Alkotmánybírák a státustörvényről
Május végén tárgyalja az alkotmánybíróság az államfő kifogásait, melyeket a honatyákat érintő, 2006/96-os törvényt módosító tervezet kapcsán juttatott el a testülethez. Traian Băsescu április végén az alkotmánybíróságon támadta meg a parlamenti képviselők és szenátorok státusára vonatkozó törvénytervezetet.
A dokumentumot azért nem látta el kézjegyével, mert úgy véli, a nemrég módosított változat sérti a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, és azt a szakaszt, amely előírja az igazságszolgáltatás egységes, pártatlan és mindenkire egyformán érvényes mivoltát. Az államfő kifogásolta a törvényhozók mentelmi jogát: szerinte az alkotmány szavatolja a mandátum gyakorlásának szabadságát, arra pedig nincs szükség, hogy a bűnvádi felelősség alól is felmentse a képviselőket vagy szenátorokat.
A státustörvény erre nézve homályosan fogalmaz, többféle értelmezésre ad lehetőséget, és ennek következményei lehetnek az igazságszolgáltatás függetlenségére nézve: adott esetben a képviselőház vagy a szenátus is dönthet valamely bűnvádi eljárás megalapozottságáról a bíróságok helyett.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnepi találkozó Segesváron
A segesvári Gaudeamus Alapítvány ebben az évben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját, és ebből az alkalomból rendezvénysorozatot szervez.
Az első rendezvényre április 27-én került sor, amikor megtartották a Gaudeamus Alapítvány Baráti Társasága megalakulásának 10. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi találkozót. A tagok több mint 75%-a jelen volt, külföldről is számosan eljöttek.
A jubileumi találkozót a Mircea Eliade Főgimnázium két diáklányának szavalatával indították, miután Farkas Miklós nyugalmazott tanár, a segesvári Gaudeamus Alapítvány igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, akik a támogatott diákokkal együtt több mint százan voltak jelen.
Tóth Tivadar tanár, a gimnázium magyar tagozatának igazgatója érdekes és részletes vetített képes előadást tartott a gimnázium és a Gaudeamus Szórványközpont életéről és tevékenységéről. Büszkén jelentették, hogy az elmúlt évben is 52 művelődési rendezvény volt a Gaudeamus Házban, színházi előadások, hangversenyek, pódiumműsorok, könyvbemutatók, diákversenyek és egyebek.
A GABT tagjainak adományai lehetővé tették az idén is, hogy egyrészt a növekvő energiaárak ellenére sikerült biztosítani a kollégium működését, másrészt pedig 57 rászoruló és jól tanuló gyereket támogathattak ösztöndíjakkal.
A továbbiakban a Kikerics néptáncegyüttes "veterán" tagjai (XII. osztályosok és egyetemi hallgatók) nagy sikerű mezőségi táncokat mutattak be. Ezt megelőzően Farkas Miklós elmondta, hogyan alakult meg ezelőtt húsz évvel az együttes, majd László Imola tanárnő, a Kikerics Kulturális Egyesület ügyintézője részletesen beszámolt az utóbbi évek kimagasló eredményeiről.
Ezután sor került a füzetek kiosztására, amelyek a jubileumi alkalomra új köntösben jelentek meg Sz.. Kovács Géza tanár, képzőművész és Ambrus Oszkár informatikus jóvoltából.
A kis füzetben tájékoztató található az alapítvány legfontosabb megvalósításairól, tartalmazza a GABT tagjainak névsorát (nyolc intézmény és hatvannyolc magánszemély, akiknek nagy többsége az iskola diákja volt). Veress Zsombor gyógyszerész, az alapítvány igazgatóhelyettese felolvasta a tagok névsorát. A füzetek kiosztását megszakította a Kikerics néptáncegyüttes fergeteges cigánytánca, amely óriási sikert aratott, s amelyet a közönség szűnni nem akaró tapsa jutalmazott.
Miután befejeződött a füzetek átadása, a GABT tagjai között idén is kisorsolták Sz. Kovács Géza képzőművész értékes festményét. A szerencsés nyertes Buzogány Erzsébet és Márton Károly volt.
Ezután kegyelettel emlékeztek a GABT elhunyt tagjaira: gróf Bethlen Miklós, Bokor Anikó, Csaszkóczy Emil, Dósa László és Jakab Elek volt tagokra. Paizs József református lelkész-gyakornok felolvasott egy igét, majd áldását adta a jelenlevőkre. Lőrincz Éva és Birtalan Levente kuratóriumi tagok elhelyezték az udvaron található kopjafánál az emlékezés koszorúját.
A sikeres ünnepi találkozót baráti ebéd követte.
Sz. Fazakas Mihály
Népújság (Marosvásárhely)

A Goma-dosszié
Nobel-díjra javasolta Paul Goma román írót a moldáviai írószövetség, ami után Románia (mostoha) testvér-országának hatóságai megadták a moldáv állampolgárságot is a Párizsban élő román írónak, aki, hírek szerint a nyár folyamán visszatér szülőföldjére, Besszarábiába.
E hírben nem az a kérdés, hogy a második világháború utáni román irodalom e kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb alakja, akit sokan a román Szolzsenyicinként emlegetnek, valóban felemelkedett-e a világirodalmi élet legmagasabb csúcsaira – amit kétségbe lehet vonni, latin álmodozásnak is lehet nevezni.
Hanem az, hogy a Romániából annak idején kiutasított, Franciaországban politikai menekültként élő román disszidens, antikommunista és emberjogi harcos visszakapta-e már román állampolgárságát, s hogy miért nem Romániába tér vissza a hazájából elűzött román író, miért kellemetlen, nem kívánatos értelmiség ma is, több mint huszonkét évvel a rendszerváltás után Bukarestben?
Az Írószövetség nagy késéssel, tavaly visszaadta neki ugyan tagsági jogát, a Băsescu-féle kommunizmus bűneit kivizsgáló bizottságba viszont hiába hívták meg, nyolc nap elég volt ahhoz, hogy kidobják onnan.
Vajon nem dől-e meg előbb-utóbb az a tétel, mely szerint Romániának nem voltak kiemelkedő disszidensei, nem csak azért hangsúlyozzák-e ezt, hogy Ceauşescu egykori udvari költői, a ma is fénypompában fürdőző vadimtudorok, s azok, akik a rendszerváltás utáni második és harmadik gárda kiszolgálóivá váltak, tovább élvezhessék privilégiumaikat?
Gomáról a fiatalok többsége nem is hallott, iskolában nem tanítják műveit, de a történelemórákon sem tesznek említést róla.
Nagyszebenben, X-es diák korában hurcolta meg először a Securitate, 1956 novemberében, miután az orosz csapatok rátörtek a magyar forradalomra, Goma visszaadta IMSZ-tagsági könyvecskéjét, ami után ismét verőlegények keze közé került.
A fő botrány azonban azután tört ki, miután regényét egy nyugatnémet kiadó adta ki, s miután a Szabad Európa felolvasta rendszerellenes nyílt levelét, s az is kiderült 1977-ben, hogy nyílt levelében a csehszlovák Charta 77 aláíróinak a következőket írta:
„Ti, akárcsak a lengyelek, a keletnémetek, a magyarok, a bulgárok, orosz megszállás alatt éltek; mi románok, román megszállás alatt élünk, ami végső soron még fájdalmasabb, még hatékonyabb, mint az idegen megszállás…
Mindenütt a kard uralkodik: nálatok az orosz, nálunk a romázn kard. Itt az ideje, hogy egyiket is, másikat is visszadugják a hüvelyébe.”
Ezután már a jilavai és szamosújvári börtön, majd a baragáni kényszerlakhely következett, de az írónak akkor már olyan nagy nemzetközi hírneve volt, hogy az Amnesty International is közbelépett érte, börtönbe már nem merték vetni, hát kiutasították az országból.
Párizsban is folytatta antikommunista és emberjogi harcát, ám közben a hazátlan, megkeseredett író egyre jobban belecsúszott az amerikaellenesség, antiszemitizmus és szélsőnacionalizmus lejtőjébe, ami után kétszeresen is kétséges, hogy a Nobel-bizottság egyáltalán szóba áll-e a moldáv írókkal, s hogy a kisinyovi hatóságoknak egyáltalán kell-e egy ilyen kellemetlen ember, akit különben az írók a moldáviai kommunizmus bűneit tanulmányozó intézet létrehozásával szeretnének megbízni.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen (Arad)

A középkori Kolozsvár bölcsője a ferences kolostor
Értékes leletekben bővelkedő kutatómunka folyik a műemlék területén
Nem csupán műemlékként és egyházi létesítményként játszott fontos szerepet a város életében a ferences kolostor, hanem valahol itt kezdődik a középkori Kolozsvár története is. Lassan évszázados hagyománya van annak a feltételezésnek, amely szerint itt kell keresnünk a város legkorábbi plébániatemplomát – magyarázta lapunknak adott interjújában Lupescu Radu történész. A Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Kara Jogtudományok és Európai Tanulmányok Tanszékének vezetője is részt vesz abban a kutatómunkában, amelyet a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézete, valamint az Erdélyi Történeti Múzeum folytat a Ferenc-rendi kolostor műemléképületének területén. A kolostor falkutatását januárban kezdték meg, majd egy hónappal ezelőtt a régészeti ásatásokra is sor került. A kolostor a város egyik legfontosabb gótikus épületének számít, amely kétségtelenül fontosturisztikai célponttá fog válni.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Elkezdik az amerikai rakétapajzs kiépítését
Az eredeti terveknek megfelelően idén megkezdődik az európai rakétavédelmi rendszer romániai bázisának kiépítése az Olt megyei Deveselun, az ide telepítendő SM-3-as elfogó rakétákat pedig 2015-ig állítják hadrendbe – mondta Frank Rose, az Egyesült Államok külügyminisztériumának védelmi politikáért felelős helyettes államtitkára, akivel kedden közölt interjút a Gândul című lap.
A rakétapajzs romániai főtárgyalója kifejtette, hogy Románia ideális helyen fekszik ahhoz, hogy védelmet biztosítson Dél-Európának egy esetleges iráni közepes hatótávolságú rakétatámadásával szemben. A növekvő észak-koreai fenyegetés miatt Washington letett arról, hogy a rakétapajzs kiépítésének negyedik szakaszában nagy hatótávolságú rakéták elfogására alkalmas korszerűsített SM-3-as rakétákat telepítsen Európába, de ez a döntés nem érinti az első három szakasz megvalósulását – magyarázta az amerikai illetékes. Hozzátette: Deveselun idén megkezdik a munkálatokat, az ehhez szükséges több százmillió dollárt pedig az Egyesült Államok Kongresszusa biztosította.
Rámutatott: Iránnak sok rövid- és közép-hatótávolságú rakétája van, Észak-Korea viszont interkontinentális rakétát is kifejlesztett. Ezért döntött úgy az Egyesült Államok, hogy 14 nagy hatótávolságú rakétaelfogót telepít Alaszkába és egy második radart Japánba, ugyanakkor letesz a nagy hatótávolságú elfogók európai telepítéséről.
Kérdésre válaszolva Rose elismerte, igaza van Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettesnek, amikor azt mondta, hogy az amerikai rakétapajzs nem képes elfogni az orosz ballisztikus rakétákat. Az amerikai illetékes szerint ezzel együtt Moszkvának vannak olyan aggályai, miszerint a rakétavédelmi rendszer csökkentheti az orosz hadászati nukleáris erők elrettentő képességét. „Mi együttműködünk a rakétavédelem terén Oroszországgal, és nem fogadhatjuk el a védelmi képességeink korlátozását, mert biztosak kell lennünk abban, hogy a rendszer képes gyorsan reagálni a változó fenyegetésekre” – mondta Frank Rose.
Az európai rakétavédelmi rendszer első szakaszát tavaly nyilvánította harcképesnek a NATO: ez egy Törökországban működő csúcstechnológiás radarrendszert, az SM-3-as elfogókkal felszerelt, a Földközi-tengeren állomásozó amerikai fregattokat foglalja magában. A második szakaszban (2015-ig) Romániában, a harmadikban (2018-ig) Lengyelországban állítanak hadrendbe SM-3-as elfogó rakétákat – emlékeztetett a lap.
Szabadság (Kolozsvár)

Jelentősen megnőtt a Németországba bevándorlók száma
Tavaly több mint 50 ezer magyar költözött Németországba, ami 30 százalékot meghaladó emelkedés 2011-hez képest – közölte kedden a német statisztikai hivatal (Destatis). A hivatal előzetes adatai szerint 2012-ben összesen 54 827 magyar állampolgár vándorolt be Németországba, ami csaknem 13 ezres, 31 százalékos emelkedés az egy évvel korábbi 41 980-hoz képest.
Tavaly összesen 1 millió 81 ezer bevándorló érkezett Németországba a Destatis számításai szerint. Ez a legnagyobb szám 1995 óta, és 123 ezer fős, 13 százalékos növekedés 2011-hez viszonyítva. A bevándorlók száma alapján összeállított „toplistán” Magyarország a negyedik helyen áll, Lengyelország, Románia és Bulgária után.
A bevándorlási folyamat szerkezete nem változott, tavaly is elsősorban az európai uniós tagállamokból érkezők száma emelkedett – az egy évvel korábbihoz képest 96 ezerrel, 18 százalékkal –, a huszonhét EU-ország térségén belül pedig főként két régióból, az euróövezeti adósságválságot leginkább megszenvedő déli országokból és az unió keleti részéből költöztek Németországba.
Az EU-hoz 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott országok csoportjában a legnagyobb mértékben, 62 százalékkal a szlovén bevándorlók száma emelkedett. Magyarország a növekedés mértéke alapján összeállított térségi rangsorban a második helyen áll. Romániából 23 százalékkal, Bulgáriából 14 százalékkal, Lengyelországból pedig 8 százalékkal többen költöztek Németországba 2012-ben, mint egy évvel korábban.
Szabadság (Kolozsvár)

Új tagokat választott a Magyar Tudományos Akadémia
Külső tag lett Kántor Lajos és Salat-Zakariás Levente
A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének (május 6–8.) második napján bemutatta újonnan választott rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjait. Az Alapszabály szerint az választható taggá, aki az MTA doktora címmel vagy azzal egyenértékűnek minősített tudományos fokozattal rendelkezik, és „aki tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon műveli”.
Az akadémikusválasztást megelőző eljárásban az MTA 141 doktorára érkezett ajánlás, a jelölési szakaszban 40 fő kapta mega tudományos osztályokon a minimálisan szükséges ötvenszázalékos többséget, végül az Akadémikusok Gyűlése 26 főt választott levelező taggá.
A 26 levelező tag mellett 31 rendes, 18 külső és 20 tiszteleti taggal bővült az akadémikusok létszáma. Az akadémiai alapszabály szerint rendes taggá az a magyar állampolgárságú levelező tag választható meg, aki levelező tagságának elnyerése óta jelentős tudományos eredményeket ért el. A magát magyarnak valló, de életvitelszerűen külföldön élő, tudományát elismerten és különösen magas színvonalon, alkotó módon művelő, a magyar tudományos élettel pedig szoros kapcsolatot tartó kutatók közül kerültek ki az Akadémikusok Gyűlésének döntése alapján a külső tagok, míg tiszteleti taggá azok a külföldi, illetve külföldön élő nem magyar állampolgárságú tudósok választhatók, akik szaktudományukat nemzetközileg kiemelkedő színvonalon művelik, és akik a magyar tudomány különleges megbecsülésére tarthatnak számot.
A Magyar Tudományos Akadémiának a 2013. évi tagválasztását követően 303 rendes, 61 levelező, 193 külső, illetve 235 tiszteleti tagja van.
A Külső tagok közé választották Kántor Lajos irodalomtörténészt, kritikust, a Korunk volt főszerkesztőjét (Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya) és Salat-Zakariás Levente politológust,egyetemi tanárt, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának dékánhelyettesét (IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya).
A 184. ünnepi közgyűlésen átadták a Magyar Tudományos Akadémia 2013. évi elismeréseit. A kitüntetettek a díjakat Pálinkás Józseftől, az MTA elnökétől vehették át.
A jelentős tudományos munkásságú külhoni magyar tudósok, kutatók jutalmazására szolgáló Arany János-életműdíjat a Magyar Tudományos Akadémia 2013-ban Weszely Tibornak, a matematikai tudomány doktorának, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanárának ítélte oda a magyar matematikatörténet kutatásában, különösképpen a Bolyai-kutatásban elért forrásértékű eredményeiért, geometriai kutatásaiért, valamint több mint fél évszázados kiemelkedően eredményes oktatói tevékenységéért.
Az Akadémiai Aranyérmet Damjanovich Sándor Széchenyi-díjas biofizikus, az MTA rendes tagja vehette át. Kiosztották továbbá az Akadémiai Díjakat, az Akadémiai Újságírói Díjat és a Wahrmann Mór-érmet.
Szabadság (Kolozsvár)

Jánosi Andrea: „Könyvillusztrátorként több lábon állok”
PÉLDAKÉP(P)
Példakép(p) című rovatunkban hezitáló diákoknak, egyetemistáknak szeretnénk segítséget nyújtani a pályaorientációban, terveik megvalósításában. Egy szakmát két személyiség segítségével mutatunk be: a pályakezdő és az elismert szaktekintély szemszögéből. Igyekszünk rövid, személyes benyomásokkal teli portrékat közölni, amelyek másoknak is tanulságul, esetleg biztatásul szolgálhatnak a továbblépéshez. Reméljük, hogy a jövőben sok hasznos információt tudunk adni Nektek.
Kérdéseiteket, javaslataitokat a campus.szabadsag@yahoo.com email címre várjuk.
Elsőként Jánosi Andrea grafikussal és Korodi Vass Lóránt harmadéves egyetemistával beszélgettünk. Andrea 2005 óta a BBTE Kolozsvári Egyetemi Könyvkiadó grafikusa, számos könyvet illusztrált már, övé a nagysikerű Mátyás, Mátyás című animációs film rajzi része, és a Filmtett portál arculatát is ő tervezi. Lóránt a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem hallgatója, az idei KMDSZ Diáknapok arculatát, de a Perspektíva imázsát is ő álmodta meg.
– Mikor döntöttél úgy, hogy könyvillusztrátorként szeretnél dolgozni?
– Nem döntés kérdése volt. A Marosvásárhelyi Művészeti Líceumba jártam, itt választottam először grafika szakirányt, és itt nyertem betekintést először abba, hogy miről szól az alkalmazott grafika, mit tudhat együtt a betű és a kép. Egyetemre is grafika szakra felvételiztem, de nem vettek fel, így művészetpedagógiát végeztem. Abban az időszakban viszont olyan tanáraink voltak, akik amúgy a grafika tanszéken is tanítottak. Gyakorlatilag ugyanazzal foglalkoztunk, mint a grafikán, még ha nem is olyan intenzíven. Az egyetem kísérleti szakasz volt számomra, ahol kipróbáltam mindent az absztrakt olajfestménytől a litográfiáig, de akkor még csak annyi körvonalazódott bennem, hogy az absztrakt nem az én világom. Sokkal inkább érdekelt a karikatúra és a képregény. A diplomamunkám is egy saját forgatókönyv alapján készült képregény volt.
– Ha nem az egyetem vezetett a mostani munkádhoz, akkor mi tett téged illusztrátorrá?
– Mindenkinek egyéni pályafutása van ezen a szakterületen. Az egyetem alatt nagyon sok dologra rácsodálkozol, mindent kipróbálsz, végül valami biztosan lesz, amiben magabiztosan mozogsz, legyen szó az erőteljes színhasználatról vagy a rajzolás könnyedségéről. Én a színekkel félénkebb voltam, de rajzban nem nagyon ismertem lehetetlent, valószínűleg ennyi elég volt ahhoz, hogy az első felkérést elfogadjam. Kisebb dolgok megrajzolását már az egyetem ideje alatt elvállaltam, de az első komolyabb megrendelést sokkal később kaptam. Közben elvégeztem még egy egyetemet, aminek kevés köze volt a konkrét szakmámhoz, de ekkor nőttem fel, és itt alakultak ki olyan kapcsolataim, amelyek alkotómunkához juttattak. Személyes tapasztalatom tehát az, hogy kapcsolatok révén jut el az ember az első megrendelésig, de ahhoz, hogy egy megrendelést elfogadhass, szükséged van alapismeretekre. Aztán ha majd a munkád tetszik a megrendelőnek, újabb megrendelést kapsz, egyik hozza a másikat. Az egyetem nem tanítja meg annak mikéntjét, hogy hogyan kell munkához jutni – ezt ne várja senki.
– Sokan azt mondják, az egyetemen tanultakat nem minden esetben sikerül hasznosítani az illető szakterületen. Rád ez mennyire vonatkozik?
– Az én esetemben ez kevésbé igaz, mert a munkám az alkotásról szól. Ha valóban a szakmádban dolgozol, nagyon is felhasználható az, amit az egyetemen tanultál. Nagyon sok grafikus dolgozik egyetemről kikerülve szerkesztői/tervezői munkakörben alkalmazottként, munkaidőhöz és mások elvárásaihoz igazodva, feladva a világmegváltó ötleteit. A lakbért havonta ki kell fizetni, szórakozni is kell valamiből, és csak nagyon kevés művésznek adatik meg, hogy szabadon készített grafikáinak, festményeinek eladásából éljen.
– Mit jelent számodra grafikusnak/illusztrátornak lenni?
– Nagyon szeretem a munkám, és örvendek minden felkérésnek, de kemény harcaim vannak az idővel, mert mindez elméletileg a „másodállásom”, gyakorlatilag a szabadidőm. Főállásban grafikusa vagyok egy könyvkiadónak, ami egy szerény, de stabil megélhetést biztosít ugyan, de az a munkakör teljesen másról szól, azaz itt illusztrációs feladataim nincsenek. Több lábon állok, és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül a szakmámbeliek körében.
– Mi az, amit abszolút pozitívnak látsz a szakmádban?
– Képzőművészként dolgozni azt jelenti, hogy szabad a képzeleted. Léteznek ugyan határidők, esetenként szabályok, felelős döntések, ugyanakkor szabadon alkothatsz.
– A szakmád árnyoldalai…?
– Itthon nem lehet ebből még meggazdagodni. Nagyon kevés művész privilégiuma az anyagi jólét. Eleve nehéz egy fogyasztói társadalomban festményeket/könyveket eladni, mikor annak van keletje, ami azonnal hat, majd kidobható. Nagyon szép, felszabadító és lélekemelő foglalatosság, de vagyonteremtésre nem alkalmas, vagy legalábbis csak nagyon ritka esetben, ha a szerencse is úgy akarja. Ez nem divatszakma.
– Mit tanácsolnál a most szakmát kereső diákoknak pályaválasztás kapcsán?
– Nehéz ajánlani ezt a szakmát, mert már kisgyerekkorban megmutatkozik az, hogy valaki tehetséges-e, de legkésőbb középiskolás korig szinte mindig eldől, hogy valaki alkalmas-e erre a pályára. Aki ezen a pályán indult és tanult, annak csakis kitartást tudok javasolni, és a hitet abban, hogy amit választott, az nem hasztalan.
KRISTÁLY BEÁTA
Szabadság (Kolozsvár)

Gyászhír
FESZT LÁSZLÓ képzőművész,
volt egyetemi tanár, életének 82. évében, hosszú szenvedés után elhunyt. Hamvainak örök nyugalomba való helyezése május 10-én, pénteken 11 órakor a Házsongárdi temető kápolnájából.
Szabadság (Kolozsvár)

Sikeres volt a kolozsváriak dél-koreai szereplése
Négy alkalommal láthatta május 2. és 5. között a dél-koreai közönség a Suttogások és Sikolyok című kolozsvári előadást.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata mintegy 26 óra utazás után, április 29-én, hétfőn délelőtt érkezett Szöulba – közölte a sétatéri teátrum dramaturgja, Biró Eszter. Másnap délelőtt, amíg a színpadi munkatársak elkezdték a díszlet összeszerelését és a technikai készülődést a Koreai Nemzeti Színház nagyszínpadán, az előadás alkotói sajtótájékoztatón találkoztak a szöuli újságírókkal.
Az eseményen részt vett többek között Andrei Şerban az Ingmar Bergman-adaptáció rendezője, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója és Visky András, a színház igazgató-helyettese. Tompa Gábor elmondta, hogy nagy öröm és megtiszteltetés a színház számára két év alatt másodszor vendégszerepelni Dél-Korea fővárosában, 2011 tavaszán ugyanis az általa rendezett III. Richárd című előadást mutatták be a kolozsváriak az LG Arts Center színpadán, ahol Tompa elmondása szerint „kivételesen értő és érzékeny közönséggel találkozhatott a társulat”. Andrei Şerban a kolozsvári magyar színházban általa rendezett trilógia (Ványa bácsi, 2007; Suttogások és sikolyok, 2010; Hedda Gabler, 2012) intimitásáról beszélt, Bogdán Zsolt pedig elmondta, számára különösen nagy örömet jelent, hogy ismét dél-koreai közönség előtt lép színpadra.
A sajtókonferenciát követő ebéd közben a Suttogások és sikolyok zenéjét hallgathatták a résztvevők. Szerda délelőtt 11 órakor kezdődött az első próba, melynek során a színészek először járták be az előadás terét a Koreai Nemzeti Színház nagyszínpadán. A négy előadásra már ekkor majdnem minden jegy elkelt, telt ház előtt, nagy sikerrel játszották a produkciót.
Krónika (Kolozsvár)

Brüsszelben járt a gyergyóremetei önkormányzat és a WebKastély
Közös brüsszeli tanulmányúton vettek részt a gyergyóremetei önkormányzat munkatársai és a 2012-es WEBkastély vetélkedő dobogós helyezettjei. Sógor Csaba európai parlamenti képviselő mindkét csoportnak a tavalyi év folyamán ajánlotta fel az utazást, munkásságuk és eredményességük jeléül. -
Gyergyóremete önkormányzata 2012-ben elnyerte az RMDSZ által meghirdetett Családbarát Közösségek címet, amelyet az Együttműködés a magyar jövőért családpolitikai kezdeményezés keretében osztottak ki. Az önkormányzat 2012-ben közel két millió lejt fordított különböző családtámogató programokra. A helyi vezetőség kiemelt figyelemmel működteti a házi beteggondozó programot és a falugondnoki szolgálatot. Támogatják a fogyatékkal élőket, fejlesztik az egészségügyi ellátást, családsegítő programot működtetnek és az oktatás minőségének javítására is odafigyelnek.
A WEBkastély vetélkedő két éve indult útjára, a PONT Csoport által létrehozott Kastély Erdélyben Program részeként. A WEBkastély egy olyan online vetélkedő, amely az erdélyi kastélyok állapotáról kíván tájékoztatni. Arra törekszik, hogy elősegítse a kastélyok turisztikai értékeinek növelését és a közösség bevonásával élővé tegye őket. Sógor Csaba EP-képviselő már az első évben bekapcsolódott a programba és a csapattagokat brüsszeli nyereményutakkal ösztönözte a munkára. Akkor a gernyeszegi Teleki-kastély udvarmesterei utazhattak Európa fővárosába, idén pedig a vargyasi Dániel-kastély zöld lovagjai érdemelték ki a tanulmányi kirándulást.
”Abban bízom, hogy azok, akik eljutnak Brüsszelbe, megismerkednek a város hangulatával, betekintést nyernek a munkánkba, azok hazavisznek egy szeletet abból a multikulturális szellemiségből, amely itt fellelhető” – mondta Sógor Csaba EP-képviselő és hozzátette, minden olyan csoport, amely hasznos közösségfejlesztő munkát végez, megérdemelten vesz részt hasonló brüsszeli kirándulásokon.
Maszol.ro

Internetes topik: Miért gyűlölik a románok a magyarokat?
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács figyelmébe ajánlotta Marius Pieleanu szociológus a sofpedia.com fórumoldalán tavaly indított „Miért gyűlölik a románok a magyarokat?” című beszélgetőtopikot.
A szakember a dc.news.ro-nak elmondta, ez az internetes fórum magyarellenes hangulatkeltésre alkalmas, mert a megválaszolandó kérdés abból az alapvetésből indul ki, hogy a románok gyűlölik a magyarokat. „A szociológiai mérések nem igazolják, hogy a többségi nemzet zsigeri ellenszenvet táplálna a magyarok iránt” – mondta Pieleanu.
A topik címébe foglalt kérdésre eddig közel nyolcvan válasz érkezett. Ezekből szemelgettünk:
„Mert ellopták tőlünk az erdélyi kopót. Ha ezt nem tették volna, most három kutyafajtánk volna.”
„Irigységből gyűlöljük a magyarokat, mert civilizáltabbak nálunk.”
„Azokat gyűlölöm, akik egy szót sem tudnak románul. Azokat gyűlölöm, akik autonómiát akarnak. A többiekkel semmi bajom.”
„Kilencven előtt a szülei ellátogattak az egyik magyarlakta romániai vidékre, és ott azt mondták nekik, hogy hamarosan csak útlevéllel utazhatnak oda. Azt hiszem, a gyűlölet kölcsönös. Ők autonómiát akarnak, azt szeretnék, hogy csak magyarul beszéljenek.”
„Én nem gyűlölöm őket, azt gyűlölöm csak, hogy Romániában élnek. Menjenek az övéikhez. Mi nem mentünk el az országukba etnikai pártot alapítani.”
„Mi szükség van a kétnyelvű feliratokra? Miért kell magyarul beszélni ebben az országban, ha Romániában élünk? Az nem baj, hogy Romániában magyarok élnek, az a gond, hogy megpróbálnak elkülönülni tőlünk, románoktól.”
„Próbáljanak csak valamit is kérni románul Hargita vagy Kovászna megye valamelyik kisebb boltjában, nem tudom a válasz. Ha utcán kérsz tanácsot valakitől, ugyanezt ezt a választ kapod.”
Maszol.ro

Ezerötszáz magyar diák foglalta el Kolozsvár Főterét
Valóságos szín- és hangorkánnal, parádés kabalafigurákkal és fantáziadús csapatnevekkel startolt Kolozsvár Főterén a KMDSZ Diáknapok. A diákokat Soós Anna rektorhelyettes, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának vezetője köszöntötte, kiemelve, hogy a rendezvény üzenete: jó dolog Kolozsváron magyar egyetemistának lenni. A Főtér széleiről bámészkodók arckifejezése is ezt súgta: de jó volna köztetek lenni…
Aki nem volt tisztában a szabályzattal, eléggé furcsálló arccal nézte, milyen titkos parancsszóra keringőznek, ülnek a földre, forognak a saját tengelyük körül vagy üdvözlik hangos ovációval Mátyás királyt a magyar diákok százai. Az utasítások ugyanis a Paprika rádión hangzottak el, és a fiatalok telefonon, fülhallgatók segítségével vették a vezényszavakat. -
A 48, egyenként 27-35 fős csapat felvonul a városon, majd délután 16.30-tól a Törökvágásban mutatkozik be. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség által huszadik alkalommal megszervezett rendezvénysorozat számos és változatos vetélkedőből, koncertekből és bulikból áll, a részletes program itt tanulmányozható.
Soós Anna, a BBTE magyar tagozatvezetőjének beszéde:
Kedves Diákok! Mikor a szervezők meghívtak a mai megnyitóra, először nem igazán tudtam, mi keresnivalóm lehet nekem tanárként, intézményvezetőként egy diákrendezvényen. Hiszen Önök azért vannak most itt, hogy kicsit kiengedjék a gőzt az előadások, szemináriumok, laborok, parciálisok forgatagából szabadulva. Rájöttem, hogy Önök itt legalább ugyanannyira egyetemisták, mint a tantermekben. Hiszen azért jöttek Kolozsvárra, legalábbis remélem, hogy választott szakmájuk alapjait elsajátítsák, felkészüljenek arra, hogy a jövőben jó szakemberré válhassanak saját tudományterületükön. A jó szakembernek azonban mindenekelőtt vonzó embernek kell lennie, hogy szaktudását is vonzóvá tudja tenni mások számára. Vonzó ember pedig nem lehet csak az, aki tud felszabadultan nevetni, játszani s akin látszik, hogy élvezi az életet. Ezért gondolom azt, hogy egyetemi formálódásuknak szerves részei az ilyen jellegű programok is, ahol gyakorolhatják az előbb felsorolt erényeket, ahol olyan emlékeket szereznek, melyeket jó lesz 20-30 év múlva is felidézni, amelyek akár hosszú távon is megvédik Önöket a ránk sajnos oly jellemző pesszimizmustól, besavanyodástól, elkeseredéstől. Gratulálok a KMDSZ-nek a 20. Diáknapok rendezvényhez. Vegyenek részt jó kedvvel és tiszta szívvel a rendezvényeken, erősítsék a mélyülő érzést: Jó magyar diáknak lenni Kolozsváron! Jó szórakozást kívánok mindannyiuknak!
A Diáknapokkal egyidőben a Válts Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára akció is megkezdődött.
„A 20. KMDSZ Diáknapok, vagyis a legtöbb magyar diákot összefogó rendezvény első napjának alkalmával, útnak indul a Youth@Kolozsvár 2015 )Európa Ifjúsági FőváProgram magyar nyelvű közösségi oldala, a Válts Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára. (facebook.com/valtskolozsvarra)
Az ifjúsági főváros előkészítése és megvalósítása során fontosnak tartjuk a többnyelvű kommunikációt és a széleskörű információközlést, ezáltal európai szellemiséget teremtve ennek a címnek. Ezért az elkövetkező időszakban tájékoztatást, tudatosítást több nyelven is biztosítunk, közöttük magyar, nyelven is a Switch to Cluj általános kampány keretében.
A Válts Kolozsvárra! indítókampányként a városban tanuló magyar diákokat célozza meg. „Miért szereted Kolozsvárt?” címmel fotókkal ellátott vélemények kerülnek fel a már említett Facebook oldalra. Ezáltal felhasználóbaráttá és emberközelivé válik a projekt valamint a közösségi oldalon létrehozott felületet.
"Mindenkit szeretettel várunk a https://www.facebook.com/valtskolozsvarra oldalon. Váltsunk közösen Kolozsvárra, Európa Ifjúsági Fővárosára” – olvasható a kezdeményezők felhívásában.
Maszol.ro

Varga Attilát egyszerűen kihagyták az alkotmányozó fórum munkájából
Bár megalakulásától az alkotmányozó fórum tagja, Varga Attila nem vehetett aktívan részt az alkotmány módosításának megvitatásával megbízott civil-szakmai testület munkájában. „Egyszerűen nem hívtak meg a rendezvényeikre, nem tájékoztattak arról, hogy mikor és üléseznek. Ezt furcsának találom” – nyilatkozta maszol.ro-nak szerda este a volt parlamenti képviselő.
Az alkotmányjogász tájékoztatása szerint eddig egyetlen konferencián vett részt április közepén, ám erre a rendezvényre sem a Cristian Pîrvulescu politológus vezette alkotmányozó fórum hívta meg, hanem a főszervező, egy alapítvány. „Akkor hozzá is szóltam a vitához. Találkoztam Pîrvulescuval, beszélgettünk is, és abban váltunk el, hogy lesz majd Kolozsváron egy újabb rendezvény, amelyre meghívnak. Azóta sem kaptam értesítést, pedig az elérhetőségem megvolt” – mondta Varga Attila.
Elárulta: nem látja át az alkotmányozó fórum működését, nagyon sok esetlegességet tapasztal a testület munkájában. „Nem azt mondom, hogy nem dolgoznak semmit, de vagy tudatosan, vagy hanyagságból, egyeseket kihagynak a tevékenységükből” – jelentette ki. Ezt azért furcsállja, mert a testületben civil szervezeteknek és akadémiai köröknek kellene megszólalniuk, és munkájából éppen a civil szférára jellemző nyitottság hiányzik.
Varga úgy tudja, hogy az alkotmányozó fórum már elkészített egy átfogó javaslatcsomagot, amelyet majd a parlamentnek továbbítanak, és az a gyanúja, hogy a testület „erősen szelektál” az indítványok között. „Nyilván, akadnak meredek javaslatok is, például a halálbüntetés visszaállítása, ezek természetesen kimaradnak a csomagból. Viszont úgy érzékelem, hogy komolyabb indítványokat is mellőz az összesítésből ez a fórum” – fogalmazott a volt képviselő, akit nem politikusként, hanem alkotmányjogászként delegált az RMDSZ a testületbe.
Varga Attilától megtudtuk, április 15-én már átküldte az alkotmány módosítására vonatkozó javaslatcsomagját Cristian Pîrvulescunak. „Ezt nem az RMDSZ, hanem a magam nevében küldtem, de nyilván elképzeléseim nyolcvan-kilencven százaléka megegyezik a szövetség javaslataival” – magyarázta.
Szerettük volna megtudni Cristian Pîrvulescu álláspontját is, ám a politológust egyelőre nem tudtuk elérni.
Maszol.ro

Anyanyelven fordulhatnának szakorvoshoz a páciensek
Az egészségügyi rendszert szabályozó 2006-os törvény kiegészítését célozza a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőházi frakciója által letett jogszabály-módosító kezdeményezés, amelyet szerdán, május 8-án iktatott a Parlament Állandó Bürója. A törvénykezdeményezés értelmében anyanyelvükön fordulhatnak szakorvoshoz a betegek Románia azon településein, ahol a kisebbségek számaránya meghaladja a 20 százalékot. Továbbá az RMDSZ törvényhozói két évre hosszabbítanák az Európai Egészségbiztosítási Kártya érvényességét, illetve bevezetnék az egészségügyi biztosítás kifizetésével elmaradt személyek adósságaira vonatkozó felszólítást.
A Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Kartája, amelyet Románia 1995-ben ratifikált, előírja, hogy az aláíró felek vállalják, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein gondoskodnak arról, hogy az olyan létesítményekben, mint a kórházak, nyugdíjasházak, otthonok, lehetőséget biztosítsanak arra, hogy az egészségügyi, életkori vagy egyéb okból gondozásra szorulókat anyanyelvükön fogadják és kezeljék. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség törvénykezdeményezése egy olyan egészségügyi rendszer kialakítására vonatkozik, amelyben a páciens anyanyelven fordulhat az illetékes egészségügyi intézményhez azokban a területi-közigazgatási helységekben, ahol a kisebbségben élők számaránya meghaladja a 20 százalékot” – taglalta Kerekes Károly Maros megyei parlamenti képviselő, a törvénymódosító javaslat kezdeményezője.
A törvénykezdeményezés ugyanakkor kitér az Európai Egészségbiztosítási Kártya érvényességének szabályozására is. „Romániában 6 hónapra bocsájtják ki az Európai Egészségbiztosítási Kártyát. A kártya érvényessége országonként változó, vannak olyan Európai Uniós tagállamok, ahol több évre érvényes az említett okmány. Célunk, hogy csökkentsük a fölösleges költségeket, a bürokráciát, amelyek a kártya kibocsájtásakor felmerülnek” – részletezte Kerekes Károly parlamenti képviselő a törvényjavaslat előírásait.
A képviselő továbbá elmondta, hogy a módosító javaslat bevezetné azt az eljárást, miszerint az egészségügyi pénztár még idejében figyelmeztetné azokat személyeket, akik elmaradtak az egészségügyi-biztosítási járulék kifizetésével, elkerülve ezáltal azt a jelenleg uralkodó áldatlan állapotot amelyben a járulékbefizetéssel elmaradt személyek több évre visszamenőleg nem csak a járulékokat, hanem tetemes késedelmi büntetést és kamatot kénytelenek fizetni.
Erdély.ma

Máért szórvány bizottság - Javaslatok a magyar szórvány napjának megünneplésére
Minden régiónak lesz saját rendezvénye, és lesz központi, anyaországi rendezvény is a november 15-én tartandó Kárpát-medencei magyar szórvány napján - többek között erről is szó volt a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága szerdai budapesti ülésén. A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint a konkrét programok kidolgozása a következő hónapok feladata lesz.
A közlemény szerint az ülésen Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár és Bodó Barna szakbizottsági elnök összegzése után a Bethlen Gábor Alap (BGA) és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet képviselői tartottak beszámolót a 2012-2013. évi támogatásokról, illetve a kiemelt nemzetpolitikai programokról.
A BGA képviseletében Mihály Erzsébet támogatásfinanszírozásai igazgató beszámolt a 2012. évi pályázatok tapasztalatairól valamint a 2013 első negyedévéről, a pályázatok beérkezése után felismerhető tendenciákról. Az igazgató kiemelte: a BGA által nyújtható támogatások keretösszege és a külhoni pályázók aktivitása is számottevően emelkedett, idén mintegy 30 százalékkal több pályázat érkezett, mint 2012-ben.
Az ülés második részében a bizottság külhoni tagjai beszámoltak az általuk képviselt régiók szórványt érintő aktuális kérdéseiről, problémáiról. Az egyes régiók képviselői javaslatokat fogalmaztak meg az idén először megünneplendő magyar szórvány napjáról, amelyet a bizottság legutóbbi ülésén született döntés alapján november 15-én, Bethlen Gábor születésnapján tartanak
MTI

Ponta: jogokat a kisebbségeknek is, de marad a nemzetállam
Victor Ponta kormányfő kijelentette, azt szeretné, ha az új alkotmány biztosítaná a jogokat a kisebbségek számára is, nem csupán a nemzeti többség számára, azonban nem érintené Románia egységes nemzetállam jellegét.
„Úgy vélem, sokkal pragmatikusabb megfogalmazást kell találnunk – és amikor azt mondom, találnunk, úgy értem, hogy minden érdekelt fél együtt – a kisebbségek jogainak biztosítására. Az utóbbi huszonhárom évben tartja magát a standard diskurzus az állam egységes, nem egységes voltáról... Nem hiszem, hogy ez a megoldás, úgy vélem, meg kell találnunk azokat a pragmatikus, rugalmas, európai, modern megfogalmazásokat, amelyek minden egyes kisebbség jogait garantálnák, és itt most nemcsak a nemzeti kisebbségekre gondolok, hanem mindarra, amit a kisebbség jelent a 21. század európai és demokratikus megfogalmazásában” – mondta Ponta az alkotmányozó bizottság által szervezett vitafórumon. A kormányfő azt is bejelentette, az alkotmánymódosítás tervezetének véglegesítése előtt megvárják a Velencei Bizottság álláspontját, és csak ezt követően bocsátják azt szavazás alá a képviselőházban, majd a referendumon.
„A román társadalom egyik régi hibája, hogy nem bízik a belső bírókban, és akkor külső bírókat hozunk mind a fociban, mind a politikában. Ezért kormányfőként azt a politikai döntést hoztam meg, hogy miként az 2003-ban is történt, álláspontot, elemzést kértem a Velencei Bizottságtól arra a szövegre, amelyet az alkotmánybizottság ki fog dolgozni. Mi több, azt is vállaltam Antonescu úrral együtt, hogy a Velencei Bizottság álláspontja majdnem kötelező jellegű legyen számunkra” – jelentette ki Ponta. Hozzátette, a Velencei Bizottság álláspontja biztosíték lesz arra, hogy a módosítások mindegyike megfelel az európai standardoknak, és ezek nem jelentenek visszaélést a kisebbségekkel szemben.
A kormányfő leszögezte, az alkotmány hiányos előírásai és hézagai oda vezettek az utóbbi időben, hogy a politikai konfliktusok miatt az alkotmánybíróság „hozzátegyen az alkotmányhoz”, „a rossz dolog ebben pedig az, hogy néha épp a fordítottját tette hozzá, mint egy évvel korábban”.
A vitafórumon Ponta szóba hozta a tulajdonjogok kérdését is, amelyet szintén módosítanának. Egy nappal korábban már felvetette azt az ötletet, hogy el kellene kobozni azoknak a járművét, akik súlyos vétséget követnek el a közlekedésben. Ponta hozzáfűzte, a „szent tulajdonjog” nem akadályozhatja meg az ország infrastrukturális fejlődését. Rámutatott: javítani kell azon a jelenlegi helyzeten, hogy nem építjük egyenesen az autópályákat, hogy bizonyos területeket kikerüljünk. A kormányfő szerint ugyanakkor úgy kell módosítani a tulajdonjogot biztosító törvényt, hogy a hatóságok által elkobzott javakat értékesíteni lehessen még a bírósági eljárás vége előtt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Örökségvédelmi turisztikai útvonal a hármas határ mentén
Befejeződött a beregi és a kárpátaljai műemlékállomány feltérképezésére indított uniós program, amelynek segítségével egységes örökségvédelmi turisztikai útvonal jött létre a magyar–román–ukrán határ mentén.
A Középkori templomok útja című turizmusfejlesztési projekt keretében 15-15 magyar és kárpátaljai templomot, műemléket vizsgáltak meg régészeti, történelmi és restaurátori szempontból, a szakmai kutatások eredményeit pedig egy több mint 400 oldalas tanulmánykötetben összegezték a szakemberek – hangzott el a program záró konferenciáján, amelyet szerdán rendeztek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Baktalórántházán.
Oláh István, a program koordinációs feladatait ellátó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója az MTI-nek elmondta: a most befejeződött kutatás a 2009-ben indított, Középkori templomok útja Szabolcs-Szatmár-Bereg és a romániai Szatmár megyékben című turizmusfejlesztési projekt folytatása, amelynek segítségével akkor húsz szatmári és tíz partiumi templomot foglalhattak egyetlen vallási- kulturális tematikus útvonalba.
A programot – az Európai Unió 90 százalékos támogatásával, összesen 143 ezer eurós költségből – kiterjesztették Beregre és Kárpátaljára is, mivel a két térség egyedülálló és eddig felfedezetlen kulturális és egyházi műemléki örökséggel rendelkezik – emelte ki az igazgató. Ennek révén Kárpátalján komoly műemlékvédelmi kutatások kezdődhettek el, amelyre több mint húsz éve nem volt példa: a rajzokkal és fényképekkel gazdagon illusztrált tanulmánykötetben Akli, Feketeardó, Nagybégány, Técső, Beregszász, Bene, Gerény, Nagymuzsaly, Ungvár, Huszt, Nagyszőlős, Visk, Csetfalva, Munkács és Palágykomoróc középkori szakrális emlékeiről olvashatnak részletesen a téma iránt érdeklődők.
A területfejlesztési ügynökség és a Kárpátaljai Megyei Tanács partnerségével, valamint a Teleki László Alapítvány kutatómunkájával megvalósult magyar–román–ukrán projekt részletes kutatási anyaga a későbbiekben alapjául szolgálhat akár a műemlékek felújítását célzó programnak is.
Népújság (Marosvásárhely)

Agymosás felsőfokon, avagy elvtársi nemzetkép
Érdekes társadalomtudományi munkára derített fényt a budapesti sajtó. Az egyik internetes hírportál ismertette az 1974-ben Magyarországon készített felmérés eredményeit, amit a rendszer – a tipikus kommunista titkolózás jegyében – bizalmasan kezelt, nem hozták nyilvánosságra, csupán a legfeljebb állami vezetők szerezhettek tudomást eredményeiről.
Nos, a nemzeti témájú, közel 40 évvel ezelőtti felmérés meghökkentő eredményeket hozott, legalábbis a határon túli magyarság számára, vagy az 1956 előtti és 1989 utáni nemzeti szemléletnek.
Jóllehet a megkérdezettek 91%-a büszke volt magyarságára, 1974-ben a magyarországi lakosság 61% nem hallott Trianonról! Az elcsatolt területek és a határon túli magyarság tabutéma volt az anyaországot szovjet fegyverek révén 45 évig bitorló banda számára, a magyar lakosság agyát is annak megfelelően igyekezett átmosni. Annak tudata főleg a családi kapcsolatok révén maradt fenn, nyilvános szinten a nyolcvanas évek végéig Magyarországon szinte szó sem esett rólunk, vagy a felvidéki, délvidéki, kárpátaljai nemzettársakról.
Nemzettársak? Hiszen az 1974-ben megkérdezett magyarországiak 63%-a úgy vélte – elvtársi lendülettel –, hogy a határon túli magyarság nem része a nemzetnek. Sőt, 93%-nak a Magyarországról a kommunista szörny elől Nyugatra disszidált magyarok sem a nemzet részei!
A legjelentősebb ünnepeknek sorrendben április 4-ét, a szovjet megszállás napját (akkori hivatalos és kötelező szóhasználattal: felszabadulás), november 7-ét (az 1917-es orosz szocialista forradalom) és május elsejét nevezték meg. A valóban fontos nemzeti jellegű napok (március 15., október 6.) csak ezek után következtek, augusztus 20-át pedig újkenyérrel vagy a – kommunista – alkotmánnyal azonosították, s csak kivételesen Szent Istvánnal. Vagy legalábbis az akkor „politikailag korrekt” választ adták a kérdezőknek.
Agymosás felsőfokon, vagy ügyeskedés? Vagy mindkettő ötvözete? Bármely totalitárius rendszerben a lakosság igyekszik a hatalomnak tetsző válaszokat adni, nem saját meggyőződését hangoztatni, főleg, ha az szögesen ellentétes az éppen hivatalos ideológiával és komoly személyes hátrányokkal járhat. Az agymosás mértékét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a rendszerváltás után az anyaországiak rendszeresen lerománozták, leszlovákozták, szerbezték stb. a határon túli magyarokat, jelentős lelki traumákat okozva utóbbiaknak. A rendszerváltás után huzamosabb ideig Magyarországon élő határon túli magyarok számára lehangoló volt az anyaországiaknál széles körben tapasztalt nemzettelenség – mint e sorok írója számára is, aki 5 évet élt Budapesten felsőfokú tanulmányai idején. 2004. december 5. is alighanem arra a kommunista agymosásra vezethető vissza, amely mindent megtett a nemzeti érzelem kiirtására a magyarországiakból.
1956-ban a nemzet jegyében fogott össze munkás és értelmiségi, budapesti és vidéki, idős és fiatal a kommunista rémuralom ellen. Kádár idejében a nemzeti érzelem már nem jelentett értéket. A nemzeti érzés tömeges kiirtása olyan mértéket öltött, hogy a 70-es években budapesti értelmiségi körökben felháborodást keltett, amikor időnként olyan kérdésekkel is találkoztak fiatalok részéről, hogy „milyen nyelvet beszélnek a székelyek?”
1989 óta gyökeresen változott a helyzet Magyarországon, 1956, Trianon, s a határon túli magyarság komoly szerephez jutott a közéletben és politikában. Ez a mai fiataloknál jól látszik, elkötelezettebbek a nemzet iránt, mint szüleik, nagyszüleik. Kádár árvái viszont aligha válhatnak öntudatos magyarokká időskorukra, a szociális/anyagi ügyek iránti érzékenységük és a nemzeti kérdésekkel szembeni idegenkedésük szinte valamennyi 1990 utáni választásnál nyilvánvaló volt.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Elmarad az Ormós Zsigmond szoboravató!
A Temesvári Magyar Nőszövetség közleménye szerint módosul a XVIII. Bánsági Magyar Napok május 10-i programja. ORMÓS ZSIGMOND (1813–1894, Temes megye hajdani főispánja, műgyűjtő, író, tudós, a Bánát Múzeum megalapítója) köztéri szobrának, Szakáts Béla szobrászművész alkotásának május 10-re tervezett leleplezése a Személyiségek Sétányán elmarad.
A nagy Mecénás (aki egész műgyűjteményét a városra hagyta) születésének 200-ik évfordulója tiszteletére és alkalmából kezdeményezett szoborállítást több magyar civilszervezet nevében még novemberben kérvényezte a TMNSZ a Polgármesteri Hivataltól. A Szakáts Béla temesvári szobrászművész által agyagból elkészített mellszobor a művész műtermében hónapok óta várja a Helyi Önkormányzat határozatát a felállításhoz.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Polis-könyveket mutattak be a Minerva-házban
Várostörténetről, vallásról, irodalomról és művészetről egyaránt szó esett a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében kedden délután tartott könyvbemutatón, ahol a Polis Könyvkiadó három új kötetével ismerkedhettek meg az érdeklődők. A rendezvényen Gaal György Képes Kolozsvár című könyvének szövegében bővített és képanyagában megújított második kiadását, a Gábor Csilla szerkesztette Keresztyéni felelet című kötetet, valamint a Bánffy-életműsorozat legújabb, Emlékezések – Irodalmi és művészeti írások című kiadványát mutatták be.
Dávid Gyula, a kiadó vezetője mindenekelőtt a múlt pénteken elhunyt Deák Ferenc grafikusművészre és könyvtervezőre emlékezett, hangsúlyozva: szerette az embereket, és őt is nagyon lehetett szeretni. – Jó kolléga volt, ugyanakkor szakmájának kiváló mestere, aki sok fiatalt indított el a pályán. A szép könyv volt fontos számára, de korántsem úgy, hogy a borítón föltétlenül az ő neve szerepeljen – magyarázta az irodalomtörténész, utalva ugyanakkor arra is, hogy Deák Ferenc gazdag pályafutásának áttekintése egyelőre várat még magára, remélhetőleg ez is elkészül nemsokára.
A 16–17. században, a reformáció első korszakában Magyarországon és Erdélyben zajlott katolikus–protestáns hitvitákat tekinti át a Keresztyéni felelet című kötet, amelyet a folytatásban Jakabffy Tamás méltatott. Megjegyezte: a könyv lapozgatása során egyebek mellett a hitvitákat kiváltók motivációiról, valamint a Biblia és az eklézsia közötti ősszefüggésekről is értesülhet az olvasó, a függelékben pedig a szerzők életrajzi adatait is megtalálja. Az egyháztörténeti és filológiai szempontból is fontos kiadványt összeállító Gábor Csilla megjegyezte: a hitvita-irodalom összességében egészen mást jelent a ma embere számára, mint annak idején. Szerkesztőként főként a kapcsolatrendszerek és a különböző nézőpontokat motiváló tényezők érdekelték, a szövegek értelmezése helyett pedig az érveléstechnikák bemutatására törekedett.
Gaal György Képes Kolozsvár című kötetét ismertetve Murádin János Kristóf kiemelte: hálás feladat várostörténettel foglalkozni, hiszen idővel új információk kerülnek felszínre, amelyek jócskán bővíthetik, felülírhatják ismereteinket. – Tapasztalataim szerint a fiatalok nem igazán ismerik a magyar Kolozsvárt, vagy nem föltétlenül rendelkeznek a legpontosabb információkkal vele kapcsolatban. Különösen fontosak ezek a munkák, hogy az ember eligazodjon Kolozsváron, otthon érezze magát a városban – jelentette ki a történész. Hozzáfűzte: Gaal György a város megismerésének és megismertetésének szentelte az életét, kötete pedig nem csupán a kolozsváriakat és az erdélyieket célozza meg, hanem az összmagyarságot is, szerte az egész világban. A Képes Kolozsvárt viszont érdemes lenne románul is megjelentetni, hogy „a velünk együtt élő román közösség is megismerje a magyar Kolozsvárt”. Murádin János Kristóf reményét fejezte ki továbbá, hogy a szerző ahhoz is kedvet kap, hogy a negyedek történetét bemutassa, ezáltal ugyanis még teljesebb képet nyerhetünk a helyről, ahol élünk.
Gaal György köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködtek a tetszetős könyv megjelentetésében, többek között Unipan Helgának, aki az est folyamán bemutatott másik két kötetet is tervezte, valamint mindazoknak, akik fényképeiket bocsátották rendelkezésére.
Befejezésül Dávid Gyula beszélt a Bánffy-életműsorozatban megjelent Emlékezések – Irodalmi és művészeti írások című kötetről, amelyben a sokoldalú író-művész visszaemlékezései (Emlékeimből) és töredékben hátrahagyott politikai emlékirata (Huszonöt év) mellett pályájának eddig ismeretlen oldalával is megismerkedhetünk – a kortársakról írott kisesszéi, Az ember tragédiája rendezéseiről szóló tanulmánya, valamint a Martinovics című drámájához írott kommentárja révén. Dávid Gyula megjegyezte: a Bánffy Katalinnal, az író és politikus Marokkóban élő lányával való ismeretségük révén 1998 óta szinte minden évben megjelentethettek egy-egy Bánffy-művet. Ami pedig a folytatást illeti, mint mondta, érdemes lenne közelebbről tanulmányozni Bánffy Miklós külügyminiszteri tevékenységét, hiszen ez is rengeteg érdekességgel szolgálhat az utókor számára.
FERENCZ ZSOLT
Nyugati Jelen (Arad)

Ismét tüntetnek az orvosiért
Nem tüntethet a prefektúra épülete előtt a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért (RMOGYKE) két aktivistája – döntött az önkormányzat keretében működő engedélyeztető bizottság.
A civil szervezet azért tervezett holnaptól másfél hetes tiltakozó akciót, mert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román többségű szenátusa a múlt héten felrúgta azt a tavaly ősszel kötött egyezséget, melynek alapján az intézményben újraindulhatott volna az anyanyelvű gyakorlati oktatás.
Ádám Valérián, az RMOGYKE titkára szerint a bizottság apelláta nélkül lesöpörte az asztalról az általa beadott kérést. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője az elkövetkezendő időszak számos eseményére hivatkozva tagadta meg a civilek tiltakozási jogát. „Nem mondott nemet, csak éppen azt javasolta, hogy a főtértől két-három kilométerre, a Székely Vértanúk emlékoszlopánál tiltakozzunk. Nem fogadhattuk el, hisz az egy félreeső hely, ahová az emberek legfeljebb a csorgóra járnak vízért” – nyilatkozta lapunknak Ádám Valérián. Az RMOGYKE titkára azt is vállalta volna, hogy a hétméteres molinóval álldogáló két személy elvonuljon a prefektúra elől, amikor a főtér alsó felében egyéb tömegrendezvények vannak, de a testület erre is nemet mondott.
„A román nemzetiségű úriemberekből álló bizottság tagjai semmiképpen nem egyeztek bele, inkább azt próbálták bizonygatni, hogy nincs is miért tüntetni, hisz a romániai magyarságnak minden joga adott” – fűzte hozzá a tiltakozó akció kezdeményezője. Kérdésünkre, hogy másfél héten keresztül milyen feliratot mutattak volna a járókelőknek, Ádám elmondta, a hétpontos egyezség betartására szólították volna fel az egyetem vezetőségét. Am az RMOGYKE a Marosvásárhelyen született döntés nyomán sem mondott le tiltakozási szándékáról. A szervezet titkára háromhetes engedélyt szerzett a bukaresti főpolgármestertől, aki lehetővé tette, hogy május 14-étől a Győzelem téri kormánypalota előtt tüntessenek.
Tavaly ősszel Ádám Valérián és társai a tanügyminisztérium előtt tiltakoztak az oktatási törvény áthágása miatt. A fővárosban kiállításra kerülő molinó szövegét a napokban véglegesítik. Az anyanyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatásért életre hívott egyesület ugyanakkor egy kétoldalas, harminc nyelvre lefordított kiadványban szeretné ismertetni a marosvásárhelyi egyetemen uralkodó diszkriminatív állapotokat. „Miután elkészül a fordítás, az ismertetőt eljuttatjuk az Európai Parlament valamennyi képviselőjének és a kontinens összes orvosi egyetemére. Ugyanakkor nem mondunk le egy átfogóbb jellegű, utcai tömegtüntetés szervezéséről sem” – vázolta az RMOGYKE elképzeléseit a szervezet titkára. Kérdésünkre, hogy terveiket milyen mértékben támogatják a vásárhelyi egyetem magyar vezetői, Ádám Valérián belátta, hogy a két fél között akadozik a kommunikáció. A tisztségbe kerülő magyar professzorok zömét zavarja, hogy egy civil szervezet nyilvános tiltakozó akciók nyomán próbálja felvállalni a hiányosságok megoldását. Egy neve elhallgatását kérő oktató elmondta, hogy az utcai tüntetések által az RMOGYKE még inkább felkorbácsolja a román fél által táplált ellenséges indulatokat. Ádám Valérián viszont úgy látja: a jelenlegi helyzet tarthatatlan, ezért valakinek – ilyen vagy olyan módon – lépnie kell.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Új szakot indít a Sapientia Csíkszeredában
Gazdasági informatika szakot indít ősztől a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Csíkszeredában – számolt be közleményében a felsőoktatási intézmény.
Az egyetem a 2013–2014-es tanévben tíz tandíjmentes és húsz költségtérítéses helyet hirdet meg az új szakon. A tananyag a gazdasági és pénzügyi alapismeretek mellett négy fontos informatikai alaptechnológia elsajátítására ad lehetőséget: objektum orientált programozás, adatbázisok készítése, web programozás, valamint vállalatirányítási rendszerek.
A Sapientia EMTE új szakát elvégzők egyebek mellett programozóként, banki informatikusként, üzleti elemzőként, projektmenedzserként, rendszergazdaként, rendszerfejlesztőként vagy IT-tanácsadóként helyezkedhetnek el a munkaerőpiacon.
A hallgatók támogatására ugyanakkor az egyetem – a térségben működő informatikai cégek, a helyi és megyei önkormányzat, valamint a Márton Áron Gimnázium bevonásával – létrehozta az úgynevezett IT Plusz Klasztert, amely szakmai hátteret biztosít a gazdasági informatika szaknak. A hallgatóknak így lehetőségük lesz szakmai gyakorlatot végezni olyan IT cégeknél, amelyeknél később munkahelyet is kaphatnak.
A Gazdaság- és Humántudományok Karon indított új szak működési engedélyét egyébként a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) is jóváhagyta. Bővebb információk a szakról, valamint a felvételi menetéről az egyetem honlapján találhatók.
Krónika (Kolozsvár)

Kiterjesztette a külhoni románok fogalomkörét a parlament -
Más néven emlegetett román eredetű népcsoportokra is kiterjesztette a "külhoni románok" fogalomkörét a képviselőház, amely szerdán nagy szavazattöbbséggel elfogadta a külhoni románság támogatásáról szóló törvény módosítását.
A jogszabályba bekerült pontosítás szerint a külhoni románoknak járó jogok minden román eredetű, a román kultúrkörhöz tartozó külföldi személyt megilletnek, függetlenül attól, hogy milyen megnevezéssel (arománok, vlachok, moldo-vlahok, oláhok, cincárok, stb.) illetik őket.
A parlament a különböző határon túli népcsoportok nevesítése által egyértelművé tette, hogy a románsággal történelmi, kulturális rokonságban álló etnikumokat is a nemzet részének tekinti, és ezt az álláspontot a diplomáciai kapcsolatokban is érvényesíteni akarja.
Bukarest tavaly Szerbia európai uniós tagjelölti státusának megvétózását kilátásba helyezve érte el, hogy Belgrád egy kétoldalú egyezményben kötelezettséget vállalt az ország területén élő román ajkú kisebbségek - köztük a vlach közösség - jogainak tiszteletben tartására.
Eugen Tomac, a külhoni románok parlamenti bizottságának elnöke üdvözölte a jogszabály elfogadását, és azt mondta, hogy ezentúl a románság nem 22 hanem 30 milliós nemzet.
A jogszabály új változata ellen a romániai arománok egy csoportja demonstrációt rendezett a parlament folyosóján, azt kifogásolva, hogy nem ismerik el őket külön etnikumként. Costica Canacheuval, a magát arománnak valló parlamenti képviselővel az élen az arománok szövetségének tucatnyi tagja az aromán himnuszt énekelve tiltakozott a parlamentben etnikumuk "megszüntetése" ellen. Az aromán egy Macedónia, Albánia, Bulgária területén és a romániai Dobrudzsában élő, több százezer fősre tehető történelmi népcsoport, amelynek nyelve közeli rokonságban van a románnal.

Átadták az Arany János-díjakat
Öt határon túli magyar tudós vehette át tegnap a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) az Arany János-elismeréseket, a kitüntetéseket Pálinkás József adta át a külső tagok fórumán.
Az MTA elnöke elmondta, hogy a külső tagok fóruma és azon belül a külhoni magyar tudósok munkáját elismerő Arany János-díjak célja felhívni a figyelmet arra, hogy az MTA „a magyar tudományosság állampolgárainak tekinti mindazokat, akik tudományukat magyar nyelven művelik, vagy magyar tárgyú a kutatási területük”. Tánczos Vilmos néprajzkutató és L. Juhász Ilona etnográfus Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény Díjat, Dudás Attila jogász Fiatal Kutatói Díjat kapott. Az Arany János-érmeket Záborszky László neurobiológus és Tóth János matematikus vehette át. Az Arany János Életműdíjat Weszely Tibor matematikus az MTA-közgyűlés keretében hétfőn vette át. Tánczos Vilmos néprajzkutató laudációjában elhangzott, ő „moldvai csángók kultúrájának és nyelvének történeti, nyelvi asszimilációs folyamatainak leghitelesebb, szintetikus látásmódú kutatója és hírvivője”, míg Weszely Tibor matematikus „a magyar matematikatörténet kutatásában, különösképpen a Bolyai-kutatásban ért el forrásértékű eredményeket”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Templomban az országzászló
A kézdiszárazpataki római katolikus templom oltárának bal oldalán látható a főtéri hősök emlékművénél felhúzott országzászló, melyet 1943. április 26-án Molnár Imre plébános szentelt fel, majd hetven esztendő után, idén március 15-én Bodó Imre ny. főesperes-plébános újraszentelt.
A jó állapotban megmaradt országzászlót múlt év novemberében véletlenül találta meg egy párnahuzatba belevarrva Varga János, akinek szemet szúrt a Ferencz Gyárfástól örökölt kemény díszpárna, ezért a bicskájával beleszúrt. Kincs helyett az elveszettnek hitt országzászló került elő. Kijavítását Opra Rozália vállalta magára. Bíró Levente tanító elmondása szerint az értékes ereklyét megtalálójának a fia, Varga Tihamér a falumúzeumnak adományozta, de egyelőre a templomban csodálható meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KSH: 10,4 millióan vallották magukat magyar nemzetiségűnek a Kárpát-medencei népszámlálásokon
A Kárpát-medencében a 2011. évi népszámlálások alkalmával a teljes lakosság száma hozzávetőleg 25 millió 700 ezer volt, és mintegy 10 millió 400 ezren (40,5 százalék) vallották magukat magyar nemzetiségűnek - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézete csütörtökön az MTI-vel.
Kifejtették: 2011-ben Magyarországon és a legtöbb szomszédos országban népszámlálást tartottak. Legkorábban, 2011 áprilisában Horvátországban volt népszámlálás, Szlovákiában májusban, Magyarországon, Romániában és Szerbiában pedig októberben. Ukrajnában és Szlovéniában nem tartottak népszámlálást - közölték.
A KSH kiemelte: Magyarországon 9.937.628 embert írtak össze 2011-ben, és közülük 8.314.029-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek kizárólagosan vagy más nemzetiség mellett. Ez 83,7 százalékos arányt jelent. Tíz évvel ezelőtt még 9.416.045-en, az akkori népesség 92,3 százaléka állította magáról ugyanezt.
Romániában a lakosság lélekszáma valamivel meghaladja a 19 milliót, és ebből mintegy hat és fél millió a tágan vett Erdély lakossága - írták. Az erdélyi területeken a lakosság szűk háromnegyede (74,38 százaléka) vallotta magát románnak, és majdnem egyötöde (18,91 százaléka) magyarnak. A magyar nemzetiségűek száma Erdélyben 1 millió 225 ezer volt, míg Románia egyéb részein 13 ezer.
Megjegyezték: az előző romániai népszámlálás óta eltelt időben a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók száma mintegy kétszázezerrel csökkent. Ez a csökkenés kivétel nélkül minden erdélyi megyében megfigyelhető. A terület 16 megyéjéből ötben - Arad, Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Temes megyékben - a csökkenés mértéke elérte vagy meghaladta a 25 százalékot. Ezeken a szórványterületeken "a magyar közösség teljes felszámolódása reális közelségbe került" - fogalmaztak.
Hangsúlyozták: Szlovákiában a lakosság lélekszáma 5 millió 397 ezer, ebből magyar nemzetiségűnek vallották magukat 459 ezren (8,5 százalék), szlováknak pedig 4 millió 353 ezren (80,7 százalék). Az ország nyolc kerületéből kettő - Nagyszombat és Nyitra - esetében 20–25 százalék a magyar nemzetiségűek aránya, míg három másik kerületben (Kassa, Besztercebánya, Pozsony) szórványban, de nem elhanyagolható számban élnek magyarok. Az előző, 2001-es népszámlálás óta az ország lakossága kissé, 0,3 százalékkal nőtt, de mind a magyarok, mind a szlovákok száma és aránya visszaesett.
A szerbiai népszámlálás eredményei szerint a Vajdaság lakosságszáma már jócskán kétmillió alá süllyedt, és itt 251 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek - közölték. Szerbia Vajdaságon kívüli területein alig néhány ezren mondták magukat magyar nemzetiségűnek, így e csoport aránya 13 százalék a Vajdaságon belül és 3,5 százalék egész Szerbiában. Nincs olyan körzet, ahol a magyar nemzetiségűek abszolút többséget alkotnak, de kettőben - Észak-Bácskában és Észak-Bánátban - 41 és 47 százalékos arányukkal relatív többségben vannak.
Az Ukrajna nemzetiségi összetételére vonatkozó adatok a 2001-es népszámlálásból származnak, ekkor Kárpátalja megye 1 millió 255 ezer lakosából mintegy 152 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek - emlékeztetett a KSH. Becslések szerint jelenleg mintegy 141 ezer lélekszámú lehet Kárpátalján a magyar nemzetiségűek csoportja, a megyében összesen 1.249.000-en élnek a hivatalos 2011-es nyilvántartás szerint.
Úgy fogalmaztak, Horvátországban a 2011-es eredmények szerint 14.048-an (2001-ben 16.595-en) mondták magukat magyar nemzetiségűnek, és közülük csak 8.249-en éltek a Drávaszöget is tartalmazó Eszék-Baranya megyében, a többiek szétszórtan Horvátország egyéb területein. Eszék-Baranya megyében egyébként összesen 305 ezren élnek, a magukat magyarak vallók aránya kevesebb mint 3 százalék.
Kitértek arra is, hogy Ausztriában a népszámlálás eredményei csak a születési helyre és az állampolgárságra vonatkoznak, így kizárólag a bevándorlók számának megbecsülésére jók. Burgenland esetében részben becslésekre hagyatkoztak, kiindulási értéknek a magyar nyelvet beszélők 2001-es létszámát vették. Mivel "a Magyarországról az elmúlt években meginduló tömeges kivándorlási hullám" egyik célországa Ausztria, és Burgenland esetében is jelentős bevándorlás volt megfigyelhető, úgy becsülik, hogy itt a magyar nemzetiségű lakosság száma mintegy 10 ezerre nőhetett az elmúlt évtizedben.
Szlovéniában nem tartottak hagyományos népszámlálást, a KSH becslésében a magyar nemzetiségűek létszámát 4.000-re tették.
Összességében megállapították, hogy a tíz évvel ezelőtti népszámlálások eredményeihez viszonyítva a Kárpát-medence lakosságszáma csökkent, és a csökkenés nagysága meghaladta az 1 millió 100 ezret. A régióban kivétel nélkül csökkent a magyaron kívüli jelentősebb államalkotó nemzetek tagjaiként összeírtak létszáma is.
Fontos tendencia az is, hogy az ezredfordulót követő évtizedben a magukat magyar nemzetiségűként megjelölők csökkenésének üteme felgyorsult, a korábbi bő egymilliós csökkenést mintegy egymillió négyszázezres követte, aminek oka szerintük jelentős részben a nemzetiségükről nem nyilatkozók számának növekedése.
MTI

Marosvásárhely: a főtanfelügyelő-helyettes szerint az iskola előtt tüntető szülők mérgezik a hangulatot
Elutasította a marosvásárhelyi magyar-román tannyelvű általános iskolákban a kétnyelvűséget hiányoló szülők vádjait a Maros Megyei Főtanfelügyelőség magyar főtanfelügyelő-helyettese, akit az a vád ért, hogy nem tesz semmit a valós kétnyelvűség léte érdekében. Illés Ildikó továbbá úgy vélekedett, a szülők mérgezik a hangulatot.
Marosvásárhelyen csütörtök reggel flashmobot szervezett a szülők egy csoportja: a Liviu Rebreanu általános iskola bejárata előtt kétnyelvű feliratokkal a kezükben próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az intézmény keretében nincs valós kétnyelvűség. A figyelemfelkeltő akciót követően a szülők egy petíciót is átadtak a főtanfelügyelő-helyettesnek, amelyben azzal vádolják, hogy nem intézkedett a magyar diákok nyelvi jogainak érvényesítése érdekében.
Horváth-Kovács Ádám, a szülők szóvivője megkeresésünkre úgy nyilatkozott, egyelőre nem kaptak választ a petícióra, a főtanfelügyelő-helyettes várhatóan írásban közli álláspontját.
"Nem veszem magamra, hogy nem támogattam a kétnyelvűség megvalósulását, hiszen minden két-tannyelvű iskola esetében elértem azt, hogy magyar aligazgató is legyen a vezetőségben" - felelte kérdésünkre Illés Ildikó. Elmondta, több alakalommal is tájékozódott az iskolában a magyar feliratozás ügyében, és azt tapasztalta, hogy a román igazgató nem zárkózik el a kérdés elől, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a feliratok egységesek legyenek. Néhány ilyen felirat ki is kerül a tanintézményben, azonban a szülők szerint nem elégségesek.
"Ne azon bukjunk el, hogy a tűzcsap csak hidrant-ként, románul van feltüntetve" - mondta.
Felvetésünkre, mely szerint a szülők többek között azt kifogásolják, hogy a hirdetőtáblákon csak román nyelvű közérdekű információ szerepel, a főtanfelügyelő-helyettes elismerte, hogy például a vizsga módszertana kizárólag román nyelven lett közzétéve, abban a formában, ahogy a minisztériumtól megérkezett.
Illés szerint ezeket az információkat csak hivatalos fordítással magyaríthatók, ennek hiányában az osztályfőnökök és a pedagógusok kötelessége tájékoztatni magyar nyelven a diákokat.
Szerinte a két-tannyelvű iskolákban jó az együttműködés a román és a magyar tagozatok között, amit kár volna a szülői akciócsoport megnyilvánulásai miatt elrontani. Elmondta, a megoldást abban látja, ha a magyar és a román tagozat tanárai, az iskolavezetők és a szülők képviselői összeülnének, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. "Egy ilyen gyűlés során mindenki elmondhatja, hogy mi a gondja és ezekre a problémákra együtt kereshetnének megoldást" - mondta. Kérdésünkre, mely szerint az iskola homlokzati táblák mikor kerülhetnek fel, a főtanfelügyelő-helyettes elmondta, a következő iskolai év kezdetekor már fent lesznek a táblák, amelyeket egyébként az összes iskola esetében ki kell cserélni, hiszen megváltozott a minisztérium neve. (hírszerk.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

KEREKASZTAL Marosvásárhely – a város, amely felszámolja önmagát?
Miért hiszterizált a marosvásárhelyi magyar közélet? Kiss Tamás, Novák Csaba Zoltán és Székely István a történet hátteréről.
Valami miatt a dolgok nehezen mennek Marosvásárhelyen. Legyen szó polgármester-jelölt állításról, magyar kultúra napról vagy civil protesztről, ugyanaz a magyar-magyar feszültség jelenik meg, más-más formában. Valamiféle általános szociális diszkomfortérzet a jellemző. Az aktorok folyamatos kényszert éreznek arra, hogy legitimálják, túllegitimálják önmagukat. Miért is? A Jakabffy Elemér Alapítvány, az Erdély FM és a Transindex közös kerekasztal-beszélgetésén ennek jártunk utána.
I. A magyar többségi tudat meghasonulása
Novák Zoltán: A hisztéria kifejezés nagyon találó. Ha a napi sajtót fellapozzuk, látjuk, hogy nem telik el nap, hogy a magyar-román adok-kapok csörtéket az utóbbi időkben ne írják felül ilyen hisztérikus megnyilvánulások, és ezek nagyon sok területen zajlanak.
Marosvásárhely mindig is az erdélyi nagyvárosok árnyékában volt. Az 50-es évek hoztak egy változást, ami saját küldetéssel látta el. Ez a Magyar Autonóm Tartomány fővárosi státusa. Történik ez egy olyan kontextusban, amikor a párt hivatalos magyarságpolitikája gyakorlatilag a Székelyföldre szorult.
Az ebben szocializálódott politikai elit ezt a küldetést továbbvitte, ezzel magyarázható az, hogy 1990 márciusában milyen módszerekkel próbálta visszahozni az elveszett intézményeket.
1968-tól megváltozik a politikai helyzet, és más lesz a színtér. A Magyar Autonóm Tartomány, ahogy Stefano Bottoni is fogalmazott, egyféle üvegházként védte a várost és a régiót, 1968 után ez az üvegház megszűnik mint óvó tényező, és elkezdődik az a folyamat, ami sokkal drasztikusabban megy végbe, mint más erdélyi városokban. Ha demográfiailag csak később, de politikailag a marosvásárhelyi magyarság már a 80-as években kisebbségben volt. Ez a magyar elit elveszti pozícióinak többségét.
1990-ben történik egy intézményi restaurációs kísérlet, ez a magyar elit megpróbálja a még többségben lévő magyarokkal visszahozni a korábbi állapotokat, és innen kezdődik a mélyrepülés. Egy győztes csata után egy vesztes háborúról beszélhetünk. Ami történt, egy csonka intézményes restauráció, de ez nem volt elég ahhoz, hogy erre jövőképet lehessen építeni. A probléma kulcsa az, hogy a fekete március és a kilencvenes évek demográfiai fogyása után a helyi elitnek nem sikerült egy, a helyi magyar társadalmat egészében összefogó és megszólító jövőképet megfogalmaznia.
Kiss Tamás: A 60-as évektől, de még inkább a megyésítéstől számítva indul Székelyföld fogalmának egyféle szűkülése. Azzal, hogy Marosvásárhely elvesztette az Autonóm Tartomány központjának a státusát és egy román többségűvé váló megyének a központja lett, elkezdődött egy olyan folyamat, ami afelé mutat, hogy a város kezd leszakadni a székelyföldi magyar tömbből. Másrészt 1968-tól olyan demográfiai folyamatok indultak be, amelyek átrajzolták a város képét. 1989 után Marosvásárhely egy román többségű várossá vált. Viszont, ha az utóbbi 10 év demográfiai történéseit nézzük, ezek korántsem drámaiak. A jelenlegi 45%-os magyar arány (a kilencvenes években tapasztalt brutális arányvesztéshez képest) egy pozitív csalódás.
A magyar politikai elit Marosvásárhelyen (ahhoz képest, hogy ez ma is egy 45 százalékban magyarlakta város) intézményesen nagyon alulteljesít. Például a marosvásárhelyi népszámlálási bizottságnak annak idején nem volt magyar tagja. E miatt azt gondoltuk, hogy ennek az alulteljesítésnek sokkal drasztikusabb következményei lesznek az adatok szintjén is. Florea számára ugyanis láthatóan tétet jelentettek a város etnikai arányai. A magyarok aránya azért nem csökkent nagyobb mértékben, mert megindult egy szuburbanizációs folyamat, amiben elsősorban a románok vettek részt. A jómódú, középosztálybeli románok kiköltöztek a peremfalvakba. Másrészt a városból való más irányú elvándorlás is nagyobb volt a románok esetében.
Székely István: Maros megyében már két olyan generációról beszélhetünk, amely román többségű megyében nő fel, érezvén a saját bőrén ennek a mindennapokat is befolyásoló közpolitikáit. Marosvásárhely esetében a lokális többség kisebbségé válása az elmúlt két évtizedben valósult meg, szerintem ez képezi a várossal kapcsolatos trauma alapját. Kérdés, hogy az a generáció, amelynek életét ez a folyamat határozza meg, tud-e egyáltalán erre egy racionális választ adni.
Többféle válasz fogalmazódott meg a politikai közélet részéről ezzel kapcsolatban. Az egyik válasz az egykori polgármesteré, Fodor Imréé. Ez egyféle politikai radikalizálódás, aminek egyik exponense a Székely Nemzeti Tanács. Az elveszett főváros képzetére építve, világosan látva, hogy Maros megye politikailag levált a Székelyföldről, mégis megpróbál egy össz-Székelyföldet építeni, méghozzá egy kisebbségi létből.
A másik modell, amiről nem beszélünk, mert nem látszik, az a 89 utáni gyorsított ütemű individualizáció irányából fogalmazódik meg. Arról van szó, hogy a mindennapok problémáiból egyre kisebb számú jelentkezik az etnikai közösség határain belül, és a válaszok sem ezen belül keresendőek. Látszik egy társadalmi réteg, amely nem találja politikai képviseletét sem az “itt apáink vére folyt” programban, sem az “együtt-împreună” programban, ami végülis a modernizálódó nagyvárosok, így Kolozsvár problémája is. Lehet, hogy újra kell fogalmaznunk a nemzettudatot a modernizáció és az individualizáció feltételei közepette.
2. A magyarok belső aszimmetriái
Kiss Tamás: A 70-es években és még a 80-as években is egyértelmű volt, hogy szimbolikusan is és akár társadalmilag is a magyarok voltak felül. A középosztály javát a magyarok alkották. 89 után nem pusztán az történt, hogy egy román többségű várossá vált Marosvásárhely, hanem a románok és magyarok közti szimbolikus viszony is megfordult. Statisztikai adatok szintjén is kimutatható, hogy a románok például iskolázottabbak, vagy jobb a jövedelmi helyzetük. Ezt a pszichózist az arányvesztés mellett a szimbolikus lefokozódás okozza.
Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy a magyarok elvándorlása 89 előtt és után is szelektív volt. Leginkább a jól képzett és magasabb státusú magyarok mentek el. Ez a státuskülönbség amúgy mindenben megfigyelhető, a munkanélküliek, a szegények között is több a magyar annak ellenére, hogy Marosvásárhely egy prosperáló sávjában van Erdélynek.
Novák Zoltán: Ha a civil szervezeteket nézzük, nem számszerűségükben, hanem a hatékonyságukkal van a gond, ebben mindenképpen előnyben vannak a románok.
Székely István: Amikor Kolozsvár gyengítéséért az orvosit és színit elviszik Marosvásárhelyre (pusztán épülethiány miatt nem ment oda a tanárképző is), akkor olyan városba kerül ez a két csúcsegyetem, amelyben az értelmiségi lét feltételei kevésbé voltak adottak, mint mondjuk Nagyváradon vagy Kolozsváron. A 70-es és 80-as években Marosvásárhelyen az értelmiségi elit szempontjából szinte monokultúra volt. Voltak az orvosprofesszorok, a színészek, képzőművészek, egy-két intézményvezető, de nem beszélhetünk az értelmiségiek szempontjából többszólamú, teljes értelmiségi struktúrájú nagyvárosról. Másrészt Marosvásárhely a 70-es évek második felétől saját magát számolja fel. Az elit nagyon nagy mértékben távozik, és ennek egy leszivárgó hatása is volt.
Ide tartozik, hogy amíg a “Fodor Imre habitus” főleg a szimbolikus tartalmakra és a kétnyelvűségre koncentrált, és annak a radikalizálódó közösségnek akart megfelelni, amely szerint nem elég autentikus a magyarság képviselete, addig a várost szépen szétprivatizálják, ami ahhoz vezet, hogy a középosztály szempontjából a román etnikumhoz tartozók elég jó pozíciókat foglaltak el.
Kiss Tamás: Amit Székely István monokulturálisnak, én egy rossz értelemben vett rendiességnek neveznék. Ez helyenként már nem reális tartalmakkal feltöltött, szimulált társadalmi különbségeket jelent. A marosvásárhelyi elit integrációképtelenségének ez az egyik magyarázata. Az, hogy bizonyos rétegek nem találják az érdekképviseletüket, ennek a rendi pökhendiségnek tudható be, ami szerintem normális ember számára elég nehezen viselhető el.
Novák Zoltán: Látom, hogyan építkezik Hargita és Kovászna megyében jól, rosszul egyféle helyi, székely tudat. Marosvásárhelyen nem találjuk, nem mutattuk meg azokat a fogódzókat, amelyekre hosszútávon egy közösséget lehet építeni. Úgy tapasztalom, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség egy rendkívül heterogén közösség, nem egy Udvarhelyszékből Udvarhelyre, Csíkszékből Csíkba települő közösség, hanem a mezőségi és belső erdélyi identitású ugyanúgy megtalálható, mint a székelyföldi. Ezt tetőzi a számbeli kisebbségbe kerülés ténye, és ebből a görcsös spirálból képtelen szabadulni a város magyar közössége.
3. A politikailag gazdátlan város
Székely István: 1989 után a politikai eliten belül Marosvásárhelynek és Maros megyének végig kitüntetett szerepe van. Hargita eleve három külön részként szerveződött meg, így Maros lett a legnagyobb erdélyi magyar megye. Másrészt a 90-es évek első felében a marosvásárhelyi történések igen mély nyomot hagytak a politikai elitben. A pogrom okát abban lehetett megtalálni, hogy két többségi tudattal rendelkező közösség van, a román, amelynek van egy országos többségi tudata és a magyar, amely egy lokális többségi tudattal él. A magyar vezetőségnek volt egy meghatározó része, akiknek egyes számú prioritása az volt, hogy a hasonló eseményeket próbálják elkerülni, és a mindennapi élet szintjén jelenlévő interetnikus problémákra valamiféle strukturális válaszokat próbáljanak adni.
Emiatt el lehet mondani, hogy az országos RMDSZ-t egy olyan interetnikus környezetben szocializálódott elit határozta meg, amely legfontosabb célkitűzése a mindennapok szintjén jelentkező etnikumközi feszültségek feloldása. Ez az igazi oka annak, hogy ez az elit nem igazán érti a Székelyföldet, és nem igazán van válasza arra, amikor a problémák nem lokálisan interetnikusak, hanem Székelyföld-Bukarest vonatkozásában jelennek meg, elsősorban közjogi kérdésekben.
A kilencvenes évek hat meghatározó magyar politikusából három, Markó, Borbély és Frunda marosvásárhelyi. Mindhárman valamilyen országos politikai pályát választanak maguknak, de egyik sem köthető Marosvásárhelyhez. Frunda bekerül az Európa Tanács küldöttségébe, és olyan külpolitikusként határozza meg magát, aki történetesen Marosvásárhelyen lakik. Markó 1993-tól az RMDSZ szövetségi elnöke, és mint ilyen, számára Marosvásárhely ugyan fontos terep, de máshol is sok dolga akad. Borbély 1997 januárjától a kormányzati pozícióvállalásban látja saját jövőjét, és az elsőszámú erdélyi kormányzati befektetőként jelenik meg. Ezek nem a marosvásárhelyi problémákra fókuszáló politikai habitusok.
Az utolsó olyan politikus, aki egyes számú politikai prioritásként határozta meg a marosvásárhelyi társadalomépítést, Zonda Attila volt, aki Marosvásárhelyre költözött, teljesen alulról szervezte meg az RMDSZ-t, ezzel egyféle modellt is nyújtott, ami az értelmiség megkerülésének is a modellje. Zonda 1997 tavaszán elhunyt, azóta több elnöke is volt a helyi RMDSZ-nek, de valahogy a várost senki nem érezte elsődleges prioritásnak.
Külön történet a Kelemen Atilláé, ő megyei elnökként is úgy érzi, hogy elsősorban a vidék elnöke, mint ezt már többször is elmondta. Ebből következik, hogy a városnak politikai értelemben legalább 15 éve nincs gazdája.
A kilencvenes évek végétől volt Markónak egy intézményalapítási sorozata: Marosvásárhelyen jön létre az Erdély FM, ott lesz az Erdély TV, ez az az időszak, amikor felfut a körzeti közszolgálati rádió, megalakul a román televízió marosvásárhelyi stúdiója, és nem utolsósorban ennek kapcsán erősödött meg a Sapentia. Azonban ezeknek a marosvásárhelyi politikai vonalvezetésre minimális hatásuk volt.
Kiss Tamás: Marosvásárhely (paradox módon) megsínylette, hogy az RMDSZ felső vezetése innen került ki. Részben ennek tudható be, hogy nincsen olyan elit, amely a helyi problémákat kezelni tudná. A nem Marosvásárhelyt prioritizáló, de mégis jelen lévő elit egyszerűen blokkolta és blokkolja ezeket a pozíciókat. Nem hagyja, hogy karizmatikus, a helyi problémákkal, helyi társadalomszervezéssel valamit kezdeni tudó vagy akaró társaság fel tudjon nőni. Amíg ez a dolog nem változik, nem várható áttörés. Elég felemásnak láttam például, amikor a választások után teljes mértékben a helyi szervezetnek tolták át a politikai sikertelenség okát.
Ami az értelmiségi szerepmodelleket illeti, ehhez köthető az a fajta radikalizálódás is, ami Fodor Imre kapcsán látható. Elég nyilvánvaló azonban, hogy ez egy kifutó értelmiségi modell. Marosvásáhelyen lakossági mérések is bizonyítják, hogy az itt élő magyarokban még ott van a vágy/nosztalgia, hogy Marosvásárhely a székely régió központja legyen, hogy oda tartozzon. De a fiatal generáció számára elég egyértelmű az, hogy nem igazán lehet Székelyföldet szervezni Marosvásárhelyről. Így jelenleg inkább a Székelyföld, az ottani lehetőségek árnyékában van Marosvásárhely, nem Nagyvárad és Kolozsvár árnyékában, ahogy volt az 1930-as, vagy akár az 1950-es években.
4. Revans-értelmiségiek?
Székely István: Az egyik modell a székelyföldi, magyar többségi. Ugyanígy világos modell az erős számbeli kisebbségi helyzet, ami a szórványban van. Itt a magyar közösség a nyelvi jogokat és a saját nemzeti identitásának megélését tűzheti ki, elsősorban egy általános emberi jogi megközelítésben. Van a harmadik alternatíva, ami legtisztábban Szatmár és Bihar, illetve Szatmárnémeti és Nagyvárad esete, ahol egy jól teljesítő magyar népesség van, ami alapját képezi a szintén jól teljesítő politikai felépítménynek.
Marosvásárhelynek, annak ellenére, hogy magyar lakosságának jelentős többsége egyféle lokális többség mentalitásával él, ami nemzeti radikalizálódást eredményez, és célként egy székelyföldi alternatívát fogalmaz meg, mégis világos, hogy ez nem járható út. Inkább egyféle érdekbeszámításos pozíció működne, mint Nagyvárad és Szatmárnémeti esetében. Azért nem hozom példának Kolozsvárt, mert ez ott sem működik, szintén azért, mert a helyi politika alulteljesít. Novák Zoltán: Hatalmas űr tátong Marosvásárhelyen. Azt érzékelem, hogy a politikai osztály egy része is ráébredt arra, hogy embereket kell beemelni a civil szférából. Tíz éves ottlétem alatt azt tapasztaltam, hogy megjelent egy új generáció a városban, amelynek tagjai más szocializációs háttérrel rendelkeznek, Marosvásárhelyt választották ilyen vagy olyan okokból kifolyólag, és ezzel a generációval talán lehetne valamit kezdeni, ki lehetne lépni a klikkesedés bűvköréből.
Kiss Tamás: Kérdés, hogy a magyar elit tud-e versenyképes lenni. Kérdés, hogy Florea hogyan tudja integrálni a város lakosságát, és milyen magyar csoportokat tud vonzani ez a Florea projekt. Közvéleménykutatások alapján elmondható, hogy Florea kapcsán megjelenik a modernizáció, a sikeresség toposza, az, hogy a klikkesedett, rendies magyar Vásárhelyhez képest egy pezsgőbb valamit tud felmutatni. Ez a Florea féle Vásárhely ráadásul a magyarok fele nem, vagy nem egyértelműen kirekesztő. Egyfajta jólfésült román nacionalizmus. Mert azt természetesen hozzá kell tenni, hogy a Florea-projekt fő hajtóereje mégiscsak a román nacionalizmus. Ez a „jólfésült” nacionalizmus az egyik kulcsa az ő integrációs képességének. Egyrészt képes arra, hogy a román közösséget immár tizenöt éve összefogja, másrészt egyes magyar csoportok, elsősorban az alsó rétegek számára vonzó is tud lenni. A magyar politikai elit (amely az utóbbi évtizedben nagyon kevés jelét mutatta a politikai innováció képességének) egyelőre nem találta meg ennek a dolognak az ellenszerét.
Transindex.ro

Tudományos konferencia és Csendesnap a PKE-en
Nagyvárad – Ünnepélyes keretek között, egyszerre nyitották meg csütörtök délelőtt a 16. Partiumi Tudományos Diákköri Konferenciát és az Áldozócsütörtöki Csendes Napot a PKE dísztermében.
Ráksi Lajos egyetemi lelkész köszöntötte az egybegyülteket, majd dr. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora szólalt fel. Külön köszöntötte a más egyetemi városikból érkezett vendégeket, akiknek köszönhetően az idén is nemzetközivé vált a tudományok seregszemléje és köszönetet mondott az egyetem diákszervezetének az idei PTDK megszervezéséért.
Oktatkás és kutatás
Helen Keller amerikai írónő és emberjogi aktivista idézete alapján tért ki arra, hogy a tudomány hatalom, sőt, boldogság is, mivel megkülönbözteti az igazi célt a hamistól, a magasrendű dolgot az alacsonyrendűtől. Az egyetem pedig, két alapvető funkciója – az oktatás és a kutatás – révén kötődik a tudományhoz, úgy, hogy e két funkció együtt, egymást kiegészítve és ösztönözve érvényesül. A tudományos kutatás a folytonos úton levés, az igazság folytonos keresése, ez pedig mindenekelőtt egy olyan viszonyulási formát feltételez, mely szerint nincsenek végső ismeretek, és nincs végérvényesen rögzített mércéje az igazságnak – hangzott el a rektor megnyitó beszédében.
A diákszervezet részéről Bíró Orsolya főszervező szólt a résztvevőkhöz, ismertetve a két egybevont rendezvény programját is, majd Csűry István püspök hirdetett igét Pál efézusbeliekhez írt levele 1,22 igeverse alapáján. Elhangzott: azt az embert, akik képes tekintetét felfelé irányítani egy pontra és Krisztust követni, nagy gondok a hétköznapokban már nem érhetik. Szükségünk van egy ilyen pontra, így válunk képessé látni mi Isten akarata és mi a saját feladatunk a világban.
A krisztusi erő
Pál nyitja meg az Univerzumot, megmutatva nekünk a Krisztus lába alatti világot. Olyan Krisztus áll itt, aki a lábát azért helyezte erre avilágra, hogy az emberek boldogok legyenek és elérjék azokat az értékeket, amelyeket felajánl nekik. A mennybemenetel ünnepén a győztes Isten arca jelenik meg, azé az Istené, aki nem hiába állít oda bennünket ahová állít, hanem azért, mert a nekünk szánt sokszor gyötrelmes úton az ő akaratát teljesíthetjük. Egyúttal Pál úgy láttataja Krisztust, mint örökségosztó istent, mint a hatalom istenét, aki erejéből osztani akar az övéinek. Ez a krisztusi erő pedig mindig csodát teremt, édes gyümölcsei egymásnak felkínálhatóak. „Hiszem és remélem, hogy akik ma együtt vagyunk, egyet akarunk: hogy ez a világ boldogabb legyen rajtunk keresztül. Hisszük, hogy helyére kell állítani az embert és ebből Istent nem lehet kihagyni”- mondta a püspök.
Ezt követően kezdődtek el a Csendesnapi előadások. Gaál Botond, a Magyar Tudományos Akadémia doktora Munkácsy három, bibliai jelenetet ábrázoló festményét elemezte. Szó esett arról is, hogy a Krisztus-triógia darabjai milyen hányattatott úton jutottak el több mint száz alatt a debreceni Déri Múzeumba.
Program
Az előadások résztvevői hallhatnak többek között a demokrácia morális alapjairól, az ember genetikai meghatározottságáról az eleve elrendelés tükrében, délután pedig a PTDKszekcióüléseivel folytatódik a program. Balog Zoltánt, Magyarország emberi erőforrások miniszterét is meghívták a rendezvényre, a 19 órára tervezett előadás az Egységes magyar Kárpát-medencei kulturális és oktatási tér címet viseli. Holnap szintén szekcióülésekkel folytatódik a program, majd díjkiosztás zajlik a PKE dísztermében.
Neumann Andrea
erdon.ro