Megéri magyar iskolába járni
A jövőben „megéri” kisebbségi oktatást szervezni ott is, ahol eddig ilyen nem működött, magasabb normatív támogatás jár ugyanis a nemzetiségi oktatásban részt vevő diákoknak egy frissen érvénybe lépett kormányhatározat szerint.
Pásztor Gabriella, az oktatási minisztérium vezérigazgatója az ÚMSZ-nek elmondta, ezentúl a törvény értelmében fejkvóta szerinti támogatásban részesülnek az iskolák, azaz minél több diák tanul egy intézményben, annál több állami támogatást kap. A kisebbségi oktatásban résztvevők számára a jogszabály kiemelt szorzót irányoz elő.
Nekünk több jár
Kisiskolások esetében évi közel ötszáz lejjel több jut a nemzetiségi tanulók oktatására, mint amennyit a többségi gyerekek képzésére biztosít a minisztérium. Az elméleti líceumok esetében ez a különbség körülbelül 300 lej, míg a zene- és művészeti oktatásban a kisebbségi diákok 400 lejjel „érnek” többet.
Pásztor Gabriella elmondta, ez a normatíva már januártól az iskolák rendelkezésére áll, és ha mégsem sikerül az összes kifizetést kieszközölni, azok korrekciójára törvényes határidőn belül sor kerül. „Arra viszont fel kell készülni, hogy a közeljövőben átszervezések következnek. Nem maradhatnak meg a kis létszámú osztályok, ezeknek az összevonására a következő tanévtől sor fog kerülni” – figyelmeztetett a vezérigazgató.
Több pénz jár a vidéki, kisebbségi, illetve a hátrányos helyzetű iskoláknak
Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő úgy véli, fontos döntésről van szó. „A nemzetiségi oktatás mindig drágább, mint a többségi. Több pedagógusra, hosszabb oktatási programra van szükség, ezeknek a költségvonzatai magasak. Azt még nem látjuk pontosan, hogy mennyire lesz elég ez az emelt normatíva, ez a következő hónapokban derül ki” – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő.
Mint elmondta, a Kolozsvár külvárosaiban működő többtannyelvű intézményekben a magasabb normatíva folyósítása kétséges, mert sok az alacsony létszámú osztály, és ezek fenntartása is gondot okoz. Péter Tünde szerint elképzelhető, hogy a jövőben a román tannyelvű intézményekben is úgy döntenek, érdemes nemzetiségi osztályokat indítani.
„A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egyelőre minden iskola ragaszkodik a már kialakult arculatához, nehezebben nyitnak az intézmények, és nehezen épül ki a szülők és az iskolák közötti bizalom” – jelentette ki.
Nekik könnyebb
Bálint István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója úgy tartja, végre történt egy jó kezdeményezés a kisebbségi oktatás érdekében, az oktatáspolitika tekintettel van a sajátos igényekre és lehetőségekre. „Azt remélem, hogy a megnövelt normatív támogatás kiterjed a segédeszközök vásárlására is, mert ezen a téren van jelentős többletkiadásunk” – foglalta össze elvárásait az igazgató.
A határozattal azonban nem mindenki elégedett. Andrássy Árpád, a marosvásárhelyi 7-es számú általános iskola igazgatója úgy véli, hogy a szórványban fontos segítséget jelenthet ez a támogatási forma, a tömbvidékeken azonban elégtelen.
„Tordán, ahol szórványban élnek a magyarok, vagy Temesváron, Aradon lehet tizenkét osztályos önálló iskola, Marosvásárhelyen pedig nem. Holott ha létezik önálló magyar iskola, akkor a konfliktusok nagyrésze kiküszöbölhető lenne” – mondta lapunknak az iskolaigazgató.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

;;;?Újratöltenék az EMEF-et – Kölcsönösen tájékoztatták egymást az RMDSZ és az EMNT vezetői
Elsősorban kölcsönös eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra használták az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) Marosvásárhelyen megtartott hétvégi ülését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetői.
A megbeszélést követő sajtótájékoztatón az EMEF két társelnöke, Markó Béla és Tőkés László elmondta: februárban egy újabb találkozóra kerül sor, ahol a közeljövő konkrét feladatait fogják leosztani a különböző munkacsoportok számára.
Közös elemzéseket készítenek
Markó Béla elmondta, az EMNT-t elsősorban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) közösen kidolgozott kormányprogramról tájékoztatták, arról, hogy a szövetség mit tart fontosnak ebben a kormányprogramban, úgy az általános társadalmi érdekek tekintetében, mint a sajátos magyar ügyekkel kapcsolatban.
„Arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban és állami intézményekben milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkező időszakban, kitérve az államtitkári, prefektusi, alprefektusi tisztségekre és a dekoncentrált intézmények vezetőire” – fogalmazott Markó, hozzátéve, hogy az együttműködés további módozatairól is tárgyaltak.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint bár a két szervezet között vannak véleménykülönbségek, keresni kell az együttműködés útjait, módjait. Közösen készítenek például elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reform kivitelezéséről, decentralizációs problémákról és más fontos kérdésekről.
Szétzilálódott az egység?
Tőkés László azzal kezdte mondanivalóját, hogy a húsz évvel ezelőtti egyetértés mára már nem jellemző, az egység szétzilálódott. „Most nehezebb szót érteni, mint ezelőtt negyedévvel” – utalt a közelmúlt eseményeire Tőkés, aki szerint az elnökválasztás után nehezebb egyetérteni az RMDSZ-szel, mint előtte.
„Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került, nagyon jól indultunk az európai parlamenti választásokon, ami folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendeztük a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtunk működni különböző kérdésekben. Az RMDSZ mostani politikájával azonban mi nem tudtunk egyetérteni – tulajdonképpen nem is igényelték egyetértésünket –, ezért a mostani helyzetben nagyon problematikussá vált az összefogás folytatása” – fogalmazott az EMNT elnöke.
Vita az eszközökről
Markó Béla úgy értékelte, a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
„Az RMDSZ álláspontja szerint, amikor egy kisebbségi szervezet a román belpolitikában cselekvő részvétel mellett dönt, természetszerűen számol a kormányzás lehetőségével és eszközeivel is. Meggyőződésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitűzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitűzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, ők ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Guşă-ellenes PEL-sátorozás?
„Bukarestbe megyünk az Egyetem térre, sátrakba költözünk, és addig maradunk, amíg a marosvásárhelyi tanács vissza nem vonja a Guşă-szobor felállítására vonatkozó határozatát” – mondta el tegnap Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke.
Az emberjogi aktivista azt is kifogásolta tegnapi sajtótájékoztatóján, hogy a polgármesteri hivatal ügyvédet fogadott a határozat megvédése érdekében. „Tisztelettel kellene lenniük legalább a román forradalomra, hiszen az volt a mai demokráciának az alapja” – tette hozzá Enache. Mint ismeretes, a Marosvásárhelyen tervezett Guşă-szobor felállítása ellen aláírásgyűjtést indított a PEL, amelyet mindeddig 117 közismert személyiség, köztük Herta Müller Nobel-díjas író is aláírt.
Továbbá az emberjogi szervezet tavaly novemberben levelet küldött a román államelnöki hivatalnak, a parlamentnek, a szenátusnak, a miniszterelnöki hivatalnak, a prefektúrának, a polgármesteri hivatalnak, a tanácsnak és külön-külön valamennyi városi tanácsosnak, tiltakozva a Guşă-szobor ellen.
A levélre mindössze a kormány, a Maros megyei prefektúra és a polgármesteri hivatal jelzett vissza, de mivel a válasz nem nyugtatta meg a tiltakozókat, hamarosan újabb levéllel fordulnak azokhoz a hivatalokhoz, amelyek válaszra sem méltatták.
Ha tiltakozásuk eredménytelen lesz, egy bukaresti tiltakozástól sem riadnak vissza. Mint ismeretes, a forradalmárok közé lövető Ştefan Guşă marosvásárhelyi kultusza ellen per is folyamatban van, ugyanis Kincses Előd ügyvéd a közigazgatási bíróságon megfellebbezte a városi tanács 2009. szeptember 10-én hozott szoborállítási határozatát.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Másfél hónapnyi „béke”
SZKT: stabilizációs tényező az RMDSZ a PD-L-vel kötött koalícióban
A PD-L és az RMDSZ közötti koalíció megkötése óta eltelt mintegy másfél hónap alatt a Demokrata-Liberális Pártnak nem sikerült kihoznia a béketűrésből az RMDSZ-t, fogalmazta meg a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hétvégi marosvásárhelyi ülésén mondott politikai beszámolójában a közös kormányzás első konklúzióit Markó Béla.
„Amikor az RMDSZ szövetségre lépett a Demokrata-Liberális Párttal, sokan kételkedtek a koalícióban” – fejtegette a szövetségi elnök, aki figyelmeztette a kétkedőket és kritikusokat: gondoljanak bele, mi történt volna, ha ellenzékben marad az RMDSZ, ha nem szólhat bele a magyarságot érintő kérdésekbe.
„Négy minisztere van a szövetségnek, köztük egy kormányfőhelyettese, illetve hét államtitkára” – sorjázta Markó, aki azt is kifejtette: nyilvánvaló, hogy létezik aggodalom és szorongás is a jövőt illetően, de az RMDSZ azért vállalta a kormányzást, hogy a romániai magyarság szószólójaként szolgálhassa a közösséget.
Az RMDSZ elnöke szerint a Szövetség ugyanakkor nemcsak a sajátos közösségi célok érvényesítésért van jelen a kormányzatban, hanem azért is, hogy segítsen a súlyos szociális, egzisztenciális gondokkal küszködőkön, mindazokon, akik valamilyen okból reményt veszítettek. Mint mondta, a Szövetség egy olyan nehéz, válságos időszakban vállalt kormányzást, amikor a társadalomban aggodalom és szorongás van a jövőért.
Tanügyi törvény, kisebbségi törvény, régióátalakítás
„A kinevezésekkor nem a tisztségek hasznáról beszéltünk, hanem arról a lehetőségről, hogy hogyan tudunk segíteni általuk az erdélyi magyar társadalmon” – mondta Markó, elemezve a helyi koalíciókat. Mint mondta: fontos, hogy az intézményvezetői funkciók elosztásánál sikerült az etnikai arányt megőrizni.
„Másfél hónap nagyjából az átszervezésekkel telt el, ezért teljes beszámolót nem lehet készíteni erről az időszakról, de azt el kell mondani, hogy miért volt fontos lépés az RMDSZ részéről a kormányzásban résztvenni” – hangsúlyozta Markó, aki a tanügyi törvény előkészítéséről beszélt, az új nyugdíjtörvény körüli vitákról, valamint arról, hogy a kisebbségi törvényt újból útjára kell indítani.
A gazdasági fejlesztési régiók átalakítása is napirenden van, hiszen a jelenlegi régiók számát meg kell duplázni, hétről 15-16-ra kell emelni ahhoz, hogy működőképesek legyenek. Markó arra is rámutatott, hogy a másfél hónap alatt nem volt koalíciós viszály, pedig egy erős párttal szövetkezett az RMDSZ. „Mi nem néhány hónapos koalícióban kell gondolkozzunk, hanem az előttünk álló két és fél évben, amikor nem kampányolunk, hanem dolgozunk” – mondta Markó.
Beszédében az RMDSZ-elnök megemlékezett a húsz évvel ezelőtti gyertyás-könyves tüntetéssorozatról, amely, mint fogalmazott, az erdélyi magyarság szolidaritásának első és kiemelkedő pillanata volt. Ez az évforduló értelmezésében „jó alkalom arra is, hogy áttekintsük, hol tartunk ma, és mi, mennyi teljesült az akkori követelésekből az önálló magyar iskolákon át a kétnyelvű feliratokig”.
Felszólalásában Borbély László környezetvédelmi miniszter elmarasztalóan szólt a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezetről, amely „elkövette a legnagyobb hibát, jóváhagyva a Guşă-szobor felállítását. Az 1989-es forradalom idején a véres megtorlásokért felelősnek tartott Ştefan Guşă tábornoknak Marosvásárhelyre tervezett szobor ügye nem román-magyar, hanem morális kérdés, és amit a helyi frakció követett el, az az egész RMDSZ-re hatással van – hangsúlyozta Borbély.
„Szégyenletes módon kenték-fenték, magyarázták, hogy milyen taktikai meggondolásból szavaztak a szobor felállítására. Ez a viselkedés nem tolerálható” – hangsúlyozta a miniszter.
Meghatódva, elcsukló hangon köszönte meg a bizalmat és munkatársai támogatását Takács Csaba, miután a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyhangúlag – ellenszavazat és tartózkodás nélkül – szavazta meg az RMDSZ megbízott ügyvezető elnökévé való kinevezését. Az ügyvezető elnöki teendőket Takács azt követően veszi át (veszi vissza – szerk. megj.) Kelemen Hunortól, hogy Kelemen kulturális miniszteri megbízatást kapott.
„Takács Csaba tapasztalatára igen nagy szükség van, hiszen egyes polgármesterek, alpolgármesterek és tanácsosok képesek megfeledkezni arról, hogy az RMDSZ-nek köszönhetően kerültek tisztségbe” – figyelmeztette Markó a „hűtlenkedőket”. Takács „székfoglalójában” elmondta: annyira volt eredményes a romániai magyarság az utóbbi húsz évben, amennyire az RMDSZ.
„Ha elemezzük ezt a húsz évet, láthatjuk, hogy amikor a romániai magyarság előrelépett, Románia is előrelépett. Lehet, hogy ha korábban hallgatnak ránk, akkor most Románia is sokkal előbbre tartana” – foglalta össze Takács az elmúlt húsz év tanulságát. Takács Csaba megköszönte a rá szavazók bizalmát, illetve Kelemen Hunornak az eddigi tevékenységét.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Pozitív diszkriminációt?
„Aggasztóan szűkös az idei költségvetési keret, veszélybe sodorhatja több magyar iskola működését, ezért elengedhetetlen az oktatás területén a pozitív diszkrimináció” – figyelmeztetett Markó Béla a Marosvásárhelyen, hétvégén szervezett kerekasztalon.
Az egyeztetésen részt vett Király András tanügyi államtitkár, jelen voltak a magyar főtanfelügyelők és főtanfelügyelő-helyettesek is. Markó – oktatásért felelős miniszterelnök-helyettesként is – úgy vélte, a pozitív diszkrimináció elvét követve lehet a továbbiakban a kormány által tervezett iskolaösszevonások és a normatív támogatás bevezetését fontolóra venni.
A szövetségi elnök elmondta a jelenleg előkészítés alatt álló oktatási törvénytervezet alapja az a törvénycsomag, amelyet az alkotmánybíróság a tavaly szeptemberben elutasított. Markó kitért arra, hogy olyan tanügyi törvényre van szükség, amely nemcsak azt védi meg, amit eddig sikerült elérni, de továbblépést, újítást is hoz a tanügybe.
„Elsősorban reformra van szükség” – hangsúlyozta Markó, aki a decentralizációban látja ennek zálogát. Mint mondta, a polgármesteri hivataloknak, önkormányzatoknak nemcsak a tetőjavításról kell határozniuk, hanem lehetővé kell tenni számukra, hogy olyan döntéseket is hozhassanak, amelyek az iskolák működésére, a pedagógusok megválasztására, sőt még a tantervre is vonatkoznak.
Az egyeztetésen részt vett Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes is, aki úgy látja: stratégiai értékű, hogy a decentralizáció kérdése újra a figyelem középpontjába került. „Már évek óta szó van a helyi autonómia megerősítéséről, de sajnos a valóságban ennek az ellenkezője történik. Egyre kevesebb beleszólásunk van helyi szinten az iskolaszervezés ügyeibe, és ezen sürgősen változtatni kell” – figyelmeztetett a lapunknak nyilatkozó oktatási szakértő.
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő helyettes ugyanakkor úgy véli, annál is inkább szükséges a folyamatos egyeztetés, mert a közoktatási törvény ezen a héten közvitára kerül. „Az oktatási reformot nem lehet tűzoltásszerűen végrehajtani, csak úgy van értelme, ha az oktatás minőségét, és nem a minden áron való költségcsökkentést tartjuk szem előtt.”
A főtanfelügyelő az Új Magyar Szó kérdésére elmondta: a következő időszakban a teljes iskolahálózat átszervezésére sor kerül, és ez csak akkor lesz eredményes, ha az érintettek együtt gondolkodnak és együtt döntenek. Arra a kérdésre, hogy hasonló, megyéken átívelő szakmai együttműködésre a jövőben sor kerül-e, Keresztély igenlően válaszolt.
„A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a szórványban, de Kovászna megyében is vannak olyan iskolák, ahol a fejkvóta teljesítése gondot okoz. Mindenképpen szükség van a tapasztalatcserére, a közös stratégiák kidolgozására” – tette hozzá a főtanfelügyelő.
Markó Béla: elfogadhatatlan az iskolaösszevonás
Az RMDSZ elnöke nem ért egyet a marosvásárhelyi Művészeti Líceum magyar osztályainak összevonási-tervével. Markó Béla a hétvégén leszögezte, azon lesz, hogy a következő tanévben is változatlanul két magyar, egy zene-, illetve egy képzőművészeti osztály induljon a nagymúltú tanintézményben.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Erős közösség ünnepe
Az autonómiakövetelések jegyében zajlottak a március 15-i megemlékezések
Szabad, egyenlő, testvéri életet, igazi demokráciát kell teremteni Erdélyben, Romániában – mondta tegnap Marosvásárhelyen Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ március 15-i központi ünnepségén. A politikus nem csupán az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékezett beszédében, hanem a húsz évvel ezelőtti véres marosvásárhelyi eseményekre is.
A Székely himnusszal indult Marosvásárhelyen az RMDSZ központi március 15-i megemlékezése, ahol a mintegy tízezer résztvevő nemcsak a 162 évvel ezelőtti, hanem az 1990-es eseményekre is emlékezett. A Postaréten, a Székely vértanúk emlékművénél tartott központi rendezvényen zökkenőmentesen, csendzavarás nélkül ért véget az ünnep, ahol a szónokok között elsőként Markó Béla, az RMDSZ elnöke mondta el ünnepi beszédét.
Az 1848-as szabadságharc kirobbanásának évfordulója kapcsán úgy fogalmazott, hogy minden nemzet történetében vannak fontos állomások, a nemzeti szolidaritásnak olyan példái, amelyekre újból és újból emlékezni kell. „Sokan vitatják manapság, hogy mi értelme van a nemzeti büszkeségnek, és nem vezet-e nacionalizmushoz, más népek gyűlöletéhez. Nem, éppen ellenkezőleg, aki joggal büszke nemzete történelmére, mert van, amivel büszkélkednie, annak nincsen amiért másokat gyűlölnie vagy megvetnie” – hangsúlyozta Markó.
Szerinte különösen jó érzés magyarnak lenni március 15-én, ugyanis ekkor Kossuth Lajosék, Petőfi Sándorék végtelen szabadságszeretetére gondolunk. „Olyan hatalmas, olyan végtelen szabadságot akartak ők itt, Európának ezen a részén, hogy abból jutott volna bőven minden nemzetnek, és ha megvalósul az ő álmuk, senki sem lett volna híjával a szabadságnak errefelé. Akkor nem sikerült. De büszkék vagyunk rájuk, mert a magyar nemzet legszebb, legjobb énjét mutatták fel együtt, szolidárisan” – mondta el Markó Béla.
Markó Béla nem csak 1848-ra emlékezett beszédében, hanem a marosvásárhelyi Fekete Márciusra is
Az 1990-es marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatban a miniszterelnök-helyettes elmondta: az is szabadságharc volt, a marosvásárhelyi magyarok szabadságharca. „Ha akkor otthon maradnak a marosvásárhelyi és környékbeli magyarok Ernyétől Szovátáig, és ha nem állnak mellénk a cigányok, ma szétvert, megalázott közösség lennénk” – mondta szónoklatában Markó Béla.
Az ünnepi szónoklatok sorozatát Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének beszéde zárta, aki elmondta, Maros megyében 78 helységben ünneplik az 1848-as forradalom évfordulóját, de sok helyen emlékeznek a fekete március eseményeire is. Teremeújfaluban idősb Kiss Zoltánra emlékeztek, aki húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen veszítette életét, amikor halálra gázolta a görgényvölgyieket szállító teherautó.
Nyerges-tetői tisztelgés a kötelességtudók előtt
A hideg, havas idő ellenére több százan gyűltek össze a Csíkkozmáshoz tartozó Nyerges-tetői emlékműnél tisztelegni azok előtt, akik 1849. augusztus 1-én Gál Sándor vezetésével megpróbálták feltartóztatni a Háromszék felől betörő orosz csapatokat. Korodi Attila RMDSZ-es képviselő beszédében azt a költői kérdést tette fel, hogy vajon ma hányan adnák fel kényelmüket a lövészárokért.
Gyerkó László szenátor azt emelte ki, hogy a nyergestetői csata a szülőföld védelmének a jelképe, amelynek a hősei olyan áldozatot hoztak, amelyet a mai székely is meg kell hozzon nap mint nap.
Székely zászló a csíki megyeházán
Ünnepélyes keretek között vonták fel tegnap a székely lobogót Hargita Megye Tanácsának székházára az 1848–49-es szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. A kék-arany színű lobogót a megye zászlajának fogadta el nemrégiben a megyei önkormányzat, amint Borboly Csaba tanácselnök fogalmazott: „visszahelyezte jogaiba a közösségi jelképet”, „Nem éri fel a nemzeti zászlót, de a mi múltunk szimbóluma” – érvelt Borboly, hozzátéve: tiszteljük a román zászlót is, amely „a román barátainknak a legkedvesebb”.
Sokkal vehemensebb hangot ütött meg Veres Dávid, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csíkszéki soros elnöke, aki az autonómia kivívásának fontosságára helyezte a hangsúlyt, majd beszéde végén „Székelyföld nem gyarmat”, „Székelyföld szabad” jelszavakat skandálta.
Visszatérő motívum: Gábor Áron rézágyúja
Sűrű havazással indult, majd az ünnepség közben napsütésre váltott az idő Sepsiszentgyörgyön. A hideg ellenére szép számmal gyűltek össze a háromszéki megyeszékhely központjában az ünneplők. A várost piros-fehér-zöld kokárdákkal díszítették ki. A sepsiszentgyörgyi ünnepség az Erzsébet parki 1848-49-es emlékmű megkoszorúzásával kezdődött, majd a színház előtti téren felállított színpadon folytatódott az Emeld fel fejedet büszke nép című emlékműsorral.
A színpad előtt lovakkal vonult fel a Csillagőrző Egyesület, a 11. Székely Huszárezred hagyományőrző csapata és az uzoni Hagyományőrző Huszárok csapata. Az ünnepi beszédek fő gondolata Gábor Áron hazahozott ágyújához kapcsolódott. Köszöntőbeszédében Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kiemelte: a negyvennyolcas harcok egyik „résztvevője” érkezett haza.
„Gábor Áron rézágyújáról van szó, melyet negyven év után hazahoztunk, mert a miénk, és mert a miénk, itthon kell maradnia. Amint ránézek, látom, hogy Gábor Áron kiáltja: »Lészen ágyú!«. Ez az optimizmus, ez a hit, amire ma is szükségünk van, hogy Székelyföld volt, van és lesz!” – mondta Antal Árpád és hozzátette: „egy ilyen nagy közös ügyünk Székelyföld demilitarizálása, földjeinknek a katonaságtól való mielőbbi visszaszerzése!”
Sepsiszentgyörgy polgármestere bejelentette, hogy az ünnepség helyszínén aláírásgyűjtésbe kezdenek, melyben kérik, hogy szolgáltassák vissza az eltulajdonított és militarizált területeket.
Ágyúval hívták a tömeget
Kézdivásárhelyen a hagyományőrző csapatok és a falvak felvonulása után Rácz Károly polgármester köszöntőjével kezdődött az ünnepség. Petőfi Sándor Talpra magyar című megzenésített verse Tolcsvay László előadóművész tolmácsolásában csendült fel, majd Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke szólt az ünneplő tömeghez, és a hazatért Gábor Áron-ágyúra mutatva kiemelte: „lészen nemcsak ágyú – ahogy mondta egykor Gábor Áron –, hanem lészen autonómia is”.
Kelemen Hunor művelődési miniszter beszédében kiemelte: szülőföldjére érkezett és mivel itthon érzi magát, nem jöhetett üres kézzel, hazahozta Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyúját, amelynek itt a helye ma, és itt lesz holnap is.
A művelődésügyi miniszter beszédét egy „Lesz-e autonómia?” felkiáltás szakította meg, amire Kelemen Hunor azt válaszolta: mindennek eljön az ideje, és ha együtt cselekszünk akkor sikeresek leszünk. Háromszéken 19 órakor a maksai Óriáspincetetőn meggyújtották az őrtüzet, amelyhez 21 óráig minden település csatlakozott.
Traian Băsescu: a romániai magyarok legyenek büszkék „hármas identitásukra”
A romániai magyaroknak magyarságukra és román állampolgárságukra egyformán büszkének kell lenniük – ez az egyik fő gondolata annak a román elnöki hivatal által tegnap közzétett ünnepi nyilatkozatnak, amelyben Traian Băsescu államfő március tizenötödike alkalmából köszöntötte a romániai magyarokat.
A dokumentum szerint a romániai magyarok számára sokkal könnyebbé és természetesebbé vált a magyarságukból, valamint a román és az európai állampolgárságukból adódó hármas identitásuk vállalása most, amikor Románia és Magyarország is tagja „a nagy európai családnak”, és az állam modernizációjára, valamint a jólét megteremtésére irányuló közös célokkal rendelkeznek.
Emlékeztetett arra, hogy a kommunista diktatúra idején az emberi jogokat és a nemzeti kisebbségek jogait semmibe vették az akkori hatóságok, az elmúlt húsz évben azonban visszafordíthatatlan lépéseket tett Románia a sokszínű és demokratikus társadalom kiépítésére, ahol a nemzeti kisebbségek jogait az alkotmány, de újabban a Lisszaboni Szerződés is szavatolja.
Emil Boc miniszterelnök ünnepi köszöntőjében méltatta a Románia és Magyarország, valamint a románok és a magyarok közötti viszony elmúlt években tapasztalt fejlődését. Rámutatott: ezt a viszonyt ma már a barátság, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet jellemzi, és megköszönte a romániai magyaroknak, hogy a románok erőfeszítéseivel együtt hozzájárultak annak kiépítéséhez. Boc az RMDSZ szerepét is méltatta, amely – mint írja – komoly kormánypartnerré vált.
Antal Erika, Inczefi Tibor, Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Rehabilitálni az ártatlanokat
Amint az 1989-es decemberi rendszerváltás körülményeit is vizsgálják, az 1990-es márciusi események ügyét is újból meg kell nyitni, és megtalálni az igazi felelősöket – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke.
A marosvásárhelyi emberjogi szervezet vezetője úgy véli, nem azok az egyszerű emberek felelősek a történtekért, akiket félrevezetve Vásárhelyre hoztak buszokkal és teherautókkal, és akik egymásnak estek az utcán, hanem azok a személyek, akik megszervezték a behozatalukat, valamint akik irányították az eseményeket.
Enache nem akar beletörődni a történtekbe, és szeretné, ha végre fény derülne az igazságra, ha rehabilitálhatnák az ártatlanul meghurcolt személyeket. „Civilként részt veszek a péntek esti fáklyás felvonuláson is, mert úgy érzem, hogy marosvásárhelyiként ez a kötelességem. Azt szeretném, ha minél több magyar, román és cigány jönne el, hogy együtt emlékezzünk a fekete márciusra” – mondta a PEL társelnöke, aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a hatóságok úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és senki nem szervez a hivatalosságok közül megemlékezést ezekben a napokban.
„Ezért félő, hogy újból etnikai vagy politikai színezetet kaphatnak a megemlékezési rendezvények. Remélem, hogy sem az Új Jobboldal, sem a Magyar Gárda nem szándékszik ellentüntetést vagy valami hasonlót szervezni” – mondta el Enache.
Tőkés László: ki kell vizsgálni a fekete márciust
Az 1990. március 16-20-i marosvásárhelyi események kivizsgálása, tetteseinek, felbujtóinak felelősségre vonása is szükséges ahhoz, hogy befejeződjék a rendszerváltozás Romániában - vélte az Európai Parlamentben tegnap e témáról tartott konferencián beszélve Tőkés László. „Rendkívül fontos megismerni annak a mechanizmusát, ahogyan eltérítették az 1989-es romániai rendszerváltozás folyamatát, ... helyreállítván a Securitatét” – fogalmazott az EP-képviselő.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Prioritás a decentralizáció
Marosvásárhelyen ülésezett hétvégén az Országos Önkormányzati Tanács
Az egészségügyi és tanügyi decentralizáció következményei, az agrártámogatások, a roncstraktor-program, az infrastruktúra-fejlesztés lehetőségei érdekelték a leginkább a városgazdákat, akik a hétvégén részt vettek az RMDSZ polgármestereinek találkozóján.
Polgármesterek és polgármester-helyettesek, tanácselnökök, önkormányzati képviselők, kormányzati szakemberek gyűltek össze szombaton a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében, ahol Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke ismertette az aktuális politikai kérdéseket és a szövetség számára prioritást élvező decentralizáció szükségszerűségét.
„Vállalni a változást”
„Különleges helyzetben voltunk, amikor kormányt alakítottunk – indított Markó, – mert menet közben szálltunk fel a vonatra, míg a koalíciós partnerek már ott voltak. De így is jó munkát végeznek a kollegák.” Szerinte az RMDSZ nem csak azért vállalkozott a kormányzásra, hogy működtesse a falvakat, a városokat, a megyéket, az országot, hanem, hogy változtasson, reformot eszközöljön.
„Aki RMDSZ-es szerepet vállal, annak a változtatást is vállalnia kell” – hangsúlyozta Markó, aki szerint nem lebecsülendő a működtetés sem, mert annak a feladatnak sem könnyű eleget tenni, főleg amikor ínséges a költségvetés, amikor az önkormányzatoknak nehéz anyagi körülmények között kell működniük. De nem elégséges az, hogy szinten kell maradni, ugyanis az, hogy az ország kilábaljon a nehéz helyzetből csupán megszorító intézkedésekkel nem valósítható meg. Szükség van az új beruházásokra, a vállalkozó-serkentő intézkedésekre, autópályákra, infrastruktúra-javításokra.
„Amikor arról beszélünk, hogy nem építünk autópályát, nem fejlesztjük az infrastruktúrát, sokkal nehezebb felmérnünk, hogy hány milliárdot veszít az ország amiatt, ami nincs” – mondta Markó, hozzátéve, hogy az RMDSZ épp ezért akarja a változtatást, azért vállalkozott a kormányzási szerepre, hogy eldönthesse, hogy mi változzon az országban.
„Helyben döntsünk”
A legfontosabb prioritás jelenleg a decentralizáció, ami sokkal nagyobb kihívást és sokkal több nehézséget jelent majd, de úgy kell dolgozni, hogy több pénzt is jelentsen – hívta fel a jelenlevő polgármesterek figyelmét Markó, aki szerint a decentralizációt még akkor is erőltetni kell, ha még nyers, ha még gondokat is okoz, ahhoz, hogy a magyar közösség maga dönthessen a saját kérdéseiről.
„Ha helyben döntünk, jobb döntéseket tudunk hozni” – összegzett Markó, majd kitért az iskolai és az egészségügyi decentralizációra. Mint mondta, az iskolákat úgynevezett iskolaszékek irányítanák, amelyeknek az iskola, a szülői bizottság és az önkormányzati képviselők lennének a tagjai.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a helyi szervezetek és a tagság közötti kommunikáció megerősítését hangsúlyozta beszédében; azt, hogy mekkora felelősség hárul a polgármesterekre és tanácsosokra, akik napi rendszerességgel találkoznak a közösség tagjaival, akik munkájukkal megjelenítik az RMDSZ-t.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

A szenátusban nehezebb lesz
Tanügyi törvény: a magyar politikusokat „meglepte” a liberálisok nacionalista viselkedése
„Sajnos, amikor magyar kérdésről van szó egyik román párt tizenkilenc a másik egy híján húsz” – jelentette ki az oktatási törvénytervezet körüli cirkusz kapcsán Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke.
„Amikor közösen kormányoztunk, akkor Eugen Nicolăescu liberális alelnök is úgy szerette a magyarokat, hogy szinte azt hittük ő is magyar” – mondta el annak kapcsán, hogy a Románia történelmének és földrajzának magyarul való tanítását lehetővé tevő cikkelyt leghevesebben a Nemzeti Liberális Párt képviselői támadták.
Szerinte a liberális és szociáldemokrata honatyák viselkedése is bizonyítja, hogy az RMDSZ-nek az a feladata, hogy a maga hét százalékos támogatottságával el tudja érni, hogy amikor kormányon van, román partnereink visszafogják magukat és másként viselkedjenek.
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke újságírói kérdésre elmondta: a szövetség nem megzsarolta a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L) hanem teljesen természetesen elvárta, hogy az tartsa magát a politikai egyezségükhöz. „A képviselőház szerdai ülése után jelentős előrelépésről beszélhetünk a hazai magyar oktatásban” – tette hozzá Olosz Gergely. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy elszabadultak az indulatok, szélsőséges, nacionalista és soviniszta megjegyzések hangzottak el.
„Ilyen megnyilvánulások elfogadhatatlanok és érthetetlenek ebben a században” – mondta Olosz, aki főként a korábbi kormányzó partnereik, a liberálisok viselkedését nem érti. Végül az inkriminált cikkely átment, sőt a jogszabály egészét is megszavazta a képviselőház plénuma, így a törvénytervezet átkerült a szenátusba, amely ügydöntő házként még a ciklus végéig meg kellene szavazza ahhoz, hogy a következő tanévben már alkalmazni lehessen.
„A szenátusban még nehezebb lesz, mint a képviselőházban, mert ott gyengébb a többség. De remélem, hogy sikerülni fog” – mérte fel lapunk kérdésére Markó Béla RMDSZ-elnök annak esélyeit, hogy az alsóházhoz hasonlóan a felsőházban is megszavazzák majd a tanügyi törvényt. Dan Manolăchescu, a PD-L sepsiszentgyörgyi elnöke is úgy nyilatkozott: meglepte az RMDSZ korábbi kormánypartnerének viselkedése.
Leszögezte: a magyar nyelvű oktatás kérdése nem lehet veszélyes a nemzetbiztonságra, végeredményben nem a módszer, hanem a cél a lényeg, hogy a magyar fiatalok megtanuljanak románul, és megtanulják az ország történelmét és földrajzát is.
Doru Decebal Feldiorean, a Konzervatív Párt Kovászna megyei elnöke lapunknak elküldött közleményében nemzetellenesnek minősítette a törvénytervezetet, amely szerinte árt a békés román magyar együttélésnek. Ugyanakkor arra szólította fel a román közösséget, hogy minden lehetséges, de békés módszerrel próbálja megakadályozni a törvény életbe lépését.
Kilép a Nemzeti Liberális Pártból Smaranda Enache
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette: megdöbbentette az, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői nemcsak hogy nem szavazták meg a tanügyi törvényt, de olyan szélsőségesen nacionalista kijelentéseket is tettek, amelyek összeegyeztethetetlenek a liberális szellemmel.
„Ha Ion Brătianu hallaná, forogna a sírjában, hogy hová alacsonyodott a PNL. Hiszen Károly király sem volt román nemzetiségű, román anyanyelvű, és mégis jó román hazafi lett belőle. Arra kellene törekedni, hogy a nemzeti kisebbségek otthon érezzék magukat ebben az országban, mert csak így lehet lojalitást várni tőlük” – fogalmazott Smaranda Enche, aki egyúttal bejelentette kilépését a PNLből.
Döntéséhez hozzájárult az is, hogy az alakulat európai parlamenti képviselői a verespataki aranybányászat mellett kampányolnak Brüsszelben, amit szintén összeegyeztethetetlennek tart azzal az értékrenddel, amit ő képvisel. (Antal Erika)
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

Rossz vért szült a Jobbik
Irodát nyitott Marosvásárhelyen Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő
Aláírásgyűjtésbe kezdtek tegnap marosvásárhelyi értelmiségiek tiltakozásul amiatt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselője, Szegedi Csanád irodát nyitott a városban. „Nem akarom, hogy Erdélyben bárhol a Jobbik akármit is nyisson. Nem akarok fasiszta Európát” – szögezte le lapunknak Spielmann Mihály történész.
„Nem valaki ellen nyílt az iroda, nem is provokációnak szántuk, hanem azért, mert szeretnénk felvállalni az erdélyi magyarság ügyét, az autonómia megvalósítását, a magyar nyelv használatának kiszélesítését egész Erdély területére” – nyilatkozta lapunknak a szélsőjobboldali nézeteiről ismert párt politikusa.
Mint megtudtuk, a képviselő „szíve csücske” Székelyudvarhely, mégis úgy látta jónak, hogy Marosvásárhelyen nagyobb szükség van a jelenlétére, mert itt sokkal nagyobbak a bajok. „Udvarhelynek van egy Csaba királyfi szobra, Vásárhelyen még mindig nincs Kossuth Lajos utca, sem szobor, Dózsa György nevét, a róla elnevezett úton még mindig elrománosítva írják” – sorolta a képviselő. Hozzátette, nemcsak a magyarokat, de románokat is szívesen segít problémájuk orvoslásában, ha felkeresik az irodáját.
A Jobbik Magyarországért képviselője szerint a marosvásárhelyi magyarok és a székelység előtt két út áll: vagy a kolozsvárihoz hasonló helyzetbe jutnak néhány éven belül, vagy – ha megvalósítják a területi autonómiát – Marosvásárhely a Székelyföld fővárosa lesz. Szegedi elveti a kis lépések, a „kettőt előre, hármat hátra” politikáját, mert úgy látja: ha az autonómia nem valósul meg, a szórvány sorsára jut a székelység is.
Szegedi: Tőkésék nem képviselik közösségüket
A tegnapi irodanyitó ünnepségen az Erdélyi Magyar Ifjak, a Hatvannégy Vármegye, a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács helyi szervezeteinek képviselői, valamint egy „gárdista barátunk Szovátáról” vett részt. Többnyire fiatalok, de néhány idősebb személy is tartózkodott az Ifjúsági utca 2. szám alatti épület harmadik emeleti szobájában, ahol a jobbikos képviselő ma délután máris fogadja az ügyfeleket.
A megnyitón elhangzott, eddig egy magyarországi párt sem jött Erdélybe, ezért a Jobbik úgy érezte, kötelessége képviselni az egész Kárpát-medence magyarságának az érdekeit. „Három magyar képviselője van Brüsszelben az erdélyi magyarságnak, de nem az érdekeit képviselik, soha nem beszélnek az autonómiáról, minden egyébbel kapcsolatosan hallatják a hangjukat, csak saját választóikért nem. A Jobbik nem akar politikai tőkét kovácsolni, azért teszi ezt, mert más nem vállalta, holott a többi pártnak is kötelessége volna eljönni Marosvásárhelyre, Szabadkára, Székelyudvarhelyre, Gyergyószentmiklósra” – hangzott el a megnyitón.
Aláírásokkal tiltakoznak
Marosvásárhely magyar polgárainak egy része határozottan elutasítja Szegedi Csanád jelenlétét a városban. Tegnap aláírásgyűjtés is indult a helyi értelmiségiek körében a szélsőséges párti politikus irodájának megnyitása ellen. Értesüléseink szerint a Látó folyóirat szerkesztői és a színművészeti főiskola több tanára csatlakozott a tiltakozáshoz.
„Nincs szükség újabb gyűlölet-technikákra. Én, Sebestyén Spielmann Mihály, marosvásárhelyi lakos, erdélyi magyar író, történész és könyvtáros, az auschwitzi áldozatok nevében, félig kiirtott családom és a tisztesség nevében tiltakozom az ellen, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben bárhol a Jobbik akármit is nyisson. Nem akarok fasiszta Európát” – jelentette ki lapunknak Spielmann Mihály.
Tőkés András, az MPP korábbi alelnöke szerint sincs szükség a Jobbikra a városban. „Káros lesz a jelenlétük. Az autonómiáért folytatott harcot, ha a zászlajukra tűzik, azzal nem használnak, csak ártanak nekünk. Nem jó, ez biztos, szerintem a Jobbiknak nincs Magyarországon hatalma, ezért idejön és itt szervez akciókat” – vélekedett lapunknak Tőkés László európai parlamenti képviselő fivére.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke hihetetlennek tartja, hogy a szélsőséges párt irodát nyit Marosvásárhelyen. Szerinte nincs szükség a szélsőjobboldali Noua Dreapta román párt magyar változatára Erdélyben.
„Féltem a Jobbiktól az erdélyi magyar fiatalokat. Arról beszélnek, hogy a kisebbségi jogokat támogatják, holott ez nem igaz. Eddig táborokat szerveztek, ott nyilvánultak meg, most irodájuk lesz. Negatív gesztusnak tartom, szerintem ez egy provokáció is lehet a részükről, hiszen, ha a román hatóságok betiltanák a marosvásárhelyi irodát, akkor tőkét kovácsolhatnának belőle” – mondta lapunkak Enache.
Kelemen Atilla parlamenti képviselő, az RMDSZ Maros megyei elnöke szerint szíve joga mindenkinek, hogy irodát nyisson a városban. „Csak azt nem értem, hogy mit keres Marosvásárhelyen a Jobbik. Azt sem tudom, ki a marosvásárhelyi kontaktembere, kik a támogatói. Furcsa, egyelőre ennyit mondhatok” – jelentette ki az ÚMSZ-nek a politikus.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ádáz harc a tanári állásokért – A bércsökkentés ellenére hatalmas a túljelentkezés a pedagógusi posztokra
Nem szegi kedvét a pedagógusoknak sem a létszámcsökkentés, sem a 25 százalékos bércsökkentés, rekordot dönt az idén a tanári állásokért meghirdetett pályázatokon a túljelentkezés. Nem minden szakterület van azonban lefedve: tornatanárból túl sok, matematikatanárból túl kevés jelentkezik.
„Megalázó, ami a tanügyben van. Évről évre vizsgázom helyettes tanári állásért csak azért, mert nincs meghirdetve címzetes katedra. Hiába képzem magam, hiába halmozom a szakmai eredményeket, kiszolgáltatottan pályázok, immár harmadik éve” – panaszkodik Pálffy Gizella, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceumban szolgálatot teljesítő magyarszakos pedagógus.
A napokban zajlanak a pedagógusvizsgák: országszerte nagy a túljelentkezés, a pályakezdő vagy a címzetes állás nélkül maradt gyakorló pedagógusok feszült tempóban készülnek a megmérettetésre.
Sok az eszkimó, kevés a fóka
Kolozsváron az országos átlagnál is kiélezettebb a helyzet: a megszorító intézkedések miatt felére csökkent a betölthető tanári állások száma. Tavaly 2000, idén csak 1056 helyettesítő pedagógusi állás van szabadon. Ennél is elkeserítőbb a helyzet a címzetes posztokat illetően: 400 helyett ebben az évben csupán 142 pedagógus kap biztonságot és kiszámítható pályaképet ígérő állást.
Anca Radu, a megyei tanfelügyelőség szóvivője az ÚMSZ-nek elmondta, valóságos ostrom alatt áll az intézmény: a címzetes állásokra tízszeres a túljelentkezés, több mint ezer, képzett, kifogástalan szakmai önéletrajzzal rendelkező pedagógus reménykedik abban, hogy szeptembertől „kenyérbe kerül”.
A szóvivő úgy véli, a gondot az okozza, hogy túltermelés folyik a hazai egyetemeken. „Évről évre ömlenek ki az egyetemi padokból a diplomás tanárok, függetlenül attól, hogy a csökkenő gyereklétszám miatt a tanügyi rendszer zsugorodik” – figyelmeztetett a szóvivő.
Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes az ÚMSZ-nek elmondta: lényeges hátránnyal indulnak a pályakezdő pedagógusok, mert a jelenlegi pályázati rendszerben a meghirdetett katedrák megszerzéséhez tapasztalat kell, a tanári versenyvizsgáknak megvan a maguk sajátos rutinja.
Matek- kontra sporttanárok
Maros megyében szintén a címzetes állásokért folyik nagyon kiélezett helyzet, itt 241 állásra 1628-an pályáznak – mondta el lapunknak Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. A szakértő figyelmeztetett, viszonylagos a túljelentkezés, vannak állások, amelyet csupán egy-két jelentkező szeretne a magáénak tudni, és vannak posztok, ahova száznál is többen jelentkeznek.
Hargita megye az országos átlag alatt marad, itt 521 helyre csupán 774 pedagógus pályázik; igaz, a címzetes posztok száma itt is aránytalanul alacsony: 91 tanár juthat a sokak által csupán vágyott biztos álláshoz. Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő szerint szaktól függ, hogy milyen a túljelentkezés. Matematikatanárt például lámpással keresnek több iskolába is, a meghirdetett 22 helyre csupán 18 érdeklődő jelentkezett. A tornatanárok viszont egymásnak adják a kilincset az iskoláknál: egyetlen helyre hatvan tettrekész pedagógus is jelentkezett.
„Túltermelés” van óvónőkből is: 11 címzetes és 94 helyettesítő állásra 215 pályázó versenyzik. A román oktatással hadilábon álló, sok tanügyi kudarcot elszenvedett megyében biztató jel, hogy a román tanárok is „elszaporodtak”: 44 posztra 52-en pályáznak. Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő úgy véli, a megszorítások, a 25 százalékos fizetéscsökkentés nem szegte kedvét a pedagógustársadalomnak, a fogyatkozó állások ellenére is sok a jelentkező.
Becsületbeli ügyek
Borúlátóbb hargitai kollégájánál a pedagógustársadalom helyzetét illetően Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő, aki arra figyelmeztetett: a pedagógusok egzisztenciálisan kiszolgáltatottak. Ez a kiszolgáltatottság vezetett többek között az idei, sokkoló érettségi eredményekhez is – véli a szakértő, aki szerint konfliktusokkal teli tanév áll a pedagógustársadalom mögött.
„Egy tanárnak becsületbeli ügye, hogy végigvigyen egy osztályt. Ehhez képest a címzetes tanárok, akiknek tíz év alatt három év fizetés nélküli szabadság jár, időnként elmennek idénymunkára epret szedni Spanyolországba. Távollétükben helyettesítők tanítanak, majd amikor a címzetes tanár visszatér, úgy zárja le a diákjait, hogy fogalma sincs, hol áll a tudásszintjük – szolgált az ÚMSZ-nek szociológiai gyorsfényképpel az intézményvezető.
Keresztély Irma figyelmeztetett, hogy a lehetőségekhez képest mindent megtesznek a pedagógustársadalom helyzetének stabilizálásáért, címzetes tanárt például egyáltalán nem bocsátanak el az idén. A közelgő versenyvizsgán itt is nagy a túljelentkezés: 103 címzetes állásra 591 pedagógus pályázik. A legnagyobb a túljelentkezés az óvónői, tanítói, angol nyelvtanári, a földrajz és a pszichopedagógia szakra.
Minden nagyon szép
A tanügyi rendszer jövő évi működését, a tanári állások elosztását érintő országos pánik nem rendíti meg az oktatásügyi minisztériumot. Tegnap Daniel Funeriu tartott sajtótájékoztatót, hogy reagáljon a sokak által tragikusnak nevezett érettségi eredményekre. A tárcavezető úgy vélte, az idei kudarc kiküszöbölésére tökéletesen alkalmas az új tanügyi törvény, mert kötelezővé tesz minden olyan változást, amely biztosítja a minőségi közoktatást.
S bár a lapunknak a pedagógusok „megalázónak” érezték kiszolgáltatott helyzetüket, a hiábavaló folyamatos szakmai felkészülést, a miniszter tegnapi nyilatkozatában úgy reagált: még több továbbképzés, jobb értékelési rendszer, biztosabban működő nemzeti alaptanterv szükséges az oktatásügy stabilizálásához, a reformot pedig – szögezte le Funeriu – folytatni kell.
A lapunknak nyilatkozó Kovászna megyei főtanfelügyelő az érettségivel kapcsolatban különvéleményt fogalmazott meg. Keresztély Irma úgy véli, itthon is a Magyarországon bevezetett kétszintű érettségi lenne célravezetőbb. A szakértő által elfogadhatónak ítélt rendszer esélyt nyújtana arra, hogy az elméleti líceumok és a szakiskolák diákjai olyan megmérettetésen vegyenek részt, amely a felkészültségüknek megfelelő szempontok szerint vizsgálná a tudásukat.
Antal Erika, Baloga-Tamás Erika, Kovács Zsolt, Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Felgyújtották az RMDSZ autóját
Ismeretlen tettesek felgyújtották az RMDSZ tulajdonában levő egyik hivatali személygépkocsit Marosvásárhelyen. A rendőrség kiszállt a helyszínre, és nyomoz az ügyben. Az RMDSZ elnöki hivatalának igazgatója, Szepessy László használta azt a gépkocsit, amelyben ismeretlen tettesek már korábban is kárt okoztak, például kivágták a gumijait, vagy savval öntötték le.
Tegnapra virradó éjszaka kettő és három óra között Szepessy László lakása közelében gyújtották fel az autót, amelyről a lángok átterjedtek a mellette parkoló gépkocsira is, szerencsére az időben érkező tűzoltóknak sikerült megakadályozniuk a tűz továbbterjedését.
Szepessy László lapunk érdeklődésére elmondta, elég furcsa lenne a véletlennel magyarázni, hogy éppen az általa használt gépkocsit rongálták meg többször is az utóbbi hónapokban. Az elnöki hivatal igazgatója úgy véli, a tettesek megfélemlítési szándékkal követték el tettüket.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Életet leheltek a kastélyba
Első alkalommal szerveztek a Maros megyei Keresden Kulturális Kastélynapot azzal a céllal, hogy ismertté tegyék Erdély egyik legszebb reneszánsz épületét, valamint hogy életet leheljenek bele. A várkastély az 1400-as években épült, a Bethlen család egykori rezidenciája volt, 1949-ben államosították
A szervezők elégedetten zárták az első alkalommal megrendezett Keresdi Kulturális Kastélynapot, amelynek több mint száz résztvevője volt, és amelynek az egyik legnagyobb hozadéka, hogy sikerült egy tévhitet, egy ellenérzést szétoszlatni a falubeliekben, miszerint a kastély magyar tulajdonosai csak a román jobbágyok kizsákmányolására voltak jók.
Szabó Árpád szervező elmondta, ezzel az eseménnyel sikerült egyfajta együttműködést elindítani a tulajdonosok és a falubeli román lakosok között, hiszen leginkább az említett téves felfogás bélyegezte meg eddig ezt a kapcsolatot.
„Minden várakozásomat felülmúlta a szombati rendezvény, amelyre eljöttek a falubeliek is, az ortodox lelkész is, megnézték a fotókiállítást, nagy sikert aratott köreikben Simonffy Katalinnak a kastélyról készített dokumentumfilmje, de nagyon tetszett Bicskei Zsuzsanna performansza is” – mondta lapunknak a szervező, aki a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanáraként korábban tanítványaival járt Keresden, és a diákok kezdeményezték, hogy alkotótáborokat kellene ott szervezni.
„Marosvásárhelyen Keresztes Gyula műépítésztől hallottam, hogy Keresden áll Erdély egyik legszebb reneszánsz kastélya, elmentem és megnéztem, meggyőződtem erről magam is. Majd gróf Bethlen Anikóval is beszélgettem, akinek az volt az elképzelése, hogy valamilyen módon életet kellene lehelni a kastélyba” – ecsetelte a kastély népszerűsítésére vonatkozó tervek születésének körülményeit Szabó Árpád.
A terveket követték a különböző táborok. Az elhanyagolt és tönkrement dendrológiai kertet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki szakos diákjai mérték fel, a kastélyépületről a kolozsvári építészhallgatók készítettek felmérést, a látványt a fotó-médiatábor résztvevői rögzítették fényképeken és filmfelvételeken, mindezt egy-egy többnapos tábor keretében.
Ezt követték más alkotótáborok, így a marketing- és kommunikációs, foto-média tábor, építész- és mozgásművészeti tábor. Ugyanakkor kerekasztal-megbeszélést is szerveztek a táborvezetők, a támogatók, a kastély tulajdonosaival, amelynek témája a kastély élő központtá való alakítása volt. Szabó Árpád lapunknak elmondta, az egyetlen felmerülő problémát az okozza, hogy a kastély rendbehozatalára az építészek szerint legkevesebb 2,8 millió euróra van szükség.
A továbbiakban a szervezők szeretnék folytatni a jó ötletnek bizonyult kastélynapot, mi több, azt az elképzelést is megvalósítanák, hogy tíz éven belül a Bonchidai Kastélynapokhoz hasonló fontos kulturális esemény jöjjön létre a keresdi Bethlen-kastélyban. „Ha évről évre többnapos rendezvénysorozattal sikerül életre kelteni a reneszánsz épületegyüttest, minden bizonnyal sikerül a befektetők érdeklődését is felkelteni”– fejtette ki Szabó Árpád.
Antal Erika. Krónika (Kolozsvár)

Stúdióba szorít a válság
„Szeptember huszadikán véget ér a nyári szünet idejére és az új évad első hónapjára hirdetett készenléti munkanélküliség a Tamási Áron Színházban” – jelentette be tegnap a sepsiszentgyörgyi intézmény sajtófelelőse. A három hónapig tartó munkabeszüntetés által a színház mindössze annyi pénzt tudott megspórolni, hogy az intézmény jövőjét veszélyeztető lépések nélkül vészelje át a 2010-es év utolsó három hónapját
Kényszerből erényt
A megszorítások következményeként a szilveszteri produkció kivételével a 2010– 2011-es évad valamennyi új előadása stúdiótérben kerül bemutatásra, ily módon a színház vezetősége csökkenteni tudja a díszletek előállítási költségeit is, melyek anyagi fedezete jelentős mértékben visszaesett az elmúlt évadokhoz viszonyítva.
Művészi szempontból szeretné gyümölcsöztetni az új helyzetet a színház vezetője, a stúdióelőadások adta új lehetőségeket kihasználva úgy, hogy erényt kovácsol a kis költségvetésű, kis térben létrehozott alkotásokból.
„Abból indultunk ki, hogy kis térben kisebb a költségvetés, és ezt a helyzetet megpróbáljuk gyümölcsöztetni, ami a színésznek és a közönségnek is jó, erősíti a kapcsolatot” – mondta Bocsárdi László színházigazgató, aki lapunknak arról is beszélt, hogy a szeptember huszadikán véget érő három hónapos kényszerszabadság egy speciális helyzet volt. A színház dolgozói bár bejártak, az intézmény nem termelt, vagyis nem hozott létre újabb előadásokat, nem adott el és nem vásárolt.
Új bérletek, régi minőség
„Lehetőleg ugyanolyan jó minőséget szeretnénk továbbra is nyújtani a nézőknek, mint eddig” – fogalmazott Bocsárdi, aki az új típusú bérletektől is azt várja, hogy mindenki elmenjen a színházba és megnézze a produkciókat, az újakat és a korábbiakat is.
„Azokat is szeretnénk becsalogatni az előadásainkra, akik eddig nem jártak színházba, de azokat sem szeretnénk elveszíteni, akik munkahelyi elfoglaltságaik miatt nem érnek rá éppen azon a napon színházba menni, amelyre a hagyományos bérlet szól” – nyilatkozta az igazgató.
Az eddig meghirdetett felnőtt és diákbérletek mellett – mindegyik négy előadást foglal magában, ezek közül egyik választható az elmúlt évek sikeres előadásai közül – az idén a sepsiszentgyörgyi intézmény három új bérlettel lepi meg a közönséget. Ábel bérlet egészségügyi dolgozóknak, lelkészeknek, délutáni váltásban dolgozóknak. A bérletet rugalmassága miatt olyan nézőknek kínálja a színház, akik elfoglaltságaik miatt nem tudnak a hagyományos bérletek adott napjain színházba menni. A Bakk Lukács bérlet „azoknak szól , akik azt hitték, nekünk nincsen humorunk” – tudhatjuk meg a sajtóközleményből.
A Tamási Áron halhatatlan hőséről, Bakk Lukácsról elnevezett bérlet kiváló alkalmat kínál a színháztól évek, vagy akár évtizedek óta elpártolt nézőknek is arra, hogy megnézzék, milyen manapság a színház, hogy viccelnek (akár komoly dolgokkal is) ebben az új évezredben. A harmadik típusú új bérlet a Visszajáró bérlet, színházszeretőknek, és mindazoknak, akik úgy érzik, semmit sem szalaszthatnak el.
Megszorítások jegyében
A szokásos két bemutató helyett idén ősszel a sepsiszentgyörgyi színházban egy bérletes előadás, Shakespeare A velencei kalmár című színműve készül el Bocsárdi László rendezésében, főszerepben Mátray Lászlóval és a Sepsiszentgyörgyre nemrég visszatért Szakács Lászlóval. Bérleten kívüli szilveszteri produkcióként Alexandre Dumas A három testőr című regényéből készült musical-átirat kerül bemutatásra Selmeczi György rendezésében, mely előadásban a Tamási Áron Színház művészei mellett újra fellépnek majd a Kolozsvári Állami Magyar Opera énekesei is.
Bérletes előadásként mutatja be továbbá a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Csehov Három nővér című darabját Keresztes Attila rendezésében, a vendégjátékra 2010 októberében kerül sor.
Az intézmény 2011-es tavaszi terveit is a válság jegyében fogalmazta meg. Az új bemutatók sorát Tom Stoppard Árkádia című darabjának bemutatója zárja majd. Amennyiben ezt az intézmény anyagi lehetőségei megengedik majd még két további bemutatóra is sor kerülhet, gyerekelőadásként (9-től 99 éves korig) Ðorde Lebovic Az ezredik éjszaka című darabja Zakariás Zalán rendezésében, kamaratermi produkcióként pedig Jean Genèt Cselédek című drámája Bocsárdi László rendezésében. Műsorra tűzik még Kolcsár József Zabhegyező című ingyenes egyéni előadását, mely J. D. Salinger regénye alapján készült.
Elmúlt bizalmatlanság
Bocsárdi lapunk arra a kérdésére, hogy az önkormányzat nyár eleji bizalmatlankodása mennyire viselte meg, röviden így válaszolt: „Ha a javaslataimat elfogadják és beleegyeznek abba, hogy a magam választotta munkatársakkal dolgozzam, akkor több időm marad az alkotásra is”.
Amint arról lapunkban beszámoltunk Bocsárdi ősztől versenyvizsga nélkül maradhatott a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója, miután az elmúlt öt évben folytatott tevékenységét vizsgáló bővített bizottság engedékenyebb volt, mint az első, amely nem adott neki elég nagy jegyet ahhoz, hogy folytathassa munkáját.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Idegennyelv tanítás „Calepinus-szótárral”
Fennállásának húsz éves évfordulóját ünnepli vasárnap Marosvásárhelyen a Calepinus Idegennyelviskola. Az ünnepi rendezvénysorozat vasárnap reggel fél 9-kor a református temetőben Fülöp G. Dénes lelkipásztor, az iskola létrejöttének kezdeményezője sírjánál kezdődik.
A Vártemplomban ünnepi istentisztelettel veszi kezdetét az 1990-ben alakult nyelviskola 2010-2011-es tanéve, amelynek keretében angol és német, illetve román nyelvet tanulhatnak az érdekeltek, kezdő és haladó szinten, de a különböző fokozatú nyelvvizsgákra is felkészülhetnek.
A Calepinus Alapítvány létrejöttének gondolata abból az igényből fakadt, hogy az 1989-es politikai fordulatot követően hirtelen megnőtt az idegen nyelvek tanulása iránti vágy. Az Alapítvány 1990-től főiskolai rendszerben biztosította a felnőtt hallgatók számára a minőségi nyelvtanulás lehetőségét, a személyes és szakmai érvényesülés érdekében. Bár elsősorban nem az egyház feladata a nyelvoktatás biztosítása, azonban valakinek mégis fel kellett vállalnia ezt a feladatot.
A nyelvoktatás megszervezését a Vártemplomi Református Egyházközség keretében Fülöp G. Dénes lelkipásztor kezdeményezte. Az iskola arról az Ambrosio Calepino (1450 – 1510), latinosított nevén Calepinus, Ágostonrendi szerzetesről kapta a nevét, akinek nagy művét, a modern elvek szerint szerkesztett latin nyelv szótárát (Dictionarium Linguae Latinae. Reggio, 1502.) a marosvásárhelyi Teleki Téka őrzi és amelynek az 1585-ös lyoni, tíz nyelvű változata már felvette a magyar nyelvet is.
Az 1990-ben létesült idegennyelviskola az angol és német nyelvek mellett kezdetben franciát és hollandot is oktatott, próbálkozott a magyarral is idegen anyanyelvűek számára, valamint a románnal, mint idegennyelvvel. A kezdő, középhaladó és haladó szintű tanfolyamok mellett felkészítő kurzusokat is tart a különböző nyelvvizsgákra.
Ötvös József lelkipásztor igehirdetését követően fellép a Vártemplom Psalmus Vegyeskara, majd angol nyelvű verses-zenés összeállítás következik a Calepinus kisdiákjainak előadásában. Fülöp Géza, a Calepinus Alapítvány elnöke és Fülöp G. Miklós igazgató köszöntőbeszéde után rövid iskolatörténeti ismertetés következik, majd Spielmann Mihály történész, a Teleki Téka főmunkatársa bemutatja a Calepinus-szótárat.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tájak, korok, (mű)emlékek
Csortán Ferenc építészettörténész szerint a jó kommunikáció kíváncsi és tiszteletteljes közeledést feltételez
Kolozsvári származású, hosszabb bukaresti tartózkodás után Marosvásárhelyen letelepedett beszélgetőtársunk úgy fogalmaz: otthon van a világban mindenütt, a természetben, az emberek között, falun és városon egyaránt, mert azt tartja, ha a környezet nem változtatható meg, az embernek kell megváltoznia ahhoz, hogy jól érezze magát. Mikes Kelemennel is rokon léleknek érzi magát, hiszen olténiai és dobrudzsai „száműzetésében” nem a saját nehéz helyzetén szomorkodott, hanem inkább felfedezte magának azt a világot, amelybe akaratán kívül került.
Hogyan lesz valakiből műemlékvédelmi szakember, mit kell ehhez tudnia?
Európának ezen a részén műemlékvédő szakemberré válik elsősorban az, aki nagyon szeretne ezzel foglalkozni. Az én korosztályomban még nem képeztek ilyen szakembereket,igaz, most sem egyből lesz valakiből ez. Most is más oklevéllel rendelkezők úgynevezett posztgraduális tanulmányok során válhatnak kompetens műemlékvédő szakemberré.
Tehát sokan vagyunk mérnökök, sokan még azok sem, és van, aki a műemlékek ügye iránti szeretetből lép erre a pályára, vagy olyan is, akit a véletlen sodor ide.
Az ideális műemlékvédő szakember ért az épület anyagához, szerkezetéhez, funkcionális lehetőségeihez, de történelmet is tud, azét a közösségét, amely annak idején az épületet igényelte és létrehozta, használta, netán mindmáig használja, de kell tudjon általános építészettörténetet, művészettörténetet, hogy megállapíthassa, egy épület barokk, gótikus vagy klasszicista, ismerje azt, hogy melyik korokban a társadalom milyen szinten állt, a tudása, anyaghasználata szempontjából és így tovább. Mindezt nekem nem oktatták, dilettánsok útján, amatőrként tanultam meg, szedtem össze életem során.
Miközben tudatosság is volt a dolgok alakulásában...
Kamaszkorban dőlnek el az ilyen választások, és már végzős gimnazista koromban sejtettem, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. Persze, már akkor volt Romániában mind művészettörténész-, mind építészképzés, de mindkettő egyetlen egyetemen, Bukarestben, és annyira exkluzívak voltak emiatt, hogy ilyen vidéki plebejus igen kis eséllyel juthatott be oda. Felismerve, hogy az életem kényszerpálya lesz, fegyelmezetten és eléggé kínlódva elvégeztem a kolozsvári műszaki egyetemen az építőmérnöki szakot, és éveken át ipari építőtelepeken dolgoztam.
Az én sorsom más kollegákétól annyiban különbözött, hogy nem Erdélyben, hanem a Regátban kellett a mérnöki pályára lépnem, aminek megvoltak a maga nehézségei és persze a hasznai. Rossz évjáratba estem, amikor végeztem, a ’70-es évek elején, viszonylag nagyszámú regáti, főleg olténiai munkahely került a kolozsvári műegyetemhez, és Târgu Jiu-ba kerültem, ott három évet lehúztam. Ez a három év persze, hogy felejthetetlen, mert fiatal voltam, sikerült helytállnom és súlyos negatív következmények nélkül megéltem ezt.
Az ottaniak milyenek voltak? A barátok, a kollégák?
Kétfélék voltak: a barátok és kollégák, akik nagyrészt hozzám hasonló módon máshonnan kerültek oda, illetve további csoportosítási szempont szerint: erdélyiek és regátiak. A helyiekkel nem volt semmi baj, kézenfekvő összehasonlítani, hogy az erdélyiek ilyenek, az oltyánok olyanok. Ezek sztereotípiák, nagyjából érvényesek is, a lényeg az, hogy nagyon melegszívű, jó emberek voltak.
A kollégák, máshonnan odahelyezettek, hozzám hasonlóan fiatalok voltak, és osztoztunk mindannyian az élet felfedezésének kalandjaiban, tehát hozzájuk is baráti érzelmek kötnek, nagyritkán találkozunk, telefonon beszélünk, természetesen hazamentek a legtöbben a szülőhelyükre.
További nagyon érdekes szempont az, hogy az erdélyi civilizáció más múltra tekint vissza, mint a moldvai-havasalföldi, és ennek részesei, örökösei vagyunk, az erdélyiek mindannyian, magyarok, románok, szászok, és ha Erdélyben élve mi érzékeljük a feszültségeket, ott nagy élmény volt felismerni, hogy amazokkal szemben egy anyagból vagyunk gyúrva, és ott nagyon erős szolidaritások, testvéri kapcsolatok kötődtek, szintén erdélyi, de román fiúkkal, lányokkal, akikkel oda lekerültünk.
Tehát otthonosan érezte magát. Ennek mi a magyarázata, a titka?
Egyfelől bizonyára a családban kapott neveltetés, ahol persze, hogy minket az örökölt identitásunkban megerősítettek, de mégis nem kimondottan, mert erre nem volt alkalom, hogy a szánkba rágják a szüleink, mégis valószínűleg olyan légkörben nevelődtünk, hogy a Kárpátokon túlra kerülve, az idegen kulturális környezetben nem a különbségekre figyeltem, hanem arra, ami emberileg mindenkiben közös. Ugyanazon erkölcsi értékek érvényesek mindenütt, és hát mindenütt van kultúra, számomra nagyon izgalmas volt a Regátnak és azon belül Olténiának a hagyományos kultúrája, a népi kultúra, a népzene.
Ez egy archaikus, kevésbé urbanizálódott világ volt, éppen ezért sokkal tisztábban maradt meg ott sok kulturális jelenség. Úgyhogy eleve nyitottan kommunikáltam azokkal az emberekkel, akiknek pedig nem volt külön viselkedési kódja a máshonnan jöttek számára. Ha kívülről jön valaki, és a kód szerint helytáll, tisztességes, jó cimbora, satöbbi, akkor ugyanúgy befogadják, mint saját osztálytársukat vagy unokatestvérüket. És ez az erdélyi magyarnak meglepő, olyannyira, hogy volt, aki ettől annyira elvesztette a fejét, hogy hagyta magát beszippantani, beolvadni, ami emberileg végülis érthető.
Mert nagy az esélye annak, hogy bekövetkezik?
Ez technika kérdése is. Saját beilleszkedési technikám alakult ki, nem tudatosan, de egy-két év után felismertem, hiszen néhány év során egész más országrészekre is eljutottam. A gyakornoki éveimet Gorj megyében töltöttem, utána fél év katonaság következett, majd Dobrudzsába kerültem, ahol szinte két évet töltöttem. Aztán ismét Olténia, de már a műemlékvédelem keretében, egy másik régiójában. Utána elkerültem egy vízierőmű építőtelepére, tehát volt egy kis intermezzo a Bihari havasokban, de azután jött a rendszerváltás, és ismét Bukarestbe kerültem, a kulturális minisztériumba.
Tehát kiderült: ahhoz, hogy az ember ne veszítse el a fejét és az identitását, jó úgy hozzáállni a dolgokhoz, ahogyan végül is nálam ez kialakult, fontos, hogy legyen egy lakás, ahová bezárkózhatok, ott meglegyenek a könyveim és a zenéim. Ez a kettő nagyon fontos. Az első években megadatott az, ami később már nem, mert most már elönt az olvasnivaló, de akkoriban program szerint olvastam, például minden elérhető Illyés Gyulát, minden elérhető Vörösmartyt, néhány éven át futotta az időmből.
Ahogy megérkeztem valahová, nem tétováztam, hamar végigjártam a múzeumokat, a műemlékeiket, és pár hónap után jobban ismertem a régiót, mint ők maguk. Sohasem voltak identitászavaraim, és mindig magától értetődő volt, hogy én itt tulajdonképpen száműzetésben vagyok, mint Mikes. Ő akár lehetett volna minta is, de annyira nem ismertem akkor, utólag jöttem rá, hogy tulajdonképpen ugyanazon gondolkodásmód működött bennem is, mert ő, ha már Rodostóban kellett élnie, nem sopánkodott, hanem körülnézett, hogy hogyan is élnek azok az örmények, törökök, görögök. Minden jó kommunikációnak az a titka, hogy kíváncsian és tisztelettel közeledjünk egymáshoz.
Ön kolozsvári, mégis Vásárhelyen beszélgetünk.
A magyarázat az, hogy általában nem az történik, amit az ember tervez. Persze, fontos, hogy mit akarsz és mit szeretnél, végül is a végső cél, hogy jól érezd magad és ne szenvedéssel teljen az életed. Ha rosszul érzed magad, akkor vagy a körülményeken változtass vagy magadon.
Csortán Ferenc (1947, Kolozsvár)
Építészettörténész, műemlékvédelmi szakember. 1971-ben diplomázik a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, ezt követően mérnökgyakornok Tg. Jiuban (1971–74), a Műemlékvédelmi Hivatal (1975–78), majd a krajovai Electroputere gyár beruházási osztályának munkatársa (1978–87), műszaki ellenőr a Dregan-völgyi vízierőmű építőtelepén (1987–90).
A rendszerváltás után 1990–95 között a Művelődésügyi Minisztérium Kisebbségi Igazgatóságának tanácsosa, majd igazgatója. Jelenleg a Maros megyei Művelődés-, Vallásügyi és Nemzeti Örökségvédelmi Igazgatóság műemlékvédelmi tanácsosa. Kutatási területe a közép-európai nemzeti kisebbségek művelődéstörténete, szociológiája, amelyhez kapcsolódóan számos írása jelent és jelenik meg hazai és külföldi lapokban, szakfolyóiratokban.
Kézenfekvő volt, hogy Kolozsvárról elindulva valaha Kolozsvárra érkezzem vissza, de akkor amikor családi okokból hirtelen sürgőssé vált eljönni Bukarestből, Maros megyébe jöttünk, a feleségemnek Szovátán ajánlottak fel állást, elfogadtuk, ott lakást vásároltunk, én Vásárhelyen találtam állást, ingáztam naponta, majd egy év után a feleségemnek új állást találtunk Marosvásárhelyen.
Nem nehezebb Vásárhelyre sem begyökerezni és beilleszkedni, mint máshová, nagyon érdekes kihívás, nem volt ismeretlen a számomra, de azért kiderült, hogy igen kevésbé ismertem és értettem, tehát ötödik-hatodik éve tanulom a várost, egyes dolgok vonzanak, mások taszítanak, a mérleg pozitív. Jól érzem magam a bőrömben és ebben a világban, amely, hála Istennek, kinyílt, és a kerítésen túl Bécs van és Strasbourg van.
Otthon vagyok a világban mindenütt, a természetben, mert szeretem a fákat, a virágokat, a bogarakat, a csillagokat a fejünk felett, és ugyanennyire otthon érzem magam az emberek között is, a falvak, városok, utak és épületek világában, amelyek mind emberek épületei, emberek igényelték és építették, laktak benne, és persze, hogy megállapítom, hogy ezt az épületet nem szeretik a mostani birtokosai, vagy a másiknak szerencséje volt, mert jó helyre született, figyel a tulajdonára.
Szinkrontolmácsként is ismert, sok helyre hívják.
A rendszerváltás után kiderült, hogy kellőképpen fel vagyok készülve a szinkrontolmácsolásra. Botcsinálta szinkrontolmácsként kezdtem, olyan helyzetbe jutottam, hogy magyarországi kortárs művészek kiállításának szervezésekor engem bíztak meg, hogy segítsek, legyek tolmácsuk, idegenvezetőjük, a kiállításmegnyitón is fordítottam, és nagyon jól végeztem ezt, azután egyre több ilyen alkalom volt.
Mind többször derült ki, hogy képes vagyok erre; az elején lámpalázzal, most már nagy rutinnal csinálom, angolból is, és néha, témától függően, még franciából is. Bátran kell csinálni, gyakorlat kell hozzá, a felismeréshez is, hogy mire kell a hangsúlyt fektetni, mert csak akkor lehet fordítani valamit, ha értem, amiről szó van. Nem elég egy általános szókincs, ha annak a szakmának nem ismerem a fogalmait.
Szerencsénkre a rendezvények zöménél elegendő egy olyan szókincs, mint egy jó napilapban megjelenő cikkben arról a témáról. Például amilyenek a Színképben vannak a mai csillagászat vívmányairól, klónozásról, erről-arról, világos, hogy a műveltebb olvasó számára. Tehát ezen a szinten, mondhatni, bármilyen témáról tudunk fordítani, ritka az, amikor a monetáris politika vagy az AIDS-kezelés a téma, ehhez valóban már olyan ember kellene, akinek ez a szakmája.
A szinkrontolmácskodást szeretem, mert tudom, hogy hasznos, mert sikerélményt nyújt és egy kicsi pénzt is hoz a házhoz. Ezen kívül információt kapok, nagyon gyakran olyanok a témák, amelyek aktuálisak, és nem árt, ha egy kicsit megfürdetem magam azokban az ismeretekben. Pláne most, hogy korosodom, kell használnom az agyamat, és ez agytorna is.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Sem iskola, sem iskolabusz
A vidéki oktatási intézmények összevonása növelte az ingázó diákok számát
Gyerekek és szülők ezrei szembesültek azzal ezekben a napokban, hogy az idei tanévben a vidéki iskolák felszámolása, összevonása miatt ingázniuk kell, ám a tanfelügyelőségek nem tudnak ehhez elegendő iskolabuszt biztosítani.
Hargita megyében például hat és félezerre nőtt ősztől a naponta ingázó diákok száma. A gyerekeknek átlagosan 10-15 kilométert kell utazniuk, de olyanok is akadnak, akik naponta oda-vissza számolva 60 kilométert tesznek meg azért, hogy tanulhassanak. Jelenleg mintegy négyezer-ötszáz tanuló utaztatásának gondja a szülőkre vagy magára a diákra hárul, mert a megyében található 75 iskolabusz mindössze 1800-2000 diák szállítására elegendő.
„Azokon a településeken, ahol nincs iskolabusz, mert még nem kaptak – például Homoródszentmárton, Gyergyóholló, Tölgyes –, mikrobuszok bérlésével próbáljuk áthidalni a hiányt, a költségeket egy központi program támogatásából állja a tanfelügyelőség. Ugyanebből a forrásból finanszírozzuk azokat az alternatív megoldásokat is, ahol például szülők bevonásával, segítségével oldják meg az utaztatást” – nyilatkozta lapunknak Csukás Levente, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség gazdasági igazgatója.
Beszámolója szerint korábban 22 újabb iskolabuszt kérvényeztek az oktatási tárcától, majd ezt a számot egy „reálisabbra”, hatra csökkentették. „Már akkor is tapsolnánk, ha három-négy buszt kapnánk. Ezek a járművek oda kerülnének, ahol az alacsony diáklétszám miatt kénytelenek voltunk felszámolni az iskolát” – magyarázta az igazgató, aki szerint Székelyvarság, Homoródszentmárton, Kobátfalva, Hidegség, Gyergyóholló és Tölgyes szerepel a prioritási listán.
És a szülők fáradtsága?
„Minden reggel megfogadom, hogy többet nem viszem be a városi iskolába a gyereket” – panaszkodik az egyik Maros megyei faluban élő Kulcsár Ildikó, aki családjával naponta egy órát utazik faluról városra és vissza. „Sokba is kerül, fárasztó is” – mondja a kétgyermekes anya, aki nincs egyedül ezzel a problémával a megyében. Az anyuka olyan településen él, ahová nem jut el a megyében jelenleg közlekedő 76 iskolabusz egyike sem, így a diák utazási támogatást kap. „Jó, hogy legalább az utazást kifizetik. De az én fáradságomat nem fizeti ki senki” – panaszkodott az anyuka.
Az ingázás valóban fáradsággal jár. Erdőszentgyörgyről Marosvásárhelyig például 40–45 perc az út. Oda-vissza megjárni ezt a távot, azt jelenti, hogy a várakozással együtt napi két órát tölt az utazással az, aki az ingázást választja. Egy bérlet ára 170–180 lej, annak függvényében, hogy egy hónapban hány napot utazik a bérlettulajdonos, az iskolások 10 százalékos kedvezményben részesülnek. A Vásárhellyel egybeépült falvakba húszpercenként járnak a buszok, innen könnyebb a bejárás.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk, a minisztérium további négy iskolabuszt ígért. Ennél többre volna szükség, ezért azokat az iskolákat, amelyek közelében nincs más tanintézmény, még a annak ellenére sem zárták be, hogy nagyon kevés a gyerek.
Illés Ildikó elmondta, a minőségi tanításhoz erős iskolaközpontokra volna szükség, ami csak az összevonásokkal, az ingáztatásokkal lenne megvalósítható, de ezt a szülői közösségek nem látják be, és ragaszkodnak településük iskolájához. Példának a községközpontnak számító Küküllőszéplakot hozta fel a főtanfelügyelő-helyettes.
Újabb 170 busz érkezik
Az oktatási minisztérium tud az iskolabuszhiányról, a tárca éppen tegnap írt ki versenytárgyalást 170 jármű beszerzésére – tudtuk meg Király András oktatási államtitkártól. Tájékoztatása szerint jelenleg 2370 iskolabusz van forgalomban, és az intézmény-összevonások miatti új helyzetben további 900 jármű van forgalomban.
„Ismerjük az ingázó gyerekek gondjait. Hosszú távon az iskolabuszok jelentik az olcsóbb és kényelmesebb megoldást számukra, de beszerzésük sok pénzbe kerül. Addig is az állam valamennyi diáknak biztosítja az utazási költséget ott, ahová nem jut el iskolabusz” – magyarázta az államtitkár. Egyébként Király András volt még képviselőként a kezdeményezője annak a négy éve érvényben lévő törvénynek, amely szerint az állam állja a diákok ingázási költségeit. A jogszabály szerint megtérítik a napi utazás árát, ha a távolság nem haladja meg az 50 kilométert. Antal Erika, Baloga-Tamás Erika
Antal Erika, Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Gyenge, habozó, de a miénk?
Nagyváradon tartja soron következő kongresszusát az RMDSZ – döntötték el a hétvégén Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának tagjai. A várakozással ellentétben Markó Béla nem nyilatkozott egyértelműen arról, indul-e a februári kongresszuson újabb elnöki mandátumért.
„Mindannyian tudtuk, hogy gazdasági válságban vagyunk, de vállalkozni kellett a kormányzásra, mert esélyt láttunk az állami berendezkedés átrendezésére, a reformra” – vont mérleget az elmúlt kilenc hónap kormányzásáról Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén. Markó kifejtette, az RMDSZ-nek az erdélyi magyarság képviseletét ellátni hivatott programja van, képviselőinek ezért jelen kell lenniük a döntéshozatalban.
Elégedetlen az RMDSZ
Az oktatási törvény elfogadásának törvényhozási halogatása kapcsán Markó leszögezte: az RMDSZ rendkívül elégedetlen, hogy – bár van koalíciós többség – nem tudja érvényesíteni minden esetben akaratát. Úgy fogalmazott, a szövetség egy gyenge, habozó koalíció tagja, és az RMDSZ nem fogadhatja el az ingadozást: szerinte a jogszabályt még ezen az őszön el kell fogadni, de el kell kezdeni olyan, az erdélyi magyarság számára fontos jogszabály vitáját is, mint a kisebbségi törvény vagy a régióátszervezést célzó kezdeményezés.
A szövetségnek Markó szerint ragaszkodnia kell az általa kezdeményezett gazdaságösztönző intézkedések gyakorlatba ültetéséhez (a minimáladó eltörlése, a kisvállalkozások számára biztosítandó kedvezményes hitel biztosítása, az elkezdett infrastrukturális beruházások folytatása, a napszámosmunka kérdésének rendezése).
Markó: a fizetéseknek növekedniük kell
Markó ugyanakkor megismételte, az RMDSZ nem fogad el semmilyen további megszorító intézkedést, a szervezetnek az az álláspontja, hogy a jövő év elejétől a fizetéseket újból növekedési pályára kell állítani. Az RMDSZ kormányzati létének feltétele ez: folytatni a decentralizációt, és világos intézkedéseket hozni a gazdaság tekintetében.
„Nem adunk igazat azoknak, akik szerint ebben az időszakban a szociális kérdések kevésbé fontosak. Igenis, éppen a válságidőszakban van szükség a szociális védelemre, nem szabad megengednünk, hogy a kisnyugdíjakhoz vagy az indokolt szociális támogatásokhoz valaki is hozzányúljon” – hangsúlyozta az elnök.
Ernyő alá hívják az EMNT-t
Politikai beszámolójában a szövetségi elnök élesen bírálta mindazokat, akik azt vetik az RMDSZ szemére, hogy együttműködik a „népnyúzó Demokrata-Liberális Párttal” és Traian Băsescuval, holott, mint rámutatott, a választásokon „éppen ezek az emberek buzdították a magyarokat a Băsescura való szavazásra”.
Mint mondta, nem szokása a szövetségeseket bírálni, de furcsállva hallotta, hogy az EMNT a pártalapítás gondolatával kacérkodik, ami akár azt is jelenthetné, hogy a magyar összefogás nem működik. „Szerintem jól működik, és működtethető, másrészt pedig nem hiszem, hogy egy egyébként nehéz helyzetben lévő magyar közösségnek az lenne az érdeke, hogy pártokra bomoljon ahelyett, hogy azt az érdekképviseletet, mely itt van a kezünkben, húsz évig jól működött, próbáljuk megerősíteni, megpróbáljunk ennek ernyője alá mindenkit bevonni” – szögezte le Markó.
Személyi kérdésekről csak jövő februárban
A jövő februárban esedékes RMDSZ-kongresszus feladatairól szólva a szövetségi elnök úgy értékelte, változásra van szükség, újra kell gondolni a szövetség alapszabályzatát és programját. Bár a hozzászólók közül Olosz Gergely képviselő burkoltan feszegette a személyi változások kérdését is (a tiszteletbeli elnöki tisztség visszaállítását javasolta), Markó erről csupán annyit mondott: szükség van a személyi változásokra is, de nem mindenáron.
„Magam támogatni fogom a változás gondolatát, és vállalom, hogy konzultálni fogok a területi szervezetekkel, platformokkal annak érdekében, hogy kialakítsunk egy közös víziót arról, hogy az RMDSZ-nek hogyan kell továbbmennie. Ezekről a változásokról azonban nem 2010-ben, hanem 2011 februárjában kell döntést hozni” – szögezte le Markó Béla.
Frunda ismét bírál
Frunda György szenátor felszólalásában bírálta az RMDSZ kormányzati részvételét, amelynek szerinte „túl nagy az ára”. Azt az ígéretet kaptuk, hogy júniusig meglesz a tanügyi törvény, nem lett meg. Az RMDSZ nem kapta meg azokat a helyeket az intézmények élén, amelyeket megígértek. Egyetlen olyan törvény vagy döntés nem született, amitől az emberek fellélegezhetnek. Ez nem olyan partner, aki betartja az ígéreteit” – sorolta Frunda az érveket, amelyek szerinte a demokrata-liberálisokkal való szakítás mellett szólnak.
Borbély László környezetvédelmi miniszter szerint sem könnyű az RMDSZ élete a koalícióban. „Igaza van ebben Frundának, meg kell nézni, hol a tűréshatár. Közel voltunk ehhez a határhoz egyes döntéseknél: alkotmánybírók megválasztása, nyugdíjcsökkentés” – tette hozzá Borbély. Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök arra figyelmeztetett: az RMDSZ szervezeti életét sem szabad elhanyagolni a kormányzati munka miatt. „Foglalkozzunk a szervezettel, és vigyázzunk az egységére” – kérte az SZKT tagjait Takács Csaba.
Nagyváradon rendezik a kongresszust
Az RMDSZ tizedik, 2011 februárjában esedékes kongresszusát Nagyváradon rendezik – döntötte el a hétvégi SZKT. A szövetség 10. kongresszusának megszervezésére a területi szervezetek Csíkszeredát és Nagyváradot jelölték, Nagyvárad egy ellenszavazattal és két tartózkodással győzött.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke az ülésen elmondta, a helyszín kiválasztásában szerepet játszott, hogy Nagyváradon zajlott a szövetség első kongresszusa is, ugyanakkor a partiumi városnak repülőtere is van, és megfelelőek a kongresszusi küldöttek elszállásolásának és étkeztetésének feltételei.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Talentumokat” várnak
Tehetséggondozás a vásárhelyi alapítvány programjainak a célja
Óvodásoknak, kisiskolásoknak szervez tehetséggondozó foglalkozásokat Marosvásárhelyen a Talentum Alapítvány, szeptember végéig írathatják be a programra gyerekeiket a szülők.
A jó képességű, az iskolában jól tanuló gyerekeket támogatják, akik előmenetelét a családban fellépő anyagi és más gondok – mint a munkanélküliség, az alkoholizmus, vagy a távol dolgozó szülők hiánya – gátolják. Az Esély elnevezésű program szükség esetén anyagi segítséget is nyújt; célja, hogy segítsen a gyerekeknek abban, hogy hátrányos helyzetüket leküzdjék, és képességeiket fejleszthessék. „Az alapítvány másfél évtizede sikeresen működik ezen a területen” – mondta el lapunknak Kacsó Erika pszichológus, az alapítvány munkatársa.
Az október 11-én kezdődő foglalkozások keretében az óvodásoknak általános képességfejlesztő csoportot indítanak, ahol a kicsiket játékosan tanítják angolul, fejlesztik a zenei hajlamukat, a rajzkészséget, de barkácsolás, gyerektorna és környezeti nevelés is várja őket. A Zenebona Palota célja az óvodás gyermekek általános zenei készségének, a ritmusérzék, zenei hallás fejlesztése sok játékkal és közös énekléssel.
Az iskolások a színjátszó csoportban személyiségfejlesztő és szocializációt elősegítő tevékenységekben vesznek részt. A pszichológus szerint már az iskoláskorban fontos a magabiztos fellépés, amihez, ha szép beszéd is társul, a siker félig biztosított. A színjátszás hozzájárul az önkifejezés, a mozgáskészség fejlesztéséhez, az izgalmak levezetésének elsajátításához is.
A Törpingáló Klubban Kántor Zita képzőművész várja a gyerekeket, hogy a festészet, a grafika titkaiba avassa be őket. Szórakoztató feladatokkal a matematikai-logikai gondolkodást fejleszti a Hókuszpók fejtörő csoport, amely keretében a szakemberek a feladatmegoldó készség, a kreatív gondolkodás kibontakozását segítik elő.
A felsorolt foglalkozások akár arra is kitűnőek, hogy felkészítsék a gyerekeket a művészeti iskola első, vagy ötödik osztályába való felvételi vizsgákra.
A szakemberek, pszichológusok, oktatók, pedagógusok, képzőművészek a szülőkkel is megbeszélik a programokat, az órarend és a csoportok kialakítása érdekében.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

A jelent meghatározó múlt
Novák Csaba Zoltán történész kutatásainak vezérelve a kezdetektől: valós kérdésekre valós válaszokat kapni
Beszélgetőtársunk 2004 óta a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi, Gheorghe Şincai nevét viselő intézetének munkatársa, jelenkorra szakosodott kutatója. Mint interjúnkból is kiderül, úgy látja, a közelmúlt sokkal jobban érdekli a társadalmat, mint az ókor vagy a középkor. Talán azért van ez így – vallja –, mert ami az utóbbi hatvan évben történt szűkebb környezetünkben, életünket ma is meghatározza.
Hogyan indult a pályája?
Kolozsváron végeztem az egyetemet 2002-ben, egy évet tanítottam a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, majd három hónapot a 2-es számú általános iskolában, és 2004-ben sikeresen vizsgáztam a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetébe. Egy jelenkor-kutatói állás volt meghirdetve, és mivel már egyetemista koromban kacérkodtam a kutatással, tehát komolyabban foglalkoztam ezzel a kérdéssel, szinte azt is mondhatom, adott volt a pálya.
Egy darabig párhuzamosan csináltam a két dolgot, majd fokozatosan feladtam a tanügyet a kutatás miatt, most pedig újrakezdtem, szintén párhuzamosan, de egy másik szinten, a Babeş-Bolyai történelem karán, óraadó tanárként. Még egyetemistaként szakosodtam a legújabb korra, és ezen belül is az 1945 utáni időszakra, amit sokan a kommunizmus időszakának is neveznek.
Ezen belül van néhány apró vagy kevésbé apró téma, amelyek érdekelnek, elsősorban a romániai kisebbségek helyzete a kommunizmus időszakában, és ezen belül az időszaknak más különböző kérdései is. Kimondottan a kultúra alakulását követem figyelemmel, ezen belül is az ifjúsági kultúráét, az ifjúsági kultúra és a kommunista diktatúra viszonyát, azt, hogy milyen ifjúság-politikával foglalkozott a párt stb.
A ’70-es, ’80-as években a történészképzés, főleg a magyar, nagy hiányt szenvedett, nem sok történészt termelt ki a magyar társadalom, és ’90 után ezt az űrt próbálta az oktatási rendszer betömni, ennek következtében számunkra, az új generáció számára történelmi lehetőségek adódtak, hogy az ember fiatalon, 20-30 évesen úgymond a pálya csúcsai felé törjön. Elég sokan próbálták megragadni ezt a lehetőséget.
Egy generációs csoporttal indultam a ’90-es évek végén, többnyire a kolozsvári egyetemről kerültünk ki, de itt elsősorban Bárdi Nándor magyaroszági kutató, tanár nevét emelném ki, akinek a hatására nagyon sok évfolyamtársam, egyetemi kollegám próbálkozott a kutatással. Olyan perspektívát vázolt fel Bárdi, ami az akkor tudásra éhes fiataloknak nagyon érdekes és fontos dolognak tűnt, és kiderült azóta, hogy az is volt.
A hatására többen is kutatásba kezdtünk és néhányan a pályán is maradtunk. Tehát mondhatom, hogy vagyunk, éppen elegen, viszont az intézményes keretek hiányosak, nagyon kevés a lehetőség. Én a szerencsésebbek közé tartozom, hogy hivatásosként végzem ezt, nincs más feladatköröm, csak a kutatás. Több pályatársamnak nem adódott meg ez a szerencse, nekik a kutatás mellett más munkával is kell foglalkozniuk, ami sok szempontból visszaveti munkabírásukat vagy a lehetőségeiket
Miért éppen ez a korszak a legérdekesebb?
Néha elemzem magamat és a pályámat, és úgy gondolom most: talán onnan is fakad ez a fajta érdeklődés, hogy már ifjúkorom, tehát középiskolás korom óta erősen reflektáltam az adott helyzetemre, próbáltam megérteni azt a közösséget, amelyben élek, és valószínűnek tartom, hogy ez a fajta érdeklődés vezérelt a történelmi korszak kiválasztásában is, hiszen a ’89 előtti időszak annyiban határozta meg, befolyásolta az életünket, hogy napjainkban is számos összefüggés van, ezt nem nekem kell részleteznem, mert ez köztudott, és egyrészt ez vezérelt, másrészt a kommunista ideológia megértése, szintén egy ifjúkori ábránd.
A korszak végét még elkaptam, ’89-ben 14 éves voltam, tehát részben tudatosan éltem át néhány évet ebből a korszakból. Máskülönben az orosz irodalom és kultúra is régóta foglalkoztat, és az orosz történelemmel való ismerkedésem során automatikusan eljutottam a kommunista ideológiához.
Nehezebb vagy könnyebb ezt a periódust kutatni?
Részben nehezebb, részben pedig könnyebb, de ha mérlegre tennénk a dolgokat, akkor a könnyebb változat maradna felül. Tehát könnyebb olyan szempontból, hogy a források tömkelegével állunk szemben, nagyon sok megközelítési lehetőség van, a történelem az utóbbi időben sok más társadalomtudományi ágazattal került kapcsolatba, kölcsönhatásba.
Másrészt pedig piacilag is sokkal fölkapottabb ennek a korszaknak a kutatása, éppen azért, mert nagyon sok szállal kapcsolódik a mostani életünkhöz, tehát azt is mondhatnám, csúnya szóval, hogy piacorientáltabb ez a korszak. Nehéz viszonylag, szintén a felsorolt okok miatt, hogy túl sok a forrás, nagyon nehéz szelektálni. Sokkal több forrás áll rendelkezésünkre, mint a középkor vagy ókor esetében, ezek között fel kell állítani a hierarchiákat, ezeket a forrásokat minőségileg is rangsorolni, elemezni kell, tehát bonyolultabb, mint más korszakok esetében.
A másik az, hogy nincs meg az időperspektíva, tehát annyira közel van, nem telt el az a bizonyos mennyiségű idő, hogy a társadalom letisztult emlékkel tudjon visszanyúlni ehhez a korszakhoz. Úgy gondolom azonban, hogy összességében könnyebb és előnyösebb kutatni ezt.
A történésznek nehéz-e kívülállóként szemlélnie a dolgokat, amikor olyan emberrel találkozik, aki megélt bizonyos eseményeket és nem tud objektíven viszonyulni azokhoz?
Van a szakmának módszertana, és a történésznek tudnia kell a számos forrás között olyan egyensúlyt teremteni, amiből kirajzolódik a múltról egy bizonyos képe.
Többen is érdeklődnek e korszak iránt. Ez azt jelenti, hogy divatos periódus?
Igen, divatos is, viszont a társadalmat, most, az átmeneti időszakban is, politikai-gazdasági-erkölcsi válságban is nagyon érdeklik azok a szálak, amelyekből gyökerezik a mostani helyzetünk. Az emberek általában kíváncsibbak ezekre a történetekre, mint a korábbi időszakok történetére.
Sok minden érdekli, hogyan választ a témák közül?
Adott a korszak és ezen belül a részkérdések, ez persze attól is függ, hogy mennyire lefedett ennek a kutatása, hogy a kollégák milyen témákkal foglalkoznak ezen belül. A forrásoktól is függ, hogy mihez találok dokumentációt, de általában a belső késztetés az, ami ráirányít egy témára. Elkezdtem a doktori kutatásomat, a disszertációmban a romániai kisebbségek kérdésével foglalkozom, amit sok szempontból kimerítettem, de kutatás közben is figyelek mindig, van-e olyan téma, ami majd a jövőben kutatható, és folyamatosan keresem az új kérdéseket.
Néha adódik a lehetőség, hogy ezek a belső motivációk találkoznak valamiféle intézeti vagy külső érdekkel, tehát van olyan intézmény vagy kutatási projekt, amelyik pont erre a kérdésre kíváncsi. Említettem, hogy a kommunizmus kialakulása is nagyon érdekel, és ezen belül például olyan kutatás is zajlik Magyarországon, amely a baloldaliság történetét próbálja megfogni, hogy mi az, hogyan jelentkezik az értelmiségnél, a baloldaliság mint eszme, és én nagy örömmel tudok egy ilyen kutatáshoz csatlakozni.
Volt a családban késztetés, ami miatt a történelem felderítését választotta életcéljának?
Gyermekkoromban nagyon szerettem a legendákat, a történeteket, szerettem ilyen jellegű műveket olvasni. Nem értelmiségi családból származom, de édesapámat érdekelték ezek a kérdések, ez biztosan hatással volt rám is, a ’80-as években sok más szórakozási lehetőség nem volt, és nagyon sokat olvastam. Ezek ez olvasmányaim olyan képzeletbeli világba repítettek, amelyben gyermekként nagyon jól éreztem magam.
Aztán középiskolás koromban szembesültem azzal, hogy mi a legendás múlt és mi az, ami ténylegesen, módszertanilag feltárt, megkonstruált múlt, és eléggé demoralizáló volt a legendák bűvköréből lehuppanni a valóságba, de én sikeresen vettem ezt az akadályt, túléltem ezt a traumát, és innen kezdve úgy döntöttem, ezek a történetek érdekelnek engem a legendákon túl is, tehát a valós kérdésekre lehetőleg valós válaszokat kapjak.
Novák Csaba Zoltán (1975, Nyárádszereda)
Történész, a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Általános iskolai tanulmányait Nyárádszeredában végezte, a középiskolát a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben.
2002-ben diplomázott a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem karán, 2005-től a bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet doktorandusza. Több szaktanulmány szerzője, a kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság munkatársa volt. Hamarosan megjelenik első tanulmánykötete, a Ceauşescu-korszak magyarságpolitikájáról.
Ez hobbi is?
Igen, mert élvezem és szeretem csinálni, néha annyira, hogy nehezen tudom összeegyeztetni a családi élettel, de ez főleg az első időszakban volt nehézkes, most már kialakult az egyensúly.
Olvasmányaimat is meghatározza, olyan műveket olvastam az utóbbi időben, amelyek kapcsolódtak a szakmához, és így óriási hiányok támadtak a műveltségemben, úgyhogy most egy köteten dolgozom, és ha sikerül befejeznem az év végéig, akkor tervezek egy úgymond rövid szellemi szabadságot, amikor mást fogok olvasni, mert rájöttem, hogy sok esetben az egyetemi, a középiskolai olvasmányaimból élek, és ezt a fajta tudást fel kellene frissíteni, bővíteni.
A román történész kollégáival milyen a kapcsolata?
Két generációval tartom a kapcsolatot, és úgy érzem, sikeresen integrálódtam a román szakmai életbe. Egyrészt a tanáraimmal vagyok kapcsolatban, hiszen a doktori tanulmányaimat Bukarestben folytatom, lassan már a vége felé járok, a Román Akadémia Nicolae Iorga Történeti Intézetében végzem, és ott egy idősebb generációból kerülnek ki a mentoraim, és érdekes módon, annak ellenére, hogy ez a generáció viszonylag a korábbi időszakban, a ’60-as, ’70-es években szocializálódott, egyensúlyt sikerült találnom velük, közös szakmai nyelvet beszélünk, vannak kérdések, amelyekben nem értünk egyet, de ezt el lehet intézni szakmai viták keretében, és más probléma ezekből nem adódik.
Ugyanakkor van egy másik generáció, azok, akik velem együtt indultak a pályán, akikkel azonos korosztályt képviselek. Még közelebbi szálak fűznek nagyon sok személyhez Bukarestben és Kolozsváron is, most már azt is elmondhatom, hogy többükhöz nemcsak szakmai, hanem baráti szálak is kötnek.
Gyakran tesz eleget meghívásoknak, tudománynépszerűsítő előadásokat tartva.
Tudatosan vállaltam ilyen szerepet, mert a történelemtudomány is sokszor a saját elefántcsont-tornyába zárkózik, és tanári pályafutásom során is láttam, hogy az embereknek jelentős része érdeklődik a történelem kérdései iránt, nem pusztán csodálatos, legendás történetekre gondolok, hanem vannak olyan valóságos gazdasági-politikai helyzetek, amelyek megértéséhez, elemzéséhez szükséges bizonyos történelmi tudás is.
Ez az igény nagy egyrészt, másrészt pedig úgy látom, hogy pontosan ebből az igényből fakadóan nagyon sok népszerűsítő történelmi munka jelenik meg, amelyek nélkülözik a tudományosságot, nagyon sok legendára harapnak rá, és ezeknek óriási sikere van, amit ellensúlyozni kell. Ebből az indíttatásból döntöttem el, nagyon sok időt és energiát fektetve bele, hogy a tudásomat megpróbálom megosztani a szélesebb közönséggel is. Ezt több szinten művelem, majdnem minden előadást, felkérést elvállalok, és nemcsak évfordulók kapcsán, hanem év közben is, ha lehetséges, akkor szívesen elmegyek és tartok előadást az általam kedvelt vagy ismert témákról, hallgatóság előtt, vagy rádióban, televízióban.
Van egy sikeres projektem a Transindex honlapján, minden szombaton egy történelmi tematikájú cikket szerkesztek, és ez a visszajelzések szerint jól működik. Amíg egy kimondottan szakmai munkát néhány tucatnyian olvasnak el, ezeket a cikkeket, amelyek nem bulvártémájúak, hanem egyszerűbb, közérthetőbb nyelvezetben és talán érdekesebben megfogalmazott, de kutatásokon alapuló írások, több ezren olvassák el.
Meddig kutatható ez a téma?
Ennek a periódusnak is vannak látványos és vannak kevésbé látványos részei. Ebben is kettős mércét tartok szem előtt, vannak témák, amelyek nagyon érdekesek lehetnek, ha a médiában megjelennek, viszont vannak olyan szakmai témák, amelyek kevésbé tartanak igényt a nagyközönség érdeklődésére. Mindkettőben dolgozom, és úgy látom, a jövőben hosszú ideig kincsesbánya ez a korszak a történészek számára, a román levéltárakban egyre több forrást bocsátanak a kutatók rendelkezésére.
A magyarországi kollégákkal is együttműködik?
Természetesen. Úgy érzem, sikeresen integrálódtam a magyarországi szakmai életbe is. Ha már így alakult, hogy itt maradtam, a két közösség közötti átjárás lehetőségével élni fogok, így döntöttem, és tudatosan kettős irányba kezdtem meg a szakmai integrációmat.
Bárdi Nándor segítségével az első konferenciákon részt vettem még a ’90-es évek végén, a 2000-es évek elején, és innen kezdve lassú folyamatként sikerült a magyarországi közegbe is beilleszkednem. Ez szintén szakmai, baráti kapcsolatokat jelent. Kevés előnye van a kisebbségi létnek, de ami van, azt próbálom kihasználni.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Tiszteletköröket futott Schmitt Pál Bukarestben
Magyarország elnökének kötelessége valamennyi magyar emberhez közel jutni, politikai nézetektől függetlenül – válaszolt Schmitt Pál az ÚMSZ azt firtató kérdésére, hogy az RMDSZ mellett az EMNT, az MPP és az SZNT vezetőivel is megbeszélést folytat romániai látogatásán. A Bukarest után Erdélybe utazó magyar államfő mindvégig szívélyesen beszélt román vendéglátójáról.
Magyarország köztársasági elnökének kötelessége valamennyi magyar emberhez közel jutni, politikai nézetektől vagy vallástól függetlenül – válaszolt Bukarestben Schmitt Pál az Új Magyar Szó azt firtató kérdésére, hogy a magyar államfő tegnap elkezdett romániai látogatásán az RMDSZ mellett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt vezetőivel is megbeszélést folytat.
„Magyarország köztársasági elnökeként nyitva kell tartanom az ajtót mindenki előtt, mindenkinek a kívánságait és a javaslatait meg kell hallgatnom” – magyarázta Schmitt Pál.
Előzékeny sportdiplomata és nyájas tengerész
A magyar államfő tegnap a Cotroceni-palotában vendéglátójával, Traian Băsescu elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján ugyanakkor lapunknak elmondta, a román államfővel egyetértettek abban, hogy az RMDSZ fontos kormányzati tényező Romániában, és azt ecsetelte, hogy Traian Basescu „megelégedéssel beszélt” az RMDSZ kormányfőhelyettesének és három miniszterének munkájáról, kiemelve azt is, hogy Kelemen Hunor személyében magyar nemzetiségű miniszter vezeti a román kulturális tárcát. „Sokatmondó, hogy a román kultúrát egy magyar emberre bízták” – tette hozzá elismerően Schmitt.
A sportdiplomatából lett magyar államfő egyébként mindvégig előzékenyen és szívélyes hangnemben beszélt román vendéglátójáról, még ha előbbi kérdésünk némileg ki is zökkentette. Az udvariasságra a román elnök is udvariassággal válaszolt, Băsescu nem győzte hangsúlyozni, hogy a két ország közötti kapcsolat soha nem volt ennyire jó, mint most. Olyannyira, hogy a magyar állampolgárság megadásának tíz évvel ezelőtt Bukarestben még nagy port felvert ügyével kapcsolatban a román elnök az ÚMSZ kérdésére azt válaszolta: Romániának semmiféle kifogása nincs az új magyar állampolgársági törvény ellen, amely 2011 január elsejétől lehetővé teszi a magyar állampolgárság megszerzését valamennyi romániai magyar számára.
„Az anyaországok kötelessége lehetővé tenni egy másik országban élő etnikai kisebbségek számára az állampolgárság könnyített megadását” – szögezte le lapunknak Băsescu, aki emlékeztetett, hogy Románia hasonlóan járt el a moldovai románok esetében.
Autonómia-értelmezések
A két államfő által megvitatott témák közt az autonómia is szerepelt. Ezzel kapcsolatosan Băsescu a „közösségek autonómiáját” hangsúlyozta, Schmitt viszont a három magyar megyéről tett említést.
Basescu után Schmitt Emil Boc miniszterelnökkel, Markó Béla miniszterelnök-helyettessel és a parlament házelnökeivel folytatott eszmecseréken hangsúlyozta: Magyarországot és Romániát közös értékek kötik össze. Emil Boc miniszterelnök elsősorban azt kérte Magyarországtól, hogy részrehajlástól mentesen kezelje Románia schengeni csatlakozását.
Schmitt – aki a nap folyamán repülőgéppel Marosvásárhelyre utazott – a Márton Áron halálának 30. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen a magyarok összefogására hívta fel a figyelmet.
„Amennyi szenvedést az erdélyi magyarságnak az elmúlt kilencven esztendőben ki kellett állnia, a természet törvényei szerint már fel kellett volna adnia. Több mint két emberöltő – ennél rövidebb idő alatt is országok, népcsoportok tűntek el a történelem színpadáról. Ennyi idő éppen elég lehetett volna, hogy a magyarok már ne akarjanak önmaguk lenni” – fogalmazott Schmitt Pál.
Ma délelőtt az egyházi vezetőkkel tervezett munkareggelit követően a magyar államfő részt vesz a Magyarok XXI. címet viselő fórumon, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, majd Nagyváradra utazik, ahol ellátogat a Partiumi Keresztény Egyetemre, végül pedig megkoszorúzza Szent László és Bethlen Gábor szobrát.
Salamon Márton László, Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Lobbit kértek Schmitt-től
Egyházi és egyetemi vezetőkkel találkozott a magyar köztársasági elnök
Az ingatlan-visszaszolgáltatások lassú üteméről és ennek okairól tájékozódott Schmitt Pál magyar köztársasági elnök, amikor romániai látogatásának második napján Marosvásárhelyen együtt reggelizett az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel.
Az ÚMSZ kérdésére Kató Béla református püspökhelyettes elmondta, azért vitték Schmitt elé a restitúció kérdését, mert – bár az idevágó törvény közel tíz éve megszületett – a folyamat nem halad a kellő gyorsasággal.
„A helyi önkormányzatok több mint százötven pert indítottak az erdélyi egyházak ellen, kérve a visszaadás dokumentumának semmissé nyilvánítását, ezzel tulajdonképpen megállítva a folyamatot” – mondta el Kató.
A köztársasági elnök megígérte, hogy minden lehetséges fórumon szót emel az egyházak érdekében, felhívja a figyelmet a szerepükre és arra, hogy azonos bánásmódban részesüljenek a többi romániai felekezettel. A kettős állampolgárság megadásáról szólva, elhangzott, hogy az egyházak szerepe ebben a helyes tájékoztatás, az igazolások, az iratok összeállításának az elősegítése lesz.
Harmincszor Sapientia
„A Sapientia szót tegnap (hétfőn, a Traian Băsescu államfővel és Emil Boc kormányfővel folytatott tárgyaláson – szerk. megj.) legalább harmincszor mondtam ki, kértem az akkreditáció megadásának a támogatását, amely elismerés a tanároknak, a diákoknak, lehetőséget ad a mindenkori magyar kormánynak és a román kormánynak is az egyetem támogatására”– fogalmazott Schmitt Pál a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Műszaki és Humántudományok Karán rendezett ünnepségen.
A magyar köztársasági elnök szerint nagyszerű dolog, hogy az EMTE-n magyar nyelven lehet tanulni, és nagyon fontos az is, hogy ez a tudás hasznos, piacképes legyen a világban. Schmitt kifejtette, magyar államfőként az a feladata, hogy összefogja a magyar nemzetet.
Emlékeztetett arra a három fogadalomra, amelyet elnöki mandátuma elején hirdetett meg. E szerint mindent el akar követni, hogy a magyar nyelvet ne hagyjuk veszni, hiszen a nyelv ápolásra, szeretetre és gondozásra szorul. Ahhoz is hozzá akar járulni, hogy a magyar fiatalok mind szellemileg, mind lelkileg, mind fizikailag egészségesek legyenek. Azt is „megfogadta”, hogy köztársasági elnökként annyi oktatási intézménybe látogat el, amennyibe csak tud.
Dávid László: az EMTE nem maradhat semleges
Dávid László, az EMTE rektora arról beszélt, hogy minden korban nagy kihívást jelentett az egyetemépítés, ugyanis annak elsősorban a középszerűség megszüntetését kell jelentenie. „Ugyanakkor az egyetemnek semlegesnek is kell maradnia, ugyanis ezt törvény írja elő, de vajon lehet-e semleges az, aki el akar érni valamit?” – tette fel a kérdést Dávid László, aki szerint az erdélyi magyar egyetem nem lehet teljesen semleges, állást kell foglalnia a nemzeti kérdésekben, az autonómia ügyében.
„Most megvan a politikai szándék arra, hogy ránk is figyeljenek” – hangsúlyozta a rektor. A köztársasági elnök kézjegyével látta el az egyetem kollégiumának alapító okiratát és az egyetem emlékkönyvét, majd elhelyezte az egyetem új kollégiumának az alapkövét.
Jubiláltak Nagyváradon
Schmitt Pál Nagyváradon fejezte be kétnapos romániai útját, ahol tegnap délután részt vett húsz éve alapított Sulyok István Református Főiskola, valamint ennek jogutódja, a tíz éve létrehozott Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jubileumi ünnepségén. A nagyvárad-újvárosi templomban tartott esemény kezdetén Tőkés László EP-alelnök megemlékezett a vasárnap elhunyt Toró Tibor atomfizikusról.
A volt református püspök felhívta a figyelmet arra, hogy Schmitt Pál látogatása úgy is értelmezhető, mint annak az adósságnak a törlesztése, amelyet az anyaország felhalmozott a határon túli magyarokkal szemben.
Szándéknyilatkozat az erdélyi felsőoktatásról
Ünnepi beszédében Schmitt Pál az anyanyelvi oktatás fontosságát hangsúlyozta, és annak jelentőségét, hogy magyarul lehetnek tudóssá az itt tanulók. A jubileumi ünnepség keretében Schmitt Pál „védnöksége alatt” Tőkés László, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora, valamint Dávid László, az EMTE rektora aláírták az Erdélyi Magyar Felsőoktatás megalkotásáról szóló szándéknyilatkozatot, melynek lényege az erdélyi magyarság számára létfontosságú anyanyelven szerveződő önálló egyetemi rendszer kiépítése.
Schmitt: Fontos a magyar nyelvű, piacképes tudás
Nagyszerű dolog, hogy a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) magyar nyelven lehet megszerezni a tudást, és nagyon fontos az is, hogy ez a tudás hasznos, piacképes legyen a világban – mondta Schmitt Pál kedden, Marosvásárhelyen, az oktatási intézmény Műszaki és Humántudományok Karán rendezett ünnepségen.
A köztársasági elnök az egyetem zsúfolásig telt aulájában szívhez szóló beszédet tartott a jelenlévők – köztük diákok – előtt. Kifejtette: a Magyar Köztársaság elnökének az a feladata, hogy összefogja a magyar nemzetet. Emlékeztetett arra a három fogadalomra, amelyet elnöki mandátuma elején hirdetett meg. Eszerint mindent el akar követni, hogy a magyar nyelvet ne hagyjuk veszni, hiszen a nyelv ápolásra, szeretetre és gondozásra szorul. Ahhoz is hozzá akar járulni, hogy a magyar fiatalok mind szellemileg, mind lelkileg, mind fizikailag egészségesek legyenek. Azt is „megfogadta”, hogy köztársasági elnökként annyi oktatási intézménybe látogat el, amennyibe csak tud.
Fontosnak tartotta, hogy az erdélyi egyetemen a tudást magyarul szerzik meg a fiatalok, de az sem közömbös, hogy az ott kapott tudás hogyan hasznosul, a diploma segítségével el lehet-e helyezkedni, vagyis versenyképes tudásról van-e szó – mondta a köztársasági elnök. Felhívta a figyelmet a „minőségi tanulás fontosságára”, és a jelen lévő diákokhoz fordulva hozzátette, hogy ehhez „minőségi diákokra” is szükség van.
A köztársasági elnök osztotta az intézmény vezetőinek véleményét, miszerint nagyon fontos az egyetem akkreditációja, amely a román állam támogatását is jelentheti. Dávid László rektor köszöntőjében ugyancsak az egyetemen szerzett tudás hasznosulásáról beszélt. Megállapította: egy oktatási intézménynek természeténél fogva semlegesnek kell lennie, Erdélyben egy magyar egyetem mégsem lehet teljesen semleges. Állást kell foglalnia a nemzeti kérdésekben, például az autonómia témájában, hiszen nagyban függ ettől is az egyetem finanszírozásának ügye. Megállapította: „most megvan a politikai szándék arra, hogy ránk is figyeljenek”.
A köztársasági elnök az ünnepség előtt, zárt ajtók mögött részt vett a Magyarok XXI. című fórumon az egyetem szenátusi termében. A program fénypontja volt az új kollégium ünnepélyes körülmények között lezajlott alapkőletétele.
Schmitt Pál az előző napon késő este tanácskozott a romániai magyarságot képviselő különböző szervezetek képviselőivel, így Kelemen Hunorral, az RMDSZ– kulturális miniszteri mandátuma idejére tisztségéből felfüggesztett –ügyvezető elnökével, Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével, valamint Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt és Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. Schmitt Pál kedden reggel erdélyi magyar egyházi főméltóságokkal folytatott megbeszélést reggeli keretében.
Közös feladat az egyetemek továbbfejlesztése
Az egyetemek továbbfejlesztése, oktatási kínálatának és kutatói bázisának bővítése a romániai magyarság és az anyaország közös feladata – hangsúlyozta kedden, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jubileumi ünnepségén Schmitt Pál, aki a Nagyvárad-Újvárosi templomban elhangzott beszédében megállapította: sokáig pusztán vágy volt, hogy a másfél milliós romániai magyar közösség szülőföldjén, anyanyelvén végezhesse felsőfokú tanulmányait. Tíz esztendővel ezelőtt ez a vágy valósággá lett, hatalmas történelmi hagyományain újjáéledt a partiumi és az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás. A Partiumban vagy Erdélyben nemzedékek féltve őrzött reményéből, elfojtott vágyaiból, meghurcolt életéből és bátor kiállásából épülhetett fel a magyar oktatás egésze – mondta Schmitt, aki felhívta a figyelmet: a romániai magyarság megmaradásának egyik fontos feltétele, hogy úgy kell kialakítani a szakokat, a képzéseket, hogy a végzettek hivatásukat is a szülőföldjükön képzeljék el.
Tőkés László Orbán Viktor szavait idézte, amelyek szerint „az anyaországnak súlyos adóssága van a határon túl élő magyar nemzettársakkal szemben, 2004. december 5. szégyenfoltja tisztításra várt”. Tőkés szerint Schmitt Pál látogatása ennek az erkölcsi tartozásnak a törlesztését szolgálja. Tőkés úgy fogalmazott: a köztársasági elnök jelenléte azt is elősegíti, hogy a határon túli magyarok szilárdan megőrizzék hitüket és magyarságukat.
Antal Erika, Totka László, Új Magyar Szó (Bukarest)

Szamizdatok új kora jön?
Beszélgetés Kuszálik Péter bibliográfussal a Tőkés Lászlóról írt könyvéről
Egy évvel a Sütő Andrásról szóló, Purgatórium című kötete után újabb munkájával ismét „meredek” témát ostromol interjúalanyunk, a csípős hangvételéről is ismert marosvásárhelyi bibliográfus és pamfletíró. A forradalom szikrája címmel sokszorosított kiadványt – amolyan szamizdatot – terjeszt baráti körben, amely Tőkés László forradalmi szerepéről és politikai tevékenységéről szól.
Újabb dokumentumkötetet írt, ezúttal Tőkés Lászlóról. Mi motiválta megírását?
Hangzatosnak, ám hamisnak tűnne, ha azt mondanám, hogy az igazság érvényesülése érdekében tettem. Az összeállítás csupán a „másik oldal” látószögéből kívánja bemutatni az utóbbi húsz év bizonyos eseményeit, azok véleményét összegezi, akik Tőkésben nem az Új Messiást látják, hanem egy botcsinálta politikust, akinek erősen vitatott az eddigi közéleti tevékenysége.
A kötet összehordását az anyag bősége motiválta, s az a kényszerű helyzet, hogy betegnyugdíjasként időmilliomos lettem. Minden találgatás elhárítása végett már most leszögezném: semmilyen érdekcsoport nem áll a hátam mögött, a kötetet nem megrendelésre írtam.
Milyen forrásokból dolgozott?
Elsősorban a sajtóból. Bibliográfusként sok újságot végiglapoztam, s rengeteg hírt, közlést mazsoláztam ki az évek folyamán. A Tőkésről 1990-ben megjelent két kötet, az Íme az ember és a Temesvár ostroma is jó forrásnak bizonyult, nemkülönben az internet. Hihetetlen mennyiségű anyag kering a világhálón, de ezek egy része minősíthetetlen hangvételű, tehát vizsgálatnak kell alávetni minden gyanús információt.
Két bukaresti szerzőnek a forradalmat elemző kötetét is feldolgoztam, egy kevés levéltári anyaghoz is hozzájutottam, de a legfontosabb forrást, a titkosszolgálati Tőkés-dossziékat nem tanulmányozhattam.
Sokszorosított, spirálozott füzetként terjeszti a közel kétszáz oldalas anyagot, a címlapon nem szerepel szerző, viszont ott áll a „szamizdat” szó. Úgy gondolja, hogy ismét a szamizdatok korát éljük?
Kezdetben úgy képzeltem, hogy egy erdélyi kiadónál jelenik meg, szabályos könyvként, de a kötet véglegesítése idején, a kézirat egyik bírálójának tanácsára a sokszorosítás mellett döntöttem. Ennek két fő oka van. Az egyik gazdasági: ha nyomdában készül, a terjedelme 450 oldal, az ára pedig közelítené az ötven lejt. Ennyi pénzt nem lehet elkérni egy ilyen könyvért.
Sokszorosított füzetként nincs befektetői kockázat és eladatlan példány, az ára pedig megfizethető. A másik ok politikai. A jobb erdélyi kiadók a magyar kormány támogatásától függenek, s ha kiadnak egy ilyen könyvet, utána lehúzhatják a redőnyt. A Tőkés-barát Fidesz-kormány embargóját senki sem szeretné kipróbálni. Ilyen alapon elmondható, hogy néhány évig, a Fidesz–KDNP-koalíció teljhatalmú kormányzása idején még visszatérhet a szamizdatok divatja.
Egy kényelmetlen szerző, aki szeretné megmenteni a kiadókat a kellemetlenségektől...
Nem tagadom, néhány embernek valóban kényelmetlen vagyok, ezt sokan a szememre is vetik, viszont a drukkereim száma jóval nagyobb. Öt-hat pamfletkötet után megszoktam azt, ami amúgy is normális jelenség: mindenki vérmérséklete és pártállása szerint viszonyul az írásaimhoz. Tavaly ősszel eléggé nagy visszhangja volt a Sütőről írt, Purgatórium című kötetnek, a marosvásárhelyi és országos magyar lapok egyaránt írtak a kötetről és a róla szóló vitaestről; a kritikák hangja pedig hű tükre volt a szerzők személyiségének.
A vita végül elcsitult, s én azzal a tanulsággal maradtam, hogy márpedig demitizálásra szükség van. Természetesen ez is csak egy vélemény, amit bármely klub, grémium, egylet leszavazhat. A legjobb úton megyünk afelé, hogy Sütőnek szobrot állítsanak Marosvásárhelyen. Nem történt semmi különös, csak nem az én véleményem győzött. Akár ötöt is állíthatnak, nem érdekel. Bronzot, rezet viszont ne kérjenek tőlem, a nagyanyám mozsarát már odaadtam egy másik szoborhoz.
A forradalom szikrája is a mítoszrombolás szándékával íródott?
Teljes mértékben. Akár szerzői programnak is lehet tekinteni, de itt véget is ér a sor, nincs több kipécézett személy, akiről könyvet írhatnék. A mai erdélyi közélet alakjai között csupán Sütő és Tőkés az, akit rajongók kába serege kísért és dédelgetett. Mivel Szent Ferenc nyomán vallom: senkit sem lehet dicsérni, míg le nem zárult az életpályája, ezért mindkettejükről összeszedtem azokat az adatokat, amelyek megpróbálják árnyaltabbá tenni a róluk festett, túl rózsaszín képet.
Mindkettejük sorsában vannak hasonló körülmények, szerencsés konstellációk, amelyeknek köszönhetően a hívek kicsiny csoportja eljuttatta őket a kritikátlan imádat csúcsaira. Az én szerepem csupán annyi, hogy ezeket a lebegő alakokat visszahozzam a földre. No de úgy látom, túl korán zártam le a kéziratot, mert íme, újabb szép akciót készít elő László atyánkfia: autonomista pártot készül alapítani. Közmondásos szerénysége viszont tiltja, hogy pártelnök legyen.
Az EMNT ügyvezető elnöke szerint „Tőkés Lászlónak a pártok fölött álló politikai személyiségnek kell maradnia a magyar és az európai politikában”. Érdekes szerep, kíváncsian várom, mi lesz belőle. A kristálygömbben viszont csak egy lufit látok, nem a magasban, hanem a járda aszfaltján, cafatokban.
Milyen hatása van vagy lehet ennek a demitizálásnak az erdélyi kisebbség szempontjából?
Itt is megoszlanak a vélemények. Amikor 1993-ban Balogh Edgárról szerzettem egy őszinte írást, többen felszisszentek. Akkor arra biztattam Edgár atya védelmezőit, írják meg, miért nem jó, amit írtam, de senki sem tette. Hát akkor tessék elviselni, hogy valakinek nemcsak véleménye, hanem tolla is van.
Vannak, akik a „zászlóvivők” fontosságát hangsúlyozzák, de az én meglátásom szerint nem egy Bábel-díjas építésvezetőre van szükségünk, hanem tízezernyi hozzáértő pallérra, akik a saját helyükön fölényes biztonsággal oldják meg a felmerülő feladatokat. Az 1990-es kivándorlási hullám viszont komoly vérveszteséget jelentett, amit azóta sem lehetett pótolni.
Itt maradtunk „a Kárpát-medencei magyarság tiszteletbeli elnökével”, mint örökös zászlóvivővel, aki mögül viszont elfogyott a sereg. Úgy vélem, a dolgok ilyen állása mellett mégiscsak jogos a demitizálás. Tévedés ne essék, én nem kívánok seregeket vezetni, csupán annyit tehetek, hogy szólok: ez és ez a személy nem alkalmas zászlóvivőnek.
Ki hát akkor az erdélyi magyarság vezéralakja, aki mögé felsorakozhatnak a választópolgárok?
Én nem alakot, csupán egy vezéreszmét neveztem meg másfél évtizede: az össznemzeti okosodást, de senki sem figyelt rám. Elhiszem, mert a tanulás kiment a divatból. Véleményem szerint az univerzális nemzetstratégia egy ötbetűs szó: tudás. Tessék a japán példát követni.
Kuszálik Péter (1949, Kolozsvár)
Mérnök, bibliográfus, szerkesztő. 1973-ban diplomázott a Kolozsvári Műegyetem gépgyártás-technológia szakán, azóta Marosvásárhelyen él. 1990-ig a Metalotehnica gépgyár mérnöke, azóta volt már szabadúszó lexikonmunkatárs, sajtóbibliográfus és alapítványi adminisztrátor, 2001-től könyvkiadói szerkesztő. 1992-től van jelen a hazai sajtóban, meghívott publicistaként rovatai voltak a Népújságban, Krónikában, 1998–2005 között a Romániai Magyar Szóban.
Leveleskönyv című regénye a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet pályázatán díjat nyert, sajtóbibliográfusi munkájáért Joseph Pulitzer Emlékdíjat kapott (2002). Könyvei közül: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989 (1996, Teleki László Intézet, Bp.); Mörfi. Följegyzések a 20. század végéről (1996, Mentor); Mörfi újabb szövegei (1998, Pro-Print); Mörfi a köbön (1999, Pro-Print); A romániai magyar sajtó 1989 után (2001, Teleki László Intézet – Erdélyi Múzeum-Egyesület); A hátsó udvarban. Széljegyzetek az erdélyi sajtó és irodalom történetéhez (2001, Pro-Print); Kós Károly emlékkönyv (Mentor, 2003).
Térjünk vissza a kötet hősére. Milyen a viszonya Tőkés Lászlóval?
Egy iskolába jártunk Kolozsvárott, ő három vagy négy évvel utánam végzett. Két bátyját ismerem közelebbről, András – Marosvásárhely egyik legjobb fizikatanára – vett rá 1979-ben arra, hogy szakórákat vállaljak a Papiu Líceumban, amikor a sokoldalúan fejlett szocialista rendszer egyik programjaként bevezették a középiskolákban is a magyar nyelvű szakmai oktatást.
Óriási haszna ennek a munkának az volt, hogy megtanultam a magyar műszaki nyelv gépgyártással foglalkozó fejezetét. Lászlóval nem volt semmilyen kapcsolatom, éveken keresztül írtam róla is a Morfondír rovatomban, róla meg a Reform Tömörülés rebellis ügyeiről, de közvetlen kapcsolatunk nem volt. Tőkés Lászlónak elismerem az érdemeit, de a politikai tevékenységét – sem úgy általában, sem részleteiben – nem tudom dicsérni, körülbelül erről szól az a szamizdat, amiről beszélünk.
Kiállna Tőkéssel egy nyilvános vitára?
Nem tartozunk ugyanabba a kategóriába. Ő kiváló prédikációkat tart és tüneményes sérelmi beadványokat fogalmaz, én csak egy sima pamfletíró vagyok. Ő lebilincselő szónok, én csak papír előtt tudom összehozni a mondanivalóm. Különben még nem volt rá példa, hogy valamely kritikusát vitára invitálta volna.
Bíróság elé viszont nem egy megtévedt bárányt idézett az eddigiekben. Az én kétszáz oldalas magánlevelem viszont nem bírósági ügy, legfennebb az újságíró-egyesület etikai bizottsága mondhat róla véleményt.
A kötetben több utalás esik a Szentírásra. Ön keresztény emberként vitatkozik Tőkéssel?
A politikai opcióm elvileg a kereszténydemokrata irányba húz, de inkább saját pártot alapítottam, a Mörfi Barátai Frakciót, de e kis tömörülés aktivitása nem éri utol az EMNT-ét. Írásomban néhai Ágoston Albert szokását követem, ő presbiterként olvasta a fejére László atyánkfiának azokat a bibliai igéket, amelyekről időközben megfeledkezett.
Hogyan látja a politika és az egyház viszonyát a 21. század eleji Erdélyben?
Évszázadokon át folyt a harc az egyház és a hatalom szétválasztására, kár lenne most ismét összemosni a kettőt. Tőkés példája igazolja a legszebben, mi lesz abból, ha a politikusok zsoltárokat idéznek a parlamentben, s a papok hirdetik az autonómiát.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Kisebbségi színházak hete
Javában zajlik Aradon a megújult V. Interetnikai Színházi Fesztivál
Az Aradi Kamaraszínház és a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház közös, Pozsgai Zsolt által rendezett Liselotte és a május című előadásával vette kezdetét hétfőn az immár ötödik alkalommal megrendezett Interetnikai Színházi Fesztivál, amelyet ezúttal Aradon tartanak
„A fiatal színházi társulat nagy kitüntetésnek tekintette, hogy ők szervezhetik a fesztivált – tájékoztatott Tapasztó Ernő fesztiváligazgató, éppen ezért nagyon komolyan vette az előkészületeket, és több új ötlettel is gazdagította a fesztivált.”
A házigazdák újítása volt például az, hogy a fesztivált nyitó előadást interneten is élőben követhették az érdeklődők, akik a továbbiakban is online vehetnek részt a szakmai beszélgetéseken, és megtekinthetik így a fesztivál díjkiosztását, valamint a záróelőadást is.
A közönség és a szakma egyaránt nagy érdeklődéssel követi az aradi színházfesztivál eseményeit – újságolta az ÚMSZ-nek Tapasztó Ernő, aki szerint érdemes volt Aradra vinni és ott megszervezni. „Elégedett vagyok, mindenhonnan azt a visszajelzést kapom, hogy ilyen magas színvonalú fesztivált rég nem szerveztek, mint most az aradit. Minden gond nélkül történt eddig, valamennyi előadást telt ház előtt adtak elő a társulatok, és érdekes volt a szakmai beszélgetés is.
Olyanok jönnek, akiket valóban nagyon komolyan érdekel, hogy mi történik itt” – részletezte Tapasztó. Szerinte a hét közepén várhatóan kissé megcsappan az érdeklődés. „A kedd esti szakmai vitát interneten élőben lehetett nézni, ezt ki is használták sokan, többen is végigkövették a beszélgetést” – mondta el a fesztiváligazgató.
A házigazda társulat mellett részt vesznek az erdélyi magyar társulatok, két német (temesvári és nagyszebeni) színház és az ország egyetlen zsidó színháza is, a bukaresti. A kőszínházak mellett azonban jelen lesz egy magánszínház is (a marosvásárhelyi Yorick Stúdió), és a kolozsvári BBTE színi tagozata is.
A fesztivál újdonságának számít az idei díjkiosztó is. Tapasztó Ernő szerint a versenyeztetés „új színt” ad a fesztiválnak, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy szakmai zsűrit nevezzenek ki, amely díjazni fogja a legjobb férfi és női főszereplőt, valamint mellékszereplőt. A fesztivál nagydíja mellett az Aradi Kamaraszínház és a zsűri is ad egy-egy különdíjat.
A díjakat november 15-én, hétfőn adják át, ezt követően pedig a rendezvény záróakkordjaként az aradi társulat bemutatja Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata című előadását, amelyet közösen hoztak létre a Szegedi Hetek Csoportjával.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

SZKT-vastaps Markónak – Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter is megpályázná a szövetségi elnöki széket
Nem kívánja magát újrajelöltetni az RMDSZ elnöki tisztségébe a februári, nagyváradi kongresszuson Markó Béla. Ezt a szövetségi elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hétvégi marosvásárhelyi ülésén jelentette be. Mint mondta, nem vonul vissza a politikából, és 18 éves RMDSZ-elnöki tapasztalatát továbbra is a szövetség javára fordítaná.
„Elhatározásom, miszerint nem indulok egy újabb RMDSZ-elnöki mandátumért, nem jelenti azt, hogy kivonulok a politikából, és főleg a közéletből. Szenátor maradok, és egyelőre a kormányfő helyettese is” – szögezte le a Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati, marosvásárhelyi ülésén a sajtónak nyilatkozó Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke politikai beszámolója végén jelentette be, hogy nem kívánja magát újrajelöltetni az RMDSZ elnöki tisztségébe a februári nagyváradi kongresszuson.
Mint hangsúlyozta, az elmúlt 18 évben szövetségi elnökként gyűjtött politikai tapasztalatot továbbra is az RMDSZ javára szeretné fordítani. Markó a szövetség politikai ellenfeleihez intézett ironikos megjegyzésekkel is tűzdelt beszédét, majd bejelentését a küldöttek felállva, vastapssal jutalmazták, egyikük meg is jegyezte:
Édesanyám, mit segítsek? Törjek cukrot, hozzak lisztet?
A szövetségi elnök éles bírálatai elsősorban a Tőkés László volt püspököt támogató, RMDSZ-en kívüli romániai magyar politikusok pártalapítási szándékát vették célba, de kemény szavakkal illetett Markó egyes RMDSZ-politikusokat is, akik nyilatkozataikban támogatják Tőkéséket.
„Édesanyám, mit segítsek? Törjek cukrot? Hozzak lisztet?” – idézte az elnök a Létay Lajos-versike sorait az illetők viszonyulását példázva, ami nem kis derültséget keltett a küldöttek soraiban. „Akik most pártot akarnak alapítani, azok már megpróbálták egyszer. Hányszor kell próbálkoznia valakinek arra, hogy rájöjjön, nem alkalmas arra, hogy erdélyi magyar politikát műveljen?” – tette fel a kérdést.
Ami az RMDSZ-elnöki tisztségben töltött elmúlt tizennyolc évet illeti, Markó úgy értékelte: a legnagyobb eredmény, hogy a szövetség mindvégig tisztességgel, szavatartóan, következetesen együtt tudott működni a romániai demokratikus pártokkal, de a magyarországi politikummal is az erdélyi magyar közösség érdekében.
Rámutatott: az utóbbi idők kormányzati döntései – a közalkalmazottak fizetésének csökkentése, a gyermeknevelési szabadság átalakítása – és az ezek mentén kialakult belső viták azt bizonyítják, hogy az RMDSZ-en belül ideológiai sokszínűség van. „Ezzel szemben, a nemzeti ügyként kezelt oktatási törvény kapcsán teljes egyetértés volt” – tette hozzé Markó, aki szerint mindez azt bizonyítja: az RMDSZ-t ma sem az ideológia, hanem a magyar identitás kérdései, az autonómiáért folytatott küzdelem tartja össze.
„Markó maradjon még!”
Nem maradtak el azok az aggódó hangok sem, amelyek a nem Markó Béla vezette RMDSZ közeljövőbeli problémáit vizionálták. Lakatos Péter Bihar megyei elnök kifejtette: „jó volna, ha Markó Béla még egy mandátumot vállalna a szövetség élén, hiszen külföldön is és belföldön is szava van, még Băsescura is tud hatni”. Kelemen Atilla Maros megyei elnök szerint a helyzet nagyon súlyos. “Kint a Kultúrpalota előtt is tüntetnek, Bukarestben is tüntetnek, nagyon nehéz helyzetben van az RMDSZ, ezért bölcsen kell dönteni” – fogalmazott Kelemen Atilla.
Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos „megnyugtatta az aggodalmaskodókat” hogy – ha rajta múlik – az RMDSZ nem marad szövetségi elnök nélkül, mert indulni szeretne a tisztségért. „Úgy érzem, vagyok olyan kommunikátor, hogy kifelé és befelé is jól tudjak kommunikálni” – indokolta elhatározását Eckstein.
Némi meglepetésre Traian Băsescu tanácsosa arról értekezett, hogy az RMDSZ-nek ki kellene lépnie abból a kormányból, amelynek létrehozásánál köztudottan az államfő bábáskodott, és amely továbbra is élvezi Băsescu támogatását...
Kelemen Hunor indul
Nem sokkal Eckstein után Kelemen Hunor kulturális miniszter is bejelentette, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét. „Tizennégy évvel ezelőtt jöttem a szövetségbe, és lépésről lépésre tanultam. Az elmúlt években Markó Béla és Takács Csaba oldalán ott lehettem a szövetség vezetőségében, és azt láttam, hogy jó döntéseket közösen, érveket megvitatva hozhatunk” – fogalmazta meg „választási programját” Kelemen.
Az RMDSZ húsz esztendős tevékenyégéről szólva a miniszter kifejtette: a legnehezebb ez az utolsó év volt. Mint elmondta, az elmúlt időszakban is sokat járta az országot, sok emberrel állt szóba. „Elmondták, hogy milyen RMDSZ-t akarnak: erőset, biztonságot szavatolót, egységeset, megbízhatót, megújulásra készet.”
Az ÚMSZ-nek Kelemen Hunor elmondta, elképzelése szerint az RMDSZ döntéshozó szerveit meg kell erősíteni. „Egy politikai szervezet eredményességét abban mérik, hogy hogyan szerepel a választásokon. Erős csapattal kell tovább mennünk, hangsúlyt helyezve a társadalomszervezésre” – magyarázta a miniszter.
Mint kérdésünkre – miszerint tervei között szerepel-e az ügyvezető elnökség főtitkársággá való átalakítása és más átszervezések – elmondta, nem a pártszerűségét erősítenék az RMDSZ-nek, de meglehet, hogy a vezetőségi testületeket átnevezik, illetve más hatásköröket adnak ezeknek.
Kongresszusi előjáték
Az SZKT utolsó napirendi pontjaként az RMDSZ február 26. és 27. között Nagyváradon tartandó tisztújító kongresszusával kapcsolatos határozattervezeteket fogadták el. A kongresszusi mandátumok elosztására vonatkozó szabályokat Kovács Péter ügyvezető alelnök ismertette az időközben megfogyatkozott számú küldöttel. Addigra már a kint tüntető szakszervezetisek is feladták a harcot a csikorgó decemberi hideggel.
„Legalább a kétnyelvűséget elértük: lám, a románok magyarul is skandálják az RMDSZ-ellenes jelszavakat” – jegyezte meg az SZKT-nak helyet adó marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt tüntető szakszervezetisek kiabálása hallatán néhány, az előcsarnok bejáratánál cigarettázó küldött.
A bejárattal szembeni járdán a délelőtti órákban a Frăţia szakszervezeti szövetség mintegy ötven tagja tiltakozott az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellen. A tüntetők azt hányták a szervezet szemére, hogy megszegte fogadkozásait, miszerint nem fogad el több megszorító intézkedést. „Părăsiţi mostruoasa coaliţie! – Lépjetek ki a szörnyszövetségből!” – állt a kétnyelvű plakátok egyikén.
Antal Erika, Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

A színház tükröt tart
A száz éve született Tompa Miklósra emlékeztek Marosvásárhelyen
Tompa Miklósra, a színházalapítóra, rendezőre, tanárra, egykori kollégára emlékeztek születésének századik évfordulóján Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Művészeti Egyetem közös rendezvényének résztvevői. A hétvégi rendezvénysorozat délelőtt a színház előcsarnokában egy képzőművészeti kiállítás megnyitójával kezdődött. A Színházi arcképcsarnok című tárlaton a színház történelmi és mai személyiségeiről készült festményeket, rajzokat, szobrokat bemutattak be. Megnyitó beszédében Nagy Miklós Kund elmondta: „a társadalom színház nélkül olyan, mint a fürdőszoba tükör nélkül, legőszintébbek akkor vagyunk, amikor a tükör előtt állunk”. Ezután a Székely Színház előadásait archív hang- és képanyagok elevenítették fel.
Ezt követően kerekasztal-beszélgetést tartottak az ünnepelt Tompa Miklósról és munkatársairól: a Székely Színház neves színészeiről, rendezőiről. Az eszmecserét Nánay István magyarországi színházkritikus, egyetemi oktató vezette, közreműködött Gajdó Tamás, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, aki egy Kovács Györgyről szóló összeállítást is bemutatott. Tompa Miklósról egykori munkatársai közül Szabó Duci, Szentgyörgyi-díjas színművész, Elekes Emma, Debreczeni Gabi és Fodor Zeno, valamint tanítványai emlékeztek meg. Az első nap programját a közkedvelt Hasek-darab, a Svejk Spiró György-féle átiratának előadása, a Tompa Miklós Társulat és a Művészeti Egyetem közös produkciója zárta.
Szombaton a Művészeti Egyetemen színháztudományi konferenciát tartottak A színház 1989 előtt és után címmel, majd Tompa Miklós-emléktáblát avattak az egyetem emlékfalán. A kiemelkedő színházi személyiség munkásságát Gáspárik Attila rektor, Fodor Zeno teatrológus és Zalányi Gyula színművész, egyetemi tanár méltatta. Nemes Levente, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze elszavalta Tompa László Lófürösztés című versét.
A Makkai István szobrász által tervezett és Balogh József öntőmester segítségével kivitelezett plakettet Tompa Gábor rendező, Tompa Miklós fia és Oana Leahu, az egyetem dékánja leplezte le. Ugyancsak szombaton délelőtt helyezték el a kegyelet koszorúit Tompa Miklós és a 85 éve született Harag György sírján, valamint a marosvásárhelyi katolikus és református temető közös kegyhelyein, a Székely Színház „égi társulata” tagjainak emlékére. A centenáriumi program keretében került műsorra Hatházi András A világrengetők című darabjának felolvasó-színházi előadása, a Tompa Miklós Társulat művészeinek közreműködésével.
Az érdeklődők részleteket tekinthettek meg Szabó Lajos Hűség (rendező: Tompa Miklós), Barta Lajos Szerelem (rendező: Harag György) és Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért (rendező: Harag György és Hunyadi András) című darabjának egykori előadásából.
Este a Nemzeti Színház nagytermében a Kolozsvári Állami Magyar Színház Csehov Három nővérét adta elő, Tompa Gábor rendezésében.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

„Volt-e értelme?”
Az 1989 decemberi áldozatokra emlékeztek Erdély-szerte
Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában.
Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában.
„Az elmúlt huszonegy év alatt a leggyakrabban arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy volt-e értelme a 29 kolozsvári fiatal véráldozatának. Erre a kérdésre értelmes választ nem tudok adni. Mindenesetre annyit elértek azok a fiatalok, akik akkor életüket vesztették, hogy a ma élőknek van szólás- és mozgásszabadsága” – fogalmazott beszédében Aurel Coltor, a szervező forradalmárszervezet elnöke. Hozzátette: szeretnék, ha a jelenleg Egyesülés térnek nevezett kolozsvári főtér visszakapná korábbi nevét, és az áldozatok emlékére a Szabadság tér nevet viselné.
Marosvásárhelyen tegnap délben emlékeztek meg az 1989. december 21-i eseményekről, amikor a város gyáraiból, üzemeiből elinduló tömeg a főtéren követelte a kommunista diktátor lemondását. Az esti órákban több ezer ember gyűlt össze, a tömeg eloszlatása céljából a karhatalom közéjük lövetett. Hatan veszítették életüket, emléküket őrzi az egykori helyszínen felállított, fából készült emlékmű. Tegnap gyertyákat gyújtottak a forradalom hőseinek emlékére, majd koszorúkat helyeztek el a forradalmárok, a polgármesteri hivatal és a Maros Megyei Tanács nevében.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán, Új Magyar Szó (Bukarest)

Művészek a világhálón
A visszaszámlálás elkezdődött, december 24-én startol a www.transyl-vaniart.ro, az erdélyi keramikusok és üvegművészek tevékenységét átfogó adatbázis, ahol cikkek, leírások, beszámolók olvashatók, fotók és videók láthatók a különböző egyéni és közös tárlatokról.
A művészeti portállal, ahogy Mana Bucur marosvásárhelyi képzőművész, a transilvaniart.ro egyik kezdeményezője elmondta, lehetőséget szeretnének nyújtani az alkotók számára, hogy bemutathassák munkáikat, eredményeiket.
„Elsődleges célunk, hogy összeállítsunk egy, az erdélyi keramikus- és üveg-művészek tevékenységét átfogó adatbázist: fotókkal, videókkal, leírásokkal, egyéni és csoportos megnyilvánulásokhoz kapcsolódó beszámolókkal” – mondta el Mana Bucur. Úgy véli: „itt, Erdélyben a »tűzművészetek«, azaz a kerámia, tűzzománc és üvegművészet különleges világa – etnikai, vallási, felfogásbeli különbözőségeinken túl – a művészetek síkján, összekapcsol bennünket”.
A portálra feltöltött munkákat nemcsak síkban, hanem térben is megnézheti a látogató. Az oldal a képzőművészek bemutatásával, munkáik archiválásával, tájékozódási lehetőséget biztosít a mai erdélyi művészetek, ez esetben a kerámia-, porcelán-, tűzzománc- és üvegművészet területén. „A művészetek kedvelői betekintést és naprakész információkat kaphatnak a transylvaniart.ro honlapon e művészeti terület eredményeiről, történéseiről” – hangsúlyozta Mana Bucur.
A kezdeményezés Marosvásárhelyen indult, ugyanis a városban hagyománya van ennek a képzőművészeti ágazatnak, művelői egyéni és közös kiállításokon bemutatkoztak már, Cerart néven pedig egyesületet is létrehoztak, amelynek az idősebb generáció mellett a fiatal, pályakezdő alkotók is tevékeny résztvevői.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Irodalmi mozgások színpadán
Kovács András Ferenc költő úgy véli, főszerkesztői munkáját addig végezné, amíg legjobb tudása szerint teszi
Kossuth-díjas beszélgetőtársunk, a jeles marosvásárhelyi költő, műfordító magán- és szakmai életében kerek évfordulók voltak az utóbbi időben: 2009-ben ünnepelte ötvenedik születésnapját, 2010-ben lett húszéves az általa főszerkesztett, rangos szépirodalmi folyóirat, a Látó. Beszélgetésünk ezt a két síkot, illetve a személyes mindennapok tekintetében összefonódásukat világítja meg, tervek és beteljesülések, gondok és örömök időtengelyén, vásárhelyi és szélesebb kitekintésben.
Hogyan helyezhető el a Látó a magyar kulturális sajtópalettán, a közönség opcióit is figyelembe véve?
– A Látó olvasottságáról igazán felmérés nem készült, mindazonáltal azt hiszem, különféle visszajelzésekből ítélve, amelyek közé természetesen beletartozik a honlapunk nézettsége és az ilyen jellegű felmértsége is az adatoknak, hogy sokan olvassák, honlapon elsősorban. Tehát a honlapon a lap megjelenése után olyan egy- másfél héttel felkerül a lapszám teljes anyaga.
Megjegyezném, hogy a Látó honlapján most már visszamenőleg a Látó-bibliográfia is olvasható Kuszálik Eszternek köszönhetően, ugyanakkor teljes a feldolgozottsága a Látó anyagának, ’90-től kezdve elérhetőek az anyagok. Ebben nagy szerepet játszott a Jakabffy Alapítvány és a Teleki Alapítvány. Tehát a Látóról mindaz, ami a húsz év alatt történt, a pillanatok nem, de a lényeges dokumentumok elérhetőek a neten. Lényegében ez az, ami számunkra nagyon fontos.
Mint minden más folyóirat, nyilvánvalóan terjesztési nehézségekkel küszködünk, mert a lapterjesztők olyanok, amilyenek, romániai színvonaluk és minőségük közismert. Segítenek, mondjuk, ebben a terjesztésben a különféle könyvesboltok, könyvterjesztő hálózatok.
Ugyanakkor azt hiszem, a nehézségek ellenére, ezen volna a legtöbb javítanivaló, csak ez a javítási szándék nem kimondottan a szerkesztőségeken múlik, hanem a partnerségeken. Másrészt pedig túlzott illúziókkal nincs miért viseltetni ezen a téren, mert az írott sajtó mintha regresszióban volna, nyilvánvalóan nem a nagy napilapokra és hetilapokra gondolok, hanem a kulturális sajtóra, nevezzük annak, lévén szó egy havi szépirodalmi folyóiratról, ami mindenütt nehezebben eladható.
Miben látja az okát ennek?
– Ezek már nem azok a társadalmi helyzetek, amelyek, mondjuk, ’89 előtt így vagy úgy meghatározták az irodalomolvasást vagy a szépirodalmi sajtó olvasását, sajnos, már nem is azok, amelyek, mondjuk, ’95-ig meghatározták, mert akkor még a nóvum erejével hatottak, annyi minden nem történt, nem jött még be, hogy talán még jobban odafigyeltek a Látóra. Nos, a Látó ettől függetlenül, a visszajelzésekből ítélve, jól áll ilyen szempontból – és, mondom, a visszajelzések nagyon egyszerűen mérhetők, a nézettségi indexével, amivel Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettes kollégám foglalkozik.
Olyan hat-hét ezer az állandó nézettség. Ez lesz a jövő útja szerintem, akarjuk, nem akarjuk. Ettől függetlenül a Látónak a külalakjára mindig is adott a mindenkori szerkesztőség, 2008 óta teljesen megújított, érdekes külalakkal jelenünk meg, amit a drága jó, néhai Irsai Zsoltnak és Birtalan Kölök Zsoltnak köszönhetünk. Tehát ezzel nagyon sok érdeklődőt „fogtunk”.
Lehet egy csomó negatívumot mondani, de lehet legalább annyi pozitívumot is, vagy talán még többet is, ugyanis a Látó belső berkeiről azt mondanám, hogy óriási a sorban állás és rengeteg közül lehet válogatni, nincs olyan, hogy kézirat miatt fennakadna a megjelenés, mert nincs kézirat vagy mert nem küldenek, tehát ilyesmi nincs, rengeteg van, amiből lehet válogatni, ami jó a szerkesztőség szempontjából, mert elosztható, hogy minden hónapra minél érdekesebb lapszámokat találhatunk ki.
Nagy hozadékot jelentenek a Látó rendszeres író-olvasó találkozói, az úgynevezett irodalmi színpadai.
– Több helyszínen vagyunk jelen ezzel, elsősorban a Művészeti Egyetem stúdiótermében, ha sikerül, aztán a Bernády Ház nagytermében is szoktunk lenni, hála Gabi Cadariunak a bábszínházba mindig beengednek, az egy jó kis hely, nagyon meghitt, vagy a Kultúrpalota kistermében. Ezek a Látó irodalmi színpadok is lassanként húsz éve tartanak, ezek nagy dolgok nekem. Legalább akkora dolog, mint a Látó irodalmi díjak átadása, ami ’91-től tart.
Az első év olyan szempontból volt még érdekes, hogy nemcsak szépirodalomra lehetett adni díjat, akkor még létezett olyan projekt, hogy adhattunk a romániai magyar szellemi élet vagy a média kimagasló műhelyeinek, vagy újságírói életművekre, de azután a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete vette át ezt a feladatot, illetőleg aztán nem kaptunk annyit, hogy ezt már tudjuk felvállalni.
Érdekességként mondható, hogy megjelent ez az antológia, A hibátlanság vágya, amit Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor szerkesztett. Ebbe, mivel vannak többszörös Látó-díjasok is, mindenkitől egy szöveg került be, tehát olyanoktól, akik közöltek effektíve, és szépirodalmat közöltek a Látóban. Holott az első időben, érdemes megjegyezni, mert magából az antológiából ezek így kimaradtak, egy intézményről van szó, az első évben például díjat kapott a Balogh Edgár vezette munkacsoport, amely a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont szerkesztette, vagy az újraindult Marosvásárhelyi Rádió kulturális adása, ezt a díjat Jászberényi Emese vette át, ő annak idején nagyon-nagyon sokat dolgozott ebben, illetve a harmadikat, a publicisztikai tevékenységért, Makkai János, a Népújság akkori főszerkesztője kapta.
Nyilvánvaló, hogy őket az antológiában nem lehett leképezni igazán, mert nem a Látóban közöltek, tehát ez lett volna a másik irányvonala a Látó-díjaknak, és ezt nekünk nem sikerült továbbvinnünk. Viszont ami sikerült, az évről évre látszik, nagyon sok felfedezett is van, díjat adunk, van széppróza, vers, esszé kategória, sőt még a kezdet kezdetén arra is gondoltunk, hogy nevesítjük ezeket a díjakat Gálfalvi Györggyel és Markó Bélával, aki még haza-hazajárt annak idején. Nagy dolog a Látó irodalmi színpada maga, hogy majdnem mindenkit vagy nagyon sok mindenkit, mindenféle műhelyt, különálló szerzőket és szerkesztőségeket is idehívtunk.
Van előre elkészített terv?
– Mindig van egy elképzelés, mindig van egy megszerkesztett terv, már volt olyan, hogy kétszer-háromszor visszatértek meghívottak, tehát tulajdonképpen azért álltunk át az utóbbi két-három évben fokozottabban arra, hogy egy-egy embert hívunk beszélgetőpartnernek, mert a műhelyeken egy kicsit most már túl vagyunk, a kiadókon, mert könyvkiadók is voltak, szintén egy kicsit túl, így külön embereket hívunk.
Namármost, ennek a látogatottsága, szerintem, meghatározó, negyven-negyvenöt ember bárhol megirigyelhető, mondjuk, még Budapesten is. Viszont azt kell mondanom, hogy egy magára valamit is és vehemens gőggel adó városban, kultúrára adó városban, mondjuk, ez nem olyan sok ... engedtessék meg, hogy bennem a nosztalgia még működjön. Előfordul, hogy néha sokan vannak, mondjuk, az Esterházy-koncerten, mert az egy koncert volt januárban Dés Lászlóval, amit a sepsiszentgyörgyi könyvtárral és az ottani magyar kulturális intézettel együtt csináltunk, de közben olyan hangokat is lehetett hallani, hogy megint Esterházy, ez miért jön ide, satöbbi. Ez megint Vásárhely.
Vásárhely nagyon sokféle, az egyik utcasarok okosabb a másiknál. Tehát mindenki mindent jobban tud, minden bizonnyal nálunk is jobban tudják, hogy milyen kell legyen egy irodalmi lap, de szerencsére ez kimondottan szépirodalmi lap, és ezt szeretném is kihangsúlyozni. És ez a szépirodalmi lap, bár lehetséges, hogy egy adott vásárhelyi, úgynevezett értelmiségi réteg nem szereti elfogadni, meg kell mondanom, egyik nevezetessége ennek a városnak.
Kovács András Ferenc (1959, Szatmárnémeti)
Költő, műfordító, szerkesztő. 1978-ban érettségizett szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Líceumban, 1984-ben végzett a kolozsvári egyetem magyar–francia szakán. 1984–1991 között tanár Szentábrahámon, Siménfalván és Székelykeresztúron. 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője. 1991–2002 között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem dramaturgiatanára. 1997-ben a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója. 2008-tól a Látó főszerkesztője.
Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től közöl. Elsősorban románból és franciából fordít, emellett esszéket, irodalmi tanulmányokat ír. Verseiből angol, bolgár, cseh, észt, francia, horvát, lengyel, német, olasz, orosz, román, svéd és szlovén fordítások készültek. Költészetének a mai magyar irodalomban szinte példa nélküli formagazdagságát a következetes részletességgel felépített költői maszkok, alakmások (Jack Cole, Lázáry René Sándor stb.) is erősítik.
Számos rangos irodalmi elismerés, illetve a Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője Díj (2006) és a Kossuth-díj (2010) kitüntetettje. (A Digitális Irodalmi Akadémia adatai nyomán)
– Hozott anyagból dolgozunk, én azt szeretném, hogy olyan korszerű, jól olvasható, szépirodalmilag jól olvasható, a kortárs irodalmi mozgásokat tükröző lap legyen, amely bármelyik vidéki, magyarországi vagy akár budapesti lappal felveszi a versenyt, és meg kell mondanom azt, amire szintén nem figyelnek Vásárhelyen, hogy a vezető szépirodalmi lapok között említik a marosvásárhelyi Látót Budapesten is, ami, azt hiszem, nagy dolog.
A főszerkesztői munka sok lemondással jár? Hátráltatja, mondjuk, a versírást, vagy arra még marad idő?
– Nagyon sok munkám maradt abba, maradt félig-meddig torzóban. Azelőtt versrovatszerkesztőként dolgoztam, most már több mint húsz éve itt vagyok, utánam jött Láng Zsolt, Vida Gábor, úgyhogy így épült, ahogy mentek el nyugdíjba, utoljára Gálfalvi György barátom. Tehát a versrovatot szerkesztettem, aztán voltam főszerkesztő-helyettes, 2008-tól én vagyok a főszerkesztő.
Nyomasztó felelősségtudattal tölt el ez a dolog, nagy boldogsággal azonban, mint gyakorló írót és rendszeresen írni szerető embert, nem tölt el, sem ma, sem holnap, sem holnapután. Ameddig a legjobb tudásom szerint tudom ezt csinálni, addig csinálom. Hátráltat, hogyne hátráltatna, főszerkesztőnek ideális esetben egy kiváló tanárembernek kellene lennie. Nem igazán hosszan elvonuló regényírónak vagy kiváltképpen nem egy alanyi költőnek.
Adminisztratíve szerencsére olyan a szerkesztőség, hogy ezt leveszi a vállamról, meg kell dicsérjem a kollegákat, és külön kiemelném Szabó Róbert Csabát is, aki mozgékony, nálam fiatalabb főszerkesztő-helyettes, ez nagyon fontos, mindent megbeszélek vele, és kétségtelen, hogy egészen más, még ha nem is teljesen más látásmódot képvisel, hanem frissebb a szeme, frissebb dolgokra hívja fel az én kiöregedő tekintetemet, a szemem figyelmét, és ez így nagyon jó.
A közelmúltban ön új kötetet tett az olvasók asztalára. Ezt mikor írta?
– Most nagyon sok minden abbamaradt, úgy jött 2008-tól az összes változás, ami azóta rám hullott, kicsit felkészületlenül talált, befejezetlen könyvek vannak. Most nem dolgozom semmin, mert leadtam egy könyvet a csíkszeredai Bookart kiadónak, amely december közepén meg is jelent. Ebben egyrészt 14 régebbi vers van, és 45 új vers is van benne. A címe Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka.
Volt egy ilyen kitalációm annak idején, amikor ’94–’95-ben Alekszej Asztrov verseit Baka István barátom vigasztalására írtam, vagy vele párhuzamosan, ugyanis neki volt egy ilyen orosz alteregója, a Sztyepan Pehotnij, ami saját nevének a fordítása, Sztyepan Pehotnij testamentuma, és akkor még élt Pista, főleg a Tiszatájban közöltem ezeket, hogy érezze a kollegialitást, akkor már nagyon beteg volt.
Tehát ezt a 14 verset vettem, nem nyúltam hozzájuk, és úgy döntöttem augusztus 18-án, hogy még írok ehhez néhány verset, írok egy történetet is, nevezzük egyelőre alakmásnak, de nem alakmás, egy érdekes könyv lett. Nagyon fáradtra dolgoztam magam, ez az igazság, de augusztus 18-tól december 8-ig sikerült befejeznem.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Vásárhelyen mutatkozott be a Pro Minoritate
A határon túli színház- és filmművészet kérdésével foglalkozik legújabb számában a Pro Minoritate negyedévenként megjelenő kisebbségi kérdésekkel foglalkozó folyóirat. A kiemelten kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kiadvány szokatlan tematikájú lapszámát tegnap ismertették Marosvásárhelyen. Kósa András László főszerkesztő a jelen levő szerzőket mutatta be, akik közül – mint mondta – többen is most írtak először a folyóiratba.
határon túli színház- és filmművészet kérdésével foglalkozik legújabb számában a Pro Minoritate negyedévenként megjelenő kisebbségi kérdésekkel foglalkozó folyóirat. A kiemelten kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kiadvány szokatlan tematikájú lapszámát tegnap ismertették Marosvásárhelyen. Kósa András László főszerkesztő a jelen levő szerzőket mutatta be, akik közül – mint mondta – többen is most írtak először a folyóiratba.
A főszerkesztő kiemelte, a Pro Minoritate alapvetően kisebbségpolitikával foglalkozik, azonban a művészetekre is figyel, így volt már olyan lapszám, amely a képzőművészeteknek adott teret, vagy olyan, amely a térhasználattal foglalkozott. A most bemutatott, 2010-es téli számnak a határon túli színház- és filmművészet a témája.
A szerzők közül Király Kinga Júlia és Lázok Klára volt jelen, velük beszélgetett Ungvári Zrínyi Ildikó, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára. Király Kinga Júlia a Bibliothèque Pascal című filmről írt egy elemzést.
„Hajdú Szabolcs érezhetően színházi környezetben filmezett” – emelte ki Király Kinga Júlia. A filmet többek közt Marosvásárhelyen is forgatták, és szereplői közül sokan románul beszélnek. Lázok Klára a Kötő József szerkesztette színházi lexikonról, valamint a Zágoni Bálint által jegyzett A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című kötetről írt recenziót. Az előbbiről Lázok Klára úgy vélekedett, hogy hiánypótló, jó könyv, amely diákoknak és színházi szakembereknek eddig össze nem szedett információkat tartalmaz, több, mint lexikon, inkább olvasókönyv. Zágoni Bálint könyve rengeteg kutatáson alapszik, az ismeretterjesztés műfajába sorolható.
A lapban írt még Virág György, aki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház helyzetét taglalja az önkormányzat szemszögéből, arra keresve a választ, hogy kinek kellene ezt a kulturális intézményt működtetnie: az önkormányzatnak, a minisztériumnak, netán a magyar kormánynak. Bodó Ottó, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházról közöl írást, Jakab-Benke Nándor a román filmről ír, Szerbhorváth György Vicsek Károly vajdasági filmrendező életútját vezette végig.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)