Mentalitásváltásra van szükség Romániában a kisebbségek helyét és szerepét, a többség és kisebbség viszonyát illetően: a tulajdonos és albérlő mentalitásról át kell térni a társtulajdonosi mentalitásra. Az erdélyi magyarság nem albérlője, hanem – csaknem 7 százalékos részesedéssel – társtulajdonosa Romániának, és ezt a szemléletet érvényesítenünk kell a közélet minden területén – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen, a Bernády György Alapítvány által szervezett Nemzeti identitás és a nemzeti kisebbségek jelenléte a politikában címet viselő szemináriumon. Bár Franciaország nem írta alá a kisebbségi nyelvek chartáját, Strasbourg utcái kétnyelvűek – mondta Frunda György, aki azt a törvénytervezetet ismertette, amely 15 százalékban szabná meg az anyanyelvhasználatra feljogosító nemzetiségi arányt a településeken. Frunda arra kérte a Maros Megyei Tanács elnökét, az alpolgármestert és a marosvásárhelyi tanácsosokat, hogy éljenek a törvény adta jogukkal: használják a magyar nyelvet. /Antal Erika: Markó: nem vagyunk albérlők. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Závada Pállal találkozott a közönség a Látó folyóirat október 9-én tartott rendezvényén a Marosvásárhelyen. Az íróval Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője beszélgetett. /Antal Erika: A valóság tükrében. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Több drogrehabilitációs központ is megszűnik azután, hogy Romániában az államelnöki hivatal által megbízott szakértői bizottság a napokban a könnyűdrogok legalizálására tett javaslatot. Becslések szerint akár háromszázezerre is tehető a szenvedélybetegek száma. Vannak fertőzött és kevésbé fertőzött városok, Erdély valamivel tisztább, de Kolozsváron riasztóan jól működik a piac. Dr. Bíró István, a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Megyei Kórház elmegyógyász-főorvosa elmondta: a kórházak felkészültek a drogfüggők fogadására és helyi kezelésére, de teljességgel hiányzik az a szociális ellátórendszer, amely a drogfogyasztó társadalmi rehabilitációját segítené. Bíró szerint Háromszéken egyelőre nem jelentős a drogfogyasztás mértéke. Kovászna megyében a ‘90-es évek elején jelent meg a vadkender. Első alkalommal 1995-ben fogtak el egy kábítószer-kereskedelemmel kísérletező csoportot. Az ezredforduló után kezdtek beszivárogni az extasy tabletták, és néhány éve már kokain is beszerezhető Kovászna megyében. A Kolozs megyei rendőrség arról számolt be, hogy az első félévben több tucat kábítószer-kereskedőt tartóztattak le Kolozsváron. /Kovács Zsolt, Antal Erika, Sipos M. Zoltán: Droghelyzet: országos szívás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

Október 17-én van a szegénység világnapja. Romániáról riasztó adatokat közölt a Világbank. Eszerint másfélmillió román állampolgár él a szegénységi küszöb alatt. Az Európai Unió országai közül Románia költ a legkevesebbet szociális védelemre, a hajléktalanszállók működtetőinek anyagi gondjait a gazdasági válság csak fokozta. /Antal Erika: Románia, szegények országa. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Bemutatták Gianina Carbunariu 20/20 című darabját a marosvásárhelyi Yorick Stúdióban. Románok és magyarok beszélgettek arról, hogy mennyire határozza meg húsz év távlatából is a város mindennapjait az, ami 1990 márciusában történt. Öt magyar és öt román színész vállalkozott arra, hogy félig magyarul, félig románul eljátssza azt, ami 1990. március 20-án történt Marosvásárhelyen. Bukaresti nézők is voltak, köztük olyanok is, akiknek újdonság volt, hogy fele-fele arányban élnek Marosvásárhelyen románok és magyarok. /Antal Erika: Játék a megbékélésért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

A Maros Megyei Múzeum, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között címmel a jeles erdélyi művészettörténész, B. Nagy Margit (1928–2007) emlékére szervezte meg a konferenciát a Kultúrpalotában. B. Nagy Margit életét és munkásságát Kovács András művészettörténész, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány elnöke ismertette. Sokáig Erdély egyetlen magyar művészettörténésze volt 1948 után, aki az Entz Géza iskolájához tartozott, a Bolyai Tudományegyetemen, majd az Erdélyi Történeti Intézetben volt kutató. Folytatta a művészettörténeti kutatásokat, amit Entz Géza, László Gyula, Bíró József kezdett el. Fő szakterülete az épített örökség kutatása volt, ezen belül sikerült azonosítania az erdélyi barokk mesterkört. Férje Benkő Samu művelődéstörténész, a fia Benkő Elek régész-művészettörténész. /Antal Erika: B. Nagy Margitra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

A megbékélés évének szeretné nevezni 2010-et Marosvásárhely értelmisége. Október 21-én a megyei tanács kezdeményezésére a kulturális intézmények és civil szervezetek vezetői annak érdekében gyűltek össze, hogy javaslatot tegyenek: az 1990-es márciusi események 20 éves évfordulójára a város elnyerje a Románia kulturális fővárosa címet. A résztvevők a megnevezést kifogásolták, szerintük ugyanis a megbékélés azt feltételezi, hogy a két etnikai közösség kapcsolatát még mindig a harag jellemzi, holott nem erről van szó, hanem inkább félreértésekről, ellenérzésekről, rossz beidegződésekről. A tanácskozáson Marius Pascan prefektus kifejtette, nincs értelme a „szeparatizmusnak”. Vlad Radescu javasolta, hogy a megbékélés helyett az egyetértés évének nevezzék a 2010-es évet. Soós Zoltán múzeumigazgató a 20 évvel korábban történtek kölcsönös megbeszélését javasolta, a nacionalista uszítások megfékezését a kultúra eszközeivel. /Antal Erika: Vásárhely: megbékélés és multikulturalitás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

„Alkossunk ökologikus technikát természeti modellek szerint” – olvasható a felhívás az ökológiai és korróziós kiállításon, amely október 22-én nyílt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi épületének aulájában. A közszemlére tett tárgyak között a megrozsdásodott sárgaréz szeleptől a korrózió miatt használhatatlanná vált autóalkatrészekig számtalan károsodott fémfelület tekinthető meg. Bartha István Svédországban élő, erdélyi születésű mérnök ezzel a kiállítással azt kívánta bizonyítani, hogy a rozsda a környezetnek nemcsak az esztétikáját rontja, de mérgezi is azt, valamint nagy anyagi károkat okoz. Romániában, ahol sok a rozsdatemetővé vált ipari telep, az évi bruttó nemzeti termelés 12 százaléka vész kárba a rozsdásodással. /Antal Erika: Rozsdaette dollármilliárdok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Egy sírhely egyszerre csak tizenöt évre váltható meg a kolozsvári Házsongárdi temetőben, és évente alig 11-12 új sírhely szabadul fel csupán. A sírok gondozása sem kielégítő, egyre riasztóbb a sírkövek romlása „Erdély Pantheonjában”. Állagmegőrző munkával az érintett családokon kívül csak a Házsongárd Alapítvány foglalkozik. A tíz éve működő civil szervezet képviselője, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet elmondta, a legnagyobb gond az, hogy a régi sírok új bérlői nem ismerik fel a síremlékek értékét. Vagy mellőzik a feleslegessé vált síremlékeket, vagy szakszerűtlenül újrahasznosítják azokat, ezért előlük is „menekíteni kell” a temetői hagyatékot. Az alapítvány rendbe tette a Sigmond-mauzóleumot, a Jósika-kriptát vagy a Béldi-kriptát, de szükség lenne a további gyors beavatkozásra. Marosvásárhelyen húsz évre lehet a sírt megváltani, Sepsiszentgyörgyön pedig 25 évre. A Szemerja negyedi református templom kertjében már nincs hely új sír létrehozására, ezért néhány éve másfél hektáron új temetőt alakítottak ki, a Makovecz Imre által tervezett új ravatalozóház körül. A sepsiszentgyörgyi Vártemplom temetőjében már egyáltalán nincs bérelhető hely. /Antal Erika, Kovács Zsolt, Sipos M. Zoltán: Öröklét, drága pénzen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Valószínűleg Csík legrégebbi településére bukkant Botár István régész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa az Épített Örökségünk Megmentése program keretében végzett ásatás során: egy 10–11. századi település nyomait találták meg Csíkszentkirályon. Botár szerint valószínű, hogy a székelység betelepedése előtti, még a vármegyei lakosságról van szó. Sikerült a Báthory Kristóf által felszámolt Szentimrefalva egyik részletét kutatni, ahol egy késő Árpád-kori és egy 16. századi lakóház is felszínre került. Sófalvi András, az udvarhelyi múzeum munkatársa, a Parajd határában levő Rapsóné várában folytatott régészeti feltárást. Kiderült, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás után épülhetett. /Antal Erika: Csík legrégebbi települése. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Legújabb produkcióját, Závada Pál Bethlen című történelmi játékát mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Kövesdy István, rendezésében, a dramaturg Kovács András Ferenc volt. /Antal Erika: Bethlen a színpadon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

A nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes Legfelsőbb Védelmi Tanács elé került az újinfluenza-járvány ügye, miután az utóbbi napokban ugrásszerűen növekedett a megbetegedések száma Romániában. /Antal Erika, Kovács Zsolt: A nemzetbiztonságot veszélyezteti a járvány? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Nem sikerült november 3-án a marosvásárhelyi helyi tanácsban visszavonni a Stefan Gusa tábornoknak, az 1989-es temesvári események egyik kulcsfigurájának állítandó szoborról szóló határozatot. A Stefan Gusa szoborállítására vonatkozó határozat visszavonását harmadik alkalommal napolta el a múlt héten a marosvásárhelyi önkormányzat, november 3-án sürgősségi ülésen döntöttek: 12 román tanácsos arról, hogy legyen szobra a volt tábornoknak, 10 RMDSZ-es arról, hogy ne legyen, 1 liberális pedig tartózkodott. A tanácsülésen Benedek István ismertette magyar, majd román nyelven a Gusa elleni érveit, majd Ioan Judea nyugalmazott ezredes, a Hősök Kultusza Egyesület elnöke szólalt fel, ismertetve véleményét, miszerint, a néhai tábornok megérdemel egy szobrot Vásárhelyen. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szerint megengedhetetlen, hogy gyilkosoknak állítsanak szobrot. /Antal Erika: Mégis állítanak szobrot Gusának? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

A Teleki Téka kiadványát, a dr. Deé Nagy Anikó tiszteletére szerkesztett Könyvek által a világ... című tanulmánykötetet mutatták be november 3-án Marosvásárhelyen. A kötettel a szerzők és szerkesztők a 70 éves tudományos kutatót, a könyvtár nyugalmazott vezetőjét köszöntötték. A kötet az erdélyi magyar és európai művelődéstörténetből merít. Szerzői marosvásárhelyi, kolozsvári, székelyudvarhelyi, nagyváradi, szegedi, budapesti könyvtárosok, történészek, néprajzkutatók, irodalomtörténészek. A kötetben többek között Bányai-Kovács Réka a Teleki Téka 20. századi történetéről, Kimpián Annamária ifjabb Geleji Katona István egykori könyvtáráról ír, Egyed Emese egy erdélyi tudós nagyasszonyról, Vajai Vay Katáról, Spielmann-Sebestyén Mihály, a Téka vezetője, egy 19. századi marosvásárhelyi orvos (Bélteki Nagy Zsigmond) családi feljegyzéseiről írt tanulmányt. A Könyvek által a világ... című tanulmánykötet a negyedik a 2000 óta napvilágot látott Téka-kiadványok sorában. Korábban Teleki Sámuel könyvtárának katalógusát adták ki a 18–19. századfordulóján, jóval később, 1970-ben pedig az ősnyomtatványok katalógusát. /Antal Erika: Tiszteletkötet a könyvtárosnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./ Deé Nagy Anikó munkássága több évtizedet ölel fel, tanulmányai meghatározóak, szárnyai alól kutatók generációi bontakoztak ki. Deé Nagy Anikó Teleki Sámuelről, a Teleki Téka alapítójáról monográfiát jelentetett meg /A könyvtáralapító Teleki Sámuel, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1997/ Az est végén az ünnepelt, Deé Nagy Anikó megköszönte a kötetet, a szép születésnapi ajándékot. /Nagy Botond: Könyvek által a világ… Deé Nagy Anikó tiszteletére. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./

Elégedettek a hét végén zárult marosvásárhelyi könyvvásárral a szervezők és a kiadók. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vezetője elmondta: szinte kétszeresét adták el a tavalyi mennyiségnek. Az igazgató a 15 új, a vásárra megjelentetett kötettel is magyarázza a sikert. Nagy sikere volt Albert Ildikó pszichológus Léleképítés című könyvének vagy Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című, Csíkszentdomokosról szóló néprajzi munkájának, valamint a művészeti albumoknak. A hétkötetes Benedek Elek-kiadványt 30 százalékos árkedvezménnyel kínálták. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke szerint is jól sikerült a vásár, de a forgalom kisebb volt, mint az előző években. Az idei könyvvásár legnagyobb eseménye a Kányádi Sándor tiszteletére szervezett Kaláka-koncert volt, amelyre a színház nagyterme zsúfolásig megtelt. Külön eseménynek számított a Korunk kiadásában napvilágot látott Prospero-könyvek sorozat legfrissebb kötete: Ferencz Éva és Zsehránszky István Makra Lajos színművészről szóló könyve. /Antal Erika: Könyvvásár-kasszasiker. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

A Történetek Magyarországról című sorozat újabb rendezvényének adott otthont Marosvásárhelyen a Bernády Ház. A sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központ és az Erdély Televízió szervezte kerekasztal-beszélgetés meghívottai, Sógor Csaba, Tabajdi Csaba, Schöpflin György és Bauer Edit a magyar képviseletnek az Európai Parlamentben betöltött szerepéről értekeztek. Valamennyi meghívott második mandátumát tölti az Európai Parlamentben. Bár más-más politikai pártok és országok képviselői, a magyar kisebbségek védelmét érintő kérdésekben valamennyien egyetértenek. Bauer Edit, a szlovákiai magyarság európai uniós képviselője elmondta, a nemzetközi visszhangot keltő nyelvtörvénnyel a szlovák kormány az asszimilációt akarja gyorsítani, illetve tudtára akarja adni a magyaroknak, „ki az úr a házban. ” Schöflin György, a Fidesz képviselője a december 1-jétől érvénybe lépő uniós alapjogi chartától vár változásokat, bár konkrétan még nem lehet tudni, milyen pozitív eredményei lesznek. Tabajdi Csaba MSZP-s politikus arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unió a kisebbségi ügyek kezelésére nincs felkészülve. Az őshonos és bevándorló kisebbség között nehezen tudnak különbséget tenni az unió régebbi tagjai. /Antal Erika: Jogi charta kisebbségek nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Székelyföld múltját feltáró kutatásaik ismertetését tartották a történészek november 14-én Szovátán a magyar tudomány napja és az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulásának 150. évfordulója alkalmából. Pál-Antal Sándor az EME 150 éves múltját ismertette, majd Sipos Gábor értekezett az EME könyvtáráról, levéltáráról, érem- és régiség-, valamint természettudományi gyűjteményéről. A székelység múltjából a fejedelemség korabeli vásárokról értekezett Rüsz-Fogarasi Enikő, Soós Zoltán pedig a nyárádszentlászlói unitárius templomban végzett régészeti ásatások jelentőségét ismertette. Mihály János a hadi zászlókról, Zepeczáner Jenő a címerekről, Garda Dezső a székely határőrezredekről, Cserey Zoltán a huszárkatonai életmódról tartott előadást. Szováta múltjáról Józsa András és Szolláth Hunor beszélt, Tüdős S. Kinga Mikes Mihályné Bethlen Fruzsina végrendeleteit és a korabeli főúri hétköznapokat ismertette, Csáky Árpád és Tamási Zsolt pedig a katolicizmus helyzetét a 18–19. századokban. A 20. század történelméhez fűződik Boér Hunor kutatása, aki Marosvásárhely szerepét tárta fel a magyar skanzenépítésben, Spielmann Mihály pedig Bernády György közéleti szereplésének utolsó periódusát dokumentálta. /Antal Erika: Történelmi mozaik. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Stefano Bottoni történész nyitotta meg november 19-én a marosvásárhelyi Bethlen Gábor Művelődési Egyesület szervezte vitaestet Kuszálik Péter nagy port kavart Sütő-kötetéről, a Purgatóriumról. Stefano Bottoni az erdélyi magyar értelmiség 1945 utáni helyzetéről, szerepvállalásáról beszélt. Rámutatott, hogy az akkori hangadó magyar értelmiségiek hittek a kommunizmusban. Az már egyénfüggő volt, hogy ki mikor hasonlott meg egykori önmagával, mikor jött rá a rendszer súlyos hibáira. Sütő András hosszú ideig megtartotta funkcióit, de már 1968-ban pontosan tudta, hogy Ceausescuval nincs értelme egyezkedni. Későbbi műveiben a hatalom ellen fordult, Sütő-kultusz alakult ki Erdélyben. Bottoni bevallotta: a Földes-vita idején (2005-ben) nem kereste a Sütővel való találkozást, ma ezt már hibának tartja. Kincses Előd ügyvéd többek között azt sérelmezte, hogy Kuszálik könyvében egy Sütő-írást öt változatban közöl, holott azután, hogy átírta, javította saját kéziratát, Sütő bizonyára csak az utolsó változatot vállalná, tehát Kuszáliknak nem volt joga mindegyiket ismertetni. Lázok János, a Bethlen Gábor Művelődési Egyesület elnöke, irodalomkritikus Sütő András legfontosabb színműveit elemezte. „Drámáiban benne van Sütő András hatalomhoz való viszonyulásának ambivalenciája. Ő úgy gondolta: a hatalomra szükség van, mert szabályozza a társadalmat. De azt is belátta, hogy ha a hatalom önmagát abszolút értéknek tekinti, akkor lázadni kell ellene” – értékelte Lázok. Hozzátette, hogy Sütő, miután feladta a hatalom és az erdélyi magyarság közötti közvetítő szerepét, megtagadta az 1970-es években írt műveit. Kincses Elemér rendező hangsúlyozta: Sütőnek nem kell senkitől bocsánatot kérnie. Nagy Attila orvos szerint „ízléstelen volt a Földes-vita”. Úgy véli: A Hét folyóiratban lezajlott, Sütővel kapcsolatos polémia több évvel megrövidítette az író életét. A hallgatóság felháborodását váltotta ki, amikor Lőrinczi Zoltán kijelentette: „Sütő együtt ugatott az elvtársakkal”. Haller Béla tanár fájlalta, hogy éppen Sütővel kezdődött a „nagy leleplezés”, azzal az íróval, aki elkezdte a korai tévedéseivel való leszámolást. Spielmann Mihály történész Kuszálik könyvét rendetlennek, rosszul szerkesztettnek minősítette, főleg azért, mert sok benne az ismétlés, átfedés. Születnie kellene egy ellen-vitairatnak. Kuszálik Péter szerint senkit nem lehet semmilyen tette alól felmenteni csak azért, mert tehetséges /Máthé Éva: Ellentétes Sütő-képek: plágiumvád és méltatások. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./ Kuszálik Péter elmondta: „mítoszrombolás céljából” gyűjtötte össze az anyagát. Kincses Előd ügyvédként és egykori jóbarátként idézte fel az író alakját, és felszólalt Kincses Elemér rendező is, aki valamikor fiatal színészként lépett színpadra Sütő darabjában. /Antal Erika: Sütő – pró és kontra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Teljesen új stílusú kiállítással jelentkezett Bandi Kati textilművész a marosvásárhelyi Bernády Házban. Az általa évtizedek óta készített faliszőnyegek mellett többnyire megújult stílusú, új technikával készült alkotások kerültek a kiállítóterem falaira. /Antal Erika: Bandi Kati meggondolta magát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Két új otthoni beteggondozó központot avattak Zágorban és Szászkézden, ahonnan összesen nyolc település idős, egyedül élő lakóit látják el a Gyulafehérvári Caritas munkatársai. Ludescher László, a Caritas Maros megyei kirendeltségének igazgatója elmondta, folyamatosan bővítik azt a hálózatot, amely az idős, egyedül maradt embereken segít. A Caritas eddig a Nyárádmentén, a Kis-Küküllő térségében, Szászrégenben és Marosvásárhelyen biztosított otthoni beteggondozást, de az igények más településeken is nagyok, ezért a Nagy-Küküllő menti községekben, az önkormányzatok kérésének eleget téve vállalták újabb központok berendezését. /Antal Erika: Szolgáltatás az időseknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Káoszt és veszteséget okoz a közalkalmazotti szférában elrendelt nyolcnapos kényszerpihenő. A pedagógusok éppen abban az időszakban lesznek fizetés nélküli szabadságon, amikor a végzős diákoknak a jövő évi érettségire kell beiratkozniuk. A közalkalmazottakat kényszerszabadságra küldő törvény egyik következményeként három napra bezárják a Hargita Megyei Tanács főbejáratát. /Horváth István, Antal Erika: Lakat alatt a közszféra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Stefano Bottoni a bolognai egyetem oktatója, történész, aki az 1944 utáni magyar kisebbségtörténettől jutott el a székelyek 20. századi történelméhez, a Magyar Autonóm Tartomány kutatásához. Sztálin a székelyeknél című kötete nagy érdeklődést váltott ki. Bottoni az 1944 utáni magyar kisebbségtörténetből diplomázott. Románia volt az egyetlen a kelet-európai államok közül, ahol a második világháború után nem történt lakosságcsere. Amikor a szovjet vezetés előkészítette az autonóm tartomány megvalósítását 1950-51-ben, olyan pontos demográfiai kimutatással rendelkeztek, hogy Bottoni szerint a román és a magyar statisztikák nem értek fel ezzel. Észak-Erdélyről 1944. november és 1945. március között kiutasították a román polgári közigazgatást és szovjet katonai közigazgatást vezettek be, abban nagy szerepet kaptak a magyar kommunisták és baloldaliak. A szovjet vezetés rendet akart teremteni, hogy a szovjet katonák tovább mehessenek, ne kelljen partizánakcikkal szembesülniük. Nagyon kemény harcok voltak a keleti fronton augusztus-szeptemberben, nagyon sok embert veszítettek a szovjetek. Ekkor született meg a döntés, hogy a magyar lakosság a helyén maradhat, sőt, mivel erősebb baloldali hagyományokkal rendelkezett, mint a helyi románság, továbbá van közigazgatási kultúrájuk, a szovjetek inkább rájuk támaszkodtak, mint a visszakerülő román közigazgatásra. Így a közigazgatási és kulturális pozíciók nemhogy nem szűnnek meg, de konzerválódnak a negyvenes évek második felében, és a magyar kisebbség számára lassú átmenet történt az úgynevezett népi demokráciától a proletárdiktatúráig. A nyelvi és kulturális jogok, amelyeket a Petru Groza-féle kormányzat biztosított, megmaradtak. 1952-ben módosult ez a helyzet, kijelöltek egy olyan területet, ahol a magyar dolgokat kiemelt módon lehet művelni, de a kívül maradt területeken elkezdték csökkenteni ezeket a jogokat. A magyar lakosság kétharmada a Magyar Autonóm Tartományon kívül élt, a nagyobb városok – Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad – magyar többségűek voltak, nagy városi tömegek éltek itt, ezért ez a csökkentés nagy érvágást jelentett. Érdekes, hogy a szovjetek két tervezetben gondolkodtak: az első tervezetben benne volt Kolozsvár, az egész Mezőséget magába foglalta volna, emellett egy nagy közép-erdélyi régióban gondolkodtak. Azután ezt elvetették, érezték, hogy Kolozsvárnak a bevonása román szempontból tragédia lenne, és akkor választották a B megoldást, ami az akkori Magyar Autonóm Tartomány. Miután 1952-ben létrehozták az autonóm tartományt, 1954-55-ben már elkezdték a periférián felszámolni vagy gyengíteni a magyar kulturális vagy oktatási intézményeket. 1969-ben elindult a nagy iskolaösszevonási folyamat, továbbá Kolozsvárt erőltetett románosítása. A többi városok románosítása is folyt, Zilah, Nagyvárad, Szatmárnémeti a ‘70-es évekig elveszítették a magyar jelleget, és a nagyobb városokban, Brassóban, Temesváron már inkább szórvány lesz a magyarság. Az 1960-as átszervezésnek, amikor a MAT-ból Maros Magyar Autonóm Tartomány lesz, nincs sok nyoma az emlékezetben, inkább emlékeznek az iskolák összevonására, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem megszüntetésére. A kommunista magyar vezetők lojális állampolgárok voltak, romániai kommunistának érezték magukat, és ez nagyon későn változott meg, az 1960-70-es években. Stefano Bottoni (Bologna, 1977) szülővárosában szerzett egyetemi diplomát 2001-ben. 2005-ben doktorált, azóta óraadó tanár a Bolognai Egyetemen. A Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa volt, együttműködött a Teleki László Intézettel. Kutatási területe Közép-Európa politika- és társadalomtörténete, történelme a legújabb korban, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre; nemzetépítés és államépítés Romániában a kommunizmus időszakában; a Magyar Autonóm Tartomány (1952–1960) mint társadalomtörténeti probléma és hatalmi szerkezet. /Antal Erika: Olasz szemmel a székelyek. Stefano Bottoni történész szerint érzelmeken túllépve elemezhető reálisan egy-egy múltbeli időszak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Restaurálták a marosvásárhelyi Teleki Téka cégérének számító fémbaglyot. A tudományt jelképező bagoly kilencven éve ül a könyvtár bejárata fölött, most restaurálták először. Lázok Klára, a Teleki Téka munkatársa kezdeményezte a restaurálást, nyáron a Félsziget fesztiválon „Fizess egy sört a bagolynak” elnevezésű akcióval kezdett gyűjtésbe a fiatalok körében. /Antal Erika: Helyére került a Téka-bagoly. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

Vásárral egybekötött kerámia-kiállítással mutatkozott be Marosvásárhelyen a marosvécsi neuro-pszichiátriai központ Parahelikon nevű művészetterápiás csoportja. A rendezvényt dr. Barabás Dénes főorvos nyitotta meg. /Antal Erika: „Art” a lelki egyensúlyért. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Több mint 1,6 millió eurós EU-pályázatot nyert a marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ, amelyből két újabb családi otthont építenek a faluban – tájékoztatott Pokorny László, a központ igazgatója. Ez is része annak a programnak, amelynek a Kemény-kastély kiürítése és az eredeti tulajdonosoknak való visszaszolgáltatása a célja. /Antal Erika: Otthon az ápoltaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A közigazgatási bíróságon fellebbezte meg a marosvásárhelyi városi tanács szeptember 10-én hozott határozatát Kincses Előd ügyvéd, aki Tőkés László jelenlegi európai parlamenti képviselő nevében vétózta meg a Stefan Gusa szobrának felállítására vonatkozó döntést. A marosvásárhelyi ügyvéd az egyetemes emberi jogok nyilatkozatára hivatkozott, ami szerint háborús bűnösnek nem lehet emlékművet állítani. Kincses Előd Szoboszlay Aladár ügyében is perújrafelvételt kért, illetve a két, még élő társvádlott – Orbán Péter és Ferencz Ervin – tanúként való meghallgatását kezdeményezte. Ez január 18-án lesz. /Antal Erika: Pert indított Kincses Előd a Gusa-szobor ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában megnyílt az idei Téli tárlat, ahol festmények, grafikák, kompozíciók, kisplasztikák, textíliák, hagyományos és újszerű stílusban készült munkák láthatók. /Antal Erika: Téli tárlat Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Az RMDSZ „miniparlamentjének” számító Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) december 18-án hozta meg azt a döntést, hogy a szövetség vállaljon kormányzati szerepet a PD-L oldalán. Kelemen Hunor, az RMDSZ volt államelnökjelöltje arról beszélt, hogy a kormányzati szerepvállalással „nehéz idők várnak az RMDSZ-re, de a kérdés az, hogy megfutamodik-e a magyarság érdekképviselete, vagy vállalja a nehézségeket”. Frunda György szenátor úgy vélte, ha az RMDSZ egyes helyi és területi szervezetei aktívabb munkát vállalnak, és jobban kiállnak Mircea Geoana szociáldemokrata államfőjelölt mellett, akkor sikerül Traian Basescut leváltani. Eckstein-Kovács Pétert, Tőkés Lászlót és Szász Jenőt említette, mint a széthúzás okozóit, akik arra biztatták a szavazókat, hogy voksoljanak a jelenlegi elnökre. Markó Béla úgy fogalmazott, éppen Frundától nem számított ilyen bírálatokra, és emlékeztette a szenátort, a kilencvenes évek elején őt magát illették az „áruló” jelzővel, a tengerparti Neptun üdülőtelepen az akkori román hatalommal folytatott tárgyalásai miatt. Markó kifejtette: „Lehet, hogy az elkövetkezendő időszakban kényelmesebb lenne ellenzékben kivárni, hogy mi történik az országban, hogy mi lesz a gazdasággal, hiszen dúl a gazdasági válság. ” Hozzátette, a kormányzás senki számára nem lesz jutalom, viszont ha lehetőségünk van beleszólni az ország és ezáltal a magyar közösség sorsának alakulásába, akkor ezt vállalni kell. /Antal Erika, Moldován Árpád Zsolt: Négy magyar miniszter. Benyújtotta a parlamentbe tárcavezetőinek névsorát Emil Boc kormányfő. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Idén 32 személy vette át az RMDSZ Ezüstfenyő díját, amelyet az SZKT keretében adott át Markó Béla szövetségi elnök. A 2002. november 30-án létrehozott díjat azoknak a személyeknek adják, akik tevékenységükkel hozzájárultak „a szülőföld visszaszerzéséhez”, valamint az RMDSZ programjának a megvalósításához. /(Antal Erika): Székedi Ferenc, az Új Magyar Szó publicistája is Ezüstfenyő díjat kapott. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Nagy érdeklődés fogadta december 21-én Marosvásárhelyen a Száztagú Cigányzenekar előadását, ahol a magyar cigányzene ihlette világhírű zeneszerzők művei mellett magyar nótát, népdalt, népszerű operettrészleteket is megszólaltattak. A 24 éve alakult és azóta az egész világot bejáró zenekar hivatalosan is hungaricum. /Antal Erika: Magyar nóták Vásárhelyen. Először jár Erdélyben a 100 Tagú Cigányzenekar. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./