Visszautasítja az ellene és tanácsosa ellen megfogalmazott vádakat Dorin Florea
Visszautasítja az ellene megfogalmazott vádakat Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea, akit egyik tanácsosával együtt csütörtökön helyezett vád alá az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA).
Dorin Florea azt írja az AGERPRES hírügynökséghez eljuttatott közleményében, hogy tanácsosa, Claudiu Maior a törvényes előírások betartásával írta alá azt a 9.198 fizetési megbízást, amelyek miatt a DNA hivatali hatáskör túllépésével vádolja.
Florea közleménye szerint a 2001-es évi 215-ös törvény lehetővé teszi, hogy a polgármester létrehozzon maximum négy tanácsadói állást kabinetje működéséhez. Claudiu Maiort ezen jogszabály alapján alkalmazta, tevékenységi körének pontos meghatározásával, amely a fizetési megbízások láttamozását is magában foglalta. 'Fontos leszögeznünk a közvélemény korrekt tájékoztatása érdekében, hogy a DNA által jelzett teljes időszak alatt mind a 9.198 fizetési megbízás törvényes voltát leellenőrizte úgy a Pénzügyminisztérium, amely elfogadta ezek kifizetését, akárcsak a Számvevőszék. Sem a Pénzügyminisztérium, sem a Számvevőszék nem jelezte, hogy ezek a dokumentumok törvénytelenek volnának' – olvasható Florea közleményében. Az elöljáró abnormálisnak tartja, hogy az általa vezetett intézmény hírnevét 'be akarják mocskolni', szerinte a helyi politikusok 'piszkos támadást' intéztek ellene.
Dorin Florea közleményében arról biztosítja a város lakosságát, hogy 'felelősségteljesen', 'becsülettel' és 'odaadással' zajlik a polgármesteri hivatal munkája.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség hivatali hatáskör túllépésével vádolta meg csütörtökön Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester tanácsadóját, Claudiu Maior volt alpolgármestert. Ugyanebben az ügyben Floreát hivatali hatáskör túllépésében való bűnrészességgel vádolja a DNA.
A vádhatóság közleménye szerint Claudiu Maior 2016. március 9-e és 2017. június 29-e között összesen 9.198 fizetési megbízást írt alá törvénytelenül, 2016. március 1-jén ugyanis az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenséget állapított meg esetében, amelynek nyomán három évre eltiltották a köztisztségviseléstől.
Miután lemondott az alpolgármesteri és helyi tanácsosi tisztségről, Claudiu Maiort tanácsadójává alkalmazta Dorin Florea, és a fizetési megbízások aláírására is felhatalmazta – mutat rá a DNA közleménye.
A vádhatóság szerint Dorin Florea polgármester két olyan rendelkezést adott ki, amelyekkel – a törvényi előírások áthágásával – lehetővé tette Claudiu Maior számára, hogy a hatósági tiltás ellenére közhatalmi tevékenységet gyakoroljon.
Claudiu Maiort 60 napra hatósági felügyelet alá helyezték. Ez idő alatt egy megszabott menetrend szerint rendszeresen jelentkeznie kell a rendőrségen, csak az ügyben illetékes ügyész előzetes engedélyével hagyhatja el az országot, nem veheti fel a kapcsolatot az ügy másik érintettjével, sem a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatal alkalmazottaival, nem mehet a városházára, és nem töltheti be a polgármesteri tanácsadói tisztséget.
Agerpres; Erdély.ma

Káosz tanévkezdés előtt
Új seprű jól seper, tartja a mondás, csakhogy a román tanügy élére felkent friss miniszterek többnyire nem söprűként, sokkal inkább úthengerként akarnak rendet tenni az oktatás háza táján. Különösen igaz ez Liviu Pop tárcavezetőre, aki már röviddel beiktatása után „munkába” lendült, nagy látszata tevékenységének ugyan nincs, de hetente, olykor naponta felkavarja az állóvizet egy-egy nyilatkozattal.
Még jóformán el sem ült a tornatankönyv bevezetése miatti botrány, lecsapott az iskolai segédeszközökre, betiltott mindent, míg egy bizottság nem ellenőrzi azok tartalmát. Négy héttel az iskolakezdés előtt, amikor rengeteg diák továbbra is tankönyvek nélkül vág neki a következő osztálynak, a falusi tanodák tetemes részében álom a vezetékes víz, az angolvécé, sőt, most már igazgatókban, aligazgatókban is hiány mutatkozik, a meghirdetett helyek közel felére nem is akadt jelentkező, a szakszervezeti vezetőből miniszterré nőtt Pop nem ezen ugyancsak jelentős gondok megoldásán szorgoskodik, hanem újabbakat teremt.
A lassan már elavuló 2011-es „új” tanügyi törvény reformintézkedéseinek alkalmazása elérkezett az ötödikbe indulókhoz, megfelelő tankönyvük azonban továbbra is csak hellyel-közzel lesz a gyermekeknek, az óvások miatt késik sok könyv megjelenése, és számos tantárgyból még ajánlattal sem jelentkeztek a kiadók. Nagy a gond országszerte, de a magyar gyermekeket még román társaiknál is súlyosabban érinti a hiány. Legjobb helyzetben az elsősök vannak, valláson kívül minden tantárgyból lesz könyvük, a másodikosoknak azonban csak románból és magyarból, a harmadikosok legfennebb az idegennyelv-tankönyvet, a negyedikesek pedig csak a románt találják majd padjukon az induláskor. A ötödikeseknek elkészült a specifikus románkönyv két változatban, és várhatóan kikerül a nyomdából a magyar és a római katolikus vallástankönyv is. A többi tantárgy oktatása a tanítók, tanárok találékonyságán múlik majd, s szükség lesz fantáziájukra, főként, hogy immár a segédeszközök használata is tilos.
A tanügyminiszter azonban nem a tankönyvkiadás észszerűsítésével, hatékonyabbá tételével töltötte a nyarat, nem a rendszer buktatóit igyekezett felszámolni, elérni, hogy bár a két-három évvel ezelőtt aktuális könyvek elkészüljenek, hanem egy huszárvágással leváltotta az Országos Tankönyvkiadó vezetőségét. Ám úgy tűnik, így, augusztus idusán ez már édeskevés. Számos találékony tanügyminiszterünk volt már, de Liviu Pop mintha mindannyiukat igyekezne lekörözni. Bolyong az oktatási rendszer útvesztőiben, lecsap hol ide, hol oda, de a legégetőbb gondokat képtelen megoldani, újító ötletei riasztóak, nyilatkozatai botrányosak. Első tárcavezetői szereplései egyikén szellemesnek szánt kijelentéssel rukkolt elő: tiszteletben tartják az alkotmányt, az oktatás valóban ingyenes a gyermekek számára, az állam és szüleik (!) állják a költségeket. Ez a kicsavart logika jellemzi tárcavezetői tevékenységét. Nyomában káosz és zűrzavar.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erősödik a népességfogyás
Csaknem ötvenezerrel maradt el az élve születések száma a halálozásokétól az első fél évben – derült ki a statisztikai hivatal tegnapi jelentéséből, amely az első hat hónap anyakönyvi adatait dolgozza fel. Tavaly az élve születések száma alig haladta meg a 190 ezret, míg a halálozásoké megközelítette a 257 ezret, így a természetes szaporulatból adódó népességfogyás éves szinten megközelítette a 67 ezret.
Idén az első fél évben csaknem nyolcezerrel kevesebb gyerek született a tavalyi év első feléhez képest, miközben a halálozások száma majdnem négyezerrel volt magasabb, mint 2016 első felében: emiatt a természetes népességfogyás már az első hat hónapban meghaladta a 48 ezret. A csecsemőhalandóság – az ezer élve születésre jutó egyéves kor alatti halálozások száma – arányaiban 8,19 ezrelékre nőtt a tavalyi első hat hónap 7,85 ezrelékéhez képest, bár abszolút számokban kevesebb csecsemő nem érte meg első születésnapját (714), mint a 2016 első felében (745). Románia hét ezreléket meghaladó csecsemőhalandóságával továbbra is sereghajtó az Európai Unióban, ahol átlagosan 3,6 csecsemőhalál jut ezer élve születésre. Szakemberek a népességfogyás további növekedésére számítanak Romániában, amelynek állandó lakossága 2014-ben csökkent húszmillió alá. Az ENSZ tavalyelőtt közölt előrejelzése 2050-re 14,5 milliós lakosságot jósolt Romániának. A természetes népszaporulat 25 éve, 1992-ben került negatív tartományba, azóta egyre súlyosbodik a népességfogyás, és a tendencia az utóbbi évben is folytatódott. A kommunista diktatúra utolsó évében (a művi vetélés drasztikus tiltása közepette), 1989-ben még csaknem 370 ezer gyermek született Romániában, míg a halálozások száma akkor még alulról közelítette az évi negyedmilliót. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lebukott határsértők
Tizennyolc szíriai és iraki bevándorlót fogtak el a hatóságok tegnap Nagylak térségében a román–magyar határ közelében.
A csoport a zöld határon át próbált Magyarországra és ezáltal a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe jutni. A migránsok többsége korábban menedéket kért Romániában, és azt közölte, hogy taxival utazott a határ közelébe. Egy nappal korábban a határrendészet hasonló esetről számolt be, akkor az Arad megyei Nagypél közelében állított meg egy gépkocsit, mely két kilométerre közelítette meg a román–magyar határt, és hat szíriai állampolgárt szállított. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kutatási ösztöndíj sapientiás diákoknak
Egy világcég jóvoltából
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának hat diákja, leendő IT-szakemberek részesülnek kutatási ösztöndíjban az Accenture cég jóvoltából idén április és november között.
A nyertes témák az egyetem által idén tavasszal szervezett Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) keretében kerültek kiválasztásra. Az Accenture által díjazott hat dolgozat az Informatika és szoftverfejlesztés, valamint Hardverfejlesztések és beágyazott rendszerek szekciókban nyertek díjakat. Mindenik projekt esetében a cég kutatási ösztöndíj, illetve berendezések vásárlására és konferenciákon való részvételre fordítható támogatással segíti a kivitelező diákot. A kutatási program idén április–november között zajlik, ezt követően kerül majd sor az eredmények bemutatására. Az Accenture rendszeres támogatója a Sapientia EMTE közösségének, az elmúlt évben tanároknak szóló kutatási ösztöndíjprogramot hirdetett meg 5000 euró értékben.
Dr. Dávid László, az egyetem rektora szerint az üzleti környezettel folytatott párbeszéd nagyon fontos számukra, hiszen ez segít abban, hogy végzőseik versenyképesek maradjanak a munkaerőpiacon, annál is inkább, mert ez a legkompetitívebb terület. Mint mondta, büszkék az Accenture-rel kialakított együttműködésre, hiszen a hasonló partnerségekből minden félnek haszna származhat.
Dimény Lóránt, az Accenture marosvásárhelyi munkapontjának vezetője kifejtette, cégük marosvásárhelyi indulása óta együttműködnek az egyetemi szférával diákoknak és tanároknak nyújtott ösztöndíjak formájában, valamint tudományos kutatási projektek és konferenciák támogatása révén. – Meggyőződésünk, az IT-közösség kölcsönös érdeke, hogy az ipari cégek hasonló együttműködések révén támogassák az akadémiai szférát, mert itt nevelkednek azok a tehetségek, akik megtartják a helyi IT-ipar versenyképességét – emelte ki az együttműködés jelentőségét a szakember.
Az Accenture Digital részlegének Romániában több mint 500 alkalmazottja van a marosvásárhelyi, kolozsvári, illetve temesvári székhelyeken, és ez a szám folyamatosan nő. Világszinten az Accenture egyike a legfontosabb menedzsment-tanácsadói, technológiai és outsourcing szolgáltatásokat nyújtó cégeknek.
A TDK fő támogatója által felajánlott ösztöndíjakat elnyerő diákok komplex kutatási területekben mélyültek el, Matei Tibor IV. éves automatika és alkalmazott informatika szakos hallgató analitikus és kísérleti úton meghatározott modellek összehasonlításával foglalkozik. Évfolyamtársa, Kardos Tamás kutatási témája egy négytartályos rendszer hibrid modellezése és modell alapú irányítása, Kocsis Norbert IV. éves számítástechnika szakos hallgató nemstacionárius, biológiai jelek feldolgozására alkalmas módszereket tanulmányoz, majd ezek gyakorlati alkalmazását ismerteti. Bárdi Orsolya III. éves informatika szakos hallgató egy gyorsulásérzékelő segítségével megvalósított folyamatos gesztusfelismerési rendszer megvalósítását tűzte ki célul. Olyan mobilapplikációt készített, amely hatféle gesztust ismer fel. Kollégája, Demeter Csaba, megerősítéses mélytanulás módszert alkalmaz pénzügyi idősorok tanulmányozására. Bandi András IV. éves számítástechnika szakos hallgató pedig egy olyan webszolgáltatást készít, amely online aláírás-felismerést végez.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)

Meghosszabbították a másodfokú hőségriadót
Mára is érvényben lesz a másodfokú, narancssárga hőségriadó az ország hat nyugati megyéjében – tájékoztatott az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM). Az elsőfokú, sárga figyelmeztetést ugyanakkor moldovai és havasalföldi megyékre is kiterjesztették. Pénteken a hőhullám az ország legnagyobb részére átterjed, az alföldi régiókban sok helyütt lesz nagyon kellemetlen a hőség, magas páratartalommal. A meteorológusok eközben arra is figyelmeztetnek, hogy szombat délután, de még inkább szombatról vasárnapra virradóra egyre instabilabbá válik az időjárás a nyugati, délnyugati és magasan fekvő régiókban, itt jelentős mennyiségű csapadék hullhat, sűrű villámlással és viharos széllel kísért zivatarokra, akár jégesőre is lehet számítani.
Mediafax; Népúság (Marosvásárhely)

Megálljt parancsol a netes diagnózisoknak az orvosi kamara
Nem célravezető a neten kutakodni a betegségek tünetei után
Megálljt az internetes diagnózisoknak! Fordulj orvoshoz elnevezésű közérdekű kampányt indított tegnap a Román Orvosi Kamara. Ennek célja felhívni a lakosság figyelmét azokra a veszélyekre, amelyeknek akkor teszik ki magukat, ha az internetről vett információk alapján állítanak fel maguknak diagnózist ahelyett, hogy szakorvoshoz fordulnának. Az orvosok szerint azok a páciensek, akik így járnak el, késleltetik a helyes kórkép felállítását, és mivel a betegség késői fázisában kerülnek orvoshoz, jelentősen csökkenhet a gyógyulás esélye. – Kétségtelen, hogy a jelen kommunikációs eszköze az internet, és ezt nem is kell, és nem is lehet semmilyen módon befolyásolni a jövőben. A társadalomnak, orvostudománynak alkalmazkodnia kell a fejlődéshez, az egészségügyben dolgozóknak pedig arra törekedni, hogy megtartsák (esetenként visszanyerjék) a betegek bizalmát – fogalmazott lapunknak a kampány kapcsán Simai Enikő gyermekgyógyász, kardiológus rezidens.
Gheorghe Borcean, az orvosi kamara elnöke hangsúlyozta, a kampány nemcsak a lakosságot, de az orvosokat is figyelmezteti a jelenségre. Elmondta: az interneten illetve a közösségi hálókon a világ különböző pontján élő, névtelen vagy beazonosíthatatlan személyek adnak tanácsokat, akik nem vállalnak felelősséget az információkért. – Bármilyen egészségügyi problémával forduljanak orvoshoz! Bízzanak benne! Kövessék az orvos tanácsait! Ne alternatív megoldásokat keressenek! Ne kockáztassák saját egészségüket! – figyelmeztet a Román Orvosi Kamara elnöke.
– Bár ma még nincs (hivatalos vagy sem) statisztikánk a netes öndiagnózisok gyakoriságáról, napi gyakorlatunkból mindannyian tudjuk, hogy egyre több olyan páciens fordul hozzánk, aki nem szokványos módon szeretne információt vagy diagnózist kapni, hanem elsősorban a netről és a közösségi hálókról. Elismerjük a társadalmi fejlődés szükségességét, elismerjük és értékeljük, hogy a tanult és modern eszközökhöz hozzáférők saját kezükbe vennék egészségüket. Elismerjük, hogy az internet és az ahhoz kapcsolódó eszközök előrelépést jelentenek a kommunikációs és információs tudományok terén. Ezt a fejlődést nem kell megállítani – tette hozzá Borcean.
Az orvosok elmagyarázták: számos beteg az interneten olvasottak alapján, magának állít fel diagnózist, majd amikor eljut az orvoshoz, ahol vizsgálatokkal bizonyítják neki, hogy nem szenved az illető betegségben, nem hisz a szakorvosnak, és elkezd orvosról orvosra járni, amíg nem talál valakit, aki pontosan azt mondja neki, amit az interneten olvasott.
– Elég, ha begépelünk a keresőbe egy szót (bármilyen szakterületről) és máris számos magyarázat érkezik a kérdésünkre. Ez történik abban az esetben is, ha valaki egy betegség jellemző tünetei után kezd kutakodni laikusként: kap egy információhalmazt, amelynek legtöbb esetben nincs tudományos értéke, mert a közölt adatok tapasztalat-alapúak, ugyanakkor a nem szakavatott egyénnek nincs rálátása arra, hogy a kapott információ megbízható forrásból származik-e. A tudományos cikkek, amelyeknek a következtetései biztonsággal alkalmazhatók az orvoslásban, általában csak korlátozottan elérhetőek, és célzottan kell keresni őket. Az csak a természetes emberi tulajdonságok egyike, hogy mindenki a számára legmegfelelőbb változatot fogadja el válaszként a kérdésére és a legegyszerűbb utat választja a gyógyulásra – mutatott rá Simai Enikő.
– A mindennapi gyakorlatban nagyon gyakran találkozunk olyan esettel mind a gyermek-, mind a felnőttgyógyászatban, hogy a páciens (gyermekek esetén a szülő) csak azért jelentkezik a kivizsgálásra, hogy a szakorvos megerősítse a már általa, az internetes olvasmányai alapján megállapított betegséget, és elvárja, hogy az orvos egyetértsen a beállított kezelési sémával. Sajnos nagyon sokan kihagyják az első lépést is, azt, hogy kikérjék a családorvos véleményét, aki ha szükséges, a tünetek alapján a megfelelő szakorvosi vizsgálatra tudná küldeni a beteget. Az öndiagnózisnak és a számos alternatív gyógymód alkalmazásának is tulajdonítható, hogy gyakran csak nagyon későn, a betegség előrehaladott stádiumában jut el a megfelelő orvoshoz a beteg – erősítette meg a gyermekgyógyász az orvoskamara elnökének nyilatkozatát.
Simai Enikő szerint szintén az interneten keringő információknak köszönhető, hogy nagyon sokszor a páciens megkérdőjelezi a szakorvosi döntéseket, esetleg felülbírálja az alkalmazott kezelést. Ez kellemetlen a kezelőorvos számára is és egy ördögi kör, mert attól a pillanattól, amelytől a betegnek nincs teljes bizalma az orvosához, megszűnik a felhőtlen orvos-beteg kapcsolat, krónikus betegség esetén pedig ez igencsak fontos.
– Egyelőre nem tudom, hogy mit tervez a Román Orvosi Kamara, azt sem, hogy milyen eszközökkel és hogyan próbálja megszólítani és ráébreszteni a betegeket, embereket arra, hogy szükség van az orvosok szaktudására, tapasztalatára, arra hogy az emberek elfogadják, hogy az interneten megosztott sorsok, betegségtörténetek nem egyenlőek az orvosi egyetemen szerzett elméleti tudással, a rezidens évek gyakorlati tapasztalatával. Arra a kérdésre, hogy milyen módszerekkel lehet elérni azt, hogy a beteg érezze, hogy teljes egészként látjuk őket, amikor belépnek a rendelőbe, és nemcsak a tüneteket, hanem az egész szervezetet a legjobb tudásunk szerint, és abban a pillanatban a legújabb tudományoson elfogadott bizonyítékok alapján kezeljük, arra ebben a pillanatban nem tudok választ adni, de mindenképpen egy támogatandó kezdeményezés – véleményezte a kampányt.
Egyes vélemények szerint az internetes öndiagnosztizálás egyik magyarázata, hogy a jelenlegi orvosi rendszer nem működik hatékonyan: a háziorvosnak a sok bürokrácia, papírmunka közepette nincs elég ideje a beteggel foglalkozni, ha pedig továbbküldi szakorvosi vizsgálatra, ott a várólista miatt sok esetben csak napok vagy hetek múlva kerül kivizsgálásra. A várakozási idő kiiktatható, ha magánrendelőhöz fordul ám azok sok esetben nagyon drágák, és igyekeznek további más vizsgálatokra is „rábeszélni” a pácienst, aki így, amíg úgy érzi, hogy nem nagy a baj, megpróbálja kiiktatni az orvosi látogatást. Szabadság (Kolozsvár)

A centenáriumról másképpen
Még pár hónap van a jövő évi román egyesülési centenáriumi év hivatalos kezdetéig, és máris elkezdődött a román-magyar vita. Legalábbis az kellene legyen, de inkább ostoba szájtépésnek nevezhető, ami a közösségi oldalakon, a médiában és főleg a román hírtelevíziókban zajlik. Kelemen Hunor lapunknak adott interjújának szavai érzékenyen érintették a román nacionalistákat, akik ismét beindították a gépezetet, és aljas módon próbálják manipulálni a román lakosságot. A vad nacionalista ordas eszméktől fröcsögő, egyoldalú televíziós adások célja, hogy a román lakosságot feltüzeljék, meggyűlöltessék a magyarokat és ezáltal előkészítenék a terepet arra, hogy megnyirbálják a nemzeti kisebbségek, kifejezetten a magyarok jogait. Abban reménykednek, hogy ezt a lakosság nagy része tiltakozás nélkül elfogadja, főleg ha ráhangolják erre. Egy ilyen burkolt terv már jó ideje észrevehető, mindenki vérmérséklete szerint ítélheti meg, hogy mekkora sikere lehet. A borúlátóknak a két világháború között vagy a kommunizmus második felében megtapasztalt kisebbségi jogfosztást juttathatja eszébe a terv, a derűlátók pedig azt hajtogatják, hogy az EU- és a NATO-tagság mindenre gyógyírt jelent, és a történelem kereke nem fordítható vissza.
Nem akarom eldönteni, hogy a reménykedőknek vagy a szomorkodóknak, a lazáknak vagy a szorongóknak van-e igazuk. Arra kell odafigyelni, hogy a lehető legnagyobb mértékben vonjuk ki magunkat ezeknek az álvitáknak, hergelő lázításoknak a hatása alól. Nem kötelező förmedvényes tévéműsorokat nézni, amúgy is értesülünk hírből róluk másnap baráti beszámolókból. A Kárpát-medencében sokféle ellenséges, szervezett hergelést átéltünk már, ezeknek a társadalomba való átültetése távolról sem olyan egyszerű, mint ahogy a primitív kiagyalók sematikusan és leegyszerűsítve elképzelik, főleg ma nem, amikor számos tömegtájékozódási eszköz létezik.
A románok többségében olyan kép fog élni rólunk, amilyet sugárzunk magunkról. Ha nyitott, vagány, jókedvű, kétnyelvű kisebbségiek leszünk, akkor jöhetnek a legvadabb nacionalista hordószónokok is, mert úgysem fogják tudni elhitetni a rólunk kitalált rágalmaikat nemzettársaikkal. Továbbra is arra kell törekednie a romániai magyar közösségnek, hogy büszkén, nyíltan felvállalja kultúráját, történelmét, amelyből nap mint nap erőt meríthet. Emellett a versenyképességre, az önszerveződésre kell nagy hangsúlyt fektetnie, mert ezek adják azt az erőt, amivel százezer rágalmazó, szitkozódó és gyűlölködő szóvirágbomba játszi könnyedséggel visszaverhető. Át kell látnunk a szitán, fel kell ismerni az említett álságos tervet, amely máris nem annyira félelmetes, hiszen ha rájövünk, hogy mi a célja rosszakaróinknak, könnyebben tudunk védekezni támadásaik káros hatásától.
Az 1918-as román Nagy Egyesülés egyértelmű, hogy nem jelent ünnepet a romániai magyaroknak, akik ekkor veszítették el államiságukat és kisebbségi sorsba kerültek. A manipulációktól mentes, józan paraszti ésszel gondolkodó románok is tudják ezt, és lelkük mélyén át is tudják érezni, hogy amennyiben fordítva alakult volna a történelem, valami hasonlót éreznének ők is. Arra viszont nekünk, magyaroknak is vigyáznunk kell, hogy túl sok keserűség ne gyűljön fel bennünk, és mi se dramatizáljuk túl a centenáriumot.
Tény, hogy nehéz év lesz a 2018-as, amikor sok oldalról megpróbálják destabilizálni az etnikai viszonyokat, de legalább mi magunk meg kellene tennünk mindent azért, hogy ezeket a kísérleteket meghiúsítsuk. Fölösleges nagyotmondásokkal nem kellene hozzájárulnunk a gyűlölködés szításához, el kell ismernünk, hogy a románoknak hatalmas ünnep ez, hiszen csodával határos módon sikerült összerakni azt a Romániát, amely ma is csak bukdácsol Európa perifériáján. Ugyanakkor olyan homogén államot sikerült összekovácsolni száz év alatt, amely 2018-ban biztos talajon áll, EU- és NATO-tag, és nem úgy néz ki, hogy hamarosan szét fog esni. Ez olyan siker, amely ha nekünk jött volna össze, minden további nélkül büszkék lennénk rá.
Romániát száz évvel ezelőtt sok minden terhelte. Betegségek, írástudatlanság, gazdasági elmaradottság, hatalmas különbségek a régiók között. Ezeknek a terheknek egy része megmaradt, régiónként továbbra is jelentős mentalitásbeli különbségeket vehetünk észre, de a románság azért ma száz évvel a Nagy Egyesülés után sokkal egységesebb, mint volt akkor. A nyelv, a kultúra erős kötelék, akárcsak nekünk, hiszen száz év alatt az asszimilációs törekvések ellenére sem tudtak minket, magyarokat beolvasztani.
Ezért jó lenne, ha a centenárium jegyében kevesebb görcsösséggel és egymásnak feszüléssel viszonyulnánk nemzeti félelmeinkhez, mert ezek léteznek mindkét oldalon. Mi is időnként túl érzékenyek vagyunk, ahogy a románok is túllihegik a magyarok lojalitásának kérdését, és főleg az a baj, hogy mindkét oldalon többnyire a kizárólagosságra való törekvés figyelhető meg. Azt kell elfogadni a centenárium jegyében, hogy Erdély román, magyar, szász, cigány, zsidó, örmény föld egyaránt, évszázadokon át egymás mellett éltek ezek a közösségek. Ez a jövőben sem kellene, hogy változzon, ha megfelelő józansággal viszonyulunk a mai kihívásokhoz. Nem kellene görcsösen ragaszkodni, hogy Petőfi Sándor, Nicolae Bălcescu, Avram Iancu, Kossuth Lajos „fejével gondolkozzunk”, hanem mi magunk, próbáljuk megadni saját válaszainkat a XXI. századi kihívásokra. Kell ismerni a múltat, de meg kell találni a ma érvényes fogalom- és eszköztárat, fel kell ismerni a folyamatosan változó kihívásokat.
Éberséggel, nyitottsággal, hatalmas nyugodtsággal és még több türelemmel 2018-at is át fogjuk vészelni, együtt és egymás mellett, akárcsak az eddigi több évszázadot, még akkor is, ha ezt bizonyos háttérerők nem így akarják.
Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár)

Változatos programkínálat az V. Dési Magyar Napokon
Kovrig Annamária: mindenkit ugyanolyan nagy szeretettel várunk
Idén ötödik alkalommal szerveznek Dési Magyar Napokat augusztus 10. és 12 között. A rendezvényről Kovrig Annamáriát, dési tanácsost, a helyi RMDSZ szervezet elnökét kérdeztük.
– Augusztus 10 és 12.-e között ismét Dési Magyar Napok. Ismét, tehát volt korábbi kiadás is. Hányadik alkalommal szervezik a rendezvénysorozatot? Miben változott, mivel egészült ki a program az elmúlt évekhez képest?
– Ötödik alkalommal szervezzük meg a Dési Magyar Napokat. Az előző évek sikereit szem előtt tartva alakítottuk ki az idei programot is. Stílusát tekintve nagyjából ugyanolyan, amilyen az előző években, természetesen a tematika változik. De idén is kulturális, illetve gyerekprogramokkal várjuk az érdeklődőket.
– Mit lehet tudni bővebben ezekről a kulturális és gyerekprogramokról?
– Az esemény tegnap kezdődött. Az ARTA galériában képkiállítást szerveztünk erre a napra Dés a festészetben címmel, amelyen dési festőművészek alkotásait lehet megtekinteni. Pénteken 19 órától kezdődik a város főterén a nemzetközi néptánctalálkozó, az Aranyeső néptáncegyüttes szervezésében. Szombatra egész napos programot terveztünk: 10 órától kézműves foglalkozás lesz a gyerekeknek, és bűvész előadás Belloni közreműködésével. Ugyancsak szombaton lesz a gulyásfőzés, majd 18 órától koncertek. Fellép az Operettissimo, a Knock Out zenekar, majd a Budapesti Randevú címet viselő koncert következik Miller Zoltán és Vágó Bernadette előadásában. A szombati események a Green Pub nyári kertjében zajlanak majd.
– Kiknek szól elsősorban ez a rendezvény, gondolhatunk itt idősekre, családosokra, fiatalokra és gyerekekre is?
– Úgy próbáltuk kialakítani a programokat, hogy minden korosztály megtalálja a számára legfontosabbat. Mivel többféle tematikájú esemény van, nehéz megmondani, ki az elsődleges célcsoportunk, egy azonban biztos: a dési és Dés környéki magyarokat szeretnénk megszólítani, kicsitől nagyig. Mindenkit ugyanolyan nagy szeretettel várunk.
– Ki a főszervezője ennek az eseménynek?
– Az esemény főszervezője a Dési Kádár József Kultúr Egyesület, ugyanakkor a helyi RMDSZ tagjai is bekapcsolódtak a szervezési folyamatba. A néptánctalálkozót a helyi tánccsoport vállalta fel, ugyanakkor önkéntesek is besegítenek a magyar napok előkészítésébe.
– Hogyan sikerült tető alá hozni az eseményeket? Vannak támogatók? Az önkormányzat mivel járult hozzá a programhoz?
– Az esemény megszervezése sok anyagi és humán erőforrást igényel, illetve rengeteg befektetett energiát. A költségek fedezésére több támogatót kerestünk és találtunk is: a Communitas Alapítvány és az RMDSZ, a Kincses Kolozsvár Egyesület, a Bethlen Gábor Alap, és nem utolsósorban a polgármesteri hivatal.
– Honnan érkeznek a résztvevők, előadók?
– Előadók jönnek Kolozsvárról és Magyarországról is. A résztvevők nagy része Dés magyar közösségének tagja, viszont a városból elszármazottak közül akadnak, akik az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából, Hollandiából, Svédországból vagy Magyarországról érkeznek haza. Nagy örömünkre szolgál, hogy idén Komáromból is érkezik egy kisebb delegáció az eseményre. A dési magyar közösség tagjai már többször is részt vettek a magyarországi testvértelepülés eseményein és megtisztelő számunkra, hogy az idén őket is fogadhatjuk Désen. A rendezvény sikerességét a mindenkinek szóló programokban látjuk, ugyanakkor sikeres rendezvénynek tekintjük azt is, ha minél többen hazalátogatnak a városba.
Ballok Zsuzsa Csilla / Szabadság (Kolozsvár)

Eltűnt Bardocz Sándor kolozsvári tévés
Közel egy hónapja nem találják hozzátartozói, ismerősei Bardocz Sándor kolozsvári televíziós újságírót, népzenészt, aki korábban a Román Televízió (RTV) kolozsvári területi stúdiója magyar szerkesztőségét vezette.
A rendőrségen azt jelentették, hogy az 54 éves férfi július 15-én távozott szucsági (Kolozs megye) otthonából, azóta nem látták. A 175–180 centiméter magas, mintegy 75 kilogramm testsúlyú, barna hajú, barna szemű férfi távozásakor pólót, világos színű nadrágot, barna cipőt viselt. A rendőrség azt kérte, aki bármilyen információval rendelkezik róla, értesítse a legközelebbi rendőrséget vagy hívja a 112-es sürgősségi számot.
A Ştiri de Cluj kolozsvári hírportál szerint Bardocz korábban megpróbált öngyilkosságot elkövetni, eltűnése előtt pedig Magyarországon kezelték. Krónika (Kolozsvár)

Korszerű soviniszták koalíciója
Újabb nemzetmentő szervezet szállt versenybe a Romániát a magyarveszélytől lassan száz éve megóvni akaró pártok, civil szervezetek és egyéb gittegyletek amúgy sem gyenge mezőnyében. A magát Románia Korszerűsítéséért Országos Koalíciónak nevező alakulat, amelynek vezetőit amúgy messianisztikus hajlamokkal verte meg a balsors, mivel folyamatosan meg kívánják menteni az országot az alkalmatlanná vált politikusoktól és közintézményektől, de erőfeszítéseiket eleddig kevés siker koronázta – talán azért, mert a megmentés és a korszerűsítés aktusa jórészt közlemények kiadásában merül ki – , most ismét csak közleményekben szállt síkra a magyarokkal szemben. Ezúttal Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt vették célba, aki egy lapinterjúban amúgy semmi különöset nem mondott, csupán ismét leszögezte, ami minden épelméjű és jóérzésű ember számára evidencia: hogy a magyaroknak nincs ünnepelnivalójuk az Erdély Romániával való egyesülésének szándékát egyoldalúan, a többi ott élő őshonos nemzet megkérdezése nélkül kinyilvánító 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulóján. A korszerűsítőkben ettől annyira felhorgadt a nemzetféltés vágya, hogy két napon belül két dörgedelmes közleményt is kiadtak. Az elsőben Kelemen állampolgárságának megvonását, a másodikban a Románia Csillaga érdemrendje visszavonását követelik, amiért – szerintük – kijelentésével megkérdőjelezi a román államiságot, valamint a románok történelmét és kultúráját. Amúgy a koalíciónak nem ez az első magyarellenes megnyilvánulása, volt már olyan közleményük is, amelyben „nemzetellenesnek” és „diszkriminatívnak” nevezték a szatmárnémeti önkormányzat azon elvárását, hogy a mintegy 40 százalékban magyarlakta városban tevékenykedő helyi rendőrök a magyar nyelvet is ismerjék. Hogy mindezt milyen sajátos logika alapján szűrték le, legyen az ő bajuk. A közlemények alapján minden esetre több feltételezés is adódik. Először is az, hogy a magát az akadémiai, szakszervezeti és civil szféra gyűjtőkonglomerátumaként meghatározó koalíció úgy akar kilépni az eddigi fájó ismeretlenségből, hogy a jól bevált magyarellenes uszítás eszközéhez nyúl. Egy másik lehetőség az, hogy a szervezet valójában a klasszikus, soviniszta, szekus hangulatkeltők gyülekezete, amely fő feladatának tartja – vagy valakik fő feladataként tűzték ki – a magyargyűlölet szítását, hiszen azzal általában el lehet nyomni az éppen regnáló kormányok katasztrofális teljesítményéről szóló érdemi bírálatokat. Esetleg mindkettő egyszerre, hiszen az egyik nem zárja ki a másikat. Lehetne ugyan legyinteni, hogy csupán egy újabb olyan szervezetről van szó, amelyet az ügyeletes elmebetegek és/vagy uszítók használnak saját homokozóként. Hiszen például az állampolgárság megvonását az alkotmány sem teszi lehetővé olyan személy esetében, aki születés révén szerezte meg azt, a Románia Csillaga érdemrend visszavonása pedig Tőkés László esetében sem annak a szégyene, akitől elvették, hanem azé, aki elvette. Csakhogy nem tanácsos. Egyrészt azért, mert képviselőiket idén már Sorin Grindeanu korábbi kormányfő is fogadta. Másrészt azért, mert az ilyen uszítások nagy mértékben hozzájárulnak az általános közhangulat radikalizálódásához, a magyarellenesség fokozásához. Nemigen bízunk ugyanis abban, hogy a román történetírás által „nagy egyesülésnek” titulált nagygyűlés századik évfordulóján akad olyan jelentős román párt és politikus, amely és aki elég bátor lenne ahhoz, hogy ne pattanjon fel az egyébként is mindig előszeretettel elővett magyargyűlölet-biciklire. Hiszen abban a közhangulatban, amelynek előszelét a mostani uszítás máris megelőlegezi – a román sajtó egy részében is elindult a hőbörgés Kelemen kijelentése miatt –, és amelyben a magyarellenesség élharcosait egyre szélesebb körben próbálják igaz hazafiakként beállítani, nagy eséllyel azonnal haza- és nemzetárulónak bélyegzik, és lenullázódik a támogatottsága. Az ellenzéki „liberálisok” elnöke, Ludovic Orban máris beállt a sorba. Itt tartunk most, 2017-ben. És nem úgy néz ki, hogy 2018-ban értelmesebb, a normális párbeszédre fogékony, empatikusabb lesz a romániai közhangulat. Vannak ugyanis, akik tesznek róla, hogy ne lehessen az. Ami persze nem akadályozhat meg abban, hogy amikor szükséges, kimondjuk: 2018-ban nekünk, magyaroknak semmilyen ünnepelnivalónk sem lesz. Krónika (Kolozsvár)

Az ügyészség kitiltotta a marosvásárhelyi városházáról a város volt alpolgármesterét
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) eltiltotta a tanácsadói feladatok ellátásától, és kitiltotta a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalból Claudiu Maiort, a város korábbi alpolgármesterét, Dorin Florea polgármester bizalmasát.
A DNA a honlapján közölte, hogy bűnügyi vizsgálatot indított Claudiu Maior ellen, akit olyan jogkörök rendszeres bitorlásával vádol, amelyektől a bíróság korábban jogerős ítéletben tiltotta el. A DNA ugyanakkor Dorin Florea polgármester ellen is bűnügyi vizsgálatot indított cinkosság miatt.
A közlemény szerint Claudiu Maior 2016. március 9. és 2017. június 29. között törvénytelenséget követett el, amikor a város nevében aláírt 9198 kifizetési bizonylatot. A volt alpolgármester esetében ugyanis összeférhetetlen tevékenységet állapított meg a román Feddhetetlenségi Ügynökség, és ennek következtében a bíróság tavaly márciusban jogerősen eltiltotta három évre a köztisztségek gyakorlásától. Ezt követően azonban Dorin Florea polgármester két olyan rendeletet bocsátott ki, amelyek révén Maior ugyanazokat a feladatokat látta el, mint korábban alpolgármesterként.
Az ügyészség csak Maior ellen hozott 60 napra kényszerintézkedéseket: nem veheti fel a kapcsolatot az ügyében érintett személyekkel, nem léphet be a polgármesteri hivatalba, nem láthatja el a polgármester tanácsadói tisztségét, csak ügyészi jóváhagyással hagyhatja el az országot, és rendszeresen jelentkeznie kell a hatóságoknál.
Amint Hermann Mark Christian a Szabad Emberek Pártja (POL) marosvásárhelyi önkormányzati képviselője az MTI-nek elmondta, az elmúlt egy évben tulajdonképpen Claudiu Maior látta el a polgármesteri teendőket Marosvásárhelyen. Dorin Florea, az ötödik mandátumát töltő választott polgármester ugyanis "kiszervezte" számára a teendőket. A képviselő szinte valamennyi tanácsülésen felszólalásban sérelmezte, hogy a hivatalt olyan ember képviseli a testület ülésein és a nyilvánosság előtt, akit eltiltottak a közügyek gyakorlásától. szatmar.ro

Kötetben Gyergyóholló története és névanyaga
A Gergyóholló település iránt érdeklődőknek, kutatóknak, ott élőknek és elszármazottaknak ajánlja a borszéki Farkas Aladár újabb monográfia-kötetét.
Több okból is fontosnak tartotta, hogy megjelenjen a Gyergyóholló története és névanyaga című könyv: Először is rátekintést szeretnék nyújtani e kis, szórvány magyar település múltjára, jelenére. E településre, amely a Székelyföld része, s ahol lassan, de biztosan fogy a magyarság, hiszen ma már a lakosság alig 10 százaléka magyar, és ők is zömében idősek. Élik megszokott életüket békés együttélésben a többségi románokkal. Igazából sosem voltak interetnikus konfliktusok – fogalmaz a szerző, vázolva a hollói románok és magyarok együttélésének körülményeit.
„Templomaik egymás mellett vannak, ugyanabban a templomkertben. Csak temetőik vannak külön, de az ortodox temetőben is találtam magyar síremlékeket. Sajnos, a gyereklétszám is vészesen megcsappant, ezért magyar oktatás már nincsen. A gyerekek, kénytelenek román óvodába, iskolába járni.
A magyar nyelv visszaszorult a családba, illetve a templomba. Még magyar fakultatív óra sincs, ahol megtanulhatnának helyesen írni, olvasni. A fogyó magyarság helyzetének ismertetésén túl még egy okot megemlít Farkas Aladár: „azért is fogtam e település tanulmányozásába, mert a Kis-Beszterce völgyében fekvő, szomszédos Gyergyótölgyes történetét megírtam évekkel ezelőtt, Borszékét úgyszintén. Miért maradna ki a két település közé beékelődött Gyergyóholló?”
Kemény fának bizonyult Holló, nehézkes volt az adatgyűjtés, hiszen a település magyar múltjára kevés írott anyag lelhető fel. A Gyergyószentmiklósi Gyűjtő Levéltárban sem található Hollóval és Hollósarkával kapcsolatos levéltári anyag. Tudomásom szerint senki nem foglalkozott az itt élő magyarság tudatos kutatásával. Földes Zoltán egykori hollósarki tanító 1913-ban megírta és a ditrói Pannónia könyvnyomda kiadta A magyarságért című könyvét, ami megjelent reprint kiadásban a 2000-es évek elején. Ennek ellenére, a korabeli sajtót tanulmányozva, több mint 40 sajtóterméket sikerült kutatnom, betekintést nyerünk Gyergyóholló történetébe 1859-től napjainkig” – fogalmaz Farkas Aladár.
Erőssége e monográfiának az is, hogy a temetőben található síremlékek leltára is a gyűjtőmunka részét képezték. Ez sem volt könnyű feladat, hiszen a szerző elmondja: „Egyeseken a név, vagy a személyi adatok olvashatatlanok, máshol hiányoznak, vagy csak a jeltelen sírhant sejteti, hogy ott is nyugszik valaki. Találtam olyan síremléket is, amelyiknek az egyik oldalán egy családnév van, a másik oldalon egy másik. Ismerős a jelenség, hiszen már olyat is láttam, hogy a régi nevet levésték, és egy másik volt rávésve.
Hogy kinek szánja új kötetét, arról is szólt Farkas Aladár: „Remélem, örömmel forgatják mindazok, akik még Hollóban élnek, vagy innen elszármaztak, de érdekli a településük története. Nem utolsósorban a családfakutatóknak, vagy bárkinek, aki e település mélyrehatóbb tanulmányozására szánja magát, hasznos forrásanyagot nyújthat. A településtörténet bemutatása mellett ugyanis olyan családneveket, helyneveket is talál e könyvben az olvasó, amelyeket sikerült összegyűjteni. Ez ugyancsak töredéke a családnévanyagnak, ami a településen előfordult az évszázadok során, de bízom benne, hogy forrásanyagként, kiindulópontként hasznos lesz az olvasók számára.”
Balázs Katalin / Székelyhon.ro

Össze kellene fogjon a szakma és a politikum
Gondban a magyar oktatás
A székelyföldi magyar nyelvű iskolahálózatról és annak állapotáról, az oktatás terén kibontakozott válságról és fejlesztési elképzelésekről volt szó azon az előadáson, melyet Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) elnöke tartott a III. Székely Kongresszuson.
Ennek során megtudhattuk, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a romániai magyar nyelvű oktatásban az óvodától a középiskoláig résztvevő gyermekek száma 155–162 ezer között mozog. Ebből mintegy 96 810, vagyis csaknem kétharmada Székelyföldön tanul. Közülük 19 850 óvodás, 57 018 általános iskolás, 16 003 középiskolás és 3939 szakiskolás, ami egyértelműen az elméleti oktatás túlsúlyba kerülésére utal. Ezek az arányok pedig nagyjából Kovászna, Hargita és Maros megyékre lebontva is azonos módon alakulnak, ami, ha így marad, akkor már középtávon súlyos szakemberhiányhoz vezet. Változtatni azonban csak tanácsadás és ösztönzés által lehet, mely téren jelenleg óriási hiányosság mutatkozik.
Ami a jogi személyiséggel rendelkező és hozzájuk rendelt tanintézmények számát illeti, Kovászna megyében 77 önálló egységhez 234-et rendeltek hozzá, Hargita megyében 133-hoz 248-at, míg Maros megyében 99-hez 320-at. Látható, hogy az összevonások által létrejött iskolaközpontokhoz túlzottan sok intézmény tartozik, ami megkérdőjelezi a hatékonyságukat, hiszen egyetlen személy vezeti őket. Ráadásul Maros megyében a magyar nyelvű tanintézmények kettős hátrányban vannak, ugyanis sok esetben az iskolaközpontok román oktatási nyelvűek, vagyis az igazgató is román anyanyelvű, s így képtelen átlátni és átérezni a magyar nyelvű tanítás esetleges gondjait. Éppen ezért sürgősen változtatni kell ezen a helyzeten, ami viszont politikum dolga, hangsúlyozta az RMPSZ-elnök. A romániai, illetve a székelyföldi magyar nyelvű oktatás sajátos gondjain kívül az oktatásban mind világszinten, mind Romániában válság bontakozott ki, ami fokozza ezeket. Általános vélekedés szerint ugyanis az iskola egy konzervatív, felépítésében és módszereiben egyaránt elavult intézmény, mely nem felel meg a kor követelményeinek és elvárásainak. Az oktatási rendszeren és tanítási módszereken változtatni kell tehát, azonban nem mindegy, hogy ez miként és milyen irányba történik.
Az előadó elképzelése szerint a széleskörű digitalizálás elkerülhetetlen, ami viszont óhatatlanul a hagyományos oktatási helyszínek megszűntetéséhez és a szakirodalomban progresszívnek (haladó, fejlődést biztosító) nevezett új helyszínek kialakításához vezet. Lehetővé kell tenni ugyanakkor az információ többirányú és különböző forrásokból történő áramlását a diák felé oly módon, hogy a tanulás ne egy unalmas folyamat legyen, hanem kíváncsiságfelkeltő és tudatserkentő cselekvés.
Szakmának és politikumnak kéz a kézben kell haladnia a magyar nyelvű oktatás terén felmerülő gondok megoldása, valamint egy versenyképes és a kor követelményeinek megfelelő iskolarendszer kialakítása érdekében. Még akkor is, ha a politikát az oktatásban jártas emberek képviselik – fogalmazta meg zárszóként, tapasztalatokra alapozott véleményét az előadó.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Százlábú és Százlábacskák 10. borospataki tánctábora
Közösségben igazi élmény!
Idén is festői környezetben, a borospataki skanzenben szervezték meg a Százlábú néptáncegyüttes és a Százlábacskák gyermek néptáncegyüttes tizedik közösségépítő tánctáborát július 31. – augusztus 6. között. A Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Kovászna Megye Tanácsa közös szervezésében lezajlott rendezvényen 153-an vettek részt. A két táncegyüttes tagjai és vezetői, Virág Endre és Imola mellett meghívott táncoktatók, kézművesek és zenészek kapcsolódtak be a tevékenységekbe.
A tábori program gerincét a táncoktatás alkotta, naponta 5 órát gyakoroltak, külön a nagyok és a kisebbek. A Százlábú néptáncegyüttes vajdaszentiványi táncokat és énekeket tanult Mátéfi Csaba és Mátéfi Zita, a székelykeresztúri Mákvirágok Néptáncegyüttes vezetőinek irányítása alatt. A Százlábacskák néptáncegyüttes a gyímesi táncokkal, énekekkel ismerkedett Both Jocó és Both Zsuzsa, a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes vezetői, a „népművészet ifjú mesterei” vezetésével.
A táncoktatás minőségét és színvonalát emelte az élő zene, amelyet a Heveder zenekar tagjai Molnár Szabolcs (hegedű), Szilágyi László (brácsa), Bajna Gyuri (bőgő) és Petres Attila (hegedű), Bilibók Alpár (gardony), valamint a Kedves zenekar tagja, Bíró Imre (bőgő) biztosítottak.
A délelőtti három- és délutáni kétórás tánctanítás között kézműves-foglalkozások, közösségépítő játékok tették változatossá a napot. Benkő Éva, Demeter Miklós és Petrova Anasztázia irányításával karkötők, labdák, sípok készültek természetes anyagokból. A kézműves-foglalkozásokkal párhuzamosan 9–10 fős csapatokat alkotva, meseszerű, különböző erőgyűjtő feladatokat, játékokat kellett teljesítsenek a kicsik Péter Orsolyával. A nagyobbak közösségfejlesztő, csapatépítő játékokon vettek részt, és bernyócot (szőtt övet) készítettek.
– Minden este táncház színesítette a tábor programját, ahol kicsi- nagy együtt ropta az évek során elsajátított táncrendeket. Lefekvés előtt, összegzőként, levezetőként hangzott el egy-egy mese, amit Benkő Éva sajátos humorával fűszerezett, bevonva a résztvevő gyermekeket a mese kínálta lehetőségek feltárásában, az útvesztők megoldásában. A tábor egyetlen pillanata sem volt élményszegény, nem találtál unatkozó gyermeket, fiatalt, mert mindig volt valami, amin gondolkodni kellett, megoldásra várt, le kellett szaladni, meg kellett építeni, össze kellett gyűjteni, el kellett táncolni, meg kellett énekelni. A tábor utolsó napján egy közös mesebarangoláson tapasztalhatták kicsik és nagyok, hogy jóban, rosszban számíthatnak egymás segítségére, szeretetére. A hét folyamán a szemek csillogtak, a szoknyák perdültek, a sok-sok tánctól a csűr padlója porzott és a hagyomány élt, mert élteti azt minden egyes Százlábú és Százlábacska hitével, tehetségével és tánc iránti szeretetével – összegezte Péter Orsolya.
Virág Endre a tábor csapatépítő, közösségerősítő jellegét hangsúlyozta.
– A tábor a közösségről szól. Itt nincs telefon, televízió, csak tánc, beszélgetés, játék, egymásra figyelés. A 9–18 év közötti résztvevők az egy hét alatt a közösségi programoknak, a táncnak, a zenének köszönhetően megtapasztalhatták az összetartozás érzését, jobban megismerték egymást, igazi csapattá kovácsolódott a társaság, magyarázta.
A szervezők ezúton mondanak köszönet a szülőknek a bizalomért, Kovászna Megye Tanácsának, a Combridge cégnek, a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesületnek, a Communitas Alapítványnak, Buksa Leventének, Balázs Imrének, Csenteri Leventének, hogy segítségükkel létrejöhetett ez az esemény.
Némethi Katalin / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Más lenne az Y generáció? – Hidegen hagyja őket a politika és a közélet
Az Y generáció tagjai (1980-1995) között születettek individualisták, legtöbbjüket hidegen hagyja a politika és a közélet – erre mutat rá több a témával foglakozó kutatás is. Az általunk megkérdezett szakember szerint noha a mi térségünkben is érződik ez a generációk közötti különbség, itt inkább az 1990 után születettek az érintettek.
Egy korábbi tanulmányból, amely a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban jelent meg, kitűnik, hogy az Y generáció anyagiasabb, lustább, önzőbb, hidegen hagyja őket a politika és a közélet. A tanulmány, amely mai középiskolásokat és egyetemistákat hasonlít össze a Baby Boomer generáció (1946-1964 között születettek) és az X generáció (1965-1982 között születettek) tagjaival, azt mutatta ki, hogy a pénz, az imázs és a hírnév sokkal fontosabbak az Y generáció számára, mint az önbecsülés, az elfogadás vagy a közösség élménye.
Az eredmények igazolják azt, hogy ez a generáció az ’én’-re helyezi a hangsúlyt a ’mi’-vel szemben.
Nem nőnek fel
A magyarországi Mindset pszichológiai szaklap egy 2015-ben végzett felmérést közöl, amely szerint noha az Y generáció képviselői magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint elődeik, ennek ellenére kevésbé találják a helyüket a munkaerőpiacon. Azaz, 25-30 éves felnőttként, állás nélkül diplomát diplomára halmoznak, de ezzel együtt a szülői ház komfortzónájában maradnak, nem törekszenek a felnőtt léttel járó sajátosságokra, mint a házasság vagy az önálló egzisztencia.
Dósa Zoltán, csíkszeredai pszichológus szerint a térségünkben inkább az 1990 után születettekre jellemzők bizonyos mértékben a fentebb említett tulajdonságok. Mint mondta, ez az a generáció, akiknek tinédzser korában „berobbant az internet és a túlfejlett közösségi média”. Ez bizonyos fokú elzárkózást jelent a tényleges közösségi élettől, a fiatalok inkább az online térben töltik az idejük nagy részét – fogalmazott Dósa. A szakember továbbá megemlítette, hogy tapasztalatai szerint a mostani fiatalok nagy részének nincsenek konkrét céljai az életben, ezért nem csoda, ha hidegen hagyja őket az a közösség, politikai közeg sorsa, ahol élnek. „Ha valaki nem tudja, hol szeretne tartani öt év múlva, nyilván az sem érdekli, hogyan lehet konstruktív tagja közösségének” – húzta alá a pszichológus.
Rossz a közoktatási rendszer
A szakember is úgy látja, a szóban forgó fiatalok nagy része individualista, az önös érdekeiket helyezik előtérbe. Ehhez nagyban hozzájárul az a közoktatási rendszer, amelyben tulajdonképpen nevelkedtek. „Ahelyett, hogy kreativitásra és a csoportos érdekek előtérbe helyezésére tanítanák meg a fiatalabbakat, inkább az egyéni teljesítményeken van a hangsúly az oktatási rendszerünkben. Pedig az elmúlt évek technológiai fejlődése alapján körvonalazódik, hogy azok érvényesülhetnek a leginkább az életben, akik kreatívak és tudnak csoportokban is jó eredményeket elérni” – zárta a szakember.
Előítélet lenne?
Az előbbiekkel ellentétben vannak kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy a fiatalabbak másnak bélyegzése legtöbbször csak előítélet, évszázadok óta tartó szokás, hogy az idősebbek másnak látják az utódaikat – mutat rá a www.livescience.com honlapon elérhető 2010-es tanulmány.
Molnár Rajmond / liget.ro

Mihály Ágnes – Nyelvész a tortakrémek mögött
Mihály Ágnest sokan a lapcsaládunk főzőrovatából ismerhetik vagy a Főnix Konyha műsoraiból. Azt viszont kevesen tudják, hogy a sütés mellett a nyelvészet a másik nagy szerelme. A benne élő nyelvész és cukrász konfliktusáról beszélgettünk vele.
Egy átlagos hétköznap lakásába lépve édeskés süteményillat szálingózik, a polcokon spatulák, süteményesdobozok, szakácskönyvek, néhány regény és nyelvtankönyv sorakozik. Pici konyhájában mixer, sütő, bevásárlólisták. Holmijai nagy részét a szülői házban tartja Gyergyószárhegyen, így marad hely a szekrényekben tortaformáknak, dobozoknak, vaníliarudaknak. A földön néhány súlyzó, csomagolásra kész tortásdobozok. Most így él forgatások, fiataloknak szóló projektek, sütőrovatának menedzselése között lavírozva.
Honnan hová
Ágnes a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–angol szakán végzett, vizsgamunkája egy nyelvtansegédanyag volt, amit középiskolás diákoknak készített, alaptémája a nyelvi manipuláció, hiszen – mint mondja – hihetetlenül érdekes felfejteni azokat a módokat, ahogyan a szövegekkel, nyelvi szerkezetekkel megvezethetnek, befolyásolhatnak bennünket. Az egyetemi évek alatt volt alkalma belekóstolni egy teljesen más, alternatív nyelvszemléletbe, aminek „semmi köze nincs az iskolában bejáratott, elsajátított nyelvtantudáshoz, a nyelvhasználatra, a saját nyelvünkről való gondolkodásra épül” – mesélte.
A mesterképzés alatt ebben mélyült el, elkezdett dolgozni Kádár Edittel, az egyetem magyar és általános nyelvészeti tanszék tanárával, zsűri lett az Unikornis Nyelvészeti Olimpiászon. „Amikor az olimpiász országos szakaszához érkezett, elsőéves mesteris voltam, én voltam a forduló egyik zsűrije, ott láttam, hogy a diákok mennyire nem tudnak mit kezdeni ezekkel a feladatokkal. Egyszerű példa: arra kértük, hogy Orwell 1984 című regényéből az Újbeszél nyelv fejezetet olvassák el, a versenyen ehhez kapcsolódó kreatív feladatokat kaptak. És nagyon meglepődtek, hogy nem helyesírási szabályokat kértünk számon, nem konkrétan a szövegben olvasottakat, nem magát az információt, hanem azt, hogy az előre elolvasott szövegben érvényes szabályokat alkalmazni tudják” – meséli Ágnes, akinek ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az iskolában annyira megszokták a bejáratott feladatokat, hogy hatalmas gondot jelent önállóan gondolkozni saját nyelvünkről, emiatt kezdett el foglalkozni egy segédanyag összeállításával. Természetesen az alternatív oktatási formák feltérképezése alatt készültek az alternatív karácsonyi cupcakek, láva- és más születésnapi torták a baráti társaság minden tagjának. A sütés iránti szerelem már megvolt, de azt még nem sejtette, hogy erősebb lesz, mint minden más. Visszaemlékezett, volt olyan vizsgaidőszak, amikor környezete lázasan bújta a könyveket, neki azonban félre kellett tennie, és pihenésképp kipróbálni egy-egy új receptet, ami nem hagyta nyugodni.
Élőbeszéd és gondolkodás
Amiben más az Ágnes által összeállított segédanyag, hogy (miként a tortakrémek receptjei is különböznek) tájegységenként a nyelvhez való hozzáférés nem egy irányból lehetséges. A már kiadott tankönyvekkel az az egyik nagy probléma, hogy teljesen hiányzik belőlük a differenciált oktatásszemlélet, nemcsak azt felejtik el a szerzők, hogy vannak olyan gyerekek, akik kétnyelvű családból származnak, hanem azt is, hogy nem mindenki ugyanolyan képességekkel kerül az iskolapadba. És egyáltalán nem foglalkoznak a kétnyelvűség kérdésével, nem foglalkoznak a nyelvjárások kérdésével, hogy ezek a jelenségek miként hatnak a nyelvre. Egy-egy könyv a budapesti nyelvhasználatot is különválasztja az ittenitől, mintha nagyobb különbség lenne köztük, mint az udvarhelyi és a csángó nyelvjárás között, mintha hierarchia lenne. „Erre is figyelek, hogy más nyelvi ingerek is érnek bennünket.”
A legalapvetőbb nyelvi kérdések esetében sem egy-egy hétköznapi szövegrészhez nyúlnak, hanem valamilyen irodalmi műből idéznek. Vagy mindenhol kijelentő mondatok vannak: Esik az eső. Fúj a szél. A kutya ugat. „Ilyet például soha nem mondunk, hogy a kutya ugat. Gondoljunk csak bele, mennyi mindenre használjuk a nyelvet nap mint nap azon kívül, hogy kijelentő mondat formájában megállapítunk valamiről valamit. Kérünk, utalunk valamire, cinikusak vagyunk, viccelődünk, stb.” A természetességre való törekvés egyébként Ágnes tortáin is megmutatkozik, hiszen cukormázak helyett inkább gyümölcsökkel dolgozik.
Két torta közt egy tankönyv
Ágnest megkereste korábbi témavezetője, hogy két torta között érdemes lenne felfrissíteni feladatait, hiszen nemrég ezen az elven működő nyelvtankönyv jelent meg kisiskolásoknak. A folytatásra pedig lenne igény. Tulajdonképpen ez is része lesz egy olyan középiskolásoknak szóló nyelvi segédanyagnak, ami nem éves lebontás szerint működik, hanem egy nagy feladathalmaz, aminek részeiben el lehet mélyülni, magyarázta.
Hogy most miért nem nyelvészként, tankönyvíróként vagy tanárként dolgozik? A jelenlegi oktatás nagyon kötött, nem igazán enged teret a tanár kreativitásának, avatott be Ágnes. A szülők elvárása, a különböző vizsgákon való jó teljesítmény miatt fennálló hajtás, valamint például az érettségi követelményei a magyarórákat az irodalmi művek tartalmának megtanulására szűkítik. „Ami hely meg idő maradna másra, az annyira kevés, hogy attól tartok, nagyon hamar belefáradtam volna, hogy nem úgy csinálhatom, ahogy szeretném. Valószínűleg nem lenne annyi sikerélményem, mint amennyi most van egy olyan területen, amiben tudok fejlődni, és amiben maximálisan ki tudom élni a kreativitásomat. A süteményeknél is van olyan, amikor meg van kötve az ember keze, mert a recept az recept, de még így is marad hely arra, hogy beletehessem azt, aki én vagyok. És ez tesz boldoggá.”
Nem vész el viszont a nyelvészi végzettség: a Főnix konyha műsoraiba, lapcsaládunk főzőrovatába is maga írja szövegeit, igyekszik minél változatosabbá tenni cikkeit, de tanári, előadói gyakorlattal a közönség előtti beszédtől sem riad vissza.
Dávid Anna Júlia / liget.ro

Irodalommal, zenével és új kiállítóterekkel bővül a Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztivál
Ötödik alkalommal ad otthont a Kolozsvári Magyar Napok a Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztiválnak, amelyet idén a Csend–Tér–Kép téma köré szerveznek. Az Insomnia kávéházban szervezett csütörtöki beharangozó sajtótájékoztatón megtudtuk: a Bánffy-palota pincéje mellett az Uránia-palotában és a Petőfi Sándor utcai Reactorban is lesznek kiállítások, performanszok, valamint idén először költők és zenészek is csatlakoztak a művészeti fesztiválhoz.
28 vizuális művész, 7 költő és a BHF Trió három zenésze közreműködésével nyitják meg augusztus 14-én 16.30-kor az 5. Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztivált a Szépművészeti Múzeumban. A mozgalom Márkos Tünde és Dorel Găină vizuális művészek, Kalló Angéla egyetemi oktató és Lőrincz Gyula képzőművész pár évvel ezelőtti ötletelésének eredménye.
Idén új helyszínekkel is bővül a fesztivál: az Uránia palotában 13-án 18 órakor nyitják meg a Kő-Rajz című kiállítást, kedden 18 órakor pedig Az én városom, a mi világörökségünk és a Rift of Soldierscímű csoportos videókiállításokat láthatjuk. A Petőfi Sándor utcai Reactor a Kisebb konstelációk (epekövek köztes állapotai) című kiállítás és az Apokatastasis című egyszemélyes performansz helyszínéül szolgál csütörtökön és szombaton.
„A csendet megalkotni a képzőművészetben nagyon nagy kihívás, ezért a téma metaforikus jelentése mindannyiunkat nagyon elgondolkodtatott” – nyilatkozta Márkos Tünde, a fesztivál szervezője, az Origo Egyesület elnöke. Többek közt kiemelte: örömmel fogadta az ötletet, hogy idén költők és zenészek is csatlakozzanak a Mimesishez, akik szintén a Csend–Tér–Kép jelszóból kiindulva alkottak.
Dorel Găină csütörtökön az Insomniában többek közt arról beszélt, hogy a Mimesis az a mozgalom, ahol fel sem tevődik, hogy etnikai alapon csatlakozzanak a művészek. Szerinte a Bánffy-palota pincéje kiemelt helyszíne a fesztiválnak, rejtélyes, egyedi kiállítótér.
Az Insomnia kávéházban számos kulturális programon vehetünk részt a Kolozsvári Magyar Napok alatt, például a Göncölszekér együttes, a BHF Trió, az Electronis Sheep vagy az Edina Quartet koncertjein, de lesz könyvbemutató és Mimesis katalógus-bemutató is. Tasi Annabella / maszol.ro

Tíz esemény, amit nem hagynánk ki a Kolozsvári Magyar Napokon
Mi is úgy gondoljuk, hogy tíznél jóval több kihagyhatatlan esemény van a 8. Kolozsvári Magyar Napokon, szubjektív ajánlónkkal csak kiindulópontot szeretnénk nyújtani a válogatáshoz és felhívni a figyelmet néhány olyan programra, amiben az év többi napján kisebb valószínűséggel lehet részünk.
1. Balaton koncert
Az 1979-ben alakult Balaton underground klubegyüttes melankolikus sanzonjaival – és nem csak – hangolódhatunk rá az egyhetes rendezvénysorozatra vasárnap, 13-án 20 órakor Bartha Ernő magyarfenesi Arkhai Szoborparkjában, ahová legalább egyszer mindenkinek érdemes ellátogatni.
2. Szaxofon-orgona koncert a Szent Mihály-templomban
A Szent Mihály-templom orgonáján csendült már fel az utóbbi időben kortárs zene, most azonban olyan huszadik századi műveket hallhatunk, amelyekben a „hangszerek királynője”, a középkori eredetű orgona egy 19. századi, elsősorban a dzsesszből ismert hangszerrel, a szaxofonnal találkozik. Műsoron: Samuel Barber, Gabriel Fauré, Denis Bedard és Ad Wammes művei. Időpont: vasárnap, augusztus 13. 19:00.
3. Arany 200 busz
Hétfőn, 14-én 12 órakor megnyílik a Kolozsvári Állami Magyar Színház előtti térben a Petőfi Irodalmi Múzeum izgalmasnak és interaktívnak ígérkező, az iskolai oktatást kiegészítő mozgókiállítása, az Arany 200 busz, amely különböző dokumentumok, játékok és digitális eszközök segítségével igyekszik elmélyíteni tudásunkat a 200 évvel ezelőtt született költőről. A kiállítás csütörtökig látogatható, 10 és 20 óra között.
4. Spot – Kincsvadászat Kolozsváron
A kincskeresés általában a gyermekprogramok között szerepel, de ezúttal felnőttek is bátran résztvehetnek a Korzó Egyesület városfelfedező játékában. A programra 2-6 fős csapatok jelentkezhetnek hétfőtől szerdáig (aug. 14-16.) az office@korzo.org.ro e-mailcímen vagy a 0740-040-008-as telefonszámon, a kincskeresést pedig csütörtöktől vasárnapig lehet kipróbálni. Az egyesület egyébként két új várossétával is készül, ezek közül az egzotikusabbat emelnénk ki: A szocmodern szép?! A Mărăști és a Györgyfalvi negyedek építészeti öröksége
5. Irodalmi estek Magyarország Főkonzulátusán
Kár lenne kihagyni a Főkonzulátus rendezvénytermében szervezett irodalmi esteket is, Mile Lajos főkonzul a magyar kortárs irodalom olyan meghatározó gondolkodóival és alkotóival fog beszélgetni, mint Kukorelly Endre író, költő, újságíró (15-én 16 órakor), Bereményi Géza, aki többek közt Cseh Tamás dalainak szövegírója volt (17-én 16.30-kor), és Bartis Attila író (18-án 18 órakor).
6. Csoportos látogatás a Román Nemzeti Bank termébe a Róth Miksa festette üvegmennyezet, mozaikok, üvegbetétes ajtók, kályha megtekintésére
Róth Miksa a magyarországi szecesszió legjelentősebb üvegablak- és mozaikművésze, több világkiállításról hozott haza díjat. Amellett, hogy a munkáit a sétatéri Kaszinó épületében megrendezett Megszínesített napfény című fotókiállításon ismerhetjük meg, végre lehetőség nyílik arra, hogy élőben is megnézzük a főtéri Román Nemzeti Bank általa tervezett épületdíszeit. Regisztrációhoz kötött program! Időpontok: augusztus 16. 10-12, augusztus 17. 14-16, augusztus 18. 10-12.
7. Kolozsvár és lakói a 19-20. század fordulóján Veress Ferenc üveglemezein
Ha régi fényképet látunk Kolozsvárról, azt nagy valószínűséggel Veress Ferenc készítette, a város első műtermének tulajdonosa, kísérleti fotográfus. Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum az üveglemezek digitalizált változatát mutatja be, külön érdekesség, hogy Török Károly muzeológus megpróbálta a korabeli kolozsvári viseletek színét is rekonstruálni a feldolgozás során. A kiállítás augusztus 16-án 12 órakor nyílik és szeptember 15-ig látogatható.
8. Boros Misi fellépése
A mindössze 14 éves Boros Misi zongoraművészt három évvel ezelőtt ismertük meg a Virtuózok című tehetségkutató műsor kis korcsoportjának versenyzőjeként, majd győzteseként, a ritka tehetség New Yorktól Stockholmig és Tokiótól Párizsig koncertezett már, 18-án 16 órakor pedig a BBTE és a Kolozsvári Filharmónia Auditorium Maximum dísztermében láthathatjuk egy jótékony célú koncert keretében.
9. Dalszöveg és vers Arany Jánostól Bob Dylanig - Dr. Balázs Imre József előadása
Az előadó – maga is költő és dalszövegíró – 50 percben tekinti át a két összefonódó műfaj kb. 200 éves irodalmi kontextusát. A 2016-os irodalmi Nobel-díj körüli viták fényében a BBTE Bölcsészettudományi Karán szervezett rendhagyó irodalomóra csakis érdekes lehet. Időpont: augusztus 19. 13:00.
10. Beszélgetés Szabó Kati többszörös olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornásszal
Szabó Katival 19-én 17 órakor találkozhatunk a TIFF-házban, az erdélyi sportlegendát Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke kérdezi majd életútjáról.
Tasi Annabella, Zsizsmann Erika / maszol.ro

Mégsem adja el a Kós Károly által tervezett kultúrotthont Mákófalva református egyházközsége
Elállt a Kós Károly által tervezett kultúrotthon eladásától a kalotaszegi Mákófalva református egyházközsége. Júniusban az egyházközség arról egyezett meg Egeres község önkormányzatával, hogy egy kerékpár áráért, 500 lejért (35 ezer forint) átadja az ingatlant a román többségű önkormányzatnak.
Az adásvétel ellen akkor az Erdélyi Magyar Néppárt tiltakozott. Az EMNP alább olvasható, pénteki közleménye szerint a tulajdonosváltás azáltal hiúsult meg, hogy Both György, a Mákófalvát is magába foglaló Egeres község alpolgármestere a tanács elé terjesztett határozatjavaslatából kihagyta a református egyház eladási feltételeit, amelyeket később sem az eladást hitelesítő közjegyző, sem a polgármesteri hivatal nem tartott elfogadhatónak. Ezt követően pedig a mákófalvi református gyülekezet presbitériuma lemondott az épület eladási szándékáról, és arról döntött, hogy saját erőből történő újítja fel az épületet.
Az EMNP üdvözölte a presbitérium bölcs döntését, és felajánlotta segítségét az épületfelújításához. Az Egeresi önkormányzat június 13-án döntött a színmagyar mákófalva művelődési házának a szimbolikus összegért való megvásárlásáról.
Az adásvétel szükségességéről Both György az RMDSZ színeiben megválasztott alpolgármester, az egyházközség korábbi gondnoka győzte meg az egyházi döntéshozó testületet és az önkormányzati testületet is. Az alpolgármester szerint ugyanis úgy vélte, hogy csak így lehet forrásokat szerezni az épület felújítására. Az EMNP álláspontja szerint az egykor államosított, majd 2001-ben visszaszerzett egyházi vagyon községi tulajdonba juttatása újabb államosításnak felelt volna meg.
Az Erdélyi Magyar Néppárt közleménye:
Néppártos siker: mégsem lesz elherdálva a mákófalvi kultúrotthon
Az RMDSZ-es alpolgármester javaslatára 500 lejért eladták volna a Kolozs megyei Mákófalva kultúrotthonát. Péntek Levente néppártos önkormányzati tanácsos hívta fel a körvélemény figyelmét a gyanús eladási szándékra, a nyilvánosság előtt történő „adásvétel” pedig végül meghiúsult.
Both György RMDSZ-es alpolgármester a tanács elé terjesztett határozatjavaslatából kihagyta a református egyház eladási feltételeit, amelyeket később sem az eladást hitelesítő közjegyző, sem a polgármesteri hivatal nem tartott elfogadhatónak. Tudomásunk szerint a mákófalvi református gyülekezet presbitériuma lemondott az épület eladási szándékáról és annak saját erőből történő felújítása mellett döntött.
Az EMNP üdvözli a presbitérium mostani bölcs döntését és szakemberei által felajánlja segítségét a pályázati- és felújítási folyamatban. A jelenlegi eset bizonyítja, hogy egy ellenzékben lévő néppártos tanácsos is érvényesíteni tudja a közösségünk érdekét.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei szervezete
EMNP; MTI; itthon.ma/erdelyorszag

Megadták az alaphangot
Ha valóban ez lenne az ára Románia korszerűsítésének, akkor minden bizonnyal már megfogalmaztuk volna a nyílt levelet Kelemen Hunornak: önként adja vissza állami kitüntetését, mondjon le román állampolgárságáról, vigye el a balhét, hozza meg az áldozatot annak érdekében, hogy az ország, amelyben élünk, végre fejlődő, modern, európai, civilizált állam legyen.
Ha ugyanis a Nemzeti Koalíció Románia Korszerűsítéséért nevű szervezet igen hangos és látványos, hatalmas médiavisszhangot kapott agitálását nézzük, könnyen azt hihetjük, az RMDSZ elnökének kitüntetése és állampolgársága az egyetlen akadálya annak, hogy Románia olyan hely legyen, amilyent mindannyian szeretnénk: biztonságos, élhető, fejlett.
Hogy mindez nem így van, azt persze mi jól tudjuk, de a neve alapján komolynak tűnő és fontos ügyekkel foglalkozó szervezet alighanem igen sokakat megtéveszthet: nevéhez méltó módon komolynak és fontosnak állít be olyan ügyeket, amelyekre inkább a nevetséges, groteszk, tragikomikus jelzők találnának. Vagy inkább az elkeserítő: hiszen ha 2017-ben Romániában ilyen magyarellenes hisztériát válthat ki Kelemen Hunor azon mondata, mely szerint a magyarság nem tudja és nem is akarja ünnepelni 1918-at, akkor bizony nagy bajok vannak az országban. Érdemes ezért alaposabban szemügyre venni a magát az akadémiai, üzleti, szakszervezeti és szakmai szervezeteket tömörítő társaságként meghatározó koalíció nyilvánosan felvállalt céljait, vezetői struktúráját. Szembetűnő, hogy a román társadalom minden szövetét átfogja: média-képviselők, rektorok tanácsa, szakszervezetek, megyei tanácsok szövetsége, helyi önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek tartoznak ide.
Elnöke az igen kétes múlttal rendelkező Alexandru Cumpănaşu műsorvezető, civil aktivista (?) – sokak azt is kétségbe vonják, végzett-e egyetemet, ehhez képest a belügyminisztérium egyik kollégiumában tanít! –, de ott találjuk alelnökként többek között az 1989-es utcai eseményekben mindmáig tisztázatlan szerepet játszó Constantin Degeratu tábornokot, Costin Georgescut, a Román Hírszerző Szolgálat volt vezetőjét vagy Vasile Puşcaşt, Románia uniós csatlakozási főtárgyalóját. A társaság szinte valamennyi tagja tehát szorosan kötődik valamely nagyon erős állami intézményhez, többek nyílt titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkeznek – kicsit mintha ama láthatatlan, a választott politikai hatalomtól független államhatalmi struktúra villanna elő, „a rendszer”, amelyről oly sokan és oly sokat beszélnek Romániában.
A módszerek is kísértetiesen emlékeztetnek a Securitate eljárásaira: megtévesztés, diverzió, félretájékoztatás, nacionalista hangulatkeltés, magyarellenesség stb. – mintha csak a volt politikai titkosrendőrség lendült volna akcióba új név alatt, tetszetősebb, jobban csengő jelszavakat tűzve zászlójára.
Ezért oly aggasztó a román társadalom legbelsőbb szöveteibe ékelődött társaság magyarellenes kirohanása. Nem Kelemen Hunor állampolgárságát vagy kitüntetését féltjük – inkább attól tartunk: mindazok, akiknél a hatalom összpontosul, megadták az alaphangot a jövő évi centenáriumra. Farcádi Botond / Háromszék; Erdély.ma

Tanulni, szórakozni (IV. SIC Feszt Szabadegyetem)
Negyedik alkalommal nyitotta meg kapuit a fiatalok előtt Csomakőrös tábora tegnap, a SIC Feszt – Székelyföldi Szabadegyetem közéleti előadásokkal, koncertekkel, családi nappal, vetélkedőkkel, filmvetítéssel várja látogatóit vasárnapig. A rendezvény mottója ebben az évben: #brand a lelke mindennek.
Négyszáz állandó résztvevője, az esti koncerteken pedig több ezer látogatója van a csomakőrösi rendezvénynek, amelynek célja, hogy elérhető áron kínáljon tanulási, szórakozási lehetőséget a fiataloknak, ugyanakkor arra ösztönözve, hogy részt vállaljanak a jövő alakításában – fejtette ki a SIC Feszt megnyitóján Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke. Oltean Csongor Miért-elnök úgy fogalmazott: fontos, hogy olyan programokat biztosítsanak, amelyek felkeltik a fiatalok érdeklődését, és lehetőséget teremtenek arra, hogy bekapcsolódjanak az ifjúsági és civil szervezeti munkába. A szabadegyetemek, diáktáborok hozadéka, hogy alkalmat adnak a fejlődésre, barátságok kiépítésére – vélekedett a rendezvény visszatérő vendége, Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető elnöke. „Fontos, hogy a fiatalokban tudatosítsuk: érdemes Székelyföldön élni és jövőt építeni” – emelte ki Kocsis-Boldizsár János, a SIC Feszt főszervezője, aki azt tapasztalta, az erdélyi fiatalok körében idén is vonzó a rendezvényük.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Indulatokat szíthat a szoborpark (Marosvásárhely)
Közleményben kifogásolta az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezete Marius Paşcan parlamenti képviselő ötletét, miszerint a gyulafehérvári nagygyűlés jövő évi centenáriumára nyolc román személyiségnek emléket állító szoborparkot hoznának létre Marosvásárhely központjában.
Mint fogalmaznak, eddigi politikai pályafutása ismeretében nem csodálkoznak a „magyarbarátságáról” ismert honatya ötletén. Ugyanakkor Paşcan mellett az RMDSZ marosvásárhelyi önkormányzati képviselőit is emlékeztetik: korábban képviselő-testületi döntések születtek a Sütő- és Bethlen Gábor-szobor, illetve a Bodor-féle zenélő kút főtéri felállításáról, amelyeket a mai napig nem vontak vissza. „Úgy véljük, minden esetleges későbbi szoborállítás csak ezek teljesítése után jöhet szóba” – szögezik le a közleményben. „Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezetének ugyanakkor meggyőződése, hogy Marius Paşcannak inkább befektetők bevonzására, a reptér modernizálására, a terelőút folytatásához szükséges pénzek megszerzésére, valamint a regionális kórház megépítésére kellene koncentrálnia” – mutatnak rá. A néppárt álláspontja szerint a szoborállítás újabb etnikai feszültségeket szülhet. „Bízunk abban, hogy Románia 100. évfordulójára valósággá válnak azon tanácshatározatok, amelyek magyar vonatkozású szobrok felállítására vonatkoznak” – összegez zárásként az EMNP közleménye. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

S. Király Béla: A politikailag korrekt ideológia már szobrokat döntöget
A jellemzően észak-amerikai találmány, a politikailag korrekt szóhasználat – pontosabban: szó- és gondolatfutam-tiltás – abban is hasonlít a kommunizmus ideológiájára, hogy a számára kedvezőtlen múltszegmenseket igyekszik felszámolni. A hozzá simuló irányadó média agymosása olyan mértékű, hogy a közfeladatokat ellátók fejükben az ultraliberális panelekkel – „magánszorgalmú kutyaként” – késztetést éreznek végrehajtani a progresszívak parancsolatait.
Olaszországban újabban Mussolinivel kapcsolatos köztéri emlékeket semmisítenek meg a politikailag korrekt pedagógiai szándékával, pedig bármit is tett, a történelem eltörölhetetlen része marad – még amerikai szempontból is. Annak idején, 1928-ban a Saturday Evening Post nyolc részben jelentette meg a Duce önéletrajzát, s ez lett a korszak legnagyobb könyvsikere. Mussolinire hősként tekintettek a botrányhajhász amerikai liberális újságírók, és remekül kijöttek vele. Az amerikai oktatási intézmények közül a Columbia Egyetem fogadta be leginkább a fasizmusát, amely nem tévesztendő össze a Hitlerével. Amint azt Jonah Goldberg a Liberálfasizmus. A baloldal rejtett története Mussolinitől napjainkig című könyvében megírta: Hollywood moguljai, felismerve Mussolini színészi tehetségét, abban reménykedtek, hogy egy nagyfilmet készíthetnek vele. Duce volt az egyik első modern szexszimbólumuk, aki hozzájárult Che Guevara későbbi szexuális megdicsőüléséhez.
Ismerős a balliberális igyekezet; „a múltat végképp eltöröljük” – ígérték a kommunisták is. Emiatt olyan nehéz kiegyensúlyozottan, történelmi összefüggésekben látni a múltat a történelmi ismereteiket többnyire filmekből és bulvármagazinokba csomagolt politikai sugalmazásokból puzzle-ező utókornak.
A tiltólistára került Mussolini iránti kortárs amerikai imádatra azért kell kitérni, mert a Park Könyvkiadó jóvoltából már magyarul is olvasható Christopher Duggan könyve, A bódult nemzet. A Mussolini-imádat anatómiája – jellemzően csak az olaszok nemzeti érzésén veri el a port. A szerző még a Mussolini-sírbolt előtt elhelyezett vendégkönyvből is idézget. Az egyik, 2005. szeptember 9-ei bejegyzés viszont éppen a kortárs atlantista politikusok többségére illik: „Mennyi pozitív és negatív dolgot mondtak már el erről az emberről. Egy biztos: hogy családja nem gazdagodott meg pártjából. Ez példa és figyelmeztetés kellene hogy legyen a ma politikusainak.” A politikailag korrekt tiltóprogram a szülőföldjén is mérhetetlen károkat okoz a józan gondolkodásban, a mértéktartó mentalitásban. Már ott tartunk, hogy a déli konföderáció zászlaját rasszistának, Lee tábornokot pedig a nácik előfutárának tartja a közvélemény megdolgozott része. A megvezetett polgárok azt sürgetik, hogy az amerikai polgárháborúból (1861–1865) fennmaradt köztereken még látható szobrokat, zászlókat, jelképeket tüntessék el, mivel ezek „a gyűlölet és a rabszolgatartás szinonimái”. A balliberális tabula rasának több mint száz emlékmű esett már áldozatul. Ráadásul a virginai Charlottesville-ben a demokrata városvezetés nemrég elhatározta, hogy ledönti a híres Lee tábornok szobrát, aki a déliek hőse, majd a megbékélés előmozdítója volt. Mi több: a parkot, amely a szobrot övezte, az Emancipáció (felszabadítás, egyenjogúsítás) Parkjának neveznék át „a déliek által elnyomott afroamerikai lakosság emlékére”. A rabszolgaság tény, de kérdés: mennyire lett jobb azon négerek élete, akik éhbérért sínylődtek tovább a „győztes” északiak gyáraiban. Továbbá: nem a rabszolgaság finomított, progresszív formája a szándékosan csőbe húzott svájci frankhitelesek sorsa, akik egész életükben dolgozni kénytelenek a konstrukciót kiötlők sáskahadának? Képzeljük el (de jobb, ha inkább el sem képzeljük), hogy Kolozsvár főterén lebontják a Mátyás-szobrot: máris előttünk állna a progresszív demokraták regresszív szándéka! Ráadásul a leegyszerűsített, politikailag korrekt parancsolat hazug. Az amerikai polgárháború nem „a haladár” északi úriemberek és a csúnya, „rasszista” déliek öldöklő küzdelme volt. Szándékos félrevezetés, és a futballmeccskommentárok szintjére leráncigált posztulátumhalmaz egyike, hogy sok százezer északi a feketék jogaiért adta volna életét. E polgárháború egy évszázados konfliktus szomorú csúcspontja volt két szociálpolitikai modell között. Az egyik oldalon a mezőgazdasági termelésen alapuló és konzervatív mentalitású Dél, amely a független államok konföderációját akarta, míg vele szemben az iparosított és tőkenövelő változásokat hajszoló Észak, amely minden áron központosítani akart. Amikor a polgárháborúk előzményeiről olvasok, napjaink Európájának kétféle víziója jut eszembe. Sajnos, nem jelent meg nálunk arra kihegyezett történelmi munka, hogy mit művelt Észak a legyőzött Déllel.
Az okokat a gazdaságban kell keresni. Észak elhatározta, hogy vámot vet ki a déli államok termékeire, így kényszerítve őket is az iparosításra. A déliek visszautasították a diktátumot, és elhatározták, hogy saját kikötőket építenek gazdasági függetlenségük biztosítására. Főleg ezek a lépések motiválták döntő lépésre az északiakat, mivel konkurenciát szimatoltak a levegőben. A rabszolgatartás megszüntetése csak utólagos magyarázat, ürügy volt a két társadalmi modell küzdelmében. Abraham Lincoln elnöknek csak a háború harmadik évében „jutott eszébe” a rabszolgák felszabadítása, feltehetően arra számítva, hogy fekete önkéntesek szöknek majd át hadseregébe a hősiesen harcoló déliek ellen.
A vesztes háború egy sajátos déli mentalitást teremtett, amelynek irodalmi és filozófiai kifejeződései Nobel-díjas írók és kiváló gondolkodók sorát hívta elő. A vesztesek a szabadságukat és a hagyományaikat védték. Ezeket – a jelképeken, szobrokon keresztül – ma is védeni kell, ami azt a tipikus balliberális megbélyegzést váltja ki, hogy „Éljenek a fehérek és a rabszolgaság!” A jelképek védelme tisztelgés az ősök erőfeszítése előtt, azok előtt, akik még nem tudtak a multikulturalizmus, a egyenlősdiség mantrájáról, akikkel még nem szégyelltették a múltjukat. A déli államok jelképei szabad használatának megtiltásával a bosszúálló és jakobinus központosítás nevében akadályozzák a déli kultúra ápolását.
A mantra átrepült Európába is, hiszen a brüsszeli elit őket utánzó része már itt is alkalmazni akarja. Kemény küzdelem vár ránk – amelyet mások már rég előre láttak –, ha meg akarjuk védeni múltunkat a hivatásos leépítőktől, a nájmódis dekonstruktőröktől, akik mindent a politikailag korrekt mércéjével kényszerítenek Prokrusztész-ágyba milliárdos megbízóik érdeke szerint. A Braveheart film kezdetének egyik mondata jut eszembe: a történelmet azok írják, akik felakasztották a hősöket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely János dedikációi
(1929. III. 7. – 1992. VIII. 23.)
Halálának 25. évfordulójára
Szinte egy emberöltő. 1968-tól 1989-ig az a megtiszteltetés ért, hogy kollégák voltunk Székely Jánossal az Igaz Szó szerkesztőségében. Alig várta, hogy nyugdíjba vonulhasson. Egy nappal sem maradt tovább. Ez idő alatt megjelent könyvei egy részét nekem is dedikálta. Az első a Székely János legszebb versei című kis kötet (Albatrosz Könyvkiadó, 1975), azt írta bele, hogy „Kuti Mártának szeretettel, megbecsüléssel”. A nyugati hadtestet 1979-ben „...barátsággal, kollégiális szeretettel” ajánlotta, 1985-ben A mítosz értelme című esszékötetébe azt írta, hogy „...kollégiális szeretettel, köszönettel, barátsággal”. Amikor a lap 20. évfordulóját ünnepeltük 1973. július 7-én, az Aranykakas vendéglőben, a damasztszalvétára, amit a jelen lévő írókkal, munkatársakkal dedikáltattam, pontosabban autogramjaikat gyűjtöttem, azt írta: „Kedves Barátom! Fizess elő az Igaz Szóra. Székely János”. János urat nem hagyta el a humorérzéke, hisz kifogyhatatlan napirend volt a szerkesztőségben az előfizetők beszervezése író-olvasó találkozókkal, és minden más módon. Mindenkinek kvótája volt.
Ám számomra legkedvesebb dedikációja az, amit az Egy rögeszme genezise (1978) című, esszéket és bírálatokat tartalmazó kötetébe írt: „Kuti Mártának köszönettel sok vesződéséért a Protenstánsokkal – és különben is, Székely János”. Nemcsak azért kedves, mert megköszönte az igazából nagy szeretettel végzett munkámat, hanem mert egyértelműsíti azt, hogy a Hugenották címen megjelent drámájának eredeti címe Protestánsok volt. Valóban, a cenzúrával való hosszadalmas harc árán, címváltoztatással sikerült nagy nehezen kinyomni a darabot. A Profán passióval már nem voltunk ilyen szerencsések. Sokat igazított, finomított rajta János úr, de hát a cenzúrának már maga a téma is szálka volt, úgyhogy hosszú harcunk eredménytelen volt. Az 1954-ben keletkezett dráma csak 1990 után jelenhetett meg.
Huncut is tudott ám lenni János úr. Nagyon szerettem a Dózsa poémáját. Nemes Levente színpadi megjelenítése igazi drámává emelte, kihozta belőle a drámai mélységeket, s ez még szerethetőbbé tette. Ma már a drámái közt tartják számon. Nos, János úr egy szép nap, nem emlékszem, hányban történt, elém állt azzal a kéréssel, hogy adjam kölcsön a könyvet. Csak természetes, hogy szívesen. Valami magyarázatot is fűzött hozzá, erre sem emlékszem, mert ő volt számomra a lábon járó megbízhatóság. Bevittem a könyvet, és odaadtam. Telt-múlt az idő. Rákérdeztem egy alkalommal, hogy nem felejtette el, ugye? Nem, nem. Egy szép nap aztán érkezik a könyvvel, csakhogy a román fordítással. No, eléggé meglepődtem, mit ne mondjak. Magyarázatot is fűzött hozzá, és ígéretet, mihelyt hozzájut egy magyar példányhoz, visszaadja. Sosem került sor rá. Így maradtam nemcsak dedikáció, de könyv nélkül is. De segítettem rajta, s ez számomra elégtétel, és kedves emlék.
Ha már kézbe vettem az Egy rögeszme genezisét, belekukkintottam, mi ragadott meg Székely János gondolataiból, műhelytitkaiból vagy az alkotáshoz való viszonyából, merthogy aláhuzigáltam ezeket annak idején. Most idézek néhányat emlékeztetőül.
A Bolyai János metaforájában azt írja, „...hogy mihelyt sikerül megírnom egy témát, eldadognom egy felismerést, máris »megszabadultam« tőle. gondolni sem tudok rá többé. Olyat is megéltem, hogy egy gyermekkori emlékemet, mihelyt vers született belőle, teljesen elfelejtettem. S most mégis komolyan hittem, hogy egyszer még megírom azt a regényt”. Sosem írta meg a regényt Bolyai Jánosról. De csodálta: „Mert János, ahogy én megismertem, a tehetségnek és a méltóságnak azon a fokán állt, ahol az ember már belátja a gőgös igazságot: nem érdemes foglalkozni csak a legnehezebbel. (...) Mondjanak bármit a csúcs- és részletproblémák derék kutatói: én tudom, van ilyen becsvágy. Ajándékba kapott géniusznak tartozik ezzel az ember”. (1975). Több mint költő című írásában írja: „Nem irigylem elődeimet. (...) Egyvalamit azonban kamaszkorom óta tagadhatatlanul irigylek, egyvalami mindig ijedt ámulatra, sóvár féltékenységre bír, valahányszor rágondolok, s ez az egyvalami nem mű, nem vers vagy verssor, hanem az élet. Petőfi Sándor élete. (...) Titkos (s meglehet hiábavaló) becsvágyam az, hogy olykor nehéz percben, eszükbe jussak majd az eljövendő embereknek, nem pedig az, hogy kinyomozzák titkaimat”. (1969).
Székely János, ahogy ezt meg is írta, élete a könyvek, elsősorban a klasszikusok között telt. Nemegyszer elmondta, azért olvassa őket újra és újra, mert sosem csalódik bennük. „ Az írás mágusa Tolsztoj” – írja Mit tudott és mit nem tudott Tolsztoj? című esszéjében. Szerinte „Tolsztoj mágiájának titka nem a nyelv, hanem a megfigyelés”. Tolsztoj és Petőfi életútját összevetve következtetése: „Amit a huszonhat éves Petőfi Sándorban mindmáig csodálunk (élet s eszmény tökéletes egybeesését), azt kísérelte meg Tolsztoj öregkorában. Nem sikerült neki, igaz, de legalább próbálkozott, s tán még Petőfinél is meghatóbb emberi példát hagyott ránk ebben a próbálkozásban. Ahogy Petőfi a makulátlan következetesség, azonképpen Tolsztoj a becsaphatatlan lelkiismeret hérosza volt”. (1978).
Hosszan folytathatnám. Én ezeket a sorokat dedikációként írtam ide, kedves olvasó. Mert Székely János gondolatai mindnyájunkhoz szólnak, s talán az ő kívánsága is teljesül: eszünkbe jut nemcsak nehéz perceinkben, és megköszönjük, amit ránk hagyott. Felbecsülhetetlen életművét.
KUTI MÁRTA / Népújság (Marosvásárhely)

Csomagolhatnak a nagypiacosok, jön a Nagy Egyesülés emlékmű!
Most már szinte biztosra vehető, hogy Erdély Romániához kerülésének centenáriuma alkalmából jövő évig felállítandó Nagy Egyesülés emlékművet az aradi egykori Thököly, mai nevén Katedrális téren fogják elhelyezni, azon a területen, ahol a város egyik legnagyobb és leglátogatottabb szabadtéri piaca – a nagypiac, ahogy mindenki ismeri – található. Călin Bibarț aradi alpolgármester pénteken a Városházán tartott sajtóértekezleten számolt be a fejleményekről, pontosabban arról, hogy a Kulturális Minisztérium augusztus 2-án az aradi önkormányzatnak címzett levelében felkérte a hivatalt, hogy minél hamarabb foglalják városi határozatba az emlékmű felállításának helyét. A szaktárca választott: az ortodox templom előtti teret jelölte meg helyszínként.
Néhány nappal ezelőtt a kulturális tárca képviselői Aradon jártak, ahol a helyi vezetőkkel bejárták az utóbbi években felmerült lehetséges helyszíneket. Szó volt többek között a nagyszínház mögötti Szabadság (Avram Iancu) térről, a Ligeti tóról, sőt legutóbb a Városháza előtti tér is felmerült ötletként. Az emlékművet megalkotó Florin Codre képzőművész ugyanis a forradalmárok obeliszkje helyén, a villamosvágányok közé képzelte volna művét, erre azonban a forradalmár egyesületek azonnal felkapták a vizet és vehemensen tiltakoztak az ötlet ellen. Az aradi alpolgármester elmondta, jövő héten, augusztus 17-én, csütörtökön ül össze tanácsülésre a város képviselőtestülete. A napirendi pontok egyike a Katedrális térre vonatkozó határozattervezet. A város vezetői reményüket fejezték ki, hogy az ellenzék nem fog belekötni a javaslatba, hiszen annak idején, amikor a nagypiac környékének átalakítását magába foglaló Zonális Urbanisztikai Tervet (PUZ) elfogadták, nem volt különösebb ellenvetés a tanácsosok körében.
A nagypiacon áruló emberek és a tőlük vásároló környékbeliek minden bizonnyal nem fognak örülni az elképzelésnek. Korábban (még idén februárban) már volt precedens egy akcióra, melyben a piacosok spontán tiltakozással fejezték ki nemtetszésüket a polgármesteri hivatal térrendezési elképzeléseivel szemben. A város vezetői azonban már akkor elmondták, a piac meg fog szűnni, az árusok számára egy másik helyet keresnek, a jelenlegi teret pedig teljesen átalakítják. Ebbe beletartozik az is, hogy a javarészt pékáruk és tejtermékek forgalmazására üzemeltetett fedett csarnokot is felszámolják.
Hogy hova költöztetnék a piacosokat? Bibarț alpolgármester szerint az árusoknak a színház a Víztorony közvetlen szomszédságában, a Gloria Sport Klub épülete mellett (a Ion Rusu Șirianu utcában) lévő egykori kellékraktárának helyén biztosítanának teret. A részletekre azonban egy következő alkalommal térnek vissza.
A Nagy Egyesülés emlékmű témája tehát minden bizonnyal uralni fogja a jövő heti tanácsülést, nem kizárt, hogy az ellenzéknek is lesz egy-két hozzászólása a dologhoz.
Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)

Visszaadni a kalotaszegieknek, ami az övék
Huszonhetedik alkalommal szervezték meg Kalotaszentkirályon a Kalotaszegi Népzene– és Néptánctábort augusztus elején. A táborban az erdélyi néptáncok közül talán az egyik legnehezebbet, a kalotaszegit oktatják, ám felkészültség és tudásszint alapján a táborozók több csoport közül válogathatnak. Szép Gyula szervezőt kérdeztük az idei tábor sajátosságairól, koncepciójáról.
– A kalotaszenkirályi népzene- és néptánctábort „legendák” övezik, ez az egyik legismertebb erdélyi tábor. Hogyan befolyásolja a tábor az erdélyi táncházmozgalmat?
– Ez a legelső erdélyi népzenei– és néptánctábor, ahol egy nagyon jellegzetes, népszerű, értékes tájegység népzenéjét, néptáncát tanítjuk, talán ez lehet a „legendák” oka. Talán nem is helyes az a megfogalmazás, hogy az erdélyi táncházmozgalmat hogyan befolyásolja ez a tábor, hiszen a világ minden pontjáról érkeznek táborozók, a résztvevők nagy része nem erdélyi. De persze Erdélyből is sokan vannnak, illetve minden tájegységről érkeznek ide ilyenkor, Szilágyságból, Székelyföldről, Szatmárról, Temesvárról. Azáltal, hogy egy hét alatt elsajátítják a kalotaszegi néptáncot, vagy a kalotaszegi hangszeres népzenét, népdaloktatáson vesznek részt, ahol számos gyönyörű népdalt tanulhatnak meg, akarva-akaratlanul is hozzájárulnak az erdélyi magyar kalotaszegi népi kultúrának a megismertetéséhez. Másképp táncol egy táncházban az, aki itt sajátította el a kalotaszegi tánclépéseket ezalatt az egyhetes „kurzus” idején és másképp, aki nem itt tanulta a táncot. Köztudott, hogy nem könnyű tánc a kalotaszegi, főleg a legényes nehéz. Szerintem ez a világ egyik legvirtuózabb, és ettől talán a legnehezebb férfitánca. Ám aki ezt megtanulja, az más emberré válik.
Mindig volt a kalotaszegi emberben egyfajta büszkeség, ami a táncosságában is megmutatkozott. Minden kalotaszegi faluban a jó táncos vezéregyénisége volt az illető közösségnek, meghatározta a falu hangulatát, életmódját. Ez nemcsak szórakoztató eleme az életnek, nemcsak kitomboljuk, kiizzadjuk magunkat, hanem egyéniségfejlesztő szerepe is van. Én nem hallottam még olyanról, hogy a táncházas elzüllött. Aki ezzel a kultúrával megismerkedik, az az emberi milyenség legmagasabb szintjére tud felemelkedni, és szerintem ez ennek, és az összes többi néptánctábornak is az érdeme.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Irodalom a vidéken – a Látó első írótábora
Vasárnapig tart Szilágybagoson a Látó szépirodalmi folyóirat Irodalom a vidéken című első írótábora beszélgetésekkel, könyvbemutatókkal, felolvasásokkal. A tábor nyitott, egyénileg is csatlakozni lehet.
A műhelymunkákon és előadásokon az írói életmodell, az irodalomhoz köthető pályák lehetőségeiről beszélgetnek, megpróbálnak közösen irányokat felvillantani a fiatal alkotók számára, felmérik az irodalommal foglalkozni akaró írók, költők és kritikusok lehetőségeit, buktatóit és a pálya kényszerhelyzeteit. Az előadásokon és műhelymunkákon, a hely szelleméhez igazodva, elsősorban a Szilágysághoz köthető alkotók (Ady Endre, Hervay Gizella, Szilágyi István, Mester Zsolt stb.) munkásságáról beszélgetnek, de a párbeszéd során igyekeznek jelenvalóvá tenni a saját tapasztalatokból eredő meglátásokat is. Szó lesz irodalomoktatásról, olvasáskultúráról, tehetséggondozásról és az irodalom megváltozott szerepeiről, megvitatják a centrum és periféria viszonyát – olvasható a Látó közösségi oldalán.
Pénteken bemutatták Vida Gábor Egy dadogás története című önéletírását/regényét, Szöllősi Mátyás Budapest katalógusát – mindkét könyv életpályákról készített „felvételek” gyűjteménye. Meghívott vendégek: György Alida, Varga László Edgár, Szöllősi Mátyás, André Ferenc, Márton Evelin, Finta Klára, Kész Orsolya, Vida Gábor, Vida Krisztina, Demény Péter, Eperjesi Noémi, Szabó Róbert Csaba, Sárkány Tímea, Borbély András, Béres Norbert, Láng Zsolt, Birtalan Beáta, Nagy Hajnal Csilla, Barlog Károly, Puskás Dániel, Tamás Dénes.
Szombaton 10 órától a Pince-szemináriumok keretében beszélgetések zajlanak majd (előadók: Vida Gábor, Láng Zsolt, Béres Norbert, Demény Péter, Márton Evelin, Borbély András. Témák: Irodalom a vidéken – vidékiség, periféria és centrum; Szilágysághoz köthető alkotók, alkotói életpályák bemutatása). 12 órától bemutatják Barlog Károly: Kovács Istenke álmodik című könyvét, fél 1-től beszélgetés Demény Péter: Vadkanragyogás című kötetéről, majd 13 órától Tamás Dénes: Minden egész kötete kerül terítékre. Ebéd után szabadprogram és pálinkakóstolás, 19 órától a szilágyborzási kultúrotthonban tartanak gálaestet, felolvas: Vida Gábor, Láng Zsolt, Demény Péter, Varga László Edgár, Márton Evelin. 22 órától a Perseidák meteorraj teleszkópos megfigyelésére kerül sor Nagy Róbert vezetésével, felolvas: Szöllősi Mátyás. A tábor vasárnap zárótanácskozás után zárul. Szabadság (Kolozsvár)

Sikert a kemény munka terem
A türelemben, a fegyelemben és az engedelmességben való megerősödés érdekében gyűltek össze a Hun tábor résztvevői július 27. és augusztus 2. között a sepsibesenyői művelődési otthon udvarán. A tábor nyolcadik kiadásának a mottója a Tegyél meg mindent a siker érdekében volt. A Hun tábor nem kényeztető tábor, a mai gyermekeknek bizony nem könnyű a cserkésztáborok mintájára élni, lakni, őrséget állni. Ahhoz, hogy a tábori feladatokat sikeresen és eredményesen megoldják jól összehangolt erőbeosztásra és kitartásra volt szükségük a mai hunoknak a MIT által is szervezett Adj, király, katonát vetélkedő jutalomtáborában.
Az első napon a kagánok megválasztása után a törzsek felosztása következett. Idén Csongor, István és Zoltán népe verték fel táborukat az udvar három különböző szegletében, ezt követően minden hun elkészítette a saját jelképes lovát, amit a tábor egész ideje alatt éjjel-nappal, esőben és kánikulában is törzsenként őrizniük kellett. A törzsek íjászaton, illetve a hun tábori focin vettek részt, amely abban különbözik a klasszikus futballtól, hogy itt egyszerre két labdával folyik a játék.
A Recsenyédi testvérek is a tábor vendégei voltak Kálnokról, akik fergeteges lovasíjász bemutatót tartottak. Öröm látni, hogy Hanna, Attila és Hunor személyében ilyen magas szinten képzett úgynevezett sólyomíjászok vannak, akik álló helyzetből, mozgásból állócélpontra, és mozgásból mozgó célpontra egyaránt szétforgácsolják a céltáblákat. Az is különleges élmény, ahogy az íjászok, mint a kentaur szinte eggyé olvadnak lovukkal, és egy „emberként” hajtják végre a különlegesebbnél különlegesebb feladatokat.
A kibírhatatlan hőséget a besenyői tó hűs vize enyhítette, ide jártak a hunok nap mint nap magukat lehűteni. A zabolai Both házaspár, László és Katalin, valamint két táncoslábú fiatal lány szintén a tábor vendégei voltak, és különféle táncokra tanították a tábor résztvevőit. Örömünkre szolgált az a megállapítás, hogy évről évre javul, fejlődik a táborozók ritmusérzéke, és a tánchoz való hozzáállása.
A táborozók a rengeteg feladat elvégzése közepette a gyakorlatban is megtapasztalhatták, hogy ahhoz, hogy eredményes, jól végzett munkát végezzenek, ahhoz odaadás szükséges. Ezzel a hozzáállással foghattak neki az agyagedény, törzsi nyaklánc készítésének, a nemezelésnek, de a számháború, métázás, zsákba futás vagy egyéb kihívásoknak is.
A tábor utolsó előtti napján a Zöld Nap Egyesület munkatársai, Ráduly Attila, Derzsi Katalin, valamint Isa, Haykuhi, és Ayse önkéntesek voltak a tábor vendégei. Ők egy rövid spanyol, örmény és török bemutatkozó után szórakoztató és fejlesztő játékokkal örvendeztették meg a tábor lakóit.
A tábor utolsó napján mindenkinek nehezére esett a búcsúzkodás, több szülő megjegyezte, hogy nem tudják mi történt, de a gyerekek nem akarnak haza indulni. Ezúttal is egyértelművé vált, hogy a nehezebb körülmények sokkal jobban megedzik és összekovácsolják a táborozókat és, az a kapcsolat, ami kialakult, az az élmény, amit együtt éltek át az közelebb viszi egymáshoz egy életre a Hun táborban részt vevő lelkeket.
Bardócz Csaba lelkipásztor / Szabadság (Kolozsvár)

„Büszkék vagyunk fiataljainkra, akik tovább viszik értékeinket”
Interjú Zeng Jánossal, Tordaszentmihály polgármesterével
Nagymúltú rendezvény vette kezdetét tegnap Tordaszent¬mihályon. A helyi közösség legfontosabb eseményét, a tordaszentmihályi falunapokat 15. alkalommal szervezik meg. Zeng Jánost, Tordaszentmihály polgármesterét a rendezvényszervezés menetéről, a programokról, a közösségi életről kérdeztük.
– Tegnap kezdődtek a falunapok Tordaszentmihályon. Hányadik alkalommal szervezik meg, illetve ki az esemény főszervezője?
– Tizenötödik alkalommal szervezzük meg a tordaszentmihályi falunapokat. Az esemény főszervezői tisztségét a helyi önkormányzat vállalta fel. Mi állítottuk össze a programot, annak érdekében, hogy minél jobban megfeleljen a helyi közösség igényeinek, viszont az esemény lebonyolítását kolozsvári rendezvényszervező vállalat végzi majd el.
– Több éve vezeti már a községet, ez idő alatt biztosan voltak kiemelkedő események, és nehézségek is. A falunapok szervezése miért fontos, még akkor is, amikor esetleg kevesebb a partner vagy az erőforrás?
– A falu számára két kiemelkedően fontos rendezvény van évente, az egyik a falunapok, a másik a Hagyma nap. A falunapoknak közösség kovácsoló szerepe van. Meg szeretnénk teremteni azt a színteret, ahol a község lakosai egymással találkoznak, beszélgetnek, kellemesen töltik idejüket egymás társaságában. Ugyanakkor a testvértelepülési kapcsolatok ápolásában is fontos szerepe van a rendezvénynek, hiszen minden évben ellátogatnak hozzánk a falu testvértelepülései, illetve a falunapok keretén belül bemutathatjuk azt is, amit a közösség ifjai tanulnak egy éven keresztül. A helyi tánccsoportoknak is lehetőséget teremtünk ilyenkor tehetségük bizonyítására.
– Falunapok vagy községi napok inkább? Sikerül-e megszólítani a sinfalvi és mészkői közösségeket?
– Azt mondanám, hogy inkább falunapok, hisz Sinfalván és Mészkőn is szerveznek külön-külön falunapot. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az említett két falu lakosai nem kapcsolódhatnak be a programokba. Ők is a közösségünk részei, így minden évben nagy szeretettel várjuk őket is a tordaszentmihályi falunapokra és mi is szívesen látogatunk el, az általuk szervezett eseményekre.
– A községben a magyar közösség kissebségben él. Hogyan sikerül elérni azt, hogy mind a magyar, mind a román közösség sajátjának érezze az ünnepet?
– A programban szerepelnek a magyar és román közösséget célzó programpontok is. Célzottan a magyar közösségnek szólnak például a magyar előadók és énekesek, illetve figyelembe kell azt is venni, hogy magyarországi testvértelepüléseink is vannak. Ugyanakkor a helyi magyar néptáncegyüttes a Rügyek fiataljai is fellépnek a falunapokon, akárcsak a helyi román néptáncegyüttes. Kétnyelvű programjaink is vannak, ilyen például a péntek délutánra időzített 50 éves házasok köszöntése, amely egyébként a falunapok nyitóprogramja is egyben, de a gyerekfoglalkozásokra is minden kiskorút várnak.
– A magyar közösség megszólításában partner lehet az RMDSZ és a történelmi egyházak. A helyi RMDSZ milyen formában kapcsolódott be az esemény szervezésébe?
– Lovász Pál, az RMDSZ tordaszentmihályi szervezetének elnöke és a helyi tanács kulturális bizottságának elnöke vállalta a szervezés oroszlánrészét. Ugyanakkor a többi RMDSZ tanácsosunk is keményen kiveszi a részét, hiszen az ő feladatuk a testvértelepülések küldöttségének fogadása és szórakoztatása a három nap alatt. Ők gondoskodnak arról, hogy a külföldről érkező vendégeink megtekinthessék mindazt, ami számunkra fontos, azt, amit a közösség értékeinek tartunk.
– Többéves polgármesteri tapasztalat van már a háta mögött. Hogyan látja, melyik eredményére a legbüszkébb?
– Minden megvalósításunkra büszke vagyok. Az elmúlt 13 évben a falu látványosan fejlődött, hiszen rengeteg projektet kiviteleztünk, van vízellátásunk, iskoláink, óvodáink és még sportcsarnokot is sikerült létesítenünk. Ugyanakkor büszkék vagyunk a fiataljainkra, azokra az ifjakra, akik hagyományainkat és értékeinket viszik tovább. De talán az egyik legnagyobb eredmény az, hogy a községben 20 százalékos a magyarság aránya és mégis negyedik polgármesteri mandátumomat töltöm.
– Mit gondol, mi a siker titka? Mitől lesz jó gazdája valaki egy közösségnek?
– Az elsődleges és egyben legfontosabb dolog az, hogy ismerjük a települést, közösséget, amit képviselünk. Törzsgyökeres tordaszentmihályiként könnyebben megértem azt, ami a község lakosainak fontos, és ezáltal megfelelően képviselhetem az érdekeiket.
Ballok Zsuzsa Csilla / Szabadság (Kolozsvár)