Méltósággal emlékeztünk az 1848-as szabadságharcra
Március 15-ének a ma embere számára is van üzenete
Nem váltak be az elmúlt napok bizonytalansága és feszült hangulata miatti előrejelzések, a város magyarsága csendben, méltósággal emlékezett az 1848-as forradalomra és szabadságharcra.
Szombat délelőtt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézettől indult az ünneplő sokaság, amely aztán énekelve, fúvószenekar által kísérve ért a Szent Mihály-templom elé. Az ökumenikus szertartáson a négy történelmi magyar egyház vezetője hirdetett igét. A közel kétezres tömeg fegyelmezetten, jókedvűen vonult át a Petőfi utcai volt Biasini-szállóhoz, ahol beszédek, szavalatok hangzottak el, majd koszorúkat helyeztek el az épület előtt. Ezt követően a sokaság részben feloszlott, és csak egy mindössze kétszázas tömeg kísérte vissza az éneklő fiatalokat a teológia udvarára. Szombaton Erdély-szerte megünnepelték a magyar forradalom és szabadságharc 166. évfordulóját. A magyarországi politikusok közül néhányan szintén Erdélyben ünnepeltek.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár),

Az 1848–49-es szabadságharc Kalotaszegen és környékén
Erdély bércei között kis hepehupás völgymedence terül el, délről a Gyalui-havasok, nyugatról a Kalota-havas az 1836 m-es Vigyázó-csúccsal, észak felől a Meszes-hegység és Kolozsvár-Almás hegység dombvonulatai, kelet felől pedig Kolozsvár határolja: Kalotaszeg.
Történészeink szerint Erdély azon vidékei közé tartozik, ahol a magyarság legkorábban megtelepült. (Akár már a VII. században: László Gyula neves régész „kettős honfoglalás” elmélete szerint a Kárpát-medencében 678 táján a második avar korban érkezett, úgynevezett „griffes-indás” népesség a székelyek voltak.) Az évszázadok során Kalotaszeget és vidékét sok pusztítás érte, a tatár–török hadak dúlásai, a pestisjárványok mind hozzájárultak a magyarság pusztulásához, e táj etnikai metamorfózisához. Az elpusztított magyar falvak egy része teljesen megsemmisült, másokba a havasokból román lakosság telepedett. Az uszítás, ármánykodás, nemzeti villongások színterévé vált ez a terület is, akárcsak Erdély sok más része. Gyilkolta itt már egymást a román és a magyar a Horea, Cloșca és Crișan vezette 1784-es parasztlázadáskor, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, valamint 1918-ban és 1944-ben. Az alábbiakban a szabadságharc kalotaszegi történéseit elevenítjük fel.
Havasiak a kalotaszegi civil lakosság ellen
Az ősi Kalotaszegen az Erdélyt birtokba vevő magyarság egyik nemzetsége, feltehetően a Kalota nemzetség telepedett meg, megszállván a vidék stratégiai központját, Sebesvárat, később pedig Gyerőmonostoron nemzetségi monostort, Váralmáson pedig Benedek-rendi kolostort épített. Ma a Csucsa és Kolozsvár közötti területen elhelyezkedő több mint 40, túlnyomó részben magyarok lakta falvak összlakosságának száma megközelíti a 20 ezret. Központja a már csak 25 százalékban magyarlakta Bánffyhunyad. Kisbács és Jegenye katolikus településeket kivéve református vallású.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Kalotaszeg is hadszíntérré vált, ezt a civil lakosság is megszenvedte. Az osztrák, szász és muszka csapatok mellé csatlakoztak az Avram Iancu által vezetett román, állítólag 198 ezres létszámú lázadó erők, melyek sor- és határőr ezredekből, valamint a román falvak hadra fogható férfi lakosaiból verbuválódtak. A románok bízva az osztrák ígéretekben, hogy megvalósulhat régi álmuk, a nagy Dákorománia, teljes erővel támadták nemcsak a reguláris magyar haderőket, de valóságos népirtást végeztek a magyar civil lakosság körében is, több helységben csecsemőtől aggastyánig mindenkit legyilkoltak, az osztrák hadsereg hallgatólagos beleegyezésével. Avram Iancu, „a havasok királya” először a kalotaszegi magyar falvak ellen intézett támadást. 1848. november 6-án és 8-án egy századnyi császári könnyűlovas több ezer havasi románt (mócot) szabadított rájuk. Kalotaszeg maga is fegyverben állt Dobozi Lajos bihari nemzetőr őrnagy fedezete mellett. A támadást sikerült visszaverni, de Zentelke és Kalotaszentkirály a lángok martaléka lett.
Ezzel kapcsolatban részletet idézünk Berzenczei Antal őrnagy segélykérő leveléből Vay Miklós Erdély királyi biztosához:
„Nagyméltóságú Királyi Biztos Úr! Folyó év november hó 6-ikáról küldött hivatalos parancsolatjai Nagy Méltóságodnak az 1958-ik szám alatt köszönettel vettem, de már ezen rendelés vétele ellőt biztos hírek és kémeim által értesítve lévén az oláhok megrohanási szándékáról a következőleg rendelkeztem. A mákói és egeresi századokat M.Monostor és Valkó fedezésére a K.Szentkirályi századot pedig ezekkel érintkezésbe tettem – mire hiteles hírek érkeztek, hogy az ellenség Nagy Kalotára beérkezett s már Szentkirályra bevárandó... Addig is míg e tisztelt parancsolat megjöhetne, a megérkezett honvédek és az almási és körösfői századot indítom Kalota ellen, hogy még ma vagy holnap széjjelverhessem e rabló csordát.”
Erről az eseményről számol be idős Killyén Ferenc magyarvalkói református pap korabeli leírása, amely az egyház anyakönyvének 44. oldalán található. Csak pár mondat a lejegyzésből:
„Borzasztólag emlékezetes esemény 1848 év november hó 6-ik napján az albáki román rablócsorda néhány oláh pap és három rablófőnök vezérletük alatt a havasról lerohanván itten e helységben is tetemes károkat okoztak... Isten bosszúálló igazsága utoléri őket, mert az a sok ártatlan vér, annyi sok száz család sóhajtása, könnyhullatása kik élelem és lakóhely nélkül maradtak télnek idején, lehetetlen hogy bosszúállást ne nyerjen a gonoszok fejére, az Isten irgalmasságának királyi székétől... Ily pusztulást még a pogány ellenség sem tett, midőn istentelen lábával hazánk földjét taposta.”
Kalotaszegen ez időben a nép állandó rettegésben élt, hiszen a havasiak rémtetteinek híre futótűzként terjedt a vidéken. A magyar forradalmi csapatok viszszavonulóban, Gyerőmonostor és Csucsa a románoktól megfenyegetve – mindez jogosan keltett félelmet a magyarokban, hogy a bosszúvágytól fűtött havasi hordák soraikat rendezve újból lecsapnak a békés magyar falvakra. Az események azonban másképp alakultak.
A csucsai győzelem
Bem tábornok szemlét tartott a magyar csapatok felett Csucsától Nagybányáig, felkészítve őket Erdély visszafoglalására, melyről már december 13-án tudósítja Kossuthot. Eközben az osztrák vezetés is felkészült a harcra, 1848. december 18-i kezdettel kilenc oldalról rendelte el Magyarország megtámadását Windischgrätz, melyhez az erdélyi császári erők is hozzátartoztak. Bem tábornok „Erdély kapujában”, Csucsán terem és átveszi a parancsnokságot a fiatal és tehetséges Czetz János őrnagytól, akit egyben alezredesi rangra, valamint táborkara főnökévé nevez ki. Ennek az eseménynek állít emléket a csucsai református templomban elhelyezett, Petrás Mária által készített dombormű.
A császári csapatok B. Wardener vezetésével két oldalról december 18-án kezdték meg a magyar erők elleni támadást: Bánffyhunyad felől Losenau alezredes egy Siwkovich és két század Károly-Ferdinánd román gyalogsággal, valamint három század lovassággal, akiket a hegyekből Avram Iancu támogatott; az Almás-völgye felől Urbán alezredes kilenc század oláh határőrrel, akiket Butean prefekt támogatott és a felkelt románság. Céljuk volt átkelni a Királyhágón és Nagyváradon keresztül bejutni Magyarországra.
A magyar tábor főparancsnoka e ponton Riczkó ezredes volt, aki Csucsát, vagyis a bal szárnyat tartotta. Kissebesnél a jobb szárnyon a völgyben Dobai József ezredes foglalt állást, ahol Urbán támadott. December 18-án aztán ágyútűz, puskaropogás, szuronyroham, tehát a csata megkezdődött. Mind az országút, mind a Körös és a Sebes vize összefolyásától Csucsáig vérrel festett volt. Urbán csapatai az Almás-völgyében is támadtak, ahol kemény csata bontakozott ki, melyet Baumgarten székely huszárkapitány védett hősiesen, súlyosan meg is sebesülve a csatában. Dobai is jól tartotta a csucsai völgyet, a 11. zászlóalj itt kezdte el dicsőséges pályafutását.
A csata közben az osztrák könnyűlovasság támadott, gróf Saint-Quentin őrnagy vezetésével, a magyar zászlóalj össztüzet zúdított a rohanó osztrák lovasságra, melynek következtében az őrnagy is elesett. A harcok váltakozó szerencsével folytak egész nap, de végül is a császáriak visszavonultak Kolozsvár felé. (A magyarok december 24-én már Bánffyhunyadon voltak, ennek a református templom melletti Petőfi-kopjafa állít emléket.) Másnap, december 19-én, Zsibónál is kemény harcok bontakoztak ki, ahol Jablonczi ezredes csapatai támadtak báró Kemény Farkas őrnagy fiatal honvédseregére. Binder pedig Károly-Ferdinánd oláh határőri gyalogsággal és mintegy 15 ezer felkelt oláhval támadott, kiket Mikás vezetett. Kemény és Kis is elszántan védekezett, mígnem megérkezett Czetz és Bethlen Gergely a Kossuth-huszársággal. Másnap, december 20-án, a magyar sereg ellentámadásba lendült, az osztrák csapatok Gorbóig menekültek. Bem tábornok Nagybányáról indít támadást, Jablonczi ezredes december 22-én Kápolnánál próbálja megállítani, de sikertelenül, és a császári csapatok Dést is feladták. „December 25-én, Karácsony első napján, Kolozsvár lakossága nem akart hinni a szemének, amikor a megfáradt, kiéhezett, elrongyolódott sereg bevonult a városba. Az öröm határtalan volt, ilyen vidám karácsonya még nem volt Kolozsvárnak” – írja Kővári László haditudósító.
Télen megerősödtek a havasi csapatok Látva Bem sikerét, a megrémült General Comando december 31-re összehívatta a román és szász vezetőket Szebenbe, ahol olyan okmányt íratott alá velük, melyben a két nemzet kéri a muszka seregek segítségét. A sikeres tavaszi hadjárat következtében Erdélyt megtisztították az osztrák és a velük szövetséges román és szász erőktől, csak Déva várába, Gyulafehérvárra, valamint az Erdélyi-szigethegységbe szorult több mint 40 ezer román határőr és sorkatona maradt hódolatlan.
A havasi román falvak Avram Iancu parancsnoksága alatt álló, hadra fogható férfiait egy Ivanovics nevezetű osztrák kapitány látta el fegyverekkel és biztosított számukra katonai alapkiképzést. A felfegyverkezett havasi tűzfészkek ellen már 1849. január 3-án megindult a támadás. Bánffyhunyad felől Geley parancsnok vezetésével a több mint ezerfős sereg támadást intézett Kalota ellen, melyet a románok 4-5 órai harc után feladtak, és a havasok felé húzódtak.
Február 1-jén Gyalu felől két 600 fős csapat indított támadást elfoglalva Havasnagyfalut, ahol Indrei Roșu állt a románok élén. Ezzel egy időben Bem parancsára megerősített védvonallal zárták le a havasokat, megpróbálva kiéheztetni és így fegyverletételre kényszeríteni a románokat. Látva a helyzet súlyosságát, Avram Iancu is a vidéken termett és irányította a hadműveleteket. 1849. február 24-i, a Comite-hez írt levelében erősítést és fegyvereket kér, valamint több információt a magyar csapatmozgásokról. Ennek köszönhetően a megerősített román tűzfészkek elleni támadások mind kevesebb sikerrel jártak.
Vasvári és a Rákóczi szabadcsapat
A Havasnagyfalu elleni újabb, február 26-i támadásban, a közel 6 órás küzdelemben 6 román és 13 magyar vesztette életét, de a Kalota elleni újabb támadást is visszaverték a románok. Így köszöntött a tavasz Kalotaszegre, a havasi lázadók tábora megerősödve várta a kedvező pillanatot a leszámolásra. Ekkor az Országos Honvédelmi Bizottság (OHB) parancsára a „Márcziusi ifjú” Vasvári Pál őrnagy az általa szervezett Rákóczi szabadcsapatával siet a kalotaszegi magyar falvak védelmére. Május 2-án érkezik Bánffyhunyadra, ahol pár napi felkészülés után már május 5-én támadást intéz a Gyalui-havasokban lévő Lepiște, Felső- és Alsógyurkuca ellen, melyeket kemény harcok árán megtisztított a román lázadóktól, a havasokba szorította őket. Ezek után századait várakozó állásba a havasalji Incsel, Magyarv alkó, Kalotaújfalu, Magyargyerőmonostor, valamint Méregjó falvakban helyezte el, és várta a további fejleményeket.
Bem elhatározta egy erős honvédcsapat bevetését a román erők lefegyverzésére, ennek kivitelezését hadsegédére, Zarzinczki ezredesre bízta, kinek parancsa értelmében Déva felől báró Kemény Farkas ezredes háromezer, Gyulafehérvár felől Beke József alezredes kétezer emberrel, Gyalu felől Szépszögi József őrnagy a 123. tartalék zászlóalj zömével, Kalotaszeg irányából pedig Vasvári Pál őrnagy kétezer emberrel támogatta volna a hadműveletet. A terv szerint a Vasvári vezette dandár július 4-én a Havasnagyfalui-fennsíkon táborba szállt, itt várva a Gyalu felől érkező Szépszögi őrnagy csapatait. De Bem, aki éppen ez időben utazott Nagyváradra, hogy Kossuth-tal találkozzon, értesülvén az orosz csapatok betöréséről, a hadjáratot visszaparancsolta. Beke, Kemény és Szépszögi meg is kapták a visszahívó parancsot, Vasváriékhoz azonban sosem jutott el a levél. Július 5-én reggelre már körülzárta a többszörös román túlerő, akik állandóan támadták a magyar csapatokat, július 6-án, mivel az utánpótlásukat is elvágták, kénytelenek voltak kitörni a román gyűrűből.
A kitörés irányítását a lázbeteg Vasvári a tapasztalt Buzgó László főhadnagyra bízta. A dandár kétharmada megmenekült, azonban a Rákóczi-szabadcsapat 400 tagja, valamint teljes vezérkara, élükön Vasvári Pál őrnaggyal, itt lelte halálát. Avram Iancu nem volt jelen a bekerítési hadműveletnél, ezzel Chorchiș Nicolae tribunt, Iacob Olteanu kapitányt, valamint a havasnagyfalui népvezért, Indrei Roșut bízta meg, akit később a muszkák magas kitüntetésben részesítettek.
1995-ben ennek a szomorú eseménynek az emlékére állítottak Körösfőn kopjafát a Templom-domb alatt. A falu lakossága minden évben nagyszabású ünnep keretében emlékezik a Rákóczi szabadcsapat harcban elesett négyszáz tagjára, valamint legendás vezérükre, Vasvári Pál őrnagyra.
Az összeomlás – és mégsem volt hiábavaló áldozat
A muszka ármádia feltartóztathatatlanul nyomult Erdélyen keresztül magyarhon felé. Augusztus 15-én Kolozsvárról a sötét beálltával kezdték meg csendben a magyarok a kivonulást először az ágyúkkal, majd a lovassággal, éjjel egy órára a fővezérség is elhagyta a várost. Reggel Nagykapusnál táborba szálltak, de a visszavonulás folytatódott. Iszonyú volt a fájdalom és a levertség, mikor már a gyerővásárhelyi hágót is elhagyták. Augusztus 17-e reggelén Bánffyhunyadon haditanácsot tartottak, és a várostól körülbelül két kilométerre északnyugatra erős védővonalat állítottak csatarendbe. Mintegy 6-7000 gyalogos, 6-700 lovas és 23 ágyú várta az oroszokat és románokat. A Gyerővásárhelyen hagyott vadászokat a kozákok lefegyverezték, és a Hunyadon állomásozó vadászokra is oly sebesen csaptak le, hogy kevés tüzelés után szétszóródtak. Hunyad utcáin iszonyú lármával dübörögtek végig a kozák csapatok. Gál Sándor ezredes, a magyar erők vezére parancsot adott a támadásra, de inkább futás és szétbomlás lett a vége a demoralizált zászlóaljnak, ugyanis ekkor érkezett a hír, hogy Világosnál a magyarok letették a fegyvert.
A várost a gyalogosan és szekereken menekülők özöne öntötte el, a keskeny utcákban az udvarokból kiforduló szekerek felborultak, elzárva az utat a menekülők elől. Mindenki menekült a dzsidások lándzsáitól, ki a szántóra, ki a várost övező mocsarakba, erdőkbe, mivel a kozákok senkinek nem irgalmaztak. Ekkor a városon kívüli vadászok egy pár ágyúval és egy század Würtenburg-huszárral a dzsidások közé vágtak, és a városon kívülre hajtották őket. A város utcáit civilek és katonák holttestei borították.
Mikor besötétedett, rendezték soraikat a magyarok és hadirendbe álltak, így várták Urbánt az oláh csapatokkal és a kozákokat, mely támadás augusztus 18-a hajnalán be is következett. A sereget Dobai ezredes vezette, mivel Gál Sándor az estéli csatában megsebesült. Mintegy három órán át tartott az ádáz küzdelem, ezalatt a szekerek Csucsánál a Szilágyság felé menekülhettek és Királyhágótól az őrség is visszavonulhatott. Dobai ezek után megkezdte a visszavonulást Gál Sándorral együtt, Zsibónak vették útjukat, ahol augusztus 26-án a cári csapatok előtt tették le a fegyvert. Az elkeseredett küzdelemben több mint háromezer honvéd és civil esett el az oláhok és kozákok fegyverétől, sok kalotaszegi is itt lelte halálát, hogy közülük hányan lehettek körösfőiek, nincs rá adatom.
A szájhagyomány szerint a felszegi falvak elesett hozzátartozóikat titokban hazaszállították és eltemették. Habár a szabadságharc elbukott és a félelem, a rettegés korszaka következett, senkinek sem volt biztonságban az élete és szabadsága, aki részt vett a küzdelemben, támogatta azt vagy csak szimpatizált is a forradalom eszméivel, hiszen az osztrákok könyörtelenül megbüntették őket, de azért ne feledkezzünk meg a forradalom pozitív hozadékáról sem. Nem volt hiábavaló a sok kiöntött vér, hiszen óriási változást hozott a parasztság életében a jobbágyfelszabadítás. Az a föld, melyen robotolt évszázadokon keresztül, vért izzadva művelte a földesúr részére, az most a saját tulajdonába került, és egy új világ, társadalmi rend vette kezdetét a kalotaszegi társadalomban is. A Kolozsváron ülésező Országgyűlés 1848. június 18-i határozatát követően Kalotaszegen 2647 jobbágycsalád szabadult fel.
Befejezésül pedig ne felejtsük el a történész Sebestyén Kálmán szavait: „A román hatalom ezen a tájon mindig is különösen agresszív volt, ugyanis tudta, hogy Kalotaszeg magyar etnikai sziget a román tengerben. Olyan sziget, mely öszszekötő híd a magyar Alföld, a Partium, valamint Kolozsvár és Székelyföld magyarsága között. Egyetlen olyan láncszem, mely bizonyos etnikai kontinuitást biztosíthat. Kalotaszeg azonban elég nagy sziget ahhoz, hogy a tenger hullámai egykönnyen el ne mossák, de elég kicsi ahhoz, hogy az Anyaország gondoskodását kiérdemelje.”

(Forrásanyag: Kővári László: Erdély története 1848-49-ben, 1861; Sebestyén Kálmán: Körösfői Ríszeg alatt, 2007; Dr. Egyed Ákos: Kalotaszeg 1848-49-ben, 1998; Péntek László: Bölcsőtől a csatatérig, 2001; Nicolae Steiu: De sufletul Jancului, 1995.)
Péntek László
Szabadság (Kolozsvár),

Az ünneplés a jelennek szól – váradi március 15. „két felvonásban”
Napjaink szabadságharcát vázolta Tőkés László EP-képviselő, illetve Kelemen Hunor RMDSZ-elnök március 15-én Váradon.
Az erdélyi magyarság mostani szabadságharca az autonómiaharc – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNP) elnöke szombaton Nagyváradon, Szacsvay Imre szobránál tartott beszédében.
„Az ünneplés nem is annyira a múltnak, hanem a jelennek és a jövőnek szól” – mutatott rá az EP-képviselő, az 1848-as forradalomra emlékezve. Hangsúlyozta, Erdély egészének önrendelkezéséért kell harcba szállni, és nem csupán szabadságharcot kell folytatni, hanem igazságharcot is. Emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság és a krími tatárok sorsa között vont párhuzama miatt ismét ki lett téve a román politikum bírálatának, pedig, mint mondta, egyértelmű az erdélyi magyarság számának csökkenése.
RMDSZ-elnök március 15-én Váradon.
Fáklyás felvonulás Nagyváradon
„Nem akarunk a tatárok sorsára jutni” – jelentette ki Tőkés. Meg kell védeni minden őshonos kisebbséget, az ujgurokat, a tibetieket, a szerbiai vlahokat és az ukrajnai románokat egyaránt, sorolta az EP-képviselő. „Ez a mai szabadságharc” – szögezte le Tőkés.
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke beszédében úgy vélte, március 15-e a nemzet feltámadásának ünnepe.
Miközben az EMNP és EMNT délben tartott megemlékezésén még napsütésben ünnepelhetett a Szacsvay-szobornál összegyűlt több mint kétszáz váradi magyar, addig az RMDSZ délutáni ünnepségén már hatalmas szél és csepergő eső közepette koszorúzták meg az 1848-as országgyűlési jegyző szobrát.
A szövetség központi rendezvényén jelen voltak a megyei és helyi elöljárók is, Ilie Bolojan váradi polgármester, Cornel Popa, a Bihar megyei önkormányzat elnöke és Claudiu Pop prefektus, aki Victor Ponta miniszterelnök üzenetét tolmácsolta. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében ki is hangsúlyozta, hogy „lehet normális körülmények között is ünnepelni a magyar szabadságharc napját”.
A kormányfőhelyettes azonban azt is hozzátette, hogy bár az erdélyi magyarság most szabadabb, mint húsz évvel ezelőtt volt, ez a szabadság nem stabil, és az elmúlt időszakban felerősödtek a magyar közösség elleni támadások. „A kisebbségi szabadság nem olyan, mint egy célszalag, amelyet elég csak egyszer átszakítani. Inkább a futópálya maga” – mutatott rá beszédében a szövetségi elnök.
Mint foglamazott, minden nap, újra meg újra küzdeni kell a szabadságért, meg kell küzdeni minden magyar osztályért, iskoláért, az anyanyelvhasználatért, a kétnyelvű feliratokért. „Ez a mi nemzeti szabadságharcunk a közösség jogaiért vívott mindennapi küzdelem” – szögezte le Kelemen.
Visszakozott a múzeum Szatmáron Az erdélyi magyarság esetén most fonák helyzet áll fenn, hajlamosak vagyunk magunk viszszatérni a járomba, tűrve, hogy képviselőink bársonyszékekért cserében cinkosságot vállalnak a magyarellenes propagandát folytató kormánnyal – fejtette ki szombaton Tőkés László európai parlamenti képviselő Szatmárnémetiben, a Kossuth kertben tartott beszédében. A szervező Erdélyi Magyar Néppárt a szabadtéri megemlékezés mellett kulturális műsort is tervezett, azonban, mint közleményükből kiderült, a megyei múzeum „utolsó pillanatban” megtagadta tőlük az előzetesen kibérelt terem használatát, ezért beperelik az intézményt. Az RMDSZ szatmárnémeti ünnepsége népes közönség előtt zajlott, melynek szónokai azt hangsúlyozták, hogy a szövetség fő célja a magyar kisebbség biztonságának szavatolása, örömüket fejezve ki, hogy a méltóságteljes megemlékezéssel ismét sikerült bizonyítani, hogy a magyar közösség kulturált módon képes élni a rendelkezésére álló jogokkal.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Incidens nélküli ünnep Kolozsváron
Pár bekiabálást leszámítva incidensek nélkül, méltósággal emlékezett meg a kolozsvári magyarság szombaton az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról.
Igaz ugyan, hogy a magyar ünnepséggel párhuzamosan a szélsőséges román szervezet, az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) felvonulására is sor került a kincses városban, azonban a hatóságok betartották ígéretüket, és a két rendezvény résztvevői nem találkoztak.
A hagyományokhoz híven a kolozsvári magyarok idén is a Protestáns Teológiai Intézet előtt gyülekeztek, ahonnan a Főtérre vonultak, majd a Szent Mihály- templomban megtartott ünnepi ökumenikus istentiszteleten vettek részt. A szertartást követően a tömeg az egykori Biasini Szálloda elé vonult, Petőfi Sándor emléktáblájánál 2–3 ezer ünneplő gyűlt össze. A rendezvényen számos magyar és román elöljáró felszólalt.
Máté András parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke beszédében kifejtette: március 15-e az az ünnep, amelylyel a legtöbb korosztály azonosulni tud. A nemzeti összefogásra szükség van, és akárcsak 1848-ban, ma is a kishitűséggel kell megküzdenie a közösségnek, vélte a honatya. Magdó János kolozsvári főkonzul előbb Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét olvasta fel, majd saját gondolatait is megosztotta a résztvevőkkel. Az 1848-as forradalom és szabadságharc a magyar polgári nemzet megszületésének pillanata, fogalmazott a diplomata.
A megemlékezésen a román megyei és helyi elöljárók, Gheorghe Vușcan Kolozs megyei prefektus, Horea Uioreanu, a megyei önkormányzat elnöke és Emil Boc kolozsvári polgármester is felszólaltak. A legnagyobb tapsot utóbbi kapta, mivel nem restellt magyarul jó napot kívánni az ünneplőknek.
A rendőrség egyébként úgy oldotta meg, hogy a román szélsőségesek ne találkozzanak az ünneplő magyarokkal, hogy az Új Jobboldal felvonulására a templombeli szertartás ideje alatt került sor. A Széchenyi (Mihai Viteazul) téren gyülekező ultranacionalista román fiatalok rigmusai közül ezúttal kimaradt a „Ki a magyarokkal az országból”, de annál inkább hangoztatták azt, hogy Hargita és Kovászna megye román föld.
Egy négy-öt fős csoport leszakadt a tömegtől, és a Főtéren maradt, hogy bekiabálhasson a templomból épp kijövő magyar ünneplőknek, a Biasini Szálló felé vonuló tömeg azonban ügyet sem vetett rájuk.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Magyar állampolgárokat tiltottak ki Romániából
Az alkotmányos rend elleni cselekmények gyanújával indított büntetőjogi eljárást a Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyészség (DIICOT) olyan személyek ellen, akik a Jobbikot népszerűsítették Romániában – közölte pénteken a DIICOT.
„Alaposan gyanítható, hogy 2013–2014-ben a Jobbikot népszerűsítő több romániai rendezvényen revizionista, szeparatista, az alkotmányos rend elleni nyilatkozatok hangzottak el” – olvasható az ügyészség közleményében.
A vádhatóság a román büntető törvénykönyv 397. cikkelyére hivatkozik, amely az alkotmányos rend megdöntésére irányuló, a nemzetbiztonságot veszélyeztető erőszakos cselekményekért tíztől húsz évig terjedő börtönbüntetést ír elő. Ugyanaz a cikkely az alkotmányos rend elleni fegyveres támadásért 15-től 25 évig terjedő szabadságvesztést irányoz elő.
Előzőleg a belügyminisztérium szóvivője bejelentette: „szélsőséges tevékenységük” miatt megtiltották több magyar állampolgárnak, hogy Romániába utazzanak. Neveket nem közölt, csak azt, hogy a kitiltott magyar állampolgárok a Jobbik, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), a Betyársereg és az Új Magyar Gárda számára szélsőséges tevékenységet fejtettek ki Romániában.
A belügyminisztérium szóvivője hozzátette: Vona Gábor, a Jobbik elnöke ellen büntetőjogi eljárás indult, de erről részleteket nem közölt. A DIICOT közleménye azt követően jelent meg, hogy a román média érdeklődött a vádhatóságnál: milyen ügyben vizsgálódnak Vona Gábor ellen. A kommüniké nem említi név szerint a Jobbik elnökét, és az sem derül ki belőle, hogy a gyanúsítottak magyar állampolgárok-e.
Mint ismeretes, Traian Băsescu államfő kedden a Jobbik vezetőinek és tagjainak kitiltását kérte Romániából, az előző napi marosvásárhelyi autonómiatüntetésre hivatkozva.
Magyarországot még nem értesítették
„Magyarország nem kapott semmilyen értesítést a román kormány részéről, hogy megtiltották volna magyar állampolgárok beutazását Romániába” – közölte szombaton Sepsiszentgyörgyön a sajtó érdeklődésére Németh Zsolt. A külügyi államtitkár leszögezte, ha ez megtörténik, vizsgálatuk tárgya arra fog irányulni, hogy összhangban áll-e a román kormány döntése az ország európai és nemzetközi kötelezettségeivel.
Németh Zsolt szerint ugyanakkor jelenleg a magyar–román kapcsolatok legfontosabb eseménye, hogy az RMDSZ kormányra került. „Ha Romániában az RMDSZ kormányra kerülése elő fog segíteni egy nagyobb fokú stabilitást az országon belül, akkor az biztos, hogy jótékony hatással lesz a román–magyar kapcsolatokra. Konjunkturális kérdésekkel én nem szoktam foglalkozni” – fogalmazott az államtitkár.
Egy nappal korábban a Külügyminisztérium sajtófőnöke, Kaleta Gábor is úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy a román hatóságok nem nevezték meg azokat a személyeket, akiket érint az intézkedés, elmondása szerint azt ígérték, hogy a héten közlik a neveket. „Ebben a helyzetben, a magyar fél csak azt követően tud érdemben reagálni a döntésre, ha tudja hogy kiket és milyen indokok alapján tiltottak ki Romániából. Vagyis a román fél részletes tájékoztatására várunk” –mondta Kaleta Gábor.
Megdöbbent a Jobbik
„A Jobbik megdöbbenve értesült arról, hogy a párt politikusait kitiltották Romániából, mivel szerintük hasonló lépésre semmilyen okot nem adtak” – Pál Gábor, az ellenzéki párt sajtófőnöke pénteken este az MTI megkeresésére reagált így.
A Jobbik szóvivője elmondta, értetlenül állnak a román fél lépése előtt, hiszen „pártjuk tagjai nem tettek olyan lépést, vagy követtek el bármilyen bűncselekményt, ami hasonló reakciókat tenne szükségessé”. Pál Gábor hangsúlyozta továbbá, hogy Vona Gábor pártelnök március 15-ei budapesti beszéde, valamint az általa Orbán Viktor kormányfőnél szorgalmazott miniszterelnök-jelölti vita létrejötte előtt nem kíván foglalkozni a kérdéssel.
Krónika (Kolozsvár),

Nemzeti egyetértést sürgetett Németh Zsolt
A nemzeti egyetértés kialakítását nevezte a következő évek legfontosabb feladatának Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szombaton Maksán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) központi ünnepségén.
A márciusi forradalom 12 pontját bevezető „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” jelmondatra utalva az államtitkár a szabadságharc ma is időszerű eszméiről beszélt.
A béke vonatkozásában arra utalt, hogy a magyarok és románok ma egyaránt aggódnak Ukrajnában élő nemzettársaikért.
A szabadságról azt mondta: a 48-as szabadság az egyenlőséget hozta el, akárcsak most, a magyar állampolgárság kiterjesztése.
„1848-ban egész Európát egy birodalmi szemlélet uralta, és amit a magyarok meghirdettek, az volt a szabad Európa. Ez sincs távol a mai napok aktualitásától. Kívülről egy olyan gazdaságpolitikát akartak ráerőltetni Magyarországra, amely a válságkezelés terheit az emberekkel fizettette volna meg, de Magyarország nem hagyta magát, elosztotta a terheket a gazdasági élet szereplői között, és valódi közteherviselést vezetett be” – hangsúlyozta.
Németh Zsolt rámutatott: 48-as célkitűzés volt a nemzet szabadsága, a belső önrendelkezése, autonómiája is, és ez is időszerű. A jelszó harmadik fogalmáról úgy fogalmazott: a nemzeti egyetértés a következő évek legfontosabb feladata, ennek megteremtése felé az április 6-ai választás jelenthet fontos lépést.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke azt hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság ma az autonómiáért folytat szabadságharcot, amelyet a demokrácia és a jog eszközeivel vív. „Néhány nappal ezelőtt tízezer ember kiáltotta Marosvásárhelyen, hogy autonómiát akarunk. Néhány hónappal ezelőtt például itt, Maksán is, Kököstől Bereckig százezer ember kiáltotta azt, hogy autonómiát akarunk, autonómiát a Székelyföldnek, sajátos jogállású kétnyelvű régiót a Partiumnak, fejlődést, jövőt. Mert az autonómia a megoldás” – hangoztatta Toró, aki szerint ennek kivívásához egységes fellépés kell.
Hallgatóságától azt kérte, Gábor Áron sírja mellett tegyenek fogadalmat arra, hogy végigjárják az autonómiához vezető utat. A nemzeti ünnepen Németh Zsolt és Toró T. Tibor megkoszorúzta a székely ágyúöntő síremlékét a Maksához tartozó Eresztevényben.
Krónika (Kolozsvár),

Ponta Chișinăuban: Románia Moldova területi egysége mellett áll ki
Moldova a román európai uniós elnökség idején, 2019 második felében szeretne az Európai Unió tagjává válni – jelentette ki Iurie Leancă moldovai miniszterelnök pénteken Chișinăuban, azt követően, hogy tárgyalt Victor Ponta román kormányfővel, aki útban Grúzia felé állt meg Moldovában.
A moldovai kormányfő köszönetet mondott Bukarestnek a támogatásért, amelyet abban nyújtottak, hogy a Pruton túli ország állampolgárai májustól vízummentesen utazhassanak be a schengeni tagállamokba. A kétoldalú tárgyalásokról elmondta, energetikai ügyekről is szó esett, például a két ország energiahálózatának összekapcsolásáról, de tárgyaltak arról a húszmillió eurós támogatásról is, amelyet Románia még korábban ígért meg a moldovai óvodák felújítására.
Hozzátette, szó esett az orosz–ukrán konfliktusról is, amelynek kapcsán megállapodtak abban, hogy összehangoltan lépnek fel a térségben felmerülő kihívásokkal szemben.
Egyben figyelemmel kísérik a Moldova szakadár tartománya, a de facto önálló, de egyetlen állam által sem elismert, orosz támogatást élvező Dnyeszter menti köztársaságban zajló eseményeket is, hogy elejét vegyék az esetleges provokációknak, ezért kiemelt figyelemmel őrzik a moldáv–ukrán határt, megakadályozandó a felforgató elemek beszivárgását. Victor Ponta kijelentette: Románia érdeke az ukrajnai konfliktus fényében az, hogy Moldova területi épsége ne csorbuljon.
Májustól megszűnhet a vízumkényszer Az Európai Unió Tanácsa elfogadta pénteken azt a rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy biometrikus útlevél birtokában Moldova állampolgárai három hónapnál rövidebb időre vízum nélkül utazhassanak be a schengeni övezetbe – közölte a tanács sajtószolgálata. A közlemény ismerteti, hogy a döntés húsz nappal azt követően lép majd hatályba, hogy a rendeletet közzéteszik az EU hivatalos közlönyében, erre pedig áprilisban kerülhet majd sor, így a vízumkényszer eltörlése várhatóan május elején léphet érvénybe.
Krónika (Kolozsvár),

Szilágyi Istvánt és Orbán János Dénest is kitüntették
Több erdélyi személyiséget is magyar állami kitüntetéssel jutalmaztak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulója alkalmából.
A magyar nemzeti ünnepet, március 15-ét megelőző napon, pénteken a magyar parlament kupolatermében számos elismerést osztottak ki. Áder János köztársasági elnök többek között Szilágyi István kolozsvári írónak, a Helikon című folyóirat alapító-főszerkesztőjének adományozta idén a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést.
A Kő hull apadó kútba, a Hollóidő és az Agancsbozót című regények szerzője, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a kortárs magyar prózairodalom legnagyobb értékei közé tartozó nagy sikerű műveiért, valamint szerkesztői tevékenysége elismeréseként vehette át a rangos díjat.
Egy másik kolozsvári alkotó, Orbán János Dénes is elismerésben részesült, ő Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől vehette át ugyancsak pénteken a Magyarország babérkoszorúja díjat költői és írói tevékenységéért, valamint az erdélyi magyar irodalmi életben betöltött irodalmi szervezői szerepe elismeréseként. A székelyudvarhelyi születésű Barabás Botond, aki a szolnoki Szigligeti Színház színésze, Jászai Mari-díjat vehetett át.
Szombat este Kolozsváron Cseke Péter, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanára, író, publicista, illetve Kovács Sándor kolozs-dobokai római katolikus főesperes-plébános kapta meg a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést. Az Áder János által adományozott díjakat Bába Iván államtitkár adta át.
Idén sem a Kossuth-, sem a József Attila-díjasok között nem volt erdélyi. A Kossuth-nagydíjat idén Jókai Anna író kapta a magyar prózairodalom területén létrehozott életművéért. Húsz művész vehetett át a Kossuth-díjat, 19 tudós pedig Széchenyi-díjat kapott.
Kossuth-díjat mások mellett Hámori Ildikó és Mácsai Pál színművész, Kovács Kati előadóművész, valamint Baráti Kristóf hegedűművész vehetett át. A Széchenyi-nagydíjat idén John Lukacs történészprofesszor kapta, a magyar történeti gondolkodást megújító tevékenysége és életműve elismeréseként.
Széchenyi-díjat vehetett át mások mellett Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója is a totális diktatúrák múltjának hazai és nemzetközi feltárásában végzett tevékenységéért. Az elismeréseket Áder János Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök társaságában nyújtotta át pénteken.
Krónika (Kolozsvár),

Újabb nacionalista össztűzben Tőkés László
Ismét „megtalálta” Tőkés Lászlót a magyar önrendelkezési törekvéseket vehemensen elutasító román politikum és média.
Az európai parlamenti képviselőt, egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét a hétfői marosvásárhelyi autonómiamegmozdulás kapcsán vádolják ismét szélsőségességgel, mivel a tüntetéssel egy időben az EP strasbourgi székházában megtartott plenáris ülésen az autonómia mellett állt ki. Felszólalásában a román államnacionalizmus asszimilációs politikájáról beszélt, a székelyföldi magyarság helyzetét pedig a krími tatárokéhoz hasonlította.
Megszólaltak a szolgálatos titkosszolgák
A vásárhelyi autonómiatüntetés miatti amúgy is felfokozott hangulatban Tőkés kijelentésére azonnal „rárepült” a média, bírálva az erdélyi politikust, Victor Ponta miniszterelnök pedig külön megköszönte az RMDSZ-nek, hogy nem vette őt fel az EP-listájára. A sajtó egy része szinte hisztérikus hangnemben reagált az ügyre, de még az olyan, mérsékeltebbnek tekinthető sajtóorgánumok is beszálltak a Tőkés elleni hangulatkeltésbe, mint az Adevărul. A román sajtó és politikum teljesen kiforgatja a szavait, és igyekeznek olyan értelmet kölcsönözni neki, mintha támogatná az Ukrajna elleni orosz katonai agressziót, és a Krím elszakadási törekvéseit.
Az Adevărul egészen odáig ment, hogy egy egykori magas rangú kémelhárítót idéz, illetve Ioan Talpeșt, a román külügyi hírszerzés (SIE) egykori vezetőjét is megszólaltatja. A konklúzió: Tőkést a budapesti vagy a moszkvai hírszerzés irányítja, illetve olyan álláspont is van, miszerint mindkettő. A szentencia: Tőkés László hazaáruló, illetve hogy az 1989-es forradalmat Budapest és Moszkva vezényelte le, ők faragtak hőst Tőkés Lászlóból.
A helyzet arra enged következtetni, hogy a román hatalom ismét csak szélsőségesnek, illetve idegen érdekek képviselőjeként beállítva próbálja diszkreditálni Tőkést, illetve az általa képviselt önrendelkezési mozgalmat, valamint magát az autonómia eszméjét. A logika egyszerű: ha az autonómiát legvehemensebben képviselő romániai magyar politikus szélsőséges, sőt idegen kém, akkor az autonómia csakis káros lehet az ország számára, megkérdőjelezi annak területi egységét, és előbb-utóbb Erdély elszakadásához vezethet.
Moszkva azzal az ürüggyel szállja meg a Krímet, hogy megvédje az ott élő orosz állampolgárokat, illetve orosz nemzetiségű polgárokat „az ukrán nacionalistáktól”. Az ügyben hangadónak számító román média és politikusok most úgy kísérlik beállítani Tőkés nyilatkozatát, mintha ő ezt a lépést pártolná, és az orosz beavatkozással értene egyet. Eközben Tőkés a legkevésbé sem az orosz agresszió vagy Ukrajna szétdarabolása mellett állt ki. Éppen hogy egy olyan ukrajnai közösséget hozott fel példaként, amelyet a most is agresszorként fellépő Oroszország a történelem során számos alkalommal megalázott, deportált, így saját szülőföldjén immár 12 százalékos kisebbségbe került.
A krími tatárok a mostani konfliktusban teljes mellszélességgel Ukrajna területi szuverenitását védelmezik, és ellenzik a krími oroszok elszakadási szándékait, mert tartanak attól az Oroszországtól, amely miatt a történelem során már amúgy is rengeteget kellett szenvedniük. Tőkés nyilatkozata éppen hogy Oroszországot állítja párhuzamba Romániával, mint olyan hatalmat, amely az általa megszerzett területeken élő őshonos közösség felszámolására, elsorvasztására törekszik. Persze ez a román fülek számára egyáltalán nem hangzik túl jól, ezért most igyekeznek azt a korábbi vádat igazolni Tőkés kijelentésének félremagyarázásával, hogy autonómiapárti nyilatkozatai csupán a szeparatizmust próbálták palástolni.
Diszkreditálni próbált autonómiatörekvések
Az előzmények ismeretében az idei választási kampányban számos román politikus részéről várható még hasonló hangvételű támadás Tőkés, illetve a magyar autonómiatörekvések ellen, amelyeket a krími példa alapján igyekeznek elszakadásra tett törekvésként beállítani. Ugyanakkor ezen nyilatkozataikkal éppen hogy ellenkező hatást érhetnek el, mint amit szeretnének.
A Tőkés elleni folyamatos, szélsőséges hangvételű támadásokkal – például most ismét csak megpróbálják elvitatni tőle az 1989-es forradalom kirobbantásában szerzett érdemeit – ismét csak a mellette való kiállásra késztethetik a romániai magyarokat, akik az EMNT-elnökre, illetve az autonómiaigényekre zúduló román nacionalista össztűzben még elszántabban és nagyobb tömegben foglalhatnak állást az önrendelkezés követelése mellett.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár),

Miért hunok a székelyek?
Nemzeti krónikáinkat tanulmányozva rábukkantam egy jelentéktelennek tűnő kis részletre a Képes Krónikában (Chronicon pictum), amely konkrétan rólunk, székelyekről szól.
Csodálkozom, hogy eddig senkinek nem akadt meg a szeme rajta, és nem érzékelte évszázadokon átívelő, múltból fellobanó, őr- vagy jelzőtűzként átvilágító közlésének horderejét, fontosságát a székelyek eredetével kapcsolatban...
Íme egy sok száz éves székely szólásmondás, amelyet 1360 körül jegyeztek le, de bizonyára ősidők óta élt a nép száján, benne volt a „közös tudatában”. Nézzük csak meg pontosan, hogyan is írja ezt le Kálti Márk, a krónika feltételezett szerzője: „Ezek a székelyek azt tartották, hogy Csaba odaveszett Görögországban; ezért mondja máig a nép általában: Akkor térj vissza, amikor Csaba Görögországból.” (Képes Krónika)
Nem is gondolnánk, milyen sok tömör információt tartalmaz ez a néhány rövid mondat, mennyire fontos közlése ez a Képes Krónikának. Amely tehát egyszerűen azt mondja – minden kertelés nélkül –, hogy már akkor, a krónika szerkesztésének idejében (1360 körül készült Nagy Lajos király budai udvarában) létezett a hun eredettudat a székely nép körében!
Vagyis mesemondóink, nagyanyáink, nagyapáink nem könyvekből ihletődtek a 19. században (ahogy azt ma sokan feltételezik, és eléggé magabiztosan állítják) az erdővidéki Rika királynéről, Csaba királyfiról és Atilláról, isten ostoráról szóló, helyi székely–hun mondák megalkotásában. Érdemes külön kihangsúlyozni, hogy székely őseink már 1360-ban is azt mondták, hogy Csabától származnak, aki innen ment el, de soha nem jött vissza...
És hova is ment? Hát pontosan Görögországba, helyesebben Bizáncba, és Kálti Márk idején már Görögországként neveztetett a rég letűnt Keletrómai Birodalom ama része. Tehát Csaba királyfi Bizáncba menekült 15 ezer fegyveres hun vitézével, ahol nagyapja – vagy talán inkább nagybátja – Honorius volt a császár. Nem volt szükségük őseinknek ehhez könyvekből vett „divatos” elméletekre, mert hiszen ez a tudat mindig is ott élt, Atilla ideje óta nagyapáink, nagyanyáink meséiben, mondáiban.
Vagyis ez a krónikai közlés a nép száján, például Erdővidéken még ma is élő ősi Atilla-, Csaba- és Rika-mondáink eredetiségét támasztja alá. Sőt most már szinte kijelenthető: igazolja is! Na és mi következik ebből? Nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a székelyek a hunok maradéka volt akkor, és az most is, tehát egyszerűen a Székelyföldön élt tovább a dicső hun birodalom egy töredéke e maroknyi nép által.
Kósa Ferenc
Krónika (Kolozsvár),

Az ukrán probléma (erdélyi) magyar szemmel
Az volt a véleményem 1989 decemberében (amit ahol lehetett, mindenhol elmondtam), hogy ha az erdélyi magyarok azt akarják, hogy intézményeik megmaradjanak, foglalják el azokat. Én akkor az egyetemeinkre és iskoláinkra gondoltam.
Bukarestben az ügyvédi kamarák alakuló országos ülésén hárman voltunk magyarok, közülük az egyik – akiről tudom, hogy nem volt rossz magyar, de ma már halott – a „tömegben” velem is románul beszélt. Én a másik magyartól, aki Marosváráshelyről jött, az 1990. februári alakuló ülésünkön megkérdeztem: barátom, most, amikor megalakul az országos szövetségünk, nem kellene az alakuló iratokba a mi kisebbségi jogainkat is belefoglalni?
Elsősorban a magyar nyelvhasználatra gondoltam. Ő azt mondta: lehet, hogy a magyar nyelv használata a Kovászna megyei igazságszolgáltatásban probléma, de náluk, Marosvásárhelyen nem az. Amint ismeretes, kevesebb mint egy hónap múlva, 1990 márciusában Marosvásárhelyen, ahol a kollégám véleménye szerint nem volt magyar probléma, nem is lett magyar probléma. Mert az például, hogy Sütő Andrásnak a szemét kiütötték, Kincses Előd el kellett meneküljön az országból, nem számított problémának (ott ez ma sem probléma).
Itthon arra a kérésemre, hogy ne hagyjuk az intézményeinket – ahogy a költő írta: „a templomot és az iskolát” –, még a baráti körökben is azt válaszolták, hogy majd a demokratikus román parlament megoldja ezt a problémát. Nos ez még mindig megoldás alatt van, pedig ha akkor elfoglaljuk iskoláinkat, egyetemeinket és egyéb intézményeinket, nem vagyok meggyőződve arról, hogy valaki rá tudott volna kényszeríteni azok között a körülmények között, hogy feladjuk azokat. Például elég megbízható forrásból tudom, hogy a közelünkben lévő tankokat nem tudták volna beindítani, mert valakik ellopták az üzemanyagot.
Raffay Ernő budapesti történésznek Erdélyben is elhangzott előadása szerint abban az időben Antal József magyar miniszterelnök a magyar diplomatáknak tartott előadásában azt mondta, hogy aki a diplomáciában Erdély kérdését fel szeretné vetni, az azonnal mondjon le. Itthon parlamenti képviseletünknek szinte naponta kellett megesküdnie, hogy nem követeli Erdélyt. Az ezután következő nemzetközi eseményeket csak nagy vonalakban fogom felsorolni: Jugoszlávia, amelynek a létét nemzetközi egyezmények garantálták, időközben felbomlott.
Olyan nemzetiségek, amelyeknek a számaránya abban az időben még el sem érte az Erdélyben, illetve az utódállamokban maradt magyarokét, például a makedonok, de még az albánok is, államot alapítottak. Sőt az egyéb kis népek (lettek, litvánok, észtek) is szembeszálltak a világ akkori – második – legnagyobb hatalmával, a Szovjetunióval, és azok is önálló államot alakítottak. Abban az időben, amikor például Jugoszlávia szétesett, az ottani, számarányában már igen lecsökkent magyarságot arra kényszerítették, hogy az egyik vagy a másik fél oldalán egymás ellen harcoljon.
Csak kevesen tudják, hogy az egykori szövetséges Franciaország valamennyi romániai ügyvédi irodájához elküldött egy francia ügyvédi irodavezetőt. Hozzánk egy nagyon rendes, talpig úriember került. Túlzás nélkül állítom, hiszen én neki köszönhetem az életemet, mert ő segített hozzá, hogy Franciaországban megműtöttek. (Az ilyen műtétet akkor még nálunk nem tudták elvégezni). De itt mi heteken keresztül győzködtük, és bizonyítottuk neki, hogy a Székelyföldön – annak ellenére, hogy a magyarok többségben vannak – az igazságszolgáltatásban gyakorlatilag nem tudjuk használni a nyelvünket.
Tanúja voltam Franciaországban, amikor kollégáinak elmondta az itt tapasztaltakat úgy, ahogy ő megjegyezte. Közölte: Európának ezen a részén mi, magyarok vagyunk a bizonytalansági tényezők, az irredenták. (Még egyszer megismétlem, hogy ez az a francia, aki a lehetőségekhez képest a legpozitívabban viszonyult hozzánk, a többiek ennél rosszabbak voltak.) Pedig mi, magyarok jogaink elérésére mindegyik utódállamban az illető állam által megszabott és megengedett törvényes utat választottuk. Az eredmény: aki Szlovákiában magyar állampolgár mer lenni, megvonják tőle szülőhazájának állampolgárságát. Idehaza naponta arra törekednek, hogy nemzeti szimbólumainkat betiltsák.
Ukrajnába az ott élő orosz kisebbség érdekében Oroszország hadsereget küldött. Nekünk a Vereckei-szorosnál felállított emlékművünket az ukránok szinte félévenként lerombolják vagy megbecstelenítik. Ma már a megoldás mindenhol bonyolulttá vált. De mindnyájan fel kell tegyük magunknak azt a kérdést, hogy például az Ukrajnában élő, igen megcsappant lélekszámú magyarok számára az az egyetlen járható út, hogy az őket megillető jogok megadását azoktól várják, akik még az emléküket is el akarják törölni arról a földről?
Rozsnyai Sándor
A szerző sepsziszentgyörgyi ügyvéd
Krónika (Kolozsvár),

Új gyermekrehabilitációs központ a Caritastól Nagykárolyban
Gyermekrehabilitációs központot avatott a héten Nagykárolyban a szatmári egyházmegyei Caritas. Löchli Terézia Tündér, a szervezet igazgatója elmondta: egy, a munkaügyi minisztériumtól nyert 360 ezer lejes pályázat költségvetéséből sikerült fedezniük az épületfelújítási munkálatokat, melyek lehetővé tették, hogy egy korszerű kezelőt alakítsanak ki a szervezet által működtetett speciális óvoda, illetve a szociális irodájuk szomszédságában.
A központ a Szatmárnémetiben több mint 15 éve működő Szent József Gyermekrehabilitációs Központ fiókja, és – mint elhangzott – azért döntöttek úgy, hogy Nagykárolyban is kialakítanak egy korai fejlesztésre szakosodott központot, hogy a környékbeliek számára is elérhetővé tegyék a segítséget.
Számos családnak jelent ugyanis komoly terhet, hogy a megyeszékhelyre kellett hordaniuk a gyereküket, és minden bizonnyal vannak Nagykárolyban és a város környékén olyan rászorulók, akik mindeddig nem vették igénybe ezt a szolgáltatást. Az 50 férőhelyes központban testi, valamint szellemi fogyatékkal élő, illetve viselkedészavaros, hétévesnél nem idősebb gyerekeket fogadnak.
Fazekas Csillától, a szatmár egyházmegyei Caritas szóvivőjétől megtudtuk, a jelentkezőket egy szakemberekből álló csapat vizsgálja meg, és mindegyik gyerek számára egyéni fejlesztési tervet dolgoznak ki, ez alapján végzik a terápiát. A központnak jelenleg három alkalmazottja van – egy gyógypedagógus, egy gyógytornász és egy szociális munkás foglalkozik a páciensekkel.
A szülők hozzájárulását a családok anyagi lehetőségeinek függvényében állapítják meg. Kovács Jenő nagykárolyi polgármester a központ avatóján kifejtette: nagyra értékeli a segélyszervezetek, főleg a Caritas és a piarista nővérek munkáját, mivel óriási segítséget jelentenek az önkormányzatnak, a szociális kiadásokra ugyanis szinte soha nem elég a rendelkezésükre álló pénz.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Államhatalmi szélsőség
Nem nyúlnak hosszúra a mestergerendákon eléldegélt százéves Bibliák utolsó, tiszta oldalaira rótt falusi följegyzések. Nem volt sem idő, sem türelem sok szóra. Ám számot vetni az eltelt idő sikereivel, próbáival, az szükséges volt. Nekünk, erdélyieknek minden ünnepi alkalom egyben számvetés is. Márciusi nemzeti ünnepünk előtt kaptunk egy sor figyelmeztetést is, kerüljük a szélsőséges megnyilvánulásokat. Például? Ne verjük félre a harangokat? Ne döntögessük le a „felszabadítók” szobrait? December elsején, az ezópusi békaként megdagadt Románia nemzeti ünnepén szervezett golánok randalíroztak Sepsiszentgyörgy utcáin, köpdösve és szidalmazva a magyar bennszülötteket a román gyarmaton.
Mi a szélsőség? Románia állampolitikája a szélsőséges magyarrombolás, a magyar polgári és egyházi kultúra csökevényesítése. Lásd nem létező egyetemeinket. Volt itt falurombolás is. Ceaușescu, a román fasiszta őstulok buldózerezni kezdte a magyar falvakat. Nem volt már türelme tűrni, hogy még vagyunk.
Alkotmányos és állampolitika ma is Európa farszelében Románia egységes nemzetállami álma. Saját történelmünk útjáról és múltjáról próbálnak leszorítani, ahogy járdasétára terelték (volna) Marosvásárhelyen a népgyűlésre, tüntetésre igyekvő húszezer embert. Nem ment. És most tele vagyunk tűzdelve figyelmeztetésekkel, nehogy átmenjen szélsőségbe márciusi nemzeti ünnepünk – és most is egyenlő arányban óv az egyik képviselő románt és magyart, decemberit és márciusit! Holott holmi prefektusocskák perelnek, büntetnek az év 365 napján, képviselők, akik a románok székelyföldi elnyomásáról ríják lilára trikolórjukat, feledvén, honnan verődtek ide, s hol vannak sírjai őseiknek.
Marosvásárhelyen csendőrök, rendőrök terelték a Székely Szabadság Napján tüntető magyar gyermekeket, fiatalokat a járdára a térről, „haza, menjetek haza”. És a fiatalok igazat vallottak, kórusban kiáltva: „ITTHON VAGYUNK”.
Van-e széle, hossza a román fajüldözésnek, állami fasizmusnak? Rajtunk múlik, s a fiatal éber magyarokon különösen.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely),

Kilenc államtitkárjelöltet nevezett meg az RMDSZ
Összesen kilenc államtitkár- és államtitkárhelyettes-jelöltet nevezett meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), akiket várhatóan a jövő héten neveznek ki a román kormányba – közölte hétfőn az MTI-vel Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Csíkszékről két személyt nevesítettek, Szép Zoltánt és Birtalan Józsefet.
Bukarestben ülésezett hétfőn az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa, amely döntött a jelöltekről. A tanácskozást követően a politikus elmondta, hogy a jövő héten a szövetség újabb államtitkár-helyettesi rangú intézményvezetőket nevez meg. A koalíciós egyeztetések még folyamatban vannak, akárcsak a prefektusi tisztségekről folytatott tárgyalások.
A megnevezettek közül a környezetvédelmi őrség helyettes vezetőjének Szép Róbertet jelölték, aki a Hargita megyei környezetvédelmi ügynökség munkatársa. Az ő tisztsége államtitkár-helyettesi rangú. A köztisztviselők ügynökségét várhatóan Birtalan József vezeti majd, aki jelenleg a Hargita megyei önkormányzat alelnöke. Mivel esetében összeférhetetlenség esete áll fenn, a politikusnak le kell mondania az önkormányzatban betöltött tisztségéről.
A további jelöléseknél pénzügyminisztérium államtitkári tisztségébe György Attilát javasolták, aki a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyettese. A vízügyi kérdésekért felelős államtitkárnak a Bihar megyei Pásztor Sándort, energiaügyi államtitkárnak a Hunyad megyei Borbély Károlyt jelölték, az egészségügyi államtitkári poszt várományosa a marosvásárhelyi Vass Levente.
Közlekedési államtitkárnak István Zoltánt javasolták, aki az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke. Az európai pénzalapok minisztériumának államtitkári posztját Szávics Petra töltheti be, aki jelenleg a romániai észak-nyugati gazdasági fejlesztési régiót irányító ügynökségnél dolgozik. A környezetvédelmi ügynökség élére Nagy Zoltánt javasolták, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnökét. Már a múlt héten nevesítette az RMDSZ elnöksége a kulturális államtitkári posztra Hegedüs Csillát, aki az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettese.
Emellett két államtitkári tisztséget már korábban is az RMDSZ jelöltjei töltöttek be, így Király András az oktatási minisztériumban marad államtitkár, Laczikó Enikő pedig az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát vezeti.
A román miniszterelnök már kinevezte Brassó megye prefektusának Römer Ambrus Sándor Mihályt, illetve mezőgazdasági államtitkárnak Nagy Péter Tamást.
MTI
Székelyhon.ro,

A Jobbik két országgyűlési képviselője a kitiltottak listáján
Négy magyar állampolgár, köztük a Jobbik két országgyűlési képviselője, Szávay István és Zagyva György Gyula egy évig nem léphet be Romániába – jelentette be hétfőn Monica Dajbog, a román belügyminisztérium szóvivője.
Ugyancsak egy évre kitiltották Romániából Tyirityán Zsoltot, a Betyársereg tagját és Mikola Bélát, az Új Magyar Gárda tagját – tette hozzá a szóvivő.
A négy magyar állampolgárt azzal gyanúsítják, hogy szélsőségesen nacionalista tevékenységet folytató szervezetek tagjai, amelyek Románia nemzetbiztonságát és közrendjét veszélyeztetik.
Mikola Bélának a nemkívánatossá nyilvánítását is kezdeményezték az illetékes hatóságok a bukaresti táblabíróságon – közölte.
Dajbog szerint más személyeket is figyelemmel kísérnek, akik „a hazai és uniós jogszabályokkal ellentétes tevékenységet fejtenek ki rendszeresen Románia területén”.
A szóvivő elmondta, hogy a román hatóságok eltökélt szándéka érvényt szerezni a törvénynek minden olyan esetben, amikor külföldi állampolgárok tevékenységükkel vagy nyilatkozataikkal Románia törvényeit és alkotmányát megsértik, vagy másokat bujtogatnak erre.
Dajbog rámutatott, hogy az intézkedést az uniós állampolgárok mozgásszabadságára vonatkozó 102/2005-ös sürgősségi kormányrendelet és az 51/1991-es román nemzetbiztonsági törvény alapján hozták, a 38/2004-es európai uniós direktíva és a schengeni határokra vonatkozó 562/2206-os szabályzattal összhangban.
A román belügyminisztérium már pénteken bejelentette: „szélsőséges tevékenységük” miatt megtiltották több magyar állampolgárnak, hogy Romániába utazzanak, de akkor nem nevezték meg az érintetteket.
A Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyészség (DIICOT) aznap azt közölte: az alkotmányos rend elleni cselekmények gyanújával indított büntetőjogi eljárást olyan személyek ellen, akik a Jobbikot népszerűsítették Romániában.
Előzőleg Traian Băsescu román államfő a Jobbik vezetőinek és tagjainak kitiltását kérte Romániából, a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésre hivatkozva. A román média nem a tüntetők által elfogadott, a Székelyföldnek autonómiát követelő kiáltványra, hanem „magyarországi szélsőséges csoportok” randalírozására helyezte a hangsúlyt a székely szabadság napjáról szóló tudósításokban.
MTI
Székelyhon.ro,

Külső forrásokból építkezik az iskolaváros
Három tanintézet felújítására vonatkozó gazdasági-műszaki mutatókat fogadott el hétfői rendkívüli ülésén Székelyudvarhely önkormányzati képviselő-testülete, hogy a beruházások értékére uniós és kormánypénzeket hívhassanak le.
A Kós Károly Szakközépiskola, a Bethlen Gábor Általános Iskola és a Kipi-Kopi Napközi Otthon épületén korábban elkezdett felújítási munkálatok befejezésére pályáznának, az európai uniós kiírás leadási határideje április 16-a. A Kós Károly-iskolánál még 2008-ban kezdték el a munkálatokat, a beruházás azonban abbamaradt – a tavalyi felértékelés szerint további 2,07 millió lejre lenne szükség azok befejezésére, a különböző szakhatósági engedélyekkel együtt pedig mintegy 2,4 millió lej lenne teljes a fejlesztés összértéke. Mint az előterjesztő képviseletében Tikosi László, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal műszaki igazgatója elmondta, a pályázati önrész a megpályázott összeg két százaléka, a fennmaradó rész európai uniós és állami forrásokból érkezik majd. „A beruházás révén például tankonyhát lehet majd kialakítani a régi műhelyben, így megfelelő körülményeket teremtve a szakoktatásnak” – magyarázta Gidó Csaba önkormányzati képviselő.
A Bethlen Gábor Általános Iskolában is történtek felújítások a korábbi években, a nyílászárók cseréje és a mellékhelyiségek modernizálása mellett további összesen 1,9 millió lej (a járulékos költségekkel összesen 2,2 millió lej) értékben maradtak el munkálatok. Hasonló a helyzet a Kipi-Kopi Napközi Otthonnál is, ahol a meglévő óvodaépület tetőterét építenék be, illetve újabb termeket építenének. A munkálatok értéke 5,8 millió lej, a beruházás összértéke 6,5 millió lej lenne. Az előterjesztett műszaki-gazdasági tanulmányokat, illetve a tanintézetek és a polgármesteri hivatal közötti partnerségi szerződés megkötésére vonatkozó határozattervezeteket egyöntetűen elfogadták a városatyák.
A különfélék között felmerült az városi hulladékgyűjtőpontok mellé hordott épülethulladék problémája, a patakmedrek kitakarításának időszerűsége, illetve az egykori Stúdió mozi előtti tér rendezésére kiírt pályázat eredményhirdetése. Megtudtuk, ez utóbbi ügyben döntést hozott a pályamunkákat elbíráló bizottság: a három legjobb pályázati anyagra szavazást írnak ki, így az udvarhelyiek választhatják ki a számukra legmegfelelőbb látványtervet.
Ki ünnepelt „méltóbban” március 15-én?
Az ülésen egyébként felmerült a március 15-ei kettős udvarhelyi megemlékezés ügye is, az MPP-frakció nevében Gálfi Árpád ismételten hangsúlyozta: a polgáriak nem tartják helyénvalónak, hogy a polgármesteri hivatal előzetes egyeztetés nélkül módosította az ünnepség időpontját. „Tisztelni kellene a negyedévszázados hagyományokat” – mondta el ismételten a frakcióvezető.
Kulcsár-Székely Attila, RMDSZ-es önkormányzati képviselő hevesen bírálta az ellenzék viszonyulását az ügyhöz, mint elmondta: a hivatal kulturális bizottságának ülésén ő maga vetette fel az időpont-változtatás ötletét, arra hivatkozva, hogy ezúton remélhetőleg több fiatalt vonz majd az ünnepség. „Felfújt történet a bekiabálások dolga, hisz mind tudjuk, ki volt az a két-három illető, aki zavarta az ünnepséget, és hogy miért tették ezt” – hangoztatta a városatya. Hozzátette: elismeri, a megemlékezés gyenge pontja volt, hogy túlságosan „politikaira sikerült”, de ez nem a szervezők hibája, „hisz Magyarországon választási kampány van, és ez átszivárog az országhatárokon is”. „Jövőre én magam fogok kiállni amellett, hogy teljesen apolitizáljuk a rendezvényt” – ígérte Kulcsár-Székely.
Az ülés lezárása előtt szólalt fel Jakab Attila néppárti önkormányzati képviselő, aki a helybéli civil szervezetek kérését tolmácsolta. Az önkormányzati kiírásokra pályázó szervezetek öt pontban foglalták össze a hivatali ügyintézés egyszerűsítésére vonatkozó javaslataikat, észrevételeiket, ezen felvetéseiket a polgármesteri hivatalhoz is benyújtják majd.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,

A MOGYE első rektorára emlékeznek
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem első rektora, Csőgör Lajos születésének 110. évfordulójára szervez megemlékezést a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület kedden 19 órától a Deus Providebit Házban.
Előadók: prof. dr. Bocskai István emeritus professzor (MOGYE, Fogorvosi Kar): Csőgör Lajos – Egyetemalapító; dr. Lázok János irodalomtörténész, kritikus (a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára): Alapítás és újrakezdés. Dr. Csőgör Lajos rektor emlékének idézése születése 110. évfordulóján; akad. prof. dr. Péter Mihály Heinrich emeritus professzor: Csőgör Lajos professzor életútja.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,

Bukarest nem megoldás, hanem maga a probléma
Déli tizenkét órai kezdettel tartotta meg március 15-iki ünnepi megemlékezését a nagyváradi Szacsvay Imre szobornál az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei, partiumi szervezete.
A szombat délben kezdődött ünnepségen Barabás János kolozsvári konzul felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét, amelyet az 1848-as forradalom és szabadságharc 166. évfordulója alkalmából írt. Az üzenet így hangzott: „Ez a nap a magyarok napja. A magyar nemzet 1848. március 15-én kinyilvánította összetartozását. Kinyilvánította, hogy a saját útján akar járni. Irányítani akarja életét és szabadságot akar, hogy maga dönthessen saját ügyeiben. Ma már van saját nemzeti alaptörvényünk, saját nemzeti gazdaságpolitikánk, amely révén a magunk lábán állunk. Egyesítjük a világban szétszórt nemzetünket, és vannak saját erőből megvalósított eredményeink, amelyeket senki nem kérdőjelezhet meg. Az előttünk álló április 6-iki magyarországi parlamenti választás történelmi lehetőség mindannyiunk számára. Beléphetünk a magyar nemzet új korszakába, amelyet az elmúlt évek közös erőfeszítéseivel teremtettünk meg. A most létrejövő magyar országgyűlés hivatalosan is nemzeti parlament lesz, a magyar nemzet egészét fogja képviselni. Magyarország most azt kéri önöktől, hogy éljenek a választás jogával, és lehetőségével. Rég voltunk ilyen közel ahhoz, hogy erős országunk és erős nemzetünk legyen, mint most. Megdolgoztunk, megküzdöttünk érte. Kérem, ne feledjék: magyarnak lenni egyet jelent a bátorsággal. Legyünk hát bátrak, mint a 48-as magyarok voltak, és mutassuk meg a magyar nemzet erejét, egységét.”
Megvédeni magunkat és másokat
Ezt követően Tőkés László EP-képviselő szólt a több száz fős ünneplő közönséghez. Többek között kifejtette: „Vannak, akik csak Székelyföldre gondolnak, amikor az önrendelkezésről beszélünk, és megfeledkeznek Erdély többi részéről, a részekről, a Partiumról. Tudatában kell lennünk annak, hogy nem szabad megelégednünk Erdély egyik vagy másik részével, hanem egész Erdély nemzeti közösségünk szabadságáért, önrendelkezéséért kell síkra szállnunk, román testvéreinkkel együtt, hiszen Erdély nem Bukarest gyarmata, amelyet karhatalommal, és prefektusokkal kell kordában tartani. Székelyföld és Partium területi autonómiája mellett Kalotaszeg és más, magyar többségű kisebb-nagyobb régióknak az önrendelkezését is fontosnak tartjuk, de az egész romániai magyarság személyi elvű, kulturális autonómiája szívügyünk kell hogy legyen, beleértve a szórványban élő magyarok ügyét is.” Elmondta, hogy a különböző népek „ne egymás ellenében, hanem egymással együtt és összefogva küzdjenek a szabadságért, mert egy elnyomó nép sohasem lehet szabad. Ha minket elnyomnak Romániában, ez nem csak a magyaroknak, hanem a románoknak is a korlátozott szabadságát jelenti. Ez tehát a szabadság egyetemes üzenete. Ez 1848-49 szabadságharcának tragédiája, hogy egymás ellen fordítottak bennünket. A tömeggyilkosságok árnyéka vetül győzedelmes szabadságharcunkra és csatáinkra: Abrudbányán, Verespatakon, Zalatnán, Nagyenyeden magyarok ezreit gyilkolták meg Axente Sever és Avram Iancu hadai.” Az 1848-as és az 1989-es forradalmat összekapcsolva Tőkés László kiemelte: „Együtt szabadultunk fel 1848-ban, és együtt harcoltunk 1989-ben Kelet- és Közép Európa népeivel a kommunista diktatúra ellen. Sajnos azonban ismétlődnek a helyzetek, lám országunk élén is egy utódkommunista kormány áll. Ezek újból a magyarok ellen igyekeznek fordítani nem csak a románokat, hanem a szlovákokat és az ukránokat is. Együtt tapasztalhattuk meg a székely szabadság napján keltett magyarellenes hisztériát. Megint el akarják fojtani a magyar szabadságot, a gyülekezési és a szólásszabadság elemi demokratikus jogaitól fosztva meg bennünket, és hisztériakeltő hazug propagandát indítanak, szélsőségesnek kiáltva ki azokat, akik csupán szabadságukért állnak ki.” A továbbiakban Tőkés László emlékeztetett: „Kézenfekvő a hasonlóság, hogy amiként az egykori Tatárföldön tizenkét százalékra apadt az őshonos tatárok lélekszáma, ehhez hasonlóan az egykori magyar fejedelemségünkben, ahol kilencven esztendővel is mintegy 45 százalékot tett ki a magyarok és a németek aránya, ezzel szemben ma már húsz százalék alá süllyedt a kisebbségek, és többnyire a magyarok aránya. Nem akarunk a tatárok, a szászok, a svábok, az erdélyi zsidók sorsára jutni, ezért is kell folytatnunk szabadságharcunkat, és nem szabad engednünk a megfélemlítéseknek, és a fenyegetéseknek. (…) Meg kell védenünk a tatárokat, az ujgurokat, a tibetieket, meg kell védenünk a magyarokat, a németeket és a zsidókat, a szerbiai vlachokat, az ukrajnai bolgárokat és románokat, és ez a szabadságharc lényege, hogy a szabadság egy és oszthatatlan. (…) A szétszóródott magyarság ma együtt ünnepel, és állampolgáraként a magyar hazának, íme a határok feletti nemzetegyesítés keretében együtt él jogaival és készül arra, hogy kivegye részét a nemzet felemelkedéséből. Ma is érvényes ez a 166 éves jelszó: Unió Erdéllyel a határok megváltoztatása nélkül, de unió lélekben, erőben, cselekvésben, hűségben, és emellett fontos ügy az önrendelkezés, mert hiába harcolnánk a nemzetért, ha a magunk helyén, a magunk szülőföldjén nem vívnánk ki az önrendelkezést. A választások ezért fontosak, mert újból együtt dönthetünk a sorsunkról.”
Széleskörű önrendelkezést
Beszédet mondott Csomortányi István az EMNP Bihar megyei elnöke is. Többek között hangsúlyozta: „mi, erdélyi, partiumi magyarok 166 évvel a pesti március után hármas elnyomásban élünk: nyögjük egy olyan ország terhét, amely semmi jót nem tud adni polgárainak, mely csupán arra képes, hogy azokat sarcolja, akik tisztességesen dolgoznak, és ezzel a hátunkon viszünk egy olyan országot, mely feléli minden polgárának a jövőjét; másodszor ki vagyunk szolgáltatva, mert erdélyi polgárai vagyunk ennek az országnak, mely különbséget tesz polgárai között aszerint is, hogy ki melyik oldalán él a természetes határként vonuló Kárpátoknak, és harmadszor elnyomásban élünk, mert magyarok vagyunk, és a magyar nemzet tagjaiként vagyunk polgárai ennek az országnak. Ennek a hármas elnyomásnak a jelképe Bukarest, a korrupció, a pazarlás, a fojtogató bürokrácia, az intolerancia jelképe. (…) Ennek a helyzetnek a fenntartói, haszonélvezői között azok is ott vannak, akiket azzal bízott meg az erdélyi magyarság, hogy képviseljenek bennünket. (…) Míg a nép Marosvásárhelyen, az utcán követeli az autonómiát, mai vezetőink Bukarestben alkudoznak a bőrünkre, hogy most épp hány bársonyszéket kapjanak abban a kormányban, mely nem sokkal korábban eljárást indított azok ellen az önkormányzatok ellen, melyek ki merték tűzni a székely zászlót. Egyes mai vezetőink letagadják a négyszázezer partiumi magyar területi autonómiához való jogát, helyette hazug és megtévesztő módon, holmi partiumi fejlesztési régióért gyűjtenek aláírásokat, hogy még azokkal se kezdjenek semmit. Odáig romlott a helyzetünk, hogy ma már nem az önálló állami magyar egyetem vagy az autonómia a tét, hanem nemzeti szimbólumaink szabad használata. Ezt hozta az elmúlt huszonöt év kijárásos, kislépéses érdekképviselete. Bécset felcseréltük Bukarestre. Ahelyett, hogy a XXI. század népeinek tavaszán emelt fővel csatlakoznánk az önrendelkezésükért büszkén küzdő európai nemzetek sorához, katalánokhoz, skótokhoz, flamandokhoz, tiroli németekhez, mi megalázkodva, leszegett fejjel, a markunkat tartva keressük a Dâmbovița-parti politikai bűnözők kegyeit. Ahogyan Bécs nem tudta megoldani a magyarság ügyeit, úgy Bukarest sem a megoldás, hanem maga a probléma. Ezért, ahogyan a márciusi ifjak, mi is széleskörű önrendelkezést követelünk.” Az ünnepségen közreműködött a Nagyváradi Asszonykórus, a Váradi Dalnokok, valamint a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai. A megemlékezés a koszorúzással, valamint a Székely Himnusz és a Himnusz eléneklésével zárult.
Pap István
erdon.ro,

Szülőhelyén avattak szobrot a '48-as mártír jegyzőnek
Szacsvay Imrének, az 1848-as Függetlenségi Nyilatkozatot aláírásával szentesítő és e miatt halálra ítélt és kivégzett forradalmi országgyűlési jegyzőnek állítottak szobrot március 16-án, vasárnap szülőhelyén, Biharsályiban. A Nagyvárad melletti, jelenleg Nagyürögd (Nojorid) község legkisebb falvában élő szórványmagyar közösség régi álma vált valóra azáltal, hogy azon templom kertjében sikerült a neves szülött bronzból készült mellszobrát felállítani, amelyben megkeresztelték.
Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött a római katolikus templomban, ahol Fügedy Antal Levente plébános és Csűry István, a biharsályi református szórványgyülekezet lelkésze, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szolgált igei útravalóval.
A zsúfolásig megtelt istenházában alkalomhoz illő műsort mutatott be a nagyváradi Szacsvay Imre Nyolcosztályos Iskola diákcsoportja. Az egybegyűlteket ifj. Bajó János, a nagyürögdi tanács első és egyetlen magyar tagja köszöntötte (a községben három esztendővel ezelőtt alakult meg az RMDSZ-szervezet, amelynek sikerült is egy magyart bejuttatnia a helyi önkormányzati képviselő-testületbe). A szoborállítást támogató és a talapzatot adományozó magyarországi Antall József Alapítvány kurátora, Makay Zsolt kiemelte az együtt ünneplés és a szórványmagyar közösségek támogatásának fontosságát. A szobortalapzatról érdekességképpen elmondta, hogy az süttői mészkő, amiből a magyar parlament felújítása során is használnak.
Szabó Ödön parlamenti képviselő, a szoborállítás régi támogatója azt emelte ki, hogy mindegy, milyen kicsi közösségben születünk, ha az megfelelő – testi és lelki – táplálékkal szolgál, kitörhetünk – példa erre Szacsvay Imre, aki a Magyar Országgyűlés elismert és közismert tagja volt, és azért ítélték halálra, mert kérésére harmadmagával aláírta a Magyarországot a Habsburgoktól elszakító 1848-as Függetlenségi Nyilatkozatot.
A Szacsvay-szobor a biharsályi római katolikus templom hátánál kapott helyet. A nagyváradi Deák Árpád szobrász alkotásának leleplezése után a jelenlévő egyházi, politikai és civil szervezetek koszorúzták meg a büsztöt.
Borsi Balázs
maszol.ro,

Nevesítette államtitkár-jelöltjeit az RMDSZ
Összesen kilenc kormányzati – államtitkári vagy államtitkári rangú intézményvezetői – tisztségre nevesítette hétfőn jelöltjeit az RMDSZ – tájékoztatta a maszol.ro-t a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ülése után Kovács Péter főtitkár. A munkaügyi államtitkár nevesítését jövő hétre halasztották.
Kovács Péter tájékoztatása szerint pénzügyi államtitkárnak György Attilát, a Bukaresti Közgazdasági Egyetem dékánhelyettesét jelölte a SZÁT. A szakembert a Romániai Magyar Közgazdász Társaság javasolta a tisztségre.
Vízügyekért felelős államtitkár a nagyváradi Pásztor Sándor, a Körös-vidéki Regionális Vízügyi Igazgatóság vezetője lesz. Energiaügyekkel megbízott államtitkár a Hunyad megyei RMDSZ javaslatára Borbély Károly lesz, aki egy előző RMDSZ-es részvételű kormányban már töltött be hasonló tisztséget.
Egészségügyi államtitkári tisztségre a marosvásárhelyi Vass Leventét javasolják, aki korábban dolgozott már Cseke Attila, illetve Ritli László volt RMDSZ-es egészségügyi miniszterek kabinetjében. Szállításügyi államtitkárnak István Zoltánt, a kézdivásárhelyi RMDSZ-elnökét, helyi tanácsost jelölték. Esetében összeférhetetlenség áll fent, de le fog mondani önkormányzati mandátumáról.
Az európai alapok minisztériumának Szávics Petra lesz az egyik államtitkára. A kolozsvári szakember az Észak-Nyugati regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársa. A környezetvédelmi őrség igazgató-helyettese Szép Róbert fiatal szakpolitikus, a Hargita megyei környezetvédelmi ügynökség munkatársa lesz. Az Országos Környezetvédelmi Ügynökség élére Nagy Zoltán, Kelemen Hunor szövetségi elnök kabinetfőnöke kerül, aki korábban már szintén vezette ezt az intézményt.
A köztisztviselők ügynökségét Birtalan József, a Hargita megyei önkormányzat alelnöke vezeti majd. Birtalan szintén irányította már korábban ezt az intézményt. Esetében is összeférhetetlenség áll fent, le fog mondani az önkormányzati mandátumáról.
Kovács Pétertől megtudtuk, nem nevesítettek hétfőn jelöltet a munkaügyi minisztérium államtitkári tisztségére, erre jövő héten kerül sor. Ugyanakkor megerősítette, hogy a múlt héten a SZÁT Hegedüs Csillát jelölte a kulturális államtitkári és Nagy Péter Tamást a mezőgazdasági államtitkári tisztségre. Az államtitkárokat a miniszterelnök nevezi ki. Többségük esetében kinevezésük még a napokban megtörténik.
Cs. P. T.
maszol/MTI,

Több új képzést ajánl az udvarhelyi MÜTF Oktatási Központ
Ismertette a 2014-ben induló képzéseit a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája. 2014 őszén négy képzést indítanak Székelyudvarhelyen: a kereskedelem és marketing képzés – e-kereskedelem szakiránnyal, 20 nappali és 30 levelező hellyel indul; a turizmus és vendéglátás szak 30 levelezői hellyel; Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök képzésre 40 levelező helyre jelentkezhetnek az érdeklődők.
Idén először indul el az Óbudai Egyetem partnerségével a könnyűipari mérnök képzés, textil és nyomdász szakon, 50 levelező hellyel. Az oktatási intézmény az aktuális gazdaságfejlesztési stratégiák, a helyi munkaerőpiac igényei, valamint a Sapientia Egyetemmel való egyeztetések alapján határozta meg a képzési kínálatát. A 2014-es felvételire a beiratkozás 2014. július 8-án kezdődik, az eredményhirdetésre július 26-án kerül sor.
A Magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma ígéretet tett a fenti képzések finanszírozására, azonban az államilag finanszírozott helyek pontos számát csak júniusban fogják leközölni.
maszol/prima-radio.ro,

Ágoston Hugó: Nemzeti fal
Aligha van magyar ember, aki ne azonosulna az 1848-as szabadságharc eszméivel és eszményeivel. Aki ne tudná a Talpra magyart, és legalább ne hallott volna a Mit kíván a magyar nemzet tizenkét pontjáról. Ha másképp nem, az utóbbi évek március 15-i ünnepségeinek ezernyi beszédéből megmaradhatott a felületesebb emlékezetben is, hogy az első pont – mondhatni az akkori legsürgetőbb követelés – a sajtó szabadságáról szólt. Emígyen: „Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.” A kiáltvány utolsó mondata pedig, a tizenkét politikai követelés után az 1789-es francia forradalom jelszava: Egyenlőség, testvériség, szabadság!”
Eltelt százhatvanhat év az első modern magyar forradalom óta, idén lesz százhatvanöt éve a leverésének is – és van min töprengenünk. Mint minden a világon, azok a lelkes idők, körülmények, álmok és alakok nem voltak mentesek ellentmondásoktól, vívódásoktól.
Ahogy megláttam, azonnal megválaszoltam az egyik hírportál ihletett március 15-i „tesztjétnek” – Melyik 48-as forradalmár vagy? – kérdéseit. A lehető legőszintébben és persze utókorilag tájékozottabban válaszolva az jött ki, hogy gondolkodásom és valóságértelmezésem, „szellemiségem” az Eötvös Józseféhez áll a legközelebb. Megkönnyebbültem! Petőfi lángoló költői lelkesedése akkor indokolt volt és hatalmas hajtóerőt jelentett (ma azonban nyilván polpulistának és fellegekben járónak számítana, az Akasszátok fel a királyokat! pedig soha nem tartozott a kedvenc verseim közé, lásd a francia forradalom jakobinus terrorját, atroticásait is), Kossuth és Széchenyi vitájában egyik oldalon sem álltam, vagy inkább hol az egyiken, hol a másikon, Táncsics mint népvezér túl egyértelmű szerepet vitt – Batthyány Lajos viszont, ő igen, hatalmas reformpolitikus volt és Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, igazi államférfi, talán ő szerettem volna lenni leginkább, beleértve negyvenkét éves korában beteljesedett sorsát is... De, mint mondtam, a válaszaim alapján Eötvös József lettem, és bár nem könnyű, el kell fogadnom a teszt szigorú értékelését: “Eötvös József: Korod talán legműveltebb, legokosabb embere vagy, irodalmárként és oktatáspolitikusként is fantasztikus, de a te világod a könyvtár és az íróasztal, ezért vészhelyzet esetén inkább visszavonulsz, a hőbörgésből nem akarod kivenni a részed.” Vigaszom, a legnagyobb magyar fizikus, Loránd fiam megszületéséhez való hozzájárulásomon kívül, hogy Eötvösként az alapvető Kossuth–Széchenyi vitában Batthányval (és Deákkal) együtt Kossuth pártján voltam Széchenyivel szemben. Aki utóbbit viszont készségesen elismerek a „legnagyobb magyarnak”, ha már pont a fő politikai vitatársa nevezte őt így.
Istenem, milyen jó is lenne ilyesmiken vitázni aktuálisan ma is, ezeknek a nagyjainknak a gondolatairól össznépileg minél többet megtudni és azokat szellemi-lelki közkincsként átmenteni, azzal a tanulsággal, hogy csakis az önzetlen akarat és a gondolatok pluralizmusa, demokratikus ütköztetése vihet előre egy közösséget. Ami nem téveszthető össze sem a megosztottsággal, sem az acsarkodással!
Idén, bár sokat lehetne beszélni róla, és az előjelek nem ezt a képet mutatták, március 15-e erdélyi megünneplése végeredményben rendesnek nevezhető, éppen mert csak rá összpontosítva el tudtunk vonatkoztatni az országos és eurós választási kampányok hangulatfokozó hatásától és a menetrendszerű szélsőséges román indulatoktól, médiahisztériától. Persze nem lehet tudni, mi történt volna, ha a tizedikei marosvásárhelyi randalírozás után a román kormányfő és az RMDSZ vezetői határozottan állást nem foglalnak a szélsőséges megnyilvánulások ellen; vagy ha – Isten őrizzen – a diverzió hazai, illetve akár nemzetközi nagymesterei kavarni kezdenek.
Volt emelkedett hangulat, szép fiatalok, tánc és öröm, jutott a beszédekbe jó sok szabadság, demokrácia, természetesen még több autonómia, amely „nem ördögtől való”, és ismét megmosolyoghattunk homályos okokból (magas) lóra ült, ünnepélyes együgyűséggel poroszkáló politikusokat. Az idei március 15. Erdélyben nem a megosztottságról és nem a politikáról szólt.
Magyarországon azonban igen: politikáról, kampányharcról, falakról. A miniszterelnök felolvasta szokott lelkes és (ön)bátorító szövegét, a kívánt tizenkét pont mellé nagyvonalúan odasorolva a rezsicsökkentést mint a szabadságharc házmesteri dimenziójának vívmányát. Az ellenzéknek viszont rögtön politikai gondolatok jutottak eszébe, jelesen, hogy Orbán Viktor gyáva, mert nem áll ki vitára, de különben sem nagyon lenne amivel kiállnia, mert egyszerűen nincs programja, az egész amolyan „elbeszélő költészet”. (Mellesleg azért, tényleg, nem furcsa, hogy egy uniós országban kétszer is nyomasztó parlamenti többséget lehessen szerezni kampányvita és bemutatott kormányprogram nélkül? Olyan újítás ez, mondjuk, mint a futballban a középcsatár nélküli játék... Képzeljünk el hasonlót Romániában, főleg a kormányalakítás körüli legutóbbi magasröptű viták körülményei között!)
Az ünnepek felülnézetéből látszik legjobban, mint magasodnak a falak a pártok között, a kormány és a szegények között, a hivatalos kultúrpolitika és a szabad szellemű alkotók között... stb. Egyre masszívabb az a fal, amely Magyarhon megítélésének, tekintélyének, jogállami minőségének drasztikus romlása miatt emelkedik az ország és a demokratikus világ, az (Európai, nem Szovjet!) Unió között. De mondjuk, fogadjuk el, hogy mindez politika, „reálpolitika”, méghozzá olyan, amely nem kis szavazói támogatással, tehát legitimitással rendelkezik. (És a népnek olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel.)
Csakhogy most már – 166 évvel a legszebb szabadságharcunk után – fal mered a Mit kíván a magyar nemzet és a magyar nemzet között is! Mert számomra legalábbis legmegalázóbban éppen az első, a legelső pont van megszentségtelenítve napjainkban Magyarországon. A magyar szabadság 1848-ban (Kossuth, Széchenyi, Petőfi, Táncsics, Batthyány, Eötvös és megannyi igazi hazafi lelkében!) elsősorban a sajtó, a vélemény, a gondolat, a másság szabadságát jelentette.
A kultúrával együtt ma porban hever megalázva – a Centrális Erőtér porában. Kívánjuk a sajtó szabadságát!
maszol.ro,

szerk. ROSSZUL ÉRTETTÉK?
Alapfokon pert nyertünk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ellen
A döntés értelmében a KIM-nek nyilvánosságra kell hoznia, mennyi támogatást adott az EMNT Egyesületnek. Tudni fogjuk, mennyibe került az erdélyi Demokrácia Központ-hálózat.
Mennyi költségvetési támogatást kapott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Egyesület? Ezt kérdeztük meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól tavaly áprilisban.
A KIM akkor elutasította adatigénylésünket. Mi jogorvoslatért fordultunk, a Fővárosi Törvényszék pedig nekünk adott igazat. Az ítélet szerint az adatigénylés megtagadásának jogszerűségét az alperes nem tudta igazolni, így az általunk kért információt ki kell adni.
Miért fontos az EMNT Egyesületnek folyósított támogatás?
Az adatigénylés része annak a projektünknek, mely a Tőkés Lászlóhoz köthető politikai és civil szervezetek finanszírozását hivatott feltárni. Tőkés László az EMNT Egyesület elnöke.
Korábban már kiderítettük, hogy kampányidőszakban, 2012-2013-ban a magyar állam tulajdonában álló nagyvállalatok (Szerencsejáték Zrt., Magyar Fejlesztési Bank Zrt., kisebb mértékben a Magyar Villamos Művek Zrt.) illetve a Bethlen Gábor Alap mintegy 300 millió forinttal (1 millió euró) támogatott egy sor frissen bejegyzett, tevékenységgel alig rendelkező civil szervezetet, melyek az EMNT, illetve az EMNP politikusaihoz voltak köthetőek.
Az EMNT Egyesület nagy összegű támogatást kaphatott
Már akkor is sejteni lehetett, hogy ez csak egy része azon pénzeknek, melyek a Tőkés László körül csoportosuló szervezeteket voltak hivatottak helyzetbe hozni.
Minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagyonkezelője, az önálló jogi személyiséggel rendelkező EMNT Egyesületet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nagy összegű támogatásban részesítette az utóbbi években.
Az EMNT és a Demokrácia Központ-projekt
Ha másért nem, hát azért, mert Erdélyben az EMNT a KIM, illetve a Külügyminisztérium partnere a könnyített honosítás végrehajtásában. Az EMNT ennek érdekében hozta létre a Demokrácia Központ-hálózatot, mely a magyar állampolgárságot kérelmezők tájékoztatásában és a honosítás igényléséhez szükséges iratcsomó összeállításában segédkezik. Kérdés, hogy a 26 erdélyi településen működő Demokrácia Központ-hálózat mennyi pénzből működik.
Ez azért is érdekes, mert amikor 2010 novemberében az EMNT aláírta a könnyített honosítás végrehajtásáról szóló szerződést, sokan azzal vádolták a szervezetet, hogy a Demokrácia Központ irodahálózatot gyakorlatilag helyi EMNP-pártközpontokként használják majd.
EMNT, EMNP, Demokrácia Központok: sok átfedés
Ez a feltételezés nem teljesen alaptalan: az EMNT és EMNP, illetve a Demokrácia Központok székhelyei és alkalmazottai között számtalan átfedés tapasztalható. Mint azt tavaly áprilisban megírtuk, a Demokrácia Központok biztosítottak megélhetést számos EMNT- és EMNP-politikusnak. Mi több, az irodahálózat címeit böngészve nyilvánvaló, hogy azok az EMNT területi szervezeteinek irodáiban működnek, vagy fordítva: az EMNT területi szervezeteit „fogadták be” a Demokrácia Központok.
Mennyi lehet a Demokrácia Központok költségvetése?
Csak találgatni lehet, hogy mennyi az irodahálózat működtetésének költsége. Az EMNT vezetői, bár elismerik hogy a hálózatot magyar költségvetési pénzből működtetik, összegeket nem árultak el.
Egyedüli fogódzó egy Evenimentul Zilei-anyag, mely a román állami szervek ellenőrzése során készült, kiszivárgott dokumentumra hivatkozik.
Eszerint az EMNT Egyesület bankszámláira a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kereteiben működő Irányító Szervezet 2010-ben és 2011-ben összesen 490 ezer eurót utalt a Demokrácia Központok működtetésére.
Igénylésünk elutasítva
Noha nyilvánvaló, hogy a költségvetésből támogatásra fordított összegek és azok célja közérdekű adat, a KIM mégis megtagadta erre vonatkozó adatigénylésünket egy 2007-es törvényre hivatkozva.
Indoklásukban a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény 1. paragrafusának 3. bekezdésére hivatkoznak, miszerint:
„E törvény hatálya nem terjed ki a külön jogszabályok által szabályozott azon támogatások elbírálására, folyósítására és nyilvántartására, amelyeket az államháztartás valamely alrendszeréből határon túli magyar szervezetek vagy személyek számára nyújtanak.”
Rosszul értették a törvényt?
Érvelésünk – mely egyezett a bíróság ítéletével is – szerint azonban a hivatkozott törvény nemhogy szűkítené, de éppenséggel bővíti a nyilvános adatok körét; de azt is kimondja, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a határon túli szervezeteknek vagy személyeknek nyújtott támogatásra; ergo arra az Infotv. rendelkezéseit, mint általános szabályt kell alkalmazni.
Az ítélet indoklása szerint „az alperes egy olyan jogszabályra alapítva tagadta meg a határon túli magyar szervezet számára nyújtott támogatásra vonatkozó adatigénylést, mely kifejezetten arról rendelkezik, hogy hatálya nem terjed ki a határon túli magyar szervezetek számára nyújtott támogatásokra”, tehát „a hivatkozott jogszabály alapján az adatigénylés megtagadására nincsen lehetőség.” Éppen ezért „a bíróság a 2010 május 29. (az EMNT Egyesület bejegyzésének időpontja – szerk. megj.) és 2013 április 24. közötti időszak vonatkozásában elrendelte éves bontásban a felperesi adatigénylésben szereplő adatok kiadását, amelyből a felperes megtudhatja, hogy az alperes közpénzből mennyi támogatást nyújtott az EMNT Egyesületnek”.
Számítunk arra, hogy a nem jogerős ítéletet a KIM megfellebbezi.
(a cikkben nem jelezték, a kérdés feltevője Sipos Zoltán, a Trasindex munkatársa)
Transindex.ro,

Erdélyi látogatásra érkezett Áder János köztársasági elnök - Háromnapos nem hivatalos erdélyi látogatásra érkezett hétfőn Áder János, Magyarország köztársasági elnöke.
Altorjai Anita, az elnöki hivatal kommunikációs igazgatója az MTI-nek elmondta: Áder János és felesége, Herczeg Anita hétfőn délután repülőgéppel érkezett Nagyszebenbe, ahonnan azonnal a székelyföldi Sepsiszentgyörgyre utazott.
Áder János útja során kulturális rendezvényeken vesz részt, történelmi emlékhelyeket keres fel, és tiszteleg az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt.
Sepsiszentgyörgyön hétfő este megtekinti a Tamási Áron Színház Hamlet előadását. A Bocsárdi László szepsiszentgyörgyi színházigazgató által rendezett előadást öt kategóriában (köztük a legjobb előadás, legjobb rendezés, legjobb férfi főszerep) jelölték a Román Színházi Szövetség 2014-es díjára. Az áprilisi díjátadó gáláján derül ki, hogy a jelölések közül hányat sikerül díjra váltania a társulatnak.
Az MTI-hez eljuttatott program szerint a köztársasági elnök kedden ellátogat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba, Kézdivásárhelyen megkoszorúzza az 1848-49-es szabadságharc székelyföldi hősének, Gábor Áron ágyúöntő mesternek a szobrát. A Háromszék és Csíkszék közötti Nyergestetőn kopjafát állít a szabadságharc egyik emlékezetes ütközete helyszínén.
Szerdán meglátogatja a bonchidai Bánffy-kastélyt, és válaszúti kúriájában keresi fel Kallós Zoltán néprajzkutatót. A köztársasági elnök szerdai kolozsvári programjában szerepel egy séta a Házsongárdi temetőben, valamint a Szent Mihály plébániatemplom meglátogatása.
Gazda Árpád
(MTI)

Mikortól beszélünk Háromszékről? – Kalandozások a székely múltban
Történészeink körében eléggé szilárdan tartja magát a legenda, miszerint a Háromszék kifejezés első említése csupán 1559-ből való, és addig a Sepsi, Kézdi és Orbai székek összefoglaló nevéről nem beszélhetünk. Nos, az alábbiakból megtudhatjuk, mindennek az égvilágon semmi alapja nincs.
Elsőként Nagy Géza, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre (igazgatója) állítja 1886-ban, hogy Háromszéket először 1559-ben találjuk így nevezve, „a gyulafehérvári országgyűlésen hozott s a székelyek viszonyait szabályozó végzésekben”, Tribus Sedibus néven, a megnevezés megjelenését pedig abban kell keresnünk, hogy „Sepsi, Kézdi és Orbai közös királybírót és kapitányt kapott” – azaz Nagy Géza szerint először a közigazgatási egyesítés történik meg, utána pedig lassan megszületik az új területi egység neve is.
Háromszék megbuktatja a Csíki székely krónikát
Nagy Géza a fenti megállapításokat a székelyek történetét Attila halálától egészen 1533-ig leíró Csíki székely krónika kapcsán teszi, ezzel (is) bizonyítva, hogy a krónika csakis kései hamisítvány lehet: szerinte élő ember 1533-ban a Terra Trium Sedium és Terra Trisedis kifejezéseket le nem írhatta, mivel azok akkor nem léteztek.
Az érvvel a krónika hitelességét kétségbe vonó tudósok azóta is elő-előhozakodnak, például az egyébként zseniális meglátású, néha-néha viszont érthetetlen hiányosságokat felmutató Rugonfalvi Kiss István 1939-ben, valamint legutóbb (2007-ben) Hermann Gusztáv Mihály. A Csíki székely krónika védelmezői: csíkszentgyörgyi Jósa János és Endes Miklós sem bizonyítják, hogy a Háromszék megnevezés korábban létezett volna, Endes például azt feltételezi, a Csíki székely krónika 1695-ös lemásolásakor kerül bele a szövegbe az anakronisztikus szó.
Háromszék vármegye 1891-ben
Jómagam restelkedve vallom be, hogy e jeles elődök megnyilatkozásai után elmulasztottam az adat helyességének ellenőrzését, és a Csíki székely krónikáról szóló írásomban ezt a magyarázatot adom a Háromszék megnevezés jelenlétére a krónikában: „Kézdit, Sepsit és Orbait már azelőtt is lehetett közösen emlegetni, hogy közigazgatási egyesítése megvalósult volna, hiszen e három szék a Háromszéki-medence kellős közepén fekszik, mely annyira egyetlen földrajzi egység, hogy azt nem igazán volt érdemes székek szerint felbontani a 16. század eleje, de akár az az megelőző századok emberének sem, mikor erről a területről beszélt.”
Ennyit a Háromszék név körüli vitákról, melyeknek az lett az eredménye, hogy történelemtudomány lesöpörte az asztaláról a Csíki székely krónikát. Igaz, mára kerülnek olyan kutatók is, akik szerencsére mit sem tudnak ezekről a vitákról, így Elekes Tibor, aki ugyan egy kicsit ködösen, de azt mondja, „Nagyobbrészt a mai Kovászna megye területén kialakított Háromszék nevét már Mátyás király idejében (1453–1490) használták.”
Mit mondanak az oklevelek?
Sepsi, Kézdi és Orbai első említése a „három székely szék” (tres sedes Siculorum) néven 1479. április 26-áról való, ekkor brassói szomszédaink nevezik így a területet. Megjegyzem, a dokumentumot a románok és az erdélyi szászok többször is kiadták: 1911-ben, 1913-ban, 1918-ban és 1937-ben, így teljesen érthetetlen, hogy az máig sem vonult be a székely köztudatba.
Ahhoz, hogy megértsük, mi is történik 1479-ben, vissza kell hátrálnunk 1457-ig. Ekkor kerül uralomra István (Ștefan cel Mare) moldvai vajda, aki a magyar fennhatóságot elismerő Áron Pétert elkergeti, a magyar függőséget felmondja. 1467-ben ezen állapotok megszüntetésére Mátyás király hadjáratot vezet Moldvába, ám a moldvabányai csata után, a király súlyos sebesülésére való tekintettel a magyarok visszavonulnak. 1474-ben István hírét veszi, hogy ellene nagy török támadás készül, ezért megüzeni Mátyás királynak, hogy török támadás esetén nyerendő segítség ellenében kész neki meghódolni és Magyarország fensőbbségét elismerni. Hathatós magyar segítséggel (16 ezer főnyi sereg, akik közül 5000 székely) 1475-ben István a törököt a vaslui-i csatában megsemmisíti. István vajda az ígéretét betartja, és magyar vazallus lesz, feladata, hogy kelet felől védje a magyar Szent Korona országát.
1479. április 20-án István levelet ír Brassó város tanácsának, amelyben értesíti őket arról, hogy a törökök nagy sereggel bevonultak Havaselvére, és – mivel nem tudja, merre mennek – kéri őket, tudakozódjanak az ügyben, és ha azok Moldva felé tartanak, azonnal értesítsék őt. A brassói tanács jegyzője tüstént válaszol is, méghozzá egy nagyon csúnya kézírású levélben: sietségében még arra sem fordít gondot, hogy a fogalmazványt egy szebb kézírású személlyel lemásoltassa.
A jegyző elmondja, hogy a törökök, akik nemrég Erdélyben nagy károkat okoztak, nagyon szorongatják őket, és ma, amikor küldi e levelet (április 26-án), kaptak hírt Havaselvéről, hogy a törökök ellenük és a három székely szék ellen tartanak. Ezért arra kérik Istvánt, hogy jöjjön a segítségükre, mint olyan uralkodó, aki Erdély ezen részének megvédésére rendeltetett. A törökök által alkalmazott erőszak miatt István nemzettársai, akik a (magyar) Szent Korona hívei, a törökökre hallgattak, és István csak nemrég szabadította meg őket ezen iga alól, hogy szolgálhassák a (magyar) Szent Koronát és a keresztényi törvényeket, fejezi be a jegyző, finoman utalván arra, hogy István, aki csak nemrég tért vissza a magyar Szent Korona ernyője alá, most meghálálhatja a magyarok által nyújtott segítséget a törökök kiűzésében.
A levélnek a három székely széket említő mondata így néz ki eredeti latinban: „Unde hodie videlicet feria secunda proxima post diem sancti Marci iterum venerunt homines missi de partibus Transalpinis ab eis fautoribus nostris atque sacrae coronae fidelibus ad nos et nobis avisationem fecerunt quod veraciter credere et exspectare debeamus infidelissimos Turcos venire ad nostras partes et ad tres sedes Siculorum ad devastandas easdem.”
István vajda ezt a „kedves” ösztönzést egyáltalán nem veszi rossz néven, 1480. január 22-én újra levelet ír a brassóiaknak, hogy a törökök most már akármelyik pillanatban beüthetnek, ezért készüljenek a harcra, mint ahogy ő is felkészült. A nagy készülődés aztán semmire sem vezet, 1480. július 9-én már arról levelezik a brassóiakkal, hogy közben a törökök és a havaselviek felprédálták Székelyföldet, milyen kár...
A három székely széktől Háromszékig
Mivel egyesek szerint a „három székely szék”-szerű kifejezések még egyáltalán nem jelentenek földrajzi nevet, hanem csupán három, egymás melletti földrajzi egységet, és így a kifejezés utalhatna például Sepsi-, Kézdi- és Csíkszékre is, nézzük a következő, 1504-ben kelt dokumentumot, amelyben Háromszék már székely jelző nélkül is szerepel, mutatván, hogy itt egy meggyökerezett szóról van szó.
1504. október 20-án Lázár András levelet ír Gyergyóból Tárczai János székely ispánhoz a háromszéki székelység s a havasalföldi vajda közti egyenetlenség dolgában. Ebben Háromszék mint földrajzi fogalom fordul elő, Tribus sedibus és Tres Sedes formában, valamint szerepel a Trium sedium siculi kifejezés is, amely elsősorban közigazgatási értelemben értendő.
Megállapíthatjuk hát, hogy földrajzi névként Háromszék nagyon régi, és Kézdi-, Orbai- és Sepsiszékek kialakulása után szinte azonnal használatba jöhetett, hiszen az általa behatárolt terület, a Háromszéki-medence egy összefüggő földrajzi egység. Szó sincs tehát arról, amit Nagy Géza tartott, hogy a név csak azután alakult volna ki, hogy a három székely szék közös királybírót kap, valamikor 1562 körül.
A következő részben a Háromszék megnevezés első német (szász) nyelvű felbukkanásáról szólok, majd következik az első magyar nyelvű emlékünk is.
Sántha Attila
* * * A székelyek
A székelyek nagy része a Kárpát-medence keleti és délkeleti részében lakik, és a magyar néptömbtől elszakadva, idegenektől körülvéve élik sajátos, elzárt életüket; magyarságukat soha meg nem tagadták. Hazájuk a Kárpátok koszorúzta magyar medence keleti zuga, ahol magas hegyektől övezett völgyekben és medencékben laknak, de élnek e törzstől elszakadt székely csoportok is (pl. a Vajdaságban és a Nyugat-Dunántúlon).
Nevük latinos „sicul” szó formájában először a XI. század végén, magyar formájában (székely, zekel) pedig csak a 1334-től ismert. A helytörténeti adatok arra utalnak, hogy a székelység a XI-XII. században a nyugati és a keleti gyepük védelmét látta el. Krónikáink és a székely néphagyomány szerint a székelyek Attila hun népének Csaba királyfi vezetésével a Kárpát-medencébe – a mezőségi Csigle-mezőre – visszatért utódai. „A székelyek, akik előbb Attila népe volt” – olvassuk Anonymusnál, Kézai Simon pedig ezt írja: „3000 hun visszatért Pannóniába... és Árpád idejéig a Csiglamezőn (Mezőségben) maradtak, és ott magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték”.
A székelyek a honfoglaló magyaroknak felajánlották szolgálataikat, tehát nem meghódított, hanem szövetséges nép, amely egyezménnyel csatolta magát a honfoglaló magyarsághoz. A székelyek eredetéről sok, gyakran ideológiailag irányított, elfogultságból és rosszindulatból származó vita folyt, amely mára kikristályosodott, és igazolta a székelyek saját eredethagyományának helyességét. Erdély területén kétféle „magyar” népesség él: az egyik – a székely – a hunok leszármazottja (Attila hun király 453-ban bekövetkezett halála utána Csigla-mezőre visszaköltözött hunok utóda), a másik a magyarsághoz 894-ben csatlakozott kazár kabarok utóda, akik közül sokukat uralkodóink a Kárpát-medence keleti és nyugati gyepűire telepítettek.
A székelyek hun eredetét először a XVIII. században kérdőjelezték meg, amikor a hun nép utódának hinni magát a rebellis magyar nép egy csoportjának, már maga kész veszedelem volt. Ebben a monarchikus időben a magyarság „ázsiai” eredetének vallása is szégyennek tűnt. A székelység deheroizálásában a múlt századi finnugriták magyarellenes eszméi mellett a román nacionalistáknak sovinisztává való válása is fontos szerepet játszott.
Opreanu Sabin volt az első a XIX. század elején, aki helységnevekből próbálta a románok őslakosságát bizonygatni Erdélyben, holott köztudott volt, hogy Erdélyben az első román – vlah – falu 1252-ben létesült. Ezután a „dákó-román” elmélettel, – amely szerint a románok a trák eredetű dák népnek és a rómaiaknak utódai – próbálták a székelység ősiségét – nem sok sikerrel – kétségbe vonni. A székelyek mindig „magyarok” voltak, nyelvük a legősibb magyar nyelv jellegeit őrzi; az ősi magyar írás a „székely rovásírásban” náluk maradt meg legtovább. Társadalmi berendezkedésük – a földközösség, a zárt katonai szervezet (főnemesek, lófők és gyalogok), a székely kiváltságok, a nemzetségek szerinti birtoklás és a székekre, nemekre való tagozódás – sokáig megmaradt. A hét székely szék – „anyaszék” – a XII. században a következő volt: a telegdi (később udvarhelyi), a marosi, a csíki, a sebesi (később sepsi), a kézdi, az orbai és az aranyosi szék; a XIV. századtól a sepsi, az orbai és a kézdi székből Háromszék lett (ehhez csatolták még Miklósvár fiúszéket – a szerk.), 1390 után Csíkszékből kiszakadt Kászonszék, 1466-ban pedig Gyergyószék, illetve Udvarhelyszékből Bardocszék és Keresztúrszék.
(Kiszelyi István: A magyarság őstörténete)
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

12000 lejes büntetést szabtak ki a Székely Szabadság Napjának szervezőire
A Maros megyei csendőrség a Székely Szabadság Napjának szervezőjére az Izsák Balázs által képviselt Siculitas Egyesületre törvényellenesen szabott ki 12.000 lej értékű büntetést. Az ajánlott levélben kézbesített jegyzőkönyv megállapítja, hogy „a rendezvény szervezőjeként arra bíztatta a résztvevőket, hogy menjenek prefektúra elé, amelyre nem volt engedélye, nem tartva tiszteletben a kijelölt helyszín határát, vonulás közben pedig nem tette meg a törvényes intézkedéseket, amikor a tüntetők zavarkeltő cselekedeteket követtek el és megpróbálták az úttestet elfoglalni.” Ezért a csendőrség a szervezőt a 60/1991 számú törvény 26 cikkének a., b.,c., pontjai alapján 8000, 3000, és 1000 lejre bírságolja.
A 60/1991 számú törvény 26 cikk a) pontja mindössze a bejelentetlen, bejegyezetlen vagy a betiltott rendezvények megtartásának a büntetését írja elő. Ezzel szemben a szervezők a bejelentési kötelezettségüknek eleget tettek, rendezvényt betiltó polgármesteri határozatot pedig nem kaptak mind a mai napig. A törvény 26. cikk b) pontja szerint büntetést von maga után, ha a szervezők nem tartják tiszteletben az időpontot, a helyszínt, és az útvonalat. Ezzel szemben az események ebből a szempontból is megfeleltek az előzetes bejelentésbe foglaltaknak. A törvény 26. cikk c) pontja szerint büntetést von maga után, ha a szervezők nem szakítanak meg egy nyilvános nagygyűlést, ha az rendbontásba torkollik. A törvény azt is megállapítja, (12.i) hogy a rend helyreállítása után a megadott időkeretekben lehet folytatni a rendezvényt. Ilyen helyzet azonban nem volt, a csendőrség részéről sem érkezett olyan jelzés, hogy félbe kell szakítani a nyilvános gyűlést, ezért a 26 cikk c. pontjával indokolt büntetés is megalapozatlan.
Ezek alapján megállapítható a csendőrség törvényellenesen szabott ki büntetést a Székely Szabadság Napjának szervezőjére, ezért a szervező a bíróságon fogja megtámadni a büntetést megállapító jegyzőkönyvet.
A Székely Nemzeti Tanács Sajtóirodája
Erdély.ma,

Fancsali: rengeteg fenyegetés ért, főleg a Noua Dreapta részéről
Fancsali Ernő egyetemi hallgató, egy Erdély autonómiáját kérő, 10 300 ember által aláírt petíciót nyújtott be a Kolozs megyei prefektusi hivatalban.
Az aláírásgyűjtés a világhálón zajlott, és a petíciót körülbelül ugyanannyi magyar írta alá, mint amennyi román.
A petíció többek között Erdély önállóságának, az erdélyi népek és felekezetek jó egyetértésének a történelmi hagyományaira hivatkozik, önrendelkezést és kolozsvári regionális kormányzást kér a történelmi Erdély, valamint a Bánság, Partium és Máramaros részére. Utal arra, hogy Erdély sokkal fejlettebb az ország más régióinál, a bukaresti kormányok azonban gyarmatként kezelik.
Fancsali Ernőt Szilágyi Szabolcs kérdezte arról, hogy mi történt, mióta iktatták a petíciót? Rengeteg fenyegetés ért magánszemélyek, de főleg a Noua Dreapta részéről, azonban ez nem rettent el, inkább arra bíztat, hogy folytassuk a megkezdett munkát – nyilatkozta Fancsali. Hozzátette: ez a petíció minden erdélyi magyar problémáját próbálja megoldani, és a politikai akarat sem ellentétes vele, hiszen már voltak ilyen jellegű kezdeményezések, mint például a Sabin Gherman pártalapítása, vagy az EMNP 2012-es kampánya. Fancsali Ernő elmondta azt is, hogy a tavalyi autonómiatüntetés után létrehoztak egy kulturális egyesületet, amely az erdélyi együttélést, a toleranciát és az együttműködés különböző formáit népszerűsíti. Az egyesületnek később lehet egy politikai formája is, nem egy vegyes párt, hanem egy román-magyar-szász pártszövetség, és annak lesz politikai feladata Erdély autonómiája – fejtette ki az egyetemi hallgató.
Fancsali arról is beszélt, hogy a Német Demokrata Fórum is nyitottan állt a kezdeményezésükhöz, azonban végül mégis a háttérben maradt, mivel „elég gyenge” ehhez a feladathoz. A szászok kevesen vannak, de számarányukhoz képest túlreprezentáltak az akcióban – magyarázta a petíció benyújtója.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Megvan Szatmár megye RMDSZ-es alprefektusa
Altfatter Tamás Ferencet jelölte a Szatmár Megyei RMDSZ a megye alprefektusi posztjára.
Az RMDSZ valamivel több mint két hete lépett kormányra a Szociáldemokrata Párttal, a koalíciós tárgyalások során pedig több tisztséget is kiharcolt magának. Két minisztere is van a Szövetségnek, az országban pedig prefektusi és alprefektusi székeket is megszerzett - többek között Szatmár megye alprefektusi székét. A Szatmár Megyei RMDSZ tehát egy jelöltet kellett állítson a tisztség betöltésére, aki elfoglalhatja a liberális-párti Cristian Sasu hamarosan megüresedő székét.
A Szatmár Megyei RMDSZ Altfatter Tamás Ferencet jelölte a pozícióra, a Szatmár.ro információi szerint pedig a szerdai kormányülésen döntenek majd a kinevezéséről.
Altfatter Tamás Ferenc jelenleg a Helyi Adók és Illetékek Hivatalában dolgozik, 2004 óta az intézmény munkatársa. Több mint tíz éve a Szatmárnémeti RMDSZ tagja, 2013 óta a Városi RMDSZ szervezet választmányának a tagja.
A fiatal politikus 1979 július 16-án született, közgazdász és jogi végzettséggel rendelkezik. Nős, egy lánygyermek édesapja.
szatmar.ro,

Emlékállítás és évforduló
Alkonyatba nyúló, csendes és méltóságteljes rendezvényen Eimann Károly (1828–1902) 1848–49-beli honvéd főhadnagy jeltelen sírhalmára állítottak kopjafát a Magyar Polgári Párt sepsiszentgyörgyi ifjúsági szervezete, a Magyar Erdélyért Egyesület (MERT) fiataljai pénteken este a vártemplomi temetőben, ugyanis az egykori díszes síremlék az eltelt évtizedek áldozata lett.
S mert március 14-e a Magyar Polgári Párt születésnapja is, az emlékjelavatón személyesen is tiszteletét tette a párt elnöke, Bíró Zsolt, Kulcsár-Terza József, a szervezet megyei elnöke, Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök, valamint az MPP felsőháromszéki, orbaiszéki, erdővidéki és csíki képviselete is. Nagy Gábor, a MERT helyi elnöke nyitotta meg a népes hallgatóság előtt zajló megemlékezést. A német nemzetiségű, de református vallású magyar szabadságharcos tiszt életéről Takó Imre nyugalmazott tanár beszélt. Elmondta: Eimann a bácskai szabadságharc résztvevője volt, s Háromszékre letelepedése után a Rikán Belüli Honvédegylet tagjaként élt. 73 évesen hunyt el Sepsiszentgyörgyön. A kopjás megemlékezés jó alkalmat nyújtott arra, hogy szóljon március idusának mai üzenetéről Bíró Zolt országos elnök, aki örömét fejezte ki, mert a soron következő magyarországi választásokon való részvételünkkel megtörtént a magyar nemzet jelképes és mégis valós egyesítése. Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok – a rendezvényt támogató helyi önkormányzat képviseletében – kiemelte, hogy a néhai Kónya Ádám síremlékeink védelmében indított mentőmunkája szükségességére most éppen a MERT fiataljai feleltek határozott igennel és lelkes munkájukkal. Szavalt Kilyén László és Molnár Helénke, a Mikes Kelemen Főgimnázium hatodikos, illetve tizedikes tanulója. Hajdú Loránd, a Vártemplomi Református Egyházközség fiatal és tehetséges kántorának énekével zárult a jubiláló megemlékezés. A feledésből visszaidézett főhadnagy kopjájánál (Gazda Zoltán és Ferencz Botond alkotása) az ünnepséget kezdeményező MERT, a Magyar Polgári Párt, az RMDSZ, a Székely Nemzeti Tanács, Sepsiszentgyörgy város önkormányzata, a Hatvannégy Vármegye szervezete és a Hagyományos Vitézi Rend helyezte el az emlékezés virágkoszorúit. Áldást mondott tiszteletes Bucsi Zsolt vártemplomi segédlelkész. Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ott sem volt, mégis büntetik Vetró Andrást (Bírságolják a Marosvásárhelyi felvonulókat)
Tegnap nagy meglepetésére ajánlott levelet kézbesített a posta Vetró András kézdivásárhelyi szobrász, rajztanár nevére.
A Maros Megyei Csendőr-felügyelőség fejlécét viselő és egyik őrmestere által március 14-én kitöltött büntető jegyzőkönyvben az áll, hogy az újraközölt 1991/60-as törvény 26. cikkelyének e betűje alapján 3000 lejes pénzbüntetést kell kifizetnie. A jegyzőkönyvben még az olvasható, hogy Vetró András „március 10-én 19.30 órakor Marosvásárhelyen, miközben menetelésen vett részt, erőszakos cselekedetek elkövetésére buzdított, tüntető magatartást tanúsított, veszélyeztette a közrendet, provokatív magatartása abban is megnyilvánult, hogy egy hüvelyéből kivont karddal hadonászott, és a környezetében lévő tüntetőket bujtogatta”. A jegyzőkönyv alján, a megjegyzéseknél még az olvasható, hogy a megbüntetett nem volt jelen a jegyzőkönyv kitöltésekor, a pénzbírságot a videofelvételek alapján állapították meg. Igen ám, de Vetró András egy időben két helyen nem lehetett, március 10-én nem volt Marosvásárhelyen, a Nagy Mózes Elméleti Líceumban tanított 14 óráig, majd hazament, és azóta is ágyban fekvő beteg. Tegnap elmondta: amikor felbontotta a borítékot, előbb nevetségesnek tartotta annak tartalmát, hiszen összetévesztették egy másik hagyományőrzővel, de később rájött, hogy fele sem tréfa, hisz tőle akarják behajtani a pénzbüntetést. Azt is elmesélte, hogy hasonló eset már előfordult vele pár évvel ezelőtt, amikor egy tévéadásban került Corneliu Vadim Tudor feketelistájára, aki azt állította róla név szerint, hogy Vetró a székely hadsereg aktív parancsnoka. A román nacionalisták nem tudják lenyelni, hogy egy hagyományőrző egyesület, a 15. Székely Határőr Gyalogezred vezetője – hangsúlyozta –, pedig ők nem tesznek egyebet, csak tisztelik hagyományainkat, és méltóságteljesen próbálnak minden megemlékező rendezvényen jelen lenni, díszőrséget állni ünnepeinken és felvonulni március 15-én. Azt is elmondta, hogy idén betegsége miatt nem tudott felvonulni szombaton a Gábor Áron téren sem. Alattomos támadásnak tartja a csendőrség eljárását, és azon is csodálkozik, hogy a csendőrségnek honnan voltak meg a pontos személyi adatai. Vetró azt is közölte, hogy ma felkeresi a városi rendőrfőnököt és a főügyészt, hisz most furcsa módon neki kell bizonyítania, hogy március 10-én nem volt Marosvásárhelyen. Ugyancsak tegnap a székely szabadság napján jelen levő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezetének hat tagja összesen 12 000 lejes pénzbírságról szóló büntető jegyzőkönyvet kapott. Őket is a csendőrség által készített videofelvételek alapján azonosították. Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),