Senkiföldjén
Ezer év Erdélyben, száz év Romániában. Ezzel a telitalálat-címmel indítana kampányt jövőre az RMDSZ, hogy a román állam megalakulásának centenáriuma alkalmával ismertesse, mit tettek hozzá a romániai magyarok ahhoz az országhoz, amelyben kisebbségként élnek. A szervezet mértéktartó politikáját tekintve már maga a jelszó meglepően merész. Kanóc, igen rövid kanóc, amely csak addig égett, amíg a megfelelő helyeken a megfelelő emberek lefordították a Kelemen Hunorral készült Szabadság-interjút az ország nyelvére, aztán robbant. Nagyot. Mert mit is mondott pontosabban a szövetségi elnök?
Elsőre azt a nyilvánvaló „rágalmat” engedte meg magának, hogy azt állítsa: a románok által annyira féltett fél-Romániányi Erdély csak száz éve része Romániának. Gyakorlatilag megtagadta tehát Mihály viteázul több mint négyszáz éves egyesítési mítoszát. És ez még nem minden. Hiába volt tiszavirág-életű az akkori állapot, „tágabb értelmezésben” egyenértékű azzal a közvélekedéssel, hogy Románia, a román állam – legalábbis lélekben és eszmeileg – 1600-tól kezdődően létezik. A velős cím márpedig – amit kijelentéseivel Kelemen Hunor egyértelműsített („száz éve létezik az ország”) – azt az üzenetet is magában hordozza, hogy szemben az ezeréves európai államokkal a román állam alig százéves…
A háttérben pedig a román nép sokféle vélt vagy valós sérelme és félelme húzódik. A kisebbrendűségi érzés az egyik legsúlyosabb ezek közül. A köztudatában rögzült kép szerint Erdélyben a magyar urakkal szemben kivétel nélkül a románok voltak a szegény sorsú, elnyomott, kizsákmányolt, korlátozott jogokat élvező kisebbség, akiket lenéztek, kevesebbnek, szolgának tartottak. 1990 után aztán jött az újabb fajta szolgaság, amikor a románok szintén egy jobb élet reményében tömegesen mentek epret szedni Spanyolországba vagy szobalánynak, pincérnek az olaszokhoz. Szorgalmasan dolgoztak, mégis: többnyire olyan munkát végeztek, amit az adott ország állampolgárai nem szívesen vagy annyi pénzért nem szívesen, így aztán társadalmi státusuk ismét csak nem tartozott a rangosabbak közé. Ment aztán az alja nép is Nyugatra, koldushálózat, prostitúció, tolvajlás kötődött/kötődik Románia nevéhez, és mert a hírekben ezek viszik a prímet, a román útlevél – amit soha nem néztek jó szemmel – egyenesen teherré vált.
A balkanizmusnak az itthon maradottakra is érvényes mindenkori stigmája táplálja az Európával szembeni kisebbrendűségi érzést, ezért is örvendett olyan nagy támogatásnak az Európai Unióhoz való csatlakozás, hiszen így létrejöhetett valamiféle egyenlőség, vagy annak a látszata: együvé tartozunk, egyformán értékesek vagyunk, egy román is ér annyit, mint egy dán, francia vagy spanyol.
Az Európai Unió amolyan békaként nyelte le nagy sokára Romániát. A csatlakozási tárgyalások során sokszor kapott Bukarest olyan észrevételeket a tagállamoktól, amelyeket legszívesebben nem tett volna ki az ablakba. A közép- és kelet-európai államok tömeges csatlakozásáról le is maradtunk 2004-ben, csak három évvel később vettek be nagy nehezen, ráadásul Bulgáriával kerültünk egy kalap alá. (Pedig a románság azt hitte, legalább a bolgároknál többet ér, elvégre mindenféle európai tanulmányban és országjelentésben Románia általában valamivel jobb helyezést/minősítést ért el).
Románia tehát 2004-ben kevesebbnek találtatott a brüsszeli hatalmasok szemében. A nyugati munkavállalást pedig még a 2007-es csatlakozás után is évekig korlátozták, és a pontosan kidolgozott menetrend legutolsó türelmi időszakának a végén is csak nyögvenyelősen vált nyitottá a román dolgozók előtt például a brit munkaerőpiac.
A Nyugat felsőbbrendűségével szemben olyan jó lenne hát, ha legalább itthon akadna egy kis elismerés. Vállveregetés, kockacukor, hogy fiú, ezt jól csináltad. Ehhez képest a románok közt is vannak szép számmal immár, akik szóvá teszik a hazai hiányosságokat, a magatehetetlenséget, az egyhelyben (vagy visszafelé) topogást, olyan véleményformálók, akik úgy szeretik a hazájukat, a nemzetüket, hogy jobbítanának helyzetén, ezért leleplezik bosszantó gyengeségeit, végzetes gyarlóságait. Látják és szóvá teszik, hogy pusztulnak az egyébként gazdasági előnyök teremtésére képes műemlékek, hogy fejetlenül és egyéni érdekek mentén dúl az építkezés, hogy szedett-vedetten történnek a településfejlesztések, hogy egy valamirevaló autópálya sem épült, hogy igénytelen és gyenge minőségű tessék-lássék munka zajlik stb. Egyre látványosabb különbség van a történelmi régiók között, és ha Bukarest mérges is ennek kimondásáért, a megállapítás igazságát támasztja alá az a sok tízezer moldvai román, aki Jászvásár helyett inkább Kolozsvárra jön tanulni, hogy aztán többé ne is térjen haza. A szászfenesi tömbháznegyedben parkoló autók tömkelege nem Kolozs megyei rendszámtáblájú, nyáron sem. A bákói, neamţi egyetemisták nem mennek haza, mert mint mondják, itt jobb az életszínvonal, más a mentalitás. Mint ahogy a Nyugaton dolgozó románok (köztük erdélyiek) nem jönnek haza, mert egynéhány határvonallal odébb még jobb az életszínvonal és az életfelfogás.
Hogy mindez így van, nem kétséges. Mégis, hogy ezt sokan el is mondják, borzasztóan frusztráló. Ha pedig mindezt egy magyar teszi szóvá, az megbocsáthatatlan. Ha Kelemen Hunor mondja el, hogy Románia nem tud felmutatni nagy megvalósításokat a centenárium évében, hogy „ma másfél órával többet utazol Balázsfalváról Bukarestbe, mint száz évvel korábban”, hogy „a király meztelen”, akkor az legalább hazaárulás. Olyan, mintha a Bukarest keblén melengetett kígyó marna oda. Az árva, az üldözött, a hazátlan, akit befogadtak, megtűrtek, felöltöztettek, akinek enni adtak, jogokat adtak (s így minden igyekezet ellenére még rendesen asszimilálni sem bírtak, pedig most ugye nem lenne vele ennyi baj), oly sok év után ahelyett, hogy hálatelten csókolgatná a gondoskodó kezet, bírálni, sértegetni merészel, és még ráadásul nem is ünnepli a napot, amikor édes szüleit elvesztvén örökös gyámság alá került. Soha jobban nem éreztethették, mint e mostani felháborodással, minek tekintenek bennünket, hol is a helye meglátásuk szerint a romániai magyar kisebbségnek.
„– Nincs is ruha a császáron! – rivalgott fel végül a tengernyi tömeg. A császár nagyon megütközött ezen; maga is úgy vélte, hogy igazat mondanak, de azt gondolta »Most már tovább kell mennem, nem futhatok haza szégyenszemre!« És még peckesebben lépegetett fényes kísérete élén, a kamarás urak pedig még buzgóbban vitték mögötte palástja uszályát – a levegőt.”
Elismerni, hogy valamit rosszul csinálnak, aztán esetleg megkeresni a képességeket, erősségeket, és onnan kezdve jól csinálni, ez nagyon sokba kerül. Hát egyszerűbb látványosan megtagadni-büntetni a hálátlan fattya(ka)t és még buzgóbban vinni tovább – a levegőt.
Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)

Tehetetlen a kolozsvári városvezetés, nem szólhat bele a Mátyás-ház hasznosításába
Nincs beleszólása a kolozsvári önkormányzatnak Mátyás király szülőházának hasznosításába, miután a Szépművészeti és Formatervezői Egyetem évekkel ezelőtt visszautasította az épületcserét.
Tulajdonosként teljes egészében a Szépművészeti és Formatervezői Egyetem (UAD) rendelkezik Mátyás király szülőháza felett, így az önkormányzatnak nincs lehetősége arra, hogy rábírja a felsőoktatási intézményt a kincses város jelképes épületének a megnyitására vagy felújítására, közölte a Krónika kérdéseire Oláh Emese alpolgármester sajtóirodája.
Lapunk arra volt kíváncsi, folynak-e még tárgyalások a két intézmény között az A kategóriás műemlék önkormányzati tulajdonba vételéről, a városháza ugyanis 2014-ben épületcserét ajánlott az oktatási intézménynek.
„A Mátyás király szülőházaként számon tartott műemlék épület a kolozsvári Szépművészeti és Formatervezői Egyetem tulajdona. Az önkormányzat 2014-ben valóban megpróbálta megszerezni az ingatlan tulajdonjogát, és több, a tulajdonában levő ingatlant is felajánlott, azonban az egyetem vezetősége nem óhajtott lemondani a városközpontban levő patinás ingatlanjáról. A tárgyalások ekkor megrekedtek” – írta lapunknak küldött válaszában az RMDSZ-es elöljáró sajtóirodája. Mint rámutattak, jelenleg nem zajlik egyeztetés a két intézmény között a témában.
Nincs jogi lehetőség
Sőt a polgármesteri hivatalnak arra sincs jogi lehetősége, hogy a gótikus és reneszánsz jegyeket egyaránt magán viselő műemlék nagyközönség előtti megnyitására bírja az egyetemet. „Mivel az ingatlan az egyetem tulajdona, az önkormányzat nem vállalhat semmiféle szerepet az ingatlan felújításában, nem nyújthat anyagi támogatást, és nem pályázhat uniós alapokra ennek érdekében, illetve nincs rálátása az egyetemnek a restaurálással kapcsolatos terveire” – állítja az önkormányzat. Ugyanakkor hozzáteszik, elvileg mind a városvezetés, mind az RMDSZ-frakció támogatná azt a korábbi, először az 1940-es években felmerült elképzelést, hogy ebben emlékszobát alakítsanak ki a ház nagy szülöttje, Hunyadi Mátyás számára, ellenben a döntés ez esetben is az egyetemé.
Bukott projekt?
A kolozsvári polgármesteri hivatal 2014-ben a Kolozsvár Európa kulturális fővárosa 2021 projekt előkészítésekor kezdeményezte Mátyás király szülőházának átvételét az egyetemtől azzal a céllal, hogy bevonja a műemléket a turisztikai körforgásba. A felsőoktatási intézmény vezetősége akkor úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a város vezetése kéri, nem tudják, hogyan utasíthatnák vissza, azonban a polgármesteri hivatal által cserébe felkínált ingatlanokat nem találták megfelelőnek.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Szelíden és jósággal nevelték őket
Egy ménes emlékezete
Az Eresztevény fölé emelkedő Óriáspince-tető után, hétfő délután a Lábas Ház alagsorában is megnyitották a Varázslatos Bánffy-ménes című kiállítást. Megtekintésével nemcsak egy csodálatos lóállomány történetébe nyerünk betekintést, hanem az egyik erdélyi főúri család sarja, gróf Bánffy Miklós életútjába is.
Marton Lichtfusz Katalin meleg köszöntő szavai után, Nagy Zoltán, a sepsiszentgyörgyi városháza oktatási és kulturális irodájának vezetője fordult az egybegyűltekhez. Ennek során megtudhattuk, hogy a Szebeni Zsuzsa által megálmodott, majd létrehozott tárlatot az illetékesek túl értékesnek és szépnek találták ahhoz, hogy csak a Székely Vágta három napig tartó rendezvényei alatt legyen megtekinthető. A felszólaló szerint ugyanis általa visszakapunk egy pici szeletet a valamikor Tündérkertnek nevezett Erdélyből, és egy olyan mozaikkocka kerül ismét a helyére, melyre méltán lehetünk büszkék.
Mindez elsősorban a bukaresti Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja vezetőjének, Szebeni Zsuzsának köszönhető, aki ebből az alkalomból gróf Bánffy Miklós pályafutásának főbb mozzanatait is felvillantotta a nagyközönség előtt. Megnyitóbeszédében pedig köszönetet mondott Barcsay Tamásnak a családi albumból rendelkezésére bocsájtott és a Bánffyak, illetve ménesük mindennapjaiból ízelítőt nyújtó fotókért, valamint Köntés Ernő agrármérnök, lótenyésztőnek a szakmai tanácsadásért.
A családi hagyatékból kinagyított naplórészletek és levéltöredékek böngészése közben a látogató lelki szemei előtt egy letűnt kor történései rajzolódnak ki, de belepillanthatunk egyik jeles képviselője, gr. Bánffy Miklós dús érzelmeibe és szárnyaló gondolataiba is. Magyarországról, az ősi családi fészekbe történt 1926-os visszatérése után például a következőket írja: „A fák, a bukszusbokor még nagyobbak, még dúsabbak, mint mikor jobb időben elhagytam őket. És most, mikor mindezt viszontlátom, erősebben és világosabban látom meg, hogy mi is legyen az, ami ezt a helyet páratlanná teszi. Az ember érzi, hogy századok óta mindenki, aki itt lakott, szenvedélyesen szereti a helyet. Mindenki a saját ízlése szerint szépített és beletette a lelkét és a nemzedékek egymásra fektetett kultúr-rétegei idézik fel azt a varázst, mely mindenfelől az embert itt körülveszi.”
Odébb lépve az egykori erdélyi nemes lóállományról olvashatunk egy 1881-ben megjelent cikket, melyből kiderül, hogy 1828-hoz képest, amikor 117 ménesben 2543 anyakanca volt található, 1881-ben már csak 56 magánménes létezett, 773 anyakancával. Ebből a gr. Bánffy Györgyé volt a legnagyobb, mely 40 angol félvér anyakancát számlált.
A lovakhoz való viszonyukról Bánffy Miklós így írt: „Bonchidán legalábbis száz évre visszamenőleg ugyanúgy bántak a lovakkal. Ugyanabban a környezetben születtek és éltek, és ugyanúgy gondoskodtak a nevelésükről. Mindig szelíden és jósággal. Sem atyám, sem nagyatyám nem tűrtek semmi durvaságot. Én sem tűröm el.”
Nem véletlen tehát, hogy a II. világháború végén, a front közeledtével Bánffy először nem a családi értékek, hanem a ménes megmentésére gondolt, ami azonban sajnos nem sikerült. A bevonuló szovjet katonák egyszerűen felfalták őket. Így hát a nagy becsben tartott, értékes paripák már csak az emlékezetünkben élhetnek tovább.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A becsületesség szigete
Szép emlékű tanítóim közül Karsai József mondotta figyelmeztetőleg: könyvet csak a jobbakból! Értettünk a szóból, máig is. 1992-ben vásároltam meg Budapesten Dalibor M. Krno könyvét; mondhatom, a szlovák elvadult nacionalizmus adattára, s a javából ám. Bemutatja, hogyan minősítettek és láttattak szlovák ellenfeleink bennünket, magyarokat Trianon idején és után. Ezzel a könyvvel akarok emlékeztetni az 1947-es „békeszerződésre”, mely súlyosabb volt láncaival, köteleivel a trianoninál.
Krno mindenben részt vett, így, ahogy mondom, legfőképpen gazdasági dolgokban, és főbbképpen a kommunista párt árnyas-véres időszakában. Most éppen 70 éve, hogy a győztesek oldalán a szlovákok is mindent követeltek. Csak éppen az hiányzik a könyvből és a szlovák emlékezetből, el a mostani vezér Ficoig, hogy a hitleri fasizmus egyik első híve volt a szlovák, akár Románia. És egy irányba fordították a köpönyegüket is, a győztesek felé. Igen közelről emlékezhetünk Fico elnök intézkedéseire, arra is, hogy az a felvidéki magyar (tömeg), aki fölveszi a magyar állampolgárságot, az elveszti azonnal a szlovákot! Hogy mivel jár ez a születéstől a nyugdíjmegvonásig és a koporsóig, azt el tudják Önök képzelni.
Súlyos ferdítések, pontosabban hazugságok között az is, hogy Magyarországon mintegy félmillió szlovák maradt 1920-ban. Az már nevetséges is lehet egy-egy derűsebb elemzéskor, hogy Szlovákiában, a dús magyar Felvidéken elmagyarosított szlovákok éltek, abban az arányban, mint amennyi szlovák élt 1920 után a maradék Magyarországon! És – köztudott közfájdalom, hogy 1937-ben megszabott súlyú batyuval vetették, kergették át a felvidéki magyarokat, maradt a házuk, birtokuk, állományuk; nyomás, csónakokon át a Dunán az ősi magyar földről. A képlet ismerős, Székelyföldre és egyáltalán Erdélybe is felpénzzel, házakkal fogadták a bevándorló románokat… Ma is.
Az ünnepelt évfordulóhoz illik megemlítenem, hogy a béketárgyaláson az öt tagú bizottságban ott volt Ausztrália és Új-Zéland küldöttsége is. Miről volt fogalmuk? Elképzelhető. Krno könyvéből idézek búcsúzóul. „… Az egész világ közvéleményének színe előtt kötelezzük magunkat, hogy az áttelepítés (kikergetés – C. Z.) során oly módon járunk majd el, ami összhangban lesz azokkal az emberbaráti alapelvekkel, amelyek a becsületesség szigetévé tették Csehszlovákiát Közép-Európában.” – Eme szigeten ma sem írhatják le pl. a magyar személyneveket. Boldog ünnepeket!
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székely haza
Falvak és tízesek
Értesülünk a háromkötetes históriából, hogy folyamatban van, de az elején tart az Árpád-kori székely településhálózat feltérképezése, a ráépülő késő Árpád-kori bővülés felmérése, ez egyelőre Udvarhelyszéken mutathat fel számottevő eredményeket, az erdővidéki elpusztult Dobó falui ásatásokról beszámolt a sajtó. A Székelyföld mai félezer települése, a kisországnyi terület, az etnikai egyöntetűség magas aránya nemcsak a szülőföldhöz való tartós ragaszkodásra vall, de arra is, hogy gazdaságilag a viszonylagos önállóság magas foka tartotta azt fenn. A 17. századi eleji összeírás (1614) négyszáz körüli települést összesít a székely székekben.
Az ún. tízesekről mint vitatémáról nagyon kimértem nyilatkozik Benkő Elek: „A tízes ugyanis mint neve is mutatja nem a település, hanem a törvényes rend szerint élő lakosság szervezeti formája volt mint a polgári és katonai igazgatás alapegysége. E szervezet természetesen figyelembe vette a települések belső tagolódását, így a tízesek utcák, fertályok, illetve különálló szegek vagy éppen a kérdéses településbe beolvadó, eredetileg önálló kis falvak szerint elkülönülve jöttek létre, e folyamat koráról és részleteiről azonban a kutatás mai fokán igen keveset tudunk. A rendszer a 16. század második felében már biztosan létezett.” A történész úgy véli, a fejedelemkori adózás és hadszervezet építette ki, mások korábbi előzményeket valószínűsítenek. A tízes felosztásra különben ókori példákat is bőven ismerünk.
No de hányan éltek e középkori falvakban? Földink, a megboldogult Bálinth Gyula átlagosan száz lélekkel számolt, mikor a középkori székelység lélekszámát francia mintára koronként felbecsülte. Pontos adatokkal nem rendelkezünk, a hadköteles férfiak száma ismert a későbbi korokból, így 1614-ből például. Ezt öttel szokták beszorozni. Egyes székek a sűrűbb kisfalvak, mások a ritkább nagyfalvak szerint oszlanak meg (Csík, Gyergyó, Kászon), az átlagos családszámot ennek megfelelően kb. 30 és 90 közé teszik, de vannak óriásfalvak is, Altorja pl. 190 családdal szerepel, Zágon 280-nal. Szamosközi István krónikás úgy tudta, a csíki falvak 100–300 lelket számláltak, és ezt magasnak tekintette.
B. Kovács András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mely magyar iskolákban nem sikerült versenyvizsgával iskolavezetőt találni?
Nem sikerült versenyvizsgával iskolavezetőt találni több magyar iskolában Románia-szerte. A minisztérium a tavalyi gyakorlattal ellentétben úgy döntött, nem csak egyszerűen kinevezi az üresen maradt tisztségekre jelentkező pedagógusokat, hanem egy interjú során döntik el, megfelelő-e a megbízatásra. Utánanéztünk, mely magyar iskolákban üres egyelőre az igazgatói, aligazgatói szék.
Hargita megyében a versenyvizsgák után 29 igazgatói és 37 aligazgatói, vagyis összesen 66 poszt maradt üresen. Vannak olyan iskolák is, amelyekben sem igazgató, sem aligazgató nem vizsgázott sikeresen. Ilyen például a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum, a zetelaki Boros Fortunát Elméleti Középiskola, a parajdi Áprily Lajos Általános Iskola, a gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola vagy a gyergyószentmiklósi Kós Károly Általános Iskola.
Bartolf Hedwig Hargita megyei tanfelügyelő a Maszolnak elmondta, nem az probléma, hogy az igazgatói és aligazgatói állásokra nincs kereslet Hargita megyében. „A gondot inkább az jelenti, hogy nagyon sok feltételt kell teljesíteniük a jelentkezőknek. A menedzsment-versenyvizsga például az egyik legnehezebb, ugyanakkor nagyon tartalmas tapasztalati háttérrel kell is rendelkezniük azoknak, akik intézményvezetők lennének” – magyarázta Hargita megye volt főtanfelügyelője.
A minisztérium hétfői tájékoztatása szerint a megfelelő végzettséggel rendelkező pedagógusok egy interjút követően foglalhatják el a szabadon maradt iskolaigazgatói és igazgatóhelyettesi tisztségeket, ha ezt augusztus 17-ig írásban kérik a tanfelügyelőségeken. Az interjúra augusztus 21-én és 22-én kerül sor. Az interjú legtöbb 20 perces és a lehetséges 30-ból legalább 21 pontot kell elérni.
A tanfelügyelőségek augusztus 18-án teszik közzé a jelentkezők listáját.
Bartolf Hedwig elmondta, a hétfőn közzétett minisztériumi átiratban szerepel az a kitétel, miszerint azon pedagógusok élveznek elsőbbséget az augusztus 21-én és 22-én esedékes interjúk alkalmával, akik tagjai az országos menedzsmenttestületnek – tehát az ő jelentkezésüket várják augusztus 17-ig.
A vizsgáztató bizottság három tagból áll majd, akik a tanfelügyelőség munkatársai közül kerülnek ki. Mindegyik vizsgáztató maximálisan 10 pontot adhat a jelentkezőnek: 7 pontot ér a 2017–2018-as tanévre szóló operatív terv bemutatása, 3-3 pontot pedig a vizsgáztatók által feltett egy-egy kérdésre adott helyes válasz.
Bartolf Hedwig hozzátette, hogy akik nem tagjai az országos menedzsmenttestületnek, azok a második körben jelentkezhetnek azokra a posztokra, amelyeket nem sikerült addig elfoglalni. Az interjúk során megszerzett állást csak a következő tanévben tölthetik be az igazgatók, tehát nem a szokásos négy évre szóló kinevezést kapják meg – pontosított a tanfelügyelő.
Háromszéken már jobb a helyzet
Háromszéken 8 iskola igazgatói és 7 aligazgatói tisztséget kell még betölteni a tanévkezdésig. Első körben, a júliusban megszervezett versenyvizsgák során a 33 igazgatói tisztségből 25-öt sikerült betölteni és a 20 aligazgatói állásból 13-ra találtak megfelelő jelöltet.
Az iskolamenedzsment-tervet a tanfelügyelőséghez kell benyújtani, majd azt egy legtöbb 20 percig tartó interjú keretében kell megvédeni. A Kovászna megyei tanfelügyelőség vezetőtanácsi tagjaiból alakított három tagú bizottság fogja elbírálni az iskolaigazgatói és aligazgatói tisztségre jelentkezőket.
Háromszéken még betöltetlen a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola-, a kézdivásárhelyi Bod Péter tanítóképző-, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium- illetve a kökösi, dobollói, illyefalvi, maksai, csernátoni, polyáni, szentléleki iskolák igazgatói tisztsége, míg aligazgatót keresnek a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskolába- és az ugyancsak baróti Gaál Mózes iskolába, a sepsiszentgyörgyi Ady Endre általános iskolába és a hídvégi, csernátoni, szentléleki, zabolai és nagybaconi tanintézetekbe.
Amennyiben a második körbe se sikerül betölteni ezen tanintézmények vezetői tisztségeit, a tanfelügyelőség újabb vizsgafordulót szervez, itt is feltétel marad az országos oktatásmenedzseri testületi tagság, de kinevezhetnek olyan pedagógusokat is, akik a tavalyi vagy idei vizsgákon megszerezték a minimális pontszámot. Ha ezen a vizsgafordulón sem sikerül vezetőt találni minden iskola élére, akkor végső esetben olyan pedagógusokat is kinevezhetnek, akik nem tagjai az oktatásmenedzseri testületnek.
Biharban 39 iskolába keresnek igazgatót vagy aligazgatót
Bihar megyében 39 iskola maradt igazgató vagy aligazgató nélkül - tudtuk meg Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettestől. Kimutatásuk szerint a nagyváradi Lucreţia Suciu Általános iskolában egyik tisztséget sem foglalták el, de magyar és vegyes tannyelvű iskolákban, és szlovák, illetve német nyelvű tanintézetekben is maradtak üresen vezetői állások. Többek között a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskolában és a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban nincs még aligazgató, a szalacsi Balaskó Nándor- és a bihari Gáspár András iskolákban igazgató. A betöltetlen állások listája egyébként a Bihar megyei tanfelügyelőség honlapján elérhető.
Az állások több ok miatt maradtak betöltetlenül. Volt iskola, ahonnan nem volt jelentkező, és olyan iskola is, ahonnan senki nem ment át a versenyvizsgán. Akadt olyan intézmény, ahonnan azért nem jelentkezhettek pedagógusok a versenyvizsgára, mert nem tagjai az az oktatásmenedzseri testület, aki ellenben tagja, az nem akarta elfoglalni az igazgatói tisztséget. Sokan el voltak utazva, előre lefoglalt nyaralást már nem mondtak vissza a vizsgamódszertan júliusi megjelenése után - tudtuk meg a főtanfelügyelő-helyettestől.
Kéry Hajnal elmondta, egyetlen iskola sem maradhat igazgató nélkül ősztől. Elismételte, ha az interjú után is maradnak üresen állások, akkor azoknak lesz elsőbbségük, akik idén – bár egy másik iskola másik tisztségre jelentkeztek – részt vettek a versenyvizsgán, megírták a hetes fölötti jegyet, de nem foglalták el az állást, amelyre pályáztak, mert volt más jelentkező jobb eredménnyel. Őket azok követik, akik tavaly szeptemberben voltak versenyvizsgán, azt sikerrel vették, mégsem tudtak állást elfoglalni. Ha ezek után is maradnak még betöltetlen tisztségek, azok foglalhatják el azokat, akik augusztusban voltak a versenyvizsgán, és a három próba közül kettőt sikerrel teljesítettek, majd azok, akik legalább az egyik próbán átmentek.
Ha ezek után mindig marad üres vezetői állás, akkor a tanfelügyelőség kötelessége kinevezni valakit, a tanfelügyelőség vezetőtanácsának jóváhagyásával augusztus folyamán - mondta a Bihar megyei főtanfelügyelő helyettes.
Arad: 52-en érintettek
Arad megyében 52 ilyen eset van, egész pontosan 44 igazgató és 12 aligazgató érintett a kérdésben – tájékoztatott Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. A magyar oktatási intézmények közül a simonyifalvi, az ágyai, az erdőhegyi, a zimándújfalui, a majláthfalvi, a kisperegi és a kisiratosi általános iskolákban, valamint az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban neveztek ki tavaly megbízott igazgatókat, miután a meghirdetett versenyvizsgákon nem volt jelentkező. A főtenfelügyelő-helyettes szerint a Csiky-ből és Kisperegről már megkapták a szándéknyilatkozatokat, hogy a hivatalban lévő igazgatók továbbra is vállalnák a megbízatást, de a határidő viszonylag még messze van, úgyhogy várhatóan a többi iskolából is megérkeznek a nyilatkozatok.
Elmondta, az interjú azért jó, mert látni fogják a jelentkező felkészültségét. "Tavaly egyszerűen csak kinevezték azokat, akik megfeleltek a főbb előírásoknak. Ha ugyanarra a tisztségre két vagy több jelentkező lesz, akkor ez a meghallgatásnak már versenyjelleget ad, de a tavalyi tapasztalatok alapján nem kell ettől tartanunk, még ha elméletileg elő is fordulhat” – jegyezte meg Pellegrini Miklós.
A főtanfelügyelő-helyettes nem tud arról, hogy a minisztérium idén is versenyvizsgákat hirdetne az iskolaigazgatói és -aligazgatói állásokra.
Szatmár megyében hamarabb léptek
Más romániai megyéhez viszonyítva Szatmár megyében nagyobb előnyben részesültek a megüresedett igazgatói és aligazgatói állásokra jelentkező pedagógusok, hiszen a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség már tavaly kidolgozta a jelentkezési procedúrát, így a megüresedett pozíciókra már korábban be lehetett nyújtani az iratcsomót. Eddig 12-en jelentkeztek valamelyik oktatási intézmény vezetői állására –tudtuk meg Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettestől.
„A nyári versenyvizsga után összesen 32 vezetői állás maradt betöltetlenül, ebből 22 igazgatói és 10 aligazgatói pozíció, amelyből 14 olyan állás, amely betöltéséhez a magyar nyelv ismerete is szűkséges. Ezek a helyek gyakorlatilag a magyar kisebbségnek vannak fenntartva. Egy olyan eset is van, ahol az egyház jóváhagyása is szükséges, ez a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatói állásának betöltésére vonatkozik” – mondta Kallós.
A főtanfelügyelő-helyettes elmondta, Szatmár megyében is több olyan intézmény van, ahová nehezebben jelentkeznek a pedagógusok, viszont a szakember biztosít mindenki arról, hogy szeptember elsejéig mindenhol megoldódnak a gondok.
„Vannak olyan igazgatói állások, ahol nincs megszabva, hogy szükséges a magyar nyelv ismerete, ugyanis az idei metodológia azt írja elő, hogy abban az esetben, ha van igazgatói és aligazgatói állás is meghirdetve, és van egy román valamint egy kisebbségi tagozat, akkor az egyik igazgatónak kötelező ismernie az adott kisebbség nyelvét. Abban az esetben, ha csak egy igazgatói állás van egy olyan iskolában, ahol létezik kisebbségi tagozat is, akkor nem kritérium az adott kisebbség nyelvének az ismerete” – mondta Kallós Zoltán. maszol.ro

Gothár Péter rendez Nagyváradon – évadot hirdetett a Szigligeti Színház
Kaukázusi krétakör, Szegény Dzsoni és Árnika, Senki madara – többek között ezeket az előadásokat tervezi színpadra állítani a Szigligeti színház három társulata a következő évadban. A Szigligeti Társulat, a Lilliput Társulat és a Nagyvárad táncegyüttes kedden tartott évadhirdető sajtótájékoztatót Nagyváradon.
Szakmai, gazdasági és infrastrukturális szempontból egyaránt fejlődik a színház, összegzett Czvikker Katalin főigazgató, aki elmondta: az előző évadhoz képest 50 425-ről 54 810-re (8,7%) nőtt a nézők száma, az előadások száma 300-ról 314-re, a bérleteké 4105-től 4781-re (15,5%) nőtt, a színház saját bevétele pedig 767 675 lejről 902 923 lejre (17.6%) emelkedett. Szállítójárművet vásároltak, a Szigligeti Stúdiónál mosodát létesítettek, a stúdió megkapta a végleges tűzvédelmi engedélyét is, melynek beszerzését színház épületére szintén vállalták.
A Szigligeti Színház idéntől tagja a Magyar Színházi szövetségnek és a Magyar Színház Technikai Szövetségnek is, utóbbival közösen a színházi műszaki személyzet számára szerveznek majd workshopokat, mondta Czvikker Katalin.
Októberben FuxFeszt
Szeptemberben Szutyejev Kispipi és Kisréce című előadásának adaptációjával kezdi a Lilliput Társulat az évadot. A Szabó Attila rendezte előadás a testvérféltékenység kényes témáját dolgozza fel.
A Lilliput október 3–7. között harmadik alkalommal szervezi meg az Erdélyi Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját, a FuxFesztet, mondta Botházy-Daróczi Réka művészeti vezető. A fesztivál programjában hazai bábtársulatok mellett magyarországi vendégprodukciók is helyet kaptak. Az előadásokat korcsoportok szerint osztották el, hangzott el. Az áldott állapotban lévő Botházy-Daróczi Réka azt is elmondta: októbertől a művészeti vezető feladatait Lélek Sándor Tibor társulatvezető látja majd el.
Decemberben Csató Kata rendezésében mutatják be Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét, valamint Oscar Wilde Boldog herceg című (rendező: Vadas László), illetve az Én, a kis herceg (írta: Szabó Attila, rendezi és játssza: Daróczi István) című előadásokkal készülnek. Utóbbi Antoine de Saint-Exupéry életét és levelezését dolgozza fel.
Az Arany-emlékév jegyében felújítják Toldi című előadásukat, a SZITA Tanoda programja is folytatódik, az iskolaprogramra jövő februárban tartanak válogatást, a 2018/19-es évadban pedig Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című írását mutatják be.
A táncosok is emlékeznek Arany Jánosra
A Nagyvárad Táncegyüttes folytatja megkezdett útját, tavaly például a Barbárok című előadással illusztrálták, milyen változásokat képzelnek el, mondta Dimény Levente a táncegyüttes művészeti vezetője. Ebben az évadban két előadással, de három koreográfiával mutatkoznak be. Senki madara című nagyszínpadi bemutatójukat Szabó T. Anna alkotása, valamint magyar és keleti népmesék ihlették. A darabot Tóth Tünde rendezi, koreográfusa Györfi Csaba és Tőkés Imola, zeneszerzője pedig Cári Tibor lesz.
Stúdiótermi keretek között mutatják be a két említett fiatal, tehetséges koreográfus egész estés előadását, Györfi Csaba Idegen címmel, Tőkés Imola pedig Vakfolt címmel rendez egy-egy egyfelvonásost, mint elhangzott, az őket, fiatalokat foglalkoztató kérdésekről.
A táncegyütteshez egyébként két, a Budapesti Táncművészeti Egyetemet végzett táncos érkezik ebben az évadban mivel két táncosuk édesanyává válik.
Az iskolaprogram keretében Arany János születésének 200. évfordulóját is megünneplik. A bicentenárium alkalmából a táncegyüttes művészei Bihar megyei néptánccsoportokkal a nagyszalontai költőóriás balladáit dolgozzák fel táncban, Hídavatás címmel,
Október 12–15. között ismét a Nagyvárad Táncegyüttes a házigazdája az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozójának, ezt legutóbb 2012-ben tartották Nagyváradon, hangzott el.
Brecht, Rejtő, Hubay
Novák Eszter, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője szerint az idei „kiegyenlített” évad lesz, a változatos igényű közönség tagjai megtalálják a nekik tetsző darabokat.
Az idei évad harmadik nagyszínpadi bemutatójának sorsa szeptember elején dől el, hangzott el. Amennyiben ugyanis Gothár Péter, világhírű filmrendező tud vállalni nagyváradi rendezést, akkor ő Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci című darabját viszi színre. Amennyiben ebben az évadban nem lesz ideje Gothár Péternek, akkor Tarnóczi Jakab, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem ígéretes tehetsége William Shakespeare Szentivánéji álom című komédiáját viszi színre.
Mivel ebben az évadban csak az egyik előadást állítják színpadra, a másik darabot az ezt követő évadban láthatja majd a közönség, pontosított Novák Eszter.
A szigligetisek egyébként már elkezdték Körmöczi–Kriván Péter Kapufa és öngól című drámájának olvasópróbáit – ezt a váradi közönség felolvasószínházi előadásként már megismerhette. A Drámázat drámapályázat Debüt-díjas szövegét Tasnádi-Sáhy Péter viszi színre a Szigligeti Stúdióban, az előadást szeptember 21-én, a magyar dráma napján láthatja a közönség Nagyváradon.
Újra Nagyváradon rendez Anca Bradu (legutóbb A mi osztályunk című előadást rendezte Váradon), aki Bertolt Brecht és Paul Dessau klasszikusát A kaukázusi krétakört állítja színpadra. Az előadás a „megkerülhetetlen, egyszerű döntésekről” szól, amelyeket mégis meg kell hozni, fogalmazott a művészeti vezető.
A Szigligeti Társulat Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regényének musical-adaptációjával készül majd szilveszterre. A Hamvai Kornél, Varró Dániel és Darvas Benedek szerzőhármas zenés előadásának rendezője Porogi Dorka lesz.
A nagyváradi születésű Kossuth-díjas drámaíró, Hubay Miklós születésének centenáriumát az Egy szerelem három éjszakája című alkotás bemutatójával ünneplik. Az első magyar musicalként számon tartott előadást Novák Eszter rendezi.
Az évad második felében két stúdióelőadást is bemutatnak amelyekben pályakezdő rendezők kapnak lehetőséget. Botos Bálint Csehov Apátlanul (Platonov) című drámáját, Hunyadi István pedig Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának következő részét, a Bányavakságot viszi színre a Szigligeti Stúdióban.
Jövő március 21–25. között hatodik alkalommal szervezi meg a Szigligeti Társulat a HolnapUtán Fesztivált, ebben az évadban pedig Nagyváradra látogat például a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulata, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, az Esztergomi Várszínház, illetve az egri Gárdonyi Géza Színház is.
Fried Noémi Lujza / maszol.ro

Az ortodox egyháznak kellett rendre utasítania a Kelemen Hunort szidalmazó pópát
Tovább gyűrűzik a gyűlöletkampány Kelemen Hunor múlt heti kijelentése kapcsán, amely szerint a romániai magyarok nem tudják ünnepelni a centenáriumot. Vasile Antonie Tămaș előpataki ortodox pap tegnap a Facebookon tett közzé egy gyalázkodó szöveget ennek kapcsán, amelyben többek közt egy senkinek nevezte az RMDSZ elnökét, aki "meggyalázza azt az országot, amely pénzt ad neki azért, hogy kigúnyolja szimbólumait és népét". Az RMDSZ az ortodox egyházhoz fordult az ügyben, amely felelősségre vonta a bejegyzést posztoló papot, aki ezt követően beismerte: írása magánvélemény volt, amelyet nem megfelelő hangnemben fogalmazott meg, és amely nem egyezik meg sem az ortodox egyház, sem a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség álláspontjával. Transindex.ro

Valóban Transilvanicummá vált a Kolozsvári Magyar Napok
Idén is lesz közösségi élmény, koncertek, kulturális programok, és útlezárások is.
A Kolozsvári Magyar Napok 2016-os rendezvénye valóban jubileumira sikeredett, de az idei is különlegesnek ígérkezik. Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke a szrvezők mai sajtótájékoztatóján emlékeztetett: a múlt évi rendezvény egy jubileumi ünnepségsorozat volt, Kolozsvár városi rangra emelésének 700. évfordulója, ami rendkívül sikeresnek mondható. „Az idén be kellett látnunk, hogy azt a hatásfokot nem tudjuk, és nem is kell elérnünk. Teljesen nyilvánvaló, hogy azzal elértük a teljesítőképességünk határát. Véget ért egy 7 éves ciklus, és úgy döntöttünk, hogy idéntől elkezdjük újragondolni a rendezvényt” – mondta el. Gergely Balázs hozzátette, az idei Kolozsvári Magyar Napok jelszava, a Transilvanicum egy kissé túlmutat Kolozsvár határain, ugyanakkor a rendezvénysorozat maga vált olyan erdélyi értékké, amelyre méltán lehetnek büszkék a kolozsváriak. Idén új helyszín lesz a Sétatér, amelynek a Magyar Opera felőli oldalán helyezik el a színpadot. Itt fellép az Ocho Macho, a Magashegyi Underground és a Loose Neckties Society, a Kowalsky meg a Vega, az Anna and the Barbies és egyéb erdélyi valamint magyarországi zenekarok. A helyszínek bővítésére azért volt szükség, mert az elmúlt évek során a nagy számú résztvevő miatt zsúfolttá vált a Farkas utca. Szabó Lilla programigazgató elmondta, az okostelefonra letölthető alkalmazáson is elérhető már a rendezvény teljes programkínálata, amelynek a hivatalos bevezető eseménysorozata hétvégén kezdődik, Bálint Tibor kolozsvári író házánál, délelőtt tíz órától. Ugyancsak a rendezvénysorozat keretében már holnaptól kiállítás nyílik a Bánffy-palotában. A koncertek sorát vasárnap Magyarfenesen, az Arkhai szoborparkban a magyarországi Balaton nyitja. Ezen a helyszínen elsősorban a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek magyar alternatív zenekarai lépnek fel.
Oláh Emese kolozsvári alpolgármester elmondta, az önkormányzat az elmúlt 4 évben egyre fontosabb és kiemelt programként kezeli a Kolozsvári Magyar Napokat. Hozzátette, ez elsősorban a kolozsváriaknak szánt rendezvénysorozat, de magyarországi turistáknak is szól, és jó találkozási pont a román és magyar lakosok számára is. „Mindenképp fontos lépés, ami a kiegyensúlyozott együttélést teremti meg” – összegezte. A Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt útlezárások is lesznek a belváros különböző pontjain. A főtér keleti oldalán, a Vodafone üzletig a rendezvény teljes időtartamára, augusztus 14-én 16 órától 21-én 17 óráig egy sávot lezárnak a forgalom előtt. Augusztus 16 és 19 között, naponta 20.30 és 23.15 óra között, illetve augusztus 20-án, 19.15 és 23.15 óra között, a Budapesti Operettszínház előadása alatt teljesen le lesz zárva a tér déli és keleti oldala. A főtér északi oldalán a forgalmat a rendezvény zárónapján korlátozzák: augusztus 20-án, 18.50 és 19.30 óra között, a Szent Mihály templom tornyában megrendezett koncert idején zárják le a forgalmat, az áthaladás csak a buszjáratok számára lesz engedélyezett. A Farkas utca teljes hosszában, tehát az Egyetem utca és a Bethlen (Baba Novac) utca között le lesz zárva a forgalom előtt. A Farkas utca 14-én 22 órától, a Kolozsvári Magyar Napok idejére sétálóutcává alakul át, ide behajtani autóval csak 21-én 16 órától lehet, miután a színpadot, a standokat a rendezvény szervezőinek és az árusoknak sikerül lebontani és elszállítani. Az Egyetem utcában, a piarista templom előtti parkoló a Kolozsvári Magyar Napok teljes időtartama alatt bezár. A helyi rendőrség a parkolót augusztus 13-án 22 óráig kiüríti, hogy elegendő idő legyen a lacikonyhák létesítésére és az étel-italárus standok felállítására. A parkoló augusztus 21-én, 22 óráig nem üzemel. Az ételárusok számára a Farkas utcában, a Sétatéren és a Fogoly utcába (str. Potaissa) is elkülönít területet az önkormányzat. Sántha Levente, a rendezvény projektmenedzsere elmondta, kedden startol a koncertsorozat, szerdán a Szent István-napi Néptánctalálkozó programpontját tekinthetik meg a főtéren, amely a Heltai utcából induló felvonulással kezdődik, majd csütörtökön az R-Go koncertezik. A rendezvény teljes programkínálata a Kolozsvári Magyar Napok honlapján érhető el.
Ambrus István / Transindex.ro

Mi nem ünnepelhetünk
Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.
A magát civil szervezetként meghatározó Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció (CNMR) pedig úgy döntött, emiatt panaszt tesznek a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnál és a parlamentnél. Sőt, kilátásba helyezték állampolgársága megvonásának és a 2000-ben neki adományozott Románia Csillaga kitüntetés visszavonásának a kezdeményezését is. Értelmezésük szerint ugyanis politikusunk kétségbe vonta a román állam létét, a törvényeket, a történelmet, a kultúrát és a nemzeti identitást.
Súlyos vádak ezek, melyek hátteréről tudni kell, hogy egy olyan szervezet részéről hangzottak el, mely szoros kapcsolatban áll a román belügyminisztériummal, mi több, annak anyagi támogatásából tartja fenn magát. Nyilván nem véletlenül.
Állásfoglalásuk tehát egyúttal a belügyminisztériumban velünk kapcsolatban uralgó gondolkodást és hozzánk való viszonyulást tükrözi. Ugyanakkor a benne kódolt üzenet is világos: „hallgassunk és tűrjünk, mert, ha nem…”
Ami pedig Kelemen Hunornak a román nemzeti ünneppel kapcsolatos kijelentését illeti, üdvözöljük, hogy végre a magyar érdekvédelmi szervezet vezetőjéhez méltó módon, pontosan, a valós helyzetnek megfelelően és mindannyiunk nevében fogalmazott.
Hiszen édesanyja halálának az évfordulóján mindenki gyászol és senki sem ünnepel!
Márpedig mi Erdély Magyarországtól történt elcsatolásával szellemi édesanyánkat, vagyis a hazánkat veszítettük el! A mostohaszülő szerepét immár kis híján 100 esztendeje betöltő Románia pedig azóta is ellenségként kezel minket, és a létünkre tör! Így hát nekünk, magyaroknak gyásznap ez az évforduló!
Éppen ezért fel kell sorakoznunk a szövetségi elnök, valamint a témában általa képviselt álláspont mögé, és egységesen szembeszállnunk a létünkre törő sötét erőkkel.
Azon kívül ugyanis, hogy ily módon megvédjük az igazságunk és a méltóságunk, egyúttal azt is a bukaresti hatalom tudomására hozzuk, hogy nem lehet minket megfélemlíteni.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó / Erdély.ma

DNA: bűnvádi eljárás Dorin Florea és tanácsadója, Claudiu Maior ellen
Hivatali hatáskör túllépésével vádolta meg az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester tanácsadóját, Claudiu Maior volt alpolgármestert. Ugyanebben az ügyben Floreát hivatali hatáskör túllépésében való bűnrészességgel vádolja a DNA. A vádhatóság közleménye szerint Claudiu Maior 2016. március 9-e és 2017. június 29-e között összesen 9.198 fizetési megbízást írt alá törvénytelenül, 2016. március 1-jén ugyanis az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenséget állapított meg esetében, amelynek nyomán három évre eltiltották a köztisztségviseléstől.
Miután lemondott az alpolgármesteri és helyi tanácsosi tisztségről, Claudiu Maiort tanácsadójává alkalmazta Dorin Florea, és a fizetési megbízások aláírására is felhatalmazta – mutat rá a DNA közleménye.
A vádhatóság szerint Dorin Florea polgármester két olyan rendelkezést adott ki, amelyekkel – a törvényi előírások áthágásával – lehetővé tette Claudiu Maior számára, hogy a hatósági tiltás ellenére közhatalmi tevékenységet gyakoroljon.
Claudiu Maiort 60 napra hatósági felügyelet alá helyezték. Ez idő alatt egy megszabott menetrend szerint rendszeresen jelentkeznie kell a rendőrségen, csak az ügyben illetékes ügyész előzetes engedélyével hagyhatja el az országot, nem veheti fel a kapcsolatot az ügy másik érintettjével, sem a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottaival, nem mehet a városházára, és nem töltheti be a polgármesteri tanácsadói tisztséget.
Agerpres; Erdély.ma

Visszatekintés a 24. Segesvári Akadémia első hetére
A Nagy-Küküllő középkori partján megrendezésre kerülő Segesvári Akadémia első hetét (2017. augusztus 1-től 7-ig) a nyári iskolákra jellemző legkülönfélébb tevékenységek jellemezték: hegedű, zongora, brácsa, cselló, bőgő, klarinét, hárfa, ének és kamarazenei mesterkurzusok, zeneszerzés és Alexander-technika workshopok, míg esténként a belföldről és külföldről érkező vendégtanárok és -művészek hangversenyein lehetett részt venni.
Az első három koncert Veress Sándor és Dinu Lipatti zeneszerzők emlékének állított emléket, akiknek 110., illetve 100. születési évfordulóját ünnepeljük idén.
A hangversenyek célja volt egyfelől megragadni a két zeneszerző művészi személyiségét a romániai születésük kontextusában (Veress Sándor Kolozsváron, Dinu Lipatti pedig Bukarestben született), másfelől a Svájccal való kapcsolódásukat is értelmezni, ugyanis ez az az ország, amely mindkettőjüket befogadta, és ahol művészetük kiteljesedett. A választott téma által is hangsúlyozni kívántuk a Segesvári Akadémia svájci-romániai kapcsolatait, egy olyan projektét, amely immár 24. kiadását éli, és amelyet 1993-ban a romániai származású svájci hegedűművész, Alexandru Gavrilovici alapított a svájci Heidi Indermühle fuvolistával.
A negyedik napon a Segesvári Polgármesteri Hivatal Barokk termében az Icoane román népzenei együttes lépett fel a Trio Transilvannal közösen.
Az Icoane együttest a Gheorghe Dima Zeneakadémia diákjai és végzősei alkotják, illetve más főiskolák hallgatói, akiket az autentikus népzene iránti szeretet köt össze.
2017. augusztus 5-e, szombat az éneké volt.
Az augusztus 6-i, vasárnap esti koncert, A 20. századi orosz zene címmel, a legkülönfélébb európai művészeket gyűjtötte össze zenélni Svájcból, Romániából, Spanyolországból, Ausztriából, Koszovóból és Finnországból.
Egy korszakalkotó hangszer, névszerint a fortepiano különös hangzásvilágát és az ahhoz kapcsolódó kivételes előadásmódot mutatta fel az augusztus 7-i hangverseny. forte+piano = Fortepiano címmel Tobias Schabenberger (fortepiano), Alexandru Gavrilovici (hegedű) és Alexandre Foster (cselló) Joseph Haydn és Franz Schubert munkásságából adtak elő fontosabb műveket a segesvári közönség számára.
A soron következő koncertek műsorai ugyancsak változatos témákat követnek: minden este más és más költői-filozofikus gondolat köré szerveződik, amely aztán a zeneművészet vonalrendszerében ölt testet. Az ingyenesen látogatható hangversenyek minden este 8 órakor kezdődnek. A projekt Segesvári Megyei Jogú Város és a Segesvári Helyi Tanács támogatásával jött létre. A projekt tartalma nem föltétlenül tükrözi a Város álláspontját, és a Város nem tartozik felelősséggel a projekt iránt.
(közlemény) Erdély.ma

Alkotmányról és magyar kilátásokról
Juhász Imre alkotmánybíró, a Magyar Alkotmánybíróság tagja Európai jogállami kihívások címmel kedd este Baróton tartott előadásában Magyarország és Románia alkotmányáról fejtette ki véleményét, szólt az autonómia megvalósításának lehetőségéről, és kritikával illette az Európai Unió tisztségviselőinek több megnyilatkozását.
Az előadás során Juhász Imre vázolta történelmünk azon pillanatait, illetve azon jogi művek létrejöttét, amelyek hozzájárultak az alkotmány megszületéséhez, taglalta, hogy azok nemzetközi szinten milyen jelentőséggel bírtak, kitért arra, hány alaptörvénye volt Magyarországnak, és azok milyen hatásra készültek. Mint mondotta, üdvözlendő, hogy az érvényben levő, 2011 áprilisában elfogadott alkotmány végre elkészült, s a huszonhét év óta ideiglenes alaptörvényt felváltotta. Annak oka, hogy ilyen sokat kellett várni az új alaptörvényre, az volt, hogy a pártok között még akkor sem volt meg a megfelelő konszenzus, amikor 1994–1998 között az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció vezette az országot, és 74 százalékos többséggel rendelkeztek a parlamentben. A Fidesz már a 2010-es választások kampányában hangoztatta, élni fog a lehetőséggel. Az alkotmány elkészítésében az ellenzék nem vett részt, kivonult a munkálatokról, és kívülről kritizálta azt, ám ez semmit sem von le értékéből. Véleménye szerint jól sikerült az alkotmány: sokban támaszkodott a régire, a szövegazonosság mintegy hatvanszázalékos, beépítették az alkotmánybíróság döntéseit és ajánlásait is, és újdonságot is tartalmaz. A legjelentősebbnek a preambulumot felváltó Nemzeti hitvallást mondotta, amelyben visszatekintenek a történelmi múltra. Mint mondotta, nemcsak belpolitikai, hanem külföldi támadásokat is kapott a Fidesz–KDNP pártszövetség által elfogadott alkotmány. Kritikával illette az Európai Unió több tisztségviselője és az Európa Tanács szakbizottsága, a Velencei Bizottság is, ám azon kívül, hogy megfogalmazták, nézeteik szerint a készítőknek szélesebb körben kellett volna egyeztetniük, mást – például, hogy a benne foglaltak sértik valamelyik EU-s értéket – egyikük sem tudott felmutatni. Az alkotmánybíró megosztotta véleményét arról is, hogy a román alkotmány mennyire összeegyeztethető az erdélyi magyarság önrendelkezést célzó követelésével. Mint mondotta, az alkotmány többször és többféle autonómiát is említ és elismer – például az egyetemit annyira, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen magyar kart nem lehet létrehozni, ha a vezetőség ellenáll –, s önmagában a területi sem sértené az ország szuverenitását, ám nem hiszi, hogy a román fél részéről valaki is belátná, jók a nemzetközi példák, s az önrendelkezés biztosítása mindegyik érintett fél javát szolgálná. Mint mondotta, nem hiszi azt sem, hogy a „kis lépések taktikája” hosszú távon sikert hoz közösségünk számára. Az igaz, hogy az elmúlt közel harminc esztendőben születtek számunkra kedvező megoldások – legutóbb a kórházi nyelvhasználat ügyében értünk el eredményt –, de azok gyakorlatba ültetésére nincs határidő, a mulasztásoknak pedig nincs büntetésük, s a román fél nem mutatja jelét, hogy kész változtatni ezen az ambivalens taktikáján – vélte az alkotmánybíró. Juhász Imre szerint a FUEN által kidolgozott Minority SafePack európai polgári kezdeményezéstől sem kell sokat várnunk, hiába gyűl össze az egymillió támogató aláírás, hiába tárgyalják a legmagasabb EU-s szinten, mert az illetékesek várhatóan „lerázzák” a kényesebb témát, nem támogatják majd az őshonos kisebbségek jogait. Mint mondotta, nézetét erősíti az is, ahogy az unió a Beneš-dekrétumokhoz viszonyult: a nürnbergi törvényekhez hasonló szellemben készültek, a szlovákiai magyar és német közösség jogfosztását mondják ki, de az uniós tisztségviselőket nem zavarta, hogy azok továbbra is érvényben vannak és „érinthetetlennek” nyilvánították őket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szent László-szobrot avatnak Kézdiszentléleken
Augusztus 20-án, államalapító Szent István királyunk napján a Perkő aljában, a műemlék templomhoz vezető út elején kialakított kis téren Szent László-szobrot és parkot avatnak.
A 86 cm magas, bronzból készült mellszobrot a Kézdivásárhelyen élő Tódor Előd képzőművész tervezte, és Kolozsváron készítik el. A szobor talapzatát perkői kőből Bartalis Béla helybeli kőfaragó készítette el, a tér és a park kialakítását a községháza megbízásából egy magáncég végzi, a szobor megvilágításába a polgármesteri hivatal alkalmazottjai is besegítenek. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miért éppen Weress Margit?
Egy magyartanárnő emlékei
„Eddig csak egyéni élményeim voltak, most azt éreztem, hogy tagja vagyok egy nagy és sorsdöntő helyzetbe került közösségnek, amit úgy hívnak, hogy erdélyi magyarság. Igen, most találtam meg a kapcsolatot vele, és boldognak, nagyon boldognak éreztem magam azért, hogy dolgozhatok érte.”
Ezek a sorok a nagyenyedi Református Tanítóképző frissen alkalmazott magyar-német szakos tanárnőjének az 1919-es tanévnyitó ünnepség felemelő hangulatában született érzéseit és gondolatait tükrözik, és Liktor Katalin fiatal budapesti magyartanár, kutató dolgozatában hangzottak el július 28-án Marosvécsen. A Helikon–Kemény János Alapítvány szervezte idei találkozón a Kemény János életét és munkásságát idéző kiállítás mellett az 50 éve elhunyt Áprily Lajosra emlékeztek a helikoni írók leszármazottai és a rendezvény törzsközönsége. Az emlékkonferencia két előadója a nagyenyedi tanár-költővel és családjával szoros barátságot ápoló Adorjánné Weress Margit szemén át idézte fel az évekig szemérmesen rejtőzködő és Áprily Lajos néven verseket közlő Jékely Lajos kollégiumi tanár alakját, aki 1910-től magyar irodalmat, német nyelvet, később görög irodalmat és 1920-tól francia nyelvet oktatott a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégiumban. Volt osztályfőnök, önképzőköri elnök, majd 1922-től a gazdag kollégiumi gyűjtemény könyvtárosa. Diákjait a természet szeretetére nevelve emlékezetes kirándulásokat szervezett – hangzott el a tanulmányban („Hát ide figyeljen, Margit kedves!” – Áprily Lajos és Weress Margit barátságáról), amelyet Kovács Emese magyartanár olvasott fel. A szerző, Liktor Katalin Rokon álmok álmodója című kötetében adta közre Áprily Lajos és Reményik Sándor levelezését.
Hódmezővásárhelytől Erdélyig
A rajongó, lelkes magyartanárnő mindvégig szoros kapcsolatot ápolt az egymással jó barátságban levő két költővel, akik verset dedikáltak neki, s költeményeiket a korszak irodalmi rendezvényein szavalta. Idősebb korában Áprily Lajos biztatására írta meg 900 gépelt oldalon életútjáról szóló visszaemlékezéseit Magyar szó Erdélyben címen. Erről részletesen dr. Berényi Károly Magyarázat: miért éppen Weress Margit – Egy memoár előkerülésének története című előadásában hallottunk. A népszerű és kedvelt hódmezővásárhelyi gyermekháziorvos erdélyi származású felesége révén (aki Weress Margit Ilona nevű lánytestvérének az unokája) került be az ótordai nemes Weress családba, és lett a „család féltett szellemi kincsének”, a kilenckötetes memoárnak a gondozója. Az emlékirat hiteles kordokumentum, amelyben a XX. század „első felének történelemformáló eseményeiről” számol be a szerző, aki „részese és egyben alakítója is volt az erdélyi magyar felekezeti oktatás nemzetmentő küldetésének” – írja dr. Berényi Károly. A memoár a ma embere számára is fontos üzenetet hordoz, különösen itt, Marosvásárhelyen, ahol a katolikus oktatás megfojtásán munkálkodnak – tehetjük hozzá az elhangzottakhoz. Visszaemlékezéseiben Weress Margit hosszan ír arról az életre szóló barátságról, amely az általa legjobban kedvelt két költőt összekötötte. Emlékiratát, amelyet az 1929- es évvel bezárólag abbahagyott, Áprily Lajos halálának évében (1967-ben) unokahúgának, az akkor 13 éves Benczédi Gabriellának ajánlotta. Az ótordai Weress család Weress Margit Tordán született 1894-ben, a Főtér 41. szám alatti díszes épület emeleti hétszobás, polgári lakásában, ahol a város egyik legnevezetesebb családja, a II. Rákóczi György fejedelemtől nemességet kapott Weressek éltek. A ház, amelyben közel egy évszázadon keresztül több nemzedék követte egymást, 1944 szeptemberében a tordai csatában semmisült meg, és ma jellegtelen tömbház áll a helyén. A család több elöljárót adott a városnak és a vármegyének. Weress József és fia, ifj. Weress József, a város főjegyzői voltak, Weress Dénes Torda-Aranyos vármegye alispánja. 1870-ben ő látta vendégül a híres írót, Jókai Mórt, aki Torockón helyszínelt az Egy az isten című regényének megírása előtt. A barokk kanapé, amelyen az ünnepelt író ült és pipázott, és amelyről Szentimrei Jenő is megemlékezett a kolozsvári Ellenzék mellékletében, a kitelepedő családtagokkal Magyarországra került, ahol a fiatal Berényi házaspár kezdő ülőbútora volt, és hódmezővásárhelyi otthonuk patinás darabja ma is – mutatta meg képen is a tanulmány szerzője a nagy becsben tartott tárgyi örökséget. Weress Dénes alispán testvérének, Weress Ferencnek, Torda köztiszteletben álló állatorvosának szegedi származású feleségétől három gyermeke született: Margit, Ákos és Jolán. Mindhárman tehetségesek voltak, Ákos műegyetemet végzett és a monarchia honvédjei mellett harcolta végig az első világháborút. A zenei műveltségű mérnöktől maradt a hódmezővásárhelyi rokonokra a Kívánságos könyv, amelybe 1920-tól 25 éven keresztül a kor elismert írói, zeneművészei, államférfiúi írták be három kívánságukat, köztük Reményik és Áprily is vers formájában. Weress Jolánt, aki bátyjához hasonlóan családjával 1930-ban Magyarországra költözött, a magyar leánynépfőiskolák úttörőjeként tartják számon. Ezenkívül rendszeresen tudósította az erdélyi folyóiratokat, és könyveket írt. Legidősebb lányának, Gabriellának a lánya, dr. Berényi Károlyné az előadó felesége (képünkön), akinek a visszaemlékezéseit dedikálta a nagynéni. Kiállt a felekezeti oktatásért Weress Margit Tordán és Kolozsváron végezte iskoláit, kitűnő eredménnyel. A tordai unitárius algimnáziumban Gyallay Domokos író, szerkesztő tanította történelemre és latinra. Egyetemi tanulmányainak színhelye a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, egy szemeszter idejére pedig Graz volt. Magyar-német szakos tanárnőként 1918-ban szakvizsgázott, majd közel három évtizeden át oktatta a felekezeti magyar tanítókat. 1923-ban a kolozsvári egyetemen román bizottság előtt tette le pedagógiai vizsgáit, és szembeszállt Onisifor Ghibu professzorral, aki szerint „a tanítóképzésnek minden államban egyöntetűnek kell lennie, akárcsak a katonaságnak (…), mert a tanítók a szellem katonái”. Véleményével ellentétben a vizsgázó magyartanárnő „a felekezeti intézmények létjogosultsága mellett” állt ki – idézte Liktor Katalin az emlékiratokból. Weress Margit 1919-ben jelentkezett a Nagyenyeden működő Református Tanítóképzőben meghirdetett állásra. Fiatal tanárnőként ismerkedett meg az akkor még Jékely Lajosként ismert tanártársával, aki „tiszteletet sugárzó tudásával és igaz emberségével hatott rá”. Felesége, Schéfer Ida szeretetre méltó egyéniségével járult hozzá az életre szóló barátság kialakulásához. A Jékely családdal való barátsága tette lehetővé, hogy személyesen is megismerje az erdélyi irodalom képviselőit, s közelebbi kapcsolatba kerüljön Reményik Sándorral, akinek Csak így című kötetét Iduskától kapta ajándékba. A versek olyan mély hatással voltak Weress Margitra, hogy a továbbiakban a családi szájhagyomány szerint már-már szerelmes rajongással követte a költő pályáját, és személyes találkozásuk után „intenzív levelezést” folytattak. Ismerte a titkot „1920 őszén Weress Margit már tudta, hogy Jékely Lajos írja az Áprily-verseket”, és emlékirataiban olvasható az „Áprily-titok” létrejötte, valamint az izgalmas történet arról is, amikor kiderült, hogy az Erdélyi Szemlében Áprily Lajos álnéven közölt „magas művészi értékű” versek szerzője Jékely Lajos, a nagyenyedi tanár. Az eseményt megünneplő ebéden került közel egymáshoz Reményik Sándor és Jékely-Áprily Lajos, attól kezdve szövődött köztük a magyar irodalom egyik legszebb költőbarátsága, amelyet „az egymásnak ajánlott verseken kívül az egymásnak írott levelek is” tanúsítanak – hangzott el Liktor Katalin tanulmányában, aki Reményik leveléből idézett: „Mert úgy érzem, hogy ez igazi lelki találkozás volt. Én a Falusi elégia olvasása után tisztában voltam vele, hogy íme, ez az a poéta társ, akit én Erdélyben eddig hiába kerestem, aki játszva veri a többieket mind éppen azért, mert számára a költészet nem játék, hanem súlyos bajvívás (elsősorban önmagával), aki annyira leszűrt, tiszta bort tölt a formák kristálypoharába, és aki… sok tekintetben annyira fölöttem áll, hogy jól esnék egyet s mást tanulni tőle…”. Költő barátainak verseit szavalta A Reményikkel kötött barátság népszerűvé tette Áprilyt az irodalmi és művelődési élet képviselői körében, verseit szívesen közölték, ünnepségeken, irodalmi esteken is elő- adták. Így vált ismertté Weress Margit neve is, aki „európai műveltségű, de nemzeti elkötelezettségű erdélyi magyar pedagógusként” tanítványai, diákjai mellett rajongott a kortárs magyar irodalomért is. Fehér Magda álnéven két versét közölte Reményik Sándor, de legszívesebben kedvelt költő barátai alkotásait szavalta rendezvényeken, irodalmi esteken. 1920-ban, az Erdélyi Szemle Tordán tartott irodalmi estjét követően, amelyen Áprily Halálmadár című versét adta elő, Weress Margit szerepelt a kolozsvári rendezvényen is. Fellépése annyira elnyerte Reményik Sándor tetszését, hogy a költő felkérte A menekülő című versének elmondására a soron következő decemberi nagyenyedi irodalmi estélyen. A kérésnek örömmel tett eleget egy Áprily Lajos- és egy Sík Sándor-költemény előadása mellett. Az 1921-ben megélénkülő irodalmi életben a Reményik szerkesztette Pásztortűz, a Napkelet és a marosvásárhelyi Zord Idő, valamint az egyházi szervezetek vállalták az erdélyi magyar irodalom népszerűsítését, ezeken az elismert szavalóművész Tessitori Nóra mellett Weress Margit is fellépett – írja Liktor Katalin. Rövid házasélet 1922-ben Nagyenyeden részt vett a Bethlen kollégium 300 éves fennállásának felemelő ünnepségén, amelyről hitelesen számol be emlékirataiban, s a református templomban Reményik Templom és iskola című versét szavalta. Mivel a hatóságok figyelme a magyarság kulturális rendezvényeire is kiterjedt, 1923-ban a nagyenyedi Protestáns Nőszövetség estélyén egy Kozma Andor-verssel tomboló sikert aratott, s bár a tordai szigurancától engedélye volt a vers elmondására, állásából ideiglenesen felfüggesztették. 1924-ben kötött házasságot a tordai Adorján Jenő tanárral, s 1925-ben született kisfiukat Jókai főhőséről Manassénak nevezték el. 1924-25 között óraadóként tanított Tordán, majd 1927-től az Enyedről a székelyudvarhelyi Református Kollégiumba áttelepített tanítóképzőben, amelynek 1936-38 között igazgatója volt, és ahonnan 1950-ben ment nyugdíjba. Házasélete mindössze három évig tartott, mivel mindketten ragaszkodtak a szakmai karrierhez, férje az állami román középiskolához, Weress Margit a felekezeti iskolához, így az otthon és a munkahely közötti távolságot nem tudták legyőzni – magyarázta különválásukat dr. Berényi Károly. Weress Margit visszaemlékezéseiben felfedi Áprily Lajos Magyarországra való kitelepedési szándékának igazi okát. Egyrészt műegyetemre készülő fiának akarta a továbbtanulást lehetővé tenni, amire nem volt mód Romániában, és titokban szervi szívbetegségben szenvedő feleségének, akit az életénél is drágábbnak tartott, akarta a jobb orvosi ellátást és gyógyszereket biztosítani. Szándékáról és annak okáról Reményik Sándor is tudott, aki a megértés mellett azt írta, úgy érzi, mintha lelkéből „egy nagy tartó és rögzítő szikladarab szakadna ki”. Az Áprily házaspár biztatta az emlékirat megírására Weress Margit 1954-ben kényszerűségből hagyta el Erdélyt, mivel nyugdíjazását követően az udvarhelyi szolgálati lakásból
Azonnal érkezhetne a logikus érvelés, akár rátromfoló kioktatás: egy szálloda nem a városnak épül, hanem a városba érkezők, a látogatók számára. Lehetne tovább okoskodni: mégiscsak ebben a városban működik, s akkor illene a városhoz alkalmazkodnia, de ismereteim szerint ez egyáltalán nem így történik... A marosvásárhelyi Grand hotellel kapcsolatosan két-három személyes emléket említek meg. Az első nagyon közvetett, s igazából akkor történt, amikor közel fél évszázaddal ezelőtt felépült, s amikor megláttam a nagy betűkkel kiírt nevét, azonnal Rejtő Jenő könyvcíme jutott eszembe: Vesztegzár a Grand Hotelben (a régi szép időkben két lejért vásároltam a főtéri antikváriumban, mert akkor még volt helye és becsülete a főtéren a könyvesüzletnek). Ezért is mosolyodok el magamban mindig, ha a főtér alsó felén járva, meglátom ég felé törekvését. Tudom, nem Rejtő Jenőn múlott, hogy mi, régi vásárhelyiek sohasem tudtuk igazán magunkénak tekinteni ezt a szállodát. Talán közrejátszott ebben az is, hogy egykor ott volt az ún. shop, ahova megérkezett a tiltott, de mégis nagyon vágyott valuta: a dollár vagy a német márka egy-egy nyugat-európai útlevél reményében, esetleg soron kívüli autóvásárlás lehetőségéhez. Jól tudtuk, hogyne tudtuk volna, hogy az üzlet mögött a hírhedt szekuritáté állt, és figyelt. Sőt, nemcsak az irigyelt üzlet mögött, hanem az elárusító román szőke nő mögött is, mert mindezt egyszer saját szememmel láttam, saját fülemmel hallottam, amikor 1983-ban hollandiai segély érkezett, s a szőkére festett nő által kedden kitöltött igazoló papírért pénteken kellett visszamennem, mert csak addigra tudta aláírni az igazgató. Én, a naiv, ezt akkor a segély okozta boldogságomban el is hittem, pedig arra a három napra azért volt szükség, hogy átnézze, ellenőrizze, tudomásul vegye, iratcsomóba iktassa és lemásolja a titkosrendőrség, hiszen attól kezdve „fontos ember” lettem számukra, nem is igen akartak látószögükből kiengedni. Csak azt nem értettem, hogy a Borsos Tamás utcában dolgozó „igazgatónak” miért volt szüksége három napra az aláíráshoz, mikor ők amúgy ott kávézgattak. Beismerem, nem ez az egyetlen megválaszolatlan kérdésem a harminc évvel ezelőtt történtekről. Harmadik emlékem nagyon friss, s remélem, egyedi eset. Szombaton délelőtt elegánsan öltözött fiatal család jött ki a szállodából, köztük egy három év körüli kislány. Az édesanya rászólt: „állj meg a járda előtt!”, mire a szőke szépség gyermeki csodálkozással nézett fel: „hát méjt?”, és akkor érkezett a grand hoteles válasz: „ne kurkáld össze a csirkulációt!”. Bizony, az ilyen vendégekért merem én is csak így említeni: csütörtök ki kellett költöznie, tordai házuk megsemmisült, fia, testvérei pedig Magyarországon éltek, ezért idős édesanyjával követte őket. 1955 decemberében az Áprily házaspár rábeszélésére kezdte el írni életútját, születésétől a jómódú polgári családban felnőtt lány gyermekkorán, iskolás és egyetemi évein át a taní- tásig és az anyaságig, és közben bemutatta a lakhelyéül szolgáló kisebb és nagyobb erdélyi városok mindennapjait az 1929-es esztendővel bezárólag. A költő haláláig levelezett Áprily Lajossal, akiről édesapjához hasonlóan azt írta: „… én a saját környezetemben csak két olyan emberpéldányt ismerek, akinek jósága, embersége súrolja a krisztusi tökéletesség határát: az egyik Apám, a másik Maga…”. Bár rendszeres levelezésükből következtetni lehetne az 1929 után történtekre, de sok levél közül 1947-ből maradt fenn egyetlen, majd az 1957-67 között írt újabb 25 barátságuk utolsó évtizedéről szól. Visszaemlékezéseit rendszeresen elküldte Áprilynak, aki 1958-ban a következőképpen biztatta: „Ahogy hozzákezdtem, fogni kezdett, nem tudtam letenni… folytassa, folytassa az igen érdekes írást; nem bántam meg, hogy annakidején biztattam emlékei elmondására”. 1967-ben többek mellett Weress Margit búcsúztatta az erdélyi pályatársak nevében Áprily Lajost a visegrádi temetőben, és attól az évtől kezdve előrehaladott kora és egészségi állapota miatt abbahagyta az írást. A hagyaték gondozója, dr. Berényi Károly barátjának, Imre Lajos grafikusnak Áprily Lajosról írott könyvéhez válogatott egy fejezetet Weress Margit visszaemlékezéseiből, amivel elkésett, ezért az újraszerkesztett anyagot a kolozsvári Szabadság című lapban tette közzé. Abban a reményében, hogy segítő és baráti munkakapcsolatokra tehet szert, nem csalódott, hiszen sokan bátorították, köztük a Bethlen Kollégium irodalomszerető tanárai is, akik a diákok érdeklődését is fel tudták kelteni Weress Margit élete és munkássága iránt. A megjelent részletek a fiatal irodalomkutatók figyelmét sem kerülték el. Berényi doktor azóta is jó munkakapcsolatot ápol a budapesti Liktor Katalinnal és a kolozsvári Széman Emese Rózával, aki tudományos konferenciákon mutatta be Weress Margit életét. Évek óta tartó kutatásai során Erdély és a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom megismerése bevallása szerint lélekben és tudásban is gazdagította a hagyaték gondozóját, aki számára egyértelművé vált, hogy a memoár „nagyon sok objektív kultúrtörténeti értéket hordoz, és közkinccsé téve hozzájárulhat kollektív, nemzeti emlékezetünk gazdagításához”. Dr. Berényi Károly és Liktor Katalin Marosvécsen elhangzott tanulmányai alapján összeállította
Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

Tájházat nyitottak Székelyvajában
Vasárnap a falunap keretében tájházat nyitott a Székelyvajáért Egyesület. A fiatal helyi tehetségek bemutatását célzó rendezvény a vihar ellenére is sikeres volt.
Vasárnap harmadik alkalommal rendeztek falunapot Székelyvajában. Ekkor adta át a tájházat a helyi egyesület a nagyközönségnek. Amint László-Fábián Júliától, a kezdeményezés „húzóemberétől” megtudtuk: a 125 éves harangozói épületet vették bérbe az egyháztól erre a célra, ugyanis a mostani harangozó családja nem tartott rá igényt, így pedig használatban is marad, és javítani is tudják. A tetőzeten előzőleg megforgatták a cserepet, a falakat lemeszelték, de az épület elhelyezkedése és kora miatt a tornác főjavításra szorul, ám ezt anyagi keret hiányában egyelőre halasztani kellett, megpróbálnak pályázati forrásokat találni rá. Amúgy a helyi tárgyak, eszközök gyűjteménye már évekkel ezelőtt megvalósult, és az iskola egyik üres termében kapott helyet, de a harangozói épületet megfelelőbb helyszínnek találják, ezért kezdeményezték az átköltöztetését. A tavasz óta más tárgyakat is beszereztek, azaz bővítették a leltárat. A vasárnapi megnyitásra sokan látogattak ki a helyszínre, a helyiek örülnek, hogy ezután nyilvánosan is látogathatók lesznek a tárgyak, és az épület is az eredeti környezetükre utal. „Mintha a dédnagyanyám korába léptünk volna vissza, olyan az »elsőház«, még az illata is” – mondta el a kezdeményező, hozzátéve, hogy a helyiek, értesülve a tervről, újabb tárgyakat kerítettek elő a padlásokról, fészerekből, és adtak át az egyesületnek. Az épület, a tájház funkciója mellett, ezután egyesületi székházként is fog mű- ködni, de különböző programokat is szerveznének, hogy ne csak létezzen, hanem hasznos is legyen: itt működhetne a népdalkör, és néha vasárnaponként hagyományos ételeket főznének a templomból kijövő helyieknek – fejtegette László-Fábián Júlia. A harmadik alkalommal rendezett vajai falunap a helyi tehetségek felkarolását célozta, ezért a programokban is a gyerekek, fiatalok kaptak teret: az istentisztelet keretében három zongorás és egy fuvolás gyerek mutatkozott be, délután az iskolánál folytatódó programokon egy rajzverseny legjobb alkotásait díjazták, fellépett a vajai nép- és moderntánccsoport, valamint a huszonöt tagot számláló gyermeknépdalkör, ugyanekkor alkalmat biztosítottak a fellépésre a községbeli legjobb népdalosoknak. A helyi fúvószenekar egy pályázat révén a közelmúltban Csíkszentsimonba vitt táborozni tizenegy gyereket, az utánpótláscsapat is bemutathatta a tanultakat. Késő délután színpadra lépett a Bekecs néptáncegyüttes, továbbá a vajai, göcsi és szövérdi gyermekekből álló néptánccsoport. A Csatlós Csilla kántor, Szabó Emília és László-Fábián Júlia pedagógusok által szervezett programokat követően más műfajnak is teret adtak a színpadon, az Open Stage kabaréval, Bokor Barna és a Royal Band zenével szórakoztatta a falunapi közönséget, amelyet a délutáni vihar meg tudott ijeszteni, de szétkergetni nem.
Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Webboltot nyitott a Magyar Katolikus Rádió
Gárdonyi, Mikszáth, Mindszenty – 23 hangjáték és hangoskönyv került fel a Katolikus Rádió oldalára. A virtuális áruházból hangjátékokat, meséket, irodalmi adaptációkat, felolvasásokat lehet letölteni. Ezután folyamatosan bővítik majd a kínálatot.
Közel fél évig készítették elő a Magyar Katolikus Rádió honlapján elérhető webboltot, amelybe a csatorna elmúlt 13 évében gyártott hanganyagai kerülnek föl. A rádió több mint 3000 ilyen művet tart nyilván az archívumában, első körben 23 címet tettek elérhetővé. Ezek között szerepel pl. Gárdonyi Géza Az egri csillagok c. művéből készült rádiójáték 39 részben feldolgozva, Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma c. művéből készült hangjáték, de helyet kapott Móra Ferenc több meséje is. A rádió azt ígéri, a kínálatot folyamatosan bővítik, az év végére a tervek szerint mintegy félszáz produkció lesz elérhető.
A webboltban körbenézve jelenleg inkább hangoskönyveket találtunk, hangjáték formájában csak néhány mű került föl. A felolvasók/előadók minden esetben kellemes hangú, ismert és elismert színészek, többek között Hirtlig István, Mécs Károly, Pápai Erika, Papp János, Pásztor Erzsi, Rátóti Zoltán, Schnell Ádám és Szakácsi Sándor nevével, illetve hangjával találkozhatunk.
A fél óránál hosszabb hanganyagok több, jellemzően 20-30 perc részletben kerültek föl a webboltba, és akár külön is megvásárolhatók, persze ennek nem túl sok értelme van. Egy-másfél órányi, mp3 formátumú hangoskönyv egy-két ezer forintba kerül, a hosszabb könyvek hangos feldolgozásáért 5-7 ezer forintot kell fizetni.
A webbolt rendelési folyamata a lehető legegyszerűbb: regisztráció nélkül működik a vásárlás, fizetni bankkártyával lehet. Balogh Csaba / Nyugati Jelen (Arad)

Ha a románság betartja a magyarságnak 1918-ban tett ígéreteit egészen más volna ma Romániában a két közösség, a magyarság és a románság viszonya - jelentette ki Kelemen Hunor csütörtökön, a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
Az RMDSZ elnöke annak apropóján nyilatkozott a rádiónak, hogy a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció (CNMR) párt el akarja vétetni tőle a Románia Csillaga kitüntetést.
Erre azután került sor, hogy Kelemen Hunor egy lapinterjúban úgy nyilatkozott: „a románságnak el kell fogadnia, hogy mi, az erdélyi magyarság nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.”
Az MTI beszámolója szerint a politikus hangsúlyozta: az erdélyi magyarság már érzi azt a nacionalista hullámot, amelyet a közelgő centenárium kelteni látszik. Nem fogadja el, hogy bizonyos kérdésekről csak románok beszélhetnek, vagy ha magyarok beszélnek róla, az hihetetlenül durva nacionalista vihart kavar.
Az nem a megfelelő állapot, ha egy egész közösség, az erdélyi magyarság a centenáriumi év alatt megfélemlítve, elbátortalanítva visszahúzódik, mert ebben az állapotban nem lehet alkotni – fogalmazott.
Éppen ellenkezőleg: fel kell mutatni, hogy az elmúlt száz évben mit tettek hozzá ahhoz az országhoz, amelyet a történelem fintora hazájukká kijelölt - hangsúlyozta Kelemen Hunor. Hozzátette: szerencsére vannak olyan román hangok is, amelyek a racionalitás és a párbeszéd irányába hatnak. A kitüntetéssel kapcsolatban azt mondta, hogy azt Emil Constantinescu korábbi elnöktől kapta, éppen a román-magyar kapcsolatok erősítéséért. Ha elveszik tőle, akkor is tud majd aludni, bár hihetetlenül rossz üzenetnek tartaná – mondta. Krónika (Kolozsvár)

A PNL elnöke is nekiment Kelemen Hunornak
A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Ludovic Orban szerint sértő a románokra nézve, hogy Kelemen Hunor kimondta: a magyaroknak nincs ünnepelni valójuk 2018-ban.
Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke is beszállt azok sorába, akik durván nekitámadtak Kelemen Hunornak, aki egy múlt heti lapinterjúban leszögezte: a magyaroknak nincs ünnepelni valójuk az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés centenáriumán, és nem is akarnak ünnepelni. Orban a Realitatea hírtelevízióban szerdán este „sértőnek” nevezte a román nemzetre nézve az RMDSZ elnökének kijelentéseit.
„Sértés a nemzettel szemben. Másrészt ellenzem, hogy konfliktusokat generáljunk Hunor kijelentései nyomán (sic!), aki áldozatként akarja feltüntetni magát, azt szeretné, ha az egész politikum reagálna, és rászállna, hogy áldozatként állíthassa be magát. Szankcionáljuk, nem vitás, hogy szankcionálni fogjuk. Elsősorban azáltal, hogy sohasem fogadjuk el, amit akarnak, a törvénymódosításokat és a kulturális autonómiát.
Állandó játszmáikkal arra számítanak, hogy nyernek majd valamit, és ez általában a sértő magatartásban merül ki" – mondta a PNL elnöke Kelemen kijelentése kapcsán.
A politikus szerint az 1918-as esemény centenáriuma az egész nemzeté, és „nagyon sok magyar származású román állampolgár is meg fogja ünnepelni”, függetlenül attól, mit mond az RMDSZ elnöke. „Kelemen Hunor a zavarosban halászik ezzel a történettel” – vélekedett Orban, aki egyébként félig magyar: a Brassóban született politikus édesapja magyar nemzetiségű – minden bizonnyal ennek tudható be, illetve a magyar ügyekben tanúsított elutasító magatartására válaszul adott fricska, hogy a róla szóló magyar Wikipédia-szócikkben neve Orbán Lajosként szerepel.
Mint arról beszámoltunk, nem Orban az egyetlen, aki durva elutasítással reagált Kelemen kijelentésére: a Románia Korszerűsítéséért Országos Koalíció (CNMR) román állampolgársága megvonását, illetve a Románia Csillaga érdemrendje visszavonását követelte, és a román sajtóban is számos támadás érte.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Kálnoky Tibor grófról és erdélyi birtokáról ír a Financial Times
A Financial Times brit gazdasági szaklap tartalmas riportot készített Kálnoky Tibor grófról és sepsikőröspataki birtokáról.
Az emigrációban, Párizsban nevelkedő állatorvos és ornitológus képzettségű Kálnoky 1989-ben, a forradalom után visszatért Erdélybe, és visszaszerezte ősei birtokának nagyobb részét – olvasható a 444.hu magyarországi portálon. A gróf a birtok rendbetétele mellett azt tűzte ki célul, hogy megőrzi a környék természeti, épített és kulturális örökségét, valamint újraéleszti a környéken korábban jellemző kézműves foglalkozásokat. A család vadászkúriáját Erdély történelmével foglalkozó múzeummá alakította, illetve felújíttatott több parasztházat, amiket most vendégházakként üzemeltet.
A Financial Timesnak azt mondta, a felújítást igyekszik helyi mesteremberekkel végeztetni. Mint Kálnoky kifejtette, amióta visszaköltözött Erdélybe, a paradicsomban érzi magát, az emberek kedvesek, és Európában alig találni ennél érintetlenebb tájat. A gróf a Máltai Lovagrenddel együtt működtet egy felzárkóztatási programot a helyi romáknak.
A projekt lényege, hogy mivel több romániai tanulmány is arra a megállapításra jutott, hogy a roma és más, hátrányos helyzetű gyerekek vonatkozásában legtöbb esetben hatástalanok a hagyományos felzárkóztatási mechanizmusok, mint például az iskola, ezért a gyerekek figyelmét más módon kell megragadni, és nem hagyományos módszerekkel kell indítani a tudásátadást.
A helyi romák ezért lovas tornát tanulnak Kálnoky birtokán, ezen kívül gitározni, énekelni, szőni és faragni oktatják őket. Ezen kívül megtanulják az iskolai tárgyak alapjait is, és kapnak legalább egyszer naponta meleg ételt, de a gróf szerint nincs sok értelme ragaszkodni a hagyományos iskolai tárgyak oktatásához, az itteni gyerekekből ugyanis sajnos nem nagyon lesznek orvosok, ügyvédek vagy tanárok. Krónika (Kolozsvár)

Teret hódító, megújuló Kolozsvári Magyar Napok
Tovább terjeszkedik, több mint 500 programot kínál idén az augusztus 13–20. között zajló Kolozsvári Magyar Napok, amely közkinccsé vált az elmúlt években.
Kinőtte korábbi helyszíneit, ezért terjeszkedik a hét végén kezdődő, nyolcadik alkalommal megrendezendő Kolozsvári Magyar Napok, Erdély legnépszerűbb magyar kulturális programsorozata. A nyolcnapos fesztivál újdonságairól tartott szerdai kolozsvári sajtótájékoztatón Gergely Balázs főszervező elmondta: a tavalyi magyar napokon – amelyek keretében Kolozsvár városi rangra emelésének a 700. évfordulóját is megünnepelték – a szervezők úgy érezték, hogy elérték teljesítőképességük határát.
A szervezőstáb a következtetést is levonta, hogy a fesztivál kinőtte helyszíneit, a Főtér, a Fogoly utca és a Farkas utca terei már nem elégségesek a látogatók befogadására.
Ezért idén a Sétatéren is színpadot állítanak fel – az új helyszínen a Képzőművészeti Egyetem épületétől a Kolozsvári Magyar Opera felőli bejáratáig „terjeszkedhetnek” –, és egy olyan kísérletet, továbbgondolási folyamatot indítanak el, amely két év alatt megújítja Erdély legfontosabb kulturális fesztiválját.
Gergely Balázs emlékeztetett: nem véletlenül a „Transylvanicum” az idei Kolozsvári Magyar Napok jelszava, mert a rendezvény olyan közkinccsé vált, amelyet sok más erdélyi érték mellett ki lehet tenni a kirakatba”, és amely egész Erdélyt gazdagítja. A főszervező hozzátette, idén is adománygyűjtést szerveznek a magyar napok keretében, a kedvezményezett ezúttal a kolozsvári szegénykonyha lesz, amelyet közösen kívánnak működtetni a történelmi magyar egyházak.
Gergely Balázs szerint további újdonság, hogy a Kolozsvári Magyar Napok régi partnerével, az Emese Parkkal közösen új programot szerveznek. A Kárpát-medencei egyetemisták számára megszervezett, Egy hajóban evezünk című programról van szó, a diákok ugyanis azt követően, hogy több ezer kilométert végighajóznak a Dunán, Csepelről egyenesen Kolozsvárra jönnek, hogy a középkori vásári forgatag hangulatát hitelesen mutassák be a közönségnek.
Szabó Lilla programigazgató elmondta: elkészült már a fesztivál programfüzete, amely letölthető a világhálóról is, akárcsak az okostelefonos alkalmazás, amely szintén tartalmazza a rendezvénysorozat részletes programkínálatát.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

Húszperces interjú alapján nevezik ki az iskolaigazgatókat
Könnyített feltételekkel, interjú alapján foglalhatók el a júliusi iskolaigazgatói versenyvizsga nyomán üresen maradt vezetői állások a tanintézetekben. A mandátum azonban csak egy évre szól.
A tanintézetek nem maradhatnak vezető nélkül, így a júliusban tartott iskolaigazgatói és aligazgatói versenyvizsga után betöltetlen tisztségekre könnyített feltételekkel pályázhatnak egyéves mandátumra a pedagógusok.
Az oktatási minisztérium közleménye szerint az el nem foglalt vezetői posztokat egy interjút követően lehet megszerezni, a mandátum viszont csak egy tanévre fog szólni, míg a sikeresen versenyvizsgázott igazgatókat négy évre nevezték ki. Azok a tanítók és tanárok, akik tagjai az országos oktatásmenedzsment-testületnek.
augusztus 17-ig írásban jelezhetik a megyei tanfelügyelőségen, hogy megpályázzák az egyéves mandátumot.
A legtöbb húszperces interjúra augusztus 21-én és 22-én kerül sor, a maximális 30-ból pedig legalább 21 pontot kell elérni. Amennyiben ennek nyomán sem sikerül mindegyik igazgatói és aligazgatói tisztséget betölteni, a tanfelügyelőségnek kell kineveznie valakit, miután konzultált az illető iskola tantestületével. Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő a Krónikának elmondta: természetesen azok az igazgatók tudják leghitelesebben gyakorlatba ültetni a tanintézet fejlesztésére vonatkozó elképzeléseiket, akik sikerrel vettek részt a versenyvizsgán, de ha az állásra nem jelentkezett senki, akkor is be kell tölteni a tisztséget.
Háromszéken tizenkét településen nincs igazgató, és tizenegy iskolába keresnek még mindig aligazgatót. Kiss Imre rámutatott: a pedagógusok tisztában vannak azzal, mekkora felelősséggel és munkával jár egy tanintézet vezetése, ezért sokan nem szívesen vállalják a megbízatást, úgy döntenek, inkább „nem bonyolítják az életüket”. A főtanfelügyelő viszont bátorítja a tanárokat, tanítókat, hogy jelentkezzenek az interjúra, vállaljanak felelősséget a közösségért.
Emlékeztetett: a bérezés is kedvezőbb, most már nem az alapfizetésre számolják rá a 25 százalékot, így egy kezdő tanár is megkaphatja igazgatóként ugyanazt a fizetést, mint idősebb kollégája. Ha az interjúra sem jelentkeznek elegen, akárcsak tavaly télen, ezúttal is egyenként próbáljuk meggyőzni azokat, akiket a tantestület alkalmasnak talál, hogy vállalják a tisztséget” – magyarázta Kiss Imre. Kovászna megyében egyébként a júliusi versenyvizsgára 25-en jelentkeztek, és mindenki sikerrel vette a megmérettetést.
Hargita megyében 66 igazgatói és aligazgatói tisztség maradt betöltetlenül – tudtuk meg Bartolf Hedvig tanfelügyelőtől, aki azt is elmondta, hogy ha az interjún többen pályáznak egy állásra, a főtanfelügyelő dönti el, hogy kit neveznek ki. Az interjúk után is üresen maradt tisztségekre olyan pedagógusokat is ki lehet nevezni egy évre, akik nem tesznek eleget az eredeti kritériumoknak.
Liviu Pop oktatási miniszter szerdai sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy a júliusi versenyvizsgát követően országos szinten 1972 iskolaigazgatói és aligazgatói állást foglaltak el, és 1536 állás maradt szabadon. Krónika (Kolozsvár)

Ștefan Ciocan: Olaj a tűzre (A Kelemen Hunor-interjú margójára)
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök legitim kérdéssel állt elő, amely különben nem okozott volna annyi bonyodalmat román körökben, ha nem épp ő mondja. A Nagy Egyesülés centenáriuma kapcsán ugyanis felmerül az ésszerű kérdés: mit tett Románia Erdélyért az elmúlt száz évben, amiért nekünk, erdélyieknek, etnikumhoz való hovatartozásunktól függetlenül okunk lenne az örömre? Indokolt tehát Kelemen aggodalma, miszerint olyan megvalósítások hiányában, amelyek láttán az erdélyiek is jó szívvel ünnepelnék a centenáriumot, minden rendezvény olcsó nacionalista propagandává süllyed, amely az egyesülés szükségességét és törvényességét lenne hivatott igazolni. A cél az, hogy az erdélyi románokba ne merüljön fel a kérdést, hogy hozott-e egyáltalán valami jót a Kárpátokon belüli régióknak az 1918. december 1-i egyesülés.
Románia nem tett túl sokat Erdélyért, a Bánságért, a Körösökért és Máramarosért. Épp ellenkezőleg, a monarchia idejében és a kommunista időszakban is folyamatosan az erdélyi kultúra, az erdélyi szellemiség és gazdaság folyamatos tönkretételén ügyködtek. Az erdélyi ipari régiókból származó adókat Románia elmaradott régiói fele irányították, ellehetetlenítve ezzel az 1918 után Romániához csatolt részek fejlődését. A Kárpátokon belüli részeket elárasztották a regátból származó köztisztviselők hadával, megfertőzve a térséget a lustaság, ügyeskedés, harácsolás vírusával. Ceausescu úgy adta el a szászokat Németországnak, mint valami árucikket. Az általuk épített kastélyokat, városokat és falvakat hagyták tönkre menni, vagy, ami még rosszabb, roma kolóniákat telepítettek helyükre, akik aztán végképp tönkretettek mindent. Műemlékek tucatját hagyták összeomlani, több ezer kastély, udvarház vált termelőszövetkezeti székhellyé, amelyekre szintén az enyészet várt. A románok csak az utóbbi években jöttek rá, milyen szép pénzt lehet keresni az erdélyi kastélyokkal és kúriákkal, ezért elkezdték ezeket feljavítani, már ha volt még mit.
A kultúra és szellemiség tekintetében az elmúlt száz év katasztrofális következményei még nyilvánvalóbbak. Megpróbálták teljesen kiirtani az erdélyi szellemiséget. A görög katolikus egyházat, amely az Erdélyi Iskola mozgalom meghirdetője volt, törvényen kívül helyezték, papjaikat megalázták, börtönbe vetették. Az állam a kommunizmus leverése után sem tanúsított nagyvonalú magatartást a görög katolikus egyházzal szemben. Románia hivatalos történelméből hiányzik Erdély történelmének több jelentős fejezete, az erdélyi politikai és katonai vezetők szinte ismeretlenek, sokukat gyakorlatilag kitöröltek a köztudatból. Még két olyan európai ismertségű személyiség, mint Hunyadi János és Hunyadi Mátyás sem kapta meg az őket megillető helyet. És akkor még nem is említettük az erdélyi fejedelmeket, akiknek a román kultúra fejlődéséhez és elterjedéséhez való hozzájárulása vitathatatlan, román tankönyveket, román tannyelvű iskolákat létesítettek Erdély területén vagy azon túl is.
Sanyarú sors jutott a Nemzeti Párt és az erdélyi Szociáldemokrata Párt román nemzetiségű vezetőinek is, márpedig ők az 1918-as egyesülés kezdeményezői közé tartoztak, nem beszélve a több száz görög katolikus papról, akik ugyanazon célért küzdöttek, de mégis letartóztatták őket, nagy részük a kommunista börtönökben lelték halálukat az egyesülés után alig három évtizeddel. Még az egyesülés vezéralakjának számító Iuliu Hossu görög katolikus püspököt is letartóztatták és megalázták, pedig ő volt az, aki a Gyulafehérvári Határozatot felolvasta. Az elmúlt száz évben Erdély történelme tabu volt Bukarest számára. Az erdélyi románok agyából és lelkéből csakis történelmük elhallgatásával és erős nacionalista propagandával tudták kiirtani a multikulturalitás tudatát, amely Erdélyt, Európa egyik leggazdagabb és legértékesebb régióját jellemezte. Románia az elmúlt száz évben gyakorlatilag végig azon volt, hogy Erdélyt minél távolabb költöztesse Európától. És most elvárja, hogy ezért köszönetet mondjunk.
Glasul Hunedoarei; Szabadság (Kolozsvár)

Sinkáról a hajdúvárosban
Szerdán a kora-esti órákban a nagyszalontai Magyar Házban, Végy karjaidra idő címmel, Sinka István (1897 – 1969) műveiből válogatva tartott előadást Horányi László, esztergomi színművész. Az előadó elmondta, Sinka szellemi értéket hagyott maga után, éppen ezért megérdemli, hogy jobban megismerje munkásságát a nagyvilág. A magyar puszták tehetséges költőjének, prózai műveit keltette életre Horányi László a most bemutatott előadásában. Megelevenedett a táj, a nyájat őrző Sinka, akit gondolatvilágában a természet ihletett, költői képek születtek, láttak napvilágot. A fekete bojtárnak nevezett művekben a kor társadalmi igazságtalanságaira, a mélység és a szolgaság sötét árnyaira is rávilágított. A meggondolatlan szerelemben, Bondár Márta balladájában, a megesett lány tragédiáját mutatta be. Az Anyám balladát táncol címűben pedig a hős elődök iránti végtisztességet nyújtó utódok emlékeiből villantott fel.
Horányi László gépzenei kísérettel, Balogh László segédletével (mellékelt képünkön) egy élvezetes átfogó, Sinka Istvánról szóló előadást ajándékozott a hajdúvárosi publikumnak, segítve mindezzel a magyar puszták poétájának, szellemi hagyatékának a jobb megismerését.
Befejező akkordként idézzük az előadás azon részéből, amely, talán a leginkább illik Sinkára: „Kelj fel a porból, porig sújtott ember, / ki egykor egeknek / fia voltál, szárnyas lélek, / majd elbukott ártatlanság, aztán egy test / a földdel, s utána földi sebeknek/ hordozója – és vigasztalódj”.
Sára Péter / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Idén is megemlékeznek Márton Áronról a szülőfalujában
Konferencia és szentmise augusztus 26-án Csíkszentdomokoson
A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért szervezésében hatodik alkalommal tartják meg augusztus 26-án (a püspök születésnapjához legközelebb eső hétvégén) a Márton Áron tiszteletére rendezett megemlékezést és konferenciát. A program szombat de. 10 órakor a plébániatemplomban szentmisével kezdődik, amelynek főcelebránsa és ünnepi szónoka Jakubinyi György érsek. A konferencia résztvevőit háromnegyed 12-kor a csíkszentdomokosi művelődési házban köszöntik. Előadást tart Seres Attila budapesti történész (Márton Áron lengyel tükörben), Benkő Levente kolozsvári történész, újságíró (Szemelvények a Márton Áron elleni sajtóhadjáratból, 1948–1949); Oláh Sándor Homoródalmáson élő társadalomkutató (Az erdélyi magyar egyházak a kommunista hatalom társadalomátalakítási kísérletében, 1949-1952); Nagy Mihály Zoltán nagyváradi történész (Márton Áron dilemmái a börtönből való szabadulás után), Virt László magyarországi szociológus, hittanár (A két Áron. Párhuzamok (és kereszteződések) Márton Áron és Tamási Áron életében, gondolkodásában); a Rómából érkező Kovács Gergely posztulátor (Új fejlemények Áron püspök boldoggá avatási eljárásában). A konferencia a háromnegyed négytől kezdődő filmvetítéssel zárul. Először láthatja a közönség Zágoni Balázs rendező A püspök reggelije címűdokumentumfilmjét (operatőr-vágó: Tóth Orsolya).
Az augusztus 26-án tartandó rendezvényről Lázár Csillát, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatóját kérdeztük, aki elmondta: örülnek, hogy az elkezdett hagyományt életben tudják tartani, sőt folyamatosan fejleszteni, bővíteni, új elemekkel gazdagítani is tudják. Az idei programból kiemelte, hogy először kapcsolódik be Oláh Sándor kutató, aki antropológiai szempontokat hoz a konferenciára, s mivel a kollektivizálás történetét kutatja, ezúttal az egyház helyzetét mutatja be a tanúkkal készített interjúk alapján. Seres Attila budapesti történész ezúttal Varsóból hoz egészen friss kutatásain alapuló, még nem hallott, nem publikált adatokat Márton Áronról lengyel szemszögből. A múzeum igazgatója és a rendezvény főszervezője Zágoni Balázs filmjét emelte még ki a programból, amely egy hosszabb idő alatt elkészült dokumentumfilm és A püspök reggelije címet, Márton Áron első ötven éve alcímet kapta. A dokumentumfilm Márton Áron gyermek- és ifjúkoráról, első világháborús élményeiről, és pályaválasztás körüli belső küzdelmeiről, lelki vívódásairól mesél családtagok, szemtanúk, közeli munkatársak, történészek tolmácsolásában. A film érdekessége, hogy arról a periódusról is szót ejt, amiről általában kevesebbet szoktak beszélni: hogyan készült, hogyan készítették Márton Áront a püspöki pályára? Lázár Csilla kiemelte, hogy a film alkotói eddig nem látott archív felvételeket kerestek és találtak Márton Áronról, így a film a gazdag fényképanyag mellett ezeket is bemutatja. A rendező és a szervzők szeretnék, ha a film után a látottakról beszélgetnének a résztvevőkkel.
A megemlékezés támogatói: Bethlen Gábor Alap, Budapest; Csíkszentdomokos önkormányzata; Hargita Megyei Kulturális Központ – Hargita Megyei Tanáca; Felcsík Kistérségi Társulás. Médiapartnerek: Mária Rádió Erdély, Vasárnap katolikus hetilap, Keresztény Szó.
Bodó Márta / romkat.ro

Kelemen Hunor: ha elveszik a Románia Csillaga kitüntetést, az hihetetlenül rossz üzenet lesz
Ha a románság betartja a magyarságnak 1918-ban tett ígéreteit egészen más volna ma Romániában a két közösség, a magyarság és a románság viszonya - jelentette ki Kelemen Hunor csütörtökön, a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
Az RMDSZ elnöke annak apropóján nyilatkozott a rádiónak, hogy a Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció (CNMR) el akarja vétetni tőle a Románia Csillaga kitüntetést, miután Kelemen lapinterjúban úgy nyilatkozott: "a románságnak el kell fogadnia, hogy mi, az erdélyi magyarság nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at."
A politikus a rádióban hangsúlyozta: az erdélyi magyarság már érzi azt a nacionalista hullámot, amelyet a közelgő centenárium kelteni látszik. Nem fogadja el, hogy bizonyos kérdésekről csak románok beszélhetnek, vagy ha magyarok beszélnek róla, az hihetetlenül durva nacionalista vihart kavar. Az nem a megfelelő állapot, ha egy egész közösség, az erdélyi magyarság a centenáriumi év alatt megfélemlítve, elbátortalanítva visszahúzódik, mert ebben az állapotban nem lehet alkotni - fogalmazott.
Éppen ellenkezőleg: fel kell mutatniuk, hogy az elmúlt száz évben mit tettek hozzá ahhoz az országhoz, amelyet a történelem fintora hazájukká kijelölt - hangsúlyozta Kelemen Hunor. Hozzátette: szerencsére vannak olyan román hangok is, amelyek a racionalitás és a párbeszéd irányába hatnak.
A kitüntetéssel kapcsolatban azt mondta, hogy azt Emil Constantinescu korábbi román elnöktől kapta, éppen a román-magyar kapcsolatok erősítéséért. Ha elveszik tőle, akkor is tud majd aludni, bár hihetetlenül rossz üzenetnek tartaná - mondta.
MTI; maszol.ro

Mit ér a kutatás, ha nem tud róla senki? A BBTE science communicator munkatársával beszélgettünk
Mit jelent a science communicator, és miben áll a munkája? Van-e a sajtónak felelőssége a széles körű tudománynépszerűsítésben? Ezekről kérdeztük Serestély Zalánt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem munkatársát, a kultúra „mindenevőjét”, aki verset és prózát is ír, de nem szereti, ha költőnek vagy írónak nézik, mert igényli, hogy átjárása legyen a különböző alkotási területek között.
Serestély Zalán, a BBTE science communicator munkatársa tudományos tartalmakat közvetít a sajtón és az egyetem hivatalos médiumain keresztül – Facebook-oldal, honlap – úgy, hogy azt a laikus olvasó minél jobban megértse. Munkájából több szereplő is nyer: egyrészt a kutatók munkáját megismeri a szélesebb közönség, aki végre a saját nyelvén olvashat tudományos tartalmat, másrészt pedig elősegíti a kommunikációt a szakmai közösségek között. „Fontos, hogy a BBTE-n belül létrehozzunk egyfajta kommunikációt. Mint a legtöbb felsőoktatási intézményben, itt is tapasztalhatók nyelvi, etnikai, diszciplináris és generációs törésvonalak, melyeket valamiképpen át kellene hidalni” – fogalmazott Serestély Zalán.
Hogyan is kell elképzelni az említett munkakört? Zalán többek közt egy hírlevélből válogatja a cikkeket, amely heti bontásban összegzi a nagy presztízsű, nemzetközi folyóiratokban megjelent BBTE-tanulmányokat. Bár ez a hírlevél nyilvános, bárki számára elérhető, az egyetem munkatársainak az a tapasztalata, hogy aránylag kevesen követik. Az itt megtalálható 10–20 oldalas angol nyelvű tanulmányokból kiválogatja azt a négy-ötöt, amelyről úgy gondolja, hogy a széles közönség érdeklődésére számot tartó információkat tartalmaz. Arra is odafigyel, hogy lehetőleg minél több szakterületről szemlézzen. A tanulmányokból egy-másfél oldalas kivonatokat készít, amelyeket lektorálás után a munkatársai a sajtó rendelkezésére bocsátanak.
„Izgalmas feladat, ad egy transzdiszciplináris szemléletet, de tény, hogy nagyon kivezet a saját szakterületemről. Nehéz megszokni, hogy nemcsak terminológiai eltérések, hanem gondolkodásmódbeli eltérések is vannak a szakterületek között. Sokszor van az, hogy bölcsészként teljesen másként látnék egy történetet, de éppen ez az érdekes, hogy nem kell feltétlenül egyetértsek ezekkel az információkkal, hanem fontosabb arra ráéreznem, hogy ez egy olyan téma, ami valószínűleg sok embert érdekelni fog” – részletezte munkakörét.
Serestély Zalán a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–finn szakon 2010-ben szerzett diplomát, a Magyar Nyelvészet és Irodalomtudomány Mesterképzőjén folytatta tanulmányait, majd 2012–2015 között a BBTE Hungarológiai Tudományok Doktori Iskola PhD-hallgatója volt. Kutatási területei: irodalomelmélet, esztétika, ökokritika, állati jogok, Jorge Luis Borges életművének hatalomkritikai vonatkozásai. Dolgozott újságíróként, egyetemi óraadóként, gyakran publikál irodalmi folyóiratokban. Jelenleg egy hat évvel ezelőtt elkezdett prózaköteten dolgozik, amely ősszel jelenik meg, jövőre pedig egy, a non-humánról írt esszékötettel készül. Nem akar egy szakterületre korlátozódni, igényli, hogy átjárása legyen a különböző alkotási területek között.
Az erdélyi magyar sajtónak nincs erőforrása arra, hogy mindent lefedjen
Zalán pár évig a sajtóban is dolgozott, és emlékei szerint az erdélyi magyar sajtó igenis rászorul a science communicator munkájára. „Jobb nem emlegetni azokat a forrásokat, ahonnan a tudományos cikkeket gyűjtöttük akkor”, mondta. Azt látja, hogy a sajtónak sokkal könnyebb viszonylag kész szövegekkel dolgozni, hiszen nincs elég pénz, idő és erőforrás arra, hogy a szerkesztő tudományos témák után kutasson, és kivonatokat írjon a húszoldalas angol cikkekből.
Arra sincs lehetőség, hogy az újságírók minél több tudományos konferenciára eljussanak, de ennek többek között Zalán szerint az is az oka, hogy Kolozsváron eseménydömping van. „Azt látom, hogy események vannak, a Kolozsvári Magyar Napoktól Tusványosig a BBTE mindenütt felhúz egy sátrat, és tart bemutatókat, csak a sajtónak nehéz szelektálni, nincs erőforrása arra, hogy mindent lefedjen” – tette hozzá.
Emellett sokszor a szakértelem hiánya is meggátolja az újságírót abban, hogy elmenjen egy tudományos előadásra, pedig a tudománynak vannak nagyon izgalmas rétegei is. „A földrajzosok és geológusok már rég nem határokat rajzolgatnak egy térképen, ahogy azt elképzelnénk, hanem megújúlóenergia-projektekkel, és olyan aktuális jelenségekkel foglalkoznak, mint a nemzetközi migráció” – hozott példát Zalán.
Továbbá azt gondolja, hogy itthon nincs hagyománya a tudománynépszerűsítésnek. „Népszerűsíteni a bölcsészetet elvileg nem azt kéne jelentse, hogy lenézed azt, akinek megpróbálod elmagyarázni, hogy mire jó a bölcsészet, hanem azt, hogy például megpróbálod elmagyarázni, hogy milyen szociológiai, nyelvfilozófiai vagy pszichológiai súlya lehet annak, amikor Émile Ajar Előttem az élet-ében azt olvasod, hogy ’pedig nekem mindegy volt, strikkelt-e az anyám; ha ismertem volna, szerettem volna, és jó stricije lettem volna’. Nagyon sok eszköz lenne arra, hogy próbálj beszélni, gondolkodni arról, hogy mire jó a te szakmád a szélesebb közönség perspektívájából nézve, csak nehéz, mert nincs benne gyakorlatunk” – magyarázta.
Tasi Annabella / maszol.ro

Erősödnek a magyar–magyar intézményes kapcsolatok a Kárpát-medencében
Egyre élőbb és erősebb a kapocs a határon túli magyarok érdekében tevékenykedők között: nemcsak a kormányzatok, illetve a politikai szervezetek, de a különböző kutatócsoportok és intézmények között is - mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a Lakitelek Népfőiskolán zajló Kárpát-medencei Nemzetpolitikai Szabadegyetemen szerdán.
Szilágyi Péter kiemelte: a magyar kormányzat célja a Kárpát-medencére, valamint a diaszpórára ható programok további erősítésével megállítani és megfordítani a népességfogyást.
Kitért arra, hogy a nemzetpolitika legfontosabb irányát a 2011-ben elfogadott alaptörvény határozza meg, amelynek szövegét a korábbi Magyarország "felelősséget érez" helyett a "felelősséget visel" formára változtatták a határon túli magyarsággal kapcsolatban, ami mindenkit cselekvésre ösztönöz.
Kiemelt jelentőségűnek nevezte az állampolgársági törvény módosítását is. Az egyszerűsített honosításnak köszönhetően ugyanis már egymillió új magyar állampolgár él a határokon túl. Csak Csíkszeredában már 200 ezren kérvényezték a magyar állampolgárságot - jegyezte meg.
Beszélt Szilágyi Péter arról is, hogy a jogszabályok ugyan számos lehetőséget biztosítanak a magyarságnak Erdélyben és a Székelyföldön, a jogalkalmazásban visszalépés tapasztalható. Példaként említette a szimbólumhasználatok korlátozását, a köztéri székely zászlók tiltását vagy a különböző nyelvi jogok használatának akadályozását, ami miatt magyar feliratokat és táblákat távolítottak el.
Szlovákiában tiltott a kettős állampolgárság, és a kevés gyermekre hivatkozva számos magyar iskola bezárását fontolgatják; Kárpátalján mind a nyelvi jogok, mind az oktatás területén szintén visszalépés tapasztalható; Horvátországban és Szlovéniában pedig nem a kormányzati politikával van gond, hanem az ott élő közösségek létszámával – sorolta a problémákat a helyettes államtitkár. Kivételként Szerbiát említette, ahol jelenleg nemzetpolitikai kérdésekben nagy az egyetértés a belgrádi és a budapesti kormány között.
A hétfőn megkezdődött Kárpát-medencei Nemzetpolitikai Szabadegyetemet a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, valamint a Nemzeti Fórum szervezte. A csütörtökig tartó találkozón bemutatják az értékfeltáró kollégiumok tapasztalatait is.
Az elmúlt három évben tizennyolc értékfeltáró kollégium működését teremtették meg. 2017 tavaszán három új kollégium kezdte meg a munkáját a Kiskunság, Vasvár és Kisvárda térségében. Ősszel továbbiak kezdik meg működésüket. Az eddigi terepmunka során összesen 300 település értékeit tárták fel a Kárpát-medencében.
MTI; itthon.ma//karpatmedence

Az év végéig teljesen újjáépül a lerombolt szentlászlói református templom
A szerb-horvát háborúban lerombolt szentlászlói református templom felújítását 1999-ben kezdték meg. A helyreállítási munkálatok még ma is tartanak. A magyar kormánynak és a HMDK-nak köszönhetően az év végéig teljesen újjáépül a szentlászlói református templom – írja beszámolójában az Új Magyar Képes Újság.
Szentlászló az 1991-ben kezdődött szerb agresszió áldozatává vált. A horvát hadsereg mellé álló falu tanúsította a legnagyobb ellenállást azon a környéken, és ennek meg is lett a következménye: 1991. október 1-jén az ún. Jugoszláv Néphadsereg aknavetőkkel és ágyúlövedékekkel lerombolta a szentlászlói református templomot és a lakóházak 96%-át. A település 1998 nyaráig lakatlan maradt, aztán itt is megindult a családi házak újjáépítése, ami a falubelieket hazatérésre késztette. A templom és a lerombolt középületek felújítása még ma is tart.
A templom felújítása 1999-ben kezdődött meg, zágrábi minisztériumi forrásokból. Amíg a lakóépületek viszonylag gyorsan felépültek, a közösségi épületek felújítása még ma is tart. Így sajnálatos módon a helyi Petőfi Sándor Kultúregyesület tulajdonában lévő művelődési ház és a református templom felújítása sem fejeződött be.
A tavalyi parlamenti választások előtt Jankovics Róbert a HMDK nevében ígéretet tett, hogy győzelme esetén mandátuma alatt közösségi épületeink visszanyerik régi fényüket. Az ígéretek most sorra teljesülnek, így az elmúlt hónapok eredményeit tekintve állíthatjuk, hogy már mandátuma első évében megvalósulnak. Hiszen a kultúrotthon külső és belső felújítása már az utolsó fázisában van, a templomé pedig most kezdődik és idén karácsonyig be is fejeződik. itthon.ma//karpatmedence

Kilenc személyt vett őrizetbe a legfőbb ügyészség – Dragnea fiának a cége is érintett
Kilenc személyt vett őrizetbe a legfőbb ügyészség abban az adócsalásos ügyben, amelyben a szociáldemokrata pártelnök, Liviu Dragnea fiának a cége is érintett.
Összesen 80 házkutatást végeztek csütörtökön az ügyben, több cég székhelyén és magánlakásokon is vizsgálódtak. A gyanú szerint építkezéssel, hulladékfeldolgozással foglalkozó, illetve sertéshizlaldát működtető cégek érintettek az ügyben, amelyek csaknem 40 millió lejjel károsították meg az államot adócsalás révén. Többek között a Valentin Ştefan Dragnea tulajdonában levő, Teleorman megyei sertéshizlaldánál is házkutatást tartottak az ügyészek. Az éjszaka folyamán őrizetbe vett személyek között van a sertéshizlalda adminisztrátora, Ilie Dragne is. Utóbbi ügyvédje azt nyilatkozta csütörtökön a sajtónak, hogy amikor az ügyészek által kifogásolt tranzakcióra sor került, védence nem dolgozott a cégnél.
Az ügyvéd ugyanakkor azt állította, hogy Liviu Dragnea fia január óta nem részvényes a farmnál, az Országos Cégbíróság adatai szerint azonban a Ferma Salcia Rt. részvényeinek 90%-a Ştefan Valentin Dragnea, 10%-a pedig Ilie Dragne tulajdonában van, utóbbi ugyanakkor a cég vezérigazgatója és adminisztrátora.
Agerpres; Erdély.ma