Székelyudvarhelyen tartja EP-kampányindító rendezvényét az RMDSZ
Erdélyt Európába – magyar érdeket Brüsszelbe címmel 29-én, azaz ma tartja a Szövetség kampányindító rendezvényét.
Az eseménynek a Városi Sportcsarnok (Bányai János utca 1. szám) ad otthont, és 12 órakor kezdődik. „Az Erdélyt Európába – magyar érdeket Brüsszelbe szlogenek égisze alatt zajlik a szombati, nagyszabású kampányindítónk, amelyre ezerötszáz meghívottat várunk, az ország minden szegletéből" – nyilatkozta csütörtökön Kovács Péter főtitkár.
Hozzátette: a rendezvényen jelen lesz a Szövetség országos vezetősége, valamint bemutatkoznak az európai parlamenti képviselőjelöltek is.
A kampányfőnök tájékoztatója szerint a rendezvényen részt vesz és beszédet mond Böjte Csaba atya, valamint egy meglepetés felszólaló is lesz.
Erdély.ma,

Böjte Csaba: hiszek a kimondott szó erejében, hiszek a bölcs párbeszédben, ezért elmegyek szavazni
Böjte Csaba felszólalásában elmondta: „nagyon fontos, hogy minél több magyar embert küldjünk Brüsszelbe, azért, hogy ők a mi közös hangunkat hallassák. A hitemet szeretném a jelöltek tarisznyáiba tenni, útravalóul” – emelte ki beszédében a ferences szerzetes, majd hozzátette: „politikusainknak párbeszédet kellene folytatniuk még akkor is, hogyha az ellenzékről van szó. Szükség van arra, hogy munkájuk során nyissanak a román vezetők felé is.”
Böjte Csaba felszólalásában rámutatott, hisz a kimondott szó erejében, a bölcs párbeszédben, ezért elmegy szavazni, és mindenkit arra biztat, hogy vegyen részt a választásokon és támogassa szavazatával azokat, akik vállalják, hogy egyházainkat, népünket képviselik majd a bukaresti, a budapesti, a brüsszeli döntéshozó fórumokon.
„Jézus hitt a párbeszéd erejében. Ha megnézzük az ő életet, azt látjuk, hogy nem a csodáival váltotta meg a világot, hanem az őszinte, tiszta szóval. Mindenkihez volt egy jó szava. Hiszek a párbeszéd erejében, és ezzel a hittel kellene az Uniót is meggyőzni. Mi egykoron egy határok nélküli Európai Unióban hittünk, ahol családjainkkal békésen élhetünk. Adná az Isten, hogy ez meg tudjon valósulni” – hangsúlyozta Böjte atya beszédében.
Közlemény
Erdély.ma,

Hogy ünnep legyen a választás
Nem lett hát igazuk a szolgálatos megosztóknak, álságosan aggódóknak, akik azzal érveltek, hogy miután a Magyarország határain kívül élő magyar állampolgárok számára is biztosították a szavazati jogot, az anyaországi kampány begyűrűzik az elszakított területekre, vagy éppen kampánytémává válik a külhoni magyarság.
Lám, Magyarországon lassan véget ér a kampány, nálunk pedig javában zajlik már a szavazás, és eddig az a tapasztalat, ünnepként éli meg az eseményt a Magyarország határain kívül élő magyarság. Nem a megosztottságról, a viták kiéleződéséről, heves politikai csatározásról érkeznek hírek – inkább arról, hogy sokan kívánnak élni szavazati jogukkal, sokan akarnak beleszólni a nemzet dolgaiba.
De ahhoz, hogy ez így alakuljon, igen sok mindenre volt szükség. Mindenekelőtt nemzetben gondolkodó magyar kormányra, amely felelősséget vállal a külhoni magyarságért, nemzeti újraegyesítésre törekedett, és amelynek volt bátorsága szavazati jogot is biztosítani a frissen honosított magyar állampolgároknak. Kellett a négy évvel ezelőtti voksoláson elnyert erős felhatalmazás is, amelynek köszönhetően gyakorlatilag nemzetpolitikai konszenzus alakult ki Magyarországon, és Gyurcsány Ferenc pártját leszámítva végül senki sem mert nyíltan szembeszegülni e törekvéssel. Talán még kevéssé látszik, de minden bizonnyal szükség volt olyan kormányzásra, amelynek sikerült kihúznia a kátyúból az országot, és amelynek eredményeit a felmérések szerint a szavazópolgárok is elismerik – aligha véletlen, hogy a közvélemény-kutatások szerint toronymagasan vezet a Fidesz. Ennek is köszönhető, hogy a Jobbikot leszámítva a magyar pártok nem nagyon kampányoltak az ország határain kívül: a baloldal tisztában volt vele, hogy meleg fogadtatásra nem számíthat, és felmérték, a jelenlegi helyzeten oly sokat nem változtathat az az egy-két mandátum, amelynek sorsáról a külhoniak döntenek.
Végül pedig az is kellett a sikerhez, hogy az országgyűlési választásokhoz pártpolitikán túlmutató, nemzeti ügyként viszonyuljon az erdélyi magyar társadalom egésze: az összes magyar párt, a civil szervezetek és az egyházak egyaránt részt vesznek a mozgósításban, segítséget nyújtanak a folyamatban. Mindannyian megértették: ez a választás az összetartozás ünnepe is. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Életre szóló Erdély-élmény (Bodor Ádám Sepsiszentgyörgyön)
Nem tudhatjuk pontosan, mi történik az emberrel és az ember agyában, amíg valami papírra vetül, meghagyom ennek a titokzatosságát – mondotta tegnap este Sepsiszentgyörgyön Bodor Ádám. A Kossuth- és József Attila-díjas író életpályájáról, alkotási módszeréről beszélt a Tein Teaházban, és részt vesz az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) hét végi árkosi táborában. A Kultúrteaház tizennyolcadik kiadásán a székelyföldi irodalmi körúton lévő, számos irodalmi díjjal elismert prózaírót beszélgetőtársa, Murányi Sándor Olivér író kérdezte. A kolozsvári születésű Bodor Ádám (1936) negyvenhat évesen Budapestre telepedett 1982-ben, azóta ott él, ám fellépései ritkák, azok mindenhol „irodalmi csemegének” számítanak. Művei (tárcái, novellái mellett egyik legismertebb regénye a Sinistra körzet – szerk. megj.) képzeletbeli tájakon játszódnak, ám a létező környezetünk elemeiből épülnek fel, Erdély északi, északkeleti területén behatárolható helyszínekből – magyarázta Bodor. Hogy miért éppen ez a terület lett a modellezés helyszíne, annak tájismereti és érzelmi okai vannak – tette hozzá. Amíg itt élt, hónapokat töltött ebben a térségben, számára Máramaros Erdély legizgalmasabb vidéke, egyrészt a megrendítő táj miatt, másrészt az etnikai összetétel is megragadta: a szórványmagyarság mellett cipszer bányászok, ruszinok, zsidók élnek ott. Kizárólag kitalált történeteket ír, „számomra addig izgalmas, amit írok, amíg én sem tudom, mi fog történni”. Helység- és személynevei egyaránt különlegesek, „nem mindegy, hogy hívnak, ebben van valami mágikus szuggesztió is, egy név hangzása beindítja az emberi képzeletet”. Tizenhat éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári börtönben tartották fogva két évig. Bodor Ádám a börtön hatására lett író, azt mondta, legérzékenyebb korban került rács mögé, rendezett polgári létből egy számára teljesen ismeretlen, elképzelhetetlen világba. „Bennem annyira élt, hogy énvelem egészen rendkívüli és életre szóló dolog történik – fejtegette –, hogy ez elnyomott mindent. Én is éhes voltam, bizonytalanságban, rettegések közepette éltem, és mégis az élmény izgalma annyira elnyomta ezt, hogy amikor kiszabadultam, ad absurdum nem voltak rossz emlékeim. Úgy éreztem, mindent, ami ott történik velem, későbbi életemben hasznomra fordíthatom, páratlan gazdagon léptem ki a börtön kapuján”. Református teológiát végzett, majd egyházkerületi levéltárosként dolgozott Kolozsváron, de szakított az irattologatással. Másoló-fordító irodában folytatta, aztán esténként a konyhában kimerülten ,,körmölgetett”, így kezdődött. Budapestre azért költözött, mert úgy érezte, beszűkülnek a publikációs lehetőségek, de élt benne a kíváncsiság is, hogy máshol is kipróbálja magát. Noha ott él több mint harminc éve, számára Budapest ihletet nem adott („nem jó város”), az erdélyi évtizedek látták el életre szólóan élménnyel, élettapasztalattal. Amikor teheti, elmegy a Radnai-havasokba, „síelget” a Hargitán – most is onnan érkezett –, mert még mindig szereti az utazással járó élményeket, évente 5–6 alkalommal jön Erdélybe egy-két hétre.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Viharos székely sorsról (Földi István-könyvbemutató a szülővárosban)
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében csütörtökön számos érdeklődő és Földi István fia, Földi Imre és unokája, Sántha Péter jelenlétében dr. Szőcs Géza ny. egyetemi tanár, közíró bemutatta Földi István Székelynek születtem című posztumusz könyvét, mely a Földi család magánkiadásában jelent meg.
Az est házigazdája, Dimény Attila, a múzeum vezetője bejelentette: idén, a Gábor Áron-emlékévben ismét kiadják Földi István Gábor Áronról írt színművét. A 111 évvel ezelőtt Kézdivásárhelyen született Földi István (1903–1967) életpályáját és frissen megjelent könyvét dr. Szőcs Géza mutatta be. „Székely magyar ember volt az első román világban, székely magyar volt a magyar világban és székely magyar maradt magyarhonban is. Sorsa a viharos székely sors, annak örömeivel és keserveivel. Irodalmi műveiben ezekről számol be hitelesen, és állít maradandó emléket a székely sorsnak” – hangsúlyozta a kötet szerkesztője. Arról is szólt, hogy a családtól kapott kézirat a Visszaemlékezések címet viselte, de a családdal közösen a Székelynek születtem címet választották. A könyv borítóját ifj. Szőcs Géza készítette. Szőcs Géza javasolta, hogy Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy tanácsa a Gábor Áron-emlékévben adományozzon post mortem díszpolgári címet Földi Istvánnak. Őt követően dr. Földi Imre sebész főorvos és unokája, Sántha Péter közgazdász köszönte meg az egybegyűlteknek, hogy ilyen szép számban eljöttek a könyvbemutatóra. A találkozó végén a kötet szerkesztője és a szerző fia dedikált. Tegnap este a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatták be a Földi-könyvet.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Tükör az erdélyi magyar orvosképzés elé
A XXI. Tudományos Diákköri Konferencia
Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében megnyitották a XXI. Tudományos Diákköri Konferenciát.
A Művészeti Líceum kamaracsoportjának megnyitóját követte Madár István negyedéves orvostanhallgató köszöntőbeszéde. Mint mondta, a TDK az erdélyi magyar orvosképzés elé kívánt tükröt állítani. A konferencia célkitűzései, szerepe között említette a tudományos munkáknak adott szakterületen való elmélyülést. Az idén háromszáz tudományos szakdolgozat kerül bemutatásra, ez a tavalyinál 30%-kal több dolgozat beérkezését jelenti. Újdonságként említette a konferencia akkreditálását, mely révén az egyetemet végzettek célcsoportját is megszólíthatták. A négy műhelymunka szükségességének bizonyítéka, hogy a meghirdetett helyek perceken belül elfogytak, így a huszonegy előadásszekció miatt a Bernády Házat is igénybe vették. Köszönetet mondva a tanároknak és sok sikert a dolgozataikat bemutató diákoknak, reményét fejezte ki, hogy a XXI. TDK felnőhet a XXI. század követelményeihez.
Dr. Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora mindenekelőtt ennek a konferenciának a hagyományát értékelte, mivel huszonegy év után is változatlan lelkesedéssel szervezik meg és bonyolítják le. A szolidaritás fontosságát hangsúlyozta diákok, tanárok részéről egyaránt. "Szép konferenciát szerveztetek, és remélem, a huszonkettediken is itt leszek"– zárta a szervezők kitartó munkáját illető elismerő szavait az egyetem rektora.
Dr. Szilágyi Tibor rektor-helyettes a TDK megnevezését boncolgatta, amelynek jelentése valamikor szakkör volt, mostanra meghitt szakmai kapcsolatot jelent diák és tanár között, mely a véleménycserén és közös munkán alapszik.
Ahhoz, hogy a magok kicsírázhassanak, biztosítani kell a megfelelő közeget, ám e téren szerinte hiányosságok vannak, mondta a rektorhelyettes, jelezve, hogy főképp a tanárokra utalt. A konferencia keretében bemutatásra kerülő dolgozatok révén a résztvevők két-három év munkáját mutathatják be. A rektorhelyettes felkérte a bírákat, hogy a szakmai dolgozatok elbírálása során a személyes előítéleteiket félretéve, a lényegre, szakmai tudásra összpontosítva értékeljenek. Reményét fejezte ki, hogy az erdélyi TDK-nak továbbjutási lehetősége van a jövőben megszervezendő magyarországi TDK-n való részvételre, ugyanakkor a szakdolgozatok megjelentetését is szorgalmazta.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely),

Díjazott kultúra
Olvasóink közül is biztos többen felfigyeltek arra, hogy a március 15-i ünnepségek alkalmával magyar állami kitüntetéssel jutalmazott székelyföldi díjazottak nagy hányada a szellemi élet, a kultúra jeles képviselője. Lapunk is tudósított az elismerések átadásáról, közzétettük a kitüntetettek teljes névsorát, de mellékletünk külön is gratulál a díjakat frissen magukénak tudó alkotóművészeknek, könyves embereknek, tollforgató szerzőknek, a fotóművész Bálint Zsigmondnak és az író, könyvkiadó Káli-Király Istvánnak Marosvásárhelyről, Hajdú Áron Péter könyvkiadónak és dr. Balázs Lajos néprajzkutatónak Csíkszeredából, Kosztándi B. Katalin és Ütő Gusztáv képzőművészeknek, Kisgyörgy Zoltán helytörténeti szakírónak, újságírónak Kovászna megyéből. Hármukat arra kértük, pár mondatban foglalják össze, milyen gondolatokat, érzelmeket váltott ki belőlük az elismerés.
Bálint Zsigmond fotóművész, a Magyar Arany Érdemkereszt birtokosa:
"A székelyföldi falvak, melyeknek egy töredékét sikerült bejárnom, még mindig tartogatnak meglepetést a kíváncsi, érdeklődő és tudatos fotográfus számára. A fellelhető tárgyi eszközök, egy- egy féltve őrzött tisztaszoba, az ünnepi évfordulókhoz kötődő szokások mind-mind kincsesbányát jelentenek. Mögötte ott a porta gazdája feleségével, családjával, akiknek a tekintetéből sugárzik az őszinteség, vállalják önmagukat, és saját énjüket adják a fényképeken. Minderről a hosszú évtizedek során rendkívül gazdag képanyag gyűlt össze, ehhez magam is hozzájárultam. Mutatóba hetek óta egy reprezentatív válogatás látható belőlük itt, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán is, ahol ezt a megtisztelő kitüntetést átvehettem. Mi, fotósok is tudjuk, hogy egyre sürgetőbb nálunk is intézményesen begyűjteni minden kis mozaikkockát, hogy semmi el ne vesszen az értékeinkből. Úgy érzem, ez a díj további gyűjtő, megőrző munkára serkent, ugyanakkor a kiváló erdélyi fotográfusok tevékenységének az elismerését is jelenti."
Káli-Király István könyvkiadó, író, irodalomszervező, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje tulajdonosa:
"Természetes, hogy jólesik az elismerés. A rendszerváltást követő két és fél évnyi politizálás után vált nyilvánvalóvá számomra, hogy alkalmatlan vagyok erre a szerepre. Szerencsére lehetőség adódott arra, hogy belépjek a könyvek világába, és ne csak íróként gazdagítsam a Gutenberg-galaxist, hanem könyvkiadóként is. Ettől lettem boldog, és noha mindenki tudja, mennyi gond van a könyvkiadás berkeiben, én ajándékként tekintek az eltelt huszonegy évre, amióta esélyt kaptam arra, hogy a Mentor Kiadó működtetésével maradandó értéket teremthessünk. Külön öröm, hogy létrehozhattuk a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt, amely nem csak városunk kiemelkedő kulturális eseménye, össz-magyar viszonylatban is joggal számon tartott rendezvénnyé nőtte ki magát. Az, hogy igyekezetemet most egy ilyen díjjal is jutalmazzák, nyilván ösztönzés lesz mindabban, amit a továbbiakban tenni fogok."
Hajdú Áron Péter könyvkiadó, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa:
"Ez a kitüntetés is megerősít abban a meggyőződésemben, hogy munkánkban mindenre folyamatosan odafigyelve, maradandót lehet alkotni. Két évtizede kapcsolódtam be a ’89 után Székelyföldön is fellendülő könyves mozgalomba, könyvkiadásba. Mi, akik Csíkszeredában vállaltuk fel ezt a szolgálatot, a nehézségek tudatában is hiszünk a könyvkiadásban. Akárcsak a kezdetekkor, ma is vallom, hogy itt a végeken is lehet minőséget produkálni. Sőt, csakis ezt kell tennünk, az igényesség a könyvek világában talán még fontosabb, mint más területeken. Erre építettük fel a magunk könyvműhelyét is. Tizenöt éve az Alutus nyomdával is ehhez tartjuk magunkat, és gondolom, érzékelhető, hogy a Bookart egy évtizedes tevékenysége, kiadói termése is ezt a törekvésünket tükrözi. Ebbeli erőfeszítéseinket a díjazott sikerkönyvek is alátámasztják. És nem véletlen, hogy többes számban beszélek. Őszintén úgy tartom, hogy a magyar állami kitüntetés, amit most átvehettem, nemcsak nekem, hanem teljes munkaközösségünknek, a hivatásukat szerető kollégáimnak is szól."
(nk)
Népújság (Marosvásárhely),

Címereink tudósa
– Beszélgetés dr. Szekeres Attila István heraldikussal –
"Magyarország köztársasági elnöke dr. Szekeres Attila István heraldikus részére múltunk, gyökereink kutatásáért, a magyar, a szász és a székely jelképek, szimbólumok tudományos igényű népszerűsítéséért és a székelyföldi magyar jelen erősítéséért a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából" – szól a hír. Honfitársunk – mondhatnám büszkén: földink – itt született Marosvásárhelyen, gyerekéveit a család ősi fészkében, Mezőmadarason töltötte, majd a református lelkipásztor apát követve Radnótra költözött a család. Attila a Bolyaiban érettségizett, a sors Sepsiszentgyörgyre sodorta. Itt aztán úgy ráragadt a székely nyelvjárás, hogy engem is megtévesztett ez a mezőségi székely. Kiváló újságíró, munkáját Méray- díjjal és Oltyán László-díjjal ismerték el, a MÚRE-ban másfél évtizede tevékenyen részt vesz, az újságíró társadalom érdekeiért, a minőségi újságírásért emelve szót. A Becsületbíróságnak is tagja újabban. Tanult, egyetemekre járt, különböző szakokat látogatott, és közben heraldikussá képezte magát, címertanból doktorált.
– Legelőször azt tisztázzuk, mi is az a heraldika?
– A heraldika vagy címertan a történelem segédtudománya, mely a címerek keletkezésével, fejlődésével, összetételével, szerkesztésével, megjelenítésével, értelmezésével, adományozásával vagy felvételével és használatával foglalkozik. A heraldika két részből áll: címertudomány, amely a címeralkotás elméletével, a címerek meghatározásával, öröklésével foglalkozik, és címerművészet, amely a címerek plasztikus megjelenítésével. Én mindkét ágat művelem, habár hangsúlyozni szeretném, nem vagyok művész, tudományos alkotómunkát végzek, amikor egy-egy közigazgatási egységnek címert tervezek, rajzolok, festek. Elsősorban a címertudomány művelője vagyok – heraldikus. A megélhetést jelentő újságírás mellett kutatok, számos tanulmányom jelent meg magyarul, románul egyaránt, országos és nemzetközi konferenciákon tartok előadást, és községeknek, városoknak, megyéknek tervezek címert.
– Te mikor és miért kezdtél el foglalkozni a címertannal?
– Mindig is vonzott a középkor és kora újkor története, s a címerek ekkor voltak a társadalom "főszereplői". Történelmi regények, filmek ragadtak meg. Aztán az első lökést 1980-ban, tizenöt éves koromban kaptam. Egy rokon temetéséről apám a mezőmadarasi Szekeres család nemeslevele latin szövegének másolatával és annak fordításával tért haza. Sokat tanulmányoztam azokat a lapokat, és megrajzoltam első címeremet. Az 1989-es fordulat után lehetett beszerezni szakirodalmat, s én gyűjtöttem és olvastam: magyart, románt, franciát, angolt, németet, olaszt, lengyelt. Emellett gyakorlatra is szükség van. A terepen tanulmányoztam címereket a kolozsvári Farkas utcai református templomban, a Házsongárdi temetőben, a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban, a vajdahunyadi várban, a köpeci református templomban, levéltárakban és másutt. Továbbá rajzoltam és festettem címereket – eleinte kényszerből, mert sok közigazgatási egységnek terveztem jelképet, s azok megrajzolását nem volt kire bíznom, így előkaptam a ceruzát, ecsetet, és magad, uram. 2005 elején hites címergrafikusi akkreditálást kaptam az országos címertani bizottságtól. A heraldikát nem iskolában lehet megtanulni, az a kevés, amit ebből az egyetemen oktatnak, legfennebb löketet adhat az érdeklődőnek. Mindamellett, hogy autodidakta módon elsajátítottam, amit lehetett, mégis, hogy véletlenül se tartsanak dilettánsnak, Kolozsváron elvégeztem a történelem szakot is – amire a Ceausescu- korszakban nem volt lehetőségem –, természetesen címertanból készítettem az államvizsga dolgozatomat, majd címertanból doktoráltam a Román Akadémia kolozsvári történelmi intézetében.
– A többségi nemzet értékeli munkádat?
– Hogyne! Jobban, mint saját erdélyi magyarjaink. Évek óta meghívnak az országos genealógiai és címertani kongresszusra, ahol mindig székely vagy magyar címerekhez kötődő előadásokat tartottam, szintúgy országos műemlékvédelmi konferenciákra, ahol székelyföldi és erdélyi magyar műemlékek címereiről értekezem. A román szakemberek már várják előadásaimat. Meghívtak, hogy legyek tagja a Sever Zotta Román Genealógiai és Heraldikai Intézetnek, nemrég annak tudományos tanácsába választottak, felvettek a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Heraldikai Bizottságába, és a Moldovai Köztársaságban működő Paul Gore Genealógiai, Heraldikai és Levéltár-tudományi Társaság is meghívott tagjai sorába. Megjegyzem, ezekbe nem én kértem felvételemet. Viszont a magyarországi szervezetekbe – Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete – én jelentkeztem. 2009-ben, Mihály János történész kezdeményezésére Pál Antal Sándorral és Zepeczaner Jenővel közösen megalakítottuk a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoportot. Nyomdában van a negyedik tanulmánykötetünk, a Címer és pecsét a Székelyföldön című vándorkiállításunk minden jelentősebb városban megtekinthető volt, elkészítettük a székely történelmi zászlósort. Címertervezői munkásságomat a román államfő is elismerte, 2011-ben megkaptam a Kulturális Érdemrend lovagkeresztjét.
– Milyen jelképeket kell hordoznia egy közigazgatási címernek?
– Minél kevesebbet és minél egyszerűbbeket, az illető városra vagy községre a legjobban illőt. Kevés címerképet kell felvinni a pajzsra, hisz a cél az, hogy könnyen felismerhető legyen a jelkép. A túlzsúfolt címert használóján kívül senki sem jegyzi meg. S gondoljunk arra, hogyan mutat hivatalos papír fejlécén vagy névjegyen, tehát apró méretben egy különböző figurákkal teleszórt ábra? Semmivel sem előkelőbb az a címer, amelyben sas van, mint az, amelyikben éppenséggel veréb, ha netán Verebesről esik szó, sőt, utóbbi névcímerként még értékesebb is. Vigyázni kell a mértékletességre. A címer nem nemzetiségi statisztika, mint ahogyan nem történelemkönyv, nem földrajzi atlasz és nem falumonográfia! Nem kell belezsúfolni minden, az illető településhez kötődő eseményre utaló jelképet. Sokszor veszekedésig fajulóan vitázom polgármesterekkel vagy a község "mindentudójával", mert olyan majd’ mindenhol akad. Mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobbat hozzam ki egy címerből. Minél régebbi egy címer, annál rangosabb és értékesebb. Tehát meg kell tudni, a városnak, a községnek, esetleg egyik falujának volt-e címere vagy ábrás pecsétje, mert ebben az esetben azokat föltétlenül fel kell használni. Amennyiben nincs ilyen, s zömmel ez a helyzet, a település történelmében kell valamilyen fontos eseményt találni, vagy a községet birtokló, de annak előmeneteléért tevő nemesi család címerét felhasználni. Ha lehetséges, beszélő vagy névcímert kell alkotni.
– Van-e ma létjogosultságuk a címereknek?
– Természetesen van. A címer egyéniesíti a közigazgatási egységet. Az egyszerű, jó címer megragadja a szemlélőt, aki a képet hozzácsatolja a településhez. A címer ugyanolyan fontos, mint a közigazgatási egység neve. A címernek az azonosítás, a ráismerés is feladata. És ne feledjük, jelképeiben is él egy közösség, s ha teheti, büszkén lengeti zászlaját, jelöli meg felségterületét, s idegenben való ünnepléskor büszkélkedik saját jelképeivel, mutatja, honnan érkezett.
Heraldikusunk szerénysége tiltotta, hogy elmondja, hát elmondom én: Erdélyben ő az egyetlen szakképzett művelője e tudománynak-művészetnek. Gratulálok, azért is, mert két országban is öregbítetted hírnevünket. Ez valóban férfimunka volt – hogy a költőt parafrazáljam.
Kuti Márta
Népújság (Marosvásárhely),

Humorral fűszerezett könyvbemutató
A Bernády Házban szerdán este ismertették Székely Ferenc erdőszentgyörgyi szerző A szülőföld ölében című beszélgetőkötetét. Az est házigazdájaként Nagy Miklós Kund művészeti író, a Népújság volt főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket és a szerző jelen lévő interjúalanyait. A sepsiszentgyörgyi Czegő Zoltán prózaíró, költő és a kibédi Ráduly János néprajzkutató, író, költő legfrissebb szellemi termékét is elhozta a marosvásárhelyi könyvbemutatóra.
A magyarországi Üveghegy Kiadó gondozásában megjelent kötet ismertetőjében elhangzott, hogy a szerző tíz magyar írót szólaltatott meg kerek évfordulók, születésnapok alkalmából. A bemutatott vallomáskötetben életútjáról, pályájáról kendőzetlen őszinteséggel vall Czegő Zoltán, Csávossy György, Jókai Anna, Király László, Lőrincz György, Nagy Miklós Kund, Ráduly János, Szász István Tas, Szávai Géza és az élők sorából távozott Fodor Sándor.
Nagy Miklós Kund, az est házigazdája röviden ismertette a kezdetben néprajzzal és helytörténettel foglalkozó Székely Ferenc munkásságát, aki az utóbbi időben "rákapott" az interjúra. Mint mondta, megérti a szerzőt, mivel számára is ez a legkedvesebb műfaj, amit ha megkedvel valaki, nehéz abbahagyni, főként ha olyan információk birtokába jut, amiket érdemes közzétenni. A kötet interjúinak egy része a Népújságban rövidített változatban megjelent. Szerinte az e-mail és Skype révén csökkennek a távolságok, adott a lehetőség, hogy bárkivel interjút lehessen készíteni, de a szemtől szemben való beszélgetést a világháló sem helyettesítheti.
Székely Ferenc, az erdőszentgyörgyi középiskola könyvtárosa, az interjúkötet szerzője a beszélgetéseket megelőző kemény tájékozódó munkáról is említést tett. Vallomása szerint a bemutatott kötet tíz beszélgetése közül hét az internet útján készült, míg Fodor Sándorral, Jókai Annával és Csávossy Györggyel klasszikus levelezést folytatott, ezek felbecsülhetetlen szellemi értékére Bölöni Domokos író külön felhívta a figyelmét. A visszajelzések szerint a szerzőknek jólesik, ha születésnapjuk alkalmából megemlékeznek róluk és érdeklődnek munkásságukról, életükről, ezért megnyílnak, és részletekbe menően, készségesen mesélnek. A bemutatott kötetben a legidősebb beszélgetőpartner az Enyeden élő Csávossy György. Az élet prózai részét e kötetében is humorral fűszerező szerző ez idáig ötven interjút készített.
A Sepsiszentgyörgyről érkezett egyik interjúalany, Czegő Zoltán két regényét és egy verseskötetét hozta el. Négy éve telepedett vissza Magyarországról, azóta öt könyvet írt. Első verse Marosvásárhelyen jelent meg. Mint mondta, ő az egyetlen olyan mai magyar író, akit a honvágy végleg visszahozott. Szerinte "a legnehezebb magyar költőnek lenni Magyarországon".
A humorra kihegyezett könyvbemutatón Ráduly Jánost halk szavú emberként mutatta be a műsorvezető. A Korondon született, de ötvenkét éve Kibéden élő, ezért magát kibédinek valló nyolcvannyolc kötetes szerző munkái közül ötvenöt néprajzi, népköltészeti, tizenegy rovásíráskötet, huszonkettő szépirodalmi jellegű alkotás. Bemutatkozását félperces rövidprózák felolvasásával tette hangulatossá.
A könyvbemutató házigazdája, Nagy Miklós Kund három derűs önarckép-limerick felolvasásával zárta az estet.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely),

Csütörtök délután ülésezett a Legfelsőbb Védelmi Tanács
Csütörtök délután ülésezett a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT), a körülbelül egy óra és 20 percet tartó ülés napirendjén, többek között, a nemzetközi helyzet megvitatása szerepelt, figyelembe véve az ukrajnai eseményeket, illetve a Cantacuzino Intézet tevékenysége.
A CSAT ülésén részt vett Traian Băsescu államelnök, Victor Ponta kormányfő, Titus Corlăţean külügyminiszter, Gabriel Oprea belügyminiszter, Ioana Petrescu pénzügyminiszter, Constantin Niţă gazdasági miniszter, Robert Cazanciuc igazságügyi miniszter, Mircea Dușa védelmi miniszter, George Maior SRI-igazgató és Teodor Meleșcanu SIE-igazgató, Ștefan Dănilă, a Vezérkar főnöke, Iulian Fota, az államelnök biztonsági ügyekért felelős tanácsosa és Ion Oprișor, a CSAT titkára.
A CSAT ülése nyilvános napirendjén a következő témák szerepeltek: a nemzetközi helyzet felmérése tekintettel az ukrajnai eseményekre; a nemzetközi biztonságért felelős intézmények 2013-as tevékenysége és a 2014-es év főbb célkitűzései; a Cantacuzino Intézet tevékenységének rendellenességei, amelyek kihatással vannak a nemzetbiztonságra; egy országos kibernetikus védelmi rendszer fejlesztésére vonatkozó intézkedések; a CSAT 2013-as évi tevékenysége.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

EME: a tudomány iránti tiszteletre nevelés intézménye
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület „portréja” eredményei tükrében
Az elmúlt évben az EME összesen 83 rendezvénynek volt a házigazdája, a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 12. fórumán félezer résztvevő volt, 18 helyszínen 189 előadás hangzott el 273 szerzőtől.
És még sorolhatnánk: a digitális adattár elmúlt év végére 18 700 tételre gyarapodott, kiadványaik mérlege pedig 18 könyv, 5 folyóirat és 1 CD. Bőven van, és lenne miről írni tehát egy olyan sokrétű és sokoldalú intézmény esetében, mint az EME: digitális könyvtár, szakosztályok, kutatás, tudományos könyv- és folyóirat-kiadás. Ez a felsorolás is csak példaértékű, éppen ezért rendkívül nehéz röviden és tömören írni az egyesületről, amelynek egyik elsődleges célja a tudomány iránti tiszteletre nevelés. Sipos Gáborral, az EME elnökével, valamint Bitay Enikővel, az egyesület főtitkárával nagy vonalakban áttekintettük az előző időszak tevékenységét, és a rangos intézmény felépítését is szem előtt tartva, megpróbáltuk megrajzolni az egyesület „portréját”.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár),

Alkotmánybírósági nem a kulturális autonómiára és az alrégiókra
A kisebbségi jelképekkel kevésbé voltak szigorúak a talárosok
Közzétette az alkotmánybíróság azt az indoklást, amely az alaptörvény módosítására vonatkozó tervezetről hozott februári alkotmánybírósági döntés részletes érveit tartalmazza. A taláros testület a kulturális autonómia mellett a hagyományos térségekről (alrégiókról) is megállapította, hogy sértik az ország egységes jellegét, akárcsak a 152. cikkelyt, amely egyebek mellett a hírhedt első cikkely megváltoztathatatlanságáról rendelkezik.
Az alkotmánybíróság február 16-án állapította meg, hogy a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatok túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt.
Szabadság (Kolozsvár),

FIDESZ: GYURCSÁNYÉK FEJEZZÉK BE A KÜLHONI MAGYARSÁGGAL SZEMBENI USZÍTÁST!
A Fidesz azt kéri, hogy a Gyurcsány-koalíció fejezze be a külhoni magyarsággal szembeni uszítást. Az MTI-hez eljuttatott közleményével arra reagált, hogy az ötpárti ellenzéki szövetség szerint választási csalásokra ad lehetőséget, ha a választás napján is nyitva tartanak az okmányirodák. Szigetvári Viktor, az Együtt-PM társelnöke pénteken sajtótájékoztatón elmondta: a jogszabályokba decemberben került be az a lehetőség, hogy a magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkező kettős állampolgárok a választási eljárás alatt bejelentkezhetnek magyarországi lakcímre, és így egyéni választókerületben is voksolhatnak.
Szabadság (Kolozsvár),

Negyvenkét milliárd eurót küldtek haza
Több mint 42 milliárd eurót küldtek haza otthon maradt családtagjaiknak a külföldön dolgozó román vendégmunkások az utóbbi tíz évben – közölte csütörtökön a Gândul.info hírportál.
A statisztikai intézet adatai szerint 1989 óta több mint hárommillióval csökkent Románia állandó lakossága: a fogyáshoz 77 százalékban a kivándorlás járult hozzá. Az utóbbi negyedszázadban több mint 2,3 millió román állampolgár ment nyugatra dolgozni a jobb megélhetés reményében, közülük minden második (46 százalék) Olaszországban telepedett le
Szabadság (Kolozsvár),

Fiatal zongoraművész bemutatkozó hangversenye
Amikor néhány nappal ezelőtt Nagy Gergő IV. éves zeneakadémiai hallgatótól megkaptam a meghívást az Egyetemiek Háza koncerttermében tartandó rendkívüli hangversenyére, nem lepődtem meg, mivel Gergőt már a líceumi évek alatt igen tehetséges, szorgalmas, és nagyon muzikális zongoristaként ismertem meg.
Az elmúlt évek alatt hallott egyéni produkciói csak megerősítették bennem azt az érzést, hogy ebből a „gyerekből” zongoraművész lesz. És lett is! Emlékszem, már líceumista korában mennyire öntudatosan készült átlépni az előtte álló művészi világ kapuját. Mindig tudta, mit akar, és a cél érdekében feláldozott szabadidőt, vakációt, baráti összejöveteleket, és hadd ne folytassam még mennyi mindent. Ő már akkor tudta, hogy a zene mindent pótol, hogy „a zene, az kell!”, mert értelmet ad az életnek.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár),

Erdélybe is átért Biszku Béla keze
A kommunista ideológia a határok felett egyesítette elnyomó rendszerét, a magyar belügyminisztérium titkosszolgálatai szorosan együttműködtek a román, szerb, csehszlovák, vagy szovjet hatóságokkal, ha a rendszer ellenségeinek megsemmisítéséről volt szó.
Erről beszélgetett Oláh Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa egy erdélyi 56-ossal, Szilágyi Árpáddal, aki eltűnődött azon, hogy Biszku Béla belügyminiszter keze, hogyan ért át Erdélybe.
Szilágyi Árpád, a Bolyai Tudományegyetem IV. éves földrajz–geológia szakos hallgatója a magyar forradalom idején egyetemi hallgatóként levelet írt a Budapesten megjelenő Irodalmi Újság szerkesztőségének, és a levéltitok szentségében naivan bízva részletesen beszámolt a Bolyai Egyetemen kialakult lelkes hangulatról, a diákok nagy részének a forradalom melletti elkötelezettségéről. 1956. november 1-jén a karon néma felállást kezdeményezett a forradalom halottainak emlékére. 1957 februárjában tartóztatták le, hazaárulás vádjával húsz év börtönbüntetéssel sújtották.
Én sem vagyok annak híve, hogy 92 éves embert zárjanak börtönbe, de annak igen: törvényszék mondja ki a bűnösségét, amit tett, az gaztett volt – mondta Szilágyi Árpád.
A volt politikai fogoly beszélt egy másik peréről is, amelynek végén a kolozsvári hadbíróság őt 22 évre ítélte. Ez az ügy egy állítólagos titkos szervezet, a „Fekete Kéz” miatt volt, amit a Securitate hozott létre, beszervezte a fiatalokat, hogy majd letartóztassa őket – magyarázta Szilágyi.
A beszélgetés végén Szilágy Árpád elpanaszolta: tömegesen mai napig sem rehabilitálták a politikai elítélteket, az ő irataiban ma is az áll, hogy hazaárulásért ült börtönben.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Munkagépek Somorjáról
Munkagépeket adományozott Somorja Gyergyószentmiklósnak. A felvidéki (Szlovákia) város egy éve lett testvérvárosa Gyergyószentmiklósnak, s a jelek szerint a kapcsolat nemcsak protokolláris szinten, a polgármesterek találkozóiban merül ki, hanem konkrét eredményeket is hoz.
A somorjai példa vezette rá Mezei János polgármestert arra, hogy érdemes saját céget működtetnie az önkormányzatnak, amely számos tevékenységet el tud végezni a város javára. A Duna-menti, csallóközi város cége az Area – amelynek vezetője, Nagy József – hozta el és adta át pénteken azokat a munkagépeket, amelyeket ők már nem használnak, de amely Gyergyószentmiklósnak, pontosabban a Vitalissimának még alapos segítséget nyújthat. A mindennapi élet során felmerülő munkákat könnyíti meg a Multicar billenős kisteherautó, a kaszálógép, faágaprító gép, valamint a motoros kézi kasza, illetve sövényvágó.
Amint azt Nagy József elmondta, az ő cégük 1992-ben indult, és akkor talán még gyengébb volt a felszereltségük, mint amit most ajándékként hozhattak. Az elmúlt évek alatt azonban a somorjai Area sokat fejlődött, mára minden, a városban adódó munkát el tudnak végezni, a közvilágítás javításától a kátyúzáson át a meszelésig, vagy akár a zongoracipelésig. Hozzáfűzte: habár indulásuk idején voltak viták, hogy valóban szükség van-e a cégre, mára már teljesen természetessé vált, hogy Somorján minden, a köztereken, közintézményekben felmerülő feladatot ők látnak el.
Mezei János az ajándékot megköszönve elmondta, a somorjaiakkal folytatott együttműködésnek valóban kézzelfogható eredményét jelentik a most kapott munkagépek, amelyeket már a napokban, a tavaszi munkálatok során használni is fognak a városban.
Ugyanakkor gazdasági szinten is elindult a kapcsolat, somorjai vállalkozók jöttek el, és kötöttek üzleteket faházgyártó gyergyói cégekkel. Kulturális téren is fejlődik az együttműködés, amint Kovács Koppány, a felvidéki város képviselője kifejtette, tánccsoportok, illetve rockegyüttesek fellépés-cseréje is körvonalazódik.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro,

Ott kell lennünk Brüsszelben (EP-választási kampányindító)
Székelyudvarhelyen tartotta európai parlamenti (EP) választási kampánynyitóját az RMDSZ. A szombaton a sportcsarnokban tartott rendezvényen Kelemen Hunor szövetségi elnök nyomatékosította, az RMDSZ tovább kívánja folytatni a harcot azért, hogy az Európai Unió (EU) szabályozást fogadjon el az őshonos nemzeti közösségek védelméről.
Az elnök hozzátette, a szövetség a luxemburgi bíróságon keresi igazát az Európai Bizottság (EB) által elutasított polgári kezdeményezése ügyében, de emellett meg akarja erősíteni az európai kisebbségi szolidaritást, és további partnereket keres a közös igazság érvényesítésére. A kampánynyitó nagygyűlés díszvendége, Böjte Csaba ferences szerzetes elmondta: nagyon fontos, hogy minél több magyar embert küldjünk Brüsszelbe, azért, hogy ők a mi közös hangunkat hallassák. A hitemet szeretném a jelöltek tarisznyáiba tenni, útravalóul – emelte ki, majd hozzátette: politikusainknak párbeszédet kellene folytatniuk még akkor is, hogyha az ellenzékről van szó. Szükség van arra, hogy munkájuk során nyissanak a román vezetők felé is. Böjte Csaba rámutatott, hisz a kimondott szó erejében, a bölcs párbeszédben, ezért elmegy szavazni, és mindenkit arra biztat, hogy vegyen részt a választásokon, és támogassa szavazatával azokat, akik vállalják, hogy egyházainkat, népünket képviselik majd a bukaresti, a budapesti, a brüsszeli döntéshozó fórumokon. Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője, a szövetség korábbi elnöke Trianont megemlítve idézte fel, hogy mi történik, ha a magyarság képviselői nincsenek jelen a döntések meghozatalakor, ha nem tudnak hatással lenni Európára. Markó úgy vélte, a közösségnek a közöny, a kishitűség a legveszélyesebb ellenfele. Az RMDSZ jelöltlistáját vezető Winkler Gyula EP-képviselő arról beszélt, hogy a most kezdődő új tervezési időszak Erdély gazdasági fellendítésére, Székelyföld, a Partium, a Bánság modernizációjára is új lehetőségeket nyújt. Meglátása szerint a gazdasági fejlesztés eszközt ad a közösség kezébe, hogy az autonómia alapjait is megerősítse. Sógor Csaba EP-képviselő, a lista második helyezettje elmondta, az elmúlt évek során elvittük Erdélyt Európába, bemutattuk táncainkat, hagyományainkat, értékrendünket, amelyekkel Európát gazdagítjuk. Annak a lobbitevékenységnek köszönhetően, amelyet a szövetség EP-képviselői végeztek Brüsszelben és Strasbourgban, ma már Európában is hallottak és hallanak a Romániában élő magyarokról. Ismerik közösségünket és ismerik azokat a gondokat, amelyekkel küzdünk és amelyeken változtatni szeretnénk – mutatott rá. Vincze Lóránt, az EP-lista harmadik helyezettje kijelentette, a következő mandátum alatt létre kell hozni a nemzeti közösségek védelmét jelentő szabályozást.
Május 25-én közösségünk európai képviseletéről döntünk – mondotta Kelemen Hunor beszédében. Az a közös érdekünk, hogy minél több magyart küldjünk Brüsszelbe. Mert jól tudjuk és nap mint nap tapasztaljuk, hogy a magyarok érdekeiért csak a magyar képviselők küzdenek, értékeinket csak ők viszik el Európába. Mi itthon az elmúlt huszonöt évben arra törekedtünk, hogy helyet és jogot teremtsünk anyanyelvünknek, a magyar nyelvnek. A mai napig érik támadások szabadságunknak ezt a szeletét, támadják és kifogásolják az anyanyelv használatát, megkérdőjelezik használatának szabadságát. Nekünk Európában is képviselnünk kell az igazunkat, és el kell hoznunk, meg kell szilárdítanunk Romániában azt az európai értéket, amely az anyanyelvhasználat egyenrangúságát hirdeti: el kell hoznunk Dél-Tirolt, és el kell hoznunk Katalóniát. Mi itthon az elmúlt huszonöt évben azon voltunk, hogy megóvjuk, megmentsük pusztulásra ítélt kulturális értékeinket, mert a kommunista diktatúra halálra ítélte mindazt, ami nem román: halálra ítélte a magyar kultúrát, de nem sikerült kipusztítania. A kultúra nemcsak múlt, hanem jelen és főleg jövő. Ezért mi huszonöt éve egyszerre mentjük múltunk értékeit, és intézmények építésével, fenntartásával az értékteremtést tekintjük egyik feladatunknak. A transzszilvanizmus szellemiségét kell itthon megerősíteni, és ezt kellett és kell felmutatnunk Európában is a politikai képviselet eszközeivel. Európa csak akkor vesz tudomást rólunk, ha jelen vagyunk.
Az uniós csatlakozás megteremtette azt a valóságot, amelyet a magyar politikai képviselet jelenít meg: a közös célokért romániai és szlovákiai magyar képviselők együtt harcolnak a magyarországi európai parlamenti képviselőkkel. Ott kell lennünk, nem szabad hiányoznunk Brüsszelből a nyári névsorolvasáskor. Európának védenie kell jogainkat, kötelező szabályozást kell elfogadnia az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére. Mi itthon az elmúlt huszonöt évben azért harcoltunk, hogy Erdélyben a magyar emberek, a magyar közösség nemzeti identitása biztonságban legyen. Jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, egyenlő esélyek minden egyén és közösség számára. Ha kellett, a parlamentben tárgyaltunk, ha kellett, az utcára vonultunk. Halkan és hangosan, kormányban vagy ellenzékben, televízióban vagy tereken, de mindig civilizált körülmények között mutattuk meg, hogy képesek vagyunk megharcolni minden magyarért. Most pedig azért dolgozunk, hogy meghallják és megértsék Brüsszelben is az erdélyi magyarok akaratát, hogy nemzetközi törvény erejére emeljük a nemzeti kisebbségi közösségek védelmét.
Brüsszelnek meg kell értenie, hogy nem fordíthat hátat az őshonos kisebbségeknek, nem dughatja fejét a homokba, mert Európa biztonsága és stabilitása, Európa szabadsága azon is múlik, hogy szabadnak érzik-e magukat a nyelvi és etnikai őshonos kisebbségek, biztonságban érzik-e identitásukat vagy sem. A küszöbön álló változás nem történhet meg nélkülünk. Ha az RMDSZ jelöltjei nem jutnak be az EP-be, minden erdélyi magyar képviselő helyét egy román foglalja el. Ha nem leszünk ott, Romániában is meggyengül a politikai súlyunk – itthon nehezebben fogjuk érvényesíteni akaratunkat. Az idei választások tétje tehát túlmutat az európai képviseleten. A május 25-i választásokon a magyarság itthoni képviseletéről, az RMDSZ jövőjéről szavazunk. Huszonöt évvel ezelőtt az RMDSZ azt vállalta, hogy ő lesz az erdélyi magyarok szabadságának őre. Az emberek ma is ezt várják tőlünk: védjük meg jogainkat, és tartsuk egybe közösségünket. Huszonöt év alatt hosszú utat jártunk be együtt és külön-külön is. Minden sikerünk mögött ott áll a mezőségi, a szilágysági, a székelyföldi, a partiumi magyarok másfél milliós, erős közössége. Az RMDSZ sikerei az erdélyi magyarság sikerei. Az ő akaratuk pedig a mi feladatunk. Mert huszonöt éve minden magyar számít. És mi minden magyarra számítunk!
Szekeres Attil
Háromszék (Sepsiszentgyörgy), a

Nagyszentmiklósi zeneünnep Bartók Béla születésnapján
A világhírű zeneszerző, Bartók Béla születésének 133. évfordulója tiszteletére március 30-án, vasárnap tizennegyedik alkalommal szervezett koszorúzással és hangversennyel egybekötött megemlékezést Nagyszentmiklóson a Pro Bartók Társaság.
A Nákó-kastély dísztermében a VI. Szegedi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny díjazottjainak gálahangversenyét hallgathatták meg a megemlékezés résztvevői, az előadók között volt ifjú Kocsis Krisztián, Kocsis Zoltán zongoraművész-karmester fia.
A nagyszentmiklósi Bartók Nap a város legnagyobb szülöttje szobránál megtartott koszorúzási ünnepséggel indult. A megemlékezés több mint száz részvevőjét Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke köszöntötte. „2001 óta évről évre megemlékezünk Bartók Béla születésnapjáról – mondta Tamás Sándor –, fő célunk Bartók Béla műveinek a bemutatása. Ebben nagy segítségünkre van a szegedi és a temesvári Egyetem Zeneművészeti Kara, a két konzervatórium tanárai és diákjai, akiknek köszönhetően sikerült Bartók Béla szinte valamennyi jelentős művét megszólaltatni Nagyszentmiklóson.”
Bartók szobránál – Jecza Péter szobrászművész alkotása – a kegyelet koszorúit helyezték el a Pro Bartók Társaság, Nagyszentmiklós Polgármesteri Hivatala és önkormányzata képviselői, Zsombó település (Magyarország) polgármestere és alpolgármestere, a Temes megyei, a nagyszentmiklósi és a zsombolyai RMDSZ elnökei, a SZTE Zeneművészeti Kara és a nagyszentmiklósi Révai Miklós Társaság képviselői, szegedi vendégek.
A Nákó-kastély dísztermében került sor a VI. Szegedi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny díjazottjainak gálahangversenyére. A nagyszentmiklósi polgármesteri hivatal nevében Asaftei Radu, Nagyszentmiklós alpolgármestere elmondta: a bánsági kisváros Bartók Bélának köszönheti, hogy rákerült a világ kulturális térképére. Erre építve turisztikai célponttá kívánják fejleszteni a Nákó kastélyt és egy Bartók Béla emlékházat is létre szeretnének hozni, a zeneszerző ma már nem létező szülőháza közelében. Dr. Kerek Ferenc, a SZTE Zeneművészeti Kar dékánja, a Szegedi Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny alapítója immár hatodik alkalommal hozta el Nagyszentmiklósra a verseny gálaműsorát, amelynek keretében ezúttal négy fiatal művész: Szabó Marcell (1. díj), Vida Mónika Ruth (2. díj), Kocsis Krisztián (3. díj) és Szombati Julianna (a legjobb szegedi versenyző) színvonalas zongorajátékát tapsolhatta meg a közönség. Az ifjú művészek Debussy-, Liszt-, Rahmanyinov-, Scarlatti- és természetesen Bartók-műveket játszottak, virtuóz teljesítményükkel lenyűgözve a hallgatóságot. Dr. Kerek Ferenc műsorvezető külön kiemelte a 16 éves Kocsis Krisztián teljesítményét, aki a Szegedi Zongoraverseny legfiatalabb versenyzőjeként harmadik díjat nyert. „Az álmunk az, hogy Kocsis Zoltánt, a Bartók életmű nemzetközi szinten elismert, egyik legjobb tolmácsolóját elhozzuk Nagyszentmiklósra” – mondta dr. Kerek Ferenc –, egyelőre eljött a fia, Kocsis Krisztián, aki ma az egyik legnehezebb Bartók művet, a Zongoraszonátát szólaltatta meg.” A nagyszentmiklósi közönség vastapssal jutalmazta a négy fiatal művész teljesítményét.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Régi-új elnökség az Erdélyi Múzeum-Egyesület élén
Éves közgyűlését tartotta március 28-án, szombat délelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) az ilyen alkalmakkor immár hagyományosnak számító Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az eseményen, a hazai tagság mellett, képviseltette magát a Magyar Tudományos Akadémia, a Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézete (Gyulai Éva történész személyében) és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.
A szokásos beszámolókon és jelentéseken kívül a közgyűlés megvitatta a 2014-es munkatervet, kiegészítette az alapszabályzatot, tiszteleti tagokat és – négyéves mandátuma lejártával – új elnökséget választott, továbbá megújította a választmány egyharmadát. A hozzászólásokban néhány érdekes észrevétel is elhangzott. Ami változatlan, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület továbbra sincs elkényeztetett anyagi helyzetben, de ebben a kiszolgáltatott állapotban sem hagyja alább tudományos kutatói és tulajdonjogi célkitűzéseit.
Szabadság (Kolozsvár),

MOGYE-ügy: Szilágyi Tibor pozitív löketre vár
Ha az oktatási minisztérium, a kormány meg tudja oldani a helyzetet, lesznek magyar főtanszékek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), ha nem, akkor nem – nyilatkozta lapunknak Szilágyi Tibor, aki szerint különben a román többségű szenátus soha nem szavazza ezt meg. A felsőoktatási intézmény rektorhelyettesét a jelenlegi helyzetről és a lehetséges megoldásokról kérdeztük.
– Milyen helyzetet szült a MOGYE szenátusának legutóbbi döntése, miszerint a 2012-ben kötött egyezség ellenére ismét elodázza egy évre a magyar főtanszékek megalakításáról szóló vitát?
– A román többség döntése új helyzetet teremtett, hisz elértünk egy bizonyos út végére, melynek során minden tőlünk telhetőt megtettünk. Eddig lehetett vitázni az akkreditációról és azokról a feltételekről, amelyeknek a magyar tagozatnak meg kell felelnie. Mostantól, hogy sikerült megszereznünk az akkreditációt, már nem a mi térfelünkön van a labda.
Ha az oktatásügyi minisztérium, a kormány meg tudja oldani a helyzetet, lesznek magyar főtanszékek a marosvásárhelyi egyetemen, ha nem, akkor nem lesznek. Az államnak kellene lépnie, és arra kötelezni az általa finanszírozott egyetemet, hogy tartsa be a törvényt, különben a román kollégák soha nem fogják megszavazni a nekünk járó főtanszékek létrehozását.
– Az utóbbi hónapokban ön többször is járt az oktatási tárcánál; miként érzékeli, létezik politikai akarat a helyzet megoldására, vagy az egyetemi autonómia nevében a két miniszternek sokkal kényelmesebb áthárítani a felelőséget a MOGYE szenátusára?
– Amióta az RMDSZ kormányra került, a magyar tagozat vezetősége nem járt Bukarestben. Eddig, minden egyes bukaresti látogatásunk során azt tapasztaltuk, hogy mi hosszasan, dokumentálva magyarázzuk a problémánkat, vázoljuk a lehetőségeket, és követeljük a törvény nyújtotta jogokat, miközben a miniszterek a felvetett kérdések túlnyomó részében egyetértenek velünk. Sok mindenről még a Felsőoktatási Minőségbiztosító és Akkreditációs Ügynökség (ARACIS) tagjait is meg tudtuk győzni.
Csakhogy azt is láttuk, hogy így soha nem jutottunk bizonyos támogató nyilatkozatokon túl. Mindig azzal nyugtattak, hogy ők megértenek, támogatnak, de azt is minden esetben hozzáfűzték, hogy a döntést az egyetem szenátusának kell meghoznia. Ez egyféle fejsimogatás volt, ami után hazaküldtek, mondván, hogy itthon próbáljunk barátkozni és megegyezni a román kollégákkal. Az eredmény közismert: a dolgok nem aszerint történtek, amit a törvény tisztán leszögez, vagy amit a 2012 őszén kötött egyezségben a kollégák vállaltak.
– Intézményen belül mivel próbálja magyarázni a román fél a rosszindulatú és csökönyös ellenállását?
– A legutóbbi szenátusi ülésen egy indulatos vita alakult ki, melyben egyesek azt taglalták, hogy egyáltalán jó-e az, amit akarunk, egyáltalán szükség van-e rá... Következett az uniós törvények szokásos kiforgatása, a 36-os számú irányelv felemlegetése, amely igazából az európai munkaerő-vándorlásra vonatkozik. Eszerint, ha valaki más országban szeretné gyakorolni az orvosi mesterségét, kötelező módon ismernie kell az állam nyelvét. Mi hiába mondtuk el, hogy nem áll szándékunkban elköltözni, elvégre őshonosak vagyunk.
Aztán kitalálták, hogy a szenátus nem is tűzheti napirendre a kérdést mindaddig, amíg a kari tanács nem javasolja. Mondtuk, hogy a kari tanácstagok mind itt vannak, tartsanak egy rendkívüli tanácsülést, a kvórum megvan hozzá. Akkor váltottak, mondván, hogy az általunk megszerzett akkreditáció nem az igazi. Holott teljes jogú akkreditációról van szó annyi megjegyzéssel, hogy egy év múlva monitorizálás alá esünk. Ezzel a stratégiával akár a végtelenségig el lehet odázni a kérdés megoldását.
– Úgy tudom, egyvalaki még azt is felhozta, hogy a tanügyi törvényt nem a jelenlegi formájában fogadta el a parlament, hanem a magyarok kedvéért a Hivatalos Közlönyben való megjelenése előtt csempésztek be egy-két passzust. Vagy ez csak mendemonda?
– Tényleg, az egyik kolléga idáig feszítette a húrt, és egy ilyen képtelenség állításától sem riadt vissza. Igen, kijelentette, hogy internetes információi szerint a nyomdakész szövegbe még becsempésztek egy-két olyan dolgot, ami nyilván nekünk kedvez. Az ilyen eszmefuttatásokra miként lehet replikázni? Egyesek tényleg azt hiszik, hogy ha nekik nem tetszik egy törvény, azt nem is kell betartaniuk.
– Egy ilyen feszült hangulatban zajló szenátusi ülés után milyenek a magyar és román tanárok hétköznapjai?
– A kollégák többsége a mindennapjaiban nem is érzékeli a feszültséget. A tagozati vezetőség a szenátusban egy nagyot veszekedett, de a többiek töretlenül folytatják a napi életüket. Kissé aggaszt, hogy sokan afféle várakozási álláspontra helyezkedtek. Az az érzésem, hogy sokan a magyar tagozat problémáinak megoldásától teszik függővé a lelkesedésüket, holott egyénileg, saját hatáskörükben a jelenlegi helyzetben is sok mindent meg tudnának valósítani.
Elvégre senki nem akadályozza a magyar kollégákat, hogy nekiálljanak anyanyelvű tankönyvet írni, vagy folytassák kutatásaikat. Nem mondom, zajlik a munka, de az élet felpezsdüléséhez szükség lenne egy pozitív löketre. A diákok annyit érzékelnek az egészből, hogy nem állt be semmiféle változás.
– Említette, hogy a labda már nem az önök térfelén van, hisz mindent megtettek, amit törvényes úton megtehettek. Radikálisabb fellépésre, tiltakozó akciók beiktatására nem gondoltak?
– Elvileg bármire lehet számítani. Hétfőn lesz egy tanácsülésünk, kedden pedig közgyűlésünk, ahol felmérjük az eddig megvalósítottakat, azt, hogy mit nyertünk, mit veszítettünk, és akkor dönthetünk majd a következő lépésekről.
– Több mint egy éve, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) első orvosi bálján elhangzott egy javaslat: a Sapientia mintájára hozzuk létre a saját önálló egyetemünket. Ön szerint távlati, utópisztikus ez a terv, vagy egyenesen értelmetlen álmodozás?
– Gondolkodni lehet ezen, azonban mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy adott egy magyarul is oktató állami egyetem. Az erdélyi magyar adófizetőket megilleti ez. Sokkal célszerűbb lenne ezen javítani, mint egy teljesen újat létrehozni. Kérdés, hogy ezt ki tudná finanszírozni. Aki komolyan gondolkozik egy orvosi egyetemről, tudja, hogy az miből áll. Laboratóriumokra, kórházakra és minősített tanerőre van szükség a színvonalas oktatáshoz. Úgy érzem, az RMOGYKE túl idealistán látja ezt az igencsak bonyolult kérdést.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

RMPSZ: fókuszban a pedagógusképzések
A kollegákkal való kapcsolattartás erősítését és nyitottabb együttműködést céloz Demeter Emőke, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) nagyváradi központjának vezetője.
Burus Siklósi Botond. A szakmai szervezet pénteken avatta fel a partiumi és bánsági régiót kiszolgáló oktatási és módszertani irodáját a Partiumi Keresztény Egyetem Zárda utcai épületében (volt Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium).
„Az azonos szakos kollegák általában még tartják egymással a kapcsolatot, de ez nem jellemző a tanári közösség egészére. Ezen szeretnénk változtatni” – mutatott rá az irodavezető.
Mint elmondta, levelezőlisták, szakmai fórumok segítségével próbál majd kapcsolatot teremteni a különböző szakos kollegák között, de emellett az iroda eddigi tevékenységét is folytatni fogja, a továbbképzések szervezésétől, a szaktanácsadáson át egészen a publikációk elősegítéséig szinte a teljes oktatásügyet lefedi.
Burus Siklósi Botond, az RMPSZ elnöke bízik abban, hogy a partiumi és bánsági pedagógusok intenzívebben fogják majd igénybe venni a módszertani központ szolgáltatásait. „Azt máris tapasztaltam, hogy új központvezetőnk irányításával az új programok száma óriásira növekedett a korábbiakhoz képest. Az is igaz, hogy sokkal inkább kiszámíthatóbb és a rendelkezésünkre áll az a támogatás, amelyet a magyar kormány az emberi erőforrások minisztériuma által a közoktatásért felelős államtitkárságon, a külhoni magyarok főosztályán keresztül biztosít” – magyarázta a szakmai szervezet vezetője.
A magyar kormánytámogatás révén az idén tizenhat évközi képzést terveznek a régióban és Demeter Emőke tájékoztatása szerint különös hangsúlyt fektetnek majd a szórványmegyékre, ahol a magyar nyelven zajló szakmai fórumok hiánya miatt nagyobb az igény ezekre. Legutóbb például Máramaros megyében tartottak drámapedagógiai tanfolyamot, hiszen Nagybányán már évek óta nem volt magyar nyelvű szakmai továbbképzés, de interdiszciplináris kurzussal készülnek a Temes és Arad megyeiek számára is.
Lapunk érdeklődésére az új nagyváradi irodavezető rámutatott arra, hogy a romániai régiók pedagógusainak igényei hasonlóságokat mutatnak. „A gyermekközpontú oktatásra fókuszáló képzések a legnépszerűbbek, gondolom azért, mert egy tanárgeneráció úgy nőtt fel az egyetemi oktatás alatt, hogy egy másfajta pedagógiát tanult. Viszont az érdeklődés alapján is látszik, hogy nyitottak az újra, a változásra” – magyarázta Demeter.
Az új irodavezető a jövőt illetően elmondta, szeretné a régióba is áthozni a Magyarországon már beindult, úgynevezett „burn out”, azaz kiégés elleni foglalkozásokat, amelyek célja az egyre inkább túlterhelt pedagógusok mentálhigiénés felkészítése, optimizmusuk növelése, hogy ne „szürküljenek” bele a tanári munkába.
„A továbbképzések mellett a gyermekekre is figyelünk, a tehetséggondozás mellett az üdültetésükben is kivesszük a részünket” – hívta fel a figyelmet Burus Siklódi Botond. Az RMPSZ elnöke lapunknak elmondta, hogy az Erzsébet-program révén az idén is meghirdetik azt a lehetőséget, amellyel ötszáz gyermek mehet majd nyáron a zánkai üdülőtáborba, de ettől az évtől további közel háromszáz gyermek utaztat majd a napokban felavatandó ivói táborukba is.
„Diákok bárhonnan jelentkezhetnek, de nem egyénileg, hanem 8–10 fős csapatokban” – magyarázta Burus. Mint elmondta, a program elsősorban olyan szociális szempontból hátrányos helyzetű gyerekeknek szól, akik a hagyományőrzés terén kiváló munkát fejtettek ki.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

PSD-szóvivő: szélsőséges Sógor diskurzusa
Szélsőséges hangvételűnek nevezte Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselőjelölt diskurzusát Cătălin Ivan, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője, aki szerint a magyar politikus egyáltalán nem érti azt a világot, melyben él.
Ivan– aki egyébként csak „domnul Csaba”-ként említi az RMDSZ-es politikust – kijelentette, Sógornak legalább 5–6 brüsszeli mandátumra lenne szüksége ahhoz, hogy megértse az európai értékeket. Úgy vélte, az erdélyi magyar politikai vezetőket sokkal kevésbé foglalkoztatja az a világ, melyben élnek, mint az, melyben élni szeretnének.
Amennyiben jól szeretnének élni, nem ebbe az irányba kellene menni – hívta fel a székelyföldiek figyelmét Ivan, aki szerint nem az a fontos, hogy ki van kisebbségben és ki többségben, hanem, hogy a két közösség harmóniában éljen.
A PSD-szóvivő egyébként Sógor Csabának az RMDSZ kampánynyitó rendezvényén mondott beszédére reagált, melyben a magyar politikus kijelentette: a Székelyföldön nincs kisebbségben a magyarság, és Európában sem érzi magát annak.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár),

Nagyvárad: leszavazták a múzeumköltöztetést
Továbbra is kérdéses a nagyváradi Körösvidéki Múzeum költöztetése, a legutóbbi helyi tanácsülésen ugyanis nem hagyták jóvá Ilie Bolojan polgármester azon javaslatát, amely szerint a kulturális intézmény az egykori Magyar Királyi Hadapródiskola helyett a vár fejedelmi palotájában kapjon helyett.
A tanácsi határozattervre nemmel szavazó RMDSZ-es és demokrata-liberális frakció szerint ugyanis ebben az ügyben elsőként a Bihar Megyei Tanácsnak kell állást foglalnia, az intézmény a határkörébe tartozik a múzeum.
Mint beszámoltunk, az ötlettől sokáig elzárkózó megyei elöljáró, Cornel Popa pár héttel ezelőtt Bolojan társaságában jelentette be a tervváltozást, amely mellett pénzügyi és idegenforgalmi érveket sorakoztattak fel. Ahhoz azonban, hogy a költözés megvalósuljon, mindkét önkormányzatnak rá kell bólintania.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Pofátlan magyarok
Mindig is tudtam én, hogy pofátlan nemzet a magyar. Nem elég, hogy minden, a felszámolását célzó intézkedés ellenére, provokatív módon még mindig milliós nagyságrendben van jelen Erdélyben, még képes különböző igényekkel is előállni.
Például saját tulajdonnal akar rendelkezni. Mi több, annyira szemtelen, hogy nem csupán új ingatlanokat épít – ami tényleg barátságtalan lépés, hiszen azt jelzi: továbbra sem akar innen elmenni –, hanem még a korábban a tulajdonában levő, a kommunisták által ellopott és a román állam, illetve hatóságok által jelenleg is használt ingatlanait is van képe visszakérni.
Most épp Kolozsvár kapcsán fogalmazta meg aggodalmait egy hazafiúi érzelmekkel csontig átitatott román publicista. Hiszen tényleg elképesztő, hogy a magyar egyházak, intézmények és magánszemélyek több száz ingatlan-visszaszolgáltatási kérelmet nyújtottak be, amelyek teljesítése esetén magyar kézbe kerülne a kincses város összes történelmi ingatlana.
A túlzottan engedékeny román hatóságokat ostorozó filippikában többek között azok a fő érvek, hogy sérül az egyház és az állam szétválasztásának elve, hiszen a magyar egyházak nem átallnak ma is magyar iskolákat működtetni a visszakapott iskolaépületekben. Persze csak azt követően, hogy menetrendszerűen kirakták a román osztályokat, erőszakosan különválasztva ezzel a magyar és a román diákokat, akik amúgy mennyei békében tanultak egymás mellett. Bizonyos szempontból érdekes a lelkes publicista gondolatmenete.
Elgondolkodtam, mi lenne, ha magamévá tenném a véleményét, és egy szép napon néhányad magammal becsengetnék az ő vagy a hozzá hasonló nézeteket valló román politikusok ajtaján. Majd amikor ajtót nyit, se szó, se beszéd, benyomulnánk, kirámolnánk a hűtőszekrényt, csutkára feltolnánk a DVD-lejátszó hangerejét, és másnap reggelig tartó, hatalmas bulit csapnánk.
Ha pedig ez ellen szót merne emelni, akkor közölném vele, hogy csak lassan a testtel, hiszen ha hűséges a saját gondolatmenetéhez, akkor egyetlen állampolgár sem jogosult a magántulajdonra, vagyis teljes joggal érzem jól magam abban az ingatlanban, amelyet volt olyan ostoba, hogy saját zsebből felépíttetett vagy megvásárolt.
Ha pedig esetleg a rendőrséghez vagy a bírósághoz fordulna, hogy eltávolíttassanak az ingatlanból, a lehető legmélyebb és legőszintébb felháborodásomnak adnék hangot. Hiszen hogy jön ahhoz bárki is ebben az országban, hogy igényt merjen tartani a saját tulajdonára?
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Új dimenzióban az autonómiaügy
Új dimenzióba léptek az erdélyi önrendelkezési törekvések, miután nemzetközi színtérre került az ügyük, és immár államok is beavatkoztak a miattuk indult perekbe.
Az RMDSZ, illetve az EMNT és az EMNP a kisebbségi jogi kérdések uniós szintű szabályozása, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) pedig a kisebbségek lakta régió kiemelt figyelemmel történő kezelése érdekében szeretett volna polgári kezdeményezést bejegyeztetni az Európai Bizottságnál.
Az EU kormányaként is aposztrofált testület azonban mindhárom kezdeményezést elvetette arra hivatkozva, hogy ezekben az ügyekben nem illetékes rendelkezni. Az SZNT és az RMDSZ ezért pert indított ellene az EU bíróságán. (A polgári kezdeményezés intézményét a nemrégiben életbe lépett lisszaboni szerződés vezette be az EU-ban. Lényege, hogy megfelelő számú aláírás összegyűjtésével a lakosság is kezdeményezheti uniós jogszabályok módosítását vagy újak megalkotását.)
Az SZNT kezdeményezése azért került most ismét a figyelem középpontjába, mert kiderült: Szlovákia az alperes, azaz az EB oldalán belépett a perbe. Erre válaszul Budapest azt közölte, hogy Magyarország viszont az SZNT pártján kíván részt venni az eljárásban. Később Románia és Görögország is jelezte: belép, természetesen a kisebbségi jogok érvényesítésével szemben.
Az SZNT és partnerei azt kezdeményezték, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés elfogadása a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítette volna.
A mostani fejlemények azt jelzik, hogy az autonómia ügyének nemzetközi porondra történő kivitele az egyik legjobb módszer arra, hogy felhívja az illetékesek figyelmét az ügyre. Az EB megpróbálta ugyan a homokba dugni a fejét, és nem konfliktusba kerülni azon uniós tagállamokkal, amelyek területén jelentős kisebbségi közösségek élnek, ám az európai uniós bírósági per ismét nyitottá tette az ügy végkimenetelét.
Ha ugyanis a bírák kimondják, hogy a jogegyenlőség biztosításába a kisebbségek jogainak intézményes, uniós szintű védelme is beletartozik, akkor a brüsszeli testületnek valamilyen formában cselekednie kell.
Ennek a „veszélyeit” mérte fel Szlovákia, Románia és Görögország, amikor úgy döntött, némileg „megtámogatja” az Európai Bizottságot, és az SZNT ellenében beavatkozik a perbe. És ennek nyomán döntött úgy Magyarország, hogy – teljesítve az alaptörvényben is rögzített kötelezettségét – az SZNT pártján lép be az eljárásba.
A továbbiakban akár más országok is felfigyelhetnek az ügyre, és belpolitikai érdekeik függvényében egyik vagy másik fél mellett ők is beléphetnek a perbe. Remélhetőleg a bírák ítéletét nem befolyásolják majd a jelentős lobbierővel rendelkező, saját kisebbségeik miatt az önrendelkezési kezdeményezésekre rossz szemmel tekintő tagállamok, sem a jelenlegi ukrajnai fejlemények, amelyek azon álláspontot erősíthetik, hogy a kisebbségek, illetve a számukra biztosított önrendelkezés a szeparatizmus veszélyét hordozzák magukban.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár),

Elismert monopólium
Politikai megállapodást kötött egy héttel ezelőtt az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP). A dokumentum értelmében a felek vállalták, hogy együttműködnek a közelgő európai parlamenti választásokon, valamint az autonómiatörekvéseknek a román parlamentben, a nemzetközi közvélemény előtt és a székelyföldi magyar többségű önkormányzatokban való képviseletében.
Azt is vállalták, hogy együttműködnek minden olyan szervezettel, amely felvállalja az erdélyi autonómiatörekvések képviseletét. A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Biró Zsolt MPP-elnök által a sajtó nyilvánossága előtt aláírt dokumentum kitér arra, hogy az MPP-t is bevonják az RMDSZ EP-választási programja kidolgozásába, és az MPP támogatja az RMDSZ választási kampányát.
A megállapodás látszólag mindkét félnek egyformán kedvező, azonban az RMDSZ többet nyert, mint az MPP. Igaz ugyan, hogy a kispárt elvileg saját javaslatokkal állhat elő az RMDSZ választási programjának kidolgozásakor, és bizonyára jól jön a nemzetközi szervezeteknél is a szövetség által nyújtott támogatás, a legfontosabbról, a választási szereplésről – akár az RMDSZ-szel szövetségben – azonban lemondott.
És éppen ez az RMDSZ nagy nyeresége: az MPP-nek tett engedményekkel sikerült a polgáriakat pacifikálnia, így nem kellett „feláldoznia" saját jelöltjei közül egyet sem. Az RMDSZ által felkínált támogatás fejében az MPP lemondott arról, hogy saját politikussal vegyen részt az Európai Parlamenti megmérettetésen, így az RMDSZ-lista a mostani együttműködési megállapodás ellenére is egypártinak tekinthető, az MPP-nek vélhetően kevés befolyása lesz az RMDSZ színeiben megválasztott honatyák tevékenységére.
Bár a megállapodás leszögezi a felek identitáshoz való jogát, mindezek nyomán az MPP tulajdonképpen elismerte az RMDSZ elsőbbségét, és besorolt a szövetség uszályába. A mostani megállapodással az RMDSZ kikapcsolta gyengébbnek tűnő politikai riválisát, amely amúgy eddig is sokkal szívélyesebb ellenzéke volt, mint a porondon most az RMDSZ-szel egyedül szemben maradt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Az MPP már korábban jelezte: nem okoz gondot, hogy az EP-lista nem koalíciós lista lesz, hanem kizárólag az RMDSZ-é, most pedig már arra sem tart igényt, hogy saját jelöltjét indíthassa rajta. Az EMNP ezzel szemben az RMDSZ-szel való együttműködés feltételévé azt tette, hogy koalíciós listát indítsanak, amelyen minden bizonnyal befutó helyet kértek volna annak a Tőkés Lászlónak, aki a 2009-es közös lista első helyezettjeként, húzónévként képes volt az RMDSZ-szel kevésbé szimpatizáló polgárok voksait is begyűjteni, így maradhatott meg a három erdélyi magyar EP-képviselő.
Az RMDSZ ehelyett inkább ragaszkodott a saját listához, és az „oszd meg és uralkodj" elv mentén megkísérelte kevesebb vizet zavaró riválisát, az MPP-t lekenyerezni. Igyekezete sikerrel járt, az MPP pedig azáltal, hogy nem csupán a koalíciós listáról, de a befutónak remélt helyre kerülő saját jelölt állításáról is lemondott, betagozódott az RMDSZ által képviselt irányvonalba, és elismerte annak monopóliumát a romániai magyar közösség képviseletére.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport
Krónika (Kolozsvár),

Felhívásban buzdít szavazásra Tőkés László
Felhívásban buzdította szavazásra az erdélyi magyarokat Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Tőkés László felhívásában arra emlékeztetett, hogy nem túl régen az elődöknek még véráldozattal kellett bizonyítaniuk bátorságukat és hazafiságukat.
„Noha mostani politikai küzdelmeink tétje nem kevésbé komoly, nemzetünk jövője nem véres szabadságharcokban, hanem békés választásokon dől el. Az igazság és a szabadság melletti demokratikus kiállás viszont ma is hasonló cselekvő bátorságot követel meg mindannyiunktól” – fogalmazott Tőkés László, utalván Orbán Viktor március 15-i kijelentésére, hogy magyarnak lenni egyet jelent a bátorsággal.
Az EMNT elnöke arra kérte a választópolgárokat, hogy most már ne bízzák a román postára levélszavazatukat, hanem személyesen, vagy az egyházak, és más megbízhatónak tartott szervezetek által juttassák el Magyarország külképviseleteihez.
MTI
Székelyhon.ro,

Igazságos tanterv lenne a megoldás
A magyar diákoknak öt nap alatt négy írásbeli vizsgán kell teljesíteniük, míg román anyanyelvű társaik minden írásbeli előtt szabadnappal rendelkeznek. Bár az Országos Diszkriminációellenes Tanács az érettségi átszervezését javasolja az Oktatási Minisztériumnak, a pedagógusok nem ebben látják a megoldást.
A Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult Árus Zsolt gyergyószentmiklósi politikus azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül az érettségi menetét, mivel a magyar diákok hátrányos helyzetbe kerülnek az anyanyelvi vizsga miatt. Három héten át zajlik a szóbeli vizsga, ám az írásbelit öt nap alatt rendezik. Ez alatt idő alatt a román diákoknak három, a magyaroknak négy dolgozatot kell megírniuk.
A panasz benyújtója választ kapott a Diszkriminációellenes Tanácstól, eszerint az Oktatási Minisztérium nem diszkriminál az érettségi menetrendjének összeállításakor, azonban javasolja a szaktárcának, hogy szervezze át a vizsgát.
A vizsgaidőszak meghosszabbítása nem megoldás
A pedagógusok úgy látják, hogy a magyar tagozaton tanuló diákoknak mindig nehezebb, több szempontból is. Az érettségit illetően nem a szabadnap a legégetőbb kérdés, ennél sokkal mélyebbre kell ásni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Maros megyei elnökét, Horváth Gabriellát kérdeztük ez ügyben. „Megterhelő a diákok számára az, hogy három nehéz vizsga egymást követő napokon van, de sajnos megszokták. Természetesen ezt nem megszokni kell, hanem javítani rajta, mert szerintem ez igenis diszkriminatív a magyar diákokkal szemben. Azonban ha megadnák a szabad napot, akkor jobban elhúzódna a vizsgaidőszak, szombaton pedig nem lehet vizsgáztatni, ez sem megoldás” – fejtette ki Horváth Gabriella. A szövetség megyei elnöke azt is elmondta, bár úgy tűnik, hogy a szóbeli vizsga menete sokkal szellősebb, a nagy létszámmal működő vizsgaközpontokban szükség van ennyi időre. Helyenként párhuzamosan is zajlanak szóbelik, van úgy, hogy míg az utolsó csoport diák román nyelvből ad számot tudásáról, az első csoport már elkezdi az anyanyelv vizsgát.
A tantervet kellene módosítani
A marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium aligazgatója, Brandner Emőke magyar nyelv és irodalom szakos tanár úgy véli, ha a magyarok kapnának egy szabadnapot, az a román diákoknak is szabadnap lenne. Így ismét előnyben lennének, mert több idejük lenne készülni a következő vizsgára. „Szerintem nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy hány szabadnappal kellene könnyíteni a vizsgán. A diszkrimináció ott kezdődik, hogy nagyon nehéz a diákoknak a magyar nyelv és irodalom vizsga. Nehezíti a feladatukat, hogy kisebbségként a román nyelvet anyanyelvi szinten kell tanulniuk. Túlzás az, amit a magyar diákoktól elvárnak. A vizsgatételben kérhetik például Vörösmarty bármelyik versét, a tantervben viszont csak néhány szerepel, és nincs se időnk, se módunk átvenni az összeset. A román nyelvet nem szükséges heti öt órában tanulni, elég lenne három is. Nem a vizsgák közötti szabadnapok a megoldás, hanem egy igazságos tanterv” – jelentette ki az aligazgató.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,

Dr. Péterffy Árpád szívsebész-professzor visszaadja a MOGYE díszdoktori címét
Kedden a sajtó nyilvánossága előtt adja vissza a MOGYE díszdoktori címét Dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem nyugalmazott szívsebész-professzora, tiltakozásul az egyetem szenátusa általa a magyar oktatás ellen elkövetett törvénytelenségek ellen.
A MOGYE román többségű szenátusának vezetője valótlanságokkal érvel a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és a magyar tanszékek létrehozása ellen azzal a végső céllal, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést elsorvassza és megszüntesse Marosvásárhelyen – írja Leonard Azamfirei rektorhoz írt nyílt levelében a professzor. Ezt látszik bizonyítani az egyetem szenátusának legutóbbi (március 20.) törvényellenes döntése, amikor újból elhalasztották a magyar karok létrehozását – teszi hozzá.
A továbbiakban személyesen szólítja meg a rektort:
Tisztelt Rektor Úr! Fölöttébb sajnálatos és egyidejűleg teljesen hibás az Ön diszkriminatív – hivatalosan is elítélt – nyilatkozata a magyar nyelvről (2013. 12. 10.), ugyanis az egyetemi oktatásban nem az a legfontosabb, hogy románul tanuljanak a hallgatók, hanem az, hogy lehetőleg az anyanyelvükön minél jobban elsajátítsák a szükséges ismereteket. Marosvásárhelyen erre megvannak a feltételek és a lehetőség, úgy a magyar, mind a román hallgatók számára, de az egyetem jelenlegi vezetése gátolja és állandóan akadályokat gördít a magyar nyelvű oktatás elé.
Végezetül közli, hogy tiltakozásul a MOGYE jelenlegi magyar nyelvű oktatást hátrányosan megkülönböztető diszkriminatív politikája miatt, az egyetem által a „Doctor Honoris Causa” 2005-ben számára nyújtott megtisztelő címet visszaadja.
Erdély.ma,