Traktorok és mezőgépek szakértője
Évtizedeken át minden Romániában gyártott mezőgépet kipróbált és véleményezett. Nem akart részt venni a kényszer-szövetkezetesítésben, de megmaradhatott egyetemi oktatónak. A mezőgépészeti tudományok erdélyi szaktekintélyével, a 87 éves Antal András nyugalmazott egyetemi előadótanárral és szakíróval kolozsvári otthonában beszélgettünk.
Könyvtáramban egy tucat olyan szakkönyv van, amely a Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó kolozsvári szerkesztőségében született, közülük többnek ön a társszerzője. Egyetemi oktatóként rendszeresen írt szakkönyveket?
– Magyar nyelvű szakkönyveim zömében társszerzésben jelentek meg. Az ötvenes-hatvanas években sokat írtam és sok román nyelvű szakirodalmat fordítottam magyarra. Az 1948 őszén indult kolozsvári Mezőgazdasági Tudományintézet magyar tagozatával egy időben létesült Kolozsváron a bukaresti mezőgazdasági kiadó magyar szerkesztősége. Szerzőgárdája magyar mezőgazdasági oktatókból verbuválódott. Magam is állandó szerkesztőbizottsági tag és mezőgépészeti szerző lettem, ez akkoriban együtt járt oktatói munkánkkal. Szívesen írtunk, hiszen diáknak és gyakorló agrárszakembernek egyaránt szüksége volt a magyar nyelvű szakkönyvekre.
– Harmadéves egyetemistaként lett egyetemi oktató: miközben kurzusokra járt, „másodállásban” diáktársait oktatta. Hogyan fért meg egymás mellett ez a két életforma?
– Szovjet minta alapján a kommunista párt már 1951-ben készült a szövetkezetesítésre, de ehhez hiányoztak a mezőgazdasági szakemberek. Ekkor született döntés arról, hogy felduzzasztják a mezőgazdasági főiskolák új évfolyamait. A kolozsvári agronómia magyar fakultásának első évfolyamán 150 helyet hirdettek meg, román szakon 250-et, viszont nem volt elég oktató. A minisztérium a legjobb képességű harmad- és negyedéves diákokat nevezte ki gyakornokoknak. Abban az évben hat magyar diákkal kötöttek oktatói szerződést, köztük velem. Nagy kihívás volt, de a tanszékvezető tanárom, Lám Béla és a gyakorlati oktatást irányító Papp István sokat segített. Utóbbi felügyelete mellett a mezőgépészeti tanszéken a gyakorlati oktatást bízták rám, az 1988-as nyugdíjazásomig ez maradt a szakterületem.
– Milyen volt az 1959-es beolvasztásig tartó, mintegy tízévnyi „magyar idő” a kolozsvári agronómián?
– Ez volt a kolozsvári agráregyetem egyik legeredményesebb periódusa a második világháború után. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet, az EMGE harmincas-negyvenes évekbeli kiváló agronómusgárdája – akik gazdakörök százait szervezték meg és felügyelték – bekerült oktatónak a magyar fakultásra. Ha nem is jó szívvel, de a rendszer kompromisszumot kötött velük, mivel kellett a magyar előadó. Szövérdi Ferenc, Nagy Miklós, Szász István, Antal Dániel, Veres István, Lám Béla és még sokan mások a korabeli magyar nyelvterület elismert agrárszakemberei, szakírói voltak. Olyan színvonalat honosítottak meg az erdélyi mezőgazdasági felsőoktatásban, hogy országszerte keresték a magyar végzősöket. Mégsem volt békés, nyugodt időszak ez a tíz év.
– Rossz szemmel nézték a magyar tagozatot?
– Bukarestben szemet szúrt a magyar fakultás népszerűsége: 1955-ben egyszerűen „kifelejtették” a beiskolázási tervből a magyar tagozatot. Telefonálgattunk, érdeklődtünk, de senki nem tudott érdemi választ adni. Azt mondták, véletlen volt, de jövőre minden rendbe jön. 1956 nyarán a felvételizni akaró magyar diákok megint az utolsó pillanatban tudták meg, hogy nem indul magyar évfolyam. El voltunk keseredve: senki nem tudta, mi fog történni a magyar mezőgazdasági felsőoktatással. ősszel Budapesten elkezdett fújdogálni a forradalom szele. Október 21-én a helyi magyar lapban váratlanul megjelent egy írás arról, hogy a román pártvezetés felülbírálta a szakminisztérium bürokratikus döntéseit, amelyek nincsenek összhangban az RKP nemzetiségi politikájával. Aznap közölték: meghirdethetjük a felvételit az első évre, a hiányzó második évfolyam diákjait pedig a Bolyai Egyetem rokon szakjairól kell összetoborozni. Senki nem sejtette, hogy ez tulajdonképpen a magyar tagozat felszámolásának előszele, ami 1959 februárjában be is következett. Az agronómián egyik napról a másikra megszüntettek minden magyar nyelvű tantárgyat.
– Mi történt az addig magyarul oktató tanári karral?
– Egyetlen tollvonással átkerült a román tanszékekre. A helyi román oktatókkal nem volt nézeteltérésünk, ők tisztában voltak vele, hogy ez önkényes bukaresti döntés. Valamennyi magyar oktató megőrizhette az állását, de román nyelven kellett előadnia. Később kiderült, az önkényes beolvasztás mást is jelent: magyar gyakornokot, tanársegédet többé nem alkalmaztak, így a magyar oktatók nyugdíjba vonulásával a tanári kar – néhány kivételtől eltekintve – román lett. Nekem is be kellett olvadnom a rendszerbe: elfogadtak, megbecsültek, de a múltról nem beszélhettünk. Csak így lehetett béke.
– Soha nem kívánkozott el erről a mesterséges „béke szigetéről”?
– Akkoriban nem volt sok választási lehetőség. Elevenen élt bennem egy ’52-es történet, amikor a főiskola küldötteként a bukaresti mezőgazdasági kiállításon megkerestek az RKP Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályáról. Se szó, se beszéd, kezembe nyomtak egy kinevezést, hogy holnaptól itt fogok dolgozni: beválasztottak abba az országos bizottságba, amely a szövetkezetesítést készítette elő. Moldvába, Iași környékére delegáltak, ahol pártpropagandisták mellett agronómusként kellett jelentést készítenem arról, hol lehetne elkezdeni a kollektivizálást. Háromszéki származású falusi fiatalemberként ez a fordulat annyira megviselt, hogy stressz okozta gyomorvérzéssel szállítottak a bukaresti Elias kórházba. Amikor lábra álltam, a pártbizottság mezőgazdasági felelősét arra kértem, engedjen vissza Kolozsvárra, mert képtelen vagyok ezt a munkát végezni. Szerencsémre megértő volt, visszatérhettem az agronómiára. Ez a tapasztalat végigkísért: sokkal rosszabbul is alakulhatott volna az életem...
– Mennyire volt szerencsés a szocialista mezőgazdaságban dolgozni, ahol a hozamokat túllicitálták, túlhazudták?
– Nem a propagandistáknak, hanem az agrárszakembereknek köszönhetően Romániában negyven év alatt azért mégis létrejött egy modern mezőgazdaság. Az ötvenes-hatvanas években még orosz minta alapján gyártott traktorokkal és mezőgépekkel dolgoztunk, de a rendszerváltást megelőző húsz esztendőben amerikai licensz alapján gyártott korszerű hazai mezőgépekkel látták el a nagyüzemeket. A pneumatikus vetőgépek nemzedékének megjelenése már világszínvonalat hozott a román mezőgazdaságba. Ahol engedték, hogy az agronómus legjobb tudása szerint dolgozzon, ott jó hozamok születtek. Amelyik szakember adott a munkájára, sikerélménye is volt. Tanári pályafutásom alatt nem akadt olyan hazai gyártmányú mezőgép, amit ne próbáltam volna ki. A bukaresti Mezőgépészeti Kísérleti Intézet kiemelt partnereként a Kolozsvári Agrártudományi Egyetemen kipróbáltuk és véleményeztük az országban gyártott valamennyi mezőgépet.
– A napi oktatás mellett miként jutott idő erre is?
– Egy mai egyetemi oktató számára nehezen hihető az az iram, amit akkor diktáltak a mezőgazdaságban. Óráinkat úgy csoportosítottuk, hogy az egyetemen felváltva hetente három munkanapot töltsünk. A többi napokon egy-egy mezőgazdasági nagyüzem gépesítését kellett felügyelni, irányítani, vagy az egyetem kísérleti parcelláin üzemeltettük be az új gépeket. A heteken át kipróbált mezőgépekről részletes jelentést készítettünk: a sorozatgyártás beindulásakor a gyártó rendszerint ezt vette figyelembe.
– Úgy lett mezőgépészetet előadó tanár, hogy agronómusnak tanult, holott később a mezőgépészetet a műszaki egyetemen önálló szakként oktatták. Ki értett jobban a gépészethez: az agronómus vagy a mezőgépész mérnök?
– Az agrártudományi egyetemen az agronómusokat, a kertészmérnököket és az állattenyésztőket oktattuk mezőgépészetre. A mi előnyünk az volt, hogy az agrárszakember ismerte a teljes technológiát, amiben a mezőgépészet egy-egy láncszem volt. Gyakorlati szempontból az agronómusok jobban értettek a mezőgépészethez, mint a műszaki egyetem végzettjei. A nyolcvanas évek elejéig a mezőgépészet nem volt külön szak: a mindenkori agrárszakember és a gazda szakterületének számított. A gépekkel jómagam is gyerekkoromban barátkoztam meg a háromszéki Nyújtódon.
– Szüleitől örökölte a gépek iránti elkötelezettségét?
– Gyerekkori szerelem ez. Jól emlékszem a virágzó nyújtódi gazdakörre. Ma talán sokan csodálkoznak ezen, de a harmincas években a szülőfalumban senki nem vetett kézzel, vetőgépeink voltak. A gazdakör oszlopos tagjaként édesapám a falu gabonavető gépét gondozta, és ha nem volt otthon, engem kértek meg a falubeliek, hogy vetés előtt állítsam be a gépet. De volt a mi portánkon minden egyéb felszerelés is: a kor viszonyaihoz képest nálunk és sok más erdélyi faluban létezett már modern gazdálkodás.
– Mit sikerült ebből újraéleszteni 1990 után, Nyújtódon?
– A történet ugyanaz, mint szerte Erdélyben: a kollektív gazdaságok felbomlásával nem csak a földeket, a mezőgépeket is szétosztották, szétszórták. A rendszerváltás után mindenhol megpróbáltam segíteni az új rend kialakulását, ahol erre igény mutatkozott. A két világháború közötti gazdaköri mozgalom emberi bizalmon, együttműködési szándékon alapult, ebből viszont keveset sikerült újjáéleszteni ’90 után. A termelőszövetkezet széthullását követően, bátyám – aki húsz éven át volt tsz-elnök – megalakította a rövid életűnek bizonyuló társulást, de az emberek úgy látták, jobb külön-külön boldogulni. Talán ma már nem így gondolnák.
– Milyen jövője van az erdélyi mezőgazdaságnak?
– Nagy múltja, de nagy jövője is van. Van itt hagyomány, amire lehet alapozni. Csak meg kéne szívlelni a szakemberek tanácsát: kisparcellákon nem lehet gépesített és hatékony mezőgazdaságot fenntartani. Hetven-nyolcvan évvel ezelőtt erdélyi falvainkban működött a tagosítás, nem kell tehát újra felfedezni a spanyolviaszt.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Honosítás: 610 ezer kérelem, 560 ezren már letették az esküt
Mintegy 610 ezer honosítási kérelem érkezett ebben a ciklusban – közölte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdán a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmaton.
A KDNP elnöki tisztségét is betöltő politikus (képünkön) a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kerekasztal-beszélgetése előtt megtartott sajtótájékoztatón elmondta, a kérelmezők közül mintegy 560 ezren tették már le az állampolgársági esküt.
Semjén Zsolt szerint nem valósultak meg azok a korábbi szakértői előrejelzések, amelyek szerint maximum 200-250 ezer honosítást tud befogadni az államigazgatási rendszer. Hangsúlyozta, a teljes jogú magyar állampolgárság teljes jogú uniós állampolgárságot is jelent, az állampolgárságtól ugyanakkor elválaszthatatlan a szavazati jog is.
Az 560 ezer állampolgárságot letett magyar közül több mint 195 ezren regisztráltak a magyar országgyűlési választásokon történő részvételre – folytatta Semjén Zsolt. Kifejtette, ez nagyon komoly szám, ha azt is megvizsgálják, hogy 115 ezer körül van a 18 év alatti, szavazati joggal nem rendelkező külhoni magyar.
Emellett több mint 80 ezer olyan honosított személy van, aki rendelkezik magyarországi lakhellyel, így ezért őket már nem kell regisztrálni. Ez körülbelül 200 ezer ember, vagyis a fennmaradó nagyjából 350 ezer honosított többsége regisztrált – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt a témával kapcsolatban kiemelte, Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarságért. Mint mondta, az alkotmányban is rögzített passzus értelmében a külhoni nemzetrésznek kell megmondani azt, hogy mi szükséges a megmaradásukhoz, és az állam az általuk kidolgozott autonómiakoncepció mögé áll.
Ez azt jelenti, hogy a tömbmagyarság egy területi, a szórványmagyarság pedig egy kulturális autonómiát szeretne elérni – mondta Semjén Zsolt. Fontos látni azt is – folytatta –, a magyarság soha nem kért és nem követelt olyat, ami nem lenne általánosan elfogadott az Európai Unióban.
„Nem vagyunk alábbvalóak egyetlen más népnél vagy nemzetnél sem, ha másoknak lehet, nekünk is lehet, ha másoknak szabad, akkor nekünk is az” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: ha nem így lenne, azt fogadnánk el, hogy másodrangú emberek vagyunk, nemzeti érdekeinket azonban nem rendelhetjük alá más országok belpolitikája és érdekei alá.
Magyarországi lakcímmel rendelkezők voksolása a külképviseleteken Szombat 16 óráig kérheti felvételét a külképviseleti névjegyzékbe az a választópolgár, aki április 6-án nem Magyarországon, hanem a 97 külképviselet valamelyikén kíván szavazni. Akik korábban már külképviseleti névjegyzékbe vetették magukat, de mégis Magyarországon voksolnának, azok is szombatig jelezhetik ezt. Azoknak a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgároknak, akik a szavazás napján előreláthatólag külföldön tartózkodnak, és ott kívánnak élni választójogukkal, a magyarországi lakóhelyük szerinti jegyzőtől kell kérniük felvételüket a külképviseleti névjegyzékbe március 29-én 16 óráig. A határidő jogvesztő.
Székelyhon.ro,

Államtitkári rangot kap a Hargita megyei önkormányzat alelnöke
Birtalan Józsefet, Hargita Megye Tanácsának alelnökét a napokban nevezik ki a Köztisztviselők Országos Hatóságának élére. Az udvarhelyszéki RMDSZ még nem döntött arról, kit javasol az alelnöki tisztségbe, Borboly Csaba tanácselnök viszont megerősítette: mindenképp az udvarhelyszéki jelöltet támogatja.
„Én is tagja vagyok annak a testületnek, amely múlt hétfőn szavazott Birtalan József előléptetéséről, hogy a napokban kinevezésre kerüljön az államtitkári tisztségbe” – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
„Udvarhelyszéknek és a megyének ez egy lehetőség és előrelépés, hiszen ez a hivatal az összes közintézmény életét meg tudja könnyíteni, ahogyan azt a 2008 előtti időszakban már megtapasztalhatták. Nagyon jó lehetőség és jó döntése az RMDSZ-nek” – fogalmazott Borboly. Arra a kérdésünkre, hogy mikor szavaznak az új megyei alelnökről, Borboly Csaba azt válaszolta: a törvény értelmében tizenöt nap áll rendelkezésükre a kinevezést követően, tehát van még idő.
A megyei önkormányzat alelnöki tisztsége mindenképpen az udvarhelyszékiek által jelölt személyt illeti meg, mondta az elnök, ezért minél előbb várja az udvarhelyszéki RMDSZ javaslatát. Az önkormányzat kétharmados többsége RMDSZ-es, és az elmúlt években mindhárom térségből volt egy-egy tagja az elnökségnek. „Én természetesen az udvarhelyszéki jelöltre szavazok, és bízom abban, hogy a csíki és gyergyói kollégák is ezt teszik” – mondta Borboly Csaba.
Gyakorlatilag a miniszterelnök döntésétől függ, hogy mikor lesz a hivatalos kinevezés, de gondolom, hogy ez a napokban meg fog történni – tájékoztatta portálunkat Birtalan József.
A köztisztviselők ügynöksége egyébként az országban lévő több mint 140 ezer köztisztviselő szakmai karrierjével és minden ehhez kapcsolódó dologgal foglalkozik. „Fontosnak tartjuk képviselni azokat az embereket, akik országszerte a közigazgatásban dolgoznak. Döntésem mellett szól, hogy dolgoztam már ennél az ügynökségnél 2005–2009 között, tehát nem ismeretlen számomra, másrészt a magyar vezetőségű önkormányzatoknak is nagy szükségük van segítségre, hiszen minden egyes versenyvizsgát, amit kiírnak, ez az ügynökség hagy jóvá, és ezáltal tudják a megfelelő humánerőforrást biztosítani működésükhöz. Ha egy polgármesteri hivatal vagy megyei önkormányzat jól működik, akkor az a lakosságnak is jó. Ugyanakkor fontos az is, hogy ezekben az intézményekben is jelen legyenek az embereink, és mégsem mindegy, hogy kivel milyen nyelven lehet tárgyalni, vagy mennyi empátiát mutat egy-egy ügy iránt ” – mondta Birtalan.
Bíró Barna Botond, az udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnöke arról tájékoztatott, hogy a területi szervezet választmánya csak azután jelöli meg a megfelelő személyt a megyei önkormányzati képviselők közül, miután lemondott mandátumáról a megyei tanács alelnöke. Ezt követően a Hargita Megyei Egyeztető Tanácsnak kell elfogadnia a jelöltet, majd a következő tanácsülésen napirendre kerül az ügy, ahol a tanácstagok döntenek. „Arról még nem tárgyaltunk, hogy ki lenne az a személy, akit javasolnánk a megyei tanács alelnöki tisztségébe, de minél előbb sor kerül erre” – mondta az ügyvezető elnök.
Nagyálmos Ildikó
Székelyhon.ro,

Kovásznai csapaté a fődíj
Nagy Műveltségi Vetélkedő harmadszor
Március 22-én a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban zajlott a III. Nagy Műveltségi Vetélkedő, amelyen idén 10 középiskolás csapat 30 fiatalja mérte össze tudását. A megmérettetésen a kovásznaiak bizonyultak a legjobbnak.
A rendezvényen kilenc sepsiszentgyörgyi és egy kovásznai csapat vett részt. Az első versenyszámot a bemutatkozás képezte, ezt a már jól ismert, 100 kérdéses, általános műveltségi teszt követte, több mint tíz tudományágat lefedő témákkal. A verseny történetében először egy kreatív feladat is megjelent a programpontok között, mely során a diákok leleményességüket bizonyíthatták.
A döntőbe jutást a már említett három próba pontszámai határozták meg. A fináléban végül három csapat küzdött meg a 300 lejes fődíjért. A végső győzelmet a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulói, Izsán Antal (XI. B osztály), Konnát Árpád (XII. C) és Konnát Levente (XI. B) aratták.
A jutalomkönyveket a Székely Nemzeti Múzeum Alapítvány biztosította, a szervezés a Balassi Bálint Intézet anyagi támogatásával valósult meg. A vetélkedő feladatainak kidolgozásában több mint 15 önkéntes vett részt a sepsiszentgyörgyi Turulmadár Ifjúsági Iroda részéről
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely),

Vandalizmus a biharpüspöki temetőben
Vandálok rongálták meg a biharpüspöki temetőben lévő kápolnát. A temetőt gondozó Az Út Végén temetkezési vállalat a polgárok segítségét is kéri az elkövetők megtalálásában.
Szomorú esetről tájékoztatta szerkesztőségünket Mavrodoglu Ildikó a nagyváradi Az Út Végén temetkezési vállalat vezetője. Sajnos már legalább három hónapja vandálok ólálkodnak a biharpüspöki temetőben, akik mindez idáig kisebb károkat okoztak ott. Ezeket a károkat kijavította a temető gondozásával megbízott temetkezési vállalat, és már a rendőrségnek is bejelentették ezeket az eseteket. „Egy alkalommal el is fogtak öt fiatalt, akik sötétedés után rendszeresen feljárnak a biharpüspöki temető kápolnája elé, és ott összetörnek mindent, cigarettáznak, szívják a ragasztót a zacskóból, mert találtunk üres zacskókat is. A rendőrség meg is büntette az öt fiatal szüleit, és ezt követően körülbelül egy hónapig csend volt.” A nyugalom azonban ideiglenesnek bizonyult, ugyanis vasárnap reggel szomorú látvány tárult a temetőbe látogatók szeme elé: vandálok minden korábbinál nagyobb pusztítást végeztek a temető kápolnájában.
Elkapni az elkövetőket!
Mavrodoglu Ildikó így mesélte el az esetet: „Vasárnap reggel kilenc óra fele telefonáltak a családok, akik mentek látogatni a sírokat, hogy borzasztó mi történt a kápolna előterénél, szóljunk a rendőrségnek. Mi a kollégákkal ki is mentünk a helyszínre, és útközben szóltunk a rendőrségnek. A vandálok összetörtek a kápolnánál mindent: a padokat széjjelhurcolták, ott, ahol a pap tartja a szentbeszédét van egy kis házikó üvegberakású oldalfalakkal, az üvegeket mindkét oldalon összetörték, az oszlopok melletti betonvázákat felszedték, habár oda voltak ragasztva, és a földre hajigálva törték szét. Az egyik betonvázát felhajították a plafonra, összetört az égő és a bura.” A legnagyobb probléma az, hogy a vandálok ezúttal semmilyen kézzelfogható nyomot nem hagytak, így nehéz lesz elkapni őket. Ezért is kér fel Mavrodoglu Ildikó mindenkit, aki észlelt valami gyanúsat az elmúlt időszakban a biharpüspöki temetőben és környékén, jelentkezzen a rendőrségen, és mondja el, mit tud. Ha nem kapják el az elkövetőket, továbbra is fennáll majd a veszélye annak, hogy a pusztítók újra és újra lecsapnak, annál is inkább, mert a temetőben lekapcsolják a villanyvilágítást, és már csak a temetkezési vállalatnak ott lévő irodája előtt van felszerelve egy mozgásérzékelő égő, viszont az irodában délután négy óra után nincs senki, ráadásul temetőőre sincs a biharpüspöki temetőnek. Mint Mavrodoglu Ildikó elmondta, egy őr nem is lenne elég, hiszen korábban már megfigyelték azt, hogy a gyanús alakok hatos-hetes csoportban mentek fel a temetőhöz. Mavrodoglu Ildikó szerint meglehet, hogy ugyanazok voltak az elkövetők, akiket legutóbb elkaptak, mindenesetre a rendőrség arról tájékoztatta őket, hogy először azokat a fiatalokat és szüleiket fogják berendelni, hogy elmondják, mit tudnak az esetről. „Kamerákat fogunk felszerelni, hogy megtudjuk, kik járnak oda, mert az mégiscsak elfogadhatatlan, hogy valakik, csak azért, mert fiatalok, vagy drogosok, pont egy temetőben gyalázkodjanak!” – mondta végül felháborodottan Mavrodoglu Ildikó.
Pap István

erdon.ro,

Vallomások a Kiss Stúdióról
Nagyvárad- Szerda este folytatódott a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban az az ünnepség, amelyet fennállásának 20. évfordulója tiszteletére szervezett a váradi Kiss Stúdió Színház.
Saját bevallása szerint „meghatott lélekkel és szívvel” köszöntötte Kiss Törék Ildikó azokat az érdeklődőket, barátokat, meghívott vendégeket, akik szinte zsúfolásig megtöltötték szerda este a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermét, hogy együtt ünnepeljenek a húsz esztendővel alapított Kiss Stúdió Színház vezetőivel. Többen ott voltak azon színművészek közül is, akik az első, Játsszunk színházat című előadásban szerepeltek, néhányan (Csíky Ibolya, F. Márton Erzsébet és Fábián Enikő) most is felléptek, egy-egy énekszámmal vagy megzenésített verssel szakítva meg és színesítve időnként a visszaemlékezéseket.
Elsőként Veres Kovács Attila várad-olaszi tiszteletes beszélt a Kis Stúdió „prenatális állapotáról”. Úgy vélte: 1990 májusában, a püspök beiktatáskor talált ismét egymásra a színház és a református anyaszentegyház, melyek tulajdonképpen ősidők óta együtt lépkednek ugyanazon célért. Később összebeszélt Kiss Törék Ildikóval, és elindultak együtt „misszionálni” Szilágy, Szatmár és Bihar megyei falvakba: ő Izsák történetével, a színművésznő pedig az általa megszemélyesített Árva Bethlen Kata üzenetével. Egy másik mérföldkő a kétszemélyes társulat életében az volt, amikor Ildikó és Varga Vilmos összefogott az egyházkerülettel, mely a rendelkezésükre bocsátotta a volt zsidó leányiskola alagsori helyiségét. 1994-ben Sándor Lajos lelkész vezette ott fel az első előadást, s ezáltal hódító útjára indult a Kiss Stúdió mélyen szántó gondolataival, a mindig az igazat, a szép és a jót szolgáló megjelenéseivel.
Ezt követően Pop Elisabeta „Vetuţa” dramaturg úgy fogalmazott: mindig csodálta azokat a művészeket, akik esetében egymásra talál az intelligencia és a tehetség. Hangsúlyozta ugyanakkor: annak is köszönhetően, hogy több mint negyven éve ismeri Ildikót és Vilmost jött rá arra, hogy magyar barátai nélkül sokkal szegényebb lenne.
EMKE-díj
Molnár Judit magyartanárnő, közíró kifejtette: a kilencvenes években sokan próbálkoztak sok mindennel, mindenki csinálni akart valamit, de ezen kísérletek, próbálkozások többsége kudarca fulladt. Azt gondolta akkoriban, hogy ez lesz a Kiss Stúdió sorsa is, de szerencsére „az idők súlya” ellentmondott neki. Megítélésében a színház eddig történetének legnagyobb fegyverténye Az ember tragédiájának színrevitele, emberközeli és koncentrált gondolataival, kár, hogy már nem játsszák, jegyezte meg. Hozzátette: a diákok körében nagy sikernek örvendett a több éven keresztül futó Olvassuk együtt-sorozat, a szavalóversenyek pedig Kiss Törék Ildikó pedagógiai érzékére is rávilágítottak. Napjainkban az Irodalmi estek népszerűek, aggasztó azonban, hogy a fiatalabb generáció részéről nincs akarat vagy fogékonyság arra nézve, hogy folytassa a Kiss Stúdió-féle szolgálatot ha egyszer ez az ív megtörik, az öncélú kísérletezésekből ugyanis semmi sem marad meg.
Kötő József színháztörténész a klasszikus színjátszás fáklyavivőjének nevezte a Kiss Stúdiót, mely előadásaival olyan szakrális tereket teremt, ahol lélekmentő és katartikus módon önmagunk megőrzésének igénye fogalmazódik meg. Bejelentette: az EMKE elnöksége úgy döntött, hogy idén a Bánffy Miklós-díjat Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos kapja meg, az átadásra április 12-én kerül majd sor Kolozsváron.
Az ünnepségén végén Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos Juhász Gyula és Dutka Ákos gondolataival próbált választ adni arra kérdésre: miről szólt a Kiss Stúdió elmúlt húsz év és mi következik ezután…
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Hargita vs. Neamţ megye: itt a határ, hol a határ?
Sem Gyergyószentmiklós önkormányzata, sem Hargita Megye Tanácsa nem adja fel a harcot a Békás-szorosért: a lassan hatodik éve zajló megyehatár-tisztázási keresetben alapfokú döntésre várnak. A következő per időpontját május 6-ra tűzték ki.
Évtizedesnél is jóval több immár, hogy a Gyergyószentmiklós-Békás települések közötti, illetve az ezzel egybeeső Hargita-Neamţ megyehatár pontos vonala vita tárgyát képezi. Gyakorlatilag a jelentős turisztikai potenciállal rendelkező Gyilkos-tóért és a Békás-szorosért folyik a harc. Az 1968-as megyésítés óta a határ a 32-es km-nél lenne, ellenben már a kezdetekkor homályban maradt a konkrét határvonal. Egy bizonyos jegyzőkönyv szerint a település- és megyehatár a Gyilkos-tó és a Békás-szoros között húzódik.
Ahol a tábla, ott a határ?
2009 júliusában Neamți Megye Tanácsa a megye kezdetét jelző táblát állított fel a szoros bejáratánál, amit természetesen sem a gyergyószentmiklósi önkormányzat, sem Hargita Megye Tanácsa nem nézett tétlenül. A terítékre került határvita kapcsán novemberben pert indított az önkormányzat a kétes adatokat tartalmazó jegyzőkönyv ellen és hivatalosan felkérte a megyei tanács részvételét is a perben.
Közigazgatási térképekből több is van
Több szempontból is kérdéses a jegyzőkönyv létjogosultsága – állítja Gyergyószentmiklós önkormányzata.
„Első és legfontosabb szépséghibája, hogy keltezés nélkül született – beazonosíthatatlan tehát, hogy pontosan mikor látott napvilágot – annyi biztos csupán, hogy 2000. előtti. Másodsorban a jegyzőkönyv az 1996/7-es számú törvényre hivatkozik, amelynek metodológiája csak 2001-ben jelent meg – tehát a jogi környezet szerint 2001. előtt érvénytelennek számít bármiféle jogi lépést erre alapozni.
Mindemellett nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a ’68-as dekrétum megyéket behatároló döntése csak és kizárólag törvénnyel módosítható. A megyésítés szerint pedig a 32-es km-nél húzódna a határ. A kereset alapját szolgáltató jegyzőkönyv, amely ehhez képest jelentős különbségeket tartalmaz, Gyergyószentmiklós kárára, ilyen környezetben nem tekinthető adminisztratív dokumentumnak, csupán egy tényállást jegyző irat, nem több: egy többoldalú találkozó jegyzőkönyve, de adminisztratív erővel nem bírhat a hatályos törvénykezés értelmében” – írja közleményében a polgármesteri hivatal.
Vándorper, rugalmas határviszonyok
A gyergyószentmiklósi bíróság az intézményhez leadott keresetet a Hargita Megyei Törvényszékre küldte tovább, arra hivatkozva, hogy nem számít illetékes hatóságnak ez esetben. Békás azonnal áthelyezést kért, mondván: Hargita megye érdekelt, ezért nem pártatlan a döntésben. A legfelsőbb bíróság ilyen helyzetekben a perrendtartás szerint indoklás nélkül hoz döntést, így került 2011-re Prahovára a kereset.
A prahovai törvényszék alapfokon elutasította a felperes gyergyószentmiklósi önkormányzat keresetét, azaz érvényesnek tartotta a metodológia nélkül és dátum nélkül jegyzett gyergyói-békási határt.
A perrendtartás megszegése okán a gyergyószentmiklósi önkormányzat megfellebbezte az alapfokú döntést. Így a település- és megyehatár ügye a Ploiești-i Táblabíróság asztalára került. A táblabíróság 2013. április 1-jén elfogadta az önkormányzat perrendtartási kifogásait és teljesen új eljárást kérve visszahelyezte az ügyet alapfokra, Prahovára.
Hargita Megye Tanácsa is kitartó
Hargita Megye Tanácsának álláspontja nagyjából megegyezik a gyergyószentmiklosi önkormányzatéval, azonban fontosnak látja megjegyezni, hogy a szomszédos megyék képviselőinek beleegyezése nélkül nem lehet érvényes egy határvitát képező dokumentum, különösen, ha ez egyben a megyék közötti határt is jelenti, közölte a maszol.ro kérdésére Borboly Csaba tanácselnök.
A megyei tanács jogászai szerint a jegyzőkönyvnek egyéb tartalmi hibái is vannak, mint például az, hogy azt az alpolgármester írta alá. A hatályos törvények szerint, mint a város törvényes képviselője, csak a polgármester intézkedhet, és ezt a hatáskört nem is adhatja át másnak.
A határt megállapító jegyzőkönyv 2009 óta zajló keresetének kérdésében Békás álláspontja, hogy a felperes Gyergyószentmiklós által elindított kereset elévült. Ebben a kérdésben a bíróság 2014. március 24-én hozott döntést, amelyben elutasította az elévülési kifogást és újabb tárgyalást tűzött ki május 6-ra.
Csibi Márti
maszol.ro,

Ösztöndíjalapot hoztak létre Székelyföld jövőjéért Budapesten
A tehetséges székely fiatalok továbbtanulását segítő ösztöndíjalapot hoztak létre Székelyföld jövőjéért mottóval, a kezdeményezést a Bethlen Gábor Alapítvány Hitel-estjén mutatták be március 26-a, szerda este Budapesten.
Lezsák Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke köszönetét tolmácsolta Keresztes György Pál primornak az alap létrehozását lehetővé tevő felajánlásért. Hangsúlyozta, ez az alap sok más ösztöndíjjal együtt kell, hogy működjön, és úgy látja, erre megvan a fogadókészség. Az adomány segíti az iskolát, és a diákokat, akikben ott van a tehetség - tette hozzá.
Az Országgyűlés alelnöke személyes emlékeit felidézve azt mondta, ő a történelmi Magyarország egy olyan területén nőtt fel, ahol annak idején a székely himnuszt nem tanulták meg gyermekkorban, s a külhoni és anyaországi magyarság megmaradásának fontosságát hangsúlyozta. „Ne hagyd elveszni azt, ami magyar" - fogalmazott, hozzátéve: Székelyföld sorsa Magyarország sorsa is, „a székelység jövője a mi jövőnk is", sorsuk nemzeti ügy.
A Székelyföld jövőjéért ösztöndíjalap célja, hogy segítse a tehetséges székely fiatalok továbbtanulását és szülőföldön való boldogulását, ösztönözze a magyar nyelvű tehetséggondozást. Elhangzott: e célra külön számlát hoztak létre, és januárban írták alá a 20 ezer eurós adománylevelet. Az összeget Keresztes György Pál primor ajánlotta fel, a juttatás több éven át biztosítható az érintetteknek. Keresztes György Pál primor, a 100. esztendejébe lépett felajánló arról beszélt: édesapja emlékét követi, és maradandót szeretett volna alkotni az ösztöndíjalap létrehozásával. Helyt kell állni és nem szabad feladni! - szólított fel.
Hasonló célt szolgál az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány: a hazai és a külhoni magyarok munkája révén, anyagi, szellemi és lelki támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállalt és vállal a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben, a mai határokon túl élő magyarság hazai megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, és a magyar-magyar kapcsolatok ápolásában - olvasható a szervezet honlapján.
maszol/MTI,

Új köntösbe bújt a Művelődés
Márciustól új külalakot kapott a Művelődés közművelődési folyóirat, ezt szerdán délután, Kolozsváron az olvasók is szemrevételezhették egy közönségtalálkozó keretében. A külcsín mellett a Művelődés szerkesztői a belbecsre is odafigyeltek.
Amikor bő félévvel ezelőtt átvette a lap vezetését, eldöntötte, hogy próbaidőt ad magának, és megpróbál változtatni azokon a dolgokon, amelyek újításra szorulnak, mondta el Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő, aki bevallása szerint egyaránt hangsúly fektetett a megjelenés és a tartalom kérdésére. Az elmúlt időszakban hangsúlyt fektettek a szórványra, a kárpát-medencei közművelődésre, ugyanakkor igyekeznek bevonzani a fiatalságot, azokat az embereket, akik erősítenék a Művelődés csapatát.
A lap külsejét is megvizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy üdébb megjelenésű, szellősebb lapra volna szükség, amelyhez több képanyagot tudnak társítani. Ezeket az elhatározásokat a jelen, márciusi lapszám már jól illusztrálja, amely egyébként a korábbi egy lejes, jóformán szimbolikus ártól eltérően három lejbe kerül.
Benkő Levente újságíró, szerkesztő elmondta, mint székelyföldi származású ember, szeretné, ha a szórvány mellett a tömbre is odafigyelnének a jövőben, hogy Erdély teljes közművelődési életét feltérképezhessék a jövőben. Negyedévente megjelenő melléklet megjelenését is szorgalmazza ugyanakkor, fogalmazott, amely egy-egy tájegység közművelődési életét jelenítené meg.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro,

Kísértet járja be Európát – az autonómia kísértete
Ha tetszik, ha nem, ha tudomást veszünk róla, ha nem, mégiscsak evidencia, hogy az autonómiatörekvések hangsúlyosan jelen vannak a XXI. századi Európában.
Ki hitte volna, hogy röviddel a Franco-diktatúra bukása után Spanyolország kénytelen lesz elismerni a katalán és baszk autonómiát, miután évtizedekig még a nyelvhasználatot is tiltotta. Vagy azt, hogy Britanniában egyszer majd reneszánszát élheti az ír, skót és velszi nyelv, sőt London abba is belemegy, hogy saját kormányaik, parlamentjeik irányítsák a korona tartományait.
Az idei esztendő vége arról szól majd, hogy független államként folytatja-e Katalónia és Skócia. De a magát nemzetállamként meghatározó, erősen központosított Franciaországban is letörölhetetlenül napirenden van Korzika problémája, a szigeten ismételten hallatják hangjukat az elszakadást szorgalmazó erők.
Olaszországban előbb az északi tartományok – Padania – próbálkoztak a kiválással, most pedig a Velencét, Veronát, Vicenzát, Trevisot magába foglaló Venetoban tartottak referendumot, ahol a véleményt nyilvánítók közel 90 százaléka az elszakadás mellett voksolt. A koszovói, valamint az azzal párhuzamba kívánkozó krími példa már a bonyolult – főleg a nagyhatalmi arrogancia által sorsdöntően befolyásolt – kelet-európai valóságból fakadó következmény.
Napjaink jellemzője a kettősség, a globális érdekekkel párhuzamosan, és azokkal ellentétben a lokális érdekek erőteljes jelentkezése, érvényesülése. Az sem mellékes, hogy az emberek identitástudata lassan nem országhoz, hanem egy szűkebb térséghez, régióhoz, kisrégióhoz, városhoz kötődik.
A sikeresnek mondható európai államok is a kisebbek: Luxemburg, Málta, de ide sorolhatók – igaz, más megfontolások alapján – Lichtenstein, Andorra és San Marino is. A jelenlegi folyamatokat előrevetítve az is elképzelhető, hogy nemsokára a városállamok ideje jön el.
Ilyen körülmények között, az európai összefüggésrendszert is figyelembe véve, bizony más megvilágításba helyeződnek az erdélyi, székelyföldi autonómiatörekvések. A napnál világosabb: a mindenkori hatalom gáncsoskodása ellenére szövetségeseket kell keresnünk, hídfőállásokat kiépítenünk Románián belül és kívül egyaránt.
A külföldi példákból okulva, az ottani tapasztalatokat felhasználva, történelmi sajátosságainkat figyelembe véve, azokra támaszkodva kell lépésről lépésre haladnunk a cél felé.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma,

Bukarest a Dnyeszter-melléki román iskolák zaklatására panaszkodott az EBESZ főtárgyalójánál
A Dnyeszter-melléki román iskolák zaklatásáról és megfélemlítéséről tájékoztatta Radojko Bogojevic nagykövetet, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) különmegbízottját pénteken Bogdan Aurescu román külügyi államtitkár Bukarestben – közölte a román külügyminisztérium.
Az orosz többségű, a Dnyeszter folyótól keletre fekvő terület 1990-ben vált ki a többségében román nyelvű Moldovai Köztársaságból, és 1992-ben 15 ezer halottat követelő háborút is vívott vele. A szakadár területen azóta orosz csapatok állomásoznak, függetlenségét egyetlen állam sem ismerte el. A román államtitkár kifejtette: a térségben kialakult konfliktusokra való tekintettel Bukarest elsőrendű fontosságúnak tekinti, hogy a Dnyeszter-melléken kiéleződött feszültséget mielőbb tárgyalásos úton rendezzék, tiszteletben tartva a nemzetközi jogot és Moldova területi épségét.
A román külügyi közlemény szerint tavaly év vége óta a Dnyeszter-melléki hatóságok folyamatosan zaklatják a térségben működő nyolc román tannyelvű iskolát. Korábban Traian Basescu államfő is szót emelt amiatt, hogy a tiraszpoli román iskola igazgatóját, titkárnőjét és sofőrjét őrizetbe vették a szakadár hatóságok, amiért – az iskola bankszámláinak zárolása miatt – készpénzben vették át a pedagógusok bérét a moldovai kormánytól.
A Moldova és a Dnyeszteren túli területek konfliktusának rendezésére egy úgynevezett 5+2 csoport alakult, amelyben az érintett felek mellett Oroszország, Ukrajna és az EBESZ, valamint az Egyesült Államok és az Európai Unió vesz részt. A hivatalos párbeszédet 2011-ben, hat év szünet után újították fel. A február végén Bécsben tartott 12. tárgyalási fordulón a felek jegyzőkönyvet írtak alá a Dnyeszter folyó két partja közötti szabad mozgásról.
A Dnyeszter-melléki kérdés rendezésére az idei (svájci) és jövő évi (szerb) elnökség idejére az EBESZ különmegbízottat jelölt ki a szerb Bogojevic nagykövet személyében.
Traian Basescu államfő csütörtökön Románia védelmi költségvetésének növelését szorgalmazta az ukrán válságra hivatkozva. Románia attól tart, hogy a Dnyeszter-melléken megismétlődik a krími forgatókönyv, és Moldova lesz az orosz terjeszkedés újabb célpontja.
MTI
Erdély.ma,

Új prefektus, régi gondok
Menesztették Kovászna megye prefektusát – robbant a hír sokak nagy megelégedésére, hisz Dumitru Marinescu bő egyéves regnálása alatt rendkívül sokat ártott, folyamatos pereskedésével, magyar feliratok, székely zászlók elleni hadjárataival sikerült az ország egyik legmediatizáltabb kormánybiztosává válnia, és Háromszék állandó konfliktusgócként, az autonómiát követelő székelyek tűzfészkeként lett a román lapok, tévék gyakori, többnyire negatív szereplője.
A román hatalom helytartójaként mindent megtett, hogy érezzük, ki az úr tájainkon, kinek a szava, döntése számít, s azt is, hogy külön csatát kell vívnunk minden magyar utcanévért, községháza-feliratért, székely zászlóért, s a kisebbségi kérdést példásan rendező Romániában jobban tesszük, ha hallgatunk, mert egyenlőek vagyunk ugyan, de vannak, akik egyenlőbbek.
Nem ő az első, aki hadat üzent a magyar önkormányzatoknak, intézményeknek, ám támadásainak sokasága példa nélküli. Pedig tavaly, kinevezésekor a magyar vezetők ünnepelték, hogy végre sikerült megszabadulni elődjétől, az ugyancsak rossz hírű Codrin Munteanutól, és jóérzésű, becsületes ember kerül a kormánybiztosi székbe, olyasvalaki, aki egykori polgármesterként jól ismeri, érti az elöljárók gondjait. Rövid időn belül kiderült azonban, hogy Dumitru Marinescu a maga kedélyességével báb csupán, méghozzá a rosszabb fajtából való, aki bármit megtesz, amit elvárnak tőle, nem kérdez, nincsenek fenntartásai. Most ismét egy tisztességes román ember foglalja el a prefektusi széket, akiről úgy hírlik, jó szakember saját területén, magyarul is tud – ám a háttérben működő erők ugyanazok, s ha csitul a támadások heve, gyakorisága, az inkább az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhető, nem a prefektus személyének.
Csak árnyalatnyival volt jobb a helyzet azokban az években, amikor magyar ember ült Háromszék kormánybiztosi székében, a törvények szentségére hivatkozva ugyanúgy kénytelen volt megtámadni jó néhány, a magyarság számára fontos határozatot, mert árgus szemek lesték minden lépését. Akkor vált igazán egyértelművé, hogy a prefektúrának egyetlen szerepet szán a román kormány: sakkban tartani az önkormányzatokat, jobban vagy kevésbé, attól függően, mely pártot képviselik.
A központosított román állam meghosszabbított keze a prefektus, kevés feladattal és jókora hatalommal, mely elsősorban az akadályozásokban nyilvánul meg. Sóhivatal, mely tulajdonképpen fölösleges, a mindenkori román kormány mégsem hajlandó lemondani róla, büntetésre, megfélemlítésre használja, erejének biztosítékát látja benne.
Szinte mindegy hát, ki a kormány háromszéki helytartója, sok jóra nem számíthatunk. Legfeljebb kicsit fellélegezhetünk az újabb roham előtt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Mindentudó könyv az erdélyi gyógyszerészet történetéről
Egyedülálló, rendkívüli munka az erdélyi magyar gyógyszerészettel foglalkozó művek sorában – méltatta dr. Péter H. Mária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott adjunktusának kétkötetes alkotását dr. Sipos Emese egyetemi előadótanár, a Gyógyszerészeti Kar dékánhelyettese. Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai című könyv bemutatóján volt kollégák, tanítványok, érdeklődők töltötték meg a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termét. A 810 oldalas kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában jelent meg, az előszót prof. dr. Kapronczay Károly, a Magyar Tudományos Akadémia doktora írta.
Sipos Emese tanárnő ismertette a szerző életrajzát, munkásságát, az elismeréseket, amelyekkel tevékenységét értékelték, majd részletesen szólt a kétkötetes műről, amely több mint egy évtized munkájának az eredménye. A kötet első kiadása 2003-ban jelent meg, s most a második, javított és bővített kiadást veheti kezébe az olvasó.
A 391 oldalas első kötet első fejezete az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulását veszi számba a kezdetektől 1949-ig, a patikák államosításáig. A szerző három város (Nagyvárad, Marosvásárhely, Temesvár) és Szilágy megye 722 gyógyszertárát és gyógyszerészeit mutatja be. A gyógyszerészképzés című fejezetben is egészen a kezdetekig tekint vissza, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1872–1919), Trianon után pedig a román és párhuzamosan a magyarországi egyetemeken oklevelet szerzett erdélyi gyógyszerészeket (888) és a Marosvásárhelyen folytatódó gyógyszerészképzés adatait foglalja össze. A jeles tanárok portréja mellett 1500 gyógyszerész és 198 gyógyszerész doktor nevét sorolja fel, akik 2000-ig végezték el az egyetemet, szerezték meg a tudományos fokozatot. Az első kötetben olvashatunk a gyógyszerészek egyesületi tevékenységéről, szak- és szépirodalmi alkotásairól. A szerző külön alfejezetet szentelt a gyógyszerésznőknek és az 1848-as szabadságharcban részt vett patikusoknak.
Nagyon érdekes és tanulságos a közel ötszáz oldalas második kötet, amelyben Péter H. Mária tanárnő 61 erdélyi származású vagy Erdélyben dolgozó magyar gyógyszerész életét és tevékenységét ismerteti, köztük a dr. Bernády György és több hírneves marosvásárhelyi szakmabeli életrajzát.
A kötetben számos fénykép és gyógyszertári reklám is látható, s a szerző 71 táblázattal teszi áttekinthetőbbé az anyagot.
Amint Péter H. Mária elmondta, egyetemi évei alatt három neves egyetemi tanár, köztük dr. Spielmann József, az orvostörténet professzora volt hatással a tevékenységére. Ez utóbbi kérte fel, hogy segítsen a készülő Romániai magyar irodalmi lexikon gyógyszerészettel, gyógyszerészekkel kapcsolatos szócikkelyeinek a megírásában. A Balogh Edgár szerkesztővel kezdett munkát a rendszerváltás után Dávid Gyula irányításával folytatták, s ez a megbízatás indította a botanika szakos egyetemi adjunktust a gyógyszerésztörténet kutatására, amelynek legkiválóbb ismerője lett Erdélyben. Mivel sokkal több adat gyűlt össze, mint amennyit a szócikkek igényeltek, ezt az anyagot újabb meg újabb fejezetekkel bővítette ki az eltelt évek során. Kutatásainak színhelyei a tárgykörben megjelent könyvek, kiadványok mellett a levéltárak, a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár valamint a leszármazottak által megőrzött irattárak voltak, s munkájában 91 adatközlőtől kapott segítséget.
Mivel a MOGYE Gyógyszerészeti Karán már nem tanítanak gyógyszerésztörténetet, a kötet azért értékes dokumentum, mert lapjairól a fiatal gyógyszerészhallgatók is megismerkedhetnek az egyetem és bővebb kitekintésben az erdélyi gyógyszerészet múltjával, eredményeivel, eseményeivel – hangsúlyozta Sipos Emese tanárnő és maga a szerző is. Hatalmas munka, ami olyan elmélyült kutatásokat követelt a szerzőtől, "ami nem mindennapi feladat, és a gyógyszerésztörténet és művelődéstörténet művelőinek csodálatát és köszönetét váltja ki". "...Valódi kutatási segédlet, amelynek ismerete és használata nélkül ezután senki ne fogjon Erdély gyógyszerészi múltjának megismeréséhez" – írta az előszóban Kapronczay professzor.
A két kötetben külön névjegyzék található 2458 személy nevével, s a második kötetben a szerző gyógyszerésztörténeti dolgozatainak jegyzéke is szerepel. A kötet végén román, angol és német nyelvű összefoglaló olvasható.
Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai című kétkötetes gyógyszerésztörténeti mű megjelenését magyarországi szakmai társaságok, intézmények és magántulajdonú gyógyszertárak, erdélyi származású gyógyszerészek leszármazottai, erdélyi gyógyszergyárak és magángyógyszertárak tulajdonosai támogatták. Megrendelni az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári kiadójánál lehet.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),

Hegedűs Csillát kulturális államtitkárnak nevezték ki
Victor Ponta kormányfő március 27.én, csütörtökön kulturális államtitkárnak nevezte ki Hegedűs Csillát, az RMDSZ nőszervezetének az alelnökét.
Victor Ponta kormányfő csütörtökön írta alá a határozatot, amellyel kinevezi a művelődési minisztérium államtitkárának Hegedűs Csillát.
Hegedűs Csilla 2011-től az RMDSZ főtitkárhelyettese, 2010-ben a Művelődési Minisztériumban is dolgozott, a miniszter személyi tanácsosaként.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

Corlățean megemlékezett az egyesülésről Moldovával
Üzenetben köszöntötte a Prut folyó két partján, vagyis Romániában és a Moldovai Köztársaságban élő románokat március 27-én Titus Corlățean külügyminiszter Besszarábia és a Román Királyság 1918-as egyesülésének 96. évfordulója alkalmából.
A hazai diplomácia vezetője szerint a "nagyszerű történelmi pillanat" évfordulóján Moldova ismét történelmi választás előtt áll. Corlatean rámutatott: Moldova Európa része, és az ukrajnai válság is azt bizonyítja, hogy az ország számára az európai integráció a helyes út.
Traian Băsescu néhány hónapja azt mondta: az európai integráció után Románia következő nagy össznemzeti célkitűzése a Moldovával való egyesülés kell legyen, de azt a román politikusok is elismerik, hogy a nagyrészt román ajkú Moldovában a lakosság többsége ellenzi a két ország egyesülését.
Szabadság (Kolozsvár),

Folytatódik Románia és az IMF-hitelmegállapodása
A kormány energiaár-fékezéssel védi a nagy ipari vállalatokat
Folytatódik Románia és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelszerződése, miután elhárult minden akadály az első két felülvizsgálati látogatás jóváhagyása elől, így a washingtoni pénzintézet igazgatótanácsa el is fogadta a legutóbbi két vizit következtetését, és folyósította a soron következő hitelrészletet. Ugyanakkor a kormány tovább fékezi az energiaár liberalizálását az IMF-lel szemben vállalt kötelezettségek ellenére.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) jóváhagyta a tavaly szeptemberben a kormánnyal megkötött 4 milliárd euró értékű elővigyázatossági típusú hitelmegállapodás első és második felülvizsgálatát, és folyósítja a 436 millió dolláros hitelrészletet. Ezt a washingtoni székhelyű pénzügyi szervezet jelentette be szerdán.
Ez azt jelenti, hogy a hitelintézet elfogadta azt a szándéklevelet, amit a román kormány küldött, és amelyet Traian Băsescu államelnök is végül aláírt. A kormány és az államelnök között vitát okozott a szándéklevél szövege, amelyben szerepelt a hét eurócentes üzemanyag jövedéki adóemelés, amit Băsescu nem volt hajlandó elfogadni. A végső szöveg végül nem tartalmazta az intézkedést, így Băsescu is aláírta a dokumentumot, amelynek megvitatását az IMF washingtoni vezetése is napirendre tűzhette. Decemberben kellett volna jóváhagynia az IMF-nek az első felülvizsgálati látogatás eredményét, de a tavalyi év utolsó hónapja elején kirobbant belpolitikai vita miatt halasztották. Időközben február elején lezárult a második felülvizsgálati látogatás is, s csak ezt követően sikerült Pontának és Băsescunak kompromisszumra jutnia.
Szabadság (Kolozsvár),

Módosítanák a magyar érettségizők vizsgarendjét
Nem diszkriminál az oktatási minisztérium az érettségi vizsgák megszervezése során, amikor a magyar diákoknak román társaikhoz képest ugyananynyi idő alatt több vizsgát kell letenniük – állapította meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). A testület ennek ellenére azt javasolja a szaktárcának, hogy változtasson a vizsgarendszeren.
Árus Zsolt gyergyószentmiklósi politikus tavaly fordult a CNCD-hez, kérve, állapítsák meg, hogy az oktatási minisztérium diszkriminál az érettségi vizsgák megszervezése során, hiszen a román anyanyelvű diákoknak 18 nap alatt három szóbelit, majd 5 nap alatt szintén három írásbeli vizsgát kell letenniük, miközben a kisebbségi fiataloknak ugyanebben az időszakban 4-4 vizsgán kell megméretkezniük.
Árus arra is felhívta a figyelmet, hogy az érettségi menete kétszeresen diszkriminatív, hiszen a magyar diákok nagyobb mennyiségű tananyagból kell hogy felkészüljenek, másrészt a román érettségizőknek minden vizsga után van egy napjuk pihenni és felkészülni. Ehhez képest a magyar végzősök kénytelenek három egymást követő napon vizsgázni.
Árus Zsolt elmondta, a napokban kézbesítette a posta a diszkriminációellenes tanács döntését, miszerint a minisztérium nem diszkriminál, ennek ellenére javasolják, hogy változtasson a vizsgák menetén.
A tanács azzal indokolja döntését, hogy az anyanyelven való tanulás olyan jog és lehetőség, melyet a diákok önként vállalnak, ez részükről és az állam részéről egyaránt pluszerőfeszítést feltételez. Ugyanakkor a döntés indoklása kitér arra is, hogy a magyar diákok többletmunkája, valamint az, hogy anyanyelvből is érettségiznek, „megtérül” azáltal, hogy kapnak egy nyelvi kompetenciát igazoló oklevelet, amit a munkaerőpiacon hasznosíthatnak. A tanács továbbá rámutat: csak azok tanulhatnak tovább magyarul egyetemen, akik magyar nyelvből is letették a záróvizsgát.
„Salamoni a határozat, mert kimondják, hogy a minisztérium nem diszkriminált, de azért javasolják neki, hogy változtasson a rendszeren. Netán mégis érzik ők is, hogy az álláspontjuk téves?” – tette fel a kérdést a döntés kapcsán Árus Zsolt. Leszögezte: a bíróságon fellebbezi meg a tanács határozatát.
Halász Ferenc, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) alelnöke szerint senki nem örülne annak, ha a vizsgaidőszak a magyar fiatalok számára egy-két nappal kitolódna. A pedagógus a Krónika megkeresésére elmondta, eddig még nem volt panasz például Temes megyében amiatt, hogy a kisebbségi diákoknak több vizsgájuk van.
„Aki magyar iskolába jár, vállalja, hogy hetente emelt óraszáma van, valamint azt, hogy nyolcadik és tizenkettedik osztály után két vizsgával többet kell letennie” – magyarázta Halász Ferenc. Hozzátette, vannak olyan rendszerek, ahol a kisebbségiek nem kell az állam nyelvéből érettségizzenek.
„Évekkel ezelőtt tájékoztattak, hogy Szerbiában a román tagozaton végző diákok román nyelvből és matematikából vizsgáztak, szerb nyelvből nem. Kérdés az, hogy milyen kihatásai lehetnek a felvételi vizsgára vagy a munkavállalásra, ha román nyelvből nem érettségiznének a magyar diákok” – mutatott rá Halász Ferenc. Az RMPSZ alelnöke leszögezte, semmiképpen nem tartja szerencsésnek, hogy a magyar diákok vizsgaidőszakát meghosszabbítsák.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Autonómiakísértetek nyomában az ortodox püspökkel
Ioan Selejan Kovászna és Hargita megyei ortodox püspök együttélésről, önrendelkezési törekvésekről.
– Nincs olyan érzése, hogy a székelyföldi románok és magyarok elbeszélnek egymás mellett?
– De bizony hogy van, pedig ugyanazt az igát húzzuk. Majd meglátja, mi történik, miután lecsendesednek a dolgok, és mérleget vonnak a krími események után.
– Miért, mi történik?
– A nagy elemzők megállapítják, amit én már most ki merek jelenteni: minden a kommunikáció hiányára vezethető vissza. A konfliktusok amúgy is legtöbbször ebből a hiányosságból fakadnak. Ahol van párbeszéd, ott hamar kialusznak a feszültségek.
– Ebből az alapállásból szemléli az egyre hangsúlyosabb székelyföldi autonómiatörekvéseket is?
– Roppant összetett kérdéssel van dolgunk. Országos szinten egyértelmű a decentralizációs szándék, a megvalósítás azonban nagyon nehézkes. A különböző döntési jogok áthelyezésének folyamata helyi szintekre pedig itt, a Székelyföldön különleges, területi, etnikai árnyalatokat is kap. És mivel mindennél fontosabbnak tartjuk, hogy ezt az országot megőrizzük a maga érintetlen egységében, nem csoda, ha riadalmat keltenek az olyan hangok, miszerint ez a terület elszakadni készül Romániától.
– Ön is reálisnak tartja ezt a veszélyt? A képzettsége, tekintélye révén, a rendelkezésére álló információk birtokában éppen önnek kellene megnyugtatnia a Székelyföld elszakadásától tartó embereket.
– Sokszor elmondtam a hozzám fordulóknak, hogy a különböző hatalmi, döntéshozatali elemeknek a területi struktúrákhoz való közelítése jó dolog, amit véghez kell vinni. Mivel azonban ezt a jelenséget többnyire kizárólag erre a régióra értelmezik, az RMDSZ pedig újra kormányon van, a többi politikai párttal – amelyek között tudomásom szerint egyik sem ellenzi a decentralizálást – összefogva kellene tisztázni ezt a kérdést. Mert az kétségtelen, hogy a Székelyföldön sokkal többet beszélnek autonómiáról, mint Moldvában vagy Olténiában.
– Talán érthető módon, hiszen az autonómiaigények tekintélyes mértékben történelmi gyökerekből is táplálkoznak. Az ókirályság régióinak pedig korábban nem nagyon voltak hasonló „gondjaik”...
– Ez részben igaz, ugyanakkor épp ez az alapkérdés. Mert ha a többi romániai régióban is hasonló gyakorisággal beszélnének az autonómiáról, megszűnnének az azzal kapcsolatos gyanakvások, miszerint a Székelyföld el akar szakadni, hogy mást akar, mint a többiek. A magyar félnek egyértelműsítenie kellene a parlamentben az álláspontját, és elfogadtatnia azt a többiekkel is. Mert amíg csak itt beszélnek előbb kulturális autonómiáról, aztán területi autonómiáról, a legtöbb románban felmerül a kétely: miféle vonalakat akarnak ezek a magyarok meghúzni?
– De milyen vonalakról lehet itt szó? Legfeljebb képzeletbeli vonalakról...
– Képzeletbeli vonalakról sem, hiszen ez a régió képtelen lenne élni például az országos energiarendszerek nélkül. Már csak ezért sem lenne szabad bármiféle elhatárolódásról beszélni, még ha azok elméleti síkon működnének is. Az alkotmány valamennyi romániai magyar számára garantálja a szabad közlekedést és munkavállalást az ország teljes területén. Még egyetlen magyar sem jött hozzám azzal a kérdéssel, hogy atyám, segítsen nekem az autonómia kivívásában, annál inkább jöttek olyan kérésekkel, hogy atyám, segítsen munkahelyhez jutni.
– Ha magyar emberek nem is ostromolták autonómiakérdésekben, politikai vagy civil szervezetek keresték meg ebben a témában?
– Nem, még nem, de részben megértem őket, hiszen roppant kényes kérdésről van szó.
– Éppen ezért kellene a párbeszéd lehetőségét keresnie mindkét félnek.
– Nézze, nagyon korrekt viszonyban vagyok például a Hargita megyei tanácselnökkel, Borboly Csabával. Mindig megkaptuk például az ortodox egyháznak járó támogatást. Biztosan mindenkinek jót tenne, ha elmélyítenénk ezt a párbeszédet, megnyugtathatnánk a térség románjait, akik joggal aggódnak, hogy mi lesz velük, ha Székelyföld autonómiához jut. Mert erre még senki sem próbált alapos választ adni.
– Ön szerint mi történhetne a románsággal?
– A történelembe visszapillantva egyet kell értenünk abban, hogy a románság sokszor húzta a rövidebbet Erdélyben. Nézzen körül alaposan a Székelyföldön, aligha talál olyan magyart, aki elveszítette az anyanyelvét.
– Székelyföldön talán nem, de a csángókról azért hosszan beszélhetnénk.
– Maradjunk azonban a Székelyföldön, ahol tekintélyes egykori román közösségek veszítették el a nyelvüket és identitásukat. Mikóújfalu, Sepsibükszád vagy Aldoboly beszédes példái ennek a jelenségnek. Ezek az emberek már csak a templomban, imáikban románok, otthon magyarul beszélnek. Ha a magyarok számára riasztó perspektíva elveszíteni az anyanyelvüket, a kultúrájukat, akkor a székelyföldi kisebbségi románokban is ugyanezek a félelmek dúlnak. Ezért lenne logikus, ha ez a két kisebbségi félelem találkozna, hogy a döntések meghozatalakor figyelembe vegye a másik érdekeit is.
– Ön sem kezdeményezett párbeszédet a magyar elöljárókkal? Ha már ők nem keresték...
– Talán nem az én véleményem a legfontosabb ezekben a kérdésekben. Igyekszem minél inkább kívül maradni a politikai, közéleti csatározásokon, hiszen a politika néhány évente cseréli az arcait. Az egyház viszont kétezer éve változatlan állásponton van.
– Azért a történelemben előfordultak már jelentős közéleti szerepet vállaló papok is. Még az ortodox egyházban is. Arról nem is beszélve, hogy a székelyföldi románság különböző szervezetei önt tartják szellemi vezetőjüknek...
– Nyilván papi identitásom nem zárja ki, hogy részt vegyek közéleti kérdések megvitatásában is. Már csak azért sem, mert a hívek többsége csak vasárnap jelenik meg a templomban, a hét többi napjain más színtereken kell megpróbálnom segíteni őket. De a főszerepet akkor is a politikusoknak kell játszaniuk ebben a kérdésben.
– A román politikusok sem kíváncsiak az ön véleményére a Székelyföld jövője tekintetében?
– Ritkán. Egy regionalizációs ügyekben tartott marosvásárhelyi megbeszélésen vettem részt, ahol azt mondtam: kérem, írják le nekem, milyen jogosítványokkal rendelkeznek majd a tervezett új régiók, milyen rendszerben választják meg a vezetőit. Egyelőre azonban senki sem tud válaszolni ezekre a kérdésekre, mint ahogy a várható, jó és rossz következményekre sem. Pedig ezeket a dolgokat nagyon alaposan elő kell készíteni, hiszen nemcsak politikai játékokról, hanem – elsősorban – emberi sorsokról van szó.
– Hogyan viszonyult például ahhoz a Hargita megyei kezdeményezéshez, amely egyfajta autonómiát kínál a Maroshévíz környéki román többségű településeknek?
– Nem volt az semmiféle autonómia. Együtt beszéltük meg a Hargita megyei prefektus jelenlétében, hogy a megyében már létező térségi tárulások mintáját ki kellene terjeszteni Maroshévíz környékére is, hiszen jóval nagyobb eséllyel lehetne pályázni akár uniós forrásokra is. Ezt követően találkoztam az ottani polgármesterekkel, akiknek elővezettem Borboly Csaba kezdeményezését, ismertettem a hasonló társulások eredményeit, sőt kezdeményeztem, hogy nézzük meg együtt a helyszínen, hogyan is működnek ezek a programok.
Magam is támogatom a kezdeményezést, amely a térség versenyképességét és a települések közötti szolidaritást növelhetné. Az emberekkel folytatott megbeszélés arra is jó volt, hogy egyöntetűen csatlakozzanak, ugyanakkor hogy szétoszlassuk a lábra kapó félelmeket, mert bizony már kezdtek különböző „autonómiakísérteteket” látni. Az ügyből azonban csak a különböző utólagos értelmezések fabrikáltak autonómiakérdést.
– Elképzelhető, hogy a krími események nyomán a Moldovai Köztársaságban is „helyzet lesz”, ami a Románia és Moldova közötti közeledést is befolyásolhatja. Támogatja például a román államelnök által nemzeti stratégiai kulcskérdésnek nevezett román–moldovai egyesülés tervét?
– Kár lenne tagadni, hogyan gondolkodunk azon területek identitásáról, amelyeket a Molotov–Ribbentrop-paktum szakított el Romániától, és csatolt a Szovjetunióhoz. Annak az egyezménynek egyetlen pontja van még érvényben: Besszarábia elszakítottsága. Ennek ellenére mi továbbra sem akarunk erőszakosan viszonyulni a kérdéshez. Ha ők akár holnap úgy döntenek, hogy haza akarnak térni, mi tárt karokkal várjuk őket – miközben tisztában vagyunk a kommunizmus évtizedeiben véghez vitt etnikai átalakítás, agymosás következményeivel és Románia korlátozott gazdasági lehetőségeivel. Nem fogjuk csapkodni az asztalt, de a kapu nyitva áll.
– Ha már a románok félelmeiről beszéltünk, mivel igyekszik „megnyugtatni” az ortodoxia állami támogatású további térhódításától tartó székelyföldi magyarokat?
– Szeretném egyértelműsíteni: a székelyföldi templomépítések fejezetét gyakorlatilag lezártnak tekintem. Van még egy befejezésre váró templom Sepsiszentgyörgyön, kettő Hargita megyében, Maroshévíz környékén. Úgy ítéljük meg, hogy ezekkel elegendő templommal rendelkezünk a híveink számához viszonyítva. Néhány kápolna, imaház építésére még sor kerülhet, elsősorban kórházakban, de az ortodox egyház a továbbiakban a szociális kérdésekre, az emberek megsegítésére kívánja helyezni tevékenysége hangsúlyait. Már csak az Úr segítségére, békére és egymás megértésére van szükségünk.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),

Párbeszéd
Rátapintott a lényegre Ioan Selejan, Hargita és Kovászna megye ortodox püspöke, amikor azt mondta: ahhoz, hogy a román közösségben sikerüljön szétoszlatni az autonómiával kapcsolatos félelmeket, párbeszédre van szükség.
Rögtön hozzátennénk azonban, hogy a párbeszédhez két fél szükséges, márpedig hivatalos román részről – mind országos, mind helyi szinten – eddig merev elutasításba ütközött az érdemi vita a magyar közösség autonómiaigényéről. És gyorsan tegyük hozzá: a magát civilnek mondó szféra román képviselői sem szoktak az asztal körül tolakodni, hogy érdemben beszélgessenek az autonómiáról.
Persze a magyar félnek is van tennivalója az ügyben, nem is kevés. A Székelyföldön, ahol a legesélyesebb és legreálisabb a területi autonómia, elengedhetetlen lenne a helyi román közösség folyamatos, román nyelvű tájékoztatása arról, pontosan miről is szól az önrendelkezés, és abból mit nyernének – nemzetiségtől függetlenül – az ott élők.
A gazdasági és közigazgatási kérdések mellett kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy a románok még véletlenül se érezzék úgy: bármilyen hátrány érheti őket amiatt, mert kisebbségben élnek a régióban. Hogy a román nyelv nem minősülhet másodrendűnek, hogy minden polgár teljesen egyenlően használhatja anyanyelvét mindenhol, és mindenki egyformán hozzájuthat az anyanyelvi oktatáshoz. Hogy szó sincs elszakadási törekvésekről, hiszen ez egy, az ország közepén található régió részéről eleve abszurd lenne. Ezáltal akár példát is lehetne statuálni Bukarest számára: így bánik egy adott területen a többség az ott élő kisebbséggel.
A másik oldalról viszont szükséges a fogékonyság mindennek az érdemi megvitatására. És persze arra, hogy a román állami intézmények és az egyházak román illetékesei közül senki se azzal a tudattal tevékenykedjen a Székelyföldön (és sehol máshol a magyarlakta vidékeken), hogy a románok számára meghódítandó területen vannak, ahol küldetésük a román elem számának növelése. Hogy magukat civilnek, kulturálisnak hazudó szervezetek ne provokáljanak, és ne uszítsanak a magyarok ellen. Enélkül ugyanis reménytelen a párbeszédet szorgalmazni, fölösleges annak hiányára hivatkozni. És képmutató is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Gaguzia felé kacsingat Moszkva
Oroszország elismeri a Moldova autonóm tartományában, Gagauziában februárban megtartott, az önrendelkezésről szóló népszavazást, és helyénvalónak tartja azt – jelentette ki Leonyid Szluckij, az orosz parlament alsóháza, az állami duma diaszpóráért felelős bizottságának elnöke azon a megbeszélésen, amelyet az autonóm terület vezetőjével, Mihail Formuzallal folytatott Moszkvában.
„Értékeljük a Gagauzia és Oroszország közötti együttműködést, és bővíteni kívánjuk” – szögezte le Szluckij a duma honlapján olvasható szerdai közlemény szerint. Az orosz politikus kijelentette: az, hogy a gagauziai népszavazáson magas volt a részvételi arány, az ottani politikai rendszer érettségének bizonyítéka, Hozzátette: Oroszország készen áll arra, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait az autonóm területtel, és megadja számára a szükséges támogatást.
Mihail Formuzal javaslatot tett arra, hogy Moszkva nyisson konzulátust az autonóm tartomány székhelyén, Komratban, és ígéretet tett arra, hogy Gagauzia ötéves adókedvezményt biztosít az ott beruházó orosz cégek számára.
Kijev: nem mi küldtük a kémrepülőt
Cáfolta szerdán az ukrán védelmi minisztérium, hogy a kijevi hatóságok küldték a szakadár moldovai tartomány, Transznisztria légterébe azt a pilóta nélküli kémrepülőgépet, amelyet a transznisztriai biztonsági szolgálat közleménye szerint március 23-án lőttek le. Leonyid Poljakov helyettes ukrán védelmi miniszter szerint a tiraszpoli állajtások nem felelnek meg a valóságnak.
Mihail Forumzal egyébként nemrég úgy nyilatkozott az orosz Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak, hogy az autonóm régióban feszültté vált a helyzet, miután a gagauz vezetők üdvözölték a Krím Oroszországhoz való csatlakozását, illetve annak nyomán, hogy a februári népszavazáson nagy többség az önrendelkezéshez való jogra, illetve az orosz–fehérorosz–kazah vámunióhoz való csatlakozásra szavazott.
Mint arról beszámoltunk, a február 2-án megtartott népszavazáson a résztvevők elsöprő többsége, 98 százalék szavazott az orosz vámunióhoz való csatlakozásra, 97 százalék elvetette az Európai Unióhoz való csatlakozást, 98 százalék pedig a függetlenedést választaná, ha nem értene egyet a moldáv külpolitikai irányvonallal, vagyis a Romániával való egyesüléssel. A részvételi arány magas, több mint 70 százalékos volt. A referendumot a moldovai kormány nem ismeri el, mondván, hogy országos ügyekben nem lehet helyi népszavazást rendezni.
A gagauzok Moldova déli részén élnek, a török nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélnek. Az ortodox vallású közösség a húsz éve alakult, mintegy 150 ezres népességű autonóm tartomány lakosságának több mint 80 százalékát teszi ki.
Corlățean megemlékezett az egyesülésről Moldovával
Üzenetben köszöntötte a Prut folyó két partján, vagyis Romániában és a Moldovai Köztársaságban élő románokat csütörtökön Titus Corlățean román külügyminiszter Besszarábia és a Román Királyság 1918-as egyesülésének 96. évfordulója alkalmából. A román diplomácia vezetője szerint a „nagyszerű történelmi pillanat" évfordulóján Moldova ismét történelmi választás előtt áll. Corlățean rámutatott: Moldova Európa része, és az ukrajnai válság is azt bizonyítja, hogy az ország számára az európai integráció a helyes út. Traian Băsescu államfő néhány hónapja azt mondta: az európai integráció után Románia következő nagy össznemzeti célkitűzése a Moldovával való egyesülés kell legyen, de azt a román politikusok is elismerik, hogy a nagyrészt román ajkú Moldovában a lakosság többsége ellenzi a két ország egyesülését. Egy csütörtökön közölt felmérés szerint ugyanakkor a megkérdezett moldovaiak 27 százaléka egyértelműen, 25 százaléka pedig inkább támogatja a Romániával való egyesülést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Biró Zsolt: most ennyit tudtunk elérni
Azon túl, hogy az RMDSZ-szel aláírt együttműködési szerződés fontos lépésnek és kitörési lehetőségnek számít a Magyar Polgári Párt életében, az erdélyi magyar politikai pluralizmust legitimálja – vélekedik a Krónikának adott interjúban Biró Zsolt, az MPP országos elnöke.
– Hosszútávú stratégiai megállapodást írt alá a múlt héten az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt. A polgári párt szemszögéből miért volt fontos ezt a lépést megtenni?
– A Magyar Polgári Párt szempontjából mindenképpen előrelépésnek és kitörésnek számít, hiszen a protokollum olyan tételeket tartalmaz, melyek eszközöket biztosítanak céljaink megvalósításához. Láthatóvá teszi az MPP-t és bevonja a közös munkába; itt elsősorban az autonómia-törvénytervezet, valamint az európai parlamenti választási program kidolgozására gondolok.
– A választások előtt az MPP rendszerint egy „nemzeti válogatott felállítását” szokta szorgalmazni. Nem érzi kissé úgy, hogy ehhez képest a polgári fiúk most egy klubcsapat labdaszedőivé szegültek?
– Azért én visszautasítanám ezt a megfogalmazást, hisz a nemzeti válogatott gondolatáról nem mondtunk le, csakhogy adott körülmények között most ennyit tudtunk elérni. Sajnáljuk, hogy az RMDSZ nem tartotta fontosnak egy olyan koalíció létrejöttét, amely véleményünk szerint sokkal nagyobb mozgósító erővel bírt volna, mint a jelenlegi lista. A mostani megállapodás – és ebben minden politikai szervezet egyetért, még az is, amely nem részese az együttműködésnek – a közösség szempontjából is értékelhető, hiszen magyar–magyar egyezségre szükség van.
A szerződés aláírása ugyanakkor nagyon fontos lépés az erdélyi magyar pluralista rendszer hitelesítésében. Az RMDSZ – vagy nevezzem én is klubcsapatnak –, amely eddig egyedül szerette volna uralni a mezőnyt, most azáltal, hogy egy másik magyar alakulattal protokollumot kötött, egyértelműen elismerte, hogy nem egyedüli szereplője az erdélyi magyar közéletnek. Ezzel meg jelentős áttörést értünk el, és egy lépést tettünk egy majdani válogatott felállítása felé.
– Mégis, nem mondtak le túl könnyen az EP-jelöltlista esetleg befutónak számító, oly sokáig áhított harmadik helyéről?
– Mindig is amondója voltam: maradjunk a realitásoknál. Az MPP nem egy elvtelen alkut szorgalmazott, amiben csak a saját csoport- vagy pártérdekeit tartotta volna szem előtt. Ennél sokkal fontosabbnak tartjuk a közösségi érdeket. Úgy, ahogy nem magunknak kötöttük az egyezséget, nem magunknak kértük azt a helyet sem. Böjte Csaba ferences atya személyében mi egy olyan civil közéleti szereplőt javasoltunk a listára, aki a teljes erdélyi magyar közösség bizalmát élvezi. Örültünk annak, hogy a szövetség is pozitívan viszonyult a kérdéshez, ám tudomásul kellett vennünk, hogy Csaba testvér – aki egyébként a megállapodást is, a listát is támogatásáról biztosította – nem szándékozik politikai pályára lépni.
– Nemrég még arról beszélt, hogy az erdélyi magyar politikai szerveknek közös autonómiastatútumot kellene kidolgozniuk. Ehhez képest az RMDSZ egy olyan kész tervezetet tett a polgáriak elé, ami nem nyerte el maradéktalanul az ön tetszését.
– Pontosítanom kell: egyrészt mi ezt egy munkaváltozatnak tekintjük, másrészt a Magyar Polgári Pártnak megvan az autonómiatervezete és megvan az autonómiakoncepciója – mind a Székelyföld, mind Erdély tekintetében. Mindez nem újdonság, hisz ezeket az MPP programja is tartalmazza. Mindig is világosan fogalmaztunk: mi a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiastatútumot tartjuk zsinórmértéknek. Az, hogy az RMDSZ hajlandónak mutatkozik sajátos jogállásról, autonómiáról beszélni, üdvözlendő. Azáltal, hogy a két párt létrehoz egy közös munkacsoportot, szakembereink betekintési lehetőséget kapnak az itt folyó műhelymunkába.
– A betekintési lehetőségeken kívül, a bizottság polgári párti tagjainak lesz-e esélyük arra, hogy észrevételeikkel befolyásolják a statútum alakulását?
– Természetesen, hisz ez a közös munkacsoport felállításának a lényege. Az a célunk, hogy beleszólásunk által az RMDSZ változatát minél közelebb hozzuk az SZNT tervezetéhez.
– A felsoroltakon túl mitől jó a magát jobboldali pártnak tartó MPP-nek az RMDSZ-hez való közeledés és az Erdélyi Magyar Néppárttól való fokozatos eltávolodás? Nem tartanak attól, hogy megmaradt választóik egy részét elveszítik?
– Mi a saját utunkat járjuk. Nem szeretnék mások dolgaival foglalkozni. Az MPP-nek van egy jó programja, vannak komoly célkitűzései, nekünk, a vezetőknek pedig az a feladatunk, hogy ezeket elérjük, megvalósítsuk, és errefelé húzzuk a közösség szekerét. Ehhez próbálunk társakat keresni, és örülünk annak, ha szövetségeseket találunk.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Játékkoktél Kolozsváron
Márciusi játékkoktél elnevezésű játékestet szervez Kolozsváron a Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Magyar Társasjátékosok Romániai Szövetsége szombat este az Agapé-Holdfény étteremben 20 óra 30 perckor.
Mint a rendezvény szervezője, Köpeczy-Szász István rámutatott, a játékest, amelyet havonta megszerveznek, főként a 18-40 év közöttieket célozza meg, de természetesen minden érdeklődőt szívesen látnak.
Ilyen eseményekre egyébként Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen is szívesen látják a résztvevőket. A szervező hozzátette, a játékest során mintegy 70 féle társasjátékot lehet kipróbálni – köztük stratégiai, kreativitási, kommunikációs jellegű játékokat is.
Az est meghívottja Cripto, a nagyváradi stand-up comedy bűvész – Béres Balázs –, aki bűvésztrükkökkel szórakoztatja a résztvevőket. A rendezvényre a belépő 5 lejbe kerül.
Krónika (Kolozsvár),

Winkler Gyula: 2014 új kezdet az Európai Unióban
A 2014-es esztendő uniós szinten, de Románia és Magyarország szintjén is meghatározó – mondta Winkler Gyula csütörtökön Szatmárnémetiben, a május 25-ei európai parlamenti választások, valamint az új hétéves költségvetési tervezési időszak beindítása miatt.
Az RMDSZ európai parlamenti képviselője a Román-magyar gazdasági fejlesztések az Európa kapu - Európai Területi Társulás (EGTC) területén című nemzetközi konferencián vett részt, amelyen jelen volt Deutsch Tamás, a FIDESZ EP-képviselője, Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke, Tasó László országgyűlési képviselő, Nyíradony polgármestere, az Európa kapu - Európai Területi Társulás elnöke és Alcolea Martinez, a Régiók Bizottságának EGTC koordinátora.
A májusi európai parlamenti választások eredménye meghatározza a testület új összetételét, amelynek a maga során meghatározó szerepe lesz ősszel az új Európai Bizottság megalakulásában is – mutatott rá Winkler. „Ugyanakkor egy új hétéves költségvetési ciklus elején vagyunk, amelynek során Románia és Magyarország is több pénzforrásra jogosult, amelyet a gazdaság, az infrastruktúra modernizálására, a vállalkozók támogatásra fordíthat, ugyanakkor több pénz jut a mezőgazdaságra, a gazdák támogatására”-folyatta. De a belpolitikában is új kezdetet jelent 2014, mindkét ország esetében, „az RMDSZ nemrég lépett be a kormánykoalícióba, amely sorsdöntő időszakban vezeti az országot, amikor minden párt az államelnök választásra készül, ez pedig hagyományosan új politikai kezdetet is jelent. Magyarország pedig országgyűlési választásra készül, amelyet április 6-án tartanak" – fogalmazott az EP képviselő.
A továbbiakban a képviselő emlékeztetett a román-magyar együttműködések előnyeire, kiemelve a 2005 és 2008 között megtartott román-magyar együttes kormányülések fontos eredményeit. "Ma itt lenni egy határokon átívelő román-magyar konferencián eszembe juttatja, milyen fontos hozadéka volt a 2005 és 2008 közötti időszakban megtartott négy együttes ülésnek” – mondta Winkler Gyula, reményét fejezve ki, hogy ismét újrakezdik a nemcsak a kétoldalú kapcsolatok, hanem a határokon átívelő együttműködések előnyére váló, a mindennapos életre kiható, együttes kormányülések megszervezését.
Az RMDSZ EP-képviselője kitért Románia kormánya és az Európai Bizottság párbeszédére, a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó Partnerségi egyezmény véglegesítését és megkötését illetően, ez a dokumentum lesz az alapja az új operatív programoknak és irányító hatóságok akkreditálásának. "Ilyen szempontból a 2014-es év átmeneti évnek számít, Románia számára nagyon fontos, hogy hatékonyan felhasználja az előző költségvetési keret megmaradt alapjait, de az is életbevágó, hogy alaposan felkészüljünk az idén kezdődő tervezési időszakra és az új operatív programokra. Ilyen értelemben az RMDSZ, mint kormányzati partner a bürokrácia csökkentését szorgalmazza az uniós alapok lehívásánál, de ugyanakkor az új operatív programok hatékonyságának növelését is" – jelentette ki a politikus.
Az RMDSZ EP-képviselője a konferenciát követően Máramarosszigetre utazott, ahol a Leőwey Klára Elméleti Líceum pedagógusaival és diákjaival, valamint az RMDSZ Történelmi Máramaros területi szervezetének választmányával folytatott megbeszélését, Béres István területi elnök meghívására.
maszol/közlemény,

A Fidesz szerint Gyurcsányék ismét „románoznak”
A Fidesz azt kéri, hogy a Gyurcsány-koalíció fejezze be a külhoni magyarsággal szembeni uszítást. A Fidesz MTI-hez eljuttatott közleményében arra reagált, hogy az ötpárti ellenzéki szövetség szerint választási csalásokra ad lehetőséget, ha a választás napján is nyitva tartanak az okmányirodák.
Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnöke pénteken sajtótájékoztatón elmondta: a jogszabályokba decemberben került be az a lehetőség, hogy a magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkező kettős állampolgárok a választási eljárás alatt bejelentkezhetnek magyar lakcímre, és így egyéni választókerületben is voksolhatnak.
A Fidesz közölte: a Gyurcsány-koalíció vagy nem ismeri a választási törvényt vagy tudatosan hazudik és a "23 millió románozás" politikájához tér vissza. Szerintük a választással kapcsolatos hisztériakeltés totális mélypontját és a gyűlöletkeltés újabb állomását jelenti a baloldal pénteki nyilatkozata.
Hangsúlyozzák, hogy az okmányirodák április 6-ai nyitvatartása nem ad lehetőséget arra, hogy valaki a választás napján jogosulttá váljon a helyi egyéni választókerületi képviselőjelöltre szavazni. A választási névjegyzék ugyanis csupán a választást megelőző második napig módosítható a magyarországi lakcímnek legkésőbb a választást megelőző hetedik napig történő létesítése esetén.
"Ismerjük a Gyurcsány-koalíció tudatlanságát, de sajnáljuk, hogy ezt a tudatlanságot a legrosszabb hagyományaikhoz visszatérve a külhoni magyarsággal szembeni hisztériakeltésre használják fel" - fogalmaz a közlemény. "Arra kérjük az MSZP-t, hogy a 2004. december 5-ért viselt felelősségük miatti bocsánatkérés szellemében tartsa pórázon saját politikusainak és gyurcsányista szövetségeseinek a külhoni magyarokkal szemben érzett indulatait" - írták.
maszol/MTI,

Ismét prioritás a magyar kulturális örökség védelme
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása lehetővé teszi, hogy a kulturális tárca minden lehetséges eszközzel támogassa az erdélyi magyar kulturális örökség védelmét - mondta pénteken Hegedüs Csilla, az RMDSZ főtitkár-helyettese, akit előző nap nevezett ki kulturális államtitkárrá Victor Ponta román miniszterelnök.
A román kulturális és örökségvédelmi tárca élére március elején két év után ismét Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke tért vissza, egyben ő tölti be a Ponta-kabinetben az RMDSZ-nek járó miniszterelnök-helyettesi tisztséget is. Szintén az RMDSZ javaslatára kapott a minisztériumban Hegedüs Csilla, műemlékvédelmi szakember államtitkári kinevezést.
Az államtitkár elmondta: a korábban megkezdett munkát szeretnék folytatni, mert az eltelt két évben a magyar épített örökség helyreállítása, vagy a csíksomlyói búcsú UNESCO világörökségi listára vételének folyamata leállt, mert mindez már "senkinek nem volt prioritás".
Arra a kérdésre, nem éri-e olyan vád az RMDSZ-t, hogy vezetése alatt a román kulturális kormányzat aránytalanul sokat foglalkozik a magyar kultúrával, Hegedüs Csilla azt mondta: nagyon sok év aránytalan finanszírozását kell kiegyensúlyozniuk, de a kulturális tárca prioritásai közé tartozik a Targu Jiu-i Brancusi szoborpark, vagy Nagyszeben történelmi központjának UNESCO-listára vétele is.
Hegedüs Csilla elmondta: a következő időszakban frissítik az országos műemléki listát, amelynek 2015-re kell elkészülnie. A helyi közösségeknek is javasolhatják egy-egy épület, vagy szobor műemlékké nyilvánítását és ha megfelel az értékkategóriáknak, azzal védelmet nyújtanak számára, lehetőségük nyílik pályázati forrásokat igényelni felújítására - magyarázta. „Hihetetlenül rossz helyzetet örököltünk. Kelemen Hunor korábbi minisztersége idején az országos műemlék-helyreállítási tervre 55 millió lej (3,8 milliárd forint) volt előirányozva, míg tavaly a tárca ennek negyedét, 13 millió lejt költötte az épített örökségre" - ecsetelte az államtitkár.
Mint mondta: júliusban mindenképp költségvetés-kiegészítésre lesz szükség, mert a nemzeti termék 0,09 százalékból "lehetetlen a kultúrát finanszírozni". Összehasonlításképpen a szomszédos Bulgáriában a kulturális tárca a GDP egy százalékából gazdálkodik - tette hozzá.
Az államtitkár kifejtette: még ebben a törvényhozási ciklusban a parlament elé akarják terjeszteni az örökségvédelmi törvénykönyv tervezetét, amely a 21. század és az európai uniós törvénykezés szintjére hozná az épített, tárgyi és szellemi örökség védelmét. A komplex jogszabály-csomag az értékek nyilvántartását, megőrzését, helyreállítását és hasznosítását szolgálná, ösztönözné a műemlékek felújítását, ugyanakkor büntetné azokat a tulajdonosokat, akik "ingatlankupeckedéssel" szándékosan hagyják tönkremenni a műemlékeket - mutatott rá a bukaresti kulturális államtitkár.
maszol/MTI,

KISEBBSÉGBEN: A változtatások változtatása
Az 1/2011-es tanügyi törvény (a továbbiakban TT) kihirdetése óta összesen 12 törvény és sürgősségi kormányrendelet (a továbbiakban SKR) módosította annak cikkelyeit. Ezután, mint pont az i-re, vagy különben ki tudhatja, a 117/2013-as SKR következett. A 2013-as esztendő utolsó előtti napján jelent meg a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial, Partea I. nr. 843 din 30.12.2013). Bizonyára teljesen véletlenül, épp Karácsony előtt két nappal. Ez utóbbi rendeletet e sorok megírásáig a Képviselőház már igen, a Szenátus még nem hagyta jóvá, de addig is, amíg ez megtörténik, vagy nem történik meg, vagy a szövegek módosításáról döntenek, a 117/2013-as SKR érvényben van. Szám szerint legalább 20 lényegbe vágó újabb változtatást hozott. Magyarul ez azt jelenti, hogy az új kormány az oktatás minden szegmensében alapvető változtatásokat eszközölt. Ott tartunk, hogy már a változtatásokat is nehéz nyomon követni. Az alaptörvény szövete majdnem olyan foltos, mint a 84/1995-ös tanügyi törvényé volt 2010-ben. Pedig a jelenlegi TT kihirdetése óta alig három év telt el. Ha a változtatások a továbbiakban is ilyen ütemben fognak jönni, akkor úgy járunk, mint a mesebeli lány, hogy van is meg nincs is nekünk tanügyi törvényünk. De komolyabbra fordítva a szót, a változtatások minden esetben a tanügy egészének a menetét nehezítik. Amíg a pedagógusok, iskolavezetők, az iskolával (is) foglalkozó közigazgatási szervek megtanulják, megszokják az újítást, addig sok víz lefolyik a Dâmbovițán, vagy mutatis mutandis, az erdélyi folyók medrében.
Reform 1,6 évenként
A kormány a módosító intézkedések kibocsátásával a TT előírásainak javításáról beszél. Azok a szakemberek, akik kidolgozták a TT-t, visszarendeződésről. A vitát szinte lehetetlen eldönteni. Már azért is így van ez, mert a TT előírásai igazából életbe sem léphettek, máris következtek a módosítások. Vagyis ki sem próbáltunk valamit, máris módosítunk. Annak ellenére, hogy a TT-t Románia legjobb oktatási szakemberei dolgozták ki olyan diagnózis alapján, amely politikamentes, szaktudományos vizsgálat alapján készült. Ezen túl létezett egy pártok közötti írásos megegyezés is (ú.n. Paktum), miszerint a TT hosszabb távra készül, nem a választási időszakok kampány céljait szolgálja. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy ilyen elképzelés Romániában még 2014-ben is naivitás. 1990-től errefelé 15 oktatási miniszter alakította ki a maga „reform”-ját. (A jelenleg hatalmon levő kormányban már kettő.) Ez azt jelenti, hogy a romániai tanügyben 1,6 évenként van egy-egy reform, mert minden miniszter megmutatja, úgy tűnik, meg kell mutatnia a maga és a pártja pillanatnyi álláspontját a tanügy kérdéseiben. Legtöbben úgy, hogy szerintük a tanügyben pazarolják a pénzt, amit a hatalom nem tűrhet. Hogy a törvény a nemzeti jövedelem 6%-át írja elő a tanügy, mint nemzeti prioritás számára? Hogy eddig ennek még a felét is alig sikerült előteremteni? Hát ez van... Ennyi pénz a tanügyre viszont nincs. És ez ellen 1990 óta csak egy miniszter tiltakozott keményen. Azzal, hogy beadta a lemondását. Persze, ez a helyzeten alig változtatott. Eközben a tanulók a nemzetközi megmérettetéseken következetesen sereghajtók voltak és maradtak mind a mai napig.
Távol áll tőlem, hogy a változtatásokkal kapcsolatos bármi féle „igazságot” kinyilatkoztassak. Pusztán arra teszek kísérletet, hogy kövessem a „trendeket”, illetve azokat a maguk által kínált kategóriákba rendszerezzem. Vagyis objektív elemzést végezzek.
Először azt a 12 rendeletet (törvénymódosítást vagy sürgősségi kormányrendeletet) veszem számba, amely a TT megjelenése óta napvilágot látott. Összesen 37 cikkely megváltoztatását, kiegészítését vagy törlését vettem számba. Két szabályzót a TT-t kidolgozó kormány hagyott jóvá. Az első: a 166/2011-es törvény, amely néhány terminológiai kérdést tisztáz. A második: a 283/2011-es, amely 23 pénzügyi megszorítást tartalmaz. Például azt, hogy a 2012—2013-as tanévben még nem alkalmazzák az alapfinanszírozást a magánoktatás iskolái számára. De nézzük a változtatásokat kategóriák szerint.
Finanszírozás:
Az alapfinanszírozás alkalmazását 2013. dec. 30-ig elhalasztják (92/2012-es SKR). A pedagógusokat 2012 dec. 31-ig nem lehet szociális kuponok odaítélésével támogatni (92/2012-es SKR). Pénzügyileg behatárolják a tanulók ingáztatására szánt állami pénzeket (29/2013-as SKR). Jelenleg tehát három kilométeres körzetben a bérletek nem haladhatják meg a 26 mai lejt. Az ennél nagyobb távolságok esetében a 26 lejhez kilométerenként még hozzá lehet adni 2 lejt. Mellesleg erre a megszorításra néhány szállítási vállalat kényszerítette rá a kormányt, mert a bérletek árát a csillagos égig emelte. A 283/2011-es törvény a magán- és a felekezeti iskolák alapfinanszírozását 2012-ig halasztotta. A 92/2012-es SKR ugyanezt pedig 2013. december végéig. Azaz változtatjuk a változtatást. A 92/2012-es SKR azzal egészíti ki a TT-t (a 105-ös cikkelyt), hogy a komplementáris finanszírozásnak az állami költségvetés is forrása lehet, nemcsak a helyi adminisztráció forrásaiból táplálkozhat. Szintén a 92/2012-es SKR tartalmazza azt is, hogy a TT 111-es cikkelyében felsoroltakat tanulók és egyetemisták szállítására szánt összegekkel is ki lehet egészíteni. Azaz ad valamit, nem pedig elvesz.
Beiskolázás:
Az osztálylétszámokat nyomós okok miatt a tanfelügyelőségek úgy módosíthatják, hogy azok meghaladhatják vagy kisebbek is lehetnek a TT 63-as cikkelyében előírt számoknál, ha azt a megye számára meghatározott beiskolázási keret lehetővé teszi. Magyarán, létszám alatti osztályok csak abban az esetben működhetnek, ha azt a tanfelügyelőségek jóváhagyják. Ez a kisebbségi oktatást „ab ovo” hátrányos helyzetbe hozza, mert az erdélyi megyékben működő tanfelügyelőségek túlnyomó többségében a magyar tanfelügyelők számaránya kisebb, mint a románoké. Azok pedig a maguk szempontjai szerint ítélik meg a beiskolázási számokat. Szerencsére, ma még, iskoláink, ha helyben nem képesek igényeiknek megfelelő beiskolázást elérni, a törvény értelmében a szaktárca kisebbségi államtitkárságához fordulhatnak (21/2012). Amíg van kihez.
Tartalmi kérdések:
A TT előírja, hogy a tanulók heti óraszáma nem lehet nagyobb az elemiben 20 óránál, a gimnáziumban 25 óránál, a líceumban 30 óránál. Ezt az előírást az új szabályozás eltörli (92/2012-es SKR).
Kivették a TT-ből azt az előírást is, hogy a kötelező tantárgyak aránya az általános oktatásban 80%-nál, a líceumban pedig a 75%-nál nem lehet nagyobb (92/2012-es SKR).
A szakszervezetek működésére vonatkozó előírások:
A TT (62/3-as cikkely) az iskolák vezető tanácsának üléseire csak a tanulók képviselőjének a meghívását írja elő, míg a 62/2013-as törvény ezt kiterjeszti a szakszervezetek képviseletére is.
Egyszerűsítések:
Ha a helyi adminisztráció a törvény által szabályozott dolgokban kéri a szaktárca engedélyét (a TT 112-es cikkelye) és az 30 nap alatt nem érkezik meg, az hallgatólagos beleegyezést jelent.
Felsőoktatás:
A TT előírta, hogy csak akkreditált egyetemek bocsáthatnak ki diplomát. Aki ezt megszegi, azt a büntetőjog vonatkozó előírásai sújtják. Az utóbbi kitételt a 187/2012-es törvény kiiktatja a TT-ből. A 92/2012-es SKR egy egyetemi normát engedélyez. Az ezen felüli oktatói tevékenységet csak órabérrel lehet honorálni.
A 92/2012-es SKR hatályon kívül helyezi a TT 289-es cikkelyének 2-es alpontját, amelyben az állt, hogy az egyetemeken a nyugdíj korhatár meghaladása után semmiféle vezető állást nem lehet elfoglalni. A cikkely 4-es alpontját is felfüggeszti. Ezáltal az egyetemi tanárok a nyugdíj korhatár betöltése után is irányíthatnak doktorátusi dolgozatokat. Akár a TT kihirdetése előtt. Ugyancsak a 92/2012-es SKR a professzori állás betöltésének feltételei közül a habilitációt kiiktatja. Az intézkedés nyilvánvaló visszalépés, mert a habilitáció a világ minden, magát valamire tartó egyetemén kötelező. Az érv, amellyel a habilitációt a SKR kiiktatta az volt, hogy gátolja az előléptetés folyamatát. No comment.
Terminológiai és/vagy formai kérdések:
A TT (104-es cikkely) olyan pénzösszegekről beszél, amelyeket a továbbképzésre és a tanulók eredményeinek értékelésére fordítanak. A 92-es SKR ezzel szemben a szakmai felkészítésre fordított összegekről szól. Vagyis olyan terminológiai változtatásról van szó, amely a lényeget nem érinti. Olyan „érdekességek” is előfordulnak, hogy a 92/2012-es SKR-ben „átfogalmazott” szöveg teljes egészében megegyezik a TT szövegével. (Lásd a TT 85-ös cikkelyének 2-es bekezdésére vonatkozó előírást.).
Ezek volnának a lényegesebbek a változtatások. A humán erőforrás kérdéseivel nem foglalkoztam, mert azt egy másik írásomban részletesen elemeztem (Ütköztetések. In: UMSZ. Kisebbségben. 2012.10.16.). A lényege a változtatásoknak az, hogy a TT majdnem minden decentralizálási vonatkozását, ami a humán erőforrás biztosítására vonatkozott, visszarendezte a TT megjelenése előtti formába. Például újra van „pretranszfer” időszak, a titularizálás tartalma és formája újra a régi, a versenyvizsgákat a tanfelügyelőség és a szaktárca adminisztrálja, és a sort folytathatnám.
A 117-es SKR, amelyet a Szenátus is bizonyára el fog fogadni, újabb lényeges módosításokat eszközöl a TT előírásaiban. Mennyiségileg az alábbi a helyzet: a felsőoktatást illetően 7 változtatás, a finanszírozást illetően 5 változtatás, az oktatás szerkezetét illetően 5 változtatás, a tanulók és a pedagógusok munkájának értékelését illetően 4 változtatás, az alapszöveg stílusának módosítására pedig 3 változtatás.
Visszarendeződés – minden téren
Ami az érdemi döntéseket illeti, meg kell említenünk a közoktatás régi szerkezetének a visszaállítását, ami végül is annak tartalmi megújulását töri kerékbe. Azaz marad a 4+4+4-es szerkezet. Illetve ez annyiban változik, hogy az elemi oktatás öt éves lett, mert a tanulókat nem az első, hanem a 0. osztályba kell ezentúl először beíratni. Ezzel a tíz osztályos kötelező oktatás tizenegy osztályosra változott. A szakiskolai oktatás a nyolcadik osztály elvégzése után három évig fog tartani. A szakiskolát végzett tanulók ezentúl a líceumok nappali tagozatán is folytathatják tanulmányaikat, nemcsak a lecsökkentett látogatási idővel működő líceumi osztályokban. Tovább bonyolódik az amúgy is bonyolult, központilag szervezett írásbeli ismeretellenőrzés. A 117/2013-as SKR értelmében II., a IV. és a VI. osztályokban kötelező az országos írásbeli ellenőrzés. A hivatalos érvelés szerint annak érdekében, hogy tanulóink jobb eredményeket érjenek el a nemzetközi fölméréseken. Ennek a rendszernek létezik egy, a magyar iskolák számára „sajátos” vonatkozása is. A törvényes előírások szerint a II. osztályban anyanyelvi ismereteket és matematikát ellenőriznek (lásd a TT 74/2-es cikkelyét). A tanulók tudásszintjének értékelésével foglalkozó hivatal által kidolgozott metodológia a törvény előírásait úgy interpretálta, hogy a magyar iskolába járó gyerekek nemcsak anyanyelvből és matematikából írnak fölmérő dolgozatot, hanem románból is. Próbáltuk megértetni az illetékesekkel, hogy a második osztályban járó gyermek anyanyelvi írásbeli ellenőrzése is megkérdőjelezhető, hát még a nem anyanyelvieké. Főként akkor, ha azt a törvény nem is kéri. Közbelépésünk eredménytelen volt.
A 117-es SKR több lényeges kérdésben is módosította a TT előírásait, de ezekből, sajnos, sokszor a visszarendeződés bontakozik ki. Az alapfinanszírozás a TT szerint a tanulókat megillető fejkvóta szerint alakul, helységekre lebontva. A 117-es SKR 105/5-ös pontja szerint ezután az összegek átcsoportosíthatóak. Akkor pedig mire való a fejkvóta, mire való a versenyhelyzet a minőségi munka alakítására? – tesszük fel a költői kérdést.
A doktori iskolák programjainak a finanszírozását a TT pályáztatás alapján osztotta el. A 117-es SKR ezt a miniszter hatáskörébe utalja. Tehát az objektív szempontok szerint történő elosztást a szubjektív váltja fel. Biztosan nem azért, hogy a mindenkori miniszter a saját pártjának nyújtott támogatást ezzel honorálja. A SKR lemond az egyetemeink hierarhizálásáról. Pedig a világon mindenütt hierarhizálnak. Ezt szorgalmazzák a munkaadók is, mert az alkalmazásnál nem mindegy, hogy ki melyik egyetemen szerzett oklevelet.
A TT szoros kapcsolatot teremtett az egyetemi autonómia és a társadalmi felelősség között. Vagyis tiszteletben tartjuk az egyetemi autonómiát, mondta. Az egyetemnek viszont, ahhoz hogy megfelelő költségvetéshez jusson, minőséget kell produkálnia. Ha nem ezt teszi, megszegte az egyezséget, és nem kap finanszírozást. A 117-es erről lemond, ami úgy is érthető, hogy „minőség ide vagy oda, mi így is úgy is juttatunk nektek pénzt”. Persze, tesszük mi hozzá, anélkül, hogy ezt megfelelő ellenszolgáltatásnak kellene követnie az egyetemek részéről.
A 117-es SKR-tel kapcsolatosan Mircea Miclea volt tanügyminiszter úgy vélekedik, hogy a román politikusokat a látványos, demagógiával teli egyéni ütközések jobban érdeklik, mint a valós kérdések megoldása. Szerinte azért van így, mert ez több szavazatot hoz (interjú a ziare.com internetes portálnak, 2014.01.13).
Vagyis továbbra is, ide s tova 25 éve, a változtatások korszakát éljük. A tanulók tudásszintje viszont nem igen emelkedik. Ezek a változtatások, mivel pozitív hatást alig érünk el általuk, arra engednek következtetni, hogy végső soron csak a változtatások kedvéért változtatunk. És ha ezek közben egyéni érdekeket is szolgálnak, azok teljesen „véletlenül” történnek.
Murvai László

Ráduly: „a rendőrség semmibe veszi a csíkszeredai önkormányzatot”
Több napirendi pontban döntött Csíkszereda önkormányzati képviselő testülete pénteken. Csíkszereda polgármestere többek között a rendőrség munkájának áttekinthetőségét kéri, mivel eddig passzívan viszonyultak a számonkérésre. Továbbá elemző bizottságot hozott létre a csíkszeredai önkormányzat, amelynek feladata lesz megvizsgálni azokat az eseteket, ahol a fűtés és melegvíz-költségek lakrészenként nagy eltérést mutatnak. A képviselő-testület márciusi soros ülésén továbbá döntött még a Székely Hoki Társaság megalapításáról is.
Kérdések és interpellációk napirendi ponttal kezdődött a márciusi ülés is a csíkszeredai városházán. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere kifejezte elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség nem tett eleget a jogi bizottság összehívásának, hogy összegezzék a rendőrség múlt évi tevékenységét.
Ráduly: „a rendőrség ma Csíkszeredában semmibe veszi a városi önkormányzatot”
„A rendőrség az önkormányzat meghívását megtagadta. Javaslom a testület mind a tizenkilenc tagjának, hogy ezt a típusú, semmibe vevő magatartást ne engedje el csak úgy a füle mellett” – hangsúlyozta Ráduly. Hozzátette: „a rendőrség ma Csíkszeredában semmibe veszi a városi önkormányzatot.” Mint kiderült a rendőrség levélben válaszolt a jogi bizottság meghívására, amelyben azt írták, a kérdéseiket írásban rögzítsék és juttassák el hozzájuk. Ráduly kijelentette az ilyenfajta intézményi magatartás elfogadhatatlan, „mindnyájan tudjuk, hogy a fejétől büdösödik a hal.
„Örömmel olvastam az újságban, hogy Dumitru Marinescut, Kovászna megye prefektusát leváltották, annak is nagyon örvendtem volna, ha azt olvasom, hogy a Hargita megyei rendőrparancsnok mondott le” – fogalmazott az elöljáró. Ráduly elmondta, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettessel is beszélni fog, hogy lépjenek ez ügyben. Szabó Soós Klára a jogi bizottság tagjaként hozzáfűzte: „számon kérjük a rendőrségtől ezt a magatartást, hiszen a törvény előírja, hogy be kell számoljanak a tevékenységükről, kötelezettségük, hogy a feltett kérdéseinkre érdemben válaszoljanak. A törvény betartása rájuk is vonatkozik.” Az önkormányzati képviselőtől megtudtuk erről átiratot küldenek a rendőrségnek.
Vigadó a Norvég Alapból
Antal Attilától, Csíkszereda alpolgármesterétől megtudtuk lehetőség nyílt arra, hogy a Norvég Alaphoz pályázzanak a Vigadó épületének felújítására. A kiírás feltételei miatt viszont a korábban 24 hónapban meghatározott kivitelezési időtartamot lecsökkentették 14 hónapra, azaz ekképpen módosították az ingatlan felújításának megvalósíthatósági tanulmányát.
Elemző bizottság alakult
Megszavazta a képviselő testület egy olyan elemző csoport létrehozását, akiknek feladata lesz megvizsgálni a fűtés- és melegvíz-költségek, lakrészenkénti eltéréseinek okát, ugyanazon lépcsőházon belül, azonos típusú lakrészek esetében. A bizottság három tagból áll: egy-egy szakemberből a városházától és a Közüzemektől, illetve harmadikként az érintett lakószövetségi elnökből tevődik össze. A polgármesteri hivataltól Tamás Imre, a Lakástulajdonosi társulásokkal kapcsolattartó iroda munkatársa, végzi el ezt a feladatot. A lakosság, ennél az irodánál jelezheti, ha kiemelkedően nagy költségbeli különbségeket tapasztal.
Megalapították a Székely Hoki Társaságot
A csíkszeredai önkormányzat mellett három alapítótagja van a Székely Hoki Társaságnak: Becze Tibor, Demeter Attila, valamint Portik Ferenc személyében. A hokiakadémia a fociakadémia mintájára alakult, a tervek szerint már ősztől elindítják a korosztályos jégkorongozók képzését intézményesített formában. Csíkszeredán kívül érintettek Gyergyószentmiklós, Csíkkarcfalva valamint Kézdivásárhely csapatai is.
További határozatok
Tárgyalóbizottságot neveztek ki a képviselő-testületi döntésre, amely révén a Gál Sándor utcai parkolót megvásárolnák tulajdonosától. „Jó néhány éve alakítottunk ki ott parkolót, de kiderült, hogy arra az ingatlanra kiadtak egy birtoklevelet, és tekintettel arra, hogy nem volt betelekkönyvezve, ezért nem tudtuk, hogy magántulajdon” – mondta a polgármester. A tulajdonossal végül egyeztetnek, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy eladja a városnak a 86 négyzetméteres területet. A márciusi ülésen továbbá elfogadták az Octavian Goga Nemzeti Kollégium hőszigeteléséről szóló pályázatot is.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro,

“Nem vasárnapi lelkész volt”
Huszárok díszsorfala között távozott a vasárnap délelőtti istentiszteletről Gellért Gyula bihardiószegi tiszteletes: összesen 36 év lelkészi szolgálat után – melyből 16 esztendőt volt érmelléki esperes – április elsejétől nyugdíjba vonul.
Az április elsejei dátum emlékezetes marad a bihardiószegi református egyházközség történetében: 1990-ben ezen a napon lett a gyülekezet lelkésze a Szentjobbról érkezett Gellért Gyula, s most, 24 év múltán ezen a napon megy nyugdíjba. A március 30-i úgynevezett kiköszönő istentisztelet rendhagyó módon, a hagyományos rendtartástól eltérően kezdődött, ugyanis az első percekben Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese köszönt el elődjétől, boldog és áldott nyugdíjas éveket kívánva, majd saját szolgálati teendőire tekintettel távozott. Az igehirdető maga az ünnepelt volt, aki először, mintegy örökül hagyva maga után, Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből idézte a Szeretet Himnuszaként ismert részt, majd a prédikáció alapigéjét kiválasztva tovább fűzte a gondolatot: “… szeressétek egymást.” (Ján.15/12)
Tanulás, szeretet
Nem csak az alapige kiválasztásában, de magában a prédikációban is tartotta magát a tiszteletes ahhoz, amit tőle hosszú évek alatt megszokhattunk: lényegre törően, röviden beszélt, tudatában, hogy a bő lére eresztett prédikációban nem a mondanivalót kutatja annak hallgatója, hanem az áment lesi. Kifejtette: ugyanazzal a gondolattal búcsúzik a diószegiektől, amivel hajdan a szentjobbiaktól is, miszerint egy életen át tanulni kell, illetve a szeretetet szüntelen gyakorolni, mert aki ezeket elmulasztja, az az életét mulasztja el. A prédikációt ugyanúgy a hirdetések követték, mint máskor, mintegy mutatva, hogy az élet április elseje után is folytatódik, még, ha nem is ugyanaz lesz, mint előtte. Erre utalt, hogy a továbbiakban szólók egyike-másika hangja ugyancsak elcsuklott a meghatódottságtól.
Visszatekintés
Az Asók István kórus szolgálata után Szilágyi Jolán olvasott fel egy, a nyugdíjazás alkalmából készült visszatekintést. Ebből egyebek mellett megtudhattuk, hogy Gellért Sándor tanár-író és Magoss Juliánna tanítónő fia dolgozott színesfémércbányák feltárójaként, 70 kg-os súlycsoportban Máramaros megye cselgáncsbajnoka volt, a teológiai tanulmányait 1973 és ’74 között végezte. Egy évig volt segédlelkész Aradon, majd 12 évig szolgált Szentjobbon, ahonnan, mint említettük, 24 éve került Diószegre. Az egyházmegye esperesi tisztét 1994-től 16 évig látta el, egy évtizedig volt az egyházkerület levéltárosa, ugyanennyi ideig az Érmelléki Diakóniai Alapítvány elnöke. Két évtizedig zsinati tag, 16 évig tagja a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének.
Az építő kéz nyoma
Ha folytatnánk a szolgálati helyein a gyülekezetépítésben, a hagyományőrzésben, a nevelésben elért eredményeinek sorolását, valószínűleg az oldal alján az íróasztal lapjára is rónánk még a sorokat. A főbb bekezdéseket Jakab László főgondnok próbálta lajstromozni, sorolva a javításokat és építésekét, a szobrok, kopja- és lármafák, emléktáblák avatását, a Nyúzóvölgyi Népünnepély megteremtését. Ahogyan az egy egykori cselgáncsbajnokhoz illik, Gellért Gyula lelkészként is mindig úgy alakította a dolgok folyását, hogy azok ereje a cél érdekében egyesüljön, elevenített fel emlékeit Szabó Ödön képviselő, megyei RMDSZ-elnök, majd Mados Attila polgármester méltatta a lelkész egyház és közösségépítő szerepét, mint olyan személyiségét, akinek keze nyoma ott marad a községen. A nyugdíjazás alkalmából a nőszövetség, a vallástanárok, az IKE-sek köszöntötték még Gellért Gyulát, aki a helyi huszárok díszsorfala között, a bejáratnál várakozó gyülekezeti tagok tapsa közepette hagyta el a templomot, hogy aztán fogadja a kézfogásokat, a megérdemelt nyugdíjas évekre vonatkozó jókívánságokat.
Rencz Csaba
erdon.ro,

A világ egyik legjobb közönsége van Váradon
A Kiss Stúdió Színház húszéves jubileumi ünnepségének meghívottja volt Trill Zsolt, a budapesti Nemzeti Színház színművésze. Ezt az alkalmat megragadva beszélgettünk a pályáját a beregszászi színházban kezdő, oda játszani rendszeresen visszatérő színművésszel.
– Honnan származik a kapcsolata a nagyváradi Kiss Stúdió Színházzal?
– Ez a kapcsolat tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Azt hiszem mi akkor már megkaptuk Beregszászban a színházépületet, de akkor még nem volt meg a nagytermünk, hanem csak egy pici kis stúdiónk volt, és egyszer csak megjelent Vilmos (Varga Vilmos színművész, a Kiss Stúdió Színház tagja – szerk. megj.), és meghívott bennünket Váradra. Csehov egyfelvonásosokkal jöttünk először ide. Kétszer voltunk itt, a Csehov egyfelvonásosok mellett a Godot-ot játszottuk. Aztán mindig találkoztunk valahol, de közös dolog már nem született, biztos, hogy a távolság is nagyban közrejátszott ebben.
– Milyen a kárpátaljai magyar színjátszás helyzete, és mi a legnagyobb különbség az ottani kisebbségi magyar színház és a magyarországi színjátszás között?
– Én nem tudom, hogy van-e különbség. Én úgy érzem, hogy van jó színház, meg van olyan színház, amelyik nem működik, én ebben látom a különbséget. Az biztos, hogy a beregszászi színháznak a mostani periódusa nem a legideálisabb, mert Attila (Vidnyánszky Attila rendező, a beregszászi magyar színház alapítója, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója – szerk. megj.) nagyon keveset van odahaza. Mi haza-hazamegyünk, és játszunk otthon, nagyon keveset, teszem hozzá, de hazamegyünk. Attila azzal próbálja ezt kompenzálni, hogy évente rendez egy-egy előadást, mert azért csak maradtak otthon fiatalok. Viszont nem egyszerű a helyzet, mert nincs rendező utánpótlás, és az sem biztos, hogy a végzős főiskolások közül bárki lemenne Beregszászba, mert nem olyan egyszerűek ott a körülmények.
– A beregszászi magyar színház presztízse sem csábítja oda a fiatal magyar művészeket?
– Igen, a presztízs megvan, csak hát én nagyon nehezen tudok erről beszélni, mert nem vagyunk odahaza, és biztos, hogy sokkal nagyobb elánnal kéne csinálnunk, de sajnos jelenleg erre nincs időnk. Attila valamilyen szinten felügyeli a helyzetet azzal, hogy évente rendez egy előadást, és ott vannak azok a beregszászi előadások is, amelyeket most játszunk a nemzetiben. Ez biztos, hogy nagyon sok embernek nem tetszik, viszont nekünk azért jó, mert ezek az előadások tovább tudnak élni. Egyébként is azt hiszem, hogy az idő nem koptatta el ezeket az előadásokat. Én nagy örömmel játszom a Három nővért, a három Csehov egyfelvonásost a Szarvassá változott fiút, a Tótékat.
– Nagy váltás volt a debreceni Csokonai Színházból átmenni a Nemzeti Színházba?
– Mindenhol dolgozni kell. Beregszászon is dolgoztunk, Debrecenben is dolgoztunk, a Nemzetiben is dolgozni kell. Ez alól nem lehet kibújni. Persze, hogy van az emberben egy izgalom, hogy mégiscsak a Nemzeti Színházban játszhat. Én ezt megpróbálom egészségesen kezelni, nem átesni a ló másik oldalára. Én ezt nagyon komoly munkának tekintem, és úgy is próbálom csinálni. Hogy bennem mi játszódik le, az meg az én magánügyem. Azért nem érdemes erről beszélni, mert folyamatosan mindenhol, mindennel visszaélnek.
– Magyarországi színházi tapasztalatai mondatják önnel ezeket a keserű szavakat?
– Hát igen, ha az ember őszintén mond valamit, akkor is baj van, ha megjátssza magát, akkor is baj van. Itt mindig mindenbe bele tudnak kötni. Egyetlen egy dologba nem lehet belekötni, mégpedig abba, ami a színpadon történik. Vagy ha mégis belekötnek, az engem egyáltalán nem érdekel, mert mindenkinek lehet róla véleménye, és biztos, hogy van is, de én ugyanolyan szeretettel és boldogsággal játszom Budapesten, mint ahogy játszottam Beregszászban vagy Debrecenben. És amikor a Nemzeti Színház új előadásaival elmegyünk bárhová, akár Magyarország területén, akár a határon túlra – most például a Shakespeare-darabunkkal megyünk Craiovára – én ugyanolyan boldogsággal játszom ott is, mint bárhol a világon.
– Az, hogy mindenbe belekötnek, az ön szerint csak a színházi világban érvényes, vagy az egész magyar társadalomra jellemző?
– Ez nem csak a magyar társadalomra érvényes, hanem úgy általában a világra. Mindig szidjuk magunkat, de az összes nép egyforma, mindegyik népnek van jó oldala, és van rossz oldala. Én azt hiszem, hogy azok az emberek foglalkoznak sokat másokkal, akik nem tudják magukat lekötni, akiknek nincsenek feladatai. Akinek van feladata, az csinálja a dolgát, ez ennyire egyszerű.
– Hogyan osztja meg idejét Beregszász, Debrecen és Budapest között?
– Debrecenben már csak azokban a még futó előadásokban játszom, amelyek ott születtek. Ha ritkán is, de hazajárok Beregszászra játszani, de a legtöbb feladat most a Nemzeti Színházban van.
– Vannak-e még olyan szerepek, amiket még nem játszott el, de feltétlenül el szeretne játszani?
– Én nagyon szerencsés voltam, vagyok, és remélem, hogy leszek is, mert én soha nem vágytam semmire, de hogyha a lelkem mélyén mégis vágytam, akkor azt is megtartottam inkább magamnak, mert lehet, hogy ezek a pici kis titkok is megvalósulhatnak valamikor. De igazság szerint nekem nem nagyon van ilyen álmom, mert mások valahogy minidig jobban tudják, meg látják, hogy nekem mi kell. Én nem nagyon tudom magamat kívülről beazonosítani, és nem nagyon tudom, hogy nekem mire van szükségem, és lehet, hogy amire én gondolok, az egyáltalán nem jó. Egy külső szem lehet, hogy sokkal jobban fel tudja mérni az én állapotomat, mint én magam. Erre mondhatjuk azt, hogy gyáva vagyok, meg egy csomó mindennel lehet minősíteni, de én inkább azt mondom, hogy ami jön, azt megpróbálom megcsinálni.
– Milyen darabokkal készül, illetve a nemzeti színházban milyen előadások készülnek, amelyek netán Váradra is elérkezhetnek?
– Amikor Attila a Tamási darabbal kezdte az évadot (Tamási Áron Vitéz lélek című darabja volt a nemzeti színház első bemutatója a 2013–2014-es évadban – szerk. megj.), ebben a gesztusban az is benne volt, hogy a határon túlra is elvigyék minél több helyre. Úgy is van kitalálva a darab, hogy készült hozzá egy utazó díszlet is, és ha van aki elhívja, akkor elmegyünk és eljátsszuk. Nagyon sok izgalmas dologgal foglalkozunk: megcsináltuk Silviu Purcăretevel az Ahogy tetsziket, de játszom az Operettben, aztán, ha minden igaz, Gorkijnak Az éjjeli menedékhelye következik, tehát van mivel foglalkozni.
– A debreceni Csokonai Színház tagjaként többször fellépett már Nagyváradon. Milyennek találta az itteni fogadtatást?
– Szerintem a világ egyik legjobb közönsége van Nagyváradon, és ezt nem azért mondom, mert itt vagyok. Ennek a városnak van valami csodálatos kisugárzása, és nem véletlen az, hogy itt nagyszerű zsenik, egyéniségek születtek, akik vitték a városnak a hírét. Ez tényleg egy fantasztikus közönség, mert bármivel voltunk itt, Az ember tragédiájától elkezdve a Fodrásznőn, és a Tótékon át egészen Purcărete Scapinjáig, mindent hihetetlenül izgalmasan fogadtak. Lehet, hogy itt két, vagy három előadásra elég közönség van, de az is lehet, hogy az összes bérletes előadás teltházas, ezt nem tudom, de az biztos, hogy én mindig nagyon jól éreztem itt magam.
Pap István
erdon.ro,

N Y I L A T K O Z A T
Áldott legyen Antall József néhai miniszterelnök, valamint Szacsvay Imre néhai országgyűlési jegyző emléke, akiknek tavaly decemberben Székelyhídon, illetve idén, március idusán, Biharsályiban szobrot állítottak. Önmagában tekintve csak örvendenünk lehetne mindkét történelmi, politikai nagyságunk emléke ilyetén megörökítésének.
Értelemszerűen, nem is a jeles szoboralakokkal, hanem egyes szoborállítókkal támad gondunk, amikor kilétüket és viselt dolgaikat számbavesszük.
Petőfi koszorúi című versében Babits Mihály ezt kérdezi:
„Ki ünnepli Őt ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond…?”
Petőfi, Antall és Szacsvay koszorúit ma olyanok hordják az általuk emelt szobraik elébe, mint Szabó Ödön RMDSZ-vezér és korrupt csapata, valamint Makay Zsolt, a Jólét és Szabadság (JESZ) kétes hírű magyarországi kalózpárt elnöke, akik kivételes értékű szellemi nagyjaink nevével és művével próbálják hitelesíttetni / legitimáltatni magukat, és igyekeznek pártos politikai tőkét kovácsolni belőlük – huszonöt esztendővel a kommunista diktatúra bukása után (1989).
Apropo: kommunizmus. A bihari RMDSZ és Szabó Ödön személyi, politikai koordinátáinak meghatározói semmiképpen nem a szóban forgó szobrok által megörökített, neves nagyságok, hanem sokkal inkább az a díszes „elvtársi kör”, akiket az elmúlt években előszeretettel Nagyváradra hívtak és vendégül láttak, nevezetesen: Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Kuncze Gábor, Nyakó József, Újhelyi István, Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, Gurmai Zita és Tsaik.
Makay Zsoltról és a JESZ-ről viszont – egyebek mellett – azt kell tudnunk, hogy Antall József rendszerváltoztató örökségéhez nekik aztán végképp semmi közük nincsen, az Antall-örökösöktől is teljesen elszakadtak, nem is beszélve a Lezsák Sándor nevével fémjelzett, hiteles MDF-vonulatról. Maga a Család erről így nyilatkozott: „A JESZ-szervezettel az Antall-család a mai napig perben áll… Önmagában szép, hogy a szoborállításra sor kerülhetett, de »hitelt nem érdemlő alapítvány« keze által.” A leírottak összefüggésében szólva értékes ugyan „a süttői mészkő”, melyből a mártírjegyző szobrának talapzata készült, de semmiképpen sem kívánatos, hogy a JESZ és annak pártalapítványa „aktívan jelen akar lenni nem csupán a Kárpát-medencében, hanem a tengeren túl is” (Makay Zsolt).
Erkölcsileg és politikailag egyenesen kártékony, hogy nemcsak történelmünket – ennek részeként pedig magát a Szacsvay Imre vérével aláírt Függetlenségi Nyilatkozatot –, hanem a szoborállítás nemes ügyében részes „nemes és szent egyházainkat” is obskurus politikai céljaik elérésére és igazolására próbálják felhasználni nevezett nemzetpolitikai kalandorok.
Mindezeket azért szükséges tisztázni, hogy történelmi nagyjaink nevét, emlékét és szobrait megtisztítsuk a jelenkor politikai sarától.
Nagyvárad.
Tőkés László
EP-képviselő
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke