A román nyelv iránti lojalitás törvényét akarják elfogadtatni
A román nyelv iránti lojalitás törvényét szeretné elfogadtatni a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) két Szatmár megyei képviselője – közölte hétfőn internetes oldalán a Szatmári Friss Újság.
A napilap közlése szerint Valer Marian szenátor és Octavian Petric képviselő egy vasárnap tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy törvénytervezetet kíván benyújtani a román nyelv iránti lojalitásról. Valer Marian – aki a Szociáldemokrata Párt szatmárnémeti szervezetének az elnöki tisztségét is betölti – elmondta, a törvény többek között arról rendelkezne, hogy vonják meg a román állampolgárságot azoktól, akik könnyített honosítással magyar állampolgárságot is szereztek.
A tervezett törvény pénzbírsággal sújtaná azokat, akik intézményekben, iskolákban, gyógyszertárakban, üzletekben nem beszélnek románul, és büntetőeljárást írna elő azokkal a munkáltatókkal szemben, akik úgymond etnikai kritériumok alapján alkalmaznak munkavállalókat.
Valer Marian elmondta, tiszteli a magyar kisebbséget, de elvárja, hogy a magyarság képviselői is tanúsítsanak kellő tiszteletet a román többség irányában. A szenátor hozzátette, a hasonló szlovák törvényt az Európai Bizottság jóváhagyta.
A törvénytervezet ellen elsőként a Magyar Polgári Párt (MPP) tiltakozott. A párt hétfői közleményében határozottan visszautasította a kezdeményezést. Emlékeztetett arra, hogy a Szatmár megyei honatyák törvénytervezete ellentétes egy sor Románia által is aláírt nemzetközi egyezménnyel.
MTI
Erdély.ma,

Székelyföld volt és lesz
Tekintettel a székely jelképek használata körül kirobbant, feszültséggel telített vitára, szerdán a Realitatea hírtelevízió élő adásban elemezte a magyar–román viszony alakulását. Ennek műsorvezetője felhívta Füzes Oszkár nagykövet figyelmét, hogy Románia nem ismerte el hivatalos régióként a Székelyföldet, majd azt is megkérdezte, hogy a magyar állam ennek „megalakítását” kéri-e Romániától.
Tragikus és felháborító, hogy a 21. század elején egy európai uniós országban kétségbe lehet vonni egy több mint 600 ezres lélekszámú népcsoport és szülőföldje létezését, azonban azt is be kell látni, hogy ezért nem a műsorvezető, hanem a mindenkori román hatalom és mi magunk vagyunk hibáztathatók. Hiszen Bukarest következetesen tagadja a létezésünket, mi pedig szinte semmit sem tettünk azért, hogy ezt a természetellenes állapotot megváltoztassuk.
Bajaink forrása az ország alkotmányából eredeztethető, ugyanis ennek első szakasza többek között azt is kimondja, hogy Románia nemzetállam. Ez azt jelenti, hogy az alaptörvény csak a román nemzet tagjait ismeri el az ország lakóiként, vagyis az erdélyi és Kárpátokon túli magyarság hivatalosan nem is létezik. Ez a kijelentés lehet, hogy viccesnek tűnik, de cseppet sem az, és ránk nézve súlyos következményei vannak, hiszen a jogaink kiszélesítését célzó követeléseinket az alkotmányra hivatkozva utasíthatják el, mint ahogy ezt eddig több ízben meg is tették.
Természetesen az alkotmány, mint ahogy ez már egyszer megtörtént, és ennek az évnek a folyamán előreláthatólag újra bekövetkezik, a parlament által módosítható. Nekünk pedig kötelességünk oda hatni, hogy végre a mi akaratunkat is vegyék figyelembe, és foglalják abba bele a létezésünket.
A szükséges módosítás elérésének egyik módja a politikai párbeszéd általi meggyőzés lenne, de mivel ettől a román politikai elit éppen az alkotmányra hivatkozva zárkózik el, élni kell a polgári engedetlenség eszközeivel, és tömegeket mozgósító tüntetéseken is hangot adni ilyen irányú követeléseinknek. Keményen, jól érthetően és egyértelműen, hogy a minket semmibe vevő bukaresti hatalom is vegye egyszer s mindenkorra tudomásul: Magyarország nem kell Székelyföld megalakítását kérje, mert az már több mint ezer éve létezik, és a jövőben is létezni fog, mert mi, székelyek, egységesen így akarjuk.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

Gazdag születésnap: közösségben ünnepelt a tízéves Agnus Rádió
Kató Béla: többet szándékszik kommunikációs célokra költeni az EREK
Remek hangulatban, hallgatóival, barátaival, munkatársaival ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját szombaton a tízéves kolozsvári Agnus Rádió: az egész napos rendezvénysorozat keretében az érdeklődők betekintést nyerhettek a műsorkészítés folyamatába, társasjátékokba és nyomkeresésbe kapcsolódhattak be, s több más mellett a sütés-főzés olykor göröngyösnek tűnő ösvényein is szerencsét próbálhattak. A rádió profiljához hasonlóan közösségire sikeredett program családias hangulatú, tartalmas gálaműsorral zárult a Báthory-líceumban, ahol számos ajándék talált gazdára. Az emlékek felidézése mellett a nap folyamán a jövőbeli tervekről is szó esett: Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) nemrég beiktatott püspöke délelőtt az egyházkerület sajtóstratégiáját ismertette. Kiderült: nagyságrendileg is többet szándékoznak kommunikációs célokra költeni az elkövetkező időszakban, ugyanakkor a lelkészek továbbképzését is tervezik.
A hívekkel való állandó kapcsolattartás szükségességét hangsúlyozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a szombat délelőtti sajtóreggelin. Kifejtette: az egyházkerületnek jelenleg mintegy 370 ezer tagja van, közülük azonban csupán 40–50 ezren járnak rendszeresen templomba. – Az egyház célja a céltudatos és kompetens tájékoztatás, annak érdekében pedig, hogy az emberek szélesebb körökben is tudomást szerezzenek a munkánkról, használnunk kell a modern kommunikációs eszközöket, nem félni vagy elzárkózni tőlük – magyarázta a püspök. Hozzáfűzte: egy 24 órás rádióadó lehetőséget biztosítana arra, hogy a hagyományos áhítatok és a bibliai felolvasások mellett aktuális társadalmi kérdésekről is együtt tudjanak gondolkodni, a hívő ember és az egyház viszonylatában, keresztyén szemléletet közvetítve. Kató Béla utalt ugyanakkor arra is, hogy a Kárpát-medencei Református Rádiótanács kezdeményezésére létrejött hálózat nagymértékben hozzájárulhat a részegyházakban működő rádiók és stúdiók kölcsönös megerősödéséhez.
Véleménye szerint különösen fontos a helyi rádió- és televízió-csatornákkal való együttműködés, hiszen az egyház által készített műsorok ezáltal minél több emberhez eljuthatnak, erősítve a regionális identitást is. Növelnék továbbá az írott sajtóban való jelenlétet, és egy egyházi hírportál beindításán is gondolkodnak, amely kiegészítené, bővítené a kéthetente megjelenő Üzenet című lap lehetőségeit. – Törekszünk arra, hogy az eddigiekhez képest jóval nyitottabb legyen a kommunikáció egyház és sajtó között, ebben sajtószóvivő segíti majd a munkánkat – mondta. Mint kiderült, az egyházkerület nagyságrendileg is többet szándékszik kommunikációs célokra költeni, ennek ellenére azonban továbbra is számítanak az önkéntesek segítőkész munkájára. – Nem minden a pénztől függ, és nem is mondhatunk le az önkéntesek által végzett munkáról. Meg kell találnunk azokat az embereket, akik hajlandók és képesek tenni kisebb-nagyobb közösségük érdekében. A lelkészeknek mindig annyi munkájuk van, amennyit keresnek maguknak: ilyen értelemben meg kell nézni azt is, hogy feladatköreiken túl mit tudnak még elvállalni, a diakóniai szolgálat, az oktatás vagy akár a média területén kamatoztatva képességeiket – hangsúlyozta Kató Béla. Elmondása szerint nagy szükség van a lelkészek és egyházi alkalmazottak továbbképzésére, ellenkező esetben – és különösen a kisebb vidéki közösségekben – ugyanis, a különféle külső hatások következtében kénytelenek lesznek megválni néhányuktól.
Adorjáni László, az Agnus Rádió igazgatója rámutatott: jelenleg is több olyan önkéntes dolgozik a rádiónál, akiknek, ha kiszámolnák, több ezer eurót kellene fizetniük. A kezdetekre emlékezett, amikor 1990-ben, az alsóvárosi egyházközség alagsori termében hozzáláttak a műsorkészítéshez. – Váratlanul ért, hogy a templomból és a „ne beszélj a hitedről” helyzetből kiléphettünk, s szinte a semmiből kezdtünk el műsort készíteni, amolyan háztartási gépeken – magyarázta Adorjáni, a jelenlévők figyelmébe ajánlva a múzeumi példányokat. A Kolozsvári Rádióban, a nagyváradi Evangélium Hangja Rádióban és a marosvásárhelyi területi stúdióban sugárzott adások után aztán, a rendszerváltást követően elindított munka folytatásaként, napi nyolcórás adásidővel indult el az Agnus Rádió 2002 decemberében. A Kárpát-medencei rádiós körforgásba való bekapcsolódás mellett újdonság még az is, hogy egyfajta racionalizálás történt a műsorrácsban, amint azt Kiss Gábor főszerkesztő megjegyezte: szombat óta magazinműsor-jelleget kapott a reggeli ébresztő második, 7-től 8-ig tartó része, az elkövetkező időszakban pedig a déli műsort is szeretnék átszervezni. A sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi után jövő hónaptól várhatóan indul a marosludasi stúdió is, ugyanakkor reménykednek abban, hogy – megérezve a közösségi szolgálat igazi ízét – máshol is kedvet kapnak az egyházi műsorok készítéséhez. – Hosszú távú célunk lefedni az egész Kárpát-medencét: első lépésben, a szomszédos országokban működő rádiókkal és stúdiókkal közösen egy 24 órás műsort hoznánk létre – fűzte hozzá Kiss Gábor.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár),

Néhány megjegyzés a román–magyar feszültségekről
A székelyzászló-ügy keltette feszültségekből valamennyi politikus hasznot húz Budapesttől Bukarestig felháborodott, frusztrált, a diverzió csapdájába esett, manipulált tömegeket hagyva maguk mögött. Elsősorban Orbán Viktor Fidesze nyer, hála a bukaresti politikusoknak és tévécsatornáknak, amelyek mintha ingyen nekik kampányolnának. A Németh Zsolt államtitkár által tett felelőtlen kijelentések, amelyekre Magyarország bukaresti nagykövete is ráerősített, lángba borították a román politika és média színterét. Erre is számítottak. A románok nagy szolgálatot tesznek azzal, hogy megnyilvánulásaikkal radikálizálják a Hargita és Kovászna megyei magyarokat, a Fidesz malmára hajtva a vizet, amely elkezdte a választási kampányt a határon túli magyarok szavazatáért.
A Szociálliberális Szövetség (USL) is sokat nyer, mivel sikerült elterelni a figyelmet egy ország életének egyik legfontosabbnak számító témájáról, a költségvetésről e mostani álprobléma felelőtlen kezelésével. Amikor a magyar politikusok szorult helyzetbe kerülnek – és a Fidesznek érdeke, hogy maga is efféle felfújt nacionalista témákkal terelje el a figyelmet Magyarország gazdasági nehézségeiről –, a régi trükköt veszi elő. Átdobják a területi autonómia témáját a román határon, bízva az együgyű politikusok pavlovi reakciójában és a könnyen felhergelhető médiában.
Valahányszor politikusaink különböző botrányokat akarnak eltussolni, a magyarokra támadnak, mivel tudatában vannak annak, hogy az így kipattant cirkusz minden mást elfed. Az egészben az az érthetetlen, hogy sem a magyarok, sem a románok nem unták még meg ezt a buta játékot. Valószínű, hogy a nacionalizmus a szexuális ösztönhöz hasonlóan működik: izgalmi állapotban az ész eltűnik. A Budapesten és Bukarestben elkezdett tűzijáték nemcsak hogy elvonja a nép figyelmét a valós problémákról, hanem felforrósítja az agyakat és képes akár hosszú távra is elhomályosítani az értelmet.
Nagyon jól jön a Kovásznán állítólag törvénytelenül kifüggesztett székelyzászló-ügy az utóbbi hetek egyik főszereplőjének, Dan Voiculescunak is, aki így megúszta a bűnvádi dossziéja miatti magyarázkodást, az igazságszolgáltatással szembeni szégyenteljes megfutamodásának indoklását. Szenátusbeli lemondása azzal hozható összefüggésbe, hogy a brüsszeli jelentés névszerint is említi az Intact médiabirodalmat, amely a nyilvánosságot egyes politikusok meghurcolására használja. A legnagyobb nyereség viszont a magyar közösség befeketítéséből származik, amelynek jelentős belpolitikai hatása lesz. Ezek után Victor Ponta már nem tudja azzal zsarolni a liberálisokat, hogy kizárja őket a kormányzásból és az RMDSZ-szel hoz létre kormányzó többséget. A közvélemény szemében a romániai magyarság „démonizálása” egy időre megakadályozza az RMDSZ kormányzati szerepvállalását.
Bár ezzel Victor Ponta elvesztette az egyik fontos ütőkártyáját, még számára is nyereséges a Budapesttel folytatott diplomáciai háború. Autoriter kormányfőként tetszeleghet, aki éberen őrködik az ország határai fölött. így kevésbé tűnik annak a köpönyegforgató kormányfőnek, aki a túlélés kedvéért itthon teszi a szépet a liberálisok és Dan Voiculescu előtt, gyalázza az Európai Bizottságot, ahogy viszont Brüsszelbe ér, pont az ellenkezőjét képviseli. Kész tudathasadás.
Az EU-ellenes nacionalisták is teljes mértékben kihasználják ezt a botrányt, hogy még egy ütést mérjenek Brüsszelre és Traian Băsescura. Az egyik vitaműsorban már az is elhangzott, hogy az európai bürokraták összejátszanak a magyarokkal, azért nem lép közbe Brüsszel. Az EU-t azzal vádolták, hogy kettős mércével mér, mert most nem lép közbe tüstént, hogy megfékezze ezt a mesterségesen generált konfliktust, úgy ahogy például a nyáron a román belpolitikai válság elmérgesedésekor. Nyilvánvaló, hogy a két pillanat között nagy a különbség: tavaly jogosan beszéltünk a jogállamiság megsértéséről, most viszont az ország területi integritásának veszélye csak néhány forrófejűnek a képzeletében él. Traian Băsescu sem menekül: állítólag az autonómiával voltaképpen kiegyenlíti a népszavazáskori számlát Orbán Viktorral szemben, amikor a magyar kormányfő azt kérte az erdélyi magyaroktól, ne vegyenek részt az államfő menesztésére kiírt referendumon, így mentve meg őt a küszöbön álló lemondatástól.
Ezek lennének a politikai megjegyzéseim az ügy kapcsán. Most viszont vessünk egy pillantást a dolog lényegére. Kinek van igaza, a románoknak vagy a magyaroknak? Ki sérti meg törvényt? Hol kezdődött ez az őrület?
Először is a székely zászló kifüggesztése a román mellett teljesen törvényes. Ezt már több romániai bíróság is elismerte. Ez nagyon fontos részlet: az, aki most a székely zászló kifüggesztésének problémáját kipattintotta, ebben az esetben egy román volt. Nem a magyarok feszítették túl a húrt, hanem a románok. A volt kovásznai prefektus, akit leváltottak tisztségéből, a törvényszéken támadta meg a megyei tanács azon határozatát, amelyben jóváhagyták a székely zászló kitűzését. Így jött létre ez a jogi vita, ez a kiprovokált konfliktus, amelynek törvényes jogi lezárása 2012 novemberében megtörtént. Magától értetődő megoldás különben. Sorin Oprescu főpolgármesternek joga van kitenni Bukarest zászlóját fontos eseményekkor. A vörös kutyák felhúzzák a Dinamó zászlóját minden mérkőzéskor. Az egymilliós lélekszámot meghaladó romániai magyar közösségnek miért ne engednék meg, hogy saját szimbólumait használja, ameddig a hivatalos szimbólumokat tiszteletben tartja?
Választ keresve ezekre a kérdésekre, érdekes részletre bukkanunk. Kik is azok, akik elvitatják a magyarok azon jogát, hogy a román zászló mellett kifüggesszék a székelyt is? A volt kovásznai prefektus, Codrin Munteanu, aki a magyarok minden identitáskereső gesztusáért a törvényszékhez fordult (iskolanévadástól kezdve a zászló kifüggesztéséig). Munteanu a Konzervatív párt (PC) tagja, aki anyagilag is támogatja a Románok Polgári Fórumát. Márpedig Dan Voiculescu pártja igenis túlnőtt Vadim Tudor Nagy-Romániáján, ami a nacionalizmust, Európa- és Amerika-ellenességet illeti. Következtetésképpen nem véletlen, hogy az Antena 3 és Dan Voiculescu melegen tartja ezt az egyik saját emberük által generált konfliktust. Hála Istennek, a Ponta-kormány múlt héten leváltotta tisztségéből Codrin Munteanut.
A médiában újra életre keltek az 1990-es évek „trikolór-kísértetei”. Gheorghe Funar egyik tévéstúdióból a másikba megy, hogy egy új bécsi diktátum rémét vetítse elő, amely szétdarabolja az országot. A volt Nagy-Románia párti Lucian Bolcaş pedig újra az „irredenta” magyarokkal folytathat harcot, mint a régi szép időkben, amikor Vadim Tudorral együtt ették őket. Titus Corlăţean külügyminisztert is gyakran hívják a „válság- és ideggóc” Antena 3-hoz, ahol felelőtlenül beszélnek a nemzetbiztonságra leselkedő veszélyről, bűnvádi dossziékról, a Kovászna Megyei Tanács elnökének kivizsgálásáról és lemondatásáról. Monica Tatoiu hisztériarohamai különleges színt adnak a Romania TV adásainak, ahol bejelentette: habár magyar és szerb vér csörgedezik ereiben, kénytelen határozottan állást foglalni, mivel „ezek mindenhova betörnek”.
Elég! A nemzetféltő hazafiság az utóbbi években tapasztaltnál is sokkal nagyobb hangerőre kapcsolt. A romániai tévékben mintha polgárháborút közvetítének, az újságírók és kommentátorok mintha a végső harcokat vívó román–magyar háborúról tudósítanának.
A magyaroknak is megvan a maguk tévedése, amikor az identitásukat őrző egyszerű székely zászlónak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amennyi valójában van. Amikor a radikális nézeteket valló magyarok választóik orra előtt lebegtetik a székely zászlót, ehhez szeparatista eszméket is társítanak, Nagy-Magyarország képét, és nem arra szorítkoznak, hogy a székely zászlót egy helyi közösség jelképének tekintsék és így használják.
Az RMDSZ vezetőinek reakciója sem volt a legsikeresebb ebben a bolondulásban. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mintha Orbán radikálisaival igyekezett volna lépést tartani, amikor a „nemzetállam” szókapcsolat kihagyását kérte a következő Alkotmányból. A téma felvetése abszolút legitim, Kelemen Hunor érvei helyesek ugyan, de a pillanatot rosszul választotta meg, és csak olajat öntött a tűzre.
És hogy mi az eredménye mindennek? Termőréteg helyett egy újabb réteg hamu a román–magyar kapcsolatok felett. Egyes racionálisabb hangok úgy vélik: a kellemetlen incidens nyomán keltett feszültségek nem fognak egyhamar elcsitulni az amúgy is frusztrált magyar közösségben, amelyben egyre erősebb az elszigetelődési komplexus; erősebb, mint akkor, amikor – jól-rosszul – az RMDSZ kormánypártként képviselte a romániai magyarság érdekeit. Ezen vélemények szerint a Székelyföld autonómiája kapcsán Bukarest és Budapest között kirobbanó botrány ugyanakkor lerombolja azt a mítoszt, miszerint Románia jó példa, ami a kisebbségi jogok tiszteletben tartását illeti.
Az Alkotmány legutóbbi módosítása óta tíz év telt el, de ennyi idő sem volt elég arra, hogy Romániában elfogadják a kisebbségi törvényt, az anyanyelvnek a közigazgatásban való használata kaotikus, a regionalizálási projektet pedig második Trianonként emlegetik, amennyiben a magyar kisebbséget egy olyan közigazgatási egység határai közé szorítanák, amelynek megrajzolásakor nem veszik figyelembe a történelmi valóságot, a román prefektusok pedig nem a kormány képviselőiként, hanem nagykövetként viselkednek Hargita és Kovászna megyében.
Ami pedig a magyarokat illeti, úgy tűnik, elfelejtik, hogy Románia legszegényebb megyéiben élnek. Fel kellene tenniük néhány kérdést maguknak: bár a román többség nem teljesítette a magyarság összes elvárását, nem adta meg a kért jogokat, miért élnek rosszabbul a székelyföldi magyarok, mint azok, akik olyan megyékben laknak, ahol a románság többségben van, és a megyei vagy a városvezetők románok? Hogyan lehetséges, hogy a magyar politikai elit pont olyan korrupt, mint a román? Hogyan lehetséges, hogy annyira rosszak a székelyföldi utak, és oly mértékű ott a szegénység, bár a székelyföldi megyék nagyon gazdagok természeti kincsekben? Polgármestereik, megyei tanácselnökeik, a helyi közigazgatások mit tettek a romániai magyarokért huszárkarneválok szervezésén, Avram Iancu-bábuk felakasztásán, zászlólengetésen és 1848-as jelképek felemlegetésén kívül?
DAN TAPALAGĂ
(Forrás: Hotnew.ro)
Szabadság (Kolozsvár),

Székelyzászló-ügy: Băsescu beszélt Orbán Viktorral a témáról
Felelőtlenség a magyar–román vitát nacionalista hangulatkeltésre használni – Traian Băsescu román államfő elmondása szerint erre a következtetésre jutottak Orbán Viktor miniszterelnökkel Brüsszelben, amikor szóba került közöttük a székelyzászló-ügy.
A román elnököt arról kérdezték az újságírók vasárnap, hogy miről beszélgetett a magyar kormányfővel Brüsszelben. Romániában ugyanis feltűnést keltett néhány, a csütörtök–pénteki EU-csúcson készült fotó, amelyen a két politikus derűsen beszélget egymással, miközben a román médiában a magyar–román zászlóvita gerjesztett indulatokat.
„Valóban nevettem, de azt mondtam: csak óvatosan a zongorával a lépcsőházban, óvatosan a nacionalizmussal. Orbán Viktor nagyon pozitívan reagált, szerinte is önmérsékletre kell intenünk a feleket” – számolt be a beszélgetésről Băsescu. Hozzátette: válság idején könnyű az emberek elégedetlenségét más irányba terelni, és úgy vélte, fennáll a veszélye, hogy elszabadulnak az indulatok. „Válságban azok a politikusok hozakodnak elő nacionalista szólamokkal, akiknek a felelősségtudata korlátozott” – mondta Băsescu. Hozzátette, Románia valódi problémája sokkal inkább az, hogy nőnek az energiaárak, a helyi adók, bevezetik a kistermelőket sújtó átalányadót, a gazdák többletadóját.
„Persze sosem fogom törvénytelen jelképek közintézményekre való kifüggesztését bátorítani” – jelentette ki Traian Băsescu román államfő, a székely zászlóra utalva. Kifejtette: nem új keletű a probléma, de az ügyet nem “pátosszal és propagandával”, hanem a törvény keretei között kell kezelni. „Levétettem a zászlódat, öregem, kitűzheted az udvarodon, használhatod a hétvégén, de nincs keresnivalója a közintézményeken” – érzékeltette az általa helyesnek vélt eljárást a román elnök. Mint mondta: sokkal higgadtabban lehetett volna kezelni az ügyet, anélkül, hogy válság idején a románok valós gondjairól olyan „gyúlékony” témára tereljék a közfigyelmet, mint amilyen a nacionalizmus.
Szabadság (Kolozsvár),

Véget ért az RMOGYKE két héten át tartó tüntetése
Ádám Valérián: "Kiemelten fontos a magyar oktatás akkreditációja"
Január 28-án kezdett tiltakozó tüntetésbe a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), a Maros megyei prefektúra épülete előtt. Az elmúlt két héten délelőttönként narancssárga ernyővel és óriásplakáttal voltak jelen kettesével a szervezet képviselői. Az RMOGYKE titkára, Ádám Valérián főszervező a Népújságnak nyilatkozva tegnap elmondta, a MOGYE-n folyó etnikai diszkrimináció megszüntetéséért kezdeményezték a tiltakozó megmozdulást.
Ádám Valérián szerint, bár a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége sikertörténetnek könyveli el az egyetem vezetői és a magyar tagozat professzorai között létrejött hétpontos megállapodást, a számok nem ezt bizonyítják. "Ahogy a 2x5 méteres bannerre is kiírtuk, jelenleg az egyetemen 286 román és 118 magyar oktató van, ennek ellenére 65 román és 32 magyar oktatói állást hirdettek meg. A versenybizottságokban 150 román és 40 magyar vesz részt. A vizsga eredményei is tele vannak negatív meglepetésekkel. Ezek után azt kérdezem: hol van a magyar oktatás felzárkóztatása, hol van az egyenlőség?!" – nyilatkozta a Népújságnak az RMOGYKE titkára. Érdeklődésünkre elmondta, az elmúlt két hét során a hatóságok nem gyakoroltak nyomást a tüntetőkre, "mivel számtalanszor bizonyítottuk, hogy nem engedünk a zsarolásnak, de köszönettel tartozunk azon rendőröknek, akik a mínusz fokok ellenére a közelünkben maradtak". Ádám Valérián hozzátette, nyomást ugyan nem gyakorolt rájuk senki, ám meg sem kereste őket senki tárgyalások végett. "Az RMDSZ vezető politikusai nagy ívben kikerültek vagy nem akartak velünk szóba állni, az RMDSZ-es MOGYE-professzorok viszont támogatták a küzdelmeinket" – mondta. A tüntetéssorozat szombaton ért véget, amikor is Ádám Valérián mellett Kürti Jenő fogtechnikus vett részt a tiltakozáson. Ádám Valérián végkövetkeztetése az, hogy Marosvásárhely román és a magyar lakossága mindaddig nem értette, hogyan van diszkriminálva a magyar oktatás, amíg nem szembesült a számbeli különbséggel a két oktatási program között. "Voltak sértő megjegyzések és magyarellenes hozzászólások is, de mivel a járókelők kevesebb mint 10 %-a bizonyult gorombának, nem tartom fontosnak a megjegyzéseik leírását. Hosszú csaták állnak előttünk, amennyiben a lelkiismeretünknek eleget teszünk és nem mondunk le a nemzetünk jogos követelményeiről, arról, hogy a magyar oktatás egyenjogú legyen a MOGYE-n. Kiemelt fontosságúnak tekintjük, és követeljük, hogy a közeljövőben sorra kerülő akkreditácios folyamatban a magyar oktatás akkreditációja külön történjen, a saját főtanszékek létrehozását az akkreditáció előtt és nem utána kérjük. Azt akarjuk, hogy a magyar oktatás akkreditációjához szükséges állásokat hirdessék meg maradéktalanul és engedjék meg, hogy Magyarország egyetemeiről jöhessenek oktatók, mindaddig, amíg helyben nem képződnek megfelelő számú szakemberek" – jelentette ki Ádám Valérián, utalva arra, hogy a négy magyarországi testvéregyetem nyilatkozatot küldött a MOGYE vezetőségének és a szaktárcavezetőnek, amelyben vállalták, hogy a magyar oktatást támogatják, oktatókat küldenek Marosvásárhelyre. Az RMOGYKE titkára szerint amennyiben az EU-alapelvek ellenében az anyaországi oktatók részvételét megtagadják, a szervezet Brüsszelben hónapokig tüntetni fog. Tiltakozó akciójukhoz, amelyre február 18–23 között kerül sor, a magyarság segítségét kérik. A szóban forgó időszakban mindennap 15-17 óra között autós felvonulást szerveznek Marosvásárhelyen. Az orvosi ruhákat viselő, narancssárga esernyőkkel a kezünkben tüntetők az AUCHAN áruház parkolójában várják 14.30 órakor a felvonuláshoz csatlakozni kívánókat, az autók kilincsére 3 darab 40 cm- es szalagot szándékoznak rákötni, amely a magyar nemzet, Románia és EU-zászlók színeiből áll. A felvonulást az orvosi egyetemig tervezik, onnan a főtér felé haladva a városközpontban maradnának egy órán át, fél útlezárást hozva létre. Az autók oldalán A3-as feliratokon követeléseik szerepelnek majd.
"Amennyiben a követeléseinket nem teljesítik ez év márciusában, egy hónapon át Bukarestbe költözünk és minden ország nagykövetsége előtt egy napon át, 8-17 óra között 2x5 méteres bannerrel fogunk tüntetni azért, hogy az illető ország támogassa az etnikai diszkrimináció megszüntetését a MOGYE-n. Ha ez alkalommal sem járunk sikerrel, Büsszelbe utazunk egy hónapra tüntetni" – közölte lapunkkal Ádám Valérián.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),

Tönkreteszik az őstermelőket?
Gazdaköltőként, a nemzetet szolgálni
Mester József Tamás, Pécskának egyik karizmatikus személyisége, aki mezőgazdászként vereseket ír, amelyeket az Évgyűrűk, illetve a Partszakaszaim című kötetekben, valamint CD-n adott ki. E kettős minőségében beszélgetünk vele a 65. születésnapja előtt.
– Mi jelentkezett előbb az életében, a gazdálkodás-e vagy az irodalom?
– Természetesen, az irodalom, mert 1964-ben kapcsolatba léptem az Utunk irodalmi folyóirattal, ahova beküldtem egy versemet. Pozitív visszajelzés, biztatás érkezett, ezért tudtam: a továbbiakban az irodalommal kell foglalkoznom, csakhogy olyan témakört próbáltam a verseimben feldolgozni, ami nem tetszett az akkori politikai elitnek.
– Talán kulákkérdést feszegette?
– Mindent, ami az akkori gazdatársadalmat sújtotta, elnyomta. Talán ezért, de inkább azért, mert az édesapám a 4 hektárnyi földje miatt kuláklistára került, a retorzió sem maradt el. Nem csak akkor, már sokkal korábban, hiszen negyedikes koromban, az osztályban egyedüliként nem kaptam pionírnyakkendőt. Hatalmas lelki trauma volt számomra, hiszen utcára sem mehettem anélkül, hogy a többi gyerek csúfolódó kórusa ne zengte volna: „kiskulák, kiskulák…”
– De hát, Pécskán jómódú emberek éltek, bizonyára mások is kuláklistára kerültek…
– Természetesen, de ők valahogy, jobban besimultak a rendszerbe. Az én szüleim viszont nem politizáltak, az erre vonatkozó ajánlatokat valószínűleg nem fogadták el, ezért az egész családot kiközösítették. Ebben nagy szerep jutott az akkoriban frissen kihelyezett néptanítóknak, akik a diákokat is szelektálták, méghozzá politikai szempontból. Ennek volt köszönhető, hogy KISZ-tagnak is csak az utolsó pillanatban vettek fel, az osztályfőnököm felelősségére. Történt ez annak ellenére, hogy az édesapám is belépett a téeszbe, a traktorjával együtt. Az volt ugyanis a család legnagyobb bűne, hogy egyik nagybátyám pap volt.
– Hogy próbálta átélni, feldolgozni a kirekesztettséget?
– Minden velem, velünk megtörtént atrocitást a költészetben dolgoztam fel, gyógyírt keresve rájuk. Sokan tudtak az irodalmi munkálkodásomról, a témájáról, de nem vették figyelembe. A kollégáim különcnek tartottak, kissé irigykedve kezeltek, mert azt is tudták, magasabb filozófiai felfogás szerint élek, más dimenziókban gondolkodom. Abban az időben az emberek legnagyobb többsége meghasalt a bolsevik ideológiának, sőt sokan támogatták is. Különösen súlyos volt az akkori tanítók, tanárok hozzáállása, amivel egy konszolidált magyar közösség szétveréséhez járultak hozzá. A harcias szellemű édesanyámnak köszönhetően az öcsémmel együtt Pécskán elvégeztük a magyar középiskolát. Eközben szinte egész gyermekkoromat a nagyszüleimnek a tanyáján töltöttem. Akkoriban Pécska környékén 950-960 tanya létezett, megalapozott gazdálkodással. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején kialakult virágzó gazdasági formát azonban a román bolsevik nacionalizmus meg akarta szüntetni, ami sikerült is, hiszen manapság már csupán 3-4 tanya létezik. Ezeket is csak a volt téeszek vezetőségeinek a szükséglete miatt hagyták meg. Én a tanyavilágban nevelkedve szívtam a magamba a földnek a szeretetét. Lelki szemeimmel most is látom a fehérre meszelt tanyákat, az őket övező búza- és kukoricatáblákat, amelyeket a szorgos, magyar parasztemberek műveltek meg. Őket viszont elűzték, elcsábították a földjeikről, ezért ne csodálkozzunk, ha földönfutókká leszünk, lettünk. Ebben nagy szerepe van a rendszerváltás utáni felületes érdekvédelmi munkának is, hiszen reprezentatív szervezetként működött, gazdasági kérdésekkel azonban nem foglalkozott, noha a földművelő magyarság megtartásának egyik legfontosabb eleme a föld tulajdonviszonyoknak a gyors, igazságos rendezése lett volna. A 18. földtörvény ugyanis a földosztó bizottságok udvarába próbálta átdobni a döglött macskát, miközben az érdekképviselet megfeküdt az akkori agrár, illetve jogi maffiának. Éppen ezért, sok magyar gazda még manapság is pereskedik a földjéért vagy meghalt, mielőtt azt visszakaphatta volna.
– Mennyi földet kapott vissza a családi vagyonból?
– A családtalan nagybácsik és a rokonság tulajdonaival együtt 68 hektár szántót, illetve 6,5 hektárnyi legelőt. A szántóból a két fiamra 12-12 hektárt átírattam.
– Ők külön gazdálkodnak?
– Nem, mert egyik fiam Spanyolországban, a másik Magyarországon él, tehát magam művelem meg az egészet, egyetlen ember segítségével.
– Hogy tudja mindezt összekapcsolni a költészettel?
– Földművelés közben is a természetben élek, ahol megragadnak bizonyos jelenségek vagy mozzanatok, amelyeknek a fő gondolatát azonnal feljegyzem az állandóan magamnál hordott füzetecskébe. Miután a mozzanat megérlelődik bennem, meg tudom fogalmazni a körülöttem lévő mozgó, élővilág képeit, benyomásait. Hasonlóképpen ment ez a rendszerváltás előtt is, amikor az Aradi Közszállítási Vállalatnál, jegyellenőrként dolgoztam. Sok szabadidőm lévén, oda tudtam figyelni a természet jelenségeire. Tavaly, amikor a spanyolországi fiamnál jártunk, a Csendes-óceán, de a Földközi-tenger zöldes-kék vize is nagy hatással volt rám, de csak a közelmúltban érlelődött meg bennem, egy hete írtam meg. Tehát a vers megszületése nálam hosszú folyamat, a végleges formáig többször is átírom. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen magas színvonalon alkottam, csak dr. Brauch Magda kijelentéséből érzékeltem, miszerint „a költészetemben egyetlen képzavar sem létezik”. Az értékelés további erőt adott, új magatartást, mert a verseimet most fordítják az Agora irodalmi folyóirat számára.
– Tulajdonképpen gazdálkodó parasztembernek, avagy költőnek érzi magát?
– Nem tudok különbséget tenni a kettő között, mert mindkettőnek élvezem a gyümölcsét.
– Esetleg az ugyancsak parasztköltő, Bartalis Jánosnak a művei ihlették írásra?
– Én csak a kötelező olvasmányokban foglalkoztam más szerzők irodalmi műveivel. Szigorúan elhatároltam magam minden irányzattól, mert éreztem: tudok valami újat teremteni, amit nem szerettem volna bármilyen befolyás alatt alkotni. Éppen azért, nincs saját könyvtártam sem, hogy a saját költői hitvallásomat tudjam reflektálni. Tehát csakis a saját ihleteimet, élményeimet dolgozom fel, más szerzők befolyása nélkül. Mert nem értettem egyet az elmúlt rendszerrel, de a mostani brüsszeli módszereket sem tudom a magamévá tenni. Főként az anyaországra, a mi kettős állampolgárságunk miatt gyakorolt nyomás keserít el, hiszen az a trianoni bűnök elkövetőinek a riadalmát szemlélteti.
– Maradjunk a saját ekénk szarvánál. Mi a véleménye a mezőgazdaság megadóztatásáról?
– Az eddigi zavaros viszonyokra a hatalomnak az új honfoglalás végrehajtásához volt szüksége, miközben a mezőgazdaság a régi téeszviszonyokra alapozódik. Ha lett volna valódi politikai akarat, a mezőgazdaságunkat a piacgazdaság igényeihez lehetett volna igazítani. Ha ugyanis a román kormány hazai bankintézetet hozott volna létre a kis- és közepes vállalkozásoknak a finanszírozására, a földalapnak adott bizonyos érték alapján lehetett volna tárgyalni kölcsönügyben egy-egy pénzintézménnyel. Mert ha lennének olyan mezőgazdasági pénzintézmények, amelyek 2-3% kamat mellett biztosítanák a közép és hosszú távú projekteknek a finanszírozását, ezen a vonalon elindulhatna az ifjú vagy akármilyen mezőgazdász anélkül, hogy ki lenne téve az EU által ránk szabott, választékos tortúrának. Az általuk meghonosított eljárások egy konszolidált gazdasági formára, nem a mi kezdetleges viszonyainkra alkalmazhatók. A megtermelt árut ugyanis fel kellene dolgozni, a saját kereskedelmi láncban értékesíteni, kiiktatni a közvetítőket, akik lefölözik a hasznot. A jelenlegi törvények ugyanis a közvetítők, illetve a feketegazdaság malmára hajtják a vizet, mert a 10-50 hektáron gazdálkodókra is ugyanazokat a terheket rója, mint a több száz hektáros gazdákra. Az sem igazságos, hogy a szállítók a termelőkkel azonos adóelbírálás alá essenek, hiszen a szállítónak a befektetése szinte azonnal, míg a mezőgazdaságban elhasznált üzemanyag ára egy év múlva térül meg. Magángazdaként, tulajdonképpen eddig is adóztak, hiszen fizettem a nyilatkozott profit utáni 2%-ot, az egészségbiztosítást, a gázolajam nem kapott ártámogatást, a vetőmagot, a műtrágyát áfával megterhelve vásároltam, amit sehol nem tudtam leírni, miközben a jogi személyiségű nagyvállalatok áfa nélkül vásárolhatják a vetőmagot. Az adóztatással tulajdonképpen tönkre akarják tenni a kisgazdaságokat, mivel a Kárpátokon túli, balkáni felfogás szerint, csak több ezer hektáros földművelésben gondolkodnak. Őstermelő, a kisgazdaság számukra nem létezik. Mezőgazdászokkal sokat vitatkoztam már a témában, és arra a következtetésre jutottam, hogy nekünk nem kellene tanácsért Brüsszelbe mennünk, hiszen az ország nyugati részén a mezőgazdaság, hagyományőrzés. A mi őseinktől tanulták a mezőgazdaságot a most nagymenő nyugatiak. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság megadóztatásával a kisgazdaságokat akarják tönkre tenni, a mindent megkaparintani törekvő agrármaffia malmára hajtják a vizet. Ami minket, magyarokat illet, az alkalmazott módszer azzal a veszéllyel jár, hogy az elöregedő magyarság mindinkább teret veszít, Árpád jussából teljesen ki lesz semmizve.
– Van-e valamilyen cél, ahova a költészetével el akar jutni?
– Gazdagítani szeretném a magyar irodalmat. Ha dr. Brauch Magda azt állította, hogy egyes verseim Balassi vereseivel azonos színvonalon állnak, ez nekem nagy lelki erőt ad a folytatáshoz. Tehát tovább szeretnék gazdálkodni, együtt lélegezni az élő természettel és a társadalommal, amelyeknek a megnyilvánulásait, a jelenségeit feljegyzem, hogy gazdaköltői ihlettel, tapasztalattal, a nemzetemet szolgálhassam.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad),

Zászlóügy: nem csitulnak a kedélyek
Folytatódtak az elmúlt napokban a hatósági zaklatások a székely zászló használata miatt. Marosvásárhelyen kilenc, székely és magyar lobogókat lengető fiatalt tartóztattak fel a Somos utcában a helyi rendőrök szombat délután. A rendőrkapitányság és a csendőrség is kiszállt a helyszínre. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője elmondta, „helyi lakók” értesítették őket arról, hogy egy fiatalokból álló csoport székely és magyar zászlókkal elindult az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnáziumtól a Somostető felé. A rendőrök a Somos utcában érték utol és igazoltatták őket, majd értesítették a rendőrkapitányságot és a csendőrséget is. Daniel Manea, a csendőrség sajtószóvivője elmondta, a fiatalok „egy közeli községből” jöttek Marosvásárhelyre, a Papiu közelében található temetőbe, ahol elhelyeztek egy koszorút a magyar hősök emlékére, majd elindultak a Somostető felé, útközben azonban feltartóztatták őket, de bírságot nem kaptak, mivel nem zavarták a közrendet.
Tüntetés a nagykövetség előtt
Péntek délután egyébként tucatnyi tüntető gyűlt össze a bukaresti magyar nagykövetség előtt, és román nemzeti lobogókat tűzött ki a külképviselettel szemben lévő kerítésre. A demonstrálók a székely és általában minden idegen zászló Románia területén való kitűzése ellen tiltakoztak, ugyanakkor elítélték Magyarország beavatkozását a székelyföldi zászlóvitába. Többen kartonlapokat emeltek a magasba, „Ha nem tudtok románul, húzzatok el innen”, „Románia az én hazám, a tiétek Mongólia”, „Ha Vlad Ţepes élne, egy hazátlan sem beszélne” felirattal. A tüntetők a sajtó képviselőinek elmondták: spontán megmozdulásról van szó, amelynek résztvevői a bukaresti Egyetem téren találkozva döntötték el, hogy a nagykövetség elé vonulnak. A helyszínt biztosító rendőrök szerint a demonstrációt nem jelentették be. A megmozdulásról kora délutánig csak a kormánypártokhoz közel álló hírtelevíziók számoltak be, hangsúlyozva, hogy a héten bejelentett, nagyobb létszámú demonstráció várható a bukaresti magyar nagykövetség előtt. Füzes Oszkár nagykövet nem volt az épületben a megmozdulás idején, mert a Veszprémben négy éve meggyilkolt Marian Cozma emlékére rendezett temetői megemlékezésen vett részt, ahol megkoszorúzta az egykori román válogatott kézilabdázó sírját. A demonstráció kapcsán a nagykövet az MTI-nek telefonon annyit mondott: örül, hogy Romániában demokrácia van, mindenki szabadon kinyilváníthatja véleményét, ugyanakkor reméli, hogy ez a jelképek szabad használatára is kiterjed. A tüntetés résztvevői helyi idő szerint 16 óra után rendőri intézkedés nélkül szétszéledtek.
Băsescu tárgyalt Orbánnal
Közben Traian Băsescu államfő is kifejtette véleményét székelyzászló-ügyben, felelőtlennek nevezve azokat a politikusokat – szerinte legyen szó budapesti vagy bukaresti pártok képviselőiről –, akik gazdasági válság idején nacionalista kirohanásokra ragadtatják magukat. Tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján az elnök elmondta, a témában Orbán Viktorral is egyeztetett a brüsszeli EU-csúcson, és rendkívül pozitív hozzáállást tapasztalt a magyar kormányfő részéről. „Való igaz, hogy a beszélgetésünk idején nevettem is, viszont azt mondtam a miniszterelnöknek: a nacionalista problematikában lassan a zongorával a lépcsőkön. A román és a magyar félnek egyaránt mérsékelnie kell üzenetét, különben elszabadulhatnak az indulatok, és az katasztrofális lenne a két ország számára” – fogalmazott Băsescu, hozzátéve: soha nem fog egyetérteni „törvénytelen jelképeknek” a román állami intézményeken való használatával. Szerinte ugyanakkor Románia számára nem a székely zászló kitűzése jelent problémát, hanem például a mezőgazdasági termelőkre kivetett átalányadó, az adók és illetékek emelkedése, továbbá az alapélelmiszerek áfájának csökkentése, amely a balliberális kormány ígérete ellenére elmaradt.
Kelemen a nacionalista kártyáról
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyébként pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján leszögezte: Románia ügyeit semmiképp nem fogja előrevinni a nacionalista kártya kijátszása. Kelemen Hunor természetesnek ítélte, hogy a közösségek használják szimbólumaikat, szerinte ez nem ellenkezik az érvényes törvényekkel, és egyáltalán nem árt a román polgároknak vagy a román államnak. Hozzátette, Romániában eddig nem keltett megütközést, hogy a Kolozs megyei tordai városházán vagy a moldvai Neamţ várán helyi jelképeket megjelenítő zászlók lobognak. Az RMDSZ elnöke úgy vélte, mesterségesen duzzasztották fel a székely zászlós konfliktust, pedig sem Magyarországnak, sem Romániának nem érdeke a feszültségek kiélezése. Örvendetesnek találta, hogy a román és a magyar külügyminiszter csütörtökön telefonon egyeztetett a kérdésről. Hozzátette, a napokban Victor Ponta miniszterelnökkel szeretne tárgyalni erről. Kelemen Hunor azt is elmondta, kevés esélyét látja annak, hogy a román többség lemond a nemzetállami önmeghatározásról. A téma kapcsán nyilatkozó Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es képviselő úgy véli, a román kormány zseniálisan időzítette a székely zászló körüli botrányt, annak ugyanis sikerült elfednie az állami költségvetés vitáit, a parlamenti kvórum problémáit, a nyugdíjak átszámítását, az adóemelést és a mezőgazdasági szférát sújtó új adókat. Szabó szerint Füzes Oszkár nagykövet megbocsáthatatlan hibát követett el azzal, hogy televízióműsorokban szólalt meg, „talkshow-szereplővé” vált ahelyett, hogy diplomáciai úton próbált volna intézkedni. A román kormány válasza Németh Zsolt szavaira ugyanakkor durván eltúlzott volt a képviselő szerint: az államtitkár ugyanis egy budapesti kerületi önkormányzat ülésén beszélt a székely jelképekről, ilyesmire pedig semmiképpen nem a miniszterelnöknek kellett volna reagálnia. „Inkább az európai uniós költségvetés csökkenéséről kellene beszélni, mert a kohéziós alapok szűkülése nagyon érzékenyen érinti Romániát” – jelentette ki Szabó Ödön.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke egyébként a téma kapcsán leszögezte, az MPP – az RMDSZ álláspontjától eltérően – úgy látja, az erdélyi magyarság köszönettel tartozik Németh Zsolt külügyi államtitkárnak és a magyar kormánynak, amiért szót emeltek a székely zászló elleni romániai agresszió ellen.
Fidelitas: támogatott kirekesztés
A román kormány kirekesztő politikája, a Romániában élő magyarságot sújtó intézkedések ellen tiltakozik a Fidelitas is. „Európában sehol nem elfogadható, ha a kulturális sokszínűséggel szemben a kirekesztést támogatják” – szögezte le a Fidesz ifjúsági társszervezetének alelnöke, Oroján Sándor abból az alkalomból, hogy a Heves Megyei Önkormányzat döntése alapján pénteken az egri megyeházára kitűzték a székely zászlót. Elmondta, a Fidelitas arra törekszik, hogy Európában békében éljenek egymás mellett a nemzetek és a kisebbségek, ehhez pedig fontos egymás szimbólumainak és kultúrájának a tisztelete. A Heves Megyei Közgyűlés pénteki ülésén elfogadta a Hitvallás Székelyföld lobogója mellett című dokumentumot. Eszerint Székelyföld és Heves megye lélekben és szívben egy közösséget alkot, „nemzeti identitásunk azonos értékeken nyugszik”. A Szabó Róbert (Fidesz) közgyűlési elnök által szignált nyilatkozat szerint Heves megyében minden nemzet tagjáról előítéletektől függetlenül vélekednek, ezért bántó hogy testvérmegyéjükben, Kovászna megyében hatósági intézkedésekkel tiltják meg a Székelyföld lobogójának kitűzését.
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke is a hétvégén jelentette be: a kisebbik kormánypárt által delegált polgármesterek is kitűzik a székely lobogót településeiken. A kereszténydemokrata politikus példaként említette Barcsot, Óbudát, Tatát, Somogyvárt, Tökölt, Vácot és Ceglédet, ahol már kitűzték, illetve a napokban elhelyezik a székely zászlót szolidaritásuk jeléül és a nemzeti összetartozás kifejezéséül. Hozzátette: felkérnek minden hazai önkormányzatot, hogy kövessék az európai együttélés normáinak betartására felhívó mozgalmat. Pálffy István köszönetét fejezte ki azoknak, akik a határokon túli településeken kitették a székely lobogót, és „bátran kimutatták szolidaritásukat székely testvéreinkkel”. Azt kérte, akkor is segítsenek, amikor a román hatóságok szankciói majd jogerőre emelkednek. Hozzátette: emellett azt is kérik, hogy azok a települések, amelyeknek eddig nem volt székelyföldi testvérvárosi kapcsolatuk, és szándékukban áll, minél előbb létesítsenek ilyet. Pálffy István – aki a sajtótájékoztatón a székely mellett a baszk, a szorb, a lapp népek zászlóját is bemutatta – azt mondta: Európában több olyan őshonos kisebbség van, amelynek történelmileg kialakult, hosszú évszázadokon át őrzött hagyománya a lobogó tisztelete, és nemzeti identitásuk, önazonosságuk egyértelmű jelképe. Kiemelte: a román fél magatartásával a székely autonómiatörekvéseket akarja „visszasorolni”, kulturális értelemben is, ugyanakkor a zászlók kihelyezésének megakadályozásával sokkal inkább felhívják a figyelmet a közigazgatás átalakításának tervére, amellyel megbontanák a Székelyföld egységét. Ha ez volt a cél, akkor „köszönjük szépen, mert ennél jobban felhívni a figyelmet arra, hogy mire készül a román kormányzat, nem lehetett volna” – fogalmazott politikus. A székelyzászló-mozgalom nyilvánvalóvá teszi egész Európa és az Unió számára is, hogy Romániában semmibe veszik az alapvető európai normákat, a közösségek autonómiáját, és „egy sovén, meghaladott, 19. századi szemlélettel tekintenek rá”.
Ismét gyűlölködött az USL-s Valer Marian
Ismét kisebbségellenes kijelentéseket tett a nyilvánosság előtt Valer Marian Szatmár megyei szociálliberális szenátor, aki pénteken, a megyei önkormányzat hagyományos díjkiosztó gálaestjén próbálta ezúttal szítani a kedélyeket. Az ünnepség keretében egyébként közel 60, a kultúra, a közélet illetve a sport terén kiemelkedő eredményt elért szatmári tevékenységét ismerték el a „szatmári Oscar” névre keresztelt díjak átadásával. A magyarellenes kirohanásairól ismert szenátor felháborodásának adott hangot egyrészt amiatt, mert Szamoskrassón Bem Józsefről, az 1848-as szabadságharc tábornokáról nevezték el a helyi általános iskolát. Kifejtette: Bem 40 ezer román haláláért felelős, ezért elfogadhatatlan a névadás. Újfent sérelmezte emellett, hogy nem köszöntötte őt román nyelven is a krasznabélteki plébános a svábok deportálásának emlékünnepén, ami szerinte annak a jele, hogy a nemzeti kisebbségek nem tisztelik kellőképpen a románokat.
Krónika (Kolozsvár),

Egész nap a hívekért
Egész napossá kívánja bővíteni az Erdélyi Református Egyházkerület a kolozsvári Agnus rádió műsorszórását – jelentette be a sajtóorgánum 10. születésnapján, szombaton Kató Béla püspök, aki ez alkalomból arról beszélt, hogy megújul az egyházkerület médiastratégiája, amire azért van szükség, hogy elérjék azokat az egyháztagokat is, akik nem járnak rendszeresen templomba.
A rádió műsorának bővítése mellett ugyanakkor a fiatalabb generáció elérésére naponta frissülő portált terveznek létrehozni. Kató Béla hangsúlyozta, ez nem helyettesítheti a nyomtatásban megjelenő, Üzenet című egyházi lapot, hiszen az erdélyi templomlátogatók többsége nem rendelkezik internet-hozzáféréssel. Mint az újonnan beiktatott püspök kifejtette, azért van az egyháznak szüksége a korszerű médiacsatornák kihasználására, mert mindössze 10-12 százalék azoknak a híveknek az aránya, akik rendszeresen járnak templomba. „Ezért feladatunk a céltudatos és kompetens tájékoztatás, ez fontos, ha azt akarjuk, hogy az emberek tudomásul vegyék üzenetünket” – magyarázta Kató Béla. Hozzáfűzte: a jövőben az egyházkerület nagyságrendekkel többet szándékszik költeni kommunikációs csatornáira, ugyanakkor továbbra is számítanak az önkéntesek munkájára a médiában is.
Az ünnepi sajtótájékoztatón Adorjáni László, az Agnus rádió igazgatója elmondta: a jövőben is közösségi rádióként kívánnak működni, azaz néhány fizetett szakember mellett továbbra is önkéntesek készítik a műsorokat. Kiss Gábor, a rádió főszerkesztője hozzáfűzte: a jövőben új tudósítói pontok létrehozását tervezik, többek között Marosvásárhelyen. Mint részletezte: a tervezett 24 órás műsor kezdetben az interneten lenne hallgatható, hiszen jelenleg nem rendelkeznek saját frekvenciával – most csupán Kolozsvár 20 kilométeres körzetében éjjel 3-tól 8-ig, illetve déli 12 órától délután 3-ig sugározza műsorait a rádió a 88,3-as hullámhosszon.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Önmérsékletre int az államfő
Felelőtlenség a magyar–román vitát nacionalista hangulatkeltésre használni – Traian Băsescu államfő elmondása szerint erre a következtetésre jutottak Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel Brüsszelben, amikor szóba került közöttük a székelyzászló-ügy.
A román elnököt arról kérdezték az újságírók tegnap, hogy miről beszélgetett a magyar kormányfővel Brüsszelben, a napokban ugyanis feltűnést keltett néhány, a csütörtök-pénteki EU-csúcson készült fotó, amelyen a két politikus derűsen beszélget egymással, miközben a román médiában a magyar–román zászlóvita gerjesztett indulatokat. „Valóban nevettem, de azt mondtam: csak óvatosan a zongorával a lépcsőházban, óvatosan a nacionalizmussal. Orbán Viktor nagyon pozitívan reagált, szerinte is önmérsékletre kell intenünk a feleket” – számolt be a beszélgetésről Băsescu. Hozzáfűzte: válság idején könnyű az emberek elégedetlenségét más irányba terelni, és úgy vélte, fennáll a veszélye, hogy elszabadulnak az indulatok. „Válságban azok a politikusok hozakodnak elő nacionalista szólamokkal, akiknek a felelősségtudata korlátozott” – mondta Băsescu, aki szerint Románia valódi problémája sokkal inkább az, hogy nőnek az energiaárak, a helyi adók, bevezetik a kistermelőket sújtó átalányadót, a gazdák többletadóját. „Persze sosem fogom törvénytelen jelképek közintézményekre való kifüggesztését bátorítani” – jelentette ki az államfő a székely zászlóra utalva. Kifejtette: nem új keletű a probléma, de az ügyet nem pátosszal és propagandával, hanem a törvény keretei között kell kezelni. „Levetettem a zászlódat, öregem, kitűzheted az udvarodon, használhatod a hét végén, de nincs keresnivalója a közintézményeken” – érzékeltette az általa helyesnek vélt eljárást az elnök. Szerinte sokkal higgadtabban lehetett volna kezelni az ügyet, anélkül, hogy válság idején a románok valós gondjairól olyan gyúlékony témára tereljék a közfigyelmet, mint a nacionalizmus. Orbán Viktor már pénteken Brüsszelben beszámolt magyar újságírók előtt, hogy miről beszélgettek a román államfővel – közölte tegnap este a magyar miniszterelnök sajtófőnöke. Havasi Bertalan az elhangzottakat felidézve megismételte: a magyar kormányfő és a román államfő egyetértett, hogy a hangulat hűtése és a konfliktus súlyának a csökkentése mindkét ország érdeke, ezért a témában a két külügyminiszter ki is adott egy közleményt még csütörtökön.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Egységes fellépés az autonómiáért (Székely Szabadság Napja Marosvásárhelyen)
Egy hónapja kezdték el szervezni a március 10-én Marosvásárhelyen esedékes Székely Szabadság Napját, amelyen Székelyföld területi autonómiájáért tüntetnek – emlékeztet tegnapi közleményében Izsák Balázs. A megmozdulást kezdeményező SZNT elnöke meggyőződésének adott hangot: mindenki azt akarja, amit a szervezők: hittel, méltósággal és a közösséget összetartó erővel emlékezni és tüntetni.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint várhatóan sokan lesznek a megmozduláson, hiszen civil szervezetek, pártok, kis közösségek jelezték részvételüket: „Hiszem, hogy mindenki megértette, ezen a napon csakis a szabadságról, a székely nép autonómiatörekvéséről lehet szó, és nem pártok, szervezetek, vagy ideológia csoportok üzeneteiről. Egyetlen zászló, Székelyföld aranysávos kék lobogója sok száz és ezer példányban fogja hirdetni, egységesek vagyunk, és egyetlen célért gyűltünk össze.” Izsák Balázs leszögezte: az SZNT céljaitól idegen üzeneteket senki nem fog megfogalmazni, sem szavakban, sem jelképekben. A pártok, szervezetek, ideológiai csoportosulások otthon hagyják saját jelképeiket, hogy az összetartó közös cél mellé, Székelyföld zászlaja, lobogója alá sorakozzanak fel. Izsák úgy véli: csakis egységesen tudjuk megjeleníteni a tiltakozást is, nem fogadunk el olyan közigazgatási átalakítást, amely ellentétes a székelység érdekeivel és akaratával, és Románia nemzetközi kötelezettségeivel. „Valljuk és hirdessük együtt a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatát: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie” – áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Nem mindenkinek sérti a szemét (Román publicisták a székely zászlóról)
Több román publicista közölt az elmúlt napokban a kisebbségi jelképhasználat jogát elismerő, a nacionalista hangulatkeltést elítélő írást a székelyzászló-ügy kapcsán. Ezeknek a kivételeknek az internetes portálok és közösségi fórumok biztosítottak nyilvánosságot, miközben a televíziós vitaműsorokban meghívott politikusok és elemzők többnyire ellenséges hangnemben beszéltek a székelyek követeléseiről.
A román szolidaritási megnyilvánulások sorát Lucian Mândruţă televíziós személyiség nyitotta meg, aki már a diplomáciai szintre került vita kirobbanásának másnapján székely zászlót tűzött ki Facebook-oldalára, és bejelentette: „ma én is székely vagyok, az első Argeş megyében”. Ugyancsak közösségi oldalakon terjednek Sabin Gherman kolozsvári publicista írásai, aki hazai példákkal igazolta, hogy a regionális jelképek Romániában is jelen vannak: Tordán és Aranyosgyéresen például a zászlórudakon a város zászlaja is ott lobog, két hónapja pedig a Gorj megyei prefektus nagy örömmel közölte, hogy Victor Ponta miniszterelnökkel együtt tűzi ki az olténiai megye zászlaját a Păpuşă-csúcsra. Ilyen körülmények között még téma lehet a székely lobogó kérdése? – veti fel a kérdést Sabin Gherman. Mint írta, azt szeretné, ha a román polgárok is olyannyira ragaszkodnának trikolórjukhoz, akár a székelyek saját lobogójukhoz, a román politikusok pedig ugyanolyan vehemenciával óvnák a határon túli románok jogait, mint budapesti kollégáik a külhoni magyarokét. A Tiszta Romániáért Egyesület portálján Moise Guran, a román gazdasági tévéműsorok egyik legnépszerűbb szakújságírója írt arról, hogy a román hatóságoknak nem lenne szabad „buta és történelmileg igazságtalan” módon tagadniuk Székelyföld létezését. A médiaszemélyiség szerint inkább gazdasági és idegenforgalmi téren kellene hasznosítaniuk azt a márkanevet, amit Székelyföld jelent. Vasárnap az Evenimentul zilei lap internetes kiadása Angela Tocilă nagyváradi író blogbejegyzését vette át a székelyzászló-ügyben. A szerző rámutatott, hogy a tévében agitáló politikusok várakozásaival ellentétben Erdélyben „a magyar és román emberek nem döfték le egymást zászlórudakkal, nem köpködtek egymásra, hanem munkába mentek, elvitték a gyereket iskolába, mintha mi sem történt volna”, és hidegen hagyta őket a Bukarestben fortyogó hazafiasság. Úgy tűnik, a nép mégsem olyan buta, hogy elég legyen számára kenyér helyett a cirkusz, és Erdély elrablásával már nem lehet ijesztgetni őket” – vonta le a következtetést Andrea Tocilă.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Székelyudvarhely polgármestere csütörtökön ismertette 2013-as terveit, ekkor közölte azt is, hogy az általa vezetett hivatal felkért egy komoly szerkesztőgárdát, hogy írja meg Székelyföld történetét.
Tavaly adták ki a Hargita és a Kovászna Megyei Tanács támogatásával, Maros megye korábbi megyei elöljáróinak és számos történésznek, közismert szaktekintélynek a közreműködésével a Székelység története című alternatív tankönyvet, amelyet az általános iskolák VI. és VII. osztályosainak szánnak, illetve azoknak a felnőtteknek, akik érdeklődnek történelmünk iránt. A könyv több ezer példánya jutott el immár az olvasókhoz. A román sajtóban komoly reakciója volt és van ennek a kulturális eseménynek, kedélyeket borzolt.
Bunta Levente polgármester hangsúlyozta, hogy fel kell idéznünk az annak idején Magyarországon megjelent Erdély története című háromkötetes munkát, amely – bár sok vihart kavart – máig ott van minden igényesebb család könyvespolcán. „Három, egyenként legalább ötszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötetre kell gondolni. A szerkesztőbizottság elnöke Egyed Ákos professzor, akinek tudásához, szakmai hozzáállásához nem férhet semmi kétség.”
Egyed Ákost nem sikerült utolérnünk ezekben a napokban, de kiderítettük, hogy a munkacsoport egyik koordinátora a Székelyudvarhelyen élő Hermann Gusztáv Mihály történész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) adjunktusa, aki úgy nyilatkozott: „Elkészült a tervezett tartalom- és tematikajegyzék. A szerzői gárda még nem végleges, és a tartalomjegyzék is kiegészülhet, bővülhet a továbbiakban. Főleg egyes alfejezetek szerzőinél lehet még változás, ezért a fejezetek szigorú, tételszerű emlegetése még korai. Biztos a három kötet és a polgármester által említett legalább háromszor ötszáz oldal, de akár meg is haladható a bruttó ezerötszáz oldal.”
A tervek alapján az első kötet a székelyek őstörténetével és az eredetkérdéssel foglalkozik majd (Kordé Zoltán és Benkő Elek szakértői és szerkesztői közreműködésével), illetve Erdély és a Székelyföld életét tanulmányozza a magyar királyság idején, egészen 1542-ig. A következő, nagyobb tartalmi egység az 1542 és a Rákóczi-szabadságharc bukása (1711) közti időszak, amikor Erdély gyakorlatilag önálló fejedelemségként működött. Feltételezhető, hogy A székelyek és a Székelyföld a 18. században (szerző-koordinátor: Pál-Antal Sándor) című fejezet már a második kötet bevezető részét fogja képezni, amelyet Az abszolutizmustól az 1948–1849-es forradalomig terjedő időszak vizsgálata követ (szerző-koordinátor: Hermann Gusztáv Mihály). Egyed Ákos – saját szakterületén fog dolgozni – A Székelyföld és a székelyek 1848–1949-ben című fejezetet írja és szerkeszti, amelyet A kiegyezés kora címet viselő fejezet követ (szerző-koordinátorok: Pál Judit és Balaton Petra). A második kötetet A Székelyföld és a székelység 1914 és 1918 között című téma zárja (szerző-koordinátor: Csikány Tamás). A hosszú huszadik század elejétől, az első világháborút lezáró békétől napjainkig, a közelmúlt eseményeiig terjed a harmadik kötet. A huszadik századi történéseket feldolgozó fejezeteket Bárdi Nándor, Oláh Sándor és Nagy József, valamint Novák Csaba Zoltán írja és szerkeszti. A tervek szerint a három kötet megjelenésére egyszerre, 2015 októberében fog sor kerülni.
Simó Márton
Székelyföld.ro,

Csíkszeredát is kiszemelték a román szélsőségesek
A magyarellenességéről hírhedt Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szélsőséges szervezet a bukaresti magyar nagykövetség, valamint a kolozsvári magyar konzulátus előtt szervezett tüntetést hétfőn délelőtt, tiltakozva a székely zászló használata ellen és Füzes Oszkár nagykövet kijelentései miatt. A tiltakozássorozat lehetséges, hogy a csíkszeredai konzulátust is érinti majd.
Éppen a bukaresti tiltakozásról tartott hazafelé Cristian Grigoraș, a Noua Dreaptă Hargita megyei képviselője, akit telefonon sikerült elérnünk. Grigoraș elmondta, tudomása szerint az Új Jobboldal hétfőn két helyszínen, Bukarestben és Kolozsváron tartott tiltakozó megmozdulásokat Magyarország kirendeltségei előtt. Kérdésünkre, hogy várhatóak-e további tiltakozó megmozdulások és a csíkszeredai konzulátus is sorra kerül-e, az Új Jobboldal Hargita megyei képviselője kifejtette, várhatóak további akciók. Megtudtuk, Brassóban is szerveznek tüntetést, ugyanakkor teljes bizonyossággal nem tudta megmondani, hogy a csíkszeredai konzulátus előtt mikorra várható tiltakozó akció. Mint fogalmazott: „dolgoznak rajta, és lehetséges, hogy ott is fognak protestálni, mindez függ attól is, hogy kapnak-e rá engedélyt”.
A Magyar Távirati Iroda (MTI) jelentése szerint az Új Jobboldal mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett hétfőn Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt, egyebek mellett egy magyar nyelvű, „A székelyek nem magyarok” feliratú óriásplakátot kifeszítve. Kolozsváron a szélsőséges szervezet nyolc tagja jelent meg Magyarország kolozsvári főkonzulátusa előtt, ahol egy, több méter hosszú transzparensen nyilvánították ki, hogy ellenzik a magyar szeparatizmust, és a nemzeti egységet képviselik. Egy „ajándékcsomagot” is a helyszínen hagytak. A becsomagolt bocskorral arra kívántak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919-ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól.
Létai Tibor
Székelyföld.ro,

Kelemen Hunor a magyarellenes retorika megfékezését kérte Pontától
A romániai magyarellenes retorika megfékezését kérte Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Victor Ponta román miniszterelnöktől, akivel kedden találkozott. A megbeszélésre azt követően került sor, hogy román-magyar vita alakult ki a székely zászló kitűzése ügyében. Az RMDSZ-nek az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Kelemen Hunor a román kormányfőnek elmondta: határozottan visszautasítják azokat a „sovén, magyarellenes" kijelentéseket, amelyeket Valer Marian szociáldemokrata párti szenátor tett.
Marian egy vasárnapi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyik képviselőtársával együtt olyan törvénytervezetet terjeszt be, amely egyebek között büntetné azokat, akik a nyilvános helyeken nem románul beszélnek.
Kelemen szerint az ilyen megnyilvánulások a kilencvenes évekbe vetik vissza a romániai társadalmat. Kifejtette: az erdélyi magyarság számára sértő a Szatmár megyei szenátor „uszító" felvetése, amely szerint büntetni kellene azokat, akik a közintézményekben és más nyilvános helyen nem román nyelven szólalnak meg.
„Ilyen fajta lojalitásteszteket nem tűrtünk el eddig sem, ezután sem áll szándékunkban. (...) Határozottan visszautasítunk minden olyan próbálkozást, amely a többség és kisebbség között ellentétet, ellenségeskedést szít" – mondta az RMDSZ elnöke, aki szerint a szenátor törvénytervezete alkotmányellenes, és ellentmond számos, Románia által is aláírt nemzetközi egyezménynek. A közlemény szerint Kelemen Hunor felkéri a romániai politikai elitet, határolódjon el a kisebbségellenes retorikától, ne tolerálja az ilyen megnyilatkozásokat. MTI
Erdély.ma,

Menesztik a megyei hivatalok éléről az RMDSZ embereit
Romániában a kormányváltás után kicserélik az állami hatóságok megyei kirendeltségeinek teljes vezetőségét is, ami nehezebbé teheti a magyarság érdekképviseletét.
Egyik kezével ad, a másikkal duplán elvesz a bukaresti kormánykoalíció az ellenzékben lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől. Míg Victor Ponta miniszterelnök az RMDSZ-es Frunda Györgyöt tette meg kisebbségi tanácsosának, és a tanügyi minisztériumban is megőrizhette államtitkári posztját a szintén RMDSZ-es Király András, megyei szinten megkezdődött a magyar intézményvezetők leváltása – vagy legalábbis egyre nagyobb a politikai nyomás rajtuk. A posztokra a hatalmon lévő Szociálliberális Unió (USL) megyei szervezetei neveznék ki saját embereiket.
Romániában bevett gyakorlat, hogy kormányváltás esetén az új hatalom kicseréli a különböző minisztériumok, állami hatóságok megyei kirendeltségének teljes vezetőségét. A választási kampányban nyújtott segítséget, olykor anyagi támogatást honorálják állami fizetéssel a pártaktivistáknak. Bognár Levente, az Arad megyei RMDSZ elnöke a Határok nélkül keddi adásában megjegyezte, úgy véli, egy normális demokráciában az államigazgatásnak nem így kellene működnie.
Arad megyében az annak idején RMDSZ által támogatott magyar intézményvezetőknek is meg vannak számlálva a napjaik hivatalaik élén. A megyei államigazgatásban hét helyen volt a párthoz kötődő magyar igazgató vagy aligazgató, az ő szakértelmüket az RMDSZ a jövőben is szeretné felhasználni – mondta a politikus. Bognár Levente hozzátette, a prefektusnak, vagyis a megyei kormánymegbízottnak már jelezte, hogy az RMDSZ szerint azoknak, akik eddig jól végezték a munkájukat, meg kellene őrizniük a posztjukat, mert rajtuk keresztül biztosított a magyarság jelenléte az államigazgatásban.
Bár Arad megyében az országos alatti a munkanélküliség aránya és a szakmai átképzéseken is jó eredményeket mutatott fel a helyi munkaközvetítő ügynökség, Albert László igazgatónak még sincs maradása. A hivatalvezető a Kossuth Rádió műsorában azt mondta, bár a politika minden szinten jelen van, ő maga döntött úgy, hogy lemond. Az Arad megyei sport- és ifjúsági igazgatóság vezetőjének, Mészár Sándornak azonban nyíltan megmondták, hogy van másik jelölt a helyére a szociálliberális kormányszövetség megyei szervezetei részéről. Az, hogy még ő az igazgató, csak annak köszönhető, hogy a kormány malmai lassan őrölnek – hangzott el a Határok nélkül című műsorban. A szórványterületeken, mint például Arad megyében, ahol a helyi önkormányzatokban és a megyei tanácsban is alig van magyar képviselő-testületi tag, érdekvédelmi szerepet is elláttak a közhivatalok magyar vezetői. Mészár Sándor elmondta, az Arad megyei sport- és ifjúsági igazgatóság jelentős mértékű anyagi támogatást tudott nyújtani a helyi magyar ifjúsági rendezvényekhez is, de arra is volt lehetőség, hogy magyar gyerekeket ingyen táboroztassanak a tengerparton. hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma,

LEKERÜLNEK A SZÉKELY ZÁSZLÓK HARGITA MEGYÉBEN?
A pénteken elfogadott dokumentumban az uniós kötelezettségvállalások felső határa 960 milliárd euró, az előirányzott tényleges kifizetések tervezett összege viszont 908 milliárd euró a hétéves ciklusra. Románia 39,8 milliárd euróra számíthat az EU 2014–2020-as költségvetési keretéből, ez 18 százalékkal több a most záruló, 2007–2013-as időszak forrásainál. Ezt Traian Băsescu államfő hangoztatta, aki szerint Románia elégedett lehet, hiszen ennél többet senki sem tudott volna kialkudni. Hazánknak 2007 és 2013 között mintegy 34 milliárd eurót biztosított az unió, így a most elfogadott új büdzsében, abszolút értékben, mintegy 6 milliárd euróval több pénz fölött rendelkezik Románia. Persze, ez csak költségvetési keret, amelynek lehívásáért Romániában is meg kell dolgozni, hiszen ezeket a pénzeket csak pályázat útján lehet lehívni.
Az állam- és a kormányfő közötti vita lényege az, hogy az Európai Bizottság tavaly novemberben előterjesztett költségvetése szerint hazánknak 48 milliárd eurót kellett volna kapnia, így Ponta ehhez az eredeti tervezethez képest viszonyítva hangoztatta, hogy az államfő nem tárgyalt eredményesen, hiszen lényegében 8 milliárd eurót veszített Románia. Ugyanakkor az államfő szerint a novemberi költségvetést már nem szabad kiindulópontnak tekinteni, hiszen az akkori EU-csúcson megfeneklettek a tárgyalások éppen amiatt, hogy a nagy befizető tagállamok sokallták a költségvetést, és a kiadások lefaragását sürgették. Băsescu szerint azért is lehet elégedett Románia, mert olyan körülmények között sikerült 18 százalékkal növelni a Románia rendelkezésére bocsátott keretköltségvetést, hogy a jelenlegi költségvetési ciklusban Romániának az uniós pénzek felhasználását mutató abszorpciós rátája egészen alacsony. Románia a csatlakozás óta eltelt hat évben a rendelkezésére bocsátott mintegy 34 milliárd eurónak alig 12 százalékát tudta eddig elszámolni Brüsszelben. A költségvetést még meg kell szavaznia az Európai Parlamentnek is.
Szabadság (Kolozsvár),

Kós Károly szellemi örökségének újabb élesztése
Kántor Lajos: Kós Károly figyelmeztetései című írásában (Szabadság, 2013. február 9.) már második elismert írástudóként – s bizonyára nem utolsó hivatkozóként – megtisztelt azzal, hogy a 20. század „erdélyi mindeneséről” megírt monográfiámra utalt. Rendkívüli örömömre szolgált hozzászólása, mert a Kós-vitát egy politikai fogantatású, nem általam kezdeményezett polémia váltotta ki, de írásában legalább irodalmi jellegű érvek és források is elhangzottak. Mint a Korunk volt főszerkesztője, értő kézzel nyúlt az ügyben korábban megfogalmazott álláspontjához és az azt alátámasztó saját forrásához. Kós Károlynak Erdéllyel és a pesti közvéleménnyel kapcsolatos, 1912-ben megfogalmazott véleményét mára értendően, kissé talányos formában erősítette fel: „hát bizony, bizony…” Ezzel éppen az általa vizionált „kultúrharc” részévé téve. A rosszalló hümmögések ellenére megkockáztatom a válasz-hozzászólást, annak reményében, hogy ez nem minősül a belügynek – ez alatt nem a politikai fogalmat értem – tekintett témába való külső beavatkozásnak, s emiatt nem adok alapot újabb, ki tudja meddig fajulható, a láttatás-mód különbsége miatti belső kultúrdiplomáciai jegyzékváltáshoz.
Kántor Lajos hozzászólásának Kós Károly világrendjének, meggyőződésének, szellemiségének kiindulópontjait és azok lényegét kereső megállapításait tekintve, magam is hasonló gondolatokat fogalmaztam meg. Ezek közül kiemelem, felerősítem élete legmeghatározóbb elemét, Erdélyhez való kötődésének kiinduló és nyugvópontját, az eléggé ki nem hangsúlyozható hűsége jelenlétét. Alátámasztva számomra egyik legszebb, nem saját idézetemmel: „Körömszakadtig hűségesek kell legyünk szegény Erdélyünkhöz, nemhogy megtagadjuk – gyáva és önző könnyebbségért, kényelemért és – konjunktúráért, ami önmagunknak való ostoba hazugság.” (Kós Károly levele Babits Mihálynak. Sztána, 1938. szeptember 1.) Ennek az önvizsgálatra késztető, vagy egyenesen kényszerítő mondatnak a hatására adtam egyik munkámnak a Kós Károly, a hűség embere (életművázlat) címet (Bp., Lucidus Kiadó, 2008. Kisebbségkutatás könyvek sorozat). Ki kell térnem az életművel kapcsolatban már eddig többször alkalmazott egyik nem szabatos kifejezés használatára, amely visszaköszönt Kántor Lajos írásában: „hazatért”. Teljes szövegkörnyezetében: „Például az Erdélybe hasonlóképpen hazatért (kiemelés tőlem S. P.) Bánffy Miklóshoz fűződő kapcsolatával”. A kiemelt mondatrész megfogalmazása a mostani Bánffy-reneszánszban érthető, de nem találó. Kós András bácsi mindig erősen felindult, hogyha efféle kifejezést olvasott vagy hallott, majd édesapja sorsához igazítva, átfogalmazva, így használt: ő otthon maradt – ahogy 1919-ben, úgy 1944-ben is – teszem hozzá. Ilyen egyszerűen, magától értetődően, mint általában a nagy dolgok esetében.
Hozzászólása közben Kántor Lajos a témától eltérve, személyeskedve közli, hogy ő nem szeret „hozott anyagból” dolgozni, majd a Budapesti Hírlapban megjelent Kós Károly balázsfalvi levelére utalóan megjegyzi: „Sas Péter bizonyára a Benkő Samu kiadta Kós-beszélgetésekből tud az eseményről.” Születésemet illetően – ahogy ma divatosan mondják – „rosszkor voltam rossz helyen”, ezért nem lehettem 1911-ben Balázsfalván, s a nagy esemény egyik átélője sem oszthatta meg velem élményeit. Emiatt én forrásnak tekintem levélforma nevű írása mellett azt is, amit szerzője Benkő Samunak elmesélt. Annak dacára, hogy Kántor Lajos „rosszul (nagyon hiányosan) emlékezőket” emlegetett. A velem kapcsolatos – honnan tudhatna önmagától Kóssal (nota bene Erdéllyel) kapcsolatos dolgokról – típusú felvetése nagyon hasonló ahhoz, amikor a pestiek az erdélyiek magyar nyelvtudását csodálják. Szívesen elárulom mindenkinek, gyermekkoromban Kós Károly nevét a középiskolában sem hallottam, az őt személyesen ismerők erőfeszítései ellenére, ahogy régebben, ma sem része a magyarországi irodalmi kánonnak. Nagymamám, a háromszéki eredetű pákei Dávid Erzsébet gimnazista koromban adta oda olvasmányul a Varjunemzetséget. A nem egyszeri élménynek az lett a következménye, hogy a – Romániában betiltott – Kós-centenárium alkalmából az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi magyar kiadói részlegének egykori szerkesztője, Keresztesi Éva javaslatára kiadhattam a Kányádi Sándor egyik halhatatlan verssorát kölcsönző „Kőből fából házat… igékből várat” című válogatáskötetet (Bp., Magvető, 1983), többek között a megjelenése után hosszú évtizedekig nem publikált Kiáltó szó röplap Kós-fogalmazta szövegrészével. Már három évtizede megpróbáltam minden írását elolvasni – így a pesti lapban megjelent ominózus balázsfalvi levelet is – a témának idővel egy erdélyi kiadvány lett a végeredménye: A politikus Kós Károly (Bánffyhunyad, Pro Kalotaszeg, 2002).
Kós Károlynak Erdélyben betöltött helyét, szerepét, jelentőségét – Kántor Lajos szerint – „nem most kellene kideríteni”. Ha kiderítették volna önmaguknak, most vita sem lenne. Amennyiben monográfiám láttatás-módja nem felel meg, személyeskedő kritizálás helyett másikat kellett volna írni a „demokrácia” utóbbi közel negyed évszázada alatt. Egyik barátom magyarázata szerint – lelkiismeret-furdalásuk van –, de ezért ne velem próbálják minduntalan eljátszatni Aesopus A farkas és a bárány című meséjéből az utóbbi szerepét. Erről most ennyit. A napi politika aktualitásaira való célzások helyett a magyar nemzet egészének Erdélyben élő tagjai számára kellene a publicista Kós Károly mondataiban a jövővel összefüggő utalásokra rámutatni. A különböző időszakokból származó idézetek között nem lenne ellentmondás, izzadtságszagú magyarázatkísérlet. Írásainak kiváltó okát meghatározta azok időpontja, a korabeli körülmények, melyeket nem lehet a mából, utólag megítélni. Lássuk néhány, egymást követő évtizedben leírt jellegzetes, emblematikus megfogalmazását.
„Régi kötelékek szakadtak el a közelmúltan: országok és országok között, népek és népek között, – de magyar és magyar között is. Régi kötelékek pattantak el nemzeti gondolat és nemzetfenntartó nép között, és a mai napig ezek az elszakadt kötelékek újra össze nem kötődtek még.” (Tanulságok, 1921)
„Intellektusok, képzőművészek és írók, a frissek, a fiatalok, azok, akik előre néztek és láttak és akartak, és akik nem csupán enni és kérőzni születtek, de akik építők voltak, akiket örök keresőknek, mindig előretörőknek, mindig utat mutatóknak rendelt az ő kérlelhetetlen és megvesztegethetetlen sorsuk. Ezek mindnyájan keresték akkor azt, amit Ady Endre: azt a gondolatot, azt a pszichét, mely új életre ébreszti az ájulásra kárhozott magyar életet. És sokan ezek közül – tudom, hogy sokan, Erdélyben keresték akkor ezt a megváltó gondolatot.” (Erdélyi gondolat, 1930)
„Nem értem, miért kellene lemondania Erdély akármelyik népének nemzeti vágyairól, nemzete sorsának vállalásáról? Vagy talán lemondott-e egyetlen magyar is a magyarságáról, a magyar nemzettel való közösségi sorsvállalásról azért, mert erdélyinek mondta és vallotta magát és vállalta erdélyi sorsát is? S vajon Erdély fejedelmei nem tudatosan a közös magyar életet és jövendőt szolgálták-e akkor, amikor Erdélyország Magyarországtól külön, független állam volt?” (Válasz a Termés körkérdésére, 1943)
„Erdély letagadhatatlanul bizonyítéka a sors által ideparancsolt magyarság elhivatottságának. Bizonyítéka, mert európai civilizációt építeni és fejleszteni tudó nemzettársadalmat szervezett, és sajátosan magyar szellemű és jellegű európai keresztény kultúrát tudott teremteni a semmiből itt, tusakodó népek és kultúrák örök hadútjának kereszteződő pontján.” (Számadás, 1946)
„Az én szerény és talán naiv, de őszinte véleményem szerint: az írónak nemcsak néznie kell, de látnia is, szélesebben, részletesebben és mélyebben, mint másnak, nemcsak tapasztalnia kell, de éreznie is, erősebben, intenzívebben, mint másoknak, nemcsak keresnie kell, de találnia is, többet, értékesebbet, mint másoknak. És azt, amit látott, tapasztalt és talált, fel kell tudnia dolgozni és végül formába is önteni: történetté, dallá, színjátékká, a mesemondás, dalolás, drámaírás mesterségének alapos tudásával és egyetlen eszközével egyetlen anyagában: népe, nemzete nyelvével. Egyet kell még tudnia csak: ne hazudjon soha, és csak azt írja meg, amit ő maga is igaznak tud és hisz. Mert az írónak igaz embernek kell lennie.” (Válasz az Utunk körkérdésére, 1955)
„Szelíden süt a haldokló ősz napja, és a szőlőhegyek apró házacskái élesen villannak ki a kopasz gyümölcsfák közül. A templomdombra hatökrös szekér vontatja Fadrusz János Tuhutum-emlékoszlopának darabjait. A magyar legenda emléke most felmenekül a templom mellé, a fenyők alá, ahol ő is közelebb lesz a temetőhöz. És felpillantok búcsúzóul az öreg iskola homlokzatára, és olvasom az új felírást: „Református Wesselényi Kollégium – nyilvánossági jog nélkül…” (Ady Endre szülőföldjén, 1968)
A hozzászólásokat kiváltó, Kós Károly 1944 utáni szó- és írásbeli közszereplése előjelének milyensége eldöntésére a közvélekedést befolyásolni próbáló magyarázatok helyett legalkalmasabbnak saját szövegei szolgálnának. Annál is inkább, mert az eddigi vita lényegét tekintve nem a címében foglaltakról szólt. Én kifejezetten csak a többszörös személyes megszólíttatás okán és jogán ragadtam tollat. A valóban irodalmi jellegű, érdemi vita érdekében születésének 130. évfordulójára felajánlom kiadásra Kós Károly publicisztikai írásainak teljességre törekvő gyűjteményét. Az 1905 és 1974 között megjelent írások megjelentetése után teljes, összefüggő kép válna kialakíthatóvá a különböző évtizedekben és rendszerekben megjelent írások nézőpontjáról. Kiadó és támogató kerestetik…
Ha egyszer megjelenhetne publicisztikai írásainak gyűjteményes kötete, akkor annak összegző zárógondolatául 1973-ban elmondott beszédéből idéznék. Azoknak a tőle megszokott, érdek nélküli őszinte vallomások kései példájából, amelyben 90. születésnapjára a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától adományozott kitüntetését megköszönte: „A történelem tanúsága szerint az igaz embernek, de mindenekelőtt az igaz művésznek – írónak, építő-, képző- és zeneművésznek – mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között a Sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja, és élete munkájával szülőhazáját, és annak népét megbecsült hagyományai szellemében, hűségesen szolgálja. Ezt vállaltam és cselekedtem, nem mást és nem többet.”
Ezzel az önmaga által megfogalmazott, önmagára alkalmazott megállapítással talán még a Kós Károly életművének hovatartozását kereső vita is kielégítő állásponttal végződhetne, melyet mindenki, magát a magyar nemzet tagjának valló jobb- és baloldali egyaránt elfogadhatna, a maga életében lehetőségei függvényében alkalmazva. Kós Károly fényképfelvétellé merevült mutatóujja is mindenkit erre int.
SAS PÉTER
A szerző művelődéstörténész, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa.
Szabadság (Kolozsvár),

Politikai bumeráng
A kormányzóerők részéről kiváltott székelyzászlós tömeghisztériának pozitív hozadékai is vannak.
Először: a többség tudatába (ha eddig még nem sikerült) bekerült egy Erdélyben őshonos népcsoport sajátos múltjának emléke, önazonosságának néhány jelképe. Másodszor: a Bukarestből idezúduló ellenséges hangulatnak köszönhetően végre teljes egyetértést mutatott a hazai három magyar párt (jól érvényesült a közös veszély receptje). Harmadszor: alkalmunk volt felfedezni a román értelmiség soraiban megnyugtatóan higgadt, józan reagálókat, miközben a nyugati határ túloldalán a szanyitiborok ilyen esetekben sem képesek meghazudtolni magukat, és Ponta szocliberálisainak zsoldosaiként nyilvánulnak meg. Negyedszer: az ártatlan ősi zászlónak a pellengérre állítása egybefogta az egész Kárpát-medencei magyarságot is, minden jóérzésű nemzetbelink szolidarizálni akar velünk.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár),

Még egyszer: kié a termőföld?
Barátaim és családom tagjai már naiv, csendes bolondnak tartanak, ha ki  tudja hányadszor előhozakodom a mezőgazdaság problémáival, azzal az áldatlan állapottal, ami nálunk az országban van.
Persze, nincsenek hiteles adataim, de biztos, hogy élelmiszereinknek legalább 50-60 százalékát kölcsönpénzből, külföldről hozzuk be. Ezzel szemben, ahogy átlépjük az országhatárt, szépen megdolgozott földeket, gondozott falvakat és városokat látunk.
Gazdasági szakembereink vagy nincsenek, vagy nem érdekli őket ez a lehetetlen állapot, amiből akarattal, jó törvények elfogadtatásával és betartatásával könnyen kimászhatnánk. Ebben a félresikerült demokráciánkban szinte mindenki csak könnyen akar pénzhez jutni, de termelni, ami persze nehezebb, nem vagy nagyon kevesen akarnak.
Gyerekeink, unokáink mind elmennek külföldre, hiába prédikálunk nekik állandóan szívszaggatóan a szép Erdélyről, az itthon maradásról. A kettős állampolgárságnak is egyik fő hozadéka, hogy könnyebben lehet „elhúzni” innen.
Egy több száz éves közbirtokossági falutörvény szerint aki három éven keresztül nem dolgozta meg a földjét, az elvesztette a használati jogát. Ezt kellene újra életbe léptetni. Most aki nem dolgozik, az is megél valahogy, főleg állami segítséggel. Mindig voltak és lesznek olyanok, akik segítségre szorulnak, de mi túlzásba visszük a segélyezést.
Mi lehetne a megoldás? Behozni néhány millió kínai telepest, ők dolgoznának helyettünk, és mi azalatt mulatozhatnánk, veszekedhetnénk a pénzeken, mert, ugyebár, miénk a legszebb, leggazdagabb ország.
Pethő Zsigmond
Szabadság (Kolozsvár),

A körzetek párhuzamos közgyűlést szerveznek
Nem a kizárást támogatják, hanem az együttdolgozás lehetőségét
"Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy szűk, érdekek mentén szerveződő csoportosulás önkényesen, visszaélve érdekképviseletünkben elfoglalt pozíciójukkal, diktatórikus magatartást tanúsítson, ezzel mély sebet ejtve a jóhiszemű, tenni akaró marosvásárhelyi magyarság lelkén. Emiatt közgyűlést szervezünk egy valós marosvásárhelyi RMDSZ-érdekképviselet kialakításának érdekében" – olvasható egyebek mellett abban a közleményben, amelyet tíz körzet elnöke és képviselője írt alá, és amelyet a marosvásárhelyi RMDSZ- körzetek nevében tartott sajtótájékoztatón kaptunk kézhez.
A rendezvényre 2013. február 12-én, azaz ma 18 órakor kerül sor a Vártemplomi Diakóniai Otthon Eminescu utcai Bocskai Termében. A sajtótájékoztatón, amelyen Kovács István, Klementisz János, Magyari Károly, Boros Gyula képviselte a körzeteket, jelen volt Vass Levente, az RMDSZ volt polgármesterjelöltje.
"Egy kis érdekcsoport akarja eldönteni, hogy ki képviselje a marosvásárhelyi magyarságot"
Kovács István, a 7-es körzet elnöke szerint a marosvásárhelyi körzeti elnökök megbízottjaiként voltak jelen, és azért szervezték a sajtótájékoztatót, mert "megdöbbentő eseményeknek vagyunk tanúi, ami a marosvásárhelyi és a Maros megyei RMDSZ életében igen-igen súlyos következményekkel járhat". Kovács István elmondta, hogy a két héttel ezelőtti TKT-ülésen született döntés értelmében elindul a városi RMDSZ újraszervezési folyamata, amely szerint február végéig kellett volna regisztrálniuk a szervezet életében aktívan részt venni akaró tagoknak, majd egy meghirdetett közgyűlés keretében a vásárhelyi szervezet megválasztotta volna elnökeit és képviselőit. – Legnagyobb megdöbbenésünkre ez nem így történt. Én magam pénteken mentem bejelentkezni a megyei RMDSZ-hez, ahol Brassai Zsombor közölte velem, hogy egy ad-hoc döntés alapján erre már nincs lehetőség. RMDSZ-tag maradhatok, de a közgyűlésen aktív résztvevőként választó vagy választható minőségben nem vehetek részt.
A körzeti elnök megdöbbentőnek nevezte, hogy "egy kis érdekcsoport el tudja dönteni azt, hogy ki képviselje a marosvásárhelyi magyarságot. Azt a marosvásárhelyi magyarságot, amely hosszú éveken át támogatta az RMDSZ-t, mi több, a legutóbbi választásokon országos szinten a legjobbak között szerepelt, és kitartott mindvégig az RMDSZ mellett". Ezeknek az embereknek a sorsa fölött néhány ember akar dönteni, jelentette ki. Mint mondta, a körzeti elnökök, akik ismerik az emberek problémáit, úgy érzik, hogy feladatuk és kötelességük hangot adni az emberek felháborodásának, ezért szervezik a ma délutáni közgyűlést, ugyanis "szavazóink, illetve a körzetben élő magyarok igen nagy számban támogatnak minket, és 48 óra alatt 300- 400 támogatót tudunk magunk mögött". Ha a regisztráció február végéig tartott volna, valószínűnek tartja, hogy több mint 1.000 támogatót tudnának maguk mögött, jelentette ki Kovács István, hozzátéve, hogy nem az RMDSZ ellen, hanem az RMDSZ-ért dolgoztak és dolgoznak, és fontosnak tartják, hogy "ennek a több száz embernek hallatszodjon a hangja, és egy valós érdekképviseletről beszéljünk az RMDSZ-ben".
"Nem adták meg a lehetőséget a marosvásárhelyieknek, hogy megértsék, mi történik"
– 305 emberrel zárták le a regisztrációt, ennek a tíz százaléka 30 ember, az öt százaléka 15. Itt ebben a teremben ennél többen vagyunk. Megengedhetetlen, hogy a szervezet életében előre meghatározott szabályok nélkül vezessenek le egy ilyen fontos választást, nyilatkozta Vass Levente. Egyetértett az újraszervezéssel, a demokratikus választással, a regisztrációval. Azt azonban megengedhetetlennek nevezte, hogy miután "január 24-én Brassai Zsombor körlevélben értesítette az összes TKT-tagot, hogy február végéig tart a regisztráció, 25- én a TKT döntést hozott, hogy milyen formája legyen ennek, és március 5-ét szabta meg határidőnek a városi elnök megválasztására, hogy a március 29-i megyei választáson érdemi képviselete legyen a városnak, két hét után lezárták a regisztrációt, és a bejelentés percében megszüntették a regisztráció lehetőségét. Nem adták meg a lehetőséget a marosvásárhelyieknek, hogy megértsék, mi is történik, és érdemben hozzájáruljanak a minél jobb döntéshez". Mint mondta, minél több embert várnak, és ha "mi 300-400 fővel hozzá tudunk járulni a szervezet erősítéséhez, akkor a célunkat elértük".
Az etikai bizottságra tartozik, ami Vásárhelyen történik
Klementisz János, a Bolyai líceum volt igazgatója azt nehezményezte, hogy az RMDSZ nem akarja meghallgatni azokat, akik éveken át szavazataikkal támogatták a szervezetet. Véleménye szerint egy szűk csoport párttá próbálja gyúrni. – Feltétlenül figyelembe kell venni azoknak az embereknek a kívánságait, óhajait, akik hosszú éveken át segítettek, akik elmentek szavazni, akik az RMDSZ-re szavaztak, hangsúlyozta, emlékeztetve, hogy "a vásárhelyi szervezet megszüntetésének szándéka nem új keletű, több próbálkozás is volt erre, de ilyen durva még nem volt", amikor az embereket "meghallgatás nélkül kirekesztik abból a választásból, amely az érdekképviseletet tovább is biztosítaná".
Boros Gyula szerint ami jelenleg az RMDSZ-ben zajlik, az az etikai bizottságra tartozik, és felhívta az etikai bizottság figyelmét, hogy "ideje lenne elemezni azt, ami ebben a városban történik", mert megsértették az emberek érzelmeit, félreállították őket, kizárták a szervezetből. Ez még visszaüt, jelentette ki Boros Gyula.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

"A helyzet fokozódik"
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete és a megyei vezetés közötti immár közismert konfliktus újabb fokozata volt, hogy a regisztrációból kimaradottak tegnap egy Brassai Zsombor szervezési alelnök által január 24-én RMDSZ-tisztség- viselőkhöz címzett körlevelet juttattak el szerkesztőségünkbe, amelyben azzal vádolják az aláírót, hogy becsapta őket, mivel egészen más időpontok vannak a levélben, mint ami a valóságban történt.
– Miről van szó tulajdonképpen? – kérdeztük Brassai Zsombort.
– Ez egy belső körlevél, amelyben tájékoztattam az RMDSZ különböző tisztségviselőit az átszervezésre vonatkozó tudnivalókról. Abban a pillanatban, amikor én ezt kiküldtem, még nem lehetett tudni pontosan, tudniillik a TKT később határozott erről, hogy milyen határidővel kell megszervezni a közgyűlést. A TKT ezután ülésezett és határozta meg a március 5-ét mint a közgyűlés meghirdetésének végső határidejét. Nyilván ezen belül, a Területi Állandó Tanács saját döntéshozatali jogkörében állt egy korábbi időpontot meghatározni. Hangsúlyozom továbbá, hogy nekem nincs is honnan tudnom, mikor van a közgyűlés időpontja, lévén, hogy nem vagyok a döntéshozó Területi Állandó Tanács tagja, hanem szervezésért felelős ügyvezető alelnökként végrehajtója vagyok csupán a TÁT által hozott határozatoknak. Úgyhogy nekem nem is volt honnan tudni, csak annyit tudhattam, hogy valamikor február végén, március elejéig a közgyűlésnek meg kell történnie.
– Ebben a körlevélben az áll, idézem, hogy február végéig kerül sor a nyolc kerületi közgyűlésre, nem a városi közgyűlésre, tehát február végéig lehet jelentkezni regisztrációra. Az új időpontokról értesítést nem kaptak a reklamálók…
– Ezt a kedves újságolvasók is pontosan így tudják, tudniillik a TKT ülése előtt az átszervezésért felelős bizottság végig arról beszélt, hogy az új szervezeti struktúrát is felállítja, meghatározott nyolc kerületet. Időközben sor került a Területi Képviselők Tanácsának az ülésére, ahol leegyszerűsítették a folyamatot, az új struktúra felállítását a most megválasztásra kerülő elnökségre bízták. Tehát még nem volt meg a TKT, amikor a körlevelet kiküldtem, és azt szorgalmaztam elsősorban, hogy a tisztségviselők használják ki a lehetőséget, és regisztráljanak.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),

Nyílt levél a marosvásárhelyiekhez
Tisztelt RMDSZ-pártoló marosvásárhelyiek, úgy vélem, hogy Önök az a közösség, amelyet tájékoztatni illik és kell arról, hogy mi történt 2013. február 8-án a Maros megyei RMDSZ-nél, amikor be szerettem volna jelentkezni a városi tisztújító közgyűlésen való részvételre. Közölték velem, hogy a gyűlésen hivatalból részt vesznek szenátorok, parlamenti képviselők, megyei és városi tanácsosok, valamint az eddigi bejelentkezők. Nem fogadták el a bejelentkezőlapomat, annak ellenére sem, hogy az SZKT- valamint TKT-tagok eddig minden városi és megyei közgyűlésen hivatalból voltak jelen. SZKT- tagságomból adódóan tagja vagyok a TKT-nak is.
Közölték velem, hogy csütörtökön, 7- én este volt egy megyei állandó tanácsi döntés, amelyen eldöntötték, hogy másnap, 8- án, pénteken lezárják a jelentkezéseket. Visszautasították a Kerekes Károly parlamenti képviselő családjának (feleségének és fiának) a bejelentkezőlapjait is, tehát a városi közgyűlésről őket is ezennel kizárták.
Ha az Állandó Tanács ezt a döntést hozta, azt el kell fogadni, de úgy, hogy közölnek a másnapi, szombati újságban egy közleményt, amiben közlik, hogy hétfőtől megszűnt a jelentkezés.
Az már világos, hogy az a bizonyos átszervező bizottság ki akart rekeszteni személyeket a közgyűlésről, de az a meglepő, hogy erről még az ügyvezető elnökség tagjai sem mind tudtak. A Területi Képviselők Tanácsának januári gyűlésén nem volt szó február 8-i határidőről, sőt arról volt szó, hogy bármennyien jelentkeznek, minden jelentkező részt vehet a választáson.
Amint tudják, az RMDSZ keretén belül platformok is működnek, ezek az ilyen jellegű gyűléseken minden alkalommal helyet kaptak, hiszen a városban legalább két olyan platformról tudok, akiknek városi és megyei szervezete is van. Ezért volt helyük a feloszlatott városi szervezet választmányában is. Ezt a különböző fórumokon való részvételt számukra a szabályzat is biztosítja. Nem tudok arról, hogy értesítve lettek volna.
Így tehát egy 302 tagú, a fent említett módon összehívott gyűlés kedden, február 12-én megválaszt majd egy, kizárólag a közgyűlésen javasolt személyt elnöknek. Egy demokratikusnak mondott szer-vezetben nem ott csak helyben lenne szabad elnököt jelölni, hanem záros határidőben lehetőséget kellene kapjon minden jelölt bejelenteni azon szándékát, hogy megméretkezik. Hiszen itt nem egy zártkörű kereskedelmi társaságról van szó, hanem egy városi RMDSZ-szervezetről. Az ilyen jellegű akciók az RMDSZ-ben szakadáshoz vezethetnek. Ha a tagságra szükség van, márpedig van, akkor kerülni kellene az ilyen jellegű akciókat.
Tisztelettel
Gál Éva
Népújság (Marosvásárhely),

Két vásárhelyi RMDSZ?
Két, egymástól különálló rendezvényt is tartanak ma 18 órától az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének újraszervezése kapcsán – derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet a szövetség korábbi körzeti elnökeinek többsége, valamint Vass Levente volt polgármesterjelölt hívott össze.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Állandó Tanácsa (TÁT) korábban közleményben értesítette szerkesztőségünket, hogy február 12-én 18 órára összehívja a marosvásárhelyi RMDSZ közgyűlését a Deus Providebit Tanulmányi Ház tanácstermébe. Az ülésen megválasztják a helyi RMDSZ elnökét, ügyvezető elnökségét, választmányát, ellenőrző és felügyelőtestületeit, a TKT-tagokat, és kijelölik a megyei küldötteket. Kovács István, a 7-es számú körzet elnöke elmondta: a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) két hete hozott döntést a vásárhelyi RMDSZ újraszervezéséről.
Ennek leszögezett menete az volt, hogy február végéig újra regisztrálniuk kell azoknak, akik aktívan részt akarnak venni a tevékenységben, majd ezután megtartják a választásokat. „Ennek ellenére engem és másokat pénteken tájékoztattak, hogy már nem regisztrálhatok, mert ad hoc döntés született arról, hogy a regisztrációt berekesztik, és összehívták a közgyűlést. Brassai Zsombor szervezésért felelős megyei alelnök közölte, hogy RMDSZ-tag maradhatok, de a közgyűlésen nem vehetek részt. Elfogadhatatlan, hogy szűk érdekcsoport döntse el, ki és milyen módon képviselje a marosvásárhelyi magyarokat, és minket, akik napi kapcsolatban vagyunk az emberekkel, félretoljanak” – jelentette ki Kovács István. Hozzátette, mivel 48 óra alatt összegyűjtöttek több mint 300 regisztrációt, ez pedig legitimitást biztosít (pénteken 305 személy után zárták le a regisztrációt a megyei RMDSZ-nél), ők is közgyűlést szerveznek „egy valós marosvásárhelyi RMDSZ-képviselet kialakításának érdekében” ma 18 órakor a vártemplomi diakóniai otthon Bocskai-termében. „Mi nem az RMDSZ ellen, hanem az RMDSZ-ért, a széles körű és valós érdekképviseletért cselekszünk” – fogalmazott a volt körzeti elnök.
Vass Levente arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen fontos döntést nem lehet meghozni a szabályok tisztázása nélkül. „Az egyetlen leszögezett határidő március 5. volt: a TKT-döntés értelmében eddig meg kell alakuljon és új elnököt kell válasszon a szervezet. Ehhez képest a sajtóból értesültünk, hogy abban a pillanatban lezárják a regisztrációt, amint a közgyűlés dátumát közlik, és ezt 14 nap után, február 8-án meg is tették. Hallatni akarjuk a hangunkat, mert mi is 300-400 fővel erősíteni tudjuk az RMDSZ-t, és így Marosvásárhely érdekeit megfelelőbben tudjuk képviselni. A másként gondolkodást csírájában akarják eltiporni, mind a mai napig nem ismert a vásárhelyi elnökjelölt vagy jelöltek neve és programjuk, ráadásul most kell dönteni arról az 51 személyről is, akik a március 29-éig megtartandó megyei tisztújító közgyűlésen Marosvásárhelyt képviselik” – mondta Vass. Klementisz János, a 3-as körzet volt elnöke úgy vélte, egyesek párttá akarják gyúrni az RMDSZ-t, és holott már több próbálkozás is volt az átszervezésre, ennyire durva intézkedést még nem tapasztaltak, ezért az emberek sértve, kirekesztve érzik magukat.
A felek közötti harc sajtó- és Facebook-nyilatkozatok szintjén is zajlik. „Felháborítónak tartjuk ezt az antidemokratikus lépést, amely arra enged következtetni, hogy egy szűk, érdekek mentén szerveződött csoport a színfalak mögött tervezi eldönteni, hogy ki irányítja majd a marosvásárhelyi magyarság sorsát. Ennek az önkényes magatartásnak – amit mi, aktív RMDSZ-tagok régóta érzünk, ám most félreérthetetlenül megnyilvánult – súlyos következményei voltak és lehetnek a város magyarságára nézve” – áll abban a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben, melyet Kovács István, Magyari Károly, Szőke Zsuzsanna és Vass Levente írnak alá. Utóbbi Facebook-oldalán keményebb hangnemben fogalmaz, disznóságoknak nevezve a választások előkészítését. „Isten óvjon minket! Isten óvja az Eremdéeszt!” – írja Vass.
„Mintegy három hét állt rendelkezésére azon jóhiszemű marosvásárhelyieknek, akik regisztráció nyomán az alakuló közgyűlésben és egyáltalán az újraalakítás folyamatában részt akarnak venni. Több mint 300-an éltek a lehetőséggel” – írja válaszlevelében Brassai Zsombor. A Maros megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke lapunknak úgy nyilatkozott, hogy egy modern politikai szervezetben különbséget kell tenni az aktív, cselekvő tagságot vállaló és a passzív, csak választásokon megnyilvánuló tagok között. „Az aktív mag természetszerűen mindig töredéke annak a nagy közösségnek, akikért síkra száll a politikum. A 90-es évek rég elmúltak már, ez az anakronisztikus felvetés csak további viták gerjesztésére alkalmas” – vallja Brassai. Szerinte azok, akik úgy döntöttek, hogy részt akarnak venni a szervezet újjáalakításában, kihasználták az alkalmas időt, és jelentkeztek az RMDSZ-székházban. Mint mondta, miután a TÁT lezárta a regisztrációt, megjelentek mások is, dossziényi kitöltött regisztrációs lappal. Kérdésünkre, hogy kik voltak ezek, Brassai annyit mondott, hogy „utcáról betért emberek”. „Az újjászervezési határozat világosan leszögezi, hogy csak személyesen lehet regisztrálni. Ahogy Borbély László be tudott jönni személyesen, más is megtehette volna” – szögezte le Brassai.
Krónika (Kolozsvár),

A bukaresti magyar nagykövetségnél tüntetett az Új Jobboldal
Az Új Jobboldal nevű szélsőjobboldali szervezet mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett hétfőn délben Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt a székely zászló használata ellen tiltakozva.
A résztvevők egyebek mellett egy magyar nyelvű, "A székelyek nem magyarok" feliratú óriásplakátot feszítettek ki a nagykövetség előtt.
Tudor Ionescu, az Új Jobboldal (Noua Dreapta) elnöke az MTI-nek kifejtette: a népszámláláskor alig néhány száz lakos vallotta magát székelynek, és elfogadhatatlan, hogy ennyi embernek autonómiája vagy saját zászlaja legyen.
A tüntetők "Autonómiát akartok? Sok sikert a csillagászathoz!" és "Senkinek sem engedjük meg, hogy román földön a román történelmi lobogón kívül más zászlót kitűzzön" feliratú táblákat emeltek a magasba. Azt skandálták, hogy "Hargita, Kovászna: román föld", "Románok vagyunk, mi vagyunk itt mindörökké otthon".
Georgian Enache, a bukaresti csendőrség szóvivője az MTI-nek azt mondta, hogy bejelentett és a városháza által engedélyezett megmozdulásról van szó, amely incidensek nélkül ért véget.
Pénteken előre be nem jelentett, spontán demonstráció volt a magyar nagykövetség előtt. A szóvivő közlése szerint ilyen esetben a csendőrség tárgyalótiszttel vonul ki a helyszínre, aki ismerteti a résztvevőkkel a tüntetések legális megszervezésének módját. A csendőrség csak akkor bírságol, ha a tüntetők akadályozzák a forgalmat, csendháborítást követnek el, vagy nem tesznek eleget a hatósági felszólításoknak.
Az MTI érdeklődésére Füzes Oszkár nagykövet a hétfői tüntetés kapcsán csak annyi mondott, hogy ezúttal is köszöni a román csendőrségnek a korrekt és professzionális együttműködést.
Nyolcan demonstráltak a kolozsvári magyar főkonzulátus előtt
Az Új Jobboldal nyolc tagja tüntetett hétfő délelőtt Magyarország kolozsvári főkonzulátusa előtt. A megmozdulást kéttucatnyi újságíró és tucatnyi rendőr követte figyelemmel.
Az Új Jobboldal tagjai egy több méter hosszú transzparensen kinyilvánították, hogy ellenzik a magyar szeparatizmust, és a nemzeti egységet képviselik. A tüntetők "ajándék-csomagot" is hoztak a főkonzulnak, azt a bezárt intézmény kapujában hagyták.
Codrin Goia, a szervezet propagandaosztályának vezetője az MTI-nek elmondta: a becsomagolt bocskorral arra kívánnak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919- ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól. A csomag egy Ardealul (Erdély) márkanevű májpástétomot is tartalmaz, amellyel azt akarják jelezni, hogy csak ezt az Erdélyt tartják eloszthatónak, Románia területét nem.
A román hírtelevíziók élő helyszíni tudósításokban számoltak be a megmozdulásról.
Népújság (Marosvásárhely),

Kinek áll a zászló?
Körlevélben szólította fel a Hargita megyei önkormányzatok vezetőit Adrian Jean Andrei Hargita prefektus, hogy távolítsák el településükön a közintézményekről a székely zászlót. A kormány területi megbízottja a marosvásárhelyi táblabíróságnak a zászlóra vonatkozó jogerős ítéletére hivatkozott. A táblabíróság tavaly szeptemberben érvénytelenítette a Hargita Megyei Tanácsnak azt a határozatát, amelyben a megye szimbólumává nyilvánították a zászlót. Adrian Jean Andrei kijelentette: a törvényesség felügyelőjeként szólította fel a polgármestereket és a megyei önkormányzat vezetőit, hogy hajtsák végre a jogerős bírósági ítéletet, és vegyék tudomásul, hogy a közintézményekre nem tűzhető ki a székely zászló.
Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke elmondta: az ítélet akkor válik hatályossá, ha szövege megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Ez pedig még nem történt meg. A tanácselnök hozzátette: a sajtóból tudja, hogy Kelemen Hunor Victor Ponta miniszterelnökkel készül egyeztetni a székely zászló kérdésében, és meg szeretné várni ennek az egyeztetésnek az eredményét. A Hargita megyei prefektúra úgy tudja, jelenleg 40 polgármesteri hivatal és 62 tanintézet tűzte ki épületére az eddig megyezászlóként szolgáló székely lobogót. Tegnap egyébként Dumitru Marinescu Kovászna megyei prefektus is bejelentette: az intézmény átfogó ellenőrzést helyez kilátásba a megyében a szimbólumok használatára vonatkozó törvények betartása érdekében.
Az Antena 3 hírtelevízió vasárnap esti beszélgetős műsorában egyébként mind Mircea Duşa védelmi miniszter, a kormány hargitai származású tagja, mind Radu Stroe belügyminiszter kijelentette, törvénytelen a székely zászló kitűzése a közintézményekre.
Anomáliák az igazságszolgáltatásban
Különben a bukaresti hatóságok annak ellenére folytatnak hadjáratot a székely zászló ellen, hogy egy három évvel ezelőtti ügyészségi határozat szerint nem törvényellenes kitűzni a hazai közintézményekre az aranycsíkkal, valamint a nappal és a holddal díszített, kék színű lobogót. Virgil-Horaţiu Aldea, Segesvár főügyésze 2010. augusztus 10-ei végzésében kimondta: nem indít bűnvádi eljárást a Maros megyei Makfalva polgármesteri hivatalán elhelyezett székely lobogó ügyében. A főügyész az akkoriban Kelemen Hunor vezette művelődési minisztériummal folytatott egyeztetés alapján megállapította, hogy a lobogó egy történelmi közösség jelképe, és nem esik a rasszizmust és antiszemitizmust tiltó törvény hatálya alá. „A művelődési minisztérium által adott tájékoztatás szerint az említett zászló egy történelmi közösség jelképe anélkül, hogy a fasiszta, rasszista és xenofób jelképek kategóriájába tartozna, amelyeket a törvény büntet. Következésképpen az említett zászló nem tartozik a 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendelet 2. cikk. 1. bekezdésének b) betűjénél felsorolt jelképek közé” – szerepel Virgil-Horaţiu Aldea főügyész indoklásában. Ebben megállapítja, hogy a székely zászló kitűzése kapcsán a hivatkozott bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem valósulnak meg, éppen ezért elrendelte a büntetőeljárás megszüntetését. Ezzel egy időben zászlóügyben több olyan határozat született már, amelyekben a lobogót kitűző önkormányzatoknak adtak igazat. Például Kovászna megyében – ahol az azóta leváltott Codrin Munteanu prefektus néhány hónapja „hadjáratot” indított a székelyek szimbóluma ellen – született egy elsőfokú, még nem jogerős bírósági ítélet arról, hogy a megyei önkormányzatnak joga van saját hatáskörben dönteni jelképeiről, zászlajáról. A határozat azt is rögzítette, hogy a prefektus által támadott önkormányzati határozat nem ellentétes a román jogszabályokkal. A hazai igazságszolgáltatás anomáliáját tükrözi, hogy egy hasonló ügyben a fentiekkel ellentétes jogerős ítéletet hozott a Maros megyei táblabíróság, amelyre hivatkozva Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus tegnap a székely zászló eltávolítására szólított fel.
Tüntetett az Új Jobboldal
Hétfőn egyébként az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szélsőjobboldali román szervezet mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt a székely zászló használata ellen tiltakozva. A résztvevők egyebek mellett egy magyar nyelvű, „A székelyek nem magyarok” feliratú óriásplakátot feszítettek ki a nagykövetség előtt. Tudor Ionescu, az Új Jobboldal elnöke kifejtette: a népszámláláskor alig néhány száz lakos vallotta magát székelynek, és elfogadhatatlan, hogy ennyi embernek autonómiája vagy saját zászlaja legyen. A nacionalista szervezet szimpatizánsai közül nyolcan a kolozsvári magyar főkonzulátus elé is kivonultak. A tüntetők „ajándékcsomagot” is hoztak a főkonzulnak, azt a bezárt intézmény kapujában hagyták. Codrin Goia, a szervezet propagandaosztályának vezetője elmondta: a becsomagolt bocskorral arra kívánnak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919-ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól. A csomag egy Ardealul márkanevű májpástétomot is tartalmaz, amellyel azt akarják jelezni, hogy csak ezt az Erdélyt tartják eloszthatónak, Románia területét nem.
MIT: elég a gyűlölködésből
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöksége tegnap közleményben ítélte el azt a hisztériakeltést és gyűlöletkampányt, melyet a bukaresti politikum jelentős része folytat az erdélyi közösség ellen a székely zászló körül generált botrány kapcsán. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nemzeti szimbólumainkat felhasználva, nem létező veszélyekkel riogatják az ország román többségű lakosságát, elterelve ezáltal a figyelmet egy sikertelen kormányzás hiányosságairól” – szögezi le közleményében.
Krónika (Kolozsvár),

Magyar veszély
Lassan rendeződnek Szatmáron az etnikai viszonyok annak ellenére, hogy az utóbbi időben vészesen degenerálódott a helyzet – a magyarok a románokkal összejártak, előbbiek saját nyelvükön karattyoltak miséken, sőt néha hivatalos helyen is egy-egy „kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok” erejéig, nem is beszélve a vészesen gyakorivá vált vegyes házasságokról.
A normalizálódás kezdetének reménye az egyik szocialista szenátor fáradozása nyomán csillant fel bennem, aki végre elkezdte kongatni a vészharangot, figyelmeztetve a magyar veszélyre.
Az úriember jól látja a dolgokat: valóban keményen büntetni kéne azokat, akik a boltban vagy fodrásznál nem a román nyelvet használják, és abban is igaza van, hogy megelőző csapásként a legjobb az lenne, ha a román hadsereg máris elindulna Budapestet elfoglalni, mert hisz mégiscsak ez jelentené a valódi biztonságot. Tudvalevő, hogy egy társadalom jövője nagymértékben az oktatáson múlik, ezért szerintem komolyabban kellene venni a román történelem tanítását, illetve keményebb módszereket kellene alkalmazni a nemzeti identitás kiépítése érdekében – különös tekintettel a magyar gyerekekre. Alternatív, gyakorlati módszereket is használó történelemórák keretében például ismételten eljátszhatnák a poszádai csatát, ami abból állna, hogy a magyar diákok fejére az emeleti termekből nagyobb súlyú tankönyveket és cserepes virágokat dobálnak. Hogy a Horea vezette parasztfelkelés se menjen feledésbe, a bordásfalra felkötött gyerekeken kéthetente alkalmazhatnák a kerékbetörést, persze csakis úgy, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést ne okozzanak. A bakugrásnál pedig a magyar diákok számára a gumimatrac helyett kihegyezett karókat tehetnének, hogy agyukba vésődjön az igazságos uralkodó, Vlad Ţepeş. A nemzeti emlékezet horizontjának tágítása érdekében továbbá a magyar gyerekeknek nem a szokványos dobozos tehéntejet kellene adni uzsonnára, hanem anyafarkasok csecsét szopogathatnák szünetben, hogy egész életükben emlékezzenek Romulusra és Remusra, a nagy elődökre. De lehet, hogy a legegyszerűbb mégis az lenne, ha a honatya végre elmenne egy jó nevű pszichiáterhez, aki kigyógyítaná a paranoiájából, amit valószínűleg akkor szedett össze, amikor a mamája megfenyegette, hogy nagyon elveri, ha ismét behugyozik a sötétben a kiságyába.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Feudumpolitika
Bár az elmúlt napokban sokan azt jósolták, hogy a székely zászló körül egy hete kirobbant, államközivé terebélyesedett adok-kapok hamarosan elcsitul, a román hatóságok képviselőinek nyilatkozatai, intézkedései egyáltalán nem ebbe az irányba mutatnak.
A börtönnel fenyegetőző belügyminiszter intelme, a székelyföldi prefektusok újabb és újabb körlevelei alapján borítékolható, hogy a magyar jelkép(ek) elleni hadjárat, az ezt övező vita még sokáig eltart.
És sajnos az is kijelenthető, hogy – legalábbis ma még – nem körvonalazódik az erdélyi magyarság számára elfogadható megoldás, és ez esetben jelentős felelősség terheli az RMDSZ-t is. A Budapest és Bukarest közötti nyílt diplomáciai pengeváltás közepette a szövetség vezető politikusairól lerítt: roppant zavarja őket, hogy a magyar kormány nem kérte ki előzetesen az engedélyüket arra, hogy keményen szót emeljen a nyilvánvaló jogtiprás ellen. Miközben maguk a leginkább érintettek, a székely megyék tanácselnökei, a pénzbírsággal és börtönnel fenyegetett RMDSZ-es polgármesterek üdvözölték Budapest kiállását, addig ugyanezt az alakulat vezetői közül többen a jövő évi (!) magyarországi országgyűlési választások számlájára írták, és a Fidesz kampányfogási kísérleteként állították be. Sőt egyesek odáig merészkedtek, hogy – a szemellenzős kortespolitika logikája alapján – párhuzamot vontak az MSZP kolozsvári meakulpázása és az Orbán-kormány zászlóügyben tanúsított magatartása között. Eközben súlyos károkat okoztak az ügynek, hiszen alájátszottak a román kormány magyarellenes megnyilvánulásainak, azt sugallva Bukarestnek: a budapesti illetékesek feleslegesen feszítik a húrt.
Az elmúlt 22 évben „feudumpolitikához” szokott RMDSZ szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy rajta kívül mások is elő kívánják segíteni az erdélyi magyarság jogainak érvényesítését, és ebbéli féltékenységében gyakorlatilag a magyar alkotmány ama alapvetése ellen berzenkedik, miszerint az anyaország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Holott ezt a jogot – az untig hajtogatott „be nem avatkozás” elve alapján – eddig csak a többségi politikusoktól lehetett hallani.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Levetetik a székely zászlókat (A háború folytatódik)
Csak nem csitul a Székelyföldön dúló zászlóháború: Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa tegnap hivatalos átiratban szólította fel a megye polgármestereit, hogy távolítsák el településükön a közintézményekről a székely zászlót – mindezt annak hatására, hogy egy vasárnap késő esti hírtelevíziós műsorban mind a védelmi, mind a belügyminiszter kijelentette, törvénytelen a székely zászló kitűzése a közintézményekre.
Eközben a szélsőnacionalista Új Jobboldal tagjai tüntettek a bukaresti magyar nagykövetség és a kolozsvári magyar főkonzulátus előtt. Háromszéken egyelőre csend van, a volt prefektus három héttel ezelőtti felszólítására sehol nem vették le a székely zászlókat. Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus a marosvásárhelyi táblabíróság székely zászlóra vonatkozó jogerős ítéletére hivatkozott átiratában (a táblabíróság tavaly szeptemberben érvénytelenítette Hargita megye tanácsának azt a határozatát, amelyben a megye szimbólumává nyilvánították a zászlót). Kijelentette: a törvényesség felügyelőjeként szólította fel a polgármestereket és a megyei önkormányzat vezetőit, hogy hajtsák végre a jogerős bírósági ítéletet, és vegyék tudomásul, hogy a közintézményekre nem tűzhető ki a székely zászló. Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke elmondta: az ítélet akkor válik hatályossá, ha szövege megjelenik a Hivatalos Közlönyben, ez pedig még nem történt meg. A tanácselnök hozzátette: a sajtóból tudja, hogy Kelemen Hunor Victor Ponta miniszterelnökkel készül egyeztetni a székely zászló kérdésében, és meg szeretné várni ennek az egyeztetésnek az eredményét. Megjegyezte, minden oldalról nyugalomra intették, és ő is úgy véli, meg kell várni, hogy lecsillapodjanak az indulatok. Az Agerpres hírügynökség közlése szerint Hargita megyében negyven polgármesteri hivatalon, 62 iskolán és több más középületen leng a székely zászló. Az Új Jobboldal nevű, szélsőjobboldali szervezet mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett tegnap Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt a székely zászló használata ellen tiltakozva. A résztvevők egyebek mellett egy magyar nyelvű, A székelyek nem magyarok feliratú óriásplakátot feszítettek ki a nagykövetség előtt. Tudor Ionescu, az Új Jobboldal elnöke kifejtette: a népszámláláskor alig néhány száz lakos vallotta magát székelynek, és elfogadhatatlan, hogy ennyi embernek autonómiája vagy saját zászlaja legyen. A tüntetők Autonómiát akartok? Sok sikert a csillagászathoz! és Senkinek sem engedjük meg, hogy román földön a román történelmi lobogón kívül más zászlót kitűzzön feliratú táblákat emeltek a magasba. Azt skandálták, hogy Hargita, Kovászna: román föld, Románok vagyunk, mi vagyunk itt mindörökké otthon. Georgian Enache, a bukaresti csendőrség szóvivője szerint bejelentett és a városháza által engedélyezett megmozdulásról volt szó, amely incidensek nélkül ért véget. Füzes Oszkár nagykövet a tegnapi tüntetés kapcsán csak annyi mondott, hogy ezúttal is köszöni a román csendőrségnek a korrekt és professzionális együttműködést. Ugyancsak tegnap az Új Jobboldal nyolc tagja tüntetett Magyarország kolozsvári főkonzulátusa előtt. A megmozdulást kéttucatnyi újságíró és tucatnyi rendőr követte figyelemmel. A tüntetők „ajándékcsomagot” is hoztak a főkonzulnak, azt a bezárt intézmény kapujában hagyták. Codrin Goia, a szervezet propagandaosztályának vezetője elmondta: a becsomagolt bocskorral arra kívánnak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919-ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól. A csomag egy Ardealul (Erdély) márkanevű májpástétomot is tartalmaz, amellyel azt akarják jelezni, hogy csak ezt az Erdélyt tartják eloszthatónak, Románia területét nem. Háromszéken még az előző prefektus, Codrin Munteanu szállt harcba a székely zászló ellen: miután a Kovászna megyei törvényszék kimondta, hogy Uzon elöljárói törvénytelen módon függesztettek ki „idegen” zászlót a községházára, az akkori kormánymegbízott ugyancsak körlevélben figyelmeztette a polgármestereket, hogy a középületekre ne tűzzenek ki semmilyen más zászlót, mint amit a törvény előír. Ennek már három hete, a felhívásnak azonban nem volt foganatja: ahol eddig volt, ott most is lobog a kék-arany jelkép, az uzoniak pedig fellebbeztek. Hargita megye helyzete annyiban különbözik, hogy ott a székely zászlót megyezászlónak fogadta el a megyei tanács, és ezt a határozatot ítélte törvényetelennek a területileg illetékes marosvásárhelyi táblabíróság.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kihallgatást kér az SZNT
Nyílt levélben kéri a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács főtitkárát, hogy személyesen tájékoztathassák Székelyföld helyzetéről. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt levél emlékezteti a főtitkárt, nemrég úgy nyilatkozott, nem ismeri a romániai állapotokat, de kiáll minden kisebbség mellett, illetve, hogy „be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.
A levélben megjegyzik: Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, egy sor olyan kötelezettséget vállalt, amelyek többségét máig sem teljesítette, sőt, meghamisították az Európa Tanács dokumentumát. Izsák Balázs felemlíti a küszöbön álló régióátszervezés csapdáját, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának elakadását, kifejezve meggyőződését, hogy „a kisebbségi szervezetek és mozgalmak radikalizálódását úgy lehet megelőzni, ha az Európa Tanács képes betartatni a tagállamok által vállalt kötelezettségeket, érvényt tud szerezni azoknak a jogoknak, amelyeket tagállamai elismertek, és nem engedi meg, hogy határozatait, ajánlásait meghamisítsák, és rendeltetésükkel ellentétes célokra használják fel”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),