Tüntetéssel és export-tiltással a székelyföldi erdőkért!
Tíz székelyföldi településen tüntetnek a Schweighofer-beruházás ellen. Gyújts gyertyát a székelyföldi erdőkért! jelszóval tüntetést hirdettek meg a Facebookon a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó óriáscég rétyi beruházását ellenző személyek. Az közösségi oldalon az eseményt létrehozók között Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta elnöke, és Nemes Előd, az EMNP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke is szerepel – írja a transindex.ro.
„Helyszínenként ezer gyertyával tiltakozunk a Rétyre tervezett megafűrésztelep megépítése ellen. A beruházás megvalósulása esetén ezrek munkahelye kerül veszélybe, nem beszélve a környezetrombolásról" – írják a felhívás szerzői. Az összehangolt eseményre május 7-én, kedden este 8 órakor kerül sor, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban, Kézdivásárhely főterén, Baróton a központi parkolóban, Kovásznán a központi parkolóban, Ozsdola központjában, Rétyen a községháza előtt, Székelyudvarhelyen az Emlékezés parkjában, Csíkszeredában a Szabadság téren, Szentegyházán a korcsolyapályán, Gyergyószentmiklóson pedig a művelődési ház előtt.
A szervezők az újabb települések csatlakozását várják. A Holzindustrie Schweighofer vállalat évente 800 000 köbméter rönkfát dolgozna fel a Rétyre tervezett 70 hektáros fűrésztelepén, amelyet 2014-ben indítana be. A tervezett beruházás összértéke 150 millió euróra rúg. Az osztrák cég szerint a beruházás nyomán 650 új munkahely jöhetne létre Kovászna megyében.
A háromszéki vállalkozók szövetsége export-adót szorgalmaz
A hazai bútoriparnak valós segítséget nyújthatna a kormány terve, hogy időszakosan leállítaná a deszka- és rönkexportot, nyilatkozta Bagoly Miklós. A háromszéki kis és középvállalkozók egyesülete, az Asimcov elnöke, sepsiszentgyörgyi faipari vállalkozó a Sláger Rádiónak kifejtette: nem lehet politikai eszközökkel beleszólni a piacgazdaság alakításába. Bagoly Miklós (fotó) szerint egy új adónem bevezetésével lehetne a deszka és rönkexportot szabályozni.
Mint arról beszámoltunk Liviu Dragnea kormányfő-helyettes bejelentette, hogy a hazai fafeldolgozó ipar támogatásának céljával állítanák le időszakosan a romániai deszka és rönkexportot. Ezzel az intézkedéssel egyetértett Lucia Varga erdészeti miniszter is, aki azonban felhívta a figyelmet, hogy az export időszakos leállításáért az unió kötelezettségszegési eljárást indítana Románia ellen, viszont amíg a per tartana, legalább visszaesne a fakivágás mértéke”.
A román kormány támogatja az intézkedést, hiszen az ország óriási mennyiségű faanyagot exportál, a hazai kereskedők pedig nem tudnak versenybe szállni a külföldi vállalkozókkal a magas árak miatt. „Rendkívül fontos, hogy úgy módosítsuk a jogszabályokat, hogy megvédhessük az erdőket, ezzel egyidőben pedig a hazai fa- és bútoripart is segítsük” – érvelt Liviu Dragnea.
„A famaffia egy munkanapja”
Famaffiának nevezi a székelyföldi erdőirtások felelőseit a Gândul hírportál újságírója, aki Gyergyószéken készített helyszíni riportot. A cikkben nevüket nem vállaló nyilatkozók ugyanis arra panaszkodtak, hogy lopják az erdőikből a fát, a visszaigényelt erdők helyett már csak a letarolt területet kapták vissza, miközben a saját erdőikből nem mernek kivágni fát, „mert azonnal akcióba lendül a famaffia”. Adrian Popescu megvert, megfélemlített vagy éppen becsületsértésért beperelt és elítélt gyergyóiakkal beszélgetett „A famaffia egy munkanapja” című írásában.
A cikk emlékeztet, hogy a Számvevőszék jelentése szerint az 1990 és 2011 közötti időszakban Romániában több mint 366 ezer hektárnyi erdőt döntöttek le, több mint 80 millió köbméter fát törvénytelenül vágtak ki. A famaffia tulajdonképpen érinthetetlen, minden szinten cinkosaik és védelmezőik vannak: a helyi önkormányzatok képviselői, a dekoncentrált hivatalok ellenőrző szervei, ügyészek, bírók, politikusok, miniszterek.
Adrian Popescu szerint Hargita és Kovászna megye a törvénytelen fakitermelés bajnokai, ahol tízezer hektárokon vágták tarra az erdőket, s a famaffiát „a helyi RMDSZ vezetők is patronálták, akik nagyon gyorsan dollár, majd euró- multimilliomosok lettek”. A riporter által megszólaltatott gyergyóiak úgy vélik, jobb nem tetten érni a fatolvajokat, mert képesek „láncfűrésszel elvágni az akadékoskodók torkát”.
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Marosvásárhely: a főtanfelügyelő-helyettes szerint az iskola előtt tüntető szülők mérgezik a hangulatot
Elutasította a marosvásárhelyi magyar-román tannyelvű általános iskolákban a kétnyelvűséget hiányoló szülők vádjait a Maros Megyei Főtanfelügyelőség magyar főtanfelügyelő-helyettese, akit az a vád ért, hogy nem tesz semmit a valós kétnyelvűség léte érdekében. Illés Ildikó továbbá úgy vélekedett, a szülők mérgezik a hangulatot.
Marosvásárhelyen csütörtök reggel flashmobot szervezett a szülők egy csoportja: a Liviu Rebreanu általános iskola bejárata előtt kétnyelvű feliratokkal a kezükben próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az intézmény keretében nincs valós kétnyelvűség. A figyelemfelkeltő akciót követően a szülők egy petíciót is átadtak a főtanfelügyelő-helyettesnek, amelyben azzal vádolják, hogy nem intézkedett a magyar diákok nyelvi jogainak érvényesítése érdekében.
Horváth-Kovács Ádám, a szülők szóvivője megkeresésünkre úgy nyilatkozott, egyelőre nem kaptak választ a petícióra, a főtanfelügyelő-helyettes várhatóan írásban közli álláspontját.
"Nem veszem magamra, hogy nem támogattam a kétnyelvűség megvalósulását, hiszen minden két-tannyelvű iskola esetében elértem azt, hogy magyar aligazgató is legyen a vezetőségben" - felelte kérdésünkre Illés Ildikó. Elmondta, több alakalommal is tájékozódott az iskolában a magyar feliratozás ügyében, és azt tapasztalta, hogy a román igazgató nem zárkózik el a kérdés elől, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a feliratok egységesek legyenek. Néhány ilyen felirat ki is kerül a tanintézményben, azonban a szülők szerint nem elégségesek.
"Ne azon bukjunk el, hogy a tűzcsap csak hidrant-ként, románul van feltüntetve" - mondta.
Felvetésünkre, mely szerint a szülők többek között azt kifogásolják, hogy a hirdetőtáblákon csak román nyelvű közérdekű információ szerepel, a főtanfelügyelő-helyettes elismerte, hogy például a vizsga módszertana kizárólag román nyelven lett közzétéve, abban a formában, ahogy a minisztériumtól megérkezett.
Illés szerint ezeket az információkat csak hivatalos fordítással magyaríthatók, ennek hiányában az osztályfőnökök és a pedagógusok kötelessége tájékoztatni magyar nyelven a diákokat.
Szerinte a két-tannyelvű iskolákban jó az együttműködés a román és a magyar tagozatok között, amit kár volna a szülői akciócsoport megnyilvánulásai miatt elrontani. Elmondta, a megoldást abban látja, ha a magyar és a román tagozat tanárai, az iskolavezetők és a szülők képviselői összeülnének, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. "Egy ilyen gyűlés során mindenki elmondhatja, hogy mi a gondja és ezekre a problémákra együtt kereshetnének megoldást" - mondta. Kérdésünkre, mely szerint az iskola homlokzati táblák mikor kerülhetnek fel, a főtanfelügyelő-helyettes elmondta, a következő iskolai év kezdetekor már fent lesznek a táblák, amelyeket egyébként az összes iskola esetében ki kell cserélni, hiszen megváltozott a minisztérium neve. (hírszerk.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felmérik a kisiskolások tudásszintjét
Megkezdődött csütörtökön és szakaszosan egész hónapban zajlik az általános iskolások tudásszintjének felmérése. A második, negyedik és hatodik osztályos tanulók ismeretellenőrzése az oktatás megtervezéséhez nyújt támpontot.
Az oktatási minisztérium hatáskörébe tartozó Országos Értékelő és Vizsgáztató Központ hat Hargita megyei iskolát jelölt ki az általános iskolások körében elvégzendő tudásszintfelmérő vizsgák lebonyolítására. A felmérés során a másodikos, negyedikes és hatodikos tanulók ismereteit vizsgálják azzal a céllal, hogy ellenőrizzék a szaktárca által kidolgozott eljárásokat és módszertanokat, valamint azért, hogy kipróbálják a mérési eszközöket. A vizsgákon a galócási Dumitru Gafton és a csíkszeredai Nagy Imre általános iskolák második osztályos tanulói vesznek részt, Székelyudvarhelyről a Tamási Áron Gimnázium negyedik osztályos diákjai, valamint a csíkszeredai Liviu Rebreanu Általános Iskola negyedikesei, a hatodikosok körében pedig a vaslábi Teodor Chindea, illetve a gyergyószentmiklósi Fogarassy Mihály általános iskolákban lesznek felmérések.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, a mérések eredményei nem kerülnek be a naplókba, de megbeszélik a tanulók szüleivel, illetve ezek alapján kell kidolgozni a tanulók számára egyéni oktatási terveket. A másodikosok tudásának felmérése csütörtökön kezdődött, és pénteken, május 10-én ér véget, a vizsgaeredmények támpontot jelentenek a tanulók felkészítésének irányításához és az oktatás megtervezéséhez a következő tanévben. Hasonló céllal vizsgáztatják majd a hatodik osztályos diákokat is május 15-én. A negyedikesek május 22-én adnak számot tudásukról, a szakemberek azért végzik az ismeretellenőrzést, hogy képet kapjanak arról, miként teljesítik a tanulók az oktatási követelményeket az elemi oktatás befejezésekor – tájékoztatott a Hargita Megyei Tanfelügyelőség. A másodikosok és negyedikesek vizsgája szövegértési és -alkotási tesztből, valamint matematikapróbából áll, a hatodik osztályos feladatsor is két részből áll: nyelvi és kommunikációs tesztből, illetve egy matematika és tudományok felmérőből.
A közeljövőben, a kisérettségi során a nyolcadik osztályos tanulók is számot kell majd adjanak tudásukról, az a vizsgasorozat viszont már mindannyiuknak kötelező lesz, és a június utolsó hetében zajló felmérőkön elért eredményeiket beleszámítják a középiskolai felvételi jegybe is.
Széchely István
Maszol.ro

Felébredt az RMDSZ, és intézkedik?
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskolában hiányzó kétnyelvű táblák miatt tiltakozó szülői megmozdulásra reagálva csütörtökön Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, Haller Béla, a Marosvásárhelyi RMDSZ alelnöke és helyi tanácsos, valamint Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes ellátogattak a kövesdombi általános iskolába – írja az RMDSZ Maros megyei szervezetének pénteki sajtóközleménye. Úgy tűnik, öt tiltakozási akció szükséges a figyelem felkeltéséhez.
Brassai Zsombor szerint a közintézményekben, köztereken és az oktatási intézményekben is érvényesülnie kell a kétnyelvűségnek. Kezdeményezésére tanácskozást szerveznek az iskolák vezetőségével ez ügyben.
Haller Béla jogosnak tartotta a szülők kérését. Megnyugtatta azonban őket, hogy a következő tanévtől minden táblát kicserélnek és egységesítenek.
Illés Ildikó szerint nincs akkora probléma, mint ahogy azt néhányan gondolják. „Magyar főtanfelügyelő-helyettesként szívügyem a magyar diákok sorsa, a mai látogatást is azért kezdeményeztem, hogy az RMDSZ városi és megyei vezetői is megbizonyosodjanak a Liviu Rebreanu általános iskolában lévő helyzetről. Az iskola vezetőségével folytatott ismételt beszélgetést követően és a helyszínen látottak alapján azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk, hogy a helyzet koránt sem annyira súlyos, mint ahogy azt néhányan sugallni szeretnék. Bár még van, amit javítani az iskolákban lévő magyar osztálytermekben kétnyelvű táblák vannak. Külön örvendek annak, hogy az iskola vezetősége konstruktívan áll a kérdéshez, remélem mielőbb sikerül megszervezni egy közös találkozót ahol a két fél tanárai és a szülők képviselői megbeszélhetik a fennálló helyzetet” – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, aki csütörtökön még azt mondta, hogy neki nem tiszte beavatkozni az iskola ügyébe, és ha törvénytelenség történt, akkor azt az illetékes intézmények kell kivizsgálják.
Megkérdeztük Horváth-Kovács Ádámot, a csütörtöki tiltakozás szervezőjét, mit gondol az RMDSZ képviselőinek nyilatkozatáról. Elmondta, ha most minden rendben lenne, mint ahogy Illés Ildikó mondta, akkor a következő tanévtől nem kellene semmit sem kicserélni. A csütörtöki tüntetésen kizárólag olyan táblákat mutattak be, amelyek nem szerepelnek mindkét nyelven az épületben. Hozzátette, az elmúlt év novemberében Borbély László 2013 januárjára már ígért egy tanácskozást, de még nem volt megtartva.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

Villámlátogatás a Liviu Rebreanu iskolában
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, Haller Béla, a marosvásárhelyi RMDSZ alelnöke, helyi tanácsos, valamint Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a szülői elégedetlenségre felfigyelve tegnap ellátogattak a Liviu Rebreanu Általános Iskolába.
"Marosvásárhelyen európai szellemű kultúrát kell kialakítani, ahol a különböző nemzetiségek egymást iránti tisztelettel élnek. Meggyőződésem, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesítése közelebb vinne ehhez a célhoz. Úgy gondolom, hogy a közintézményekben, köztereken és az oktatási intézményekben is érvényesülnie kell a kétnyelvűségnek ahhoz, hogy a marosvásárhelyiek otthonosan mozogjanak városukban" – nyilatkozta Brassai Zsombor a Liviu Rebreanu Általános Iskolában tett látogatást követően.
Haller Béla helyi tanácsos szerint "fontos a magyar diákok élete a kétnyelvű tanintézményekben, így teljesen jogos a szülők kérése. Ezúttal is meg szeretném nyugtatni az aggódó szülőket, hiszen a helyi tanács egyik határozata értelmében a következő tanévtől minden tanintézet névtábláit lecserélik és egységesítik. A folyamat már elkezdődött " – mondta a városi szervezet alelnöke.
"Magyar főtanfelügyelő-helyettesként szívügyem a magyar diákok sorsa, a mai látogatást is azért kezdeményeztem, hogy az RMDSZ városi és megyei vezetői is megbizonyosodjanak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában lévő helyzetről. Az iskola vezetőségével folytatott ismételt beszélgetést követően és a helyszínen látottak alapján azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk, hogy a helyzet korántsem annyira súlyos, mint ahogy azt néhányan sugallni szeretnék. Bár még van min javítani, az iskolákban lévő magyar osztálytermekben kétnyelvű táblák vannak. Külön örvendek annak, hogy az iskola vezetősége konstruktívan áll a kérdéshez, remélem, mielőbb sikerül megszervezni egy közös találkozót, ahol a két fél tanárai és a szülők képviselői megbeszélhetik a fennálló helyzetet" – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
A tanintézetekben érvényesülő kétnyelvűség kérdésének feltérképezése és orvoslása érdekében Brassai Zsombor megyei elnök kezdeményezésére az RMDSZ megyei és városi szervezetének vezetősége tanácskozást szervez a marosvásárhelyi oktatási intézmények magyar igazgatóival és aligazgatóival.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Marosvásárhely, 2013. május 10.
A Szülői Kezdeményező Bizottság nyílt levelet intézett Illés Ildikóhoz, a Maros Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő- helyetteséhez, az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatásügyi alelnökéhez. Ebből közlünk részletet.
Tisztelt Főtanfelügyelő-helyettes Asszony!
Jelen nyílt levelünkkel azért fordulunk Önhöz, mert a jelenleg betöltött intézményi és politikai funkciói alapján Ön az a személy, aki a magyar anyanyelvű gyerekek, szülők valamint pedagógusok érdekeit hivatott képviselni Maros megye – különös tekintettel a megyeszékhely, Marosvásárhely – iskoláiban.
A hatályban levő 2011/1-es tanügyi törvény (VII. fejezet, 94-es cikkely, 4-es pont) értelmében a főtanfelügyelő-helyettes a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség ajánlása alapján kerül kinevezésre, ennek alapján az Ön által betöltött munkakör, az adminisztratív és oktatásszervezői feladatok mellett, kisebbségvédelmi feladatokra is kötelezi, és ezek közé tartozik a magyar gyerekek nyelvi jogainak érvényesítése, a teljes kétnyelvű nyelvi tájkép biztosítása Maros megye, Marosvásárhely két tannyelvű iskoláiban.
A jelenlegi megyei és marosvásárhelyi iskolarendszerben a magyar gyerekek nyelvi jogai folyamatosan sérülnek, a magyar tannyelvű osztályok olyan intézményekben működnek, amelyeken nem találunk kétnyelvű homlokzati táblát, amelyek belső tereiben a faliújságok és közérdekű hirdetések kizárólag román nyelven szólítják meg a magyar tanulókat, azok szüleit. Miközben az RMDSZ – amely szervezet Önt tartotta a legalkalmasabbnak a megyei főtanfelügyelő-helyettesi állás betöltésére – fennen hirdeti a város kétnyelvűségét, a megyeszékhely iskoláiban a diszkrimináció megszokottá vált, minden hirdetés, közérdekű tájékoztatás egy nyelven zajlik, román nyelven zajlanak az évzárók és évnyitók, a magyar gyerekek oklevelein és osztálytermeinek feliratain a legtöbb esetben nem találni magyar szót.
Sajnálatos, hogy az elmúlt években Ön, aki a megyei Tanfelügyelőségen belül a magyar gyerekek jogait védeni hivatott személy, egyetlenegyszer sem foglalt állást nyelvi jogi kérdéskörben – akkor is hallgatott, és a mai napig nem nyilatkozik – amikor civil kezdeményezések feltárták az iskolai egynyelvűséget, az Országos Diszkriminációellenes Tanács pedig nyelvi jogi diszkriminációt állapított meg a város több oktatási intézményében.
Számunkra érthetetlen, hogy miért engedi, hogy gyerekeink osztálytermeinek feliratozása, az iskolák könyvtárosai és adminisztratív személyzete napi rendszerességgel felszólítson minket vagy gyerekeinket, hogy beszéljünk románul az iskolai ügyintézéseink során. Ebben az országban számos törvény létezik, amelyek a magyar gyerekek, pedagógusok nyelvi jogait biztosítják. Ezek alkalmazása miért nem fontos az Ön számára, továbbá az is érthetetlen számunkra, hogy az RMDSZ miért nem szólítja fel Önt arra, hogy az iskolai kétnyelvűséget tekintse munkaköri kötelességének.
Szülői csoportunk több éve küzd azért, hogy gyerekeink iskolája – a Liviu Rebreanu Általános Iskola – a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget. A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez, és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Beadványainkra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) kérésünkre feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgatóhelyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény.
Az iskolai kétnyelvűségért elindított szülői akciónk az idén tölti be a harmadik születésnapját. Az elmúlt évek számos sikertelensége ellenére 2012 októberében több mint 350 magyar szülő nevében újból benyújtottunk egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kértük, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A beadványt iktatták a Maros Megyei Tanfelügyelőségen és a polgármesteri hivatal iskolákért felelős osztályán is.
A Tanfelügyelőség semmitmondó választ küldött, és sajnos konkrét lépések helyett – iskola határozott felszólítása a diszkrimináció megszüntetésére – hagyta, hogy az iskola igazgatója megalázó módon visszautasítsa a szülők által ingyen, adományként felajánlott kétnyelvű feliratok kihelyezését.
Kérésünkre a Civil Elkötelezettség Mozgalom újabb (második) panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérte a 2011/172-es határozat érvényre juttatását és az iskolára a maximális büntetés kiszabását.
Mindezek alapján arra szeretnénk Önt felkérni, hogy az Ön munkaköréből fakadó kötelezettségek, valamint a magyar közösség érdekeit hivatott megyei RMDSZ-ben kijelölt felelősségek értelmében tegyen konkrét, adminisztratív lépéseket, szólítsa fel az összes megyei, városi két tannyelvű tanintézményt – köztük gyerekeink iskoláját, a Liviu Rebreanu Általános Iskolát – arra, hogy tegyen eleget a nyelvi jogokat biztosító törvényi előírásoknak és alkalmazza azokat.
Szeretnénk figyelmeztetni, hogy nem sajtónyilatkozatokban megfogalmazott látszatmegoldásokat szeretnénk látni, hanem valós kétnyelvű iskolákat akarunk.
Tevékenységét figyelemmel fogjuk követni, az eredmények hiányát számon fogjuk kérni.
Végezetül szeretnénk Önt tájékoztatni, hogy küzdelmünket nem fogjuk abbahagyni, addig harcolunk, ameddig gyerekeink iskolája tiszteletben tartja közösségünk nyelvi jogait.
Szülői Kezdeményező Bizottság
2013. május 9.
Népújság (Marosvásárhely),

Folytatódhat a román homogenizáció?
A kommunizmus idején elkezdett, a nemzetiségek beolvasztását célzó homogenizációs politika folytatásaként minősítik a Krónika által megkérdezett romániai magyar politikusok a kormány régiósítási terveit alátámasztó új szakértői tanulmányt.
Elfogadhatatlannak minősítik, és a kommunizmus idején elkezdett betelepítési politikának a folytatásaként jellemzik a romániai magyar politikusok azt a szakértői tanulmányt, amely a román kormány régiósítási terveit támasztja alá. Az akadémikusokból és egyetemi tanárokból álló szakértői bizottság által jegyzett, a napokban nyilvánosságra hozott 56 oldalas tanulmány azt javasolja, hogy a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régiót alakítsák közigazgatási régióvá.
A javaslat szerint Erdély három régióra oszlik, és mind a Székelyföldet, mind a partiumi magyar tömböt román többségű régióban oldaná fel. A tanulmány szerzői úgy vélik, a jelenlegi gazdasági régiók hangsúlyosabb „működési potenciállal" rendelkeznek, mint a történelmi régiók vagy a 2-3 szomszédos megyét összefogó kisebb régiók. A szakértők többek között a megyék közötti elvándorlási irányokat és a vándorlások gyakoriságát figyelembe véve tekintették optimálisnak a jelenlegi régiófelosztást. Úgy vélik, Erdélyben Brassó, Kolozsvár és Temesvár képezhetné a központját a három jól körülhatárolható régiónak.
A tanulmány szerzői szerint a funkcionális szempontok azt kívánják meg, hogy a kisebb történelmi régiók (amilyen például a Székelyföld) nagyobb régiókba integrálódjanak. A kulturális különbözőségeket egyenesen a hatékony működést elősegítő tényezőként veszik számba. „A társadalmi-gazdasági működőképesség növelését a terület kulturális homogenitásának a csökkentése árán lehet elérni" – áll a tanulmányban. Az 56 oldalas tanulmány tulajdonképpen tudományos érveket sorakoztat fel azoknak a régióátalakítási elképzeléseknek az alátámasztására, amelyeket Liviu Dragnea, a közigazgatási régiók kialakításáért felelős miniszterelnök-helyettes már április elején megfogalmazott. Romániában jelenleg nyolc gazdasági fejlesztési régió működik.
A többségében magyarok lakta Hargita és Kovászna, valamint a mintegy felerészben magyarok által lakott Maros megye egy fejlesztési régióba tartozik, ugyanakkor ebben a régióban a magyar lakosság aránya csak körülbelül 30 százalék.
Kelemen: felháborító a tanulmány
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke felháborítónak minősítette a csütörtökön közzétett szakértői tanulmányt. Rámutatott: a bizottság egy migrációs térkép alapján fogalmazta meg a következtetéseit, sok mindent figyelmen kívül hagyott, és sok mindent félreértelmezett. „A szöveg logikai buktatói nem magyarázhatók másképpen, mint hogy valakinek a politikai szándékához próbáltak egy áltudományos tanulmányt hozzáfércelni" – mutatott rá az RMDSZ elnöke. Élesen bírálta azokat a passzusokat, amelyek a helyi identitások, kultúrák nagyobb régiókba való betagolásának a szükségességét magyarázták. Úgy vélte, a szövegben bújtatott formában Nicolae Ceauşescunak a nemzetiségek beolvasztását megcélzó, homogenizációs politikája jelenik meg. „Elfogadhatatlan és minősíthetetlen, hogy egy kormányzati portálon azt a konklúziót fogalmazzák meg, hogy a kulturális regionális identitásokat fel kell számolni, be kell olvasztani, hogy mindenkinek egyformának kell lennie, és akkor majd jól fognak menni a dolgok" – jelentette ki Kelemen Hunor.
Toró: nem lehet felülírni a közakaratot
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint nem lehet olyan tudományos érveket kreálni vagy egymás mellé sorakoztatni, melyek felülírnák a Székelyföldön tapasztalható közakaratot, hogy a térség sajátos jogállású, önálló fejlesztési és közigazgatási régió legyen. A pártelnök pozitívumnak nevezte, hogy a kormány megpróbálja tudományos igazolással alátámasztani elképzeléseit, mert a tudomány nyelvén könnyebb vitatkozni, mintha csak politikai érveket feszítenének egymásnak. „Szakértőink át kell tanulmányozzák a jelentést, de mindenképpen úgy tűnik, hogy politikai megrendelésre írt szöveggel van dolgunk, amely politikai cél igazolására született" – mondta lapunknak Toró T. Tibor.
Csutak István, az RMDSZ régiószakértője szerint a tanulmány hemzseg a csúsztatásoktól és a formai, tartalmi hibáktól. Úgy véli, a jelentésben nyilvánvaló homogenizációs szándék érhető tetten. Rámutatott: a tanulmányban megállapítják, hogy a jelenlegi régiók azért jók, mert a migrációs fluxusok a régiókon belül zajlanak. „Ha ez így igaz, akkor Románia néhány megyéjét a spanyol eperföldekkel kellene összekötni, mert a legerősebb migrációs fluxusok oda vezetnek" – jegyezte meg Krónikának a szakértő. Csutak szerint a tanulmányban szó nincs az EU kohéziós politikájáról vagy a közös agrárpolitikáról, viszont előfordul a szegénység elleni küzdelem, a város és a falu közötti különbségek eltüntetése, ami kísértetiesen emlékeztet a Román Kommunista Párt homogenizációs politikájára. Szerinte a jelentés alapján 25-30 év alatt „békés módszerekkel megoldódhatna a magyarkérdés".
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is úgy értékeli tegnapi blogbejegyzésében, hogy a régiósítási terv a kommunista diktátor betelepítési politikáján alapul. Izsák arra figyelmeztetett, hogy a kormány régiósítási elképzeléseit alátámasztó tanulmány a vándorlási áramlatokra hivatkozva ajánlja a magyarság számára kedvezőtlen, nyolcrégiós felosztást. Megemlíti, hogy a megyék közti nyilakat a 2002-es népszámlálás adatai alapján húzták meg, úgy, hogy a kiindulópont az egyének születési helyét, a nyíl hegye pedig állandó lakhelyüket jelöli. Az SZNT-elnök megállapítása szerint a tanulmány zömében azoknak a migrációjára épül, akiket a kommunizmus idején az etnikai arányok megváltoztatása céljával költöztettek más vidékekre.
Románok tüntettek az autonómiáért
Román ajkú tüntetők vonultak utcára Kolozsváron, Erdély pénzügyi önállósulását és egy elfogadható regionalizációs tervet követelve. A szombati megmozdulás résztvevői azt kérték, hogy az iskolákban Erdély valós történelmét tanítsák a diákoknak. „Azt szeretnénk, ha a gyerekeink többet tudnának meg Mátyás királyról és Hunyadi Jánosról, akik jelentősebb történelmi személyiségek voltak, mint az összes többi vezető együttvéve" – jegyezte meg Daniel Pâslaru besztercei tiltakozó.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Rejtett szándékok, politikai kalandorság
A fejlesztési minisztérium és több szakmai szervezet honlapján megjelent, bő ötvenoldalas tanulmány súlyos hibáira hívta fel a figyelmet tegnap az RMDSZ három háromszéki politikusa. Klárik László szenátor, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, városi RMDSZ-elnök és Tamás Sándor megyeitanács-elnök, háromszéki RMDSZ-elnök egybehangzó véleménye szerint a kormány által megbízott régiósítási bizottságnak már a kiindulópontja is téves, megállapításai és következtetései nem helytállóak.
Enyhén szólva szervilis, de ennél nagyobb baj, hogy a jelenlegi hatalom rejtett szándékai is kilátszanak belőle, és ezek arra utalnak, hogy nem a szükségszerűség, hanem valamiféle politikai kalandorság áll az erőltetett régiósítási elképzelések mögött.
Huszonhárom éve ez az első fontos testület, amelynek nincs magyar tagja, és ami nagyobb baj, a kisebbségek védelme sehol nem szerepel emez ötven oldalon. Úgy tűnik, egy rossz politikai döntést próbálnak szakmailag alátámasztani, de ott folytatják, ahol Ceauşescu abbahagyta – mondta el bevezetőjében Antal Árpád, majd szociológusi kifogásait kezdte sorolni. Elsőként azt említette, hogy a tanulmány a migrációs folyamatokra próbál építeni, holott ezek valaminek, az elmúlt 20, 50, 100 év szociális, gazdasági, iparosítási politikáinak a következményei – hangsúlyozta, majd a belső migrációs térképet kezdte elemezni. Ez ugyanis igen érdekes: Erdélyből keletre és délre nincs számottevő lakossági kiáramlás, beáramlás azonban több ponton is, Erdélyen belül pedig Temesvár, Kolozsvár, Brassó vonzza az embereket. A felülről régióközponttá ütött Fehér megyéből is menekülnek az ott élők, kirívó ellentmondásban a fejlesztésre vonatkozó bukaresti állításokkal.
A kimutatásban amúgy Kovászna és Hargita megye közepesen fejlett vidékként szerepel, tehát nem a legszegényebbek között, ahogy ezt sokan hangoztatják; Erdélyben csak Szilágy megye áll viszonylag rosszul, a gyengén fejlett vidékek mindegyike a Kárpátokon kívül helyezkedik el. A migrációs nyilak arra is rámutatnak, hogy a kormány régiósítási terve csak tovább mélyítené a szakadékot, mert Bukarest az egész környéket magába szippantja, és a fővárostól délre csak szegénységi sivatag lesz, leginkább éppen Teleorman megyében, amelynek tulajdonképpeni vezetője, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a régiósítás egyik elszánt szószólója. A tanulmány tüneti kezelést ad, és olyan „empirikus” megállapításokat is tartalmaz, hogy a nem görögkeleti lakosságú települések gazdagabbak, a magyar többségűek pedig fejlettebbek. Ezt próbálják most tönkretenni, pedig a speciális helyzetű régióknak – esetünkben a Székelyföldnek – speciális megoldást kell ajánlani.
Franciaországban Elzász számára kivételt tettek, azt pedig még Traian Băsescu államfő is mondta, hogy Hargita és Kovászna egyben alkothatna egy kisebb régiót. Antal Árpád leszögezte: nem a régiósítást ellenzi az RMDSZ, hanem az átgondolatlan, öncélú átszervezést. Előbb legyen decentralizáció, aztán kisebb fejlesztési régió, amit végül fel lehet ruházni közigazgatási hatáskörökkel is, ám itt a szekeret a lovak elé fogták, a rejtett cél pedig a megyék felszámolása és a községek összevonása – vélekedett. Azt is elmondta, hogy a tervezett régiósítás ellen pontos forgatókönyvet dolgoztak ki, erről azonban nem árult el közelebbit.
Ha egy város Moldvában található, jelentősen nagyobb annak a valószínűsége, hogy szegény – idézte Klárik László a nevezett szakértői tanulmányt, amely ellen a szenátusban is felszólalt. Már a címében sem a régiók, hanem a közigazgatás átszervezése szerepel, és azt is beismerik a szerzők, hogy nem akarnak választ adni arra a kérdésre: jó-e, szükséges-e vagy sem az ország újrafelosztása. Valódi ok és szükségszerűség meghatározása, pontos adatok és valós helyzetet tükröző tanulmányok nélkül feje tetejére állítani Romániát nem más, mint politikai kalandorság, és ez a tanulmány ehhez szolgáltat muníciót, erőltetett tudálékossággal és óriási szakmai kompromisszumokkal. Azt ugyanis senki sem vitatja, hogy a hazai közigazgatás nehézkesen működik, és hogy ezen javítani kell, csakhogy a kormány nem abból indul ki, hogy felmérje a jelenlegi állapotokat, és a rosszul menő dolgokra jobb megoldásokat dolgozzon ki – elsősorban decentralizációval, a bürokrácia leépítésével, és csak végül a (szükségletek szerinti!) területi átszervezéssel –, hanem felülről hirdeti meg a régiósítást, mondvacsinált okokra hivatkozva. Az országon belüli migráció ugyanis alig 460 000 személyt érint, és ennek fele megyén belüli mozgás. Komolytalan hozzáállás a lakosság egy százalékának életmódjára építeni az egész országot érintő, több évtizedre kiható módosítást erőltetni – hangsúlyozta.
Klárik szerint a helyes folyamat megkíván egy reformstratégiát: fel kell mérni az állapotokat, a szükségleteket, meg kell nézni, hogy miért nem működik jól a közigazgatás, és mit kell tenni, hogy működjön. Az elképzeléseket közvitára kell bocsátani, hiszen ennél sokkal kisebb horderejű kérdésekkel is megteszik – végül szabályosan, törvényesen, demokratikusan parlamenti vita tárgyává kell tenni, az eredményt pedig helyi népszavazással megerősíteni (így minden térség lakossága maga döntene arról, hogy hova akar tartozni).
A régiósítást illetően semmiképp sem fogadható el, hogy a kormány parlamenti felelősségvállalással határozza meg az ország következő évtizedeit: a társadalom erővonalai mentén kell építkezni, alulról, nem felülről. Klárik azt is elmondta, hogy a mintának tekintett Franciaország bukaresti nagykövete szerint sem volt jó ötlet a saját régióik közigazgatási hatáskörökkel való felruházása: több gondot gerjesztettek ezzel, mint amennyit megoldottak, újabb adminisztrációs szint keletkezett, újabb adókkal és illetékekkel, a hibákért való felelősség viszont elvész a kormány, a régiók és a megyék vezetősége között. Klárik szerint tetten érhető a kisközségek anyagi ellehetetlenítésének szándéka, amit Tamás Sándor azzal magyarázott, hogy a központosított hatalmat könnyebb kézben tartani, valószínűleg ezért törekednek ennek megvalósítására. A mi partnereink: az alkotmány, a törvények és az emberek. Az erős öntudattal rendelkező székelyföldi lakosság még a diktatúrában is meg tudta akadályozni a számára kedvezőtlen átszervezést, és erre az erőre most is számítani kell, nem szabad a lakosság megkérdezése nélkül dönteni – mondta. A megyevezető konkrét, a konstancai román lakosság életét is megnehezítő példákkal is illusztrálta a tervezett régiósítás buktatóit, és megerősítette: nemcsak újabb ügyintézési szintet, hanem újabb adókat és illetékeket is hozna a megamegyésítés, ezért is kell mindent megtenni a megakadályozásáért.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma

Régióvita magyarellenes felhangokkal
Szükség van az ország új adminisztratív felosztására, de csakis a történelmi régiók visszaállításával; közöttük azonban semmi keresnivalója az önálló Székelyföldnek – nagyjából ez volt a két leginkább hangoztatott tétel, ami felmerült a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem hét végi, regionalizációról szóló konferenciáján.
Végigfutva a Románia régionalizációja – hagyomány és európai modell között címmel rendezett konferencia szervezőinek és felszólalóinak a névsorát, már a rendezvény előtt borítékolható volt, hogy a felkért előadók közül egyetlen személy sem teszi le a garast az önálló székelyföldi övezet létrehozása mellett. Noha a rendezvény fővédnökeiként bekonferált miniszterek, Liviu Dragnea kormányfőhelyettes és Mircea Duşa, a védelmi tárca vezetője, az utolsó pillanatban lemondták részvételüket, a prezídiumban és a Petru Maior Egyetem aulájában helyet foglalók eddigi közmegnyilvánulásai garanciát jelentetettek a magyarellenes hangulat megteremtésére.
Burkolt magyarellenesség
Nem hiába választotta ketté köszöntőjében a megjelenteket „drága jó emberekbe" és „tisztelt ellenfelekbe" Ioan Sabău-Pop főszervező, hisz a résztvevők zömével az elmúlt két évtized során leginkább a Vatra românească hajdani gyűlésein lehetett találkozni. A Marosvásárhely 1990-es fekete márciusában aktív szerepet vállaló személyek, egykori katonatisztek, a Hargita és Kovászna megyéből érkező hivatásos feljelentők vagy a beszélgetést irányító Ioan Selejan ortodox püspök közül mindenik hozzátette a maga, tudományos burokba bújtatott magyarellenes részét. Ebben a környezetben a mérsékeltnek nevezhető Cornel Sigmirean egyetemi tanárnak sem tűnt meglepőnek a véleménye, miszerint a sztálini ihletésűnek nevezett Magyar Autonóm Tartományhoz hasonló régiót semmiként nem lenne szabad létrehozni. Ezt erősítette meg Ioan Lăcătuşu, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának alelnöke, hangsúlyozván, hogy a hazai akadémikusok sem támogatják a magyar pártok elképzelését. Lăcătuşu különböző számadatokat mutatott be, melyek segítségével ki lehetne egyensúlyozni az etnikai arányokat, ha a három megye egybemarad. Lehetséges megoldásként Brassó vagy Beszterce-Naszód a Székelyföldhöz való csatolását javasolta. „Szinte egyetlen román sem akar önálló Székelyföldet. Ennek mindössze két támogatója van: Smaranda Enache és Dorin Florea" – nevezte meg az emberjogi harcost és Marosvásárhely polgármesterét a felszólaló. Az etnikai szeparáció ellen emelte hangját Ecaterina Andronescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora is, mondván, hogy a Székelyföld önállósodása komoly károkat okozna az ország számára.
„Perverz a székelyföldi társulás"
Radu Baltasiu, a Román Akadémia tagja, aki egyenesen „perverz kísérletnek" tartja Maros, Hargita és Kovászna megye társulását, pótcselekvésnek, Lucian Chiriac ügyvéd átláthatatlan folyamatnak nevezte a regionalizációt, melynek során az ország szuveranítása foroghat kockán. „Mi lesz az egységes román nemzeti államból, amiért őseink harcoltak?" – tette fel a költői kérdést az utóbbi. A választ videoüzenetben Dinu C. Giurescu akadémikus adta meg, mondván, hogy a régiók létesítése az ország föderalizálásához vagy egyenesen annak széteséséhez vezet majd. Az előadók még egy dologban megegyeztek: a leendő régiókat semmiként nem számokkal vagy fantázianevekkel, hanem a történelmi elnevezéseikkel kell majd megjelölni.
Annak dacára, hogy a felvezetőben házigazdaként Cornel Sigmirean még a színes véleménynyilvánítás fórumának nevezte a rendezvényt, a konferencia egyoldalúsága miatt az a négy-öt meghívott, akiről köztudott, hogy más véleményt képvisel, a szünet után már nem tért vissza a széksorokba.
SZNT-tiltakozás az átszervezés ellen
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke egyébként pénteken jelentette be a téma kapcsán: a kormány által tervezett közigazgatási átalakítás megvalósítását jelen formájában nem szabad megengedni, ez ellen a szervezet utcai tiltakozásokat helyez kilátásba. Kifejtette: a román kormány kettős játékot űz, bár Victor Ponta miniszterelnök korábban megígérte, hogy minden nemzetközi kötelezettségvállalást tiszteletben tartanak, és szakmai kritériumokat helyeznek előtérbe az átalakításkor, a tervezet nem ezt mutatja. Közölte: az elképzelések megvalósulásával sérülne a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája is. Látszatkonzultáció ugyan folyik a témában, de egyértelmű, hogy amit a kormányfő ezzel kapcsolatban Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén ígért, nem kívánja betartani – mutatott rá. Izsák Balázs szerint nem szabad megengedni, hogy a Székelyföldet olyan közigazgatási régióba sorolják, ahol a magyarság aránya 30 százalék alatt van. Ezt minden demokratikus, erőszakmentes eszközzel meg kell akadályozni, jelentette ki. Az elnök ilyen lehetséges eszközként említette többi között a félpályás útlezárásokat.
Izsák Balázs közölte: az általuk indított európai polgári kezdeményezés olyan szakaszába érkezett, hogy hamarosan az Európai Bizottság elé kerülhet. Tervezetük kész van, ismert, most jöhet a következő lépés – ha a bejegyzés megtörténik –, az egymillió aláírás összegyűjtése. Az SZNT azt javasolja, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Jelezte, felajánlotta az együttműködést az RMDSZ, és arra jutottak a megbeszéléseken, hogy kölcsönösen támogatják egymás európai polgári kezdeményezéseit. Az RMDSZ az európai polgári kezdeményezés eszközével arra kívánja rávenni az Európai Uniót, hogy alkosson jogszabályt az EU kisebbségeinek védelméről. Izsák Balázs szerint az Uniónak alapvető értéke a kulturális sokszínűség, és az Unió kohéziós politikájának úgy kell megvalósulnia, hogy közben a regionális szempontok és Európa sokszínűsége ne sérüljön. Az európai polgári kezdeményezés lényege, hogy az Európai Unió polgárai – egymillió támogató aláírás összegyűjtésével – közvetlenül is kezdeményezhetik uniós jogszabályok megalkotását vagy módosítását. Az aláírásgyűjtést azt követően lehet elindítani, hogy az Európai Bizottság megállapítja: az Unió jogkörébe tartozik a jogalkotás az adott kérdésben.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

MDSZ megyei küldöttgyűlés Aradon
Régi, új elnök: Bognár Levente
Szombaton 10 órától az aradi Kultúrpalota nagytermében szervezték meg az RMDSZ Arad megyei szervezetének a küldöttgyűlését, amelyiket Faragó Péter választmányi elnök köszöntője nyitott meg.
A kvórum ellenőrzését követően szabályosnak találta a fórumot, amelyiknek a levezetését egyhangú szavazással a jómaga, Hadnagy Dénes és Ménesi Melinda összeállítású Állandó Tanács-tagokra bízták.
Elnöki beszámoló
Miután Faragó Péter ismertette a napirend 13 pontját, felkérte Bognár Levente leköszönő elnököt beszámolójának a megtartására. Ebben hallgatóságát végigvezette az elmúlt két év legfontosabb eseményein. A tavaly nyári helyhatósági választások eredményeinek az értékelése során elmondta: az 5 polgármesteri, illetve 4 alpolgármesteri tisztség elnyerésével elégedettek lehetnek, csakhogy nagyon hiányzik az elveszített megyei tanácsosi harmadik hely. Ha az meglenne, a fórumban a mérleg nyelvét képezhetnék, sokkal eredményesebben dolgozhatnának. Még ennél is nagyobb baj, hogy a tavaly téli parlamenti választásokon nem tudták megtartani az Arad megyei RMDSZ-es képviselői mandátumot, amit a szavazatszámlálás kiszámíthatatlansága ezúttal Temes megyének juttatott, noha ott az Arad megyei 8300 szavazattal szemben, alig 6000-et tudtak begyűjteni. A sikertelenségből tanulva, olyan stratégiát kell kidolgozni, hogy még egyszer a szervezet ne jusson a jelenlegihez hasonló helyzetbe, amikor a képviselői mandátummal járó anyagi háttér hiányában, át kellett alakítani az ügyvezetést, ráadásul a székház fenntartását is csak a megyei RMDSZ-es tisztségviselők, illetve gazdálkodók támogatásával sikerül biztosítani, amiért ezúton is köszönetet mondott. Év eleje óta a megyei tagszervezetekben megtartották a tisztújításokat, de 8 területi szervezet folyamatos odafigyelést igényel. A csíkszeredai kongresszuson a megyét 18 tagú küldöttség képviselte. Az országos fórum munkáját dióhéjban összegezve, a szórványvédelmet, a gazdaságélénkítő intézkedéseket, illetve annak az egymillió aláírásnak a begyűjtését említette, amivel az Európai Parlamentben kezdeményezni lehet az őshonos nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénynek a kidolgozását. A romániai magyarság előtt álló legfontosabb feladatoknak az év végén esedékes fejlesztési régióknak a számunkra kedvező változatban történő kivitelezését, illetve a jövőre esedékes EP-választásokon való sikeres szereplést nevezte meg. Noha az RMDSZ-nek a régiók átszervezésére vonatkozó javaslatait a kormány eddig elutasította, szerencse, hogy két magyar államtitkár, köztük egyik éppen az aradi Király András a tisztségét megőrizhette. Helyi szinten fontosnak tartja a Megbékélési Park különleges státusának az elnyerését, ami megakadályozhatja a március 15-eihez hasonló, ellenséges megnyilvánulásokat. Az anyanyelvű oktatás terén továbbra is kiemelt támogatás illeti meg a Csiky Gergely Főgimnáziumot, noha az oly régóta várt megyei oktatási stratégia még mindig nem készült el.
Régiós elképzelések
A napirend következő pontjaként megjelölt, a választmányi elnök beszámolójában, Faragó Péter ismertette a megyei választmány hatáskörét, a programjában megjelölt prioritásokat, mint az anyanyelvű oktatás jelenlegi intézményeinek a megtartását, a bővítését szolgáló elképzeléseket, a szakbizottságokban zajló munkát. A megyei önkormányzati konferencia elnöke, Almási Vince a beszámolójában ismertette a minden megyei választott tisztségviselőt magában foglaló fórum, illetve a polgármestereket, az alpolgármestereket, valamint az aradi, illetve a megyei tanácsosokat tömörítő önkormányzati tanács hatáskörét, munkáját. A továbbiakban a fejlesztési régiók ügyében Temesváron, Liviu Dragnea miniszter által összehívott találkozó tapasztalatait ismertette, amelyekből világosan kitűnik a kormány szándéka, hogy Arad megyét a Temesvár központú, Temes, Hunyad és Krassó-Szörény megyékkel együtt alkotott régióhoz kívánja csatolni. Jó hírnek számít, hogy a községeket nem kívánják felszámolni.
Oktatási stratégia szükséges
A továbbiakban Király András oktatási államtitkár beszélt a munkájáról, miszerint az országban élő 18 nemzeti kisebbség oktatásáért felel, ami nagyjából 230 ezer diákot feltételez az óvodától az egyetemig. 16 nemzetiség nyelvén folyik valamilyen szintű oktatás, de a mienkhez fogható, teljes szintű oktatást csak a németek, a szlovákok, valamint az ukránok szerveznek. Magyarul hozzávetőleg 166 ezer fiatal tanul, közülük 4000 nem magyar iskolába jár, de tanulja a magyar nyelvet. Az oktatási forma biztonságának a szemszögéből leépülő, veszélyeztetett, illetve gond nélküli kategóriákba sorolhatók az oktatási intézmények. Példának okáért, Krassó-Szörény, Szeben és Temes megyékben leépülő, míg Arad megyében veszélyeztetett helyzetben van az anyanyelvű oktatás. Az államtitkár szerint, a magyar szavazótábor is az oktatási intézmények köré csoportosul, hiszen ha példának okáért, Arad megyében beszorozzuk a 2100-2200 magyarul tanuló diák számát 2-3 hozzátartozóval, nagyjából kijön a parlamenti választásokon begyűlt szavazatoknak a száma. Arad megyében az anyanyelvű oktatás tekintetében fehér foltoknak számít a Maros-völgye, illetve a keleti kisvárosok. Nagy szükség van az egész Erdélyt átfogó, megyénként részletesen kidolgozott oktatási stratégiára, mert a tanügyi törvény parókiákon vagy vasárnapi iskola formájában zajló anyanyelvű oktatásra is lehetőséget nyújt. A Csiky Gergely Főgimnázium hosszú távú működése csak az egész megyében megszervezett utánpótlás-neveléssel biztosítható. Hogy kinek kellene elkészítenie a több mint két évtizede várt oktatási stratégiát, az államtitkár nem nevezte meg.
Beszámolók vitája
Folytatásként az Etikai és Fegyelmi Bizottság rövid beszámolóját Bátkai Sándor, míg a Szabályzat felügyelő, valamint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság ugyancsak nyúlfarknyi beszámolóit Faragó Péter ismertette.
A beszámolók vitája során Sipos György megyei tanácsos elgondolkodtatónak ítélte, amiért a 234 küldött közül csak 175 volt jelen. Hozzászólása végén megköszönte az RMDSZ polgármestereinek, a zimándújfalui alpolgármesternek, valamint a majláthfalvi gazdáknak, amiért támogatásukkal biztosítják a központi székház működését. Király András államtitkár hozzászólásában irányadónak nevezete az RMDSZ XI. kongresszusát, amelyik az építkezést az önkormányzatokra vagy a szervezetekre alapozná. Maga úgy érzi, ez csakis a szervezetekre történő építkezéssel lehet hatékony. Papp Attila nagyiratosi polgármester köszönetet mondott az RMDSZ-nek, illetve megyei tanácsosainak, amiért hosszú kihagyás után községe is hathatós támogatást kapott infrastruktúra fejlesztésére. Javasolta, hogy az RMDSZ támogassa, amennyivel tudja az olyan települések magyar rendezvényeit is, ahol nincs megfelelő képviselet. Erdélyi István hozzászólásában ravasznak nevezte az 1923-ban elfogadott alkotmányt, amiből kihagyták az 1918. december 1-jén megfogalmazott, az autonómiára vonatkozó tételeket. Most az erdélyi magyarság két tűz közé szorult, ezért soha nem volt akkora szükség az összefogásra, mint jelenleg. Kocsik József AMMGE-elnök kifejtette: Cziszter Kálmán, Király András és Horváth Levente, illetve az RMDSZ Arad megyei szervezete sokat segített a gazdatömörülésnek. Az országos szervezet is mindent megígért, a támogatás viszont még várat magára. Bölöni György megyei tanácsos elmondta: többen hangoztatták, hogy a két választás után két nyugodt év lesz az építkezésre. Ha viszont a helyhatósági választáson elért döntetlent, továbbá a parlamenti megmérettetésen elszenvedett vereséget, az EP választások, illetve az elnökválasztás vereségei is követik, kevés esély marad a valós építkezésre, ezért az összes tartalékot mozgósítani kell. Horváth Levente kormányzati tisztségviselő hozzászólásában hiányolta a kihelyezett intézmények magyar vezetőit. Véleménye szerint, a szervezet három pillérre építkezve dolgozhat a leghatékonyabban: működőképes gazdasági és mezőgazdasági stratégia; a vállalkozók bevonása, illetve hatékonyabb ifjúsági stratégia támogatásával. Mindehhez a központi székházat magyar házként kell működtetni, ahova minden magyar hazamehessen. Zámbori Magdolna az erdélyi, benne az Arad megyei magyarság sorsdöntő gondjainak a megoldásában a társadalom legkisebb sejtjére, a családra történő építkezést javasolta. A hozzászólások végén Király András az érintettség okán, Bognár Levente elnöki minőségben válaszolt az elhangzottakra.
Választások
A további napirendi pontok, az RMDSZ Arad megyei szervezete elnökének, illetve a Megyei Választmány olyan tagjainak a megválasztása, akik nem alanyi jogon jutnak a fórumba Faragó Péter ismertetője szerint, a választás a május 16-án megtartott Állandó Tanácson készült jegyzőkönyv alapján történik. Eszerint három ívet osztottak ki a résztvevőknek: az elsőn a megyei elnöki tisztségért induló Bognár Leventére vagy ellene, másodikon az elhangzott jelölések közül 10 aradi, míg a harmadikon ugyancsak 10 vidéki jelöltet lehetett a szavazatok alapján megválasztani. A 3 urnában egybegyűlt voksok megszámlálása alatt megtartották Faragó Péter közreműködésével az alapszabályzat-módosítási javaslatok, míg Hadnagy Dénes közreműködésével a programmódosító javaslatok vitáját. Ugyancsak javaslatok alapján, betöltötték a felügyeleti szervekben megüresedett helyeket. Az eredményhirdetéskor megtudhattuk, hogy az elnökválasztás során Bognár Levente egyedüli indulókánt 150 igen, 25 nem, illetve 2 tartózkodás mellett újabb két évre nyert megyei elnöki mandátumot. A 10 aradi választmányi tag Hadnagy Dénes, Szabó Mihály, Tóth Csaba, Albert László, Kocsik József, Erdélyi István, Pintér Mária, Tóth Piroska, Derzsi Csaba és Fekete Károly. A vidékiek közül Almási Gábor, Bányai Mónika, Andó László, Péter Dalma, Kocsik Imre, Ménesi Melinda, Kádár Vilmos, Rédi Csaba, Tóth Mihály és Salamon Ferenc nyert választmányi tagságot. A megyei választmány 62 tagú névsora a június 27-én sorra kerülő alakuló ülésig áll össze az alanyi jogon, tisztségüknél fogva tagságot nyert személyekkel.
Elnöki nyilatkozat
Amint a tisztségében megerősített megyei elnök, Bognár Levente rövid nyilatkozatában a Nyugati Jelennek elmondta, felelősen folytatni kívánja azt a munkát, amit az Arad megyei magyar közösség érdekében két évvel ezelőtt elvállalt. Ugyanakkor meg kell találni mindazokat az eszközöket is, amelyek a közösség boldogulását, megmaradását szolgálják. Mivel e munkát csak együtt lehet felvállalni, számít mindazoknak a támogatására, akik a küldöttgyűlésen részt vettek, de azoknak a támogatására is, akik nem jöttek el, de eddig is a szövetségért dolgoztak. Maga jól tudja: nem leányálom a feladat, magasak az elvárások. Éppen ezért, szeretne mindenkit bevonni, akik a közösségért tenni akarnak. Azt szeretné, ha mindeni a magáénak érezné a szervezetet. Legfontosabb cél, folytatni a szervezetépítést, megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel érvényesíthetik a magyarságot szolgáló érdekeket országos, megyei, valamint helyi önkormányzati szinten.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Régiók: utcára hívnak a magyar pártok
Az RMDSZ kész utcára hívni szimpatizánsait, ha a bukaresti kormány a régióátszervezés során a környező román megyékbe olvasztja be a Székelyföldet – közölte kedden Kelemen Hunor. Az EMNP a napokban jelentette be, hogy a következő hetekben köztéri demonstrációt szervez a régióátszervezési terv ellen.
Az autonómiakövetelések nyomatékosítása végett az elmúlt években rendezett megmozdulások mintájára ismét tüntetni hívják szimpatizánsaikat az erdélyi magyar politikai alakulatok, ezúttal a régióátszervezés tárgyában. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kedden a Radio France Internationale (RFI) bukaresti adásában a közigazgatási régiók kialakításának tervét kommentálva úgy fogalmazott: a Székelyföldet Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor sem merte beolvasztani a környező román megyékbe.
„Az emberek utcára vonultak 1968-ban. Ha valaki azt hiszi, hogy 2013-ban nem fognak kivonulni, az téved” – válaszolta a politikus arra a kérdésre, mit tesz a szövetség, ha a régiók kialakításánál nem veszik figyelembe a Székelyföldre vonatkozó javaslatát.
Kelemen a rádióműsorban kifejtette: a román politikusoknak túl kéne tenniük magukat a Székelyfölddel kapcsolatos „paranoián”, mert senki sem fogja Hargita és Kovászna megyét „zsákban elhordani, fekete lyukat hagyva az ország közepén”.
Az RMDSZ elnöke rámutatott: a Mócföldhöz, vagy Dobrudzsához hasonlóan a Székelyföld is sajátos történelmi, kulturális hagyományokkal, gazdasági és társadalmi kötelékekkel rendelkezik, úgyhogy ebben a térségben nem lehet eltekinteni az etnikai szempontoktól. „Amikor Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes arról beszél, hogy Románia problémáit a regionális és kulturális különbségek eltörlése oldaná meg, akkor persze, hogy a Hargita, Kovászna és Maros megyében élők egy nagyon perverz beolvasztástól tartanak. Attól, hogy olyan közigazgatási átszervezést hajtanak végre, amely a közösséget megfosztja a beleszólás lehetőségétől minden regionális intézményben” – magyarázta Kelemen Hunor.
Nyilatkozatára reagálva Liviu Dragnea „inkorrektnek és elég veszélyesnek” minősítette, hogy a szövetségi elnök demonstrációkat helyezett kilátásba Székelyföld beolvasztása esetében. A kormánynak a régiók kialakításával megbízott tagja szerint a régiók kialakítása nem jelent „útlevél-ellenőrzést” az országon belül, a régiók a regionális fejlesztés területén fogják összehangolni a megyei tanácsok tevékenységét, továbbá a magyaroknak szerinte nincs miért tartaniuk ettől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége a hét végén bejelentette, aláírásgyűjtésbe kezd, hogy a magyar közösség tagjai önálló politikai szereplőként nyilváníthassanak véleményt a kormány régióátalakítási terveiről.
szekelyhon.ro

Dragnea: a magyaroknak nincs miért tartaniuk a regionalizációtól
A magyaroknak nincs miért tartaniuk a regionalizációtól, egy pártelnök pedig nem lázíthat politikai nyilakozataival – így kommentálta Liviu Dragnea az RMDSZ elnökének a francia közszolgálati rádióban tett kijelentését.
A miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, ő maga személyesen nem hallotta az interjút, viszont reméli, hogy nem hangzottak el fenyegetőzések Kelemen Hunor részéről. Hozzátette: elfogadhatatlannak tartja, hogy egy pártelnök arra buzdítsa az embereket, hogy vonuljanak az utcára. Liviu Dragnea közölte: Székelyföldön is szerveznek majd nyilvános vitákat a regionalizáció kapcsán, és ezeken a találkozókon ő maga is részt vesz majd.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Számon kért nyelvi jogaink
A kormány tagjainak közel feléhez intézett tegnap kérdést Markó Attila, Sepsiszentgyörgy parlamenti képviselője, melyben arra vár választ, hogy miképpen tett eleget a kormány az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek.
Markó Attila emlékeztette Victor Ponta miniszterelnököt, Remus Pricopie oktatási, Mihnea Costoiu felsőoktatási, Liviu Dragnea közigazgatási, Robert Cazanciuc igazságügyi, Daniel Barbu művelődési, Titus Corlăţean külügyi, Mariana Câmpeanu munkaügyi, Eugen Nicolăescu egészségügyi tárcavezetőt és Ion Moraru kormányfőtitkárt, hogy Románia lassan belép a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának második monitorizálási ciklusába, októberig a kormánynak be kell nyújtania a második időszakos jelentést a charta ratifikálásában szereplő vállalásairól, azazhogy miképpen biztosítja az ország területén élő közösségek jogát anyanyelvük szabad használatához. A képviselő felvázolta, hogy a 2007-ben ratifikált egyezmény első jelentését közel kétéves késéssel nyújtotta be Románia, és az azt követő levélváltások és a szakértői bizottság látogatása nyomán számos alkalmazási problémára derült fény. Jelezte, hogy a minisztériumok többsége nem gyűjt megfelelő adatokat és információkat, amelyek elengedhetetlenek egy valós helyzetkép megismeréséhez, ezáltal ezek a minisztériumok nem is tudják, hogy mit kell belefoglalni a jelentésbe. Az egyik legbeszédesebb példa az igazságügy területe, ahol a szaktárca nem rendelkezik semmilyen adattal arra vonatkozóan, hogy országos szinten hány tolmács áll a perben részt vevők segítségére, hol és hány tárgyalás zajlott a felek anyanyelvén, hány anyanyelven kiállított iratot iktattak, és azok közül hánynak kérdőjelezték meg az érvényességét. Ugyanilyen siralmas a helyzet a közigazgatásban is, ahol nemcsak jogi normákat nem alkalmaznak, de törvényes jogot is el lehet veszíteni a bíróságon – lásd Aranyosgyéres esetét. A képviselő mindegyik miniszternek címzett leveléhez csatolta a szakértői bizottság kétszáz oldalas jelentését, amelyben számos kérdésben elmarasztalja Romániát, ugyanakkor jelzi, hogy több cikkely esetében nem sikerült teljesíteni a vállalt kötelezettségeket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar ügyekben büntetett a romániai diszkriminációellenes hatóság
Három magyar vonatkozású ügyben döntött, kettőben pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) – tájékoztatta az MTI-t Asztalos Csaba, a testület elnöke.
A tanács 600 lejes pénzbírságot rótt ki Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgóra, amiért egy közösségi portálon a magyarok elgázosításával fenyegetőzött.
Ugyancsak 600 lejes pénzbírságot szabott ki a hatóság a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat.
A CNCD diszkriminációnak minősítette Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester azon kijelentését, hogy „Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkrimináció, hanem kötelező”, és figyelmeztetésben részesítette a városvezetőt.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Figyelmeztetésben részesítette Rádulyt a CNCD
Három magyar vonatkozású ügyben döntött, kettőben pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD).
Asztalos Csaba, a testület elnöke az MTI-nek elmondta, a tanács 600 lejes pénzbírságot rótt ki Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgóra, amiért egy közösségi portálon a magyarok elgázosításával fenyegetőzött. Ugyancsak 600 lejes pénzbírságot szabott ki a hatóság a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat. A CNCD ugyanakkor diszkriminációnak minősítette Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester azon kijelentését, hogy „Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkrimináció, hanem kötelező”, és figyelmeztetésben részesítette a városvezetőt.
Szekelyhon.ro

Megbírságolták a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskolát a magyar nyelv mellőzése miatt
600 lejes pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat – tájékoztatta az MTI-t Asztalos Csaba, a testület elnöke.
A nyelvi jogok érvényesítését szorgalmazó Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) azt kifogásolta, hogy a magyar feliratok kiszorulása a nyilvános térből a magyar tanulókban kisebbrendűségi, a románokban pedig felsőbbrendűségi tudatot alakít ki.
A diszkriminációellenes hatóság emiatt 2011-ben figyelmeztetésben részesített négy marosvásárhelyi kétnyelvű tanintézményt, a mostani bírságot pedig azért rótta ki, mert a Liviu Rebreanu iskola továbbra sem gondoskodott a feliratok pótlásáról.
Előzmények: Marosvásárhelyi szülők hosszú évek óta küzdenek azért, hogy gyerekeik iskolája – a Liviu Rebreana Általános iskola – a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget. A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Bedványaikra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a szülők kérésére feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat, és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgató helyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény.
A 2012-2013-as tanévben a szülők javaslatára, az iskola egyik tanítónője kétnyelvű osztálycimkéket rendelt a magyar tagozat számára, ezeket az illető osztályok tanítói, vagy osztályfőnökei fizettek és helyeztek az osztálytermek ajtóira. (ugyanakkor az igazgató asszony utasítására előzetesen kihelyett egynyelvű, sok esetben a tanító nevét helytelenül megjelenítő feliratokat nem lehetett eltávolítani ezek kifejezetten furcsán hatnak a kétnyelvű és igényesen elkészített feliratok mellett).
2012 októberében több mint 350 magyar szülő újból benyújtott egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kérték, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A beadványt iktatták a Maros Megyei Tanfelügyelőségen és a Polgármesteri Hivatal iskolákkal foglalkozó osztályán is.
Annak ellenére, hogy a Tanfelügyelőség biztosította a szülőket arról, hogy felhívta az intézmény figyelmét lehetséges konfliktusok elkerülésére, és kilátásba helyezte, hogy követni fogja az eseményeket, ezt nem tette meg, talán ennek a magatartásnak is köszönhető, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskola vezetősége megtehette azt, hogy több mint két és fél hónapon keresztül megtagadta a hivatalos válaszadási kötelezettségét és nem válaszolt a több száz szülő beadványára. A kezdeményező szülők 2013. januárjában egy újabb levelet fogalmaztak meg az iskola vezetőjének, amelyhez csatolták az általuk javasolt 40 felirattípus kétnyelvű mintáját, arra kérvén az iskola vezetőségét, hogy járuljon hozzá az ingyen, adományként felajánlott feliratok kihelyezéséhez. Az iskola válasza februárban érkezett: az intézmény vezetőségi tanácsa február 11-én szóban és írásban közölte a magyar szülők képviselőivel,hogy a magyar szülők valós kétnyelvűség megvalósításával kapcsolatos kérései indokolatlanok, következésképp, az iskola vezetősége nem hajlandó kitenni az iskola folyosóira, belső tereibe a szülők által ingyen felajánlott kétnyelvű táblácskákat. A kétnyelvű információk közlését azzal hárítja el az intézmény vezetősége, hogy minden információt a Tanfelügyelőségtől kap, és nincs lehetősége azokat lefordítani. Az iskola vezetősége a válaszában tulajdonképpen azt üzente, hogy tovább folytatja a nyelvi jogi diszkriminációt a magyar gyermekek és szüleik irányába, nem hajlandó semmiképpen engedni a szülők jogos követelésének és mindemellett a törvényes előírásokat sem akarja betartani. Beszédes példája annak, hogy mennyire tiszteli Adina Chirilă igazgató asszony a magyar gyerekeket az is, hogy az igazgatói iroda „director" táblácska alatt nem jelenhet meg magyarul az „igazgató" felirat, noha jelképes üzenetére a szülők erre több ízben felhívták a figyelmét.
A szülők, a CEMO támogatásával, további civil lépéseket terveznek a gyerekeik nyelvi jogainak érvényesítéséért, mindaddig ameddig az iskola vezetősége hajlandó megszüntetni a diszkriminatív helyzetet.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom a szülők kérésére újabb panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérték a 2011/172-es határozat érvényre juttatását és az iskolára a maximális büntetés kiszabását.
A szülők a mai napig 5 alkalommal tartottak villámcsődületet a felszerelésre váró kétnyelvű táblákkal, amellyel a közvélemény figyelmét akarták felhívni a hátrányos megkülönböztetésre.
mti / CEMO
Erdély.ma

Antal Árpád: természetes az, hogy utcára vonulunk Székelyföldért
Teljesen természetes az, hogy utcára vonulunk Székelyföld érdekében – nyilatkozta Antal Árpád, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke. Antal elmondta, a szövetség elnöke, Kelemen Hunor a székelyföldi emberek véleményét mondta el, amikor azt nyilatkozta, hogy az erdélyi magyarság ellenáll a kormány régiósítási törekvéseinek, mely eredményeképpen a székelyföldi megyéket egy olyan nagy régióba olvasztanák, ahol a magyarság jelentős kisebbségben lenne. Antal Árpád azt is elmondta, hogy a régiósításért felelős miniszter, Liviu Dragnea jelezte abbeli szándékát, hogy egyeztessen a székelyföldi megyék elöljáróival ez ügyben, erre a találkozóra valószínűleg júliusban kerül sor. „Lehetőségünk lesz újra ismertetni a régiósítási javaslatunkat, melynek értelmében a székelyföldi megyék együtt alkotnának régiót. Keressük a párbeszéd lehetőségét, de ha nem találunk partnerekre, akkor élni fogunk azzal a demokratikus jogunkkal, hogy az utcára vonuljunk és így jelezzük, hogy nem értünk egyet Székelyföld felszabdalásával, beolvasztásával és a magyar közösség asszimilációjával”- mondta Antal Árpád.
Az elöljáró azt is felvetette, hogy ijesztőnek tartja azt, hogy mennyire kidolgozatlan és szakszerűtlen a kormány javaslata. Minden jel arra utal, hogy nem az ország érdekeit vették figyelembe, hanem azt, hogy a kormánypárti megyevezetők érdekei ne csorbuljanak. „Teljesen hibás elképzelés az, mely a migrációt veszi alapul a régióközpontok kialakításában, hiszen a migráció egy olyan tényező, melyet a közpolitikák alakítanak, ezért erre nem lehet adminisztrációt építeni. Ez az elképzelés azt eredményezi, hogy a jelenlegi szegény megyék még szegényebbek lesznek, tehát állandósul a jelenlegi áldatlan állapot”- magyarázta Antal.
Antal arról is beszélt, hogy az erdélyi magyar szervezeteknek oly módon kell a régiósítással szembeni ellenállásukat megszervezniük, hogy azok ne oltsák ki egymást. „Nagyon fontos, hogy mielőtt bármelyik szervezet kitűz egy dátumot egy nagyszabású tüntetésre, egyeztessen erről más szervezetekkel. Nem lenne jó az ügy szempontjából, ha a régiósítással kapcsolatos tüntetés nem lenne áttörő erejű és nem irányítaná kellőképpen a figyelmet a problémára. Legyünk megfontoltak és ne veszítsük egy percig se szem elől a lényeget, éspedig azt, hogy a tét Székelyföld és az erdélyi magyarok jövője”- vonta le a következtetést az elnök.
Erdély.ma

Ne féljünk
A magyarság egyértelmű beolvasztását célzó szlovákiai/felvidéki közigazgatási átszervezés mintájának a réme lebeg Erdély felett.
Ezt maga az átalakítással megbízott Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes erősítette meg, amikor affélét beszélt: a kérdés nem útlevél-ellenőrzést jelent, hanem azt, hogy a leendő régiók a vidékfejlesztés terén hangolják majd össze a megyei tanácsok munkáját, a magyarok ne féljenek tehát. Nos az útlevél-ellenőrzésre vonatkozó utalás tulajdonképpen a magyarlakta tömböknek és kiemelten a Székelyföldnek, egyszersmind a romániai magyar autonómiatörekvéseknek szóló üzenet, amely világosan jelzi a mai kormányzat beolvasztási szándékát. Hiszen a kormány olyan átszervezési terveket sző, amelyek révén a leendő, Székelyföldet is magába foglaló ún. központi régióban a magyarság aránya az összlakosság egyharmadát sem tenné ki. S a kérdés nemzetiségi vonzata mellett a kormány elképzelése a történelmi vidékek természetes határait és az önkormányzatiság, valamint a döntési hatáskörök leosztását is mellőzve a központosítás fokozását helyezi előtérbe.
Ide számítva még, hogy az RMDSZ legutóbbi, csíkszeredai kongresszusán Victor Ponta miniszterelnök is megmondta: magyar többségű közigazgatási régió szóba sem jöhet, világos tehát, hogy mi készül. Nincs kétségem afelől, hogy a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési időszakra való tekintettel – ha nagyon akarja – a kormány még az idén érvényesíti akaratát, ehhez minden lehetősége adott. Ráadásul egy kis magyarellenes kampánnyal a sajtó is megteremtheti a kormánynak kedvező közhangulatot. Az (erő)viszonyokat látva nem vitás, hogy az erdélyiek s ezen belül mi, magyarok számára kedvezőtlen átszervezésnek elejét venni kizárólag parlamenti eszközökkel nem lehet, elkerülhetetlennek látszik tehát a civil társadalom megmozdulása. 1968-ban tüntetések, háttéregyezkedések és kemény civil lobbi révén sikerült meghátráltatni a Ceauşescu fémjelezte hatalmat. Most sem szabad másként lennie! Ennek érdekében nem kell félnünk összefogni, utcára vonulni, akarni és tenni. De nem a végén, amikor már megtörtént a baj, hanem most, amíg a tervek módosíthatók! Amíg nem késő.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

CNCD: nem kötelező a magyar nyelv ismerete Csíkszeredában
Három magyar vonatkozású ügyben döntött, kettőben pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) - tájékoztatta az MTI-t Asztalos Csaba, a testület elnöke.
A tanács 600 lejes pénzbírságot rótt ki Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgóra, amiért egy közösségi portálon a magyarok elgázosításával fenyegetőzött. Április elején Gavrilescu a magyarokat gyalázó kommenteket írt be Dorel Coica szatmárnémeti polgármester Facebook-oldalára, egyebek közt azt, hogy "mindannyiatokat elgázosítanálak, és lágerbe küldenélek!" A harmadosztályú Olimpia FC futballistáját Kereskényi Gábor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője panaszolta be.
Ugyancsak 600 lejes pénzbírságot szabott ki a hatóság a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat. A nyelvi jogok érvényesítését szorgalmazó Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) azt kifogásolta, hogy a magyar feliratok kiszorulása a nyilvános térből a magyar tanulókban kisebbrendűségi, a románokban pedig felsőbbrendűségi tudatot alakít ki.
A diszkriminációellenes hatóság emiatt 2011-ben figyelmeztetésben részesített négy marosvásárhelyi kétnyelvű tanintézményt, a mostani bírságot pedig azért rótta ki, mert a Liviu Rebreanu iskola továbbra sem gondoskodott a feliratok pótlásáról.
A CNCD diszkriminációnak minősítette Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester azon kijelentését, hogy "Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkrimináció, hanem kötelező", és figyelmeztetésben részesítette a városvezetőt. Ráduly Róbert a város főterén felvont nagyméretű székely zászló februári avatási ünnepségén fejtette ki álláspontját a magyar nyelvhasználatról.
Asztalos Csaba beszámolt arról, hogy ez utóbbi - véleménye szerint etnikai alapon meghozott - döntését a tanács 7-2-es szavazataránnyal fogadta el, és a testület elnökeként kisebbségben maradt felmentő álláspontjával.
A bírságok összegét firtató kérdésre a CNCD elnöke elmondta: a 600 lej a korábbi minimális bírság volt. Áprilistól már a legkisebb pénzbüntetés is ennek az ötszöröse, a felső határ, az egyének kárára történt hátrányos megkülönböztetésnél, 30 ezer lej, a csoportok diszkriminációjánál pedig 100 ezer lej. Ezeket az ügyeket azonban még a bírságok megemelése előtt kezdték vizsgálni - magyarázta Asztalos Csaba.
Maszol.ro

Etnikai szempontjaink
Az ország jelenlegi miniszterelnöke szinte napi rendszerességgel kijelenti, amikor bármilyen vonatkozásban is a régiósítási tervről nyilatkozik, hogy abban semmiféle „etnikai szempontot” nem fognak figyelembe venni. S slussz!
Szakmailag alátámasztható érve sincs, hogy miért ellenzi a mi megmásíthatatlan óhajunkat, az önálló székelyföldi régiót. Minap Liviu Dragnea közigazgatási miniszterelnök-helyettes, miután egyetértett azzal, hogy Dobrudzsa önálló régió legyen, maga is azonnal leszögezte – nehogy ebből valaki következtetéseket vonjon le a hasonló nagyságrendű Székelyföldre vonatkozóan –, hogy Dobrudzsa példája nem érvényes a Székelyföldre. „Nem szándékozom olyan régiófelosztást javasolni, amely etnikai szempontokon alapulna” – fogalmazott. Tehát az etnikum, az etnikai hovatartozás nem számít! Ez legyen világos! – szólnak a felénk szegezett figyelmeztetések minden irányból. S hogy az bizonyos összefüggésekben mégis számít, azt is éppen Victor Ponta úrtól tudjuk, aki alig két héttel ezelőtti üdvözletében (!), melyet Trianon napjára küldött Magyarországnak, éles szemmel látta és eleven ésszel fogalmazta meg, hogy Trianon azért volt nagyszerű és példaadó értékű döntés, mert annak köszönhető „az etnikai alapú Magyarország” létrejötte. Nagyszerű észrevétel! Még akkor is, ha nem teljesen az „etnikai alapok” döntöttek ott sem, ezért kerülhetett épp az akkor több mint 90 százalékban magyarlakta Székelyföld Romániához. De nemcsak a Székelyföld, hanem a Partium jó része egy az egyben, úgy, ahogy akkor volt. Színmagyar települések sorával határon innenre, s ugyancsak – hogy más példákat is soroljunk – a Felvidéken a majdnem százszázalékosan magyarok lakta Csallóköz és Bodrogköz, s délen széles színmagyar sávok a Szerb-Horvát Királysághoz. Feltételezhetően ezekre nem gondolt vagy nem figyelt fel üzenete megfogalmazásakor. Vagy lehet, ezzel is jelezni szándékozta, hogy a magyar „etnikai jelleg” csak Magyarország mai határain belülre vonatkoztatható. S ezért van az is, hogy a Székelyföld – Ponta úrék szerint – nem lehet önálló régió, mert az „etnikai alapok” nem lehetnek megkülönböztető tényezők, nem szabad azokat figyelembe venni, ez mindkét idézett úrnak elve. Pedig hát nekünk, ha valamilyen „alapjaink” vannak, akkor azok – valljuk be bátran és nyíltan – tényleg etnikaiak. Ezekben hasonlítunk a románokhoz, akiknek ugyanúgy „etnikaiak az alapjaik”. Különbözünk tőlük abban, hogy más a nyelvünk – ami ugyancsak nem számít Ponta úréknak, ezért a hivatalos nyelv még a százszázalékosan magyarlakta települések tömkelegében is a román –, más a kultúránk, mások a népdalaink, mások a táncaink, más az irodalmunk, s még a tudományunk, tudományos életünk is más lenne, ha ez megengedtethető lenne Romániában. A történelmünk is más, a lelkivilágunk, a természetünk; még a megbízhatóságunk is, a főztünk, ételeink is őriznek, tartalmaznak csak ránk jellemző karakterjegyeket. Talán ezért is volt a román királyi családnak, Nicolae Iorgának, Brătianu egykori miniszerelnöknek, Take Ionescunak, a Sturdza családoknak, s hogy ne menjünk messze, még Nicolae Ceauşescunak – s azt sem tartom kizártnak, hogy Ponta úrnak is – magyar a házvezetőnője. Amit mi nem úgy tekintünk, hogy szolga népnek vélnének bennünket, hanem éppenséggel megbízhatóságunkért fogadják el másságunkat. De a Székelyföld – ebben szilárd az elhatározásuk – nem lehet önálló régió, mert annak etnikai alapja van. Egyébként, ha az a fránya „alapja” nem volna, lehetne régió, mert sajátos, az ország minden más tájától különböző a természeti arculata. Mintha még a táj is igazodna másságával az itt lakó néphez, annak lelkületéhez. Hegyek, a Kárpátok vonulatai közé vagy mellé ékelődött táj óriási turisztikai vonzerővel. Hatalmas erdőségeinknek, borvizeinknek, mofettáinknak sincs etnikai jellegük, épp ezért szereti is azokat a románság, s nemcsak külföldről, hanem Bukarestből is áramlik ide a pihenni és gyógyulni vágyók hada. Ha csak ez volna, lehet, hogy önálló régió is lehetne ebből az egymilliónyi lakostól benépesített gyönyörű területből. De így? „Ki van zárva!” Az is érv szokott lenni – s ezt az érvet még néhány ostoba „etnikai alapú” állampolgár is elfogadja, s fújja is, kürtöli is –, hogy gazdaságilag elmaradott terület, és hogy önállóan életképtelen lenne. Hogy ennek a valós elmaradottságnak is etnikai alapjai vannak, azt elfelejtik vagy elfelejtik szóba hozni bölcs vezetőink. Még 93 év után is gyanakvással néznek az itt élők „etnikai másságára”, s ezért nem engednek jelentősebb beruházásokat erre a területre. Még az útjainknak is vacakabbaknak kell lenniük, mint amilyenek azok az ország más vidékein. Ezelőtt jó öt-hat évvel egy, a tarthatatlan útviszonyokat szóvá tevő búvár statisztikai anyagokból bányászta ki, hogy a megye területén eladott benzin árába beépített útadónak csak egy kis, ha jól emlékszem, 30 százaléknyi része osztatott vissza útjaink javítására, ugyanúgy az innen elvitt adóknak is csak kis százaléka utaltatik vissza, a többi máshová zarándokol, nehogy azok is etnikai jelleget kapjanak. Tehát a különbözőségünk ugyancsak zavarja a hatalom embereit, s ezt nem akarják tetőzni a régiósítással, melyben épp ezeknek a különbözőségeknek az elismerése oszlathatná el a gyanakvásokat, s bizonyíthatná, amiként az utóbbi kilencven év egész történelme bizonyította, hogy becsületes állampolgárai vagyunk az országnak, s ha jussainkat követeljük – mert követelnünk kell –, csak törvényes eszközökkel tettük mindig, és akarjuk tenni most is. Egy emlékkel folytatnám. Valamikor a 70-es években meghívtak az egyik udvarhelyszéki falu kulturális rendezvényére, melynek szintén vendége volt az akkor Énlakán élő, kiváló, Mikes leveleit is románra átültető író-műfordító, a már sajnos néhai Gelu Păteanu. Ismertük egymást valahonnan már korábbról. Nos, a székelyek „Gyalu bácsija” nekem szegezett egy kérdést: Mondd, Jóska, mint magyar hogy érzed magad Romániában? Aki tudja, hogy milyen világ volt akkor Nicolae Ceauşescu országában, megérti, hogy pár pillanatig tétováztam a válasszal, míg a kötelezőnek számító egyenesség felülkerekedett bennem. Ha akarod tudni – böktem ki nem kis szorongással és félelemmel –, rosszul! Gelut szemmel láthatóan pozitívan érintette a számomra mindenképpen kockázatos válasz. Szinte pillanatok alatt folytatta, hogy köszöni az őszinteségemet, s nehogy azt higgyem, provokálni szándékozó egyenességemért jobban becsül, mint eddig. Majd kifejtette: Ceauşescu a román érdekek ellen tesz ezzel, mert az ország érdeke lenne, hogy mi, magyarok jól érezzük magunkat Romániában, hazánknak érezzük azt, ne kívánkozzunk el innen. Ponta és Dragnea uraknak figyelmébe ajánlom e jó román hazafi szavait. Avassák román önérdekké, hogy mi otthon érezhessük magunkat a szülőhazánkban, s ne épp azzal érveljenek a külön székely régió ellen, ami alátámasztja és az európai normák szerint jogossá is teszi az igényünket. Szíveskedjenek tehát figyelembe venni azokat a tényezőket, melyek kötelezik Önöket – Románia vállalásai, az ország által elfogadott és aláírt dokumentumok alapján –, hogy a Székelyföld, melyen többséget alkot nemzeti közösségünk, önálló régió, önálló, autonóm terület legyen.
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Marosvásárhelyen az összes vegyes tannyelvű tanintézet diszkriminál!"
Nemcsak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában, hanem a megyeszékhelyen az összes vegyes tannyelvű oktatási intézményben diszkriminálják a magyar anyanyelvű diákokat – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ügyvezető igazgatója, azt követően, hogy a Liviu Rebreanu iskolát a napokban 600 lejjel bírságolta meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács.
Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, 600 lejes pénzbírsággal sújtotta az Országos Diszkriminációellenes Tanács a marosvásárhelyi kövesdombi Liviu Rebreanu Általános Iskolát, amiért a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat. Horváth Kovács Ádám, a szülői akciócsoport tagja elmondta, a Diszkriminációellenes Tanács tavaly már figyelmeztetésben részesítette a tanintézetet a kétnyelvű feliratok hiánya miatt, ami valójában felszólítás volt, hogy megegyezéssel rendezzék a konfliktust, viszont ez a mai napig nem történt meg. – Az igazgatócsere után négy magyar feliratot ugyan kihelyeztek, viszont az intézményben lévő közel száz felirathoz képest ez szinte egyenlő a nullával – jegyezte meg Horváth Kovács Ádám.
– A tanács döntése egy apró előrelépés ebben a folyamatban, valójában a megerősítése annak, hogy a követelésünk jogos. A CEMO által végzett felmérések eredményei arra utalnak, hogy a megyeszékhelyen nem egy, hanem az összes vegyes tannyelvű iskolában – az óvodáktól a középiskolákig – diszkrimináció éri a magyar anyanyelvű tanulókat. Feltérképeztük, hogy a középiskolák 90 százalékában román anyanyelvű tanárok oktatják a szaktantárgyakat, román tankönyvekből. Sokan arra hivatkoznak, hogy ezáltal a tanulók jobban elsajátítják a szakmát, a szakmában használt sajátos kifejezéseket, viszont ez nem így van. A vidékről érkezett diákok nem értik a román nyelven elhangzottakat, az eredmény pedig az lesz, hogy hiányos felkészültséggel távoznak majd az iskolából – tette szóvá a tapasztaltakat Szigeti Enikő, aki elmondta, idén várhatóan újabb jelentés készül arra vonatkozóan, hogy az ország miként alkalmazza a nyelvi jogok chartájában foglaltakat, ezért a CEMO eljuttatja a hiányosságokkal kapcsolatos észrevételeit az illetékes szervekhez.
Válaszra sem méltatják a szülőket
A sajtótájékoztatón a Liviu Rebreanu iskolába járó magyar gyerekek szüleinek a képviseletében Győrfi Attila és Farkas Mihály voltak jelen. Győrfi Attila elmondta, közel négy hónapja kéthetente szerveznek villámcsődületeket az iskola előtt, viszont eredménytelenül. – A 600 lejes pénzbírság nem boldogít, mert sajnos nem látjuk, hogy ennek hatására megoldódna a probléma. Levélben fordultunk Illés Ildikó főtanfelügyelő- helyetteshez, de több mint harminc nap elteltével sem kaptunk választ. Két alkalommal is találkoztunk vele, kértük, hogy kezdeményezzen találkozót az iskola igazgatónőjével, és közvetítsen a két fél között, mert az igazgatónő nem hajlandó szóba állni velünk, de semmi sem történt. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink érezzék, hogy semmivel sem kevesebbek, mint a tanintézetbe járó román anyanyelvű társaik – magyarázta az évek óta tartó küzdelem hátterében álló indíttatást a szülő, aki azt is szóvá tette, hogy a Liviu Rebreanu iskola vezetőtanácsának az összetételében is figyelmen kívül hagyták a törvényes előírásokat. – Az iskola vezetőtanácsa törvénytelenül működik, egyáltalán nincsen benne magyar szülő, sem magyar pedagógus, aki a gyerekeink érdekeit képviselje, csupán a magyar anyanyelvű aligazgató tagja a vezetőtanácsnak – nehezményezte Győrfi Attila. Farkas Mihály azt rótta fel a tanfelügyelőségnek és a tanintézet vezetőségének, hogy a szülők beadványait még válaszra sem méltatják, az iskola előtt szervezett villámcsődületekkor a vezetőség részéről senki sem kérdezte meg őket, mit is szeretnének. Horváth Kovács Ádám szerint a gond az, hogy senki nem vállal semmiért felelősséget, sem a magyarokat képviselő főtanfelügyelő- helyettes, sem a magyar aligazgatók nem vállalják fel a kétnyelvűség megvalósításához szükséges lépéseket. – Illés Ildikó azt állítja, nem tehet semmit, nem kérheti a tanintézet vezetőségétől, hogy kihelyezze a kétnyelvű táblákat –tette hozzá. Szigeti Enikő azt is elmondta, hogy a CEMO feljelentette a megyei tanfelügyelőséget az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amiért nem lépnek annak érdekében, hogy megszüntessék a tanács által diszkriminatívnak ítélt állapotokat, azaz nem szólítják fel az iskola vezetőségét, hogy kihelyezzék a kétnyelvű feliratokat.
Szó sincs törvénytelenségről
A sajtótájékoztatón szóba került a kétnyelvű érdemoklevelek körül kialakult vita is, hiszen mint ismeretes, Marius Pascan demokrata-liberális szenátor a főtanfelügyelő lemondását követeli amiatt, hogy egyes tanintézetekben kétnyelvű okleveleket akartak kiosztani a végzős diákoknak. Pascan szerint a tanfelügyelőség ezáltal megszegi az országos tanügyi törvényt, mely előírja, hogy hivatalos okiratokat kizárólag román nyelven lehet kibocsátani. Lapunk érdeklődésére Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója kijelentette, a 2011. évi 5565-ös számú tanügyminiszteri rendelet tartalmazza azon, az oktatásban használt hivatalos dokumentumok listáját, amelyeket egy nyelven, kizárólag az állam nyelvén lehet kibocsátani, viszont az érdemoklevél nem szerepel ezek között, tehát szó sincs törvénytelenségről.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Egynyelvű „multikulturalitás”
Óvodától középiskoláig több mint nyolcvan marosvásárhelyi tanintézményt, valamint a megyei tanfelügyelőséget készül feljelenteni az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) a helyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO).
A jogvédelmi szervezet vezetői azok után döntöttek e drasztikus lépés mellett, miután valamennyi feltérképezett óvodában és iskolában megállapították, hogy az intézményvezetők a városháza és a tanfelügyelőség hallgatólagos belegyezésével semmibe veszik vagy csak részlegesen tartják be a Románia által is ratifikált nyelvi chartát, illetve a közigazgatási törvényt. A CEMO vezetői, Horváth-Kovács Ádám és Szigeti Enikő elmondták, hogy a egynyelvűségükkel a város szinte valamennyi tanintézménye diszkriminálja a magyar gyermekeket.
A múlt héten a Liviu Rebreanut általános iskolát bírságolta 600 lejjel az Országos Diszkriminációellenes Tanács, mivel annak igazgatója következetesen megtagadta a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Két évvel ezelőtt a kövesdombi iskola figyelmeztetésben részesült, azonban vezetője azok után sem volt hajlandó jobb belátásra térni, miután a magyar gyerekek szülei saját pénzükön elkészítették a termek kétnyelvű feliratait.
„Azt is felajánlottuk, hogy mi felszereljük a több mint száz táblácskát, de az igazgatónő hallani sem akar ilyesmiről, de még csak szóba sem áll velünk. De nehogy azt higgyék, hogy a magyar főtanfelügyelő-helyettes válaszra méltatta a beadványunkat” – méltatlankodott az egyik tanuló apja, Győrfi Attila. „Azzal, hogy meg sem hallgatnak, teljesen egyértelművé teszik, hogy még a CNCD büntetése után eszük ágában sincs betartani a törvényt és a kétnyelvűsíteni az iskola folyosóit” – tette hozzá egy másik szülő, Farkas Mihály.
A CEMO-sok szerint a Liviu Rebreanu iskola diszkrimináló példája az összes marosvásárhelyi kétnyelvű tanintézményre érvényes. „Úgy látszik nálunk, az oktatás terén a sokat hangoztatott multikulturalitás az egynyelvűségben merül ki” – állapította meg Szigeti Enikő. Ezért nem csak az óvodák és iskolák vezetői okolhatók, hanem a városháza is, amelynek már tizenkét évvel ezelőtt, a közigazgatási törvény életbelépése után kötelessége lett volna kicserélni az épülethomlokzati táblákat. Hiába erősített rá a törvényre egy tanácsi határozattal a helyi önkormányzat is, Dorin Florea polgármester mindmáig nem hajtotta végre a képviselő-testület döntését. Hibás a prefektus is, mert kettős mércét alkalmaz. A megyében még egyetlen polgármestert sem figyelmeztetett azért, mert a helyi iskolaépületekre nem kerültek fel a kétnyelvű táblák, de amikor a marosludasi és dicsőszentmártoni művelődési otthonokra a magyar feliratot a román mellé helyezték, azonnal utasította az illetékeseket, hogy a törvény szerint a kisebbségi nyelvnek az államnyelv alatt a helye.
A CEMO jogsegély-szolgálatát irányító Szigeti Enikő szomorúnak tartja, hogy a vásárhelyi színmagyar iskolákban is akadnak olyan vezetők, akik akadályozzák az anyanyelv használatát.
„Nevetséges, hogy a Magyarországra kivándorolt diákoknak a Bolyaiban csak román nyelvű igazolást hajlandók kibocsátani. Ugyanitt hallottam, hogy a magyar nyelvű oklevél kibocsátása nem törvényes. Az oktatási törvény pontosan leszögezi, hogy mi számít hivatalos okmánynak és mi az, amit két- vagy akár több nyelven is ki lehet adni” – fejtette ki a CEMO programvezetője, aki azt javasolja minden iskolaigazgatónak, hogy mielőtt diszkrimináló döntést hozna, olvasson bele a törvényekbe. Szerinte a diszkrimináció elleni testület döntése ugyan nem boldogítja a jogsérelmek jelzőit, viszont egy kis, de fontos lépésnek tartja a helyzet tudatosításában. Mint mondta, a CNCD határozatát ugyan meg lehet támadni, de az eddigi jogprecedens azt mutatja, hogy nyelvi kérdésekben a romániai bíróságok figyelembe veszik az európai chartát és a hazai törvényeket. Szucher Ervin
székelyhon.ro

Márványtábla hirdeti a 800 éves történelmet Szilágynagyfaluban
Kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelt a település
Örömünnepre virradt Szilágynagyfalu a hétvégén: jelképes születésnapot tartott a település apraja-nagyja és a sokfelőlről idesereglő vendégek annak tiszteletére, hogy éppen 800 évvel ezelőtt, 1213-ban említették elsőként írásban a nevét a Váradi Regestrum tüzesvas lajstromában. Akkoriban, a 13. század elején még Nog néven szerepelt, 1249-ben, a tatárjárást követően az első települést bejegyző oklevél szerint már Nagyfalu a neve, majd egy 1898-as okmányban szerepel először Szilágynagyfaluként. Ezt a kerek évfordulót a helybéliek kétnapos rendezvénysorozattal kívánták emlékezetessé tenni. Az esemény programját úgy állították össze, hogy kultúra, művelődés és szórakozás egyaránt helyet kapjon, ugyanakkor méltó emlékjelét is hagyhassák az évfordulónak, márványtábla formájában. Szilágynagyfalu ezzel a gesztussal is azt bizonyítja: a múlt tiszteletét legalább olyan fontosnak tartja, mint a jelen és a jövő értékeinek megtartását.
Szilágy megye nyugati részén, a Rézhegység, a szilágysomlyói Magura és a dombvidék övezte medence közepén, a Berettyó partján fekszik Szilágynagyfalu. A település szemmel látható fejlődésnek indult az utóbbi néhány évben, és ezt nem csak pezsgő kulturális élete igazolja, hanem az a tény is, hogy a falu képes munkahelyet biztosítani nem csak lakóinak, hanem a környék több településéről is járnak ide dolgozni, az itt létesült gyárakba, üzemekbe.
A nemrég felépült, vadonatúj polgármesteri hivatal épülete előtt a vasárnap délelőtti, napsütötte órákban fegyelmezetten gyülekezett az ünneplő közönség, amely a szombati oldottabb, sok zenével, néptánccal, koncerttel, színi előadással fűszerezett programot követően részese kívánt lenni az egyik legünnepélyesebb pillanatnak, az emléktábla leleplezésének. A hivatal előtti zászlórengeteggel Nagyfalu nem csak az Európai Unió, hanem a testvértelepülések képviselői előtt is tiszteletét fejezte ki, hiszen erre a rendezvényre többen is – Vámospércs, Tuzsér, Péder, Csíkszentdomokos, Tiszanagyfalu – eljöttek csoportokkal. Somogyi Vengli Judit, a falu kulturális életének egyik közismert személyisége ezúttal műsorvezetői tisztséget betöltve sorra szólította mikrofon elé az egyházi és világi méltóságokat, akiknek embert próbáló két órát kellett kiállniuk a tűző napon. A beszédeket megelőzte a helyi baptista fúvószenekar szolgálata, ők a román, a magyar és az Európai Unió himnuszával köszöntötték az ünnepet és az egybegyűlteket, majd Matei Radu polgármester és tanácsadója, az egykori alpolgármester és máig is fáradhatatlan szervező Katona-Farnas Sándor mérnök mondott üdvözlő szavakat. A frappáns beszédben az elöljárók kiemelték: egy közösségnek magának kell megoldania gondjait, együtt keresve meg a leghatékonyabb módszereket, emberséggel szolgálva a közös célokat.
Kis helytörténeti ismertetővel Fazakas Viola vallástanár szolgált, két nyelven, Major Miklós földrajztanár 2000-ben megjelent monográfiája alapján. Az előadó ismertette a falu első írásos emlékeinek időrendi sorrendjét, kezdve a Váradi Regestrum-beli megjelenéssel, kitérve, hogy a 15-16. századi források már mezővárosként tesznek említést Nagyfaluról, amely nevét kiterjedéséről kapta.
Számos egyéb büszkesége mellett a falu a költőjét is nagy becsben tartja: Fazakas László lelkész erre az ünnepi alkalomra látogatott haza szülőfalujába, Nagyfaluba Mezőtúrról, ahol jelenleg egy idősotthont igazgat, és mintegy öt megjelent verseskötettel, valamint költeményeinek román és angol fordításgyűjteményével is büszkélkedhet. Természetesen nem érkezett üres kézzel: külön erre az alkalomra írt verse a gyökerekhez való ragaszkodás, a szilágysági emberrel érzett lelki rokonság dala, amelyet Fóris Diána diáklány mondott el, értő tolmácsolásban. „Jó hazatérni szülői ház híján/ az egész szülőfalu az enyém/ népével határrészeivel együtt/ ünnepien s fehéren-feketén” – vallotta a költő, aki ebből az alkalomból díszoklevelet is átvehetett az önkormányzat részéről, és neki jutott az a megtisztelő feladat, hogy Matei Radu polgármesterrel közösen emelje le a leplet a település 800 évét évszámokkal (1213, 2013) hirdető márványtábláról. Az emlékjelet Gheorghe Chiş ortodox és Lukács József református lelkész szentelte fel és áldotta meg, ünnepi gondolataikban mindketten azt emelték ki, hogy a falu 800 éves történelmében mindig is ott volt az egyház, és a továbbiakban is csak az Istenbe vetett hit és bizalom segíthet a közös terhek hordozásában.
A megye vezetése nevében Ionel Ciunt prefektus szólt néhány elismerő szót a faluról, kifejtve: a történelmet nem lehet megváltoztatni, a jelen és a jövő azonban élő kell hogy legyen, amilyen élővé Nagyfalu is tudott válni az utóbbi évek során. Csíkszentdomokos testvértelepülés üzenetét és szeretetét Ferencz Alajos polgármester tolmácsolta, azt kívánva a falu népének, hogy a 800 év bölcsességét ötvözzék a jelennel, így vigyázva múltjukra is. A tavaly ugyancsak 800 éves évfordulót ünneplő Tuzsér nagyközség önkormányzata és lakói szintén kifejezték elismerésüket a testvértelepülésnek, Lakatos Bertalan alpolgármester és csapata emléklapot is átnyújtott ebből az alkalomból Nagyfalu polgármesterének. A testvértelepülések elöljáróit Matei Radu is megajándékozta, kifejezve köszönetét feléjük, és gesztus-értékkel bírt, hogy az általa jól beszélt magyar nyelven szögezte le: a barátság és a szeretet nem ismer határokat.
Az ünnepi pillanatokat fokozta a díszoklevelek átadása: elismerésben részesültek mindazon egykori polgármesterek és alpolgármesterek, akik sokat tettek a falu gazdasági-kulturális fejlődéséért: Liviu Songot, Maier Elemér, Balázs Zoltán, Diószegi Gyula, Szabó István, Fazakas Irma, Kovács Lajos, Varga Mihály, Katona-Farnas Sándor és a költő Fazakas Sándor vehette át az elismerést. És hogy Szilágynagyfaluban nem csak a hosszú élet, de a tartós házasság titkát is ismerik, arra bizonyíték, hogy nem kevesebb mint 19 aranylakodalmas párt is felköszöntöttek az ünnep keretében.
A hivatalos avatási ceremóniát délután már kötetlen program követte: az elszármazottak találkoztak a kultúrotthonban, közben a szabadtéri színpadon újabb tánccsoportok léptek fel, a stadionban pedig barátságos mérkőzés keretében mérte össze erejét és tudását Nagyfalu és Tuzsér labdarúgócsapata. A könyvtár és a kultúrház termeiben szombaton megnyitott kiállításokat is megtekintjük barátaink, Somogyi Vengli Judit, Katona-Farnas Sándor, és felesége, Katica jóvoltából. A könyvkiállítás a Nagyfaluról valaha kiadott munkák és a különféle folyóiratokban a faluról megjelent írások, valamint a helyi alkotók munkáinak gazdag gyűjteménye, míg a fotókiállításon Vámospércs és Tuzsér testvértelepülések bemutatkozó pannói mellett főként a falu életének jelentős eseményeiről készült felvételeket tekinthetik meg az érdeklődők. A polgármesteri tanácsos büszkén mutatja a holland testvértelepülés, Nijverdal meglátogatásakor készült fotókat, amelyek azt bizonyítják, hogy a helyiek igyekeztek itthon kamatoztatni az ott látottakat. A kiállított szőttesek-varrottasok helyi asszonyok munkái, és bár a környéknek nincs jellegzetes varrottasa, Katona-Farnas Katicától megtudjuk, hogy egykor a földesúr Bánffyak hoztak ide varró asszonyokat, akiktől a helyiek átvették a mintákat, és kenyérkereseti lehetőséget biztosítottak a varrással. Egy kisebb teremben helyi fiatal tehetségek különféle technikával (goblen, ikon, akvarell, ceruzarajz stb.) készült munkáit állították ki, az összes tárlat olyannyira népszerűnek bizonyult, hogy a nyitás napján még éjfélkor is hosszú sorokban kígyóztak a látogatók.
Szilágynagyfalu már több ízben bizonyította, hogy életképes, folyamatosan fejlődő település, amely sajátos színt képvisel a Szilágyságban. Minden idelátogató vendég még legalább 800 esztendőt kívánt a falunak, ami nagy valószínűséggel csöppet sem lehetetlen kívánság, hiszen ha a jövőben is ilyen mértékben tudnak együttműködni itt az emberek, akkor számos megvalósítás állhat még a település előtt.
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES
Szabadság (Kolozsvár)

Év végén regionális választásokat szervezhetnek
Ősszel véglegesítik a közigazgatási átszervezésre vonatkozó jogszabályt
A Regionális Fejlesztési és Közigazgatási Minisztérium tegnap Kolozsváron szervezett közvitát az ország küszöbönálló regionalizálásáról, Liviu Dragnea tárcavezető jelenlétében. Hasonló rendezvényekre már más erdélyi városban is sor került. Dragnea beszédéből kiderült: a Szociálliberális Szövetség (USL) ősszel fejezi be az országos közvitákat, majd az ezeken elhangzott javaslatokat mérlegeli, és kidolgozza az erre vonatkozó jogszabályt, amelyet ősz elején beterjeszt a parlamentbe. Ha a jelenleg kétharmados többséggel rendelkező kormánynak sikerül megszavaztatnia a törvényt, elképzelhető, hogy már 2013 decemberében megtartják az első regionális választásokat. A miniszter azt sem hallgatta el: még nem tudja, kik fogják vezetni az új közigazgatási struktúrákat, és milyen városok kapják meg a régióközpont megtisztelő címét. Megígérte, hogy 2016-ban egyszerre tartják a helyi, a megyei és a regionális választásokat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Évzáró a Liviu Rebereanu iskolában: minden román gyerek nyakában a trikolór lobogott
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a kéttannyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb sikertörténetet könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújságok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana és ahol a főtanfelügyelő helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A tegnapi történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva az iskolai egynyelvűség a magyar közösség irányába gyakorolt tolerancia hiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő korrektségét azzal is alátámasztotta, hogy a tegnapi évzáró alkalmával egy kellemes meglepetéssel lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy-egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a kéttannyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavart, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a kéttannyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: „én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek”.
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

Éljenek a marosvásárhelyi, kölcsönös tiszteletet nem ismerő, két tannyelvű iskolák!
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a két tanyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Livu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb "sikertörténetet" könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújsá-gok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív, és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak, azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana, és ahol a főtanfelügyelő- helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A csütörtöki történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT-döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva: az iskolai egynyelvűség, a magyar közösséggel szembeni toleranciahiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő "korrektségét" azzal is alátámasztotta, hogy az évzáró alkalmával kellemesen lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott, és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a két tanyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest, ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be, valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavarta, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a két tanyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: "Én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek".
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
A csatolt fényképeken látni egyrészt a molinót teljes épségében, valamint széttépve. Az ép molinó mellett láthatni a trikolór kokárdákat és nyakkendőket is.
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)

Botrány a Liviu Rebreanu iskolában
"Megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy a kétnyelvűség okán a Liviu Rebreanu Általános Iskolában incidens tört ki. Meggyőződésem, hogy az utóbbi héten mesterkélten felfújt kétnyelvű oklevélbotrány, a 2-es iskola átnevezését megelőző és követő egyes román politikusok nyílt támadásai, magyarellenes kijelentéseik vezettek ahhoz, hogy a tegnap esti évzárón véleményüket óriásplakáton megjelenítő magyar szülőket rágalmazták. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a törvények által szavatolt nyelvi jogainkat nemcsak hogy figyelmen kívül hagyják a város és a megye egyes politikusai, hanem magyarellenes kijelentéseikkel veszélyes társadalmi feszültséget idéznek elő" – mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, reagálva a Liviu Rebreanu Általános Iskola évzáró ünnepségén történtekre.
Az elnök szerint, tekintettel arra, hogy a nyelvi jogok érvényesítését nem lehet az iskolákra bízni, melyek vezetőtanácsában fölényes többségű a román képviselet, illetve egy általános iskola és három középiskola kivételével nincsenek magyar igazgatók, a helyi tanács szintjén kell rendezni a problémát. Az RMDSZ vásárhelyi frakciója határozattervezetet terjeszt a helyi tanács elé, melyben az iskolák adminisztrátori minőségében elrendelik az épületek belső tereinek kétnyelvű feliratozását.
Marosvásárhely, 2013. június 21.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

Közvita Románia közigazgatási átszervezéséről
Kolozsváron a Regionális és Vidékfejlesztési Minisztérium közvitát szervezett a regionalizás projekttel kapcsolatban. A Grand Hotel Napoca adott helyet a kormányon levő Szociálliberális Szövetség (USL) látványos megnyilvánulásának, amely az ország regionális átszervezését igyekezett megtárgyalni. Ennek érdekében figyelemre méltó mozgósítást rendeztek, melynek következtében több mint 500 egyén vett részt a rendezvényen.
Az eseményt felvezető beszédében Vasile Dâncu szociológus, egyetemi tanár a változás szükségességével kapcsolatban rövid értékelőt tartott. Felhívta a figyelmet, hogy a kérdőívet, amit a mappában kiosztottak, töltsék ki. Majd a terepet átadta a jelen levő politikai nagyságoknak.
Horea Uioreanu, a Kolozs Megyei Tanács elnöke szerint kétségtelen a változtatás szükségszerűsége. Számára a nagy kérdés, milyen szerkezeti struktúrákra van szükség, amelyek kellő képen indokolják a változás szükségszerűségét.
Kolozs Megye prefektusa, Gheorghe Vuşcan pozitívan értékelte, hogy a rendezvény rendkívül nagy érdeklődésnek örvendett.
Az illusztris vendég, a jelenlegi kormány második embere Liviu Dragnea, miniszterelnök helyettes az átszervezéstől azt várja, hogy végleg leszámolhassanak a kommunizmussal. Szerinte a regionalizálással a különböző megyék közötti fennálló különbség kiegyenlíthető. A fejlesztési források méltányosabb elosztását biztosíthatják. Ehhez, amint mondja, pár év is elég. Liviu Dragnea-nak volt egy érdekes gondolatsora, amelyben kifejtette, hogy a regionalizálás voltaképpen Bukarest és a vidék közötti harc. Bukarest a központosított hatalom jelképe, ennek következtében a fővárosban dolgozó pár ezer hivatalnok hatalmaskodását kell, eltűrje az ország lakossága. Megjelölte a regionalizás célkitűzéseit: a települések lakóinak méltóbb életet, létminimumot biztosítani, az adminisztrációs rendszer egyszerűsítése, a bürokrácia csökkentése. Ezáltal növelhető az európai alapok lehívási üteme. Felhívta a figyelmet, hogy különböző hamis nézetek, előítéletek alakultak ki a regionalizással kapcsolatban. Ezzel szemben kiemelte, hogy az állampolgárhoz közelebb álló adminisztráció alakul ki.
A regionalizálás 2 szakaszban valósul meg: 2013-2014 illetve 2014-2016 közötti időintervallumokban. Nem szüntetik meg az egységes nemzetállamot. A parlament, az ország alapvető intézményei, mint a hadsereg, az igazságszolgáltatás, a hírszerzés, a rendőrség, a külpolitikával kapcsolatos intézmények nem fognak decentralizálódni. Szerinte az adminisztrációs távolságok, az adminisztrációs költségek fognak csökkenni.
A régióközpontokkal kapcsolatban kifejtette, természetes, hogy egyik vagy másik megye szeretné, ha a településük válna központtá. Azonban a régióközpontnak különböző szempontoknak kell megfelelnie. A regionalizálással kapcsolatos projekt szerint a Prefektusi Intézmény megmarad, mert ellenőriznie kell a helyi önkormányzat által kiadott adminisztrációs ügycsomagok törvényességét.
A fentiekből kiderül, bővül az ügyintézés, ami pénzemésztő. Holott az eredeti szándék szerint azt kellene elérni, hogy a polgárok megtanuljanak pályázni és a kapott összegekből az életszintet emelő gazdasági erő, alakulhatna ki.
A felszólalásokból kiemelném Ioan Rus-t, a PSD alelnöke, volt belügyminiszter hozzászólását. Amint megfogalmazta, a regionalizálás a szegények javára történhet. A regionalizás ellenségeit a korrupcióban és Bukarest érdekeiben kell keresni. A központosítás megszüntetése a szegényebb megyéknek jelent előnyt.
A sajtótájékoztatón kapott térkép alapján információt szerezhetünk arról, melyek lennének a régiók: 1. Moldova- Bukovina, 2. Alsó Duna, Szeret- Bărăgan, 3. Dobrúdzsa, 4. Muntenia, 5. Olténia, 6. Bánát, 7. Körös- Máramaros, 8. Erdély, 9. Bukarest – Ilfov.
A térkép szerint a 8-as régió lenne a legnagyobb. Ebbe tartozik keletről nyugat fel haladva Hargita, Kovászna, Brassó, Beszterce- Naszód, Maros, Szeben, Szilágy, Kolozs, Fehér, Hunyad megyék.
László Attila szenátor felszólalásában hangsúlyozta, hogy egy jól működő régiónak, 5 millió feletti lakossága kell, legyen.
Maga a tanácskozás több mint három órát tartott, szünet nélkül. Az ország más városaiban is, mint Jászvásár, Craiova és Temesváron szerveztek a regionalizálással kapcsolatos közvitát. Csomafáy Ferenc
erdon.ro
Erdély.ma

Pe româneşte – Csak románul
Vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított?
Tele volt a busz, amikor felszállt két lány és a lépcsőre telepedett. Szóltak hátulról, hogy lányok, van még két hely, gyertek ide. A lányok nem hallották, ezért az utasok egymásnak adták az üzenetet, hogy a két lánynak ne kelljen a lépcsőn utaznia hazáig, Marosvásárhelyig. Mikor a lányokat megszólította valaki kedvesen és magyarul, hogy hátul van még üres hely, akkor a közelebbi a válla fölött hátrafordulva csattant: „pe româneşte! (románul!)”. Mindenki megdöbbent, legalábbis a magyarok. Ilyen reakcióra senki nem volt felkészülve. Mert nem azt mondta, hogy mulțumesc (köszönöm), hanem csípőből tüzelt vissza, hogy itt csak a román beszédnek van helye.
Ugyanaznap a marosvásárhelyi egykori 17-es számú általános iskolában, amely ma Liviu Rebreanu nevét viseli, magyar szülőket aláztak meg azzal, hogy a gyerekeik jogait némán és táblákra kiírt kétnyelvű figyelmeztető szöveggel követelőket lehurrogták, dulakodtak velük, széttépték a kétnyelvűséget kérő feliratokat. Az igazgatónő másnap pedig nyakravaló román trikolórt osztott a román tannyelvű osztályok tanulóinak. Mintha ezzel is azt akarta volna sugallni, hogy „ne feledkezzetek meg egy percig sem arról, hogy románok, tehát felsőbbrendűek vagytok!”
A szomszédos általános iskolában tanévzáró ünnepséget tartottak a délelőtt. Az igazgató román nyelven harsogott. (Erre finomabb kifejezést nem találok, mert parancsoló hangnemben, pattogó ritmusban beszélt, emlékeztetve azokra az időkre, amikor még a kommunizmust éltették ilyen stílusban.) Román nyelven folyt a ceremónia, román gyerekeknek adtak érdemokleveleket, kitüntetéseket, azokat dícsérték hosszan, aztán végre sor került a magyarokra is. Kíváncsian vártam a magyar szöveget. Nem jött, sőt a magyar gyerekek nevét is, nehézkesen, rossz hangsúllyal betűzték ki. Ennyi volt, csak román nyelven, a magyarok pedig, mint másodrendűek és megtűrtek a végén szerepeltek, amikor már senki sem figyelt rájuk, hiszen az előző beszédek hosszúak, unalmasak, fárasztóak voltak.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy kinyílik a bicska. Vagy, hogy a gyerek ellenáll a román nyelv elsajátításának, képtelen megtanulni azt.
Az a kérdés is megfogalmazódott bennem, hogy vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított? Esetleg a magyar gyerekek ezentúl viselhetnek-e piros-fehér-zöld színű nyakkendőt? Netán sárga csillagot? A magyar osztályok miért mindig a bések és a cések, a kitüntetésükre miért mindig a legvégén, elhamarkodottan, szinte szégyenlősen kerül sor?
Egy magyarországi horvát barátom mesélte, hogy annak idején a nagyanyja a piacon árult és anyanyelvén beszélgetett egy másik kofával. Amikor rászóltak, hogy beszéljen magyarul, akkor azt válaszolta, hogy akár úgy is beszélhet, hiszen magyarul is tud a horvát, a szerb és a német mellett. „De neked nagy szerencséd van, hogy legalább magyarul beszélsz, különben ugatnál, mint a kutya.”
marosvasarhelyi-hirhatar.ro
Erdély.ma

Leváltják a Rebreanu iskola igazgatóját a román-magyar konfliktus miatt
Még a héten leváltják a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskola román igazgatóját és magyar aligazgatóját, a szülők közötti román-magyar konfliktus miatt - közölte kedden az MTI-vel Illyés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes a Maros Megyei Tanfelügyelőségtől.
A román és magyar tagozattal működő intézményben a múlt hét végi tanévzáró ünnepségen dulakodás tört ki a magyar feliratozás hiánya miatt transzparenssel tiltakozó magyar szülők és a tiltakozásukat elutasító román szülők között.
Két magyar szülő azt kifogásolta, hogy az iskola vezetése annak ellenére sem helyezett el kétnyelvű feliratokat az intézményben, hogy emiatt két ízben is elmarasztalta az Országos Diszkriminációellenes Tanács.
Több magyar lap is beszámolt arról, hogy néhány román szülő kitépte a kétnyelvűség szükségességét románul és magyarul hirdető transzparenst a tiltakozók kezéből, és szétszaggatta azt. A dulakodás nyomán két magyar és egy román szülőt bekísértek a csendőrségre, ahol figyelmeztetésben részesítették őket.
Illyés Ildikó az MTI-nek elmondta, a tanfelügyelőség értékelése szerint az iskola román és magyar vezetői sem tudták megfelelően kezelni a helyzetet, ezért együtt kell távozniuk az intézmény éléről. Hozzátette, csak azért várnak a hét végéig a menesztésükkel, mert az intézményben épp most zajlanak a nyolcadik osztályt végző diákok záróvizsgái, és nem akarták megbolygatni ezek folyamatát. A főtanfelügyelő-helyettes hozzátette, a tanfelügyelőségnek módjában áll lecserélni az igazgatókat, hiszen azok nem versenyvizsgával nyerték el tisztségüket, hanem ideiglenes kinevezéssel vezették az intézményt.
Marosvásárhelyen egyre gyakrabban törnek a felszínre román-magyar feszültségek az iskolákban. A 45 százalékban magyarok által lakott városban többnyire vegyes iskolákban tanulnak a gyermekek. 1990-ben az önálló magyar oktatási intézmények kialakításának a román elutasítása vezetett el a "fekete márciusként" ismert véres román-magyar összecsapáshoz.
Maszol/MTI

A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportjának állásfoglalása a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóinak leváltása ügyében
A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportja üdvözli a döntést, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség leváltani készül Adina Maria Chirila igazgató asszonyt, aki több hónapja megtagadja a magyar szülők jogos, és az Országos Diszkriminációellenes Tanács két határozatával alátámasztott kérését, amelynek célja az iskolában a valós kétnyelvűség meghonosítása.
Ugyanakkor sajnálattal vesszük tudomásul, hogy Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes – akit az oktatási törvény alapján az RMDSZ javasolt ennek a nagyon fontos állásnak a betöltésére – a történtekből nem vonja le a megfelelő tanulságot, és teljesen mellőzi saját felelősségét a kialakult helyzetben.
Felhívjuk a közvélemény figyelmét, hogy a magyar szülők – akik hónapok óta több figyelemfelkeltő akciót szerveztek gyerekeik nyelvi jogainak érvényesítéséért – többször, szóban és írásban, felkérték a főtanfelügyelő-helyettes asszonyt, hogy oldja meg a helyzetet, hogy közvetítsen az igazgatónő és a szülők között, de ezt nem tette meg. Fontos megjegyeznünk, hogy Illés Ildikó főtanfelügyelő szakmai és erkölcsi kötelezettsége a két tannyelvű iskolákban tanuló magyar gyerekek jogait érvényesíteni, nem azért kapott felhatalmazást az RMDSZ által képviselt magyar közösség részéről, hogy azt nyilatkozza, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskolában minden rendben van. Hogyan lehet rendben minden egy olyan iskolában, amelyet megbírságolt az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) a magyar gyerekek diszkriminációja miatt? Az ODT döntése óta Illés Ildikót többször felkértük, hogy tegyen lépéseket a diszkrimináció megszüntetése miatt, ő viszont nem tett semmit. Illés Ildikónak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában zajló események iránti passzív hozzáállása az igazgatónő botrányos ellenállásához képest, sokkal nagyobb mértékben hozzájárult a múlt csütörtöki, szülők közötti incidenshez, lévén, hogy a főtanfelügyelő-helyettes asszony – mint jelen esetben is – már rég felszólíthatta volna az igazgatónőt, hogy teljesítse a szülők jogos kérését, valósítsa meg az iskolai kétnyelvűséget, amely kötelezettség nem a szülőket illeti, hanem Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest, hiszen ő az, aki a magyar tanulók érdekeit hivatott képviselni.
Demeter-Erdei Zoltánnak – akit,mint minden magyar aligazgatót, ebben a városban a román anyanyelvű igazgatók semmibe vesznek – mint igazgatóhelyettesnek voltak mulasztásai az előző években a kétnyelvűség meghonosításával kapcsolatban, azonban az utóbbi időben támogatta a szülők akcióját, annak ellenére, hogy ez ügyben a főtanfelügyelő-helyettestől semmilyen támogatást nem kapott. Közismert a jelenség, amely a városban működő kéttannyelvű intézményekben zajlik – ezekről Illés Ildikó is tud, ellenük nem tesz semmit –, amelyekben a román anyanyelvű igazgatók a román pedagógusokkal karöltve a magyar aligazgatókat semmibe veszik és megtévesztik. Valószínűleg ez történt az évzárón kitűzött trikolór kokárdák és nyakkendők esetében is, ebben az esetben Illés Ildikónak el kellett volna ítélnie a román anyanyelvű igazgatónőt és a román tanári kart, ezzel szemben a magyar aligazgatót mint bűnbakot szeretné feláldozni, lévén, hogy nem szeretne lemondani a saját főtanfelügyelő-helyettesi székéről. Demeter-Erdei Zoltán hozzáállásának köszönhetően gyerekeink a tavaly magyar nyelvű oklevelet kaptak, ugyanúgy az idei évzárón is a magyar tagozaton az összes kitűnő tanulmányi eredményt elérő tanuló magyar nyelvű oklevelet és érdemoklevelet kapott, annak ellenére, hogy az oklevélbotrány már javában zajlott, és a főtanfelügyelő- helyettestől azt az utasítást kapta – a többi két tannyelvű intézményben dolgozó aligazgatóval együtt –, hogy ne ossza ki a kétnyelvű okleveleket.
Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a kétnyelvűség hiánya nemcsak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában érhető tetten, sőt a legtöbb iskolában ennél rosszabb a helyzet, és Illés Ildikó főtanfelügyelő érdektelenül szemléli a Maros megyei magyar tanulók intézményesített diszkriminációját.
A fentiekkel összhangban felkérjük az RMDSZ megyei szervezetét, hogy váltassa le Illés Ildikót (sz. m.: vonja meg bizalmát) a Maros Megyei Tanfelügyelőség éléről, és a magyar oktatás koordinátoraként jelöljön ki olyan főtanfelügyelő-helyettest, aki betartatja az intézményvezetőkkel a magyar anyanyelvű tanulók nyelvi jogait, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a két tannyelvű tanintézmények valós multikulturális erődök legyenek, nem másodrendű állampolgárokat nevelő intézmények.
Továbbá felkérjük Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest, hogy Demeter-Erdei Zoltán aligazgatói állását erősítse meg, valamint vállalja fel azt nyilvánosan, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskolában kialakult helyzetért, a magyar gyerekek diszkriminációjáért elsősorban a román anyanyelvű tantestület, valamint Adina Maria Chirila igazgató asszony a valódi felelősek.
A szülői kezdeményező bizottság nevében
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)