Támogathatja a kisszínházakat az állam
A kisebb színházak társfinanszírozását kéri a művelődési minisztériumtól Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, méltánytalan, hogy a nagyvárosokban működő színházakat a minisztérium működteti, míg a kisebb és szegényebb költségvetésű városokban az önkormányzat tartja el a teátrumokat.
Antal Árpád e heti találkozójukon arra kérte Kelemen Hunor művelődési minisztert, hogy legalább a jövő esztendei költségvetésbe különítsenek el nagyobb összeget a vidéki színházak társfinanszírozására. A tárcavezető nyitott ebben a kérdésben, és azt javasolta a kezdeményező Antal Árpádnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi hasonló helyzetben levő önkormányzati vezetővel, majd közösen dolgozzák ki a beadványt.
Ez az öszszeg az idei költségvetésbe már semmiképpen nem kerülhet be, de elő kell készíteni a szükséges dokumentumokat, hogy a jövő évtől számolni lehessen ezzel az állami támogatással, mondta Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház épülő stúdiótermének befejezésére kért segítséget a minisztériumtól. Az intézmény tavaly több mint 2,5 millió lejt kapott az önkormányzattól, többet, mint egy évvel korábban. A színház működtetésére mégis kevesebb jutott, mert a pénz nagy részét a beruházásra szánták.
Továbbá ebből a keretből tartották fenn a bábszínházat és a szimfonikus hangversenysorozat költségeit is ebből fedezték. A városban működő román társulat ennél háromszor kevesebb anyagi támogatást kapott. Antal Árpád azt kérte a művelődési intézményektől, hogy legalább két évig fogadják el a nadrágszíj-megszorító intézkedéseket. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ha a művelődési minisztérium beszállna ezen intézmények támogatásába, több pénzt folyósíthatnának a színházaknak.
A társfinanszírozás ideális lenne
„Nem tudok egyből pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy a minisztérium teljes egészében átvegye az önkormányzatoktól a színház támogatását, az viszont jó lenne, ha a minisztérium is beszállna az intézmény finanszírozásába. Ha az önkormányzat finanszírozza a színházat, annak, ha nem is gazdasági, erkölcsi haszna mindenképpen van, hiszen így egy közösség a saját intézményét tartja fenn. Ha a kulturális minisztérium átvenné ezt a feladatot, személytelenebbé válna a dolog” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, amikor lapunktól értesült az új tervről.
Hozzátette ugyanakkor, hogy egy önkormányzatnak általában nincs annyi pénze, hogy egy színház számára elegendő támogatást biztosítson, így szerinte az lenne az ideális, ha az önkormányzati támogatás mellett „pluszként” a minisztériumtól is kapnának támogatást. „Ha sikerülne jól kidolgozni a színházak támogatásáról szóló feltételeket, akkor ez a kettős támogatási rendszer lenne véleményem szerint a legideálisabb” – hangsúlyozta Parászka. A 10 éves csíkszeredai teátrum igazgatója kifejtette, a mostani évadban mintegy 15 százalékkal kevesebb támogatást ítélt meg az önkormányzat a korábbiakhoz képest, a válságra való hivatkozással. „Próbálunk úgy dolgozni, hogy ez a gazdasági hiány ne nyomja rá bélyegét a munkánkra” – tette hozzá.
„Mindenképpen jó lenne kidolgozni egy központi támogatási rendszert a kisszínházak számára” – jelentette ki lapunknak Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, hozzáfűzve, hogy mindenképpen jó lenne átgondolni a kisszínházak támogatási rendszerét. Kifejtette, az is sokat jelentene, ha legalább részben támogatnák kormányalapokból a kisszínházakat, hasonló formában, mint például Magyarországon, ahol a kis teátrumok támogatási pénzalapja részben állami, részben önkormányzati és részben egy pályázható pénzösszegből tevődik össze.
Méltányosságot várnak
Erdély legfiatalabb színházát, a Kézdivásárhelyi Városi Színházat jelenleg az önkormányzat működteti. Az októberben kezdődött első évad finanszírozásának legnagyobb része az önkormányzattól származott, de magáncégek is felkarolták a kultúra ügyét. A színháznak egyelőre nincs önálló jogi státusa, a befogadó intézmény, a Vigadó művelődési ház igazgatója, Ferencz Attila a Krónika érdeklődésére elmondta: örvendetesnek tartja Antal elképzelését, hiszen az önkormányzatra jelentős anyagi teher hárul.
Az intézményvezető szerint jó lenne, ha a központi költségvetésből tudnák segíteni a színházat, viszont arra is kíváncsi lenne, hogy milyen mértékben, azaz a kisvárosi színházak esetében hogyan osztanák el a támogatást. „Nem kellene a kisszínházaknak annak hátrányát érezniük, hogy sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint a nagyobb kőszínházak, méltányosan kell elosztani az állami pénzeket” – mondotta a Vigadó igazgatója.
A céhes város decemberi tanácsülésén Csapó György társulatvezető előterjesztett egy olyan elképzelést, miszerint a színház egy egyesület ügykezelésébe kerüljön, mert ily módon pályázati pénzforrásokat is fel tudnának kutatni, s a továbbiakban az egyesület biztosítaná a szükséges jogi keretet a színház működtetéséhez.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatának támogatása a kulturális minisztérium kezében van, a színház mégis anyagi gondokkal küzd. A magyar társulat december 23-án mutatta be Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című darabjából készült előadását, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László rendezett. „A körülmények nem túl jók, állandóan hideg van, és bárki bejöhet, megzavarhatja a próbát.
Azonkívül sokszor bérbe adják a színház előcsarnokát különféle rendezvények számára, a színház körül pedig építkezés folyik, ennek zaja is behallatszik, szóval nem ideálisak a körülmények. Más erdélyi magyar színházakhoz képest is komoly gondok vannak” – nyilatkozta Bocsárdi a bemutató előtti sajtótájékoztatón. A nehéz körülmények ellenére a Tompa Miklós Társulat előadásainak nézettsége növekedett az elmúlt évadban, Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója azonban azt reméli, hogy több támogatáshoz jutnak majd, mivel magyar politikus vezeti a kulturális minisztériumot. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Valódi kétnyelvűséget kérnek a szülők
A marosvásárhelyi Dacia, Európa és Liviu Rebreanu Gimnáziumok valamint a 2-es Számú Általános Iskola szülői közösségének tagjai az elmúlt napokban kérelemmel fordultak a felsorolt iskolák vezetőségéhez. Beadványukban azt kérték, hogy a vegyes tannyelvű iskolákban a magyar gyermekek nyelvi jogait ne korlátozzák csak az anyanyelven való tanulásra, s a szóban forgó iskolák kommunikációja, feliratai tükrözzék azt, hogy az együtt élő nemzetiségek mindenikének a nyelve jelen van a tanintézményben.
Bár Románia büszkén hirdeti, hogy megvalósította a multikulturalizmust, egyes iskolákban látható módon korlátozzák a nyelvhasználatot. Az egynyelvűség pedig nem tanítja meg a többséget, hogy tisztelje a másik nyelvét, a kisebbségi gyerekek pedig nem élhetik meg, hogy az ő nyelvük és kultúrájuk is értékes – olvasható a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tájékoztatójában, amely Ghandit idézi: "Legyünk mi a változás, amit látni szeretnénk a világban."
Az iskolákhoz írt kérelem szövegében pedig a következők olvashatók:
"...A gyerekeink egészséges személyiségfejlődése érdekében kérjük Önöktől, hogy a (címzett) iskolában a román feliratok mellett a magyar feliratokat is jelentessék meg. Meggyőződésünk, hogy a multi-kulturalitás, többnyelvűség ösztönzése az iskolákban – a sokszínű Európai Unióban – gazdagítja a gyerekek személyiségét és a maga során erősíti a toleranciát és a kölcsönös tisztelet kialakulását mindkét közösség tagjaiban. Felmérést készítettünk, és az alábbi lista azokat a helyeket, táblákat, hirdetéseket tartalmazza, amelyek esetén nem létezik magyar nyelvű tájékoztatás. Kérjük, hogy az általunk összeállított lista alapján az alábbi helyekre helyezzenek ki magyar, illetve kétnyelvű feliratokat: homlokzati táblák, osztálytermek, laboratóriumok, irodák, raktárak, műhelyek, tornacsarnok, biztonsági táblák, faliújságok.
Kérjük mindezt a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös Helyi Közigazgatási Törvény (1) értelmében, a Románia által a 2007/282-es Törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (2) céljainak és elveinek betartásával.
Ugyanakkor kérjük, hogy minden közérdekű ideiglenes információt a román mellett közöljenek és tegyenek ki magyar nyelven is, tekintettel arra, hogy az iskola román és magyar tannyelvű egyaránt, tehát a magyar anyanyelvű gyerekeknek is joguk van ahhoz, hogy minden információhoz anyanyelvükön is hozzáférjenek.
Kérjük a kétnyelvű feliratokat román és magyar nyelven azonos méretben és színben feltüntetni.
… Amennyiben a feliratok magyar nyelvű kifüggesztésének anyagi akadályai lennének, kérjük, e célra használják az iskolapénzalapot, amelyhez a magyar szülők is hozzájárulnak. Szükség esetén a fentiek megoldására az iskola vezetőségét további támogatásunkról is biztosítjuk".
A 200 szülő (iskolánként 50) által aláírt kérelmet mind a négy iskolában kisebb- nagyobb kifogások után átvették.
Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója elmondta, az iskolákban kifogásolták, hogy magyar nyelven íródott a kérelem, holott a 2001. évi 215-ös közigazgatási törvény 76. cikkelye lehetővé teszi az anyanyelv használatát a helyi közigazgatási hatóságoknak alárendelt közintézményekben. Amikor kiderült, hogy a magyar nyelvű kérelemhez a román megfelelőjét is csatolták, arra rátették az iskolák pecsétjét.
A törvény által előírt 30 napon belül pedig közölni kell az iskolák hivatalos álláspontját. Abban az esetben, ha elutasítják a beiktatott kérést vagy a törvény által megszabott határidőn belül semmilyen válasz nem érkezik az intézmények részéről, a szülők készen állnak arra, hogy jogos követelésükkel más szervekhez forduljanak, és további lépéseket tegyenek gyermekeik (anya)nyelvhasználati jogainak, a valódi multi- kulturalizmusnak és többnyelvűségnek az iskolákban való megvalósulása érdekében. Ezen jogokat a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös helyi közigazgatási törvény, az Alkotmány valamint a Románia által a 2007/282-es törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egyaránt garantálja.
Mivel van olyan iskola, ahol kérdőre vonták a kérelmet aláíró pedagógusokat, a Civil Elkötelezettség Mozgalom támogatásáról biztosítja azokat, akiket támadás ér emiatt. Ugyanakkor felhívja a szülők figyelmét arra, hogy segítségért fordulhatnak a szervezethez, ha úgy érzik, hogy gyermekeik anyanyelvi jogai sérülnek az iskolákban. (Kapcsolattartó: Szigeti Enikő, tel: 0758-924- 454.) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Kétnyelvűséget követelnek az iskolákban a marosvásárhelyi szülők
Magyar nyelvű feliratok elhelyezését kéri marosvásárhelyi szülők egy csoportja a megyeszékhely több vegyes tannyelvű tanintézményének vezetőségétől. A gyermekeiket a Dacia Gimnáziumba, az Európa Gimnáziumba, a Liviu Rebreanu Gimnáziumba, illetve 2-es Számú Általános Iskolába járató szülők a kétnyelvűség szempontjából mérték fel az iskolákat, és azt tapasztalták: a hasznos információkat közzétevő táblákon nincs magyar közlemény, felirat. A helyzet orvoslása érdekében a vásárhelyi polgárok a Civil Elkötelezettség Mozgalomhoz (CEMO) fordultak támogatásért.
A vásárhelyi szülők a CEMO szakmai, jogi és technikai segítségével fogalmazták meg kérésüket, és a több mint 200 aláírással ellátott kérést (iskolánként 50 aláírás) átnyújtották a tanintézetek vezetőségének, amelyek a törvény szerint 30 napon belül kötelesek válaszolni.
A szülők kérik, hogy a homlokzati táblákra, osztálytermekre, laboratóriumok ajtajára, irodákra, raktárakra, műhelyekre, tornacsarnokokra, biztonsági táblákra helyezzenek el magyar, illetve kétnyelvű feliratokat, ugyanakkor a faliújság is tükrözze az iskolák tanulóközösségének etnikai összetételét.
„A jelzett hiányosságok miatt nem biztosított az esélyegyenlőség, ami kedvezőtlenül befolyásolja a magyar nemzetiségű gyermekek egészséges személyiségfejlődését. Meggyőződésünk, hogy a multikulturalitás, a többnyelvűség ösztönzése az iskolákban – a sokszínű Európai Unióban – gazdagítja a gyerekek személyiségét és a maga során erősíti a toleranciát és a kölcsönös tisztelet kialakulását mindkét közösség tagjaiban” – állapítja meg a kezdeményezők levele.
Abban az esetben, ha az iskolák elutasítják a kérést, vagy a törvény által megszabott határidőn belül semmilyen válasz nem érkezik az intézmények részéről, a szülők jogos követelésükkel más szervekhez fordulnak, és további lépéseket tesznek gyermekeik anyanyelv-használati jogainak érvényesítése érdekében. A CEMO egyébként szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében emlékeztet: ezeket a jogokat a közintézményekre vonatkozó 2001/215-ös számú Helyi Közigazgatási Törvény, az Alkotmány, valamint a Románia által a 2007/282-es törvénnyel ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája egyaránt garantálja.
„Az a tény, hogy a magyar gyermekek vegyes tannyelvű iskolákban anyanyelvükön tanulnak, nem jelenti azt, hogy a magyar közösség nyelvi jogait teljes mértékben tiszteletben tartják. Marosvásárhely vegyes tannyelvű iskolái a magyar gyermekek nyelvi jogait csupán az anyanyelven való tanulásra korlátozzák, és az iskola kommunikációja, nyelvi képe nem tükrözi a magyar gyermekek jelenlétét az adott iskolákban, az iskolák homlokzata, faliújságjai, kiadványai ugyanis kizárólag román nyelvűek” – hívja fel a figyelmet a civil szervezet.
Az általa támogatott szülők ugyanakkor tudatában vannak annak, hogy a fent leírt körülmények Marosvásárhely más iskoláiban is előfordulnak, ezért arra kérik őket: ha úgy gondolják, hogy gyermekeik iskolájában sérülnek vagy egyáltalán nem érvényesülnek az anyanyelv-használati jogok, segítségért forduljanak a CEMO-hoz.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Hogyan sikerült az RMDSZ-nek 2012-től létrehoznia Székelyföldet
A fenti kijelentő mondattal veszi tudomásul a citynews.ro hírportál publicistája azt a szerdai sajtóhírt, hogy a román parlament felsőháza hallgatólagosan elfogadta az RMDSZ által kidolgozott, a fejlesztési régiók újraszervezéséról szóló törvénytervezet.
Megvan az esély arra, hogy 2012-ben Románia hivatalosan is elismerje Székelyföldet, mindezt egyidőben az ország 16 területi-adminisztratív régióra való újraosztásával, mely régiók egyike a három jelenlegi székelyföldi megyét foglalná magába – közölte Csutak István, a tegnap elfogadott regionalizációs terv RMDSZ-es kidolgozója.
Szász Alpár magyar elemző úgy látja, az RMDSZ a történelmi magyar határok visszaállítását szeretné, a Pro Democtatia Egyesület vezetője, Cristian Parvulescu pedig országos nézpszavazást javasol a terv kapcsán.
A kisebbségek jogállásáról valamint a fejlesztési régiók újraszervezéséról szóló törvénytervezet az RMDSZ szemszögéből a magyarság számára a rég óhajtott Székelyföldi Régió létrejöttét jelentené, korábban, mint ahogy azt vezetőink látni engedték volna. Így a mikrorégióba való újrarendezés területileg vonja össze a Székelyföldet, a kisebbségek jogállására vonatkozó törvény pedig lehetőséget teremt majd arra, hogy az állami költségvetésből közpénzekhez jussanak az RMDSZ céljainak eléréséhez.
A kisebbségi törvényt Emil Boc miniszterelnök nyilvánosan támogatta, sőt ennek elfogadását sürgette, a területi újrarendezés RMDSZ-es modellje kapcsán is történt előrelépés a Szentátus tegnapi hallgatólagos beleegyezése nyomán.
Csutak István, a fejlesztési tervek RMDSZ-es szakértője, a romániai területi újrarendezési terv forgatókönyvének megalkotója úgy véli, a tervezetet nemhivatalosan a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) is támogatja már jó pár éve. „2006-ban került sor egy megbeszélésre a Megyei Tanácsok Országos Egyesületének vezetőjével, Liviu Dragnea úrral (a PSD főtitkárával – szerk. megj.). Elmondta, hogy noha senki nem törekszik az első lépéseket megtenni attól tartva, hogy nehogy hátrányt jelentsen ez a párt számára, a megyei tanácsok vezetőivel folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy mindannyian érdekeltek a fejlesztési régiók újrarendezése ügyében. Feltételük, hogy úgy legyenek ezek kialakítva, hogy utólag – változtatások nélkül – közigazgatási jogkört kaphassanak – emlékeztetett Csutak.
Ennek megfelelően a Szociáldemokrata Párt is hajlik a 16 megyére való áttérésre. „Vasile Blaga urat (PDL főtitkár – szerk. megj.) valamikor januárban hallottam egy televíziós nyilatkozatában azt mondani, hogy a fejlesztési régiók újraszervezése már egy meghozott döntés” – folytatta Csutak.
Csutak szerint Románia akkor kaphatja meg az Európa Tanács jóváhagyását az új közigazgatási rendszerre való áttérésre, ha bizonyítja, hogy nem csupán egy belső politikai játék ez. „Ha ugyanakkor a 16 fejlesztési régió jogi személyiséget kaphatna, ez növelné az ország hitelességét az Európa Tanács előtt, hisz bizonyítéka lenne annak, hogy nem pusztán egy politikai érdekeket kiszolgáló újrarendeződésről van szó. Úgy vélem, ez lenne az ideális és a lehető legszebb megoldás” – jelentette ki az Unió fejlesztési régiók szakértője.
Tartózkodó e téma kapcsán Cristian Parvulescu elemző, a Pro Democratia Egyesületének elnöke. Úgy látja, hogy a közigazgatási újraosztás ellentáborát maguk a megyei tanácsok elnökei jelentik, beleértve az RMDSZ színeiben megválasztottakat is. „A Szövetség nagyon elégedetlen a jelenlegi Központi Régióval, melyben a magyarok lakta megyék hátrányba szorultak, hisz nem tudják felvenni a versenyt a két szintén tag román megyével, és úgy érzem ezek a legnyomósabb érvek, melyek a törvény megváltoztatására késztették. De gondolják, hogy az RMDSZ meg tudja majd fosztani tisztségüktől a megyei tanácsok vezetőit? Azt hiszem, egyikük sem ért majd ezzel egyet” – mondta Parvulescu. Hozzátette: Románia megyéinek újrarajzolása népszavazás tárgyát kellene képezze.
Szász Alpár elemző kijelentette, hogy a területi újrarendezést az RMDSZ a történelmi tartományok határait követve próbálja elérni, melyből a Székelyföld sem hiányozhat. „A jelenlegi fejlesztési régiók nem eléggé szervesek. Jelenleg ezeknek a régióknak nincs identitásuk. Amit az RMDSZ javasol, az hasonló ahhoz, ahogy korábban létezett a Bánát, Körös vagy Dobrudzsa, és így ismét létrejöhetne a Székelyföld” – magyarázta Szász. A kisebbségek jogállásáról szóló törvény ugyancsak az RMDSZ-nek kedvezne, ez a romániai kisebbségek közös fóruma lehetne, viszont nem helyettesíthetné a kisebbségi szervezeteket.
„A törvénytervezet nem közigazgatási-területi, hanem közigazgatási-közösségi jellegű, általa a kisebbségek kiterjedtebb jogkörre tennének szert, a törvény a közpénzek kezelésére szolgáló közösségi fórumokat hívna életre.
Az RMDSZ törvénytervezetének megfelelően a Szász Alpár által említett intézményeket A Kulturális Autonómia Nemzeti Tanácsa névvel illetik majd, ezek közpénzekből fognak működni. Hatáskörükbe tartozik majd a kulturális intézmények, iskolák és sajtóorgánumok, televízió- és rádiótársaságok vezetőinek kinevezése és visszavonása.
Forrás: www.citynews.ro. Forrás: erdély.ma

„Maroshévízen már megyékből érkezett pártaktivisták voltak jelen”
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke kijelentette, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma Maroshévízen megrendezett nagygyűlésén „nem helybeli románok voltak jelen, hanem más megyékből autóbuszokkal ideszállított pártaktivisták”.
A tanácselnök hangsúlyozza, építő párbeszédre alapozott jó együttműködést szeretne a megyében élő románok és magyarok között, ez szolgálná a mindkét nemzetiség által lakott megye fejlődését.
„A Hargita Megyei Önkormányzat elnökeként a jövőben is azért dolgozom, hogy a románok és székelyek közötti viszonyt a kölcsönös tisztelet, megértés és együttműködés jellemezze. Közös sorsunk van, hozzá kell járulnunk a térség fejlődéséhez” – jelentette ki Borboly Csaba közleménye végén.
Stelu Platon, Maroshévíz PNL-s polgármestere hétfőn kifejtette, egyetért Borboly Csaba nyilatkozatával, miszerint a románoknak és magyaroknak kölcsönös tiszteletre, megértésre és építő párbeszédre kell alapozniuk együttműködésüket, és közösen kell tenniük a térség fejlődéséért.
Platon azonban leszögezte, Borbolyt nem tájékoztatták pontosan a szombati maroshévízi találkozóról.
„Amit Borboly úr nem tud, az, hogy ez nem egy általános találkozó volt vagy egy nagygyűlés, amelyre pártaktivistákat gyűjtöttek össze, hanem a Románok Civil Fórumának munkaülése az ortodox püspökség patronátusa alatt, amelyen a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok kulturális, egyházi és civil szervezeteinek képviselői vettek részt, és amelynek nem volt semmilyen politikai vetülete” – nyilatkozta Stelu Platon.
A megtárgyalt kérdéseket végül egy memorandumban foglalták össze, amely tartalmazza mindazt, ami a térségben élő románokat foglalkoztatja.
„Nekünk, románoknak is megvan a büszkeségünk és a véleményhez való jogunk”, mondta Platon.
Szombaton Maroshévízen körülbelül 900 személy vett részt a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma által szervezett nagygyűlésen, a résztvevők között volt Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, Victor Ponta, a Szociál Demokrata Párt elnöke, és Liviu Dragnea, a PSD főtitkára.
Közülük körülbelül 200-an a kultúrház előtt álltak, mert már nem kaptak helyet az épületben.
A résztvevőknek megtiltották, hogy a terembe pártjelképeket vigyenek, így próbálták elkerülni, hogy politikai felhangot kapjon a rendezvény.
Jelen voltak a PRM Botoşani, Prahova és Beszterce-Naszód megyei képviselői, több autóbusz érkezett Moldvából.
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma Maroshévízen elfogadott memoranduma szerint: a három megye románsága „nehéz harcot vív” a nemzeti identitás megőrzéséért, és a három megyében lépésenként, tilalom nélkül „de facto államot az államban” hoztak létre.
A háromoldalas dokumentumot szombaton fogadták el a Kovászna, Hargita, Maros Megyei Románok Civil Fórumának maroshévízi ülésén, és azt a parlamentnek, az államfői hivatalnak, a kormánynak, az egyháznak és a civil társadalomnak juttatják el.
„Mi, a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok, mindazok a gondok mellett, amelyekkel az ország más részein élő honfitársaink üszködnek, még a nemzeti identitásért vívott harc terhét is magunkon viseljük” – áll a memorandumban, amelyben megjegyzik: a három megyében több mint 400 000 román él.
A dokumentum aláírói szerint Kovászna, Hargita és részben Maros megyében „Európában példa nélküli Európa-ellenes függetlenségi jelenség zajlik”. (mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Folytatódik a tanügyi elégedetlenség
Miközben a szenátuson a szükséges minősített többség hiányában ment át a 15 ezer tanügyi alkalmazott elbocsátását célzó sürgősségi kormányrendelet, az oktatási tárca, illetve a szakszervezetek képviselői bejelentették, már legalább 45 ezer pedagógus beperelte az oktatási minisztériumot az elmaradt pótlékokért.
A szenátoroknak nem sikerült sem megszavazniuk, sem elutasítaniuk tegnap a 15 ezer tanügyi alkalmazott elbocsátását célzó, illetve a közalkalmazottak étkezési utalványait megvonó 2009/114-es sürgősségi kormányrendeletet, sarkalatos törvény lévén ugyanis legalább 69 pró vagy kontra voksra lett volna szükség.
A vita során 51-en szavazták meg azt a módosító indítványt, amely törölte volna a rendeletből a 15 ezer tanügyi állás felszámolását előíró cikkelyt, s 49-en szavaztak ellene, azonban ez az arány nem volt elég a módosítás kivitelezé-séhez. A házszabály szerint amennyiben egy kormányrendelet esetében nem jön össze a sarkalatos törvény elfogadásához szükséges voksarány, akkor a szenátoroknak a javaslat elutasításáról is kell szavazniuk.
Ezen a voksoláson is mindössze 49 pró, 53 kontra szavazat volt és egy honatya tartózkodott, így a döntés a képviselőházra hárul, az alsóház elé pedig mindenféle módosítás nélkül, a kormány által elfogadott formában kerül a törvénytervezet. Ez a rendelet tartalmazza a tömeges tanügyi elbocsátás mellett azokat a megszorító intézkedéseket is, miszerint idén a nyugdíjasok nem részesülnének utazási kedvezményekben, a közalkalmazottak pedig nem kapnának sem étkezési utalványt, sem üdülési csekkeket. A rendelet módosítaná az egészségügyi reformot, bevezetné a nyugdíjak megadóztatását a minimális szintű nyugdíjak esetében is, amelyek után a jelenleg hatályos jogszabályok szerint nem kell semmiféle adót fizetni.
Tárcaközi bizottság alakul az egyházi oktatással kapcsolatban
Az új oktatási törvénytervezet előrelépést jelent az anyanyelvű oktatás tekintetében, de tagadhatatlanul számos pozitívumot tartalmaz a decentralizáció terén is – jelentette ki tegnap Kolozsváron Markó Béla a történelmi magyar egyházak vezetői és oktatási tanácsosai, valamint a szövetség oktatási szakemberei közötti találkozón. Az RMDSZ elnöke bejelentette, kormányhatározattal létrejön egy olyan tárcaközi bizottság, amelynek az egyházakkal kapcsolatos elemzéseket kell elvégeznie, döntéseket kell meghoznia.
Ennek vezetője miniszterelnök-helyettesként ő maga lesz, így bízik abban, hogy kedvező döntéseket lehet majd hozni a magyar egyházakat érintő kérdésekben. Az új oktatási törvény kapcsán az RMDSZ elnöke elsősorban azokat az intézkedéseket vázolta, amelyek az oktatás decentralizációját segítik elő. „Bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak.
Ez sem oldja meg a problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint jelentős emelés jár a gyerek után. A pozitív diszkrimináció ebben az esetben azt kellene hogy jelentse, hogy dupla fejpénzt adnak egy magyar vagy német gyerek után, ellenkező esetben sok helyen nagyon nehéz helyzetbe kerülünk” – mutatott rá Markó.
A felekezeti oktatás kapcsán a szövetség elnöke kiemelte, az elkövetkező időszakban e kérdésben is számos rendelkezést kell gyakorlatba ültetni. Mint mondta, el kell érni, hogy a felekezeti iskolák, az állami iskoláktól eltérően, ne csak a kötelező oktatás végét jelentő kilencedik osztályig, hanem tizenkettedikig részesüljenek fejpénzben.
Az egyházak vezetői, oktatási tanácsosai azt kérték: a törvényben tegyenek elvi különbséget a felekezeti és a magánoktatás között, az biztosítsa a jelenlegi felekezeti iskolák megmaradását, ugyanakkor tegye lehetővé, hogy ezek a tanintézmények minden szinten és változatos profillal működhessenek.
Az egyházak számára fontos, hogy a felekezeti oktatási intézmények részesüljenek minél szélesebb állami finanszírozásban, a működő iskolák maradjanak az állam hatáskörében, de az egyházaknak legyen beleszólási joguk az iskola működésébe, vehessenek részt az iskolával kapcsolatos döntésekben.
Javaslatként hangzott el az is, hogy azokban az esetekben, amikor egy iskolában nincs lehetőség arra, hogy minden diák a saját felekezetének megfelelő vallásórán vegyen részt, a saját felekezetéhez járhasson vallásórára, ezt pedig egyháza hivatalos dokumentummal igazolhassa.
Sokan nyertek pert
Időközben azonban sorra nyerik a pereket azok a tanügyi alkalmazottak, akik törvényszéki úton próbálják megszerezni a 2008/221-es törvény által előírt, azonban azóta sem alkalmazott 50 százalékos béremelést. Az országban tanító 90 ezer pedagógus fele perelte be a kormányt, közülük pedig már mintegy 20 ezren győztesként kerültek ki.
Az oktatási tárcát pedig a törvényszéki ítélet arra kényszeríti, hogy kifizesse az elmaradt pénzösszegeket. Cătălin Baba oktatási államtitkár tegnap úgy nyilatkozott, törlesztik „adósságaikat”, azonban három évre leosztva (34–33–33 százalék) tudják csak kifizetni a pedagógusokat. Így a tanárok 2011–2013 között kapják meg a peres úton megszerzett jussukat, mindazok pedig, akik még 2009. december 31. előtt nyertek pert, azok 2010 és 2012 között kapják meg a pénzösszegeket. A hivatalos indoklás szerint azért nem tudják egy öszszegben folyósítani a pénzeket, mivel a szaktárca költségvetése nem teszi ezt lehetővé, ráadásul veszélybe kerülne a költségvetési hiánycél is.
Cătălin Baba ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezek a kifizetések nem jelentenek végérvényes béremelést, a pedagógusok megkapják ugyan a peres úton megszerzett összegeket, de ezek nem kerülnek be alapfizetésükbe.
Ugyan még március 10-én Constantin Ciosu, az Országos Tanügyi Szakszervezeti Tömb (FEN) főtitkára azt kérte a kormánytól, hogy az elmaradt béremelést ne csak azok kapják meg, akik beperelték az oktatási minisztériumot, hanem valamennyi pedagógust illesse meg az összeg, ebben az ügyben hivatalos állásfoglalás még nem történt.
Folytatódó tiltakozások
Folytatódott eközben a tanügyi alkalmazottakat tömörítő szakszervezetek hétfőtől zajló tiltakozási akciója. Míg egyesek az oktatási minisztérium székháza, mások a különböző megyék prefektúrái előtt tüntettek, mások kétórás, munkabeszüntetéssel járó figyelmeztető sztrájkot tartottak, s olyanok is akadtak, akik ugyan megtartották óráikat, számon is kérték a diákok tudását, csak nem írtak be sem jegyet, sem minősítést a naplóba.
Liviu Pop, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek (FSLI) főtitkára a tegnapi bukaresti tiltakozó megmozduláson ismételten hangsúlyozta, hogy szükség van művészeti, illetve a sportszakoktatásra szánt pénzalapok megemelésére, hiszen miközben egy diákra évi 3600 lej jut, addig legalább 6 ezer lejre lenne szükség. Szerinte éppen emiatt fennáll a veszély, hogy augusztusra már elfogyjanak a rendelkezésre álló összegek.
A Temes és Arad megyei oktatók eközben 8 és 10 óra között figyelmeztető sztrájkot tartottak, bementek ugyan órákra, azonban nem adták le a tananyagot. Radu Bivolaru, a Temes megyei P.P. Neveanu szakszervezet elnöke tegnap emlékeztetett, a tanárok a tervezett elbocsátások miatt elégedetlenek, illetve nem hajlandók belenyugodni abba, hogy a közalkalmazottak egységes bérezést célzó törvény alkalmazása óta csökkentek fizetéseik.A Buzău megyei tanfelügyelőség épülete előtt a reggeli órákban összegyűlt 700 oktató közül néhány tucat pedagógus erőszakkal próbált meg behatolni az épületbe, tettük megakadályozásához csendőri beavatkozásra volt szükség.
Amint arról lapunkban is beszámoltunk, az oktatási szakszervezetek a múlt héten ismertették sztrájkmenetrendjüket. Ennek értelmében március 22-étől, hétfőtől az oktatók nem írják be diákjaik jegyeit, minősítéseit a naplóba, március 25-én egyetlen iskolában sem tartanak órákat, a pedagógusok ugyanis ezen a napon vagy az új, Funeriu-féle oktatási reform vitáján vesznek részt, vagy a Bukarestben tervezett felvonuláson, amelynek végén az oktatási és munkaügyi minisztérium székháza előtt szerveznek tüntetést.
A szakszervezeti tömbök várhatóan április 14-én veszik számba a reform kapcsán öszszegyűlt következtetéseket, s módosítój avaslataikból összeállítanak egy részletes dokumentumot, amelyet eljuttatnak a parlament két házához. A szakszervezetek ugyanakkor április 22-ére tűzték az országos általános sztrájknapot. Mint hangsúlyozták, amennyiben ezt követően sem teljesülnek követeléseik, s nem sikerül a kormánnyal egy kompromisszumos megoldást sem kidolgozniuk, akkor készek a tanév bojkottjára is, aminek keretében nem véglegesítik a félévi eredményeket, illetve nem szervezik meg sem az egységes félévi dolgozatírást, sem pedig az érettségit.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A PSD ellenzi az RMDSZ régióalakítási tervét
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) közölte: a PSD nem ért egyet azzal, hogy a régiókat az RMDSZ kénye-kedve szerint alakítsák, a Demokrata Liberális Párt (PD-L) nemzetellenes jóváhagyásával.
„Nem értünk egyet azzal, hogy Romániában az RMDSZ kénye-kedve szerint rajzolják meg a régiókat, a PDL szerintem nemzetellenes jóváhagyásával. Mi azt szorgalmazzuk, hogy a jelenlegi fejlesztési régiókat ne módosítsák” – nyilatkozta Liviu Dragnea.
„Azt szeretnénk, ha felszámolnák a kormány szűrőjét, amelynek révén eldöntik, hogy életképes-e egy-egy fejlesztési projekt” – nyilatkozta Dragnea.
Egy, az RMDSZ által beterjesztett törvénytervezet szerint, amelyet a szenátus hallgatólagosan elfogadott, Romániában 16 fejlesztési régiót hoznának léte, köztük a Hargita, Maros, Kovászna megyéket tömörítőt, ezek öt makrorégióba tömörülnének.
A tervezet szerint a 16 fejlesztési régió és az öt makrorégió nem területi-közigazgatási egység, és nincs jogi személyisége.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Kezdődik a Stúdió Fesztivál
Holnap kezdődik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szervezésében az ország felsőoktatási színművészeti intézményeinek egyetlen szemléje, a Stúdió Fesztivál. Az előadásokban, műhelymunkákban, konferenciákban bővelkedő szemlén részt vesznek (és előadásaikból is bemutatnak) a bukaresti, kolozsvári, craiovai, galaci, jászvásári, nagyszebeni egyetemek és természetesen a házigazda intézmény. A megnyitóünnepségre reggel 10 órakor kerül sor az egyetem udvarán, 11 órakor már a craiovai hallgatók adják elő Retro Circul Matteo című produkciójukat. Magyar nyelvű előadásokra is csütörtökön (Play Strindberg 17 órakor, illetve Patkányok 21 órakor a kolozsváriak előadásában), valamint pénteken (Egy asszonygyilkos vallomása – 21 órakor) kerül sor. Minden előadást beszélgetés követ az előcsarnokban az egyetem tanárainak moderálásával, de könyvbemutatókra, filmvetítésre is ellátogathat a színházszerető érdeklődő. Mindezekről (is) szó esett a szemle kapcsán kedd délelőtt szervezett sajtótájékoztatón, az intézmény előcsarnokában.
A felszólalók közül dr. Gáspárik Attila rektor üdvözölte a megjelenteket.
– A színiiskolák fesztiválját szervezzük, az egyetlent az országban – a bolognai rendszerre való áttérés óta próbálunk minél több, tapasztalatcserére alkalmat adó rendezvényt lebonyolítani. Ez a fesztivál legfőbb célja, le akarjuk tesztelni önmagunkat, és látni, hogy mások hol tartanak. A többiekhez képest igencsak jó körülmények között dolgozhatunk, hiszen még a kolozsváriaknak sincs próbatermük. Ugyanakkor a válság miatt nehéz évet élünk, ezért a fesztivál is diszkrétebb a tervezettnél, eredetileg nagyobb szabásút szerettünk volna, koncertekkel, több kiegészítő rendezvénnyel. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a helyi tanácsnak és a polgármesteri hivatalnak, támogatásuk nélkül nehéz lett volna mindezt összehozni. Itt említeném meg, hogy az egyetem elnöke, dr. Béres András által vezetett Prospero Alapítvány a múlt héten a mindenkori magyar kormány által támogatott legfontosabb alapítványok egyikévé vált, ami azt jelenti, hogy a jövő évtől a magyarországi hatalomtól függetlenül évente fontos összeget – ötmillió forintot – kap támogatásként. Ezt a pénzt teljes egészében az egyetem fejlesztésére fordítjuk. Az alapítvány segítsége nélkül a bentlakásaink sem készülhettek volna el.
Ami a fesztivált illeti, társigazgatói Harsányi Zsolt és Liviu Topuzu, a zsűri tagjai: Laura Codreanu elnök (az UNITER ügyvezető igazgatója), Anca Rotescu színikritikus, Marius Zarafescu (a művelődési minisztérium munkatársa, színházszakértő), valamint Bereczki Edit és Petronela Moraru televíziós újságírók. A szemle előadásaira ötven jegyet a nézőknek foglaltunk le, ami jelzi, hogy a szemle nyitott, a műhelymunkákba a részt vevő összes diák bekapcsolódhat – hallottuk Gáspárik Attilától, aki újságírói kérdésekre válaszolva megemlítette: a szemle költségvetését nehéz meghatározni, mert a legtöbb támogatás nem anyagi jellegű, a polgármesteri hivatal a résztvevők – körülbelül száz diák – elszállásolását, reggelijét vállalta, a díjak sem lesznek anyagi természetűek. A tavaly azért nem sikerült a szemlét megszervezni, mert a minisztérium december 26-án küldte át a szükséges összeget, amelyet az év végéig, ugye, el kell költeni... Az egyetem által folyton szorgalmazott együttműködés a város kulturális intézményei között viszont kezdi meghozni gyümölcsét: a fesztivál előadásainak egyaránt teret ad a Stúdió Színház, az Ariel Színház, a 74 Színház és a Nemzeti. A szemle a hét végéig tart, a díjkiosztó ünnepségre vasárnap este 6 órakor kerül sor, a szervezők várnak minden színházszeretőt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Tanszünet az iskolákban
Miután tegnap sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, mindenképp megtartják holnap a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat az oktatási szakszervezetek. Van, aki nem csatlakozik.
Eredménytelen tárgyalás. Biztosnak látszik immár a csütörtöki általános oktatási sztrájk
Tanítási szünet lesz holnap várhatóan az ország szinte valamennyi oktatási intézményében, miután a tanügyi szakszervezeteknek tegnapi egyeztetésükön sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel.
A három nagy tanügyi szakszervezet, a FSLI, a Spiru Haret, valamint a FEN vezetői a tárgyalásokat követően leszögezték, holnap mindenképp megtartják a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat, ugyanakkor abbéli elégedetlenségüknek is hangot adtak, hogy a szaktárca vezetője nem is hozta szóba a tiltakozó akciót.
Az egyeztetésen főként a készülő oktatási törvényről, illetve a tanügyben felmerülő különböző gondokról tárgyaltak. Liviu Pop, a FSLI főtitkára elmondta, a 114-es sürgősségi kormányrendeletről, a különböző juttatásokról is szó esett, azonban a tárgyaló partnereknek egyetlen témában sem sikerült közös álláspontra helyezkedniük.
A miniszter eközben felszólította a szakszervezetieket, hogy kezdjék el ismét bevezetni a jegyeket, minősítéseket a naplóba, illetve vegyenek részt az érettségin, s szervezzék meg az egységes félévi dolgozatírásokat, szerinte ugyanis mindezek megtagadása törvényellenes cselekedetnek minősül.
Sztrájk a Nagyváradi Egyetemen
Sztrájkot hirdetett a Nagyváradi Egyetem diákszervezete. Az Adrian Dumitru Dume, az egyetem szenátusában részt vevő hallgatók elnöke által aláírt közleményben az áll, hogy az oktatókkal együtt békésen kívánnak tiltakozni a hamarosan a parlament elé kerülő tanügyi törvénytervezet ellen.
„Ezúton arra biztatom az egyetem összes hallgatóját, hogy csatlakozzanak az országos kezdeményezéshez, és ne jelenjenek meg az órákon, mert ha a törvényt jelenlegi formájában fogadja el Románia parlamentje, a fiatal generáció akadémiai előmenetele kerül veszélybe” – fogalmaz a levélben az elnök. Dume úgy véli, hogy a tervezett egyetem-összevonások miatt számos hallgató a tanulmányi eredményeitől függetlenül elveszítheti költségtérítéses helyét, és ha a tanügyi törvényt mostani formájában ültetik gyakorlatba, a diákoknak semmilyen beleszólásuk nem lesz az intézmény működésébe, ráadásul nem is lesz, aki megvédje őket „az egyetemen kívülről származó vezetőség visszaéléseitől”, amely vezetőség szerintük csak a saját anyagi jólétét és nem a felsőoktatási intézmény sorsát tartja szem előtt.
A szabályozás a közlemény szerint a legkárosabb, amely valaha a romániai oktatási rendszert sújtotta. A tanügyi törvényt elsietettnek és következetlennek nevezi Dume, és elfogadhatatlannak tartja, hogy egy európai uniós tagállamban olyan szabályt is megfogalmazhattak, mely szerint az egyetemisták saját lakásai egyetemi területnek számítanak.
Nagy Orsolya
„Elmagyaráztuk a szaktárcavezetőnek, hogy ezek közül a cselekedetek közül egyik sem illegális. Senki nem kényszeríthet minket arra, hogy részt vegyünk ezeken a megmérettetéseken, ha azért minket nem fizetnek ki. S arra sem kényszeríthet senki, hogy beírjuk a jegyeket, minősítéseket a naplóba” – részletezte Liviu Pop.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy ha a felmerülő gondokat az illetékes hatóságok nem orvosolják belátható időn belül, akkor a problémák súlyosbodni fognak. Hiszen – tette hozzá – május végén, július elején folytatódik az érettségi, azonban az oktatók készek arra, hogy ebben az időszakban meghatározatlan ideig felfüggesszék a tanítást.
Tudor Spiridon, a Spiru Haret szakszervezeti tömörülés vezetője ismételten hangsúlyozta, hogy a megyei tanfelügyelőségek, illetve az oktatási intézmények igazgatói folyamatosan zsarolják azokat a pedagógusokat, akik részt vesznek a vizsgáztató bizottságokban.
A szakszervezeti vezetők egyébként úgy ítélik meg, a tegnapi tárgyalás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy sikerült megállapodniuk, pénteken ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az érdekvédelmiek és az oktatási minisztérium képviselői, hogy a pluszjuttatásokról egyeztessenek.
„Amikor a juttatásokról esik szó, az oktatási tárcavezető vagy nem akarja megoldani a problémát, vagy csak kitérő válaszokat ad” – ecsetelte Spiridon.
A szakszervezeti vezetők ugyanakkor arról is tájékoztattak, hogy több megye tanárai nem csatlakoznak a tiltakozó akcióhoz, példaként Buzău és Brassó megyét említették meg.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Megtorpant a kormány
Pénteken még módosulhat a megszorító intézkedéseket tartalmazó szándéklevél
„Akár újra is lehet tárgyalni a hitelszerződést a Nemzetközi Valutaalappal” – jelentette ki tegnap Traian Băsescu államfő azon a találkozón, amelyen a megszorító intézkedésekről egyeztettek a koalíciós pártok, a vállalkozói érdekszervezetek és szakszervezetek képviselői.
Nagyon felbosszanthatták Traian Băsescu államfőt azon a találkozón, ahol a koalíciós pártok, vállalkozói érdekszervezetek és szakszervezetek képviselői vettek részt, ugyanis – kiszivárogtatott információk szerint – háromszor is azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja őket. A mintegy kétórás találkozó után látszólag beadta a derekát, ugyanis a teremből kijövet azt nyilatkozta, hogy „akár újra is lehet tárgyalni a hitelszerződést a Nemzetközi Valutaalappal, de a lehető legrövidebb időn belül csökkenteni kell a költségeket”.
Az államfő engedett a szakszervezetek azon kérésének is, hogy az IMF-nek írt szándéklevelet vitassa meg a Gazdasági és Szociális Tanács (CES), és péntekre összehívta a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek képviselőiből álló konzultatív testületet.
Băsescu: a legjobb megoldást választottuk
Az államfő amúgy tegnap sajtótájékoztatón „győzködte” a közvéleményt arról, hogy az IMF-szándéklevélbe foglalt intézkedéscsomag a legjobb megoldást jelenti. „Mindenki tanácsokat ad, de ezeket nem támasztja alá számokkal” – háborgott az államfő, hangsúlyozva, hogy ezek a „dilettánsok” félrevezetik a lakosságot.
Băsescu szerint a költségvetési hiány további csökkentése érdekében fel kell számolni az adócsalást és növelni kell az adózók számát. „Országon belüli megoldásokat kell keresnünk a problémáinkra, ugyanis a kölcsönök halmozása nem jelent megoldást hosszú távon. Az IMF nem üdvhadsereg, nem ad ajándékokat” – szögezte le az államfő.
Pénteken összeül a CES
„Nem tartom kizártnak, hogy az IMF-küldöttségnek vissza kell térnie Romániába, ugyanis amennyiben közös nevezőre jutunk a kormánnyal, az átfogalmazott levelet kötelező velük is újraegyeztetni” – fogalmazott Bogdan Hossu, az Alfa Kartell szakszervezeti tömb elnöke. Szerinte a szándéklevél egyik leghelytelenebb megfogalmazása az, hogy a bérek individuális csökkentésével számol az egységes béralap 25 százalékos csökkentése helyett.
„Az élelmiszerjegyek problémája is megvitatásra vár még, hiszen tervezett megadóztatásuk komolyan érinti a gazdasági rendszert” – mondta Hossu. Korábban több mérvadó szakszervezeti tömörülés jelezte, hogy nem vesz részt a CES tanácskozásain, de a tegnapi bejelentés hatására például Marius Petcu, a Sanitas szakszervezet vezetője kijelentette: „kötelességünknek érezzük hozzájárulni az ország gazdasági helyzetének helyreállításához, és ezért pénteken mi is részt veszünk a CES-ülésen”.
A munkáltatók elégedettek
A tárgyalást követően, Ioan Cezar Corâci, a Romániai Gyáriparosok Egyesületének (UGIR) elnöke felháborodottan mondta el a sajtónak, az IMF azonkívül, hogy azonnali, gyors eredményeket vár el Romániától, nem adott esélyt az országnak arra, hogy megtalálja a megfelelő megoldást. Ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a munkáltatók szempontjából előnyösebb a bér- és nyugdíjcsökkentés, mint az alternatívaként felmerülő adóemelés.
Követik a görög példát?
Míg a politikusok és szakszervezeti vezetők viaskodtak egymással, a főváros utcáin és a fontosabb állami intézmények előtt több mint négyezer állami alkalmazott tiltakozott az IMF-nek írt szándéklevélben felsorolt intézkedések ellen. A tanügyben és a mezőgazdasági szférában dolgozók a kormány és a parlament épületét „vették célba”, a diákok – hétfői ígéretükhöz hűen – ismét az oktatásügyi minisztérium előtt skandáltak az új tanügyi törvény ellen.
„A hétvégék kivételével két hétig itt fogunk állni” – nyilatkozta Liviu Marian Pop, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) főtitkára. A mezőgazdaságban dolgozók, a még tavalyról elmaradt fizetéskiegészítő támogatásaikat kérték számon a kormánytól, illetve a gázolaj jövedéki adójának csökkentését is sürgették, azzal fenyegetőzve, hogy legközelebb traktorokkal érkeznek az állami hivatalok elé.
A tiltakozók élén álló Nicolae Ştefan, az Agrostar Szövetség elnöke a helyszínen kijelentette, Emil Boc miniszterelnököt arra fogja felkérni, hogy a földművelésügyi minisztérium teljes vezetőségét bocsássa el, hiszen öt hónap alatt nem voltak képesek egy egyértelmű politika kidolgozására, amely e szakterületet „kihúzná a csávából”.
A tegnapi tüntetések Bogdan Hossu szerint csupán ízelítői voltak annak, ami ezután következik, ugyanis mától megközelítőleg negyvenezer állami alkalmazott vonul utcára tiltakozni, s ha kell, „a görögországi lázadásokhoz hasonló megmozdulásoktól, a bukaresti Victoria tér blokkolásától” sem riadnak vissza
Héttagú kabinetet kérnek
Az ellenzéki pártok testületileg távol maradtak a tegnapi tanácskozástól, ugyanis szerintük a 25 százalékos bércsökkentést, valamint a nyugdíjak és a munkanélküli-segély 15 százalékos megkurtítását magában foglaló intézkedéscsomag csődbe viszi az országot. Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke „társadalmi genocídiumnak” nevezte a kormány csomagját, és kijelentette, hogy készek csatlakozni a szakszervezetek tiltakozó akcióihoz.
A PNL vezetősége azt javasolta a kabinetnek, hogy jelentősen csökkentse létszámát, úgy, hogy összesen csak hét minisztere maradjon a kormánynak. A liberálisok ezen kívül a parlament, az elnöki hivatal és a titkosszolgálatok működési költségeinek drasztikus csökkentését is javasolták.
Üzenet az RMDSZ-nek
Crin Antonescu liberális elnök ismét megpróbált az RMDSZ „lelkére beszélni”, hogy a kormánykoalíció „egyetlen komoly és hiteles alakulataként” hagyja ott a PD-L-t ugyanis a továbbiakban nincs semmi mentsége arra, hogy kiszolgálja Traian Băsescu államfőt és Emil Boc miniszterelnököt.
Fleischer Hilda, Moldován Árpád Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

ANI: rövidül a sajtó póráza
Bírálatok kereszttüzébe került tegnap a parlament az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvény módosítása miatt. Az intézmény vezetője, Cătălin Macovei szerint a törvényhozók az új jogszabállyal „több, mint jelentősen” megcsonkították az ANI hatáskörét.
Az igazgatót – mint fogalmazott – elsősorban az lepte meg, hogy az ügynökséget legyengítő törvénymódosító javaslatok többsége a kormánypártoktól (PD-L és RMDSZ) származott. „Az egyetlen magyarázatom erre az, hogy a honatyák csak a saját érdekeiket tartották szem előtt” – jelentette ki Monica Macovei. Csalódást jelentett az új ANI-törvény a bukaresti amerikai nagykövetnek is.
„A szenátus olyan módosításokat is bevezetett a jogszabályba, amelyeket az Alkotmánybíróság nem is írt elő” – állapította meg a diplomata. Az Activewatch médiafigyelő ügynökség szerint a törvénymódosítás után a sajtó már nem töltheti be a „demokrácia házőrző kutyája” szerepet. Éppen ezért az ügynökség – más civil szervezetekkel közösen megfogalmazott – nyílt levélben kérte fel tegnap az államfőt, küldje vissza a parlamentbe a jogszabályt.
„Az újságírók nem lesznek képesek hatékonyan és teljes körűen tájékoztatni a nyilvánosságot a politikusok lehetséges visszaéléseiről, az érdekkonfliktusaikról, a korrupciós ügyeikről” – nyilatkozta Mircea Toma, a Activewatch elnöke a levelet bemutató tegnapi sajtótájékoztatón. Példaként emelte ki, hogy az új törvény szerint a honatyáknak már csak arról kell számot adniuk nyilvános vagyonnyilatkozatukban, hogy hány ingatlan van a birtokukban.
„Nem érünk el semmit azzal, ha megtudjuk, hogy egy politikusnak három háza van. Hisz nem mindegy, hogy három kis vityillóról beszélünk egy falucskában, vagy három villáról Bukarest központjában” – jelentette ki Toma. A Traian Băsescu államfőnek szánt levél ismertetésén részt vett oknyomozó újságírók – Liviu Avram, az Adevărul főmunkatársa, Cătălin Prisăcariu, a Kamikaze című élclap főszerkesztője – kivétel nélkül egyetértettek abban: az új törvény hozzájárulhat ahhoz is, hogy a jövőben a jelenleginél is nagyobb nyomásnak legyen kitéve, hisz ez lesz az egyetlen intézmény, amelynek – a titkosított vagyonnyilatkozatok birtokában – tudomása lesz a köztisztségviselők valós anyagi helyzetéről.
Mint ismert, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó új törvényt szerdán szavazta meg a szenátus. A jogszabály módosítására egy korábbi alkotmánybírósági döntés miatt volt szükség.
Fleischer Hilda
Új Magyar Szó (Bukarest)

Két tárca jutna az RMDSZ-nek az átalakított kormányban
Szinte biztos, hogy a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ tagjaiból álló kabinetet karcsúsítani akarja a miniszterelnök. Az MTI értesülései szerint várhatóan először a nyáron, majd pedig ősszel lesz minisztercsere néhány tárca élén. Emil Boc állítólag nem csupán személycseréket kíván végrehajtani, hanem tárcákat is össze akar vonni, csökkentve a miniszterek, államtitkárok és más hivatali vezetők létszámát.
A román sajtó szerint a lakosság most „vért kíván”. A pártjának belső „árulói” miatt amúgy is felbőszült miniszterelnök állítólag eleget is akar tenni ennek az össznépi óhajnak, ha nem is menteni, de legalább „szépíteni” próbálva saját arcát. A hírek szerint Băsescu államfő áldására van szükség, ami várhatóan meg is születik a hétvégéig, addigra össze is áll a feláldozandó miniszterek listája.
Az eddigi pletykák szerint máris csomagolhatnak a politikailag nem túl fajsúlyos személyek, így Sebastian Vlădescu pénzügy-, Mihai Seitan munkaügyi, Daniel Funeriu oktatási, Gabriel Sandu távközlési, valamint Mihail Dumitru földművelésügyi miniszter. Valószínűnek tartják azonban, hogy a PD-L kemény magjának számító „hármasfogat” tagjai – Radu Berceanu közlekedési, Adriean Videanu gazdasági és kereskedelmi, valamint Vasile Blaga belügyminiszter – közül is csak az utóbbi marad a posztján.
Az Evenimentul Zilei csütörtöki számában a „kormánykoalíció köreiből” származó információkra hivatkozva tudni véli, hogy alaposan megcsappanna a minisztériumok száma. Ez a feltételezés „rímelni” látszik Liviu Negoiţă demokrata-liberális pártalelnök korábbi jelzésére, amely szerint Emil Boc a magyar kormány szerkezetét tekintené mintának, vagyis az új kormányban mindössze nyolc miniszter kapna helyet, s abban a PD-L-nek öt, az RMDSZ-nek kettő, a függetleneknek pedig egy tárca jutna.
A lap úgy értesült ugyanakkor, hogy a jelenlegi tizenöt tárcából ötöt szüntetnének meg. Ennek értelmében összevonnák a mezőgazdasági és a környezetvédelmi minisztériumot, és Borbély László jelenlegi RMDSZ-es miniszter irányítaná az új intézményt. A lap szerint az RMDSZ-nek, illetve Kelemen Hunornak le kellene mondania a kulturális tárcáról, amelyet beolvasztanának az oktatásügyi minisztériumba. Állítólag egybegyúrnák a közlekedési, a régiófejlesztési és a távközlési minisztériumot, ezenkívül egy hivatallá válna az egészségügyi és a munkaügyi minisztérium.
Szabadság (Kolozsvár)

Kárpát–medencei Háló Tábor
Szatmár megye — Idén tizedik alkalommal került sor a Háló mozgalom Kárpát–medencei nagy táborára, melynek otthona a Debrecen melletti Dorcas üdülőtelep volt.
Idén tizedik alkalommal került sor a Háló mozgalom Kárpát–medencei nagy táborára, melynek otthona a Debrecen melletti Dorcas üdülőtelep volt. A Háló mozgalom a Kárpát–medence katolikus magyar kisközösségei között próbál kapcsolati hálót építeni ökumenikus szellemben, ugyanakkor megszólít közösséghez nem tartozó személyeket, családokat, bízva abban, hogy a találkozások felkeltik a vágyat a közösség iránt. A Háló régiókat foglal magába a Kárpát–medence öt országából, melyek kerületekre bomlanak így a szatmári egyházmegyéhez tartozó Nagybánya, Nagykároly és Szatmár is bekapcsolódott ebbe a közösség– és kapcsolatépítésbe. A különböző régiókban évente szerveznek régiós találkozót, valamint kerületi találkozókat, de évente egyszer Kárpát–medencei találkozót és nagy tábort is.
Az idei, több mint háromszázhatvan fős táborban, melynek házigazdája a partiumi régió volt, huszonheten vettek részt Nagybányáról, Nagykárolyból és Szatmárról. A tábor vezérfonalát a tízparancsolat, valamint néphagyományaink adták. Különböző előadások hangzottak el a Szent Koronáról és Szent István király intelmeiről, valamint a parancsolatokról: Dr. Bakos Batu, Sebestyén Ottó SJ, Dr. Jitianu Liviu, Dr. Jelenits István, Ft. Orosz István és Dr. Vik János előadásában. A tábor vendégei Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi és Böcskei László nagyváradi püspök atyák voltak. Az előadásokat minden alkalommal kis csoportos beszélgetés követte olyan kérdések mentén, mint: Jól ismerjük–e és értjük–e Szent Istvánt? Milyenek a szüleinkhez fűződő emlékeink, milyen szülői mintákat ismertünk meg? Miben látjuk a kereszténység értékét? Mi a problémája a keresztény múltnak? Milyen krízisek állhatnak elő kapcsolatainkban és melyek lehetnek ezekre a megoldások? Mit mondhatunk el személyes Istenkapcsolatunk ápolásáról, értékrendünkről?
A tartalmas és sok esetben mély élet-, és hit–vallomások megadták a kis csoport személyességét, meghittségét. A programok különböző altáborokban folytak, így a fiatalok, gyermekek sem unatkoztak, hisz korosztálynak megfelelően foglalkoztak velük. A különböző régiók magyar néphagyomány gazdagságát mutatta a közösségi helység naponta bővülő díszítése, valamint a délutánonkénti egy–egy néphagyomány megjelenítése, de tojásfestésre, szalmafonásra, szőnyegszövésre is volt lehetőség. Esténként felváltva kulturális program és néptáncelőadás, valamint táncház folyt péntek kivételével, mely nap a kiengesztelődés jegyében telt. A színvonalas előadások és programok mellett egyik mély élményem volt, hogy egy hegedű és harmonika mellett kicsik és nagyok órákon át önfeledten tudtak énekelni és táncolni. Mit adhat egy ilyen találkozás? Összetartozás tudatot, közös örökségünk megmentéséért való elkötelezettséget, közösségi élményt, Istenélményt.
Tisztelettel, Kujbus Márta. erdon.ro

Válságban a kultúra Háromszéken (Elbocsátás művelési intézményeknél)
Igen érzékenyen érinti a háromszéki kulturális intézmények — művelődési központok, múzeumok, könyvtárak, színházak — tevékenységét a kormány utasítására az önkormányzatok által végrehajtott létszámcsökkentés.
Szerencsésebb esetben az intézmények a be nem töltött állások felszámolásával oldják meg a helyzetet — mint például a Székely Nemzeti Múzeumban. Másutt azonban számos alkalmazottól kell megválniuk az intézményeknek — például a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola vagy a Bod Péter Megyei Könyvtár esetében —, és ennek következményei riasztóak lehetnek.
A múzeum megússza
Úgy tűnik, különösebb „vérveszteség” nélkül ússza meg a kötelező leépítést a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Vargha Mihály igazgató szerint az előírt tizennyolc munkahelyes leépítést úgy oldják meg, hogy felszámolják a létező, de az alkalmazási tilalom miatt betöltetlen állásokat. Ennek következtében egyetlen munkatárstól sem kénytelen elköszönni a múzeum vezetője. „Szívfájdalommal mondunk le a megfelelő működésünkhöz feltétlenül szükséges posztokról, de így legalább senkit sem kell utcára tennünk” — fogalmazott az igazgató.
A részben szerencsés helyzet előidézéséhez az is hozzájárult, hogy a múzeum 2009 végén már elköszönt attól a tizenkét munkatársától, akik nyugdíjasként tevékenykedtek.
Gondban a könyvtár
A sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban korántsem ennyire fájdalommentes az átmenet. „Nekünk hét és fél munkahelyet kell megtakarítanunk, amit betöltetlen állások felszámolásával, szerkezeti átalakításokkal, illetve fél munkaidős állás felajánlásával igyekeztünk megoldani — tájékoztatott Szonda Szabolcs igazgató. — Három és fél állást azonban, sajnos, így is csak leépítéssel tudunk felszámolni.” Az intézményvezető jelezte, hogy a könyvtár szakmai és az adminisztratív részét egyaránt érinti a tényleges „karcsúsítás”, konkrétumokat azonban nem mondott, arra való hivatkozással, hogy a döntést elsőként maga szeretné közölni az érintettekkel. Szonda Szabolcs egyelőre nem tudja, de valószínűsíti, hogy a személyzetcsökkentés jövőben a könyvtár nyitvatartási rendjét, az elkezdődött digitalizálási munka ritmusát, az intézmény promóciós tevékenységét is érzékenyen érinti.
A legnagyobb érvágás
A megyei önkormányzati alárendeltségbe tartozó intézmények közül a legnagyobb érvágást a sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola kénytelen elviselni. Az elmúlt tanévben 650 hallgatót kiszolgáló iskolában 48 tanár adott órát, közülük 24-en az intézmény teljes körű alkalmazottjaiként. A sürgősségi kormányrendelet nyomán Szilágyi Zsolt igazgatónak 15,5 állás megszüntetését kell kigazdálkodnia, ami a részmunkaidős munkatársak egy részétől való elköszönést jelenti. A várható következmények igencsak riasztóak: megszűnik az iskola kézdivásárhelyi és bodzafordulói kirendeltsége, a baróti pedig erősen szűkíti kínálatát. Az említett városokból származó érdeklődők a sepsiszentgyörgyi iskolában képezhetik magukat, ahol a tanárok 50—100 százalékos óranövekedés és 25 százalékos bércsökkentés mellett igyekeznek majd fenntartani az iskola hírnevét. (Csinta)
Az M Stúdió alkalmazott is
„Gyerekének” elvesztésével, de alkalmazottak elbocsátása nélkül úszta meg a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes a leépítési hullámot. Az elmúlt időszakban nagy volt a mozgás az együttesnél, sokan elmentek, adminisztratív személyzet és táncosok egyaránt, az alkalmazások zárolása óta tíz betöltetlen állás gyűlt fel — ezeket írta most le Deák Gyula, a táncegyüttes vezetője. Fájlalja viszont, hogy meg kellett válnia az M Stúdiótól, hiszen a Háromszék Táncegyüttes édesgyermeke volt, együtt dolgoztak, közös műszakkal, közös elképzelésekkel.
Az M Stúdió tizenkét fős személyzetét a Tamási Áron Színház vette át, a háromszéki művelődési intézmények közül ez az egyetlen, amely nem csak megmenekült a leépítéstől, de alkalmazni is tudott. Ami meg úgy lehetséges, hogy nemrég módosították a kötelező létszámcsökkentésre vonatkozó rendeletet olyképp, hogy azokra az önkormányzati fenntartású előadói intézményekre nem vonatkozik, melyeket 1989 előtt alapítottak. A Tamási Áron Színház 1948-ban létesült, tehát megmenekült a leépítésektől.
Nem így az Andrei Mureşanu Színház, melyet ugyan 1987-ben alapítottak a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház román tagozataként, de önálló intézményi státust 1992-ben nyert. A megyeszékhelyi román színháznál a be nem töltött állások megszüntetése mellett még három alkalmazottnak kellett távoznia.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat által fenntartott harmadik kulturális intézménytől, a Kónya Ádám Művelődési Háztól nem kellett senkinek távoznia, ott a három be nem töltött állást számolták fel.
Papíron nagyarányú leépítés történt még a Kovászna Megyei Művelődési Központnál, itt a húszfős keretlétszámot tizenkettőre csökkentették, elbocsátani viszont csak egy alkalmazottat kellett (takarítónő), miután a hét be nem töltött állást felszámolták. (vop)
A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalhoz költségvetési szempontból két művelődési intézmény, a Vigadó és a Báró Wesselényi Miklós Könyvtár tartozik. A leépítés egyik intézményt sem érinti különösebben, a Vigadó továbbra is négy egész és egy fél műszakban dolgozó munkatárssal marad, míg a városi könyvtártól egy könyvtáros és egy takarítónő nyugdíjba vonulásával senki mást nem kell meneszteni, a könyvtár öt alkalmazottal működik tovább.
A múlt esztendőben alakult színházat nem érinti a karcsúsítás, mert egyesület működteti. (Iochom)
Orbaiszéken Zágon érintett
A kovásznai művelődési ház és a könyvtár egyetlen alkalmazottját sem bocsátják el — közölte Lőrincz Zsigmond polgármester. Tordai Cecília, a művelődési ház igazgatója szerint jelenleg hatan dolgoznak teljes munkaidőben, ketten részmunkaidőben, de ez nem elég, legalább egy teljes referensi állásra lenne még szüksége az intézménynek.
Zabolán sem bocsátanak el, Barátoson is marad a félnormás könyvtáros, itt nincs is kultúrigazgató, mert az otthont visszakapta az egyház, Nagyborosnyón a szerkezeti felépítésben 22 állás szerepel, de csak 13 és fél betöltött, így egyetlen alkalmazottat sem kell útra tenni.
Az orbaiszéki összképet Zágon „rontja”: a leépítés itt a könyvtárost is érinti, teendőit a következőkben a Mikes Kelemen Kulturális Központ igazgatója látja el. (Bokor)
Új korszak előtt a baróti művelődési ház
A baróti művelődési háztól szeptembertől öt személyt bocsátnak el, a könyvelőnőt a polgármesteri hivatalhoz helyezik át, a Gyulai Líviusz Városi Könyvtár három alkalmazottja közül egynek mondanak fel, a négy falusi kultúrotthonban napi kétórás munkaidőben tevékenykedők mindegyikétől megválnak.
A legnagyobb érvágás a művelődési házat érte, hiszen az elbocsátottak közt van az intézmény vezetője, két műsorszervező, a raktáros és a takarító is.
A még hivatalban levő igazgató, Velencei András szerint a leépítéssel nem érnek el jelentős megtakarítást, hiszen a fizetések amúgy sem voltak magasak, a huszonöt százalékos csökkentés után pedig mindössze 500—600 lej lesz az átlagbér, viszont az ingatlan havi bére és téli hónapokban a fűtésszámla nem változik. „A művelődési ház tevékenysége nem csökken jelentősen, hiszen a megtartott műsorszervező-oktató által végzett tevékenységek folytatódnak, viszont komoly gondot okoz majd a kisegítő személyzet hiánya. Két emberre hárul mindaz a feladat, amit nyolcan végeztünk. Nekik kell átvenniük a raktáros, a kasszás és részben a takarítói feladatokat is, nekik kell elvégezniük a plakátolást is, de ezzel egy időben ott kell lenniük az irodákban, termet is kell rendezniük, kapcsolatot kell tartaniuk a partnerintézményekkel, esetenként pedig délután is vissza kell járniuk. Az az érzésem, nehezebb időszak vár a maradókra, mint a távozókra” — nyilatkozta Velencei András. (Hecser) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikeres adománygyűjtés Erdővidéken
Július 11-én, szerdán adta át Bölönben az RMDSZ Erdővidék Széki Szervezete a kisrégió önkormányzatai által támogatott adománygyűjtés eredményeként összegyűlt közel 172 millió régi lejt.
A károsult családok kiválasztásában Sikó Imre polgármester, Rudolf Béla alpolgármester, Kozma Albert unitárius, illetve Fancsal Zsolt Gerő református lelkész vett részt, és elsődleges szempont a családokat érő kár mértéke volt. Húsz család kapott 22 és 5 millió régi lej közötti összeget: Benkő Aladár, Bíró Gyula, Gyenge Lajos, Szórádi Katalin, Kisgyörgy Zoltán, Vajda István, Dobolyi János, Kisgyörgy Árpád, Kovács Csaba, Kelemen János László, Alexe Dregan, Lázár Csaba, Koskodár Liviu, Koskodár Tatiana, ifj. Koskodár Liviu, Daniel Astelean, Sorin Feri, Dobolyi Julianna, ifj. Nagy László és Dorin Florea.
A gyűjtés során Baróton 4597, Vargyason 1977, Köpecen 835, Kisbaconban 505, Bodosban 301 lej adomány gyűlt össze, és csatlakozott az RMDSZ kezdeményezéséhez Felsőrákoson az unitárius egyház. Tagjai 1000 lejt gyűjtöttek a bölöni árvízkárosultak javára.
Nagybaconban és Bardoc négy településén továbbra sem állt le a gyűjtés. Az említett falvakban összegyűjtött adományok egy későbbi időpontban jutnak el majd Bölönbe.
Az RMDSZ Erdővidék Széki Szervezete nevében köszönetet mond mindenkinek a szép példáért
Demeter Zoltán ügyvezető elnök, az adománygyűjtés koordinátora. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A második bécsi döntésről
Tegnap és ma „A második bécsi döntés 1940. augusztus 30. – Előzmények és következmények“ címmel tartanak tudományos konferenciát a Szatmár Megyei Múzeum dísztermében. Csütörtökön 10 órai kezdettel gyűltek össze a Megyei Múzeum második emeleti termében a külföldi és hazai neves előadók, akik közösen az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntéssel kapcsolatos legújabb kutatásaikat és szemléleteiket osztották meg egymással, elkerülve a nemzetek közötti vitákat. A konferencia során a megértés érdekében szinkrontolmács fordította az előadásokat. Hetven éve annak, hogy a döntés során Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Előrehaladást jelent, hogy a konferencia alatt, az események által legjobban érintett három ország, Románia, Magyarország és Ukrajna történészei problémák és összetűzések nélkül beszélhettek kényes témákról, mely segíti a köztük levő kapcsolatok további fejlődését is. Két nap alatt számos romániai, magyarországi és kárpátaljai tudományos intézmény képviselői ismertették a második bécsi döntéssel kapcsolatos nézeteiket. Előadást tartott: Romsics Ignác, Seres Attila és Szász Zoltán Budapestről, Valentin Orga, Marius Borzan és Ottmar Traţcă Kolozsvárról, Alexandru Ghiţă a bukaresti Külügyminisztériumból, Nagy Mihály Zoltán a Bukaresti Állami Levéltárból, Kolontári Attila Kaposvárról, L. Balogh Béni Esztergomból, Vasile Ciobanu Nagyszebenből, Cornel Grad Nagybányáról, Zan Mykhaylo és Roman Ofitsynskyy Ungvárról, Claudiu Porumbăcianu és Sárándi Tamás Szatmárnémetiből. Az eseményen Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnöke is jelen volt, aki elmondta, hogy ez az esemény nagy jelentőséggel bír, mivel általában ezen a témán tudományos monológok mennek végbe, most pedig alkalom nyílik a három érintett ország párbeszédére, és a történelmi eseményeknek érzelmek és nemzeti elfogultságok nélküli felvázolására, elemzésére. A múzeum igazgatója, Liviu Marta elmondta: egy konferencia megfelelő alkalom arra, hogy a történelmi előzményeket több szemszögből is megvizsgáljuk. Az elhangzott előadásokat tudományos kiadványban publikálják. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

Velünk élő történelem
Tegnap a Szatmár Megyei Múzeum dísztermében vette kezdetét az a tudományos konferencia, amelyen neves magyarországi és romániai történészek tartottak előadást a II. bécsi döntés hetvenedik évfordulója alkalmából.
Dr. Liviu Marta, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója és Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács elnökének köszöntője után előadások hangzottak el a II. bécsi döntésről, annak előzményeiről és következményeiről. Az előadásokat viták és kiegészítések követték, ami építő jellegű volt, hiszen hetven év után ez az első alkalom, amikor magyarországi és romániai történészek ültek egy asztalhoz, hogy a két nép közös történelmének erről a kényes kérdéséről tanácskozzanak.
Történészek véleményei
Dr. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia történelemtudományi intézetének tudományos igazgatója: „Azokat az érzéseket, amelyek ehhez a döntéshez kötődnek, ha nem is egészében, de az idő koptatja. Ebben sokat segít az, hogy mindkét ország az Európai Unió tagja, a határok átjárhatók. Ettől függetlenül, ha nem is egészében, de egy részét újra kell értékelni a hetven éve történteknek. Figyelembe kel venni, hogy ezek az események a II. világháború idején történtek. Hullámai még nem érték el sem Romániát, sem Magyarországot. Itt még minden úgy látszott, mintha béke lenne, de ez az időszak mindkét nemzet számára tragikus indulatokat rejtegetett. Furcsa módon a magyarok számára is. A bécsi döntés felszabadulást jelentett az észak–erdélyi magyarság számára, főleg kulturális vonatkozásban, de politikai vonatkozásban is, de mindenki tudta, hogy ez egy olyan struktúrában történt, ami bizonytalanságot rejtegetett. Mindkét nemzet attól tartott, hogy ebből még valami baj lehet. Az, amit a kortárs magyar átlagember emelkedésnek érzett, az valójában már magában hordozta a veszély momentumait. Hetven év távlatából az a legfontosabb, hogy értsük meg jobban a másik oldalnak az érzelmeit. Nekünk magyaroknak jobban kell érteni, hogy mit is jelentett a románok számára ez a veszteség. De ők is meg kell értsék azt, hogy mit jelentett a magyarság számára Trianon. Ez lenne ennek a tanácskozásnak a fő feladata. Egyeztetni kell a magunk szempontjait a mások szempontjaival.”
Román szemmel nézve
— Az ami hetven éve történt, mai szemmel nézve nagyon bonyolult — állítja dr. Ottmar Trasca, a kolozsvári George Baritiu Történelmi Intézet képviselője. — Az akkori magyarság számára nagy öröm volt az, hogy több mint negyvenezer négyzetkilométer területhez jutott. Ez a románság számára ugyanilyen elkeseredést és veszteséget jelentett. Én az 1940. szeptember 30–án történteket nem nevezem diktátumnak, hanem döntésnek. Egy olyan döntésnek, amely nyugati érdekeket elégített ki, ezzel nagy veszteséget és sok szenvedést okozva az itt élő románságnak. Sokat lehet vitatkozni arról, hogyan kellett volna dönteni, de ma már ezt csak amiatt tesszük, hogy valós képet kapjunk. Változtatni már nem lehet, megoldást pedig az adhat, hogy mindkét ország tagja az Európai Uniónak, lehetőség van a szabad mozgásra és a másság kinyilvánítására.
Kutatási lehetőségek
Nagy Mihály Zoltán, a Román Nemzeti Levéltár főigazgató–helyettese a mai kutatási lehetőségekről beszélt. „2007–től, mióta új vezetősége van az országos levéltárnak nagy változások történtek, újabb és újabb iratokat dolgoznak fel és bárki hozzáférhet a levéltári anyagokhoz, bárki végezhet kutatásokat. A II. bécsi döntésről azonban nem itt van a legtöbb anyag, hanem a Külügyminisztérium levéltárában, ami szintén nyilvános. Ami számomra meglepő, hogy eddig nem igazán volt igény ezeknek az anyagoknak a tanulmányozására. A román történészek részéről nem volt meg az a szándék, hogy közös kutatásokat végezzenek a magyar történészekkel. A romániai magyarság esetén az a probléma, hogy kevés olyan történész van, aki a XX. század történelmének tanulmányozására képezte ki magát, azzal is foglalkoznak és jól beszélik a román nyelvet. Ahhoz, hogy egy tanácskozáson vita alakuljon ki a román és a magyar történészek között, ahhoz kiválóan kell ismerni azt a kort és a román nyelvet. Egy másik probléma az, hogy azok az emberek, akik átéltek bizonyos eseményeket, később nem szívesen beszélnek róla. Ez valahol érthető is. Nagyon sokan voltak, akik 1940–ben lelkesen fogadták a bevonuló magyar csapatokat, de 1944–ben, amikor meghurcolták őket vagy eldeportálták, legszívesebben elfelednék örökre azokat az eseményeket. 2006–ban szerveztünk egy megemlékezést az 1956–os események ötvenedik évfordulója alkalmából, ahol szintén meglepődve tapasztaltuk, hogy azok, akik 1956–ban részt vettek szimpátia tüntetéseken vagy egyéb megmozdulásokon, nem szívesen beszélnek róla. Még mindig bennük él az a félelem, ami akkor született meg bennük.”
erdon.ro

Kiegyenlített korhatár - elfogadták az egységes nyugdíjtörvényt
A képviselőház szerdán éjszakába nyúló, tízórás vita nyomán elfogadta az egységes nyugdíjtörvényt. Az új jogszabály – amely a szenátuson már korábban átment – szerint férfiak és nők 2030 után egyaránt 65 évesen vonulhatnak nyugdíjba, ha legalább 15 éven keresztül fizették a hozzájárulást a nyugdíjalaphoz. Az új rendszer megszünteti ugyanakkor az aránytalanul magas nyugdíjakat, a közalkalmazottakat pedig egységes nyugdíjrendszerbe sorolják. Az ellenzéknek nem sikerült elfogadtatnia javaslatát, amely a bruttó országos átlagbér 45 százalékra emelte volna a nyugdíjpont értékét, így a törvényhozás a kormány által támogatott 39 százalékos szintet foglalta a jogszabályba.
Ez jelenleg 732,8 lej. A vereséget követően a szociáldemokraták (PSD) és a liberálisok (PNL) kivonultak az ülésteremből. Az ellenzéki pártok egyébként 63 évben szabták volna meg a nyugdíjkorhatárt a nők esetében.
Nem minden módosító indítványt utasított el azonban az alsóház. Azt a javaslatot például megszavazta a honatyák többsége, hogy két évvel hamarabb mehessenek nyugdíjba mindazok, akik legalább harminc évig éltek Nagybányán, Kiskapuson, Zalatnán vagy ezen települések nyolc kilométeres körzetében.
Botiş: bár hiányt eredményez, nem csökkennek a nyugdíjak
A maratoni parlamenti vitán jelen volt Ioan Botiş újonnan kinevezett munkaügyi miniszter is. Mint felszólalásában hangsúlyozta, azért nem szabad az átlagbér 45 százalékára emelni a nyugdíjpont értékét, mert az 5,1 milliárd eurós deficitet eredményezne a társadalombiztosítási költségvetésben. Leszögezte: ha nem csökkennek 2011-ben a nyugdíjak, a büdzsében 3,1 milliárd eurós hiány keletkezik. Hozzátette: ezt a deficitet semmiképp nem szabad hitelből finanszírozni.
A szaktárcavezető ugyanakkor arra is kitért, hogy a nyugdíjasok alig egyharmada, összesen 4,7 millió személy dolgozta le a törvényben rögzített éveket. Hozzátette: eközben jóval alacsonyabb az aktív lakosság száma, mint a nyugdíjasoké, egy nyugdíjast 0,89 alkalmazott tart el. Botiş leszögezte, 2011-ben a megszorító intézkedések keretében nem csökkentik a nyugdíjakat, mindenki 732,8 lejes nyugdíjponttal számolva kapja majd a havi járandóságát, ami által „elfogadható” szinten marad a büdzsé deficitje.
Szintén a deficit mélyülésének megakadályozásával érvelt az egységes nyugdíjtörvény mellett csütörtökön Emil Boc kormányfő. Mint hangsúlyozta, ha megemelték volna a nyugdíjpont értékét, akkor 3 milliárd euró helyett 5 milliárdot kellett volna jövőre a költségvetésből a nyugdíjak kifizetésére fordítani. Szerinte éppen ezért a jogszabály elfogadása „társadalmi igazságot” teremt, hiszen egyebek mellett megszüntették a „luxusnyugdíjakat”, illetve lehetővé tették a nyugdíjak költségvetésének közép- és hosszú távú fenntarthatóságát.
„Valamennyien nyugdíjba mehetünk 50 éves korunkban, dönthetünk erről is. De akkor kérem, mondják meg, honnan vesszük a pénzt a nyugdíjak kifizetésére. Ha valaki előrukkol a megoldással, akkor én már holnap készen állok kiadni egy erről szóló sürgősségi rendeletet. Ha pillanatnyi döntéseket hozunk, akkor egy napig, két hónapig, talán egy évig túlélhetünk, azonban nem tudjuk közép- és hosszú távon biztosítani a nyugdíjalap fenntarthatóságát” – válaszolta Emil Boc arra az újságírói kérdésre, miszerint szerinte nem túl késői a 65 éves nyugdíjkorhatár. A miniszterelnök ugyanakkor arra is kitért, hogy Európa szinte valamennyi országában téma a nyugdíjak reformja, mindenhol lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a közelebbi és távolabbi jövőben egyaránt biztosítani lehessen a járandóságok kifizetését.
Az alkotmánybíráktól várnak jogorvoslatot
Bár a parlament két háza megszavazta a jogszabályt, amit így már csak az államfőnek kell aláírnia és kihirdetnie, korántsem biztos, hogy a jelenlegi formában lép hatályba. A legnagyobb ellenzéki alakulat, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ugyanis már jelezte, az alkotmánybíróságon támadja meg a törvényt, mert annak egyes előírásai szerintük ellentmondanak az ország alaptörvényének. Ioan Cindrea PSD-s képviselő csütörtökön úgy nyilatkozott, meglátásukban nem szabadna csökkenteni az úgynevezett különleges nyugdíjakat, amelyekben a katonaság, a rendőrség vagy az igazságszolgáltatás kötelékeiből nyugdíjba ment személyek részesülnek. Mint részletezte, a szociáldemokraták egyebek mellett azért sem szavazták meg a jogszabályt, mivel a nyugdíjpont értéke idén a bruttó átlagbér 39 százalékára csökkent, s egyáltalán nem kizárt, hogy az elkövetkező években a kritikus 30 százalékig süllyedhet. Ugyanakkor a PSD-s honatyák szerint az is elfogadhatatlan, hogy a nők nem mehetnek a férfiaknál két évvel hamarabb, azaz 63 éves korukban nyugdíjba.
Markó: korlátozott a kormány mozgástere
Nekem sem tetszik a nyugdíjtörvény – válaszolta Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön kolozsvári sajtótájékoztatóján arra az újságírói kérdésre, hogy mit szól ahhoz, hogy a PSD megtámadja az alkotmánybíróságon a jogszabályt. Markó Béla elmondta: nem ért egyet a jogszabály egyes rendelkezéseivel, többek közt azzal, hogy a nők számára a férfiakéval azonos nyugdíjkorhatárt szabtak meg.
Ennek ellenére úgy véli, a törvény megteremti a keretet arra, hogy a nyugdíjak kérdését ezentúl egy egységes rendszer szabályozza, ugyanakkor a járandóságok közötti gyakorta igen jelentős különbségek kiegyenlítése szempontjából is előrelépésnek számít a törvény. Arra a kérdésre, hogy kilép-e a koalícióiból az RMDSZ, ha egyszer elégedetlenek a jogszabállyal, a szövetség elnöke leszögezte, egyrészt az RMDSZ-képviselők megszavazták a nyugdíjtörvényt, másrészt nem a koalíciós partnerrel elégedetlenek, hanem azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az Európai Unió és a Világbank megkötései miatt kénytelenek voltak meghozni. A miniszterelnök-helyettes hozzáfűzte, megérti a PSD képviselőit, hiszen az ellenzéknek az a dolga, hogy ellenkezzen, ugyanakkor leszögezte, a kormánynak gyakorlatilag alig van mozgástere.
Szakszervezeti felzúdulás
Nemcsak az ellenzéki honatyák tartják felháborítónak az egységes nyugdíjtörvény előírásait, hanem szinte valamennyi nagy országos szakszervezeti tömörülés felemelte csütörtökön a hangját a jogszabály ellen. Az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) közleményében arra szólította fel Traian Băsescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a törvényt, hanem küldje vissza felülvizsgálatra a parlamenthez. Ugyanakkor a szakszervezetiek az ombudsmantól azt várják, hogy hivatalból eljárást indít, s az alkotmánybíróságon támadja meg az alaptörvénynek ellentmondó előírásokat. „Hazugság, arcátlanság, megvetés – ezek azok a szavak, amelyekkel jellemezni lehet azt a folyamatot, amely a képviselőház szerda esti döntésében csúcsosodott ki.
Egy parlamenti többség, amelynek szégyenében el kellene süllyednie, elfogadott egy teljesen népellenes jogszabályt, teljesen semmibe véve a szakszervezetekkel a témában folytatott tárgyalásokat. A BNS közlése szerint korábban a kormányfővel és a munkaügyi miniszterrel abban állapodtak meg, hogy a nyugdíjpont értéke jövőre eléri az átlagbér 40 százalékát.
Szintén az államfőtől várnak segítséget az Alfa Kartellhez csatlakozott szakszervezetiek is. Liviu Apostoiu, a szakszervezeti tömb alelnöke csütörtökön úgy nyilatkozott, amennyiben Traian Băsescu nem küldi vissza a törvényt a parlament elé, akkor jogi úton támadják meg a jogszabályt, s a nemzetközi szervektől is segítséget kérnek. Azt azonban Apostoiu is belátja, hogy igen kevés esély van arra, hogy az államelnök ne hirdesse ki a jogszabályt. A szakszervezeti vezető közlése szerint elégedetlenségük fő oka, hogy a törvény megemeli a nyugdíjkorhatárt, illetve nem értenek egyet a nyugdíjpont kiszámításának módszertanával sem.
A rendőröket és vámosokat tömörítő Pro Lex szakszervezet eközben az ellen emelte fel a hangját, hogy az egységes nyugdíjtörvény megszünteti privilégiumaikat, s ezentúl nem részesülhetnek az emelt értékű különleges nyugdíjakban. Szerintük ez igazságtalan, főként olyan körülmények között, hogy jelenleg Romániában egy rendőr várható élettartama alig 62,5 év. A Pro Lex csütörtöki közleménye rámutat, támogatást kértek a Rendőrségi Szakszervezetek Európai Tanácsától. Krónika (Kolozsvár)

Az önmérséklet nem cenzúra
Még ha számtalan buktatója és akadálya is van, tenni kell valamit az etikátlan, az alapvető emberi jogokat sértő sajtómagatartás szankcionálásáért.
Az írott sajtó és az online média felelősségéről szóló viták nem újkeletűek. Az öngyilkosságok megelőzéséért létrehozott romániai egyesület például a napokban újfent felhívta a figyelmet a sajtó szerepének jelentőségére az öngyilkosságok számának alakulásában, pontosabban a sajtó eltúlzott és etikátlan magatartására.
Képmutatás lenne azt állítani, hogy az írott sajtó hibátlan. A piacorientált sajtó, azaz a könnyen emészthető, éppen ezért könnyen értékesíthető bulvár számára nincsenek alapvető emberi jogok, nincsenek szabályok. Persze olvashatni olyan ellenvéleményeket, hogy nem muszáj megvenni, hogy egy kattintással ki lehet védeni a bulvár sokkoló hatását, én azonban nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen leseperhető a téma.
Azok, akik a használati szokás, a választás lehetőségéről beszélnek, csak az olvasóra gondolnak, azonban a kérdés másik oldalán ott vannak azok, akik alanyai a bulvármédia mocskolódásának. Hangsúlyozom: nem politikusokra, közéleti személyiségekre gondolok. Nem azokra gondolok, akik ilyen vagy olyan jogi vagy más úton meg tudják védeni magukat, hanem elsősorban a kiszolgáltatott áldozatokra.
Konkrétan: a pár hónappal ezelőtt történt döbbenetes medgyesi eset után a bulvársajtót ellepték az áldozatokról készült, nagyított felvételek. Kíváncsi lennék arra, hogy ebben, vagy hasonló ügyben mennyire mentség a sajtószabadság védelme? Mennyire jogos azzal az ürüggyel, hogy az olvasónak joga van az információhoz, baleset, gyilkosság, öngyilkosság kiszolgáltatott áldozatairól készült színes és részletes sorozatképekkel teletömni a sajtót? De vegyünk más példát.
Mennyire független és korrekt az a sajtó, amely nyomozati iratok kivonatát (lásd Liviu Man esete, aki újságíróként maga is megtapasztalhatta az írott sajtó tökéletlenségét) vagy a magánügyeket részletező periratok anyagát teregeti ki? Erre az utóbbira jó példa a Tőkés László válóperét részletező és véleményező sajtómagatartás, amiről – egyébként nagyon helyesen – így írt Ambrus Attila újságíró, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) egykori elnöke: „Románia főügyésze, Laura Codruţa Kövesi beismerte, nem tudja megakadályozni, hogy az érintetteknek orvosolhatatlan erkölcsi károkat okozó ellenőrizetlen és nem bizonyított információk ne szivárogjanak ki a bíróságokról, az ügyészségről. Politikai vagy üzleti érdekből a bírók, ügyészek megsértik a szakmai titkot és a sajtó informátoraivá válnak. A média pedig nem finnyáskodik, holmi szakmai, erkölcsi alapon nem utasítja vissza a hírként tálalható pletykát.”
A Prigoană-féle törvénytervezet vitatható. Számtalan pontjával – például a licensz bevezetése, az írott és az online média bevonása a Országos Audiovizális Tanács (CNA) fennhatósága alá – nem értek egyet. Amiért aláírtam (és szeretném hangsúlyozni, hogy a jogszabály végleges formáját hosszas vita előzi meg, tehát lehetőség van annak módosítására), az a tervezet alapgondolata.
Még ha számtalan buktatója és akadálya is van, tenni kell valamit az etikátlan, az alapvető emberi jogokat sértő sajtómagatartás szankcionálásáért. Ez pedig az én elképzelésem szerint nem a CNA (tehát nem a politikai pártok által kinevezett tagokból álló Audiovizuális Tanács) feladata, hanem médiaszakembereikből álló, politikailag független szervezet – például a Román Sajtóklub vagy a magyar sajtó esetében a MÚRE – lehetne. Tehát nem valami külső szabályozásról, hanem saját etikai kódexük elfogadásáról és annak törvényerőre emeléséről lenne szó. Az önmérsékletre, fegyelemre egy újságírónak is szüksége lehet, előnyére válhat. Ettől még nem lesz cenzúra, pláne nem politikai.
A kemény logikára, érvelésre épített kritikára egy politikusnak vitathatatlanul szüksége van. El is fogadom, meg is hallgatom, tiszteletben tartom, de csak azután, miután elég indíttatást érez az újságíró arra, hogy információját alaposan leellenőrizze, magyarán megkérdezze azt a bizonyos jelzős politikust, hogy mire is gondolhatott. Így a szakmailag kifogástalan újságíró elkerülheti azt a szerencsétlen helyzetet, hogy kioktató hangnemben valótlan állításokat adjon alanya szájába.
Máté András. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kormányt buktatna, az RMDSZ-t környékezi a PSD
Vannak arra utaló jelek, hogy RMDSZ-es honatyák is hajlandók megszavazni a Szociáldemokrata Párt (PSD) által benyújtott bizalmatlansági indítványt – jelentette ki szombaton, a párt rendkívüli kongresszusán Mircea Geoană, az alakulat volt első embere, a szenátus elnöke. Konkrétumokat ugyanakkor nem volt hajlandó elárulni, mondván: mindezt majd akkor hiszi el, ha látta az eredményeket. Marian Vanghelie, a PSD bukaresti szervezetének vezetője egyenesen meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ is megszavazza azon kormány megbuktatását, amelynek maga a magyar érdekvédelmi szervezet is tagja.
Geoană azt is kifejtette, arra utaló jelek is vannak, hogy a többek között a PSD-ből és a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) kilépett képviselők alapította UNPR legalább két képviselője szintén hajlandó lenne megszavazni a kormánybuktató indítványt, Marian Vanghelie pedig azt is elárulta, hogy a héten több PDL-s honatya is arra készül, hogy kilépjen pártjából, és átiratkozzon a PSD-be.
Az indítvány RMDSZ-es támogatásának lehetőségét többek között abból következtették ki a PSD-sek, hogy a kongresszuson az RMDSZ képviseletében ott volt Verestóy Attila szenátor is. Ezt a kisebbik ellenzéki párt, a PNL részéről felszólaló meghívott, Teodor Meleşcanu is szóvá tette, mondván: örül Verestóy jelenlétének, mivel a bizalmatlansági indítvány benyújtása kapcsán egységre van szükség. Az RMDSZ részéről viszont korábban már jelezték: nincs szó arról, hogy a szövetség meg kívánná szavazni azon kormány megbuktatását, amelyben maga is részt vesz.
Geoană közölte, a bizalmatlansági indítványt, amelyet a tervek szerint hétfőn nyújtanak be a parlamentben, várhatóan október 25-én vitatja majd meg a törvényhozás. Az indítvány elfogadásához 236 szavazat szükséges.
A rendezvényen részt vett Ion Iliescu volt államfő, a PSD tiszteletbeli elnöke is. A veterán politikus leszögezte: az ellenzéknek kötelessége benyújtani a bizalmatlansági indítványt, függetlenül attól, hogy az sikerrel jár vagy sem, mivel a kormánytöbbség igencsak törékeny, az ellenzéknek pedig kapcsolódnia kell a polgárok tiltakozó akcióihoz.
Kormányprogram progresszív adóval
A kongresszuson egyébként a PSD elfogadta Méltányos Románia, szociális Románia elnevezésű kormányprogramját is, amely a tervezett gazdasági intézkedések között kiemelten foglalkozik a progresszív adózás visszaállításával. Victor Ponta pártelnök szerint a program, amely száz megoldást vázol a válság rendezésére, kötelezettségvállalás a polgárokkal szemben.
Az ígéretek szerint amennyiben a PSD kormányra kerül, már az első napon véget vet a közalkalmazotti béreket sújtó 25 százalékos csökkentésnek, kiiktatja a katonai nyugdíjak újraszámítására vonatkozó új jogszabályt, a dologi kiadásokat a tavalyi 50 százalékának megfelelő szinten fagyasztja be, megszünteti a szerzői jogdíjak tb-kötelezettségét, és elkezdi a Boc-kormány pénzügyi átvilágítását.
Az első hónapra azt ígéri, hogy 750-800 lejre emeli a minimálbért, 3 százalékra csökkenti a munkáltató által fizetendő tb-járulékot, feloldja az egészségügyi állásokra kimondott zárlatot, és egy évre befagyasztja a lakossági energiaárakat.
A párt azt ígéri, hogy egy év alatt bevezeti a progresszív adózást, mégpedig oly módon, hogy az 1000 lej alatti jövedelmek adómentesek lennének, a 4500 lej alatti bérek jövedelemadója 15 százalék lenne, és a 4500 és 10 ezer lej közötti jövedelmeké pedig 25 százalék. Egy másik verzió szerint a 9000 lej fölötti béreket 35 százalékos jövedelemadóval sújtanák.
A kongresszus résztvevői egyúttal egy olyan határozatot is elfogadtak, amelyben leszögezik: a PSD semmilyen formában sem hajlandó együttműködni a jelenlegi kormánnyal, mivel álláspontjuk szerint a jelenlegi gazdasági és szociális válságért a Demokrata-Liberális Párt és Traian Băsescu államfő inkompetenciája és klientúrapolitikája felelős.
Vita Geoană szájkosaráról
A PSD-kongresszusán egyébként kisebb belső vita támadt Mircea Geoană nyílt levele miatt, amelyben arról írt, hogy a párton belül bárkire szabadon szájkosarat tehetnek. Ezzel arra utalt, hogy a közelmúltban a jelenlegi pártvezetést bíráló kijelentései miatt az elnökség megtiltotta neki, hogy a sajtónak nyilatkozzék. Geoană közölte: az erős metaforát azért alkalmazta, hogy érzékeltesse: a fegyelem szükségessége még nem jelenti azt, hogy csökkennie kell a demokráciának, egyúttal bírálta a pártvezetés politikai irányvonalát is. A kongresszus résztvevői közül többen is bírálták Geoanát a levél miatt. Liviu Dragnea főtitkár úgy fogalmazott: épelméjű ember nem írhat olyasmit, amit Geoană.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

III. Erdélyi Vándoregyetem
2010. október 21. és 24. között, Krasznamihályfalván, az ErGo Egyesület, a KMDSZ, a KMEI és a KAB szervezésében sor került a III. Erdélyi Vándoregyetemre. A hétvége központi témája Résztől az egészig, ehhez az irányvonalhoz kapcsolódtak a szakmai előadások.
Kezdetként a helyszínt, Krasznamihályfalvát és környékét ismerhették meg a résztvevők Jobb Domokos református lelkész előadásából. Ezután a szervezők ismerkedési játékokkal segítették a baráti légkör kialakulását.
Az idei Vándoregyetem szakmai előadásai a fizika, informatika, történelem, biológia, közgazdaságtan és filozófia területeit érintették. A hétvége során előadást tartott Balog Adalbert (Sapientia EMTE, Marosvásárhely), Bálint Zoltán (Medical University, Graz), Jitianu Liviu (BBTE, Kolozsvár), Kun Ferenc (MTA-ATOMKI, Debrecen), Simon Károly (BBTE, Kolozsvár), Szedmina Lívia (Subotica Tech, Szabadka), Székely Imre (BBTE, Kolozsvár) és Trócsányi Zoltán (MTA-ATOMKI, Debrecen).
Az előadók segítségével a hallgatók nemcsak saját szakterületükkel kapcsolatos ismeretekkel gazdagodhattak, hanem a mindenki számára érthető magyarázatoknak köszönhetően megismerkedhettek a társaik által választott tudományok bizonyos területeivel is. Alkalom adódott arra is, hogy elbeszélgessenek az előadókkal, tanácsot, útmutatást kérhettek tőlük.
A délutáni és esti programok keretein belül a résztvevők megtekinthették az ARGO Audiovizuális Műhely új filmjeit, és az EmpirX Egyesület által biztosított modern távcső segítségével kémlelhették a (szerencsére) csillagos eget. Pénteken este a Monyo Project fergeteges bulija zárta a napot, szombaton a Harmonia Cordis Egyesület által szervezett csodálatos koncertet hallhatták a résztvevők.
A meglehetősen zsúfolt program ellenére minden nap maradt idő a fürdésre, szórakozásra is, és szombaton este még egy “medencés” buli is kialakulhatott. Végül a vasárnapi istentisztelet utáni “búcsúfürdést” követően hazaindultak a résztvevők.
A rendezvény programja, valamint az előadások kivonata megtalálható a Vándoregyetem weboldalán (www.vandoregyetem.ro), és ugyanott a napokban egy részletes beszámoló is elérhetővé válik. És természetesen hamarosan jelentkezünk az Erdélyi Vándoregyetem kezdeményezés új programjaival. erdon.ro

Emlékezet-frissítő
Vártam, hátha valaki megszólal Asztalos Lajosnak a kérdéseket alapvetően pontosan felvető cikke kapcsán (Mit gondolnak rólunk a románok? Szabadság, 2011.január 31.). Amíg el nem felejtődik, megteszem hát én. A Punteáról, a Kolozsvárt készült román nyelvű lapról van szó, amelynek, Asztalos emlékezete szerint, ő volt az egyik kezdeményezője, szorgalmazója, majd szerkesztője, és amely lap 1991 áprilisa és 1993 júliusa között jelent meg, a megyei RMDSZ kiadásában. Nos, ne vitassuk az érdemeket, de tartsuk tiszteletben a tényeket. Különösen, ha (úgy vélem legalábbis) történelmileg is fontos részletekről van szó. Egyébként könnyű lett volna ellenőrizni a véges emlékezetet, ugyanis A Hívó Szó és a Vándor Idő című, másfél hónapja megjelent könyvben megtalálhatók az adatok. A Puntea első száma 1990. február 1-jén jelent meg, a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács kiadványaként (Foaie informativăa Uniunii Maghiarilor Democraţi, Cluj). Annak idején úgy gondoltuk, a románok megszólítása sürgősebb, mint egy magyar nyelvű RMDSZ-hivatalos elindítása (erre 1990. március 17-én került sor, a marosvásárhelyi események előtt közvetlenül). Az Erdélyi Híradó megjelentetését a Szabadság vállalta, mellékletként. A Puntea beköszöntőjét Szilágyi Júlia és Marius Tabacu jegyezte, a szerkesztőbizottság nevében. Nem érdektelen emlékeztetni arra sem, hogy az első Punteában Liviu Petrescu üdvözölte a „híd” („puntea”) építését, majd olyan román személyiségek szólaltak meg – a szerkesztők kérésére – a román–magyar (de románul szóló) kiadványban, mint Adrian Marino, Ion Aluaş, Ioan Popa, Virgil Nemoianu (Washingtonból). (A magyar szerzőket nem sorolom, a május végéig megjelent lapszámokban Asztalos Lajos nevét nem találom.) A Puntea további sorsa nyilván külön tanulmányozást, értelmezést kíván. Ami tény: a józanság jele volt, hogy nem csupán 1991 áprilisában jutott a kolozsvári magyarok eszébe, hogy reális képet kellene kialakítani önmagunkról a félretájékoztatott románokban, hanem tulajdonképpen az ú. forradalom után (közben) minjárt.
Kántor Lajos. Szabadság (Kolozsvár)

Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatalhoz fordultak a tanintézmények kétnyelvű feliratozásának ügyében
Valós kétnyelvűséget kér a marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól az iskolák feliratozása ügyében a Civil Elkötelezettség Mozgalom. Úgy tudják, az önkormányzat tervei szerint a homlokzatokon csak az iskola, gimnázium kifejezések szerepelnének magyarul.
Valós kétnyelvűséget kér a marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól az iskolák feliratozása ügyében a helyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A civil szervezet hivatalos forrásra hivatkozva azt állítja, hogy a szülők és a civil szféra nyomására a marosvásárhelyi önkormányzat ugyan tervezi a tanintézetek elnevezésének kétnyelvű megjelenítését, azonban a homlokzatokon csak az iskola, gimnázium kifejezések szerepelnének magyarul. A civil szervezet szerint ez az eljárás kísértetiesen hasonlít a marosvásárhelyi utcanevek „kétnyelvű” megjelenítéséhez, valamint a nemrég „álkétnyelvűvé” átalakított Unirea/Egyesülés Főgimnázium homlokzati táblájához.
Fordítsanak le minden szót!
A CEMO közleményében emlékeztet, hogy a kétnyelvű iskolai feliratozást a tíz évvel ezelőtt életbe léptetett helyi közigazgatási törvény is szabályozza. Ezért a szervezet képviselői tegnap folyamodványt küldtek a város polgármesteréhez és alpolgármestereihez, amelyben kérik, hogy az iskolák kétnyelvű feliratozását illető határozattervezet megtárgyalásakor, valamint ennek életbeléptetésében tartsák tiszteletben a magyar közösség nyelvi jogait, és az iskolák magyar nyelvű homlokzati táblái tükrözzék a valós kétnyelvűséget. A civil szervezet emellett azt is kéri, hogy az iskolákra kihelyezendő magyar nyelvű homlokzati táblákon megjelenített információk legyenek azonosak a román nyelvű táblák feliratozásával, és ez alól csak a névadó személyiségek neve képezzen kivételt.
Tájékoztatás csak románul
Marosvásárhelyen a kétnyelvű iskolatáblák „kálváriája” tavaly januárig nyúlik vissza, amikor szülők egy csoportja azzal a kéréssel fordult a civil szervezethez, hogy segítsenek nekik gyerekeik nyelvi jogainak érvényesítésében. Gyermekeik ugyan kétnyelvű iskolák magyar tagozatára jártak, azonban az iskolákban minden tájékoztatás, feliratozás egynyelvű, figyelmen kívül hagyva a magyar közösség nyelvi jogait, amelyeket hatályban levő törvények és nemzetközi egyezmények szabályoznak. Ennek következtében a város négy általános iskolájában (Dacia, Európa, Liviu Rebreanu, valamint a 2-es Számú Általános Iskola) több száz szülő aláírásával ellátott kétnyelvűséget igénylő petíciókat nyújtottak be. „A kéréseket követően az érintett intézmények kitérő válaszokat adtak, az iskolák nyelvhasználatát illetően semminemű változás nem történt, ennek következtében a szülők úgy döntöttek, hogy egy újabb kérelmet nyújtanak be az iskolák igazgatóságaira” – írja közleményében a szervezet. Tájékoztatásuk szerint azonban a második levélre küldött válaszok nem sokban tértek el az első körben megfogalmazott elzárkózó és elhárító hangnemű dokumentumoktól.
A kétnyelvűséget illető kérelmekkel szembeni elzárkózást látva a CEMO tavaly novemberben panaszlevelet nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, a testület azonban még nem tárgyalta az ügyet. Krónika (Kolozsvár)

Az ellenzék átcsábítaná az RMDSZ-t
Az ellenzéki pártok vezetői azzal a „világos üzenettel" mennek meghívottként az RMDSZ jövő hét végén esedékes tisztújító kongresszusára, hogy a magyar szervezet álljon át az ellenzéki szövetséghez – nyilatkozta tegnap Bukarestben Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt főtitkára. Victor Ponta szociáldemokrata, valamint Crin Antonescu liberális pártelnök meghívottként lesz jelen a február 26-án és 27-én rendezendő kongresszuson.
Dragnea elmondta: a Szociál-Liberális Szövetség társelnökei azzal az üzenettel mennek a kongresszusra, hogy a szövetség lépjen ki a jelenlegi koalícióból, hagyja ott partnerét, a Demokrata Liberális Pártot, és álljon át az ellenzéki szövetség oldalára. Kovács Péter kongresszusi biztos, az RMDSZ ügyvezető alelnöke tegnap elmondta: Emil Boc miniszterelnököt, a Demokrata Liberális Párt elnökét és Traian Băsescu államfőt is meghívták a kongresszusra, de egyikük sem jelezte még részvételi szándékát. Kovács Péter szerint a magyarországi meghívottak közül Mesterházy Attila (MSZP) és Schiffer András (LMP) jelezte részvételét, a Fidesz és a KDNP részéről még nem érkezett válasz.
Erdély.ma

A kiegyensúlyozott kétnyelvűséget vizsgálták Az igazgatók szerint alaptalan a panasz
Az előzetes bejelentésnek megfelelően tegnap az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) két képviselője vizsgálódott négy marosvásárhelyi tanintézményben. A Liviu Rebreanu, a Dacia, az Európa és a 2-es Számú Általános Iskolákba járó diákok szülei korábban a Civil Elkötelezettség Mozgalomhoz (CEMO) fordultak, mivel úgy tapasztalták, hogy az említett iskolák nyelvi tájképe, azaz az egynyelvű homlokzati felirat, a folyosón levő faliújságok, a tájékoztató anyagok, az osztályok, tantermek, szaktermek, orvosi rendelő stb. feliratai nem tükrözik a valós, kiegyensúlyozott kétnyelvűséget. A CEMO által az iskolákhoz továbbított kifogásokra nem mindenütt született kedvező válasz, és mindössze a 2-es számú iskolában történt látható változás, ezért a Civil Elkötelezettség Mozgalom a szülők nevében az Országos Diszkriminációellenes Tanács segítségét kérte. A panaszlevélben a megjelölt hiányosságok feltárását és az intézményvezetők felelősségre vonását kérték az érvényben levő nyelvi jogi rendelkezések, valamint a Románia által elfogadott nemzetközi egyezmények alapján. Az iskolák, illetve a tanfelügyelőség a panaszlevélben megfogalmazott kifogásokra cáfoló levelet küldött a ODT-hez. Válaszában a tanfelügyelőség arra hivatkozott, hogy a magyar gyermekek „isszák meg a levét” a történteknek. Egyébként az iskolák által küldött önigazoló képeken az osztályok belsejét fényképezték, a panasz viszont a közösségi terekre vonatkozott.
A Marosvásárhelyre érkezett küldöttség, amelynek Silvia Dumitrache és Haller István volt a tagja, a CEMO képviselőivel tartott megbeszélést követően végigjárta a tanintézményeket. A Rebreanu iskolában az igazgató úgy vélekedett, hogy a közös terek egynyelvű felirata rendben van, az osztályokon elég, ha szerepel a magyar tanítónő neve, az osztály szó kiírása fölösleges, a közérdekű információkat pedig nem szükséges két nyelven kifüggeszteni, mert a szülők ismerik a román nyelvet, a kétnyelvű homlokzati táblák kitétele a polgármesteri hivatalra tartozik – tudtuk meg a megbeszélés résztvevőitől. Az iskolában tapasztaltakról a bizottság jelentést készít, ami kérésre kiadható a panaszosoknak – tájékoztatott Szigeti Enikő, a CEMO vezetője. A megbeszéléseken a legtöbb iskolában a magyar aligazgató nem vett részt, állítólag meg sem hívták. A valós kétnyelvűségre jó példát jelentő erdőszentgyörgyi iskolaközpontba a tervek ellenér már nem mentek el a vizsgálóbizottság tagjai.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Elmaradt az iskolák kétnyelvűsítése Marosvásárhelyen
Még nem készült el az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (CNCD) a marosvásárhelyi általános iskolák nyelvtérképével kapcsolatos jelentése. Amennyiben a testület illetékeseinek sikerül a napokban véglegesíteniük a dokumentumot, annak megvitatására leghamarabb a jövő héten kerülhet sor. A vizsgálótestület látogatását megelőzően a szülők által feljelentett iskolák vezetői különféle módszerekkel próbálták kicselezni a hatóságot. A szülők nyomására egyébként eddig csupán az Unirea Gimnázium vezetősége volt hajlandó kétnyelvűsíteni a homlokzati tábláját.
Amennyiben a kollégák úgy érzik, hogy a kivizsgálásba más intézményeket is be kell vonnunk, akkor elhúzódhat az ügy lezárása” – fejtette ki lapunknak Haller István, a CNCD tagja. Haller István leszögezte: az ellenőrzésen szerzett benyomásairól sem ő, sem kollégái mindaddig nem nyilatkozhatnak, amíg a jelentésről döntés nem születik. „Csak annyit mondhatok, hogy nem igaz, amit az egyik országos sajtóorgánum leírt, azaz hogy én elégedett lennék a marosvásárhelyi iskolákban tapasztaltakkal” – reagált Haller a neki tulajdonított nyilatkozatra.
A vizsgálótestület látogatását megelőzően a szülők által feljelentett iskolák vezetői különféle módszerekkel próbálták kicselezni a hatóságot. Az intézmények igazgatói még az év elején fényképekkel igyekeztek bizonyítani az iskolákban megvalósult kétnyelvűséget. Úgy fotóztatták a magyar osztálytermek falait, hogy a képről nem derült ki, hogy az lényegében egy zárt, kimondottan csak a magyar közösség által használt helyen, és nem a folyosón készült. Hasonló módszerhez folyamodott a tanfelügyelőség is. A Dacia nevű, volt 10-es és 14-es számú, egyesített általános iskola vezetősége pedig nyilatkozattételre utasította a magyar nemzetiségű tanítónőket. „Egy olyan levelet írattak alá a magyar tanítónőkkel, amelyben ők kijelentik, hogy az iskolában harmónia uralkodik a két etnikum között. Ehhez képest az igazgató állandóan fenyegeti a magyarokat, sőt a tanévnyitóra még a rendőrséget is kihívta” – számolt be lapunknak az ügyet felvállaló Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ügyvezető igazgatója, Szigeti Enikő. Gyerekeik folyamatos megalázásáról számoltak be a magyar szülők is, akik közül többen más iskolába költöztették csemetéiket. Annak ellenére, hogy a két iskolaépületet magában foglaló intézmény vezetője, Saveta Evi szerint a folyosókon megvalósult a nyelvi egyensúly, csütörtöki látogatásunk időpontjáig ennek alig-alig volt nyoma. Az igazgatónő szerint a homlokzatra a kilátásba helyezett tatarozás miatt nem került fel a kétnyelvű tábla.
Kolléganőjénél sokkal nyíltabban vállalta fel a 2001/215-ös törvénnyel való dacolást Alexandru Todea, a kövesdombi Liviu Rebreanu (volt 15-ös és 17-es összevont) általános iskola igazgatója. A volt helyettes főtanfelügyelő a diszkriminációellenes testület tagjainak is kijelentette: az épületben semmi szükség a kétnyelvű feliratokra, hisz a magyar gyermekeknek kötelességük ismerni az állam nyelvét. A szülők beadványa mindössze a Dózsa György utcai 2-es számú általános iskolában tette meg a hatását. Márton Imre aligazgatónak köszönhetően a folyosókon számos magyar nyelvű felirat jelent meg. Ma már a kétnyelvűség jellemzi szinte az egész épületet, amelyet száz évvel ezelőtt a város hajdani polgármestere, Bernády György építtetett. A művelet nem is került sokba, az aligazgató megtalálta annak módját, miként lehet saját zsebből vagy külső támogatással érvényt szerezni a törvénynek. „Ez a magyar pedagógusokon is múlik, hiszen az ő feladatuk megtölteni tartalommal a faliújságokat, ismertetőtáblákat, plakátolókat. Sajnos nem mindenütt élnek a lehetőséggel” – állapította meg Szigeti Enikő.
A szülők nyomására egyébként eddig csupán az Unirea Gimnázium vezetősége volt hajlandó kétnyelvűsíteni a homlokzati tábláját. A római katolikus egyház által visszakapott épületben működő iskola igazgatója, Cristina Branea azonban félmegoldást hozott. A táblára, melyet a kérelmezőkkel fizettetett ki, magyarul csak az iskola szó került fel. A város nevét, akár a Ceauşescu-diktatúra utolsó, legkegyetlenebb éveinek sajtóorgánumaiban csak Târgu Mureşként tüntették fel, és lemaradt a szaktárca nevének a fordítása is.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

WikiLeaks: Verestóy Attila a „helyi kiskirályok” között
Románia legerősebb oligarcháiról és helyi kiskirályairól szól az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének egy 2007-es bizalmas távirata a Hotnews szerint. A WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban többek között Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Verestóy Attila neve szerepel.
A bizalmas minősítésű távirat egy jelentést ismertet, amelynek címe: Pénz és politika. Valójában kié Románia?, Az elemzés rangsorolja az öt legfontosabbnak tartott romániai oligarchát: Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Ioan Niculae és Gigi Becali.
Helyi kiskirályokként mutatja be a dokumentum Verestóy Attilát, Viorel és Ioan Miculát, valamint Iulian Dascălut.
„A romániai rendszerváltásból, az azt követő vállalati privatizációból hatalmas hasznot húzott egy kis csoport, amely kapcsolatban állt a kommunista rendszer bukása után hatalomra került rezsimmel és/vagy a mindenhol jelen levő Szekuritátéval. E személyek egy része a szekuritátés karrierje során szerzett információkat és kapcsolatokat használta vagyonszerzésre, míg mások egykori szekustisztek szolgálataira támaszkodtak” – írja a távirat bevezetőjében Mark Taplin, aki 2007-ben a bukaresti amerikai nagykövetség helyettes vezetője volt.
„Miközben 1989 után több tucat helyi kiskirály jelent meg, nagyon befolyásos személyek kis csoportjának továbbra is jelentős hatása volt a romániai politikára. E személyek egyike sem kapcsolódik kizárólag egyetlen párthoz, akkor sem, ha ők maguk párttagok. Többen kapcsolatban állnak az egykori Szekuritátéval vagy titkosszolgálati emberekkel, és a tulajdonukban levő médiatrösztökön keresztül érvényesítik személyes érdekeiket” – folytatja Mark Taplin.
Taplin megjegyzi: a jelentést az amerikai Indiana Egyetem végzős hallgatója, Jeremy Stewart készítette, aki nyári gyakorlatát az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén végezte.
A dokumentum a Rompetrol Group főrészvényeseként és elnökeként, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik prominens képviselőjeként beszél Dinu Patriciuról. Patriciu ellenőrzése alatt tartja a PNL felső vezetését, közel áll Tăriceanu miniszterelnökhöz és több szálon képes befolyásolni a kormányzatot. Patriciu egyike volt azoknak a politikusoknak, akik 2003-ban az összeférhetetlenség törvénye alapján az üzleti szférát választotta a parlamenti mandátum helyett. Több PNL-politikus Patriciu anyagi támogatásának köszönheti karrierjét. A 2004-es parlamenti választások idején Patriciu a PNL egyik fő anyagi támogatója, hivatalosan 23 ezer dollárt, valójában azonban sokkal több pénzt juttatott a pártnak, áll a jelentésben. Emellett a Szociáldemokrata Pártot (PSD) is legalább 60 ezer dollárral támogatta a kampányban, mivel szorgalmazta a liberálisok és a szociáldemokraták szövetségének létrehozását. Azt is megemlíti a jelentés, hogy Patriciut 2005-ben letartóztatták a Petromidia kőolajfinomító privatizációja ügyében.
Dan Voiculescu szenátor a Konzervatív Pártot (PC) vezeti, a Grivco cégcsoport többségi tulajdonosa, ellenőrzése alatt áll az Intact Media Group. 2006-ban hivatalosan szekus-kollaboránssá nyilvánították, fedőneve Felix volt, írja a jelentés. 1989 előtti pozíciója azt sugallja, hogy magas rangú szekustisztként dolgozott. Băsescu ellenfele, az államfő tisztségből való felfüggesztésének egyik kezdeményezője. 2007-ben pénzmosással vádolták meg. Voiculescu pártjának legfőbb feladata a jelentés szerint az, hogy saját üzleti érdekeit védelmezze.
Sorin Ovidiu Vântu, noha állítása szerint jobboldali meggyőződésű, nincs közvetlen kapcsolatban egy bizonyos párttal, ehelyett minden alakulatot befolyásolni kíván. Vântu privatizációs jegyekkel üzletelve tett szert vagyonára, az ehhez szükséges információkat szekustisztek hálózata szállította neki. 2000-ben az általa irányított befektetési alap – egy piramisjáték – összeomlott, 400 millió dolláros kárt okozva mintegy 300 ezer embernek. Tanácsadója volt Mircea Geoanănak, de kapcsolatban áll Sebastian Vlădescuval, Varujan Vosganiannal, barátságot ápolt Radu Timofte időközben elhunyt titkosszolgálati vezetővel. Liviu Luca szakszervezeti vezetőn keresztül a romániai szakszervezetekre is befolyása van. Hatalma a tulajdonában levő Realitatea hírtelevíziónak is köszönhető, állítja a jelentés.
Ioan Niculae, az ASIROM biztosítótársaság és az Astra kőolajfinomító tulajdonosa a dokumentum szerint minden nagyobb párttal és minden kormányzattal jó viszonyt ápolt, korábban a PSD egyik fő anyagi támogatójaként tartották számon, 840 ezer dollárt juttatott a szociáldemokratáknak. Kapcsolatban áll magas rangú SRI-tisztekkel is.
Gigi Becali vagyona apja kétes juh-üzleteiből származik, a nevéhez fűződik egy számára hatalmas hasznot hozó, rendkívül vitatott telekcsere a védelmi minisztériummal. Kapcsolatban áll a szociáldemokrata Viorel Hrebenciuc-kal, de Traian Băsescu államfővel is
A helyi kiskirályok között említi az amerikai jelentés Verestóy Attila RMDSZ-szenátort, a szövetség „fő anyagi támogatóját”. Verestóy az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője és a SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság alelnöke. 1989 előtt a vegyészi végzettségű Verestóy egy Elena Ceauşescu által vezetett kutatóintézetben dolgozott. 2007-ben az Atac című lap egy egykori szekustisztet idézett, aki szerint Verestóyt szülővárosában, Székelyudvarhelyen beszervezte a Szekuritáté, noha az átvilágító testület 2006-ban közölte: a politikus nem működött együtt a Szekuritátéval. Vagyona 1990-től a Hargita megyei fűrészáru-iparból és tőzsdei portfóliójából táplálkozik. Megemlíti a jelentés azt is, hogy Verestóy volt a fő tulajdonosa annak a Hungastro társaságnak, amellyel az egészségügyi minisztérium 7 millió dolláros, kórházi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződést ajánlott, miután a közbeszerzési eljárás legfontosabb ajánlattevőjét technikai alapon kizárták. Arról is szól a dokumentum, hogy Verestóy vélhetően részt vett egy „insider trading” típusú spekulációban a tőzsdén, mivel olyan részvényekkel folytatott tranzakciókat, amelyekre egy elfogadás előtt álló törvény vonatkozott. A távirat megjegyzi, hogy a helyi kiskirályok befolyása megváltozott a 2004-es parlamenti választások után, valamint a 2007-es kormányváltást követően.
Verestóy Attila hétfőn újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: semmi újdonság nincs a WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban, amely az akkori sajtócikkekből szemléz. Krónika (Kolozsvár)

Nem tudni, mikor lesz állandó igazgatója a marosvásárhelyi színháznak
Egyik ideiglenes igazgató a másikat követi a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál. Csupán a bizonytalan és feszült hangulat állandó.
Nem tudni, mikor szűnik meg a már több éve tartó bizonytalan állapot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezetőségi tisztsége körül: Csapó György ideiglenes kinevezését a bíróságon megtámadó Vlad Rădescu ugyancsak ideiglenes igazgatót a kulturális tárca vezetője kénytelen volt a napokban visszahelyezni tisztségébe. Az áldatlan állapotot valószínűleg csupán egy versenyvizsga oldaná meg, azonban ennek kiírása késik. Kelemen Hunor művelődési miniszter kérdésünkre azt felelte, abban reménykedik, hogy a tavasz folyamán sikerül kiírni a versenyvizsgát, azonban dátumot mondani nem tud.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház égisze alatt egy magyar és egy román, a Tompa Miklós és a Liviu Rebreanu társulat működik. A társulatok körében a feszültségek már Rădescu idején elkezdődtek. A tavalyi évad, annak ellenére, hogy a magyar társulat A dög című előadása Kisvárdán megkapta a város díját (ami a harmadik díjnak felel meg), illetve a társulat több színésze is szakmai díjban részesült, több elemző szerint összességében minden idők egyik leggyengébbikeként vonul be a színháztörténelembe. Vlad Rădescu 2009 januárjában került a marosvásárhelyi intézmény élére, miután egy minisztériumi kivizsgálás eredményeként leváltották az inkompetens menedzsernek bizonyuló elődjét, Cristian Ioant. Az új, ideiglenesen mandátumot kapott igazgató további elégedetlenségekre szolgáltatott okot azzal, hogy nagyrészt Bukarestből igazgatta a színházat.
Vlad Rădescut 2010 októberében menesztette Kelemen Hunor művelődési miniszter, mivel a néhány hónappal korábban lefolytatott minisztériumi vizsgálat alapján kiderült, kívánnivalót hagyott maga után az igazgató tevékenysége: a minisztert többek között az háborította fel, hogy az igazgatóság nyolc hónap alatt sem volt képes elkészíteni a jó ideje építőtelep jellegű színház felújításának befejezésére szolgáló tervet.
Rădescu tevékenységének kivizsgálását egyébként a színház korábbi három igazgatója által megfogalmazott kritikák hatására rendelte el a szaktárca. Ezen kritikák szerint Rădescu nem használta fel a szaktárcától előadásokra érkező alapokat, a múlt évadban a Liviu Rebreanu társulat csupán egy produkciót mutatott be, emellett feszült hangulatot generált a színházban. 
Rădescu távozása után Csapó György kézdivásárhelyi színművész személyében (aki sok évig Magyarországon élt, mielőtt hazatelepedett volna, hogy a kézdi színházat vezesse) negyven éve először került magyar igazgató a színház élére. Azonban az igazgató és a Tompa Miklós társulat mégsem értették meg egymást. Noha tisztségét csupán ideiglenesen töltötte be, Csapó mégis úgy döntött, hogy „nagytakarítást” végez a színház többi vezetői funkcióját ellátók körében: meneszteni szándékozott a színház gazdasági vezetői tisztségét betöltő Kárp Györgyöt, illetve a Liviu Rebreanu és a Tompa Miklós társulatok vezetőit, Nicolae Cristachet és Kövesdy Istvánt.
Döntését arra a jelentésre hivatkozva hozta meg, amelyet kinevezése előtt készített a művelődési tárca. Kárp György azonban azt nyilatkozta, hogy a dokumentumban egyik, Csapó által menesztésre javasolt személyt sem marasztalták el.
Csapó vezetési módszerei miatt a kezdeti lelkesedést tömeges elégedetlenség váltotta fel. Az igazgató népszerűsége egyre csökkent, eladdig, hogy február derekán a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című produkció kapcsán végül kiborult a bili. 
A Tompa Miklós társulat művészeti tanácsának tagjai – Balázs Éva, László Csaba, Szélyes Ferenc, Csép Zoltán és B.Fülöp Erzsébet – egy tíz pontban összefoglalt dokumentumban fogalmazták meg sérelmeiket, a panaszlevelet pedig a próbatáblára függesztették ki. Egyébként a dokumentum tartalmával, amelyet nem a nyilvánosságnak szántak, de kiszivárgott a sajtónak, a társulat zöme egyetértett. Az állásfoglalásban azt nehezményezték az aláírók, hogy a Képzelt riport... című produkció az évad közepén, a társulat művészeti vezetésének teljes mellőzésével került műsorra. Sem Kövesdy Istvánt, sem a testületet nem avatta be terveibe az igazgató, így a társulat mellőzve érezte magát az „egyoldalú és önkényes döntés” miatt. Az aláírók továbbá attól tartottak, hogy a soron kívüli produkció nemcsak hogy pénzt von el a többi, betervezett projekttől, de még a játékrendet is felboríthatja, aminek a bérletes nézők látják kárát. Továbbá azt nehezményezték, hogy a Déry Tibor kisregénye alapján megírt, és többek között Presser Gábor-szerzeményeket tartalmazó musical rendezői stábját a Tompa Miklós társulat nem ismeri, a szerepek pedig gyanús körülmények között lettek kiosztva. Ennek eredményeként – eddig példátlan eseményként – több színész visszaadta a szerepét. „A társulat színészei számára kiírt „casting”, válogatás, illetve a végeredményként kialakított szereposztás, amely az említett szereplőválogatást tulajdonképpen semmibe vette, olyan elégedetlenséget és káoszt generált a színészek között, amire eddig itt alig volt példa” – írják az állásfoglalásban. „A társulat elég népes számú, nem egyformán gyakran foglalkoztatott tagokból tevődik össze. A mindenkori vezetőség felelőssége volna lehetőséget teremteni azok számára is, akik kevesebb szerephez jutnak egy-egy évadban. A Képzelt riport...ilyen törekvéseket nem tükröz. 
Miközben Csapó György ideiglenesen kinevezett vezérigazgató többször is bírálta a társulat vezetését a foglalkoztatások hiányosságai miatt, és kijelentette azt is, hogy kevesebb külsőssel kell előadásokat létrehozni, ez a “vállalkozás” gyökeresen ellentmond mindezeknek. Ilyen értelemben nem tükrözi a társulatunk érdekeit” – szögezik le a dokumentum aláírói. A művészeti tanács állásfoglalása és a színészek gesztusa hatására február végén egy rendkívüli ülésre került sor, amelyen Csapó és a testület közös megegyezésre jutottak, mely szerint a musicalt az évad végén, vagy a következő évad elején tűzik műsorra. Közben Vlad Rădescu az igazgatói tisztsége visszaszerzése érdekében benyújtott keresetének helyet adott a Bukaresti Táblabíróság. A döntés arra kötelezte a szaktárcát, hogy haladéktalanul helyezze vissza igazgatói tisztségébe a korábban menesztett igazgatót: ez meg is történt. Csapó pedig kijelentette, a versenyvizsga kiírásakor nem pályázza meg az igazgatói állást.
Értesülések szerint a magyar társulat jobban örülne, ha román igazgató venné át a színház vezetését, hiszen egy magyar igazgató hátráltatná a színészek magánvállalkozásait. Például a színház tagjaiból álló Gruppen Hecc kabarétársulat évente több tucat előadást tart. A tagok közzé tartozik Kárp György gazdasági igazgató is. Állítások szerint a Gruppen Heccnek prioritása van a színház műsorával szemben.
Az ugyancsak a színház művészeiből álló, és azzal közösen olyan előadásokat, mint a 20/20 és a Stop the Tempo színpadra vivő Yorick stúdiót Sebestyén Aba vezeti. A nyáron működő, és többek között a Tompa Miklós társulat előadásait Mikházára vivő Csűrszínház Szélyes Ferenc magánvállalkozása. A Lullaby Egyesületet szintén a Tompa Miklós társulat egyik tagja, Ördög Miklós Levente vezeti. 
Transindex.ro

Tárlat Szatmáron a kollektivizálás történetéről
Parasztok és a kommunizmus címmel a kollektivizálás történetét bemutató tárlat nyílt tegnap a Szatmár Megyei Múzeumban. A kiállításon történelmi áttekintést nyújtó tablók szerepelnek, melyek jelentős része az 1949 és 1962 közötti kommunistaellenes parasztmozgalmakat mutatja be.
A tárlat anyagának jelentős részét a Civil Akadémia Fóruma, valamint a Nemzetközi Kommunizmuskutató Intézet munkatársai állították össze, ezt egészítették ki Szatmár megyéből származó dokumentumokkal, emlékérmekkel, termelőszövetkezeti tagsági igazolványokkal. Korabeli kommunista propaganda-plakátok is láthatóak a kiállításon, valamint a kulákok ellen uszító karikatúrák, gúnyversek. Amint a megnyitón a múzeum igazgatója, Liviu Martha, valamint a megyei hagyományőrző igazgatóság vezetője, Felician Pop, illetve Claudiu Porumbăceanu, a Vasile Goldiş Egyetem történelemtanára elmondta: jövőre, az 1962-ben befejezett kollektivizálás ötvenedik évfordulójára részletesebb, személyes visszaemlékezéseket is tartalmazó újabb tárlattal készülnek, ehhez gyűjtik jelenleg az anyagot.
Kifejtették: bár a most bemutatott kiállítás keretében viszonylag kevés szó esik a szatmári kommunistaellenes megmozdulásokról, úgy tudják, itt is többen szabotálták a földek államosítását, és az ezekkel szembeni megtorló intézkedések is napirenden voltak. E téren is folyik jelenleg a kutatómunka. A Vasile Goldiş Egyetem tanára, aki a téma szakértőjének számít, a közép-kelet-európai országok szovjetizálási tervéről beszélt, valamint a parasztságot a termelőszövetkezetekbe kényszerítő, a kisebb magángazdálkodásokat tönkretevő intézkedéseket is részletezte. Ennek egyik eleme volt a lóállomány elkobzása, illetve a lovak leölése, melynek célja a parasztok viszonylagos függetlenségének megtörése volt, de idesorolható az is, hogy a kolhozosításnak ellenállók gyerekeit nem vették fel az iskolákba. Az elpusztított lovakat a propaganda szerint egyébként „magasabb szintű proteinek” előállítására használták, azaz disznókkal etették fel a húsukat. A kiállítás egy hónapig lesz látogatható.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Beszélgetés a kommunizmus áldozatainak exhumálásával foglalkozó Marius Oprea történész-régésszel
„Nincs idő az elméletre, most kellene lépni, amíg a tanúk még életben vannak” – hangsúlyozza Marius Oprea, aki a kommunista múlt feltárása kapcsán az Európai Parlamentben szervezett konferencián nyilatkozott lapunknak. A régész az áldozatok exhumálási folyamatáról is beszámolt, rámutatva, ennek célja visszaadni a hozzátartozóknak halottaikat.
A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet alapítójaként, majd a hasonló nevű központ vezetőjeként ön irányítja a múlt rezsim idején kivégzett ellenállók exhumálását. Miből áll ez a munka, és milyen eredményeik vannak?
Nem számoltam, hány személyt hantoltunk ki, de 60–70 körül lehet a számuk. Voltak tragikus pillanatok is, például amikor Iuliu Maniu maradványait kerestük Máramarosszigeten, kilenc gyerek holttestére bukkantunk. A városban nemcsak politikai börtön működött, hanem kiskorúak intézete is, ahova az elhagyott gyerekeket vitték. Ezek a 80-as években éhen haltak, ezt a törvényszéki orvosi vizsgálat is kimutatta. Nem könnyű ezzel foglalkozni, gyakran találkozunk tragikus történetekkel, de vannak megkapó pillanatok is. Úgy fogalmazhatnék, hogy ez másfajta régészet. Nem olyan, mint amikor a középkori halottakat ássuk ki, akiknek nincs identitásuk. Itt olyan személyek hamvairól van szó, akiknek történetük van, tudjuk az életrajzukat, ismerjük az arcukat. A hozzátartozók kérnek fel – közöttük magyarok is –, hogy találjuk meg eltűnt szeretteiket. Jelenleg Sepsiszentgyörgyön és Maros megyében kutatunk magyar áldozatok hamvai után. Remélem, sikerül megtalálnunk őket. Számunkra a halottaknak nincs nemzetiségük. A hozzátartozók kérnek, hozzuk haza őket. Ez paradox módon furcsa érzéssel jár: boldog vagy, amikor találsz egy halottat. Örülünk, akárcsak a hozzátartozók, hiszen van, ahol gyertyát gyújtunk. Miután megtaláltuk a meggyilkolt személy holttestét, papot hívunk. Utána jön az ügyész, a büntetőjogász, a törvényszéki orvos, majd következik az újratemetés. Néha elérjük, hogy ez helyben történjen. Ha kényes az ügy, a holttesteket az országos törvényszéki orvosi intézetbe viszik, és utólag adják át a családnak. Újabban a torra is elhívnak, amikor lejár egy év, hogy kiástuk a halottat. Ilyenkor a közösségeket sokkal nyugodtabbnak találjuk, mint amikor először odaérkeztünk, mivel már nincsenek szellemeik. Ez minket is megelégedéssel tölt el, e nélkül nem tudnánk folytatni a munkát, hiszen nagy a lelki nyomás. Másfelől azonban nagyon izgalmas munka. Beszéltük archeológuskollégáimmal, hogy már nem tudnánk visszakozni, túl sok halott vár arra, hogy megtaláljuk őket. Amíg van erőnk, ezt fogjuk csinálni, majd továbbadjuk a stafétabotot, mert sajnos túl sok a feltárnivaló.
– Az exhumálásokat dokumentálják is. Hol láthatók ezek a filmek, képek?
– Nemcsak kihantoljuk a kivégzetteket, hanem a hozzátartozók és a hatóságok beleegyezésével mindent, amit náluk találunk, megőrzünk. Így létrehoztunk egy tárlatot, melynek címe Közös nevező: a halál. Ezen levetítünk egy filmet az exhumálásokról, vannak képek az áldozatokról, és a náluk talált tárgyakat is kiállítjuk. Nagyon érdekes. Találtunk például egy parasztot, megmaradtak a gombok az ingéről, a bocskora, és ebben egy kanál meg egy villa. Ki vannak állítva. Volt egy dilemmánk éveken keresztül. Találtunk egy 76 éves férfit, akit lelőttek, és egy mocsárba dobtak 200 méterre a házától, mert befogadott két partizánt. (Akkor meg is betegedtünk, ahogy a holttesttel jártunk, mert a szövetei még lágyak voltak, és nem voltak orvosi kesztyűink.) Találtunk nála egy ollót, és nem értettük, miért volt ott. A választ egy év múlva kaptuk meg, amikor megtaláltuk az általa befogadott partizánok holttestét. Őket Szamosújvárra vitték, ott megkínozták, levágták a fülüket, orrukat, kitépték a körmüket, majd éjjel elszállították Vasasszentegyed (Sântejude) községbe, és a templom mögött lelőtték őket. Mikor megtaláltuk a hamvaikat, a gyomruk helyén, a medencéjük tájékán egy marék szőlőszem volt. Tehát az idős férfi elment a szőlősbe, levágta az ollóval a fürtöket, megvendégelte őket, majd kivégezték mindhármukat. Megtaláltuk az utolsó vacsorájukat. Ez is ki van állítva. A tárlat most Temesváron van, innen Aradra visszük, majd Târgu-Jiuba. Az egész országban hordozzuk, és nagyon sok a látogató. Többek között az enyedi börtönbe is elvittük, és konferenciát tartottam a raboknak. 133-an voltak, két órán keresztül síri csendben hallgatták a történeteimet. Most sokan közülük önkéntesként akarják segíteni a munkánkat. Húsvét után kiássuk a politikai elítéltek temetőjét, és a mostani rabokkal kihantoljuk a volt politikai fogvatartottakat.
– A konferencián említette, hogy a hatóságok megpróbálják akadályozni a munkájukat. Hogyan?
– Például amikor távoli helyeken találunk halottakat, megtagadják, hogy kiszálljanak a helyszínre. Mert lusták. Egymásra hárítják a felelősséget, mindenki a másikhoz küldözget. Volt például egy eset, amikor egész éjszaka ott ültünk az erdőben három halottal, mert nagyon messze volt, és senki sem akart kiszállni. Ráadásul más problémák is voltak. A Szekuritáté ugyanis álcázta a gyilkosságokat. Miután megölték az ellenállókat, hamis papírokat állítottak ki róluk. Az említett három áldozat esetében is ez történt, őket Beszterce-Naszód megyében, Várorja (Nepos) faluban végezték ki egy dombon. Kálvária-dombnak hívják. Nagyon meredek, négy órát kell mászni, míg felér az ember. El tudom képzelni, hogy mászhattak fel szegények bilincsben az utolsó útjukon. Miután kivégezték őket, kirakatpert rendeztek, 25 év börtönbüntetésre ítélve őket. Az iratokban az szerepelt, hogy Enyeden raboskodtak, a családok pedig halotti bizonylatot kaptak, miszerint ott haltak meg. Ugyanazon a napon: 1958. augusztus 12-én, 13 órakor, tuberkulózisban. Holott kilenc évvel korábban lelőtték őket. A törvényszéki orvos azt kérdezte tőlem: miért jöjjünk, hiszen már halottak, hogyan öljük meg őket újra? Felmérgelődtem, és közleményt adtam ki – nálam volt az adathordozó a laptoptól –, miszerint másnap 15 órakor fogom a holttesteket, és elviszem Enyedre, hogy ott eltemessem őket. Ettől megijedtek. Másnap arra eszméltem, hogy 12 rendőr és 3 ügyész szalad fel a dombon, hogy időben odaérjen. Álltam a tetőn, és néztem őket, amint öltönyben, félcipőben loholtak felfelé, állandóan megcsúsztak és elestek. Ez volt a bosszúm. Mikor megérkeztek, kikáromkodtam magam a megyei főnöknek – nehézfiúkat küldtél –, hiszen miután három halott társaságában tölt egy éjszakát, ideges az ember. Ezután szóltam az egyik munkatársnak: hozzál egy-egy sört az uraknak, mert el vannak fáradva. A főfelügyelő-helyettes megkérdezte, honnan van ilyen hideg sörünk, csak nem hoztunk hűtőládát? Nézze meg, mondtam. Magára öntötte a sört, amikor meglátta, hol tartjuk. Koszorút raktunk ki belőlük a sírban. Vannak ilyen kis vicceink, a pszichológusok kompenzációs reakciónak hívják. Hiszen a halállal dolgozunk a szó szoros értelmében. A mi nagy elégtételünk, hogy a magunk módján igazságot szolgáltatunk.
– A kutatásaik során, gondolom, nemcsak áldozatokat, hanem gyilkosokat is találnak. Mi történik velük?
– Találtunk gyilkosokat, az említett három áldozat esetében is megtaláltuk azt a személyt, aki a kivégzőosztagot utasította. Liviu Pongraţiunak hívják, Kolozsváron él, 82 éves, a Szekuritáté nyugalmazott ezredese. 6400 lej nyugdíjat kap kézbe, és a Háborús Veteránok Egyesülete Kolozs megyei fiókjának alelnöke. Azt kértük, hogy a három áldozatot Besztercén temessék el, a hősök temetőjében, katonai tiszteletadással. Sikerült meggyőznöm a hatóságokat, de a Hősök Tisztelete Egyesület – amely a romániai hősi temetőket kezeli – ellenezte, azt állítva, hogy ez csak a háborús veteránoknak jár. Így abban a paradox helyzetben vagyunk, hogy Pongraţiut gyilkosként katonai tiszteletadással temetik majd el a hősök temetőjében, míg a három ellenállót a kerítésen kívül hantoltuk el. És ez Románia, amely elítélte a kommunizmust. Konkrét példákat mondok, amelyek bizonyítják, hogy a kommunizmus elítélése Traian Băsescu államfő retorikájában csak politikai lózung, semmi köze a valósághoz. Olyan országban élünk, amely elítélte a kommunizmust, de a több mint 400 gyilkos közül, akiket találtunk, és ezt jeleztük az ügyészségen, egyikük sem volt még kihallgatva sem. Itt van például a Hargita megyei rendőrfőkapitány, Radu Sandu Moldovan. Feljelentést tettünk ellene, mert 1986–89 között számos magyar fiatalt megkínzott. Arra ébredtem, hogy nem őt hívták az ügyészségre, hanem engem. Zsarolta a tanúkat, így visszavonták a vallomásukat. Továbbra is rendőrfőnök, megfenyegetett, nehogy belépjek a megyébe. Olyan társadalomban élünk, ahol a kontinuitás a legnagyobb probléma. A Szekuritáté csak intézményként tűnt el, a szekusok nem tűntek el. A Kommunista Pártot felszámolták, de kommunisták vezetnek. Milícia sincs, de a volt milicisták vagy gyerekeik a rendőrség tagjai. Még Cristian David belügyminiszter idejében kértem néhány belügyminisztériumi beosztott dossziéját. Akkor a kormányfő tanácsosa voltam nemzetbiztonsági kérdésekben, de így is alig akarták ideadni. Botrányt kellett csapnom. Amikor mentek a fiúk a listával az irattárba, hallották az ottani alkalmazottak beszélgetését: – „Nézd, megtalálták apádat. – A főnök nagybátyját is megtalálták.” Tehát a teljes rokonság ott volt. Ez a kontinuitás. A mentalitás sajnos nem változott, emiatt akadozik az elszámoltatás is.
– Ha már az akadályoknál tartunk, tavaly lemondatták az ön által létrehozott Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet éléről. Mi volt az oka?
– Egyik oka az volt, hogy másként kezeltem a témát: az elméletről áttértem a gyakorlatra. Hogy azonosítsam a gyilkosokat, megpróbáljam az igazságszolgáltatás elé vinni őket, az áldozatot pedig visszaadni a családjának. Ezt jelenti a gyilkosságok feltárása. Másodsorban a törvénykezdeményezéseim is közrejátszottak ebben. Olyan jogszabálytervezetet kértem, hogy a szekus tisztek az országos átlagnyugdíjat kapják, és a fennmaradó pénzt adják oda az áldozatoknak, ezek családjának. Átlagosan a politikai elítélteknek 540 lejes nyugdíjuk van, míg a szekusoké 5000. Itt betelt a pohár. Miután lemondattak, nem adtam meg magam, nem szokásom. Létrehoztam a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Központot, amely civil szervezet. És Herta Müller révén, aki jó barátom, finanszírozást szereztem a németországi Konrad Adenauer Alapítványtól. Tavaly 23 ezer eurót kaptam, idén 11 ezret, de máshonnan is jöttek támogatások. Ez elegendő, mert csak két alkalmazottam van, régészek, akiket szezonmunkásként fizetek. Rajtuk kívül a kiszállásokra, étkezésre kell pénz, illetve a dokumentálásra. Nagyon sok önkéntes is segíti a munkánk, egy adott pillanatban 70-en voltak, azt sem tudtam, mit kezdjek velük.
– Nem tart attól, hogy most is megpróbálják félreállítani?
– Bár szálka vagyok a szemükben, nem tehetnek semmit. Mindent dokumentálok, a teljes exhumálási folyamatot lefilmezzük, fotókat készítünk. Fedezve vagyok.
– Mit kellene tenni ahhoz, hogy el lehessen távolítani a rendszerből a volt szekusokat, kommunista vezetőket?
– Törvényeket hozni. Módosítani kellene a büntető törvénykönyvet, hogy ezek az ügyek ne egyszerű gyilkosságoknak, hanem az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményeknek minősüljenek. És az igazságszolgáltatás elé kellene állítani a gyilkosokat. Számításaim szerint mintegy tízezer személy van, akiket törvénytelenül lelövetett a Szekuritáté.
– Gondolja, hogy megvan a politikai akarat ehhez?
– A politikai akaratot deklarálták, amikor elítélték a kommunizmust. Arra számítottam, hogy másnap az ügyészség elkezdi a kutatásokat, főleg hogy én kéthetente küldtem nekik egy-egy iratcsomót. De semmi sem történt. Az intézet alapításakor problémát okozott, hogy Monica Macovei akkori igazságügyi miniszter elutasította, hogy ennek keretében rendőrök és ügyészek dolgozzanak. Eredetileg azt kértem, hogy legyen 2-3 ügyész és 5-6 rendőr. Így a dossziékat egyenesen a bíróság elé küldhettem volna. Amikor az intézetet alapítottam, nem a saját fejem után mentem. Meglátogattam a náci bűnösök felkutatásával foglalkozó jeruzsálemi Wiesenthal Intézetet, elvittem nekik 30, a Szekuritáté által kivégzett cionista dossziéját. Megkérdeztem, nem érdekli-e őket? Tetszett nekik. Azt mondtam, kérek valamit cserébe, és a Zorba, a görög című film híres replikáját idéztem: „Taníts meg táncolni!” Tehát, adják át a tapasztalataikat, azt, hogy hogyan működik a Wiesenthal Intézet. Ennek a mintájára hoztam létre a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézetet. Ennek a tökéletes másolata, kivéve, hogy nem küldhetem bíróság elé az ügyeket. Ha ez lehetséges lenne, máshogy állnának a dolgok.
– Hogyan tudná az Európai Unió ösztönözni a kommunizmus bűneinek a feltárását, a bűnösök felelősségre vonását?
– Úgy vélem, ezen a téren a magyar EU-elnökségnek kellene lépnie, főleg hogy olyan a politikai orientációja, amilyen. Az általam létrehozott intézet mintájára alapítani kellene egy európai intézetet, amely a kommunizmus bűneinek feltárásával foglalkozna, és a dossziékat továbbítaná Hágába, a háborús bűnösök bíróságához. Nem is lenne nehéz. Nincs szükség hatalmas összegekre, főleg ha figyelembe vesszük, mennyi pénz folyik el az európai bürokráciában. 20–30 alkalmazott – történész, régész, rendőr, dokumentarista – elegendő lenne. De most kellene lépni, hiszen a tanúk már nem élnek soká.
– Gondolja, hogy a mostani közmeghallgatásnak lesz eredménye?
– Ez a jelen lévő EP-képviselőkön múlik. Ha megértik, hogy már nincs idő az elméletre, lesz. Most, a Lisszaboni szerződés után sokkal könyyebb lépni, hiszen az Európai Parlamentnek van ereje. Kezdeményezheti egy ilyen intézet létrehozását, és nem látom, hogy az Európai Bizottság miért ne egyezne bele. Nem lenne szükség speciális törvényszékre, inkább egyfajta nyomozói szervre, amely felkutatja és dokumentálja az ügyeket. És ez koordinálná a nemzeti ügynökségeket, amilyen az általam létrehozott romániai intézet is. És így igazságot szolgáltatnának.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)