A magyar kormány újból segít: műemlékvédelmi program indul
November 3-án a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében, másnap Kézdivásárhelyen, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban Sebestyén József magyarországi építész és műemlékvédő szakember Megújuló épített örökségünk a Kárpát-medencében címmel tartott vetített képes előadást.
Az anyaországi vendég Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész bencés tanár, akadémikus, nagyváradi kanonok alakjának, valamint tevékenységének felidézésével indította nagy ívű és adatok sokaságát felsorakoztató előadását. Erre két oka is volt, hiszen születésének 200. évfordulója alkalmából a 2015-ös esztendőt Rómer-emlékévnek nyilvánították, ugyanakkor folyó év augusztus 7-i, 1549-es számot viselő határozatával Magyarország kormánya elindította a róla elnevezett tervet. Ezáltal a jelenlegi határokon kívül eső magyar vonatkozású épített örökség feltárása, megóvása és megismertetése érdekében szeretnének újabb lépéseket tenni, és 2016–2018 között évi 200 millió forintot fordítanak a megvalósítására.
Nem véletlenül adták a programnak a tudós pap nevét, ugyanis személyében a magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtőjét tisztelhetjük. Jövőbe mutató és cselekedeteit meghatározó gondolkodásmódját alábbi mondata is hűen tükrözi: „minden erőnket arra kell fordítanunk, miszerint szép hazánk minden egyes vidékét kedvvel és szorgalommal átkutassuk, s így a legjelesebb műveket kiválasztva, megismertetve a jövő kornak, ha egyébként megóvni, fenntartani nem tudjuk, legalább rajzban és leírásban átadhassuk.”
Persze, nem ez volt az első olyan program, melyet a magyar kormány a határon túli magyar műemlék épületek megmentése érdekében indított, ugyanis a Nemzeti Örökség Program néven már 1998-ban meghirdetett, és 1999-ben gyakorlatba is ültetett egy hasonlót. Akkor a támogatások elsősorban a preventív örökségvédelem, vagyis az épített örökség felkutatására, összeírására és nyilvántartásba vételére, az állagmegóvási, felújítási és helyreállítási munkálatokra és a kutatás során feltáruló ismeretanyag közzétételére – a műemlékvédelem terén elért eredményekkel együtt – irányultak. A 2007-ig működő, és akkor sajnálatos módon leállított program hozadékát pedig nem csak eddig pusztuló és ismeretlen építészeti értékek megmentése és ismertetése képezte, hanem a különböző intézmények, valamint szakemberek között létrejött, és a határokon átívelő kapcsolatrendszer, illetve szoros együttműködés is.
Előadása végén Sebestyén hosszasan sorolta mindazon műemlék épületeket, melyeket az említett program segítségével Kárpát-medence-szerte sikerült az enyészet karmaiból kiragadni. Háromszéken az Árpád-korban épített gelencei római katolikus templom, a miklósvári Kálnoky-kastély, az altorjai Apor-kastély, valamint a sepsikilyéni unitárius templom is ebben a szerencsében részesült. A műemlékvédő abban reménykedik, hogy az újabb lehetőség még több értékes építészeti hagyaték állagának a feljavítását és konzerválását fogja biztosítani.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Johannis kiment a tüntetők közé Bukarestben
A televíziós közvetítésekben csak egyes mondatfoszlányok hallatszottak az elnök által folytatott beszélgetésekből. Iohannis az egyik tüntetőnek ezt mondta: „Most már nem hajlok az előrehozott választásokra". Bukarestben és az ország nagyvárosaiban kedden kezdődött tüntetéssorozat, amelynek résztvevői a közélet megtisztulását, a kompromittálódott politikusok eltávolítását, a korrupció megfékezését követelik.
A bukaresti tüntetők – és az eseményeket kommentáló román újságírók – a hét folyamán több ízben számon kérték, miért nem jelent meg választói között Klaus Iohannis államfő, az egyedüli olyan politikus, akinek a legitimitását a tiltakozók sem kérdőjelezték meg.
Az elnök ehelyett előbb az elnöki palotába invitálta a tüntetők küldötteit, majd mikor azok elutasították, hogy képviselőket válasszanak maguk közül, pénteken megígérte, hogy felkeresi őket. A hét végére a tüntetéssorozaton résztvevők száma a kezdeti több tízezerről néhány ezerre csökkent.
Klaus Iohannis kevesebb mint félórát töltött a téren, de a lökdösődést kivédeni próbáló testőrök és az operatőrök vastag gyűrűjében, a hátsó sorokból kiabálók hangzavara közepette nem sok lehetősége volt elmélyültebb eszmecserét folytatni a demonstrálókkal. Közben a „Korrupció öl", „Háromszázat, nem hatszázat (törvényhozót) akarunk", „Szabadíts meg a tolvajoktól" skandálás hallatszott.
A televíziós közvetítésekben csak egyes mondatfoszlányok hallatszottak az elnök által folytatott beszélgetésekből. Iohannis az egyik tüntetőnek ezt mondta: „Most már nem hajlok az előrehozott választásokra". Az államfő nem mondott beszédet, annak ellenére, hogy a többen azt skandálták, hogy adjanak neki hangosbeszélőt. Később Facebook-bejegyzésben összegezte az eseményt, miszerint sok „lázadást és reményt" látott a téren, és azt tanácsolta a jelenlévőknek, maradjanak aktív alakítói a közéletnek, mert csak összefogással tehetik olyanná Romániát, amilyennek mindannyian látni szeretnék.
Victor Ponta eddigi kormányfő szerdai lemondása után az államfő egyeztetéseket kezdett a parlamenti pártokkal egy új kormány megalakításáról. A pártok a konzultációsorozat első fordulójában előre hozott választásokat, vagy szakértői kormányt javasoltak, de nem akarnak politikusokból álló kormányt, és senki sem nevezett meg kormányfőjelöltet.
MTI
Erdély.ma

Íjgyártó István: a román közönség nyitott a magyar kultúrára
A magyar filmek iránti nagy érdeklődés azt mutatja, hogy a román közönség nyitott a magyar kultúrára, meg akarja ismerni és meg akarja szeretni azt – jelentette ki hétfőn Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára a bukaresti 9. Magyar Filmhét ünnepélyes megnyitóján.
Az államtitkár üdvözölte a két ország filmes alkotói közötti együttműködést, és úgy vélte, hogy a magyar-román koprodukcióban készült filmeket várja a közönség. Az együttműködés konkrét példáiként megemlítette Tudor Giurgiu román rendező Miért én? (De ce eu?) című koprodukcióban készült filmjét, amelyet a múlt héten mutattak be Magyarországon, és Nae Caranfil román rendező legújabb készülő filmjét, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap is támogat.
Fontosnak nevezte, hogy a színvonalas romániai filmfesztiválok mellett Bukarestben külön seregszemlén is bemutathatók az elmúlt év magyar filmtermésének legkiválóbb darabjai. Az államtitkár örömmel állapította meg egykori bukaresti nagykövetként, hogy a Magyar Filmhét hagyományos rendezvénnyé vált a román fővárosban.
Hangsúlyozta, hogy a magyar filmgyártás sikereket ért el az elmúlt évben, és ennek példája Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című, számos nemzetközi fesztiválon díjazott filmje, amelyet a megnyitót követően vetítettek le a közönségnek.
Beszédében felhívta a figyelmet Kertész Mihály 1914-ben Kolozsváron forgatott A tolonc című némafilmjére is, amelyet vasárnap láthat a bukaresti közönség. Úgy vélte, hogy ez a film igazi filmművészeti csoda, amely mutatja, hogy a román és a magyar filmművészet milyen közös hagyományokkal rendelkezik. Az államtitkár megköszönte a bukaresti kulturális minisztériumnak és a Magyar Filmhetet befogadó Román Parasztmúzeumnak, hogy támogatja a rendezvényt.
Irina Cajal, a román kulturális minisztérium helyettes államtitkára beszédében hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kulturális kapcsolatok nagyon jók, és megállapította, hogy a magyar filmeket értékeli a közönség.
Virgil Nitulescu, a Román Parasztmúzeum igazgatója nyomatékosította, hogy a jövőben is folytatni akarják az együttműködést a Balassi Intézettel.
A november 9. és 15. között Bukarestben zajló Magyar Filmhét központi témája az animáció. Hétfőn megnyílt a Balassi Intézet bukaresti központjának székhelyén a Magyar Animáció 100 című kiállítás. A bukaresti seregszemle meghívottja a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, emellett a román fővárosba utazik Cakó Ferenc animációs filmművész, akinek filmjeit egy külön blokkban láthatja a közönség, de a művész élő homokanimációt is tart.
A 23 rendezvényt tartalmazó filmhéten tíz magyar játékfilmet vetítenek. A Liza, a rókatündér és A tolonc mellett Zomborácz Virág Utóélet, Török Ferenc Senki szigete, Pálfi György Szabadesés, Miklauzic Bence Parkoló, Pejó Róbert Mancs, Fazekas Csaba Swing, Balogh György Tüskevár, valamint Szimler Bálint Balaton Method című filmjét láthatja a közönség.
MTI
Erdély.ma

Az úszástól a vízilabdáig (Klebelsberg Kunó Akadémia)
Második alkalommal szervezte meg a Szent György Sárkány Sport Club a Klebelsberg Kunó Akadémiát, amelynek célja, hogy a Kárpát-medencei magyar iskolákban oktató vagy magyar anyanyelvű testnevelő tanárok megtanulják a magyar sportszaknyelv helyes használatát, támpontokat kapjanak, miként tehetik vonzóbbá a testnevelő órákat, illetve alternatív sportágakkal bővítsék szaktudásukat. A testnevelő tanárok Mekkája a budapesti Testnevelési Egyetem, így a szervezők törekedtek arra, hogy minél több ottani professzort meghívjanak a Sepsiszentgyörgyön megrendezett akadémiára. A háromnapos eseményen mintegy hatvan szakember vett részt, akik megosztották egymással gyakorlati és elméleti tudásukat. Makszim Imre a mindennapos testnevelés-tanítás hasznáról és nehézségeiről értekezett, Bocskay István pedig feltárta a résztvevők előtt egy sportrendezvény biztos sikerének titkait. A tanárok a gyakorlatban is átvehették az úszás és a tollaslabda módszertanát, valamint a szabadtéri sportversenyek szervezését is.
Egyértelmű következtetése volt a rendezvénynek: szükség van a Klebelsberg Kunó Akadémiára, hiszen nagyon fontos, hogy a képzett szakemberek már az alapoktól megfelelő oktatásban részesítsék a gyerekeket, legyen szó bármilyen sportágról, ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy elsősorban a testnevelő tanárok biztathatják mozgásra őket már első osztálytól. A rendezvényt támogatta Hargita és Kovászna megye tanfelügyelősége, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal és a Communitas Alapítvány.
Miska Brigitta
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nap Hidvégen
Szombat este sikerrel zárult a Székföldi magyar napok második kiadása a régió legészakibb falujában. A hétvégi csend és az esti előadás előnyére szolgált annak az ünnepségnek, amelyre megérzésünk szerint a település magyarsága igazából várt.
Megvalljuk, hogy ilyen alkalomra már aligha kerül lehetőség a szerfelett vegyes etnikummal bíró településen – ízlelgettük a telt teremben ülők véleményét. Hidvég lakóinak csak egyharmada magyar, ugyanennyi román, míg a maradó egyharmadot a román anyanyelvű cigányság teszi ki, amely azonban az utolsó népszámlálás alkalmával román nemzetiségűnek vallotta magát. Újra bebizonyosodott: helyénvaló volt a megyevezetés azon határozata, hogy minden évben megszervezze a Székföldi magyar napokat a régió három településén, Erősdön, Árapatakon, valamint negyvennyolcas győztes csatánk helyszínén, Hidvégen. Miután az ötletgazda nevében Gáj Nándor megyei tanácstag üdvözölte a hidvégieket, Horváth Miklós, az érdekszervezet helyi elnöke szólt. „Legyen emlékezetes ez a nap – mondta –, erősítse önazonosságunkat és magyarságunkat, tartsa meg erős kisközösségként szórványsorsra jutott helyi magyarságunkat, hiszen ezt szolgálja a ma esti kultúrműsor is.”
Nem azon kell aggodalmaskodni, hogy huszonkét tanulóra apadt a hidvégi iskola magyar tagozata, hanem örvendeni kell, hogy egyáltalán létezik, hogy két összevont osztályban sikeresen tanulnak anyanyelvükön – derült ki táncos-zenés műsoruk láttán (képünk), miként a székföldi magyarság helyzetére jelképesen illő Kőműves Kelemen népballada-megjelenítésükből is, amelynek színpadi változata Gajai Mária és Sala Emília pedagógus munkája. A másodikos Pivolda Irma Anna korát meghazudtolva adta elő Kányádi Sándor Krumplis mese című versét. Ráduly Baka Rebeka népdalcsokrával a székföldi erősdi fiatalok üzenetét hozta, míg a deres hajú Göncze Sándorné Petőfi-versével a szomszédos árapatakiakét, ugyanis mindkét falu népes csoportja eljött a hidvégi előadásra. A két és fél órás műsor többi részét megyei együttesek szolgáltatták. A Fenyőcske Néptáncegyüttes csíkszentdomokosi, felcsíki és sóvidéki fergeteges számaival ízleltette a székely tánckultúra egy-egy kincsszemét, népdalokat adott elő Bodor Andrea. Formában volt a Kónya Ádám Művelődési Ház Visky Árpád Színjátszó Társulatának minden szereplője, akik három Nóti-jelenettel nevettették meg a népes közönséget. A humoros-életes darabokat művészi leleményességgel helyezte színpadra Deme Róbert fiatal rendező.
Az estnek azonban volt egy számomra különleges eseménye is. Horváth Miklós kissé csodálkozva mondta, hogy megérkezett az a két brassói ötvenhatos, akik a földvári megemlékezésen mondták, hogy eljönnek a hidvégi magyar napra is. V. Lay Imre és testvéröccse, Lay György egykori politikai foglyok, ünnepi uniformisban érkeztek. „Eljöttünk – mondta Imre –, hogy megtiszteljük az egyre fogyó hidvégi magyarokat, mert emlékezetükben a legtovább él a földvári fogolytábor szomorú emléke.” Másnap érdeklődéssel olvastam Lay Imre számomra dedikált ajándék visszaemlékezését (Brassói srácok. Az EMISZ és az ’56-os forradalom. Cenk Könyvek, 2006).
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Apáról fiúra
„A festett bútorok tanulmányozása szempontjából kivételesen szerencsés a helyzet Vargyason. Az udvarhelyszéki Erdővidék e szép falujában tovább élt a festett bútor divatja, és ugyanakkor ez a község az erdélyi festett bútorok egyik legrégebbi, magas művészi színvonalú termékeket előállító központja, ahol a legnevezetesebb bútorfestő, asztalos család egyik élő tagja, idős Sütő Béla személyében egyaránt kitűnő mesterét és hagyományőrzőjét találni az itteni festettbútor-készítésnek” – írja ifj. Kós Károly A vargyasi festett bútor című könyvében.
A Sütő család első két képviselője 1568-ban ács- és asztalosmesterként került Vargyasra a Daniel-kastély újjáépítésére és bebútorozására az udvarhelyszéki Fiatfalváról. A bútorfestés és faragás hagyományát 14 nemzedék adta apáról fiúra egészen napjainkig. A Sütők jelenlegi portája 1773-ban épült, kőből a korábbi egyszerűbb faház helyére.
A festett bútor a XVII. század végére válik általánossá Székelyföld legtöbb vidékén. Addig csak sima vagy egyszerűen faragott bútorokat készítettek kemény fából. Ezek a díszítések hornyolókéssel vagy bicskával készültek, motívumaik valószínűleg a pogány korig vezethetők vissza. A Sütők ezt a népművészeti ágat is gyakorolták, és gyakorolják ma is. A Sütő családban a bútor festésére utaló legrégebbi eszköz az a festéktörő kő, amire 1680-ban véste rá nevét (második) Sütő József, másik oldalára pedig 1754-ben Sütő István. Ez a két oldalán mélyedésekkel rendelkező márványlap, amelyen két kisebb őrlőkő segítségével tették kenhetővé a festéket. Napjainkban is használat alatt áll, a festékeket ugyanis a hagyományos módszerekkel készítik.
(a vargyasi bútorfestő és fafaragó Sütő család honlapja felhasználásával)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szárnyakat bontogató főnix
Megújul a fületelki evangélikus templom és iskola
Vannak intő jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy egy közösség által egy adott történelmi időszakban elkövetett hibák sohasem vagy nehezen gyógyuló sebeket okozhatnak másoknak. Amit egyesek építettek s hátrahagytak az utókornak, mások leromboltak. Erdély viharos múltjában bőven akad erre példa. Ma vastag talajréteg alól kerülnek elő a valamikori büszke római castrumok alapkövei. A X-XI. században épült határvédő váraknak jó esetben csak a körvonalait lehet megtalálni. Üresen állnak késő középkori kastélyok, szász házak, vártemplomok. A romokká lett épületek – függetlenül attól, hogy melyik nemzet birtokolta – mindannyiunk szegénységi bizonyítványa. A bűnbakkeresés, a vádaskodás tovább rombolja mindazt, amit az idő már megtett. A megmentésükért konkrét lépések kellenek, az állami intézmények által finanszírozott munkálatoktól, akár a Károly angol herceg által támogatott alapítvány ténykedésén át más civil szervezetek, vagy magánszemélyek kezdeményezéséig.
Sziszifuszi vállalkozás
Ezzel a szándékkal hozta létre 2004-ben marosvásárhelyi restaurátorok és képzőművészek egy csoportja az Arcus Egyesületet, amely felvállalta Erdély épített örökségének a megmentését. Egy ilyen elhatározáshoz elszántságra, szinte fanatikus szakmaszeretetre van szükség – vallják a tagok, akik számára mindamellett, hogy ez a foglalkozás megélhetést is biztosít, olyan elégtételt jelent, amiért érdemes a lehetetlennek tűnő munkát is elvállalni. Talán nem véletlenül nevezték el a hamvaiból újjászülető legendás madárról egyik hosszú távú tervüket, amelynek célja a fületelki evangélikus vártemplom és iskola megmentése.
Amikor 2010-ben a helyszínen jártunk, többek között arról számoltunk be, hogy a XVI. században épített templom udvarára be sem lehetett menni. A beomlott kapubástya törmelékei miatt csak a falon keletkezett résen át léphettünk be az udvarba, amelyet két méternél magasabb gaz borított. A templom mennyezete beomlott, életveszélyes volt az épület belsejében járni. A torony kissé megdőlve, megrepedt falaival még állt ugyan, de a haranghoz nem lehetett felmenni. Az épületegyüttes mögött levő szász temetőben is a gaz volt az úr. Néhány sírkövet kidöntöttek, összetörtek. Gazdátlanul maradt a szász örökség. A települést a XIX. század elején 94%-ban még szászok lakták. Aztán a második világháborút követően, 1944. augusztus 23-a után a szászokat "ellenséges haderőt támogatókként" megbélyegezték. Ezért a visszavonuló német hadsereg egy részüket evakuálta. Akik maradtak, azok a Ceausescu-rendszer által támogatott "kivándorlási politikának" köszönhetően a 1970-es évekig "családegyesítés" címen kitelepedtek. Ezután a gyors romlást már nem lehetett megállítani. Az utolsó istentiszteletet a templomban a ’60-as évek végén tartották. Az épület egy földcsuszamlás következtében használhatatlanná vált. A kevés itthon maradt egyháztag a ’80-as években a szomszéd evangélikus parókiára járt át, ahol bővítették, átalakították az egyik termet. Ide vitték át a templomból a padokat, az oltárt és a keresztelőmedencét. Az 1492-ben öntött, Erdély egyik legrégibb harangját az evangélikus esperesség átadta a helybéli ortodox egyházközségnek, s így az új templomba került. Aztán elhagyták a paplakot is, amely a templommal és az iskolával együtt a 90-es években az enyészet útjára lépett. Az iskolát némiképpen karbantartotta a helyi önkormányzat, majd a szász konzisztórium visszakapta ingatlanját, de képtelen volt fenntartani. A faluból kivándorolt szászok helyébe az évek során románok, magyarok és cigányok költöztek. Ami mozdítható volt a templomban és a paplakban, mindent elhordtak. Csupán az oltár felső része, az orgonaasztal és a középkori keresztelőmedence lába maradt meg. Szerencse, hogy a padok egy részét és a keresztelőmedencét a betöréssorozatok előtt "átmenekítették" a jobb állapotban levő szénaverősi evangélikus templomba.
Véletlen találkozások?
– Az Arcus Egyesület elnöke Kiss Loránd restaurátor, aki még gyerekkorában járt e Kis-Küküllő menti dombok közé rejtőzött faluban, s lerajzolta a fületelki erődtemplomot. Aztán többször megfordult a helységben, és szomorúan tapasztalta romlását. Talán ezek a látogatások ösztönözték arra, hogy a képzőművészet mellett a restaurátori szakma felé irányuljon – meséli legutóbbi fületelki látogatásunkkor a minket fogadó Filip Alexandru, az Arcus Egyesület munkatársa, aztán folytatja:
– Nagyapám fületelki szász volt. A család nagy része 1944-ben elmenekült, ő a házassága miatt itt maradt. Végig kellett néznie, ahogyan a templom és az iskola tönkremegy. 2007-ben a kivándorolt rokonok felkértek, hogy készítsek néhány fényképet és küldjem el nekik. Úgy döntöttünk, hogy tennünk kell valamit. Megismerkedtem Kiss Loránddal és az Arcus Egyesület munkájával. 2011-ben jöttünk ki együtt a helyszínre. Valóságos dzsungelt és törmelékhalmazt találtunk, amelyet restaurátor kollégáinkkal együtt önkéntesen eltakarítottunk.
2013-ban döntött úgy az egyesület, hogy az evangélikus egyháztól 49 évre haszonbérbe veszi a templomot, az iskolát és a paplakot. Megkezdődtek az állagmegóvási munkálatok. Először a tetőt hoztuk rendbe, megerősítettük a harangtornyot és befedtük a kapubástyát. Közben lepucoltuk a falakat, és örömmel tapasztaltuk, hogy előkerültek a reformáció előtti freskótöredékek. Az idénre sikerült a kapubástya díszítőelemeit és a feliratát is restaurálni. Ezenkívül – ami építészetileg nagy munka volt – megerősítettük az iskola alapját, szerkezetét, és kijavítottuk a pincehelyiségeket.
Újabb szerencsés találkozásnak köszönhetően kapcsolódott be a fületelki erődtemplom megmentésébe az Erdélyi Erődtemplomok Restaurálásáért Alapítvány osztrák ügyvezető elnöke, Georg Fritsch, akinek nagyapja 1944-ben Fületelkéről Ausztriába került. G. Fritsch sokáig nem tért vissza őseinek földjére, Erdélybe, majd 2010-ben hazalátogatott. Ekkor szembesült azzal, hogy mivé lettek a magukra hagyott erdélyi erődtemplomok. Az interneten értesült az Arcus Egyesület munkájáról, és felvette a kapcsolatot az elnökével, Kiss Loránddal. Azóta az Erdélyi Erődtemplomok Restaurálásáért Alapítványon keresztül gyűjtést szervez, s a befolyó támogatásból fedezi az építőanyagok, munkaeszközök költségeit. A külföldi alapítvány nemcsak a fületelki, hanem a Szeben megyei Alsóbajom, Berethalom és Apaújfaluban is támogatja a középkori szász evangélikus templomok restaurálási munkálatait. Nemcsak az anyagiakat próbálja meg előteremteni, hanem szakmai hátteret is biztosít, együttműködik építészekkel, történészekkel, régészekkel, műépítészekkel, művelődéstörténeti szakemberekkel.
Nemcsak a Georg Fritsch által irányított alapítvány támogatja az Arcus Egyesület kezdeményezését. Az iskolába jelenleg hét óvodás és tizenöt 0-IV. osztályos gyerek jár, közülük egy román, a többi roma nemzetiségű. Az utóbbiakat felkaroló kendi Pro Vision Egyesület oktatás utáni foglalkozásokat tart és élelmiszert is biztosít számukra. A Pro Vision azt is kilátásba helyezte, hogy besegít az épületben létesítendő korszerű mellékhelyiségek, fürdőszobák kialakításában. S hogy mindez ne csak terv legyen, a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítvány vezetője felvette a kapcsolatot az Arcus Egyesület vezetőjével, és megegyeztek abban, hogy közösen alakítják ki a mellékhelyiséget. Mi több, a balavásári iskolaközpont igazgatója, Vajda József Attila megkeresésünkre azt is megerősítette, hogy megtérítik a beruházási költségeket, akárcsak az épület pincéjének a rendbehozatalát.
Fészekrakás
2015. október végén örömmel tapasztaltuk, hogy a kapubástya homlokzata régi pompájában várja a belépőket. Tető alá került a templom, és a vakolat alatt a középkori keresztény jelek is előbukkantak, mi több, az egyik freskótöredéken kivehető Jézus keresztről való levételének egyik részlete. Az oltár helyén óriási poszter áll, azon népviseletbe öltözött idős szász házaspár, alatta a következő felirattal: "mer wallen beleiwen wot mer sejn". A szász dialektusban megfogalmazott jelmondat magyarul így hangzik: "azok szeretnénk maradni, akik vagyunk!" Ez lehet a múlt üzenete a jelenkornak. Talán a házaspár lesz képletesen a tanúja annak, ahogyan az elhagyott templom újjáéled romjaiból. Kint, a várfal egyik vakablakába kis térplasztika került, alatta emléktáblával: Állították 2014. szeptember 8-án a fületelki szászok kitelepítésének 70. évfordulóján. Tavaly elhunyt az utolsó itthon maradt szász is.
Az Arcus Egyesület – amelynek tágabb körében románok, magyarok és szászok is vannak – célja, hogy Fületelkén restaurátori, régészeti és kézműves nyári táborokat szervezzenek. Az elméleti ismereteket az iskola épületének emeleti termeiben sajátíthatják el majd az érdeklődők, s a templom-felújítás során gyakorolhatják a szakmát. Azt remélik, hogy jövőben megszervezhetik az első tábort, ahova olyan vállalkozó kedvű fiatalok jönnek el, akik kedvet kapnak a munkához, esetleg jövendő szakemberekké, kézműves mesterekké lesznek, akik az egyesületben tevékenykedőkhöz hasonlóan felvállalják, hogy újabb leromlott állapotú erdélyi műemlék épületet mentsenek meg az utókornak. Ez lehet az erdélyi főnixmadár jelképes fészekrakása!
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

„Már csak Románia felől jönnek migránsok”
Már csak Románia felől jönnek Magyarországra migránsok, ezért a kormány fokozott figyelmet fordít arra, hogy a magyar–román határszakasz ne váljon a migránsok új útvonalává – közölte Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója szombaton az M1 hírcsatornának nyilatkozva. Hangsúlyozta, pénteken összesen négyen lépték át tiltott módon a magyar–román határt, miközben Szerbia és Horvátország felől egyetlen illegális migráns sem érkezett. Bakondi György szerint ez azt is mutatja, hogy közös európai szándékkal meg lehetne állítani „Európa invázióját”, amely továbbra is komoly biztonságpolitikai kockázatot jelent. Emellett európai szinten is példaértékűnek nevezte azt az együttműködést, amelynek részeként több ország is részt vesz a magyar határ védelmében.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Erős váruk az Isten
A marosvásárhelyi Kultúrpalotát zsúfolásig megtöltő Maros megyei reformátusok közösen énekeltek, imádkoztak, beszélgettek és ismerkedtek múlt szombaton, így vált a reformációi emlékünnepély igazi közösségformáló eseménnyé.
Az egybegyűlteket harangszó hívta a termekbe, az est kántora pedig Molnár Tünde orgonaművész volt, aki az őseink által is énekelt zsoltárokat játszotta a Kultúrpalota orgonáján.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Luther Márton, a nagy reformátor életéből vett példákon keresztül mutatott rá arra, hogy vannak az életben olyan fordulópontok, viharok és felismerések, amelyek az embert odaviszik, visszaviszik Istenhez. Luther Márton fiatalon jogot tanult, és egy viharban ígérte meg, hogy ha kiszabadul, szerzetes lesz.
Ígéretét betartva bevonult szerzetesnek, de a Szentírás tanulmányozása közben egyre több kérdése lett, kereste a választ arra, hogy mi üdvözíti az embert, és mi lesz velünk halálunk után. Felismerte, hogy Isten nem kegyetlen és haragos, hanem kegyelmes és az embert szerető, aki Jézust, egyszülött fiát küldte a földre az emberekért.
„A reformáció egy ember megtérésével kezdődött. A megtérés Isten munkája, hiszen hiába döntjük el ma, hogy megtérünk, mert szükségünk van Isten Szentlelkére, hogy megváltoztassa gondolatainkat, tetteinket, életünket.
Fontos, hogy Isten igéjét olvassuk, hallgassuk a templomban, a gyülekezet, a közösség tagja legyünk. Isten életünk fontos eseményein keresztül üzen, nekünk ezt észre kell vennünk. Fontos felismernünk, hogy életünk két irányba haladhat: Isten felé vagy tőle távol. A reformáció azt üzeni nekünk, hogy Istennek terve van velünk, s nekünk Lutherhez hasonlóan meg kell hoznunk a döntést: vele vagy nélküle haladunk életünk útján. Halljuk meg ma Isten hívását: térjetek meg” – hangsúlyozta a püspök.
Fiatalok és idősebbek szolgálata
Felemelő és szívszorongató érzés volt a harmadikos mezőbergenyei Domahidi Anna énekét hallgatni, aki arról tett bizonyságot, hogy Isten erőt ad, ha megfárad a lelkünk, felemel, ha elcsüggedünk, és kísér minket az úton.
Szabó Gellért szavalata és Molnár Tünde orgonajátéka után a marosszentkirályi Kelemen Attila bizonyságtétele hangzott el. A tolószékben ülő férfi beszélt arról, hogy már nagymamájától megtanult imádkozni, s ez milyen fontos volt számára, s milyen jó lenne, ha minden nagymama időt fordítana erre.
„Kerestem és megtaláltam helyem a gyülekezet közösségében, és ez nagyon fontos számomra. Megtapasztaltam eddigi életemben, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Arra biztatok mindenkit, hogy kapcsolódjon be egy gyülekezetbe, hogy megtapasztalhassa a közösség erejét, áldását” – zárta megható bizonyságtételét Kelemen Attila.
Közös kincsünk a reformáció
A megújulás, az összetartás, a reformáció fontosságát hangsúlyozta köszöntő beszédében Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul. „A nemzet, az ország megmaradása volt kérdéses, amikor begyűrűzött a reformáció Magyarországra, futótűzként terjedt, és a magyarok többsége magáénak érezte. Felébresztette a nemzeti érzést, és közösséget kovácsolt a tömegekből. A reformáció minden magyar kincse, felekezettől függetlenül” – hangsúlyozta a főkonzul. Peti András marosvásárhelyi alpolgármester örömét fejezte ki, hogy a Kultúrpalotában, a kultúra fellegvárában gyűltek össze a reformátusok ünnepelni.
A közös reformációi ünnepélyre a Maros-mezőségi egyházmegye egy prédikációs kötetet is kiadott, amelyben az egyházmegye 36 lelkésze összesen 72 igemagyarázatot írt. Veress László marosszentkirályi lelkész a kötetről beszélve kiemelte, hogy a könyv Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételeket tartalmaz, és hitépítő olvasmány egész évre. Arra kérte a jelenlévőket, hogy amikor elolvasnak egy-egy prédikációt, imádkozzanak azért a lelkészért, aki írta, és a gyülekezetért, ahol szolgál.
Az est második részében a magyarországi Csillag születik tehetségkutató egyik győztese, Mészáros János Elek műsorát hallgathatták meg a jelenlevők. A szombati találkozót az egyházmegye összevont kórusa és ifjúsági zenekarának szolgálata tette ünnepélyesebbé, s a nőszövetségek által sütött, és a szünetben felszolgált finom sütemények is hozzájárultak ahhoz, hogy szinte mindenki végigülte a több mint négyórás programot.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Nyerő széki dallamok a Fölszállott a pávában
A lehető legmagasabb pontszámot kapta a zsűritől a kolozsvári Gorzó Boglárka a Fölszállott a páva népzenei és néptánc-tehetségkutató pénteki, első elődöntőjében.
Az élő adásban sugárzott vetélkedőn az énekesek kategóriájában nyűgözte le az ítészeket a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákja, aki széki dallamokkal állt a zsűri és a kamerák elé.
Gorzó Boglárka már a nyáron, a területi válogatón elbűvölte Sebestyén Márta népdalénekest, zsűritagot, aki dicsérte az ifjú énekes felnőttekéhez hasonló, érett stílusát.
A nyolcadikos osztályos lány így megkapta a maximális 60 pontot és továbbjutott a tehetségkutató középdöntőjébe az énekes szólisták kategóriában.
A hangszeres szólisták és zenekarok kategóriájában Kovács Dániel és az Aprája Dudazenekar, a táncegyüttesek kategóriában a Bartina, a táncos szólisták közül Sándor Zsigmond, s a Busai Bori – Mahovics Tamás páros jutott tovább a középdöntőkbe. Sebő Ferenc zsűritag szerint már az is győzelem a versenyzők számára, hogy bemutathatják tehetségüket, tudásukat, valamint a magyar kultúra gazdagságát a nagyközönség előtt.
Bár nem jutott tovább a középdöntőbe, de dicséretet kapott a zsűritől a Kolozs megyei Mérából érkezett Sándor Anna és Antal János, akik kalotaszegi csárdással és szaporával versenyeztek. Berecz István zsűritag elmondta, úgy gondolja, a páros táncát nézve érthetjük meg Ady sorait a kalotaszegi pompás magyarokról.
A soron következő elődöntőkben egyébként még számos erdélyi ifjú tehetség mutatja be tehetségét és tudását. Sebő Ferenc, a zsűri elnöke elmondta, a versenyt a 6-14 éves kor közötti gyerekek számára hirdették meg, akik négy – énekes, hangszeres, szóló- és páros tánc, valamint táncegyüttes – kategóriában mutatják be tudásukat.
Négy elődöntőt rendeznek, ezeket két középdöntő követi, a döntőt pedig december 18-án láthatják a nézők. A zsűri elnöke Sebő Ferenc zenész, népzenekutató, tagjai Timár Böske néptáncos, Kocsis Enikő táncművész-koreográfus, Eredics Gábor népzenész, Berecz István néptáncos és Sebestyén Márta népdalénekes.
Az MTVA és a Hagyományok Háza közös népzenei és néptáncos tehetségkutató műsorának harmadik évadában több mint kétezer, 6 és 14 év közötti ifjú tehetség állt a szakmai zsűri elé Magyarországról és a határokon túlról.
Krónika (Kolozsvár)

Nehéz változtatni
„Ha az utca bennünket sem akar, akkor szavazzon csak a bolgárokra”. Mihăiţă Calimentének, az ellenzéki román liberálisok (PNL) parlamenti képviselőjének minapi kifakadása sokat elárul a honi politikusoknak az elmúlt héten kirobbant megmozdulásokkal kapcsolatos viszonyulásáról.
A romániai politikai osztály mindenekelőtt alaposan megszeppent a Bukarest és az ország számos nagyvárosának tereit naponta megtöltő tüntetők elszántságától és követeléseitől. Hogyisne, amikor az elmúlt 25 év politizálásától megcsömörlött „elégedetlenkedők mozgalmának” rövid idő alatt sikerült kicsikarnia a regnáló kormány bukását, és olyan igényeket támaszt, amelyek alapjaiban veszélyeztetik a hivatalukba bebetonozott politikai szereplők, állami tisztségviselők státusát és előjogait.
Az elmúlt negyed évszázadban meghonosított szokásjogba belenevelkedettek számára belegondolni is rossz, mi történne, ha a különböző politikai és közigazgatási, választott és kinevezett tisztségekhez nem urambátyám-kapcsolatok és korrupció, hanem kizárólag hozzáértés és érdem alapján lehetne hozzájutni. Márpedig a jelenlegi rendszer ellen ágáló tömegek gyakorlatilag ennek az állapotnak akarnak véget vetni, felismerve: közvetve az vezetett a bukaresti klubtragédiához is, hogy a társadalom minden rétegét áthatja a szakmai hozzá nem értés, de főképp az, hogy nem odaillő emberek kerülnek döntési pozícióba.
Tévednek, akik úgy vélik, a változtatás igényének szele kevésbé csapta meg az erdélyi magyarságot, hiszen az elmúlt időszakban megfogalmazott problémák egyáltalán nem vonatkoznak kizárólag a többségi társadalomra. Mindezt történetesen belátják az RMDSZ politikusai is, úgy fest azonban – legalábbis a szövetség hétvégi miniparlamentje ülésének tapasztalatait leszűrve –, hogy a változás szükségességének felismerésén túlmenően sok mindenben nem óhajtanak változtatni. Illúzió tehát azt hinni, hogy a néhány napos tüntetés, a kormány leváltása nyomán egycsapásra megváltozik minden.
Abban azonban biztosak lehetnek a politikai osztály képviselői, hogy a társadalom az utcai tüntetések esetleges elcsitulása ellenére sem mond le az óhajtott fordulatról, és ennek a jövő évi választásokon nyomatékot is fog adni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Horváth Károly zeneszerzőtől búcsúzik a Tomcsa Sándor Színház
Fájó szívvel búcsúzunk a november 4-én elhunyt Horváth Károlytól, munkatársunktól, barátunktól, a nagyváradi születésű zeneszerzőtől, előadóművésztől, aki a kezdetektől társulatunk mellett állt, szakmai és emberi szempontból egyaránt.
Egyike volt azoknak, akik a népszínház hagyományait továbbgondolva megálmodták a Tomcsa Sándor Színházat, és utat vágtak a hivatásos színjátszásnak Székelyudvarhelyen.
Így született meg a kilencedik erdélyi magyar hivatásos társulat, melynek első előadására ezelőtt 17 évvel, 1998. november 6-án került sor. Karcsi már a nyitóelőadás létrejöttében is közreműködött, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadását zeneszerzőként jegyezte.
Bár nem élt Udvarhelyen, mindvégig szívügye maradt a helyi színház, nem csak a megszületésénél bábáskodott, hanem első lépéseit is szerető figyelemmel kísérte, majd a későbbiekben is több alkalommal dolgozott együtt a társulattal, a mindenkori csapat folyamatosan számíthatott rá.
A színház fennállása óta több előadásban közreműködött: a Forgách András Jean Cocteau regénye nyomán készült feldolgozásában, a Vásott kölykökben; a Hamupipőke és a Csizmás Kandúr gyerekelőadásokban; Beaumarchais Figaro házasságában; a Tenesse Williams drámájából született Üvegfigurákban; de az ő nevéhez fűződik az Anna Karenina Pályaudvar, a Vőlegényfogó és az Ahogy tetszik zenéje is.
Az egykori és jelenlegi társulati tagok igazi csapatemberként emlékeznek rá, aki munkájával szemben mindig alázatos volt. A próbafolyamatok alatt rendkívül érzékeny, szerény emberként ismertük meg, aki csendes természete ellenére határozottan és céltudatosan végezte munkáját a produkció sikeréért.
Együtt élt és együtt lélegzett a csapattal. Egy jó emberrel, kedves baráttal és egy rendkívül jó szakemberrel lettünk szegényebbek. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak, hozzátartozóknak és barátoknak. Emléked velünk marad.
A Tomcsa Sándor Színház Társulata
Krónika (Kolozsvár)

És mi lesz a magyar diaszpórával?
Kelemen Hunor szövetségi elnök SZKT-beszámolójában említést tett a levélszavazás kérdéséről. Emlékeztetett: az RMDSZ óvást nyújtott be az Alkotmánybíróságon a jogszabály ellen, amely – a szövetség megítélése szerint – ellentmond az alkotmányos előírásoknak.
Hangsúlyozta: az RMDSZ nem a határon túli románoktól vitatja el a voksolás jogát. Visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint a szövetség azért kifogásolja a jogszabályt, mert a külföldi szavazatok megsokszorozódása rontja bejutási esélyét a törvényhozásba. Kelemen szerint ez a törvény is olyan csalódást fog okozni, mint az egyéni választókerületekre alapozó választási törvény. Megjegyezte ugyanakkor azt is: amennyiben az Alkotmánybíróság nem tesz kellő bölcsességről tanúbizonyságot, és a kifogásolt jogszabály hatályba lép, ez mindenképpen hatással lesz az RMDSZ-re. Számítások szerint 500 ezer külföldről érkező szavazat esetén a szövetség plusz 25 ezer szavazatot kell, hogy biztosítson, ha nem akar az öt százalékos parlamenti bejutási küszöb alatt maradni.
(SZ. K.)
Krónika (Kolozsvár)

Hittel, csodával, mágiával teli világban kalandoztunk
A bábszínház hittel, csodával, mágiával teli világát hozta közel az érdeklődőkhöz Palocsay Kisó Kata, a BBTE Színház és Televízió Karának adjunktusa múlt héten az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában, egyfajta folytatásaként, továbbgondolásaként annak a 12 részes cikksorozatnak, amely a Művelődésben látott napvilágot. A Művelődés Estek házigazdája, Dáné Tibor Kálmán, a folyóirat főszerkesztője kifejtette: az írásokat övező pozitív visszajelzések nyomán döntöttek úgy, hogy a szerző révén élőben is alkalmat teremtenek a bábozás megtapasztalására.
– Valójában minden tárgy magában rejti a bábuvá válás lehetőségét. A bábosnak döntenie kell: hisz-e annak az életében vagy sem. Ha úgy dönt, hogy hisz, már nem a megszokott határokon belül használja a tárgyat – lehet az egy kanál, egy pohár vagy bármi más –, hanem úgy veszi kézbe, hogy egy élőlényt teremt. Nagyon izgalmas pillanat ez a bábos számára, a miniatűr világteremtéshez hasonlítható – magyarázta Palocsay Kisó Kata. Vetített képes előadásában Kosztolányi Dezső Bábok című írását hívta segítségül, amely 1927-ben jelent meg a Nyugat Színházi figyelő rovatában, valamint diákjait – Deák Zoltánt, László Rékát, Molnár Rudolfot és Udvari Tímeát –, akik különleges pillanatokkal ajándékozták meg az egybegyűlteket.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Tisztán csilingelő gyermekhangok az Ars Hungarica jubileumán
Családias hangulatú, a nagyszebeni HÍD Szebeni Magyarok Egyesületének munkatársait, támogatóit és társszervezeteit egy csokorba gyűjtő találkozóval kezdődött idén a 10. Ars Hungarica magyar kulturális fesztivál, bár a hivatalos megnyitóra csak másnap, pénteken este került sor.
A fesztivál és az egyesület jubileumát is ünneplő közönséget a Thalia Nagyterembe várták a szervezők, ahol a 140 tagú Szentegyházi Gyermekfilharmónia produkciója tette emlékezetessé a születésnapi nyitórendezvényt. Serfőző Levente az egyesület elnöke, fesztiváligazgató beszédében hangsúlyozta: úgy érzi, az elmúlt tíz évben sikerült a „tettekben a lényeg” mottójuknak megfelelően dolgozniuk és nemcsak a helyi magyar közösségnek, hanem a városban élő más nemzetiségűeknek is bemutatták az arra érdemes magyar értékeket. „Az elmúlt tíz évben megtanultuk, hogy a függetlenségnek ára van, de úgy érzem, hogy a nehézségek tapasztalataiból okulva a következő tíz év már sokkal könnyebb lesz” – fogalmazott Serfőző.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)

A csángók és az idő
Hogyan mértek percet elődeink?
Engem ért a szerencse, hogy a kiváló csángó kutató, gondolkodó, Duma-István András A csángó világa – hegyek, vizek, tátosok – című, legújabb kötetét szerkeszthettem (Zelegor Kiadó, Kézdivásárhely, 2015), amely értékelésem szerint a legkiemelkedőbb néprajzi és történelmi tárgyú könyvek közé tartozik. Nem azért, mert a szerző szép nyelvezetet használ, hanem mert olyan világot tár elénk, amelyik a lehető legmélyebben gyökerezik a hagyományokban, s amelyben a tátosok (táltosok), eme jóindulatú vezetők irányítják a hétköznapokat, szabják meg az élet menetét.
Voltaképpen az egész könyv a tátosi (táltosi) létszemlélet illusztrálása, hiszen elmondja, mit tartottak a világról egyes kiemelkedő falusi bölcsek (a tátosok), mit gondoltak, milyen filozófia vezette őket, és ezt a gyakorlatba hogyan ültették át. Bevallom, jómagam kételkedve olvastam ezt a hihetetlenül kerek, összefüggő világleírást, gondolván, emlékezhet-e még egyáltalán valaki a 21. század elején a régi tátosokra. Aztán bekapott a szöveg, mert minden a helyén volt, és el kellett fogadnom: a tátosok réges-régi tudása még él – vagy rekonstruálható, ugyanis Duma azt mondja, az öregek elbeszélései nyomán alkotja újra a tátosok világát –, méghozzá a magyar nyelvterület egyik legtávolabbi pontján, a Bákó–Bukarest út mentén fekvő Klézsén.
Az ujjperecnyi idő
A szerző nagyon sokszor ma már halott emberekre, kertész apja barátaira hivatkozik, akik hihetetlennek tűnő történeteket mesélnek a gyermek Duma-István Andrásnak, például a tanácskozásaikat azzal a visszatérő formulával zárták, hogy „és ne feledjétek, mi vagyunk a hunok.” Ezen „baráti társaság” tagjai mindannyian 94–95 éves korukban haltak meg, mint a szerző apja is, és úgy tűnik, ők voltak a kerek, egész tátosi tudás utolsó hordozói (vagy ezt akarja elhitetni velünk a szerző, aki többször is elmondja, a tátosnak el kell rejtőznie, és tudását titkolnia kell).
Én, a tamáskodó szerkesztő többször is mondtam a szerzőnek, nem szép dolog halottakra hivatkozni, ugyanis vagy elhiszem, hogy ezek ezt és ezt mondták, vagy nem. Ekkor András a tátosok egy olyan résztudásával állt elő, amit mai napig megerősítenek a csángó csobánok és bácsok (és elmondtak nekem is): hogyan tudták a csángók két rovátkolt bot segítségével megmondani nemcsak azt, hogy hány óra van, hanem azt is, hogy melyik hónap milyen napján vagyunk.
„Gyermekkoromban sokszor hallottam, hogy úgy mondták, még hány kakaslépéssel (a kakas karmainak a belsejével, azaz egy ujjpercnyivel) kell nyúljon vagy rövidüljön az árnyék egy bizonyos időpontig” – állítja a szerző, és elmondja, hogy ő iskolába még az árnyék alapján járt, mivel nem volt órájuk: tudta, hogy a toronynak az árnyéka a nap melyik szakában hova esik. Azt is tudta, az árnyék naponta egy ujjpercnyivel nyúlik vagy rövidül, úgyhogy könnyű volt kiszámítani, mikorra kellett az iskolába érjen.
És álljunk is itt meg egy pillanatra, nézzük, mit írnak etimológiai szótáraink a perc szavunk eredetéről. A „perc (első felbukkanása 1742 után) szóelvonással keletkezett a percen, perceg igéből képzett percegés, percenés főnevekből. A percen szócsaládjához tartozó szavak a gyenge, kopogtatásszerű zörejeket jelenítik meg. A perc főnév hangalakja eredetileg az óra ketyegését utánozhatta, de az elvonással egyidejűleg rövid, pillanatnyi időrészecskével kapcsolatban is alkalmazták.” Hogy miért 60 percegés ad ki egyetlen percet, arra nem válaszolnak.
Perc szavunk etimológiájáról. Duma István András, csángók: „naponta egy ujjperecnyivel, ujjpercnyivel nyúlik vagy rövidül a nap.” Etimológiai szótár: „az óra ketyegéséből, percegéséből jön.”
Eléggé világos, hogy nyelvtörténészeinkkel szemben az iskolázatlan csángó szerzőnél van jelen esetben az igazság, hisz a perc az idő mérésének tényleg az alapegysége.
Az óra meghatározása rövid juhászbottal
Most pedig jöjjön néhány idézet a kötetből.
„A rövid juhászbot segítette a juhászt, hogy megállapítsa, mennyi az idő, és az órának megfelelő munkákat végezze az állatok körül. A juhokat naponta háromszor kell megfejni: regvel, délben és este.
Egy természetben élő ember figyeli a keletet, és hamar eljut odáig, hogy az árnyékot is értelmezi. A falusi szülők első dolga az volt, hogy megtanították a gyermeket, hogyan kell a bottal időt mérni. Mindenkinek karórája még nem volt akkor, és valahogy el kellett mondják a gyermeknek, hogy mikor jöjjön haza a legeltetésből. Én magam gyerekkoromban az iskolába is a napóra segítségével mentem, úgy hogy ne késsek el, és a napóra segítségével tértem vissza időben a mezőről. Tudtam, hol van a kelet, s ehhez igazítva minden könnyű volt: attól függően, hogy a hüvelykujjam mennyire állt el a többi ujjamtól, amikor kelethez képest az árnyékot próbáltam visszaadni, tudtam, hogy mennyi az idő. Faluban, az épületek között ez még könnyebb volt: előre tudtam, hogy az x helyre vetődő árnyék hány órát jelent.
A napórát minden gyerek megcsinálhatja, mégis a juhászoknál van erre egy szabály. A bot köldöktől felfelé egy araszra, a mellkasnak felső részéig kell érjem, majd ha teljesen függőlegesen helyezzük el, akkor a nap árnyéka – irányítva a sarokcsillag irányába – keresné nappal a legrövidebb árnyékot a déli órában.
Az évben a legrövidebb árnyék június 22-én van, ilyenkor a bot árnyéka délben a legrövidebb, ezt a mérést a boton béjelölték.”
A dátum meghatározása a bács- és a juhászbottal
A nap segítségével a dátumot is meg tudták határozni. Legedi Anti elmondta, a hosszú és a rövid juhászbottal, arról a megírt jegyeket leolvasva nemcsak a napi pontos órát tudták megállapítani, hanem azt is, hogy melyik hónapot, melyik hetet írtak. A bácsnak ugyanis tudnia kellett, mikor jöjjön le a hegyekből, hogy ne üsse oda az állatokat a hó – azaz tudnia kellett, hogy melyik hónap melyik hetében vagyunk.
„A magasabb botot ha lefektetjük a földre, akkor a juhászbot árnyékához téve, majd hasonlítva a rájegyzett jegyekre, pontos órát tudunk mutatni, és különböző hónapokra mérni. Ugyanakkor napról napra változik az árnyék, így a hónapok napjait is megjegyezhetjük vele, nagyjából egy ujjpercnyivel (ujjperecnyivel) nyúlik vagy rövidül naponta az árnyék.
A reggeli árnyék a nyugatot vagy a nap lenyugvását (a csángó-magyar nyelvjárásban: a leszentülésit) mutatta, az esti árnyék a nap felkelésit, keletet. Ettől a pillanattól nem kellett mást csinálni, csak felosztani a déli legrövidebb árnyék közti időt az esti és a reggeli árnyékkal.
Bácsbot. A bácsbot (hosszú) csak a mai bácsok, csobánok emlékében él, ugyanis azt a régi bácsokkal betették a koporsóba. Az új bácsok már nem csinálnak bácsbotot, mivel van karórájuk, mobiltelefonjuk vagy rádiójuk. Ma csak az emberek pásztorai, a püspökök és a pápa használják
A csobánbot, függőlegesen téve, árnyékot vet délben észak irányába, amely árnyéknak hosszát, nyári-őszi időbeli különbségeit megmérhetjük egy másik hosszabb tárggyal, például a bácsbottal. Ekkor már az árnyék nem csak az órát mutatja, hanem két bot használatával az évszakaszt, a hónapot. A természeti óra használatához két tájolást fontos ismerni: napkeletet és a sarokcsillagot.
Csobánbot. Csobánbot (rövid), amit másképpen csamikás- vagy csomikásbotnak neveznek, azaz csanikás, fenyőtobozos mintázat van rávésve. Akkorára csinálják, hogy az illető juhász köldökétől felfelé egy arasznyira érjen, ezt minden juhász saját magának mérte ki. A pontos időt lehet vele megállapítani. A képen Szálka György csobán
Minderről rajzot is tudunk készíteni egy körszár (körsugár) és iránytű segítségével, először a kiinduló pontból, a kör központján keresztüli vonallal az átmérő gömbszeletet húzzuk ki, majd ennek a két végéről kiindulva a közepét kimérjük a körök segítségével, mely majd keresztezi egy időben a neki megfelelő körívet is. Először a Sarokcsillag és a Nap segítségével megjelöljük délt és északot, majd a körívnek felosztásával nyugatot és keletet, a további felosztásokkal ezek felét, ahogy ezek láthatók az ábrákon.”
Duma-István András ezek után azt állítja, hogy ugyanezen elv alapján építette meg a 20. század egyik nagy csillagásza, Ponori Thewrewk Aurél 1977-ben azt a napórát, amelyik egyben kalendárium is. A csángók időmérő tudását egy látszólag jelentéktelen dolog tette hasznavehetetlenné: az, hogy a kommunisták bevezették a nyári és a téli időszámítást! A bács dinasztiából származó, 47 éves, klézsei Szálka György csobán a szerző kérdéseire rezignáltan állapítja meg: „az ember messze került a természettől, még az órákba is beléavatkozott, lett nyári és téli időszámítás, s így minden összezavarodott, nincs miért botokat használni, hisz azok úgysem a hivatalos időt mérik, hanem a természet idejét.” Ma, amikor mindenkinek van karórája vagy mobiltelefonja, talán nem is fontos, hogy ismerjük őseinknek e magasfajta matematikai tudását. Ám mindenképp regisztrálnunk kell – és ezt teszi Duma-István András, a tátosok tudásának ismerője.
(A székelyföldi napórákról a 2015-ös Székely Kalendáriumban olvashatnak érdekfeszítő összeállítást.)
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Kikért szólnak a papok?
Csak úgy, dologidő tolongásában jut eszembe jó Püski Sándorunk. Mondhatnám azt is, hogy a bukaresti tüntetéssorozat reménykeltő hatása nyomán, hiszen Püski Sándor, a földműves család gyermeke (1910–2009) könyvkiadóként a magyar nemzeti reményt ápolta az Egyesült Államokban, majd Budapesten. Ő mondta 2000-ben: megengedhetem magamnak, hogy az új évezrednek két magyar költő prózájával együtt is nekivághassak. Mi voltunk azok, Döbrentei Kornél meg magam.
A bukaresti szivárgású reményeimet lelombozta kissé a hír, hogy a Székelyföldre dübörögve látogató fasisztoid román szervezetet, a Noua Dreaptăt hivatalosan is elfogadták pártként. Tehát indulhat fölfelé. Innen már csak egy ugrás a szlovákiai Nagydaróc, ahonnan kapom a hírt, hogy szlovák nyelven szlovák pap hirdeti az igét az egykor (1910-ben) színmagyar községben, magyaroknak…
Azon a bizonyos budapesti könyvbemutatón Püski Sándor óvott attól a veszélytől, mely ma is fenn áll: az elcsángósodástól. Nincs ebben semmi megalázó a csángómagyarok számára, inkább ránk, erdélyi, felvidéki – nem sorolom, nyolc országban szerteszét kergetett magyarok számára vészhelyzet az, amiben élünk.
Valamikori „még az én időmben” Kolozsvár, Marosvásárhely, Várad oltárnyivá nőtt-nemesedett a magyar kultúra számára. De a román szándék tagadta a ’70-es években a magyar szólást, hogy Isten malmai lassan őrölnek. Jött a bukaresti parancsolat, hogy a nevezett városok „zárt városokká” románosodtak: oda magyar nem költözhetett. Vásárhelyen már a magyar utcanevek is tilosak. És mivé leve Kolozsvár, Nagyvárad?
A csángók mai nap is küszködve kérik a magyar papok engedélyezését... Hol szunnyadnak, lám, a példa-keresztek, példalátványok?! Isten malmai mai napig sem őrölték meg az autonómia megteremtését. Ahhoz szükséges a mostani bukaresti tüntető tömeghez hasonló kiállás.
Jöjjön József Attila segedelmünkre egy sorával: „de az hol áll, hogy lássa, mint dobál halál...” Nem restellem a mostani bukaresti példát, de nem ám! Szó szerint az egész politikai, bűnös, harácsoló csürhe eltakarítását követelik. Nagy igazságok kimondásához nagy tömeg szükséges. Igaz, 1989 decemberében is lelkesedtünk, ki Pesten, ki Boldogfalván. Nemzeti eltakarításunk folyamatban van. Isten malmai nem nekünk őrölnek, s ilyen gyorsan. Nagydaróc, Klézse, Magyarigen, Bolya papjai kikért prédikálnak...
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Tárgyalás Csíkmindszenten
Hatalmas terem… ez nem is terem. Ezt Csíkmindszenten kimondottan az ENSZ, az Egyesült Nemzetek Szervezete számára építették. Három-három derék oszlop kétoldalt, és ami odafenn, 28 méter magasban, az maga a csúcsíves remeklés. Hány lakodalom volt benne! Most nemzetközi bíróság… Makovecz Imrével állunk az egyik nyitott ajtóban. Annyit mond csak: szép munka, azzal két csuklóját hátra hajtja fenntartva, a tetőzet felé.
Hogyan kerül Bordosról Csíkmindszentre, a bírói szék mellé, Üdő Márton mellé Rebi néni? Ketten háromszázötven esztendősek. Most vezetik be a vádlottat. Bundasapkás székelyek vezetik, két keze bilincsben, öltöny rajta meg nyakkendő. Meg mosoly.
Makoveczcel leülünk az oldalsó padra. Két gyerek főtt kukoricát eszik. A közönség áll székelyekből, harisnyásak, aztán ott van ingujjban Cohn Bendit az Európai Parlamentből. Sok úr Európából. Sokan rágógumiznak. A rettenetes nagy építményben ropog a tűz…
A vádlott Soros György leül az első padra. Nevetgél. A csíkszentgyörgyi harangozóval cseveg valamit, de az nem válaszol.
– Én vagyok a bíró, Üdő Márton. Maga a vádlott. Maga akkor szólal, amikor kérdezem. S igazat szól. Met ha nem, kivetem innét. Ignác, te ülj el onnét. Megadom a szót Rebinek.
– Viselkedjék tisztességesen! Maga mián gyűlt ide ennyi ember Alcsíkból, pedig dologidő vagyon. Aztán abban a maga jövendő Európájában, amit ázsiai emberek tákolnak reánk, maga úgy viselkedik, ahogy akar. Hun a turbánja?
Soros György szürke zakójából eléveszi a turbánt, felteszi a fejére.
– Úgy, no – mondja a történelemmel egyidős Rebi néne. – Maga végezze a dolgát immár, Márton.
– A havasról ereszkedék bé azon, mikor fut a kántor, hogy maga itt van. Ez a tegnap este volt. Bévetették a csűrbe, szalmára, pokrócra – ezt már nekünk s felénk mondta, mintegy elszámolásként, hogy itt né…
– No, maga hogy merte kupa törökbúzával kecsegtetni az ázsiai népséget, hogy jönnének bé, ide s tova, ott né, mindenüvé? Itt mink napszámosokot nem fogadunk. Nem es kérdezgettek erősen, hogy igen-e. Ezt a rettenetes nagy épületet is kalákában húztuk fel. Makovecz Imre mérnek úr Székelycsíkszentbudapestről megmondhassa. Ott üldögél.
Soros György felegyenesedik, álltából integet derűsen Imrének. Imre fél kiflivel kínál engem. Ma még nem ettünk.
– Maga, Soros, cocókáztatja a dollárjaival, fizeti az útiköltséget nekik, aztán mi vessünk nekik ágyat. Maga afgán? Maradjon csak állva! Béhívni őköt könnyű, de ki vet nekik ingyen ágyat, annyi milliónak? S vacsorát.
Cohn Bendit kidugott egy üveg Igazi Csíki Sört, azt issza, üvegből… Megnyílik a hatalmas ajtó, óvónő tereli be a csoportját, aranyoskák. Karéjban megállnak a bírói pulpitus előtt, énekelik, hogy elvesztettem zsebkendőmet… A nép tapsol. Soros György áll összekulcsolt kézzel.
Azon gondolkodom, mikor lesz busz hazafelé. Makovecz azt mondta, most még egyszer eljön Kovásznáig, onnan fölugrik Kommandóra.
– Mert belészerettem abba a világba. Írtam is neked cikket onnan a Nyugati Magyarsághoz.
– Mért állok én maguk előtt, bíróság előtt? – heherészik Soros György, a milliárdos.
– Azért, mert maga gonosz, aztán Brüsszel lakossága idevetette magát, mint egy mocskos rongyot, lássuk mi itt, Csíkmindszenten, mire ítéljük. Azt mondta a brüsszeli bíró, hogy ő ilyen alakkal nem bíbelődik – így Üdő Márton, Al- és Felcsík legöregebb embere.
Az óvodások kaptak az óriási csempekályha mellett egy-egy cső főtt törökbúzát, azzal kilibegtek. A nép ellegetett. Mintha más dolguk nem lett volna.
– Mi magát egy darabig etetjük, van munka elég az erdőlésnél. Kap condrát, harisnyát, jó sapkát. Itt a prémondánál a dollár nem számít. Kap szombatonként lejt.
A vénség hangja háromszor is visszhangzott az óriási csarnokban. A falu lakossága is elférne tán benne. S né, ott a hátsó sarokban ott üldögél a vonós zenekar. Bál lesz a bíróság dolga végeztével.
Kukoricaillat. Egy asszonyka szoptat, körülötte nevetgélő fiatalok, nézik a babát. Makovecz odavisz, megsimogatja egy ujjal a baba halántékát. Üdő Márton most nagyot üt az asztalra.
– Maga szedje össze magát, s ne bőgjön, mint a taknyos gyermek! Dologidő van. Aztán majd meglássuk, mire megyünk magával. Met maga nélkül itt mi elvoltunk, elég bajunk van Bukuresttel maga nélkül is.
Most Rebi néne meghúzza álla alatt a kendőt, azzal leszáll a bíró Üdő Márton bá mellől, és kimegyen a nagy ajtón. Üdő Márton ül, Soros György, a vádlott áll, a pici kisgyermek szopik…A közönség figyel, nem oszlik szerte…
Mikor fölébredtem, még tartott a tárgyalás…
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Az előrehozott választás is megoldást jelenthet
Az új kormánynak november végéig, de akár hamarabb is meg kellene alakulnia ahhoz, hogy az országban ne húzódjon el a jelenlegi politikai válság. A megoldást a társadalmi elvárások függvényében a politikának kell megtalálnia, az RMDSZ pedig minden olyan változatot támogat, amely rövid időn belül stabilitást teremt: az előrehozott választásokat, azt megelőzően pedig egy technokrata kormány megalakulását – ismertette Kelemen Hunor az RMDSZ álláspontját csütörtökön az államelnökkel való egyeztetést követően. Az előrehozott parlamenti választások megszervezéséhez azonban törvénymódosítás is szükséges – nyomatékosította a szövetség vezetője.
Az RMDSZ elnöke szerint akár az előrehozott választást is támogatja az általa vezetett politikai szervezet, amennyiben van erre alkotmányos keret, törvénybe foglalt lehetőség. „Az előrehozott választások előtt mi egy technokrata kormány megalakulását támogatjuk, tekintjük járható útnak, amennyiben ennek miniszterelnöke világosan megfogalmazott mandátummal rendelkezik és azzal a szabadsággal, hogy kiválassza azokat a szakértőket, akikkel dolgozni akar. Ezeknek nem kell politikusoknak lenniük, de nem is kell kizárni azt a lehetőséget, hogy a politikusok közül kerüljenek ki. Ennek a kormánynak a prioritása a 2016-os költségvetés kidolgozása és a parlamenti választások törvényének módosítása kell hogy legyen. Ez utóbbira azért van szükség, mert a jelenlegi törvényes keret nem teszi lehetővé az előrehozott választások megszervezését, vagy a parlamenti választások július 24-e előtti megszervezését, ekkor lép ugyanis hatályba a nemrég elfogadott új parlamenti választási törvény. Ez a jogszabály sem teszi lehetővé, hogy 90 napnál rövidebb időn belül szervezzék meg az új törvényhozók megválasztását. Tehát mindenképp külön kitételt kell bevezetni ebbe az időtartam csökkentése érdekében” – szögezte le Kelemen Hunor.
A közéleti szereplőknek közösen kell megtalálniuk a megfelelő megoldást a jelenlegi helyzetre úgy, hogy az embereknek visszaadják a reményt és az állam alapintézményeibe, alapelveibe, alapértékeibe vetett hitét – jelentette ki a szövetségi elnök, aki szerint ilyen érték a parlamentarizmus, a demokrácia, a szabadság, az emberi méltóság és az egyenlő esély. Az RMDSZ elnöke azt is hozzátette: a Szövetség továbbra is támogatja, jó megoldásnak tekinti az önkormányzati és parlamenti választások egyidejű megszervezését.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Átszervezésekkel védenék a magyar iskolahálózatot
Miután RMDSZ-közbenjárásra sikerült elérni, hogy Ilie Bolojan nagyváradi polgármester ne szólhasson bele a beiskolázási tervbe, vagyis abba, hogy hány nulladik, ötödik és kilencedik osztály induljon Váradon – amire az önkormányzati vezetőnek nem is lett volna törvényes hatásköre –, a tanfelügyelőséggel kezdtek tárgyalásokat arról, hogy reálisan hány diák van, és hogy a jelenlegi törvény hány osztály indítását teszi lehetővé. A tárgyalások eredményeként az igényeket kielégítő terv készült el – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Szabó Ödön parlamenti képviselő. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben folyamatosan konzultáltak a történelmi egyházak vezetőivel, vagyis Csűry István református és Böcskei László római katolikus püspökkel, valamint az érintett iskolaigazgatókkal a képviselendő álláspontról.
Megfelel az igényeknek a beiskolázási terv
A közös munka eredményeként a tanfelügyelőségről kikerült és a minisztériumba elküldött beiskolázási terv lefedi az iskolák igényeit – mondta el Szabó Ödön. Ennek megfelelően a tervbe 16 indítandó ötödik osztály került be a Bolojan által propagált 12 helyett, valamint szintén a reális igényeknek megfelelő számú előkészítő osztály. A középiskolai osztályokat illetően kisebb kompromisszum született: Nagyváradon és vidékén 24 osztály indítására volt igény az iskolák részéről, és végül 22 került a tervbe – de még ez is jóval több a polgármester által javasolt 18-nál. Az RMDSZ által felhozott legfőbb érv a témában az volt, hogy a tavalyi adatok szerint a Bihar megyei színmagyar oktatás nemcsak el tudja tartani saját pedagógusi hálózatát, hanem többletet is termel, míg a színromán, illetve romántöbbségű oktatás veszteséges. A román oktatási hálózat deficitjét (ami Bihar megyében az elmúlt évben 12,2 millió lej volt) pedig nem lehet a magyarokon megspórolni, főleg, ha figyelembe veszik azt is, hogy romániai szinten a kisebbségi oktatás az országos hálózatnak alig tíz százalékát teszi ki. Ezt a szakmai érvelést a tanfelügyelőség elfogadta, ezt követően azonban Bukarestben a minisztériummal is el kell majd fogadtatni.
Szakosztályokat venne át a Szent László és a Lorántffy
Szabó Ödön ugyanakkor kilátásba helyezte a váradi középiskolai hálózat jelentős átszervezését is a közeljövőbeli tervek kapcsán, melyre elmondása szerint már megállapodás született a történelmi egyházakkal is. A terv értelmében a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont a közgazdasági és szolgáltatási szakképesítés irányába mozdulna el, és ide kerülnének a jelenlegi szakoktatási rendszerben szétszórtan működő turisztikával és szolgáltatásokkal foglalkozó szakosztályok, míg a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium a műszaki oktatás irányába mozdulna el, és ide kerülnének a mechatronikai, elektrotechnikai osztályok, az Ady Endre Líceum pedig meglévő szakjait erősítené. Ugyanakkor arra is törekednek majd, hogy a művészeti líceumban, illetve más, nem szakoktatást nyújtó tanintézetben, ahol többnyelvű osztályok vannak, legalább három párhuzamos magyar osztály működjön évfolyamonként – tette hozzá Szabó Ödön. Ez katedrastabilitást és „erős” magyar diákságot eredményez, valamint ez biztosítja majd azt, hogy ne legyen a tanintézetekben – ahol többnyelvű osztályok vannak – érdek a magyar középiskolai osztályok elsorvasztása, vélekedett a politikus.
Szabó Ödön egy nagyon kemény beiskolázási kampány szervezésének a fontosságát is hangsúlyozta, hogy betöltésre kerüljenek a kiharcolt helyek – s ebben a szülők és pedagógusok szerepvállalását szorgalmazta. Az iskolák figyelmét pedig arra hívta fel, hogy ezen a téren ne méretezzék túl saját magukat, hiszen azzal „aszályra ítélhetik” a többi iskolát.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Elhunyt Kobzos Kiss Tamás zenész, előadóművész, zenepedagógus
Elhunyt Kobzos Kiss Tamás. A Kossuth- és Liszt-díjas zenész, előadóművész, zenepedagógus hosszú betegség után, élete 66. évében november 8-án, vasárnap halt meg – közölte a család hétfőn az MTI-vel.
Elsősorban a magyar régizene, az európai középkori énekes zene, a török énekmondók zenéje, a magyar népzene és a kortárs zene területén tevékenykedett. Európai viszonylatban is az egyik legkiemelkedőbb előadója volt a középkori provence-i trubadúr-énekeknek, újjáélesztette a 16. századi magyar énekkincset.
Kobzos Kiss Tamás 1950. május 30-án született Debrecenben. “Debreceni egyetemi éveim alatt tanultam meg gitározni, majd 1973-ban a Délibáb együttesbe kerültem, ahol már népzenét csináltunk. Itt brácsáztam is, aztán a kobozt Joób Árpád, a Délibáb vezetője hozta az erdélyi Szászrégenből, és két nap múlva már játszanom kellett rajta” – mondta a művész tavaly márciusban, Kossuth-díja alkalmából az MTI-nek.
Népzenei pályafutása a hetvenes évek elején együtt indult a táncház-mozgalommal, Debrecenben 1973-tól játszott a Hajdú Táncegyüttessel. Székre brácsát tanulni jutott el Ádám István Icsán családjához, 1973-1974-ben pedig zenét gyűjtött a Mezőségben, Gyimesben, meg az oda telepített baranyai moldvai csángóknál.
Gitárosként a régizene is foglalkoztatta, virágénekeket énekelt, hatással volt rá az amerikai folkmozgalom. A Kecskés együttesbe kerülve kezdte a lant érdekelni, később jött a reneszánsz zene, Tinódi, Balassi, a török zene, az ottani pengetős hangszer, a saz. Egy rövid ideig – 1974-ben – a Kaláka együttesnek is tagja volt, kutatásai eredményeként Csokonai-dalokat jelentetett meg, és 20. századi magyar verseket is megzenésített. Egészen 1979-ig restaurátorként dolgozott több intézményben, köztük a Néprajzi Múzeumban.
A Kobzos előnevet 1977-ben vette fel, 1981-ben jelent meg az első lemez, amin játszott, a Kecskés együttes Zene a reneszánsz kori Erdélyben című anyaga. Énekmondóként járta az országot, gyakran fellépett az Egyetemi Színpadon, közreműködött Szentpál Mónika és Erdélyi György előadóestjein, évekig szerepelt a Radnóti Színpad Toldi-előadásában. 1981-ben megismerkedett René Clemencic bécsi régizenésszel, akinek formációjával, a Clemencic Consorttal hosszú időn keresztül játszott. Michel Montanaro provence-i fúvóssal 1982-től játszott duóban, több mint tíz éven át. Énekes szólista volt Szabados György zeneszerző több művében.
Fellépett a Jánosi együttessel, a Musica Historiával, Ferencz Évával is. “Több mint harminc lemezen vagyok hallható különböző hangszereken, illetve mint énekes. Talán az első török lemezemre, a Szívetekben őrizzetek című albumra vagyok a legbüszkébb, ezt Ásik Veysel 20. századi énekmondóval és Erdal Salikogluval készítettük és 2002-ben jelent meg” – idézte fel Kobzos Kiss Tamás tavaly az MTI-nek.
Szólistaként, énekmondóként sok száz koncertet adott Magyarországon, a környező országok magyarlakta településein, Európa majdnem minden országában, valamint Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. 1986-tól tanított az Óbudai Népzenei Iskolában, amelynek 1991 óta az igazgatója is volt. 2007-től öt éven át a Zeneakadémián is tanított kobozt. Több tanulmányt írt a népzenetanítás témakörében. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, tavaly a Népművészeti Tagozat vezetőjének választották.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták: A népművészet ifjú mestere cím (1975), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1998), Magyar Művészetért Díj (1998), a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-díja (2005), Magyar Örökség-díj (2006), Prima díj (2006), Életfa-díj (2010), Liszt Ferenc-díj (2011), Kossuth-díj (2014).
erdon.ro

Konferencián a szakképzés jövőképe
Lezárult a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve elnevezésű program, amelynek eredményeit szombaton értékelték ki. Az eseménynek a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza adott otthont.
A program célja megerősíteni a külhoni magyar közösségeket, általuk a magyar nemzetet, illetve segíteni a külhoni magyar fiatalokat, hogy felnőttként szülőföldjükön sikeresen boldoguljanak. Az előző évekhez hasonlóan a programot megszervező nemzetpolitikai államtitkárság partnere továbbra is a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) maradt, amely részéről Burus Siklodi Botond, a szervezet elnöke szólalt fel elsőként a konferencián.
„Célszerűnek látjuk egy olyan szakmai hálózat kialakítását, amely élni tud azokkal a szakmai és intézményi lehetőségekkel, amelyeket a szakképzés rendszere a Kárpát-medencei szakképzés szereplőinek felkínál” – közölte a hallgatósággal Burus. Az elnök szerint sikeres magyar szakképzést az iskola önmagában nem tud kialakítani, ehhez szükség van a gazdasági szereplők és az önkormányzatok szerepvállalására is, mivel közös társadalmi ügyről van szó.
Király András, a romániai nemzeti nevelés és tudományos kutatás nemzeti minisztérium kisebbségoktatásért felelős államtitkára beszédében kiemelte, hogy a 2014–15-ös tanévben 9968 magyar tagozatos nyolcadikos diák fejezte be az általános iskolát. Ezzel szemben a 2015–16-os tanévet a középiskolai, illetve szakiskolai oktatásban csak 8420 diák kezdte meg, így 1548 tanuló esett ki az oktatási hálózatból. „A közeljövőben ki kell küszöbölnünk, hogy ilyen nagy arányszámban veszítsünk diákokat. Ha jól dolgozunk, ötven év múlva is beszélhetünk magyar tannyelvű szakoktatásról” – hangsúlyozta.
Barabás János, a kolozsvári főkonzulátus vezetőkonzulja szerint fontos a magyar tannyelvű oktatás, mert ha egy kisgyerek magyar tagozatos osztályba vagy iskolába tanult, az iskolát elvégezve nagyobb esély van rá, hogy megfelelő szellemiséggel kilépve az intézmény ajtaján, szülőföldjén maradjon, és ott alapítson családot – fejtette ki Barabás. „A nemzet határa addig ér, ameddig az intézményei, szakmai szervezetei hatósugarai elérnek” – húzta alá beszédében Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Lukács Bence Ákos konzul.
Az elért eredményekről beszélt Hajnal Virág, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főreferense. „Idén 500 millió forint állt rendelkezésünkre. A legnagyobb összegeket tanműhelyek, tangazdaságok létrehozására, fejlesztésére, valamint az ösztöndíj programainkra fordítottunk. Az 500 millió forintból Erdély részére 120 millió támogatást biztosítottunk” – számolt be a főreferens.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Előadások, táncház és mesterkurzus a prímástalálkozón
A személyes találkozások a legnagyobb ajándéka a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes által szervezett Erdélyi Prímás Találkozónak, amelyet tizennyolcadik alkalommal tartanak Csíkszeredában. Az esemény ezúttal egy hétig tart, hétfőn este táncházzal kezdődött a rendezvény.
Nem ez az első alkalom, hogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszéke együttműködik a prímástalálkozó kapcsán az együttessel, most több mint harminc diák vesz részt a rendezvényen. Richter Pál tanszékvezető elmondta, tavaly fogalmazódott meg, hogy tartsanak mesterkurzust, hogy a meghívott adatközlők oktassák a diákokat. Kedden délelőtt gyimesi és szilágysági zenészekkel, délután pedig a magyarpéterlakiakkal lesz lehetőségük közös muzsikálásra a mesterkurzuson résztvevőknek. Szerda délelőtt folytatódik a kurzus.
Csütörtökön 19 órától az adatközlő prímások gálaműsorát tartják. Fellép id. Kelemen Albert zenekara (Abásfalva), Lunka József zenekara (Magyarpéterlaka), Mácsingó Náci és Codoba Florin zenekara (Magyarpalatka), Balla Júlia (Zeteváralja), Tangó Dezső, Szőcs Mojszi Gábor, Tankó Jánosné Gábor Eszter, Tímár János (Gyimes), Kovács Tibor zenekara (Mocsolya) és Jámbor István „Dumnyezó Pista” zenekara (Szászcsávás).
„Óriási jelentősége van a prímástalálkozónak, hogy próbál fórumot teremteni, hogy valahogy a kezünkből állandóan kicsúszó időt, a változást megmutassa. Lehetőséget ad arra is, hogy a még élő adatközlőktől megtanuljuk azt, amit csak lehet” – fogalmazott Jánosi András egyetemi tanár. Hozzátette, míg az első találkozón 32 zenekar volt jelen, ma már „vadászni” kell a zenekarokat.
Pénteken a Népzene Tanszék A Szerettől a Szamosig című műsorát tekinthetik meg a népzenekedvelők 19 órától a csíkszeredai városi művelődési házban. Az előadásokra a belépő 10 lejbe kerül, mindkét nap táncházat is tartanak. „Fontos, hogy ne csak hangfelvételről lehessen tanulni, hanem legyen meg a személyes kapcsolat, hiszen sokat számít egy adatközlő személyes varázsa, egyénisége, tájszólása és az, hogy hogyan muzsikál. Ezeket csak úgy lehet megérezni, ha együtt vannak a színpadon, a próbateremben, a tanteremben és az esti mulatságokon” – mutatott rá András Mihály, az együttes igazgatója.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Román szimbólumokat követelnek Sepsiszentgyörgy lobogójára
Kifogásolja Sepsiszentgyörgy zászlóját a Románok Civil Fóruma. A magyarellenes szervezet hétfőn a városzászlóról tartott közvita utolsó előtti napján nyújtott be óvást, arra hivatkozva, hogy a lobogó csak a magyar közösséget képviseli.
Ezért kérik, hogy a zászlón legyenek román szimbólumok is, így például egy dák lelet, vagy római kori pénz, valami, amit az évek során a város területén fedeztek fel.
„Az évszázadok során a románokat megtűrt nemzetként kezelték Erdélyben, bár többségben voltak. A privilégiumokat élvező nemzetekkel ellentétben a középkori alkotmányok értelmében a románoknak nem lehettek képviselői a diétában, nem építhettek kőtemplomokat, és a helyi, regionális, erdélyi heraldikában sem lehettek jelen. A régiségnek meg van az értéke egy múzeumban, de nem lehet helye egy jelenlegi hivatalos jelkép megalkotásának érvrendszerében, folytatva a románok kizárását. A helyi jelképeknek európai, korszerű módon a térség román államhoz való tartozását kell tükrözniük” – olvasható a beadványban.
Különben a zászlóról Rodica Pârvan szociáldemokrata párti (PSD) helyi tanácsos is hasonlóképpen vélekedett. Antal Árpád polgármester válaszában rámutatott, a közmeghallgatáson bárki választhat a három változat közül, vagy mást is javasolhat. Emlékeztetett, hogy a zászlót kell elfogadni, a város címerét már 2007-ben jóváhagyta a Román Akadémia címertani bizottsága és a kormány.
Az elöljáró szerint a címerben több elem is van, amit a románok is magukénak érezhetnek, a nap, a hold, a védelmet nyújtó várfal, vagy az ortodoxok által is tisztelt Szent György. A Szekeres Attila heraldikus által készített három zászlóterv kék-arany színű, a címerrel, az egyik alsó részén van a Christus Spes Mea (Krisztus a reménységem), a város 1509-es pecsétjén szereplő felirat, a másik felső részén látható ez, a harmadik tervben pedig csak a címer van, felirat nélkül.
Sepsiszentgyörgy zászlóját 2008-ban elfogadta az önkormányzat, a törvényes határidő után, négyéves késéssel támadta meg a prefektúra, és végül tavaly a brassói táblabíróság érvénytelenítette a határozatot. Az önkormányzat oldalán több mint kétezer civil lépett be a perbe. A Románok Civil Fóruma néhány hónappal ezelőtt Kovászna megye zászlóját is megtámadta, kérve a belügyminisztériumot, ne hagyja jóvá azt, mert színe emlékeztet „az úgynevezett székely zászlóra”.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Őszbúcsúztató versmondók
Huszonhat éve versekkel búcsúztatják az őszt a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban. Szombaton szervezték meg a Petőfi Sándor Elhull a virág, eliramlik az élet mottójú Őszi szavalóversenyt.
Ezúttal is megtelt a díszterem verskedvelőkkel. Budapesti, hatvani, csíkszeredai, marosvásárhelyi, szovátai és idén első alkalommal gyimesfelsőloki versmondók is beneveztek a versenyre a helyi Batthyány Ignác Szakközépiskola és a Salamon Ernő Gimnázium versenyzői mellett. Radnóti Miklóstól választották a kötelező verseket, a Szerelmes vers címűt mondták a IX-X. osztályosok, az Il faut laisser címűt a XI-XII-esek.
A Korpos Szabolcs tanár vezette iskolakórus, valamint a hatvani diákok éneke tette még színesebbé a rendezvényt, amelyen a szervezőkön kívül a zsűritagoknak is akadt bőven dolguk. Összesen huszonhárom versmondó kötelező illetve szabadon választott versét hallgatták meg úgy, hogy a végén jegyfelmutatással értékelték az előadásokat. Bajna György újságíró, Drentea-Istók Erzsébet magyartanár, Fodor Györgyi, a Figura Stúdió Színház irodalmi titkára, Pál Judit magyartanár, Ráduly Andrea egykori szavaló, Varga Gyöngyi román-magyar szakos tanár, valamint a zsűri elnöke, Dézsi Szilárd rendező tetszését leginkább a házigazda iskola diákjai nyerték el. Tizenegy jelentkezőből nyolcan díjat érdemeltek.
A IX-X. osztályosok közül első díjat nyert Kedves Tamás Hanga, a Salamon Ernő Gimnázium diákja, második Kaltenecker Evelin, a budapesti Veres Pálné Gimnáziumból, harmadik díjazott Dezső Renáta a házigazda iskola diákja. Dicséretben részesült Nagy György Kriszta salamonos diák és Kelemen Szabolcs, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium diákja.
A XI-XII. osztályosok közül az első három díjazott salamonos diák, Darvas Emőke nyerte az első díjat, második Varga Katalin-Eszter, harmadik pedig Ambrus Dorottya. Dicséretet érdemelt Szalma Szilárd, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium versmondója és Berki Eliza, a hatvani Széchenyi István Római Katolikus Középiskola diákja.
A közönségnek a salamonos Domokos Orsolya és Lőrincz Adrienn szavalata tetszett. A különdíjak idén sem maradtak el. Az Árus Zsolt által felajánlott díjat Ambrus Dorottya vehette át, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége díját Darvas Emőkének adták, Bajna György újságíró Kelemen Szabolcs versmondását értékelte, Gergely Géza magyartanár pedig Kedves Tamás Hangának ajándékozta kötetét.
Érdemoklevél és Varga Lőrinc által készített ajándék járt minden versmondónak, felkészítő tanárnak. A versenyzőket pedig hasznos tanácsokkal tarisznyálta fel a zsűri elnöke.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

Három napig ömlött a víz a lábasház pincéjébe
Háromnapos aktatologatás, vállvonogatás és egymásra mutogatás után sikerült megfékezni a 15. században épült és az 1700-as évek vége felé átalakított marosvásárhelyi lábasház pincéjét elárasztó vizet.
Keddtől péntek estig ömlött a víz a régi vásárhelyiek által Dudutz-sarokként ismert, a főtér és a Kossuth utca találkozásánál fekvő lábasház pincéjébe. A vízszolgáltató csak hosszas huzavona után, többszörös közbenjárásra volt hajlandó megbontani a műemlék épület előtti járdát és megkeresni a meghibásodott vízvezetéket. Az Aquaserv szakemberei azonban egy különleges meglepetéssel szembesültek: a pincék elárasztását nem csőtörés, hanem egy áramkábeleket szállító fémvezetékből zúduló víz okozta.
A kedden észlelt és jelentett szivárgást csütörtökön már komoly özönlés követte. Bálint Géza, az épülettulajdonos Keresztelő Szent János Plébánia adminisztrátora szerint a víz körülbelül lábszárközépig ért, ellepve az alapot védő szellőztető kavicságyat, beáztatva a villanyvezetéket. Közben a pincében berendezett ifjúsági klubhelyiség bútorzata is vízben úszott. „A legnagyobb kárt az alap szenvedhette, hisz egy ilyen régi épületnek nem betonból, hanem téglából készült az alapja. Erre kellene odafigyelniük a városházi illetékeseknek, amikor a vízszolgáltató sürgős járdatörési engedélyért folyamodik. Mégiscsak a város egyik legrégebbi épületéről van szó!” – magyarázta Bálint Géza, hozzátéve, hogy a későre elhárított meghibásodást a szomszéd, szintén műemléknek számító ingatlan alagsora is megszenvedte.
Mint kifejtette, megengedhetetlen, hogy egy több száz éves műemlék épület esetében, melynek alapját mossa a víz, egy egyszerű, alig három négyzetméternyi felületű járdamegbontási engedélyre napokig kelljen várni. „Egy egyszerű aláírásról volt szó, aminek a beszerzése legfeljebb öt percbe telik” – tette hozzá az adminisztrátor. A jókora bosszúság és a tetemes kár elkerülhető lett volna Marosvásárhely második legrégebbi műemlék épületénél, ha az önkormányzat nem vár több mint 72 órát az engedély kibocsátásával. Annál is inkább, mivel Dorin Florea polgármester elmondása szerint az utóbbi években azért szedik fel az aszfaltot és alakítják piskótakövekből a járdákat, hogy a vezetékek meghibásodása esetén a kis betonlapokat lehessen könnyen felszedni, majd ugyanúgy visszahelyezni.
A belvárosi plébánia által működtetett Szent Imre Kollégiumnak, a Rádió GaGának és több kis üzletnek helyet adó árkádos épületet valamikor a 15. században a Vásárhelyre telepített jezsuita szerzetesek húzták fel. Jelenlegi barokk stílusú alakját 1772-ben nyerte el. A pillérekre avagy lábakra épült ház nem csak Marosvásárhelyen, de Erdélyben is ritkaságnak számít. Megépítéséhez Mária Terézia császárnő is hozzájárult. Az évszázadok során működött itt már leányiskola és kaszárnya, jelenleg főként diákok bentlakásaként szolgál.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Az EMNP és az EMNT az erdélyiek csatlakozását kéri a Fidesz kvótaellenes petíciójához
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közös felhívásban kéri az erdélyi magyarok csatlakozását a bevándorlási kvóták elleni Fidesz-petícióhoz - jelentette be Tőkés László EMNT-elnök és Szilágyi Zsolt EMNP-elnök egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón.
Tőkés László emlékeztetett arra, hogy a Fidesz petíciójának az a címe: Védjük meg az országot. "Azt mondom, védjük meg a nemzetet, védjük meg értékeinket, védjük meg Romániát, és csatlakozzunk ehhez a felhíváshoz. Azt hiszem, hogy a demokratikus EU csak a demokratikus közakaratból ért. Nagy szakadék van a politikai osztály és a polgári társadalom között. Ezt a szakadékot be kell tömni, át kell hidalni" - magyarázta Tőkés László.
A sajtótájékoztató után az MTI-nek elmondta: az aláírásgyűjtés technikai részleteiről ezután döntenek. Később közlik, hogy miként írhatják alá a Fidesz-petíciót az erdélyi magyarok. (mti)
Transindex.ro

Kelet-közép európai szolidaritás
A Közép-kelet-európai és a nyugat-balkáni országok szolidaritására van szükség a migránsválság ügyében, jelentette ki Nagyváradon Tőkés László.
Hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felhívást intézett az erdélyi magyarokhoz azt kérve tőlük, hogy támogassák aláírásukkal a Fidesz által a migráns ügyben kezdeményezett petíciót, mellyel az itteni magyarok is nemet mondanának a kvótarendszerre. A sajtótájékoztatón Tőkés László kifejtette, hogy folyik a migránsoknak a megsegítése Európában, de senki sem teszi fel azt a kérdést, hogy mi lesz Európával értékeivel. Ebben a vonatkozásban újszerű az Orbán Viktor magyar miniszterelnök képviselte irányvonal – közölte Tőkés. „Ha az Európai Unió csak a demokratikus közakarat szavából ért, akkor fel kell mutatni neki ezt a közakaratot” – tette hozzá.
Keleti szolidaritás
Tőkés László a sajtótájékoztatón megelégedéssel nyugtázta, hogy a migránskérdésben példás a visegrádi országok – Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország – összefogása és szolidaritása, és Victor Ponta román miniszterelnök lemondása után Románia is felhagyott a Magyarországgal szembeni agresszív, konfliktuskereső magatartásával. Sőt, Áder János és Klaus Iohannis bukaresti találkozása után körvonalazódik egy pozitív elmozdulás az együttműködés irányába Románia és Magyarország között. A visegrádiak szolidaritásához kapcsolódhat a Románia, Bulgária és Szerbia által akotott csoport, ugyanakkor a várható politikai változások nyomán Horvátország és Szlovénia is, fejtette ki Tőkés László.
Érdekegyensúlyt
A politikus saját tapasztalataira hivatkozva kiemelte: Nyugat-Európa csak a migránsok érdekeit védi, viszont az Európai Parlament és az Unió más intézményei saját tagállamaiknak, és saját állampolgáraiknak az érdekeit is szem előtt kellene tartaniuk. „A migránsok és az európai polgárok érdekeinek szem előtt tartása minimum egyensúlyban kellene legyen az Unióban” – hangsúlyozta Tőkés László.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a sajtótájékoztatón felhívást intézett Klaus Iohannis államfőhöz, hogy zárja le a román-szerb zöldhatárt, mert már megjelentek Romániában az első embercsempészek, és várhatóan migránsok nagy tömege fog Romániába is érkezeni. Amennyiben pedig Magyarország lezárja a magyar-román zöldhatárt a bánsági szakaszon, akkor félő, hogy a migránsok Romániában maradnak. A kvótarendszer egy elhibázott döntés, ami semmit nem old meg, sőt, csak súlyosbítja a helyzetet, hiszen migránsok tömegei érkezhetnek Európába a közeljövőben, akik meghívásnak tekintik a kvótarendszer bevezetését – mondta Szilágyi Zsolt.
Pap István
KÖZLEMÉNY
Tőkés László és Szilágyi Zsolt közös sajtótájékoztatójáról
November 9-én a nagyváradi EP-irodában tartott magyar és román nyelvű sajtótájékoztatót Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke.
Elöljáróban Tőkés László mélységes sajnálattal idézte fel a Bukarestben történt tragédiát, részvétéről biztosítva az elhunyt fiatalok hozzátartozóit, együttérző reménységgel bízva a súlyosan sérültek felépülésében. Megértését fejezte ki „a dühös utca” iránt, amely már torkig van a mai Romániában uralkodó közállapotokkal. A Gyászoljuk fiataljainkat, gyászoljuk országunk siralmas állapotát című politikai nyilatkozatában így fogalmazott: „Ennek a mérhetetlen tragédiának kellett bekövetkeznie, hogy a román forradalom szelleme újból feléledjen, és a román nép újból feleszméljen.” Ugyanakkor kifejtette: állhatatossággal és kitartással övezett polgári attitűddel, tudatos számonkéréssel kell elérnie az ország népének azt, hogy meginduljon a „második rendszerváltás”. Hiszen 26 évvel 1989 szabadító karácsonya után még mindig ott tartunk, hogy a poszkommunista ellenforradalmi berendezkedés igáját nyögjük, miközben hovatovább az ország egész népe látja: új rendszerváltozásra van szükség. „Az 1989-es forradalom harcosainak és hőseinek az áldozata kötelez. Ifjaink »tűzáldozata« szintén változásért kiált!” – áll a nyilatkozatban.
A migránsválság kapcsán erdélyi EP-képviselőnk kifejtette: üdvös az összmagyar és a körvonalazódó kelet-közép-európai szolidaritásvállalás, amely mind a nemzeti, mind az összeurópai érdekeket tartja mindenekelőtt szem előtt, miközben természetes és dicséretes az a szolidaritás, ami kontinentális szinten megmutatkozik az üldözött, elesett, háborúságot szenvedettek iránt. Ám miközben a nyugat-európai politikai körökben mindenki az Európát elözönlők sorsa és helyzete mentén aggodalmaskodik, senki nem kérdezi: mi lesz Európával, mi lesz az európai népekkel, nemzetekkel, érdekekkel és értékekkel. EP-képviselőként Tőkés László maga is azt tapasztalja, hogy mintha háttérbe szorulna azoknak a véleménye, akik választópolgárokként védelmet várnak a bizalmat kapott politikai osztálytól. E tekintetben inkább a balkáni és közép-európai államok együttműködése tűnik előremutatónak, ezen belül is üdvözlendő a román–magyar nézetazonosság. Gátat kell vetni az Európába történő beözönlésnek, nem megoldás az illegálisan bevándoroltak kvóta-rendszerű szétosztása és letelepítése, s ezzel Szilágyi Zsolt is egyetértett, mondván: nagymértékben biztonságpolitikai kérdés is a migráció, nem csupán társadalmi és humanitárius probléma. Az EMNP elnöke figyelmeztetett: újabb és újabb migrációs kihívások elé néz kontinensünk és az Unió, mivel eddig rossz válaszokat adott a felmerült kérdésekre.
Tőkés László ezt aláhúzva méltatta Magyarország és az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány migrációval kapcsolatos politikáját, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt teljes támogatásáról biztosítva azt. Közös felhívásban kérik az erdélyi magyarok csatlakozását a bevándorlási kvóták elleni Fidesz-petícióhoz, amelynek címe: Védjük meg az országot! „Azt mondom, védjük meg a nemzetet, védjük meg értékeinket, védjük meg Erdélyt és Romániát, védjük meg őshonos nemzeti közösségeinket, és csatlakozzunk ehhez a felhíváshoz. Azt hiszem, hogy a demokratikus EU csak a demokratikus közakaratból ért. Nagy szakadék van a politikai osztály és a polgári társadalom között. Ezt a szakadékot be kell tömni, át kell hidalni” – magyarázta Tőkés László. Az unió vezetőihez intézendő Fidesz-petícióhoz való csatlakozás technikai részleteiről ezután döntenek.
Szilágyi Zsolt a bukaresti tűzvészre visszatérve kijelentette: szomorú, hogy egy ilyen tragédia kell ráébressze az országot a mai tarthatatlan állapotokra. Látszik ugyanakkor, hogy a hatalom ismét csak saját átmentésével van elsődlegesen elfoglalva, a különféle lemondások csak az elégedetlenségi hullám és a népharag lecsillapítását szolgálják. De még ha meg is szabadulnánk a Ponta-féle rezsimtől, ez csak egy esély lenne arra, hogy a szükséges változások beinduljanak, hiszen a romániai társadalmat a legmélyebb rétegekig megfertőzte és áthatja a korrupció, az inkompetencia, az erkölcsi válság. A konkrétabb intézkedéseket és politikai szándékokat firtató újságírói kérdésekre mind Tőkés László, mind Szilágyi Zsolt azt válaszolta: a politikai osztály teljes leváltását követelő demonstrálók nyilván tisztában vannak azzal, hogy itt azok menesztéséről és elszámoltatásáról van szó, akik az elmúlt negyedszázadban egymásnak adták a kilincset a különféle állami intézményekben, a közigazgatásban, a hatalmi struktúrákban. A kívánt rendszerváltozásnak egy alapos államreformmal kell párosulnia Romániában. Klaus Johannis államfőnek döntő szerepe lehet a kívánt folyamatok elindításában – vélte az EMNT elnöke.
Nagyvárad, 2015. november 9.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
N Y I L A T K O Z AT
Gyászoljuk fiataljainkat, gyászoljuk országunk siralmas állapotát
„Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal” – ezekkel a keresetlen szavakkal buzdít Pál apostol a felebarátaink iránti együttérzésre és empátiára. (Rm 12,15)
1989 szabadító karácsonyán minden okunk megvolt az együttörvendezésre. Azóta azonban örömünk keserű csalódásra fordult – különösképpen mostanra, mikor egy egész ország gyászolja a bukaresti Colectiv-klubban tűzhalált halt fiataljainkat.
Victor Ponta bukott miniszterelnökünk a vádlottak padjára került. Vele együtt azonban az egész posztkommunista politikai osztályt vádolja az utca népe, amely – negyed század után – az állampolitikai rangra emelkedett „gyilkos korrupció” áldozataival együtt jobb sorsra érdemes országunk siralmas állapotát is gyászolja.
Ennek a mérhetetlen tragédiának kellett bekövetkeznie, hogy a román forradalom szelleme újból feléledjen, és a román nép újból feleszméljen.
Nem volt elég Ceaușescutól megszabadulni – hogyha rossz szelleme tovább kísért a román társadalomban. Maholnap Iliescu és Mǎgureanu is a vádlottak padján találja magát – de mit érünk vele, hogyha a korrupt posztkommunista rezsim tovább marad?!
Amiképpen Václav Havel mondta volt: új rendszerváltozásra van szükség, a posztkommunista ellenforradalmi berendezkedésnek is buknia kell! A román „Nemzeti Megmentési Front” politikai örököseivel együtt magyar szövetségeseiknek sincs keresnivalójuk egy igazi demokratikus Romániában.
Az 1989-es forradalom harcosainak és hőseinek az áldozata kötelez. Ifjaink „tűzáldozata” szintén változásért kiált!
Pál apostol szavai értelmében most „együtt sírunk a sírókkal”. Vigaszunk csak az lehet, hogyha kezünkbe vesszük és változtatunk a sorsunkon, hogy közös gyászunk közös örömre forduljon. Így legyen!
Nagyvárad, 2015. november 9.
Tőkés László
Tőkés László és Szilágyi Zsolt erdélyi EP-képviselők N Y I L A T K O Z A T A Nemzeti és kelet-közép-európai szolidaritásvállalás a migráció ügyében
Az Európai Unió országai példás együttérzést és szolidaritást tanúsítanak a mostoha sorsú háborús menekültek és a hazájukból elüldözöttek iránt.
A migránsválság által sújtott országoknak viszont az egymás iránti szolidaritásról sem szabad megfeledkezniük. Európa az önfeladás árán nem válhat a törvénytelen határátlépők és a migránsok inváziójának áldozatává.
Ezt szem előtt tartva, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt teljes támogatásáról biztosítja Magyarország és az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány migrációval kapcsolatos politikáját, ennek részeképpen pedig azt a cselekvő szolidaritást, mely országaink szuverenitásának, európai és nemzeti értékeinek a védelmében a Visegrádi Négyek, Románia és a nyugat-balkáni országok között formálódik.
Mélységes sajnálattal vettük tudomásul, hogy az EU belügyminisztereinek szeptemberi értekezlete minősített többségi szavazással további 120 ezer menekült kvóták szerinti elosztásáról döntött a tagállamok között. Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia akkori ellenszavazatával egyetértésben, nem tartjuk elfogadhatónak a kötelező betelepítési kvóta alkalmazását. Osztjuk a Fidesz azon álláspontját, hogy a betelepítési kvótarendszer ellentétes magyarságunk, valamint az Unió érdekeivel, jogtalan, mert ellentmond a nemzetközi egyezményeknek, értelmetlen, mivel meghívást jelent a további migránsoknak, végső soron pedig nem jelent megoldást a kialakult válságra, hanem csak tovább súlyosbítja azt.
Ennek megfelelően – a kvótarendszert visszautasító országok, köztük Románia álláspontjával összhangban – a Fidesz által útjára indított aláírásgyűjtéshez való csatlakozásra hívjuk fel erdélyi magyarságunkat. Polgári akaratnyilvánításunkkal ezenképpen védelmezzük mi is nemzeti és európai érdekeinket és értékeinket!
Nagyvárad, 2015. november 9.
Tőkés László, az EMNT elnöke
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke
erdon.ro

Dacian Ciolos volt uniós biztost jelölte miniszterelnöknek Johannis
Dacian Ciolos korábbi (2010-2014) európai uniós mezőgazdasági biztost jelölte miniszterelnöknek kedden Klaus Johannis román államfő, és megbízta azzal, hogy egy szakértői kormányt alakítva vezesse Romániát a jövő ősszel tartandó parlamenti választásokig.
Az államfő a pártokkal folytatott egyeztetések után tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, a változást követelő társadalmi elvárások közepette Romániának független, feddhetetlen, a komplikált rendszerek irányítására képes miniszterelnökre és minden korrupciós gyanún felül álló miniszterekre van szüksége. Johannis kifejtette: az új kormánynak jövő tavasszal korrekt önkormányzati, ősszel pedig korrekt parlamenti választásokat kell szerveznie, ám ahhoz, hogy végbemenjenek a társadalom által követelt változások, a politikai pártoknak is meg kell újulniuk, és „takarítaniuk kell". Másfelől az elnök szerint egy valódi politikai versenyhez a változást akarók politikai szerepvállalására, új emberekre, új pártokra van szükség.
Az államfő leszögezte: Románia elkötelezett tagja marad az európai és euroatlanti közösségnek.
A sajtótájékoztatóra meghívott miniszterelnök-jelölt azt ígérte: kormánya hídszerepre vállalkozik a társadalmi elvárások és a politika között. Kifejtette: egy év hosszabb időszak annál, hogy a kormány kizárólag a hétköznapi ügyek adminisztrálására szorítkozhatna, de túl rövid idő ahhoz, hogy életbe léptethetné a társadalom által elvárt gyökeres változásokat. „Nyitni szeretnénk a társadalom felé és előkészíteni a változásokat" – mondta Ciolos.
A zilahi születésű, 46 éves Ciolos kertészmérnöki képesítést szerzett a kolozsvári agronómiai és állatorvosi egyetemen, majd a franciaországi Montpellierben vett részt mesterképzésen és doktori képzésen vidékfejlesztési szakterületen. Több éves brüsszeli – az Európai Bizottság egyik háttérintézményében töltött – gyakornoki időszak után 2007-ben vállalt előbb államtitkár-helyettesi, majd mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszteri tisztséget a Calin Popescu Tariceanu vezette bukaresti kormányban.
Románia 2009-ben Ciolost jelölve az Európai Bizottságba, megkapta a legnagyobb uniós költségvetéssel rendelkező mezőgazdasági biztosi posztot. Ciolos 2010 és 2014 között volt uniós biztos, idén júliusban pedig Jean-Claude Juncker bizottsági elnök élelmiszerbiztonsági főtanácsadója lett. Nős (felesége francia), jól beszél franciául és angolul. A román sajtó szerint nem tagja egyetlen pártnak sem, pártsemlegességét korábbi kormányzati megbízatásai idején is megőrizte.
Az alkotmány szerint a miniszterelnök-jelöltnek tíz nap áll rendelkezésére, hogy az általa javasolt kormánynévsor és kormányprogram számára bizalmat kérjen a parlamenttől.
MTI
Erdély.ma

Az RMDSZ a törvények alkalmazását és a román-magyar kapcsolatok javítását várja Ciolostól
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a magyar közösség számára fontos törvények alkalmazását és a román-magyar kapcsolatok javítását várja Dacian Ciolos miniszterelnök-jelölttől – mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A magyar szövetség elnöke azt követően nyilatkozott a magyar közmédiának, hogy a román államfő a pártfüggetlen Dacian Ciolos korábbi mezőgazdasági uniós biztost bízta meg kormányalakítással. Brüsszeli mandátuma előtt 2007-2008-ban Ciolos egy évig a bukaresti mezőgazdasági és vidékfejlesztési tárcát vezette egy olyan kormányban, amelyben az RMDSZ is részt vett.
Kelemen Hunor elmondta: közös kormányzásuk idején kiváló szakemberként ismerte meg Ciolost, aki később uniós biztosként is bebizonyította, hogy átlátja és egyben tudja tartani a komplikált, sok érdeket jelentő rendszereket. Felidézte, már az RMDSZ szombati tanácskozása alkalmával úgy nyilatkozott, hogy a leendő technokrata miniszterelnöknek egy „Ciolos-típusú" szakmai múlttal rendelkező hiteles embernek kellene lennie.
Az RMDSZ azonban nem kíván látatlanban parlamenti támogatást ígérni Ciolosnak, hanem – egy hamarosan sorra kerülő találkozón – meg akarják ismerni elképzeléseit, közvetíteni akarják felé a magyar közösség igényeit.
Kelemen Hunor a marosvásárhelyi magyar orvosképzés intézményi önállóságát és az anyanyelvhasználatot szabályozó törvények alkalmazását említette példaként. Hozzátette: az új kormány legsürgősebb feladata a jövő évi költségvetés kidolgozása lesz, és az RMDSZ elvárja, hogy a büdzsében a magyar közösség igényei is megjelenjenek.
„A román-magyar kapcsolatokat most már ideje lenne megpróbálni helyre tenni, javítani, hiszen ezt nagyon elrontotta a Ponta-kormány utolsó egy esztendejében" – vázolta a magyar közösség másik prioritását az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor kifejtette: nem vitás, hogy Dacian Ciolos kormánya megkapja a bizalmat a parlamenttől, csak az a kérdés, hogy azt követően milyen viszonyt tud kialakítani a pártokkal, mert ahhoz, hogy egy éven keresztül vezesse az országot, szüksége lesz a parlamenti támogatásra.
A román alkotmány szerint a miniszterelnök-jelöltnek tíz nap áll rendelkezésére, hogy az általa javasolt kormánynévsor és kormányprogram számára bizalmat kérjen a parlamenttől. MTI
Erdély.ma