Hagyományápolásra buzdít Áder János (A magyar államfő Háromszéken)
Székelyföldi, 1848–1849-es tematikájú magánlátogatásának második napját a Székely Nemzeti Múzeumban kezdte Áder János, Magyarország köztársasági elnöke és felesége, Herczegh Anita. Ezt követően útjuk Kézdiszékre vezetett, Csernátont és Kézdivásárhelyt látogatták meg, majd a Nyergestetőn állítottak kopjafát. Erdélyi körútjukat Hargita megyében folytatták tegnap délután.
Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul és kísérete körében az elnöki pár gyalog érkezett a Székely Nemzeti Múzeumhoz, melynek kapujában Vargha Mihály igazgató köszöntötte őket. Az előcsarnokban Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere üdvözölte a vendégeket. Először az In memoriam Gábor Áron (1814–1849) állandó kiállítást mutatta be az igazgató, s azon belül is Gábor Áron ágyújához vezette a vendégeket. Majd a kökösi csata térképe és a székely Munkácsy, Gyárfás Jenő nagyméretű festménye, a Gábor Áron halála előtt időztek. A lovagterem felé menet Vargha Mihály megmutatta a székely nemzet pecsétnyomójának képét, utána a legfrissebb, nemrég az alkalomra megnyitott időszakos kiállítás, A szabadságharc ereklyéi című tárlat következett. Vargha Mihály tárlatvezetését Tamás Sándor kiegészítései fűszerezték. A hivatalos programban ennyi szerepelt, de az igazgató még becsalta a vendégeket a kápolnaterembe, ahol a Haza a mélyben című kiállítást mutatta meg, s a múzeum nagy kincsét jelentő Apor-kódex nemesmásolatát. A látogatás végén ajándékokkal kedveskedtek az elnöki párnak: Tamás Sándor Gábor Áron arcképének másolatával és a nemrég megjelent Descriptio Transilvaniae térképkatalógussal, Antal Árpád a Cserey Zoltán és József Álmos szerzőpáros Sepsiszentgyörgy képes története című munkájával, Vargha Mihály múzeumi kiadványokkal. Az elnökné asszony a Guzsalyas Alapítvány nemezsálával és egy festett faládikával gazdagodott. Ezt követően az államfő beírt a vendégkönyvbe: „Fogadják őszinte elismerésemet az 1848–49-es kiállításért. Remélem, minél több fiatal tér majd be a Székely Nemzeti Múzeumba, hogy megismerje történelmünk e fontos pillanatának emlékeit. Időutazás, emlékezés, hagyományápolás: legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak”. Ezt aláírta mind Áder János, mind Herczegh Anita. Tamás Sándor rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarország közméltóságai gyakran jönnek Székelyföldre, és hívja, jöjjenek minél sűrűbben, hisz Erdély, s azon belül bármely térség magyarjai ugyanúgy a magyar nemzethez tartoznak, mint a magyarországiak. Tisztelgés a ’48-as hősök előtt
Délelőtt 11 óra körül érkezett meg az elnöki pár és kísérete Alsócsernátonba, ahol a Haszmann Pál Múzeum bejáratánál Bölöni Dávid polgármester, Haszmann Pál és D. Haszmann Orsolya, a múzeum volt és jelenlegi vezetője köszöntötte, majd népviseletbe öltözött csernátoni fiatalok szilvapálinkával és frissen sütött kürtőskaláccsal kínálták őket. Megtekintették a kopjafákat (felvételünk), a technikatörténeti kiállítást, a régi mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményt, valamint a Damokos-kúriában berendezett múzeumi termeket, az államelnök beírt a múzeum aranykönyvébe, tisztelgett Végh Antal és Bod Péter mellszobra előtt. Háromszéki körútjukat Kézdivásárhelyen folytatták, a Jazz Cafféban elfogyasztott kávé után a déli harangszót követően Áder János a biztonságára diszkréten vigyázó magyar és román testőrökkel körülvéve gyalog tette meg az utat Gábor Áron szobráig, ahol mintegy háromszáz fős összesereglett tömeg fogadta tapssal. A szobornál díszőrséget állt a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület két huszára. Az elnöki pár koszorút helyezett el az ágyúöntő hős szobrának talapzatán, majd a magyar és a székely himnusz közös eléneklése után Bokor Tibor polgármester üdvözölte a köztársasági elnököt. Rövid beszédét „Mindig szeretettel várjuk önt vissza Kézdivásárhelyre” szavakkal zárta. Áder János megköszönte a nagyon meleg fogadtatást, és elismerését fejezte ki, hogy ápolják „mindannyiunk hőse, Gábor Áron emlékét”. A szobortól az államfő és kísérete a 11-es udvarteret járta végig, majd a 10-es udvartéren, az Incze László Céhtörténeti Múzeum udvarán keresztül – ahol megtekintette Gábor Áron ágyújának hű mását – tért vissza a főtérre. Továbbutazása előtt Bokor Tibor polgármesternek elmondta, hogy a nyáron Csernátonba jön, amikor ismét meglátogatja a céhes várost, ahol nagyon jól érezte magát. A magyar államfő és kísérete Kézdivásárhelyről a Nyergestetőre utazott, ahol felavatta az 1848/49-es szabadságharcban itt elesettek emlékére általa állíttatott, a csíkszeredai Művészeti Népiskola műhelyében készült monumentális kopjafát. A Nyergestetőn Áder Jánost fúvószenekarral és huszárokkal fogadták, házigazdaként Borboly Csaba megyeitanács-elnök, a Csíki Területi RMDSZ elnöke és Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte. Áder János megkoszorúzta az emlékművet, majd a kopjafához vonult a vendéglátókkal együtt, ahol András Lajos faragómester, a Művészeti Népiskola oktatója elmagyarázta az alkotást díszítő motívumok jelentését. A kopjafát Tamás József római katolikus segédpüspök áldotta meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Feladataink megtartó ereje (Böjte Csaba sepsiszentgyörgyön)
Merjük vállalni feladatainkat, mert azok fölnevelnek bennünket, gyarapodunk általuk, s higgyük, többre vagyunk képesek, mint amire önmagunkat tartjuk – buzdította hallgatóságát Böjte Csaba ferences szerzetes sepsiszentgyörgyi előadásán. A Parittya Egyesület rendezvényén zsúfolásig telt Gábor Áron Teremben hétfő este Jézus életútjának üzenetét egyaránt tolmácsolta: szeressük és merjük vállalni szülőföldünket, családunkat.
Mindannyiunk számára az a cél, hogy Isten társai legyünk a világ továbbteremtésében – fogalmazott Csaba testvér, miközben arra biztatott: ott, ahol és amit Isten tőlünk kér, bizalommal álljunk hozzá, alázattal, szeretettel vállaljuk és tegyük meg, hiszen képesek vagyunk rá. Munkája kapcsán elmondta, a dévai Szent Ferenc Alapítvány az elmúlt két évtized alatt ötezer rászoruló gyermekről gondoskodott, több mint felük mára kirepült. Hangsúlyozta: a nevelés lényege olyan feladat elé állítani a gyermeket, mely révén megtapasztalja korlátait, mégis tovább tud lépni, több lesz általuk. Ma otthont teremteni Erdélyben nem kis feladat – vélekedett Csaba testvér –, kérdés azonban: merjük-e vállalni a családalapítás, gyermekvállalás csodaszép feladatát? „Örömmel mondhatom, az elmúlt évben Csíkszeredában például többet kereszteltek, mint amennyit temettek – fejtette ki lapunknak. – Vannak pozitív jelek, eldugott falvakban, Egerszéken, Csinódon, ahol az elmúlt húsz évben szaporodott a lakosság. Ez azért érdekes, mert ezek a legnehezebben élhető, lakható földek, gazdag bánsági, mezőségi portákhoz viszonyítva itt nagy a szegénység, és mégis, a nehézség ellenére szaporodik a nép. Azt látom, hogy a nehézség nem szétcincálja népünket, ellenben sokszor éppen a munka, a feladat az, ami megtart bennünket. Ezt próbáltam ma üzenni a fiataloknak is: ne tartsanak a feladatoktól, ne féljenek tanulni, dolgozni, házat építeni, családot alapítani, mert mindezek visszahatnak ránk. Önmagamat tetteimmel építem, holnap azzá válok, amit ma teszek. Magamat gazdagítom saját munkámmal, és ez óriási igazság” – magyarázta Böjte atya. Gondozottjairól szólva elmondta, fel kellett vállalnia őket, hiszen bajban lévő gyermekek kértek segítséget tőle: „Sokszor úgy éreztem, egy-egy hatósági közeget meggyőzni, anyagiakat előteremteni, engedélyeket beszerezni meghaladja az erőmet. Ilyenkor, ha reggel szembemegyek a gyermekekkel, tekintetükben azt látom: a mi pap bácsink mindent meg tud oldani. Teremtő tekintetük van, erőt adnak nekem. Nagyon élvezem, amit végzek, közben persze elfáradok – de az erőfeszítés erősebbé tesz.” Kérdésünkre, miszerint másként döntene-e, mint évekkel korábban, ha még egyszer hivatást választhatna, Csaba testvér gondolkodás nélkül válaszolta: „biztosan nem, minden egyes gyerek egy nagy élmény, s olyan örömöket okoznak, amit én nem adnék semmiért”.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Pogromidéző március
Március 10-ét követően Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere az újságíróknak igencsak részletesen kifejtette véleményét a székely szabadság napi rendezvényekről. Bőszen tiltakozott a mindenféle "rendbontók, bűnözők, elmezavarodottak" megnyilvánulásai ellen, nehezményezte, hogy "Balázs úr" ígéretei ellenére elszabadultak az indulatok, és határozottan kijelentette: felvonulást többé nem hagy jóvá semmiféle szervezetnek, csupán megemlékezési ünnepségre vonatkozó kérelmet. Szavai nyomatékosításaként közölte, már két ilyen kérelem is érkezett, amelyeket el fog utasítani: a Vatra Româneasca és az Új Jobboldal március 16-ra illetve 27-re, a forradalmárok emlékművéhez tervezett felvonulásra kért engedélyt.
Ezzel szemben mára alaposan megváltozott a helyzet: a fenti két román szervezet, amelyekhez veteránok, volt tisztek, Hargita és Kovászna megyéből úgymond elűzött románok is csatlakoznak, mára tette át a polgármesteri engedéllyel is rendelkező, összevont tüntetés időpontját. A román sajtóban a "miting" és a "manifestatie" kifejezések jelentek meg, miközben a polgármester csupán a megemlékezési ünnepség engedélyezéséről beszélt. Az időpont mellett a helyszín is furcsamód változott. A keddi Vatra-felhívásban a prefektúra előtti gyülekezésre biztatták a románokat, tegnap már az Avram Iancu-szobor elé hívták őket "Erdély szent, ősi földjén az elődeik vére árán kivívott történelmi jogaikat követelni", valamint "a kormánytól tetteket követelni az alkotmány és a törvények betartatására, a nemzeti méltóság biztosítására", hiszen, mint mondják, itt és most, e nehéz időkben, amikor a román nemzet sorsa a magyar szélsőségesek provokációi miatt veszélybe került, a többségi nemzetnek fel kell mutatnia az erőt! A polgármester a Iancu-szobortól a Művész moziig hagyta jóvá a tüntetés helyszínét, gyakorlatilag majdnem a teljes főtéren, ahol ugye semmiféle felvonulásra nincs lehetőség...
Az erőt e román hazafiak pedig éppen március 19-én akarják felmutatni, azon a napon, amely Marosvásárhely magyarsága számára a negyed évszázaddal ezelőtti véres márciusi pogromot idézi, és éppen ott, ahol 24 évvel ezelőtt a békés, anyanyelvért folyó tüntetés véres összecsapásba torkollott: a város szívében. Ezen a napon akarnak tüntetni román nacionalisták, és a Marosvásárhelyt a harmónia városává kikiáltó polgármester jóvá is hagyta a fekete március sebeit feltépő tiltakozó megmozdulást. Hogy ki ellen tiltakoznak a román nacionalisták és kinek szól az erőfitogtatás, tudjuk. Dorin Floreának, a harmónia bajnokának pedig tudnia kellene, hogy a mai tüntetés engedélyezésével – amely könnyen átcsaphat szélsőséges megnyilvánulásokba – semmiképpen sem az általa deklarált és pannón hirdetett harmónia, megértés és békesség jegyében jár el. Ellenkezőleg, döntése újabb arculcsapás Vásárhely magyarságának!
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),

Büntetést rónának ki a Siculitas elnökére
Olyan hírek keringtek tegnap a világhálón, a Maros megyei csendőrség közleményére hivatkozva, hogy Izsák Balázs óriási bírságot kapott a március 10-i felvonulás miatt: 36 ezer lejes büntetésről szólnak, és állítólag azokat büntették, akik dulakodtak a csendőrökkel, illetve akadályozták a forgalmat a városban az engedély nélküli felvonuláson. Összesen tizenegy személyt bírságolták meg, három ellen pedig bűnvádi eljárás beindítását is kezdeményezték a hatóságok. A tüntetés főszervezője, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke 12 ezer lejes büntetést kapott.
– Mi igaz a hírből? – kérdeztük Izsák Balázst, az SZNT elnökét.
– Fogalmazzunk úgy, hogy kiküldtek egy jegyzőkönyvet. Az, hogy megbüntettek, még egy kicsit odébb lesz. Kiküldtek egy jegyzőkönyvet, amely arról szól, hogy kirónak ránk nyolcezer, meg háromezer, meg ezer lej büntetést a 60/1991-es törvény 26. cikkelyének a., b. és c. pontja alapján. Az a. pontért nyolcezret kellene fizetnünk, a b. pontot háromezer lejre taksálják, a c-t pedig ezerre.
A törvény 26. cikkelyének a. pontja szerint kihágásnak minősül és büntetendő, ha a szervezők bejelentetlen, bejegyzetlen vagy betiltott rendezvényt tartanak. Sem bejelentetlen, sem bejegyzetlen, sem betiltott rendezvényt nem tartottunk. Most nem részletezem a továbbiakat, majd a bíróságon megtesszük, mert a büntetést törvénytelennek tartó, és meg fogjuk támadni a bíróságon.
– A hír a megyei csendőrségre hivatkozik, 36 ezer lejes bírságról szól és arról, hogy a "főszervező" Izsák Balázst 12 ezer lejes büntetést kapott.
– Eléggé zavaros ez a világhálón keringő hír, én is fel fogom tenni a jegyzőkönyvet, amit kaptunk. Ez a 36 ezer lej nem tudom, hogy micsoda, feltételezem – de hangsúlyozom, ez csak feltételezés, hogy az összesen kiszabott büntetések összege. Arról lehet szó. A szervezőnek, a Siculitas Egyesületnek – amelynek az elnöke vagyok – kiküldött jegyzőkönyv 12 ezer lejes büntetésről szól.
– És meg fogják támadni a bíróságon?
– Meg fogjuk támadni, mert teljesen törvénytelen.
Népújság (Marosvásárhely),

Megcsúfolták a magyar feliratokat
Március 15-én, amikor Erdély-szerte békésen ünnepelt a magyarság, aki Segesváron túlról érkezett az esti órákban megyénkbe, nem kis meglepetéssel tapasztalhatta, hogy Fehéregyházától kezdve Kenden, Balavásáron, Göcsön, Székelyvajában, Ákosfalván és Marosvásárhely bejáratánál is a helységnévtáblákon a települések magyar megnevezését festékkel húzták át, néhol kört festettek rá, a közepén kereszttel, máshol a körben a NU felirat szerepelt. Mintha 1990. március 19-ének a szele csapott volna meg, ahogy az újabb meg újabb táblákat megvilágította az autó fényszórója. Huszonnégy évvel ezelőtt is így kezdődtek a marosvásárhelyi véres összecsapásba torkolló események – jutott eszünkbe első gondolatként. Akkor is először csak a magyar feliratokat festették be, verték le, hogy aztán az RMDSZ-székház ostromában, Sütő András ütlegelésében, majd a főtéren tüntető magyar lakosság megtámadásában csúcsosodjon a pogrom, amely öt emberéletet követelt. A történtek nyomán kizárólag csak magyar résztvevőket ítéltek el, s a vidéki románságot felbujtó és beszállító szervezők kilé-tét mélyen elhallgatták, az események sorrendjét elferdítették. Azóta Románia is az Európai Unió tagállama lett, s az ország aláírta a kisebbségi nyelvek chartáját, amellyel vállalta a kétnyelvűséget ott, ahol nemzetiségek élnek. Ez a helységnévtáblákat illetően meg is valósult, ezért volt felháborító, ami március 15-én történt. Vártunk, hogy talán a hivatalosságok valamilyen formában reagálni fognak, hiszen ha egy román feliratot festettek volna be, a tetteseket azonnal előállították volna.
Tegnap a Megyei Rendőr-felügyelőség szóvivője azt nyilatkozta, hogy tudnak a történtekről, elkezdődött a kivizsgálás, helyenként megfigyelő-kamerák is vannak, s ha megtalálják a tetteseket, rongálás vádjával indítanak eljárást ellenük. Hogy hány települést és útvonalat érintett megyénkben a festegető buzgalom, erre nem tudott egyelőre pontos választ adni.
Grosu Corneliu prefektus, aki pontosan tudta, hogy mi történt, határozottan elítélte a tettet: – A szakhatóságok arról tájékoztattak, hogy nyolc helységnévtáblán a magyar nyelvű elnevezést különböző színű festékkel festették be. A megye prefektusaként és olyan emberként, akinek fontosak a megye területén levő javak, aljas cselekedetnek tartom – nyilatkozta a prefektus, majd hozzátette, hogy az Európai Unióhoz tartozó településeken méltatlan dolog ilyen eszközökhöz folyamodni. – Nem is nevezhetem provokációnak, mivel csak ész nélküli emberek tehették, és nem értem, hogy mit akarnak, hiszen a hivatalos kétnyelvű táblákat rongálták meg. Vegyi anyagokkal eltávolíttattuk a festéket, helyreállítva az eredeti feliratot. Ahol tönkrement a helységnévtábla, ott az útüggyel közösen kicseréljük azokat. Prefektusként elítélem az ilyen cselekedeteket, amire ma csak beteg elme képes. Remélem, hogy sikerül azonosítani a tetteseket – zárta nyilatkozatát a prefektus.
Bár távol áll tőlünk, hogy a kormányhivatal képviselőjének a szavában kételkedjünk, de sajnos, ilyen esetekben, amikor a magyar lakosságot éri sérelem, a tettesek kilétére nem derül fény. Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki ne látta volna, ahogy hatvan kilométeren keresztül minden helységnévtáblánál megállnak és befestik azokat.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Erről jut eszembe
Jönnek a capinások! Jönnek a vasvillások! És még kik? A magyargyalázó steauás szurkolókülönítmény? Akárki mondja, hogy jön, nem kell megijednünk, a tettlegességtől ma már a tűzzel játszó Vatra Româneasca is visszariad talán. Egyébként botorság volt részéről éppen a mai napra időzíteni a magyarellenes tüntetést. Csakis azt juttathatja mindenki eszébe, hogy huszonnégy évvel ezelőtt is ők provokáltak, ők kezdték a randalírozást, az általuk ide csődítettek bántalmazták a vásárhelyi magyarokat. Meglepetésszerűen ért akkor a barbár támadás, mert igazából nem hittük, hogy megeshet velünk az, ami megesett. Amikor a Görgény-völgyiek és a hozzájuk csapódott hasonszőrűek lerohanták az RMDSZ-székházat, és a Marosvásárhelyi Rádióban élő adásban mondtam el, miket láttam, tapasztaltam a városban, voltak, akik kétkedve fogadták szavaim. Azt sem akarták elhinni, hogy az események még inkább elfajulhatnak. Nem szerdai nap volt az, mint a mai, az RTV hétfő délutáni magyar adása éppen zajlófélben volt. Nekik is hiába szóltam, nem hitték a kollégák, hogy Vásárhelyen ilyen dolog megtörténhet. Nem tették közzé, hogy magyarokat vernek, sőt talán meg is ölhetnek a városban. Bezzeg valamivel később mással sem voltak tele a köztévé román műsorai, mint a "brutális magyar irredenták gazságaival"! Mondhattak bármit közösségünk képviselői a valós helyzetről, azt minden eszközzel megpróbálta cáfolni a román média. Akkor már nyilvánvalóvá vált számunkra: a hazugság a rendszerváltás után is meghatározó tényező ebben az országban. Köztudott az egykori események alakulása. Azóta már immunissá is váltunk a berzenkedő fenyegetésekkel szemben. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy közel negyedszázad teltével ennyire töményen jelen lesz még társadalmunkban a szélsőségesség, a nacionalista indulat. És hogy nem is egy, hanem legalább három tévécsatorna munkatársai, meghívottjai fröcskölik estéről estére a képernyőkön magyargyűlölő káromlásaikat. A jóérzésű embereket valósággal letaglózza az ilyenkor márciusban menetrendszerűen ránk csapódó gyűlölethullám. És valakik ismét a durvuló játéktaktika mellett döntöttek, napok óta székelyzászló- letépésről, rongálásról, magyar helységnévtáblák lemázolásáról, megcsúfolásáról hallunk. Ezek kezdeményezői nem tudnak, nem is akarnak megválni a régi szekus módszerektől. Szerencse, hogy reménykeltő jelekkel is mindegyre találkozhatunk. Azokra a józan hangokra gondolok, amelyeket tisztánlátó, jeles européer román értelmiségiek pengetnek meg a román–magyar viszonyt taglaló írásaikban, médianyilatkozataikban. Az utóbbi napokban Stelian Tanase, Andrei Plesu, Lucian Mândruta vállalta fel az ilyen megnyilatkozások ódiumát. Rájuk is raktak minden elképzelhető és elképzelhetetlen rosszat az elvakult nemzettársak. De támogatóik is akadnak, és mind gyakrabban beszélhetünk ilyesmiről. A világhálós kommentek ilyen tekintetben is előrevetítenek némi lehetséges szemléletváltást. Hátha az idő mégiscsak nekünk dolgozik. Persze, közben arra is számít, hogy magunk is alaposan besegítünk neki. Efelől ne legyen semmi kétségünk.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely),

Szélsőségesek
Amikor a román hatóságok úgy döntöttek március tizenötödike után, hogy kiutasítanak az országból négy radikális magyarországi személyt, akik úgymond Románia nemzetbiztonságát és területi épségét veszélyeztetik, nem gondoltak arra, hogy ezzel a túlméretezett lépésükkel beavatkoznak a választási kampányba, a magyar szélsőjobbot erősítik, még akkor is, ha az érintett két jobbikos képviselő, a magyar gárda és a rongyos gárda tagjai aligha jelentenek valamit a magyar politikában.
Így viszont valóságos hősökké váltak, Romániában is, Magyarországon is nem várt ingyen reklámhoz jutottak, ami égi mannának számíthat számukra.
Persze, a politikában nem egyedüli eset ez, a más szemében megtalált szálka gerendává minősítése igencsak bejön, gondoskodnak róla nemcsak a hordószónokok, pártagitátorok és bizonyos sajtóorgánumok zugzsurnalisztái, még akkor is, ha minden csoda csak három napig tart, ahogy a március tizenötödike utáni bukaresti primitív hisztériázás sem tartott tovább.
Nem tarthatott, hiszen látva a józanabb hangokat, ez utóbbiakat volt nehezebb megállítani, azokét a megszólalókét, akiket Erdélyből kérdeztek a fővárosi moderátorok.
És főleg azért, mert a témát, amely így is kibújt a zsákból, a hazai szélső-nacionalistákkal, idegengyűlölőkkel, magyarfalókkal, újfasisztákkal, xenofóbokkal kellett volna folytatni, ami pedig, ugye, kellemetlen lett volna.
A tévékben meg kellett volna mutatni azt is például, miként randalíroztak Kolozsváron márciusi ünnepünkön az ellentüntető romániai új-jobbikosok, miket kiabáltak be a bukaresti új-rongyosfarmerű Dinamo-szurkolók az egyetemisták meccsén, s miként viselkedtek ugyanezekben a napokban bukaresti tüntetéseken bizonyos izgága zsebpártvezérek.
Az sem semmi, hogy a múlt hét végén Funar úr bejelentette: a Nagy Románia Párt új EP-jelöltje Ilie Năstase úr lesz, az egykori legendás sportolóra vár az a szerep, hogy a Nagy-Románia Párt választási zászlóvivője legyen, mivel jó patrióta, jó román.
Aki el is fogadta az ajánlatot, de csak azért, hogy elmenjen egyszer Brüsszelbe, hogy valami szépet mondjon hazájáról, ne úgy beszéljen róla az európai törvényhozásban, mint Ladislau Tőkés, s ha ezt megtette, vissza is fog vonulni a politikából.
Ami pedig Kolozsvár egykori fura urát illeti, aki e javaslatot tette, s aki nemrég úgymond elrabolta a Nagy-Románia Pártot Corneliu Vadim Tudortól, a levitézlett vezér a következő címmel írt cikket róla saját újságocskájában: „Gheorghe Funar, a veszett magyar kolozsvári cigány”.
Elnézést a fenti szavakért, csak idéztük azokat.
Hát, ennyit a szélsőségesekről.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen (Arad),

Kisebbségi szabadság
Kelemen Hunor március 15-i beszédét olvasva furcsa gondolat járhat az ember fejében: vajon mennyit mondott belőle Románia újdonsült kulturális minisztere, miniszterelnök-helyettese, vagy ez esetben a szónok személyisége „kettészakadt”, és csak az egyik fele, a romániai magyarság érdekvédelmi szövetségének elnöke szólalt meg?
Kimondhat-e olyan dolgokat a magát nemzetállamnak valló ország magas rangú – és hát kormánytagként a kormány politikájával egyetértésre „ítélt” tisztségviselője, mint amilyet a kisebbségi sorban élő, s ezzel a sorssal dehogy is mindig elégedett kisebbség vezetőjének kötelessége kimondani?
Azt, például, hogy a kisebbség szabadsága, a legnagyobb kincsünk, könnyen veszélybe kerülhet, s ha ki is vívtunk belőle valamennyit, az nem tekinthető egyszer s mindenkorra érvényesnek és visszavonhatatlannak: újból és újból, napról napra ki kell állnunk, meg kell küzdenünk érte, és, nem feladva az eddigi eredményeket, újabb célokat kitűzni. Kérdés, hogy van-e teljes szabadság (ha netán mégis, akkor az milyen és meddig terjedő), de egészen bizonyos, hogy attól a hazai magyarság nagyon messzire van. Szabadságérzetünk, egyetértve a március 15-i szónokkal, erősödött az elmúlt negyedszázadban, de bűnös mulasztás lenne hátradőlni, amíg napjainkban olyan, mondhatni elemi dolgot sem tudunk felmutatni, mint az önálló magyar orvosi kar, amely már fél évszázaddal ezelőtt létezett. A szabadságjogok korlátozása tehát nemcsak elméleti veszély, hanem nagyon is valóságos, és az erre irányuló kísérletek nem szűntek meg. Sőt, az elmúlt időszakban, a szövetségi elnök szavaival élve „szemmel látható módon felerősödtek és elszaporodtak a közösségünk elleni támadások”, küzdeni kell az iskoláért, a minden szintű anyanyelvi oktatásért (akkor is, ha ez elvileglehetséges – de hány, elvileg kisebbségi jogokat biztosító, de be nem tartott törvény van?), a közösségi szimbólumok használatáért, egykor elkobzott javaink visszaszolgáltatásáért, és általában nemzeti identitásunk megőrzéséért. Sokan hiszik még Romániában, hogy ha bizonyos szabadságjogokat megadnak a magyar (és általában a) kisebbségnek, akkor nekik kevesebb marad, holott éppen fordítva van: ha a jogaival elégedett kisebbség jól érzi magát országában és igazi hazájának tekinti azt, a most aggodalmaskodóknak is jobb lenne a köz- és szabadságérzete. Persze, a sokfelé már kipróbált és bevált „receptet” nálunk is ki kellene próbálni…
Kíváncsiak lennénk, hány hazai, nem magyar politikus olvasta, olvassa el figyelmesen Kelemen Hunor március 15-i beszédét, amelyet ajánlanék számos, a magyarság törekvéseit rendszeresen és rosszindulattal félremagyarázó publicistának is. Esetleg kicsit elgondolkoznának fölötte.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),

Beszélgetés Lezsák Sándorral
„Ragadjanak meg minden lehetőséget, hogy gyermekük magyarul tanulhasson”
Lezsák Sándor magyarországi költő, tanár, politikus, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója. 2006-tól az Országgyűlés fideszes alelnöke. Rengeteg magyarországi díjat és kitüntetést kapott, és több amerikai magyar irodalmi díj kitüntetettje is.
Lezsák Sándor és az alsósimándi születésű Galló Géza barátok voltak. Hogy ezen kívül még mi köti össze a két embert? Nézzük csak: Lezsák járt Ausztráliában Galló Gézánál, aki ellátogatott a lakiteleki Népfőiskolára, a magyar emigráció központjába, melyet Lezsák Sándor és felesége alapított a kilencvenes évek elején. Ugyanakkor Lezsák a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapítója, Galló Géza pedig Melbourne-ben hozta lére az MDF-kört.
Kezdetben úgy volt, hogy a március 23-i Pécskára tervezett Galló Géza-emlék-rendezvényen Lezsák Sándor is részt vesz, de időközben változott a helyszín és időpont, így Lezsák Sándor nem tud jelen lenni, de ígérete szerint az aradi látogatást majd egy későbbi időpontban pótolja. Mi ennek ellenére elektronikus postai úton interjút készítettünk vele, megkértük, meséljen a Galló Gézával való kapcsolatáról, valamint irodalomról és politikáról is kérdeztük.
– 1979-ben Lakiteleken a Fiatal Írók találkozóját szerveztem többek között Illyés Gyula és Csoóri Sándor segítségével. A müncheni Nemzetőr főszerkesztője, Tollas Tibor nevezett el minket a „búvópatak nemzedéknek”. Az ő közvetítésével kerültem kapcsolatba Galló Géza bátyámmal és feleségével, Erzsikével is, akivel a mai napig levelezünk. Öröm számomra felidézni Géza bátyám példázatos személyiségét, nemzeti elkötelezettségét, bölcs derűjét.
– Tudom, Önnek szívügye az oktatás, hangsúlyosan foglalkoztatják a kis térségek iskolái. A pécskai születésű Klebelsberg Kunó szellemisége, az általa alkalmazott oktatásstratégia mennyiben tekinthető időszerűnek napjainkban? A határon túli magyar iskolák számára van-e biztató mondanivalója?
– Alapvető értékeit tekintve Klebelsberg Kunó szellemisége ma is időszerű. Például az egyik ilyen elve volt, hogy a gyerekek számára gyalogosan is elérhető távolságban legyen az iskola. Ez az elv sérült Magyarországon 2010 előtt, amikor is tíz év alatti kisgyermekek ezreit kényszerítették naponta zsúfolt tömegközlekedési eszközökön való utazásra, mert ily módon is eladhattak közoktatásból kivont iskolaépületeket az önkormányzatok.
Egy másik alapelve az volt, hogy az iskola ne csak oktasson, hanem neveljen is. Többször hangasúlyozta, hogy „a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig” azt az egyet követeli meg, hogy „ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket”. Ennek érdekében a tanító feladata nem merül ki pusztán a tananyag ismertetésében és megkövetelésében, hanem játékosságra, természetes viselkedésre, a közösségi normák elfogadására is rá kell vezetnie a tanulókat. A mai oktatáspolitika is ezt az elvet követte, amikor arról döntött, hogy a tanulókkal való foglalkozás idejét a kora délutáni órákra is kiterjeszti.
Az oktatás feladatainak szélesebb értelmezéséből fakadóan a miniszterségem alatt felépült iskolák nem csupán a közoktatást szolgálták, hanem a közművelődést is. Gazdakörök, olvasókörök, kórusok és zenekarok bázisai lettek az új iskolák. Ebben a közművelődési tevékenységben magától értetődően szerepet kap a helyi tanító is. „Nem úgy képzelem” – mondta, hogy „csak a tankötelezetteket oktassa, hanem a népnek igazi barátja, lelke legyen a tanító”. Klebelsberg 1928-ig 1500 népkönyvtárt létesített.
A határon túli magyarok számára csak azt üzenhetem, hogy ragadjanak meg minden lehetőséget, hogy gyermekük magyar tannyelvű oktatásban részesülhessen. Sok településen azért sorvad el a magyar iskola, mert a magyar szülők nem ide íratják be a gyermeküket. A mai határok nélküli Európában azok boldogulnak könnyebben, akik több nyelven is értenek, és beszélnek – azaz önmagukat fosztják meg távlati lehetőségektől, akik nem élnek az anyanyelvi oktatás igénybevételével.
– Hogyan fér meg az Ön életében egymás mellett a politika és az irodalom? Nem okoz egyfajta kettősséget?
– Sok-sok példát lehetne fölsorolni arra, hogy az irodalom hogyan formálja a politikát, és arra is van nem egy példázat, hogy a politika műveléséhez művészi érzékenység kell. Valószínűleg az lenne a nehezebb írói és költői feladat, hogy a politizáló író és költő művein ne lehessen érezni a szerző politikai állásfoglalását.
– 1988-ban jelent meg utolsó verseskötete, illetve egyetlen drámája, a Nyolcvan vödör levegő. Miért nem írt/publikált az óta?
– Ma is írok verset is, drámát is, ez mindaddig maradjon az íróasztalfiókban, amíg aktív lehetek a közéletben. Hogy meddig? Nem tudom. Lehet, hogy egyszer korelnök leszek a parlamentben, de az is lehet, hogy nem. Parlamenti munkám most erősen leköt, s amit a politikában nem tudok megoldani, azt versben, drámában próbálom megírni.
– Úgy tudjuk, valamilyen formában újra megalakult a Magyar Demokrata Fórum. Mennyiben tekinthető ez az Ön egykori pártja jogutódjának?
– Meg kell különböztetni a polgári jogi értelemben vett jogfolytonosságot a politikai-szellemiségi folytonosságtól. Egy párt alapítói hitvallását utólag a párt vezető testületei módosíthatják, de azt is megtehetik, hogy egyáltalán nem törődnek a pártalapítók eredeti céljaival. Amikor a Magyar Demokrata Fórumból kizárták az alapítókat – ráadásul a demokrácia szabályait megkerülve, a kisebbség zárta ki a többséget – akkor nyilvánvalóan megszűnt a korábbi, a lakiteleki szellemiség folytonossága. A hajdani MDF mai jogutóda olyan létező erőlködés, aminek semmi köze a 27 évvel ezelőtt elindított lakiteleki rendszerváltó mozgalom nézeteihez.
– Jövő hónapban választanak Magyarországon. Szavazhatnak a határokon kívül élő, állampolgárságot szerzett magyarok is. Milyen üzenete van számukra?
– A magyarországi törvények fölött álló Alaptörvény hangsúlyozza, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”.
Erős meggyőződésem, hogy a szomszédos országokban élő őshonos magyarok érdekeit ma a Fidesz–KDNP pártszövetség szolgálja, ezért a szavazati joggal rendelkező, nem Magyarországon élő magyar állampolgárok számára innen csak azt lehet üzenni, hogy április 6-án szavazatukkal segítsék a Fidesz–KDNP kormányzásnak folytatását.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Harmadik alprefektusi kinevezése előtt Marossy Zoltán
A kormánypártok közötti országos szintű egyeztetés nyomán majdnem biztosra vehető, hogy a liberálisok által támogatott Liliana Oneţ helyére az RMDSZ által javasolt Marossy Zoltánt nevezik ki Temes megye alprefektusi tisztségébe.
Marossy Zoltán harmadszor töltheti be az alprefektusi tisztséget, legutóbb a Boc-kormányok és a rövid életű Ungureanu-kormány idején volt Temes megye alprefektusa.
Marossy Zoltán a Nyugati Jelennek azt nyilatkozta: a szerdai kormányülésen születik végleges döntés a kinevezéséről, addig a Temes Megyei Tanács alkalmazottja marad, ahol a közbeszerzési osztály vezetői tisztségét tölti be. A helyi sajtó már hetek óta találgatja, hogy ki kerül a liberális alprefektus helyére, a hét elején még a PSD-s megyei tanácsos Mihai Negoiţát tartották a fő esélyesnek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Székely szabadság napja: kiállította a számlát a csendőrség
Annak ellenére, hogy a marosvásárhelyi csendőrség szerint csak kisebb rendbontások történtek a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen, a hatóság súlyos pénzbírsággal sújtották a rendezvény szervezőit és egyes résztvevőit, valamint olyan személyt is, aki ott sem volt.
A Maros megyei csendőrség kedden közölte: 11 kihágásért összesen 36 ezer lej értékben szabtak ki bírságot. Daniel Manea szóvivő elmondása szerint a megbírságolt személyek valamennyien román állampolgárok, Hargita és Kovászna megyei lakosok. Emellett értesítették a marosvásárhelyi ügyészséget három, bűncselekménynek minősülő tett elkövetéséről is.
A csendőrség szerint egyik esetben a szolgálatban lévő csendőrök elleni erőszakos cselekedetekről van szó, továbbá fehér fegyvernek minősülő tárgy, végül pedig robbanóanyag használata miatt kérnek ügyészségi vizsgálatot.
Izsák Balázs, a demonstrációt szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke megerősítette: a szervező Siculitas Egyesületre összesen 12 ezer lejes bírságot szabtak ki a gyülekezési törvény három különböző cikkelyének megsértésére hivatkozva.
Az SZNT elnöke elmondta: a bírság legnagyobb, 8000 lejes tételét a be nem jelentett vagy betiltott rendezvény megtartásáért kapták, holott a felvonulás betiltásáról nem született hivatalos közigazgatási határozat.
További 3 ezer lejes bírságot szabtak ki arra hivatkozva, hogy a szervezők nem tették meg a szükséges intézkedéseket az incidensek megelőzésére, és további ezer lejt az úttest elfoglalásáért – tette hozzá. Az SZNT elnöke közölte, az intézkedést megalapozatlannak tartja, és a közigazgatási bíróságtól fogja kérni a szervezőkre kirótt bírság megsemmisítését.
A marosvásárhelyi autonómiatüntetés miatt a kézdivásárhelyi Vetró András szobrászművész-tanárt, egy hagyományőrző egyesület, a 15. Székely Határőr Gyalogezred vezetőjét 3000 lejre bírságolta a csendőrség. Vetró azonban azt állítja, ott sem volt a vásárhelyi rendezvényen.
„Megalázó és felháborító az ellenem folytatott hadjárat – mondta a Krónikának a kézdivásárhelyi tanár. – Valószínűnek tartom, hogy azért kerültem fel a román karhatalom feketelajstromára, mert egy hagyományőrző egyesület parancsnoka vagyok. Nem csak személyem ellen, hanem az egész erdélyi hagyományőrzés elleni támadás, holott mi nem teszünk egyebet, csak tiszteljük hagyományainkat, őseinket, és méltóságteljes módon veszünk részt az ünnepeiken.”
A képzőművész ajánlott levélben kapta meg a büntető jegyzőkönyvet, miszerint „március 10-én Marosvásárhelyen erőszakra buzdított, kivont karddal hadonászott, veszélyeztette a közrendet”. A jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy annak kiállításakor a büntetett nem volt jelen, személyazonosságát a videofelvételek alapján állapították meg.
„Azon a napon 14 óráig a Nagy Mózes Gimnáziumban tanítottam, ezt az intézmény igazgatója tanúsíthatja. Majd betegen mentem haza, napokig ágyban feküdtem” – mondta a képzőművész.
Kedden egyébként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének hat tagja is kapott – összesen 12 ezer lejes pénzbírságról szóló – büntető jegyzőkönyvet.
Amint arról beszámoltunk, a Székely vértanúk emlékművénél március 10-én rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés végén a résztvevők – Dorin Florea polgármester tiltása ellenére – Marosvásárhely főterére vonultak. A csendőrségi szóvivő akkor azt mondta: jelentősebb incidensek nélkül fejeződött be a demonstráció, kisebb összetűzések abból alakultak ki, hogy a főtérre a járdán vonuló tömeg helyenként megpróbált az úttesten haladni, ezt pedig a rendfenntartók megakadályozták.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

Nyíregyházával társul Szatmárnémeti
Szövetségre lép Szatmárnémeti és Nyíregyháza annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak közösen pályázni európai uniós forrásokra. Ennek érdekében a két megyeszékhely egy úgynevezett európai területi együttműködési csoportosulást (EGTC) alakít.
Erről keddi ülésén döntött a szatmárnémeti városi képviselőtestület. Az EU-ban egyébként körülbelül hat éve van lehetőség EGTC-k létrehozására, ami azt jelenti, hogy a különböző országokban fekvő társult települések, megyék, régiók vagy akár országok saját jogi személyiséggel rendelkező területi egységet alkotnak, saját speciális szabályzattal.
Az ilyen egységek szereplői számára előny, hogy – „átugorva” az egyes országok kormányait – egyenesen Brüsszelben pályázhatnak.
Ezt a fajta társulási formát, valamint az egyes területekre érvényes saját szabályrendszer megalkotását egyébként az tette szükségessé, hogy az országok között olykor jelentős jogrendbéli, illetve közigazgatási különbségek állnak fenn, ami jelentősen megnehezítette a közös projektek lebonyolítását.
Amint Koncz Andreától, a szatmárnémeti önkormányzat pályázati osztályának vezetőjétől megtudtuk, az Európai Határvárosok Európai Területi Társulás néven bejegyzendő egység nyitott – a kezdeményező Nyíregyháza, valamint Szatmárnémeti mellett hajlandóak fogadni további partnereket.
Kifejtette: eredetileg egy ukrajnai határ menti várost is szerettek volna bevenni, azonban ezt nem engedték meg az uniós szabályok. Koncz Andrea szerint az EU 2014–2020-as költségvetési ciklusában jelentős összegeket különítenek el az EGTC-k projektjeinek támogatására.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Bírságoltak a hatóságok: olyant is, aki ott sem volt a Székely szabadság napján
Több mint 36 ezer lej bírságot rótt ki a Maros megyei csendőrfelügyelőség a Székely szabadság napja elnevezésű, március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetés miatt. Köztük olyan személyt is megbírságoltak, aki ott sem volt a megmozduláson.
Szabadság (Kolozsvár),

A „román tűzhelyet” félti a Vatra Românească
Marosvásárhely főterének felső részében, az Avram Iancu-szobor előtti kis téren tartott rendezvényt szerda délután a Vatra Românească Szövetség, valamint társszervezői. Az „egy ország, egy nép, egy nyelv” jelszóval összefoglalható beszédeket mintegy 250-en hallgatták.
Az 1990. márciusi, azaz a Fekete március eseményeinek évfordulóján, szerdán délután mintegy tíz erdélyi román nacionalista szervezet Marosvásárhely főterére szólította híveit, hogy a román nép egysége, a román nyelv és jelképek kizárólagos használata, az ország oszthatatlansága mellett, valamint a MOGYE magyar főtanszékének létrehozása és Maros megyei magyar prefektus kinevezése ellen álljanak ki. 16 órakor megszólalt a felső ortodox katedrális harangja, a főként idős nyugdíjasokból és tinédzserekből álló 250-300 fős csoport pópák imáját hallgathatták, majd 44 percig román hazafias nóták hallatszottak a hangszórókból.20 martie 1990 – Ne învaţă să fim uniţi în gând, vorbă și faptă; Limba română unica stăpână; Nu prefect UDMR; Un singur popor, o singură limbă – ilyen feliratok szerepeltek a táblákon. „Ez a rendezvény senki ellen nem irányul, nem magyarellenes. Nem pártpolitikát folytatunk, hanem egyetlen ruhánk van: román. Azt akarjuk, hogy a mindenkori román kormány kérje ki a Vatra Românească véleményét” – monta a Vatra Românească elnöke, Florin Oproiescu, miközben két fiatal próbálta hazafias bekiabálásokra buzdítani a jelenlevőket, sikertelenül.
Jelen volt és beszédet tartott Ioan Șandru, Ioan Berca, a hírhedt Lazăr Lădariu, Ioan Sabău-Pop ügyvéd, és a Nagy-Románia Párt elnöke, Gheorghe Funar is.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,

Kifordítom, befordítom – az ősi kelmekészítés története
Nemezkészítők szakmai konferenciáját tartják Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Alapítvány szervezésében. A rendezvény nyitóelőadására a nagyközönséget is szívesen látják. Vetró Mihály, a magyarországi Nádudvari Szakiskola művészeti igazgatója Kifordítom, befordítom címmel a nemezelés történetét ismerteti az ókortól a napjainkig.
Az előadás március 20-án, csütörtökön 19 órától kezdődik a Míves Házban, ahová a belépés ingyenes. Az előadást tartó magyarországi kézműves elismert szaktekintély – tudtuk meg Tóth B. Tinkától, a Guzsalyas Alapítvány elnökétől, aki elmondta a Nádudvari Szakiskola volt az első olyan oktatási intézmény, ahol nemez-szak indult.
A nemezkészítők konferenciája péntektől műhelymunkával folytatódik, a Benedek-mezőn levő táborban húsz kézműves részvételével, ahol új technikákat tanulnak, többek között textíliával összenemezelt merinói gyapjúból készítenek ruházatot, például kabátot – tájékoztatott Tóth B. Tinka.
A Guzsalyas Alapítvány közel húsz éve a kézművesség nagykövete Sepsiszentgyörgyön. A játszóház tevékenységéből nőtt ki tulajdonképpen a Míves Ház, amely több kézműves és alkotóműhelynek biztosít székhelyet. A több ezer éves múltra visszatekintő, ősi kelmekészítő mesterséget, a nemezelést is visszahonosították, hiszen térségünkben is kiveszett mesterségnek számított. Mára azonban a gyerek- és felnőtt foglalkozásoknak köszönhetően egyre ismertebb technika, ugyanakkor a kézműves vásárokban is kelendő portékának számítanak a nemezeléssel készült termékek.
Gy. Turoczki Emese
Székelyhon.ro,

A szórvány gondjairól tájékoztatták Áder Jánost
A szórvány problémáiról tájékoztatták Áder János magyar köztársasági elnököt erdélyi magánlátogatásának utolsó napján. Az államfő és felesége, Herczegh Anita szerdán a bonchidai Bánffy-kastélyt, a válaszúti szórványkollégiumot, illetve a kolozsvári Házsongárdi temetőt kereste fel.
Bonchidán Hegedüs Csilla, a Transsylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója vezette körbe a vendégeket, akitől többek között arról érdeklődött Áder János, hogy mennyibe kerül a kastély teljes felújítása.
A következő állomás Válaszút volt, ahol Kallós Zoltán néprajzkutató várta az elnöki párt. Itt friss süteménnyel kínálták és rövid gyermekműsorral szórakoztatták őket. A műsort követően Kallós Zoltán a kollégium mellett található néprajzi múzeumban is körbevezette az elnököt, akivel – mint a sajtónak elmondta – a szórványkollégium új épületéről beszélgettek.
Az ingatlant kézművesépületnek szánják, a földszinten öt terem a szövő-, varró-, faragó- és agyagozóműhelyeknek ad helyet. Az emeleten öt szobát alakítanak ki a 9–10. osztályos kollégisták számára szálláshelyként.
Kallós Zoltán a sajtónak elmondta, hogy az építkezés finanszírozási gondjairól is tájékoztatta az elnököt. Mint kifejtette, a beruházást támogató magyar minisztérium némi csúszással utalta az építkezésre szánt összegeket, időközben gyengült a forint árfolyama, ezért az átváltással néhány ezer euróra rúg a veszteségük.
A Kallós Zoltán Alapítvány alapítója kifejtette, azért fontos a magyarországi elöljárók látogatása, mivel így megismerhetik a szórványkollégiumok, illetve a vidék gondjait. „Sokan el sem tudják képzelni, milyen munkát végzünk ezen a környéken, és azt, hogy nem is olyan könnyű végigcsinálni” – hangsúlyozta Kallós Zoltán. Emlékeztetett, hogy a kollégiumban mintegy 100 mezőségi gyerek tanul magyarul, akik egyébként a hétköznapjaikat román nyelvű környezetben töltik, még a játszótéren is románul beszélnek.
Áder János és kísérete délután visszatért Kolozsvárra, ahol a Házsongárdi temetőben tett sétát Magdó János kolozsvári főkonzul és Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány vezetője társaságában.
Az elnöki pár többek között a Bánffy- és Bethlen-család kriptáit, illetve Jósika Miklós, Mikó Imre és Brassai Sámuel sírhelyeit kereste fel, valamint 1848-as honvédtisztek síremlékeinél hajtott fejet. Ezt követően a köztársasági elnök Márton Áron püspök főtéri szobránál helyezett el virágot és a Szent Mihály templomot is megtekintette.
Mint arról beszámoltunk, Áder János és felesége hétfőn érkezett háromnapos nem hivatalos erdélyi látogatásra; kedden az 1848–49-es forradalom és szabadságharc székelyföldi emlékhelyeit keresték fel és kulturális intézményeket látogattak meg. A magyar köztársasági elnök már több alkalommal is volt magánlátogatáson Erdélyben
Kiss Előd-Gergely
Székelyhon.ro,

Türelmet kér Korodi Attila miniszter Verespatak-ügyben
Korodi Attila környezetvédelmi miniszter türelmet kér ahhoz, hogy a szakhatóságok jó válaszokat tudjanak adni a verespataki beruházás ügyében. Erről és az általa vezetett tárca prioritásairól az RMDSZ-es politikus az Erdélyi Riportnak adott interjúban nyilatkozott.
„Nekem az a lényeg, hogy (Verespatak ügyében – szerk. megj.) betartsunk minden törvénycikkelyt. Azt gondolom, mindenki tudja, hogy én ebben a témában nagyon szigorú vagyok” – jelentette ki a miniszter.
Korodi indokoltnak tartja a befektető Rosia Montana Gold Corporatian elégedetlenségét amiatt, hogy a kormánynak tíz év alatt sem sikerült választ adnia a cég környezetvédelmiengedély-igénylésére.
„Az RMGC türelmetlensége jogos. Csakhogy közben a Verespatak-törvény vitája során, a parlamenti meghallgatásokon olyan információk kerültek napvilágra, amelyek egy teljesen új oldalát is megvilágították ennek a beruházásnak” – magyarázta Korodi, aki szerint az új adatok fényében új elemzéseket kell végeznie a minisztériumi szakembereknek. Hozzátette, várja, hogy a parlament befejezze a szavazást a Verespatak-törvényről (a Szenátus már elutasította a jogszabályt – szerk. megj.), hogy tudjanak ebben a kérdésben továbblépni.
Korodi emlékeztetett arra, hogy egy suceavai bírósági döntés érvénytelenítette a kitermelésre szánt terület nagy részére kiadott régészeti tehermentesítési bizonylatot. „Tehát olyan fejlemények vannak, amelyek megnehezítik a végleges döntést. Ilyen értelemben szerencsés is volt a tavalyi parlamenti vita, mert rájöttünk arra, hogy szakhatóságilag még sok mindent a helyére kell tenni a beruházással kapcsolatban. A döntésünket alaposan meg kell indokolni, mert azt már most biztos: bármit is lépünk, rengeteg per lesz belőle” – fogalmazott a tárcavezető.
maszol/erdelyiriport.ro,

Történészkonferenciát tartanak Székelyföldről
Jelenkori történetünket firtatja hétvégén a szakma krémje a vasúttól az autonómiáig.
Könyvbemutatót és egynapos történészkonferenciát tartanak a hétvégén Székelyudvarhelyen a polgármesteri hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület szervezésében. Többek között Egyed Ákos és Bárdi Nándor is itt lesz
Március 21-én, pénteken 18 órától könyvbemutató lesz a városi könyvtár Látvány- és hangzóanyag termében, L. Balogh Béni:Kiszolgáltatva (A dél-erdélyi magyar kisebbség 1940-1944 között) és Bárdi Nándor: Otthon és haza (tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről) című köteteit mutatják be. Másnap a polgármesteri hivatal Szent István termében reggel 9 órától kezdődik a Székelyföld a XX. században. A modernizáció és az azonosságtudat intézményes kereteinek változása című konferencia.
uh.ro,

A Polis könyvkiadó három kötetét mutatták be a Könyvtéren
Útjára indult az Idea Könyvtér erdélyi könyveket népszerűsítő sorozata, amelynek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adott otthont. A ma délutáni (március 19-én), első alkalommal bemutatott könyveket a kolozsvári Polis Könyvkiadó jelentette meg, ezek pedig: Kuncz Aladár emlékezete; „Rokon álmok álmodója” - Áprily Lajos és Reményik Sándor levelezése, valamint Vita Sándor A Hiteltől a Tisztelt Házig. A könyveket Balázs Imre József, Vallasek Júlia és Kónya-Hamar Sándor ismertette.
A rendezvényen bemutatott három könyv a két világháború közötti időszakból három különböző személyiséget tárt elénk. Elsőként Kónya-Hamar Sándor beszélt A Hiteltől a Tisztelt Házig című könyvről, Vita Sándort egy olyan gabonaszálhoz hasonlítva, „amelynek túl nagy a kalásza, olyannyira, hogy majdnem kettőbe töri a szárat". A kötet gondozója, Hunyadi Attila, a könyvről szóló magyarázatában kettőbe osztotta azt tematikailag, fontosságilag: elmondta, hogy Vita Sándor egyrészt, fontos szerepet töltött be a holokauszt idejekor a zsidók mentésében, másrészt az erdélyi, román-magyar együttélést promováló, a transzilvanizmus eszméit hirdető személyként említi.
Áprily és Reményik levelezéséről, a Rokon álmok álmodóiról, Vallasek Júlia mesélt, a két alkotó levelezésen keresztüli találkozását taglalva. Filológiai kincsesbányának nevezte az üzenetváltást, amelyben az őszintén elmesélt életesemények és háttértörténetek hű közvetítői egy-egy vers megszületésének. Egy Áprily verset idézve, levonta a kedves következtetést, hogy nem csak a házasságok, hanem a barátságok is az égben kötődnek. Liktor Katalin, a könyv gondozója, elmondta, hogy a hatszáz oldalas mű 381 verset tartalmaz, amelyeket kronológiai sorrendbe rendezve, jegyzetekkel ellátva adtak közre.
A harmadik ismertetett kötet a Kuncz Aladár emlékezete volt, erről, a gondozó hiányában, egyedül Balázs Imre József beszélt. Két fogalommal írta körül az aradi származású író tevékenységét: ő a Fekete Kolostor írója, valamint az erdélyi magyar irodalom megszervezője és teoretikusa. Jó kedélyű, vicces és emberszerető személyként jellemezte, amely tulajdonságok könnyen felismerhetőek Kemény János Kuncz Aladárról szóló anekdotáiban is.
A könyvbemutató végén Nagy Péter, az Idea és a Gloria nyomda igazgatója elárulta, a következő Sapientiával közös rendezvényük egy tavaszi könyvvásár lesz, a Könyvtér erdélyi könyveket népszerűsítő akciója is folyatódik majd.
kolozsvaros.ro,

Az egyetemisták 40 százaléka hagyta abba tanulmányait tavaly
A romániai diákszövetségek országos egyesülete 20 állami egyetem adatait összegezte, ebből kiderül, közel 40 százaléka hagyta el az egyetemet azoknak, akik tavaly kezdték felsőfokú tanulmányaikat. Az egyetemista szervezet szerint ennek fő oka az anyagiak hiánya. Az átlag szociális ösztöndíj háromszor kevesebb, mint amennyi támogatásra szükség lenne. Emellett 8000 egyetemistára jut egy karrier tanácsadó. A szervezet képviselői szerint a kormány semmit sem tesz azért, hogy csökkentse az egyetemet elhagyók számát. Az egyetemisták képviselői továbbra is azt kérik, jövőre a GDP 6 százalékát fordítsa a kormány az oktatásra, és addig is teljesítse az ősszel tett ígéreteit.
Dávid László rektor a megkeresésünkre megerősítette: valóban 30-40%-ra tehető a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen is a lemorzsolódás, azonban ez többnyire a műszaki - a fizika, matematika, programozás - szakokra jellemző. A humán szakok esetében a lemorzsolódás nagyságrendekkel kisebb, mintegy feleannyi diák hagyja abba első év után egyetemi tanulmányait. Hozzátette, a nagy arányú lemorzsolódás csak az első évre jellemző, másodév után a diáklétszám stabilizálódik. (hírszerk./erdély fm)
Transindex.ro,

Eltartják magukat a székely megyék
Traian Băsescu államfő szerint Hargita és Kovászna megye kevesebb pénzt termel, mint amennyit elkölt, visszaosztásból kap költségvetési forrásokat, és ezek nélkül fél évig sem tudná iskoláit, kórházait működtetni, villamos energiát biztosítani a közműveiknek – idézi az államelnököt az Adevărul.
Nemrég a Gândul hírportálon megjelent adatok szerint viszont a két székely megye többet fizet be az államkasszába, mint amennyit onnan visszakap. Tehát – ellentétben Traian Băsescuval, aki az autonómiakövetelésekkel szemben azt az érvet használja, hogy Bukarest nélkül csődbe mennénk – a Gândul nemrég közölt adatai is alátámasztják: Hargita megye a befizetett adólejeknek csupán 59,5, míg Kovászna 60,5 százalékát kapja vissza az államtól. Hargita és Kovászna megye e tekintetben a középmezőnyben helyezkedik el, számos moldvai, dobrudzsai vagy havasalföldi megyét megelőzve, annak dacára, hogy a székely megyéket évtizedekig tudatosan próbálták elsorvasztani.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Feléledt a Vatra
A marosvásárhelyi fekete március 24. évfordulójára időzítette a Vatra Românescă Szövetség (VRSZ) tegnap délutáni demonstrációját, a közigazgatási magyarnyelv-használat és a székely jelképek kifüggesztése elleni tiltakozáson mintegy háromszázan vettek részt.
A magát kulturális szervezetnek mondó VRSZ március 15-én hirdette meg a helyi sajtóban a demonstrációt a kormánykoalícióba belépett RMDSZ „aberráns” követelései – a közigazgatási magyarnyelv-használat, magyar tagozat a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, a székely jelképek kifüggesztése – elleni tiltakozásul. A szervezet azt követeli továbbá a miniszterelnöktől, hogy ne nevezzen ki RMDSZ-es prefektust a Maros megyei kormányhivatal élére. A trikolór sálat és kokárdát viselő tüntetők az Avram Iancu-szobor előtti járdán, rendfenntartók gyűrűjében, zászlókat lengetve gyülekeztek, és A román nyelv az egyedüli úr feliratú óriás transzparenst emeltek a magasba. Florin Oproiescu, a VRSZ elnöke beszédében azt hangsúlyozta: az ország hivatalos nyelve a román, Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, zászlaja pedig a piros-sárga-kék. Hozzátette: ők nem a magyarok ellen tüntetnek, hanem a szélsőséges megnyilvánulások, a szeparatizmus ellen. Ilie Șandru, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnöke úgy vélekedett, hogy az RMDSZ szélsőséges szervezet, amelynek Románia szétdarabolása a célja. A beszédek alatt többször a Hargita, Kovászna: román föld és Székelyföld nem létezik rigmusokat skandálta a tömeg, és Victor Ponta miniszterelnök lemondását követelte, amiért bevette a magyar érdekképviseletet kormányába. Hírügynökségi jelentések szerint a demonstráción petíciót fogadtak el, amelyben a VRSZ az alkotmány és a törvényesség érvényesítését kéri, és azt, hogy tiltsák meg a román föld idegeneknek való eladását.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Uniós védelmet Moldova egységéért
Románia azt kéri az Európai Uniótól, hogy mielőbb írja alá a tavaly parafált társulási és szabadkereskedelmi egyezményt a Moldovai Köztársasággal, amelynek területi épségét különböző, Oroszországhoz csatlakozni szándékozó területrészek elszakadási törekvése fenyegeti – jelentette be Traian Băsescu államfő, miután tegnap Jászvásáron találkozott Nicolae Timofti moldovai elnökkel.
Băsescu közös sajtóértekezletükön kijelentette: biztos benne, hogy Oroszország terjeszkedése nem áll meg a Krím félszigeten, csak az a kérdés, mikor tesz újabb lépéseket az egykori Szovjetunió határainak helyreállítása érdekében. Hozzátette, nem kellene már folyton „meglepődni” Oroszország lépésein, mint 2008-ban a grúziai, idén pedig az ukrajnai válság esetében, és a Nyugatnak is meg kell értenie, hogy nem szabad száz százalékig megbíznia az orosz ígéretekben. Băsescu szerint Moldova számára is fenyegetést jelent az, hogy Oroszország megszegte az 1994-es budapesti memorandumot, amelyben Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közösen vállalta Ukrajna szuverenitásának és területi épségének szavatolását, cserébe azért, hogy Ukrajna lemondott az atomhatalmi státusról.
Timofti azt kérte, az EU határozzon meg egy menetrendet és céldátumot Moldova csatlakozására. Leszögezte: Moldova sem ismeri el a Krím orosz annektálását. Mindkét államfő attól tart, a Krím annektálása után a nemzetközi szinten Moldova autonóm térségének tekintett, valójában már két évtizede önállósult Dnyeszter menti szakadár köztársaság Oroszországhoz csatolása következik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kevesebb gyermek, kevesebb állás (Munkanélküliség a tanügyben)
Háromszéken ősztől huszonnyolc végleges katedra szűnik meg, a korábbi esztendőkről maradt megoldatlan esetekkel együtt ötvennyolcan választanak a napokban új munkahelyet, az ellenben csak később derül ki, hány helyettesítő marad szeptembertől állás nélkül. Akinek nincs végleges állása, könnyen katedra nélkül maradhat, de a gyermeklétszám csökkenése miatt a címzetes pedagógusok közül is egyre többen kényszerülnek arra, hogy iskolát váltsanak – tájékoztatott a megyei főtanfelügyelő, aki szerint a pedagógusi pályát választó fiataloknak számolniuk kell azzal, hogy munkanélküliként lépnek ki az egyetem padjaiból. Keresztély Irma elmondta, az 1990-ben bevezetett címzetesség védi a pedagógust, vagyis nyugdíjas koráig biztosított, hogy állást kap a tanügyben, kinevezése ellenben időközben változhat, ha leépítés történik. Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy akinek megszűnt a katedrája, nem kapott helyette másik végleges állást, illetve kaphatott volna, de nem állandó lakhelyéhez közel, ezért inkább helyettesítőként helyezkedett el egy tanévre, és a következő évben újra jelentkezett az áthelyezések időszakában. A főtanfelügyelő közölte: a helyettesítők közül többen akár tíz éven keresztül is pályáznak végleges katedrára, de a versenyvizsgán nem érik el a 7-est, így maradnak továbbra is helyettesítők, holott vannak közöttük, akik jobban végzik munkájukat, mint sokan, akik egyetlen vizsgával nyugdíjas korukig bebiztosították magukat. Bár 2003 és 2013 között közel hatszáz állás szűnt meg a Kovászna megyei tanügyben, az igazi munkanélküliség csak most kezdődik, mert korábban elsősorban a pluszórákból faragtak le, illetve csak szakképzetlen helyettesítők távoztak a rendszerből – derül ki a tanfelügyelőség vonatkozó statisztikájából.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

MOGYE-ügy: a szenátus egy évvel elhalasztotta a döntést a magyar főtanszékek létrehozásáról
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa csütörtöki ülésén megvitatta a magyar főtanszékek létrehozásának a kérdését, de egy évvel elhalasztotta a döntést – tájékoztatta az MTI-t Szilágyi Tibor rektorhelyettes.
A magyar főtanszékek létrehozása az egyik sarkalatos pontja volt annak a megállapodásnak, amelyet 2012 szeptemberében a Ponta-kormány akkori tanügyminisztere is aláírt.
„A törvény egyértelműen kimondja, hogy a kisebbségi oktatási vonal (magyar tagozat) főtanszékekbe szerveződik. A törvény végrehajtását kértük. A szenátusi többség viszont arra hivatkozott, hogy ugyanannak a törvénynek egy másik cikkelye az egyetemi autonómia alapján a szenátus jogkörébe utalja a főtanszékek létrehozását" – világította meg a döntés hátterét Szilágyi Tibor. A rektorhelyettes hozzátette, a magyar tagozat álláspontja szerint semmilyen egyetemi autonómia nem jogosítja fel az egyetem vezetését arra, hogy a törvényt áthágja.
Amint Szilágyi Tibor felidézte, 2012 szeptemberében Victor Ponta miniszterelnök jelenlétében kezdődtek el a tárgyalások az egyetemen kialakult román-magyar szembenállás feloldásáról a magyar tagozat és az egyetem román vezetése között.
Az Ecaterina Andronescu tanügyminiszter által is aláírt hétpontos megállapodás egyértelműen kimondta, hogy az újraakkreditálási folyamat lejárta után a szenátus dönt a magyar főtanszékek számáról. Hozzátette az akkreditációs bizottság honlapján decemberben jelent meg a magyar orvosi szak újraakkreditálására vonatkozó jelentés, így hát elérkezett az idő arra, hogy az egyetem vezetése beváltsa az ígéretét.
„Már a hétpontos megállapodás is annak a helyzetnek az áthidalására született, hogy az egyetem szenátusa nem volt hajlandó alkalmazni a tanügyi törvényt. Most már a megállapodást sem tartják be" – jelentette ki Szilágyi Tibor. Hozzátette, az egyetem magyar tagozata ezután dönti el, hogy miképpen reagáljon az önállóságát elodázó döntésre.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett.
MTI
Erdély.ma,

Kelemen Hunor: közösen kell fenntartanunk az európai kisebbségi szolidaritást
„Az európai kisebbségi szolidaritás megőrzése érdekében koordinálni kell az európai szintű erőfeszítéseket. A kisebbségi polgári kezdeményezés fellebbezésével párhuzamosan a politikai cselekvés útjára kell lépnünk” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes azon a tegnap, 2014. március 19-én, Brüsszelben szervezett tanácskozáson, amelynek témája az európai kisebbségi közösségek együttműködése volt. A szövetségi elnök szerint a közelgő európai választás lehetőséget teremt arra, hogy a kisebbségi közösségek bemutassák jelöltjeiket és célkitűzéseiket. Az RMDSZ nevében Kelemen Hunor javasolta, hogy jöjjön létre az Európai Kisebbségi Közösségek napja, amely megkönnyítené a párbeszédet az uniós intézményekkel és a többségi társadalmakkal. A brüsszeli tanácskozáson részt vettek a Minority SafePack kezdeményező bizottságának tagjai, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának – FUEN elnöksége, Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők és Vincze Loránt FUEN alelnök, az RMDSZ külügyi titkára. Az ülésen elhangzott: a közös cselekvés egyik eszköze a FUEN által javasolt Politikai Tanácsadó testület megalakulása, amelynek alapítói a polgári kezdeményező bizottság tagjai.
Winkler Gyula RMDSZ-es EP képviselő köszöntőbeszédében kiemelte: az Unió területén élő nemzeti kisebbségek helyzete új megoldásokat igényel, ezért fontos a kisebbségi tanácsadó testület megalakulása. A grémium intézményes párbeszédet tesz lehetővé az EU intézményeivel, az európai politikai pártcsaládokkal és az európai civil szervezetekkel. Az európai parlamenti képviselő úgy vélte, az új mandátumban a kisebbségeket érintő döntésekre egyre nagyobb hatással lesznek az európai jellegű civil szervezetek és politikai alakulatok.
Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő azt részletezte, hogy mennyire nehezen sikerült a nemrég megszavazott Michel-jelentés révén néhány fontos kisebbségvédelmi fogalmat elfogadtatni az Európai Parlamentben.
„A kisebbségvédelemnek hosszú távú, tervezett jelleget kell biztosítani az EU-ban, ebben pedig kulcsszerepet játszik az EP keretén belül működő Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Intergroup), melynek megalakulásáért az új ciklusban is meg kell küzdeni” – hangsúlyozta a képviselő. Vincze Loránt, a FUEN alelnöke összefoglalta a Minority SafePack európai kisebbségi polgári kezdeményezés fellebbezésének helyzetét. Véleménye szerint az Európai Bíróság ítélete jövő év nyarára várható. Ugyanakkor elmondta, a FUEN a május elején sorra kerülő kongresszusán kisebbségi kiáltvány elfogadását tervezi, amely tartalmazni fogja az európai nemzeti közösségeknek az Európai Parlament és az Európai Bizottság új mandátumára vonatkozó kisebbségvédelmi javaslatát. A tanácskozáson Heinz Heinrich Hansen, a FUEN elnöke elmondta: az európai választást megelőző időszak kiválóan alkalmas figyelemfelhívásra – azon kell tehát ténykedni, hogy a kisebbségügyi lobbi minél célirányosabb legyen az EU intézményeiben.
Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi németajkú közösség elnök-minisztere szerint el kellene érni azt, hogy a kisebbségi kérdés az Európai Bizottság valamelyik biztosának hatáskörébe kerüljön. Luis Durnwalder, Dél-Tirol volt kormányzója a FUEN és az Európai Parlament szoros együttműködését szorgalmazta. Úgy fogalmazott, a következő ciklusban el kell érni azt, hogy nagyszámú EP-képviselő támogassa a kisebbségvédelem ügyét.
RMDSZ közlemény
Erdély.ma,

Kommandósok toloncolják ki az Új Magyar Gárda tagját
Öt évre nemkívánatos személlyé nyilvánították Mikola Bélát, az Új Magyar Gárda tagját – közölte csütörtökön a román Mediafax hírügynökség.
Kommandósok toloncolják ki Romániából Mikola Bélát, az Új Magyar Gárda tagját, akit csütörtökön öt évre nemkívánatos személlyé nyilvánított egy román bíróság – adta hírül az Agerpres román hírügynökség.
Mikola Bélát romániai idő szerint fél öt körül vették őrizetbe a kommandósok marosvásárhelyi lakásán, és autóban a román-magyar határhoz viszik – közölte a hírügynökség.
Az Új Magyar Gárda tagját a bukaresti ítélőtábla nyilvánította öt évre nemkívánatos személlyé. A bukaresti belügyminisztérium által kezdeményezett eljárás nyomán született bírósági ítélet nem jogerős, de végrehajtható.
A Mikola Béla elleni eljárással egy időben másik három magyar állampolgárt is kitiltottak Romániából, köztük a Jobbik két képviselőjét. Őket azzal gyanúsítják, hogy olyan szélsőségesen nacionalista tevékenységet folytató szervezetek tagjai, amelyek Románia nemzetbiztonságát és közrendjét veszélyeztetik.
A román belügy a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetés után intézkedett a négy magyar állampolgár ellen.
MTI
Erdély.ma,

Röviden
Gál Kinga az Év Képviselője az EP-ben
Gál Kinga fideszes Európai Parlamenti képviselőt az Év Képviselőjévé választotta az Európai Parlament Magazin az alapvető szabadságjogok kategóriájában – közölte tegnap a magyar néppárti EU-delegáció.
Az EP-magazin szervezésében immár tizedik alkalommal rendezték meg a megmérettetést. Kimagasló munkájuk alapján tizenhét szakpolitikai területen minden évben három-három EP-képviselőt jelölnek a díjra. A különböző kategóriákban azok a jelöltek lettek díjazottak, akik képviselőtársaiktól a legtöbb titkos szavazatot kapták. Ebben az évben alapjogi kategóriában Gál Kinga néppárti európai parlamenti képviselő versengett egy finn néppárti, valamint egy bolgár liberális képviselővel. Gál Kinga a díjátadást követő ünnepségen kiemelte: számára azért is különösen értékes a képviselő kollégák bizalma, mert egy fideszes magyar képviselőre leadott szavazataik „cáfolják a Magyarország elleni méltatlan vádakat, és bizonyítják a Fidesz európaiságát és európai elismertségét”.

Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Március igencsak zsúfolt hónap Marosvásárhely életében. A mostanában divatossá vált többnapos nőnapi ünnepléseket követően máris ott van tizedike, amely immár második éve vonz többezres tömeget a Postarétre, és amelyet a hatóságok is kitüntető figyelemmel követnek. Majd következik a magyar szabadság napja, amikor újra ezrek és ezrek gyülekeznek a Postaréten emlékezni és ünnepelni.
És máris elérkeztünk március 19-éhez, amelyet fekete betűkkel jegyeznek Marosvásárhelyen 1990 óta, amikor, a már napok óta zajló tüntetések, fenyegetőzések, kisebb atrocitások után, a buszokon, teherautókon behozott feltüzelt Görgény- völgyi románok ordítozva akartak megsemmisíteni mindent, ami magyar. Ugyanezen a napon támadták meg az RMDSZ-székházat, törtek-zúztak, szorították fel a padlásra a magyarokat. És szintén aznap ütötték ki Sütő András bal szemét, és a padláson lévő 79 emberből is jó néhányat megsebesítettek.
Éppen ma huszonnégy éve, hogy Marosvásárhely magyar lakossága a városháza elé vonult, és követelte, hogy Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front elnöke és Király Károly alelnök azonnal jöjjön Vásárhelyre. Később rendőrsorfal alakult ki az egyre növekvő magyar és román oldal között. Délután fél hat tájban tört ki a verekedés, amely többórás, késő estig tartó, őrült csatává fajult. A kezdetben megrémült magyarok nemsokára visszavágtak. Hat óra után harckocsik jelentek meg a főtéren, ahol közben barikádok emelkedtek, üvegtörmelék, lécdarabok, kövek, szemét borított mindent. A "csatatéren" folyamatos, hol lanyhuló, hol fölerősödő közelharc folyt, üvegekkel, fadarabokkal, szétfeszített padok léceivel, kövekkel, közlekedési táblákkal... Este a marosvásárhelyi és környékbeli cigányok megjelenése döntötte el végérvényesen a csatát. Az események következményeit ma is érezzük.
Ez történt negyedszázaddal ezelőtt nagyon röviden. Hogy miért kell újra felidézni? Azért például, mert miközben ezek a sorok születnek (március 19., délután) a Vatra Româneasca és néhány más "hazafias" román szervezet Marosvásárhely főterén gyülekezik, hogy tiltakozzék minden ellen, ami magyar: az anyanyelvhasználat, a MOGYE önálló magyar kara és főleg egy magyar prefektus kinevezése ellen. Az időzítés ördögien körmönfontnak nevezhető, hiszen 24 évvel ezelőtt épp ezen a napon, szinte percre pontosan ezekben az órákban érkeztek a leitatott hodákiak, törtek ki a zavargások, amelyek öt halálos áldozatot és több száz sebesültet követeltek. És mert csak remélni merjük, hogy ennek a tiltakozó megmozdulásnak nem lesznek súlyos következményei.
Azért kell tehát huszonnégy év után is emlékezni, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

A kormány ellen (is) tüntetett a Vatra
A rossz idő ellenére pár százan összegyűltek tegnap délután Avram Iancu szobra előtt, hogy felhívják a hatalom figyelmét, ne hagyja figyelmen kívül a Vatra Româneascat, és ne hozzon románellenes döntéseket. Bár a főszervező, Oproiescu Florin, a VR országos elnöke többször is hangsúlyozta, hogy nem magyarellenes megmozdulásról van szó, a felszólalók beszédei, a transzparensek, illetve a bekiabálások, skandálások azonban ellentmondtak ennek a kijelentésnek. "Hargita, Kovászna román föld!", "Nem a magyar prefektusra!" "Nemet mondunk Románia szétdarabolására!", A VR mi vagyunk!" "A román nyelv az egyetlen uralkodó!", "A román föld nemzeti vagyon!", és igaz halványabban, de néhányan többször bekiabálták, hogy "Magyarok, kifelé az országból!".
A rendezvényen jelen volt Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt elnöke, illetve társszervezőként számos román hazafias szervezet képviselője. Többek között a felszólalt Mircea Dogaru, Lazar Ladariu, Ilie Sandru. A tüntetésre tucatnyi pap mondott áldást. A rendezvény kultúrműsorral ért véget.
Florin Oproiescu, a Vatra Româneasca elnöke a rendezvény végén kijelentette: – Nem magyarellenes mítingről van szó, azért gyűltünk össze, hogy figyelmeztessük a kormányt, vegyen bennünket figyelembe, és ne hozzon döntéseket azok ellen, akik megszavazták őket. Mi egyetlen dolgot kérünk: alkalmazzák a törvényt és az alkotmányt! A gazdasági, politikai és erkölcsi válság közepette kötelességünk újraéleszteni a Vatra Româneasca Egyesületet, amelyre Romániának nagy szüksége van.
– Ennek ellenére egyesek azt kiabálták, hogy magyarok, kifelé az országból!
Ha valakik ezt kiabálták, azzal csak az idegen ügynökségek malmára hajtották a vizet.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),