Oktatási miniszter: minden iskolában lesz internet. Mikor?
Liviu Pop oktatási miniszter bejelentette: két éven belül minden iskolában lesz internet, a szülők pedig valós időben értesülnek majd a jegyekről és a hiányzásokról, egy virtuális osztálynapló révén.
Liviu Pop Gyulafehérváron tartott mai sajtótájékoztató keretében elmondta: az oktatási és a távközlési minisztérium három pályázatot nyújt be az Európai Bizottsághoz, összesen százmillió euró értékben, amelyek révén minden iskolában lesz internet, virtuális iskolai könyvtár, illetve virtuális osztálynapló. „Dacára annak, hogy idén csak az ország iskoláinak 66 százalékában van internetkapcsolat, azt szeretnénk, ha két éven belül ez mindenhol megvalósulna. Szükség van a modern eszközökre a minőségi oktatáshoz és neveléshez” – jelentette be Liviu Pop.
Az oktatási miniszter hozzátette: két éven belül a szülők egy online platform révén valós időben értesülhetnek majd a gyerekeik jegyeiről és a hiányzásairól.
„A kormányprogram és az elektronikus osztálynapló révén legtöbb két év múlva minden hiányzás és minden jegy online elérhető lesz a szülő számára. Minden, a gyerek előmenetelével kapcsolatos adat felkerül a platformra. Ezek az elemek az oktatás minőségének javulásához vezetnek majd” – fogalmazott a miniszter.
Liviu Pop egyébként úgy nyilatkozott, bizakodó a projektek megvalósításának tekintetében.
„Mindhárom pályázat integrált, épp múlt héten tárgyaltam a távközlési minisztériummal, hogy a három pályázatot finanszírozásra benyújtsuk az Európai Bizottsághoz. Összesen maximum 100 millió eurót lehet rájuk nyerni” – mondta a tárcavezető. Szabadság (Kolozsvár)

Egyed Ákos: a székelység a magyarság részét képezi
A rendi székely nemzettől a modern magyar nemzetig
A székely rendi nemzetet, mint önálló erdélyi politikai szerveződést, az 1437. szeptember l7-én Kápolnán, a magyar nemességgel és a szász nemzettel megkötött egyezségtől tartja számon a történelem. Az egyezséget, uniót – mint köztudott – a belső és külső ellenség ellen, azaz az akkor zajló parasztfelkelés, valamint a török veszedelem elleni védekezés lehetősége hívta létre. Az egyezséget többször megújították, tartalmában kiegészítették–bővítették, de a székelység mindvégig annak egyik tagja maradt, mint a vármegyei nemesség és a szász nemzet is. Középkori rendi nemzetekről van szó, amelyek fennmaradtak Erdélyben az 1848-as forradalomig. Emlékeztetőül lássuk röviden mit is értünk rendiségen, rendi nemzeten.
Nyugat-Európa 13–15. századi történetének meghatározó jellegzetessége a rendiség volt. A rendek azonos jogállású, örökletes kiváltságok birtokába jutott társadalmi csoportokból alakultak ki, és szabályozott képviseleti rendszer keretében, a rendi országgyűléseken érvényesítették jogaikat az államban. A rendiségben az egyének jogait és kötelezettségeit nem saját helyzetük határozta meg, hanem az, hogy milyen társadalmi rendnek voltak a tagjai. A közgondolkodás is a rendi hovatartozásuk alapján különböztette meg az embereket és az egyes csoportokat. Amint a jeles történész, Hajnal István, a kérdés kiváló ismerője írta, egyik rend kialakulása sem tudatos szerveződés, hanem spontán fejlődés eredménye volt, amelynek során a 12–13. században földesúri réteg alakult ki s az elkülönült a parasztságtól. Az előbbi kiváltságos renddé vált, a parasztság viszont kevés kivétellel (Svájc, a skandináv országok, néhány német és olasz tartomány) mindenhol kívül rekedt a rendiség szervezetén, emiatt a rendi képviseletből is kimaradt. Ez jellemezte az erdélyi helyzetet is.
A székely nemzetségi társadalomból a 14–15. században három rend alakult ki: előbb a lovas katonák, a lófők és a gyalogok rendje, s rövidesen a főemberek rendje. A székely rendiség katonai jellegét a társadalmi rendek elnevezése is jól mutatja. A székely katonai rendek az állandó katonai szolgálat vállalása által jutottak olyan szabadságjogokhoz, mint az adómentesség, az önszerveződés (tisztségviselők választása), saját birtokjog és egyebek. A székelyekről állapította meg a legkiválóbb magyar jogtudós, Werbőczy István az 1517-ben kinyomtatott Tripartitum (Hármaskönyv) című művében: „Teljesen külön törvények és szokások szerint élnek, a hadi dolgokban igen tártasak, és az örökségeket és tisztségeket, régi szokás alapján, törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint osztják el maguk között”.Az előbb említett mindhárom székely katonai rend egyaránt a székely nemzethez tartozott, annak kollektív nemesi státusa révén, mert a székely rendiségben voltak egyetemes jellegű, minden székely és mindhárom rend számára érvényes szabadságjogok.
A székelység, amint már említettük, a hadi szolgálattal szerezte meg a szabadságjogait. Minden székely férfi köteles volt saját költségén fejenként katonáskodni a számára kijelölt alakulatban és helyen. A szászok viszont nagyobb összegű adó fejében meghatározott nagyságrendű katonai alakulatot állítottak ki, de fejenkénti hadi szolgálatra nem kötelezték őket. Megállapítható tehát, hogy a székely szabadság jogforrása a katonai szolgálat volt. A három székely rend sajátos jogai mindaddig voltak megtarthatók, amíg teljesíteni tudták hadi feladataikat, illetve amíg szükség volt a székely haderőre. Mátyás király 1473-ban, majd II. Ulászló 1499-ben kiadott rendelkezései szabályozták a hadviselés módját.
Az első nagy rést ezen a rendszeren az ütötte, hogy az önálló Erdélyi Fejedelemség szerveződése idején a nagy tömegű gyalogrend hadi szolgálataira már csak kisebb mértékben tartottak igényt, mert nem volt rá szükség. Annál inkább kellett az adózó nép, hiszen a fejedelemség (új állam) fenntartása költséges volt. Ezért megkezdődött a gyalogrend adóztatása. Ezt a közszékelység és az elszegényedett lófők nem tudták elfogadni, ezért 1562-ben hatalmas felkelést indítottak el. Azonban a fejedelmi hatalom elfojtotta, a közszékelységet fejedelmi jobbágyságra vetette, s nem kis részüket földesuraknak adományozta. S bár később a fejedelmek a székelyek egy részét felmentették a jobbágyság alól s visszavették katonai szolgálatra, de a volt gyalogrend a régi jogait többé nem tudta visszaszerezni – még ismételt tiltakozásai, felkelései révén sem. De a küzdelemben a székely identitás erősödött, amit a székely történetírók, krónikások igyekeztek ki is fejezni (de ez egy más téma, amire most nem térhetünk ki). Példaként mégis megemlítem a történetíróként és magas rangú tisztségviselőként is kiváló hídvégi Mikó Ferencet, aki az 1611. évben készült História a maga életében történt dolgokról című magyar nyelvű munkájában ezt írja „az én Uram Bethlen Gábor főkapitány… én annak egy főember szolgája, erdélyi és igaz régi Székely Nemzet vagyok”. Ez vallomással felérő öntudat kifejezése volt. A fejedelmi korszakban az alapvető rendi jogokat Székelyföldön elsősorban a két felső rend, a primorok és a lófők rendje gyakorolhatta, s részben a nemesi diplomát szerzett armalisták rendje.
A történetileg kialakult székely rendiség további változást szenvedett a Habsburg-korszakban a 17. század végétől az 1848-as forradalomig. Bár az 1691-es Diploma Leopoldinum kinyilvánította, hogy hadfelkelési kötelezettségük mellett a székelyek megőrzik adómentességüket, 1701-ben már bevezették a volt gyalogrend megadóztatását. Aztán a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, l711-ben megszüntették a régi székely hadi rendszert, s ezzel az egész szabad székelység nagy része szabadparaszti státusba jutott. Ugyanakkor adófizetésre kötelezték a legalább három adózó jobbággyal nem rendelkező lófőket, armalistákat és egytelkes nemeseket is. A lesüllyedt székely rendek szabadságjogaik elvesztése miatt a „sérelmi politika” elszánt képviselői lettek a Habsburg-hatalommal szemben. Az 1790-91-es erdélyi országgyűlésen a székely követek azt kérték, hogy az országgyűlés segítse „a székely nemzetnek törvényellenes adózás alá vonatott részét azon mostani adózás és egyéb nemteleneket illető terhek alól kiemelkedni és törzsökös nemesi állapotjába visszahelyeztetni”. Ezt a kérelmet a Habsburg-hatalom azonban nem fogadta el, mert egészen más székely politikát kezdeményezett.
Ennek során 1762-1764-ben megszervezték a székely határőri rendszert, ami újabb forrása volt a székely sérelmeknek. Mint ismeretes, a határőrséget a Székelyföldön Háromszék, Csík-, Gyergyó-és Kászonszék, Bardóc fiúszék területére terjesztették ki, kimaradt belőle Maros- és Udvarhelyszék. Ezáltal a Székelyföldet a hatalom kettéosztotta nem csak földrajzilag, de a társadalmi struktúra alakulása szempontjából is. Mesterségesen új katonai rendeket hozott létre a szabad székelyekből és a kisnemes székelyekből, de mentességet biztosított a birtokos nemeseknek és a jobbágyoknak, ami a közjogi egyenlőtlenség nagyméretű fokozódását eredményezte, csorbát ejtve a székely egyenlőség-tudaton is. A székely határőrök helyzete nem sokban különbözött a román határőrökétől, és a marosszéki, valamint udvarhelyszéki szabad székelyek helyzete is hasonló volt a szász és román szabad parasztokéval.
A Székelyföld népességének társadalmi összetétele idők folyamán sokat változott. Az 1848-as forradalom előtti években Imreh István kutatásai szerint a székelyföldi népesség társadalmi struktúrája a következő volt: egytelkes nemes 6,29%, határőr katona 35,13%, szabad székely 17,22%, jobbágy és zsellér 38,24%, taxalista polgár 0,13%, bányász 0,54%, egyéb 2,54%. Tehát a székelységnek mintegy 60 százaléka tartozott a szabad székely rendekhez, mert a jobbágynép nem volt jogokkal rendelkező társadalmi rend. A fenti kimutatást ki kell egészítenünk a 23 grófi és 24 bárói és mintegy 1100 birtokos nemes családdal. Tekintettel arra, hogy rendszerint nagycsaládokról van szó, egyes kutatók számításai szerint Székelyföldön 136 arisztokrata családdal és az 1100 birtokos nemesi családdal számolhatunk.
Témánk alapján felvetődik az a kérdés, hogy 1848-ban hogy nézett ki a rendi székely nemzet a Székelyföldön. Hogy a rendiségből általában az európai társadalmakban, így Erdélyben és a Székelyföldön is kimaradtak a politikai jogokkal nem rendelkező rétegek, jobbágyok, városi szegények, szolgák, nem szorul bővebb magyarázatra. A székely nemzet részei voltak a szabad rendek (határőr katonák, szabad földművelők), de a meghatározó vezető rendet a birtokos nemesi családok alkották; akik nagyrészt a korábbi primor és lófő rendűek leszármazottai voltak, részben pedig a vármegyékből kerültek be a székely nemesi rendbe.
Természetesen nyelvi-kulturális és etnikai szempontból a székelység, amióta történelmüket ismerjük, a magyarság részét képezte s ezt identitása is tükrözte, miről az 1848-as események során bizonyságot tett. De lássuk mi történet a rendi nemzettel 1848-ban.
A forradalom hírét nagy lelkesedéssel s reménykedéssel fogadta a székelység. Általánosan magáévá tette a Tizenkét Pontot, de ezekhez sietett hozzáfűzni a maga szempontjait. És ebből számos probléma adódott, ugyanis rövidesen kiderült, hogy a sajátos székely kérdések megoldásának milyen nehéz érvényt szerezni a magyar forradalom általános programja szerint – abban a konfliktusos helyzetben, amely a magyar forradalom és a Habsburg-hatalom között keletkezett. Ilyen kérdések voltak: a határőri rendszer azonnali megszűntetése, a székelyföldi jobbágyok azonnali felszabadítása és a székelység régi rendi jogai. További gondot okoztak a székely társadalom különböző kategóriái között feszülő ellentétek kiegyenlítésének nehézségei.
Induljunk ki abból a tényből, hogy a székelység saját jövőjét Erdély és Magyarország uniója alapján képzelte el. Ezt bizonyítják az 1848 tavaszán Háromszék-, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék, Udvarhelyszék, Marosszék, valamint Aranyosszék közgyűlésein s a népgyűléseken elfogadott határozatok. És erről szól a kolozsvári utolsó rendi országgyűlés, valamint a pesti népképviseleti országgyűlés forrásanyaga. A régi öröklött állapotok felszámolása s a polgári társadalom elvei szerint való rendezéséről azonban sem a kolozsvári, sem a pesti országgyűlésnek nem sikerült mindenben megfelelő törvényt alkotni.
A határőrrendszert azért nem lehetett azonnal megszűntetni – holott ez volt a határőrrendiek legfőbb kívánsága –, mert ellenezte a fennálló erdélyi császári főhadparancsnokság, illetve mert a magyar forradalom vezetése is úgy vélte, hogy a székely fegyveres alakulatokra még szükség lehet a forradalom vívmányainak védelmében. Kiderült, hogy az erdélyi országgyűlés úrbéri törvényét, amely kimondta a jobbágyviszonyok megszüntetését, a Székelyföldön csak a jobbágycsaládoknak mintegy 10%-ra lehetett alkalmazni, mert a székelyföldi földtulajdon-jogot meghatározó „székely örökség” (siculitas haereditas) mint birtokjog kizárta az úrbériséget s nem volt elidegeníthető az eredeti tulajdonosától. Igaz, a jobbágyfelszabadítást már 1848 májusának végén kihirdették Háromszéken, amely kedvező hatással volt a jobbágymozgalmak lecsendesítésére, de mégsem helyettesíthette a törvényes rendezést.
Pedig az általános jogi keret adva volt: ugyanis az 1848. április 11-én kihirdetett pozsonyi törvények, valamint az 1848. május 30 – július 18. között Kolozsvárt elfogadott törvénycikkek értelmében megszűntek a rendiséget kodifikáló törvények, ez következett a törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés elvének kinyilatkoztatása és a megfelelő törvények alkotása nyomán. De a polgári egyenlőséget meghirdető törvények is nehezen találtak befogadásra a Székelyföldön. Ugyanis a székelyek minden olyan régi jog visszaadását kívánták a forradalomtól, amelyektől korábban a Habsburg-hatalom megfosztotta. A katonarendűek követelése sem bizonyult könnyen megoldható kérdésnek. Ők azt kérték, hogy azonnal szűnjön meg az 1764-ben létrejött határőri rendszer s megalakítandó nemzetőrségek keretében a nemes és jobbágy éppúgy teljesítsen szolgálatot, mint az eddigi katonarend. Ezek rendezésére a székely székek az erdélyi országgyűléstől várták, amelynek összehívását külön is követelte a Kolozsvárra érkező udvarhelyszéki küldöttség, (amiről a Szabadság ez évi március 15-i számában részletesebben írtam).
Az utolsó erdélyi rendi országgyűlés 1848. május 29-é ült össze Kolozsvárt. Ezen természetesen megjelentek Székelyföld képviselői (követei, ahogy akkor nevezték), összesen 27 széki, illetve városi követ. Az országgyűlés elsőként Erdély és Magyarország egyesüléséről szóló törvényt fogadta el, amelyet előzőleg a magyar országgyűlés már megszavazott s a király kézjegyével ellátta, jóváhagyta. Az I. törvény kimondta: „Valamint a testvér Magyarországban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe léptetve van, ugyanazon módon, itt is, e hazában minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül örök és változhatlan (!) elvül elismertetik, és az evvel ellenkező eddigi törvények ezennel eltöröltetetteknek nyilváníttatnak.” A törvényt június 10-én az uralkodó, V. Ferdinánd megerősítette. Ezzel és más elfogadott törvényekkel, például a jobbágyok felszabadítását, a törvény előtti egyenlőséget, közös teherviselést kimondó törvényekkel a feudális rendiség törvényeit eltörölték, és lerakták a polgári világ törvényes alapjainak legfontosabb elveit. Mivel a magyar országgyűlés ezt már megtette, nyilvánvaló, hogy rendszerváltás történt. Így értékelhetjük 1848 eseményeit, amelyek a modern magyar polgári nemzet megszületését eredményezték.
Mivel a rendiség idején a sajátos székely ügyeket székely nemzetgyűléseken is megvitatták, sőt azon a középkorban és kora újkorban törvényeket is hoztak, 1848 nyarán is sort kellett keríteni egy ilyen fórum megtartására, hogy a középkor óta különálló székely nemzet magáévá tegye a gyökeres változást jelentő említett törvényeket, s ezek által elfoglalhassa az őt megillető helyet a modern magyar polgári nemzetben. Agyagfalvára Berzenczey László marosszéki követ hívására 1848. október 16-18-án mintegy 60000 székely gyűlt össze, ahol gróf Mikó Imrét választották meg a gyűlés elnökének. A gyűlés kimondta elszakadását a Habsburg-hatalomtól, s azt is, hogy a székelység csak a magyar kormány rendelkezéseit hajlandó elfogadni. Az előterjesztett javaslatok között szerepelt a székely nemzet „jog és kötelezettségbeli egyenlősége”, amit a fórum jóváhagyott. Ezt a Három- és Miklósvárszékek minden népeihez című kiáltványban a következőkben hirdette ki a szék vezetősége: „Az agyagfalvi téren tartott székely nemzeti gyűlés határozta folytán – mely felmerült a törvényhozás alapján – kimondatott, hogy jogban ás kötelességben Székelyföldnek, tehát székünknek is minden polgára egyenlő, s ezek folytán elhatároztatott az is, hogy az eddig fennállott katonáskodási rendszer s ebből felmerült sérelmes viszonyok eltöröltettek”.
E határozat, amellett hogy teljesen összhangban állt az erdélyi és pesti országgyűlések törvényeivel, elfogadta a társadalmi rendszer polgári elveit, jogalapját. Ezzel a székelység végképp kijelölte s elfoglalta helyét az egységes modern magyar nemzetben. A székelység a magyar nemzet részeként lépett át a 19. század második felébe. Erről azóta számtalan alkalommal tett tanúbizonyságot. Ezután külön székely nemzetről – véleményem szerint - csak történelmi múltként lehet szó. De a székely identitás, öntudat tovább élt és napjainkban is él mintegy szimbiózisban a magyar tudattal. Szabadság (Kolozsvár)

A válság jelei
Sokan felkapták a fejüket egy bukaresti makrogazdasági elemző nemrég tett figyelmeztetésére, miszerint a román gazdaság a válság jegyeit viseli magán. Az illető többek között az alapján vélte felfedezni a krízis ismérveit, hogy idén másodszor kaptak szárnyra olyan hírek, miszerint a kormány államosítani – vagy ha úgy tetszik: megszüntetni – készül a kötelező magánnyugdíjat.
A rég magunk mögött hitt gazdasági krach „feltámadása” veszélyétől persze most még kevesen tartanak, már csak az elmúlt hónapokban sulykolt kormánypropaganda okán sem, amely előszeretettel dicsekszik azzal, hogy perpillanat Románia produkálja a legdinamikusabb gazdasági növekedést.
Pedig a baj nem kicsi, és talán nem árt elkezdeni aggódni. Ehhez újabban a többség által csak „szemtelennek” nevezett speciális nyugdíjak kiszámítási módjának tervezett módosítása teremti meg a jogalapot. Ne feledjük, a jelenlegi balliberális koalíció meredeken hangzó béremelések és adócsökkentések ígéretével nyert választást tavaly decemberben, a júniusban elfogadott bértörvényben azonban a közalkalmazotti béremelések nagy részét jövőre halasztották. Arról nem beszélve, hogy sorozatosan elodáztak számos más pénzügyi-gazdasági intézkedést – vagy végleg lemondtak róluk –, amelyeket ugyancsak úgy állítottak be, hogy gyakorlatba ültetésük esetén több pénz marad az adófizetőknél.
Tévedés ne essék, kifejezetten dicséretes, hogy a bukaresti kormány hozzá mer nyúlni a kiváltságosként kezelt bírák és ügyészek, katonák, rendőrök, titkosszolgák, törvényhozók és diplomaták speciális öregségi járandóságához. A társadalmi szolidaritást és igazságosságot, a szociális és gazdasági jólétet hirdető román szociáldemokraták még abban az esetben sem támogathatják a nem a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás mentén odaítélt extra illetményeket, ha pár évvel ezelőtt történetesen ők állították vissza ezt a kisnyugdíjasokat mélységesen megalázó kiváltságot.
Amely nemcsak erkölcsi szempontból hibádzik, de pénzügyileg is fenntarthatatlan, hiszen a speciális nyugdíjakra fordított hatmilliárd lej egyre nagyobb teher okoz az államkasszának, ráadásul ez az összeg a jelenlegi szabályozás miatt folyamatosan duzzad.
Nagyon úgy fest azonban, hogy a kormány nem tervezte ezt az amúgy üdvözlendő lépést, mindössze a fenyegető pénzínség miatt kényszerült rá, akárcsak arra, hogy többletadóval sújtsa a részmunkaidősöket foglalkoztató munkáltatókat vagy hogy még a fogyatékkal élők foglalkoztatásából is többletbevételt próbáljon kicsikarni. Ezek tehát egyáltalán nem vetnek jó fényt a hazai gazdaság alakulására, és a kormány alkalmasságán túlmenően erősen megkérdőjelezik a jövőre kilátásba helyezett béremelések megvalósíthatóságát is.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Az Untold elköltöztetését kérik: kellemetlenséget okoz a kolozsváriaknak a megafesztivál
Kellemetlenséget okoz a kolozsváriaknak a város szívében tartott, százezreket vonzó Untold fesztivál. A városlakók internetes petícióban kérik a hétvégén tartandó megabuli elköltöztetését a város peremére.
Két nap alatt több mint ezren írták alá azt az internetes petíciót, mely a kolozsvári Untold fesztiválnak a város peremére való költöztetését kéri a polgármesteri hivataltól. Mint a petíció kezdeményezői rámutatnak, ahogy az Electric Castle-t vagy a MOX fesztivált is Kolozsvárhoz közeli településeken szervezik meg, úgy az Untoldnak is a városon kívül a helye. Jelenlegi formájában a fesztivál korlátozza a városlakók és az itt dolgozóknak a közterületek használatához való jogát, fölösleges forgalmi dugókat és több napig tartó folyamatos hangszennyezést okoz” – áll a petícióban, melyet szerdán délelőttig több mint ezren írtak alá.
Az idén harmadik alkalommal megszervezett, a hétvégén, augusztus 3–6. között zajló fesztivál számos bosszúságot okoz a lakosoknak.
A Kolozsvár Aréna köré szerveződő, több százezer fős rendezvényre már két hete, közvetlenül a Depeche Mode-koncert után elkezdődött a készülődés, ami a gépkocsiforgalom korlátozásával is együtt jár az amúgy is forgalmas környéken. Az Untold színpadai már egy hete, éjjel-nappal épülnek, mesélte lapunknak egy ott lakó, aki szerint a folyamatos zaj miatt nemcsak a hatalmas ricsajjal járó fesztivál ideje alatt, de már napokkal előtte sem lehet pihenni a környéken. „Az éjjel például fél 3-kor még szerelték a színpadot a munkások” – mesélte az új sportcsarnok előtti helyszínnel átellenben lakó olvasónk.
Elmondta, a forgalomkorlátozás is zavarja a környékbelieket, akik közül főleg az idősebbek nincsenek tisztában azzal, hogy kerülő útvonalakra terelték a buszjáratokat, autóbusszal pótolták a villamost annak érdekében, hogy a magánfesztivál szervezői megfelelően felkészülhessenek a több százezer külföldi és hazai bulizó fogadására.
A lapunk által megkérdezett kolozsváriakat az utcák lezárása mellett a Sétatér elkerítése háborítja fel leginkább, a petíció kezdeményezőihez hasonlóan sokan vélik úgy, hogy a városvezetés a lakosok közterületek használatához való jogát korlátozza azáltal, hogy több napra lezárja előttük a parkot. Az intézkedésnek az ebtulajdonosok, a rendszeresen itt kocogók örülnek a legkevésbé, de a nyári melegben hűsölni járó idősek sem díjazzák.
A számos kellemetlenség miatt a környékbeliek közül sokan elutaznak a csütörtökön kezdődő négynapos fesztivál idejére, míg az élelmesebbek hatalmas összegekért adták bérbe lakásaikat a bulizó fiataloknak.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

„Elvarázsolják” a gyerekeket a Partiumi Magyar Napokon
Bábszínházi előadásokkal, interaktív koncertekkel, valamint kézműves foglalkozásokkal várják a gyerekeket a Szatmárnémetiben tizenhatodik alkalommal, augusztus 20–27. között rendezendő Partiumi Magyar Napokon.
A szervezők idén is nagy hangsúlyt fektetnek az augusztus 20–27. között rendezendő 16. Partiumi Magyar Napok gyerekprogramjaira, melyek ezúttal egy különleges helyszínen, a szatmárnémeti Tűzoltótorony tövében kapnak helyet. Tavalyi mottónk jónak bizonyult, így hát idén is azt mondjuk: küldd a dadust szabadságra, nyolc napig mi biztosítjuk gyerekeid szórakoztatását!” – hívják fel figyelmet a szervezők.
A bábszínházi és színházi előadásokon olyan neves társulatok szórakoztatják majd a kicsiket, mint a Manna és a Neptun Brigád, akik augusztus 20-án Szatmárnémetibe hozzák a Világszép Nádszálkisasszony című produkciójukat. A zenés mesejátékot leginkább a „mozgalmas” szóval jellemezik: folyamatos a cselekmény, és sokszor nem a szavak fejezik ki az érzelmeket, hangulatokat, hanem inkább a mozdulatok dominálnak.
A Világszép Nádszálkisasszony olyan előadás, amely tényleg a gyerekeknek szól, nincs benne mélyebb értelmezési réteg, ami a felnőttekre vár, ezúttal ők csak kísérőként tartanak a kicsikkel. Benedek Elek meséje újjászületett Litvai Nelli tollából – így egy igazi mai történetet tekinthetnek meg a gyerek és szüleik élő zenével. Az előadást öt év fölötti gyerekeknek ajánlják a szervezők, helyszíne a Szatmárnémeti Északi Színház.
A Neptun Brigád mellett jelen lesz a veszprémi Kabóca Bábszínház, valamint augusztus 25-én a budapesti Aranyszamár Társulat Szatmárnémetibe hozza Wass Albert gyerekeknek szóló darabját, az Erdők könyvét, egy tüneményes teremtéstörténetet varázslatos lényekkel, tündérekkel és boszorkányokkal.
Népies gyerekkoncertek
Augusztus 23-án a Kolompos együttes várja a táncos lábú gyerkőcöket a Tűzoltótorony melletti színpad elé. A zenekar az 1980-as évek végén tűnt fel a magyar népzenei palettán. Táncházi zenekarként, táncegyüttesek kísérőiként váltak ismertté, majd rövidesen önálló koncertjeiken népszerűsítették a magyar és Kárpát-medencei népzenét Svédországtól Szicíliáig, Kanadától Japánig. A magyar gyerekek körében egyik legnépszerűbb együttesként ma is arra törekszenek, mint a kezdetekben: megismertetni, megszerettetni a gyerekekkel és szüleikkel a magyar népzenét, néptáncot, régi népszokásokat, vagyis mindazt a páratlan kulturális kincset, melyet elődeink hagytak ránk örökségül.
Augusztus 26-án a Kossuth-kertbe várják a kicsiket, ahol a Belvárosi Betyárok fergetegesnek ígérkező koncertjén tombolhatnak a résztvevők. A gyerekközönség újdonsült kedvencei, a Belvárosi Betyárok műsora egy régóta fennálló hiányt pótolt a gyerekeknek szóló produkciók színterén, hiszen olyan koncepcióval és igénnyel született, miszerint a gyerekeknek is kijár a tartalmas zenei szórakozás
Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)

Gy. Szabó Béla hagyatéka: önarcképeket előtérbe helyező kiállítás Kolozsváron
A Gy. Szabó Béla hagyatékából és a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott alkotásokat bemutató, Barangolások Gy. Szabó Béla művészetében című kiállítást nyitják meg csütörtökön 18 órakor a Szépművészeti Múzeum időszakos kiállítóterében (emelet, déli szárny).
Gy. Szabó Bélát (1905–1985) elsősorban az erdélyi fametszés megújítójának és legjelentősebb huszadik századi mesterének tekintik, de hat évtizedes munkássága során körülbelül 15 000 szén- és tusrajzot, közel 200 olajképet és mintegy 2000 pasztellt készített a közel 1400 fametszet mellett. Tekintélyes életműve még mindig tartogat meglepetéseket, így ezen a kiállításon a népszerű fametszetei mellett eddig ismeretlen alkotásait, valamint a művész személyes tárgyait és munkaeszközeit is megtekinthetik az érdeklődők.
Az új tájak és élmények keresése, a barangolás és azok különféle technikával történő megörökítése képezte Gy. Szabó művészetének mozgatórugóját. A természet szüntelen kutatása és megfigyelése mellett tanulmányútjain, kirándulásain bizonyára önmagát is kereste, hiszen életművében hangsúlyos szerep jutott a hagyományos vagy éppen teljesen újszerű kompozíciójú, különböző technikákkal (szén- és tusrajz, pasztell, olajfestmény, fametszet) készített önarcképeknek. Jelen kiállítás e két kedvelt téma – barangolások és önarcképek – köré szerveződik, előtérbe helyezve a különböző technikával készült önportrékat. A kiállítás megnyitóján felszólal dr. Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum menedzsere, dr. Bordás Beáta, a kiállítás kurátora és Ferenczy Miklós lelkész, a Gy. Szabó Béla hagyaték gondozója. Krónika (Kolozsvár)

Kereskényi: Magyarellenes hangulat lesz úrrá a prefektúrán?
Kereskényi Gábor szerint „hangulatkeltők” a közösségi médiában már hangot emeltek az ellen is, hogy a kiírt 15 helyi rendőri posztból négy esetben feltétellé tették a magyar nyelv ismeretét is. „A prefektúra ezt nem tudta megtámadni, de ez nem tanácsi határozaton keresztül ment. Az állomány bővítésére szükség van” - mondja.
A keddi nap folyamán írtunk a Szatmár Megyei Prefektúra húzásáról: megtámadták azt a városi tanácsi határozatot, amelyben a tanács jogtanácsost alkalmazna, a felvételi kritériumok között pedig szerepelt a magyar nyelv középszintű ismerete is. Emiatt etnikai diszkriminációra hivatkozva támadta meg a prefektus a rendeletet – Kereskényi Gábor szerint jogtalanul.
„A Szatmári RMDSZ mindig fontosnak tartotta az anyanyelvhasználatot az önkormányzatban. 2001 óta törvény mondja ki, hogy azok a közhivatalnokok között, akik közvetlen kapcsolatban vannak a lakossággal, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, kötelezően kell legyenek olyanok is, akik ismerik a kisebbség nyelvét. Vita abból adódik, hogy melyek azok az irodák és osztályok, amelyek a lakossággal tartják a kapcsolatot. A prefektúra hajlamos úgy értelmezni, hogy csak a Lakossági Információs Iroda foglalkozik ezzel” - magyarázza a polgármester, aki egy személyben a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke.
Eddig nem volt gond a magyartudással
A megtámadott városi tanácsi határozatban kiírt posztokról is megtudtunk néhány részletet. 2004-ben az akkori törvényi változásoknak köszönhetőn a városi tanács két jogtanácsost alkalmazhatott. Már akkor szerepelt feltételként a magyar nyelv ismerete, ők fordítanak le például normatív jellegű tanácsi határozatokat. „Egyetlen prefektusnak sem volt gondja ezzel 2004 óta, pedig az üresedések miatt többször is ki voltak írva ezek a posztok – a kritériumokat pedig minden esetben egyhangúlag megszavazták a tanácsosok is” - magyarázza Kereskényi.
A tanácsi határozat felfüggesztésével nem folytatható a versenyvizsga, így gyakorlatilag nincs jogtanácsosa a városi tanácsnak.
A prefektúra érvelése az volt, hogy a bíróságon nem magyar nyelven folynak a tárgyalások – ám mint a polgármester elmondta, a jogtanácsosnak nem annyi a dolga, hogy a bíróságon közvetítse a polgármesteri hivatal álláspontját.
A Nagyváradi Táblabíráság döntésére várnak
A polgármester tapasztalatai szerint a Szatmár Megyei Törvényszék negatívan szokott dönteni az ilyen ügyekben, így valószínűleg ebben az ügyben is a prefektúrának adnak majd igazat.
„A prefektúra megtámadta azt a feliratot is néhány hónapja, amelyet a Dinamo pálya területén található Romász János Sportpályánál helyeztünk ki. Ezen ugyanis szerepelt magyarul a Sportpálya szó. Arra hivatkoztak, hogy a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó törvény nem teszi kötelezővé ezt a feliratot. Arról viszont megfeledkeztek, hogy ha nem is kötelező, attól még ki lehet tenni. Szatmárnémetiben a bírói döntés a prefektúrának kedvezett, a Nagyváradi Táblabíróság viszont nekünk adott igazat” - magyarázza Kereskényi. szatmar.ro

Elpusztították Marossy Anna emlékfáját
A váradiak zöme talán soha nem fogja megérteni, hogy ezelőtt három évvel mitől kapta meg Nagyvárad az ország legzöldebb, azaz legjobban fásított városának titulusát a román környezetvédelmi minisztériumtól, hiszen a megyeszékhelyen a váradi önkormányzat illetékesei évek óta barbár módon pusztítják, vágatják ki a faóriásokat.
A „legzöldebbnek” ítélt városban ugyanis építkezések, útjavítások, csőcserék vagy éppen furcsa elképzelések okán lelkiismeret-furdalás nélkül és legtöbb esetben minden kertészeti szakismeretek mellőzésével vágnak ki amúgy egészséges, több évtizedes faóriásokat. Egyenként, vagy akár sorban is, ahogy ezt tették pár éve, például a Szent László (ma Unirii) téren levő öreg, és amúgy makkegészséges tölgyfasorral, csak azért, hogy kialakíthassák a kopár, árnyékmentes kőteret a városközpontban.
Erre a sorsra jutott egy jelkép értékű hatalmas jegyenyefa is, mely az Emanuil Gojdu Főgimnázium mellett, a Körös parton zöldellt hosszú ideig. Ez a jegenye szimbolikus értékű fává vált, amikor a három esztendeje elhunyt, nemzetközileg elismert váradi biológusnak, Marossy Annának az emlékére a váradi önkormányzat emlékfává nyilvánította, mivel 2007-ben a Sebes-Körös partrendezésekor ezt a fát fogadta örökbe közismert környezetvédő. A néhai biológus szakértelmétől joggal rettegtek a felelőtlen és lelkiismeretlen illetékesek. Talán ezért is figyelmeztető jel az, hogy az emlékére kijelölt fát végül is sikerült elpusztítani. A faóriás mellé ugyanis az idők során felhúztak egy vendéglőt, hogy az ott megforduló emberek közvetlenül a Körös mellett ehessenek, ihassanak. A „természetközelinek” szánt (amúgy méregdrága) vendéglő tulajdonosait azonban a jelek szerint zavarta valamiért a Marossy Anna emlékfája, ezért az önkormányzat bábáskodása mellett tavasszal alaposan megnyesték, visszavágták. Már akkor felhördültek a környezetvédők, a váradi lokálpatrióták, hiszen jól látható volt, hogy a fa megcsonkolása annak kiszáradásához vezet. A sajtóban is megszellőztették ezt a vandalizmust, azonban a városháza műszaki osztályának illetékesei, Emil Benţan aligazgató és munkatársai, akik elkövették a pusztító nyirbálást, esküdtek égre-földre az újságíróknak, hogy a hatalmas jegenyének nem lesz semmi baja, mert így szakszerű azt visszanyesni. A környezetvédőknek lett azonban igazuk, mert az óriási jegenye nem élte túl a városházi kertészkedők „szakértelmét” s pár hónapra a barbár csonkolást követően teljesen kiszáradt. Jelenleg a most is felújítás alatt álló vendéglő utcai bejárata mellett a kopár, elszáradt fatörzs, mint egy nyomorúságos csontváz magaslik, hirdetve, hogy adhatnak Nagyváradnak akármilyen „zöldváros” titulust, a szomorú valóság az, hogy az érdekek és hozzá nem értés káoszában az illetékesek nemhogy védenék, de pusztítják a még meglévő értékeket. Marossy Anna emlékfája tehát mára egy kiszáradt csonk, s ahogy ismerjük az ilyenkor szokásos forgatókönyvet, kis idő múlva teljesen ki is vágják, hogy nyoma se maradjon annak a fának, mely a környezetrombolásra emlékezteti a váradiakat.
Szőke Mária / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Személyiségépítés Sepsibükszádon
KreaTúra hatodszor
Összesen 32 gyerek, 6 önkéntes és 11 előadó vett részt július 17–23. között a hatodik alakalommal megszervezett KreaTúra táborban. A sepsibükszádi iskola tornatermében felütött főhadiszállásra nem csak Háromszékről, hanem Hargita, Maros megyékből, sőt külföldről is érkeztek résztvevők.
Az interneten meghirdetett táborban 12 és 15 év közötti kamaszok vesznek részt. Van olyan leányzó, aki korábban már volt kétszer a KreaTúrán, szülei időközben kiköltöztek Londonba, most pedig csak azért jött haza, hogy részt vegyen a foglalkozásokon.
– Nagyon örvendek, hogy a legkülönbözőbb helyekről, a legváltozatosabb társadalmi környezetből származó gyerekek fontosnak találták, hogy eljöjjenek, vagy visszajöjjenek hozzánk – mondta a tábor ötletgazdája, Müller Henrietta.
Ami a kezdeteket illeti, a pedagógiát végzett Henrietta, aki most egyébként éppen a rotterdami művészeti akadémia mesteriző hallgatója, azt mondja: erősen unatkozott az egyetemen, és már akkor rájött, hogy a román intézményesített oktatásban aligha fog tudni beilleszkedni. 19 évesen „találta ki”, hogy kellene egy tábor, a nagyon kicsikhez „túl nagy volt a felelősség”, a nagyokhoz pedig túl fiatalnak érezte magát, ezért döntött a 12-15 éves, amúgy egyik „legnehezebb” korosztály mellett.
– Az alapelgondolás az volt, hogy mást kapjanak, mint az iskolában. Ehhez, ha semmi mást nem csinálnak, csak idejönnek és itt érdekes emberekkel találkoznak, akik arról beszélnek, ami őket érdekli, már akkor sem jöttek hiába. Az is hasznos, ha természetes lesz számukra, hogy valaki más nyelven szólal meg, mert itt egy hét alatt lehet, hogy több beszélt angolt tanulnak, mint egy év alatt az az iskolában – fejtette ki az ötletgazda.
Azt mondta: a művészet különböző ágain alapuló témák, nem feltétlen rendkívüliek, csak olyanok, amelyek egyszerűen „nem jutnak el az iskolába”. Olyan helyzetbe próbálják hozni a gyerekeket, amelyek nagyon életszerűek. Mindehhez lazítása, túrázás, reggeli torna, meditáció is tartozik – felismerhetően Osonós „beütések”, hisz Müller Henrietta diákkorában az Osonó Színházműhely oszlopos tagja volt.
Pechünkre, éppen egy szabad program alatt érkeztünk a táborba, így csak előadókkal találkoztunk. Miriam den Boer Salmon Hollandiából érkezett, zenét tanítani.
– Nagyon kreatívnak tartom ezt a tábort. Azt gondolom, hogy a gyerekek nagyon sok szociális és művészeti impulzusnak vannak kitéve, kipróbálhatják a színházon, a zenén és más művészeti ágakon keresztül történő kommunikációt – mondta a spanyol és mexikói felmenőkel rendelkező fiatal lány.
Jorrit Westerhof már másodszor vett részt a táborban.
– Nagyon sok energia van ezekben a gyerekekben és érdekes dolgok jönnek ki, amikor megpróbáljuk ezeket egymáshoz csatlakoztatni. Mi csak feladatokat adunk, de valójában a gyerekek maguk alkotnak és ez rendkívüli dolog – mondta.
További előadók voltak Bocsárdi Magor, Albert-Nagy Örs és Kiss Tamás (zene), Vass Zsuzsanna (színház), Györfi Kata, Jakab Villő-Hanga, Csala Hermina (irodalom), Kocsis István (képzőművészet).
Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egyesek nem minket képviselnek
Parlamenti beszámoló
Hétfő délután a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban a maga nemében egyedüli lakossági fórumot tartott Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke, parlamenti képviselő. Tudomásunk szerint ugyanis az elmúlt 27 év alatt egyetlen képviselő sem számolt be az általa végzett munkáról (a szerző tudomása szerint – szerk.).
Beszéde elején Kulcsár felidézte azokat az emlékezetes pillanatokat, amikor az általa állandó útitársnak nevezett magyar nyelvű Szent Bibliára és székely zászlóra tette le képviselői esküjét a román parlamentben, annak utolsó mondatát magyarul is megismételvén.
Amint kiderült, a képviselő eddigi legnagyobb megvalósításának az Emberjogi Bizottság keretében a javaslatára megalakított és magyar ügyekkel foglalkozó albizottság létrejöttét tartja. Erre szerinte eddig is lett volna lehetőség, ha a magyar képviselőkben megvan az ehhez szükséges szándék. Az albizottság működését, melynek elnöke is, azért tartja rendkívül fontosnak, mert az általuk megírt jegyzőkönyvek a román parlament hivatalos dokumentumaivá válnak, ezért súlya van a bennük foglaltaknak. Nem véletlen tehát, hogy sepsiszentgyörgyi kihelyezett gyűlésüket követően, melynek során kollégái megismerkedhettek a székelység sajátos gondjaival, a Kolozsvárra tervezett ülésre már nem kerülhetett sor. Szomorú viszont, hogy annak akadályoztatásához egyes magyar képviselők is hozzájárultak.
A továbbiakban többek között azt is megtudhattuk, hogy az Európa Tanács Bukarestbe látogató tagjaival részletesen ismertette a sérelmeinket, és átadott nekik egy székely zászlót. Az autonómiastatútum benyújtásáról pedig úgy vélekedett, hogy azt ősszel meg kell tenni, amennyiben pedig a magyar frakció erre nem lesz hajlandó, akkor majd egyedül is megcselekszi.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Van itt hely nálam, állj a kősziklára!”
Unitárius találkozó
Az Olt rákosi szorosának nyugati kijáratát felügyelő két piramis alakú hegynek, az ürmösi Tepének és alsórákosi Tepőnek szomszédságában, a Tepe patak festői szépségű völgyében tartották nyolcadik találkozójukat az Olt menti unitáriusok.
A mintegy százötven alsórákosi, datki, felsőrákosi, olthévízi, ürmösi unitárius és más felekezetű, illetve a Háromszék-Felsőfehéri Unitárius Egyházkör más egyházközségeit képviselő résztvevő Istenhez imádkozni, önmagával és a szomszédos gyülekezetek tagjaival találkozni, családi és baráti kötelékeit erősíteni, egymásnak örvendeni érkezett a 2010-ben kezdeményezett találkozó helyszínére.
A felsőrákosiak által 2013-ban épített kőszószéktől elsőként nt. Török István esperes köszöntötte a jelenlévőket, majd beszédében megmaradásra, helytállásra biztatta őket. Idén a datki unitárius egyházközség volt a soros szervező, így a találkozó ünnepi istentisztelete keretében a szószéki szolgálatot t. Major László datki unitárius lelkész, az énekvezéri szolgálatot Marczi Szidónia kántor végezte. „Nyolc évvel ezelőtt találták ki ezt a találkozót, de a gondolat nem volt újdonság, mert az ember évezredek óta kimegy a természetbe és vágyik fel a hegyre, a hegyek magasságára, amely a teremtő Istennel való találkozásának helyszíne. Mi is azért jövünk fel a Tepe patak völgyébe, hogy találkozhassunk Istennel és saját lelkünk jóságával. Azért jövünk ide, hogy közelebb kerülhessünk Teremtőnkhöz, önmagunkhoz és egymáshoz” – mondotta ünnepi beszédében a lelkész.
Az istentiszteletet követően a datki ifjúsági gitárcsoport és az alsórákosi Rozmaring tánccsoport felnőtt táncosainak előadása következett, majd a házigazdák átadták a vándorzászlót a jövő évi találkozót szervező felsőrákosi egyházközség képviselőjének, Pető Elemér gondnoknak. A találkozót közös ebéd, baráti beszélgetés és nótázás zárta, amelynek hangulatát az abásfalvi cigányzenekar jelenléte is fokozta.
Demeter Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Középkori falképtöredékek a lövétei templomon
A környezetében kitűnően érvényesülő, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt lövétei plébániatemplom „színeváltozását” látogatókként pillantottuk meg. A karfeljáró falsíkjainak találkozásánál faragott és festett kövek vonzzák a tekintetet. A leletről Mihály János helybéli történészt és a szintén lövétei születésű Márton Ferenc restaurátort kérdeztük.
Idén áprilisban kezdtek hozzá a lövétei római katolikus templom nagyszabású külső felújításához. A munkálatok során, a régi vakolatréteg leverésekor a templom délnyugati oldalán, a hajó és a torony közötti karfeljáró falazatában másodlagosan beillesztett faragott kövek kerültek felszínre, falképtöredékekkel, amelyekre Mihály János történész figyelt fel először. Nyomban értesítette Nyárádi Zsolt régészt, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársát, aki korábban több éven át folytatott ásatásokat a település elbontott középkori templománál, illetve Székely Mózes egykori udvarházának helyén. A régész megtisztította a falképtöredékeket a vakolat- és mészrétegtől, majd fényképeket készített róluk.
Nyolc kváderkő
Mihály János történésztől megtudtuk, hogy a szóban forgó faragott és festett kövek a település középkori templomából származnak, amelynek anyagát felhasználták az 1776-ban befejezett, ma is álló templom építésekor, így a karfeljáró építéséhez is.
Összesen nyolc kváderkőről van szó, amelyeket másodlagosan illesztettek a falazatba a karfeljáró falsíkjainak találkozásánál. Elmondása szerint a kövek egy részén növényi ornamentika, más részén kerek keretek, medalionok láthatók, szakállas férfiak – talán az apostolok – mellképeivel. Az egyiken egy oldalra néző szakállas férfi jobbjával áldást oszt, baljában csukott könyvet tart – nagyon hasonlít a „Mindenség Ura” (Pantokrátor) megszokott ábrázolásához. Véleménye szerint a festett kváderkövek többsége eredetileg az elbontott középkori templom szentélyét és hajóját elválasztó diadalív részét képezte – a marosszentannai templomnak a 14. század második feléből származó freskómaradványaihoz hasonlóan.
Molnár Melinda / liget.ro

Kolozsvári FolkNappal bővül idén a Szent István-napi Néptánctalálkozó programja
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a SzINT Kulturális Egyesület és a Szarkaláb Néptáncegyüttes augusztus 11-17. között szervezi meg a 19. Szent István-napi Néptánctalálkozót.
Az idei rendezvényen 7 ország 20 nemzeti és regionális kisebbséget képviselő néptáncegyüttese vesz részt. Érkeznek vendégek Görögországból, Lengyelországból, Kárpátaljáról, Felvidékről, Magyarországról, Vajdaságból, Erdélyből. A fesztivált ismét Kolozs és Fehér megyében tartják, Kolozsvár mellett Magyarfenesen, Magyarlónán, Désen, Tordán, Gyaluban, Miriszlón szerveznek ünnepi rendezvényeket.
Hagyományteremtő szándékkal első ízben szervezik meg augusztus 15.-én, kedden a Heltai FolkNapot, azzal a céllal, hogy a kolozsváriak egy kötetlenebb program keretében közelebbről is megismerkedhessenek a vendégekkel, a zenészekkel, a muzsikájukkal, együtt tölthessenek egy szép délutánt.
A 19. Szent István-napi Néptánctalálkozóról, a résztvevő együttesekről bővebb információkat, a teljes programot a rendezvény Facebook-oldalán találhatnak. maszol.ro

Hajózhatóvá teszik a Temesvárt a Tiszával összekötő Bega-csatornát
Az EU támogatásával teszik újra hajózhatóvá Romániában és Szerbiában is a Temesvárt a Tiszával összekötő Bega-csatornát – közölte szerdán internetes oldalán az Adevarul román napilap. A lap híradása szerint a Temes megyei önkormányzat és a Bánsági Vízmedence Vízügyi Igazgatósága (ABAB) szerdán írta alá a szerződést a Bega-csatorna hajózási infrastruktúrájának a helyreállítása elnevezésű projekt finanszírozásáról.
A Románia – Szerbia interregionális fejlesztési program keretében megvalósuló projekt értéke csaknem 14 millió euró, melynek felét Romániában, felét pedig Szerbiában használhatják fel.
A romániai költségek 85 százalékát az Európai Unió forrásaiból, 13 százalékát a román költségvetésből, két százalékát pedig a Temes megyei önkormányzat költségvetéséből biztosítják. A Bega-csatorna romániai szakaszán felújítják a románszentmihályi (Sanmihaiu Roman) zsilipet, vásárolnak két uszályt és egy kotróhajót, és elkészítik a csatorna melletti határátkelőhely megvalósíthatósági tanulmányát.
Vajdaság tartomány a projekt keretében felújíttatja a felsőittebei (Srpski Itebej) és a begafői (Klek) zsilipeket, kotróhajót vásárol a csatorna karbantartására, és megépíti a csatorna melletti kerékpárutat. Titu Bojin projektgazda ABAB vezérigazgatója elmondta, a szerződés értelmében 48 hónap alatt kell elvégezni a munkálatokat, de reményét fejezte ki, hogy jóval a határidő előtt megindulhat a hajóforgalom Románia és Szerbia között a Bega-csatornán. Hozzátette, ehhez az is szükséges, hogy a vajdasági kormány is hozzájáruljon a vízi határátkelő megnyitásához.
A Bánságban a 18. század elején berendezkedő osztrák adminisztráció 1732-ben tette hajózhatóvá a Bega-csatornát. A 19. században duzzasztógátakkal és zsilipekkel érték el, hogy immár nagyobb hajók is eljuthattak Temesvárra. A hajózható Bega-csatorna alapozta meg Temesvár és a Bánság gazdasági felemelkedését. Az itt megtermelt gabonát, később pedig a Temesváron gyártott ipari termékeket is vízi úton szállították el. Hajón érkeztek Temesvárra a városban épült gyárak berendezései és 1857-ben az épülő Szeged-Temesvár vasútvonal első gőzmozdonyai is.
A begai hajózást a trianoni határok lehetetlenítették el. A Románia és Jugoszlávia közötti hajóforgalom 1958-ban állt le végképp. A Moszkvából irányított Jugoszlávia-ellenes kampány idején ráccsal zárták el a Bega medrét, hogy még búvárok se juthassanak át a folyón egyik országból a másikba. A csatorna romániai szakaszán az 1960-as évekig közlekedtek hajók.
Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

Hőség sújtja az országot – Korlátozások az országutakon és a vasúton
Korlátozásokat helyeztek kilátásba az elsősorban az Erdélyt sújtó hőség miatt az országutakon és a vasúton. A vasúti infrastruktúrát kezelő CFR Infrastructura társaság közleményben tudatta: ahol és amikor a helyzet megköveteli, csökkentik a vonatok sebességét a közlekedés biztonsága érdekében. A hét végéig folyamatosan ellenőrzik a vasúti pályát, és azokban az időintervallumokban, amelyekben a sínek szintjén a hőmérséklet meghaladja az 50 fokot, és a helyzet megköveteli, óránkénti 20-30 kilométerrel csökkentik a vonatok sebességét. A közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR) is tudatta, hogy korlátozásokat vezethetnek be az országutakon: a legmelegebb órákban betilthatják a 7,5 tonnánál nehezebb járművek közlekedését azokban a térségekben, amelyekre vonatkozóan az országos meteorológiai szolgálat másodfokú (narancs színű) figyelmeztetést bocsátott ki a hőség miatt.
A CNAIR közleménye szerint az esetleges tilalom nem vonatkozik a személyeket, élő állatokat, romlékony élelmiszert, postát vagy üzemanyagot szállító járművekre, valamint azokra, amelyek sürgősségi beavatkozások helyszíneire tartanak. „A korlátozás az aszfaltozott utak megóvása miatt szükséges. A hőség miatt megolvadt útburkolat ugyanis deformálódhat a nehéz járművek súlya alatt” – szól az indoklás.
A meteorológiai szolgálat másodfokú (narancs színű) figyelmeztetést bocsátott ki tegnapra és mára Erdély szinte valamennyi megyéjére és a Vaskapu Duna-szoros térségére. Az ország többi megyéjében, valamint Hargita, Kovászna és Brassó megyében első fokú, sárga figyelmeztetés van érvényben. Az előrejelzés szerint ma Erdélyben 36-39 fok közötti hőmérsékleti csúcsértékek várhatók, a hőség a hét végéig kitart. Székely Hírmondó; Erdély.ma

Jól teljesítettek az igazgatók
Százszázalékos átmenési arányt jegyeztek az iskolaigazgatók háromszéki versenyvizsgájának írásbeli szakaszán, országszinten ez a legjobb eredmény – tudtuk meg Kiss Imrétől. Kovászna megye főtanfelügyelője tegnap lapunk érdeklődésére elmondta: „komoly vizsga volt, és erre fel is készültek a kollégák”.
Mint arról korábban tájékoztattunk, a július derekán indult versenyvizsgán 25-en jelentkeztek iskolaigazgatói, 13-an pedig aligazgatói helyre. Az igazgatói állásra pályázók mind sikeresek voltak, az igazgató-helyettesi tisztségnél egy pályázó nem érte el a szükséges minimális pontszámot. Nem is pályáztak, így tizenkét háromszéki településen nincs igazgató, ezért augusztus végén intézményvezetőket nevez ki a tanfelügyelőség Szentkatolnán, Csernátonban, Kökösben, Dobollón, Illyefalván, Maksán, továbbá a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben, a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola mellett a kovásznai Avram Iancu Általános Iskolában, Kézdiszentkereszten, valamint Kézdiszentléleken is. Igazgató-helyetteseket Baconban, Csernátonban, Hidvégen, a megyeszékhelyi Ady Endre Általános Iskolában, a kézdivásárhelyi Túróczi Mózes Általános Iskolában, a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskolában, a baróti Gáll Mózes Általános Iskolában, Kézdiszentléleken, továbbá Torján, Zabolán és Uzonban neveznek ki.
Százszázalékos átmenési arányt jegyeztek az iskolaigazgatók háromszéki versenyvizsgájának írásbeli szakaszán, országszinten ez a legjobb eredmény – tudtuk meg Kiss Imrétől. Kovászna megye főtanfelügyelője tegnap lapunk érdeklődésére elmondta: „komoly vizsga volt, és erre fel is készültek a kollégák”.
Mint arról korábban tájékoztattunk, a július derekán indult versenyvizsgán 25-en jelentkeztek iskolaigazgatói, 13-an pedig aligazgatói helyre. Az igazgatói állásra pályázók mind sikeresek voltak, az igazgató-helyettesi tisztségnél egy pályázó nem érte el a szükséges minimális pontszámot.
Százszázalékos átmenési arányt jegyeztek az iskolaigazgatók háromszéki versenyvizsgájának írásbeli szakaszán, országszinten ez a legjobb eredmény – tudtuk meg Kiss Imrétől. Kovászna megye főtanfelügyelője tegnap lapunk érdeklődésére elmondta: „komoly vizsga volt, és erre fel is készültek a kollégák”.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élénk forgalom a zöldhatáron
Embercsempészettel vádolnak és előzetes letartóztatásba helyeztek a hatóságok egy szerb férfit, akit hétfőn vettek őrizetbe a szerb–román államhatár Temes megyei szakaszán. A határrendészek és rendőrök Alsósztamora térségében előbb 17 illegális bevándorlót tartóztattak fel, akik – bevallásuk szerint – a zöld határon át jöttek Szerbiából Romániába, majd megtalálták azt a szerb rendszámú furgont, amelyik Temesmóránál hivatalosan lépett be Romániába azért, hogy összegyűjtse, és továbbszállítsa Magyarországra a határon átjutott migránsokat. A gépkocsi 26 éves szerb állampolgárságú vezetőjét őrizetbe vették, majd egy bírósági eljárás végén 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték. Tegnap hajnalban pedig 14 bevándorlót tartóztattak fel a román–magyar államhatár közelében. Többnyire olyan bevándorlók alkották a csoportot, akik korábban menedéket kértek a román hatóságoktól, és most a zöld határon át próbáltak Magyarországra jutni. MTI; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

LEBUKOTT CSEMPÉSZ. Több mint hétezer csomag, vámmentes boltokból származó cigarettát találtak a határrendészek egy húszéves, magyar-ukrán kettős állampolgárságú fiatalember autójában tegnap a Szatmár megyei Halmiban. A személygépkocsit előző éjjel akarták megállítani az ukrán–román–magyar hármashatár közelében található településen, ám a sofőr továbbhajtott. A hatóságok rövid üldözés után megtalálták az autót, s megállapították, hogy annak minden zugába csempészárut gyömöszöltek, a pótkeréktől a lökhárítóig, az üzemanyagtartálytól a kiszerelt légzsákok helyéig. A lefoglalt dohányáru értékét csaknem 75 ezer lejre becsülték. Nem sokkal később a gyalog menekülő E. Szabolcsot is megtalálták. A fiatalember ellen csempészés gyanújával indítottak eljárást, és folytatják a nyomozást azoknak a bűncselekményeknek a részletes feltárása érdekében, amelyekben részt vett – írta közleményében a határrendészet. A hatóságok tegnap további, csaknem 14 ezer doboz cigarettát találtak két Szatmár megyei rejtekhelyen, az ukrán határ közelében, a szerdai „fogásuk” összértéke így negyedmillió lejre tehető. MTI; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MEGTILTANÁ A TELEFONHASZNÁLATOT. Megtiltaná Liviu Pop oktatási miniszter, hogy az iskolások óra közben használják a mobiltelefonjukat, ugyanakkor szorgalmazza a tanulói portaszolgálat megszüntetését is – mindezt az oktatási-nevelési folyamat hatékonyabbá tétele érdekében. Hozzátette, mindezekkel kapcsolatban a közoktatás szervezeti és működési szabályzatáról szóló vitán születik végleges döntés, az egyeztetésen a tanulók és a szülők képviselői is részt vesznek. Agerpres; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyabod is ünnepelt
Múlt szombaton első alkalommal rendeztek falunapot a félreeső küküllőmenti településen, Székelyabodon.
A rendezvény főszervezője, Nagy Miklós helyi tanácsos és Makfalva község önkormányzata ez alkalomból nemcsak a falu lakóit és elszármazottait hívta össze, hanem az anyaországi testvértelepülés, Tiszasüly küldöttségét is vendégül látta, tiszteletükre a falu bejáratánál üdvözlő táblát állítottak fel. Délelőtt istentisztelet keretében adtak hálát a találkozásért, együttlétért, a kultúrotthonban képkiállítás nyílt, majd a szabadtéren zajlott a rendezvény, amelyet Vass Imre polgármester, Izsák Balázs és Biró Zsolt politikusok is köszöntöttek. Amíg az ebéd elkészült, színpadi műsorok szórakoztatták a minden várakozást felülmúló számban összegyűlt ünneplő tömeget: a parajdi fúvószenekar, Zsiga Miki és zenekara, a szovátai Mezőhavas népi zenekar és énekesei gondoskodtak az egyébként is jó hangulat fenntartásáról. Ezt csak fokozta a nyeremények kisorsolása, amelynek fődíját – egy kisrepülős utat a nemrég egyéni és országos rekordot felállító makfalvi Fülöp Zoltán gépén – a főszervező neje nyerte, de azt végül fia élvezhette. A napot bállal zárták az abodiak és vendégeik, valamint azzal a végszóval, hogy ezt a jövőben folytatni kell.
Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Lupény 1977
Negyven év a nagy bányászsztrájk óta
Negyven év telt el a kommunista rendszert megrendítő nagy Zsil-völgyi bányászsztrájk óta. 1977. augusztus elseje és harmadika között általános sztrájk tört ki a Zsil-völgyi bányákban, a felbőszült bányászok Lupényban gyűltek össze, az ottani bányánál tiltakoztak három napig. A kommunista hatalom eleinte Ilie Verdeţ akkori kormányfőt küldte le Lupényba, hogy tárgyaljon a sztrájkolókkal, utóbbiak viszont nem voltak hajlandók szóba állni vele, s Ceauşescu személyes jelenlétét követelték.
Szociális követelések
Jóllehet a rendszerváltás utáni időkben a sztrájk kommunistaellenes jellegét hangsúlyozták, a megmozdulás szociális jellegű volt. A bányászok mindenekelőtt a négyműszakos munkarend bevezetését, az 50 éves nyugdíjazási korhatár megtartását, a kőszén-kitermelési terv emberi erőforrásokhoz való igazítását, jobb és olcsóbb élelmiszerellátást és hasonlókat követeltek. A kommunista rendszer ugyanis 3 műszakos (vagyis 8 órás) munkarend bevezetését, a rokkantnyugdíj-feltételek szigorítását és a nyugdíjkorhatár megemelését tervezte, a kitermelési terveket pedig évről évre fokozták, függetlenül a bányászok számától és egyéni képességeitől. A közellátás – főleg az élelmiszerellátás – akadozott, sőt, drágításokat jelentettek be.
Mindezek elfogadhatatlanok voltak a bányászok számára, augusztus elsején szinte az összes bánya sztrájkba lépett. Több mint 10 000 bányász gyűlt össze az egész Zsil-völgyéből Lupényban, az 1929-es bányászsztrájk nyomán a város a munkásmozgalom helyi fővárosának számított. Nemcsak bányászok gyűltek össze a lupényi bánya udvarán, hanem családtagok is, de egyszerű bámészkodók is. Természetesen a beépített szekusok is a tömegbe vegyültek, árgus szemmel figyelték a történteket, és titokban fényképezték, követték a részvevőket, különösképpen a hangadókat.
Pofon a hatalomnak
A megmozdulás kiváltó okai, illetve a bányászok követelései egyértelműen szociális jellegűek voltak, politikai elemek (le a kommunizmussal, le Ceauşescuval) legfeljebb elvétve vegyültek, de már nehéz megállapítani, hogy ezek néhány hevesebb vérmérsékletű bányász egyéni bekiabálásai voltak-e, vagy a beépített szekusok tudatos provokációi.
Nyilvánvaló szociális jellege ellenére a hatalom arculcsapásnak tekintette a „munkásosztály élcsapatának” lázadását. Már augusztus másodikán leküldték Lupényba az amúgy Zsil-völgyi, munkáseredetű Ilie Verdeţ miniszterelnököt, a felbőszült bányászok azonban nem voltak hajlandók tárgyalni vele, sőt, túszul is ejtették, a lupényi bánya portásfülkéjébe zárták be.
Augusztus harmadikán Ceauşescu kénytelen volt félbeszakítani tengerparti nyaralását, és személyesen ment el Lupényba tárgyalni a tüntető bányászokkal. A Zsil-völgyét addigra a securitate már elszigetelte az ország többi részeitől. A 3 órás szabadtéri tárgyalások meglehetősen feszült légkörben zajlottak, a pártfőtitkár eleinte nem volt hajlandó engedményekre, a bányászok viszont kitartottak követeléseik mellett. Végül a diktátor elfogadta néhány követelés teljesítését, s azzal a sztrájk véget ért.
Megtorlás és következmények
Az 1977-es nagy lupényi bányászsztrájk gyökeresen megváltoztatta a Zsil-völgye arculatát és a bányászat helyzetét. Megmaradt a 4 műszakos munkarend, sőt, akkor vezették be a műszak előtti meleg ételt a bányászok számára, a nyugdíjazási feltételek sem romlottak, a bányavidék élelmiszerellátása is javult némileg. Szeptember közepétől viszont beindult a hatalmi megtorlás. A titokban elkészített fényképek alapján több sztrájkolót hurcolt meg a Securiatate, sokakat durván elvertek, néhányan, pedig fölöttébb gyanús „közlekedési balesetekben” hunytak el. A hangadókat jogi úton hurcolták meg, több éves börtönbüntetésre és a Zsil-völgye elhagyására kényszerítették. Sok bányászt bocsátottak el, a kieső munkaerőt, pedig a sorkatonaság ideiglenes bányába küldésével, illetve – főleg moldvai – szakképzetlen munkaerő toborzásával pótolták. Hasonló megmozdulások megelőzésére a Zsil-völgyét ellepték szekusokkal, akik a bányászok minden lépését figyelték, gyakran bányásznak, vagy bányamérnöknek álcázva magukat. Mindezek méretei (megtorlás, áldozatok száma, a szekus beszivárogatás) a mai napig nem derültek ki egyértelműen. A megtorlás és azt követő agymosás megváltoztatta a bányavidéket, 1989-ig nem voltak semmilyen megmozdulások, azután, pedig a bányászok a demokratikus tendenciák és a dekommunizálási kísérletek ádáz ellenségeiként váltak hírhedtté.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)

Tovább csappan a lakosság száma, de a fogyás mértéke csökkenthető
Veres Valér: átlagosan több mint két gyermeket kellene vállalni
Kutatásaik alapján a hazai és külföldi demográfusok egyaránt megegyeznek abban, hogy Románia lakossága 2050-re nagyjából 15 millióra csökken. Az Országos Lakosság- és Fejlődéskutató Bizottság által kiadott a Lakosság Zöld Könyve elnevezésű prognózis szerint a csökkenés körülbelül 15,4 millió főre várható, míg az ENSZ illetékes hivatalának becslése alapján ez 15,7 millióra tehető. Az erdélyi magyarok lélekszámát legalább felerészben az alacsony születésszám és az elhalálozások negatív egyenlege csökkenti, de mindezt a kivándorlás és az asszimiláció is nagymértékben befolyásolja, nyilatkozta lapunknak Veres Valér szociológus, demográfus (BBTE), aki pozitív példaként említette, hogy a születési mutató legalább egy évtizede Székelyföldön meghaladja az országos átlagot. A lakosságfogyás megfékezésére történtek ugyan különböző intézkedések az elmúlt időszakban, de a szakemberek szerint még sok a tennivaló.
Románia lakossága 2050-re várhatóan 15 millióra csökken a szakemberek által végzett különböző szimulálások eredménye szerint. Veres Valér szociológus, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet igazgatója a Szabadság érdeklődésére megerősítette: a különböző előrejelzések alapján, amennyiben az utóbbi öt-tíz év tendenciái folytatódnak, Románia népessége 2050-re valóban 15-16 millió körül fog mozogni. A szakember összehasonlításképpen megemlítette, hogy Bulgária népessége 9-ről már 7 millióra csökkent és a jövőben további visszaesés várható, Magyarország lakossága is az 1981-es évi közel 11 millióról 2050-re feltehetően 8 millióra csökken. Ha ezekbe az országokba jelentősebb bevándorlás nem történik, akkor ezek a számadatok nem igazán fognak változni, vélekedett Veres Valér, emlékeztetve arra, ha Nagy-Britannia jelenlegi népességéből levonnánk az utóbbi ötven évben bevándoroltakat és azok gyermekeit, akkor valószínűsíthetően mintegy 20 százalékkal kisebb lenne a lakosság száma.
„Romániában is a 2002-es évi 21 millióról mintegy 20-25 százalékos csökkenést jelent a 2050-re előrejelzett 16 millió lakos. A román állam bizonyos intézkedéseket hozott a gyermekvállalás serkentésére, ami európai szinten nem rossz intézkedéscsomag, de nyilván még sok tennivaló lenne ennek érdekében. Főleg erőteljes infrastruktúrafejlesztés és gazdasági növekedés kellene, amelynek nyomán haza lehetne vonzani a külföldre vándorolt romániaiak millióit” – fejtette ki a szakember.
Szabadság (Kolozsvár)

Újra találkoznak a stúdiósok!
Az egykori társulat kedvelőit is várják
Rendszeres műsorral, neves rendezőkkel (jeles kolozsvári színművészekkel, mint pl. Bisztrai Mária, Horváth Béla, Bereczky Júlia, Dehel Gábor, Köllő Béla és mások) közel negyedszázadig működött a Kolozsvár harmadik színházaként is emlegetett Stúdió Színpad.
A társulat nevéhez 1961-től 1985-ig egész sor nagy sikerű előadás kötődik, bemutatóikat népes közönség követte és várta. A Stúdió Színpad több tucatnyi, különféle civil foglalkozású színházkedvelőkből álló mindenkori társulata tavaly először szervezett találkozót. Olyan jól sikerült, hogy idén megismétlik.
Augusztus 17-én, a Kolozsvári Magyar Napok idején találkoznak az egykori stúdiósok és kedvelőik, felidézni a hajdani társulat hangulatát, feleleveníteni a valamikor rendszeres kapcsolatokat, illetve megismerni egymást, hiszen a Stúdió Színpad 24 éve alatt sokan játszottak itt hosszabb-rövidebb ideig, akik akkoriban nem is találkozhattak egymással. De nemcsak a társulat belső embereit várják a Mikó Étterembe azon az augusztusi csütörtökön 18 órától, hanem családtagjaikat, a társulat hajdani közönségét, barátait, kedvelőit. Kiváló alkalom ez felidézni az intézménynek tekinthető csapat virágkorát, a stúdióhoz kapcsolódó történeteket, eseményeket, fényképeket, plakátokat megosztani. Egyelőre egymással, de készül egy kötet is a Stúdió Színpad jelenségről, amelybe szintén örömmel várnak ilyen dokumentumokat. A társaság egyébként a közösségi hálón is létezik, a „Kolozsvári STÚDIÓ SZÍNPAD baráti köre.” nevű nyitott Facebook csoporthoz csatlakozhat bárki, aki vállalja arcát, nevét és érdeklődik a téma iránt.
Kerekes Edit / Szabadság (Kolozsvár)

Jót tett a törvénymódosítás, nőtt az örökbefogadások száma
A tavalyi jogszabály-módosításnak köszönhetően több árva gyermeknek lesz lehetősége családban felnőni: az örökbefogadási procedúra leegyszerűsödött, a gyereket befogadni kívánó párok bátrabbá váltak.
Látványosan növekedett az engedélyezett örökbefogadások száma az év első felében, főleg annak köszönhetően, hogy egy évvel ezelőtt egyszerűsítették az eljárást – állítják a lapunk által megkérdezett szakemberek, akik szerint az örökbefogadás társadalmi elfogadottsága is sokat javult az elmúlt években.
A tavaly augusztus óta hatályos új jogszabály tehát elérte a célját, az abszolút kedvező tendencia pedig azt jelzi, hogy a gyereket befogadni kívánó párok bátrabbá váltak, mivel jelentősen lerövidültek az ügyintézési időszakok.
Vass Mária, a Kovászna megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság vezetője megkeresésünkre elmondta, az adatok tükrözik, hogy felgyorsult a folyamat, több az örökbeadás, több gyerek esetében nyitják meg az iratcsomót, hogy örökbe adhatónak nyilvánítsák, és több pár váltotta ki a bizonylatot, hogy alkalmas az örökbefogadásra. Az idei első félévi adatok meghaladják a tavaly egész évieket.
Így például míg Kovászna megyében tavaly egész évben nyolc pár kérte a bizonylatot, ez év első felében már 14 kérést iktattak. Tavaly egész évben 27 gyereket nyilvánítottak örökbe adhatónak, ez év első felében már 29-et. Az elmúlt évben 13 kisgyerek talált új családra, idén hat hónap alatt 11. Ezek biztató számok, az érdeklődő párok is nyitottabbak, könnyebben eldöntik, hogy belevágnak ebbe a folyamatba” – avatott be a részletekbe az igazgató.
Vass Mária hangsúlyozta, a párok alkalmasságát igazoló bizonylat már nemcsak egy évig, hanem két évig érvényes, ha a szülők, vér szerinti rokonok hat hónapig nem érdeklődnek a gyerek iránt, elindítható az örökbeadhatóság megállapítására vonatkozó folyamat, az erre vonatkozó iratcsomó pedig nemcsak két évig, hanem a kiskorú 14 éves koráig érvényes.
Pozitívumnak nevezte ugyanakkor, hogy a gyerek korától függetlenül az örökbe fogadó szülő egyéves, fizetett „alkalmazkodási szabadságra” jogosult. Az igazgató szintén előrelépésként értékelte, hogy elkészítik az örökbe adható gyerekek fényképes profilját, így a bizonylatot kiváltó párok könnyebben tudnak dönteni. „Ezzel a módszerrel sikerült idén öt-, hat-, sőt tizenhárom éves gyerekeknek is örökbe fogadó szülőket találni, bár korábban az volt az elterjedt, hogy a kétévesnél kisebbeknek találtak könnyebben családot” – mutatott rá az igazgatóság vezetője. Megtudtuk: az idei adatok szerint Romániában több mint 3000, örökbefogadásra várakozó gyermek van nyilvántartásban. Az örökbefogadások számáról idén még nem készült országos összesítés.
„Egész egyszerűen arról van szó, hogy az óvatoskodó, túlbonyolított eljárás leegyszerűsítésével merészebbek lettek a párok” – állapította meg lapunknak Kovács István, a sepsiszentgyörgyi Pro Adopt Egyesület elnöke, két örökbe fogadott kisgyerek édesapja. Az unitárius lelkész szerint a módosított jogszabály gyerekcentrikus, szerinte ez abban segít, hogy a gyerek minél gyorsabban biztonságos, szeretetteljes környezetbe kerüljön.
„Erőteljes késztetés kell ahhoz, hogy valaki szülővé akarjon válni, a bürokráciával is szembeszáll, de mégiscsak könnyebb, ha nem kell átrágniuk magukat az ügyintézés kásahegyén” – mondta a lelkész. Szerinte egyre nagyobb gond a gyerektelenség, a meddőség, ezért is növelni kell az örökbeadások számát, hogy az össztársadalmi egyensúly megmaradjon. Fontosnak tartja a népszerűsítést is, bár mint mondta, ez a folyamat már néhány éve beindult, már nem küzdenek annyian az előítéletekkel, egyre inkább család kiteljesítési folyamatának tekintik az örökbefogadást.
A Maros megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság által a Krónikához eljuttatott közleményből is az derül ki, a közép-erdélyi megyében is növekedett az örökbefogadások száma. Míg az elmúlt évben össszesen 29 gyerek került nevelőszülőkhöz, idén csak az év első hat hónapjában 23 iratcsomót iktattak az illetékes hatóságon. Maros megyében egyébként 102 örökbefogadásra várakozó 0 és 14 év közötti gyermek szerepel a nyilvántartásban, és jelenleg 18 örökbefogadási kérelem áll elbírálás alatt.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

Vevők helyett partnereket keres erődtemplomaihoz a szász evangélikus egyház
Vevők helyett partnereket kertes a szász erődtemplomok megmentéséhez az evangélikus egyház. A templomok eladásáról szóló sajtóinformációkat cáfoló közleményében az egyház vezetősége kijelenti: egyfajta biztosítékként tekint a tulajdonjog megőrzésére.
Nem adja el templomait a romániai szász evangélikus egyház, csupán partnereket keres ezek megmentéséhez, közölte az egyház vezetősége annak kapcsán, hogy korábban egy medgyesi lelkésze 16 erődtemplom áruba bocsátásáról beszélt. Az egyház közleményében hangsúlyozza, egyetlen építmény sem eladó az Erdélyben található több mint 200 szász evangélikus templom közül.
Az erdélyi szász templomok és erődtemplomok a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház és a szász közösségek vagyona maradnak. Az egyház vezetőségének politikája régóta a templomok saját vagyonában való megtartására irányul, és ez a jövőben sem fog változni” - szögezi le közleményében az egyház vezetősége.
Elismeri, hogy a zömében a középkorban épület templomoknak a fenntartása nem kis feladat a Romániában maradt 12 ezres szász közösség számára. Ennek ellenére elidegenítésük nem megengedett, erre 1990 óta csupán két példa volt, amikor a Szeben megye Reten (Retiş), illetve Karánsebes szász templomát engedték át az ortodox egyháznak. Tulajdonjog, mint biztosíték A bérbeadásnak a különböző módjai ellenben jó megoldásnak bizonyultak a leromlott állagú ingatlanok megmentésére, mutatnak rá. „Ilyen procedúrák révén sok templomot mentettünk meg, elsősorban az 1970-80-as években Észak-Erdélyben és Dél-Bukovinában" - mutatnak rá. Viszont lényeges az egyház számára, hogy ezeket továbbra is egyházi hajlékokként, valamint kulturális és turisztikai célokra használhassák. A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház közleményében úgy véli, a sajtó tévesen értelmezte a helyzetet, amikor eladási szándékról írt. „Még a legkisebb számú evangélikus hívővel rendelkező falvak is szerves részei az erődtemplomok rendszerének. Ennek a világszinten egyedi örökségnek a megőrzése sokkal könnyebben biztosítható, ha a szász evangélikus egyház megőrzi tulajdonjogát" - indokolják az épített örökségre vonatkozó stratégiájukat.
Minden segítségre szükség van
Hozzáteszik azonban, hogy a leromlott állagú évszázados ingatlanok helyreállításához minden segítségre szükség van, így egyre fontosabbá vált a más intézményekkel való együttműködés, legyen szó hatóságokról, más felekezetekről, kulturális egyesületekről, alapítványokról vagy magánszemélyekről. Ezeknek fontos szerepük lehet az épített örökség megmentésében, de nem lehet lemondani a templomok tulajdonjogáról a javukra, mutatnak rá a közlemény írói.
Hangsúlyozzák, az említett műemlékekért a romániai szász evangélikus egyház viseli a jogi, morális és keresztény felelősséget, ennek megfelelően jár el. Jelenleg ez „a minden jóindulatú erő bevonására alapozó stratégia" az egyház felső konzisztóriumának és esperesességeinek a stratégiája, és a jövőben is ez marad, megvalósításához pedig elsősorban a németországi szász közösségek egyesületeire és a helyi hatóságokra alapoznak, zárul a közlemény. Mint arról beszámoltunk, Ulf Ziegler, a medgyesi konzisztórium lelkésze a Hotnews hírportálnak úgy nyilatkozott, hogy tizenhat szász erődtemplomnak keresnek gazdát. A cikk szerint az egyházi testület a terület áráért adná el a leromlott állapotú ingatlanjait azzal a feltétellel, hogy az új tulajdonos felújítja azokat. Ezek egyike a Szeben megyei Csicsóholdvilág (Țapu) erődtemploma lenne, melyet a helyiek szerint már nem képes fenntartani a három idős emberből álló evangélikus gyülekezet.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Új tulajdonosa van a Bihari Naplónak
Több magyarországi és romániai kiadványa mellett Bihar megye legrégebbi magyar napilapját, a Bihari Naplót és az ehhez tartozó Erdon.ro hírportált is eladta az osztrák Russmedia-csoport.
A Russmedia Newspaper SRL eladásának tényét Fodor István, a Russmedia Kft. ügyvezető igazgatója erősítette meg az Átlátszó Erdélynek. „Ez a cég adja ki adja ki valamennyi romániai nyomtatott lapunkat és üzemelteti az ezekhez kapcsolódó hírportálokat" – idézte az ügyvezető igazgatót az Átlátszó Erdély. A romániai és magyarországi médiapiacon immár több évtizede jelen lévő Russmedia-csoport közleményben számolt be arról, hogy eladja három kelet-magyarországi megyei napilapját, illetve romániai érdekeltségeit.
Az MTI közlése szerint a társaság azzal indokolta a tranzakciót, hogy a jövőben a digitális piacon elérhető növekedésre kíván összpontosítani, amibe az elkövetkező öt évben százmillió eurót fektet.
Mint írták, ennek következtében a magyar és román regionális napilapokat (az Észak-Magyarországot, a Hajdú-bihari Naplót, a Kelet-Magyarországot, valamint a Jurnal Aradeant és a Jurnal Bihoreant) eladják a Media Development Management Kft.-nek, amely az ausztriai CPS Investment Services AG leányvállalata.
A közlemény leszögezi, hogy az új tulajdonos és a menedzsment a folyamatosságra törekszik és a már jól bevált csapattal kívánja folytatni az eddigi munkát. Megjegyzik: a Russmedia digitális márkáival továbbra is aktív marad a magyar és a román piacon, vagyis az álláshirdetési CVOnline.hu-val, az apróhirdetési Publi24.ro portállal, valamint a Russmedia Tech szoftverfejlesztő céggel, és a vállalat továbbra is terjeszkedni kíván a digitális üzletágban. A közlemény szerint a lapok tevékenységét továbbra is Fodor István irányítja ügyvezetőként, és ősszel jelenti be további terveiket. A Russmedia Kft korábban Inform Média néven volt jelen a romániai és magyarországi sajtópiacon, 2014-ben változtatott nevet.
A cégnek elsősorban Románia nyugati részén voltak érdekeltségei, a Temes, Krassó-Szörény, Arad és Bihar megyei román napilapok és az ezekhez kapcsolódó hír- és hirdetési portálok működtetése mellett ez adta ki Bihar megye legrégebbi magyar napilapját, a Bihari Naplót is. 2004-ben a cég újabb magyar napilapot, a Szatmári Friss Újságot is megvásárolta, 2012-ben azonban eladta azt.
Az új tulajdonos, a Media Development Management Kft. egyébként ahhoz a Heinrich Pecina osztrák üzletemberhez köthető, aki korábban a Mediaworks Hungary Zrt. tulajdonosaként megvásárolta, majd 2016 októberében bezáratta a Népszabadságot. Krónika (Kolozsvár)

Rétegről rétegre: feltárul Udvarhely múltja – Római település maradványai a város központjában
Római házi oltár, majdnem ép kerámiaedény, 15. századi ház és kályhacsempék is előkerültek már abból a rendkívüli ásatásból, amely a Székelytámadt-vár közelében zajlik. A feltárás rendkívüli, ugyanis a történelmi városrészben ilyen nagyméretű, összefüggő területen még nem zajlott kutatás. A leletek fényében nagy volumenű várostörténeti kiállításra van kilátás.
Tompa László utcában áll még a Kapusi-háznak nevezett ingatlan homlokzata. Korábban írtunk már róla, hogy az 1800-as évek végén emelt épület lebontása felhördülést váltott ki a város arculatáért aggódó civilek körében. Épület már nincs, de lesz új, és mivel műemlékövezetben található a telek, a műemlékvédelem teljes feltárást ír elő. Azokon a részeken, ahová építkezni akarnak, a régészeknek át kell vizsgálniuk minden réteget, míg csak a steril altalajt el nem érik.
Földbe vájt nemesi otthon
A lebontott épület pincéjében kezdték a munkát, ez a boltozott épületrész a legkorábbi része az ingatlannak. Nyárádi Zsolt, a Haáz Rezső Múzeum munkatársa, az ásatást vezető régész mutatja a még álló homlokzat tövében azokat a helyeket, ahol nagy szemetesgödröket találtak, majd a kipucolás után – meglepő módon már elég mélyen – izgalmas objektumokra is bukkantak.
– Szinte teljes egészében sikerült feltárni egy 15. századi, földbe épített házat, amely leégett valamikor. Úgy kell ezt elképzelni, hogy kb. egy méter mélységben ástak egy nagy gödröt, a széleit kirakták apró kövekkel, és boronavázas szerkezetet emeltek rá. Ez a legkorábbi teljesen feltárt középkori lakóépület a város területéről – jegyezte meg a régész.
Jól restaurálható edényeket találtak benne, fémeszközöket (sarlót, kapát), apró fémtárgyakat, és a délnyugati sarokban egy kandallószerű tűzhelynek a maradványait. Ezt is belemélyítették az agyagos talajba, majd faragott kövekből, kályhaszemekkel, alakos kályhacsempékből építették meg a felső részét.
– A kályhacsempék nagyon izgalmasak, hiszen a csempekályha mint fűtőrendszer megjelenését mutatja, Székelykeresztúr környékéről ismerünk ebből a korszakból ehhez hasonló tárgyakat – mondta Nyárádi Zsolt. – A lakóház méreteiből, illetve a kályhacsempék színvonalából kiindulva egy nemesi, gazdagabb család lakóhelyét találhattuk meg – fűzte hozzá.
Régi utca, régi kút
Arra is fény derült a feltárás során, hogy az épület előtti utca, a mai Tompa László utca már nagyon régi, itt az Árpád-kortól kezdve, végig a középkoron át mindig utca húzódott, amely a vár irányába vitt. Ugyanis a 15. századi ház, majd a boltozatos pince építésekor két Árpád-kori házat is átvágtak (az egyikből egy pénzérme is előkerült, amit még nem sikerült meghatározni). Előkerült egy régi kút is, amelyet 50-60 centiméter szélességben körbe kiraktak kővel. Bár a vízhozama még ma is bő, egy idő után dögkútnak használták, hiszen rengeteg állatcsont került elő belőle. Az alján farönköket helyeztek el, amelyek annyira jó állapotban maradtak meg, hogy dendrológiai elemzés után pontos keltezést adhatnak, és kiderül, hogy kapcsolatban állott-e a feltárt 15-dik századi házzal.
Vissza a rómaiakig
A homlokzattól távolodva került elő a legtöbb lelet, ezeket már a római kor hagyta ránk. Lakóházak nyomait, több mint másfél méter vastag, átvizsgálásra váró rétegsorokat tártak fel. Kerámiatöredékek, állatcsontok kerültek elő, de olyan ritkaságok is, mint ezüst és bronz pénzérmék, csont és bronz hajtűk, bronz karperecek, és ami nagyon kiemelkedőnek számít: megtalálták egy Silvanus isten tiszteletére emelt házi oltár maradványait. Feliratos lámpákat, terra sigillatákat, azaz nagyon díszes, kisebb méretű, finoman kidolgozott edények töredékeit is kiásták, és amelyek valószínűleg „importként” kerültek ide. Ezeknek pontosan meghatározható a kora, még származási helye is – tudtuk meg az ásatásvezető régésztől.
– Állandó, letelepedett római lakosság jelenlétét bizonyítják ezek a leletek. Bár továbbra sem tudjuk, hogy pontosan hol helyezkedett el a római castrum, a most feltárt római településnyomok is azt mutathatják, hogy valahol a közelben lehetett, azaz talán tényleg a vár területén. Az anyag feldolgozása után hátha sikerül még közelebb jutnunk a római erőd behatárolásához – vélekedett Nyárádi Zsolt.
A kiásott, már megtisztított pénzérmék a Kr. u. 150 körüli időszakra keltezhetők. Feltártak egy római korból való kutat is, abból került elő egy majdnem teljesen ép, jó minőségű, vöröses, kétfülű kerámiaedény, amelyet valószínűleg egykor beleejthettek a vízbe.
Kincsek a föld alatt
Az ásatást májusban kezdték el, mintegy 600-700 négyzetméternyi területen kell megbolygatni a talajt. Tegnap épp egy épület nyomait kutatták, ami már a római réteg fölött került elő, talán a 15-dik századnál valamivel korábbi időkből. Nemrég előkerült egy nagyon szép övcsat és nyílhegy is. A régészek nagyon nagy mélységekben dolgoznak, erre ők maguk sem számítottak. Ahogy a telken haladtak észak felé, egyre mélyebb és mélyebb rétegsorok kerültek elő. Valószínűleg geológiai magyarázata lehet a jelenségnek Nyárádi szerint, talán valami meder lehetett itt egykor, ami miatt nagyon lejtett a terület, csak az eltelt évszázadok alatt feltelt. Jelenleg a felszíntől 3 és fél méterre is dolgoznak. Egy, a telken átvezető, régi, de még aktív szennyvízcsatorna nehezíti a feltáró munkát, mert folyamatosan szivárog belőle (és szivárgott eddig is) a bűzös folyadék.
A vizigótok is jártak itt?
Ekkora volumenű ásatás a középkori város belterületén, az egykori római település helyén még nem volt, és nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy lesz még ilyen. A római rétegeket tekintve ez a legelső szakszerű feltárás – közölte Nyárádi. A régész szerint a kutatás jelentőségét emeli az előkerült leletanyag is.
– Nagyon jó várostörténeti kiállítást lehet majd készíteni az objektumok (ház, kályha stb.) rekonstrukciójával, a tárgyak restaurálása után – hangsúlyozta.
Ugyanakkor rendkívül érdekes fénybe helyezi az udvarhelyi ásatásokat az a tény is, hogy ezzel a munkával párhuzamosan zajlik a város határában az Erdély területéről eddig előkerült legnagyobb vizigót település kutatása (a témáról már többször írtunk). Ott előkerültek olyan tárgyak, faragott kövek, téglák, amiket éppen innen, a most feltárt római településről hurcolhattak el azok a vizigótok, akik egyben a római kor végét is jelentették ebben a térségben. Hargita Népe (Csíkszereda)

Eszmék harca
A napokban jelent meg a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó gondozásában Márton Áron kéziratban fennmaradt beszédeit, feljegyzéseit tartalmazó kötet Eszmék harca címmel. Az alábbiakban a dr. Marton József és Kuszálik Péter által jegyzett előszóból közlünk részletet.
Jelen kötetünkben Márton Áronnak azokat a – kéziratban fennmaradt – beszédeit, vázlatait, feljegyzéseit tesszük közzé, amelyekben a különféle világnézeteket ismerteti, párhuzamba állítva azokat a keresztény világnézettel.
Előadásainak, cikkeinek stílusa nemegyszer didaktikus (de sosem kioktató), elvégre az oktatásról, ismeretközlésről – mi több: (nép)nevelésről – van szó. Beszédeinek hallgatósága jobbára diákokból állt, akik érdeklődve hallgatták a tehetséges prédikátort.
Márton Áron nem nézhette tétlenül, hogy a főiskolás ifjúság kiszolgáltatottan álljon az ellentétes erejű gondolatok ütközőjében. Figyelmeztette őket az ’izmusok’ csalóka mivoltára. Írásainak, beszédeinek témája részben átfedést mutat könyvsorozatunk 8. – Nevelés című – kötetének témájával. Egyetemi lelkészként és népszövetségi vezetőként egyaránt kötelességének tartotta népének művelését, tanítványainak nevelését.
Kár lenne tagadni szavainak aktualitását, amelyekből kicsendül az utókornak – a mai olvasónak – szánt üzenet: ne röstelljétek minél többet tenni önmagatok és maradékaitok nevelése, oktatása érdekében! Márton Áron ösztönző példákat állít elénk, a hasonló sorsból kiemelkedő népek népművelését ismerteti. Szerinte a kis nemzetek, mint amilyen a magyar is, az igazság keresésében és a teljes igazság követésében nem bódulhatnak sápadtan libegő lidércfények után. Míg a nagy nemzetek meggondolatlan lépéseik vesztességeit hamarabb kiheverik, addig a kis népek létüket teszik kockára. Szomorúan állapítja meg, hogy sohasem tanultunk a múlt hibáiból. Egyetlen járható út ködlik fel a szemhatáron: „Helyre kell állítanunk a bizalmat egymás iránt, s ennek két föltétele van: be kell bizonyítania mindenkinek, kétségbevonhatatlan tettekkel, hogy nem jár külön utakon sem előny, sem kötöttség nevében, és meg kell tanulnunk a nyílt, egyenes beszédet, a határozott igen-t és a határozott nem-et, főképp, amikor színvallásról, elvi állásfoglalásról, közérdekű elhatározásokról van szó.” Hargita Népe (Csíkszereda)

Történelmi templomok és zsinagógák albuma
Szerda este a PBMET szervezésében egy albumot, Péter I. Zoltán Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái című kötetét mutatták be a váradi Lorántffy Központban. 28 templomról és zsinagógáról található fotó és rövid leírás az igényes kivitelezésű kiadványban.
A rekkenő hőség ellenére szép számban megjelent érdeklődőt Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke üdvözölte. Megjegyezte: egy rendhagyó kötetről van szó, hiszen általában helytörténeti, néprajzi vagy műemlékvédelmi témájú könyvet adnak ki, albumot ritkán. Ezúttal azonban kivételt tettek, mivel úgy érezték, szükség lenne egy olyan reprezentatív kiadványra, melyet ajándékba lehet adni rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, és egyúttal kitűnő protokoll adomány is azoknak, akik jobban meg akarják ismerni Nagyváradot. Azért esett a választásuk a templomokra, mivel túlzás nélkül állítható, hogy Várad tulajdonképpen a templomok városa, 60-70-re tehető ezek száma. A 18-19. századi, történelmi templomok mellett döntöttek, és szokásuktól eltérően a féloldalnyi, vagy akár egy egész lapot elfoglaló képekre helyezték a hangsúlyt, a szövegek tehát rövid terjedelműek. Úgy fogalmazott: tudják azt, hogy mindenki ismeri a templomokat, de az talán kevésbé van a köztudatban, hogy mikor épületek, kik az építészek, milyen művészeti kincseket rejtenek. Sajnos az 1600-as években minden templomot leromboltak a törökök, pedig korábban szinte minden városrészben volt istenháza, így azonban ennél korábbi most már nincs Váradon. Egy kivétel van, a biharpüspöki református templom, mely a 15. században épült, illetve a déli fala jóval régebbi lehet, valószínűleg a 12. században emelhették.
Kronológiai sorrendben következik a Szent Brigitta római katolikus templom, ma Szentháromság/ Sf. Treime ortodox templom. Benkovich Ágoston püspök rendelte el az építését 1693-ban, és rövid ideig, 1723-ig ideiglenes püspöki rezidenciaként funkcionált, mint a város második székesegyháza. Később birtokolták a ferencesek, a pálosok, az örmény katolikusok és a rutén görögkatolikusok is. 1948-ban, amikor betiltották a görögkatolikus egyházat, az ortodoxok tulajdonába került, az viszont kevés publicitást kapott, hogy 2017-ben a Római Katolikus Püspökség jogilag visszakapta a kis templomot.
Különböző stílusok
Az 1700-as években a kornak megfelelően barokk stílusban épültek a templomok: a harmadik székesegyház szerepét betöltő Szent László újvárosi római katolikus plébániatemplom, a szőllősi római katolikus plébániatemplom (provinciális barokk), az eredetileg pálos, napjainkban viszont premontrei széktemplom (klasszicizáló barokk), az 1751-1780 között épült, Basilica Minor egyházi rangú Nagyboldogasszony-székesegyház, (klasszicizáló barokk), az irgalmas rend kápolnája, a velencei ortodox templom (provinciális barokk), a római katolikus vártemplom (dísztelen barokk), az újvárosi ortodox katedrális, közismert nevén Holdas templom (klasszicizáló barokk), a gótikus Orsolya-rendi Szent Anna zárdatemplom, valamint az 1785-1786-ban épült olaszi református templom, melynek a tornya később készült el (barokk stílusú, majd az átalakítás után erősen klasszicizáló homlokzat).
19. századi a Szent Miklós görögkatolikus katedrális (klasszicizáló barokk), az újvárosi református templom és a Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kapucinus templom (mindkettő klasszicista stílusú), a görögkatolikus szemináriumi templom (romantikus stílus), a velencei római katolikus plébániatemplom, a Cion-temploma neológ zsinagóga (a 19. századi historizmus jegyében épült, mór stíluselemek felhasználásával), a Zárda/Mihai Viteazul utcai ortodox zsinagóga (eklektikus stílus, mór elemekkel gazdagítva, és a biharpüspöki római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus).
Már a 20. század produktuma az evangélikus-lutheránus templom (historizáló stílus neogótikus elemekkel), a Barátok temploma (eklektikus stílus, a barokk korból való ferencesrendi templom helyére épült), a belvárosi magyar baptista templom, az újvárosi ortodox templom (egykori temetőkápolna), az őssi Kis Szent Szent Teréz római katolikus plébániatemplom (neoromán stílus), a Katalin-telepi lazarista templom (történetieskedő formákat követő stílus, túlsúlyban neoromán elemekkel), a rogériuszi ortodox Kék templom, valamint a várad-réti református templom, melynek érdekessége, hogy stílusát tekintve a századfordulós szecessziós építészethez kell sorolni, s azon belül is a kalotaszegi népi építészeten alapuló Kós Károly nevével fémjelzett irányzathoz.
Az album a nagyváradi Litera Print nyomdában készült, a Bihar Megyei Szociális és Közösségfejlesztési Igazgatóság támogatásával. Szerkesztője Dukrét Géza, a fényképek Ovi D. Poptól, a Voiticsek-házaspártól, Lakatos Attilától, Mátyás Attilától és a várad-őssi plébánia archívumából származnak. A szövegkorrektúráért ZALDEr Éva felelt, illetve a rendezvényen Mihálka Magdolna neve is elhangzott, mint korrektoré.
Lelki leltár
Péter I. Zoltán azt mondta: nehéz volt a szövet megírni abból a szempontból, hogy a bőség zavarával küzdött, de a képek miatt nem haladhattak meg a rövid leíró szövegek bizonyos karakterszámot. Voiticsek Ilona nyomdász szerint a tartalom hozza a formát, a szerző úgymond kötelezi a nyomdát arra, hogy mindent megtegyen ami a képességeiből telik. Veres-Kovács Attila várad-olaszi református tiszteletes azért mondott köszönetet, hogy a kiadó és a szerző egy „lelki leltározás, szellemi múzeum létrehozásával” beszéltetik azokat a szakrális tereket, melyek napjainkban egyre inkább visszaszorulnak, és ezáltal visszahozták ezeket a köztudatba. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke Dukrét Géza és PBMET az elmúlt 27 évben kifejtett tevékenységét méltatta.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

„Az erdélyi magyarok mondjanak véleményt”
Cseke Attilával, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnökével beszélgettünk közvéleménykutatásról, regisztrációról, kisebbségvédelmi csomagról, jogokról, és a 2018-as magyarországi parlamenti választásokról. Az alábbiakban ezt az interjút olvashatják.
– A napokban többen jelezték, hogy telefonon, párhuzamosan a továbbtanulás kérdésével a regisztráció ügyében is tájékozódtak tőlük…
– Tudok róla. A héten értesülhettek arról, hogy a Boda Gergely-Zoltán által vezetett VIDIFISZ felmérést készít oktatási kérdésekben. Én arra kértem őt, hogy partnerségben az RMDSZ-el, mérjék fel az emberek véleményét a regisztrációról és a választási hajlandóságukról is. Fontos látnunk azt, hol és miben tudunk segíteni, ki az, aki szeretne pontos információkat kapni.
– Milyenek a visszajelzések?
– Pozitívak, a megkérdezettek nagy többsége jelezte, hogy regisztrált vagy szeretne regisztrálni, és nagyjából ugyanekkora a részvételi hajlandóság is a voksoláson. Számunkra mindig is fontos volt, hogy az erdélyi magyarok mondjanak véleményt, éljenek jogaikkal.
– Ez igaz a magyarországi voksolásra is?
– Egyértelműen igen. Nézze, szerintem a képlet végtelenül egyszerű. Vállalnunk kell a döntést minden olyan esetben, ahol közvetve, vagy közvetlenül akár érintve lehetünk. Mindig elmondtam – jómagam is és az RMDSZ is –, részt kell vegyünk a választásokon, élnünk kell szavazati jogunkkal.
– Említette, magas az érdeklődés, mire biztatná az embereket?
– Tisztelettel arra kérem őket, hogy hasonlóan a magyarországihoz, az itthoni, erdélyi, romániai dolgainkban is mondjanak majd véleményt, legyen szó helyhatósági, parlamenti, államelnöki vagy európai parlamenti választásról. Ha ilyen mértékben fogunk megmozdulni az itteni ügyekben is, akkor a magyarság onnantól kezdve nem lesz megkerülhető.
– Tehát, ha jól értem, az Ön álláspontja az, hogy regisztráljunk és voksoljunk 2018-ban a magyarországi parlamenti választásokon?
– Teljes mértékben! 2010-ben lehetőséget kaptunk a magyar országgyűlés részéről, hogy véleményt nyilvánítsunk az anyaországi dolgokról. Ez hozzávetőlegesen egy mandátumot jelent a 199-ből. Legyen világos: egy mandátum sok mindent eldönthet. Adott esetben ötven százalékos, avagy kétharmados többséget is biztosíthat egy adott párt részére, illetve egy öt százalékos parlamenti küszöb átlépését is jelentheti. Döntések születnek rólunk Magyarországon is, de ez igaz a bukaresti parlamentre vagy Brüsszelre is. A magyar emberek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne mondjanak véleményt.
Regisztráció
– Mit kell tudni a regisztrációról?
– Mint köztudott, a magyarországi választási rendszer alapján a határon túli magyaroknak regisztrálniuk kell ahhoz, hogy leadhassák voksukat. A szavazás levél útján történik. Akik már szavaztak magyarországi voksoláson, azoknak nem kell újból regisztrálni, mert 10 évig érvényes a regisztrációjuk a legutóbbi szavazástól számítva.
– Mi van azokkal, akik nemrég lettek állampolgárok, vagy azokkal, akik nem regisztráltak eddig?
– Nekik most regisztrálni kell. Csak az teheti meg, aki már rendelkezik magyar állampolgársággal, megvannak az okmányai. Aki még nem magyar állampolgár, az se ijedjen meg, mert jövő tavaszig lehet regisztrálni, de mindenekelőtt az állampolgársági dossziét érdemes a lehető leghamarabb leadni, mert fél évbe is beletelhet, amíg leteszik az esküt.
– Kissé bonyolultnak tűnik ez a regisztrációs eljárás, az RMDSZ miben tud segíteni?
– Az Eurotrans honosítási iroda rendelkezésre áll a magyar emberek részére. A Damjanich (Simion Bărnuţiu) utca 14. szám alatt, hétköznap 10 és 15 óra között kollégáink készséggel segítenek a magyar állampolgársági dossziék és fordítások összeállításában, illetve a regisztrációban is segítenek. Bárki kaphat információt a 0374–090–606-os telefonszámon.
– Mennyi időt vesz ez igénybe?
– A regisztrációhoz nem kell más, mint egy romániai személyi igazolvány és az állampolgársági eskünél megkapott magyarországi lakcímkártya. 3 perc alatt el lehet intézni nálunk a regisztrációt.
Kisebbségvédelmi csomag
– Van más hasonló tájékoztató jelenlegű, közösségi célú futó projektje az RMDSZ-nek?
– Igen, a Minority Safe Pack, azaz a kisebbségvédelmi csomagra gyűjtünk aláírást. Ezt jelenleg interneten lehet aláírni, de szeptemberben indítjuk el a papír alapú aláírást is, később még vissza fogunk térni pontos információkkal.
– Miért fontos ezt aláírni véleménye szerint?
– Ha összegyűlnek a megfelelő mennyiségű aláírások, akkor az Európai Parlamentnek kötelezően tárgyalni kell egy kisebbségvédelmi csomagról és a kisebbségek helyzetéről. Nekünk, erdélyi magyaroknak ez kiemelt fontosságú ügy, mert ezáltal Brüsszel elismeri Európa sokszínűségét, és össze kell állítson egy törvénycsomagot a kisebbségek védelméről.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro