 501-es törvény értelmében, a megszabott határidőig (2004. március 3.) országszerte összesen 7568 épületre nyújtottak be kérvényt. A római katolikus egyház 992 kérést iktatott, ebből 508-at a gyulafehérvári főegyházmegye. Egy év leforgása alatt a különleges bizottság összesen 277 dossziét hagyott jóvá, ebből a katolikus egyház számára 73 dossziét. A Marianum épületét 1911-ben szentelte fel Majláth Gusztáv püspök. Az intézmény igazgatója a mindenkori kolozsvári plébános volt. A hamar fogalommá vált iskolába egész Erdélyből jöttek növendékek, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül. A hátsó bentlakás építése 1914-ben kezdődött, 1916-ban szentelték fel. Az államosításig 26 701 tanuló végzett ott, köztük 4404 bentlakó. Az intézetnek három saját kiadványa volt, az Értesítő (1911 – 1938), az Évkönyv (1942 – 1943), illetve az Erdélyi Magyar Lányok ifjúsági folyóirat (1924 – 1931). Az 1948-as tanügyi reform során az iskolát feloszlatták, az épületet a Bolyai Tudományegyetemnek adták. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs törvényes akadálya a Marianum visszaszolgáltatásának. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Egy szlovák és egy román néppárti képviselő tette szóvá szeptember 3-án az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a Magyar Gárda ügyét. A szlovák Anna Záborská felszólította a magyar kormányt, hogy oszlassa fel a félkatonai jellegű gárdát. A képviselőnő szerint Magyarországon radikalizálódás tapasztalható, és kitért arra, hogy a Magyar Gárda egyenruhás szervezet, alapszabályában szerepel a lőkiképzés, valamint élvezi egy korábbi magyar miniszter támogatását. A román Marian-Jean Marinescu is azt mondta napirend előtti felszólalásában, hogy az ilyen szervezetek tevékenységét nem lenne szabad megengedni, hanem a törvény által büntetni kellene. Utalt a Magyar Gárda vezetőjének olyan kijelentésére, miszerint Románia és Szlovákia megtámadhatja Magyarországot. Szerinte a lakosság ilyen megfélemlítése terrorista cselekménynek minősül az Európai Unió szerződése értelmében. „Az ilyen szervezetek és szélsőséges magatartások bátorítják a szeparatista mozgalmakat” – mondta Marinescu, és úgy vélekedett, hogy az EU nem reagált megfelelően a Magyar Gárda megalakulására. Felkérte az Európai Uniót, hogy ítélje el az ilyen jelenségeket. /Napirenden az EP-ben a Magyar Gárda. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Marianne Mikko europarlamenti képviselő, aki az EU és Moldova Köztársaság közötti együttműködési parlamenti bizottság egyik elnöke, ésszerűtlennek nevezte Traian Basescunak államfő azon javaslatát, hogy Románia kedvezményesen bírálja el a szomszédos országból román állampolgárságért folyamodó személyek kérelmét. Ez nem csak a román, hanem az orosz etnikumhoz tartozó személyekre is érvényes lenne. Az államfő a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) legutóbbi ülésén kijelentette: „Románia erkölcsileg és politikailag is adósa Moldova Köztársaságnak”, amit a gyorsított eljárással odaítélt román állampolgársággal lehetne „törleszteni”. A Daily Express szerint egy ilyen lépés megtétele után Angliát százezrével özönlenék el a legszegényebb európai ország, Moldova Köztársaság állampolgárai. /Riadalmat keltett az EU-ban Basescu kijelentése. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Harmadik konferenciájukat szervezték a hét végén a média szakos doktori hallgatók az EME székházában. Az egész napos rendezvényt Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke nyitotta meg. Jakab-Benke Nándor szerkesztő bemutatta a kommunikáció szakos diákok lapját, a ME. dok-ot, Botházi Mária szerkesztő pedig a ME. dok Könyvtár második kötetét, amely a májusi második konferencián ismertetett szakmai dolgozatokat mutatja be. Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök MÚRE-érdemokleveleket adott át Vincze Hanna Orsolyának, Kádár Magornak, Györffy Gábornak és Botházi Máriának az egyetem kommunikáció karán kifejtett tevékenységükért, valamint Könczei Elemér grafikusnak. /Médiakonferencia, harmadszor. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

A temesvári Tender Alapítvány Életműdíjjal jutalmazza Ferenczy Annamária színművészt. Az első ízben kiosztására kerülő jutalom ünnepélyes december 13-án lesz. /Életműdíj Ferenczy Annamáriának. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./

Megváltoztatná az Európai Néppárt (EPP) statútumát a Demokrata Párt (PD) annak érdekében, hogy Tőkés László független képviselő ne lehessen tagja az EPP európai parlamenti frakciójának. Marian Jean Marinescu demokrata képviselő arról számolt be: a frakció vezetősége és a tagországok néppárti delegációjának vezetői már meg is egyeztek abban, hogy ezentúl egy független képviselő csupán akkor lehet tagja a parlamenti csoportnak, ha ebbe az illető tagország EPP-küldöttsége is beleegyezik. „Hétfőn levélben közöljük az EPP vezetőségével, hogy Tőkés Lászlót nem kívánjuk a parlamenti csoportba befogadni” – közölte Marinescu. A Rompres hírügynökség a román delegáció vezetőjét, Sorin Frunzaverdét is idézte, aki szerint a független képviselő azért nem lehet frakciótag, mert „Erdély területi autonómiáját szorgalmazta”. Az EPP szóvivője, Javier Jiménez nem tudta megerősíteni azt az információt, miszerint a Néppárt és a frakció vezetősége máris megegyeztek volna a statútum megváltoztatásában. A frakció magyar sajtósokért felelős szóvivője, Hölvényi György szintén nem hallott arról, hogy ilyen irányú döntés született volna az EPP vezetőivel egyetértésben. /Cs. P. T. : Mozgósítás Tőkés tagsága ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Újból Traian Basescu román államfő támogatását kéri Tőkés László független európai parlamenti képviselő azért, hogy januárban csatlakozhasson az Európai Néppárt (EPP) frakciójához az Európai Parlamentben. „Mi a döntésünket már meghoztuk Tőkés úr tagságával kapcsolatban. Az országos küldöttségek – országtól függetlenül – eldönthették, milyen új tagot fogadnak be a frakciójukba. A romániai delegáció pedig úgy határozott, hogy Tőkés László ne legyen a romániai frakció tagja” – mondta el Marian Jean Marinescu, az EPP demokrata liberális frakciójának alelnöke az ÚMSZ-nek. „Különben is, azt, hogy Traian Basescu segítséget ígért volna Tőkésnek, csak utóbbi nyilatkozataiból hallottuk, Basescu viszont egyszer sem tett kijelentést erre vonatkozóan” – mondta a politikus. Tőkés László kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt egy nagyváradi sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy az EPP-nek kell meghoznia a végső döntést. Tudomása szerint a kérdésben Brüsszelben január 7-10. között, vagy Strasbourgban a január 14-17. közötti ülésszakon határoznak majd. /Mihály László: Tőkés ismét segítségét kér. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

Catalin Marian Predoiu párton kívüli ügyvéd az új igazságügyi miniszter, február 29-én letette az esküt. Az igazságügyi tárca már tavaly december elején megürült Tudor Chiuariu lemondása következtében. A kormányfő több személyt is javasolt saját pártjából a tisztség betöltésére, de Traian Basescu államfő nem értett egyet kinevezésükkel. /Ferencz Csaba: Letette az esküt az új igazságügyi miniszter. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./

Sovinizmussal, valamint az ukrán kisebbség jogainak eltiprásával vádolja az RMDSZ-t a Romániai Ukránok Egyesületének Szatmár megyei vezetősége. A szövetség képviselői tagadják az ellenük felhozott vádakat, állítva, hogy az ukrán szervezet elnöke, Mihai Macioca kirohanásaival román politikai érdekeket szolgál. Macioca bejelentette: az ukránok egyesülete az RMDSZ-ellenes koalíció néven megalakult román pártszövetség jelöltjét, Valer Mariant támogatja a megyei tanácselnök-választáson. A botrány Tarasz Sevcsenko ukrán nemzeti költő szobrának elhelyezése kapcsán pattant ki. A kezdeményezők ragaszkodtak ahhoz, hogy az emlékművet az István téri parkba, Petőfi szobra mellé helyezzék, ahol a magyarság a március 15-i megemlékezést tartja. A helyi tanács februári ülésén más helyszínt jelölt ki, a Petőfi-szobortól mintegy száz méterre, az István tér átellenes sarkában. Alternatívaként pedig felajánlottak egy részt a Kossuth-kertből is. Az ukrán szervezet vezetője azonban kijelentette, csakis az eredetileg kért hely felel meg nekik, mert a szobrot mindenképpen az „ukrán templom” elé akarják helyezni. Macioca elmondta: „válaszként a sovén magyarok irritációjára” eldöntötték, hogy visszaszerzik ősi templomukat, a Szent Miklósról elnevezett görög katolikus kegyhelyet, amelyet szerinte jogtalanul bitorolnak a magyarok. A város legrégebbi templomát valóban „rutén templomként” emlegetik, azonban ez – Szőcs Péter történész, a megyei múzeum igazgatóhelyettese szerint – csakis azért van így, mert a görög katolikus egyházközség régen a munkácsi egyházmegyéhez tartozott, amely többségében rutén ajkú gyülekezeteket foglalt magába. A Szent Miklós-templom gyülekezetét azonban – az egyházi iratok tanúsága szerint – körülbelül kétszáz éve többségben magyarok alkották. Pallai Béla lelkész szerint jelenleg az ötezres gyülekezetet kizárólag magyarok alkotják. Macioca-t, az ukrán egyesület elnökét az sem tántorítja el szándékától, hogy a Szatmárnémetiben élő mintegy 300 ukrán ortodox vallású. Csehi Árpád, az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltje szerint nem az a gond, hogy az ukránok nem rá szavaznak, hanem az, hogy negatív színben tüntetik fel a szövetséget. /Babos Krisztina: Ukrán vádak az RMDSZ ellen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

A Project on Ethnic Relation (PER) Regionális Központja és más nemkormányzati szervezetek rendeztek kerekasztalt a marosvásárhelyi VI. Civil Szervezetek Vására rendezvénysorozat keretében. A kerekasztal témája az interkulturalitás és a multikulturalitás fogalmainak értelmezése volt. A vitaindító Koreck Mária, a PER marosvásárhelyi irodájának igazgatója a kisebbségi jogok biztosításának problematikájáról, gyakran elszenvedett történelmi igazságtalanságok kérdésének vonatkozásait vetette fel. Kifejtette, még ma is nagyon sokan, a többségi nemzethez tartozóak úgy vélik, bizonyos jogok biztosítása a kisebbségek számára veszélyeztetheti az állam biztonságát. Marian Chirean internetes újságíró szerint Romániában még léteznek rasszista, kifejezetten kisebbségellenes, xenofób, kirekesztő szegregációs törekvések. A roma kisebbséget képviselő Moca Rudolf marosvásárhelyi bábművész a többség–kisebbség közötti megértés kultúráját hangoztatta. /L. I., N. A. : PER: a másságról pragmatikusan. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

„Megvan a csodatétel is ahhoz, hogy az ötven éve elhunyt galántai gróf Esterházy Jánost, a felvidéki magyarság mártír politikusát boldoggá avassa a katolikus egyház” – fogalmazott Molnár Imre történész, aki a bukaresti Petőfi Társaság székhelyén június 2-án bemutatta az Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumaiból összeállított Kegyelem életfogytig /Budapest, 2008 /című kötetét. Az 1949-ben Csehszlovákiában „fasiszta bűnökért” halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Esterházy János boldoggá avatásáért közbenjáró történész elmondta a csoda körülményeit. „Az olomouci érseknek a csodatétel kapcsán elmondtuk, a mirovi börtönben, ahol elhunyt Esterházy János, szolgál egy pap, aki ha nehéz börtönviselteknek kell Isten igéjét hirdetnie, mindig Jánoshoz fohászkodik, mert úgy érzi, ilyenkor nincs számára lehetetlen. Az érsek, meghallgatva bennünket, szomorúan legyintett: a pap súlyos rákbeteg, az orvosok lemondtak róla, ha csodát akarunk, imádkozzunk a gyógyulásáért. Másnap az olomouci katedrálisban felkérték a híveket, fohászkodjanak Esterházy Jánoshoz a pap gyógyulásáért. Egy hónap múlva a tiszteletes teljesen meggyógyult” – mesélte Molnár Imre. Molnár Imre történész elmondta, miután sikerült kideríteni ötven évvel halála után Eszterházy nyughelyét, a Budapesten működő Esterházy-emlékbizottság közbenjárásával megpróbálják feltárni a közös sírhelyet, és azonosítani az elhamvasztott mártír politikus urnáját. „A Szlovákiában még mindig háborús bűnösként nyilvántartott Esterházy János hamvait, pontos nyughelyét nagyon sokáig, a családtagok többszöri kérésére sem adták ki a csehszlovák hatóságok, mondván, János még holtában is tud ártani” – fogalmazott Molnár. A mirovi börtönben a hamvaknak nyomuk veszett, később kiderült, hogy a prágai Pankrac börtönben helyezték el az elítéltek hamvait tartalmazó urnákat. Valamikor a 70-es évek végén hajigálták be egy közeli temetőben, egy gödörbe. Az információkkal teletűzdelt kötet Esterházy húgának, Máriának a feljegyzései alapján készült, melyet a felvidéki politikus halálának ötvenedik évfordulóján bocsátottak a történész rendelkezésére a hozzátartozók. Ezt az évet az Esterházy-emlékbizottság emlékévnek nyilvánította, amely számos lehetőséget biztosít Esterházy János nevének és életművének bemutatására. Esterházy János Nyitraújlakon született 1901-ben, 1957-ben halt meg Csehszlovákiában. 1931-ben a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, a csehszlovák parlamentben a magyar kisebbségek jogaiért harcolt, politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója volt. 1938-ban megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet hatóságok koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Szibériába hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte fasizmussal való együttműködés vádjával. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák államnak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott – Szlovákia máig nem rehabilitálta. Földi maradványai egy prágai tömegsírban nyugszanak. /Oborocea Mónika: Kegyelem Esterházynak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei elnök-jelöltje megsemmisítő vereséget mért a hét román párt (élükön a PSD és PD-L) koalíciójával támogatott úgynevezett független jelöltre. A szavazatok 44 százalékát kapta egy olyan megyében, ahol a lakosság 38 százaléka magyar, Valer Marian pedig 26 százalékát gyűjthette be. Csehi legalább tízezer-tizenötezer román szavazatot tudhat magáénak. /Sike Lajos: Csehi. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesíti Kozma Mária írónőt, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztőjét. A kitüntetést dr. Szabó Béla, csíkszeredai magyar főkonzul fogja átadni. A Pro Cultura Hungarica díj a magyar kultúra értékeinek Magyarország határain túli megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett nem magyar állampolgárok részére adományozható. /Pro Cultura Hungarica díj Kozma Máriának. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 18./

Június 17-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén ülésezett a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) hatodik területi, egyben első határon túli bizottsága. Az ülésen részt vett Pálinkás József akadémikus, az MTA májusban újonnan megválasztott elnöke. Pálinkás József elmondta: a hagyományok szellemében az MTA továbbra is szoros kapcsolatot kíván ápolni a romániai magyar tudományos élettel, ezen belül a KAB-al és az EME-vel egyaránt. Segíti a kutatóprogramokat, a pályázati erőforrásokhoz jutást, a csereprogramokat. Nem zárkózik el a román tudományos élettel való együttműködéstől sem. A díszvendéget fogadta az EME elnöke, Egyed Ákos történész. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) ülésén Péntek János elnök üdvözölte az anyaországi vendégeket (az MTA-elnökön kívül Berényi Dénes akadémikust és Tarnóczi Mariann titkárt.) Pálinkás József a KAB szerepét hangsúlyozta a kárpát-medencei magyarság kulturális egységének megőrzésében. Ezt az összetartozási tudatot erősítették elődei: Kosáry Domokos, Glatz Ferenc és Vizi E. Szilveszter, ezt kívánja folytatni ő is. Az MTA a magyarországi tudomány egészének megjelenítője, minden, tudománnyal foglalkozónak a köztestülete. Pálinkás József szerint globalizálódó világunkban nagyon fontos megőrizni a hagyományos emberi kapcsolattartást. Az MTA nem tesz különbséget a KAB és más területi bizottságai között. Komoly probléma a kutatómunkához szükséges utánpótlás biztosítása. Szükségessé vált közbelépni a legtehetségesebb fiatalok megtartása és a társadalom szellemi egészségének megőrzése érdekében. /Ö. I. B. : Kolozsváron a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

„Régi adósságot törleszt az alapításának 70. évfordulójához érkező Magyarok Világszövetsége, amikor a fordulat jegyében ülésező Magyarok VII. Világkongresszusa alkalmára kiadja az Amerikai Egyesült Államokban élő dr. Balogh Sándor professzor angol nyelven írott könyvét, amelynek címe: Autonómia és az új világrend. A VII. Világkongresszus keretében zajló nemzetstratégiai konferencia – Államiság nélküli nemzetek és népek az Európai Unióban – megfelelő alkalom a magyar nyelvű kiadás útra bocsátásához. ” Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke az augusztus 4-én tartott sajtótájékoztatót, amelyen három, az MVSZ támogatásával-segítségével napvilágot látott könyvet mutattak be. Csémy Tamás közgazdász, szakíró, Rudolf Kucera: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével című könyv magyar nyelvű kiadásának szerkesztője elmesélte, hogy Erdélyi Géza felvidéki református püspök hívta fel a figyelmét e könyvre. Kucera véleménye szerint Közép-Európa tragédiájának okozói a nemzetállamok: nem lett volna szabad felszámolni az Osztrák Magyar Monarchiát. Magyarországnak inkább a nemzetiségekkel kellett volna megegyeznie. A szerkesztő szerint rokonszenvesek Kucera magyarokra vonatkozó megállapításai. Megdöbbentő viszont, hogy a szerző úgy látja: Magyarországtól azért kellett elcsatolni a Felvidéket, mert különben nem hozhatták volna létre Csehszlovákiát. Szentkatolnai Bálint Gábor munkássága még a kutatók előtt sem ismert igazán, pedig hatalmas tudományos munkásságot fejtett ki élete során. Az egyik tanulmánya: „A tamil nyelv a turáni nyelvek sanszkritja vagy van-e a magyarnak testvére?” – amelyet 1878-ban írt – jóformán a vesztét okozta – mondotta a sajtótájékoztatón Varga Csaba kutató, a könyv mostani kiadója. Másfél évtizedre száműzték Magyarországról, mert megtörte a finnugor rokonság elméletét. A magyar nyelv Dél-Indiában címmel most napvilágot látott tudományos kötetet Varga Csaba inkább „gyöknyomozó” szótárnak nevezné – közérthetőbben: szóegyeztető szótárnak. Bálint Gábor tisztában volt azzal, hogy a gyököket kell figyelni, érettségiző korában már 12 nyelvet beszélt, később ez a szám már elérte a harmincat. A tudós Bálint Gábor világjárása és kutatásai során megállapította, hogy a délindiai tamil nyelv közeli rokona a magyarnak, könyvében háromezer szógyökkel igazolja állítását. Az eredeti kötet tele volt francia nyelven írt példákkal, ezeket Tharan-Trieb Mariann tolmács és műfordító ültette át magyarra. /Vennes Aranka: Hármas könyvbemutató Budapesten az MVSZ-székházban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 6./

Idén 150 éves a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek Magyar Tartománya. 1858-ban hat nővér telepedett le Temesváron, s ezzel kezdetét vette magyar földön az iskolanővérek nevelői munkája. Kolozsváron előbb az Auguszteum, majd a Marianum intézetet vezették. Augusztus 1-jén a kolozsvári piarista templomban hálaadó szentmisével kezdődött a jubileumi rendezvény, amelyen részt vettek a Magyarországról érkezett nővérek, az egykori auguszteumos és marianumista diákok szeretteikkel, s az iskolanővérek számos tisztelője. Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános volt a szentmise főcelebránsa. A főesperes hangsúlyozta, hogy az egykori diákok – szerte a világon – szerencsések voltak, amiért az iskolanővérek kolozsvári tanintézeteinek növendékei lehettek. Kolozsváron 1907-től – az Auguszteum megnyitásától – az 1948-ban bekövetkezett önkényes megszüntetésig sugározták az iskolanővérek a katolikus és magyar szellemiséget. A szentmisét követően könyvbemutatót tartottak. Az Erdélyi Iskolanővérek nyomában című kiadvány a nővérek által vezetett Marianum történetét, volt diákjainak emlékeit mutatja be. 1907-ben nyitotta meg kapuit a vegyes óvodát, elemi- és polgári leányiskolát, valamint árvaházat magába foglaló Auguszteum. Ezt követte 1911-ben a Marianum tan- és leánynevelő intézet. Néhány éve Szovátán telepedett le Vera nővér és Gabriella társult tag. Vera nővérék Szovátán „mozgó” énekiskolát hoztak létre immár negyedik éve. Több mint négyszáz gyerekkel foglalkoznak, Kodály-módszerrel tanítják őket a zenei anyanyelvre, ami ugyanaz, mint a magyar anyanyelv. A könyv megjelenésében részt vállalt dr. Bodó Márta, a Vasárnap katolikus hetilap és a Keresztény Szó folyóirat felelős szerkesztője is. /Fodor György: 150 éves az iskolanővérek magyar rendtartománya. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

Augusztus 8-án Vetés templomát mutatták be a megemlékezés-sorozat résztvevőinek, majd megtekintették a környék történelmi emlékhelyeit, többek között a majtényi síkon lévő emlékművet, a kaplonyi Károlyi-kriptát. A sződemeteri Kölcsey-megemlékezésen Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Csáki Márta helyi református lelkipásztor és Marian Gheorghe, a község polgármestere mondott üdvözlő beszédet, András Gyula és Marcel Mirea színművészek a Himnuszt szavalták el. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere a kilencvenes évek elejét idézte fel beszédében, amikor elkezdődhetett/folytatódhatott a nagy költő emlékének az ápolása, és amely lelkesedést sikerült immár 18 éven keresztül megőrizni. Egyed Emese irodalomtörténész beszéde után Katona Tamás volt államtitkár, történész hangsúlyozta: Kölcsey a legutolsó tisztességes magyar politikus volt. A szilágypéri Budai Ézsaiás és a Tasnádi Maestoso kórus énekszámokkal szerepelt az ünnepségen. /Fodor István: Sződemeter nagy szülöttére emlékeztek pénteken. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 11./

Nem hiába épített 122 évvel ezelőtt Szent István tiszteletére templomot a Maros parti Piskitelepen Lönhart Ferenc püspök, aki a megye szülöttjeként itt is van eltemetve, a templom közelében emelt kis kápolnában. A helyi, 180 lelkes gyülekezetnek már fele sem tud magyarul, azonban a hit és a nagy király tisztelete ma is élteti ezt a maroknyi közösséget. A minden év augusztus 20-a táján megrendezett búcsúünnepen két nyelven folyik a prédikáció, de a tartalom egységes. A román anyanyelvű hívek is áhítattal néznek fel a hatalmas oltárképre, melyen Szent István felajánlja a koronát és vele együtt az országot Szűz Máriának. És tisztelettel hallgatják a nagy király életével példázó prédikációkat. A búcsúünnepeken rendszeresen megjelenik a város polgármestere is, aki jelentős mértékben járult hozzá, hogy önkormányzati pénzből idén felújítsák a piski templom orgonáját, illetve a templomépítő püspök, Lönhart Ferenc sírboltja felett emelkedő kápolnát. /Gáspár-Barra Réka: Szent István-búcsú Piskin. Sziklára építeni házat, hazát. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./