Sanyarú a romániai szellemi fogyatékosok sorsa
Sanyarú a romániai intézetekbe került szellemi fogyatékosok vagy pszichiátriai problémákkal küszködők sorsa. Nem kormányzati szervezetek kimutatása szerint a betegeket valóságos kínzásnak vetik alá a szakosított intézményekben, a beutaltak legalább 65 százaléka életét veszíti.
51 ellenőrzés – súlyos problémák
Szociális felügyelők idén június 20-a és július 5-e között 51 alkalommal látogattak el pszichiátriai központokba. Megállapításuk szerint a Munkaügyi Minisztérium alárendeltségébe tartozó ilyen jellegű intézetekben a gondozottakkal való bánásmód rengeteg kívánnivalót hagy maga után.
Az 51 látogatás alkalmával tapasztaltak szerint a gondozottak igen rosszul tápláltak, gyógyszerezésükben is sok a hiányosság, a személyzet pedig nem megfelelően felkészült és szakképzettségük sem üti meg a kívánatos szintet. Vannak intézetek, ahol a szükséges személyzet alig kétharmada dolgozik, másutt viszont 110 százalékkal is túllépik a keretet.
Az ellenőrzések során három intézetet is találtak, amelyek egészségügyi engedély nélkül tevékenykedtek. Egyik közülük Ilfov megyében működött – az ellenőrök teljesen érthetetlennek találták, hogy az egymillió eurós támogatásban részesült kórház miként működhet egészségügyi jóváhagyás nélkül –, kettőt pedig Bukarestben fedeztek fel. A három intézet egyikében sem vezettek pontos nyilvántartást a betegekről, nem léteztek betegekre kiszabott, egyéni gyógymódok
Sanyarú a romániai intézetekbe került szellemi fogyatékosok vagy pszichiátriai problémákkal küszködők sorsa. Nem kormányzati szervezetek kimutatása szerint a betegeket valóságos kínzásnak vetik alá a szakosított intézményekben, a beutaltak legalább 65 százaléka életét veszíti.
Egyébként mind az 51 meglátogatott intézetben súlyos problémákat találtak.
A pszichiátriai központokban kezelt gyermekek esetében súlyos gondot jelent az, hogy a 18 éven felüli gyermekekkel már nem törődik jóformán senki. Az intézeti gyermekek törvényes képviselői a megyei tanácsok, akik egyben hitelutalványozók is, így tehát ilyen vonatkozásban érdekellentétet is fennáll.
35 ezer személy
Jelenleg Romániában több mint 35 ezer személyt ápolnak a pszichiátriai intézetekben. Civil szervezetek szerint az államnak haladéktalanul fel kell lépnie az ellenük alkalmazott bánásmóddal szemben.
Mindennek alapján a Jogi Erőforrásügyi Központ máris azt szeretné, ha az állami illetékesek mellett a civil társadalomi szervek is rendszeresen és szúrópróbaszerűen ellenőrizhetnék ezeket az intézeteket. A kérés jogos, hiszen Románia már régebben ratifikálta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fogyatékos személyek jogait védelmező konvencióját, amelynek romániai alkalmazása tulajdonképpen még várat magára. Tíz esztendő alatt ugyanis mindössze 200 szúrópróba látogatásra került sor a Jogi Erőforrásügyi Központ illetékeseinek részéről.
A központ megállapításai szerint a beutaltak az 1970-es évek bánásmódjában részesülnek, amikor a betegek csupán gyógyszeres ellátást kaptak. Jelenleg viszont feltétlenül el kell ismerni és be kell tartani a beutaltak emberi jogait – jelentette ki a Jogi Erőforrásügyi Központ ügyvezető igazgatója, Georgiana Iorgulescu. Véleménye szerint mielőbb meg kell állapítani azt is, hogy milyen állami hatóság vagy szerv felelős az ENSZ-konvenció romániai tiszteletben tartásáért, kinek a hatáskörébe tartozik az intézetekben zajló tevékenység monitorizálása, a nem kormányzati szervezetek számára pedig rendszeresíteni kell az ellenőrzés lehetőségét, ezeknek az intézeteknek ugyanis komoly tapasztalataik vannak ezen a területen.
Véget kell vetni annak a gyakorlatnak is, hogy személyeket akaratuk ellenére helyeznek el pszichiátriai intézetekben, ennek ugyanis drámai hatásai lehetnek az érintettekre.
Minisztériumi vélemény
A kérdésben megszólalt a munkaügyi minisztérium államtitkára, Codrin Scutaru, aki maga is sürgette, hogy a civilek minél nagyobb mértékben vegyék ki részüket az ellenőrzésből, az intézetek tevékenységének irányításából. Az államnak ugyanis nincsenek megfelelő forrásai a mozgássérülteket, illetve pszichiátriai betegségekben szenvedőket ápoló intézetek tevékenységének fenntartására, megfelelően képzett személyzete sincs. Codrin Scutaru nem tartja kizártnak, hogy jövő évtől a munkaügyi minisztérium és a nem kormányzati szervezetek szakemberei közösen hajtsanak végre szúrópróbaszerű ellenőrzéseket, mindenekelőtt a pszichiátriai intézetekben.
Központok helyett gondoskodó személyek
A munkaügyi tárca egyébként a jövőben arra törekszik, hogy az általánossá váló európai gyakorlatnak megfelelően a pszichiátriai betegségben szenvedő gyermekeket és felnőtteket ne központokban ápolják, hanem olyan személyek környezetébe helyezzék el, akiktől megfelelő segítséget és egyben gondoskodást is kaphatnak.
Egyébként mind az 51 meglátogatott intézetben súlyos problémákat találtak.
A pszichiátriai központokban kezelt gyermekek esetében súlyos gondot jelent az, hogy a 18 éven felüli gyermekekkel már nem törődik jóformán senki. Az intézeti gyermekek törvényes képviselői a megyei tanácsok, akik egyben hitelutalványozók is, így tehát ilyen vonatkozásban érdekellentétet is fennáll.
Bogdán Tibor
Maszol.ro

Olosz Levente
A ZSIDÓK KIÁRUSÍTÁSA
"Olaj, zsidók és németek a mi legfontosabb export árucikkeink"
Bár a romániai zsidók kiárusítása már az ötvenes években elkezdődött, Ceaușescu volt a fő haszonélvező: 1968 és 1989 között 40 577 zsidót adott el Izraelnek 112.498.800 dollárért.
Miután a kelet-közép-európai országokban a kommunista rendszerek teljesen megvetették a lábukat, az addig a hatalomátvételben nagy szerepet játszott zsidóság jelentősége megszűnt. A szocialista országokban a Szovjetunió vezetésével és iránymutatásával hatalmas antiszemita hullám vette kezdetét, amely 1953-ban érte el a csúcspontját. Romániában is végigsöpört a tisztogatási hullám, hosszabb ideig szabaddá tették a kivándorlást. Annak ellenére, hogy szerettek volna a teherré vált zsidóságtól megszabadulni, nem tudták szakértelmüket nélkülözni az ország gazdasági ágazataiban.
1953-tól teljesen beszüntették a zsidók kivándorlását.
1958-ban a Szovjetunió kivonta csapatait Romániából, így mindinkább lazult a szovjet nyomás az országon. A csapatkivonás után Románia kifejezte hajlandóságát a kereskedelmi kapcsolatok újjáélesztésére a nyugati országokkal. Mivel a nyugati országok szkeptikusak voltak, Románia jó szándéka jeléül ismét megkönnyítette a zsidók kivándorlását.
A kivándorlás lehetősége izgalomba hozta a romániai zsidóságot. Az ország elhagyásához szükséges iratokat kiadó intézmények előtt több kilométeres sorok alakultak ki. Azokat, akik a kiutazási dokumentumokat kérték, elbocsátották munkahelyükről, a diákokat pedig kizárták az egyetemről. A kiutazási kérelmek elérték a 100 ezres számot. A román diplomácia azonban nem várt nehézségekbe ütközött. Az arab országok heves tiltakozásba kezdtek amiatt, hogy Románia katonákat küld Izraelnek. Románia, engedve az arab nyomásnak, 1959-ben visszavonta a kivándorlás engedélyezését, a kiadott engedélyeket semmisnek nyilvánította, és újbóli letartóztatásokat hajtott végre a cionista vezetés soraiban.
A román külügyminiszter, Ion Gheorghe Maurer azzal a kéréssel fordult az izraeli kormányhoz, hogy tiltsa meg az izraeli sajtónak, hogy tudósítson a romániai bevándorlókról, és ne szivárogtasson ki információkat az arab országoknak. Az izraeli kormány beleegyezett a feltételekbe, és megtette a szükséges intézkedéseket. Ettől kezdve a romániai emigránsok kérdése tabutémának számított az izraeli sajtóban. A Kneszet egy speciális törvényt fogadott el, amely bűncselekménynek minősítette az Alijára való vonatkoztatást. Az új emigrációs törvény neve „sha-sha alyah” „Csit-csit alija” volt. Az amerikai diplomácia kikötötte, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat a két ország között csak akkor újítják fel, ha Romániai szabaddá teszi a kivándorlást a zsidók számára.
Románia és Izrael olyan megoldást keresett, amivel feltűnés nélkül le tudták bonyolítani a zsidók kivándorlását. Végül Henry Jacober személyében megtalálták a megfelelő embert az ügylet lebonyolítására. Jacober 1961-ben kezdte el tevékenységét, amely során zsidókat váltott ki Romániából az Izraelben élő rokonaik kérésére.
A személyek ára 4000 és 6000 dollár között változott.
Az izraeli titkosszolgálat is felfigyelt Jacober működésére. Először nagyon zavarta őket a ténykedése, de Shaike Dan (az izraeli titkosszolgálat Romániába kihelyezett főnöke) találkozott Jacoberrel, és meglátta a benne rejlő lehetőséget. Miután Ben Gurion 1961-ben megadta a felhatalmazást, Dan nekikezdhetett a munkának. Jacobert utasította, hogy találkozzon Gheorghe Marcuval, a DGIE (Direcţia Generală de Informaţii Externe) vezetőjével. Jacober elmondta, hogy az izraeli titkosszolgálat az ő közvetítésével szeretne egy általuk megegyezett összeget fizetni minden egyes zsidóért, akit a román hatóságok emigrálni engednek. Románia először visszautasította az ajánlatot, mivel provokációt sejtett a háttérben. Jacober ekkor arra tett javaslatot, hogy 500 zsidó emigrálásáért cserébe egy csirkefarmot épít Romániában.
Dej jóváhagyta, mint egyedi alkalmi üzletet. A farm elnyerte Dej tetszését, és még továbbiakat rendelt ugyanezért az „árért.” 1960 közepére a Belügyminisztérium rendelkezett a legnagyobb csirke-, malac- és más típusú farmmal az országban. A farmok által termelt javakat diplomáciai fedezet alatt, Jacober segítségével nyugatra exportálták. Az ezekből származó jövedelem elérte az évi 8-10 millió dollárt. A farmok létrejöttében játszott izraeli szerepről csak pár ember tudott.
1958 és 1965 között Romániából 107 540 zsidó emigrált Izraelbe.
Évente átlagosan 13 000. Ekkor azonban két fontos eseményre került sor. 1965 márciusában hatalomra került Nicolae Ceaușescu, 1967-ben pedig sor került a hatnapos háborúra, amely után Románia egyedüliként a kelet-európai szocialista államok között, nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Miután Ceaușescu tudomást szerzett a Jacober ügyről, leállította a további kivándorlást, a titkos üzlet miatt kirúgta Marcut, és a belügyminisztert is kommunista-ellenes tevékenységgel vádolta meg.
Két évvel később Ceaușescu már maga vetette fel az ötletet,
hogy tovább kell folytatni a „kereskedést”. Visszahelyezték hivatalába Marcut, aki újból felvette a kapcsolatot Jacoberrel. Ekkor szorosabbá vált a kapcsolat a DGIE és a Moszad között. Marcu és Dan között több találkozásra is sor került, ahol már a zsidókért fizetendő összegről tárgyaltak. Ceaușescu kifejtette, hogy le kell állni az őskori cserekereskedelemmel, és új kereskedelmi formában kell az ügyet lebonyolítani. A zsidókért cserébe amerikai dollárt akart kapni. Kikötötte, hogy Izrael minden egyes zsidóért meghatározott összeget kellett fizessen. Az összeg nagysága a zsidók korától, iskolai végzettségétől, mesterségétől és családi státuszától függött. Fenntartotta a tárgyalások titkosságát, az új meggyezésből eltávolította a DGIE-t, és a Világkereskedelmi Intézet álcája alatt futtatta az üzletet.
1969-ben létrejött az egyezmény Dan és Marcu között, amely 3 évre szólt. A megállapodás szerint 1971-ig összesen 40 000 zsidó emigrációját hagyják jóvá. Ezek között 10% egyetemi diplomával rendelkező, 10% képzett technikus és munkás, és 2% egyetemi hallgató. A tárgyalások sarkalatos pontját a zsidók szállítása jelentette, mivel a románok saját légitársaságukkal akarták, teljes áron szállíttatni őket. Végül lecsökkentették az árat, de a jegyért még mindig az izraeliek kellett fizessenek.
Az első 3 éves szerződést Románia nem tartotta be,
a megígért szám felét sem engedte kivándorolni. Ennek ellenére tovább folytatták az tárgyalásokat, az egyezményeket ezután minden 5 évben megújították. Románia a kivándorolni készülők között kémeket toborzott, Izraelbe érkezésük után ezek Bukarestnek jelentettek. 1969-1970 között 250 ilyen informátorral rendelkezett a romániai titkosszolgálat. Az egyiket, Francisc (Efraim) Samuel volt szekus ezredest elfogták az izraeliek, de miután Ceaușescu azzal fenyegetőzött, hogy leállítja a zsidók kivándorlását, a foglyot elengedték.
Romániának lavíroznia kellett Izrael és az arab államok között. Annak ellenére, hogy Románia Izraellel fejlesztette a diplomáciai kapcsolatait, Ceaușescu több arab országgal is jó kapcsolatot tartott fent. Az 1970-es évek végére az izraeli-román kapcsolatok megromlottak, de ez nem volt kihatással a gazdasági, „kereskedelmi” kapcsolatokra.
Az izraeli kormány nemcsak pénzben fejezte ki háláját a romániai zsidókért. Sokkal több árut importált Romániából, mint amennyire szüksége lett volna. Többször utasítottak izraeli cégeket arra, hogy a speciális kapcsolatok fenntartása érdekében Romániából szerezzék be áruikat, még akkor is, ha az üzlet nem termelt profitot a cégnek. Ezen felül több kölcsönszerződést is kötött a két ország. 1970-ben Izrael 7 milliós, kamat nélküli kölcsönt nyújtott Romániának.
A legérdekesebb a történetben a zsidókért fizetett pénz mennyisége, amely nem nagy meglepetésre Ceaușescu magánszámláján landolt.
1978-ban az egy főre kifizetett összeg 2000 és 50 000 dollár között változott. A kifizetések üzleti találkozóként zajlottak le, általában valamelyik nyugati ország fővárosában. Marcu vitte a listát, amelyen azok a zsidók szerepeltek, akik megkapták az engedélyt a kivándorlásra, Dan és az izraeli titkosszolgálat emberei pedig pénzzel teli bőröndökkel érkeztek a megbeszélt helyre, és bonyolították le a cserét.
Annak ellenére, hogy általában Izrael személyenként 2000 dollárt fizetett, egyes különleges esetekben a román hatóságok csillagászati összegeket követeltek. Így volt ez Lazar Derera esetében, akit a román hatóságok szabotázs vádjával ítéltek el. Jacobernek 1972-ben sikerült negyed millió dollárért kivásárolnia őt. 1983-ban az ár körüli tárgyalások elmérgesedtek. Ceaușescu kijelentette, hogy
Izraelnek meg kell fizetnie a zsidók oktatási költségét is.
A DIE (Direcția de Informații Externe, a volt DGIE) a tárgyalások folyamán 9 500 dollárt követelt minden egyes zsidóért, és 15 500-at azokért, akik egyetemi diplomával rendelkeztek. A román vezetést nagyon bosszantotta az, hogy Izrael visszautasította a fizetést a kisgyerekekért és az öregekért.
A DGIE/DIE nagyban hozzájárult a román gazdaság fenntartásához. Amellett, hogy parancsot kapott a zsidók kiárusítására, anyagi érdekek is közrejátszottak az üzletben, mivel a szerzett pénz 80%-át kellett csak átadja a kincstárnak, a többit megtarthatta.
1970-ben Ceaușescu és Ion Stănescu (a Szekuritáté vezetője) utasította a DIE-t, hogy kezdje el a Peregrinii akciót. A program célja az volt, hogy bármely román állampolgár, aki el akarja hagyni az országot, megválthatja az engedélyt. Az összeg 826 lejtől 10 000 lejig váltakozott. 1973-ban bezárták a programot, mivel nagyon sok szekus tiszt tett szert kisebb vagyonra, elvonva a párttitkár elől a piszkos bevételt. Egy durva becslés szerint
1968 és 1989 között Ceaușescu 40 577 zsidót adott el Izraelnek 112.498.800 dollárért, kezdetben 2000, később 3300 dollárért per személy. A zsidók eladása következtében a romániai zsidók létszáma 1988-ra 23 000-re csökkent. 1989-ben Ceaușescu jóváhagyta, hogy vegyes házasságban élő egyéneket is el lehessen engedni, csak hogy teljesíteni tudják a megígért kvótákat.
Egy másik fontos eseményben is közrejátszott a Románia és Izrael közötti emberkereskedelem. Az 1960-as évektől Románia kezdett eltávolodni a Szovjetuniótól, és egyre jobb kapcsolat alakított ki az Amerikai Egyesült Államokkal. Nixon 1969-ben Bukarestbe látogatott. Ez volt az első látogatás, amelyet egy amerikai elnök kommunista országba tett. Romániai azért kardoskodott, hogy elnyerje a „Most Favored Nation” címet (Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt), amit 1972-ben meg is szerzett. Romániának lavíroznia kellett Izrael és az arab államok között. Annak ellenére, hogy Románia Izraellel fejlesztette a diplomáciai kapcsolatait, Ceaușescu több arab országgal is jó kapcsolatot tartott fent. Az 1970-es évek végére az izraeli-román kapcsolatok megromlottak, de ez nem volt kihatással a gazdasági, „kereskedelmi” kapcsolatokra. A státusz fenntartása érdekében Romániai utasította a romániai zsidó szervezetek vezetőit és Izraelt, hogy vesse be befolyását a cél érdekében. Izrael először visszautasította a „felkérést,” de miután Ceaușescu azzal fenyegetődzött, hogy teljesen megszünteti az kivándorlást, végül is vonakodva beleegyezett. Az Amerikai Egyesült Államok 1988-ban visszavonta a státuszt Romániától, amihez az is hozzájárult, hogy tudomást szerzett az Izrael és Románia közti „kereskedelemről.”
A leírtak alapján mindenki eldöntheti, hogy ezt a XX. században mindenképpen egyedi üzletet – amely két ország kormányának tudtával és a titkosszolgálatainak részvételével történt – Románia erkölcsi és morális süllyedéseként vagy pedig ellenkezőleg, külpolitikai és titkosszolgálati bravúrként kell/lehet értékelni.
Transindex.ro

Szórvány Napjára készülve: a szórvány, a Székelyföld és a Partium együtt tudja elérni céljait
Az RMDSZ tizedik, nagyváradi kongresszusán hozott határozata értelmében, idén harmadik alkalommal ünnepeljük Erdélyben, november 15-én a Magyar Szórvány Napját. A központi rendezvénynek ebben az évben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont, szimbolikus a helyszínválasztás, hiszen erdélyi fejedelmünk megválasztásának 400. évfordulójára emlékezünk az idén – tájékoztatta Winkler Gyula EP-képviselő az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnökségét és önkormányzati képviselőit, akikkel szombaton Besztercén találkozott.
Három kiemelt témája lesz a Kelemen Hunor szövetségi elnök védnöksége alatt zajló rendezvénysorozatnak, mondta el Winkler Gyula, ezek közül a szórványoktatás az, amely Beszterce-Naszód megyében is kulcsfontosságú kérdés. Továbbá elemzik az Összetartozunk székely-szórvány együttműködést és bemutatják az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket program eredményeit. A székely-szórvány partnerség szerepét méltatva, az EP-képviselő politikai tájékoztatójában kitért arra is, hogy az RMDSZ számára fontos kezdeményezés körvonala- zódik a következő hetekben, ez a román kormány által felvállalt decentralizációs törvénytervezet, amelyet felelősségvállalással készül a parlament elé terjeszteni a kabinet.
„Az RMDSZ 11. kongresszusa idén világosan megfogalmazta azokat a feladatokat, amelyek a romániai magyar közösség előtt állnak a következő időszakban. Ezek a feladatok csak akkor valósíthatóak meg, ha a szórványközösségek a székelyföldi tömbben és a Partiumban élő magyar közösségekkel együtt szolidárisan lépnek fel a romániai, a kárpát-medencei és az európai politikai porondon. Együtt lehetünk csak sikeresek, a szórvány, a Székelyföld és a Partium szolidaritás hiányában külön-külön nem tudja elérni céljait" – fogalmazott Winkler Gyula. A decentralizáció megvalósítása és a centralizált nemzetállam lebontása, olyan célkitűzés, amely vezérfonalként köszön vissza az RMDSZ két évtizedes tevékenységében – emlékeztetett az EP-képviselő.
„Most várhatóan támogatni tudjuk a jelenlegi kormány decentralizációs törvénycsomagját, hogyha a kormányzati koalíció elfogadja javaslatainkat, amelyek a feladatok decentralizálása mellett a pénzügyi decentralizációt is szorgalmazzák. Ebben az esetben a decentralizációs törvénycsomag életbe lépése a valós önkormányzatiságot erősíti és hozzájárul a helyi közösségek önrendelkezésének biztosításához a Székelyföldön és a Partium jelentős részében. A szórványközösségek számára azonban a decentralizáció nem jelent előnyt, ezért fontos, hogy a 2005-ben, az akkori kormány által elfogadott kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitája véglegesítődjön és életbe lépjen a jogszabály. Ezáltal érvényesülhetnek a különböző körülmények között élő erdélyi magyar közösségek érdekei, így megtestesül az a közösségi akarat, amely az elmúlt időszakban a Székelyek nagy menetelésén vagy a régióátszervezés kapcsán tervezett helyi népszavazásokért gyűjtött aláírások révén nyilvánult meg" – mondta Winkler Gyula.
A megbeszélésen napirendre kerültek a jövő évi politikai kihívások, ennek kapcsán Winkler Gyula kiemelte, hogy az RMDSZ számára a legnagyobb kihívás az európai parlamenti választás. „Be kell bizonyítani, hogy az Európai Unióban élő, egyik legjelentősebb kisebbség nemzeti közösségként meg akarja őrizni erős európai parlamenti képviseletét" – hangsúlyozta. Az EP-választásokkal kapcsolatos kérdésekre válaszolva, megerősítette, hogy az európai szabályozások és a választási törvény értelmében minden uniós állampolgár csak egyszer élhet szavazati jogával, választhat, hogy az állandó vagy az ideiglenes lakhely szerinti országban adja voksát az európai parlamenti jelöltek listájára. „Az erdélyi magyar közösség érdeke, hogy az EP-választáson az állandó lakhelyükből származó jogosultság szerint gyakorolják szavazati jogukat, az RMDSZ jelöltjeire szavazzanak, hiszen csak így lehet biztosítani azt, hogy az erdélyi magyar közösséget erdélyi magyarok képviseljék az Európai Parlamentben" – hívta fel a figyelmet Winkler Gyula, aki szerint közösségünk államalkotó jellegét azáltal is bizonyíthatjuk, hogy Romániát nemcsak román politikusok, hanem erdélyi magyarok is képviselik Brüsszelben.
A romániai gazdasági helyzetről és a jövő évi költségvetésről beszélt szombaton délután a besztercei média képviselőinek Winkler Gyula, aki Décsei Attila megyei RMDSZ elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatót. Az EP-képviselő többek között annak veszélyére hívta fel az újságírók figyelmét, hogy a jövő évi állami költségvetést a választási év követelményeinek vetik alá, amelyek elsősorban szociális követelmények, és mellőzik a gazdaságélénkítő intézkedéseket, az infrastrukturális beruházások finanszírozását. „A következő évben a kormány olyan új adók és illetékek bevezetését tervezi, amelyek elsősorban a családokat és a kis- és közepes vállalkozókat sújtják. Ez egyértelműen téves út, az RMDSZ véleménye szerint a költségvetés jövedelmét nem a polgárokat és a vállalkozókat sújtó adóteherrel kell növelni, hanem az adócsalás visszaszorításával és a feketegazdaság csökkentésével" – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Az EP-képviselő szerint a költségvetési tervezetnek biztosítania kell a közigazgatási decentralizáció zavartalan megvalósítását, ezért növelni kell a helyi és a megyei önkormányzatok jövedelmét. „Az elemi logikának ellentmond az, ahogy a jelenlegi kormánykoalíció értelmezi az adórendszer hatékonyságát. Egy kirívó példa a mezőgazdasági adó, amely jelenleg a központi költségvetést gazdagítja annak ellenére, hogy begyűjtésével a helyi intézmények foglalkoznak. Az RMDSZ véleménye szerint a mezőgazdasági adóból származó bevételnek helyben kell maradnia és a helyi, illetve a megyei önkormányzat jövedelemforrását kell képeznie, nem pedig a Bukarestben központosított állami költségvetését" – mondta Winkler Gyula a besztercei sajtótájékoztatón.
RMDSZ közlemny
Erdély.ma

Kudarcba fulladt az RMDSZ referendumterve
Meghiúsulni látszanak azok a december nyolcadikára tervezett megyei népszavazások, amelyek által az RMDSZ a székelyföldi és a partiumi gazdasági fejlesztési régió kialakítása melletti közakaratot szerette volna felmutatni három székelyföldi és három partiumi megyében – ismerte el a hétvégén Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Kolozsváron, a Kulturális Autonómiatanács (KAT) szombati ülését követően.
A szövetség nem tudta tartani a korábban bejelentett ütemtervét. Kelemen Hunor hozzátette, Hargita és Kovászna megyében a megyei önkormányzatok jövő héten határoznak a népszavazás kiírásáról, de tudomásuk szerint ezeket a határozatokat megtámadják a prefektusok. Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar megye önkormányzatában nincs többsége az RMDSZ-nek. Az eddigi tárgyalások alapján pedig az körvonalazódik, hogy a román pártok képviselői nem fogják megszavazni a decemberi népszavazás kiírását.
Kelemen Hunor elmondta, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében arról folytatnak párbeszédet a román pártok helyi képviselőivel, hogy elvi határozatot hozzanak a népszavazás kiírásáról, és csak akkor rögzítsék a népszavazás dátumát, amikor az országos politika szintjén is aktuálissá válik a régióátszervezés. „Ezzel azokon a helyi román politikai vezetőkön is segítenénk, akik a négyszemközti beszélgetéseken támogatják a törekvéseinket, de nem mernek szembemenni pártjaik központi vezetésével” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az RMDSZ szeptember 26-án kezdte gyűjteni az aláírásokat a december 8-ára tervezett megyei népszavazások kiírására, a szövetségi elnök elmondása szerint ez idő alatt 170 ezren támogatták a kezdeményezést.
Autonómia-törvénytervezet februárban
Az RMDSZ egyébként december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt február elején nyújtja be a román parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. „December végéig befejezzük a műhelymunkát és közvitára bocsátjuk a dokumentumot. A közvitában más politikai szervezetek, civil szervezetek, egyházak, bárki kifejtheti az álláspontját. Szándékaink szerint a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején terjesztjük be a tervezetet a parlamentben” – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke a KAT előtt tartott politikai beszámolójában is kitért a törvényalkotás kérdésére. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem. „Sem Brüsszel, sem Moszkva, sem Washington sem Budapest nem fogja elhozni nekünk az autonómiát” – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években a román társadalom a nyelvi jogokat is hasonló határozottsággal utasította el, mint most az autonómiát, ám „bölcs és kiegyensúlyozott párbeszéddel” sikerült törvénybe iktattatni a nyelvi jogokat. Kelemen Hunor azt is megemlítette, hogy az RMDSZ ma azért is küzd, hogy ne vegye elő a parlament a hét évvel ezelőtt – még a Tăriceanu-kormány által beterjesztett – kisebbségi törvénytervezetet, melynek a kisebbségek kulturális autonómiáját kellene intézményesítenie. Félő ugyanis, hogy a parlamentben elakadt törvényt csak a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet nélkül lehetne elfogadtatni a törvényhozással.
Kelemen: lehet, hogy kormányra kerülünk
Az RMDSZ elnöke elmondta, elképzelhetőnek tartja hogy 2014 tavaszán szétesik a román kormánykoalíció, és a magyar szövetség kormányra lépésének a kérdése is felmerül. Kelemen Hunor szerint valamennyi lehetséges forgatókönyvvel számolni kell. Az is megtörténhet, hogy az RMDSZ az új helyzetben is ellenzékben marad, de az is, hogy kormányra lép, vagy a parlamentben támogat egy kisebbségi kormányzást.
Székelyt választották a KAT élére
A szombati ülésen egyébként Székely Istvánt, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkár-helyettesét választották meg a szövetség keretében működő Kulturális Autonómia Tanács elnökévé. Székely István eddig ideiglenes elnökként vezette a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek 2012 áprilisában létrejött döntéshozó fórumát. Egyedüli jelölt volt a tisztségre. A testület elfogadta működési szabályzatát, és határozott arról, hogy kidolgozza azokat a közép és hosszú távú szakpolitikai stratégiákat és megvalósítási terveket, amelyek az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén biztosítják a nemzeti identitás megőrzését és továbbadását, a magyar kultúra ápolását és fejlesztését. Székely István az ülés végén elmondta, e szakpolitikai stratégiáknak 2014 közepéig kell elkészülniük. „Úgy értékeltük, hogy a kulturális autonómia nemcsak azt a törvénytervezet jelenti, ami évek óta elakadt a parlamentben, hanem annak az átgondolását is, hogy ha sikerül elérnünk a magyar közösség kulturális autonómiáját, mit teszünk az oktatásban, a kultúrában, a tájékoztatásban” – mondta a KAT elnöke nyilatkozatában. Megjegyezte, a 25 éves szakpolitikai stratégiáknak tulajdonképpen arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy milyen feltételek között akar élni a magyar közösség Romániában.
Székely István úgy vélte, a kulturális autonómia törvénytervezetének és a szakpolitikai stratégiáknak együttesen kell kirajzolniuk az erdélyi magyarság jövőképét. A KAT elnöke szerint a jövőkép felvázolása mellett az autonómiatanácsnak arra a kérdésre is keresnie kell a választ, hogy a magyar közösség a jelenlegi - elsősorban önkormányzati - közigazgatási hatásköreivel milyen azonnali lépéseket tehet. Megállapította, hogy mind a szakpolitikák kidolgozásánál, mind az azonnali teendők meghatározásánál az erdélyi magyarság különböző rétegeinek az élethelyzetéből kell kiindulni. „Székelyföldön az önkormányzatok magyar intézményként tudják működtetni a nekik alárendelt intézményeket. A vegyesen lakott környezetben – ahol a magyarok beszámítható befolyással rendelkeznek az önkormányzatokban – a magyar közösség az etnikai arányának megfelelő személyzetet, programokat, és költségvetést kérhet. A szórványvidékeken, ahol az önkormányzatokban sincsen jelen a magyarság, a civil szervezetekre kell támaszkodni” – taglalta a különböző élethelyzetben lévő közösségeknek megfelelő célokat. A KAT elnöke szerint olyan programokat kell kidolgozni, amelyek a magyar közösség mindhárom élethelyzetben levő rétegére kiterjednek, és amelyek a magyar többségű önkormányzatok által finanszírozhatók.
SZNT-javaslatok az RMDSZ-tervezet kapcsán
Sajtónyilatkozatban közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy álláspontja szerint mi nem hiányozhat semmiképpen abból a törvénytervezetből, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a törvényhozásba. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett nyilatkozat szerint nem képezhetik vita tárgyát a Székelyföld határai. „A majdani autonóm régiónak a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből kell állnia” – nyomatékosította az autonómiáért küzdő tanács. Álláspontja szerint a Székelyföld határait a hozzá tartozó városokban és községekben megtartott népszavazásnak kell véglegesítenie. Az így meghatározott Székelyföldnek egyben önálló fejlesztési régiónak kell lennie. Az SZNT szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy a Székelyföldön a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kell minősíteni, a román nyelvvel azonos jogállást kell annak biztosítani. Az SZNT a székely székek megőrzését is sérthetetlen alapelvnek tekinti.
Álláspontja szerint a Székelyföld régiónak a művelődésen és az oktatáson túl megannyi területen kell jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kapnia. E területek közé sorolta többek között a közigazgatást, a közrend fenntartását, a regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelését, a műemlékvédelmet, a helyi adók és illetékek ügyét, a környezetvédelem, a területrendezés, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és a tömegtájékoztatás kérdését is. Elengedhetetlennek tekinti ugyanakkor, hogy a Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. Az SZNT-elnök hozzátette, korábban az RMDSZ több vezetője biztosította arról, hogy a Székely Nemzeti Tanács szakértőit is bevonják a törvénytervezet megalkotási folyamatába, egyelőre azonban nem keresték ez ügyben velük a kapcsolatot.
Székelyhon.ro

A kormányba lépés feltétele csak az autonómia lehet
A nagy menetelés és ennek megszervezése kapcsán kialakult laza összefogás után arra gondolhatott az erdélyi magyar közösség, hogy az RMDSZ tanult valamit az elmúlt több mint húsz esztendő nem teljesen hozadék nélküli, de mégsem megnyugtató eredményeket felmutatható munkájából, s most végre ismét ellenzékben levonta a következtetést, hogy az autonómiáért való sikeres küzdelem érdekében, egy ideig legalábbis, le kell mondania a kormányban való részvételről vagy annak parlamenti támogatásáról, és egyfajta magyar–magyar összefogást és tárgya- lási platformot teremtve a civilekkel, egyházakkal, az SZNT-vel, az MPP-vel és az EMNP-vel az 1992 óta programjába foglalt háromlépcsős autonómia megvalósítására kell fordítania szervezőképességét, erejét és megmaradt tekintélyét.
A Kulturális Autonómia Tanács szombati ülése ellenben mintha ezt az illúziót akarta volna szétzilálni. Miközben elhatározták, hogy december végéig az RMDSZ közvitára bocsátja Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét (modellnek a dél-tiroli autonómiát tekintve), az ülés után megjelent közleményekből kitetszik: futó homokra épül az RMDSZ eddig eltökéltnek tűnő nekiveselkedése. Kelemen Hunor autonómiastatútum-készítő nekirugaszkodása után azonnal azt is kielemezte, 2014-ben minden esély megvan arra, hogy a jelenlegi kétharmados koalíció felbomoljon, s az RMDSZ belépjen a kormányba, vagy a parlamentből támogassa Pontáékat. Szívük szerint tehát ott loholnának a szocdemek oldalán, akik, lehet, jószolgálataiért oda-odadobnának egy-egy koncot, de annak a küzdelemnek, melyet az erdélyi magyarság szórványban és tömbben egyaránt elvár, nem kívánnak részesei maradni. Vagy elvárnák, hogy majdan kormányellenes tüntetéseket szervezzenek őellenük?
Mikor nemzeti közösségünk vészesen fogy, mikor az ország gazdasági teljesítménye inkább stagnálást mutat, mint fejlődést, mikor egy olyan kormány vezeti az országot, mely Székelyföldet, az Ér-melléket, s főként a szórványt a régiósítással fel akarja zabálni, lehangoló, hogy az a szövetség, mely jószerével egyedül maradt az erdélyi magyar politikai palettán, nem venné észre, hogy a magyar közösség az autonómiák megvalósítását tekinti legfontosabb céljának. S azt sem, ha fél vagy egy év múlva lecsatlakoznak csicskásként a szocdemek mellé, kik még létünket is megkérdőjelezik, olyan válsághelyzetbe sodorhatják az erdélyi magyarságot, mely nemcsak az ő sorsukat pecsételi meg az elkövetkező választáson, hanem valamennyiünkét. Így az autonómiastatútum belterjes kidolgozása korábbi látványpolitizálásuk mai ékes példájává válik.
Egyébként egyetérthetünk a szövetség kormányba igyekvésével – de csak, ha annak az autonómia a feltétele. Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Verespatak – Kovács Csongor szerint nem lehet megnyugodni –
Elutasította a román parlament verespataki különbizottsága azt a törvénytervezetet, amely elősegítette volna az aranybánya-beruházást.
A Verespatak-törvénytervezet elutasítását javasolta a bányaprojekt közvitáját lefolytató parlamenti különbizottság. Augusztusban a román kormány terjesztett a parlament elé a ciántechnológiás beruházást támogató törvénytervezetet, amely ellen azóta is folyamatosan tüntetnek a környezetvédők. A tervezet a koalíciós pártok között is feszültséget szült, miután a liberálisok kihátráltak a szociáldemokraták által támogatott tervezet mögül.
Baranyi László tudósító a Duna Közbeszéd című műsorában arról számolt be, hogy a bizottsági véleményezés önmagában semmire sem kötelezi a parlamentet, amely annak rendje és módja szerint mindkét kamarában szavaz majd a törvénytervezetről. A mai koalíciós megállapodás alapján valószínűnek tűnik, hogy ezt a törvénytervezetet most már a kormánytöbbség is elutasítja. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem is valósulhat meg a bányaberuházás: legfeljebb nem úgy, ahogy Victor Ponta szerette volna. Ő ugyanis a döntés felelősségét próbálta a parlamentre hárítani azzal, hogy nem kormányhatározattal, hanem törvénytervezettel próbált utat nyitni a beruházás előtt. A mai sajtóértekezleten Victor Ponta azt is bejelentette, hogy a szociálliberális kormánykoalíció módosítani fogja a bányászati kerettörvényt, és ha annak megfelel majd a kanadai beruházó terve, akkor a kormány kiadja az engedélyt a verespataki bányanyitásra. Példátlan tüntetéshullám
A tudósító beszámolt arról, hogy a ciános bányatechnológia ellen példátlan tüntetéshullám kezdődött Romániában: immár több mint két hónapja folyamatosan demonstrálnak a környezetvédők nemcsak, Bukarestben, hanem az egész országban. Bizonyára ez a közhangulat is közrejátszott abban, hogy Crin Antonescu liberális pártelnök kihátrált a törvény mögül. A kétharmaddal kormányzó szociálliberális szövetség egyébként nem egy párt, hanem a szociáldemokraták és a liberálisok koalíciója, amelyben egyre növekszik a feszültség. Romániában most már a legtöbb elemző arra számít, hogy ez a koalíció felbomlik, a kérdés legfeljebb az, hogy mikor.
Végleges döntés?
Arra a kérdésre, hogy mikor várható végleges döntés Verespatak-ügyében Baranyi László elmondta, hogy ezt nehéz megjósolni, hiszen a bányalicenc kibocsátása óta 15 év telt el és azóta a romániai parlamenti pártok mindegyike volt már kormányon, de egyikük sem merte elutasítani vagy engedélyezni ezt a beruházást. Nem tudni mit szól a befektető ahhoz az ötlethez, hogy egy újabb bányatörvény kidolgozását kell megvárnia. Victor Ponta már korábban is azt emlegette, hogy a kanadai beruházó előbb-utóbb pert indít a román állam ellen és több milliárd eurós kártérítést követel majd Romániától. Tény az, hogy a beruházó mintegy félmilliárd dollárt költött eddig a verespataki bányaprojektre és nehezen hihető, hogy veszni hagyja ezt a pénzt.
Kovács Csongor: „kint leszek és tüntetni fogok”
Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke a Közbeszédben elmondta: pozitív eredmény, hogy elutasító javaslat született a parlamenti bizottságban, de ez csak egy javaslat, a végső döntés a parlamentben dől el.
Az elnök szerint 15 éve egy illegális bányaprojektet akarnak ráerőszakolni Romániára.
Kovács Csongor szerint a bányaberuházás ellen civilizált és példaértékű tüntetés zajlott, véleménye szerint semmi ok nincs arra, hogy az emberek megnyugodjanak és otthon maradjanak. „Én személy szerint továbbra is kint leszek és tüntetni fogok” – mondta.
hirado.hu / Duna Tv, Közbeszéd
Erdély.ma

Hazudott a román miniszterelnök-helyettes a ET Közgyűlésén
Hiába szerveztek százötvenezres tüntetést a székely autonómia mellett, a román régióátalakítási tervek ellen, Bukarest szemérmetlenül állítja a nemzetközi fórumokon, hogy az erdélyi magyarok elégedettek területátszervezési elképzeléseikkel.
Komlóssy József, a Közép-Kelet-Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Tanács alelnöke számolt be arról Gecse Gézának, hogy ezt hogyan teszik.
Komlóssy – aki svájci-magyar kettős állampolgár, a magyaror- szági parlament ET delegációjának a szakértője már 22 éve – elmondta, hogy a román miniszterelnök-helyettes kérdés-felelet alapján tartott előadást az Európa Tanács Közgyűlésében. Arról beszélt miként tervezik Románia regionális felosztását, és mi lesz a decentralizációval.
A miniszterelnök-helyettes azt állította, hogy a magyarok népközösségével is konzultált, és a magyarok teljesen elégedettek az új megoldási javaslattal – mondta Komlóssy József. Hozzátette: a román miniszterelnök-helyettesnek a kérdéseket egy nappal azelőtt fel kellett tenni, a román delegáció magyar tagjának pedig megmondták, hogy jobb, ha nem tesz fel kérdést.
Komlóssy azt is elmesélte, hogy a román miniszterelnök-helyettest egy orosz képviselő megkérdezte: tudomása szerint Romániában több mint 1 millió magyar él, ők is elégedettek az új regionális felosztási tervvel? Mire a miniszterelnök-helyettes szemrebbenés nélkül válaszolt: igen, a magyarok is elégedettek.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Nincs itt az utolsó óra (XXV. Népzene- és néptánctalálkozó)
Sem korán, sem későn nem lehet úgy belenőni a néptáncba, a muzsikába, hogy az olyan legyen, mintha az anyatejjel szívtuk volna magunkba, de meg lehet tanulni mindazt, amit eleink tudtak, és ami szervesen hozzátartozott a hétköznapjaikhoz. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes eme gondolat mentén szervezte meg a hét végén a XXV. Népzene- és néptánctalálkozót, amelynek rendkívüliségét az adta, hogy jelen volt az elmúlt huszonnégy találkozón részt vett hagyományőrzők reprezentatív csoportja, akiknek élete, tánca, muzsikája kíséretével évtizedek múlva is egyenes úton lehet járni.
Az 1991-ben kezdeményezett népzene- és néptánctalálkozók elsődleges célja mindvégig a gyűjtés volt, de a szervező Háromszék Táncegyüttes azt is fontosnak tartotta (és tartja a mai napig is), hogy a különböző tájegységekről érkezett adatközlőknek lehetőséget biztosítson a bemutatkozásra a gálaműsorokon. A rendezvénysorozat szombaton Pávai István népzenekutató két szakmai előadásával folytatódott, amelyen többek között az ötven éve elhunyt Lajtha László népzenetudósra, zeneszerzőre emlékeztek.
Este az ünnepi gálaműsorban felléptek a meghívott adatközlők, zenekarok, együttesek és a házigazdák. Több nemzedék lépett színpadra, hol felváltva, hol együtt, akik a különböző tájegységek viseletének valóságos parádéját vonultatták fel, táncukkal pedig Erdély majd minden szegletéből hoztak magukkal otthoni hangulatot. Berecz András budapesti Kossuth-díjas énekes, mesemondó humoros történetekkel gazdagította a műsort, amelynek az eredetiségen túl legnagyobb értéke az, hogy együtt léptek színpadra a különböző tájegységekről érkezett adatközlők, a házigazda Háromszék- és a Százlábú Táncegyüttes, a budapesti Bem Táncegyüttes, a Zerkula és a Heveder zenekar, a magyarpalatkai muzsikusok, a Szilak legénytánckar. A tegnapi gyermekgála azt bizonyította, ha vannak olyan oktatók, akik úgy ráncolják össze a csizmát, ahogy azt kell, akkor a mögéjük álló gyermekhad táncával nem kell szégyenkezniük. A nagybaconi, vargyasi, sepsiszentgyörgyi és kézdiszentkereszti gyermek táncegyüttesek produkciói arra utalnak, nincs itt az utolsó óra, bár letűnőben van, de nem hal ki népzene- és néptánchagyományunk, nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, visszatanítható, és miként az anyanyelv, érthető, énekelhető, táncolható.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Politikai leszámolás vagy átszervezés?
"Megszüntetését kezdeményezték az általam vezetett urológia- és kőtörőosztálynak" – olvashattuk pénteken dr. Vass Leventének, a Maros Megyei Klinikai Kórházhoz tartozó urológia és kőtörőosztály vezetőjének nyilvános Facebook-oldalán. Az osztályvezető főorvos lapunk megkeresésére nyilatkozva kijelentette: információi szerint a megyei tanács adminisztrálásában levő kórház osztályának megszüntetését a megyei közgyűlés RMDSZ-frakciója akarja, illetve a kórház menedzsmentje kezdeményezte. Kelemen Márton frakcióvezető cáfolta a fentieket, míg dr. Szász János kórházigazgató azt nyilatkozta, hogy szakmailag indokoltnak tartja a kőtörőosztály összevonását az Urológiai Klinikával.
Augusztusban, amikor már felröppentek a fenti információk, miszerint a megyei kórház akkori vezetése elindította a kőtörőosztálynak mint önálló egységnek a megszüntetését és az urológiai osztályhoz való csatolását eredményező eljárást, a MOGYE orvosprofesszorainak nagy része kiállt a dr. Vass Levente által vezetett osztály önállóságának megtartása mellett, álláspontjukat nyílt levélben tették közzé. A dolgok a jelek szerint nem maradtak annyiban, mivel dr. Vass Levente pénteken Facebook-oldalán jelezte, hogy osztálya megszüntetését kezdeményezték, és a döntést több okból is "abszurdnak" nevezte. "Az urológia-kőtörő részleg költséghatékony. Tavaly 20 ezer euró többletbevételt »realizáltunk«, ennyivel járultunk hozzá a kórház veszteséges osztályainak támogatásához. A nehézségeink ellenére idén is gondos gazdaként javítottunk szolgáltatásainkon, fektettünk a betegek kényelmébe, támogatásokat szereztünk stb. Nem akarom a laikusokat számadatokkal terhelni, hiszen mutatói jók, betegei elégedettek és a Maros Megyei Klinikai Kórház legszebb és legtisztább osztályai közé tartozik.
A helyzet értelmetlenségét érzékelve a MOGYE szenátusának és kari tanácsának magyar frakciója nyilvánosan állást foglalt az osztály megszüntetése ellen. Mert összekacsintós illegalitások is történnek az osztály megszüntetéséért" – olvasható az osztályvezető főorvos közösségi oldalán. A Népújság érdeklődésére dr. Vass Levente kijelentette: a részleg megszüntetését a megyei tanács RMDSZ- frakciója politikai leszámoló kezdeményezésének tartja, "az összekacsingatások a politikusokéi, akik megpróbálják ezt a dolgot kierőltetni a kórházi menedzsmenttől illetve a szaktárcától". "A fejleményt természetesen nagyon sajnálom, és két tanulsága van számomra. Az első és legfontosabb, hogy sokat kell még tenni azért, hogy a teljesítmény számítson, és ez felülírja az ötletszerű, tegyük hozzá, irracionális személyes érdekeket.
A másik: vajon a magyar politikai elit meg tudja-e, és egyáltalán meg akarja-e védeni a betegek érdekeit és bármelyik marosvásárhelyi magyar osztályvezető főorvost maguktól a politikusoktól? Mert nem mellékes, hogy 19 éves múlttal rendelkező, konszolidált osztállyal akarnak leszámolni" – zárja bejegyzését Vass Levente.
Megkeresésünkre Kelemen Márton, a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetője igencsak meglepettnek tűnt érdeklődésünkre, és kijelentette: nem kezdeményezték és nem is kezdeményezhetik a megyei kórház struktúrájának módosítását, hiszen ez a kórházi menedzsment, az igazgatótanács és a szaktárca hatásköre. Kelemen Márton szerint egy ilyen döntést szakmai alapon kell és lehet meghozni, ebben a kórházvezetés illetékes. "Természetesen, ha van egy ilyen határozat, annak a szakmai indoklását kérni fogjuk" – tette hozzá a frakcióvezető. Kelemen Márton nyilatkozatai enyhén szólva furcsán hangzanak, hiszen frakcióvezetői minőségében tudnia illene a megyei önkormányzat által adminisztrált kórház korábbi menedzsmentjének kezdeményezéséről, annak "szakmai" indokait pedig az elmúlt 3 hónap alatt a frakciónak lett volna ideje kérni az egészségügyi intézmény főigazgatójától.
Dr. Szász János, a Maros Megyei Klinikai Kórház múlt hónapban kinevezett főigazgatója a Népújság kérdésére első reakcióként "hárított", mondván, tudomása szerint még Konrád Judit volt igazgató idejében kezdeményezték a kőtörőrészleg megszüntetését. Kérdésünkre, hogy szakmailag indokoltnak, időszerűnek látja-e ezt a lépést, ingerülten közölte, hogy "szakmai szempontból ez így helyes, nem lehet minden vizsgálati módszerre egy osztályt létrehozni. A kőtörés is egy módszer a sok közül, és ha a kőtörőrészleg eddig gazdaságos volt, ezután is az marad". Dr. Szász János nyilatkozatában vizsgálati módszerré minősíti le a 19 éve kifogástalanul működő kőtörőrészleget, ahol urológiai műtétek mellett külső kötőrési műtéteket végeznek, miközben a megyei kórház keretében nefrológiai, endokrinológiai, égett betegek kezelését végző részlegek is működnek. Kérdésünkre, hogy ez-e az egyetlen ok egy ilyen horderejű strukturális változtatásra, kijelentette, nem lehet mindenki kiskirály, és a rendszer nem működik normálisan, majd csúsztatásnak nevezte azt, hogy dr. Vass Levente különálló részleg helyett osztályt emlegetett. Lapunk megkereste a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetőit is. Dr. Csíky Zsuzsanna aligazgatónak nem volt tudomása a szóban forgó kórházi részleg megszüntetésére tett kezdeményezésről, dr. Adrian Muresan igazgató pedig közölte, semmilyen átiratot nem kaptak és nem írt alá, ami erre vonatkozna, és nem ért egyet egy ilyen lépéssel. A közvéleménynek mindenképpen arra kell választ kapnia, hogy a kezdeményezők politikai vagy egyéb okok miatt szorgalmaznak egy ilyen lépést, és hogyan lehet megkerülni a közegészségügyi igazgatóságot, avagy a megyei közgyűlési testületet akkor, amikor a kórházi struktúra módosításán ügyködnek.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Mi(ért) vagy, te város?
Marosvásárhelyi színek, illatok...
Lecsúszott vagy feltörekvő város lett-e a hajdani Novum Forum Siculorumból? Létezik-e egy "megrögzött" Marosvásárhely? Miért volt szükség a városalapításra, minek köszönheti kiváltságait az egykori "székely sziget" , rászolgált-e az évszázadok során a "mártírváros" megnevezésre, minek tulajdonítható kultúrához érto polgárainak jelenlegi rétegződése, illetve mi helyettesíti a hajdani társadalmi érintkezés tereit? – ezekre a kérdésekre kaphattak várostörténeti mozzanatokban gazdag, anekdotákkal színesített válaszokat az Ariel Napok keretében az Élokönyv Színpad rendezvényeként megszervezett eszmecsere résztvevői. Spielmann Mihály művelődéstörténész, író és Király István rendező kérdezz-felelek játékából két nemzedék izgalmas párbeszéde bontakozott ki, amely Marosvásárhely múltjának és jelenének nagy pillanatait előhíva vitát is generált.
Spielmann Mihály a legrégebbi időkig, a városalapításig pergette vissza a történetet – amely nagy valószínűséggel a honfoglaló magyarok utáni első nemzedékkel kezdődik –, majd évszázados léptekkel közelítette meg az egykori Székelyvásárhelyből lett Marosvásárhely közelmúltját.
A szász városokhoz viszonyítva Marosvásárhely nem volt jelentős város. A Maros folyó partján elhelyezkedő településként az átmenő kereskedelem helyszínéül szolgált. Területét a környező falvak megvásárlásával növelte. Polgárai kézművesek, ugyanakkor parasztok voltak, délelőtt csizmát varrtak, délután földet műveltek – hangzott el a történelmi áttekintő során, majd az is megfogalmazódott, hogy a város elsősorban gazdasági érdemeinek köszönhette kiváltságait.
A Dorin Floreától származó "mártírváros" megnevezés kapcsán négy pestisjárványról, illetve négy tűzvészről és a két, ’70-es évekbeli árvízről tettek említést a beszélgetők.
– Sok erdélyi várost értek hasonló csapások, csak nálunk több dokumentum maradt róluk – jegyezte meg a történész, aki még jól emlékszik az 1970-es áradatra – amely "úgy jött, mint a lórúgás," a lakosságot ugyanis nem készítette fel rá a hatóság, csak akkor szóltak, amikor Régen felől vonult az ár –, és az 1975-ös árvízre is, amelyre az emberek még kevésbé számítottak.
– Nagyon bízott magában a város – mondta Spielmann, majd a faluról betelepülőket magához idomító Marosvásárhely lassú, de biztos növekedését részletezte.
– Az 1950-es évekig kialakult a két város fogalma. Létezett egy hivatalos város, a Dandea városa, illetve volt a polgárság városa, amely az 1920-as kivándorlások miatt gyengült, de mégis elég erős maradt ahhoz, hogy a székelység vezető városa legyen. Vásárhely mindig Kolozsvárhoz mérte magát, nem Udvarhelyhez vagy Sepsiszentgyörgyhöz.
Lefejezett virágkor
A továbbiakban az 1945 előtti és utáni városkép körvonalazódott. A kultúra intézményes keretei ’45 után teremtődtek meg, azelőtt a városnak nem volt színháza – különféle "vándortruppok" érkeztek kétes értékű produkciókkal, olyan is volt, hogy egy színigazgatónak pénzt gyűjtött a lakosság, hogy távozzon –, mindössze két mozi és egy irodalmi kör – a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság – működött, illetve egyetem és múzeum sem létezett. A kultúrvárossá fejlődés fontos mozzanatának számít a Székely Színház megalakulása, illetve az orvosi egyetem Marosvásárhelyre költöztetése, melynek következtében a művészet támogatását lelki szükségletnek érző tanárok és diákok kerültek a városba. 1945 után alakult meg a művészeti líceum, amelyben a mai festőnemzedék kinevelődött, illetve a pedagógiai, tanárképző főiskola, amely a művészet újabb pártfogóit hozta a városba. Fontos várostörténeti pillanat következett be 1954-ben is, amikor a kolozsvári Színművészeti és Zene- Konzervatórium Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet néven Marosvásárhelyre költözött.
– Míg Bernády korában a civilizációra, 1945-től a kultúrára tevődött a hangsúly, Marosvásárhely komoly kultúrvárossá lett. A diktatúra évtizedeiben a politikum átvette a szerepet, és elkezdődött a kultúra leépítése. Novák Zoltán kutatása szerint ez 1974-től következett be. Ebben az időszakban nemcsak leépült a kultúra, de a kultúra támogatóinak rétege elhagyta a várost. 1989 decembere a fordulópont. Huszonnégy évvel a rendszerváltás után hiszem, hogy akkor sikerült egy hosszú folyamatot, egy romboló tendenciát megállítani – összegzett a történész.
Mínuszok és pluszok
A beszélgetés legizgalmasabb része természetesen a mai Marosvásárhelyről szólt, a "mi nincs ma?" kérdést járta körbe.
– Korábban működtek irodalmi körök a városban, ezek a diktatúra idején kitörési pontot, menekülési lehetőséget jelentettek. Ma ki irányítja a kezdő tollforgatókat, ki hajol le újra? Létezik ugyan számos civil szerveződés, de ezeket gyakran a politikum dominálja, mintha a politikum fejéből pattanna ki az ötlet az egyes szervezetek létrehozására – jegyezte meg Spielmann, majd a Látó irodalmi csapata kapcsán azt nehezményezte, hogy nem tudni, mekkora közönsége van a folyóiratnak, erre vonatkozó felmérés ugyanis nem készült.
A kultúrakedvelő vásárhelyiek rétegződése, az egyes írók, illetve rendezvények körül kialakuló kis törzsközönségek kapcsán Spielmann így fogalmazott:
– Az emberek már nem mindenevők. De ez jó, ez a nagyváros jellemzője, arra utal, hogy van miből választani. Egymásra tevődnek a rendezvények, a könyvbemutatókon elfogynak a könyvek, a színház épülete nem elég a könyvvásár áradatának befogadásához. Nem szabad előítéletekkel lenni a kultúrjelenségekkel szemben. Marosvásárhelyen van kultúrélet, létezik, csak fel kell fedezni – vonta le a következtetést a történész, majd kétértelműen utalt vissza az előadás címére (Marosvásárhely: flekkenkultúra – kultúrtörténet): – Marosvásárhelyen jól lehet lakni, kitűnő a kínálat.
– Mi helyettesíti a régi korzózást, a teret, amely kiveszett? – kérdezte Király István.
– A főtér megszűnt sétatér lenni. Az embereknek van lakásuk, illetve vannak "korcsomák", kávéházak, egyeseket felkap a divat, másokat leejt. A társadalmi lét régi, jó formája megszűnt, ma már nem "üthetem be" magam valakihez bejelentés nélkül. De vannak kis helyi főterek, agorák, és ezek körül kis közösségek alakultak. A társadalmi élet másik formáját a nagy rendezvények jelentik, azokon valósul meg a nagy társas magány.
Az elkövetkező percekben a közönség bekapcsolódásával a fiatal generációk kulturális létformájáról, illetve nemlétéről fogalmazódtak meg vád-, illetve védőbeszédek. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh igazgatója az ’50-es, ’60-as évek kultúraigényéről, majd a ’90-es évek eufóriáját követő elsivatagosodásról szólt, ugyanakkor viszont azt is hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi polgárok 19 éve eltartanak egy könyvvásárt, ehhez fogható teljesítménnyel egyetlen város sem büszkélkedhet. Kiss Éva irodalmi titkár a középiskolások gólyabáljaira, illetve a Református Kollégium négyévente átalakuló, színvonalában mégis állandó kórusára hívta fel a figyelmet, és azt üzente a mai nemzedékek bírálóinak, hogy a fiatalokon nem érdemes számon kérni a 30-40-50 évvel ezelőtti struktúrákat, ők ugyanis újrateremtik a kulturális megmutatkozás lehetőségeit. Spielmann Mihály igazi polgári derűvel válaszolta meg a beszélgetés alapkérdését:
– Igen, Marosvásárhely kultúrváros. Amíg én jól érzem magam a város kultúrájában, és nyugdíjasként is fontosnak érezhetem magam, ezt szubjektíven eldönthetem.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Templomot szenteltek Gerendkeresztúron
Kopjafa a II. világháború áldozatainak
A település csupán pár kilométerre van Marosludastól, de mivel nem a főút mentén található, kiesik a figyelem látószögéből. Pedig érdemes lenne több szempontból is odafigyelni rá. S ha a közvélemény érdeklődése elkerülte az utóbbi időben, akkor saját maga hívta fel a figyelmet: itt vagyunk, templomot, parókiát újítunk fel, kopjafát avatunk, s a valamivel kevesebb mint kétszázan magyarként, reformátusként próbálunk megmaradni a számunkra kijelölt göröngyös úton! A település a XIII. század végén, 1289-ben szerepel először írásos dokumentumban, Keresztur néven, ekkor azonban lakatlan településként említik, valószínű, hogy a tatárjárás idején pusztult el. Az időközben benépesült falu 1361-ben kőtemplomot építtet. 1848 októberében román felkelők a magyar lakosságot lemészárolták és a falu templomát felégették. Ezt 1856-ban újjáépítették. Ennek a templomnak a felújítását most fejezte be a gyülekezet. Tegnap főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésével, meghívottak jelenlétében felszentelték a felújított templomot. Ugyancsak tegnap avatták fel a II. világháborúban Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állított emlékművet.
Új köntösben a templom
Rátoni Csaba fiatal lelkipásztor, amikor a gyülekezethez került, nagyon rossz állagú épületeket talált. A parókia ajtaját csak berúgni lehetett, a nyílászárók annyira tönkrementek, a templom dohos volt, mállott róla a vakolat. A presbitériummal közösen úgy döntöttek, felújítják mindkét épületet. A parókiára új nyílászárók kerültek, a falakat újravakolták, úgyhogy ma összkomfortos papi lak lett belőle. A templomon 2011 augusztus elsején kezdték el a munkát, közmunkával kívül-belül leverték a nedves, salétromos vakolatot. A komplex munkálatot, amely nemcsak újravakolásból állt, hanem szigetelésből, aláalapozásból, vízelvezetésből, belső-külső drénezésből, szellőző vakolat felviteléből is, amit Keszeg Jenő ludastelepi vállalkozó és csoportja kivitelezett. A drénezést speciális technológiával oldották meg, amelyhez a gógánváraljai gyülekezet biztosította a szükséges, falba ékelt – drága – anyagot. A templom belsejében, körülbelül embermagasságig gipszkartont helyeztek el úgy, hogy a fal szellőzhessen. Ezt a megoldást a gyulafehérvári református templomban látták. Mivel a torony tetőzete is megkopott, idén azt is újrafestették. A templomba új bútorzat került, amit két asztalos, Csegöldi István és Csegöldi Vilmos önkéntes munka gyanánt végzett el. – Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők… de minket az Úristen és a támogatók is segítettek – mondta a lelkipásztor.
Lelkes támogatók
Mindezt a gyülekezeti tagok lelkes közmunkájával sikerült megvalósítani, akik nem a pusztulás fölött siránkoztak, hanem a megmaradás vágyának lelkületével álltak fiatal lelkészük és Csegöldi István főgondnok mellé. A munka mellett anyagilag is hozzájárultak templomuk széppé és otthonossá tételéhez. Az egyházfenntartói járulék mellett további legkevesebb 100 lejt adtak, de volt olyan is, aki sokkal többel járult hozzá a munkálatokhoz. Mivel a gyülekezet lélekszáma 200 alá csökkent, a kis gyülekezetet támogatni kellett, mert magára nem tudta volna előteremteni a szükséges pénzösszeget. Hála istennek, támogatókra találtak, s nem is kevésre. Ezek sorában: a marosludasi, az andrássytelepi, a kolozsvári Bulgária-telepi, a kövesdombi, a marosvásárhelyi Ludas utcai, a cserealji, a somosdi, a gógánváraljai református gyülekezet, a Kecei Polgármesteri Hivatal, a püspökség, de magánszemélyek is, Deé Gyula, Domokos János, Bartha Károly, Simon István szentpáli polgármester, Ciotlaus Cristian, Bartók Károly Magyarországról és sokan mások. A munkálatok több mint 50.000 lejbe kerültek.
A templomszentelési ünnepségre meghívták a támogatókat, az évek során itt szolgáló lelkészeket – Kántor Csaba főjegyzőt, Czirmay Levente marosludasi lelkészt és Sógor Gézát – is.
A parókián folyik a magyar oktatás
A gyülekezet új reménnyel, megújult hittel lép be az adventbe, a várakozás időszakába. – Mi, a gyülekezet nem is hittük volna, hogy ilyen szép templomunk lesz! Nagyon boldogok vagyunk! Ha több fiatal lenne, még boldogabbak lennénk! – mondta a harangozó.
A gyülekezet életkor szerinti összetételéről kérdezve, Rátoni Csaba lelkipásztor elmondta, hogy a kevesebb mint 200 tagból 30 a gyerek, akik román iskolába járnak, mert a faluban megszűnt a magyar iskola és az ingáztatásukat nem oldották meg. Hogy miért, arra most nem térünk ki. Ezért a parókián szombatonként magyar nyelvoktatás is folyik, 15 óvodásnak és kisiskolásnak, öt általános iskolásnak és 16 nyolc osztályt elvégzett fiatalnak. Az órákat egy helybeli nyugdíjas magyartanár tartja.
Kopjafa a honvédek és a helyi hősi halottak emlékére
A templomszentelés mellett egy másik fontos esemény is volt tegnap: a templomkertben felavatták a II. világháborús emlékművet. Ezt egyrészt – amit a kopjafa talapzatán található első tábla jelöl – a Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állították a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság jóvoltából. E nemes gesztus Pataky Józsefnek, a bizottság elnökének köszönhető, aki felvállalta az elesett honvédek nyughelyeinek "megjelölését". A faluban 22 honvéd esett el, többségük gyulai volt. Másrészt – amit a második tábla jelöl – a gerendkeresztúri hősi halottaknak állítanak emléket.
A református egyházközség szép ünnepét közös ebéd zárta, amely hálaadási együttlétként koronázta meg a befejezett munkát.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

14 éves a Hajdina
Marosludas
Személyazonossági címmel szervezett ünnepi előadást szombaton a Hajdina Kulturális Egyesület, melyen a helybeli néptáncegyüttes megalakulásának 14. évfordulóját ünnepelték. Az együttest Tóth Sándor hitoktató a helyi művelődési élet felpezsdítéséért, zenei anyanyelvünk és tánckultúránk elsajátíttatásáért hozta létre.
Jelenleg ötvenen táncolnak a Hajdina, a Pohánka és a Tatárka együttesekben. Előbbiben 28-an, a középcsoportban 16-an, míg a Tatárkában hatan. Az együttes első táncoktatója Iszlai Camill Zsolt volt, akit meghívtak az ünnepi alkalomra. Jelenleg Kásler Magdi és Farkas Sándor Csaba oktatja a csoportokat. A zenészek, a Halicska együttes Sinkó András tanítványai, ők húzzák a talpalávalót. Lapunk hasábjain nagyon sokszor jelent már meg elismerés a Hajdina néptánc-együttesről, Tóth Sándort arról kérdeztük, hogy az együttes életéből milyen kiemelkedő eseményt említene. – 2010-ben 41 fellépésünk volt, több mint 5000 kilométert tettünk meg, ez rekordszámba megy. Idén a Vajdaságban, Korfu szigetén, Kárpátalján Tégláson léptünk fel. Mindenütt sikerünk volt. A gyerekek, fiatalok többnyire ludasiak, de vannak a környező falvakból is. Heti egy alkalommal tartunk próbát, fellépések előtt többször is találkozunk. Szombat este mezőségi, felcsíki, vajda-szentiványi és kalotaszegi táncot mutattunk be. A Tatárka a szürettel kapcsolatos összeállítással jelentkezett. Ez ünnepi alkalommal nem hagyhattuk ki A bor dicséretét sem, amelynek olyan nagy sikere volt az évek során – mondta az együttes szellemi atyja.
Amíg folyt az előadás, a gulyás is főtt, amit műsor után szolgáltak fel. Ez is jó alkalom volt a közösségépítésre, szórakozásra és az együvé tartozás megélésének örömére.
Népújság (Marosvásárhely)

Unitárius zarándoklat magas Déva várában
Istentől való szándék
Ismét élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg szombaton magas Déva vára, az éves unitárius zarándoklat alkalmával. Közel hétszáz, zömében fiatal unitárius zarándokolt el leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál. Isteni szándék által vezetve.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Medgyesről, Brassóból és nyilván Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezető út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön pedig csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Dávid Ferenc egyházalapító szellemisége azonban oltalmába vette a zarándokokat. A természet is felmosolygott: szombaton kellemes őszi napsütésben hajtottak fejet meg a nagy reformátor előtt.
Isteni szándék vezette a zarándoklatot, mert ami embertől való, az úgy is semmibe vész, ami Istentől való, azt meg úgy sem lehet megsemmisíteni, hangsúlyozták ünnepi igehirdetésükben Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi és felesége, Újvári Katalin székelymuzsnai lelkészek.
A mai világban egyre kevesebben vállalnak elkötelezettséget, a társadalom alapsejtje, a család is válságba sodródott a számos válás révén. Holott magas Déva vára eleve az elkötelezettségért vállalt áldozatról szól, Dávid Ferenc vértanúsága és Kőműves Kelemen legendája révén.
A magyarság – anyaországban és Erdélyben egyaránt – továbbra is azokat a történelmi személyiségeket tiszteli (Mátyás király, Széchenyi, Kossuth), akik az igazság és a fejlődés elkötelezettjei voltak. Unitárius vonalon, vajon kik lennének a legjelentősebb személyiségek, vetette föl a kérdést a lelkészházaspár? Az első helyre nyilván Dávid Ferenc vértanú egyházalapítót jelölték, hiszen folyamatosan az igazságot kereste, erre buzdította híveit is, a másság tisztelete mellett. Második helyre maga az ember került, harmadikra pedig az erdélyi magyar nagy unitáriusok, akiknek arcképeit – és rövid életrajzukat – a Dávid Ferenc-emlékmű mellett felállított állványokon lehetett megtekinteni.
Mire büszkék a dévai várba elzarándokoló mai unitáriusok? Ki(k)nek tartoznak hálával, kérdezték a lelkészek? Dávid Ferencnek, szüleiknek, tanáraiknak válaszolták a zarándokok, akik hitükre, összetartásukra és vallási toleranciájukra büszkék leginkább. Az összetartás erőt ad, szellemi-lelki feltöltődést, éppen ezért Istentől való szándék.
Az ünnepi szabadtéri istentisztelet után Bálint-Benczédi Ferenc, az unitárius egyház püspöke, Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, Petru Mărginean, Déva polgármestere, valamint Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ elnöke köszöntötte a zarándokokat, büszkeségüket és tiszteletüket fejezve ki előttük. Az egybegyűltek körében azonban leginkább Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda dévai lelkész szavai arattak sikert, a fiatal lelkipásztor ugyanis az erőt adó összefogáson kívül azt üzente, hogy cselekedet nélkül, elveink felvállalása nélkül a hit puszta hangoztatása nem sokat ér. Egy ilyen konkrét eset, ahol cselekvésre lenne szükség a Verespataki ciánalapú aranybányászat ügye, amelyet az unitárius egyház határozottan ellenez, s a várfalra helyezett nagyméretű magyar–román kétnyelvű felirattal a külvilág tudatára ad.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc ifjúsági egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a lelkipásztor pedig a dévai imaház történetét ismertette. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak szebb és felemelőbb volt, mint máskor, de sajtóvisszhangja is jóval nagyobb volt. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig már másnap sugározta a várban forgatott anyagot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Könyvbemutató és ismeretterjesztő előadás a Szent Koronáról a Jelen Házban
Nincs még egy nép, amely olyannyira tisztelné nemzeti jelképeit, mint a magyar a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések össztüzébe került. Volt, amikor titkon őrizték, vagy csak egyszerűen ellopták.
Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de megkerült. Többször hurcolták ki az országból, elásva rejtegették, és megtörtént, hogy zálog tárgyát képezte, visszavásárolták, sőt egyszer szinte el is árverezték. A Magyar Szent Korona a Belső-Ázsiában használatos, beavató koronák egyetlen európai képviselője. Ezt az uralkodó csak egyszer, koronázásakor viselheti. Koronázások között koronaőrök vigyáznak rá, rajtuk kívül csak a nádorispán és a koronázó érsek érintheti.
A Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, és a legrégebben használt épségben megmaradt királyi fejék Európában. Csaknem ezer esztendeje elszakíthatatlan, szerves része az egész Kárpát-medence történelmének.
Ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg vele. A koronázás eredeti, csak tisztán egyházi jellegű szertartása 1205-től fontos alkotmányjogi intézménnyé válik, amikor III. András koronázásakor esküt tesz, hogy „országa jogait és a korona méltóságát" sértetlenül fenn fogja tartani.
Csak két magyar király fejére nem került a Szent Korona: II. János Zsigmondéra, az „ellenkirályéra”, aki csak névleg uralkodott, valamint II. József fejére, a „kalapos királyéra”, aki elutasította a megkoronázást, mivel jogilag nem akarta alávetni magát a Szent Korona szellemiségének.
Egyesek a korona származási idejét a IX–XIII. század közé, helyét pedig Bizánctól, Észak Európáig és más egyéb helyre tették. Akadtak, akik nem ismerve a Szent Korona analógiáit, külön kezelték a felső és alsó részét, mintha azt úgy külön készítgették volna, és majd valamikor, a késő-középkorban összebarkácsolták volna. Miután 1978 januárjában a korona végre hazakerült az USA-ból, egy mérnökökből és aranyművesekből álló kutatócsoport bebizonyította, hogy egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű, kaukázusi technikák felhasználásával, feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett.
Két szerkezeti egység alkotja a koronát: az abroncs és a pántok. A Szent Korona két részének összetartozó eszmei tartalma van: a felső rész Isten mennyei birodalmának a szimbóluma, az alsó rész pedig földi országát jelképezi. A pántok csúcsán az Ég és a makrokozmosz uraként trónol a Teremtő Atyaisten. Az alsó részen, az abroncson, Isten földi birodalmának ura, Krisztus székel Mihály és Gábriel arkangyalok társaságában.
A Szent Korona élete maga a magyar történelem. A tárgy és a hozzáfűződő eszme nem azonos, de nem is válik el sorsuk, s mi több: nem érthető egyik, a másik nélkül. A Szent Korona nemcsak királyi ékszer, hanem a magyar államhatalom jelképe is.
Szent István Intelmei szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az uralkodó személyét, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet. Az ország és az országban lakó, és a vendégként befogadott idegen népek igaz védelmezője. Magyarország királyai méltóságuk teljét, dicsőségüket a Szent Koronától kérték, és kapták, neki tulajdonították az “üdvös és hasznos törvények” kibocsátását. A Koronát a “törvények, törvényének” tekintették, neki fizettek adót és váltságdíjat, neki tettek ünnepélyes esküt, neki hagytak és ígértek egyházi és világi örökségeket, neki adták vissza minden vagyonukat, mint valami forrásnak, melyből minden ered.
A Szent Koronának misztériuma van. 1526. dec. 16-án, I. Ferdinánd koronázásakor, a németek feljegyzik, hogy: „A magyarok azt hiszik (a Szent Koronáról), hogy az égből szállt alá Szent Istvánra”.
Csete István jezsuita prédikátor írja 1701-ben: „A Magyar Korona elsőben Apostoli, másodszor Angyali ajándék, harmadszor Szűz Mária kezében és szabados hatalmában áll annak adni, akinek tetszik…Szent István is, mikor fia meghal, Máriának ajánlja fel az országot és koronát, megakarván mutatni, hogy ahhoz a mennyei ajándékhoz nem volna testnek és vérnek állandó jussa, sem erőszakkal ahhoz nem juthatni, hanem aki mennyei hivatalnak erejével választtatik és akinek adatik Boldogságos Szűz kezéből”.
A korona tisztelete nemcsak ésszerű megfontolásokat tükröz. Tisztelete egyfelől vallási, másfelől világi, a magas műveltségbe is beépülő népmesék, népi vallásosság körébe tartozó elemekből tevődik össze, és akkora ereje van, hogy aki megsérteni szándékozik, nemcsak felségsértésben bűnös, hanem az istenség ellen is vétkezik.
A Szent Korona misztériumának legalább két vetülete van. Az egyik maga a Szent Korona, mint tárgy, a másik pedig a Regnum Marianum eszme és jogrendszer. A XVII. századra tehető Regnum Marianum eszmerendszer szerint a magyar királyok és az ország az Istenanya (Patrona Hungariae) különös védelmét élvezik. Tehát a magyarok koronája az államiság jelképe, ebből alakult ki a világon egyedülálló szemlélet, a Szentkorona Tan
A határokon kívüli magyarság tudatában az anyaországiakénál sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Kárpát-medence egész területe hozzátartozik a Szent Koronához. A Kárpát-medence a Szent Korona tulajdona, tehát a Kárpát-medence minden polgára, aki a Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, egyúttal a Szent Korona polgára is. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. Nagyboldogasszony napján Szent István az országot a Szent Korona képében Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az Ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette. István király ezzel a koronát önmaga és az ország fölé helyezte, jogi biztosítékot adva ezzel a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára.
A Regnum Marianum jogi alapelvei szerint a magyar király csak katolikus lehet, a főurak tanácsa segítségével uralkodik, köteles az ország szabadságát megőrizni, hosszú időre nem hagyhatja el az országot, és esküt kell tennie az alkotmányra.
Magyarország új alkotmánya, az Alaptörvény preambulumában – a Nemzeti Hitvallásban – kimondja:
„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”
***
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete 2013. november 19-én 17 órakor a Jelen Ház nagytermében mutatja be Kocsis István: Magyarország Szent Koronája című könyvét, amelyet a Szent Korona misztériuma és tana című videovetítéses előadás követ. Meghívott előadó: Kocsis István író, történész, az est moderátora Szekernyés János műkritikus, temesvári helytörténész.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Összeállította Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)

Hadisírgondozás Erdélyben
Az első világháború előtt Magyarországon nem létezett államilag szabályozott hadisírgondozás. Az ilyen jellegű szabályozást a modernkori gépi háborúk tömeges embervesztesége tette szükségessé. A Magyar Országgyűlés 1917-ben hozott rendeletet arról, hogy minden település anyagi lehetőségeihez mérten emlékművet állítson, amin megörökíti hősi hallottainak a nevét. Az 1920. június 4-én és 1947. február 10-én aláírt diktátumok is tartalmaznak rendelkezéseket arról, hogy az eltemetett katonák sírhelyeit tartsák tiszteletben és ápolják. A kommunista hatalomátvétel után azonban nem lehetett szó a magyar katonasírok gondozásáról, és egyáltalán a hősi halottak tiszteletéről. Szisztematikusan számolták fel a magyar hadisírokat, vagy hagyták, hogy elenyésszenek. Ezt tették mind Magyarország, mind Erdély területén. A helyzet némi javulása észlelhető a rendszerváltást követően. A Magyar Honvédelmi Minisztérium keretén belül megalakult a Hadisírgondozó Iroda, amely céljául tűzte ki a magyar hadisírok, katonatemetők felkutatását, nyilvántartásba vételét, rendben tételét, ápolását. Berekméri Árpád-Róbert hadtörténészt arról kérdeztük, miként történik napjainkban a magyar hadisírgondozás szűkebb hazánkban Erdélyben, a Székelyföldön, Maros megyében:
– Beszélhetünk-e intézményesített, szabályozott hadisírgondozásról térségünkben?
– Nem beszélhetünk, hiszen Erdély területén erre eddig nem volt lehetőség. Az ország területén a hadisírgondozás az ONCE (Hősök Kultuszának Nemzeti Hivatala) felügyelete alá tartozik, de a magyar hadisírok feltérképezését, nyilvántartását, gondozását ez a szervezet sajnálatos módon nem végzi, sőt azt sem akadályozza meg, hogy ezeket a sírokat ismeretlen személyek tönkretegyék, meghamisítsák. Ilyen például a sósmezői temető esete, ahol a magyar és német katonák neveit kitörölték, és román nevekkel helyettesítették.
– Vannak-e nyilvántartott, gondozott magyar haditemetők, hadisírok Erdélyben?
– Vannak, hiszen az egykori magyar Hadisírgondozó Iroda munkatársai a 2000-es évek elején bejárták az erdélyi területeket, s az akkori lehetőségekhez mérten feltérképezték a levéltári forrásokból ismert temetőket, sírokat, vagy feltételezett sírhelyeket. Ugyanakkor a helyi magyar lakosság is gondoskodott, gondoskodik egy adott településen, vagy annak közelében fennmaradt hadisírokról, temetőkről, sőt sok esetben az egykori (azóta eltűnt) sírok helyét is felújították.
A térség több száz magyar katona nyughelye
– Marosvásárhelyen, Maros megyében vannak-e ilyenek?
– A mostani Maros megye (az egykori Maros-Torda vármegye) az I. és a II. világháborúban egyaránt heves harcok helyszíne volt. Ennek megfelelően a térség máig is több száz magyar és ellenséges katona nyughelye. A megye területén nagy számban találhatók azonosított vagy eddig ismeretlen egyéni és tömegsírok, de sajnos igen kevés azoknak a száma, amelyeket megfelelőképpen gondoznak.
A hadisírok gondozását a helyi önkormányzatok, egyesületek, egyházak és a hősök emlékét ápoló magánszemélyek végzik
– Kik gondozzák Erdélyben, a Székelyföldön a hadisírokat?
– Intézményesített keretek hiányában ezeknek a síroknak a gondozását a helyi önkormányzatok, egyesületek, egyházak és nem utolsó sorban a hősök emlékét tisztelő és ápoló magánszemélyek végzik. Itt meg kell említenünk a csíkszentmártoni haditemetőt, amelyet a helyi önkormányzat tett rendbe és azóta is ápol, az Úz-völgyében lévő haditemetőt, amelyet az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület lelkes tagjai saját költségükön állítottak helyre (a helyreállítási munkálatok még folyamatban vannak), a tordai haditemetőt, amelyet a Pataky József vezette Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság hozott rendbe. De a fent említetteken kívül számos más követendő példát is említhetnénk.
– Magyarország részéről van-e segítség arra, hogy az Erdély területén lévő magyar hadisírokat felkutassák, rendbe tegyék, nyilvántartsák, gondozzák?
– Tevékenysége alatt a Hadisírgondozó Irodának nem volt lehetősége arra, hogy az erdélyi hadisírgondozást megfelelőképpen támogassa. Ezt egyfelől egy államközi egyezmény hiánya akadályozta, másfelől pedig az, hogy az irodának ebben az időszakban más célkitűzései voltak. Figyelme elsősorban az egykori doni hadszíntéren elesett honvédek számára kialakított központi temetők kialakítására összpontosult. 2010-től ez a helyzet gyökeresen megváltozott, hiszen a Honvédelmi Minisztérium keretében megkezdte működését a Társadalmi Kapcsolatok és Háború Kegyeleti Főosztály, amely egyre nagyobb figyelmet szentel, többek között a Románia területén lévő hadisírok és haditemetők feltérképezésére, rendbetételére, gondozására. Ezt a tevékenységet a 2008-ban, a hadisírok jogi helyzetéről szóló román-magyar államközi megállapodás is jelentősen elősegítette. A megszabott célkitűzések eredményei valójában a közeljövőben lesznek érzékelhetők.
– A román, szovjet katonák haditemetői, hadisírjai gondozottabbak, mint a magyar katonáké?
– Igen, így van, de ne felejtsük el, hogy Magyarország a vesztesek oldalán fejezte be mind a két világháborút, s ebből adódóan a hősi halottaink iránti kegyelet gyakorlati kifejezése az adott politikai konjunktúra miatt hosszú ideig nem volt kivitelezhető. Természetesen ez nem volt érvényes sem az egykori vörös hadsereg sem pedig a román haderő hősi halottjaira. A fasizmus leverése érdekében hozott áldozatuk – sokszor a propaganda által felnagyítva – különleges, hősi státuszt biztosított számukra, így emléküket is más módon és más keretek között őrizték, s őrzik a mai napig.
A sírok felkutatása után kezdődhet meg a benne nyugvó katona beazonosítása
– Hogyan lehetne Erdélyben felkutatni, rendbe tenni, folyamatosan gondozni a magyar hadisírokat? Kiknek a feladata, kötelessége lenne ez?
– Az erdélyi területeken szétszórva létező hadisírok felkutatása, és a hősi halottak beazonosítása nagyon összetett feladat, amely a levéltári forrásokból kiindulva, a terepbejáráson keresztül a helyi kollektív emlékezetig terjedhet. A sírok felkutatása és lokalizálása után kezdődhet meg a benne nyugvó katona beazonosítása. Ehhez a holttestet, ha nem rendelkezünk levéltári forrásokkal, exhumálni kell, majd a maradványok, illetve a sírban található tárgyak alapján azonosítani. Ez egy olyan eljárás, amihez hatósági hozzájárulás és anyagi fedezet szükséges. Ez az út egyelőre nem járható. A beazonosított hadisírok, temetők rendbetétele, gondozása az erre a feladatra kijelölt szakemberek, a helyi önkormányzatok, illetve lakosság hozzájárulásával viszont könnyen kivitelezhetők, ha a feladatnak megfelelő figyelmet szentelünk.
– Lehetnek olyan hadisírok, amelyekről egyelőre nincs tudomása a kutatóknak?
– Természetesen számos olyan sír van Erdély területén, amelyről nincs tudomásunk, hiszen a harcok hevében eltemetett katonák sírját nem minden esetben tudták a bajtársak megfelelően megjelölni, vagy a harcok elülte után hátramaradt halottakat a helyi lakosság is jelöletlen sírokba temette el. Ezek beazonosítása szinte lehetetlen.
kozpont.ro

Dávid Ferenc, unitáriusok Mekkája, Verespatak és az arany
Tömegek lepték el a felújítás alatt álló dévai várat szombaton: az erdélyi és magyarországi unitáriusok vallásalapító Dávid Ferencükre emlékeztek mártírhalálának 434. évfordulóján. A dévai emlékezés ezúttal fokozottan zarándoklatnak bizonyult: a munkálatok miatt a várhoz haladó út járhatatlan, a sikló pedig túl szűknek bizonyult a többszáz zarándok szállításához, így idős és fiatal emberpróbáló útvonalon, keskeny-meredek ösvényen, helyenként bokrok és cserjék közt tört utat magának. Fenyőkút, Kolozsvár, Korond, Magyarsáros, Mészkő, Torda, Vargyas és még nagyon sok más település unitáriusai sereglettek egybe Déván, az egyetlen magyar alapítású vallás talán legnagyobb ünnepén. Istentisztelet és velős várjáték után virágokat és gyertyákat helyeztek el Dávid Ferenc egykori cellájában, majd a városban gyerekfoglalkozás és felnőttprogram zajlott.
A dévai vár aljában alig jutott parkolóhely a sok zarándokbusz miatt: becslések szerint a részvevők száma idén ezerhez közeledett. Csak Kolozsvárról több társasbuszt indított Dévára szombat reggel az unitárius egyház. Gyulafehérváron sikerült rövid, de a társasággal utazó Rusu Róbert idegenvezetőnek köszönhetően annál tartalmasabb-érdekesebb látogatást tenni a várban és a római katolikus székesegyházban.
Magas kerítések határolta kertek végében, néhol szétesőben lévő kockakő-ösvényen lépegetve, később faállványokon, sárban haladva érkeztek a várbeli ünnepségre Erdély minden szegletéből az unitáriusok. Népviseletet öltött fiatalok zászlókkal és szülőhelyük nevét hirdető feliratokkal jöttek, apró gyerekek szüleiket kézenfogva, idősek egymást buzdítva mászták meg a zarándoklat keskeny ösvényét. A várban gitárjáték és valóságos tévéstúdió fogadta a népet: a levegőben hosszú karon mozgó kamera, és még mintegy féltucatnyi a helyszín stratégiai pontjain – sokan voltak kíváncsiak a dévai Dávid Ferenc emlékzarándoklatra az idén. A szervezők a hitalapító raboskodásának helyszínéül szolgáló cella közelében húzódó faállványok látványát megszelídítették: kiváló ötlettől vezérelve híres amerikai és angol unitáriusok képeit függesztették rá, valamint a pályázatra érkezett több mint 170 gyermekrajzot.
A cellában egymást követték az emlékkő előtt pillanatokra elcsendesedve fejet hajtó tisztelgők, gyertyák lobbantak lángra, virágok gyűltek. Demeter Sándor Loránd székelyderzsi és Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkészek nem szokványos istentiszteletet tartottak: az igehirdetést és igemagyarázatot együtt, felváltva végezték. Kötelezettségvállalásról, annak válságáról esett szó, majd a mai magyar vezetők körében végzett tanulmányt említették, amely azt vizsgálta, a megkérdezettek kit tartanak hiteles vezetőnek. Az Erdélyben és Magyarországon egyaránt Mátyás, Széchenyi és Kossuth „nyerő” hármasán és a bennük eszmévé magasztosuló értékeken túl érkeztek a kérdéshez: kit tart hiteles vezetőnek az unitárius, kit/mit köszönhet egyházának, Dávid Ferencnek? Személyes vallomásokban köszönte meg a két lelkész szüleit, nagymamáját, a hivatásuk útján őket elindító papokat, tanárokat. A nyílt kérdésre a hívek is válaszoltak. A fiatalok jelszószerűen kiáltották, mit köszönnek Dávid Ferencnek, mire büszkék az unitárius hitben, vallásban, értéktudatban: vallás, igaz hit, türelem, tolerancia, összetartás – egy bácsi székelyderzsi kántor édesapját köszönte meg. A szertartás végkicsengése szerint: „unitáriusként mindannyian példaképek lehettek”, Dávid Ferenc biztatásával „szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magad”. Az eseményen részt vett Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja és Pogocsán Ferdinánd, a Dévai Helyi Tanács RMDSZ-es képviselője.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke Déva üzenete kapcsán arról beszélt, hogy haladás, fennmaradás csak áldozatvállalással lehetséges, majd román nyelven is szólt az ünnepségen részt vevő dévai polgármester tiszteletére, aki később magyar köszöntéssel – Isten hozta – kezdte ünnepi beszédét. Petru Mărginean arról beszélt, megtiszteltetésnek érzi, hogy évről évre egyre többen érkeznek a zarándokünnepre és egyre többen látogatják meg a várat, majd toleranciára szólított. Koppándi-Benczédi Zoltán dévai unitárius lelkész, házigazda az unitáriusok Mekkájához tett zarándoklat jelentőségéről szólt: vegyünk jó mély lélegzetet, és vigyük magunkkal a hétköznapokba. A várnak a szószék és színpad szerepét betöltő részével szemben lévő falára függesztett feliratra figyelmeztetett: a Magyar Unitárius Egyház ellenzi a ciántechnológiával történő verespataki aranykitermelést. A dévai lelkész végül kelta áldást parafrazálva búcsúzott: Legyen előtted mindig út, fújjon mindig hátad mögül a szél, az eső puhán essen földjeidre, a nap melegen süsse arcodat, s amíg újra találkozunk, hordozzon téged tenyerén a gondviselés!
A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának diákjai rövid, de annál sokatmondóbb várjátékkal készültek. A színen láncra vert rabot hordoznak végig fekete öltönyös-nyakkendős, fekete szemüveges férfiak, majd sorra ráolvassák vélt-koholt vádjaikat, a rab: Dávid Ferenc. Vagy nemcsak...? Védelmére senki sem kel, tehát „hallgatásotok arany”, mondja a vádló, és felkattintja kis fémbőröndje tetejét: benne csillog a sok arany. Kapunk belőle többen is, markából szórja a részvevők tenyerébe – Dávid Ferencért, Verespatakért – hallgatásunk árát: aranyló papírfecniket, csillogó semmit...
A fiatalok fáklyát gyújtva sorakoznak a cella előtt, itt vesznek lángot saját gyertyájukra a cellába igyekvők. A zarándoklat várbeli része véget ért, később a város sportkollégiumában egy kis tea és keksz mellett megtörtént a rajzpályázat díjkiosztója, és játszottak a gyerekekkel, míg a felnőttek a 2008-ra felújított unitárius imaházban Koppándi-Benczédi Zoltán lelkészt hallgatták, aki bemutatta a dévai unitárius szórványgyülekezetet
A dévai vár felújítására évek óta készülnek: az első állványok hat évvel ezelőtt, 2007 végén jelentek meg, ám a pénzhiány miatt idő előtt megbicsaklott a kezdeményezés. Az igazi lendület tavaly érkezett, amikor saját forrásai mellé az önkormányzat vissza nem térítendő uniós támogatást nyert, amelyhez a központi költségvetés is társult, így mintegy 38 millió lej állt rendelkezésre. A befektetés csak a külső várrészek – várfalak, kapuk, utak – felújítására terjed ki. A munkálatok 2013 tavaszán elkezdődtek, a tervek szerint 2014 márciusára véget érnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Orbán: sikeres lesz az anyaország
A Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll a háta mögött a következő években - közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésén, a Parlamentben. A Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll a háta mögött a következő években - közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésén, a Parlamentben.
Kijelentette: bármi is lesz a következő magyarországi parlamenti választás eredménye, az elég valószínűnek tűnik, hogy az ebben a ciklusban lefektetett alkotmányos alapok "nem lesznek fölszedhetők", ezzel számolhatnak a határon túli magyarok is. A következő évek munkájának tehát az alaptörvényben most olvasható tételek lesznek a szilárd elvi és történeti alapjai - nyomatékosította. A fokozatosan javuló gazdasági teljesítményt prognosztizáló, kedden közzétett európai bizottsági előrejelzésre utalva azt is mondta: a Kárpát-medence magyarsága számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll majd a háta mögött a következő években. Mint fogalmazott, már nem az a vita, hogy amit Magyarország csinál, az sikeres-e, hanem hogy mennyire, ugyanis a három és fél évvel ezelőtt elindított gazdaságpolitika és társadalomszervezés meghozta a nemzetközi elismertséget. Szavai szerint Magyarország a jövőben a mindennapi megélhetés szempontjából is új lehetőségeket nyitó ország lesz. Mindezek miatt arra számít - folytatta a határon túli magyar szervezetek, a kormánytagok és a meghívott vendégek előtt -, hogy az az ellenszél, amelyben kormánya az elmúlt három és fél évben végezte a munkáját, a következő parlamenti választás után jelentősen enyhülni fog. A választást követően, különösen ha ismét egy stabil kabinet jön létre, az ellenszél helyett a hátszél jelensége rajzolódik ki Magyarország és a vele szövetséges európai uniós országok kapcsolatában - mondta a kormányfő.
Presztízsnövekedés jöhet
Összegzése szerint az elmúlt három év munkája nemcsak számokban kifejezhető eredményeket, hanem jelentős presztízsnövekedést is hozhat Magyarországnak. Márpedig ha az anyaország erős, elismert, akkor nagyobb támaszt tud nyújtani a Kárpát-medence magyar közösségeinek is - fűzte hozzá. Orbán Viktor egyúttal köszönetet mondott azért - hiszen erőt adott a magyar kormánynak -, hogy amikor a nemzetközi viták idején kiállásra, szolidaritásra volt szükség, akkor a határon túli magyarokra mindig lehetett számítani. Könnyen lehet, hogy ha nem lett volna ilyen széles, a nyugati magyarságot is magába foglaló kiállás Magyarország mellett, akkor a kormány nem is tudta volna keresztülvinni elképzeléseit - tette hozzá. A magyarországi ellenzéknek is újra köszönetet mondott a jelentős nemzetpolitikai kérdésekben kialakult egyetértésért.
Orbán Viktor véleménye szerint a következő években folyamatosan kormányzati intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a makrogazdasági helyzet javulása megjelenjen a mindennapi élet viszonyaiban is, hogy "a szabad élet feltételeit is megteremthessük". Megerősítette, kormánya törekszik arra, hogy a makrogazdasági helyzet anyaországi javulása megjelenjen a határon túli területeken is. Ennek már vannak, igaz szerény, jelei, de még nem lehet kijelenteni, hogy az államhatárokon kívüli, magyarlakta területek gazdasági fejlődése összhangban van az anyaország gazdasági fejlődésének ritmusával, tartalmával és minőségével - mondta, majd közölte: a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb kérdése vélhetően éppen az lesz, hogy "a szellemileg már megalkotott Kárpát-medencei gazdasági stratégia" a valóságban is működővé váljon. A miniszterelnöki beszéd után a tanácskozás zárt körben folytatódott. A napirenden a nemzetpolitikai stratégia megújítása, az egyszerűsített honosítás és a jövő évi választásra való felkészülés szerepelt.
Erdélyi magyar együttműködést szorgalmaz Toró
A jövő évi magyarországi országgyűlési választás nagyon fontos, mivel a külhoni magyar állampolgárok először szavazhatnak, visszaigazolhatják az elmúlt évek nemzetpolitikáját, ezért a mozgósításban együttműködésre van szükség az erdélyi magyar pártok között – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az ülésen. „A magyarországi választásoknak számunkra, határon túli magyaroknak az a tétje, hogy vissza tudjuk-e igazolni az elmúlt négy év nemzetpolitikai fejleményeit, mint például az új alaptörvény és a nemzeti összetartozás törvényének a elfogadása, a felelősség vállalása a nemzet leszakított részeiért, a könnyített honosítás lehetősége, a szavazati jog kiterjesztése a külhoni magyarokra. Minden magyar kormánynak ezen az úton kellene haladnia, ez számunkra kiemelt fontosságú” – mondta a Néppárt elnöke. Toró T. Tibor szerint ezért rendkívül fontos, hogy a külhoni magyar állampolgárok minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson, az erdélyi magyar pártoknak pedig nem egymással vetélkedve, hanem együttműködve kell segíteniük a szavazójoggal rendelkező erdélyiek regisztrációját és együtt dolgozva kell mozgósítaniuk is. Az október 27-i Székelyek Nagy Menetelésének az egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy a fontos stratégiai kérdésekben csak együtt lehetünk sikeresek, ezért a következő időszakot arra kellene felhasználni, hogy kidolgozzunk egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az együtt dolgozást és a közös álláspontok kialakítását – mondta Toró. Hangsúlyozta: a Romániában esedékes régiósítás, illetve az erdélyi magyar autonómiatörekvések kapcsán elvi egységet és akcióegységet kell kialakítani. „Az Erdélyi Magyar Néppárt jelzi, hogy konstruktívan részt venne az együttműködés fórumain. Az erdélyi magyar közösség részvétele az európai parlamenti választásokon például egy olyan terep, amelyen gyakorolni lehetne az együttműködést. Az elmúlt időszak fejleményei azt mutatják, hogy az Európai Unió nem biztosít túlságosan biztató keretet autonómiatörekvéseinknek, ezért erős képviseletre van szükségünk Brüsszelben” – fogalmazott a Néppárt elnöke. Toró T. Tibor hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar pártok egymással versengve nehezen érhetik el külön-külön az EP-be jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, viszont egy magyar többpárti koalíciónak jelentősen megnőnek az esélyei.
Az ülésen egyébként Erdélyből az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) vett részt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Pótcselekvés
Ha kárörvendeni támadna kedvünk, megalapozottan bezzegelhetnénk, hogy lám, a Krónikában már hetekkel ezelőtt beharangoztuk, miszerint bukásra van ítélve az RMDSZ népszavazási kísérlete a régiósítás ügyében.
De mivel nem kenyerünk a kajánkodás, csak tényszerűen elkönyveljük, hogy immár a szövetség vezetői is beismerik: kudarcra van ítélve a három székelyföldi és három partiumi megyében szorgalmazott referendumok kimenetele.
A kezdeményezés keretében az alakulat arról faggatta volna az érintett régiók lakosságát, akarják-e, hogy a három-három megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely, illetve Nagyvárad központtal. A népszavaztatás ötletéről kezdetben nem tűnt úgy, hogy vereségre van ítélve, hiszen a Ponta-kormány régióátszervezési koncepcióját több oldalról is támadás éri, ráadásul nemcsak szakértők vagy az ellenzék részéről, hanem a koalíción belülről is. Eleve tudni lehetett azonban, hogy a román pártokat jóformán lehetetlen meggyőzni a javaslat támogatásáról, hiszen ők – legyen szó a partiumi vagy akár a székelyföldi megyékről – nem úgy tekintettek az RMDSZ elképzelésére, mint amely a történelmi, kulturális hagyományok, gazdasági érvek alapján igyekszik megrajzolni az új fejlesztési régiók határait.
Ellenkezőleg: kizárólag etnikai szemüvegen keresztül mérlegelték a kezdeményezést, amelyről szentül hiszik, hogy az etnikai alapú autonómia megteremtése számára készíti elő a terepet. Persze tisztában voltak ezzel az RMDSZ központi és területi korifeusai is, akik vélhetően azzal a céllal erőltették mégis az aláírásgyűjtést, hogy bemelegítsék a jövő évi európai parlamenti választásokra a magyar szavazókat.
Ami nem túl tisztességes eljárás, de hát volt már hasonló „csalira” példa az elmúlt húsz évben, például amikor 2000-ben Frunda György államfőjelölti kampányát kötötték össze a kettős állampolgárság érdekében folytatott aláírásgyűjtéssel.
Kérdés, hogy nem ugyanilyen célt szolgál-e az RMDSZ másik aktuális projektje, a területi autonómiáról szóló törvénytervezet. Különösen annak ismeretében, hogy a szövetség komolyan számol a román kormánykoalíció szétesésével, majd hatalomra kerülésével. Ez esetben már „házon belül” borítékolható az autonómiastatútum sorsa.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Tüntetni készülnek az egyetemi hallgatók
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség tüntetésre készül szerdán, mert, mint mondják, az ország költségvetésében az oktatásra szánt összeg igen alacsony, ami megnyilvánul az oktatás több ágazatában. Tájékoztatásul a KMDSZ a honlapján olyan tényeket sorolt fel, ami a felsőoktatásban tanuló diákokat érinti. A tüntetést az országos diákszervezetek szövetsége kezdeményezi, minden csatlakozni vágyót szívesen fogadnak.
Így például azok közül az eljárások közül, amelyekhez egyre több egyetem folyamodni kénytelen, hogy az államilag nem támogatott helyek betöltetlenségéből adódó költségvetési hiányt pótolja (főként 2008 és 2013 között), elkerülhetetlen a tandíjak emelése, az egyetemek így próbálják ugyanis megtartani a tandíjakból befolyó összegek mértékét, kisebb számú diáklétszámmal. Továbbá a romániai egyetemista diákszervezetek szövetsége (ANOSR) felméréséből kiderült, hogy egy tanévben az egy főre eső bentlakáshely aránya az összes romániai diákok számához képest 21 százalék volt. Annak ellenére, hogy a helyek száma növekedett, 2010/2011-es tanévben a diákok bentlakáshelyre leadott kéréseinek csupán 72 százalékát tudták teljesíteni. Valójában ennél is nagyobb a bentlakáshelyek hiánya: a diákok nagy része nem is gondol kérés leadására, mivel annak az esélye, hogy helyet kapjon a nullához közelít.
Másik kényes kérdés a szociális ösztöndíjak mértéke. „A szociális ösztöndíjnak a romániai Oktatási Törvény szerint fedeznie kell a minimális szállási- és étkezési költségeket az egyetemen folytatott tanulmányok idején. Ezt a CNFIS (Consiului Național pentru Finanțarea Învățământului Superior) 566 lejre becsüli, azonban a szociális ösztöndíj messze nem éri el ezt az összeget” – olvasható a KMDSZ honlapján. Az ország 22 egyetemén az átlag szociális ösztöndíj 222 lej, majdnem háromszor kevesebb, mint a minimális szállás- és étkezési költségek.
A szerdán sorra kerülő tüntetés délután 15 órakor kezdődik gyülekezővel a diákvárosban, majd 17 óráig menetelve a város főterén gyülekeznek az érdekeltek, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek.
Maszol.ro

Autonómiatervezet: titkolózik az RMDSZ
A nyilvánosság teljes kizárásával, önállóan kívánja elkészíteni a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét az RMDSZ. A szövetség azt tervezi, hogy külső szakértők bevonása nélkül állítja össze a dokumentumot az év végéig.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a tervezetet kidolgozó testület összetételét sem kívánta elárulni hétfőn a Krónikának. „Ez egy belső műhelymunka, és nem szeretnénk, hogy szakértőink a sajtó és egyálalán a közvélemény nyomása alatt dolgozzanak” – fogalmazott a kolozsvári politikus. Kérdésünkre, hogy a kidolgozandó dokumentum miben fog különbözni a korábban benyújtott törvénytervezettől, a főtitkár kitérő választ adott. „A szövetség december végén közvitára kívánja bocsátani tervezetét, addig nem szeretnénk részletekbe bocsátkozni az elképzelést illetően, nem lenne célszerű” – nyilatkozta Kovács Péter. Lapunk arra is kíváncsi volt, hogy az RMDSZ elfogadja-e a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felajánlotta segítséget a műhelymunkához. Kovács Péter szerint a tervezet beterjesztését megelőző közvita fóruma épp arra jó, hogy a bárki megfogalmazhatja észrevételeit a dokumentummal kapcsolatban. „Az a célunk, hogy a közvitát követően egy olyan tervezetet kívánunk benyújtani, amely a lehető legszélesebb körű támogatottságot élvez” – tette hozzá. Márton Árpád RMDSZ-es képviselőtől annyit tudtunk meg, hogy többen is gondolkodnak a tervezetben felmerülő kérdéseken, a tervezet azonban még nincs olyan fázisban, hogy bármit is mondani lehessen róla. „Amíg konkrét kérdések kapcsán nem születnek döntések, mindenki csak a saját véleményét mondhatja, ebből pedig nagy zűrzavar alakulhat ki, ez nyilván akadályozná a racionális döntéshozatalt”– szögezte le Márton Árpád, aki értesüléseink szerint részt vesz a tervezet összeállításában.
Toró: közös szellemi termékre van szükség
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerint az RMDSZ autonómiatervezete akkor lehet sikeres, ha mögéje társadalmi konszenzus építhető, ha a teljes politikai elit a társadalommal összhangban felsorakozik mögéje. „A konszenzust eddig nem sikerült megvalósítani, ám a néppárt továbbra is készen áll arra, hogy részt vegyen az alkotói munkában, szívesen átadjuk az elméleti és a gyakorlati tudást, sőt a tervezet képviseletét, népszerűsítését is vállaljuk, ha egy közös szellemi termékről van szó. Ezt már a nyilvánosság előtt és személyesen Kelemen Hunornak is jeleztem korábban” –mondta Toró. A néppárt elnöke ugyanakkor úgy fogalmazott, óvatosan optimista ebben a kérdésben, mert emlékszik az RMDSZ korábbi autonómia-tervezetekhez való viszonyulására. „2004-ben társaimmal három autonómiatervezetet nyújtottunk be a parlamentben: az Székely Nemzeti Tanács megbízásából a Székelyföld területi statútumát, az EMNT felkérésére egy személyi elvű autonómiára vonatkozó kerettörvényt illetve az erdélyi magyarok személyi elvű kulturális autonómiájának statútumát. Akkor az RMDSZ vezetése nem állt mellénk, ellenezte a parlamentben, a vitában sem sorakozott fel az ügy mellett. Az, hogy mennyire nem gondolták komolyan ezt a kezdeményezést, visszaköszönt 2012-ben, amikor a Székelyföld autonómiastatútuma befejezte parlamenti pályáját, és az RMDSZ szenátorai, élükön Markó Bélával és Frunda Györggyel részt sem vettek azon a szavazáson, ahol pontot tettek az ügy végére” – idézte fel Toró. A politikus szerint az, hogy az RMDSZ kongresszusa úgy döntött, szükség van egy ilyen törvénytervezetre, jelzi, hogy az elmúlt kilenc év nem volt hiábavaló, elérték, hogy a politikai elit az egész társadalommal, a civil közösséggel cselekvően vállalja fel az önrendelkezés ügyét. Toró T. Tibor úgy értékeli, már létezik egy koherens tervezet, amely az Európában működő autonómiaformákra épít, ami már kétszer megjárta a parlamentet, ez kell legyen a kiindulási alap, ezt kellene most tökéletesíteni, bővíteni vagy leszűkíteni. „A lényeg ugyanaz: a közösség által általánosan és titkosan megválasztott köztestületet kell létrehozni, amely a törvényben meghatározott hatáskörök szerint döntési joggal és saját végrehajtó testülettel rendelkezik. Törvénybe kell foglalni a hatásköröket, hogy az ország közigazgatásának saját jogállással szerves része legyen, ne idegen test, és forrásokkal is kell rendelkezzen. Ezek az elvek kell meghatározzák az autonómia intézményrendszerét. Az SZNT által jóváhagyott statútumban ezek részletesen le vannak írva, ezt lehet közelíteni a román kodifikációs technikákhoz és szabályokhoz” – magyarázta Toró, aki szerint külön fejezet vihető be a székelyföldi, de általában a román közösség kulturális autonómiájáról, a jogaikról. Az EMNP elnöke szerint az autonómiatervezet a Székelyek Nagy Menetelésének folytatása lehet, ám egységre van szükség a véglegesítésében és érvényesítésében.
Az MPP ismét bejelentkezett
A Magyar Polgári Párt már az RMDSZ májusi kongresszusát követően üdvözölte a bejelentést, miszerint a szövetség új autonómiatervezetet akar kidolgozni az idén. „Jobb későn, mint soha” – jegyezte meg Bíró Zsolt. A polgári párt elnöke szerint autonómia témakörben egyértelmű a közakarat, ezt a kérdést most már az RMDSZ sem tudja megkerülni, ezt érezték a májusi kongresszuson, amikor már lezajlott a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetés, de ezt a közakaratot erősítette meg a Székelyek Nagy Menetelése is. „Az RMDSZ tervezete erre a társadalmi igényre nyújt választ” – szögezte le Bíró Zsolt, aki reméli, hogy a dokumentumot még a munkafázisban láthatják. „Nem szeretnénk megvárni a december közepére tervezett nyilvános közvitát, remélem, hogy még előtte aktívan bekapcsolódhatunk a tervezet összeállításába, hiszen összmagyar kérdésről van szó. A Magyar Polgári Párt többször is hangsúlyozta: nemzeti kérdésekben együtt, közösen kell cselekedjünk” – mondta a pártelnök. Bíró ugyanakkor emlékeztetett, az SZNT által összeállított törvénytervezetet jónak tartják, az RMDSZ készülő tervezetéről csak annyit tudnak, hogy a dél-tiroli autonómia modellt veszi alapul. Az MPP elnök emlékeztetett: a Csapó József korábbi SZNT-elnök tervezete is számos elemet emelt be a dél-tiroli modellből, ezeket a székelyföldi sajátosságokkal, a székelyföldi valósághoz igazítva, a történelmi és kulturális gyökerek figyelembevételével egészítette ki. A politikus elmondta továbbá: azt szeretné, ha a tervezeten utólag kellene korrekciókat eszközölni. „Már a közvitára bocsátott tervezet mellett konszenzust kellene kialakítsanak a politikai pártok, az SZNT és a Székelyföld lakossága” – szögezte le Bíró Zsolt.
„Nem valószínű a közös műhelymunka”
Székely István Gergő politológus nem tartja valószínűnek, hogy az RMDSZ végül bevonja a tervezet kidolgozásába a Magyar Polgári Pártot (MPP), az EMNP-t és az SZNT-t. Ugyannakkor úgy véli, arra sincs túl sok esély, hogy a három politikai szervezet közös tárgyalási platformja, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) újrainduljon, melynek célja eleve az volt, hogy az erdélyi magyar közösség számára fontos stratégiai kérdésekben közös álláspontot alakítsanak ki, amelyre a későbbiekben közös politikai cselekvés építhető. „Mindez csak abban az esetben történhetne meg, ha az RMDSZ ellenzéke jelentősebb támogatottságot tudna felmutatni. Úgy gondolom, az RMDSZ valószínüleg olyan külső szakértőkkel fogja legitimálni a törvénytervezetét, akik nem tartoznak a szövetség holdudvarába” – nyilatkozta portálunknak Székely István Gergő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szombaton jelentette be: a szövetség december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején nyújtja be a parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Pávai István, a népi tánczene szakértője
Az erdélyi magyar népi tánczenével foglalkozó kötetét ismertette a székelyudvarhelyi születésű Pávai István népzenekutató hétfőn este a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban.
Az 1994-től Magyarországon élő Pávai István nem ismeretlen a csíkszeredaiaknak, hisz életének egy részét itt élte, tanárként dolgozott a művészeti népiskolában, alapító tagja a Barozda együttesnek. A bemutatásra került kötet közel ötszáz oldalon keresztül ismerteti az erdélyi magyarság körében fennmaradt néptáncok zenéjét. Pávai István több mint háromszáz településen végzett gyűjtőmunkát Erdélyben és Moldvában, könyvében ismerteti a tánckísérő hangszereket, a tánczenei kísérettípusokat, a táncok ritmuskíséretét, valamint a népi többszólamúságot is. A kötet végén összefoglalta az erdélyi magyar népi tánczene vizsgálatának tanulságait.
A könyvbemutató végén egy kis ízelítőt nyújtott a terepen végzett gyűjtőmunka során készített videófelvételekből. Az est folyamán közreműködött Györfi Erzsébet és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes zenekara.
Iochom Zsolt
Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene /Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012/, újabb kiadása: Az erdélyi magyar népi tánczene /Kriza János Néprajzi Társaság- Hagyományok Háza, 2013/
Székelyhon.ro

Elutasítják a Verespatak-törvénytervezetet
Elutasította a parlament verespataki különbizottsága azt a törvénytervezetet, amely elősegítette volna az aranybánya-beruházást. A tervezet elutasítása mellett 17-en szavaztak, ketten tartózkodtak.
A voksolás előtt a kormánykoalíciós pártok megállapodtak abban, hogy leszavazzák az úgynevezett Verespatak-tervezetet, amelyet korábban csak a liberálisok elleneztek, a szociáldemokraták támogatták. Tegnap azonban úgy állapodtak meg, hogy a bányatörvényt módosítják, és abban szabályozzák a kitermelés általános feltételeit, amelyeknek a verespataki beruházást tervező Roşia Montana Gold Corporationnak (RMGC) is eleget kell tennie. „Az a közös szándékunk, hogy ne akadályozzuk a kitermelést, ne lehetetlenítsük el a fejlődést, hanem olyan jogszabályi keretet dolgozzunk ki, amely lehetőséget nyit a kitermelésre, nemcsak Verespatakon, hanem másutt is: olyan keretet, amely a román állam számára előnyös feltételeket biztosít a fenntartható fejlődéshez a környezetvédelmi követelmények betartása mellett” – magyarázta Crin Antonescu az SZLSZ döntését. Victor Ponta úgy nyilatkozott: „Ha a törvénytervezet nem volt elég jó, a következő sokkal jobb lesz, a kerettörvény figyelembe vesz és lefed majd minden jóhiszemű kritikát. (…) Több mint 500 bezárt bányánk van, és ez több tízezer elveszített munkahelyet jelent. Ezek közül nagyon sokra létezik az újra megnyitást lehetővé tevő projekt. Szükség van azonban egy kerettörvényre, amelyet a parlament jóváhagy, és ezt mi közösen támogatjuk. A politikai nyilatkozatokból úgy értettem, hogy a többi politikai erő is támogatja, ezek kijelentették, hogy ellenzik a törvényt, de támogatják a kitermelést. A kitermelési feltételek a kitermelési engedélyekben szerepelnek, és ezeket az engedélyeket a kormány bocsátja ki a hatályos törvény alapján, ahányszor csak szükség van rá. (...) Én természetesen azt szerettem volna, ha egy törvény alapján történik meg a kitermelés. A parlament azonban úgy döntött, hogy kerettörvényt akar. Nagyon jó megoldásnak tartom ezt, és támogatom”. A tegnap elutasított tervezetről a végleges döntést a parlament egészének kell meghoznia, mert visszavonni már nem lehet, de a koalíciós egyezség után az eredmény nem kétséges. A különbizottság jelentésében egyebek között azt javasolta, hogy a törvényhozó módosítsa a jelenlegi bányászati kerettörvényt, hiszen az a jelenlegi formájában hiányos, és nem veszi figyelembe az olyan nagy horderejű beruházásokat, mint a verespataki. A testület a többségi magántulajdonos és a kisebbségi román állami tulajdonos közötti korrekt partneri viszony kialakítását is szükségesnek tartja; a jelentés figyelmeztet arra, hogy az elmúlt tizenöt évben a verespataki beruházás-tervezet kapcsán törvénytelenségeket követhettek el. A jelentést valamennyi illetékes hatóságnak elküldik, hogy „teljes mértékben biztosítsák a beruházás törvényességét, és kivizsgálják ezeket az esetleges törvénytelenségeket”. A különbizottság a kitermelési engedély és egyéb titkosított dokumentumok nyilvánosságra hozását is szorgalmazza.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ezernyi zarándok Déva várában
Különböző erdélyi és magyarországi településekről több mint ezer zarándok érkezett Dévára november 9-én, a Magyar Unitárius Egyház és annak ifjúsági szervezete, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által tizenhatodik alkalommal szervezett Dávid Ferenc-emlékzarándoklatra.
A hegy lábánál gyülekeztek, majd felvonultak a várba, ahol 1579 novemberében Dávid Ferenc egyházalapító püspök vértanúságot szenvedett. Az ünnepi istentiszteleten Újvárosi Katalin székelymuzsnai és Demeter Sándor Loránd székelyderzsi lelkészházaspár olyan értékekre irányította a figyelmet, amelyek évszázadok óta a magyar unitárius közösség megtartó erői. Köszöntőbeszédet mondott Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Csulák Péter kolozsvári magyar konzul, Petru Mărginean dévai polgármester és Pogocsán Ferdinánd Zoltán önkormányzati képviselő. Koppándi-Benczédi Zoltán, a Délnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközség lelkésze a verespataki bányaberuházásról is beszélt, amelyet az unitárius és a többi erdélyi magyar történelmi egyház is határozottan ellenez. A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói alkalmi várjátékot mutattak be, majd fáklya- és gyertyagyújtás közben a résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el Dávid Ferenc emlékcellájában. Az idei zarándoklat egyik színfoltja a gyermekrajz-pályázat volt. A Dávid Ferenc a tordai országgyűlésen című kiírásra a Kárpát-medence különböző településeiről 158 pályamunka érkezett, amelyeket a várban ki is állítottak; eredményt a sportkollégiumban hirdettek sok gyermek és ifjú jelenlétében. A felnőttek számára a rendezvény az unitárius imaházban zárult: a házigazda lelkész a szórványgyülekezetről számolt be, Sorbán Enikő és Ilkei Loránd népdalokat énekelt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kiindulópont a székely honépítésben (Dél-Tirol és a székelyek)
Az olaszországi dél-tiroli példa találó kiindulópontnak tűnik a beígért új székelyföldi autonómiatervezet számára, melyet – vezetőinek nyilatkozata szerint – hamarosan nyilvánosságra kíván hozni az RMDSZ.
Olaszországnak ez az autonóm, német többség által lakott provinciája ugyanis nagyon sok adottságában hasonlít a mi délkelet-erdélyi részeinkhez, melyek saját népi és önigazgatási igényeiről oly látványosan tett nemrég tanúságot százezernél több békés tüntető a nagy menetelés napján, október 27-én, mely minden hatósági statisztikai hamisítási kísérlet ellenére nyilvánvalóvá és cáfolhatatlanná tette, hogy a saját ügyeit irányító Székelyföld terve igenis népi támogatást élvező legátfogóbb törekvése népcsoportunknak.
Minket az alábbiakban és az elkövetkező jegyzetsorozatban főleg a dél-tiroli autonóm provincia működésének mikéntje érdekel, s azok az elvek, melyekben az egymással az 1919-től 1971-ig tartó vitákban a meglehetősen éles ellentéteket felvállaló felek – a dél-tiroliak, Olaszország, Ausztria mint védhatalom – nemzetközi közvetítéssel végül megegyeztek és be is tartanak. Ennek folytán a dél-tiroli belső önrendelkezési formák kialakításának történetével csak érintőlegesen foglalkozunk, de kár lenne teljesen mellőzni e históriát, ugyanis Székelyföld és Dél-Tirol nemcsak földrajzi és gazdasági adottságaiban, hanem történelmében is meglepően sok mindenben hasonlít. Előre bocsátanánk azonban egy újabb fejleményt, mellyel érdemes az egészet kezdeni. 2006 májusában az örökös olasz szenátor, Francesco Cossiga törvényjavaslatot terjesztett az olasz parlament elé, melyben fel kívánta hatalmazni a régió két autonóm provinciájának – Trentinónak és Bozennek, az egyik olasz, a másik német többségű – választóit, hogy döntsenek afelől, megmaradnak-e az olasz államban, teljes függetlenséget óhajtanak-e, avagy Ausztriához, netán Németországhoz kívánnak-e csatlakozni. Nos, mindenik fél – a szeparatistákat is beleértve – elutasította az indítványt, arra hivatkozva, az az etnikai feszültségek kiújulásának veszélyét rejti magában. A párhuzamok a mi régiónkkal több, mint meglepőek. A túlnyomóan német többségű Dél-Tirol 1919-ig az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, míg Észak- és Kelet-Tirol az anyaországnál maradt, annak az olasz állam és az antant között 1915-ben megkötött titkos egyezségnek eredményeképpen, mellyel Itáliát rávették, hogy az antant oldalán lépjen be az első világháborúba a Központi Hatalmak ellen. Szegény dél-tiroliak a wilsoni elvekre hivatkozva tiltakoztak ugyan a győztesek önkényes döntése ellen, de hiába tették. Olaszország vállalta a mienkhez hasonló kisebbségi szerződés (1921) aláírását, de nem tartotta be azt, Mussolini hatalomra jutása után pedig olyan betelepítésbe kezdett, mely a tartomány eredeti jellegét valóban végveszélybe sodorta. A második világháború után kötött olasz–osztrák szerződés nem bizonyult kielégítő megoldásnak, az olaszok ugyanis ezt követően egy olasz többségű régióba olvasztották be a tulajdonképpeni szűken vett Dél-Tirolt – ugye, ismerős ötlet –, ezzel akarván kijátszani az osztrákokat, ezért újabb harmincvalahány éves tárgyalássorozatra és küzdelemre volt szükség, míg megszületett a kívánt német többségű autonóm provincia: Bozen/Bolzano. Mondom, tanulságai folytán sem rossz a politikusaink által választott kiindulópont. (folytatjuk)
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely címer európai környezetben
Isten dicsőségére és személyes büszkeségből – címeres emlékek és művészetpártolás a késő középkorban címmel szervezett nemzetközi értekezletet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tudomány és művészet kara Kolozsváron a múlt hét végén.
Németországból, Ausztriából, Magyarországról, Szerbiából és a Moldovai Köztársaságból érkezett heraldikusok, művészettörténészek és hazai szakemberek tartottak előadást és beszélték meg a felmerülő kérdéseket.
A középkorban keletkezett és fennmaradt erdélyi címerek kérdéskörét többen érintették. A főszervező, Radu Lupescu művészettörténész, a házigazda egyetem tanszékvezetője az Erdélyben fennmaradt királyi címereket mutatta be, Ciprian Firea kolozsvári művészettörténész az újabban feltárt és a más értelmezésű késő középkori címereket ismertette, Ioan Albu történész, egyetemi oktató a nagyszebeni sírkövek címereiről tartott előadást. Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus a székelydályai református templom középkori címeregyüttesét bemutató előadásában többek között a régi székely címerre helyezte a hangsúlyt, bemutatva középkori megfelelőit, melyek a csíkcsobotfalvi szárnyasoltár lábazatán, a bögözi református és a székelyderzsi unitárius erődített templom egy-egy gyámkövén maradtak fenn. Az új székely címer bemutatásához épp kapóra jött a konferencia helyszíne, a Bocskai-ház Óváry Terme, melynek falán Bocskai István kőbe faragott címerében elkülönülten jelenik meg a nap és növekvő holdsarló.
A konferencián látható volt, hogy késő középkori címerek Németországtól Erdélyig, sőt, Moldváig egyazon európai heraldika alkotóelemei. Az értekezlet méltó záróakkordjaként a résztvevők megtekintették a középkori címereknek otthont adó gyulafehérvári római katolikus székesegyházat és a vajdahunyadi várkastélyt. Utóbbi alagsorában Radu Lupescu megnyitotta az épületből származó kőfaragványokból – címeres gyámkövek, oszlopfők, boltzárókövek, ablakkeret-részletek – álló kiállítást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Műemlékvédelmi detektívmunka kezdődött
Bodolai Gyöngyi
Megyeközpontunk műemlékeinek helyzete kétségbeejtően silány. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ a helyzet orvoslása érdekében indította el az idén nyáron a Marosvásárhely műemléki topográfiája című projektet több szakmai partnerintézménnyel (Alapítvány a Magyar Műemléki Topográfiáért, Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, Babes–Bolyai Tudományegyetem, Pro Professione Alapítvány) közreműködve. Az átfogó Kárpát-medencei műemlékleltárba illeszkedő projektet, amely az első Erdélyben, tegnap délelőtt a Bolyai Klubban mutatta be Entz Géza művészettörténész, a Kárpát-medencét behálózó projekt irányítója és Orbán János művészettörténész, a marosvásárhelyi projekt vezetője, amelyet a Bethlen Gábor Alap támogat. A vállalkozás előzménye a 2012-ben tartott Gyorsuló metamorfózis, városunk műemlékeinek helyzete témájú tanácskozás volt.
– A leltár elkészítése azért is nagyon fontos, mivel a Marosvásárhely műemléklistáján szereplő, tehát jogilag műemléknek nyilvánított objektumok száma nem éri el a másfél százat. Holott a becslések szerint félezer építészeti vagy művészettörténeti, városképi értékkel rendelkező épületet, szobrot, utcatartozékot kell ebben a projektben felleltározni – hangzott el az indoklás Orbán János bevezetőjében.
Egy olyan tudományos tevékenységről van szó, amely a legszélesebb társadalmi közérdeket szolgálja, és mindazoknak szól, akik egy adott terület, város, település, régió, ország épített örökségének az ügyében bármiféle kompetenciával bírnak. Akár úgy, hogy a kormány, a törvényhozás, az önkormányzatok oldaláról ezeket a tevékenységeket szabályozni, irányítani, ellenőrizni, hatósági szempontból megítélni hivatottak, akár úgy, hogy közületként vagy magánszemélyként az adott érték- együttesek valamely részének a tulajdonosai. És szól azoknak is, akik ebben a közegben (beleértve az ember által a maga képére alakított természeti viszonyokat is) élnek – tette hozzá Entz Géza. Az épített örökség és a kultúrtáj is beletartozik abba a körbe, amelynek műemléki topográfiája egy adott felület teljes egészének a minden idetartozó szempontból történő értékleltárát jelenti. Ez a leltár egy részletes művészettörténeti leírást kell tartalmazzon minden műemlék jelenlegi helyzetéről, besorolásáról, stílusáról, továbbá az épületek történetéről, régi és mai fényképeket, rajzokat. Mindez egy értelmezett leltár, úgynevezett kataszter kell hogy legyen, ami megmutatja azokat az összefüggéseket, amelyekben a mai valóság létrejött, s azokat a történeti rétegeket is, amelyeket még képvisel, s amelyeknek az ismeretében a műemlék értéke megállapítható. Ami azért fontos, mert abban az esetben, ha hozzányúlnak az épülethez, az értékek ismeretében történjen az átalakítás, kibontakoztatva vagy felhasználva azokat.
Nyugat-Európában az ilyen típusú leltár két évszázados múltra tekint vissza, és mindenki számára hozzáférhető. A németországi településekről például 900 kötet készült, Ausztriában 60, s Magyarországon is megjelentek már az első kötetek, akárcsak a Székesfehérvárról bemutatott kötet, amelynek a mintáját követni fogják.
A cél az, hogy a műemlékállományról készült leltár mindenki számára követhető, érthető legyen. Nemcsak az épületek fontosak, hanem a település egésze, szerkezete, a szerkezetében megnyilvánuló funkcióváltozások nyomon követése és értelmezése, a közterek, parkok, temetők, ipari létesítmények változásai a kezdetektől az utóbbi időkig. Nem azt kell nézni, hogy mi a szép, és mi nem, hanem hogy mit akarunk megőrizni, és továbbadni a következő nemzedékeknek. Amit nem ismerünk, azt nem fogjuk se szeretni, se fontosnak tartani, ezért mennek tönkre a műemlékek.
A leltár román nyelvű változatát is el kell készíteni, ami nagyon nehéz feladat lesz. Amíg nem vagyunk egy pontos leltár birtokában, addig nem tudjuk, hogy mit kell védeni, mire kell vigyázni – magyarázta Entz Géza. A topográfia elkészítése összetett folyamat, amelyben több szakma képviselői vesznek részt. A választás azért esett Marosvásárhelyre, mivel itt össze lehetett állítani egy olyan fiatal szakemberekből álló csapatot, akik képesek a munka elvégzésére. Ebben elismert művészettörténeti egyetemi tanárok nyújtanak segítséget a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemről és a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemről. A 12 tagú csapatban részt vesznek a megyei múzeum szakemberei is, akiknek tapasztalata van ezen a területen.
Első lépésként a főtér, azaz a Rózsák terének a felmérése kezdődött el, ahol 79–80 olyan objektum van, amelynek a leltározása folyik, függetlenül attól, hogy korábbi vagy későbbi korokban épült. Minden értékes elemről (homlokzati díszek, kapuk, zárak, kályhák, kovácsoltvas szerkezetek stb.) fotó és leírás készül, hogy később számon lehessen kérni a nem szakszerű beavatkozásokat. Kiemelten próbálnak odafigyelni, hogy minél több archív fotót gyűjtsenek össze egy-egy objektumról.
A munka végeredménye egy könyv lesz, de addig is internetes adatbázis formájában teszik nyilvánossá az eredményeket, ami a jövő évtől mindenki számára hozzáférhető lesz – tette hozzá Orbán János. A Rózsák terét felmérő leltárt a Bolyai utca épületeinek számbavétele követi. Az épületek mellett a város minden művészettörténeti értékkel rendelkező elemét, köztük a szobrokét is nyomon követik.
A Népújság kérdésére válaszolva elhangzott, hogy a Színház térről eltávolított kagyló (halacska), számára, ami nem került vissza a helyére, állítólag már találtak új helyet, de az ellopott Puskás Sándor-szobor esetében ez már kevésbé valószínű.
A vár felújításának tervezésekor, nem került-e szóba, hogy a régi, monumentális lépcsőt visszaállítsák? – kérdeztük, amire Orbán János nemmel válaszolt, mivel már a hatvanas években történt felújítás során az volt a cél, hogy visszaadják a vár kora újkori, 17. századi jellegét. Ha a lépcső megéri az ezredfordulót, valószínűleg nem nyúltak volna hozzá – tette hozzá.
Olyan műemlékvédelemre, felügyeletre lenne szükség, ami rendszeresen teszi a dolgát, de ettől Maros megye – az e célra alkalmazott megfelelő szakember hiányában – távol van – hangzott el a sajtótájékoztatón.
Népújság (Marosvásárhely)

Pusztába kiáltott szavak?
Visy Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem régészprofesszora nyitotta meg a Professzorok Erdélyben előadás-sorozatot, amelyet Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Professzorok Batthyány Köre indított útnak. Csütörtökön este a Vártemplom gótikus termét megtöltő érdeklődő közönségnek az előadó, aki az UNESCO MNB Kulturális Szakbizottságának az elnöke, anyanyelvünknek a globalizálódó világban való megőrzéséről és ápolásáról beszélt. A vendéget Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul mutatta be, s az előadást Henter György vártemplomi református lelkész ajánlotta a nézők figyelmébe.
A legnagyobb kincs, amelyet szüleinktől, nagyszüleinktől ajándékba kapunk, az anyanyelv. Ezt akkor őrizzük meg elődeink emlékéhez méltó módon, akkor sáfárkodunk jól vele, ha mindennap használva, állandóan fejlesztjük, gazdagítjuk, s úgy adjuk gyermekeinknek, utódainknak tovább. Erre a feladatra az az 1100 év is kötelez, amióta a népek olvasztótégelyében, a Kárpát-medencében letelepedve, sok küzdelem és veszély árán sikerült megmaradnunk és megőriznünk ezt az örökséget. Ami azért is figyelemre méltó teljesítmény, mivel ebben a térségben, amely a különböző irányból – nyugatról, keletről, délről – érkező népek végállomása volt, egyik sem tudta önazonosságát néhány száz évnél tovább fenntartani. Még az avarok sem, akiknek egykori jelenlétét a több ezer sírból álló feltárt és feltárandó temetők igazolják. A honfoglaló magyarok viszont magukba olvasztották a velük érkező és a később letelepedő népeket is, s a nyelv akkor is fennmaradt, amikor a hódító törökök a középső részt kiharapták az országból, vagy a későbbiekben, amikor német–osztrák, majd orosz nyomás nehezedett a térségre. A trianoni békediktátum igazságtalanságát bizonyítja, hogy bár 1910- ben Magyarország népességének 55 százaléka, tehát több mint fele magyar volt, területe kétharmadának a feladására kényszerítették.
Hogy ki a magyar? Az, aki magyarnak vallja magát – idézte a történeti bevezetőt követően Illyés Gyulát az előadó. Az anyanyelv kérdése századokon át nem okozott gondot, s egy ország minden polgárát a vezető politikai nemzethez tartozónak tekintettek. A nemzeti hovatartozás a nemzetállamok megalakulásával vált fontossá, a kisebbségi kérdés úgyszintén. Bár vannak súlyos gondjaink, más nyelvekhez képest a helyzetünk nem is annyira szomorú – állította az előadó, s meg is indokolta, hogy miért. Hétezer nyelvet tartanak számon a földgolyón, amelyek 85 százalékát 22 országban beszélik. 15 millió használójával a magyar nyelv a hétezerből a 42. helyen áll, Európa 67 nyelve közül a tizenkettedik. Ezért nincs igazuk azoknak, akik kis nyelvnek tartják a miénket.
A nyelv az ember, az anyanyelv egy kultúrába (vallás, tudomány, irodalom, hagyományok stb.) való beágyazódottságot jelent. Amikor az anyanyelvünket beszéljük, ez a kultúra visszhangzik bennünk, egy tanult nyelv esetében pedig egyszerű használók vagyunk. Ezt a különbséget figyelembe véve kell büszkének lennünk, ápolnunk, védenünk az anyanyelvet, s ezért fontos, hogy egy erős anyaország segítse azokat, akik hátrányos helyzetbe kerülnek.
Az anyanyelv megtartását egy sor irányelv, ajánlás, program is támogatja, amelyet a nagy nemzetközi szervezetek, az ENSZ, az UNESCO, az Európai Parlament hozott. Ezeket sorolta fel évszámok szerint az előadó, s még aki jártas ezen a területen, az is meglepődhetett, hogy a kisebbségeknek, a nyelvi közösségeknek járó jogok mennyire körültekintően átfogják az élet minden területét, a teljes körű anyanyelvi oktatástól kezdve a szellemi örökség, a hagyományok, a sokszínűség megőrzésén át a többség számára előírt toleranciáig, amellyel megállítható lenne az aktív és a passzív asszimiláció. 2008 a nyelvek nemzetközi éve volt, s minden évben február 21-én van az anyanyelv nemzetközi napja. Mindezek ellenére a sok ajánlás, sőt a tagállamok többsége által ratifikált előírások is az Európai Unió bizonyos országaiban pusztába kiáltott szónak bizonyulnak, s a törvény is csak annyit ér, amennyi abból megvalósul. Miért ez a kettősség az elmélet és gyakorlat között, miért ódzkodik az Európai Unió, hogy az etnikai kérdésekben állást foglaljon, és miért tartja egy tagállam belügyének azt, ha megsértik a nemzetközi szinten jól meghatározott nyelvi jogokat? – tette fel a kérdést Visy professzor, és kérdezzük mi is évek óta, minden egyes alkalommal, amikor a többség túlkapásaival kell szembesülnünk.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Temes Megyei RMDSZ
A Magyar Szórvány Napja rendezvényei
Az RMDSZ a 2013-as évet Bethlen Gábor emlékévvé nyilvánította, a nagy fejedelem 1613-ban történt megválasztásának 400. évfordulójára való tekintettel. Már három évvel ezelőtt a Magyar Szórvány Napját a fejedelem halálának napjára emlékezve november 15-re tették (1629).
November 15-én, pénteken
18 órai kezdettel a Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség Újvárossy Ernő Termében Bethlen Gábor jó emlékezete címmel vetített képes előadást tart dr. Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület fő levéltárosa, a BBTE Magyar Történeti Intézetének docense.
November 16-án, szombaton
Dettán 10–12 óra között gyerekklub-játszóház
A Geml József Társaskör Nefelejcs népdalcsoportja szombaton Resicabányán vendégszerepel, ahol a helyi Hóvirág népdalkörrel közös énekléssel emlékeznek meg a szórványsorsról.
10 órai kezdettel Temesváron Szórvány Sportnap minden korosztálynak, a Bartók Béla Elméleti Líceumban. Részt vesznek a szomszéd szórványmegyék (Arad, Hunyad, Krassó-Szörény) képviselői is. A vállalkozó kedvűek a következő sportágakban mérhetik össze ügyességüket:
- asztalitenisz – jelentkezés Kiss Endrénél
- sakk – jelentkezés Balla Tamásnál, telefon: 0751-493-846
- backgammon (ostábla, románul table) – jelentkezés Kovács Zsombornál, telefon: 0745-379-479
A Temesvári Magyar Nyugdíjasklub Szórványnapi nótadélutánt tart a Kós Károly Közösségi Központban 15 órai kezdéssel.
16 órakor kezdődik Lugoson az RMDSZ-székházban az ünnep alkalmával összehívott tematikus ifjúsági találkozó.
16 órától Újmosnicán az Újmosnicai Református Egyházközség és Kádár György alpolgármester bográcsos-délutánt szervez a református parókia udvarán.
Ugyancsak a szórványnapi rendezvénysorozat keretében november 23-án szombaton 17 órai kezdettel a Magyar Nemzeti Filharmonikusok Énekkara KÖZÖS OTTHONUNK A ZENE címmel jótékonysági koncertet ad a gyárvárosi római katolikus Millenniumi templomban. A rendkívüli jótékonysági koncert bevételét a Millenniumi templom javítására ajánlják fel.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt, jöjjenek el minél többen, ünnepeljünk együtt!
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsvári egyetemtörténet Szegeden
Egész napos egyetemtörténeti konferenciát tartottak november 8-án a Szegedi Tudományegyetemen az egyetem szaklevéltárosa, Vajda Tamás szervezésében. A konferencia távlati célja az egyetem szegedi újraalapításának századik évfordulójára, 2021-re készülő kötet előtanulmányainak számbavétele volt. Ezúttal az előzményeket, vagyis a kolozsvári és részben budapesti fél évszázadot (1872–1921) próbálták megvilágítani a meghívott előadók, kutatásaik alapján. A konferenciát köszöntötte Pál József, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese és Szögi László, a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség elnöke.
Az elhangzott tizenhárom előadásból a Kolozsvárról érkezett Sipos Gábor a Református Teológiai Fakultás és az egyetem kapcsolatát, Wanek Ferenc a geológia oktatását, Bartos-Elekes Zsombor és Imecs Zoltán Cholnoky Jenő professzor hagyatékát, Tóth Szilárd a történelmi tanszékek oktatóit mutatták be. Vekov Károly az egyetem 1919 tavaszi román „átvételét” ecsetelte román források alapján. Gaal György az Orvosi kar épületeit és építkezéseit részletezte, vetített képeket is felhasználva. A marosvásárhelyi Péter H. Mária a kolozsvári gyógyszerészképzésről tartott adatgazdag előadást.
Előre láthatólag ezután évente megrendezik az egyetemtörténeti ülésszakot Szegeden
G. Gy.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar Kulturális Napok Nagyenyeden
Nagyenyedi Magyar Kulturális Napokat szervez november 13. és 17 között a Fehér megyei RMDSZ, a Dr. Szász Pál Egyesület, Bethlen Gábor Alapítvány és az Enyedszentkirályi Református Egyházközség. A programsorozat november 13-án, szerdán kiállításmegnyitóval kezdődik 17 órakor a helyi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Az érdeklődők Holányi Julianna Magyar végváraink ünnepén című tusrajzsorozatát tekinhetik meg ez alkalommal. Megnyitóbeszédet mond: Simon János református lelkipásztor.
November 14-én, csütörtökön Áprily-est kezdődik 17 órakor ugyancsak a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a rendezvény keretében. Az Áprily-estek emlékkönyvet Nagy Miklós Kund újságíró, szerkesztő, műfordító és Papp Annamária újságíró, a Szabadság munkatársa mutatja be. Fellép: Bajusz Katalin és a Bethlen Gábor Kollégium Collegium Gabrielense együttesének zenekara.
November 15-én, pénteken 10 órakor kezdődik a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház új szárnyának avatóünnepsége, majd 11 órakor harmadik alkalommal szerveznek szórványkonferenciát a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében.
November 16-án, szombaton szüreti bállal folytatódik a program a nagyenyedi LUK étteremben. Muzsikál a Kéknefelejcs együttes, fellép a marosgombási néptáncegyüttes.
November 17-én, vasárnap Enyedszentkirályi Nappal zárul a rendezvénysorozat. 11 órakor az enyedszentkirályi református templomban kezdődik istentisztelet. Igét hirdet Ladányi Péter Sándor református lelkipásztor. Fellép a Collegium Gabrielense együttes zenekara Kelemen Ferenc irányításával. 16 órakor az enyedszentkirályi református gyülekezeti teremben Enyedszentkirály monográfiáját mutatja be Györfi Dénes nyugalmazott könyvtáros. Ezt követően régi enyedszentkirályi fényképekből nyílik kiállítás.
Szabadság (Kolozsvár)