A parlamentben és a bíróságon is sarokba szorították Pontát
Bizalmatlansági indítványt terjesztett be a parlamentben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő és kabinetje ellen, akit korrupció gyanújával állított bíróság elé az ügyészség. A 180 ellenzéki honatya által aláírt indítvány arra szólítja fel a törvényhozókat: válasszanak Románia és a „kompromittált Victor Ponta miniszterelnök” között.
A PNL szerint Ponta elvesztette hitelét, és tisztségben maradása mérhetetlen károkat okozna Romániának. A Szociáldemokrata Párt (PSD) végrehajtó bizottsága közben hétfőn egyhangú döntést hozott arról, hogy kiáll Ponta mellett. A kormánykoalíció többi pártja is támogatásáról biztosította a Ponta-kabinetet. Az ellenzék által kezdeményezett bizalmatlansági indítványról várhatóan jövő héten szavaz a parlament. „Egy bíróság elé állított kormányfő az egész nemzetet kompromittálja. Az Európai Unió bármely más országának miniszterelnöke már a bűnvádi eljárás elindításának pillanatában, vagyis három hónappal ezelőtt lemondott volna” – állítják a bizalmatlansági indítvány kezdeményezői. A PNL úgy véli, nem írhat alá jogszabályokat egy olyan kormányfő, akit többrendbeli okirat-hamisítással vádolnak, a párt szerint nem lehet Románia költségvetését egy olyan miniszterelnökre bízni, akit pénzmosással és adócsalásban való bűnsegédlettel állítottak bíróság elé.
Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök, a koalícióban részt vevő Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) elnöke hétfőn kifejtette: Pontát is megilleti az ártatlanság vélelme, az ellene felhozott vádak pedig „nagyon gyenge lábon állnak”, és nincs közük kormányfői tevékenységéhez. A PSD vezetői és Tăriceanu is azzal példálóztak, hogy Klaus Johannist sem akadályozta meg lezáratlan bírósági ügye abban, hogy induljon az elnökválasztáson (Johannist az ANI vádolta meg összeférhetetlenséggel).
Szabadság (Kolozsvár)

Orbán István vonatfüstös emlékei
A bonchidai kiállítás elé
Immár hagyományosan minden esztendőben a bonchidai Bánffy-kastély népszerűsítését szolgáló augusztus végi Barokk kastélynapokon kiállítást szervez a Művelődés Galéria. Előbb a legelőször felújított Szakácsok házában, majd a hajdani kápolnában, s az utóbbi két évben a Miklós szárnyban, a Pincegalériát vettük birtokunkba azokra a napokra. Főleg grafikusokat, de festőket, szobrászokat, magyarokat és románokat, klasszikusokat és ma élőket, csoportokat és egyéneket is bemutattunk a nagyérdeműnek. Ezzel tisztelegtünk a szebb napokat látott kastély utolsó ura, Bánffy Miklós sokoldalú művészeti tevékenységének emléke előtt.
Jelenlegi főszereplőnk Orbán István kolozsvári festő, grafikus, rajztanár és művészeti szakíró. Külön érdekessége ennek a kiállításnak, hogy az 1953-ban született művész 1969-es sorozatának legszebb darabjait kínáljuk, szám szerint mintegy másfél tucat pasztellt, akvarellt, szénrajzot a kolozsvári rakodó pályaudvarról.
Manapság nagyon divatos a retró ezernyi formája, ide sorolnám ezeket a munkákat is, minthogy szinte az orromban érzem azokat az illatokat, amelyek nem sokkal azelőtt ivódtak belém amikor a nyári szünetben éjszakai műszakban a vasúti műhelyek főjavításán segédmunkásként dolgoztam. Talán emiatt is éreztem át annak idején nagyon is élményszerűen Moldova György irodalmi szociográfiáját – Akit a mozdony füstje megcsapott –, azokat a jellegzetesen szénsavas, szénporos, savanyú degenyeggel és ammóniával is mélyen átitatott illatokat, hangélményeimben pedig a vasúti szerelvények dobogó robogását, a vonatfüttyöt.
Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy ha a mi 6-8 évvel idősebb nemzedékünk az avantgárd különböző irányzatainak újra felfedezésével lázadt a szocreál egyedül üdvözítőnek kikiáltott irányzatával szemben, Orbán István az idősebb nemzedéktől megtanult, helyenként az egész apró részletekig kidolgozott realista módszerekkel kereste és fedezte fel a világból a másságot. Az ezeken a képeken a fényben, színben pompázó világnak egy teljesen más képét mutatja be. Az ő Kolozsvárját, egykori világát, életterét és ifjúkora városát. Hogy aztán érett művészként inkább az absztrakt megoldásokat válassza mondandójának közvetítésére.
Visszaemlékezései szerint gyerekkorának első rajztanárai: Váczy Margit és Macskássy József voltak, de megfordult Márkos András, Benczédi Sándor és Nagy Imre műtermében is. Turós László egyengette első absztrakt próbálkozásait, majd Teodor Botis, Mircea Vremir, Gedeon Zoltán és sokan mások irányították főiskolai tanulmányait. Ezt az örökséget adja tovább diákjainak is a Báthory Gimnázium tanáraként. S a diákok illusztrálták például Benedek Elek Kisbaconi verseit, a Korunk Évkönyvét, jelentek meg rajzaik a Napsugárban, országos és nemzetközi díjakat is nyertek. Részt vett számos megyei és külföldi tárlaton, diák és egyetemi kiállításon, tavaszi és őszi szalonon. Szervezte mások kiállításait, és volt néhány egyéni tárlata is. A Báthory Gimnáziumban a népszerű Klubgalériát szervezi-vezeti. Ezért is örvendek, hogy tanártársai közül sokan ma is itt vannak, és együtt fedezik fel velünk pedagógus kollégájuk mostanáig csipkerózsika-álmot alvó szép képeit.
SZABÓ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Filharmonikusaink évadkezdő hangversenye. In memoriam Halmos György.
A hosszú, forró nyári vakáció után végre újraindul Kolozsvár megszokott komolyzenei élete. Új évadot kezd a fennálásának 60. évfordulóját ünneplő Transilvania Filharmónia zenekara, eddig ismeretlen Wagner-operával várja vissza közönségét a magyar opera, és fokozatosan újraélednek a román opera és a zeneakadémia zenés estéi is. Filharmonikusaink szeptember 18-i hangversenye – Marius Tabacu igazgató születésnapi köszöntője után – az ünneplés és az emlékezés emelkedett hangulatát hordozta.
Hatvan év hosszú idő egy zenekar életében. Az egykori művészekre, akik a zenekart alapították és hírnevét rövid idő alatt megalapozták, már csak mi, az idősebbek emlékezünk. A mostani, megfiatalodott zenekar nemes feladata, hogy – Reményik Sándor gondolatait idézve – ápolják és adják tovább az a lángot, amelyet egykoron elődeik városunk zenei életében fellobbantottak.
A péntek esti „visszatekintés” alkalmat adott a Halmos György (1915–1985) művészi egyéniségére való emlékezésre is, aki a kezdetektől fogva a filharmónia szólista-zongoraművész státusát töltötte be. A régi lapok krónikáit kutatva akadtam rá Balla Zsófiának a Halmos György 70. születésnapjára készített köszöntőjére, amelyből a II. világháború borzalmait túlélő, megpróbáltatott sorsú, mindig és minden időben helytálló, kissé befeleforduló, de annál érzőbb lelkű, hatalmas művész portréja tárul elénk. Balla Zsófia a zongoraművész életrajzi vallomásából egy nagyon jellemző részletet ragadott ki: „A háború után azt gondoltam, hogy hozzá kell járulnom a világ megjobbításához, mára ebből csupán egyetlen vágy maradt: nyugodtan muzsikálni.”
Mi, akik még hallhattuk, emlékezetünkben most is őrizzük gondosan kicsiszolt, fenséges nyugodtsággal, művészi alázattal és őszinteséggel megszólaltatott Beethoven-, Chopin-, Schumann-interpretációit.
Az est műsora Giuseppe Verdi (1813–1901) A végzet hatalma című operájának nyitányával kezdődött. A vészjósló fúvós akkordok előrevetítik a mű drámai alaphangulatát, ami Verdi nyitányában a lírai érzékenységgel alkot egészet. A lírai pillanatok szépsége nemcsak a szélesen éneklő dallamívekben rejlik, hanem abban is, ahogyan meghökkentő hirtelenséggel a legzaklatottabb zenekari tuttikat oldani tudják. A tömör zenekari hangzásban a fúvósok és ütősök a súlyos drámaiságot erősítették, míg a dallamhordozó, éneklő szerepet a vonósok és fafúvósok töltötték be. A végzet hatalma Vladimir Lungu fiatal karmester felpörgetett tempójú vezényletével színekben gazdagon csendült fel.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)

Liliom a vásznon, avagy múzeumpedagógia diákoknak
Új programjait ismertette a Korzo Egyesület
Hiánypótlónak szánja új tevékenységét a kolozsvári Korzo Egyesület, amelyet Veress Boglárka alelnök, valamint Gál Zsófia titkár ismertetett a Minerva-házban tegnap megtartott sajtótájékoztatón. A két művészettörténész elmondta: múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveznek idén ősszel kisebb osztályos diákoknak a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a nagyobbaknak városismereti sétákat tartanak, továbbá a felsőbb osztályosoknak a történelem tantervhez igazodó tematikus sétájukat ajánlják a kolozsvári 1989. decemberi eseményekről. A hétvégén, szeptember 26-án pedig a már ismert tematikus városnéző sétára – Acélabroncs, bricsesznadrág: a mulató város ükapáink korában – várják az érdeklődőket, amely ezúttal ingyenes.
A Korzo Egyesület régi, hiánypótló célkitűzése múzeumpedagógiai foglalkozások szervezése Kolozsváron – hangzott el a Minerva-házban tartott tegnapi sajtótájékoztatón. Az egyesület képviselői, Gál Zsófia és Veress Boglárka művészettörténészek elmondták, ezzel a programjukkal egyrészt felhívnák a figyelmet a a kolozsvári múzeumokra, galériákra és kiállításokra, másrészt hozzájárulnának a múzeumi létesítményekkel és kiállított tárgyakkal szembeni értő és felelősségteljes magatartás kialakításához. Céljuk továbbá, hogy megismertessék a résztvevőkkel az interdiszciplináris jellegű, élményekben gazdag tanulást is. A szeptember 28. és november 15. között zajló, Liliom a vásznon című múzeumpedagógiai programjuk III-VII. osztályos gyerekeknek szól, és a Kolozsvári Művészeti Múzeum állandó kiállításába, a Nemzeti Galéria termeibe kalauzolja a résztvevőket. A program néhány, a 17.-től a 20. századig terjedő időszakban készült festményen keresztül a növényábrázolások világába nyújt betekintést, kíséri végig a műfaj változásait, fejlődését. A gyerekek tárlatvezetésen vehetnek részt, amely ugyanakkor interaktív tevékenység lesz, ugyanis a helyszínen kitöltendő munkafüzetet kapnak a kisdiákok, majd a tárlatvezetést követően óriás-társasjátékkal teszik élményszerűvé az elhangzottak megértését, elmélyítését. Az 1 órás foglalkozásra (40 perc tárlatvezetés és 20 perc társasjáték) hétközben legtöbb 30-35 gyereket várnak – szervezett iskolai csoportokat –, hétvégén pedig családokat. A múzeumpedagógiai programra az egyesület honlapján www.korzo.org.ro lehet jelentkezni, vagy személyes egyeztetéssel is, egy foglalkozás ára gyerekeknek 6 lej (2 lej a múzeumi belépő, 4 lej a foglalkozás, a kísérő felnőtteknek múzeumi belépőt kell váltani). Az első ilyen foglalkozást október 3-án 11 órától szervezik meg.
Szabadság (Kolozsvár)

Megújult a váralmási református templom
130 éves temploma újult meg hosszú idő után a váralmási református közösségnek. Váralmás református népéből, a nyilvántartott 180 egyháztagból már csak 80-an laknak a faluban, mégis zsúfolásig telt a vasárnapi hálaadó istentiszteleten a templom. Nem csak a váralmásiak, hanem az innen elszármazottak, az ortodox gyülekezet képviselői és a holland vendégek is együtt örültek a gyülekezettel.
Templomának megújulásáért adott hálát a váralmási református közösség vasárnap. Az ünnepi istentiszteleten a környékbeli lelkipásztorok is részt vettek. Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a 100. Zsoltár alapján hirdetett igét. Kántor Csaba szerint biztatás és bátorítás is van az igében. Bár Erdély-szerte sok gyülekezet lélekszáma csökken, itt-ott templomok falai romlanak le, és ez szomorúságra ad okot, mégis Isten örömmel tölti be a szívünket, mert azt mondja, hogy hűsége nemzedékről nemzedékre való, hiszen az Övéi vagyunk, és soha nem hagy magunkra. Kántor Csaba szerint a templom ma már sok mindennek lehet a helyszíne, arra kérte a gyülekezetet, hogy tartsák meg és arra használják, amire Isten elrendelte, az Istennel való találkozásra. A főjegyző szerint még akkor is, ha csak egyedül vagyunk a templomban, más ez a hely, más a templom csendje, mint minden más csend, mert itt a némaságban is megszólal Isten üzenete.
Az ünnepi istentisztelet folytatásában Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese szólt a gyülekezethez. Köszöntőjében elmondta, hogy bár valamikor 800 lelkes volt a gyülekezet lélekszáma, ma már ennek csak a töredéke lakik a faluban, és Isten mégis csodálatosan működik, hiszen nem azért rendelt ide lelkipásztort, hogy virrasszon a gyülekezet felett, hanem, hogy templomot, iskolát, parókiát újítson. Az esperes megköszönte a lelkipásztornak a gyülekezetben teljesített 37 éves szolgálatát, és Isten erejét kívánta, hogy tudja azt folytatni.
KISS GÁBOR
Szabadság (Kolozsvár)

Irodalomóra a Duna-házban: egy másik József Attila
Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár előadása a Duna-ház második őszi rendezvényén ezúttal is népes közönséget vonzott. A már megszokott hallgatóság mellett először voltak jelen a Bethlen Kollégium diákjai, (XI. és XII. osztályosok), akik Fodor Katalin és Gáspár Katalin magyartanárok vezetésével érkeztek Torockóra.
Az irodalomtörténész József Attiláról értekezett, előadásában elhangzott: azok számára, akik a kommunizmus idején jártak iskolába, a költőről hamis képet állítottak be, sokaknak csak az él a tudatában, ami a proletár költőről szól. Az előadó elárulta, hogy benne a fordulatot a költővel szembeni viszonyulásban a Rorschach-teszt (a személyiségvizsgáló úgynevezett tintafolt teszt) indította el, amit a költő töltött ki, de befejezetlen maradt, és jóval a költő halála után fedezték fel. A szakértők vizsgálata egyértelművé tette, hogy József Attila nem tudathasadásban szenvedett, hanem egy személyiségzavart okozó depressziós betegségben. Az előadó ennek a tudatában közelített a zseniális költő életéhez, aki a szerelemben keresne menedéket, de úgy érzi, hogy ő az, aki szeret, de nem szereti viszont senki. Az ambivalencia következtében élet és halál peremén egyensúlyozott.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Utcanévtáblák: pert vesztettek Bretfeleanék
A marosvásárhelyi bíróság alapfokon eltörölte a helyi rendőrség által kirótt 5000 lejes pénzbírságot, melyet Benedek Lehel Csabának kellett volna kifizetnie, aki a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) önkénteseként, Barabás Miklóssal együtt kétnyelvű utcanévtáblákat szerelt fel több vásárhelyi családi házra.
Ugyanekkora pénzbírságot kapott egyébként az októberi előválasztáson függetlenként megméretkező Barabás is, aki szintén pert indított a helyi rendőrség ellen, az ő ügyét várhatóan október közepén tárgyalják.
A kétnyelvűségért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) két aktivistáját március 20-án „érték tetten", a helyi rendőrség akkor azzal indokolta a bírságolás jogszerűségét, hogy a kétnyelvű táblák reklámanyagnak minősülnek, melyek kihelyezése előzetes engedélyeztetést igényel.
A civileket képviselő Kincses Előd hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, négy és fél oldalas indoklást nyújtott be a bíróságon, melyben rámutatott: Románia ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, melynek alapján ki lehet tenni a kétnyelvű utcanévtáblákat. Mint mondta, az Európai Tanács szakértői által készített jelentésben bírálják Romániát, amiért a helynevek használatát nem teszi lehetővé anyanyelven is. A dokumentum kimondja, nem elég azt írni, hogy „Strada Justiţiei utca", magyarul is fel kell tüntetni az utca nevét.
Kincses Előd elmondta, jelzésértékű, hogy a bíróság már a legelső tárgyaláson – kizárólag jogi érvek alapján – megalapozottnak ítélte Benedek Lehel Csaba panaszát, s hatályon kívül helyezte a kihágásra vonatkozó jegyzőkönyvet. „A döntéssel egyértelművé vált, hogy a helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean üldözi a kétnyelvűséget Marosvásárhelyen" – mondta az ügyvéd, akitől megtudtuk, hogy szeptember 24-én tárgyalják a szintén a kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatos másik ügyet is.
Mint ismeretes, a marosvásárhelyi bírósági ügyészség megalapozatlannak találta a fenyegetésért tett büntető feljelentést, melyet a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében érintett 11 vásárhelyi személy és Kincses Előd nyújtott be Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője ellen. A város önkormányzatának alárendelt, Bretfelean által vezetett rendőrség április végén 30 ezer és 50 ezer lej közötti bírságot helyezett kilátásba azoknak, akik nem távolítják el 48 órán belül házuk faláról a Cemo önkéntesei által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblát. Kincses Előd nem fogadta el ezt a döntést, és a bíróságon megtámadta azt. Ebben az ügyben várhatóan szerdán döntenek.
A Cemo képviselőjétől, Szigeti Enikőtől megtudtuk egyébként, hogy az eredetileg felszerelt, majd a fenyegetések nyomán levett kétnyelvű utcanévtáblák 80 százalékát visszahelyezték. A többit is megtartották a marosvásárhelyiek, abban reménykedve, hogy egyszer szabadon, félelem nélkül újra kitehetik házukra.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

„Itthon van szükség a megszerzett tudásra” – Sapientia-tanévnyitó Csíkban
Az itthonmaradás fontosságát hangsúlyozták a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai karának hétfői tanévnyitó rendezvényén.
A Segítő Mária Katolikus Gimnázium dísztermében tartott tizenötödik tanévnyitó ünnepségen az egyetem vezetői és a diákság mellett a város elöljárói is részt vettek.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja beszédében emlékeztetett, hogy amikor 15 éve a magyar kormány igent mondott a Sapientia egyetemre, akkor az erdélyi magyarság jövőjére vonatkozó kérdésre is igennel válaszolt. Hangsúlyozta, az intézmény megalapítása óta valósággá vált a magyar nyelvű felsőoktatás álma az erdélyi magyarság számára. „Egy korszerűségre törekvő, a világ dolgaival lépést tartani akaró közösség nem képzelhető el az anyanyelvi felsőoktatás nélkül" – fogalmazott a főkonzul.
Barti Tihamér, a Hargita Megyei önkormányzat alelnöke azt a tanácsot adta az elsőéves hallgatóknak, hogy törekedjenek minél több tapasztalatot szerezni, mivel később hasznukra válhat. „Próbáljatok minél nagyobb álmokat álmodni, hiszen van olyan ismerősöm, aki a Sapientián végzett, most pedig az egyesült államokbeli Stanford egyetemen tanul. Tehát a Sapientiáról is el lehet jutni oda, ahonnan később vissza is lehet jönni" – biztatott Barti.
Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere köszönetet mondott a magyar kormánynak és vezetőinek, hogy a mostani idők és a kezdeti nehézségek ellenére is következetesen építik az egyetemet. „Szeretném, ha a most útjára bocsátott egyetemi hallgatóság látná a helyét a társadalomban, és nem kellene a nagyvilágot a nyakába vennie ahhoz, hogy értékesnek találja magát. Szeretném, ha az egyetemisták meg tudnák teremteni azokat a körülményeket és hitet, hogy itthon van szükség a tudásukra és itthon is tudnak boldogulni" – fogalmazott az alpolgármester.
Makó Zoltán, az egyetem csíkszeredai karának dékánja az egyetemi bentlakás felújításáról, valamint a két kar egyesüléséről beszélt. „Féléves átalakulási időszak következik" – tájékoztatott Makó, majd sok örömet, egészséget és közösen megélt sikereket kívánt az elsőéveseknek. Kósa István, az egyetem dékánhelyettese az oktatás fontosságát hangsúlyozta.
„Főként az elsőéves hallgatókat kérem, hogy jól véssék az eszükbe azt, amit egy idei európai uniós jelentésben a következőképpen foglaltak öszsze: a magas színvonalú, mindenki számára elérhető oktatás egyike a leghatékonyabb eszközöknek a szegénység, a társadalom peremére való kerülés és a kirekesztés ellen" – hangoztatta Kósa. Az új tanévre Csapai Árpád és Szatmári Ingrid lelkészek kérték Isten áldását.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

Megtartja vezetőit a Sapientia Alapítvány
Megerősítette tisztségükben a Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagjait az alapítók közgyűlése – közölte lapunkkal az erdélyi magyar egyetemet létrehozó alapítvány. A kuratórium elnöke további négy évre Kató Béla református püspök maradt.
A Sapientia Alapítvány kolozsvári székhelyén megtartott közgyűlésen az alapítók megerősítették tisztségükben a 2013 októberében megválasztott kuratórium tagjait is.
Így Brendus Réka, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese, Csenteri András Levente, a Combridge Kft. vezérigazgatója, Daradics Kinga Ágnes, a Mol Románia ügyvezető igazgatója, Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója, Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője és Jakab Ilona, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója is marad a testületben.
Továbbá Kállay Péter, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gazdasági vezetője, Kun Imre Zoltán orvos, egyetemi tanár, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, Szilágyi Éva, a szatmárnémeti Református Kollégium igazgatója és Szilágyi Pál, a Sapientia EMTE volt rektora egészíti ki a kuratórium tagságát.
Mint ismeretes, 2000. április 14-én az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetője által Kolozsváron létrehozott Sapientia Alapítvány kuratóriuma határozta el az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítását kolozsvári központtal három erdélyi városban, Csíkszeredában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen létesülő karokkal.
A Sapientia Alapítvány kolozsvári székhelyén megtartott közgyűlésen az alapítók megerősítették tisztségükben a 2013 októberében megválasztott kuratórium tagjait is.
Így Brendus Réka, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető-helyettese, Csenteri András Levente, a Combridge Kft. vezérigazgatója, Daradics Kinga Ágnes, a Mol Románia ügyvezető igazgatója, Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója, Gyerő Dávid, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője és Jakab Ilona, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Gimnázium igazgatója is marad a testületben.
Továbbá Kállay Péter, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gazdasági vezetője, Kun Imre Zoltán orvos, egyetemi tanár, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, Szilágyi Éva, a szatmárnémeti Református Kollégium igazgatója és Szilágyi Pál, a Sapientia EMTE volt rektora egészíti ki a kuratórium tagságát.
Mint ismeretes, 2000. április 14-én az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetője által Kolozsváron létrehozott Sapientia Alapítvány kuratóriuma határozta el az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítását kolozsvári központtal három erdélyi városban, Csíkszeredában, Kolozsváron és Marosvásárhelyen létesülő karokkal.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Váradi emlékhely a szabadságra vágyóknak
Emlékművet lepleztek le a nagyváradi ’56-os emlékparkban a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete (SZVISZ) egykori kiállásának és áldozatvállalásának tiszteletére.
A réti református templom udvarán vasárnap délelőtt ünnepség keretében avatták fel a Deák Árpád szobrászművész készítette emlékkövet, amelyre az 1961 őszén összesen 550 év börtönre és kényszermunkára ítélt 58 személy neve van felvésve.
Az ünnepséget megelőző istentisztelet keretében Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke emlékeztetett köszöntőbeszédében: míg Magyarországon a forradalmat torolták meg, Romániában nem is volt forradalom 1956-ban, mégis megtorolták. „A magyar ’56-tal való romániai szolidaritás durva megbüntetésével a kommunista rezsim azt célozta, hogy megfélemlítse az erdélyi magyarságot és mindenkit, aki a szabadságról egyáltalán álmodozni mert” – fogalmazott.
Tőkés szerint a múltba nézés megköveteli, hogy felleltározzuk: mivel rendelkeztünk a trianoni sorscsapás előtt, illetve után, mit vettek el tőlünk a diktatúrák, mit sikerült visszaszerezni és visszaépíteni. „Vannak eredményeink, de nem lehetünk elégedettek, ráadásul az európai és világpolitikai fejlemények is aggodalomra adnak okot. Hitünk és nemzetünk hőseinek szabadságszeretete, bizonyságtétele, bátorsága, kitartása és kiállása, tettrekészsége és elszántsága kell hogy lebegjen szemünk előtt kétségeink közepette” – mondta Tőkés László.
Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi közíró, az erdélyi ’56 kutatója és történésze kiemelte: a forradalom leverését követő romániai perek kimondottan azt szolgálták, hogy a nacionalista diktatúra szétverje, felszámolja, ellehetetlenítse a magyar intézményeket, szervezeteket, közösségeket. A történelmi magyar egyházakon kívül a román értelmiséget is megérintette a megtorlás jeges szele.
Felsorolta a legdrasztikusabb eseteket, emlékeztetve: a brassói központú Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége után a nagyváradi SZVISZ volt a legnagyobb szervezkedés, amely 1956 után is próbált országos hálózattá terebélyesedni. Ezeket a rezsim titkosszolgálata fokozatosan göngyölítette fel, hogy aztán „a népi demokratikus rendszer megdöntése és Erdély visszacsatolása egy burzsoá Magyarországhoz” vádjával 1960 októberében – a diákok nagykorúvá válásával – megkezdje letartóztatásukat.
Krónika (Kolozsvár)

Koporsó nem, legfennebb egy láda
A könyv közel hétszáz oldal. De milyen oldal?! Húsz könyvem összesen nem került akkora pénzbe, ahogy ez a nyomdaipari gyöngyszem mutatja az áldozatot. Mert városomnak áldoznia kellett erre a kiadványra, még akkor is, ha a tájékoztatóban a köszönet őszentsége Ioan Selejannak, a román ortodox egyház Kovászna meg Hargita megyei érsekének szól, aki áldását adta a kiadványra. A ’30-as években még ennél is nagyobb, ezer oldalas kiadvány jelent meg a Román Akadémia kiadásában. Tehát él a hagyomány.
Úgy fordítom a hangzatos címet, hogy Román Önazonossági Tájékoztató Kovászna és Hargita megyében. Szerkesztette Ioan Lăcătușu és Erich-Mihail Broanar. A Nagy Egyesülés – 1918–2018 – centenáriumára készült gyűjtemény. Kiadója: Eurocarpatica. Azt sem értem, miért adták ki ezt a könyvet a „nagy egyesülés” évfordulója előtt négy esztendővel, 2014-ben. Ám nem is ezen akadok fenn.
A benne sorjázó dolgozatok szerzőit nem sorolhatom fel, annyian vannak, jobbára ismeretlenek. De fönnakadok már a téma megfogalmazásánál, ugyanis önazonosságról szól, arról, ami nekünk, magyaroknak nem adatik meg őshazánkban, Erdélyországban, a Kárpát-kanyarban, Európa könyökhajlatában. Az elnyomó hatalom azonban lám, műveli önmaga azonosságtudatát, válogatott eszközökkel. Tehát szerintük is létezik ez a fogalom, csak számunkra egyszerűen tilos!
A hosszú bevezető a paleolitikumig, a bronzkorig, a prerómai, római kor előtti időkre veti s vezeti vissza a román népet és annak kultúráját. Nagy szó. Nagy feladat az eltelt 20 év dolgozatíróinak. De készen álltak, lám, a mű elkészült, az alkotó pihen.
Intézmények, iskolák, szervezetek felsorolása: „A templomok otthont adtak a népnek a nemzetietlenítés, az erőszakos asszimiláció, nemzettudati ferdítések idején.” Ennek az igének a jegyében íródtak a dolgozatok, és állott össze a könyv. Ez nem az első eset, mondom, és miközben olvasgatok, eszembe jut szintén a 30-as években megjelent könyvecske, bizonyos Liseanu adta ki. Meg nem állhatom idézni belőle: „És te, kedves román testvér, ezért ha Erdélyben találkozol magas, derék, szőke, magyarul beszélő emberrel, köszönj neki előre, mert tudd meg, hogy az román volt, csak elmagyarosították...”
És tegyünk még egy lapáttal az elvekre! A könyv a románok közé illeszti Apáczai Csere Jánost, Bölöni Farkas Sándort, Mikes Kelement, Kőrösi Csoma Sándort, Barabás Miklóst. Az utóbbi, a nagyhírű festő naplójában nem éppen úgy ír a román bojárokról, miderben (derékszorító, karcsúsító) és kifestve udvarlékony román előkelőkről, katonatisztekről, ahogy a könyvben említik őt, „a románság barátját”. De hogy Csoma, Apáczai is...
A könyv felsorolja a román polgármestereket, természetesen a román időkből, a Pro Urbe-díjazottakat, tanácstagokat, Rodica Pârvan sepsiszentgyörgyi tanácstagot is, akit csak úgy mellesleg publicistának is nevez a dolgozatíró. Ami átfogja szellemileg az óriási pénzbe kerülő könyvet, az a magyarság teljes mellőzése. Olyan csíki, háromszéki falvakban készítenek román öltözékben pompázókról fényképeket, ahol a lakosság száz százalékig magyar.
Ez a könyv annyiban lesz híres, hírhedt példatár, amennyiben bizonyítanunk kell a teljes magyar lakosság eltüntetésére, mellőzésére törekvő román államiságot. Hogy mindezt ilyen elszánt nyíltsággal végzik, az is szemléltető. És tény a mindenkori ortodox egyház nyílt szerepvállalása a magyarság eltörlésében.
Itt csak egy példát említek, a brassóföldvári magyar haláltábort, ahol ötezer, hatezer emberből kétezerötszázat öltek meg; szabadulhatott, aki átállt a román hitre vagy a görögkatolikusra, nevet változtatott, pl. Lakatosból Lăcătușu lett stb. És ez nem háborúban, hanem a szocialista Romániában, 1949-ben s tovább, errefelé. A haláltábor szellemét megúszva mondja ma az egykori magyar fogoly: „ott koporsó nem, legfennebb egy láda jutott...”
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ötödször ünnepeltek
Jubileumi Brassói Magyar Napok
Vasárnap este Edda-koncerttel értek véget az ötödik alkalommal megszervezett, egyhetes Brassói Magyar Napok. Szombaton a Quimby muzsikált a Tanácstéren felállított színpadon, és ugyancsak szombaton került sor a hagyományos Cenk-túrára is.
A csaknem száz természetbarát ünneplő a Gábony-lépcsőn vágott neki a város fölé magasodó 960 méter magas csúcsnak. A tisztásra érve Kovács Lehel egyetemi tanár felidézte Déryné Széppataki Róza, az első magyar opera‐énekesnő, a vándorszínészet kora legnépszerűbb színésznőjének 1826. májusi Cenk-túráját, amikor is egy hirtelen jött felhőszakadás ugyancsak elmosta a kirándulást és az asszonyok habkönnyű ruháit. Dérynét kivágott cipőben, fehér vasalt mollruhában és rózsás tüllkalapban érte az eső.
A csodálatos helyszínnek megvannak a maga hátrányai: az Árpád-szobornál tartandó hagyományos imáról szó szerint lekésett az esküvői kötelezettségei miatt később induló unitárius tiszteletes, aki már nem tudta hátrányát behozni, így az egybegyűltek nélküle mondtak el egy Miatyánkot.
Toró Tamás főszervező, az Erdélyi Magyar Néppárt helyi elnöke „igen sikeresnek” minősítette „Dél-Erdély legnagyobb magyar rendezvényét”.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem vett csíkszeredai focicsapatot a magyar kormány
A híresztelésekkel ellentétben a magyar kormány nem vásárolta meg a román labdarúgó harmadik ligában játszó FK Csíkszeredát. Szondy Zoltán, a klub elnöke határozottan cáfolta a több romániai és magyarországi portálon, illetve televízióban megjelent hírt.
„Megdöbbenve szembesültem azzal, amit a román nyelvű sajtó egybehangzóan állít rólunk. Az első írás, amit olvastam, a Gazeta sporturilor sportoldalon jelent meg azzal a címmel, hogy Sokk érte a román labdarúgást azzal, hogy a magyar kormány belép ebbe a bizniszbe. Ha sokk érte, akkor elég késleltetett hatású sokk, mert a Székelyföldi Fociakadémia 2012 óta működik, és különböző célokra 2013 óta kapunk támogatásokat magyar kormányzati forrásokból” – nyilatkozta Szondy Zoltán, aki rögtön rátért a támogatásokra.
„Ezek a támogatások két részre oszthatók: működési támogatásokra, amelyek a Székelyföldi Fociakadémiát és annak alegységeit érintik, illetve az infrastrukturális fejlesztéseket szorgalmazó támogatásokra. Utóbbiak eredményeként 2013-ban egy éjszakai világítással és lelátóval ellátott, műfüves nagypályát adtunk át Csíkszeredában, idén pedig egy ugyanilyent Székelyudvarhelyen. Hangsúlyozom, hogy mindkét pályát a gyerek- és ifjúsági csapataink használják.”
„Emellett egy kiemelt fontosságú beruházásban is partnerei vagyunk a magyar kormányzatnak. Megismétlem azt, ami már a sajtóban korábban megjelent: tavaly kezdtük el a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium és a Székelyföldi Fociakadémia diákjainak majd otthont adó kollégium építését. Ennek a beruházásnak összértéke 5,5 millió euró. És mint minden egyes támogatás esetében, ezúttal is – az adott szóra épülő megállapodás alapján – a támogatás kétharmada magyar forrásokból van biztosítva, egyharmada pedig csíkszeredai önkormányzati forrásokból. Tehát magyar forrásokból építjük a kollégiumot és a lelátót, Csíkszereda önkormányzata pedig önrészként tanácsi határozattal kötelezte magát, hogy a focipálya meglévő tribünjének rendezésére, futópályára és éjszakai világításra költ. Ez a beruházás tavaly kezdődött, erre mi tavaly kaptuk a magyar önkormányzati forrásokat, idén tehát nem.”
„Az FK Csíkszereda vezetőjeként hangsúlyosan elmondom még egyszer: egy szó sem igaz abból az információból, miszerint a magyar kormány megvásárolta az NB. III-as (3. ligás) csapatunkat és különböző célokat tűzött volna ki e fiatal csapat elé. Ez az egész egy légből kapott hazugság.”
Kedden több magyarországi oldal is átvette a Pro TV-től indult, majd a kolozsvaros.ro oldalon magyar nyelvre is átültetett álhírt, miszerint a magyar kormány csapatot vásárolt volna, hogy néhány éven belül megnyerje a román bajnokságot. Az egyik román portál szerint két éven belül már a Dinamo és a Steaua ellen kell küzdjön a csíki csapat, egy másik oldal pedig már azt közölte, hogy 2019-ben román bajnokságot kell nyernie klubnak. Ezt az utóbbi hamis infót több magyar portál is átvette.
Ilyés Róbert, az FK Csíkszereda edző-játékosa megkeresésünkre leszögezte, a Pro TV-nek nyilatkozva mindössze annyit mondott, hogy a következő 1-2 évben szeretnének feljutni a második ligába.
Kozán István
Székelyhon.ro

Szakrálissá változott terek Csíkszeredában
Sok látogató számára lelki feltöltődést jelentett a Mária-tisztelet sokszínűségét bemutató kiállítás, amelyet a Csíksomlyói Ferences Rendház és a Csíki Székely Múzeum hozott létre. A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve – Mária-tisztelet Erdélyben című tárlatot július végétől szeptember 20-ig lehetett látogatni.
Megfelelő helyszíne volt a kiállításnak a Csíki Székely Múzeum, sok látogatót vonzott a tárlat, olyanokat is, akik ritkán fordulnak meg a múzeum rendezvényein. A több mint harminc helyről összegyűjtött több száz tárgyat itt tudták szakszerűen bemutatni.
„Mindig nagy kihívást jelent, amikor műtárgyi anyagból készül egy kiállítás, hogy miként rendezzük, hogyan installáljuk, hogy biztonságban is legyenek és mutassák is a szépségüket. A Mária-kiállításon nagy értékű tárgyak voltak láthatók, biztonságban, megfelelően megvilágítva. Ezek a tárgyak sosem voltak így együtt láthatók, egymást erősítették” – magyarázta Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója. Elmondta, a Munkácsy-kiállítás óta nem tapasztalták azt, hogy idősebb, vidéki asszonyok jelenjenek meg nagy számban egy kiállításon. Nagyon sokan a vasárnapi mise után tértek be, illetve az egyházi ünnepeken is megnőtt a látogatók száma. „A katolikus egyház folyamatosan hirdette a kiállítást a templomokban, a hívek el is jöttek megnézni. Nem gyakori múzeumlátogatók ők, viszont nagyon megérintette őket, amit láttak, és ezt le is írták a vendégkönyvben.”
A kiállítást közel hétezren tekintették meg, olyan nap is volt, amikor négyszáz látogató tért be e célból a múzeumba. Érkeztek látogatók az ország minden részéből és még határon túlról is. A kiállítás vendégkönyvét lapozgatva sok olyan bejegyzés található, amelyben a Szűzanyának mondanak köszönetet, vagy hozzá könyörögnek a család, a népünk megmaradásáért, vagy éppen azért, hogy az illetőnek sikerüljön a vizsgája. „Megható és felemelő dolgokat írtak bele, érződik, ahogy átélték az egész kiállítást. Az az ember érzése olvasva ezt a vendégkönyvet, mint hogyha átalakultak volna a Mikó-várnak ezek a termei szakrális terekké, valahogy olyan érzés kerített sok látogatót a hatalmába, mintha templomba lépett volna be. Sokan a Szűzanyának kérik a segítségét, vagy köszönnek meg dolgokat. Nagyon ritkán tapasztalunk ilyet, hogy ennyire megérintse egy kiállítás lelkileg az embereket” – mondta Gyarmati.
Márton Árpád kiállítása
A múzeum Kossuth utcai galériájában október 1-jén a Ferenc S. Apor által rendezett Caffart kiállítás nyílik meg, a Mikó-vár öt termében pedig október 3-án tárlat Márton Árpád munkáiból. A város és a múzeum ezzel a kiállítással tiszteleg a 75 éves csíkszeredai művész előtt. Márton Árpád munkáiból álló kiállítás 25 éve nem volt a múzeumban.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Új igazgatóval készül bábfesztiváljára a Lilliput Társulat
Idén márciusban új művészeti vezetőt neveztek ki a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának élére. Botházy-Daróczi Rékát, az új igazgatót a 2015-2016-os évadról, a hamarosan megrendezendő II. Fux Fesztiválról és terveiről kérdeztünk.
Régóta dolgozik a társulatnál. Mivel foglalkozott, mielőtt átvette a vezetést?
A bábszínházban 2006 óta dolgozom. Hivatalnoki munkakörben kezdtem, egy évig titkársági feladatokat láttam el, majd 2007-ben, mikor a színházkritikus Vetuţa Pop, az akkori irodalmi titkár visszavonult, bátorított, hogy jelentkezzem a megüresedett helyére. Három évig voltam az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház irodalmi tiktára. Két tagozattal működött akkor a bábszínház, a román nyelvű Arcadia és a magyar nyelvű Lilliput Társulattal.
A kisfiam születésével 2010. október 1-jétől két évig egyetlen gyerek nevelése, szórakoztatása lett a feladatom. A leghálásabb munka, amit valaha végeztem.
A szülési szabadságom idején jött létre Nagyváradon a magyar színház, későbbi, végleges hivatalos nevén a Szigligeti Színház, ahová immár nem csak egy prózai, hanem egy táncos és bábos tagozat is tartozott. Ide kerültem vissza 2012 októberében. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szorongtam, mikor visszajöttem. Mi lesz majd a feladatom, hol lesz a helyem? Ezernyi kérdés volt bennem. A színház irodalmi titkárságán kezdtem el a régi-új munkám. Nagyon szerettem a 2015 márciusig tartó periódust. Izgalmas feladatokat kaptam, nagyon jó kollégákkal dolgozhattam és sokat tanultam. 2014 őszén kicsit mellbe vágott, mikor kiderült, hogy Szőke Kavinszki András, a Lilliput Társulat művészeti igazgatója átigazol egy magyarországi bábszínházhoz. Féltettem magunkat, a társulatot és reménykedtem benne, hogy az új vezetővel is jól tudok majd dolgozni. Mikor Czvikker Katalin főigazgató behívott és elmondta, hogy átmenetileg rám gondolt művészeti vezetőként, kisebb sokkot kaptam. Gondolkodási időt kértem, amit maximálisan ki is használtam. Egy hétig gondolkoztam, hogy mit válaszoljak. Végül meghoztam a döntést és igent mondtam.
Mik a rövid-, közép-, illetve hosszútávú tervei művészeti vezetőként?
Hosszú távon a mai világban csak rugalmasan lehet tervezni. Olyan célokat igyekszem kitűzni, amiket elérhetőnek tartok. Hiszek abban, hogy lépésről lépésre lehet haladni. Tervekben azonban természetesen nincs hiány. Rengeteg az ötlet és a feladat. A legégetőbb az évad sikeres végigvezetése, illetve az épp előttem álló FuxFeszt megszervezése és lebonyolítása. Óriási kihívás ez így hirtelen nekem, de nagyon remélem, hogy október 10-én tartalmas hat napot tudhatunk magunk mögött. A hat erdélyi hivatásos bábszínház mellett olyan magyarországi előadások lesznek jelen Nagyváradon, amelyek reményeink szerint a szakmára inspirálóan, a közönségre pedig üdítően hatnak majd.
Az évadnyitó sajtótájékoztatón újdonságokról beszélt...
Idén több újdonságot is szeretnénk bevezetni. Az egyik ezek közül az 1–4. osztályosoknak szóló bérlet, ami három előadásra érvényes. A másik újdonság, hogy terveink szerint idéntől kezdve minden évadban lesz egy olyan előadásunk, ami egy gyerekkori problémát jár körbe és havonta egyszer, szakember segítségével, irányított beszélgetéssel zárnánk az aznapi bábszínházi élményt. Az első ilyen bemutatóra, a Világgá mentem, majd jövök című előadáséra december 5-én kerül sor, amikor a testvérféltékenység kérdésére keressük a megoldást. Egyéb újdonságokkal is készülünk, és ígérem, mindenről időben beszámolunk majd.
Mit lehet már tudni a közelgő Fux Fesztről?
A Bethlen Gábor Alap, a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal és Bihar megyei tanács támogatásának köszönhetően hat nap alatt 14 bábszínház húsz előadása lesz látható Nagyváradon október 5–10 között. A hat erdélyi hivatásos bábszínház mellett öt magyarországi bábszínház előadását is vendégül látjuk. A műsor rövidesen on-line is böngészhető lesz.
maszol.ro

"...állták Tordánál a csatát fejtetőig vérben..."
Hetvenegy éve annak, hogy a tordai csatában a magyar és német csapatok közel egy hónapra feltartóztatták a többszörös túlerőben lévő román és szovjet csapatokat, megakadályozva a Kárpátalja térségében harcoló 1. magyar hadsereg és a német csapatok szovjetek általi bekerítését, valamint az egyesült román-szovjet seregek áttörését Magyarország belső területei felé.
A magyar királyi honvédség egyik legszámottevőbb második világháborús hadművelete 1944. szeptember 5-én indult és a harcok október 8-ig húzódtak el. A Transindex Tordán járt, ahol az eseményeket serdülő fiúkként megélő Molnár Lajossal, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság tagjával és Halmágyi Bélával jártuk be az egykori hadszínteret. A szervezésben nyújtott segítséget köszönjük Józsa Lajos unitárius lelkésznek, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnökének.
Előzmények Románia 1944. augusztus 23-i átállása a tengelyhatalmak oldaláról a szövetségesek oldalára, alapjaiban változtatta meg a hadászati védelem tervezett elképzeléseit Dél- és Közép-Kelet-Európában. Augusztus 10-én még vitéz dálnoki Veress Lajos altábornagy, a kolozsvári IX. hadtest parancsnoka a Békási-szorosban tartott megbeszélést, ahol a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport vezérkari főnökével a Keleti-Kárpátok védelméről tárgyaltak. Részben az első világháborús tapasztalatok alapján úgy vélték, hogy hét-nyolc sorhadosztállyal, a székely határvédelmi erőkkel megvédhető az ezeréves határ. A vezérkar természetesen Romániával, mint szövetségessel számolt, és nem a szovjetekkel szövetségben lévő ellenséggel.
A román kiugrás következtében viszont a védelem déli szakasza összeomlott, a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport öt teljes hadtest-törzset és 18 hadosztályt veszített el. A megnyitott arcvonalon át a 2. Ukrán Front gyorskötelékei megközelítették a Keleti-Kárpátok déli szakaszának átjáróit, és a Déli-Kárpátok szorosait is igyekeztek mielőbb birtokba venni. Ezt megakadályozandó a honvédcsapatok a magyar-román határ teljes hosszát igyekeztek megszállni, ami távolról sem volt egyszerű feladat.
A hadvezetés elsősorban az ezeréves határra összpontosított, mivel Erdély román kézen maradt területein nem állomásoztak jelentős erők, és kelet felől a román 3. és 4. hadsereg, valamint az előrenyomuló 2. Ukrán Front harckocsi és gépesített egységei legelőször a Keleti-Kárpátokat érhették el. Székelyföld és az ezeréves határ védelme mellett foglalkozni kellett a Déli-Kárpátok jelentette természetes védővonallal is, hisz ezt is birtokolni kellett volna. A Minisztertanács ülésén így az a döntés született, hogy az átjárókat lehetőleg még a szovjetek megérkezése előtt birtokba kell venni. A feladat végrehajtásához csupán magyar erők álltak rendelkezésre, azok is igen korlátozott mértékben. Augusztus 25. és 30. között a IX. hadtest törzséből felállították az erdélyi 2. hadsereg-parancsnokságot, melynek élére Veress Lajos került, szeptember 1-jétől vezérezredesi rendfokozatban. Közvetlen harcvezetésre alárendeltségébe utalták a mozgósított székesfehérvári II. hadtestet. Ugyancsak mozgósítottak több pótseregtestet, amelyek közül a 7. és 9. tábori póthadosztályokat kijelölték a támadásban való részvételre. Hogy a gyengén felszerelt és kiképzett, alacsony létszámú pótezredek és tüzér pótosztályok mellett legyen olyan seregtest, amely ütőerőt is képvisel, szeptember 4-ére beérkezett felvonulási körletébe a magyar 1. hadseregtől, az Északkeleti-Kárpátokból átvezényelt 2. páncéloshadosztály.
A támadás szeptember 5-én hajnalban indult meg, és a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a 2. hadsereg-parancsnokság végleg lemondott az eredetileg kitűzött célról, de az is kérdéses, hogy komolyan gondolták-e valaha.Veress Lajos valószínűleg látva, hogy milyen harcokra lehet számítani úgy tervezte, hogy egy minél jobban védhető terepszakaszt érdemes birtokba venni. A Maros-Aranyos vonal ideálisnak tetszett ebből a szempontból.
Középen, a Kolozsvárt Tordával összekötő műút vonalában a 9. tábori póthadosztály támadott. Tőle jobbra a Gyalui-havasok keleti előhegyei közt a 7. tábori póthadosztály alakulatai nyomultak előre a Magyarlóna-Borrév közötti úton az Aranyos folyó felé, míg a balszárnyon Vasasszentgotthárd térségéből a 2. páncéloshadosztály lendült mozgásba Nagysármás irányába. A támadás a románokat meglepte. A honvédek, pedig román 20. kiképző gyaloghadosztály parancsnokát, Constantin Visarion hadosztálytábornokot is fogságba ejtették. A 3. harckocsiezred páncélosai elérték Marosludast, a 9. tábori póthadosztály erői birtokba vették Tordát, a jobbszárny küzdői pedig Borrévnél kijutottak az Aranyoshoz. Itt csatlakoztak a nagyváradi 25. gyaloghadosztály első beérkezett osztályai. A harcedzett, jól felszerelt és kiképzett hadosztályt szintén az Északkeleti-Kárpátokból dobták át, s később a tordai csata fő súlya erre a seregtestre nehezedett.
Az ellenséges páncélosok már másnap, szeptember 6-án gyülekezni kezdtek Nagyszebennél, ami egyértelművé tette, hogy a hadművelet eredeti célját nem tudja elérni. A magyar hadvezetés ennek ellenére nem állította meg a csapatokat, mert a románokra mért vereség „jót tett” a harci morálnak. Így a csapatok elérték a Kis-Küküllő vonalát Dicsőszentmártonnál, birtokba vették Marosújvárt és Felvincet, míg a 7. tábori póthadosztály Nagyenyed előtt állt. A szovjet csapatok és a román páncélos hadtest ellentámadása miatt a magyar csapatok az Aranyos-Maros vonalára húzódtak vissza, a szakaszt különösen Torda és Aranyosegerbegy között műszakilag is megerősítették. Itt már részben felvonultak a 25. gyaloghadosztály csapatai, a terepszakasz pedig különösen jól védhető volt. Egyrészt a folyó, másrészt pedig a folyóvölgy északi partján húzódó 60-80 méter magas, meredek és kopár lejtőjű dombvonulat (rideau) miatt.
Erre a védelmi vonalra a szovjet 2. Ukrán Front román 4. és szovjet 27. hadsereg magasabb egységei zárkóztak fel. A szovjet legfelsőbb főparancsnokság azt tűzte ki célul, hogy Malinovszkij marsall szeptember 15-re érje el a Kolozsvár - Beszterce általános vonalat, zúzza szét az ellenség erdélyi csoportosításait, majd támadjon tovább északkeleti irányba és egyesüljön a Kárpátokból nyugat-délnyugati irányban előretörő 4. Ukrán Front főerőivel. Látható, hogy egy nagyszabású átkaroló hadműveletet terveztek a szovjetek, melynek harapófogójában a német 6. és 8., valamint a magyar 2. hadseregnek, egyszóval a teljes Dél-Ukrajna Hadseregcsoportnak meg kellett volna semmisülnie. Ennek megakadályozására fejlődött ki a tordai csata, mely a M. kir. Honvédség egyik legsikeresebb hadművelete volt a II. világháborúban.
Harcok kezdődnek Tordánál
A szovjet-román támadás fő irányában a 25. gyaloghadosztály védekezett, amelyik szeptember 12-én kapott parancsot a tordai védőállás elfoglalására, amely a Torda-nyugat 380-as magassági ponttól egészen Gerendkeresztúrig húzódott mintegy 25 km hosszan, súllyal Tordánál és Aranyosegerbegynél, ahol a visszavétel biztosítására hídfőket képeztek. A védelmet ugyanakkor szilárdabban is meg tudták volna szervezni, ha a 9. tábori póthadosztály ellenállása nem omlik össze. Szeptember 13-án este ugyanis Tordától nyugatra, Alsószentmihályfalvánál megjelentek a szovjet 5. gárda-harckocsihadtest páncélosai, pánikot idézve elő a visszavonulók között.
Az ad hoc jellegű védelmi harcot este és másnap Böszörményi Géza ezredes, a 25. gyalogezred parancsnokának irányításával a 25/III. gyalogzászlóalj, az 59. utászzászlóalj és a 25. ezredközvetlen nehézpáncéltörőágyús-század vívta meg, mely utóbbi egy nap alatt hét szovjet harckocsit lőtt ki.
A román kiképző 20. gyaloghadosztály Aranyospolyán területéről a várostól keletre húzódó Szent János-patak völgyében támadást kezdett az ún. Sósfürdő irányába. Az erőhiány miatt csak az 1/I. zászlóaljjal megszállt ridón az ellenség felsodrította a védelmet, s elérte Torda-keletet. A súlyos harcokban az 1/I. zászlóalj parancsnoka is elesett. A helyzetet végül a 25/I. gyalogzászlóalj ellenlökése tisztázta.
13-án és 14-én a szovjet 5. gárda-harckocsihadtest balszárnya a várost nemcsak arcban támadta, hanem nyugatról is megpróbálta megkerülni. Az addigra a 25. gyaloghadosztálytól jobbra felvonult 2. hegyi tábori pótdandár Szind községtől délre, nagy veszteségek árán csak úgy tudta megállítani a Tordatúr irányába indított szovjet támadást, hogy gyenge zászlóaljait a legkritikusabb pontokon a német „Kessel” zárócsoport kis létszámú, de igen nagy tűzerejű és mozgékony páncélozott gyalogsága alátámasztotta. Így a város lerohanása, bekerítése meghiúsult.
A szovjet páncéloserők lefékezésében Vértes Vilmos százados 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal felszerelt 25/1. rohamtüzér-ütegének is komoly szerepe volt. A fent említett két napon igen erős aknavető- és tüzérségi tűzben három harckocsit, egy sorozatvetőt és néhány más nehézfegyvert lőtt ki, hét további harckocsit pedig harcképtelenné tett. A százados másnap egyik lövegszakasza élén egy közelharcban hősi halált halt, fegyvertényeiért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
Szeptember 15-én aztán heves aknavető és tüzérségi támadással kezdetét vette az átfogó szovjet-román támadás.
Az összeállítás során a következő hadtörténeti munkákra támaszkodtunk:
Bús János (szerk.): ...állták Tordánál a csatát fejtetőig vérben... (Emlékkönyv a "Tordai csata" 60. évfordulója alkalmából), Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság, Torda, 2005
Illésfalvi Péter: A m. kir. Honvédség erdélyi harcai 1944-ben.
Hollósy-Kuthy László: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945.
Ravasz István: Az erdélyi hadműveletek 1944 késő nyarán-kora őszén
Transindex.ro

Agrármérnöki képzés Sepsiszentgyörgyön a Sapientián – Végzés után földet is kaphatnak a diákok
A Sapientia Alapítvány erdőket és földeket vásárol közelebbről, amelyeket kedvezményesen bérbe ad majd a Sepsiszentgyörgyön jelen tanévben induló agrármérnöki szak végzettjeinek, hogy azon gazdálkodjanak, felhasználva azt az elméleti, de főként gyakorlati tudást, amelyet a négyéves képzés alatt megszereztek – jelentette be Kató Béla, az alapítvány kuratóriumának elnöke a sepsiszentgyörgyi egyetemi központ első tanévnyitóján. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet fenntartó alapítvány szándékáról lapunk Kató Bélát kérdezte.
A Sapientia Alapítványt a négy erdélyi magyar történelmi egyház hozta létre 2000-ben, hogy megszervezze és kiépítse a magyar állami támogatással létrejött alapítványi magánegyetemet Erdélyben. A kuratórium biztosítja az egyetemi képzés anyagi hátterét, valamint ellátja azokat a feladatokat, amelyeket esetleg egy minisztérium végezne el, mint a személyi kinevezések, a szabályzatok elfogadása, a charta jóváhagyása – ismertette Kató Béla, aki 2003 szeptembere óta tölti be a kuratórium elnöki tisztségét, és 2012 februárjától az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Lapunk érdeklődésére, hogy miért indítanak agrárképzést az egyetemen, az alapítvány elnöke elmondta: „Lassan rádöbbenünk, hogy az Isten által adott természetben vagyunk a legjártasabbak, a föld művelése, őrzése a legősibb foglalkozásunk. És rájöttünk arra, hogy ebben a modern világban sem fejlődik enélkül élet, és ezt az adottságot itt, Európa közepén ki kellene használni. A másik pedig, hogy lassan eltűnik az a falu, az a társadalom, amelyben kétezer hektáron ezer ember dolgozik, és szükség van arra, hogy ezt a kétezer hektárt akár csupán húsz ember is meg tudja művelni a korszerű mezőgazdaság eszközeivel, nemcsak egy kis szeletet látva el belőle, hanem egységben az egészet. Tulajdonképpen ők adják majd a vidék gerincét. Aki ezen az egyetemen végez, olyan gazdaságot kell hogy tudjon vezetni, amelyből ő maga megél, és még jó néhány embernek megélhetést biztosít, de fel is tudja venni a versenyt azzal a világgal, európai renddel, amelyben most vagyunk.”
A földeket és az erdőket az alapítvány nevére vásárolják, soha nem lesznek eladhatóak, de a végzett agrármérnökök kedvezményesen bérbe vehetik. Tehát ők már úgy mennek ki az egyetem kapuján, hogy úgymond várja őket egy lehetőség, amit nyilván ki is kell tudniuk használni. „A gazdaságokat úgy képzeljük el, hogy több faluban induljon el kettő-három, ha ezeket biztosítjuk, és a fiatalok meg tudnak élni belőle, az jó példa lesz másoknak is. Ezt majd más intézményekkel is meg kell támogatni, szóba jöhet egy hitelrendszer, gépek bérbeadása, de először az igénynek kell meglennie az emberekben, hogy ők ezt szeretnék elvégzeni, és a képesség arra, hogy egy ilyen szintű gazdaságot vezessenek.” – mondta Kató Béla.
Az alapítvány úgy véli, az agrárképzésnek nagyon gyakorlatközpontúnak kell lennie, ugyanakkor egyfajta duális oktatásként tekintenek rá, amelynek végén a fiatalok helyzetbe kerülnek, s az alapítvány további támogatásával gazdálkodhatnak. A kuratórium elnöke elmondta, a földek és erdők vásárlása mellett bíznak az adományozásban is, „hisz a történelem során sem vásárlás útján gyarapodott az egyházak vagyona, hanem adományokból, és Erdélyben sok olyan egyedülálló, idős ember él, aki azon gondolkodik, mi lesz az ő vagyonával. Ha összehordanánk ezeket a javainkat, óriási eredménye lehetne, és biztosítani is tudjuk, hogy ez a föld nem lesz eladó, megmarad e közösség tulajdonában. Ahol föld van, ott élet születik, családok jönnek létre, és akkor majd lesz iskola is mellette, és sok-sok pozitív következmény származik majd ebből. Azt hiszem, sokat kell még beszélnünk erről minden szinten, de ha az ajándékozás, az áldozathozatal örömét egyszer megérzi az ember, akkor értelmes élete lesz.”
Az első magyar nyelvű erdélyi agrárképzés hallgatói négy esztendő múlva szereznek mérnöki oklevelet, addig van idő gyarapítani azt a föld- és erdővagyont, amelynek első húsz hektárja a Kolozsváron élő, bikfalvi származású Simon Katalin nyugdíjas tanár jóvoltából már megvan. Ha lesznek hozzá hasonló mecénások, akkor létrejöhetnek jövedelmező gazdaságok, amelyeken jól felkészült szakemberek gazdálkodnak, és beérik az a gyümölcs, aminek első magvait most ülteti el a Sapientia Alapítvány.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatkozott a MagyaRománia (Vox Populi)
A MagyaRománia blog (maghiaromania.wordpress.com) szerkesztői mutatkoztak be a nyári szünet után újraindult Vox Populi magyar-román közéleti vitafórumon hétfő este a sepsiszentgyörgyi Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bibó István Termében.
A román nyelvű írásokban főként a magyarságról szóló internetes felületet, céljaikat, pozitív és negatív tapasztalataikat, a világhálós kommunikáció lehetőségeit és hátrányait Mihály Emőke, Sever Ioan Miu („írói álneve”: Olahus) és Szilágyi István (BurePista) ismertette, a házigazda szerepét ezúttal is Mădălin Guruianu és Cziprián Kovács Loránd töltötte be. Mădălin Guruianu emlékeztetett: a Vox Populi egyik korábbi kiadásán a Corbii Albi portál mutatkozhatott be, „rajongói” vagyunk a magyar–román párbeszédet előmozdító oldalaknak.
Mihály Emőke kifejtette: a románok több mint kétharmada sosem találkozott magyarokkal, a tömbben élő magyarok jelentős részének nincs román barátja, így aztán keveset tudunk egymásról, hajlamosak vagyunk általánosítani, sztereotípiákban gondolkodni. Az olyan internetes találkozások viszont, mint amilyenre a blog is lehetőséget teremt, elősegíthetik a valódiakat, annál is inkább, mert a fősodrású média rendszerint csak – mondvacsinált – botrányok kapcsán szól a magyarokról, ha pedig pozitív hírek szereplői nemzetiségükre nem térnek ki, románoknak nevezik őket. Megoldás csak az lehet, ha nagy türelemmel minél több információt terjesztünk a közemberekről.
Sever Ioan Miu közölte: a blognak jelenleg mintegy 15 munkatársa van Erdélyből, Bukarestből, az ország határain kívülről, igyekeznek nem megkerülni a provokáló témákat, néhány írásuknak pedig pozitív következménye is volt: a sajtó által felfújt Sabina-botránykor született mottójukból – Nem tudtok annyia gyűlölni, mint amennyire mi szeretni – például Sepsiszentgyörgyön fórumszínházi produkció lett. A székely­udvarhelyi helyi rendőrség kocsijának magyar nyelvű felirata kapcsán kirobbant hisztéria során dokumentálták: valójában többnyelvűségről van szó, és ennek nyomán voltak, akik megváltoztatták véleményüket. A 2009-ben indult blog története egyébként azt bizonyítja: van eredménye munkájuknak, megfigyelhető például, hogy a kezdetben igen radikális hozzászólók, „kommentelők” beírásainak hangvétele mérsékeltebbé vált – hívta fel a figyelmet Szilágyi István. A megszokotthoz képest szerényebb érdeklődés mellett zajlott találkozón szó esett még egymás megismerésének korlátairól, a nyelvi akadályokról, a történelemoktatás nehézségeiről is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanulhatnák idegen nyelvként a románt, de nincs amiből (Áldozati nemzedékek)
Új tanterv szerint, régi tankönyvekből tanulnak minden tantárgyat a magyar másodikos és harmadikos diákok, az elsősök a számtant kénytelenek megfelelő segédeszköz nélkül elsajátítani. Egyes tankönyvek fordítása hiányzik, mások készen vannak, de a versenytárgyalás eredményét megóvták, amelyek pedig megkapták az engedélyt, azokról nem tudni, miért vesztegelnek nyomdákban, raktárakban.
Az oktatási minisztérium addig nem ír ki licitet egy adott tankönyvre, amíg nem készül el legalább két változat, hogy a pedagógusoknak legyen amiből választani, de nem túl nagy a tankönyvírási kedv, emiatt a folyamat akadozik – szögezi le a magyar nyelvű elemi oktatásért felelős Kovászna megyei tanfelügyelő. Kocsis Annamária lapunk kérdésére elmondta, az elsősök tavaly két ábécéskönyvből választhattak, ezeket a gyermekek év végén hazavihetik, idén ugyanaz a két kiadvány szerepel a kínálatban. Románból szintén volt amiből választani, de számtanból tavaly nem fordították le a román nyelvű tankönyvet, anyanyelven pedig nem írhattak, a könyv magyar változata nemrég készült el, de még nem jutott el az iskolákba.
A másodikosok újranyomtatott régi tankönyveket kaptak minden tárgyból, a számukra megírt kiadványokra megtartották a licitet, az eredményt egyes kiadók megfellebbezték, amíg nincs végleges döntés, nem kezdik el a nyomtatást. Ez az évfolyam tanév végén nem viszi haza a tankönyveket, ha nem lesz más, a következő nemzedék is ebből fog tanulni, holott már tavalytól érvényes számukra az új tanterv. A tanfelügyelő elmondta, a harmadikosok tankönyveit most írják, januárban lesz az első licit, nyáron a következő, ezért leghamarabb jövő ősszel lesznek kész ezek, addig a diákok a régi könyveket használják.
A jelenlegi harmadikosok ­áldozati nemzedék, velük indult az előkészítő osz­tály rendszere, de ők még soha nem tanulhattak a tantervnek megfelelő, új tan­könyvekből. A tankönyvcirkuszt a magyar tanulók többszörösen megsínylik, mert, bár törvény szerint sajátos tanterv szerint, idegen nyelvként tanulhatnák a román nyelvet a legkisebb osztályok, amit felmenő rendszerben fokozatosan fognak bevezetni, eszköz hiányában a pedagógusokra bízzák, hogy ezt a módszert alkalmazzák. Minden bizonnyal a tanítók megbirkóznak a feladattal, de kérdés, az elemi osztály elvégzése után a kisdiákok helyt tudnak-e állni a számonkérésnél.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Honfoglalás Kalotaszegen
Ortodox templomot készülnek építeni a 98 százalékban magyarok lakta Tordaszentlászlón – figyelmeztet az EMNP Kolozs megyei szervezete, amely szerint a kezdeményezők internetes körlevélben kérik vállalkozók támogatását tervük megvalósításához. A Tordaszentlászlói Ortodox Mozgalom (Mişcarea Ortodoxă Săvădisla) által jegyzett körlevélben „román nemzeti projektnek” nevezik a magyar faluban építendő román templomot.
Andrei érsek a járarákosi papot bízta meg, hogy alkalmas telket keressen, és ez állítólag megtörtént, így a munkálatok is elkezdődhetnek, noha az új templom mindössze egy kilométerre lenne a magyarfenesi ortodox istenházától. Az EMNP szerint az új templom az etnikai arányok mesterséges megváltoztatását eredményezheti, ez pedig ellentétes a nemzetközi szabályokkal. Az „egyházi köntösbe bújtatott asszimiláció” csak úgy akadályozható meg, hogy a magyar földtulajdonosok a tulajdonukban levő területeket nem adják el, legfeljebb saját nemzeti közösségük tagjainak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Továbbra is Székelyföld autonómiájáért küzdenek
Az Európai Unió a káosz peremén tántorog – írja Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke abban a levélben, melyben üdvözölte a Magyar Közösség Pártja révkomáromi helyi szervezete által a felvidéki magyarok önrendelkezési törekvéseit számba vevő, Beszéljük meg című tegnapi rendezvényét.
Izsák Balázs emlékeztet, az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkelyének második szakasza kimondja: „Az unió belső határok nélküli, a szabadságon, és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul.” Ezzel szemben a szemünk láttára állnak vissza a belső határok, a külső határok ellenőrzését pedig egyetlenegy tagállam vállalja és végzi: Magyarország. A népvándorlás zűrzavarában sodródó Európában pedig szó sincs arról, hogy az Európai Bizottságnak vagy a nyugati tagállamok vezetőinek fogalmuk lenne arról, hogy melyek lennének a megfelelő intézkedések, amelyeket a „menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre” vonatkozóan foganatosítaniuk kellene. Szó sincs arról, hogy érvényesülne a jog olyan körülmények között, amikor az Európai Unióról szóló szerződések, a schengeni egyezmény, a Dublini Rendelet szigorú és következetes betartását szintén egyetlen tagállam gondolja komolyan: Magyarország. Úgy is lehet ezt mondani, ma Európa – szellemi és erkölcsi értelemben – Magyarország területére korlátozódik, s rajta kívül tombol – szinte megállíthatatlanul – a zűrzavar.
A Székely Nemzeti Tanács a jog és a demokrácia eszközeivel küzd évek óta Székelyföld területi autonómiájáért. Két évvel ezelőtt egy európai polgári kezdeményezést indított útjára, melynek az volt a célja, hogy az Európai Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg a velük szomszédos területektől, és amelyek közösségei voltaképpen régi európai kultúrák, nyelvek őrzői és jelentős forrásai az EU és a szélesebb Európa kulturális, nyelvi sokszínűségének. Amikor ezt a kezdeményezést elindították, az a meggyőződés vezette, hogy az Európai Unió valóban a jog érvényesülésén alapuló térség, valóban „tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét”, és valóban „biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását”. Csalódniuk kellett.
Közben arra készülnek, hogy október 24-én körbevilágítsák Székelyföld 750 kilométernyi határát – írja továbbá az SZNT elnöke. Tekintettel arra, hogy Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás régióba beolvassza, Székelyföld autonómiájára vonatkozó igényüknek pedig már a puszta megfogalmazását „bűnügyi jelenségként” kívánja kezelni, és Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen a magyarság minden tiltakozó megmozdulását betiltják vagy korlátozzák, szükség van egy újabb, tömegméretű megmozdulásra. A székelyek nagy meneteléséhez hasonló erejű összefogással fogják Bukarest és a nagyvilág tudomására hozni, hogy Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani nem hagyják. A rendezvény jelmondata változatlanul a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása: „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

270 vidéki részesült szakmai képzésben
A végzősök egy része már munkába állt
A Nyárádmentéről 270 személy részesült szakmai képzésben az uniós finanszírozású projekt keretében, amit a marosvásárhelyi Tabula Felnőttképző Központ az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatallal közösen ültetett gyakorlatba az elmúlt másfél évben. Az oklevelet szerzett vidékiek egy része már munkába állt, és ezen a héten a nyárádmenti vállalkozók bevonásával állásbörzét is szerveznek számukra. A projekt eredményeiről tegnapi sajtótájékoztatójukon számoltak be az illetékesek.
A Valós esélyek a munkaerő foglalkoztatására az ákosfalvi régió fenntartható fejlesztése érdekében elnevezésű projektre a szektoriális operatív program humánerőforrás-fejlesztésre szánt tengelye keretében nyertek 1,5 millió lejes finanszírozást. A projektben a Tabula Felnőttképző Központ partnere az ákosfalvi önkormányzat, a kétszázalékos önrészt helyi költségvetésből biztosította a község. László Tünde, a Tabula igazgatója elmondta, a tavaly áprilisban kezdődő és most záruló projekt keretében az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatalban egy képzésre alkalmas termet rendeztek be, és tizenöt számítógépet vásároltak, amelyek a projekt lejárta után is ott maradnak, emellett a Tabula képzőközpontjába két hordozható számítógépet szereztek be. Kocsis Róbert, az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal pályázatíró irodájának a vezetője kifejtette, a haszonélvezők kiválasztásakor a helyi igényeket vették figyelembe.
– Abból az elgondolásból indultunk ki, hogy aki vidéken nem mezőgazdaságból él, nagyon nehezen talál állást, ezért elsősorban a munkanélkülieknek szerettünk volna segíteni az elhelyezkedésben. Figyelembe vettük, hogy melyek azok a szakmák, amelyek iránt a legnagyobb igény mutatkozik a térségben, és azt is, hogy milyen ipari létesítmények, vállalkozások üzemelnek, amelyek felvevőpiacot jelentenének a végzősöknek – fogalmazott. Ennek alapján tizenhárom szakmát különítettek el, többek között pincér, szakács, szobafestő, asztalos, könyvelő, kereskedelmi dolgozó, otthoni beteggondozó, számítógépes adatkezelő, menedzserasszisztens, angol és német nyelv, valamint vállalkozási ismeretek. Ezeken a területeken szervezték meg az akkreditált képzéseket. A résztvevőket Ákosfalva, Balavásár, Backamadaras, Gyulakuta, Karácsonfalva, Dózsa György, Nyárádgálfalva és Koronka községekből választották ki. 270-en kezdték el a 120 órás szakmai képzéseket, és végül 219-en szerezték meg az országban, illetve az uniós országokban is elismert oklevelet. A "diákok" egy része időközben lemorzsolódott, többnyire azért, mert a képzésekre nyáron került sor, amikor a mezőgazdasági teendők sokasodnak.
Továbbá a jelentkezők egy részét el kellett utasítani, ugyanis feltétel volt, hogy legalább nyolcosztályos végzettséggel kell rendelkezzenek. A pályázat részeként a többi községből ingyen szállították az ákosfalvi képzőközpontba a magyar nyelven zajló tanfolyamok résztvevőit. Emellett mindenki, aki elvégezte a tanfolyamot, az oklevél mellett egyszeri juttatásként 500 lejt kapott. A vidékiek körében rendkívül népszerűnek bizonyult az idősgondozói, valamint a kereskedelmi dolgozói képzés, ezekre ötvenéves korosztályúak is jelentkeztek. A fiatalok számára a legvonzóbbnak a pincérszakma tűnt. Kocsis Róbert szerint nehezen értették meg a vidéki emberekkel, hogy pontosan miről is van szó, viszont most, a projekt végén, egyre többen keresik meg őket azzal a kérdéssel, hogy lesz-e folytatás, mivel szeretnének jelentkezni.
Lapunk kérdésére, hogy a képzés lejártával a végzősöknek segítenek-e munkát találni, Kocsis Róbert hangsúlyozta, a projektben szereplő egyik feltétel, hogy hat hónapon belül a 270 személyből, azaz valójában a 219- ből, akik elvégezték a kurzust, legkevesebb 25-en helyezkedjenek el. A képzések a nyáron zajlottak, és augusztus végére már 14 végzősnek sikerült munkába állni. – Elégtétel volt számomra, hogy nemrég Gyulafehérváron, a pályázati ügyek intézésekor összefutottam egy fiatal hölggyel, aki a menedzserasszisztens-képzést végezte el, és rövid időn belül el is helyezkedett egy pályázatíró cégnél. A végzősök elhelyezkedésében próbálunk segíteni, szeptember 24-én, csütörtökön 10 órakor a göcsi Vektor panzióban állásbörzét szervezünk számukra, amelyre 13 környékbeli céget hívtunk meg, olyanokat, amelyek az ő felkészültségükkel rendelkező szakembereket keresnek.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Arad megyében stabil a magyar diáklétszám
Küzdelem az osztályösszevonások ellen
Faragó Péterrel, az RMDSZ Arad megyei szervezetének az elnökével a magyar nyelvű iskolák megyei tanévkezdéséről beszélgetünk.
– Elnök úr, mit hozott az új tanév az Arad megyei magyar nyelvű iskolák számára?
– Iskoláink felkészültek a tanévkezdésre. Mindenhol sikerült az infrastruktúrán javítani, valamilyen mértékben újítani rajta, hiszen a magyar érdekeltségű önkormányzatok kiemelt figyelmet fordítanak az óvodákban és iskolákban biztosítandó jó feltételekre. Mindenhol sikerült megoldani a pedagógusok helyzetét, ha az utolsó napokban is, de rendeződtek a kádergondok. Minden osztályban felkészült pedagógusok vagy helyettesítők foglalkoznak az oktatással. Ebből a szempontból nyugodtak lehetünk.
– Ezek szerint a megyebeli anyanyelvű oktatásban minden szempontból zökkenőmentesen indult az új tanév?
–Nem éppen, ugyanis a tanügyminiszter annyira tárgyként kezeli a gyermekeket és az oktatást, hogy utolsó pillanatban derült ki bizonyos magyar osztályok összevonási szándéka. Ez viszont elfogadhatatlan a számunkra, ezért Simonyifalván, Kisiratoson, illetve az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskolában is a szülőkkel és az önkormányzatokkal közösen megpróbáljuk elérni, hogy fejetlenül ne vonjon össze a Minisztérium magyar osztályokat. Az ottani szülők, az RMDSZ és az önkormányzatok támogatásával kérvényeket juttatnak el a Minisztériumba. E kérvényekben a helyi önkormányzatok is vállalják az esetleges többletköltségeket az osztályösszevonások elkerülése végett. Az összevonás nem lenne jó sem a szülőknek, sem a gyermekeknek, ezért abban bizakodunk, hogy a következő napokban megszerezzük a Minisztériumból a szükséges engedélyt a különálló magyar nyelvű osztályok létrehozásához, ahol az oktatási törvény megengedi számunkra a létszám alatti osztályok beindítását. A döntés a Minisztériumban van, mi azonban közösségként mindent megteszünk a lehető legjobb körülmények biztosításáért.
– Elemi vagy gimnazista osztályok érintettek?
– Ilyen is, olyan is. Példának okáért, az Aurel Vlaicu Általános Iskolában meglenne az anyagi fedezet az összevonás elkerülésére, mégis össze akarják vonni őket. Simonyifalván is felső tagozatos osztályok összevonását tervezik, noha községi szinten megvan az anyagi fedezet a különálló osztályok működtetéséhez. Kisiratoson is megvan a szükséges létszám, mégis össze akarják vonni a felkészítő osztályt az elsővel. Olyan feltételek között kívánják végrehajtani, amikor az érintett önkormányzatok is kinyilvánítják, hogy szükség esetén támogatják az érintett iskolákat az összevonás mellőzésében. Az RMDSZ nem tudja elfogadni az összevonást, a fejetlen bürokráciának az oktatási munka megkeserítésére irányuló kísérletét.
– Végül is, Fazekasvarsándról hány gimnazista gyermeket írattak be a zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskolába?
– Idén indítottuk el a fazekasvarsándi anyanyelvű elemit elvégző magyar diákok számára a Zimándújfalun folytatandó anyanyelvű oktatás lehetőségét azáltal, hogy Zimándújfalu község önkormányzata, az alpolgármester, Kocsis József közbenjárására biztosítsa a két település közötti napi ingázás lehetőségét. Tudtommal, egyelőre két fazekasvarsándi szülő vállalta, hogy naponta ingáztatja a gyermekét a zimándújfalui iskolába. Mivel a jelzett gyermekek jó körülmények között tanulhatnak tovább az anyanyelvükön, bízom benne, hogy a létszámuk idővel növekedni fog. Annál is inkább, mert az ingázás egy lejükbe sem kerül a szülőknek, akik biztonságban, jó pedagógusok felügyelete alatt tudhatják a gyermekeiket. Reggel értük megy az iskolabusz, délben viszont azokkal a gyermekekkel, akiknek hamarább ér véget az oktatás, pedagógus foglalkozik az autóbusz indulásáig szükséges 1-2 órában. Tehát nem hagyják magukban bolyongani a faluban vagy az iskolában, hanem osztályteremben, kellemes feltételek között, pedagógus vezetésével, házi feladatok elkészítésével, egyéb hasznos tevékenységgel töltik el az időt.
– A tavalyi létszámhoz viszonyítva idén hogy alakult a megyebeli anyanyelven tanuló diákoknak a száma?
– Nem lettek kevesebben, talán egy kevéssel többen is iratkoztak be az új tanévtől. Tehát a diáklétszám megvan, de a következő hét alatt azért kell kőkemény küzdelmet folytatnunk a bürokrácia ellen, hogy a helyi önkormányzatokkal és a szülőkkel egyetértésben meggátolhassuk a fölösleges osztályösszevonásokat. Azt az álláspontot képviseljük, ami a gyermekeknek, a szülőknek is a legjobb, ráadásul az önkormányzatok is támogatják.
– Sok sikert kívánunk hozzá!
– Köszönjük szépen.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Hét bemutató és miniévad a magyar színházban
Silviu Purcărete rendező vezetésével már három hete zajlanak a Julius Caesar próbái, a Kolozsvári Állami Magyar Színház 223. évadának első bemutatóját október 9-én tartják a nagyteremben – jelentette be a sajtónak tegnap Tompa Gábor igazgató. Mint mondta, az utóbbi évek zsúfoltsága után, amikor jóformán egymást követték a bemutatók, ezúttal kicsit lassítanak, hogy lehetőségük legyen gyakrabban műsorra tűzni előadásokat, ezáltal művészi szempontból is megfelelő szinten tudják őket tartani. 2016 májusáig összesen hét új produkcióval készülnek, a shakespeare-i tragédia után Franz Kafka Amerika című regényének adaptációja következik, amelyet Michal Dočekal, a Prágai Nemzeti Színház dráma tagozatának művészeti vezetője visz színre. A gyerekeknek is kedveskednek: január közepére időzítették Békés Pál meseregénye nyomán, Béres László rendezésében A kétbalkezes varázsló országos bemutatóját.
Akárcsak Silviu Purcărete és Michal Dočekal, Felix Alexa is visszatérő vendég a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a Julie kisasszony után pedig ismét Strindberg-darabot rendez: mégpedig A pelikánt, amelynek premierjét 2016 februárjában tartják a stúdióteremben. Több klasszikus rekviemből (Mozart, Verdi, Brahms és mások műveiből) áll össze a Rekviem munkacímű előadás, amelyet a franciaországi származású, az Amerikai Egyesült Államokban élő Tony-díjas Dominique Serrand rendez.
Ősbemutatót is tartogat az évad, Dragomán György Kalucsni című drámáját Szász János, a Woyzeck, a Witman fiúk és A nagy füzet című filmek rendezője viszi színre. – Új filmjének forgatását márciusban fejezi be, majd áprilisban elkezdődnek a próbák – jegyezte meg Tompa Gábor. A színház honlapján közzétett műsor szerint hamarosan Dragomán Györggyel, A fehér király, a Máglya és a Kalucsni szerzőjével is találkozhatunk: október 8-án Visky András, az intézmény művészeti vezetője beszélget vele.
Jövő májusra egy másik produkcióval is készülnek, Szilágyi Domokos Öregek könyve című művét – kétszereplős formában – Mihaela Panainte állítja színpadra a stúdióban. Jurij Kordonszkij Amerikában élő orosz rendező az évad végén fog hozzá egy orosz dráma színreviteléhez, ennek bemutatóját a 2016/2017-es idény elején tartják majd.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Szokásos szeptember
Egyre nehezedik az élet, ahogy nő a gyerek. Kisgyerek: kis gond, nagy gyerek: nagy gond, mondja a klasszikus, és lássuk be, igaza van. A bölcsődés, óvodás éveket még csak-csak átvészeljük, aztán szembesülünk az első igazán nagy kihívással, az iskolakezdéssel. Tudatos szülőként persze azon vagyunk, hogy a váltás minél kevésbé viselje meg a gyereket, de illúzió lenne azt gondolnunk, hogy megússzuk ennyivel. Nem ússzuk meg. Az iskola, annak ellenére, hogy alapfunkciója szerint tanítja-okítja a gyereket, sok esetben vérre menő és végeláthatatlan csaták színterévé válik.
Szeptember derekán (más kultúrkörökben már az elején) persze sláger téma az iskolakezdés, minden fórum igyekszik seregnyi jótanáccsal szolgálni szülőnek, pedagógusnak, diáknak. A legtöbbet idézett szerzők listáját pedig ki más vezethetné, mint Vekerdy Tamás, aki végletesen képes megosztani a közvéleményt. Bőven ismerek olyan embereket (leginkább szülőket, de pedagógusokat is), akik minden szavára úgy tekintenek, mint a Szentírásra, meg olyanokat is, akik fintorognak tőle, és van olyan barátnőm is, aki egyszer kijelentette: Vekerdyt egész Magyarország imádja, csak tudnám, hogy miért….! Olyan emberrel viszont még nem találkoztam, akit teljességgel hidegen hagyott volna. Én sem tudok mentesülni a hatása alól, bár azt el kell ismernem, regényírónak meglehetősen gyengécske. Gyermekpszichológusként azonban számomra hiteles, a magyarországi Waldorf-mozgalom zászlóvivőjeként pedig elhiszem neki, hogy tudja, mit beszél, amikor a mai iskolákat bírálja. Több közönségtalálkozóján is elmesélte: négy gyermeke közül a két nagyobb hagyományos iskolába járt, a két kicsi pedig Waldorfba. Ez sem lehet véletlen. Meg azt sem, hogy sok szülő gondolja azt: az iskolában minden fontos, csak a gyerek nem. Fontos a teljesítmény, az eredmény, fontos, hogy senki ne lógjon ki a sorból, és mindenki tartsa be a szabályokat. A gyerek közben valahol elvész félúton, mármint egyéniségként, személyiségként vész el. A tömeg része lesz, és úgy is illik viselkednie. Persze, ez a legtöbb esetben nem a pedagógus hibája, hiszen hol engedi meg a rendszer és a tananyag mennyisége a differenciált foglalkozást? Leginkább sehol, tehát akkor nekünk, szülőknek és a gyerekeinknek kell alkalmazkodni az iskola diktálta szabályokhoz.
Sándor Boglárka Ágnes
Szabadság (Kolozsvár)

Ki tévedt rossz útra?
Az utóbbi napok nyilatkozataiban két ízben is érintette a nemzeti kisebbségi jogokat az RMDSZ elnöke. Elsőként az autonómiatervezet kapcsán jelentette ki, hogy taktikailag kedvező pillanatok függvénye, hogy mikor terjesztik azt a törvényhozás elé, majd az államfőnek tett korábbi javaslatára visszatérve újra az etnikumközi paktumot sürgette.
Kelemen Hunor szerint szükség van egy ilyen megállapodásra, bár azt lehetetlen egyik napról a másikra megvalósítani. Azt is kifejezetten jó jelként értékelte, hogy „senki sem utasította el az erről szóló tárgyalást”. Igaz viszont, hogy ígéretet sem tett azok megkezdésére vonatkozólag. „Idén is, jövőre is meg lehet valósítani, sőt a jövő év kifejezetten alkalmas lenne, mivel választási évről van szó. Ebben az esetben ugyanis a választási kampány is sokkal korrektebb és nyugodtabb lenne, hiszen nacionalista diskurzus és a magyar kártya előhúzása nélkül is lehet kampányolni” – fogalmazott Kelemen.
A jogérvényesítés tekintetében Kelemen szerint addig volt könnyebb, amíg a kormányzat az EU-ba, illetve a NATO-ba való csatlakozással járó kényszerpályán mozgott, magyarán: amíg a megfelelés kényszere kötötte. 2007 után, mivel már nem nehezedett Romániára semmilyen nyomás és elvárás a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozóan, sokan úgy gondolták, azokból akár vissza is lehet vonni. Kelemen szerint amikor az RMDSZ kormányon volt, könnyebb volt megőrizni az egyensúlyt. Ebből következően kiolvasható az RMDSZ rövidtávú politikai törekvése: újra részt venni a kormányzásban.
Mindezek fényében Kelemen arra a felismerésre jutott, hogy a kisebbségi jogok terén Románia rossz úton jár. Ezzel, elismerem, magam is egyetértek. Amit viszont nehezen értek: hogyan lehetséges, hogy erre csak most döbbent rá az RMDSZ elnöke?
S ha már azt feszegetem, ki, mikor, hogyan tévesztette el az utat, akkor ki kell azt is mondanom, szerintem Kelemen Hunor is rossz útra tévedt, amikor taktikailag megfelelő pillanatokra várva halogatja az autonómia-törvény beterjesztését. E logika szerint nincs olyan kedvező pillanat – autonómia-ügyben aztán végképp nincs! –, amelynél jobbat elképzelni ne lehetne…
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vajon csak gyakorlat?
Mozgósítás Hargita megyében
Mozgósítási gyakorlatot tart keddtől csütörtökig a védelmi és a belügyminisztérium Hargita megyében – idézte tegnap a prefektusi hivatal közleményét az Agerpres hírügynökség. Állítólag évente minden megyében megtartandó gyakorlatról van szó. S állítólag a mi hibánk, hogy ilyesmiről még csak nem is hallottunk.
A közlemény szerint a következő napokban a mozgósítási tervben szereplő sorköteles személyek behívót kapnak valamelyik katonai egységbe, ahol azonban mindössze két-három órát kell tölteniük. Ez idő alatt az illetékes hatóságok frissítik a katonai nyilvántartási adataikat, „a törvényben előírtaknak megfelelően”. A mozgósítás célja felmérni a lakosság védelmi felkészültségének jelenlegi szintjét. Ezeket a gyakorlatokat a Legfelsőbb Védelmi Tanács jóváhagyásával valamennyi megyében évente legalább egyszer megtartják – közölte a prefektúra.
Hargita megye alprefektusa, Petres Sándor a Maszol megkeresésére elmondta: pánikra semmi ok, szokványos gyakorlatokról van szó. „Ezeken a gyakorlaton a védelmi és a belügyminisztérium egységei abból vizsgáznak, hogy miként tudnak helytállni valódi mozgósítás esetén” – magyarázta. Szerinte ilyen gyakorlatokat más, környező megyékben is tartottak már.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Jubilált a Holdas templom
Nagyszabású ünnepséget tartottak szombaton, Nagyváradon a Mária elszenderedéséről elnevezett ortodox katedrális – ismertebb nevén a Holdas templom – alapkőletételének 230-ik évfordulója kapcsán. A templomi szertartáson mintegy kétszáz hívő és nyolc egyházi elöljáró vett részt, köztük Laurenţiu Streza erdélyi érsek, Sofronie Drincec nagyváradi püspök, Ioan Siluan a magyarországi ortodox egyház püspöke, valamint Paisie Lugojeanul temesvári vikárius.
A városközpont emblematikus temploma egyébként jelentős felújításon esett át egy határon átívelő projekt keretében, mely során kicserélték az összes ólomüveg ablakot, külső és belső festést végeztek, és turisták számára látogathatóvá tették a toronyórát. A templom belső udvarán ugyanakkor egy egyháztörténeti tárlatot is nyitottak, több mint hetven kiállítási tárggyal – köztük arany és ezüst liturgiai eszközök, gyertyák, könyvek, koszorúk és egyéb relikviák. A tárlat egyik legértékesebb kiállítási darabja az a brokátfüggöny, amelyet Andrei Şaguna érsek adományozott a püspökségnek. Vannak ugyanakkor 1755-ben készült kegytárgyaik is.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kérhető a hadiárváknak járó támogatás
Kihelyezett konzuli napot tartottak tegnap Nagyváradon a Bihar megyei RDMSZ székházában, ez alkalomból Fodor Tamás konzul (képünkön) tájékoztatott egyebek mellett a magyar kormány által biztosított, hadiözvegyeknek és -árváknak járó támogatásokról, melyet tegnap 12-en igényeltek a Fekete Sas-palotabeli konzuli napon.
A kolozsvári főkonzulátus munkatársai az állampolgársági igények és kérelmek elég széles palettáját bonyolítják le, útlevél- és honosítási kérelmeket vettek át, kész okmányokat, lakcímkártyákat, anyakönyvi kivonatokat adtak ki, valamint anyakönyvezési ügyeket (születés, elhalálozás, házasságkötés esetleg válás bejelentése) intéztek, emellett a hadiárvák, hadigondozottak ügyeivel is foglalkoztak – tudtuk meg Fodor Tamástól.
„Az utóbbi teljesen új ügymenet, most kaptunk nem olyan régen felhatalmazást Budapestről, hogy konzuli képviseletek is intézhetik, illetve segíthetik ebben az igénylőket. Ebben az esetben tulajdonképpen arról van szó, hogy azok a leszármazottak, tehát gyermekek, akiknek az édesapja a második világháborúban halt hősi halált vagy tűnt el, esetleg fogolytáborban hunyt el, őutánuk lehet igényelni a gyermekeknek, vagy azok valamelyikének a támogatást. Ez a támogatás egyszeri támogatás illetve életjáradék lehet, erről Budapesten születik döntés. Ezeket a kérelmeket lehet átadni nekünk, hogy egyszerűbben jusson el Budapestre, illetve segítünk a konzuli napok alkalmával, leellenőrizzük, hogy a kérelmekben minden hiánytalanul meglegyen” – mondta Fodor Tamás. A konzul kérdésünkre elmondta: „Ez egy nagyon új eljárás, egyeztettem a központi kormányhivatallal, ez Budapesten foglalkozik ezeknek a kérelmeknek a feldolgozásával, jelenleg azt az információt kaptam, hogy négy-öt hónap alatt bírálják el a most beérkezett kérelmeket.” Fodor Tamás szerint ez az idő rövidebb lesz később, mivel most nagyon nagy az érdeklődés. „Nagyon sokan azért jönnek hozzánk, mert itt nemcsak arról van szó, hogy a magyar állam elismeri a hősi halottakat, vagy a háborúban eltűnt honvédek emléke előtt tisztelgünk, hanem itt arról is van szó, hogy az ügyek miatt a magyarországi levéltárakban a budapesti hivatalnak kell utánanéznie ezeknek a volt honvédeknek, és így azért sok család olyan információhoz is hozzájuthat majd, amit esetleg nem is tudtak hozzátartozójukról. Azt gondolom, ez sok esetben többet jelent az adott családnak, mint maga az anyagi támogatás” – fejtette ki a konzul.
A tervek szerint egyébként októberben tartják majd az újabb konzuli napot a Sas-palotában. A hadiözvegyeknek és -árváknak járó magyar állami támogatásról egyébként az RMDSZ-irodában személyesen vagy a 0259/432-884-es telefonszámon érdeklődhetnek munkanapokon 10–15 óra között.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Johannis: nagyobb önmérsékletre lett volna szükség a román-magyar vitában
Mindkét fél részéről nagyobb önmérsékletre lett volna szükség a migránsválsággal és Magyarország kerítésépítési tervével kapcsolatos román-magyar vitában - jelentette ki Klaus Johannis államfő szerdai sajtóértekezletén, Bukarestben.
„Az ilyen vitákkal semmit sem lehet megoldani, ellenkezőleg, bonyolítják a két ország közötti viszonyt. Az a párbeszéd, amely lezajlott, nem illeszkedett a megszokott diplomáciai keretek közé” - állapította meg az államfő.
Victor Ponta kormányfő az utóbbi hetekben számos alkalommal éles szavakkal bírálta Magyarország bevándorlási politikáját, Európa szégyenének nevezve a budapesti döntéshozókat. A vádakat Szijjártó Péter minden alkalommal visszautasította. A külgazdasági és külügyminiszter szerint a román kormányfő elveszítette önkontrollját, és egész Magyarországot megsértette.
Az elnök önmérsékletre intő megjegyzése után néhány perccel Victor Ponta a kormányülés elején szerdán újabb Magyarországnak szánt éles megjegyzést tett. Mint mondta, kormánya megteszi a szükséges előkészületeket a kötelező menekültkvóták alkalmazására: „ez egy európai, nem pedig olyan idegengyűlölő és sovén hozzáállás, mint amilyet a szomszédjaink tanúsítanak”.
MTI maszol.hu,