TAMÁS-ANTAL-TÁNCZOS Mit akarnak a székelyek? Ilyen lesz Székelyföld autonómiája
Erdélyt és Székelyföldet nem az etnikai dominanciának, hanem az etnikai méltányosságnak és együttműködésnek kell jellemeznie.
Az erdélyi magyar közélet egyik legmeghatározóbb, legforróbb témája Székelyföld autonómiája.
Mindenki viszonyul hozzá valahogyan, és noha tény az, hogy ez egy olyan széles körben ismert kérdés, melynek stabil társadalmi tömegbázisa van, mellyel kapcsolatosan létezik egy széleskörű társadalmi konszenzus, vannak még, akik nem értik eléggé pontosan, hogy a gyakorlatban mit jelent majd a XXI. századi székely autonómia. Ezért fontosnak tartjuk, hogy Székelyföld autonómiájáról ne elvont módon, fennkölt terminusokban beszéljünk, hanem annak a gyakorlati vonzataira világítsunk rá, és azt vizsgáljuk meg, hogy hogyan, milyen mértékben javul a Székelyföldön élő emberek élete és életminősége a régió önrendelkezésének megvalósulása következtében.
Amikor Székelyföld autonómiájáról beszélünk, négy dologról beszélünk.
Elsősorban arról, hogy az autonómia egyik legerőteljesebb komponense az, hogy a román mellett a magyar is hivatalos nyelve lesz a régiónak. Ez azért fontos, mert végre mindenki az anyanyelvén érvényesülhet, hivatalosan. Megszűnik majd az a jogi összevisszaság, mely olyan sok nyelvi jogi komplikációt, visszaélést és bonyodalmat okoz, és megszűnik az a jelenleg fennálló, áldatlan helyzet, hogy Románia hiába ratifikált egy sor nemzetközi egyezményt, mely az anyanyelvhasználatot biztosítja, a gyakorlatban a hivatalos anyanyelvhasználat mégsem működik. Az első nyelvi jogokat tizenhat éve sikerült törvénybe foglalni, azonban ennyi idő sem volt elég ahhoz, hogy ezek a gyakorlatba is átkerüljenek. A hivatalos magyar nyelvhasználat Székelyföldön az állami intézményekben a mai napig eshetőleges, szórványos és egyénfüggő. A magyarnak a román mellett hivatalossá tétele egyben azt is jelenti majd, hogy végre elfogadott és megszokott lesz az, hogy a magyar nyelvet hivatalos ügyek intézése alkalmával is magától értetődően használhatjuk. Ma például nyelvi jogok tekintetében az igazságszolgáltatásban rosszabb a helyzet, mint volt a diktatúra idején. Akkor a tanúknak és a feleknek szabad volt peres eljárások alatt a bíróval és az ügyvédekkel közvetlenül magyarul beszélniük, ez ma csak tolmács útján lehetséges. A magyar hivatalos regionális nyelv válasz ezekre a hiányosságokra, kihívásokra és nem utolsósorban erősíti a székelyföldi közösség nyelvi tudatosságát is, amire egy kisebbségben élő népcsoportnak hosszú távon igencsak nagy szüksége van.
Az autonómia ugyanakkor azt is jelenti, hogy a külügy és a hadügy kivételével az összes kormányzati kompetencia a régióhoz kerül. Vagyis tartományi szinten döntenek a helyi kérdésekről minden más ügyben. Ez azt eredményezi majd, hogy a döntések egészen közel kerülnek a helyi emberekhez, és ennek eredményeképpen sokkal hatékonyabbá válik az egész döntéshozó folyamat. Magyarán, nem Bukarest pillanatnyi politikai érdekei határozzák meg majd azt, hogy épül-e autópálya Székelyföldön, hanem az, hogy a helyi embereknek van-e erre szüksége vagy nincs. A helyben befizetett adókat helyben használják fel, és annak csak öt százaléka kerül az államhoz. Az összes helyi cég helyben fizet adót, így például azok a nagy cégek is, melyek rendes körülmények között mindannyian Bukarest költségvetését gazdagítanák. A régió ásványi és altalajkincseinek a kitermelési és koncessziós joga is a tartományt illetné. Amellett, hogy például Románia ásványvízkészletének szinte negyven százaléka Székelyföldön van, nincsen az rendben, hogy a helyiek mégsem részesülnek szinte semmilyen módon ennek a gazdasági hozadékából. Akik esetleg Székelyföld elszegényedése miatt aggódnának az autonómia bevezetése esetén, azokat szeretnénk megnyugtatni, hogy a székelyföldi megyék erős középmezőnyben vannak és az államkasszába szinte harminc százalékkal többet fizetnek be, mint amennyit visszakapnak. Ugyanakkor, mivel nem jött létre a Székelyföldi fejlesztési régió, a székelyföldi megyék a 2014-2020-as uniós költségvetési időszakban 600 millió eurót veszítenek. Ez a pénz is a miénk lehetne, ha megalakulna az autonóm tartomány területével egybeeső fejlesztési régió. Ugyanakkor arra is felhívnánk a figyelmet, hogy országos szinten Székelyföldön van a legtöbb megtakarítás. A mintegy egy milliárd eurónyi lakossági megtakarítás azt jelenti, hogy a székelyföldi emberek nem hitelből élnek, hanem a keresetükből. Nem elhanyagolható tény, hogy megtakarításaik aránya ötszöröse az országos átlagnak. Székelyföld autonómiájának megvalósulása esetén tehát nem elszegényednénk, hanem végre valósággá válna az, hogy aki többet dolgozik, az jobban is él.
A harmadik fontos kérdés, mely Székelyföld autonómiájához tartozik, az etnikai arányosság kérdése. Kovászna megyében ötven bíróból csak öt magyar. Ötven ügyészből csak kettő magyar, és a rendőrség kötelékében szolgálók 95%-os túlnyomó többségben román nemzetiségűek, akik nagyon kevés kivétellel egyáltalán nem is beszélik a magyar nyelvet. Hargita megyében csak alig valamivel jobb a helyzet. Fontos, hogy minden intézményben érvényesüljön az etnikai arányosság, mert nem lehet igazságos és kiegyensúlyozott az a társadalom, ahol az belügyhöz, igazságügyhöz, rendőrséghez kötődő állami intézményvezetők mind románok, és a helyi önkormányzatban dolgozók mind magyarok.
És a negyedik, az autonómiához szervesen kapcsolódó kérdés a székelyföldi románok jogainak a kérdésköre. Fontos, hogy világosan beszéljünk e tekintetben, fontos hogy a székelyföldi románok azt érezzék, hogy az autonómia számukra is ugyanolyan kedvező lehetőségeket biztosít Székelyföld lakosaiként, mint a magyarok számára. Ezért a székelyföldi románok jogait garantálni kell Székelyföld területén. A román közösség számára teljes körű kulturális autonómiát kell biztosítani, ami garanciaként működik arra nézve, hogy nem kell félniük attól, hogy nyelvi és kulturális jogaik a legkisebb mértékben is csorbulnak. Kulturális autonómiát kell biztosítani egyébként a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyaroknak is, hiszen Erdélyt és Székelyföldet nem az etnikai dominanciának, hanem az etnikai méltányosságnak és együttműködésnek kell jellemeznie.
Ezt akarják a székelyek, és ilyen lesz Székelyföld autonómiája.
Antal Árpád, Tamás Sándor és Tánczos Barna. Transindex.ro

Kezdődnek a Szent László Napok Nagyváradon
Kiállítás, koszorúzás, régi- és népzenei koncert: többek között ezek szerepelnek a nagyváradi Szent László Napok első napjának a kínálatában.
Csütörtökön kezdődnek és vasárnap zárulnak a Szent László Napok – Nagyváradi Magyar Napok. Az idén második alkalommal megszervezett, és négynaposra bővült kulturális seregszemle keretében csütörtökön 17 órától a Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészeti Tanszéke hallgatóinak jubileumi kiállítását nyitják meg a Moszkva kávézóban (Sonnenfeld-palota, Moscovei u. 8. szám).
A tárlatnyitón Ujvárossy László képzőművész, a PKE professzora a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesül. A díjat Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa adja át a művésznek. 18 órától koszorúzással tisztelegnek Szent László előtt a római katolikus püspöki palota kertjében.
Ünnepélyes megnyitó
A rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitójára ugyancsak csütörtökön 19 órától kerül sor a nagyváradi Szigligeti Színházban. Az eseményen közreműködik a nyíregyházi Cantemus gyermekkórus, régi- és népzenei koncerttel fellép az Unesco-díjas Sebestyén Márta és Andrejszki Judit. Az első nap utolsó eseménye a Loyal Apples Club koncertje lesz a Moszkva Kávézóban 20.30 órától.
Az idei Szent László Napok keretében pénteken este 19 órától A. G. Weinberger és Póka Egon koncertjére kerül sor a Rhédey-kertben, ugyanitt lép fel 21 órától Deák Bill Gyula is. Szombaton 21 órától Quimby-koncertnek örülhetnek a rajongók, míg vasárnap Hot Jazz Band- és Budapest Bár-koncertekkel zárul az esemény. Ezek mellett pedig lesz néptánctalálkozó, magyar ízek versenye, kreatív gyermekprogramok, kiállítások, könyvbemutatók és beszélgetések. Erdély.ma

Strasbourgban is felfigyeltek (Autonómiapárti önkormányzati határozatok)
Minden székelyföldi önkormányzati testületben, ahol legalább egy tanácstaggal rendelkezik, kérni fogja az autonómiapárti önkormányzati határozat elfogadását a Magyar Polgári Párt az elkövetkező napokban – jelentette be Biró Zsolt MPP-elnök tegnap Marosvásárhelyen, hangsúlyozva a határozatok nemzetközi vonzatait.
A Székely Nemzeti Tanács ugyancsak tegnap közölte, hogy a Maros megyei Makfalva önkormányzata egyszerre kapott levelet a Székelyföld autonómiáját szorgalmazó határozatot a közigazgatási bíróságon megtámadó prefektustól és Strasbourgból az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának főtitkárságától. Utóbbiban közlik Márton Zoltán polgármesterrel: a Kongresszus Helyi Önkormányzatok Kamarájának Bürója megvizsgálta a dokumentumot, és elküldik Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettesnek, hogy megadják a lehetőséget álláspontja kifejtésére. A Székelyföld autonómiáját kérő határozatot eddig a következő önkormányzatok fogadták el – mind egyhangú szavazással –: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, Székelykeresztúr és Gyergyóalfalu. Gyergyószentmiklós után Makfalva a második önkormányzat, amely visszajelzést kapott az Európa Tanácstól a tájékoztatásképpen megküldött határozatra. Az SZNT szerint ezáltal is beigazolódik, hogy annak elfogadása, illetve nemzetközi megismertetése komoly és megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremt a közigazgatási reform során ahhoz, hogy a 153 székelyföldi önkormányzat egy közigazgatási egységbe kerüljön, és hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon az évek óta sürgetett hivatalos párbeszéd Székelyföld autonóm jogállásáról. Éppen ezért szükséges, hogy minél több önkormányzat szavazza azt meg – áll az SZNT tegnap kiadott közleményében. Aki tagadja az autonómiához való jogot, az 1918. december elsejét kérdőjelezi meg – szögezte le tegnapi sajtótájékoztatóján Biró Zsolt, aki szerint ezen határozatok elvi nyilatkozatot jelentenek arról, hogy Székelyföld létezik, az adott település pedig annak része, ezt nem lehet bíróságon vitatni. Ezt tudják a prefektusok is, akik levelet küldözgetnek az önkormányzatoknak, hogy azokat „lebeszéljék”, de tudják azt is, hogy jogilag nem kifogásolható egy ilyen elvi nyilatkozat. Jelentősége viszont annál nagyobb. Az MPP elnöke kitért arra is, hogy Victor Ponta miniszterelnök válasza a március 10-i petícióra, bár elutasító, mégis üdvözlendő, hiszen áttörést jelent: ez az első alkalom, amikor Románia kormánya választ küldött ebben a kérdésben, ez azt is jelenti, hogy esély van a párbeszédre. Tartalmilag mindenképpen vitatkozni kell a kormányfővel, aki nemzetközi szerződés hiányáról beszél, de megfeledkezik arról, hogy az Európa Tanács 1993. évi 1201-es számú ajánlásának életbeültetésére Románia ígéretet tett, amikor 1997-ben ET-tagságot kért és kapott. De ennél is fontosabb a román közösség saját vállalása: 1918. december elsején a Gyulafehérvári nyilatkozatban ígéretet tettek arra, hogy az együtt élő népeknek joguk van az önrendelkezéshez, ez erkölcsileg is kötelez.
Elemzik az RMDSZ–MPP együttműködést
Biró Zsolt arról is beszélt, hogy az MPP és az RMDSZ vezetői jövő héten közösen elemzik, milyen mértékben teljesültek a két párt által márciusban aláírt együttműködési megállapodás kitételei. „Felelős politikát ígértünk, felelősen viszonyulunk a nemzeti kérdésekhez, ez azt is jelenti, hogy időről időre meg kell vizsgálni, sikerült-e tartalommal is feltölteni a keretegyezményünket. Három hónap és egy kampány tanulságai után ezt mindenképpen meg kell tennünk” – mondotta. Hozzátette: hiányérzetük és fenntartásuk leginkább az autonómiatervezet kapcsán van, ezért a találkozó alkalmával az MPP átnyújtja majd az ezzel kapcsolatos elképzeléseit.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elő akarják-e mozdítani az autonómia ügyét?
A Kovászna és a Hargita megyei kormánybiztosok újbóli, ezúttal az autonómiapárti határozatok ellen irányuló akciója, a székely önkormányzatoknak körlevélben kiküldött intése ismét előtérbe helyezte Székelyföld autonómiaügyét.
A román hatalom integrált meghiúsítási stratégiájának részeként érkeztek karöltve a Ponta-kabinetet és a kormánykoalíciót erősítő, kirakatbábu-szerepet betöltő RMDSZ majd-identikus válaszlevelei is a Székely Nemzeti Tanács március 10-én, a székely szabadság napján közfelkiáltással elfogadott autonómiakiáltványára, illetve petíciójára.
A Kézdivásárhelyen minap meghiúsult zászlófelvonás, valamint a Gábor Áron-szobor melletti tartórudak eltávolítása olaj volt a székely–székely konfliktus tüzén és hab a román hatalom tortáján. Mit látnak Pontáék Bukarestből?
Elsősorban azt, hogy nincs és nem is körvonalazódik konszenzus a magyarok között. Látják egyfelől a székelyek igényeit és törekvéseit Izsák Balázs személyében igencsak vokálisan képviselő SZNT-t, másfelől az erdélyi székely magyar közösség érdekképviseleti szervezetéből hamisítatlan román párttá degradálódott és devalválódott RMDSZ-t és mindenkori vezetőit, akikre a Dâmboviţa-parti politikai latrinában való 25 évnyi lubickolás rendkívül káros hatással volt: elfelejtették küldetésük célját, román ajkú kollégáikhoz hasonlóan állandóan változó aktuálpolitikai érdekeik szerint és azok sikeres megvalósítása érdekében cselekszenek és szónokolnak, a lelkiismeret-furdalás legkisebb jelét sem mutatva áldozzák fel az erdélyi és székelyföldi magyarság érdekeit, sőt, ha kell, önmagukat is arcul köpik – lásd az RMDSZ sajtóirodája által kiadott, Izsák Balázsnak címzett válaszlevelet, amelynek csak a nyelve magyar, a szelleme már nem. Ennél, a folyton fortyogó magyar–magyar feszültségeknél és az RMDSZ autonómiacsárdásánál viszont súlyosabb ránk nézve az, amit az önkormányzatok félénk (nem)felzárkózása és a harmatgyenge civil támogatás üzen Pontáéknak.
Az SZNT februárban kérte fel nyílt levélben az önkormányzatokat az autonómiapárti határozat szövegének elfogadására. Összesen 153 székely önkormányzatot. Ebből eddig Maros megyében Makfalva, Kovászna megyében Kökös és Uzon, Hargita megyében pedig Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Székelykeresztúr önkormányzati testülete fogadta el azt. Összesen tíz székely önkormányzat. Nem túl jó arány, mondhatni, siralmas, és ha ehhez hozzátesszük, hogy az autonóm Székelyföldet követelő petíciót aláírók száma messze elmarad a nagy menetelésen részt vevő 150 ezertől, még zavarosabb képet kapunk a valós székely népakaratról, arról, hogy mit is akar – vagy nem akar – a székely. Autonómiát? Nos, a székelyek nagy menetelése megmutatta, hogy igen. A fenti adatok viszont teljesen másról árulkodnak, és ezt Pontáék is látják, és minden adandó alkalommal láttatják Bukarestből. Mi látszik ebből a zűrzavarból a nyugati kancelláriákban? Az, hogy az RMDSZ kormányon van. Kisebb-nagyobb szünetekkel immár 25 éve. Ebből az Európa-szerte szinte egyedi pozícióból az RMDSZ elő tudja-e mozdítani az autonómia ügyét? – tette fel a kérdést Izsák Balázs. Tudja-e, tudja-e – akarja-e: ez itt a kérdés!
Kerekes Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkerülhettük volna
Amint látjuk, támadásba lendültek a prefektusok… Ők, a vélt román érdek védelmezői az „alkotmányosság” mögé bújva kísérlik meg a magyar megmaradás megakadályozását.
Mert – kedves barátaink, tisztelt önkormányzati vezetők, polgármester urak – csak mi harcolhatjuk ki gyermekeink, unokáink számára, hogy magyarként élhessenek őseik földjén! Ez másképp nem fog sikerülni, csak ha cselekszünk!
Van egy Székely Nemzeti Tanácsunk, mely fáradhatatlan harcot folytat(na), hogy felvállaljuk önmagunkat, önmagunk megmaradásának ügyét. A legutóbbi gondolat – a másfél száz önkormányzat szavazza meg, hogy a Székelyföld Régió része akar lenni – februárban született. Most júniust írunk. Eltelt négy hónap. Négy hónap alatt tíz önkormányzat lépett. Léphetett volna mind a másfél száz, s egy óriási hatású dokumentumot mutathatnánk fel. A Közös Akarat dokumentumát. Az életünkhöz való jog dokumentumát. De a négy hónap csak tíz önkormányzatnak volt elegendő. A többi fontolgat, latolgat, óvatoskodik, tervezgeti, hogy majd, valamikor. És lehetőséget adtunk ezzel, hogy ugyanúgy fontolgassanak, latolgassanak, aztán lépjenek a prefektus urak, Európa legsötétebb, legembertelenebb és legantidemokratikusabb rendszerének, kormányzatának a „román nacionalizmusnak” fizetett alkalmazottjai. Akik 94 év után is az egykori román miniszterelnök célját vállalják fel, és e cél megvalósításán fáradoznak. A magyarság beolvasztásán, azaz a mi elpusztításunkon.
96 év óta ott állunk a kereszt árnyékában, kedves barátaink, kedves önkormányzati vezetők, s valamennyiünk közös vágya megmaradásunk. Még a szúnyog is próbál élni, kicsúszni a tenyered alól, ha agyon akarod ütni. Mi, ugyanúgy Isten teremtményei, egy kultúrát – és nem is akármilyen kultúrát! – megteremtő nemzet fiai, mi is élni szeretnénk. Jogunk van hozzá! S ez közös vágyunk is! De oly nagy a politikai megosztottságunk, ezerfelé spekuláló latolgatásaink, hogy mit és hogyan, ma még nem, de holnap vagy holnapután... Lássuk, mint cselekszik Péter és mit csinál Pál, ha ők megtették, én is megcselekszem..., hogy már saját tehetetlenségünktől maradunk cselekvésképtelenek. Hogy ennél az egy esetnél maradjunk: ha február óta megtettük volna, hogy egyszerre lépve minden önkormányzat megszavazza a határozatot – amely egyszerűen demokratikus jogunk kinyilvánítása –, egy jelentős dokumentumot mutathatnánk fel nemcsak a román parlamentnek és kormánynak, hanem egész Európának. Így viszont azt mutatjuk fel ismét, hogy mennyire gyengék vagyunk. Mennyire cselekvésképtelenek. Pedig akarnánk, csak éppen hogy óvatosak, vagy mondhatom úgy is: gyávák vagyunk. Pedig már Petőfi Sándor leírta: Gyáva népnek nincs hazája.
Ha így folytatjuk, sajnos, nekünk sem lesz.
Gazda József. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A nemzetközi közvélemény figyelmét kívánják felhívni
A következő napokban-hetekben a Magyar Polgári Párt székelyföldi területi szervezetei, ahol az SZNT által kezdeményezett, Székelyföld autonómiáját támogató határozattervezetek még nem kerültek napirendre, benyújtják a határozatokat a helyi tanácsosokhoz. Egy olyan elvi határozatról van szó, amely arról szól, hogy 153 székelyföldi önkormányzat kimondaná, hogy a leendő Székelyföld közigazgatási egységhez, Székelyföld fejlesztési régióhoz kívánnak tartozni. Ezt a határozatot már 11 településen elfogadták, döntő többségükben az MPP által vezetett önkormányzatok. Az elsőként elfogadott határozat Gyergyószentmiklós város nevéhez fűződik, és azt is örömmel állapítottuk meg, hogy Gyergyószentmiklós már választ is kapott az Európa Tanácstól, nyilatkozta sajtótájékoztatón Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke.
Az elnök szerint ezeknek a határozatoknak éppen az a lényege, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívják erre a kérdésre, ezáltal is megmutatva, hogy "Székelyföld autonómiájából nem engedünk, és ez az a cél, amit az elkövetkezendő időszakban radikálisabban is fogunk kérni, hiszen prefektusi vétók születtek Hargita és Kovászna megyében ebben a kérdésben".
A prefektusi vétóknak gyakorlatilag nincs semmiféle jogi következménye, leveleket küldtek, nem bíróságon támadták meg, mondta az elnök, ezért a Magyar Polgári Párt önkormányzati frakciói minden egyes közigazgatási egység szintjén a következő napokban ezzel fognak foglalkozni, jelentette ki az MPP elnöke, hogy ahol még nem terjesztették be, ott ezek a határozatok mindenképpen a helyi tanácsok asztalára kerüljenek.
"Ha egy román politikus azt mondja, hogy a magyar közösségnek nem jár az autonómia, akkor gyakorlatilag 1918. december 1-jét kérdőjelezi meg"
Az MPP elnöke beszélt arról is, hogy a március 10-i tüntetés alkalmával megfogalmazott petícióra hosszú idő után válasz érkezett Románia miniszterelnökétől. Bíró Zsolt üdvözölte ezt a választ, még akkor is, ha az elutasító, mert szerinte "ez egy olyan áttörést jelent, ami mindenképpen pozitívumként értékelhető, hiszen az első olyan alkalom, amikor Románia kormánya hivatalos választ küld. Biztató jel, hogy elkezdődhet a párbeszéd ebben az úgymond kényes témakörben". Kifogásolta ugyanakkor, hogy a miniszterelnök arra hivatkozik, hogy Románia semmilyen nemzetközi szerződésben nem vállalt kötelezettséget, és semmilyen nemzetközi egyezmény nem írja elő, hogy autonómiát kellene biztosítani Székelyföld számára. Emlékeztetett, hogy az Európa Tanács 1201-es ajánlása előírja ezt, illetve felhívta a figyelmet az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári kiáltványra, amely tételesen kimondja, hogy az együtt élő népeknek joguk van az önrendelkezéshez. "Vissza kell térni a december elsejei nyilatkozathoz, ha egy román politikus azt mondja, hogy a magyar közösségnek nem jár az autonómia, akkor gyakorlatilag 1918. december 1- jét kérdőjelezi meg. Azt gondolom, hogy folyamatosan erre kell hivatkoznunk, elsősorban akkor, amikor autonómiát kérünk" – jelentette ki.
***
A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata tegnap délután közleményt adott ki, amely szerint Makfalva önkormányzatát arról tájékoztatta a Maros megyei prefektus, hogy megtámadta a közigazgatási bíróságon a Székelyföld autonómiáját támogató határozatot. Ezzel egy időben a makfalvi önkormányzat levelet kapott Strasbourgból, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának főtitkárságától, amelyben közlik Márton Zoltán polgármesterrel, hogy a Kongresszus Helyi Önkormányzatok Kamarájának Bürója megvizsgálta a dokumentumot, és úgy döntött, hogy megküldi Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettesnek, hogy megadják a lehetőséget álláspontja kifejtésére. A közlemény teljes szövegét mellékelten közöljük.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Európa tanácsi lépések a székelyföldi önkormányzati határozatok ügyében
Makfalva önkormányzatát arról tájékoztatta a Maros megyei prefektus, hogy megtámadta a közigazgatási bíróságon a Székelyföld autonómiáját támogató határozatot. Ezzel egy időben a makfalvi önkormányzat levelet kapott Strasbourgból, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának főtitkárságától, amelyben közlik Márton Zoltán polgármesterrel, hogy a Kongresszus Helyi Önkormányzatok Kamarájának Bürója megvizsgálta a dokumentumot, és úgy döntött, hogy megküldi Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes úrnak, hogy megadják a lehetőséget álláspontja kifejtésére.
A Büró elhatározta, hogy továbbítja a levelet a Kongresszus Monitoring Bizottságának, amely a következő ülésén tárgyalja meg azt, július harmadikán Kisinyovban.
A határozatot eddig tizenegy önkormányzat fogadta el, mind egyhangú szavazással: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró, Kökös, Székelykeresztúr és Gyergyóalfalu. Gyergyószentmiklós után Makfalva a második önkormányzat, amelyik visszajelzést kapott az Európa Tanácstól a tájékoztatásképpen megküldött határozatra. Ezáltal is beigazolódik, hogy annak elfogadása, illetve nemzetközi megismertetése komoly és megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremt a közigazgatási reform során ahhoz, hogy a százötvenhárom székelyföldi önkormányzat egy közigazgatási egységbe kerüljön, és hozzájárul ahhoz, hogy beinduljon az évek óta sürgetett hivatalos párbeszéd Székelyföld autonóm jogállásáról. Éppen ezért szükséges, hogy minél több önkormányzat szavazza azt meg.
A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata. Népújság (Marosvásárhely)

Válasz az apák ügyében
Köszönöm mindenkinek, aki lájkolta, kommentelte vagy hozzászólt Kiáltvány az apák ellen című bejegyzésemet, -re, -hez, mely június 13-án jelent meg a blogomon, a kafe.hhrf.org már másnap lehozta, a Transindex 17-én Kántor Lajos válaszával együtt, a Szabadság másnap ugyanúgy, a maszol.ro pedig június 20-án a Hozzászólások az erdélyi besúgóvitához címmel, az említetteken kívül Jancsó Miklós morfondírozásával. Köszönöm a médiának is, hogy figyelt.
A bejegyzésem fölötti számlálóban ez áll: 1197. Nem tudom pontosan, mit számol a rendszer, mindenesetre ez a gondolatfutam az első lett a sok közül, holott 2011. február 14-től írom ezt a blogot, van hát miből válogatni. Ehhez a számhoz képest meglepően kevés a reagálás, ami azt jelenti, hogy a probléma sokakat érint és érdekel, de nem tudnak beszélni róla.
Demény Péter. Szabadság (Kolozsvár)

Apró lépés a katolikus gimnázium újraindítása felé
Van esély a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ősztől való újraindítására – jelentette ki Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke azt követően, hogy tegnap Dorin Florea polgármesterrel és Ştefan Someşan főtanfelügyelővel is tárgyalt az ügyben.
A megbeszélésen Brassai ismételten hangsúlyozta, az államosítás áldozatául esett nagy múltú iskola újraindítása nem vonja maga után az Unirea Főgimnázium „utcára pakolását", mint ahogy egyes nemzetféltő román politikusok és sajtótermékek próbálták eddig beállítani a helyzetet.
A hangulatkeltők munkája mindeddig eredményesnek bizonyult: egyetlen felelős beosztásban lévő marosvásárhelyi román politikus sem vállalta fel az iskolaalapítás elengedhetetlen támogatását. Az egyház álláspontját tolmácsolva Brassai úgy vélte, a jelenlegi és a létesítendő tanintézet megférhet a katolikus egyház által visszaszerzett Klastrom (Mihai Viteazul) utcai épületegyüttesben.
Politikai alkuk tárgyát képezi a Rákóczi-iskola
A kommunista rendszer által felszámolt felekezeti iskola újraindításához mind a városi önkormányzat, mind a tanfelügyelőség jóváhagyására szükség van. Amikor az RMDSZ tavasszal hozzájárult Ionela Ciotlăuş liberális alpolgármester leváltásához és a demokrata-liberális Claudiu Maior kinevezéséhez, feltételként szabta az iskolaalapítás támogatását.
A kérdésről egyezség született központi szinten is, ahol Victor Ponta kormányfő biztosította a magyar alakulatot a szociáldemokraták segítségéről. Ennek ellenére Ştefan Someşan főtanfelügyelő korábban elutasította az Erdélyi Római Katolikus Státus és a szülők kérését, hosszas huzavona után azonban álláspontot váltott.
Értesüléseink szerint Someşan csak azok után tért jobb belátásra, miután pártvonalon maga a miniszterelnök, szakmai vonalon pedig az oktatási tárcavezető is a leváltását helyezte kilátásba. „Ha a helyi tanács kéri az iskolahálózat módosítását és a katolikus iskola létrehozását, a tanfelügyelőség beleegyezik" – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő, hozzátéve: ő csak véletlenszerűen csöppent be a tegnapi tárgyalásra, melyre Dorin Florea polgármester irodájában került sor. Someşan ezért nem is akart további részletekkel szolgálni.
Brassai Zsombor számításai szerint a július eleji önkormányzati ülésen két román pártnak is az RMDSZ kezdeményezése mellé kellene állnia. A főtanfelügyelő egyébként a helyi PSD elnöke, melynek az egyik képviselője éppen a felesége. Brassai elmondta továbbá, tegnap Dorin Florea PDL-s polgármester is pozitív hozzáállást tanúsított.
„Elvárjuk, hogy a két román párt helyi, illetve megyei elnökének álláspontját a többi tanácsos is tartsa tiszteletbe és szavazza meg az iskolaalapításról szóló határozattervezetet" – nyilatkozta a Krónikának Brassai Zsombor.
Amennyiben a helyi önkormányzat is áldását adja az iskolaalapítási tervre, egy végső jóváhagyásra lenne szükség, amit az oktatásügyi tárcától várnak, erre viszont a koalíció keretében már korábban ígéret született. „Tudjuk, hogy kifutottunk az időből, de ehhez hasonló késői jóváhagyások még érkeztek a tavalyi nyári vakációban is, Arad és Bihar megyében" – mondta el lapunknak Tamási Zsolt, a katolikus státus vásárhelyi képviselője.
A bolyais osztályokra alapoznak
A státus helyi képviselője úgy tudja, a leendő iskola az első tanévben csak a bolyais diákokra és pedagógusokra alapozhat. „A Rákóczi egyelőre 104 diákkal indulna, hisz a katolikus státus nem kérheti az unireás szülőktől, hogy váljanak ki a főgimnáziumból. Ez egy következő lépés lenne. Majd, ha a létesítendő iskola jogi személyiséggel fog rendelkezni, akár előkészítő osztályt is indíthat" – vetítette elő a forgatókönyvet Tamási. Az új tanintézet igazán akkor erősödne meg, ha az Unireában működő tizennégy magyar osztály testületileg csatlakozna a Rákóczihoz.
Kérdésünkre, hogy melyik épületet vennék igénybe, Tamási Zsolt elmondta, a döntést a későbbiekben hozzák meg, ugyanakkor nyomatékosítani kívánta, hogy mindkét ingatlan – mind a kicsi, mind a nagy – az egyház visszaszerzett tulajdonát képezi. A huzamos ideje elmaradt házbér miatt a státus nem hosszabbított szerződést az önkormányzattal, így gyakorlatilag az Unirea Főgimnázium ingyen és bérmentve, ugyanakkor bármiféle jogi alap nélkül használja az egyházi ingatlant.
A városháza nem zárkózik el az adósságok törlesztésétől, azonban Dorin Florea polgármester azt szeretné, ha az egyház és az önkormányzat között egy újabb, hosszú távú megállapodás születne, hogy uniós alapokra pályázva renoválják az épületet. Az elkövetkező napokban, az egyház bevonásával, a felek erről és az iskolaalapítás kérdéséről szeretnének egyeztetni.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

A rendőrségre nem vonatkozik a törvény?
A rendőrségre nem vonatkoznak azok a törvények, amelyek a kisebbségek anyanyelvhasználatát szabályozzák Romániában – jelentette ki Fekete Kászoni Titus rendőrparancsnok a csíkszeredai önkormányzat kérdéseire adott válaszában.
A Székelyhon portál beszámolója szerint a rendőrfőfelügyelő a törvényes előírások hiányával magyarázta azt a tényt, hogy a 83 százalékban magyarok lakta Hargita megyében a rendőrség honlapján kizárólag román nyelvű szövegek érhetők el.
Szerinte a létező törvények csak az önkormányzatoknak alárendelt, és a központi irányítású, úgynevezett dekoncentrált intézmények számára szabják meg a kisebbség nyelvének a használatát azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot.
„A törvényi keret elemzése” azt jelzi, hogy „a megyei rendőrkapitányságok nem dekoncentrált közszolgálatokként vannak megszervezve” – áll a levélben. Ez szerinte azt jelenti, hogy a rendőrségre nem vonatkoznak az anyanyelvhasználatot biztosító törvények.
A rendőrparancsnok szerint a Hargita megyében dolgozó rendőröknek 15–20 százaléka magyar, a polgárokkal közvetlen kapcsolatban levő rendőrök többsége azonban ismeri a magyar nyelvet. „Hazánkban a román a hivatalos nyelv, és ezt hazánk minden polgárának kötelessége ismerni” – tette hozzá.
A rendőrparancsnok a Wass Albert ellen 1948-ban hozott halálos népbírósági ítéletre hivatkozva magyarázta, hogy a rendőrség kihallgatott egy 17 éves lányt, aki Wass Albert írói munkásságával kapcsolatos rendezvényt szervezett. Szerinte a beidézett lány tolmácsot kaphatott volna, ha ezt igényli. A rendőrparancsnok szűkszavú választ adott arra a kérdésre, hogy miért hurcolják be a rendőrségre évről-évre azokat a fiatalokat, akik december elsején plakátokon hívták fel a figyelmet a gyulafehérvári kiáltvány azon passzusára, amely autonómiát ígér a magyaroknak.
„Plakátokat csak a helyi hatóságok által kijelölt és engedélyezett helyeken lehet kitűzni” – áll a válaszban. A rendőrparancsnok nyitottságáról tett bizonyságot arra vonatkozóan, hogy őszinte párbeszédet folytasson a város vezetésével a törvény által biztosított keretben.
Csíkszeredában feszült viszony alakult ki a rendőrség és a városvezetés között. Egy rendőrök által okozott, három halálos áldozatot követelő márciusi autóbaleset után Ráduly Róbert polgármester lemondásra szólította fel a rendőrparancsnokot. Az önkormányzat május 9-én intézett 19 kérdést a rendőrkapitánysághoz. Krónika (Kolozsvár)

Faipari fabula
Egyszerre árulkodik józan pragmatizmusról és jövőbe tekintő racionalitásról a háromszéki faipari vállalkozók azon lépése, hogy szerződést kötöttek a környéken megtelepülő, lassan valamenynyi építkezési és működtetési engedélyt beszerző óriással, a Holzindustrie Schweighoferrel.
Mint ahogy az utóbbi békülékeny gesztusa – a deszkaárura felkínált kedvező ár – is azt jelzi, hogy csitulóban Háromszéken a fás háború, amelyet az osztrák cég megjelenése robbantott ki.
A ’89 végén még 350 ezer körüli munkavállalót foglalkoztató iparág amúgy is kénytelen új utak és módszerek után nézni. Az erdők akár menetrendszerűnek is nevezhető lerablása után – a nagy történelmi újjáépítéseket és a gazdasági újraindításokat többnyire az erdő feláldozása révén finanszírozták – ugyanis aligha lehet másként csinálni az egészet, mint a korábbinál okosabban.
Miután a 3,35 millió hektárnyi romániai erdőnek 830 ezer tulajdonosa van, a körülbelül 4800 fakitermelő cég nagy többsége pedig technológia és kapacitás szempontjából is kispályásnak számít, a szövetkezés kínálja az életben maradás egyetlen lehetőségét. A klaszterezés azért sem alaptalan elképzelés, mivel egyrészt már regisztráltunk hasonló célzatú székelyföldi kezdeményezéseket, másrészt a hasonló szövetkezések erős erdélyi hagyományokra tekintenek vissza.
De még sikeres „klaszteresedés” esetén is évek telhetnek el, míg a több kis céget egyesítő képviselet képes lesz hatékony lobbizásra. És közben úgy kell arra koncentrálni, hogy erdeink minél kisebb mértékben gördüljenek ki az országból rönkfa formájában, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni: a nyersanyagexportot sem lehet teljes mértékben betiltani.
És nemcsak azért, mert valójában az alacsony szintű feldolgozottság mellett lehet igazán nagyot kaszálni: deszkából, fűrészáruból, préselt lemezből, épületfából – és rönkexportból. Miközben a munka- és költségigényes bútorgyártást választók eleve kisebb profitban reménykedhetnek.
A háromszéki klaszterszövetség tagjai látszólag most azonos oldalra kerültek az ugyancsak tagságért folyamodó Schweighoferrel. Új kor kezdődhet, csak higgyünk a farkas–bárány állatmesében.
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

Értékmegőrzés uniós támogatásokból a Szatmár Megyei Múzeumban
Európai uniós támogatási programokból fedezi kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos kiadásai jelentős részét a Szatmár Megyei Múzeum, ahol kedden – szintén egy EU-s pályázat keretében – a népi textíliákkal, főként a női ingekkel kapcsolatosan tartottak bemutatót.
Az intézmény elsősorban az országhatárokon átívelő együttműködési programokra pályázott sikeresen az elmúlt években. Lobonţ-Puscaş Marától, a néprajzi és művészeti részleg vezetőjétől megtudtuk, eddig nem kevesebb mint 14 pályázatot bonyolítottak le.
Főként a román–magyar együttműködési programra pályáztak sikeresen, melyben állandó partnerüknek számított a Nyíregyházi Jósa András Múzeum, ugyanakkor kihasználják a magyar–szlovák–román–ukrán szomszédsági programot (ENPI) is – innen nyertek körülbelül 300 ezer eurót az Ungvári Szabadtéri és Néprajzi Múzeummal közösen futó pályázatukra.
A projektek értéke a néprajzkutató szerint 50 és 600 ezer euró között váltakozott. „Kizárólag olyasmire fordítottuk a nyert összegeket, ami az intézményünk statútumában szerepel, azaz érték-őrzési, restaurálási és népszerűsítési feladatokat láttunk el. A különbség mindössze annyi, hogy a támogatások révén jóval nagyobb léptékben és profibb módon tudtuk ezt tenni” – fejtette ki lapunknak Lobonţ-Puscaş Mara.
Rámutatott: futó pályázatuk keretében lehetőségük nyílt egy személygépkocsit vásárolni, valamint egy olyan műszert, mely a fémek kimutatására alkalmas szövetszálakban, kerámiában, festékanyagokban. A kutatási szempontból igen hasznos, 25 ezer eurós szerkezet megvásárlása szintén meghaladta volna a büdzséjük által szabott lehetőségeiket.
A szóban forgó pályázatuk keretében Kárpátalján és Szatmár megyében végeznek néprajzi kutatómunkát úgy terepen, mint a meglévő gyűjtemények esetén, tanulmányokat publikálnak, kiállításokat készítenek, továbbá felújítják az ungvári skanzenben levő hagyományos román házat. A néprajzkutató szerint sok a munka a pályázatokkal, azonban ebből a forrásból sikerült településmonográfiákat összeállítaniuk és publikálniuk, tájházakat felújítaniuk és restaurálniuk, valamint értékes tárlatokat létrehozniuk.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

Román gyolcsing és zászlóözön Háromszéken
Román népviseletbe öltözve mentek kedden dolgozni a Kovászna megyei prefektúra alkalmazottai, a hagyományos gyolcsing napját ünnepelve.
Csütörtökön már a román trikolór napját tartják, és teleszórják piros-sárga-kék cédulákkal Sepsiszentgyörgy utcáit. A gyolcsing napját egy internetes közösség kezdeményezte tavaly, a prefektúra pedig idén a helyi román napilappal közösen versenyt hirdetett a Facebookon, hogy a polgárok olyan képeket töltsenek fel az oldalára, melyen ezt a ruhadarabot viselik.
A kezdeményező Marius Popică prefektus úgy nyilatkozott, az ősi viselet, a hagyományok őrzése büszkeség és kötelesség, az autentikus értékeket népszerűsíteni kell. „A gyolcsing napja jó alkalom arra, hogy megmutassuk, jó románok és jó hagyományőrzők vagyunk, anélkül, hogy bárkit is zavarnánk” – mondta Popică.
Csütörtökön, a román zászló napján a prefektúra szervezésében a román katona szobránál tartanak ceremóniát, felvonnak egy román zászlót, amit egy kisrepülőből kiugró ejtőernyős visz majd, a rendezvény végén pedig szintén repülőből teleszórják a várost román nemzeti színű papírlapokkal. A Kovászna városi Iustinian Teculescu Egyesület felhívást intézett, hogy minden román tűzze ki a román zászlót, így mutassák ki megbecsülésüket a „nemzeti szimbólumok, a román nép múltja iránt”.
Mint ismeretes, Ioan Selejan érsek éppen egy éve jelentette be, hogy a Hargita–Kovászna megyei ortodox püspökség két kilométer hosszú trikolór színű vásznat vásárolt, melyből több ezer zászlót készítenek, több százat már ingyen szétosztottak a két székely megyében.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Kell-e nekünk elnökjelölt?
E kérdésre a borúlátók, a joggal kiábrándultak könnyedén vághatják rá a választ: nem! Nem, mert felesleges, reménytelen vállalkozás, s különben is fölösleges kiadásokkal jár. Ha távolról és haszonelvűen nézzük a kérdést, akkor így is lenne, csakhogy a politikában azért más szabályok uralkodnak. Például a közvetett haszon és nyereség elve.
A közeljövőben az RMDSZ korifeusai el fogják dönteni, hogy a szövetség indítson-e elnökjelöltet az őszi választásokon. Ha az eddigi „eredményeket” nézzük, akkor a borúlátók táborához csatlakozhatnánk, de abba is bele kell gondolni, hogy az elnökválasztás a hazai magyarság számára erőfelmérés is lehetne, ha valóban mozgósítani tudnánk maradék erőinket és energiánkat.
Azért mondom ezt „mértéktartó” pesszimizmussal, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy a hazai magyarság nem csupán számban fogyatkozik, de küzdőkedve is csappanni látszik, hiszen évről évre, választásról választásra egyre kevesebben tartják fontosnak, hogy voksoljanak, s – a helyhatóságiakat leszámítva – oly mérvű a visszaesés, ami az országos átlagot is jóval meghaladja. Politikai megosztottságunk kétségtelenül hozzájárult az erőfelmutatás kedvének zsugorodásához, ellenzéki és kormányzati szereplésünk egyként meglehetősen lehangoló, s mi a legkevésbé sem manipulálhatjuk az eredményeket, legfennebb ellenünkben manipulálják mások.
Hát így állunk, és mégis… Mégis meg kellene mutatnunk, hogy vagyunk, számot kell vetni velünk, nem vagyunk „leírható” mennyiség. Nem vagyunk, ha nem tesszük magunkat azzá! Hogy nem nyerhetünk elnökválasztást, az biztos. De nem is erre menne a játék. Hanem arra például, hogy újra felmutassunk egymilliónyi szavazatot!
Egy sikeres elnökválasztási szerepléshez viszont egy igazán alkalmas jelölt kellene. Egy hiteles ember, aki a magyar választókat is mozgósítani tudja, de a többségi társadalmat is képes megszólítani. Az RMDSZ azon gyakorlata, hogy az éppen soros elnökével próbálkozzon, nem bizonyult igazán sikeresnek. Maradna tehát egy kívülálló, s ilyet pillanatnyilag nem tudnék jobbat mondani Frunda Györgynél, akit a szövetség eléggé érthetetlenül „kihullatott” a törvényhozásból.
Magyari Lajos. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Közösségteremtő értelmiségi
Gazda József rangos elismerésben részesült
A nemzeti értékek felmutatása, mentése, népszerűsítése és gazdagítása érdekében kifejtett, áldozatos, értékes és kitartó munkájáért Magyar Örökség-díjban részesítették Gazda József közismert kovásznai tanárt. A díjazottakat Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonát képező Pesti Vigadó dísztermében méltatták, ugyanott adták át a díszokleveleket is szombaton.
A bírálóbizottság elnökének, dr. Hámori József neurobiológusnak, agykutatónak az ünnepséget megnyitó szavai után a háromszéki pedagógus másodikként vehette át a rangos elismerést, melynek odaítélése által neve és művészeti, szociográfiai, valamint közírói életműve bekerült a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumának Aranykönyvébe.
Gazda József kezdetben Székelykocsárdon, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, 1964-től pedig a kovásznai líceumban tanított, innen vonult nyugalomba 34 évi tanári szolgálat után. Nem csupán tanárember volt, s nemcsak az iskola, illetve a kollégium falai között végezte oktató és nevelő munkáját, hanem íróként, művelődésszervezőként, szociográfusként és művészettörténészként is. Diákokból álló művészegyüttesével 1975-től járta Erdélyt, és évente bemutatott egy-egy Tamási Áron-színdarabot.
Több szerzőtársával az 1970-es években megírta az első rendszeres magyar irodalmi tankönyvet a líceumok I. osztálya számára. Művészeti és művészettörténeti írásaiban, tanulmányaiban az erdélyi, főképpen a székely alkotók világának, illetve a romániai magyar képzőművészek körében érvényesülő művészeti irányzatoknak a jobb megismerésére és megismertetésére törekedett.
Dél- és Nyugat-Európában, majd a Közel-Keleten tett tanulmányútjai, s az ezek nyomán készült útinaplók egy fölkészült tanárember szemével láttatják a felkeresett tájak művészetét, történelmét, jelenét, beléjük foglalt személyes élményei pedig érdekfeszítővé teszik ezeket. A szociológia területén úgy valósította meg a hagyományok, a magyar örökség őrzését, megörökítését és felmutatását, hogy beszélgetésekkel tárta föl és mutatta be a hagyományos erdélyi falu életét, illetve a moldvai csángómagyarok sorsát. Több földrész félszáz országában gyűjtött anyagot a nagyvilágban szétszóródott magyarság sorsáról. Az általa létrehozott kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület évenként tart tudományos értekezletet, eddig már 498 előadás hangzott el a Kőrösi Csoma Sándor értékrendjének fonalára fűzött témákból.
A kitüntetett méltatását elvégző dr. Halász Péter népművelő és néprajzkutató a következő szavakkal fejezte be értékelését: „Gazda József azonban nem az erdélyi magyarság identitásáért folytatott küzdelem magányos harcosa. Elődjei, társai és követői vannak! Kérem önöket is, engedjék magukban megfogalmazódni, megérlelődni azt a meggyőződést, hogy Gazda József Magyar Örökség-díjában benne van a kovásznai iskolák, a székelyföldi művészek – elsősorban Olosz Ella –, a moldvai csángómagyarok és Kőrösi Csoma Sándor magyar örökséget jelentő, magyar örökséget őrző és gyarapító munkásságának elismerése is.”
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Politikai „taburombolás” Vass Leventétől
Taburombolónak szánt sajtótájékoztatót tartott Marosvásárhelyen Vass Levente, az RMDSZ SZKT-jának tagja, akiről 2012-ben hónapokig úgy tűnt, a marosvásárhelyi magyarság közös polgármesterjelöltje lesz. Az urológus főorvos új alapokra helyezné szervezetében a politizálást.
„Marosvásárhelyen inkább suttogva, elharapva szokás elmondani dolgokat. Nem tisztán, egyenesen, alannyal és állítmánnyal. Ahhoz, hogy a marosvásárhelyi és a Maros megyei magyar politika ismét elvárásaink szintjén teljesítsen, meggyőződésem, hogy újra kell kövezni a politizálás útját” – kezdte szerdai sajtótájékoztatóját Vass Levente, majd az asztalra kitett három macskakőre és a rájuk vésett kulcsszavakra mutatott.
Marosvásárhelyre költöznek az RMDSZ-platformok
„Marosvásárhely: szövetségi város”, állt az első kövön. „Ha Marosvásárhely stratégiai fontosságú az RMDSZ számára, fontos szimbolikus erővel rendelkező frontváros, akkor elvárható, hogy néhány szövetségi szintű intézmény is itt tevékenykedjen. Erősítsük meg Marosvásárhely politikai és regionális központi szerepét. Éppen ezért az RMDSZ-platformok országos központjukat Marosvásárhelyre telepítik. A Platformok Konzultatív Tanácsának intézménye itt fog működni, itt fognak a platformok vezetői rendszeresen találkozni, innen történik az ügyvezetés a megyei, területi szintekre” – jelentette be, hozzátéve, hogy az öt platform – kereszténydemokrata, nemzeti szabadelvű, romániai magyar kisgazda és kisvállalkozói, Szabadelvű Kör, szociáldemokrata – ehhez nem kér plusz költségvetést, és ezt az SZKT-n már be is jelentették.
Mérhető felelősség
Továbbá Vass szerint komoly, követhető, számszerűsített felelősségvállalást kell bevezetni az RMDSZ-ben. „Eddig meg lehetett találni a kiskapukat a számonkérés alól: egységretorika, kisebbségvédelem, részsikerek eredményként való bemutatása. Változtatni kell a mutatókon, amelyek azonnal hatállyal bírnak, mint például az elért szavazatszám, százalék, bejuttatott tanácsosok száma. Azzal is fel kell hagyni, hogy a mindenkori helyi vezetők a listák elején szerepeljenek, ehelyett az utolsó helyen kellene állniuk, és ha nem érik el a célt, akkor távozniuk kellene. Ne húzó-, hanem tolóerői legyenek a listáknak” – mondta Vass Levente, aki szerint cinikusság volt a májusi EP-választások eredményei után sikerről beszélni az RMDSZ-ben, hiszen Marosvásárhelyen 30 százalékos volt a csökkenés a 2009-es EP-választásokhoz képest, miközben országos szinten „csak” 18 százalék.
„Marosvásárhely: szövetségi város, Korlátozott mandátumszám és Felelősségvállalás. Ez lenne az első olyan három kő, amit szerintem be kell építeni az RMDSZ renoválásakor. Kongresszus előtti évben vagyunk, itt az ideje az elvi vitáknak és elengedhetetlenek a közviták is, be kell vonni a lakosságot” – fogalmazott.
Újságírói kérdésre elmondta, továbbra is számít az államtitkári kinevezésére – ő az egyetlen, akit még nem nevezett ki Victor Ponta, holott az RMDSZ Vasst javasolta a kormányralépéskor kialkudott egészségügyi minisztériumi tisztségre –, de a „jó munkához idő kell”.
Gáspár Botond. Székelyhon.ro

Esély az itthon maradásra
Akkor lehetne esélyük a kiváló képességű székelyföldi informatikusoknak, illetve programozóknak a szülőföldjükön való boldogulásra – véli a Csíki Vállalkozók Egyesülete (CSVE) –, ha úgynevezett klaszterbe tömörülve dolgoznának. A tizenhét céget összefogó IT-klaszter segítésére már nyert is egy pályázatot a CSVE.
A Csíki Vállalkozók Egyesülete nemrég döntött úgy, hogy az informatikával foglalkozó cégek számára létrehoz egy klasztert, vagyis egy olyan hálózatot, amely összefogja az azonos területen tevékenykedő vállalatokat. „Többek között azzal tudjuk segíteni az informatikával foglalkozó vállalkozásokat, ha a pályázati úton nyert kétszázezer euróból megerősítjük működésüket, így a nemzetközi porondon is erősekké válhatnak ezek a kis cégek” – magyarázta a klaszter fontosságát Szabó Károly, a CSVE ügyvezető igazgatója.
Mire is jó ez a klaszter?
Az IT-klaszterhez eddig tizenhét, többségében csíkszeredai cég társult, ezek tavaly összesen százötven személyt foglalkoztattak, és 5,3 millió eurós üzleti forgalmat bonyolítottak le. „A klaszterbe való tömörülés segítségével nagyobb eséllyel tudnak olyan szakmai partnereket találni a világ bármely pontjáról, amelyek jól fizető programozói munkákat rendelnek meg tőlük. Mindezen túl abban is segítenénk ezeket a vállalkozásokat, hogy hazacsábítanánk a Székelyföldről más régiókba, esetleg más országokba vándorló programozókat, illetve az itthoniakat meggyőznénk, hogy ne hagyják el szülőföldjüket. Kiváló lehetőség van most erre, ugyanis egy jól működő klaszter, vagyis társulás jobb ajánlatokat tud biztosítani az ágazat szakembereinek” – érvel Szabó.
Itthon tartanák a szakembereket
Ifj. Nagy Benedek, az IT-klaszter marketingfelelőse szerint sem utópia itthon tartani a programozókat. „Az informatika az a szakterület, amely esetében nem számít az, ha az adott cég Csíkszeredában tevékenykedik. Bármely más területről is beszéljünk, például a turizmusról, máris szükség van infrastruktúrára, autópályára, repülőtérre, hogy a turista eljusson Csíkszeredába. A programozásban tehát a geográfiai lokáció nem fontos, hargitafürdői hétvégi házban is lehet írni a számítógépes programokat egy laptopon, ha megvan a kapcsolat a megrendelő céggel interneten keresztül. A CSVE épp azon dolgozik, hogy egy ernyő alá vonja ezeket a kis cégeket, amelyek majd itthonról tudnak dolgozni” – hangsúlyozza Nagy.
Megerősíteni az utánpótlást
Mindkettőjük szerint kiváló a csíkszeredai középiskolai szakmai utánpótlás: a Márton Áron Gimnáziumot említették, ahol évek óta magas szintű az informatikaképzés. A székelyföldi informatikai felsőoktatás terén viszont már hatalmas űr tátong, épp ezért az érettségizett diákok Kolozsváron vagy még távolabb tudnak egyetemi oklevelet szerezni, onnan viszont már nem biztos, hogy később visszatérnek Székelyföldre. Ezt a hiányt próbálja pótolni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amely nemrég indította el a gazdasági informatika szakát Csíkszeredában.
Kozán István. Székelyhon.ro

Kétnyelvű térkép készült Kovászna megyéről
A megyei önkormányzat összesen 730 darab kétnyelvű térképet készíttetett Kovászna megyéről. Ezekből főként oktatási intézményeknek ajándékoznak majd, de kapnak belőle közintézmények, a rendőrség és polgármesteri hivatalok is.
Kovászna Megye Tanácsa és a Schubert & Franczke osztrák szakcég közösen készítették el Kovászna megye kétnyelvű földrajzi térképét, amely magyar és román nyelvű települési névjegyzéket is tartalmaz.
„A térképeket azzal a céllal készíttettük, hogy ajándékba adjuk Kovászna megye intézményeinek. Szeretnénk, ha különösen az oktatási intézmények vennék hasznát a szemléltető eszköznek, ezzel is segítve a tanulás folyamatát” – mondta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki nem csupán az oktatási intézményekbe, hanem rendőrségekre és közintézményekbe is juttatna a 730 darab megyetérképből.
Az osztrák cég által készített térkép feltünteti a térség látványosságait, természeti erőforrásait, ugyanakkor szemlélteti a domborzati változásokat, illetve a hegyközti medencék vonulatánál észlelhető különbségeket. A kiadványon feltüntették a térség természetvédelmi területeit, láthatók a Rétyi Nyír, a Csókás-Veczer természetvédelmi terület, a Vargyas-szoros, a Veresvíz tőzegláp, továbbá a Lassúág-Honcsok tőzegláp jelölései is.
A közigazgatási terület határát szigetszerű jelzés mutatja, ugyanakkor a bal alsó sarokban egy áttekintő melléktérképen Románia viszonylatban is megtalálható Kovászna megye elhelyezkedése.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Nyílt nap a BBTE kihelyezett tagozatán
Megnyitja kapuit a Babeş-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának környezettudományi és környezetmérnöki kara csütörtökön. Az érdeklődők előadásokon, kísérleteken, az új szakkal kapcsolatos tájékoztatón vehetnek részt.
A BBTE kihelyezett tagozatán megszervezett nyílt napon délelőtt 12 órától Czellercz Boglárka és Gál Katalin Borvizek kémiai elemzése című előadásán vehetnek részt a jelenlevők a 121-es számú laboratóriumban. Ezt követően Sikó-Barabási Sándor tartja meg értekezését Evolution of Collembolan Population as Ecotoxicological Indicator of Soils in Covasna County címmel, majd bemutatja a hatvan társszerző által létrehozott, A központi idegrendszer hólyagférgessége című kiadványát. Mind az előadásra, mind pedig a könyvbemutatóra a 108-as előadóteremben kerül sor.
Bartalis Ildikó, a környezettudományi és környezetmérnöki kar vezetője 14.30-tól tart felvételi tájékoztatót, továbbá ismerteti az egyetemen újonnan induló környezettudomány szak által biztosított lehetőségeket.
A kar vezetője korábban portálunknak elmondta, hogy az új szak jelenleg az engedélyeztetés folyamatában van, ám a júliusi iratkozáson már lesz lehetőség ennek választására is. A három éves alapképzés során az oktatás magyar nyelven zajlik majd, jórészt helyi tanárok közreműködésével, ugyanakkor a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanárai is besegítenek vendégelőadásokkal. A most induló tanévben összesen huszonöt helyet tudnak biztosítani a jelentkezőknek, ebből tizenöt tandíjmentes, illetve tíz tandíjköteles lesz.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Vásárhely súlya
Helyi román körökben gyakran hangoztatják, különösen, amikor az autonómia kerül szóba, hogy Marosvásárhely háttérbe szorult, lemaradt a környező nagyvárosoktól, megyeközpontoktól. Rendszerint – és okkal – azzal példálóznak, hogy Kolozsvár nem csak egyetemi központként, de művelődési és gazdasági téren is behozhatatlanul lekörözte városunkat, Nagyszeben kulturális élete fejlődött nagyot, mialatt az egykori Székelyvásárhelyé hanyatlott, Brassó pedig a gazdaság, főleg az ipar, de az idegenforgalom terén is messze előttünk jár. Vásárhely viszont a legjobb esetben is egy helyben topog. Polgármestere szerint is az említett településekkel kellene versenyeznie városunknak, a velük szembeni hátrány ledolgozására törekednie, mintsem a szerinte elmaradt székely kisvárosok mellé szürkülnie. Mindez igaz ugyan, de a székelyföldi autonómia elleni egyetlen érvként nem helytálló.
Erdélyi magyar univerzumunkban betöltött viszonylagos vezető szerepéből is folyamatosan veszít a város. Az 1989-es politikai fordulat után, rövid ideig úgy tűnt, Marosvásárhely centrális szerepet játszhat az erdélyi magyar politikában. Ha arra gondolunk, hogy Markó Béla elnöksége idején gyakorlatilag innen irányították mind az RMDSZ-t, mind az önálló politikai szervezetként azóta megszűnt Romániai Magyar Kisgazdapártot, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártot, valamint a Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártot, akkor azt kell mondanunk, bizonyos ideig ez valóban így volt. Aztán változott a helyzet. Amióta az RMDSZ-t Kolozsvárról dirigálják, háttérbe szorult ezen a téren is a város. A „szövetség” Maros megyei, illetve marosvásárhelyi szervezetének súlya, befolyása is jelentősen csökkent.
Az ezredforduló óta eltelt években az RMDSZ-t, s közvetve a vásárhelyi magyarságot ért sorozatos kudarcok azt jelzik, hogy jelentősen meggyengült mind a közösség, mind a politikai képviselet érdekérvényesítő ereje. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román többségű vezérkara sorra hozza megalázó helyzetbe az intézmény magyar vezetőségi tagjait. Ma már alig van magyar egyetemi oktató, aki őszintén hinne abban, hogy felállítható a MOGYE önálló magyar tagozata.
A PSD-vel kötött kormánykoalíciós egyezség értelmében az RMDSZ-nek ígért Maros megyei prefektusi szék a mai napig betöltetlen, bár a „szövetség” már megnevezte a személyt, akit a pozícióra javasol. A tizenhárom magas kormányzati tisztség közül is egyedül arra az egészségügyi államtitkári posztra maradt el a kinevezés, amelynek várományosa a vásárhelyi Vass Levente. Az első eset azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-nek igen csekély a súlya a kormányon belül. A második viszont azt, hogy a pártban sem mennek jól a dolgok, hogy kicsinyes személyi és csoportérdekek ütköznek, hogy egyesek ott és akkor tesznek keresztbe másoknak – csak mert tehetik –, ahol és amikor tudnak.
A helyzet a jövőre, a 2016-ban esedékes helyhatósági választásokra nézvést nem kecsegtet sok jóval.
Szentgyörgyi László. Székelyhon.ro

Elszámolás után amnesztia a tsz-nyugdíjasoknak
Pénzügyi amnesztiát kaphatnak a tsz-nyugdíjasok egy, az RMDSZ által előterjesztett és a parlament alsóháza által kedden megszavazott törvénytervezet értelmében.
Mint arról beszámoltunk, nagyjából egy évvel ezelőtt az állam több ezer volt termelőszövetkezeti alkalmazottat szólított fel arra, hogy fizessék vissza az önhibájukon kívül számukra jogtalanul folyósított nyugdíjtöbbletet.
Az ügy hátterében az áll, hogy 1990 után több egykori termelőszövetkezeti alkalmazott betegnyugdíjba vonult – járandóságukat két forrás alapján, a termelőszövetkezetnél ledolgozott évek és a betegnyugdíj alapján határozták meg. A kormány 2003-ban, majd 2007-ben megduplázta a tsz-nyugdíjakat, csakhogy a végösszeg kiszámításakor nem vették figyelembe az összetevőket, így a juttatás teljes összegét emelték meg, majd a 2010-es nyugdíjtörvény alapján három évre visszamenőleg vissza akarták igényelni a különbözetet.
„Csakhogy ezek az emberek nem kérték jövedelmük újraszámítását, semmilyen hamis iratot nem adtak le azért, hogy több pénzük legyen, most meg arra ébrednek, hogy egy közalkalmazott vagy egy számítógépes program tévedése miatt akár a házukat is elveszíthetik a fejük felől” – háborgott egy évvel ezelőtt Szabó Ödön, az amnesztiát kezdeményező Bihar megyei képviselő. Később az országos nyugdíjpénztár vezetője is elismerte a hibát, de előrelépés mostanáig nem történt.
„Kevesen gondolták volna, hogy ez a tervezetünk átmegy” – vallotta be szerdán a Krónika megkeresésére Szabó, emlékeztetve, hogy amikor tavaly, ellenzéki frakcióként még sürgősségi kormányrendelettel akarták orvosolni a problémát, épp az a nemzeti liberális párti Mariana Câmpeanu volt a munkaügyi miniszter, aki 2007-ben a nyugdíjpénztárt vezette.
Bár az amnesztiatörvény jogossága már akkor egyöntetűen meggyőzte a szakbizottságot, a tárcavezetőnek a plénumban tett felszólalását követően a szenátus elutasította a nyugdíjasok amnesztiáját.
„Miután koalíciós partnerek lettünk, sikerült politikai egyezséget kötni ebben a kérdésben is, és végre a képviselőház megszavazta a törvénytervezetet, amit az államelnöknek 20 napon belül ki kell hirdetnie. Ezt követően a törvényt kötelező módon alkalmazni kell, bízunk abban, hogy az érintett nyugdíjasok már augusztustól megszabadulnak a pénzügyi teher alól” – fogalmazott a Bihar megyei képviselő.
Kérdésünkre ugyanakkor emlékeztetett, mivel amnesztiáról van szó, a már kifizetett, vagy a nyugdíjakból visszatartott összegek visszaigénylésére nincs lehetőség. Azonban – tette hozzá – a Hivatalos Közlönyben való megjelenését követően már senkit sem vonhatnak felelősségre az állami tévedés miatt, és az ügyben indított bírósági perek is megszűnhetnek.
A már lezárult eljárásokban egyébként a bírák döntése megoszlott, és többen vannak, akiktől már hónapok óta részletekben vonták le a „tartozást”. Hogy időközben mennyi összeget tartottak vissza emiatt a nyugdíjakból vagy hogy mennyit fizettek vissza, azt nem tudni, csupán annyi ismert, hogy a tavalyi év végén nagyjából 1,2 millió euró hátralékot tartott számon a nyugdíjpénztár.
Az amnesztia-törvény Romániában megközelítőleg 4000 személyt érint, akik a korábbi téves számítást korrigáló nyugdíj-újraszámolás óta havi alig pár száz lejt kapnak.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Székelyhon.ro

Ambrus Attila: Úgymond, hadd legyen PER?
Van, aki alapvetésnek tartja. Van, aki az RMDSZ bűnbeesési pillanatának.
1993. júliusában a kormányzó szociáldemokrata párt főideológusai és az RMDSZ vezető politikusai a tengerparti üdülőhelyen, Neptunon az amerikai Project on Ethnic Relation (PER) kezdeményezésére tárgyalóasztalhoz ültek. És megegyeztek. Hogy miről tárgyaltak és miben egyeztek meg, erre azóta sem derült fény – hangoztatják ma is azok, akik árulásnak tartják a PER-találkozókat. „A (…) Neptun-ügy éppen arról szólt, miképpen lehet egy történelmi helyzet által felkínált lehetőséget módszeresen, tudatosan elpuskázni, sőt, visszájára fordítani” – írja a Neptun-ügyről szóló könyvében Borbély Zsolt Attila.
Huszonegy évvel a neptuni tárgyalások után Brassó Pojanán találkoztak annak főszereplői. Felelevenítették a két évtizeddel korábbi eseményeket, a szervezés körülményeit, a párbeszéd beindításának (kezdeti) nehézségeit, leltárt készítettek az egyezmények megvalósult és a meg nem valósult pontjairól.
Dr. Allen H. Kassof, a PER érdemes elnöke emlékeztetett arra, hogy a PEReskedése a román–magyar dialógus megkezdése és fenntartása érdekében nem 1993-ban és nem a tengerparton kezdődött. Allen H. Kassof 1968-ban járt először Romániában, majd két-három évente rendszeresen visszatért ide, így jól ismerte a hazai valóságot, a magyar kisebbség helyzetét is. 1990-ben Domokos Gézával, az RMDSZ akkori elnökével megállapították, hogy gyakorlatilag nincs párbeszéd a román és a romániai magyar politikusok közt. A hatalom minden kisebbségi kérést azonnal lesöpör az asztalról. Meg kellett tehát teremteni azt a miliőt, amelyben szabadon és barátian beszélgethetnek a többségi és kisebbségi politikusok a legkényesebb kérdésekről is. A nyilvánosság kizárása éppen a nyílt és megoldásokhoz vezető dialógus érdekében történt – mondta Allen H. Kassof.
Az az időszak a jugoszláv válság (háború), a cseh és szlovák önállósulási kísérletek, a bolgár–török konfliktus időszaka volt. Élt még a marosvásárhelyi fekete március emléke. Az amerikai fél számára a marosvásárhelyi események is bizonyították, hogy nincsenek kommunikációs csatornák a román és az erdélyi magyar politikusok között.
Arról már a biztonságpolitikai szakértő Larry Watts beszélt, hogy az USA 1993-ig komolyan számolt egy erdélyi etnikai háború lehetőségével. Abban az időben vált politikai bestsellerré Samuel Huntington civilizációk harcáról szóló jóslata, s az erdélyi helyzet tökéletesen alkalmas volt egy ilyen típusú konfliktus kirobbanására. Larry Watts visszaemlékezett, Budapest 3,5 millió erdélyi magyarról beszélt, Bukarest 1,5 millióról. A magyarok ellen irányuló etnikai diszkrimináció ténye nyilvánvaló volt. Mindkét félnek jó oka volt arra, hogy ne higgyen a másiknak. A románok a magyarok lojalitását kérdőjelezték meg, a magyarok a többség hajlandóságát, hogy jotányit is engedjen a kisebbségi jogok érvényesítésében.
Az erdélyi magyarok támogatása az Egyesült Államokban nem volt egyértelmű. Sőt. Az 1995-ben Atlantában megtartott újabb tanácskozásról – amelyen részt vett a Neptun-ügy bírálója, Tőkés László is – a tekintélyes és befolyásos New York Times újságírója, David Binder azt írta: megérkeztek Amerikába azoknak az erdélyi magyar terroristák, akik Erdély függetlenségét kívánják. Az RMDSZ küldöttség heves tiltakozására másnap David Binder helyesbített: nem erdélyi, hanem magyarországi terroristák érkeztek a tárgyalásokra.
Négy nevet említenek ma az amerikai szakértők azoké közül, akik ebben a helyzetben felismerték a párbeszéd szükségességét: román részről a Viorel Hrebenciuc, magyar részről Borbély László, Frunda György és Tokay György. Viorel Hrebenciuc volt az, aki kiötölte, hogyan lehetne intézményesíteni a többség és kisebbség viszonyát. Így jött létre a kormányszintű intézmény, a Nemzeti Kisebbségi Tanács. Akkor, amikor a szociáldemokraták kénytelenek voltak együtt kormányozni a Nagy-Románia Párttal, a Román Nemzeti Egységpárttal, a Szocialista Párttal, azaz Corneliu Vadim Tudorral és Adrian Păunescuval.
A neptuni tárgyalások magyar résztvevői ma úgy látják, a PER segítette az erdélyi magyar politikusokat, hogy elmondhassák a román politikusoknak: az erdélyi magyarság olyan mértékben lesz lojális a román államhoz, amilyen mértékben az biztosítja a kisebbségi jogokat, s amennyiben egyenlő partnernek tekinti a kisebbséget és annak képviselőit. A PER nyomán – az 1993–2004 közötti időszakban – történt előrelépés a kisebbségi jogok biztosításában, érvényesítésében: a nyelvhasználat, az oktatás terén.
Az utóbbi időben azonban ismét üzemzavar mutatkozik. Érthetetlen a közösségi szimbólumok ellen indított hatósági zaklatás, az anyanyelvhasználat tiltása a bíróságokon vagy az autonómia törekvések lesöprése a tárgyalóasztalról, noha ezek jól beilleszthetőek a lassan elódázhatatlan decentralizációs, régiósítási folyamatba.
A brassó-pojánai tanácskozás résztvevői szerint ismét szükség van a rendszeresített román–magyar párbeszédre, a szabad és baráti beszélgetésekre. Kérdés, hogy a fiatal politikusok így látják-e.
A fiatal generációhoz tartozó RMDSZ-politikus, aki 1993-ban a Neptun-ügy résztvevői ellen voksolt, amikor egyetlen szavazaton múlott, hogy a három politikust nem zárták ki a szövetségből, ma azt mondja, ő is a párbeszédet és nem az örökös és terméketlen konfrontációt támogatná. Látva a múltat és jelent.
A Neptun-ügy a konfrontáció hívei számára árulás. A párbeszédben bízók számára alapvetés. Megítélése hosszú ideig eltérő lesz. De az tagadhatatlan: a jelen akkor kezdődött újra. maszol.ro

A bibliafordító – Sylveszter János emlékére
Az egyik vár alatti, kívülről sárral tapasztott, ám korában, 1504-ben (1503-ban) előkelőnek számító kis házikóban felsírt egy gyermek. – Fiú! – kiáltott fel boldogan Ambrus, az apa. – Egészséges, szép fiúgyermek!... Legyen a neve János, mint az apostol. A vajúdásában megkönnyebbült nő arcán a fájdalom és az öröm könnyei gördültek végig. – De szép gyermek! – nyugtázta elégedetten, mikor a csecsemőt megmutatták neki. A gyermek születésének a híre hamar bejárta a települést. Legalábbis álmomban úgy érzékeltem. Hogy a valóságban miként és milyen hamar szereztek tudomást az emberek az eseményről, nem tudom, nem tudhatom. Tény azonban, hogy láttam, ahogy előbb a szomszédok, rokonok, majd később a település többi lakói is eljöttek megnézni a legifjabb Erdőst. Nagy eseménynek számított ez, hiszen a család, és főleg Erdős Ambrus régóta várta, hogy világra jöjjön egy fiúgyermek, aki a család nevét tovább vigye és a gazdaságot átvegye.
Következő pillanatban már a cseperedő János állt előttem, s megtapasztalhattam, hogy már kisgyermekként kitűnt társai közül. Túl a korosztályára jellemző kíváncsiságon, őt olyan kérdések is érdekelték, foglalkoztatták, amelyek a többieket nem. Nem elégedett meg azzal, hogy választ kapott kérdéseire, hanem a válaszokat újabb kérdésekkel állította falhoz.
– Miért hívnak minket Erdősnek? – kérdezte egy adott pillanatban apjától, majd mikor az megpróbált válaszolni, János ezernyi további kérdést zúdított rá.
Szegény ember azt sem tudta, melyikre mit válaszoljon, aztán néhány halvány próbálkozás után úgy döntött, feladja, és inkább valami munka után néz a ház körül, hátha oda nem kíséri el fia kérdéseinek számára kesze-kusza, bábeli zűrzavara. Persze tévedett…
János szüleinek gyakran úgy tűnhetett, hogy a kérdések sora soha nem szűnik meg, már-már a legártatlanabb kérdések kapcsán is kerülgették, odázták amennyire csak tudták a válaszadást, hogy ne zúdítsanak magukra egy valóságos kérdés-lavinát. Amire aztán a szülők nem tudtak, vagy nem akartak választ adni, annak másutt nézett utána a kis János. Így derítette ki egyebek mellett azt is, hogy családnevüket deákul Sylvester-nek mondják.
Ahogy ott tébláboltam az álom és a valóság mezsgyéjén, azt tapasztaltam, hogy egy idő után Erdősék belátták: a kis János biza menthetetlen, csakis tanulva viheti valamire az életben, hiszen szűnni nem akaró tudásszomjával nem állná meg a helyét az úgymond (akkori értékrend szerint) normális emberek között. Ez a felismerés, amellett, hogy azért némi apai büszkeséggel is eltöltötte, talán kicsit el is szomorította Erdős Ambrust. Hiszen tanulással nem sokra vihette akkortájt az ember, vagyis, pontosabban fogalmazva: kevés embernek adatott meg, hogy tudását gyarapítva vigye valamire az életben. Mert hát a tanuláshoz nem volt elég az ész, pénz is kellett hozzá, az pedig nem termett a háztájiban. Meg aztán annak, aki tanulásra adja a fejét nem sok hasznát veszi a család, könyvtárakban edződött, sima tenyerű, tanult emberre nem lehet egy gazdaságot bízni.
De nem volt mit tenni, bele kellett törődni abba, hogy János nem földműveléssel, vagy éppen szőlőtermesztéssel fogja öregbíteni ősei hírnevét. Csak éppen azt nem tudta Ambrus, hogy miként teremti elő a fia taníttatásához szükséges pénzt... De egy kissé későbbi idősíkban, vagy álomsíkban ez is megoldódott. Tanúja voltam, amikor a település jómódú földesurának, Perényi Gábornak és feleségének, Frangepán Katalinnak a fülébe jutott, hogy egy különösen tehetséges gyermek él a vár alatt. Fel is ajánlották a szülőknek, hogy istápolják a gyermeket, ha már egyszer ilyen érdeklődő, kíváncsiskodó természete van. Be is fogadták udvarukba, ahol a környék legjobb oktatói alakítgatták, csiszolgatták elméjét. Később aztán János Nagybányára került, ahol tudásszomját tovább táplálhatta. A tudás végül lassan, szinte észrevétlenül kiemelte abból a közegből, ahová született, és a Várhegynél is magasabbra röpítette őt, igaz, csak miután egy furcsa, bűvös erő már visszafordíthatatlanul, életreszólóan beoltotta lényét a szülőföld és az ott élő emberek iránti szeretet és tisztelet ambróziájával.
Perényi Gábor, akinek már a század első évtizedében közeli kapcsolatai voltak a krakkói egyetemmel, érdemesnek találta Jánost arra, hogy a híres egyetemen folytassa tanulmányait. Már a mohácsi csata előtti években elő is készítette az ifjú útját, ám tervét nem láthatta megvalósulni, mivel az Úr magához szólította. Sorsa beteljesedett: elesett a mohácsi csatában.
Perényi halála után Szinér vára és az uradalom fia, János irányítása alá került. Szerencsére az alma nem esett messze a fájától, így az újdonsült várúr folytatta azt, amit szülei elkezdtek: szívesen fogadta várában a vándorló humanistákat, deákokat, támogatta az arra érdemes tehetségeket. Ily módon János karrierje sem tört meg, ahogy ma mondanánk, sőt, újabb csúcsok felé ívelt. 1526 októberében útra kelt, és beiratkozott a krakkói egyetemre, az első magyarként a mohácsi tragédiát követően. Nevét 1526. október 26-án jegyezték be a krakkói Alma mater anyakönyvébe. Ma is élénken a szemem előtt van az a mozzanat, mintha csak most álmodnám.
Sylvester János tudásszomja azonban csillapíthatatlan volt. 1529. július 31-én már a Wittenberg-i egyetemen találom, amint éppen bejegyzik nevét a kevéssel azelőtt alapított, de gyorsan Európa-szerte ismertté és elismertté vált egyetem anyakönyvébe. Majdnem elfelejtettem említeni, hogy túl az álom határán annak is tanúja voltam, amikor Sylvester János családot alapított, majd megszületett Teodor nevű fia.
* * * Hirtelen álom- és idősíkot váltottam, ott találtam magam a kisváros piacterén, valamikor az 1920-as évek derekán, a hála jeléül Sylvester tiszteletére emelt emlékmű előtt. Éppen bontották a jobb időket is megélt emlékművet, emelték le a talapzatról a gránittömböket, hogy elmenekítsék azt, azokat az akkori rezsim pribékjei elől. Azok elől, akik egy őrült pillanatukban úgy döntöttek, a messze földön híres váraljai piactéren nincs helye egy magyar időket idéző emlékműnek.
Nem volt mit tenni, menteni kellett a menthetőt, hiszen az olyan időkben, amikor a másság iránti tolerancia szunnyad, amikor a szavak elnémulnak, és suttogva sem ajánlatos kimondani az igazat, csakis a kövek képesek beszélni, üzenni az utánunk jövőknek, csakis az épített örökség tudja reményt adóan egységre, összetartásra szólítani a nemzetet.
Nagyokat nyelve figyeltem, mily alázattal és tisztelettel emelték le és tették szekérre azokat a súlyos kődarabokat a nagy humanista késői leszármazottai. Nem panaszkodtak, nem is nyögtek az erőlködéstől, mintha csak nem is köveket, hanem a jobb idők reményét, jövőjük zálogát emelték volna a szekérre.
Mikor elindult a fogat-karaván, az utcák férfiai leemelt kalappal tisztelegtek, a nők pedig alázattal lehajtották fejüket előtte. Bár csak tekintetükkel követték a szekereket, mégis olyan volt az egész, mint egy gyászmenet, vagy inkább mint egy újjászületési menet, attól függően, hogy ki mint viszonyult a történtekhez. A pesszimistábbak végső kegyelemdöfésként fogták fel a dolgot, míg az optimistábbak – akik kevesebben voltak – a bizakodás csíráját vélték megtestesülni látni.
Magam is csatlakoztam a karavánhoz, már csak azért is, hogy lássam, pontosan hová is kerül az emlékmű. Arra gondoltam, ha majd valamelyik álmomban esetleg összefutok Sylvester Jánossal, pontosan számolhassak be neki az eseményekről. Megnyugodtam, amikor azt tapasztaltam, hogy a református templom előtt megállnak a szekerek, az emlékművet pedig szép lassan, szakszerűen az előre elkészített talapzatra emelik.
Megnyugvással hagyhattam el az álomvilágot, és szenderedhettem vissza a valóságba…
Tamási Attila
nagybanya.ro/ Bányavidéki Új Szó. Erdély.ma

Korodi Attila lett az ENSZ környezetvédelmi közgyűlésének alelnöke
Az ENSZ Nairobiban zajló Környezetvédelmi közgyűlésének alelnökévé nevezték ki Korodi Attila környezetvédelmi minisztert. A minisztert a kelet-európai államok jelölték a tisztségre, a jelölést a közgyűlés plénuma egyhangúan elfogadta.
„Az alelnöki jelölésem biztosíték arra, hogy Románia folytatja aktív részvételét a különböző nemzetközi környezetvédelmi és fenntartható fejlődési fórumokon. Megtiszteltetés, de ugyanakkor a fenntartható fejlődést biztosító döntések helyi és regionális alkalmazásának tekintetében felelősség is. Kivételes pillanatnak lehetünk tanúi a napokban, és a közgyűlésen hozott döntések a világ minden táján hatással lesznek a jövőben a különféle környezetvédelmi politikákra” – nyilatkozta Korodi Attila a jelölést követően.
Az ENSZ Környezetvédelmi Központjában első alkalommal zajlik a közgyűlés a június 23-27 időszakban. A tanácskozáson több mint 160 ország több mint 1200 küldötte, ezek közül több mint 100 miniszter vesz részt. A találkozó mérföldkőnek számít a nemzetközi környezetvédelmi kormányzás terén. Korodi június 26-án és 27-én két különböző témában is felszólal majd. Első felszólalásának témája a fenntartahó fejlődés, a második felszólalásában pedig a vadállat fajokkal való illegális kereskedelem.
Amint tudjuk az ENSZ Környezetvédelmi közgyűlése a Rio+20 Fenntartható Fejlődés című tanácskozáson elfogadott dokumentum eredményeként alakult meg az ENSZ Környezetvédelmi Programját adminisztráló tanács helyébe. A közgyűlés, nemzetközi rövidítésén az UNEA, a világ legrangosabb környezetvédelmi fóruma, amely az ENSZ fejlesztési programja mentén hoz környezetvédelmi stratégiai döntéseket.
Közlemény. Erdély.ma

Mircea Duşa: a román zászlónak otthon kell lennie Hargita megyében is
Mircea Dusa védelmi miniszter szerint a román zászlónak a székelyföldi Hargita megyében is „otthon kell lennie".
Mircea Dusa a román zászló napja alkalmából szervezett ünnepségen 24 négyzetméteres piros-sárga-kék zászlót avatott a Hargita megyei román többségű Gyergyótölgyes községben.
„A nemzeti zászló nemcsak a románoké. Az a románoknak és az együtt élő kisebbségeknek is a nemzeti szimbóluma kell hogy legyen. A nemzeti szimbólum iránti tiszteletet az ország minden polgárának ki kell fejeznie" – idézte az Agerpres hírügynökség a minisztert.
A Hargita megyéből származó miniszter – akit Victor Ponta miniszterelnök pártja az erdélyi magyarság kérdéseivel foglalkozó szakértőjének tekint – kijelentette: Hargita megyében mást jelent büszkélkedni a románsággal, tisztelni a nemzeti jelképeket.
„A Hargita és Kovászna megyei románok számára a zászló a szuverenitást jelenti, a függetlenséget jelenti, a teljes Romániát jelenti, ahogyan az őseink hagyták azt ránk" – fogalmazott a miniszter. Mircea Dusa megemlítette, hogy a nemzeti zászló napjának a megünneplését törvény szabja meg. „De vajon Hargita és Kovászna megye hány településén szerveztek ma ünnepséget, vagy hány intézményen cserélték legalább ki a megfakult zászlókat?" – tette fel a kérdést.
A miniszter szerint a román hatóságoknak, a civil szervezeteknek és az iskolának is sokat kell még tenniük az ország nemzeti szimbólumai iránti tisztelet elmélyítéséért.
A gyergyótölgyesi rendezvényen részt vevő Ioan Selejan, Kovászna és Hargita ortodox érseke arra emlékeztetett, hogy a térségben élő románoknak egykor dugdosniuk kellett a nemzeti zászlót, míg „a román hadsereg felszabadította a területet az idegen uralom alól".
A 83 százalékban magyarok által lakott Hargita megye középületeinek egy részén a román zászló mellett ma is ott lobog a székely zászló. A megye önkormányzata 2009-ben a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. Román civil szervezetek keresete nyomán 2012 szeptemberében a Marosvásárhelyi Táblabíróság hatályon kívül helyezte a zászlóról szóló határozatot. Hargita megye prefektusa – a Kovászna megyei prefektustól eltérően – nem indított pert azok az intézményvezetők ellen, amelyek kint hagyták a székely zászlót a középületeken.
MTI. Erdély.ma

A zászlótörvény tervezete továbbra is elfogadhatatlan!
A Székely Nemzeti Tanács saját jelképeinek elfogadásáról döntött 2004. január 17-én. A testület zászlóról, lobogóról és címerről szavazott, amelyek a Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett célnak, Székelyföld területi autonómiájának, a székely önrendelkezésnek jelképeivé is váltak a következő években. A székelység nagymúltú jelképeit, hagyományos színeit megjelenítő zászló, lobogó és címer ma általánosan elfogadott egész Székelyföldön, de ismertté válik Európában és az egész világon.
2010-ben Románia művelődési minisztériuma a segesvári ügyészség kérésére adott hivatalos szakvéleményezésében egy „történelmi közösség jelképeként” határozta meg a székely zászlót, az ügyészség pedig megállapította, hogy annak kitűzése nem ütközik törvénybe. Ennek ismeretében értelmetlen bármiféle jogszabályt kezdeményezni, ami lehetővé tenné a székely zászló szabad használatát. Ha azonban valaki mégis ilyet tesz, annak föltétlenül figyelembe kell vennie az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia elleni Bizottságának (ECRI) Romániáról szóló, 2014.-es országjelentését, amely kitér a román hatóságoknak a székely jelképeket üldöző magatartására, és felszólítja Romániát, hogy alkalmazza az egyenlő elbánás elvét a román, illetve a székely nemzeti jelképek használatához való viszonyában.
Áttanulmányozva a készülő zászlótörvényt, bárki számára nyilvánvalóvá válik, hogy annak célja nem az, hogy a székely zászló szabad, a románnal egyenlő alkalmazását tegye lehetővé. Ha ugyanis a zaklatások beszüntetésének az az ára, hogy megyezászlóvá vagy községi zászlóvá kell leminősíteni Székelyföld, a székely nép zászlaját, akkor túl azon, hogy egy ilyen eljárás méltatlan és elfogadhatatlan volna bármely nép jelképeivel szemben, joggal lehet feltenni a kérdést, hogyan fog ilyen körülmények között érvényesülni az egyenlő bánásmód elve?
Egy hónap sem telt el az ECRI jelentés nyilvánosságra hozatalától, s az eddigi önkényes eljárást a parlament immár törvénybe foglalná? Nyilvánvaló tehát, hogy a tervezet nem a székely jelképek használatát akarja megkönnyíteni, ellenkezőleg, jelenlegi formájában ráadásul mélységesen antidemokratikus. Ismételten a székely önkormányzatokhoz, és a székely falvak és városok közösségeihez fordulunk: álljanak ki határozottan és következetesen a székely zászló, Székelyföld zászlaja mellett, ne engedjék azt átminősíteni sem községi, sem megyezászlóvá. A helyi zászlók elfogadását pedig halasszák el addig, amíg azok elfogadását és használatát az autonóm székely hatóságok fogják szabályozni. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az egységes jelképhasználat kifejezője annak, hogy Székelyföld egy és oszthatatatlan, egységes az autonómia mozgalom, és egységes a székely nép az autonómia igénylésében. Mi azzal tudjuk segíteni ezt az egységet, hogy közzétesszük a székely zászló, lobogó és címer pontos képét és leírását.
A továbbiakban is fenntartjuk a székely zászló védelmében, nagypénteken kiadott felhívásunkat, abban a reményben, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy önazonosságunk illetve közösségi céljaink jelképeit Bukarest az ellenőrzése alá vonja. Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke. Erdély.ma

Wass Albert és a busman harci maszk
Mielőtt bárki felhördül, mi köze is lehet Wass Albertnek ahhoz az afrikai harci álarchoz, melyet pár évvel ezelőtt kaptam ajándékba s azóta is a falamat díszíti, kérek minden könnyen provokálható erdélyi magyart, higgadtan olvassa el soraimat. Célzok most itt azokra az esetekre, mikor is erdélyi magyar embereket azért büntettek meg, tettek ki megalázó, kellemetlen hatósági eljárásoknak, mert Wass Albert kultuszát népszerűsítették Romániában. Volt, akit azért büntettek meg, mert nyilvános rendezvényen olvasott fel Wass Albert-műveket, de akadt olyan székelyföldi személy, akinek saját udvarából kobozták el a tulajdonát képező Wass Albert-mellszobrot.
Mint ez várható volt, egy emberként hördültek fel a székelyek, majd velük szolidarizálva a partiumi magyarok egy része is. Különféle tüntetések, tiltakozó, figyelemfelkeltő megmozdulások szerveződtek, summa summarum a Wass Albert és az erdélyi magyarok ellen uszító provokátorok akkora reklámot csaptak a vitatott munkásságú erdélyi írónak, hogy akár arra is lehetne gyanakodni, valójában népszerűsíteni akarták azt. Nem tisztem véleményezni senki irodalmi ízlését, azt is bevallom, nekem nem Wass Albert a kedvenc székely íróm, hanem Tamási Áron, ez azonban most nem fontos, hiszen rég nem az irodalomról, hanem kőkemény és veszedelmes politikai manipulálásokról van szó.
Valakiknek, úgy látszik, jelenleg nagyon érdekükben áll az, hogy viszályt szítsanak Erdélyben a magyarok és a románok között, s ezeknek a valakiknek megvan a hatalmuk ahhoz is, hogy a román büntetőhatóságokat is bevonják ezekbe az akciókba, attrakciókba. Pedig ahelyett, hogy rögtön kiegyenesítenénk a kaszákat és harcra toboroznánk Dózsa György és Avram Iancu unokáit, nem ártana belebogarászni a hasonló etnikai botrányokba, s eleve kiderülne, csak egy, már többször lejátszott uszításnak lettünk ismét a részesei és szenvedői. A minap eljutott hozzám egy 2004-es peranyag és bírósági végzés, melyet Kolozsváron tárgyaltak. Akkor ugyancsak Wass Albert népszerűsítése miatt jelentettek fel erdélyi magyarokat. Ennek az esetnek a végeredménye az a (168/P/2004. számú) végzés, melyet 2004. júniusában mondott ki a romániai Legfelsőbb Ügyészség, illetve a Legfelsőbb Bíróság melletti Ügyészség bűnügyi és kriminilisztikai osztálya. Ebben pedig az áll, hogy az akkor feljelentett erdélyi magyarok ellen nem rendelik el a bűnvádi eljárás elindítását, mert a nyomozás folyamán kiderült, hogy „Wass Albert nem volt elitélve a béke és az emberiesség elleni bűncselekményekért és háborús bűnökért sem, a Bűnügyi Törvénykönyv 350–360-as cikkei és azon nemzetközi jogi okmányok tartalma szerint, amelyekhez Románia csatlakozott.”
Átböngészve a többoldalas jegyzőkönyvet, bizisten nem értem, mi a csoda történt, hogy tíz év elteltével, mint egy etnikai cilindernyulat ismét előrántották ezt a Wass Albert-féle uszítást? Vagy azt gondolták, most éppen olyan a helyzet, olyan a romániai vezetés, hogy hátha sikerül nekik új balhét, újabb gyűlölködést gyártani?
Azok a hatóságok, amelyek a mostani esetekben eljártak, netán nem tudták, hogy ez a menet már le volt játszva és 2004-ben erről döntés is született? Márpedig ha igaz, amit a román legfőbb ügyészség 2004-ben megállapított, akkor Wass Albert munkái nem tiltottak és a szobrait sem lehet tiltott jelképnek tekinteni. Így elkobozni sem.
Itt már el is érkeztünk a falamon levő busman harci álarcig, ugyanis ezek szerint egyszer csak minden további nélkül bejöhetnek hozzám a rendőrök, hogy valaki, akinek nem tetszik a modorom, feljelentett, mert szerinte háborús jelképeket tartok a falamon? El is kobozhatják a fránya harci álarcomat? Csak ezzel éppen magánlaksértést, lopást, hatalommal való visszaélést követnének el. Valójában aggódom, mert azt látom, a románok és magyarok között gerjesztett uszítást nem akarják sehogy sem abbahagyni a globalizált világ nagymesterei. És sajnos az egymás ellen felhergeltek is hamarabb ütnek, mintsem gondolkodnának… Pedig be kéne látnunk, tetszik vagy sem, össze vagyunk zárva itt a Kárpát-medencébe, jobb volna hát tisztelni egymást, mintsem beteljesíteni azokat a provokációkat, amelyek – biztosra veszem – nem az erdélyi magyaroknak vagy a mellettük élő románoknak hoznak hasznot, csak a provokátoroknak! Szőke Mária
reggeliujsag.ro. Erdély.ma

Traian Basescu durván beolvasott a parlamentnek
A parlament is a Bercea klánnal barátkozik – mondta ma délelőtti nyilatkozatában Traian Basescu államfő, aki annak kapcsán fejtette ki véleményét, hogy a tegnap a parlament elfogadta az államfő lemondását követelő nyilatkozatot.
Traian basescu hozzátette, úgy tűnik a parlament teljes támogatását élvezi a Berce klán és az igazságszolgáltatás döntését megelőzve mondanak ítéletet valaki fölött.
Véleménye szerint, rendkívül súlyos a parlament lépése, amely az igazságszolgáltatás megfélemlítésére törekszik. Döntésüket a Bercea Mondial által rendelkezésükre bocsátott filmfelvételek alapján hozták meg – jelentette ki Traian Basescu.
Mint ismert a parlament azt követően kérte Traian Basescu lemondását, hogy testvéréről, Mircea Băsescuról kiderült: kapcsolatba került a Bercea Mondialként ismert craiovai bűnözői klánvezér szervezetével, sőt egy rögzített beszélgetés tanúsága szerint legalább 250 ezer eurót kapott azért, hogy közben járjon az emberölési kísérlettel gyanúsított Bercea Mondial bírósági ítéletének enyhítése érdekében.
marosvsarhelyiradio.ro. Erdély.ma

Lemondásra szólítja Băsescut a parlament
Lemondásra szólította fel a parlament Traian Băsescu államelnököt a testvérét érintő korrupciós ügy miatt. A kétkamarás törvényhozói testület együttes ülésen fogadta el politikai nyilatkozatát, amely jogi értelemben nem kötelezi az államfőt távozásra.
A dokumentumot 344 vokssal szavazták meg, tizenhét tartózkodás mellett, ellenszavazat nem volt. Az RMDSZ saját törvényhozói lelkiismeretére bízta álláspontjuk kialakítását, mert Kelemen Hunor elnök szerint egyelőre nincsenek olyan bizonyítékok, amelyek Băsescu bűnösségére vagy felelősségére utalnának. A nyilatkozat megállapítja: Traian Băsescu „többet nem méltó arra, hogy biztosítsa az elnöki tisztség tekintélyét, függetlenségét és legitimitását”, családi ügye „súlyosan és helyrehozhatatlanul” érintette az államelnöki intézményt, ezért „azonnal mondjon le Románia államelnöki funkciójából”. A törvényhozók szerint az államelnöknek kell szavatolnia az igazságszolgáltatás tekintélyét és függetlenségét, de az ügy révén csorbult Románia hitele, és megkérdőjeleződött erős és megbízható partneri státusa. A nyilatkozat leszögezi: ahhoz, hogy Románia hozzájárulhasson a térség stabilitásához és biztonságához, elengedhetetlenül szükséges, hogy a román állam képviselete erős intézményeken alapuljon, amelyekre nem vetül a szervezett bűnözéssel való kapcsolat gyanújának árnyéka sem. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Drágul a gáz és a villany
Július elsejétől 2,5 százalékkal drágul a lakossági földgáz, a cégek gázszámlái pedig 1,5 százalékkal emelkednek, mert nőtt az orosz importból származó gázmennyiség – jelentette be tegnap az energiaárakat szabályozó hatóság (ANRE) elnöke, Niculae Havrileţ, hozzátéve, hogy ez még mindig a tervezett 3 százalékos árnövekedés alatt marad.
A villanyáram árának módosítását még nem jelentették be, de elkerülhetetlennek látszik, mivel az árszabályozó hatóság elfogadja az idéntől bevezetett oszlopadó áthárítását a fogyasztókra. A havonta kiállított villanyszámlákon a tulajdonképpeni fogyasztás mellett már eddig is hatféle illeték szerepelt. A Hidroelectricának idén 163, a Nuclearelectricának közel 90 millió lejes oszlopadót kell befizetnie, de összesen 1,5 milliárd lejre számít az állam az új adóból. Az energiaárak fokozatos liberalizálásáról a Nemzetközi Valutaalappal állapodott meg a kormány, a támogatási rendszer cégek számára 2014-ben, magánfogyasztók esetében 2018-ban szűnik meg, de utóbbi egy évvel még meghosszabbítható. Răzvan Nicolescu energiaügyi miniszter korábban úgy nyilatkozott, hogy a cégek már nagyjából azonos szinten fizetik meg a gázfogyasztást, mint a környező országokban működő vállalkozások, és a villanyszámla is csak a kisfogyasztók számára kedvezményes még Romániában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)