Budapest kiáll az erdélyi magyarság mellett (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Több ezren tüntettek tegnap délután Marosvásárhelyen a megszüntetés határára jutott helyi Római Katolikus Gimnázium védelmében. Az iskolaügy immár államközi üggyé fejlődött, ugyanis Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma tegnap berendelte a román nagykövetet, közölve Marius Gabriel Lazurcával: Budapest úgy döntött, határozatlan ideig felfüggeszti Románia különböző nemzetközi szervezetekbe való jelentkezésének támogatását. A román külügy válasza nem késett: Romániában nem sérülnek a magyar kisebbség vagy a római katolikus közösség oktatási jogai, a magyar kormányzati állásfoglalást ezért a magyarországi választási kampány megnyilvánulásának tekintik. A Római Katolikus Státus Alapítvány által szervezett tegnap délutáni tüntetésre egész Erdélyből érkeztek résztvevők, és a jelenlévőket a testvéregyházak vezetői, közöttük Kató Béla erdélyi református püspök is megáldotta. Tiltakozó beszédében Jakubinyi György római katolikus érsek bizakodásának adott hangot azért, hogy Románia kormánya, „mely elfogadta a római katolikus egyház törvénykönyvét, amely az iskolákat értéknek tekinti, amely elfogadja a megyéspüspök jogát az iskolák létrehozásának a kezdeményezésére, mely elfogadja a szülők jogát a szabad iskolaválasztásra, nem fog elmenni annak a közösségi akaratnak a folyamatos kinyilvánítása mellett, hogy ennek az iskolának működnie kell”. Jakubinyi György elmondta, az egyház az igazát általában nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban, és ha szükséges, a törvényszéken keresi. A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyében azonban kénytelenek voltak az utcára vonulni. „Ez nem politika. Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk” – idézte boldogemlékű Márton Áron püspököt a római katolikus egyház érseke. A marosvásárhelyi tiltakozó megmozduláson Kapás Barna olvasta fel a szülők kiáltványát, amelyben kijelentették: azt várják az oktatási minisztertől, hogy kormányhatározat vagy miniszteri rendelet által biztosítsa a római katolikus gimnázium működését. A szülők kinyilvánították: megelégelték a hazugságot, azt, hogy állami intézmények vezetik félre őket vagy mulasztják el a tájékoztatásukat a gyermekeik iskolájáról hozott döntéseikről. A szülők szerint a gyerekeik jövője a miniszter kezében van. A több ezres tömeg tapssal kifejezett legnagyobb elismerését a katolikus gimnázium diákjai nevében szóló Nagy Henrietta váltotta ki. „Az elmúlt évben mi nem azon aggódtunk, hogy nincs meg a házi feladat, hanem azon, hogy nincs meg az iskola (...) Olyan ez az egész, mint az az időszak, amiről a szüleink azt mondták: soha nem jöhet vissza. Tévedtek: visszajött. (...) Nem értjük, kinek ártottunk, kinek szúrjuk a szemét. Kinek érdeke, hogy a mi bőrünkön mutassa meg, hogy be lehet zárni egy magyar iskolát” – jelentette ki. Felidézte: az elmúlt években sokszor elhangzott a felhívás, hogy „Ne féljetek!” Hozzátette: félnek, de ennek ellenére sem fognak meghátrálni. „Iskolába akarunk járni! A mi iskolánkba!” – jelentette ki a diák.
A több ezres tömeg skandálások nélkül, a magyar és a székely himnusz eléneklésével és tapssal fejezte ki, hogy egyetért az elhangzottakkal. Sokan gyertyát gyújtottak, és egyházi énekeket énekeltek, aztán csendesen távoztak a prefektusi hivatal előtti térről.
Sem Bukarest, sem Brüsszel
28 esztendővel a Ceauşescu-diktatúra bukása és tíz évvel Romániának az Európai Unióba való felvétele után jogos felháborodással állapíthatjuk meg, hogy erdélyi magyar közösségünk sem Bukarestre, sem Brüsszelre nem számíthat. Uniós tagállamunk és maga az Európai Unió is semmibe veszi saját demokratikus alapelveit és törvényeit, és – közvetlenül vagy közvetve – cinikus módon egyaránt diszkriminálja magyarságunkat – szögezte le Tőkés László európai parlamenti képviselő tegnap kiadott nyilatkozatában, melyet annak nyomán fogalmazott meg, hogy nemrég írásbeli választ igénylő kérdéssel fordult az Európai Bizottsághoz, felemelve szavát nemcsak a Római Katolikus Gimnázium, hanem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a kétnyelvű feliratok és a nemzeti szimbólumok, a nyelvi és az oktatási jogok, továbbá az elkobzott közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása ügyében. Věra Jourová, az EB illetékes biztosa a Lisszaboni Szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartájának vonatkozó cikkelyeire hivatkozva azzal utasította el folyamodványát, hogy „a bizottság alapvetően nem rendelkezik hatáskörrel a kisebbségek tekintetében”, továbbá azzal hárította el magáról a felelősséget, hogy „a tagállamok feladata, hogy biztosítsák alkotmányos rendjük és a nemzetközi jog alapján vállalt kötelezettségeik betartását, és a rendelkezésükre álló vala-mennyi jogi eszközt felhasználva garantálják a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogainak a tiszteletben tartását”. „Minő képmutatás!” – állapítja meg a volt püspök.
Csúsztat a főtanfelügyelő
A Római Katolikus Gimnázium diákjainak szüleit hibáztatja Ioan Macarie Maros megyei főtanfelügyelő amiatt, hogy az iskola több mint 300 diákja még mindig nem tudja, hol kezdi hétfőn a tanévet. Ioan Macarie kijelentette: a tanfelügyelőség június vége óta folyamatosan kéri a szülőket, hogy találják meg közösen azokat a megoldásokat, amelyekkel meg lehet védeni a gyermekeket, de a szülők a tanfelügyelőség valamennyi javaslatát elutasították. „Ők (a szülők) azt akarták, hogy még ha az iskolát nem is hozták létre törvényesen, az intézmény működjön tovább önálló jogi személyként. Nagyon jól tudjuk, hogy az iskolát létrehozó egyetlen jogi aktus a 2015. augusztus 31-én hozott 1385-ös tanfelügyelőségi határozat volt, ezt pedig 2017. június 13-án jogerősen érvénytelenítette a bíróság” – idézte az Agerpres a főtanfelügyelőt. Székely Szilárd, a Római Katolikus Gimnázium volt megbízott igazgatója az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett: a főtanfelügyelő féligazságot hangoztatott a nyilatkozatában, mert az iskolát nem a tanfelügyelőség, hanem a marosvásárhelyi önkormányzat hozta létre. A marosvásárhelyi iskolahálózatról 2015-ben hozott, a Római Katolikus Gimnáziumot is tartalmazó önkormányzati határozat pedig máig érvényben van. Az a tanfelügyelőségi határozat, amelyre a főtanfelügyelő hivatkozott, csupán megmagyarázta az iskolahálózatra vonatkozó önkormányzati határozatot. A volt igazgató szerint – akinek a múlt héten járt le az ideiglenes kinevezése – azért sem helytálló a főtanfelügyelő érvelése, mert a bíróság csak első fokon érvénytelenítette júniusban a tanfelügyelőségi határozatot, a jogerős ítéletig további pereskedés következik. Hozzátette: csupán a határozat felfüggesztéséről született augusztus 2-án jogerős ítélet.
Keresztényüldözés A Római Katolikus Gimnázium betiltása miatti magyarországi reakciók sorát a Fidesz nyitotta meg, a nagyobbik kormánypárt a leghatározottabban tiltakozik a marosvásárhelyi iskola működésének ellehetetlenítése ellen, és felszólítja a román kormányt és az azt alkotó pártokat, hogy haladéktalanul tegyék lehetővé az iskola működését, vessenek véget az erdélyi magyarság elleni támadásoknak. Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató hangsúlyozta, Románia rendszerváltás utáni demokratizálódásának egyik jelentős lépcsőfoka volt a kommunista időszakban elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása és a kisebbségi felekezeti oktatás kereteinek biztosítása, ezért érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy ez a pozitív folyamat visszafordulni látszik. Azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy egyesek az iskola által az egész magyar közösséget támadják.
A tegnapi nap folyamán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke sajtótájékoztatót tartott, melyen azt mondta, az a fajta hatósági vegzatúra, amellyel egy egyházi intézményt sújt a román állam, kimeríti a keresztényüldözés szofisztikált formájának kategóriáját. Szavai szerint a román államhatalom a korrupcióellenes ügyészség révén immár egy éve megfélemlíti a sokat szenvedett marosvásárhelyi magyar közösséget, a legsötétebb diktatúra eszközeit alkalmazva. A politikus bátorította a magyar diplomáciát, hogy a két- és többoldalú fórumokon fokozza a nyomást Románia irányába, különösen a Vatikán, az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Európa Tanács csatornáin keresztül. A Fidesz frakcióvezető-helyettese fontosnak nevezte, hogy Románia tartsa tiszteletben az egyházi oktatáshoz való jogot, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kötelezettségét, valamint a vallásszabadság jogának zavartalan gyakorlását. Románia továbbá állítsa helyre az igazságszolgáltatás függetlenségét és állapítsa meg a kialakult helyzetért a felelősséget – szorgalmazta.
A meghurcoltak mellett
A magyar kormány változatlanul kiáll a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium diákjai, tanárai, szülői közössége, s a meghurcoltak mellett – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTI-vel. A Balog Zoltán miniszter által jegyzett állásfoglalásban azt írták: most, amikor már csak napok vannak hátra az iskolakezdésig, és az iskola helyzete még mindig megoldatlan, a magyar kormánynak ismét fel kell emelnie szavát az ott tanuló diákok, az ott tanító pedagógusok, a szülők és az egész a marosvásárhelyi és erdélyi magyar közösség védelmében. Mint kiemelték: nem fogadják el, hogy egy általuk megalapozatlannak tartott feljelentést követően meghurcolják az iskola volt igazgatóját és megfenyegessenek diákokat és szülőket. Elfogadhatatlannak nevezték továbbá, hogy a helyi és országos kormányzati intézmények egy év után is minden oldalról akadályokat gördítenek az iskola működése elé, s hogy egy év után is minden felelős intézmény egymásra mutogat a valós megoldáskeresés helyett. Az állásfoglalás szerint „ez a felelőtlen és szándékosan irányított huzavona a magyar nyelvű oktatás ellen, a magyar nyelvű római katolikus egyház iskolaalapítási joga ellen, a magyar közösség egésze ellen irányul”. Kitértek arra is: „nem az első alkalom, hogy a román hatalom az igazságszolgáltatás eszközét is beveti annak érdekében, hogy a magyar közösséget és vezetőit megtörje, jogaiban – köztük az anyanyelven tanuláshoz való jogában – korlátozza, történelmi létét megkérdőjelezze”. Ezt viszont a magyar kormány különösen károsnak tartja most, amikor Románia centenáriumi ünnepre készül, eközben pedig „szándékosan figyelmen kívül hagyja az ott élő magyar közösség történelmi és államalkotó szerepét, és kényszerintézkedésekkel próbálja megakadályozni a békés együttélést”.
Diplomáciai nyomásgyakorlás
A marosvásárhelyi iskolaügy miatt tegnap berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Románia magyarországi nagykövetét, Marius Gabriel Lazurcát. Magyar Levente, a tárca parlamenti államtitkára elmondta: a nagykövettel azt közölték, megdöbbenéssel állnak azelőtt, hogy Szijjártó Péter miniszter bukaresti látogatása után egy nappal a román hatóságok egyértelművé tették, hogy a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium működését felfüggesztik. Az államtitkár szóvá tette azt is, hogy a döntésről nem tettek említést korábban a romániai látogatáson lévő magyar külügyminiszternek. Magyarország a döntést a katolikus egyház, a magyar kisebbségek, a gyermekek, az érintett családok és a romániai restitúciós folyamat elleni támadásnak értékeli. Rendkívül barátságtalan és súlyos lépésről van szó Románia részéről – közölte. Az államtitkár elmondta: a kormány úgy döntött, határozatlan ideig felfüggeszti Románia különböző nemzetközi szervezetekbe, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD) való jelentkezésének támogatását (melyről a szavazás szeptember 8-án lesz, és a tagsághoz minden tagállam szavazatára szükség van), holott korábban erre ígéretet tett. Kitért arra is, hogy a román hatóságok három iskolát ajánlottak fel a katolikus gimnázium helyett a diákoknak. Ebből kettő román iskola, tehát a diákok jó része így nem tudná tanulmányait anyanyelvén folytatni. Elmondta, Románia az elmúlt hónapokban többször megígérte, hogy megoldja ezt a problémát. „Megvezetve érezzük magunkat”, fogalmazott, hozzátéve, hogy több száz gyereket és szülőt is megvezettek. Magyar Levente végezetül felszólította Romániát, hogy haladéktalanul, a legrövidebb időn belül oldja meg a marosvásárhelyi magyar oktatás ügyét.
Helytelen és barátságtalan
A román külügy közleményben reagált arra, hogy Budapesten berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Románia magyarországi nagykövetét. „A román hatóságok sajnálják, hogy ez a téma a magyarországi választási kampány témájává vált, és a politikai érdekek nevében feláldozzák a gyerekek jogát a minőségi, a hatályos előírások szerint akkreditált oktatáshoz” – olvasható a reagálásban. A dokumentum szerint a román hatóságok folyamatos párbeszéddel keresik az érintettek érdekeinek és a román törvényeknek is megfelelő legjobb megoldást a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium helyzetének rendezésére, másfelől felhívják a figyelmet arra, hogy minden romániai tanintézménynek etnikai vagy vallási megkülönböztetés nélkül be kell tartania az ország törvényeit, a marosvásárhelyi iskola megalapításának körülményeit pedig kizárólag a független román bíróság hivatott mérlegelni. A külügyi kommüniké szerint számos más oktatási intézmény léte példázza, hogy a román állam a legmagasabb elvárások szintjén érvényesíti a magyar kisebbség jogát az anyanyelvű oktatásra, amit az is bizonyít, hogy „milyen elterjedt a magyar nyelv használata a magyar kisebbséghez tartozó személyek között”. A bukaresti külügymisztérium szerint nem célravezető, helytelen és barátságtalan lépés Magyarország részéről, hogy a marosvásárhelyi iskola ügyét összeköti olyan témákkal, mint Románia OECD-tagságának támogatása. Románia úgy értékeli, ez a magyar álláspont ellentétes a legutóbbi találkozókon hangoztatott nyitottsággal és együttműködési készséggel, és reményét fejezte ki, hogy a két ország kapcsolatai egy valódi stratégiai partnerség szellemében és a kölcsönös tisztelet alapján fognak fejlődni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Keresztényüldözés Marosvásárhelyen
Nem engedünk, nem engedhetünk a Római Katolikus Gimnázium ügyében – ezt nemcsak a tegnap esti marosvásárhelyi tüntetés jelzi, hanem az is, hogy a magyar kormány határozottan állást foglalt e kérdésben. Tegnap ugyanis az iskolaügy miatt bekérették a budapesti külügyminisztériumba Románia magyarországi nagykövetét, akivel közölték – miként Magyar Levente, a tárca parlamenti államtitkára fogalmazott –: megdöbbenéssel szemlélik, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter bukaresti látogatása után egy nappal a román hatóságok felfüggesztik a marosvásárhelyi katolikus gimnázium működését.
Magyarország ezt a katolikus egyház, a magyar kisebbségek, a gyermekek, a családok és a romániai restitúciós folyamat elleni támadásnak értékeli – nyomatékosított az államtitkár. Szintén a tegnap a Fidesz is egyértelművé tette az előbbinél keményebb hangnemben, hogy a leghatározottabban tiltakozik a marosvásárhelyi katolikus iskola működésének ellehetetlenítése ellen. A budapesti kormánypárt felszólította a román kormányt és az azt alkotó pártokat, haladéktalanul tegyék lehetővé az iskola működését, és vessenek véget az erdélyi magyarság elleni támadásoknak. Néhai N. C. elvtárs kisebbségtipró politikájának mai hódolói az előbbiekre határozottan mondhatják: beavatkozási kísérlet Románia belügyeibe. Illetve, szokás szerint elhangozhat, hogy e hazában egyszer s mindenkorra példásan megoldották a nemzetiségi kérdést. Alighanem e mély gondolat jegyében fogalmazhatta meg dorgáló szavait Maros megye főtanfelügyelője, aki egyenesen a szülőket hibáztatta azért, hogy gyermekeik bizonytalanságban várják a tanévet, noha tudhatták, hogy az iskolát „nem is hozták létre törvényesen”. Ám a főtanfelügyelő nevetséges háborgása, miként Marosvásárhely polgármesteri hivatalának tüntetés elleni akadékoskodása szokványos gesztus. Nem mondják ki, de üzenik: megragadunk minden alkalmat, hogy megalázzuk, jogaitól megfosszuk az itt élő magyarságot. Most Marosvásárhelyen, holnap máshol: Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön. Amennyiben hagyjuk, természetesen. Amikor egy héttel ezelőtt Szijjártó Péter külügyminiszter Bukarestben járt, az iskola kérdését is felvetette tárgyalópartnereinek, megoldást szorgalmazva, politikai akaratban és jóindulatban bizakodva. Udvarias vendégként még Puskás-mezt is ajándékozott Liviu Dragneának, akinek ugyan nem hatásköre, de pártjának befolyása mégis lehet(ne) a marosvásárhelyi rendezésben. Nem történt semmi, így nem Budapesten múlott, hogy a diplomáciai próbálkozások kudarcba fulladtak, ezért a magyar kormány arról döntött, határozatlan ideig felfüggeszti Románia különböző nemzetközi szervezetekbe – például az OECD-be – való jelentkezésének támogatását. A jelek szerint ez máris érzékenyen érinti Bukarestet, de beszédes a diplomáciában szokatlanul erős fogalmazás is: Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke tegnap délután már a keresztényüldözés román hatósági változatáról beszélt. Nem véletlenül, hiszen kiderült: jóindulatra a magyar közösség ezúttal sem számíthat, így ebben a pillanatban a szavak, de főként az érdekek erejében bízhat.
Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarország külgazdasági és külügyminisztériuma bekérette a román nagykövetet
A marosvásárhelyi iskolaügy miatt szerdán berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba (KKM) Románia magyarországi nagykövetét, Marius Gabriel Lazurcát.
Magyar Levente, a tárca parlamenti államtitkára újságíróknak elmondta: a nagykövettel azt közölték, megdöbbenéssel állnak az előtt, hogy Szijjártó Péter miniszter bukaresti látogatása után egy nappal a román hatóságok egyértelművé tették, hogy a marosvásárhelyi magyar katolikus líceum működését felfüggesztik. Az államtitkár szóvá tette azt is, hogy a döntésről nem tettek említést korábban a romániai látogatáson lévő magyar külügyminiszternek.
Szerinte a líceum működésével kapcsolatos döntés több száz magyar családot hoz lehetetlen helyzetbe néhány nappal a tanév kezdete előtt.
Magyarország a döntést a katolikus egyház, a magyar kisebbségek, a gyermekek, az érintett családok és a romániai restitúciós folyamat elleni támadásként értékeli. Rendkívül barátságtalan és súlyos lépésről van szó Románia részéről – közölte.
Az államtitkár elmondta: a magyar kormány úgy döntött, határozatlan ideig felfüggeszti Románia különböző nemzetközi szervezetekbe, például az OECD-be való jelentkezésének támogatását, holott korábban erre ígéretet tett. Elmondta, Románia OECD-tagságáról szeptember 8-án lesz szavazás, a tagsághoz minden tagállam szavazatára szükség van.
Felszólította a szomszédos államot arra, hogy haladéktalanul, a legrövidebb időn belül oldja meg a marosvásárhelyi magyar oktatás ügyét.
MTI; Népújság (Marosvásárhely)

Több ezren tüntettek a Római Katolikus Gimnázium védelmében
"Mi nem azon aggódtunk, hogy nincs meg a házi feladat, hanem hogy nincs meg az iskola"
Több ezren tüntettek szerda délután Marosvásárhelyen a megszüntetés határára jutott helyi Római Katolikus Gimnázium védelmében. A Római Katolikus Státus Alapítvány által szervezett tiltakozó megmozduláson egész Erdélyből érkeztek résztvevők, és a jelenlévőket a testvéregyházak vezetői is megáldották. A marosvásárhelyi iskolaügy miatt szerdán berendelték a magyar külügybe Románia magyarországi nagykövetét, akivel közölték, megdöbbenéssel állnak azelőtt, hogy Szijjártó Péter miniszter bukaresti látogatása után egy nappal Bukarest felfüggeszti marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium működését. Válaszában a bukaresti külügyminisztérium kifejtette: Romániában nem sérülnek a magyar kisebbség vagy a római katolikus közösség oktatási jogai, a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium ügyében született magyar kormányzati állásfoglalást ezért a magyarországi választási kampány megnyilvánulásának tekintik.
Tiltakozó beszédében Jakubinyi György római katolikus érsek bizakodásának adott hangot azért, hogy Románia kormánya, "mely elfogadta a római katolikus egyház törvénykönyvét, amely az iskolákat értéknek tekinti, amely elfogadja a megyéspüspök jogát az iskolák létrehozásának a kezdeményezésére, mely elfogadja a szülők jogát a szabad iskolaválasztásra, nem fog elmenni annak a közösségi akaratnak a folyamatos kinyilvánítása mellett, hogy ennek az iskolának működnie kell".
Az érsek elmondta, az egyház az igazát általában nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban, és ha szükséges a törvényszéken keresi. A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyében azonban kénytelenek voltak az utcára vonulni. "Ez nem politika. Itt az életünkről van szó, az emberi élethez pedig istentől nyertünk jogot" - idézte Márton Áront, Erdély legendás hírű római katolikus püspökét az érsek.
A tüntetésen Kapás Barna olvasta fel a szülők kiáltványát, amelyben kijelentették: azt várják az oktatási minisztertől, hogy kormányhatározat vagy miniszteri rendelet által biztosítsa az iskola működését. A szülők kinyilvánították: megelégelték a hazugságot, azt, hogy állami intézmények vezetik félre őket, vagy mulasztják el a tájékoztatásukat a gyermekeik iskolájáról hozott döntéseikről. A szülők szerint a gyerekeik jövője a miniszter kezében van.
A több ezres tömeg tapssal kifejezett legnagyobb elismerését azonban a katolikus gimnázium diákjai nevében szóló Nagy Henrietta váltotta ki. "Az elmúlt évben mi nem azon aggódtunk, hogy nincs meg a házi feladat, hanem azon, hogy nincs meg az iskola (.) Olyan ez az egész mint az az időszak, amiről a szüleink azt mondták: soha nem jöhet vissza. Tévedtek: visszajött. (.) Nem értjük, kinek ártottunk, kinek szúrjuk a szemét. Kinek érdeke, hogy a mi bőrünkön mutassa meg, hogy be lehet zárni egy magyar iskolát" - jelentette ki. Felidézte: az elmúlt években sokszor elhangzott a felhívás, hogy "ne féljetek!" Hozzátette: félnek, de ennek ellenére sem fognak meghátrálni. "Iskolába akarunk járni! A mi iskolánkba!" - jelentette ki a diák.
Holló László, az erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója köszönetet mondott a testvéregyházaknak és Kató Béla püspöknek a szolidaritásért. Mint fogalmazott: a református püspök jól tudja, mit jelent harcolni az iskoláért.
A több ezres tömeg skandálások nélkül, a magyar és a székely himnusz eléneklésével és szűnni nem akaró tapssal fejezte ki, hogy egyetért az elhangzottakkal. Sokan gyertyát gyújtottak, és egyházi énekeket énekeltek, aztán csendesen távoztak a marosvásárhelyi prefektusi hivatal előtti térről.
Szabadság (Kolozsvár)

Mementó
Szabó Judit néprajzkutató, tanárnő emlékére
Drága Jutka! Ellobbant életed és nemes lelked lángja. Nincsen annak három napja, hogy felhívtál és hosszasan elbeszélgettünk a múltról és jelenről. Mondtad, hogy gyengélkedsz, de jó kezekben vagy, az eszed a helyén van, de fizikai erőd fogyogat. Ennek dacára hosszasan soroltad terveidet, és hittel mondtad, hogy a drága Jóisten felépülésed mellé áll. Annyi jó ember aggódott életedért, a lelkes gyógyítóiddal együtt. Most ránk tört a szomorú hír, hogy te is elköltöztél ebből a földi világból és immár a túlsó partról tekintesz le reánk, mindannyiunkra, akik szerettek, tiszteltek, akiket mindig lelkesen tanítottál, igaz tanári szigorral, megértéssel, de kellő alázattal is. Tanítottál emberségre, helytállásra, hitre, szeretetre, és tudományos alapossággal néprajzos szakmád gyönyörűségére.
Tarsolyod telis tele volt felbecsülhetetlen értékű tudással, amelyet soha nem hagytál csak a magad számára gyűlni, hanem kiosztottad azt a tanulni vágyóknak, mert tudatában voltál annak, hogy tanítani csak azt lehet, amit te magad is megtanultál, és egy fikarcnyival sem többet. És te hány, de hány alkalommal újságoltad, hogy megint tanultál valami olyant, amit eddig nem tudtál. Maros mentéről, Csíkországon át szeretett városodba, Kézdivásárhelyre vezetett a sors, hogy ott találkozzál egy nagy tudású szerény emberrel, akivel összekötött az élet sok jóban, megpróbáltatásban, reménységben, és akivel hosszú évtizedeken át az összekovácsolt, kisszámú munkaközösséggel gyarapítottátok az öreg város meghatározó szellemi intézményének anyagát. Ütöttetek az okmányra violaszín viaszpecsétet, ahogy azt egykoron a céhes atyamesterek cselekedték, hogy ez is a Jóisten akaratából, sok jó ember segedelmével megteremtetett és elfogadtatott. Jutka nénit, a drága tanár nénit keresem – kopogtattak be hozzád nagyon sokan, akiknek valamilyen segítségre, adatra, szellemi anyagra volt szüksége. Mindenkire jutott egy kicsi időd, és ők hálával gondolnak rád.
Nagy megdöbbenéssel, kényszerűséggel, de Isten akaratában megnyugodva kell tudomásul vennünk, hogy a te napod is leáldozott. Nagy szellemi hagyatékod számba vétetik, és az azt megérdemlő, illő helyre kerül, óvó kezek, szemek vigyázzák majd, hogy el ne fecséreltessék és minden arra érdemes számára hozzáférhető legyen. Búcsúzunk tőled, drága jó munkatársunktól, volt osztálytársunktól, a hozzánk is mindig közvetlen, segítőkész embertől, példaképtől. Kezed az énekeskönyv utolsó lapjain nyugszik, lassan olvasod a könyörgést „Légyen meg hát a te akaratod!”
Haszmann Pál
Szabó Judit (Gernyeszeg, 1942. szeptember 13. – Kézdivásárhely, 2017. szeptember 7.) erdélyi magyar néprajzi szakíró, népmesegyűjtő, tanár és muzeológus. Incze László felesége. Középiskoláit Szászrégenben végezte (1961), majd a BBTE-n magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1967). 1993-tól a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum muzeológusa. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mihályi Molnár László: Az önfeladás csábítása ellen való orvosság (Felvidéki levelek)
Nagyon messzire pillanthatnánk vissza a történelemben annak igazolására, hogy az államhatalmi szintre emelt szemfényvesztések hogyan kezdődnek, és hogy a szép eszmények jelszavaival visszaélve miként lehet embertömegeket jámbor birkaként félrevezetni. Elegendő már csak azt felidézni, amikor a jeruzsálemi főpapok sok pénzt adtak a római katonáknak, hogy hazudjanak a népnek, miszerint Jézus nem támadt fel, mert a testét a tanítványok lopták ki a sírból… és ez a hazugság még napjainkban is gyakran felbukkan a különböző bomlasztó bulvársajtóban…. úgymond a szólásszabadság és véleményszabadság jegyében. Ám egy közelebbi történet a 18. század végén Beethoven korát idézi meg, amikor a jól hangzó szabadság-egyenlőség-testvériség jelszavaitól a nagy zeneszerző is ámulatba esett, és még szimfóniát is ajánlott a szabadkőművesek császárának nevezett Napóleonnak. Szerencsére idejében világossá vált előtte, hogy a zengzetes szólamok csupán a világhatalmi törekvések elkendőzését szolgálják. Érdekes egyébként, hogy az államcsőd szélére juttatott Franciaország miként és miből tudott néhány éven belül fél milliós hadsereggel hódító háborúkat indítani. Avagy talán az államcsőd látszatát is azok a körök gerjesztették, amelyek végül a ledöntött trón és legyilkolt nemesség helyébe a maguk vérszomjas „forradalmárait” és egy nekik szolgáló császárt ültettek?! A ledöntött oltárok, feldúlt templomok és a nyaktiló alá hurcolt papság útmutatása helyett pedig a pénz, az üzlet és a kamatok imádatát rendelték. És ezt a csalást és tömeggyilkosságot ünneplik minden évben a franciák, akiktől – mint a „művelt nyugat” példaképétől – nekünk tanulnunk kellene. Vajon milyen képet vágna a világ arra a javaslatra, hogy a japánok tegyék ünnepnappá a hirosimai atomtámadást, a németek Drezda porig bombázását, a lengyelek a katyni vérengzést, a zsidók az auschwitzi tábor megnyitását, és hogy ne menjünk messze az időben, az USA-ban milyen ünnep lenne szeptember 11.?! Van persze ott is morbid emlékezés, mert a hálaadás napján azt éljenzik, hogy leigázták, legyilkolták a földrész őslakosságát, és a terület bitorlóivá tehették magukat. Velünk pedig így ünnepeltették négy évtizeden át felszabadulás néven a kommunista szovjet megszállás kezdetét. (Máris hallom, hogy e szavak hallatán a bolsevizmus haszonélvezőinek csemetéi, szellemi és vagyoni örökösei hogyan osztják a „gyűlölködő”, „szélsőséges”, „náci” és egyéb bemagoltatott címkéket, amivel a kimondott igazság miatti szégyenüket, bugris jellemtelenségüket vagy silány értékrendjüket akarják leplezni. Más esetben talán a megbízóik elvárásainak akarnak megfelelni.) Nem kell ezen csodálkozni, mert a XX. század három legveszedelmesebb ideológiáját (bolsevizmust, fasizmust és liberalizmust) egyazon talajból „nemesítették ki” a pénzvilág „bölcsei”, akik pontosan tudják, hogy az istenhittől elszakított, a megélhetési és anyagi hajszának kiszolgáltatott, tudatlanságban tartott és tévhitekre szoktatott, arcukat vesztett emberek tömegei már bármire manipulálhatók. Ráadásul, ha ezeket a csoportokat egymás gyűlöletére is kondicionálják, akkor látszólag még „értelmet” is kaphat az életük az egymás elleni küzdelem és háborúk által. Milyen tragikomikus az a hollywoodi jelenet, amikor az amerikai kiskatona büszkén áldozza fel az életét a „hazáért” vagy a „demokráciáért” a koreai, vietnami, iraki, afganisztáni, líbiai vagy kupricisztáni harcmezőkön. Persze az USA első és második világháborús európai beavatkozása sem fennköltebb ennél, és a szovjet hadseregnek sem volt kevésbé sötét szerepe 1956-ban Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában vagy 1980-ban Afganisztánban. Közben a „demokrácia” feliratú maszlaggal még az is elérhető, hogy a különböző érdekcsoportokat egymás ellen kijátszva jól sakkban tarthatókká válnak, és a jól manipulált tömegtájékoztatással biztosítható, hogy a valódi célokra, okokra és indítékokra soha ne derülhessen fény. Ám akik mégis kíváncsiskodnak, azokat különböző negatív jelzőkkel megbélyegezve, hiteltelenné téve elhallgattatják. Például Wass Albert, az egyik legkiválóbb magyar író is így lett a hazudozók célpontja, a mai napig is aljas támadásoknak kitéve, mert nem volt hajlandó kiszolgálni azt a silány értékrendet, amelynek kényelmetlen az igazság elmondása és a nemzeti-keresztény hagyományok megerősítése, ezért utasították el regényeit a megzsarolt nyomdák Amerikában, de ez már egyre nyilvánvalóbban csak a gyalázkodókat minősíti, mert az életművet nem lehet megkérdőjelezni. Nem új keletű ez a módszer. A három évezredes görög eposzok és drámák, valamint a Szentírás tanításai is figyelmeztetnek arra, hogy a hatalom érvei időlegesen győzedelmeskedhetnek az érvek hatalma fölött, megalázhatják vagy megölhetik az isteni rendhez és a testvéri szeretethez ragaszkodókat, de a gőgös hatalom, a zsarnok király önmaga vesztét készíti elő önkényes cselekedeteivel, és a báránybőrben settenkedő farkasok lelepleződése sem várat magára sokáig. Bár még mindig megetethetőek a jámbor és jóhiszemű emberek azzal az ősi csellel, hamis biztatással, hogy mindenki és bárki előtt tárjuk szélesre az ajtót és kaput, mert hát ugye irgalmasságot kell gyakorolnunk. Azt persze már nem teszik hozzá, hogy a befogadásnak és elfogadásnak is vannak eredendően természetes feltételei, mivel nem a másságot, hanem a másfajta értékeket illik tisztelni. De amikor csak bármiféle másságról szónokolnak, abba már a bűn és a természetellenes, valamint a beteges hajlam is belefér! Éppen ez a céljuk: hogy az emberi értékrend mértékadó szerepét eltorzítsák. Erre a csúsztatásra építette fel a Soros pénztára által támogatott nemzetközi bűnszövetkezet a NYITOTT TÁRSADALOM címkével ellátott programját, amely az „emberi szabadságjogok”, a „demokrácia védelme”, a „kisebbségek támogatása”, a „hátrányos helyzetűek felemelése”, az „információk szabad áramlása”, az „esélyenelőség”, az „önrendelkezés”, a „népakarat” és a „nyilvánossággal az erőszak ellenében” feliratú báránybőrökben a megcélzott országok és népek leigázásának céljával az önfeladásra szeretnék rászedni az embereket. Mindezt az erkölcsi rend felbomlasztásával és népek ellenálló képességének kiiktatásával (a nemzeti, közösségi, családi és hitbéli értékek megkérdőjelezésével), a gazdaság szétzüllesztésével és csődbe juttatásával, eladósítással, magas kamatú hitelek felvételével, a stratégiai szféra felvásárlásával szeretnék elérni. S ahol ez nem sikerül, ott akár fegyveres konfliktusok kiprovokálásával szereznek ürügyet a „jogos beavatkozásra”, a „demokrácia megvédésére”, a „szabadságjogok helyreállítására”. Ezért foglalkoznak annyit ezekkel a kérdésekkel. Nem sokra megyünk az ellenérvekkel, hogy ez a program segítette azt is, hogy megszabaduljunk a kommunista diktatúrától, mert valójában nem a mi szabadulásunk miatt aggódtak. Gazdaságilag roppantották össze a szocializmus eleve bukásra ítélt rendszerét, hogy aztán még olcsóbban vásárolhassák fel, és a „szabad piac” jelszavával máris kiterjeszthették befektetési területeiket, hogy elhelyezzék felesleges és értéktelen (kamatból származó) pénzeiket. Mi pedig az adósrabszolgaság csapdájába estünk, ahol van ugyan szabad piac, de csak annak, akinek pénze van, van szólásszabadság, de nyilvánosságot megint csak az kaphat, akinek tőkéje van sajtóra, nyomdára, könyvkiadásra vagy propagandára. Vagyont pedig csak az szerezhet, aki velük üzletel, annak viszont sajátosan liberális feltételei vannak. Arról pedig, hogy jótékonykodnak, támogatják a civil szférát, csak annyit lehet megállapítani, hogy ennyit áldoznak a farkasok a báránybőr karbantartására, vagyis a lenyúlt milliárdokból ilyenre is juttatnak néhány milliót a látszat fenntartása érdekében, de egyébként különböző fondorlatos programmal végzik aknamunkájukat a választási kampányok befolyásolásától, a jelöltjeik felkészítésén át a liberális maffiát leleplező újságírók elleni propagandáig vagy jogi eljárásokig. Néhány éve már Sorosnak, mint a szellemi kútmérgezés vezéralakjának a megnevezése is felháborodást keltett az általuk felügyelt sajtóban, ami aztán kellő adagolás mellett a közvéleményt is megfertőzte. Aki bírálni merészelte, azt letiltották a sajtójukban vagy a megjelentető újságok nem kaptak pályázati támogatásokat, a bírálót pedig még az antiszemita jelzővel is illették, ami az ő értékrendjükben a hirosimai tömeggyilkosságnál és a Beneš-dekrétumoknál is nagyobb bűn, pedig a szerző még csak nem is tett célzást ennek a bűnöző spekulánsnak a származására, mintha minden közülük való egyén sikkasztó lenne… De ezzel valójában ők kezdtek el zsidózni, aztán kezdték észrevenni, hogy saját pöcegödrükben dagonyáznak, és maradtak a sivalkodó nácizásnál, ami ráadásul ismét egy pontosan meg nem határozott fogalom (mert jelenthet nacionalistát vagyis nemzetit, nemzeti és családi értékeket tisztelőt is, ami viszont az egyik legpozitívabb emberi alapérték és a liberális terjeszkedés egyik leghatékonyabb ellenszere). Lelkük rajta, csak azt igazolták, hogy nincs semmi érvük állításaik védelmére. Csakhogy amíg lesz pénz mögöttük, addig nem hagyják abba, mert mint megélhetési hazudozókat ezért fizetik őket! Persze ostobaság lenne azt gondolnunk, hogy Sorostól megszabadulva majd minden rendbe jön. Hiszen ő is csak egy megbízott stróman, akinek a Nagykutyák adtak néhány milliót, megsúgták, hogy melyik piacot fogják majd romba dönteni, és a tőzsdén ilyen információval milliárdokat lehet kaszálni, a nyereséget viszont a békés adófizetők rovására kellett kiegyenlíteni. Soros pedig a jótevői és megbízói iránti hálából azok utasításai szerint osztogatja millióit. Nem kell sajnálni, hogy elfogy a pénze, a maradékból is busásan dőzsölhet magának, de közben el kell viselnie, hogy őrá köpködnek, mert a mögötte állók azt hirdettetik magukról a sajtójukban, hogy nincsenek, és az egész csupán valamiféle összeesküvés-elmélet. Ezért soha nem is indult ellenük vizsgálat vagy nyomozás, bár ilyen kísérlet miatt eddig már sokan haltak meg (Kenedy elnök is !), kormányok buktak meg, választott országvezetőket likvidáltak, újságok, könyvkiadók, televíziós társaságok és konkurens vállalatok jutottak csődbe. A XX. század két világháborúja és több tucat helyi háborúja, országok feldarabolása terheli számlájukat, de ott csupán a hadikölcsönök kamataiból és fegyverkereskedelemből származó több ezer milliárdos haszon szerepel, mert minden ilyen „üzletet” sokszoros haszonnal zárnak. Az már csak sátáni rangjuk fokmérője, hogy ezért a jövedelemért csak a XX. században legalább százhúsz millió ártatlan embernek kellett meghalnia. Nos ennek a haszonleső „csínytevésnek” bizony nincs emléknapja! És belátható időn belül nem is lesz. Ez viszont ne keserítsen el bennünket, hiszen jó harminc éve még mi is azt hittük, hogy belátható időn belül nem mennek haza a szovjet katonák, s azóta már a Szovjetunió és a kommunista rendszer is összeomlott, mint eddig minden hazugságra és gyarlóságra épített diktátum, megszállás, rendszer és intézmény a világtörténelemben. Széthullott a versailles-i békeszerződések néhány kierőszakolt kreációja, mint Jugoszlávia és Csehszlovákia is… Az isteni gondviselésben bízók viszont megőrizték emberi arcukat, és immár kétezer éve van okunk a reménységre még ebben a siralomvölgyben is, amit egy kis szeretettel és jóindulattal legalább legközelebbi közösségünk, családunk és nemzetünk részére földi paradicsommá tehetünk, amelyben jó lesz, ha nem keverjük össze a jólétet a jóllakottsággal, az életminőséget az életszínvonallal. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

HALÁLOS ÁLDOZATOKAT KÖVETELT AZ ÍTÉLETIDŐ ROMÁNIÁBAN
Halálos áldozatokat is követelő ítéletidő söpört végig vasárnap délután Románia nyugati részén: Temes megyében a vihar öt, Beszterce-Naszód megyében két ember halálát okozta, egy ember pedig az Arad megyei Menyházán (Moneasa) vesztette életét az óránként száz kilométeres sebességet is meghaladó sebességű szélben.
A Temes megyei áldozatok közül ketten Temesváron, hárman pedig a tőle harminc kilométernyire lévő Buziásfürdőn vesztették életüket, csaknem ötvenen pedig megsérültek – tájékoztatta az Agerpres hírügynökséget Elena Megherea, a megyei katasztrófavédelem szóvivője. Az áldozatok életét a rájuk zuhant fák oltották ki, egy férfit pedig egy leszakadt hirdetőtábla ütött agyon.
A vihar jelentős károkat is okozott a megyében: a több mint ötven tövestől kiszakított fa és a letört ágak autókat rongáltak meg, villanyvezetékeket szakítottak el. A szél háztetőket rongált meg, teherautókat borított fel, Temesvár belvárosa órákra áram- és vízszolgáltatás nélkül maradt.
Heves szélvihar okozott károkat vasárnap délután Aradon is: a szél tetőket tépett le, fákat döntött ki, reklámtáblákat borított az útra. A megyében Menyházán a legsúlyosabb a helyzet: itt egy nő meghalt, amikor egy kidőlő fenyőfa maga alá temette, az üdülőtelepre vezető út pedig járhatatlan, a szél ugyanis tucatnyi fát döntött az úttestre.
Besztercén a városi parkban, Lonkafalván (Borleasa) pedig egy hídon halt meg egy helyi lakos: minkettejüket kidőlt fa ütette agyon. Bethlenben (Beclean) a kórház tetőszerkezetét rongálta meg a szél. Gondok voltak a Kolozs megyei Bánffyhunyad sürgősségi kórházában is, amely egy időre áram nélkül maradt. A Beszterce-Naszód megyét Moldvával összekötő főút járhatatlanná vált az útra borult fatörzsek miatt.
Bihar megyében 45 település áram nélkül maradt, a Hunyad megyei Alsólapugyon (Lapugiu) hatvan ház tetejét tette tönkre a vihar. Máramaros megyében a katasztrófavédelemnek kellett kimenekítenie húsz turistát, akik egy hegyi felvonón rekedtek.
Ítéletidő tombolt Krassó-Szörény megyében is: Resicabányán egy panelház teraszának tetőzetét szakította le és fákat döntött ki a szél. Vasárnap estig narancssárga (másodfokú) viharriadó van érvényben Erdély-szerte: a meteorológiai szolgálat szerint a széllökések az óránkénti 90 kilométeres sebességet is elérhetik.
Klaus Iohannis államfő sajtónyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését az ország nyugati részét sújtó, emberéleteket követelő ítéletidő miatt, együttérzéséről biztosítva az áldozatok hozzátartozóit és mielőbbi felépülést kívánva a sérülteknek.
MTI; Erdély.ma

Öncélú, többségi erőfitogtatás
Marosvásárhelyi iskolaügy
A Sütő András Baráti Egyesület és az író családtagjai közleményben reagáltak a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyére. Mint hangsúlyozzák, a Herder- és Kossuth-díjas Sütő András írói munkásságának tekintélyes hányada a magyar szó éltető erejéről, varázsáról szól. Sütő András az anyanyelvi oktatást az erdélyi magyarság megmaradása zálogának tekintette. Ezért állt élére az egyenlő létfeltételekért vívott kisebbségi jogküzdelemben az 1990-es gyertyás, néma tüntetésnek is. Az azt követő szervezett támadásokra és a könyörtelen megtorlásra még jól emlékezünk – hangsúlyozzák. Emlékeztetnek, Sütő András örökösei az író szellemi és morális örökségének jegyében, teljes egyetértésben adományozták a hátrahagyott sok ezer kötetes könyvtárat az induló marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumnak. „Most megdöbbenéssel figyeljük azt az öncélú, többségi erőfitogtatásra emlékeztető gáncsoskodást, amellyel a kafkai hivatalként viselkedő hatalom mindenáron akadályozza az iskola beindulását, működését. Egy hatalmas közösség (a szülők, a tanulók, az erdélyi magyarság, egy nagy múltú történelmi egyház és egy egész nemzet) akaratának semmibevétele árán. Szabad-e mohón lecsapni egy alapítási megfogalmazási (alaki) hiba miatt erre a szellemiekben gyarapodni vágyó közösségre? A segítőkész akadályelhárítás, a gyors megoldás keresése helyett szabad-e kiforgatni szerzett jogaiból e közösséget, a hatalmi „majd megmutatjuk mi” szellemében? Megéri? Hova vezet ez?” – zárul a közlemény. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Remekeltek a Rekettyések
Hétvégén egy hagyományőrző folklórfesztiválon vettek részt a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület citerásai, valamint a Iedera népzenei csoport fúvósai, melyet a szatmárnémeti szakszervezetek művelődési házban rendeztek meg.
Városunk fiataljai kitűnően szerepeltek az immár hetedik alkalommal megrendezett megyei szintű versenyen. A Iedera fúvósai megnyerték a fesztivál különdíját, a rekettyések pedig mind csoportban, mind egyénileg sikeresek voltak. A Kis Rekettyések citeracsoport I. helyezést ért el az I-IV. osztályosok kategóriájában, a nagyobbak pedig szintén I. helyen végeztek az V-VIII. osztályos korcsoportban. Az egyéni citerások közül Görög Anita és Gerebenes Mira II. helyen végzett, Harmathi Bíborka pedig különdíjat kapott. A fiatalokat oktatójuk, Nauner-Agárdi Éva kísérte el a versenyre.
„A szervezők és a zsűri nagyon értékelték a citerás csoport produkcióját, hiszen ilyen hangszer még nem szerepelt az előző évadokban, és a csoport viseletét is külön megdicsérték” – tudtuk meg Székely Sárától, az egyesület vezetőjétől.
A hangszeroktatás mellett a táncoktatás is folytatódik az egyesület berkeiben. November 8-án, szerdán Aprók tánca néven új tánccsoport indul, ahová 5 éves kortól várnak minden táncolni vágyó apróságot. A foglalkozás 16:30 órakor kezdődik a Szocális Központban, és Székely Sára tartja majd. Szombaton, november 11-én pedig a felnőtt táncolni vágyókat várják egy új csoportba, 15:00 kezdettel, szintén a Szocális Központba. Őket Maier Rai oktatja majd. Bagosi Andrea / szatmar.ro

Volt egyszer egy Szentháromság vagy Nits-féle patika (II.)
1941-ben a Magyarországi Gyógyszerész Egylet képviselői erdélyi körútjuk során felkeresik a Szentháromság gyógyszertárat is. Tapasztalataikról beszámolva, a Gyógyszerészi Szemle szaklapban többek között Nits János gyógyszerész tradíciószeretetét méltatják, megállapítva, hogy a patika berendezése muzeális értékű. (A 18. századbeli, barokk stílusú, nyolclábú officinai asztal ma Kolozsváron van, az egykori Hintz-féle patikában lévő gyógyszerészet történeti múzeum egyik legértékesebb darabja.)
Nits János gyógyszertára, bár Kolozsvártól kissé távol esett, ellátottsága és műszaki felszereltsége szempontjából egyáltalán nem egy „vidéki” patika benyomását keltette, és ő maga sem vált „vidéki” patikussá. Sohasem szakadt el Kolozsvártól, volt tanáraival, gyógyszerész kollégáival folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Ha csak lehetősége nyílt, részt vett a különböző szakmai rendezvényeken, gyógyszerész összejöveteleken. Folyamatosan képezte magát, szaklapokat járatott, amelyeket nem csak olvasott, de közölt is bennük. Szakírói tevékenysége sem elhanyagolható. Már egyetemista korában közölt a szaksajtóban, az akkor megjelenő Gyógyszerészi Hetilap hasábjain, az egyetemi önképzésről, valamint a nyugdíjintézetek fontosságáról értekezett. A rendszerváltás után Kolozsváron az évek során különböző nevek alatt megjelenő, gyógyszerészeti szaklapokban jelentek meg figyelemfelkeltő írásai.
A változó idők során folyamatosan részt vett a különböző szakmai szervezetek tevékenységében. 1929-től az Erdélyi és Bánáti Gyógyszerészek Korpótlékos Nyugdíjintézetének döntőbírósági testületének tagja, majd az újabb impériumváltást követően, 1941-től a Magyar Gyógyszerész Egyesület Kolozs megyei választmányának tagja.
Egyházi és közéleti tevékenysége
Nits János hitbuzgó keresztény ember volt, de vallásosságát nem a képmutató ájtatosság, hanem az egyházközségi életben való tevékeny részvétel jellemezte. Egyházát, a Szent Ferenc-plébániát erkölcsileg és anyagilag is bőkezűen támogatta, annak évekig tanácsosa volt. Hatékony és áldásos egyházi tevékenységének elismeréseként Majláth Gusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök 1922-ben a szamosújvári római katolikus egyház (közismert nevén a barátok temploma) főgondnokának nevezte ki. Részlet a 6245/1922-es kinevezési okmányból:
„Tekintetes NITS JÁNOS gyógyszerész úrnak, KRISZTUSBAN KEDVELT HÍVŐNKNEK ISTENTŐL ÁLDÁST ÉS ÜDVÖT! Az Istentől Reánk bízott erdélyi egyházmegye szellemi, és anyagi, egyházi és iskolai érdekeink előmozdítása szempontjából az egyházmegyei szabályok értelmében Püspöki Elődeink példáját követve, a hitközségek egyházi kormányzatába egyes világi kath, hívönket is részesítjük. Tesszük ezt azon reményben, hogy ők e megtisztelő bizalomnak a jelzett magasztos kötelmek pontos teljesítésével akként felelnek meg, hogy mint fiuk segítik az atyát a háztartásban, védik a házi bajokban, oltalmazzák szabadságát és függetlenségét, őrzik javait és jogait és tisztelettel meghajolva az egyedül üdvözítő Anyaszentegyház törvényei előtt, szigorúan őrizkednek attól, hogy az egyházban és a hozzátartozó intézmények körében az egyházi főhatóság s a lelkész mellőzésével önnállólag rendelkezzenek. E szent célból a szamosújvári latin szertartású rom. kath. egyházközségnek KEDVESSÉGEDDEL szemben nyilvánult bizalmához járulva, Püspöki joghatásunk erejével KEDVESSÉGEDET A SZAMOSÚJVÁRI LATIN SZERTARTÁSÚ ROM. KATH. EGYHÁZ FŐGONDNOKÁNAK KINEVEZZÜK.”
Két évtizeden keresztül szolgálta ilyen minőségben egyházát. Legjobb tudása és a püspöki intelmeknek megfelelően intézte a plébánia világi ügyeit, ezért nem csoda, hogy halálát követően a Szent Ferenc rend konfratereként emlékeznek meg róla.
Egyházi tevékenysége mellett Nits János a közélettől sem maradt távol. Hosszú éveken keresztül városi tanácsos, és mint ilyen tevékeny részese a közügyek intézésének is. Becsülettel és alázattal végezte és intézte a rá bízott feladatokat, példát mutatva tanácsos társainak. Képviselői hitvallását, a második világháború kezdetén, az újonnan alakuló városi tanács beiktató ülésén mondott beszédében így foglalta össze:
„…Ezen terem, hol városunk vezetői fognak tanácskozni, ez is sokszorosan lekicsinyített mása a nagyvilágnak. Kérve kérem tehát a városi képviselőtestület minden tagját, hogy sohase feledjék el itt sem a krisztusi parancsot: a szeretetet, egymás megbecsülését, akkor biztosítva lesz a város egészséges haladása, fellendülése, békéje és nyugalma. Itt, e teremben, gondosan mérlegeljünk minden szót, minden gondolatot és minden tettet, egyéni érdek, önzés, hiúság és nagyravágyás itt ne találjon talajra, így segíthetjük elő legjobban Szamosújvár előrehaladását. Itt nem győzhet a harag, hanem az érv. Ne győzhessen itt a széthúzás, a harag, (a kákán is csomót keresés), hanem a becsületes együttműködés, a jóindulatú és szorgalmas munka és a tárgyilagos kritikai szellem. Úgy szolgálhatjuk legjobban az egyéni érdekünket is, ha mindig a város javát tartjuk szem előtt, ezzel polgártársaink háláját és megbecsülését vívjuk ki.”
A család: jólét, béke, szeretet jellemezte
Nits János, Szamosújvárra kerülése után nem sokkal feleségül vette a Bányai család Szeréna nevű lányát, akivel négy évtizeden keresztül boldog családi életet élt. Szeréna szülei, Bányai Gyula és Bárány Mária a város köztiszteletnek örvendő polgárai, régi örmény családok leszármazottai voltak. Kellemes megjelenésű, okos, és mint általában a tehetős örmény családok gyermekei, művelt asszony volt. Beszélt németül, tudott zongorázni, és szeretett kiváltképp csendéleteket festeni. A háztartást ő maga irányította, szívesen fogadott vendégeket. A házban olyan előkelő vendégek is megfordultak, mint Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész, egyetemi tanár, Bányai Elemér újságíró, író (írói álneve: Zuboly), Gopcsa László jogász, közíró, helyettes államtitkár, Fáy Szeréna színésznő, vagy Clemens Albert (Béla), a rettegi gyógyszerész. Nagy részükhöz szegről-végre rokoni szálak fűzték, akárcsak Hollósy Simon festőművészhez – Szeréna apai nagyanyja is Korbuly lány volt –, aki szintén a Nits-ház szívesen látott vendége volt. Nits Jánosné, akinek anyai nagybátyja Bárány Lukács, a Szentháromság örménykatolikus templom lelkésze volt, férjéhez hasonlóan, vallásos asszony volt. Az Oltár Egylet elnökeként az egyházközösség erősítéséért kifejtett tevékenységének elismeréseként XII. Pius pápa 1945 nov. 9-én a Pro Ecclesia et Pontifice (Egyházért és Pápáért) becsületkereszttel tüntette ki. Hat gyereket hozott a világra, akik közül ötön érték meg a felnőttkort: Margit (1902), Júlia (1904), Gyula (1905), Nóra (1910) és Károly (1916).
A családban jólét, béke és szeretet uralkodott. Nits János számára a család, a felesége és gyermekeinek a boldogsága volt a legfontosabb. Nem volt fukar ember, létezett a házban egy pénzes, úgynevezett „nyúlj bele” fiók, amelyikből gyerekei bármikor, bármennyit elvehettek, ha szükségük volt rá. És ezt, főleg a lányok, ki is használták, különösen akkor, amikor hosszabb-rövidebb időre külföldre utaztak. Ilyenkor szokta Nits János mondogatni, félig tréfásan, félig komolyan: „Ha pénzből lennék, elolvadnék”. Ezért aztán nem csoda, hogy gyerekei rajongtak érte, és ugyanazzal a szeretettel vették körül, mint amit ők is kaptak tőle. Gyerekei iránti szeretete, gondoskodása az idő multával sem szűnt meg, azokkal, akik kirepültek a családi fészekből folyamatosan tartotta a kapcsolatot, levelezett velük, tanácsokkal látta el őket. Igen jellemző Nits Jánosnak a családdal kapcsolatos felfogására az a pár sor, amit frissen férjhez ment Margit lányához és vejéhez, Frenkel Ferenc doktorhoz intézett egy 1936-ban kelt levelében: „Bizony a mi öreg házunk mind csendesebb lesz, de az nem baj, csak ti is tudjatok a miénkhez hasonló csendes kis fészket rakni, ahol mindég komoly munka és megértés volt az élet irányítója, az utcára soha onnan semmi zaj ki nem csendült, a szeretet és megértésnek nincsenek hangos jelenetei.”
A város összes templomának harangzúgása kísérte
Nits János, bár elsősorban férj és apa volt, nem zárkózott el a város életétől sem. Jó kedélyű, vidám ember volt, amikor tehette szívesen vett részt a városban zajló különféle rendezvényeken, jótékonysági bálokon, kulturális eseményeken. Ahol, és akinek csak lehetetett segített, jó szóval, és ha kellett, pénzzel is. Sokszor erején felül is, de mindig diszkréten és sohasem öncélúként. Közkedvelt ember volt, akit mindenki ismert, szeretett, tisztelt.
Hetvenhárom éves korában, 1943. március 19-én bekövetkezett halálát mindenki nagy megdöbbenéssel és mély részvéttel fogadta. A szamosújvári örménykatolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén a helyi és környékbeli előkelőségek mellett ott volt a fél város, de sokan vidékről is bejöttek végtisztességet tenni. A családi háznál felállított ravatalánál dr. Hintz György kerületi elnök búcsúztatta az Országos Gyógyszerészi Egylet és Kerület nevében. Utolsó útján, a családi háztól a temetőig, a város összes templomának harangzúgása kísérte.
Halálát a budapesti Gyógyszerész Szemle is hírül adta, Nits János gyógyszerész életének és tevékenységének méltatása végén ezzel a mondattal búcsúztak a volt kollégától:
„Nits János, mint az erdélyi gyógyszerész társadalom egyik közbecsülésben állott tagja méltán megérdemli, hogy méltó módon emlékezzünk meg róla és e helyen búcsúzzunk el tőle kartársi kegyelettel.”
A szamosújvári képviselőtestület 1943. április 3-án tartott rendes közgyűlésen emlékezett meg a város nagy halottjáról, volt társukról. Dr. nemes Tamássy Károly polgármester emlékező beszédében, amelyet a képviselő társulat állva hallgatott végig, többek között ezeket mondta:
„…Egy ember hagyott itt minket, mégis a város egész társadalma érzi hiányát, érzi a vesztességet, melyet halála jelent. Megkönnyezzük benne az embert, aki igaz és egyenes volt, a becsületes magyar férfiút, akit az idők különféle korságai nem tudtak kikezdeni, a közéleti munka részesét, akinek úri vonásait, melegen érző szívét, jóságos tekintetét és férfias határozottságát éreztük a mindennapi érintkezésben.
Az ilyen elmúlásnak nincsen vigasztalan bánata, mert ez az élet a polgári és hazafiui erényekben gazdag férfi élete volt, akinek munkája áldást jelentett a város számára.
Nits János mintaképe volt és marad mindenkor a vallásos, istenfélő, embertársait megbecsülő, áldozatkész polgárnak, akit tisztelet és szeretet vett körül mindenki részéről nemcsak városunkban és vármegyénkben, de mindenütt, hol szelíd, jóságos, szeretetreméltó, szellemes személye megjelent. És amilyen nemes gondolkodású volt a közéletben és a társadalmi életben, ilyen erényekkel tündökölt talán még fokozottabb mértékben magán és családi életében.”
És ami következett a háború után
Nits János gyerekei közül Júlia (1904–1993) és Gyula (1906–1979) is gyógyszerészek lettek, az apjuk mesterségét választva. Mindketten az impériumváltás után átkeresztelt és román tannyelvűvé vált kolozsvári I. Ferdinánd Király egyetemen szereztek gyógyszerészdiplomát egyazon évben, 1928-ban. Az egyetem elvégzése után az újdonsült patikus testvérek apjuk gyógyszertárában gyakornokoskodtak, majd tudásuk fejlesztése céljából Júlia Nagyszebenben, míg Gyula Bécsben dolgozott rövid ideig. Ezután mindketten visszatértek Szamosújvárra, a Szentháromság patikába, apjuk mellé. Nits János halála után a gyógyszertár vezetését Gyula vette át. Nem volt könnyű dolga, a háborús évek, a közeledő front okozta bizonytalanság, valamint az egyre súlyosabbá váló gazdasági körülmények közepette a patika fenntartása és működtetése egyre nehezebb és nehezebb. A sok nehézség, az egyre aggasztóbb hírek ellenére, akkor, amikor sokan a menekülés útját választották, ő továbbra is bátran kitartott, végezte a dolgát, gondját viselte az akkor már hattagú családjának, úgy ahogy azt szüleitől látta és eltanulta. Emberségének és bátorságának tanújelét mutatva, Magyarország német megszállását követő deportálások idején – a család tudtával és segítségével – négy zsidó férfit bujtatott el a ház pincéjében, megmentve őket a biztos haláltól. (Ezért a tettükért Nits Gyula és felesége, Nits – született Meggyesi – Aliz neve is felkerült a jeruzsálemi Holokauszt Emlékmúzeum falára. A Jad Vasem intézménye által 2001-ben odaítélt Igaz Ember díjat és az ezzel járó emlékérmet és díszoklevelet a Szatmárnémetiben élő építészmérnök, Nits János vehette át elhunyt édesapja és a Szamosújváron még élő, de már idős és beteg édesanyja szülei nevében.) Sajnos a háborút a Nits család sem vészelte át áldozat nélkül. Júlia férje, Tihanyi Pál huszártüzér, az amerikaiak által Kolozsvárra mért 1944-es bombatámadásban hősi halált halt.
A háború befejeztével a patika helyzete nem javult, sőt, tovább romlott. Az árubeszerzés, az infláció, de legfőképpen az új, kommunista hatalomnak a magántulajdon felszámolása céljából hozott intézkedéseinek következtében a gyógyszertár működtetése szinte már lehetetlenné vált. A végső csapást az 1948-ban kihirdetett államosítási rendelet jelentette, amelynek következtében 1949-ben a patika állami tulajdonba vétetett, a ház nagy részét pedig rekvirálták. A szamosújvári Szentháromság gyógyszertár ilyen név alatt megszűnt létezni, és ezzel együtt lezárult egy másfél évszázados korszak, amelynek utolsó, majdnem 50 évét Nits János neve fémjelezte.
Zárszó helyett
Az államosítás következtében a két gyógyszerész, Júlia és Gyula egyik napról a másikra munka és jövedelem nélkül maradtak. Mindketten Désre kerültek. Júlia az egyik helyi patikában kapott állást, és mint alkalmazott gyógyszerész dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Új családot nem alapított, szabadidejében a Szürke nővérek egyházi szervezet keretein belül karitatív tevékenységet folytatott. Nits Gyula a dési gyógyszerlerakatba került, ahol 1951-ig dolgozott mint főgyógyszerész. Ekkor az a „megtiszteltetés” érte, hogy visszahelyezték Szamosújvárra, és a család egykori patikájában dolgozhatott alkalmazott gyógyszerészként. A helyzet visszássága ellenére munkáját az apjától tanult tisztességgel, becsülettel és nagy szakértelemmel végezte 1970-ig, nyugdíjba vonulásáig. A család és a gyógyszerészi munka mellett egy „másik” Szentháromság, az örménykatolikus székesegyház életében is tevékenyen részt vett, huszonhat éven át a templom orgonistája és főgondnoka volt.
Az 1989-es változások után az egykori Szentháromság patikát újra magánosítják, de a jellegzetesen „hazai” jogviszonyok között a reprivatizációs folyamat haszonélvezői nem a jogos Nits örökösök. A „privatizált” patika után, az érvényes jogszabályok szerinti kárpótlásra való jogosultságuknak az örökösök mind a mai napig nem tudtak érvényt szerezni, s bár 2001 óta a gyógyszertárnál több alkalommal is tulajdonosváltás történt, az állandó jogi csűrés-csavarás, halasztás miatt, az elindított kárpótlási folyamat sötét alagútjának a végén még mindig nem látszik a fény.
(Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a két Nits unokának, a Kolozsváron élő Tőkésné Frenkel Annának, valamint Nits János volt szatmárnémeti városi tanácsosnak, hogy a családdal kapcsolatos emlékeiket velem megosztották, a tulajdonukban lévő családi iratokat, feljegyzéseket és fényképeket a rendelkezésemre bocsájtották, azoknak közlését lehetővé tették. A szerző) Nagy Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Újjászülető vidéki iskolák
Meszelés helyett korszerűsítés
A nyáron több vidéki iskolában elmaradtak a tervezett vagy pénz hiányában nem tervezett, de igencsak szükséges javítások és meszelések. Ugyanis kiderült: több község is állami támogatást kap a tanügyi intézmények korszerűsítsérée, bővítésére, esetleg újak építésére is. A várható vidéki beruházásoknak mindenhol örülnek.
Maros megyében harminc közigazgatási egység félszáz tanintézménye kaphat állami támogatást a román kormánytól az épületek bővítésére, korszerűsítésére, néhol építésére. A kormány a nyáron fogadta el azt a támogatásra javasolt projektcsomagot, amelyre a helyi beruházások országos programja 2. (PNDL II.) révén nyújt anyagi fedezetet. Az érintett önkormányzatoknak még az idén meg kell kötniük a támogatási szerződéseket a Fejlesztési, Közigazgatási és Európai Alapok Minisztériumával. Néhol még dolgoznak a szükséges dokumentáció véglegesítésén, mások már aláírták a szerződéseket.
Leporolták a meglévő terveket
A nyárádgálfalvi Szentiváni Mihály Általános Iskola épületét két teremmel (nyelv és kémia szaklaboratóriummal) és egy amfiteátrummal bővítenék, kicserélnék a tetőzetet, az épület nyílászáróit, központifűtés-rendszert szerelnének, belső illemhelyeket alakítanának ki. A beruházásra már készült egy terv, amit más pályázati forrásokra nyújtottak volna be, ezt a tervet felújították, de az eredetihez képest a mostaniba nem fér bele az iskolaudvarra tervezett sportpálya és a területrendezés, ugyanis csak 4.006.846 lejt hagytak jóvá számukra – tudtuk meg Karácsony Károly polgármestertől. A hír hallatán a gálfalvi iskolában okafogyottá vált és elmaradt a nyári meszelés, de a kisebb egységekben megtörtént. Nagyadorjánban megszűnt az oktatás, a gyerekeket busz szállítja a községközpontba, Nyárádszentlászlón a régi egyházi épületből a felújított kultúrotthonba költöztek át a gyerekek, míg Szentháromságon az épület jó állapotban van, de ott a gyereklétszámmal van gond, a felső tagozaton már csak összevont osztályok működnek.
Csíkfalva községben is elmaradtak a nyári munkálatok, amikor tudomásukra jutott, hogy három projektjükre is támogatást kaphatnak. Balogh István polgármester régóta próbálkozik a tanintézmények épületeinek rendbetételével. Tavalyelőtt támogatást is nyertek a regionális operatív programon a csíkfalvi, nyárádszentmártoni, búzaházi és vadadi iskolák korszerűsítésére, de a mivel időközben a szentmártoni unitárius egyházközség visszakapta az épületet, amelyben az iskola működik, ezt ki kellett venni a tervből, a kivitelezésre szerződött vállalkozó viszont ezt nem fogadta el és nem kezdett hozzá a munkálatokhoz. A község ennek következtében elveszítette a közel egymillió eurós támogatást. Az elöljáró nem adta fel, a felújított tervekkel a PNDL-n is jelentkezett, ezúttal is szerencsésen, bár a szükségesnél kevesebb összegekre számíthat. A csíkfalvi általános iskolát néhány évvel ezelőtt bővítették, mosdókkal, hőközponttal látták el, de az épület tetőszerkezete az összeomlás határán áll, az 1965-ben emelt épületrészt hőszigetelni, korszerűsíteni kell. Vadadban az 1938-ban készült épület egy részét lebontanák és emeletes szárnnyal toldanák meg, míg az 1912-ben épült búzaházi iskolánál is teljes korszerűsítésre van szükség. Erre összesen 3.760.589 lejt biztosítana a kormány. Egy másik, 552.412 lejes támogatással befejeznék a 2008-ban elkezdett csíkfalvi óvoda építését és napközi otthonná alakítanák. Jobbágyfalván egy 1893-ban épült ingatlanban működött az iskola, de állapota miatt a kisiskolásokat átköltöztették a 2007-ben önerőből épült, állami támogatással befejezett óvodaépület egyik szárnyába, ám itt igen szűk helyiségeket tudtak biztosítani. Harmadik projektje keretében az önkormányzat egy új elemi iskolát építene Jobbágyfalván, erre 977.563 lejt kapnának.
A kisközségeknek is jut
Székelyhodos község az iszlói elemi iskola és óvoda közös épületét újítaná fel, de a két intézményt külön kell választani az épületben. Itt a falak maradnak meg a munkálat során, a tetőzetet újjáépítik, nyílászárókat cserélnek, központi fűtést szerelnek. Belső illemhelyek már vannak, a várható beruházás okán itt sem költöttek idén javításokra. A munkálatokra 934.7000 lejt várhatnak a kormánytól – tudtuk meg Barabási Ottó polgármestertől. Nyárádmagyaróson is elmaradtak a nyári javítások, meszelések, pedig igencsak ráférne az épületre. Az alsó szinten végeztek ugyan kisebb beruházásokat az utóbbi években, de az emeleten semmit – mutatott rá Iszlai Tünde igazgató, míg Kacsó Antal polgármester a jövőben várható beruházásokat emelte ki: a magyarósi központi iskolánál 1.648.019, míg a torboszlói óvodánál 508.167 lej értékben várhatnak támogatást korszerűsítésre.
Máshol is lesz beruházás
Mint arról már beszámoltunk, Ákosfalva 3.040.388 lej értékben kap támogatást új elemi iskola, óvoda és napközi építésére, Erdőszentgyörgy 4.853.267 lejre számíthat, amelyből a Dózsa György utcai „régi” iskolát bővítik egy szárnnyal, a meglévő épülettestet korszerűsítik. Székelybere 2.662.434 lejt várhat, amelyből szinte teljesen újjávarázsolnák a nyárádszentimrei, seprődi, berei és berekeresztúri kisiskolákat, óvodákat befogadó épületeket (Kendőben és Májában már nem működnek a kisiskolák, a márkodi központi iskola pedig már részesült állami beruházásban). Gyulakuta községben mintegy 3,26 millió lejt költhetnek beruházásra: a gyulakutai 3. számú iskola, a ravai és gyulakutai óvodák épületét korszerűsítenék, a havadtői óvodaépületet is korszerűsítenék és két tanteremmel megtoldanák, hogy oda költöztessék az egyházi ingatlanban működő elemi osztályokat is. Hármasfaluban a székelyszentistváni általános iskola korszerűsítésére 2.806.563 lejt költhetnek. A legnagyobb összeget Szovátának ítélték meg, az önkormányzat 12.572.675 lejt hívhat le új óvoda és bölcsőde építésére.
Megyénkben még Bonyha, Maroskeresztúr, Faragó, Marossárpatak, Mezőgerebenes, Görgényhodák, Kisikland, Mikefalva, Marosugra, Ratosnya, Marosoroszfalu, Marosszentgyörgy, Mezősályi, Uzdiszentpéter, Marosszentanna, Gödemesterháza községek, valamint Szászrégen, Radnót, Nagysármás, Marosvásárhely számíthat kormánytámogatásra tanintézményeik korszerűsítésére. Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Ukrán oktatási törvény – EU-s vezetők arról biztosították Kövér Lászlót, figyelemmel kísérik az ügyet
Az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság elnöke is arról biztosította levélben Kövér László házelnököt, hogy figyelemmel kíséri az új ukrán oktatási törvény ügyét.
Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke szerdán tájékoztatta az MTI-t a Kövér Lászlónak küldött válaszlevelekről.
A házelnök még októberben, az ukrán oktatási törvényt elítélő országgyűlési határozat elfogadása után, fordult levélben Donald Tuskhoz, az Európai Bizottság és Antonio Tajanihoz, az Európai Parlament elnökéhez, kifejtve, hogy Magyarország megdöbbenéssel fogadta az új ukrán oktatási törvényt, mert az diszkriminálja az ott élő nemzeti kisebbségeket, köztük a magyart.
A nemzetközi egyezményeket sértő jogszabály megakadályozza a kisebbségi nyelveken folyó anyanyelvi oktatást, és ellehetetleníti a kisebbségi nyelvek bármelyikén oktató alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények működését – hívta fel a figyelmet Kövér László.
Donald Tusk válaszában – amelyet politikai és kommunikációs főtanácsadója jegyez – azt írta: az Európai Unió szorosan nyomon követi az Ukrajnában élő kisebbségek jogait, és az ukrán hatóságoknak is hangsúlyozták, hogy a vonatkozó jogszabálynak összhangban kell állnia az Ukrajna által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel, különös tekintettel az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájára.
„Az oktatási törvény elfogadásával kapcsolatban is ezt az üzenetet közvetítettük” – közölte, hozzátéve: tudomásul vették a jogszabály egyes rendelkezései miatti aggályokat, és felkérték az ukrán hatóságokat, hogy kérjék ki a nemzetközi szervezetek, így különösen az Európa Tanács véleményét, amit Kijev meg is tett.
„Továbbra is szoros figyelemmel fogjuk kísérni az ügyet, beleértve majd a Velencei Bizottság ajánlásaira adott ukrán reakciókat is, amikor a vélemény elkészül. Folytatjuk a fejlemények szoros nyomon követését, és továbbra is készek vagyunk együttműködni Ukrajnával a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak teljes biztosítása érdekében” – olvasható az Európai Bizottság elnökének levelében.
Antonio Tajani válaszában arról tájékoztatta Kövér Lászlót, hogy az üggyel kapcsolatban számos EP-képviselőtől érkezett hozzá megkeresés, és biztosította a magyar házelnököt arról, hogy az EP nagyon komolyan veszi ezeket az aggályokat, ezért levélben fordult Petro Porosenko ukrán elnökhöz.
Az Európai Parlament a továbbiakban is szorosan figyelemmel kíséri az ügyet – hangsúlyozta a testület elnöke.
A Petro Porosenko által szeptember 25-én aláírt új oktatási törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikke több ország, köztük az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország heves tiltakozását váltotta ki. A jogszabály ezen része – amely egyébként 2020 szeptemberétől lép életbe – kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az ukrán. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása – az ukrán mellett – csak az első négy osztályban lesz engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban. Az 5. osztálytól felfelé minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Engedélyezi viszont a törvény egy, két vagy több tantárgy oktatását bármely európai uniós tagország nyelvén. MTI; Erdély.ma

Gróf Bánffy Miklós, a sikeres külügyminiszter
Egy erdélyi arisztokrata a magyar külügyek élén – Bánffy Miklós címmel tartott előadást erdélyi körútja sepsiszentgyörgyi állomásán dr. Vizi László Tamás történész. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vendégeként turnézott. Témajavaslatai közül a háromszékiek ezt választották. Mottóul egy Bánffy-idézetet jelölt meg az előadó: „...feladatunk az, hogy a nemzet külpolitikai horizontját emeljük”.
Vetített képes előadásában Vizi László Tamás a külügyminiszterre összpontosított, hisz ez az oldala a kevésbé ismert – mondotta. Vázolta a történelmi hátteret, Trianont és előzményeit, érintőlegesen szólt losonci gróf Bánffy Miklós sokoldalúságáról, és beágyazta külügyminiszteri tevékenységét a bethleni gróf Bethlen István vezette kormány politikájába. Bánffy Miklós 1873. december 30-án született Kolozsváron 60 ezer holdas birtok örököseként. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1901-től szabadelvű országgyűlési képviselő, 1906–1910 között Kolozs vármegye főispánja, 1912–1918 között a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, kormánybiztosként az utolsó magyar király, IV. Károly 1916-os koronázási ünnepségének főszervezője. 1918. december 31-én a Székely Nemzeti Tanács megbízottjaként nyugati körútra indult – Bécs, Berlin, Koppenhága, Hága. Céljának tekintette a nyugati közvélemény felvilágosítását a magyarországi helyzetről, ugyanis a nyugati sajtóban csak negatív cikkek jelentek meg Magyarországról. Útja csekély sikerrel járt. 1920 elején Bánffy Angliában tárgyalt, ugyanis január 15-én átnyújtották Apponyi Albertnek, Magyarország képviselőjének a trianoni békeszerződés-tervezetet. A párizsi tárgyalásokon érezhető volt, hogy Lloyd George brit miniszterelnök fogékony a magyarkérdésre, a nemzetiségi arányok szerinti felosztásra, ezért Bánffy informális tárgyalásokat folytatott Londonban. 1920 őszén felmerült, hogy londoni nagykövetté nevezik ki. Végül nem nagykövet, hanem külügyminiszter lett a Trianon utáni, szintén egy erdélyi arisztokrata, gróf Bethlen István által vezetett kormányban.
Külpolitikai célok
Bethlen István a nemzetgyűlésben (parlamentben) 1921. április 19-én tartott miniszterelnöki bemutatkozó beszédében meghatározta a külpolitikai célokat és megnevezte a külügyminiszter feladatkörét. „Magyarországnak bele kell helyezkednie abba a helyzetbe, amelyet a reánk kényszerített trianoni béke alkotott. Magyarország a legutóbbi időkben olyan tanúságát adta belső erejének, higgadtságának és hazafias egységének, hogy mindenki előtt kétségtelen az, hogy az az erő és az a higgadtság lényeges biztosítéka a békének Európa keletén. Elleneink minden rágalmaival szemben bizonyság ez és cáfolat.”
A kormány nyugalommal és önérzettel tekint a jövőbe. A béke végrehajtását az adott szó erejénél fogva kötelességének tartja, de a béke, amely a győzők abszolút kényszerével jött létre, nemcsak kötelességeket ró reánk, hanem számunkra is tartalmaz jogokat – hangsúlyozta a miniszterelnök. Reményét fejezte ki, hogy e jogok érvényesítésében a szerződők ugyanazt a lelkiismeretességet fogják tanúsítani, amellyel Magyarország lép e kérdések elé. „Abban a feltételezésben, hogy szomszédaink azoknak a rendkívüli előnyöknek élvezetében, amelyeket nekik a béke biztosít nem fognak megfeledkezni azokról a kötelességekről sem, amelyeket velünk szemben szerződésileg vállaltak. Itt eleve hangsúlyoznom kell, hogy egy pillanatra sem feledhetjük el azt a belső szellemi és kulturális kapcsot, amely minket más uralom alá került véreinkkel elválaszthatatlanul összefűz. Ez álláspontunk annál kétségtelenebb, minthogy éppen a béke a nemzetiségi elv széles hangoztatásából keletkezett. A természet adta gazdasági és kereskedelmi szükségességek megjelölik azt az utat, amely a legközelebbi szomszédainkkal való viszonyaink rendezéséhez szükséges” – hangoztatta a kormányfő. Bethlen István kijelentette, egy irányultsága lehet csak külügyi politikánknak, amelyet rendíthetetlenül követni akarunk: orientációnk egyedül magyar lehet. Emlékeztetett, hogy megszűnt a királyi hatalom, valamint Magyarországnak az osztrák tartományokkal elválaszthatatlan és együttes birtoklása, ami az 1867. évi kiegyezés hozadéka volt. Ezek következményeit a békekötés után fogja levonni a kormány, mivel a béke a nagyhatalmak ratifikációja után válik érvényessé, tehát addig az időpontig nem is volt lehető, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozzék.
A külügyi tárca felelőse
Bánffy Miklós, a „mindenkivel egy nyelven tudó” külügyminiszter 1921. április 14. és 1922. december 19. között töltötte be a tisztséget.
A politikus úgy vélte, a diplomáciai eljárás nem rejtélyes boszorkánykonyha, nem különbözik semmiben a borjúvásártól, az eladó magas árat kér, a vevő alacsonyat kínál, az eladó dicséri a borjút, a vevő pedig ócsárolja. Bánffy megjelölte a magyar külpolitika prioritásait: a győztes hatalmakkal, az utódállamokkal és a Nemzetek Szövetségével való viszony javítása. Ennek érdekében Bánffy szerint mérsékelt, türelmes és kíméletes külpolitikát kell folytatni, „őszinte jóakarattal és minden hátsó gondolat nélkül”.
Elutasította az irredenta hangoskodást. Mérsékelt, higgadt politikáját számos bírálat érte. Bánffy külügyminiszteri ars poeticája így fogalmazható meg: „Aki felelős állásban van, az felelős a békéért és a békés fejlődésért, mert csak úgy fejlődhetünk, ha a reálpolitika és a rajongás a nemzet szolgálatára összefognak és egyetértenek”. Ha csak a rajongók és a kalandorok vezetnék a nemzetet, akkor ez meg nem érdemelt megalázáshoz és pusztuláshoz vezetne, jelentette ki. A románok történelmi lehetőséget szalasztottak el a magyar–román viszony konszolidálására, ugyanis 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után felszabadítóként ünnepelte volna őket az ország, ha nem kezdenek fosztogatni és nem lekezelőek a lakossággal. Ez a lélektani pillanat azonban elmúlt. „Pedig a lélektani erők döntik el a nemzetek külpolitikáját, az anyagi érdek eltörpül mellette” – vélte.
Bánffy szerint a cseh elnökkel, Masarykkal lehetett egyezkedni, és ekkoriban Felvidéken volt a legkevesebb probléma, mert Masaryk a kisebbségvédelmi törvények szellemét is be kívánta tartani. A revízió kérdésében azt vallotta, ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, ez másként el nem képzelhető, mint úgy, hogy irányában a „nem, nem, soha” álláspontjáról le kell mondani. Ezzel kapcsolatban viszont tudta, hogy a magyar gondolkodás nem ítéli meg ezt az álláspontot pozitívan, hanem jogfeladással fogja vádolni.
Meggyűlt a baja a régi vágású, dualista gyökerű adminisztrációval. Ez egy lenéző, birodalmi diplomácia, ami Bánffy szerint már a dualista monarchia idején is káros volt, mert nem barátságot épített, nem békülni akart például a balkáni nemzetekkel, hanem elidegenítette őket. De akkor legalább még volt birodalmi alapja, míg egy kis közép-európai országként már nevetséges is és minden alap nélküli, ha fennhéjázunk és packázunk a szerbekkel és más környező országokkal, mondotta.
Sopron és környéke
Vizi László Tamás vázolta a Bánffy Miklós külügyminisztersége idején történt külpolitikai eseményeket. 1921-ben június 10–23-a között csehszlovák–magyar tárgyalásokat folytattak Bruckban és Marienbadban. Magyarországot Teleki Pál és Bánffy Miklós, Csehszlovákiát Edvard Beneš képviselte. Előtérben gazdasági kérdések álltak. Augusztus 8-án aláírták Rigában a szovjet–magyar fogolycserére vonatkozó egyezményt. Augusztus 20-áról 21-ére virradó éjjel a magyar csapatok bevonultak a szerb megszállás alatt levő Újszegedre, augusztus 22-én Baranyába, Pécsre. 1921. augusztus végén Prónay Pál és Héjjas Iván különítményei bevonultak a trianoni békeszerződésben Ausztriához csatolt nyugat-magyarországi területekre. Augusztus 29-én az Amerikai Egyesült Államok különbékét kötött Magyarországgal. 1921. szeptember 3-án Magyarország és Bulgária kereskedelmi megállapodást kötött. Szeptember 24-én Apponyi Albert, a magyar kormány főmegbízottja a Népszövetségben kérte, hogy a közgyűlés halassza el a döntést Magyarország felvétele ügyében a következő ülésszakig, Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolása végrehajtása körül támadt viszály miatt. Szeptember 26-én Bánffy Miklós Edvard Benešsel tárgyalt Brünnben. Beneš közvetítőként lépett fel Magyarország és Ausztria közt, támogatta Magyarország igényét Sopronra és környékére. Október 11–13-a között olasz közvetítéssel osztrák–magyar tárgyalások zajlottak Velencében. A magyar küldöttséget Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezette. Megegyeztek abban, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról népszavazás döntsön. December 14–16-a között népszavazást tartottak Sopron és környékén. 24 072 szavazatból 15 343 a Magyarországhoz, 8227 az Ausztriához való tartozást támogatta, 502 érvénytelen volt.
Az október 20–24-e közötti napokat 2. királypuccsként tartják számon: akkor zajlott IV. Károly második visszatérési kísérlete. Október 23-án az antanthatalmak tiltakoztak Károly visszatérése ellen, Csehszlovákia és Jugoszlávia részleges mozgósítást rendelt el. December 16-án Ausztria és Csehszlovákia ötéves szerződést kötött. Kötelezték magukat a saint-germaini és a trianoni békeszerződés határozatainak maradéktalan végrehajtására. 1922. február 8-án Magyarország és Ausztria kereskedelmi egyezményt kötött. Augusztus 31-én Csehszlovákia és Jugoszlávia kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött egy esetleges magyar támadás elhárítására. Szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Október 19-én Magyarország és Észtország kereskedelmi szerződést kötött. November 22-én Magyarország és Csehszlovákia kereskedelmi szerződést kötött. 1922. szeptember 9-én a török hadsereg elfoglalta Szmirnát. Bekövetkezett Lloyd George brit miniszterelnök bukása. Októberben Mussolini hatalomra jutott Olaszországban. Repedezni kezdett a Párizs környéki békék rendszere, háttérbe szorult a teljesítési politika. Bánffy ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, irányában a „nem, nem soha” álláspontjáról le kell mondani. Felfogását éles bírálatok érték. 1922. december 19-én benyújtotta lemondását.
Epilógus
A számbavétel után nagyot ugorva Bánffy igen beszédes megnyilvánulásával zárta előadását Vizi László Tamás történész. A II. bécsi döntést követő napon, 1940. szeptember 1-jén Bánffy Miklós a kisebbségi sorsból megszabaduló honfitársaihoz írt kiáltványában megfogalmazta: „Legyünk bölcsen megértők azok iránt, akiknek szintén otthona Erdély. Csak így maradhatunk méltók Erdély földjéhez.” Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyházi elöljárók Európa és a nemzet szolgálatában
Csáky Pál szlovákiai néppárti európai képviselő meghívására és szervezésében népes felvidéki utazócsoport és egyházi küldöttség látogatott Brüsszelbe folyó év november 29-én. Ugyanazon a napon belkörű eszmecserére került sor az Európai Parlament székhelyén. A kisebbségi nyelvek szerepe az egyházak pasztorációs tevékenységében címmel. Egyúttal a házigazda Dialógus Európa lelkéért című új kötetét is bemutatták, mely tizenhat szlovákiai magyar pappal, lelkésszel és egy világi egyházi tisztségviselővel készített interjúját tartalmazza. A beszélgetőpartnerek között találhatók Fazekas László református püspök és laikus elnöktársa, Fekete Vince főgondnok, valamint Parák József, a besztercebányai, Kiss Róbert, a komáromi és Pásztor Zoltán, a kassai római katolikus egyházmegyék püspöki helynökei, továbbá Puss Sándor jezsuita szerzetes és Vakles Attila görögkatolikus esperes, akik a brüsszeli küldöttségben is részt vettek. Szlovákiai magyar katolikus püspök hiányában Beer Miklós váci megyéspüspök tette teljessé a magas rangú ökumenikus egyházi képviseletet.
Csáky Pál felkérésére Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő is köszöntötte a felvidéki vendégeket. Elismeréssel szólt képviselőtársa könyvéről és a rendhagyó tanácskozás megszervezéséről, melyek egyaránt a nemzetszolgálat és az ökuménia ügyét jelenítik meg az Európai Parlamentben. Európa identitásválságának a körülményei között a bemutatott könyv elsősorban arra keresi a választ, hogy „kontinensünk mi mindent köszönhet a kereszténységnek-keresztyénségnek” – olvasható a kötet előszavában. Erdélyi képviselőnk ezzel kapcsolatban idézte meg hitünk, vallásunk mentő szerepét a Római Birodalom széthullását követő évszázadokban, külön is kitérve nemzetmegtartó szerepére a honfoglalás utáni kereszténységre térés, valamint a török hódoltság, illetve a Habsburg uralom korszakaiban. A szovjet kommunizmus és az ideológiai ateizmus idején sem volt ez másképpen – mondotta –, csak arra nem számítottunk, hogy 1989 után „cseberből vederbe esünk”, s utóbb a nyugati szekularizációval, sőt az Európai Unió által kedvezményezett migrációval és iszlamizációval szemben kell védelmeznünk magunkat és a „keresztény Európát”. Tőkés László annak a reményének adott hangot, hogy hitükben megpróbált kelet-közép-európai egyházaink – s köztük is a Kárpát-medencei magyar egyházak – mintegy a kovász szerepét tölthetik be a jelenkori, hitében és értékrendjében megzavarodott egyesült Európában.
Beszéde második részében európai képviselőnk azt a szoros erdélyi–felvidéki együttműködéstelevenítette fel, melynek ő maga is az egyik szervezője lett parlamenti szolgálata idején, s melynek keretében 2013 szeptemberében, majd 2016 áprilisában két közmeghallgatásra került sor Brüsszelben, olyan jeles egyházi személyiségek részvételével, mint Erdélyi Géza előző és Fazekas László jelenlegi felvidéki református püspökök, valamint Kató Béla református és Bálint-Benczédi Ferenc unitárius erdélyi elöljárók, továbbá Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát, akik a Romániában és Szlovákiában a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyét vitték az illetékes európai fórumok elé. Köszönettel szólt arról is, hogy 2012-ben, majd 2015-ben Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke hathatós közreműködésével két ízben is sikerült az EP Petíciós Bizottsága (PETI) elé terjeszteniük panaszaikat, melyek intézésében Csáky Pál, ezen bizottság alelnöke is cselekvő részt vállalt. Annak idején szintén főbenjáró ügynek számított a Benes-dekrétumok kérdése, mely mindmáig a PETI napirendjén szerepel. A jog és a hit fegyvereivel folytatjuk békés küzdelmünket – zárta beszédét Tőkés László.
Csáky Pál – egyebek mellett – különleges elismeréssel méltatta a felvidéki keresztyén református egyházat, mely szerinte a sikereit annak is köszönheti, hogy intézményi autonómiával rendelkezik.
A tanácskozás a testvéregyházak vezető képviselőinek a hozzászólásaival folytatódott. Esterházy János áldozatának példáját követve egyházainknak továbbra is vállalniuk kell „a kereszténység védőbástyájának küldetését” – vonta le a következtetését Molnár Imre, a Balassi Intézet pozsonyi kirendeltségének igazgatója. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma

Eckstein-Kovács: Márton Árpád a jogállam ellenségei közé tartozik
A „jogállam ellenségének” nevezi Márton Árpád RMDSZ-es képviselőt az igazságügyi törvénymódosítások ellen tüntetők minősítéséért Eckstein-Kovács Péter, az alakulat volt szenátora.
Az aktív politizálástól visszavonult jogász, korábbi kisebbségügyi miniszter csütörtökön közösségi oldalán posztolt bejegyzésében élesen bírálta egykori RMDSZ-es politikustársát. Eckstein-Kovács közölte, sajnálta Márton Árpádot amiatt, hogy az igazságügyi törvényeket véleményező parlamenti bizottság vezetőségében „a jogállam két minősített ellensége”, Florin Iordache szociáldemokrata (PSD) és Steluța Cătăniciu, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) képviselője mellett kellett ülnie.
A volt szenátor felidézte Márton Árpád csütörtökön tett, a Krónika által is ismertetett kijelentését, amelyben a képviselő az 1990-es bukaresti egyetemista tüntetést vérbe fojtó bányászokhoz hasonlította az igazságügyi törvények ellen tiltakozó tüntetőket.
„Miként Márton Árpi, én is megéltem az 1990-es bányászjárást. Hajszállal megúsztam a verést, nem úgy, mint Szilágyi Zsolt és Zsigmond Laca.
„Több halálos áldozata volt a Ion Iliescu által megszervezett bányászjárásnak és a Románia iránti nemzetközi szimpátia napok alatt megdöbbenéssel vegyes ellenszenvbe csapott át” – közölte Facebook-bejegyzésében a korábban államelnöki tanácsosként is tevékenykedő jogász-politikus.
Eckstein-Kovács Péter emlékeztetett, hogy a jogállamért tüntetőket Klaus Johannis államfő és az amerikai külügyminisztérium is a demokrácia utolsó védelmezőinek minősítette. „Márton Árpi meg a Bukarestet feldúló bányászokhoz hasonlította. Most is sajnálom Márton Árpit, de már nem azért, hogy a jogállam ellenségeivel kénytelen egy asztalnál ülni, hanem azért, mert már közéjük tartozik” – szögezte le az RMDSZ egykori szenátora. Krónika (Kolozsvár)

Panaszlevél az államelnöki hivatalnak a katolikus iskola alapítása kapcsán
A marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium közösségének képviselői levélben fordultak Románia államelnöki hivatalához, amelyben megdöbbenésüket fejezik ki az RMDSZ kezdeményezte és a parlament mindkét háza által elfogadott tanügyi törvénymódosítással kapcsolatban. Szerintük indokolatlan még egy kisebbségi iskola létrehozása, és nem férne el két tanintézet ugyanabban az ingatlanban.
December 4-én mindkét ház elfogadta az RMDSZ módosító javaslatát, miszerint ezután törvénnyel is létre lehet hozni kisebbségi oktatási intézményeket az országban.
A jogszabály-módosításra azért volt szükség, hogy jogalapot teremthessen arra, hogy a parlament törvény útján alapíthassa újra a marosvásárhelyi katolikus iskolát. Ezután következik annak a törvénytervezetnek a tárgyalása és elfogadása, amely kimondja a Római Katolikus Teológiai Gimnázium megalapítását.
Az Unirea Főgimnázium közösségének képviselői a Románia államelnöki hivatalának címzett levelükben kifejtik, az Unirea Főgimnázium tehetetlenül nézte végig a törvénymódosító javaslatot és annak elfogadását, és megdöbbenve vették tudomásul, hogy a módosítás indoklása nem tartalmaz semmiféle magyarázatot a tanügyi törvény 45. cikkelyének 2.1 bekezdésére vonatkozóan a nemzeti kisebbségek iskoláinak létrehozásával kapcsolatban, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vizsgálódásai, illetve a folyamatban lévő bírósági perek ellenére.
Szerintük 2004 óta, azaz amióta az ingatlant visszakapta a római katolikus egyház, bizonytalanságban él az unireás közösség, és 2015-ben nemzeti szegregáció és visszaélésszerű átvétel útján valósult meg az iskolaalapítás anélkül, hogy az Unirea Főgimnázium ebbe beleegyezett volna.
Arra is kitérnek, hogy az unireás közösség jogi lépései a törvénytelenül és visszaélésszerűen megalapított Római Katolikus Teológiai Gimnázium megszüntetését eredményezték, és így az iskola átkerült a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Gimnáziumba.
Az oktatási törvény módosítása közvetlenül érinti a Maros, Hargita és Kovászna megyei román közösségeket, továbbá nem nyújt semmilyen korrekciós vagy védintézkedést az új kisebbségi oktatási intézmények létrehozásával érintett tanügyi egységek számára. A nemzeti kisebbségek tanintézeteinek létrehozásáról szóló 45. cikkelyének 2.1 bekezdése nem ad magyarázatot az ilyen egységek anyagi alapjára és helyiségeire. A Mihai Viteazul utca 15–17. szám alatti tanintézet nem biztosítaná a szükséges helyet két iskolaegységhez, amelyeknek több mint 1300 diákja van – olvasható a szülők levelében.
Azt is szóvá teszik benne, hogy jelenleg Maros megyében számos kisebbségi osztály működik az iskolákban alacsony átmenési arány és magas iskolaelhagyási mutatók mellett.
Úgy vélik, a törvény túl sok kisebbségi tanintézet létrejöttéhez vezetne.
Továbbá azt is szóvá teszik, hogy a teológiai szakirányú osztályok létrehozását nem indokolja a katolikus iskolai osztályok hiánya, figyelembe véve, hogy az utolsó népszámlálás adatai szerint három százalék volt a katolikus diákok aránya (a szülők állítása ellenére a 2011-es népszámlálási adatok arról tanúskodnak, hogy Maros megye 550 846 lakosa közül 48 530 vallotta magát római katolikusnak, ami a lakosság 8,8 százalékát jelenti. Országos szinten pedig az ortodoxok után a római katolikus felekezetűek vannak a legtöbben – szerk. megj.).
Az Unirea Főgimnázium képviselői remélik, hogy nem válnak a törvény áldozataivá, és korrekciós intézkedéseket vezetnek be a főgimnáziumért, és mint írják, nem fogják őket elszigetelni és elfelejteni Románia szívében. A levelet Marius Pascan, Maros megye volt prefektusa is megosztotta kedden Facebook-oldalán, bár egyelőre nem reagáltak rá túl sokan. Hajnal Csilla / Székelyhon.ro