"A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői első ízben 1998-ban, a lap egyéves születésnapján osztották ki a lap nívódíját. Ferenczes István főszerkesztő elmondása szerint évente azoknak adják át a díjat, akik a legjobb írásokat közölték a lapban az esztendő során. 1998-ban Kovács András Ferenc, Tánczos Vilmos, Benkő Levente, 1999-ben Gazda József, Bogdán László, Vincze Gábor, 2000-ben Oláh-Gál Elvira és Kányádi Sándor vehették át a díjakat. Az idei díjátadásra nov. 7-én került sor a lap szerkesztőségében, ahol Máthé Éva, Király László és Lőrincz György részesültek az elismerésben. /(Daczó Dénes): Negyedik alkalommal. Kiosztották a Székelyföld nívódíjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./"

A magyar nemzet egészének sorsáért felelősséget érző háromszékiekhez intézett felhívást több háromszéki értelmiségi. Ápr. 21-én, a múlt század békediktátumai után tízmilliós lakosságúra zsugorodott Magyarország, amely az új évezred egyik legnagyobb próbatétele előtt áll: otthon tartózkodó állampogárainak dönteniük kell, hogy az országgyűlési választások második fordulójában az otthonteremtés és a társadalomépítés, az egyéni és közösségi boldogulás milyen útját jelöljék ki maguknak. De nem csak ezt kell eldönteniük. A nyolcmilliónyi, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárnak határoznia kell arról is, hogy a Kárpát-medencében, a mai Magyarország határain kívül élő, és a nagyvilágban szétszóródott nemzetrészeket és csoportokat milyen gazdasági, kulturális és érzelmi szálak, az együvé tartozás és az azonosságtudat milyen kötelékei kapcsolhatják majd az anyaország szerepkörének a betöltésére hivatott Magyar Köztársasághoz. A most lezáruló négyéves választási ciklusban a magyar nép belső erőfeszítései, gazdasági, kulturális teljesítménye, polgári többségű országgyűlése és nemzeti elkötelezettségű kormánya révén az európai országokhoz viszonyítva kiemelkedő, önnön korábbi állapotához képest kiváló teljesítményt mutathat föl, a volt kommunista országok közül állampolgárainak anyagiakban és szellemiekben a legtöbbet tudta nyújtani, s a határokon kívül élő nemzettársak gondjai egy részének felvállalásával mindannyiunk által érzékelhető, az összmagyarság Trianon utáni történetében előzmények nélküli nemzeti összefogást eredményezett. Önmagunkat áltatnók, ha nem érzékelnők, és nem adnók egymás tudtára: a magyar ország- és nemzetépítés eddigi útja és esélyei veszélybe kerültek. A választóknak voksukkal kell eldönteniük, hogy tízmilliomod-magukkal összezárkózva kívánnak-e a nemzetfogyás aláhajló útján tévelyegni, vagy virtuálisan és a gyakorlatban is a nemzeti erők egészét egybefogva óhajtanak maguknak az új Európában, nemzeti önazonosságukat is megőrizve, helyet teremteni. Ápr. 21-én dől el, hogy a szomszédos vagy velünk együtt élő népekhez hasonlóan, és ezekkel békességben élve, a határokat átjárhatóvá téve lélekben egységes nemzetként próbálnak/próbálunk-e évezredünk új kihívásai között is helytállni, vagy mint oldott kéve hullunk szét. Történelmi determináltság és a múlt századi kataklizmák következménye, hogy a mai Magyar Köztársaság állampolgárai között alig van olyan, akinek ne lennének a határokon átívelő családi, rokoni, baráti kötődései. Írjanak, üzenjenek magyarországi nemzettársaiknak, vegyenek részt az ápr. 21-i választásokon, és vigyenek magukkal ismeretségi körükből legalább egy olyan személyt, aki felelősséget érez a polgári Magyarország sorsának alakulásáért. A nemzet egészének sorsáért mi is felelősek vagyunk. A mai Magyarországhoz ne csak támogatásért folyamodjunk, hanem segítsük is bizakodóvá tenni a bizonytalankodókat. A mai kommunikációs feltételek lehetőséget nyújtanak, hogy a hátralévő bő hét alatt kapcsolatot teremtsünk rokonainkkal és barátainkkal, és figyelmeztessük egymást legelemibb, de legszentebb kötelességünkről, amelyet egyik történelmi imánk így fogalmaz meg: (...) ,,Magyarországról, édes hazánkról, / ne feledkezzél meg, szegény magyarokról".Balogh Attila, a Mikes Kelemen Líceum igazgatóhelyettese, Beder Tibor tanár, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Benkő Levente újságíró, Czimbalmos Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Farkas Árpád, a Háromszék napilap főszerkesztője, Gazda Zoltán színész, önkormányzati képviselő, a Sepsi Reform Egyesület elnöke, Incze Sándor lelkész, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Kónya Ádám szakíró, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, Kovács István, a Romániai Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke, Krizsovánszky Szidónia színművész, Márkó Imre közíró, szakorvos, Nagy Gábor tanár, a Szent György Alapítvány kuratórium tagja, Nemes Levente, a serpsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Pál Ferenc, a Mikes Kelemen Líceum igazgatója, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, Pethő István, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Simó Erzsébet újságíró, Sylvester Lajos, újságíró, a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület elnöke, dr. Szőts Dániel nyugalmazott igazgató-főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő, Tulit Attila, a T3 Könyvkiadó igazgatója, városi önkormányzati képviselő, Váry O. Péter újságíró. /Felhívás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./

Máj. 24-25-én Szovátafürdőn tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Az elnöki tisztségbe Csép Sándort választották újra, az ügyvezető alelnök Karácsony Zsigmond, a Népújság munkatársa lett. A rendezvényen Markó Béla, az RMDSZ elnöke is felszólalt, hangoztatva: a romániai magyarságnak valamennyi magyarországi politikai párthoz egyformán kell viszonyulnia, a mindenkori magyar kormány támogatására van szüksége. Markó fontosnak tartotta a romániai magyar sajtó sokszínűségét, jelezve, hogy közösségnek önálló sajtóéletre, nem lekötelezett, de elkötelezett sajtóra van szüksége. Csép Sándor leköszönő MÚRE-elnök eredményesnek tartotta a MÚRE elmúlt három esztendejét. Mint mondotta, a MÚRE a vártnál lényegesen kevesebb támogatáshoz jutott, ami jelentősen befolyásolta aktivitását. Gáspár Sándor leköszönő ügyvezető elnök elsősorban a gazdasági nehézségekről szólt. Ezt a tagság növekvő érdektelensége is súlyosbította. Boros Zoltán audiovizuális alelnök a sajtónak jutó támogatások elosztását kérdőjelezte meg. Mint mondotta, a MÚRE számára változatlanul elfogadhatatlan, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi szaktestületének megalakulásakor semmibe vették a MÚRE addigi gyakorlatát, annak összetételéről nem kérdezték meg a romániai magyar sajtó legitim képviselőit. Az RMDSZ részéről tanúsított hozzáállás nehezen egyeztethető össze azzal, amit az RMDSZ vezetői a sajtó sokszínűségéről nyilatkoznak. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság tudósítója elfogadhatatlannak tartotta a MÚRE Etikai Bizottságának (becsületbíróságának) vele szemben hozott elmarasztaló döntését egy véleménycikk kapcsán. Azért van a MÚRÉ-ra szükség, hogy az újságírót bárhol, bármilyen körülmények között megvédje, még akkor is, ha tévedett, hangsúlyozta. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője amellett kardoskodott, hogy a szervezet az eddigitől lényegesen eltérő feladatköröket, a tagság érdekképviseletét, érdekvédelmét lássa el. Az audiovizuális új alelnöknek Vincze Lorántot, a Román Rádió magyar adásának bukaresti munkatársát, az írott sajtóért felelős alelnöknek pedig Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választották. Az oktatásért felelős szakbizottság új vezetője Magyari Tivadar kolozsvári egyetemi adjunktus, a jogi szakbizottság irányítója Hecser Zoltán, a Hargita Népe igazgatója, a szociális és a tagsági szakbizottság vezetője pedig László Edit, a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének tagja lett. A 12 tagú új etikai bizottság elnökévé Ágopcsa Annamária szatmárnémeti újságírót, alelnökévé pedig Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét és Borbély Melindát, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának vezetőjét választották. A MÚRE Kolozs megyei területi elnökévé a közgyűlés újraválasztotta Makkay Józsefet, a Szabadság főszerkesztő-helyettesét. A MÚRE életműdíját Muzsnay Magda ma is aktív rádiós szerkesztő vehette át. A publicisztikai díjat Bakk Miklós, a Krónika megbízott felelős szerkesztője kapta. Szintén kolozsvári kitüntetettje volt a rádiós díjnak is Csatári Melinda, a Kolozsvári Rádió magyar adásának munkatársa személyében. Pályakezdő díjat a Szabadság munkatársa, Balázs Bence, és a Krónika munkatársa, Rédai Attila kapott. A rendezvényen bemutatták Gazda Árpádnak, a Krónika főszerkesztő-helyettesének Mikor Kicsi voltam, magyar voltam című riportkötetét, Benkő Leventének, a Háromszék munkatársának Bűn volt a szó című, Moyses Mártonra történő visszaemlékezés-kötetét és Gecse László budapesti újságírónak Állam és nemzet a rendszerváltás után című rádiós interjúkötetét. /K. Zs.: Hatékonyabb érdekvédelmet akar a MÚRE. Tisztújító közgyűlés a magyar újságíróknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

A sepsiszentgyörgyi születésű, nagyajtai nevelkedésű Moyses Márton mindössze 29 éves életének történetét legfőképpen a mellette mindvégig kitartó húga, Moyses Éva ismerte. 1970. február 13-án Moyses Márton felgyújtotta magát Brassóban, a Román Kommunista Párt székháza előtt. 1969 telén a prágai egyetemi hallgató, Jan Palach, majd néhány napra rá Budapesten a Nemzeti Múzeum lépcsőin a középiskolás Bauer Sándor, egy év múlva pedig Moyses Márton felgyújtotta magát. Ezt tette a brassói Liviu Babes is 1989-ben, Brassó-Pojánán. - Moyses Márton egyetemi hallgatót 1960-ban tartóztatta le a Securitate. A kiváló képességű fiatalembert a matematikatudományok, az irodalom, a folklórkutatás, a társadalomfilozófia, az atomfizika mellett különféle találmányok is foglalkoztatták. Az 1956-os magyar forradalom idején a baróti gimnáziumból megszökve nekivágott negyedmagával a román—magyar határnak, hogy a szabadságharc oldalára szegődjön. Moyzes 1962-ben kiszabadult a börtönből, nem folytathatta tanulmányait, sőt, állami munkahelyet sem kaphatott, hanem a nagyajtai kollektív gazdaságba kényszerítették napszámosnak. A lap két részletet közölt a Moyses Márton kálváriáját összeállítani igyekvő, Bűn volt a szó című kötetből. 1960. decemberében Moyzes a marosvásárhelyi Securitate egyik kihallgatója előtt elismerte, hogy ő írta a Holnap forradalom című verset, továbbá a Szomorú beszéd magamról (Barátomnak) és az Igaz emberséggel ölni címűt. Moyzes a börtönben levágta a nyelvét, mert olyasmire kényszerítették, hogy mondja azt, amit nem csinált. Erre a kegyetlenül, érzéstelenítés nélkül visszavarrták a nyelvét. Az öncsonkítás 1962. szeptember 28-án történt. - Moyses Mártont a Szovjet Kommunista Párt Központi Vezetőségéhez Moszkvába írt levelében /1969-ben/ az erdélyi magyarság kérdését is felvetette: Erdély 1944 utáni kérdése olyan problémát jelenthet, amely ,,a kommunista tábor egységét veszélyeztető tényezővé válhat". ,,Az 1944 után kialakult helyzet marxista elemzését sem a romániai, sem a magyarországi kommunisták nem végezték el (Ezért a felelősség kölcsönös.)". Mindkét állam kommunista vezetőségének oda kell hatnia, hogy megkülönböztetett barátság alakuljon ki Románia és Magyarország között, hogy a két állam között levő határ váljon adminisztratív határrá, ne legyen politikai határ, javasolta. - Moyses Márton folklórgyűjtéssel is foglalkozott. ,,A válogatásnál arra törekedtem, hogy olyan termékeket mutassak be, amelyeket a Konsza-gyűjtemény nem közöl (sok esetben a Vadrózsák sem)" — írta. /Benkő Levente: Bűn volt a szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28., jún. 29./

"Júl. 22-én megkezdődött XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem Tusnádfürdőn a polgári kibontakozás Európában témakörben. A rendezvényt Toró T. Tibor képviselő, a Reform Tömörülés elnöke, és Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. A mi Európánk az együttműködő, nem az egymást legyőzni és asszimilálni akaró nemzeti közösségek Európája, állapította meg Toró. Európa polgára állampolgár is, nemzetpolgár is, s egyik kötődése sem jelenthet számára hátrányt. Tőkés László a szabadegyetemet a polgári értékeken alapuló folyamatnak, a román-magyar párbeszéd hiteles állomásának nevezte; nem olyan találkozónak, amely valami ellen jött létre, mint a marosfői vagy a nyárádszentmártoni. A püspök szerint értékválság jellemzi a jelenlegi helyzetet, és válságról beszélt életünk és megmaradásunk tekintetében is, amelyből kiutat csakis a polgári-keresztény értékrend és az autonóm érdekképviselet jelenthet. Vissza kell térni az RMDSZ eredeti állapotához, a tíz évvel ezelőtt megszületett Kolozsvári Nyilatkozat eszmeiségéhez. A meghívottak közül Elek István, a Magyarországon megjelenő Heti Válasz című lap főszerkesztője, Szerető Szabolcs, a budapesti Magyar Nemzet szerkesztője, Ovidiu Banches, a Ziua című napilap szerkesztője, Boros Zoltán, a Román Televízió magyar szerkesztőségének vezetője, Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője volt jelen. Az erdélyi magyar sajtó függetlenségéről szóló vita délután is folytatódott: Balló Áron (Szabadság), Bakk Miklós (Krónika), Benkő Levente (Háromszék), Boros Zoltán (RTV), Kelemen Attila (Transindex), Lukács Csaba (Magyar Nemzet) és Wagner István (Bihari Napló) részvételével. /Polgári kibontakozás Európában. Megkezdődött a XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./ Tőkés László püspök hangsúlyozta, hogy a romániai magyar közélet szereplőinek felül kell vizsgálniuk tevékenységüket. "Remélem, van lehetőség az RMDSZ-en belül a változtatásra. Ha nincs, rákényszerülünk arra, hogy új politikai szerveződésben gondolkodjunk" - jelentette ki. Szalai Annamária képviselő, a Fidesz-Magyar Polgári Párt médiapolitikusa kiemelte: a baloldali újságírók nézete szerint a sajtó akkor szabad, ha baloldali kormányok vannak hatalmon. A közszolgálati médiában "visszaállt a telefonon történő direkt irányítás". A magyar sajtópiacot kiegyensúlyozatlannak ítélte, mondván, a kínálat 90 százaléka balliberális, és csak 10 százaléka polgári. Ugyanezt az arányt emelte ki beszédében Elek István, a Heti Válasz című lapot kiadó alapítvány vezetője. A Krónika szerkesztője, Gazda Árpád a belső korlátok lebontásának szükségességéről beszélt. /Bálványos Nyári Szabadegyetem - nyitás. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 23./"

"Az erdélyi magyar literatúra fordulat utáni éveinek legnagyobb nyeresége az a tényirodalom, mely feltárja a közelmúlt történéseit, a hadifogság nyomorúságait, a háborút követő, a söpredék által elkövetett tömegmészárlásokat, a tömeges menekülés, a tömeges deportálás kínjait, a kollektivizálás embertelen inkvizícióját, a román sziguranca és szekuritáté ténykedését. Száz nemzedéknek elég lett volna az a szenvedés, melyen alig két-három generációnak kellett átgázolnia. Csupán a Háromszék napilapot tekintve Benkő Levente, Sylvester Lajos, Balogh László, Gocz József munkásságát kell kiemelni. Benkő Levente tette talán a legtöbbet országos vonatkozásban is. Benkő új könyve /Bűn volt a szó - dokumentumriport erdélyi pokoljárásról, Moyses Márton egyszemélyes forradalmáról (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002.)/ egy erdővidéki fiatalember életútjának, küzdelmeinek és tragikus végzetének hiteles követése. /Magyari Lajos: A múltat be kell vallani... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./"

"Az első kötetes Papp Annamária újságíró könyvében /Szögesdrót. Kaláka könyvek, Háromszék Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001./ szembeállította a nyugati szövetségesek fogságában, illetve a szovjet-orosz lágerekben eltöltött esztendőket. Kötetéből kiderül, hogy mekkora volt a különbség az ún. keleti és nyugati fogság között, s az is érthetővé válik, hogy a háború végső szakaszában a honvédek miért igyekeztek mind nyugatabbra, hogy inkább a franciák, angolok vagy amerikaiak fogságába essenek, és lehetőleg ne a szovjetek karmaiba. Kötetéből megtudható, milyen a sarki mélyhűtőben kilenc évig tartó fogság, milyen az út Auschwitztól Szibériáig, hány szökési kísérlet után lehet szabadulni, hogyan lehet kétszer is az oroszok fogságába esni. A könyvet teljesebbé teszik a fogságban írt naplórészletek és levelek, helyszínen készített rajzok és fényképek. /Benkő Levente: Szögesdrót, ami összeköt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./"

"Amennyiben a kormányzó párttal nem születik egyezség, s emiatt felbomlik az együttműködési megállapodás, ki húzza a kurtábbat? - kérdezte Benkő Levente, aki hasonlóságot látott a Kurkó Gyárfás vezette egykori Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ és az RMDSZ között. Az MNSZ rosszul számolt, amikor azt hitte, hogy a kormányzásra kerülő baloldalhoz csatlakozván megoldotta a romániai magyarság sorsát, bár más választása, lehetséges partnere aligha akadt volna akkor. Ma viszont azért fordítanak hátat sokan az RMDSZ-nek, mert túlzottan Bukarest érdekeink képviseletét vélik felfedezni működésében. /Benkő Levente: Évtizedes béklyók között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./ "

"Anya- és erdélyországi helységek testvéri kézfogásának, együttműködésének, rokoni szálak ápolásának se szeri, se száma mostanában. Az idei Apáca Napok alkalmából összesereglett a négy testvérhelység. A hagyomány szerint a Békés megyei Csanádapáca, a Csongrád megyei Apátfalva, a vajdasági Kisoroszi és az erdővidéki Apáca esztendőnként felváltva látja vendégül testvéreit. Szerveztek kirándulásokat, az apácai evangélikus parókián és gyülekezeti házban a népes gyülekezet együtt gyönyörködhetett minden színpadra lépő csoport hazulról hozott szellemi ízelítőjében. Vándorguzsalyat indítottak útjára, a guzsalyat őrző helység köteles továbbvinni a hagyományt. /Benkő Levente: A testvériség fonala. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./ "

"Nehezen lehet fegyvertelen polgári lakosság véráldozata fölött napirendre térni. Itt van például az Erdővidéken 1944-ben bekövetkezett tragédia vissza-visszatérő komor motívuma. Benkő Levente könyvének /Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. - Kalála Könyvek/ előszava szerint: "A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh." 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket a románok megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. /(ajtay): Rettenet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./"

"Négyes ünnepet ültek nemrég Zilahon: arra emlékeztek a református Egyházmegyei Napon, hogy a város főterén száz éve leplezték le Fadrusz János Wesselényi-szobrát, ugyancsak kereken száz esztendeje tették le a Református Wesselényi Kollégium alapkövét, 125 éve született a kollégium egykori jeles diákja, Ady Endre, és emlékeztek arra is, hogy 200 éve született Kossuth Lajos. A rangos ünnepséget a zilahi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala és a Presbiteri Szövetség szervezte. A zilahi négyes évforduló kapcsán létrejött ünnepségnek mégsem lehetett örülni felhőtlenül. Kettészakadt a közel hetvenötezer lakost számláló Zilahon a húszszázaléknyit kitevő, azaz majdnem tizenötezer fős magyarság. Olyannyira, hogy a minapi ünnepségen éppen az ünnepeltek nem vettek részt: a kollégium tanárai és az IKE-sek kivételével a diákok sem, sőt bejelentették, hogy ők majd külön ülik meg a négyes évfordulót. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület külföldi támogatással saját kollégiumot hozott létre a kilencvenes évek elején. Új igazgató került az iskola élére, egy RMDSZ-es szenátor felesége. Közben a román állam továbbra sem adta vissza az egyháznak a Református Wesselényi Kollégiumot, következésképpen az egyháznak ma sincs saját felekezeti iskolája. A vita annyira elmérgesedett, hogy a helyi RMDSZ és az egyház között immár semmilyen együttműködés nincs. Kinek jó ez? Kinek jó az, ha magyar marja a magyart? /Benkő Levente: Vigyázó szemetek Zilahra vessétek! = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./"

"A MÚRE - színvonalas sajtótevékenysége elismeréseként - nívódíjjal tüntette ki Huber Andrást. Ez is mutatja, hogy Désen, egy kisváros mostoha körülményei között is lehet maradandót alkotni. Benkő Levente méltatta Huber András Százarcú nagyhatalom (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1997) című sajtótörténeti monográfiáját. Művében a szerző négy egykori erdélyi vármegye (Szilágy, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód és Torda-Aranyos) közel másfél száz hírlapjának és folyóiratának pályaútját tárta fel és követte nyomon a kezdetektől 1944 végéig. Huber Andrást kenyérkereső munkája 1990-ig falusi iskolához kötötte, hiába jelent meg már 1982-ben kötete, felettesei nem hagyták jóvá lakhelye mellé, Désre való áthelyezését. Így csupán a kimerítő napi ingázást követő csöndes éjszakai órákban ülhetett írógépe elé, mint akkoriban annyi más tehetséges sorstársa. 1990 után három könyve jelent meg. A Város az időben című legutóbbi, alaposan dokumentált, félezer oldalas kötete a monográfia szintjét megközelítve elevenítette fel Dés és vidéke históriáját. /Lukács Éva: Huber András MÚRE-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./"

"Ötéves a Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat. Ferenczes István költő, a lap főszerkesztője visszatekintett: a kilencvenes évek elején fölmerült egy székelyföldi regionális lap indításának a gondolata. Még a napilap is jó lett volna azokban az években, nagy szerepe lehetett volna egy egységesebb székelyföldi regionalitás megfogalmazásában. Végül a megoldás Csíkszeredában született meg: 1997 októberében megjelent a Székelyföld első száma. A napokban hagyja el a nyomdát az októberi Székelyföld, a 61. szám. A megyei önkormányzat égisze alatt megszületett a Hargita Kiadóhivatal, amely a folyóirat mellett könyvkiadási feladatokat is vállal. 2000 januárjától pedig Ferenczes Istvánék szerkesztik a Moldvai Magyarságot is, a csángó újságot, miután az 1998-ban Sepsiszentgyörgyön megszűnt. A Székelyföld regionális lap, kevesebb szépirodalmat tesz közzé. Székelyföldön jóval több történész, néprajzos, képzőművész, szociológus, népművész, alkotó újságíró, közíró él, mint szépíró. A munkatársak: Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince a szegedi doktoranduszi évek végeztével Kézdivásárhelyen él, onnan ingázik, Mirk Kata-Szidónia Debrecenben elvégezte a néprajz-antropológiát, illetve a szociológiát, azután jött haza. A folyóirat ezer - októbertől ezerszáz - példányban jelenik meg. - Elsősorban hiánypótló könyveket adtak ki. Többek között a Csíki Székely Krónikát, a Tusnádi Székely Kongresszust, a klézsei csángómagyar költő, Duma István András verseit és Az ember ott a legfájóbb magyar című, a csángómagyarokról szóló versek antológiáját. A Pro-Print Kiadóval közösen minden évben kiadott Erdélyi Szép Szó az erdélyi magyar írók az évi termésének a legjavából válogatott antológia. A Székelyföld folyóirat évfordulós ünnepségén kerül átadásra az Erdélyi Magyar Írók Alkotóház Csíkszeredában. A Székelyföld-díjakat 1998-ban osztották ki először. Azok a szerzők kapják, akik az előbbi évben a legszínvonalasabb közlésekkel jelentkeztek. 1998-ban Benkő Levente, Kovács András Ferenc és Tánczos Vilmos, 1999-ben Bogdán László, Gazda József és Vincze Gábor, 2000-ben Kányádi Sándor és Oláh-Gál Elvira, 2001-ben Király László, Lőrincz György és Máthé Éva kapta a folyóirat nívódíját. Idén Lászlóffy Aladár, Egyed Péter és Tófalvi Zoltán kapja a díjat. /Ferencz Imre: Ötéves a Székelyföld kulturális folyóirat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./"

"Okt. 17-én Illyefalván megnyílt a roma kisebbség szociális kérdéseiről és oktatásáról szóló konferencia, amely másnap előadásokkal folytatódott. Márkus András plébános /Sepsiszentgyörgy/ és Kovászna Megye Tanácsa szervezte a konferenciát, melyen Báthory János, a magyar kormány kisebbségi tanácsosa hangsúlyozta, hogy Magyarország és Románia számára a romakérdés kezelése nélkül nincs EU-csatlakozás. Kovászna megyében negyven iskolában tanulnak roma gyermekek is, közülük néhányban külön cigányosztály működik, két iskolában (a sepsiszentgyörgyi Néri Szent Fülöp Általános Iskolában és Nagyborosnyón) cigány nyelvet is tanulnak. Bakó Béla Pál marosvásárhelyi ferences atya az anyanyelvüket beszélő cigányközösségek körében tapasztalt jelenségekről értekezett: erős az identitásérzésük, a faji ranglétra legalsóbb fokán lévőknek tartják a cigányul nem beszélő társaikat. /Fekete Réka, Benkő Levente: Cigánykonferencia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./ "

"Olasz Vilmos egykori politikai fogoly iskolás korában elvesztette szüleit. A szentegyházasfalvi öntészeti-kohászati magyar nyelvű szakiskolában tanult, de a magyar iskolát 1956-ban megszüntették. Az iskola elvégése után egy évre letartóztatták. Előzőleg Fehéregyházán megkoszorúzták Petőfi Sándor emlékművét. Olasz Vilmos tagja volt az EMISZ-nek /Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség/. Marosvásárhelyen vallatta, kínozta a szekuritáté. Koncepciós perükről megemlékezett Benkő Levente is Volt egyszer egy 56 című könyvében: "Az erdélyi 56-os mozgalmak közül az EMISZ volt a legek mozgalma: a legnagyobb, a legjobban szervezett, a legeredetibb és legszebb... Az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség tulajdonképpen azt akarta - 30 évvel hamarabb -, mint amit a nemzetközi helyzet és az oroszok világháborús veresége szinte magától meghozott. Az EMISZ ki akart erőszakolni egy párhuzamos, másságunknak megfelelő változatot, mert az IMSZ-be nem óhajtottunk beállni... Hetvenhat név. Akkoriban majdnem egytől egyig tizenéves sihederek. " A hetvenhatból munkatársai közül Bedő Gábor 20, sógora, Albert Mihály 15 és ő is 15 évet kapott. Olasz három évig volt a brailai nagyszigeten, majd a Duna-deltát is megismertették velük. Onnan, pontosabban Peripraváról szabadult 1963-ban. A börtönben megismerte Csiha Kálmán püspököt, Páll Lajos költő-festőt, a papok tanították őket, a munkásgyerekeket irodalomra és történelemre. /Ferenczy L. Tibor: Alázattal cipelni Krisztus keresztjét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./ "

"Nov. 2-én megemlékezés keretében az 1944/45-ben a 2-es számú fogolytáborba hurcoltak és ott elhunytak emléke előtt Földváron. Bálint László brassói református lelkész emlékeztetett: a hírhedt haláltáborba hurcoltak elsöprő többsége észak-erdélyi magyar polgári személy volt, akikre a kollektív bűnösség pecsétjét sütötte rá az 1944 őszén berendezkedő új hatalom. "Nem szabad felednünk Szárazajtát, Földvárt, Lügetet, Foksányt, Tigyinát és a többi székelymagyar, múlt századi Golgotánkat" - fogalmazott a lelkipásztor. A koszorúzás után Hídvégre, a református parókiára mentek az emlékezők, ahol szeretetvendégség keretében könyv- és filmbemutató volt. Ungvári Barna András helybéli református lelkész ismertette Boros Ernő Mindennap eljött a halál című könyvét, amelyben a szerző a Szatmár megyéből Földvárra hurcolt magyar és sváb polgári személyek, illetve az elhunytak hozzátartozóinak visszaemlékezéseit közölte. Végezetül a gyülekezet megtekintette Somogyi Csaba, Bartók Emese és Benkő Levente közös alkotását, a Megbocsátás című filmet, amelyben székelyföldi túlélők és tanúk szólalnak meg. /(ajtai): Megtartó emlékezés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./ "

"Tizedik alkalommal szervezi meg az Erdővidéki Közművelődési Napokat a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület nov. 19-23. között. A rendezvény Baróton, Olaszteleken, Nagyajtán, Vargyason Erdőfülén és Nagybaconban zajlik. Baróton Simó Erzsébet sepsiszentgyörgyi textilművész kiállítását nyitják meg, Szilágyi Domokos-est lesz. Olaszteleken Benkő Levente tart előadást az 1944-es internálásokról, Dénes István geológus pedig a barlangok világáról. /X. Erdővidéki Közművelődési Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./ "

"Benkő Levente /sz. Nagyajta, 1961. jún. 13./ a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium újságírói szakán szerzett diplomát 1997-ben. Jelenleg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem karának elsőéves hallgatója, a Háromszék napilap szerkesztője. Hat könyve jelent meg: Szárazajta (1995-ben adták ki), Volt egyszer egy 56 (1998), Fogolykönyv (1999), Hova mennek a bányászok? (1999), Muszáj volt élni valahogy (2001), Bűn volt a szó (2002). második világháború alatt, után és azt követő időszakban a romániai magyarsággal történt egy és más, kezdve a frontharcoktól, a fogoly- illetve internálótáborokba való hurcolástól az 1956-os magyar forradalomhoz kapcsolódó itteni megtorlástól. Benkő Levente ezeket a fehér foltokat gyűjti össze. Először munkás volt, majd hozzáfogott a fafaragáshoz, bútorkészítéshez. "Volt olyan szituáció az életemben, amikor ember nem segíthetett csak Isten, és megtörtént a csoda." - mondta el Benkő Levente. /Némethi Katalin: Emberközelben Benkő Levente újságíró, író, lapszerkesztő. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 6./"

"Igénytelenek voltak a szilveszteri műsorok. A Duna tévé adta a Moyses Mártonról szóló dokumentumfilmet (producer Sándor György, operatőr Buda János, szerkesztő-rendező András Ferenc). A meghurcolt, börtönt szenvedett nagyajtai egyetemista 1970. febr. 12-én gyújtotta fel magát a brassói pártbizottság székháza előtt. Egykori társa, Szokoly Elek (öt évet ült maga is, ügyük összefonódott) nem nevezte meg az árulót. Nem nevezte meg a két kutató, Benkő Levente és Tófalvi Zoltán sem. A mártír húga, Éva asszony viszont megnevezte. Az illető él, de bizonyára "nem nyilatkozik." Egy másik besúgót is megnevezett. Viselője köztiszteletben álló személyiség. Az erdélyi néző felkapja a fejét. "Hogyan? Ikszipszilon? Az a nagyszerű ember? Aki annyit tett és tesz a magyarságért?" Az érintettet - nem kérdezték meg. /B.D. [Bölöni Domokos]: Az elvarratlan szálakról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./ "

"Az RMDSZ kongresszusán a tiszteletbeli elnöki tisztség eltörlése eddig még nem tapasztalt helyzetet teremtett a pártosodni látszó érdekvédelmi szövetségben. Politikai döntés született, amelyet egyetlen szóban úgy lehet meghatározni: kiszorítósdi, állapította meg cikkében Benkő Levente. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök és román kollégája, Adrian Nastase megjelenésének oka volt. A furcsaságok közé tartozik: a politikum nyomást próbált gyakorolni a sajtóra a tekintetben, hogy mit és mennyit és hogyan tudósítson az eseményekről. Kemény számonkérés hangzott el azért, amiért a televíziós kolléganő beszámolni merészelt a kongresszussal párhuzamosan zajló eseményről, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűléséről. Az egyik szervező számon kérte a tudósítótól, hogy a Duna Televízió miért számolt be ugyanabban a híradóban és ugyanakkora terjedelemben a református közgyűlés munkálatairól, mint az RMDSZ kongresszusáról, majd maga Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke támadt a kolléganőre ugyanazért, de sokkalta keményebb hangnemben. Mire is számíthatott Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke? A kongresszus több mint 400 küldöttjéből mindösszesen 68-an ellenezték a tiszteletbeli elnöki tisztség törlését, kilencen tartózkodtak. Bezzeg, nem is olyan régen még hányan lesték Tőkés László minden szavát és óhaját. A döntést követő sajtótájékoztatón Borbély László arról igyekezett meggyőzni a sajtót, hogy ,,nem személyi indíttatású döntés született, de Tőkés László magatartása és főleg a szövetség ellen indított pere eredményezte azt a határozatot, miszerint erre a tisztségre nincs szükség". /Benkő Levente: Ki állította meg az órát? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./ "

"1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./"

"Magyarhermányon szűknek bizonyult a Máthé János Általános Iskola. Nemrég az egyik osztályteremben leszakadt a mennyezetről egy hatalmas vakolatdarab. A felújítására nem kaptak pénzt. A román ajkú és pünkösdista vallású magyarhermányi cigányság az eltelt időszakban mára 425 főre gyarapodott, az 1974-ben még 1012 lelkes magyarság száma mára 740 főre apadt. Ma már az iskolában tanuló 176 gyermeknek fele magyar, fele pedig roma. Az óvodában a magyar csoportba 34, a románba 43 gyermek jár. Új iskola kellene, de arra nincs pénz. A jelenlegiben szekrényekkel és deszkafalakkal választják el a termeket, emiatt az osztálytermek olyan kicsik, hogy egy tábla sem fér el. A számítógép Magyarországról érkezett, a harmadik testvérfalu, a Szolnok megyei Rákócziújfalu pedig könyvadományt küldött. /Benkő Levente: Magyarhermány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./"

"Többévnyi szünet után újra szóba került a székelyföldi református püspökség létrehozásának ügye. A református egyház kánonjogi bizottsága dolgozik a tervezeten. A Romániai Református Egyház Zsinatát 40 százalékos képviseleti arányban a Királyhágó-melléki, 60 százalékban az erdélyi egyházkerület alkotja. A leendő kerületet Hargita és Kovászna megye alkotná, de ide tartozna Brassó megye és a Kárpátokon túli szórványnak a régióhoz közel eső része is. Az új kerületben körülbelül 150 ezer református lenne 130 gyülekezetben. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek most 380 ezer nyilvántartott híve van, de a lélekszám ennél sokkal nagyobb, eléri a 450 ezer főt. A Székelyföldet két felekezet már felértékelte a kilencvenes években. A római katolikus egyház létrehozta a maga püspökségét Csíkszeredában, sőt, abból a megfontolásból, hogy intézményt kell létesíteni, és jelen kell lenni a régióban, szintén Csíkszeredában hozta létre az ortodox egyház is a Hargita- Kovászna püspökséget. Kató Béla cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint azért támogatja a székelyföldi kerület létrejöttét, hogy püspök legyen. Leszögezte: már most lehetett volna Erdély püspöke, de vállalja Sepsiillyefalvát, ahonnan nem akar elmenni, mert erősíteni akarja a háromszéki községet és vidékét. /Benkő Levente: Református püspökség a Székelyföldön? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./"

"A történelmi egyházak lelkészei a könyvelés korszerűsítésével egyetértenek, a nyelvkorlátozással nem. Az anyanyelv használatának korlátozása ellen az egyházak és az RMDSZ is tiltakozik. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese a sürgősségi kormányrendeletről beszélt, amely szerint 2003. január 1-je után Romániában a könyvelés román nyelven és a nemzeti pénznemben történik. 1989 előtt egy összegben került be az állami költségvetésbe az egyház jövedelme, 1990 után viszont minden egyházközséget külön tart nyilván az állam. Tőkés László püspök sajnálta, hogy a kérdésben az erdélyi történelmi magyar egyházak megfelelő egyeztetés hiányában saját belátásuk szerint alakították ki álláspontjukat. A kormányzat elutasította az egyházi tiltakozást. Puskás Bálint Zoltán RMDSZ-szenátor maga is részt vett a kormánnyal folytatott egyeztetéseken. "Kértük, ne vonják meg a magyar egyházaktól azt a jogot, hogy ugyanúgy, mint 1989 előtt, magyarul vezethessék a könyvelést. Azt válaszolták, hogy mivel az állam is hozzájárul az egyházak működési költségeihez, joga van román nyelven kérni a könyvelést". A római katolikus egyház Máltai Szeretetszolgálatának romániai elnöke elmondta: a katolikus egyház is meglepetéssel vette tudomásul a kormányhatározatot, de továbbra is ragaszkodnak a magyar nyelvű könyveléshez. Incze Sándor sepsiszéki esperes emlékeztetett: az 1948-ban elfogadott egyházi törvény szerint Romániában a református egyház istentiszteleti és belső hivatalos nyelve a magyar. /Benkő Levente: Magyar egyházak könyvelése románul. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./"

"Nem szünetel a romániai magyarság politikai megosztása. Az RMDSZ Communitas Alapítványa pénzhiányra hivatkozva nem támogatja az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktalálkozót. A politikum úgy gondolja, hogy a szűkös anyagiakra hivatkozva ki lehet zárni a másságot, el lehet hallgattatni a hivatalostól eltérő véleményeket. Szomorú, hogy fiatalokat használnak fel az ékveréshez. A Miért idén is "teljesen véletlenül" a Tusványossal azonos időben szervezi idei nyári buliját. Nehezen hihető, hogy a Kolozsvári Magyar Diákszövetség azért nem vesz részt idén először a tusnádfürdői szabadegyetem kempingjében esedékes találkán, mert az politikai töltetű rendezvény. /Benkő Levente: Értünk egymás nyelvén? = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./"

"Szociológusok felmérése arról tanúskodik, hogy tíz romániai magyar közül három úgy gondolja, csak akkor érvényesülhet, ha tanulmányait román nyelven folytatja. Ezt az utóbbi évtizedekben kialakult szemléletet igyekeznek cáfolni azok a szórványban élő magyarok, akik 1989 óta folyamatosan építik az anyanyelvű oktatás bástyáit. A Brassó megyei Kőhalom környékén a magyar gyermekek számára csak rövid ideig létezett anyanyelvű iskola a hatvanas években. Az 1990 óta működő magyar tagozat létjogosultságát igazolja, hogy az iskola rég túlnőtte a vidék határait. Kőhalomban az óvodától a tizenkettedik osztályig ma 171 gyermek tanul magyarul szakképzett tanítók és tanárok irányításával. A gyermekek egyharmada kőhalmi, egyharmada a környező falvakból ingázik, egyharmada pedig a református gyülekezet által létrehozott és működtetett bentlakásban lakik. A 6300 lelkes településen idén a hetedik évfolyam végez a magyar tagozaton. Eddig valamennyi évfolyamon akadt egy-két végzős, aki tovább tanult, jelezte Szegedi László kőhalmi református lelkész, a szórványbentlakást létrehozó és működtető református gyülekezet lelkipásztora. Jelenleg 27 település öt különböző felekezetéhez tartozó 65 gyermek lakik a parókia udvarán működő, önellátó internátusban. Közel 300 filmből álló videotéka gyűlt össze, a Pro Hungaris és az Apáczai alapítványok, valamint magánemberek adományainak jóvoltából immáron közel 9000 kötetesre gyarapodott a bentlakás könyvtára. A kőhalmi magyar tagozatra és bentlakásba olyan vidékekről is érkeznek gyermekek, ahol régen megszűnt a magyar nyelvű oktatás. A Fogarasi-havasokban lévő Kóboron például 18-20 éve már csak román nyelven folyik a tanítás, az elnéptelenedett faluban összesen 140 magyar él. /Benkő Levente: Felnőttként is magyarok lesznek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./"

"A megyei önkormányzatok szűkös költségvetése a hatáskörükbe tartozó könyvtárak működésére is kihat. A Szatmár megyei intézmény költözés előtt áll, mivel az épület tulajdonosa megemelte a székház bérét. A 360 ezres állományt így más épületben kell elhelyezni, erre alkalmas ingatlant azonban egyelőre nem sikerült találni. A könyvek közel kétharmada román nyelvű, több mint egynegyede magyar, öt százaléka pedig más nyelvű. A Hargita megyei könyvtárban szintén a házbér törlesztése jelenti a legnagyobb gondot: a két hónapos elmaradás miatt a művelődési ház a szolgáltatások felfüggesztését mérlegeli. A két intézmény között 2000. novemberében jött létre bérleti szerződés. A könyvtár éves működésére 4,3 milliárd lejt igényelt, de csak 2,8 milliárdot kapott. Zsombori Vilmos, a Hargita megyei tanács elnöke szerint megoldást fognak találni a hiányzó összeg előteremtésére. Baróton a könyvtárnak ugyan biztosítottak székhelyet, ám az eddig felajánlott ingatlanok egyikében sem férnek el a könyvek. Nagy részük a mozigépházban zsákokban hever, mivel a téka otthonául eddig szolgáló ingatlanba visszaköltözött a közbirtokosság. Dakó Gyöngyvér könyvtáros elmondta, az egyszobásra zsugorodott könyvtárban a tudomány és a technika, a művészet, valamint az egyetemes irodalom egy része érhető el, valamint az iskolásoknak szükséges könyvekből egy-egy példány. A Pro Hungaris Alapítvány a napokban két könyvszállítmánnyal is segíti Kovászna megyét, a helyhiánnyal küszködő barótiak azonban nem tudják elhelyezni az adományt. Kiss Jenő, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója alkalmatlannak tartja a polgármesteri hivatal által eddig felajánlott épületeket. nem lát megoldást arra, hova költözhetne át a városi könyvtár, ráadásul a költségvetést figyelembe véve komoly beruházás szóba sem jöhet. Haszmann Pál csernátoni muzeológus közreműködésével az alapítványtól kamionnyi könyv érkezett a napokban, és nemsokára újabb szállítmány várható. A városi tanácsban eddig hasztalan keresték a megoldást. Dimény László alpolgármester szerint a könyvtárat a kisipari szövetkezet egyik épületébe költöztetnék át. /Benkő Levente, Rédai Attila: Székhelygonddal küszködik több erdélyi könyvtár. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./"

"Az RMDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a szövetség és a kormányzó PSD közötti együttműködési megállapodás betűje érvényre jusson, és ne csökkenjen a felekezeti oktatásban az osztályok száma - jelentette ki Asztalos Ferenc képviselő, az alsóház oktatási szakbizottságának alelnöke, miután máj. 14-én egyeztetett Ecaterina Andronescu oktatási miniszterrel a felekezeti oktatás körül zajló vita ügyében. A múlt hét végén Kolozsváron tárgyaltak a történelmi magyar egyházak püspökei, illetve oktatásért felelős vezetői a tanügyi tárca képviselőivel. A román állam azt akarja, hogy a felekezetek kizárólag teológiai képzést biztosítsanak középiskoláikban. Ezzel szemben a magyar felekezetek évszázados hagyományaiknak megfelelően azt az egyházi oktatási formát igyekeznek visszaállítani, mely által a teológiai képzés mellett reál és humán profilú, úgynevezett világi osztályokban is képeznek ki fiatalokat. Asztalos Ferenc elmondta, a tárgyalás során megerősítették azt az igényüket, hogy a magyar felekezeti iskoláknak ősztől ugyanazokkal a beiskolázási számokkal működjenek, amelyekkel most rendelkeznek. Asztalos elmondása szerint abban állapodtak meg az oktatási miniszterrel, hogy Kolozsváron minden megye esetében külön megvizsgálják, hogy az egyházak beiskolázási igényei mennyire felelnek meg a tanfelügyelőségek által jóváhagyott számoknak. /Benkő Levente: Érvényesül az egyezség? = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./"

"Ecaterina Andronescu oktatási miniszter korábban leszögezte, nem módosítják a beiskolázási keretet, Constantin Corega államtitkár nem hajlandó aláírni az erről szóló átiratot.A minisztérium körlevélben értesítette a tanfelügyelőségeket arról, hogy az osztályok száma nem változik, és a jelenleg létező teológiai osztályok mellett az előző évekhez hasonlóan továbbra is működhetnek a világi osztályok. Murvai László minisztériumi vezérigazgató cáfolta, hogy a kérdés rendeződött volna. Constantin Corega államtitkár továbbra is azon van, hogy a felekezeti oktatásban 20 százalékkal kell csökkenteni az osztályok számát. Corega államtitkár ellentmond Ecaterina Andronescu miniszternek, és nem hajtja végre felettese utasításait. Eközben az RMDSZ-től viszont arról értesítették Murvai Lászlót, hogy a kormánypárttal /PSD/ kötött megállapodás szerint változatlan marad a beiskolázási szerkezet. Kálmán Ungvári Zsófia, Hargita megye főtanfelügyelője közölte, hogy megkapták a minisztériumból a hivatalos átiratot, miszerint a Hargita megyei felekezeti iskolákban az igényelt számú és profilú osztályok indulhatnak ősztől. /Benkő Levente: Miniszteri igen, államtitkári nem. Marad a felekezeti osztályok száma? = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./"

"Vincze Gábor Történeti kényszerpályák- kisebbségi reálpolitikák II., Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához 1944-1989 /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ című dokumentumkötetét mutatták be jún. 3-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kolozsvári székházában. A kötet a romániai magyar kisebbség második világháború utáni politikatörténetének tanulmányozását elősegítő szöveg-gyűjtemény. Vincze Gábor elmondta, ez azért második kötet, mivel az első még nem készült el, de reméli, hogy az utóbbi még idén nyáron nyomdakész állapotba kerül. Elmondta: több forrásanyagot kellett kihagynia a kötetből a terjedelmi okokra való tekintettel. Reméli, hogy rövid időn belül elkészül majd a kötet CD-változata, és abban helyet kapnak a kimaradt dokumentumok is. /Papp Annamária: Kényszerpályák - harc a túlélésért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Vincze Gábor a romániai magyarság 1944 utáni történelmének forrásértékű dokumentumaiból, például az 1945-ös földreformról, a magyar iskolák kisemmizéséről, az erdélyi magyar vagyon bekebelezéséről rendelkező CASBI-törvényről és kihatásairól is közölt már köteteket. Vincze Gábor kifejtette, hogy a magyar diplomácia ötvenes évekbeli levéltári forrásai távolról sem tükrözik a valóságot. "Mit érdekelt egy magyar kommunista diplomatát, hogy az erdélyi "reakciós" magyarok közül hányat hurcoltak el?" - fogalmazott a történész. /Benkő Levente: Kép a történtekről. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./"