Brüsszel nem lehet Moszkva – Nyilatkozat
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke nyilatkozatban áll ki Magyarország, a magyar kormány és Orbán Viktor miniszterelnök mellett.
Magyarország Kormánya, illetve célzott módon Orbán Viktor miniszterelnök külföldi politikusok és véleményvezérek kritikáinak össztüzébe került. Önmagában ez még nem volna baj, inkább csak meglepő, hiszen legújabb kori történelmünk során bennünket, magyarokat nem nagyon kényeztettek el azzal, hogy bárkit is érdekelt volna sorsunk Európa eme szegletében. Az előállott rendkívüli helyzetet akár reménykeltőnek is tarthatnánk, hogyha netán arról volna szó, hogy az Európai Unió vezető politikusai, felülbírálván az eddigi gyakorlatot, végre nem csupán az Unió határain kívül, hanem azon belül is kiemelt ügyként kezelnék az emberi és közösségi jogokat. Mert ilyenképpen az is elvárható lenne, hogy a XX. század egyik súlyos mulasztását is orvosolják, és az önhibájukon kívül kisebbségi sorsba kényszerült őshonos nemzeti közösségek jogsérelmei és jogfosztásai ellenében is felemeljék a szavukat, és – példának okáért – a kollektív bűnösség elvén alapuló, mindmáig élő Benes-dekrétumokat hatályon kívül helyezzék.
Sajnos azonban a felparázsló európai „görögtűz” nem erről szól, a kritikák tartalma és célzata többnyire lehangoló és felháborító. Egyes nyugati körök a tárgy érdemi ismerete nélkül, a megbukott vagy egyenesen a hatalomból elcsapott magyarországi politikusok hisztériakeltésére rezonálva alkotnak sommás ítéleteket. Mások abszurdba hajlóan „náci diktatúrát” vizionálva követelik Magyarország megbüntetését. Többen – „jól értesült forrásokra” hivatkozva – a Magyar Kormány „megtörését” jelölik meg összeurópai célként. Mi több, egyesek az euroatlanti társadalmi értékrend alapját, a demokratikus választásokat semmibe véve, a magyar választópolgárok elsöprő akarata ellenére erőszakolnának új vezetést Hazánkra.
Ez nem az az Európai Unió, amelynek eszmei egysége mindannyiunk számára a jövő zálogát jelenti. Brüsszel nem lehet Moszkva – ezért joggal várhatnánk el, hogy ne erőből oldja meg a vitás kérdéseket. Ráadásul az erőfitogtatás kontraproduktív is: ebben a világméretű válságban, melynek a megoldásával Európa vezetői mindmáig adósok, az európai polgárok fokozódó érzékenységét teszik próbára azok, akikkel szemben a növekvő elégedetlenség az „EUSSR” betűszóban ölt testet – lásd a hozzászólásokat több vezető médium internetes oldalán.
Mi, magyarok, a történelem folyamán többször is tanúbizonyságát adtuk szabadságszeretetünknek. Meg tudjuk védeni demokráciánkat: hogyha netán saját választottaink ellenünk fordulnának, „megbüntetjük” őket. Erre nézve elég, hogyha megkérdezik a most Brüsszelbe, ide-oda futkorászó, panaszkodó és feljelentgető szocialista és liberális politikusainkat a 2010 tavaszán megtartott magyarországi választásokról.
Történelmünk során többször is részünk volt „idegen megszállásban” – így hát többet nem kérünk belőle. Az európai Alapjogi Charta előírásait is tartalmazó új magyar Alaptörvény számunkra megfelelő garanciát jelent arra, hogy a demokratikus jogállamiság keretei között Magyarország megerősödjön. Azzal is csak egyetérteni tudunk, hogy a Magyar Országgyűlés – a kommunisták és örököseik nemzetellenes gyakorlatát végre a történelem szemétdombjára száműzve – törvényben mondta ki a magyar nemzeti összetartozást. Fontosnak tarjuk, hogy az Alaptörvény Alapvetésének D. cikkét egészében idézzük: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Ez egy olyan XXI. századi európai megoldás irányába mutat, mely „Trianon gyógyítását” eredményezheti. A nemzeti összetartozás kinyilvánítása mellett az alkotmányozó országgyűlés kétharmados többségének arra is volt bátorsága, amivel Európa vezető politikusai nem mertek és nem tudtak szembenézni: az Alaptörvényben kiemelt módon ismerték el a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Végezetül: mi, erdélyi magyarok az egyik legkegyetlenebb kommunista diktatúrát szenvedtük meg és éltük túl. Országunk, Románia fejlődését és európai integrációját évtizedekre vetette vissza a posztkommunista visszarendeződés folyamata, a kommunisták hatalomba való visszaszivárgása, valamint a múlttal való nyílt szembenézés elmaradása.
Éppen ezért csak helyeselni tudjuk, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvényben nem ismerik el „a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését”. Következésképpen: hogyha a 2004. december 5-én magyart magyarra uszító, az elszakított nemzetrészeket kollektív módon megtagadó utódkommunisták a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként a törvénytelenül felhalmozott vagyon örökösei és a diktatúra idején vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezői lettek, akkor joggal várható el, hogy utóbb ne csak a haszonban, hanem a felelősségben is osztozzanak.
A nemzeti összetartozás megvallásával és vállalásával ezúton is kiállunk Magyarország, a Magyar Kormány és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök mellett.
Nagyvárad, 2012. január 8.
Tőkés László, az EMNT elnöke
Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke
Erdély.ma

Nyilatkozat
A Magyar Polgári Párt Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete megdöbbenéssel és megrendült lélekkel követi a nyugati világ vezető politikusai által Magyarország, a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor miniszterelnök ellen indított politikai-gazdasági-pénzügyi köntösbe bújtatott lejárató, megbélyegző ármánykodást.
Hosszú ideje szemléljük mi, kisebbségi sorsba kényszerített magyarok, hogyan képesek a nagy nyugati demokráciák leminősíteni, megalázni a 2010-es szabad és demokratikus választással, kétharmados népakarattal hatalomra emelt jobbközép, egységes magyar nemzetben gondolkodó és cselekvő Orbán-kormányt. Már-már úgy érezzük, hogy a Kárpát-medence magyar nemzeti közösségére zúdul ez a szűnni nem akaró pergőtűz.
Újból a kollektív bűnösség bélyegét akarják ránk sütni, annak okán, hogy az új magyar Alkotmány tartalmazza Isten nevét, a hűség fogalmát és az egész magyar nemzethez szól, valamint szabályozza az államadósság kérdését. Ezért a nagy és bölcs Nyugat demokráciacsőszei demokráciadeficitről papolnak az alaptörvényt és az új jogrendszer megalkotását illetően.
Hol voltak önök, amikor a Gyurcsány-kormány verőlegényei nyomorékra verték az 1956-os forradalmat békésen ünneplő magyar embereket?
Tisztelettel figyelmeztetjük Nyugat hatalmasságait Brüsszeltől Washingtonig, hogy a magyar emberek a szabadságot fontosabbnak tartják, többre értékelik, mint magát az életet. Ezért nem engedünk senki részéről beleszólást sorsunk és jövőnk alakításába.
Fegyelmezett, munkaszerető és igazságszerető, keresztény nemzeti közösség vagyunk és maradunk, és kiközösítjük az ügyeskedőket, a csalókat, a haza- és nemzetárulókat. Ebben a küzdelemben minden erőnkkel és tudásunkkal támogatjuk anyaországunkat, Magyarországot, a magyar kormányt és miniszter-elnökét.
Tudjuk, mert megtanultuk, hogy mi, magyarok csak önmagunkra számíthatunk. Ebből merítjük hitünket és erőnket.
Marosvásárhely
2012.01.11.
Kelemen Ferenc,
Magyar Polgári Párt, marosvásárhelyi elnök
Népújság (Marosvásárhely)

Az MCSMSZ cserbenhagyta a moldvai magyar közösségeket
A nemzetpolitikai államtitkárság megdöbbenéssel értesült a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) hétfői közleményéről, illetve a szervezet vezetőségének lemondásáról. Az államtitkárság szerint az MCSMSZ vezetősége cserbenhagyta a moldvai magyar közösségeket, az oktatási programban részt vevő tanárokat és gyermekeket.
Ezt az államtitkárság hétfőn közölte az MTI-vel azt követően, hogy a moldvai magyar oktatási programot működtető Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetősége közzétette: a magyarországi költségvetésből nyújtott támogatás rendszerének tervezett átszervezése miatt testületileg lemondanak. A szövetség tizenkét vezető beosztású tisztségviselője által jegyzett dokumentum szerint 2012. január elsejével lejárt a csángószövetség szerződése a Bethlen Gábor Alappal, és újabb szerződés hiányában a szövetség idei működése ellehetetlenült.
Az államtitkárság közleményében rámutatott: az MCSMSZ tizenegy éve jelentős magyarországi forrásokból tartja fenn a moldvai magyar oktatási programot. A kormány 2002 óta mintegy 360 millió forinttal, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) 2006 óta pedig 320 millió forinttal támogatta az MCSMSZ által működtetett oktatási programot. Ezenfelül az MCSMSZ jelentős romániai és nyugat-európai támogatásokat, tárgyi adományokat is kapott az oktatási program céljára – közölték.
Az államtitkárság szerint éppen ezért volt megdöbbentő Solomon Adriánnak, az MCSMSZ elnökének bejelentése; 2011 áprilisában arról tájékoztatta a nemzetpolitikáért felelős államtitkárságot, hogy az MCSMSZ mintegy 35-40 millió forintos adósságot halmozott fel az elmúlt években. Az MCSMSZ erre hivatkozással a 2011. évre a korábbi éveknek megfelelő mértékű, 70 millió forintos támogatáson felül az említett adósság kiegyenlítéséhez többlettámogatást igényelt a kormánytól.
A fentiek miatt 2011 nyarán átfogó gazdasági átvilágításról döntöttek a program fő támogatói, a magyar állam és az AMMOA. A vizsgálatot, amelyet bejegyzett romániai és magyarországi pénzügyi szakértők végeztek el, a Teleki László Alapítvány (TLA) bonyolította le. A 2011 novemberében lezárt ellenőrzés több súlyos hiányosságot tárt fel, többek között az említett 35-40 milliós adósság sem volt egyértelműen kimutatható. A vizsgálat a legfőbb hiányosságok között állapította meg, hogy az MCSMSZ nem rendelkezik a társadalmi szervezetek működésére vonatkozó megfelelő számviteli politikával, a könyvelési rendszer áttekinthetetlen, az aktuális likviditási helyzet nem megállapítható. Hiányzik a vagyonleltár, nem készült a beruházásokat megalapozó pénzügyi terv, hiányoznak a belső szabályzatok, például SZMSZ, nem érvénytelenítik a pályázatokhoz elszámolt bizonylatokat, nem különítik el a könyvelésben a pályázati elszámolásokat – sorolták a közleményben.
Mint kiemelték, a feltárt hiányosságok azt mutatták meg, hogy a nehezen áttekinthető, alulszabályozott, illetve több tekintetben hiányos könyvelés, a kiforratlan szervezeti kultúra súlyos visszaélésekre is alkalmat adhat. A jelentés arra is kitért, hogy a jelenlegi szerkezetben aggályos a támogatásokból megvásárolt, illetve felépített, az MCSMSZ tulajdonában lévő ingatlanok sorsa.
Az ellenőrzés után a támogatók átlátható nyilvántartási rendszert, a naprakész könyvelést, könyvelőváltást és létszámcsökkentést kértek az MCSMSZ-től. A kéréseknek az MCSMSZ vezetősége többszöri felszólításra és csak részlegesen kívánt eleget tenni, erre tekintettel nyilvánvalóvá vált, hogy a vezetőség akadályozza a támogatók által is átlátható gazdálkodási rendszer kialakítását. Ezért a magyar kormány 2012 januárjában arról döntött, hogy felkéri az MCSMSZ-t mint az oktatási program lebonyolítóját, az AMMOA-t mint az oktatási program civil támogatásainak összegyűjtőjét és továbbítóját, továbbá a TLA-t mint a moldvai magyar közösségekkel kapcsolatos kutatások, konferenciák, moldvai magyar nyelvű misék szervezőjét, levéltári dokumentumok publikálóját, hogy közösen hozzanak létre egy Romániában bejegyzett új alapítványt a moldvai magyar oktatási program támogatására. A javaslatról a nemzetpolitikai államtitkárság január 19-én tájékoztatta az MCSMSZ vezetőségét – olvasható a közleményben.
A kommünikében kiemelték: a magyar kormány továbbra is kész együttműködni a moldvai magyar oktatási programban részt vevő tanárokkal és szervezetekkel, így készen állnak az MCSMSZ-szel való további tárgyalásokra is. Az átláthatatlan, hanyag és pazarló gazdálkodásnak azonban véget kell vetni, „ez mindannyiunk alapvető érdeke” – olvasható.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a korábbi Fidesz-kormány idején indította el magyar állami támogatással a Moldvai Csángó Oktatási Programot. A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet. A csángó szövetség hét moldvai településen magyar házat épített vagy vásárolt, a magyarul továbbtanuló diákoknak pedig bentlakást hozott létre Csíkszeredában.
A lemondást rögzítő dokumentum szerint Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a támogatás tervezett átszervezéséről tájékoztatta az MCSMSZ vezetőit. Az elképzelés szerint az oktatási programra szánt magyar állami támogatást már nem a csángó szövetségnek juttatnák, hanem egy olyan alapítványnak, amelyet a csángó szövetség a budapesti Teleki László Alapítvánnyal és a szintén Magyarországon bejegyzett A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvánnyal közösen hozna létre Romániában.
Hegyeli Attila, a csángó szövetség ügyvezetője az MTI-nek elmondta, forrófejű lépésnek tűnhet a lemondásuk, de nem az. Az elmúlt hetekben folytatott tárgyalásaikon minden más lehetőséget kimerítettek a probléma rendezésére. Hozzátette: „nem azért mondtunk le, hogy ezzel valamilyen döntést kikényszerítsünk. Azért mondtunk le, mert nem volt más választásunk.”
MTI 
Erdély.ma

Csángóbotrány: miről szól a kormány nemzetpolitikája?
A külhoni magyarok vagy eljátsszák a nekik Budapesten írt szerepeket, vagy kiírják őket a forgatókönyvből – a moldvai csángók körüli botrány ezt bizonyítja az előző kormány két tisztségviselője, Törzsök Erika és Gémesi Ferenc szerint. A mostani nemzetpolitikai államtitkárság ellenben az átlátható gazdálkodás megteremtéséről beszél.
A moldvai magyar oktatási programot működtető Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége hétfőn tette közzé: a magyarországi költségvetésből nyújtott támogatás rendszerének tervezett átszervezése miatt testületileg lemond.
A szövetség tizenkét vezető beosztású tisztségviselője által jegyzett dokumentum szerint 2012. január elsejével lejárt a csángó szövetség szerződése a Bethlen Gábor Alappal, és újabb szerződés hiányában a szövetség idei működése ellehetetlenült.
Hegyeli Attila, a csángó szövetség ügyvezetője a távirati irodának elmondta, hogy forrófejű lépésnek tűnhet a lemondásuk, de nem az. Az elmúlt hetekben folytatott tárgyalásaikon minden más lehetőséget kimerítettek a probléma rendezésére. Hozzátette: „nem azért mondtunk le, hogy ezzel valamilyen döntést kikényszerítsünk. Azért mondtunk le, mert nem volt más választásunk”.
A nemzetpolitikai államtitkárság megdöbbenéssel fogadta a hírt – tudatta az MTI. Az államtitkárság szerint az MCSMSZ vezetősége cserbenhagyta a moldvai magyar közösségeket, az oktatási programban részt vevő tanárokat és gyermekeket.
Az MCSMSZ tizenegy éve jelentős magyarországi forrásokból tartja fenn a moldvai magyar oktatási programot – hangsúlyozta az államtitkárság közleménye. A kormány 2002 óta mintegy 360 millió forinttal, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) 2006 óta pedig 320 millió forinttal támogatta az MCSMSZ által működtetett oktatási programot. Az MCSMSZ jelentős romániai és nyugat-európai támogatásokat, tárgyi adományokat is kapott.
Az államtitkárság éppen ezért megdöbbentőnek tartja Solomon Adriánnak, az MCSMSZ elnökének korábbi bejelentését is: a szövetség vezetője 2011 áprilisában arról tájékoztatta a nemzetpolitikáért felelős államtitkárságot, hogy az MCSMSZ mintegy 35-40 millió forintos adósságot halmozott fel az elmúlt években. Erre hivatkozva a 2011-re esedékes (a korábbi éveknek megfelelő mértékű, 70 millió forintos támogatáson felül) az adósság kiegyenlítéséhez többlettámogatást igényelt a kormánytól.
Tavaly nyáron átfogó gazdasági átvilágításról döntöttek a program fő támogatói, a magyar állam és az AMMOA. A vizsgálatot az államtitkárság közlése szerint romániai és magyarországi pénzügyi szakértők végeztek el, a Teleki László Alapítvány bonyolította le. Az ellenőrzés „több súlyos hiányosságot” tárt fel, egyebek mellett az „említett 35-40 milliós adósság sem volt egyértelműen kimutatható”.
A vizsgálat a legfőbb hiányosságok között említette, hogy az MCSMSZ „nem rendelkezik a társadalmi szervezetek működésére vonatkozó megfelelő számviteli politikával, a könyvelési rendszer áttekinthetetlen, az aktuális likviditási helyzet nem megállapítható”. Más szabálytalanságokkal együtt a „kiforratlan szervezeti kultúra súlyos visszaélésekre is alkalmat adhat”.
Az ellenőrzés után a támogatók átlátható nyilvántartási rendszert, naprakész könyvelést, könyvelőváltást és létszámcsökkentést kértek az MCSMSZ-től. A kéréseknek az MCSMSZ vezetősége „többszöri felszólításra és csak részlegesen kívánt eleget tenni”. Az államtitkárság szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a vezetőség akadályozza az átlátható gazdálkodási rendszer kialakítását.A kormány – idézzük tovább az államtitkárság közleményét – 2012 januárjában arról döntött, hogy felkéri az MCSMSZ-t, az AMMOA-t és az ellenőrzést lebonyolító Teleki László Alapítványt, hogy „közösen hozzanak létre egy Romániában bejegyzett új alapítványt a moldvai magyar oktatási program támogatására”. (Az oktatási programra szánt állami támogatást a jövőben ennek az alapítványnak utalnák.)
Mint már tudjuk, mindennek a következménye a csángó szövetség vezetőségének lemondása lett.
Az ügy kapcsán állásfoglalást küldött szerkesztőségünknek Törzsök Erika és Gémesi Ferenc. Az előző kormány idején mindketten kisebbségi és nemzetpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. (Törzsök az egykori Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai főosztályának főigazgatója, Gémesi kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkára volt.)
Ez a közlemény is hangsúlyozza, hogy az MCSMSZ szervezte, működtette az elmúlt években – magyar állami támogatással, a megelőző kormányzati ciklusban nemzeti jelentőségű programként – a moldvai csángó oktatási programot. Ennek keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet.
A csángó szövetség hét moldvai településen magyar házat épített vagy vásárolt, a magyarul továbbtanuló diákok számára pedig csángó bentlakást hozott létre Csíkszeredában. A szervezet mintegy 140 millió forintos éves költségvetésének felét biztosította a magyar állam, a másik felét támogatóktól gyűjtötték össze.
A moldvai magyar oktatási program körül – olvasható – szokatlan mértékű szolidaritás bontakozott ki. Sokan (fiatalok és idősebbek) nem a fizetségért utaztak a csángó településekre, hanem azért, hogy magyarul taníthassák a gyerekeket. Számos, Magyarországon és a világ más államában élő magyar járult hozzá anyagilag is a program sikeréhez. A MCSMSZ munkáját a romániai hivatalosságok is tudomásul vették.
Most mindennek vége – állítja Törzsök és Gémesi. „Miután az MCSMSZ nem szeretne kiszolgáltatott helyzetbe kerülve, szabadságát feladva a programra összegyűjtött javakat a Budapestről kijelölt és Budapesten működtetett alapítványoknak felajánlani, ellehetetlenült. Vezetői, munkatársai nem láttak más kiutat, mint a lemondást. Tették ezt azért, mert azt remélik, áldozatukkal legalább a csángó magyar oktatás támogatása fennmaradhat”.
A közlemény szerint már senki nem állíthatja, hogy nem látja, nem tudja, nem érti, miről is szól a kormány nemzetpolitikája, amelyben a „külhoni magyarok vagy eljátsszák a nekik Budapesten írt szerepeket vagy kiírják őket a forgatókönyvből”.
Az elmúlt másfél évben – folytatódik az állásfoglalás – sok olyan fejleménynek lehettünk tanúi a nemzetpolitikában is, ami okkal váltotta ki mind az érintettek, mind az eseményeket figyelemmel kísérők kritikáját, de most a legpőrébben mutatkozik meg a kormányzati politika mibenléte. Nem a külhoni magyarok a fontosak, hanem az, milyen politikai hasznot lehet húzni a rájuk való hivatkozásból, és milyen jól lehet tetszelegni a „nemzetvédő” szerepben.
A csángók pedig még csak nem is parasztok a sakktáblán – írja Törzsök Erika és Gémesi Ferenc.
Cz. G.
Népszabadság

Tőkés László: igazság nélkül nincs megbékélés
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke Komáromban tartott előadást a magyar önrendelkezésről a múlt héten. A Pátria rádió a kisebbségi kérdések európai súlyáról, az autonómiáról és a romániai magyarság számának csökkenéséről is kérdezte a politikust.
Tőkés László elmondása szerint az EU-nak egészen mások a prioritásai, mint amit mi képzelünk róla, ráadásul az Unióba beléptek a jelentős kisebbséggel rendelkező országok is, s ezeknek nem érdekük felszínen tartani a kisebbségi kérdést. „Egyfajta hallgatólagos ignorancia, cinkosság alakul ki azok között, akiket nem érdekel ez az ügy, s akiket nagyon is érint, de hallgatni szeretnének róla” – magyarázta a Pátria rádiónak azzal kapcsolatban, milyen súlya, lehetőségei vannak a kisebbségi kérdéseknek európai szinten.
„A kisebbségi kérdés, mint sajnos minden konfliktust gerjesztő kérdés a szőnyeg alá kerül, és nem szívesen foglalkoznak velük, legfeljebb akkor, ha már erőszakos cselekményekre kerül sor, és vér folyik. Nagy erőfeszítéseket kell tenni tehát már annak érdekében is, hogy egyáltalán meghallgassanak minket” – jelentette ki.
Tőkés úgy véli azonban, hogya a kisebbségi kérdés is kinőheti magát, s legalább akkora figyelmet kiválthat majd magának,mint a bevándorlók kérdése a meghatározó nyugati tagállamokban. „Franciaországot vagy Spanyolországot jobban érdekli a beözönlő muszlimok jogai és kérdése, mint a Kelet-Közép-Európában a volt szovjet uralom alatt élt hagyományos kisebbségeknek a sorsa. A dolog azonban nem reménytelen” – véli Tőkés. Véleménye szerint össze kell fognunk, s előbb felszámolnunk az olyan kommunista örökséget, mint a Benes-dekrétumok esete, s igazságot kell tennünk a múlt dolgaiban. Nem lehet megtakarítani a megbékélésnél az igazságot, mert igazság nélkül nincs megbékélés – jelentette ki.
Autonómia: elképzelhető a megegyezés
Az autonómia kérdésével kapcsolatban Tőkés megjegyezte: a szerb többség arra a belátásra jutott, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény révén bizonyos fokú autonómiát biztosít az országban lévő kisebbségeknek. Példaként említette Olaszországot is, mely ki tudott egyezni a nála jóval kisebb Ausztriával a dél-tiroli autonómiában.
El tudja ezért képzelni, hogy egy olyan magyar-román megegyezés jöjjön létre, mely végképp rendezni tudja ezt a kérdést. Hasonlóan el tudja képzelni ezt Szlovákia esetében is. Az interjúban utalt rá, hogy az ország stabilizálhatja a térség politikai viszonyait, és megerősítheti határait, ha felhagy kisebbségellenes politikájával, és alkalmazza az Andreas Gross-féle jelentés nyomán született Európa Tanács-határozatot, mely az autonómia-formákat konfliktus-megelőző eszköznek nevezi, és kifejezetten ajánlja alkalmazásukat.
”Ne hagyd elveszni...”
Romániában az első népszámlálási eredmények szerint 194 ezerrel csökkent a magyarság száma. Voltak olyan hangok is, melyek a csökkenést az elvándorlásnak, és a kettős állampolgárság intézményének számlájára írták. Tőkés arra a kérdésre, van-e összefüggés a két dolog között, kijelentette: „Véleményem szerint olyan összetett a kérdés, hogy csak abban az esetben lehet összefüggés a kettő között, ha a romló viszonyok együtt hatnak a kettős állampolgárság által teremtett lehetőséggel.” Hozzátette: a közlekedés lehetősége kétirányú, hiszen Magyarországról is százezrek jöhetnek Erdélybe.
Elmondta: olyan korszerű irányzattá és európai értékké vált az úgynevezett mobilitás, hogy Franciaországot majdnem megkövezték, mikor a cigányokat nem engedte szabadon közlekedni az ország területén. „Röghöz kötéssel, egy újfajta jobbágysággal nem tudjuk megkötni a népünket, akkor már inkább öntudatunk révén próbáljunk hatni az emberekre” – magyarázta. Véleménye szerint meg kell győzni a kisebbségi magyarokat, hogy ne hagyják veszni, amiért őseik harcoltak, ne hagyják veszni szülőföldjüket, városaikat, ragaszkodjanak ezekhez az értékekhez. „Ha erre képesek leszünk, akkor kiegyenlítődik a helyzet, és nem kell mesterséges intézkedésekkel elősegíteni vagy gátolni ilyen vagy olyan folyamatokat” – vélte.
Bumm.sk

Döbbenet
Egyik megdöbbenésből a másikba eshetünk, ha a legutóbbi romániai népszámlálás adatait vizsgáljuk. Az első megdöbbentő információval az ideiglenes eredmények közzétételekor szembesülhettünk, amikor kiderült, hogy az ország lakossága alig haladja meg a 19 milliót, ráadásul a magyarok aránya sem alakult kedvezően.
A legfrissebb megdöbbentő hír viszont az, hogy lehet: mindez tulajdonképpen egyáltalán nem igaz. Józan ésszel szinte fölfoghatatlan, hogy maradhat ki egy népszámlálásból mintegy egymillió polgár, főleg annak fényében, hogy a cenzust többhetes, intenzív tájékoztató kampány előzte meg.
A számadat kapcsán mindenesetre nehéz nem arra gondolni, hogy mindez csupán ürügy lehet a népszámlálási adatok „fölkerekítésére,” köztudott ugyanis, hogy amennyiben az ország lakosságának száma hivatalosan is húszmillió alá csökken, akkor egyrészt az Európai Unión belüli befolyása is zsugorodik – lévén, hogy csökken a Tanácsba és az EP-be delegált képviselőinek a száma – , másrészt, ami még fontosabb, az EU-s forrásokból is kevesebb jut neki. Ám ha elvetjük a találgatásokat, és elfogadjuk, hogy mégsem az adatok nyereségvágy vezérelte kozmetikázásáról van szó, a helyzet akkor is nagyon súlyos, hiszen azt kell mondanunk, hogy a statisztikai intézet, illetve a belügyminisztérium is csúnyán leszerepelt.
Ráadásul, mint arra a szakemberek is rámutatnak, a hiány „pótlására” kitalált módszer is csak a bizonytalanságot növeli, hiszen az adóhivatal adataiból, illetve a többi közintézmény által szolgáltatott információkból számos, a pontos felméréshez nélkülözhetetlen adat hiányzik. Ilyen például a nemzetiség vagy az anyanyelv, amely kulcsfontosságú a kisebbségi jogok szempontjából. Ennek fényében valóban indokolt az aggodalom azzal kapcsolatosan, hogy mi lesz az anyanyelvhasználattal azon településeken, ahol húsz százalék alá csökkent a magyarok aránya.
Hiszen az adatok a jelek szerint egyáltalán nem megbízhatóak, és mivel választási év van, az sem kizárt, hogy egyes településeken a magyarok kárára „kozmetikázzák” át az amúgy is képlékeny eredményeket. Ilyen körülmények között nehéz vitatni, hogy a politikai célkitűzések között a szerzett jogok megtartásáról szóló diskurzus mellett jóval erőteljesebb hangsúlyt kell kapnia a nyelvhasználati küszöb csökkentésének.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Minden magyarra szükség van
Autonómiáról, polgári kezdeményezésről, Marosvásárhely visszaszerzéséről, az RMDSZ neptuni politizálásáról, a magyar pártok közötti együttműködés lehetőségeiről esett szó tegnap este Sepsiszentgyörgyön a könyvtár Gábor Áron Termében az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett találkozón, melynek meghívottja Tőkés László EP-képviselő, az EMNP védnöke volt.
Igazi fórumhangulat uralkodott a találkozón, a mintegy 80 résztvevő közül sokan intéztek kérdéseket Tőkéshez, fejtették ki elvárásaikat az új párttal szemben. Több helyi MPP-s politikus is részt vett, jelen voltak az SZNT képviselői is.
Tőkés László felvezetőjében többször is kitért az RMDSZ és az MPP politikájára, a két magyar párttal való viszonyra is – mely téma egyébként a kérdésekben, hozzászólásokban is felmerült. Toró T. Tibor múlt heti, Sepsiszentgyörgyön elhangzott, egyes sajtóorgánumokban torz módon visszaadott nyilatkozatára – melyben az EMNP megbízott elnöke az RMDSZ-szel való esetleges együttműködés lehetőségéről beszélt azon településeken, ahol erre szükség van – és azt követő vehemens MPP-s reakcióra utalva leszögezte: senki sem vádolhatja őt az RMDSZ-szel való összeborulással. Azt hittük, hogy még itt a legjobb az RMDSZ, ennek ellenére megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy Tamás Sándor és Antal Árpád, akik az autonómia elkötelezett híveinek mondják magukat, felvonultatják az RMDSZ-es nómenklatúrát Sepsiszentgyörgyön – fogalmazott. Emlékeztetett, korábban is arra kérte őket, ne ússzanak az árral, majd színvallásra szólította fel az RMDSZ politikusait: döntsék el, a néppel vagy a párttal tartanak-e. A helyi MPP-t arra kérte, ne keressék a konfrontálódást a néppárttal, inkább az együttműködés, az egyesülés lehetőségeit kutassák, hiszen mindkét alakulat egy tőről fakad, közel állnak egymáshoz. Visszatérő téma volt a marosvásárhelyi polgármester-állítás. Tőkés elég borúlátóan fogalmazott, mint mondta, bár lát még halvány esélyt arra, hogy az RMDSZ a magyarság közös jelöltjeként indítsa Vass Leventét, az összefogást hovatovább a tulipán uralja. Az RMDSZ országos vezetésének együttműködésről szóló nyilatkozatait hazugnak nevezte, ők úgy képzelik el, hogy az összefogás a szövetségbe való belépést jelenti, valójában nem akarnak lemondani a pénz és hatalom monopóliumáról. Sokan szóltak az uniós polgári kezdeményezésről is, Tőkés ez ügyben a SZNT, az RMDSZ és a többi Kárpát-medencei magyar szervezet közös fellépésének szükségességét emelte ki. Biztatónak nevezte, hogy az SZNT-vel egyetértésre jutottak, de hangsúlyozta: az RMDSZ-t sem lehet megkerülni
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kovács Péter és Markó Attila azonnali lemondását követeli az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) követeli Kovács Péter és Markó Attila lemondását vagy összes tisztségükből való felfüggesztését amiatt, hogy az RMDSZ-főtitkár és az államtitkár a bukaresti lövöldözéssel kapcsolatos sértő megjegyzéseket tettek a Facebook-on.
Az EMNP szerdai közleménye szerint a párt tagjai és támogatói megdöbbenéssel értesültek „a romániai és a nemzetközi közvéleményt egyaránt megrázó” bukaresti eseményekről, amelyek során egy ámokfutó két személyt megölt, hat embert pedig megsebesített fegyverével.
Mint írják, felháborodással olvasták, hogy Kovács Péter RMDSZ-főtitkár és kampányfőnök, valamint Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát vezető államtitkár „ízléstelen” megjegyzéseket tettek a lövöldözés kapcsán a Facebook-on, nyilvános bejegyzésben.
„Úgy tűnik, az érzéketlenségéről és hatalmi arroganciájáról többszörösen elhíresült pártfőtitkár ezúttal a józan ítélőképességét és erkölcsi érzékét is teljesen elveszítette, Markó államtitkárral egyetemben. Ízléstelen megnyilatkozásukkal nevezett személyek a tragikus körülmények között meggyilkolt áldozatok emlékét sértették meg, továbbá hozzátartozóik érzelmeibe és emberi méltóságába nyilvánosan gázoltak bele, méltatlannak bizonyulva bármilyen közéleti tisztség viselésére” – olvasható az EMNP közleményében.
Ezért a párt „a leghatározottabban követeli Kovács Péter és Markó Attila azonnali lemondását vagy – ennek hiányában – összes meglévő politikai és közéleti tisztségükből való haladéktalan felfüggesztését”, mivel elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek tartja, hogy „ilyen, az alapvető emberi jóérzéssel szöges ellentétben levő megnyilatkozások bárki részéről is teret kapjanak, különösen olyan közéleti-politikai személyiségek részéről, akik állításuk szerint »a közösség javát szolgálják«”
Krónika (Kolozsvár)

Körömfaladék
1848-ban nem így volt…
Ne gondolja, hogy mindössze pár nap választ el a századik születésnapomtól – láttam jobb időket is, uram. No, annyira népszerű azért nem voltam, hogy az MTA-n is autogramot kérjenek tőlem, de azért akadt egy-két színhely, ahol azonnal kikapcsolták a készüléket, ha beszélni kezdtem. Friss a kiflije? Istenem, milyen rég nem ettem friss kiflit. Köszönöm, de mint látja, kávéra sem jut már nekem. Ha megtisztelne. Maga igazi úriember, nem volt véletlenül ott 1990 nyarán Segesváron, amikor Gyalu, vagyis Gelu Pateanu azt mondta volt, hogy az ő egyetlen megbízója: a lelkiismerete?...
Meglepődik? Talán nem is tudja, ki volt Gyalu? Mikes Leveleskönyvének románra fordítója? Ó, uram, elregélem.
Az a lelkiismeret, amely arra késztette, hogy súlyos vádak terhe alatt merjen, akarjon és szeressen magyarbarát lenni. Miért éppen magyarbarát? Összerázta a sors a magyarokkal. Ez nem azt jelenti, hogy másnak nem ugyanolyan barátja. De ott izzik benne, hogy akit a legjobban ütöttek, amellé szeret állni. Néha rogyadozó térddel, de makacsul összeszorított fogakkal. Kívülről tudom, kedves uram: – Többször voltam itt, többször mertem szót emelni. Ma már nem ezt teszem, hanem vadul fogok üvölteni, mert olyan dolgokba is ütközöm, amelyeket nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet mindenféle szelíd mosolyokkal elkendőzni.
És még azt is mondta, hogy Petőfi nemcsak a március 15-i szózattal lepte meg az emberiséget, hanem bevésett valamit a világ öntudatába: a világszabadságot! Gyalu ennek a gyönyörű elvnek a nevében kérte az embereket, hogy legyenek türelmesek, ameddig lehet és muszáj türelmesnek lenni. És aki a hídfő másik oldalán áll, az legyen megértő, és óvakodjék a szélsőséges gondolkodástól.
Honnan tudom ezt, uram? Sokat tudok. Rendszerint megvernek érte. Ha arannyá válna minden pof, amit a tudásomért kaptam, a Rotschildok hozzám járnának kölcsönért. Kezdő tanár koromban egy falusi bodegában énekelni kezdtem, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcban nem így volt. Azonnal rám csapott a milicista, hogy ácsi, a többit majd az őrsön. Kapatos állapotomban huzakodtam; ütve-rúgva terelgetett. Jegyzőkönyvet vett föl, hosszan pirkált, izzadt derekasan, látszott, nem kenyere az írás, jó órába telt, míg az elejét (ma úgy mondanók, a preambulumát, szép kis szitokszó, ugye) összehozta, végre jött a lényeg: ha 1848-ban nem úgy volt, akkor hát hogy is volt 1848-ban?!
Na, ekkor kaptam csak igazán nagy ruhát. A bunkó majdnem az egész nótát leírta, mire tudatosodott valahogy a faggyúhájas kobakjában, amiről szól.
Nem sokat koptattam a katedrát, kedves uram. Tudja, ki volt Ecsedi Kovács Gyula? Elmondom fejből magának. A segesvári síkon 1899. július 31-én a Petőfi Társaság nagyszabású ünnepet rendezett, a szabadságharcban ötven évvel azelőtt oly különös módon eltűnt nagy költő, Petőfi Sándor emlékére. A rendezőség fényes programot állított össze, amelyben az akkori Magyarország legjelentősebb nevei szerepeltek. Jókai Mór írta az egykori barát és költőtárs emlékét felidéző ünnepi köszöntést, amelynek előadását az ország legkitűnőbb drámai színészére, Ecsedi Kovács Gyulára, a Petőfi Társaság tagjára bízta a rendezőség. Belefogott a szárnyaló óda érzelmektől átfűtött szavalatába, teljes és valódi átéléssel tolmácsolta a jelen lévő Jókai gondolatait. Az óda felénél túl járva egyszer csak megcsuklott hangja, majd szava elállt, s mindenki legnagyobb megdöbbenésére a nagy színész hirtelen összeesett. Már haldokolt, amikor leemelték az ünnepi emelvényről, s percek múlva befejezte földi pályafutását. Egykori példaképéhez, Egressy Gáborhoz hasonlóan őt is előadás közben érte a halál, akárcsak Prohászka Ottokárt, a lánglelkű püspököt az egyetemi templom szószékén.
Na, mit szól ehhez? A Köllő Miklós Petőfi-szobrához, amely ma Kiskunfélegyháza főterét díszíti? És a segesvári Ladea-szoborhoz? Elvitték, mert ledőlt előtte a várfal. (Kár, hogy nem ütötte agyon, akire gondolok.) Hát az utolsó vacsoráról Székelykeresztúron? Az öreg tanúról, Petőfi vén körtefájáról... Sírjáról a timafalvi temetőben? Hát a Zeyk Domokos emlékművét Héjjasfalván: ismeri? Az Ispánkút. Mond magának valamit? A turulmadaras emlékmű és a többi szobor a múzeumparkban? Haller Lujza neve?
Netán ön is odavaló? Ó, bocsánat. Akkor nem erőltetem. Uram, tartozom egy őszinte vallomással. Ezek idekinn mind surmók, egytől egyig. Az itteni első verést ugyancsak március idusán inkasszáltam, mivel akkor még nem tudtam, mi hol van Budapesten. Megkínál egy cigarettával? Ja. Kösz. Na szóval. Elsütöm én a kedvenc poénomat: 1848-ban nem így volt. Ismeri a részleteket? Akkor még az öregisten legény volt, ja. Ettől gurult be annak idején a milicista is. Van még szó benne Szent Péterről, aki egy szál ingben s gatyában kísérgeti, na kit, ki nem mondom: a bálba. De én akkor, friss repatriáltként (mit csodálkozik, Páskándi Géza is így mondta!) nemcsak azt nem sejtettem, hol vagyok (tök berúgva, az sem mellékes mint szempont), de azt sem, hogy ennek a nótának miféle helyi konnotációi forognak a nép között, kedves uram... Hogy a gatya zöld-fehér, és a borzalmasan alpári nóta hirtelen átcsap a “Hallod-e, te kőrösi lány”-ba, csakhogy dózsás identitással, akit a huszárok helyett a fradisták tesznek boldoggá kilencszer is. Kedves uram, egy újpesti kocsmában ilyet dalolni (bár csak az első szakasz végéig jutottam el) – kész őrület. Szerencsére a kórteremben volt tévé, onnan néztem az ünneplést ország- és Erdély-szerte... A bordáim is valamelyest behegedtek, de mély lélegzetet azóta sem tudok venni.
Itt, ebben a kis vecsési “székely lebujban” nem nagyon tudok mit mondani önnek, uram. Dsida Jenő írta: aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom. Hát én voltam már magyar, kedves uram. És azt is megértem, amit Ady a maga sajátos módján így fejez ki: aki egyszer a magyarba rúgott, szinte kedve támad újabb rúgásra...
Istenem, valami rosszat találtam mondani? Kérem, ne nézzen ilyen komor szemekkel. És szóljon a barátainak, hogy ne bántsanak.
Úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet. Jó estét, uraim! Beszélek románul. Isten hozta önöket Budapesten, a végtelen lehetőségek városában! Bárhová szívesen elkalauzolom önöket, ügyintézést is vállalok, rendelkezzenek velem. Bună seara tuturor! Vorbesc româneste, domnilor. Va pot călăuzi oriunde doriţi dumneavoastră. Ofer consultanţă pentru orice domeniu. Bine aţi venit la Budapesta, oraşul tuturor posibilităţilor!
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés László ünnepi beszéde
Nagyvárad
Kegyelem néktek és békesség Istentől!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt állunk Szacsvay Imre országgyűlési jegyző emlékművénél. Sok szeretettel köszöntöm én is Csóti György országgyűlési képviselővel egyetemben az összes, Magyarországról hozzánk érkezett vendégünket, hiszen az Országház, az Országgyűlés, a nemzet akaratának a jelképe és megtestesülése.
Hölgyeim és Uraim! Kedves Testvéreim!
Többen is cikkeztek arról a napokban, hogy mennyire fontos együtt ünnepelni. Igény van reá, szükségét érezzük, nemzeti méltóságunknak ez felelne meg a legjobban. Azonban a Krónika tegnapi tájékoztatását olvasva, megdöbbenéssel olvastam azt, hogy a hivatalos érdekképviselet részéről hivatalos döntés született, hogy nem ünnepelnek együtt senkivel. Jó példa erre a tilalomra Marosvásárhely vagy Szatmárnémeti, Zilah, Nagyszalonta vagy éppen Nagyvárad. Ez a gőgös felül- és különállás, nevezzük nevén a dolgokat, tilalmas időket, korokat és rezsimeket idéz fel, juttat eszünkbe. A Habsburgok, a kádári vagy a Ceauşescu-korabeli rezsim idején teljes tilalom sújtotta március 15-e megünneplését, az anyaországban korlátozásokat vezettek be legalábbis. A hivatalos ünnepek liturgiája szerint a „süket hivatal” hordta koszorúit az emlékművekhez. Hát nem kérünk a hivatalos ünnepek korlátozásaiból, kirekesztő magatartásából vagy tilalmaiból. Megérett az idő az ünneplés szabadságának a megélésére, korláttalanul és szabadon. Ezért örömmel gondolunk Kolozsvárra, ahol ezt meg tudják tenni, vagy Székelyföldre, ahol az önkormányzatok vették kezükbe a szervezést, és eltörpülnek a különállások. De Magyarországra is jóérzéssel gondolunk, éppen az előbb hallhattuk Orbán Viktor miniszterelnök levelét, hiszen ott sem ünnepel együtt Gyurcsány és Orbán. Hogyan is ünnepelhetnének együtt a forradalmárok és az ellenforradalmárok? A szabadságharcosok és a régi rendszer hívei? Václav Havelt idézem, és ezt tartom szem előtt ebben a tekintetben. A nemrégen elhunyt nagy cseh szabadságharcos a Charta 77 egyik aláírója és kezdeményezője ezt mondotta volt: „Minden posztkommunista országnak két forradalomra van szüksége: először a kommunizmus, majd a posztkommunizmus ellen”. Most ebben a fázisban vagyunk: 2010 áprilisában újból sikerült egy forradalmat megvívni Václav Havel szavai értelmében, a magyarországi posztkommunizmus ellen, de sajnos Szlovákiába visszatértek a posztkommunisták, és ideát is nagyon kétes az idei választások kimenetele ebben a tekintetben.
Talpra magyar – hangzott el 1848. március 15-én, olthatatlan szabadságszeretetről tévén tanúságot, a „márciusi ifjak” a „pesti srácokat” idézik lelkünkben. A magyar ifjúság minden magyar forradalomban kiállt a barikádra és a szabadság mellett. Ezért örvendünk mi minden fiatalnak, iskolásoknak, egyetemi hallgatóknak, érdeklődőknek, mert az ifjúság és a szabadság szelleme genetikailag természet szerint rokon, és ezért nem értjük azokat a fiatalokat, akik járomba hajtják a fejüket. Szabadságszerető nép vagyunk, sem idegen uralom előtt, sem a belső elnyomás alatt nem tört meg a derekunk. Mint ahogy Petőfi Sándor is megállta helyét a harc mezején, ahol elbukott, és ott találjuk a korabeli ellenzék soraiban, és ne felejtsük: a Nemzeti Radikálisok Pártjába tartozott. Sokan szavalják Petőfit, de közben egészen más irányba haladnak: jobbra jeleznek és balra hajtanak.
Vasvári Pállal, Táncsics Mihállyal, a nap hősével együtt ők nemzeti radikálisok voltak, a Konzervatív Párttal, a korabeli visszahúzó erőkkel ellentétben, és olyan társaságban találjuk őket – például az ellenzéki párt alakuló ülésén 1847-ben –, ahol Kossuth Lajos tartotta a programbeszédet, Petőfi Sándor szavalta el A nép nevében című versét, és ennek az ellenzéki pártnak az első elnöke Batthyány Lajos, a vértanú magyar miniszterelnök volt.
Kedves Testvéreim!
Intő és élő példa a mai pártviszonyok között is, hogy a közös célok, a nemzet érdeke fölülmúlt mindent, ezért valóban jó volna egymásra találni. Ők a végén már nem pártoskodtak, már pártok sem voltak a Magyar Országgyűlésben, hanem mindannyian a szabadságharc ügye mellett sorakoztak fel. És milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy ebben az Országgyűlésben nem lehetett jelen Petőfi Sándor, akit nemhogy megválasztottak volna a szabadszállási választókörzetben, de még a jelöltlistáról is lecsalták a nevét. Anélkül, hogy mélyebben elemeznénk ezeket a körülményeket – nyilván, leegyszerűsítve adtam elő –, mégis azt kell mondanom, hogy ma is érvényes ez az üzenet: Talpra, magyar!
Ébredj, román! – tenném hozzá, mert egészen nyilvánvaló az összefüggés az Andrei Mureşanu költeménye és a Petőfi Sándor Nemzeti dala között. Ébredj, román!, és ezzel azt is akarom jelezni, hogy a szabadságot nem lehet kisajátítani. Deşteaptă-te române! A szabadság minden ember Istentől adott, elidegeníthetetlen joga, mondom Európa közösségében. Életről és halálról szól mind a két vers, szabadságról és szolgaságról. „Viaţă-n libertate ori moarte! strigă toţi” – „Életet szabadságban, vagy halált! kiáltják mindnyájan”, olvassuk a Mureşanu-versben. Ugyanúgy „szabadság és szolgaság” – „libertate, sclavie”, „becsület és szégyen” – „onoare şi ruşine” ellentétpárok vonulnak végig mindkét versen; „rabok voltunk mostanáig” – „robi am fost, sărmani străbunii”... És idézhetném tovább mind a Talpra magyart, mind a román fordítását. De most megelégszem azzal, hogy egy kifejezésre hívjam fel a figyelmet: „most, vagy soha!” – „acum ori niciodată!”. Szó szerint, mind a két versben ugyanaz a kifejezés fordul elő. Igen, itt, Románia területén, Nagyváradon, ahol hála Istennek, nem vették el tőlünk az állampolgárságot, miként Szlovákia területén, Felvidéken, meg kell erősítenünk őseink fogadását. Egyébként Mureşanu is azt írja, hogy: „jurăm că vom da mâna să fim pururea fraţi” – „esküszünk, hogy kezet adunk egymásnak, és örökké testvérek leszünk”. Igen, „a magyarok istenére esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk” – „pe maghiarul Dumnezeu noi ne jurăm, ne jurăm că robi de acum să nu mai stăm” – idéztem románul is a verset.
Testvéreim, ez Románia himnusza. Soha nem felejtem el, 1989. december 16-án, Temesváron, a parókiám ablaka előtt erre az énekre, dalra gyújtottak rá a románok. Akkor még nem volt himnusz, akkor még a Trei culori volt, ez az eltorzított Porumbescu-vers, és elgondoltam, hogy egy magyar református templom előtt íme, a románok szabadságszeretetükről tesznek tanúbizonyságot, együtt az ott lévő magyarokkal. Azután lett aztán '90-ben román himnusz, és nem is tudjátok: '91-ben a Moldovai Köztársaságnak is himnuszává avatták, majd '93-ban lecserélték, mert megijedtek a román egységtől. Igen, ez a vers a nemzeti egységet fejezte ki a románoknál. A Nemzeti dal nálunk is, közöttünk is hadd fejezze ki a nemzeti egységet határok felett, a könnyített honosítás szellemében, hiszen mi, európai polgárokként mindannyian magyar állampolgárok, magyar polgárok vagyunk.
Kedves Testvéreim! Hadd fejezzem be a Talpra, magyar motívumával: egyesek azt akarják, Marosvásárhelyen is, hogy Térdre, magyar! Természetesen térdre hullunk a fenséges Isten előtt, kérvén Őt, hogy teljesítse szabadságvágyunkat és teljesíthessük az ő segedelmével céljainkat. De talpraállunk nemzeti szabadságunk, jogaink védelmében, érdekében, ezt fejezi ki a mai együttlétünk is. Hozzátenném még a bibliai motívumot: „Kelj fel, és járj!” – mondotta az Ékes-kapuban Péter apostol a sánta embernek, aki ott ült mindennap, hajnaltól alkonyatig, és koldulásból kereste meg a kenyerét. Minket koldussá tettek ebben az országban. Huszonkét év után így kellene kinézni? Huszonkét év után, miközben az unió jelvényeit hordjuk, így kellene festeniük posztkommunista társadalmainknak, ahol a korrupció, a szabadrablás útján fosztogattak tovább azok, akiknek a kezébe került a hatalom.
Érvényes program ma is: koldusságunkból gyógyuljunk ki, és koldusból váljunk szabaddá! Akik képesek munkából megélni, megkeresni a kenyerüket, és ez magyarságunkra, kisebbségünk értelmében is érvényes. Elég volt abból, hogy a többség koldusai legyünk, egy elhibázott poszt-trianoni és posztkommunista rendszerben. Koldusból, szolgából váljunk szabadokká! Ehhez kérjük az Isten segedelmét, áldását.
Tőkés László
EP-képviselő,
az EMNT elnöke

Március 15. – ünnep a kampány jegyében
Többnyire külön emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére csütörtökön az erdélyi magyar politikai alakulatok, a legtöbb városban két-három rendezvény is volt, egyedül Sepsiszentgyörgyön mellőzték a politikát az önkormányzat által szervezett ünnepségről. Kolozsváron kampányízűre sikeredett az amúgy közös ünnep, az ifjúsági szervezetek képviselőinek az ünnepi beszédét cenzúrázták. Csíkszeredában felvonták a székely zászlót, Marosvásárhelyen három ünnepi rendezvényt is tartottak.
Kolozsvári hagyomány. A kincses város magyarsága idén is felvonulással emlékezett meg az 1848–49-es szabadságharc kirobbanásáról
Kampányízű ünnep Kolozsváron
Kampányízűre sikeredett Kolozsváron a csütörtöki ünnepi megemlékezés, annak ellenére, hogy a romániai magyar pártok elöljárói látszólag nagy egyetértésben vettek részt a közös ünneplésen a különböző civil szervezetek képviselőivel és az egyszerűen ünnepelni akaró kolozsvári magyarokkal együtt. Míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aktivistái kokárdákat osztogattak egy névjegykártya méretű papírlapra tűzve, amelyen az EMNP neve és jelképe szerepelt, addig az RMDSZ szimpatizánsai „tulipános” szórólapokat adtak át a résztvevőknek. Az egykori Biasini Szálloda előtt felállított színpadra a román és a magyar nemzeti lobogó mellé az RMDSZ zászlóját tűzték ki.
Noha a megemlékezést ezúttal semmi nem zavarta meg, az ünnepséget követően a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) képviselői a helyszínen rögtönzött sajtótájékoztató keretében közölték: az RMDSZ a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) révén cenzúrázta az eseményt szervező ifjúsági szervezetek közös ünnepi beszédének szövegét. Bozsó Imre Lehel, a MIT elnöke elmondta: a Kifor az utolsó pillanatban vétózta meg a többi ifjúsági szervezet által elfogadott szövegtervezetet, mivel egyes részleteit vállalhatatlannak tartották. Az eredeti szövegben szereplő két kifogásolt bekezdésben többek közt az „elegünk van a diktatúrában szocializálódott és kitanult politikusok korrupt magatartásából: rendet és tisztességes érdekképviseletet akarunk a közélet minden területén” mondat olvasható.
A KMDSZ a rendezvényt követően közleményt juttatott el a sajtóhoz, melyben a szervezet sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyesek továbbra is a politikai kommunikációra használják a nemzeti ünnepet. Közleményt adott ki később a cenzúrázással vádolt Kifor is, melyben a szervezet közli: szerdán az országos ifjúsági szervezetek képviselői együtt ültek tárgyalóasztalhoz, és egy közös szöveggel, az együtt ünneplés forgatókönyvével álltak fel onnan, az elképzelés azonban meghiúsult. „Mindannyian egyetértettünk az ünnep tiszteletben tartásában és politikamentesítésében, azonban ma délben, két órával a megemlékezés kezdete előtt arról értesítettek minket, hogy a megbeszéltek egy éjszaka alatt érvényüket veszítették. Az ünnepségen pedig a békés, közös gondolkodás helyett már vádakkal találtuk szemben magunkat. Minderre csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul bennünk, melyet a meghiúsított közös tervek margójára fel kell tennünk az egyeztetéseken jelen levő ifjúsági vezetőkhöz: kinek az utasítására gondoltátok meg magatokat?” – teszi fel a kérdést a közleményében a Kifor.
Az ünnepi megemlékezés menete egyébként a korábbi években megszokott forgatókönyv szerint zajlott, az ünnepre készülő magyarok a Protestáns Teológiai Intézet előterében gyülekeztek, majd 1848-as forradalmi nótákat énekelve a Főtérre vonultak, hogy részt vegyenek a Szent Mihály- templomban az ökumenikus ünnepi istentiszteleten. A kezdetben néhány száz főt számláló, majd mintegy ezer főre duzzadt tömeg a volt Biasini Szállóhoz vonult, ahol a hivatalos ünnepi beszédeket követően megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Számos magyar és román elöljáró és hivatalosság szólalt fel.
Máté András, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke az egység és az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Egységesnek, okosnak és kitartónak kell lennie Gábor Áron népének” – fogalmazott.
Gergely Balázs, az EMNP alelnöke arról beszélt: ma csendes, nyugodt forradalmat élünk meg a sokkal kifinomultabb zsarnokság ellenében, ugyanakkor felszólította Radu Moisin ideiglenes polgármestert: mandátuma végéig helyezze ki a magyar helységnévtáblákat.
Kelemen Hunor: a válság nem kezdheti ki a hitünket
Jólétet, biztonságot, szabadságot, a törvények előtti egyenlőséget akar 2012-ben a magyar nemzet – mondta március 15-i ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Szatmárnémetiben, a Petőfi-szobornál. „Meg kell őriznünk eddig elért eredményeinket, a jövőnkért viszont csakis mi magunk vagyunk felelősek” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a gazdasági válság nem szabad kikezdje a hitünket. „A változás szelei elé vitorlákat kell húznunk” – jelentette ki Kelemen, aki szerint van magyar jövő Erdélyben annak ellenére, hogy létszámunkban fogytunk, mivel arányaiban nem csökkent a romániai magyarság.
Szűcs Zoltán, a kolozsvári magyar külképviselet konzulja felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét.
Kereskényi Gábor, a szövetség szatmárnémeti szervezetének elnöke kifejtette: a széthúzás a reformkor óta jelen van társadalmunkban, mely hol a kuruc-labanc, hol a konzervatív-liberális ellentét formájában jelentkezett, és csak kivételes alkalmakkor volt egységes a nemzet, például az 1848-as szabadságharc idején. Megelőlegezte, hogy a Magyarországról támogatott ellenzék a kampányban uszítani fog a megosztásra törekedve, a szlovákiai választások eredményeit nem emlegeti majd, megoldási javaslatokkal azonban nem áll majd elő a magyarság problémáit illetően. A Magyar Polgári Párt megyei szervezete szintén az RMDSZ rendezvényén koszorúzott, míg az Erdélyi Magyar Néppárt Szatmár megyei, illetve szatmárnémeti szervezete a megyeszékhely szomszédságában lévő Lázári község ünnepségén vett részt.
Felvonták a székely zászlót Csíkszeredában
A székely zászló felvonásával kezdődött a március 15-i rendezvény Csíkszeredában, a megyeháza előtti téren, a kék-arany lobogót harmadik alkalommal vonták fel. „A közösségi akarat érvényesítésének jelképe ez a zászló” – hangsúlyozta beszédében Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök.
Székelykeresztúron székely kaput avattak a Gyárfás-kúriánál, ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte, majd megkoszorúzták a költő szobrát. Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil ügyekért felelős államtitkár elmondta: el kell érni, hogy minden magyarlakta településen érezhető legyen: Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. „Nagyon fontos a történelmi egyházaink kiállása, és az a nemzetmegtartó tevékenység, ami az erdélyi magyarság megmaradásának záloga: e szolgálatukról soha nem mondhatunk le” – mondta Szászfalvi László.
Három ünnepi rendezvényt is tartottak Vásárhelyen
Csalódottan távozhatott Marosvásárhelyről a bukaresti „sajtóhad”, amely a botrány reményében már napokkal ezelőtt ellepte a várost. A központi hírcsatornák tudósítói arra számítottak, hogy Vásárhely magyarsága válaszolni készül az orvosi egyetem „kettészakítása” ellen tüntető román diákoknak. Ehhez képest az ünneplő tömeg – függetlenül attól, hogy melyik emlékműnél és melyik párt rendezvényén rótta le kegyeletét – ezúttal is példamutatóan viselkedett. „Vásárhelyen nem kell etnikai zavargásoktól tartani, ezek csak egyesek fejében léteznek” – nyilatkozta lapunknak Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök, aki végigkísérte az eseményeket.
A legtöbben, mintegy háromezren, idén is az RMDSZ postaréti rendezvényén gyűltek össze, ahol többek között Markó Béla szólt az ünneplőkhöz. Beszédében nemcsak 1848-as szabadságharcot, hanem az orvosi egyetemért való küzdelmet is érintette. „Nem lehet minket elhallgattatni. Nem lehet belénk fojtani a szót. Nem lehet minket albérlőnek tekinteni saját városunkban, Marosvásárhelyen, saját szülőföldünkön, Erdélyben. Nem vagyunk albérlők, hanem teljes jogú társtulajdonosai vagyunk ma is ennek a földnek, együtt a románokkal, együtt mindazokkal, akik itt élnek. Kiharcoltuk, hogy a törvény a mi oldalunkon álljon, bármilyen nehezen is ment, de sikerült. Már az is nagy dolog lenne, ha minden ártó szándék dacára megmaradtunk volna, de ez nem elég, és nem is csak ennyi történt” – hangsúlyozta Markó. Emlékeztetett arra az időszakra, amikor a román társadalom a történelem és a földrajz anyanyelven való oktatása ellen hőbörgött, majd a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása ellen tiltakozott.
Míg a továbbiakban Markó a megosztottság és a többi magyar párt ellen emelt szót, a Székely vértanúk emlékoszlopánál megjelent magyar polgári pártiak egy hatalmas, „Előválasztást!” feliratú molinót függesztettek ki.
Ezt hangoztatta a Petőfi-szobor előtt Benedek Imre, a polgári alakulat polgármesterjelöltje is, illetve a szórólapokat osztogató önkéntesek. Ugyanitt ünnepelt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a néppárt is – egy későbbi időpontban.
Beszédében Balog Zoltán, Magyarország társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára Batthyány Lajos 1848-as, máig érvényes üzenetét olvasta fel, majd Papp Előd, az EMNP alelnökének javaslatára az RMDSZ csúcsvezetőinek is üzent. „Papp Előd szerint minden egyes magyar politikusnak részt kellene vennie legalább egy állampolgársági eskütételen. Ez így is van, de én azt mondom, hogy minden egyes erdélyi magyar politikusnak is részt kellene vennie a honosítási ünnepélyen. Akinek ilyenkor nem dobban meg a szíve, az nem alkalmas a magyarság hiteles érdekképviseletére” – mondta Balog Zoltán.
Március 15. idén nem csak a politikusokról szólt. Az EMNT a várban megnyitotta a Pilvax Kávéházat, ahol kokárdakészítésre, a 12 pontnak régi nyomdagépen történő kinyomtatására nyílt alkalom. Gyerekeknek rajzversenyt szerveztek, majd ’48-as dalokat oktattak, és magyaros ruhákat mutattak be. Sebestyén Aba színművész és barátai alkalomhoz illő előadással készültek. Este az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek fáklyás felvonulást Petőfi szobrától a Székely vértanúk emlékoszlopáig. Nyárádszeredában felavatták a helybéli ’48-as szabadságharcos Deák Farkas mellszobrát.
Toró T. Tibor kiállt az autonómiáért
A nemzeti ünnepen önvizsgálatot kell tartani: ment-e elébb az autonómia, a magyar szabadság ügye – jelentette ki Zilahon Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. A Wesselényi-szobor előtti ünnepségen Toró kijelentette, ma is érvényesek a 164 évvel ezelőtti jelszavak. Az „Esélyt és szabadságot Erdélynek!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, ma Erdély esélye a régiók és a nemzeti közösségek Európájában van. „Erdély és népeinek szabadsága annak a függvénye, sikerül-e a tudatokban lebontani a homogén román nemzetállami szemléletet” – vélekedett.
Az „Esélyt és szabadságot az erdélyi magyaroknak!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, a magyar szabadság ma Erdélyben a különböző autonómiaformákat jelenti. „Nem ülhetünk nyugton, amíg ennek közjogi kereteit nem teremtettük meg, nem fogadtattuk el a többséggel, nem építettük ki intézményeit, és nem választottuk meg közülünk elöljáróit” – mondta. Toró szerint a nemzeti ünnepen emlékeztetni kell az elöljárókat, hogy a mandátumot az autonómia kivívására „és nem saját kis ügyeik intézésére” kapták. „Ha nincs hitük és erejük a további csatákhoz, legalább ne állják el az utat a fiatalok, korunk márciusi ifjai előtt” – szögezte le.
Egymást hibáztatják Váradon
Az egység, az együtt ünneplés hiánya miatt emelte fel szavát a két különböző időpontban megtartott megemlékezésen Tőkés László, az EMNT elnöke, illetve Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke Nagyváradon, az 1848-as forradalom mártír jegyzőjének, Szacsvay Imrének a szobra előtt. Mindketten a politikai ellenfelet látták felelősnek a megosztottságért.
„Azokra az időkre emlékezteti a mai helyzet, amikor még nem volt szabad március 15-ét ünnepelni” – jelentette ki Tőkés László, arra utalva, hogy az országnak csak néhány városában ünnepel együtt az RMDSZ az EMNT-vel és az EMNP-vel. Az EMNT elnöke azt mondta, örül, hogy például Kolozsváron és a Székelyföldön nem jellemző a megosztottság a nemzeti ünnepen, ám azt érthetőnek tartja, hogy Magyarországon nem emlékezik közösen Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc – hiszen, mint mondja, egyikük forradalmár, a másik pedig ellenforradalmár. A Krónika cikkére hivatkozva megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy „a hivatalos érdekképviselet részéről hivatalos döntés született, hogy nem ünnepelnek együtt senkivel”.
Szabó Ödön az RMDSZ rendezvényén kijelentette: Nagyváradon nem az egység ünnepe március 15. „Miért akarják egyesek szétszakítani ezt az ünnepet? Ugyanaz az ember, aki 1989-ben egységet teremtett, később püspökként belehajszolta először egyházát, majd most politikai barátait a külön útba, a külön ünnepségbe” – fogalmazott az ügyvezető, nyilvánvalóan Tőkés Lászlóra célozva. Felháborodással kommentálta azt a tényt is, hogy a nemzeti ünnep előtti napon valakik a bihari RMDSZ-szervezet vezetőit ábrázoló, karikatúraszerű képeket szórtak szét a városban, a cetlik hátára pedig az érintettek vagyonáról szóló adatokat írtak. „Vajon azok a fiatalok, akik karikatúrás mocsokkal szórják tele a várost, ők méltók a márciusi ifjakhoz?” – tette fel a kérdést. Ironikusan megjegyezte: „biztos benne, hogy Tőkés László nem is tudott” a lejárató szórólapokról.
Felháborodott a szórólapokon Raed Arafat egészségügyi államtitkár is, akinek a neve a Cseke Attila bihari szenátorról, korábbi egészségügyi miniszterről szóló lap hátoldalán jelenik meg egy mondat erejéig. A szórólap szerint Cseke felelős egyebek közt a vizitdíjért, s „januárban ennek eredményeképpen rúgták ki Raed Arafatot, a romániai sürgősségi szolgálat megteremtőjét”. Arafat közleményben határolódott el mindenféle politikai játszmától.
Politikamentes ünnep Sepsiszentgyörgyön
Pozitív kicsengésű, politikamentes rendezvényen vett részt az a közel hatezer sepsiszentgyörgyi, aki a város főterén ünnepelte a magyar forradalom és szabadságharc 164. évfordulóját. Az ünnepség a rétyi Kováts András Fúvószenekar, a Kovács Sándor Cserkészcsapat zászlósai és a 11-es Székely Huszárezred hagyományőrzőinek felvonulásával kezdődött.
Antal Árpád polgármester Martin Luther King I have a dream – Van egy álmom című híres beszédére utalt ünnepi szónoklatában. „Nekem is van egy álmom: legyen egy erős, virágzó, gazdag Székelyföld, amely meg tud állni a lábán, mert megtartjuk mi, a lakói. Én egy olyan Székelyföldet álmodom, mely biztonságos otthon az itt élőknek, ahol őrizni tudjuk hagyományainkat, értékeinket, kultúránkat, mindent, ami minket magyarokat székelyekké tesz” – hangsúlyozta. Eljön az a nap, amikor a szétszabdalt Székelyföld egyesül, és beteljesül az évszázados álom, hogy újra együtt legyünk mindannyian, és ebben nem engedünk a ’48-ból, fogalmazott ünnepi beszédében az elöljáró. A polgármesteren kívül beszédet csak Albert-Nagy Ákos egyetemi hallgató, az ifjúsági szónokverseny győztese mondott, majd Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének a felesége olvasta fel Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét.
Valamennyi magyar párt képviselője felszólalt Kézdivásárhelyen
Kézdivásárhelyen közel négyezer fős tömeg volt kíváncsi a Gábor Áron téri színpompás, hagyományos felvonulásra, az ünnepi szónoklatok alatt azonban megcsappant az érdeklődök száma, szinte kiürült a tér. A céhek városának főterén mindenik magyar párt és szervezet képviselője felszólalt, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt képviselői külön csoportokban álltak.
Az ünnepséget Rácz Károly polgármester nyitotta meg, aki az autonómia kiharcolását sürgette. Johann Taierling, az Erdély Magyar Néppárt kézdivásárhelyi alelnöke arról beszélt, az érdek mentén kötött szövetségek újabb érdeket szülnek, ezért inkább a közös értékeink mentén kellene összefogni.
Bokor Tibor kézdi-orbaiszéki RMDSZ-es szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünneplés után álmodni és cselekedni kell.
Bíró Levente, a Székely Nemzeti Tanács helyi elnöke az erdélyi összefogás szükségességéről szólt.
Az ünnepségen a díszvendég, Szász Jenő MPP-elnök szólalt fel utolsónak, bemutatta a forradalmi idők árulóit, majd párhuzamot vont közöttük és a „bukaresti árulók, árulások” között.
Szucher Ervin, Nagy Orsolya, Kiss Előd-Gergely, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Károlyi Mihálynak felelőssége van a trianoni határok kialakulásában
Károlyi Mihálynak felelőssége van a trianoni határok kialakulásában, egyebek mellett azért, mert az általa a győztes francia tábornokkal, Franchet d' Esperey-vel megkötött belgrádi katonai konvenció rosszabb területi kondíciókat biztosított Magyarország számára, mint a néhány nappal korábban még az Osztrák-Magyar Monarchia vezetői által 1918 novemberében aláírt padovai fegyverszünet – fejtette ki Gulyás László történész, a Szegedi Tudományegyetem habilitált docense az MTI-Pressnek.
Felidézte, hogy a belgrádi konvenció értelmében Magyarországnak délvidéki területeket kellett átadnia a szerbeknek, és ugyanezen megállapodás következtében a románok is kaptak területeket Erdélyből. Véleménye szerint azért is felelősség terheli Károlyi Mihályt, hogy 1918 októberének végétől mint miniszterelnök nem szervezte meg a katonai ellenállást az ország határain, pedig a frontról hazatérő katonák egyben tartásával megszervezhető lett volna a csehszlovákiai, romániai és szerbiai irányból induló támadások kivédése. A kormányfőnek a Székely Hadosztály előtt 1919. március 2-án Szatmárnémetiben mondott beszédéről megemlítette, hogy ott nem léphetett fel pacifista módon, hiszen tudta, hogy ez a hadosztály harcolni akart.
- Ahol a katonai ellenállást helyi szinten a magyarok megszervezték, ott lehetőség nyílt a területek megtartására – mutatott rá a történész.
Példaként hozta fel erre Balassagyarmatot, ahol a csehszlovákiai támadást sikeresen kivédték, és ezáltal elnyerték a Civitas fortissima, azaz a Legbátrabb város címet.
Ugyancsak az ellenállás sikerességének bizonyítékaként értékelte a Sopronban és a környező településeken 1921 decemberében végrehajtott népszavazást, amelynek eredményeként a város és környéke Magyarország része maradhatott, ellentétben a győztesek elképzeléseivel.
A Károlyi-kérdés mind a mai napig kibeszéletlen
Szóba hozta, hogy a szerbek Pécsre is bevonultak, majd egy helyi választás eredményeként Linder Béla, Károlyi korábbi hadügyminisztere lett a polgármester, aki a miniszterelnökkel egyet értve arra kérte a szerbeket, hogy Pécset és környékét ne adják vissza az akkor már regnáló Horthyéknak, hanem szakítsák el ezt a területet Magyarországtól, és „egy szerb fennhatóság alatti mini Károlyi-köztársaságot" hozzanak létre, amelynek élére államfőként magát Károlyi Mihályt szerették volna állítani. A szerbek végül saját belpolitikai harcaik miatt visszautasították az ajánlatot.
A történész megjegyezte, hogy Károlyi 1920-1921-ben Prágában élt, és Eduard Benest, Csehszlovákia külügyminiszterét lényegében arra akarta rávenni volt miniszterével, Jászi Oszkárral együtt, hogy Csehszlovákia hadserege vonuljon be Magyarországra, és döntse meg Horthy Miklós kormányzó hatalmát. – Károlyi tehát egy idegen államban a saját hazája ellen lobbizott, ami kimeríti a hazaárulás fogalmát – fogalmazta meg véleményét.
Gulyás László emlékeztetett arra is, hogy „Károlyi nem választás, hanem az utolsó király, IV. Károly kinevezése folytán került a miniszterelnöki bársonyszékbe, majd a pártok közötti megállapodás értelmében köztársasági elnök lett 1919 januárjában, tehát az utóbbi posztra sem választással került".
- Károlyi Mihálynak háromféle megítélése van a történész szakmában. Az egyik szerint nem volt mozgástere, és csak azt tette, ami módjában állt. A második felfogás szerint nem akart rosszat, csak hiányoztak belőle azok a politikusi erények, amelyek ebben a szituációban kellettek volna. A harmadik megközelítés szerint Károlyi a fent felsorolt okok miatt hazaárulónak minősül – magyarázta.
Álláspontja szerint a Károlyi-kérdés mind a mai napig kibeszéletlen, emiatt „addig nem szerencsés szobrot állítani neki, amíg megítélésében nincs szakmai és társadalmi konszenzus".
MTI. Erdély.ma

Titkosszolga a főispáni székben
Besúgók, jelentéstevők, spiclik, túlbuzgó pártkatonák tülekednek még mindig, jó húsz év után a „módszerváltás” után is a közéletbe. Ők mindig is elhivatottnak hitték magukat. A közért küzdenek foggal-körömmel, hévvel és örömmel. És általában meg is éri: nekik.
Tartótisztek, belügyes ügynökök, vallató civil ruhás hóhérok, ballonkabátos kalapos megfigyelők, rangos kékszemű belügyisek, még magasabb rangú szakosodott politikai rendőrtisztek, állambiztonsági főtisztek, az egész titkosszolgálati vezérkar, a központi pártbizottság szigorúan titkos politikai és nemzetbiztonsági főosztálya... s még ki tudja kik.
A megnevezések mögött mind-mind professzionális, alaposan felkészített állami alkalmazottak: egyének, történetek, kilométernyi jelentések, ügyiratok állnak. Ténykedéseik nyomán megannyi összetört élet és számtalan tragédia.
Kiváltságos kaszt, mely uralta és megfélemlítette rémtetteivel az egész társadalmat. Tulajdonképpen ők éltették és tartották fenn az egész diktatórikus hatalmat Romániában. Közhely, de sajnos igaz.
Jó kedvvel, motiváltan, közönnyel, vagy unott érdekelvűségből tették, mindegy. Ők nemcsak cinkosok, hanem tevőleges bűnelkövetők, az elnyomás valódi haszonélvezői, őrző-védő kopói voltak egy rettenetesen piszkos, a nép ellen összeesküdt rendszernek, amit éppenséggel „népi demokráciának" neveztek.
Romániában él a világon az egyik legnépesebb titkos-szolgálatban érdekelt alkalmazott, vagy „másként” javadalmazott, de indirekt módon ezen a terepen működő megbízott. Minden 500 lakosra jut belőlük legalább egy. De legtöbbször kettő, három. A lakosság kénytelen-kelletlen eltartja hóhérait, életének megmérgezőit, vagy holtvágányra terelőit. „Ha nem tudom, nem fáj”, alapon… Mármint csupán a másik oldal, a megszenvedő alanyok, az illetők munkájának élő, kihasználati tárgyai…
Amit csak lehetett mindent átjátszottak önmaguknak, (egymásnak egymás között) a Közvagyonból. Minden fontos logisztikai, nyersanyag feldolgozói, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, biztosítói ágazatot maguknak magánosítottak. A társadalmat elbódító, megvezető tömegkommunikációs csatornákra rátették a kezüket, újabbakat és hatékonyabbakat építettek ki, amivel mentálisan és fizikálisan uralni képesek most is, e fene nagy szabadságban is, az ország lakosságát. Annak bizonyos, elég nagy hányadát. Már azokat, akik itt maradtak.
Létezik egy súlyos, nemkívánatos kijelentés, ami mindig is tabu téma volt és maradt: Románia szekus állam. Bár nem így hívják: most is az. Ez nem titok, ez teljesen nyilvánvaló és megtapasztalható, tetten érhető evidencia.
És az Európai Unió szemrebbenés nélkül, az összes aktív és múltbéli szekus gazemberrel, mint láthatatlan, fű alatti hadsereggel együtt „vette be", ha úgy tetszik: „nyelte le" Romániát, mint tyúk a legyet, ruca a t...ot. (Azóta többször is felfordult emiatt a gyomra, de viselkedik).
Ebben az agyonfertőzött társadalomban nem lehet, képtelenség megtisztulásról, polgár és emberközpontú, korrekt, demokratikus közéletről még ábrándozni is, nemhogy tevőleges, kitartó civil akciókkal áldozatot hozni. Valahogy végre kitakarítani a nagyromán pöcegödröt.
A saját kiépített hálózatának, kiemelten fontos kasztjának és az általuk kiszolgált Legfőbb Gonoszok, a halványszürke eminenciás, sötétszemüveges, magas társadalmi bábmozgatók érdekében. Akiket túl sokan még imádni, de leginkább „félni” is képesek a ráutaltságuk, mint rabszolgaláncon vonszolt egzisztenciájuk meghosszabbításának kétes reményében.
Ezért van az, hogy Romániában, Maros megyében, Marosvásárhelyen fő helyen ülhetnek a szekusok, az állam és a lakosság egy részének feltétlen bizalmát élvezik, mert egy hatalmas, megkérdőjelezhetetlen fogalom és alibi-legitimáció mögé bújva bármit megtehetnek.
Kormányhivatalok, törvényhozás, igazságszolgáltatás, belügyi, állami és egyházi intézmények, ügynökségek, egyetemek, ellenőrző szervek egész sora áll hadrendbe a többségitől eltérő identitástudattal és kultúrával rendelkező lakossággal szemben. Mereven, csökönyösen. Majdnem úgy, mint a Fekete március ideg- és emberölő napjaiban. Ugyanúgy, mint a nemzeti szocializmus idején. Csak sokkal rafináltabban.
Mert ez az egyetlen és megkérdőjelezhetetlen román nemzeti érdek. Annak ügye és bűvköre mindent visz a sakktáblán, amikor Romániáról, annak igencsak kisajátított társadalmáról beszélünk. Mi pedig öntudatos állampolgárként eljátsszuk, hogy demokratikus választásokon veszünk részt. Legszalonképesebb rémálmainkban.
Iszlai Lajos Csaba
Marosvásárhely. Népújság (Marosvásárhely)

Közlemény
A június 10-i önkormányzati választások eredményei minden kétséget kizáróan igazolják, hogy Maros megyében továbbra is a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a legerősebb politikai szervezet. A megyei tanácsban megszereztük a mandátumok 38,23%-át, a szavazatoknak több mint egyharmadát, így a megyei döntéshozatalban a magyar érdekvédelem megkerülhetetlenné vált. A marosvásárhelyi tanácsban továbbra is az RMDSZ a legerősebb frakció. Lokodi Edit Emőke, bár alulmaradt a megyei tanácselnökségért folytatott választási küzdelemben, több mint 96.000 szavazatot összesített, mintegy 6000-rel többet, mint 2008-ban. Az önkormányza-tokban 38 polgármesterjelöltünk szerezte meg a vezető tisztséget, megőriztük a 2008-ban megszerzett polgármesteri mandátumok számát, az önkormányzati tanácsosok számát 406-ról 421-re sikerült növelni. Ezekből az eredményekből egyértelműen kiderül, hogy a Maros megyei magyarok továbbra is az RMDSZ-t tartják megbízható politikai szervezetnek, támogató bizalmukkal felülírják politikai ellenfeleink megtévesztő állításait, lejárató célzatú retorikáját.
Ugyanakkor megdöbbenéssel vesszük tudomásul, hogy a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt a választásokat követően gyakorol "bűnbánatot", miután választási kampányukkal a magyar településeken elbizonytalanították a választópolgárokat, sőt több esetben kompromittálták a magyar érdekképviselet érvényesülését. Több önkormányzatban, pl. Vajdaszentiványon, Jedden, Maroskeresztúron, Mezőbándon kizárólag ezen pártok miatt nem sikerült magyar polgármestert választani. A Magyar Polgári Pártot és az Erdélyi Magyar Néppártot terheli a felelősség amiatt, hogy elveszítettük a megyei tanácselnökséget. Egyértelmű, hogy a két pártra leadott szavazatok tulajdonképpen a román pártokat erősítették.
A magyar választók többsége elutasította a politikai természetű sárdobálást, a széthúzást, a megosztási kísérleteket. A választási eredmények azt mutatják, hogy bár az idén két politikai párt próbálta a magyarok egységét megbontani, 2012-ben ketten együttesen kevesebb szavazatot összesítettek, mint 2008- ban. Ebből kitűnik, hogy az RMDSZ üzenete, melyet megalakulásától kezdve fenntart, eljutott a választókhoz: csak az egységes képviselet jelent számunkra jövőt!
Köszönjük a megye magyar szavazóinak, hogy döntő többséggel az egységes érdekképviseletre szavaztak! A június 10-én kapott megerősítő szavazatok felelősséggel ruháznak fel minket, melyet könnyebben és eredményesebben tudunk felvállalni, magunk mögött tudván a megye magyar közösségének erejét!
Az RMDSZ Maros megyei szervezete nevében
Dr. Kelemen Atilla
megyei elnök. Népújság (Marosvásárhely)

Elie Wiesel visszaadta nagykeresztjét Kövér és a múlt átírása miatt
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mond le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Írása szerint megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg.
Mély megdöbbenéssel és felháborodással értesültem arról, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár és Vona Gábor, a szélsőjobboldali Jobbik elnökének oldalán Ön is részt vett azon az ünnepségen, amelyet Romániában szerveztek a nyilaskeresztes parlament tagjának, Nyirő Józsefnek a tiszteletére. Megbotránkoztatónak találom, hogy a magyar Országgyűlés elnöke képes volt elmenni egy olyan ünnepségre, amely a Horthy- és a Szálasi-rezsim fasiszta ideológiája előtt tiszteleg – szerepel abban a levélben, amelyet a Nobel-békedíjas Wiesel még június 7-én írt Kövér Lászlónak a román hatóságok által végül meghiúsított Nyirő-temetés kapcsán.
Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők.
Wiesel a levélben emlékeztet rá, hogy 2009 decemberében tartott parlamenti beszédében felkérte a magyar képviselőket, hogy tegyenek többet a bizonyos kiadványokban és a politikai életben is megjelenő antiszemita, rasszista megnyilvánulások ellen, amelyek „szégyent hoznak a nemzetükre”.
„Azóta egyre világosabb, hogy a magyar hatóságok bátorítólag lépnek fel azokban a kísérletekben, amelyek tisztára mosnák Magyarország múltjának ezt a tragikus fejezetét, nevezetesen a világháborús magyar kormány részvételét az ország több százezer zsidó állampolgárának deportálásában és meggyilkolásában” – állapítja meg Az éjszaka című könyvével világhírűvé vált író.
„Nem akarom, hogy közöm legyen ehhez, ezért ezennel visszaadom a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, amelyet 2004. június 24-én Magyarország elnökétől [Mádl Ferenctől – a szerk.] kaptam” – zárul Wiesel levele.
Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg - tájékoztatta a Népszabadságot az Országgyűlés sajótosztálya. Magyar Hírlap. Népszabadság

Nyirő román „áldozata”?
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját.
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját. Ioan Rus belügyminiszter pénteken írta alá a Dobrincu felmentéséről szóló miniszteri rendeletet. A felmentett levéltári igazgató szerint a tárcavezető informális találkozón mondta el neki, hogy a levéltár nem szolgáltatott idejében információkat Nyirőről, és ezért váltotta le. Dobrincu sértőnek tartja, hogy a belügyminiszter informális találkozón, más belügyisek jelenlétében közölte ezt vele, és nem hivatalos keretek között. Szerinte a Nyirő-ügyre való hivatkozás csak ürügy az ő menesztésére. Mint mondta, május 25-én hívta fel a belügyminiszter, és kért tőle levéltári információkat Nyirő tevékenységéről. Dobrincu – állítása szerint – azonnal utasította alkalmazottait, hogy szedjék össze a levéltárban található valamenynyi információt, és még aznap este közölte a szaktárcával a levéltárban talált dokumentumokat olyan körülmények között is, hogy – az igazgató úgy véli – a belügyminisztérium levéltárában sokkal több irat található, mint az országos levéltárban. Mint ismeretes, a román hatóságok nem engedélyezték május végén Nyirő József erdélyi író székelyudvarhelyi újratemetését.
Nyirő miatt Wieselnek nem kell magyar kitüntetés
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mondott le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke tegnap megerősítette, az író június 7-i keltezéssel levelet küldött Kövér Lászlónak, amelyben jelezte, lemond az államfőtől 2004-ben kapott kitüntetéséről. Wiesel többek között kifejtette, megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a szerinte nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők. Elie Wiesel 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Új Magyar Szó (Bukarest)

Három év börtönbüntetésre ítélték a Mikó-per vádlottjait
Az első fokon meghozott ítélet szerint hivatali visszaélés történt
Az első fokon meghozott ítélet szerint hivatali visszaélés miatt három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Markó Attila államtitkárt (képünkön), Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadóját, valamint Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadóját. Mindhárman annak az állami restitúciós bizottságnak a tagjai, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét a református egyháznak szolgáltatta vissza. A buzăui bíróság honlapján pénteken olvasható ítélet megsemmisítette teljes egészében a visszaszolgáltatási iratot, és elrendelte, hogy töröljék az Erdélyi Református Egyházkerületet, mint tulajdonost, az ingatlan telekkönyvéből. A három vádlottat védelmébe vette a református egyház és az RMDSZ is. Tőkés László szerint a Mikó-per az egyházi ingatlanok visszaállamosítására tett kísérlet.
A restitúciós bizottság 2002-ben szolgáltatta vissza a református egyháznak a Sepsiszentgyörgy leghíresebb iskolájának otthont adó épületet. Az egyház visszaigényelte az iskolaépület mellett lévő, az egykori tanári lakásoknak otthont adó ingatlanokat is. Az egykori bérlők megvásárolták ezeket egy 1996-os jogszabály értelmében. Ezért ez utóbbiak feljelentést tettek az ügyészségen, és azt állították, hogy nemcsak a volt tanári lakások, hanem az iskola épülete sem képezte az egyház tulajdonát, ezért szerintük törvénytelen volt a visszaszolgáltatás.
A korrupcióellenes ügyészség nagy értékre elkövetett hivatali visszaélés címén emelt vádat, a vádirat szerint a restitúciós bizottság tagjai érvénytelen dokumentumok alapján szolgáltatták vissza az ingatlant a református egyháznak, s ezáltal 1,3 millió lej kárt okoztak az államnak.
A bírósági ítélet megállapítja, hogy a vádlottak a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt károsították meg, holott a per folyamán a hivatal jelezte, hogy ők nem tartanak igényt az épületre, mert az a református egyházé volt. Antal Árpád polgármester május elején olyan dokumentumot mutatott be a sajtónak, amely szerinte alátámasztja, hogy az iskola az egyházé volt. A tanári lakásokat építő mester örökösétől egy 1897-es keltezésű, kézzel írott szerződést mutatott be, amelyet a kollégium főgondnoka, az egyházi főjegyző és az építő vállalkozó írt alá.
Benedek Levente a vádiratban megjelölt egyik feljelentő szerint a református egyház a Székely Mikó Kollégium megépítésére csak a szükséges összeg töredékét adta, a többi közadakozásból gyűlt össze, így az ő értelmezése szerint az ingatlan a nép, vagyis az állam a tulajdona, és nem az egyházé.
Markó Attila nem kívánta lapunk kérésére kommentálni az ítéletet. „Nincs erőm, nincs erőnk és nincs igazság”. Marosán Tamás megdöbbenésének adott hangot: „Egy százalék esélyt se láttam arra, hogy elítéljenek”. Máté András képviselő szerint koncepciós perről van szó, megfélemlítésről. Szabadság (Kolozsvár)

Nyilatkozat a nagyváradi magyarverés tárgyában
Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy miután évekig a román-magyar nemzetiségi ügyek megnyugodni látszottak, most újra magyarverésről kapunk híreket.
Ez a tény aggodalommal tölt el bennünket, főként akkor, ha őszintén hisszük, hogy egy európai demokráciában élünk. Nem akarunk összefüggéseket keresni, de úgy gondoljuk, hogy ennek a szomorú eseménynek köze lehet a múlt vasárnapi sikertelen népszavazáshoz, annak eredményéhez és az azóta sem szűnő magyarokat gyalázó retorikához.
Ha ez a helyzet elharapódzik, nemcsak a magyar közösséget érintheti negatívan, de Románia amúgy is megtépázott nemzetközi megítélése szempontjából is káros lehet.
Felkérjük az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent az ügy tisztázása és a hasonló jelenségek megismétlődésének elkerülése végett. Ez közös érdek!
Erdélyi magyar közösségünkért való aggódásunknak adunk hangot ezúton annak reményében, hogy a demokrácia mellett állást foglaló magyarság nem válik a többségi nacionalizmus céltáblájává.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és
Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetei

Oktatási államtitkárság: jogszabály-módosítás várható a külhoni magyar érettségizők esetében
Hamarosan kormány elé kerülhetnek azok a módosítások, amelyek lehetővé teszik, hogy azok a külhoni magyar diákok, akik magyar nyelvű középiskolában sikeresen leérettségiztek az államnyelvből, ezt középfokú nyelvvizsgaként tudják elfogadtatni Magyarországon, és a felvételi eljárás során is többletpontokat kaphassanak - ezt az oktatási államtitkárság közölte csütörtökön az MTI kérdésére.
Az MTI azután kereste meg az államtitkárságot, hogy sajtóhírek szerint a legutóbbi magyarországi felvételik alkalmával egyes Kárpátaljáról származó felvételizőknek nem számították be az ukrán nyelvvizsgáért járó pontokat.
Az államtitkárság tájékoztatása szerint a magyar kormány tisztában van a problémával és méltánytalannak tartja azt a gyakorlatot, amely a magyarországi továbbtanulás szempontjából hátrányos helyzetbe hozza a magyar tannyelvű középiskolában végzetteket. Mint írták, határozott szándékuk, hogy változtassanak az eljáráson.
Kiemelték: elkészültek azok a jogi módosítások, amelyek lehetővé teszik, hogy azok a diákok, akik magyar nyelvű középiskolában sikeresen leérettségiztek az államnyelvből, ezt középfokú nyelvvizsgaként tudják elfogadtatni Magyarországon, tehát a felvételi eljárás során is többletpontokat kaphassanak.
A módosítások elfogadásához hosszas tárcaközi egyeztetésekre volt szükség, elképzeléseik szerint azonban hamarosan a kormány elé kerülhet a tervezet, és reményeink szerint 2013 januárjától, a keresztféléves felvételi eljárásban már érvényesülhet az új szabályozás.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását, amiért a magyarországi felsőoktatási intézményekbe idén felvételizett kárpátaljai magyar diákok egy részének nem számították be az ukrán érettségi nyelvvizsgáért járó pontokat.
"A KMKSZ választmánya megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a legutóbbi magyarországi felvételik alkalmával egyes felvételizőknek nem számították be az ukrán nyelvvizsgáért járó pontokat. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kárpátaljai magyarokat, ha Magyarországra mennek felvételizni, hátrányos megkülönböztetés érje, amiért magyar tannyelvű középiskolát végeztek" - idézte a magyar szervezet nyilatkozatát csütörtökön megjelent számában a beregszászi Kárpátalja című hetilap. "Felszólítjuk az illetékeseket, hogy az ilyen típusú diszkriminációt szüntessék meg, s a nyelvtudásért járó pontszámok kérdését oly módon szabályozzák, hogy az ne érintse hátrányosan a kárpátaljai magyar iskolák végzőseit" - olvasható a magyar szervezet nyilatkozatában. A hetilap múlt heti számában már megírta, hogy a magyarországi egyetemekre és főiskolákra felvételiző, ukrán állampolgárságú kárpátaljai magyar diákok és szüleik közül is többen megkeresték a szerkesztőségét azzal, hogy méltánytalanság érte őket az idei magyarországi felvételi során. A panaszosok szerint ugyanis az ukrán nyelven tett érettségit Magyarországon C típusú felsőfokú nyelvvizsgaként kellene elismerni, ami a felsőoktatási intézményekbe történő felvételizés esetén plusz 40 pontot jelentett volna. Az orgánum úgy értesült, hogy a debreceni egyetemen korábban ezt több érintett megkapta, majd egyesektől elvették, míg másoktól nem. Az újság úgy tudja, hogy a vonatkozó magyar jogszabály értelmében az ukrán nyelvvizsgáért járó 40 pont a felvételinél csak az ukrán tannyelvű kárpátaljai iskolák végzőseinek jár automatikusan. Ugyanakkor az említett törvény 2008-as hatályba lépése óta Ukrajnában gyökeresen megváltozott a helyzet, hiszen a központi érettségi rendszer bevezetését és a független vizsgaközpontok felállítását követően egyenlő feltételek között kell ukrán nyelvből és irodalomból vizsgázniuk mind a magyar tannyelvű, mind az ukrán tannyelvű középiskolák és gimnáziumok végzőseinek - emlékeztet a cikk. Az írás szerint előfordult olyan eset, hogy egy magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett beregszászi végzős ukrán nyelvből jobb érettségit tett, mint a barátja, aki ukrán gimnáziumba járt, s ennek ellenére az utóbbi kapta meg a 40 pontot Magyarországon.
MTI

Totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapja
Augusztus 23-án, az 1939-es Molotov–Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóján tartják a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját.
A második világháború kitörésének küszöbén az egész világon óriási megdöbbenést okozott, hogy 1939 augusztusában megnemtámadási megállapodást kötött egymással a sztálini Szovjetunió és a náci Németország. Tény, hogy a paktum megkötése idejére kudarcot vallottak az együttműködési tárgyalások Moszkva és a nyugati hatalmak között, miközben a szovjet vezetésnek a Távol-Keleten fel kellett vennie a harcot a behatoló japánokkal. Sztálin ebben a helyzetben döntött a kommunista mozgalmat is erkölcsi válságba sodró kiegyezés mellett Hitlerrel, akinek ugyancsak kapóra jött az alkalom: ekkor már Lengyelország, majd utána Nyugat-Európa lerohanása lebegett a szeme előtt.
A szovjet–német megnemtámadási szerződést 1939. augusztus 23-án írta alá Moszkvában Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter. A hét cikkből álló, eredetileg tíz évre kötött egyezményben a felek arra kötelezték magukat, hogy tartózkodnak „az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt”. Az egyezmény az aláírással azonnal életbe lépett. A ratifikációs folyamat 1939. szeptember 24-én zárult, amikor – miután a náci Németország szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot – már javában zajlott a második világháború, s a paktum titkos záradékának értelmében folyamatban volt a lengyel területek szovjet megszállása is. Berlin ugyanis a megnemtámadási egyezmény mellett az érdekövezetek rögzítésére is ajánlatot tett Moszkvának, ami aztán a szerződés titkos záradékában helyet is kapott.
A szovjet és a náci diktátor kiegyezése kettejük konfliktusát csak elodázta: azt követően, hogy meghódította Európa nyugati felét, s már nem fenyegette a kétfrontos harc, Hitler felrúgta az 1939. augusztusi 23-i megnemtámadási megállapodást annak titkos záradékával együtt, és 1941. június 22-én elindította hadosztályait a Szovjetunió ellen.
A 2008 júniusában Prágában tartott nemzetközi konferencián Václav Havel volt cseh államfő nyomatékosította: Európa rendkívüli felelősséget visel a nácizmusért és a kommunizmusért, azért a két totalitárius rendszerért, amelyek ezen a földrészen születtek. A tanácskozás résztvevői vetették fel ekkor, hogy augusztus 23-át nyilvánítsák a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává. 2008 szeptemberében magyar, észt, brit, német és lett képviselők hasonló értelmű nyilatkozattervezetet terjesztettek az Európai Parlament elé, amely 2009 áprilisában állásfoglalást szavazott meg a totalitárius rendszerekről, s ebben javasolta az emléknap megtartását. 2011. június 10-én Luxembourgban lengyel–magyar–litván kezdeményezésre fogadták el az Európai Unió igazságügyi miniszterei azt a dokumentumot, amely a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozatainak emléknapjául a Molotov–Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóját, augusztus 23-át jelölte meg.
Az európai emléknapot tavaly tartották meg az első alkalommal – 2011. augusztus 23-án európai uniós kormányzati szintű konferenciát rendeztek a soros EU-elnök Lengyelország fővárosában, a Varsói Felkelés Múzeumában. A résztvevők közös nyilatkozatot írtak alá arról, hogy felelősséggel viseltetnek az áldozatok iránt, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy hasonló cselekmények soha többé ne fordulhassanak elő. Kinyilvánították továbbá, hogy támogatják az Európai Emlékezés és Lelkiismeret Platformjának létrehozását, amelynek keretében több országot átfogó kutatóhálózatot állítanak fel a totalitárius rendszerek kutatására.
Az idei európai emléknap rendezvényeinek helyszíne Budapest. Ma a Terror Háza Múzeumban megemlékezést tartanak az Európai Unió képviselőinek (igazságügy-miniszterek, államtitkárok) részvételével, majd Remigijus Simasius litván igazságügyi miniszter megnyitja a Karas Pro Karo / Háború után háború, Szovjetellenes fegyveres ellenállás Litvániában 1944 és 1953 között című kiállítást. Az emléknap keretében a Parlament épületében konferenciát is rendeznek, és az európai emlékezetintézetek képviselői közös nyilatkozatot írnak alá.
Szabadság (Kolozsvár)

A 8. Gyergyószárhegyi Írótalálkozó állásfoglalása
A marosvásárhelyi Látó és Vatra folyóiratok ügyében
Mi, a 8. Gyergyószárhegyi Írótalálkozó résztvevői megdöbbenéssel értesültünk a marosvásárhelyi Vatra és Látó szépirodalmi folyóiratok létét fenyegető önkényes határozattervezetről, amelyet a Maros Megyei Tanács elnöke jegyzett. A még érvényben lévő határozattervezet értelmében fölszámolódna a két nagy múltú kulturális folyóirat önálló, jogi státusa, autonómiája, ami tulajdonképpen a két lap ellehetetlenítését és végső soron megszüntetését jelentené. Jelen nyilatkozattal kiállunk a Vatra és a Látó folyóiratok autonómiájának és önálló, jelenlegi jogi státusának megtartása mellett, és tiltakozunk a Maros Megyei Tanács bármilyen hasonló, bármikor elrendelhető, jövőbeli intézkedése és a lapok bármilyen jellegű, gazdasági vagy adminisztratív érvekkel álcázott, ám hatalmilag diktált beolvasztása ellen.
Gyergyószárhegy, 2012. szeptember 7.
A 8. Gyergyószárhegyi Írótalálkozó résztvevői:
Ács Margit, B. Nagy Veronika, Balázs K. Attila, Balla Zsófia, Báthori Csaba, Bogdán László, Borsodi L. László, Dénes László, Dézsi Zoltán, Egyed Péter, Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva, Fekete Vince, Füzi László, Füzi Péter, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Karácsonyi Zsolt, Kántor Lajos, Kozma Mária, Láng Gusztáv, Lövétei Lázár László, Lőrincz György, Molnár Vilmos, Nagy Attila, Papp-Zakor Ilka, Pomogáts Béla, Pomogáts Béláné, Potozky László, Sántha Attila, Szakács István Péter, Tőzsér József, Vofkori Mária, Zsidó Ferenc
Népújság (Marosvásárhely)

K Ö Z L E M É N Y
A gyantai vérengzés áldozataira emlékeztek
Az 1944. szeptember 24-i, gyantai vérengzés negyvenkilenc áldozatára emlékeztek az elmúlt hét végén a Fekete-Körös völgyi település református templomában. Igét hirdetett Erdélyi Géza felvidéki nyugalmazott református püspök, megemlékező beszédet mondott Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke.
A vasárnapi istentisztelet keresztelővel vette kezdetét. Soós József helybéli lelkipásztor az egykori tömeggyilkosság évfordulójához kapcsolódva elmondta: egy keresztelő mindig örömmel teli esemény egy gyülekezet életében. Isten így teszi ünneppé azt a szomorú gyászt, amelyet a garázdálkodó román katonák hatvannyolc évvel ezelőtt, a gyantai lakosok kegyetlen kivégzésével maguk után hagytak.
Erdélyi Géza püspök prédikációjában a Jelenések könyvéből vett ige alapján párhuzamot vont a Benes-dekrétumok meghurcoltjai és a gyantai mészárlás áldozatai között. A román és a magyar nép egymáshoz való közeledésének a fontosságát hangsúlyozta, ami nem a történtek elfelejtését, hanem a bűnök megbocsátását jelenti, a megbékélés szellemében. „A gyűlöletre egyetlen országnak és egyetlen nemzetnek sem lehet jövőt építeni, hiszen az megosztottsághoz, belső lelki pusztuláshoz vezet” – mondotta a felvidéki püspök, rámutatva arra, hogy a vigaszt a jövőbe vetett reménység adhatja.
Tőkés László bevezetésképpen a Zsoltárok könyvét idézte: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd / Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve” (Zsolt. 126, 5, 6). A babiloni fogságból szabadultak örömét felelevenítve az újrakezdés lehetőségére mutatott rá. Közel hét évtizeddel ezelőtt a gyantaiaknak is mindent elölről kellett kezdeniük az irtózatos pusztítás mélységéből kellett felemelkedniük. Mint ismeretes, a református gyülekezet akkori lelkipásztorát, Boros Ferencet meghurcolták, a parókiát pedig lerombolták a kegyetlenkedők. Az újrakezdést a kommunizmus évtizedei csak tovább nehezítettek. Csak az utóbbi tíz évben sikerült újraépíteni a parókiát, a lelkészi jelenlét folytonosságát biztosítva a vészesen megapadt gyülekezetben. Manapság sem könnyű magyarnak lenni a Kárpát-medencében – jelentette ki Tőkés László. Az egykori, véres pusztítások nyomán jelenleg „vértelen népirtás” zajlik – gondoljunk csak a szlovákiai nyelvtörvényre és az állampolgársági törvényre, a délvidéki magyarverésekre, vagy éppenséggel a román államhatalomnak az erdélyi magyar történelmi egyházakkal szemben tanúsított önkényeskedéseire – mondotta erdélyi EP-képviselőnk, sajnálatát fejezve ki ugyanakkor amiatt, hogy az Európai Unió nem tanúsít kellő érzékenységet az őshonos kisebbségek ügyében. Ennek vonatkozásában erdélyi európai képviselőnk elégtétellel üdvözölte a Benes-dekrétumok ügyében benyújtott EP-petíció pillanatnyi eredményességét, továbbá beszámolt arról, hogy az Emberi Méltóság Tanácsa nevében újabb petíciót nyújtanak be az állampolgárságuktól megfosztott szlovákiai – felvidéki – magyarok ügyében.
Tőkés László végezetül a százhúsz évvel ezelőtt született Mindszenty József bíboros-hercegprímás jelmondatát idézte: „Devictus vincit – Legyőzetve győz”, rámutatva arra, hogy nem mindig az a győztes, aki annak kiáltja ki magát, hanem az, aki legyőzetése ellenére talpra tud állni, és újra tudja kezdeni küzdelmét.
A megemlékezés a gyantai gyerekek szereplésével folytatódott, akik vallásos énekekkel örvendeztették meg a résztvevőket, majd Meister Éva olthévizi születésű, Szolnokon élő színművésznő Psalmus Hungaricus című, alkalomhoz illő versekből, prózákból, népdalokból összeállított előadása következett.
A gyantai mészárlás áldozatainak nevét és életkorát a Gyantáról elszármazott Boros-testvérek olvasták fel, miközben a templom harangjai is megszólaltak. Ezt követően, a hagyományokhoz híven a résztvevők megkoszorúzták a templomkertben, 2004-ben felállított emlékművet.
Végezetül Györffy István budapesti néprajzkutató 1911-ben, a Fekete-Körös menti magyar falvakban készített fényképeiből összeállított kiállítást nyitották meg a református művelődési házban.
Nagyvárad, 2012. szeptember 24.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Közlemény
Amiképpen azt korábban hírül adtuk, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke és Gubík László, szlovákiai állampolgárságától önkényesen megfosztott felvidéki jogászhallgató petíciót intéztek az Európai Parlamenthez.
Ebben azt kérik, hogy a közösségi jog sorozatos megsértése, illetve amagyar állampolgárság felvétele miatt szlovák állampolgárságuktól alkotmányellenes és diszkriminatív módon megfosztott felvidéki magyarok ügyében indítsanak eljárást az EU-tagállam Szlovákiával szemben, az elkövetett jogsértések megszüntetésére és a bekövetkezett károk jóvátételére kötelezvén az országot. A kezdeményezők Tőkés László európai parlamenti képviselőt kérték fel arra, hogy a petíciót közvetlen úton nyújtsa be Martin Schulz EP-elnöknél.
Mivel az EP elnöke elfoglaltságai miatt nem tudta átvenni a felterjesztést, az ügy sürgős volta miatt erdélyi képviselőnk brüsszeli irodája 2012. október 15-én hivatalos úton terjesztette a Petíciós Bizottság elé a dokumentumot.
Az Európai Uniónak magától értetődő feladata saját polgárainak megvédése. Az EMT ennek értelmében jár közben jogfosztott nemzettársaink érdekében, tudatában annak, hogy az emberi méltóságnak szerves részét képezi a nemzeti méltóság. Joggal várható el, hogy a Benes-dekrétumok ügyében benyújtott petícióhoz hasonlóan az Európai Parlament ezen újabb panasztételt is figyelembe vegye, és orvosolja az emberi és nemzeti méltóságukban megsértett felvidéki magyarok helyzetét.
Brüsszel, 2012. október 16.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

Erdon.ro

1956 októberére emlékezve
Több mint fél évszázadból visszatekintve 1956 októberére már nem emlékszem az események időbeliségére, a napok és hetek történései egybefolynak, csak egy-egy felvillanó kép vagy képsor él még tovább bennem, és az a felemelő bizonyosság, hogy a történelem általam ismert forradalmai közül ez volt a legigazibb és erkölcsileg a legmagasztosabb.
De jól emlékszem viszont arra a temesvári írószövetségi gyűlésre, ahol egyedüli felszólalóként elhamarkodottnak (hotărâre pripită) minősítettem azt a párthatározatot, amely a magyar forradalmat ellenforradalomnak bélyegezte. A románul elmondott beszédemben, mert jelen voltak a román, német és szerb írók is, azt próbáltam bizonyítani, hogy ha a kommunista pártok egyazon marxista történelemszemlélet kritériumai alapján ítélnek meg egy társadalmi eseményt, akkor hogyan lehetséges, hogy egyes pártok népfelkelésnek, a tömegek jogos fegyveres harcának vagy éppen forradalomnak vélik a magyarországi eseményeket.
Amikor leültem, Anavi Ádám csak annyit mondott: „a szívemből beszéltél!”. Ezt az epizódot különben a kilencvenes évek elején részletesen és irodalmilag feltupírozva megírta. Felszólalásom utáni másnapon Bukarestből megérkezett Domokos Géza, az Előre főszerkesztő-helyettese (én Forrai néven a fővárosi lap bánáti tudósítója voltam) és hosszasan tárgyalt a helyi döntéshozókkal, majd közölte, hogy szerencsére megúsztam egy írószövetségi kizárással, ami néhány nappal később meg is történt. De egy hét múlva az Előrétől is megérkezett az elbocsátó szép üzenet, a romániai sajtóban az első és az utolsó újságírói felmondás 56 okán. Hónapokig munka nélkül tengtem-lengtem, majd visszaköltöztem Kolozsvárra, a szüleimhez.
1957 kora tavaszán, amikor Domokos Géza az újrainduló Ifjúmunkás szerkesztőit verbuválta, Páskándi Gézának és nekem félnormás tudósítói állást ajánlott. Első megbízatásom az volt, hogy írjak Dávid Gyuláék tárgyalásáról. Úgy látszik, hogy felsőbb ukázra meg akarták szellőztetni a pert, mert a zárt tárgyaláson jelen volt Asztalos István, az Utunk megbízásából, Zimán József az Igazság, és Korda István az Előre részéről. És mintha összebeszéltünk volna, egyikünk sem írt egy sort sem.
A tárgyalóteremben karnyújtásnyira ültem az előttem álló Dávid Gyulától, és nem az ügyész vádpontjait és nem a magyar nevű törvényszéki bíró ügybuzgó beszédét hallgattam, hanem volt bolyais egyetemista kollégám keményvonalú és egy darabból kifaragott arcát néztem-figyeltem. És figyeltem a tekintetét, mert már annak előtte olvastam arról, amit a bölcsek évezredek óta tudtak, a tudósok pedig kísérletek alapján bizonyítottak: a tekintet adott helyzetben híven tükrözi az ember érzelmi állapotát, a szeretettől el egészen a halált megvető bátorságig. Ámulva és csodálkozva láttam, hogy szemrebbenés nélkül hallgatta végig az ügyész súlyosnál súlyosabb vádpontjait. Ennél súlyosabbakat talán még a bibliai filiszteusok sem mondtak az általuk megvakított nagy erejű Sámson fejére, akinek tragikus sorsát a szellem óriásai, Miltontól Németh Lászlóig, színpadra álmodták, Händel és Saint-Saëns zenébe szőtték, a reneszánsz legnagyobbjai pedig arcát szoborba faragták, vászonra festették.
És Dávid Gyula tekintete rezzenetlen maradt még a nehéz börtönévekkel teletűzdelt ítélethirdetéskor is. Ezt az arcot és ezt a tekintetet azóta sem tudtam elfelejteni. Németh László írja, hogy amikor drámáját írta a nagy erejű bibliai Sámsonról, a hamvaiból önmagát megújítani képes tragikus hősről, az általa csupán elképzelt sámsoni arc és tekintet egész életében elkísérte.
Nekem akkor úgy tűnt, hogy tekintetében ő mondott ítéletet a kolozsvári katonai törvényszék bírái felett, akik azért ítélték hosszú évekig tartó börtönbüntetésre, mert diákjaival a Házsongárdi temetőben gyertyát gyújtott a forradalom mártírjainak emlékére.
Komor idők sötét tárgyalása, még sötétebb ítélettel!
Kolozsvár szívében, ha néha találkozom Dávid Gyulával és köszöntjük egymást, külön öröm számomra, hogy láthatok még itt, fehérek közt egy európait.
ANTAL JÓZSEF
Szabadság (Kolozsvár)

Érdemes vállalni a felelősséget!
1956-ra emlékeztek a Kultúrpalotában
Október 22.én, pénteken délután a Kultúrpalota Kistermében 1956 áldozataira emlékeztek. Az RMDSZ rendezvényén jelen volt Kelemen Atilla megyei elnök, Frunda György szenátor, Kerekes Károly képviselő és Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke, városi és megyei tanácsosok.
Az akkori politikai elítéltek közül Horváth Matild, Szilágyi Domokos és Kelemen Kálmán volt jelen. Felléptek a Bolyai Farkas líceum diákjai, valamint Buta Árpád előadóművész. A volt politikai elítélteket emléklappal és virággal köszöntötték.
Elvek nélkül maradék értékeinket is elveszítjük!
Az ’56-osok nevében felszólaló Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke arról beszélt, hogy eljött az idő, hogy ne csak bánkódjunk ’56 felett, hanem ünnepeljünk, hiszen mára világszerte elismerték, hogy a magyar forradalom volt az a nagy népi megmozdulás, amely, annak ellenére, hogy egy aránylag kis népről van szó, és bár nagy véráldozat árán, de Góliát, azaz a kommunizmus bukásához és a Szovjetunió széthullásához vezetett.
A véráldozatnál nagyobb áldozatnak azt a lelki traumát nevezte, amellyel Magyarországon az ÁVH-sok – nálunk a szekuritáté – megnyomorította nemcsak a bebörtönzötteket, de a szabadon élőket is. A kínzásokról szólva mondta el, hogy nagy megdöbbenést keltett, hogy nemcsak fizikailag, de lelkileg is tönkre akarták tenni az embereket. Példának saját esetét hozta fel:
– Valamilyen módon szintetizálták anyámnak, apámnak a hangját, mintha a szomszéd szobában verték volna, mialatt engem vallattak. Ez a fizikai kínzásnál is nagyobb traumát okozott. A későbbiekben pedig az, hogy teljesen elszakadva a világtól, az emberektől, a társadalomtól, nagy lelki megpróbáltatáson mentem át. Egy időre eltávolodtam a hitemtől, a vallásomtól, amit később szerencsére visszanyertem annyira, hogy a későbbi megpróbáltatásokat aránylag bátran és nem lelkileg megnyomorodva vészeltem át.
Arról is beszélt, hogy nem volt hiábavaló az áldozat, utólag kárpótolta az élet, államfők, kormányfők ismerik és tisztelik, legutóbb is a bukaresti EPP-kongresszus alkalmával többen személyesen üdvözölték.
Ugyanakkor arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy a változó világban érdemes vállalni a felelősséget, az eszmék melletti kitartást, mert utólag az ember megbékél, és a Teremtő meghálálja.
– Nem hiábavaló a szenvedés a szabadságért és az elvek megtartásáért. Ez az az út, amelyen az erdélyi magyarság is haladhat, mert elvtelenül semmilyen célt nem tudunk elérni, hanem még a maradék értékeinket is elveszítjük, mondta egyebek között Kelemen Kálmán.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Külhoni magyar képviselők szólaltak fel az Európai Parlamentben - A Szlovákiából származó Mészáros Alajos a diszkriminatív Benes-dekrétumok ügyére igyekezett felhívni az uniós illetékesek figyelmét, az RMDSZ-es Sógor Csaba pedig a romániai uniós támogatások kifizetésének elmaradása miatti nehézségeket hangsúlyozta csütörtökön késő este az Európai Parlament plenáris ülésének a képviselők számára egy perc felszólalási lehetőséget biztosító szakaszában.
Mészáros Alajos az Európai Néppárt, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának képviselője a "diszkriminatív" Benes-dekrétumok ügyében szólalt fel Strasbourgban. A képviselő kifejtette, hogy a második világháború utáni csehszlovák elnöki rendeletek alapot adtak a kollektív bűnösség elvének alkalmazására, ráadásul a képviselő szerint nem lehet kijelenteni, hogy napjainkban nincsen joghatásuk. A képviselő felszólította az uniós illetékeseket, hogy "vizsgálják meg azokat a jog ellentmondásokat, amelyek beárnyékolják egy igazságos Európa kiteljesedését".
Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség EP-képviselője arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy milyen gondokat okoz az, hogy visszaélések miatt Romániában befagyasztották a humán erőforrás fejlesztést támogatni hivatott operatív programok támogatását, a román hatóságok pedig jó ideje nem utalják a megítélt támogatásokat. Sógor méltatlannak nevezte, hogy néhány rosszhiszemű kedvezményezett, néhány visszaélő miatt civil szervezetek ezrei lehetetlenülnek el.
"Nem engedhetjük, hogy néhány csaló a teljes humán erőforrás fejlesztési operatív programot veszélybe sodorja" - hangoztatta Sógor Csaba.
Winkler Gyula, aki szintén az RMDSZ színeiben jutott be az EP-be, arról beszélt, hogy az Európai Unió fordulóponthoz érkezett, az európai projekt pedig veszélyben van, mert a válság hatására felerősödött a populizmus, a szélsőségesség és az idegengyűlölet. Winkler kifejtette, nem helyes, hogy az, ha a tagállamok kormányai az Európai Uniót hibáztatják az életszínvonal csökkentéséért. A romániai magyar képviselő szerint az uniós intézmények feladata az uniós identitás érzésének erősítése.
A fideszes Járóka Lívia szintén a válság hatásairól beszélt a strasbourgi plenáris ülésen. Mint fogalmazott, az adósságválság felgyorsította azokat a folyamatokat, amelyek miatt egyre kevesebben tudják fenntartani életszínvonalukat, és egyre több állampolgár számára a mindennapi megélhetés is óriási kihívást jelent - tette hozzá Járóka, aki reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió következő hétéves pénzügyi kerete segít változtatni a legszegényebb európaiak kilátástalan helyzetén.
(MTI)

Betiltották az Erdélyi Magyar Néppárt föderalizmust javasoló kampányklipjét
A Román Televízió területi stúdiói nem hajlandók bejátszani az EMNP kampányklipjét – adta hírül a párt közleményben.
„Az Erdélyi Magyar Néppárt megdöbbenéssel értesült, hogy a Román Televízió területi stúdiói nem hajlandók bejátszani kampányklipjét” – olvasható a párt pénteki közleményében. A dokumentum szerint az RTV-stúdiók arra hivatkozva utasították el a Néppárt kampányklipjének sugárzását, hogy a közszolgálati televízió bukaresti illetékeseinek szóbeli utasítása értelmében a Néppárt anyaga alkotmányellenes. A Néppárt tűrhetetlennek és a demokrácia alapelveivel összeférhetetlennek tartja, hogy egy önmagát jogállamként meghatározó országban egy törvényesen bejegyzett, törvényes keretek között működő politikai párt választási üzenetét, politikai álláspontját cenzúrázzák.
„A helyzetet súlyosbítja, hogy jelen esetben a közszolgálati televízió egyik alkalmazottja döntött egy olyan ügyben, amely az alkotmányossági kérdésekben egyedüliként illetékes intézmény, az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik” – szögezi le a közlemény.
Az Erdélyi Magyar Néppárt az Országos Audiovizuális Tanácshoz, az Országos Választási Bizottsághoz és az RTV vezetőségéhez fordult és tett panaszt az ügyben.
Székelyföld.ro

A Szövetség a Közös Célokért Budapesten a parlamentben tanácskozott
A Magyar Országgyűlés épületében, a Nemzeti Összetartozás Bizottság tanácstermében tartotta kibővített elnökségi ülését a Duray Miklós vezette Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás. A nemzetpolitikát alakító politikusokkal, jelentős intézmények vezetőivel találkoztak:
Az immár tizenegy éve jogi személyek társulásába tömörülő felvidéki civil szervezetek képviselőit Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, Potápi Árpád, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, Szili Katalin, az Autonómia Albizottság elnöke, Csóti György, a FIDESZ képviselője és Szávay István, a Jobbik képviselője köszöntötte.
Répás Zsuzsanna üdvözlő beszédében a magyar kormány és a külhoni magyarság közti kapcsolattartás, intézményes párbeszéd fejlődéséről beszélt, a nemzetpolitika alakulásának lényeges állomásait emelte ki: Antall József emlékezetes bejelentését 1990-ben, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, majd az 1996-ban összehívott magyar-magyar csúcsot és 1999-ben a MÁÉRT életre hívását, a Gyurcsány-kormány idején bekövetkezett népszavazás után a KMKF megalakítását, 2001-ben a státustörvény elfogadását, majd az állampolgársági törvény módosítását, a visszahonosítást, a magyar állampolgárság megszerzésének megkönnyítését 2010-ben. A státustörvény elfogadásával is tabukat döntögetett a Fidesz-kormány, és nem volt véletlen, hogy akkor még nem autonómiáról, állampolgárságról, hanem a Velencei Bizottság által utólag is igazolt státustörvénnyel vonták be a magyar jogrendbe a szomszédos államokban élő magyarokat, mondta a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője. Kiemelte, hogy az állampolgárság ügyében Románia törte át a falat, amikor tömegesen adott román állampolgárságot a Moldáviában élő románoknak, ez követendő példa lett a magyar kormány részére. Sikernek tartja, hogy az autonómia fogalmát is sikerült kiemelni a tabuk világából.
Potápi Árpád, a Nemzeti Összetartozás Bizottság, egyben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma Állandó Bizottságának elnöke szimbolikus jelentőségűnek tartotta, hogy a felvidéki civil szervezetek képviselői a Nemzeti Összetartozás Bizottságának tárgyaló termében gyűltek össze. A bizottság létrehozása 2010. december 23-án egyben azt a fontos üzenetet hordozta, hogy a Magyar Országgyűlés a külhoni magyarsággal való foglalkozást nem külpolitikai feladatnak tartja. A bizottság kihelyezett üléseket tartott eddig Ungváron, Lendván, Nagyszalontán, Komáromban és november 28-án esedékes a bécsi kihelyezett ülésük.
Csóti György, a Fidesz parlamenti képviselője, ismert külügyi szakpolitikus, aki a NÖB és a külügyi bizottságnak is tagja elmondta, a nemzetpolitika speciális belpolitika, aminek van külpolitikai kisugárzása is. Úgy véli, a társulás nagyon találó nevének üzenetét ki kellene sugározni az egész Kárpát-medencébe: a közös célokért szövetségre van szükség. Örömmel számolt be arról, hogy némi bizonytalankodás után az MKP immár teljes jogú és aktív tagja a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak, az önrendelkezést tartja a legfontosabb célnak, ami a szlovákiai magyar közösséget erősítheti. Elmondta, Duray Miklós a SZAKC elnökeként, elméleti tudása, gyakorlati tapasztalatai alapján, sokat tehet azért, hogy az egész Kárpát-medencében szövetség jöjjön létre a közös cél, a nemzet szülőföldön való boldogulása érdekében.
Nagy szeretettel köszöntötte a parlamentben a felvidéki vendégeket Szili Katalin, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának létrehozása idején a Magyar Országgyűlés házelnöke volt. Kiemelte KMKF stratégiai anyagai közül a szórvány-stratégiát és a határ menti térség infrastruktúrájának javítását, a gazdasági kooperációt célzó terveket, ezek kidolgozásában és megvalósításában a SZAKC is segített. Nagyon jelentős lépésnek tartja a NÖB és az Autonómia Albizottság létrehozását, hiszen ez sokáig tabu téma volt. Szili Katalin az albizottság elnökeként támaszkodik arra a kapcsolatrendszerre, amelyet házelnökként, a KMKF állandó bizottsága elnökeként épített ki, Csóti György pedig alelnökként segíti a munkáját. Jó iránynak tartja, hogy a SZAKC a civilszervezetek összefogásával az oktatás, felnőttképzés szervezését, a kis és középvállalkozások segítését, a sokirányú régiófejlesztést tűzte ki célul, mert ez a kisközösségek megtartását szolgálja. Elmondta, hogy a magyar parlament április 12-ét a Felvidéki Kitelepítettek Emléknapjává nyilvánította.
Szávay István a Nemzeti Összetartozás Bizottság működéséről elmondta, örvendetes tény, hogy a kis létszámú, mindössze 12 képviselőből álló bizottságban többször jutnak közös nevezőre a képviselők, mint a többi bizottságban, emellett az autonómia bizottságban kifejtett munka, a civil kapcsolatok építésének szükségességét hangsúlyozta.
A kormány vezető tisztviselője és a parlamenti képviselők után a magyar nemzetpolitikában jelentős szerepet vállaló intézmények, szervezetek képviselői, szakemberek nyújtottak gyakorlati kérdésekről tájékoztatást a felvidéki civil szervezetek képviselőinek.
Dr. Radetzky Jenő miniszteri biztos, egyben a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Wekerle tervről, a magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája és a Kárpát Régió Üzleti Hálózat intézményrendszeréről tartott előadást.
Mihály Erzsébet, a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásfinanszírozásért felelős igazgatója a Bethlen Gábor Alap és Alapkezelő működéséről, pályázati rendszerét mutatta be. Elmondta, hogy a felvidéki civil szervezetek 2012-ben a BGA nyílt pályázatán a pályázatok magas szakmai színvonalának köszönhetően 65 %-ban sikeresek voltak.
A belföldi pályázatok közül kiemelte a Határtalanul programot, amelynek sikeres lebonyolításába felvidéki szervezetek is segítenek. A Szülőföldön magyarul programról, az oktatási-nevelési támogatásokról elmondta, hogy a Kárpát-medencében támogatott mintegy 254 ezer tanuló közül 44-50 ezer a felvidéki tanuló, és úgy véli, az SZMPSZ-szel való együttműködés sikeres, bevált a 2011-től foganatosított új ügyvitel, Felvidéken jelenleg a támogatások 98,57%-át kifizették, az egész Kárpát-medencében itt a legjobb a teljesítési mutató.
A nemzeti jelentőségű intézményekre szánt keretből 500 millió Ft összeg jut Felvidékre, most zajlanak az elszámolások, a beszámolókból arra lehet következtetni, hogy virágzó civil élet folyik a Felvidéken. Csizmadia László, Civil Együttműködési Tanács (CET), a Civil Összefogás, egyben a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) elnöke, a CET működéséről, a NEA pályázati lehetőségeiről számolt be. A civilek legfontosabb küldetése,hogy a nemzet és a közjó érdekében tevékenykedjenek, kiálljanak, ezt szolgálta a Békemenetek szerevezése, amelyek megmutatták, hogy létezik a magyarok lelki közössége, és tömegek készek zarándoklatra a nemzeti ügyekért és közjóért. A CET 2009. december 9-én jött létre, több felvidéki szervezet is tagja, 7 régió magyar közösségeit kívánják összefogni, az információáramlás megszervezése a cél. Emellett a Nemzeti Együttműködési Alap, amely 2012. január 1-jétől működik, szintén lehetőséget nyújt a nem magyarországi magyar szervezetek bevonására, a 6 szakmai kuratóriumból az egyik éppen a Nemzeti Összetartozás Kollégiuma, amelynek pályázati felhívására olyan magyarországi szervezetek pályázhatnak, amelyek a programjukat határon túli magyar szervezettel valósítják meg. A csak magyarországi civil szervezetek működésének támogatására kiírt, most aktuális pályázat esetében is előnyt jelent, ha a pályázó bemutatja, hogy szakmai programjába bevon, konzorcium formájában határon túli magyar szervezetet is., amelyet a szervezetek működési költségének fedezésére szánnak. A szakmai pályázatok kiírása 2013 januárban való, azt reméli, nem ismétlődik meg az a 2012 évi gyakorlat, amikor éppen a nemzeti összetartozás kollégiumhoz érkezett a legkevesebb pályázat. Biztatta a jelenlévő szervezeteket, hogy vegyenek részt a CET munkájában, és magyarországi partnereikkel közösen dolgozzanak ki közös programokat a NEA pályázatára.
Juhász Imre, európai jogi szakjogász, az ELTE tanára, aki egyben a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, Országgyűlési biztos arról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy milyen elvek, szakmai tapasztalatok alapján dolgozták ki a Hunnia Baráti Kör nevében a Beneš-dekrétumok ügyében az EP petíciós bizottságához benyújtott petíciót. Igyekeztek megcáfolni azt a szlovákiai és az EB jogi szakértői által hangoztatott érvet, hogy ez jogtörténeti kérdés, amivel nem kell foglalkozni, felhívták a figyelmet a szlovák és a cseh jogrendszer különbségeire. Nem valamennyi Benes-dekrétumra, hanem a kollektív bűnösség elvére épülő 18-20 dekrétumra, és főleg arra irányították rá a figyelmet, hogy 2007-ben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa határozatban megerősítette ezeket a benesi dekrétumokat. 2012. január 12-én Bagó Zoltán Fideszes EP képviselő segítségével nyújtották be a petíciót, júniusban érkezett a válasz, hogy a bizottság befogadta, tehát érdemi vizsgálat és tárgyalás várható. A szeptember 20-i petíciós bizottsági ülésen Hans Seidel Alida és Juhész Imre ismertette a petíció lényegét, nagyon fontos momentum, hogy Bagó Zoltán, Tabajdi Csaba, Morvay Krisztina és Hankiss Ágnes, különböző politikai pártok magyar képviselői mellett más nemzetiségű – észt, német – képviselők is támogatták a petíciót, egy román képviselő szólt ellene. Olyan döntés született, hogy a petíciós bizottság írásbeli kérdést intéz a szlovák kormányhoz. Ezzel párhuzamosan az EP képviselőiből álló tényfeltáró küldöttség is készül Szlovákiába. Nem várható az ügy gyors lezárásra, de az is eredmény, hogy a petíciós bizottság tovább kell hogy vigye az Európai Bizottság elé. Az elhúzódó eljárás alatt van remény pozitív elmozdulásra a szlovák kormányzati tényezők részéről, fejtette ki Juhász Imre.
Pappné Farkas Klára, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Integrációs Főosztályának főosztályvezető helyettese a Külügyi Hivatal és a főosztály sokrétű tevékenységéről számolt be, a parlamenti delegációk utazásait készítik elő, a nemzetközi kapcsolattartás legkülönbözőbb eszközeivel élnek annak érdekében, hogy a magyar nemzet érdekeinek érvényt szerezzenek,például az ET, a KEK, a V4, EBESZ, IPU kereteiben. Nagyon jelentős nemzetpolitikai eredménynek tartja a Nemzeti Összetartozás Napjának elfogadását, a NÖB létrehozását a Magyar Országgyűlésben és azt, hogy önálló főosztály foglalkozik a nemzeti integrációval. A KMKF állandó bizottsága, plenáris ülése és a munkacsoportok számára is ez a főosztály biztosítja a működéshez szükséges infrastruktúrát, hátteret. Beszámolt a brüsszeli HUNINEU lobbi iroda működéséről, programjairól is.
Bakos István művelődéskutató, a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora, a Magyar Örökség-díj Bizottság, az EÖtvös József Collegium Baráti Köre és más anyaországi civil szervezetek vezetőségi tagja rövid tájékoztatót nyújtott a tevékenységről, együttműködési terveiről, különös tekintettel a Felvidékre. Tájékoztatása során elmondta, Duray Miklós elsők közt Janics Kálmánnak közösen kapta meg az 1988-ban alapított Bethlen-díjat, őket számos felvidéki követte,mint Turczell Lajos, Dobos László, Koncsol László, jelentős felvidáki születésű személyiségek, mint Herczeg Géza, Király Tibor, és szlovák írók, hogy Lubomír Feldek, Vojtech Kondrót. Kiemelte a Teleki Pál Érdemérmet, amelyet a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Felvidék.ma hírportál működtetéséért Pogány Erzsébet is megkapott. Kiemelte, hogy a Kairosz könyvkiadó új sorozatot indított, amelynek első kötete Teleki Pálról szól. A jővú évben két nagy évfordulóra összpontosítanak: 400 éve választották fejedelemmé Bethlen Gábort, és 200 éve született EÖtvös József. Az alapítvány pénzbeli jutalomban szeretne részesíteni arra érdemes pedagógusokat is, nem feledkeznek el a határon túli tanítókról sem. Dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára is köszöntötte a parlamentben tanácskozó felvidékieket, beszámolt a Széchenyi Társaság céljairól, Széchenyi István szellemiségének ápolásáról, a tettekben megnyilvánuló hazaszeretet példáiról. Huszonöt évvel ezelőtt, 1987. szeptember 21-én koszorúzták meg először az MTA épülete előtt álló Széchenyi-szobrot, díjat alapítottak, amelyet eddig 4 felvidéki vehetett át, akik – bizonyára nem véletlen – valamennyien részt vesznek a SZAKC munkájában, Cservenka János, Duray Miklós, Hrubík Béla, Dániel Erzsébet, igazi közösségépítő emberek, mondta el Rubovszky András. Felajánlotta, hogy a Széchenyi Társaság intézményes kapcsolatot alakít ki a Szövetség a Közös Célokért társulással.
Gubík László köszönetet mondott a Nemzeti Összetartozás Bizottságnak a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidékiek ügyében megfogalmazott támogató nyilatkozatért, és elmondta, hol tart most a 2011. július 19-étől datálható tortúra. Jelenleg négy fórumon foglalkoznak a diszkriminatív és alkotmányellenes szlovák állampolgársági törvénnyel: a szlovák parlament talaján, az alkotmánybíróságon, az Európai Parlamentben és az Európai Emberi Jogi Bíróságon. Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével két hete sajtótájékoztatón számoltak be arról, hogy kötelezettségi eljárás indítása érdekében petíciót nyújtottak át Martin Schulznak. A tanácskozást Duray Miklós az MKP delegáltja, a társulás elnöke vezette, részt vettek teljes számban a Szövetség a Közös Célokért tagszervezeteinek képviselő, elnökségének tagjai: Hrubík Béla (a Csemadok képviseletében), Mézes Rudolf (a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke), Pék László (a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke), Csémi Szilárd (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke), Knirs Imre (az Egy Jobb Komáromért társulás elnöke), Dániel Erzsébet (a párkányi LIMES ANAVUM társulás elnöke), Pásztor István (a királyhelmeci Rákóczi Baráti Köre társulás elnöke).
Jelen voltak a felügyelő bizottság tagjai, Balogh Gábor, a Csemadok részéről és Baranyai Anna, a párkányi LIMES ANAVUM delegáltjaként.
A Szövetség a Közös Célokért társulásba további öt szervezet kérte a felvételét, az elnökség döntése értelmében ezek a szervezetek bekapcsolódnak a társulás munkájába és az elnökség javasolja a 2013 tavaszán esedékes közgyűlésen a teljes jogú tagokká válásuk jóváhagyását. Új tagszervezetekké válnak: Via Nova Ics, a lévai Reviczky Társulás, a hidaskürti Cservenka Alapítvány, az ipolyvarbói Palóc Társaság és a komáromi Kárpátia Sport társulás. Duray Miklós elmondta, a társulás nyitott újabb tagszervezetek befogadására, amelyek jelentkezését a közgyűlésig várják. Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója írásban terjeszetette elő beszámolóját a SZAKC tevékenységéről 2012-ben.
Felvidék.ma

A változás évfordulójára
Amikor olyasmiket olvasunk még 2012-ben is, hogy a románok 38 százaléka és az erdélyi magyarok 20 százaléka szerint jobb volt a kommunizmus, mint ami most van – egyszerűen megáll az ész.
Mindenkinek volt állása és fizetése – mondták a válaszolók a kérdezőbiztosoknak. Csakhogy épp ebben gyökereztek a bajok: a hagyományos gazdálkodás felszámolása, a falu tönkretétele, a lakosság városba kényszerítése a mai napig érezhető károkat okozott.
A válaszadók vagy megfeledkeztek róla, vagy nem tudják hiányos iskolázottságuk és tájékozatlanságuk miatt, hogy a szocialista tervgazdaság csapnivaló, hazugságra épülő teljesítménye és iszonyatos pénzpocsékolása folytán a rezsim összeomlott szépen magától. Nem egy jól működő valamit buktattak meg valakik! Amint azt többen is vélik. A diktátorpár pokolba szóló menetjegyének kiadása csak kísérő rendezvénye volt egy jelentős világeseménynek – szükséges ezt olykor hangoztatni a gyengébbek kedvéért.
Szóval az említett válaszadók december 9-én hatalomra juttatták újból azokat, akik közül a legtöbbnek csak turistaként volna szabad belépnie a parlamentbe. Így álltak bosszút azon a politikuson, aki hivatalosan évekkel ezelőtt elítélte a kommunizmust.
Öreg székely ismerősöm a „Csau unokáinak” nevezi őket. A felmenők távozásának évfordulójára kormányalakítást terveznek. Hírek szerint emlékezni szeretnének karácsonykor egyebek közt a mezőgazdaság szocialista átalakítására, a tömegek sorban állására, falurombolásra, a vegyészeti tudományos kutatásra (különös tekintettel a polimerizációs folyamatokra), az általuk sokat ócsárolt és tönkretett arisztokrácia majmolására a vadászatban, lovaglásban, teniszezésben. Meghívottként ott lesznek a kivénhedt munkásmozgalmi harcosok is, elvégre a hatalom átmentését nekik köszönhetik az ifjabb szocialisták. Meghívják a Hargita, Kovászna és Maros megyei véreiket is, akik főként az 1968-as megyésítés után tették be először lábukat a Székelyföldre, és akik nap mint nap magyarellenes szlogenekkel vagy feljelentésekkel hergelik az őshonos magyar lakosságot.
Az emlékezés apropóján eszembe jutott a Krónika évekkel ezelőtt készült teljes újságoldalnyi összeállítása, amelyben fiatalok mondtak véleményt a bukott rezsimről. A legostobább dolgot egy székelyudvarhelyi diáklány mondta: „Valami miatt a nép megharagudott, és leváltotta az államelnököt. De nagymamám azt mondta, akkor jó világ volt, mert ha például két bunda érkezett Udvarhelyre, az egyiket ő kapta.”
Szerencsére Székelyudvarhelyről ritkaság számba menő jó példa is említhető azokból a zivataros decemberi napokból. Néhai idősb Hegyi István református esperes kezdeményezésére lelkipásztorok, papok aláírásukkal igazolták szolidaritásukat Tőkés Lászlóval.
Az Udvarhelyen 1989. december 23-án megjelent Szabadság című lap 1. számából valók ezek a mondatok: „Nem ment tőlünk üdvözlő távirat a zsarnoknak, mert mindenki együtt érzett a temesvári felkelőkkel, és mindenki lelkében gyászolta az áldozatokat. Sokan tudtak arról, hogy korábban Hegyi István nyugalmazott református esperes huszonhárom református, katolikus, unitárius lelkésztársával együtt kemény hangú levélben követelte Tőkés László emberi és papi jogainak helyreállítását a kolozsvári püspökségtől.
Az egyházáruló püspök helyett a Szekuritáté válaszolt: meghurcolta és sokáig zaklatta a bátor aláírókat. Mindezek a közeledő tisztító vihar előjelei voltak, jelezték, hogy a székely Anyaszék, sokat szenvedett szülőföldünk népe nemcsak ismeri, hanem vállalja is az igazságot (…).” (Katona Ádám) Az viszont fölöttébb sajnálatos, jegyzem meg csendesen, hogy az egyik udvarhelyi alapítvány által megrendelt, Hegyi István életútjáról szóló portrékötet elkészülte után hét hónappal minden korrektúrán és egyebeken túl kinyomtatásra vár még mindig annak ellenére, hogy pályázati pénzt kaptak rá Budapestről.
A december 9-én győzedelmeskedő választóknak ajánlom, a nagy évforduló alkalmából ismerkedjenek a Nobel-díjas orosz író, Alexander Szolzsenyicin gondolataival: „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenségük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.”
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvész, író
Krónika (Kolozsvár)

Szolidarizál a magyarországi diáktüntetőkkel a Sapientia és a PKE diákszervezete
Közös nyilatkozatban biztosította a magyarországi hallgatókat támogatásáról nyolc erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és újvidéki magyar hallgatói önkormányzat hétfőn.
„Mi, a Kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények hallgatói megdöbbenéssel értesültünk a magyarországi felsőoktatás 2013-as hallgatói keretszámainak erőteljes csökkentéséről, a nagyarányú forráskivonásról, valamint az intézményi autonómiát szűkítő tervekről. A legnagyobb magyarral, Széchenyi Istvánnal egyetértve úgy gondoljuk, hogy a magyarság megmaradása, gyarapodása és jövője a kiművelt emberfők sokaságán múlik, ezért minden tehetséges diáknak biztosítani kell a továbbtanulás lehetőségét, hogy talentumait kibontakoztathassa és tudását később nemzete javára fordíthassa. Azon intézkedések ellen, amelyek ezt akadályozzák, a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek kell felemelnie szavát.
Mi, határon túli magyar egyetemisták és főiskolások tisztában vagyunk azzal, hogy a sikeres és erős anyaország a mi jövőnk egyik zálogát is jelenti. Sikeres és erős országot azonban csak úgy lehetséges építeni, ha a tudás nem válik a legtehetősebbek kiváltságává. Ezért az összmagyarság iránt érzett felelősségünk tudatában, valamint a határokon átnyúló nemzeti szolidaritás jegyében egyértelműen kiállunk céljaitok mellett és messzemenően támogatjuk törekvéseiteket. Az egyetem a Tiétek, a jövőtök a kezetekben van! Küzdjetek érte!” – áll a Vajda Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács-Szécsi Attila (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Hallgatói Önkormányzat elnöke), Ferencz István (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat elnöke), Lukács Andor (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Hallgatói Önkormányzat elnöke), Kovács Nándor (Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete elnöke, Nagyvárad), Valent Ákos (Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzat elnöke, Révkomárom), Nagy Tibor (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzat elnöke, Beregszász) és Gulácsi Beáta (Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Hallgatói Önkormányzat elnöke, Szabadka) által aláírt nyilatkozatban.
Megkeresésünkre Vajda Attila hangsúlyozta, azért tartották fontosnak szolidaritásukról biztosítani a magyarországi diáktüntetőket, mivel a mostani egyetemisták a jövő értelmisége, ők fogják meghatározni a magyarság jövőjét határon innen és túl. Ha nem lett volna állami finanszírozású oktatás, nem lenne annyi magyar Nobel-díjas, a magyarok mindig kiemelkedően teljesítettek a különböző tudományterületeken, és fontos, hogy ez a továbbiakban is így maradjon – fejtette ki. A magyarországi diáktüntetők „értünk is küzdenek”, hiszen Erdélyből is sokan tanulnak Magyarországon – tette hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány a tandíj alól mentesítené azokat a jól tanuló diákokat, akik vállalják, hogy Magyarországon maradnak, kifejtette, nem tartja magát illetékesnek a kommentárra, de különvéleményt fogalmaz meg: úgy gondolja, a magyaroknak ott kell maradniuk, ahol élnek, Magyarország határain belül és kívül is, és fontos, hogy az egyetemek el tudják látni a magyarlakta régiókat olyan szakemberekkel, akik otthon érvényesülnek szakmájukban.
(hírszerk.)
Transindex.ro