Hármas történelmi esemény a Bolyaiban
Múltból építkező jövő
Tegnap délben a marosvásárhelyi Bolyai líceumban és a Református Kollégiumban a szervezők által történelminek nevezett esemény zajlott. Új portrékkal gazdagodott az ősi alma mater tanári szobájában őrzött arcképcsarnok, és megfordították azokat a táblákat, amelyeken 1909-ben az akkori elöljárók nevét örökítették meg, a tornacsarnok bejáratához pedig újabb márványtábla került, az iskola egykori sportoló diákjainak, később országos bajnokainak nevével.
A rendezvényt a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre szervezte. A festményeket az iskola volt diákja, tanára, az Amerikai Egyesült Államokba költözött Márkos Ferenc készítette és ajándékozta a tanintézetnek. Ezentúl Nagy Endre és Nemes Károly korábbi igazgatók portréja is ott áll a tanári szobában. Míg Bolyai Farkas és Vályi Gyula matematikusok arcképei a múzeumot is gazdagítják, Márkos Ferenc elhozta Kőrösi Csoma Sándorról készített portréját is, amelyet a tudós nevét viselő és emlékét őrző kovásznai alapítványnak ajándékozott.
Az átadási ünnepségen, amely az iskola dísztermében volt, Kirsch Attila a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke megköszönte munkatársainak, az iskola vezetőségének a segítségét és munkáját, s azt, hogy lehetővé tették ezt a rendezvényt. Az összefogás szép példázataként említette, hogy egyszerre három eseménynek is tanúi lehetnek a jelenlevők.
Dr. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója szerint "a múlt költözött a jelenbe", ez erőt ad ahhoz, hogy folytassák azt a több évszázados oktatói munkát, amely hírnevet hozott az iskolának, és büszkén jelentette be azt is, hogy a romániai magyar nyelvű líceumi oktatásban az első lett a Bolyai. Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója hangsúlyozta: a történelmi múlt kötelez, és az öregdiákok évről évre a jelen diákjainak is példát mutatnak a hagyományőrzéssel.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai konzulátusának főkonzulja, aki elmondta, mindig szívesen jön haza, hiszen bolyais diákként tér vissza az ősi falak közé. Kiemelte és értékelte a Kirsch Attila által vezetett baráti kör munkáját, de azt is elmondta, hogy legalább ilyen összefogás kellene azért is, hogy az iskola épületét megjavítsák. A konzul megállapította azt is, hogy hiányoznak a frissen végzettek, de még a középgenerációból is kevesen jönnek el a baráti kör tevékenységeire, ezért – öregdiákként is – tanácsolta, hogy a szervezet találja meg azt a hangot, amivel megszólíthatja az újabb nemzedék képviselőit is.
Magos György öregdiák bemutatta a festmények készítőinek, adományozójának, a rendezvényen jelen levő Márkos Ferencnek, a sokak által Fricinek ismert tanár úrnak az életútját, aki igen sokat szenvedett származása miatt, s bár többször is felfele ívelt pályája mind szakmailag, mind a sport terén, a kommunista rendszer megpróbáltatásai miatt el kellett hagynia az országot, de sohasem felejtette el, honnan indult, és évek óta munkájával, tevékenységével segíti néhai iskoláját.
A portrék hivatalos átadása előtt Nemes Károlyról Mátyás Zoltán, Vályi Gyuláról Weszely Tibor, Kőrösi Csoma Sándorról dr. Nagy Lajos beszélt, majd Bende Tamás csomakőrösi református lelkipásztor megáldotta a portrékat.
Ezután Csáky Károly, a nemrég létrehozott Református Kollégium Egyesület elnöke azokról a táblákról beszélt, amelyek az iskola főbejáratánál állnak. Ezeket az építők 1909-ben helyezték ki, megörökítve az akkori elöljárók nevét. Nem véletlenül 1957-ben ezeket a táblákat megfordították, és eddig tulajdonképpen a hátlapját láthatták azok, akik erre a tiltott helyre léptek. Az egyesületet létrehozók már öt évvel ezelőtt eltervezték, hogy visszafordítják az alapítók nevét tartalmazó táblákat. Támogatóknak – többek között a magyar külügyminisztérium – köszönhetően korábbi fotók alapján sikerült rekonstruálni a szöveget. "Az igazságot nem lehet falnak fordítani!" – mondta büszkén az öregdiák.
Bordi Teréz diák szavalatát követően Buksa Éva Mária tanárnő, az öregdiákok baráti körének alelnöke lírai hangvételű esszéjében reflektált a felújított iskolamúzeumról, majd mindenkinek név szerint megköszönte a közreműködését abban, hogy immár ne csak néhány napra (ahogy öt évvel ezelőtt történt), hanem hosszabb időszakra is nyitva legyenek az iskola múltjának emléket állító helyiségek.
A rendezvényen részt vevők a díszteremből a tornacsarnok elé vonultak, ahol dr. Tőkés Béla és Magos György volt öregdiákok, a "sport- részleg" vezetői, ahogy Kirsch Attila mondta, leleplezték az új márványtáblát, ahova két új név került fel: Csiszér Miklós vízilabdázóé, ötszörös országos bajnoké és Petelei Attiláé, aki nemcsak sportolóként, hanem edzőként is mai napig kimagasló teljesítményt ér el diákjaival. Csiszér Miklósról dr. Tőkés Béla mondott laudációt, míg saját pályafutásának néhány kiemelkedő mozzanatáról maga Petelei Attila beszélt. Ezt követően pedig a jelenlevők megtekintették a múzeumot, ahol Buksa Éva Mária rövid ismertetőt tartott arról az összegyűjtött és kiállított anyagról, amely méltó emléket állít a nagynevű iskolának.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Kolozsvár: „magyarul beszélő” jegyautomaták és biciklikölcsönzők
Korszerű kempingje lesz az ifjúsági fővárosnak
Horváth Anna, Erdély fővárosának alpolgármestere a Szabadságnak tegnap adott videóinterjúban arról számolt be, hogy közbenjárására a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) vezetősége jóváhagyta, hogy magyar menüsorral is rendelkezzenek majd az idén működésbe helyezendő jegyautomaták.
Mint megtudtuk, az automata biciklikölcsönző rendszer tesztelésekor is elvégezték már a magyarra fordítást, így azok igénybevételekor is anyanyelvüket használhatják majd közösségünk tagjai vagy az anyaországból érkezők. Az RMDSZ politikusa további újdonsággal is szolgált lapunknak: az elkövetkező hónapokban korszerű, a nyugati országokban már évtizedek óta működő kempingekhez hasonlót hoznak létre Kolozsváron, pontosabban a tavalyi Félsziget Fesztiválnak otthont adó Gorbó-völgyében, hogy további szálláslehetőséget kínáljanak a Kolozsvár 2015 – Európa Ifjúsági Fővárosa rendezvénysorozatra érkező fiataloknak.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

„A művészet a lelkek találkozása”
Forró Antal festőművészre emlékeztek a Kolozsvár Társaságnál
Kamarakiállítással és könyvbemutatóval ünnepelte Forró Antal festőművész születésének 90. évfordulóját a Kolozsvár Társaság. A szervezet főtéri székhelyén múlt héten megtartott rendezvényen a jeles művészre emlékeztek lánya, Forró Ágnes képzőművész jelenlétében, az évfordulóra megjelent albumról, illetve a kamarakiállításról a kötet szerkesztője, Németh Júlia műkritikus beszélt.
KÖLLŐ KATALIN
Forró Antal (Kézdimartonos, 1924. március 7. – Kolozsvár, 1982. augusztus 11.) Szabadság (Kolozsvár)

Kalákaszellem
Bizonyára sokan felkapják a fejüket, amikor Apáczai Csere Jánosnak, Brassai Sámuelnek, Bölöni Farkas Sándornak, Orbán Balázsnak, Kővári Lászlónak, gróf Mikó Imrének, Wesselényi Miklósnak vagy Kós Károlynak az erdélyi gazdasági gondolkodásban betöltött szerepéről hallanak
Pedig ezek az érdemek túlhaladták régiónk határait, elegendő, ha csak a polihisztor Brassaira gondolunk, akinek ilyen vonatkozású könyvét a mai Harvard Egyetem négy nyelven adta ki. A későbbi utódok közül idesorolható Berde Áron, Erdély első közgazdászprofesszora, Debreczeni Márton, a helyi bányászat „guruja”, Rajka Péter, az erdélyi gépgyártás úttörője és társaik: Gyárfás Elemér, Kovrig Béla, Oberding József György, Nagy Miklós, Imreh István, Szász Pál, Gávai Gaál Jenő, Barabás Endre, Vencel József stb.
ÖRDÖG I. BÉLA. Szabadság (Kolozsvár)

Levélpárbaj az önrendelkezésről
Részben osztja a román kormány önrendelkezés-ellenes véleményét Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, aki Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének küldött válaszában rámutat: nem létezik olyan nemzetközi egyezmény, amely az Európai Unió bármelyik tagállamát arra kötelezné, hogy a területén szavatolja a területi autonómiát.
A szövetségi elnök szerint Romániának elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. „Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon” – áll a válaszlevélben.
A szövetségi elnök azt követően válaszolt Izsáknak, hogy az SZNT-elnök a múlt héten nyílt levélben kérdezte Kelemen Hunortól, a kormányzati szerepet vállaló RMDSZ hol áll az autonómiavitában, és mit kíván tenni az önrendelkezés ügyében.
Ponta nem konzultált az RMDSZ-szel
Kelemen Hunor igyekezett tisztázni: Victor Ponta kormányfő nem konzultált a koalíciós partner RMDSZ-szel, amikor június 10-én válaszlevelet küldött az SZNT által megfogalmazott petícióra, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.
Az Izsák Balázsnak adott válaszában Kelemen Hunor hangsúlyozza: az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el. Azt azonban hozzáteszi, „egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával”.
„Össztársadalmi párbeszéd szükséges”
A szövetségi elnök rámutat továbbá: egyetlen uniós dokumentum sem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. „Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek” – áll a válaszlevélben. A szövetségi elnök reményét fejezi ki, hogy „a nemzetközi és hazai jogi kényszer híján” is a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útján elérhetőek a romániai magyar közösség céljai.
Kelemen Hunor továbbá kitér a régióátszervezés kapcsán zajló vitákra is, és megjegyzi, „az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni”.
Mint ismeretes, a székely szabadság napján, ez év március 10-én Marosvásárhelyen az SZNT elfogadott kiáltványra adott kormányzati válaszban az áll, Romániát semmilyen nemzetközi egyezmény nem kötelezi arra, hogy etnikai alapon területi autonómiát vagy kollektív jogokat biztosítson a nemzeti kisebbségeknek. Az SZNT-nek adott válasz kitér arra is, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által 1993-ban elfogadott 1201-es ajánlásnak – amely többek között a területi autonómiát is a kisebbségek védelmét szolgáló megoldásként ajánlja – nincsen kötelező jogi ereje.
A székely szabadság napján felolvasott kiáltványban a tömegdemonstráció résztvevői követelték, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, melynek autonómiáját törvény szavatolja. Tiltakoztak a székely nép érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás terve ellen, követelték, hogy a hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, és a kormány kezdjen párbeszédet a Székelyföld státusáról az SZNT-vel és a székely önkormányzatokkal.
Per az autonómiahatározatok miatt
A közigazgatási bíróságon támadta meg a Hargita megyei prefektúra a megye négy településén – Gyergyószentmiklóson, Gyergyószárhegyen, Gyergyóújfaluban és Gyergyóditrón – elfogadott autonómiapárti önkormányzati határozatokat. Adrian Jean Andrei prefektus kedden közölte, a helyi önkormányzatok jogkörei nem terjednek ki arra, hogy programszerű dokumentumokat fogadjanak el az ország területi közigazgatási rendszerére, hivatalos nyelvére vonatkozóan, ezért véleménye szerint ezek a határozatok illegálisak.
Marius Popicã Kovászna megyei prefektus egyébként hétfőn körlevélben szólította fel a megye polgármestereit és jegyzőit, hogy ne fogadjanak el autonómiapárti önkormányzati határozatokat „a törvénytelenségek elkerülése végett”. Mint ismert, az SZNT február 12-én fordult nyílt levélben a 152 székelyföldi önkormányzathoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el olyan határozatot, melyben a település a Székelyföld területi egységhez való tartozását kérik. A dokumentumot eddig 10 önkormányzat képviselő-testülete fogadta

Wass Albert üldözése miatt tiltakozik az EMNT
A Csíksomlyón, pünkösd szombatján tapasztalt hatósági visszaélésekre és a pünkösdkor Szovátán állított Wass Albert-szobor elhurcolására hívná fel a figyelmet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete a szerdán 18 órára meghirdetett nagyváradi rendezvényén.
A tiltakozó megmozdulást Tőkés László EP-képviselő váradi irodája előtt tartják meg. „Reményeink szerint Tőkés László is jelen lesz, és megkérjük, hogy vigye el Brüsszelbe is annak a hírét, hogy 2014-ben üldözik azokat, akik a magyarság szimbólumait használni merik” – mondta a Krónikának Nagy József Barna, aki mindenkit arra kér, hogy az író egy kötetét is hozza majd magával.
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke szerint „a kis lépések politikája mára oda vezetett, hogy Erdélyben, illetve Romániában már a legelemibb magyar nemzeti szimbólumainkat is támadják, a magyar művelődés, irodalom legnagyobb jelképeit pedig betiltják”. „Ez az a pont, amikor megálljt kell parancsolni annak, amit a román főhatalom megenged magának. Ezért mi mindenkit arra buzdítunk, hogy ne hagyja magát megfélemlíteni, használják a magyar szimbólumainkat, népszerűsítsék irodalmi alakjainkat” – szögezte le a néppárti vezető.
Kedden egyébként a marosvásárhelyi rendőrségen kellett jelentkeznie a szovátai Tóth Ferencnek, akinek az udvaráról elkobozták a pünkösdvasárnap felállított Wass Albert-szobrot. A háborús bűnösök kultuszának ápolásával meggyanúsított Tóth Ferenc kihallgatása azonban elmaradt, és közölték vele, hogy június 19-én, csütörtökön újra jelentkeznie kell.
Mint arról beszámoltunk, június 12-én a segesvári törvényszék, ügyészség, a Maros megyei és a szovátai rendőrség képviselői házkutatást tartottak a Wass-szobrot állító Tóthnál. Az irredentizmus vádját kimerítő propagandaanyagot, szórólapokat, plakátokat kerestek, de mivel ilyesmit nem találtak, más terhelő bizonyíték után is kutattak lakásában, majd magukkal vitték a műkőből készült mellszobrot.
A rendőrség a vizsgálódást azzal indokolta, hogy a szobor „olyan helyen áll, hogy az a magántulajdonon kívüli területről is látható”. Beszámoltunk arról is, hogy a csíksomlyói búcsún a rendőrség eltávolíttatta a portékáikat kínáló árusokkal Wass köteteit arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni, ugyanis az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt a múlt héten bejelentette, pert indít a hatósági visszaélések miatt.
Gyergyai Csaba, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Ponta támogatása: Kelemen árnyalni próbál
Cáfolta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt a DC News hírportál által közzétett hírt, miszerint az RMDSZ Victor Ponta miniszterelnököt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét támogatná az államfőválasztáson, amennyiben elindulna.
A DC News ugyanakkor a Kelemen Hunorral készült beszélgetés videófelvételét is közzétette. Abban Kelemen arról beszélt, a PSD-vel való koalíciós partnerség azt is jelenti, hogy "ha a dolgok jól mennek a koalícióban", és hogyha Victor Ponta miniszterelnök lesz a PSD elnökjelöltje, akkor "jó esélye van annak", hogy az RMDSZ őt támogassa.
Victor Ponta támogatására akkor nyílna lehetősége a szövetségnek, ha nem állítana jelöltet, vagy ha a választás első fordulójában nem dőlne el az elnöki szék sorsa, és a szövetség jelöltje nem jutna a második fordulóba. Kelemen egyébként az MTI-nek azt mondta: az RMDSZ nem siet eldönteni, hogy állít-e jelöltet, vagy kit támogat az őszi romániai elnökválasztáson. Elmondta: az RMDSZ elnökségében a többség hajlik arra, hogy a szövetség állítson saját jelöltet. Döntést azonban a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) kell hoznia, a testület pedig megvárja, hogy tisztuljon a helyzet a román belpolitikában.
Az SZKT e hét végén tartandó ülésén is csak elviekben kerül szóba az elnökválasztás kérdése. A mostani tanácskozásnak az EP-választások értékelése lesz a feladata. A testületnek – Kelemen Hunor szerint – augusztus végéig kell meghoznia a döntését. Hozzátette, azért sem lehet most dönteni a kérdésről, mert jelenleg azt sem lehet tudni, hogy kik lesznek a román pártok jelöltjei.
Kelemen Hunor sem igent, sem nemet nem kívánt mondani arra a kérdésre, miszerint vállalná-e az elnökjelöltséget. "Belső késztetést nem érzek a jelöltségre, de ebben a kérdésben a döntést nem az én szempontjaim, hanem a szövetség érdekei kell hogy meghatározzák" – jelentette ki az RMDSZ elnöke. Krónika (Kolozsvár)

„Az erdőt nem szabad eladni!”
Tízéves a Kézdivásárhelyi Magánerdészet
Tizedik évfordulóját ünnepelte hétvégén a kézdivásárhelyi Bujdosó vendéglőben az Orbai Egyesület és a Kézdivásárhelyi Magánerdészet. Magalakulásuk óta az erdészet területe évről évre gyarapodott, 2013-ban már 26 286 hektár erdő tartozott gondozásuk alá.
Gelencei székhellyel, 2003 márciusában alakult meg az Orbai Egyesület azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy magánerdészetet az egyesület tagjainak tulajdonában levő erdőterületek őrzésére és szakmai gondozására. Akkor az egyesületet tizenegy tömörülés alapította: a gelencei Nagycsoport, a Jáhoros, a Kóróbércz, a Kis- és Nagybonyó közbirtokosságok, a Hidegkút Erdőtulajdonosi Társulás, valamint Zaboláról a Kónyacsoport, az Ölves, a Keresztesek Havasa, a Jakabhavasa, a Pojánka és a Csókaház közbirtokosságok. Induláskor elnökének Gábor Imrét, a gelencei Nagycsoport vezetőjét választották meg. Tíz évvel ezelőtt az Orbai Egyesület területe 3462 ha erdőterületből tevődött össze, az akkor érvényben levő törvények alapján azonban egy erdészet megalakításához minimum 7 ezer ha erdőre volt szükség. Ennek érdekében az elkövetkező évben még 31 közbirtokosság csatlakozott az egyesülethez, így az ide tartozó terület 7185 hektárra bővült.
A Kézdivásárhelyi Magánerdészet hivatalosan 2004. június elsején jött létre Péterfy László erdőmérnök vezetésével. 2007 végéig Kovásznán működött, 2008-tól pedig átköltöztette székhelyét Kézdivásárhelyre. Jelenleg Tőke István erdőmérnök irányítja tevékenységét. Területe évről évre gyarapodott, 2013-ban már 26 286 hektár terület erdő tartozott hozzá. Ebből 1607 ha a különböző önkormányzatoké, 13 996 ha magánszemélyek birtokában van, és 10 683 ha jogi személyek tulajdonát képezi.
A Kézdivásárhelyi Magánerdészet 2005 és 2014 között 291 hektár erdőt ültetett (1 853 000 csemetét), és 659 478 köbméter fát termeltek ki. Az Orbai Egyesület jelenleg több pilléren áll, a magánerdészet mellett egy vadásztársaságot is alapított, és egy kitermelő céget is működtet.
Gábor Imre volt elnök a találkozón azt emelte ki, hogy a magánerdészeteknek illojális versenytársat jelent az állami erdészet, melynek az az érdeke, hogy központosítva tartsa a rendszert. Azokban a megyékben, ahol magánerdészetek alakultak, az állami lenyomta az árakat, ahol viszont nincs versengés, ott nagyon drágán dolgoznak.
– A politikum egyáltalán nem segít, rengeteg olyan magánerdő-tulajdonos van, aki törvényszéki végzéssel kapta vissza tulajdonát, mégis perbe lett hívva az állami szervek által – fakadt ki Gábor, majd arra biztatta társait, ne féljenek, mert amit törvényes úton kaptak vissza, azt senki nem veheti el tőlük.
A Holzindustrie Schweighofer megyénkbe való telepedéséről is kikértük a magánerdészet képviselőjének véleményét. Gábor Imre úgy látja, ekkora tőke ellen nem lehet harcolni.
– Nem baj az, ha jön egy modern technológiával rendelkező befektető, és munkahelyeket teremt. Az lesz a gond, ha felvásárolja a székelyföldi erdőket. De ez az embereken múlik, illetve, hogy a tulajdonukról milyen döntést hoznak. Azt tanácsolom nekik, az erdőket semmiképp ne adják el, csak a kitermelt fát!
Orosz Anna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tisztelet a hősöknek
Négy veterán vett részt a megemlékezésen
Ha pünkösdhétfő, akkor veteránnap Nagybaconban: több mint két évtizede ezen a napon a községközpontban megemlékező ünnepséget tartanak, amelyen a falu lakói a világháborúkban elesettek vagy a fogolytáborokban elpusztultak emléke előtt róják le kegyeletüket, a még élő veterán katonákat pedig ünnepi műsorral, virágokkal köszöntik.
Idén sem volt ez másképp: az ünnepi istentisztelet után a Kós Károly tervezte református kultúrháznál gyülekeztek az emlékezők, melynek falán Nagybaczoni Nagy Vilmos emléktáblája található.
Ember volt és katona
Mihály Réka tanítónő, a nagybaconi Benedek Elek Művelődési Egyesület vezetője először Nagybaczoni Nagy Vilmosról emlékezett meg, akinek nevét Magyarország honvédelmi minisztereként írták be a történelemkönyvekbe. Három évszámot és helyet emelt ki: 1884 – Parajd, 2004 – Nagybacon és 2014 – Nagybacon.
Nagy Vilmos1884. május 30-án született Parajdon, családfájának egyik gyökere Nagybaconba nyúlik vissza, ezért felvette, és használta is a Nagybaczoni előnevet. 2004-ben, születésének 120. évfordulóján Dimény János tanár (a Baróti Szabó Dávid Líceum igazgatója) és felesége, Dimény Olga tanárnő kezdeményezésére, a helyi tanács támogatásával emlékplakettet állítottak a tiszteletére, azóta a veteránnapon rá is emlékeznek.
Idén, születésének 130. évfordulóján, Nagy Kinga történelemtanár is felelevenítette a hős emlékét: „A II. világháború idején közel egy évig volt Magyarország honvédelmi minisztere. Vitathatatlanul színes egyéniség, világnézetét tekintve pedig antifasiszta és magyar volt. Nem tartozott a vesztes országok vezetőinek azon csoportjába, akiknek magyarázkodniuk, szégyenkezniük kellett korábbi tevékenységeik miatt. Ember volt és katona, magyar katona, honvédtiszt a szó legnemesebb értelmében.”
Nem örömünnep ez, hanem gyászos emlékezés
Ezt követően Benedek Gyula nyugalmazott tanító olvasta fel az Adósunk Európa című verset, majd az Őszi Csokor Nyugdíjasklub régi katonanótákat énekelt. Röviden emlékezett a volt vezérezredesre a község polgármestere is, ezek után pedig a nagybaconi fúvószenekar akkordjai mellett a hála koszorúi kerültek az emléktábla alá.
A veteránnap a községközpontban, a ’90-es évek elején felújított hősi emlékműnél folytatódott. „A két világháború nemcsak véráldozatot követelt tőlünk, hanem elvett sokat abból, ami addig a miénk volt. Belekényszerítettek két olyan háborúba, melyek semmi jót nem eredményeztek számunkra, s a minket ért veszteség és igazságtalanság még azóta sem lett helyrehozva. Jogos tehát a fájdalmunk és a felháborodásunk. Nem örömünnep ez számunkra, hanem gyászos emlékezés: nemcsak hősi halottainkat kell siratnunk, hanem több országrész elvesztését, nemzetünk szétdarabolását, megalázását is gyászolnunk kell” – figyelmeztette Mihály Réka az emlékezőket.
„Beleráncigáltak a háborúba”
Simon András polgármester köszöntötte a megjelent veteránokat, de azokat is, akik egészségi problémák miatt nem tudtak eljönni a megemlékezésre. „Száz év telt el az első, és hetven év a második világháború óta. Nemzetünket beleráncigálták a nagyhatalmak ezekbe a háborúkba, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy az ország akkori vezetői hibáztak, hiszen kényszerlépésben voltak. Nagybaczoni Nagy Vilmos többször nyilvánosan is kifejezésre juttatta, Magyarország nem akar háborút, s amikor az már elkerülhetetlenné vált, síkraszállt azért, hogy a magyar hadtestek maradhassanak az országhatárokon belül. Maga Horthy kormányzó is többször ki akart lépni a nemzetre kényszerített háborúból, melynek fia, István, majd később maga is áldozatává vált. Több ország, melyek oldalán mi is harcoltunk, már kiheverték a háború borzalmait, számunkra azonban mindmáig maradt a nyílt seb, a fájdalom” – fogalmazott az elöljáró. Beszéde után a jelenlevők egypercnyi néma csenddel tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
Szívünkben őrizzük emléküket
„Nagybaconban pünkösdkor a hősökre is emlékezünk, elsősorban arra a 147 nagybaconira, akik az első és második világháborúban vesztették életüket. Az I. világháborúban a hadba vonult magyar katonák 17 százaléka halt hősi halált, 20 százaléka megsebesült, 19 százaléka hadifogságot szenvedett, ami azt jelenti, hogy csak minden második katona térhetett haza otthonába. A II. világháborúban a nemzet katonai vesztesége 340–360 ezer fő, melyhez csatlakozik még 50 ezer polgári áldozat és 500–700 ezer meggyilkolt zsidó” – világított rá a háború veszteségeire Nagy Kinga történelemtanár.
Bereczki László nyugalmazott református lelkész beszédében azt hangsúlyozta, hogy a hősök nevei nemcsak az emléktáblákra vannak felvésve, ott vannak szívünkben is: „Ott őrizzük őket, továbbadva emlékezetüket a következő nemzedékeknek is, azért, hogy a tragikus történelmi múltunkat utódaink se felejtsék. A vereségnek, bár nem méltóságteljes, óriási kvalitása van: ami megmaradt, azzal tovább lehet lépni, új erőt lehet gyűjteni, új harcot lehet vállalni” – mondta, egyben figyelmeztetve, tegyünk jövőnkért, megmaradva a keresztény hitben, és megőrizve drága anyanyelvünket, de ugyanakkor szaporodva is, hiszen az erdélyi magyarság lélekszáma vészesen fogyóban van.
Még heten vannak életben
Nagybacon még életben levő veteránjai, a 92 éves Benedek József nyilvántartása szerint: Nagy Borbély Sándor (született 1920-ban), Benedek József (1922), Nagy Máthé Árpád (1922), Kiss Árpád (1924), Baló András (1924), Mokán Ferenc (1925) és Virág Mihály (1925). A négy utóbbi veterán jelen volt a megemlékezésen, mely Molnár Sándor lelkipásztor áldásával, koszorúzással és a himnuszok eléneklésével zárult.
A verset szavaló Benedek Gyula nyugalmazott tanító és Bardocz Éva diáklány mellett a rendezvény megszervezésében, létrejöttében közreműködtek a baconi polgármesteri hivatal munkatársai, a nagybaconi református egyház, a nagybaconi iskola munkatársai, a nagybaconi Őszi Csokor Nyugdíjasklub, a nagybaconi fúvószenekar és a nagybaconi Benedek Elek Művelődési Egyesület tagjai, utóbbiak régi katonadalokkal tették meghitté a megemlékezést. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vissza a természethez
Fesztivállal ünnepelik az Ika vára helyreállítását
A hétvégén Vissza a természethez néven falunapnak is beillő fesztivált tartanak Alsócsernátonban az önkormányzat által felújított Ika vára alatt, a készülő ünnepről és egyéb időszerű munkálatokról beszélgettünk Bölöni Dáviddal, a község polgármesterével.
– Alsócsernáton az aszfaltozott útjával, vízhálózatával, szennyvízrendszerével, szépen rendbe tett könyvtárával mintafalunak tekinthető Háromszéken. A község többi településén milyen munkálatokra készülnek?
– Ikafalván és Albisban írunk ki két közbeszerzési árverést multifunkcionális közösségi házak elkészítésére. A jelenleg használatos helyiségek nincsenek olyan állapotban, hogy oda érdemes volna befektetni javítás céljából, ráadásul az a tervünk, hogy az új építményekben gyűléstermet, orvosi rendelőt és várótermet képezzünk ki. Ezenkívül a LEADER-programon keresztül négy közterületet szeretnénk parkosítani, Alsócsernátonban az ANL-s tömbházak környékén és a központban, egyet az országút melletti piacnál, valamint egyet Felsőcsernátonban, az óvoda melletti területen. Ugyancsak Felsőcsernátonban tervezünk felállítani egy modern hídmérleget a meglevő négy kisteljesítményű helyett, mert nagy igény mutatkozik rá.
– Az Ika vára többé már nem Csonkatorony, befejeződött a helyreállítása.
– A legsürgősebb munkálatot befejeztünk, befedtük a tornyot, hogy megvédjük a további romlástól. Már nagyon régóta tervezzük a vár azon részeinek a feltárását, amelyek nem láthatóak. A délkeleti oldalon pár éve kezdtük el az ásatásokat, és rájöttünk, sok minden másképpen van, mint eddig elképzeltük, olyan részletek kerültek felszínre, amelyeket Orbán Balázs sem láthatott már. Derzsi Sámuel vállalkozó és csoportja, valamint Bordi Zsigmond Loránd régész előbb az erősség környékét tárta fel, majd megerősítették a régi falmaradványok torony körüli részét, visszabontották a torony meggyengült falrészeit, aztán visszaépítették az eredeti formájára. Közben találtak egy olyan kancsót is, amelyhez hasonló a szakemberek szerint csak Buda váránál került elő eddig. Ezek olyan értékek, amelyek arra ösztönöznek, hogy amit az őseink ránk hagytak, azt megbecsüljük. Ezért igyekeztünk, hogy a helyi költségvetésből különítsünk el annyi pénzt, amivel az öregtornyot megmenthessük. Voltak viták a torony befedésének módjáról, mivel erről nem létezik korabeli dokumentum, de a végleges formát a szakértők a korabeli várakkal összevetve alakították ki. Örömmel nyugtázom, többen is megerősítettek véleményükkel, miszerint az új tető beillik a képbe, olyan mestermunka, amely joggal dicséri Varga Ernő vállalkozó és munkacsoportja teljesítményét. Ezzel hosszú időre biztosítottuk a torony további létezését.
Ha az őseink képesek voltak Felsőháromszék legnagyobb alapterületű várát megépíteni az akkori gazdasági, technikai feltételek mellett, akkor nekünk kötelességünk a folytatásról is gondoskodni. Tervezzük az északnyugati torony feltárását és a várfal 60-80 cm magasságban való kiemelését, valamint konzerválását is. Az eddig elvégzett munkát ünnepeljük a hétvégén.
– Merthogy a nyár nemcsak a munkáról szól, hanem a kikapcsolódásról is. Más rendezvényeket is szerveznek az idén?
– Augusztusban az egykori néptánctalálkozót szeretnénk visszahozni az Ika vára alá. De egyelőre beszéljünk a hétvégén zajló eseményről. Mivel az Ika várára nemcsak a helyiek büszkék, hiszen mondhatni egész Háromszék ékessége, ezért a Vissza a természethez nevet viselő fesztiválunkra meghívtuk a szélesebb közönséget is. Reméljük, ezzel az ünneppel hagyományt teremtünk: a háromszéki családoknak szeretnénk a legkisebbektől a legidősebbekig tartalmas, egész napos időtöltést biztosítani. Nem véletlen, hogy június 21-ére, a nyári napforduló napjára időzítettük az ünnepet. Tudjuk, ezen a napon az őseink, még a 19. század elején is, nagy napfordulós, úgynevezett Szent Iván-éji ünnepeket tartottak. Erről még Felsőcsernáton nagy szülöttje, Bod Péter is megemlékezik, egyik munkájában megemlíti: „(…) a tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak”. Mivel az Ika vára alatt a háborítatlan természeti környezet adott, többek közt az Erdélyi Konyha és a Boszorkánykonyha lapok szerkesztőivel közösen egy gasztronómiai vetélkedőt szervezünk, melynek témája az ehető vadnövények és gombákból készült ételek. Szerencsés egybeesés folytán a Háromszéki huszártoborzó is erre a napra esik, így annak több mint 150 résztvevőjét is meghívtuk a vár ünnepére, meg is vendégeljük őket a Török Zoltán tábori szakács által készülő huszárgulyással, majd műkedvelő csoportjaink előadását is megtekinthetik. De nemcsak rájuk és a vendégekre számítunk, hanem községünk apraját-nagyját is nagy szeretettel várjuk, hiszen családos napot tervezünk. A gyerekfoglalkozások, színpadi fellépések, természetismereti túrák, távcsöves csillagvizsgálás és sok más program mellett koncerteket hallgathatnak. Éjfélkor pedig az egészséget és életerőt biztosító régi szokással, a Szent Iván-éji tűz átugrásával zárjuk a napot.
Jancsó Katalin
10 órától főzőverseny: vadon termő, ehető növényekből és gombákból készült ételek. Ezenkívül: természetjárás: nyomkeresési, gomba-, rovar-, növényismereti túra a közeli erdőben szakemberek vezetésével. Játszóház az Ika Ifjúsági Egyesület, a Haszmann Pál Múzeum mellett működő Csernátoni Népfőiskola, a MÁRA Egyesület, a Csiporkázó Játszóház, a Székölykök-csapat, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi tagozata, a Zöld Nap Egyesület, a Nagy Mózes Líceum rajztagozatos diákjai és a kézdivásárhelyi EMI közreműködésével. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hazatértek a Károlyiak
Családtalálkozó Nagykárolyban
A Károlyi grófok mintegy hetven számon tartott leszármazottja közül tizennyolcan vettek részt a hétvégén a partiumi Nagykárolyban tartott családi találkozón – számol be a Krónika nyomán az MTI.
A világban szétszórtan élő Károlyi-leszármazottak a Károlyi Sándor Alapítvány meghívására jöttek Nagykárolyba. A kétnapos rendezvény keretében megtekintették a város és a környék nevezetességeit, konferencián vettek részt, és igyekeztek megismerni az őseik által alapított település jelenlegi helyzetét, fejlesztési terveit. A család hazalátogató tagjait a Szatmár megyei önkormányzat román elnöke is magyarul köszöntötte.
A civil szervezetet az egyik családtag, a Svájcban élő Francesca Dürckheim hozta létre a nagy előd hagyatékának ápolására, valamint Nagykároly fejlődésének elősegítésére. Az alapítvány korábban támogatta a kaplonyi ferences kolostor felújítását és az egyházi iskolák taneszközökkel való felszerelését. A kaplonyi ferencrendi templom kriptájában nyugszik a nemesi család 29 tagja.
Francesca Dürckheim elmondta, bár a család fiatalabb tagjai nem, vagy alig beszélnek magyarul, a mai napig Nagykárolyt tekintik otthonuknak, és készek dolgozni a város fejlődéséért. Azt is megjegyezte, mindeddig eredménytelenül igényelték vissza azokat az ingatlanokat, amelyek a család tulajdonában álltak az államosításkor. Hozzátette, ha sikerülne visszaszerezni a család ingatlanait, azokat a helyi közösség szolgálatába állítanák. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyarként Bukarestben, tabu vagy lehetőség?
A román fővárost próbálja közelebb hozni a magyar közösséghez a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) bukaresti szervezete. Nagy-Bege Zoltán a társaság elnöke a nemrégiben szervezett „Magyarként Bukarestben, tabu vagy lehetőség” című konferencia kapcsán rámutatott: várnak minden vállalkozót, karrierépítőt és egyetemistát, aki csatlakozni szeretne a másfél éve megalakult magyar közgazdász közösséghez.
Hozzátette: a rendezvény célja volt eloszlatni a Bukarestet körülölelő tévhiteket magyar sikertörténetek bemutatásával. Az egész napos konferencián több mint 90 érdeklődő vett részt, két harmaduk Bukaresten kívülről, köztük Vajdaságból érkezett.
Az RMKT elnöke, Nagy-Bege Zoltán szerint az előadók megtalálása volt a legegyszerűbb folyamat, hiszen magyar ajkú szakemberből és vállalkozóból nincs hiány a fővárosban. „Az ő példájuk által szeretnénk biztatni és bevonzani a résztvevőket a bukaresti lehetőségekbe”, mutatott rá az elnök.
A konferencián a fővárosi életről szerzett tapasztalatokról beszéltek a házigazda Kósa András a Balassi Intézet igazgatója mellett, Diósi László az OTP Románia-, Pándi Tibor a Citi Bank Románia- és Daradics Kinga a MOL Románia vezérigazgatói. A moderátor Vincze Lóránt, EU Parlamenti Tanácsos volt.
A lapunknak beszámoló Duda Tihamér, az RMKT ifjúsági frakciójának elnöke szerint a felszólalók egyetértettek azzal, hogy Bukarest színes, multikulturális várossá nőtte ki magát, ahol az ország többi részén nem látott lehetőségek fogadják az embert, nem csak gazdasági de oktatási és kulturális szempontból is.
A fővárosi magyar rendezvényen a bankok és kommunikációs cégek kapcsolatáról és az ebben rejlő lehetőségekről beszélt Nagy Ágnes a Román Nemzeti Bank vezetőtanácsának tagja, Szávúj József az iNes tulajdonosa, Csenteri Levente a Combridge vezérigazgatója és Pál Rozália a Garanti Bank Gazdasági igazgatója.
A záró rész gyakorlati útmutató volt az uniós pénzforrásokhoz és pályázatokhoz, melyre meghívottak Dezső Péter a Goodwill Consulting igazgatója, Olti Ágoston az OTP Consulting ügyvezető igazgatója, Rácz Attila az AAM Consulting eladási igazgatója voltak, Gyerkó László a versenytanács képviselőjének moderálásában.
A bukaresti rendezvény borkóstolóval egybekötött vacsorával zárult, ahol lehetőség nyílt kapcsolatépítésre is. A szervezők szerint a kapuk kezdenek megnyílni a Kárpátmedencén innen és túli romániai magyarok között. „Magyarként Bukarestben élni nem tabu, hanem lehetőség!”- összegzett az RMKT elnöke Nagy-Bege Zoltán
Kovács Zsolt. maszol.ro

Demény Péter
BECSAPTATOK MINKET!
Kiáltvány az apák ellen
Apáink, becsaptatok minket! Semmi mást nem kellene mondanom, csak ezt.
Nem azért, mert valami hangzatosat akarnék mondani, hanem egyszerűen azért, mert ez az igazság.
Mit örököltünk, miben nőttünk fel? Én, Kolozsváron, 1972 és 1990 között, grosso modo, ahogy az a rohadtul művelt világ mondaná, miben nőttem fel? Abban, hogy az irodalom fontos. Nem úgy fontos, mint a vébé, amely tegnap kezdődött, néhány hét múlva véget ér, és amely X-et érdekli, Y-t azonban nem. Úgy fontos, hogy az irányítja az életünket.
Ha Kányádi megírta a Fekete-pirosat, Sütő A lócsiszár...-t, akkor ezek a művek beépültek az erdélyi magyarság tudatába, helytállást és gerincességet és magyarságot fejeztek ki, és lehetett hivatkozni Tamásitól Kósig és Áprilytól Reményikig mindenkire. Az irodalom a tudatot és az erkölcsöt egyaránt meghatározta, nem beszélve arról, hogy még valami felsőbbrendűségi érzést is belénk csepegtetett (mi keményebbek vagyunk, mint a románok), és így aztán, gondoltuk mi, elárult, de elárultatásunkról mit sem sejtő fiak, a létet is.
Erdélyi magyarság — igyekszem úgy, annyira problémátlanul mondani ezt a kifejezést, ahogy akkoriban értettük. Nem romániai, mert az erdélyiben több a régió és a sajátosság, és nem ez vagy az a magyar, hanem a magyarság: egy kompakt, mozdíthatatlan, szerves egység. Erre az egységre volt jellemző, hogy bátor, tiszta, keresztyén és egyebek. Hiszen Nagelschmidt ("Ott kezdődik az ember! Amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották.") sokkal rokonszenvesebb volt, sokkal inkább mi volt, mint a Luther okosságára hallgató Kolhaas Mihály! Hiszen Szervét egy igazabb, mert szabadabb vallást próbált védeni az ellen, akivel egykor együtt próbálták védeni.
Nem hallgattunk, nem is hallgathattunk Székely János másféle dramaturgiájára (emlékszünk a Mórok körüli, sötét erkölcsi hajtűkanyarokban kanyargó vitára), nem hallottuk Szilágyi Domokos költészetében a közösségnek szóló iróniát, vagy csak úgy hallottuk, mint puszta szellőztetést: az élet nem az, az csak egy jólesés.
Azt hittem, azt hittük tehát, Szabédit az áldozatért tisztelik apáink, azért, hogy végigment egy úton, és nem azért, mert olyan "okos" volt és olyan "jó tanár", és nem is azért, mert hősnek lehet nevezni, és akkor már gondolni sem kell arra, ugyan hol is van az ő sokat irodalmizált hősiességük. Ahogy telt az idő, életrajzi és alkati okok miatt úgy lett egyre gyanúsabb a sok fenyő, havas, öngyilkosság és szabédizés, de úgy látszik, valahogy mégis azt reméltem, ha poros is, az ő hitük, ők hisznek benne. Nem hisznek. Azt a kereszténységet (Márton Áron! Jaj, Márton Áron!), amelyre annyit hivatkoznak, "mérsékelt, értelmes vallásosságnak" szeretnék, ahogy Mauriac egyik szereplője fogalmaz. A tartótisztekkel foglalkoznak, és nem értik, hogy számunkra, elárult fiaik számára milyen fontos lett volna a bűnvallás, az az egy tiszta mondat: tévedtem.
A leleplezés, az egykori ügynökök leleplezése soha nem jó, mert nem úgy kell, nem azt kell, nem onnan kell — de hogy hogyan, mit és honnan, azt nem árulják el. A nagy erdélyi magyar férfiak nem bírnak lebukni, nem tudnak lebukni, nem tudják elfogadni, hogy valaha tévedhettek.
Az elkenés szenvedélyén kívül alig találkoztam bármilyen szenvedéllyel. Az alkotó, szempontot váltó, eredetiségében felkavaró és ez által erkölcsi erőt sugárzó okosság szenvedélyével sem találkoztam, holott Bretternél még ott van, és Bretter itt élt, apáink között. Teljesen hiába.
Anyáink itt vannak, megsebezve ebben a dúvad erdélyiségben, de itt. Anyáink és a nővéreink, akik talán képesek új nyelvet, a kevesebb gerinc (=gőg), több szeretet nyelvét javasolni.
Apáink megbuktak. Transindex.ro

Kántor Lajos
VÁLASZ DEMÉNY PÉTERNEK
Apák, anyák, fiúk, lányok – unokák
Önámítás – a miénk is az volt –, hogy vannak bűntelen nemzedékek.
Kedves Péter, három nappal a sétatéri színház emeleti előcsarnokában lezajlott beszélgetés után (Te ugyan nem voltál ott, de szövegedből kihallani vélem Könczei Csilla általa nemzedéki szempontúnak mondott vádjait), a világbajnokság jobb mérkőzéseit nézve, egy kis szünetet tartva, nem állom meg, hogy válasz nélkül hagyjam kiáltványodat. Fiaim jó pár évvel idősebbek nálad, most érettségizett legnagyobb unokám a napokban töltötte a húszat, így hát gondolkodom, magamra vegyem-e a megszólítást, vagyis az általad elmarasztalt apákhoz soroljam-e magam, vagy vállaljam a nagyapai szerepet. Úgy gondolom, mindkettőt vállalhatom, és így vitázom veled, miközben bizonyos dolgokban egyetértünk.
A fő kérdés az, amit Te az „elkenés szenvedélye”-ként nevezel meg, Csilla a színházi vitában „összezárásról”, lényegében a szőnyeg alá seprésről beszélt. A kérdés felvetését olyan fontosnak tartom, hogy a nagyobb nyilvánosságot vállalom, noha időm (és kedvem) nemigen egyeztethető a facebookoló szokásokkal.
Visszaemlékszem az ötvenes évek végi, hatvanasok eleji – akkor nem a kereszténységre meg a nemzeti szempontokra hivatkozó – hivatalos elvárásokra, Korunk-szerkesztőségi meg az Utunk külső munkatársaként írt szövegeimre (nem mindegyiket sorolhatom ide, nyilván) meg az akkori vitákra, Forrás-nemzedék előtti és első Forrás korabeli összemenésekre. Ha emlékezetem meg nem csal – az 1961-től követhető szekus megfigyelési dossziéim igazolják vissza, bizony még barátaim rólam írt jelentései is –, nem éppen „tájba simuló”, az elkenés szenvedélyétől áthatott ifjúként tartottak számon. (Bretter Gyurit, akit emlegetsz, már nem hívhatom tanúnak. De egykori barátját, nekem volt főnökömet, Rácz Győzőt sem, pedig szintén tanúskodhatna, ahogy tanúskodott is ellenem, például amikor 1987-ben a fő pártelvtársak ki akartak rúgni a Korunktól. Mellesleg az első ilyen nyílt szándék 1962-ből való. (Erre is vannak utalások a besúgói jelentésekben.) Ezzel korántsem azt akarom sugallni, hogy engem mentesíts az apákat érintő vádjaid alól, Illyés Gyulának (és utolsó könyve címében Gyimesi Évának) igaza van, a „mindenki szem a láncban” igazsága fájdalmasan érvényes – legfeljebb azt tenném hozzá, hogy ez nem csupán a régmúltra érvényes, hanem mai országokra és rendszerekre ugyanúgy! Mert önámítás – a miénk is az volt –, hogy vannak bűntelen nemzedékek.
Az „apák” közt tűnik fel kiáltványodban Szabédi László neve. Valahogy úgy fogalmazol, hogy ők, az apák mintha az áldozatvállalás, vagyis az öngyilkosság miatt tisztelték volna Szabédit. Aztán írsz „szabédizés”-ről is (hasonlót szegény Gyimesi Évától hallottam, Budapest és Kolozsvár közt a vonaton vitatkoztunk, ő sokallta a Szabédi Napok sorozatát).
Hát én azt tanácsolom neked, Péter, ha még ebben az évben nagy Szabédi-válogatásunk megjelenik (versek, próza, napló mellett levelekkel), olvasd el figyelmesen. Azt gondolom, nem marad kétely benned, hogy Szabédi volt egyike azon elődöknek, akik nem ismerték az „elkenés szenvedélyét”, igazi vitatkozó volt, politikában is, magyarság-szemléletben is – barátait sem kímélte. Persze, ő is megalkudott, erről írta a Mórokat Székely János. Kitűnő a dráma, még ha közvetlenül Szabédira vonatkoztatva nem minden igaz.
Ide kapcsolódik az erdélyiség, az erdélyi magyarság, a magyarság kérdése. (Valószínűnek tartom, hogy az én Konglomerátomat nem volt időd elolvasni, mellesleg ez a könyv nem csupán a címét kölcsönözte Szabéditól. Akit igenis tanáromnak mondok ma is, ahogy ezt mondta Szilágyi Domokos és Lászlóffy Aladár önmagáról.) Általánosítani itt is nagy hiba. Ennek kifejtése már nem fér be ebbe a levélbe. És itt nem Erdély és a Szabédi ifjúkori naplójában emlegetett Kismagyar viszonyára utalok. Hanem a lassan évszázados reális traumára visszamenő Trianon-szindromára, állandó hivatkozásunkra, mentegetőzésünkre, és az általam ugyanebbe a gondolkodásmódba illeszthetőnek vélt büszkeség-forrásunkra, az „aranycsapatra”, az én ifjúságomban még valóságosan (a távolból) megélt 6:3-ra. Ez nem külön erdélyi, ez összmagyar – és összefüggő – magyar betegség. A holland-spanyol meg az olasz-angol és a német-portugál meccs után gondolj a mai, jelenleg épp Pintér Attila összeállította magyar válogatottra. Ebben a vonatkozásban én is intéznék kiáltványt – talán veled egyetértésben – nem feltétlenül az apákhoz, hanem minden magyarokhoz. A józanság jegyében.
Mert a legfontosabb volna nem siránkozni, nem büszkélkedni, másokat lenézni, hanem önmagunkba nézni és a körülöttünk lévő világra figyelni. Transindex.ro

Útszéli keresztek felújítása Szárhegyen
Árvíz, tűzvész után, betegségből való felgyógyulást követően állították az útszéli kereszteket. Szárhegyen ezek száma harminckettő, felújításukat egy helybéli kezdeményezte, de sokan siettek segítségére. A községben úgy tartják, a fiatalságot nem szabad keresztvetőhely nélkül hagyni.
Az út menti keresztfák állapotának feljavításán dolgoznak Szárhegyen, ehhez adott 3000 lejes támogatást a község önkormányzata. A harminckét keresztből több mint húsz valamilyen beavatkozást igényel. Czimbalmos Attila restaurátorként elmondta: „Lévén, hogy fakeresztekről van szó, és esőnek, hónak kitett helyen állnak, ráadásul hagyományos módszerrel, enyves krétával festették le annak idején, a korhadás veszélyezteti. Ezt a romlást kell megállítani, szem előtt tartva a legfőbb szabályt: módosítani tilos, az eredeti állapotot kell megtartani, az állagot megőrizni”. Nem mond ellent kijelentésének az sem, hogy néhány bádogtetős keresztre most zsindely kerül. Ez ugyanis az eredeti állapot, a 100-150 esztendős keresztfák teteje eredetileg zsindely volt, később cserélték bádogra.
Segítőkész szárhegyiek
Már feljavítottak öt keresztfát, a munka folytatódik, év végéig a tervek szerint be is fejezik. Az anyagi alap megpályázását, a koordinálást a Torzsások Kulturális és Turisztikai Egyesülete vállalta fel, ám az értékmentő munkáért még sokakat illet köszönet. Szívesen segítenek a keresztek szomszédságában lakók, vállalkozók, szilárdítják a talapzatokat, szárhegyi asztalosműhelyekben is zajlik a munka, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ számos alkalmazottja egyaránt kiveszi részét a felújításból.
A „keresztes” kezdeményező
A torzsások és segítőik az útszéli keresztek jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet, példát mutatni akár Székelyföld többi településének is, hogy nem szabad ezen értékeket veszni hagyni. Mindannyiszor megemlítik a kezdeményező falustársuk, Szabó József nevét is, aki éppen egy esztendeje látott hozzá az első köztéri kereszt felújításához. A nyugdíjas cipész a tavalyi Szent Antal-búcsúra fejezte be a kolostor melletti kereszt rendbetételét, újrafestette a korpuszt, mi több, a virágtartót is. Hogy mi ösztönözte e cselekedetre? Röviden válaszolt: „Mert kereszt kell mindenkinek, a fiatalságot sem hagyhatjuk keresztvetőhely nélkül”. Szintén Szabó József vette számba a községben fellelhető többi keresztet, az általa készített fényképekből a káposztafesztiválon nyílt kiállítás és született ösztönzés az összefogásra.
Keresztbe foglalt történetek
„Ezeket cifrázni nem szabad, de veszni hagyni sem, mert mindegyiket a hála, a remény, a hit állította” – mondogatta tavaly a nyugdíjas ember, és idős társaival együtt ő is több történetet tud, mely egy-egy kereszt állításának okára világít rá. A leggyakrabban emlegetett a központi kereszt múltja. Az egykori néptanács előtti feszület léte a múlt rendszerben bosszantotta az elvtársakat, s jött a parancs: el kell onnan tüntetni. Nehéz, kő alapú volt, kézzel nem lehetett volna továbbtenni, de nem került gazda, aki ökreit e célra befogta volna. Egy traktorista jelentkezett, vállalja ő a munkát, de amikor megkötötték a keresztet, a férfi beült a traktorba, elsötétedett előtte a világ. Hogy mit érzett, mit látott, sosem derül ki, de amint összeszedte magát, kiugrott a traktorból, eloldozta a köteleket, s azt mondta a fejeseknek, erre a munkára helyette keressenek mást.
Azóta is ott van a kereszt, s nem lenne ember, aki elhúzassa, igaz, a vezetőknek sem ez mostanság a céljuk, inkább a szándék mellé anyagi segítséget biztosítanak, a kezdeményező pedig szorgosan gyűjtögeti a többi keresztről szóló történeteket is.
Balázs Katalin. Székelyhon.ro

Igazságszolgáltatás vagy megfélemlítés?
Egy 1946-os koncepciós per ítélete alapján zajlik tovább Wass Albert emlékének üldözése Romániában úgy, hogy a hatósági túlkapás is az eszköztár része maradt.
Kisné Portik Irént és Selyem Antóniát meghurcolta tavaly januárban a gyergyószentmiklósi ügyészség, mivel Wass Albert születésének 105. évfordulója kapcsán a népszerű író tiszteletére megemlékezési ünnepséget tartottak. A csíksomlyói pünkösdi búcsún idén Wass Albert-köteteket áruló eladót kényszerítettek a rendőrök, hogy a standokról és a polcokról az író köteteit leszedje, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni. Szovátán pedig nemrégiben Tóth Ferenctől elkobozták a saját területén felállított Wass-szobrot.
Eddig egyik esetben sem született ítélet, de hát szerintem nem is lesz, hiszen az egész egy abszurd erőfitogtatási, megfélemlítési játék a meghurcolók részéről. Wass Albertet 1946-ban – több mint valószínű – koncepciós per nyomán ítélték – távollétében – halálra zsidóüldözés és civilek legyilkolására való buzdítás vádjával. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd kiderítette, hogy Wass Albert nem is tartózkodott Szentgotthárdon, vagyis azon a helyszínen, ahol gyilkosságok történtek, mégis a perújrafelvételi kérelmét a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította.
Ugyancsak az író ártatlanságára utal, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem szolgáltatta ki őt a román hatóságoknak, hogyha lett volna az ellene felhozott vádakra bizonyíték, biztos kiadták volna. Ezeknek tükrében úgy tűnik, a hatóságok visszaélnek a hatalmukkal. Egyértelmű, hogy meg akarják félemlíteni a kötetek terjesztőit vagy azokat a romániai állampolgárokat, akik Wass Albert emlékét éltetik.
Különben is Wass Albert kötetei a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában látnak napvilágot már közel két évtizede, ha a könyvek tiltólistán szerepeltek volna, akkor nem kaphattak volna a kiadáshoz engedélyt. Nem is lehet életművében olyan sorokat találni, amelyek az író idegengyűlöletéről, antiszemita mivoltáról tanúskodnának. Az EMNT és EMNP jogi úton szándékszik fellépni a fentebb említett súlyos visszaélések elkövetőivel szemben. Kíváncsi vagyok, hogy milyen döntés születik ebben az ügyben, be lesznek tartva a demokrácia szabályai, avagy Románia igazságszolgáltatása ismét bukik egyet, és továbbra is zöld utat kapnak a hasonló megfélemlítési akciók.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro

Fókuszban a hagyományápolás, valamint nemzeti és népi értékeink
A Szent László Napok egyik fontos célkitűzése a hagyományápolás, valamint a népi és nemzeti értékeink széles körű népszerűsítése. Ennek jegyében több programot is szervezünk a rendezvény négy napja során.
A Hagyományok kézről kézre jelszóval meghirdetett kézművesvásár keretében az érdeklődőket színes kínálat várja: megismerkedhetnek a csuhéfonás fortélyaival, találkozhatnak karikás ostorkészítő mesterrel és kipróbálhatják az üvegfújást is. Több mint húsz kézműves kínálja majd portékáit, köztük iparművész, fazekasmester, keramikus, szarufaragó, bútorfestő, gyékényfonó, bőrdíszműves, valamint ékszerkészítő is. A szombaton 12 órától kezdődő néptánctalálkozón fellép a Jászság Népi Együttes (a Fölszállott a páva elnevezésű tehetségkutató verseny győztese tánc kategóriában), a Csillagocska néptáncegyüttes (Nagyvárad), a Galagonya néptáncegyüttes (Bors), az Egri Csodaszarvas Néptáncegyüttes (Szatmár megye), az Aranyosszék Hagyományörző Néptánccsoport (Kolozs megye), az Ombodi Néptánccsoport (Szatmár megye), valamint a Regős Néptáncegyüttes (Győr). A néptánctalálkozóval párhuzamosan Magyar ízek kóstolója címmel örömfőzést szerveznek, amelynek során többek között honfoglaláskori ételeket lehet majd megkóstolni. Közben fellépnek a Köröstárkányi Gyermekzenekar és Bertalan Attila citeramuzsikus. A szervezők a gyermekprogramokat is úgy állították össze, hogy minél nagyobb hagngsúlyt kapjanak a népi játékok. Többek között lesz jurtabemutató, nemezelés, kosárfonás, üvegfújás, csuhézás, agyagozás, rovásírás-oktatás, karikásostor csattogtató, baranta, ugyanakkor jelen lesz a Székelyföldi Legendárium csapata is. A hungarikumokról péntek délután Birinyi József, a Hungarikum Szövetség elnöke fog előadást tartani, Az érték a mérték címmel. Továbbá a hungarikumnak minősülő solymászattal június 28-án, 12 órától a Rhédey-kertben ismerkedhetnek meg testközelből a résztvevők.
Szent László Egyesület
erdon.ro

Sipos Zoltán
PÁLYÁZAT NÉLKÜL
Három év alatt 2,6 millió eurót toltak be a székelyföldi sajtótrösztbe
Magyarországi, állami nagyvállalatok adományaiból építi romániai vállalkozását a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány.
Az utóbbi három évben bő 800 millió forinttal, mai árfolyamon számolva mintegy 2,6 millió euróval finanszírozta a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány azt az Udvarhelyi Híradó Kft.-t, mely több székelyföldi városban ad ki napilapot, illetve működtet internetes portált.
Korábbi, az EMNP finanszírozásáról szóló anyagunkban már megírtuk, hogy a Szerencsejáték Zrt. bőkezű adományban részesítette a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítványt. Jelen anyagunk annyiban jelent újdonságot, hogy közöljük az alapítvány összes támogatóját, illetve a támogatások kedvezményezettjeit. Az Erdélyben és kisebb mértékben Felvidéken elosztásra kerülő pénz magyarországi, állami tulajdonban levő nagyvállalatoktól, többek között a Magyar Villamos Művek Zrt.-től, a Paksi Atomerőmű Zrt.-től valamint a Szerencsejáték Zrt.-től érkezik – derül ki a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány közhasznúsági jelentéseiből.
Több, kisebb médiaorgánum a támogatottak között
Az utóbbi évek legfőbb támogatottja az Udvarhelyi Híradó Kft.: a pénz mintegy felét ez a vállalkozás kapta. A támogatottak között megtaláljuk még a tavaly indult foter.ro portált kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületet, valamint a Háromszék napilap kiadóját, a H-Press Kft.-t. Előbbi 14 millió forintot (45 ezer euró), utóbbi viszont 10 millió forintot (32 ezer euró) kapott.
A támogatottak között szerepel még a Hungarom Média (a Krónika volt tulajdonosa) és a Kalauz SRL (az Erdélyi Napló volt kiadója). Megtalálunk még egy sor felvidéki kiadót, illetve civil szervezetet is a listán.
2010 2011 2012 2013
Udvarhelyi Híradó SRL na 235165 311500 263000
Krónika (Hungarom Média) na 65000 6000 4000
Erdélyi Médiatér Egyesület na 0 0 14471
Kaluz Kft. na 3650 0 0
H-Press Kft. na 6000 0 10000
Pro Civis Polgári Társulás na 0 5846 10654
Danubius Kiadóvállalat na 0 1200 0
Vox Juventae Polgári Társulás na 0 1500 0
Mediaimpress sro na 0 0 39000
Pritom International na 0 0 2500
Összesen (ezer Ft) na 309815 326046 343625
A támogatottak (ezer forintban)
A pénz nagy része saját magánvállalkozására megy
A mellékelt táblázatból azonban kitűnik, az utóbbi három évben a támogatások oroszlánrésze az Udvarhelyi Híradó Kft.-hez került. Magyarországi jogászok szerint legalábbis felveti a törvénytelenség gyanúját az a gyakorlat, hogy egy magyarországi alapítvány saját tulajdonában álló magánvállalkozást támogat.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény előírja, hogy az alapítványok alapító okiratainak kötelező elemei közt szerepelniük kell a vagyon felhasználásáról szóló kitételeknek.
Határon túli magyar sajtótevékenységet támogat
A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány 2010-ben lett megalapítva a Magyar Nemzet kiadója, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. kezdeményezésére, célja a „határon túli magyar sajtótevékenység támogatása”.
Az alapítványnak honlapja nincs, és nem tudunk arról, hogy valaha nyilvános pályázatot hirdettek volna a határon túli magyar sajtótermékek számára.
Az egyik beszámolóban mindenesetre az áll, hogy az „Alapítvány alapvető, stratégiai célja a támogatásban résztvevő, illetve megvásárolt lapok illetve internetes honlapok megmaradása, illetve önfenntartóvá válása. Alapítványunk elsősorban a határon túli, magyar nyelven folytatott sajtótevékenységeknek, sajtószervezeteknek, ilyen tevékenységet folytató újságíróknak nyújt támogatást. A támogatási kérelmek elbírálása, illetve a támogatások odaítélése a Kuratórium feladata.” Az alapítvány kuratóriumi elnöke az a Dr. Korda Éva Judit, aki 2005 és 2007 között a Hír TV-t működtető Hír TV Műsorszolgáltató és Hirdetésszervező Zrt. vezérigazgatója volt, székhelye pedig Budapesten, a Bíró Lajos utca 23. alatt található – ugyanott, ahol az egykori Krónika-tulajdonos Hungarom Média Kft. székhelye is volt.
Az alapítvány alapítása (2010.12.11) után mintegy két héttel (2010.12.27) 250 millió forintos (800 ezer euró) adományban részesül a Szerencsejáték Zrt. jóvoltából. 2011 nyarán aztán 90 százalékos tulajdonrészt szerez az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben (10 százalék tulajdonrész a BAP Agency Kft. birtokában van).
Ugyanebben az évben szerez részesedést a Krónika mögött álló Hungarom Média Kft.-ben, illetve az Erdélyi Naplót kiadó Kalauz Kft.-ben (mindkét cég felszámolás alatt jelenleg). A tulajdonosi részesedést jelentő befektetés könyv szerinti értéke ebben az évben 282 millió forint (900 ezer euró), a beszámoló azonban nem részletezi, hogy egy-egy cég megvásárlására mennyit költöttek.
Jelenleg a Krónikát és az Erdélyi Naplót az Udvarhelyi Híradó Kft. jelenteti meg, négy regionális (Udvarhelyi Híradó, a Csíki Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap, a Gyergyói Hírlap) lap mellett. A kiadóhoz tartozik még a Szekelyhon.ro hírportál is.
A pénzügyminisztérium honlapján közzétett adatok szerint a cég nettó üzleti forgalma 10 millió lej (2,2 millió euró) volt 2013-ban. Nettó profitja 11 ezer lej (2600 euró), adósságállománya 3,7 millió lejre (850 ezer euró) rúgott. Transindex.ro

Helyes úton járunk – Az SZNT közleménye
Kovászna megye prefektusa körlevélben szólítja fel Háromszék önkormányzatait, hogy ne fogadjanak el az uzonihoz hasonló, „memorandumnak nevezett petíciót, amelyben az etnikai alapú területi szeparatizmust mozdítják elő”. Marius Popica „jogi” érvei között szerepel az is, hogy „egy ilyen tartalmú határozat törvénytelen, jogi alap nélküli, mert az alkotmány és a hatályos törvények által adott hatásköröket meghaladva hozzák meg azokat”. A prefektus ugyanakkor felszólítja a jegyzőket, hogy ne ellenjegyezzék a „mélységesen törvénytelen” határozatokat.
A februárban kezdeményezett határozatok értelmében a székelyföldi önkormányzatoknak olyan petíciót kellene elfogadniuk, amelyben egységesen nyilvánítják ki az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét, és teszik láthatóvá a nagyvilág számára azt, amit a prefektusi önkény a népszavazások korábbi meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. További igényük az, hogy ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar is.
Kovászna megye prefektusának állításával ellentétben tehát szó sincs etnikai alapú területi szeparatizmusról, hiszen a hozott határozatok Székelyföld történelmi gyökerű egységének önkormányzati kinyilvánítását jelentik, autonómiája pedig minden itt lakó állampolgár közös értéke lesz. A körlevél arra az előítéletre épül, amelyet a román politikai elit alkalmaz, ha Székelyföldről van szó.
Beszédes, hogy ezzel a körlevéllel szinte egy időben hozta nyilvánosságra Hargita megye prefektusa, hogy hónapokkal korábban már megtámadta a közigazgatási bíróságon a Hargita megyében elfogadott határozatokat. Ellentmondásos érvelésének logikája szerint a kormány közigazgatási „reformtervezete” is alkotmányellenesnek minősül, hiszen „az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik”. Nyilvánvaló, hogy központilag összehangolt megfélemlítési kísérletről van szó, a bukaresti hatalom vissza akarja rettenteni az önkormányzatokat attól, hogy azok megjelenítsék az őket megválasztó helyi közösségek akaratát.
Az önkormányzatok a határozat meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el. A határozat elfogadása, illetve nemzetközi megismertetése azonban komoly és megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremt a közigazgatási reform során, és hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon az évek óta sürgetett hivatalos párbeszéd Székelyföld autonóm jogállásáról, éppen ezért szükséges, hogy minél több önkormányzat szavazza azt meg.
A Székely Nemzeti Tanács Sajtószolgálata. Erdély.ma

Gyengülő láncszemek
Már egy tisztességes falunapot sem lehet megtartani a betelepültek ünneprontó tiltakozásai miatt. A közösség kultúrájától és hagyományaitól idegen jövevények teret követelve átprogramoznák még a táncrendet is. Tájidegen gúnyáikban bizonyítani akarják – önmaguk számára is – történelmi ottlétüket. Pedig csak egy-két évtizede települtek be, a kedvezőbb ingatlanfejlesztési láz hatására. A Marosvásárhely környéki magyar többségű falvak elkorcsosodása aggasztó méreteket öltött. Miközben mi csak az egykori székely fővárosbeli térvesztésen siránkozunk, lassan elveszítjük a peremtelepülések éltető közegét is. A legkirívóbb talán Koronka esete.
Míg huszonöt évvel ezelőtt még a három százalékot sem érte el a román ajkúak jelenléte, addig mára vészesen közeledik a fele-fele arányhoz. Ez pedig számunkra nem egy döntetlen állást jelez, hanem elvesztett mérkőzést.
Pénzben is mérhetőt. Mert közművesítést és aszfaltutat követelnek a szántóföldeken kinőtt villasorokhoz. Igaz, ez adófizetői joguk, de a többgenerációs „bennszülötteknek” is vannak jogos elvárásaik. Az eddigi békés település lakói kerülni szeretnék a fölösleges etnikai kiszorítósdit.
Most ők kényszerültek arra, hogy a falunapokon mellőzött betelepülteket kövessék meg. Ez utóbbiak hívatlan prókátorai mind a diszkriminációellenes tanácsnál, mind a főispáni hivatal ellenőrző testületénél feljelentették – még a tavaly – a polgármesteri hivatalt. Most a jövő hónapra, ünnepség előtt már fenik a tollukat. Nem kizárt, vérmesebb hadjáratra számíthatunk.
Hisz jól tudható, ez a falunapi rendezvénysorozat csak ürügy a jelenlegi községvezetés meggyengítésére a tanácsosi, polgármesteri székek átvételi hadjáratában. Ugyanis az európai út mellett létrehozott villanegyedek lakói annyira idegenek a településen, hogy sokan közülük még a falu központjában sem jártak. Nem esik útba. Gyerekeiket többynire a városi iskolákba járatják. Hétvégeken mezőségi vagy Görgény-völgyi falujukban érzik otthon magukat, és nem ebben a székely közösségben.
De sajnos a falovat már becsempészték a romosodó Toldalagi-kastély kertjébe. Ennek ellenére talán nincs még minden veszve, és a Sapientia egyetem nemcsak szellemiségében, hanem közösségmegtartó rendezvényeivel, beruházásaival a település magyar jellegének megújulásához is hozzájárulhat. A várost övező települések közül Koronka talán nem bizonyul majd a következő évtizedekben sem gyenge láncszemnek.
Karácsonyi Zsigmond
e-nepujsag.ro. Erdély.ma

Egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácsos a magyar nyelv miatt
Durván egymásnak esett két sepsiszentgyörgyi román tanácstag a magyar nyelv használata miatt. A Szociáldemokrata Párti (PSD) Rodica Pârvan börtönbe kívánta, nemzetárulónak titulálta és Isten csapását kérte Nemzeti Liberális Párti (PNL) kollégájára Mădălin Guruianura, aki azt nyilatkozta: természetesnek tartja, hogy a magyar tanácstagok anyanyelvükön beszéljenek a bizottságokban. A magyar tanácstagok elképedve hallgatták a szociáldemokrata párti képviselő kirohanását.
Az eset előzménye, hogy múlt hónaptól az RMDSZ frakció javaslatára az önkormányzat bizottsági ülései is magyar nyelven zajlanak, és az elhangzottakat tolmács fordítja románra. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésein már a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény elfogadása óta, tehát 13 éve anyanyelven zajlanak a tanácsülések, most a nyelvhasználatot kibővítették azzal, hogy a bizottsági üléseken is minden tanácstag anyanyelvén szólalhat meg.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) tanácstagja Rodica Pârvan viszont sérelmezi ezt, és a szerdai tanácsülésen kifejtette: a magyar nyelv használatával a román közösség képviselőit meg akarják félemlíteni és szerinte a magyar tanácstagok visszaélnek a helyi közigazgatási törvény előírásaival, pénzt és időt veszítenek, mert tolmácsra bízzák a fordítást.
Antal Árpád polgármester válaszában elfogadhatatlanak nevezte, hogy a szociáldemokrata párti képviselő megfélemlítésként értelmezze azt, ha magyar beszédet hall, és rámutatott: az Európai Unióban egyformán hivatalos a magyar és a román nyelv. Az elöljáró azt is elutasította, hogy visszaélés lenne egy 13 éve hatályban lévő törvény használata, valójában ezt az intézkedést 2001-ben kellett volna meghozni, mondta a polgármester, aki szerint egyik idős helyi tanácsos hívta fel nemrégiben a figyelmet erre a hiányosságra.
Antal Árpád emlékeztette a szociáldemokrata tanácstagot, hogy a Románia 2008-ban ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Kartáját, amely a belső törvénykezés részévé vált. Az szerint pedig minden nyelvi jogot biztosító költség, így a kétnyelvű utcatáblák, a kétnyelvű intézmény-feliratok, de akár a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tolmácsának költsége is az államot kellene terhelje. „A multikulturalitás költséges és időigényes, de európai és fontos élni ezzel a joggal”, mondta Antal Árpád.
Ezt követően Mădălin Guruianu a Nemzeti Liberális Párt tanácstagja szólalt fel és kifejtette, hogy nem zavarja őt, hogy magyar kollégái anyanyelvükön beszélnek, és természetesnek tartja, hogy élnek a nyelvi jogaikkal. Mădălin Guruianu szerint Rodica Pârvan problémafelvetése manipuláló, hiszen a 215/2001-es közigazgatási törvényt a PSD-s Adrian Năstase kormány fogadta el, ezért ellentmondásos, hogy 13 év elteltével egy szociáldemokrata tanácsos panaszkodjon emiatt.
Ekkor Rodica Pârvan kifejtette: előbb utóbb mindenki megkapja Isteni büntetését, így járt Adrian Năstase is, aki jelenleg börtönben tartózkodik, és figyelmeztette liberális párti kollégáját, hogy ő is oda juthat.
A vita folytatásában Mădăin Guruianu azt kérdezte Rodica Pârvantól, hogy szerinte azért került Năstase börtönbe, mert kormánya elfogadta a kisebbségeknek nyelvi jogokat biztosító törvényt? Válaszul Rodica Pârvan nemzetárulónak titulálta liberális párti kollégáját és azt nyilatkozta: azt várja mikor éri őt el az Isteni igazságszolgáltatás.
Kovács Zsolt
slagerradio.ro. Erdély.ma

Vádat emeltek Visinescu volt kommunista börtönparancsnok ellen
Emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt vádat emelt a román legfőbb ügyészség egy volt kommunista börtönparancsnok ellen – közölte szerdán a vádhatóság.
Alexandru Visinescut tavaly júliusban jelentette fel a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER). Visinescu 1956 és 1963 között a hírhedt Ramnicu Sarati börtönt irányította, ahol a politikai foglyokat kegyetlen testi és lelki kínzásnak vetették alá. Visinescu az első volt kommunista börtönparancsnok, akit bíróság elé állítanak Romániában.
A hatóság közleménye által idézett vádirati részletek szerint a volt börtönparancsnok rendszeresen megsértette a politikai foglyok alapvető emberi jogait. Olyan feltételeknek és bánásmódnak voltak alávetve, ami a fizikai megsemmisülésükre irányult. Így például nem biztosították számukra a legszükségesebb gyógyszereket, orvosi kezelést, megtagadták a betegek börtönkórházba szállítását, éheztették a foglyokat és emberetlen körülmények között tartották őket.
A vádirat megállapítja, hogy a történelmi dokumentumok és az áldozatok vallomása szerint a Visinescu által vezetett börtönben a minimális túlélési feltételek hosszú távon nem voltak biztosítva, miközben a legtöbb ítélet több mint tíz évi szabadságvesztést rótt ki a politikai foglyokra. „A politikai foglyok halála lassú folyamat nyomán állt be fizikai és pszichikai kínzásuk miatt" – olvasható a dokumentumban.
Az eddig tanulmányozott dokumentumok szerint 138 személyt azonosítottak, akik 1956 és 1963 között a Ramnicu Sarati börtönben raboskodtak.
A vádirat megállapítja, hogy a börtönparancsnoknak személyes felelőssége van, hiszen az akkori börtönviszonyokat szabályozó hivatalos rendelkezések csak az előfeltételeit teremtették meg a kiirtást célzó börtönök és munkatáborok felállításának. A politikai foglyok megsemmisítésére irányuló konkrét intézkedéseket a börtönparancsnokokra bízták – olvasható a dokumentumban.
A pert a bukaresti táblabíróság fogja tárgyalni.
MTI. Erdély.ma

Visszakéri a Wass Albert-szobrot Tóth Ferenc
Halasztást kért és kapott ügyvédje, ezért csak csütörtökön kell jelentkeznie kihallgatásra a megyei rendőrségen a szovátai Tóth Ferencnek – adta hírül Gligor Róbert László a szekelyhon.ro portálon. Tóth Ferencet a Wass-szobor ügyében idéztek be, mert háborús bűnös kultuszának ápolásával gyanúsítják. A szekelyhon.ro érdeklődésére Tóth Ferenc elmondta: időközben több kérdés is megfogalmazódott benne, az egyik, hogy ki jelentette fel. Tudomása szerint magánszemély feljelentése miatt az ügyészség és a megyei rendőrség nem nyomoz, lakossági feljelentés esetén pedig a szovátai rendőrség munkatársainak kellett volna helyszínelniük nála. Az, hogy a segesvári ügyészség és a megyei rendőrség tartott nála házkutatást és lefoglalta a Wass Albert-szobrot, számára azt sugallja, hogy magasabb hatósági lépésről van szó. Joga van tudni, ki jelentette fel, és ezzel a jogával élni is fog – szögezte le a szovátai szoborállító.
Másik érdekes kérdése az ellene indított vizsgálathoz kapcsolódik. Ugyanis néhány napja hozzájutott az ítélethez, amely soha nem került a nagy nyilvánosság elé, de amelyben a legfelsőbb semmítőszék melletti ügyészség egy 2004-es dosszié ügyében kimondja, hogy az 1946-os népbíróság Wass Albertet nem ítélte el az emberiség és béke elleni cselekedetek vádjával. Ennek ismeretében joggal vetődik fel benne az a kérdés, hogy ha Wass nem volt háborús bűnös, mit cselekednek vele most a hatóságok? Miért nem ismeri ezt az ítéletet a nyomozóhatóság, és miért nem ennek szellemében cselekszik? Milyen alapon hurcoltatják meg őt, és kinek áll az érdekében az egész ügy? – sorolta a szovátai férfi. „Ha így állnak a dolgok, az lesz a kérésem a hatóságok felé, hogy állítsák vissza a helyére az elvett szobrot” – nyomatékosított Tóth Ferenc a szekelyhon.ro-nak. Erdély.ma

Két levél, egy feladó?
Két válaszlevél. Egyik mintegy hete került nyilvánosságra, és a kormány véleményét tartalmazza a Székely Nemzeti Tanács autonómiát követelő petíciójára, melyet március 10-én Marosvásárhelyen több tízezren nyomatékosítottak. Másikat hétfőn közölte az RMDSZ, az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre válaszolnak. Két válaszlevél, egyik a román kormánytól, másik a magyar érdekképviselettől – de mindkettőt Bukarestből küldték.
A román reakció aligha számított meglepetésnek: már szinte eredménynek könyveltük el, hogy hosszú évek után végre válaszra méltatják az SZNT-t. Azon senki sem csodálkozott, hogy a kormány voltaképpen hárította a felelősséget, és ismét csak azzal a jól ismert érveléssel állt elő, miszerint Románia tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségek minden jogát, a nemzetközi szerződések pedig nem kötelezik Bukarestet arra, hogy autonómiát biztosítson számukra. Tipikus bukaresti reakció tehát, amely mindazonáltal újra megerősítette: a román hatalom csakis a külföld által elvárt minimumot hajlandó teljesíteni kisebbségi ügyekben.
De arra bizony nem sokan számítottak, hogy ehhez a véleményhez majdhogynem felzárkózik az RMDSZ is. Az Izsák Balázs által megfogalmazott kérdésekre – melyek sommája, hogy kormányzati pozícióból az RMDSZ elő tudja-e mozdítani az autonómia ügyét – küldött válaszlevél ugyanis a kormány reakciójának majdhogynem valamennyi jegyét magán hordozza – leszámítva talán azt, hogy ez időben, néhány nap után született. Különben ez is a felelősség hárításáról szól: a jogos felháborodás, a kormány reakciója elleni tiltakozás helyett például mintegy igazolja, hogy a kormányfőnek nem kötelessége konzultálnia koalíciós partnereivel. Az a passzus, hogy az RMDSZ mennyire elkötelezett az autonómia iránt immár 1993-tól, kísértetiesen hasonlít arra az önigazoló magyarázkodásra, melyben a román kormány azt hangsúlyozza, márpedig ők mindent megtesznek az országban élő nemzeti kisebbségekért. Végül pedig azt kiemelni, hogy mennyire nem kötelező az autonómia a nemzetközi jog szerint – miként az a kormány levelében is áll –, taktikai öngyilkosság, nagyjából azzal egyenértékű, mintha úgy akarnánk bevenni az ellenfél kapuját, hogy saját kapunkra kezdünk el lövöldözni.
Ezek után már csak az nem világos: ha a biztató jeleket keresve a kormány válasza után azt mondtuk, értékelendő, hogy legalább válaszra méltatják autonómiakövetelésünket, ezúttal vajon mit tekinthetünk eredménynek? Talán azt, hogy amikor már régóta az egységes stratégia életbe ültetésének lenne itt az ideje, végre beindulni látszik a levelezés az erdélyi magyar szervezetek között? Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Támad a hargitai prefektus (Önkormányzati határozatok az autonómiáért)
Négy település autonómiapárti határozatát támadta meg a közigazgatási bíróságon Hargita megye prefektusa. Adrian Jean Andrei tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Gyergyóditró, Gyergyószárhegy, Gyergyóújfalu és Gyergyószentmiklós autonómiapárti határozata ellen nyújtott be törvényszéki keresetet. Álláspontja szerint ezek a határozatok azért érvénytelenek, mert az önkormányzatoknak nincs törvényi felhatalmazásuk ilyen döntések meghozatalára.
A prefektus szerint a határozatok súlyosan sértik Románia alkotmányát, amelynek értelmében az ország közigazgatása községekbe, városokba és megyékbe szerveződik. A Székelyföld területi autonómiájához szerinte alkotmánymódosításra van szükség. „Minden efféle kezdeményezés megalapozatlan és törvénytelen” – jelentette ki Adrian Jean Andrei. Hozzátette, számít arra, hogy az elkövetkező időszakban más önkormányzatok is hoznak hasonló határozatokat. „Szeretném tudatni, hogy ezek a kezdeményezések törvénytelenek, és minden olyan határozatot, amely egy a törvény által nem szentesített közigazgatási egység létrehozására vonatkozik, meg fogok támadni a törvényszéken. (...) A prefektusi hivatal a törvény betartását szavatolja, ez nem lehet vita vagy egyezkedés tárgya” – mondta a prefektus.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) február 12-én fordult nyílt levéllel a székelyföldi önkormányzatokhoz, arra kérve ezeket, hogy fogadjanak el autonómiapárti határozatot. A tanács a határozat szövegtervezetét is mellékelte, és javasolta, hogy a határozatot a kormány helyi képviselői mellett az Európai Unión belül működő Régiók Bizottságának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is küldjék el. Az SZNT által elkészített határozattervezetet eddig Hargita megyében Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Maros megyében pedig Makfalva önkormányzati testülete fogadta el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Meghiúsult zászló-újrafelvonás Kézdivásárhelyen
Tegnap a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács vezetői megkísérelték, hogy székely lobogókat vonjanak fel a Gábor Áron-szobor melletti tartórudakra. A végleges táblabírósági ítélettel eltávolított székely zászlók helyére ugyanakkorákat szándékoztak felhúzni Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke jelenlétében, ám kísérletük kudarcot vallott.
Péter János, az SZNT alelnöke elmondása szerint Szima Csabával, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnökével keresték fel Bokor Tibor polgármestert, vele egyeztettek szándékukról. A városvezető azonban cáfolta állításukat, szerinte valaki nem mond igazat. Az SZNT helyi képviselői szerint arról volt szó, hogy a városháza munkatársai segítenek nekik, és visszaszerelik a zászlórudakra a drótokat.
Tegnap Izsák Balázs és kísérete Kézdiszentléleken értesült arról, hogy a polgármesteri hivatal munkatársai leszerelték a tartórudakat. Visszatérésükkor látták, a hír igaz, meghiúsult a zászló-újrafelvonás, csupán egy percig lobogtatta azokat a Nemere szele a szobor előtt, amíg a fotó elkészült. Bokor Tibor polgármester véleményét is kikértük. Az elöljáró elmondta: azért szerelték le a Gábor Áron téren álló rudakat, hogy azokat ismét felállítsák az egykori kaszárnya előtt levő világháborús emlékműnél. Nem kell elfelejteni, hogy végleges táblabírósági döntés született a székely zászlók eltávolításáról – hangsúlyozta a céhes város polgármestere.
A sikertelen zászló-újrafelvonási kísérlet után Izsák Balázs lapunknak az alábbiakat nyilatkozta: a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság negyedik, Romániáról szóló jelentésének székely zászlóra vonatkozó passzusát Kézdivásárhelyen is érvényesíteni kell. „Ma már nyilvánvaló, hogy nem csak mi mondjuk azt, hogy jogtalan a román hatóságok minden, székely zászlók eltávolítására irányuló lépése. Ezt egy európai független fórum is megállapította, és fel is szólította Romániát, hogy fejezze be a székely zászlók elleni hadjáratot” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Elmondta, maga ajánlotta a Kézdiszéki Székely Tanácsnak, hogy szívesen részt vesz a székely zászlók ismételt kitűzésén a város főterén, ám az a kellemetlen meglepetés érte, hogy érkezése napján előbb csak a zászlótartó kellékek tűntek el a két zászlótartó oszlopról, majd rövid időn belül a két oszlop is. „A zászlótartók leszerelése sem az autonómiatörekvést, sem a székely zászló terjedését nem fogja megállítani. Ma nem került sor a lobogók újrafelvonására, de én bízom a kézdivásárhelyiekben, bízom a Kézdivásárhelyi Székely Tanácsban, és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb visszakerül a helyére a két székely zászló” – fogalmazott Izsák Balázs.
Lukács Lóránt, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megkeresésünkre az alábbiakat nyilatkozta: azt üzenem székely testvéreimnek, hogy bátran emeljék a magasba a székely szimbólumokat, hiszen ezeket senki nem veheti el tőlünk, ez a mi örökségünk, amit őseink hagytak ránk. Az volt a szándékunk, hogy ismét lobogjon a székely zászló a város főterén, de erre nem kerülhetett sor, sajnos, nem tudtuk megvalósítani tervünket. Mi, székelyek fogjunk össze, hogy őrizzük meg, védjük meg jelképeinket, és próbáljunk közösen fellépni a Székelyföld területi autonómiájának megteremtése érdekében.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

"Sütőnek van ideje, nekünk nincs"
Kedden a marosvásárhelyi református temetőben a Herder- és Kossuth-díjas író, drámaíró születésnapján a Sütő András Baráti Egyesület tartott koszorúzással egybekötött megemlékezést. A Baráti Egyesület alapvető célkitűzése az erdélyi magyar író emlékének ébrentartása, ápolása. Az egyesület, mely elsőrendű feladatának tekinti Sütő András írói hagyatékának a megőrzését és gondozását, születésnapján, június 17-én minden esztendőben megemlékezést tart.
Gálfalvi Zsolt az Udvarhelyen felavatott Sütő-szobor kapcsán emlékezett az íróra. Mint mondta, nem elmarasztalni szeretné azt a várost, ahol az író élt és alkotott, csupán a történelmi igazságtételre figyelmeztetne. Az egyre szaporodó szobrok láttán úgy érzi, talán szerencsések is azok, akiknek nem állítottak szobrot. A Sütő András-szobor felállítását tudatosan és szándékosan akadályozóknak azonban nem sikerül emberi és írói nagyságát csorbítani. Mint elhangzott, várhatunk rá. Sütőnek van ideje, nekünk van kevesebb, de annyi időnk kell legyen, hogy észrevegyük, hogy azokkal az eszközökkel és olyan módszerekkel akadályozzák a helyi illetékes szervek ennek a szobornak a felállítását, amelyek ellen az író életében minden eszközzel harcolt. Sütő nemzetközi tekintélye sokkal nagyobb annál, minthogy cseretárgyként lehessen felhasználni. Más dimenziókról van szó, ezért nem lehet politikai alku tárgya. A magyar nyelv mestere volt és marad, ezért mindannyiunk kötelessége nyelvünk értékeinek védelme – mondta.
Lázok János bejelentette a Művészeti Egyetemen tartandó Sütő András Műhelykonferenciát, melynek címe (M)ilyen gazdagok vagyunk?
A megemlékezés koszorúit Székely Emese, Kilyén Ilka, Szalkay József helyezte el az író és felesége kopjafás síremlékén.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Rippl-Rónai-kiállítás – ajándék a székelyföldiek, az erdélyiek számára
Beszélgetés Gyarmati Zsolttal, a Csíki Székely Múzeum igazgatójával
A magyar festészet első modern mesterének 95 alkotását tekinthetik meg az érdeklődők október végéig a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban, az intézmény, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria együttműködésében. A Rippl-Rónai József (1861−1927) életművének fontosabb korszakait és az általa használt minden technikát bemutató kiállítás apropóján Gyarmati Zsolt múzeumigazgatóval beszélgettünk, többek között Csíkszereda kulturális, művészeti szerepvállalásának kérdését is érintve.
– Képletesen szólva ismét Csíkszeredába érkezett a kultúra, Rippl-Rónai József különböző alkotói periódusainak legjavát csodálhatjuk meg a múzeum emeleti termeiben: a fekete és az enteriőr képek korszaka után a Róma-villa és a „kukoricás” stílus tárul elénk, majd a „pasztell arcképek” következnek. Köztudott a művészről, hogy egy idő után terhes lett számára mestere, Munkácsy Mihály segédeként dolgozni, saját útját kívánta járni, s voltaképpen ez a fajta, eltökéltséggel párosuló tehetség hozta meg számára a sikert. Hogyan esett rá a választás?
– Az erdélyi kultúrakedvelők megszokhatták, hogy jelentős művészek alkotásait mutatjuk be a Csíki Székely Múzeum nagyszabású kiállítások sorozatában. Két évig szünetelt a folyamat, ugyanis ez idő alatt kívül-belül megújult a Mikó-vár, általános műemléki rekonstrukció zajlott, így immár új köntösben fogadhatjuk a látogatókat. Sokat gondolkodtunk azon, hogy ki legyen a következő nagy név a sorozatban. Igazából mindig egy intellektuális kaland a választás, több szempont merül fel ilyenkor: ki az, aki még nem volt itt, viszont lenne rá igény, élvonalba tartozó művész, de nem elcsépelt… Valahogy így esett a választásunk Rippl-Rónai Józsefre, a magyar festészet emblematikus figurájára, aki érdekes módon soha nem járt Erdélyben, sőt, kiállításai sem voltak errefelé. Ez a törekvésünk, hogy újra egy nagy művészt hozzunk, találkozott Kaposvár és Csíkszereda testvérvárosi kapcsolatával, így döntöttünk Kaposvár híres festője mellett. A tárlat kurátora, Horváth János kaposvári művészettörténész 85 képet választott ki a város határában lévő Róma-villa gyűjteményéből, majd közösen úgy határoztunk, hogy ezt az anyagot kiegészítjük még 10, szintén nagyon jelentős festménnyel a Magyar Nemzeti Galériából. Így összesen 95 alkotás látható június 6-a óta a múzeum öt termében, átfogó képet nyújtva Rippl-Rónai József munkásságáról. Modern volt ő a szó legnemesebb értelmében: megújította a festészetet, mindazt, amit addig Munkácsyék, Benczúrék, Székely Bertalanék képviseltek. Olyan volt a festészetben, mint Ady Endre az irodalomban, a modernitást képviselte, és hisszük, hogy ennek mindig van aktualitása.
– Térjünk vissza a Magyar Nemzeti Galériából származó képekhez, hogyan választották ki ezeket?
– Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatójával és csapatával több évre visszamenőleg jó kapcsolatot ápolunk, kölcsönöztünk tőlük képeket a Munkácsy-kiállításhoz, majd 2008-ban tőlük hoztuk a nagybányai anyagot, és a Barabás-, Munkácsy-, Szinyei-kiállításunk java része is onnan származott.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam Mezei József
Június 13-án Bukarestben elhunyt Mezei József. Újságíróként kezdte pályáját Kolozsváron, majd Bukarestben folytatta. Képzőművészeti kiállításokról írt beszámolókat, román és magyar művészekről tanulmányokat, monográfiákat a legmagasabb szakmai szinten, nem irodalmat írt a látványról.
A képi-vizuális művészet forrásához vezetett közelebb, ami megfogalmazhatatlan, de élmény – az emberi lélek. Így fogalmaz egyik írásában: „a világlistán is magasra helyezem azokat a művészeket, akik a két világháború időszakában egyedülálló erdélyi szellemiséget képviselnek a festészetben, Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Incze János Dés…”.
Isten vele.
Kancsura István
Mezei József /Kolozsvár, 1938. szept. 6. – Bukarest, 2014. június13./ az 1990-ben újraindult Művelődés folyóirat főszerkesztője, 1991-től főszerkesztő-helyettese. Balogh Péter szobrászművésztől írt monográfiát: Balogh Péter (1976). Szabadság (Kolozsvár)

Ragyog a mindenség: líra, grafika és zene találkozása
Beszélgetés Tőzsér Lászlóval, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó vezetőjével
A vers, a rajz és a zene közös találkahelyére vezeti el az érdeklődőket a csíkszeredai Gutenberg Kiadó Ragyog a mindenség című erdélyi gyermekvers-antológiája, amelyet rendhagyó módon, a kötethez társuló cédé bemutatásával ajánlanak kicsik és nagyok figyelmébe ezekben a napokban, Kolozsvár után Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön is. Hétfőn este a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében koncertezett a Kaláka együttes, amelynek tolmácsolásában régebbi slágerek – Fakatona, A nandu, Ukulele stb. – is felcsendültek a kiadványban szereplő versek mellett. A hangulatos műsor után az emeleti előcsarnokban dedikáltak a zenészek, valamint az antológia összeállításában szerepet vállaló költők, illusztrátorok közül is jó néhányan, ekkor beszélgettünk az ötletgazdával, Tőzsér László kiadóvezetővel.
– Mintha egy nagy családdal találkozna, olyan érzése támadhat az embernek, ha fellapozza a 24 költő, 14 illusztrátor és a négy zenész – Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – munkáját dicsérő kötetet. Hogyan indult a projekt?
– Körülbelül három éve kezdtünk ábrándozni: éppen a Mátyás királyról szóló köteteinket mutattuk be Kolozsváron, a Mátyás király szülőházában, hazafele pedig, Makkai Kingával beszélgetve szó esett arról, hogy szükség lenne egy színvonalas antológiára. Már akkor elterveztük, hogy tematikus fejezetekbe gyűjtjük a verseket, és nagyjából a szerzőket is kiválasztottuk, majd Makkai Kinga gyűjtötte össze a verseket. Az erdélyi lírából akár minden héten válogathatnánk egy kötetrevalót, annyira gazdag a rendelkezésre álló anyag, szempont volt viszont, hogy ez a mostani gyűjtemény egyedi legyen, próbáljunk úgy eljárni, hogy ezenfelül még valamilyen értéket tudjunk hozzárendelni. Eldöntöttük tehát, hogy a líra mellé a grafikát és a muzsikát is társítjuk, hogy egy nagy találkozás legyen ez az antológia. Eleinte még egyetlen grafikusra gondoltunk, de menetközben kiderült, hogy rettenetesen sok időbe telne egy személy számára, hogy 230 oldalt illusztráljon; így jött az ötlet, hogy ha már versantológiáról van szó, akkor alkossuk meg az erdélyi illusztrátorok gyűjteményét. Véleményem szerint sikeresen megvalósultak az elképzeléseink, hiszen 14 erdélyi grafikus mutathatta meg a stílusát a 24 erdélyi költő mellett, és a Kaláka együttessel lett teljes a kép. Annak ellenére, hogy a bemutatón nem volt jelen az összes szerző és grafikus, itt, Kolozsváron éreztem azt, hogy egy nagy család gyűlt össze, meghatározó élmény ez számomra. Szabadság (Kolozsvár)