Bábszínházak kincsestára (Szent György Napok)
Minden egyes gyermekeknek szánt előadást telt ház előtt játszottak a héten, pedig volt elég, és milyen sokfélék: finoman nosztalgikus múltidézés, mai és maira hangolt vígeposz, örök klasszikus és népies produkció – ami közös bennük, az a minőség. Nemhogy a környékbeli falvakból, még Brassóból és Csíkszeredából is jött közönség a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház által szervezett bábos sorozatra, a fesztiváli rangot is megérdemlő napi öt-hat előadáson összesen mintegy 1800 gyermek és felnőtt szurkolt és tapsolt a szereplőknek.
Pedig a tegnapi szakadó esőben nem is volt egyszerű egy-egy óvodás csoporttal végigcaplatni a lezárt központban, de elégedetlen arcot nem lehetett látni, megérte minden lépés. Lássuk csak: volt egy Benedek Elek-mese az Udvarhelyi Néptáncműhely előadásában, fellépett a disznófősajti karrierjét elpuskázó Rongy Elek, a példakép a békéscsabai Napsugár Bábszínház produkciójában, elandalodhattak a nézők a debreceni Vojtina Bábszínház Boldog képek címmel bemutatott, egyszervolt szép világán, nevethettek a nagyváradi Szigligeti Színház Liliput Társulatának friss Petőfi-feldolgozásán – merész választás volt A helység kalapácsa, amely eredetiben csak megszállottak olvasmánya, de a kisdiákok élénk figyelme igazolja a rendezést –, és a sort a házigazda Cimborák kamaszoknak szóló játéka, a Cyber Cyrano zárja. Itthon már megszoktuk a színvonalat, természetes, hogy jó a saját bábszínházunk, de ezúttal nem csupán játékuk miatt érdemlik meg az elismerést, hanem ezért a bábos seregszemléért is, ami az épp zajló színpadi történeten túlmutatva főként arról szólt, hogy kimeríthetetlen szellemi kincsestárral rendelkezünk, mérhetetlenül gazdagok vagyunk. Ezt a gyermekek még egész jól értik.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kortárs irodalom diákoknak
2013-ban indította útjára a pozsonyi Pagony Kiadó a Tilos az Á könyvek sorozatát, azzal a céllal, hogy minőségi kortárs irodalmat kínáljon olvasásra középiskolás korú („young adult”-nak nevezett) fiataloknak. Az idei Szent György Napok kulturális hetében sepsiszentgyörgyi líceumokban mutatkozott be a Tilos az Á.
Kedden a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban Kemény Zsófi költővel, íróval találkozhattak a diákok; a művészeti líceumban Laboda Kornél író, dramaturg, rendező volt a vendég, tegnap Nényei Pál látogatott a Székely Mikó Kollégumban. A Magyarországról érkezett írókkal Péczely Dóra szerkesztő, kritikus, a Tilos az Á könyvek főszerkesztője beszélgetett. A keddi találkozókon a kortárs ifjúsági irodalom középiskolákban való népszerűsítésén túl sokat vitatott kérdések kerültek terítékre a diákokkal és tanáraikkal való beszélgetések során: milyen szerepük lehet ezeknek a műveknek a fiatalok életében; az egyre népszerűbb irodalom milyen viszonyban áll az iskolákban kötelező olvasmányként tanított klasszikus ifjúsági regényekkel; zavaró-e, szükséges-e, hozzáad vagy elvesz egy irodalmi alkotás értékéből a trágár nyelvezet; milyen kapcsolatban áll az irodalommal és miként tud akár hétköznapi kommunikációs eszközként is működni a slam poetry; fontos-e, hogy mit milyen korban olvas az ember; a tabutémák érintése, a szabályos, klasszikus irodalmi sémák felrúgása hogyan hat a fiatal olvasókra; mi módon lehet lépést tartani a gyors iramban bővülő kortárs ifjúsági irodalommal. A művészeti líceumban színházról is beszélgettek: a független és kőszínházi produkciók közötti alapvető különbségekről, a varieté műfajáról, a sepsiszentgyörgyi középiskolai drámaoktatás és a budapesti színművészeti egyetemen zajló drámaoktatás közötti alapvető különbségekről.
A résztvevő diákok a szerzőkkel és azok bemutatott regényeivel is megismerkedhettek a beszélgetések során, ezenkívül betekintést nyerhettek a kiadó tevékenységébe is. Megtudhatták, hogy a sorozat neve – melyben a szerkesztők egykor nagyon nehezen tudtak megállapodni – a Micimackóból származik, a Tilos az Á könyvek jó részét a kiadó felkérésére írták, s az ifjúsági regény legfontosabb ismérve, hogy szereplői kamaszok. A közönségtalálkozókon elhangzottak nyomán néhányan minden bizonnyal kedvet kaptunk kortárs ifjúsági regények olvasásához.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki pacsirták
A középiskolások kategóriájában Erőss Réka és Szabó Réka Fruzsina első díjat nyert a vasárnap Székelyudvarhelyen tartott VI. Székelyföldi Népdalvetélkedőn, amely Háromszék, Csík, Gyergyó, Barcaság, Udvarhelyszék, Marosszék, Moldva és Aranyosszék régiós nyerteseinek döntője. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum két X. osztályos népdalénekese nem először mutatja meg tehetségét és felkészültségét, mindketten kiskoruktól énekelnek, a helyi népdalvetélkedők többszörös győztesei. A székelyudvarhelyi megmérettetésen, a VI–VII. osztályosok II. díjával tért haza a nagyajtai Boda Szabina Tekla, aki szintén több alkalommal nyert helyi, háromszéki népdalvetélkedőn.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Internálni! (Egy megfigyelt család (2.))
Kolozsvár megmenekült attól a pusztítástól, amelyet Budapestnek el kellett szenvednie. A szovjet–román hadtestekkel szemben több hétig tartó tordai ellenállás az Erdélyben maradt német–magyar csapatok gyorsított kivonását szolgálta a nyugat felől már-már záródó zsákból. Október 11-én „felszabadult” Kolozsvár. A város viszonylagos nyugalmát a végig működő Tízes Szervezet és a gyáraknál munkásőrségek biztosították.
A sebtiben megalakult Országos Demokrata Arcvonal (FDN) Észak-erdélyi Központi Tanácsadó Testülete Teofil Vescan egyetemi tanár elnökletével és Jordáky Lajos társelnökletével, valamint a szovjet városparancsnokkal ügyelte fel a törvényes rendet. Miután a bevonuló román katonai és félkatonai szervezetek Észak-Erdélyben ártatlan magyarokat öltek meg kegyetlen módon, a szovjetek kitiltották innen a román közigazgatást. Ennek titkolt célja az volt, hogy a történelmi pártok uralta román politikai paletta átváltson kommunista irányításúvá. Azaz egyfajta zsarolásként is szolgált. Nem sokat késett a Kolozsváron maradt értelmiségiek számonkérése. Édesapámra a Tízes Szervezet – amelynek elnöke volt – kapcsán került sor, valamint egy könyvének kitételét rótták fel neki. (Salazar portugál diktátort idézte.) Persze, ez kevés volt, s akkor jöttek a meredek hazugságok. Íme: „A Magyar Revíziós Liga Bizottságának, valamint a fasiszta partizánok Wesselényi Lövész Egyletének tagja volt. Kitüntették a Nemzetvédelmi Kereszttel soviniszta magatartása miatt és a Vitézi Szék tagjaként tevékenykedett.” (Ezt a hazugságáradatot a Tanügyi Tisztogató Bizottság állította.) Ezzel szemben az igazság: 1944. március 19-i német megszállás után az Estilap március 20-i számában így fejezi be írását: „A legszebb tizedesi feladat ezekben a hisztériás, gyávák részére félelmetes napokban az, hogy felkészítsük tizedünk magyarságát lelkileg arra az elszánt, komoly elhatározásra, a belső ellenálló erő kifejlesztésére, amely habozás nélkül szembeszáll azzal, aki a nemzet szabadsága és függetlensége ellen tör.” Továbbá, miután a háborús segélyakciók során begyűjtött javakból a zsidóknak és a románoknak is osztottak a tizedesek, a Magyar Megújulás Pártja kolozsvári szervezetének körlevelében ez (is) áll: „amennyiben a »magyar a magyarért« tiszta vonaláról letért Tízes Szervezet munkása maradsz, pártunk tagjai sorából kénytelenek vagyunk törölni”. Puskás Lajost internálásra ítélték „bűneiért”, de a Tisztogató Bizottságtól Teofil Vescan által aláírt levél kitöltöttnek ítélte az internálást (néhány napig volt a Sziguránca fogdájában, innen egyenesen a Mátyás Mátyás Kórházába vitték). Ellenfelei nem nyugodtak bele ebbe, amint azt az FND levele alatti bejegyzés bizonyítja (fotó). Végül 1947. május 5-én letartóztatták, és október 3-áig a szamosújvári börtön rabja volt sokakkal együtt. Itt megírt börtönnaplóját megjelentettem Más jövőt álmodtam címmel (Charta Kiadó, 2008).
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Politikai ítélet született? (MOGYE-ügy)
Egy jogerős bírósági ítélet szerint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást.
A legfelsőbb bíróság kedden kimondott jogerős ítéletében megalapozatlannak tartotta és elutasította a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), a Marosvásárhelyi Magyar Diákszervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését a hasonló tartalmú elsőfokú ítélet ellen. Amint Kincses Előd, a felperesek ügyvédje az MTI-nek elmondta, keresetükben a romániai egyetemeket akkreditáló, Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) egyik rendelkezésének törvényességét vonták kétségbe, mely szerint az orvostanhallgatóknak a betegekkel románul kell kommunikálniuk. A MOGYE rektora és szenátusa erre a rendelkezésre hivatkozva fogadta el a magyar oktatást hátrányosan érintő egyetemi chartát. Kincses Előd kifejtette: álláspontjuk szerint ezt a rendelkezést a 2011-es tanügyi törvény is érvénytelenítette, de soha nem is lehetett volna érvényben, ugyanis ehhez a kormány határozatára lett volna szükség.
„A legfelsőbb bíróság felháborító politikai döntést hozott, melynek semmi köze nincsen az igazságszolgáltatáshoz” – jelentette ki Kincses.
Üdvözölte viszont az ítéletet Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora. Az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva a rektor kijelentette: a legfelsőbb bíróság ítélete az elmúlt négy évben indított perek egész sorát zárja le az intézmény számára kedvező módon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újratárgyalják a Mikó-kollégium visszaszolgáltatásának kérését
Fehér könyv az egyházi ingatlanok restitúciójáról
A restitúciós bizottság újra elbírálja az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatására vonatkozó kérelmét – jelentette be tegnap Veress Emőd jogász.
„Ha úgy gondolják, hogy nem jár vissza, az is eredmény, mert megnyílik a pereskedés lehetősége”, mondta. Az egyház képviselőinek ma kell megjelenniük a bukaresti testület előtt, hogy újra kifejtsék a kérést alátámasztó érveiket és tisztázzák jogi szempontjaikat. A bejelentés tegnap hangzott el a romániai ingatlan restitúció helyzetéről készült fehér könyv bemutatóján, amelyet a négy erdélyi magyar történelmi egyház tervezett. A White Book On Church Property Restitution in Transylvania című, kizárólag angol nyelven publikált kiadvány arra hívja fel a figyelmet, hogy a restitúciónak a törvényi keretekre alapozva, a történelmi tények figyelembevételével, nem-diszkriminatív módon kellene folytatódnia.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Annak érdekében, hogy a nemrég kidolgozott Kastély Erdélyben Stratégia végrehajtása minél átfogóbb szakmai alapokra helyezkedjen, az ezt kezdeményező PONT Csoport bővíteni kívánja azt a szakértői kört és adatbázist, amellyel tulajdonosok és működtetők, fejlesztéssel foglalkozó szervezetek és közintézmények együttműködhetnek a fent említett jövőkép elérése érdekében.
Szabadság (Kolozsvár)  Kastély Erdélyben – szakértőket keresnek
A Kastély Erdélyben program az erdélyi kastélyokért és kúriákért cselekvő közösségben és szervezeti hálózatban képzeli el a jövőt, amely ezen épületek megőrzését, restaurálását és gazdasági-, kulturális-, közösségi- és turisztikai potenciáljának értékesítését szolgálja.

Korodi Strasbourgban: romlik a kisebbségi jogok helyzete
A magyar közösséggel szemben alkalmazott diszkriminációra, a kisebbségi jogok évről évre romló romániai helyzetére hívta fel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének figyelmét Korodi Attila. Az RMDSZ-es képviselő a közgyűlés plenáris ülésén vesz részt a héten Strasbourgban.
Keddi felszólalásában Korodi rámutatott, az elmúlt időszakban számos önkormányzatot kényszerítettek jogi úton az épületeikre kihelyezett, a magyar közösség számára történelmi és szimbolikus jelleggel bíró Községháza felirat levételére. Hangsúlyozta, hogy Romániában létezik kétnyelvűséget szabályozó törvény.
A parlamenti képviselő beszélt arról is, hogy a Hargita megyei törvényszék elutasította a Székelyföld turisztikai népszerűsítése érdekében létrehozott szövetség bejegyzését, arra hivatkozva, hogy Székelyföld hivatalosan nem létezik, ennek megfelelően turisztikai úti célként sem lehet népszerűsíteni.
„Kettős mérce áll fenn, illetve diszkrimináció a magyar közösség irányába, hiszen más hagyományos régiók nevét, például Barcaság, Bukovina, lehet használni turisztikai desztinációként" – mondta Korodi felszólalásában. Az ilyen jellegű turisztikai kezdeményezések ellehetetlenítése révén pedig az adott régió, jelen esetben a Székelyföld fejlődését akadályozzák.
Kiemelte azt is, hogy a román hatóságok a szabad gyülekezés jogát is akadályozzák, hiszen nemrég Marosvásárhelyen 1000 magyar embert büntettek meg azért, mert részt vett egy engedélyezett tüntetésen. Korodi kitért arra is, hogy Romániában nem volt nyilvános vita az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének alkalmazására vonatkozó jelentésről. „Az Európa Tanács elé terjesztett jelentésbe foglaltak nem a valóságot fedik, hanem a hatóságok, illetve a nagyobb román pártok álláspontját foglalják össze" – összegezte a parlamenti képviselő.
Krónika (Kolozsvár)

340 éve született Apor Péter
Gazdag programmal emlékezett névadójára az iskola
Sok minden belefér egy különleges napba – ezt bizonyítja a kézdivásárhelyi Apor Péter Szaklíceum tegnapi ünnepi programsorozata. Az intézmény – amely jelenleg 653 diák alma matere – a felsőháromszéki mezőgazdasági oktatás 85. évfordulója és az iskola névadója, báró Apor Péter születésének 340. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepséget.
Egész napra jutott a különféle tudományos, kulturális stb. eseményekből, a nap 9 órakor indult tudományos ülésszakkal, amelyen a hozzászólók a mezőgazdasági oktatás jelenének gondjairól, kihívásairól értekeztek.
A Debreceni Egyetem rektorhelyettese, dr. Jávor András tartalmas bemutatójából értékes, új ismeretekre tehettek szert a hallgatók, többek között az ágazatot érintő EU-s szabályozásokról is, a LAM Alapítvány részéről felszólalt Orbán Miklós felnőttképzési programfelelős, dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató a falusi mezőgazdasági szokásokról beszélt, Dezső Vencel igazgató pedig a kézdivásárhelyi mezőgazdasági oktatás indulását vázolta. András Ignác, a kászonaltízi iskola igazgatója a kászonszéki és felsőháromszéki gazdák közötti kapcsolatokról beszélt.
Bemutatták a 85 év a mezőgazdasági oktatásban. A jelen képei című könyvet, fotókiállítás is nyílt Öt év képekben címmel az iskolában, valamit egy emlékplakettet is elhelyeztek, amit meg is áldottak.
A meghívottakat ebéddel vendégelték meg a szaklíceum étkezdéjében, ami ajánlatos is volt, hiszen az azt követő, látványos gasztronómiai kiállítás igencsak korgó gyomrokat okozott volna. Ezen az iskola diákjai által készített sütemények vitték a prímet, és azokat szolgálták fel a napot záró állófogadáson is.
A kulturális emlékműsor méltó helyen, a Vigadó nagytermében kezdődött 15 órától: köszöntőbeszédek hangzottak el, felléptek az iskola diákjai és a testvériskolák képviselői is. Szülőföldem, szép földecském címmel mutattak be fotókollázst, a Fergettyű néptánccsoport és a Vadrózsa népdalkör mezőségi és sóvidéki táncokkal, felcsíki fonóval lépett fel, román nyelvű műsor is a program része volt.
Az ünnepségen jelen volt Orosháza, Mezőhegyes küldöttsége, Gyuláról és az intézmény ausztriai testvériskolájától köszöntő szavak érkeztek.
Jó alkalom volt ez a nap a kapcsolatok ápolására, a találkozásra, olyan neves egykori diákok keresték fel ez alkalomból az intézményt, mint Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, aki megelégedetten nyugtázta: színvonalon felüli irodalmi műsort láthatott.
Dezső Vencel igazgató, aki 16 éve áll az intézmény élén, megerősítette: úgy érzi, jól sikerült, tartalmas, mozgalmas ünnepséget zárhattak, amelyre méltán lehetnek büszkék a szervezők.
Értékes ajándékkal is gazdagodott az iskola, egy traktorral, amely 39 éves elődjét váltja le a „szolgálatból”. A négy és fél millió forintos munkagépet Tóth Katalin földművelésügyi helyettes államtitkár, dr. Torda Márta minisztériumi osztályvezető, valamint Visegrádi József tatabányai vállalkozó közbenjárására és hathatós segítségével kaphatta meg az intézmény. Hatalmas előrelépés ez, hiszen tudni kell, hogy Felsőháromszéken az Apor Péter Szaklíceumban tanulnak traktorvezetést nem csak a diákok, a felnőttek is, sőt jönnek Erdővidékről, Brassó megyéből, nem mindegy tehát, hogy milyen állapotú járműn gyakorolhatnak.
F. I.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A helyzet változatlan
1981 júliusának egyik hajnalán a lábunknál fogva rángattak ki a Szent Anna-tónál felhúzott sátrunkból az oda kivezényelt milicisták, és még mielőtt felocsúdhattunk volna, már ránk is ripakodtak: azonnal adjuk oda nekik személyi igazolványainkat. Így jutott a mogorva hatóság tudtára, hogy ama emlékezetes Anna-napot megelőző éjszakán mi is azok között voltunk, akik hitet tettek magyarságuk mellett, és elítélték a kommunista rendszer elnyomó és jogainkat semmibe vevő politikáját. Ennek első következményeként augusztusban borsos pénzbüntetést róttak ki rám a tónál az említett időpontban elkövetett, úgymond, „csendháborítás” miatt. Folytatásaként Kolozsváron egy professzor előadásáról hurcoltak el a Securitate pribékjei, majd a megtörésemet célzó két, kihallgatásoktól terhes esztendő után, a diplomavizsga napján eltávolítottak a főiskoláról.
Azóta kis híján 35 esztendő múlt el fölöttünk, a diktátor 26 éve megbukott, de 2016 áprilisának egyik délutánján mégis az előbbivel azonos tartalmú csendőrségi jegyzőkönyvet találtam a postaládámban. Ismét megbüntettek, mert folyó év március 10-én 18 óra 30 perckor egy szerintük engedélyezetlen felvonulás résztvevőjeként a marosvásárhelyi Rózsák téren megzavartam az ott lakók nyugalmát. Állításukat egy videofelvételre alapozzák.
Döbbenten betűztem a hányaveti módon papírra firkantott sorokat, és habozás nélkül eldöntöttem, a rám kirótt bírságot nem fogom kifizetni, az ügyet pedig jogi útra terelem. Ugyanis a román alkotmány által biztosított gyülekezési jogom durva korlátozásán kívül több nyomós okom is akad erre. A hatóságok részéről irányunkba gyakorolt megfélemlítési kísérlettől, a jogtalanul készített és felhasznált videofelvételeken és zaklatáson át, a valótlan állításokra alapozott pénzbüntetésig.
A székelyeket titkosszolgálati eszközökkel elhallgattatni, elüldözni vagy megsemmisíteni akaró román hatalomnak pedig ezúton üzenem, továbbra sem félünk, és a minket megillető nemzeti jogaink követeléséről sem fogunk lemondani!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ne szégyelljük magyarságukat
A Festum Varadinum keretében tartottak ünnepi istentiszteletet Nagyvárad Körös-parti evangélikus templomában kedden délután. Az eseményen számos meghívott és érdeklődő vett részt, hogy meghallgassa kolozsvári fiatal művészek népdalokból álló előadását, és Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész prédikációját.
Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor nagy örömmel üdvözölte ismét Nagyváradon a Nagy Noémi Kriszta népdalénekesből, Laczkó Vass Róbert színművészből, Szép András zongoristából és Szép Gyula Bálint szólóhegedűsből álló négytagú zenekart, akik Paraliturgia címmel két részben adták elő az „erdélyi magyar szakrális népköltészet gyöngyszemeit” – mondta Laczkó bevezetőjében, egy-egy dallal idézvén meg a keresztény év jelentős ünnepnapjait.
Kovács Zsombor az alkalomra Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből választott igét, „négy fogalom köré építve a prédikációt: a félelem, az erő, a szeretet és a józanság lelkére, melyeket Isten az embernek adományozott”, hogy megőrizze emberi és nemzeti integritását. A lelkész felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne szégyelljék magyarságukat, ne féljenek vállalni azt: „mi sem félünk, de másnak sem kell félnie tőlünk.” – mondta.
A szentbeszédet Thurzó Sándor József brácsaművész játéka zárta, aki Maczalik Alfréd két munkáját, az Áriát és a Menuettót adta elő. Ezt követően óvodások mondtak verseket és Imre Kamilla énekelt népdalokat. A Paraliturgia második részének előadása után a Miatyánk közös elmondása, a testvéregyházak képviselőinek áldása és a Himnuszeléneklése zárta az ünnepi eseményt.
Szamos Marian
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Székesfehérvár Váradon
Fontos, hogy Szent István és Szent László városa között jó legyen a kapcsolat – mondta Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere Nagyváradon, ahol Ilie Bolojan polgármesterrel és Huszár István alpolgármesterrel tartott közös sajtótájékoztatót tegnap.
Mindkét polgármester elmondta, hogy fontosnak tartja a tapasztalatcserét és az együttműködést, a két városnak ugyanis hasonló városfejlesztési, tömegközlekedési problémái vannak. Az is elhangzott, hogy a sajtótájékoztatót követően munkamegbeszélésre vonulnak vissza, melyen a közös uniós pályázási lehetőségeket vizsgálják meg.
Székesfehérvár a XXV. Festum Varadinum keretében mutatkozik be Nagyváradon, Cser-Palkovics András a rendezvényt is méltatta, megköszönte a lehetőséget és elmondta, hogy a váradiakat is várják hasonló bemutatkozással. A kapcsolat a civil szervezetek lévén jött létre, hangzott el, ugyanakkor fontos az önkormányzatok közötti együttműködés is, tette hozzá a székesfehérvári polgármester. Mint mondta, európai viszonylatban nincs messze egymástól a két város, az ide útja négy és fél órát tartott, és ez a viszonylagos közelség a turizmus számára is lehetőségeket jelent.
Huszár István felidézte, hogy tavaly a Nagyváradi Ősz keretében már láthatták Váradon székesfehérvári királybábukat, és saját székesfehérvári útját is említette.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nyílt nap a BBTE-n
A Babeş- Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatának nyílt napjára több iskolából érkeztek diákok.
Végh Balázs Béla, az intézmény oktatási igazgatója köszöntötte a nyílt napon részt vevő diákokat. Elmondta, nagyon sok gyerek vágya az, hogy tanító legyen, a hasonló alkalom pedig lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők betekintést nyerjenek az intézmény életébe és megtapasztalják, hogyan zajlik Szatmárnémetiben a pedagógusok képzése és kedvet kapjanak a pedagógusi pályához. „Az óvónői és tanítói állás nem egyszerűen csak egy foglalkozás és egy kereseti lehetőség, hanem hivatás, ezért az első feltétel, hogy szeressük a gyerekeket. Gyerekszeretet nélkül nem lehet gyakorolni ezt a hivatást” — hívta fel a jelenlévők figyelmét Végh, rámutatva arra is, hogy akárcsak a szülőknek, a pedagógusok számára is a gyermek kell a középpontban legyen, formálni kell a jellemét, a fizikumát és a szellemi képességét edzeni, az erkölcsi és esztétikai érzékét fejleszteni kell.
„Az óvodában és az iskolában sok mindenre meg kell tanítani a gyerekeket. A mai gyerekek nagyon sok ismerettel rendelkeznek, de nincsenek tapasztalataik, ezért fontos, hogy az óvodában és az iskolában a pedagógus a saját tapasztalataiból adjon át minél többet tanítványainak” — magyarázta az oktatási igazgató.
A nyílt nap iránt érdeklődő diákok drámapedagógiai és kézműves foglalkozáson vehettek részt, játékosan tanultak matematikát és társasjátékokban is jeleskedhettek.
Elek György
frissujsag.ro

A magyar irodalom ünnepe volt Aradon
Vasárnaptól szerdáig Aradon zajlott a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny idei országos döntője. A 144 általános és középiskolás diák valamennyi erdélyi, partiumi és bánsági megyét, de még a Kárpátokon túli régiókat is képviselte.
A négynapos rendezvény magán a versenyen kívül számos érdekes programot tartogatott a gyerekeknek és tanáraiknak: többek között világosi kiránduláson, lippai, solymosi és pécskai látogatáson ismerkedhettek meg Arad megye épített és természeti örökségével, felkeresték a máriaradnai kegytemplomot, a '48-as Ereklyemúzeumot, színházi előadáson és táncházban is szórakozhatott a népes mezőny.
„Az irodalom és magyar nyelv olimpiája, ünnepe ez” – mondta Király András RMDSZ-es oktatási államtitkár a döntőről, amelyet a Mikes-vetélkedő 1971 óta íródó történetében negyedik alkalommal rendeztek meg Aradon (a legtöbbet, hetet Kolozsváron szerveztek meg, Sepsiszentgyörgy pedig a második leggyakoribb házgazda öt vendéglátással). „De helyszíntől függetlenül mindig a legjobbak mérik össze tudásukat – folytatta az államtitkár. – A verseny népszerűségét jelzi, hogy a selejtezőkön 815 általános és 117 középiskola indul.”
A dolgozatok megírását hétfőn tartották az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban, az eredményeket pedig kedd este tették közzé. A jegyek kifüggesztése után évfolyamonként a diákok a javító tanárokkal együtt kiértékelték a dolgozatokat.
Berszán István versenybizottsági elnök, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője a Maszolnak elmondta, igyekeztek úgy összeállítani a tételeket, hogy amennyire nehéz volt a kidolgozása, legalább olyan mértékben játékos is legyen. "Örvendtem annak, hogy minden osztályban voltak, akik megtalálták ezt a »játékteret«, és látszott a dolgozatukon, hogy élvezték azt, amit csináltak. Ez a legnagyobb haszon!” – jelentette ki.
Az ünnepélyes díjkiosztót szerdán tartották Aradon a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége országos vezetőségének, illetve helyi közéleti személyiségek jelenlétében, a díszvendég Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja volt.
Jövőre Beszterce ad otthont a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny döntőjének.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro

Az EMNP és az RMDSZ listák melletti kampányolásra kéri Soós Zoltánt Szilágyi Zsolt
A marosvásárhelyi erős magyar képviselet megszerzése érdekében felkérte Szilágyi Zsolt EMNP-elnök Soós Zoltánt, a marosvásárhelyi magyarság közös polgármester-jelöltjét, hogy a kampánya során vegyen részt a saját tanácsosi listával induló Erdélyi Magyar Néppárt kampányrendezvényein is, és ne csak az RMDSZ számára, hanem az EMNP-s jelöltek számára is mozgósítson. Ezt egy mai, kolozsvári sajtótájékoztatón közölte az EMNP elnöke.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, kampánykoordinátor aTransindexnek nyilatkozva nevetségesnek nevezte az EMNP elnökének a kérését, ugyanis ez nem illik bele a választási logikába. Elmondta: a választás elsősorban a versenyről szól, és az RMDSZ-nek nem az a feladata, hogy a gyengébb pártot helyzetbe hozza. Kitért arra is, hogy az EMNP-nek egy biztos befutó hely és egy billegő hely volt felajánlva a tanácsosi listán, amit a néppártosok nem fogadtak el, ilyen értelemben értelmezhetetlen Szilágyi kérése. (híszerk.).
Transindex.ro

Erdélyben is az Ukrajnában élők megsegítésére gyűjtenek vasárnap
Ferenc pápa felhívására április 24-én, vasárnap világszerte az ukrajnai rászorulók javára gyűjtenek a katolikus templomokban. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főpásztora a gyűjtés kapcsán körlevelet adott ki, melyben adományozásra buzdít – írja a magyarkurir.hu.
Köztudott, hogy Ferenc Szentatya április 3-án a déli imádság (Regina Caeli) elimádkozása után jelentette be felhívását egy általános gyűjtésre, melyet vallási hovatartozástól függetlenül az Ukrajnában élő emberek megsegítésére kezdeményezett. A Szentatya ezzel kapcsolatban azt mondta:
„azok drámájára gondolok, akik az Ukrajnában folyó erőszak következményei miatt szenvednek: azokra, akik az ellenségeskedés által feldúlt földeken maradnak – az ellenségeskedés már ezrek halálához vezetett –, és mindazokra, akik – több mint egymillióan – a tartósan súlyos helyzet miatt arra kényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket. Az érintettek elsősorban idősek és gyermekek… E célból külön gyűjtést tartunk április 24-én, vasárnap Európa minden katolikus templomában.”
karpathir.com

Borboly, Incze és Barti is posztján maradna
Véglegesítette a Hargita Megyei Egyeztető Tanács a megyei tanácsosi listát csütörtökön. Döntöttek arról is, hogy a választások után azt javasolják, Borboly Csaba legyen a Hargita megyei önkormányzat elnöke, a két alelnöki tisztségbe pedig Incze Csongort, illetve Barti Tihamért nevesítik.
„Azért dolgozom, hogy folytassuk elkezdett programjainkat, projektjeinket. Egy élhető Székelyföldért, élhető Hargita megyéért dolgozom ezentúl is. Ehhez piacképes szakoktatásra, jól fizető munkahelyekre van szükség, ezek megteremtéséhez szeretnénk hozzájárulni” – idézi Borboly Csabát az RMDSZ tájékoztatója.
Székelyhon.ro

Tiltakozások márpedig lesznek
Kétszáz és ezer lej közötti bírságot kaptak azok az udvarhelyi személyek, akiket „kiszúrt” a csendőrség a székely szabadság napján. Nem hagyják ezt annyiban, fellebbeztek, sőt udvarhelyi demonstrációt is kilátásba helyeztek. Izsák Balázs ugyanakkor emlékeztetett, még tavaly bejelentették a jövő évi marosvásárhelyi rendezvényt.
Összesen hét olyan udvarhelyi személyre rótt ki bírságot a csendőrség rendbontásért, illetve csendzavarásért, akik részt vettek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett marosvásárhelyi, székely szabadság napi rendezvényen – mondta el lapunknak Bíró Edit, az SZNT udvarhelyi elnöke. Öt részvevőt 200 lejre, egyet 600 lejre, egyet pedig 1000 lejre bírságoltak. Utóbbi személy egyébként felügyelőként volt jelen a rendezvényen, ketten pedig tagjai a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) udvarhelyi szervezetének. Bíró jogtalannak és felháborítónak tartja a büntetéseket, hiszen ő maga is részt vett a március 10-ei eseményen, és egyáltalán nem tapasztalt rendbontást az udvarhelyiek részéről. Megjegyezte, egy érintett sem fizette ki a bírságot, nevükben az SZNT által szerződtetett Kincses Előd ügyvéd, illetve a HVIM ügyvédje fellebbezett. Ezt az ifjúsági mozgalom egy udvarhelyi tagja is megerősítette, akit 200 lejre büntettek.
„Érdekes, hogy a csendőrségnek volt egy közleménye, amelyben leírják, nem volt rendbontás. Amerre mi voltunk, folyamatosan volt tíz csendőr, akik telefonáltak, videóztak, de egyetlen személyt sem emeltek ki a tömegből. Ha történt volna rendbontás, akkor biztosan közbelépett volna a hatóság” – fogalmazott a megbírságolt személy. Emellett hangsúlyozta, tudomásuk szerint a lakosság részéről sem érkezett semmilyen feljelentés csendzavarási ügyben, ennek ellenére a neki kiállított büntetésen indoklásként ez szerepelt. „Alaptalanok, jogtalanok a büntetések” – mondta.
Bíró Edit szerint a hatóságok megfélemlítési céllal szabhatták ki a bírságokat. Hozzátette, az ilyen fellépések miatt lehet az, hogy csak kevés vásárhelyi vett részt a rendezvényen, annak ellenére, hogy az SZNT többször is felkérte őket. A büntetések egyébként nem egyszerre érkeztek az udvarhelyiekhez, Bíró Edit szerint valószínűleg a csendőrök által készített videofelvételekről, illetve a hatóságoknak leadott részvevői listákról azonosíthatták őket. „Beszéltünk a HVIM tagjaival, hogy nem fogjuk annyiban hagyni a bírságolást, egyelőre azonban megvárjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Valószínűleg Udvarhelyen is fogunk szervezni egy demonstrációt” – fogalmazott az udvarhelyi SZNT-elnök.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke lapunknak elmondta, a bírságolásokról szóló csendőrségi közlemény után nem sokkal folyamodványt nyújtott be a hatósághoz, melyben kérte, hogy közöljék azok névsorát, akiket szervezőkként büntettek meg. Ez fontos, hiszen hivatalosan az SZNT nevében eljáró Siculitas Egyesület szervezte a megmozdulást, így tisztázni kell a hatóságokkal az egyes személyek szerepkörét. Izsák szerint több megbüntetett egyáltalán nem volt szervező. Beadványára az elmúlt hét végén válaszolt a csendőrség, a személyi adatok védelméről szóló törvényre hivatkozva elutasítván a kérést.
„Ez egy rendkívül paradox és elfogadhatatlan érvelés, hiszen ha ők ötven embernek 1000 lejes büntetéseket küldenek ki betiltott, be nem jelentett vagy be nem jegyzett nyilvános rendezvény megszervezéséért, akkor az egy közérdekű információ” – magyarázta Izsák, hozzátéve, hogy egyébként bejelentett rendezvényről volt szó. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben is eljárást akarnak kezdeményezni a csendőrség ellen.
Izsák Balázs emlékeztetett, még tavaly bejelentették a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnál a jövőben szervezendő székely szabadság napi rendezvényt.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Újabb felvonulókat bírságoltak meg
Újabb bírságokat rótt ki a marosvásárhelyi csendőrség a székely szabadság napján felvonulókra: többek között a sepsiszentgyörgyi Bedő Zoltán közíró és több kézdivásárhelyi személy a rendezvény után több mint egy hónappal kapta meg a csendháborításért kiállított jegyzőkönyvet.
Bedő Zoltán Facebook-oldalán tette közzé a dokumentumot, amelyben az áll, hogy március 10-én 18.30-kor egy „engedélyezetlen felvonulás résztvevőjeként megzavarta a marosvásárhelyi Rózsák terén a lakók nyugalmát”, ezért bírságolják meg 200 lejre. A jegyzőkönyv szerint a rendfenntartók videofelvétel alapján azonosították. Bedő hangsúlyozta, nem fogja kifizetni a bírságot, jogi útra tereli az ügyet.
Különben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) továbbra is arra kéri a megbírságoltakat, hogy a jegyzőkönyveket elektronikus formában küldjék el a szekelyszabadsagnapja@gmail.com címre, hogy biztosítani tudják jogi képviseletüket. Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki elnöke lapunknak elmondta, bebizonyosodott, hogy a csendőrség sokkal több embert megbírságolt, mint amennyit korábban bejelentettek.
Gazda emlékeztetett, a rendfenntartóknak a felvonulás után kiadott közleményükben az állt, hogy 84 jegyzőkönyvet állítottak ki. Csak az SZNT 80 esetben vállalta a jogvédelmet, de foglalkozik ezzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és több jogvédő szervezet is, sőt olyan esetről is tudnak, hogy valaki önállóan fordult bírósághoz.
Mint ismeretes, a március 10-ei székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi tiltakozást szervező Siculitas Egyesület feljelentést tett a korrupcióellenes ügyészségnél (DNA) a marosvásárhelyi csendőrség parancsnoka és hat beosztottja ellen, akiket hivatali hatalommal való visszaéléssel, valamint okirat-hamisítással vádol.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az SZNT nevében eljáró Siculitas Egyesület elnöke szerint a hatóság hivatali hatalommal való visszaélést követett el, amikor nem a szervező egyesületet, hanem ötven személyt büntetett meg szervezőként. Izsák Balázs azt tartotta okirat-hamisításnak, hogy a csendőrség olyan személyeket is megbírságolt, akik bizonyíthatóan nem voltak jelen a marosvásárhelyi megmozduláson.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro

Székelyvásárhelyből Marosvásárhely
Gazdasági fejelődést, szellemi, társadalmi fellendülést jelentett az egykori Székelyvásárhelyen a négyszáz éve hozott fejedelmi intézkedés, amely szerint Bethlen Gábor, Erdély akkori fejedelme, szabad királyi várossá minősíti, és nevét Marosvásárhelyre változtatja. Az évforduló közeledtével csütörtökön hangulatos megemlékezéssel idézték meg a fejedelem alakját.
Április 29-én lesz a négyszázéves évfordulója annak, hogy szabad királyi város rangra emelte a fejedelem Marosvásárhelyt. Ettől kezdve a székely székeknek nem lehetett beleszólásuk Marosvásárhely ügyeibe, amely ezentúl csak a központi hatalomnak adózott, követeket küldött az országgyűlésbe, saját maga választotta meg a tisztviselőit, sőt a királybírója bíráskodási jogot kapott. Megnövekedett a lakosság száma, mesteremberek érkeztek a városba, ahonnan a szökött jobbágyokat sem kellett ezentúl visszatoloncolni előző uraikhoz.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem alakját idézték fel csütörtök délelőtt Marosvásárhelyen a Maros Mezőségért Egyesület szervezésében, három iskola, a Református Kollégium, a Művészeti Gimnázium és a 7-es számú általános iskola tanulóinak részvételével. A megemlékezés ötletgazdája Szabó László felsővárosi református lelkész volt, aki elmondta: négyszáz évvel ezelőtt, 1616. április 29-én keltezte levelét a nagy fejedelem, amelyben szabad királyi városi rangot adományozott, és Székelyvásárhely nevét Marosvásárhelyre változtatta.
Az eseménynek a Művészeti Gimnáziummal szembeni kis park adott helyet, ahol elsőként Szabó László köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta, hogy ezzel a megemlékezéssel Bethlen Gábor-emléklángot gyújtanak. A rendezvényre elhozta a Bethlen-zászlót, amelyet Déván Böjte Csaba adott át neki. Domahidi Kata Bethlen Gábor kedvenc dalát, a Szól a kakas már címűt énekelte, fellépett a Te Deum kórus, Domahidi Péter hegedűszólót játszott, Szabó Gellért Reményik Sándor-verset szavalt.
Jakab István esperes rövid igehirdetésében Bethlen Gáborról beszélt, arról, hogy a fejedelem hithű ember volt, aki az élő Istenben bízott, hittel kormányzott, és annak az eredménye sem maradt el. Tamási Zsolt, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója a nagy fejedelem gyermekkorát ismertette. Nagyon fiatalon, 12 évesen maradt árván, és kellett elhagynia a marosillyei szülői házat. Szárhegyre került nagybátyja családjához, ahol elhanyagolták a neveltetését. Első levelét 13 évesen írta, kezébe akarta venni saját sorsát. Gyermekkora egész életét meghatározta – mutatott rá a történész, – megtanulta megbecsülni azt, amit elért, és használni a szűkös lehetőségeket. Megtanulta, miben áll Erdély jövője, hogy azt sem a Habsburg-házért, sem a török portáért nem szabad feladni. Fejedelemsége saját tudatos tevékenységének az eredménye, sikerült felvirágoztatnia Erdélyt.
Az ünnepi rendezvényen Flender Gyöngyvér, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja hangsúlyozta a megemlékezés jelentőségét, beszélt Bethlen Gáborról, párhuzamot vonva az akkori és a mai politikai viszonyok között. Rámutatott, hogy a bethleni útra lépve mennyire fontos, hogy kiálljunk jogainkért és hallassuk hangunkat.
Az eseményen a torboszlói hagyományőrző huszárok álltak díszőrséget.
Antal Erika |
Székelyhon.ro

Negyedszázada költözhettek a magyar iskolába
Huszonöt év nem nagy idő egy iskola történetében, viszont amire nagyon büszke a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola vezetősége, hogy e negyedszázad alatt 3928 nyolcadikos fejezte be ott tanulmányait. Pénteken ünnepel az iskolaközösség.
Április 13-án huszonöt éve volt, hogy beköltözhettek a valamikori 9-es és 12-es számú iskola tanulói az új iskolaépületbe. Ehhez szükség volt László Pál néhai polgármester kiállására a magyar anyanyelvi oktatás mellett, aki 1990-ben ígéretet tett, hogy 1991 szeptemberéig megépítteti a Nagy Imre Általános Iskola épületét az 1974-ben megálmodott és 1978-ban megöntött alapokon.
Közben 31 elemista és 33, 5–8-as osztályba szervezve összesen 1739 tanuló tanult a saját iskolaépülettel még nem rendelkező iskolában, az egyesült 9-es és 12-es tanintézetből. A tanítás nehéz feltételek között, két váltásban, több helyszínen zajlott: az egykori 12-es számú általános iskola épületében, az 1-es és a 2-es számú ipari líceumok iskolaépületeiben meg diákszállásain, valamint a Petőfi Sándor Általános Iskola épületében.
„A gyarmaton, a mai pedagógusháznál tanult a diákok egy része, a 9-es iskolából pedig kiköltözött a magyar tagozat, abban a reményben, hogy egy új, magyar nyelvű iskolában folytathatják tanulmányaikat” – magyarázta Forró Gerda, a Nagy Imre Általános Iskola jelenlegi igazgatója. A 91 tagú tantestület élén Mandel László iskolaigazgató, Téglás Sándor és Orbán László igazgatóhelyettesek álltak.
Több név is felmerült, de szerették volna, hogy egy olyan ember nevét viselje az új iskola, aki itthon élt, alkotott, így esett a választás zsögödi Nagy Imrére – mondta Forró Gerda.
Ma már kiállítás idézi fel az emlékeket, a huszonötödik évforduló megünneplésére felkérték az egykori diákokat, vigyenek be olyan tárgyakat, amelyek a jelenleg ott tanulóknak felidézhetik, hogyan zajlott az iskolai élet „az ő idejükben”. Így kerültek az előcsarnokban megtekinthető tárlatra karszalagok, régi ellenőrzők, amelyek még három évharmadról és az elemi oktatásban való jeggyel osztályozásról tanúskodnak, régi iskolatáskák, a műhelygyakorlaton készült keresztszemesek, régi csengők, emlékkönyvek, és ott olvasható többek közt Kacsó Márta tanárnő kézírásával az iskola himnusza is. Forró Gerda szerint, ami a legnagyobb hozadéka volt a kiállítás megszervezésének, hogy a régi diákok újra betértek, felidéztek szép emlékeket, és valamennyien büszkén emlékeztek egykori iskolájukra.
A pénteken 10 órakor az Erőss Zsolt Arénában kezdődő ünnepséget megelőzően rajz-, illetve szavalóversennyel is készültek az iskola tanulói, sporttevékenységek zajlottak, valamint emlékkönyv készül. A későbbiekben film is felidézi a huszonöt év történéseit. Pénteken főként az iskola tanulói mutatkoznak be az ünnepség keretében: fellépnek az iskola kórusai, furulyásai, néptánccsoportok, lesz talajtorna-bemutató, verses összeállítás Szülőföldem címmel. Zárómomentumként gyerekek, tanítók, tanárok közös előadásában hallhatunk egy dalt, ami az Örökségünk címet viseli.
Mire lehet a legbüszkébb egy tanintézet-vezető? Forró Gerda a hálát említette, amelyet az iskolában töltött időért, gazdagodásért éreznek az egykori diákok, Kerekes Szilárd pedig kiemelte, tudtuk szerint a megye egyik legnépesebb iskolája a Nagy Imre, most össze is számolták, az elmúlt 25 évben összesen a nyolcadik osztályt 3928 nyolcadikos fejezte ott be, és sokukról tudják, hogy megállták helyüket az életben. „Lehetetlen lenne itt mindazok nevét és tetteit felsorolni, akiknek munkája öregbítette Iskolánk hírnevét” – mondta Portik Judit tanítónő, és valóban nehéz lenne összefoglalni mindazt, ami negyedszázad alatt szép emlékként él a tanintézet egykori és jelenlegi munkatársaiban, tanulóiban.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Tudományos ülésszakon a magyar orvosok
Ünnepélyes keretek között vette kezdetét Marosvásárhelyen az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya idei tudományos ülésszaka csütörtökön este.
A négynapos esemény munkálatai lényegében már szerdán délután elrajtoltak a pályakezdő orvosok fórumával. A rendezvény szervezői hallgatói, illetve rezidensképzésből kilépő fiatal orvosokat szólaltattak meg az egyetemi tananyaghoz közvetlenül nem kapcsolódó járulékos információkról. Lorenzovici László, egészségügyi közgazdász Az orvos, mint magánvállalkozó címmel tartott előadást, Nagy-Imecs Péter pályázati tanácsadóként a vissza nem térítendő támogatások megszerzésébe vezette be a szépszámú hallgatóságot. Az orvosi műhibák témájában Gogolák H. Csongor marosvásárhelyi ügyvéd osztotta meg ismereteit, mondván, hogy Romániában oly kevés a malpraxisért indított per, hogy a jogászoknak nem érdemes külön erre szakosodniuk. A tavaly például mindössze 235 feljelentés érkezett állítólagos műhibák miatt, a perek során alig 23 szankció és mindössze egy pár megrovás született. „Ha azt vesszük figyelembe, hogy az országban mintegy negyvenezer orvos praktizál, a bepereltek aránya alig valamivel több mint 0,5 százalék, ami nem vészes” – nyugtatta meg a fiatal pályakezdőket a velük nagyjából egykorú ügyvéd, majd kérdésre válaszolva arról biztosította az orvosokat, hogy ő mindig a fehér köpenyesek oldalán lesz.
A pályakezdés itthoni és külföldi tanulságaiba engedett betekintést nyerni öt székelyföldi orvos, aki közül négyen itthon, egyikük Magyarországon talált munkát. Egyéni történeteikből kiderült, hogy ideig-óráig valamennyien megfordultak külföldi klinikákon, de mindannyian Erdélyben képzelték el a jövőjüket. Egyikük kivételével ez mindannyiuknak sikerült. Kollégájuk, a beszélgetést moderáló Kraft Hunor Norbert véleménye szerint minden pályakezdőnek hasznos volna egy-egy kicsit belekóstolni a nyugati orvosi életbe, utána viszont tanácsos lenne hazatérni, és a külföldön szerzett tapasztalatot Erdélyben kamatoztatni.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro

Magyarul tudó informatikust keresnek – nem egyet, negyvenet
Kimondottan magyarul és németül tudó szakembereket készül alkalmazni marosvásárhelyi fiókegységébe egy brazil számítástechnikai cég.
A világ egyik legnagyobb informatikai szolgáltatás-kiszervezési vállalataként számon tartott Stefanini az év végéig hatvan magyar, illetve német nyelvterületen jártas informatikust venne fel. A fejvadászat során eddig húsznak az alkalmazása sikerült, ám a cég képviselői remélik, hogy a további negyven állást is sikerül betölteni. A térségben a szakmában mért munkanélküliségi ráta évek óta nulla. „Mindezek ellenére azért választottuk Marosvásárhelyt a bukaresti és nagyszebeni után a harmadik ügyfélszolgálat megnyitására, hogy az alkalmazási folyamatot könnyítsük. Egy éve figyeljük és elemezzük Vásárhelyt, és tudjuk, hogy itt sok német és magyar nyelvet ismerő szakember lakik” – válaszolta arra a kérdésre Andreea Stănescu romániai alelnök, hogy a világviszonylatban huszonegyezer alkalmazottat foglalkoztató cég miért éppen Marosvásárhelyt választotta.
Az évek során a városban számos külföldi számítástechnikai cég telepedett meg. A legtöbb beruházó azért tartja vonzónak a várost, mert a két műszaki egyetem állandó utánpótlást képes biztosítani a mindmáig rugalmasan fejlődő iparágnak. A szakágban a keresetek ugyan nem érik el a bukaresti, temesvári vagy kolozsvári szintet, az IT-szektor dolgozói mégis nagyjából elégedettek lehetnek, ugyanis sokkal többet visznek haza, mint székelyföldi vagy moldvai kollégáik.
Az 1987-ben a brazil Marco Stefanini által létrehozott vállalat jelenleg a világ harminckilenc országában van jelen, és az egyik legnagyobb nemzetközi kiterjedésű cégnek számít.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro

Gyergyóikumokat keresnek
A hungarikumhoz hasonló minősítést nyerhetnek el Gyergyószentmiklós jellegzetességei – gyergyóikumokra várja a lakók részéről a jelöléseket az önkormányzat. A helyi értékminősítés az első lépés lehet a nemzeti értéktárba való bejegyzés útján.
Helyi értékgyűjtésbe kezd, úgynevezett gyergyóikumokat keres Gyergyószentmiklós. „Bármit lehet jelölni, ami egyediségében, különlegességében kiemelt értéknek számít a városban. Bármit, amire a szentmiklósiak büszkék” – szól a felhívás.
A gyergyóikum kifejezés a hungarikum szó mintájára született, és ahogy a hungarikumok Magyarország, a magyar nemzet egyedi jellegzetességeit, sajátosságait jelentik, úgy a gyergyóikum szó Gyergyószentmiklós különlegességeit, csak itt megtalálható természeti kincseket, szokásokat, hagyományokat, akár eseményeket jelent. Hogy mi kaphatja meg ezt a minősítést, azt közösségi javaslatok alapján dönti majd el egy erre hivatott bizottság. A minősítés egy uniós pályázat keretében valósul meg, amelyet Kiskunmajsával partnerségben bonyolít le Gyergyószentmiklós, a két város közötti testvérkapcsolat 75. évfordulója alkalmából – mondta el Nagy Zoltán megbízott polgármester. A megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értékek ismérvei a hungarikuméhoz hasonlók kell legyenek, azzal a különbséggel, hogy fellelhetőségük Gyergyószentmiklóshoz kell kötődjön, a városban, illetve a város adminisztratív területén kell megtalálható legyen.
A felhívás értelmében gyergyóikumok lehetnek például olyan ételek, amelyek gyergyószentmiklósinak számítanak vagy a népi megelőzés és gyógyászat, természetgyógyászat Szentmiklóson elterjedt és valószínűleg csak itt ismert szellemi termékei és tárgyi javai, különösen a gyógyszerek, gyógynövények és gyógyhatású készítmények. Ugyancsak gyergyóikumok lehetnek a város különleges épületei. Egy másik kategória, amihez javaslatokat várnak az ipari és műszaki megoldások: az ipari termelés – beleértve a kézműipart, kézművességet is – szellemi termékei és tárgyi javai, különösen az egyes technológiák, technikák, berendezés-, gép- és műszergyártás, műszaki eszközökkel végzett személy- és áruszállítás.
Számos érték felsorolható a kulturális örökség, az irodalom, a tudomány, a népművészet és népi kézművesség, néprajz, filmművészet, iparművészet, képzőművészet, táncművészet és zeneművészet itteni egyediségei, de a kiemelkedő értékű műemlékek és régészeti lelőhelyek is. Javasolni lehet a sport terén is gyergyóikumokat.
A Gyilkostónak és környékének biztosan gyergyóikumnak kell lennie, az ember természetes környezetének kategóriájában, de más fizikai és biológiai képződmények, természeti tájak is. Ugyancsak illeszkednek a sorba a turizmus és a vendéglátás szellemi termékei és tárgyi javai, különösen a turisztikai attrakciók, szolgáltatások, a vendéglátó-ipari termékek, valamint a vendéglátás körébe tartozó étel- és italkészítési eljárások.
A jelölési kategóriák részletesebben tanulmányozhatók a Hungarikum – gyergyoikum értéktár Facebook-oldalon. Ezen a felületen érhető el a jelölési űrlap is, de nyomtatott formában a városháza ügyfélfogadó irodájából és a művelődési központ titkárságán is igényelhető. Kitöltve május 13-áig juttathatják el ezeket a lakók a városháza ügyfélszolgálatára, de bedobhatják a polgármesteri hivatal postaládáiba, elektronikus formában pedig elküldhetik a kulkapcsolatok@gyergyoszentmiklos.ro e-mail címre. A javaslatokat egy értékbizottság bírálja el. Az elsőként kiválasztott gyergyóikumok szabadtéri fényképkiállítás keretében lesznek megtekinthetők, a tervek szerint május végén.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Díjat kapott Meleg Vilmos színművész
A hetedik alkalommal megszervezett Partiumi Egyetemi Napok keretében szerdán kiállításmegnyitó zajlott a művészeti kar galériájában, melynek során átadták az idei Wagner Nándor díjakat is.
Az Academia Humana Alapítvány a váradi születésű Wagner Nándor világhírű szobrászművész művészeti és szellemi örökségét hivatott őrizni és ápolni. Mivel a művész nagyon szerette tanítani a fiatalokat, özvegye úgy határozott, hogy minden évben fel fognak ajánlani egy összeget a Partiumi Keresztény Egyetem művészeti karára járó hallgatóknak, mondta el Kiss Sándor, az Academia Humana alapítvány elnöke.
Érmék
2006 óta évről évre egy tematikus pályázatot szerveznek számukra, az idén például a grafikai szakos hallgatóknak érméket kellett tervezniük a Sulyok István Főiskola megalakulásának 25. és a Partiumi Keresztény Egyetem megalakulásának 15. évfordulójáról. Tizennyolc alkotás érkezett be, ezeket Kiss Sándor méltatta az ünnepség során. Nem volt könnyű dolguk, hangzott el, hiszen ötvös-, illetve szobrászfeladatot kaptak, tehát nem saját szakterületükön dolgoztak. Sulyok Istvánról ráadásul kevés arckép maradt fenn, a lehetőségek tehát körülhatároltak voltak. Mégis, sok érdekes, eredeti alkotás született.
Díjak
Az első díjat Lungu Arnold kapta, s az öttagú elbíráló bizottság úgy döntött, hogy nem adnak harmadik díjat, ellenben három második díjat osztanak ki – ezeket Kónya Kincső,Tóth Lehel és Bende Attila vehették át. Az összeg amúgy százezer forint, az első díj birtokosa 50 ezer forintot vehetett kézhez, három kollégája pedig a fennmaradó ötven ezret, háromfelé osztva.
Az ünnepség alkalmából felköszöntötték és díjazták Meleg Vilmos nagyváradi színművészt is, 60. születésnapja alkalmából.
A laudatiót Kiss Sándor olvasta fel. „Sokan nem tudják róla, hogy ő a Magyar Kultúra Lovagja, vagy azt, hogy több száz verset tud fejből, s a leghitelesebb előadója a Szózatnak és a Himnusznak. Mindig szeretett adni, tájékoztatni, nevelni, tanítani, ezért középiskolás éveiben jelentkezett a Kortárs színpad 71 színjátszó együttes sorába. Bár a papi hivatás is közel állt a szívéhez, tehetségét a kultúra templomában kamatoztatta. Később beleszeretett Csokonai költészetébe, s ez a szerelem elkísérte évtizedeken át, együtt tudott gondolkodni a magyar költészet óriásaival. Évente születnek új egyéni műsorai, rengeteg mellék- és főszerepet játszott váradi, debreceni, békéscsabai színésztársaival. Ha előad, vagy rendez, úrrá lesz rajta egy olyan átszellemülés, amely csak a hivatásukat igazán szerető művészek sajátja” – hangzott el a laudatio során, melyet követően Pintér István, a Pro Universitate Partium Alapítvány ügyvezetője a két alapítvány nevében átadta a színművésznek a Magyar Tudás – Magyar Hatalom díjat. Meleg Vilmos Csokonai Vitéz Mihály, Horváth Imre, Babits Mihály szavaival szólt a magyarságról, s azt kívánta a jelenlévőknek: érezzék a magyarság színét és ízét, s adják azt tovább az utánunk következőknek.
erdon.ro

Nagyvárad és Bihar az Árpád-kor végén
Csütörtökön a XXV. Festum Varadinum keretében Nagyvárad és Bihar az Árpád-korban címmel szerveztek történelmi konferenciát és könyvbemutatót a városháza dísztermében. Érdekes előadások voltak.
Az érdeklőket a két szervező entitás vezetői köszöntötték: a Szacsvay Akadémiaötletgazdája, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Kecse Gabriella, a Tanoda Egyesület elnöke.
Zsoldos Attila történész, középkorkutató, a program szakmai felelőse arra hívta fel a figyelmet: az idei szimpózium témái, illetve tanulmányai az Árpád-kor utolsó évszázada köré csoportosulnak. Két írás az 1241-1242. évi tatárjárás katasztrófájával foglalkozott: az egyik magukat az eseményeket mutatta be új kutatási eredmények segítségével, a másik pedig a korszak krónikása, Rogerius egykori váradi kanonok életéről foglalta össze mindazt, ami tudható egyáltalán. A jelenlevők megismerkedhettek a 13. század minden bizonnyal legjelentősebb magyar főpapja, a váradi püspökből Esztergom érsekévé lett Lodomér életútjának korai szakaszával, valamint egy Váradon eltemetett magyar királyné, Luxemburgi Beatrix történetével. Amúgy is az életrajz műfaja adta az összejövetel gerincét, ami érthető, hiszen a történelem valójában az egyes emberek történeteiből szövődik egységes elbeszéléssé. Némi nagyvonalúsággal ezen vonulathoz volt sorolható az az expozé is, mely a Bihar történetében a mongoljárást követő közel négy évtizedben kulcsszerepet játszó Geregye nemzetség felemelkedését és bukását követte nyomon. A palettát ugyanakkor egy gazdaság- és egy demográfiatörténeti dolgozat színesítette. Az előbbi a bihari vámok sorsán keresztül engedett betekintést a királyi gazdaságpolitika középkori történetébe, az utóbbi pedig a Barcaság népességtörténetét vizsgálta a Német Lovagrend uralma idején. Ezen tanulmány révén a sorozat tulajdonképpen megtette az első lépést abba az irányba, hogy látókörét az egész Kárpát- medencére kiterjessze. Ezt a törekvést Várad története alapozza meg: a város mindig is a kapcsolódási pontot jelentette Erdély és a Duna völgye közt.
Hét előadás
Pósán László A Barcaság népessége a Német Lovagrend uralma idején (1211-1225), B. Szabó János Az 1241. évi ” tatárjárás” és Várad pusztulása az újabb kutatási eredmények tükrében, Almási Tibor Forrásadatok és felvetések Rogerius életrajzi vázlatához, Körmendi Tamás Lodomér pályafutása váradi püspöksége idején, Zsoldos Attila A Berettyó urai, Weisz Boglárka Vámvizsgálatok Bihar megyében a 13-14. századfordulóján, Skorka Renáta Luxemburgtól Váradig, Beatrix magyar királyné története címmel tartott előadást.
A tanácskozás amúgy egy sorozat harmadik állomása volt. A szervezők szándékai szerint ősszel román nyelven is megjelenik az eddig kiadott három kötet, ha a többi nem is, az első mindenképpen.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Dsida életébe nyerhettünk bepillantást
Szerda este Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház fiatal művészének Tarka-barka strófák című egyéni előadásán vehetett részt a verskedvelő nagykárolyi közönség.
Az est folyamán Dsida Jenő versei, levelei és egyéb írásai révén betekintést nyerhettünk a költő életének legfontosabb eseményeibe. Hallhattunk a költő iskolai éveinek szigorú magyartanáráról, Juhász Péterről, aki ráébresztette a magyar nyelv szépségeire, de szó esett Dsida pártfogójáról, Benedek Elekről is, a kolozsvári Pásztortűz irodalmi folyóiratnál eltöltött évekről, valamint Móra Ferenccel ápolt szoros barátságáról. És természetesen a szerelemről, házasságról is, szerelmes verseit, leveleit feleségének Imbery Melindának címezte.
Az előadás révén a fiatal művész célja az, hogy a szélesebb közönséghez szóljon, szeretné minél több ember szívébe belopni Dsida egyszerű, tiszta életszemléletét, élővé varázsolni a klasszikus költőt. A kiváló előadást hosszas tapssal jutalmazta a hálás közönség.
szatmar.ro

Ne győzzön le a Szekuritáté!
Stefano Bottoni, a Szekuritáté (még mindig) rejtett arcait kutató történész interjút adott a sepsiszentgyörgyi Háromszéknek. Az interjú néhány mondata futótűzként terjedt az interneten. „Kollégáim kutatásai egyértelműen alátámasztják: míg a kommunista érában az állambiztonságnak soha nem volt igazi megoldása Székelyföld csendes ellenállásának megtörésére, most jobban állnak, mint korábban bármikor.” E megállapításától már egyenes út vezet a magyar fülnek jól hangzó téziséhez, mely szerint a székelyföldi városok polgármestereit azért távolították el hathatós DNA-segítséggel hivatalaikból, hogy megtörjék a székelyföldi társadalom önvédelmi reflexeit. Az RMDSZ eddigi szerepvállalásáról szólva a történész úgy fogalmaz: „politikai érdekérvényesítő szerepe mára olyannyira erodálódott, hogy a román félnek gyakorlatilag nem is kell számolnia vele”.
E néhány mondatban benne van mindaz, amit manapság sok magyar ember meggyőződéssel vall: a minket körülvevő szegénység, a romániai magyar politikai elit inkompetenciája, a rendszerváltás óta eltelt 26 év negatív gazdasági hozadéka vagy a derékba tört autonómiatörekvések mind-mind egy közös nevezőre, a múlt rendszerből átöröklött Szekuritáté utódszervezeteire vezethetők vissza. Ők mozgatják háttérből a szálakat, ők nem engedik, hogy egy háromszéki vagy udvarhelyszéki faluban végre közművesítés legyen, és esős időben ne nyakig érő sárban járjanak az emberek. Szintén ez a láthatatlan hatalmi elit a hibás azért, hogy a több tucat letartóztatott romániai polgármester közül nemcsak a bukaresti, jászvásári, krajovai, Piatra-Neamþ-i vagy a volt kolozsvári városvezető került vagy kerülhet rács mögé, hanem néhány székelyföldi város vezetője is.
A magyar politikusi berkekben közkedvelt megállapításnak valójában ugyanaz a hibája, mint a populista szólamoknak: a bonyolult és szerteágazó kérdésekre a fülnek jól hangzó, egyszerű és felszínes magyarázatokat kapunk. Mennyivel jobban hangzik a korrupció ellen jól-rosszul, de mégiscsak hatékonyan harcoló igazságszolgáltatás visszaéléseire kenni Székelyföld rendszerváltás utáni gazdasági kiúttalanságát, az országos átlagbér mintegy felét kitevő székelyföldi keresetek mizériáját vagy a magyar kézben levő települések kiskirályainak vizsgálati fogságát. Milyen könnyű ezzel megindokolni a bálványként kezelt csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es polgármester vagy a Hargita és Kovászna megyei önkormányzati vezetők gazdasági sikertelenségeit. Ilyen felütés után milyen jó elismeréssel és derűvel fogadni Sepsiszentgyörgy polgármesterének folyamatosan ismétlődő kulturális ingyencirkuszait, amelyre a minimálbéren tengődők városának szinte a teljes költségvetése rámegy. (Nem véletlen, hogy a bűnügyi eljárás alatt álló polgármester bejelentésére, miszerint idén júniusban újra indul a választásokon, internetes oldalakon többen úgy reagáltak, hogy akkor elköltöznek a városból, mert már unják az állandósított nyomort és kilátástalanságot).
Sokkal összetettebb és bonyolultabb tehát a székelyföldi, illetve a teljes erdélyi magyar valóság annál, hogy egy egyszerű ellenségkép bemutatásával megtalálhatnánk a bajok valós gyökereit. Politikai, gazdasági, társadalmi síkon lenne szükség mélyebb elemzésekre ahhoz, hogy kiderüljön, hol bicsaklott meg a rendszerváltás utáni erdélyi magyar önszerveződés, mi vezetett el a mai kiúttalansághoz, amikor például távolabb vagyunk az autonómiák rendszerétől, mint 26 évvel ezelőtt, 1990-ben.
Sokrétű problémáink megoldásához sokrétű válaszokra van szükség. Egy választási év talán könnyebben hozzásegíthetne közös dolgaink kibeszéléséhez és a közös kiútkereséshez.
Szekuritáté ide vagy oda, társadalmi és politikai elitünk fedhetetlen és jó szakemberek felkutatásával, közösségi jövőképpel tehetne sokkal többet az erdélyi magyarság ügyéért, mint ellenségképek kreálásával. Különben oda juthatunk, mint Románia volt elnöke, Emil Constantinescu, aki politikai karrierjétől azzal búcsúzott, hogy legyőzte őt a Szekuritáté. Azóta sem hallott róla senki.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A vonat hozta, a vonat vitte
Ha elvész a híd, elvész Erdély! – kiáltotta intő jelszóként katonáinak 1849-ben Bem tábornok apiski csatában. Akkor a magyar seregnek sikerült megfordítania a harc állását, és nem veszett el a híd. Mára már csak a vízből kikandikáló csonkok maradtak belőle; mint ahogy Piski magyarsága is eltűnőben.
„Ajjaj fekete vonat / Elvitted a páromat” – villan át az agyamon Havasy Viktor örökzöldje, miközben Piski vasúti állomásán bóklászom. Ezúttal nem a csatlakozásra várva a köztudatban jobbára Simeria néven ismert csomóponton, de még csak nem is valamelyik fiatalkori szerelmem váratlan búcsúján töprengve. Hanem egyszerűen arra gondolva, hogy valamikor a 19. század vége felé a vasút hozta a magyarságot és vele együtt a várossá való fejlődést a Sztrigy-parti településre. És ahogy hozta, úgy el is vitte – előbb a trianoni, majd versailles-i „járattal”. S míg egyeseket vitt, másokat hozott – méghozzá vagonszámra. Ma már csak az idősebb nemzedék emlékében él az egykori Dédács, Sárfalva, Ópiski és Piskitelep, a Púder utca, az EMKE, a Rákóczi Ifjúsági Egyesület vagy a Vasutas Sportegyesület; az új generáció a mai Piskit is inkább Simeriaként emlegeti.
Nem sok erdélyi település mondhatja el magáról, hogy alig valamivel több, mint másfél évszázados múltjával többször is bekerült a történelem fontos fejezeteibe. Az Ópiski és Sárfalva községek területén, a Barcsay és Csáky családok birtokán létrejött Piskit előbb Bem tábornok és gyalogos meg lovasharcosai, majd az őket két évtized távlatából követő vasutas sereg íratta be a nagykönyvbe.
A megfordított csata
A vízaknai vesztes csata után a történelem kereke Bem apót is a Sztrigy mentére vetette, pontosabban annak hídjára. A magyar szabadságért küzdő híres lengyel tábornok éppen a hídon győzte le 1849. február 9-én a császári sereget. A településsel szembeni dombról irányította a csatát, és itt mondta az azóta sokat idézett intését, miszerint, „ha elvész a híd, elvész Erdély!” Ist die Brücke verloren, ist Siebenbürgen verloren! – kiáltotta a katonáival németül kommunikáló Bem. A fordulatokban gazdag piski csatában sokáig úgy tűnt, valóban elvész a negyven méteres híd, amikor Bem észrevette, hogy a Puchner Antal által irányított császári sereg már szinte teljesen felélte lőszerét. A tábornok kockáztatott, mindent egy lapra téve harcba küldte a Bethlen Gergely parancsnoksága alatt álló tartalékegységet, mely végül kiharcolta az elveszettnek látszó győzelmet. Puchner serege hanyatt-homlok menekült, amerre csak látott. A magyar sereg egészen Pádig kergette az osztrákokat, s az üldözésnek csak a sötétség beállta vetett véget.
Bemnek köszönhetően nemcsak a piski fahíd, de Erdély is megmenekült – nem sokkal később újra magyar uralom alá kerülve. A híd és az ország sorsa 1849-től errefelé is összefonódott. Bő másfél évszázaddal a híres csata után mindössze a facölöpjei kandikálnak ki a vízből, hűen tükrözvén Erdély sorsát. A parton álló egykori vendégfogadó, ahol a krónika szerint a csata után visszavarrták Bem egy közeli puskalövés által szétroncsolt ujját, hősiesen dacol az idővel. A történelmi feljegyzések szerint, amikor a tábornok tisztjei sajnálkozni kezdtek, Bem egy másik, idővel szintén híressé vált replikával csendesítette el alattvalóit: „Miféle komédia ez? Egy haszontalan ujjammal kevesebb. Inkább arra vigyázzanak, hogy az ellenség a mostani állásukból ki ne szorítsa önöket!”.
A valamikori kiskocsmát Bethlen Gábor marosillyei szülőházának megmentője, Böjte Csaba ferences testvér szerette volna megvásárolni, de az üzlet nem jött össze. A felek, egy román katonatiszt aradi lánya és a szerzetes nem tudtak közös nevezőre jutni az árat illetően. „A hölgy százezer eurót kért, nekem meg nem volt annyi pénzem. Kár – mindkét fél számára –, mert az épület üresen áll és állaga napról napra romlik” – mondja az atya, hozzátéve, hogy nem magának, de még csak nem is az árváinak akarta megszerezni a történelmi jelentőségű ingatlant. „Egy olyan vállalkozónak adtam volna át, aki fantáziát lát benne. Egyébként a Piskin lévő ingatlanon kívül Hunyad megyében még nagyon sok történelmi épület keresi a gazdáját” – jegyzi meg Csaba testvér, remélve, hogy valaki odafent – a politikai vagy üzleti szféra csúcsából – csak ért a szóból…
Vasúton érkezett a fejlődés
A forradalom leverése után a falura ismét csend ereszkedett, és csak akkor pezsdült újra az élet, amikor a magyar kormány gróf Széchenyi István javaslatára Piskit bekötötte az anyaország vérkeringésébe. A vasútépítési tervek több ízben is módosultak, ám minden egyes változatban ott szerepelt Piski neve is, mint olyan településé, amely mellett majd elpöfékel az Arad felől érkező gőzös. Mivel a települést forgalmi csomópontnak képzelték el, a vasútvonal mellé, a Sárfalva és Piski falvak közötti puszta területre hatalmas és korszerű műhelyt építettek. A piskiek lényegében ettől számítják Piski vagy Piskitelep megalakulását, Bem apó csatájának faluját pedig azóta Ópiskinek nevezik. A rohamos iramban folyó munkálatok lehetővé tették, hogy 1868 decemberében, alig húsz esztendővel a forradalom után, a településen átrobogjon az első gőzmozdony. Közben elkezdték a vasúti műhelyek építését, és a tizenhat házból álló Kis Kolónia, később pedig a Nagy Kolónia kialakítását. Egyszintes, majd kétszintes házak, utóbb egész utcasorok épültek, ahova a vasutasokon kívül a Piskire telepített altisztek, mérnökök, hivatalnokok, kereskedők, iparosok, orvosok, gyógyszerészek is helyet kaptak. Az elkövetkezendő időszakban két szárnyvonal is megépült: 1870-ben a Zsil-völgyi bányavidék irányába, 1883-ban Vajdahunyadra. Az impozáns állomás építésének jóval később, mindössze a huszadik század elején, 1901-ben láttak neki, de egy évvel később már avatták is. A vonat sok mindent „hozott magával”: iskolát, polgári olvasókört, kulturális egyesületet, postahivatalt, betegsegélyző pénztárt, színjátszó csoportot, fúvós zenekart, Rákóczi Egyesületet, futballcsapatot. Ezzel együtt természetesen a lakosság száma is nőtt, a vasútépítő társaság pedig 1873 után a szolgálati nyelvet németről jobbára magyarra váltotta, az előbbit is megőrizve a német, cseh és olasz munkások számára, mint kommunikációs lehetőséget. Újabb két esztendő elteltével a vasutas iskola is tannyelvet váltott. A huszadik század elejére a több mint háromezer lélek fölé duzzasztott lakosság túlnyomó része magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Az 1910-es népszámláláskor a 2810 magyar mellett 133 román, 126 német és 20 szlovák anyanyelvűt számláltak. Ma már mintegy tízezren lakják az azóta városi rangra emelt települést, ahol a magyarok aránya kilencvenről három–négy százalékra csökkent.
A 85 esztendős Mátyás Dalma a legidősebb tősgyökeres magyar, aki sok mindenre emlékszik „a régi szép időkből”. A városban vannak nála korosabbak is, egyikük például a kilencvenkilencedik évét is megérte, de nem Piski szülöttje. Akárcsak a felsorolt értékeket, a Dalma néni apját is a vasút hozta a rohamos iramban fejlődő településre. Amint meséli, az ő gyermekkorában nem a fél utca, az egész Piski magyar volt, és az a kevés román meg német, aki itt élt, tudott magyarul. „Volt egy utca, a Púder utca, ahol kizárólag csak magyarok laktak. De nem ettől volt érdekes, hanem attól, hogy itt a mozdonyvezetők vertek tanyát, akiknek a feleségeik nem dolgoztak. Kiültek az ablakba és szépen kipúderezve szemlélték a világot” – eleveníti fel a régmúlt időket a korát meghazudtoló, harminc évvel ezelőtt nyugdíjba vonult idős hölgy. Addig méterárus kereskedőként, majd üzletvezetőként dolgozta le az életét. „Hol vannak már azok a szép idők…” – sóhajt fel, majd elmondja, hogy időnként most is megállítja egy-egy régi kliense az utcán, és elsírja, hogy mára a méteráru is, az udvarias kiszolgálók is eltűntek a városkából. „Én még kezdő koromban megtanultam, hogy a kuncsafttal illedelmesen kell viselkedni, türelmesen és kedvesen el kell vele beszélgetni. Sokszor vidéki, szegényebb asszonyok is betértek az üzletbe, s mondták, hogy ez meg ez az anyag kéne, de nincs elég pénzük. Semmi baj, válaszoltam, arra biztattam, hogy még gyűjtsenek, és a kiválasztott portékát félretettem” – meséli. Hol van ma már az efféle kiszolgálás? Manapság egy-egy unott tekintetű eladó a belépő köszönését is zavarásnak tekinti.
A kocsijavító mint első templom
Piskitelepet a vasút keltette életre és működtette, a település csomópont volt a szó mindenféle értelmében: minden a vasúthoz és a vasutasokhoz kötődött. Olyannyira, hogy a templomépítést megelőzően a reformátusoknak istenházául például a kocsijavító műhely szolgált. A beszolgáló lelkészek után Juhász Izidor személyében 1888. július 22-től végre helyi papot kapott a gyülekezet. Addig mind a katolikusok, mind a reformátusok jobbára csak keresztelőkön és temetéseken találkoztak a Déváról vagy Hátszegről érkező lelki gondozóikkal.
Előbb a többségben lévő római katolikusoknak sikerült felépíteniük saját templomukat. Addig a hívek lelki ellátásában többnyire a dévai ferencesek segítettek be, majd egy ideig a gyülekezet Hátszeghez került filiaként. A plébánia és a templom építését a bányavidék szülöttje, Lönhart Ferenc püspök idejében kezdték el 1885-ben. Alig egy év múlva, 1886. augusztus 22-én már fel is szentelték, majd a jóval ezer fölé növekvő hívek száma miatt 1904 nyarán megnagyobbították és oldalhajókkal bővítették. A reformátusok négy év múlva, 1890. augusztus 30-án vehették birtokba istenházát. Az Alpár Ignácz tervei alapján épült díszes templom felhúzásához többek között maga a császár, őfelsége Ferenc József is hozzájárult százötven forintot adományozva saját vagyonából. A templomnak kezdetben magas, csúcsban végződő tornya volt. „Ezt egy nagy vihar ledöntötte, majd a hívek lelkes hozzájárulásából felépítették a mostani laposabb és alacsonyabb tornyot, kijavították a károkat, Fáy Béláné végrendeletében pedig ezer koronát hagyott az egyházközségre 1906-ban” – írja a református egyház múltját felidéző tanulmányában Ortenszkyné Gyenge Ildikó, a kerek negyed évszázadig szolgáló Gyenge Sámuel lelkipásztor lánya.
Feltámadt kövek
Piski polgárosodó magyarsága nem csak a jelennek élt; nem feledkezett meg az elődökről sem. A századforduló előtti évben, az 1849-es piski csata ötvenedik évfordulóján kilenc és fél méter magas obeliszket állított. Bercsi Tódor kőfaragó mester alkotását népes közönség jelenlétében avatták. Az eseményt, melyen gróf Kun Géza mondott ünnepi beszédet, sok öreg ’48-as honvéd is megtisztelte jelenlétével. Nem sokkal később, Trianon után az emlékműre ugyanaz a sors várt, mint számos más erdélyi szoborra és domborműre. A lakosságcserét és az új, román vasúti munkások számára kinézett Ocskay-birtok kisajátítását a jelképek eltüntetése ötvözte. A Déva mellőli kövendi bánya szürke andezitjéből készült emlékoszlopot az új hatalom darabokra törette és széthordatta a környék dombjaira. Évtizedekkel később, a helyi katolikus közösség papja, Tóth János csernakeresztúri plébános egy gyermekcsapattal a széthányt kődarabok keresésébe eredt. Mint meséli, Schreiber István dévai tanár és helytörténész javaslatára azon a dombon kezdtek kutakodni, ahonnan annak idején Bem apó irányította a csatát. A megtalált kőelemekből 1999-ben a templom udvarán, a kintről érkező bántó tekintetektől óvva, a magyarság újraállította az emlékművet. Az oszlop kisebbre sikeredett, eredeti szövege helyett pedig csak két évszám került rá a másfél száz esztendő távlatából: 1849–1999. Az eredeti Bem-obeliszk ópiski híd felé néző oldalán valamikor ez ált: „Az1849-ik évi február 9-iki győzelmes csata és ott elhullott dicső honvédeink emlékére, a nemzet kegyeletes közadakozásából aHunyad megyei honvédegyesület támogatása mellett emelte Piskitelep lakossága”. MDCCCLXXXIX. A Piskitelep felé néző táblán „E dombról dönté el Bem apó a csatát azon emlékezetes kijelentése után: Ist die Brücke verloren, ist Siebenbürgen verloren!” szöveg volt olvasható. A déli oldalra néző táblára Bajza Apotheozisának a következő versszaka került: „Vérzettek és elhaltak ők, / De győzelmesen; / Tettök sugara átragyog / Időn s enyészeten.” Az obeliszk negyedik oldalára Bem domborműve került.
Porladozó élő kövek
Hogy az 1999-ben újraállított emlékműről miért maradt le mindez, hogy miért lett a kilenc méter helyett mindössze hat és fél? „Véleményem szerint nem feltétlenül emlékművekbe, hanem élő kövekbe kellene fektetni” – adja meg a választ a hívei által egyszerűen csak Jani atyának szólított plébános. Tóth János tudja, miért mondja, amit mond: hiába van a városkában több mint százhetven híve, közöttük nagyon kevés a gyermek. Tízen–tizenketten vannak, egyesek vegyes családból, mások románul beszélő színmagyarból. Amit nem biztosítanak a szülők vagy az iskola, a plébánia egyik termében Junie Éva próbálja pótolni, aki versikékre és énekekre tanítja a kicsiket.
Jani atya református kollégája, az időközben nyugdíjba vonult Albert István sincs mivel dicsekedjen: száz híve közül nagyon kevés a fiatal. „Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára konfirmálás az egyházunkban, a magyar–magyar házasságokról nem is beszélve. Legutóbb talán tizenöt–húsz évvel ezelőtt adtam össze két magyar fiatalt” – próbál visszaemlékezni a rendkívüli eseményszámba menő menyegzőre a nyugalomba vonult pap. Albert, aki kétéves lozsádi kitérő után 1976. február elsején került fiatal lelkészként a gyülekezetbe, jól emlékszik, negyven esztendővel ezelőtt szinte háromszor ennyi híve volt, akkor 262 reformátust tartott számon. Azóta az idősek kihaltak, a középkorúak és fiatalok elmentek, a gyerekek elrománosodtak.
Az utolsó vonat indulásra kész
Az 1920 után berendezkedő román hatalom már Mátyás Dalma néni gyermekkorában felszámolta az anyanyelvű oktatást, pedig a két világháború között lett volna kivel megtölteni az iskolapadokat. A második világégés kitörése és vele együtt Észak-Erdély 1940-beli visszaszerzése még egyet srófolt azon a csavaron, ami addig is nagyon szorította a dél-erdélyi magyarságot. A második világháború után a híveiért és tanítványaiért számos áldozatot vállaló Gyenge Sámuel és Albert István református lelkészek, illetve Serfőző Ilona tanítónő idejében még fellángolt a közösségi élet, aztán szép lassan, a 80-as évek vége felé pislákolni kezdett, míg szinte végképp kialudt.
A ’89-es rendszerváltás sem hozta el igazán a változás szelét Piskire. „Akkor, rögtön a forradalom után volt egy próbálkozás a magyar iskola újraszervezésére. Én magam gyűjtöttem az aláírásokat, de a kommunizmus annyira megtette a hatását, hogy maguk a magyar szülők voltak azok, akik elzárkóztak a kezdeményezéstől” – idézi fel keserű szájízzel a negyed évszázaddal ezelőtt történteket Albert István. A legtöbb szülő a jó beidegződött szlogennel utasította vissza a református lelkészt. „Aki román iskolába jár, jobban érvényesül az életben” – ismételgették holmi verkliként a helyi magyarok. Végül a lelkipásztor is feladta a szélmalomharcot: a nagyobbik fiát hazaküldte a szüleihez, a Maros megyei Ugrára, a kisebbiket viszont maga mellett tartotta és román iskolába íratta. „Most oda jutottunk, hogy olyan székely anyák gyermekei, akik jóformán nem is tudtak románul, nem szólalnak meg magyarul” – hívja fel a tudathasadásos állapotra a figyelmet Albert. És mit csinál az RMDSZ? – buggyan elő minden hátsó gondolat vagy rosszmájúság nélkül a kérdés. „Itt még RMDSZ sincs…” – érkezik a kapásból adott válasz.
A közművelődési élet is a múlté, amióta az egykori népi szövetség helyiségéből mosodát csináltak, a vasutas klubot lebontották, még megnyilvánulási felület sem maradt. „A nyolcvanas években még magyar bálokat szerveztünk, színjátszó csoportot verbuváltunk, jártuk a vidéket, felléptünk a Megéneklünk, Románia! fesztiválon” – próbál betekintést nyújtani az átkos rendszer kevés, de mára teljesen kimúlt jó oldalára a nyugalomba vonult Albert István. Olyan idők voltak, amikor Albert lelkész létére a színjátszókör szervezője, rendezője, színésze és szólóénekese is volt egyben. Mint ahogyan Dalma néni is kivette a részét a közönség szórakoztatásából. Évtizedekkel ezelőtt nem is egy darabban lépett fel; a számára legemlékezetesebben, mely az évszakokról szólt, ő a telet testesítette meg. Akár főszerepnek is nevezhetnénk, hisz Mikulás estéjén mutatták be. Valóban csodás idők voltak, amikor minden egyes fellépésük bállal végződött. „Hej, micsoda Katalin-bálok voltak itt hajdanán!... – kapcsolódik be a tiszteletes múltidézésébe Dalma néni. – Ügyes színjátszóink voltak, de az igazi ünnep az volt, amikor a nagyváradi, kolozsvári vagy vásárhelyi színházak egyike lépett fel a városban, a székely népi együttesről nem is beszélve!”.
A közösségi élet ma már kimondottan a templom és a Szent István Ház falai között zajlik, aki meg esetleg ennél többre vágyna, a negyedórányi távolságra fekvő megyeszékhely, Déva felé veszi az irányt. Bár színes és gazdag programot kínál, a minden év június elején szervezett Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata is nehezen mozgatja meg Piski maradék magyarságát. Úgy tűnik, az utolsó vonat is sípolt, és indulásra készen áll.
Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Testvértelepülések találkozója
A kórógyi Ady Endre Magyar Művelődési Egyesület tagjai kétnapos Testvértelepülési találkozón vettek részt a magyarországi Cserháthalápon április 16-17-én.
A találkozón Bácskossuthfalva(SRB), Érolaszi(RO), Vlahova Lhota(CZ), Dolinka-Inám(SK), Kórógy(HR) és Cserháthaláp (HU) községek képviselői testvértelepülési megállapodást írtak alá. Szombat délután egy bográcsos főzőversenyre került sor, amelyen a benevezett hét versenyző közül a kórógyi csapat a második helyezést érte el. A vasárnap szentmisével vette kezdetét, majd egy kultúrműsor keretében került sor a testvértelepülések bemutatkozására. Az Ady Endre MME félórás műsorában Cerin Szilvia énekelt kórógyi népdalokat, és a menyecske tánccsoport mutatkozott be néptáncokkal. A következő találkozó házigazdája más település lesz. A testvértelepülések találkozójának célja támogatni a határon túli magyarokat a vallás, az oktatás, a sport és művelődés terén. A testvértelepülések találkozója remek alkalom volt arra, hogy a határon túli magyarok találkozzanak, ismerkedjenek és tapasztalatokat cseréljenek egymással. A közeljövőben a találkozó házigazdája Kórógy lesz.
MLJ
smu-mesz.hr