Magyar feliratot rongáltak
Az Olt folyót jelző kétnyelvű felirat magyar részét húzták át pirossal ismeretlen tettesek Sepsiszentgyörgyön, a román elnevezés sértetlenül maradt. A rongálást Nemes Előd néppárti önkormányzati képviselő vette észre, és feljelentést tett a rendőrségen, kérte a tettesek előkerítését és megbüntetését.
Érvelése szerint az 1996-ban elfogadott 113-as számú törvény, azaz a magyar–román alapszerződés szövege lehetővé teszi, hogy a jelentős számban nemzeti közösségek által lakott területeken a helyi megnevezések, utcanevek és földrajzi nevek lefordíthatóak és használhatóak a közterületeken. „Mivel Háromszék és Sepsiszentgyörgy lakossága is túlnyomórészt magyar (74, illetve 76 százalékban), ezért törvényes jog sérült a felirat rongálásával, és a rendőrség közbelépésére van szükség. A rendőrség ne csak akkor legyen éber, amikor a helyi termékek vásárlása érdekében villámcsődületet szervező fiatalok ellen járnak el nagy vehemenciával, hanem akkor is legyenek hatékonyak, amikor a magyar közösség törvény biztosította jogai, szimbólumai sérülnek” – nyilatkozta a néppárti politikus. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldi önkormányzati vezetők elítélik a Borboly Csaba elleni eljárást
Egyértelmű, hogy Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök meghurcoltatása a román karhatalom aljas megfélemlítési kísérlete – áll az RMDSZ által kedden ismertetett állásfoglalásban.
A Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöksége által aláírt dokumentum szerint az ügyészség hétfői akciója annak a folyamatnak a része, amely során a szövetség számos politikusát meghurcolták. „Az elmúlt időszakban szemmel látható módon felerősödtek és elszaporodtak a közösségünk elleni támadások: elindították a Székely Mikó kollégium visszaállamosítását, meghurcolták és zaklatták a székely termékek készítőit, vissza akarták vonni a székely történelemkönyvet, Székelyföld számos településén el akarták távolítani közösségi szimbólumainkat, a székely zászlót, mondvacsinált okokra hivatkozva korlátozni akarták nyelvhasználatunkat ott, ahol azt egyébként törvény írja elő" - írják. Hozzáfűzik: a szövetség országos és helyi vezetői minden alkalommal ellenálltak, kivédték a támadásokat, és megoldásokat kerestek a konfliktusok kezelésére. Borboly Csaba is csak végezte a dolgát, és erőteljesen képviselte azt, amiért mindannyian harcolunk: a székelyföldi közösség jogainak és szimbólumainak védelmét.
Az aláírók szerint nem véletlen az ügyészség időzítése, hiszen Borboly Csabát a 11. RMDSZ kongresszus egyik házigazdáját, tíz nappal e fontos politikai esemény előtt vették őrizetbe.
„Az elmúlt hetekben az RMDSZ egyértelművé tette álláspontját a régiók átszervezésének kérdésében. Nem támogatjuk a fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel való felvértezését, mert ezzel csupán egy újabb bürokratikus szintet hoznak létre, kiüresítik a megyéket, a döntéseket központosítják. Az Alkotmánymódosítás kapcsán pedig továbbra is fenntartjuk azt, hogy a nemzeti közösségeket államalkotó tényezőként ismerjék él, és ne másodrangú állampolgárként kezeljenek minket. Ezért kérjük az Alkotmány 1-es cikkelyének módosítását" - írják.
Az RMDSZ politikusai szerint „hosszú ideje tanúi vagyunk annak, hogy Romániában a kisebbségi jogainkat szavatoló törvényeket nem tartják be, és folyamatosan próbálnak megfélemlíteni bennünket".
Hangsúlyozzák: teljes mértékben szolidárisak Borboly Csabával, és támogatásunkról biztosítják.
Borboly Csaba őrizetbe vétele kapcsán a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) is állásfoiglalást tett közzé, mely szerint Romániában a hatósági eljárások ellentmondanak a jogállamiság szellemének és az európai országokban alkalmazott módszereknek.
A Borboly Csabával szembeni erkölcstelen hivatali eljárás rámutat arra, hogy Romániának még nem sikerült levetkőznie a múlt rendszer megfélemlítési beidegződéseit – áll a dokumentumban, mely szerint Borboly társadalomépítő munkássága révén vitathatatlan érdemeket tud felmutatni, amelyre a romániai magyar közösség méltán lehet büszke. A MIÉRT vezetősége ugyanakkor elítéli az ügyészség lejárató akcióját és felkéri a hatóságokat, mihamarabb tisztázzák a Borboly Csaba hírnevén ejtett foltot.
Krónika (Kolozsvár)

Borboly Csaba koholmánynak tartja az ellene megfogalmazott vádakat
Borboly szerint csak a Hargita megyei utakat akarta leaszfaltoztatni, ezek ugyanis negyven éve nem voltak aszfaltozva. A Hargita megyei elnök koholmánynak tartja az ügyészség vádjait.
Borboly Csaba az ügyészség 29 napos letartóztatási kéréséről dönteni hivatott Marosvásárhelyi Táblabíróságon való előállításakor kedden újságíróknak kijelentette: csak a Hargita megyei utakat akarta leaszfaltoztatni, ezek ugyanis negyven éve nem voltak aszfaltozva.
A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) marosvásárhelyi területi szolgálata ugyanebben az ügyben Sófalvi Lászlót, a Hargita Megyei Tanács volt alelnökét is őrizetbe vette. A Marosvásárhelyi Táblabíróságnak így négy személy előzetes letartóztatására vonatkozó ügyészségi indítványt kell kedden elbírálnia.
Sergiu Bogdan, Borboly Csaba ügyvédje újságíróknak nyilatkozva nehezen megmagyarázhatónak nevezte, hogy egy 2010-es ügyben az iratok háromévi vizsgálata után miért indokolt az őrizetbe vétel. Az ügyvéd azt is megjegyezte, hogy védencében megütközést keltett az ügyészségi intézkedés.
A DNA hétfőn vette őrizetbe Borboly Csabát, a Hargita megyei önkormányzat elnökét. Az intézkedésről kiadott közlemény szerint Borboly Csaba indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket egy olyan cégnek, amely a szintén őrizetbe vett Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött. Ezzel - mint a közleményben olvasható - közel 1,8 millió lej kárt okozott az államnak.
A DNA közleménye szerint Borboly Csaba megkövetelte egy cégtől, hogy az önkormányzat által kifizetett összeg tíz százalékával támogasson egy egyesületet. Az ügyészség úgy vélte, a tanácselnök a nyomok eltüntetése céljából követett el további törvénytelenségeket.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hétfői nyilatkozatában leszögezte: a szövetség bízik a Hargita megyei önkormányzat vezetőjének ártatlanságában. Ugyanakkor értetlenségének és megdöbbenésének adott hangot az ügyészségi intézkedés miatt. Közölte: a szövetség nem tartja véletlennek, hogy a DNA alig két héttel az RMDSZ csíkszeredai kongresszusa előtt kezdett nyomozni ismét egy többéves ügyben.
Krónika (Kolozsvár)

Európai szintű a székely igény
A kisebbségvédelmi rendszereket, az autonómiaformákat nem lehet lemásolni, hanem a sajátos helyzethez kell saját struktúrákat kialakítani – hangzott el a sepsiszentgyörgyi autonómia-műhelymunka zárónapján. Az ötnapos rendezvény keretében dél-tiroli, finnországi, felvidéki, törökországi és hazai résztvevők értekeztek az önrendelkezési formákról.
A rendezvényt az Európa különböző országaiból érkezett, illetve a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet képviselő fiatal kutatók továbbképzésére szánták. A műhelymunka keretében a résztvevők regionális identitásról, az autonómiaformákról, a multikulturalitás turisztikai vonzatairól, a kisebbségi jogokról, a területi autonómia pénzügyi szempontjairól értekeztek. A képzés nyilvános kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyen a műhelygyakorlat résztvevői elmondták tapasztalataikat, következtetéseiket.
Megkapja a magáét a kisebbségi állampolgár
Az Európai Unió lakosságának 10 százaléka kisebbségben él – hívta fel a figyelmet Kjell Erik Martin Herberts finnországi svéd szociológus, aki szerint a jövő nem a kétnyelvűség, hanem a többnyelvűség. „Nem kisebbségi gondokról kell beszélni, hanem a többséggel kell megértetni a kisebbségek gondjait" – mondta a szakértő. Ann-Sofi Backgren finnországi svéd anyanyelvű projetkmenedzser, az Európai Határrégiók (FIN) alelnöke a Transindex portálnak rámutatott, még a legfelvilágosultabb nyugati társadalmakban is megtörténik, hogy megkapja a magáét néha egy kisebbségi állampolgár. Mint mondta, Finnországban a széles körű kétnyelvűség ellenére sok finn ellenségesen viszonyul a svéd anyanyelvűekhez. Szilágyi István székelyudvarhelyi jogtanácsos leszögezte, a székely magyarok számára mindenképpen hasznos volt megtapasztalni, hogy a különböző kisebbségben élő közösségek hasonló gondokkal szembesülnek, vagy hasonló gondjaik voltak a múltban, és megoldották. Dél-Tirol pozitív példája, az ottani nagyfokú tolerancia mellett szóba került a rendezvényen, hogy a szardíniai vagy a szicíliai autonómiamodell gazdasági szempontból nem sikeres. „Tehát nem az európai modelleket kell lemásolni, hanem saját kisebbségvédelmi struktúrát, autonómiaformát kell kidolgozni" – mutatott rá Szilágyi István.
„Csak azt akarjuk, ami Európában természetes"
„Székelyföldön nem szeretnének egyebet, mint ami Európában természetes" – hangsúlyozta előadásában Tamás Sándor. A Kovászna Megyei Tanács elnöke a műhelymunka zárórendezvényén kifejtette, az Európai Unió 27 országából 11-ben működik valamilyen autonómiaforma: területi vagy kulturális. A politikus bemutatta a Székelyföldet, elmondta, ebben a térségben van Európa legtisztább levegője, és a Romániában palackozott ásványvíz 55 százaléka származik Székelyföldről. Képeken mutatta be, hogy egész Európában szabadon használhatják jelképeiket a kisebbségben élők, sőt Piatra Neamţ várán is lobog Moldova zászlója, majd szintén fotókkal illusztrálta a különböző országokban fellelhető kétnyelvűséget. „Ami szabad másnak, Bukarest szerint nem szabad a Székelyföldnek" – jegyezte meg. Elmondta továbbá, Finnországtól eltérően Romániában a kétnyelvűség többletköltségeit nem finanszírozza a központi kormányzat. Tamás Sándor ugyanakkor elmondta, a rendezvény nem zajlott teljesen zavartalanul, hiszen két bukaresti újságíró és állítólag az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági szervezete, a Minta is feljelentette a szervezőket az Európai Bizottságnál. Az EB-szakértő a helyszínen vizsgálódott, és formai, valamint tartalmi szempontból is mindent rendben talált. Az EMNP a hétvégén közleményben cáfolta Tamás Sándor állítását, és felszólította a tanácselnököt, „vonja vissza hamis állítását, és kérjen bocsánatot alaptalan vádaskodásáért". A Minta vezetői ugyanakkor bejelentették, feljelentést tesznek a rendőrségen hitelrontás miatt.
Valentin Stan: nehéz út vár önökre
„Ön egy szellemközösséget képvisel, ön valójában nem létezik" – fordult Tamás Sándorhoz előadása kezdetén Valentin Stan. A Bukaresti Tudományegyetem történelem karának professzora a rá jellemző ironikus stílusban tartott előadást a műhelymunka zárórendezvényén, kifigurázva a román politikusokat, akik szerint a Székelyföld és a székelyek nem léteznek, vagy akik veszélyesnek tartják a kollektív jogokat. Vetített képes előadását a bukaresti professzor Victor Ponta miniszterelnök kijelentésével kezdte, aki azt mondta, Székelyföld nem létezik. A professzor ezzel szembeállította az 1919-ben és 1920-ban Románia miniszterelnöki tisztségét betöltő Alexandru Vaida Voevod kijelentését, miszerint a szászoknak és a székelyeknek Erdélyben helyi autonómiát kell biztosítani. Traian Băsescu államfő 2008-ban elhangzott nyilatkozatát is idézte, az államelnök akkor leszögezte, a kollektív jogok ellentmondanak az európai és nemzetközi gyakorlatnak, és veszélyes precedenst jelenthetnek. Rámutatott: Iuliu Maniu, Románia egyik legnagyobb államférfija, miniszterelnökként már 1924-ben beszélt a kollektív jogokról. „1918. december elsején a gyulafehérvári nemzetgyűlés elfogadta az autonómia és a kollektív jogok biztosítását, mert nagy és erős román államot akartak, és tudták, hogy ennek a feltétele, hogy a kisebbségek jogainak biztosítása" – mondta Valentin Stan. A bukaresti professzor az alkotmányba foglalt nemzetállam jelentésére is kitért, hangsúlyozta, az alaptörvényben közös állampolgárságot kellene jelentenie, ám az alkotmány szerzői úgy magyarázták, hogy „genetikai" köteléket feltételez az országban élő polgárok között. „Hosszú út áll még önök előtt, meg kell értetni a többséggel, hogy a különbözőség védelemre szorul, ez Romániában még nagyon nehéz" – szögezte le Valentin Stan.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Sógor Csaba: Az EKE-t építve Erdélyt építjük
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) május 10–12. között ötödik alkalommal ünnepelte az EKE napját, arra emlékezve, hogy 1891-ben, az Ígéret havának 12. napján kezdte el tevékenységét az egyesület. A központi ünnepség ezúttal a Kolozs megyei Várfalván, az aranyosrákosi EKE-várban zajlott, melynek hivatalos átadására is sor került. A többnapos rendezvény szombati meghívottja Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő volt, aki beszédében az EKE tevékenységét méltatta.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület 1891. május 12- én alakult meg Kolozsváron. Ennek megünneplésére gyűltek össze pár napra az erdélyi természetjárók a Kolozs megyei Aranyosrákosra, az EKE-várba, ahol a szervezet központját, a szimbolikusan EKE-várnak nevezett turistaházat is felavatták. – "Az idei ünnep különleges számunkra, hiszen hosszú derengés után, az EKE meglévő bástyái mellé egy épülő vár kulcsát is átadhatjuk" – mondta Dezső László, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnöke, aki hozzátette: "ennek a kulcsnak nem szabad megrozsdáznia, tovább kell adni kézről kézre, generációról generációra".
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő az egyik legrégebbi civil szervezet több mint 120 éves kiemelkedő tevékenységét méltatta: "Ma mindenki tudja, hogy szükség van a civil szervezetekre, hiszen a polgári társadalmak összeverődése nélkül elképzelhetetlen lett volna az európai integráció" – fejtette ki a képviselő. Rámutatott, hogy a jelenleg 15 tagszervezettel működő EKE tevékenysége példaként szolgál, hiszen a természeti környezet és az épített örökség értékeinek tudatosítása és megőrzése, a menedékházak létesítése, az ifjúság természet- és környezettudatos nevelése, az ökoturizmus támogatása, továbbá a fizikai erőnlét, a lelki egyensúly, az életképesség, az önuralom és a csapatszellem fejlesztése, valamint a hagyományőrzés mind olyan értékek, melyek erősítésében az EKE oroszlánrészt vállal Erdélyben. – Az EKE-vár átadásával újabb mérföldkőhöz érkezett az egyesület, hiszen az ingatlan felújításával, a kert rendbetételével, a berendezések felszerelésével az erdélyi jővőbe fektetnek az "ekések" – tette hozzá Sógor Csaba, aki a szombat esti árverezés két résztvevőjét brüsszeli tanulmányúttal jutalmazta.
Az ország legnagyobb turistaszervezete egyébként az EKE- napokon sem tétlenkedett, ugyanis az ünnepséget ismét önkéntes munkával egészítették ki az egyesületi tagok: a szombati nap folyamán Várfalván és Aranyosrákoson faültetésre került sor, emellett az önkéntesek az Aranyosrákos-patak medrét is kitisztították. Vasárnap a berkesi-szorosi túrával illetve a EKE-vár kitisztításával érnek véget az EKE-napok.
Népújság (Marosvásárhely)

IT-fejvadászat a Sapientián
ECN 2013
Május 11-én, szombaton a nyolcadik alkalommal szervezték meg a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán a Sapientia ECN 2013 nemzetközi programozó- és matematikaversenyt, amelyre az idén tizenkét egyetem és öt középiskola nevezett be a programozói, három egyetem és hat középiskola a matematika vetélkedőbe.
Dr. Kátai Zoltán tanszékvezető tanár, a verseny szervezője lapunknak elmondta, hogy a verseny – amint a neve, ECN (Eficiency Challenge Network) is igazolja – hozzájárul ahhoz, hogy egyre hatékonyabb programozók kerüljenek ki a Sapientia padjaiból, ugyanakkor minden évben kihívás elé állítja a diákokat, hiszen különlegessége az, hogy a középiskolások az egyetemistákkal együtt mérik össze tudásukat, és volt már olyan is, amikor az előbbiek "rávertek" az utóbbiakra. Ugyanakkor azt szeretnék, hogy a Sapientia minél jobban beépüljön a középiskolák és az egyetemek hálózatába, különösen a programozó és az IT szakterületen. A versenyt az idén a nyolcadik alkalommal szervezték meg. Az első három háromfordulós volt, azóta annyira kinőtte magát, hogy csak egyfordulós, de jelentős részvétellel, hiszen a programozóira, amely angol nyelven zajlik, az egész Kárpát-medencéből bekapcsolódhatnak az egyetemek, míg a matematikaira az erdélyi középiskolák. A vetélkedő különlegessége, hogy háromtagú csapatok dolgoznak ugyanazon a feladatsoroson – egy számítógépen – a programozók tíz feladatot öt, míg a matematikusok négy feladatot négy óra alatt kellett megoldjanak. A bírók hálózatba kötve online követték a megoldás menetét. A matekeseknél a feladatmegoldás gyorsasága is számít. Az idén 16 programozó és 9 matematikus csapat állt szemben egymással.
Kátai Zoltán kifejtette: örömmel vette tudomásul, hogy évente mind több számítástechnikai cég áll a vetélkedő mögé, nemcsak támogatóként, hiszen jelentős ajándékokat oszthattak ki díjakként, hanem valóságos fejvadászterületet is jelent a verseny, mivel a cégek képviselőinek alkalmuk van végigkövetni a versenyt, és ki tudják választani azt a diákot, akit később alkalmaznak. Erre nem egy példa volt már az előző vetélkedőkön.
Ezenkívül a programozói verseny tulajdonképpen egy szelekció is a világ legrangosabb ACM versenyére, mivel a sapientiás szakasz az országos válogató kolozsvári régiójának egyik "kihelyezett" helyszíne is. Aki itt elér egy bizonyos eredményt, továbbjut az országos döntőre, majd innen akár az európai szintű vetélkedőre is. A programozói feladatokat moldvai egyetemek diákjai is átvehették és megoldhatták, ami hozzájárul a Sapientia EMTE oktatási színvonalának nemzetközi elismeréséhez.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Emlékest
A szászrégeni Humana Regun Egyesület szervezésében május 16-án, csütörtökön a Szászrégen és Vidéke című havilap 14. születésnapja alkalmából előadást tartanak. Az Így írtak ők! című rendezvényen megemlékeznek Márk Endre alapító, illetve Biró Dónát, Darvas Ignác, Kunsági István volt szerkesztőségi tagokról. A Csim-Bum ifjúsági színjátszó csoport, a Kolping Családi Társulás és a Humana Regun Egyesület tagjai az említett szerkesztők írásaiból, verseiből olvasnak fel. Közreműködik Ördög Ödön, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum végzős diákja. A rendezvénynek a radnótfájai új református templom közösségi terme ad otthont délután 6 órai kezdettel. Az előadásra a belépés ingyenes, de elfogadnak adományokat a Szászrégen és Vidéke kiadási költségeinek fedezésére.
Népújság (Marosvásárhely)

Június 1-jén először rendeznek gyermekbúcsút Erdélyben
Böjte Csaba szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője volt a vendég a Gutmann Fórum Klub első összejövetelén, hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián.
A szerzetes elmondta, hogy az alapítvány jelenleg csaknem 2500 gyermekről gondoskodik, és bejelentette, hogy idén először június 1-jén gyermekbúcsút tartanak Erdélyben.
A szerzetes Jézus életét hozta fel példának arra, hogy az ember életében legfontosabb a bizalom, a béketűrés, az engedelmesség vagyis az ab audire, a ráhallgatás. A gyerekeket ebben a szellemben nevelik, és ahogy Böjte Csaba elmondta, a kicsik nehezményezték, hogy a gyermek Jézusnak nincs ünnepe, nincs gyerekbúcsú. Ezért elhatározták a tanárok, nevelők, hogy június 1-jén, gyermeknapon Erdélyben gyerekbúcsút tartanak és erre készültek-készülnek is 9 héten át. Ruhákat, babákat csinálnak, és a klub közönsége is láthatta a koronás gyermek Jézus szobrot, amelynek palástját a gyermekek hímezték ki.
A 20 évvel ezelőtti kezdetekről a szerzetes megjegyezte, hogy nem volt tudatos döntés sem a rend, sem az egyházmegye részéről az elhagyott vagy árva gyerekek befogadása. Az volt az elv, hogy aki egy gyermeket is befogad, az az Urat fogadja be. Az utcagyerekeket megfürdették, felöltöztették, a rendőrségen bejelentették, és az orvosok megvizsgálták őket. Az elmúlt két évtizedben ötezer gyermeket neveltek föl és tanítottak.
Most 2380 gyermekről gondoskodnak 71 helységben. Dévát ugyanis kinőtték, de van házuk Szovátán, Csíksomlyón, Szalontán, Nagyváradon, Torockón. Különböző személyek ajándékoznak nekik házat, pénzadományt kapnak, abból vesznek építményt, vagy megkapnak az önkormányzatoktól romos épületeket, ezeket hozzák rendbe.
Az utcagyerek már kevés, inkább akkor jönnek a szülők, ha gazdasági baj van és nem tudják a gyereket eltartani, de van olyan helyzet is, amikor a gyerekre felügyelni kell és tanulni vele. A gyergyói medencében napközi otthonokat működtetnek. Az iskola után a napköziben "pótanya" várja őket és tanul velük, ha ez nem elég, a gyerek bekerül az otthonba, de a szülők látogathatják őt.
Böjte Csaba az MTI-nek elmondta, hogy az otthonokban magyarul és románul is megtanulnak a gyerekek, akiknek mindössze 20 százaléka roma. Hozzáfűzte, hogy Romániában nincs kiemelkedő gyermektámogatási rendszer, mindössze 80 lejt, 8-10 eurót juttat az állam egy gyerek után a családnak.
Az intézményükben egy-egy gyerekre naponta 3 euró jut, vannak név szerinti támogatások, 1 eurót ad a román állam és 1 eurót tesz hozzá az alapítvány egy-egy gyerek ellátásához. Böjte Csaba hozzátette, hogy bárkitől elfogad az alapítvány segítséget.
Beszélt arról is, hogy május 17. és 20. között tartják a hagyományos csíksomlyói búcsút. Ott van a településen az alapítvány gondozásában működő Szent István Ház, amelyben mintegy száz 14 és 18 év közötti fiatal lakik, és ők is részt vesznek a búcsú előkészületeiben. Megünneplik majd azt is, hogy Bethlen Gábor 400 éve lett erdélyi fejedelem (1613-1629), Marosillyén született, majd árvaságra jutott és Gyergyószárhegyen nőtt fel anyai rokonainál, a Lázár családnál - emlékeztetett a szerzetes.
A Gutmann Fórum a gazdasági válság kirobbanása után 2009-ben jött létre, hogy szakemberekkel keresse a válságból kivezető utat és megfelelő figyelmet szenteljen olyan alapelveknek, mint az erkölcs, az etika, a közjó, az összefogás és a fenntarthatóság.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

Képmások és kép-mások versenye a Kós Károly Központban
A temesvári Kós Károly Közösségi Központban szombaton délben tartották meg az ifjú magyar hivatásos és amatőr képzőművészek hagyományos találkozóját. A Művészeti Magyar Ifjúsági Találkozót (MMIT) idén is a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) szervezte meg, a Bánsági Magyar Napok keretében.
Az ifjú képzőművészek tárlatának megnyitóján Szász Enikő TMNSZ-elnök elmondta: a Bánsági Magyar Napok keretében 1996-tól kezdődően évente megszervezik a Temesváron tanuló magyar képzőművész hallgatók közös kiállítását. Az utóbbi öt évben a „fiatalok” kiállítását a TEMISZ szervezi, a Nőszövetség a befutott, Temesváron élő/dolgozó magyar képzőművészek, a „nagyok” tárlatának szervezését vállalta magára, amelyre idén a Helios Galériában került sor Szimbiózis címmel.
A fiatal művészek idei tárlatának témája a képmás, amelyet a résztvevők egy része a szó szorosabb értelmében portrénak, arcképnek, másik része rugalmasan kép-másnak, azaz másféle képnek értelmezett. Szekernyés János művészettörténész tárlatnyitó beszédében így fogalmazott: a képmás-teremtés foglalatossága magával a teremtéssel kezdődött, hiszen Isten a maga képére teremtette az embert. A képmások alkotása, amelynek vallásos vetülete az ikonográfia, a kezdetektől napjainkig végigkíséri az egyetemes művészettörténetet. Nagyon fontos, hogy a képmás, a portré a hasonlóságon túlmenően „jellemező” legyen, azaz jellemezze a modellt, mondta Szekernyés János, aki szerint „az itt kiállító fiatalok jelezték, hogy ehhez a témához hányféle képen, mennyiféle formában lehet viszonyulni. Vannak, akik szigorúbban ragaszkodtak a témához, mások egy kicsit elrugaszkodtak, de sokféle vetületét érintik a képmás-teremtés problematikájának. A képmás nem tükörmás: tükrözni a valóságot egy dolog, megjeleníteni a valóságot egész más dolog.” A Kós Károly Közösségi Központban kiállító 15 fiatal művész mintegy 25-30 alkotását a Szekernyés János művészettörténész, Tar Béla festőművész és Török János Csaba grafikusművészből álló háromtagú zsűri értékelte. A zsűri végül öt kategóriában díjazta a kiállított alkotásokat. A nyertesek: Lőrincz Melinda – fotóművészet, Găurean Cristina – grafika, Forgács Szimi – festészet, Järger Zsolt szobrászat és Péter Eszter – textilművészet.
„A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Tar Béla festőművész – a tárlat az utóbbi évek legszínvonalasabb ifjúsági kiállítása, a különböző kategóriákban egymástól nagyon eltérő, nehezen összehasonlítható alkotások versenyeztek. Az itt látható munkák bárhol megállják a helyüket. Remélem, hogy az alkotások színvonala a jövőben is tovább emelkedik, a fiatal alkotók jövőre még nehezebb feladat elé állítják majd a zsűrit!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A hiteles értelmiség közösségmegtartó ereje
„Volt egyszer egy temesvári magyar szabadegyetem”
A Belvárosi Református Egyházközség, Újvárossy Ernő termében dr. Matekovits György, az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke tartott előadást Temesvár elmúlt közel 40 esztendejének szabadegyetemi életéről.
A Kisencitől Isauráig, avagy Volt egyszer egy temesvári magyar szabadegyetem című vetítettképes előadásra az Ormós jubileum alkalmából, a Bánsági Magyar Napok keretében került sor. A rendezvényen részt vettek az egykori múzeumalapító temesi főispán, Ormós Zsigmond Magyarországon élő leszármazottai, közreműködtek a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei.
Kiválóan dokumentált, szellemes stílusban megfogalmazott előadása során dr. Matekovits György felidézte az 1978-ban Kisenciklopédia néven induló magyar szabadegyetem hőskorának eseményeit. „A hiteles értelmiséginek – hivatásán túl – hihetetlen társadalom megtartó ereje van. Voltak ebben a periódusban olyan intellektuális szakmák, amelynek művelőinek nem volt szabad emigrálnia! A körülmények ellenére is a helybennmaradás jelentős pozitív példa volt. A külföldre távozás a polgárok sokaságát megingatta a reményteljes jövőképben. Akkor és Itt hőstettnek nem az emigráció, hanem az itt maradás számított! A temesvári magyar ajkú lakosság lelki és értelmiségi magatartását, életét, a ’89-es változásig – kis túlzással – a bárányok összebújásához hasonlítanám, amikor dörög és villámlik, mindannyian szorosan egymáshoz simulunk!”
A temesvári magyar szabadegyetem előadássorozata prof. dr. Salló Ervin (1929–2009) egyetemi vegyészprofesszor irányításával indult el az 1970-es évek végén Kisenciklopédia néven. Salló tanár úr vezéregyéniségként ápolója és fáklyavivője volt a temesvári magyar felnőttoktatás patinás hagyományainak. „Állítom, hogy előadásai a mai Mindentudás Egyeteme TV sorozat színvonalával vetekedtek!” – mondta dr. Matekovits. Az 1980-as évek elején, a mindinkább erősödő magyarellenes ellenszélben dr. Matekovits György vette át a Kisenciklopédia irányítását. „Kéthetes rendszerességgel zajlott rendezvényeinken felvonult a temesvári magyar értelmiségi gárda egész palettája.” – mondta az előadó, aki a teljesség igénye nélkül 141 nevet sorolt fel a Kisenciklopédia jeles előadói közül! „Az ismeretterjesztés nehéz műfaj! Nemcsak szaktudás, széles látókör szükséges hozzá, hanem írói véna is, és egyfajta megszállottság, mely sugárzásba vonja a hallgatót. Az ismeretterjesztésben a szaktudás igényessége fog kezet a megértetés és a meggyőzés művészetével. Egy jó előadó sikeresen ver hidat a szakemberek kicsiny és a laikusok népes tábora között. Irodalmi, zenei, képzőművészeti valamint tudományos ismeretterjesztői rendezvények sikeres sorozata igazolta, hogy egy nagyváros maroknyi magyar felnőtt lakossága kedveli és igényli a népfőiskolai típusú felnőttoktatást.” Emlékezetes előadást tartott a Kisenciklopédia keretében többek között dr. König Frigyes entemológus, aki meghatottan bevallotta: életében először tart előadást anyanyelvén! Az előadók sorából nem hiányzott, a temesvári és aradi és aradi értelmiség színe-java mellett, Kányádi Sándor költő, Csép Sándor és Herédi Gusztáv, a Korunk szerkesztői, Salat Levente rendszermérnök (ma egyetemi tanár) és sok mások neves ember. A Kisenciklopédia 1990-ben felvette az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság nevet. A rendszerváltás utáni időszakban olyan jeles anyaországi vendégelőadói voltak, mint Budai Ilona népdalgyűjtő, előadóművész, Kóka Rozália, a bukovinai székelyek szervezetének elnök asszonya, népdalgyűjtő, meseíró, Tavaszi Noémi képzőművész, Béres András mesemondó, előadóművész, Birinyi József, a népi hangszerek mestere, Szépfalusi István bécsi tiszteletes, író, prof. dr. Márki Iván, a Hamilton College (USA) professzora, Tóth Imre szegedi gimnáziumi tanár vagy Detrekői Ákos, az MTA levelező tagja. A jelenlevők néma felállással emlékeztek a Kisenciklopédia és az Ormós Zsigmond Társaság előadóira, akik már nem lehetnek közöttünk.
Az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság 1993-ban emléktáblát helyezett el Kós Károly temesvári szülőháza falán. 1997-ben restauráltatta a Győrödi úti 1848-as emlékművet. A Társaság 1990 után erőfeszítéseket tett névadója, a Temesvárt magyar kultúrvárossá változtató Ormós Zsigmond emlékezetének méltó ápolása érdekében. 1994-ben emléktáblát avattak Pécskán, Ormós Zsigmond halálának 100. évfordulóján. A Társaság birtokában számos Ormós relikvia van, 2011-ben pedig az Ormós Zsigmond Társaság közvetítésével került sor a temesvári Szépművészeti Múzeumban Ormós Zsigmond egykori főispán 1873-ban festett portréjának átadó ünnepségére. A festményt Csicseri Ormós Zsigmond Budapesten élő leszármazottai adományozták a temesvári múzeumnak.
A temesvári szabadegyetemi élet közel négy évtizedes múltját felidéző rendezvény is Ormós-momentummal zárult: Borbély B. Emília és Tar Mónika színművészek A Banya sziklája című Ormós korrajzból és romániai úti élményeiből olvastak fel néhány részletet. Az eseményen jelen levő Ormós leszármazottak köszönetet mondtak dr. Matekovits Györgynek, Szekernyés Jánosnak, Miklósik Ilonának, Szász Enikőnek és a temesváriaknak Ormós Zsigmond emlékezetének ápolása érdekében tett szolgálatukért.
Kisencitől Isauráig
A rendezvény végén választ kaptunk arra a kérdésre is, miért Kisencitől Isauráig volt dr. Matekovits „kisenciklopédiás” vérbő stílusban megfogalmazott előadásának a felcíme. „Amikor a Kisenci csúcsfordulaton működött, esténként két órán át nézhettük a TV-ben a kondukátort. Mára a tudományos ismeretterjesztés Kisenci színvonalát „felülűberelte” a kábeltelevízió Animal Planet, Discovery és ki tudja még hány és hány tudományos csodacsatornája, amelyek ontják a lélegzetelállító képeket. Ami pedig véglegesen „betette az ajtót”, az volt, amikor egy hűséges, kitartó és állandóan jelenlevő tagtársunk – 1998-ban – megkérdezte: …a szerdai rendezvény véget ér, amire kezdődik az Isaura? (Mariana? Alehandró? Dallas? stb…)”
A hogyan továbbra vonatkozó kérdésünkre dr. Matekovits György az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Változtak az idők, változtak a körülmények –azokkal a stratégiai megoldásokkal, amelyekkel eddig operáltunk, ma már nem lehet embereket összehozni. Mind kevesebben vagyunk: 1990-ben 40 000 magyar volt Temesváron, ma már jóindulattal is csak 15-20 ezren vagyunk. Megszaporodtak a magyar civil közösségek: nyugdíjas klubok, nőszövetségek, baráti, társas körök alakultak, ahol a látványosan fogyatkozó temesvári magyarok közül jószerivel mindenhol ugyanazok voltak/vannak jelen. Még egy fórumot működtetni csak azért, hogy a nyugdíjasklub vagy egy másik civilszervezet tagsága egy másik napon elmenjen egy másik helyszínre, nem egy építő, lendületet hozó dolog. Természetesen részt veszünk minden olyan közművelődési rendezvényen, mint a Bánsági Magyar Napok, besegítünk ott, ahol lehet, adjuk a nevünket hozzá, a szervezési kultúrát, amit az elmúlt közel négy évtizedben összeszedtünk, elsajátítottunk. A hogyan tovább kérdésre azonban nem tudok úgy válaszolni, hogy valami újat, izgalmasat ígérjek!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Tizenkilencedik Horváth Béla szavalóverseny
Az anyanyelv megismerésének, elsajátításának, ápolásának eszköze
Úgy húsz esztendeje, az 1990-es éveknek még az elején felvetődött a gondolat: mi lenne, ha a környékbeli, anyanyelvi, azaz magyar állami oktatásban jórészt már akkor sem részesülő gyermekeket évente egyszer összehívnák egy versmondó versenyre, amelyre természetesen fel kellett készülni, magyar verset kellett megtanulni.
Nevet nem volt túl nehéz találni a versenynek, hiszen a Fehér-Körös-parti városban született Horváth Béla, a kolozsvári színház későbbi neves színésze, rendezője, és akkoriban még a szülői házban élt nővére is.
A szerény, a katolikus plébánia egyik helyiségéhez köthető kezdet után a verstalálkozó egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a környékbeli gyerekek között, mind többen jelentették be részvételüket – nem utolsósorban azért, mert hazai, de főleg külföldi – magyarországi – szponzorok jóvoltából a nyertesek itthoni és külhoni nyaralást nyerhettek egy vers elmondása fejében. A vetélkedő tágasabb helyre, a városházára költözött – előbb a kisebb ülésterembe, majd amikor azt kinőtte, a kultúrház nagytermébe, ahol azóta is tartják.
Manapság azonban már kevesebben jelentkeznek, mint pár esztendeje – volt év, amikor a százat meghaladta a jelentkezők száma. Idén a verseny örökös főszervezője, dr. Vajda Sándor összegzéskor negyven vers elhangzását jelentette be. Csakhogy a rendszerváltáskor a borosjenői magyar lakosság száma ezer körül járt, ma már feleannyian, ha vannak, azok is jobbára idősek, s a környékbeliekkel ugyanez a helyzet. Nem a rendezőkön múlik, hogy a helyzet így alakult.
A szombati találkozón Bodnár Lajos tiszteletes, helyi lelkész köszöntötte az édesanyákat, dr. Vajda Sándor a megjelenteket – a versenyzőkön és a felkészítő óvónőkön, tanítónőkön, lelkészeken kívül az anyaországi vendégeket, köztük Adorján Juliannát, a Gyömrői Civil Szervezet a Városért szervezet képviselőjét, Kozák Attilát, a
budapesti Magyar Műveltség Szolgálat elnökét, Nagy Gizellát, a megyei RMDSZ képviselőjét és nem utolsósorban Călin Abrudan borosjenői polgármestert, aki köszöntőjét „Jónapot kívánok!”-kal, magyarul kezdte. „A szavalóversenyt nem versengésnek tekintjük, hanem a magyar irodalom, az anyanyelv megismerése, elsajátítása, ápolása eszközének”, mondta többek között dr. Vajda Sándor, majd a vendégek közül is többen köszöntötték a versenyzőket és magát a rendezvényt.
A dr. Brauch Magda (elnök), Nagy Gizella, Ujj Ágnes, Bodnár Lajos és alulírott összetételű zsűri az óvodásokat és előkészítő osztályosokat nem pontozta, ők versenyen kívül léptek fel, a többieknél azonban díjra ment a versmondás.
A vetélkedőn résztvevő valamennyi tanuló részvételi oklevcelekt és könyvcsomagot kapott a szponzorok – Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Budapest, COMMUNITAS Alapítvány, Aradi RMDSZ, Borosjenői Református Egyházközség, Magyar Műveltség Szolgálat, Budapest, Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, Magvető Könyvkiadó, TROIE Kft. jóvoltából, a szervezők pedig a szokásos módon szendviccsel, süteménnyel, üdítővel kínálták a résztvevőket, pedagógusaikat, kísérőiket is beleértve.
A 19. után jövőre a 20. szavalóversenyre kerül sor, és már most bejelentették, hogy nagyszabású rendezvénnyel kívánják megünnepelni, amelyre az eddigi összes fellépőt meghívják.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Először szerveznek magyar napokat Kalotaszegen
A rendezvény fővédnöke Füzes Oszkár nagykövet
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) idén először szervezi meg a Kalotaszegi Magyar Napokat május 31-e és június 2-a között, Bánffyhunyadon. A rendezvény fővédnöke Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete lesz, akinek mandátuma néhány hónap múlva véget ér. A szervezők biztosították a sajtót – és rajta keresztül a kalotaszegieket –, hogy a rendezvényen minden magyar találhat kedvére valót a sokszínű programpontok között: a kulturális rendezvények, sportesemények, gyerekprogramok mellett a népzene- és a néptánc, de a rockzene is fontos szerepet kap a 20 ezer eurós költségvetésű rendezvénysorozaton, amely minden kalotaszegi magyar ember rendezvénye kíván lenni, kortól és pártállástól függetlenül. A Kalotaszegi Magyar Napok ugyanis elsősorban a bánffyhunyadi magyar közösség megerősítését tűzte ki célul, és amennyiben ez az első rendezvény sikeres lesz, minden évben megszervezik.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Jubilált a Máltai Segélyszolgálat Enyeden
A nagyenyedi római katolikus plébánián tartotta jubileumi ünnepségét május 11-én a Máltai Segélyszolgálat fiókszervezete. 1993-ban, megalakulásuk évében országos és helyi szinten is igen magas volt a segítségre szorulók aránya. Azóta is következetes és kiterjedt karitatív tevékenységet folytatnak. Az enyedi szervezet ma már országos és nemzetközi hírnévnek örvend. Ez nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a Fari P. Ilona elnök, a Máltai Lovagrend tagja körül alakult csapat hitt önmagában.
A megemlékezés szentmisével kezdődött a római katolikus egyház szertartása szerint, a görög katolikusok szolgálatával kiegészítve. Korom Imre, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum spirituálisa és a Máltai Segélyszervezet lelki papja négy nyelven irányította a ceremóniát, Szabó Dénes helyi plébános segédletével. Jelen voltak a hasselroth-i küldöttség tagjai, akik a legtöbbet és a legeredményesebben segítettek értékes adományaikkal. Az enyediekkel együtt gyakran járták végig az idős embereket húsvéti, karácsonyi csomagjaikkal és kedves szavakkal, de sokszor megfordultak az iskolákban is. Tizennyolc éve kapcsolódtak be a nagyenyedi máltaiak gazdag tevékenységébe.
A szentmise után Fari P. Ilona tartott beszámolót a nagyenyedi szolgálat történetéről. Említette a temesvári Bárányi családot, akik az első lépésekben segítették és irányították. Csodával határos módon, de konkrét polgármesteri segítséggel is (Mihai H. Josan és Krecsák Albert) sikerült felújítani a Szentkirály utcai romos épületet, amely ma vendégfogadásra is alkalmas, szépen felszerelt máltai székházzá változott. Rendszeresen működik itt a Csipike gyermekklub, a Csibészek ifjúsági klubja, az őszikék vagy idősek klubja, a farsangi jótékonysági bál, a nyílt napok, a Mindennapi Kenyerünk harminc nehéz helyzetű család számára, a máltai bazár, tanulást segítő tevékenységek gyermekeknek, aranylakodalom, ajándékcsomagok a szolidaritás nevében. Lehetetlen felsorolni a sok adományozó, segítő szervezetet és magánszemélyt, akik a német katolikusok mellett rendszeresen támogatják a máltaiakat.
A templomi program után az ünnep további része a plébánia vonzóan berendezett udvarán zajlott. A színpadon a Bethlen Gábor Kollégium (moderátor Bakó Boglárka XI. B) és a felenyedi iskola tanulói, a Fodor László nyugalmazott zenetanár vezette enyedi kórus, valamint az Alsó-Gáldi Fogyatékosok Intézetének lakói mutattak be szórakoztató műsort.
(bakó)
Szabadság (Kolozsvár),

Borboly szabadságra megy
Borboly Csaba szabadlábra helyezése után harminc napra szabadságot vesz ki, mivel a megyei önkormányzat elnöki feladatait csak korlátozva láthatná el a bírói döntés szerint. Kérdésünkre úgy nyilatkozott, az ellene felhozott vádak alaptalanok.
A keddi ítélőtáblai meghallgatáson jelen volt Borboly Melinda, Borboly Csaba felesége is, aki az elsők között köszönthette szabadlábra helyezett férjét. „Ahogy hallgattam Csaba nyilatkozatait, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy igaza van, és a vádak nincsenek kellőképpen alátámasztva. Örülünk, hogy jön haza”.
Sergiu Bogdan, a Borbolyt és Pálffy Domokost képviselő kolozsvári ügyvéd kérdésünkre elmondta, a procedúra lefolytatása korrekt volt, Borboly Csaba nyilatkozatokat adott minden vádpont esetében, és alaptalannak nevezte az ellene felhozott állításokat. „Várakozásainknak megfelelően alakult az ügy, a korrupcióellenes ügyészség 24 órán belül fellebbezést nyújthat be a döntés ellen, ha ez megtörténik, azt a legfelsőbb semmítőszék tárgyalja. Az ügyvéd hozzátette, a 30 napos lakhelyelhagyási tilalom ilyen esetben, amikor az előzetes letartóztatási kérést elutasítják, egy megszokott döntésnek számít, akárcsak a funkció, Borboly esetében a megyei önkormányzat elnöki tisztsége betöltésének korlátozása.
Nem függesztették fel, de szabadságra megy
„A tisztséget betölthetem, nem vagyok felfüggesztve, de nem csinálhatok semmit” – így jellemezte helyzetét hazafelé tartva Borboly Csaba, hozzátéve, ennek következtében az elkövetkező 30 napra szabadságot vesz ki, amúgy sem volt szabadságon több éve. Szándéka szerint viszont az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének irodájában lesz megtalálható, ahol segíti a tevékenységet, de a megyei önkormányzatot érintő kérdésekben nem tud eljárni. „Meg szeretném köszönni mindenkinek, aki nekem és feleségemnek biztató üzeneteket küldött, támogatásáról, szolidaritásáról biztosított, ez egy kicsit helyrehoz abból, amit hétfőn délután éreztem, amikor őrizetbe vettek. Mindenki, aki bízott bennem, jól tette, mert ezek a vádak alaptalanok és igazságtalanok” – jelentette ki.
Borboly elmondása szerint a bíró nagy türelemmel hallgatta meg ő és társai nyilatkozatait, majd 3 óra gondolkodási idő után hozta meg döntését. Ezalatt ő is betekinthetett a vádiratba, mint mondta, érdekes dolgokat látott, sok feljelentés van benne. Az elkövetkező időszakban, szabadsága alatt a Hargita megyei önkormányzat illetékes alelnöke, Petres Sándor helyettesíti Borbolyt a megyei önkormányzatnál.
Útfelújítások jogszerűségét vitatják
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) közleménye szerint a nyomozás megállapította, hogy Borboly Csaba 2010 decemberében törvénytelenül és indokolatlanul rendelte el 1 millió 888 ezer 914 lej kifizetését a Stravia Group Kft. részére a cég által egy megyei úton elvégzett felújításokért. Az ügyészség szerint a kifizetés olyan körülmények között történt, hogy a versenytárgyaláson nyertes cég által kért ár jóval meghaladta a közbeszerzési eljárásról kizárt másik cég által javasolt összeget. Az építésvezető nem egyezett bele az elvégzett munkálatok kifizetésébe olyan körülmények között, hogy a tervnek az aszfaltszőnyeg vastagságára vonatkozó előírásait nem tartották be, és nem is volt semmilyen, ezt az előírást módosító rendelkezés – írja a közlemény. A megyét ért kár értéke ebben az esetben 629 ezer 178 lejt tesz ki, ez a Stravia Group Kft. anyagi haszna is.
2010. december 27–29. között Borboly a közlemény szerint újabb összegek kifizetésére adott utasítást, szintén törvénytelen és indokolatlan módon: 672 ezer 051 lejt a Stravia Group Kft.-nek, míg 496 ezer 632 lejt a Bridge Road Construct Kft.-nek fizettek ki olyan építőanyagok átvételéért, amelyeket megőrzésre hagytak. A DNA állítása szerint a papíron átvett nyersanyagok nem léteztek, és a kifizetés annak ellenére történt meg december végén, hogy egyértelmű volt: a két cégnek nem áll elegendő idő rendelkezésére 2010. december 31-ig a szerződött munkálatok elvégzésére. A gyanúsított tudott arról, hogy az anyagok megőrzésre való átadásakor készült jegyzőkönyveket meghamisították, korábbi keltezéssel állították ki, és valótlan felsorolást tartalmaztak arról, hogy ezek a javak léteznek, ezeket bevételezték, és átadták a két cég képviselőinek. A Hargita megyei önkormányzat elnökeként Borboly a Bridge Road Construct cégnek történt kifizetés után több alkalommal kérte a cég ügyvezetőjétől 2010 decembere és 2011 januárja között, hogy 50 ezer lejt, az összeg 10 százalékát támogatásként adja a csíkszeredai Csíkért Egyesületnek.
A hivatali visszaélés elrejtése érdekében, amelynek során a Stravia Group Kft. anyagi haszonra tett szert, 2011 júniusa és júliusa folyamán Borboly Csiszér Botond Benedek és egy másik személy segítségével rávette az útfelújítást tervező cég két képviselőjét, hogy két hamis okiratot készítsenek, amelyeket felhasznált a számvevőszéki ellenőrzés során a 2010 decemberében kifizetett összegek jogosságának igazolására. Az ügyészség szerint 2011. július 19-én a Hargita Megyei Számvevőszék érdeklődésére a gyanúsított egy átiratot küldött, amelyben a valóságtól eltérő módon írta le a történteket, azt állítva, hogy a Stravia Group Kft.-nek az 1 millió 888 914 lejt 2010 decemberében egy hamisított okirat alapján fizették ki. 2012 októberében a Korrupcióellenes Ügyészség kérésére, amely a 131-es megyei úton a Stravia Group Kft. és a Bridge Road Construct Kft. által elvégzett munkálatok kivitelezéséről, ellenőrzéséről szóló dokumentumokra vonatkozott, Borboly azt válaszolta átiratában, hogy 2010 decemberében, a kifizetéskor egy másik személy megtévesztette őt egy valótlan dokumentum felmutatásával.
2012. október 12-én a Hargita megyei önkormányzat elnöke feljelentést tett a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságon, amelyben egy másik személyt vádolt csalással, azzal, hogy az építésvezető egy dátum nélküli jelentését megváltoztatta, és ennek alapján nyílt lehetőség az 1 millió 888 914 lej kifizetésére a Stravia Group Kft.-nek. Tevékenysége során Borboly Csabát Csiszér Botond Benedek segítette, aki a megyei útügyi igazgatóság ügyvezető igazgatójaként kifizethetőnek nyilvánította a két cég által kiállított számlákat. Ugyanakkor ő írta alá a hamisított jegyzőkönyvet is, amely szerint a megyei önkormányzat különböző anyagokat vett át a két cégtől, holott azok nem léteztek.
Pálffy Domokos 2008 és 2012 között megyei önkormányzati képviselőként részt vett a megyei költségvetések és az útjavítások, illetve korszerűsítésekről rendelkező éves költségvetések megszavazásában. A kivitelezési szerződésekkel rendelkező cégek között volt a Stravia Group Kft. is, amelynek ügyvezetője Pálffy, részvényese pedig a testvére. Ebben az időszakban jelentős anyagi haszonra, összesen 25 millió 351 ezer lejre tett szert, ez a 2008 és 2012 között a cég által elnyert szerződések értéke.
A DNA szerint ezek a pénzügyi és kereskedelmi ügyletek összeférhetetlenek a megyei önkormányzatban betöltött tisztségével. 2012 áprilisában rávett valakit olyan hamisított okiratok kiállítására, amelyeket egy olyan szakvéleményezés elkészítésére használtak fel, amellyel csökkenteni lehet a számvevőszék által 2012-ben megállapított, a Stravia Groupnak illegálisan kifizetett összegek miatt keletkezett károk értékét. Az ügyészek a megyének okozott kárt 1 millió 796 ezer 863 lejre becsülték. A kárt egyrészt a nem létező építőanyag ellenértéke képezi, amelyet a cégek papíron átadtak a Hargita Megyei Tanácsnak, illetve a versenytárgyaláson részt vevő más cégek alacsonyabb értékű ajánlata és a licitet megnyerő, de magasabb értékű ajánlatot benyújtó cégek árajánlata közötti árkülönbség.
Sófalvi László a megyei önkormányzat alelnökeként 2011 decemberében törvénytelen módon elrendelte egy megyei úton elvégzett munkálatok ellenértékének kifizetését a kivitelező Stravia Group Kft. számára. A kifizetés annak ellenére megtörtént, hogy a kivitelező árai magasabbak voltak a korábbi árajánlatban szereplő értékekhez viszonyítva, és az építésvezető nem járult hozzá a kifizetéshez. A megyét ezzel 1 millió 508 ezer 572 lej kár érte, ez a kivitelező Stravia Group haszna is. 2011 december 30-án Sófalvi szintén törvénytelenül és indokolatlanul 1 millió 475 ezer 689 lej kifizetésére adott utasítást a Stravia Group számára az átvett építőanyagokért, amelyek létezését hamis dokumentumok igazolták, és 2011 december végéig nem végezhette el a cég szükséges munkálatokat.
A hivatali visszaélés elrejtése érdekében 2011 júniusában a megyei önkormányzat elnökének nevében egy átiratot írt alá, amelyről tudta, hogy korábbi keltezéssel állították ki. Ezt a dokumentumot használták fel a cégnek 2010-ben kifizetett összegek jogosságának igazolására. 2011-ben a jelzett tevékenységek miatt Hargita megyét 2 millió 984 ezer 262 lej értékű kár érte. A közlemény szerint az alelnök azért írhatta alá a kifizetésről szóló utasítást mert az elnök átadta neki ezt a jogkört.
Kovács Attila
szekelyhon.ro

A Néppárt és a csíki RMDSZ is állást foglalt Borboly ügyében
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ Csíki Területi Szervezete is közleményt adott ki Borboly Csabának, a Hargita megyei önkormányzat elnökének őrizetbe vételével kapcsolatban.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Toró T. Tibor elnök aláírásával adott ki közleményt, amelyben leszögezi, hogy a párt határozottan támogatja a korrupció és a bűnözés elleni harcot, illetve azt, hogy az igazságszolgáltatás intézményei magas rangú tisztségviselők esetében is teljesítsék kötelességüket, hiszen egy jogállamban a törvény előtt mindenkinek egyenlőnek kell lennie. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, a bűnösség megállapítása pedig kizárólag az igazságszolgáltatás feladata.
„Nem tudjuk, hogy Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba intézményvezetői vagy a pártján belüli önállósodási törekvéseinek köze van-e az ellene indított vizsgálathoz, erre ma nincs válasz. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a Néppárt a lehető leghatározottabban elutasít és elítél minden olyan eljárást, amelynek célja nem kizárólag az igazság kiderítése és az esetleges bűncselekmények bizonyítása, hanem a politikai, netán etnikai alapú megfélemlítés vagy leszámolás” – írja a közlemény.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Csíki Területi Szervezete politikai lejáratás eszközének tartja Borboly Csaba őrizetbe vételét, az ellene felhozott vádakat pedig koholmánynak – derül ki a szervezet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményéből.
„Borboly Csaba minden egyes percben a székely emberek biztonságos mindennapjaiért dolgozott, és minden egyes közigazgatási döntés esetében a törvényt, illetve az általa képviselt közösség javát tartotta szem előtt. Az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének vezetősége szolidáris úgy az elnökkel, mint családjával ezekben a nehéz percekben, és reméli, az ügy mielőbb tisztázódik, és a Borboly felé irányuló politikai támadások, fenyegetések egyszer s mindenkorra véget érnek” – írja a közlemény.
szekelyhon.ro,

Vannak normális románok is (Beszélgetés Lucian Mîndruţăval)
A magyar–román párbeszéd jegyében született HungaRomânisme–HungaRomagyarázatok kiállítás díszvendége volt Lucian Mîndruţă román újságíró, aki az elmúlt hónapokban magyarbarát megnyilatkozásai miatt vált ismertté és népszerűvé az erdélyi magyarság körében.
Két nemzetiség együttélése olyan, mint a házasság: ha szabadságra vágysz, szabadabban kell engedned társad is, még akkor is, ha ez nem mindig tetszik, s olykor féltékennyé tesz – fejtette ki felszólalása elején. Őszintén, színesen, szellemesen beszélt a nacionalizmusról, a gyáva, cél nélküli emberek menedékéről, az oktalan, értelmetlen gyűlöletről, a másik megismerésének fontosságáról. A megnyitó után még rövid ideig elidőzött Sepsiszentgyörgyön, mint mondotta, ezúttal nem próbálta ki, adnak-e neki kenyeret, pár éve már bizonyosságot nyert, hogy alaptalan e mítosz, s azóta is őrzi az itt románul vásárolt hűsítőt. Lucian Mîndruţă szívesen válaszolt a Háromszék kérdéseire is. – Honnan jött az ötlet, hogy december elsején közzétegye a világhálón azt a magyarokkal szimpatizáló írást, melynek köszönhetően rövid időn belül rendkívül népszerű lett a magyarság körében? Miért tartotta fontosnak ezt a gesztust? – Egy amerikai ismerősömet hoztam el Erdélybe, s elvittem olyan helyekre, amelyek híresek, ahová minden román elviszi a külföldi vendégeit: a Peleş-kastélyba, Törcsvárra, Segesvárra, Nagyszebenbe. Az illető egyfolytában kérdezgetett: ezt ki építette, ez kinek köszönhető? S bár nehezemre esett, de rá kellett jönnöm, hogy bármit mutatok neki, azt mind mások készítették, nem az enyéim. Ekkor szembesültem azzal, hogy Románia gazdagságának jelentős része nem a románoknak köszönhető, s ha bölcsek lennénk, ünnepelnénk, kihasználnánk ezt. Az elutasítás helyett közelednünk kellene az itt élő nemzetiségekhez, tanulni tőlük. Rájöttem, úgy félünk a magyaroktól, mint a sötéttől, azért, mert nem ismerjük őket. Ezért gondoltam, hogy megteszem az első lépést, kezet nyújtok, és megpróbálom december elsejét, a mi ünnepünket az ő ünnepükké is tenni. S ugyanakkor megérteni, hogy a magyarok közül sokan nem ugyanazt érzik ezen a napon, mint mi, s ez normális, hisz nem vagyunk mindannyian egyformák. – Még meglepőbb volt két hónappal később, amikor a legnagyobb cirkusz közepette ön is kitűzte a székely zászlót Facebook-oldalán. – Igen, akkor kineveztem magam az első argeşi székelynek. Nevetségesnek tartom, hogy egy történelmi szimbólum ellen harcoljunk. Ha a magyarok szeretik a székely zászlót, a sajátjuknak tartják, kinek van joga megtiltani használatát? Olyan ez, mint Rómeó és Júlia története: hogyan tilthatod meg a fiataloknak, hogy szeressék egymást? Ez az ő zászlójuk, hagyd békén őket. Mit zavar téged Craiován, hogy valaki Hargita megyében kitűzött egy zászlót? Mit ártott neked? Nevetségesnek tartottam és fontosnak éreztem, hogy legyen egy román, aki normálisan viszonyul a kérdéshez. Gőgöljük magunkat a nagy nemzeti öntudatunkkal, pedig nem kellene olyan dolgokkal dicsekednünk, amelyek nem rajtunk állnak. Románnak születtünk, ez szerencse vagy esély, de önmagában még nem érdem. Az, hogy egy adott országban születtél, adott nemzetiségben, az csupán véletlen. Arra kellene figyelnünk inkább, hogy mit cselekszünk, milyen jót teszünk, mi marad utánunk. – A magyarok rokonszenve egyértelmű volt. Milyenek voltak a román visszajelzések? – Higgye el, vannak normális románok is. Sokan. Olyanok, akiknek nem az az első, hogy szidni kezdik a magyarokat, akik nem érzik rögtön azt, hogy vesztenivalójuk van, hogy valaki el akarja lopni tőlük Erdélyt. Sokan vannak, akiknek ugyanúgy elegük van ebből az üres hőzöngésből, mert ez a nacionalista mellveregetés nagyon üres. Jobb lenne, ha az őseink érdemei helyett saját érdemeinkkel foglalkoznánk, azzal, amit ma teszünk. Persze, nagyon sokan megharagudtak. A Facebookon kialakult egy szélsőjobboldali csoportosulás, tagjainak megvannak a közös jellemzőik: mindannyian egy bizonyos focicsapat szurkolói – nem mondom meg a csapat nevét –, mindannyian szeretik Corneliu Zelea Codreanut, egy polgárt, aki hatvan évvel ezelőtt az utcán lövette le az embereket. Rendben van, azt szeretnek, akit akarnak, de ami még súlyosabb, egyikük sem tud helyesen románul, mindannyian műveletlenek. Ez számomra elfogadhatatlan. Nem lehetsz úgy román hazafi, hogy csak Eminescu egyetlen versét olvastad, s azt sem tudod, mikor kell egy vagy két i betűt használni a szó végén. Ez a legnevetségesebb: a tudatlan, helytelen nacionalizmus. Hogyan szeretheted a hazádat, ha nem szereted az anyanyelvedet? A nyelv lenne az első, a legfontosabb, azután jön az ország. – Úgy gondolja, a nacionalista hőzöngők kisebbségben vannak? – Mindig, minden nemzetségben van és lesz egy ideges csoportosulás. Magyarországon is ott vannak a jobbikosok, akik most nagyítóval keresik a zsidókat. Kicsit furcsa, nem is értem. Nálunk is hasonló a helyzet, ellenséget keresnek, s ezek az emberek, akik ezt teszik, éppen önmaguk legnagyobb ellenségei. Üres az életük, nem találnak jobb elfoglaltságot, mint hogy szidjanak valakiket. – Hogy érezte magát péntek este Sepsiszentgyörgyön? Mi a véleménye az itt összegyűltekről? – Érdekes volt. Azért tartottam fontosnak, hogy eljöjjek, mert időnként belefáradsz abba, hogy folyton olyan emberek között legyél, akik nem értik azt, amit mondani akarsz. Arra gondoltam, itt talán olyanokkal találkozom, akik értik a mondandómat – és így történt. Kevesen vagyunk ilyenek, románok és magyarok is, akikben nincs görcsösség, nem figyeljük a másikat gyanakodva. Itt bizonyos mértékig megértésre találtam, de hangsúlyoznom kell: én nem ismerem a magyarokat. Egy más etnikum, más kultúra. Én egy olyan kultúrából érkezem, ahol sokat beszélünk, de végül nem teszünk túl sok mindent. Az itt összegyűlt magyarokon láttam, visszafogottabbak, figyeltek engem, s nagyon tetszett, hogy őszinték voltak. Amikor feltettem a kérdést, hogy szeretik-e a románokat, volt azért néhány másodpercnyi csend. Legalább nem voltak képmutatóak. Erre, persze megvan a magyarázat: azoknak is köszönhető, akik folyton, ok nélkül szidják a magyarokat.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fejér László Ödön helyettesíti Olosz Gergelyt a szenátusban
Nem marad képviselet nélkül Kézdi- és Orbaiszék Olosz Gergely lemondása miatt, az időközi választások kiírásáig Fejér László Ödön RMDSZ-es képviselő vállalta a térség ügyes-bajos dolgainak intézését, a polgármesterekkel való kapcsolattartást, a bukaresti közbenjárást – mondta el lapunk kérdésére Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke.
Tudomásul vették Olosz Gergely döntését, melyet néhány nappal korábban közölt velük, s melyről tárgyaltak a szövetségi elnökkel is. Nem tudják, mikorra írja ki a kormány az időközi választást, de több körzetben alakult ki hasonló helyzet, így várható, hogy a közlejövőben lebonyolítják. Amíg nem születik döntés, addig az RMDSZ terveiről, elképzeléseiről sem beszélhet – közölte Tamás Sándor.
Elmondta, hétfőn a térség polgármestereit is tájékoztatták a fejleményekről, és bíznak benne, egy új szenátor megválasztásáig sem lesz fennakadás. Olosz Gergely hétfőn délben jelentette be a szenátus plénuma előtt, hogy lemond mandátumáról. Azzal indokolta lépését, hogy az elmúlt időszakban a rétyi faipari beruházás miatt lejárató kampány indult ellene, amely azonban a szövetséget célozza.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely regionális tudat megerősítése
Felértékelődőben a Székelyföld, és a székelység az erdélyi magyarság emancipációs harca szempontjából is a legfontosabb színtérré válhat a közeljövőben, és már ma is az. Nem tagadható ugyanis, hogy az egyenjogúsításért, a kollektív jogok átfogóbb érvényesítéséért folyó küzdelmek új lehetőségekkel gyarapodtak azáltal, hogy a székelység körében tömegmozgalom kezd kibontakozni az ország regionális átszervezése kapcsán.
Érlelődik a felismerés, hogy az egész erdélyi politizálás irányát meg kell fordítani. Nem a szórvány felől, hanem pontosan a székelység felől kiindulva kell betájolni az egészet, mert ez kecsegtet több eséllyel, de több haszonnal a Székelyföldön kívüli részek kisebbségi magyarsága számára is. Ha az önrendelkezés intézményhálózata akár szerény kezdeteinek sikerülne megvetniük lábukat a székelyek közt, akkor az kisugárzása folytán megoldhatná a szórvány vagy a nagyobb szigetek, a partiumi, a Kolozsvár környéki stb. tájak népének gondjait is. Mind ez idáig a fordított sémát követtük, és nem utolsósorban ez a taktika felelős azért az egy helyben topogásért, melyben jó másfél évtizede tulajdonképpen nem sikerült igazán fontos nemzetstratégiai jelentőségű dologban sem sikert elérnünk. Mert ki állíthatja, hogy a sokat emlegetett kulturális vagy területi autonómia megvalósításához ma közelebb lennénk, mint akár tíz vagy tizenöt éve?
A székelység körében viszont érdemes felfigyelni egy olyan mozgásra, mely komolyabb fordulatpontot készít elő a nemzetépítésben. A magyar pártok székelyföldi derékhadának saját akciói, legsikeresebb civil szervezetünk, a Székely Nemzeti Tanács visszhangos kezdeményezései körvonalazódó akcióegységet előlegezhetnek meg, s az összefogásra törekvés alighanem nagy politikai és erkölcsi erővel lép majd fel a külső kihívásokkal szembeni válaszadás kényszere folytán is. Egységes regionális tudat kialakítására van tehát szükség, s ez az itteni média mai szétforgácsoltsága mellett nem lesz könnyű feladat. Ennek érdekében alighanem szorgalmazni kellene össz-székely lapok, rádió- és tévéadások, internetes portálok létrehozatalát a közeljövőben.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szabadon távozott Borboly Csaba a bíróságról
Elutasították a DNA letartóztatási kérését
Huszonnégy órás őrizetbevétel után tegnap a Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította a Korrupcióellenes Ügyészség 29 napra szóló előzetes letartóztatási kérelmét Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és a három másik vádlott, Pálffy Domokos, Csiszér Botond Benedek és Sófalvi László ellen. Az ítéletet többórás tanácskozást követően délután hozták meg a bírák. A tárgyalóteremből felesége kíséretében kilépő Borboly Csaba kijelentette: "semmi nem igaz a vádakból és reméljük, az igazságszolgáltatás is így fogja ezt látni, és ennek megfelelő ítéletet hoz majd". Hozzátette: elfogadja a bíróság döntését, egyetért ezzel. A táblabíróság döntése ellen a Korrupcióellenes Ügyészség 24 órán belül nyújthat be óvást.
A korrupció vádjával őrizetbe vett Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, Pálffy Domokost, Csiszér Botond Benedeket és Sófalvi Lászlót tegnap a Marosvásárhelyi Táblabíróságon többórás kihallgatás, majd tanácskozás után szabadon engedték. A tárgyalás nem volt sajtónyilvános, az ítélethirdetés alatt a tárgyalóteremben tilos volt video- és hangfelvételeket, fényképeket készíteni. A Korrupcióellenes Ügyészség 29 napra szóló előzetes letartóztatási kérelmét mind a négy vádlott esetében a táblabíróság elutasította, azonban 30 napra szóló lakóhely-elhagyási tilalmat rendelt el, kötelezve a vádlottakat, hogy mindahányszor beidézik őket kihallgatásra, jelenjenek meg az igazságügyi szervek előtt. Megtiltotta ugyanakkor, hogy a vádlottak egymással vagy az ügyben érintett tanúkkal kommunikáljanak, valamint gyakorolják azt a hivatásukat, szakmájukat, amellyel kapcsolatban vizsgálat folyik ellenük. A fentiek megszegése az előzetes letartóztatást vonja maga után – figyelmeztetett a bíró.
A tárgyalóteremből kijövet Borboly Csaba a sajtónak nyilatkozva
elmondta: "Harmadik éve folyik ellenem a lejárató kampány. Holnaptól nyilvánosak lesznek a dossziék, elolvashatják, mennyi feljelentés, mindenféle rosszindulatú megállapítás, kutakodás történt ebben az időszakban. Éjjel-nappal megfigyelés alatt voltam, ilyen életünk volt az elmúlt 3 évben, de úgy döntöttünk a családdal, hogy ha mégis ez a pályám, és látom értelmét, dolgozzak Hargita megye különböző fejlesztési vagy egyéb problémáiért. Most 30 nap szabadságom lesz, ezt a családommal töltöm, valószínűleg ezalatt át tudok gondolni jópár dolgot. Úgy érzem, nem tudtak most sem térdre kényszeríteni, és szeretném azt a megbízatást, amit a lakosságtól kaptam, folytatni. Abban is bízom, hogy azok, akik nagyon sok energiát fektettek abba, hogy leüssenek a pályáról, előbb- utóbb csak rájönnek, hogy ez még a börtönnel sem megy. Az igazságszolgáltatás döntésével, ha tetszik, ha nem, egyet kell értenünk, én is egyetértek, elfogadom, tudomásul veszem, és arra kérem a Hargita megyei lakosokat, próbáljanak meg az elkövetkező 30 napban engem nem keresni. Tudom, nehéz lesz, mert sokszor telefonon, e-mailen napi több száz ügyet intézünk a legkisebb problémától a legnagyobb gondokig. Semmi nem igaz a vádakból, és reméljük, az igazságszolgáltatás is így fogja látni és eszerint fog ítélni. A felvetett problémák azokkal az összegekkel kapcsolatosak, amelyeket minden év végén sikerült a megyébe vonzani, a Számvevőszék jelentése szerint ebből 50 km megyei utat csináltunk. Ahogy mondják, ezek a munkálatok bizonytalanok voltak, de az aszfalt megvan. Minden, ami a megyei tanácsnál folyik, teljesen törvényes".
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Közösségünket nem lehet megfélemlíteni!
Mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség székelyföldi önkormányzati vezetői megdöbbenéssel és felháborodással fogadtuk Borboly Csaba kollégánk őrizetbe vételét. Egyértelmű számunkra, hogy Hargita Megye Tanácsa elnökének meghurcoltatása a román karhatalom aljas megfélemlítési kísérlete.
Meggyőződésünk, hogy az ügyészség hétfői akciója annak a folyamatnak a része, amely során a szövetség számos politikusát meghurcolták. Az elmúlt időszakban szemmel látható módon felerősödtek és elszaporodtak a közösségünk elleni támadások: elindították a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását, meghurcolták és zaklatták a székely termékek készítőit, vissza akarták vonni a székely történelemkönyvet, Székelyföld számos településén el akarták távolítani közösségi szimbólumainkat, a székely zászlót, mondvacsinált okokra hivatkozva korlátozni akarták nyelvhasználatunkat ott, ahol azt egyébként törvény írja elő. A szövetség országos és helyi vezetői minden alkalommal ellenálltak, kivédték a támadásokat, és megoldásokat kerestek a konfliktusok kezelésére. Borboly Csaba sem tett egyebet. Végezte a dolgát, folytatta a munkát, és erőteljesen képviselte azt, amiért mindannyian harcolunk: a székelyföldi közösség jogainak és szimbólumainak védelmét.
Nem véletlen az ügyészség időzítése sem. Borboly Csabát, a 11. RMDSZ- kongresszus egyik házigazdáját tíz nappal e fontos politikai esemény előtt vették őrizetbe. Az elmúlt hetekben az RMDSZ egyértelművé tette álláspontját a régiók átszervezésének kérdésében. Nem támogatjuk a fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel való felvértezését, mert ezzel csupán egy újabb bürokratikus szintet hoznak létre, kiüresítik a megyéket, a döntéseket központosítják. Az alkotmánymódosítás kapcsán pedig továbbra is fenntartjuk azt, hogy a nemzeti közösségeket államalkotó tényezőként ismerjék el, és ne másodrangú állampolgárként kezeljenek minket. Ezért kérjük az Alkotmány 1-es cikkelyének módosítását.
Hosszú ideje tanúi vagyunk annak, hogy a kisebbségi jogainkat szavatoló törvényeket nem tartják be, és folyamatosan próbálnak megfélemlíteni bennünket. Ám azok, akik ezt eltervezték, és ezen munkálkodnak, nem ismerik erős, összetartó közösségünket. Mert akkor, amikor baj van, mi nem bújunk el – mi emelt fővel vállaljuk identitásunkat. Mert akkor, amikor meg akarnak osztani, mi nem fordulunk egymás ellen – mi összezárunk és egy emberként állunk ki jogainkért.
Teljes mértékben szolidárisak vagyunk Borboly Csabával, és támogatásunkról biztosítjuk, kitartást és erőt kívánunk családjának. Nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Megvédjük jogainkat. Megvédjük közösségünk tagjait és vezetőit.
A székelyföldi önkormányzati vezetők nevében,
a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöksége
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke
Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere
Petres Sándor, Hargita Megye Tanácsának alelnöke
Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere
Péter Ferenc, Szováta polgármestere
Simon István, Kerelőszentpál polgármestere
Állásfoglalás
Mi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátusi és képviselőházi frakciójának tagjai megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy hétfőn, május 13-án a Korrupcióellenes Ügyészség őrizetbe vette Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, aki az RMDSZ politikusaként, a magyar közösség bizalmának köszönhetően, hosszú évek óta önzetlenül szolgálja és eredményesen képviseli Hargita megye és magyar közösségünk érdekeit. Mi, a parlament két házának RMDSZ-képviselői és szenátorai szolidaritásunkat fejezzük ki Borboly Csabával és hiszünk ártatlanságában.
Meggyőződésünk, hogy a többéves ügy felelevenítése az RMDSZ XI. kongresszusát megelőző periódusban semmiképpen nem lehet a véletlen műve. Az idei év hosszú távon meghatározó politikai döntései közepette a Korrupcióellenes Ügyészség e régmúlt időket idéző eljárása bizonyíték a kivizsgálás rosszindulatú motivációjára. Ezúton határozottan elítéljük a szövetségünk és a magyar közösség ellen irányuló politikai megfélemlítés minden szintű formáját.
Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciói
A csíki fiatalok szolidárisak Borboly Csabával
Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) egyszerűen hihetetlennek tartja, hogy Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét őrizetbe vette a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Borboly Csaba közéleti tevékenysége mindig is példaértékű volt a csíki fiatalok számára. Borboly Csaba mindig példát mutatott számunkra lendületből, tenniakarásból, proaktivitásból, vonalasságból. Bízunk benne, hogy mihamarabb kiderül, az elnök törvényesen járt el, és az őt érintő vádakban ártatlan. Úgy gondoljuk, hogy az őt érintő vádak politikai lejáratás eszközei.
Családjának erőt, kitartást kívánunk ebben a nehéz helyzetben.
Csík Terület Ifjúsági Tanácsa
Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme
Az Erdélyi Magyar Néppárt határozottan támogatja a korrupció és a bűnözés elleni harcot. Támogatja, hogy az igazságszolgáltatás intézményei magas rangú tisztségviselők esetében is teljesítsék kötelességüket, hiszen egy jogállamban a törvény előtt mindenkinek egyenlőnek kell lennie.
Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, a bűnösség megállapítása pedig kizárólag az igazságszolgáltatás feladata.
Nem tudjuk, hogy Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba intézményvezetői vagy a pártján belüli önállósodási törekvéseinek köze van-e az ellene indított vizsgálathoz, erre ma nincs válasz.
Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a Néppárt a lehető leghatározottabban elutasít és elítél minden olyan eljárást, amelynek célja nem kizárólag az igazság kiderítése, és az esetleges bűncselekmények bizonyítása, hanem a politikai, netán etnikai alapú megfélemlítés vagy leszámolás.
Meggyőződésünk, hogy egy működő autonómiában jóval kevesebb táptalaja lenne az ilyen találgatásoknak. Mert a jogállami intézményekbe és az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom szempontjából is az autonómia a megoldás.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Elnöksége nevében
Toró T. Tibor elnök
Népújság (Marosvásárhely)

A törvényességre vonatkozó érveket nem vették figyelembe
A rektorhelyettes nem írta alá az akkreditációs dossziét
Miután áprilisi ülésén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa nem hagyta jóvá a magyar tannyelvű oktatás alapfeltételét jelentő külön magyar csoportok alakítását, az akkreditációs dossziét is a többségi határozat szellemében állították össze, s küldték el hétfőn Bukarestbe. Mivel a magyar tagozat képviselőinek a törvényességre vonatkozó érveit nem vették figyelembe, Szilágyi Tibor rektorhelyettes nem írta alá az újabb öt évre szóló működési engedélyt kérelmező dossziét.
– A dosszié a román szenátusi tagok által a magyar tagozatra ráerőltetett rendszert tükrözi, ami nincs összhangban a magyar tagozat akaratával, nem teszi lehetővé a tagozat fejlődését, és nem felel meg a tanügyi törvény előírásainak sem, ezért a törvényessége is megkérdőjelezhető. A szenátus úgy döntött, hogy fenntartja a jelenlegi rendszert, amiben a román és magyar tagozatos diákok vegyes csoportokban, román nyelven végeznek minden gyakorlati tevékenységet. A vegyes csoportok nem teszik lehetővé a gyakorlati oktatás kétnyelvűvé tételét és a tanársegédi állások külön meghirdetését, ami a magyar tagozat hosszú távú fejlődését biztosíthatná. Pillanatnyilag a közös rendszer egy hajszállal jobb tanári lefedettséget biztosít, de más előnye nincs. Érdekes módon az angol tagozat számára megengedett a külön csoportok létrehozása. Ha nem jelennek meg külön a magyar tagozathoz tartozó tanársegédi állások, s a jóváhagyást ilyen formában adja meg Bukarest, fennáll a veszély, hogy az összes kérésünket erre hivatkozva fogják az elkövetkező öt év során elutasítani – válaszolta a Népújság kérdésére a rektorhelyettes.
– A gyakorlati oktatásban eddig vegyesen működő csoportok szétválasztása nem volt benne a Ponta-kormány három miniszterének a jelenlétében megkötött egyezményben?
– Erre külön nem tért ki az egyezség, az akkor hivatalban levő tanügyminiszter asszony azt szorgalmazta, hogy a főtanszékek létrehozása ne előzze meg az akkreditációt, mert véleménye szerint így a két tagozat ki tudja segíteni egymást a hiányzó oktatók pótlásában. Ha valós segítő szándékkal viszonyulnának a kérdéshez, az angol csoportokhoz hasonlóan a magyar csoportok is külön meg kellene jelenjenek, ahol pedig tanerőhiánnyal küszködünk, ott a magyar tagozathoz tartozó állásra óraadóként egy román tagozatos kolléga besegíthetne. Azért ellenezzük a most elküldött akkreditációs dossziét, mert az oktatók hiányát, amit a román többség által fenntartott rendszer idézett elő a magyar tagozaton, ilyen módon továbbra is fenntartják és konzerválják. Először az oktatói lefedettségi arányt is úgy számolták ki, hogy – annak ellenére, hogy a gyakorlatok közösek –, a román tagozatnak legyen meg a szükséges 70%, és a hiányt szinte teljes egészében a magyar tagozathoz írták. Egy rövid, de igen éles vita után belátták, hogy ez nem korrekt, s áttértek arra, hogy a diáklétszámmal arányosan osztozzunk a meglévő s a hiányzó oktatókon. Bár a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökség (ARACIS) által elvárt szintet a jelenlegi diáklétszámmal nem tudjuk elérni, nem éppen annyira rossz a helyzet, mint ahogy azt az egyetem vezetősége lefesti. Egy kicsit átcsoportosítva az órákat, s a professzorokat és előadótanárokat is maximumra normázva, elég sokat lehet nyerni.
A rektor szerint a dossziékat azért kellett ennyire gyorsan felküldeni Bukarestbe, mert az ARACIS még a nyári szesszió előtt be akar fejezni minden ellenőrzést.
– Mennyi ideig lesz érvényes a működési engedély?
– Elvileg öt évre szól. Az egyetem időközben kérhet egy újabb felmérést, amikor lehetne változtatni, de ez nagyon sokba kerül, és ugyanaz a vezetőség kellene kezdeményezze, aki most elutasította a kéréseinket.
– Értesültünk, hogy Bukarestben is próbálkoztak azzal, hogy törvényességet érvényre juttassák az akkreditációs kérelemben. Milyen eredménnyel jártak?
– Mi az ősszel a kinyújtott kezet elfogadtuk, megpróbáltunk együttműködni a román féllel egy fokozatos megoldás kialakításában, de most, amikor a szenátus – egyetemi szinten a legmagasabb döntéshozó fórum – egyértelműen leseperte az asztalról az összes kérésünket, be kell látnunk, hogy hiába az egyezség, itt helyben a problémát nem lehet megoldani. Szabó Béla professzorral, a magyar tagozat vezetőjével együtt magasabb szintű támogatást kértünk. A szakminisztériumban a felsőoktatásért felelős államtitkárral sikerült beszélnünk, aki megértette a helyzetet, és ígéretet tett, hogy kérésünket közvetíti a miniszternek. Az ARACIS- nál viszont minden kérésünket illetően elutasításba ütköztünk. Az ARACIS honlapján, az elbírálók listájának a végén szerepel egy állítólagos határozat, hogy a klinikai oktatásban a diák–beteg kapcsolat csak román nyelven folyhat, s ezért a kórházi gyakorlatok nyelve kizárólag a román. Véleményem szerint ez nem indokolt, sőt diszkriminatív előírás. Egy magyar beteget milyen alapon kötelezhetnek arra, hogy a magyar tanársegéddel és a magyar hallgatóval románul beszéljen, miközben természetes, hogy a román beteggel az ő anyanyelvén kommunikálnak. Egy évvel korábban a kétnyelvű gyakorlatokra vonatkozó kérésünket elgondolkoztatónak tartották, most elutasították, sőt megpróbálták kiforgatni. Hiába kértük, hogy ezt az előírást finomítani kellene, mert ebben a formájában nem teljesen törvényes, hiába próbáltuk meggyőzni őket, hogy az angol csoportokhoz hasonlóan a magyar csoportokat is külön kellene választani, mindentől mereven elzárkóztak.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Teljes a kisebbségi polgári kezdeményező bizottság
Hetedikként csatlakozott az RMDSZ, a Dél-Tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója által alapított európai polgári kezdeményezési bizottsághoz Annewietske de Vries, a Nyelvi Sokszínűséget Támogató Hálózat, NPLD elnöke.
A hollandiai Frízföldön élő munkáspárti politikus a tartományi kormányzat minisztere, a fríz városok vezető testületének a tagja. Az NPLD egész Európára kiterjedő hálózatot működtet a nyelvi politikák támogatása területén az alkotmányos, regionális és kis államok nyelvei számára. Tagjai között vannak kormányok, tartományi kormányok, civil szervezetek, egyetemek és egyesületek. A harminchárom tag között találhatók a breton, gall, korzikai, galíciai, katalóniai, fríz, welsh, észt, navarrai, ír, baszk, litván, svéd, finn, kornis, számi és számos más regionális és nyelvi kisebbség képviselői.
Ezzel a lépéssel kiteljesedett a kisebbségi európai polgári kezdeményezés bizottsága, amelynek tagjai: Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Luis Durnwalder, Dél-Tirol tartomány kormányzója, Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német kormány miniszterelnöke, Anke Spoorendonk, Schleswig-Holstein tartomány igazságügyi, művelődési és európa-ügyi minisztere, Valentin Inzko, az ENSZ bosznia hercegovinai főképviselője és az előbbiekben bemutatott Annewietske de Vries.
A kezdeményező bizottságban ezzel Románia, Olaszország, Ausztria, Németország, Dánia, Belgium és Hollandia polgárai lesznek jelen. További számos európai őshonos nemzeti és nyelvi kisebbség, regionális vagy nyelvi csoport vesz részt abban a közös erőfeszítésben, amelynek célja, hogy az Európai Unió intézményeit rábírja arra, hogy a kisebbségvédelem területén intézkedéseket és szabályozásokat foganatosítson.
Ezzel összefüggésben, Kelemen Hunor szövetségi elnök csütörtökön a németországi Schleswig Holstein tartományba látogat, ahol találkozik Anke Spoorendonkkal, a kezdeményező bizottság egyik tagjával, a FUEN elnökségével, valamint a németországi kisebbségek küldötteivel. A Kiel tartományi székhelyen tartandó megbeszélésekre a szövetségi elnököt Vincze Loránt nemzetközi titkár kíséri el.
A kezdeményezők képviselői jövő héten, május 23-án, Kolozsváron mutatják be a bizottságot és az eddig megtett lépéseket.
(RMDSZ)
Nyugati Jelen (Arad)

Teljes adatvédelem és biztonság kell
Teljes adatvédelmet és biztonságot kell nyújtani a magyarországi választásokon való részvételre külföldön regisztrálók számára – mondta el Potápi Árpád a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Állandó Bizottságának elnöke kedden, azt követően, hogy a választási törvény végrehajtásáról tárgyalt a bizottság a magyar Parlamentben.
A bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy pártpolitikától és jelentős nézetkülönbségektől mentes szakmai vita zajlott a zárt ülésen a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény végrehajtási rendeletéről. Reményei szerint a kormány az állandó bizottság javaslatait figyelembe veszi és beépíti majd a készülő rendelet szövegébe.
Kérdésre válaszolva Potápi Árpád elmondta, hogy az adatvédelem a kettős állampolgárságot nem elfogadó Ukrajna és Szlovákia esetében volt hangsúlyosan téma a tanácskozáson. „A regisztrációnál értesítési címre megy ki a levél, ez lehet magyarországi és határon túli cím. Nyilván Ukrajna és Szlovákia esetében magyarországi címet fognak használni” – hangsúlyozta.
Annak kapcsán, hogy a magyar állampolgárság felvétele miatt többen elvesztették szlovák állampolgárságukat, azt hangsúlyozta: a magyarországi választásokat úgy kell lebonyolítani, hogy az azon résztvevő külhoni magyarokat ne érhesse semmiféle retorzió.
A politikus közölte, hogy az ülésen felvetődött a kérdés: mennyire legyen nyilvános a választói névjegyzék. „Több elképzelést említettek meg, hogyan lehet megoldani, hogy ne hozzuk nyilvánosságra ezt a névjegyzéket, ugyanakkor pedig senkiben semmi kétely ne legyen abból a szempontból, hogy esetlegesen bármelyik párt, politikai erő visszaéljen a szavazatokkal” – jelentette ki Potápi Árpád.
A javaslatok között elhangzott, hogy a névjegyzéket megtekinthessék a parlamenti bizottságok, például a nemzetbiztonsági bizottság vagy a nemzeti összetartozás bizottságának tagjai – tette hozzá.
Szabadság (Kolozsvár)

Öt nap alatt két bemutató a magyar színházban
Két új produkcióval készül a Kolozsvári Állami Magyar Színház: Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát Hatházi András színművész állítja színpadra, Máté Angi Mamó című regénye alapján pedig Mezei Kinga, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulatának tagja rendezi a Csipke című előadást, a szintén újvidéki Góli Kornélia dramaturggal közösen készített adaptáció felhasználásával.
A két bemutató között alig néhány nap telik el: míg a Muzsikaszót május 17-én, pénteken este 7 órától láthatja a közönség, a Csipkét május 21-én, kedden este 8 órától tűzik műsorra. A többi alkotó távollétében a két dramaturg – Vajna Noémi, valamint Visky András művészeti aligazgató – ismertette a részleteket tegnap délben a sajtó képviselőivel. Visky András mindenekelőtt az UNITER-gálán kitüntetett három művésznek – Kézdi Imola, Györgyjakab Enikő, Hatházi András – gratulált, különleges alkalomnak nevezve a tehetséges színészek munkájának elismerését.
Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékának cselekménye eredetileg az 1880-as években játszódik, Hatházi András rendező és Vajna Noémi dramaturg döntése nyomán „kerül át” a huszadik század elejére, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó békebeli évébe a most készülő, nagyszínpadi előadás – hangzott el a sajtótájékoztatón. Nem véletlenül választották éppen az 1914-es esztendőt, hiszen – amellett, hogy ez volt a „jó világ” utolsó éve, – Móricz éppen ekkor írta meg a darabot, miután Kós Károly meghívására részt vett a híres sztánai farsangi mulatságon. Vajna Noémi elmondta: az eredeti szöveg megőrzése mellett arra törekedtek, hogy minél többet megmutassanak abból a koncepcióból, amely annak idején a mű szerzőjét vezérelte.
Hatházi András korábban így nyilatkozott erről: „Már nem akarom kényem-kedvem szerint nyirbálni a darabot, egyre jobban ragaszkodom a teljes, eredeti szöveghez, amit nem értelmezni akarok, csak elolvasni (rengetegszer), és hagyni, hogy megmutassa magát.” Előkelőnek, közönségesnek, kíváncsinak, fejlődésre éhesnek, nyomorultnak, tudatlannak, önhittnek és reménykedőnek nevezte ugyanakkor a kort, amelyben a két fiatal, Pólika és Balázs kapcsolata, szerelme kibontakozik.
– Minél egyszerűbb stílusban szeretnénk megmutatni ezt a világot, de úgy, hogy közben minél igazabb legyen – hangsúlyozta Vajna Noémi, kifejtve: a főszerepben Imre Évát és Farkas Lorándot láthatja a közönség, a társulat többi tagja mellett pedig színészhallgatók is szerepelnek az előadásban. A darab címével összhangban élő zenével is készülnek: Árus Péter klarinétosként, Pál Attila prímásként, Balla Szabolcs pedig nagybőgősként tűnik fel, és természetesen Farkas Loránd is énekel majd a Muzsikaszóban. A színművész megjegyezte: eleinte egymás után sokszor elolvasták a darabot, megmagyaráztak minden vesszőt és felkiáltójelet, hogy ezáltal még inkább felfedezzék maguknak a szöveget. Az előadás díszleteit Carmencita Brojboiu készítette, a jelmezeket pedig György Eszter tervezte.
A másik előadás, amelyről szó esett a sajtótájékoztatón, a Mezei Kinga rendezésében készülő Csipke, amely Máté Angi Mamó című nagy sikerű regénye alapján születik meg. – A regény, amely egy árva kislány és nagymamája történetét meséli el, szinte kiáltott a színpadi adaptáció után – mutatott rá Visky András, utalva ugyanakkor arra is, hogy a 2010-ben Bródy Sándor-díjjal kitüntetett regény már a kézirat olvasásakor elnyerte a tetszését. Ő szorgalmazta a darab színre vitelét, Tompa Gábor igazgató javaslata nyomán pedig a zentai születésű Mezei Kingára esett a választás rendezőként, akit tavaly decemberben színészként ismerhetett meg az Interferenciák fesztivál közönsége, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Turbo Paradiso című előadásában (rendező: Urbán András). A stúdióteremben játszódó Csipke dramaturgja Góli Kornélia és Visky András, díszlettervezője Mezei Kinga, jelmeztervezője Gömöri Éva, zenéjét pedig Mezei Szilárd szerezte.
A színház művészeti aligazgatója elárulta: a két új bemutató mellett turnékra is készül a társulat. A Don Juan ünnepélyes vacsorája című előadással Franciaországban, a dijoni Théâtre en Mai fesztiválon vendégszerepelnek jövő hétvégén, június utolsó napjaiban pedig Giessenbe (Németország) mennek a Leonce és Lénával. Közben pedig Budapesten, a Vígszínházban is fellépnek, a Leonida Gem Session és a Megöltem az anyámat című előadásokkal. Johannes von Tepl A földműves és a halál című darabját Mihai Măniuţiu rendezi a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a bemutatót őszre tervezik.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb UNITER-díjak Kolozsvárnak
Színházrajongó lévén, bevallom, nagy izgalommal követtem a hétfő esti UNITER-gálát a számítógép képernyője előtt (tévékészülék hiányában ugyanis a román közszolgálati csatorna online változatát néztem): három kolozsvári és egy marosvásárhelyi művészért drukkoltam tiszta szívből. Bár két remek színész – Hatházi András és Bányai Kelemen Barna – ugyanabban a kategóriában volt versenyben, előbbi a kolozsvári, utóbbi a marosvásárhelyi teátrum produkciójában játszott szerepéért. Nehéz lett volna tehát eldönteni, kinek is szorítson az ember jobban, a legrangosabb színházi elismerésért folyó „harc” mezején azonban már maga a jelölés is kiemelkedő teljesítménynek számít.
A háromórás esemény végén aztán rendkívüli megelégedettséggel nyugtáztam, szurkolásom nem volt hiábavaló, és persze reménykedtem abban, hogy a nyertes nevek elhangzása utáni hangos tetszésnyilvánításom nem zavarta túlságosan a szomszédok álmát.
És hát, mi tagadás, van abban valami szívmelengető érzés, hogy a Romániai Színházi Szövetség (Uniunea teatrală din România – UNITER) három fontos díját három magyar – ráadásul kolozsvári – színész kapja, és egy különdíjat is kiérdemelt Cári Tibor zeneszerző. Mint már annyiszor az elmúlt huszonegy év alatt, idén is termett tehát babér a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei számára, akikre mindannyian büszkék lehetünk.
Apropó, huszonegy év, a gála házigazdája természetesen változatlanul Ion Caramitru UNITER-elnök volt, és, mint az évek során annyiszor, idén is megpróbálta kézben tartani a mindig éjszakába nyúló eseményt, lehetőleg visszafogni a bőbeszédűeket, de ugyanakkor biztosítani a megnyilvánulást azok számára is, akik anyagilag hozzájárultak a gála megszervezéséhez. Úgy tűnik, jót tett a Bukarestből való kimozdulás, a díjkiosztó rendezvény ugyanis talán idén először sikeredett elviselhetővé mind időtartam – tekintetbe véve a tévéközvetítés miatti kötelező reklámszüneteket is –, mind pedig minőségi szempontból, beleértve a szintén „kötelező” úgynevezett „művészi pillanatokat” (moment artistic).
A végeredményt illetően tehát elégedettek lehetünk: a 2012-es év kiemelkedő színházi teljesítményeiért művészeink megkapták a megérdemelt elismerést, gratulálunk nekik – díjazottaknak és jelöltnek egyaránt –, köszönjük a szép színházi pillanatokat, kívánunk nekik sok erőt és kitartást.
Idei legjobbjaink tehát: Kézdi Imola, Györgyjakab Enikő, Hatházi András, Cári Tibor és idesorolom Bányai Kelemen Barnát is. És említsük meg a bíráló bizottság tagjait is: Florica Ichim színikritikus, Sanda Manu rendező, tanár, Ludmila Patlanjoglu színikritikus, Viorica Petrovici díszlettervező és Adi Carauleanu színész, a Iaşi-i Nemzeti Színház tagja
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Tovább erősítenék a kétoldalú kapcsolatokat
Martonyi János külügyminiszter a kétoldalú kapcsolatok erősítésének fontosságáról tárgyalt Mircea Geoană korábbi román külügyminiszterrel és volt szenátusi elnökkel hétfőn – tudatta a Külügyminisztérium az MTI-vel.
A román politikus, aki 2000 végétől négy éven át töltötte be a külügyminiszteri posztot a szociáldemokrata Adrian Năstase kormányában, a 6. Európa–Ukrajna fórumra érkezett Budapestre.
A tárca közleménye szerint a megbeszélésen tárgyaltak a közvetlen, a társadalom minél szélesebb rétegeinek bevonásával folytatott magyar–román párbeszéd erősítéséről és a regionális együttműködés fejlesztéséről is. Martonyi János megerősítette, Magyarország továbbra is elkötelezett amellett, hogy Románia csatlakozzon a schengeni övezethez.
A felek egyetértettek abban, hogy Martonyi János márciusi bukaresti látogatása hozzájárult egyes nyitott kérdések megoldásához. Mircea Geoană javasolta, hogy a két ország hozzon létre olyan új együttműködési mechanizmust, amely további tartalommal töltené meg a stratégiai partnerség kereteit – írták.
A tárgyalópartnerek megállapították, hogy mindkét ország érdekelt a közös európai jövő alakításában, az EU bővítésében, az uniós együttműködés szorosabbra fogásában, illetve „az európai intézmények és mechanizmusok hitelességének megőrzésében”.
A megbeszélésen Martonyi János utalt arra, hogy az idén Magyarország tölti be a visegrádi csoport (V4, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia), valamint a Közép-európai Kezdeményezés elnöki posztját, ami kiváló alkalmat ad a tágabb értelemben vett regionális együttműködés elmélyítésére. Mircea Geoană ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a Fekete-tenger jelentős kapcsolódási pont lehet Közép-Ázsia felé.
A vasárnap kezdődött, háromnapos budapesti 6. Európa-Ukrajna fórum alkalmat ad arra, hogy ukrán politikusok, parlamenti képviselők, szakértők tájékoztassák külföldi partnereiket országuk helyzetéről, valamint az EU és Ukrajna kapcsolatainak szorosabbra fűzésére tett intézkedésekről.
Szabadság (Kolozsvár).

A MOGYE-konfliktusról tájékozódnak a miniszterek
Várhatóan szerda délután Bukarestben fogadja Remus Pricopie tanügyminiszter és Mihnea Costoiu, a kutatási és felsőoktatási tárca vezetője a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román, illetve magyar vezetőit, akiktől a két miniszter tájékozódni szeretne az intézményben kialakult újabb konfliktusról.
A tárgyalást az egyetem vezetőségének sokadik magyarellenes lépése váltotta ki, amikor a hét elején a rektorátus a magyar tagozat szempontjait figyelmen kívül hagyva küldte el Bukarestbe az egyetem akkreditációs dossziéját. Az intézmény magyar rektorhelyettese, Szilágyi Tibor nem volt hajlandó aláírni a dokumentumot, mivel szerinte a MOGYE román többségű vezetése által javasolt megoldások nem felelnek meg a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak. A rektorhelyettes elsősorban azt kifogásolta, hogy a gyakorlati oktatásban nem választották szét a román és a magyar tagozathoz tartozó csoportokat.
Amint arról beszámoltunk, alig egy héttel korábban az egyetem kétharmados román többségű szenátusa leszavazta a magyar tagozat képviselőinek azt a kezdeményezését, hogy a gyakorlati oktatást is tegyék kétnyelvűvé. Az ügy orvoslása érdekében Szilágyi Tibor és kollégája, Szabó Béla tagozatvezető már a múlt hét második felében Bukarestben járt az oktatási minisztériumban, valamint a Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szervezetnél (ARACIS), azonban semmi egyebet nem sikerült elérniük egy államtitkári ígéretnél, miszerint a problémáról tájékoztatják a tárcavezetőket.
Megértő lenne a minisztérium
„Úgy tűnt, hogy a minisztériumban megértően viszonyulnak a gondjainkhoz, az ARACIS-nál azonban ellenségesen fogadták valamennyi javaslatunkat. Már-már az volt az érzésünk, hogy a minőségbiztosítási szervezet képviselői az elfogult marosvásárhelyi román kollégáink retorikáját vették át” – nyilatkozta lapunknak Szilágyi. Szerinte nem kizárt, hogy az egyetem vezetői előzőleg valamennyi magyar kérdésből „kioktatták” az ARACIS-osokat.
Várniuk kell a tiltakozóknak
Egyelőre kénytelen legalább egy napot várni a Bukarestben meghirdetett tiltakozó akciójával a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) néhány tagja. Ádám Valérián, a szervezet titkára elmondta, a fővárosi önkormányzat ugyan nem bírálta fölül korábban kiadott engedélyét, viszont feltételként kötötte ki a 8-szor 2 méteres molinó kifeszítésének műszaki ellenőrzését. „A Győzelem téri autók és gyalogosok biztonságára hivatkozva elküldtek egy céghez, hogy annak illetékesei véleményezzék, hogy az óriásplakátunkat nem boríthatja-e fel a szél” – mondta el Ádám Valérián, akinek reményei szerint holnaptól elkezdődhet a kéthetes tiltakozó akció. A RMOGYKE az oktatási törvény megszegésére és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen tapasztalható etnikai diszkriminációra kívánja felhívni a figyelmet.
„Nem tudni hogy és mikor, de megfogalmaztak egy kitételt, miszerint a klinikai gyakorlat csak román nyelven folyhat. Ez elméletileg mindenkire egyaránt érvényes, a valóságban viszont csak a magyar diákokra alkalmazzák, az angol nyelven tanulókra nem, ők külön csoportokban tanulhatnak. Ha betű szerint alkalmaznák az ARACIS határozatát, akkor nem csak az egyetemistákat, hanem a betegeket is diszkriminálnák” – kommentálta a minisztérium mellett működő független bizottság döntését a rektorhelyettes. Kérdésünkre, hogy ez szó szerint azt feltételezné, hogy a kórházi ágynál a magyar beteget arra kényszerítik, hogy románul beszéljen a szintén magyar orvossal és diákkal, Szilágyi igennel válaszolt. „Ez az intézkedés súlyos betegjogi kérdést vet fel” – tette hozzá az oktató.
Szerinte a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlen feltétel az anyanyelv használata a gyakorlati oktatásban, és a magyar nyelvi kompetenciák megkövetelése a tanársegédi állások meghirdetésénél. Szilágyi Tibor attól tart, hogy ha a magyar csoportok különválasztása nélküli szerkezetben hosszabbítják meg további öt évre az intézmény működési engedélyét, azt az egyetem vezetése hivatkozási alapul használja fel az elkövetkező időszakban a magyar tagozat kéréseinek elutasítására.
Gáncsoskodna az ARACIS?
Felvetésünkre, hogy mi történhet abban az esetben, ha a román politikum hajlik a kompromisszumos megoldásra, és a MOGYE magyar oktatóinak kérése a tárcavezetőnél is meghallgatásra talál, de az ARACIS tagjai továbbra is ellenségesen kezelik a kérdést, a MOGYE helyettes vezetője úgy vélekedett: a Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szervezet megteheti, hogy úgy viselkedjen, akár a rosszindulatú közlekedési rendőr. „Ha a rendőr meg akar büntetni, addig keres valami kivetnivalót, amíg talál és megbüntet. Így van ezzel a bizottsággal is: ha a magyar nyelvű oktatást nem akarják külön akkreditálni, akkor nem akkreditálják” – vélekedett Szilágyi Tibor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Tervek a Magyar Kulturális Központnál
Könyvbemutatók, előadások és bornapok lesznek a következő fél év rendezvényei között, melyet a Magyar Kulturális Központ munkatársai szerveznek Sepsiszentgyörgyön.
Lakatos Mihály, a Magyar Kulturális Központ igazgatója sajtóértekezleten számolt be kedden délben a központ jövőbeli terveiről, és ismertette a meghívottak munkásságát is. Több könyvbemutató, előadás, közönségtalálkozó is szerepel a terveik között, elsőként pedig a hétvégi előadást emelte ki az igazgató. A péntek délutáni Észak-Korea – magyar szemmel című előadáson az érdeklődők számos különös dolgot tudhatnak meg arról, hogy mi történik a „vasfüggöny” mögött Észak-Koreában.
Az MKK rendezvénysorozatai vasárnap folytatódnak a Székely Nemzeti Múzeumban, ahol 18 órától kerül bemutatásra Gróf Nádasdy Borbála könyvtrilógiája, aki a Nádasdy család leszármazottja és táncosnő, ünnepelt filmszínésznő majd író lett. Az írónő, aki Párizsban telepedett meg, mindig ragaszkodott a magyarságához, és mai napig úgy tölti mindennapjait, hogy fél évet Franciaországban, fél évet pedig hazájában, Magyarországon él. A könyvbemutatókat követően május 21-én a Kortárs irodalmi folyóirat munkatársai mutatkoznak be Sepsiszentgyörgyön, Ambrus Lajos főszerkesztő és Pécsi Györgyi versrovatvezető rendhagyó irodalomórát is tartanak a középiskolásoknak.
Júniusban két rendezvénnyel jelentkezik az MKK, elsőként a Hitel – a negyedszázados folyóirat elmúlt évtizedeit ismerhetik meg az érdeklődők Papp Endre főszerkesztő és Falusi Márton szerkesztő által. Erre június 12-én kerül sor, valószínű, hogy a központon kívüli helyszínen, mivel fontos lenne kivinni az eseményeket más helyszínekre is – mondta Lakatos Mihály. Szintén júniusban kerül bemutatásra Az ember tragédiája is, a vetítést követően pedig közönségtalálkozót szerveznek Jankovics Marcellal, a Tamási Áron Színház új stúdiótermében. Az idei év egyik legfontosabb eseménye a Tokaj Napok Székelyföldön elnevezésű rendezvény lesz, melyet október közepére terveztek, és amelynek keretében színházi előadással, fotókiállítással, könyvbemutatókkal és természetesen jó borokkal várják majd az érdeklődőket.
A kulturális központ tervei azonban nemcsak idénre szólnak – mondta az igazgató –, hiszen a jövő évi elképzelések is megszülettek már. „Jövőre lesz a holokauszt 70. évfordulója, melyre emlékkonferenciát tervezünk. Olyan jeles, az erdélyi magyar irodalom jelentős alakjait idézzük fel mint Karácsony Benő vagy Ligeti Ernő tragikus élettörténete. Bizonyára ismerik az emberek ezeknek a nagyszerű íróknak a sorsát, de azt talán kevesen tudják, hogy amikor Ligeti Ernőt és családját lelőtték a nyilasok, egy arrajáró katona megmentette a fia életét, aki jelenleg Kanadában él” – mesélte Lakatos Mihály.
Bús Ildikó
szekelyhon.ro

Gróf Nádasdy Borbála székelyföldi olvasóival találkozik
Nagy- és kisvárosokban, apró falvakban, civil szervezeteknél, művelődési házakban, klubokban találkozott olvasóival Gróf Nádasdy Borbála. Sok-sok közönségtalálkozó után, most székelyföldi városokban örvendezteti meg az olvasókat.
Mindhárom önéletrajzi kötete könyvsikernek számít Magyarországon, akárcsak az Ízes élet című negyedik is, amely látszólag szakácskönyv ugyan, de jóval több annál, arra az életre és életmódra, arra a szemléletre emlékeztet, amelytől a parancsuralmi rendszer fosztotta meg a magyarságot. A ma is lenyűgöző és rokonszenves személyiségű, igazi szellemi arisztokratává nemesedett írónőnek négy helyszínen szervez könyvbemutatót az Udvarhelyi Híradó.
A közönségtalálkozók alkalmával kedvezményesen megvásárolható lesz mind a négy, a felvidéki Méry Ratio Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet.
Sepsiszentgyörgyön május 19-én, vasárnap 18 órától kezdődően a Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében, Székelyudvarhelyen május 20-án, hétfőn 18 órától a Művelődési Ház koncerttermében, Marosvásárhelyen május 21-én, kedden 18 órától a Bernády Házban, Csíkszeredában pedig május 22-én, szerdán ugyancsak 18 órától a Városháza dísztermében találkozhatunk Nádasdy Borbálával.
Simó Márton
szekelyhon.ro

Keserédes a hatvanadik Széllyes Ferencnél
Betöltötte hatvanadik születésnapját hétfőn Szélyes Ferenc színművész, aki immár negyven éve koptatja az erdélyi színpadok deszkáit. A marosvásárhelyi színművészt kedden egy nagyváradi előadással ünneplik a Nemzetiben. A vele készült beszélgetésünkből kiderült, keserédes a születésnap Szélyes számára, negyven év után az utóbbi időben hanyagolják a Marosvásárhelyi Nemzetiben.
Szélyes Ferenc– Hogyan ünnepelte a kerek évfordulót?
– Hétfőn volt a születésnapom, de egy kicsit visszakapcsoltunk az ünneplésben, mivel keddre tették az ünnepi műsoromat, s kellett tartalékolni az erőt. Hétfőn Parászka Miklós, Fülböp Zoltán meg Szabó Zoltán kollégáim látogattak meg és köszöntöttek fel, poharazgattunk egyet. Tulajdonképpen keddre terveztük a bulit, a nagyváradi előadással, fotókiállítással, meg valami meglepetést is tartogatnak számomra a kollégák. Tudom, mert az egyik társulati gyűlésről engem hazaküldtek, mondván, hogy engem fognak tárgyalni. Nem szivárgott ki semmi, ezek szerint most az egyszer megdőlt az az elmélet, hogy a színészek pletykásak.
– Hogy jött össze ez az ünnepi előadás a nagyváradi színházzal?
– Ennek az a rövid története, hogy a múlt évben felhívott Szabó K. István, a Szigligeti Társulat főrendezője, s megkérdezte, nem lenne-e kedvem eljátszani a Nagy Romulus szerepét. Mondom, nekem lenne, kéreztessen el a színházamtól, ott úgysem játszom semmit. Aztán másfél hónapot próbáltunk, majd bemutattuk, játszottuk.
– Milyen volt a munka? Megvolt az ünnepi hangulat?
– Nem, mert amikor én elkezdtem, akkor szó sem volt arról, hogy engem Vásárhelyen esetleg ezzel fognak ünnepelni. Ez meghívás volt, amelynek mint színész próbáltam eleget tenni. Nagyszerűen éreztem magam amúgy ott, annyira természetesen, barátilag, kollegiálisan fogadtak. Mert ugye ilyenkor mindig fennáll a veszély, hogy a társulat felteszi a kérdést: miért kellett vendégszínészt hívni, miért nem került ki közülünk a főszereplő. Na hát ebben az esetben, ha fel is merült, nagyon ügyesen titkolták. Nagyon jó hangulat alakult ki.
– Tényleg nem játszik semmit most a vásárhelyi színházban?
– Semmit az ég egy adta világon. Két és fél, lassan három éve.
– De miért?
– Ezt a vezetőségtől kellene megkérdezni. A legjobban én vagyok meglepődve. Már több mint negyven éve dolgozom, s ez alatt az idő alatt nem volt olyan időszakom, hogy három évig egy szerepet se kapjak. Sőt, mindig az volt a bajom, hogy túl sokat játszom, egyik szerepből estem a másikba. Ez egy idő után el is fárasztott. Kell egy kis pihenés, de ez már sok. Egy színész, ha egy évig nem játszik, akkor már érzi, hogy baj van. Ha két évig nem játszik, már kezd nagyon ideges lenni, s a harmadik év már rettenetes. Na engem a harmadik évben megmentett a váradi meghívás, a másik kettőt meg átvészeltem, mert ott van a Csűrszínház. Az leköt, lefoglal. A négy hónapos műsort összeállítani bőven elég egy embernek.
– Ilyen időszakban, hogy néz ki egy színész mindennapja? Nem kell bemenni se?
– Nem kell bemenni, nem kell kondikát aláírni, és a fizetést ugyanúgy megkapja az ember. Esetleg lelkiismeret-furdalásod van, hogy a többiek dolgoznak, s te nem, s kapod a fizetésed. De ezen belül nagyon rossz érzés, nagyon ki tudja az embert készíteni. Remélem befejeződik, Keresztes Attila művészeti igazgató már jelezte, hogy a jövő évadban számít rám.
– Úgy tudom, hogy valamelyik magyarországi színház magához akarta csábítani...
– Igen, a soproni színházról van szó, már három éve folyik ezt a csábítgatás, társulati tagnak szeretnének. De sok szempontból nem vonz engem, egyrészt messze van, másrészt idegen környezet. Egy szerepre elmennék, de aztán jönnék haza. Ott mások a szabályok, szokások, más a hangulat. Én az itteni hangulatot szeretem, ez az én közönségem...
– Mindig is színész akart lenni?
– Nem, eleinte orvosira készültem, aztán rájöttem, hogy mégsem szeretem. Tizenegyedikben váltottam, elkezdtem tudatosan készülni a színészi pályára. Nálunk van is a családban színész, egy temesvári nagybátyám például, aki Magyarországon színész. Az énekes Széllyes Ferenc, aki meghalt már, édesapám testvére volt. Ezzel a két emberrel minden nyaramat együtt töltöttem Mikházán, s előbb-utóbb elkapott a varázsa a színpadnak. A nagyszüleim Mikházán amatőr színjátszók voltak. Aztán középiskola után rögtön felvételiztem, fel is vettek 72-ben, Szatmárnémetibe kerültem, ott 16 évet dolgoztam, 91-ben jöttem haza Vásárhelyre, azóta itt vagyok. Kikerekedik ebből a negyven év, abban benne van a főiskola is, amit én mindenképp beleszámítok, mert a főiskolás éveket a négy legnehezebb évemnek tartom. Bekerültem egy olyan közegbe, amire nagyon vártam, mégis kicsit pofára estem, mert nem ment minden úgy, ahogy én elképzeltem. Amikor a tanárok azt mondták, hogy menjek fel a színpadra, s egyik saroktól menjek át a másikig, majdnem hasra estem. Meg kellett szokni, na.
– Van szerepálma, amit még szívesen eljátszana?
– Annyi van, hogy rengeteg. Nem is érdemes felsorolni őket. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Hiába vannak szerepálmaid, a kutya nem veszi figyelembe. Nálunk például most az idős szerepeket is fiatalokkal játsszák. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Csak egy dologban reménykedhetem: hátha majd öt év múlva jön egy olyan rendező, aki fordítva fog gondolkodni, s lehet, akkor majd a Rómeó és Júliában én játszom Rómeót. Mert az lesz a koncepció. Vagy a Jancsi és Juliskában én leszek Jancsi, megtörténhet ez is.
Szász Cs. Emese
szekelyhon.ro