Illés Ildikó a leváltását kérő szülőkről: ez hisztéria
Illés Ildikó hisztériának minősíti a leváltását követelő kezdeményezést.
Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes a maszol.ro kérdésére a Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportjának közleményére reagált. Állásfoglalásukban a szülők olyan főtanfelügyelő-helyettes kijelölését kéri az RMDSZ-től, aki betartatja az intézményvezetőkkel a magyar anyanyelvű tanulók nyelvi jogait. Közleményüket azután adták ki, hogy Illés Ildikó bejelentette: leváltják a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskola román igazgatóját és magyar aligazgatóját, a szülők közötti román-magyar konfliktus miatt.
Illés Ildikó megkeresésünkre elmondta, a Liviu Rebreanu Iskola igazgatója és aligazgatója nem működött együtt, a szülőkkel sem állt szóba. „Az én véleményem az, hogy most a vizsgák megszervezésével és lebonyolításával kellene foglalkozniuk, és nem a székük féltésével” – fogalmazott Illés és hozzátette, hogy az aligazgató egyelőre nincs leváltva.
A maszol.ro kérdésére, mit szól ahhoz, hogy a szülői kezdeményező bizottság a leváltását kéri, a főtanfelügyelő-helyettes azt válaszolta, most a vizsgákkal foglalkozik. „Nekem más a munkaleírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – fogalmazott.
Maszol.ro

Kelemen: utcára vonulunk
Tamás Sándor megyetanácselnök és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere kezdeményezésére tegnap az ojtozi Anselmo kastélyszálló kertjében tartották a megyei önkormányzati vezetők VI. találkozóját, amelyen közel kétszázan vettek részt, köztük Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és Zsigmond Barna, Magyarország csíkszeredai főkonzulja.
A szövetség első embere kijelentette: úgy néz ki, a kormányerők arra kényszerítik a romániai magyar közösséget, hogy utcára vonulva tiltakozzon Székelyföld felszámolása ellen, a demonstráció szeptemberben esedékes. Antal Árpád bejelentése szerint július 12-én Sepsiszentgyörgyön vagy Tusnádfürdőn vitanapot tartanak a témában, ahová Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes is hivatalos.
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Felemás alkotmány félúton
Többféle jegyet viselt a román alkotmánymódosítás az elmúlt 23 év során, de mindig „testre szabták,” igazították a hatalmat gyakorlók igényeinek megfelelően. Egyes vélemények szerint a legutóbbi módosítási folyamat is ama állóháború részét képezi, amelynek egyik fontos szereplője Traian Băsescu államelnök, akinek elvileg semmi vesztenivalója se lenne, gyakorlatilag élete munkájának a jövőbeli szobrát faragják egyre kisebbre a készülő alkotmánnyal. Értsd: a román alkotmányt az utóbbi évtizedekben nem a nép javára módosítgatták, és ezen az sem változtat, hogy idén februárban megalakult az alkotmánymódosítás széleskörű társadalmi vitáját lebonyolító Alkotmányozó Fórum. A román parlamentnek ugyanakkor külön alkotmánymódosítási szakbizottsága van, az ott megalkotott alkotmánymódosítási tervezetet normakontrollnak és szakértői véleményezésnek vetik alá, és idén ősszel szavazhat róla a bukaresti parlament. A módosított alkotmány akkor lép hatályba, ha azt a román parlament kétharmados többséggel elfogadja, és népszavazás is megerősíti. Nem egyszerű történet ez a szakértői véleményezés egy kétharmados parlament szavazása és a népszavazás előtt, tehát bármiféle eredményről is számolt be valaki, érdekesnek ugyan nevezhető, de valódi eredménynek aligha.
Visszajáró kísértet
Azért sem, mert ahogyan azt Ovidiu Nahoi is megfogalmazta a Dilema Veche hasábjain, elnökünket nem abból a fából faragták, aki befejezetlenül hagyna akár egyetlen csatát is. Holott 2012-ben két rend választást is elveszített, no meg egy népszavazást, a mai parlamenti többség azt a győzelmét most az új alkotmányba szeretné írni lángoló betűkkel. Nahoi szerint valahogyan a román paraszt dühére emlékeztet ez a művelet, aki még egy kihegyezett karót is a halott szívébe döfött, nehogy kísértetként visszajárjon.
A jelenlegi román alkotmányt 1991. november 21-én fogadta el az alkotmányozó gyűléssé alakult román parlament, és az 1991. december 8-án tartott jóváhagyó népszavazás után lépett hatályba. 2003. évi 429-es törvény módosította, ezt a 2003. október 18–19-én tartott népszavazás hagyta jóvá.
Bakk Miklós 2003-ban, a Régió 4. számában így foglalta össze a román alkotmányozás történetének fontosabb jellegzetességeit:
a) a román alkotmányok elfogadása elsősorban a külpolitikai kontextus változását és egyfajta közjogi igazodási kényszert fejeztek ki
b) a területi egység biztosítása legfontosabb – mitizált – célok közé tartozott
c) szerves alkotmányfejlődésre nem került sor, tehát
d) az alkotmánybírósági értelmezésnek és a „láthatatlan alkotmány” hatalmának feltételei nem teremtődtek meg.
Sajnos, a készülő alkotmányról ugyanezt előlegezhetnénk meg, hiszen ami az elmúlt néhány hónap vitáiból a sajtóba kiszűrődött, abból kiviláglik az elnöki jogosultságok kíméletlen lefaragása, a régió definíciójának a többség szája íze szerinti leírása, a túlcentralizáltság és a nemzetállam bebetonozása.
A Cristian Pârvulescu vezette Alkotmányozó Fórumot egyes sajtójelentések szerint kirakatfórumnak készítették, hogy eljátszhassák a „széleskörű társadalmi konzultálást”. Ez a fórum, a nép fóruma nyújtotta be az értékes javaslatokat az alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti különbizottságnak, amelynek szerepéről hadd idézzük annak elnökét, Crin Antonescut, aki úgy értékelte: a módosítás „nyertese” a parlament, amely megerősíti pozícióit a kormánnyal és az elnöki hivatallal szemben. „Szükséges volt az államfő, a parlament és a kormány hatásköreinek pontosítása, hogy megelőzzük az utóbbi évek megalázó tapasztalatainak megismétlődését” – mutatott rá Antonescu. Felidézte: Traian Băsescu államfő több ízben elutasította, hogy a parlamentben már kialakult többség jelöltjének adjon kormányalakítási megbízást – ilyesmit az új alkotmány már nem tesz lehetővé. Vagyis a módosítást előkészítő különbizottságnak ez volt a legfőbb gondja, pedig lett volna ott még néhány, bennünket, a népet is érdeklő tétel.
Időnyerés, vagy amit akartok
Legelső tételként ott van a kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, ami egyelőre kapott egy „futottak még” lehetőséget. Láthatóan esélyt sem kaphatnak azonban a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának előírásai, pedig alkotmányos rangra emelésük által mindannyian másként lélegezhetnénk ebben az országban.
Ami a decentralizálást illeti: a román sajtó tele szájjal beszél arról, hogy melyik PSD-s báró hatalmi jogkörét hogyan beszélték meg a különböző régiókban Liviu Dragnea területfejlesztési miniszter és csapata portyázása során. Holott Románia aláírta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját, amelynek ötödik cikkelye világossá teszi, hogy egyetlen állam sem hozhat olyan intézkedést, amellyel megváltoztatja az etnikai arányokat.
Az EMNP elnöke, Toró T. Tibor június 14-én közleményben üdvözölte, hogy az alkotmánymódosító parlamenti bizottság elfogadta a kisebbségek szabad jelképhasználatára vonatkozó javaslatot, a kulturális autonómia lehetőségét is beiktatta az alaptörvénybe, de aggasztónak tartja, hogy nem a közösség, hanem „a nemzeti kisebbség törvényes képviselője” hatáskörébe utalják az autonómia-intézmények létrehozási jogát. Toró úgy tartja: az alkotmány vitatott cikkelye alapján az RMDSZ csúcsvezetése „lehetőséget kap arra, hogy – a közösség nevében fellépve, de annak demokratikus ellenőrzése alól kivonva magát – kisajátítsa a kulturális autonómia intézményeinek létrehozását és működtetését”.
A szereplők ismeretében érthető az EMNP-elnök aggodalma, hiszen Victor Ponta úton-útfélen elmondta: a romániai magyarságnak egyetlen választott, legitim képviselete van, akivel ők nagyon, de nagyon jó viszonyban vannak. És ez örvendetes dolog is lenne, ha dâmbovițai nyelven nem azt jelentené, hogy „ne gyűjtsük fölöslegesen a bajunkat, ezekkel valahogy megegyezünk, adjatok nekik jelképeket, valami izét, akármit, kulturális autonómiát, azzal is időt nyerünk.”
A parlamenti különbizottság június 19-én fejezte be a munkáját, a véglegesített szövegtervezetet 17 szavazattal, egy tartózkodás mellett fogadta el a testület. A tervezet majd végigjárja a maga útját, normakontroll, parlamenti- és népszavazás is lesz, és színes közjátékként még egy, az elnök által megrendelt népszavazásra is számíthatunk. Ilyen körülmények között csak üdvözölni lehet, hogy az SZNT legfrissebb közleményében a Székelyföld területi autonómiájáért mozgalmi eszközökkel küzdő civil szervezetként definiálta önmagát.
Willmann Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Lemondott a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Gimnázium igazgatója
Botrányba torkollott az évzáró ünnepség a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Gimnáziumban. A múlt hétvégén megtartott ünnepély ugyanis menesztéssel végződött, az iskola vezetőségét érintően. Mi több, a román és magyar nemzetiségű diákok szülei is összezörrentek, annyira, hogy a biztonságiak kénytelenek voltak közbelépni.
Mint ismert, a botrányt egy transzparens okozta, amelyen a „Kétnyelvűség az Európai Unióban. Kétnyelvűség a Liviu Rebreanu Gimnáziumban.” felirat szerepelt, román és magyar nyelven egyaránt. Ezt követően, a tanintézmény igazgatója lemondott funkciójáról.
Daniel Manea, a Maros Megyei Csendőrség szóvivője úgy nyilatkozott, a csendőrök verbális figyelmeztetésben illették a lázadozó szülőket.
Ami az igazgató lemondását illeti, a Maros Megyei Tanfelügyelőség képviselői azt állítják, a Liviu Rebreanu Gimnázium vezetője személyes okokból vonult vissza funkciójából, helyében pedig versenyvizsga alapján választják az új igazgatót. Addig is, az üresen maradt tisztséget egy általuk kinevezett személy tölti majd be.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

Régiók bizottsága: Lehet etnikai autonómia
Az etnikai autonómia nincs ellentmondásban a jogállamisággal – mutatott rá Bukarestben tegnap Ramón Luis Valcárcel Siso, a Régiók Bizottságának elnöke.
Az Európai Unió regionális ügyekben illetékes konzultatív testületének Romániában tartózkodó elnökét egy sajtóértekezleten kérdezték meg, mi a véleménye arról, hogy a romániai magyarok etnikai alapon akarnak területi autonómiát a Székelyföldön. „Nem kell problémát csinálni egy régió autonómiájából. Az etnikai autonómia összhangban van azzal, illetve nem mond ellent annak, hogy jogállamban élünk” – válaszolta Valcárcel. Hozzátette, hogy hazájában, Spanyolországban tizenhét autonóm régió van, némelyek ezek közül sajátos etnikai jelleggel rendelkező történelmi régiók, de attól még Spanyolország részei, és azok maradnak a jövőben is.
Valcárcel másfelől üdvözölte azt, hogy a bukaresti kormány közigazgatási régiókat akar létrehozni, és a Régiók Bizottságának támogatásáról biztosította a román vezetőket. Rámutatott: a decentralizáció a legjobb módszer a bürokrácia csökkentésére és a jólét növelésére. Az uniós tisztségviselő Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettessel együtt vett részt tegnap a román régióalakítási tervekről szóló bukaresti fórumon. A romániai magyar politikai szervezetek ellenzik a Dragnea által javasolt nyolcrégiós felosztást, amely román többségű térségekbe olvasztaná a magyarlakta vidékeket. Ehelyett kisebb, a történelmi és kulturális sajátosságokat figyelembe vevő, sajátos jogállású régiókat javasolnak, de az „etnikai elkülönülést” minden román parlamenti párt ellenzi.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Legyünk mi bölcsebbek
Mert úgy tűnik, vezetőink nem nőttek fel a feladathoz. Mintha nem érzékelnék a veszélyt, hogy néhány év múlva a szórvány sorsára juthat Székelyföld is, ha a román hatalom megvalósítja régióátszervezési terveit.
S ha ma még egyik vágyunk az, hogy regionális hivatalos nyelvként ismerjék el a magyart, néhány évtized múlva talán már azért izgulhatunk, meglesz-e húszszázalékos arányunk, hogy bár szülővárosunk nevét magyarul is kiírják… Mindeközben képviseletünkre vállalkozó politikusaink csak pártérdekeikkel foglalatoskodnak. Nyugtatgatnak, hogy messzi még a veszély, fanyalogva nyilatkozgatnak, cinikusan üzengetnek egymásnak a sajtóban. Az RMDSZ elnöke nemrég kertipartiszerű összejövetelen látta megfelelőnek nyilvánosságra hozni, hogy szeptemberre szerveznek nagyszabású tüntetést. Csak remélhetjük: a helyszín és a bejelentés módja nem annak a fokmérője, hogy mennyire komolyan viszonyulnak az ügyhöz. Az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői, vélhetően kiszorítva érezvén magukat a szervezésből, senkivel nem egyeztetve, július 20-ra hirdettek megmozdulásokat Erdély-szerte. Csak ennyi kellett, nem is késett a replika. Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nekiesett az EMNP-nek, azzal vádolva őket, hogy vízipisztollyal indulnak háborúba. Mi több, ezúttal a márciusi marosvásárhelyi autonómiatüntetésen az RMDSZ központi vezetésével nyíltan szembeszegülő háromszéki RMDSZ-elnök is sietett Kovács nyomdokaiba lépni, maga is különutassággal vádolva a Néppártot. S ha mindez nem lett volna elég, megszólaltak az MPP képviselői is, akiknek meg az fáj, hogy központi szinten nem egyeztettek velük. És – a Hargita megyeiek közleménye szerint – az is, hogy nyár van, a melegben pedig, ugyebár, nehéz tiltakozni. Így állunk hát most, miközben a hatalom rendületlenül folytatja elképzelései gyakorlatba ültetését. Holnap Székelyföldre látogat Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, Bálványoson szerveznek közvitát a közigazgatási átszervezésről. Országjáró körútján újabb helyszínt pipálhat majd ki, s amikor előáll majd a kormány terveivel, senki sem vádolhatja azzal, hogy nem kezdeményezett széles körű társadalmi egyeztetést. Ráadásul fű alatt szervezik át az államigazgatást is a tervezett új berendezkedésnek megfelelően, most éppen az adóhivatalok összevonása folyik a leendő régiók mentén. Történik pediglen mindez nyáron, amikor egyes vezetőink szerint úgysem fenyeget semmilyen azonnali veszély, mások meg a hőség miatt nem tartják időszerűnek felemelni szavukat. Hát ezért kellene nekünk bölcsebbnek lennünk. Hagyjuk a vádaskodást politikusainkra, míg végre eldöntik majd, kinek milyen messzi lő a vízipuskája – mi pedig fogjunk össze, mutassuk meg, hogy bírjuk a meleget, felelősségteljesen viszonyulunk jövőnkhöz, és legyünk ott minden tüntetésen, bármelyik magyar szervezet kezdeményezze azt. Júliusban is, szeptemberben is, valahányszor szükség van rá.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tüntetés és aláírásgyűjtés (Régióátszervezés ellen, autonómia mellett)
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) reményei szerint több mint száz erdélyi településen tartanak húszperces tüntetést július 20-án este nyolc órától a régióátszervezési tervek ellen, az autonómia mellett. Ugyanekkor kezdik azt az aláírás-gyűjtési kampányt, mellyel azt kívánják elérni, a kormány módosítsa a régiósítási tervezetet oly módon, hogy a Székelyföld speciális státussal rendelkező közigazgatási régióvá váljék. Tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor pártelnök ismertette, szerdáig negyven székelyföldi és 35 közép-erdélyi és partiumi településről jelezték, hogy megszervezik a helyi tüntetést.
„Óránként érkeznek újabb településekről szóló bejelentések a központi szervező csapathoz. Csalódott lennék, ha a százat nem érné el a helyszínek száma” – jelentette ki Toró. Az elnök hozzátette: arra törekszenek, hogy mindenki lakóhelye közelében nyilváníthassa ki véleményét a régiók kérdésében, de ugyanakkor aláírásgyűjtéssel is meg szeretnék teremteni a lehetőséget a véleménynyilvánításra.
Toró T. Tibor elmondta, az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács csupán kezdeményezői a tüntetéseknek, de együtt mozgósítanak a Székely Nemzeti Tanáccsal, és számítanak mind a Magyar Polgári Párt (MPP), mind az RMDSZ részvételére. A közös szervezés meghiúsulására felidézte, az MPP vezetői nem jelentek meg azon az egyeztetésen, amelyen többek között a tüntetés kérdéseit is meg szerették volna vitatni velük, az RMDSZ esetében pedig azt érzékelték, hogy a szövetség szeptemberre tervez hasonló megmozdulást. „Mi úgy gondoljuk, nincs két hónap arra, hogy elmenjünk szabadságra. Ebben a két hónapban is dolgozni kell, fel kell mutatni a közakaratot” – fogalmazott Toró T. Tibor. Hozzátette: ha az RMDSZ szeptemberben szervez tüntetést, az EMNP ott lesz mellette. Az elnök közölte: az RMDSZ-től – Kovács Péter főtitkár nyilatkozatát leszámítva – nem kaptak érdemi választ a felhívásukra. „Kelemen Hunor nem válaszolt, de sok jelzés van a helyi szintekről, a polgármesterek részéről, hogy nem szeretnének kimaradni a megmozdulásból” – mondta.
Toró T. Tibor a sajtótájékoztatón bejelentette, július 20-án aláírás-gyűjtési kampányba is kezdenek. „Az aláírásokkal a kormányt arról akarjuk meggyőzni, hogy módosítsa a regionalizálás tervezetét. Azt akarjuk, hogy a Székelyföld speciális státussal rendelkező közigazgatási régióvá váljék. A Liviu Dragnea kormányfőhelyettes által bemutatott tervezet hátrányára válik az egész országnak, nem csak a magyaroknak. Szép lenne, ha 500 000 aláírást gyűjtenénk, és ez nem lehetetlen” – mondta Toró. A kampány néhány hónapig fog tartani, hogy minél több magyarnak megadják az állásfoglalás lehetőségét a kormány által javasolt régiósítási tervezettel szemben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hargita-Kovászna-Brassó közigazgatási régió alakul?
A régióátalakításról szervezett csütörtöki nagyszebeni fórumon Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes elmondta, létezik egy olyan munkaváltozata is a régiósítási tervnek, amely szerint a Közép-régiót kettéosztanák – közölte az Agerpres hírügynökség.
A politikus a három székelyföldi megyét és a szász hagyományokkal rendelkező megyéket magába foglaló Közép-régiónak olyan lehetséges felosztását említette, amely szerint a székelyföldi Hargita és Kovászna megye Brassó megyével alkotna közös régiót, Maros megye pedig – amelynek jelentős része tartozott a történelmi Székelyföldhöz – Szeben és Fehér megyével.
"Ez egyike a változatoknak. Nem emlékszem, hogy ez egy erősen támogatott változat, vagy sem" – jelentette ki a régióátalakítással megbízott miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: "nem a régiót alkotó megyék száma számít, hanem a terület, a természeti erőforrások, a munkaerő összetettsége és változatossága".
A Liviu Dragnea által korábban bemutatott változatok mindegyikében a Székelyföldet a szász hagyományokkal rendelkező és lényegesen fejlettebb Brassó és Szeben megyével, valamint Fehér megyével sorolták egy régióba. A Közép-régió lehetséges felosztásáról Liviu Dragnea egy nappal az előtt beszélt Nagyszebenben, hogy pénteken a székelyföldi Bálványosfürdőn Kovászna megyei önkormányzati vezetőkkel folytat párbeszédet a régióátalakításról.
Az erre vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta: nehéz elképzelni, hogy a jelenléte tiltakozást váltana ki Székelyföldön. "Más okot pedig nem látok a tiltakozásra, mert egyelőre sem én, sem más a kormányból nem tett le hivatalosan egy tervet az asztalra, hogy így fognak kinézni Románia régiói" – jelentette ki.
A miniszterelnök-helyettes hozzátette: nincsenek előítéletei komoly, nyílt vitára számít Bálványosfürdőn. "Azt szeretném, hogy egy kicsit más megközelítésből vitassuk meg a kérdéseket, mint eddig, és komolyan beszéljünk a jövőjükről (a Székelyföld jövőjéről), arról, hogy miként tudja a román állam hozzásegíteni őket (a székelyföldieket) a fenntartható fejlődéshez" – idézte a Mediafax Dragneát.
Maszol/MTI

A megyék felszámolásától tart Tamás Sándor
Félünk attól, hogy titokban fel akarják számolni a megyéket – jelentette ki Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke Bálványosfürdőn, ahol a régióátalakításról és a decentralizációról tartottak ma megbeszélést Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők.
Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, aki szintén részt vett a megbeszélésen jelképesen azt mondta, ő régi vadásznak számít, de eddig nagyon kevés vadat ejtett át. Tamás Sándor kifejtette: valós decentralizációt szeretnének, olyant, amely megfelel az itt élő embereknek is, most azonban úgy tűnik, inkább ellentétes irányba halad az átszervezés.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta: az RMDSZ kisebb fejlesztési régiókat szeretne, hiszen a jelenlegi régió-tervek nem életképesek. A szövetség szerint legtöbb 800 ezer lakosú régiókat kell kialakítani, hiszen ezek fejlődését is jobban lehetne követni. A jelenlegi tervek mellett elkötelezni magunkat óriási hiba lenne – tette hozzá Antal Árpád.
Marosvásárhelyi Rádió / Agerpress
Erdély.ma

Nem engedünk az egységes Székelyföldből – Közvita Bálványoson Románia regionális felosztásáról
„A mai találkozó után meggyőződésem, találunk egy olyan megoldást, amely minden fél számára kielégítő és a legkevesebb feszültség árán megvalósítható” – nyilatkozta tegnap Bálványoson Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a Románia regionális átszervezéséről tartott közvitán.
Majd minden hozzászólásában elismételte: döntés még nem született, de Románia modernizációja, fejlődése miatt szükséges az átalakítás, és azon igyekeznek, hogy minden itt élő számára biztosíthasson az állam „egy minimális civilizációs szintet”. Nem maradt előtte titokban az itt élők véleménye sem, s bár a házigazda megyei önkormányzat Bálványosra „rejtette” a közmeghallgatást, legalább kétszázan megjelentek. A Kovászna, Maros és Hargita megyéből érkezett politikusok, polgármesterek, önkormányzati képviselők – pártállástól függetlenül – megfogalmazták, a székelység bármilyen törvényes eszközzel megvédi szülőföldje egységét.
Székely zászlók fogadták
Székely zászlókkal díszített falvakon áthajtva érkezett csütörtök este Liviu Dragnea Bálványosra, Oltszemen, Málnáson, Mikóújfaluban és Bükszádon több mint kétszáz lobogót tűztek ki házaikra a helyiek, hogy jelezzék a miniszterelnök-helyettesnek: Székelyföldön jár. Tömeges megnyilvánulásra a helyszín nem adott lehetőséget, de mint-egy tucatnyian – az EMNP, SZNT, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői – felsorakoztak a konferenciaterem bejárata előtt, felirataik négy nyelven hirdették a bukaresti vendégnek: Székelyföld egységes régió! A bejárat előtt hatalmas székely zászlóval álló bélafalvi Boldizsár Bélával szót is váltott Dragnea, „Nem akarjuk, hogy szétdarabolják Székelyföldet” – mondotta Boldizsár, mire érkezett a miniszterelnök-helyettes szellemesnek szánt válasza: „majd Teleormanhoz csatoljuk”. „Azt meg végképp nem akarjuk, ott túl sok az analfabéta, most jöttek ki a statisztikák” – replikázott Boldizsár Béla.
S mintha ez adta volna meg a hangot, a teremben oldott, nyílt, sokszor kemény véleményeket megfogalmazó párbeszéd zajlott. A beszélgetés moderátora, Vasile Dâncu, a közmeghallgatás, az általuk kezdeményezett közvita lényegére hívta fel a figyelmet: helyben akarnak tájékozódni, az itt élők véleményére kíváncsiak, hogy „ne a Bukarestben politizáló magyarok hozzák meg a döntést a Bukarestben politizáló románokkal”. Itt most döntések nem születnek, és ez nem egy politikai összecsapás, hanem lehetőség egymás véleményének, álláspontjának megismerésére. Megértették a Bálványosra vezető nagyon rossz út üzenetét is, és meggyőződése, ha korábban megtörtént volna a regionális átszervezés, ez az út nem így nézne ki – mondotta.
Erős medve, ravasz róka
Házigazdaként Tamás Sándor Székelyföldet mutatta be, kivetített képekkel illusztrálva, hogy tájainkon a medve is otthon érzi magát, jó a levegő, ez a borvizek hazája, egy régió, amelyet szorgalmas emberek laknak. Egy újabb központosítás tanúi vagyunk, s közben azért kell rettegnünk, hogy ravasz szándékkal (egy róka jelent meg a kivetítőn) fel akarják számolni megyéinket. Ajándékként székely népviseletbe öltözött babákat, szilvapálinkát és egy, a három magyar megyét jelképező kerámiaedényt adott át Liviu Dragneának.
A róka–medve hasonlat nem hagyta nyugodni a vendégeket, Dâncu azonnal közbeszúrta: a medve lehet erősebb, de a mesékben a ravasz róka gyakran legyőzi, és Dragnea is ezzel indította felszólalását (miután magyarul is elmondta: Jó napot!), ő régi vadász, sok rókát lelőtt, kevésnek sikerült őt legyőznie. Hogy oldja a hangulatot, egy előző este hallott történetet is elmondott: a Konstancáról Bálványosra üdülni érkezett vendégek férfitagjait késő estig hiába várták haza asszonyaik, s végül az egyik feleség az erkélyen helyezkedett el urát lesve. Egyszer rettenetesen kiabálni kezd: medve, medve... mire rászól az egyik helybeli: asszonyom, ha én Konstancára utazom, nem állok ki a teraszra kiabálni, hogy hajó, hajó... Populista szándékbemutató
Liviu Dragnea bő negyven percben ismertette a kormány szándékait, prezentációja első fele a decentralizáció fontosságáról szólt, arról, mennyire fontos, hogy a döntéshozatal Bukarestből helyi szintre kerüljön. Jóformán ki sem ejtette azt a szót, hogy régió, megyékről, helyi önkormányzatokról szólt, populista közhelyeket sorakoztatott fel arról, miként akarják megkönnyíteni az emberek számára az ügyintézést, több hatalmat adni a helyi választottaknak (nem véletlenül, a teremben főleg polgármesterek, helyi és megyei választottak kaptak helyet). Térképeket mutatott be, nyilakkal színesítve, igazolandó nyolcmegyés elképzelésük létjogosultságát, ám ezek az ábrák azt sugallták, holnap a ma elmondottak ellenkezőjét is bizonyítani lehet velük. Kevés konkrétumot, de annál több jó szándékot igyekezett tükrözni.
Székelyföld régiót akarunk
A székelyföldi magyarság álláspontját Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ismertette: sok mindenben közös az elképzelésünk, decentralizációt akarunk mi is, az ország modernizálását, a jelenlegi „szklerózisos rendszer” felszámolását – mondotta. Felidézte, hogy a sokak által „nem létezőnek” nevezett Székelyföld „nem létező” lakói harcoltak annak idején Mihai Viteazul mellett, s róluk is szól a Gyulafehérvári Nyilatkozat, amely szerint „az új Román Állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak”.
Vázolta a fejlesztési régiók eddigi működésére vonatkozó adatokat: a lakosság 70 százaléka vesztese lett ennek a megoldásnak, és konkrét számokkal oszlatta szét azt a mítoszt, hogy Székelyföld a legszegényebb megyék közé tartozna. Bemutatta azt is, ha a Közép Régió hat megyéje ebben a felállásban marad, akkor a három székely megye jelentős összegeket veszít az európai alapokból, külön régióban lakosonként 170 euróval több jutna nekik (összesen 180 millió euró), mint a Közép Régióba tartozva, ahol továbbra is mindent lefölöz Szeben, Brassó, Fehér megye. Decentralizációt akarunk, Kovászna, Maros és Hargita megyéből álló fejlesztési régiót, Marosvásárhely központtal, harmadik lépésként pedig azt, hogy ez a régió közigazgatási státuszt nyerjen – hangsúlyozta Antal Árpád, és szavait a terem hosszas vastapssal jutalmazta.
Határozott vélemények
A bemutatók után a párbeszéd következett, aki szólni akart, megtehette, Vasile Dâncu mindenkinek megadta a lehetőséget. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere a távol eső régióközpontok okozta nehézségekre hívta fel a figyelmet, s kimondta kere-ken, mi itt, Székelyföldön nem akarunk még egy fölénk rendelt közigazgatási szintet, azt szeretnénk, ha saját dolgainkról mi dönthetnénk. Péter János, az SZNT alelnöke átadta Izsák Balázs elnök nyílt levelét, amelynek legfontosabb részleteit kicsit később Kulcsár-Terza József fel is olvasta. Nem sokat köntörfalazott Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei elnöke: mi székelyek vagyunk, nem románok, nem akarunk egyebet, mint ami más európai kisebbségeket is megillet, és ezért minden törvényes eszközzel harcolni fogunk, annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben folyamatosan átvertek, becsaptak bennünket.
Klárik László, az RMDSZ háromszéki szenátora arra hívta fel Dragnea figyelmét, hogy decentralizációról beszél, de egyelőre semmit nem tudni arról, melyik minisztérium milyen hatásköröket hajlandó átadni. A Néppárt háromszéki elnöke, Benedek Erika pedig annak is hangot adott, hogy nemcsak önálló régiót, de autonóm Székelyföldet akarnak az itt élők, és átadta a pártja regionális elképzeléseit tartalmazó dokumentumot. A magyar fiatalok álláspontját Demeter Ferenc tolmácsolta.
Hol vannak a román lányok?
Szót kaptak a románság képviselői is: egy marosvásárhelyi ügyvéd, egyetemi tanár azt magyarázta el, hogy azért képviselte a prefektúrát a Hargita megyei zászló elleni perben, mert a románság jelképei nem kaptak helyet a lobogón, majd hosszasan fejtegette, nem akarnak egy, a sztálinista Magyar Autonóm Tartomány-szerű képződményben élni. Politikai döntésre van szükség, de a kormánynak figyelnie kell arra, meddig megy el a kompromisszumokkal – figyelmeztette a miniszterelnök-helyettest. Ioan Lăcătuşu azt részletezte, milyen nehéz a románok helyzete Székelyföldön, mennyire nem kapnak támogatást a mindenkori kormányoktól, s panaszát megfejelte azzal is, hogy lám, itt a vendégeket fogadó lányok között sincs egyetlen román népviseletű. Dragnea erre csak annyit mondott: miért nem hoztak egy román lányt, biztos nem akadályozta volna meg senki. Lăcătuşu sértetten távozott a teremből.
Kinek jó és kinek rossz?
A felszólalásokra Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tette fel a pontot: le kell végre számolni azzal a tévhittel, hogy ami jó Székelyföldnek, az rossz Romániának, és ami rossz Székelyföldnek, az jó az országnak. A normális együttélés jelképeként felkérte Ioan Lăcătuşut, hogy ősszel együtt látogassanak el óvodákba, ahol ő románul olvasna fel Creangă-meséket, Lăcătuşu pedig magyarul tolmácsolhatná Benedek Elek történeteit. „Ez lenne a normális együttélés, egymás tisztelete” – mondotta – „s akkor megszűnnének azok a problémák, amelyek 1921 óta meghatározták életünket”. Ő is nyíltan kijelentette: autonómiát akar Székelyföldnek, ezt nem titkolja, s felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét a regionális nyelvek fontosságára: egy térségben, ahol jelentős nemzeti közösség él, nyelvének hivatalossá kell válnia, azonos rangúvá az állam nyelvével. A hozzászólások sorát a házigazda polgármester Daragus Attila zárta, ő is a rossz útra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen körülmények között nem kihasználhatóak a térség rendkívüli adottságai.
Dragnea és Dâncu egyaránt elégedetten nyilatkozott a lezajlott eszmecseréről, igyekeztek megnyugtatni az itt élő románokat, hogy az ő álláspontjukat is figyelembe veszik, s felhívták a magyarság képviselőinek figyelmét: ha annyira jó az, amit akarnak, erről meg kell győzniük az itteni román közösséget is. „Azt szeretném, ha Grama képviselő úr jönne az önök javaslatának támogatójaként Bukarestbe, és őt Lăcătuşu úr kísérné” – mondotta Dragnea. A sajtótájékoztatón már sok újdonság nem hangzott el, a miniszterelnök-helyettes megkerülte az etnikai régióra, autonómiára vonatkozó kérdéseket, meglepő talán csak az a kijelentése volt, hogy meggyőződése, őszre, mire elkészül a regionális felosztás tervezete, kialakul az az álláspont, amely minden felet kielégít. Lapunk kérdésére, hogy miért dugták el a vitát Bálványosra, hisz mindenütt a megyeközpontok adtak ennek helyet, csak mosolygott, maga sem érti, ezt Tamás Sándorék szervezték ilyenformán, bizonyára azt akarták, hogy végigjöjjön ezen az úton. Egyébként megígérte, lesz pénz a felújítására.
Zászlótörvényt is ígért
Liviu Dragnea bejelentette: a kormány elé terjeszt egy jogszabálytervezetet, amely törvényes lehetőséget teremt a helyi hatóságok számára saját zászló elfogadására. „Egy alapvető elv, hogy a saját zászlót ki lehessen tűzni közintézményekre, polgármesteri hivatalokra, megyei tanácsokra, illetve a helyi hatóságoknak alárendelt intézményekre”, hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, kijelentve, azt akarja, mielőbb „elfogadjuk ezt a jogszabályt, amely szabályozna egy olyan területet, amely megmagyarázhatatlan módon maradt szabályozás nélkül. Így egyfelől megteremtené a törvényes lehetőségét annak, hogy a helyi hatóságok saját zászlót fogadjanak el, másfelől néhány minimális szabályt rögzítenénk”, ezek között a zászló méretét, kitűzését említette. Izsák Balázs SZNT-elnök nyílt levele Liviu Dragneának
A Székely Nemzeti Tanács elnöke levele elején a ma is érvényes jogszabályt, az 1968-as 2-es számú törvény 3. cikkelyét idézi, amely értelmében a „megye városokból és falvakból tevődik össze – amelyek az ország területi-közigazgatási megszervezésének alapegységei – a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális kapcsolatainak és hagyományainak a figyelembe vételével.”
Felhívja a figyelmet, hogy e jogszabállyal összhangban jött létre annak idején a magyar többségű Hargita és Kovászna megye, s most a régiósítás során fel akarják rúgni azokat az elveket, amelyeket még Nicolae Ceauşescu sem mert elvetni. Hivatkozik és részletesen idézi azokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyeket Románia is ratifikált, s melyek ugyanezen elvek mellett állnak ki.
Leszögezi, „a régiósítás kérdése kisebbségi jogokat érint, és ezáltal nemzetközi együttműködés tárgya, és európai biztonságpolitikai kérdés is egyben!”, s hangsúlyozza: „Önnek is tudatában kell lennie, hogy nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni az egy tömbben élő 700 000 székely akaratát, akik nem értenek egyet a kormány régiósítási tervével, és akik kifejezték azt az akaratukat, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió”. „Végül biztosítom Önt, hogy mi, székelyek nem fogjuk engedni szülőföldünket a hozzá nem értés és a gyűlölet prédájává tenni, ha kell, a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megőrizzük” – zárja Liviu Dragneának címzett nyílt levelét Izsák Balázs.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

Izsák Balázs nyílt levélben figyelmezteti Dragneát
Nyílt levélben figyelmeztette Liviu Dragnea régióátalakítással megbízott miniszterelnök-helyettest Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arra, hogy még Nicolae Ceausescu sem merte figyelmen kívül hagyni az etnikai szempontokat Románia közigazgatási reformjakor.
A nyílt levélben Izsák Balázs törvények és nemzetközi egyezmények egész sorára hivatkozva száll vitába a miniszterelnök- helyettesnek azzal a kijelentésével, amely szerint a tervezett romániai régióátalakítás nem etnikai, hanem fejlesztési szempontok szerint fog végbemenni.
Izsák Balázs többek között a jelenlegi romániai megyerendszert kialakító 1968-as törvényt idézi, amely szerint a megyék kialakítása "földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális kapcsolatainak és hagyományainak a figyelembevételével" történt. Megjegyzi, hogy a kisebbségvédelem még 1945 és 1989 között is Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaira épült.
Az SZNT elnöke a kormány régióátalakítási terveit alátámasztó szakértői jelentéssel szemben hosszasan idéz az elnöki hivatal megbízásából készült korábbi szakértői jelentésből, amely kimondta: "Minden közigazgatási átszervezést célzó erőfeszítésnek kötelező módon tekintettel kell lennie a nemzeti kisebbségeket érintő dimenziókra."
Izsák Balázs az elnöki hivatal szakértői jelentéséből idézi Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, amelyeket a régióátalakítás során figyelembe kell venni. Ezek sorában a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a helyi autonómia európai chartáját említi, amelyeket Románia a saját jogrendjébe is beépített.
Az SZNT elnöke a román-magyar alapszerződésből is idéz: "A Szerződő Felek (...) tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk (1) bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait."
Izsák Balázs a hivatkozások alapján megállapítja: "a régiósítás kérdése kisebbségi jogokat érint, és ezáltal nemzetközi együttműködés tárgya és európai biztonságpolitikai kérdés is egyben". Arra hívja fel Liviu Dragnea figyelmét, hogy értelmezze jóhiszeműen a nemzetközi jog normáit.
"Önnek is tudatában kell lennie, hogy nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni az egy tömbben élő 700 000 székely akaratát, akik nem értenek egyet a kormány régiósítási tervével, és akik kifejezték azt az akaratukat, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió" – szögezi le nyílt levelében az SZNT elnöke.
Mint írja, a székelyek nem fogják engedni, hogy szülőföldjüket a hozzá nem értés és a gyűlölet prédájává tegyék, és ha kell, a polgári engedetlenség eszközével élnek Székelyföld egységének a megőrzéséért.
Népújság (Marosvásárhely)

Zászlótörvényt ígért a székelyeknek Liviu Dragnea
Zászlótörvényt ígért Liviu Dragnea közigazgatásért felelős román miniszterelnök-helyettes pénteken a székelyföldi helyhatóságok képviselőinek Bálványosfürdőn, ahol a bukaresti kormány régiószervezési terveit ismertette egy fórumon.
A román kormányküldöttséget székely zászlókkal fogadták a térségben: a Mediafax hírügynökség szerint a konvoj által érintett falvakban összesen mintegy kétszáz székely lobogót lehetett látni a falusi házakra kitűzve.
Liviu Dragnea a fórumon azt ígérte: jogszabálytervezetet dolgoz ki, amely lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási szervek – polgármesteri hivatalok és megyei tanácsok – saját zászlót fogadjanak el, és azt az alárendeltségükbe tartozó középületekre kitűzzék. A miniszterelnök-helyettes szerint jelenleg joghézag van ebben a kérdésben.
Maszol/MTI

Valer Marian: Dragnea arra kért, hogy csaljunk a referendumon
Feljelentette saját magát a korrupcióellenes ügyészségnél Valer Marian szenátor, volt Szatmár megyei PSD-elnök. Marian azt vallja, a tavalyi referendum előtt Liviu Dragnea PSD-főtitkár arra kérte a párt megyei vezetőit, hogy „érjék el", hogy a részvétel érje el az érvényességi, 50 százalékos küszöböt. Marian szerint megbízták, hogy akár megvesztegetéssel is, de győzze meg a szavazókörzetek vezetőit.
A PSD-ből májusban kizárt szenátor egy szatmárnémeit munkaebédről beszél, amelyen Dragnea bizalmasan felkérte a megyei elnököket a csalásra. Marian azt állítja, ő maga nem teljesítette az utasítást. Valer Marian egykori párttársai szerint a politikus csupán bosszút akar állni, amiért kizárták a PSD-ből.
A DNA szeptemberben már eljárást indított Dragnea ellen; a vád szerint tucatnyi illegális módszert alkalmazott annak érdekében, hogy népszavazással leváltsák az államfőt. Központ / realitatea.net
Erdély.ma

Hírsaláta
MÉG HUSZONKILENC NAP BORBOLYNAK. Újabb 29 nappal meghosszabbították a hivatali munka tiltását Borboly Csaba számára. Péntek reggeli blogbejegyzésében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke arról írt:Marosvásárhelyen a Korrupcióellenes Ügyészségen azt közölték vele, hogy szombattól újabb 29 napos tiltás lép érvénybe hivatali feladatkörének gyakorlását illetően. Borboly emiatt nem lehetett jelen a pénteken Bálványoson Liviu Dragneával lezajlott megbeszélésen.
LESZEREPELT CRIN ANTONESCU. Miután nem jogerősen öt év börtönbüntetésre ítélte a bíróság Relu Fenechiu közlekedésügyi minisztert, Crin Antonescu hosszú percekig fejtegette az exminiszter erényeit, majd ama meggyőződésének adott hangot, hogy a bíróság Traian Băsescu és a sajtó nyomására ítélte el Fenechiut. A román sajtó egy része megdöbbent, hogy az ország második embere támadta az igazságszolgáltatást, mely a jogállam alapja. Viselkedése miatt sokan kétségbe vonják, hogy alkalmas lenne államfőnek. A bukaresti RTV tudni véli, hogy Fenechiu pénzelte Antonescu választási kampányát. DRAGNEA CSALÁSRA BUZDÍTOTT. Feljelentette a Korruopcióellenes Ügyészségen önmagát és Liviu Dragneát Valer Marian volt szocdem szenátor, mert az akkor még pártfőtitkári tisztségben dogozó és az 2012-es, Băsescu eltávolítása érdekében szervezett népszavazáson csalásra buzdította az ötvenszázalékos jelenlét elérése érdekében. Befeketíti Radu Stroe jelenlegi belügyminisztert, Victor Pontát és Ilie Sârbut is, akik a szenátor szerint tudtak a csalásról. (Gândul) MESTERKÉPZŐ A SAPIENTIÁN. Első alkalommal hirdetett felvételit mesterképző szakjaira a magyarországi támogatással működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE). Az egyetemi diplomával rendelkezők idéntől hét szakra jelentkezhetnek a Sapientia marosvásárhelyi és csíkszeredai karán. Dávid László rektor elmondta, az induló mesterképzések közül hatra már megkapta az akkreditációt az intézmény, a kommunikáció és közkapcsolatok szakot pedig várhatóan az őszi pótfelvételin indíthatják el. A négy marosvásárhelyi és három csíkszeredai szakra átlagosan 15 tandíjas és 15 tandíjmentes helyet hirdettek meg. A Sapientia EMTE intézményi akkreditálásáról szóló törvényt tavaly fogadta el a parlament: ezáltal vált lehetővé, hogy az egyetem államvizsgát szervezzen és mesterképzést indítson. MINISZTERELNÖKI SIKERLISTA. 2,2 százalékos gazdasági növekedés volt Romániában az év első negyedében a miniszterelnök bemutatott adatai szerint: leállt a pénzpazarlás a Hirdoelectrica és az Oltchim vállalatnál, az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóságnál és az Adóhivatalnál újraindultak a korábban leállított uniós operatív programok, megháromszorozódott az európai alapok lehívási aránya, elérve a 20 százalékot, 10 milliárd euró értékben szeretne befektetéseket idevonzani a kormány, és év végéig 50 ezer új munkahelyet teremtene a Stratégiai Befektetések és Állásteremtések Országos Terve értelmében. A Ponta-kormány stratégiája öt ágazatot érint: az energiát, az ásványkincseket, a mezőgazdaságot, az ipart és az infrastruktúrát. (Agerpres) MINT INGET, ÚGY VÁLTANAK PÁRTOT. Ebben a törvényhozási ciklusban igen megnőtt a pártváltó honatyák száma, 24 képviselő és 4 szenátor lépett át más pártba, tizennégy a függetlenek padsorát választotta. Legrosszabbul DD pártja jár: 68 képviselőjéből/szenátorából már csak ötven maradt – írja az Adevărul. VALLÁSOS NÉP. A vallási hovatartozásról nyilatkozó lakosság 0,2 százaléka mondta azt a 2011-es népszámláláson, hogy ateista, vagy nem tagja egyetlen felekezetnek sem, a válaszadók 86,5 százaléka ortodoxnak vallotta magát. 4,62 százalék, azaz 871 ezer fő mondta, hogy római katolikus, 3,19 százalék, azaz 601 ezer fő református. A népszámláláson 58 ezren unitáriusnak, 20 ezren evangélikusnak vallották magukat. A magyar történelmi egyházak híveinek aránya néhány százalékkal csökkent. A magukat izraelitáknak vallók száma tíz év alatt megfeleződött: 6200-ról 3500-ra. (Kolozsvári Rádió)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiszta beszéd
Alighanem a tiszta beszéd volt az egyik legfőbb pozitívuma a szombaton zajlott tüntetéseknek, az Erdély-szerte több mint száz településen egy időben felolvasott petíció ugyanis egyértelműen, tömören foglalja össze, mit is tartanánk kívánatosnak az ország közigazgatási átszervezése során.
Kimondja egyebek mellett, amit Bukarestben szeretnek titkolni, hogy Erdély viszi a hátán az országot, hogy a központosított, homogén nemzetállami berendezkedés fejlődés helyett korrupciót, Európa helyett Balkánt hozott számunkra, hogy a történelmi régiók természetes együvé tartozására kell építeni az adminisztratív reformot, hogy közigazgatási hatáskörökkel felruházott, sajátos jogállású, autonóm Székelyföldet szeretnénk.
A köntörfalazás nélkül, bátran kimondott szó azért is oly jelentős, mert az elmúlt időszakban megsokasodtak a hamis próféták a magyarságon belül – aligha véletlen, hogy az a Liviu Dragnea, aki meglehetősen provokatív módon román területnek minősítette Székelyföldet, agyba-főbe dicsérte a tiltakozásoktól távol maradó RMDSZ-t. Némelyek ugyanis arról regélnek, hogy nyertünk egy évet – vajon, miként azt a múlt héten a prefektúra előtti téren az egyik tüntető találóan megjegyezte: nyer vagy inkább veszít az a diák, aki nem jelentkezik érettségire, hogy jövőre majd jobban felkészüljön? Mások azzal nyugtatnak, van még idő tiltakozni, Székelyföld autonómiájáról pedig mind kevesebben ejtenek szót, Maros, Kovászna és Hargita megye együvé tartozásáról szólnak, holott a régiósítás jelentette veszélyt a magunk hasznára fordíthatnánk, ha az ügy keltette érdeklődést önrendelkezési törekvéseink erősítésére, felmutatására összpontosítanánk. Tamás Sándor például a bálványosi közvitán is azt fejtegette Liviu Dragneának, attól tart, sunyiban a megyék felszámolását tervezi a kabinet. Pedig a teljes igazság az, hogy nemcsak ettől tartunk: míg ő a jelek szerint leginkább saját hatalmát félti, mi azt is rossznak tartjuk, ha nem változik semmi, marad a lassú fogyás, a jogainkért a román hatalommal vívott szélmalomharc, a kilátástalanság. Végül pedig a szombati tüntetésekről szégyenteljes módon tüntetőleg távol maradó RMDSZ számára is meglehetősen egyértelmű üzenetet fogalmaztak meg a tiltakozók. Csalódniuk kellett azoknak, akik durcásan félreálltak, s titkon annak szurkoltak, hátha kudarcba fullad a kisebbik magyar párt által kezdeményezett megmozdulás. Az RMDSZ-nek lassan le kell számolnia azzal a tévhittel, hogy kizárólag ők képesek utcára vinni az embereket – Sepsiszentgyörgyön például a tömegrendezvények számára alkalmatlannak tartott nyár esti időpont ellenére is legalább annyian vettek részt a megmozduláson, mint a szimbólumaink védelmében az RMDSZ által tavaly ősszel szervezett tüntetésen. Mindezek mellett a tiltakozássorozat talán legfontosabb hozadéka, hogy megerősített hitünkben: nem vagyunk gyengék, nem szabad feladnunk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hargitai ultimátum zászlóügyben
Továbbra is kettős beszédet folytatnak a román hatóságok a székely zászló használata kapcsán. Miközben a kormány képviselői – legutóbb Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes Bálványosfürdőn – olyan jogszabály elfogadását ígérik, amely lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási szervek saját zászlót fogadjanak el, és azt az alárendeltségükbe tartozó középületekre kitűzzék, a székelyföldi prefektusok minden eszközzel megpróbálják eltávolíttatni a lobogókat a közintézményekről.
Kovászna megye prefektusához hasonlóan hétfőn a hargitai is a székely lobogók eltávolítására szólított. Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus tegnap körlevélben szólította fel a megye valamennyi polgármesterét, hogy három napon belül távolítsák el a város- és községházákról "azokat a zászlókat, amelyek nem tartják tiszteletben a hatályos jogszabályok előírásait".
A jogi bükkfanyelven megfogalmazott dokumentum nem nevezi meg ugyan konkrétan, hogy milyen lobogókról van szó, de egyértelműen a számos polgármesteri hivatalra kitűzött székely, illetve magyar zászlókra utal. Adrian Jean Andrei ugyanakkor a csíkszeredai bíróság nemrég hozott ítéletére hivatkozik, amely helyben hagyta a csíkmadarasi polgármesterre a prefektus által kiszabott pénzbüntetést.
Mint ismert, a kormány területi megbízottja februárban "más államok jelképeinek jogtalan használata miatt" négyezer lejes bírsággal sújtotta Bíró László elöljárót, mivel a községházán a román mellett a székely, valamint a címeres magyar zászló is helyet kapott. (Utóbbit a prefektus Magyarország hivatalos zászlajának tekinti, ami azonban nem felel meg a valóságnak, mivel csak a címer nélküli számít hivatalos állami jelképnek).
A polgármester fellebbezését a bíróság elutasította, a pénzbírságot pedig 2500 lejre csökkentette. "A bírósági ítélet nyomán szertefoszlottak a Románia zászlajának és az idegen államok lobogóinak használatát szabályozó törvényes előírások átértelmezését célzó kísérletek" – állapítja meg körlevelében Adrian Jean Andrei.
Július elején Dumitru Marinescu, Kovászna megye prefektusa öt háromszéki polgármestert perelt be azért, mert felszólítása ellenére sem távolították el a polgármesteri hivatalokról a székely zászlót. A prefektusi nyomásgyakorlás ellenére az érintett elöljárók nem távolították el véglegesen az épületek faláról, vagy csak zászlórúdra helyezték át az ősi nap-hold szimbólum-párossal díszített, aranysávos kék zászlót. Miközben a román tisztségviselők folyamatosan arra hivatkoznak, hogy közintézményen tilos elhelyezni a székely zászlót, Liviu Dragnea kormányfőhelyettes nemrég maga is elismerte, hogy jelenleg joghézag van ebben a kérdésben.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Legyünk románok?
Örvendetes, hogy vannak nálunk oly megvilágosodott elmék, mint Liviu Dragnea közigazgatási miniszterelnök-helyettes, aki kijelentette ápertén, hogy a Székelyföld igenis van. Felfedezé, hogy ez egy nagyon szép térsége Romániának, „egy román terület”, amely szebb jövőnek néz elébe, ha új fejlesztési régióba kerül.
Életünk, sorsunk – ha engedjük – úgy meg fog változni, alakulni, mint púpos gyermek a prés alatt. Ebben mi leszünk a púpos gyerekek és nyelvileg kissé fogyatékkal élők. A prés meg az új fejlesztési régió lészen, amely aztán új kordában fog tartani minket. Ha már semmiképp nem akarják, hogy a Székelyföld külön régió legyen, etnikai alapon, akkor taktikát kell változtatnunk. Lám, Dobrudzsa is, úgy néz ki, külön régió lesz. Ha könyörgésünk, ellenkezésünk, tiltakozásaink, tüntetéseink nem segítenek, akkor más módot kell találnunk érdekeink érvényesítésére.
Nem lesz nehéz, csak okosan kell érvelni. Egyszerűen soroljuk fel mindazt, amit a hivatalos verzióban is emlegetnek: a mostanában felfedezett Székelyföld pontosan olyan ősi román föld, mint Dobrudzsa, és ezért megérdemli, hogy külön közigazgatási régió legyen! Ugyanakkor az itteni elszékelyesedett ősi románokat (akik ráadásul székelyeknek nevezik magukat!) elnyomják az időközben ide telepített moldvaiak, oltyánok vagy más munténiaiak. Azt is el kellene ismernünk, hogy a nyelv, amelyet beszélünk, az tulajdonképpen a román nyelv egy elkorcsosodott változata.
Egy tájszólása a román nyelvnek, amely ezer év alatt a Székelyföldnek nevezett ősi román földön teljesen elmagyarosodott, ezért nem érdemes foglalkozni visszarománosításával, mivel annyira megváltozott, hogy már saját anyja(nyelve) sem ismerne rá. Éppen ezért ezeknek a magukat (fafejű) székelyeknek nevező románoknak újra meg kell tanítani az eredeti ősi román nyelvüket. Annyi kérésünk azért lenne, hogy ne mint anyanyelvet oktassák, hanem speciálisan írt könyvekből, az eddigiektől különböző módszerekkel, mint idegen nyelvet.
Ha nem folyton azzal vertük volna mellünket, hogy székely-magyarok vagyunk, hanem (székely-)románok, nem kellett volna állandóan más vidékekről román-románokat ide telepíteni. Hivatkozhatnánk arra, hogy az itteni (székely-)románokat el akarják moldvaiasítani vagy munténiasítanai az ideköltözöttek, állandóan el akarják venni iskoláikat, a jobban fizető állami állásokat. És ha románokként tiltakozunk ez ellen, akkor a román politikusok teljes szó- és mellszélességgel kiállnának mellettünk, mint most a más vidékről ideköltözöttek mellett. Így, ha ezt az ősi román Székelyföldet egy tömbben szeretnénk látni, már semmi ideológiai akadálya nem lenne. Ki merne az ellen szót emelni, hogy mi az ősi földön egy román területi egységet, közigazgatási régiót akarnánk?
Még a zászlónk is az ősi román színek egy részében pompázik, hiszen kék és (arany)sárga. És lehet, így érvelve, kötelezővé teszik kitűzését.
Kuti János
Háromszék
Erdély.ma

Bukaresti irányvesztés
Felhorkant a román külügyminisztérium nevében egyik államtitkára, mert – szerinte – Románia és Magyarország statégiai partnerséget sértve, a tusványosi szabadegyetem meghívottjai bírálták az ország tervezett területi átszervezését.
A külügyér szerint az ott elhangzottak sértik a kétoladalú kapcsolatok jogi és politikai kereteit, s amúgy is úgy fest az egész szabadegyetem, mintha a magyar kormány kihelyezett gyűlése lenne.
Az eltelt több mint két évtized során általában csak a bukaresti sajtó bakafántoskodott Tusványossal kapcsolatban, most lám, a külügyminisztérium is sokallja a magyarországi hivatalosságok jelenlétét és az ország régióra osztása körül kibontakozott vitát. Nem hihetjük, hogy Titus Corlăţeánnak és beosztottjának nem jutott füléig az erdélyi magyarság eme gondja, hisz több ízben is megfogalmazták a különféle pártállású székelyföldi politikusok, legutóbb Bálványosfürdőn, s nem másnak, mint az ország miniszterelnök-helyettesének, Liviu Dragneának, hogy régiósítási tervüket ellenezzük, s minden létező békés ezközzel megpóbáljuk megakadályozni azt. S mert azóta sem változott az égadta világon semmi, illetve az alkotmánybíróság döntése nyomán kénytelenek egy évvel későbbi időpontra halasztani megvalósítását, számunkra természetes, hogy a szabadegyetem résztvevői – itthoni és magyarországi – erről beszélnek. Végül is a mi bőrünkre megy a játék: a két tömbmagyar területet, a Székelyföldet és a Partiumot támadták meg.
A bukaresti sajtó nagy megrökönyödésére még Kelemen Hunor is kijelentette: Dragneáék régiósítási terve utcára kényszeríti a hazai magyar közösséget. S bár az érdekszövetség minap látványosan távol tartotta magát, tízezernyi ember mégis kimondta: a magyar tömbök fellazítása, szétdarabolása, a román régiókba való betagolása tudatos elsorvasztásunkat jelenti. Tudva tudjuk, sem a halogatás, sem a megyék ideig-óráig való megmaradásának ígérete sorsunkon nem jobbít, változást csak az önkormányzatiság bővítése és az autonómia elnyerése hozhat. S mert ez számunkra létkérdés, akár tetszik a hatalomnak, akár nem, kénytelenek vagyunk folyamatosan erről beszélni, vitatkozni, jobb elképzeléseket felmutatni. Ennyi történik Tusnádfürdőn. Amiatt hőbörögni ma Bukarestben, mert túl sok magyar politikus tisztelte meg jelenlétével a szabadegyetemet, miközben alig néhány napja a legmagasabb szinten ígértek egyesülést a Moldovai Köztársaságnak, a túlhatalom ámokfutásának tetszik.
Pontáék régi-új nacionalizmusa, Băsescu elnök hatalomvesztés utáni szájhősködése, a külügyi államtitkár régi idők szellemét idéző magyarellenes kirohanása jelzi, politikusai mily irányvesztetten bolyonganak a huszonegyedik században.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Nyelvelő háborúk Marosvásárhelyen
Nem telt el egy év azóta, hogy kirobbant Marosvásárhelyen az úgynevezett Látó botrány, amely az ismert erdélyi magyar irodalmi fórum önkormányzati átszervezését (megszüntetését) célozta. Újabb és újabb konfliktusok gyűrűznek a kilencvenes évek óta frontvárosként ismert megyeszékhelyen. Már nem csak egy magyar folyóirat, hanem az egész magyar közösség érintett. Érintettek a helyi iskolák, az itt működő Nemzeti Színház, az építészeti szempontból nemzetközileg is ismert és becsült Kultúrpalota, a szimbolikus, de napi használatban is fontos közterek: Marosvásárhely szinte minden szegletében ott a román-magyar konfliktus. Van, aki szerint nem történik más, mint az, hogy elmérgesedtek az évtizedek óta rendezetlen ügyek, más úgy látja, elsősorban – etnikai szempontoktól szinte függetlenül – csak az érdekérvényesítés, az adminisztráció hibái, a joghézagok jelentkeznek. És van, aki úgy véli, a román és a magyar közösségen belül is átrendeződnek az erővonalak, belső konfliktusokkal küzdenek a románok és a magyarok is, a hatalomváltás folyamata pedig az interetnikus térben gellert kap.
Garázs-ügyek Az események sok szempontból hasonlítanak azokhoz a konfliktusokhoz, amelyek közvetlenül a rendszerváltás után jelentkeztek, párhuzamot mégsem lehet vonni – figyelmeztet a történész, Novák Csaba Zoltán. Akárcsak 1990-ben, a nézeteltérések gócpontja most is az oktatásügy, csakhogy míg majd két és fél évtizede az önálló magyar oktatási rendszer létrehozása volt a kérdés és a feladat, most a meglévő önálló struktúrák mellett a vegyes iskolákban érvényesülő magyar érdekvédelem vált ki vitákat. Magyar érdekvédők (elsősorban az évek óta akciók sorozatát szervező Civil Elkötelezettségi Mozgalom – a CEMO) úgy vélik, hogy a marosvásárhelyi vegyes tannyelvű iskolákban a magyar közösség alulreprezentált, nem érvényesülnek a nyelvi jogok, sem az intézményes nyelvhasználatban (például a közhasznú információkat közvetítő feliratokat), sem az iskolák elnevezését illetően. Egyetlen vegyes tannyelvű iskola sem viseli például magyar személyiség nevét – figyelmeztettek évekkel ezelőtt a felszólalók. A legélesebb vita a belvárosi, nagy hagyományú 2-es számú általános iskola körül alakult ki, amelyet építtetőjéről, Bernády Györgyről szerettek volna elnevezni a magyar kezdeményezők. A kérést hosszú ideig nem teljesítette a városi önkormányzat, széleskörű vita alakult ki, a PSD helyi képviselői például azt javasolták, viselje az intézmény inkább a Ceauşescu-korszakban ismertté vált udvari költő, a rendszerváltás után a nacionalista, szélsőséges román politika által támogatott Adrian Păunescu nevét. Végül, több fordulós tárgyalássorozat után (amelynek során a magát pártfüggetlen, civil szervezetként meghatározó CEMO az RMDSZ-t elégtelen érdekképviselettel is vádolta) végül, az idei tanév végére megszületett a döntés: mégiscsak Bernády György néven működhet tovább a Dózsa György úti intézmény. Hasonló folyamat zajlott a Liviu Rebreanu általános iskolában, ahol a már említett CEMO munkatársai, illetve egy szülői kezdeményező csoport szervezett több tiltakozó akciót a kétnyelvűségért. A júniusi tanévzárón azonban sokakat megdöbbentő incidens alakult ki. A kétnyelvűséget számon kérő feliratokkal felvonuló magyar szülők és a román szülők (akiknek gyerekei román nemzeti kokárdákkal vettek részt az ünnepségen) összeszólalkoztak, sőt dulakodás is kialakult. Néhány nappal a történtek után az iskolát vezető román-magyar igazgató párost új román-magyar vezető-csapat váltotta. Adina Maria Chirilă és Demeter Erdei Zoltán helyébe Gheorghe Nistor és Péterfy Erika lépett. Bár a román-magyar konfliktus itt megoldódni látszott, váratlanul magyar-magyar konfliktus alakult ki: Kerekes Szilárd, az intézmény történelem szakos tanára Illés Ildikó megyei főtanfelügyelő-helyettest nyílt levélben azzal vádolta meg, hogy nem a tanév végi konfliktus miatt döntött a csere mellett, hanem azért, hogy „jelöltjét”, Péterfy Erikát pozícióhoz juttassa. A szülői kezdeményező csoport Illés Ildikó leváltását és olyan főtanfelügyelő-helyettes „kijelölését” kérte az RMDSZ-től (!), aki betartja a nyelvi jogokat. A főtanfelügyelő-helyettes tömören reagált a tiltakozásra, illetve a személyét érintő vádakra. Az év végi vizsgák megszervezésének fontosságára hívta fel a figyelmet. „Nekem más a munkaköri leírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – nyilatkozta az érintett. A Bernády és a Rebreanu iskolák ügyén túl az egész várost érintette a szintén június végén kirobbant úgynevezett oklevél botrány. A helyi RMDSZ tagszervezet több mint másfél ezer kétnyelvű oklevelet bocsátott ki, egyeztetve több iskola vezetőjével is. A dokumentumokon minden információ szerepelt román és magyar nyelven is. Marius Pascan demokrata-liberális szenátor törvényszegéssel vádolta a tanfelügyelőt és lemondásra szólította fel, mert a politikus úgy tudta, Romániában csak román nyelvű okleveleket lehet kibocsátani. Helytelenül, hiszen nagyon sok hazai intézmény használt két-három nyelvű okiratot, ilyen jellegű törvényi megszorítás nincs. A Maros megyei főtanfelügyelő nem erre, a jogtévesztésre hivatkozva ragaszkodott a hivatalához, hanem úgy érvelt a szenátor felvetésére: a diplomákon nem szerepel sem a tanfelügyelőség, sem az oktatási minisztérium azonosító jele, ezek nem hivatalos okiratok, biztosan „valamilyen garázsban” nyomtatták azokat.
Kultúrpalota-kampf Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat elnöke májusban a következő javaslattal élt: kezdeményezzenek nyilvános vitát a száz éve épült, szecessziós műemléképület, a Kultúrpalota, illetve a közigazgatási palota elnevezéséről. Az önkormányzati javaslat kettős névadást szorgalmazott: a Dandea–Bernády illetve Bartók–Enescu névfelvételt. Ciprian Dobre többször értékelte nyilvánosan a Bernády életművet, a román és a magyar zeneszerző, illetve az impériumváltás utolsó magyar, illetve első román polgármesterének együttszerepeltetése azt jelezte: van önkormányzati koncepció, legalábbis szimbolikus szinten az etnikai megbékélésre. A javaslat heves tiltakozást váltott ki a magyar közösségből. Az EMNP-EMNT nyilatkozatban utasította el a kezdeményezést arra való hivatkozással, hogy az elnevezés „etnikai konfliktust” szülhet, mert mindkét épület a „magyar épített örökség része”. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Brassai Zsombor először úgy nyilatkozott a kérdésben: a névadásról valóban közvitán kellene döntsön a város. Utóbb azzal egészítette ki saját nyilatkozatát, hogy „nincs itt az ideje” a névadásnak, mert a város több hasonló jellegű problémája (mint amilyenek az iskolai konfliktusok) megoldatlanok, és csak ezek rendezése után érdemes visszatérni ehhez a kérdéshez. Nem csak a politikai pártok, magánemberek is tiltakozni kezdtek. A helybéli Lakó Péterfi Tünde a polgármesteri hivatal elé állt, hogy az általa készített tiltakozó nyomtatványok kitöltésére, és hivatali iktatására biztassa az arra járókat. Bár az akció mögött nem volt tömeges támogatás, a helyi hatóságok megbírságolták (majd egy nappal később eltörölték a büntetést) a kezdeményezőt. A nyilatkozó civil érdekvédők szerint a polgármesteri hivatal egyértelműen tart az engedetlenségi akcióktól, „nem akarnak cirkuszt”. Az iskolai botrányok, az oklevél-ügy, a névadás-konfliktus a város nagy nyilvánossága előtt zajlott, sokan állást is foglaltak. Kevésbé vált publikussá, de a város kulturális életét lényegében érinti az a beadvány, amelyben három ismert román szakember (Mihai Gingulescu színész, Zeno Fodor teatrológus, fordító, valamint Cristian Ioan rendező) fordult az oklevél ügyben is elhíresült Marius Pascan szenátorhoz. A felszólalók kifogások sorát fogalmazzák meg a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójával, Gáspárik Attilával szemben. Többek között azt nehezményezik, hogy az intézmény kisegítő személyzetének foglalkoztatásában nem érvényesül az „etnikai arányosság”, ezért „sérelmek, frusztrációk” születhetnek. Azt is problémaként rója fel a trió, hogy nem a román társulat megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte tavaly a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, hanem „ötven év multikulturalitás” címmel hirdetett programsorozatot. (Az intézményben, ahol évek óta folyamatosan feliratozzák a román és a magyar előadásokat, ahol a román és a magyar tagozaton kölcsönösen jelen van a repertoárban a román-magyar drámairodalom, egymás mellett függesztették ki Caragiale és Örkény portréját). A hosszas átirat nehezen foglalható össze – kitér a marosvásárhelyi román elit szerepére, jelentőségére, a rendszerváltás előtti és utáni időkre, a márciusi etnikai konfliktusok következményeire – de a hangulatát jól tükrözi az a megjegyzés, hogy az egykori magyar kultuszminiszter (Kelemen Hunor) mindenképp magyar igazgatót akart az intézmény élére, és ilyen pályáztatás révén juthatott pozícióhoz Gáspárik Attila. A beadvány után Marius Pascan interpellációt nyújtott be a szenátusban, amelyben kezdeményezte a magyar és a román tagozat szétválasztását. (Ugyanaz a politikus, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és román karok szétválasztását ellenezte). Ugyancsak a beadvány hatására vizsgáló bizottságot rendelt ki a Kulturális Minisztérium a marosvásárhelyi színházhoz – a vizsgálat eredményét egyelőre nem tették közzé. (Mellékszál, de fontos adalék, hogy a színházi alkalmazottak etnikai hovatartozását – illegálisan – az a Zeno Fodor firtatja, aki a Smaranda Enache által vezetett Európai Liga vezető tagjaként is ismert.) Itt tart most a történet, amelynek sem az elejét, sem a végét nem könnyű belátni. Székelyföldi minta Novák Csaba Zoltán történész úgy véli, a konfliktusok jelentős része abból ered, hogy a kilencvenes márciusi események után olyan status quo rögzült, amivel a magyar lakosság nem volt elégedett. „A véres konfliktus emléke jegelte ezt az ügyet egy ideig. A magyar közösség szimbolikus térvesztése, esetenként másodrangú polgárrá degradálása nagyon sok intézményben tetten érhető volt. Egyetlen általános iskolában sem kapott teret a magyar közösség szimbolikus módon. Nem is elsősorban a feliratokra gondolok, hanem a nemzeti jeképekre” – nyilatkozta Novák. A történész úgy véli, a két évtizeddel ezelőtti összecsapások után a román érdekképviselet olyannyira megerősödött, hogy megengedhette magának, módszeresen átnevezze az iskolákat, és – szimbolikus értelemben is – megerősödjön a román közösség. A magyar érdekképviselet az utóbbi másfél évtizedben látványosan gyengült, nem csak a polgármesteri széket nyerte több cikluson át Dorin Florea, de a teljes RMDSZ megyei és különösen városi szervezet válságba jutott, olyannyira, hogy az elmúlt hónapokban újra kellett szervezni. Most – figyelmeztet Novák – fordulat van Marosvásárhelyen, amely szerinte a „székelyföldi nemzetesítési folyamatokkal” áll összefüggésben. A marosvásárhelyiek úgy vélik, ha a tömbmagyar székelyföldi településeken sikeres lehet a radikális fellépés, akkor eredményes lehet a vegyes lakosságú Marosvásárhelyen és Maros megyében is. A radikalizálódást erősíti a civil és a politikai szféra átrendeződése, összefonódása. A Civil Elkötelezettségi Mozgalmat képviselő Horváth Kovács Ádám (a Bernády, illetve a Rebreanu iskolák ügyében érintett érdekvédő) megjelenik a Székely Nemzeti Tanács küldöttlistáján is. (Ez a szervezet állt a március tizediki autonómiatüntetés mögött is). A román közösség azonban – véli Novák Zoltán – nem olyan könnyen mobilizálható, mint a kilencvenes évek elején, amikor a román elit mindenáron meg akarta erősíteni (máig meglévő) pozícióit. Most csak lokálisan hatékony a mozgósítás, ezért lehetett botrány a Rebreanuban. A marosvásárhelyi román elit sem egységes: van egy modernizáció- és párbeszéd párti új, progresszív réteg, és egy hatalmát védő, a nacionalizmus klasszikus eszközeit használó régi. Dorin Florea tölti be a kulcsszerepet, a jelenlegi polgármester több mandátumon keresztül is sikeresen versenyzett a magyarok szavazataiért, mára arra is rájött, érdemes legfőbb ellenfelével, az RMDSZ-szel szemben az RMDSZ ellenzékével szövetkeznie. (Idén a tervek szerint részt vesz a Tusványosi nyári egyetemen is). „A politikai ösztöne, és nem az elvei működnek, felismerte, hogy a regionális átalakításról szóló vitákban meg kell őriznie azt a státuszt, amit Marosvásárhely (és a román elit) a kilencvenes évek elején megszerzett. Modernizációs ígéretekkel szólítja meg a magyarokat, ugyanakkor sakkban tartja az RMDSZ-t utóbbi ellenzékével. Eddigi megnyilvánulásai alapján, nem a román-magyar konszenzust keresi, és politikájának következményeiért nagy felelősség terheli Tusvány szervezőit.” – tette hozzá Novák.
Elterelés a minőségről Horváth Kovács Ádám úgy nyilatkozott, elégedett az eddigi eredményekkel. „Mivel a (Liviu Rebereanu iskolai – a szerk.) akció nagy visszhangot kapott, reméljük, hogy a jó példa ragadós lesz, és maximum két éven belül az összes marosvásárhelyi két tannyelvű intézményben maradéktalanul megvalósul a kétnyelvűség. Ehhez további lépések szükségesek. Ilyen lesz a többi tanintézmény elleni feljelentés az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a CEMO részéről” – válaszolta megkeresésünkre az érdekvédő.
Koreck Mária, a szintén kisebbségi jogvédelmet ellátó Divers egyesület képviselője, és a városi RMDSZ szervezet alelnöke azt mondta, hogy a kialakult konfliktusokat jelentős részben magyarázza, hogy a döntéshozó pozícióban lévők, és az érdekvédők sem ismerik mindig maradéktalanul azokat a jogszabályokat, amelyek a vitás kérdéseket szabályozzák. A fenti ügyeket pedig a városvezetés arra használja, hogy elterelje a figyelmet a költségvetési problémákról (például a szociális rendszer alulfinanszírozásáról, a versenysport túl-, a tömegsport alulfinanszírozásáról). A radikálisan fellépő civil szervezetek a kitűzött célok érdekében szinte minden eszközt bevetnek, de nem számolnak a veszteségekkel. Az oklevél ügyben például nem tettek meg minden törvényes lépést azért, hogy a kétnyelvű dokumentumokat jogszerűen használni lehessen. Szinte mindegyik ügyről elmondható: ha a problémákat szakszerűen felmérték volna, s betartják az érdekérvényesítés legális módját, ütemét, akkor nem alakultak volna ki válsághelyzetek. A kialakult krízisekben azonban a legtöbb szereplő improvizál, és ez további problémához vezet.
Gáspárik Attila, a színházi beadvány által elmarasztalt igazgató határozottan úgy fogalmazott, a konfliktusok többsége mögött nem etnikai, sokkal inkább szakmai, emberi nézeteltérések, érdekkonfliktusok vannak. „Most minden könnyen megkóstolható, mert ebben az országban csak úgy működnek a törvények, ha a hatalom támogatja. És most az RMDSZ nincs hatalmon” – vonta le a következtetést Gáspárik Attila, aki nem vitatja: a Szövetség is felelős a kialakult konfliktusokért. A szimbolikus politizálás a „minőségi” politizálás rovására megy, tette hozzá. (Ezt illusztrálja az a tény, hogy miközben a Bernády iskola elnevezése körüli vitára figyelt a város, az intézményben gyakorlatilag zavartalanul zaklatta a diákokat egy azóta elítélt pedofil pedagógus. Ugyancsak ebben az iskolában érkeztek sorozatosan panaszok az ellen a magyar ellen, aki a tanórákon a Székely Nemzeti Tanács volt tagjaként politikai propagandát folytatott, arra is volt példa, hogy fizikailag bántalmazta diákját.)
Forró a nyár Marosvásárhelyen, egyelőre nem tudni, hogyan alakul a politikai széljárás. Konfliktusok keletkeztek, de konfliktusok oldódtak is. Nem érvényesülnek maradéktalanul a magyar nyelvi jogok, de egyre több a pozitív példa, és nem feltétlenül ott, ahol radikalizálódik a magyar érdekvédelem. Most az egyik helyi bank kirendeltségénél jelent meg az automatákon a magyar nyelvű menü – úgy tűnik, a pénznek szaga nincs, de nemzetisége van, és megéri odafigyelni erre. Nő a figyelem – legalábbis a magyar közösség felé. Abban a megyében azonban, ahol az országban a legnagyobb a romák aránya, a romákról, a romák nyelvi jogairól, a romák nem létező intézményeiről, intézményes reprezentációjáról, nagyon is létező nemzeti kultúrájáról nem esik szó. A mélyben így érik egy minden eddiginél élesebb konfliktus, amelyről konszenzusos alapon a román és a magyar közösség is jobbára csak hallgat. Minél némább most a csend, annál kevésbé tudják majd kezelni a bajt a most egymással és magukkal iszapbirkózó felek.
Parászka Boróka
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

„Tiszta” Romániát! (4.)
Erdély fogalma
A trianoni diktátummal (1920. június 4.) – a köztudattal ellentétben – Románia nemcsak Erdélyt (57 813 km2) kapta meg, hanem Magyarország keleti tájegységeit (45 280 km2) is. Ezek együttes kiterjedése 103 093 km2, ami nagyobb, mint a maradék Magyarország, épp ezért ismertetnünk kell Erdély fogalmát, mert térben és időben változó területet jelöl.
Tovább bonyolítja e kérdést, hogy a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után Erdély két részre tagolódott: az északira és a délire. Mivel az égtájak szerinti megnevezés földrajzilag pontatlan, e területi egységek meghatározásánál a történelmi régiók, tájegységek felsorolása is szükséges. Észak-Erdély a történeti Erdély északi és délkeleti részét, valamint a Partium északi tájait jelenti, míg Dél-Erdély a történeti Erdély déli részét, a Bánát északi és keleti régióit és a Partium déli felét. A történeti Erdély – a hajdani erdélyi vajdaság területe – a Kárpátok keleti és déli vonulatai, valamint az Erdélyi-Középhegység közti térséget foglalja magában. A mai értelemben használt Erdély fogalma az 1920-as trianoni diktátummal Romániához csatolt területet jelenti. Az alaposabb, pontosabb tájékoztatás végett tisztáznunk kell a Partium és a Bánát jelentését is.
A latin Partium név jelzi, hogy az általa jelölt terület hajdanán egy nagyobb politikai egység része volt. Ennek történeti háttere: amikor a magyar királyság a 16. század közepén három részre bomlott, a nyugati és az északi részből kialakult a Habsburg (vagy Királyi) Magyarország, a középső rész török tartománnyá vált, míg a keleti peremvidék, a Partium (az úgynevezett magyar Részek) külön igazgatott területe lett a Keleti Magyar Királyságnak, a későbbi erdélyi fejedelemségnek. A Partium kezdetben az erdélyi vajdaságnál is kiterjedtebb terület, a Tiszától a vajdaság határáig húzódott, majd a török terjeszkedés által egyre zsugorodott. A Partium – a mai értelmezésben – Máramaros bő egyharmada, a déli rész, valamint Szatmár, Bihar, Szilágy és Arad megye közös neve. E régió kiterjedése 29 657 km2. A mai Erdély harmadik területi egysége a Bánát. Ez a történeti Magyarország délkeleti tájegysége, a Duna, a Tisza és a Maros, valamint a Ruszka-havas közti régió. 1718-tól osztrák koronatartomány, amelynek területe teljes egészében csak 1873-ban került vissza a magyar államhoz. Megkülönböztetésül a középkori magyar határőrtartományoktól, bánságoktól, használhatjuk a német nyelvű változatot, a Bánát megnevezést. Románia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság 1920-ban, a nagy osztozkodás hevében közel állt ahhoz, hogy katonailag összeütközésbe kerüljön egymással. Végül a Bánát háromnegyedét (15 623 km2) – az északi és a keleti részt – Románia kapta meg, egynegyedét a szláv királyság, egy jelentéktelen töredék részt meghagytak Magyarországnak.
Erdély lehetett volna keleti Svájc?
Amilyen sokrétű, különböző jogállású történelmi tájegységeket foglal magában Kelet-Magyarország Romániához csatolt területe, éppoly színes az etnikai arculata. Teleki Pál miniszterelnök, a jeles földrajztudós közeli munkatársa, Rónai András Erdélyről (Transilvania, Ardeal, Siebenbürgen) írt könyvében rámutat arra, hogy ez soknemzetiségű, a nyugati és a keleti kultúrkör határán fekvő országméretű tartomány, amely „majdnem akkora, mint Hollandia (1920-ban 34 225 km2), Belgium (30 507 km2) és Svájc (41 229 km2) területe együttvéve”.
Rónai András a nemzetiségi viszonyok, arányok alapos ismerőjeként úgy látja, Erdélyben a nemzetiségek hatalmas területeken összekeverve élnek, ezért egyenlőségük csak a helyi adottságokat figyelembe vevő autonómiák által biztosítható. Rámutat arra, hogy – a mai két és fél megyényi – Székelyföld tiszta magyar lakosságával, illetve Alsó-Fehér, Fogaras és Hunyad megye „túlnyomóan román” népességével etnikai alapon szervezett autonómiában élhetne, míg a „vegyes területen vegyes nyelvű igazgatás” lenne jogszerű. Különösen a nagyvárosok esetében, ahol az 1930-as népszámlálás szerint „magyar többsége volt Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Szatmárnémeti és Brassó városoknak; német többsége Temesvárnak és Nagyszebennek. Román többségű város Erélyben és a hozzá kapcsolt részeken még 1930-ban sem volt”. 1940-ben, a bécsi döntés előtt két tervezet, javaslat készült egy önálló Erdély nemzetiségi alapon való kantonális felosztására, a társadalmi béke biztosítására. A kantonális felosztás lehetőséget teremtett volna két magyar, két román, egy vegyes (magyar–román) és egy német–magyar–román kanton létrehozására. A második tervezet kibővült volna egy román–rutén kantonnal is. A lényeg, hogy a tiszta kantonokban a helyi lakosság többségének a nyelve, míg a vegyes kantonokban az ott élők (két-három) nyelve vált volna hivatalossá. Sajnos, az önálló Erdély és az egyenjogú nemzetek Erdélye nem valósult meg. A román politikum célja a régiósítással épp az, hogy megakadályozza, felszámolja ennek még a lehetőségét is, bár ma csupán a Székelyföld és a határ menti Partium lehetne külön kanton, tartomány. A román politikai elit azonban nem hajlandó megtűrni az egyenlőséget és főképp a magyarság megmaradását biztosító területi autonómiák megteremtését, erre utal, hogy Victor Ponta román miniszterelnök 2013. május 25-én az RMDSZ Csíkszeredában tartott 11. kongresszusán hangsúlyozta: nincs lehetőség a román alkotmány első cikkelyének megváltoztatására, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam. Liviu Dragnea, a régiók átalakításáért felelő miniszter, miniszterelnök-helyettes azt állítja, hogy Székelyföld nemcsak egy nagyon szép térsége Romániának, hanem „egy román terület” is. Úgy látszik, a Románia régiósításával megbízott miniszter nem ismeri az etnikai viszonyokat. Bizonyára nem olvasta a román történész, Nicolae Iorga száz évvel korábban írt tankönyvét, amelyből azt tanították, hogy román föld az, ahol a románok többségben élnek. Ugyanígy mondható az is, hogy Székelyföld az a terület, ahol a székelyek többségben élnek. Úgy tűnik, a miniszter úr azt sem tudja, hogy a székely önigazgatás, autonómia kisebb-nagyobb hatáskörrel 1876-ig működött. Latin, magyar és német nyelvű oklevelek immár fél évezrede említik Székelyföld nevét: „1495: in terra Siculia, 1497: in terram Siculorum, 1587: Zekel földen, 1611: Zegelland”.
A történeti Székelyföld léte evidencia. Aki azt állítja, hogy Székelyföld román föld, annak gondolkodását elhomályosítja a nacionalizmus, akarva-akaratlan megsérti a székely népet. Lehet, hogy e sértegetésekre szükség van, mert létállapotuk tarthatatlanságára döbbenti még a népük sorsa iránt közömbös székelyeket is.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az SZNT petíciója az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz
Alulírott Izsák Balázs, Marosvásárhely, Márton Áron utca 1 szám alatti lakos, a székely nép képviseletében azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy alábbi esetet vizsgálják ki, s tegyék meg vele kapcsolatban a szükséges lépéseket.
Jelen petíció tárgya számos vezető román politikus többszöri kijelentése, hogy kizárt az, hogy a közigazgatási régiók kialakítása során magyar többségű régió jöjjön létre. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az összes régió román többségű lesz.
Ezen politikusok sorába tartozik:
- Traian Băsescu államelnök (például itt: http://www.mediafax.ro/social/basescu-doar-stalin-a-facut-regiunea-autonoma-maghiara-in-romania-nu-se-va-mai-intampla-11247073) – Crin Antonescu, a szenátus elnöke (például itt: http://www.economica.net/antonescu-regionalizarea-nu-vrem-sa-insemne-enclave-pe-criterii-etnice-sau-pe-criterii-baroniale_53361.html) – Victor Ponta miniszterelnök (például itt: http://www.reporterntv.ro/stire/ponta-despre-regionalizare-singura-formula-posibila-e-cu-8-regiuni-altfel-deschizi-cutia-pandorei) – Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes (például itt: http://www.ziare.com/liviu-dragnea/stiri-liviu-dragnea/dragnea-despre-regiunea-mures-harghita-covasna-doar-doua-cuvinte-ex-clus-1243331)
Az eset:
Immár hónapok óta napirenden van Románia közigazgatási átszervezése. Ennek során egy új közigazgatási szintnek a régiók a bevezetéséről is szó van. Tekintettel arra, hogy Romániában jelentős számban élnek nem román nemzetiségű állampolgárok, ezen régiók átszervezése során sarkalatos kérdés, hogy ne sérüljenek ezen polgárok jogai, melyeket számos Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény szavatol. Ezen túlmenően a székelység számára ez egy lehetőség, hogy ismét visszanyerje azon jogát, amelyet évszázadokon keresztül élvezett, s amelyet legutóbb az 1968-as közigazgatási reform során vettek el tőle, nevezetesen azt, hogy az általa lakott terület egy közigazgatási egységet alkosson.
Amióta napirenden van a közigazgatási átszervezés, ezen igényt számos esetben megfogalmazták a székely nép képviselői, s azokra válaszképpen hangzik el újra és újra az ország meghatározó politikai vezetőinek a szájából, hogy ez nem lehetséges, magyar többségű régió márpedig nem lesz. Ez ellenben azt jelenti, hogy az szándékuk szerint az országban csupa román többségű régió lesz. Túl azon, hogy ez számos nemzetközi egyezményt sért, nyilvánvalóan diszkriminatív is az ország magyar nemzetiségű polgáraival szemben.
Az említett politikai vezetők néha próbálják gazdasági vagy más okokkal indokolni ezen álláspontjukat, de soha nem hoznak fel annak alátámasztására konkrét adatokat, a hangsúly pedig végső soron mindig azon van, hogy számukra elfogadhatatlan, hogy valamely régióban a magyarok többségben legyenek. A céljuk ezzel nyilvánvalóan az, hogy azt a látszatot keltsék, hogy nemzetiség, illetve anyanyelv szempontjából semleges szempontok szerint szándékoznak végbevinni a közigazgatási reformot, ennek ellenére mindenki számára nyilvánvaló, hogy az általuk előre vetített felosztás hátrányos helyzetbe hozza az ország magyar nemzetiségű lakóit a románnal szemben.
Ezek ismeretében kérem, hogy az önök intézménye állapítsa meg, hogy: – Traian Băsescu, Románia államelnöke,
- Crin Antonescu, a Szenátus elnöke,
- Victor Ponta kormányfő, illetve
- Liviu Dragnea kormányfő-helyettes
etnikai alapon diszkrimináltak, s tegye meg a szükséges törvényes lépéseket, hogy ilyen eset a jövőben ne következhessen be, a vétkesek pedig nyerjék el törvényes büntetésüket.
Jogi szempontból a petíciómat a Diszkriminációellenes Országos Tanács létrehozásáról, illetve mindennemű diszkrimináció tilalmáról rendelkező 137/2000-es Kormányrendelet első cikkelyére, illetve a második cikkely (1) és (3) bekezdésére alapozom.
Ugyanakkor, tekintettel a 137/2000-es Kormányrendelet első cikkelye (2) bekezdésének a) pontjára, jelen petíciót anyanyelvemen nyújtom be és elvárom, hogy a Diszkriminációellenes Országos Tanács az ügyet ennek alapján kivizsgálja, s amennyiben fontosnak tartja, hogy erről személyesen is meghallgasson, úgy biztosítsa számomra, hogy erre anyanyelvemen kerülhessen sor.
Kérem tekintsék jelen petíció mellékleteinek a fennebb idézett sajtó-tudósításokat.
Marosvásárhely, 2013.IX.2.
Izsák Balázs Árpád
Erdély.ma

Izsák: diszkrimináció a magyar többségű régió elutasítása
A Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke amiatt, hogy több román vezető politikus is kijelentette: kizártnak tartják, hogy közigazgatási régiók kialakítása során magyar többségű régió jöjjön létre. Az SZNT-elnök szerint ez hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, mivel azt jelenti, hogy az összes régió román többségű lesz.
Izsák négy politikus kijelentése kapcsán fordult a CNCD-hez, ezek: Traian Băsescu államelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes.
A kereset szerint tekintettel arra, hogy Romániában jelentős számban élnek nem román nemzetiségű állampolgárok, a régiók átszervezése során sarkalatos kérdés, hogy ne sérüljenek ezen polgárok jogai, melyeket számos Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény szavatol. A székelység számára a régiósítás egy lehetőség, hogy ismét visszanyerje azon jogát, amelyet évszázadokon keresztül élvezett, s amelyet legutóbb az 1968-as közigazgatási reform során vettek el tőle, vagyis hogy az általa lakott terület egy közigazgatási egységet alkosson.
Amióta napirenden van a közigazgatási átszervezés, ezen igényt számos esetben megfogalmazták a székely nép képviselői, s azokra válaszképpen hangzik el újra és újra az ország meghatározó politikai vezetőinek a szájából, hogy ez nem lehetséges, magyar többségű régió márpedig nem lesz. Ez ellenben azt jelenti, hogy az szándékuk szerint az országban csupa román többségű régió lesz” – írja Izsák Balázs. Az SZNT elnöke szerint ez nem csak számos nemzetközi egyezményt sért, hanem nyilvánvalóan diszkriminatív is az ország magyar nemzetiségű polgáraival szemben. Úgy látja, ezek a politikusok néha próbálják gazdasági vagy más okokkal indokolni ezen álláspontjukat, de soha nem hoznak fel annak alátámasztására konkrét adatokat, számukra mindössze elfogadhatatlan, hogy valamely régióban a magyarok többségben legyenek.
„Azt a látszatot próbálják kelteni, hogy nemzetiség, illetve anyanyelv szempontjából semleges szempontok szerint szándékoznak végbevinni a közigazgatási reformot, ennek ellenére mindenki számára nyilvánvaló, hogy az általuk előre vetített felosztás hátrányos helyzetbe hozza az ország magyar nemzetiségű lakóit a románnal szemben” – vélekedik Izsák.
Az SZNT vezetője felkéri a CNCD-t: állapítsák meg, hogy a négy politikus etnikai alapon diszkriminált, tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ilyen eset a jövőben ne következhessen be.
Izsák egyébként a petícióját magyar nyelven nyújtotta be a diszkriminációellenes tanácshoz, megjegyezve: amennyiben személyes meghallgatására is sor kerülne, anyanyelvén akarja előadni érvelését.
Maszol.ro

Mégsem fogadta el Bukarest a Verespatak-tervezetet?
Megkérdőjeleződött, hogy a román kormány elfogadta-e a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, miután Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes csütörtökön cáfolta a dokumentum elfogadását, román sajtóértesülések szerint pedig az igazságügyi minisztérium augusztus közepén ellenezte, hogy törvényt hozzanak a beruházóval kötendő egyedi megállapodásról.
Az augusztus 27-i – az MTI-hez is eljuttatott – kormányközlemény úgy fogalmazott, hogy a kabinet törvénytervezetet fogadott el az erdélyi Verespatak térségében megvalósítandó arany- és ezüstérc-kitermeléssel kapcsolatos intézkedésekről. Csütörtökön viszont Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes az Agerpres hírügynökségnek kijelentette: a kormány „nem fogadta el, vagy utasította el" a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta.
„Úgy vélem, Victor Ponta kormányfő a legbölcsebb döntést hozta az ügyben, mégpedig azt, hogy a végső vitát civilizált keretek közt az ország legnagyobb legitimitású fóruma, Románia parlamentje bonyolítsa le (...) A verespataki döntéshez kevés egy miniszter, egy miniszterelnök, vagy akár maga a kormány" – magyarázta Dragnea.
A Revista 22 hetilap internetes oldalán szerdán egy, a román igazságügyi minisztériumnak tulajdonított, augusztus 13-án keltezett véleményezést közölt, amely rámutat, hogy a Verespatak-törvény tervezete több ponton alkotmányellenes. A dokumentum szerint Dan Sova nagyberuházásokért és külföldi befektetésekért felelős tárca nélküli miniszter hivatala egy egyedi megállapodást próbál törvényben szabályozni, holott az alkotmány szerint a törvényeknek általános hatályuk kell legyen.
A román igazságügyi tárca a Revista 22 által idézett véleményezésében még egy sor hivatal jóváhagyását kérte a tervezetre, amelyet módosításra visszaküldött az azt kezdeményező tárca nélküli miniszternek. A kormány két héttel később közölte, hogy elfogadott egy törvénytervezetet Verespatak ügyében, de a Revista 22 cikkéből nem derült ki, hogy ez azonos-e az igazságügyi minisztérium által augusztus 13-án kifogásolt tervezettel.
Bukarestben vasárnap óta minden este több ezren tiltakoztak a város központjában a verespataki ciános bányászat és a kormány ezzel kapcsolatos tervezete ellen. Közben a kétharmados többséggel kormányzó Szociáldemokrata Szövetség (USL) egyes vezető politikusai – köztük Victor Ponta miniszterelnök is – bejelentették, hogy a bányanyitás ellen szavaznak, ha majd a román parlament dönteni fog a törvénytervezetről. A kanadai többségi tulajdonban lévő Rosia Montana Gold Corporation 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb külszíni aranybányáját, ahol ciántechnológiás eljárással 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni.
MTI
Erdély.ma

Valami nagyon nincs rendben a Verespatak-törvénnyel
Törvénytelenséget követett el a Ponta-kabinet, ha úgy fogadta el a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, hogy azt nem véleményezte pozitívan valamennyi érintett minisztérium – közölte kérdésünkre csütörtökön Cseke Attila RMDSZ-es képviselő.
A politikust azért kerestük meg, mert korábban a kormány főtitkára, majd miniszter is volt, így jól ismeri a kormány törvénykezdeményezési procedúráit. A maszol.ro annak kapcsán kérdezte, hogy az igazságügyi minisztérium korábban negatívan, a gazdasági tárca pedig – Varujan Vosganian miniszter keddi bejelentése szerint – egyáltalán nem véleményezte a Verespatakról szóló tervezetet.
Cseke Attila tájékoztatása szerint a kormány asztalára törvénytervezeteket rendszerint valamelyik minisztérium kezdeményez, elfogadásához és a parlament elé terjesztéséhez azonban valamennyi érintett minisztérium vezetőjének aláírása szükséges. Az igazságügyi és a pénzügyi tárcának rendszerint szinte az összes tervezetet véleményeznie kell – magyarázta.
A politikus elmondta, a miniszterelnök jóváhagyásával kormányülésen megvitathatók azok a tervezetek is, amelyeket nem véleményezett még valamennyi minisztérium. „Elfogadásához azonban már valamennyi tárca hozzájárulása szükséges. Ha az igazságügyi miniszter nem írta alá a tervezetet, az törvényszegés” – fogalmazott.
Mint ismert, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a kormány korábbi közleményével ellentmondva csütörtökön már azt nyilatkozta, hogy a Ponta-kabinet „nem fogadta el, vagy utasította el” a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta.
Cseke elmondta: ebben az esetben a parlamentnek egyszerűen nincs amiről tárgyalnia. „Ha igaz, amit a Dragnea mond, akkor a parlament nem is vitathat meg egy ilyen dokumentumot, mert ha a kormány nem fogadta el, akkor ez nem törvénytervezet. Véleményanyagokról nem szoktunk tárgyalni. A kormány részéről érkező törvénytervezeteket valamennyi érintett miniszternek alá kell írnia” – magyarázta.
Cs. P. T.
Maszol.ro

Győzött a kétnyelvűség a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskolában
A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői bizottsága kihelyezte az iskolában a kétnyelvű feliratokat. A több mint száz feliratot a szülők a magyar tanárok és néhány diák segítségével tették ki, az iskola új igazgatóságának támogatását élvezve.
Mint ismeretes a kétnyelvű feliratok kálváriája 2010-be nyúlik vissza, azóta az iskolát a Diszkriminációellenes Tanács a Civil Elkötelezettség Mozgalom panaszlevelei alapján két ízben is megbírságolta. A kétnyelvű feliratok kikerültek az összes tanteremre (román és magyar osztályokra), laboratóriumokra, irodákra, valamint a biztonsági feliratok is kétnyelvűsítve lettek.
Amint arról beszámoltunk, a marosvásárhelyi szülők hosszú évek óta küzdenek azért, hogy a Liviu Rebreana Általános Iskola a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget.
A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Beadványaikra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a szülők kérésére feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat, és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgató helyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény.
2012 októberében több mint 350 magyar szülő újból benyújtott egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kérték, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A kezdeményező szülők 2013 januárjában egy újabb levelet fogalmaztak meg az iskola vezetőjének, amelyhez csatolták az általuk javasolt 40 felirattípus kétnyelvű mintáját, arra kérvén az iskola vezetőségét, hogy járuljon hozzá az ingyen, adományként felajánlott feliratok kihelyezéséhez.
Az iskola válasza februárban érkezett: az intézmény vezetőségi tanácsa február 11-én szóban és írásban közölte a magyar szülők képviselőivel, hogy a magyar szülők valós kétnyelvűség megvalósításával kapcsolatos kérései indokolatlanok, az iskola vezetősége pedig nem hajlandó kitenni az iskola folyosóira, belső tereibe a szülők által ingyen felajánlott kétnyelvű táblácskákat.
vasarhely.ro
Erdély.ma

Gabriel Catalan: A kommunizmus elítélése
(Részletek egy hosszabb tanulmányból)
Immár közel hét év telt el azóta, hogy Traian Băsescu elnök a Román Parlamentben 2006. december 18-án hivatalosan elítélte azt a kommunista rendszert, amely országunkban volt, vállalva a („Végső”?!) Jelentést, amelyet a Vladimir Tismăneanu által vezetett bizottság szerkesztett. A bizottság hivatalos neve: a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Enöki Bizottság. Miután az Elnöki Hivatal honlapján hosszasan csíszogatták (többször is változtattak rajta, korrigálták), ez a jelentés 2007 novemberében végre megjelent könyv alakban is a Humanitas Kiadó gondozásában, egy rangos belföldi könyvvásár alkalmából.
2008-ban a Polirom Kiadó tankönyvet jelentetett meg O istorie a comunismului din România (A romániai kommunizmus egyik története) címmel az IICCR – a Romániai Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet – megbízásából; 2009-ben pedig megjelent e könyv második és javított kiadása, ugyancsak az említett kiadónál. Ez volt a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Tanácsadó Bizottság (2007—2009) egyetlen nagy műve, amelynek az volt a fő feladata, hogy megvizsgálja, miként léptetik életbe a téma feldolgozására létrehozott első elnöki bizottságnak a fentebb említett, Végső Jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, valamint hogy tanácsokat adjon az állam elnökének azzal kapcsolatban, hogy hol tartanak az említett ajánlások életbeléptetését illetően, továbbá az, hogy használható megoldásokat kínáljon a menet közben feltárt problémák megoldását elősegítő stratégiák kidolgozásához. Meg kell jegyeznünk, hogy a Bizottság fennállásának egész ideje alatt csupán Vladimir Tismăneanu „helyettesei”, a két koordinátor: Cristian Vasile és Dorin Dobrincu kapott fizetést az Elnöki Hivataltól, olyant, mintha elnöki tanácsadók lettek volna, a többi bizottsági tagnak legfeljebb az utazási és elszállásolási költségeit számolták el.
Úgyszintén meg kell említenünk, hogy 2012-ben a iaşi-i Polirom Kiadónál megjelent egy újabb dokumentumkötet a kommunista időszakról, az első, amelyik a Ceauşescu-időszakkal foglalkozik, Istoria comunismului din România. Vol. II: Documente. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) – A romániai kommunizmus története. II. kötet: Dokumentumok. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) címmel. A kötet szerkesztői Mihnea Berindei, Dorin Dobrincu és Armand Goşu.
Ugyancsak említésre méltó, hogy 2007 júliusában megváltozott a Romániai Országos Levéltár (ANR) vezetősége, 2010 januárjában pedig a Securitate Archívumát Tanulmányozó Országos Tanácsé (CNSAS) is. Viszont mindaz az előrelépés, amit az ANR-ben Dorin Dobrincu vezérigazgató öt év alatt elért, meglehetősen kevés, rendkívül behatárolt, részleges ahhoz képest, amit a köz elvárt tőle. A kommunizmus időszakára vonatkozó dokumentumoknak csak egy kis részét bocsátotta a kutatók rendelkezésére, miközben azok, amelyeknek valóban nagy történelmi és ugyanakkor igazságszolgáltatási jelentőségük van (beleértve az Államtanács vagy az államfő törvényerejű rendeleteit, a Minisztertanács egyes határozatait illetve utasításait, miniszteri rendeleteket stb.) továbbra is titkosak maradtak, a vigilens levéltárosok és a belügyminisztérium régebbi valamint újabb alkalmazottai elrejtették azokat. Dorin Dobrincu 2009 decemberétől – a Belügyminisztérium átalakítása után – már csak igazgatói rangban végezte munkáját, 2012 júniusának közepéig, amikor Ioan Rus belügyminiszter úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg újabb hat hónappal a Dorin Dobrincu mandátumát, habár azt korábban megtette már kétszer. Ami pedig Dragoş Petrescut illeti, aki 2006 márciusától a CNSAS Kollégiumának a tagja, és akit Románia elnökének javaslatára 2010-ben a Kollégium elnökévé választottak, az általa elért valós sikerek is gyakorlatilag jelentéktelenek.
Semmi esetre sem valósult meg „a második célkitűzést”, nevezetesen: az ANR demilitarizálása, vagyis „a Romániai Országos Levéltár kivonása a Közigazgatási és Belügyminisztériumnak való alárendeltségből, abból az alárendeltségből, amelyet 1951-ben, a sztálini időszak kellős közepén helyezték, vagy legalább a Levéltár lényeges mértékű autonomizálása a Minisztérium vezetőségével való kapcsolatában, amelyben az abszurd titkosítást rákényszerítik”; és az sem valósult meg, hogy „a CNSAS-t segítse a titkosszolgálatokkal való nézeteltérések esetében, az átadni való dokumentumok kérdésben”, ellentétben azzal, miként azt Cristian Vasile úr fellengősen, s az ahhoz illő tudatlansággal és felületességgel állítja egy nemrég megjelent dicsőítő cikkében, amelynek a hivalkodó címe: Öt évvel a Végső Jelentés után. A kommunista rendszer – nem csupán szimbolikus – elítéléséről.
Valójában az ANR továbbra is a Belügyminisztérium keretén belül működő intézet, ugyanúgy miként 2007 júliusa előtt volt, továbbra is katonai egység státusa van, tökéletesen militarizált és gyakran abszurd procedúrák, módszerek, szokások és szabályzatok szerint működik, sőt a vezetősége megőrzött szinte minden együgyű reflexet, amit elődjeitől örökölt. A CNSAS pedig még kevésbé fejlődött jó irányba, pontosan olyan ferdén működik, mint korábban: a Kollégiumban éveken át üresen tátongott két hely (csak 2012-ben sikerült betölteni azokat), a működését meghatározó törvényes előírások továbbra is súlyosan csonkítják az intézmény jogait, viszont a CNSAS-nál továbbra is helye van a nepotizmusnak, a nemtörődömségnek és a hozzá nem értésnek, amit már alapításától fogva megszoktunk tőle (még akkor is, ha az utóbbi években átvett néhány dossziét a Securitate örökébe lépett titkosszolgálatoktól, ezeknek az iratcsomóknak a száma kevés, rendkívüli figyelemmel válogatták ki őket, és nehezen férhetnek hozzájuk az önálló kutatók; sőt a CNSAS birtokában lévő dokumentumok nagy részéről nincs minimális leltár, amely a közönség rendelkezésére állna, és az elemi irattári nyilvántartás is hiányzik, függetlenül attól, hogy a CNSAS mikor vette át a dokumentumokat).
Hát mindössze ennyit produkált egy bő „ötéves terv” alatt a romániai kommunizmus kései és bátortalan elítélése. A jelentés konklúzióiból következő és ott javasolt intézkedések közül egyiket sem léptették életbe. Való igaz, hogy rengeteget beszéltek a kommunista időszakról szóló múzeum létrehozásáról (különösképpen az utóbbi időszakban), de mindmáig nem találtak elegendő pénzalapot hozzá, és megfelelő helyiséget sem; szó volt a hajdani politikai foglyoknak szánt kártérítés növeléséről, és ígéretek is elhangzottak erről; de a lusztrációs törvény tervezetét időtlen időkig halogatják, sőt a rajta végzett módosításokkal lényegében elferdítették a készülő jogszabályt azok a parlamenti tagok, akik szorosan kötődnek, közvetlenül vagy közvetve (értsd: családtagjaik révén) a parancsuralmi múlthoz, a CNSAS pedig újból előszedte (jobban mondva folytatja) az ócska gyakorlatot: az igazság elrejtésének és az „erkölcsi halottak”-nak, vagyis a hazai politikai személyiségek többségnek tisztára mosását.
Érdemes megjegyeznünk, hogy 2008 decemberében meghalt Constantin Ticu Dumitrescu azok után, hogy egész éven át fúrták—faragták, amíg – nyilván negatív értelemben – radikálisan meg nem változtatták, azt a törvényt, amelynek alapján a CNSAS működik. Vagyis lemészárolták a 187/1999. számú törvényt (amely immár csupán halvány maradványa annak a jogszabálynak, amelyet eredetileg a Ticu törvényének neveztek). Az Alkotmánybíróság ugyanis a 2008. január 31-én hozott 51. számú Végzésével részben alkotmányellenesnek nyilvánította azt (lásd az eredményt, a 2008. november 14-i keltezésű 293. számú törvényt, amelyik a 24/2008. számú Sürgősségi Kormányrendelet törvényerőre emeléséről intézkedik. Ez a kormányrendelet az állampolgárnak a saját szeku-dossziéjához való hozzájutásáról és a Securitate dekonspirálásáról szól, s az ezt tartalmazó törvényt a Hivatalos Közlöny 2008. december 3-án megjelent 810. számában tették közzé).
Az hogy 2012-ben új nevek jelentek meg a CNSAS Kollégiumában: a nyolcvanas éveiben járó liberális, Dinu Zamfirescu, az IICCMER (a Kommunizmus Bűntetteit és a Román Száműzöttek Emlékét Feltáró Intézet) ügyvezető elnöke, aki jóllehet önként felfüggesztette liberális párti tagságát, hogy elfoglalhassa ezt a tisztséget a CNSAS Kollégiumában, mégis nyilvánvaló, hogy a törvény megszegésével illetve erőltetett/belemegyarázó értelmezésével lett oda kinevezve; a bukaresti Florian Bichir újságíró és ortodox teológus; Florin Abraham Szilágy megyei történész, aki a totatlitarizmusra szakosodott és Mihai Cioflâncă iaşi-i történész, aki a kommunizmus történetére és az antiszemitizmusra szakosodott, jelenlétükkel semmit, de semmit sem változtattak azon a betokosodott, politizáló és titkolózó módon, ahogyan ez az intézmény működik.
Nem szorulnak kommentárra azok a visszaélések, megkülönböztetések, zaklatások, lemondások, tiltakozások, szabálytalanságok valamint az a lehetetlen légkör, amit az IICCMER-ben az új vezetőség (a Muraru—Oprea—Zamfirescu-hármas) produkált, mert a tények önmagukért beszélnek, és tág teret kaptak a sajtóban valamit a blogokon, beleértve azt is, amit 2012-ben az Amerikai Egyesült Államok Kormányának a Jelentéséről készült összefoglaló ugyancsak megemlített az emberi jogok Romániában való tiszteletben tartásának a helyzetével kapcsolatban.
Sem a politikai pártok sem az államelnök semmit sem lépett előre a kommunista totalitárius múlttal való végleges szakítás ügyében. Ennek köszönhetően tartották meg magas állami tisztségekben a politikai és szekus múltjuk révén „beszennyeződött” személyeket, sőt közülük néhányat még jelentősebb tisztségekbe javasoltak. Példaként említjük egyes magasrangú szekus tisztek katonai előléptetését valamint olyan személyek kitüntetését, akik a kommunista totalitárius rendszer engedelmes kiszolgálói voltak, illetve kollaboráns magatartásuk révén kompromittálódtak (gondolunk itt Antonie Iorgovanra, Teoctist Arăpaşura vagy Dan Iosifra); és mindezt „a kommunizmust elítélő államelnök” aláírásával tették, azéval akinek a szekusdossziéját bezúzták illetve eltüntették, de aki név és szám szerint be van jegyezve a Securitate konstancai irattárában mint a IV. Igazgatóság kollaborátora, ezt bizonyítja több olyan dokumentum, amely a hadügyminisztérium Irattárában található. (Megemlítenénk itt: azoknak az RKP-tagok Jegyzékét, akik engedélyt kaptak arra, hogy a Securitate munkáját segítsék; a Konstancai Haditengerészeti Parancsnokságnak az információs hálózatot nyilvántartó Napló—Jegyzékét; továbbá a 00151392/29.09.1976. számú Átiratot, amellyel Traian Băsescu kollaboráns dossziéját átküldték a konstancai Securitatéhoz, más dokumentumok mellett); valamint hivatkozhatunk a Honvédelmi Minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának 2004—2005-ös levelezésére is, és tesszük ezt, mert legalábbis a SIE-nél és a SRI-nél államfőnkről semmi sem található ... egyelőre.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) mind a Călin Popescu Tăriceanu, mind pedig a Crin Antonescu vezetése alatt tagjai között tartotta, sőt méghozzá vezetői funkciókban, vagy tiszteletbeli vezetői funkciókban, a kompromittálódottakat (holott közülük nem egyet a CNSAS is leleplezett). Így Mircea Ionescu-Quintus a párt tiszteletbeli elnöke, Constantin Bălăceanu-Stolnici pedig a PNL Szenátusának az elnöke volt, és megtűrik őt a pártban azután is, hogy 2007 áprilisában beismerte, együttműködött a Securitatéval – és persze az akadémikusi székét is megőrizte Stolnici úr. Dan Ilie Morega csak 2010 júniusában lépett ki a pártból és mondott le a PNL Gorj megyei szervezetének ideiglenes elnöki tisztségéből, amikor egyébként is lejárt a mandátuma, és független képviselőként továbbra is van jelen a parlamentben. Teodor Meleşcanu (a DIE, a külföldi hírszerzési igazgatóság magasrangú tisztje), akárcak Ioan Ghişe, a brassói „antiterrorista” és igazságtevő képviselő. A DIE másik tisztjét, Daniel Dăianut pedig európai parlamneti képviselővé emelték azon az alapon, hogy gazdasági és pénzügyi téren rendkívül értékes szakember (sőt még a kommunista rendszerrel szembeni ellenállást illetően is!).
Ugyanakkor Marius Gheorghe Oprea és Stejărel Olaru – Călin Popescu Tăriceanu nemzetbiztonsági tanácsosai valamint a Securitate elleni és a kommunista nomenklatúra elleni kampány „élharcosai” – megelégedtek néhány kilátástalan, apró balhéval, s a tiltakozásuk egyre félénkebb lett, kifullasztották azt a magas állami tisztséggel járó előnyök és kiváltságok (pénz, szolgálati lakás, autó, titkárnők, külföldi utak, jelöltség az európa parlamenti helyekre, de a pártbeli tisztségek is, sőt főnöki tisztségek a titkosszolgálatoknál, feltűnés a sajtóban, befolyás a közvélemény terén; egyszóval kiadós támogatást kaptak a gyors politikai karrierhez és nemcsak ahhoz). A Tăriceanu-kormány bukását követően és azután, hogy a PNL kilépett a Demokrata Párttal (PD) való koalícióból, az IICCR-ből IICCMER lett azáltal, hogy a Román Száműzöttek Emlékét Őrző Országos Intézetet (az INMER-t) egybevonták az IICCR-vel, s az intézet élére a „liberális” Marius Oprea és Stejărel Olaru helyébe Vladimir Tismăneanu került valamint a Băsescu-pártiak csapata (Ioan Stanomir, továbbá Mihail Neamţu, aki 2011-ben lemondott és az államfőt támogató politikai mozgalmat alapított, amely reformmozgalom kíván lenni, s a lemondott helyébe Cristian Vasile került, a csapatban pedig még ott van Bogdan Cristian Iacob és Dorin Dobrincu is, többek között).
Miután a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) korábbi igazgatója, Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett Demokrata-Liberális Párti (PDL-s) kormány 2012 tavaszán siralmasan beadta a kulcsot, a Socialista—Liberális Unió (USL) által alkotott új hatalom – amelynek a főnökei: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és Crin Antonescu, a PNL elnöke – az IICCMER élére új vezető csoportot nevezett ki, amelynek tagjai: Dan Zamfirescu (aki az INMER főnöke volt 2003-tól, a megalapításától 2010-ig, amikor ezt az intézetet összevonták az IICCR-vel), továbbá az ifjú Dan-Andrei Muraru, Dorin Dobrincu helyettese és közeli munkatársa valamint Marius Oprea „fiacskája”, egy antiszemitizmusra és antikommunizmusra specializálódott másik történész. (Marius Oprea maga is visszatért az intézet Különleges Kutatási Főosztályának igazgatói székébe.) Az ANR vezetőségébe pedig kinevezték (2012 júniusában) Ioan Drăgant és (2012 augusztusában) Alina Pavelescu-Tudort. További változások: a nyugdíjazás előtt álló kolozsvári középkor-szakértő Ioan Drăgan, aki Fehér megyéből származik, 1989 óta a Romániai Országos Levéltár kolozsvári fiókjának volt a főnöke, ő lett a iaşi-i az igazgató Dorin Dobrincu helyett, aki visszatért a régi foglalatosságaihoz és szakmáihoz: a kommunizmus, az antiszemitizmus és a posztkommunizmus történetének kutatásához valamint társult egyetemi tanári beosztásához az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Történelemtudományi Karán a Copoura épült városba; Alina Pavelescu pedig, a tanulékony, ambíciózus, opportunista, áskálódó és komformista bukaresti hölgy, akit kezdetben éppen Dobrincu léptetett elő az ANR vezetőségi tagjává, majd 2011 szeptemberében az ANR bukaresti fiókjának a főnökévé, miután aligazgatóként összetűzött vele a korábban Nagy Mihály Zoltán által elfoglalt pozíció miatt. Nagy Mihály Zoltán az RMDSZ pártfogoltja, fiatal, magyar nemzetiségű történész, Szilágy megyéből származik, ugyanabból a faluból mint unokatestvére, Szabó Ödön képviselő, aki ugyanakkor az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Nagy Mihály Zoltánt szolgálati érdekből, még idejében, főtanácsosi posztba helyezték át (végrehajtó funkcióba) – s vajon hová? – az ANR nagyváradi fiókjához.
Ugyancsak miután 2009 szeptemberében megbukott a szociáldemokrata és demokrata liberális kormány s 2009 decemberében Traian Băsescut újraválasztották Románia elnökévé, 2011 szeptemberében lefektették Szociálista—Liberális Unió (USL) alapjait, a Demokrata Liberális Párt és a Traian Băsescu elleni szövetségét, Crin Antonescu liberálisai kéz a kézben menetelnek Victor Ponta szociáldemokratáival, és egyáltalán nem restellik, hogy számos nomenklaturista, szekurista vagy besúgó és korrupt személy van e két párt egyikében, másikában, ugyanúgy miként a Dan Voiculescu – konspiratív nevén Félix – szekus által vezényelt Konzervatív Pártban is, amellyel együtt néhány hónappal korábban, 2011 januárjában létrehozták az ACD-t, a Közép-Bal Szövetséget.
Talán érdemes megemlítenünk azt is, hogy milyen rendkívül gyorsan emelkedett a ranglistán két másik fiatal „liberális” és történész, akik nemrég még nagy szájjal harsogták a lusztrációt és a volt kommunisták leleplezését, jóllehet ezen fiatalok KISZ-es múltjuk miatt jobb lett volna, ha hallgatnak. Az egyik Mihai Răzvan Ungureanu, aki Iaşi-ból származik, jelenkori történelemre szakosodott, 1998 és 2001 között államtitkár volt, 2004 és 2007 között pedig külügyminiszter, Mircea Geoană, a hivatásos diplomata után következett ebben a tisztségben (Mircea Geoană 2001 és 2004 között volt Románia külügyminisztere.) M. R. Ungureanu a külügyminiszteri székből a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) igazgatói székébe került, ahol 2007 és 2012 között tevékenykedett, onnan pedig miniszterelnökké léptette őt elő Traian Basescu elnök. Rövid ideig, 2012 februárjában és májusában töltötte be ezt az újabb tisztségét, mert a parlament megszavazta az ellene szóló bizalmatlansági indítványt, és a fiatal miniszterelnöknek távoznia kellett. Jelenleg a Civil Erők nevű párt elnöke valamint a halottaiból föltámasztott Igazságosság és Igazság Szövetségé, amelynek másik tagja a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. T. R. Ungureanu egyúttal még Arad megyei szenátor és egyik lehetséges elnökjelölt a 2014-es választáson. A másik, ugyancsak szép karriert befutott fiatal „liberális” pedig Adrian Mihai Cioroianu. Ő craiovai, a jelenkori történelem szakértője, újságíró és esszéista, liberális párti szenátor volt, Mona Muscă-val és Mihăiţă Calimentével együtt a lusztrációs törvény kezdeményezője, aztán liberális képviselő volt az Európai Parlamentben és e parlamenti csoport (az ALDE) alelnöke, továbbá egy évig, 2007 és 2008 között a Tăriceanu-kormány külügyminisztere, gyakorlatilag Ungureanut követte ebben a tisztségben. Jelenleg, 2012-től, A. M. Cioroianu a Bukaresti Egyetem Történelemtudományi Karának dékánja. Ungureanu, aki a KISZ Központi Bizottságának póttagja volt, az új rendszerben a román külföldi hírszerző szolgálat igazgatója lett (a SIE-jé, amely szekusokkal megtömött titkosszolgálat, főleg a vezetőségében zsúfolódnak ők); Cioroianu pedig, aki szerényebb kommunista tisztségeket töltött be a líceumban és az egyetemen, külügyminisztersége idején tűnt ki, akkor bizonyította be rátermettségét többször is, hatalmas melléfogásokkal.
A Demokrata Párt megalakulása óta kitartóan folytatja a képmutatást, bekebelezett majminden ideológiainak titulált programot (hol szocialista, hol kereszténydemokrata, hol konzervatív, hol pedig liberális) és számos romániai politikai személyiséget, létrehozva a korrupció fölülmúlhatatlan lecsóját. Jelenleg PDL-nek hívják, miután magába olvasztotta – és eltüntette – a liberális pártból kiszakadt liberális-demokrata csoportot. Ezt a pártot továbbra is ugyanaz a FSN-ből, a Nemzeti Megmentési Frontból maradt klikk vezeti, felerősítve egyéb maradvánnyal: apró, harmad vagy negyedrangú helyi kommunista vezetőkkel, kommunista diákszövetségiekkel vagy KISZ-esekkel (mint Emil Boc, Vasile Blaga, Gheorghe Falcă, Cristian Rădulescu – akiket profi módon tisztára mosott a CNSAS). A PDL még tagjai közé emelt időközben üzletemberekké, feddhetetlen kapitalistákká lett szekus tiszteket, akik nemrég az EU és a NATO országaiban kémkedtek (mint Silvian Ionescu), továbbá „tősgyökres/valódi” liberálisokat, Traian Băsescu hűséges híveit, élükön Theodor Dumitru Stolojannal, aki fontos tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban Nicolae Ceauşescu idejében, majd Iliescu idejében is ugyanott folytatta magasba ívelő pályáját, előbb államtitkár lett, aztán pénzügyminiszter, végül pedig még feljebb jutott: 1991 és 1992 között miniszterelnök volt.
S hát a PSD-ről mit lehet még elmondani? Például azt, hogy ott trónol ma is Ion Iliescu a párt tiszteletbeli elnökeként, annak ellenére hogy első rangú nomenklaturista volt. Victor Ponta pedig, akit a „kis Titulescunak” becéznek, a PSD jelenlegi végrehajtó elnöke, politikai tekintetben Adrian Năstase édes gyermeke. Năstase csupán stratégiai megfontolásból vonult vissza egy lépésnyit: jelenleg a párt Országos Tanácsának az elnöke. Erre a PSD imidzsének javítása végett volt szükség, mert Năstase ellen több ügyben is bűnvádi eljárást indítottak (börtönbe is került stb.) Ponta Mircea Geoanăt, Ioan Geoană ceauşista tábornok fiát követte a párt élén, az alelnökök, végrehajtó titkárok és a szocdem vidéki „bárók” között pedig nagyjából ugyanazok a kommunista múltú vagypedig korrupt magatartásuk miatt megvetni való figurák nyüzsögnek, bár néhányan közülük, mint például Nicolae Văcăroiu vagy Octav Cosmâncă háttérbe húzódtak, de az említettek listája még mindig tekintélyes, gondoljunk csak a következőkre: Constantin Niţă, Ioan Chelaru, Liviu Dragnea, Ion Stan, Gheorghe Nichita, Ioan Mircea Paşcu, Constantin Nicolescu, Dan Nica, Marian Vanghelie, Viorel Hrebenciuc, Marian Oprişan, Ion Vasile, Radu Mazăre, Ilie Sârbu. S hozzájuk társultak a fiatal „szocialisták”, az újabb bimbók mint Corina Creţu, Titus Corlăţean, Nicolae Bănicioiu, Robert Negoiţă, Oana Niculescu-Mizil, Dan Şova, Cristian Rizea, Daciana Sârbu-Ponta.
[…]
De a vallási vezetők sem szállnak síkra az igazi lusztrációért, többségük ugyanis még 1990 előtt került magas egyházi tisztségbe. A múlt köde lepi be a legtöbb idősebb egyházi vezető életrajzát, az ortodoxokét, a katolikusokét (sőt a görögkatolikusokét), a protestánsokét (beleértve a neoprotestáns szekták vezetőit is), a CNSAS ugyanis nehezen dekonspirálta néhány ortodox főpap együttműködését a Securitatéval. És a fiatal egyházi vezetők is tartózkodóan viselkednek a lusztrációt illetően, ők politikai okokból teszik ezt, féltik a karrierjüket, vagypedig szolidaritásból illetve rosszul értelmezett papi titoktartásból, egyes esetekben pedig (gondolok itt a főrabbira és a nagy muftira, mindkettő rendkívül fiatal) szóba jöhet a közöny is, illetve a tájékozatlanság. Daniel Ciobotea ortodox pátriárkáról például azt gyanítják, hogy együttműködött a Securitatéval, ugyanis a DIE 36 046-os számú – és ki hitte volna: éppen ő a„konspiráció végett” 1989. december 23-án megsemmisített – egyik dossziéjának a címszereplője (Micsoda balszerencse, mon cher!). Ioan Robu érsek pedig, a bukaresti római katolikus egyházmegye főpapja ugyancsak hasonló helyzetben van, mert annak ellenére, hogy a CNSAS nem talált (vagy nem találhatott) még olyan szekus dossziét, amelynek ő a címszereplője, mindenképpen tekintetbe kell venni azt, hogy Ioan Robut 1983-ban Nicolae Ceauşescu jelölte ki erre a tisztségre, és a kommunizmus utolsó hat esztendejében Robu érsek rendkívül fontos szerepet töltött be a belföldi és a külföldi propagandájában, egyik vezetőségi tagja volt a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának (a FDUS-nak), résztvett a diktátor istenítésében, az USA-val való kereskedelemi kapcsolatban a legnagyobb kedvezmény elvének megőrzésére tett kísérletekben, valamit a nemzetközi közvélemény félretájékoztatásában az országban uralkodó valóságos szociális, gazdasági, politikai és vallásügyi helyzetről.
A romániai civil társadalmat magát is, akárcsak a közvéleményt egyre kevésbé érdekli ez a kérdés, miközben mind az értelmiségieknek, mind az egyszerű állampolgároknak megélhetési gondjaik vannak. A Román Akadémiát és a romániai egyetemeket az „aranykorszakbeli dinoszauruszok és mamutok” ellenőrzik. A hazai civil szervezetek: a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS), a Polgári Szövetség (Alianţa Civică), a Pro-Democraţia, a Transparency International, az Emberi Jogokat Védő Liga (LADO), a Romániai Akadémiai Társaság, az Emberi Jogok Védelmének Romániai Egyesülete (APDOR-CH) és a többiek mind vérszegények, mozgásképtelenek és teli vannak a Securitate egykori munkatársaival, vagyis hamis disszidensekkel, valamint a civil szféra olyan fiatal vezetőivel, akik unják a romániai társadalom erkölcsi megtisztítását, elsősorban inkább a mai közélet pénzügyi, kulturális vagy sajtóbeli vonatkozásai foglalkoztatják őket vagypedig a diszkrimináció elleni küzdelem jelenlegi tendenciái: a nemi, a szexuális érdeklődéssel kapcsolatos, az etnikai, a vallási és a vallási felfogással szembeni megkülönböztetés megszüntetése, továbbá a sajtó, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a közigazgatás, a börtönök és a politikai élet megfigyelése.
Következésképpen megállapíthatjuk, hogy kommunizmus (kizárólag elméleti, formális) elítélése körüli nagy ricsaj, úgy tűnik, előre megfontolt akció volt, amelynek ugyanúgy alanyai mind a hatalmon lévők, mindpedig az ellenzék szerepében ügyködő hazai politikai erők valamint a Securitatéból született titkosszolgálatok, közös törekvésük az, hogy a választók és a Nyugat számára kipipáljanak egy „tartalom nélküli forma” feladatot, s egyben lejárassanak minden valóban kommunizmusellenes tiltakozást és civil követelést, hogy aztán a jó mioritikus hagyománynak megfelelően a kommunista múlttal való szembenézést, ezt az ország demokratikus jövője szempontjából életfontosságú kérdést viszonylagossá tegyék és minimalizálják, vagyis elföldeljék végképp.
Utóirat. Hozzátenném, hogy nem vagyok híve a kommunizmusellenességel és a Tismăneanu Jelentéssel kapcsolatos baloldali elméleteknek, negativista vagy relativizáló kritikáknak illetve vélekedéseknek, miként nem értek egyet a kommunizmusról való nosztalgiázással (a nomenklaturistáknak, a szekusoknak valamint a marxizmus bármelyik típusának a szimpatizánsaival) sem.
Fordította: Zsehránszky István
Maszol.ro

Vélemény, nem diszkriminálás (A magyar régió elutasítása)
Nem diszkriminálják a romániai magyarokat a román vezetők azon nyilatkozatai, amelyben elutasítják egy esetleges magyar többségű régió létrehozását – mondta ki tegnap az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT).
Traian Băsescu államelnök, Victor Ponta miniszterelnök, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes és Crin Antonescu szenátuselnök ellen egy hónapja tett feljelentést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint egy esetleges magyar többségű régió elutasítása azt jelenti, hogy valamennyi ilyen közigazgatási egység román többségű lesz, ami szerinte diszkriminatív az ország magyar nemzetiségű polgáraival szemben. Az ODT azonban úgy vélte, hogy a szóvá tett nyilatkozatok nem minősíthetők a magyar nemzetiségű személyek elleni izgatásként, ezek a tervezett közigazgatási régiókról szóló társadalmi vita során hangzottak el, és – figyelembe véve, hogy az érintettek politikusok és egyben közméltósági tisztségeket is betöltenek – kijelentéseik nem lépik túl a szabad véleménynyilvánítás határát. A testület leszögezte, hogy ebben a kérdésben a diszkriminációellenes tanács kizárólag a szóban forgó nyilatkozatokról foglalt állást, ez a döntés nem tekinthető olyan minősítésnek, ami egy esetleges majdani közigazgatási átszervezési tervezetre vonatkozik. A Szociál-Liberális Szövetség egyelőre jegelte a közigazgatási régiók kérdését, miután egy alkotmánybírósági döntés szerint leghamarabb csak a jövő évben lehet népszavazást tartani az alkotmánymódosításról, ami előfeltétele a közigazgatási régiók létrehozásának.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önkormányzati hatáskörbe utalnak több központi intézményt Romániában
Az önkormányzati hatáskörbe kerülő központi intézmények listájáról döntött kedden a Romániában kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL).
Egyebek között a jelenleg minisztériumi alárendeltségében működő közegészségügyi intézetek, mezőgazdasági igazgatóságok, munkaügyi felügyelőségek, sportlétesítmények, kulturális igazgatóságok, folyami kikötők kerülnek megyei, illetve települési önkormányzatok hatáskörébe - közölte Liviu Dragnea szociáldemokrata miniszterelnök-helyettes, miután négy órán át egyeztetett a liberális koalíciós partner Klaus Johannis elnökhelyettes vezette küldöttségével.
Az érintett tárcavezetők ellenállása miatt vélhetően központi irányítás alatt marad a közlekedési rendőrség és a mentőszolgálat. A román hírtelevíziók szerint az USL-n belül feszült vitákat szült az erőforrások feletti központi, illetve helyi szintű ellenőrzésen való osztozkodás.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) korábban jelezte, elvileg támogatja a kormánykoalíció által meghirdetett decentralizációt, ha a feladatok mellé költségvetési forrásokat is biztosítanak az önkormányzatoknak.
Az RMDSZ támogat minden olyan kezdeményezést, amely a helyi autonómiát erősíti - mutatott rá legutóbbi sajtóértekezletén Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
A székelyföldi román civil szervezetek fóruma ellenzi a decentralizációt. A fórum igazgatótanácsa pénteken nyílt levélben figyelmeztette a kormányt, hogy az intézkedés kivonná az "úgynevezett Székelyföldet" a román állam fennhatósága alól, és lehetővé tenné, hogy az önkormányzati hatáskörbe kerülő rendőrségen magyar nyelvtudást követeljenek meg az alkalmazottaktól, az egyenruhákon a "hivatalos nyelvtől eltérő" nyelvű feliratok jelenjenek meg, mindezzel "szeparatista és autonómiapárti" törekvéseket szolgálva.
Baranyi László, MTI

Alternatív utcanevek: Besztercén normalitás, Kolozsváron álom
Nyugat-európai példára alternatív utcanévtáblák jelentek meg Erdély több településének történelmi belvárosában. Ezek az utca hivatalos nevét jelző táblák alatt vagy fölött találhatók, és annak hajdani nevéről tanúskodnak.
A több nemzet által lakott nyugat-európai városokban bevett szokás, hogy ugyanazon utcának két megnevezése van: az állam nyelvén íródott hivatalos és a kisebbségek által használt hagyományos. Szászsebesen a mai Lucian Blaga utca a németek számára – immár a névjelzőtáblán is – Innere Siculorumgasse, míg Besztercén a Nicolae Titulescu utcát hívják a táblán is Ungargassenak, azaz Magyar utcának. Tordán a régi magyar utcanevek is megjelentek a belvárosban.
Példát mutató szász városok
A Fehér megyei Szászsebes volt az első erdélyi település, ahol a belvárosi utcák falára felkerültek a történelmi nevek. Az Innere Siculorumgasse sárga alapon fekete színű felirat a hivatalos B-dul Lucian Blaga alá került, és egyáltalán nem zavarja a Sebes melletti Lámkeréken született költőről elnevezett kulturális alapítvány elnökét. Pedig az egykori szász, jelenlegi román többségű városból már a 12. század közepén Sepsiszékre költöztek a sebesi székelyek. Mi több, Liviu Mugurel Sârbu alapítványi elnök maga kezdeményezte az alternatív táblák kihelyezését – első polgármesteri mandátuma alatt. „Idestova tizenhárom éve ott állnak a táblák, és senkit nem zavartak. Annak idején én döntöttem a kifüggesztésükről, elvégre, ha multikulturális településnek tartjuk Szászsebest, akkor nem illik szőnyeg alá söpörni a történelmet” – hangsúlyozta lapunknak a volt elöljáró. Sârbu szerint, ha Erdély lakossága valamire is büszke lehet, az a nemzeti, vallási és kulturális sokszínűsége. A Német Demokrata Fórum helyi elnöke, Alfred Dahinten evangélikus lelkész is dicsérő szavakkal illeti a politikából kiszállt ex-polgármestert, annak európai gondolkodásmódját.
Ahogy a sebesieket nem zavarja, úgy a beszterceiek sem tiltakoztak a Nicolae Titulescu román politikus és diplomata nevét viselő utcanévtábla alatt nemrég megjelent Ungargasse felirat ellen. Ahogy az a turisztikai ismertető tábla sem zavarta őket, amely a Magyar utca – Strada Ungurească múltját mutatja be. Besztercén azt sem rejtik véka alá, hogy a valamikori Marktplatz nevű piactér, a mai Piaţa Centrală 1940-ben a Horthy Miklós nevét kapta, hatalomváltást követően Sztálinról nevezték el, és 1962-ben vette fel jelenlegi nevét.
Ökuménia után többnyelvűség Tordán
Tordán – ahol egy évtizeddel korábban a helyi magyarságnak ádáz harcot kellett vívnia az önálló iskola létrehozásáért – a jelenlegi városvezetés nem riadt vissza a magyarul is kiírt történelmi utcanevek használatától. Az RMDSZ kérésére Tudor Ştefănie polgármester több mint egy éve kihelyeztette a hivatalos feliratok fölé a háromnyelvű – román, magyar és angol – alternatív táblákat. Így a helyi románság is megtudhatja, hogy a jelenlegi 1918. december 1. teret, valamikor Szénapiacnak hívták, a Mircea cel Bătrân utca egykoron Kastély utca volt, az Anderi Şaguna nevét viselő utcát pedig a magyar világban még Testhordó sikátorként emlegették.
„Amikor Torda megnyert egy uniós pályázatot a történelmi városközpont helyreállítására, kihasználtuk a lehetőséget és felkértük a polgármestert: ha már a régi utcaneveket nem adhatja vissza, legalább tájékoztató jelleggel írja ki azokat a jelenlegi alá. Fogékonynak bizonyult, és a városnapokra meg is jelentek az új táblák” – idézte fel az alternatív táblák születésének történetét Ádámosy Margit Klára, az RMDSZ helyi elnöke és önkormányzati képviselője. Ugyanakkor kerültek ki a szintén háromnyelvű tájékoztatók a műemlék épületekre is. Mindezt Ştefănie a lehető legtermészetesebbnek tartja. „Nem látok ebben semmi rosszat, sőt jogosnak tartom a magyar közösség igényét” – fejtette ki a Krónikának a polgármester, mintegy követve a város szellemiségét, hiszen 1568-ban, Európában először a tordai templomban hirdették ki a vallásszabadságot. A döntés meghozatalakor Tudor Ştefănie azt is szem előtt tartotta, hogy a városba látogató külföldi vendégek többsége Magyarországról érkezik.
A Szatmár megyei Halmiban fél évtizede ugyanazon tábláról olvasható le a mai hivatalos román megnevezés és az egykori magyar hagyományos név. Míg a határ menti községben a románok számára az egyik utcát Nicolae Titulescunak hívják, a magyarok ma is Nevetlenként emlegetik. A múlt rendszerben átkeresztelt Fő utca a tábla alsó részében továbbra is régi nevét viseli, míg fölötte a Strada Eliberării megnevezés olvasható.
Kolozsvári remény, vásárhelyi ábránd
Bár előszeretettel hívják magukat a multikulturalizmus fellegvárának, Erdély két legnagyobb magyar közösségű városában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron még csak álom az alternatív táblák kifüggesztése. Mindkét településen mindössze a magyar közösség álma. Míg a kincses város RMDSZ-es alpolgármestere reális esélyt lát az elképzelés valóra válására, Dorin Florea helyettese nagyon jól tudja, hogy mindaddig, amíg az utcanévtáblák szintjén a vásárhelyi elöljáró a valós kétnyelvűség kerékkötője, illúzió a történelmi nevek kiírása. „Elképzeléseink vannak, de a polgármesternél még azt sem sikerült elérni, hogy a jelenlegi nevek esetében alkalmazza a valós kétnyelvűséget” – fejtette ki lapunknak Florea helyettese, Peti András. Mint ismeretes, a vásárhelyi polgármester számára a kétnyelvűség mindössze az utca vagy tér szónak a román megnevezéshez való biggyesztésében merül ki. Így Marosvásárhely főterét – az úgymond kétnyelvű tábla szerint – Piaţa Trandafirilor térnek hívják. Ennél idegenebbül már csak a Paul Chinezu, Ecaterina Varga vagy Gheorghe Doja utca neve hangzik a magyarok számára. Tavaly az Erdélyi Magyar Néppártnak volt egy-két próbálkozása az alternatív táblák felszerelésére, azonban azokat vagy tizenöt perc alatt leszerelte (a Kossuth utca sarkáról) a polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrség, vagy fenyegető módszerekkel a szervezet vezetőit kényszerítette az eltávolításra (a Klastrom utcai EMNP-székházról). „Azzal érveltek, hogy a Kossuth nevet nem szabad használni, így meg is büntettek. Felkértük a magyar-román történész bizottságot, hogy egyszersmind tisztázza a magyar nemzeti hős szerepét. Nem lehet, hogy Amerikában utcák, terek, sőt települések viselik a nevét, nálunk meg egyesek háborús bűnösnek kiáltják ki” – mondta Jakab István, a néppárt vásárhelyi vezetője.
Kolozsvár jelenlegi elöljárója, Emil Boc több gesztust is tett a magyarság irányába, hogy feledtesse a magyarellenes Funar-korszakot, azonban a kétnyelvű feliratozással még adós maradt. Horváth Anna alpolgármester viszont úgy véli, felettese nem zárkózik el a magyar nyelvű utcanévtáblák kihelyezésétől, az RMDSZ azonban még nem vetette fel az ötletet demokrata-liberális partnerének. „Előbb fel kell vennünk a kapcsolatot a tordai kollegákkal, össze kell állítanunk egy dokumentációt, csak azután tálaljuk kérésünket koalíciós partnereinknek” – vázolta a lépéseket az alpolgármester. Horváth szerint, ha a következő időszakban a település magyar neve kikerül Kolozsvár bejárataihoz, majd a belvárosi műemlék épületekre helyezendő ismertetőtáblákon magyarul is olvasható lesz az ingatlan leírása, akkor egy következő lépésben az alternatív utcanévtáblák kifüggesztését is kérhetik.
Kegyetlen öngól Váradon
Míg a közép-erdélyi nagyvárosokban körvonalazódik az elképzelés a hagyományos utcanevek használatáról, Nagyváradon az RMDSZ és ellenzéke azon háborúzik, hogy milyen elnevezéseket használjon. Míg az Erdélyi Magyar Ifjak és a néppárt is az alternatív táblák kihelyezését szorgalmazta, a szövetség politikusai a jelenlegi utcanevek lefordításában látják a jövőt. Az elmúlt években lapunk többször is cikkezett arról a hiteles fordító által készített lajstromról, melyet az RMDSZ rendelt meg. A szakember olyan muris neveket javasolt, mint például Piros-tó utca a Lacul Roşunak, azaz Gyilkostónak, Szenátus a Sanatoriuluinak, Szalázs a Sălajului vagy Galaction Gála a Gala Galaction román íróról elnevezett utcának. A nyilvánosságra hozott helytelen, nevetséges fordításokkal az RMDSZ nem csak magát, de az ügyet is nevetségessé tette. „Mi még mindig a történelmi utcanevek kiírását szorgalmazzuk, csak több ilyen esetben is tisztázni kellene, hogy mit tekintünk annak. Például a Ritók Zsigmondot vagy a Koronát? Az Állomás utcát vagy a Főutat, netán Horthy Miklós utcát?” – fejtegette lapunknak Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke. Szerinte mielőbb létre kellene hozni egy helytörténészekből álló bizottságot a vitás kérdések tisztázására. Csakhogy a néppárti politikus szerint mindaddig nem hívható életre a testület, amíg az RMDSZ tiltja az általa befolyásolható szakembereknek, hogy részt vállaljanak az EMNP kezdeményezésében. „Nem lenne szabad ebből hiúsági kérdést csinálni; közösen kellene a polgármester asztalára tennünk egy hiteles listát” – vélekedett Csomortányi. Váradon az utóbbi időben több ház falára is kikerült az ellenzékiek által javasolt alternatív név, de azokat Ilie Bolojan polgármester utasítására az önkormányzat munkásai eltávolították.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Vádirat: Orbán Viktorral is riogatott Liviu Dragnea
„Azt akarjátok, hogy Magyarországon döntsenek a románok sorsa felől? Gyertek szavazni!” Ilyen üzenetek megfogalmazására biztatta a szociáldemokraták kampányfőnökeként beosztottjai az államfő leváltásáról szóló tavalyi referendumom Liviu Dragnea – derül ki a kormányfőhelyettes elleni vádiratból.
Hetvenöt személyt vádolnak az ügyészek azzal, hogy a Traian Băsescu államfő tisztségéből történt felfüggesztéséről döntő népszavazáson törvényellenes cselekedetekkel igyekeztek biztosítani a referendum érvényesítéséhez szükséges szavazatszámot. A fővádlott Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, aki – a népszavazás idején a Teleorman megyei tanács elnökeként, a Szociáldemokrata Párt főtitkáraként és kampányfelelőseként – tekintélyét felhasználva igyekezet minden eszközzel elérni azt, hogy a választók legalább 60 százaléka jelenjen meg az urnák előtt.
Választási tombola
Az ügyészek vádpontjai szerint Liviu Dragnea, a befolyása alatt álló több felelős személlyel közösen komplex mechanizmust hozott létre a választópolgárok törvénybe ütköző mozgósítása érdekében. Így például, a szociáldemokraták főtitkáraként, két átiratban is felszólította pártja megyei szervezeteit, megyei kampányigazgatóit és szociáldemokrata polgármestereit, hogy tegyenek meg mindent a szavazók mozgósításáért. Ebben benne foglaltatott a szavazók „megajándékozása”, illetve az az ajánlás is, hogy a prefektusoknak javasolják választókörzetek megnyitását olyan idegenforgalmi helyeken, amelyek nem képeznek területi-közigazgatási entitást. Így például utasításba adta, hogy a mangáliai polgármesteri hivatal szervezzen szavazókörzeteket a vonzáskörébe tartozó Saturn, Venus, Cap Aurora, Jupiter, Neptun, Olimp üdülőkben is, a konstancai polgármesteri hivatal pedig ugyanígy járjon el Mamaia esetében is.
Liviu Dragnea rendelkezésére ugyanakkor tombolát szerveztek, amelyen a szavazatukat leadó személyek vehettek részt; értéküket tekintve a nyeremények ne legyenek nagyok, ám minél nagyobb számban osszák ki azokat a voksolók között – hangzott az utasítás. A sorsolásra nyomban urnazáráskor került. A szavazók – Dragnea rendelkezése értelmében – ingyen belépőt kaphattak a strandokra, a nagyvárosokban „Summer party”-n (Nyári mulatságokon) vehettek részt, gyermekjátszó-helyeket létesítettek a kisgyermekekkel érkező szavazók számára, a nyári melegre való tekintettel sátrakat állítottak fel, ahol a voksolók hideg ásványvizet kaptak...
Komplex mobilhálózat – 4400 üzenet
Ezzel egyidőben Liviu Dragnea komplex országos mobilhálózatot hozott létre a szociáldemokraták weboldalainak felelősével, a tanúként beidézett Ciubotariu Dan Ionut segítségével. Ily módon a törvényes rendelkezések megkerülésével megfelelő adatokat kapott a referendumon való részvételről, illetve a szavazás alakulásáról. A mobilhálózat útján 14 ezer felhasználóval állt kapcsolatban, akiknek utasítást adott a szavazási arány növelésére.
Az országos mobilhálózat révén az 1855-ös szám hívásával közvetlenül kapcsolatban állt pártja megyei kampányfőnökeivel, polgármestereivel, pártaktivistáival. A hálózatnak köszönhetően korlátozott számú személy – a „megyei választási koordinátorok” – kellő időben értesülhettek a szavazók számáról, de arról is, miként alakultak a szavazatok a választási körzetekben, a számokat pedig eljuttathatták Liviu Dragneához és embereihez. Ezeket az információkat az „illetékesek” előre megadott felhasználói névvel és jelszóval érhették csak el. Dragneáék így a referendum minden pillanatában teljes mértékben tisztában voltak a szavazók számával, és időben mozgósítani tudtak ott, ahol kevesebben járultak az urnákhoz. Ennek a rendszernek a segítségével már jóval urnazárás előtt tudták az igen és a nem szavazatok arányát. A referendum idején több mint 4400 ilyenfajta üzenetre került sor.
A „magyar veszély”
A dossziéban mellékelték Dragnea üzeneteinek szövegét is. Íme, egynéhány „főnöki üzenet”: „Vigyétek szavazni az embereket, ha kell az öletekben, ha kell, megkötözve!”; „Menjetek az utcára, biztassátok szavazásra az embereket. Egyben terjesszétek az üzenetet, amelyet rövidesen megkaptok”. Az üzenet maga pedig így hangzott: „Magyarország miniszterelnöke felkérte a romániai magyarokat, ne menjenek szavazni, távolmaradásukkal érvénytelenítsék a népszavazást. Azt akarjátok, hogy Magyarországon döntsenek a románok sorsa felől? Gyertek szavazni!” „A választói részvétel tekintetében elmaradt választási körzetekbe azonnal küldjetek egy szociáldemokrata és egy nemzeti liberális párttagot, a mozgósítás céljából”. „A gyenge részvételt felmutató szavazókörzetekben zárásig ott kell maradnotok, a helyzetet ellenőrizendő”; „Keressétek fel a szavazástól távolmaradókat és vigyétek szavazni őket!” „Ismétlem: menjetek el a távolmaradók lakására, vigyétek urnákhoz őket. Az üzenetet adjátok át a liberálisoknak is!” „21 órakor nyolcmillió szavazat gyűlt össze. Szervezzétek meg magatokat: 100-100 embert küldjetek minden választási körzethez, akiknek minimum 10 szavazót kell összegyűjteniük, hogy megszabaduljunk Băsescutól. Elegendő idő áll rendelkezésekre! Bátorság!”
A 23 órakora tervezett urnazárás előtt 50 perccel a következő üzenetet küldte Dragnea: „Fontos! Tegyetek meg minden lehetségest, hogy a szavazórészlegek előtt sorban álló embereket a szavazókörzetben tartózkodókként vegyék tekintetbe, hogy így szavazni tudjanak!”
„Eprészek”, halottak, megvesztegetés
Liviu Dragnea, Teleorman megye tanácselnökeként, pártja főtitkáraként tehát politikai alakulatának tagjait arra utasította, hogy akár a törvények megszegésével is mozgósítsák szavazásra az embereket.
Az ügyészek szerint Dragnea utasításait 74 személy – Teleorman, Vrancea, Gorj és Olt megyei szociáldemokrata megyei elnök, a szavazókörzetek szavazóbizottságainak szociáldemokrata tagja – követte, akik egyebek között meghamisították a szavazókörzetek dokumentumait, meghamisították a szavazólistákat, külföldön tartózkodó személyek és halottak is „leadhatták” szavazatukat, a szavazók számát meghaladó szavalólapokat dobtak az urnákba.
Vádiratukban az ügyészek tisztázták: a felmérés – objektív okok miatt – nem terjedhetett ki az egész országra, hanem csupán a szavazószám mesterséges megnövelése tekintetében a legkirívóbb eseteket ismertették. A dossziéban Liviu Dragneát és embereit egyebek között választói aláírások meghamisításával vádolják: így például az egyik Piatra Olt-i szavazókörzetben 35 meghamisított aláírásra bukkantak.
A vádak között szerepel a külföldön élő román állampolgárok – az „eprészek” – „megszavaztatása” is, az egyik Olt megyei szavazókörzetben 13 ilyen esetet fedeztek fel – ezt a választási iroda két tagja el is ismerte; egy Teleorman megyei körzetben 43 ilyen esetről tudtak.
Több helyen halottak is szavaztak, mint például a Teleorman megyei Tigănesţi-en.Dragnea emberei nem egy esetben megvesztegették a szavazói irodák demokrata liberális tagjait is, akik – Bragadirun például – fejenként 200 lejt kaptak. Végül visszaéltek az urnás szavazás lehetőségével is: Vrancea megyében például 245 szavazatot hamisítottak meg.
Széles „játéktér”
A korrupcióellenes ügyészség által beindított bűnvádi eljárás tavaly szeptemberben kezdődött meg, a dosszié a legfelsőbb bírósághoz került, tekintve, hogy Liviu Dragnea tagja a parlamentnek.
Az ügyészek szerint a választási csalás tényéhez nem férhet kétség, ám azt igen nehéz bizonyítani. Az 527 oldalas vádiratban ott sorakoznak a különféle megyékben elkövetett rendellenességek – ám hiányoznak a megdönthetetlen bizonyítékok, ezek hiányában pedig bárki könnyen állíthatja, hogy egyszerű politikai dossziéról van szó.
Az ügyészek által felépített ügy ugyan logikusnak hangzik – ám azt nehéz bizonyítani, Liviu Dragnea ügyelt arra, hogy ne hagyjon nyomokat maga mögött. Ily módon nagyon nehéz lesz bebizonyítani a „művelet agya”, valamint maga a művelet és az azt végrehajtók közötti egyértelmű összefüggést – vélik szakértők, akik szerint ebben az esetben igen sok függ a bíró hozzáállásától. A törvénysértést csakis közvetett bizonyítékok, tanvallomások alapján lehet bebizonyítani, a bírónak viszont igen széles a „játéktere” a felmentés és az elítélés között, hiszen Dragnea egyetlen szóval sem biztatta alárendeltjeit választási csalásra – a választási részvételre való mozgósítás pedig nem törvényellenes.
Maszol.ro