Az első világháborúról sok könyvet írtak, csak a magyar irodalomban olyan jeles írók, mint Somogyvári Gyula, Gyóni Géza, Kuncz Aladár vagy Markovits Rodion. József Álmos a háború igazi arcát, belsőjét próbálja felfedni nemrég megjelent kötetében (József Álmos: Mire a falevelek lehullanak... – T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2003). Dokumentumértékű korabeli leveleket, tábori levelezőlapokat, fényképeket válogatott össze. Könyvében többnyire háromszéki székely honvédek szólaltak meg levelek, tábori lapok, ritkább esetben naplószerű feljegyzések által. /Benkő Levente: Történelem belülnézetből. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

Fennállásának négyszázadik évfordulóját ünnepelte Kalotaszeg legkisebb református gyülekezete, Sztána. A kétszáz lelkes falu apraja-nagyja ünneplőbe öltözött júl. 25-én. Pap Géza püspök arról beszélt, hogy a megmaradásnak egyetlen útja az építkezés, a korszerűsítés. Utalt arra, hogy néhány éve a sztánai gyülekezet saját erejéből újította fel templomának tetőzetétPapp Hunor tiszteletes az önépítkezés példájaként említette a híres-nevezetes 1914. február elsejei sztánai farsangi bált. A mulatságnak Kós Károly meghívottjaként vendége volt Móricz Zsigmond, aki ennek nyomán írta Nem élhetek muzsikaszó nélkül című novelláját. Papp Hunor hozzátette: a tizenötmillió magyarban gondolkodó Orbán-kormánynak és holland hittestvéreknek is köszönhető a templom tetőzetének teljes felújítása. A hetvenes években 350 magyar és 250 román lakta a falut, ma 200 magyar mellett 26 román ajkút találni. 1911-ben a Budapestről hazatérő Kós Károly képes hetilapot alapított Sztánán. A Kalotaszeg című lapot Bánffyhunyadon nyomtatták, a szerkesztőség Kós sztánai Varjúvárában működött. A lap negyedév múlva azért szűnt meg, mert Kós felkérést kapott a pénzügyminisztériumtól a kispesti állami munkásnegyed befejezetlen részének megtervezésére. /Benkő Levente: Sztánán lelket lehelnek a házakba. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

Nem a legbiztatóbb előjelekkel áll az európai integráció küszöbén a romániai magyar kultúra – állította Kereskényi Sándor. A csoportérdekek mentén szerveződő mai magyar kulturális életből ugyanis hiányoznak a Kós Károlyhoz hasonló meghatározó emberek. Az elmúlt tizennégy-tizenöt év során nem sikerült megteremteni azokat az alapelveket, módszereket, amelyek segítségével a romániai magyarság kultúrája működőképes egésszé válhatott volna. Ebben komoly felelőssége van az RMDSZ-nek is, amely nem tudott elszakadni a központosított szerkezetekben történő gondolkodástól. A romániai magyar kultúrának csak bizonyos részei jelennek meg hangsúlyosabban az anyaországi kulturális diskurzusban vagy a piacon. Jelenleg az irodalom területén is végbemenő globalizáció, amerikanizálódás hatására egyre inkább bizonyos csoportérdekek kerülnek előtérbe, amelyek stílusok mentén szerveződnek, és az irodalmat a finanszírozható divatok kezdik meghatározni. A partiumi, kolozsvári könyvek alig jutnak el a Székelyföldre, a tétel fordítva még inkább érvényes. A magyarországi–erdélyi könyvforgalom mintha egyirányú lenne. Fennáll a veszélye, hogy az irodalom és a művészet a kisszerűen gondolkodó, stratégia nélküli kulturális lobbik eszközévé válik. Nincsenek távlatok, távlatos koncepciók, amelyek az egész nemzeti hagyományra és értékre figyelnének. /Benkő Levente: Az integráció káros lehet hagyományainkra. Interjú Kereskényi Sándor esszéíró-politikussal. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Ha rám esik a választás, és engem kérnek fel, hogy az RMDSZ államfőjelöltje legyek, úgy érzem, van bennem annyi erő és politikai tapasztalat, hogy ennek a feladatnak eleget tudjak tenni – közölte Eckstein-Kovács Péter szenátor. Frunda György szerint megvan a személy, akit önmaga helyett javasol elnökjelöltnek, de nem árulta el a nevét. /Benkő Levente: Eckstein-Kovács Péter vállalná. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Kiss András /sz. Facsád, 1922. okt. 5./ nyugalmazott főlevéltáros jogot végzett, tanársegéd lett a magánjogi tanszéken, majd 1949 júliusában Balogh Edgár kineveztette őt az Állami Levéltárba segédkönyvtárosnak. Rengeteg anyag állt a rendelkezésükre, és minden további nélkül lehetett kutatni. 1951 nyarán kerültek át a levéltárak a Belügyminisztériumhoz, szovjet mintára. Kiss András úgy látja hogy rengeteg feltárnivaló van még. A legnagyobb gondot a forráskritikában látja. Össze kell vetni a forrásokat és az állításokat, és akkor kiderül például az, hogy a második világháború végső szakaszában mit tettek az úgynevezett felszabadítók. Évtizedeken keresztül tanították, hogy az illegalitás idején a kommunisták mennyit szenvedtek. Közben például Karánsebesen az internált kommunisták úgy éltek, mint a szállodában. Ehhez képest mi mindent éltek át az internált magyarok. – Fontos, hogy nevezzenek ki fiatal magyar szakembereket könyvtárakba, levéltárakba. Mindenhova kell a magyar szakember. – Tapasztalatai szerint a művészettörténész-hallgatók nagyon komoly kutatók, mert tanáruk, Kovács András nagyon a kezében tartja őket. Kiss András, az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt főtitkára 1949–1983-ig, nyugdíjazásáig a kolozsvári Állami Levéltár főlevéltárosa volt. Köteteiből: Varga Katalin pere (1979), fordította, és előszóval ellátta a Dino Compagni krónikája korának eseményeiről c. kötetet (1983), Források és értelmezések (1994), több kötet (Román–magyar jogi szótár, Erdélyi magyar szótörténeti tár VIII., Bibliografia arhivisticii romanesti stb.) társszerzője. /Benkő Levente: A levéltárnak nyilvánosnak kell lennie. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Több tucat ártatlan civil hatvan évvel ezelőtti legyilkolására emlékeztek szept. 25-én a Bihar megyei Gyantán. A másfél ezer lelkes magyar faluba megérkező reguláris és félkatonai román különítmények vérszomjas indulattól hajtva öldökölték le a gyantai magyarokat 1944-ben. Rájuk emlékezve felavatták a gyilkosság áldozatainak emlékművét. Ugyanez alkalommal tartották a bihari egyházmegye kórustalálkozóját is, melyre számos énekkar bejelentkezett. Tőkés László püspök ünnepi igehirdetésének a vigasz és a megbékélés éppúgy sarokszavai voltak, mint az életigenlés és az önvédelem. /Benkő Levente: Gyantán emlékművet avattak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./ Gyantán 1944. szept. 24-én 47 magyart öltek meg a román katonák.

Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök felidézte életútját. Szülőfaluja magyarságát a második világháborúban kifosztották a Vörös Hadsereg katonái, azután megkezdődött a Kommunista Párt tagjainak toborzása. A Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakáról másodévesen kidobták, amikor apját kuláklistára tették. Mózes Árpád ezután a teológiát végezte el. Argay György püspök maga mellé vette titkárnak és segédlelkésznek. Óriási lelkesedéssel fogadták az 1956-os forradalom hírét. Mózes Árpád más evangélikus fiatalokkal megfogalmazott egy beadványt Argay püspöknek, hogy vonja felelősségre azt a két evangélikus professzort, akik éveken keresztül a baloldali eszméket hirdették. 1958. december 16-án Mózes Árpádot letartóztatták. Felhozták ellene az Argay püspöknek 1956 októberében átadott beadványt, a magyar forradalommal való szimpatizálást és azt, hogy a szovjet beavatkozás ellen fekete jelvényekkel tiltakoztak. A legsúlyosabb vád a hazaárulás volt. Tudniillik a forradalom előtt a debreceni Kossuth-egyetem egy csoportjának látogatásakor beszámolt nekik az erdélyi helyzetről. Naponta eljátszották vele, hogyan fogják felakasztani. Sorra tartóztatták le kollégáit, négy-négy evangélikus lelkészt és teológust, név szerint Antal Lászlót, aki már meghalt, Dani Pétert, Kiss Bélát, Gödri Oláh Jánost, Török Andrást, Bibó Lászlót és Veress Károlyt. Hat hónapi vallatás és halállal való fenyegetés után mindnyájukat a katonai törvényszék elé állították. Az utolsó szó jogán megkérdezte a tárgyalást vezető Valeanu őrnagyot: Uram, a szó igazi értelmében mit tettünk mi a Román Népköztársaság területi biztonsága ellen? Azt válaszolta: „Nem tettetek semmit, mert nem tudtatok, de ha tudtatok volna, tettetek volna.” Fővádlottként ezért kapott 18 évi kényszermunkát, a többiek 16, 15, 14, 9, és így lefelé, 6 éveket. Hat hónapot töltött a szamosújvári börtönben, és kereken öt évet a Duna-delta mocsaraiban. Az 1964. augusztus 3-án megjelent kegyelmi rendelettel a legutolsó, 106-os létszámú csoporttal szabadult. A börtönben olyan kiváló embereket ismerhetett meg, mint dr. Dobri János református professzor, dr. Erdő János, a későbbi unitárius püspök, Hajdó Leander, a csíksomlyói volt rendházfőnök, és sorolhatná tovább. A kis létszámú nagykárolyi gyülekezet lelkipásztoraként húsz évig szolgált. Nem voltak könnyű idők, hiszen két ember állandóan rá volt állítva, szüntelenül követték és zaklatták. Az egyházmegye lelkészi karának határozott kiállása révén 1978-ban aradi lelkésznek és esperesnek választották. Az evangélikus püspökség a legkisebb Romániában, közel 33 ezer lélek van szétszóródva Orsovától Nagybányáig. 1992-ben Szedressy Pál püspök halála után titkos szavazással utódjává választották, és a megbízatást hosszas rábeszélés után elvállalta. – Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön egy-egy új templom, ezenkívül tizenkilenc felújított templom és imaház, vendégház fűződik a nevéhez, annak ellenére, hogy életfogytiglan választották püspökké, idén mégis lemondott, egészségi állapotára való tekintettel. Mózes Árpád nyugalmazott lutheránus-evangélikus püspök 1931. július 25-én született a barcasági Krizbán. A kolozsvári Protestáns Teológián 1956-ban lett lelkész. /Benkő Levente: „A magam történetét én írnám meg” Beszélgetés Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspökkel, önkéntes ’56-os politikai elítélttel. = Krónika (Kolozsvár). okt. 22./

Háromszázmillió forintos támogatásban részesül a várhatóan jövőre sugárzó erdélyi magyar televízió – erősítette meg Szentgyörgyi Lajos, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) informatikai elnöki főszaktanácsadója, hozzátette: az erdélyi tévén kívül a vajdasági Mozaik Alapítvány 14,5, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség pedig 10,5 millió forintos támogatásban részesül. Az erdélyi pályázat azért részesült ekkora összegű támogatásban, mert teljesen új televízió létrehozásáról van szó, míg Kárpátalján és a Vajdaságban már létező intézmények fejlesztését kell segíteni. Kárpátalján pillanatnyilag az ukrán állami televízióban sugároznak heti 2-3 órás magyar műsort, de sem ez, sem a Duna Televízió adása nem ér el a legtöbb magyarlakta helységbe. A szerb-montenegrói állami televízió fokozatosan leépítette a ma már csak napi 2-3 órát sugárzó újvidéki televízió magyar adását. „A most elnyert támogatásból a Mozaik Alapítvány által létrehozott és szeptember 1-jétől napi félórás kísérleti adást sugárzó Mozaik Televízió műsorának állandósítását kívánjuk elérni” – tájékoztatott Bunyik Zoltán kuratóriumi elnök. Nagy Zsolt, az egész napos műsoridejű adót létrehozó és működtető Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke közölte, hogy a leendő televíziónak még nincs otthona. /Benkő Levente: Kezdődhet az erdélyi magyar televízióépítés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Prefektusként is csak az RMDSZ programjában megfogalmazott autonómiatörekvéseket vállalom fel – szögezte le Dézsi Zoltán, a Hargita megye prefektusi jogkörét várhatóan két hónapig ellátó alprefektus. A Székely Nemzeti Tanács korábban szorgalmazta, hogy Hargita, Maros és Kovászna megyében a helyi tanácsok írjanak ki népszavazást annak a kérdésnek a megválaszolására: a lakosság az adott község, illetőleg megye lakosaként „akarja-e a Székelyföld mint autonóm területi közigazgatási egység sarkalatos törvény általi létrehozását” és az adott megye, illetve község „ezen területi közigazgatási egységhez tartozását”. Dézsi szerint ez a referendum csak a vonatkozó jogszabályok módosítása révén lehetséges; ha pedig mandátuma idején a Hargita megyei önkormányzatok mégis elfogadnának határozatot a népszavazás kiírására, a prefektúra jogászaira bízza azok törvényességének a megvizsgálását. Dézsi Zoltán azért vette át Hargita megye prefektusi hatáskörét, mert a tisztséget 2000 óta betöltő Mircea Dusa a kormányzó Szociáldemokrata Párt színeiben szenátori mandátumért indul. Dézsi Zoltán 1996-tól 2000-ig volt Hargita megye prefektusa. Mandátuma lejártát követően 2000 őszéig a megyei tanács alelnöke volt, majd Hargita megye alprefektusává nevezték ki. /Benkő Levente: Dézsi a jogászokra bízza. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./ / Hargita Megye Prefektusi Hivatala a közigazgatási bíróság útján támadja meg, azokat a helyi tanácsi határozatokat, amelyek a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó népszavazás kiírásáról szólnak. Előzőleg felszólították a gyergyóalfalvi, ditrói, gyergyócsomafalvi és gyergyóújfalvi tanácsokat, hogy sürgősen vonják vissza határozataikat, ezek ezt nem tették meg. /Bírósági úton a népszavazás ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület oktatási főtanácsosa, Tolnay István is úgy látja: a felekezeti oktatást és annak állami finanszírozását nem a felekezeti törvényben, hanem külön jogszabályban, illetőleg az oktatási törvény külön fejezetében kell rögzíteni. Asztalos Ferenc, a képviselőház oktatási bizottsága tagjának szerint az RMDSZ és a történelmi magyar egyházak által közösen kidolgozott oktatási törvénytervezet 26 cikkelyéből az oktatási tárca 20-at már elfogadott, és saját törvénytervezetébe foglalt. Iskola (oszt. száma/ összlétszám): Segítő Mária Róm. Kat. Teológiai Gimnázium, Csíkszereda 13/356; Árpádházi Szt. Erzsébet Róm. Kat. Teol. Gimn., Gyimesfelsőlok 15/370; Gróf Majláth Gusztáv Kollégium, Gyulafehérvár 4/100; Nagy Mózes Gimnázium, Kézdivásárhely 1/16; Hám János Róm. Kat. Gimnázium, Szatmárnémeti 12/339; Szt. László Róm. Katolikus Gimnázium, Nagyvárad 8/254; Bolyai Farkas Gimnázium, Marosvásárhely 1/19; Római Katolikus Teológiai Gimnázium, Kolozsvár 5/130; Gerhardinum Róm. Kat. Líceum, Temesvár, román tannyelvű 4/112; Gerhardinum Róm. Kat. Gimn., Temesvár, magyar tannyelvű 4/53; Lóránffy Zsuzsanna Református Gimnázium, Nagyvárad 13/345. Óvodák a Királyhágómelléki Ref. Egyházkerületben 9/192; Református Gimnázium, Szatmárnémeti 19/497; Wesselényi Miklós Kollégium, Zilah 12/319; Református Kollégium Kézdivásárhely 8/211; Református Kollégium, Kolozsvár 10/268; Református Kollégium, Marosvásárhely 8/234; Református Kollégium, Nagyenyed 3/64; Református Kollégium, Sepsiszentgyörgy 8/217; Baczkamadarasi Kis Gergely Ref. Koll., Székelyudvarhely 8/225; Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr 6/136; János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár 8/200 /Benkő Levente: Konszenzus a felekezeti oktatás ügyében? = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

Jótékonysági koncerttel és képzőművészeti aukcióval támogatja parókiája építését a Bihar megyei Gyanta református egyházközsége. Az új papilak építésének gondolata összefügg az 1944. szept. 25-i gyantai vérengzéssel. A román hadsereg Tudor Vladimirescu hadosztályának katonái 43 helybéli magyar lakost és két magyar katonát mészároltak le, ekkor perzselték fel a református parókiát is. A vérengzés legfiatalabb áldozata a kétéves Antók Juliánna volt, legidősebb pedig a 71 éves Köteles István. A román nemzetiségű Togyinka Lajos az egyik szomszédos faluból nősült be Gyantára. Szólt a katonáknak, hogy ő román, erre kiállították a kivégzendők sorából. „De ott van a feleségem és a két gyermekem...” – próbálta menteni övéit az édesapa. „Ők is románok?” – kérdezték a katonák. „Nem, ők magyarok”. „Akkor ők ott maradnak” – hangzott a tiszt, Bride válasza. „Akkor visszaállok közéjük” – mondta Togyinka, és feleségével, valamint 17 és 13 éves fiával együtt őt is agyonlőtték. A történtek évtizedeken keresztül tabutémának számítottak, míg 2000-ben megszervezték az első megemlékezést a faluban. Idén a gyülekezet emléket állított a vérengzés áldozatainak, jelezte Soós József lelkész. A gyülekezet elhatározta: az 1944 őszén felperzselt parókiáját is újraépíti. Az 1900-as évek elején Gyantát még 1500-an lakták, a faluban ma 250 református, 20 baptista és 2-3 római katolikus él. /Benkő Levente: Gyanta, félelmek nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

„A szakmérnöki oktatás a mai napig hiányzik a magyar nyelvű romániai egyetemi és főiskolai képzés palettájáról. Ezt a hiányt hivatott pótolni a Gábor Dénes Főiskola (GDF) Erdélyi Konzultációs Központja, amelynek végzettjeit egyre inkább keresik az erdélyi és európai munkahelyeken” – fejtette ki dr. Selinger Sándor. A magyarországi főiskola erdélyi központjának igazgatója a tanintézet hétvégi kolozsvári diplomakiosztó ünnepségén elmondta, az idei végzettekkel együtt a GDF hét erdélyi oktatási helyszínén végzett okleveles mérnökeinek száma 325-re emelkedett. /Benkő Levente: Diplomakiosztó ünnepség a Gábor Dénes Főiskolán. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./

Véget értek a XII. Erdővidéki Közművelődési Napok Baróton. Bemutatta első régészeti gyűjteményét az Erdővidéki Tájmúzeum. Demeter László, a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, a múzeum még használhatatlan. A közművelődési napokon sikeres volt Sylvester Lajos előadása, Kónya Ádám II. Rákóczi Ferencről szóló ismeretterjesztője és Jánosi József Háromszéki táncok című kötete is. Megnyílt a Megálló vizuális műhely tagjainak /Albert Levente, Daczó Enikő, Kolumbán Hanna és Péter Alpár/ kiállítása. Bardócon és Olaszteleken bemutatták Benkő Józsefnek a kézirat elkészülte után 233 évvel, idén kiadott Filius Posthumus című egyháztörténeti kötetét. A komolyzene kedvelői a Kájoni Consort együttes régizene-hangversenyén vehettek részt. Fellépett a baróti római katolikus ifjak BAKI együttese, a vargyasi Csudálókő néptánccsoport, az Erdővidék néptáncegyüttes, a diákcsapatok pedig a Ki mit tud Bölöni Farkas Sándorról? című vetélkedőn mérkőztek. A közművelődési napokkal párhuzamosan zajlott Baróton a TUDEK, 2004 elnevezésű, diákok számára kiírt Kárpát-medencei tudományos verseny erdélyi döntője. Közel 120 dolgozatot mutattak be a diákok. /Benkő Levente: Múzeum nincs, tárlat van. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./

Gyergyószentmiklóson is határoztak, január 30-án szavaznak az autonómiáról. A városi tanács nov. 30-án egyhangúlag döntött a kiírásról. Gyergyóalfaluban és Gyergyóújfaluban december 19-én szavaznak autonómiakérdésben, Gyergyóditróban döntöttek a kiírásról, ám a népszavazás dátumáról még nem. Gyergyószárhegyen eddig kétszer próbálkoztak a napirendre tűzéssel, de mindeddig csupán elvi jóváhagyás született a kiírás támogatásáról. /Benkő Levente: Megvan a dátum. = Krónika (Kolozsvár), dec. 1./

Nem kárpótoltak valamennyi 1940–45 között etnikai alapon meghurcolt embert. Románok, magyarok, zsidók, szászok és svábok, valamint cigányok kérhetnek kártérítést amiatt, hogy 1940 szeptembere és 1945 tavasza között nemzetiségi hovatartozásukból fakadóan zaklatták őket. Az erre vonatkozó, 1990-ben elfogadott, majd többször módosított jogi keret kártérítést, illetve díjmentes szolgáltatásokat biztosít mindazoknak, akiket akkor gettókba és bel- vagy külföldi lágerekbe hurcoltak, lakóhelyükről eltávolítottak, fogva tartottak, munkaszolgálatra kényszerítettek, vagy akik túlélték az úgynevezett halálvonatot. Valamennyien ingyenes orvosi, illetve kórházi kezelésre és gyógyszerellátásra, évi egy alkalommal díjmentes gyógyfürdőre, hat távolsági utazásra, illetve díjmentes telefon, rádió- és televízióbérletre jogosultak. A Kolozs megyei magyarok azonban hiába kilincseltek a jogosultságot megállapítani hivatott megyei nyugdíjpénztárnál. Adriana Antoci, a Kolozs Megyei Nyugdíjpénztár kártérítési bizottsága elnökének magyarázata szerint az erdélyi magyaroknak azért nem jár kárpótlás, mert ők nem a román civilek, illetve hatóságok zaklatása elől, hanem önszántukból telepedtek át a második bécsi döntést, azaz 1940. augusztus 30-át követő időszakban „a magyarok által megszállt Osztrák–Magyar Monarchiába”. A jogász a Krónikától értesült arról, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia már húsz évvel korábban, 1920-ban szétesett, a második bécsi döntést követően pedig dél-erdélyi magyarok kétszázezerre becsült tömege éppen Ion Antonescu marsall diktatúrája és a román lakosság egy részének zaklatása elől menekült át a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe; mint ahogyan ugyanannyi észak-erdélyi román is a magyar polgártársak, illetve a magyar hatóságok elől menekült román területre, például Dél-Erdélybe. Adriana Antoci szerint a második bécsi döntést követően Romániában – tehát az Ó-királyságban és Dél-Erdélyben – „senkit sem zaklattak nemzetiségi hovatartozása miatt”. Adriana Antoci szerint csak akkor fogadják el a magyar, zsidó és cigány nemzetiségűek kérvényeit, ha az RMDSZ láttamozza az igényléseket. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök úgy tudja, Kolozs megye az egyedüli, ahol a magyar kérvényezőket elutasítják. Kónya-Hamar jelezte, a napokban interpellálnak az ügyben az igazságügyi miniszternél. Kerekes Károly képviselő elmondta, a Kolozs megyeihez hasonló elutasításokat Brassó megyéből is jegyeztek. /Benkő Levente: Elutasított Kolozs megyei magyarok. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

Erdélyben van a magyar televízióra szánt háromszázmillió forint. Kizárólag a támogatási szerződésben foglalt célokra, azaz a leendő egész napos sugárzású erdélyi magyar televízióra fordítjuk a magyar államtól kapott támogatást – szögezte le Nagy Zsolt kommunikációs miniszter, aki egyben a leendő erdélyi magyar televízió felépítésére és működtetésére létrehozott kolozsvári Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumi elnöke. A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) meghívásos pályázatán ugyanakkor az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és az újvidéki Mozaik Alapítvány nyert el 10,5, illetve 14,5 millió forintos, vissza nem térítendő támogatást. Nagy Zsolt elmondta, hogy a 300 millió elegendő a stúdió, a vágó és a vezérlő felszerelésének megvásárlásához és beszereléséhez, valamint a számítástechnikai eszközök és programok megvételéhez. Az eszközvásárlás nem történt meg, mert nem sikerült a televízióépítés folytatását szavatoló további támogatót találni. A pályázatot lebonyolító Határon Túli Magyarok Hivatalában is tudnak arról, hogy késik az erdélyi intézmény építése. Szabó Vilmos államtitkár elmondta, elvileg nem kizárt a határidők módosítása. /Benkő Levente: Halasztást kér a kuratórium? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

A Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület azért pereskedik a városházával, mert a polgármesteri hivatal egyszer már visszaadta, most pedig el akarja venni az egylettől a Magyar Házat. A Kalmár Zoltán elnökletével 1993-ban újjáalakult, majd 1994-ben jogilag bejegyzett nagyszebeni magyar művelődési egyesület jogutódként kérte vissza a Magyar Házat 2003-ban. A Klaus Johannis polgármester által ellenjegyzett 2003. áprilisi, 291. számú rendelet visszaszolgáltatta az ingatlant, amelyet azonnal telekkönyveztek a magyar egyesület nevére. Azonban a városháza visszatáncolt. A nagyszebeni törvényszék értelmezése szerint az ingatlan eredeti tulajdonosa, azaz a régi polgári egylet, illetve a jelenlegi magyar egyesület neve nem azonos, ezért nem tekintik őket jogutódnak. „Pedig az alapító okiratunkban és az alapszabályunkban világosan le van írva, hogy a régi Magyar Polgári Kör jogutódjának tekintjük magunkat, és ezt az alapszabályt fogadta el egyesületünk bejegyzésekor a nagyszebeni törvényszék” – szögezte le Kalmár Zoltán, az egyesület elnöke. A kommunista diktatúra idején úgy szüntették meg a Nagyszebeni Magyar Polgári Kört, hogy erről a mai napig nem született írás. 1944 őszén a polgári kör helyébe a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) költözött be, amely kulturális-ifjúsági szervezetet is működtetett, ennek titkára éppen Kalmár Zoltán volt. 1952-ben a kommunisták kilakoltatták a házból az MNSZ-t, az utcára dobált magyar könyvtárból máglyát raktak. A megmenekült kötetek egy részét a nagyszebeni ASTRA könyvtárban helyezték el, néhány példány magánkönyvtárakban talált menedéket, mások pedig az RMDSZ székházában ma is megtalálhatók. Kalmár Zoltán szerint a visszaszolgáltatást a bélyeggyűjtők egyesülete bolygatta meg. 2003-ban közokirat-hamisítással, csalással és hamis dokumentumok használatával jelentették fel az ügyészségen az idős férfit, aki szerintük törvénytelenül kérte vissza az ingatlant. A nyolcvankettedik életévében járó férfi szerint a vizsgálatot folytató fiatal ügyész is belátta, hogy a Budapestről kapott dokumentummásolatok hitelesek, így az ügyet nem sikerült bűnügyi síkra terelni. Hetek múlva a polgármesteri hivatal mégis kezdeményezte a Magyar Ház visszaszolgáltatásáról szóló rendelkezés hatálytalanítását. /Benkő Levente, Fám Erika: Európai központ magyarok nélkül? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

A háromszéki Baróton számba vették az elmúlt öt évben, a környéken végzett régészeti ásatásokat. A kétnapos erdővidéki tanácskozás résztvevői régészek, geológusok, valamint a civil kezdeményezésből elindított, szakszerű feltárást támogató Dobó-Valál Egyesület vezetői voltak. A régészeti ásatások eredményeképpen a faluturizmus is fellendülhet – állapították meg a szakemberek, akik a Rika-hegységben részben feltárt középkori két őrtornyot, valamint a Kormos patak mentén 2003-ban kiásott 12. századi templom romjait is megtekintették. Ellátogattak a Dobó nevű egykori településre. A helyszínen az ásatásokat vezető Bordi Zsigmond Loránd régész doktorandusz mutatta be a feltárt létesítményeket. /Benkő Levente: Az erdővidéki régészeti leletek a turizmust is fellendíthetik. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Temes megyében az elmúlt napokban az áradat 2100 házat rongált meg, 370-et pedig lerombolt. A mentők 2227 személyt menekítettek ki, 387-en pedig a víztől körülzárva várják a segítséget. Az elárasztott termőföld meghaladja a 21 ezer hektárt. A Temes medréből kilépve átlépett a román–szerb államhatáron. Szerbia-Montenegró hatóságai elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy nem kaptak idejében tájékoztatást a román hatóságoktól a kialakult árvízveszélyről. A határ túloldalán Módost sújtotta leginkább az áradat, ahol 2300 embert telepítettek ki. Rendkívül súlyos a helyzet a szintén a Temes mellett fekvő, színmagyar Káptalanfalván. A százfős településen csak két házat nem öntött el az ár. /Benkő Levente: Özönvíz az államhatáron át. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

A vízszint csupán néhány centiméterrel csökkent, Jánosfölde majdnem teljesen, Ótelek közel fele összedőlt már. Fényen több mint 130, Torontálkeresztesen közel száz lakóház romokban áll, a számuk pedig bizonyára tovább nő. A bánsági árvíz miatt eddig közel 4000 embert kellett kimenteni, több mint 500 lakóház összedőlt. A Bánság romániai részén két helyen szakadt át a Temes gátja, 200 millió köbméternyi víz több mint 32 ezer hektár termőföldet árasztott el a román–szerb határ mindkét oldalán. Mindkét országban magyarok, románok és szerbek segítenek egymáson. A Bánság szerbiai részén a szerbek ruhával és étellel kínálták a magyarokat, a színmagyar Magyarittebe lakosai pedig a párdányi szerbeknek nyújtottak menedéket. A magyar külügyminisztérium saját válságalapjából 3 millió forintot bocsátott az Ökumenikus Szeretetszolgálat rendelkezésére. Romániában az egész országból folyamatosan érkeznek az élelemből, ruhából, állatoknak szánt takarmányból álló segélyszállítmányok. Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter megerősítette, a kormány tartalékalapjaiból őszig két-, illetve háromszobás típusházak épülnek a romba dőltek helyébe. A magyar kormány megbízásából az ukrán, szlovák, magyar és román katonákból álló Tisza nemzetközi műszaki zászlóalj 250 magyar katonát és eszközöket ajánlott fel a romániai árvízi védekezéshez. /Benkő Levente: Százával pusztulnak a bánsági lakóházak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

A veszteségek, a felhalmozódott nyomda- és papírköltségek miatt május 4-e óta csak elektronikus formában jelenik meg s csak az interneten olvasható a Romániai Magyar Szó – áll Gyarmath János főszerkesztő közleményében. A főszerkesztő lehetőségként említette, hogy ugyanezzel az újságírói közösséggel egy új napilapot indít. Birtalan József, a Romániai Magyar Szót kiadó Transil Kft. főrészvényese arról számolt be, hogy a legutóbbi részvényesi közgyűlésen nem a lap beszüntetéséről, hanem a tevékenység folytatásáról döntöttek. /Szünetelteti megjelenését a Romániai Magyar Szó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./ A május 5-i, pénteki lapszám még látható lesz a világhálón, ezután már sem ott, sem nyomtatásban nem jelenik meg az újság. Gyarmath János főszerkesztő szerint 1996 óta nem részesültek jelentős anyagi segítségben, a magyarországi Illyés Közalapítványtól pályázati úton kapott évi 200–300 ezer forintos, azaz 30–45 millió lejes támogatások a kiadásoknak csak elenyésző részét fedezték. Gyarmath szerint azért kerültek nehéz anyagi helyzetbe, mert az állam leállította a hirdetéseit. Birtalan József, a hatvan alkalmazottat foglalkoztató Transil Rt. többségi tulajdonosa cáfolta, hogy ő rendelkezett volna a Romániai Magyar Szó szüneteltetéséről. A közalkalmazottak országos ügynökségének elnöki tisztségét is betöltő Birtalan elmondta: „Ragaszkodom ahhoz, hogy a Romániai Magyar Szó továbbra is megjelenjen, ehhez azonban át kell vészelnünk a nehéz anyagi időszakot. A lap úgy fog újra megjelenni, hogy a jó oldalait megtartjuk, a rosszakat viszont nem.” A többségi tulajdonos leszögezte: a rövid átmeneti krízis idején sem bocsátanak el senkit a laptól, mindenki megkapja bérét. A Romániai Magyar Szó 2002 szeptemberében ünnepelte 55. születésnapját. Az 1947. szeptember 1-jén indított újság nevét az 1950-es évek közepén Előrére változtatták, majd Nicolae Ceausescu kommunista diktátor bukásakor, 1989. december 22-én éjszaka a szerkesztők az eredeti Romániai Magyar Szó-fejlécre cserélték vissza az Előrét. Az 1990-es évek elején a lap példányszáma meghaladta a 120 ezret. /Benkő Levente: Felfüggesztette megjelenését a Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Ellentmondások övezik a Győzelem Napját, a nagyhatalmak és Európa soha nem tudott igazából szembenézni azzal, mit zárt le, és mit indított el 1945. május 9-e. George W. Bush arra emlékeztette Moszkvát, hogy bekebelezte a Baltikumot, Kelet-Európa többi államának a fél évszázados megszállásáról szemérmesen hallgatott. Az orosz diplomácia nem akarja elismerni: a legyőzött fasizmus helyébe a szintúgy embertelen kommunizmust erőltette tűzzel-vassal a fél Európa nyakába, és ez minden volt, csak nem felszabadítás. Számunkra, kelet-európai népek és nemzetek számára a szenvedés vége a szenvedés kezdete volt, írta Benkő Levente. /Benkő Levente: A szenvedés vége, a szenvedés kezdete. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

Május 5-től megállás nélkül szóltak a szerkesztőség telefonjai, mi történt a Romániai Magyar Szóval, hiszen májusban 4-én lett volna esedékes az első megjelenés, de még egyetlen lapszámot sem kézbesített a postás. Közölték, hogy anyagi gondok miatt a lap csak interneten jelent meg. Közleményben elnézést kértek az olvasóktól. Azután kedvező fordulat állt be, a szerkesztőség biztosítékot kapott arra, hogy megteremtik a folyamatos megjelenés feltételeit. Május 9-én összevont lapszámot adnak ki, benne a szokásosan szombaton megjelenő Színkép melléklettel. /Gyarmath János: Egy rövidzárlat története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./ Gyarmath János főszerkesztő elmondta, sikerült megállapodniuk a nyomdával a felhalmozott adósság átütemezéséről. A lapot kiadó Transil Rt. igazgatótanácsának elnöki tisztségét is betöltő Gyarmath János nem bocsátkozott jóslatokba arról, hogy mi lesz, ha június végéig mégsem törlesztik a nyomdával szembeni 360 millió lejes adósságukat. /Benkő Levente: Ismét megjelenik a Romániai Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

Halálának 35. évfordulóján, május 15-én Moyses Mártonra emlékeznek Nagyajtán. Az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal szolidarizáló, emiatt meghurcolt és súlyos börtönre ítélt egykori egyetemi hallgató 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát, május 15-én pedig belehalt sérüléseibe. A nagyajtai megemlékezésen emléktáblát lepleznek le a szülői ház falán, és bemutatják Benkő Levente Moysesről írt „Bűn volt a szó” című könyvét. /Moyses Mártonra emlékeznek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Május 15-én Nagyajtán Moyses Mártonra, a néhai egyetemi hallgatóra emlékeztek, akit az 1956-os magyar forradalommal való együttérzése, a kommunista rendszert bíráló szavai miatt 1960–62 között börtönbe vetettek, és aki a megaláztatást nem bírva 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt felgyújtotta magát, három hónap múlva, május 15-én pedig 29 éves korában belehalt sérüléseibe. Az Amerikából hazatérő Arany Tibor, a legendás pesti srácok egyike elhatározta, hogy a székely fiú emlékére is bronztáblát fog állítani, mert ott a helye a szovjet megszállás ellen szintén önkéntes máglyahalált halt Jan Palach prágai cseh egyetemista és a kommunizmus ellen ugyanígy tiltakozó Bauer Sándor mellett. Arany Tibor a Moyses-bronztáblát Nagyajta községnek adományozta. Leplezték Kiss Levente képzőművész alkotását, amelyen Moyses Márton gimnazistakori arcképe látható, alatta ezzel a felirattal: „Ebben a házban élt 1941 és 1970 között, a börtönből való szabadulása után itt volt a kényszerlakhelye, innen indult az önkéntes tűzhalálba Moyses Márton mártírköltő, az erdélyi tudományosság nagy ígérete.” Tófalvi Zoltán, 1956 erdélyi eseményeinek és utóéletének kutatója beszédében a magyarság egyik legnagyobb mártírjának nevezte Moysest. A Marosvásárhelyen élő Szokoly Elek, Moyses Márton egyik legjobb barátja és elítélt sorstársa felfelé hulló csillagnak nevezte Moysest, Józsa Árpád Csaba volt politikai fogoly pedig arra emlékezett, hogy napokkal az 1956. november 4-i szovjet katonai támadás után Moysesszel és másik két iskolás társukkal hogyan vágtak neki a román–magyar határnak, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak. A Krónika munkatársa, Benkő Levente a Moyses Márton életpályáját és kálváriáját összefoglaló, Bűn volt a szó című könyvének bemutatóján kiemelte: az atomfizikával, magas szintű matematikával, folklórgyűjtéssel és nemzetpolitikai kérdésekkel egyaránt foglalkozó Moyses gondolkodása évtizedekkel megelőzte korát. /Moyses Mártonra emlékeztek a háromszéki Nagyajtán. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

Május 25-én kezdődtek Baróton a városnapok. Marosvásárhelyi művészek léptek föl /Tiberius vonósnégyes/, továbbá a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, valamint a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatának hallgatói József Attila-emlékműsort adnak elő. Lesz lemezbemutató, reneszánsz és népi táncház, néptánctanítás, autós gyorsasági-, sakk-, roller-, görkorcsolya-, bicikli-, és futóverseny, kiállítás és testvérváros-találkozó. Aláírják a testvérvárosi szerződést a magyarországi Dabas önkormányzatának képviselőivel, ugyanakkor Köpecen időseket befogadó öregotthont avatnak fel. A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület 1994-ben szervezte meg első ízben a helység első írásos említése 770. évfordulójának ünnepségsorozatát. /Benkő Levente: Zeneparádé a Barót Napokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./

Május 29-én Torockószentgyörgyön a két szomszédos falu magyarsága emlékezett az 1944. szeptember 7–11-i nyírmezei csatában elesett honvédekre. A felállított fejfát és emléktáblát Ferencz Gábor torockói unitárius lelkész áldotta meg. Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke hangsúlyozta, bár Torockószentgyörgyön 9 honvédet hantoltak el 1944 szeptemberében, azért állítanak emléket a nyírmezei csata áldozatainak, mert ez a falu méltó arra, hogy a hősök emlékét ápolja. Eljött Ludányi Horváth Attila kolozsvári magyar konzul és Kisvári Tamás alezredes, bukaresti magyar katonai attasé is. Erdélyben a torockószentgyörgyi a tizenkettedik kegyhely, amelyet a THHB kezdeményezésére jelölnek meg a honvédek emlékére. /Benkő Levente: Síremlék a honvédeknek. Világháborús hősökre emlékeztek Torockószentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./

Nagyenyeden, Bethlen Gábor Kollégiumban tartották a Szórványtengelyek 3. közösségi, önismeret-fejlesztő rendezvényét, melynek lényege az ismerkedés, kapcsolatteremtés volt. Megjelent Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a kolozsvári Tv szerkesztője és Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök, a Szórványtengely életre keltője. A rendezvényen Brassó, Kovászna, Szeben, Fehér, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyei szórvány települések küldöttei vettek részt. Az estet a Kónya Tibor iskolalelkész által felkészített népi tánccsoport magyarlapádi, kalotaszegi és széki táncokkal nyitotta meg, majd Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében érintette Trianon kérdését. Dvorácsek Ágoston tartott előadást az elfelejtett kutatóról, Fenichel Sámuelről, Murádin László kolozsvári nyelvész és Hochbauer Gyula hétfalusi nyelvtörténész a József Attilát “eltanácsoló” professzorról, Horger Antalról beszélt, aki elsőként írta le a magyar nyelvjárásokat és területeket, a magyar igeragozás történetét, etimológiai, fonetikai könyveket jelentetett meg. Magdó János orvos, hétfalusi csángó helytörténész a méltatlanul elfelejtett Zajzoni Rab István költőről, kutatóról beszélt. Fehér megyét Lőrincz Konrád református lelkipásztor, Nagyszebent Szombatfalvi Török Réka mutatta be. A rendezvény Keresztes Enikő “Úgy szeress, mintha jó volna” című József Attila-estjével záródott (rendező: Márkos Ervin, Fogaras). A rendezvény keretében megnyílt Borsos Sz. Éva “Zsejki hangulatok” című tárlata. /T. A.: A szórvány azé, aki nem mond le róla. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./ A résztvevők száma találkozóról találkozóra gyarapodik. 2004 májusában az első szórványtalálkozóra három megyéből, 2005 januárjában már öt, a hétvégén Nagyenyedre hét megyéből jöttek el érdekeltek és érdeklődők. A magyar identitás szórványban is lehetséges megőrzését példázta a Bethlen Gábor Kollégium néhány hónapja megalakult tánccsoportja. Szőcs Ildikó igazgatónő jelezte, 700 diák és 60 oktató dolgozik az iskolában. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója leszögezte, hogy „felmentő seregek márpedig nincsenek, nekünk kell összefognunk, magunknak kell cselekednünk”. „Ma már nemcsak lelkész vagyok, hanem mezőgazdász, óvó bácsi, sőt asztalos is” – mutatkozott be a szórványban dolgozók feladatkörének sokoldalúságára utalva Szabó Csongor kérői református lelkész a szórványtalálkozón. Elmondta, hogy a szórványélet a lelki gondozás mellett hatványozottan megkövetel másfajta cselekvést is. 1996–97-ben barátaik segítségével gyülekezeti otthont építettek. Öt éve a dési egyházmegyéből 40–50 fiatalt sikerült toborozni a nyári ifjúsági találkozóra, mostanra már 400–500 ifjú sereglik össze. Négy éve kis asztalosműhelyt létesítettek, amelyben ma már 14 alkalmazott dolgozik, és amelynek a termékeit immáron határon túli kiállításokon is díjazzák. Óradnán örömmel nyugtázták, hogy Gyergyóditróban 5 óradnai lány ballag, akik anyanyelvű iskola hiányában néhány éve még alig beszéltek magyarul, most meg magyarul érettségiznek. Lőrincz Konrád Artúr felenyedi református lelkész szerint a megmaradás alapja a szociális, a kulturális, a gazdasági tevékenység, ezeket segíthetik mind a bel-, mind a külföldi testvérkapcsolatok. Kerekes Edit zilahi RMDSZ-elnök és Rozs Rita Éva tanár elmondták, dacára annak, hogy Szilágyságban jelentős a magyarság száma, a megyei tanfelügyelőségen egyetlenegy, félnormás magyar állás van. /Benkő Levente: Nem várják a nem létező felmentő sereget. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

„Az 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ ugyan nincs monopolhelyzetben, hiszen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Kriza János Társaságnál is folyik tudományos kutatás, de nem titok, hogy az EME erdélyi magyar akadémiává, tudományos kutatóintézetté akar alakulni” – magyarázta Egyed Ákos történész, az EME elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. Azonban az EME szinte kizárólagosan magyarországi forrásokból működik. A magyar állami költségvetéstől függő keretből az EME pillanatnyilag 12 belső kutatót foglalkoztat, emellett az MTA Domus Hungarica programjában nyertes, néhány erdélyi szakember 1–3 hónapig részesülhet kutatási ösztöndíjban. Egyed Ákos szerint mindez még akkor is kevés, ha több erdélyi szakértő az EME ajánlását is élvezve végezhet egyéni kutatómunkát. „Ilyen körülmények között nagy a lemorzsolódás, és sérül az utánpótlásképzés” – vázolta az EME elnöke. „A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, a biológia-, fizika- és kémia-, az orvostudományi, műszaki, jogi és társadalomtudományi, a matematika- és informatika-, valamint agrártudományi szakosztályokat működtető EME csak akkor válhat a romániai magyar tudományosság akadémiájává, és hosszú távon csak úgy maradhat fenn, ha kiemelt támogatásban részesülve az MTA területi intézményévé válik, és kapcsolatot létesít a Román Akadémiával” – tette hozzá. Csucsuja István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem karának dékán-helyettese szerint a kutatási támogatások rendszere tulajdonképpen „partizánakció”. A tudományos történetkutatás bel- és külföldi forrásai nagyrészt elapadtak, így sem a tanároknak, sem a tanársegédeknek, illetve doktorandusoknak nem adódik lehetőségük a kutatásra. A BBTE magyar történészei korábban az Országos Kutatási Tanács (CNSIS) pályázatain szereztek munkájukhoz pénzt, de két esztendeje ez a forrás is elapadt. Az egyetemnek nincsenek kutatást segítő belső pénzügyi forrásai, ráadásul az MTA Bolyai-ösztöndíjaihoz sem jutnak már hozzá. Mostanában egyetlenegy lehetőséggel, az MTA Domus Hungarica pályázati programja révén szerzett forrásokkal kell beérniük. „Általában 40-50 millió lejről van szó, ami azonban legfeljebb 2-3 ember nagyon rövid ideig tartó kutatásához elegendő”. Az erdélyi magyar történészeknek azt róják fel a magyarországiak: nem kutatnak eleget, de ezt a szűkös anyagi háttér nem teszi lehetővé. Valamivel előnyösebb helyzetben vannak a társadalomkutatók. A BBTE szociológia karának dékán-helyettese, Horváth István szerint a szociológiai kutatás egyrészt nem túlzottan infrastruktúra-igényes, másfelől pedig be tudnak kapcsolódni olyan programokba, amelyek keretében „kisebb” témákhoz is tudnak gyűjteni adatokat. Az igazán nagy reprezentativitású kutatásba legtöbbször bele sem kezdenek, mert támogatásuk nem folyamatos. Horváth szerint a mai állapotok távolról sem felelnek meg a kutatási ideálnak, de az 1990-es évek elejéhez képest óriási előrelépés tapasztalható. „Ráadásul – tette hozzá Horváth István – a mi erdélyi magyar kulturális sajátosságainkból azáltal is hasznot lehet húzni, hogy a munkánk mind a támogatások, mind az eladhatóság szempontjából magyar és román irányban egyformán működtethető.” Brassai Zoltán professzor, a Sapientia – EMTE tudományos tanácsának elnöke, a Kutatási Programok Intézetének igazgatója sem tartja elegendőnek a kutatásra fordított keretet. Az EMTE a Sapientia Alapítvány révén évi kétmilliárd forintos támogatást kap a magyar államtól. Az összeg 85-90 százalékát egyetemfejlesztésre fordítják, kutatásra, doktori ösztöndíjakra, illetve könyvkiadásra 5-6 százalék, azaz 100-120 millió forint jut. Ennek 60 százalékát belső, 10 százalékát vegyes, 30 százalékát pedig külső kutatásokra irányítják. Brassai professzor összehasonlításként az évi 27 milliárd forintból gazdálkodó debreceni, illetve a 20 milliárd forintos kerettel rendelkező miskolci egyetemet említette, az EMTE ennél jóval szerényebb, 5-6 milliárd forintos kerettel is beérné. Miközben az erdélyi kutatók külső forrásokat keresnek, a Communitas Alapítvány idén sem hirdetett pályázatot munkájuk támogatására. Takács Csaba, a Communitas kuratóriumi elnöke, az RMDSZ ügyvezető elnöke elismerte: a panasz jogos, a kutatók elvárása indokolt. Szerinte a Román Tudományos Akadémia irányában sem szabad elzárkózni. „Az MTA nem tudja felvállalni a feladatok sokaságát, de partner abban, hogy a határon túli magyar kutatás megtalálja útját és helyét a nemzetközi rendszerben” – jelentette ki Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Tudományos Titkársága elnöki bizottságának titkára. 1990-ben még a határon túli magyar szakemberek számbavétele volt a fő tennivaló, ma már közös programokban közös kutatásokat végeznek. Az MTA idén 110 millió forintot fordít a határon túli magyar tudományos kutatásra. Az összeg több mint a fele Erdélybe megy, de ez korántsem elég. Tarnóczy Mariann szerint nemcsak magyar, más nyelvű kiadványaikban is közölniük kell a magyar kutatóknak munkájuk eredményeit, ezáltal tudnak bekapcsolódni abba a nemzetközi rendszerbe, amelyben a szélesebb körű ismertség mellett a kutatás támogatásának további forrásai is elérhetők. „Ezért fontos, hogy a határon túli magyarság felépítse saját intézményrendszerét, meghatározza annak sajátos céljait, elképzeléseit, prioritásait. Ebben az MTA partner, akárcsak azokban a kutatási programokban, amelyeknek adott részei azonosak a határon túli magyar kutatókéval” – mondta Tarnóczy Mariann. /Benkő Levente Nagy feladatok kevés pénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

A háromszéki Baróton kísérleti jelleggel rádióállomás indult. Ez áttörést jelent, hiszen a háromszéki kisrégió huszonkét helységének egyikében sem volt eddig rádió, csak a marosvásárhelyi, bukaresti és a magyarországi adók műsora volt fogható. Az FM 90-es hullámhosszon jelentkező új rádió jelenleg zenét sugároz napi huszonnégy órán át, de hamarosan óránként hírösszefoglalók is hallhatóak lesznek. „Az 1960–70–80-as évek legjobb slágereit sugározzuk, ezeknek egyharmada magyar, kétharmada nemzetközi. Közelebbről erdővidéki híreket szerkesztünk majd a megyei, országos és külföldi információkat is összefoglaló csomagba, ezeket a világhálón küldjük adásba Barótról” – magyarázta Kovács Zsolt főszerkesztő az Erdővidéki Rádióról. /Benkő Levente: Kísérleti jelleggel sugároz az Erdővidék rádió. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./