Borbély Levente, a Zengő Nyíl röplap szerzője nyilatkozott: elkeseredett pillanatában írta a röplapot a Székely Demokrata Párt /SZDP/ megalakulásáról. Elmondta, hogy a SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 8-án alakult meg. Nem akarunk egységbontók lenni, vallotta Borbély Levente. /Benkő Levente: Mit is akar a SZIF és az SZDP? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./ Előzmény: 734. sz. jegyzet. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./

"Sepsiszentgyörgyre látogatott Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, találkozott az RMDSZ háromszéki és sepsiszentgyörgyi választmányával és parlamenti képviselőkkel. Székelyföld az összmagyarság kiemelt, kiváltságos letéteményese, jelezte a püspök. A tömbmagyarságnak nagyobb szerepet kell kapnia az RMDSZ-ben. /Benkő Levente: Nagyobb szerepet a tömbmagyarságnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./ Márc. 6-án Kovásznára és Kézdivásárhelyre látogatott Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és Markó Béla szövetségi elnök. Kézdivásárhelyen a látogatás idején feltűnően sok rendőr és csendőr volt, a rendőrség épület előtt pedig páncélautó állt. Tőkés László arról beszélt, hogy a székely-magyar tömb bázisa az RMDSZ, az egész magyarság túlélésének és jövőjének letéteményese. A hatalom el akarja szigetelni Székelyföldet, ezért is vették össztűz alá a Har-Kov jelentés idején. Megengedhetetlen, hogy ellenséges érzelmű tanfelügyelők döntsenek arról, hogy hány iskola kell Székelyföldön. Markó Béla azzal kezdte, hogy nehéz neki Kézdivásárhelyen, szülővárosában beszélni, majd az RMDSZ küldetéséről beszélt az egybegyűltekhez. A látogatás alkalmával a helybeliek kérdéseire is válaszoltak. Tőkés László püspök értelmezte vitát kavaró kijelentését az etnikai tisztogatással kapcsolatban. "nem véres folyamat ez, hanem magyartalanítás, több mint hetven éve tartó fokozatos kiszorításunk." "Az adminisztrációban alig vagyunk jelen. Olyan városokban, mint Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmár, magyar vállalatigazgató, de még aligazgató is alig van." "...a posta, a vasút területén alig dolgozik magyar, de a külügyminisztériumban sem találunk egyetlen becsületes magyar diplomatát sem." /Iochom István: Magunknak kell dönteni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./ "

Szept. 26-án Szárazajtán harmadszor megemlékezhettek 1944. szept. 26-a tragikus napjáról, amikor Olteanu vezetésével román Maniu-gárdisták a helyi románokkal együtt megöltek tizenhárom magyar embert, közülük kettőt fejszével lefejeztek. Összesen 24 embert akartak kivégezni, de a tizenharmadiknál lövéseket hallottak és abbahagyták a vérengzést. /Benkő Levente: Szárazajta szomorú évfordulója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28., folyt.: szept. 29./

Márc. 15-én Adrian Casunean-Vlad, Háromszék prefektusa azt nyilatkozta a bukaresti rádiónak és a Rompresnek, hogy március 15-nek megünneplése természetellenes, továbbá sérelmezte, hogy Baróton gyászszalagos román zászlóval vonult fel a tömeg. Benkő Levente, Barót polgármestere cáfolta a prefektus állítását. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

Benkő Levente a Háromszék (Sepsiszentgyörgy) napilap hasábjain folytatásokban adta közre a Szárazajtán ötven évvel ezelőtt történt tragédiát, ártatlan magyarok meggyilkolását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Febr. 18-án tartotta közgyűlését Marosvásárhelyen a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, egyben a MÚRE elnöke tartott beszámolót az előző, 1993-as közgyűlés óta eltelt időről. Az 1994-es nívódíjat Sylvester Lajos /Háromszék/ és Halász Anna /Bukaresti Rádió/ kapta. Posztumusz elismerés illette Bálint András /Hargita Népe/ több évtizedes munkáját. Különdíjat kapott Ferenczes István Székely apokalipszis, illetve Benkő Levente Szárazajta riportsorozata. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 22./ Az egyesületnek 381 tagja van, anyagi gondok jelentkeznek, a fizetés alacsony. A Babes-Bolyai Egyetemen 1993-ban indult az újságíró szak, jelenleg 25 hallgatójuk van, 1994-ben pedig Nagyváradon nyitotta meg kapuit az Ady Endre Sajtókollégium, ahol 35 fiatal tanul. A MÚRE megszavazta egy újságíró szakszervezet létesítését. Tisztújítás történt, újraválasztották Kántor Lajost elnöknek, Gáspár Sándort ügyvezető elnöknek. Megválasztották az igazgatótanácsot, ezen belül a területi alelnököket is. /MTI, Temesvári Rádió, febr. 20./

Benkő Levente /Sepsiszentgyörgy/ összefoglalta az oktatási törvénnyel kapcsolatos eseményeket és a magyar oktatásügy nehéz helyzetét. A parlament jún. 28-án elfogadta a 84/1995-ös oktatási törvényt, másnap 53 RMDSZ és ellenzéki képviselő az elfogadott törvény alkotmányellenességére hívta fel a figyelmet, és óvást nyújtott be az Alkotmánybíróságnak. Júl. 18-án döntött az Alkotmánybíróság: a törvény alkotmányos. Iliescu államelnök júl. 24-én írt alá a törvényt, szentesítve az aug. 31-én életbe lépő jogszabályt. Az RMDSZ válságstábot alakított ki, amely a polgári engedetlenség lehetséges formáit dolgozza ki. Az 1993/94-es tanévben az összes tanuló 6,4 %-a magyar nemzetiségű, azonban csak 4,9 % tanulhatott magyar nyelvű iskolában. A szórványvidéken a magyar gyermekek fele kényszerül román osztályokba. A középiskolások 5,64 %-a magyar, de csak 4,2 % tanulhat anyanyelven. Jelenleg a tantárgyak 50-71 %-át tanítják románul a névlegesen magyarnak mondott szakiskolákban. Az egyetemi oktatásban egyre csökkent a magyar hallgatók száma. A hetvenes években még a magyar hallgatók aránya 5,4-5,8 %-os volt, 1991/92-ben már csak 4,5 %, az 1993/94-es tanévben alig 3,7 %. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen szintén egyre csökken a magyar hallgatók létszáma. Az RMDSZ elnöksége júl. 20-án nyilvánosságra hozta kifogásait az új oktatási törvénnyel kapcsolatban. /Magyarország, szept. 1./

Benkő Levente: Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. Kalála Könyvek/ című könyve előszava szerint: A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh. 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket az Olteanu vezetésével bevonuló román szabadcsapat tagjai megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. A kivégzettek közül két áldozatot lefejeztek.

"A Csángószövetség múlt évi kudarca figyelmeztet arra, hogy új módszerekre van szükség, hiszen tavaly könyvégetés történt, elégették a moldvai csángóknak szánt könyveket és elüldözték a szövetség embereit. A Kriza János Társaság és a budapesti Lakatos Demeter Egyesület szervezésében január 12-13-án Sepsiillyefalván, a KIDA-központban megtartott, Csángó sorskérdések című konferencián új cselekvési stratégiát vázolt fel Kötő József, az EMKE főjegyzője. A moldvai csángók még nem asszimilálódott 60-70 ezres tömege nyelvileg megmenthető. Kötő József három kiemelt irányt tart fontosnak: az első a tudományosság és kultúra feladatait ölelné fel, a második a csángó értelmiség kialakítása, itt megfontolandó Csicsó Antalnak az átmeneti csángó nyelvváltozat kialakítására tett javaslata, a harmadik olyan közélet megteremtése, mely a Csángószövetség súlypontját áthelyezné Bákóba. Legalább a kétnyelvű iskolákat fel kellene állítani. Ferenczes István kifogásolta, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában nincs képviselője a csángó ügynek, ezért erre felkérik a frakciót. /Európa legelhagyatottabb gyermekei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ Az előadók között volt Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Benedek H. János, Tóth Erika, Lukács János, Kallós Zoltán Kolozsvárról, Halász Péter, Virt István Budapestről, Gazda József Kovásznáról. Tánczos Vilmos szerint mintegy 60 ezer moldvai csángó ért, tud és beszél magyarul. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12., 13., 15./ 1880-ban az Amicul familiei című lap még így írt: Moldva két megyéjében a lakosok "csak magyarul beszélnek". "A mi államférfiaink megbocsáthatatlan bűne, hogy soha nem gondoskodtak ennek az elemnek az elrománosításáról". A cikkíró felszólított az elrománosításra, román iskolákat sürgetett és román papokat. - Tánczos Vilmos nyolcvannégy moldvai csángó falut keresett fel és megállapította: az asszimiláció feltartóztathatatlan. Néhány faluban, ahol zömében magyarok laknak /Pusztina, Lészped, Szitásfalu/, le lehetne fékezni az asszimilációt. - Csicsó Antal Szegeden végezte el a történelem-magyar szakot, majd hazajött, Csíkszeredában dolgozik, ő a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke. Szerinte legfontosabb Erdélyben, Csíkszeredában folytatni az iskoláztatást. Csicsó Antal Csángó apróábécé címen tankönyvet készített. /Benkő Levente: Csángó kérdések. Tanácskozás egy süllyedő hajóról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 31./ Csicsó Antal: Apró ábécé - Abecedar marunt /Kolozsvár, 1995/ Alcíme: Magyar nyelvi alapismeretek moldvai csángó-magyar gyermekek részére. - A szerkesztésben közreműködött: Györffy Enikő, lektorálta: Borbáth Erzsébet és Sándor Klára - Készült az Erdélyi Tankönyvtanács ajándékaként 500 példányban."

Én sohasem gondoltam, hogy valamelyik platformnak vagy csoportosulásnak letéteményese kellene legyek - fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnök abban az interjúban, amelyet Benkő Levente készített vele. Azt kifogásolja, hogy Tőkés László tiszteletbeli elnök nem tartja szükségesnek a politikai megnyilvánulásokkal kapcsolatban a konzultációt. Az RMDSZ-nek együtt kell maradnia, de a személyeknek nem muszáj, ez a szervezet nem személyekre épül. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

Ápr. 28-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ elnöki irodájában tanácskozott Markó Béla szövetségi elnök a romániai magyar sajtó képviselőivel. A találkozón az RMDSZ vezetőin kívül részt vettek: Szilveszter Mária és Soltz Anna /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Fazekas István felelős szerkesztő /Besztercei Híradó (Beszterce)/, Szűcs László főszerkesztő /Bihari Napló (Nagyvárad), Gellérd Lajos igazgató (Brassói Lapok (Brassó), Sorbán Attila főszerkesztő-helyettes /Erdélyi Napló (Nagyvárad)/, Borbély László /Hargita Népe (Csíkszereda), Benkő Levente /Háromszék (Sepsiszentgyörgy)/, Makkai János főszerkesztő /Népújság (Marosvásárhely), Gyarmath János főszerkesztő /Romániai Magyar Szó (Bukarest)/, Tibori Szabó Zoltán /Szabadság (Kolozsvár)/, Veres István főszerkesztő /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), Mandics György /Heti Új Szó (Temesvár), Stanik István és Bércesi Tünde /Scripta Kiadó/, Jászberényi Emese /Marosvásárhelyi Rádió), Gáspár Sándor /MÚRE/. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 29., 769. sz./

Négy évvel ezelőtt magyarok százezrei támogatták a Demokratikus Konvenciót /DK/, amely azóta valósággal kipenderítette az RMDSZ-t az ellenzéki erők összefogásából. A magyarfaló Radu Ceontea már szintén ott található a DK színeiben, mint szabadelvű. A DK nagyváradi választási gyűlésén Mircea Ionescu Quintus, a Stolojan kormány volt igazságügy-minisztere így fogalmazott: Mit nem adna, hogy miniszter legyen a Tiszától a Dnyeszterig. Romániában a szavazatok elnyeréséért a Tisza-Dnyeszter távlatokban lehet csak gondolkodni, tette fel a kérdést a beszámoló írója. /Benkő Levente: Miniszter a Tisza-Dnyeszter közén. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./

"Benkő Levente sorozatának /Politikai foglyok a román Gulagon/ ebben a részében az 1958-as börtönlázadást elevenítették fel volt foglyok. 1958-ban elviselhetetlen körülmények uralkodtak a szamosújvári börtönben. 1996-ban is zsúfolt ez a börtön, három, négyemeletes ágyak vannak a zárkákban, most 2500-an raboskodnak itt. 1958-ban viszont tízezer foglyot zsúfoltak össze csak a szamosújvári börtönben. Szilágyi Árpád résztvevője volt a börtönlázadásnak. Elmondta, hogy a több mint száz rabot őrző cella vécéjét elfalazták és helyette egy csebret tettek be az emberek orra alá. A rabok ezt kifogásolták, mire az őrök az egyik panaszkodót bestiálisan összeverték. 1958. jún. 14-e volt, a tízezer rab egyszerre kiáltozta: "Több kenyeret!", "Emberségesebb körülményeket!". Megjelent az udvaron a börtönparancsnok, Goiciu őrnagy. "Le Goiciuval! Le a gyilkossal!" - ordították a rabok. Katonaság érkezett és az udvarról gépfegyverrel lőni kezdték az ablakokat. Ott helyben huszonkilenc rabot lőttek agyon, sok volt a sebesült is. Az őrök ezután celláról cellára járva kiemelték azokat, akikről úgy gondolták, hogy szervezői voltak a lázadásnak. Az ő cellájukból éppen őt szólították ki. Az egyik börtönőr például egy asztallábbal verte a rabokat, a fadarabból százas szög állt ki. A folyosón sorfalat álltak a szekusok, köztük kellett elmenni, miközben puskatussal verték az áldozatokat. Az első emeleten a börtön segédorvosa vasdarabbal aprította a kezébe kerülőket. Szilágyinak fejéből, karjaiból ömlött a vér, ahogy ez a segédorvos verte. Végül ketten a földön húzva vitték el, mert nem tudott lábra állni. A földszinten háromszáz borzalmasan összevert rab feküdt a cementpadlón, volt, akinek a szemét verté ki, a másiknak a fülét hasították le. fogát verték ki. Ezután felírták az adataikat. A börtönőrök rájuk léptek, a fejükbe rúgtak: Hé, te bandita, hogy hívnak? Innen bevitték őket egy cellába, ahol a súlyos sérüléseket bekötözték. Olyan sokan voltak, hogy a rettenetesen összevert emberek álltak a cellában egész éjjel. Kivezényelték őket, induljanak a cellájukba. Szilágyi zárkája a negyedik emeleten volt. Nem tudott lábra állni, kúszott, mászott fölfelé, a lépcsőkön. Az emeleteken az őrök még belerúgtak. Volt jóindulatú őr is, aki segíteni próbált az egyik emeleten. A következő emeleten levő őr viszont rugdosni kezdte olyan erővel, hogy visszagurult a lépcsőn. A börtönőrök kilencvenkilenc százaléka képes volt bármely pillanatban bárkit agyonverni. Két napot pihentek a verőlegények, akkor kezdték elölről, újabb rabokat rángattak ki a cellákból, akiket szörnyen összevertek. Sokan belehaltak a verésbe. Szilágyit ismét vitték. Egy hosszúkás padra hasra fektették, mindkét oldalon állt három szekus, kezükben husánggal, tetőtől talpig verték a szerencsétlen áldozatot. A talpát is verték. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./"

"Sepsiszentgyörgyön október elején nyitja meg kapuit a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem hároméves közgazdasági főiskolája: a nappali tagozatos menedzserképző az első felsőfokú intézmény a háromszéki oktatás történetében. 25 fős csoporttal indulnak. Domokos Ernő közgazdász, a kinevezett igazgató elmondta: az intézmény nyelvét illetően még nincs döntés. Õ kétnyelvű kollégiumot javasolt. /Benkő Levente: Indul az első állami főiskola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./"

"A Vatra Romaneasca bukaresti fiókszervezete és az Avram Iancu Társaság minap elemezte az "erdélyi helyzetet". Azzal vádolják a kormányt, hogy nem veszi észre: "hungarista kezekbe" kerülnek az erdélyi föld kincsei. Arra kérték Emil Constantinescu államelnököt, hogy váltsa le a kormányt, amiért eltűri, hogy a "hungarista maffia" Erdélyt megvásárolva jobbágysorba taszítja a románokat. A Vatra Romaneasca ezért javasolta, hogy egész Erdélyben sürgősen alakítsanak ki "nemzeti gárdákat". /Benkő Levente: A századvég Maniu-gárdái?! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./"

"A Romániai Magyar Újságírók Egyesülete /MÚRE/ nemrég egyhetes tábort szervezett a riporterek számára, akik Kőhalom vidékén kutatták, hogyan éli szórványsorsát az itteni magyarság. Itt sokan a beolvadás végső szakaszát élik. Színmagyar szülők magyar gyermeke a kőhalmi gyártelepen románul beszél, nemcsak az utcán, már odahaza is. A második világháború után idetelepült székelyek gyermekei már csak törik, unokáig alig vagy nem beszélnek anyanyelvükön. A magyar iskola a hetvenes években megszűnt, a félezres telepi magyarság nem igényli annak visszaállítását. A Kőhalom vidéki magyar nyáj maradékait sziszifuszi munkával összegyűjtő református tiszteletesnek, Szegedi Lászlónak saját magyarjai lépten-nyomon keresztbe tesznek. Munkáját nem támogatják. Nemcsak a moldvai csángók vannak végveszélyben, hanem a szórványban élők is. /Benkő Levente: Nemcsak a csángó-magyarok... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./ A tábor résztvevői megtapasztalhatták, hogyan vész el egy közösség szellemi irányítók nélkül, például Homoródon. A táborozás tapasztalatai alapján riportkönyvet adnak ki. Ezek a táborozások a jövőben megismétlődnek egy-egy vidéken, eredményei a Héthatár Könyvek lesznek. A sorozat célja Erdély újrafelfedezése. Nem monográfiákat írnak majd, hanem riportköteteket. /Ambrus Attila: MÚRE alkotótábor Kőhalomban. = Brassói Lapok , szept. 5./"

Az emlékérmek átadásakor Göncz Árpád köztársasági elnök interjút adott. A romániai magyarság számarányához képest meglepően magas az 1956 utáni megtorlás aránya, hiszen itt nem is volt felkelés. "Ekkora megtorlás egyszerűen döbbenetes." - Göncz Árpád elmondta, hogy nemrég volt Snagovban a Nagy Imre-emlékmű avatásán. "És akkor voltam azon a feledhetetlen, életem csúcspontját jelentő marosvásárhelyi látogatáson, amelyet amíg élek, nem fogok elfelejteni." "Vásárhelyt négy órát vártak ránk, megkéstünk." Marosvásárhelyen "tépték a kezemet, és csókolták, és zokogtak négy óra várakozás és másfél órás eső után..." - Göncz Árpád ezután nyelvészeti kérdésről is tett megállapítást: "Mindenesetre a Kárpát-medence magyar töredékeinek a fejlődése 1920 óta nyelvileg is eltér egymástól. És ez a legnehezebb: megmondani valakinek, aki azt kérdezi tőlem, hogy mikor csatolják vissza Erdélyt, hogy erre ne számíts, édes..." - /Benkő Levente: Európa jövője: jelképes határok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Székelyföld címen Csíkszeredában 1997 októbere óta megjelenik egy új kulturális folyóirat, a Hargita Megyei Művelődési Tanács és a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont kiadásában. A lap szerkesztői, Ferenczes István főszerkesztő, Molnár Vilmos és György Attila szerkesztők Nyárádszereda olvasói előtt mutatkoztak be. A Székelyföld Académia Transylvanica rovatában az erdélyi művelődés és tudomány jelesei kapnak szót. Az eddig megszólaltatottak: Imreh István történész, Toró Tibor fizikus, Fábián Ernő filozófus, dr. Csedő Károly orvosprofesszor. Megrázó riportregény is található a folyóiratban /Benkő Levente: A földvári haláltábor foglyai/. A lap munkatársai Kiskenden is részt vettek egy irodalmi esten. /Vásárhelyi Bálint: Júlia napján, Nyárádszeredán és Kiskenden. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Megalakulásának 139. esztendejében, 65 évvel az első Sepsiszentgyörgyön tartott vándorgyűlése után az Erdélyi Múzeum-Egyesület visszatért Háromszékre: okt. 23-án a városban tartotta az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya éves vándorgyűlését. A tudományos ülésszak címe: Örökös válaszúton - 1956. Kónya Ádám a Cimbora-olvasó Maléter Pál és Benedek Elek kapcsolatáról, Gagyi Balla István pedig /felolvasták/ 1956 Sepsiszentgyörgyön, a Székely Ifjak Társasága történetének tükrében címmel tartott előadást. Benkő Levente bemutatta Volt egyszer egy 56 című, a Háromszék Lap- és Könyvkiadó gondozásában /H-Press Kiadó/ megjelent könyvét. Ezután két szakosztályban folyt tovább a vándorgyűlés, amelyen az 1848-as szabadságharcra emlékeztek. A Kor és forrás témakör előadásai dr. Egyed Ákos történész, a Hősök és emlékeké dr. Csetri Elek irányításával hangzottak el. A részvevők megtekintették a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt gróf Mikó Imre dokumentációs emlékkiállítást. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24., az előadások felsorolása: okt. 22./ Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című könyvéből vett részlettel emlékezett a forrdalomra a brassói hetilap. /Brassói Lapok (Brassó), okt. 23./

Baróton nyolc évtizednyi szünet után újra könyv jelent meg. Antal István vállalkozó nyomdájában készült el az 1997 júliusában napvilágot látott Erdővidék című hetilap. Most pedig kiadta Demeter László huszonnégy éves /a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen római katolikus teológia-történelem szakos hallgatója/ fiatalember munkáját: Erdővidék a szabadságharcban 1848-1849 /erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Barót, 1998/. /Benkő Levente: Vissza a gyökerekhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./

Júl. 17-én az Erdélyi Református Egyházkerület, a Sepsi Református Egyházmegye és a Hídvégi Református Egyházközség szervezésében a földvári fogolytábor áldozataira emlékeztek Hídvégen, a Brassó megyei Földvár közelében lévő háromszéki településen. Még nincs pontos adat arról, hányan pusztultak el a hírhedt földvári haláltáborban, és hányan szenvedtek a megaláztatás és az éheztetés miatt. A hídvégi református lelkész, Ungvári Barna András szerint elsőként, 1997. április 6-án a Szatmár megyei börvelyiek állítottak kopjafát a hídvégi református templom kertjében. Akkor elhatározták, hogy amíg Földváron méltó emlékmű nem készül a fogolytáborban raboskodottaknak, illetve az elhunytaknak az emlékére, Hídvég legyen az egykori foglyok, a hozzátartozók zarándokhelye. Az emlékmű idén sem kerülhetett a földvári fogolytábor tömegsírjára, mivel a Brassó megyei tanács az utolsó pillanatban visszavonta az engedélyt. Az indoklás az volt, hogy a kérelmezők eltorzítják az eseményeket, a valóságot. - A tiltások ellenére megtelt a hídvégi református templom. Dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. Benkő Levente, a Háromszék szerkesztője ismertette a földvári fogolytábor történetét. A sajtóközlemények szerint körülbelül hatezren sínylődtek ebben a táborban. Tavaly orosz külügyminisztériumi közbenjárására a volt haláltábor egyik tömegsírjánál emlékművet állítottak az 1942-44 között Földváron elhunyt huszonegy szovjet hadifogoly emlékére. A magyar, a sváb, cseh, szerb, lengyel, német foglyok érdekében azonban se Bukarestből, se Budapestről nem járt közben senki. A templomkertben megkoszorúzták az 1944?45 között Földváron raboskodott börvelyiek emlékére felállított kopjafát. Madaras Lázár, a Brassó megyei tanács alelnöke a felfüggesztésben politikai okot feltételez. A hídvégi református egyházközség gyülekezeti termében felavatták az emlékszobát. Itt a hajdani foglyoktól, a lágerből származó tárgyakat, leveleket, verseket, fényképeket lehet megtekinteni. Az ünnepség Benkő Levente Fogolykönyv című kötetének bemutatásával ért véget. /Emlékezés a földvári fogolytábor áldozataira A Brassó megyei tanács nem engedélyezte az emlékmű felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19., A visszavont emlékmű-kiállítási engedély dacára. Hídvégen méltóan és méltósággal emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

A Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat augusztusi számában Benkő Levente beszélgetett Kisgyörgy Zoltán hidrogeológussal, pályafutásáról és sokrétű kutatási munkásságáról. Kisgyörgy Zoltán Kriza család genealógiájáról írt, Gazda József a Székelyföld XX. századi történelméről. A folyóirat közölte Demeter Béla jelentését az 1944-45-ös, háború utáni észak-erdélyi gazdakörök helyzetéről. /Augusztusi Székelyföld. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 31./

Szept. 10-én a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson tartották meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete rendezvényét, mintegy félszáz újságíró jelenlétében. A műfajelmélet kérdéskörét járták végig. Benkő Levente, a MÚRE területi megbízottja köszöntötte a kollégákat. Gáspár Sándor, a szervezet ügyvezető elnöke tartott vitaindítót Műfajok az idő szorításában címmel. /Wagner István: Sajtótábor Árkoson. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 13./ Szó esett a hírügynökségek, a rádió és televízió, az írott sajtó és az internetes újságírás jelenlegi helyzetéről, lehetőségeiről, a technika előnyeiről és csapdáiról, stílusról és stílustalanságról. A beszélgetések zöme a Szentkereszthy-kastély halastaván ringatózó tutajon zajlott, így a résztvevők - szerényen - a médiahajó mintájára médiatutajnak nevezték. A műfajról, stílusról folyó vita mellett szó esett a Határon Túli Magyarok Hivatala információs kínálatáról és szükségletéről /előadó dr. Bátai Tibor/, illetve a résztvevők tudomást szerezhettek az Illyés Közalapítvány képviselőitől /dr. Veress László és Tibád Zoltán/ az új pályázatokról. /Médiatutaj Árkoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./

Két riportkötet is napvilágot látott Háromszéken. A két szerző a Háromszék című megyei lap erdővidéki, illetve kézdivásárhelyi tudósítója. Benkő Levente Hová mennek a bányászok? című könyve a változó hegyi övezet munkavilágát átalakító kihívásokra keresi a választ, mutat fel lehetséges opciókat. Iochom István könyve (Pisztoly az Olt vízében) különböző történések hátterét vizsgálja, azok mozgatórugóit tárja fel. Nem érdektelen megemlítenünk, hogy mindkét újságíró az idén már másodszor jelentkezett kötettel: Benkő Levente a földvári haláltábor túlélőinek visszaemlékezéseit, a fellelhető dokumentumokat adta közre, míg Iochom István az elhíresült Agache-ügy valós történéseit összegezte kötetben. /Riportkötetekkel gazdagodva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Az Illyés Közalapítvány romániai sajtószaktestületének személyi összetétele a következő: Balázs Árpád (Prima Rádió, Székelyudvarhely), Balló Áron (Szabadság, Kolozsvár), Benkő Levente (Háromszék, Sepsiszentgyörgy), Borbély Melinda (Román Rádió Területi Stúdiója, Marosvásárhely), Csép Sándor (Román Televízió Területi Stúdiója, Kolozsvár), Duma András (Moldvai Magyarság, Klézse), Gálfalvi Zsolt (A Hét, Bukarest), Gazda Árpád (Krónika, Kolozsvár), Kovács András Ferenc (Látó, Marosvásárhely), Kovács Kiss Gyöngy (Korunk, Kolozsvár), Majtényi Ágnes (Román Rádió Magyar Szerkesztősége, Bukarest), Szilágyi Aladár (Bihari Napló, Nagyvárad), Tibori Szabó Zoltán (Szabadság - Népszabadság, Kolozsvár - Budapest). Az Erdélyi Napló munkatársa megjegyezte: a tizenhárom tagból heten hivatalosan máig román állami tulajdonban lévő sajtóorgánum főállású alkalmazottai. /A pénzosztók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 22./

Márc. 2-án három magyar és egy román szenátor kivonult a felsőház gazdasági és jogi bizottságának együttes üléséről. A két testület összevont tanácskozásán az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezeten kellett volna tovább dogoznia a honatyáknak. Frunda György, Seres Dénes és Puskás Bálint Zoltán, valamint Voicu Glodean azért vonult ki tüntetően, mert az Iliescu-féle, hatalomra készülő TDRP kormánykoalíciós segédlettel akarja elérni, hogy a készülő törvény lényegét hatálytalanítsák. Nevezetesen azt, hogy azokat az ingatlanokat, amelyekben közintézmények működnek, ne adják vissza tulajdonosaiknak, illetve örököseiknek, hanem fizessenek értük kártérítést. /Benkő Levente: A magántulajdonhoz való jog nem alku tárgya. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Új magyar kiadvány látott napvilágot, megjelent a Táltos, a nagyajtai Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet lapja. Az első /márciusi/ számban Marosi Imre a faluról és legnagyobb nemzeti ünnepünkről, Fekete Judit tanárnő pedig az unitárius nőegyletről írt. /Benkő Levente: Mit lát a TÁLTOS? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./

Megjelent a Hídvég és a Földvári Fogolytábor története, ezzel az egyre népszerűbb falunapokat tették emlékezetessé. A könyv megjelenésével egyidőben felavatták Hídvégen a Millenniumi Emlékművet, a szomszédos Földváron pedig a fogolytábor sok száz áldozatának emlékére kopjafát emeltek a Szatmár megyei börvelyiek. A kopjafa közelében a földvári kínzások emlékszobája is kordokumentum, valamint Benkő Levente visszaemlékezéseket feltáró-értelmező kötete is. Ungvári Barna Andrásnak, a település lelkészének érdeme, hogy megjelent ez a kiadvány. /Flóra Gábor: Önismereti kapaszkodók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

"Székelyföld helységei közül Nagybacon egyike azoknak, ahol manapság a legtöbb házat építik. Nagybaconban népességgyarapodásról beszélnek. Az 1992. évi népszámláláskor 4405 lelket számoltak össze a Bacon községet alkotó Nagy- és Kisbaconban, Szárazajtán, Magyarhermányban és Uzonkafürdőn. Nagybaconban akkor 1863-an éltek, ebből 1757 magyar, 69 román, 34 roma és 3 német. Akkor a református gyülekezet 1598 fős volt, mellettük 139 római katolikus, 76 ortodox, 18 baptista, 17 unitárius, 4 evangélikus, 2-2 adventista, illetve más, 1-1 görög katolikus, illetve pünkösdista, valamint 5 ateista találtatott. Bereczki László református tiszteletes adatai szerint 1992 óta még csökkent a felekezet lélekszáma száz fővel, de az apadás 2001-ben megállt. Idén az 1480 fős gyülekezetben eddig a 9 temetéshez képest 21 gyermeket kereszteltek. Sokan vállalják a kétlakiságot: Magyarországon dolgoznak éveken át, ellenben nem telepednek ott le, hanem a kint megkeresett pénzt hazahozzák, s itthon fektetik be vállalkozásba, családi ház építésébe. /Benkő Levente: Építkező Nagybacon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 13./"

"Tőkés László elmarasztalása a legutóbbi SZKT-n nem volt egyértelmű. Gergely István csíksomlyói római katolikus plébános volt az egyetlen, aki a református püspök megrovását előkészítő testületben ki merte mondani: nem úgy van, emberek. Tőkés Lászlóra akármit mondhatnak, akik számára szava és jelenléte kényelmetlen. Egyet nem: hogy rosszat akar, szögezte le Benkő Levente. /Benkő Levente: Keresztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./"