Várja a felvételizőket a kolozsvári Sapientia
A Sapientia EMTE Kolozsvári Karán 2015. július 13-án kezdődik a felvételi beiratkozási időszak – közölték kedden az intézményben tartott sajtótájékoztatón. Összesen 180 helyet hirdetnek meg, amelyből 83 ingyenes, valamint 97 költség-hozzájárulásos hely (ebből 130 hely alapképzésen, 30 hely mesteri képzésen, 20 hely a Debreceni Egyetemmel közösen indított angol nyelvű mesteri képzésen). Tandíjaikon nem változtattak, a költség-hozzájárulás 250 és 450 euro/év között mozog. Diákjaiknak jogosultak érdem-, tanulmányi-, vagy szociális ösztöndíjra. A Sapientia kolozsvári szakjain hirdetett beiskolázási számokat, képzésről szóló információkat a kar honlapján lehet megtekinteni.
maszol.ro

Markó: az etnikai kérdés kikerülhetetlen az EU-ban
Az etnikai szempontokat is figyelembe kell venni az Európai Unió problémáinak megoldásakor – véli Markó Béla szenátor. Az RMDSZ volt elnöke péntek reggel Európa az ukrán válság után címmel tartott előadást az EU tábor résztvevőinek.
Az RMDSZ korábbi vezetője felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy az Európai Unió problémáira nem létezhet kizárólag gazdasági szemléletű megoldás, az etnikai szempontokat mindenképpen figyelembe kell venni, különben az unió olyanná válik, mint a görög mitológiában Prokrusztész, aki áldozatait az ágyába fektette, és amelyik testrészük lelógott, azt levágta. „Az ukrajnai helyzet sem értelmezhető, ha kihagyjuk a számításból a majdnem magyarországnyi orosz lakosságot” – jelentette ki a politikus.
Markó elmondta, maga is nagyon fontosnak tartja térségünkkel kapcsolatban a világ számára elsődleges szempontot, hogy stabilitás legyen, hiszen nekünk is nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy a közvetlen szomszédunkban háború dúl. Ugyanakkor rámutatott, az etnikai kérdések rendezése, az autonómia különböző formáinak felmutatása nélkül ez is megbomolhat, és a nyugati típusú demokráciákhoz való felzárkózás helyett katonai szempontok kerülnek előtérbe.
A politikus szerint ezek a folyamatok Romániára nézve sincsenek kedvező hatással, hiszen a kilencvenes évek kezdeti lelkesedéséhez képest visszalépés érzékelhető, a parlament kompromittálta magát, ahelyett, hogy betöltené a szerepét, az igazságszolgáltatás határozza meg, milyen törvényeket lehet, vagy nem lehet elfogadni.
Markó kitért a görög válságra is. Azt mondta: a népszavazást ebben a helyzetben nem tartotta megfelelő megoldásnak, hiszen az emberek természetesen nem fognak soha olyan intézkedést megszavazni, ami a saját fizetéseiket, nyugdíjukat csökkenti. „Ilyen esetben a politikusoknak magukra kell vállalniuk a döntés felelősségét, a populizmus sohasem lehet jó megoldás, hiszen vagy rövid vagy hosszú távon, de csődhöz vezet” – jelentette ki.
Tasnádi Sáhy Péter
maszol.ro

Washingtonban mondták el a problémákat az RMDSZ vezetői
Az Egyesült Államokban tett látogatást nemrégiben az RMDSZ csúcsvezetése. Washingtonban politikusokkal találkoztak, és lehetőségük volt ismertetni az erdélyi magyarság problémáit, illetve válaszolni a felmerült kérdésekre. Erről számolt be Kelemen Hunor az EU-táborban.
Tájékoztatták az USA kongresszusi képviselőit, szenátorait arról, hogy a NATO- és EU-csatlakozás óta Románia „lazábban” kezeli azokat az ígéreteit, amelyek teljesítését a csatlakozás feltételeként vállalta. Ennek oka, hogy még ma is csak ötven százalékban valósult meg az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, sőt a Mikó Kollégiumnál egyenesen visszaállamosítás történt. Így az egyik alapvető emberi jog, a tulajdonhoz való jog sérül.
Megdöbbentette az amerikai honatyákat, hogy Romániában a törvényeket nem tartják be, amikor kisebbségi jogokról lenne szó, így lehetséges hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetem szenátusa meg tudja akadályozni a magyar nyelvű szakok létrehozását – vázolta Kelemen Hunor.
Igyekeztek megértetni az amerikaiakkal, hogy a kisebbségiek helyzete biztonsági kérdés, azaz ha a kisebbségek jogai csorbulnak, az feszültséget szül, potenciális biztonsági veszélyforrásnak tekinthető. A biztonság kérdése pedig igencsak fontos az USA számára, főként most, hogy Romániára az amerikai rakétavédelmi pajzs elemeinek a befogadása után komolyan figyelnek. Kelemen elmondta, jelezték, hogy hosszú távon a biztonságot nem lehet garantálni, ha az alapvető jogok sérülnek az országban. Megjegyezte, ezzel is magyarázható, hogy az USA külügyminisztériumának idei jelentése már kitér a romániai kisebbségekre vonatkozó kérdésekre is.
Kelemen hozzátette, Bukarestben 25 évvel a diktatúra bukása után szintén veszélyforrásként tekintenek a magyarság autonómia-törekvéseire, ami elfogadhatatlan.
Az RMDSZ elnöke kitért a DNA akcióira is, kifejtve, hogy a szövetség támogatja a korrupcióellenes harcot, de nem szabad elfogadni, hogy ennek ürügyén olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek nem tartoznak a tárgyhoz. „Ma ott tartunk, hogy az önkormányzati tisztségviselők félnek aláírni szerződéseket, a beruházások leállnak” – mondta. Megállapította, a hatalmi ágak közötti egyensúly felborult, az igazságszolgáltatás rátért a politika mezsgyéjére. Erről is tájékoztatta az amerikaiakat.
Megjegyezte: az, hogy az Egyesült Államokban érdeklődnek a magyar kisebbségek helyzete iránt, semmiképpen nem azt jelenti, hogy csodát várhatunk a jövőben a problémák megoldása terén.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Forró László lett a KREK új főjegyzője
Lukács József nyugdíjazása után Forró László személyében július 4-én új főjegyzőt választott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlése. Az új tisztségével kapcsolatos tudnivalókról nyilatkozott a Bihari Naplónak az egyházi elöljáró.
– Kérem mondja el, hogyan zajlott a főjegyző-választás?
– Mivel Lukács József főjegyző nyugdíjba ment, ezért volt szükség új főjegyző megválasztására. Ez tulajdonképpen időközi választás volt, mert mint minden egyházkerületi tisztség esetében, a főjegyzői mandátum is hat évre szól, és a választási ciklus jövőre ér véget. Gyakorlatilag a ciklus hátralevő idejét töltötte be a közgyűlés. Maga a választás két fordulós: első körben a gyülekezetek választanak, illetve jelölnek; minden gyülekezet presbitériuma egy jelöltet nevez meg. Ez megyénként összesítésre kerül, majd az egyházkerületi választóbizottság kerületi szinten összesíti mind a kilenc egyházmegyéből beérkező jelölteket. Természetesen a jelöltek száma ilyenkor elég magas, de a szabály az, hogy az első három legtöbb jelölést kapott kerül szavazócédulára, és az egyházkerület közgyűlése választ. A tisztújító közgyűlés július 4-én zajlott le.
– Készült egy előzetes programmal e tisztség megpályázásakor, vagy tekintettel volt arra, hogy ez egy ún. csonka mandátum lesz?
– A főjegyző az erdélyi szóhasználat szerint nem más, mint a püspökhelyettes, és az én véleményem szerint a püspökhelyettesnek nem lehet önálló programja, hiszen a püspököt helyettesíti, illetve azon kívül amit a kánon előír számára. Az a feladata, amennyit rábíznak. A választási bizottság kért ugyan programot, de én kikötöttem, hogy programról nem beszélhetünk, mert abban a pillanatban kétfejűvé válik az intézmény.
– Jövőre ismét megpályázza a főjegyzői tisztséget?
– Persze, természetesen.
– Az egyházkerületben betöltött új tisztsége befolyásolja a Bihar megyei tanácsban betöltött tanácsosi mandátumát?
– Az egyházkerület nyilván együttműködik a közéleti szereplőkkel, de elköteleződni egy pillanatig sem kíván, ezért tekintettel arra, hogy megválasztottak főjegyzőnek, leköszönök Bihar megyei tanácsosi mandátumomról. Egyházi törvény ugyan nincs erre, de a királyhágómelléki református egyházkerület felső vezetése részére erkölcsi követelmény kell legyen, hogy ne köteleződjön el egyik irányba sem.
– Azt lehet tudni, hogy ki kerül az ön helyére a tanácsba?
– A törvény értelmében a választási listán szereplő következő személy kerül be a testületbe. Ha az RMDSZ jövőre is fenntart egy helyet egyházkerületünk számára a megyei választási listán, akkor fogunk küldeni valakit, csak akkor már nem én fogok menni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Csűry István püspök meghirdette a pártoktól való egyenlő távolság elvét. Ezt követően az RMDSZ tett egy ajánlatot a püspökségnek, hogy javasoljon valakit az RMDSZ megyei választási listájára, és Csűry püspök engem javasolt. Ezt követően Csűry püspök éppen az egyenlő távolság elve mentén a Erdélyi Magyar Néppártnak is felajánlotta azt, hogy az egyházkerület javasolna valakit az EMNP megyei tanácsi választási listájára. Akkor azonban Toró T. Tibor, a párt elnöke azt válaszolta, hogy Csűry István püspök ne szóljon bele a párt dolgaiba. Innentől kezdve sérült az egyenlő távolság elve, mert az RMDSZ-ben ott vagyunk, és képviseljük a magunk érdekét, az EMNP-ben viszont nem vagyunk ott.
– Milyen célkitűzésekkel kezdi el új hivatalát?
– Igazán fontos, hogy az egyházmegyék között megteremtsük azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően ezek a maguk sajátosságainál fogva fej-fej mellett tudjanak haladni, és ne történjen meg az egyházmegyék között egyfajta szétfejlődés.
– Most ez tapasztalható?
– Jelenleg éppen ez a tendencia kezd normalizálódni, korábban ugyanis volt egy olyan időszak, amikor egy erős bihari egyházmegye gyülekezetei teljesen másképpen fejlődtek, mint például egy aradi szórványgyülekezet.
– Hogyan tud az egyházkerület és a főjegyzői hivatal abban segíteni, hogy az egyházmegyék objektív adottságaiból származó különbségeket kiegyenlítse?
– Érdekes, hogy az állami programokra milyen szépen tudnak pályázni azok a gyülekezetek, amelyek egyébként az önkormányzati támogatástól elesnének. A bukaresti alapok lehívásához – nagyon helyesen egyébként – az egyházkerület ajánlása is szükséges, és így már lehet egyfajta egyensúlyt teremteni.
– Melyek a legfontosabb konkrét feladatok, amikkel foglalkozni fog ebben a mandátumban? – A közeljövőben befejeződik az egyházkerület püspöki székháznak a megépítése. Ez első körben néhány embernek még a nemtetszését is kiváltotta, de egy ilyen, Trianon után leszakadt egyháztestből önállósult egyházkerületnek ennyi esztendő után illendő eljutnia oda, hogy ne bérben, hanem saját adminisztrációs központjában legyen. De most mindennél fontosabb kérdés számunkra a református kórház megvalósítása.
Pap István
erdon.ro

Megnyitották az első autópálya-határátkelőt
Megnyitották az első autópálya-határátkelőt Románia és Magyarország között: a román oldalon a dél-erdélyi sztrádához tartozó, Nagylak és Pécska közötti 16 kilométeres szakaszt szombat délben adták át.
A Csanádpalota–Nagylak-határátkelőhely a román oldalon épült meg. Mindkét irányban négy-négy sávot alakítottak ki a személygépjárműveknek, illetve a teherforgalomnak, valamint két sávot az autóbuszoknak. Két-két mérleget is építettek, és kialakítottak egy több mint száz férőhelyes kamionparkolót is. A húszsávos Nagylak–Csanádpalota autópálya-határátkelő megnyitása nyomán Arad és Temesvár lett Románia első két nagyvárosa, amelyet bekapcsolnak az európai gyorsforgalmi úthálózatba.
Marius Nica, a román kormány európai alapokért felelős minisztere történelmi mérföldkőnek nevezte a magyar–román kapcsolatokban a két ország autópálya-összeköttetésének megteremtését. „Az autópályák és a határátkelőhely megépítése kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a két kormány képes együttműködni a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében” – mondta.
Bár a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) Arad megyei szervezete korábban arról tájékoztatott, hogy a sztrádaavatón Victor Ponta román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök is részt vesz, az eseményen végül csak Ponta jelent meg. A kormányfő mankón támaszkodva, Marius Nicával és Semjén Zsolttal, Magyarország miniszterelnök-helyettesével közösen vágta át a szalagot.
Semjén Zsolt avatóbeszédében hangsúlyozta: Magyarország számára kiemelt fontosságú a határon átnyúló fejlesztések megvalósítása. „A kormány célul tűzte ki, hogy minden autópályát kiépít a határig, és ebben a magyar–román autópálya-kapcsolat megteremtése jelentős mérföldkő” – tette hozzá.
Semjén kifejtette: Magyarország számára alapvető fontosságú a szomszédos országokkal fenntartott jó viszony, ezért arra törekszenek, hogy Romániával is minél több olyan projektet valósítsanak meg, amely előbbre viszi a közös fejlődést. A kereszténydemokrata politikus különösen fontosnak tartja a közlekedési, a kommunikációs és az energetikai hálózatok összekapcsolását. Semjén Zsolt ugyanakkor közölte: várja az észak-erdélyi autópálya megépülését is, annak érdekében, hogy Erdély magyarok által is nagy számban lakott területein is áthaladjon egy gyorsforgalmi út.
„Az uniós integrációnak köszönhetően az elmúlt években kezdett kibontakozni a határok nélküli Európa. Bár az utóbbi hónapok eseményei rámutattak az uniót érő kihívásokra, az illegális migráció problémája és kezelése nem tántoríthat el minket az akadálymentes kapcsolattartás elősegítésétől” – fogalmazott a magyarországi politikus.
Székelyhon.ro

Székely Vágta: Gyergyószárhegyre került a vándorszablya
A Gyergyószárhegy színeiben induló Fazakas Géza az ötödik Székely Vágta leggyorsabb lovasa, aki Gamma nevű lován ért be legelsőként a verseny döntőjén, elnyerve a vándorszablyát, valamint az ősszel tartandó Nemzeti Vágtán képviselheti Székelyföldet.
A négy helyett csupán három ló versenyzett a Székely Vágta döntőjén vasárnap délután, miután állatorvosi javaslatra Gidófalva lovasa hátasával visszalépett a futamon való indulástól. Így tehát a középfutamon továbbjutott László Pál Gyergyószentmiklós, Fazakas Géza Gyergyószárhegy, valamint Zsigmond János Lemhény képviseletében állhatott rajthoz. A futam indulásakor fej-fej mellett vágtázott a három lovas, majd Fazakas Géza Gamma nevű hátasán másfél lóhosszal előzte meg a címvédő Zsigmond Jánost, valamint László Pált. Ez a felállás maradt a célvonalon való áthaladásig is, így a Székely Vágta leggyorsabb lovasának Fazakas Géza, valamint leggyorsabb lovának Gamma számít. A Szabó István fegyverkovács által, a 2014-es rendezvényre készült vándorszablyát tehát az elmúlt évben elsőként befutó Zsigmond János átadta a gyergyószárhegyi lovasnak. A szeptember 18-20. között sorra kerülő Nemzeti Vágtán Fazakas Géza a 2015-ös, Zsigmond János a 2014-es Székely Vágta győztesei, valamint Sepsiszentgyörgy lovasa képviselheti Székelyföldet. Székely Tibor, a Nemzeti és Székely Vágta főkapitánya elmondta az ötből négy alkalommal volt már jelen az Óriáspince-tetőn, amellyel kapcsolatosan kiemelte: csodálatos és torokszorítóan szép látvány nyílik innen a környező vidékre. A székelyföldi lovas versenyről kifejtette: évről-évről egyre jobban felkészült lovasok jelentkeznek, és a kisebb problémáktól eltekintve nagyobb baleset sem történt. „A Székely Vágta több, mint lovas verseny, igazi lélekemelő közös ünnep” – jelentette ki Székely Tibor.
A Góbé futamban összesen hét lovas állt rajthoz, az elődöntőn pedig négy település képviselője jutott tovább: Csíklázárfalva – Bálint András, Réty – Már Dénes, Szotyor – Bartha Ferenc, továbbá Sepsikőröspatak – Fazakas János Alpár. A döntő nem volt izgalommentes, ámbár a csíklázárfalvi lovas az első másodpercekben elhúzott versenyzőtársaitól, a második és harmadik helyért komoly harcot vívott Bartha Ferenc címvédő a sepsikőröspataki Fazakas János Alpárral. Az elmúlt évben Góbé futamot nyert szotyori lovasnak végül sikerült tartania második helyét, így a Szellő nevű lován vágtató Fazakas harmadik díjat szerzett. Az első helyen végzett csíklázárfalvi Bálint András egy perc 35 másodperc alatt teljesítette a távot – tájékoztatott Horváth Zalán főbíró, aki érvényesnek ítélte meg a megmérettetést.
Az Aranyparipa díjat is kiosztották idén, ezt a Gidófalva képviseletében vágtázó Jákó Ferenc Hermeta nevű lova nyerte el, míg második díjas Lemhény paripája, harmadik díjas pedig a székelybósi André Mónika Merengő nevű lova lett.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Várják a hallgatókat a Sapientia sepsiszentgyörgyi tagozatán is
Elkészültek a munkálatok, a termeket is felszerelték, egy hét múlva pedig az iratkozás is megkezdődik a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi Oktatási Központjában. A felújított épülettel kapcsolatban Székely Gyula, a megyeszékhelyi intézmény vezetője beszélt.
Székely Gyula elmondta, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, valamint Sepsiszentgyörgy városi önkormányzatának együttműködése eredményeként elkészült a Csíki utca 50. szám alatti épület korszerűsítése, amely a jelenlegi egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően lett kialakítva. A volt Gámán János Szakközépiskola – a helyiek által traktor iskolaként ismert – épületcsoportjában összesen 16 labor, két szemináriumi terem, valamint egy nyolcvan férőhelyes amfiteátrum is helyet kapott. Az épület külső munkálatainak finanszírozását különben a városi önkormányzat vállalta fel, míg a belső felújítást és a korszerű berendezésekkel felszerelt termeket az egyetem több, mint 1 millió eurós keretösszegből valósította meg.
Már az ARACIS, azaz a Romániai Minőségbiztosítási Ügynökség Szakbizottsága is megtette ellenőrző látogatását, amely ki is bocsájtotta a hét évig érvényes ideiglenes működési engedélyt – mondta Székely Gyula. Az agrármérnöki szakhoz különben 17 labort kértek az engedélyeztetéshez, ezekből egyet a korszerűen felszerelt csíkszeredai kar által felszerelt laborok, míg 16-ot a sepsiszentgyörgyi épületben létrehozottak közül használnak majd a hallgatók – ecsetelte az igazgató. Kifejtette, a laborok nyolc darab két személyes paddal vannak berendezve, illetve mikroszkópok és az agronómia területén használt különböző tárgyakkal vannak felszerelve, mint például földmérésre vagy épp légnyomás mérésére alkalmas eszközökkel. Már az úgynevezett tangazdaság kialakítására szükséges minimálisan elvárt öthektárnyi területet is megvásárolta a Sapientia EMTE, Székely Gyula ugyanakkor hozzátette: ezt legalább 20 hektárnyira szeretnék bővíteni, hogy különböző kísérletekre is megfelelő legyen a terület.
A Sapientia sepsiszentgyörgyi tagozatán a nyári felvételi időszakban jelentkezők számára 25 tandíjmentes és öt tandíj hozzájárulásos helyet hirdetnek meg.
Székely Gyula ugyanakkor hozzátette: nem titkolt céljuk, hogy új szakokat is lehozzanak Sepsiszentgyörgyre, ugyanakkor ahhoz, hogy különálló karként működhessenek, legalább 6-7 éves munka eredményeit kell felmutassák. Magyarországról hét tanár fog besegíteni az oktatásba, a gödöllői Szent István Egyetemről, és a Nyíregyházi Főiskoláról. A keretben 17 tanári állás szerepel, ám a tanterv követésének érdekében több szakembert vonnak be ezekre a helyekre, így összesen 29 tanár fogja oktatni a hallgatókat. Az elkövetkezendőkben erdészmérnöki szak indítását is szorgalmazzák, ezzel kapcsolatban leghamarabb jövő év elején tudnak meg további információkat.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Német, magyar, két jó barát
A kisebbségvédelmi keretegyezmény húsz évvel ezelőtti elfogadása óta a romániai politikusok kisebbségekhez való viszonyulása eljutott az asszimilációs politikáktól és a többség homogén kultúrájának a meghatározásától a különböző identitások tiszteletéig és pártolásáig. A kulturális sokszínűség a demokrácia, valamint a tiszteleten és békés együttélésen alapuló társadalom alapvető értéke, Románia az interkulturalitás pártolásával modellértékű kisebbségvédelmi politikát folytat, amely meghaladja a nemzetközi szabályozásokat.
Nem kell politikai elemzőnek lenni, hogy azonnal felismerjük: a fenti mondatok a román diplomácia évek, évtizedek óta hirdetett propagandájának részei, köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Legutóbb Bogdan Aurescu külügyminiszter hangoztatta e szépen csengő frázisokat egy temesvári nemzetközi konferencián. A félretájékoztatásra, hazugságra épített bukaresti kampányt ismerjük már jó ideje, a külügyér kijelentéseire mégis érdemes odafigyelnünk több okból is.
Az egyik, mert tartalmaz egy beismerést, amit nem ártana felmutatni, valahányszor nemzetközi színtéren ecseteljük jogfosztottságunkat, magyarázzuk követeléseinket. Bogdan Aurescu ugyanis elismeri, hogy asszimilációs, homogenizáló törekvések jellemezték a román politikusok viszonyulását a kisebbségekhez. Azért sem árt felidézni a diplomata szavait, mert valamiféle ködös ígéretet is tartalmaznak: szerinte a kisebbségek védelmét biztosító jogszabályokat folyamatosan javítani kell.
Burkolt beismerése ez is annak, hogy jóllehet belföldön és külföldön is modellértékű kisebbségpolitikáról áradoznak, mégsem oly rózsás a helyzet. Mégsem üdvözölhetjük a dörzsölt román diplomata eme őszintének, nyitottnak szánt szavait, ha alaposabban megvizsgáljuk, kinek és miért mondta ezeket. A temesvári konferenciát ugyanis a bukaresti szaktárca a Romániai Német Demokrata Fórummal, a németországi Konrad Adenauer Alapítvánnyal és a Kelet-Európai Német Kultúra Alapítványával közösen szervezte, azon részt vettek a román–német vegyes bizottság vezetői, így a berlini kormány képviselője is.
A németekről, a németekhez, Németország képviselőihez szólnak tehát elsősorban a bukaresti külügyér szavai, s bár általánosságában beszél a nemzeti kisebbségekről, kitetszik: másként szól, másként viszonyul hozzájuk, mint a magyarsághoz vagy Budapesthez. Talán mert sokkal kisebb lélekszámú közösség a romániai németeké, mint a magyar, talán mert német nemzetiségű politikust választottak államfővé Romániában, talán mert súlyosabb Berlin szava, mint Budapesté, talán mindez együtt – tény azonban: engedékenyebb, tisztelettudóbb a külügyér viszonyulása, mint amikor rólunk van szó.
Mindebből pedig azt a következtetést vonhatnánk le: kisebbségi jogvédelmi törekvéseink hatékonyságát növelhetné, ha valamilyen módon szövetségeseinkké tehetnénk a Romániában élő német közösséget.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Múltunk jobb megismeréséért
Több figyelmet érdemel a magyar őstörténet-kutatás – állítja a Baróton második alkalommal megrendezett honismereti szabadegyetem és tábor egyik főszervezője, Obrusánszky Borbála.
Úgy véli, hibát követnek el azok a kutatók, akik nem vizsgálják meg alaposan a régi magyar krónikákban szereplő adatokat: ha teljes képet szeretnénk kapni őstörténetünkről, a Magyar Tudományos Akadémia őstörténet-kutató csoportjának nemcsak a finn-magyar elmélet mentén kellene vizsgálódnia, hanem a magyar krónikákban jelen levő területekre is – elsősorban a meotiszi ingovány, azaz az Azovi-tenger keleti partvidékére – ki kellene terjeszteniük figyelmüket. „A magyar történelmet szegényítjük, amikor a Hunfalvy Pál-féle vonal mellett kötelezzük el magunkat, és nem vagyunk hajlandóak tudomást venni semmi olyanról, ami ezen kívül esik. Csak több tudományágra támaszkodva – a történetírás és a régészet mellett a néprajzot, a zenét és akár a genetikát is figyelembe véve – lenne szabad következtetéseket levonni és közzétenni azokat” – mondotta Obrusánszky Borbála. Az anyaországi történész, néprajzkutató és orientalista a baróti tábor jelentőségét abban látja, hogy itt a téma iránt érdeklődő kutatók találkozhatnak, eredményeiket nemcsak hazai, de külföldi tudósokkal is megoszthatják, és egyeztethetik álláspontjaikat. Baróton többek között Darkó Jenő, Benkő Mihály, Alexandar Uzelac történészek, Pap Endre kutató, Obrusánszky Borbála tartott előadást, Thiele Ádám egyetemi adjunktus és kovács egy honfoglalás kori kohó másolatát építette meg, a Szabadtűzi Lovagrend Erdélyi Rend főkancellárja, Bágyok Károly savanyú vetrecét készített.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hervai Zoltán életmű-kiállítása
Hervai Zoltán az autonóm modernitást és kulturális sajátosságot képviselte, festészeti életműve monumentális, annak kutatása megkerülhetetlen – hangsúlyozta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész a tíz éve elhunyt festőművész sepsiszentgyörgyi kiállításának megnyitóján. A tárlat alkalmával a művész családja tíz reprezentatív olajképet adományozott az Erdélyi Művészeti Központnak (EMŰK).
A Székely Mikó Kollégium egykori rajztanárának életmű-kiállítása csütörtök délután nyílt meg az EMŰK épületében, a rendezvényen részt vettek Hervai Zoltán lányai, Ágnes és Katalin is. Sztakics Éva alpolgármester köszöntőjében megjegyezte, ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgyön kialakulhatott a mostani művészeti élet, nagymértékben hozzájárultak az olyan karizmatikus személyiségek is, mint Hervai Zoltán. Úgy vélekedett, a városnak a kultúrában kell tovább fejlődnie, ehhez művészeti fakultások is kellenének.
Hervai Zoltán tegnap lett volna 96 esztendős – kezdte megnyitóbeszédét Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője. Részletesen is­mertette életpályáját, egy 1994-es kiállítása kapcsán pedig az idős művész leveléből idézett, amelyben a tradíció és a progresszió viszonyát elemezte. Írásában Hervai leszögezte: „Nem az ábrázolt tárgyak teszik erdélyivé az alkotást. A székely ember már nem jár harisnyában vagy kenderből osztovátán szőtt ingben, gatyában. Sok minden már múzeumi tárgy, de él az erdélyi szellem, a transzszilvanizmus, erdélyi öntudattal, önérzettel, kultúrával, erős akarattal, igényességgel, ezeréves históriai múlttal, tradícióval, nagy egyéniségekkel, történelmi múltú iskoláinkkal.” Összegzésében Vécsi Nagy Zoltán úgy fogalmazott, Hervai Zoltán „olyan fontos, a korra jellemző problémák megoldásán fáradozott, mint a realista-absztrakció szemlélet összebékítése vagy a színek és zenei hangok viszonyításán alapuló kompozíció, diszharmónia és harmónia egyidejűsége a műalkotásban, a formák és a színek autonóm megjelenítésének problémája, valamint az ezzel is összefüggő szimbólumképző képesség, a szellemi erőtér kiterjedésének kérdése, mindenekfelett pedig a lélek ábrázolásának problémája”. Végezetül Hervai Katalin mondott köszönetet a kiállításért, megjegyezve, édesapja majdnem mindig zene mellett festett.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csomortáni Gál László szakrális művészete
Csomortáni Gál László művészi hitvallásáról szólva, Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész úgy fogalmazott szerda délután a sepsiszentgyörgyi Köntés Pincegalériában: nemcsak barátként vállalta a tárlat megnyitását, hanem azért is, mert azonos módon dobban a szívük.
Az alkotót azóta ismeri, amióta kiegészítette a székelydályai református templom 1637-ben készült kazettás mennyezetét. Csomortáni Gál László festményeiről azt mondta: szakrális művészet, olyan ősképek jönnek a felszínre, amelyek messze a jövőbe mutatnak, a művész a teremtés képi nyelvén, a népművészet formanyelvén szól, munkáiról maga a mindenség néz vissza ránk. A jövő vagy szakrális lesz, vagy nem lesz – fűzte hozzá Fülöp Szabolcs. (mózes)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alicantéban az Igazi Csíki Sör nyert
Elutasította a Heineken keresetét és megerősítette az Igazi Csíki Sört mint márkát az Európai Bizottság Belső Piaci Harmonizációs Hivatala. A döntést a csíkszentsimoni vállalat tegnap kapta kézhez, egy héttel azután, hogy a Hargita Megyei Törvényszék alapfokon a Heineken Romániának adott igazat.
Lénárd András, az Igazi Csíki Sört gyártó cég többségi tulajdonosa elmondta: „Az Igazi Csíki Sör az európai védjegyhivatalban volt levédve, a bírónak meg kellett volna vizsgálnia, hogy ott miként áll az ügy. ” Az alicantéi hivatal megállapította, hogy az Igazi Csíki Sör és a Ciuc Premium között sem megjelenésben, sem kiejtésben, sem tartalmilag nincs érdemi hasonlóság, a két védjegy sem összetéveszthető. Lénárd úgy véli, ezek után a fellebbviteli bíróságnak meg kell semmisítenie az alapfokú döntést. A Heineken beperelheti az alicantéi hivatalt Luxemburgban. (Transindex) EGYEST KAPOTT TÍZES HELYETT. Tévedésből egyest kapott tízes helyett egy Fehér megyében érettségiző lány matematikából. Ez akkor derült ki, amikor a diák jelezte a megyei érettségiztetőbizottságnál, hogy valami nincs rendben. A bizottság nem várta meg, amíg az érettségiző óvást nyújt be, hanem az országos bizottsággal közösen ellenőrizték a dolgozatot. Az idei megyecserés dolgozatjavításokkal a Fehér megyeiek Szeben megyébe kerültek, ott történt az elírás, amiért Marcela Dărămuş Fehér megyei tanfelügyelő elnézést kért a javító tanárok nevében. A kudzsiri I. D. Lăzărescu-középiskola tanulójának érettségi eredménye végül 9,11 lett. (Maszol.ro) AZ ERDŐ MARAD AZ ÁLLAMNAK. Jogtalanul igényeltek vissza az Éltető család leszármazottjai több mint hétezer hektár erdőt a Maros völgyében, Ratosnyán és Palotailván, a területek pedig az állam tulajdonában maradnak – döntött jogerős ítéletében a Botoşani Megyei Törvényszék. Az Éltető család hét örököse 2005-ben nyújtotta be erdő-visszaigénylési kérését, de a Maros megyei földosztó bizottság 2007-ben elutasította, miután megállapította, hogy az Éltető-erdőket a kommunisták hatalomátvétele előtt, az 1945/91-es CASBI-törvény alapján vette át az állam, így a területek nem szolgáltathatók vissza a 2005/247-es restitúciós törvény alapján, amely csak az 1948 utáni államosításokra vonatkozik. Az örökösök ezután perre mentek, az alapfokú döntést hagyta most jóvá a Botoşani Megyei Törvényszék. A Maros megyei prefektúra eddig több, összesen mintegy 80 ezer hektárnyi erdő tulajdonjogáért indított pert nyert meg, 8183 hektár tulajdonjogát sikerült az örökösöknek visszaperelniük. Jelenleg 30–40 ezer hektár erdőért folyik per. Ciprian Dobre korábbi Maros megyei prefektus egyik legfőbb feladatának nevezte annak megakadályozását, hogy a Felső-Maros menti, hajdan magyar nemesi tulajdonban levő erdők visszakerüljenek tulajdonosaikhoz. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ha a románoknak szabad, a magyaroknak miért nem? (Vasile Botnaru és Igor Boțan beszélgetése a román Szabad Európa Rádióban)
A (hazai és moldovai) románok továbbra is úgy beszélnek az egyesülésről, mintha az teljesen normális dolog volna. Lehet, az is. Csak akkor másnak miért nem szabad erről ugyanúgy beszélni? Múlt vasárnap több mint 5000 moldovai és romániai tüntetett Kisinyov központjában és szavazott jelképesen a két állam egyesülése mellett.
Az eseményt a Cselekvés 2012 Unionista Platform (Platforma Unionistă Acţiunea 2012) és a Moldva Ifjai (Tinerii Moldoveni), valamint sok más Pruton túli szervezet szervezte, akik vissza szeretnék állítani Románia régi határait. Szintén vasárnap, de Brassóban Románia volt elnöke, Traian Băsescu újra kijelentette, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai körülmények között Moldova számára a Romániával való egyesülés lenne az egyetlen életképes megoldás. Erről beszélget Vasile Botnaru Igor Boţan elemzővel.
Civil unionista mozgalom
Szabad Európa: – A politikusok rendszeresen előveszik az unionista kártyát. Ezúttal egy olyan csoport lehelt belé újra életet, melynek – látszólag – nincs köze politikai szervezetekhez. Mit gondol a 90-es években létezett hangulat újbóli felidézéséről?
Igor Boţan: – Az unionista mozgalom jelenleg a civil szférában zajlik, mely a történelmi igazságra, Moldova Köztársaságnak az elitek endémiás korrupciója miatti becsődölésére és az új regionális körülményekre hivatkozik, melyek illuzórikussá teszik Moldova Köztársaság belátható időn belüli csatlakozását az Európai Unióhoz. Igaz, hogy egy ilyenfajta civil mozgalom kiszorítja a már ismert unionista pártokat. A civil mozgalom egy új, fiatal unionista elit létrehozására törekszik, ez már alakul a Cselekvés 2012-nek nevezett, civil szervezetekből álló konglomerátumra támaszkodva, melynek nem annyira vezetője, mint inkább néhány szenvedélyes aktivistája van. – Tehát az előző nemzedék, Iurie Roşca, Mircea Druc helyett már megjelentek az új unionista vezetők? Az unionistáknál volt nemzedékváltás?
– Új nemzedék jelent meg Moldova Köztársaság függetlenné nyilvánítása óta. Jó iskolákat végeztek, és szenvedélyesek. Nem hisznek azokban a politikai pártokban, melyek csődöt mondtak ebben az unionista igyekezetben.
– A pártoknak nem sikerült megfertőzniük az egész társadalmat. A fiatalok képesek lesznek erre? És milyen nyelvezetet használnak e cél elérésére?
– A fiatalok a széles tömegeket akarják megszólítani, azt állítván, hogy ők nem politikai párt részei. Nem akarnak parlamenti képviselői helyeket szerezni az unionista mozgalom révén. E tekintetben nyilvánvaló, hogy ez a fajta megközelítés jelentősebb sikerrel kecsegtet, mint a politikai pártoké.
– Ez egy adu. De milyen motivációt kínálnak a széles tömegeknek? – Nagyon fontos elolvasnunk a július 5-én közzétett dokumentumukat. Ebben is vannak olyan részek, melyek inkább kérdéseket vetnek fel és nem az egyesülést teszik lehetővé. A moldovai döntéshozók biztatása ez, hogy támogassák az egyesülés gondolatát, szinte esküszegésre buzdítják őket. Hiszen tudjuk, hogy a moldovai közintézményeknek a képviselői arra esküdtek fel, hogy Moldova Köztársaság ügyét szolgálják, nem pedig Moldova Köztársaság felszámolását.
– Vagyis harakirit javasolnak nekik.
– Igen, ez esküszegésre való biztatás. Egy másik fontos tényező a nemzetközi intézményekhez való folyamodásuk. A fiatal unionisták arra szólítják fel a nemzetközi közösséget, támogassa Moldova Köztársaság egyesülését Romániával, ami akár természetes is lehet, ha figyelembe vesszük a németek egyesülését, vagy a Krím Orosz Föderáció általi annektálását. Németország esetében az NDK összeomlott, az állam intézményei már képtelenek voltak ellátni a kötelezettségeiket, és arra volt szükség, hogy Mihail Gorbacsov, illetve a Szovjetunió vezetői megírják Németország újraegyesülésének 4+2-es tervét, mert már nem tudták kezelni a dolgokat.
– Egyesek úgy gondolják, hogy hasonló módon, amikor Moldova Köztársaság – az NDK helyzetébe jutva – összeomlik, teljesen becsődöl, akkor az egyesülés lehet majd a mentőöv. Băsescu is ezt mondta a maga közvetlen módján.
– Mi is tudjuk a történelemből, hogy minden egyesülés és minden területcsonkítás bizonyos kényszerhelyzet, regionális vagy világháború eredménye volt, mint amilyen a krími háború az első egyesülésnél vagy az első és a második világégés. Jelenleg is meg kell várni egy kényszerhelyzetet, amikor egyszerűen nem lesz más megoldás. Ezért az unionista mozgalom olyasmiket vet be, melyek sok polgár számára némiképp vonzóak.
– Az új nemzedék milyen motivációt kínál a tömegeknek? A mozgalom szerint miért lenne jobb a Moldova Köztársaság egyszerű polgárának Romániában, mint egy független államban?
– Egy sor tényezőről van szó. Ők a történelmi igazságról és a román nép nemzeti egységének helyreállításáról beszélnek, egyrészt.
– Ezt már mások is megtették. A politikai pártok is.
– Igaz. Most egy másik tényezőre is hivatkoznak, amire korábban nem: a teljesen korrupt elit alkalmatlanságára. A moldovai elit még egy hazája számára kedvező helyzetben is szakadék szélére taszította az országot, amikor több százmillió, vagy akár több milliárd dollár vagy euró is rendelkezésre állt Moldova Köztársaság európai pályájának támogatására. A szociális tényező az utolsó. Láttam olyan unionista kampányokat, melyekben azt állították, hogy az idősek nyugdíja például 50 százalékkal fog nőni az egyesülés után, s ugyanez lesz a bérekkel is. Tehát egy lehetséges anyagi jólétre hivatkoznak, amit egyáltalán nem lehet tesztelni, hogy bekövetke­zik-e vagy sem. Băsescu támogatja
– A hajdani unionista pártok élvezték Bukarest támogatását. Egyes körökét legalábbis. Még bizonyos összegeket is kaptak tőlük. Bukarest most támogatja ezt a mozgalmat?
– Bukarestben formálisan nincsenek olyan politikai erők, amelyek nyíltan támogatnák Románia egyesülését Moldova Köztársasággal. Annyit tudunk, hogy Traian Băsescu volt elnök 2013. november 27-én bejelentett egy országprojektet, melyet – mondta akkor – elnöki mandátuma lejárta után meg fog valósítani. Băsescu 2014 márciusában feladta ezt a projektet, arra hivatkozva, hogy állítólag a besszarábiaiak csak 20 százaléka támogatja. Másrészt most azt látjuk, Traian Băsescu nyíltan beszél arról, hogy a Népi Mozgalom Pártnak (PMP), melyhez némiképp kötődik, Románia és Moldova Köztársaság egyesülése lenne a központi feladata. Jelenleg nincs más politikai erő, amely nyíltan az egyesülésről beszélne és felvázolna egy pályát, egy menetrendet.
– Ha lakmuszpapírt keresnénk, nézzük meg George Simion ügyét, hogy ki és miként vette védelmébe, amikor persona non gratává nyilvánították. Releváns lenne ez, vagy sem?
– Azt hiszem, releváns lenne. Meg kell említenünk, hogy május 16-a után, amikor sor került egy unionisták által szervezett tiltakozó tüntetésre, Johannis elnök és Ponta kormányfő is óvatosan, de reagált rá. Johannis elnök azt mondta, hogy Románia támogatni fogja Moldova Köztársaságot európai törekvéseiben, és aztán majd meglátjuk, hogy az Európai Unión belül miként oldjuk meg a nemzeti egység ügyét.
– Érthető, Bukarest óvatosságát az magyarázza, hogy nem akarja idegesíteni az Európai Uniót és az unionista mozgalom bátorítása iránt nem igazán lelkesedő Nyugatot.
– Nemcsak erről van szó. Sok éve beszélünk arról, hogy mielőtt még komolyan felvetnénk Moldova és Románia egyesülését, meg kellene teremteni egy ezt kimondottan lehetővé tévő törvényi vagy alkotmányos keretet. Németország 1949-es alkotmányában szerepelt a német területek egyesüléséről szóló záradék.
– Ön Dél- és Észak-Koreára szokott hivatkozni. De az egyesülés mellett síkra- szállók azt mondják, ha egy adott pillanatban a nép akarata az egyesülés mellett szól majd, a törvények már nem fognak számítani. – Számítani fognak. Oroszország is – mely az 1975-ös helsinki folyamat után egyedüliként iktatott be az alkotmányába egy záradékot a más államokkal történő egyesülésről – a Krím annektálásához a 65. cikkelyre hivatkozott, mely – különleges módon – a más államokkal való egyesülésre utal. Vagyis nem jelentette be már az elején, de meglepte a nemzetközi közvéleményt.
– A botnak két vége van. Románia ugyanígy lemásolhatná az orosz receptet, és azt mondhatná, hogy egy korábban elvesztett területet szerez vissza.
– Románia ezt nem teheti meg, mert a NATO és az Európai Unió tagja. A NATO- államok nem rendelkezhetnek olyan területekkel, melyek határai nem tarthatók ellenőrzés alatt.
Romantikus egyesüléspártiak
– Mindenesetre a történelemre való hivatkozás, ezt el kell ismernie, eléggé rozoga lábakon áll. A nép akarata, igen, erre lehet építkezni.
– De a nép akarata esetében szintén nem szabad megfeledkeznünk az alkotmánybíróság 2013. december 5-i határozatáról, mely szerint a Függetlenségi Nyilatkozat Moldova Köztársaság alkotmánya felett áll, és ennek a nyilatkozatnak van egy záradéka, mely szerint az örökre szól. Ezért nem lehet népszavazást kiírni még a román vagy moldovai nyelv kérdéséről sem, mert a Függetlenségi Nyilatkozatban a román nyelv szerepel. Vagy ezért nem lehet alkalmazni a 142. cikkelyt, mely az alkotmány módosításának korlátaira vonatkozik, mert az örökérvényességről szóló záradék – ezt a fogalmat izraeli és norvég alkotmányjogászok teremtették meg – azt mondja, hogy ettől csak az állam intézményeinek összeomlása esetén lehet eltekinteni.
– Tehát Moldova Köztársaság számára a függetlenség a maximum?
– Igen, ebből nem léphet ki. A hatóságok elvileg nem képviselhetik az egyesülés gondolatát. Moldova Köztársaság esetleges egyesülését Romániával nem az állam intézményei valósíthatják meg, hanem a moldovai társadalom. Vagyis, a Moldova Köztársaság függetlenségének örökérvényűségről szóló záradék szerint előbb össze kell omolnia az államnak, az ottani társadalom csak azután szervezheti meg magát, és írhat ki például népszavazást a Romániával való egyesüléséről. – Végül egy nagyon szűkszavú meghatározást kérek. Az unionisták új nemzedéke pragmatikusabb, vagy továbbra is romantikus és álmodozó?
– Határozottan romantikus és álmodozó. Főleg, amikor az Európai Bizottsághoz, az Európai Tanácshoz folyamodik, mert európai üggyé akarják emelni Moldova és Románia egyesülését, amit én abszolút utópisztikus dolognak tartok.
(Forrás: europalibera.org, Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A dákoromán népviselet fajtisztaságáról (Nyári tárlat)
Ez az ősi, vegy- és fajtiszta dákoromán viselet. De honnan is erednek az elnevezések?
vâlnic (fejkendő) – bolgár bundă (bunda) – magyar altiţă (vállfőhímzés) – szerb ie (ing) – latin
brâu (széles öv) – albán catrință (katrinca) – magyar ciorap (harisnya) – török opincă (bocskor) – bolgár nojițe (bocskorszíj) – bolgár traistă (tarisznya) – albán bumb (gomb) – magyar colţun (harisnya) – görög
(Főtér.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyari Tivadar: Megszokás első látásra
A Transindex internetes portál összesítésében a 2014-es év legjobb könyve Magyari Tivadar Megszokás első látásra című humoreszk-kötete lett.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visky Árpád is közöttünk járt
Hetvenöt éves lenne Visky Árpád színművész. Olykor még színpadon lehetne, közel három évtizede már csak emlékezhetünk rá. Gyászoló idős édesanyja évente többször is felkeresett a szerkesztőségben, nehogy ez vagy az a tudnivaló feledésbe merüljön tragikus sorsú színész fiáról. Másokhoz is eljárt, talán olyankor is, amikor a megszólítottaknak egyéb sürgős dolga is lehetett, de a szeretetnek e megható, intenzitásában nem csökkenő megnyilatkozása is hozzájárult ahhoz, hogy Visky Árpád nevét intézmények, közösségek is továbbadják a jövőnek. A művész tragédiája, meghurcoltatása, halálának máig tisztázatlan körülményei, az a suttogva terjesztett gyanú, hogy nem öngyilkos lett, hanem a szeku pribékjei végeztek vele, a költőket is mélyen megérintette, költemény is őrzi emlékezetét. "A föld majd ringat, renget. A föld majd ringat, renget" – hangzik a szintén 1940-ben született Bella István Sirató. Visky Árpád élő ravatalánál című megrendítő versének záró sora. Ragadjunk ki a két évtizeddel később elhunyt Kossuth-díjas lírikus barátsiratójából egy hosszabb részletet is, hátha ennek nyomán olvasóink előkeresik a teljes költeményt. Többet mond bármekkora szakmai adathalmaznál.
"Mért adtad föl magad, mondd, mért jelentetted föl
a dögvésznek életed, s mért adtad föl, miért?
Ha már tilos volt játszani szín, deszka – játsztál volna,
Woyzeck, a madaraknak, a siketnéma fáknak,
csikasz farkasoknak, medvéknek a havasban,
kupica-fényű csillagból ittál vón verset,
Ady-remegésű negyvenhétévig- félés,
mért játszasz most ott, hol vallató vaku villog,
taps helyett föld dörög, s bonckés súgja a végszót."
Megölték Viskyt, vagy tényleg feladta, mert úgy érezte, a színpad, a dobogó nélkül, amelytől eltiltották, értelmetlen az élete? A kérdések megmaradtak, biztos válaszokat rájuk talán sohasem kapunk. A Woyzeck szerep, amellyel annyira azonosult, és a többi jelentős alakítás – Tiborc, Kurrah, Catavencu, De La Fontaine és így tovább –, amelyeket szintén rászabottként őriz memóriájában a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi közönség, a Káin és Ábel, A szúzai menyegző, az Özönvíz előtt, a Csillag a máglyán, Az öreg hölgy látogatása és más emlékezetes előadásokban nyújtott teljesítménye, Ady, József Attila, Petőfi, Radnóti költészetének egyéni hangú megszólaltatása a színházi krónikákban, méltatásokban közvetve fellelhető. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház honlapja, az intézmény színháztudományi kutatóközpontjának In memoriam rovata róla sem feledkezett meg. Az idén a 105 esztendeje született Kovács Györgyről is olvashattunk ott. Arról a sok fiatal tehetség előtt példaként álló mesterről, akivel Visky felváltva játszhatta Tartuffe- öt a frissen avatott marosvásárhelyi Stúdió Színház 1962-es első vizsgaelőadásán. És nemrég Harag Györgyöt is megidézték a 90. születésnapján. Az ő rendezői irányításával is dolgozott és szerezhetett tartós élményeket a nézőknek a hatalom által áldozatszerepbe kényszerített színész. "Rengesse, ringassa" minél tovább szellemalakját az emlékezet!
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Galéria a magasban
Jelképteli esemény a Kakasülő Galéria avatása, óhatatlanul lírai húrokat pendít meg az emberben. A Sóvidéket rajongóan szerető költő, Áprily Lajos sorait juttatja eszünkbe: "Tekintetem szárnyat repesve bontott, / átöleltem a hullám-horizontot." Akár itt, a Fiastető oldalában, a szépen felújított Vinczeffy-porta magasában is születhetett volna a tájélményt sokatmondó szimbólummá emelő vers, a Kós Károlynak dedikált Tetőn. A szemben magasodó Firtos és körben a lélekvidító, pompás panoráma beköszön a hajdani csűr felnagyított ablakán, és a felsorakoztatott műalkotások látványához adódva nyújt a kiállításnak olyan hangulati többletet, amilyennel másutt aligha találkozhat a látogató. Nagyszerű elképzelés valósult meg, és bontakozik ki egyre teljesebben: a festő a legnemesebb, legtartósabb értékekkel, művészettel próbálja megújulásra ösztönözni életkedvében elapadó, elnéptelenedő szülőfaluját. Hinni szeretnők, hogy táptalajra talál ez a példás hagyomány- és intézményteremtő igyekezet. A kiállításra felkért jeles alkotók munkái mindenképpen figyelmet érdemelnek, évről évre újabb rangos festmények, plasztikák, grafikák vonzhatják ide az érdeklődőket.
Áprily tetőmetaforája az atyhai kezdeményezéssel, Vinczeffy László tárlatszervező elképzelésével is szervesen kapcsolatba hozható. A lírikus az Erdélyi Helikon, a két világháború közötti nagy írónemzedék lapjának szerkesztőjeként írta az induló lap beköszöntőjében szabad tömörülésük programjáról: "erdélyisége világfigyelő tető, nem határszűkítő provincializmus... Várja a források friss erejét, de a távoli torkolatok is fellüktetnek benne." A helikonisták, akiknek a folyóiratában rövid idő alatt a transzszilván képzőművészet is fontos fórumra talált, nem képviseltek egységes eszme- és stílusirányzatot, de azzal a szándékkal, hogy minél magasabb szinten, a legnagyobb igényességgel valósítsák meg a helyi hagyományok és az európaiság szintézisét, mindannyian egyetértettek. Ragaszkodtak a helyi tradíciókhoz, és figyeltek a nagyvilágra, időt, energiát fordítottak a modernségkeresésre is. A mostani, 2015-ös kiállítás is hasonló szellemben, szemléletben fogant. A kiállító székelyföldi és anyaországi alkotók művei más-más megközelítésben ugyan, de egyazon minőségi elvárások jegyében képviselik az összmagyar vizuális művészeteket. A megadott cím, a metaforikus Csorgó téma ellenére nyoma sincs uniformizálódásnak, az anyagra egyetlen jelzővel inkább azt mondható, hogy eklektikus. Sokszínűségében is nemes mívesség teremt benne harmóniát. Mi sem természetesebb, ha arra gondolunk, hogy huszonhét öntörvényű, erős egyéniségű, sikeres művész, illetve ugyanannyi karakteres művészi univerzum került egymás mellé a többszintes, ám mégiscsak kamara jellegű galériában. A résztvevők nagy hányada a képzőművészeti élet meghatározó szereplője Magyarországon, illetve Erdélyben, Romániában, többen Kossuth- vagy Munkácsy- díjasok, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, nagy tekintélyű, idősebb mesterek, mások, a fiatalabbak, ugyancsak generációjuk élvonalában dolgoznak. Atyhától a Káli-medencéig, Sepsiszentgyörgytől Szentendréig, Budapesttől Csíkszeredáig, Marosvásárhelytől Szovátáig, Székelyudvarhelyig terjedő térséget ölelnek át. Festők, grafikusok, szobrászok, díszítőművészek, sajátos stílusjegyek birtokosai, ami közös bennük, az a megújulás, a kísérletezés szüntelen vágya, ez tartja élénken szellemi pezsgésüket. Egyiknél a gondolat, másiknál az életérzés, harmadiknál a konceptuális indíttatás, ismét másnál a kommunikációs készség a hangsúlyozottabb, és így tovább. Szinte mindannyian a többműfajúság hívei. Érdekes, élményteljes velük és az alkotásaikkal találkozni.
Szerencsés névválasztás a Kakasülő. Vidámság, tréfás kedv, fiatalság, rajongó lelkesedés kapcsolódik hozzá színházban, koncerttermekben, operában. Jó lenne, ha a következő esztendőkben a galériához is ezek társulnának. Eredeti értelmében a hagyományos tetőszerkezetek szarufáit összefogó deszka vagy deszkapár a kakasülő. Legyen minél sikeresebb Vinczeffyék atyhai galériája az összetartozás jelképes területein is!
Nagy Miklós Kund
A 2015. június 28-án Atyhában felavatott Kakasülő Galéria Csorgó című nemzetközi kiállítás katalógusába írt méltatás
Népújság (Marosvásárhely)

Egy nyolcvanhatos menekült vidám emlékezése
A taxínész "foglalkozást" követően a Székely Szabó névjegyén komédiázó kedvű jellemzőként írva vagyon: "’86-os erdélyi menekült". Kérdezem is, mire jó ez a jelzés? Nevet: "Itt mindenki ’56-os, és mindenki ott volt a Corvin közben. Jelezni kell, hogy mi, erdélyiek is vagyunk. (Sylvester Lajos)
A nyolcvanhatos menekült azóta hazatért Bécsből, állandó és tartós otthonra lelt Marosvásárhelyen. Ismét játszik, de főleg ír; kereken tizenkét kötetre került fel ez idáig a neve. A mostani hátlapján ekként igazítja el olvasóját:
"Eredetileg színész vagyok. Tanár csupán kényszerből voltam. Akárcsak kubikos, giccspingáló és képkeretező, sztriptízbári függönyhúzó, házmester és recepciós, raktáros és díszletmunkás, könyvkötő és taxisofőr – Bécsben. Mindeközben is "színházasságban" éltem – miként e humoros-pajzán kötetecske tanúsítja. Az utóbbi időben mindinkább csalom a Színházat az Irodalommal. Mert ő megértőbb: félárnyékban, félszegen, félrészegen, félálomban is enged írni. Ha véletlenül elakadok a szöveggel, én alszom rá egyet, nem a közönség. De ha a színpadon ágálásomat lehunyt szemmel nézik a nézők, magamban szívet tépő fájdalommal tépem a diplomámat. Viszont ha remekművemet egy barbár (nem)olvasó kiveti az ablakon, még van esélyem rábukkanni az ócskapiacon. Mint nemrégen egy író barátoméra.
Pajtás, a könyved nagy örömet szerzett.
Pedig meg se vettem!"
Jól teszi, hogy annyi hányattatás után végre "kiírja magát"; olyan ez, mint a jó buli, melyet nem komorít másnaposság. Nemcsak nevében székely; több mint bizonyos, hogy humoros kedélye őrizte meg az alámerüléstől a színészt, aki 1986-ban elhagyta kedves sepsiszentgyörgyi színházát; távozását követően nemsokára szerre mindenkit elveszített, akihez szíve-lelke kötötte: drága szüleit, kedves anyósát-apósát, végül szeretett feleségét, sőt azt a barátot is, akihez feltétlenül ragaszkodott. Gyermekkel nem áldhatta meg őket Isten, a kegyetlen magány elől pedig sosem tud igazából elmenekülni az ember. Indulatait és fájdalmait mégsem a személyi tragédia vonalán vezeti le, hanem fokozottan a felelősen gondolkodó közösségi ember széles látómezején felbukkanó gondok és ellentétek szatirikus felmutatása, sőt kifejezetten a diktatúra és a kommunista önkényuralom bukása utáni állapotok fonákságainak kipellengérezése foglalkoztatja. Bécsből maga is úgy szereti Erdélyt, mint Mikes Rodostóból Zágont. Örömszerzésként éli meg a "színházasdit", az anyaországi és erdélyi társulatok, előadók szerepeltetését az osztrák fővárosban, az effajta vendéglátás minden gondjával-bajával; majd miután életének ez a szakasza lezárult, úgy érzi, el kell mondania róla azt is, ami kívülről, a nézőtérről nem látszik. "...hadd meséljem el tízévi tapasztalat jogán, hogyan nem tanácsos magyar színielőadásokat szervezni a császárvárosban." (Bécsi magyar színházasdim)
No, és miként érzi magát végre itthon, az olyannyira áhított szabadságban? A posztkommunista érában? Ezt mondja: "A jobb világ valóság. Amikor lötyögök Velencében, nyaralok Mallorcán, amikor meg sem állok a határátkelőkön – szabad vagyok. Amikor nem érdekel, hogy melyik politikus mit blöfföl, amikor azt mondom és írom, amit akarok – szabad vagyok. Amikor azt eszem és iszom, amire kedvem szottyan, azzal állok szóba, akivel tetszik, és olyan nyelven, amilyenen épp méltóztatom – szabad vagyok. Igaz, amikor az otthonra, szüleimre, a színpadra gondolok – szakadok meg. Én mindenképpen átmentettem magam, az öngyilkosság legéletképesebb formáját választva. Az idegeim hozzávetőlegesen rendbe jöttek, szédüléses rosszulléteim kimaradtak. Bal szememből a foltok eltűntek, (enyhe) üldözési mániám odalett, ostoba indulataim szelídültek, állandó görcsös éhségérzetem feloldódott... Az őrület az, hogy a múlt egyre szépül, az ember mindinkább csak arra emlékszik, ami kellemes volt, néha már olyasmiken nosztalgiázik, amikért valaha káromkodott, sziszegett. Rózsaszínesedik az egész otthoni (fiatalkori) életünk, olykor már- már a nyomorra, a fájdalomra, a rabságra is vágyunk, mert az legalább a mienk volt... Meglehet, hogy e tekintetben érzékenyebb vagyok másoknál, mert vén fejjel nem értek semmihez (amuzikális a kezem), tanulni pedig… Így aztán olyan alkatrésznek érzem magam, melyet már nem lehet átszerelni egy másik motorba, mert hozzákopott-formálódott a régi szerkezethez." (Gergely Tamás 1994-es interjújából; újraközölte a Háromszék 2013. június 29-i száma)
"Nápolyt látni és meghalni. / Várdára menni s berúgni." Ilyen mottó után enyhén szólva fokozott érdeklődéssel lapozza az ember a 103. oldalon induló emlékezést a kisvárdai "Határon Túli Magyar Színházak Feszti(gy)váljáról" –, amelyen tizenhétszer vett részt a szerző. A keresetlen humor pohármélyén ott az alattomosan lerakódott keserűség: "Benn-fentesek suttogják: a 20. rendezvényen megkapom a (N)ivó-díjat. Meg is érdemlem, mert én kísérleteztem ki a kisvárdai napéjegyenlőséget: éjt nappallá téve züllöttem. Könnyen tehettem, mert rég nem lévén gyakorló színész, engem nem fenyeget a veszély, hogy mire összeiszom magamnak egy markáns arcot, addigra már nem tudok szöveget tanulni." De aztán ismét az öniróniába csomagolt vidámkodás tolul előtérbe: "A választást illetően talán az sem mellékes, hogy mint minden valamirevaló fesztiválon, a kisvárdain is le lehet tes(z)telni, mennyit veszített az emberfia egy év alatt férfiúi csáberejéből. Csak vigyáznia kell, nehogy úgy járjon, mint a barátom, aki hazainduláskor mámoros ájultságában így búcsúzott a még maradni kényszerült feleségétől: Jövőre veled ugyanitt!"
A vicc az egyik legdemokratikusabb műfaj. Székely Szabó maga is nagy kedvvel műveli, így aztán jól elszórakozunk a Szín-viccek csattanóin, és ha egyik- másik olvastán gyanút fognánk is, nem nagyon firtatjuk az ötletek eredetiségét. (Munka volna mindenikhez odabiggyeszteni, merre csörgedez a forrása!...) Van közöttük láttam-olvastam formájú is, de nem azért húzódtunk félre a könyvvel, hogy majd utólag kekeckedjünk. Itt van mindjárt ez: "Premier után a primadonna mérgesen rohan az öltözőjébe. – Mi bajod? –kérdezi egy kollégája. Öt virágkosarat is kaptál. – De hetet fizettem ki a virágüzletben!"
Vagy ez: "Dicsekszik a színész a társalgóban: – Óriási sikerem volt, tízszer kellett kimennem egymás után. – Nem kellett volna annyi sört inni!"
A fesztiválon azért is érzik jól magukat az erdélyi férfiszínészek, mert "immár nem unjuk, nem utáljuk, nem fúrjuk, nem akarjuk lejátszani egymást. Pályafutásom alatt sok kollégával összehozott a sors, a főiskola történetében pedig nekem volt a legtöbb diáktársam, mert én három évfolyamra is jártam. Persze, nem szimultán. Elmondhatom hát, hogy mellőlem került ki a legtöbb tehetséges fiatal. Várdán aztán össze is jövünk annak rendje-módja szerint, olyankor vége-hossza nincs a csipkelődésnek, viccelődésnak, tréfálkozásnak, ugratásnak, sztorizásnak..."
Az ott hallott történetekből és saját sztorizásból áll a találó című Az semmi! fejezet, a "vendégszövegek" az elbűvölően anekdotázó Kárp Györgytől kölcsönöztettek (a "szereplők": Nagy József, Ferenczy István, Réthy Árpád, Makra Lajos, Lohinszky Loránd, Györffy András, Zalányi Gyula); illetve Seprődi Kiss Attilától idéz egyet-kettőt. Az Én szerénységem cím alattiak közül kiemelkedik a Krizsovánszky Szidónia és férje, Márkó Imre életéből ellesett két kis mulatságos történet. Íme az egyik: "Valahányszor Székelyudvarhelyen időzött a (sepsiszentgyörgyi, sz. m.) társulat (olykor egy hetet is), Márkó Imrét otthoni magányában elővette a szívsajgás. Egyik alkalommal olyannyira, hogy éjféltájt kapatosan kocsiba ült a zuhogó esőben, hátha a feleségét félrefekvésen kapja a szállodában. Ott viszont, szobáinkat végigdúlva sehogysem akadt az asszonykára. Szerencsére valamelyikünknek derengeni kezdett, hogy egyik kolléganőnk a társaság számára szimpatikusabb tagjait bulira hívta a szülői házba. Nosza, bele a gázpedálba! Hősünket diszkrét félhomály, tömény füst, sejtelmes zenére imbolygó figurák fogadták.
– Hol a feleségem? – förmedt a kába társaságra.
– Az előbb még itt volt, biztosan lefeküdt.
– De kivel? – bömbölte a vad férj, azzal felrántotta a szobaajtót, és az ágyhoz ugrott, melyben drága asszonykája nyújtózkodott mosolyogva. De nicsak, mellette még lapul valaki a pokróc alatt! A sebzett bika felrántotta a takarót, és remegve bömbölte:
– Maga ki?
– Én vagyok a korondi nagymama."
A könyv végére hagyott "aranypökések" még lazábbá teszik az olvasmányt: a tréfás kiszólások, epés vagy pikírt, gyakran a szójátékra hegyezett mondások, szatirikus maximák szenvedélyes termelője tesz rá még egy lapáttal... A mottó kifacsartan karinthys: "Én már csak a léhaságot veszem komolyan". Egyet hadd idézzek (a többit nem ildomos lelőnöm): "Milyenek a román utak? A repülőgép is kirázza az emberből a lelket." A zárómondat pedig így hangzik: "Én vagyok az egyetlen ember, aki jóban-rosszban velem van." Ettől a recenzensnek, aki a szerző régi jó barátja, kissé elszorul a torka.
(Székely Szabó Zoltán: Színházasság. Juventus, Marosvásárhely, 2015. Szerkesztette Szucher Ervin. A kötet szerkezete: Bécsi magyar színházasdim – benne: Székely Szabó Zoltán 2008-ban kelt laudációja az EMKE-díjhoz Szélyes Ferenc színművész tollából, valamint szemelvények Sylvester Lajos: Egy erdélyi taxínész szerepvállalásai című, 2004-es írásából; Szín-viccek; Az semmi!; Aranypökéseim. A borítót a szerző ötlete alapján Donáth- Nagy György készítette. A kötetben tizennégy színes emlékfotót, továbbá jól eltalált karikatúrákat is találunk: Tarr László és Lohinszky Loránd profilját Gyárfás Miklós, Györffy András és Kárp György arcképét Csizmadia Imola, Seprődi Kiss Attila, a szerző portréját Plugor Sándor örökítette meg.)
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Elektronikus formában jelent meg a Régi(j)óvilág legújabb száma
A temesvári Szórvány Alapítvány székházában csütörtökön került sor a Régi(j)óvilág honismereti szemle legújabb számának a bemutatójára. A 2006 óta többé-kevésbé rendszeresen megjelenő Régi(j)óvilág most „csak” elektronikus formában jelent meg, elérhető és szabadon letölthető, akár ki is nyomtatható a Szórvány Alapítvány honlapjáról: www.diasporatm.ro.
Dr Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke megköszönte Mészáros Ildikónak, a Régi(j)óvilág főszerkesztőjének az eddig megjelent lapszámok megjelentetése érdekében kifejtett értékes munkáját, majd bemutatta Farkas-Ráduly Melániát, a honismereti szemle új főszerkesztőjét és mindenesét (interjúk szerzője, tördelő egy személyben). Az első digitális Régi(j)óvilág témája: bánsági sajtótörténet. A lapszám szerzői között van Bege Magdolna, Farkas-Ráduly Melánia, Hecser Zoltán, Makkai Zoltán, Puskel Péter, Rácz Éva, Szekernyés János, Vende Ernő. Szó esik benne a temesvári és az aradi magyar sajtó múltjáról és jelenéről, illetve a bánsági német- és szerb sajtó történetről és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületéről is. Az Irodalmi Jelent Bege Magdolna, a folyóirat főszerkesztő-helyettese mutatja be a honismereti szemle olvasóinak.
A bemutatón azt is megtudtuk: sokkal több anyag fért az elektronikus Régi(j)óvilág-ba, mint a nyomtatott változatba, így 50 oldalasról 100 oldalasra bővült a kiadvány. Az évente két alkalommal megjelenő regionális honismereti szemle következő lapszámának témája a bánsági magyar nyelvű oktatás története lesz.
Nyugati Jelen (Arad)

Új vezetőség az RMDSZ Kolozs megyei szervezete élén
Visszaállították az ügyvezető elnöki tisztséget
Könnyű dolga volt a Megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) péntek délután, amikor szavazásra bocsátották az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének új elnökségét, minden tisztségre ugyanis csak egy jelölt pályázott.
Az MKT új elnöke Hegedüs Lajos lett, az ügyvezető elnök pedig ifj. Deák Ferenc. A tanácskozáson jelen volt Kovács Péter országos ügyvezető elnök is, aki elmondta: a jövő évi választásokon az RMDSZ-nek legalább a 2012-ben elért eredményt kellene megismételnie, az akkori parlamenti választásokon a szövetség ugyanis közel 500 000 szavazatot szerzett. Örvendetesnek nevezte, hogy visszaállítják az ügyvezető elnöki tisztséget. Kovács ésszerűnek nevezte az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) között körvonalazódó együttműködést. Csoma Botond Kolozs megyei RMDSZ-elnök fenntartotta korábbi véleményét, hogy az MPP-vel ellentétben az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való együttműködés szinte lehetetlennek tűnik.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Szép nyári nap volt (és lesz) az operában
Van egy csapat, fiatalok. Dolgoznak becsülettel, elvégre a normát teljesíteniük kell, az sem baj, ha túlteljesítik.
A helyi termelőszövetkezet melléküzemágának vezetője árgus szemekkel követi, hogy minden „pontosan, szépen” történjék az építőtáborban, ahol a nyarat töltik, a hajnali tornától a paradicsomfeldolgozó üzembeli tevékenységükön át egészen lámpaoltásig, sőt lehetőleg még azután is. De ez többnyire mellékes (mintha kicsit a „melléküzemág-vezető” megnevezés is rájátszana a helyzetre), fontosabb, hogy nagyon szeretnek szórakozni ezek a fiatalok, ha alkalmuk adódik, énekelnek, táncolnak önfeledten. Jól érzik magukat. Értik a tréfát, szívesen ugratják egymást. Szerelmesek. Máskor meg komolyak: szembesülnek azzal, hogy az aktuális hatalmi berendezkedés „csápjai” sokfelé elérnek, lehetetlen tőlük szabadulni. A szocialista Magyarországra kitalált történet, amelyet Böhm György és Korcsmáros György kreált az ismert Neoton-slágerek köré – s amely jóval komplexebb annál, mint hogy néhány szóban/sorban „összefoglaljuk” –, mostantól Kolozsváron is megelevenedik, az Apáczai-líceum vegyeskarának előadásában.
A tavalyi Dzsungel könyve után Szabadi Ildikó, az iskola zenetanára ismét álmodott „egy merészet”, a Kolozsvári Magyar Operában csütörtök este tartott bemutatón pedig sokan megbizonyosodhattak: nagyon is volt értelme annak az áldozattal, lelkesedéssel és kitartással teli munkának, amely április közepe óta egyre intenzívebbé vált diákok és oktatóik – rendező: Gombár Annamária, zenei vezető: Szabadi Ildikó, koreográfus: Cristea Diana – (s talán még a szülők) számára is. Persze, amikor gyerekek szerepelnek nagyobb kaliberű előadásokban, hajlamosak vagyunk elsődlegesen a jót meglátni és szóvá tenni, de miért ne tegyük, amikor van mit.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Alapfokon – a 2015-ös képességvizsgák erdélyi eredményei
Rövid tanulmányunk az idei képességvizsgák, óvások utáni, végső eredményei alapján készült. Az oktatási minisztérium honlapján június 30-án közétett adatsorok minden egyes tanuló vizsgáinak eredményeit tartalmazzák. Mivel az adatok csak manuálisan hozhatók feldolgozható szintre, csupán a 16 erdélyi megye tanulóinak jegyeit összesítettük.
A Romániában alkalmazott képességvizsga a nyolcadikos diákok egységes felmérését célozza. A tanulók előzetes beiratkozás alapján vesznek/vehetnek részt a felmérésen, a román tannyelvű osztályokba járók két, a valamely nemzeti kisebbség nyelvén tanuló diákok pedig három írásbeli vizsgán vesznek részt: román nyelvből, matematikából és anyanyelvből. A középiskolába való felvételi számítógépes elosztás szerint történik, amely során 75 százalékban a képességvizsga jegyének és 25 százalékban az általános iskolai médiának az átlagát veszik figyelembe a tanulók hierarchiába rendezésében. 2015-ben az erdélyi megyékben 53 177 tanuló iratkozott be a képességfelmérésre, és 96,9 százalékuk jelent meg mindkét, illetve mindhárom vizsgán. A magyar tannyelvű osztályokban (a magyar anyanyelvből vizsgázók) a beiratkozók száma 8 260, az ő esetükben 97,4 százalékos a részvételi arány. Egy jelentős csoportot alkotnak a német nyelvű osztályok végzősei, Erdélyben 1 001 fő, a többi kisebbségi diákok száma elhanyagolható (75 tanuló – szlovák, szerb, ukrán nyelvű osztályok).
Képességvizsga jegyek kategóriái Erdélyben, tannyelv szerint
Tantárgy/média Jegy Tannyelv Összesen
Román Magyar Német
Román eredmény <5 13,8% 36,2% 2,0% 17,1%
5-7 28,4% 33,2% 10,9% 28,9%
7-8,5 29,0% 21,6% 31,1% 27,8%
8,5-10 28,8% 8,9% 56,0% 26,2%
Matematika <5 26,3% 28,0% 6,1% 26,2%
eredmény 5-7 29,6% 32,0% 21,1% 29,8%
7-8,5 18,6% 20,5% 20,6% 18,9%
8,5-10 25,5% 19,5% 52,2% 25,1%
Anyanyelv <5 5,8% 5,2% 5,9%
eredmény 5-7 25,1% 19,6% 24,5%
7-8,5 35,1% 35,3% 35,0%
8,5-10 34,0% 39,9% 34,5%
Hivatalos média <5 20,6% 22,8% 3,1% 20,6%
5-7 30,2% 35,0% 16,9% 30,7%
7-8,5 24,0% 27,6% 31,4% 24,7%
8,5-10 25,2% 14,5% 48,6% 23,9%
Anyanyelv és <5 20,6% 14,6% 5,5% 19,4%
matek média 5-7 30,2% 33,9% 19,1% 30,5%
7-8,5 24,0% 29,3% 29,7% 24,9%
8,5-10 25,2% 22,3% 45,7% 25,1%

A vizsgára beiratkozókból számított részvételi aránynál talán fontosabb lenne a teljes nyolcadikos populációra kivetíteni a résztvevők, illetve sikeresen vizsgázók arányát. Sajnos erre nem térnek ki a közzétett eredmények, olyan adat sem lelhető fel nyilvánosan, hogy hány diák fejezte be idén általános iskolai tanulmányait. A magyar tannyelvű osztályokban a 2014–2015-ös tanévet mintegy 9 960 nyolcadikos tanuló kezdte meg (tanfelügyelőségi adatok szerint). Ebből számítva a képességvizsgára jelentkezők aránya 83 százalékos, a mindhárom vizsgán résztvevőké pedig 81 százalék. Tehát számolhatunk egy majdnem 20 százalékos lemorzsolódással, ami akár komolyan torzíthatja is az eredményeket, főként ha egyes iskolák esetén a későbbiekben szakképzésbe felvételiző diákok jelentős része távol maradt a képességvizsgától. (A képességvizsgán részt nem vevő diákok három éves szakmunkásképzésbe közvetlenül beiratkozhatnak, sőt szeptemberben a nem betöltött líceumi helyekre is jelentkezhetnek majd.)
Magyar diákok jegyeinek megyei átlagai
Megye N Román Matek Magyar Hivatalos Helyezés Anyanyelv és Helyezés
média matek média
Szeben 10 7,40 7,70 8,14 7,74 1 7,91 1
Kolozs 532 6,62 7,21 7,64 7,15 2 7,42 2
Máramaros 113 6,74 6,52 7,91 7,05 3 7,21 3
Hunyad 56 6,54 6,21 7,76 6,84 4 6,99 6
Brassó 188 6,38 6,41 7,62 6,82 5 7,02 5
Temes 55 6,50 6,43 7,29 6,74 6 6,86 12
Fehér 76 6,42 6,35 7,45 6,74 7 6,90 9
Kovászna 1155 5,76 6,57 7,69 6,68 8 7,13 4
Beszterce 89 6,21 6,14 7,62 6,65 9 6,88 10
Maros 1517 5,74 6,28 7,62 6,56 10 6,96 7
Szilágy 408 5,69 6,30 7,61 6,53 11 6,95 8
Szatmár 735 5,34 6,03 7,41 6,26 12 6,72 13
Hargita 2285 4,90 6,15 7,60 6,22 13 6,87 11
Arad 132 5,36 5,94 7,09 6,13 14 6,51 15
Bihar 909 4,72 5,79 7,38 5,97 15 6,58 14
Erdély 8260 5,47 6,27 7,57 6,44 6,92

Szabadság (Kolozsvár)

Markó Béla: stabilitásért beáldozott demokrácia
Majdhogynem vészharangokat kongatott meg tegnap a Hargita megyei Marosfőn zajló EU-táborban Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke, a Kós Károly Alapítvány vezetője.
Véleménye szerint a nagyhatalmak, de elsősorban az Amerikai Egyesült Államok elfogadják, legalábbis többnyire tétlenül szemlélik, amint nem feltétlenül demokratikus folyamatok zajlanak bizonyos országokban, így Romániában is, mert elsősorban a (katonai) biztonság szavatolásában érdekeltek. Egy nappal korábban Kelemen Hunor, az érdekvédelmi szövetség jelenlegi vezetője is ugyanerről beszélt a nyári táborban levő fiataloknak. Markó még tovább ment: szerinte hazánkban bomlik le a demokrácia, teljesen kompromittálódtak egyes intézmények. Ugyanakkor három alternatívát vázolt fel a Közép-Kelet Európában élő kisebbségek számára.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb 34 fiatal részesül a Collegium Talentum elitképzésében
Az Edutus Főiskola idei pályázati kiírása immár ötödik alkalommal kínálta a Magyarország határain túli mesteri és doktori képzésben résztvevő fiatalok számára az oktatói-kutatói utánpótlást célzó, tehetséggondozó munkába való bekapcsolódás lehetőségét. A 85 jelentkezőből 34 pályázót vettek fel, a magyar nemzetpolitikai stratégia prioritásainak figyelembe vételével, a benyújtott írásbeli anyagok alapján, valamint a július 3-án és 4-én lezajlott szóbeli meghallgatások után – tájékoztat közleményében az intézmény.
A Collegium Talentum (CT) vezetése és a szóbeli felvételi bizottság tagjai négy szempontból értékelték a pályázókat: – a kutatási téma aktualitása, fontossága; – a kutatási téma ismerete, elmélyültség az adott kutatási témában; – személyes motiváció, elkötelezettség; – összhang a CT küldetésével. A sikerrel pályázók közül 28 hallgató erdélyi, 14 a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, 4 a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, 4 a Kolozsvári Műszaki Egyetem, 4 pedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzős mesterképzőse vagy doktorandusza.
Szabadság (Kolozsvár)

Iszlámról a Sapientia diplomata mesterképzésén
Számos újdonság várja a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) hallgatóit a 2015/2016-os tanévben.
A tavaly elindított diplomata mesterképzésen két féléves iszlám modult is felvehetnek a hallgatók az idéntől. Ezenkívül először lehet felvételizni magyar nyelvű filmes és angol nyelvű üzleti-gazdasági jog mesterképzésre – ez utóbbit a Debreceni Egyetemmel közösen valósítja meg a Sapientia EMTE. Az egyetem filmes alap- és mesterképzéséhez kapcsolódik a kar nagybefektetése: a Tordai úti épület aulájában a korszerű hangfelvevő és vetítő berendezés 13 millió forintba került, és ősztől remélhetőleg a hallgatók birtokukba vehetik az új tévéstúdiót is, amelyre százmillió forint áll a Sapientia rendelkezésére. Sikeresen államvizsgáztak a hallgatók: a jogon 95%-os, a többi szakon 100%-os a sikerarány.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Méltóbb emlék Barabás Zoltánnak
Rendbetehetik Barabás Zoltán váradi költő, újságíró, szerkesztő sírját. Ezt Pomogáts Béla irodalomtörténész kezdeményezte a Partiumi Írótáborban. Tőkés László az emlékezésről beszélt ugyanott.
Méltó emlékhelyet kaphat a májusban elhunyt Barabás Zoltán nagyváradi költő, újságíró, szerkesztő. Ennek ötlete 12. alkalommal megtartott Partiumi Írótáborban merült fel, amelynek a múlt hét végén a PKE adott otthont. Az idei rendezvény tematikája az emlékezetkultúra a régió irodalmában volt. Ide is illeszkedett tehát a megemlékezés Barabásról, ami a programok egyik pontja volt. Tőkés László, az írótábor védnöke rövid beszédben idézte fel emlékét, Meleg Vilmos színművész a költő verseiből olvasott fel. Pomogáts Béla irodalomtörténész is személyes hangvételű visszaemlékezéssel élt, jelezve többek között, hogy mostani váradi útján felkereste Barabás Zoltán sírját a Rulikowski temetőben, és azt tapasztalta, hogy „méltatlan körülmények között alussza örök álmát”, egyelőre fejfája sincs, a szülei neve alatt nyugszik. Ezért Pomogáts indítványozta, hogy tegyék rendbe a sírt, állítsanak fejfát, illetőleg még emlékmű állítását is szóba hozta. Jelzete: ehhez anyagi támogatást is felajánl. Ugyanakkor kezdeményezte, hogy emlékkönyvet is kiadjanak a nemrég elhunyt alkotóról. Barabás Zoltánt pünkösd vasárnap, 62 éves korában érte a halál. Nagyváradon született, 1953-ban. Költő, újságíró volt. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1981-ben Kolozsváron filozófusi képesítést szerzett. Ettől az évtől dolgozott a sajtóban. A kilencvenes évek közepétől a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálatát vezette és a Partiumi Közlöny főszerkesztője volt.
Harc és emlékezés
A Partiumi Írótábor szombati zárónapján aztán a tematikához illeszkedő előadást tartott Tőkés László is. Az emlékezet közösségteremtő erejéről szólt, kiemelve: Trianon óta még ma is frontális támadás zajlik közösségünk ellen. Az emlékezetre, a szakrális emlékezésre épül közben a vallásunk, de a keresztény Európa is, emlékezetkultúránk pedig a harcainkban való megmaradásunk egyik záloga, eszköze. A kollektív történelmi emlékezet hordozója nemcsak a történetírás, hanem az irodalom is. Ez utóbbi pedig erős identitásképző, komoly közösségteremtő is – fejtegette. Hozzátette: sokáig például Trianon kapcsán is öncenzúrát kellett gyakorolnunk, ám ma már ez a kényszerűség sincs. Így helyi és régiós szinten is az emlékezet intézményesülő, kutatói fórumai is szaporodnak. Megemlítette, hogy az általa támogatott PKE-n is többek között épp emiatt hozták létre nemrégiben a Partiumi Tanulmányok Intézetét, amelyik komoly szellemi műhellyé van alakulóban.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Trianon européerebbé tett minket…
Milyen nyomai voltak, vannak Trianonnak a magyar irodalomban? Nos, többek között az is, hogy az azt követő időszakban felpörgött a dunai együttműködés és az európai közösség vágya. Erről is szó volt Váradon.
Nem elég, hogy számos téren sokfajta sebet okozott Trianon, de még meg sem próbálták orvosolni, gyógyítani azokat – többek között ezt is kiemelte Pomogáts Béla irodalomtörténész, aki Nagyváradon tartott előadást, a XII. Partiumi Írótábor elnevezésű rendezvényen. A múlt hét utolsó napjaiban lezajlott rendezvény eseményeinek a PKE adott otthont, és az idei tematika az emlékezetkultúra volt, a régió irodalmában. Ezen a témán túlmutató előadást tartott tehát Pomogáts, aki Trianon a történelemben és a magyar irodalomban hagyott nyomait elemezte. Mint jelezte, az ominózus döntés megroppantotta a régió népeinek együttműködését is. Szerinte persze jobb lett volna igazságosabb békeszerződés, mert az a régiót magát sem vetett volna vissza, vagy pedig a környező államok föderációjára lett volna szükség. Ez utóbbi a későbbi szovjet expanziót is megakadályozhatta volna. Ehelyett végül, a trianoni döntés után ”a barbár intolerancia jutott hatalomra számos államban”.
Békét kerestek
A magyar írók, költők közül is sokan elvesztették szülőhazájukat, vagyis elcsatolták azon településeket, ahol születtek, vagy ahol épp fiatalságukat töltötték. Például Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond is azok között volt, akiknek ezzel meg kellett küzdeniük, és akiknek műveiben ez visszaköszön. Az előadó hangsúlyozta: a kisebbségi irodalmak is főleg Trianon nyomán, a gyötrődésben és az útkeresésben születtek. Politikai értelemben ugyan gyakran gyűlöletbeszédbe csapott át a veszteség, de – Pomogáts szerint – az irodalomban alig. „A magyar szerzők nem gyűlölettel telve írtak, sőt, sokan a kapcsolatokat is keresték később más népekkel. Sokak mellett Babits, Kosztolányi is így tett, de például később József Attila is”. Emellett persze azért a hiány és a veszteségérzet is hangot kapott munkáikban, de nem vad düh formájában. Külön fontos, hogy Trianon végül nem vezetett elszigetelődéshez az irodalmunkban sem. Sőt, az előadó szerint addig sosem volt olyan erős a dunai együttműködés és a közös Európa utáni vágy, ezen eszmék felkarolása, mint akkor.
A prezentáció végén egyébként Pomogáts Béla felvetette: román, szerb, szlovák írókat is meg kellene hívni jövőre az írótáborba, hogy az ő álláspontjukat is megismerjük, illetőleg ép párbeszédet lehessen folytatni. Az egyik szervező megfontolandónak nevezte az ötletet, de jelezte: nem tudja, találnak-e olyan szerzőket, akik belemennek ilyenbe.
Pomogáts előadása után egyébként Kenéz Ferenc költő mutatkozott be a rendezvényen, aki saját írásait olvasta fel. Ezekben egyből példát is adott a Trianon utáni egyik korszak viszonyulásáról. A szövegekben a nyolcvanas-kilencvenes évek kicsit még mindig kesernyés, de már iróniával is átszőtt attitűdjei köszöntek vissza.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Véget ért a XII. Partiumi Írótábor
A rendezvény utolsó napján némileg változott a program, Szőcs Géza a tervezettnél később érkezett Nagyváradra, így Juhos-Kiss Ferenc író költő többek között Szent István és Szent László alakját felidéző eladása után Tőkés László EP-képviselő, az írótábor fővédnöke emlékezett meg volt munkatársáról, Barabás Zoltán költőről, majd Meleg Vilmos színművész adott elő egy összeállítást a májusban elhunyt költő verseiből.
Pomogáts Béla irodalomtörténész szintén Barabás Zoltán alakját idézte fel, mint mondta, elsősorban az egykori jóindulatára emlékszik vissza. Az irodalomtörténész azt is felajánlotta, hogy akár anyagilag is támogatja síremlékének rendbetételét, illetve egy olyan emlékkötet kiadását, mely Barabás Zoltán versei mellett a barátok visszaemlékezéseit tartalmazná. Egyperces néma csenddel emlékeztek meg az egykori alapítóról, majd Tőkés László beszélt a közösségteremtő emlékezet kapcsán többek között az irodalom identitásképző szerepéről, és arra is kitért, hogy Trianon óta folyamatos a hadviselés az egyházunk, az oktatásunk és az irodalmunk ellen. Elmondta azt is, hogy a Partium reneszánszát tűzték ki egyik céljukul. A hozzászólások során Oláh János író, költő felvetette, hogy a Magyar Napló folyóirat mellett működőhöz hasonlóan szükség lenne egy, az írótábor körül szerveződő állandó műhelyre is, szintén irodalmár felesége, Mezey Katalin pedig egy rádióadó működtetésének ötletét vetette fel.
A napi program végén köszöntötték az időközben megérkezett Szőcs Géza Kossuth-díjas költőt, aki az elhangzottak kapcsán például a határ menti régiók kulturális „hajszálgyökerei” összekapcsolásának fontosságáról beszélt, majd az emlékezet témaköre kapcsán egyetlen regényéből, a Limpopóból olvasott fel a témához kötődő, például a szeretet szó elfelejtetéséről szóló részleteket, majd a Bárka folyóiratban megjelent verseiből egy csokorra valót.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Átadták a román-magyar autópálya-határátkelőhelyet
Victor Ponta román kormányfő és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes jelentétében szombaton átadták a M43-as autópálya Makó és az országhatár közötti szakaszát, a Csanádpalota-Nagylak határátkelőhelyet, valamint román oldalon a Nagylak és Pécska között megépült 16 kilométeres A1 gyorsforgalmi útszakaszt. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes avatóbeszédében hangsúlyozta, Magyarország számára kiemelt fontosságú a határon átnyúló fejlesztések megvalósítása. A kormány célul tűzte ki, hogy minden autópályát kiépít a határig, és ebben a magyar-román autópálya-kapcsolat megteremtése jelentős mérföldkő – tette hozzá.
Magyarország számára alapvető fontosságú a szomszédos országokkal fenntartott jó viszony, ezért arra törekszünk, hogy Romániával is minél több olyan projektet valósítsunk meg, amely előbbre viszi közös dolgainkat – emelte ki a kereszténydemokrata politikus, aki különösen fontosnak mondta a közlekedési, a kommunikációs és az energetikai hálózatok összekapcsolását. Az uniós integrációnak köszönhetően az elmúlt években kezdett kibontakozni a határok nélküli Európa. Bár az utóbbi hónapok eseményei rámutattak az uniót érő kihívásokra, az illegális migráció problémája és kezelése nem tántoríthat el minket az akadálymentes kapcsolattartás elősegítésétől – fogalmazott. Semjén Zsolt közölte, várja az észak-erdélyi autópálya megépülését is, annak érdekében, hogy Erdély magyarok által is nagy számban lakott területein is áthaladjon egy gyorsforgalmi út.
Marius Nica, a román kormány európai alapokért felelős minisztere történelmi mérföldkőnek nevezte a magyar-román kapcsolatokban a két ország autópálya-összeköttetésének megteremtését. Az autópályák és a határátkelőhely megépítése kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a két kormány képes együttműködni a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében – mondta.
Victor Ponta mankóra támaszkodva érkezett az avatóünnepségre, amelyen nem mondott beszédet. „Mától Románia infrastrukturálisan csatlakozott Európához. Idén elkészül az autópálya Lugosig tartó szakasza és befejezzük a Lugos-Déva szakaszt is” – jelentette ki az újságíróknak a miniszterelnök.
Négy-négy sáv a személygépjárműveknek
A Csanádpalota-Nagylak határátkelőhely a román oldalon épült meg. Mindkét irányban négy-négy sávot alakítottak ki a személygépjárműveknek, illetve a teherforgalomnak, valamint két sávot az autóbuszoknak. Két-két mérleget is építettek, és kialakítottak egy több mint száz férőhelyes kamionparkolót is.
A veszélyes anyagot és élőállatot szállító kamionoknak továbbra is a 43-as úton lévő nagylaki határátkelőt kell használniuk. A Nagylak- Csanádpalota autópálya-határátkelő megnyitása nyomán Arad és Temesvár lett Románia első két nagyvárosa, amelyet bekapcsolnak az európai gyorsforgalmi úthálózatba.
maszol.ro

Megalakult a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa
Egyöntetű szavazással Hegedüs Lajost választotta a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa elnökének az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Az ülésen a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét is nevesítették, a következő időszakban így ifj. Deák Ferenc tölti be az eddig nem létező tisztséget, munkáját az újonnan felálló megyei ügyvezető elnökség segíti.
Hegedüs Lajos egyensúlyra törekvő emberként jellemezte magát, és szándékai szerint a Kolozsvárban rejlő hatalmas tartalékokat szeretné bevonni a megyei munkába. Ifj. Deák Ferenc a szervezetépítés, a társadalomépítés és a mozgalmi jelleg erősítését, valamint a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta.
Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ nemrégiben megválasztottelnöke beszámolójában elmondta, hogy ideiglenes székház kiutalását kérte a Kolozsvári Polgármesteri Hivataltól, mivel az eddigi székház életveszélyessé vált. A hivatal a megyei kifizetési ügynökség volt székházát utalta ki a szervezetnek, így hamarosan elkezdhetik a költözést. A megyei elnök beszámolt a Kolozs megyei EMNP elnökével, Soós Sándorral való találkozásáról, ám hangsúlyozta, nem volt mandátuma az együttműködésről tárgyalni, erre megvannak az illetékes testületek. Csoma hangsúlyozta, nem zárja ki, de nehezen elképzelhetőnek tartja egy olyan szervezettel való választási együttműködést, amelyiknek fő tevékenysége az RMDSZ bírálata. A megyei elnök a Máté András Levente, Kolozs megyei RMDSZ-es képviselő és Simon Csaba, az MPP országos alelnöke között megkötött politikai együttműködési megállapodás-javaslat kapcsán megjegyezte, hogy ilyen konkrét megállapodást illett volna a legitim testületekkel is megvitatni. „Az RMDSZ senkinek sem külön bejáratú kft-je” – fogalmazott. Az ülésen jelen volt Kovács Péter is, aki pozitívumnak nevezte, hogy újra lesz ügyvezető elnök a megyében, hisz tapasztalatai szerint azok a megyei szervezetek működnek jól, ahol a megyei elnök és ügyvezető elnök jól tudnak együttműködni. Az RMDSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta: a jövő évi önkormányzati választásokon 500 ezer szavazat a célszám, hisz meg kellene ismételni a négy évvel ezelőtti eredményeket. „Az alternatív küszöb ugyan biztonságot ad a magyar képviselet számára, de morális szempontból kötelesség 5 százalék fölé menni” – fogalmazott. Az RMDSZ-MPP megyei megállapodás-javaslatról szólva Kovács leszögezte: a tavalyi EP-választások előtt az RMDSZ és az MPP országos vezetősége olyan hosszú távú kapcsolódási pontokban állapodtak meg, amelyek mentén együtt tudnak működni. „Azóta is vannak találkozók, rendszeres a telefonos konzultáció. Az RMDSZ nyitott az önkormányzati és parlamenti választásokon való együttműködésre, helyi, megyei és országos szinten fontos lenne együttműködni, de nem minden áron, és nem biztatom arra a parlamenti képviselőinket, hogy mindenki külön megállapodást írjon alá. Ha egy megyei elnök elköszön, adja át a politikai ügyeket a soron következő elnöknek. Az együttműködés formáiról pedig a szervezet kell döntsön, nem tartom helyesnek, hogy a megyei elnök a sajtóból kell értesüljön ilyesmiről” – fogalmazott Kovács. (tudósítónktól)
itthon.transindex.ro