Huszadik évfordulóját ünnepli a Mustármag közösség
Népemért vállalom
Létrejöttének huszadik évfordulóját ünnepli a hét végén, november 22-én és 23-án a Mustármag közösség, ebből az alkalomból péntek este, 22-én 19 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében újra bemutatásra kerül a Népemért vállalom című zenemű, mely Márton Áron püspöknek állít emléket.
"Evangéliumi gyökerekből megújuló magyar népi lelkiség" – így hangzik a marosvásárhelyi Mustármag közösség mottója, amely mentén arculatát kialakítja, és mondanivalóját megfogalmazza. Ezáltal válik jellegzetessé a katolikus kisközösség a többi megújulást hirdető kisközösséghez képest. Azonban ennek az arculatnak a letisztulása egy hosszú folyamat eredménye volt.
A közösség tulajdonképpen egy katolikus plébános, Papp László személye köré szerveződik, aki a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején felismerte, hogy a hagyományos igényeket kielégítő pasztorációs munka mellett egy átgondolt, átfogó és szakszerűen kivitelezett megújulási mozgalomra van szükség. E missziós munkának érintenie kell a hívek szociális, művelődési, lelki és gazdasági életéhez kapcsolódó területeket. A közösség az elmúlt 20 év során számos szolgálatot felvállalt a megújulás, megtérés érdekében: gyerek-, ifjúsági és egyházközségi evangelizációs missziókat szervezett, kisközösségeket hozott létre, nép-evangelizációs szolgálatokat vállalt, 2005 óta működteti az egyházmegye által létrehozott Szent Imre Kollégiumot, illetve zeneművek írásával, előadásával is Erdély-szerte a hitben való megújulást, Istent szolgálják.
A közösség fennállásának 20. évfordulója alkalmával a Márton Áron tiszteletére íródott Népemért vállalom című zeneművet mutatják be, amelyre nemcsak a közösség tagjait, hanem minden marosvásárhelyit szeretettel várnak. A belépés ingyenes.
Népújság (Marosvásárhely)

Szórvány
Harmadik alkalommal ünnepelték meg hétvégén Erdély-szerte a szórvány napját. A kezdeményezés a Hunyad megyei magyarság politikai vezetőitől származott (akárcsak a Szórvány–Székelyföld együttműködési program), s 2011-ben Déván rendezték meg először.
Remélhetőleg ezáltal a szórvány sorsa nagyobb érdeklődésnek örvend az erdélyi magyar közvélemény és a magyar politikusok körében egyaránt. Szükség is volna rá, hiszen az erdélyi magyarság nemcsak a tömbvidékből áll, Erdély számos részein szétszórva több százezren vagyunk. Iskoláinkkal, templomainkkal, kulturális és civil intézményeinkkel, számarányunkból fakadó törékeny politikai képviseletünkkel a végvárakat védjük.
Csakhogy miközben a székely autonómia ügye állandó téma az erdélyi magyar közéletben, a szórvánnyal keveset foglalkoznak. Konkrét elképzelés sincs, mi lesz vele, ha például sikerül kiharcolni a székely autonómiát, s a román hatalom az egykori Magyar Autonóm Tartomány idejének gyakorlata alapján az autonóm tömbvidékre korlátozná a nemzeti jogokat, másutt pedig erősen korlátozná, netán felszámolná azokat!
Félreértés ne essék, a székely autonómia szükségessége vitathatatlan, az erdélyi magyarság azonban nem engedheti meg magának, hogy csak azzal törődjön a partiumi és közép-erdélyi vegyes vidék, illetve a bánsági és dél-erdélyi szórvány kárára.
statisztikai adatok egyértelműen mutatják, hogy nemzetünk éppen a szórványbéli végeken „porlik mint a szikla”. A végvárakon a legnehezebb magyarnak megmaradni, nemzeti intézményeket fenntartani, vagy a roppant gazdag történelmi-kulturális örökséget ápolni, megőrizni.
A szórvány felemelkedése azonban csakis a tömbvidék segítségével érhető el, önerőből sajnos még lelkészi és pedagógusi gárdáját sem képes kitermelni.
Ha elesnek a végvárak, utánuk a vegyes vidék következik, s a tömbvidék sorsa is borúsra fordulhat. A végvárak megerősítése éppen ezért nem szorulhat háttérbe, az erdélyi magyarság csakis egymás célkitűzéseit kölcsönösen támogatva haladhat.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Együttműködik a YEPP és a MIÉRT a fiatalok érdekében
Nemcsak a bukaresti, budapesti, hanem a brüsszeli tengelyen is hallatni kell az erdélyi magyar fiatalok hangját – jelentette ki Jakab Adorján, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökhelyettese egy tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Konstantinos Kyranakis, az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) elnöke, Molnár Zsolt, az RMDSZ legfiatalabb parlamenti képviselője, valamint Talpas Botond, a MIÉRT külügyi kabinetvezetője is. A YEPP gyakorlati megoldást javasol a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében az úgynevezett Európai Munkahelyteremtés Tervezetben (Job Creation Plan), amelyet a MIÉRT is felvállalt Romániában. Ennek megerősítésére Molnár Zsolt együttműködési szerződést írt alá a YEPP-pel, és igyekeznek meggyőzni a nemzeti parlamentet olyan törvénytervezetek elfogadásáról, amelyekkel csökkenthető a fiatalok munkanélkülisége. A MIÉRT 2010-ben kezdte el a csatlakozási folyamatot a YEPP felé, és májusban a szófiai kongresszuson vált teljes jogú taggá.
A YEPP Európa legnagyobb politikai ifjúsági szervezeteként tartható számon, hiszen 39 országból, több mint 50 ifjúsági szervezetet foglal magába – mondta el Konstantinos Kyranakis. A YEPP a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében három pontban fogalmazta meg javaslatait az Európai Munkahelyteremtés Tervezetben: a fiatalokat alkalmazó vállalatok adócsökkentése, a felsőoktatás és a munkaerőpiac közti szakadék megszüntetése, valamint a fiatal vállalkozók segítése üzleti inkubátorprogrammal, határokon átívelő kockázati tőkebefektetőkkel és a bürokrácia eltörlésével.
Molnár Zsolt elmondta, az EU 2020-as Stratégiájának Ifjúsági Garanciájához kapcsolódik a YEPP munkahelyteremtő programja. Ennek megfelelően európai szinten a nemzetállamoknak olyan szabályozásokat kell bevezetniük, amelyek szerint egy fiatal azt követően, hogy munkanélkülivé válik, illetve befejezi tanulmányait, négy hónapon belül vagy munkahelyhez jut, vagy egy következő oktatási rendszerbe kerül be – magyarázta Molnár. Ezt európai szinten nagyon jól meg lehet fogalmazni, sokkal nehezebb viszont lefordítani hazai viszonylatokra – tette hozzá.
Kifejtette: azon igyekeznek, hogy a kezdeményezést ne egy nagy törvénybe vigyék be, hanem elemeire bontva próbálják részelemekből felépíteni. Ilyen szempontból ez a munka már egy ideje elkezdődött – mondta a képviselő –, például nagy eredmény a múlt héten elfogadott gyakornoki törvény, amelynek köszönhetően az állam támogatja a gyakornokokat foglalkoztató cégeket. Hozzátette: következő kérdés lesz az önkéntességi törvény, amely jelenleg a parlament szakbizottságaiban van. Ennek értelmében az önkéntességet egy országosan elismert bizonylat alapján szakmai tapasztalatnak tudják majd elkönyvelni, de tematizálni fogják a szakmai gyakorlat, és a diákmunka kérdéskörét is.
Talpas Botond szerint a MIÉRT külügyi kabinettje előtt két fontos feladat áll: egyrészt a kapcsolattartás, másrészt a jövő évi EP-választások, amelynek során a MIÉRT is bekapcsolódik a YEPP kampánykörútjába.
HÁROMSZÉKI ESZTER
Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, az MTA külső köztestületi tagja, Egyesületünk volt főtitkára és alelnöke
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mély szomorúsággal tudatja, hogy Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, az MTA külső köztestületi tagja, Egyesületünk volt főtitkára és alelnöke életének 92. évében 2013. november 17-én elhunyt. Történetkutató és tudományszervező munkássága, hatalmas tudásával párosult bizalomgerjesztő egyénisége révén a jó levéltáros mintaképeként marad meg emlékezetünkben. Temetése 2013. november 20-án, szerdán 13 órakor lesz a Házsongárdi temetőben
Eme.ro/servlet/eme/template

„Derűs egyénisége példakép marad sokunknak”
Kiss András 1922–2013
Alig két hete köszönthettem e hasábokon kitüntetése alkalmából, és most halálhírét véve keresem a személyiségéhez méltó megemlékező szavakat. Hosszú és termékeny levéltáros és történetkutató életpályájának eredményeit, köteteit és tanulmányait, levéltári segédleteit és népszerűsítő újságcikkeit már a 80. születésnapjára készült emlékkönyv is számba vette, és örömmel tapasztalhattuk, hogy életének kilencvenedik évtizedében sem tette le a tollat.
Most inkább az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében végzett sokrétű tevékenységéről szólnék, amely az intézményszervezés mellett az új történetkutató nemzedék nevelését is magába foglalta.
Még egyetemi hallgató korában, 1942-ben ismerte meg az erdélyi tudományművelés nagy hagyományú egyesületét, figyelemmel kísérte 1945 utáni egyre nehezedő sorsát, örömmel tapasztalta ugyanakkor az EME-gyűjtemények önállósodásának első lépését, a múzeumi levéltár külön helyiségbe költözését. A múzeumi levéltár munkatársai, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond támogatták a jogászból levéltárossá lett Kiss András szakmai fejlődését, aki állami levéltári és otthoni kutatóműhelyében – az EME megszüntetése után is – mestereihez hasonlóan ugyanolyan céltudatossággal végezte munkáját, mintha létezne az erdélyi magyar történetkutatást egybehangoló egyesület. Magától értetődő tehát, hogy amikor a romániai változások lehetővé tették az intézményszervezést, 1990 januárjától Kiss András megbízott, majd választott főtitkárként intézte a munkáját újrakezdő tudományos egyesület ügyeit.
Főtitkári, később alelnöki minőségében rengeteget dolgozott – Jakó Zsigmonddal, Benkő Samuval, Jenei Dezsővel és Egyed Ákossal karöltve – a működését vagyontalanul, gyűjteményeitől megfosztottan újraindító EME megerősítésén. Jogász gondolkodásmódja és levéltáros tapasztalata nagyban hozzájárult az egyesület tekintélyének emeléséhez, az új gyűjtemények kialakításához. Örömmel vette ki a részét a hagyományosan az EME-re háruló tudományos feladatoknak a megoldásából, így az Erdélyi magyar szótörténeti tár egymást követő köteteit lektorálta, és a szerkesztés munkájának szervezését is sokáig magára vállalta.
A Múzeum-Egyesület formálódó kutatóintézetébe került fiatal történész és nyelvész szakemberek rengeteget tanulhattak tőle, egyetemi előadásokat felülmúló szakszerűséggel kaptak felvilágosítást Erdély koraújkori jogtörténetéből, az egykori levéltárképző intézmények és családok múltjából, ráadásul mindezt kötetlen formában, barátságos beszélgetések keretében.
Egyébként egész pályáját végigkísérte a szíves tájékoztatás, az érdeklődő kutatók, határon innen és túl mindig alapos, mástól nem is remélhető eligazításokat kaptak tőle, sőt saját céduláit is önzetlenül bocsátotta azok rendelkezésére, akiknél megtapasztalta a komoly tudományos érdeklődést és a kitartó munkát.
Egyenessége, becsületessége, a divatos irányzatokra nem figyelő szókimondása tette érdemessé – gazdag tudományos munkássága mellett – azokra az elismerésekre, amelyekben élete utolsó két évtizedében méltán részesült. Erdély és Kolozsvár közönsége most szegényebb lett egy történetkutató tudós levéltárossal, könyvekbe zárt életműve azonban velünk marad, derűs egyénisége pedig sokáig példakép marad sokunknak.
Sipos Gábor
Kiss András történész, levéltáros /Facsád, 1922. okt. 5. – Kolozsvár, 2013. november 17./
Szabadság (Kolozsvár)

Fordítást biztosítanak a háromszéki tanácsosoknak
Szinkrontolmácsoláshoz szükséges felszerelést vásárol a Kovászna Megyei Tanács annak érdekében, hogy jövő évtől román és magyar nyelven egyaránt lehessen beszélni az üléseken.
Tamás Sándor tanácselnök szerint azt követően döntöttek a felszerelés beszerzése mellett, hogy Kulcsár-Treza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) önkormányzati képviselője bejelentette: ezentúl csak magyar nyelven hajlandó megszólalni az üléseken.
A tanácselnök emlékeztetett, hogy a kétnyelvű ülések igénye többször is felmerült az elmúlt években, azonban technikai akadályok miatt nem volt kivitelezhető, sokszor neki kellett fordítania társai felszólalásait. Hozzátette, a törvény értelmében minden tanácsosnak jogában áll anyanyelvén felszólalni, ezért tiszteletben tartja Kulcsár-Terza döntését. „Ha én büszke székely vagyok, és azt akarom, hogy mások tiszteljenek, nekem is tesztelnem kell a másik etnikumot” – indokolta ugyanakkor a gépezet szükségességét Tamás Sándor. A Kovászna megyei önkormányzatnak 26 magyar és 5 román tagja van, utóbbiak között olyan is akad, aki nem tud magyarul.
A szinkrontolmácsolás igénye a Maros Megyei Tanács legutóbbi ülésén is felmerült, ahol az RMDSZ-frakció kérte a szükséges berendezés beüzemelését.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Erdély téma a románoknak
Székelyföld autonómiája mellett Erdély, mint önálló régió is a román- magyar párbeszéd témája lehet, hiszen a románság körében fokozott az érdeklődés és a fogékonyság ez iránt – jelentette ki lapunknak Sándor Krisztina.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezetője a szombaton, Sepsiszentgyörgyön tartott Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása című konferencia szervezőjeként úgy értékelte, a magyar-román autonómiakonferenciával megtették az első lépést egy úton, értékes előadások hangzottak el és a politikai kerekasztal-beszélgetés során tartalmas beszélgetés alakult ki. „A legfontosabb eredménye a rendezvénynek, hogy az előadók és a közönség soraiban is vegyesen voltak magyarok és románok, sikerült kényes kérdéseket körüljárni, megbeszélni, persze megoldani nem, de a megoldás nem is egy konferencia hatáskörébe tartozik” – értékelte az EMNT ügyvezető elnöke. Sándor Krisztina szerint meglepő volt a rendkívüli érdeklődés, teltházzal kezdtek, és a közönség nagy része reggeltől késő délutánig kitartott. Szerinte ez is azt bizonyítja, hogy sokan rendhagyónak érezték, hogy román-magyar konferencia keretében lehet beszélni az autonómiáról, a regionalizmusról.
Mint mondta, a rendezvény végén számos pozitív visszajelzést kaptak, külön gondolatként szerepelt, hogy Székelyföld sajátos jogi státusa mellett hangsúlyt kell fektetni az Erdély régió megjelenítésére, ugyanis ez sok erdélyi és székelyföldi románt foglalkoztat. A hozzászólások között elhangzott, hogy sok román rokonszenvez a Sabin Gherman nevével fémjelzett Erdély-mozgalommal, véli úgy, hogy a történelmi Erdélyt erősíteni kell, mesélte az EMNT ügyvezetője. Emlékeztetett, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tavalyi választási kampányának kiemelt eleme volt Románia föderális átszervezése. Arra is rámutatott, hogy a konferencia társzervezője, a Bálványos Intézet az idei tusnádfürdői szabadegyetemen bemutatta az Erdély Románia Svájca című infografikát. Sándor Krisztina szerint a szervezők kétnyelvű kiadványban jelentetik meg az előadások anyagát, jövő évben pedig más székelyföldi városokban, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen szerveznek hasonló témájú konferenciákat.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Megbírságolták a Verespatak-ellenes tüntetőket
Több mint hatvan, a verespataki aranybányaprojekt ellen tüntető személyt bírságolt meg a csendőrség a vasárnapi tiltakozó akció során Bukarestben. A hatóságok 127 tiltakozót igazoltattak, 62-re pedig rendháborítás és a forgalom szándékos akadályozása miatt róttak ki pénzbírságot.
Georgian Enache, a fővárosi csendőrség szóvivője szerint a bírságok összértéke 31 ezer lej. Mint mondta, a forgalom akadályozásával gyanúsított személyek ügyében az ügyészséghez fordulnak.
Bukarestben vasárnap is több százan tüntettek a Verespatakra tervezett cianidos aranybánya terve ellen, a megmozdulás szervezői ezúttal sem kérvényezték akciójuk engedélyezését. A kormányellenes jelszavakat skandáló tömeg több utcát is elzárt, aminek következtében a csendőrség igazoltatni kezdte őket. Több tucat személy adatait vették fel, csupán egy tüntetőt kellett bevinniük a közeli rendőrőrsre igazoltatás végett, ugyanis megtagadta a személyi igazolványának felmutatását. Az Egyetem térről a parlament épülete elé vonuló tüntetők több ízben rövid időre elfoglalták az úttestet. A csendőrség időnként megpróbált kordont vonni eléjük, hogy megakadályozza a forgalom ismételt megbénítását, de a demonstrálók a járdákon kerülték ki őket.
Kolozsváron szintén több százan vonultak utcára vasárnap kérve, hogy Románia tiltsa be a ciános aranybányászatot, a kormány terjessze fel az UNESCO világörökségi listájára a verespataki római kori bányákat.
Mint ismeretes, a környezetvédők szeptember elseje óta minden vasárnap felvonulnak Bukarest, Kolozsvár és más erdélyi városok utcáin a verespataki projekt ellen tüntetve. A hatóságok azt követően kezdtek el fellépni az egyébként nem engedélyezett tüntetések résztvevői ellen, hogy pár héttel ezelőtt a tiltakozók egy csoportja körbevette és megrongálta Daniel Barbu kulturális miniszter autóját.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Bethlen-díj Izsák Balázsnak
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Bohdan Zadura lengyel költő, műfordító és Hámori József akadémikus vehette át az idei Bethlen Gábor-díjakat november 15-én, péntek este az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A Bethlen Gábor Alapítvány ünnepélyes díjátadóját eddig minden évben Illyés Gyula születésének évfordulóján tartották, mostantól azonban az idén 400 éve trónra lépett erdélyi fejedelem születésének és halálának évfordulóján rendezik meg az eseményt. Bakos István, az alapítvány ügyvivő kurátora közölte, a díjátadó est zárta az idei Bethlen Gábor-emlékévet, amelynek keretében Erdély aranykora címmel ifjúsági vetélkedőt szerveztek a Lakitelek Alapítvánnyal közösen, valamint közadakozásból felállították Kolozsváron a fejedelem szobrát, Péterfy László alkotását.
Az SZNT elnökének Izsák Balázsnak a laudációját Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az elismeréseket adományozó alapítvány kuratóriumának elnöke mondta el. Mint fogalmazott, az 1952-ben Sepsiszentgyörgyön született Izsák Balázs a „romániai rendszerváltást követően mérnöki munkája mellett alaposan beleásta magát a nemzetközi jogba, és 2003-ban tagja volt az SZNT kezdeményező testületének”. Lezsák arra is kitért, hogy az SZNT az önrendelkezés követelésének nyomatékosítására szervezte a székelyek nagy menetelését október 27-re Bereck és Kökös között. „Abban, hogy a nagy menetelés megtörténhetett, sikeres lehetett, oroszlánrésze volt Izsák Balázs minden pártosságon, megosztottságon felül álló és a meghátrálástól, az elvtelen, önemésztő alkuktól idegen egyéniségének, no meg az akaraterejének” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
A Bethlen Gábor-díjak mellett átadták a Márton Áron-emlékérmet Szíjártó István irodalomtörténésznek, a Százak Tanácsa ügyvezető elnökének, Magyary Rozáliának, a Bethlen Gábor Alapítvány főkönyvelőjének és Szász István Tas orvos-író-szerkesztőnek, az erdélyi Hitel Emlékmúzeum alapítójának, valamint a Tamási Áron-díjat Gazda József kovásznai író-szociográfusnak.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Megrongálták a tatárdombi emlékművet
Ismeretlen tettesek már többször megrongálták azt a Gyergyószárhegy határában lévő emlékművet, amely a székelyek tatárok fölötti győzelmét hirdeti. Legutóbb az obeliszk körüli oszlopokból két darab vált vandál kezek áldozatául.
Egy olvasónk jelezte, hogy rongálás nyomai látszanak a tatárdombi emlékműnél, és ő maga helyezte vissza a talapzatra a szétdobált kegyeleti koszorúkat. A helyszínen láthattuk: talapzatából kidöntve két oszlop hever a földön. „Egyértelmű, hogy rongálás történt” – állapította meg Györffy Gábor, Gyergyószárhegy alpolgármestere, aki portálunk által szerzett tudomást a helyzetről. Az alpolgármester szerint nem ez az első alkalom, hogy „megcsonkítják” az emlékművet, a körülötte lévő oszlopokat összekötő vaslánc például rendszeresen eltűnik. Legutóbb a tatárdombi csata idei emlékünnepére, szeptember 7-re tette rendbe az emlékművet Gyergyószárhegy önkormányzata, azóta viszont ismét eltűnt a vaslánc, újabban pedig az obeliszket körülvevő oszlopokban tettek kárt.
Akárcsak a korábbi eseteknél, ezúttal sem lehet tudni, hogy ki a tettes, az országút melletti nyílt mezőbe bárki besétálhat. Az biztos, hogy múlt hét elején még minden rendben volt, az alpolgármester állítása szerint ugyanis helyi szociális munkások gyűjtik össze minden hét elején a szemetet a műemlék közelében lévő parkolóból, és szemrevételezik a műemléket is, legutóbb pedig mindent rendben találtak.
Börtön jár a műemlékek megrongálásáért
„Börtönbüntetést kockáztat, aki műemlékeket rombol” – mondta el lapunk megkeresésére Mihály Zita megyei műemlékvédelmi felügyelő. Ismertetve a hivatalos eljárást, elmondta, a bejelentést követően a helyszínen készít jegyzőkönyvet, felméri a kárt és jelenti az esetet a rendőrségnek. Az általános gyakorlatról szólva a szakember elmondta, ilyen esetekben a tettes nem kerül kézre, a rongálások többnyire éjszaka történnek, szemtanúk nincsenek. A szóban forgó esetben a helyreállítást a műemlék tulajdonosa, Gyergyószárhegy önkormányzata kell elvégezze – ismertette Mihály Zita.
„Erősítenek”
A megrongált kőoszlopokba betonvasat öntenek, ezzel együtt helyezik új talapzatba a kitört darabokat, és tartós módszerrel szerelik vissza a láncot is a pillérek közé. Eddig sem a laza szerkezet okozott problémát, hisz az oszlopokat korábban is betonvas tartotta, ez viszont meglazult a vasláncok sorozatos „feszegetésével”, így történhetett meg, hogy az oszlopokat ki tudták emelni a talapzatból – vélekedik Györffy Gábor. Az alpolgármester elmondta, nem csupán a rongálás helyreállítását tervezi az önkormányzat, a jövő évi költségvetésből a műemlék körüli tér rendezésére is szeretnének pénzt fordítani.
„Meghurcolt" emlékmű
Az eredetileg 1908-ban állított obeliszken lévő márványtáblát a bevonuló románok 1919-ben leverték. 1945 után is volt egy kis tábla az oszlopon, ezt 1990 márciusában verték le. A most látható, az eredetivel egyező méretű és feliratú márványtáblát 1990 novemberében helyezte vissza a szárhegyi RMDSZ. Rajta a következő felirat olvasható: „1658. szeptember 6-án Moldva felől berontó 3000 tatárt 300 székely Gábor deák vezetésével e helyen győzött le és temette nagyrészt e halom alá. Hirdesse ez emlék, hogy a szülőföld lángoló szeretete tízszeres ellenség fölött is diadalt arat”.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Sorozatos a sírrongálás
Az utóbbi időben több síremléket is megrongáltak a csíkszeredai Szentlélek utcai temető egyik félreeső részén. Az elkövetők hónapok óta módszeresen ledöntik a kőből, márványból készült táblákat, virágtartókat, díszelemeket, jelentős károkat okozva az elhunytak hozzátartozóinak. A temetőgondnokság egyelőre tehetetlen, mivel nem korlátozhatják a megemlékezők sírkertbe látogatását.
„Néhány hónappal ezelőtt kezdődtek a rongálások. A sírköveket leborították, a betonból készült díszelemeket, kisebb oszlopokat és virágtartókat pedig kitörték. Amit tudtunk, helyreállítottunk, megragasztottunk, de ami hétfő éjszaka történt, az már túl sok” – értékelte a helyzetet Csutak József, a temető ügykezelésével megbízott Csík-Car ügyvezetője.
Több száz lejes kár
A helyszínen kedden egy három darabra tört, „menthetetlen” sírkövet találtunk. A temetőgondnokok elmondták, meglehetősen sok többletfeladatot róttak rájuk azok az ismeretlen elkövetők, akik rendszeresen letörnek egy-egy díszítő részt, de olyan súlyos esetre, mint a legutóbbi, ez idáig nem volt példa. A vasmerevítővel ellátott márványtáblát nem egyszerűen leborították, hanem a fémet elhajlítva addig feszítették, amíg a súlyos tábla előredőlt. A közeli sírhelyeken további rongálások hirdették a vandalizmus nyomait. A kár több száz lejre tehető, a nyughelyet gondozó hozzátartozókat még nem értesítették.
Ragasztógőzös rongálás
A temetőőrök a síremlékek körül talált nejlonzacskókból és az azokban lévő prenadez-maradványokból következtettek arra, hogy minden bizonnyal bódult állapotú személyek követték el a rongálásokat. A kört tovább szűkítve úgy vélekedtek, hogy a temetővel szemközt található, Szent Anna Elhelyező Központ fiataljainak rovására írható a károkozás, mivel az elmúlt időben több alkalommal is rajtakaptak olyan, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság által gondozott diákot, aki az esti órákban alkoholt fogyasztott és „szipuzott” a nyughelyeken.
Csutak József azonnal helyszínre hívatta az érintetteket a nevelőkkel együtt, a temetőőrök pedig azonosították is az egyik, „a sírkertben többször rajtakapott kiskorút”. A „gyanúsított” ugyan elismerte, hogy korábban járt a temetőben, azt viszont tagadta, hogy a kedd virradóra történt esethez köze lenne. Időközben a szomszédos napközi otthon gondnoka is bekapcsolódott a szembesítésbe, további két olyan fiatalra ismerve rá, akik „gyakran megfordultak szipuzni”. „Mindenszentek után többször is előfordult, hogy kábult állapotban összeszedték a sírokról a mécseseket, és a napközi falának dobták őket” – tette hozzá.
A nyers vád nem megoldás
A nevelők szerint ugyanakkor a felelősségre vonás minden formájával óvatosan kell bánni az értelmi sérült fiatalok esetében. „A sérültek kirekesztettségének érzését növeli, ha felindulásból, bizonyítékok nélkül nyíltan megvádolják őket” – vélekedett a helyszínen a nevelőközpont pszichológusa. A szakember hozzátette, több év nevelői munkája dőlhet pillanatok alatt romba, ha az eleve magukat megbélyegzettnek tartó ifjakat azzal szembesítik, hogy helyzetük, életkörülményük miatt csak ők lehetnek a hibásak.
Az ügyben megkerestük Elekes Zoltánt, a megyei szociális és gyermekvédelmi vezérigazgatóság vezetőjét, akihez elmondása szerint még nem érkezett ilyen jellegű panasz. A mintegy nyolcvan gyerek ellátását biztosító központban 16 éven felüli értelmi sérült középiskolások laknak. Az igazgató megígérte, hogy utánanéz a panaszoknak. Kevéssel később kiderült, a nevelőotthon által felfogadott őrző-védő szolgálat rendszeresen ellenőrizni fogja a fiatalokat, rajtaütésszerű akciókat is tartva a temetőben.
Az otthon munkatársai elmondták, hogy a helyszínen több hajléktalan is szokott alkoholt fogyasztani, ittas állapotban pedig akár ők is lehetnek az elkövetők – ezt az állítást a temetőőrök is megerősítették. Csutak József reméli, hogy „a történtek nyilvánosságra hozatala következtében a tettesek visszafogják magukat, és az elhunyt szeretteikhez kilátogatóknak a továbbiakban nem kell attól rettegniük, hogy megrongált nyughellyel szembesülnek”.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

Világháborús emlékhely Keresztúron
Székely sirató a neve annak a szobornak, melyet Székelykeresztúr központi parkolójának szomszédságában állítanak fel november végén. Az emlékmű talapzatára közel kétszáz olyan keresztúri háborús hős neve kerül fel, akik az I., illetve II. világháborúban estek el.
Györfi Sándor karcagi szobrászművész alkotását, egy anyát és halott fiát ábrázoló bronzszobrot állítanak fel Keresztúron, amit pályázati pénzből fizet ki a helyi önkormányzat – tudtuk meg Rafai Emiltől, Keresztúr polgármesterétől.
„A háborúkban elesettek névsorait nagyrészt az egyházaktól gyűjtöttük össze. A helyi tévéadó képújságjában is meghirdettük szándékunkat, minek köszönhetően arra is volt példa, hogy a hősök hozzátartozói bejöttek a hivatalba” – részletezte a polgármester. Összesen 182 székelykeresztúri világháborús áldozat nevét sikerült így összesíteni, akik névsora az emlékmű alsó részére kerül majd.
Megtudtuk, hogy a közel 10 millió forint értékű emlékművet a helyi önkormányzat állíttatja, Magyarország Külügyminisztériuma, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
A Székely sirató emlékmű avatására november 30-án délelőtt 11 órától kerül sor a központi parkoló melletti zöldövezetben, a kis piaccal szemben.
Simon Eszter
Székelyhon.ro

Magánszínház mutatkozik be Sepsiszentgyörgyön
Magánszínház társulata mutatkozik be a sepsiszentgyörgyi közönség előtt november 28-án Henrik Ibsen darabjával. A társulat reményei szerint az alternatív színjátszást örömmel fogadja majd a közönség.
A frissen alakult Spectrum Színház mutatkozik be csütörtökön, 19 órától Sepsiszentgyörgyön, az Új Stúdióban. Török Viola magánszínházának társulata Henrik Ibsen A nép ellensége című darabjával lép a nagyközönség elé – tájékoztatott a színház sajtóirodája. A színházalapítás gondolata már évekkel ezelőtt megfogant a rendező Török Viola fejében, de csak most sikerült kivitelezni azt. A rendező elmondása szerint, az alternatív színház kezdeményezésének ötlete egyrészt az ilyen jellegű erdélyi magyar színházak hiányából fakadt. „Ha az alternatív szó azon meghatározásból indulunk ki, miszerint jelentése: más, a megszokottól eltérő, egyedi, eredeti és független – megfigyelhetjük, hogy a marosvásárhelyi Yorick Stúdió, az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház keretén belül működő Underground, a Stúdió Színház Akadémiai Műhelye és a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely kezdeményezésein túl egyetlen alternatív színház sem működik Erdélyben. A Spectrum Színház létrehozását tehát elsősorban ezen hiány betöltése motiválta, másrészt a szabad művészi kibontakozás vágyából fakadt” – magyarázta.
A Spectrum Színház célkitűzése, hogy teret biztosítson a szabad művészi kibontakozásnak és kísérletezésnek; küldetése pedig, hogy olyan fórummá váljon, amely felmutatja korunk aktuális társadalmi problémáit, és lehetséges megoldásokat ébreszt. A társulat elsőként Henrik Ibsen A nép ellensége című drámáját viszi színre, melynek középpontjában egy Tomas Stockmann nevű fürdőorvos áll, aki felfedezi, hogy a város anyagi jólétét biztosító gyógyfürdők vize mérgezett. Lelkiismeretes orvos és állampolgár lévén nyilvánosságra akarja hozni felfedezését, de számtalan akadályba ütközik. A napvilágra jutott igazság fénye ugyanis árnyékot vetne a fürdő és a város vezetőinek szakmai tekintélyére és pénztárcáik mélyére. Mi lesz a történet végkifejlete? Hogyan lehetséges tisztának megmaradni egy olyan társadalomban, amelynek szellemi forrásai mérgezettek? Lehetséges-e egyáltalán? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keres választ az előadás.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Kisebbségvédelmet, illetve tehetséggondozást szorgalmaztak magyar képviselők az EP-plenárison
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos szlovákiai és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti (EP-) képviselő, míg a szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében.
"Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében" - mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus.
Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt.
Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét, vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és hogy a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit.
Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása - a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett - az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából.
"Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség" - mondta. (MTI)

RMDSZ: Megfellebbezik a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés elutasítását
Megtámadják az Európai Unió luxemburgi bíróságán kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésük bejegyzésének elutasítását a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) - mondta Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára kedden az MTI-nek.
A politikus, aki a FUEN alelnöki tisztségét is betölti, elmondta, a napokban jár le az a határidő, ameddig benyújthatják a keresetüket. Ennek a szövegét ügyvéd véglegesíti.
"Az elutasítás indoklásának tartalmát kifogásoljuk, a fellebbezés elsősorban ennek ellentmondásaira kíván rávilágítani" - jelentette ki Vincze Loránt.
Az Európai Bizottság szeptember 16-án közölte, hogy álláspontja szerint az európai sokszínűség megőrzését célzó Minority SafePack kezdeményezés nem tartozik a testület jogalkotási hatáskörébe.
A bizottság elismerte, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a tiszteletben tartása az Unió egyik értéke, de hozzátette, sem az Európai Unió szerződése, sem az EU működési szerződése nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos jogalkotáshoz.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az elutasítást követően úgy értékelte: politikai döntést hozott a bizottság, és azonnal kilátásba helyezte a határozat bírósági megtámadását.
Gazda Árpád, (MTI)

Csak román tankönyvek fordításait engedélyezné a kisebbségeknek a tanügyminisztérium
Az oktatási minisztérium csak a román tankönyvek fordításainak a használatát tenné lehetővé a kisebbségi oktatásban. A román tankönyvekre, és ezek fordításaira vonatkozó kitétel a tárca honlapján közvitára bocsátott minisztériumi rendelet tervezetében jelenik meg. A tervezet szerint az általános szabály alól kivételt képeznek a nemzeti kisebbségek anyanyelv és irodalom tankönyvei, a kisebbségek történelmét és hagyományait, valamint a kisebbségi zeneoktatást segítő tankönyvek.
A minisztérium november 22-re tervezi a tankönyvkiadást és tankönyvhasználatot szabályozó rendelet elfogadását, így a következő tanévben az elsős és a másodikos iskolások már az új szabályzat szerint kiadott könyvekből tanulnának. Amint a portál emlékeztet rá, a tervezetet már májusban is közvitára bocsátották, akkor Szabó Ödön, az RMDSZ parlamenti képviselője írásban interpellálta a minisztert ez ügyben, a kitétel azonban az újabb tervezetben is változatlan maradt.
Király András, az oktatási tárca kisebbségi oktatásért felelős államtitkára értetlenségének adott hangot amiatt, hogy a minisztérium honlapján idejét múlt tervezetet bocsátottak vitára, amely nem tartalmazza a törvény szavatolta előírásokat. Az államtitkár arra utalt, hogy a tanügyi törvény a kisebbségekhez tartozó diákok számára három típusú tankönyvet biztosít: az anyanyelvükön kidolgozottat, a román változat fordítását, illetve a behozott tankönyveket.
Király András elmondta, korábban Remus Pricopie miniszter megnyugtatta, hogy a tankönyvkiadás szabályozásában a tanügyi törvény valamennyi cikkelyét betartják. Az államtitkár szerint a végleges változatnak tartalmaznia kell, hogy a nemzeti kisebbségek számára anyanyelvükön is készülhet tankönyv, ahol pedig nincs lehetőség erre, behozott tankönyvek használatát is engedélyezik, a tankönyvfordítások esetében pedig az átültetést az adott kisebbséghez tartozó szaktanárok végzik.
MTI
Erdély.ma

Tőkés László érdemrendjének megvonását kéri Traian Basescutól a becsületbíróság méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága a román állami kitüntetésre, és úgy döntött, az EP-képviselő kitüntetésének visszavonását kéri az államfőtől – jelentette be a testület szerdai ülése után Ionel Haiduc, az érdemrend etikai testületeként működő becsületbíróság elnöke. A becsületbíróság öt igen szavazattal egy tartózkodás mellett hozta meg határozatát. Haiduc hozzátette: a végső döntést Traian Basescu elnök hozza meg, és jogában áll mérlegelni, kiadja-e a becsületbíróság javaslata alapján az érdemrend visszavonásáról szóló elnöki rendeletet.
Tőkés László ügyvédjével, Kincses Előddel korábban távozott a testület szerdai üléséről, tiltakozásul amiatt, hogy a testület – elmondása szerint – megtagadta tőle az ügyvédi védelemhez való jogot. A becsületbíróság tagjai azt közölték vele: az ügyvéd csak úgy lehet jelen a teremben, ha nem szólal fel, ezt a „kompromisszumos ajánlatot" azonban Tőkés László nem fogadta el.
Az európai parlamenti (EP-) képviselő közölte: semmisnek tekint minden olyan döntést, amelyet a védelemhez való alkotmányos jogának megsértésével hoznak meg.
„Mértékadó politikusok már pálcát törtek felettem, nyilvánvaló, hogy nem leszek partnerük az én megalázásomban ebben a kirakateljárásban" – jelentette ki Tőkés László. Hozzátette: nincs miért védekeznie, mert nem követett el semmilyen elítélendő cselekményt, hanem csak a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogával élt.
Szerda délelőtt kiadott nyilatkozata szerint Tőkés László a romániai magyar közösség becsülete és jogai védelmében kívánt kiállni azzal, hogy elutazott Bukarestbe az érdemrend becsületbíróságának ülésére, arra alapozva, hogy az Országos Ügyvédi Kamara korábban „kétség nélkül megállapította", a védelem alkotmányos joga ebben az esetben is megilleti őt.
A meghozott döntést kommentálva Tőkés László az MTI-nek úgy nyilatkozott, nem volt kérdéses számára, hogy a szociáldemokrata pártállású becsületbíróság végrehajtja pártelnökük, Victor Ponta miniszterelnök utasítását.
„Amilyen nagy tisztesség volt számomra a kitüntetésem 2009-ben, éppen olyan kitüntetésnek veszem azt is, hogy ez a pártbizottság, mert nem becsületbíróság, azt javasolja, hogy fosszanak meg az érdemrendtől" – összegezte az EP-képviselő.
Tőkés László a rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért kapta meg 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatát. Visszavonását Victor Ponta kormányfő kezdeményezte, miután Tőkés László felvetette, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében.
Miután tisztázódott, hogy az érdemrend visszavonását csak olyanok kérhetik, akik maguk is az elismerés birtokosai, nyolc kitüntetett kormánypárti politikus fordult azonos szövegű beadvánnyal az elnöki hivatalhoz. Az azóta megválasztott héttagú becsületbíróságba is többnyire kormánypárti politikusok kerültek, ketten közülük a Tőkés elleni panasz benyújtói.
A szeptemberben megalakult becsületbíróság negyedik ülésén hozott határozatot Tőkés László ügyében.
MTI
Erdély.ma

Sabin Gherman: Erdély magyarok és németek nélkül elképzelhetetlen
Az autonómiáról szóló sepsiszentgyörgyi konferencia román résztvevői közül Oláh Gál Elvirának Sabin Gherman kolozsvári újságíróval is sikerült beszélgetnie, aki elkötelezett híve az erdélyi autonómia-gondolatnak, és egy kolozsvári televízió igazgatójaként a média segítségével próbálja elveit megismertetni a közönséggel.
Erdély magyarok és németek nélkül elképzelhetetlen, a gond az, hogy Bukarestben technikai kérdésként kezelik a régiósítást, ami nem oldja meg egy sajátos térség problémáit – mondta a kolozsvári újságíró. Kifejtette: a régiósítás egyenlő az autonómiával, az autonómiák rendszere pedig megoldja a központilag elhanyagolt térségek gondjait.
Sabin Gherman szeretne egy regionális politikai pártot, bejegyeztetni, az Erdélyi Párt bejegyzését azonban akadályozzák, de ő nem adja fel.
A lényeg, hogy mindenki megértse: Erdélyben a románok sehová nem jutnak a magyarok nélkül, és fordítva is így van – hangsúlyozta Gherman.
A Temesvári Nyugati Egyetem történésze, Vasile Docea a konferencián az aszimmetrikus régiósítás gondolatát fejtette ki, miszerint nem a központi hatalom elvei szerint erőltetnék rá egy-egy térségre a régiók kialakítását, hanem meglévő kritériumokat vennének alapul, a valóságból indulnának ki.
Vasile Doceanek meggyőződése, hogy az érdekek összehangolása, a párbeszéd kialakítása mindennél fontosabb, még akkor is, ha ez ma még feszültségeket gerjeszt az etnikumok között.
A sepsiszentgyörgyi konferenciára elfogadta a meghívást Marius Obreja liberális szenátor, Mădălin Guruianu sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő. Guruianu kifejtette: az első lépés leülni és párbeszédet folytatni minden fennhang nélkül.
Oláh Gál Elvire megkérdezte a liberális politikustól: miért hagyják a helyi románok, hogy a bukaresti politikusok, a sajtó folytonosan mellébeszéljen, ellenséges hangulatot keltsen, és félretájékoztasson, amikor Székelyföldről van szó? A válasz az volt, hogy túlzás hallgatásról beszélni, mert ha megkérdezik, ők mindig megcáfolják azokat a véleményeket, amelyeket azok hangoztatnak, akik soha nem jártak a térségben, vagy talán még magyar embert sem láttak. Guruianu felháborítónak tartja, hogy olyanokat neveznek a székelyföldi románok képviselőinek, akik nem választott tisztségviselők.
Marius Obreja óvatosabb volt. Bár ő Hargita megyei születésű és magyarul is beszél, de nem ejtette ki a Székelyföld nevet, viszont fontosnak tartotta a megbékélést és a párbeszédet.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy véli, azért nem lehet a helyi románokkal egyezségre jutni, mert a székelyföldi románok képviseletét olyan személyek sajátították ki magunknak, akik a ’80-as években Ceausescu által idetelepített vezetők voltak, és az volt a feladatuk, hogy itt az etnikai arányokat megváltoztassák. Kossuth Rádió
Erdély.ma

Ígéretekkel gyógyítanának
Az egészségügy rákfenéjéről mára tervezett társadalmi párbeszédtől nem sok jót várnak a szakmai szervezetek, a Sanitas szakszervezet pedig egyenesen cirkuszi mutatványnak tartja Eugen Nicolăescu színjátékát és Victor Ponta miniszterelnök elégedetlenségcsillapító trükkjeit, a lakosság pedig csupán annyit lát az egészből, hogy pénztárca szerint porciózzák az ellátást.
Miközben az egészségügyben hatalmi harc folyik, hol azért, hogy ki van az élen, hol pedig azért bokszolnak, hogy kié a felelősség, az ország kincstára kiürült, és már az adósságok kifizetése is nagy erőfeszítésbe kerül. Idén több pénzt csepegtettek az egészségügynek, mint az elmúlt esztendőkben, de annak jó része a tartozások törlesztésére ment, a többiből csak azoknak a kórházaknak, állami járóbeteg-rendelőknek sikerült túlélniük, ahol a menedzser és csapata nem lopott, nem sikkasztott, ehelyett inkább támogatókat keresett. Ha meg így sem érte a széle a hosszát, és három hónapon keresztül elmaradt a kifizetésekkel, akkor leváltották. Ettől, természetesen, semmi nem működött jobban, csupán a döntéshozók mosták kezeiket. Néhány nappal a figyelmeztető, egy héttel a meghatározatlan időre meghirdetett általános munkabeszüntetés előtt cseppet sem tűnik úgy, hogy a szaktárca ígéreteiben jobban lehetne bízni, mint eddig. A rezidens orvosoknak ajánlott többletjuttatás egyelőre csak papíron létezik, a kollektív munkaszerződés újratárgyalására még csak ígéretet sem kaptak az érintettek, a fizetésemelés nem lépte túl a követelések szintjét, az ágazatnak szánt emelt költségvetésből még mindig az adósságokat törlesztik, a szabad állások befagyasztása miatt továbbra is óriási az orvoshiány, ráadásul a szakmai körökben folyamatos a kivándorlás külföldre. A sor itt nem ér véget – a türelem ellenben igen. Emiatt vonultak utcára az elmúlt hetekben az egészségügyben dolgozók, és ezért szüntetik be jövő hétfőn egyelőre két órára, csütörtöktől meghatározatlan időre a munkát. Ha ma, a csodával határos módon, a szakmai szervezetek, valamint a Sanitas szakszervezet hiszékenyebbnek bizonyul az Eugen Nicolăescuval való tárgyalásokon, az újabb ígérethullám esetleg elviheti a küszöbön lévő sztrájkot – de a jelenleginél jobb, szervezettebb, minőségibb ellátásban aligha reménykedhetünk. Még az is előfordulhat, hogy még annyi egészségporció sem jár nekünk, amennyi eddig jutott.
Az egészségügy rákfenéjéről mára tervezett társadalmi párbeszédtől nem sok jót várnak a szakmai szervezetek, a Sanitas szakszervezet pedig egyenesen cirkuszi mutatványnak tartja Eugen Nicolăescu színjátékát és Victor Ponta miniszterelnök elégedetlenségcsillapító trükkjeit, a lakosság pedig csupán annyit lát az egészből, hogy pénztárca szerint porciózzák az ellátást.
Miközben az egészségügyben hatalmi harc folyik, hol azért, hogy ki van az élen, hol pedig azért bokszolnak, hogy kié a felelősség, az ország kincstára kiürült, és már az adósságok kifizetése is nagy erőfeszítésbe kerül. Idén több pénzt csepegtettek az egészségügynek, mint az elmúlt esztendőkben, de annak jó része a tartozások törlesztésére ment, a többiből csak azoknak a kórházaknak, állami járóbeteg-rendelőknek sikerült túlélniük, ahol a menedzser és csapata nem lopott, nem sikkasztott, ehelyett inkább támogatókat keresett. Ha meg így sem érte a széle a hosszát, és három hónapon keresztül elmaradt a kifizetésekkel, akkor leváltották. Ettől, természetesen, semmi nem működött jobban, csupán a döntéshozók mosták kezeiket. Néhány nappal a figyelmeztető, egy héttel a meghatározatlan időre meghirdetett általános munkabeszüntetés előtt cseppet sem tűnik úgy, hogy a szaktárca ígéreteiben jobban lehetne bízni, mint eddig. A rezidens orvosoknak ajánlott többletjuttatás egyelőre csak papíron létezik, a kollektív munkaszerződés újratárgyalására még csak ígéretet sem kaptak az érintettek, a fizetésemelés nem lépte túl a követelések szintjét, az ágazatnak szánt emelt költségvetésből még mindig az adósságokat törlesztik, a szabad állások befagyasztása miatt továbbra is óriási az orvoshiány, ráadásul a szakmai körökben folyamatos a kivándorlás külföldre. A sor itt nem ér véget – a türelem ellenben igen. Emiatt vonultak utcára az elmúlt hetekben az egészségügyben dolgozók, és ezért szüntetik be jövő hétfőn egyelőre két órára, csütörtöktől meghatározatlan időre a munkát. Ha ma, a csodával határos módon, a szakmai szervezetek, valamint a Sanitas szakszervezet hiszékenyebbnek bizonyul az Eugen Nicolăescuval való tárgyalásokon, az újabb ígérethullám esetleg elviheti a küszöbön lévő sztrájkot – de a jelenleginél jobb, szervezettebb, minőségibb ellátásban aligha reménykedhetünk. Még az is előfordulhat, hogy még annyi egészségporció sem jár nekünk, amennyi eddig jutott.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

?Belföldi hírek
Fellebbez az RMDSZ
Megtámadja az Európai Unió luxemburgi bíróságán kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésük bejegyzésének elutasítását az RMDSZ és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) – ismertette tegnap Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára. A FUEN alelnöki tisztségét is betöltő politikus elmondta, a napokban jár le az a határidő, ameddig benyújthatják keresetüket. Ennek a szövegét ügyvéd véglegesíti.
„Az elutasítás indoklásának tartalmát kifogásoljuk, a fellebbezés elsősorban ennek ellentmondásaira kíván rávilágítani” – jelentette ki Vincze Loránt. Az Európai Bizottság szeptember 16-án közölte, hogy álláspontja szerint az európai sokszínűség megőrzését célzó Minority SafePack kezdeményezés nem tartozik a testület jogalkotási hatáskörébe. A bizottság elismerte, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az unió egyik értéke, de hozzátette, sem az Európai Unió szerződése, sem az EU működési szerződése nem nyújt törvényes alapot a kisebbségekhez tartozó személyekkel kapcsolatos jogalkotáshoz. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az elutasítást követően úgy értékelte: politikai döntést hozott a bizottság, és azonnal kilátásba helyezte a határozat bírósági megtámadását.
Két büntetés
Két bírságot is kilátásba helyezett az Országos Diszkriminációellenes Tanács az Informaţia zilei Szatmár megyei napilap számára, mely a magyar nemzetiségűeket sértő apróhirdetést jelentetett meg. A Diszkriminációellenes Tanács nem csak a szóban forgó álláshirdetés közzététele miatt bírságolhatja meg a lapot kiadó céget, hanem információk ki nem szolgáltatása miatt is, ugyanis a kiadó nem volt hajlandó eleget tenni a testület kérésének, és nem bocsátotta rendelkezésükre a hirdető adatait.
Kevés a munkahely
Az Országos Munkaerő Ügynökség központosított adatai szerint összesen 12 400 munkahely szerepel az országos szinten meghirdetett állásbörzén, a legtöbb Bukarestben, illetve Kolozs, Iaşi, Brassó, Prahova és Argeş megyékben. A legkevesebb betölthető állás Krassó-Szörény (13), Mehedinţi (20), Ialomiţa (37), Szilágy (51), Bákó (57) és Tulcea (77) megyében található.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kiindulópont a székely honépítésben (Dél-Tirol és a székelyek. 3.)
Hogyan működik az autonóm provincia törvényhozása? A dél-tiroli parlament, tartományi gyűlés harmincöt tagú, törvénytervezetet a képviselők vagy 2000 polgár aláírásával lehet kezdeményezni. Ezt vita után szavazásra bocsátják, s a megszavazott jogszabályt a bozeni kormánybiztossal, prefektussal kell közölni, aki 30 napon belül visszautalhatja, ha úgy látja jogosnak, mire a kisparlament módosíthatja, elvetheti vagy abszolút többséggel újból el is fogadhatja.
Ha a római kormány 15 napon belül nem fordul az ügyben az alkotmánybírósághoz, a törvény tartományi jogszabályként hatályba lép. Bizonyos sérelmek esetén a nyelvcsoportok képviselői külön is szavazhatnak, kifogást emelve a készülő törvény ellen – mivel az sérti érdekeiket –, s ha kétharmaduk ellene szavaz a gyűlés által különben elfogadott jogszabálynak, akkor ők azt az alkotmánybíróságon megtámadhatják. Nem épp vétójog, de a kérdéses nyelvcsoportnak hatásos védelmet nyújthat.
Nyelvhasználat dolgában a mi romániai törvényeink által kinyilvánított jogoknál sokkal messzebb jutottak Dél-Tirolban. A német ugyanolyan hivatalos nyelvnek számít, mint az olasz. A polgár minden közhivatalhoz és a közfeladatokat ellátó magáncégekhez is anyanyelvén fordulhat, és azok kötelesek azon a nyelven válaszolni neki mind írásban, mind szóban. Értesítések kiküldése esetén a polgár feltételezett nyelvén leveleznek vele.
A német polgárokkal való érintkezésében a hatóság köteles a német településnevet is használni. 1993-ban sikerült a bíróságok és a rendőrség nyelvhasználatát is kielégítően szabályozni. A carabinieri és a pénzügyőrség fegyveres testületnek számít Olaszországban, ettől az évtől azok belső vonatkozásban ügyeiket olaszul intézik, de kifelé az ügyfelekkel két nyelven értekeznek, tehát hasonló helyzetben nálunk nem csupán románul, hanem magyarul is éppúgy kellene tudniuk és fogalmazniuk. A kihallgatás minden esetben a gyanúsított anyanyelvén folyik! Mi történik akkor, ha a polgárt perbe fogják? Itt a leginkább szembeszökő a különbség az itteni és az ottani viszonyok között. A büntetőeljárás vagy olaszul, vagy németül folyik, azaz a vádlott anyanyelvén. Ha az iratokat nem anyanyelvén kapja kézhez, akkor tíz napon belül kérheti azok lefordítását, és attól kezdve az iratok, a jegyzőkönyvek is azon a nyelven készülnek. Ha nem él kifogással, az illető kérheti, hogy németül hallgassák ki, miközben az iratokat olaszul fogalmazzák meg. Mi több, eljárás közben a vádlott egy alkalommal igényelheti az eljárás nyelvének megváltoztatását is. Az ügyvédi perbeszédek, a bírói kérdések nyelve ennek megfelelően alakul. Ha nem egy, hanem több vádlott áll a bíróság előtt, és azok anyanyelve nem azonos, akkor az eljárás két nyelven folyik, az ügyész két nyelven mondja el beszédét, és az ítéletet is két nyelven hirdetik ki.
Polgári perekben a polgár maga dönt, milyen nyelven adja be iratait, s ha a válaszirat a keresettel azonos nyelvű, akkor az eljárást egy nyelven, ha nem, akkor két nyelven folytatják le. Ha az alperes más nyelvet választ, akkor hasonlóképpen folyik minden. Fontos és a mai román gyakorlattól merőben elüt, hogy a periratokat a bíróság köteles az eljárás költsége terhére a másik nyelvre is lefordíttatni. (Nálunk, mint köztudott, „szabad” használni a magyar nyelvet, csakhogy az ügyfél köteles azt a fogalmazványt saját pénzén lefordíttatni és románul is beadni.) Eme eljárási rend két fokozaton érvényesül, harmadfokon a római bírósághoz már csak olaszul lehet fordulni. Különben bármelyik közhivatalba nyit be az ember, mindenütt kifüggesztve találja, hogy a hivatalnoknak milyen kötelezettsége van a két nyelv használatát illetően, és hogy milyen büntetés sújthatja, ha azt megszegi. Közhivatalnok nem is lehet, aki csak az egyik nyelvet ismeri. Nincs „poftim?”-ozás. A legérdekesebb az etnikai arányosság elvének érvényesülése Dél-Tirolban. Már-már túlszabályozottnak tűnik, pedig nyilván keserű történelmi tapasztalat vezette rá az ottaniakat, hogy nem maradhatnak fehér foltok, az estlegességeket fel kell számolni. Az „etnischer Proporz” gondoskodik arról, hogy a német és ladin polgárt ne lehessen kiszorítani a tisztviselői stb. karból. Minden közhivatali állást és testületet a helyi lakosság etnikai arányai szerint kell betölteni, ugyanígy kell a munkahelyeket elosztani a nyelvcsoportok között. A részarányosság a fontosnak nevezett javak elosztásában is érvényesül, ennek számítanak bizonyos politikai tisztségek és közhivatali állások mellett a lakásépítésre és kulturális célokra fordítható állami támogatások is. Az olaszok gyakran panaszkodnak állítólagos diszkriminációra ezzel kapcsolatban, ami a mi fülünknek nagyon ismerősnek hangzik. Erre a németek azt szokták felelni: szó sincs diszkriminációról, inkább ama hátrányok kiküszöbölése történik, melyek a kisebbségi német és ladin népcsoport csökkent versenyképességéből, létszámbeli sajátosságából fakadnak. Olasz – ugye – több tízmillió, német pedig pár százezer él az olasz államban. Egy táblázat még az arányok megismerését is lehetővé teszi. Ahol húsz állás volt, ott az olaszokat 5,53, a németeket 13,60, a ladinokat 0,87 rész illette meg belőle a kilencvenes évek egy időszakában. Népszámlálásonként változnak ezek az arányok, mindig újraszámolják őket.
Az iskolákról, óvodákról már szóltunk. Az egynyelvű német vagy olasz iskolákban olyan oktatók tanítanak, akiknek anyanyelve azonos a tannyelvvel és a diákokéval. A másik nyelv oktatása is kötelező második vagy harmadik osztálytól. Az általános lakossági kétnyelvűségre törekvés jól kivehető, de nem fokozzák ezt fel annyira, mint némely helyeken, ahol az államnyelvet domináns nyelvvé kívánják feltolni a kisebbségi iskolákban is. A németek jórészt Ausztriában tanulnak tovább felsőbb fokon, diplomájukat elismeri, honosítja az olasz állam. Mivel ilyen körülmények közt a német nyelv fontos érintkezési eszköz, számos olasz szülő íratja pár osztály erejéig német iskolába gyermekét. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha a tanuló szűkös nyelvismerete nem akadályozza az oktatás menetét. Német szülőkkel is előfordul, hogy nyelvtanulás céljából olasz iskolába járatják gyereküket. Olasz próbálkozás folyt a hatvanas években a kétnyelvű oktatás bevezetésére, de ezt német részről, mint pedagógiailag és társadalompolitikailag helytelent, elutasították. (Jegyezzük meg saját házunk tájáról vett példával: a muravidéki kétnyelvű szlovén–magyar iskolákra újabban sok a panasz, hogy a többségi nyelvi asszimiláció eszközeiként működnek.) Ausztria nemcsak védhatalmi státusát tartotta meg, hanem gyakorlatilag a dél-tiroliak kulturális hazájának számít. Jellemző, hogy a kilencvenes évek elején másfél ezer itteni diák tanult olasz és ennél két és félszer több osztrák egyetemen, főleg Innsbruckban. Az innsbrucki és a padovai egyetem különben közös programban biztosítja a jogi tanulmányok két nyelven való elvégzésének lehetőségét. Ezt nálunk kiválóan meg tudnák valósítani a hazai román és magyar egyetemi tagozatok, illetve a két magánegyetem. Ausztria különben a provincia politikai pártjaival intézményesített kapcsolatot tart fenn, és rendszeresen tanácskozik velük. (Lásd Gál Gyula: Dél-tiroli modell? Magyar napló, 1998. szeptember)
*
Befejezésképpen érdemes aláhúzni az ottani területi autonómia Ermacora professzor, a neves dél-tiroli szakember által kiemelt sajátosságát: nem egy népcsoport, hanem mindhárom érdekeit védi, külön garanciákat nyújt az olaszoknak is, alapjában véve a vegyes lakosság korunkban legtöbbre értékelhető önigazgatási eszköze.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székelyek meneteléséről az EP-ben
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos felvidéki és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti képviselő, míg a magyarországi szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében. „Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében” – mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus. Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt. Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét: vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit. Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása – a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett – az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából. „Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség” – mondta a magyarországi baloldali politikus.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Utópiák és (re)konstrukciók
XIV. Színháztudományi Konferencia
Színházi utópiák és színpadi (re)konstrukciók – e címet viseli az a színháztudományi konferencia, amely ma reggel veszi kezdetét. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nagy hagyományokkal rendelkező rendezvénysorozatáról van szó, amely 14. alkalommal kerül megszervezésre, az eseménnyel kapcsolatosan kedd délelőtt tartottak sajtótájékoztatót az intézmény előcsarnokában. Mint azt Balási András rektorhelyettes elmondta minden évben más- más témakörben szervezik az ülésszakot, változik a témakör, egyik évben inkább gyakorlati, másik esztendőben inkább elméleti kérdéskörök foglalkoztatják a résztvevőket.
– Idén az utópia és a színpadi (re)konstrukciók képezik a fő irányvonalat. A konferencia a Plaza Hotel konferenciatermében zajlik, az előadások nyelve angol és francia. Ez évben több mint ötven jelentkezőnk volt a világ minden tájáról, közülük körülbelül harmincan jönnek előadni Marosvásárhelyre, mert volt egy értékelő bizottság, amely megvizsgálta, hogy a beküldött dolgozatok megfelelnek-e szakmai szempontból, illetve beleillenek-e az idei témakörbe. Mi egy kicsi egyetem vagyunk, így értelemszerűen az általunk szervezett tudományos ülésszakokat sem jellemzi nagyon nagy lélekszám, de Franciaországból, Portugáliából, Ciprusról, Lengyelországból, Magyarországról és természetesen Romániából mégis sok-sok jeles kutató érkezik Marosvásárhelyre. Sok a hazai jelentkező, több előadó az egyetemünk hallgatója, doktorandusza, ami azt jelzi, hogy ütjük a mércét. A konferencia nem csak a szakmához kíván szólni, ezért minden évben, az értekezések mellett különböző rendezvényekre, előadásokra is sor kerül és ez az idén sincsen másképp. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház szerda esti Carmina Burana című előadása a rendezvénysorozat részét is képezi, míg a csütörtöki zárónap estéjén a méltán világhírű Harry Tavitian és Cserey Csaba formálta duó koncertezik a Stúdió Színházban. A külföldi vendégek számára természetesen különálló programokat is szervezünk, megmutatjuk neki, a várost és az egyetemünket, hogy elégedetten távozzanak és máskor is visszatérjenek hozzánk – mondta Balási András.
A konferencia előadássorozata ma reggel kilenc órakor veszi kezdetét, 10.30 és 11, 12.30 és 14, valamint 15.30 és 16 óra között kávé-, illetve ebédszünettel. A mai és holnapi értekezések 17.30 órakor érnek véget, ezeket követi a Carmina Burana, illetve az említett, Tavitian&Cserey-koncert. Az ülésszak moderátorai között megtalálhatjuk Sorin Crisant, Sorin Antohit, Cristian Stamatoiut, Egyed Emesét, Eugen Pasareanut, Kricsfalusi Beatrixot, Demeter Júliát, a tudományos bizottságot Sorin Antohi elnök, Jákfalvi Magdolna, Sorin Crisan, Demeter Júlia, Ungvári Zrínyi Ildikó és Egyed Emese alkotja.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar Bukarest
Vegyék meg, és olvassák el a könyvet! Ágoston Hugó könyve által lehet megszeretni Bukarestet, a város szellemi életét megismerni azonban a Vincze Lóránt könyvéből lehet – ajánlotta mindenki figyelmébe Vincze Lóránt Magyar Bukarest című kötetét Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a könyv előszavának szerzője a szombati könyvbemutatón.
– Szatmári Pap Károly és Barabás Miklós óta tudjuk, hogy Bukarest különleges, kozmopolita világ, olyan hely, ahol elegyedik a keleti és nyugati kultúra, magatartás, mentalitás, amely egyszerre Párizs és Fanar. Ebben a világban számos magyar talált munkát, egzisztenciát, boldogulást. Volt időszak, mikor úgy emlegették a román fővárost, mint Budapest után a legnagyobb magyar várost. Az Életeink című rádiós beszélgetéssorozat elkészítésével Vincze Lóránt célul tűzte ki felkeresni a bukaresti magyar kolónia legreprezentatívabb, legaktívabb tagjait, bemutatni azt a szimbiózist, amely kialakult a két-három generáció óta Bukarestben élők, az Erdélyből a kommunizmus idején ide telepedők, a nyolcvankilenc után bukaresti megélhetést keresők, valamint az ott élő magyarországi diplomaták és vállalatvezetők csoportjai között. Ezeknek a beszélgetéseknek a szerkesztett változatát tartalmazza jelen kötet – mondta méltatásában Sarány István, a Pallas Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese.
A kötet egyszerre szemléli belülről és kívülről a fővárost. Vincze Lóránt, aki a Bukaresti Rádió "fénykorában" került Bukarestbe, amikor a Bukaresti Rádió Szatmártól Bukarestig, Sepsiszentgyörgytől Temesvárig tudósított, az Életeink rádióinterjúkat vetette papírra, így jött létre a könyv, amely egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetésre invitálja az olvasót. Beszélgetőkönyv, amelyből kiderül, hogy Bukarest ma is a magyar kultúra fontos központja – hangzott el a könyvbemutatón.
Vincze Lóránt a kötetet záró öninterjúban így fogalmaz: "Bármennyire hihetetlen, Bukarest messze felülmúlta várakozásainkat, pezsgő város, előítélet-mentes, kiváló szakmai lehetőségekkel. Eklektikus stílusa nem csupán az építkezésben érhető tetten, de az emberek is nagyon változóak, nyíltak, közben felületesek, babonásak, szeretik a magyarokat, viszont nem szeretik, ha politikai követeléseik vannak, eléggé rossz véleménnyel vannak önmagukról, miközben az erdélyieket tisztának, rendesnek, szorgalmasnak tartják. A legendás Kis Párizs hangulata néha még tetten érhető egy sikkesen elejtett bonjourban, sok helynek, embernek van stílusa: hol elegáns, hol bohókás. Nagyon kíváncsi természetűek a bukarestiek, egy villamosmegállóban is szóba elegyednek idegenekkel, s ugyanilyen hamar mondanak ítéletet bárkiről. De voltak kivételek, Domnul Aurica kilenc éven át volt fodrászom, és miután látta, hogy sem a foci, sem a legutóbbi sztárpletykák nem érdekelnek, elfogadta, hogy a fodrászszékben szeretek csendben maradni, lazítani, és nem akart mindenáron beszélni velem. A bukaresti stílus része a békebeli hangulatot idéző Capsa cukrászda. Szintén francia hatásként érzékelem, hogy a legtöbb háziasszony nagyon jól készíti Crème brulée-t, és általában is Bukarestben sok helyen nagyon jól főznek. De közben semminek nincsen egyértelmű, mindenki számára világos és érthető határa, ha boldogulni akarsz, jobb, ha mihamarabb megtanulod, hogyan beszélj az emberekkel, hogyan alkudozz a piacon. Például ne keress sóskát a sóskaleveshez, mert az délen nincs, ha pedig bizonygatni próbálod, hogy ilyen növény létezik, Erdélyben van, akkor bizony hazaküldenek Erdélybe, és nem etnikai vagy politikai alapon, csak úgy bukarestiesen, és senki nem sértődik meg ezen."
A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében szervezett könyvbemutatón levetített kisfilmben – a szerző szavaival élve – " rövid szösszeneteket" mutattak be, amelyben Bukarestben élt/élő magyar értelmiségiek vallottak arról, milyen is Bukarestben magyarnak lenni, mit tud nyújtani a magyar értelmiségnek a román főváros.
A könyvbemutató végén a szerző dedikált.
Magyar Bukarest
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A Salacz Gyuláról szóló magyar könyv magyar bemutatója
A város mindenek előtt
Ott találkozunk, ahol annak idején elkezdte munkásságát – hangzott Bognár Levente első mondata hétfőn este, az aradi városháza dísztermében.
– Most is ebben a városban élünk, amely akkoriban lett olyanná, amelyet szeretnénk megtartani. Salacz Gyula szobrot kapott, utcát is elneveztünk róla, és fontosnak tartottuk, hogy könyv is megjelenjen róla, aki európai szintű várost emelt – mondta a kései utód, Arad alpolgármestere.
Puskel Péter Salacz Gyuláról írt, A város mindenek előtt c. könyve iránti szokatlanul nagy érdeklődést mutatja, hogy a városháza gyönyörűen felújított dísztermébe pótszékeket kellett behozni, de így se jutott mindenkinek ülőhely, a bemutató végén pedig hosszú sor kanyargott előbb a város pénzén kiadott könyvért (ingyen, aláírás alapján adták), majd a szerző előtt, dedikálásért.
Ujj János megtiszteltetésnek mondta, hogy bemutathatja a barát-helytörténész munkáját a polgármesteri tisztséget mindeddig leghosszabban, 26 évig, 1875–1901 között betöltő Salacz Gyuláról, akit kortársai ismertek és megbecsültek. Aztán hosszú ideig megfeledkeztek róla, pedig ott a helye a kor nagy eredményekkel büszkélkedhető polgármesterei, személyiségei között (a méltató Telbisz Károly, Török János, Ormós Zsigmond, Simay István, Meţianu püspök, Lőw Immánuel nevét említette). A kiegyezés (1867) után a magyar városok gyorsütemű fejlődésnek indultak, Aradon megkezdte működését az utcai világítást szolgáló légszeszgyár, a városi tömegközlekedést beindító lóvasút, 1869-ben letették a királyi főgimnázium (ma Moise Nicoară) alapjait. Arad nagy hitelt vesz fel a Városháza és a színház épületére, de bekövetkezik a válság, és a város súlyos helyzetbe kerül. Ekkor kerül a gyulai születésű Salacz Gyula a polgármesteri székbe, és bravúrt visz végbe: kihúzza a várost a bajból, távozásakor, 1901-ben (akkor választják országgyűlési képviselővé) egy teljesen más várost hagy az aradiakra. Az ő idejében építették újjá a leégett színházat, nyári színházat hozott létre, felépült víztorony és Arad valamennyi jelentős iskolája, 1880-ban a Maros gátja, felszámolták a várost átszelő (szemétlerakodóként is használt) hat Maros-holtágat, kiépítették a vízvezeték- és csatornahálózatot, és mindez csak hézagos felsorolás.
Ujj János szerint a kiváló városvezető sikerének egyik titka emberi tartása volt, az a szemlélet, hogy „a város mindenek előtt”, azaz minden személyes érdek fölött. Hivatalában nem gazdagodott meg, nem lett belőle földbirtokos, de teljes mértékben kiérdemelte nemcsak kortársai, hanem az utódok elismerését is.
Puskel Péter olyan könyvet tett le az asztalra, amelyet, bárki ír azután a „reformpolgármesterről”, nem lehet megkerülni.
A szerző bevallotta: soha nem hitte volna, hogy ebben a teremben a városépítő polgármesterről beszélhet, és köszönetet mondott azoknak – köztük Bognár alpolgármesternek és Cziszter Kálmán tanácsosnak –, akik nélkül könyve nem születhetett volna meg. Röviden vázolta a város fejlődését a XIX. század utolsó évtizedeiben, kiemelte Arad élenjáró szerepét, gazdasági megerősödését (a század végére húsznál több gyárnak minősíthető vállalata működött), s válaszolt egyeseknek hozzá intézett kérdésére, hogy miért ilyen „rövid” ez a könyv. Azért, mondta, mert nem tartotta méltónak, hogy „feltöltse” – Salacz Gyulának, az elkötelezett közszolgálat mintaképének a tettei önmagukért beszélnek.
A nagysikerű könyvbemutató bejezéseként Bognár Levente arra bíztatta a helytörténészeket, hogy írják meg a továbbiakban is, amit meg kell írni, hogy a nagy és követésre méltó elődöket a város mai, és nem csak magyar polgárai is megismerjék.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Brauch Magda könyve igazi személyi igazolvány
Brauch Magda irodalomtörténész új arcát mutatta meg a nagyközönségnek Személyi igazolványcímű, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent novelláskötetével. A 34 írást tartalmazó könyvet hétfőn délután mutatták be a Jelen Ház nagytermében szép számú közönség előtt.
Hogy novelláskötet-e vagy inkább egyfajta vallomáskötet, azt a bemutató folyamán többször is vitatták a szerző beszélgetőpartnerei: Böszörményi Zoltán és Jámbor Gyula. Kétségtelen, hogy vannak benne novellák is, maradjunk annyiban, hogy – ahogyan a könyvborítón is megjelenik – felvillanó emlékkockákat örökített meg Brauch Magda egy kötetben.
„Egy komoly, lelket megindító kötet megható írásokkal, visszaemlékezésekkel. Olvasáskor van egy közvetlen hang, egy belső feszültség, amely minduntalan emlékeztet bennünket, hogy ez velünk is megtörténhetett volna. Hát ez a nagyszerűsége. Ebben az egyszerűségben rejlik az az igazi élmény, amit számomra ezek az írások jelentenek. Én nem Brauch Magdát, a kislányt, a felnőttet, a tanítónőt, a könyvelőnőt láttam a szemem előtt, hanem egy emberi életet láttam felsejleni a maga színeivel, képzeteivel. Ezért tartom remek írásoknak” – ezekkel a szavakkal jellemezte Böszörményi Zoltán a szóban forgó könyvet.
A szerző elmondta, kötetének címét egy novella címe adja, ugyanakkor azért választotta éppen ezt a címet, hogy ez által hátha eléri a személyi igazolvány megnevezés helyes használatát az oly sokszor hallott buletin helyett.
„Találó cím, ugyanis sok mindent elmond a szerzőjéről. Érdekes, olvasmányos visszaemlékezések, igazi felvillanó emlékkockák” – így reagált Jámbor Gyula a címválasztásra, akinek a kötet szerkesztőjeként nem volt sok dolga, ugyanis oly remekül és találóan meg volt írva, hogy nem is kellett sokat szerkeszteni rajta.
„Egy kicsit történelem is, mert elindul fiatal lány korából és számos érdekes dolgot hallat az elmúlt 20–30–40–50 vagy akár 60 évről is” – tette hozzá Jámbor Gyula.
Brauch Magda bevallotta, a szomorú emlékek benne inkább megmaradnak, valószínűleg ezért van, hogy a Személyi igazolványban sokkal inkább drámai, mintsem vidám hangvételű írások kerültek.
A legtöbb írás egy-egy ismert szerző idézetével kezdődik, ami szintén nem véletlen, ugyanis a szerző nagyon szereti a költészetet, az irodalmat – teljesen spontán történtek ezek az idézetválasztások.
„Én azt mondom, hogy folytasd ezeket a novellákat. Írd ki magadból mindazt, ami kiírható, mert egy különleges világot társz elénk, és mi kíváncsiak vagyunk erre a világodra” – ezekkel a szavakkal zárta Böszörményi Zoltán a könyvbemutatót.
A szerző dedikált, majd kötetlen beszélgetésre hívták a közönséget egy pohár bor társaságában
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

Szórványnapi ünnepség Lupényban
Egymás terhét hordozzák, egymás örömét osztják
Versolvasás a nyugdíjas-bálon
Ismét jelesre vizsgázott összetartásból és nemzeti elkötelezettségből a lupényi magyarság hétvégén a szórványnapi ünnepség alkalmával.
A közös program még szombaton délután kezdődött, amikor a helyi RMDSZ nőszövetsége az immár több mint 10 éves múltra visszanéző idősek bálját szervezte meg az unitárius parókián. Több mint 70 helyi és a szomszédos Vulkánról érkezett nyugdíjas mulatott nagyszerűen, magyar nóták, kellemes beszélgetések, viccmondás kíséretében, finom falatok és jó borok mellett. Az elhunytakra is megemlékeztek, verseket is szavaltak, majd nagy lelkesedésben az egybegyűltek spontán módón énekelték el a magyar, majd a székely himnuszt. Antal Amália, a nőszövetség elnöke, Benedekfi Dávid RMDSZ-elnök és szervező csapatuk ismét kellemes együttlétet biztosítottak a helyi magyarságnak.
Jóllehet, mindez csupán a nyitány volt, a szórványmagyarság tulajdonképpeni ünnepére vasárnap, ökumenikus istentiszteleten került sor. Az unitárius templom megtelt különböző felekezetű magyarokkal, Lupényban – és a bányavidéken általában – a közösség mindig együtt tartja meg a magyar ünnepeket, fölváltva a különböző felekezetek templomaiban.
Kovács-Szabadi Tünde református lelkész asszony hirdetett igét, a házigazda Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkipásztor pedig a szórványról tartott rövid, de frappáns és tudományosan jól felépített előadást.
Erdély majdnem másfél millió magyarságának kb. egyharmada, vagyis olyan 500 000 ember él a szórványban. Kb. 300 000-re tehető a nagyvárosokban szórványsorsra jutott magyarok száma, 100 000-re a kisvárosokban élőké, illetve további 100 000-re a falvakban szétszórtaké.
Ezek azok a közösségek, melyek 1100 éven keresztül, gyakran saját testükkel védték meg a tömbvidéket a beolvadástól.
A támogatás azonban nem volt mindig egyirányú, a tömbvidék is megerősítette a szórványt, például a bányavidék magyarsága nagyrészt Erdély más vidékeiről származó bevándorlókból áll, akik főleg az ötvenes, hatvanas és hetvenes években kerültek a Zsil-völgyébe az akkoriban virágzó bányákhoz. A katolikusok főleg Csíkból és Háromszékről, a reformátusok a Szilágyságból, az unitáriusok, pedig Udvarhely vidékéről, derült ki Koppándi-Benczédi Zoltán előadásából.
Sajnos a tömbvidéki utánpótlás ideje lejárt, manapság Lupényban (és a bányavidéken általában) inkább az elvándorlás jellemző, vagy gyakran a beolvadás. A magyarság száma pedig aggasztó mértékben apad, nemcsak a bányavidéken, hanem az egész megyében, ahol 20 év alatt felére csökkent. Az egyházi nyilvántartásokba évről évre jóval több temetés kerül, mint keresztelő vagy esküvő, utóbbiak, pedig rendszerint vegyesek, olyan házasságkötés, ahol mindkét fél magyar, kivételszámba megy valamennyi felekezetnél.
A szórványban nehezebb az élet, több a munka, viszont nagyobb az elégtétel. Ettől szép és érdekes, hangsúlyozta Marthy Attila plébános, aki 1978 óta a szórványban szolgál és székely létére, mára idegenkedne egy színmagyar, színkatolikus faluban való szolgálattól. Nem is kíván elmenni a szórványból, hiszen azzal „gúnyt űzne saját pályafutásából”.
Hasonlóképpen vélekedett felszólalásában Benedekfi Dávid, helyi RMDSZ-elnök, aki a Maros megyei tömbvidékről került kamaszként Lupényba. Megszerette a szórványt, évtizedek óta a magyarság összefogásáért és megmaradásáért munkálkodik, noha 1989 előtt a Securitate még keményen üldözte ezért. Felnőtt élete, gyötrelmei és örömei a szórványhoz fűződnek, nem is tudná elképzelni életét a szórványra jellemző összetartás és egymással való törődés nélkül, noha a rendszerváltás után Budapesten is megfordult egy ideig, s székely léte ellenére képtelen egyetérteni a túlságosan csak saját autonómiájukkal törődő, s a szórványt figyelmen kívül hagyó székely honfitársaival. „Lupény Hunyad megye és a szórvány példaképe, az 1000 éves határ tövében a magyarság származási hely és vallási felekezettől függetlenül összefog, és jövőt épít”, hangsúlyozta az RMDSZ-elnök.
Ökumenikus jellegéből kifolyólag, az ünnepség végén a magyar baptistáké volt a szó, a verseket és énekeket ők adták elő, majd az egybegyűltek egy emberként énekelték el nemzeti imánkat.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Magunkra maradtunk tankönyvgondjainkkal?
Érthetetlenséget kelt az új tankönyvekre vonatkozó metodológia, amely az oktatási tárca honlapján jelent meg. A dokumentum, amelyen nincs rajta a tanügyminiszter aláírása, többek közt azt írja elő, hogy ezentúl a tankönyveket csak románul lehet megírni. „Kivételt csak a nemzeti kisebbségek anyanyelv és irodalom, az illető kisebbség történelme és a zenekönyve képez” – fogalmaz a dokumentum.
Király András RMDSZ-es oktatásügyi államtitkár lapunknak elmondta: értetlenül áll a közzétett dokumentum előtt, a tárcánál senki sem egyeztetett vele erről. Biztosított: államtitkárként soha nem írna alá egy ilyen tartalmú iratot.
– Remus Pricopie tanügyminiszternek már elmondtam álláspontomat, miszerint tarthatatlan, hogy a nemzeti kisebbségek esetében ne lehessen a tanrend figyelembe vételével önálló tankönyvet írni, ilyenformán a magyar gyermekek is csak románból lefordított tankönyvekből tanulhatnának. A baj az, hogy a romániai magyarságon kívül a többi nemzeti kisebbség nem tart igényt az anyanyelven írott tankönyvekre, ezért mi, magyarok, magunkra maradtunk tankönyvgondjainkkal. Mindezek ellenére bízom abban, hogy a miniszter betartja a szavát, és módosítja a módszertant oly módon, hogy a kifogásolt cikkelyt törlik, lehetővé téve, hogy a romániai magyar gyerekek ne csak lefordított tankönyvekből tanulhassanak. Államtitkárként nem érthetek egyet egy ilyen dokumentummal – összegzett az államtitkár.
Király András elmondta azt is: csak az új általános tantervek kidolgozása, illetve elfogadása után valósulhat meg az az elképzelés, hogy a romániai nemzeti kisebbségek ötödik osztálytól a többségiektől eltérő tankönyv és tanrend szerint, idegen nyelvként tanulják az állam nyelvét, és ebből a tananyagból vizsgázzanak, érettségizzenek. Az új általános tantervek elfogadását 2015–2016-ra ígéri a tanügyminisztérium – tudtuk meg.
Szabadság (Kolozsvár)

Turisztikai információs központ – csak románul
Az Erdélyi Néprajzi Múzeum földszintjén tegnap megnyitották Kolozs megye turisztikai információs és népszerűsítő központját. Rodica Gogonea projektmenedzser a sajtónak elmondta, hogy a 450 ezer lejes beruházásból 315 ezret az EU finanszírozott. A cél: jobban kihasználni Kolozs megye idegenforgalmi nevezetességeit, a sokrétű látnivalók kínálatával eredményesebben „értékesíteni” a megyét. Az eseményen megjelent Horea Uioreanu és Vákár István, a megyei önkormányzat elnöke, illetve alelnöke is; előbbi megígérte, hogy az új központot megpróbálják más adatforrásokhoz kapcsolni, mert szükség van az Erdély-imázs megváltoztatására. A múzeum igazgatója, Tudor Sălăgean azt emelte ki, hogy intézménye és a turizmust propagáló helyiség összekapcsolása az országban premierszámba megy, miközben más államokban már bevált szokás.
Az új létesítmény ingyenesen szolgálja ki az érdeklődőket szórólapjaival, a honlapján (www.cniptcluj.ro) közzétett információkkal; órarendje megegyezik a néprajzi múzeuméval. A megnyitón Vákár István lapunknak elmondta: „Ez a kezdet jó, a gyerek megszületett, de még pucér. Fel kell öltöztetni. Figyelembe kell venni, hogy megyénkben a legtöbb turista magyar, ezért minimális kötelesség, hogy legyen a központban egy magyarul beszélő alkalmazott, hogy magyar és más nyelvű szórólapot is kínáljanak, hogy a honlap ne csak román nyelvű legyen. A legtöbb faluban az infrastrukturális fejlesztés keretében épülnek ilyen turisztikai pontok, amelyeknek az adatait ide, a megyeszékhelyre kell összegyűjteni” – tette hozzá
Szabadság (Kolozsvár)

Évforduló – Az omladozó sajtóháztól a „sárgáig”
Húszéves a kolozsvári magyar újságíróképzés
FOLYTATÁS LAPUNK NOVEMBER 16-AI SZÁMÁBÓL
Szakembereket egy félig béna sajtórendszernek?
Csakhogy hiába oktatnánk korszerű értékszemlélettel, ha végzettjeinknek felemás, rosszul működő médiarendszerben kell állást keresniük, állást vállalniuk. Húsz évvel ezelőtt nagyon megszívleltük Mihai Coman professzornak, az 1989 után létesített bukaresti Média- és Kommunikációtudományi Kar dékánjának a szavait, amelyeket Rostás Zoltán bukaresti szociológiaprofesszor rögzített: „Az egyetem feladata nem az, hogy zsenit neveljen. Az egyetem szakembert képez. A mi karunk a mass-media intézményei számára készít fel szakembereket. Persze, az is igaz, hogy a román mass-media még nem igazi intézmény, még nem gazdasági törvények szabályozzák működését, még nincs intézményi öntudata. De az is igaz, hogy egy félig béna sajtórendszer számára mi nem oktathatunk. Mi egy majdan normalizálódó sajtó szakembereit készítjük fel.” (A Hét, 1993. 31.). Ez a sajtórendszer, mint tudjuk, azóta sem normalizálódott. Ami korántsem jogosítja fel az újságíróképzés szakembereit, a mai médiakutatókat, hogy felhagyjanak a „béna rendszer” kritikai ostromával, hogy ne éljenek a „hatalom nélküliek hatalmával”.
Ha kezdetben Mihai Coman professzor betájolására és intézményszervezési tapasztalataira figyeltünk, később a szegedi kollégáinkét sem kerülhettük meg. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán ugyancsak az 1993/94-es tanévtől indult média- és kommunikáció-tudományi szakirány Róka Jolán és Szajbély Mihály professzorok vezetésével. Kezdettől jó kapcsolatokat alakítottunk ki velük. Regionális igényeknek igyekeztek megfelelni ők is, mi is. Az alaptantárgyak is ugyanazok voltak: az általános elméleti stúdiumokkal – médiafilozófia, sajtó- és médiatörténet, kommunikáció-elmélet, szociológia, tömeglélektan, jeltudomány stb. – egyenlő arányban szerepeltek a gyakorlati tárgyak (sajtóműfajok, számítógépes szövegszerkesztés, médiaírás). Legfennebb a tantárgyak évenkénti elosztásában voltak eltérések.
Spectator Sajtóháztól a Zápolya utcáig
Amikor beindítottuk az egyetemi szintű újságíróképzést, a MÚRE vezetőségével egy olyan – civil társadalmi összefogással építendő – kolozsvári sajtóház tető alá hozásában reménykedtünk, amelyik helyet biztosíthat valamennyi kolozsvári magyar szerkesztőségnek, rádió- és tévéstúdiónak, magának a magyar újságíró-egyesületnek, az újságíróképzésnek és a médiakutatásnak egyaránt. Az alapítványi pénzekből megvásárolt Rákóczi úti telekre tervezett ötszintes épületnek végül is csak a mérnöki rajza készült el. De a telken lévő – már akkor renoválásra szoruló – épületben 1993 októberében elkezdhettük az oktatást, majd a szakkönyvtár kialakítását. A bútorzatot egy bécsi alapítvány küldte, írógépekkel és fénymásolóval az Erdélyi Református Egyházkerület püspöksége látott el. A Magyar Televíziótól vágógépet kaptunk, egyébként pedig pályázatok révén szereztük be a televíziós képzéshez szükséges műszaki eszközöket. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett Tárkányi János, a BBTE Színház- és Filmművészeti Karának tanszékünkön frissen doktorált tanársegéde vállalta a műhelygyakorlatok irányítását. Az önellátásban odáig jutottunk, hogy a Szabadságban megjelent apróhirdetésünk nyomán jólelkű kolozsváriaktól ágyakat és ágyneműt kaptunk, és így három-négy rászoruló hallgatónak tudtunk szállást biztosítani. Aminek az volt a fölöttébb nagy haszna, hogy „a bentlakók” télvíz idején befűtöttek, eltakarították a havat, könyvtárszolgálatot vállaltak.
A két világháború közötti időszak legjelentősebb magyar publicistájáról, az akkori újságíró-egyesület élén álló Spectatorról (Krenner Miklósról) elnevezett Sajtóház egy évtizedig szolgálta célkitűzéseinket. Addigra az épület állaga annyira megromlott, hogy ki kellett költöznünk belőle. Fél évig az Apáczai-líceum fogadott be. A Politikatudományi és Közigazgatási Kar új székhelyének és modern épületszárnyának a berendezése után már mi is a Zápolya utca végén folytathattuk a munkánkat. Ahol már jól felszerelt, korszerű eszközökkel ellátott stúdió (súgógép, normál felsőkategóriás-, négy középkategóriás és öt amatőrkamera, lámpapark, valamint fejlesztés alatt lévő műszaki vezérlő) várta pénteki napokon hallgatóinkat, terepgyakorlatokon viszont a Xantus Gábor rendező-operatőr segítségével korábban beszerzett műszaki felszereléssel szerezhettek szakmai tapasztalatokat. A közbeeső epizódokról csak annyit: első dékáni működésem idején az 1999/2000-es tanévben Xantus Gábor elképzelései szerint rádiós és tévés műhelyt alakítottunk ki a Piarista rendház („Echinox”-épület) 60-as és 61-es szobájában, mindhárom tagozat számára. Nem sokáig vehettük igénybe. Nem tudni, hogy milyen megfontolásból, az egyetem akkori vezetősége úgy döntött, hogy a Gerilla Rádió rendelkezésére bocsátja az oktatóstúdiót.
Tanulmányút, amikor Budapest még „messze” volt
Fontos része volt az újságíróképzésnek a kéthetes budapesti tanulmányutak megszervezése 1997-től kezdődően. Ezekről egy-két résztvevő minden évben beszámolt a Campus hasábjain. A Minerva Ház archívumában elhelyezett dokumentumok mind a pályázatok szövegét, mind az elszámolások beszámolóit és számláit őrzik. Az 1997. november 12-én megfogalmazott egyik pályázat szerint a tanulmányi út célja „a) a kolozsvári egyetem végzős újságíró szakos hallgatói ismerjék meg a magyar sajtó szerkezetét, működési alapelveit, intézményeit, meghatározó műhelyeit; b) szakdolgozatuk elméleti megalapozása és dokumentációjuk kiegészítése céljából az Országos Szécheényi Könyvtárban, a MÚOSZ könyvtárában, a Parlamenti Könyvtárban, az Eötvös Collegium könyvtárában stb. végezhessenek kutatásokat. Elképzeléseink szerint délelőttönként intézményeket, szerkesztőségeket keresünk fel, a délutánokat könyvtárakban töltjük. Szeretnénk felkeresni a Független Média Központot, a MÚOSZ-t, a Bálint György Újságíró Iskolát, a Magyar Írószövetséget, az Anyanyelvi Konferenciát, a Népszabadság, a Magyar Nemzet, az Európai Utas, a Kortárs, a Magyar Napló szerkesztőségét, az MTI-t, a Duna Tévét, a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő Kommunikációs Intézetet.” Az 1998. március 12-én kelt beszámolóból az derül ki, hogy a tanulmányút minden tervezett állomásán elidőztünk, és „bárhol jártunk, vendéglátóink figyelmét nem kerülte el: hallgatóink fontos kérdéseket tettek fel számukra; szakmai rátermettségüket éppen azzal bizonyították, hogy tudnak kérdezni.”
Ezeknek a kapcsolatoknak ma is hasznát vesszük, igaz, jóval kisebb anyagi támogatottsággal. Merthogy honnan is kértem én támogatást 1996. november végétől kezdve? A MÚOSZ-tól, az Illyés Alapítványtól, az Anyanyelvi Konferenciától, a Magyar Oktatási Minisztériumtól, a Határon Túli Magyarok Titkárságától, a Népszabadságtól, a Schola Rivulina Alapítványtól. Az így elnyert – jóval egymillió forint fölötti összegek – nagyjából fedezték (az utazás kivételével természetesen) a budapesti tanulmányutak minden költségét, a BKV-bérleteket és a színházjegyeket is beleértve. A Magyar Oktatási Minisztériumnak köszönhető, hogy hallgatóink számos évben a Márton Áron Szakkollégiumban lakhattak, illetve a Budapest Média Intézetben fejleszthették rádiós és tévés alapképzettségüket. Amelyekről az egyetemi tanévzárókon sem restelltek (olykor) önironikus videoklipeket bemutatni.
FOLYTATJUK
Cseke Péter
Szabadság (Kolozsvár)