Széllyes Sándorra emlékeztek Mikházán
A Csűrszínházi Napok záróakkordjaként a népdal csendült fel Mikházán: kilenc mikrotérség énekesei hozták el kincseiket a második alkalommal megrendezett Széllyes Sándor népdalvetélkedőre.
A sokak által ismert Széllyes Sándor egykori mókamesterre, népdalénekesre emlékezve Mikházára sereglettek az énekesek, hisz az emlékezést nem is tudják másutt elképzelni, mint ahonnan Sándor bácsi elindult meghódítani a világot: Kínától Kanadáig is eljutott és székely kultúránk igazi nagykövete volt. Emlékére immár második alkalommal szervezett népdalvetélkedő megnyitóján Barabási Attila, a szervező Maros Művészegyüttes igazgatója elmondta: fontos, hogy a néptánc, népzene, népdal része legyen az életünknek, megerősítse nemzeti létünket, továbbá alkalmat kell teremteni az éneklésre. Csíky Csaba, a hétvégi verseny zsűrijének elnöke kifejtette: a tavalyi megmérettetés folytatásaként egyfajta anyanyelvi vetélkedő ez, és akkor, amikor egyes népek népdalaikat keresik, nekünk csak éltetni kell a mieinket.
Megnyíltak a kincsesbányák
A vetélkedőre a Kis- és Nagy Küküllő, a Nyárád, a Maros alsó és felső folyásától és a Székely-Mezőségről egyaránt érkeztek a népdalénekesek, és már az első dal Kodály nyárádmenti gyűjtéséből csendült fel. Ezután tizennyolcan adtak munkát a Csíky Csaba, Kásler Magda, Kacsó Ildikó, Török Viola, Kilyén Ilka alkotta zsűrinek, a közel három órás műsort pedig a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttes fellépései gazdagították. A gyerekek korcsoportjában Aszalos Hilda és Veress Kincső dicséretben részesült, a legjobbaknak pedig Gálfalvi Evelin, Berekméri Réka és Lénárt Imelda bizonyult. A felnőttek között Aszalos Erika, Pál Imola és Baróti Debora nyerte el leginkább a pontozók tetszését, Veress Orsolya dicséretet érdemelt. A többi énekes a szép helyezésért kapott oklevelet.
A második osztályos csittszentiványi Gálfalvi Evelin számára jó érzés volt a legjobbak között lenni, és nem is kellett sokat készülnie, hiszen sok népdalt ismer, amelyeket Bartha Ilona tanítónővel közösen tanulnak, énekelnek. A nyárádszeredai Aszalos Erika első alkalommal jelentkezett be a vetélkedőre ismerősei biztatására, mivel nagyon szeret énekelni. Lánykora óta nem énekelt színpadon, ezért izgult, de egyben jó érzés is volt lányával együtt közönség elé lépni, hiszen együtt készültek, sokat tanultak egymástól – árulta el portálunknak.
Folytatnák és kiterjesztenék
A verseny végén Csíky Csaba kifejtette: a mikházi azoknak a a népdalvetélkedőknek a sorába tartozik, ahol az „aranybányáknak” nyílik lehetőségük továbbadniuk örökölt kincseiket. Jövőre viszont három korcsoportba osztják majd az énekeseket, hogy a gyerekek főleg gyerekdalt énekeljenek, ne pedig felnőtt behatásra olyan népdalokat, amelyek még nem állnak egészen közel hozzájuk. Vajda György kezdetben újságíróként kapcsolódott be a csűrszínházi munkába. Amikor az intézmény felvette Széllyes Sándor nevét, akkor született az ötlet, hogy az épület élővé váljon azáltal, hogy Sándor bácsit „megidézik” itt. Az Artecotur elnöke szerint elérték céljukat, hiszen jónéhány tehetséges fiatal előtt nyílt meg itt a lehetőség. Kásler Magda népdalénekes szerint minden fellépő a maga nemében egyedi, ezért igen nehéz rangsorolni, és éppen ezért a zsűri nem is ezt akarja, hanem jó tanácsokat adni, és van aki a tavalyi énekesek közül meg is fogadta azokat.
A Csűrszínházi Egyesület elnöke, Szélyes Ferenc érdemesnek és szükségesnek tartja a verseny folytatását, elsősorban a gyerekekért, mert ez olyan lehetőség, amely egyeseknek akár a jövőjét is jelentheti: az itt szerzett díj lendületet, kedvet ad nekik, hogy ezt érdemes csinálni. Barabási Attilától megtudtuk: Maros megye jól áll a néptánc tekintetében, de a népdal kissé háttérbe szorult, ezért ilyen alkalmak révén is fel kell zárkóztatni. Bár az idén egyelőre nem sikerült, jövőre a versenyt mindenképp ki szeretnék terjeszteni a Székelyföldre és a szórványra, hiszen Széllyes Sándort egész Erdély ismerte, szerette.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Kárpát-medencei fiatalok összefogása
Magyarországi, felvidéki és vajdasági ifjúsági szervezetek vezetői is kiállnak a székelyföldi autonómiatörekvések mellett.
Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági partnerszervezete, a Minta elnöke tegnapi közleményében tudatta: részt vettek a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas nyári szabadegyetemén a mátrafüredi Sástón, és magukkal vitték az SZNT által szorgalmazott és több székelyföldi önkormányzat által elfogadott autonómiapárti petíciót. „Bíztunk abban, hogy az elnyeri a jelen lévő ifjúsági vezetők támogatását szerte a Kárpát-medencéből. És így is történt, kézjegyével látta el a dokumentumot Szegedinszki Krisztián a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórum tanácstagjaként, Nagy Richárd önkormányzati képviselő a Magyar Közösség Pártja Ifjúsági Csoport nevében és Kurucz Dániel, a budapesti Fidelitas nemzetpolitikai munkacsoportjának vezetőjeként” – áll a közleményben. A Minta ugyanakkor reményét fejezi ki, hogy a 153 székely önkormányzat mindegyike elfogadja a határozatot. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiapárti határozatot fogadtak el
Székelyudvarhely és Csíkszereda önkormányzata is elfogadta a Székely Nemzeti Tanács által javasolt autonómiapárti határozatot.
A székelyudvarhelyi önkormányzati testület csütörtöki, a csíkszeredai pénteki ülésén nyilvánította ki, hogy a Székelyföld régióba akar tartozni, és többlethatásköröket kér a régió számára. Csíkszereda az első székelyföldi megyeszékhely, amely autonómiapárti határozatot fogad el. A tervezetet Veress Dávid RMDSZ-es önkormányzati képviselő, a Csíki Székely Tanács (az SZNT csíkszéki szervezete) elnöke és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőcsoportja terjesztette be. Veress Dávid elmondta, hogy a testület egyhangúlag támogatta a kezdeményezést, azt még Traian Chindea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt helyi képviselője is megszavazta, és a város jegyzője sem emelt ellene kifogást. "Ez üzenet a csíki polgármesterek felé is, hogy ők is tűzzék napirendre a kérdést. Nem várhatjuk, hogy helyettünk mások mondják el: mit akarunk" – nyilatkozta Veress Dávid. Népújság (Marosvásárhely)

Klaus Johannis lett a PNL elnöke
A parlament épületében zajló kongresszuson Johannisnak egy kihívója volt Ioan Ghise személyében, de ő csak 144 szavazatot kapott, miközben Johannis pártelnökké választását 1334-en támogatták.
A liberálisok megszavazták azt is, hogy összeolvadnak a szintén ellenzéki Demokrata Liberális Párttal (PDL), amellyel várhatóan közös jelöltet állítanak a novemberi államelnök- választáson. A kongresszus nem döntötte el, hogy Johannist vagy a párt leköszönt elnökét, Crin Antonescut javasolják erre a tisztségre. Eredetileg erről is határozatot kellett volna elfogadniuk a küldötteknek, de kiderült, elég népes az a tábor is, amely Antonescut javasolná államelnökjelöltnek. Johannis ezért bejelentette, hogy még van idejük megvitatni ezt a kérdést, amelyről a párt egy szűkebb testülete fog határozni. A kongresszuson azt is megszavazták, hogy kilépnek az európai liberálisok frakciójából az Európai Parlamentben, és az Európai Néppártba (EPP) iratkoznak. Népújság (Marosvásárhely)

Románból az idén is "elvetették a sulykot"
A szülők a dolgozatok újraértékelését kérik
Pénteken hozták nyilvánosságra a nyolcadik osztályos diákok képességvizsgájának az eredményeit, a végső általános közzététele hétfőre várható. Az eredmények valamivel gyengébbek voltak, mint az elmúlt évben.
A kisérettségire állt 159.953 tanulóból 113.250-en értek el ötösön fölüli átlagot a két, illetve három tantárgyból, ami a tanulók 70,8 százalékát jelenti. 46.703 vizsgázó diák (29,25 %) ötös átlag alatt teljesített. Megyénkben az eredmények gyengébbek az országos átlagnál, mivel a diákok 68 százaléka ért el átmenő jegyet. A többségében magyarok lakta megyékben ennél is alacsonyabb az 5-ös fölötti médiák száma, elsősorban a román tételsor miatt. Ami a román szülőket is felháborította, s a szülői bizottságok országos szövetsége beadvánnyal fordult a tanügyminiszterhez és a román dolgozatok újraértékelését kérték, továbbá annak a pedagógusnak a leváltását, aki a tételsort összeállította. Véleményük szerint a tételsor összeállítója nem vette figyelembe a tantervet és az iskolai valóságot (realitatea din scolile romanesti). A bukaresti 99-es számú iskola román szakos tanárnője nyílt levélben kért elnézést tanítványaitól, és mutatott rá, hogy Ion Minulescu szimbolista verse (Sorok az új évhez) középiskolai anyag, ami meghaladja egy nyolcadik osztályt végzett 14 éves gyermek képességeit. Stíluseszközökben viszont szegény, holott azok oktatása fontos részét képezte a nyolcadikos tananyagnak. A tanterv mindössze egy tanórát ír elő a véleményformálás tanítására, ennek ellenére ebből négy kérdés szerepelt a tételben. Sok egyéb kifogás mellett a bukaresti tanárnő szóvá teszi, hogy a II. tétel B pontjában kért fogalmazás, 80-150 szavas beszámoló arról, hogy mi történt egy kortárs íróval tartott iskolai találkozón, sem volt szerencsés választás, mivel a diákok nagy része nem ismeri még a kortárs (contemporan) szó jelentését sem, és soha nem vett részt író-olvasó találkozón. És még sorolhatnánk a kifogásokat, amelyek hatványozottan érvényesek a nemzetiségi iskolák végzettjeire. Az átlagos vagy annál gyengébb képességű magyar gyermekek számára nagyon nehéz, sőt érthetetlen, megközelíthetetlen volt a román feladat több pontja is.
Míg a tanárok szerint könnyű volt a matematika tételsor, a gyermekek azt kifogásolták, hogy a rajz és a szöveg nem talált, ahol négyzetnek látszott a rajz, a szövegben téglalap szerepel, s ahol téglalapot mutatott az ábra, a vizsgázótól négyzet kiszámítását kérték. A mértanfeladattal pedig sok közepes tanuló sem tudott megbirkózni.
A román tétellel kapcsolatos kifogásokat egyébként az eredmények is tükrözik. Országos szinten 4235 tanuló írt 10-est matematikából, románból viszont csak 583-an érték el a maximális jegyet. Országos szinten 219 diák ért el 10-es átlagot.
Megyénkben a vizsgázók 68,20 százaléka ért el ötösnél nagyobb jegyet románból, 70,25 százalékuk írt ötösön felüli dolgozatot matematikából – nyilatkozta a főtanfelügyelő. Öt színtízes általános volt megyei szinten, matematikából 95-en, románból 11-en írtak tízes dolgozatot.
Magyarból viszonylag jól teljesítettek a diákok, a tétel hozzáférhető volt, a mondattani elemzést kivéve, amelynél lehetett volna egy konkrétabb, könnyebben elemezhető mondat, és az egyébként érdekes Rejtő-szöveg is lehetett volna egy kicsit rövidebb.
A végleges eredmények közlése nyomán július 4-én kell a diákoknak feltüntetni, hogy melyik iskolákban szeretnének tovább tanulni. Érdemes minél több iskolát beírni, hogy ne maradjanak ki a besorolásból. A képességvizsgán elért eredmény a végleges jegy háromnegyedét, a négy általános iskolai év átlaga az egynegyedét jelenti. Annak a diáknak is kiszámítják az általánosát, aki nem érte el az ötöst a kisérettségin, s a végső átlag alapján sorolja be a számítógép a feltüntetett iskolák közül abba, ahol még van szabad hely.
A képességvizsgával kapcsolatosan az idén is több kifogás merült fel. Többen is felvetik, hogy nem egy felmérő alapján kellene a középiskolákba felvenni a tanulókat, helyesebb lenne visszavezetni a felvételi vizsgát, megadva a lehetőséget a középiskoláknak, hogy az általuk megszabott feltételek szerint válogassanak. Csakhogy a központosítás lebontását az oktatásügyben sokan nem akarják. Nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy közel ötvenezer diák nem érte el az ötös jegyet, és ha odaszámítjuk azokat is, akiket nem is engedtek kisérettségire állni, akkor ez a szám sokkal nagyobb lenne. Ettől függetlenül az illetékesek a tudás tárgyilagos felmérésére a bekamerázott osztálytermekben látják az egyedüli megoldást, ami immár harmadik éve működik. Az egyéb fontos részletek figyelmen kívül maradnak. És milyen alapon várják el a maximális teljesítményt a diákoktól, ha évről évre megismétlődnek az ideihez hasonló bakik? És lépni kellene már a magyar diákok románoktatásának ügyében is!
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Követésre méltó kezdeményezés Nagyiratoson
Megható megemlékezés a világháborús hősökről
Az első világháború kirobbantásáról emlékeztek meg szombaton délután Nagyiratoson, az RMDSZ helybeli szervezete és a római katolikus egyházközség közös rendezvényén. A falu bejáratánál álló emlékkeresztet Jézus Krisztus megfeszítésének évfordulóján, 1933-ban emelte a helyi római katolikus közösség. Az eseményre a keresztet, illetve annak környékét is példásan rendbe tették.
Papp Attila polgármester a településnek a rendszerváltás óta első ilyen jellegű megemlékezését a világháborút elindító szarajevói merénylet évfordulójára időzítette. A község lakosságából szép számmal, hatvannál többen vettek részt, köztük többen olyanok is, akiknek elődei a háború áldozatai között voltak. Ők virágot is hoztak.
A megemlékezés a Forray Népdalkör szolgálatával kezdődött. A ft. György Zoltán plébános celebrálta szertartáson az első világháborúban a településről elesett negyven férfi áldozatvállalásáról beszélt. Mint kifejtette, valamennyien tették a hazával szembeni kötelességüket, hittek abban, hogy szolgálatukkal hasznára válnak az egész nemzetnek, annak a közösségnek, amelyből származtak. Ezt követően felolvasta az emlékkeresztre erősített három márványlapon szereplő negyven személy nevét. Megemlítette: sokukról azt sem lehet tudni, hol van a végső nyughelyük. A Mindenható jóindulatát kérte, hogy mindnyájan elnyerjék méltó jutalmukat a túlvilágon.
Megható pillanat volt, amikor Bartha Mária (Maris) az alkalomra írott versét olvasta fel.
A Szózat elhangzását követően Ujj János aradi helytörténész szólt a világháború kitöréséről, az azt követő több mint négy év véres csatáiról, amelyek annyi szenvedést hoztak az emberiségnek. És azokról az első és második világháborús emberáldozatokról, akiknek nem maradtak utódaik. „A leszármazottaik hiányoznak ma a nemzetiségi iskoláink padjaiból” – sommázta a következményeket.
Az emlékmű megáldását követően elhangzott nemzeti imánk, majd a nagyiratosi hívek nevében ft. György Zoltán plébános, az RMDSZ helybeli szervezete nevében Papp Attila polgármester, Barta Szabolcs községi tanácsos és Nagy Tivadar RMDSZ vezetőségi tag, míg a Forray Népdalkör nevében Nagy Melinda elnök és Búza Erzsébet koszorúzták az emlékművet, a továbbiakban a hősök leszármazottai is elhelyezték a kegyelet virágait.
Szép kezdeményezés volt, reméljük, hagyományteremtő szándékkal. Más magyarlakta településeken is követhetnék a nagyiratosiak példáját. Ahol a világháborús hősöknek még nem állítottak emlékművet, sürgősen tegyék meg, mert közösségépítő hatása mindenképp meghozza gyümölcsét.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Szeben – Hungarikum Napok a kulturális értékek jegyében
A mindenkori magyar értékek, a hungarikumok kapták a főszerepet az ötödik nagyszebeni Hungarikum Napokon, amely az előző évekhez hasonlóan minden korosztály számára kínált programot.
A péntek délutáni szakmai találkozó a helyi értékek és a közművelődés fontosságára hívta fel a figyelmet, míg a nagyszebeni Astra Falumúzeumban helyet kapó szombati gulyásfőzőverseny és kézművesvásár kiváló szabadtéri programnak bizonyult a helyi és a térségbe látogató szemlélődők számára. A kisebbek sem unatkoztak, őket a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány jurtájába várták. A kézművesvásáron idén ki is próbálhatták a gipszfestést, a szőnyegszövést, a fafaragást.
Serfőző Levente a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke, a rendezvény főszervezője elmondta: a rendezvény ugyan nem számít nemzetközinek, de az etnikumközi határokat sikerült átlépni az elmúlt években.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

Tordaszentlászlói kórustalálkozó, huszonötödször
Félezer énekkar, 12 ezer kórustag vett részt eddig a rendezvényen
Huszonötödik alkalommal szervezték meg Tordaszentlászlón a Szent László-napi kórustalálkozót június 28-án, amelyen most húsz énekkar vett részt.
Közülük három magyarországi együttes volt: a veresegyházi Cantemus kórus (karnagy: Vadász Ágnes), a budaörsi Sapszon Ferenc Kórus és a Budapest Fővárosi Énekkar (karnagy: Krasznai Gáspár). A hagyományhoz hűen reggel istentiszteletet tartottak a helybeli református templomban (igét hirdetett Bibza Gábor esperes), a templomkertben közös éneklésre került sor. A kórusok felvonultak a falu utcáin, majd a Művelődési Házban öt órán át szebbnél szebb kórusműveket hallgathattunk meg. Az esemény végén minden kórus kapott emléklapot, plakettet és zászlószalagot. Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) elnöke az esemény végén összegzésképpen azt hangsúlyozta: a szülőföldön való megmaradásunk egyik záloga az anyanyelven folytatott zenei nevelés, a kóruséneklés.
NAGY-HINTÓS DIANA

Díjazták a Hamletet
A Magyar Színházak XXVI. Kisvárdai Fesztiválján a Budapest Főváros Önkormányzata által felajánlott két díj egyikét a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Hamlet című előadása kapta, a magas színvonalú rendezői, színészi és társulati munkájáért. Szabadság (Kolozsvár) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A szeretet parancsa
Szeressem, ne szeressem? Itt bizony nem lekváros kenyérről van szó, hanem a hazaszeretet, a román zászló kötelező megsüvegeltetéséről, a román zászló rajongó szeretetéről – a mi, magyari részünkről. A mesebeli rossz király érdekházasságot köt, országa fölpuffad, kormányozni nem tud, ám a kényszerházasságban követeli igenis feleségét, hogy az szeresse ám, repesve, feledje naponta a megveretést, a toronyba zárt életet.
Magyarok százezrei nem is tudják, hogy nemzeti ünnepként van Román Zászló Napja. Román parancsolat, hogy „a román zászlónak a nemzeti kisebbségeknek is nemzeti jelképe KELL lennie.” És ordít tovább a parancsolat, hogy „a tiszteletet minden román állampolgárnak ki kell fejeznie!” Tilos a székely, a magyar zászló Erdélyben! Olténiában, ott nem.
Szeretni parancsszóra? Azt a hatalmat, mely naponta, óránként, mindenütt és mindenben érezteti alsóbbrendűségünket azon a földön, ahol soha román nem dirigált senkinek, még a sajátjainak sem? Itt kötelező mindenkinek azt szeretni, aki belénk rúg? Ez már túlzás, szekusok! Ez már hányinger, és még akkor is az lenne, ha valóban lenne is, amiért tisztelnénk ezeket a Tudorokat, ezeket a semmiházi Funarokat. Mit tettek itt rendre-szerre a román kormányok, vezérek 94 év alatt, de még korábban is, annak érdekében, hogy tiszteljük azokat, aztán – talán – még meg is szeretnénk?
Szeretet csak a tisztelet sodrában virágzik. Akik a mi saját nemzeti jelképeinket, kultúrkincseinket lerondítják, azokat nem tudjuk szeretni. Egyszerű. A gyermek saját apja kezét nem csókolja meg, ha megveri az a kéz. A csíkszeredai román érsek Erdély felszabadításának nevezi a trianoni nemzetgyilkolást. És – maga is követeli a nekik járó szeretetet.
A szeretetet meg kell szerezni, megszolgálni. Ez a válaszunk.
Czegő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kényelmetlen „nagy öregek” – Interjú Brassai Zsomborral
Alig valamivel több, mint egy éve áll az RMDSZ Maros megyei szervezetének élén Brassai Zsombor, mégis egyre gyakrabban merül fel a leváltásának lehetősége. A fiatal elnökkel főként azok elégedetlenkednek, akik 2013 tavaszán felkérték, hogy vállalja el a tisztséget. Brassai szerint a szervezet „nagy öregjei” főleg azt kifogásolják, hogy bizonyos kérdésekben nem egyeztet velük.
– Több mint egy éve vezeti a szövetség Maros megyei szervezetét, ez idő alatt azonban – hol halkabban, hol hangosabban – elég gyakran felmerült, hogy elveszíti a tisztséget. Mégis hogyan tud ilyen ellenszélben dolgozni?
– Maros megyében több politikai erőtényező is működik, ami lehet jó is, meg rossz is egy újonnan megválasztott RMDSZ-elnök számára. Nem túl kényelmes feladat erős egyéniségekkel dolgozni, ellenben komoly véleményformálókként lehet őket hasznosítani, sőt optimális esetben az általuk képviselt erőt össze lehetne hangolni, és egy sokkal hatékonyabb érdekképviseletet lehetne megvalósítani.
Belátom, hogy az utóbbi évek választási eredményei nem feltétlenül igazolják ezt a felvetést, de bízom abban, hogy előbb-utóbb mégiscsak sikerülni fog az összhang megteremtése. Ezért sem kifogásolom azt, hogy időnként össztűz alá kerülök. Egy jól kezelt konfliktus akár hasznos is lehet, hiszen előhozza a megoldásra váró gondokat vagy azokat a nézeteltéréseket, melyeket érdemes az ügy érdekében tisztázni.
– Diplomatikus választ adott, de úgy tűnik, Ön is tisztában van azzal, hogy eltávolítása nemcsak szóbeszéd...
– Valóban voltak olyan esetek, amikor hol kifogások, hol bizonyíték nélküli gyanúk merültek fel személyemmel vagy döntéseimmel kapcsolatban. Végül is nem baj, ezeket ki kell beszélni.
– Melyek a legsűrűbben emlegetett kifogások?
– Vannak idősebb politikuskollégák, akik több mint két évtizeden keresztül meghatározták a Maros megyei közéletet, és elvárják, hogy szorosabb és intenzívebb kapcsolatot ápoljak velük, gyakrabban kérjem ki a tanácsukat. Mindezt jogosnak tartom, sőt azt is meg tudom érteni, hogy felmerült bennük egyfajta gyanú, miszerint én mellőzném őket. Talán ezért is fokozottabban érzékenyek az olyan dolgokra, mint például arra, hogy hányszor beszélünk, hányszor egyeztetünk bizonyos kérdéskörökben.
Pedig szó sincs a mellőzésükről! Az RMDSZ megyei elnökének is fontos, hogy az ő tekintélyüket, tapasztalatukat és kapcsolatrendszerüket kihasználva, együttműködjön velük. Felmerült az is, hogy a nemzedékváltással egy időben irányváltás is történt, holott ez sem így van. Már csak azért sem, mert én idestova tizenhárom éve tagja vagyok a Maros megyei RMDSZ vezetőcsapatának. Persze bizonyos dolgokat az egyéniségemből fakadóan „újrahangoltam". Ez viszont még nem jelent irányváltást.
– Amikor a tavaly arról kérdeztem, hogy fiatal elnökként hogyan sikerül majd kézben tartani a szervezet nagy öregeit, rendkívül derűlátónak bizonyult.
– Dacára annak, hogy az utóbbi időben egyre több kritika és bírálat ér egyes idősebb kollégák részéről, azóta sem csökkent az optimizmusom. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb mindenki belátja, hogy nem ellenük ténykedek, hanem az engem megbízó közösségért dolgozom.
– Egy pillanatig sem merült fel önben, hogy valamelyik idősebb kolléga a megyei RMDSZ élén szeretné „levezetni" a parlamentben töltött közel negyed évszázad után, vagy netán utódjának szemelte ki az elnöki széket?
– Nem féltem a székemet annál is inkább, mert annak idején nem könyököltem érte. A korábbi megyei elnök, Kelemen Atilla – aki mellett hosszú időn keresztül ügyvezetőként dolgoztam – kért fel, hogy vállaljam a vezetői tisztséget. A közgyűlés majdnem teljes tagsága támogatott, így akár azt is mondhatnám, hogy az idősebb nemzedéktől kaptam ezt a megbízatást. Nem hinném, hogy alig valamivel több, mint egy év után valamelyik idősebb kollégában felmerülne, hogy tévedés volt rám bízni az RMDSZ gyeplőit.
– A tagság és a térség magyarsága is egyre sűrűbben ad hangot elégedetlenségének egy egészen más kérdéskörben. Ugyanis a közember még semmit nem érez, semmit nem lát az RMDSZ által kötött politikai egyezségekből.
– Ez a bírálat érthető. De ne feledkezzünk meg arról, hogy az elmúlt hónapok választási kampánnyal teltek el, amelyek magát a kormányzási folyamatot is fékezték, sőt esetenként szabotálták. Így az egyezség érvényesítése megyei szinten is sokkal korlátozottabbnak bizonyult. Ugyan túljutottunk az európai parlamenti megmérettetésen, de előttünk áll az államfőválasztás, ami a hazai politikai paletta, a tortaszelethez való hozzáférés átrendeződéséhez fog vezetni.
Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kampány miatt az amúgy kristálytiszta magyar ügyekben is nehéz román partnereket találni. Különben meggyőződésem, hogy ez az egyre erősödő magyarellenesség, vagy legalábbis tartózkodás a magyar ügyektől, hogy finomabban fogalmazzak, csak a politikumra jellemző. Az tapasztalható, hogy a különböző oldalon álló román pártok attól tartanak, nehogy a magyar ügyek – amúgy elvárható és jogos – felkarolása miatt a másik fél árulónak kiáltsa ki őket.
Tudomásul kell vennünk, hogy kisebbségi kérdésben romániai politikai partnert ugyanolyan nehéz találni, mint a 90-es évek elején. Magyarán: újból csak magunkra számíthatunk. Ez egyfajta figyelemfelhívás is, ha a 2016-os választásokra gondolunk. Nem akarom az ördögöt festeni a falra, de lelki szemeim előtt látom azt a polarizált nagy román összefogást, melynek Maros megyében egyetlen célja lesz: a magyar politikai érdekképviselet „lenyomása".
– Ennek jegyében akár el is köszönhetünk az RMDSZ-nek beígért magyar prefektusi tisztségtől Maros megyében?
– Meggyőződésem, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) tartja magát a megállapodáshoz. Ugyanakkor a politika természetéhez tartozik az alkudozás is. Tekintettel a Maros megyei kollégák frusztrációira – vagyis, hogy pártjuk nem erőtényező sem a vásárhelyi, sem a megyei tanácsban –, el tudom képzelni, hogy előrukkolnak egy csereajánlattal. Nekünk elsősorban a magyarok a partnereink és a magyar ügy a legfontosabb, ezért nem zárkózunk el a jobb alternatíváktól.
– Ha már az RMDSZ elnöke is belátja, hogy csak önmagunkra számíthatunk, a Demokrata–Liberális Párttal (PDL) kötött marosvásárhelyi egyezség és Claudiu Maior alpolgármesteri megválasztásának támogatása nem számít afféle biankó csekknek?
– De igen. Egy olyan biankó csekknek, amit hamarosan számon kérünk. Mindannyian, akik úgy döntöttünk, hogy vásárhelyi szinten támogatjuk a demokrata-liberálisok ambícióit, tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy kockázatos vállalkozás. Mint ahogy azzal is, hogy mind a megyei, mind a városi önkormányzatban a mi frakciónk a legerősebb, és ebből kifolyólag megkerülhetetlen. Ezt a partnereink is jól tudják, mégis fontos, hogy nyilvánvalóvá tegyük.
Úgy érzem, ez a pillanat elérkezett, itt az ideje a biankó csekk beváltásának. Már az elkövetkezendő napokban-hetekben számítunk a partnereink támogatására a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium újraindításában. Ez az iskolaügy egyben afféle mérföldkő lesz a politikai partnereinkkel való együttműködésben, melynek függvényében eldöntjük majd, hogyan tovább.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Összehoz a városünnep – Tízezrek a váradi Szent László Napokon
Ezúttal is több generáció gyűlt össze Nagyváradon, hogy együtt ünnepeljenek, nosztalgiázzanak és szórakozzanak a hétvégén immár másodjára megrendezett Szent László Napokon.
A Szent László Alapítvány által szervezett magyar fesztivál valódi kis „bulioázissá” változtatta át a Rhédey-kertet (Bălcescu park), ahol a sátrak árnyékában rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást újra, kortól és nemzetiségtől függetlenül már koradélután javában „hangoltak” a pénteki blues-rock koncertekre.
Aznap ugyanis ritka vendégeket köszönthettek a nagyszínpadon: a város szülöttje, az Amerikai Egyesült Államokban is elismert A. G. Weinberger és a Magyarországról érkező basszusgitáros, a Hobo Blues Band és a P-Mobil egykori oszlopos tagja, Póka Egon lépett fel elsőként, hogy saját szerzeményekkel és közismert blues-dalok átdolgozásával csődítsék össze az eleinte még kóválygó tömeget.
Az emberek pedig lassan, de biztosan egyre közelebb húzódtak a színpadhoz, így mire a magyar rock-blues ikonikus nagyja, Deák Bill Gyula köszöntötte őket, már dinamikusabbnak hangzott a közös tapsolás.
Bill kapitány pedig korát meghazudtoló energiával sorra énekelte a csápoló közönség kedvenceit, az Édes otthontól a Rossz véren át a Hosszúlábú asszonyig több klasszikus nóta is felcsendült, de az István a király rockopera sámán-dalai sem hiányoztak és még egy Weinbergerékkel közös produkció is belefért a koncertbe, hogy aztán a Kőbánya blues-zal és egy „Hajrá magyarok! Hajrá Ferencváros!” felkiáltással záruljon a fellépés. A váradi bulit dicsérő kapitány energiája titkát is elárulta a Krónikának, a szívére mutatva közölte: az éneklése onnan jön.
Büszke váradiak
Már a Rhédey-kertben járva-kelve is sok, Váradról elszármazott arcot lehetett újra látni, ám szombat délben, a Moszkva Gardenben (volt Promesse-nyárikert) már kimondottan számukra rendeztek találkozót, és a legendás Metropol együttest a középpontba helyezve „idézték meg a múltat”.
„Ugyanaz a szellemiség köt össze minket, és ezt képviselte a zene, a Metropol” – mutatott rá Szilágyi Zsolt. Az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke szerint ugyanis a váradiak büszkék származásukra, és bárhová is kerüljenek a nagyvilágban, közös hullámhosszon vannak. Ő volt az, aki születésnapja alkalmából méltatta Boros Zoltánt, a román közszolgálati televízió volt zenei szerkesztőjét, aki a Metropol Groupról készült, Égig érhetne az ének című filmjét bemutatva és az egybegyűlt ős-Metropol-tagokat megszólaltatva hozta picit még közelebb egymáshoz az együttes köré fonódott baráti társaságot.
Emlékeztetett arra, hogy a ’70-es években a zeneszöveg rendre hátsó üzenetet is hordozott magában. „Többet éreztünk belőle” – magyarázta. A találkozó jó alkalom volt arra is, hogy Trifán Laci egyperceseiből is ízelítőt kapjon a közönség, de egy közös „rum dalra” is összeállt a hallgatóság, amely aztán egy Trifán-Weinberger blues-improvizációra ütötte a ritmust.
Kapocs és önbecsülés
Amint azt már a csütörtök esti megnyitón a főszervező Zatykó Gyula megfogalmazta, a Szent László Napok „az önbecsülésünk megerősítéséről szól”, híd és kapocs kell hogy legyen a Váradon élő más nemzetiségűek felé. Tőkés László európai parlamenti képviselő a Szent László Napok értékfelmutatását és a megmaradás üzenetét hangsúlyozta, míg Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára szerint ez az ünnepség tükrözi azt hogy a váradi magyarok „otthon érzik magukat városukban, és be akarják lakni annak tereit, meg akarják mutatni magukat, megmutatni, hogy mennyien vannak, megmutatni, hogy milyenek.”
Hagyományok útján
A programok is erre utalnak, hiszen a kulturális kiállításoktól, a történelmi bemutatókon át a népi hagyományok átadásáig minden igényt kielégítő eseményt vonultattak fel a szervezők. „Jobb, mint a tavalyi” – mutatott rá lapunknak az egyik váradi hölgy, miközben épp a főzőversenyen látványkonyhát biztosító Andrea Mandara olasz mesterszakács standjánál állt sorban spagettiért.
Volt fogyasztó vendégük a magyaros ételeket készítő „amatőr” csapatoknak is, mint ahogyan a magyarországi Karosi Turul Hagyományőrző Íjász Egyesület ősi receptje is jól sikerült. A kalodában fotózkodók mellett az egyesület mongol típusú jurtája küszöbét is egymás után lépték át a lábbeliket kívül hagyó látogatók, hogy utána bent megismerkedhessenek a honfoglaláskori szokásokkal.
A hagyományok mentén haladva a színes viseletbe öltözött néptáncosok fellépése mellett a park kézművessétánya is tartogatott érdekességet, hiszen nem mindennapi élményt nyújtott például a kiaggatott ostorok látványa, vagy épp a szarufaragó- és üvegfújómesterek portékái.
Találkozhattunk Nagyvárad egyetlen kalapkészítőjével, Dorina Mornával is, aki a Krónikának elárulta, miután divatházban dolgozott, a bankszakmát cserélte fel a kalapkészítésre, amelyet még szomszédjától, Kovács nénitől tanult ki majd húsz évvel ezelőtt. Mindent kézzel készít és minden portékája egyedi, hiszen bevallása szerint még ha akarna se tudna két teljesen egyforma fejfedőt készíteni.
„A kalap mindig is divatos volt, de sajnos a mai rohanásban elmarad ez a kiegészítő, de az igazi hölgyek, akik imádnak öltözni, azoknak legalább öt kalapjuk van” – magyarázta. Elárulta, hogy épp a héten vár egy fiatalt a műhelyébe, aki fürdőruhájához rendelt három különböző fejfedőt, de sokat dolgozik külföldi megrendelésre is. Talán amiatt is, mert árait a több napos kézimunka ellenére is reálisan szabja meg, nem szeretné ugyanis, ha a „szűk pénztárca” akadálya lenne a klasszikus kiegészítő viselésének. A mesterségét kis unokája folytathatja, aki már most nagy lelkesedéssel segít a nagymamának.
Bőségzavar társszervezőkkel
Idén a fesztiválhoz csatlakozó társszervezők révén a tavalyinál is bővebb volt a programkínálat, a három nap alatt egymást váltották a különböző típusú események. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gyülekezete például elhívta a magyarországi írót, Kubiszyn Viktort, akivel drogokról, irodalomról, függőségekről, szenvedélyről és hitről beszélgettek.
„Ez olyan téma, amely valamilyen szinten mindenkit érint” – mutatott rá a házigazda, Ráksi Lajos református lelkész. A függőséget őszintén bemutató Drognapló és Foglaltház szerzője pedig belső késztetésnek érzi, hogy újra és újra, saját tapasztalatait megosztva próbáljon meg másoknak is segíteni. „Olyan témák, amelyekről folyamatosan érdemes beszélni” – magyarázta.
Számára mélypontok sorozata, hosszú folyamat vezetett ahhoz, hogy kilábaljon a kábítószer éveken át tartó fogságából. „A legszomorúbb az volt, amikor ráébredtem arra, hogy belülről halott vagyok” – emlékezett vissza. Rámutatott, hogy ebből csak segítséggel lehet felépülni. „A legtöbbet sorstársak, leállt anyagosok tudnak segíteni. A kulcsszó viszont a hitelesség, ez pedig emberfüggő, attól függ, hogy ki kit tud hitelesnek elfogadni” – magyarázta. Tapasztalata szerint a legnagyobb veszély abban rejlik, ha az ember „nincs rendben önmagával”, ezért azt üzeni, hogy „ismerjük meg magunkat, mert ha már van egy belső tudatosság, akkor másképp viszonyulunk a kábítószerhez”.
Hölgyek örömére
A Moszkva kávézó Rhédey-kertben felállított sátrában mutatkozott be a Nőileg című magazin is, amely székelyudvarhelyi kiadójából erdélyi témákat és erdélyi személyiségeket hivatott bemutatni. „Mutassuk meg, amink van. Azokat az értékes embereket, akik nap mint nap tesznek valamit a közösségükben a közösségükért, miközben mi nem tudunk róla” – magyarázta Sebestyén Kinga felelős kiadó.
Női magazin lévén, nyilván a tipikusan hölgyeknek szánt témák, a divat, a mozgás, a gasztronómia, a kultúra sem hiányzik a tartalomból, és úgy érzik, hogy ilyen típusú magazinra is van igény a hazai piacon. Ismertségük növelésén folyamatosan dolgoznak, de az eddigi viszszajelzések pozitívak. Ahogy az a váradi közönségtalálkozó közvetlen beszélgetésén is kiderül célközönségük örömmel fogadta a magazint.
Úgy fogalmaztak, hogy végre van valami, ami közelebb hozza Erdélyt, mert kicsit úgy érzik, hogy „Erdély szétszórt, nem tudunk eleget egymásról, és ez a lap kicsit közelebb hoz minket egymáshoz” – mutatott rá Sebestyén. Szintén főként a nőket célozta meg a szinte egy időben zajló irodalmi délután is, amelyen Ugron Zsolna Erdélyi mennyegző című könyvéről beszélgetett a szerzővel Orbán Viktorné Lévai Anikó és Monár-Bánffy Kata.
A Quimby is összeráz
Ezalatt a Magyarországról hozott régi típusú fajátékok környéke gyermekzsivajtól volt hangos, mások pedig a lacikonyhák árnyékában várták a szombat esti Quimby-koncertet, amely alatt már közösen skandálták a jól ismert alternatív rock banda nevét, és majd dúdolták Kiss Tiborral és a szokás szerint vaduló Varga Liviusszal együtt a slágereket.
A koncerten – amelyre zsúfolásig megtelt a nagyszínpad előtti küzdőtér – ezrek csápoltak a jellegzetes hangzású dalokra. Az újabb számok mellett olyan klasszikusok is felhangzottak, mint a Fekete L’amour, a Hoppá vagy az Autó egy szerpentinen, sőt – miután Kiss Tibor egy ideig „sztrájkolt”, és nem volt hajlandó a koncerteken elénekelni a Csík zenekar által alaposan áthangszerelt dalt, arra hivatkozva, hogy azt már „elvették” a Quimbytől – a koncert végi ráadásban a jól ismert, „érfelvágósan” melankolikus, lassú szám, a Most múlik pontosan is fölcsendült.
A magyar napok vasárnap este is zajlottak, de ahogy arra Tőkés László már a megnyitó alkalmával rámutatott: önerőből is folytatni kell a harcot a szabadságért, meg kell találni a megfelelő eszközöket, amelyek a szülőföldön való megmaradást és boldogulást garantálnak.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

A megmaradás és a jövőépítés a feladatunk
A színházban csütörtökön este megtartott ünnepi műsorral vette kezdetét a II. Szent László Napok, amelyen fellépett Sebestyén Márta és a Cantemus gyermekkórus. A lovagkirály olyan történelmi személyiség, akire kötelességünk emlékezni, hangzott el a megnyitón.
A felszólalások sorát Zatykó Gyula főszervező kezdte meg, aki köszönetet mondott a rendezvény megvalósításában szerepet vállalóknak, valamint a városvezetőknek, akik idén partnerként járulnak hozzá a programhoz. „A Szent László Napok önbecslésünk megerősítéséről szól, a Nagyváradon élő más nemzetiségűek felé pedig híd és kapocs kell legyen” – hangsúlyozta Zatykó Gyula. Kiemelte: a rendezvény legfőbb feladata elérni azt, hogy a várost alapító, itt eltemetett Árpád-házi Szent László magyar király alakja mindenki számára természetes módon hozzátartozzon a város arculatához. A lovagkirály megkerülhetetlen alakja Nagyvárad múltjának, olyan történelmi személyiség, akire kötelességünk emlékezni. „Szent László magyar király minden vallásos emberé, minden magyar emberé, minden lovagias emberé. Akit bámulatra gerjeszt a hősiesség, aki szereti magyar hazáját, az mind tisztelettel tekint föl a hős Szent László magyar királyra” – idézte Zatykó Gyula a nagyváradi Jogakadémia első dékánjának, Hoványi Gyulának a szavait. A városalapító lovagkirály emlékének ápolása mellett a Nagyváradi Magyar Napok céljai között szerepel az önkéntesség, a környezettudatosság, valamint a jótékonykodás népszerűsítése is – mondta Zatykó Gyula.
Magyar városok
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke ünnepi köszöntőjében kifejtette: „Száz évvel ezelőtt az erdélyi és partiumi városok többsége, köztük a Partium fővárosaként emlegetett Nagyvárad is a magyar kultúra fellegvárai és a tudományosság laboratóriumai, az erdélyi identitás őrzői voltak. Trianon után városaink szellemiségét sok támadás érte, és amit nem tettek tönkre a két világháború közötti időszakban, majd az azt követő kommunizmus értékromboló évei alatt, azt napjainkban próbálják semmisé tenni. A Kolozsvári Magyar Napok nyomdokait követő Szent László Napok üzenete, hogy megvédjük bástyáinkat, felemelt fejjel küzdjünk a megmaradásért, hiszen értékteremtő közösség vagyunk” – fogalmazott a Néppárt elnöke. „Üzenetértéke van annak, hogy a váradiak ’magyar napokat’ szerveznek, és azt Szent László Napoknak nevezik. Az a legfőbb üzenete, hogy otthon érzik magukat városukban, és be akarják lakni annak tereit, meg akarják mutatni magukat, megmutatni, hogy mennyien vannak, megmutatni, hogy milyenek” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára megnyitóbeszédében.
Elutasított kitüntetés
Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: hármas céllal érkezett Nagyváradra, a Szent László Napokra. Az ünnepélyes megnyitón való részvétel mellett állami kitüntetést adott át Ujvárossy László grafikusnak, a Partiumi Keresztény Egyetem professzorának az Alkalmazott víziók elnevezésű jubileumi tárlaton. Kitüntetést szeretett volna átnyújtani Fejes Rudolf Anzelm premontrei apátnak is, aki azonban úgy érezte, hogy nem érdemli meg, mivel elmondása szerint kudarcot vallott a premontrei rend egykori gimnáziumának restitúciója ügyében. Magdó reményét fejezte ki, hogy Fejes Rudolf Anzelm a későbbiekben elfogadja a magyar állam kitüntetését. Úgy vélekedett: „nem mindig csak az eredményt kell értékelni, hanem néha a küzdelmet is”.
Hatékony eszközöket
Végül Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szólalt fel. Köszöntőbeszédében a volt királyhágómelléki református püspök a múlt történéseit, küzdelmeit, tragédiáit is felelevenítve hangsúlyozta, hogy a jövőbe nézve kell cselekednünk – felelősséggel minden iránt, ami napjainkban emberi és nemzeti kihívásnak számít, a környezettudatos életviteltől az értékek megőrzésén át a gazdag örökség továbbadásáig. Felidézte a holokausztot, melynek során „a magyar zsidókat kiirtotta az idő gazul, és kiket nem irtottak ki, azokat eladtak kemény valutáért. A holokauszt hetvenedik évfordulóján őket is itt érezzük a nagyváradi magyarság körében, mert nagy gazdagságai voltak Nagyváradnak. Ugyanakkor hozzátesszük, hogy nem akarunk a zsidók sorsára jutni, és azért is érzem azt, hogy a Szent László Napoknak élő üzenete a megmaradás. Nem törődnek velünk eléggé Európában, nehezen tudjuk érvényre juttatni az érdekeinket, miközben minden brüsszeli csapból a multikulturalitás és a mások kultúrája iránti tisztelet folyik, ennek ellenére nagyon gyakran ügyet sem vetnek a nemzeti kisebbségi közösségekre, arra a negyven-ötven milliónyi európai polgárra, akik közé mi is tartozunk itt, Románia területén. Ezen is változtatni kell. (…) A Szent László Napok ennek az élni akarásának, a küzdelem vállalásának legyenek a bizonyságai. (…) Nekünk hatékony eszközöket kell találnunk arra, hogy Szent László városa ne süllyedjen el. És ez az eszköz az autonómia” – fogalmazott Tőkés László.

Ezt azért csináltuk, mert a vérünkben volt
Szombaton délben a Moszkva Gardenben rendezték meg a Nagyváradról elszármazottak találkozóját.
A Szent László Napok keretében megrendezett találkozó a legendás Metropol együttesre való emlékezés jegyében telt, hiszen az együttes zenéje által közvetített, a szabadságot idéző életérzés meghatározó jelentőségű volt a hetvenes-myolcvanas években Nagyváradon élő fiatalok számára. Az esemény moderátora Boros Zoltán televíziós műsorvezető, a Román Televízió magyar adásának egykori szerkesztője volt, akinek köszönhetően a nagyközönség is megismerhette a nagyváradi fiatalokból álló, akkoriban még teljesen ismeretlen együttest. A találkozón részleteket vetítettek le a Metropol filmből, illetve Boros Zoltán megszólaltatta mindazokat, akiknek valamilyen formában közük volt a Metropol együtteshez. Felszólalt többek között Mátza Gyula, az együttes szövegírója, továbbá Trifán László, az együttes egyik meghatározó tagja, valamint AG Weinberger gitáros is, aki 1984-88 között volt a Metropol tagja. Megemlékeztek a Metropol tragikusan fiatalon, autóbalesetben meghalt dobosára, Ráduly Bélára is. Az együttes lelkületéről, motivációjáról Trifán László vallott az egybegyűlteknek: „Ezt azért csináltuk, mert a vérünkben volt. Ha nem csináltuk volna, úgy éreztük volna, hogy valami bennünk maradt” – fogalmazott. A beszélgetés végén a Metropol egykori, az eseményen jelen lévő tagjai kiálltak a közönség elé, és előadták a Rum bluest, majd Trifán László AG Weibergerrel közösen adott elő egy blues improvizációt. Az esemény zárásaképpen Zatykó Gyula a Szent László Napok főszervezője szólt a megjelentekhez, megköszönve a Metropolnak az évtizedek alatt kifejtett munkásságát. Mint mondta, már csak azért is hálásak kell lennünk, mert „a Metropol együttes egy-két szeget bevert a kommunizmus koporsójába.”
Pap István. erdon.ro

Ismét a román húzta le a székelyföldi diákok eredményét
Gyengébben teljesítettek a tavalyhoz képest a székelyföldi nyolcadikosok a középiskolai felvételi szempontjából döntő fontosságú országos felmérésen. Elsősorban román nyelv és irodalomból kaptak kis jegyeket. Az országos átmenési átlag a fellebbezések előtt 70,8 százalék volt.
Hargita megyében a vizsgázók 65,24 százaléka ért el ötös feletti átlagot az országos felmérésen. A legjobban a magyar vizsga sikerült, az ötös feletti jegyek aránya itt 88,72 százalékos. Matematikából a vizsgázók 66,25 százaléka írt ötös feletti jegyet. A leggyengébb eredmények román nyelv és irodalomból születtek, a tantárgyból a diákok 41,18 százaléka tudott ötös feletti jegyet írni.
Román nyelv és irodalomból az egész megyében csak két tízes jegy született, magyarból viszont húsz diák érdemelte ki a maximális jegyet dolgozatára. Tavaly az országos felmérés végleges eredményei szerint Hargita megyében a vizsgázó diákok 73,26 százaléka ért el ötös fölötti átlagot.
Kovászna megyében a diákok 72 százaléka érte el az átmenő átlagot, de csak 56 százalék ment át románból. A legjobb eredményt magyarból érte el a megye diáksága, anyanyelvén 92 százalék tudott legalább ötösre, matematikából pedig összesen 73 százalék.
A számok különösen a tavalyi eredményekkel összehasonlítva érdekesek: 2013 júniusában románból 64, magyarból 90, matematikából pedig 70 százalékos volt az átjutás, azaz a magyar- és a matekteljesítmény 2–3 százalékot javult, a román pedig 8 százalékot romlott Háromszéken.
A fellebbezés utáni végleges eredményeket július elsején teszik közzé. A vizsgán nincs bukás, bármilyen jegyeket kaptak a vizsgázók, abból átlagot számolnak és ez az átlag adja a nyolcadik osztályt végzett diákok középiskolai felvételi jegyének 75 százalékát. A felvételi média további 25 százalékát az öt-nyolc osztály átlaga teszi ki. maszol.ro

A Tanyaszínházé a kisvárdai fődíj, Kötő József életműdíjat kapott
Az eredeti drámaértelmezésért és a kiváló együttes teljesítményért a Vajdasági Tanyaszínház Ilja próféta című előadása kapta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által felajánlott fődíjat a Magyar Színházak XXVI. Kisvárdai Fesztiválján.
A június 28-án, szombat este, a Művészetek Házában megtartott záróünnepségen a fődíjon kívül több díjat az Emberi Erőforrások Minisztériuma ajánlott fel, ezek közül életmű díjat vehetett át Kötő József színháztörténész és Mokos Attila, a Komáromi Jókai Színház művésze - tájékoztatták a szervezők vasárnap az MTI-t.
Az Emmi által adott, a legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati-díjban A halál nem bicikli és a Tapasztalt asszony című előadásokban nyújtott alakításaiért a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művésze, Pámer Csilla részesült. A tárca másik díját megosztva a Vörös, A halál nem bicikli és a Tapasztalt asszony című előadásokban nyújtott alakításaiért G. Erdélyi Hermina, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színművésze, valamint a Portugálban nyújtott alakításáért a Kassai Thália színház tagja, Lax Judit kapta.
Budapest Főváros Önkormányzata két díjat is felajánlott: a magas színvonalú rendezői, színészi és társulati munkájáért a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Hamlet című előadását díjazták, illetve elismerést kapott a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a Katona József Színház Vörös című produkciója a történelmi múlt drámai feldolgozásáért és a két társulat közös teljesítményéért.
Kisvárda díját megosztva a Vajdasági Tanyaszínház Ilja Próféta című előadásának díszletéért Boros Viktória, jelmezeiért pedig Janovics Erika vihette haza.
Kisvárda polgármesterének díját az Ember komédiája című előadás rendezéséért a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház tagja, Táborosi Margaréta kapta, a közönség pedig az Újvidéki Színház A patkányok című előadását találta a legjobb produkciónak a színházi fesztiválon. maszol/MTI

Akkreditálták a Diplomácia és interkulturális tanulmányok magiszteri képzésünket!
Nemrég érkezett a hír, hogy pozitívan bírálta el új mesteri képzésünket az Akkreditációs Bizottság Bukarestben.
Június 19-20 között járt le a Diplomácia és interkulturális tanulmányok mesterképző indítását felmérő akkreditációs bizottság helyszíni látogatása. A helyszínen tapasztalt körülmények és feltételek eredményeképpen a bizottság akkreditálásra javasolta a mesteri szakot. A szakindítási kérelem pozitív elbírálásáról a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) június 25-i ülésén döntött. A képzés a Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak keretében 2014 őszétől indul.
Korunk gazdasági és társadalmi folyamatai azt jelzik, hogy Európának is mindinkább szembe kell néznie a különböző, a térségben nem hagyományos kultúrák megjelenésével, és ennek a folyamatnak komoly kihatásai lesznek az EU belső építkezésére. Korunk eme kihívására próbál választ adni ez a teljes idejű szakirányú mesterképzés azáltal, hogy betekintést nyújt a kortárs diplomáciai gyakorlatba, hogy olyan szakemberek képzését tűzte ki célul, akik tudatosan kezelik a plurális társadalomban megjelenő értékek sokféleségét, nyitottak mások véleményének, kultúrájának megismerésére.
A hallgatók betekintést nyerhetnek a diplomáciai jog és a protokoll, az interkulturális kommunikáció és tárgyalások nyújtotta lehetőségekbe. Továbbá elmélyíthetik tudásukat a nemzetközi döntéshozatal, a geopolitika, a tárgyalástechnika stb. területén is.
Meghirdetett helyek száma: 6 tandíjmentes, 9 költség-hozzájárulásos Képzés időtartama, formája: 2 éves nappali képzés
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Természettudományi és Művészeti Kar, Kolozsvár. kv.sapientia.ro/hu/hirek

A bukaresti magyarok nyomában
Hézagpótló munka jelent meg románul a bukaresti magyarok történelmi útjáról a kezdetektől napjainkig Bucureştiul maghiar (A magyar Bukarest) címmel. Első kiadása 2011-ben, a második javított és bővített kiadása 2013-ban látott napvilágot. Szerzője, Hencz Hilda könyvtárosként kezdett foglalkozni évekkel ezelőtt a bukaresti magyar élettel. Hosszas, kitartó kutatásainak betetőzése ez a kötet, amellyel nagyanyja, Márkus Julianna emlékének adózik.
Korábbi kutatásainak összegzését a szerző olyan kötetekben tette le az asztalra, mint a Magyarok román világban című kétnyelvű (2009), majd a román nyelvű Bucureştiul maghiar című munka (2011), illetve a Bukaresti magyar időszaki kiadványok 1860–2010 című leíró sajtóbibliográfia (2011).
A Bucureştiul maghiar 2013-ban megjelent második, javított és bővített kiadása új köntösben látott napvilágot, borítóján Szathmáry Papp Károly fényképével. A kötet új alcímet is kapott: A bukaresti magyarok nyomában a kezdetektől napjainkig. A szerző terjedelmes bevezetőben tájékoztat a második kiadás megírásáról, tartalmi gazdagodásáról. Az átdolgozás folyamán figyelembe vette az első kiadáshoz fűzött megjegyzéseket, észrevételeket, kiegészítéseket, javaslatokat, így a könyvnek mintegy harmadát új adalékok alkotják. A könyv négy fejezetre tagolódik: az első a kezdetektől az első világháborúig terjedő időszakot, a második a két világháború közöttit, a harmadik a kommunista időszakot, a negyedik pedig az 1989 decembere utáni közel két és fél évtizedet taglalja. E korszakolás szerint mutatja be a szerző a bukaresti magyarok jogállapotában bekövetkezett változás következményeit: míg az első világháborúig idegen állampolgárokként tartották számon őket, az első világháború óta már román állampolgárok nemzeti kisebbségi sorsban. A kommunista pártállam keretében a hatalom árnyékában hol kedvezőbb, hol jogfosztott volt a helyzetük, az 1989 decembere utáni korszak kedvezőtlen kihatásai dacára a számbelileg és intézményeiben is apadó bukaresti magyarságnak volt elég ereje és akarata a túlélésre.
A könyv első fejezetének alapgondolata az a felismerés, hogy közösségi intézmények nélkül egyetlen közösség, így a szórványban élő magyarság sem őrizheti meg nemzetiségét, nyelvét, vallását. Ezeknek az intézményeknek a létrehozására és tevékenységére irányul a szerző figyelme. Adatok, tények sokaságára alapozva ismerteti a római katolikus és a protestáns felekezetek egyházépítő munkáját, templomok és iskolák létrehozását, társadalmi és művelődési egyesületek megalakítását és működtetését. Mindezt kiegészíti azoknak az értelmiségieknek a bemutatásával, akiknek eme intézmények megalakítása és irányítása a nevükhöz fűződik.
A szellemi élet gyarapodásaként mutatja be a bukaresti első magyar hírlapok, a képes kalendáriumok, az egyesületi értesítők, évkönyvek megjelenését. A szerző nagy érdeme, hogy felkutatott és közzétesz figyelmet érdemlő eseményeket, újabb adatokat, téves dátumokat pontosít, hiányos tényközléseket egészít ki. Forrásmunkákra hivatkozva megerősíti például, hogy Fekete József szobrászművész az alkotója a fővárosi Repülősök emlékművének. Tisztázza például a magyar műépítészek és építészmérnökök szerepét, akik középületek, szállodák, magánházak tervezése és kivitelezése révén járultak hozzá Bukarest városképének kialakításához. A magyar értelmiségiek szakok szerinti csoportosítása révén lehetővé teszi annak áttekintését, hogy a Bukarestbe került magyar orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, festőművészek, ügyvédek, zenészek, közgazdászok, munkások milyen munkahelyeken dolgoztak; így tudjuk meg például azt, hogy milyen tisztségeket töltöttek be magyar gazdasági és pénzügyi szakemberek román és osztrák-magyar érdekeltségű vállalatok vezetőségében. Forrásmunkák révén mutatja be, hogy milyen anyagi és szellemi értékekkel gazdagították a magyar szakemberek saját közösségüket, miként járultak hozzá Bukarest fejlődéséhez, milyen ágazatokban és szolgáltatásokban helyezkedtek el a nagy számban idetelepült magyarok.
A szerző részletesen ír a református és főleg a katolikus egyház, valamint a felekezeti oktatás helyzetéről, hitéleti tevékenységéről. Beszámol a 20. század eleji önálló magyar egyházépítésről, a Bálinth János lelkészről szóló titkosszolgálati jelentésekről, a Cuza utcai katolikus templom és iskola létrejöttéről, részleteket ismertet Raymund Netzhammer püspök emlékiratából. Nem hallgatja el azokat a korabeli, idegen állampolgárokra és intézményekre vonatkozó hivatalos rendelkezéseket, amelyek meghatározták a már a 19. század közepén jelentkező magyarellenes előírásokat, intézkedéseket, és a korabeli román sajtó magyarok elleni rendszeres uszításait is ecseteli.
Mint ismeretes, gyökeresen megváltozott a bukaresti magyarság helyzete az első világháború után. Könyvében Hencz Hilda arra keres választ, hogy miként élte meg a bukaresti magyarság ezt a változást, miként hatott ki sorsa alakulására a nacionalista országvezetés szaporodó és szigorodó jogfosztó intézkedéssorozata. A szerző taglalja azokat a nagy erőfeszítéseket, amelyekkel a bukaresti magyarságnak sikerült életre keltenie a túléléshez szükséges közösségi intézményeit. Kimutatja, hogy a jogfosztó törvények dacára a túlélésre berendezkedett szórvány meg tudott maradni életképes közösségnek egyházában és társadalmi, művelődési egyesületeiben; elvesztette ugyan önálló katolikus egyházát, katolikus iskoláit, de megerősödött református egyháza, megőrizte magyar iskoláját, létrejöttek az anyanyelvet és kultúrát ápoló egyesületei. Mindezekre nagy szükség volt ahhoz, hogy ellensúlyozni lehessen az állandóan leselkedő asszimiláció veszélyét.
Újabb nagy megrázkódtatás volt a második bécsi döntés nyomán előállt helyzet. Ez tömeges visszatelepedéseket váltott ki, vagyonok elprédálását okozta, egyéni tragédiákhoz vezetett, szétzilált egy kialakult közösséget, intézményei betiltását, épületei zárolását vonta maga után. Alig maradt helyben magyar értelmiségi. Az itt maradottak helyzetét súlyosbította a felkorbácsolt magyargyűlölet, sokan még otthonukban is félve szólaltak meg magyarul. A háború nagy anyagi veszteségeket is okozott, közösségi épületek pusztultak el. Az 1944. augusztus 23-i fordulat a jobb élet reményét villantotta fel a sokat próbált bukaresti magyarok körében. Életük egyik biztató eseménye volt, hogy a lebontásra ítélt, de a háború kitörése miatt épen maradt református templomot újra birtokukba vehették, a megmaradt iskolaépületben pedig ősszel megkezdődhetett a tanítás Az új politikai-társadalmi körülmények között megalakult a Magyar Népi Szövetség helyi szervezete, beindult a román rádió magyar adása, megjelent az országos magyar napilap, megkezdődött a tevékenység a Zalomit utcai magyar házban. Mindezt egy újabb korszak nyitányaként taglalja könyvében Hencz Hilda.
Ezt az új korszakot a könyv harmadik fejezete tárja elénk A kommunizmus korszaka címmel. Ebben az időszakban az új hatalom felszámolta a hagyományos magyar közösségi intézményeket, fokozatosan elsorvasztotta az egyházak életét, céljai szolgálatába állította az iskolát, a közművelődést. Új magyar intézményeket hozott létre – lapszerkesztőségeket, könyvkiadói részlegeket, minisztériumi nemzetiségi igazgatóságokat, bővítette a rádió magyar szerkesztőségét. Ezek a későbbi évek folyamán újabbakkal bővültek (Kriterion Könyvkiadó, a Román Televízió magyar adása, A Hét c. hetilap stb.). Ezek működéséhez jelentős számú értelmiségit helyeztek Bukarestbe. Soha olyan sok magyar értelmiségi nem dolgozott a fővárosban, mint azokban az években. Számos erdélyi magyar író, költő, szerkesztő élt és alkotott itt, de szép számú képzőművész, zenész, sportoló is. Egyetemi oktatók tanítottak a felsőoktatásban, szakemberek munkálkodtak a tudományos kutató intézetekben, jelen voltak minisztériumokban, a felső pártszervekben. Szakmunkások, mérnökök, technikusok százai dolgoztak ipari vállalatokban, építkezéseken, szolgáltatásokban. Figyelmet érdemlő megállapítás, hogy bár számbelileg megnőtt a szórvány, társadalmi szerkezete pedig minőségileg javult az értelmiségi réteg gyarapodásával, mégsem alakulhatott ki közösségi élet, mert a hatalom nem engedélyezte magyar társadalmi, művelődési, szakmai egyesületek megalapítását. Csak az egyházak keretében zajlott erősen korlátozott közösségi élet és a Petőfi Művelődési Házban időnként élénkülő művelődési tevékenység. A lapok, a rádió, a tévé, a könyvkiadók szerkesztőségeinek bemutatásával, a társadalmi, felsőoktatási, tudományos, művészeti intézményekben dolgozó szakemberek számbavételével a szerző képet ad arról az értékmegőrző és -teremtő szellemi munkáról, amely ebben az időszakban Bukarestben kibontakozott.
Könyvének utolsó fejezete a bukaresti magyarság 1989 decembere utáni időszakát taglalja. Elemzésének sommás következtetése, hogy elkezdődött a szórvány gyorsuló leépülésének folyamata, amely végül is felszámolódásához vezet. Az okok között említi a magyarok számának nagymértékű csökkenését a hazatelepedések okán, az államilag támogatott intézmények megszűnését, a vállalatok csődjét, az építkezések leállását, a kutatóintézetek elsorvadását. A megfogyatkozott szórványnak sikerült ugyan újrateremtenie bizonyos közösségi intézményeket, megerősítenie egyházai életét, száma gyarapodott az RMDSZ parlamentben és államigazgatási intézményekben dolgozóival, ami viszont az elemző szerint nem ellensúlyozza a felgyorsult asszimilációt. A szerző érvelései, minősítései között óhatatlanul felbukkannak vitathatók, szubjektív fogantatásúak, személyiségek megítélésében, a helyi és országos problémák tárgyalásában aránytalanságok is tapasztalhatók, ez viszont semmit nem von le a kötet értékéből.
Hencz Hilda könyve gazdagon dokumentált, szakmai igényességgel összeállított, fényképekkel bőven illusztrált munka, amely terjedelmes bibliográfiát és névjegyzéket is tartalmaz. Recenzesei dr. Lucian Boia egyetemi tanár, dr. Mihai Chioveanu egyetemi docens. A kötet alapgondolata az anyanyelvben és nemzeti kultúrában való megmaradásért folytatott küzdelem a román állam magyarellenes törvényhozása és a folytonosan leselkedő asszimiláció ellenében. Legyen szabad válaszolnom az utolsó fejezet kérdőjeles alcímére: lesz-e még holnap? Igen, lesz magyar holnap Bukarestben. A történelem fondorlatai kiszámíthatatlanok.
Bántó István
* Hilda Hencz: Bucureştiul maghiar. Pe urmele a maghiarilor din Bucureşti de la începuturi până în prezent (A magyar Bukarest. A bukaresti magyarok nyomában a kezdetektől napjainkig – sz. m. ), Pro Universitaria Kiadó, Bukarest, 2013. Művelődés (Kolozsvár)

Akció a Wass Albert emlékét ért hatósági túlkapások ellen
pünkösdi búcsúra vezető úton felállított könyves standokról a román rendőrök levetették Wass Albert könyveit, és egy árustól tíz könyvet el is koboztak, Szovátán pedig lefoglalták a pünkösdkor magánterületen felállított Wass Albert-szobrot. Kedden este hatkor egy flashmob lesz, amelyen a Székely Nemzeti Tanács küldöttei is ott lesznek.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke az M1 Ma reggel című műsorában elmondta: nyilvánvaló, hogy jogsértés történt Csíksomlyón. Korábban a román ügyészség már több ilyen ügyben megállapította, hogy Wass Albertre nem vonatkozik az a törvény, amelyet önkényesen és félreértelmezve a román rendőrök alkalmaznak – fogalmazott az elnök, aki elmondta: a fenti esetekben a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvényre hivatkoznak, ám legutóbb 2013-ban állapította meg az ügyészség, hogy e törvény nem vonatkozik Wass Albertre. Így szerinte nehezen hihető, hogy a belügyminiszter, vagy a rendőrség felső vezetése ne ismerné a döntést.
Megfélemlítési kísérletről van szó, a politikai rendőrség, a Securitate szerepét átvették a hatóságok, a rendőrség – hangsúlyozta Izsák Balázs.
Súlyos a belügyminiszter felelőssége – jelentette ki az elnök, kiemelve: hatalmi visszaélésért kell feljelentést tenni.
Izsák Balázs elmondta: a Székely Nemzeti Tanács küldöttei a székelység nemzeti autonómiája érdekében számos rendezvényen vesznek részt, így a kedd esti flashmobon is.
Jelenleg a székelyek nagy menetelésének „értékesítése” van folyamatban, érvényt kell szerezni az ott megjelent akaratnak – húzta alá Izsák Balázs.
hirado.hu / M1 Ma reggel/ Erdély.ma

Anyanyelvű oktatásunk sarkalatos kérdései – Interjú Király András államtitkárral
Túl vagyunk egy tanéven, megtörténtek az ünnepélyes kicsengetések, a ballagások minden szinten. Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogy anyanyelvű oktatásunkban előrelépést, stagnálást, netalán leépülést hozott-e a mögöttünk lévő időszak. A mérlegeléshez felkértük Király András oktatási államtitkárt.
Új oktatási törvény, dilemmákkal
– Államtitkár úr, hogy értékeli a mögöttünk lévő tanévet, illetve anyanyelvű oktatásunknak a helyzetét?
– Minden tanévkezdésnek vagy -zárásnak vannak olyan pillanatai, amikor az ember úgy érzi, valami olyan dolog fog történni, ami meghatározó lehet az oktatásban, főként a számunkra nagyon fontos, kisebbségi oktatásban. A Tanügy Minisztériumban eltöltött első éveim az új tanügyi törvény kialakításával teltek el, azzal a reménnyel, hogy lesz egy reform. Közben azonban rájöttünk: Romániában nagyon lassan forognak azok a bizonyos „malomkerekek”, amelyek még lassabban őrölnek. Most viszont, egy aránylag új miniszterrel úgy gondoltuk, hogy valami fel fog gyorsulni. Kettős érzése van az embernek: egyrészt úgy érzi, valami lassan elindult, kialakul. Amit szerettünk volna, az oktatás tartalmának a megváltoztatása, arra sor kerülhet, de sokkal lassabban, mint ahogyan az elvárható lenne.
A 2011-es tanügyi törvénybe szó szerint bevittük, hogy a kisebbségi nyelven történő oktatásban a román nyelv és irodalmat speciális tanterv alapján tanítják. Azóta eltelt néhány év, és most jutottunk oda, hogy az előkészítő, illetve az I. és II. osztályban specifikus tantervek alapján oktatják a román nyelvet és irodalmat. Abban reménykedem, hogy a 2015/2016-os tanévtől az V., illetve a IX. osztály az új tantervek alapján fog tanulni nemcsak román nyelvet, hanem minden tantárgyat. A nagyon rossz vizsgaeredmények miatt eljutottunk oda, hogy ne mindig a diákot vagy a pedagógust okoljuk, hanem nézzük meg, mi a tanterv.
Éppen ezért, a 2015/2016-os tanévtől új tantervek lesznek. Olyanok, amelyeket a 2011-es tanügyi törvény előír, ahol a vizsgáztatás az értelmezésre, az érthetőségre fog épülni. Vagyis az európai trend valósul meg, a vizsgafelmérések nem a kimondott anyagtudásra összpontosítanak, hanem az anyag érthetőségére, alkalmazhatóságára. Ha lassan is, de pozitív változás várható azzal együtt, hogy a pedagógustársadalom is elég merev ilyen tekintetben. Mert akiknek hosszú évtizedes pedagógus tapasztalatai vannak, megszoktak egy bizonyos munkaritmust, de a jól felkészült pedagógusok át tudnak majd állni. Az új tantervek mindenképp az oktatás hatékonyságát fogják serkenteni. Sokat vitatott kérdések a felmérések. A tanügyi törvényben benne van, hogy II., IV., VI., VIII. osztályokban periodikus felmérésekre kerül sor, amelyeket nem osztályoznak.
– Ha nem osztályoznak, miért van rájuk szükség?
– Aki megnézte az idei felmérő teszteket, amelyek nem a tananyagra épültek, láthatta, hogy a gyereknek fel kellett olvasnia egy szöveget, amiből magának kellett kiválasztania a helyes feleletet. Tehát érdekes, teljesen eltérő az eddigi gyakorlattól, de rájövünk belőle, hogy a másodikos gyermek lemaradt-e vagy előbb áll a tanulásban. Ugyanúgy, a IV. vagy a VI. osztályos is, ezért el tudjuk készíteni a tudásukról a szükséges tükörképet, ami alapján a diákot irányítani lehet szakiskola, esetleg valamilyen profilú líceum felé. Az összetett munka megerősíti a pedagógushivatást, csakhogy a juttatások terén nehezen tudunk eljutni a pedagógusmunka méltányos honorálásához.
– Tekintve, hogy nálunk teljesen szétverték a szakoktatást, aktuális lehet a kérdés: vannak-e elképzelések egy megalapozott szakmai tudást biztosító, piacorientált szakoktatás kiépítésére?
– Jogos a kérdés, amihez hozzátenném: a szakoktatás magát verte szét. A módot ugyanis, ahogy 2009-ben folyt a szakoktatás, azt értelmetlen volt megtartani. Mivel gyorsan nem lehetett újat kitalálni, megszüntették, ami nem volt jó megoldás, mert minden diák a líceumba került. Ennek viszont manapság isszuk meg a levét. Most született egy olyan döntés, miszerint a szakoktatás 3 éves, amiben az I. évben az elméleti oktatás 70%-ot tesz ki, II. évben fele-fele, majd az utolsó évben 70% az elméleti, a gyakorlati oktatáshoz viszonyítva. Ezzel elszakadtunk attól az elképzeléstől, miszerint minden iskolában műhelynek kell lennie. Most ott lehet szakiskolát létrehozni, ahol szaklíceum van. Ehhez mérten, a megfelelő profilokban lehet szakiskolai oktatást beindítani. Az iskolának meg kell szerveznie az elméleti oktatást, míg a gyakorlati rész oktatásához partnert kell keresnie. Ez a duális képzés. Előnyben vannak azok a települések, ahol praktizálni lehet. Vagyis működő vállalatokkal rendelkezik, ahol a diákok nem csupán praktizálhatnak, hanem a végzősökkel akár munkaszerződést is kötnek. Ha e lehetőségekkel jól tudunk sáfárkodni, a szakoktatásnak visszaadhatjuk a becsületét, ami oda fog vezetni, hogy a gimnáziumot végzett diákoknak egy része természetes módon szakiskolákban fog továbbtanulni, mert abban lát lehetőséget, de felnőtt szakképzés is folyik.
– Anyanyelven is történik szakoktatás bármilyen szakmában?
– Természetesen, igen.
– Az új oktatási törvény, az érettségi levezetésében hozott-e változást? – Valószínűleg lesz változtatás, jelenleg azonban 2009/2010 óta az érettségit úgy szervezik, hogy a szóbeli vizsgák elveszítették a jelentőségüket, mert csak az írásbeli vizsgáknak az eredménye számít, amitől nehezebb lett a vizsga. A régi rend szerint, a 6-os osztályzat az átmenő jegy. Eddig azért volt könnyebb, mert a szóbelin egyszerűbb volt jobb osztályzatot szerezni. A vizsgák tisztaságának a biztosítása érdekében bevezették a kamerás rendszert…
– Ez nincs zavaró hatással vizsgázókra, nem fokozza a stresszt?
– A kamerák tudatának eleinte bizonyára volt, de hát megszokták, a diák igazából nem is veszi figyelembe a kamerák létét.
– Az oktatási törvény módosulása, tankönyvkiadással is jár. Biztosított-e az anyanyelvű tankönyveknek a kiadása?
– A tanügyi törvénybe bevittük, hogy a kisebbségi oktatás számára az oktatás nyelvén lehet tankönyveket írni. 3 típusú tankönyvet lehet használni: a kisebbségek nyelvén írnak, lefordítják őket románból vagy behoznak az anyaországból. Utóbbiak főleg az anyanyelv tankönyvei vagy szakkönyvek, amelyeket a szakoktatásban használnak. Ezek, főleg kis létszámú nemzetiségeknél igen alacsony példányszámot, akár 70-80 tankönyvet is jelentenek egy oktatási évben egy-egy osztálynak. Mint minden törvény, ez is módszertanok alapján lett életbe léptetve, ezért a módszerét próbálták megváltoztatni. Az indítvány viszont mindig a kisebbségi államtitkárságra jutott, ezért folyamatosan visszautasítottuk a törvény módosítását szolgáló módszertant, ami olajozottá teszi a törvényt, nem változtathat a lényegén.
Ebben az évben eljutottunk oda, hogy a miniszter úr aláírta a módszertant a három típusú tankönyv használatára, csakhogy az általa aláírt jegyzékbe azt is beszúrta, hogy a kisebbségi nyelveken írt tankönyveket le kell fordítani románra. Sajnálatosnak tartom, amiért a kezdeményezők nem csatolták hozzá, hogy a rendelet nem vonatkozik az irodalom, a vallás vagy a zene tankönyvekre. Erre jött a felhördülés, mert példának okáért, az ukrán ábécés könyvet hogyan fordítják le románra, nem beszélve a magyarról, amiben ő, illetve ű betű is van, de a nyelv rendszere is egészen más.
Emiatt patthelyzet alakult ki, áll a tankönyv-nyomtatás, de nem csak azért, hanem a közbeszerzési versenytárgyalás helytelen meghirdetése miatt is. Ezek olyan dolgok, amelyek nem mennek jól a Minisztériumban, ezért a 2013/2014-es tanévben az I. osztálynak nem volt tankönyve. Ilyen még nem volt, mert ugye, új program van, kifutottak az időből. Remélhetőleg július 8-ig megszűnik a licittel kapcsolatos cirkusz, ezért az I., illetve a II. osztály megkaphatja az új tantervek alapján elkészített tankönyveket. Remélem, hogy a továbbiakban sikerül majd megértetni, ha másképp nem, hát politikailag kell ráhatni a kérdésre. Mert a kisebbségi oktatásban részt vevőknek szükségük van az illető kisebbségek nyelvein megírt tankönyvekre. Más kérdés, hogy találunk-e olyan szakértőket, akik e könyveket megírják.
Beiskolázásban tartjuk a szintet
– Megvannak-e a végleges eredményei a magyar nyelvű előkészítő osztályok beiskolázási adatainak? – Természetesen, mert az előkészítő osztályok beiskolázási időszaka lezárult. A magyar beiskolázási arány az általában valamivel magasabb, mint 10 ezer fő. Ez idén is megvan. Erre azért nem lehet pontos adatot mondani, mert a szülők számára adott a lehetőség az I. osztályba való beíratásra is. Lényeg, hogy nem esik a diáklétszámunk. Ez talán annak is köszönhető, hogy az RMDSZ-en kívül már sokan foglalkoznak a beiskolázással, tehát a magyarság jó részét megmozgatja, mert az oktatás az a terület kell hogy legyen, ami mindenki számára fontos, tehát közügynek számít.
– Milyen stádiumban van a MOGYE-ügy?
– Ott a magyar vezetőség lemondott, tehát maguk közül ki kellene jelölniük az új vezetőséget, de hát nem teszik, ezért a MOGYE-ügy patthelyzetben van, de szerintem ez annyira összetett dolog, hogy „megér egy külön misét”.
– El kell ismernünk, hogy az anyanyelvű oktatásunk sok helyen a magyar romák jelenlétén múlik, közülük azonban sokan lemorzsolódnak. Mit lehetne tenni az integrálásukért?
– Ez országos gond, ezért kisebbségi államtitkárként szoros kapcsolatban állok az Országos Roma Ügynökséggel. Az elmúlt héten Magyar Bálinttal találkoztam, aki Soros György megbízásából roma integráció ügyben kereste meg a Tanügy Minisztériumot és az Európai Integrációs Minisztériumot. Vannak roma szervezetek, amelyek kiállnak az integrálódás mellett, mások viszont külön roma iskolákat óhajtanak. Hogy ki, mennyit tesz az integrációért, megérne egy külön vitát, de szerintem elsősorban a romákat befogadó iskoláknak kell lépniük ez ügyben. Külön programokat kell szerveznünk a felzárkóztatásukhoz, ne zárjuk ki őket. A helyi tanácsoknak is bele kellene kapaszkodniuk minden olyan programba, amihez végül is finanszírozásra számíthatnak. Tehát a magyar romákkal kezdenünk kell valamit, mert nagyon sok helyen iskolafenntartókká váltak. A közeljövőben fogok tárgyalni a romaszervezetek vezetőivel, ezért megpróbálok valamilyen felzárkóztatási projekteket elhozni Arad megyébe is, a mi roma közösségeink felé.
Felújított iskolaépületek, kevés gyermek
– Mit lehet elmondani a régiónkbeli iskolaépületek felújításáról? – 2004–2008 között, amikor parlamenti képviselő voltam, került pénz iskolaépület felújításra, ezért aki komolyan akarta, fel is újíthatta azokat. Az is igaz, hogy egy román–magyar kormányközi egyezmény jóvoltából a dévai Téglás Gábor Líceum minden pénzt megkapott az építkezéshez, és Temesváron a Bartók Béla Líceum épületét is újra tudták építeni. Arad megyében szinte minden iskolaépületet fel tudtunk újítani, három kivétellel: az erdőhegyi, a pécskai 2-es iskolának a kisépülete, illetve a kisperegi iskolaépület felújításával vannak gondok.
A pécskaiak pénzt kaptak a kis sportteremre, csakhogy időközben leállt a pénzosztás. Az erdőhegyi és a kisperegi iskolák később kerültek be a támogatottak körébe. Most viszont, a Minisztérium költségvetésében már nincs iskola-felújítási keret, mivel az iskolák a helyi tanácsok, illetve a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe kerültek. Ami az erdőhegyit illeti, a polgármesteri hivatal nem tud pályázni rá, mert a projektet nem ők indították el, de a polgármester megígérte, hogy a befejezéshez szükséges, mintegy 200 ezer lejt a helyi tanács finanszírozza. A kisperegi iskola felújítási projektjét a Nyugati Fejlesztési Régió dobta vissza, azért mert nem a polgármesteri hivatal szervezte a közbeszerzési eljárást, hanem a tanfelügyelőség. Tehát a mi iskoláink általában rendben vannak, ahova lehetett 2009-ig egy-egy sporttermet is építettünk.
Legnagyobb problémánk a gyermeklétszám. Éppen ezért örvendek, amiért Aradon elindult valami, amit oktatási stratégiának nevezünk. Azt életbe kell léptetnünk, csakhogy országos viszonylatban megváltoztak az opciók. Azáltal, hogy nagyvárosokban nagyon sok líceumunk van, azok elszívják a kerületi iskoláktól a gyerekeket. E tendencia óriási veszélyt rejteget. Ez Aradon is bebizonyosodott, ahol egy népes magyar közösség a mikelakai iskola nélkül maradt. Egyesek a gyereküket beviszik a központba, mások viszont román nyelvű iskolába íratják. Éppen ezért, az egykori kerületekben működött iskolák magyar tagozatai magukat számolhatják fel. Valamikor a `90-es években rossz döntés volt az I–XII. osztályos iskolacsoportoknak a létrehozása. Emiatt Arad kerületeiben csak az Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar tagozata tartja magát, ezen kívül a Mosóczy-telepen, illetve Gájban működik még egy-egy vékony elemis tagozatunk. Hasonló helyzetbe ütközünk szinte minden nagyvárosban, ahol a nagy iskolacsoportok miatt megszűnnek a kerületi iskolák. Sok diákunk kimarad az anyanyelvű oktatásból.
– Az Arad megyei oktatási stratégia kivitelezhető-e vagy újra kell gondolni?
– A stratégia nem rossz, csakhogy gond a közösség és a szülők hozzáállása. Ha komolyan beszélünk a stratégiáról, meg kell néznünk Arad megye specifikumát, ami alapján iskolát kellene létrehozni Fazekasvarsándon, mert Borosjenő vagy Pankota jobb megoldás lehetne, de nincs tradíció, ezért ott már elemi iskolát sem lehet fenntartani. Ezeket az iskolákat nem az állam zárta be, hanem magunk számoltuk fel őket azzal, hogy valami oknál fogva a gyermekeinket a többségi oktatásba írattuk, vagy a pedagógus megunta az ingázást, ezért magára hagyta az iskolát, diákjai pedig lemorzsolódtak. Hasonló a helyzet a Körösközben, ahol négy iskolát működtetünk a magunk közösségeire épülve.
Azzal a veszéllyel tesszük, hogy összevont osztályok alakulnak, vagy ki tudjuk járni a létszám alatti működtetést. Ehelyett talán jobb lenne Erdőhegyen kialakítani egy erős gimnazista iskolát, miközben a környező településeknek elemi iskolái maradnának. E felfogást meg kellene értetni, el kellene fogadtatni a szülőkkel, mert akkor arról is beszélhetnénk, hogy Erdőhegyen kialakítjuk a magyar nyelvű szakoktatást. Amikor képviselő voltam, sikerült kijárni, hogy Kisjenőn beinduljon a magyar nyelvű szakoktatás, csakhogy a szülők vagy nem tudták, vagy nem akarták, de kimúlt az elképzelés. Szerintem a kisrégiókban kiépítendő erős iskolaközpontok jelenthetnék az anyanyelvű oktatásunknak a hosszú távú megmaradását. Aradon és környékén, szívem szerint a kerületi általános iskolákat próbálnám életre kelteni.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
nyugatijelen.com; Erdély.ma

Izsák: elfogadhatatlan, hogy a székely zászlót községi zászlóvá minősítsék
A jelenlegi romániai közigazgatási rendszert szabályozó közel 50 éves jogszabályok szerint az etnikai arányokat, a kulturális hagyományokat is figyelembe kell venni a megyehatárok kialakításakor. Ezt a kitételt akarja a jelenlegi román hatalom megszüntetni a közigazgatási reformra hivatkozva, és ezt a szándékot hivatottak leplezni a megyei prefektusok autonómiaellenes székely zászlót üldöző magyarellenes kirohanásai is.
A Kossuth Rádió munkatársa, Sükösd Levente mindezekről Izsák Balázzsal, az SZNT elnökével beszélgetett, aki a héten Strasbourgban az Európa Tanácsban ezekkel a gondolatokkal érvelt a székely autonómiatörekvések mellett.
Izsák kihangsúlyozta: az ők dokumentumaikban sehol nem szerepel az a kifejezés, hogy „etnikai”, miközben a román hatalom ellenérvei között mindig visszatér ez a kifejezés, miközben a jelenleg hatályos közigazgatási törvény kimondja, hogy a megyehatárok kijelölésénél figyelembe kell venni az etnikai, történelmi kritériumot is, illetve a lakósság kulturális kapcsolatait, és hagyományait. Tehát „az etnikai szó nem nálunk szerepel, hanem abban a törvényben, amelynek most a megváltoztatására készülnek” – szögezte le az SZNT elnöke.
A székelyföldi prefektusoknak az önkormányzatokat célzó fenyegetéseiről Izsák Balázs azt elmondta, hogy egyáltalán nem törvényellenes az, ha egy önkormányzat kéréssel fordul a saját kormányához, mivel szerinte ez már a nevetségesség határát súrolja.
Az RMDSZ autonómiatervezetéről az SZNT elnöke azt mondta, hogy hozzá csak az a tervezet jutott el, amely a sajtóban is megjelent, annak pedig a lexikoni meghatározás szerint sincs semmi köze az autonómiához.
A zászlótörvény tervezetéről, amelytől az RMDSZ a székely zászló szabad használatát reméli, és amelyik a kormány honlapján is közvitára került, Izsák kijelentette, hogy annak semmi köze nincs a székely zászlóhoz. Ez csupán a helyi önkormányzatok zászlóelfogadását kívánja szabályozni, és még azt is beszűkíti – tette hozzá az elnök. A székely zászló nem községi zászló, az elfogadhatatlan, hogy a székely zászlót községi zászlóvá leminősítsék – hangsúlyozta Izsák Balázs.
Kossuth Rádió; Erdély.ma

A keresdi Bethlen-kastély Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz kori öröksége
A Segesvár melletti Keresden álló Bethlen-kastély Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz kori öröksége. A várkastély a 15. században épült, Keresd 8 évszázadon át a Bethlen család fészke volt.
A jelenlegi kastély alapjait Bethlen Márk idején rakták le, de az ásatások során kiderült, hogy egy 13. századi építmény helyén emelték.
Mindenki hozzátoldott valamit, nyomdát állított fel Bethlen Elek, hogy a testvére, Farkas, Erdély történelmét, a megírt részt ott nyomtassák ki – magyarázta gróf Bethlen Anikó, örökös.
A Küküllő menti dombok közt meghúzódó műemlék fennmaradásához nagyban hozzájárult, hogy itt nem zajlottak csaták, viszont a 20 század más természetű viharait annál jobban megsínylette. Az impériumváltás után a Bethlen család is elvesztette birtokainak jelentős részét: a kastély karbantartásának forrásai így elapadtak.
Nagyapám nem menekült el, mint a legtöbb földbirtokos, pedig ugye, mennyország nem várt rájuk. Ő azért maradt ott, hogy a puszta létével védje Keresdet. Nem fegyverrel vagy összeesküvéssel, hanem a puszta létével. Ezt úgy értékelték, hogy elvitték, Targu Jiu környékére, ott volt egy olyan gyűjtőtábor, mint Brassóban, meg Földvárt – emlékszik vissza gróf Bethlen Anikó. A keresdi kastély sorsát a kommunista hatalomátvétel pecsételte meg: az államosítás után 1949 tavaszán kifosztották. A Bethlen örökösök nem sokat tudnak az innen elhordott berendezés, a 3 ezer kötetes könyvtár, és az értékes festmények sorsáról.
Gróf Bethlen Anikó elmondása szerint múzeumokban van egy-egy festmény, képek, Szebenben van a kis kápolnának a szószéke, azt eldugták, hogy ne találja meg a művészettörténész és az ügyvéd, akik felmérték, hogy mi maradt. Segesváron vannak dolgok a múzeumban, Balázsfalván, Medgyesen, Brassóban, s talán Fogarason is.
A gazdátlanul maradt műemlék darabjait a keresdiek hosszú évekig építőanyagként hordták el. A teljesen lepusztult kastély felújítását a 90-es évek elején, a tetőszerkezet újjáépítésével kezdte meg a bukaresti művelődési minisztérium. Miután azonban az örökösök visszaigényelték, megszakították a munkálatokat. Így most a Bethlen-leszármazottakra hárul a helyreállítás befejezése. A család egyelőre az európai uniós pályázat alapfeltételét, a felújítási tervet sem tudja elkészíttetni, és az önrész fedezéséhez szükséges összeggel sem rendelkezik.
Én minden esetre keresem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik hozzáértőek, és ha sikerül, hogy európai pályázatot írjunk, amihez nem csak önrész kell, hanem jó pályázatíró, aki nem csak ésszel, egy kicsit szívvel és sok lélekkel áll hozzá. Én évek óta szedegetem össze, amivel Keresdet egy olyan etnográfiai múzeummá lehet tenni, nem az egészet, hanem a földszinti részt – mondta gróf Bethlen Anikó.
Legalább három millió euróra lenne szükség ahhoz, hogy a kastély visszanyerje régi fényét. Az örökösök úgy döntöttek: lépésről-lépésre haladnak. Idén a kastély kápolnáját szeretnék használhatóvá tenni. A Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően pedig nyáron a Sapientia diákjainak tájépítészi és kertészeti tábort szerveznek a kastély területén.
Gyakorlatilag közösen próbálunk a kastélykertben valamit tenni. Ott sem történt az elmúlt 60-70 évben semmi, öregedtek a fák, egy-egy fa kidőlt. Az is teljesen elhanyagolt állapotban van, ezt próbáljuk közösen fejleszteni. A diákokkal közösen megpróbálunk kialakítani egy látogatói útvonalat, hogy körbe lehessen járni a kertet – nyilatkozta Gál Sándor, a Pro Castrum Bethlen Egyesület projektfelelőse.
A Bethlen család ősi fészke az elmúlt időben kapuit is megnyitotta a látogatók előtt. A leszármazottak pedig azt mondják: legjobb tudásuk szerint próbálják óvni, hiszen Erdély épített öröksége nemcsak magántulajon, hanem közös kincs is.
dunatv.hu; Erdély.ma

Jubilál a Tusványos
Idéntől himnusza is lesz a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábornak. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány szervezésében július 22–27. között Tusnádfürdőn Történetekből történelem! címmel megrendezett rendezvénysorozat kiemelt politikai témái az idei magyarországi, az európai parlamenti, valamint a romániai államfőválasztások lesznek – derült ki a szervezők keddi kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Tusványos politikai programkoordinátora elmondta: az immár negyed évszázados múltra visszatekintő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor abban különbözik Tusnádfürdőn megszervezett rendezvény korábbi kiadásaitól, hogy idén a hivatalos kezdés előtt egy nappal beiktatnak egy találkozót Bálványoson is.
Mint részletezte, ide azokat a személyiségeket hívták meg, akik negyed évszázada létrehozták a tábort: Németh Zsolt, Smaranda Enache, David Campanale, Sántha Attila, Szabó Miklós és Toró T. Tibor is részt vesz a szabadegyetem előestéjén megszervezett megemlékező eseményen.
Sándor Krisztina ugyanakkor arról is beszámolt, hogy megpróbálják egy asztalhoz ültetni a különböző nézeteket valló politikusokat a magyar–magyar, valamint magyar–román párbeszéd jegyében. Több meghívott politikus már visszaigazolta jelenlétét, így Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a Tusványos szombati napján tartja meg előadását.
A kerekasztal beszélgetéseket, előadásokat három fő téma köré csoportosították, a választások, a rendszerváltozást követő 25 év elemezése és a nemzetpolitikai kérdések kerülnek terítékre. De – mint a volt főszervező tapasztalatból is tudja – a program politikai része egyelőre napról napra változik, annak függvényében, hogy a meghívott politikusok milyen arányban igazolják vissza jelenlétüket. Kifejtette: valamennyi magyar európai parlamenti képviselőt meghívták, illetve szinte valamennyi magyarországi minisztériumot képviseli egy-egy államtitkár.
Eddig Tőkés László és a tábor alapítók közé tartozó Toró T. Tibor mellett Deutsch Tamás, Csáki Pál a felvidéki Magyar Koalíció Pártja, valamint Schiffer András, az LMP elnöke jelezte, biztosan részt vesz a szabadegyetemen. Sándor Krisztina leszögezte, korábbi pártpolitikai csatározásoktól függetlenül mindenkit meghívtak, hogy visszahozzák azt a politikai vitakultúrát, amely a Tusványos egyik legsajátosabb, legfontosabb védjegye.
Fancsali Barna a MIT elnöke ugyanakkor elmondta: idén himnusza is lesz a tábornak – az Intim Torna Illegál zenekar dalának címe: Számon a szívem. Popa Ilona, a MIT alelnök, a Tusványos programfelelőse a rendezvénysorozat nagyszínpadi koncertjeiről is beszámolt. Ott lesz a Role, az Edda, a Heaven Street Seven, a Tankcsapda, Rúzsa Magdolna, a 30Y, a Kiscsillag és a Quimby is. Ugyanakkor a fesztivál programjában helyet kapnak a feltörekvő erdélyi zenekarok, és fellépnek a Dumaszínház humoristái is.
Vadász-Szatmári Huba, a MIT alelnöke, Tusványos táborigazgatója több jó hírrel is szolgált a táborozóknak, a 25 éves jubileumra való tekintettel ugyanis csak napi 15 lejbe kerül egy sátorhely a korábbi 25 lej helyett. Aki pedig a rendezvény mind az öt napjára vált sátorhelyet, 70 lejes kedvezményes áron teheti meg. További jó hír, hogy a tábor mosdói és zuhanyzói felújítás alatt állnak.
Kiss Előd-Gergely, Székelyhon.ro

Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
Közgazdaság – és Gazdálkodástudományi Egyetem
Debüt-díjban részesült dr. Szász Levente, intéztünk oktatója
Egyetemi karrierpályájának első öt évét érintő kimagasló oktatói és kutatói eredményeinek elismeréseképpen 2014. június 27-én oktatói debüt-díjban részesült dr. Szász Levente, intézetünk egyetemi adjunktusa. A díjat minden évben a Romániai Közgazdaságtani Egyetemi Karok Egyesülete (AFER) ítéli oda azon sikeres pályakezdő egyetemi oktatóknak, akik tudományos és szakmai téren kiemelkedő eredményekkel rendelkeznek.
/A Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet 2011 októberében jött létre 21 főállású oktatóval.
econ.ubbcluj.ro/hirek

Lobbi a területi autonómiáért (Az SZNT Strasbourgban)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) folytatja együttműködését az új összetételű magyarországi európa tanácsi delegációval – nyilatkozta Izsák Balázs SZNT-elnök tegnap, miután hazatért Strasbourgból, az ET parlamenti közgyűlésének múlt heti ülésszakáról.
Az SZNT háromtagú delegációja lobbitevékenységet próbált folytatni az Európa Tanács intézményeiben a székelyföldi területi autonómia ügyében. Izsák Balázs úgy értékelte, hogy az új összetételű magyar ET-delegációval gyümölcsöző lehet az együttműködés, hiszen megnőtt a magyar képviselők mozgástere. Szerinte ez abban is megnyilvánul, hogy Németh Zsolt magyar delegációvezetőt az ET parlamenti közgyűlése néppárti frakciójának helyettes vezetőjévé választották. Izsák Balázs elmondta: az SZNT küldöttsége Strasbourgban többször is meggyőződött arról, hogy eljutottak az Európa Tanács illetékes intézményeihez a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatai, és az ET apparátusát foglalkoztatja a kérdés. Példaként hozta fel, hogy az ET Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának állandó bizottsága álláspontot kért az ügyben a román kormánytól, és úgy döntött, hogy a kongresszus július 3-án Kisinyovban összeülő monitoring bizottsága megvitatja a székelyföldi önkormányzati határozatok ügyét. Az SZNT elnöke közölte, továbbra is számítanak a magyar kormány támogatására az autonómia eléréséért folytatott politikai küzdelemben. Megemlítette, hogy vasárnap a Szent László-napi Bukovinai Székely Találkozó keretében részt vett a Székelyföld autonómiájáról tartott kerekasztal-beszélgetésen a budapesti Reménység Szigetén. „Székelyföld autonómiáját mindenképpen meg fogjuk valósítani” – vonta le a következtetést Izsák Balázs.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtiltották a lampioneregetést
Elmaradt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kézdivásárhelyi szervezete által vasárnap estére a Gábor Áron-szobornál tervezett, Kívánj lampionnal! rendezvény.
Az EMI tegnap sajtóközleményben tudatta, hogy az esemény önhibájukon kívül maradt el. Az EMI pénteken a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal által elküldött levélből értesült arról, hogy a légihatóság nem engedélyezte a lampioneregetést. Az átirat szerint Kézdivásárhely fölött személyszállító repülők haladnak el, ezért nem engedélyezett sem a tűzijáték, sem a lampioneregetés. A polgármester által aláírt átiratból az is kiderült: ha saját felelősségükre megszervezik, az következményeket von maga után – esetükben büntetést, pénzbírságot. Az EMI nem tudná felvállalni egy ilyen nagy összeg kifizetését, közös megegyezéssel lemondtak elképzelésükről. Rendezvényükkel egy eltűnőben lévő, XVI. századi magyar hagyományt szerettek volna újra életre hívni, emellett az autonómiaigényt is hangsúlyozni akarták.
(iochom),Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szabadságért küzdeni kell
Gábor Áron halálának 165. évfordulóján, amikor fölöttünk lebeg a régiósítás, a kisebbségbe, szórványba száműzés réme, amely teljes kiszolgáltatottságot, a székelység gyors etnikai fellazítását jelenti, az ágyúöntő konok kitartása, szabadságért folytatott harca számunkra jelkép értékű.
Ha számvetést végzünk, sajnos, a Gábor Áron vértanúhalála óta eltelt hosszú időszak után még mindig támadnak olyan erők, amelyek a székelység felszámolásán munkálkodnak, ezért a szabadságért folytatott küzdelmünk nem ért véget. Olyan országban élünk, ahol az általunk tisztelt személyiségek szobrait meggyalázzák, az egy-két magyar szót tartalmazó megnevezések, utcanevek büntetőperek anyagaivá lesznek. A székely zászlók üldözése pedig állampolitikai rangot nyert. Már nemcsak az önálló magyar egyetemért, de az önálló magyar tagozatért is harcolni kell. A diszkriminációt, az intoleráns politikát folytató hatalom a megalkuvókra támaszkodva próbálja aláásni népünk jövőjét.
Az idő múlása – az elmúlt negyedszázad – a magyarellenes nacionalistákat szolgálta, de ma egyre inkább bennünket, a nemzeti elnyomás áldozatait, mert Európa-szerte új szelek fújnak. Harcunk az autonómiáért ma már nem teljességgel kilátástalan. Szülőföldünkön való megmaradásunkért azonban nap mint nap meg kell küzdenünk, ez a mi sorsunk, másképp nem tehetünk! E harcot már nem ágyúkkal vívjuk. Legerősebb fegyverünk az igazmondás, a könyv, a szó! Európa egyik legnagyobb, tömbben élő nemzeti közösségeként mind az etnikai, mind a történeti jog alapján jogosultak vagyunk a területi autonómiára, amely Románián belüli korlátozott szuverenitást, önrendelkezést jelent.
Népünk soha nem feledte elődei küzdelmét a szabadságért, és ebből ma is erőt merít. Székelyföld népe képes megszervezni saját gazdasági, társadalmi és kulturális életét azon a földön, ahol él. Képes magasabb életminőséget és teljes kulturális önrendelkezést biztosítani az itt kisebbségben élő románoknak is. Székelyföld két nép birtoka, az itt élő székelyeké és románoké. Az egyenlőség alapja a két nyelv egyenrangúsága, az arányos részvétel e terület vezetésében, a helyi döntések meghozatalában. A területi autonómia biztonságot jelent mindenkinek, erősíti Romániát is azáltal, hogy véget vet az ádáz feszültségnek, a szélsőséges erők hazug és uszító jellegű propagandájának. Amikor a román nacionalizmus – a román alkotmány első cikkelyére hivatkozva – nyíltan Székelyföld felszámolására tör, megtagadja a székelység területi autonómiához való jogát, akkor mi az igazmondás fegyverével mondjuk, követeljük e jogot. Erre emlékeztet 1849. július 2., amikor az Uzon és Kökös közötti csatamezőn ágyúk tucatjai hirdették, hogy a székely népet megilleti a szabadság! Erre emlékeztet Gábor Áron hősi halála is, amely arra int, hogy a szabadságért elszántan és határozottan tovább kell küzdeni!
Kádár Gyula, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzetközi konferencia és tábor Havadtőn
A Pro Havadtő Egyesület sikeres pályázata eredményeként 2014. július 2–12. között a Jeunes en Roumanie (Fiatalok Romániában) nemzetközi önkéntes program keretében 19 belgiumi fiatal vesz részt a régi református temető rehabilitációjában. Az egyesület szervezésében 2013-tól kezdődően 8 kalákára került sor, melynek során kiásták és újraállították az elsüllyedt, kidőlt régi sírköveket, 305 mívesen faragott sírkövet örökítve ezzel az utókorra. Felmérésük szerint további félszáz sírkő vár felállításra, azt követően bozótirtást és ösvénykialakítást végeznek, hogy látogathatóvá tegyék a Kis- Küküllő mente legszebb régi temetőjét.
A tíznapos tábor nyitó délutánján a külföldi vendégek és a helybéliek számára a szervezők önálló konferencia keretében számolnak be a település kulturális értékeiről és a kitűzött célokról. A rendezvényt Varga József, Gyulakuta polgármesterének köszöntő szavai nyitják, majd felolvasásra kerül Sógor Csaba európai parlamenti képviselőnek, a konferencia fővédnökének a rendezvényt méltató levele. A szakmai előadások sorát dr. Vajda András néprajzkutató nyitja, aki a Maros megyei kulturális örökség állapotát ismerteti. Ezt követően Donáth Beáta, a havadtői iskola tanítónője Havadtő monográfiájának előkészületeiről számol be. Dr. Kinda István néprajzkutató Havadtő kulturális értékeit veszi számba, Koncz Emma óvónő, a Pro Havadtő Egyesület elnöke, a hagyományos, népi gyermekvilágot idézi fel. Donáth István közösségszervező, a Pro Havadtő Egyesület alelnöke, a 19. századi temető rehabilitációs programjáról és a tábor munkatervéről beszél.
Az előadásokat követően bemutatkoznak a Jeunes en Roumanie belga csoportjának tagjai, akiket végigvezetnek a 2010- ben felavatott helytörténeti és néprajzi gyűjteményből szervezett kiállításon. A rendezvény hivatalos része a régi temető meglátogatásával ér véget.
Havadtő örökségvédelmi programjának szakmai koordinátora dr. Kinda István néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum főmuzeológusa. A 2014. év tevékenységeit Gyulakuta Polgármesteri Hivatala, Maros Megye Tanácsa, a Bethlen Gábor Alap és a Székely Nemzeti Múzeum támogatja. A projektet több neves intézmény – a Kriza János Néprajzi Társaság (Kolozsvár), a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre) – is támogató figyelemben részesíti. A konferencia napján dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum (Budapest) főigazgatója helyszíni szemle során megtekinti Havadtő kiemelt értékű faragott sírköveit.
A Pro Havadtő Egyesület célja, hogy a belga önkéntes csapat tagjaival a helybéli fiatalok is kapcsolatba kerüljenek, a közös munkák során bepillantást nyerjenek egy másik kultúrába, barátságok szövődjenek. Éppen ezért szívesen fogadják a tábor idejére a segítőkész önkénteseket, a nyitó konferenciára érkező érdeklődőket szeretettel várják!
Pro Havadtő Egyesület, Népújság (Marosvásárhely)

Románia lakossága 20 millió alá csökkent!
Románia rezidens lakossága 2014 januárjában 0,4 százalékkal csökkent tavaly január elsejéhez képest, 20 millió alá esve: összesen 19,94 millió lakosa volt Romániának, majdnem 57 százalék 25 és 64 év közötti.
A csökkenés fő oka a negatív természetes szaporulat, amely mínusz 70 812 személyt jelent – áll az Országos Statisztikai Hivatal (INS) közleményében.
A lakosság 48,8 százaléka, azaz 9,73 millió személy hímnemű, akárcsak a 2013-as év elején.
2013. január elsejéhez viszonyítva mind a hímnemű, mind a nőnemű lakosság körében csökkenés következett be – mutat rá az INS.
A lakosság összlétszámának 56,6 százaléka 25 és 64 év közötti, 16,5 százalékuk 65 év fölötti.
A 14 éven aluli személyek a lakosság 15,5 százalékát teszik ki, a 15 és 24 év közötti fiatalok a 11,4 százalékát.
A rezidens lakosság azokat a személyeket (román vagy külföldi állampolgárokat) foglalja magába, akik legalább 12 hónapig egyhuzamban Románia területén laknak. A rezidens lakosságba beleszámítják a Romániába bevándorolt személyeket, az országból kivándorolt személyeket azonban nem – áll a közleményben.
(Mediafax), Nyugati Jelen (Arad)

Budapesti kórusok emlékezetes fellépései
Két magyarországi kórus, a budapesti Fővárosi Énekkar és a Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus lépett fel Kolozsváron a Szent Mihály templomban, a vasárnap reggel 10 órás szentmisén. Műsorukon főleg magyar szerzők művei szerepeltek, azaz Halmos László Minden földek Istent dicsérjétek, Bárdos Lajos Szentlélek Isten, szállj reánk (Veni creator), Liszt Ferenc O salutaris hostia, Kodály Zoltán Szép könyörgés, Erkel Szózata Bárdos Lajos feldolgozásában. Vezényelt Krasznai Gáspár, közreműködött Illés Péter (ének).
Szabadság (Kolozsvár)