Megismerni a forrást – így érdemes a táncot tanítani
Beszélgetés Sára Ferenc rendező–koreográfussal
Gondolatok a régiekről – Gyimes című produkciójának bemutatójára várja az érdeklődőket a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes ma, március 12-én, szerdán este 7 órára a Diákművelődési Házba.
A premier apropóján Sára Ferenccel, az előadás rendező-koreográfusával beszélgettünk, aki elárulta: a hangszerek és a tánc iránt már gyermekkorában elkezdett érdeklődni; nagy szerepe volt ebben édesapjának, aki annak idején hagyományőrző csoporttal foglalkozott szülőfalujukban, a Budapesttől 60 km-re fekvő Turán. Sára Ferenc Pesten előbb a Bartók Néptáncegyüttesben, majd a Kodály Kamara Táncegyüttesben tanult, ekkortájt találkozott a gyimesi zenével és tánccal is. Már korábban is szívesen hallgatta az Erdélyben készült felvételeket, s amikor 1979-ben leérettségizett, új Trabantjával jött látogatóba Gyimesbe. Egy időre itt ragadt, majd 1995 februárjában végérvényesen Erdélybe költözött.
STANIK BENCE
Szabadság (Kolozsvár),

Kormányfék a szentgyörgyi Sapientiának
Akadályokat gördít a kormány a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre tervezett tagozatának beindítása elé.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat tavaly szeptemberben kérte az oktatási minisztériumtól, hogy az egyetemnek felajánlott, 2011 óta kihasználatlanul álló iskolaépületet kivonhassák a közoktatási hálózatból, ám erre még mindig nem kapták meg a jóváhagyást. Sztakics Éva alpolgármester szerint a minisztériumban húzzák az időt, ám, mint lapunknak elmondta, azt remélik, hogy még a napokban megkapják az engedélyt.
Dávid László, a Sapientia rektora a Krónikának elmondta, ideiglenes akkreditáció megszerzéséhez fel kell mutatni, hogy a kihelyezett tagozatnak biztosított a székháza. Mivel az önkormányzat által felajánlott épület átadása elhúzódott, eddig nem tudták benyújtani az akkreditációs kérelmet.
„A kormány akadályokat gördített, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ne tudjon élni a felajánlásával, ám a napokban bérleti szerződést kötöttünk, azt csatoljuk az akkreditációs kérelemhez. A teljes dokumentációt március végén nyújtjuk be” – magyarázta Dávid László.
A rektor reméli, hogy időben megkapják az ideiglenes akkreditációt, és szeptemberben beindulhat az új tagozat, akár úgy is, hogy nem tartanak nyári felvételit, csak őszit. Bár eredetileg agrár-, illetve erdőgazdálkodási szak beindítását tervezték Sepsiszentgyörgyön, egyelőre csak az agrárszakra kérnek engedélyt, így ugyanis nagyobb az esély, hogy azt meg is kapják.
A Sapientia vezetősége, magyarországi és helyi elöljárók tavaly júliusban jelentették be, hogy kihelyezett tagozatot hoznak létre Sepsiszentgyörgyön, a helyi önkormányzat pedig felajánlotta, hogy biztosítja a székházat. A Sapientia befogadására kiszemelt épület 2011 óta üresen áll, akkor vonták össze az itt működő Gámán János Mezőgazdasági Iskolát a Puskás Tivadar Szakközépiskolával. Az önkormányzat 100 ezer lejt különített el idei költségvetéséből az ingatlan körüli terület rendezésére, a munkálatokat hamarosan elkezdik.
A sepsiszentgyörgyi tagozatért a helyiek lobbiztak, ők ragaszkodtak a mező- és erdőgazdálkodási szakokhoz is, abban bízva, hogy az elmúlt években visszakapott földeken idővel versenyképes gazdálkodás indul be.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Kétnyelvűség ráklépésben
Az 1989 előtti évek szlogenje volt az, hogy Romániában nincs nemzetiségi probléma, a mostani nagyváradi helyzet is kicsit ahhoz hasonlítható – szögezte le kedden a Krónika megkeresésére Pásztor Sándor, a Körös-parti város képviselő-testülete RMDSZ-es frakciójának vezetője.
Pásztort azt követően faggattuk, hogy a diszkriminációellenes tanács (CNCD) a kétnyelvűség hiánya miatt több pontban is elmarasztalta a váradi önkormányzatot, ám Ilie Bolojan polgármester kedden délelőtt úgy nyilatkozott, szerinte minden rendben van a helyi önkormányzati szolgáltatások kétnyelvűségével kapcsolatban.
A Nemzeti Liberális Párti (PNL) elöljáró ezt keddi sajtótájékoztatóján jelentette ki a Krónika kérdésére, s egyúttal cáfolta, hogy értesült a CNCD döntéséről. „Én ilyesmiről nem tudok” – jelentette ki Bolojan, aki többek között épp az önkormányzati szolgáltatások minőségének javítására vonatkozó terveit vázolta Mircea Mălan és Ovidiu Mureșan alpolgármester társaságában.
Utóbbi úgy fogalmazott, hogy a lakosok elégedettségét célozzák meg 2014-ben. A városvezető csupán az ügyintézés átláthatóságára és annak felgyorsítására összpontosít, szerinte ugyanis szóban mindenkinek biztosítják az anyanyelv használatát, szükség esetén pedig írásban is figyelembe veszik az erre vonatkozó előírásokat.
Mint arról beszámoltunk, Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnökének tájékoztatása szerint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi vezetőjének, Molnár Csongornak a beadványát kivizsgálva arra figyelmeztették a polgármesteri hivatalt, hogy az utcanévtáblákon magyar nyelven is tüntesse fel a megjelöléseket (utca, park, piac vagy híd), biztosítson magyar formanyomtatványokat, továbbá közölje fordításban is a tanácsülések időpontjait, helyét, napirendjét és határozatait, illetve az önkormányzat közérdekű közleményeit.
A költségvetés- és személyzethiánnyal magyarázkodó hivatalnak három hónap áll a rendelkezésére, hogy a helyzetet orvosolja, vagy legalább elkezdjen azon változtatni, különben bírságra számíthat a CNCD részéről, hiszen már 2001 óta kötelező lett volna alkalmazni a vonatkozó törvényt.
„Egy toleráns városvezetés egész Nagyvárad érdeke. Ha a 26 százalékos magyarságot figyelmen kívül hagyják, akkor a rendszerben hiba lesz” – mutatott rá Pásztor Sándor, emlékeztetve arra, hogy amióta az RMDSZ ellenzékbe került, a kétharmados többség semmibe vette mind a korábbi, utcanevekre vonatkozó megegyezésüket, mind az önkormányzati szolgáltatásokra 2012 előtt alkalmazott kétnyelvűségi rendszert.
Szerinte Bolojan kijelentését egyszerű megcáfolni, hiszen valószínűsíti, hogy ha ma valaki bemegy a hivatalba, és ott magyarul próbál beszélni a hivatalnokkal, az semmit nem fog érteni. Az RMDSZ-es tanácsos pártja kormányra lépésétől helyi szintű előrelépést is remél, valószínűnek tartja, hogy a váradi helyzet hamarosan változni fog. „Nem adjuk fel” – szögezte le.
Amint arról már több ízben is írtunk, a nagyváradi önkormányzat az EMI kezdeményezésére még 2006 augusztusában döntött az utcanévtáblák kétnyelvűsítése mellett, igaz, akkor is mindössze annyit sikerült elérni, hogy a táblákon megjelenjen a román megnevezés mellett az utca, tér és sugárút felirat is, azt viszont már nem sikerült átvinnie a testületen az RMDSZ-es frakciónak, hogy minden olyan elnevezést magyarul lehessen feltüntetni, amely lefordítható magyar nyelvre.
Bár már akkor el kellett volna kezdeni a táblacserét, erre a mai napig nem került sor. 2010-ben az RMDSZ elkészíttette a fordításokat is – mint ismeretes, előbb hibáktól hemzsegett a lajstrom, Piros-tó utca szerepelt például a Gyilkos-tó helyett, végül javították –, majd arra buzdította a magyarokat, hogy helyezzenek ki ilyen táblákat. Ez sem hozott azonban áttörést.
Sok váradinak nem is tetszenek egyébként a tükörfordítások, hiszen a város szinte valamennyi utcájának más neve volt, mint a ma használatos, a magyarok többsége pedig a mindennapokban is a régi elnevezést használja.
Történt már kezdeményezés az irányban is, hogy a régi elnevezések alternatív táblákon kikerülhessenek a közterekre, de a román többségű városvezetés erről hallani sem akar. Sőt tavaly az Őssiben található Bajor Andor utca lakosainak a kérésére Veteranilorra változtatták az utca nevét, az ott élők ugyanis beadványban jelezték, hogy sem Bajor, sem más magyar személyiségről elnevezett utcában nem kívánnak élni.
Bálint Eszter, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Kifizetik a magyar tanítók pluszóráit
Ki kell fizetni a magyar tanítóknak a többletórák után járó pluszpénzt – válaszolta az oktatási minisztérium a Hargita megyei tanfelügyelőségnek a magyar pedagógusok bérezésével kapcsolatos beadványára.
Bartolf Hedvig főtanfelügyelő azt követően fordult a szaktárcához pontosításért, hogy a Brassó megyei táblabíróság egy, a témában indított perben hozott végleges ítéletében kimondta, hogy a magyar tanítók nem jogosultak a pluszpénzre.
Az oktatási minisztérium mostani válaszában megerősítette, hogy ki kell fizetni a magyar tanítók többletóráit. Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, a minisztérium pontosítása szerint a tanügyi törvény értelmében órabérként kell kifizetni a kisebbségek nyelvén oktató iskolák elemi osztályaiban dolgozó pedagógusoknak a román tannyelvű osztályok óraszámai felett ledolgozott órákat.
Előkészítő osztályban ez heti három, első, második, harmadik és negyedik osztályban pedig heti négy órát jelent. Hargita megyében volt olyan iskola, ahol felmerült, hogy nem fizetik ki az órákat, ám végül sehol sem vonták meg a javadalmazást.
Eközben a Kovászna megyei Torján jövő keddre egynapos sztrájkot hirdetnek azok a tanítók, akik már több mint másfél éve nem kapják a törvény által szavatolt pluszpénzt. Mint arról beszámoltunk, a Felső-háromszéki Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tavaly áprilisban fordult bírósághoz amiatt, hogy a Kézdivásárhely melletti községben dolgozó magyar tanítóknak 2012 szeptemberétől nem fizetik ki a heti négy pluszórát.
A brassói táblabíróságon jogerős ítéletében kimondta, hogy a kereset nem indokolt, a pluszórákat nem kell kifizetni, ugyanis a magyar pedagógusok bérét a magyar tantervhez kell igazítani, és nem a románhoz. Csatlós Mihály Levente, a felső-háromszéki szakszervezet elnöke úgy vélte, a bíróság a tanügyi törvény ellenében döntött, hiszen a jogszabály 263. cikkelyének 6. bekezdése leszögezi, hogy a pluszórákért pluszpénz jár.
A bírósági döntés riadalmat okozott a magyar tanítók körében, a pedagógusok attól tartottak, hogy ez precedenst teremthet, erre hivatkozva elveszíthetik a román kollegáikhoz képest pluszban tartott órákért járó javadalmazást.
A torjai iskolában a tanítók most sem kapják meg a pénzüket, ugyanis a tanintézet vezetősége a jogerős bírósági ítéletre hivatkozva megtagadja annak kifizetését, számolt be lapunknak Csatlós Mihály Levente.
„Jövő kedden sztrájkolnak a torjai tanítók, nem a jogszabálynak ellentmondó bírósági ítélet, hanem az igazságtalanság miatt” – szögezte le az érdekvédelmi bizalmi, aki az Európai Emberi Jogok Bíróságához készül fordulni a torjai tanítók jogainak érvényesítése érdekében.
Bíró Blanka, R. Kiss Edit
Krónika (Kolozsvár),

Többes számban
Igen, autonómiát akarunk, csakhogy egyre inkább balladai homályba vész, a „mi” alatt igazából kiket is értünk valójában.
Vajon az önrendelkezés elérésén dolgozó barátaink biztosak lehetnek abban, hogy valóban az 1,237 millió főt számláló romániai magyarságot képviselik, amikor kiállnak a nagyvilág elé? Másképpen feltéve a kérdést: nem önámítás-e sorstársakként összetartó, együtt élő és gondolkodó, jó magyar emberekből álló közösségként meghatározni magunkat olyankor, amikor sérelmeinknek és jogos követeléseinknek akarunk hangot adni?
Merthogy egyre nyilvánvalóbb: sokan nem azt akarják, amit „mi”. Ott van a több százezer főt számláló érdektelenek tábora, akik a közöny kényelmes foteljében csücsülve éldegélnek jól körbefalazott világukban, s csak akkor van véleményük, ha a tenni akarókat kell kiosztani. Hozzájuk képest szerencsére csepp a tengerben azoknak a száma, akik a cselekvést úgy értelmezik, mint újabb lehetőséget a balhéra, most mégis utóbbiak provokáló, gyűlöletkeltő tetteitől hangos a sajtó.
Az a felemelő hangulat, amelyet tavaly éltek meg mindazok (és nem csak), akik részt vettek a marosvásárhelyi székely szabadság napján, szinte nyom nélkül szertefoszlott a második születésnapon. Az elmúlt évek egyetlen mértékadó és -tartó szervezete, az autonómiatörekvéseket következetesen, őszintén és önzetlenül képviselő Székely Nemzeti Tanács most hibázott, amikor belement a félmegoldásba, és hagyta, hogy a megemlékezőket-tüntetőket úgy terelgessék a járdán a csendőrök, mint az állatokat.
Utólag még szerencse, hogy nem teljesült a szervezők előzetes, fellengzősen hangzatos elvárása, miszerint 100 ezer embert vártak hétfő délután a Postarétre. Nem ildomos fejetlenül dobálózni a számokkal: a nagyotmondás egy idő után ugyanúgy zavaróvá válik, mint a rendfenntartók bagatellizáló hozzáállása.
Sajnos azonban sokkal felháborítóbb dolgok is történtek Vásárhelyen: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hőzöngése megmutatta, milyen veszélyekkel jár, ha azt hisszük, azért vonulunk utcára, hogy a „mi” arcunkat, bajainkat, követeléseinket lássa-hallja a világ – ehelyett csuklyás-maszkos dulakodókról szólnak a hírek. A múlt fájdalmain élősködő, ezzel pedig a jelenünket fertőző bagázs minden bizonnyal büszke performanszára, mi azonban szégyelljük és elítéljük.
Igen, mi: azok, akiket most közönyös családtagok, barátok, munkatársak, szomszédok ostoroznak azzal a felkiáltással, hogy ezért kellett?! Mi, akik a Dâmboviţa-parti alkudozások miatt újfent távol maradókat képtelenek vagyunk megérteni. Mi, akik az idei székely szabadság napjának legfájóbb tanulságaként most úgy érezzük, hogy kevesen vagyunk, és nem tudjuk, hol vannak a többiek.
Páva Adorján |
Krónika (Kolozsvár),

Aki sípszóval fékezte meg a magyargyűlöletet
A magyar nyelvű sajtóban tág teret kapott az a hír, hogy a hétvégi, Kolozsvári CFR-Bukaresti Steaua mérkőzés 24. percében Cristi Balaj játékvezető megállította a mérkőzést a vendégszurkolók magyarellenes skandálása (Kifele a magyarokkal az országból! – szerk. megj.) miatt. A maszol.ro megkereste a forduló „magyar hősét”.
Miért döntött úgy, hogy megállítja a mérkőzést?
A szabályzat egyértelmű ilyen esetekben: nem tűrjük az idegengyűlölelet a stadionokban. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ebben a tekintetben nem fogad el semmiféle kompromisszumot. Én pedig csak a kötelességemet teljesítettem.
Tudja-e, hogy ez először fordult elő? A CFR mérkőzésein az ellenfél szurkolótáborából majd’ minden alkalommal elhangzanak ezek a rigmusok.
Én még sose hallottam, általam vezetett mérkőzésen nem kiabáltak ilyesmit.
Hogyan fogadták a Steaua játékosai és a bukaresti csapat kispadja a döntést?
Elfogadták és nem kritizálták.
Magyarok, takarodjatok az országból! – skandálták a Steaua szurkolói
A csapatkapitány személyesen ment oda a vendégszektorhoz és csitította le őket. A bukaresti szurkolók pedig megértették, hogy nem tolerálom az afféle viselkedést, és többé nem folytatták a xenofób skandálásokat.
Mit tett volna, ha nem hagyják abba?
A szabályzat szerint 10 percre felfüggeszthettem volna a mérkőzést, és ha azalatt sem rendeződik a dolog, akkor végleg lefújtam volna a meccset.
Ugyanígy fog eljárni a jövőben is?
Természetesen. A szabályzat betartása nem erény, ugyanígy jártam volna el, ha német vagy romaellenes jelszavakat skandáltak volna. Ugyanakkor meg kell jegyeznem azt is, hogy az idegengyűlölet nem csak a románoknál létezik, a sajtó részletesen foglalkozott azzal is, hogy Gyergyószentmiklóson a helyiek milyen csúnyán viselkedtek a Steaua hokisaival.
A román sajtó egy része "magyarbérencnek" tartja a történtek után?
A sportnak tisztának kell lennie, az efféle gesztusoknak nincs helye bennük. Engem sokan arrogánsnak, antipatikusnak tartanak, ezért minden alkalmat megragadnak arra, hogy támadjanak. Mindenhol vannak olyanok, akik uszítanak és vannak olyanok, akik az uszításra reagálnak.
A bukaresti klubok vezetői többször a CFR ’házibírójának’ nevezték. Ezt hogy kommentálja?
Engem, illetve minket, játékvezetőket olyanok pocskondiáztak nap mint nap a televízió képernyőin, akik ma börtönbüntetésüket töltik. Sajnos a fiatalok folyamatosan ezt hallják, és ezek után nem csoda, hogy a stadionokban úgy viselkednek, ahogy.
Igaz, hogy tud magyarul?
Igen, tudok magyarul is, fiatalabb koromban még aktív játékosként játszottam egy évet Magyarországon. De románul és angolul jobban beszélek.
Hangsúlyoznám, hogy az első aki megálljt parancsolt ezeknek a skandálásoknak. Elvárás a bírói testület tagjaival szemben az, amit Ön most tett?
Amint már mondtam, az UEFA és FIFA szabályzata nem ismer kompromisszumot ebben a tekintetben.
Moldován Árpád Zsolt
maszol.ro,

Besúgók és provokátorok…– Gáspárik Attila írása
Sok fényes, tapsos színházi este mögött megannyi jelentés, feljegyzés, hangulatjelentés, előadás elemzés készült a rendszerváltás előtt – írja Gáspárik Attila, aki két éve kutatja a hajdani Securitate irattárában (CNSAS) a romániai magyar színház és a kommunista titkosszolgálat összefonódásait. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektorának esszéjét az alábbiakban közöljük.
Besúgók és provokátorok
koncert közben sose gondolok
rátok
Kedves, csupa kedves, csupa kedves arcot látok
de azért jobb, ha tudjátok
hogy a magunk módján mi is figyeltetünk
aki előttetek áll az a mi emberünk
elpirultatok
lebuktatok
besúgók és provokátorok
- Kontroll csoport-dalszöveg -
Annak idején engem nem hurcolt meg a Securitate. Voltak ugyan kísérletek, hogy beszervezzenek, de valahogy megúsztam. Nem kínoztak, nem zsaroltak. Nem tudom, hogyan reagáltam volna az erőszakra. A továbbiakban tanulmányozni szeretném azt a rendszert, amelyben, ha rövid ideig is, de éltem, éltünk. Szeretném megérteni a sokáig érthetetlen reakciókat a romániai magyar közéletben, és főleg a művészvilágban.
Lassan negyedszázada már a Ceaușescu nevével fémjelzett diktatúra bukásának. Persze az igazságtalan rendszert nem ő kezdte, csak folytatta, és azt sem mondhatjuk, hogy ő volt a romániai elnyomók között a legkegyetlenebb. Természetesen botorság volna összehasonlítani az elnyomó rendszerek technikáit, módszereit és sorrendet felállítani arról, hogy melyik elnyomó technika volt a legmegnyomorítóbb. Tény, hogy a titkosszolgálatokat nem a kommunisták találták ki, és a szocializmus hazai bukásával sem ért véget a működésük. Titkosszolgálatokra minden rendszernek szüksége van, de azért, hogy az állam és az állampolgárok érdekeit és biztonságát, és ne a diktatúra rendszerét védje a saját polgáraitól, ahogy az a totalitárius rendszerekben történik. Azt bizton állíthatjuk, hogy ilyen szempontból a nyomorító hatalmak titkosszolgáinak és a szolgák kiszolgálóinak az ügye, országunkban (sem), nem lezárt fejezet.
Az új kor hajnalán, 1990-ben Romániában nem volt olyan gyűlés, értekezés, tömegdemonstráció, hogy ne követelték volna a kommunista rendszer titkosszolgálatának, a Securitaténak a besúgólistáját. Most annyi év után sem látunk tisztán abban, hogy miben és hogyan is éltünk azelőtt! A feltárás, az elszámoltatás elmaradt. Természetesen voltak kísérletek, kezdeményezések, de mindegyik igen rosszul sült el. Mikor először „golyóztak ki” valakit besúgói múltjáért (egy köztiszteletnek örvendő orvost a miniszteri székből), közösségünk szinte egy emberként kiállt mellette, tisztázatlan múltját a többség (a románok) ármánykodásával magyarázta. A miniszter megbukott, az ember azóta sem méltatta a közvéleményt egyetlen bővebb magyarázatra sem.
Azóta számos közéleti szereplőről, íróról kiderült, hogy évekig jelentett; volt, aki kényszerből, és volt, aki szakmai életben maradása vagy éppen előrehaladása érdekében. A leleplezéseket azonban nem követte semmi. Angolos hidegvérrel, fagyos közönnyel vettük tudomásul, hogy a velünk élőknek volt egy titkos élte is. A közbeszéd megelégedett egy általános kommunistázással, már ami a közelmúltat illeti. Kocsmaasztalok fölötti beszélgetésekben született az a cinikus gondolat is, hogy ha 1989-ben felszínre kerülnek a besúgók iratai, akkor a rendszerváltás elmaradt volna. A romániai magyar közösség már-már teljesen immunis a leleplezésekre. Ezzel magyarázható, hogy amikor a kevés Kossuth-díjas írónk közül az egyikről kiderült, hogy évekig jelentett, miközben őt is megfigyelték, a közvélemény teljesen közömbösen viselkedett. Az író nem volt hajlandó semmilyen magyarázatot adni. Természetesen az alkotásai alkotások maradnak, azok alapján fogják őt megítélni - öt, tíz, száz év múlva - és titkosszolgálati szerepe kis lábjegyzet lesz csupán. Most azonban mi mégis keserű szájízzel vesszük tudomásul, hogy az, akit valamikor zászlónak választottunk, gyarló ember volt, és még gyarlóbbá teszi a cinikus hallgatása. Volt, aki belehalt, a túlélők pedig hallgatnak, vagy éppen a jobb szélre menekülnek, valódi vagy alibi cselekedetekbe kezdenek, hogy így kompenzálják a viselt dolgaikat. Akadt, akad olyan is, aki írásszakértőket citálva a bírósági perekre, megpróbálja a maradék tisztességét „formai okokkal” megvédeni.
Lassan két éve kutatok a hajdani Securitate irattárában (CNSAS). A romániai magyar színház, ezen belül elsősorban a marosvásárhelyi színház, a színművészeti főiskola és a titkosszolgálatok összefonódását kutatom. A CNSAS irattárában sok dosszié van. Számos színészt, rendezőt követtek, lehallgattak. Ennek ellenére senki sem tudja, hogy hány dosszié készült. Rengeteg még a hiányzó anyag. Sok irat fog még előkerülni. A CNSAS-nak még nem adtak át minden anyagot. Természetesen az eddig átolvasott anyag is elárulja, hogy sok fényes, tapsos színházi este mögött megannyi jelentés, feljegyzés, hangulatjelentés, előadás elemzés készült. Van köztük jó- és rosszindulatú. A „szeku” jól képzett emberekkel működött, remekül felhasználta a művészvilágra fokozottan jellemző irigységet, szakmai féltékenységet, egyéni hiúságot. A szerv sokszor minden erőfeszítés nélkül jutott olyan információhoz is, ami egyáltalán nem érdekelte. Kezdetben, gondoltam, három kötetre rúg majd az olvasott anyag, majd egyre, majd egy vaskosabb tanulmányra, mostanában pedig megelégszem egy esszével is. Nem szeretnék senkit dekonspirálni, újjal rámutatni bárkire is. Kollégák, barátok, tanárok… Már említettem, hogy a mű marad.
Ezt a szerény írást is csak azért teszem közzé, hogy szóljak arról, hogy az utánunk következő nemzedékek sokkal szigorúbbak lesznek. Mikor ők túrnak bele a viselt dolgainkba, nem lesznek majd tekintettel a személyes kapcsolatokra, a közös élményekre, a kalandokra. Borítani fognak. Kíméletlenül.
Szóval eltelt huszonöt év, jó volna elkezdeni a kibeszélést, a tükörbenézést. Lassan el kéne kezdeni a múlt feldolgozását. Jó volna, ha azok, akik úgy érzik, hogy volt egy olyan szakasza az életüknek, amelyben mára nehezen vállalható események történtek, akár név nélkül is megírnák a történteket, ezt sokan jó néven vennénk. Nem akarok senkit leleplezni, sem megszégyeníteni, és a közeljövőben sem tervezem. Úgy érzem, kötelességünk volna valamilyen módon előkészíteni a talajt azoknak, akik elfogultság nélkül, a rideg valóság tükrében fogják megítélni hajdani tetteinket.
Természetesen a legérdekesebb az volna, ha a volt tartótisztek, a hálózati felügyelők is megszólalnának, és elmesélnék a saját álláspontjukat…. Csak hogy tisztább legyen a kép!
maszol.ro,

Kihallgatják a Nyírő-megemlékezés szervezőit
Március 12-én, szerdán reggel a művelődési ház igazgatóját házigazdaként, délben Kisné Portik Irént szervezőként hallgatta ki a rendőrség. A január 15-én megszervezett Nyírő-megemlékezésről érdeklődtek ügyészségi utasításra.
Rendőrségre hívatják a szervezőket
Pál Levente szerdán reggel volt hivatalos a gyergyószentmiklósi rendőrségre. Arról kérdezték, mikor volt és hogyan zajlott a Nyírő Józsefre való megemlékezés. „A január 15-ei rendezvénynek a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ adott otthont, ezt belefoglaltam a rendőrségen írt nyilatkozatomba is, nyomatékosítva, hogy Nyírőre, illetve Tompa Lászlóra irodalmi munkásságuk méltatásával emlékeztünk, az eseménynek nem volt olyan eleme, ami xenofób, rasszista, fasiszta lehetne” – közölte kérdésünkre a művelődési ház igazgatója.
„Számítottam rá”
Éppen kokárdakészítésre tanította az iskolásokat Kisné Portik Irén, amikor értesítették: mint szervezőt felkeresné a rendőrség képviselője a Nyírő-rendezvényről érdeklődve. A januári megemlékezés kezdeményezője az Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány és a Rákóczi Szövetség volt, az önkormányzat pedig beemelte a város rendezvényeinek sorába. Ugyancsak e két civil szervezet emlékezett meg 2013-ban Wass Albertről, melynek szintén ügyészségi kivizsgálás lett a következménye.
Kisné Portik Irén elmondta, számított rá, hogy hívatni fogják, hisz már a rendezvényt megelőzően is nyilvánosságra kerültek megemlékezést ellenző kijelentések, az eseményen is számítottak – épp ezért – a „megfigyelők” jelenlétére.
Selyem Antónia, a Rákóczi Szövetség elöljárója, bár társszervezője volt az eseménynek, még nem kapott semmiféle értesítést a rendőrségről. „Ha hívnak is, csak az időmet rabolják. Lenne jobb dolgom is, a március 15-ei rendezvényeket szervezzük éppen. Egyébként annyi minden történt velem életemben, hogy gondot ilyesmivel nekem okozni nem tudnak”.
Az ügyészség vizsgálódik
Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője tájékoztatott a folyamatról: a rendőrség ügyészségi megbízásnak tesz eleget e kihallgatásokkal. Részletekkel nem szolgálhatott. Irinel Valeriu Crudu, a gyergyószentmiklósi ügyészség főügyésze megkeresésünkre elmondta: feljelentés alapján láttak kivizsgáláshoz. Bizonyítékokat gyűjtenek, és a nyilatkozatok alapján hoznak döntést arról, hogy a rendezvény szervezői mellett másokat, esetleg résztvevőket is kihallgatnak-e. A főügyész elmondta: Dan Tănasă és Aurel Vainer aláírásával, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (FCER) tett feljelentést az ügyészségre még a rendezvény időpontját megelőzően. Ezt vizsgálják ki, majd tájékoztatnak az eredményről.
Bűn Nyírőre emlékezni?
A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében Aurel Vainer, parlamenti képviselő, a szövetség elnöke a megemlékezést megelőzően több helyre is levelet intézett. Kérte a belügyminisztériumot, a Hargita Megyei Prefektusi Hivatalt és Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatalát, hogy foganatosítsanak határozott és sürgős intézkedéseket az akció megakadályozása érdekében. A zsidó szervezet a magyarországi fasiszta kormány közismert támogatójának nevezte az erdélyi írót, éppen ezért úgy véli: még Nyírő írói munkásságának a méltatása is a fasiszta jelképek és személyek népszerűsítését tiltó, 2006/107-es számú törvény hatálya alá esik.
„Bár nem volt tagja az 1944. októberi hatalomra kerülése után budapesti zsidók ezreit halálba küldő szélsőséges és fasiszta Nyilaskeresztes Pártnak, Nyírő József a rezsim ideológiája propagandistájának számított, horthysta és nyilas kiadványokat szerkesztett, és éppen Szálasi-kormány által végrehajtott deportálások idején volt a budapesti parlament képviselője” – szerepelt az Aurel Vainer által aláírt közleményben.
A zsidó szervezet a továbbiakban a „hitleri rezsim nagy csodálójának”, mindemellett „meggyőződéses románellenesnek” nevezte az írót, aki Vainer elnök szerint a múlt század negyvenes éveiben „a kolozsvári Tűzharcosok magyar félkatonai alakulat tagjaként részt vett a kincses város környéki román lakosság terrorizálásában”.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

Florea: a székelyföldiek üljenek otthon
Majdnem kizárólag a hétfői megemlékezésről és polgári sétáról beszélt szerda délelőtti sajtótájékoztatóján Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea, aki hangsúlyozta: többet egyetlen felvonulást sem engedélyez Marosvásárhelyen. Úgy tűnik, csak az embertömegek felvonulását ellenzi, ugyanis március 15-én a lovas huszárok bejöhetnek Vásárhelyre, s a régi szerpentint is lezárják nekik.
„Nem fogom újra megengedni, hogy Marosvásárhely lőtérré váljon, olyan konfliktusos övezetté, ahol a marosvásárhelyiek rosszul érzik magukat. Felháborítónak tartom, hogy Hargita és Kovászna megyéből idejöjjenek hozzánk, és kiabáljanak, cirkuszoljanak. Elvártam volna az RMDSZ-es székelyföldi polgármesterektől, akik azt akarják, hogy közösen pályázzunk a Székelyföld, Európa Kulturális Fővárosa címre, hogy eljöjjenek hozzám beszélgetni, s ne a feszültségkeltő rendezvényre menjenek el” – mondta Florea, aki annak ellenére, hogy a sajtó képviselői felhívták a figyelmét, hogy hétfőn nem volt felvonulás, hiszen azt nem hagyta jóvá, folyamatosan hangsúlyozta, hogy Marosvásárhelyen többet semmiféle felvonulás nem lesz.
„Hivatalosan” hirdették a harmóniát
Florea szerint „egyesek” azt akarják, hogy Marosvásárhely ne tudjon megszabadulni a konfliktusövezet minősítéstől, ezért szervezték itt meg a Székely Szabadság Napját. „Ezután minden, a városháza fejléccel kibocsátott hivatalos iratára rá fogjuk írni, hogy Marosvásárhely a harmónia és nem a konfliktusok városa.” A román újságírók azon felvetésére, hogy vajon nem lett volna jobb döntés, ha megengedi a felvonulást, mivel akkor a tömeg nem a járdára szorulva kell megtegye az utat a főtérig, Florea azt válaszolta: „jó döntés volt, hogy nem engedélyeztük a felvonulást, hiszen, mint kiderült, a szervezők olyan szélsőségeseknek is helyet adtak, akik csak azért jöttek, hogy cirkuszoljanak”. Arra a kérdésre, hogy ha valóban akkora cirkusz volt, mint amekkoráról a városvezető beszél, a csendőrök, rendőrök miért nem vettek őrizetbe egyetlen személyt sem, Florea nem válaszolt.
Jöhetnek a huszárok
Marosvásárhely polgármestere szerdai sajtótájékoztatóján azt is elmondta, hogy annak ellenére, hogy a helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean nem értett egyet, ő mégis megengedte, hogy az RMDSZ által szervezet március 15-ei megemlékezésekre bejöjjenek a lovas huszárok. „Bár a törvény tiltja, hogy lóháton közlekedjenek a városban, megegyeztünk, hogy a huszároknak lezáratjuk a régi szerpentint, így azon az útszakaszon és az emlékmű környékén bemutatót tarthatnak” – mondta Florea.
Simon Virág
Székelyhon.ro,

Piros-sárga-kék festékkel szítják a feszültséget Kovásznán
Kovásznán elhatárolódnak az uszítástól. Thiesz János a háromszéki fürdőváros polgármestere a Sláger Rádiónak elmondta, a március végi tanácsülésen román és magyar tanácstagok közös nyilatkozatot adnak ki, amelyben elítélnek minden olyan cselekedetet, amely a város magyar és román lakói között feszültséget szít.
Keddre virradó éjszaka ismeretlenek piros-sárga-kékre festették a kovásznai várostábla magyar feliratát, a mellette lévő székely kaput és a Kőrösi Csoma Sándor Líceum falának egy részét. A rendőrség nyomoz az ügyben.
A kovásznai iskola az elmúlt egy évben több etnikai jellegű botrány helyszíne is volt: 2013 márciusában a trikoloros fejpánttal provokáló román diáklány szított feszültséget, míg idén március elején az iskolai egyenruha címerének székely jelképei keltettek feszültséget.
Thiesz János a mostani provokáció kapcsán elmondta: a térfigyelő kamera hatósugara nem ér el az iskola oldalsó bejárata mellé, ahol másfél négyzetméteren lefestették a falat. Ismeretlenek ugyanakkor mázolták le a város Sepsiszentgyörgy felőli bejáratánál a várostábla magyar feliratát, és a mellette levő rovásírásos székelykaput.
A kovásznai önkormányzat értesítette a rendőrséget, a helyszínelés után fényképeket készítettek, majd eltávolították a festéseket. Thiesz János biztos benne, hogy nem kovásznaiak voltak az elkövetők. Hozzátette: beszélt a helyi román közösség képviselőivel, a román önkormányzati képviselőkkel és mindannyian elítélik a provokációt. A polgármester szerint most a kovásznai iskolában és a városban is békés a hangulat, a magyarok és a románok közös frontot alkotnak azok ellen, akik megpróbálják a közösséget összeugrasztani.
A polgármester leszögezte, a fürdővárosban sokan a turizmusból élnek, senkinek nem érdeke, hogy valaki visszamondja a gyógykezelést, mert attól tart etnikai feszültségek helyszíne a város.
Kovács Blanka
slagerradio.ro
Erdély.ma,

Székely szabadság: árnyoldalak és pozitívumok
Másodízben is megtartották a Székely szabadság napja nevű autonómiapárti rendezvényt Marosvásárhelyen. A megmozdulás – amelyen minden bizonnyal többen is részt vettek volna, ha nem hétfő délután tartják – nem nevezhető teljes mértékben sikeresnek: az incidenseket csak részben sikerült elkerülni, a nagygyűlést követően súlyosabb, komolyabb rendbontás nem történt ugyan, de a HVIM aktivistái összetűzésbe keveredtek a rendfenntartó erőkkel. (Krónika)
Az előzmények alapján tartani lehetett attól, hogy akár tettlegességig fajuló incidensek is lesznek, mivel éppen a hatóságok voltak azok, amelyek mondvacsinált ürügyre hivatkozva feszültséget gerjesztettek, amikor csupán a székely vértanúk emlékművénél megtartott megemlékezést engedélyezték, az azt követő, a belvárosba tartó felvonulást nem. Mivel a szervezők jelezték: a hatósági tiltás ellenére nem az úttesten vonulva, de a járdákon elkísérheti a tömeg azokat, akik az autonómia-megmozdulás kiáltványát elvitték a kormány helyi képviselőjének hivatalába, tartani lehetett tőle, hogy vagy valamelyik tüntető veszíti el a fejét, vagy provokáció történik, amelynek az a célja, hogy a megmozdulás botrányba fulladjon, lejáratva ezzel az autonómia követelőit, illetve magát az önrendelkezés eszméjét.
A legjobb az lett volna, ha a híradások arról szólnak, hogy a magyar közösség akkor is tartózkodik az erőszaktól és a szélsőséges megnyilvánulásoktól, amikor polgári engedetlenséghez folyamodik. (A tiltások ellenére meghirdetett vonulás ennek tekinthető, még akkor is, ha csak „lájtos” formában, hiszen az úttesten vonulást nem javallották). Egyesek azonban – a sajtóbeszámolók szerint – Székelyföld nem Románia!, illetve Vesszen Trianon jelszavakat skandáltak. Az ilyen megnyilvánulások kontraproduktívak, hiszen az autonómiaküzdelem célja éppen az, hogy azon területek, amelyek számára önrendelkezést követelnek, Románián belül élvezzenek különleges státust. Minden ezzel ellentétes hang a román állam azon képviselőinek kedvez, akik szeparatizmust kiáltva tagadják meg az önrendelkezéshez való jogot. Emlékezetes, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat épp a hasonló jelszavakat használta fel ürügyül arra, hogy idén ne engedélyezze a felvonulást, és ezen álláspontjukon annak ellenére sem változtattak, hogy az esemény főszervezője, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nyomatékosan kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy az autonómiamozgalom célja a Székelyföld önrendelkezésének Románián belüli kivívása, és a marosvásárhelyi demonstráció célja is ennek megfogalmazása.
Az, hogy volt egy olyan csoport is, amelynek tagjai agresszívan viselkedtek a rendfenntartókkal, sőt petárdát is robbantottak, és EU-zászlót égettek, különösen alkalmas arra, hogy a rendezvényt, sőt az egész autonómiaküzdelmet lejárassa.
Izsák Balázs beszédén érezni lehetett, hogy megpróbál lavírozni. Bizalmat előlegezett az RMDSZ-nek, mondván, a kormány tagjaként segíthet előmozdítani az önrendelkezés ügyét, ezzel kísérelte meg megszerezni a legerősebb, legnagyobb befolyással rendelkező magyar szervezet támogatását az SZNT kezdeményezéseihez. Szavait hangos nemtetszés fogadta – ez is jelzi, hogy az autonómia iránt elkötelezett polgárok körében egyre nagyobb az elégedetlenség a szövetséggel szemben. Mint ahogy – az incidensekkel együtt – azt is, hogy a jelek szerint nem mindig tudja kézben tartani az eseményeket. (Miközben az RMDSZ amolyan kinn is vagyok, benn is vagyok módon képviseltette magát: hivatalosan nem állt a megmozdulás mellé, hanem a tagok belátására bízta, hogy részt vesznek-e. Ennek nyomán az ismertebb székelyföldi RMDSZ-es vezetők egy része jelen volt).
Az ugyanakkor pozitívumnak tekinthető, hogy ismét sikerült ezreket az utcára szólítani az önrendelkezés eszméje mellett, mint ahogy az is, hogy ehhez sikerült nemzetközi támogatást is találni. Még ha nem is befolyásos kormányok álltak ki a megmozdulás szervezői, illetve az autonómia mellett, fontos, hogy a katalán és a baszk közösség képviselői felvállalták az ügyet. A kérdés csak az, hogy mi lesz a folytatás. Az önrendelkezés felé vezető úton ugyan szükség van a nyilvános utcai demonstrációkra, a tömegerő felmutatására is, azonban csak a tüntetések nem elegendőek, és a szélsőséges elemek megjelenése is ártalmas. (Miközben a polgári engedetlenség, mint eszköz, egyike a lehetőségeknek).
Emlékezetes, hogy a tavalyi nagygyűlés végén elfogadott, autonómiát követelő petícióra a román kormány még mindig nem válaszolt. Bukarest úgy próbálja bagatellizálni az ügyet, hogy nem is reagál hivatalosan az autonómiakövetelésekre. Ezen magatartás megváltoztatásához néhány tüntetés nem elég: az is fontos, hogy a magyar közösség politikai képviseletét ellátó szervezetek egységesen lépjenek fel az ügy érdekében. Ha a napokban ismét a román kormány részévé váló RMDSZ is felvállalja az autonómia ügyét, és ha sikerül minél szélesebb körben, a külföldi hivatalos fórumok előtt is megismertetni a magyar önrendelkezési törekvéseket, és esetleg tekintélyes támogatókat is találni, akkor nagyobb a siker esélye. Ha nem, és a román hatalom továbbra is azt mondhatja, hogy az autonómia valójában csak néhány magyar „radikális” délibábos követelése, ami mögé a „mérsékelt”, „józan” magyar szervezetek nem állnak oda, akkor az autonómiatüntetéseken bármennyi kiáltványt elfogadhatnak, nem várható, hogy azokra több figyelmet szentel Bukarest, mint eddig.
mensura.ro
Erdély.ma,

Jobbik: Basescu akciója figyelemelterelés
A Jobbik az autonómiatüntetés valódi céljairól való figyelemelterelésnek tartja Traian Basescu román államfő Vona Gábor pártelnök kitiltására vonatkozó akcióját.
Szávay István, a párt nemzetpolitikai kabinetjének elnöke szerdán azt közölte az MTI-vel: felháborodva értesültek arról, hogy a román politikai vezetés egyetlen mondanivalója a marosvásárhelyi Székely szabadság napjával összefüggésben a Jobbik elnökének kitiltásáról szólt. Álláspontja szerint az államfő nyilvánvaló célja, hogy elterelje a figyelmet a tüntetés céljáról, a székelység autonómiaküzdelméről, valamint arról, hogy Románia európai uniós tagállamként nem biztosítja az önrendelkezés lehetőségét egy több százezres, egy tömbben élő nemzeti közösség számára. A jobbikos politikus kifogásolta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz nem vett részt a megmozduláson, mint fogalmazott, „a székely autonómia ugyanis közös nemzeti ügyünk, amely mögé egyként kellene odaállnia minden magyarországi politikai erőnek".
Szávay István megjegyezte: Corneliu Grosu Maros megyei prefektus reggeli nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy „a rendfenntartó erőket a Jobbik és Magyar Gárda tagjai nem provokálták, sőt tagjaink és szimpatizánsaink méltóságteljesen, a szervezők kéréseit betartva vettek részt az eseményen". Előzőleg Victor Ponta román miniszterelnök a kormány ülése után bejelentette: már szerdán elkezdődhet az eljárás Vona Gábornak, a Jobbik elnökének nem kívánatos személlyé nyilvánítására, ha az államfő jóváhagyja a román belügyminisztérium által kezdeményezett lépést.
Traian Basescu kedden kérte a Jobbik vezetőinek és tagjainak kitiltását Romániából a bukaresti kormánytól és a parlamenttől a hétfői marosvásárhelyi autonómiatüntetés miatt. A hatósági tiltás ellenére a tömeg a városközpontba vonult, az úton pedig több ízben dulakodás alakult ki az úttestet elfoglalni próbáló felvonulók és a rendfenntartók között. A tüntetésen Vona Gábor és Szávay István is részt vett.
MTI
Erdély.ma,

Titus Corlatean: a honosítás miatt begyűrűzött Romániába a magyar választási kampány
Begyűrűzött Romániába a magyarországi választási kampány az új magyar állampolgársági törvény miatt, amellyel három év alatt több mint félmillió külföldi állampolgárnak adtak magyar állampolgárságot – jelentette ki Titus Corlatean külügyminiszter csütörtökön.
Az Agerpres hírügynökség szerint a román diplomácia vezetője a magyar honosítási törvény romániai hallgatólagos elfogadásának tulajdonította a bukaresti köztelevízió műsorában, hogy „egyes szélsőséges magyarországi pártok Erdélyben folytatnak választási kampányt". A román politikusok többsége a magyar szélsőjobb által kampánycélokra felhasznált szélsőséges megnyilvánulásnak minősítette a Székely Nemzeti Tanács hétfői marosvásárhelyi autonómiatüntetését, amelyen Vona Gábor, a Jobbik elnöke is jelen volt.
MTI
Erdély.ma,

Erdély autonómiájáért magyarok és románok
Erdély autonómiáját kérő, 10 300 ember által aláírt petíciót nyújtott be egy magánszemély tegnap a Kolozs megyei prefektusi hivatalban. Fancsali Ernő egyetemi hallgató, a petíció kezdeményezője elmondta, az aláírásgyűjtés a világhálón zajlott, és körülbelül ugyanannyi magyar írta alá, mint amennyi román.
A petíció többek között Erdély önállóságának, az erdélyi népek és felekezetek jó egyetértésének történelmi hagyományaira hivatkozik, önrendelkezést és kolozsvári regionális kormányzást kér a történelmi Erdély, valamint a Bánság, Partium és Máramaros részére. Utal arra, hogy Erdély sokkal fejlettebb az ország más régióinál, a bukaresti kormányok azonban gyarmatként kezelik. „Nekik nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk. Régiónk képes lenne az önfenntartásra. (...) Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk, azt nem adjuk!” – áll a petícióban. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem és nemzetközi kapcsolatok szakán tanuló, Farkaslakáról származó Fancsali Ernő elmondta, az aláírásgyűjtés személyes kezdeményezése volt, de az elmúlt héten szervezeti hátteret is teremtettek mozgalmuknak, bejegyezve az Erdélyi Demokratikus Liga egyesületet. Hozzátette, az egyesületben az önrendelkezés román hívei vannak többségben, hiszen elsősorban a románokat kell meggyőzni az autonómia fontosságáról.
Fancsali Ernő elmondta, a petíció benyújtásával egyelőre csak azt szeretnék elérni, hogy válaszra késztessék a kormányt. Hozzátette, az aláírásgyűjtés folytatódik, immár papíron is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A kőbe is beleköt a prefektus
Kovászna megye kormánymegbízottja, Dumitru Marinescu nemcsak folytatja egykori elődje, Codrin Munteanu magyarellenes harcát, hanem még azon is túltesz. Már nem csak székely zászlók, megyei, városi, községi zászlók ellen nyújt be keresetet a közigazgatási bíróságra, nem csak intézmények feliratait nehezményezi, hanem szó szerint a kőbe is beleköt: régen állított emlékművek magyar felirata ellen szállt síkra.
Egy bejelentésre hivatkozva február 25-én átiratban felszólította Kökös község polgármesterét, rendezze a törvénytelen feliratok helyzetét. Konkrétan a „Gábor Áron-emlékmű, az 1849-es csata kőből állított emlékműve és a Manó Óvoda” feliratát nevezte meg a prefektus. Az első, a Feketeügy partján, a kökösi híd mellől továbbköltöztetett emlékmű felirata „1849. július 2-án ezen a helyen ütközött meg Gál Sándor ezredes vezetésével a maroknyi háromszéki népfelkelő sereg az osztrák császári és orosz cári túlerővel. Ebben a csatában esett el a szabadságharc hőse, Gábor Áron őrnagy, 1814–1849”. A márványtáblán – ugyanolyan méretben, de a magyar alatt – románul is megjelenik a szöveg. A második valójában a községháza előtt álló emlékmű. Felirata: „A világháborúban elesett kökösi hősök emlékére 1914–1918”, s alatta két oszlopban megjelenik a hősök névsora. Az óvoda névtábláján először románul, majd magyarul jelenik meg az intézmény neve, a Manó nevet nem fordították le. A prefektus felszólította a polgármestert, „a legrövidebb időn belül azonosítsa a jelezett feliratokat, továbbá olyan esetleges más helyzeteket is, amelyekben csupán kisebbségi nyelven jelenik meg, vagy először kisebbségi és csak alatta a hivatalos nyelven a felirat, mint például hatóságok, alárendelt intézmények, utcák, helyi objektumok, hirdetmények stb., és rendelje el ezek legrövidebb időn belüli kiigazítását”.
Sánta Gyula polgármester március 6-án válaszolt a kormánymegbízott levelére. Közli: az óvoda esetében nem tapasztaltak szabálytalanságot, ami pedig a történelmi emlékműveket illeti, azokon csupán a művelődési minisztérium engedélyével lehet beavatkozást végrehajtani. Az elöljáró utóbb arról is tájékoztatta Marinescut, hogy március 7-én levelet írt a kulturális minisztériumnak, s kérte, a csatolt prefektusi átirat szellemében küldjenek a helyszínre szakértői bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen módon lehet a kökösi történelmi emlékművekhez hozzányúlni. Sánta Gyula kíváncsian várja a választ.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Katalán és baszk vendégek Sepsiszentgyörgyön
Székelyföldi körútja során kedden Iker Merodio baszkföldi újságíró, Marc Gafarot Monjo, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője és Daniel Laspra i Roig, a CADCI vállalkozói szövetség titkára Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke kíséretében Sepsiszentgyörgyre látogatott.
A vendégek a város néhány nevezetességét járták körül, meglátogatták szerkesztőségünket, majd a Sepsi Rádió élő adásában a megélt autonómia gyakorlati kérdéseiről beszélgettek. A vendégek hétfőn részt vettek a székely szabadság napján, a marosvásárhelyi postaréten a katalán és a baszk nép üzenetét tolmácsolták, útjuk során több erdélyi várost érintenek, illetve magyar szerkesztőségekbe látogatnak el. Céljuk az autonómia népszerűsítése, a kapcsolatépítés. (Ferencz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Színvallásra szólítja az RMDSZ-t a Néppárt
Az Erdélyi Magyar Néppárt elítéli a március 10-én Marosvásárhelyen, a székely szabadság napján tartott megemlékezéssel és felvonulással kapcsolatos félretájékoztatást, és felkéri az RMDSZ-t, hogy valljon színt az autonómia kérdésében – hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet Toró T. Tibor, a Néppárt elnöke, valamint Zakariás Zoltán, a párt Országos Választmányának elnöke tartott tegnap Kolozsváron.
Zakariás Zoltán ismertette azt az állásfoglalást, amely szerint „a székely szabadság napján megrendezett emlékező nagygyűlésen nemzeti közösségünk jogos autonómiaigényének békés kinyilatkoztatása zajlott. Az Erdélyi Magyar Néppárt határozottan visszautasítja azokat az uszító jellegű híreszteléseket, amelyek alapján a rendezvény egészére a szélsőséges bélyeget próbálják rányomni, elsősorban egyes központi román nyelvű médiaorgánumok.” Toró T. Tibor leszögezte: az autonómiaharcban „eljött a színvallás, az egyenes beszéd ideje”, különösen annak fényében, hogy a demokratikus eszközökkel vívott küzdelmet a román hatalom megpróbálja a szélsőséges és erőszakos megnyilvánulások kategóriájába sorolni. A Néppárt ezért felszólítja az RMDSZ-t, hogy március 15-ig valljon színt: összeegyeztethetőnek tartja-e kormányzati szerepvállalását az autonómiaharccal, illetve azt is elvárják az RMDSZ-től, hogy a nemzeti ünnepig közölje, kikből áll az a szakértői bizottság, amely az RMDSZ autonómiatervezetén dolgozik, és hozzák nyilvánosságra a törvénytervezet szövegét. A pártelnök kijelentette, ha ez nem történik meg, az EMNP saját törvénytervezet kidolgozásába kezd. „Ebben az ügyben fontos szövetségesünk a nemzetközi közvélemény és a nemzetközi intézmények, ezért felkérjük Tőkés László európai parlamenti képviselőt, hogy továbbra is képviselje az autonómia ügyét az európai fórumokon, ahogy azt legutóbb, az EP strasbourgi plenáris ülésén tette éppen a székely szabadság napján” – mondta Toró T. Tibor.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ozsdola politikai elítéltjei (Szígyártó Domokos és öt társa)
Pusztai és Dézsi halála után sem ért véget az ozsdolai nép zaklatása, a hatóságok folytatták a boszorkányüldözést a két betyár feltételezett cinkostársai, segítői kézre kerítése érdekében. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtása után Erdélyben is elkezdődött a hajtóvadászat, s ez alól Ozsdola sem képezett kivételt. A kommunista hatóságok Ozsdolán példát akartak statuálni, nehogy valakinek ismét eszébe jusson fellázadni a vörös terror ellen. Ezért kapóra jött a Szígyártó Domokos-ügy.
Kivégzés és sokéves börtönbüntetés
1957 nyarán Szígyártó Domokos molnár elhatározta, hogy megbosszulja Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes halálát, megöli Boros Lajost, a mindenki által gyűlölt párttitkárt. 1957. június 16-ról 17-re virradó éjszaka Szígyártó Domokos egy Mauser márkájú katonai fegyverrel az ablakon keresztül rálőtt Borosra. Nem találta el. A golyó áthaladt az ablakon, s a falba csapódott 130 centiméter magasságban. Az év decemberében 28-áról 29-ére virradóra ismét belőtt az ablakon, de ezúttal sem találta el Borost. Ezt követően 1958. február 16-án este egy kővel fejbe verte Fetés Zoltánt, a községi néptanács titkárát. Árulás nyomán az akkori milícia és Securitate azonosította a tettest. Szígyártót 1958. augusztus 22-én reggel 8 órakor tartóztatták le és szállították egy fekete színű zárt kocsival a marosvásárhelyi Securitatéra, a Rigó utcába. A vád ellene: „terrorista bűncselekmény és a társadalmi rend elleni összeesküvés”. A lakásán végzett házkutatás során megtalálták a katonai fegyvert, és jelentős mennyiségű lőszer is előkerült. Boros Lajos meggyilkolási szándékán kívül az ellene felhozott másik súlyos vád, hogy 1951 és 1955 között kapcsolatban állt Pusztaival és Dézsivel, akikkel a saját lakásán találkozott, nekik lőszert és élelmet adott. Később „bűntársait, felbujtóit” is őrizetbe vették: Finna Dávidot szepember 7-én, Tibesz Ágostont október 26-án, László Andrásné Bodoki Annát pedig november 26-án tartóztatták le. A vizsgálati fogságban kegyetlenül bántak velük, megkínozták őket. Szígyártót és társait a Kolozsvári III. Katonai Bíróság Marosvásárhelyen tartott tárgyaláson ítélte el. Szígyártó Domokost (1933–1959) halálra ítélték, Szamosújváron kivégezték és teljes vagyonát elkobozták. Finna Dávidot (1933-1995) életfogytiglani börtönre ítélték (elméje a börtönben elborult, a Dolj megyei Poiana Marén hunyt el), László Anna (született 1907. augusztus 26-án a Brassó megyei Bodolán – elhunyt 1983. június 15-én Ozsdolán) tizenöt év börtönbüntetést kapott, amiből kényszermunkán hat évet és nyolc hónapot töltött. Tibesz Ágostont (1902–1990) tíz év kényszermunkára ítélték, László András, Anna férje (1895–1960) hat hónap múlva súlyos betegség miatt szabadult ki, három hónap múlva pedig elhunyt. Ha nem is közvetlenül Dézsi és Pusztai miatt, de koholt vádak alapján 1958-ban Kósza Józsefet (1912–1997), a falu római katolikus plébánosát is letartóztatták, és tíz év börtönbüntetésre ítélték. Kósza József 1948–1958 és 1964–1976 között szolgált az egyházközség plébánosaként. Róla a mai napig is nagy tisztelettel és szeretettel beszélnek az ozsdolaiak. A szülőfalu nem csak Dézsinek és Pusztainak maradt adós egy emlékjellel a rendszerváltás után huszonöt évvel, hanem Szígyártó Domokosnak és ártatlanul elítélt társainak is. Remélhetőleg a Kovászna Megyei Volt Politikai Foglyok Szövetsége támogatásával idén törleszti régi adósságát a faluközösség.
László Ödön emlékezik
A minap László Ödön, hetvenhét esztendős ozsdolai pálinkafőzőt kerestük fel, és arra kértük, meséljen Pusztairól és Dézsiről, illetve szülei, László András és Anna kálváriájáról. – Az ötvenes évek elején itt, Ozsdolán B. Mihályné volt a néptanács alelnöke. Dézsi Dénes összejött vele, habár sokkal idősebb volt nála. Boros Lajos féltékenykedett Dézsire, ezért munkaszolgálatra küldte. Boros az én édesanyámmal volt egyidős, 1907-beli születésű. Dézsi nem volt rossz fiú, ellenben Pusztai agresszív, verekedős természetű volt. Bálban a bicskát feldobta a mennyezetbe. Ők ketten nagyon jó barátok és kortársak voltak. A Zsil völgyéből megszöktek a nehéz fizikai munka miatt. Dézsit egyszer el is kapták, de az ablakon keresztül megszökött a kézdivásárhelyi milíciáról. A hegyekben találkozott Pusztaival. Addig, amíg nem lőtték meg a két milicistát Bélafalván, nem is nagyon keresték őket. 1954. augusztus 22-én nekünk, az 1936-belieknek regrutabálunk volt a kultúrotthonban. Pusztai és Dézsi Hilibből érkezett Borosékhoz. Bementek hozzájuk 21 óra körül, és el akarták vinni magukkal „kirándulni” az erdőbe. Ekkor lőtték meg Dénest. Mancika leszaladt a milíciára, és elmesélte, hogy mi történt náluk. Pusztainak akkor sikerült elmenekülnie. A temetőből éjfélkor jelt adott Lukács Lajosnak, hogy él. Neki a barátja volt. Miután mindkettőt meglőtték, Szigyártó Domokos kétszer belőtt Boroshoz, de nem találta el. Domi nekem igen jó barátom volt, ő magánmolnár volt. Édesanyámnál, néhai László Annánál pálinkafőző működött abban az időben. Édesanyám családjában a bodolai gróf két gyermeket keresztelt. Édesanyám, Bodoki Anna is keresztgyermekük volt a gróféknak. A bodolai Nemes András gróf szülei adták át édesanyámnak az ozsdolai birtokot, hogy jöjjünk át, vegyük azt át. Édesapám árkosi székely ember volt. Amikor mi Bodolán voltunk, akkor ott román világ volt. Boros nálunk evett-ivott ingyen, soha nem fizetett, és más aktivista cimborákat is hozzánk hozott potyázni. Éjjel-nappal kellett etetni-itatni az aktivistákat. Még azt sem mondták, hogy köszönöm. Egyszer édesanyám megemlítette Borosnak, hogy néhanapján fizethetne is, mert mi éjjel-nappal dolgozunk. Boros azt mondta anyámnak: „vén kulákné, fogd bé a szád, mert máma vagy és holnap nem”. Ezt vetette oda édesanyámnak. Édesanyámat is megvádolta azzal, hogy kapcsolatban állt a betyárokkal, és ő biztatta fel Szigyártó Domit, hogy lőjön be hozzá. Nálunk tanácskozták meg az ügyet a pálinkafőzőben. Boros miatt kapott édesanyám tizenöt évet, édesapámat szintén elvitték, de hat hónap múlva súlyos betegsége miatt hazaengedték. Még három hónapot élt, majd elhunyt 1960-ban. Sokat kínozták a beteges embert. Édesanyám hat évet és nyolc hónapot ült le a börtönben tiszta ártatlanul. Nem tudtuk, hogy él-e, és hol van. Amikor elvitték, volt tizenkét süldőnk, azokat eladtuk, és az árából fellebbeztünk Marosvásárhelyen. Az ügyvéd, akit megfogadtunk, felállt, de szóhoz sem jutott, leültették. Akkor tudtam meg azt, hogy Domokost halálra ítélték. Édesanyám több börtönben is raboskodott. A vagyonunkat elkobozták, mindent elvettek, a malmunkat és a cséplőgépünket is beleértve. Csak a rendszerváltás után tudtuk visszaperelni vagyonunk egy részét. A pálinkafőzőbe Dézsi és Pusztai is el-eljött, de ők mindig kifizették a pálinkát, nem nálunk ittak, hanem elvitték az italt. Velünk szemben rendesek voltak, de gyűlölték a kommunista rendszert és annak hűséges kiszolgálóit.
Megverte az erdőpásztort
László Ödönt arra kértük, meséljen el egy Pusztaival vagy Dézsivel kapcsolatos esetet. Rövid gondolkozás után Ödi bácsi az alábbi történetet mesélte el.
– Amikor 1955-ben csemetét kapáltunk, egyik este hat óra körül bejött Pusztai egyedül a barakkba, erdészruhában volt, és elkiáltotta magát: Fel a kezekkel, a kutya istenit! Velem volt Szígyártó Domi és Tóth Mihály is, voltunk vagy nyolcvanan. Zölde Ilonka édesapja volt a brigádos. Pusztai azt mondta: „Nekem egyetlen emberrel van dolgom, Czibakkal. Azzal, aki a medve bőrére előre ivott.” Czibak Jóska bácsit nagyon elverte, azt mondta, hogy ő mást senkit nem bánt, neki csak egy emberrel van baja. Azt mondta neki, hogy vegye le az állam tulajdonát képező ruhát magáról. Ruhát cserélt vele, a sajátját pedig a tűzbe dobta. Czibakot gatyásan hagyta, majd jól elverte, mivel megtudta: Czibak azzal dicsekedett, hogy kézhez keríti őket. Késő este kellett énekeljük Pusztaival az Internacionálét és a székely himnuszt. Ő adta meg a hangot. Tisztán emlékszem az esetre. Pusztaiék csak azokat verték meg, akik árulkodtak felőlük, vagy sanyargatták a népet. A szegény embereket mindig segítették. A sok szenvedés miatt a mai napig megoszlanak a vélemények Pusztairól és Dézsiről
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

„A magyarországi szélső jobboldaliak otthon tüntessenek!”
A magyarországi szélső jobboldaliak otthon tüntessenek, nem Romániában, nem Marosvásárhelyen, vagy bármely más településen – fejtette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnök a parlament épületében az újságíróknak a Székely Nemzeti Tanács által Marosvásárhelyen, hétfőn szervezett Székely Szabadság Napja rendezvényen történt incidensekre vonatkozó kérdéseire.
„Azok, akik Magyarországról jöttek, hogy itt tüntessenek, és itt a szélső jobboldal képviselőire gondolok, Magyarországon kellene tüntetniük, nem nálunk. Mi elhatároljuk magunkat tőlük, nem mi voltunk a szervezők, nem mi hívtuk meg őket. Úgy gondolom, hogy minden demokratikus értékeket és elveket valló embernek el kell határolnia magát ezektől a szélsőjobboldali csoportoktól, bárhonnan is érkezzenek ezek” – mondta.
Ami a hétfői marosvásárhelyi rendezvényt illeti, Kelemen megemlítette, egy történelmi eseményre emlékeztek, amelynek semmi köze nincs a román–magyar kapcsolatokhoz.
„Százhatvan évvel ezelőtt történt, megemlékezésről van szó. Én azonban nem értek egyet azzal, hogy Magyarországról emberek jöjjenek hozzánk tüntetni, sem Marosvásárhelyre, sem máshová, legyen szó a Jobbikról, vagy más szervezetekről. Pont!” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Hétfő este megközelítőleg 4000 személy vett részt a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékművénél szervezett rendezvényen, amelyen az 1854-ben megölt székelyekre emlékeztek. Az emlékműnél megközelítőleg három és fél órán át zajlottak a beszédek, majd az emberek a város központja felé indultak a járdán. A felvonulást azonban megzavarták a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai, akik kisebb összetűzésekbe kerültek a rendfenntartó csendőrökkel.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

Lélekbemarkoló gondolatok a hazaszeretetről, Szentpálon
Nemzetünk megmaradása a gyermekvállaláson múlik
Bizonyára rég óta nem telt meg annyira a szentpáli katolikus templom, mint kedden este a p. Böjte Csaba ferences szerzetes által celebrált szentmise alkalmával.
A ft. Király Árpád marosi főseperes, arad-ségai plébános, ft. Sándor Tivadar arad-gáji és szentpáli plébános, valamint ft. György Zoltán nagyiratosi plébános által koncelebrált szentmise szónoka, p. Bőjte Csaba a Szent Család életéből merített, vagyis a gyermek Jézusnak a templomban történt eltűnése történetéből kiindulva, közvetlen, bensőséges hangnemben a maga életével kezdte. Miután szerzetes lett és cölibátus fogadalmat tett, döbbent rá, mennyire szereti a gyermekeket, ezért sok gyermekre vágyott. Éppen ezért döntött úgy, hogy felkarolja a sokgyermekes, hátrányos helyzetű családokat, illetve az elhagyott gyermekeket. Mert a mennyei Atya sem véletlenül bízta a világ Megváltójának a titkát az egyszerű, falusi leányra és a jegyesére, akik nem kérdezték, mennyit fizet a gyermekvállalásért, annak a felneveléséért, hanem boldogan tettek eleget a meghívásnak. Vállalták a küzdelmet érte, viszont azt is tudták: a gyermek, aki nem vállalja a tanulással, az érvényesüléssel járó küzdelmet, a szülőfaluban megélt mindennapos munka, kínlódás nélkül nem válhat teljes értékű emberré. Amikor Mária és József keresték az elveszett Jézust, nem egymást hibáztatták, korholták az eltűnéséért, hanem együtt keresték, amíg meg nem találták. Éppen ezért, nekünk sem szabad félnünk a nehézségektől, a gondoktól, hanem egyetértésben kell vállalnunk, munkára, az életre nevelnünk a gyermekeinket. Nemzetünknek nem szabad arra pazarolnia a szellemi és lelki energiáját, hogy kik a felelősök Mohácsért vagy Trianonért, hanem együtt kell keresnünk az adott helyzetre a megoldást. Számos, a mindennapi életből vett történettel bizonyította, hogy a magunk és a gyermekeink érvényesülésére, boldogulására a legalkalmasabb hely az őseink véráldozatával megszerzett, megtartott szülőföldünk. Éppen ezért, nem szabad a gyermekeink előtt negatívan ábrázolni a hazai viszonyokat, amelyek elől egyetlen menedék lehet az elvándorlás, aminek következtében azonban elfogyunk, kihal a nemzetünk. Ehelyett meg kell művelnünk az őseinktől örökölt földet, ami a világ legjobb termőtalaja, minél több gyermeket kell vállalnunk, akiknek itthon is biztosíthatjuk a boldogulásukat, egyben nemzetünknek a megmaradását. Éppen ezért, a Szent Család módjára vállaljuk, keressük a gyermekeinket, akiket a munkára, az életre nevelve, az elvándorolt gyermekeinket hazahívva nem csak a magunk, hanem a nemzetünk jövőjét is magalapozhatjuk itt, a világ legszebb, legtermékenyebb vidékén, a Kárpát-medencében. Mert nemzetünk megmaradásának a záloga a gyermekáldás vállalása.
Szentbeszédét befejezve, a kisiratosi gyermekotthon jelen lévő kicsinyeit az oltár előterébe hívta, ahol szeretettel megsimogatta őket, majd a gyermekáldás elemi fontosságát példázva, egyik kislányt felemelte, a levegőben keresztet formálva meglengette, áldást mondva a gyermekekre és a jelenlévőkre. A lélekbe markoló őszinteségű szentbeszéd, illetve a megrázóan bensőséges jelenet sok hívőnek könnyeket csalt a szemébe.
Ft. Sándor Tivadar plébános a szentmise végén köszönetet mondott p. Böjte Csabának a megható őszinteséggel mondott szentbeszédért, a nagyszámú híveknek a jelenlétért, majd bejelentette: a szentmisén összegyűlő perselypénzt a kisiratosi gyermekotthonnak ajánlják fel. A lélekemelő szertartáson Arad megye legtöbb katolikus településének ott voltak a küldöttei, az RMDSZ megyei szervezetét Hadnagy Dénes választmányi elnök képviselte, míg Farkas Viktória szociális alelnök felolvasott az evangéliumból. Ugyanakkor dr. Bodó Barna elnök vezetésével a szertartáson részt vettek a Temesvári Szórvány Alapítvány munkatársai is, akik a templom előtt ingyen osztogatták a helybeli régi fotókkal ékesített Szentpáli naptár 2014. számát, amit a Bethlen Gábor Alap által támogatott, Szentpálon gyakorolt Szórványgondnok Program részeként adtak ki más, a Programot népszerűsítő kiadványokkal együtt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad),

Megszavaztatta a polgármester a „szégyenszobor” köztérre költöztetését
Kedden délután plenáris ülést tartott a temesvári önkormányzat a Városháza tanácstermében. Bár nem szerepelt a napirendi pontok és a határozatjavaslatok között, Nicolae Robu temesvári polgármester arra kérte a városi tanácsosokat, hogy szavazzanak a magyarság által „szégyenszobornak” nevezett osztrák Győzelmi emlékmű elköltöztetéséről a Lippai úti temetőből a Bălcescu térre.
A polgármester a tanácsosoknak elmondta: a Hűség emlékművét restaurálták és immár el lehet költöztetni a temetőből, amely nem méltó helyszín az osztrák emlékmű számára. Két új helyszín jött szóba az emlékmű számára: a Botanikus park és a Bălcescu tér. A polgármester személyes véleménye az, hogy az emlékművet a Bălcescu térre kell költöztetni, hogy érvényesüljön. Mivel a temesvári magyar közösség képviselői hevesen tiltakoztak a Ferenc József császár által Temesvárnak adományozott Hűség emlékmű köztéri felállítása ellen, a polgármester azt is hozzátette: „Temesvár a különböző etnikumhoz tartozó polgárok példás együttélésének a városa. Senki sem állíthatja, hogy ennek az emlékműnek a köztéri felállítása sértő lehet bárki számára. Az emlékműn semmiféle felirat vagy szoboralak nincsen, ami sértő lehetne egy személy vagy egy etnikai közösség számára”. A polgármester arra kérte a városi tanács tagjait, hogy szavazzanak arról: egyetértenek vagy sem az osztrák emlékmű elköltöztetésével és köztéri felállításával. „Ehhez nincsen szükség városi tanácsi határozatra, de én azt szeretném, ha ezt az ügyet a városi tanács is támogatná” – mondta Robu. Az önkormányzat tagjai közül 19-en a szobor elköltöztetésére szavaztak, egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett.
A „Hűség emlékművét” Ferenc József császár ajándékozta Temesvárnak 1853-ban, hálája jeléül az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején tanúsított ellenállásért. Az emlékmű allegorikus alakok által dicsőítette a város lakosságának a Habsburg-ház iránt mutatott hűségét, a magyar szabadságharcosokat viszont szörnyalakok jelképezték. A város magyar lakosságának követelésére a szörnyalakokat 1885-ben eltávolították, majd az emlékművet 1936-ban a város központjából a Lippai úti temetőbe költöztették az akkori román hatóságok. A temesvári magyar közösség képviselőinek álláspontja továbbra is az, hogy az emlékmű az abszolutizmus és a zsarnokság győzelmét dicsőíti az igazságért és szabadságért vívott küzdelemmel szemben.
Szerdán délelőtt a Lippai úti temetőben – a 89-es Forradalom Hőseinek emlékműve közelében – lefényképeztük az osztrák emlékművet. A szobraitól annak idején megfosztott obeliszket nem restaurálták, elhanyagolt állapotban van, a talapzatát szemétdombnak használják. A polgármester úgy tűnik, politikai gesztusnak, üzenetnek szánta az osztrák emlékmű elköltöztetéséről szóló voksolást a március 15. megünneplésére készülődő temesvári magyar közösség felé.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Megvonnák Tőkés László román állampolgárságát
Heves reakciót váltott ki román politikusok körében Tőkés Lászlónak az Európai Parlament hétfői plenáris ülésén elhangzott, a marosvásárhelyi autonómiapárti nagygyűlésre időzített felszólalása.
Az erdélyi euro-képviselő Strasbourgban arról beszélt: „a román államnacionalizmus asszimilációs és betelepítési politikája következtében Erdély és a Székelyföld magyarsága saját szülőhazájában már-már a krími tatárokéhoz hasonló helyzetbe jutott”.
Az EMNT elnöke felidézte, hogy Sztálin büntetőpolitikája következtében a Krími Autonóm Köztársaságnak ma már mindössze 12 százalékát teszik ki a tatárok, akik ENSZ-békefenntartók kiküldését követelik a megszállott térségbe.
Tőkés rámutatott a romániai magyarság lélekszámának vészes megcsappanására is: az erdélyi kisebbségek számaránya kilencven esztendő alatt 45-ről 20 százalék alá sülylyedt. Leszögezte: a kisebbségi magyarság megmaradásának és jövőjének biztosítékát az autonómia szavatolja.
„A jól működő európai autonómiák mintájára, ennek megvalósításához kérjük és sürgetjük a román kormány, a nemzetközi közösség, az EU és az EP hathatós támogatását!” – zárta felszólalását Tőkés.
Ideológiai hovatartozásuktól függetlenül a román politikusok felszólították Tőkést, vonja vissza kijelentését. Crin Antonescu, az ellenzéki liberálisok (PNL) elnöke felháborítónak és botrányosnak nevezte az állásfoglalást.
Számos szociáldemokrata képviselő úgy vélekedett: a történtek nyomán Traian Băsescu államfőnek eleget kell tennie a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága kezdeményezésének, és vissza kell vonnia az állami kitüntetést Tőkéstől.
Victor Ponta miniszterelnök a szerdai kormányülésen szélsőségesnek nevezte a volt püspököt, és azt mondta: méltányolja, hogy az RMDSZ nem vette fel EP-jelöltlistájára. „Szerintem Tőkésnek fogalma sincs, hol van a Krím félsziget” – jelentette ki a kormányfő, hozzátéve: ezzel együtt „a románoknak is megvannak a maguk szélsőségesei”.
Felelőtlennek és szélsőségesnek tartja az EMNT elnökének szavait az ellenzéki demokrata-liberális párt (PDL) is, amelynek elnöke szerint meg kellene vonni az erdélyi EP-képviselő román állampolgárságát. „Elképesztő módon von párhuzamot a Krím félsziget és a Székelyföld között, ez engem nagyon zavar. Nem vagyok ultranacionalista, de amikor ilyesmire ragadtatja magát a jelenlegi nemzetközi kontextusban, komolyan el kellene gondolkodni azon, hogy vonjuk meg tőle a román állampolgárságot” – nyilatkozta Vasile Blaga, a jobbközép alakulat vezetője.
Különben az alkotmány 5. szakaszának 2. bekezdése szerint nem vonható meg a román állampolgárság azoktól, akik születésük révén szerezték meg.
Tőkés szerdán Ponta kijelentéseire úgy reagált: a valóság az, hogy Románia kormányfője nem tudja, hol van Erdély és a Székelyföld, mert ha tudná, akkor azzal is tisztában lenne, kik és hányan vannak, és miért akarnak autonómiát a magyarok.
„Sajnálom, hogy a román többségi nacionalizmus megint engem kiált ki bűnbaknak saját bűneiért, a posztkommunista Ponta-kormány pedig politikai ellenfeleivel szemben játssza ki ismét a magyar kártyát. Valójában nem én vagyok, hanem az ő neoceausiszta politikája szélsőséges. Iliescu tanítványaként ugyanazt folytatja, amit a kondukátor elkezdett. Szerencsénkre jóval tehetségtelenebbül” – állapítja meg nyilatkozatában Tőkés.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés a regisztrációról: a nemzet jövője közös felelősségünk
A honosítással, illetve a választójog kiterjesztésével a második Orbán-kormány a lehető legjobb eszközt vetette be Trianon „gyógyításának" ügyében – állítja Tőkés László európai parlamenti képviselő, akivel a honosítás mellett a regisztrációról, illetve az erdélyi szervezetek regisztrációs részvételéről beszélgettünk.
– Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy az Orbán-kormány a honosítás mellett a választójogot is kiterjesztette a határon túl élő magyarokra?
– 2010-ben, nemzetünk szétszakításának 90. évfordulóján beszéltünk „Trianon gyógyításáról”. A második Orbán-kormány a lehető legjobb eszközt vetette be ez ügyben: nem csupán a közel egy évszázados igazságtalanságot kívánja orvosolni ilyeténképpen, hanem a 2004. december 5-én, az utódkommunisták által levezényelt „önkéntes Trianonunkra” is érdemi választ adott ezzel a nemzetpolitikai fordulattal.
Pedig nem tett egyebet, mint ami egyrészt természetes, másrészt megfelel a tényeknek. Hiszen tény az, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe, és tény az is, hogy a nemzeti együvé tartozás tudatát még a több évtizedes kommunista diktatúra sem tudta kiölni belőlünk. A magyar nemzet egységesítése tehát közjogi úton is formát öltött, és ezáltal közös felelősségünkké vált a nemzet jövője. Ennek a felelősségvállalásnak a konkrét megnyilatkozását jelenti a választójog határon túlra való kiterjesztése.
– Kevés idő van az országgyűlési választásokig. Miért tartja fontosnak, hogy a romániai magyarok is regisztráljanak?
– Előző válaszomban is utaltam már erre: a magyar nemzet jövője közös felelősségünk. Erdélyi magyar közösségünket, sajnos, az elmúlt ceausiszta diktatúra idején, majd az utóbbi negyed évszázadban megpróbálták leszoktatni az önálló gondolkodásról, döntésről és cselekvésről. Előzőleg a Román Kommunista Párt, utóbb pedig az egypártrendszerben gondolkodó RMDSZ „vállalta át” a döntés terhét – nekünk legfeljebb arra nyílt lehetőségünk, hogy helybenhagyólag asszisztáljunk a fejünk fölött meghozott politikai döntésekhez.
A magyar nemzetpolitika is egyirányúvá vált, az alaptörvényben rögzített felelősségvállalás jegyében a mindenkori magyar kormányok a jobbik esetben megpróbáltak egyoldalúan segíteni a külhoni magyar nemzetrészeknek. A Fidesz–KDNP kormányzat által végrehajtott nemzetpolitikai fordulat viszont abba az irányba mutat, hogy fokozatosan mi, erdélyi magyarok is cselekvő részt vállalhatunk sorsunk alakításában. Erről szól a szavazati jog, ezért kell élnünk vele. A formális regisztráció pedig ennek a közszerepnek a tudatos vállalását juttatja kifejezésre – szemben az abszentista passzivitással.
– Hogyan értékeli a határon túli magyar szervezetek részvételét a regisztrációs folyamatban?
– Óvatos örömmel üdvözölhetjük példának okáért az RMDSZ fordulatát ebben a kérdésben. A Markó Béla által mindmáig hangoztatott „be nem avatkozás elvétől” eljutottak a tevőleges segítségnyújtásig. Hogy ezt most csak a politikai érdekeik diktálják-e, azt nem akarom megítélni, az viszont tény, hogy – RMDSZ ide vagy oda – az erdélyi magyar választópolgárok jelentős része élni kíván a szavazati jogával, még akkor is, hogyha az RMDSZ volt elnöke lépten-nyomon az ellenkező irányba agitál.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt viszont mind a honosításban, mind a regisztrációban oroszlánrészt vállalt, fölötte minden szűkkeblű pártérdeknek. Összegezve: akár színből, akár szívből, de ebben az ügyben ténylegesen megvalósult a nemzeti együttműködés.
Kozán István
Krónika (Kolozsvár),

Kisebbségi térképek
Hogy a román nyilvánosság ingerküszöbét ezúttal is csak a néhány főnyi és percnyi hőzöngés érte el a székely szabadság napja alkalmával, igazából meg sem lepődünk, bár kétségtelenül nagyon várjuk már, hogy végre az érdemi üzenetekből is meghalljanak valamit a túloldalon.
Nem győzünk viszont csodálkozni azon a kettős mércén, amelyet szemrebbenés nélkül alkalmaz a román külpolitika, amikor a szomszédos országokban élő különböző közösségek sorsa kerül terítékre. Ha a Pruton túli románokról van szó, sem alkotmányos, sem európai egyezményekbe foglalt akadályok nem gátolják Bukarestet a nemzeti önazonosság és az örök történelmi összetartozás elvének hangoztatásában. És így van ez jól, egy anyaország, igenis, pillanatig sem hagyja magára országhatárokon túlra szorult sajátjait.
Minden alkalommal kiveri viszont a biztosítékot, ha a romániai magyarság ügyét bármilyen geopolitikai eseménnyel összefüggésben meri emlegetni valaki. A szelektív témakezelés újabb minősített esete a Tőkés László ellen indított támadás, miután az EP-képviselő a földkerekség pillanatnyilag egyik legforróbb helyének számító Krím félsziget egyik őshonos népcsoportjának sanyarú sorsával merészelte párhuzamba állítani a romániai magyarságot fenyegető veszélyeket.
Pedig nyugodtan említhette volna a félsziget igen ingatag státusát is, mint az európai határok „érinthetetlenségének” ellenpéldáját. Olyan esetként, amelynek tárgyalásakor – a putyini nagyhatalmi úthenger dübörgését nem felejtve – nem érdemes mellőzni azt az apróságot sem, amit a küszöbön álló népszavazás egyértelműsít majd: melyik országhoz is kíván tartozni a félsziget lakóinak többsége?
Victor Ponta szerint Tőkésnek fogalma sincs, hol van a Krím félsziget. A román kormányfőnek viszont vagy tényleg fogalma sincs az általa irányított ország egyik-másik régiójának lényegéről, vagy nagyon is tisztában van, mit is akarnak például a Székelyföldön. Ezért aztán soha nem lehet elégszer felfrissíteni a román politikai elit térképészeti ismereteit. Akár Krím felől közelítve.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),

Közvetítés nemzetek között – Járosi-vitaest Kolozsváron
Mennyire lehet és kell bukaresti székhelyű magyar intézményben kidolgozott kultúrstratégiát vidéken életbe léptetni? Önállóak lehetnek az erdélyi kulturális központok gazdasági, műsor-politikai szempontokból? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresték a választ a Járosi Andor Keresztény Műhely vitaestjén Kolozsváron, a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában.
A Magyar kultúrpolitika – eszközök és hangszerelések címmel rendezett vitafórumon Kósa András László, a Balassi Intézet Bukaresti Magyar Központjának igazgatója, Kötő József színháztörténész, az EMKE főtanácsosa és Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, az RMDSZ korábbi kulturális alelnöke vett részt.
Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője kérdéseire Kósa András elmondta: amikor megpályázta a Bukaresti Magyar Intézet igazgatói tisztségét, arra fektette a hangsúlyt, hogyan lehet a román közönség irányába közvetíteni a magyar kultúrát. Tervei között szerepelt a román kulturális élet személyiségeivel való együttműködés kialakítása olyan módon, hogy az együttműködő felek egyenlő partnerek legyenek.
Távlati tervként az igazgató elképzeléseiben az is szerepel, hogy a magyar kultúrát kivigyék Bukarest fontosabb utcáira, így ismertetve meg értékeinket a hétköznapi emberekkel is. „Ez nem jelenti azt, hogy nem kell olyan programokat szervezni, amivel a magyarság nap mint nap részt vesz a román főváros kulturális életében” – tette hozzá az intézet vezetője.
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója elismerte a bukaresti magyar intézet létének fontosságát, de felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy Erdélyben olyan pezsgő kulturális élet alakult ki, amely akár egy önálló országra is jellemző lehetne.
Az elmondottakhoz csatlakozva Kötő József színháztörténész hangsúlyozta, hogy már az 1920-as évektől kezdve a magyar művelődéspolitikusok – elsősorban Klebelsberg Kuno – fontosnak tartották, hogy kultúránkat Európa-szerte megismertessék az emberekkel. Kötő József a Bukaresti Magyar Intézet egyik feladatának nevezte, hogy az erdélyi magyar szellemi élet termékeit integrálja az egyetemes magyar kultúrába. „A művészeti élet intézményesítése, stratégiák kidolgozása mellett fontos a helyi közösségek szerepvállalásának növelése is” – emelte ki Kötő József.
A Bukaresti Magyar Intézet segít a magyar kultúra külföldre való közvetítésében, de nem pénzügyi intézmény, így csak különféle projektekkel támogathatja a romániai magyar művelődési életet – vázolta az intézmény támogatási politikáját Kósa András. Ugyanakkor a román fővárosban is jelentős a magyar kultúra iránti érdeklődés, az intézet által szervezett Bánffy Miklós-kiállítást például néhány nap alatt ezren tekintették meg.
Nánó Csaba
Krónika (Kolozsvár),

A székelyek pártját fogták a marosvásárhelyi román újságírók
Míg szerdai sajtótájékoztatóján Marosvásárhely polgármestere elítélte a hétfői autonómiatüntetést, a román újságírók többsége úgy vélekedett, Dorin Floreának jóvá kellett volna hagynia a székelyek felvonulását.
„Mi vagyunk a többség, tőlünk függ, hogy teljesülnek-e a követeléseik vagy sem. Kérniük pedig szabad a magyaroknak” – mondta az egyik újságíró a polgármesteri sajtótájékoztatót megelőző beszélgetésen. A román sajtósok többsége egyetértett abban, hogy „Marosvásárhelyen mindjárt hamarosan már megmozdulni sem szabad”.
Egyikük, Adrian Giurgea szerint ha Florea jóváhagyja a menetelést, egy óra alatt véget ért volna az egész, és nem történtek volna incidensek. A tavaly sokkal több résztvevő volt, megengedték, nem volt semmi gond – magyarázta. „Marosvásárhelyen nem lehet felvonulni, nem lehet jelszavakat kiabálni, de még a piacokon sem lehet kétnyelvű cédulákat osztogatni, mert az is bűncselekménynek minősül” – fejtegette az újságíró.
A román sajtó képviselői szerint nem tiltható meg az, hogy egy rendezvényről az emberek a főtérre menjenek, vagy egyáltalán a városban járkáljanak, alkotmányos joga mindenkinek ott sétálni, vagy közlekedni, ahol kedve tartja.
Jövőre sem engedélyezi
Dorin Florea azonban kijelentette: jövőre sem engedélyezi a felvonulást, mert szerinte a hétfői tüntetés újból csatatérré változtatta Marosvásárhelyt. A polgármester javaslatára egy felirat került a városháza homlokzatára, amelyen román és magyar nyelven az olvasható, hogy „Marosvásárhely - Harmónia, nem konfliktus!”.
Ezután valamennyi hivatalos okiratra is felkerül ez a szlogen, akkor is, ha az belföldre, akkor is, ha külföldre készül – mondta az előljáró, aki szerint kampány előtt, alatt és után szerveznek hasonló megmozdulásokat a politikusok. Florea szerint néhány személyt letartóztattak hétfő este, amit újságírói kérdésre a rendőrség és a csendőrség is cáfolt.
Sikerként értékeli a hétfői rendezvényt Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt eljnöke. „Székelyföldnek van hivatalos zászalaja, himnusza, most már ünnepnapja is” – fogalmazott szerdai sajtótájékoztatóján a politikus, aki szerint a székely jelképeket, vagy érzelmeket senki nem tudja kiirtani, ezért a március 10-t minden évben megünnepelik, és követelik az autonómiát. Közölte: a szélsőséges megnyilvánulásoktól az MPP vezetősége elhatárolódik, a jövőre vonatkozóan pedig javasolja, a szervezők vonják le a következtetéseket, hogy zökkenőmentesebben szervezhessék meg.
Antal Erika
maszol.ro,

Az RMDSZ betiltására célozgatott az PDL szóvivője?
A Demokrata Liberális Párt (PDL) szóvivője azt sugallta, hogy nem csak a Jobbikot, hanem az RMDSZ-t és a többi romániai magyar politikai szervezetet is be kellene tiltani Romániában, mert tevékenységük megszegi a párttörvényt – írta csütörtökön a HotNews.
Adriana Săftoiu csütörtökön a RFI-nek nyilatkozva beszélt annak kapcsán, hogy az államfő kedden felszólította a parlamentet: tiltsák be a magyarországi szélsőséges párt tevékenységét Romániában. A PDL szóvivője szerinte akadnak olyan hazai politikai szervezetek is, amelyek megszegik a párttörvényt.
Săftoiu idézte a jogszabály harmadik cikkelyét, amely szerint betiltás vár mindazokra a pártokra, amelyek programja, üzenete, tevékenysége a román alkotmányos rend – az ország szuverenitása, területi egysége és integritása – ellen irányul.
„Ne tekintsünk a határon túlra, nézzünk körül egy kicsit az országban. Attól tartok, hogy több olyan politikai szervezet is van Romániában, amely megszegi a párttörvény harmadik cikkelyét” – mondta Adriana Săftoiu, aki a HotNews szerint az RMDSZ-re és az MPP-re utalhatott, mindkettő ugyanis programjába foglalta az autonómiát.
maszol/HotNews,

K Ö Z L E M É N Y
A történet közismert, a tények pedig vitathatatlanok.
2002-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által, a Széchenyi Terv keretében, az érmindszenti Ady-központ céljaira elnyert 320 millió forint összegű pályázati pénzt a Mudura Alexandru, Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália, Földes Béla és Szabó Ödön által létrehozott Mecénás Alapítvány, a posztkommunista Medgyessy Péter-kormánnyal összejátszva, eltulajdonította jog szerinti gazdájától. Ezt a pénzt felhasználva, Ady Endre nevét bitorolva, egy konferenciatermet és egy félbe maradt termálszállót épített Nagyváradon.
Az ismert részletektől ezennel eltekintve, 2012 júniusába érkezünk, amikor is a nagyváradi önkormányzat, a Mecénás Alapítvány tetemes összegű adóhátralékai miatt, a 310 ezer euróra becsült Körös-parti ingatlant egyik napról a másikra árverésre bocsátotta. Már ekkor szembeötlött az a lényeges árkülönbség, mely a 320 millió forintos, azaz mintegy 1,1 millió eurónyi pályázati összeg és a 310 ezer eurós kikiáltási ár között tátongott.
A botrányos esetet a „Mecénás” pózában tetszelgő RMDSZ-klikknek akkor még sikerült eltussolnia. De nem sokáig. Múlt héten, az Ady nevén futtatott váradi RMDSZ-központot egy pénzmosás alapos gyanújára okot adó ingatlancsere keretében a Mecénás Alapítvány a Léda Ház fejében az önkormányzat kezére játszotta át – vagyis 1,1 millió euróból „felépült” tulajdonát a 283.000 euróra értékelt neves, de leromlott állapotban található épületért dobta oda cserében.
Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: hová tűnt a két ingatlan értékének különbözetét kitevő, mintegy 800 ezernyi euró – a magyarországi adófizetők pénzéből származó pályázati támogatási összeg?!
Gátlástalan cinizmusra vall Szabó Ödön parlamenti képviselő, Mecénás-igazgató azon nyilatkozata, mely szerint: „a Léda Háznak óriási szellemi értéke van, több, mint amit szögben, téglában, gerendákban mérni lehet. Mi az alapítói és a támogatói szándék szerint, Ady Endre kulturális örökségének az ápolásáért hoztuk meg a döntést, hogy elcseréljük a két ingatlant” (sic!). Magyarán szólva: a pályázati pénz több mint 2/3-ad részét nem másért, mint nagy költőnk szellemi örökségének az ápolása végett sikkasztották el.
A politikai erkölcseiben is elbukarestiesedett RMDSZ-vezér hazug állításainak cáfolataképpen hadd idézzük azokat az „Éles megállapításokat”, melyeket Gáll András Levente volt államtitkár megbízásából, 2011 januárjában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szakemberei fogalmaztak meg. A 16 oldalas vizsgálati anyag 57. megállapításában ez áll: „Nem állapítható meg, hogy történt-e elszámolás. A fellelhető dokumentumok nem utalnak arra, hogy megtörtént volna az elszámolás, és készült volna beszámoló a beruházás megvalósulásáról – olyan, ami pénzügyi és jogi szempontból értékelhető volna” (kiemelések az „Éles megállapítások” szerkesztőitől).
A 42. megállapításból viszont az is kiderül, hogy:
„3. A beruházás során elkészült eredmény csak 49 évig illeti meg használati jog alapján a kedvezményezett Mecénás Alapítványt.
4. Tulajdonjoga nem keletkezik az Alapítványnak.
5. 49 év múlva a Nagyváradi önkormányzat tulajdona lesz a beruházás tárgya.
6. Kizárólag üzleti alapú befektetés valósul meg.
7. Beruházás végeredményeként a Román Nagyváradi Önkormányzat gazdagodik.
8. A Magyar Költségvetés pénze nem a határon túli magyarságot szolgálja.
9. A Magyar Kormány nem a határon túli magyarságot szolgálja.”
(Kiemelések az „Éles megállapítások” szerkesztőitől.)
A megállapítások végtére nem is igényelnek kommentárt. Egészen egyértelmű, hogy az etnobiznisz Mecénás Alapítványba tömörült RMDSZ-es bihari képviselői „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással működtek közre abban, hogy a Széchenyi Terv keretében a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház Tiszántúli Egyházkerülete ne tudja végrehajtani az érmindszenti beruházást” – olvasható a 65. éles megállapításban (kiemelés az „Éles megállapítások” szerkesztőitől).
A mostani, újabb botrányt kavaró váradi ingatlancsere legfeljebb annyiban jelent újat a közpénzek hűtlen elherdálásában, hogy nem 49 év után, hanem máris a nagyváradi önkormányzat kezére játssza át a magyar köztulajdont.
Az évtizedes botránysorozatnak különleges időszerűséget kölcsönöz az éppen most zajló Simon Gábor-affér. Az MSZP volt alelnökével egy gyékényen áruló Szabó Vilmos volt vallásügyi államtitkár, valamint Kiss Elemér volt kancellária-miniszter „határon átnyúló nemzetpolitikája” már annak idején megtalálta opportunista partnereit Zuschlag János határon inneni elvtársaiban, nevezett Szabó Ödön és Tsai személyében, akik Ady Endre öröksége ürügyén a nemzeti közszolgálatot is jól jövedelmező vállalkozásként „privatizálták”. Ők azok, akik elárvult külhoni magyarságunk újrahonosítása mellett a korrupció meghonosításában is élen járnak…
Nagyvárad, 2014. március 10.
Tőkés László
előző királyhágómelléki püspök
Reggeli Újság (Nagyvárad),

Fellebbeznek az összeférhetetlennek nyilvánított RMDSZ-es honatyák
Fellebbezni fog az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) döntése ellen az a két RMDSZ-es honatya, akit az ügynökség szerdán közölt vizsgálati eredményei alapján összeférhetetlennek ítéltek. Az ANI szerint Klárik László háromszéki szenátor és Molnár Zsolt Temes megyei képviselő olyan tisztséget tölt vagy töltött be, amely összeférhetetlen a honatyai tevékenységgel.
Molnár Zsolt portálunknak elmondta, parlamenti mandátuma elnyerése előtt kommunikációs tanácsadóként dolgozott egyéni vállalkozói engedéllyel (PFA). 2012. december 20-án tette le a parlamenti esküt, majd karácsony után, december 27-én már kérvényezte a vállalkozói engedély felfüggesztését.
„Azért tettem meg ezt a lépést, hogy elkerüljek bármiféle adminisztratív kihágást. Kérvényemet egyébként már másnap elfogadta a cégbíróság. Úgy tűnik azonban, hogy az ANI jogértelmezése különbözik, és az engedélyem felfüggesztése nem volt elegendő” – mondta Molnár Zsolt.
A temesvári politikus egyébként nem tartja méltányosnak, hogy a feddhetetlenségi ügynökség előbb közölte a sajtóval a kivizsgálás eredményeit, mint az összeférhetetlennek ítélt honatyákkal. „Nem korrekt az sem, hogy a különböző jogi kategóriákba sorolható honatyákat egy kalap alá vették, a velük kapcsolatos megállapításokat pedig gyűjtőfogalmak használatával, egyéni körülményeik részletes ismertetése nélkül hozzák nyilvánosságra. Természetesen fellebbezni fogok a döntés ellen” – tette hozzá.
A feddhetetlenségi ügynökség szerint Klárik szenátorként nem lehetett a sepsiszentgyörgyi közművek igazgatótanácsának tagja. A háromszéki honatya elmondta, a Kovászna Megyei Tanács megyemenedzsereként a munkaköri leírásában szerepelt, hogy a közművek igazgatótanácsában képviselje az önkormányzatot, ezt 2009-ben tanácshatározattal szabályozták, és ezért nem is kapott pluszjuttatást.
Amikor 2012-ben, a választások után lemondott a megyemenedzseri tisztségről, szintén tanácshatározatban vonták vissza a megbízatását, és helyette más személyt nevezte ki.
„Amikor néhány hónappal ezelőtt az ANI közölte velem, hogy esetemben is összeférhetetlenséget gyanítanak, akkor elküldtem a két tanácshatározat hitelesített másolatát, de úgy látszik, ennek ellenére sem vettek le a fekete listáról” – magyarázta a politikus.
Hangsúlyozta, amint megkapja a hivatalos értesítést, hogy eljárás indul ellene, fellebbezni fog. Az ügynökség egyébként szerdán további 9 szenátort és 21 képviselőt ítélt összeférhetetlennek. Amennyiben a bíróság az ANI-nak ad igazat, és a döntésre a parlament plénum is rábólint, a listán szereplő honatyák elveszíthetik mandátumukat, és három évig nem tölthetnek be köztisztséget, bizonyos esetekben pedig okirat-hamisításért is eljárás indulhat ellenük.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Székelyhon.ro,

Nem jogunk, hanem kötelességünk lázadni! – forradalmasított diákünnepség
Március 15-ét újraértelmezve, a maguk módján emlékeztek meg a magyar szabadságharc és forradalom hőseiről csütörtökön a sepsiszentgyörgyi diákok. Az akciót pár napos gerillakampány előzte meg, amikor csak sejteni lehetett, hogy valami készül a városban.
Március 13-a a te szabadságod napja – rejtélyes sms-ek, falragaszok terjesztették a hírt, majd egy titokzatos honlap is megjelent a közösségi oldalakon. Csütörtökön 13 órakor egy-egy toborzó csapat indult útnak a Mikes Kelemen Főgimnáziumból és a Székely Mikó Kollégiumból, hogy a másik iskolát ellepje és minél több diákot kicsaljon az udvarra. A fiatalok pedig jöttek, nem minden esetben céltudatosan, de a szervezők szándéka bejött, a tömeg ereje sokakat elragadott – ahogy a diákok fogalmaztak, jöttek, mert jönni kellett.
A Lábas Ház előtt találkoztak a két iskola tanulói, majd megérkeztek a Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola diákjai is, és egy perc néma főhajtással adóztak a hősök emléke előtt. Ezt követően térfoglalásra került sor: az unitárius templom háta mögött található, a városban romkertnek nevezett helyre vonultak, amely ideiglenesen a Március 13 tér nevet kapta. Itt graffitit lehetett rajzolni, énekelni, netán fotózkodni az „1848-as krúval” – vagyis felszólíttattak a diákok, mindenki érezze jól magát. A fiatalok slammeltek, majd elhangzott az általuk újrafogalmazott 12+1 pontot.
A sepsiszentgyörgyi diákok 12 pontja és a ráadás 1. Kívánjuk a másság elfogadását! 2. Aktív társadalmi szerepvállalást! 3. Bizalom alapú társadalmat! 4. A saját elvek rugalmas kezelését! 5. Működőképes diákközpontú tanügyi RENDSZERT, a diákok egyenrangú félként való kezelését! 6. A nemzetiségek szabad egymás mellett élését! 7. Te magad légy! 8. Úgy szeresd önmagadat, mint felebarátodat! 9. Legyen hited! 10. Holnap se felejts el derűsen felkelni! 11. Magadnak felelj meg! 12. Nem jogunk, hanem kötelességünk lázadni! +1. Jövőre ugyanitt!
Csütörtökön kiderült, hogy óriási szükség van nemzeti ünnepünk újrafogalmazására. Ez különösen érvényes a diákokra, de nemcsak, szerintem a középgenerációra is – mondta el a rendezvényt követően Pálffy Tibor Hobo színművész, aki ötletadója volt a fiatalok ünnepforradalmasító akciójának. Kérdésünkre, hogy mi is volt a március 13-ai esemény, mosolyogva válaszolt, bár kissé hezitált, hogy jól sikerült vagy nagyon jól sikerült forradalomnak nevezze-e. A szervező diákok, akik az elmúlt két hétben lépésről-lépésre megtervezték a gerillakampányt, az esemény lebonyolítását, elmondták, talán elmélyülhet, megújulhat személyes kapcsolatuk a március 15-ei megemlékezéssel.
Gy. Turoczki Emese
Székelyhon.ro,