Előadás a dévai református temetőről
Menteni a még menthetőt!
Nagy érdeklődéssel fogadták a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör februári találkozóján Barra Árpád nyugalmazott tanár előadását a helybéli református temetőről. Az előadó, elmondása szerint több évtizede figyeli a temető sorsának alakulását.
– Gyermekkorom óta ismerem ezt a temetőt, hiszen közvetlenül vele szemben állt a családi házunk. És el kell mondanom, hogy 70 év alatt teljesen megváltozott a temető arculata. Nem csupán azáltal, hogy sajnos nagyon megszaporodtak a sírok, de számos régi, akár jelentős személyiség síremléke is nyomtalanul tűnt el az évtizedek során. Ezért tartottam fontosnak felmérni, és adott időben rögzíteni a temetőben még fellelhető síremlékeket – ismertette munkája indítékát Barra Árpád.
A felmérést 1997 és 1998 folyamán végezte. A közel egy hektáros területet parcellákra osztva térképezte fel, lejegyezve minden egyes síremlék állapotát, a rajta olvasható írást. Így bármikor ki lehet deríteni, hogy egy adott helyen kinek a sírja állt ebben az időben, illetve azt is, hogy név szerint kinek hol található a nyughelye.
A kedd délutáni előadás során kiderült: a mai református temetőt feltehetően a XVII. századtól használják. – Bár a legrégibb, még fellelhető síremlék 1823-ból való és 1875 előttről összesen 11 darab sírkő áll még a temetőben. Ennek ellenére, egy korabeli rézmetszet, illetve a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság által közzétett feljegyzések alapján biztosan állítható, hogy itt évszázadokkal korábban is temető volt. Néhány főúri síremlék ugyan a hajdani református temető sírkertjében kapott helyet, de minden bizonnyal ide is temetkeztek már a XVII–XVIII. században is. A sírásások alkalmával manapság is régi kripták maradványaira bukkannak – fogalmazott az előadó.
A temető történetéről tanúskodó írásos dokumentumok sajnos nagyon hiányosak. 1738-ban ugyanis feltehetően a pestisjárvány miatt az egyházi anyakönyveket elégették. A következő század adatait tartalmazó iratok pedig a kommunizmus idején tűntek el. – 1950-ben az állami hatóságok “megőrzés” végett elvitték a parókiáról az 1818 és 1903 közötti anyakönyveket. Ezeknek elvileg a levéltárban meg kellene lenniük, de sajnos nem sikerült még hozzáférni – mondta az előadó.
Az iratok eltűnésével együtt folyamatosan tűnnek el a régi síremlékek is. Az ortodox sírok behatolásával egyre vegyesebbé válik az évszázadokig kizárólag protestáns jellegű temető. Az előadó szerint részben a vegyes házasságok, részben a városi ortodox temető túltelítettsége okán lesz egyre több román feliratú síremlék a református temetőben. Ezzel párhuzamosan folyamatosan pusztulnak, dőlnek ki, törnek össze és tűnnek el a régi, többnyire homokkőből készült fejfák.
A pusztulás ellenére néhány jelentős dévai személyiség síremléke ma is fellelhető a temetőben. Ezek közül az előadás során említésre került a Barcsay család sírkertje, Téglás Gábor feleségének, két lányának sírja, Majland Oszkár néprajzkutató, Szőts Sándor tudós református lelkész, László Zsigmond honvédtiszt síremlékei.
Az előadás alkalmával Barra Árpád felhívta a figyelmet arra is, hogy hasonló pusztulási folyamatnak van kitéve a városi, illetve a telepi római katolikus temető is. Mindkettőben esedékes lenne egy hasonló jellegű felmérést készíteni.
Deák Piroska tanárnő szóvá tette, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a dévai magyar temetőkben nyugvó jeles személyiségek éltének, munkásságának ismertetésére. Ezért a következő, március 5-re tervezett, helytörténeti találkozón ilyen témában hangzanak majd el előadások.
Gáspár Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Elutasítók és elfogadók
Évek óta hallhatjuk, mennyire fontos a román közvélemény számára is elmagyarázni, egészen pontosan mi bújik meg a magyarság, székelység autonómiaigénye mögött. Összeszedett, kidolgozott, pontos elképzelése azóta sincs erre vonatkozóan senkinek, az autonomista mozgalmak elsősorban saját házunk táján, esetleg Európa nyitottabb felében hirdetik az igét, itthon csak egy-egy botrány kapcsán kényszerülnek többnyire kínos magyarázkodásra.
Mai napig nem jött létre ama bizonyos román–magyar kerekasztal, amely végre tiszta vizet önthetne a pohárba. Igaz, ezért elsősorban nem a magyar fél okolható, a románság néhány szószólója minden, ilyen irányban szárba szökkenő ötletet elfojtott, már csírájában. A néhány felbukkanó elképzelés valahogy mindig háttérben maradt, megfeneklett a látványosabbnak ígérkező megmozdulások mögött. S bár a románság ezt nem mindig látja, bizony nagyon sok energiát elemészt a magyar szervezetek hadakozása egymással, többnyire addig vitatkoznak azon, hogy ki akarja igazán, ki teszi a legtöbbet, és melyik út lenne valóban eredményes, míg végül a nagy robbanásból csak egy kis pukkanás marad, s visszhangja csak akkor ér túl a Kárpátokon, ha akadnak román nacionalista érdekek, melyek botránnyá dagasszák. Lám, mindmáig nem sikerült kamatoztatni a nem hivatalos népszavazáson összegyűjtött, Székelyföld autonómiájára leadott kétszázezer igen szavazatot. Ilyen körülmények között, és az elmúlt időszak nagyon heves magyarellenes hangulatában – lám, tegnap ismét egekig csaptak az indulatok Németh Zsolt nyilatkozata miatt – nem is olyan rossz eredmény, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 47 százaléka nem tartaná veszélyesnek, ha a közigazgatási átszervezés során engednék a magyarokat önálló régióba szerveződni. Az elutasító 48 százalék többsége idős, 65 év feletti, és tanulatlan, alig nyolc osztállyal rendelkező. S lám, hiába harsognak kórusban a bukaresti televíziók, politikusok, riogatásuk nem ért célt mindenkinél. Itt lenne hát az idő megbeszéléseket kezdeményezni, akár stratégiát kidolgozni arra, hogyan lehetne mind több és több román emberhez eljuttatni, mit is akar valójában a magyarság, székelység, hogy nem valakik ellen, hanem valamiért – például Székelyföld hathatósabb fejlődéséért – lenne szüksége előbb az egy régióba tartozásra, majd autonómiára. A mostani zászlóbotrány, de a márciusi marosvásárhelyi tüntetés előkészítése, lebonyolítása is jó alkalmat nyújthat erre. S ha így, akár apránként sikerül lemorzsolnunk a pontos szándékunkat nem ismerők, az elutasítók táborát, akkor az ellenünk csaholók is egyre inkább veszítik erejüket. Nekünk pedig arányosan nőhetnek esélyeink, hisz végre józan, érvekre alapozott vita kezdődhet a nacionalista hangulatkeltés helyett. Ehhez azonban az is elengedhetetlen, hogy a magyar szervezetek nem egymással vetélkedve, hanem egymást segítve, szerepeket megosztva cselekedjenek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Diplomáciai síkra terelték (Székelyzászló-ügy)
Románia nem tűr el senkitől leckéket, hogyan alkalmazza a törvényeit – hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök tegnap, arra reagálva, hogy Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár a Székelyföldön dúló zászlóháború ellen emelt szót kedden, és azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen.
Bogdan Aurescu külügyi államtitkár elfogadhatatlannak minősítette magyar kollégája kijelentéseit. Magyarország bukaresti nagykövetét tegnap sürgősen bekérették a román külügyminisztériumba, ahol Füzes Oszkár egyebek mellett hangsúlyozta: Magyarország szolidáris a székelységgel, amikor azt tapasztalja, hogy elvitatják tőle a nemzeti jelképek használatának alapvető jogát. Victor Ponta a tegnapi kormányülés kezdetén, a sajtó jelenlétében hozta szóba a témát, cselekvésre szólítva fel az illetékes tárcavezetőt. „Arra kérem, külügyminiszter úr, hogy mielőtt Brüsszelbe indul, adjon határozott választ, hogy nem tűrünk – tartózkodnék a nem diplomatikus kifejezéstől, normális esetben ezeket szemtelenségeknek nevezném – semmilyen leckét senkitől arra, hogyan alkalmazzuk a törvényeket Romániában” – mondta a kormányfő. Hozzáfűzte: úgy véli, Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén. „Ha valaki Romániában akar választási kampányt folytatni, arra határozottan kell reagálni, anélkül persze, hogy csapdába esnénk, de nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk itt ki. Nem akarom, hogy provokációk csapdájába essünk, de annak a látszatát is szeretném elkerülni, hogy külföldről adnak nekünk leckéket. Nehogy valaki is azt képzelje, hogy túl sokszor odafordítjuk a másik arcunkat is” – mondta Victor Ponta kormányfő a tegnapi kormányülésen a székelyzászló-ügy kapcsán. A román külügyi tárca tegnapi közleményében az áll: Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár nyilatkozata elfogadhatatlan, ellentétben áll Románia és Magyarország stratégiai partnerségi kapcsolatával, valamint a jószomszédi viszony szellemiségével. A dokumentum Bogdan Aurescu külügyi államtitkárt idézi, aki szerint Románia nem fogad el olyan „sajnálatos beavatkozásokat”, amelyek megsértik a román alkotmányos és törvényes kereteket. Aurescu szerint Németh Zsolt a kijelentésével egyértelműen az etnikai alapú területi autonómia mellett foglalt állást, amelyet nem tesz lehetővé a román alkotmány, és amely nem része a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét szabályozó európai szabványoknak. „Ezért a román külügy határozottan elutasítja ezt a kezdeményezést” – olvasható a dokumentumban. A külügyminisztérium úgy véli, Románia teljes mértékben teljesíti a nemzetközi megállapodásokban vállalt kisebbségvédelmi előírásokat, mi több, a kisebbségvédelem területén a „román modellt” nemzetközi szinten is elismerik.
Magyarország szolidáris a székelységgel
Magyarország szolidáris a székelységgel, amikor azt tapasztalja, hogy elvitatják tőle a nemzeti jelképek használatának alapvető jogát – egyebek mellett ezt hangsúlyozta Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete tegnap a külügyminisztériumban, ahová a román fél kérette be. A diplomata elmondta: azt közölték vele, hogy Románia számára nem elfogadható a magyar fél által használt szimbolikus agresszió kifejezés, ugyanakkor Bukarest szerint az országban a kisebbségi jogok a legmagasabb szinten érvényesülnek, és Románia érdekelt a két ország közötti jó kapcsolat fenntartásában. Válaszában a nagykövet rámutatott: nem a magyar fél kezdte a jelképek körüli konfliktust. Ez azzal indult, hogy a Kovászna megyei prefektus eltávolíttatta a székely zászlót – mondta. „Normális dolognak tartjuk, ha a székelyek használják jelképeiket, ez alapvető joguk, ez a románok jogos érzékenységét nem sértheti” – nyilatkozta Füzes Oszkár. A román félnek kifejtette továbbá: az is természetes, hogy ilyen helyzetben Magyarország szolidáris a székelységgel. A kisebbségi jelképek használatának akadályozása ügyében kialakult helyzet megoldásának kulcsa Románia kezében van, a romániai magyarságnak jogában áll használnia szimbólumait, ezért Magyarország támogatja a székely zászló használatát – tájékoztatott tegnap a magyar külügyi tárca. A közlemény szerint Füzes Oszkár arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időben több olyan eset történt, amely a hatályos román jogi szabályozással ellentétes, sérti a magyar közösség jogait, ezek orvoslása elengedhetetlen. A nagykövet példaként említette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem megoldatlan ügyét és a magyar nyelv visszaszorításáért tett önkormányzati intézkedéseket, amelyek orvoslását Magyarország elengedhetetlennek tartja – áll a közleményben.
Németh Zsolt: Ponta félreértett
Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint Victor Ponta román miniszterelnök valamit félreért, amikor a székelyzászló-használat ügyével összefüggésben úgy nyilatkozik, Románia nem tűri el, hogy kioktassák. Ponta szavaira reagálva elmondta: „Európában amit a törvény nem tilt, azt lehet. Romániában nem tiltja semmilyen törvény a székely zászló használatát. Ilyen értelemben az európai normákat, a jogállami normákat – attól függetlenül, hogy a román miniszterelnök mit tűr és mit nem – biztosítani kell.”
Az államtitkár szólt arról is, nagyon örül annak, hogy Romániában most már jobban odafigyelnek a székely zászló ügyére. Ez volt a szándéka a budafoki önkormányzatnak is, amikor úgy döntött, kitűzi a székely zászlót, és kezdeményezi, hogy más helyhatóságok is így tegyenek – fűzte hozzá. A székelyeknek joguk van ahhoz, hogy használják a székely zászlót – mondta Németh Zsolt, aki bízik abban, hogy a román kormány megérti, ezt lehetővé kell tenni, biztosítani kell a feltételeket.
RMDSZ: Nem éri sérelem Romániát
A székely zászló kitűzése nem sérti sem a román állam érdekeit, sem a román lakosságét – jelentette ki tegnap az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor elmondta, senkit nem ér hátrány amiatt, hogy ezeket a jelképeket a „jóérzés határain belül” használják Románia egyik régiójában. Úgy vélekedett: nem kellene ilyen gyúlékony témákkal terhelni a magyar–román kapcsolatokat, és nem a nyilvános nyilatkozatok a legmegfelelőbbek arra, hogy megoldják a székely zászló használatát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Tamás Sándor: Tiszteletet várunk
Fontos és jó dolog, hogy a magyar kormány és képviselői támogatják az erdélyi magyar közösség, a székelység óhajait – reagált tegnap Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár keddi kijelentéseire, megjegyezvén: „amit nem hallanak Bukarestben, azt meghallják Brüsszelben vagy Washingtonban”.
Ugyanazt akarjuk, ami természetes az Európai Unió tagországaiban, területi autonómiát, mely több uniós országban is működik, illetve jelképeink használatát. Mi tiszteljük a román állam szimbólumait, s nem akarunk mást, mint azt, hogy a magyarság, a székelység jelképeit is tiszteljék – összegzett Tamás Sándor. A szomszédos Hargita megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba úgy véli, a magyarság jogait megsértik. Jogállamban élünk, így nem helyénvaló, hogy 39 megyének lehet zászlója, ellenben Hargita és Kovászna megyének, ahol azonos adókat fizetünk, nincs erre joga. Az alkotmány itt és a többi megyében is ugyanaz – nyilatkozta Borboly, hozzáfűzve: Victor Ponta kormányfőtől arra vár választ, miért nem lehet, a többihez hasonlóan, Hargita megyének saját zászlója
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Hírsaláta
VÁLLALKOZÓ EGYHÁZ. 2011-ben Emil Boc akkori miniszterelnök az állami biztonsági alapból nyolcmilliárd eurót adott az ortodox egyháznak, hogy támogassa a rászorulókat.
Ehelyett a bukaresti óriáskatedrális és más építkezések nyelték el azt a pénzt, például az a jerikói szálloda, amely hatalmas botrányt váltott ki Jeruzsálemben, mert engedély nélkül kezdték és fejezeték be építését, s melyet sok egyéb egyházi épület mellett nem a szociális gondok enyhítésére használnak, hanem szállodaként különféle rendezvények, lakodalmak, esküvők szervezésére. Egyelőre az ortodox egyház arról sem hajlandó nyilatkozni, hogy mekkora összegre rúgnak a katedrális építésére kapott adományok. Honlapjukon azt állítják, hogy a költségek mindössze tizenöt százalékát fedezi. A Számvevőszék egyik jelentéséből annyi derül ki, hogy az egyház vagyona hárommilliárd euró, 35 hektár erdőt és hasonló nagyságrendű szántót, szállodákat, vendéglőket, gyümölcsösöket és szőlőterületeket birtokolnak. (Antena3)
ELLENZIK A CIVILEK AZ EGYHÁZAK TÁMOGATÁSÁT. Több mint húsz civil szervezet fordult nyílt levélben a honatyákhoz, a miniszterelnöki hivatalhoz, valamint a nemzetközi hitelezők – Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság, valamint a Világbank – képviselőihez kérve, hogy mondjanak nemet az egyházak közpénzekből történő finanszírozására, s irányítsák át az eredetileg a felekezeteknek szánt pénzeket az oktatás, a kutatás és az egészségügy támogatására. A 23 szervezet képviselője által aláírt dokumentum szerint az állam megközelítőleg 540 millió eurót utal ki az egyházak támogatására, ami eléri az ország bruttó hazai termékének (GDP) 0,4 százalékát, miközben a gyógyszerbeszerzésekben felhalmozott állami adósság a GDP 0,3 százalékára rúg. (Ziare.com) AZ RMDSZ NEM SZAVAZZA MEG AZ IDEI KÖLTSÉGVETÉST. Erdei Dolóczki István RMDSZ-es képviselő parlamenti felszólalásában elmondta: a szövetség alsó- és felsőházi frakciója sem fogja megszavazni sem a 2013-as állami, sem a társadalombiztosítási költségvetést. Ennek oka: az RMDSZ által benyújtott valamennyi módosító javaslatot elutasította a kormányzó többség. A szövetség politikusa ugyanakkor rámutatott, egyáltalán nem igaz, hogy a kormány által beterjesztett költségvetés-tervezet növekedéspárti lenne. 2013-ban még egyméternyi autópálya sem épül a Ploieşti–Brassó–Bors szakaszon. A helyi, községi, valamint megyei utak karbantartása ellehetetlenül, miután az erre a célra kiutalt összegek a tavalyi szinten maradnak. Működőképes közúti infrastruktúra nélkül erős abbeli félelmük, hogy az előrejelzett kis gazdasági növekedés is sérülni fog. Ráadásul nem ismertek az adótörvénykönyv módosításának várható hatásai, kérdéses, hogy a kis- és közepes vállalkozások képesek lesznek-e hozzájárulni a gazdaság bővüléséhez. (RMDSZ-tájékoztató)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Elhunyt Katona-Szabó István
Életének 91. évében, február 6-án elhunyt Katona-Szabó István, 1986 óta Gödöllőn élt író, újságíró, szerkesztő.
Kézdivásárhelyen született 1922. november 10-én. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett. A Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán politikai gazdaságtanból és szociológiából szerzett diplomát 1947-ben. Mint egyetemi hallgató a Móricz Zsigmond Kollégium diákigazgatója volt és a Világosság című napilap riportere. Tanulmányainak végeztével rövid ideig tanárként dolgozott a bánffyhunyadi gimnáziumban, majd 1948-tól egy évtizeden át a Falvak Népe, illetve Falvak Dolgozó Népe szerkesztője, 1950 és 1952 között főszerkesztő-helyettese volt. 1958-tól Marosvásárhelyen a Művészet, majd az Új Élet főszerkesztő-helyetteseként, 1967-től a lap szerkesztőbizottságának tagjaként és rovatvezetőként dolgozott. 1955 és 1986 között tagja volt a Román, majd Magyarországra települése után 1986-tól a Magyar Írószövetségnek. Első írása, egy, Tolnai Lajos marosvásárhelyi tartózkodásáról szóló adattár, Móricz Zsigmond lapjában, a Kelet Népében jelent meg 1941-ben. Írói és publicisztikai érdeklődésével a népi írók mozgalmához és szellemiségéhez kapcsolódott. A falu és a parasztság felemelésében látta a magyar társadalom fejlődésének megalapozását. A szövetkezeti mozgalom erdélyi hagyományainak folytatását, a finn szövetkezetek mintájára, az önkéntes szövetkezés gondolatát képviselte. Szembekerült az MNSZ nemzetiségi jogokat feladó törekvéseivel és felszólalt az 1945. novemberi hírhedt Marosvásárhelyi Kiáltványa ellen, mely Erdély határainak végleges romániai megoldását, a határok megváltoztatásának szükségtelenségét hirdette meg a béketárgyalások előtt. Az intézőbizottság tagjaként a kiáltvány elfogadása ellen szavazott, és tiltakozásul kilépett az MNSZ Központi Intéző Bizottságából. A kiáltványt elfogadó vita és gyűlés jegyzőkönyvének szövegét személyesen adta át Tildy Zoltán miniszterelnök kabinetjének, Erdei Ferenc belügyminiszternek, és más leleplező anyaggal együtt Demeter Bélának, a magyar béke előkészítő bizottság erdélyi szakértőjének 1946 januárjában. Ezt a kiáltványt a román külügyminiszter felhasználta a párizsi béketárgyaláson a magyar igények visszaverésére. Írói, közírói tevékenységével tudatosan, Sütő András főszerkesztősége alatt, célszerűen a magyar irodalom, művészet, és kultúra egymástól elszakíthatatlan egységét, közös hagyományainak folytatását szolgálta és jeles erdélyi képzőművészek és írók újraértékelését szorgalmazta. Mint szerkesztő és kritikus a fiatal művésznemzedék indulását támogatta. Főleg az ellenzéki román írókkal való jó viszony ápolására törekedett, értékeik megismertetéséért cikkezett a magyar nemzeti öntudat erősítésével egyidejűleg. Gondozásában jelent meg a Móricz-féle Magvető két erdélyi kiadása 1944-ben és 1945-ben, 1962-ben pedig magyar nyelvtan könyvet és olvasókönyvet szerkesztett a VII. osztály számára. Ő állította össze a romániai magyar művészek „ki kicsodáját”. 1955 és 1974 között több önálló kötete jelent meg. 1986-ban áttelepült Magyarországra és Gödöllőn talált új otthonra. Bekapcsolódott a politikába, 1991-1994 között az MDF városi szervezetének elnöke volt. 1995-től 2000-ig ő töltötte be a Remsey Jenő Művészeti Alapítvány ügyvezető elnöki tisztét, de ő volt a Nagy Sándor Művészeti Díj kezdeményezője és a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének alapító elnöke is 1995-től 2004-ig. 2012. november 11-én Gödöllőn ünnepelte 90. születésnapját, a jeles évfordulóra jelent meg új, egyben utolsó, „ A nagy hazugságok kora – Életem Erdélyben” című dokumentum értékű könyve, ami a korábban kiadott „Nagy remények kora” és a „Visszaemlékezések” folytatása. Temetéséről később intézkednek.
onkormanyzat.MTI.hu,

Bukarestben most tudták meg: autonómiát akarunk
A romániai politikában – miközben zajlott a költségvetés elfogadása – a székelyzászló-botrány körül verik a habot. A hatalmas hangzavar és epeömlés közepette Románia miniszterelnöke például több ízben kijelentette, orcátlanságnak tartja, hogy Magyarország nyíltan támogatja a székelység autonómiatörekvéseit és a székely zászló használatát; Titus Corlăţean külügyminiszter „megbízatása keretei közé” utasította Füzes Oszkár nagykövetet; a székelyföldi román szervezetek az etnikai alapon szervezett pártok azonnali betiltását követelik.
Frunda György, a miniszterelnök személyi tanácsadója és Borbély László bebizonyították, két mondaton belül is ellentmondásba tudnak keveredni, és minden alkalmat megragadnak megvallani, nem barátok ők a magyar kormánnyal, annak külügyi államtitkárával, s mindannyiunk nevében kikérik maguknak, hogy a magyar diplomácia az autonómiával, a zászlóhasználattal foglalkozzék. S majdnem, mint annak idején Ceauşescu díszmagyarjai, ijedeznek: jobb, ha a magyar kormány nem hergeli Romániát, mert – mondták anno Fazekasék – az erdélyi magyarok túszok saját hazájukban.
Kelemen Hunor szövetségi elnök azt fejtegette, nem használnak a magyarságnak a Németh Zsoltéhoz hasonló kijelentések, a székely zászló ügyét pedig nem a magyarországi politikusok fogják megoldani, hanem – no, ki? Természetesen ők. Summa summarum, azt szeretnék mindenáron bizonyítani: lám-lám, alighogy kiestek a pikszisből, azaz a román kormányból, nyakunkon a kivédhetetlen etnikai összecsapás veszélye. Az alacsonyabb rangú román politikusok hőbörgésére kár is szót vesztegetni, ki-ki hozta saját formáját, de tény: sikerült olyan magyarellenes hangulatot keltetniük, melyek párját a kilencvenes években kereshetnénk.
Még ily botrány közepette is el kell ismernünk, hosszú távon bizonyára hasznos is lehet, mert kiderült, hiába voltunk hosszú évekig kormányon, Bukarest mintha csak most hallana először autonómiaköveteléseinkről, s ha fujjogatás, hőbörgés közepette is, de legalább beszélnek róla. Sokan civilizálatlanul, mocskos szájjal, néhányan ellenben rokonszenvvel. Egy nyitottabb szellemű román újságíró igen találóan arra kérdezett rá, vajon exprefektusunk ilyen serényen távolíttatta volna el a megyei tanács gyűlésterméből az Egyesült Államok lobogóját is? Mások Kennedy elnök egykori mondásával fejezik ki rokonszenvüket: Ma én is székely vagyok!
Minden jel szerint Bukarest „a nacionalista magyar kormány szimbolikus agressziójának áldozata” szerepében szeretne Brüsszelben tetszelegni. A jövőt nem sejthetjük, de tegnap a bizottság szóvivője elutasította a békebíró szerepet, mondván: belügy, oldják meg otthon.
Ez a cirkusz, persze, előbb-utóbb kifullad. Utána a román politika új gumicsontot keres, hogy feledtesse ígéreteit.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma,

Németh Zsolt: a székely zászló az autonómiát is jelenti
A román-magyar zászlóháború új elemmel gazdagodott: meg- büntették Bíró Lászlót, Csíkmadaras polgármesterét. Hargita megye prefektusa személyesen kereste fel a községházát, amelyen kint volt a címeres magyar lobogó. A kormánymegbízott 4000 lejes közigazgatási büntetést rótt ki a község vezetőjére idegen ország zászlajának kitűzésére hivatkozva.
A Duna Tv Közbeszéd című műsorában Csíkmadaras polgármestere telefonos beszélgetés során számolt be a prefektus látogatá- sáról. Bíró László ismertette a történet előzményeit is, miszerint 2008 óta volt kitűzve a községházán Magyarország jelképe, a piros, fehér, zöld zászló, amit ő egy tavalyi felszólítás után kicserélt a magyar nemzet történelmi szimbólumára, a piros, fehér, zöld lobogó címeres változatára. Ez pedig nem Magyarország hivatalos zászlaja, így a kormánymegbízott intézkedésének nem volt jogalapja, ezért törvényre viszik az ügyet, jelentette ki a polgármester.
A Közbeszéd vendégeként Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára először is egyetértéséről biztosította Csíkmadaras polgármesterét, majd arról beszélt, hogy a romániai zászlóháború az új bukaresti kormány hatalomra kerülésével kezdődött el. Németh Zsolt úgy látja, hogy a feszültség kialakulásáért egyértelműen a román felet terheli a felelősség. A külügyminisztérium politikai államtitkára bízik abban, hogy miután a választási kampány után az új román hatalomban elfoglalják a kormánypozíciókat, megtalálják velük a párbeszéd módozatait.
Németh arról is beszélt, hogy ma délután a magyar és a román külügyminiszter telefonon hosszasan egyeztetett a kialakult helyzetről. Megfogalmazódott egy nyilatkozat, amelynek lényege az, hogy fennáll egy nézetkülönbség a székely zászló használatával kapcsolatban, de a magyar külügyminiszter elfogadta Corlăţeanu meghívását, és a közeljövőben Bukarestbe látogat áttekinteni a két ország kapcsolatait, számolt be az államtitkár. A találkozó során pedig terítékre kerül a szabad szimbólumhasználat kérdése is, hangsúlyozta Németh Zsolt.
Füzes Oszkár nagykövet kiutasításáról nincsen szó, a nagykövet mandátumának megfelelően járt el, a vita nem egy személyről szól, a vita a székely zászlóról szól, amelynek szabad használatára szeretnének megoldást találni, fejtette ki az államtitkár.
Németh Zsolt továbbra is kitart álláspontja mellett, miszerint szolidaritásként minél több magyarországi település tűzze ki önkormányzati épületére a székely zászlót.
Az államtitkár úgy gondolja, hogy Băsescuval a zászló-ügyben könnyen egyet fognak érteni.
A beszélgetés végén Németh kijelentette, hogy a székely zászló az autonómiát is jelenti, amiről pedig a magyar kormánynak határozott álláspontja van: ha a külhoni magyarok legitim szervezetei kérik az autonómiát, akkor a magyar kormánynak alkotmányos kötelessége, hogy támogassa őket az autonómiatörekvéseikben. Duna Tv
Erdély.ma,

Antal Árpád: a romániai magyarok „sajtólincselésen" esnek át...
A romániai magyar közösség „sajtólincselésen” esik át ezekben a napokban, de a Románia és Magyarország közötti diplomáciai konfliktust azért gerjesztik, hogy az erdélyiek ne vegyék észre azt, amit a kormány bejelentett az erdélyi autópálya munkálatainak beszüntetéséről – közölte Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, polgármester.
A csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján Antal Árpád kifejtette, a romániai magyar közösség „sajtólincselésen” esik át ezekben a napokban, és neki legalább két hipotézise van arról, hogy ennek mi a valódi oka.
„Ahogy én észrevettem, a lincselést az Antena 3 indította el, és irányítja valamiképpen. Az én hipotézisem az, hogy Voiculescu úr, akinek gondjai vannak az igazságszolgáltatással, minden áron megpróbálja elterelni a lakosság figyelmét a saját problémáiról, és a televízió-csatornáin keresztül képes lenne Romániát destabilizálni, akár egy interetnikai konfliktussal is, hogy az igazságszolgáltatás munkáját megzavarja” – mondta Antal.
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke rámutatott ugyanakkor, hogy miközben szerda este több televízió-csatornán a Románia és Magyarország közötti diplomáciai konfliktus volt a téma, Dan Şova miniszter nagyon világosan kijelentette, hogy nem lehet folytatni az erdélyi autópálya építését, mert a kormánynak nincs pénze.
„Románia 5 év múlva készül ünnepelni az egyesülés 100. évfordulóját, és az erdélyiek autópálya helyett cirkuszban fognak részesülni. Nekünk, erdélyieknek, ahelyett, hogy az egyesülés után 100 évvel autópályánk, korszerű infrastruktúránk legyen, cirkuszt kapunk a kormányhatalomtól. Meggyőződésem, és ez a második hipotézisem, hogy a Románia és Magyarország közötti diplomáciai konfliktust kihasználva akarták bejelenteni azt, hogy nem folytatják az erdélyi autópálya építését, hogy az erdélyiek ne is vegyék észre ezt az információt, amelytől Erdély fejlődése függ” – fejtette még ki Antal.
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Strasbourgban, az Európai Parlamentben elhűlve kérdezik képviselőtársaim, hogy mi történik Romániában. Egészen egyszerűen nem értik, miért okoz problémát bárki számára, hogyha egy őshonos nemzeti közösség az identitását kifejező és erősítő szimbólumait használja.
Victor Ponta kétharmados kormánya – megváltoztatva a változtatandókat –, a rossz emlékű Iliescu-rezsim 1990 eleji magyarellenes, rasszista kampányát másolja. Másképpen fogalmazva: Ponta és csapata az Iliescu- és Dan Voiculescu-félék kottájából disszonáns „gyűlöletzenét” játszik.
1990-ben a marosvásárhelyi „Fekete Március” ördögien megkomponált eseménysora a Szekuritáté restaurációját szolgálta. A véres etnikai konfliktust előkészítő magyarellenes nyilatkozatok sora és a manapság – főként a televízióban – hallható gyűlöletbeszéd és hőbörgések szinte szóról-szóra megegyeznek egymással. Mintha Romániában visszafordult volna az idő kereke…
A diktatúra bukását követő posztkommunista politikai restauráció hosszú évekre visszavetette Románia fejlődését és felzárkózását Európához. Mindannyian, országunk magyar és román nemzetiségű állampolgárai mind mai napig a kommunista hatalomátmentés következményeit nyögjük és árát fizetjük, elég, hogyha csak az eltékozolt állami vagyonra, az integráció elmaradása miatti pótolhatatlan éveinkre, vagy csődbe vezetett társadalmunkra gondolunk.
A Victor Pontát és társait kétharmados többséghez juttató románok nem ezt akarják. Meg vagyok győződve, hogy nemcsak mi, hanem ők sem akarnak újabb „Fekete Márciust”. Mircea Duşa és Codrin Munteanu volt székelyföldi prefektusok – hivatásuknak megfelelően – az idegenektől, a valódi ellenségektől védjék, és ne tőlünk féltsék a hazát, s hagyjanak fel a felelőtlen uszítással.
Felszólítom Victor Ponta román kormányfőt, hogy felelőssége tudatában vessen véget a felfokozott magyarellenes, idegengyűlölő kampánynak.
Románia területi épsége, szuverenitása, valamint állami jelképeink státusza attól nem sérül, ha a saját nemzeti szimbólumainkat is használjuk – sőt, ezáltal csak gazdagodik, színesedik az ország.
Meg kellene értenie már végre Bukarestnek: Románia attól csak erősebb lesz, hogyha közösségei képesek saját sorsukat irányítani, hiszen a különböző autonómiaformák nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem az egész országnak javára szolgálnak.
Ne vezessenek ki bennünket Európából! Annál is kevésbé, mivel az eddigi tapasztalataink szerint a románok Európát választják, és inkább elhagyják hazájukat…
Románia mindannyiunk országa: románoké, magyaroké egyaránt. A jelentős túlhatalommal rendelkező kormány inkább azzal foglalkozzon, hogy a már külföldre távozott hárommillió román nemzettársunkat haza vonzza olyanféleképpen, hogy jól fizető munkahelyeket és élhető országot teremtsen számukra. – Ezért választották az ország élére őket.
Strasbourg, 2013. február 7.
Tőkés László EP-képviselő Tőkés László EP-képviselő / MEP Sajtóirodája / Press Office
www.tokeslaszlo.eu
N Y I L AT K O Z A T

Tőkés László: ne vezesse ki Romániát kormánya Európából Tőkés László európai parlamenti képviselő nyilatkozatban szólította fel Victor Ponta miniszterelnököt, hogy vessen véget a felfokozott magyarellenes, idegengyűlölő kampánynak, és "ne vezesse ki az országát Európából".
Tőkés László úgy vélte, Victor Ponta kormánya az 1990-es marosvásárhelyi "fekete márciust" megelőző magyarellenes rasszista kampányt másolja. Az európai parlamenti képviselő szerint az akkori véres román-magyar összecsapást kiprovokáló posztkommunista visszahúzó erők évekre visszavetették Románia fejlődését és felzárkózását Európához.
Tőkés László úgy vélte: ma a Victor Pontát és társait kétharmados többséghez juttató románok sem akarják eltávolítani országukat Európától, ők sem akarnak újabb fekete márciust. A románok tömeges elvándorlása az országból azt jelzi, hogy ma a románok is Európát akarják. Az EP-képviselő szerint a román kormány képviselőinek a valódi ellenségektől, és nem az erdélyi magyaroktól kellene félteniük a hazájukat.
"Románia területi épsége, szuverenitása, valamint állami jelképeinek státusa nem sérül attól, ha a saját nemzeti szimbólumainkat is használjuk" - vélte Tőkés László. Szerinte Bukarestnek meg kellene értenie: Románia csak erősebb lesz, ha közösségei képesek saját sorsukat irányítani, hiszen a különböző autonómiaformák az egész ország javát szolgálják.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint az Európai Parlamentben képviselőtársai nem értik, hogy miért okoz problémát bárki számára, ha egy őshonos nemzeti közösség az identitását kifejező és erősítő szimbólumait használja.
Kolozsvár, 2013. február 7., csütörtök (MTI)

Kiutasítással fenyegették meg Füzes Oszkár magyar nagykövetet
Martonyi–Corlăţean: kölcsönös érdek a feszültség csökkentése
Martonyi János magyar külügyminiszter és román kollégája, Titus Corlăţean csütörtök délutáni telefonbeszélgetésekor egyetértett: a feszültség csökkentése kölcsönös érdek, ezért az együttműködést „mindkét fél érzékenységének, a nemzeti közösségek természetes jogainak, valamint a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos európai elveknek” a figyelembevételével folytatják. A székely zászló használatával kapcsolatban bár megállapították, hogy véleményük eltér, és megegyeztek: a két ország közötti stratégiai partnerség alapján közös cél a kapcsolatok továbbfejlesztése. Egyeztettek arról is, hogy Martonyi tavasszal Bukarestbe látogat. Közben a belügyminiszter a kormányfő kérésére hatósági fellépést helyezett kilátásba más államok zászlóinak Románia területén való kifüggesztésével kapcsolatban. A címeres magyar zászló használata miatt máris négyezer lejes bírságot szabott ki Csíkmadaras polgármesterére Hargita megye prefektusa.
Martonyi János szerint Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet semmi olyat nem mondott a székelyföldi autonómia kérdéséről, ami ne lenne azonos a kormány álláspontjával. A magyar külügyminiszter csütörtökön kifejtette: Székelyföld autonómiájának témájában a magyar kormánynak 22 éve világos az álláspontja: ha egy közösség többsége valamilyen autonómiaformát igényel, és ezt demokratikus úton kifejezi, a többségnek figyelembe kell vennie ezt az igényt.
Szerdán ugyanis Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét Titus Corlăţean román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg, és kilátásba helyezte kiutasítását, amennyiben a nagykövet nem tér vissza „megbízatása keretei közé”. A külügyminiszter az Antena 3 hírtelevíziónak nyilatkozva azt nehezményezte, hogy a magyar nagykövet, a Realitatea hírtelevízió vendégeként szerdán este, újságírói kérdésre válaszolva Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket.
Martonyi János a székely zászló ügyéről azt mondta, Magyarország partner a helyzet rendezésében. Kétségtelen, hogy jelenleg ebben Románia tud lépni, a zászlókitűzés miatti eljárásokat abba kellene hagynia – vélekedett. Arról is beszélt, hogy higgadtan kell kezelni a helyzetet, nem pedig abban a légkörben, amelyben a román média foglalkozik vele jelenleg. Kiemelte: nagyon fontos, hogy „a zászlóviadalt nem mi kezdtük”. Az elmúlt hónapokban már jelezték Romániának, hogy attól tartanak, az elmúlt két évben jól alakult kapcsolat, stratégiai partnerség a két ország között veszélybe kerül – emlékeztetett. Hangsúlyozta: bár erre gyakran kapták azt a választ, hogy nem kell aggódniuk, a székely zászló ügyében tanúsított román fellépés „a negatív gesztusok sorába tartozik”. Kijelentette, hogy egy közösséghez tartozást kifejező szimbólum kitűzése ma „európai minimum”.
A Realitatea élő háttérműsorába szerdán este a nagykövetségről bekapcsolódó Füzes Oszkár kifejtette: érthetetlen számára, miért zavarja a románokat a székely zászló, amely otthon van Romániában, a Székelyföldön. A műsorvezető – miután felhívta a figyelmét, hogy Románia nem ismerte el hivatalos régióként a Székelyföldet – azt kérdezte a nagykövettől: a magyar állam a Székelyföld „megalakítását” kéri-e Romániától, és hogy ez etnikai alapú területi autonómiaként valósulna-e meg. A diplomata azt mondta: ha ez a romániai magyarok kérése, akkor igen, mert a magyar állam a romániai magyarok kérését támogatja.
Füzes Oszkár szavait Magyarországnak a román belügyekbe való beavatkozásaként értékelte a műsorvezető és a többi vendég. A nagykövet román nyelven elmondott nyilatkozatát az est műsorai folyamán számtalan alkalommal felvételről visszajátszották. A nagykövet televíziós szereplését a később több csatornán is megszólaltatott román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértéseként értékelte.
„A nagykövet úr előtt már nem áll nyitva minden ajtó a román intézmények részéről, legalábbis ebben a pillanatban. Remélem, a következő napokban a kétoldalú diplomáciai csatornákon megpróbáljuk tisztázni az ügyet a budapesti hatóságokkal, és rábírni ezt a nagykövetet, hogy visszatérjen megbízatása keretei közé. Ha ez nem sikerül, akkor mandátuma idő előtt befejeződik Romániában” – szögezte le a román külügyminiszter.
Titus Corlăţean szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét és közleményt is kiadott, amelyben elfogadhatatlannak nevezte Németh Zsolt „beavatkozását”. A magyar külügyi államtitkár állásfoglalásában a székely jelképek használatának akadályozása ellen emelt szót kedden, és a „szimbolikus agresszió” beszüntetését kérte Bukaresttől.
Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, az RMDSZ politikai alelnöke csütörtökön kifejtette: nincs szükség felesleges feszültségkeltésre a kisebbségi jelképek használatának akadályozása ügyében. Az RMDSZ politikusa szerint a székelységnek joga van a székely zászló kifüggesztésére. Ugyanakkor hozzátette: Magyarországnak a külhoni magyarsággal kapcsolatos alkotmányos felelősségét úgy kell érvényesítenie, hogy minden ilyen ügyben kikéri az adott közösség legitim képviseletének véleményét, ebben az esetben az RMDSZ-ét. Borbély László szerint Németh Zsolt politikusként, nem pedig külügyi államtitkárként emelt szót a székely zászló ügyében, de a román fél reagálása is túlzott.
Az RMDSZ politikai alelnöke úgy vélekedett: a magyar–román viszonyban párbeszédre, a vitás kérdések tisztázására van szükség, és ennek egyik legjobb módja szerinte a magyar–román kormányközi vegyes bizottság összehívása lenne. Borbély László a diplomáciában szokatlannak nevezte azt, hogy Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet – szűkszavú nyilatkozatok helyett – több hírtelevízió vitaműsorában is részt vett, és hagyta: provokatív kérdésekkel vallassák, ráadásul románul, amely nem anyanyelve, ami – szerinte – nem használt az ügynek.
Tőkés László európai parlamenti képviselő nyilatkozatban szólította fel Victor Ponta miniszterelnököt, vessen véget a felfokozott magyarellenes, idegengyűlölő kampánynak, és ne vezesse ki országát Európából. Úgy vélte, a románok tömeges elvándorlása az országból azt jelzi, hogy ma a románok is Európát akarják. „Románia területi épsége, szuverenitása, valamint állami jelképeink státusa attól nem sérül, ha a saját nemzeti szimbólumainkat is használjuk” – vélte Tőkés László.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) károsnak tartja és elítéli a „mesterségesen létrehozott és felfújt” székelyzászló-ügyet, és felszólítja a román államot, hogy ne háborúzzon saját polgárai ellen.
BĂsescu nem foglalt állást
Traian Băsescu államfő elhárította csütörtökön az állásfoglalást a székely zászló kifüggesztése kapcsán folytatott vitáról. Leszögezte: csak akkor fog megszólalni, ha esetleg a magyar államfőnek „nem megfelelő” állásfoglalása lesz a kérdésben. Băsescu a brüsszeli EU-csúcsra való elutazása előtt sajtótájékoztatót tartott a bukaresti Henri Coanda repülőtéren. Arra az újságírói kérdésre, hogy az EU-csúcson akar-e tárgyalni a magyar küldöttséggel a székely zászló ügyéről, elmondta: ez nem tartozik a prioritásai közé, más témájú kétoldalú beszélgetést pedig csak akkor kezdeményez, ha alkalma lesz rá – tette hozzá. Băsescu nem kívánt reagálni Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet kijelentéseire sem. Hangsúlyozta: a nagykövetek és államtitkárok nyilatkozataira a külügyminisztériumnak kell reagálnia.
Szabadság (Kolozsvár),

Szolidaritásból magáénak vallja a székely zászlót a román újságíró
Sabin Gherman újságíró egy tegnapi cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy bár bizonyos médiaorgánumok figyelemfelkeltő szalagcímek alatt tálalják a vészterhes gyorshírt, hogy a székely zászló lassan kiszorítja Hargita és Kovászna megyében a román állam szimbólumait, és közeleg a magyarok által keltett apokalipszis, a valóság ehhez képest az, hogy az ország több helyiségében ott lengedezik az adott település zászlaja. Mint írja, például Tordán végighaladva megfigyelhető, hogy a zászlórudakon a román trikolór, és az Európai Unió zászlaja mellett ott látható a város fehér-piros lobogója is, Aranyosgyéresen pedig a város sárga-kék zászlaja. Az emberek többnyire csaknem teljes nemtörődömséggel sétálnak el alattuk, de adott esetben hirtelen támadt büszkeséggel magyarázzák el az idegennek, hogy milyen lobogót láthatnak – írja Gherman.
Emlékeztet továbbá arra, hogy körülbelül két hónapja a Gorj megyei prefektus nagy örömmel közölte, hogy Victor Ponta miniszterelnökkel együtt tűzi ki az olténiai megye zászlaját a Păpuşa-csúcsra a turizmus fellendítése céljából. Neamţ várán ugyanakkor büszkén lengedezik a történelmi Moldva lobogója – tájékoztat az újságíró, hozzátéve: az olasz, francia, amerikai, vagy magyar vendéglők is jellemző módon kitűzik a megfelelő nemzet zászlaját. – Ilyen körülmények között még téma lehet a székely lobogó kérdése? – veti fel a kérdést az újságíró. Mint megállapítja, véleménye szerint a dagadó botrány valóságos aranybánya a román politikusok számára: „elég buták és szegények vagyunk ahhoz, hogy rájuk hallgassunk, hogy megfélemlíthessenek, hogy a fülünk botját se mozdítsuk az egészségügy, a tanügy és a mezőgazdaság problémái miatt, hiszen Isten jóindulatából itt vannak nekünk a magyarok, akikkel háborúskodhatunk” – állapítja meg Gherman.
Hozzáteszi: tudatában van annak, hogy a jelenlegi hangulatkeltés közepette egyesek számára szinte hazafias kijelentésnek minősülne róla azt mondani, hogy szeparatista, és az Erdélyt óhajtó magyarok bérence. Mint írja, szeretné, ha a román polgárok is olyannyira ragaszkodnának trikolórjukhoz, akár a székelyek saját lobogójukhoz, a román politikusok pedig ugyanolyan vehemenciával óvnák a határon túli románok jogait, mint budapesti kollégáik a külhoni magyarokét. Mindemellett, most azt az időt éljük, „amikor alávaló emberek a trikolórt a gyorshír sárga szalagjával helyettesítik” – jegyzi meg Gherman.
Lucian Mândruţă újságíró Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében kiemelte: nem érti, miért okoz gondot egyeseknek a Székelyföld zászlaja, hiszen nyugati államokban minden tartomány saját történelmi lobogóval, fesztivállal, sajtmárkával, könyvtárral, vagy műemlék kastéllyal rendelkezik. Mindezek az elemek hozzájárulnak a térség kultúrájának gazdagításához; Romániában ez miért nem lehetséges? – veti fel a kérdést. Felhívja a figyelmet arra, hogy „a legalább ezer éve itt élő székelyek határőrök voltak”, és „egyetlen román sem tudja, hány csatában haltak meg magyarok azért, hogy megvédjék Erdélyt a tatároktól és törököktől, mert nincs szemük és fülük csak Mihai Viteazu és Ştefan cel Mare cselekedeteire.” Mint írta, a román tankönyvekben nincs hely más nemzetek hősei számára, akikhez kapcsolódó történelemnek már ideje lenne a békét jegyeznie fel. Mândruţă szerint a Székelyföld zászlaja körüli botrány csak a gyűlöletet és a mindkét oldali szélsőséges nacionalizmust szítja, alátámasztva a magyar szélsőjobboldal elméletét, hogy a románok „primitívek”. – Kedves magyarok, mivel hozzám hasonlóan román állampolgárok vagytok, történelmi szimbólumaitok az enyémek is – hangsúlyozta bejegyzésében az újságíró, aki bejegyzéséhez csatolta a székely zászlóról készült fényképet és megjegyezte: „Ma én is székely vagyok – az első Argeşből”.
Szabadság (Kolozsvár),

Gyermekeinket magyar iskolába
Az RMDSZ idén is meghirdette a „Minden magyar gyermek számít” országos beiskolázási kampányát, amely arra biztatja a magyar vagy etnikai szempontból vegyes családokat, írassák magyar tannyelvű osztályokba gyermekeiket. Kiss Tamás szociológust arról kérdeztük, felméréseiknek megfelelően a vegyes házasságból származó gyermekeknek hány százalékát íratják magyar iskolába, milyen érvek alapján döntenek a szüleik arról, hogy melyik iskolában, a magyarban vagy a románban kezdje el tanulmányait csemetéjük. Kiss Tamás lapunknak elmondta: országos szinten a vegyes házasságból származó gyermekeknek alig egyharmada sajátítja el a magyar nyelvet és vallja magát valamilyen szinten magyar nemzetiségűnek. Ebből az egyharmadból csak nagyon kevesen tanulnak magyar nyelvű oktatási intézményekben. Szórványvidékeken elenyésző az aránya azoknak a vegyes házasságokból származó gyermekeknek, akiket magyar iskolába íratnak, sok esetben annak tulajdoníthatóan, hogy a magyar oktatási hálózat nincs annyira kiépülve, hogy felvehesse a versenyt a román tanintézményekkel – véli a szakember.
Kiss szerint alacsony, az említett egyharmad alatt van a magyarul tanuló gyermekek aránya Kolozsváron, és más nagyvárosokban is. Az aránytalanság csökken a Székelyföldön és a Partium bizonyos részein, ahol a vegyes házasságból származó, magyarul beszélő gyerekeknek körülbelül a felét oktatják magyar intézményekben, amelyek versenyképesebbek, és nyilván hálózatuk is sűrűbb, mint a szórványtelepülések esetében – magyarázta. Az aránytalanságot tehát egyrészt az etnikai szocializáció, másrészt a magyar oktatási hálózat versenyképessége határozza meg – tette hozzá.
A vegyes házasságból származó gyermekek beiskoláztatásakor a legnagyobb mértékű lemorzsolódás óvoda után, az első elemi iskolai osztályba való beiratkozás előtt következik be: a magyar tannyelvű óvodába járatott gyermekek aránya a legnagyobb, még szórványvidéken is jellemző, hogy az ilyen korúakat magyar nyelven taníttassák – részletezte Kiss Tamás. Mint megállapította, a nyelvváltás egyébként egyirányú, ugyanis elenyésző azok száma, akik román tanintézményről magyarra váltanának.
A beiskoláztatással kapcsolatos döntéseket alapvetően két tényező határozza meg: egyrészt a családon belül érvényesülő hatalmi asszimetria, másrészt, hogy az oktatási hálózat mennyire, és milyen minőségben áll rendelkezésre – fejtette ki a szociológus. A társadalomban fennálló kisebbségi/többségi viszony ugyanis a családon belül is újratermelődik. A magyar fél eleve hátránnyal indul, mivel kisebbségi státust visz be házasságába. A családon belüli hatalmi viszony alakulása ugyan nem egytényezős, előfordul, hogy a magyar partner magasabb szakmai státusa, különböző kvalitásai kiegyenlítik helyzetét, de a gyerekek beiskoláztatására irányuló döntések összességén jellemző módon meglátszik a többségi-kisebbségi viszony.
Az RMDSZ által indított tudatosító kampány kapcsán Kiss Tamás megállapította: jó kezdeményezésnek tartja a népszámlálás után, 2012-ben indított programot, amelyhez hasonló Szlovákiában is régóta működik. Úgy vélte, az eredményesség érdekében a programot minél szakszerűbben, célzottabban kell lebonyolítani. Nincs sok értelme például annak, hogy a Székelyföldön törekedjenek a szülők megszólítására a magyar nyelvű média közvetítésével; azokat a településeket kell megcélozni, ahol a magyar oktatási rendszer veszélyben van, illetve azokat a családokat, ahol az elemi iskolai beíratás előtt álló gyermekek vannak – magyarázta. Hozzátette: a kampánynak jól célzott közpolitikákkal, a megfelelően irányított támogatási rendszerrel is ki kellene egészülnie, hiszen szórványtelepüléseken, ahol a magyar iskola, magyar tannyelvű osztály versenyképessége nem kielégítő, az adott oktatási egységnek presztízsnövelő intézkedésekre van szüksége.
Kiss Tamás szerint a felfogás, miszerint hosszú távon hátrányos, ha a fiatalok a teljes beiskoláztatási periódusban magyar nyelven tanulnak, nem indokuk, hanem utólagos racionalizációjuk azoknak a vegyes házasságban élő szülőknek, akik román tannyelvű iskolába adják gyermekeiket.
Magyari Tivadar, az RMDSZ Oktatási Főosztályának főtitkár-helyettese elmondta: az RMDSZ által 2012-ben kezdeményezett mozgalomnak pozitív hatása volt.
– Több megyéből jelezték nekünk, hogy néhány településen, ahol veszélyben volt a magyar oktatás, sikerült meggyőzni a szülőket arról, hogy gyereküket magyar osztályba írassák, és ennek eredményeképpen megmaradtak az osztályok. Ugyanakkor a Mezőségről és a Zsíl völgyéből is olyan adatok kerültek hozzánk, hogy nőtt azon vegyes házasságban született gyerekek száma, akiket magyar osztályba írattak: 10-ről 25 százalékos növekedésről van szó – összegzett Magyari.
(N. H. D.)
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár),

A zászlóháború Vásárhelyre is begyűrűzött
Mózes Edith
Tegnap a Bernády Házban tartott sajtótájékoztatóján Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke kategorikus véleményt fogalmazott meg az úgynevezett zászlóháborúval kapcsolatban: a székelyeknek joguk van, hogy kitegyék a székely zászlót! Ezzel szemben Corneliu Grosu prefektus Románia elleni támadásnak nevezte a székely zászlók kitűzését, és máris hivatalos átiratban szólított fel egyes polgármesteri hivatalokat, hogy azonnali hatállyal távolítsák el "a román szimbólumokat sértő" lobogókat.
A székelyeknek joguk van, hogy kitegyék a székely zászlót
– A székelyeknek joguk van, hogy kitegyék a székely zászlót akár a polgármesteri hivatalra. Ez a jog nem tegnaptól, tegnapelőttől lépett életbe, több száz éves zászlóról van szó, ami a mi zászlónk, és ezt egyértelműen jogunk van kitenni és használni, jelentette ki Borbély László.
Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy bár a hatályos román törvénykezés kimondja, hogy "a nemzeti szimbólumainkat különböző rendezvények alkalmával használhatjuk, nem egyértelmű, és egyesek úgy értelmezik, hogy a polgármesteri hivatalokra és a megyei tanácsok épületére nem lenne szabad kitenni. Erről kell beszélnünk a mindenkori román kormánnyal, és meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ne keltsünk feszültséget" – mondta az RMDSZ politikai alelnöke.
Az RMDSZ a kormány döntését, hogy ezelőtt öt nappal leváltotta azt a román prefektust, aki az utóbbi évben huszonöt pert indított ezért Kovászna megyében, a legtöbb esetben teljesen indokolatlanul, pozitív lépésként értékelte. Borbély szerint ebben a helyzetben nem hiszi, hogy fölösleges feszültségkeltésre van szükség.
"Ne exportálják a magyarországi politikai csatározásokat!"
A bukaresti magyar nagykövet nyilatkozatairól úgy véli, "nem használt az ügynek az, hogy szerda este több román tévécsatornán is órákig hagyta, hogy vallassák román nyelven, sokszor provokatív módon". Elmondta, hogy a dologról tárgyalt Németh Zsolt államtitkárral is, és jövő héten találkoznak Budapesten, amikor újra felveti a problémát. Ugyanakkor, tette hozzá, tárgyalt a román külügyminiszterrel is, akinek értékelte "a kiegyensúlyozott véleményét", és reményét fejezte ki, hogy egy-két napon belül ez már nem lesz téma.
Arra a felvetésre, hogy a magyar államtitkár nyilatkozata az ottani választási kampány kezdetét is jelentheti, Borbély László kijelentette: – Mi mindig is kértük a magyarországi politikai pártoktól, ne exportálják az ottani politikai csatározásokat. Jövő évben választások lesznek náluk, és most nyilvánvaló, az új törvény szerint szavazati joggal rendelkeznek azok, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek. Ám arra kérjük a továbbiakban is, hogy ha lehet, ne próbálják ezt kampánycélokra használni.
Támadás a román állam ellen
A román állam elleni támadásnak nevezte Corneliu Grosu prefektus a székely zászlók kitűzését, és kijelentette: – Minden erőmmel megvédem a törvényeket, ahogy mindig is tettem, de főleg most, amikor elszabadult a zászlóhisztéria. Nem esett nekem jól, Románia elleni támadásnak tekintem, annál inkább, mivel mélyen sérti a román zászlót, a román himnuszt, a román szimbólumokat.
Véleménye szerint az Európai Unióban is elfogadhatatlan és megengedhetetlen "egy más szervezet zászlójának kitűzése, főleg a román zászló ellenében". Ezért, a törvényesség őre minőségében máris hivatalos átiratban szólította fel az egyik önkormányzatot a székely zászló azonnali eltávolítására. Hogy melyik polgármesteri hivatalról van szó, nem árulta el, azt mondta, több helyen is kitűzték a székely zászlót, nemcsak a polgármesteri hivatal épületére, de iskolákra, templomokra is azok, akik "siettek teljesíteni Budapest utasításait". Ő azonban eleget tesz hivatali kötelességének, és mindenhonnan eltávolíttatja a székely lobogót, mondta, három szabályzóra hivatkozva, amely szabályozza a kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatát. "Hosszú időnek kell eltelnie, amíg fejet hajtunk az ilyen parancsok előtt", jelentette ki Németh Zsolt nyilatkozataira utalva. Egyelőre megvárja a felszólított polgármesteri hivatal reakcióját, és ennek függvényében teszi meg a következő lépéseket. "Mese nélkül alkalmazni fogom a törvényt" – jelentette ki Corneliu Grosu.
Népújság (Marosvásárhely),

Ponta szerint Románia belügye a kisebbségi kérdés
Románia belügyének nevezte a kisebbségi jogok tiszteletben tartását Victor Ponta miniszterelnök csütörtökön.
A parlament folyosóján nyilatkozó román kormányfőtől az újságírók azt kérdezték, tervez-e miniszterelnöki szintű tisztázást a székely zászlóról kirobbant magyar–román vita tárgyában.
"A hazai törvénykezés és a kisebbségi jogok hazai tiszteletben tartása Románia belügye: nincs amiért beleszóljon a magyar miniszterelnök, és nem vagyok kíváncsi a véleményére ebben a témában" – szögezte le Victor Ponta.
Elmondta, nem hiszi, hogy Romániával valami gond lenne: kiegyensúlyozott állásfoglalásokat hallott a romániai magyar közösség képviselőitől. "Úgy vélem, ez a provokáció a magyarországi választásokkal és politikai helyzettel függ össze. Nem örülünk annak, és nem tartjuk korrektnek, hogy Romániát felhasználják a szomszédos ország választási küzdelmében" – mondta a román kormányfő. Hozzátette: fenntartja azon meggyőződését, hogy ez "arcátlanság" akkor is, ha ez nem valami diplomatikus kifejezés.
"Nem hiszem, hogy bele kell sétálnunk ennek a provokációnak a csapdájába, amelynek nincs semmi köze Romániához vagy a romániai magyar közösséghez: csak ártanak vele a romániai magyar közösségnek. Esetleg a szélsőséges barátaiknak használnak vele, Tőkés Lászlónak..., miért nem kérdezik meg erről az Európai Néppárthoz tartozó kollégákat, ők is itt vannak valahol" – mondta Ponta ironikusan, a folyosón álló jobbközép ellenzéki politikusokra mutatva.
Kifejezte meggyőződését, hogy az Európai Tanács ülése, ahol a román államfő "gyakorlatilag egy asztalnál fog ülni" a magyar miniszterelnökkel, jó alkalom a helyzet tisztázására.
A román külügyminisztérium szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét, azt sérelmezve, hogy kedden Németh Zsolt külügyi államtitkár nyilvánosan szót emelt a kisebbségi jelképek használatának romániai korlátozása ellen.
Németh Zsolt szerint "szimbolikus agresszió" történt azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését. Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz
Népújság (Marosvásárhely),

„A magyarok nem akarják kiszakítani Erdélyt Romániából”
„Határozottan támogatom a területi autonómiát, a helyi közigazgatási értelemben vett területi autonómiát. Úgy gondolom, hogy az MPP és a szimpatizánsai ott tévednek, hogy csupán Székelyföld területi autonómiájáról beszélnek” – jelentette ki szerda este Frunda György az Antena3 hírtelevízióban.
A székelyzászló-ügyben megszólaltatott kormányfői tanácsadó elmondta, igaza van Traian Băsescunak, ugyanolyan autonómiára van szükség Caracalban is, mint Marosvásárhelyen.
„Azt szeretném, hogy a helyi adókból befolyó pénzeket helyben költsék el, és ne Bukarestben döntsenek a visszaosztásról különböző kritériumok alapján. Szeretném, ha Marosvásárhelyen kétnyelvű feliratokat helyeznének ki, a MOGYE-n valós kétnyelvű oktatás legyen. Mondják, mi a probléma? Jön a csíki székely és elvisz Hargita megyéből egy darabot Budapestre? Nem értik, hogy nem akarjuk kiszakítani Erdélyt Romániából, nem akarjuk módosítani a határokat? Nem veszik észre, hogy Európa jövője a régiók jövője” – fogalmazott az RMDSZ politikusa.
(Transindex/antena3.ro)
Nyugati Jelen (Arad),

Diverzió
Hol van már a tavalyi hó? Az 1996 és 2012 májusa közötti szép idők, amikor a magyarellenesség szítása a perifériára szorult politikai erők játéka volt.
A magyarság jogai folyamatosan bővültek, az etnikai feszültségek csökkentek. Nem is olyan rég, már nem is ment csoda számba, ha román többségű vidékeken magyar vezetőket választottak.
Az USL tavaly májusi hatalomra kerülése azonban gyökeres változást hozott e téren is. A felülről szított magyarellenesség ismét állampolitikává vált, a mostani székelyföldi zászlóháború előtt a MOGYE- és a Nyírő-ügyekben tapasztalhattunk hasonló keserűséget, s az Európa ellenes kirohanások ismét megjelentek Bukarestben másfél évtized szünet után. Diverziós megfontolásokból. A zászlóháború körüli cirkusz, amit az USL-s hatalom indított és a román sajtó felfújt, bizonyos pontokban hasonló az 1990-es marosvásárhelyi márciusi eseményekhez. Akkor a cél a figyelem elterelése volt a lusztrációt előíró, néhány nappal korábbi temesvári kiáltványról. A társadalom nem foglalkozott többé a kommunista nomenklatúra hatalomátmentésével, mivel a „magyar veszélyre” összpontosított.
A mostani – szintén mesterségesen szított – zászlóháborúval a társadalom figyelme az USL-s hatalom jogállamiság ellenes lépéseiről, a korrupt politikusok eltökélt harcáról az igazságügy ellen, Voiculescu médiaterrorizmusáról, a gazdasági visszaesésről, az adók növeléséről, a kórházi ellátásért való fizetésről és hasonlókról a magyar problémára terelődik.
Még Németh Zsolt nem kimondottan szerencsés lépése nélkül is várható volt egy hasonló manipuláció, hiszen nemrég Voiculescu propagandagépezete nagy ügyet csinált a Kovászna megyei tanács állítólagos kizárólag magyar nyelvű internetes honlapjából – a valótlanságot a román sajtó jelentős része nyomban el is ítélte.
Mi következhet még? Hiszen a gazdasági helyzet egyre borúsabb, a korrupt politikusok küzdelme önös érdekeikért pedig alighanem folytatódik.
Elterelő hadműveletekre tehát egyre gyakrabban szükség lesz.
A magyar kártya pedig 16 év után is kéznél van.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),

Több oldalról támadják a régiósítást

A zászló mi vagyunk
Az ország valós bajairól hivatott elterelni a figyelmet a Bukarestből irányított székelyföldi zászlóháború. A mondvacsinált ügyet csúsztatásokkal, hamisításokkal, sőt hazugságokkal megfűszerezve tálaló televíziók műsora láttán a kétharmadhoz közeli többségű kormányzat felszusszanhat, hiszen a valós gazdasági és társadalmi gondokra nincs megoldása, sem pénze, a magyarokkal szembeni izmozással ködösítve a tisztánlátást.
Másfelől a mostani magyarellenes hecckampányban felsejlik az ország közigazgatási átszervezésének előkészülete is, amelynek lényege a Székelyföld bekerítése. Az örökös magyarveszély, a most teremtett hangulatelőzmény ugyanis bármikor sikerrel elővehető, és elő is veszik, ebben mindenki biztos lehet.
Meglepő azonban, hogy az RMDSZ csúcsvezetése egyelőre beéri folyosói gyorsreagálásokkal és blogbejegyzésekkel.
Kelemen Hunor szövetségi elnök és Borbély László politikai alelnök igyekeznek ugyan pontosítani, sőt a székelység jelképeinek használatát tekintve meglehetősen világosan is fogalmaznak, de egyelőre ama nyolcvannyolc százalékos többség birtokában sem látszik az a kokettálás a kormánykoalícióval, amely véget vetne ennek a magyarellenes gyalázatnak. Egyszerűbben: a szövetség csúcsvezetése ne csak a romániai magyar ellenzéket verje orrba, amikor emez számon kér, hanem a magyarellenes ricsajt is tegye a helyére.
Az pedig, hogy a zászlóháborúval ím, a Fidesz–KDNP is megtette a lépéseit az erdélyi kampányozás felé – tekintve, hogy a helyzet kapcsán a magyar külügy is megszólalt – megint egyfajta struccpolitika. Legyen világos: Székelyföld újabb ostroma láttán a magyar külügy aligha tehetett mást, hiszen minden ország mindenkori diplomáciája az adott politikai és kulturális nemzethez tartozók védelmére (is) hivatott. Biztosan hatásosabb, és a politikum által kikezdhetetlen lett volna, ha a székely zászlók magyarországi kitűzését mint az együttérzés és együvé tartozás megnyilvánulását a civil szféra kezdeményezi, de hát üsse kő. És az is legyen világos: a zászló mi vagyunk. Reményikkel szólva: keblünkről, középületeinkről beljebb vándorolva befogadták szíveink. Ki mindenünnen leszaggatná, jöjjön, és onnan tépje ki.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár),

Székely nép vagy székelyföldi magyar kisebbség?
Mi teszi indokolttá annak vizsgálatát, hogy a székely nép fogalma napjainkra már letűnt történelmi kategória, vagy ma is létező, élő és cselekvésre kész közösség?
Először is a székely nép nehéz, szinte reménytelennek mutatkozó mai helyzete és ennek jövőbeli kilátástalansága. Amennyiben a jelenlegi folyamatok nem vesznek gyökeres és radikális fordulatot, akkor néhány évtized leforgása alatt megvalósul az „erdélyi magyar nemzeti közösség homogenizálódása”, azaz a Székelyföld szórvánnyá változtatása. Ez lesz az ára a székelykérdés elbagatellizálásának, kisebbségi (a szó közjogi és nem a számbeli arányosság értelmében) kérdésként kezelésének, más szóval a székely nép beolvasztásának, átalakításának „székelyföldi magyarsággá”.
Ez természetesen egyet jelent a székely népnek mint történelmi, etnikai és kulturális közösségnek a végleges felszámolásával. A kérdés eldöntése abból a szempontból is sürgető, mivel ez alapvetően befolyásolja, sőt meghatározza és behatárolja a székelyföldi politizálás stratégiáját és a kivitelezés során bevethető eszközöket! Kissé leegyszerűsítve a kérdést, arról van szó, hogy „székelyföldi magyar kisebbségként” vagy pedig a „Székelyföld őstelepes népeként”, más szóhasználattal, nemzeti kisebbségként, vagy önálló múlttal, önigazgatási gyakorlattal rendelkező népként hirdetjük-e meg autonómiaigényünket, azaz önrendelkezési akaratunkat.
Kisebbségi politizálás vagy önrendelkezési stratégia?
Lehetséges stratégiák egy államon belüli kisebbségnek (a romániai magyarságnak) mint nemzeti közösségnek a fennmaradása és közösségi jövője megteremtése érdekében. Hogy egy államon belüli számbeli kisebbség melyik utat választja, az mindenekelőtt attól függ, hogy az illető közösség milyen történelmi feltételek mellett jutott számbeli kisebbségi helyzetbe, de a döntő az, hogy saját magát hogyan határozza meg! Az emberi és egyéni kisebbségi jogokra építő stratégia (kis lépések stratégiája, vagyis a lassú beolvadás vagy aránylag fájdalommentes felszívódás stratégiája) fő eszközei az egységes politikai képviselet, a parlamenti jelenlét és a kormányzati tényezővé válás, egyszóval szerves beépülés az adott ország politikai kultúrájába és gyakorlatába. Kik vehetik ezt igénybe?
Ez az út mindenekelőtt a bevándorló kisebbségek számára kecsegtet sikerrel. Ennek a stratégiának megfelel az erdélyi magyar nemzeti közösség, kisebbségi jogok, egységes magyar képviselet, székelyföldi magyarság, „regionális tudat”, erős parlamenti képviselet, kormányba lépés stb. fogalma. Fő jellegzetessége, hogy folyamatos harcot jelent a többségi hatalommal, és jellege az erőviszonyok helyzetétől függően húzd meg, ereszd meg folyamat.
Ezzel szemben az önrendelkezési jogra építő stratégia az illető ország területén őshonos, erős és öntudatos népi-nemzeti közösségek számára járható és eredménnyel kecsegtető út. Legfőbb eszköze az illető őshonos nép erős nemzeti önazonosság-tudatára, önkormányzati, kulturális (vallási) elkülönülésére, önigazgatási hagyományaira és gyakorlatára építő közösségi akarat kinyilvánítása és közösségi fellépés ennek elérése érdekében, ha kell, áldozatok árán is. Kik vehetik igénybe? Mely közösségek számára járható ez az út? Mindenekelőtt az illető országban élő vagy oda csatolt területek őshonos közösségei számára, melyek önmagukat népként határozzák meg. Eme stratégiának megfelelő fogalmak: „székely nép”, „székely nemzet”, társnemzet, népek önrendelkezési joga stb.
Fő jellegzetessége, hogy a magát népként meghatározó közösség önakaratából táplálkozó és önerejére támaszkodó egységes fellépéssel próbálja célját, területi önigazgatását, függetlenségét elérni, a népek számára nemzetközileg elismert önrendelkezési jogára támaszkodva. Míg utóbbi, a „népstátus” az összetartozás, a saját közösségi értékeink ismeretére, azok megóvására, közösségi jövőnk iránt érzett felelősségtudatra mint erkölcsi értékekre és ezek parancsára alapoz, addig az első (felolvadás-beolvadás) az anyagi érvényesülést, a közösségi értékek mellőzését, a kisebb ellenállás irányába való sodródást, a liberális életfelfogást mint erkölcsi értékeket helyezi védőpajzsként maga elé. Azzal is számolnunk kell, hogy míg a „népstátus” megtartása és erősítése mindenekelőtt a közösség évezredeken át felhalmozódott belső tartalékain alapszik és azok felszínre hozásával erősíthető, addig a felolvadás-beolvadás folyamata kívülről vezérelt, külső források és külső erők bevonását teszi szükségessé, és ezek hatásában bízik (lásd uniós polgári kezdeményezés).
A diktatúra megszűnését követő, több mint két évtized tapasztalata azt mutatja, hogy a romániai magyar politikai elit és értelmiség – megalkotva az egységes erdélyi magyar nemzeti közösség fogalmát – mereven ragaszkodik ennek koncepciójához és az erre felépített „kisebbségi politizáláshoz”. Ha úgy tetszik, közismert nevén a „kis lépések stratégiájához”, vagyis a maga „egységes nemzetállami” koncepciójához. Ezen belül tudomást sem akar venni a székely közösségnek mint „népnek” a létéről. 1990-től vizsgálva az erdélyi magyar politikai életet, majd 2003-as megalakulásától figyelemmel követve a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tevékenységét, sorsát a 2010. november 19-ei budapesti ülésig, továbbá mai helyzetét, világosan kirajzolódik, hogy „a kis lépések stratégiájában” mint egyedüli célravezető elképzelésben lényegi egyetértés uralkodik, és eredményes együttműködés jött létre a hazai magyar politikai pártok, a magyarországi politikai hatalom, valamint a hozzájuk igazodó egyházak és civil szerveződések körében.
Az is nyilvánvaló, hogy ez az egyetértés egyértelműen hátrányos helyzetet teremtett a székely közösség számára, már-már székelyellenes összefogást eredményezve. Ennek az egyetértésben született stratégiának a kifejezése és megnyilvánulása volt a 2011-ben rendezett népszámlálás szégyenteljes, nemzetáruló propagandája, amelynek során arra biztatták, sőt hazugságokkal ijesztgették a székelyeket, hogy tagadják meg „székely magyar” önazonosságukat, és vallják magukat csak magyarnak. Izsák Balázs SZNT-elnöknek ebben a szégyenteljes kampányban való részvételével veszítette el végérvényesen az SZNT 2003-ban kinyilvánított közképviseleti jellegét, és vált végérvényesen a Magyar Polgári Párt szatellitszervezetévé.
Ennek a politizálásnak a legnagyobb, mondhatni történelmi vesztese maga a székely nép, hisz történelmi lehetőségét szalasztotta el annak, hogy statisztikailag felmutassuk a székely népet. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a magatartás és az említett erők összefogása volt tetten érhető az erdélyi magyar politizálás minden olyan mozzanatában, mely felcsillantotta a reményét annak, hogy a székelykérdés kikerülhet a kisebbségi politizálás tárgyköréből, és elindulhat az önrendelkezési jogra építő, közösségi akaratot érvényesíteni szándékozó, önálló székely politikai küzdelem.
Kik is a székelyek?
2003-ban az SZNT-t azzal a gondolattal hoztuk létre, hogy kiemelje a székelykérdést a kisebbségi politizálás tárgyköréből, és elindítsa a népek önrendelkezési jogára építő, önálló politizálás útján. Sajnálatos módon 2008-tól kezdve fokozatosan adta fel a szervezet a megkezdett önrendelkezési stratégiáját, és lépett rá lassan a kisebbségi politizálás RMDSZ-es útjára. Ez a fordulat végérvényesen 2010-ben, az SZNT budapesti ülésén vált nyilvánvalóvá, majd teljesedett és csúcsosodott ki a 2011-es népszámlálási kampány során, a székely nép létének nyílt tagadása formájában. „Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk – vagy valaki csak így emleget minket –, ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: magyar” – szerepel az SZNT 2010. november 19-én, Budapesten született határozatában.
„Székely vagyok, annak a népnek a fia, amely Urunk születése után a negyedik században az ősi Dácia területén telepedett meg, és amely ma az Erdélyi Fejedelemségben él” – írta Kőrösi Csoma Sándor, a világhírű székely tudós 1825. január 28-án Kennedy századoshoz, a brit alakulatok parancsnokához írt bemutatkozó levelében. Mi sem mondhatunk mást, hisz számunkra a népi emlékezet nem csak hit, de bizonyosság is. A szkíta–hun származástudat családi örökségként él ma is minden székely családban. A székelység tudja, hogy a Kárpát-medence őstelepes népe. Mindezek felidézését elégségesnek tartom ahhoz, hogy ne legyen kétséges, a székelyek jogosan határozták meg önmagukat népként (nemzetként a fogalom akkori értelmében), és nevezték dokumentumaikban szülőföldjüket, a Székelyföldet „a mü országunknak”. Ez az önmeghatározás szervesen illeszkedett az akkori Magyarország, a Szent Korona országának jogrendjébe, az országszervezés koncepciójába. A székely nép léte tehát a 20. század elején még történelmi valóság: az 1890-ben Csomafalván rendezett népszámlálás során például 62-en magyarnak, 2400-an székelynek vallották magukat.
Orbán Dezső így vall a székelyekről Székely Gesta című írásában: „A székely nép történelme folyamatos harc a megmaradásért és hihetetlen véráldozattal járó küzdelem a szálláshely, a szabadság megtartásáért, a mindenkori központosító hatalommal és idegen hódítókkal szemben.”
Egy ezeréves és annál régebbi időkre visszanyúló múltat akar felejtetni, közösségi önazonosság-tudatot lerombolni a nemzeti egység jelszava mögé bújtatott politikai érdek. A folyamat érdekessége és sajátossága, hogy ebben a törekvésben segítő partnerként jelenik meg a magyarországi politika. Orbán Dezső Székely Gestájában keserűen állapítja meg: „Keserűség fogja el a székely embert, ha az elmúlt 1000 év együttélési tapasztalataira gondol, és próbálja számba venni a kölcsönösség alapján az egymást segítő gesztusokat. A székely nép az elmúlt ezer esztendő során mérhetetlen áldozatokat hozott a magyar állam védelme és fenntartása érdekében. Ezzel szemben magyar részről nemhogy semmit nem kapott, hanem úgy bántak vele, mint a mostohagyerekkel, teljesen megfeledkezve arról, hogy a székely nép a magyar államnak talán legfőbb tartóoszlopa volt, és ha ez elsorvad, annak kárát az egész ország megérzi”.1 Az első világháború végén még feléledt a felismerés, hogy a székelykérdés megoldásának kulcsa az önálló Székelyföld és ennek politikai jogalanya maga a „nemes székely nép” (Székely Nemzeti Tanácsok megalakítása, Rugonfalvi Kiss István, Páll Árpádék, Urmánczy Nándor stb.). Magyar politikai támogatás, sőt ellenséges magatartás következtében (a Székely Hadosztály hátbatámadása és lefegyverzése) természetesen gyorsan kifulladtak. „A magyar nemzetet nem a vér, nem a nyelv, nem az államiság teremtette meg, hanem egy merőben szellemi tényező” – vallotta Joó Tibor 1939-ben. Ennek szellemében született meg a Magyarok VII. Világkongresszusán elfogadott meghatározás, mely megadja a székely nép méltó helyét a magyar nemzet testében: „3.1. A magyar nemzet a Szent Korona közjogi rendje szerinti államot megalkotó nép. A magyar néppel egymást kiegészítő, mellérendelő viszonyban él az ugyancsak magyar anyanyelvű, határőrző székely nép, amelynek tagjai születésüknél fogva nemességet élveztek.”2
Mi a helyzet ma, 2012-ben, a 21. század elején? Létezik-e ma a székely nép fogalma mai értelmezésben mint önmagát meghatározni képes, sajátos identitástudattal rendelkező, önvédelemre képes, cselekvő közösség? A kérdésre határozott igennel válaszolhatunk. A székely nép ugyan önbizalmában megtépázottan, közösségi kohéziójában gyengítetten, értelmisége és politikai vezetői által többszörösen is félrevezetett és elárult közösségként, de ma is létező valóság. A mai Székelyföld 10 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területén a 808 739 lakosból a 2002-es népszámlálás alkalmával 609 739 vallotta magát magyar nemzetiségűnek (75,33 százalék) és 175 787 román nemzetiségűnek (21,73 százalék). A székelyek hun eredetét először a 18. században kérdőjelezték meg. Célja megfosztani a székely népet történelmileg kialakult, ősidők óta lelki táplálékként szolgáló ősi önazonosság-tudatától. Sajnos ez a szervezett tudatrombolási folyamat napjainkban is tart. Fő zászlóvivői az úgynevezett „elismert”, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődő és a finnugrizmuson nevelkedett történészek, az oktatás irányítói, a szellemi életbe egyre nagyobb szerepet játszó liberális szemléletű internacionalisták, a politikai élet irányítói, az írott és elektronikus sajtó és sok esetben az egyházi szereplők.
Érdemes megvizsgálni azt is, hogyan lát minket a hivatalos magyar politika, a magyar állam. Mennyire illeszkedik ez a magatartás és megnyilvánulás a 2010/XLV. törvényben foglaltakhoz? Az alábbi idézet önmagáért beszél. Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság volt elnöke 2010. október 18-án Traian Băsescu román államfővel tartott sajtótájékoztatóján Bukarestből üzent nekünk, határon túliaknak, és az alábbi kijelentést tette: „Arra biztatom a romániai magyar közösség tagjait, hogy elsősorban jó állampolgárként tartsák tiszteletben a szabályokat, gyermekeiket neveljék rendre, legyenek jó adófizető polgárok, és ezek alapján várhatják el az őket megillető kisebbségi jogokat…” Az SZNT néhány tisztségviselője akkor nyílt levelet fogalmazott meg, melyet eljuttatott a budapesti elnöki hivatalba. Ebből egy idézet: „Tisztelt Elnök Úr! Emlékeztetjük, a székelység nem Romániába beszivárgott nemzeti kisebbség, melynek tagjai kisebbségi jogokért kellene folyamodjanak, hanem szülőföldjén őshonos, ma is többséget alkotó NÉP, mely a magyar nemzet részének tekinti magát, és élni akar a népeket megillető önrendelkezési jogával!”3 (A történelmi igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy Izsák Balázs SZNT-elnök elutasította a levél aláírását.) Jó úton jár-e a magyar nemzetpolitika, ha a hivatalos állampolitika szintjére emeli a székely nép önazonosság-tudatának gyengítését, veszélybe sodorva ezáltal önrendelkezési esélyeit?
Nézzünk szét itthon, Erdélyben és a Székelyföldön. A székelyföldi szellemi élet egyik, ma is jelesnek tartott képviselője, a Székelyudvarhelyen élő dr. Hermann Gusztáv Mihály történész fennen hirdeti, hogy a székelységnek van egy úgynevezett „virtuális (képzeletszülte) múltja” (a szkíta–hun eredet), és mellette létezik a valós, melyről ugyan semmit sem tudunk, de mindenként valami sárba ragadt, a honfoglaló magyarsághoz tapadt, Erdélybe betelepített népesség lennénk.4 Tulajdonképpen ez a szemlélet dominál a mai szellemi életben és az oktatásban. Hogy ez a népesség hogyan volt képes saját írást alkotni, önigazgatásra alkalmas sajátos jogrendet, katonai és adminisztrációs szervezetet létrehozni, és évezreden át működtetni, arról nem beszél a szerző. A fontos számára „a mítosszal való leszámolás”, az egészséges nemzeti önazonosságtudat lerombolása, sárba tiprása. Megkockáztatom, hogy a székely társadalom értékvesztésének, elbizonytalanodásának, jelenlegi, kilátástalanságot tükröző állapotának előidézésében legfőbb tényező a saját, értsd székely önazonosság-tudattal rendelkező, népe iránt elkötelezett székely értelmiség hiánya. Ennek a kérdésnek a megválaszolása talán a legbonyolultabb az összes tényező között. Miért nincs, ha volt, hová lett, ha meg van, miért hiányzik belőle az elkötelezettség, a tisztánlátás? Ha nincs, milyen módszerekkel lehet újratermelni és csatasorba állítani?
A politikai és közéleti megnyilvánulások
Izsák Balázs SZNT-elnök szerint „a székelység a magyarság legmagyarabb törzse”. A kijelentés – amellett, hogy paradoxon – rendkívül irritáló lehet a magyarországiak és általában a magyarok szemében, ugyanakkora nyílt tagadása a székelységnek mint népi közösségnek. (Ha magyarabb a magyarnál, az már nem magyar, mint ahogy, ami pirosabb a pirosnál, azt már nem pirosnak hívjuk, hanem bordónak.) Ugyancsak Izsák Balázstól származik az alábbi meghatározás arra a kérdésre, hogy ma kit tekint székelynek. „Székely az, aki a Székelyföldön lakik, és magyarul beszél”. Innen már csak egy lépés annak dokumentumba erőszakolása és megszavaztatása, hogy a székely nép olyan közösség, mely egyformán őrzi magyar nemzeti és sajátos regionális önazonosságát,5 azaz a székely önazonosság tudat nem őseinktől örökölt meghatározó tudati elem, hanem a régióban tartózkodás következtében felvett tulajdonság, amely természetesen megszűnik, eltűnik a régióból (értsd a Székelyföldről) történő távozással. Így születik meg a székely nép fogalma helyett, és helyettesíti azt a politikai és közéleti szóhasználatban a székelyföldi magyarok közössége, mint bizonyos regionális önazonossági jegyekkel rendelkező, önrendelkezési jogától megfosztott kisebbség.
Ez képezte, és képezi ma is az elvi alapját a 20 éve folytatott, és egyedi lehetőségnek beállított kisebbségi politizálásnak, más néven a kis lépések politikája egyeduralkodóvá tételének. Ebből következően és ezzel az elvi megalapozottsággal mondanak le a székely nép önrendelkezési jogának követeléséről és érvényesítéséről, hisz a Székelyföld többségi lakosságát nem a székely nép, mint e terület őshonos népe, hanem a székelyföldi magyarok teszik ki. A cél visszautalni a székely önrendelkezés kérdését a kisebbségi jogok területére és ezzel a román hatalom belügyeként annak jóindulatára bízni. És történik mindez az „egységes magyar nemzet”, „az egységes erdélyi magyar nemzeti közösség”eszméjének égisze és jelszava alatt, mely éppúgy nem igaz, mint az úgynevezett „egységes román nemzetállam”.
Hogy mennyire így van, arra a 2011-es népszámlálás előtt kifejtett, összehangolt és hazugságokra alapozott, székelyellenes kampány derített egyértelműen fényt. Az elmúlt 20 év legszervezettebb és legátfogóbb, a székely önrendelkezés elvi alapját támadó, lényegében székelyellenes kampányának lehettünk tanúi. Egyetlen táborba verődtek a magyarországi, az erdélyi politikai pártok, az egyházak és a civil szerveződések jeles képviselői, a lakájsajtó teljes támogatását élvezve, hazug érvekkel beszélni rá a székelyeket arra, hogy tagadják meg székely–magyar kettős identitásukat, és vallják magukat csak magyarnak. Mindezek ellenére a székely nép múltja része történelmünknek, léte pedig mai valóságunknak. Minden közösségi megnyilvánulása azt jelzi, hogy magát a magyar nemzet részének tekinti. A kérdés csak az, hogyan értik, értelmezik, és miként értékelik ezt a kinyilvánított akaratot a felek?
Ilyen körülmények között tehát az alapvető elvi kérdés, aminek eldöntése halaszthatatlan, melynek egyértelmű megválaszolása nélkül lehetetlen székely jövőstratégiát készíteni: létezik-e ma a Székelyföld őshonos, ma is többségi lakosságát alkotó székely nép mint sajátos önazonosság-tudattal rendelkező etnikai-történelmi-kulturális, önigazgatásra és önvédelemre képes közösség, melynek önrendelkezési jogára építhető egy, a megvalósítás reményével kecsegtető jövőkép? A kérdés mind a mai napig megválaszolatlan, holott megválaszolására egyedül és kizárólagosan a székely értelmiség az illetékes, és köteles javaslatot tenni, majd a politikai vezetéssel közösen ebben népi közmegegyezést kialakítani. Ennek a kérdésnek az eldöntését a székelyekre kell bízni. Egyedül csak ők illetékesek. A felelősség tehát mindnyájunké, székely értelmiségieké. Lehet félrehúzódni, lehet értetlenséget mutatni, lehet másokra mutogatni és várni, lehet kifogásokat találni, de ez nem mentesít senkit a történelmi felelősség alól, éljen itthon a Székelyföldön vagy bárhol a világon; legyen fiatal vagy idős.
A felelősség hatalmas. A 2013-as esztendő sorsunk és jövőnk vízválasztó éve lesz. A székelység beolvasztására tett kísérletek, sorozatos lépések (szándékosan nem írtam Székelyföldet, hisz a cél a székelység, nem pedig a Székelyföld) újabb, mondhatni döntő szakaszba érkeztek. A Ponta-kormány eltökélt szándéka véghezvinni az ország közigazgatási átszervezését, előzetesen pedig lezajlik az alkotmánymódosítás vitája a parlamentben. Csak parlamenti eszközökkel ezekre döntő befolyást nem tudunk gyakorolni. Eredményes stratégia semmi másra, csak a székely nép önrendelkezési jogára építhető. Ehhez mindenekelőtt a székely népre van szükség, annak őszinte és hiteles megszólítására, az igazság nyílt és kendőzetlen képviseletére.
Fel vagyunk-e készülve mi, a székely közösség arra, hogy ezt véghezvigyük, vagy kénytelenek leszünk néhány látszatakció kifulladtával és néhány látszatengedmény elfogadásával belenyugodni felszámolásunkba? Egyet biztosan állíthatunk: nem a székely népen fog múlni. A politikusok, értelmiségiek, az egyházak és a sajtó viseli a felelősség 90 százalékát. A 2011-es összefogást kell megismételni, de ezúttal a székelyek érdekében, és nem ellenük. A nép követni fogja a menet élére álló, megválasztott vezetőit.
A nagy kérdés, hogy lesznek-e ilyen vezetők?
Jegyzetek: 1 Orbán Dezső: Székely Gesta
2 Magyarok VII. Világkongresszusa, Budapest, 2012. augusztus 16–20., Nemzetstratégiai Konferencia 3 Nyílt levél Schmitt Pál úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének, 2010. október 21.
4 Hermann Gusztáv Mihály: Székely történeti kistükör 1848-ig (rövidebb változata megjelent a Limes 2004 (XVII). 1-2. számában)
5 Elvi nyilatkozat a SZNT történelmi folytonosságáról, Budapest, 2010. november 19.
Borsos Géza József
A szerző a Székely Nemzeti Tanács alelnöke
Krónika (Kolozsvár),

Miért tartunk csak itt? Hogyan tovább?
Egy régi dakota közmondással indítok: a jó beszéd a rövid beszéd. Azért, hogy minél rövidebb legyek, mindjárt az RMDSZ megalakítását idézem fel. Ha 1989 decembere végén az alapítók által óriási ünneplésben részesített Tőkés László nem áll a volt nomenklaturista Domokos Géza mellé, nem sikerült volna pillanatok alatt százezreket beléptetni a szövetségbe.
A szövetség presztízsén nagyot lendítő Tőkés László nemigen tudott az apró lépések politikájával azonosulni, ezért egyre több vitája lett a hatalomba csöppentekkel, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy a tiszteletbeli elnök nimbuszát rombolják, és kilökdössék őt a szövetség ernyője alól. A tíz évvel ezelőtt megtartott szatmárnémeti RMDSZ-kongresszust alapszabály-ellenesen szervezte meg a csúcsvezetés. Csak a kongresszus szervezése körül kialakult vitában tudtuk meg, hogy az előző, csíkszeredai kongresszus által jóváhagyott és az RMDSZ-közlönyben 1999 májusában nyilvánosságra hozott magyar nyelvű alapszabály 118 cikkelyt tartalmaz, a Markó Béla által aláírt román nyelvű változat pedig 116-ot – ezt a tényt, amelynek kétségtelen hamisítás jellege van, Bukarest 2-es számú kerületi bírósága is rögzítette.
Az alapszabály-ellenesen (a hiányzó szakaszokban rögzített előválasztások mellőzésével), törvénysértő módon összehívott kongresszus aztán „törvényesen” törölte a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Miért is volt ez olyan fontos, hiszen az akkori vezető grémium, az Operatív Tanács minden alkalommal egyhangúlag leszavazta Tőkés László javaslatait?
Számomra két magyarázat létezik: azért, hogy senki se legyen az RMDSZ vezetőségében, aki választási kampányon kívül is ébren tartja az autonómia ügyét. A másik magyarázat: Adrian Năstase akkori román miniszterelnök nyilvánosan is megfogalmazta elvárását: „tőkéslászlótlanítani” kell az RMDSZ-t. Ennek a feltételnek a szatmári kongresszuson eleget is tettek, és alapszabály-módosító trükkel száműzték a szövetség vezetőségéből a romániai fordulat kirobbantóját, és egyszínűsítették a romániai magyar hivatalos képviseletet. A szatmári kongresszuson nem véletlenül feszíthetett egymás mellett díszvendégként a két december elsejei koccintó, a vastapssal köszöntött Adrian Năstase és Medgyessy Péter.
Arra a kérdésre, hogy tíz év után mi a teendő, sokkal nehezebb válaszolni. Az RMDSZ egységretorikája még mindig hat az egyszerű szavazópolgárokra, akik azt mondják, ha ők nem védenek, akkor ki fog minket megvédeni? Azt, hogy milyen gyatra ez a védelem, gyakorlatilag mennyire nem lehet a magyar nyelvet hivatalos ügyintézéskor vagy a bíróságokon használni, sajnos annyira megszokták az emberek, hogy fel se tudnak ezen háborodni.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen annak ellenére folytatódott a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása, hogy a volt szövetségi elnök évekig oktatásért felelős miniszterelnök-helyettesi fizetést is kapott. A MOGYE-n kialakult helyzet és az azzal kapcsolatos többségi retorika kísértetiesen emlékeztet a Bolyai Tudományegyetem 1959-es kényszerházasságos megszüntetésekor használt érvrendszerre. Ennek kapcsán idézem Katona Szabó István Nagy hazugságok kora című emlékiratát: „A Román Munkáspárt érvényesítette a maga nacionalista gyakorlatát ,,a munkásosztály érdekében”.
Ekkor fogalmazódott meg, és kapott hangsúlyt, hogy minden nemzeti kissebségi törekvés, amely a megmaradást szolgálja: ,,szeparatizmus”, tudatos elszakadás a román néppel való testvéri együttéléstől. Az fel sem merült, hogy egy kisebbségnek önálló jogai lehetnek megmaradása és fejlődése érdekében. Minden elkülönülés szeparatizmus, tehát bűnös minden igény és követelés saját intézmény megtartására vagy létesítésére, az egyenjogúság érvényesítése, a saját vezető megválasztása, sőt még az anyanyelv használata is a közéletben. Mindez szeparatizmushoz vezet. De arról szó sem esett, hogy ez a kényszer-asszimiláció az erőszakos beolvasztás elleni jogos önvédelem.”
Mindezt ma is hallhatjuk a MOGYE kapcsán. A nacionálkommunista beidegződések az utca emberében is igen erősek. Valahányszor az egyetem magyar oktatási vonalával szemben érvényesített diszkrimináció ellen tüntetnek, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) aktivistáinak állandóan az eszébe juttatják, hogy Romániában élnek, és ha nem tetszik nekik a helyzetük, menjenek Magyarországra… A MOGYE sorsának alakulása mintegy állatorvosi lóként demonstrálja az RMDSZ-es csúcsvezetés Marosvásárhely-politikájának csődjét.
Mialatt Bukarestben karriert építettek és tollasodtak, az általuk „képviselt” Marosvásárhely egyre inkább veszti el magyar jellegét. Odajutottunk, hogy az egyetlen sikeres magyar kezdeményezést, a Félsziget Fesztivált RMDSZ- és Sziget Management Kft.-bábáskodás mellett költöztették el Kolozsvárra. Csak egyetérteni lehet az Igaz Szó (mai nevén Látó) volt munkatársának, Kuti Mártának a véleményével, miszerint: „Akárhonnan is nézem, ezek az urak, akik talán a legnagyobb számban ebből a városból kerültek a parlamentbe a többi, magyarok lakta megyékhez viszonyítva, gyakorlatilag húsz év alatt semmi kézzelfoghatót nem tettek a városért annak ellenére, hogy kirakatnak használták, mindenféle gyűlést, kongresszust itt tartottak a Kultúrpalotában és ígérgettek.”
Az általuk folytatott kis lépések politikája csak arra volt jó, hogy a rövid távú túlélést szolgálja, de a romániai magyar közösség hosszú távú megmaradásához nem elegendő, ehhez létre kellene hozni a háromszintű autonómiát. Ismerve ingadozó, tájba simuló hozzáállásukat, igencsak komolyan kellene vegyük Ágoston Andrásnak, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökének a figyelmeztetését: ha az európai polgári kezdeményezés csak a kisebbségi keretegyezmény létrehozását célozza meg, akkor a területi autonómia megvalósítása végleg lekerülhet az Európai Unió napirendjéről. Ezért lenne fontos egy olyan dokumentum összeállítása és valamennyi romániai magyar politikai erő általi támogatása, amely tartalmazza a kisebbségi autonómia valamennyi formáját. Kincses Előd
Az EMNT február 2-án Szatmárnémetiben rendezett autonómiafórumán elhangzott beszéd szerkesztett változata.
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd.
Krónika (Kolozsvár),

Az ellenzékével tárgyalt az RMDSZ
Románia közigazgatásának tervezett átalakításáról, az európai polgári kezdeményezésről és a székelyzászló-ügyről tárgyalt Kolozsváron a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az ellenzékét megjelenítő Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke.
A találkozóról Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tett említést pénteken délután tartott sajtótájékoztatóján. Kelemen a csütörtöki találkozóval a szövetség nyitottságát példázta.
Biró Zsolt MPP elnök péntek este az MTI-nek elmondta, az RMDSZ kolozsvári székházában tartott találkozón egyebek mellett a két párt álláspontját vitatták meg Románia küszöbön álló adminisztratív átszervezéséről. Megállapította, a két párt régiós elképzelései nagy mértékben hasonlítanak egymásra.
Az MPP elnöke azt is megjegyezte, ugyan pártja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) európai polgári kezdeményezését támogatja, mely a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére összpontosít, kész támogatni az RMDSZ általános kisebbségi keretszabályozási kezdeményezését is, ha ez utóbbit hagyja jóvá az Európai Bizottság.
Az MTI kérdésére, hogy miben nem értettek egyet, az MPP elnöke a magyar kormány megítélését említette. Hozzátette, az MPP - az RMDSZ álláspontjától eltérően - úgy látja, hogy az erdélyi magyarság köszönettel tartozik Németh Zsolt külügyi államtitkárnak és a magyar kormánynak, amiért szót emeltek a székely zászló elleni romániai agresszió ellen.
Kolozsvár, 2013. február 8., péntek (MTI) -

Az európai polgári kezdeményezésről egyeztetett az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kolozsvári székházában egyeztetett az európai polgári kezdeményezésről Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
A megbeszélésről pénteken kiadott SZNT-közlemény szerint Kelemen Hunor megerősítette: jónak tartják a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését, és úgy vélte, az összhangban van az RMDSZ céljaival is.
Mindkét politikus úgy ítélte meg, hogy ésszerű, ha két külön kezdeményezést indítanak, tekintettel arra, hogy azok különböző szakterületekre vonatkoznak. Míg az RMDSZ általános kisebbségi keretszabályozást kezdeményez, az SZNT a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére összpontosít kezdeményezésében.
Izsák Balázs felkérte az RMDSZ elnökét, hogy jelöljön az SZNT által javasolt polgári kezdeményezés bizottságába egy tagot, és a kölcsönösség jegyében ajánlotta fel a segítségét az aláírásgyűjtésben. Megállapodtak a további szakmai egyeztetésben, és az együttműködés részleteinek a kidolgozásában.
Kelemen Hunor pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy vélte, az RMDSZ és az SZNT tervezete kiegészítik egymást. Reményét fejezte ki, hogy mindkét tervezet kiállja az Európai Bizottság előzetes vizsgálatának a próbáját, és mindkét tervezethez kezdhetik gyűjteni az aláírásokat. Az MTI kérdésére hozzátette, egymás aláírásgyűjtésének a támogatásáról csak akkor egyeztetnek, ha mindkét tervezet zöld utat kap az Európai Bizottságtól.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke meghívta az RMDSZ-t és Kelemen Hunort a március 10-én Marosvásárhelyen tartandó Székely Szabadság Napja elnevezésű tüntetésre. Izsák Balázs úgy vélte, ezen a rendezvényen maga a közösség nyilváníthatja ki, nem ért egyet az olyan közigazgatási átalakítással, amely sérti a székelység jogait, ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival. A tüntetésen azt is nyomatékosíthatnák, hogy igénylik Székelyföld területi autonómiájának törvény általi szavatolását.
Az SZNT közleménye szerint a felkérésre az RMDSZ elnöke elmondta, megannyi RMDSZ-szervezet lesz jelen a tüntetésen. Személyes részvételéről a szervezet vezető testületeiben lefolytatott tanácskozás után nyilatkozik
Kolozsvár, 2013. február 8., péntek (MTI)

Magasabbra a zászlót, székelyek!
Romániában a népnek – és a leválthatatlan nép által megválasztott politikai osztálynak – manapság egyéb fontos dolga nem akad, mint a székely zászló imitt-amott történt, mégcsak újdonságszámba sem menő kitűzése fölött vitatkozni, csevegni, állást foglalni, „adminisztratív intézkedéseket foganatosítani”. Akik a zászló ürügyén minden mocskot és hazugságot ráhordanak (megint) a székelyekre és ősi földjükre, kiterjesztőleg pedig a romániai magyarságra, sőt immár az egész magyar nemzetre, azoknak a kilencvenkilenc százaléka azt sem tudja, mi is ez a zászló. Mit jelképez, mióta és miért. S ha holnap a szokatlan formájú nepáli zászlót tűznék ki valakik minden erdélyi házra, akkor ez valószínűleg fel sem tűnne senkinek, vagy ha igen, mindenki azt gondolná, hogy ez valami farsangi fakszni. Karnevál. Jó hecc.
Nem vagyunk naivak. Tudjuk jól, hogy központi állami érdekből és akaratból lett most fontos köpködni nagy román nacionalista elánnal a székely zászlót. Valamivel mindig fel kell hergelni a népet olyankor, amikor rájár a rúd. Mert most, 2013 elején, a télvíz kellős közepén nagyon is rájár. És a Romániát ténylegesen kormányzó valutaalap előrejelzése szerint gazdasági, szociális, munkaügyi és egyéb más téren sem számíthatunk jobbra ebben az évben. Lobogtatható kulturális vagy sportteljesítmények, külpolitikai és gazdasági sikerek híján marad a csepűrágás és bűnbakkeresés. Vajon miért tűnik úgy, hogy a romániai magyarság „hivatásos érdekvédői” nem elég bátran és elkötelezetten keresik itthon és külföldön az ellenszerét a többségi uszulásnak ezekben a napokban, amikor a balkáni szenny megint áttörte a Kárpátokat?
Dénes László
Székelyhon.ro,

Németh Zsolt: Magyarország a párbeszéden alapuló megoldásban érdekelt
Magyarország a párbeszéden alapuló megoldásban érdekelt Romániával a székely zászlók használatának ügyében – erről beszélt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára csütörtökön az m1 Az Este című műsorában.
Az államtitkár elmondta, alapvető európai uniós érték, hogy a közösségek szabadon használják szimbólumaikat. Ennek kapcsán megjegyezte: „Magyarország nem arra törekszik, hogy ebből európai ügy legyen. Az egész ügy a Székelyföldről indult és fontos, hogy ez így is maradjon” – jelentette ki Németh Zsolt, hozzátéve, hogy „Magyarország nem kívánja internacionalizálni az ügyet”. Hangsúlyozta, hogy Magyarország abban érdekelt, párbeszéd keretében megoldódjon a kialakult helyzet. Mint mondta: a román kormány és a magyarok között alakult ki nézetkülönbség, Magyarországnak pedig nem áll érdekében a feszültség növelése. „Azon vagyunk, hogy a feszültséget csökkentsük” – tette hozzá.
Szerdán Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét a román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg, és kilátásba helyezte kiutasítását, ha a nagykövet nem tér vissza „megbízatása keretei közé”. Titus Corlatean az Antena 3 hírtelevíziónak nyilatkozva azt nehezményezte, hogy a magyar nagykövet egy másik hírtelevízió vendégeként, újságírói kérdésre válaszolva Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket. A román külügyminisztérium szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét és közleményt is kiadott, amelyben elfogadhatatlannak nevezte Németh Zsolt külügyi államtitkár "beavatkozását". Németh Zsolt kedden részt vett azon az ünnepségen, amelyen a Budafok-Tétény polgármesteri hivatalára kitűzték a székely lobogót. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna megye és Hargita megye kormánymegbízottja körlevélben tiltotta meg a székely zászló kitűzését, ”szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi”. Az államtitkár arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót. A bukaresti tiltakozásra a magyar külügyminisztérium közleményben reagált, hangsúlyozva: a kisebbségi jelképek használatának akadályozása ügyében kialakult helyzet megoldásának kulcsa Románia kezében van, a romániai magyarságnak jogában áll használnia szimbólumait, ezért Magyarország támogatja a székely zászló használatát. Victor Ponta román miniszterelnök országa belügyének nevezte csütörtökön a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. A kisebbségi jogok hazai tiszteletben tartása Románia belügye: „nincs amiért beleszóljon a magyar miniszterelnök, és nem vagyok kíváncsi a véleményére ebben a témában” - jelentette ki arra az újságírói kérdésre, tervez-e miniszterelnöki szintű tisztázást a székely zászlóról kirobbant magyar-román vita ügyében. Budapest, 2013. február 7., csütörtök (MTI) -

Külügyminisztérium: Magyarország és Románia folytatja az együttműködést
Martonyi János külügyminiszter és román kollégája, Titus Corlatean csütörtök délutáni telefonbeszélgetésekor egyetértett abban, hogy a feszültség csökkentése kölcsönös érdek, ezért az együttműködést "mindkét fél érzékenységének, a nemzeti közösségek természetes jogainak, valamint a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos európai elveknek, illetve normáknak" a figyelembevételével folytatják - közölte a Külügyminisztérium csütörtökön az MTI-vel.
Kiemelték, a két miniszter megvitatta a székely zászló használatával összefüggésben kialakult helyzetet, és bár megállapították, hogy véleményük eltér, megegyeztek, hogy a két ország közötti stratégiai partnerség alapján közös cél a kapcsolatok további fejlesztése. Ezért a két ország minden szinten folytatja a párbeszédet, ebben kiemelten számítanak a diplomáciai képviseletek hozzájárulására is - tették hozzá.
Kitértek arra is, hogy a korábbi terveknek megfelelően Martonyi János tavasszal Bukarestbe látogat.
A telefonbeszélgetésről beszámoló magyar külügyminisztériumi közleménnyel lényegében megegyező kommünikét tett közzé a román külügyi tárca is.
Szerdán Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét a román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg, és kilátásba helyezte kiutasítását, ha a nagykövet nem tér vissza "megbízatása keretei közé".
Titus Corlatean az Antena 3 hírtelevíziónak nyilatkozva azt nehezményezte, hogy a magyar nagykövet egy másik hírtelevízió vendégeként, újságírói kérdésre válaszolva Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket.
A román külügyminisztérium szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét és közleményt is kiadott, amelyben elfogadhatatlannak nevezte Németh Zsolt külügyi államtitkár "beavatkozását".
Németh Zsolt kedden részt vett azon az ünnepségen, amelyen a Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna megye és Hargita megye kormánymegbízottja körlevélben tiltotta meg a székely zászló kitűzését, "szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi". Az államtitkár arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót.
A bukaresti tiltakozásra a magyar külügyminisztérium közleményben reagált, hangsúlyozva: a kisebbségi jelképek használatának akadályozása ügyében kialakult helyzet megoldásának kulcsa Románia kezében van, a romániai magyarságnak jogában áll használnia szimbólumait, ezért Magyarország támogatja a székely zászló használatát.
Victor Ponta román miniszterelnök országa belügyének nevezte csütörtökön a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. "A hazai törvénykezés és a kisebbségi jogok hazai tiszteletben tartása Románia belügye: nincs amiért beleszóljon a magyar miniszterelnök, és nem vagyok kíváncsi a véleményére ebben a témában" - jelentette ki arra az újságírói kérdésre, tervez-e miniszterelnöki szintű tisztázást a székely zászlóról kirobbant magyar-román vita tárgyában. Budapest, 2013. február 7., csütörtök (MTI) -

RMDSZ-alelnök: Nincs szükség feszültségkeltésre
Nincs szükség felesleges feszültségkeltésre a kisebbségi jelképek használatának akadályozása ügyében - hangsúlyozta Borbély László, a bukaresti képviselőház külügyi bizottságának elnöke, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke csütörtökön.
Az RMDSZ politikusa kijelentette: a székelységnek joga van a székely zászló kifüggesztésére. Ugyanakkor hozzátette: Magyarországnak a külhoni magyarsággal kapcsolatos alkotmányos felelősségét úgy kell érvényesítenie, hogy minden ilyen ügyben kikéri az adott közösség legitim képviseletének véleményét, ebben az esetben az RMDSZ-ét.
Borbély László szerint Németh Zsolt politikusként, nem pedig külügyi államtitkárként emelt szót a székely zászló ügyében, de a román fél reagálása is túlzott.
Az RMDSZ politikusa emlékeztetett rá, hogy a román kormány múlt héten lecserélte Codrin Munteanu Kovászna megyei kormánymegbízottat, aki korábban hadjáratot indított a székely jelképek ellen. Eltávolítását az RMDSZ üdvözölte és az is látszott, hogy az újonnan kinevezett prefektus kiegyensúlyozottabb hangot ütött meg a magyar jelképek dolgában - hangsúlyozta Borbély László.
Az RMDSZ politikai alelnöke úgy vélekedett: a magyar-román viszonyban párbeszédre, a vitás kérdések tisztázására van szükség, és ennek egyik legjobb módja szerinte a magyar-román kormányközi vegyes bizottság összehívása lenne.
Borbély László a diplomáciában szokatlannak nevezte azt, hogy Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet - szűkszavú nyilatkozatok helyett - több hírtelevízió vitaműsorában is részt vett, hagyta, hogy provokatív kérdésekkel vallassák, ráadásul románul, amely nem anyanyelve: szerinte ez nem használt az ügynek.
Szerdán Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét Titus Corlatean román külügyminiszter a diplomáciai szokásjog megsértésével vádolta meg, és kilátásba helyezte kiutasítását, amennyiben a nagykövet nem tér vissza "megbízatása keretei közé".
A román külügyminiszter az Antena 3 hírtelevíziónak nyilatkozva azt nehezményezte, hogy a magyar nagykövet, egy másik hírtelevízió vendégeként, újságírói kérdésre válaszolva Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket. A román külügyminisztérium ezt megelőzően szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét. A román fél azt sérelmezte, hogy kedden Németh Zsolt külügyi államtitkár szót emelt a Székelyföldön dúló "zászlóháború" ellen, és azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a "szimbolikus agressziót" az erdélyi magyar közösség ellen.
Marosvásárhely/Bukarest, 2013. február 7., csütörtök (MTI)

Toró T. Tibor: ebben a zászlóháborúban nem a zászló a tét
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a Magyar Televízió Ma reggel című műsorának vendégeként a székely zászló kitűzésének fontosságáról szólva azt mondta, hogy ez jelzi Székelyföld sajátos jogállását, amely eddig még csak a szívekben létezik, papíron sajnos sehol.
Az EMNP elnöke úgy véli, hogy a zászlóháborúban egy tapodtat sem szabad visszalépnünk, mert ehhez nekünk jogunk van, de igazából nem a zászló a tét, hanem az alkotmánymódosítás és a területi, közigazgatási reform, amely előtt most Románia áll. Ott vannak az igazi tétek a magyarok, és az egész ország számára, a felfújt zászlóháború pedig éppen ezt akarja elrejteni, hangsúlyozta Toró. Le fog csengeni ez az egész dolog, a hisztéria elmúlik, erre utalnak a külügyminiszterek nyilatkozatai, akik azt húzták alá, hogy a stratégiai együttműködés a két ország között nem akadhat el egy zászló-ügyön, fejtette ki Toró T. Tibor.
A büntetéseket fel kell vállalni, most kell igazán mozgalmat indítani a székely zászló használatára, jelentette ki az elnök.
Jó érzés azt látni, hogy a magyarországi önkormányzatok, a magyar kormány szolidarizál ezzel az üggyel, de ugyanakkor sajnálatos az, hogy egyes politikusok, vagy éppen az RMDSZ álláspontja szerint Magyarországnak nem kellene beavatkoznia ebbe az ügybe, mondta Toró.
A beszélgetés végén az EMNP vezetője úgy fogalmazott, hogy ez az egész dolog csak egy szimbolikus agresszió, nem dráma, a harcot viszont folytatni kell mindaddig, amíg ezt a kérdést sikerül leválasztani a bukaresti politika széljárásától.
Duna Tv
Erdély.ma,

Székelyzászló-ügy – Tucatnyi tüntető a bukaresti magyar nagykövetségnél
Tucatnyi tüntető gyűlt össze a bukaresti magyar nagykövetség előtt péntek délután, és román nemzeti lobogókat tűzött ki a külképviselettel szemben lévő kerítésre.
A demonstrálók a székely és általában minden idegen zászló Románia területén való kitűzése ellen tiltakoztak, ugyanakkor elítélték Magyarország beavatkozását a székelyföldi zászlóvitába. Többen hevenyészett feliratokat emeltek a magasba, „Ha nem tudtok románul, húzzatok el innen", „Románia az én hazám, a tiétek Mongólia", „Ha Vlad Tepes élne, egy hazátlan sem beszélne" felirattal. Az ellenségeit karóba húzató Vlad Tepes az a középkori uralkodó, akiről Drakula alakját ihlette, a bozgor (hazátlan) pedig a magyarokra használt leggorombább román szitokszó.
A tüntetők az MTI-nek elmondták: spontán megmozdulásról van szó, amelynek résztvevői a bukaresti Egyetem téren találkozva döntötték el, hogy a nagykövetség elé vonulnak. Az Egyetem téren több mint egy éve folyamatosan jelen van néhány tüntető, aki Traian Basescu államfő lemondását követeli.
A helyszínt biztosító rendőrök szerint a demonstrációt nem jelentették be. A megmozdulásról kora délutánig csak a kormánypártokhoz közel álló hírtelevíziók számoltak be, hangsúlyozva, hogy jövő héten bejelentett, nagyobb létszámú demonstráció várható a bukaresti magyar nagykövetség előtt.
Füzes Oszkár nagykövet nem volt az épületben a megmozdulás idején, mert – mint minden évfordulón – a Veszprémben négy éve meggyilkolt Marian Cozma emlékére rendezett temetői megemlékezésen vett részt, ahol megkoszorúzta a válogatott kézilabdázó sírját.
A demonstráció kapcsán a nagykövet a MTI-nek telefonon annyit mondott: örül, hogy Romániában demokrácia van, mindenki szabadon kinyilváníthatja véleményét, ugyanakkor reméli, hogy ez a jelképek szabad használatára is kiterjed.
A tüntetés résztvevői helyi idő szerint 16 óra után rendőri intézkedés nélkül szétszéledtek.
MTI
Erdély.ma,