A városnapok gyöngyszeme (Népművészeti és kézművesvásár)
Faragott bölcső, fonott karosszék, öntöttvas kertkapu, bőrnyereg, szőnyeg méretű háziszőttesek szomszédságában miniatűr üvegcsodák, gyöngyös-, tűzzománcos ékszerek, népi jellegű polgári rokolyák, mézeskalács, hímzett szatyor és száz évvel ezelőtti hirdetések a nemezszappanosnál a nátha elleni porról, amelynek dobozáért 50 fillért kértek, és ugyanabban az időben a véka búzát 3,8 fillérért kínálták.
Akár üzenet értéke is lehet az évszázados visszapillantásnak, mert a Szent György Napok kézművesvására egyre inkább dédnagyanyáink tárgyi hagyományait hozza vissza, nincs helye itt művinek, gyárinak, sorozatterméknek. Minden bizonnyal emiatt is nevezte a tegnapi megnyitón Sztakics Éva alpolgármester a városnapok egyik gyöngyszemének a több ezer portéka kirakodóját, közel kétszáz népművész és kézműves vásárát, amelynek varázsa miatt tegnap sokan többször is visszatértek, bár kevéske pénz lapult tárcájukban, egy-egy gyönyörű darabról nem tudtak lemondani. A vásárt szervező Háromszéki Népművészek és Kézművesek Egyesülete ezúttal is bizonyította, a színvonalat csak úgy lehet megtartani, ha nem kegyelmeznek a bóvlinak. Veress Ferenc, a szervezet elnöke lapunknak elmondta, idén arra is felhívták az árusok figyelmét, termékeikhez igazodó ruházatban jelenjenek meg, s hogy ennek-e vagy egyébnek is köszönhető, az mindegy, annyi biztos: a fehér sátoros vásáros utca egységes, szép és értékekben gazdag, ahol minden darab dicséri készítőjét, alkotóját.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tehetséggondozás Székelyföldön
A szervezett tehetséggondozás székelyföldi intézményét hozta létre egy pedagógusokból, vállalkozókból, civil szervezeti vezetőkből álló csoport.
A Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács háromtagú elnökségéből ketten háromszékiek: Bereczki Kinga, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagja, elnök, Tulit Ilona nyugalmazott magyar szakos pedagógus, alelnök. Az SZTT az Erdélyi Tehetségsegítő Tanáccsal partnerségben végzi tevékenységét.
(r)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hol sírjaink domborulnak - A második világháborúban eltűnt székelyek (Levél a ládafiából)
Tarcal, 1951. évi nov. 29.
Kedves Klára néném! Bizony a sors igen igazságtalan velünk, idedobtak minket, messze otthonunktól, minden indok nélkül, azt sem tudhatjuk, még hová, merre vezethet az utunk.
Azt hiszem, Tarcalon én vagyok az egyedüli székely, így csupán a családommal énekelhetem drága székely Himnuszunkat. Hiszünk az Istenben, s ő segítségünkre fog jönni, valahányszor szükséget szenvedünk.
Itt csak fizikai (napszámos) munkát szabad végeznünk, melyért a legminimálisabb napszámot fizetik. Hárman keresünk annyit, hogy szűkösen éldegélhetünk belőle, pedig innen 6 km-nyire megyünk minden reggel, rossz úton, s onnan átlag 2 km-re a munkahelyre tovább, tehát naponta – munkán kívül – 14–17 km utat teszünk meg gyalog, mert a deportáltaknak nem jár szekér.
De élünk, s élni akarunk.
Dr. Laczkó kollégám sírját keresve megállapítottam, hogy a templomkertből 1945-ben az összes halottat exhumálták, s külön osztályozták a magyarokat, németeket, románokat és oroszokat. Utóbbiakat innen legnagyobb részt elszállították 16 km-re Szerencsre, s ott díszsírhelyet, illetve helyeket kaptak. A románokat itt temették el külön közös sírba; a németeket is. Így jártak a magyarok is. Azonban az itteni lakosság több magyar testvért, akiknek a személyazonosságát megállapíthatta, külön sírba tett.
Ma, vasárnap: ráértem, sok embert meghallgattam, s azok előadása után állapítottam meg, hogy a templomkertben az ostrom idején csak egy magyar tisztet temettek el. Úgy tartják, főhadnagy volt, s vannak olyanok, akik azt állítják, hogy egy szomszéd falu (Prügy) templomtornyában lőtték le, ahol megfigyelő lett volna. Kb. 19 éves tiszti legénye is volt, aki a temetésen szíve mélyéből siratta gazdáját. A temetése igen nagy pompával történt, valamilyen barátja vagy bajtársa rendezte. Ezt a hősi halottat is átvitték az itteni katolikus temetőbe 1945-ben, s ez a bajtársa ennél az áttemetésnél is jelen volt, mely szintén elég nagy pompával történt.
A katolikus plébánia anyakönyvébe bevezetve nincs, és a plébános, aki eltemette, Oroszországban meghalt. Így ezen a vonalon nem nyomozhattam. De találtam a templom és a temető közelében megbízható tanúkat, akik határozottan állítják, hogy tudják a sírját Dr. Laczkó főhadnagynak; meg is mutatták.
A katolikus temető hegyoldalon van. Keskeny, rossz út vezet hozzá. Temetőőr nincs. A kaputól egyenes út vezet felfelé kb. 300 lépésre, a halottas bódéhoz, mely egy deszkaalkotmány. Idáig érve jobb kéz felé kb. 12–15 lépésre van székely testvérünk sírja. Eléggé gondozott, gyomtalanított a sír, erős tölgyfakereszt rajta, tövénél két csokor őszirózsa, valószínű, halottak napjától maradt. A kereszten egy kb. 20x50cm-es zománctábla van megfordítva rászegezve, ez egy árusnak a reklámját mutatja, s a hátán levő üres részre lehetett felírva a név, mely lekopott. Valami László-féle nevet silabizáltam ki a keresztnév helyén, de ez nem biztos. A keresztre 1949-ig egy rohamsisak is rá volt szegezve, melyen puskalövés nyoma látszott, mint többen mondják. Szóval ennyit állapítottam meg, de tovább nyomozok vasárnaponként. Most már nekem is van egy kedves bajtársam, székely testvérem, akihez kimehetek, s akivel – úgy érzem – elbeszélgethetek. Ha meggyőződöm még teljesebben, hogy ez a sírja, a táblára fehér zománcfestékkel újból írom a nevét. Legyetek szívesek, sürgősen írjatok, hogy László volt-e, és mit írjak a táblára. Kérdezd meg a feleségétől.
Írjatok sokat, s bármerre visz is a végzet, tartsuk meg egymást testvéri szeretetünkben. Jó az Isten, megsegít minket.
Szeretettel csókolunk mindnyájatokat. Lajos és családja.
Közreadja: BÖLÖNI DOMOKOS
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Vetélkedő Erdély aranykoráról
Nagyvárad – Felvidéki, délvidéki, magyarországi és hazai diákcsapatok vettek részt a Festum Varadinum keretein belül immár hagyományszerűen megszervezett, hétvégi történelemversenyen.
Péntek délután Dr. Oborni Teréz budapesti történész tartott előadást Bethlen Gábor fejedelemről, a nagyváradi Ady Endre középiskola dísztermében. Szó esett családjáról, neveltetéséről, fejedelemmé választásáról és uralkodásának körülményeiről.
Nagyvárad szerepe
Mint elhangzott, az Erdélyi Fejedelemség abban a időben mintegy második magyar hazaként volt számon tartva, s a történsz kitért a továbbiakban Erdély és a Porta kapcsolatára,Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjáratára, a nikolsburgi békére. A jelenlévők tudomást szerezhettek arról, hogy Bethlen Gábor szeretettel fogadta be és segítette a különböző szellemi irányzatokat, majd Nagyvárad szerepére is kitért a történész: mint elhangzott, Nagyvárad központi városa volt a Bethlen Gábor korabeli Erdélynek, Erdély kapujának számított, s Nagyvárad kapitányságától nemegyszer az erdélyi trónra vezetett az út.
Ezt követően Dr. Fleisz János történész előadása következett Nagyváradnak a közvetlenül Bethlen Gábor előtti, illetve utáni időkben betöltött szerepéről és jelentőségéről.
Változatos témák
Szombaton kora reggel kezdődött el a tulajdonképpeni történelmi vetélkedő, melyen tizenöt háromfős csapat mérkőzött meg. A zentai Bolyai Tehetségkutató Gbimnázium, valamint a váradi Ady líceum diákjai egy filmet is készítettek Erdély aranykoráról, iletve Bethlen Gábor uralkodásáról, a későbbiekben pedig a háromfős csapatoknak az említett korszakhoz fűződő feladatokat kellett megoldaniuk. Többek között keresztrejtvényt fejtettek, Erdély nagyjait kellett képekről felismerjék, a Bethlen-korabeli társadalom szerkezetéhez, illetve hadjárataihoz fűződő kérdések is voltak, s a művelődéstörténeti kérdések sem hiányoztak.
Szív és ész
Amint Fleisz Judit történelemtanár elmondta, az évente megszervezett történelemverseny az országosan elismert, versenylistán szereplő rendezvények közé tartozik, s az idén Bethlen Gábor megkoronázásának évfordulója kapcsán esett a választás Erdélynek erre a korszakára. Támogatóik a Communitas Alapítvány, illetve a Rákócszi Szövetség, utóbbinak köszönhetően az első három helyezést elérő csapatok erdélyi körúton fognak részt venni.
A délutáni díjkiosztó ünnepségen Dr. Oborni Teréz történész szólt az egybegyűltekhez. Mint elmondta, fontosnak tartja ezt a versenyt, melynek során a Kárpát-medencei ifjúság számot ad a magyar történelem ismeretéről, mert a résztvevők egyúttal megtapasztalhatják, hogy a nemzeti történelem él és összeköti a különböző országokban élő magyarságot. „Ez egy olyan kincs, amely összekapcsolja a tudást és a lelket, az észt és a szívet” – hangzott el.
Eredmények
A későbbiekben a középiskolások átvették az őket megillető díjakat. Az első díjat a szlovákiai, komáromi Selye János Gimnázium csapata nyerte el (Tóth Terézia, Koncz Krisztina, Ott Karin), a második helyezést az Ady líceum XI.A, X.A, X.E osztályainak diákjaiból álló csapata (Boros Edina, Henn Renáta, Szabó Yvette), a harmadik helyezést pedig az Ady X.D és X.B osztályainak diákjaiból álló csapata (Kovács Balázs, Nagy Norbert, Salánki Dániel) érte el.
Neumann Andrea

erdon.ro

Verespataki bányászati céget készül alapítani a román kormány
A román kormány arra készül, hogy önálló cégbe tömörítse a verespataki (Rosia Montana) aranybányászat újraindítására készülő Rosia Montana Gold Corporation társaság román állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját.
A Mediafax hírügynökség egy kormányzati dokumentumra hivatkozva közölte: a kormány az állami tulajdonban lévő Minvest Déva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Rosia Montana társaságot, és az utóbbira ruházná át az államnak a – kanadai többségi tulajdonban levő – Rosia Montana Gold Corporationban (RMGC) birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét.
Az új társaság fő tevékenységi köre a bányászatot kiegészítő szolgáltatások elvégzése lenne, és működését Dan Sova, a nemzeti infrastrukturális projektekért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter felügyelné a kormányban. A Mediafax híre szerint a kormány megfeszített tempót diktál a művelet végrehajtására: május közepéig valamennyi érintett minisztériumnak láttamoznia kell a tervezetet, az új társaságnak pedig a kormány döntése utáni két hónapban működőképessé kell válnia.
A kabinet azzal készül érvelni a döntés mellett, hogy a Verespatak környéki színesfémek kitermelése több milliárd dollárra becsült bevételt hozna a költségvetésnek, nagy mértékben hozzájárulhatna a romániai bányászat fellendítéséhez, és sok munkahelyet teremtene egy olyan térségben, amelyet ma munkanélküliség sújt.
Az új társaság létrehozását azért tartja szükségesnek a bukaresti kormány, hogy közvetlenül tudja felügyelni az RMGC tevékenységét, biztosítani tudja a haszon részarányos befizetését a román költségvetésbe, és függetleníteni tudja a projektet a Minvest Déva gazdasági kilátásaitól.
Eugen David, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior egyesület elnöke az MTI-nek elmondta, egyelőre nem látja át a döntés hátterét, de nyilvánvalónak tartotta, hogy „körmönfont megoldásra készül a kormány".
Eugen David hozzátette, az általa vezetett egyesület perek sorával próbálta megakadályozni a verespataki bányanyitást, e perekben ügyvédeiknek a Dan Sova miniszter édesanyja által működtetett ügyvédi irodával kellett megküzdeniük. Ezen iroda ügyvédei képviselték ugyanis a RMGC érdekeit. Hozzátette, az érdek-összefonódást jelezni készülnek az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek.
Az RMGC 1997-ben szerzett bányászati engedélyt az erdélyi Verespatak térségében, ahol a római kori emlékeket őrző település eltüntetésével, ciántechnológiás eljárással, 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt készül kitermelni. Tervei megvalósítását – az engedélyezési folyamat elhúzódása miatt – mindeddig nem tudta elkezdeni.
MTI
Erdély.ma

Partiumi és felvidéki együttműködés
Április 24–25-én tartották meg a Kettős kisebbségben. Vallási és egyházi identitás a Felvidéken és Partiumban című konferenciát a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). Az előadások és értekezések után az első nap könyvbemutatókkal zárult.
A csütörtök délután kezdődő eseményen a megjelenteket Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem Szenátusának elnöke köszöntötte, emlékeztetve arra, hogy ez a konferencia az egy hónappal korábban Révkomáromban megrendezett hasonló jellegű rendezvény folytatása. A partiumi és a felvidéki református magyar közösséget ugyanazok a sorskérdések foglalkoztatják, hangsúlyozta Pálfi, ezért ennek a konferenciának az egyik célkitűzése az, hogy szorosabbra fűzzék az együttműködést a partiumi és a felvidéki református egyházak között.
Fontos a prevenció
Az első előadó Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke volt, aki a kisebbségben élő református közösségek gondjairól beszélt. Kiemelte az oktatás fontosságát a kisebbségi keresztény közösségek életében, hiszen, mint fogalmazott, „az oktatásban az egyik legfontosabb tényező a prevenció, hiszen okos embereket nevelünk a kisebbségi lét terheinek könnyítésére.” Nagy teher mindenki számára a szegénység, melynek kapcsán szintén a prevenció fontosságát hangsúlyozta a püspök. A prevenciós lehetőségek között a legelőkelőbb hely az igehirdetést illeti meg. „Az első prevenciós eszköz az igével való találkozás. Ahol találkozás van az evangéliummal, ott megszűnik a baj” – fogalmazott Csűry püspök, aki a továbbiakban tudatta, hogy az egyházkerületben mintegy háromszáz gyülekezet van, ezek közül mintegy harminc nagyon nehéz anyagi helyzetben van. Ugyancsak nehéz anyagi helyzetben van a cigányság, ezért az egyházkerület felvállalta mintegy százötven magyarul beszélő roma gyerek oktatását. Végezetül a püspök kifejtette, hogy a szegénység a legnagyobb kárt az egészségben teszi, ezért van nagy szükség intézményesített formában foglalkozni a betegségekkel. Ezért is vállalta fel a református egyház azt, hogy magyar református kórházat alapítson, tette hozzá.
Teendők
Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház egykori püspöke a felvidéki református egyház gondjairól tartott rövid, de szemléletes előadást. Mint mondta, sürgős megoldást igényel a lelkészhiány, a lelki élet felpezsdítése, a gyülekezeti tulajdon visszaszerzése, a konfiskáció leküzdése, a kapcsolatok kiépítése, a presbiterek folyamatos bekapcsolása a gyülekezeti életbe, ugyanakkor javítani kell a lelkipásztorok egymás közötti viszonyát is. Antal János, a KREK külügyi tanácsosa a kommunizmus emlékezetéről tartott előadást, figyelmeztetve arra, hogy a kommunizmus nem egy lezárt korszak, hanem tovább folytatódik a posztkommunizmusban. Ennek egyik oka a kommunista bűnök elszámoltatásának elmaradása, fejtegette az előadó. Az első nap két könyvbemutatóval zárult: Bojtor István Mózes, a nép vezetője című kötetét Tőkés László EP-képviselő, egykori püspök méltatta, míg A Széphalom évkönyvet annak szerkesztője, Fehér József mutatta be.
Van igény a magyar egyetemre
A váradi egyháztörténeti konferencia második napjának első előadója dr. Tóth János, a révkomáromi Selye János Egyetem rektora volt. – Az utóbbi öt évben mintegy ötezer oklevelet kiosztó felsőfokú oktatási intézmény egyik lényeges szerepe abban áll, hogy erősíti a magyarságtudatot és fékezi a magyarság asszimilálását, mondta Selye János. Mint megtudtuk, az egyetem 2004. január 1-jétől kezdte meg működését; az intézményt a szlovák állam tartja fenn. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora előadásában rámutatott arra, hogy 1989 után lehetett volna állami magyar egyetemet alapítani Romániában, de nem volt meg hozzá a valós politikai akarat, annak ellenére, hogy az RMDSZ már 1990 januárjában meghirdette ezt a célkitűzését. A romániai magyar egyetemi vezetés is felelős ezért a kudarcét, hiszen sokan közülük azt az álláspontot képviselték és képviselik, hogy káros lenne kiválni a román rendszerből és magyar egyetemet kiépíteni.
Konzorciumot!
A rektor szerint Romániában az a fonák helyzet állt elő, hogy magyar egyetemi karokat lehet létrehozni, professzorokat lehet kinevezni, de az ehhez szükséges pénzről a román többségű egyetemi szenátus és kari tanács dönt. A rossz példák közül is az egyik legbeszédesebb a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete, ahol folyamatosan halogatják a magyar tanszék létrehozását. „Az RMDSZ feladta a felsőoktatás ügyét. Nincs egyetemi autonómia, mely megadja a döntés szabadságát, pedig nem szűnt meg a magyar közösség egyetemigénye. Bizonyíték erre a két akkreditált magyar egyetem, amelyek azonban a magyar állam pénzéből működnek. Ha ezek az egyetemek konzorciumot alkotnának, akkor létrejönne Romániában a Magyar Tudományegyetem” – mondta János Szabolcs. A magyar egyetemek között ádáz konkurenciaharc folyik, ami szintén nem segíti elő a magyar egyetem megvalósítását, folytatta János Szabolcs. „Nem azon a harminc százaléknyi magyar diákon kellene marakodni, akik érettségi után magyar tannyelvű egyetemre mennek, hanem összefogással el kellene érni azt, hogy a másik hetven százaléknyi magyar diákot is magyar egyetemre csábítsuk, azokat, akik jelenleg vagy román nyelvű egyetemre iratkoznak be, vagy egyáltalán nem tanulnak tovább” – jelezte a rektor.
Makkai Sándor-kiállítás
A továbbiakban számos előadást hallgathattak meg az érdeklődők, ugyanakkor az egyetem Bartók-termében felavatták a Makkai Sándor-kiállítást is. Nyitóbeszédet mondott dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, közreműködött a Csillagocska Néptáncegyüttes ének- és zenekara. A kétnapos konferencia zárásaképpen egy kerekasztal-beszélgetés során összegezték az elhangzottakat.
Pap István. erdon.ro

Kelemen: Népszavazást a felelősségvállalás helyett
"A régiók átszervezése egy olyan kérdés, amely ennek az országnak minden egyes állampolgárát érinti. Éppen ezért a politikai osztálynak erkölcsi és törvényes kötelessége a népszavazás kiírása, majd a parlamenti vita. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes mértékben ellenzi, hogy a kormány felelősségvállalással döntsön ebben a kérdésben" – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök. Hozzátette, a szövetség 2011-ben is ellenezte ezt, akkor, amikor a Demokrata–Liberális Párt vetette fel a régiók átszervezésének ilyen módon való rendezését.
Kelemen Hunor kijelentette, az RMDSZ ragaszkodik a népszavazás kiírásához. "Amikor a területi és adminisztratív határok kijelöléséről beszélünk, az állampolgárok véleményének megkerülhetetlennek kell lennie. Csak a népszavazás eredménye után térhetünk rá a parlamenti vitára és a törvény elfogadására" – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Ugyanakkor ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy Románia több nemzetközi dokumentum aláírásával vállalta azt, hogy figyelembe veszi egy-egy térség etnikai arányait. A Helyi Autonómiák Európai Chartájának 5. cikkelye például előírja, hogy a közigazgatási egységek határainak módosításakor az adott térségben élőket referendum révén meg kell kérdezni, a Kisebbségi Charta 16. cikkelye szerint pedig nem módosíthatják olyan módon a közigazgatási egységek határait, hogy megváltozzanak az etnikai arányok.
Kelemen Hunor leszögezte, amennyiben most hibát követ el a kormány és átgondolatlanul, elhamarkodottan dönt a régiók átszervezéséről, csak tovább ront a helyzeten. "A '90-es évek végén megrajzolt gazdasági-fejlesztési régiókról már régen kiderült, hogy nem működőképesek, sem az uniós csatlakozás előtt, sem pedig utána nem voltak képesek egységes gazdasági fejlődést biztosítani sem a megyékben, sem a régiókban." Ugyanakkor hozzátette, a régiók átszervezése előtt mindenképpen módosítani kell az alkotmányt, mert az alaptörvény adminisztratív-területi egységek alatt a megyéket érti, a régió fogalma nem szerepel az alkotmányban.
Az RMDSZ elnöke kijelentette, a szövetség nem támogatja azt, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörrel rendelkezzenek, mert ez csak egy újabb bürokratikus szint lenne a megyék és a kormány között. "Ezzel a döntéssel egyre távolabb kerülnek a döntések az állampolgároktól, lényegében egy recentralizációt, egy visszarendeződést jelentene. A megyék hatásköreiből fokozatosan visszavéve azt eredményezné, hogy lényegében 8 vagy 12 régióvezető kezében összpontosulna a hatalom. Ez pedig semmiképpen nem az állampolgárok érdekeit szolgálná" – ismertette Kelemen Hunor az RMDSZ álláspontját.
Mint az ismert, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes pénteken Kolozsvárott mondta el, a Románia közigazgatási újraszervezéséről szóló jogszabályt is parlament előtti felelősségvállalással – megvitatás nélkül – készül elfogadni ősszel a kormány.
Népújság (Marosvásárhely),

Az NSZK egymilliárd márkát fizetett Ceauşescunak a németekért
A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) több mint egymilliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között a Ceauşescu vezette kommunista Romániának azért, hogy jóváhagyja az erdélyi szászok és a bánsági svábok kitelepedését - írta hétvégi számában a Jurnalul Naţional című román lap a német közszolgálati rádió riportját ismertetve.
A második világháború után még 400 ezer német élt Romániában, akiket a kommunista rendszer Hitler szövetségeseinek tekintett, kifosztott, és elnyomott. Ceausescu idején 225 ezer romániai német vándorolt ki az NSZK-ba, akiknek a szabadságáért a német állam fejpénzt fizetett - emlékeztettek a német rádióállomás összeállításában. Csaknem 210 ezer romániai német kitelepedési engedélyének megszerzése Günther Hüsch ügyvéd érdeme, aki személyesen alkudozott értük a román titkosszolgálattal, a Securitatéval - derült ki a riportból.
Az ügyvéd részleteket is közölt a titkos művelet tarifáiról. Az NSZK eleinte 1800 márkát fizetett minden háziasszonyért, kiskorúért, képesítés nélküli személyért, 5500-at minden egyetemistáért és csaknem 11 ezer márkát minden felsőfokú végzettségű kivándorlóért. 1970 után képesítéstől függetlenül mindenkiért 8000 márkát fizetettek. Ehhez még hozzáadódtak a Ceauşescunak küldött ajándékok.
"Vadászfegyvereket, töltényeket és messzelátókat küldtünk neki, de információt nem adtunk el a románoknak. A Securitatéval való együttműködés erre nem terjedt ki" - mondta Hüsch, aki bevallotta, hogy a hivatalos összegek mellett sokszor csúszópénzt is fizettek a Securitate embereinek és más közvetítőknek.
"A 80-as években mindenki menni akart. A németországi pénz jól jött a Ceauşescu-rezsimnek. Ceausescunak mi csak egy valutatartalékot jelentettünk. Amikor kellett a pénz, útnak engedett egy népesebb német kontingenst és behajtotta a pénzt Németországon" - idézte a cikk Eginald Schlattner írót, a Szeben megyei Veresmart (Rosia, Rothmart) evangélikus lelkészét.
A két világháború között körülbelül 800 ezer német élt Romániában. A többnyire evangélikus szászok ősei a mai Luxemburg és Belgium területéről több mint 800 éve jöttek Erdélybe, a katolikus svábokat a 18. században Mária Terézia telepítette a Bánságba. A második világháború idején Antonescu megállapodott Hitlerrel abban, hogy a romániai németeket a Wehrmacht sorozza be: a túlélők közül sokan nem tértek haza. A Romániában maradottakat a kollektív bűnösség elve alapján a kommunisták Szibériába deportálták, vagy kényszerlakhelyre űzték. Így már az 1950-es évekre megfeleződött a romániai németek száma. Ezt követte a Ceausescu-féle emberkereskedelem.
Ceausescu bukásakor még negyedmillió német élt Romániában, azt követően azonban másfél év alatt több mint 120 ezren telepedtek ki. A 2001-es népszámláláskor 60 ezren vallották magukat németnek Romániában.
A 2011-es népszámláláson - az előzetes eredmények szerint - 27 ezer német anyanyelvű lakost írtak össze az országban.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

Bánsági Magyar Napok nyitány Újszentesen
„Mi magyarok itt a szórványban is erősek vagyunk!”
Pénteken teltházas érdeklődés mellett indult útjára Újszentesen a XVIII. Bánsági Magyar Napok közművelődési rendezvénysorozat.
Az újszentesi Kultúrotthonban Victor Malac polgármester és Miklós Árpád alpolgármester jelenlétében bemutatott Hagyománykeresőben néptáncműsoron temesvári, újszentesi és nagyszentmiklósi néptáncsoportok mindegy 150 tagja aratott megérdemelt sikert.
A XVIII. Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat nyitórendezvényének résztvevőit Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség székely viseletbe öltözött elnöke ezekkel a szavakkal köszöntötte: „18. alkalommal nyitom meg a Bánsági Magyar Napokat, amelyik immár felnőtté, nagykorúvá vált. Kulturális fesztiválnak is nevezhető rendezvényünk a bánsági magyar etnikum értékeit próbálja felmutatni. Operettműsortól kezdve könyvbemutatóig, néptáncgálától képzőművészeti kiállításig, fiataloknak szervezett különféle műsorokig próbáltuk úgy megfogalmazni a programot, hogy mindenki érdeklődését felkeltse. Az a legfontosabb célja ennek a rendezvénysorozatnak, hogy bemutassa, milyen értékeket hoz létre a bánsági magyarság, hiszen ezeket őrizni kell és tovább kell adni a következő generációknak!”
Dénes Ildikó, a helyi iskola aligazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hagyománykeresőben néptáncgálát először szervezik meg Újszentesen, de látott már a Kultúrotthon színpada népviseletbe öltözött gyerekeket, hiszen tavaly már ötödik alkalommal tartottak itt országos magyar népdalvetélkedőt. Ebben a teremben mutatták be idén X. alkalommal a hagyományos Újszentesi Farsangi Kabarét is. „Ünnepi alkalmak ezek, amelyek arról szólnak, hogy mi magyarok, itt a szórványban is erősek vagyunk és ezt meg kell tartani!” – mondta Dénes Ildikó, a néptáncelőadás műsorvezetője.
Az újszentesi Kultúrotthon lelkes közönsége a temesvári Bokréta citerazenekarának, a Nagybokréta néptáncegyüttes szilágysági táncának, az Eszterlánc együttes Bóbita csoportja dunántúli eszközös táncának tapsolhatott. Ezután színpadra léptek a legkisebbek, a Bóbita utánpótlás csoportja, akik gyermekjátékokat mutattak be hatalmas tapsot aratva. Ismét a Bóbita lépett színpadra, majd a temesvári Kultúrház Eszterlánc csoportjának legényei györgyfalvi legényessel ragadtatták nagy tapsra a közönséget. A néptáncműsor legfiatalabb csoportja, a 2012-ben alakult nagyszentmiklósi Kékibolya sárközi tánca is nagy sikert aratott. A Temesváron tanuló egyetemisták Guzsalyas néptánccsoportja kalotaszegi tánccal igazolta virtuozitását. Végül, de nem utolsósorban az újszentesi Butykos vegyes összeállítással és a Szépkorúak csoportja lakodalmas szokásokkal lépett színpadra, természetesen vastapsot aratva. A közönség nagy tapssal jutalmazta a bánsági néptáncosok szegedi és debreceni oktatóit, Gombos Andrást és Jeremiás Lajost, valamint az oktatóvá előlépett Szabó Nórát, aki a Bokréta néptánccsoport tagjaként kezdte pályafutását.
A XVIII. Bánsági Magyar Napok keretében szombat este Évadzáró Néptáncgálát tartottak a végvári kultúrotthonban, a temesvári Eszterlánc és Bóbita, a végvári Csűrdöngölő és Szederinda, valamint lugosi Gyöngyvirág és a dettai Búzavirág csoportok részvételével. Vasárnap délután 300 népviseletbe öltözött magyar néptáncos vonult fel Temesváron, az Opera tértől a józsefvárosi Diákházig, ahol megtartották a Hagyománykeresőben Néptáncgálát, a bánsági magyar hagyományőrző mozgalom valamennyi néptánccsoportjának részvételével. Meghívottként a Szeged Táncegyüttes is fellépett Végváron és a Diákház színpadán.
Mit tart az első Bánsági Magyar Napok megszervezése óta eltelt 18 év legfontosabb hozadékának? – kérdeztük Szász Enikő TMNSZ-elnöktől, a rendezvénysorozat örökös szervezőjétől. – Óriási eredménynek tartom, hogy a Bánsági Magyar Napok 18 évig életben tudott maradni! Olyan ez a rendezvénysorozat a számomra, mint a harmadik gyermekem: én kezdeményeztem, a programjait én állítottam össze, a pályázati pénzeket a finanszírozásra szintén én szereztem. Ezt szerénytelenség nélkül elmondhatom mert ez az igazság, persze rengeteg segítőtársam van. Az utóbbi időben nagyon sok civilszervezet „kérezkedett be” a rendezvénysorozatba, ez is azt bizonyítja, hogy érdemes ilyen közösségi eseménysorban részt venni, egyrészt mert ez kapja talán a legnagyobb médiafigyelmet, ugyanakkor bizonyítja azt, hogy összetartozunk. Ez a rendezvénysorozat az a hely, ahol mindenki meg tudja mutatni magát. Fontos hozadéknak tartom azt is, hogy mind együtt, ugyanannak az ügynek az érdekében dolgozunk. Azon fáradozunk mindannyian, hogy értéket teremtsünk és ezt az értéket megmutassuk, nem csak magunknak, hanem a körülöttünk élő más nemzetiségeknek is. A jelenlétünket bizonyítjuk ezzel és azt, hogy a magyarság, ha fogyó létszámban is, de értéket teremt, és ezzel gazdagítja a térség kultúráját!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Kísért a múlt falurombolás
Részletes összeállítást közöl a Magyar Távirati Irodaa romániai falurombolás egykori tervéről. Nicolae Ceauşescu huszonöt évvel ezelőtt jelentette be, hogy 2000-ig végrehajtják a településszisztematizálási tervet. Ez az elképzelés „falurombolás” néven vonult be a történelembe, a program tizenháromezer romániai falu közel felének a felszámolását irányozta elő. A „Kárpátok géniuszának” elképzelése szerint a vidéki területrendezés nem csak a lerombolandó, elköltöztetendő falvakat, hanem minden települést érintett: drasztikusan csökkentette a beépíthető területet és elrendelte az ezen kívül eső házak, családi gazdaságok elköltöztetését. Az intézkedésektől a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület háromszázaléknyi növekedését remélte.
Bár a „szisztematizálás” valamennyi romániai településre kiterjedt, a legveszélyeztetebbek közé tartoztak a magyarok lakta falvak is, mivel lélekszámuk alacsony volt, „nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát”. A településrendezési programmal ilyenformán a kommunista vezetés kettős hatást ért volna el: az úgynevezett szisztematizálás mellett a magyar, és az egyre nagyobb arányban kivándorló, rohamosan fogyó német közösségek felszámolása, amely összhangban volt az évtizedek óta tartó tudatos asszimilációs politikával, lényegesen felgyorsította volna a folytatott beolvadást.
Az MTIösszeállításában emlékeztet – sokunkban ma is elevenek az emlékek–, hogy Ceauşescu bejelentése nyomán erőteljes tiltakozóhullám indult be külföldön, elsősorban Magyarországon, Németországban, Ausztriában. Emlékezetes maradt a budapesti Hősök terén 1988. június 27-én megrendezett tüntetés, amelyen 60-70 ezer ember vett részt – először érezhettünk ekkora méretű szimpátiamegmozdulást az anyaország részéről. A magyar Országgyűlés a bukaresti Nagy Nemzetgyűléshez intézett felszólításában többek közt reményét fejezte ki, hogy a román vezetés eláll a terv végrehajtásától. Románia válaszul bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust. 1988 augusztus 28-án Aradon találkozóra került sor Grósz Károly magyar miniszterelnök és Nicolae Ceauşescu között – mindhiába.
Napjainkban az egykori kommunista falurombolás helyébe másfajta, spontánabb, „szelektívebb” vidékátstrukturálás lépett. Az „életképes” falvakba az erőltetett városiasítás, iparosítás következtében elszármazott városi lakosság elkezdett visszaköltözni, és az egyre kevesebb munkalehetőséget biztosító város helyett vidéken keresni a megélhetés módját. A fejlesztésre kiírt programokat egyre hangsúlyosabban kihasználó önkormányzatok megpróbálják a szűkös anyagi keretek között korszerűsíteni az életfeltételeket, fejleszteni az infrastruktúrát, a termelőmunkát, a szolgáltatásokat, az idegenforgalmat, pályázatokkal és testvértelepülési kapcsolatokkal nyitni a világra. Az emberek nagy része kezd rádöbbenni arra, milyen kihasználatlan érték a mezőgazdaságban és általában a természetben rejlő lehetőségek, szépségek értékesítése, és aki teheti, a városi munkanélküliségből, szennyezett környezetből kiköltözik vidékre, ahol gyakran a kényelmi feltételek lekörözik a városiakét. Viszont bőven vannak olyan hátrányos helyzetű falvak és tanyák, amelyek esetében a folyamat visszafordíthatatlan, a lakosság menthetetlenül kiöregedett. Jól tudjuk, hogy egy nemzeti közösség szempontjából ez még fájdalmasabb, még nagyobb veszteséget jelent. Ezeket az elnéptelenedő falvakat most már nem a néhai Kondukátor szelleme bomlasztja tovább, hanem gyakran a reménytelenség, tehetetlenség, az idő könyörtelen múlása.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

Lezárult korok, lezáratlan dilemmák
Az előadók közül Kántor Lajos nyitotta a sort, aki a Szabédi-életpályát bemutató Erdélyi sorskerék és az erdélyi magyarság létkérdéseit boncolgató Konglomerát (Erdély) című köteteiből idézett. Szabédi László azok közé tartozott, akik rendkívül koherensen és meggyőzően vitáztak még akkor is, ha nem mindig volt igazuk – állapította meg az irodalomtörténész, Szabédi László egykori tanítványa, hozzáfűzve: egyik elsőrendű alapérzése az otthontalanság volt. Vitába szállt az egyházzal, a hagyománnyal, Brassai Sámuel örökségével, a Kós-féle transzszilvanizmussal, Lükő Gábor magyarságfelfogásával, de még Vargyas Lajos verstanával is. A vitákba nagy vehemenciával kergette bele magát, ami aztán életét is megkeserítette. Kántor Lajos utalt továbbá arra, hogy műkedvelő nyelvészként Szabédi érdekes kísérleteket folytatott az indoeurópai nyelvészettel, a szakma éles bírálata azonban megint csak teherként nehezedett rá. A magyar nyelv európai hontalanságából fakadó nemzeti frusztrációja – a Bolyai Tudományegyetem jól ismert beolvasztása és a Szekuritáté zaklatásai mellett – szintén hozzájárult 1959-ben elkövetett öngyilkosságához.
Szabédinak mind a mai napig megfontolandó transzszilvanizmus-kritikája végett is érdemes hosszabban idézni a következő sorokat a Konglomerát című kötetből: „De vajon az országtranszszilvánizmus [Kós-féle transzszilvanizmus – megj. a szerzőtől] valóban a tényekkel számolt-e? Nem álmokat nyújtott tények helyett? Az erdélyi népek sorsközössége – hát az mikor volt? Tudniillik most egyáltalán nincs! Nemcsak a román nem érez sorsközösséget a magyarral, de a szász sem, s hovatovább jobbadán a zsidó sem. […] A transzszilvánizmust, azt a tanítást, amely az erdélyi népek sorsközösségét és egymás megértését hirdette, éppen az a nemzedék találta ki, amelyik nem is értett románul, amelyik nem is ismerte a románságot. Ha más úton nem jutottunk volna ugyanarra az eredményre, ebből is kiderülne, hogy a transzszilvánizmus egy olyan nemzedék szellemi terméke, amely nemzedék egész szellemi fegyverzetét a nagy magyar állameszme védőpajzsa alatt szerezte, amely nemzedék idegenül és értetlenül állott a megváltozott helyzetben. Már csak ezért is gyanakodni kellene, hogy a transzszilvánizmus téves; hogy úgy mondjam, nem szakértők csinálták, hanem a kisebbségi sors dilettánsai.” – hangzott el Kántor Lajos felolvasásában. Ide kapcsolódik Csapody Miklós irodalomtörténész társadalmi visszhangtalanságra utaló, csípős megjegyzése is, miszerint „ez olyan, mint a jobbkéz-szabály: nem elég, ha csak én tudom.”
Dávid Gyula irodalomtörténész nagy részletességgel mutatta be a kalotaszegi Szucságon tartott 1946-os konferenciát, amikor még sokan hittek egy demokratikus jövő kibontakozásában. Itt Szabédinak a Magyar Népi Szövetséggel szemben megfogalmazott kritikáját érdemes kiemelni: „Soha ennyi ígéret nem hangzott még el, mint manapság, de: ez a kisebb hiba. Soha ennyire nem ültek még fel ígéreteknek, mint amennyire mi ülünk fel. Mi már annak is felülünk, amit nem is ígérnek! […] A magyaroknak a románokkal való egyenjogúsága: program s el is hiszem, hogy mi komolyan is gondoljuk. Szövetségeseiktől ezt a programot a mi vezetőink is nyújtják a népnek. A nép aztán cserében hadd adja földjét, házát, adóját: ezek viszont valóságos dolgok, melyek a román nép valóságos gyarapodását szolgálják.”
Csapody Miklós a különbségtétel fontosságát hangsúlyozta: Szabédi László vitázó volt, és nem vitatkozó, még kevésbé kötözködő. Előadásában Balogh Edgárnak és Gáll Ernőnek a Korunk hasábjain kibontakozott szellemi tusáját elevenítette fel, amelyek bár „vérre menő” viták voltak, nem maradt nyomuk a kortárs emlékezetben – figyelmeztetett az irodalomtörténész. Megjegyezte: Balogh Edgár és Gáll Ernő között jelentős alkati, műveltségbeli és szemléletbeli különbség mutatkozott. Balogh Edgár kozmopolitizmussal, konformizmussal vádolta a fiatal Gáll Ernőt, aki ugyanakkor szektariánus, újításra képtelen, állandóan védekező és sértett főszerkesztő-helyettesnek nevezte Baloghot – míg utóbbiról az önrevízió, nyitottság és kritikus őszinteség képe körvonalazódott. Mégis, az idő Balogh Edgárt igazolta – zárta mondandóját az előadó.
Befejezésül Demény Péter költő, író nyújtott vázlatos képet Bretter György filozófusról, akiről mint a nemzedék szellemi atyjáról beszélt. Az emléknap fényében kiemelendő a filozófus azon idézett gondolata, miszerint különbséget kell tennünk végzet és sors között. Így sorsról csak akkor beszélhetünk, ha az ember felismeri azt, szembe megy vele, ezáltal pedig végzetét sorssá alakítja.
A szervezést a közönség soraiban ülők is elismerően méltatták, buzdítva a konferenciák folytatását, a dokumentumokra és az emlékezésre támaszkodva. Kántor Lajos hangsúlyozta: az egyetem magyar tanszékének bekapcsolódása továbbra is várat magára, a Szabédi Emlékház ugyanis, mint kutatóműhely, a szakmabeliek együttműködésére szólít.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Bemutatkozik a Mezőség
Megnyílt a Maros Mezőségi Művésztelep kiállítása Kolozsváron
A Maros Mezőségi Művésztelep kiállítása nyílt meg csütörtökön délután Kolozsváron, az Evangélikus–Lutheránus Püspökség Reményik Sándor Galériájában. Szép Krisztina galériavezető köszöntője után Zakariás Ágota művészettörténész méltatta a mezőbándi, mezőbergenyei, mezőmadarasi és csittszentiváni alkotótáborok anyagából összeállított tárlatot, majd Czirjék Lajos festőművész, a művésztelep elnöke ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a munkákat.
A Maros Mezőségi Művésztelep 2009-ben alakult a Mezőségen működő öt alkotótábor (Csittszentiván, Mezőbánd, Mezőbergenye, Mezőmadaras, Mezőpanit) összefogásával, azzal a céllal, hogy a helyi értékeket és a környéket bemutassák, népszerűsítsék – hangzott el a megnyitón. Mint kiderült, a legelső tábor 1999-ben jött létre Mezőpanitban, Molnár Dénes grafikusművész kezdeményezésére, majd 2002-ben nyitotta meg kapuit a Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótábor Czirjék Lajos szervezésében, valamint a Csittszentiváni Faragó- és Kézművestábor gyerekek és fiatalok számára, Székely Lajos irányításával. Egy évre rá aztán beindult a Mezőbergenyei Képzőművészeti Tábor Ősz P. Zoltán segédletével, az ötödik tábor, a Mezőbándi Egerházi Képíró János Alkotótábor pedig 2008 óta működik Lukácsi Szilamér református lelkipásztor vezetésével. Évente 15-25 képzőművészt hívnak meg az összejövetelekre itthonról és külföldről, s túl azon, hogy a helyi közösségek egy-egy záró kiállításon tekinthetik meg a táborokban készült munkákat, a szervezők minél több embernek szeretnék megmutatni őket. A Székelyudvarhelyen januárban megszervezett tárlat után ezúttal Kolozsváron tekinthetik meg az érdeklődők a főként tavalyi termésből összeállított kiállítást, amelyen többen között a kolozsvári Bordy Margit, Forró Ágnes és Dobribán Emil, a marosvásárhelyi Marton Márta Ágota és Csorvási Szabó Attila, a brassói Csutak Levente, valamint a dunaszerdahelyi Helena Tóthová művei láthatók.
Zakariás Ágota művészettörténész méltatásában utalt arra, hogy mindenekelőtt a természet közelsége jellemzi az alkotásokat, még azon művészek esetében is, akik év közben egészen más stílusban alkotnak. Ennek nyomán szép számmal születnek tájképek, de ugyanakkor portrék és csendéletek is, a műtermekben és a természetben egyaránt.
Czirjék Lajos kifejtette: alkotótáborok megszervezését az évek során elsősorban a református egyház segítette, továbbá a polgármesteri hivataloktól, pályázati forrásokból és támogatók révén sikerül fedezniük a szükséges költségeket. – Eleinte, amikor elkezdtünk festeni a határban, hatalmas tömeg vett körbe bennünket, fiatalok és gyerekek hada. A bácsikák is gyakran megálltak mellettünk, furcsállva, hogy mivel foglalkozunk. Kiállításokon aztán ráismertek egyik-másik utcarészletre vagy házra… Mára, úgy tűnik, hozzászoktak ahhoz, hogy évente érkeznek művészek a falujukba, és szeretettel fogadnak bennünket – hangsúlyozta a művésztelep elnöke. Hozzáfűzte: nem mellékes szempont az sem, hogy az alkotótáborok révén közben felrázzák a régiót, megpezsdítik annak művészeti életét. Noha valamennyi tábor megőrizte közben a függetlenségét, a résztvevők időnként meglátogatják egymást, kellemes beszélgetésekkel fűszerezve az alkotási folyamatot. Czirjék Lajos megjegyezte: terveik között szerepel, hogy egy állandó kiállítást is berendezzenek valahol, de ennél sokkal fontosabb, hogy a találkozókra ezután is sort tudjanak keríteni.
A mostani kiállítás május 22-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között, valamint szombaton 10-től 14 óráig látogatható a Reményik Sándor Galériában (Kossuth Lajos/ 21. Decembrie 1. szám).
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Budapesti támogatással létesülhet agráripari park Háromszéken
A családi gazdaságok megerősödésében látják a vidék felzárkóztatásának lehetőségét a magyarországi szakemberek és a székelyföldi döntéshozók. Éppen ezért a háromszéki Illyefalván szombaton megrendezett III. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon elsősorban a kis gazdaságok fejlesztésének módozataira keresték a választ.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a konferencián beszámolt arról, hogy az elmúlt években a LAM Alapítvány közreműködésével több mint 600 fiatal vett részt svájci mezőgazdasági gyakorlaton, az elsajátított tudást pedig hazatérve kamatoztatta. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöki tisztségét is betöltő egyházfő közölte, tervezik az Erdélyi Magyar Tudományegyetem bővítését: Sepsiszentgyörgyön erdőgazdasági és agrárszakot létesítenek.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a magyar kormány által támogatott székelyföldi agráripari park létrehozásának fontosságát ecsetelte. „A kis- és közepes termelők számára nagyon fontos a biztos, kiszámítható felvevőpiac. Erre megoldást jelenthet a magyar kormány segítségével létrehozandó agráripari park, amely Románia és a Moldovai Köztársaság felé tudná bővíteni az anyaországi piacot, besegítve ugyanakkor a székelyföldi termelőknek is" – mondta Tamás, aki szerint a Sepsiszentgyörgy közelébe tervezett 33 hektáros ipari park fogadja be a tervezett létesítményt. Különben az agráripari park terve először 2008-ban merült fel, amikor a sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei önkormányzat együttműködési megállapodást kötött a magyarországi Móra-kert Termelői és Értékesítő Szövetkezettel a szépmezői mezőgazdasági feldolgozó és értékesítő létesítmény megvalósításáról. Az akkori elképzelések szerint magyarországi és romániai üzletláncoknak adták volna el a vidéki gazdáktól felvásárolt zöldséget, viszont a projektet egyelőre nem ültették gyakorlatba.
Tömegtermelés helyett minőségi terményt
A hét végi agrárfórumon Tamás Sándor felhívta a figyelmet, hogy politikai és szakmai támogatást igényel a Székelyföldi Erdőalap létrehozása, amely a szakszerű gazdálkodás érdekében felvásárolná a mozaikszerű, szétszóródott erdőket. Budai Gyula, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára kifejtette, azonosítani kell az agrárpolitikában az erdélyi és anyaországi érdekek kapcsolódási pontjait, hiszen közös érdek a kisgazdaságok támogatása. Budai felhívta a figyelmet, hogy a három hektárnál kisebb gazdaságok számára évente 1000 eurós uniós szubvenciót lehet biztosítani. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke leszögezte, csak szervezett alapon marad versenyképes a mezőgazdaság. Erre a gondolatra erősített rá Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke is, fontosnak nevezve, hogy az azonos értékeket képviselő gazdák tudjanak szövetkezni. „Ezeknek a szerveződéseknek be tud érni a gyümölcse, példa erre a székelykeresztúri tejgyár felvásárlása, amely 500 családnak ad megélhetést" – jelentette ki Borboly, aki szerint Székelyföld kitörési pontja nem a tömegtermelés, hanem a minőségi termény kell hogy legyen. Péter Ferenc, Szováta polgármestere a kis gazdaságokon kívül a közbirtokosság és a kiaknázatlan turisztikai potenciál lehetőségeiről értekezett. Tóth Katalin, a magyarországi agrárminisztérium helyettes államtitkára ugyanakkor elmondta: a budapesti tárca már a közeli jövőben támogatná a határon túli fiatalok szakmai oktatását, a felsőoktatáson kívül célirányos gyakornoki képzéseket is létesítenének, ugyanakkor különböző vásárokban lehetőséget biztosítanak a vidékre jellemző termékek bemutatására.
Kétélű fegyver az átjárhatóság
Ezzel egy időben a pénteken Kolozsvárt rendezett magyar–román szakmai konferencia a közös agrárpolitika 2014–2020-as kilátásaira összpontosított. V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár elmondta, Budapest támogatja a magyarországi és a romániai LEADER csoportok együttműködését. A magyar állam valamennyi LEADER akciócsoport számára 50 millió forintot biztosít a jó gyakorlatok átvételére, ebből a forrásból a romániai és a magyarországi LEADER csoportok közös szerveződéseket alakíthatnak, de akár eszközöket is beszerezhetnek. V. Német Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy az új európai költségvetési ciklusban az agráriumnak nemcsak az élelmiszer-termelés lesz a feladata, ezzel egyenrangú feladat lesz a termőföldek, a vizek minőségének a megőrzése, a kultúrtáj és a közösségek megvédése. Az EU ugyanakkor bátorítja a tagországokat, hogy a regionális fejlesztési alap és a szociális alap által nyújtott támogatásokat a mezőgazdasági és vidékfejlesztési alappal közösen használja fel.
Az agrárpolitika romániai tervezéséről szólva Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, volt vidékfejlesztési államtitkár nagy bajnak tartotta, hogy a bukaresti agrártárca a több ezer hektáron gazdálkodó dél-romániai agrárvállalkozók igényeihez igazítja terveit, amelyek így hátrányosak a kisebb területeken gazdálkodó erdélyi gazdák számára. A felsőház mezőgazdasági bizottságának titkára kétélű fegyvernek nevezte az EU által szorgalmazott, a mezőgazdaság és vidékfejlesztési alap, a regionális fejlesztési alap és a szociális alap közötti átjárhatóságot. Tánczos rámutatott, az átjárhatóság azt is jelentheti, hogy az egyéb területek elvonják a forrásokat a vidékfejlesztéstől; e téren intő jelnek számít, hogy 2014 és 2020. között a romániai agrárszektor egymilliárd euróval kevesebb uniós támogatást kap.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

ET-megfigyelés Székelyföldön?
Az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosának székelyföldi látogatását sürgette az ET parlamenti közgyűlésének strasbourgi ülésszakán Gaudi-Nagy Tamás Jobbikos országgyűlési képviselő. Szerkesztőségünkhöz elküldött közleményében a képviselő arról tájékoztatott, Nils Muiznieks emberi jogi ET-biztos éves jelentésének vitájában azt kérdezte a strasbourgi illetékestől, mikor látogat el Székelyföldre, hogy segítséget adjon a többségében magyarok lakta régió területi autonómiájának megvalósításához.
Gaudi-Nagy Tamás megjegyezte: az alig egy éve megválasztott biztos – a tevékenységének első évéről szóló jelentés szerint – rengeteget foglalkozott a cigányok, homoszexuálisok és bevándorlók jogaival. „Számíthatnak-e figyelmére és védelmező erőfeszítésre a hagyományos nemzeti közösségek jogfosztott tagjai, mint például az önrendelkezési küzdelmet folytató székelyek?" – tette fel a kérdést a jobbikos képviselő.
Válaszában a biztos elmondta: a romákkal azért kell kiemelten foglalkozni, mert ők a legsérülékenyebb kisebbség Európában, de – tette hozzá – foglalkozni kell a nemzeti kisebbségek jogaival is. Muiznieks eredményként említette, hogy szorgalmazta a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény ratifikálását azon államoknál, amelyek ezt még nem tették meg. Ajánlásokat tett konfliktusok feloldására, szoros együttműködésben az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosával. Fontosnak nevezte a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét, ugyanakkor hozzátette: tervei között egyelőre nem szerepel romániai látogatás.
Gaudi beszámolt arról, hogy a biztos a nyilvános vitát követően a magyar képviselőnek kiegészítésként elmondta: várja a részletes tájékoztatást a székelység helyzetével kapcsolatban, és ennek fényében változtathat tervein.
Ezt követően Gaudi-Nagy Tamás azt kérdezte az ET meghatározó súlyú végrehajtó szervének, a Miniszterek Bizottságának soros elnöki tisztségét betöltő Antoni Marti andorrai kormányfőtől, hogyan kívánja erősíteni a hagyományos nemzeti közösségek jogait, különösen a területi autonómiához való jogot az Európa Tanácson belül. Válaszában Marti leszögezte, a kisebbségvédelmi keretegyezmény csak egyéni és nem közösségi jogokat biztosít. „Ha azonban egy másik államból átkerült jelentős számú közösségről van szó, akkor jogaikat teljes körűen tiszteletben kell tartani, és párbeszédet kell folytatni velük, enélkül komoly problémák merülhetnek fel" – szögezte le Andorra kormányfője, aki fontosnak nevezte, ha a kisebbségek parlamenti képviselettel rendelkeznek.
Krónika (Kolozsvár)

Körmenettel zárult a Festum Varadinum
A hagyományos körmenettel ért véget tegnap a Festum Varadinum Nagyváradon. Az egyhetes rendezvénysorozat végén, a római katolikus székesegyházban megtartott szentmisei alkalmat néhány éve Szent László-zarándoklattá nyilvánította Böcskei László megyés püspök, így idén sem csak a váradiak érkeztek az ünnepi együttlétre, hanem a környező megyékből, illetve az anyaországból is.
A szentmisét követően a papság, a lovagrendek, a testvéregyházak és az egyházi iskolák képviselői, valamint az ünneplő, több ezer fős gyülekezet a hagyományokhoz híven énekelve hordozta körbe a Várad alapítójaként tisztelt szent király hermáját a bazilika kertjében, illetve az utcán, a szomszédos Schlauch-kert (Petőfi park) körül.
A 2013-as Festum Varadinum április 21. és 28. között zajlott, összesen huszonkilenc különböző kulturális programot kínálva az érdeklődőknek. Voltak helytörténeti témájú előadások, könyvbemutatók, istentiszteletek, megrendezésre került a hagyományos civil nap, és a város magyar tanintézeteinek iskolanapjait is beépítették a programba.
A sorozat záróakkordja a vasárnap esti, a színházban megtartott gála és az azt követő, hagyományos díjkiosztó ünnepség. Az érdeklődők megtekinthették Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját, amelyet a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház mutatott be koprodukcióban. Az idén egyébként a rendezvénysorozatot szervező Varadinum Alapítvány élén változás történt: a 2002 óta az elnöki feladatokat ellátó Biró Rozália helyét Pásztor Sándor, a városi közgyűlés RMDSZ-frakciójának vezetője vette át.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Falumúzeumot avattak Csíkmenaságon
Ezek az értékek ma olyan helyre kerültek, amely megfelelő környezetet nyújt bárkinek ahhoz, hogy betekintést nyerjen közösségünk múltjába – hangzott el a csíkmenasági falumúzeum vasárnap megtartott avatóünnepségén. Az egykori, nemrég felújított községházában helyet kapó létesítményben néprajzi gyűjteményt és képtárlatot tekinthet meg az érdeklődő.
Mint azt az ünnepség során elmondott köszöntőbeszédében György József, Csíkszentgyörgy község polgármestere elmondta, körülbelül egy évvel ezelőtt avatták fel a csíkmenasági régi községháza felújított épületét. Már akkor megszületett annak ötlete, hogy a patinás épületben kellene helyet adni a falumúzeumnak.
„Mostanra ezen értékeink olyan helyre kerültek, amely megfelelő környezetet nyújt bárkinek ahhoz, hogy betekintést nyerjen, milyen is volt közösségünk múltja. Bevallom, ahányszor végignézek ezeken a képeken és tárgyakon, elérzékenyülök, hiszen azt érzem, hogy a múltunk köszön vissza. Ez egy csodálatos érzés!” – jelentette ki a községvezető. Az elöljáró hangsúlyozta, nem sok olyan közösség van a környéken, amely ilyen gazdag örökséggel rendelkezik. „És szerencsére ennek a közösségnek vannak olyan tagjai, mint Károly Veronika és Adorján Erzsébet, akik nap mint nap tesznek azért, hogy ez az örökség fennmaradjon a jövő számára” – fogalmazott a polgármester, aki szerint a menaságiak büszkék lehetnek múltjukra.
Ezt követően Károly Veronika, a csíkmenasági Repülj Madár Egyesület elnöke vázolta fel röviden a falumúzeum létrejöttének történetét. A hagyományőrző egyesület vezetőjétől megtudhattuk, tíz évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni a falu néprajzi tárgyait. Az első kiállítást pedig évekkel ezelőtt a helyi iskola egyik osztálytermében rendezték be. 2005-ben költöztek be a régi községháza két termébe, amelyeket az épület tavaly befejezett felújítása után ismét birtokba vehettek.
Az illetékes kiemelte, a Bethlen Gábor Alaptól nyert 1,2 millió forintos pályázatnak, valamint a polgármesteri hivatal támogatásának köszönhetően sikerült berendezni a kapuit megnyitó falumúzeumot. Károly beszéde során köszönetet mondott az egyesület alelnökének, Adorján Erzsébetnek, aki elmondása szerint, kulcsszerepet játszott az említett pályázat elnyerésében. Ugyanakkor megköszönte mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a falumúzeum létrejöttéhez.
A létesítményt Csala László helyi plébános áldotta meg, mondván: „Ne csak felavassuk ezt a létesítményt, hanem értékeljük is azt. Hiszen a mi nemzeti kincsünk.”
Rédai Botond
Székelyföld.ro

Színes csíkszentgyörgyi falunapok könyvtáravatóval
Színes kulturális és szabadidős programokkal várták idén is Csíkszentgyörgyön a község lakosságát és az odalátogatókat a Szent György-napok alkalmával. A programsorozat kiemelkedő pontja volt az új községi könyvtár átadása.
Szombaton a sportkedvelőknek focibajnokságot tartottak a községi sportpályán, a kultúrházban délelőtt a legkisebbeknek a csíkszeredai Boszorka bábcsoport mutatta be a Fakalinka című bábelőadását. Ezt követően kézműves foglalkozáson vehettek részt a gyerekek.
A kultúrotthonban helyet kapó, megújult könyvtári térre is sokan voltak kíváncsiak. Tamás Rozália, a csíkszentgyörgyi könyvtár könyvtárosa kettős ünnepnek nevezte az eseményt, hisz nemcsak az új könyvtár megnyitását, hanem a községi könyvtárnak a Biblionet programba való bekapcsolódását is megünnepelhették. A programba való bekapcsolódás által pályázat útján négy számítógépet, egy fénymásológépet és egy kivetítőt kapott a könyvtár az IREX Alapítványtól.
„A Biblionet egy országos program, eddig több mint kétezer közkönyvtár kapcsolódott be. Amellett, hogy próbáljuk biztosítani az embereknek az információhoz való hozzáférést, igazából a szándékunk a közkönyvtárak újrafellendítése, valamint az, hogy a könyvtár egy közösségi hellyé alakuljon, ami sok mindenre alkalmas, kézműves foglalkozásra, hagyományőrzésre... Az a tapasztalatunk, hogy azokban a könyvtárakban, ahol működik a Biblionet program, megnőtt a könyvkölcsönzés is, nemcsak a látogatottság” – osztotta meg a jelenlevőkkel Szőcs József, a romániai IREX Alapítvány területi képviselője. „A tíz településből álló községnek bizony szüksége van egy ilyen nagyságrendű könyvtárra. Amikor megvalósul egy szép dolog, akkor az ember könnyen elfelejti a nehézségeket” – mutatott rá a községi könyvtár hányattatott múltjára György József, Csíkszentgyörgy polgármestere. „Azt kívánom, hogy ez a közösség használja minél többet, és hogy a könyvtár a közösség hasznát szolgálja”.
A délután folyamán, a Csíkszentgyörgy önkormányzata és a csíkszentgyörgyi Harmónia mazsorett tánccsoport által szervezett rendezvénysorozat részeként vallásos koncertet, esküvői ruhabemutatót, valamint a menasági amatőr színjátszók rövid jeleneteit tekinthette meg a közönség. Este Abodi Nagy Blanka koncertje hangolta jókedvre a jelenlevőket, majd Janicsák Veca és az Új Bojtorján koncertezett.
Vasárnap a csíkszentgyörgyi fúvósok, a Csíkszentkirályi Vadrózsa és a Házasemberek néptánccsoportok, a Harmónia mazsorettcsoport, Orbán Szabina, valamint a Csíkbánfalvi Márton Ferenc amatőr színjátszó csoport lépett fel. Ugyancsak vasárnap került sor a 18 évesek köszöntésére is.
„Annak ellenére, hogy nagy a pénztelenség, az emberek kihasználják a lehetőséget, eljönnek, a sátrakban egyet söröznek, megtekintik az előadásokat. Egy picit találkozunk azokkal is, akik nem jönnek gyakran a hivatalba, el tudunk kötetlenül beszélgetni, és ez jó mindnyájunknak” – fogalmazott a polgármester.
Föld-napi rendezvény az Erdei Iskolánál
A csíkszentgyörgyi kultúrotthontól néhány kilométerre, a pottyondi Erdei Iskola Vendégháznál a Riehen Egyesület szervezésében szombaton Föld-napi rendezvényt tartottak. Az esemény számos ifjú és idősebb érdeklődőt vonzott, egész családok is kilátogattak. A résztvevők végigjárhatták a tanösvényeket, mikroszkópon keresztül vizsgálhatták a patak élővilágát, népi sportjátékban vehettek részt, a lacikonyhán töltött káposztát, paszulyfőzeléket, valamint az erdei iskola saját édességkészítményeit is megkóstolhatták. Nagy népszerűségnek örvendett a szekerezés, valamint a Menyecskék Házában zajló kézműves foglalkozások, ahol többek között színes ceruzatartót és kalapot lehetett készíteni. „A Menyecskék Háza egy felújított régi parasztház, a nyár folyamán itt szeretnénk női foglalkozásokkal megismertetni a gyerekeket. A berendezésén most dolgozunk, de többek között a kenyérsütés, szövés vagy a hagyományos főzés fortélyaiba avatjuk majd itt be a fiatalokat. A nyár folyamán vannak saját szervezésű vakációs programjaink, és azokból szeretnénk ilyenkor ízelítőt nyújtani a minket meglátogatóknak” – mondta el Szabó Enikő, a Riehen Egyesület munkatársa.
Péter Beáta
Székelyföld.ro

Ez az ének azért más, mert a hívő ember lelkéből jön"
A Kájoni János Egyházi Kórustalálkozót idén a gyergyóditrói egyházi kórus szervezte. A házigazdák az újfalvi, remetei, borszéki, maroshévízi, alfalvi, csomafalvi, tekerőpataki, tölgyesi, szárhegyi és három gyergyószentmiklósi énekkart fogadtak a Jézus Szent Szíve templomban.
A szombati találkozón több mint 350 csengő hangú hívőt láttak vendégül a nagytemplomban. Baróti László Sándor plébános üdvözölte a jelenlévőket, hangsúlyozva: a templomban azok énekelnek, akik Istent szolgálják, hisznek benne. „Ez az ének azért egészen más, mert a hívő ember lelkéből jön, és ez nagyon fontos” – fogalmazott a plébános, kiemelve a szentmiséket megszépítő kórustagok odaadó, fegyelmezett munkáját.
Az ünnepi szentmisét követően a kórusok egyházi énekeket adtak elő. A gyergyóújfalvi kórus Molnár Sándor karvezető irányításával énekelt; a maroshévízi kórus karvezetője Molnár Árpád, a gyergyóremeteié Bakos Károly; a gyergyószentmiklósi Örmény Plébánia kórusának Fejér Antal; a gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébánia kórusának Puskás Emil, a tekerőpatakinak Ambrus Levente, a tölgyesinek Bartis Zsolt, az alfalvinak Kiss István, a szárhegyinek Bartalus Vince, a gyergyószentmiklósi Szent István Plébánia kórusának Király Sándor, a borszékinek Balázs Tibor, a csomafalvinak Ambrus Tibor. A házigazda gyergyóditrói kórus előadásában Bakos Ferenc irányításával hallhattunk egyházi kórusműveket. A szervezők, a ditrói római katolikus plébánia, a ditrói egyházi kórus és Gyergyóditró önkormányzata közös ebédre hívták a vendégeket a 27. alkalommal szervezett Kájoni János Egyházi Kórustalálkozó végén.
Centenáriumi zászlóval tüntették ki a ditrói egyházi kórust
A ditrói Jézus Szent Szíve-templom felszentelésének századik évfordulója alkalmából a rendezvénysorozat szervezői centenáriumi zászlóval ajándékozzák meg a település közintézményeit, a közösségért és a templomért tevékenykedő intézményeket és magánszemélyeket. A Kájoni János Egyházi Kórustalálkozón a ditrói egyházi kórus is részesült a kitüntetésben. Ünnepi beszédében az összefogás fontosságára, az egyházi kórus közösségmegtartó szerepére világított rá Puskás Elemér polgármester. Kovács Árpád András, a ditrói közbirtokosság elnöke pedig a közösségi élet, a szimbólumok nemzetmegtartó erejére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva: szükségünk van ünnepeinkre, szimbólumainkra. „Ez a zászló utal a száz évvel ezelőtti és a mostani, a templom centenáriumi ünnepsége alkalmából létrejött közösségi összefogásra, ami követendő a továbbiakban is”. A nagytemplomot, a Jézus Szent Szíve szobrot ábrázoló, illetve „A ditrói nagytemplom százéves” feliratot tartalmazó lobogót Puskás Elemér polgármester és Kovács Árpád András, a ditrói közbirtokosság elnöke adta át a ditrói egyházi kórusnak. A karvezető Bakos Ferenc kántor vette át a centenáriumi zászlót.
Baricz Tamás Imola
Székelyföld.ro

Belföldi hírek
Bányavállalatot alapítana a kormány
A kormány arra készül, hogy önálló cégbe tömörítse a verespataki aranybányászat újraindítására készülő Roşia Montană Gold Corporation társaság román állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját. A tervek szerint a kormány az állami tulajdonban levő Minvest Déva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Roşia Montană társaságot, és arra ruházná át az államnak a kanadai többségi tulajdonban levő Roşia Montană Gold Corporationban (RMGC) birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét.
Az új társaság fő tevékenységi köre a bányászatot kiegészítő szolgáltatások elvégzése lenne, és működését Dan Şova infrastruktúráért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter felügyelné. A kormány megfeszített ütemet diktál: május közepéig valamennyi érintett minisztériumnak láttamoznia kell a tervezetet, az új társaságnak pedig a kormány döntése utáni két hónapban működőképessé kell válnia. A kabinet azzal készül érvelni a döntés mellett, hogy a Verespatak környéki színesfémek kitermelése több milliárd dollárra becsült bevételt hozna a költségvetésnek, nagymértékben hozzájárulhatna a romániai bányászat fellendítéséhez, és sok munkahelyet teremtene egy olyan térségben, amelyet ma munkanélküliség sújt. Az új társaság létrehozását azért tartja szükségesnek, hogy közvetlenül tudja felügyelni az RMGC tevékenységét, biztosítani tudja a haszon részarányos befizetését a román költségvetésbe, és függetleníteni tudja a Minvest Déva gazdasági kilátásaitól. Eugen David, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior egyesület elnöke elmondta: egyelőre nem látja át a döntés hátterét, de nyilvánvaló, hogy „körmönfont megoldásra készül a kormány”. Hozzátette: az általa vezetett egyesület perek sorával próbálta megakadályozni a verespataki bányanyitást, e perekben ügyvédeiknek a Dan Şova miniszter édesanyja által működtetett ügyvédi irodával kellett megküzdeniük. Ezen iroda ügyvédei képviselték ugyanis a RMGC érdekeit. Az érdek-összefonódást jelezni fogják az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek. Az RMGC 1997-ben szerzett bányászati engedélyt Verespatak térségében, ahol a római kori emlékeket őrző település eltüntetésével, ciántechnológiás eljárással, 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt készül kitermelni.
Középkori az úthálózatunk
Romániának még a huszonegyedik században is középkori közlekedési rendszere van – derül ki az országos statisztikai hivatal adataiból. Vannak olyan országutak – főként Vrancea, Giurgiu és Argeş megyében –, amelyek olykor 15 kilométeres szakaszon földutak és 260 kilométeren kövezettek. Ezeket télen le is szokták zárni, mert balesetveszélyesek. A megyei utak esetében még rosszabb a helyzet, országszinten 2200 kilométer földút és több mint 7000 kilométer makadámút. Az aszfaltozott részek is többnyire a régi szekérutak sokszor élesen kanyargó nyomvonalát követik, igen kevés kiigazítással. Az uniós országokhoz mérve Románia az autópálya-építésben is sereghajtó: habár 2011 óta növekedett a számuk, jelenleg összesen 550 kilométer használható, az sem összefüggő, Szeben mellett például csak 20 kilométeres. Ehhez képest Spanyolországban 13 000, Franciaországban vagy Németországban 11 000 kilométer autópályát adtak át a forgalomnak.
A munkahelyekért sztrájkolnak
A Szabad Szakszervezetek Maros megyei szervezete az Azomureş vegyipari üzem érdekvédelmi szervezetével közösen bejelentette, hogy ma délután 2 óra és fél 5 között tüntetést szerveznek a Maros megyei prefektúra előtt. Az alkalmazottak az ellen tiltakoznak, hogy a kombinát vezetősége külső céget fog megbízni a gyár gépeinek és berendezéseinek karbantartásával. Az érdekvédelmi szervezetek szerint az intézkedés munkahelyek megszűnéséhez vezethet, mivel e berendezések műszaki állapotától függ a gyár közép- és hosszú távú tevékenysége. A marosvásárhelyi vegyipari üzem svájci vezetősége a kombinát megvásárlásakor azt vállalta, hogy 2015-ig korszerűsíti a gyár berendezéseit, és ezáltal csökkenti a légszennyezést. Ez a feltétele annak, hogy meghosszabbítsák a kombinát működési engedélyét. t Az Azomureş húsvétra egy országos minimálbérnek megfelelő összeget, 750 lejes báránypénzt adott 2000-nél több alkalmazottjának. A vállalati kollektív munkaszerződés értelmében a cég egy évben négyszer – húsvétkor, karácsonykor, a kémikusok napján, illetve a pihenőszabadság kivételekor – oszt jutalompénzt. A magyar alkalmazottak március 22-én, a húsvétot május 5-én ünneplő románok április 26-án kapták meg a juttatást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék térképeken
Miklós Réka Háromszék története térképeken című könyvét mutatták be szombaton a Székely Nemzeti Múzeumban.
Az est házigazdája, Tamás Sándor megyeitanács-elnök bevezetőjében elmondta, régi álma teljesült, hisz mindenki tudja, hogy ő a térképek szerelmese. A kötetet siculicumnak nevezte, hisz Háromszékről szól, szerzője székelyföldi, nevezetesen parajdi. A szerző elmondta, a kötet térképtörténet és elkerülhetetlenül közigazgatás-történet is egyben. Hozzátette, a térképeket az Országos Széchényi Könyvtár anyagából és Tamás Sándor magángyűjteményéből válogatta. A könyvben szereplő térképek nagyméretű, kivetített változatának bemutatását Bartos-Elekes Zsombor, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Földrajzi Intézetének oktatója kezdte el, s Tamás Sándor egészítette ki. A házigazda, szerelmes kamasz módjára, minduntalan felugrott, s minden egyes térképen talált még kiemelnivalót: vagy azt, hogy igenis, évszázadokkal ezelőtt, térképek által dokumentáltan is létezett Székelyföld, székely náció, vagy olyan településekre hívta fel a figyelmet, melyek végig megjelentek a térképeken, mutatta: kezdetben Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék külön jelent meg, Visconti 1699-es, a korábbiaknál jóval pontosabb térképével kezdődően már Háromszékként jelenítették meg. A kötetet a Háromszék Vármegye Kiadó gondozta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gaudi: Ismeri ezt a jelképet, Ponta úr?
„Ismeri ezt a jelképet, Ponta úr?” – kezdte kérdését Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése tavaszi ülésszakának harmadik napján Strasbourgban, felmutatva a székelyek zászlójának közismert napos-holdas szimbólumát.
Hozzátette: ismernie kell, mivel az Ön kormánya az, amely tiltani szeretné az ET jogi szabályozásával és az európai példákkal összhangban álló területi autonómiát követelő 700 ezer székely jelképének használatát.
Idén márciusban 40 ezer székely hatalmas tüntetésen erősítette meg az autonómia statútumot, amelyet a román parlament már kétszer visszautasított. A Jobbik frakciójában működő, de az ET közgyűlés egy politikai csoportjához sem tartozó nemzeti radikális képviselő azt kérdezte Pontától, nem gondolja-e úgy, hogy Romániának az ET tagsága 20. évfordulóján biztosítania kellene végre a területi autonómiát a székelyek számára és ennek érdekében haladéktalanul tárgyalásokat kezdenie a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel, hogy a feszültségek és konfliktusok elkerülhetők legyenek?
„Megdicsérem Önt, hogy fellép a konfrontáció elkerülése érdekében és a szélsőségesség ellen, csatlakozok Önhöz a szélsőségesség elleni harc jegyében" kezdte cinikus válaszát Ponta, aki mellett a miniszterelnöki küldöttségben ott ült tanácsadóként Frunda György volt RMDSZ szenátor. A székely jelképek szabad használatára és a területi autonómiára irányuló konkrét kérdés megválaszolása helyett csupán annyit közölt a román miniszterelnök, hogy párbeszédet folytatnak a román parlamentbe jutott magyar párttal, az RMDSZ-szel annak érdekében, hogy megtalálják a legjobb megoldásokat a magyar közösség hatékonyabb képviselete és a magyar kisebbség jogainak érvényesítése érdekében, de hogy ezt miként gondolja, arról hallgatott.
Gaudi-Nagy Tamás mindezt úgy értékelte, hogy a jelenlegi román államvezetés láthatóan nem kíván előrelépni a területi autonómia kérdésében, ezért fokozni kell a nyomást minden szinten Romániára, ebben feladata van az Erdélyben élő magyar közösségnek, politikai és civil szervezeteknek, a magyar kormánynak és pártoknak, és természetesen a hagyományos európai közösségek jogainak betartására hivatott nemzetközi szervezeteknek is. A székely zászló elleni román hadjárat az autonómia küzdelmet csak felerősítette. A székely területi autonómia kivívása döntő jelentőségű, mert áttörést hozhat a többi elszakított területen élő magyar közösség jogaiért folytatott küzdelemben és egyedüli garancia a székelység közösségi megmaradására és virágzó jövőjére – fogalmazott a politikus.
alfahir.hu
Erdély.ma

Filozófia – kicsit másként
Ha egy szóban kellene jellemeznem a Partiumi Keresztény Egyetemen zajlott X. Filozófusnap április 27-i délutáni rendezvényeit, rögtön három szóból kellene választanom: tökéletes, fantasztikus, lenyűgöző. Bár inkább e három szó egyvelege jár a legközelebb a valósághoz: tönyületes, letasztikus vagy fankégöző.
A jubiláló rendezvény szervezői ezúttal is igyekeztek bebizonyítani: olyan szempontból is meg lehet közelíteni a filozófiát, hogy az szórakoztató legyen. Ez már rögtön az első rendezvényen, a Tudálékos Ökörköri Konferencián megnyilvánult, amelynek keretében megismerhettük például Descartes Facebook-profilját, illetve megtudhattuk, hogy például Kant hogyan képzelte el tudományos alapokon a malterkeverés folyamatát.
Az ezt követő programok gyakorlatilag mind visszatérő motívumoknak nevezhetők, ami azért bírt különös fontossággal, mert a résztvevők többsége a már végzett hallgatók közül került ki. Ismét voltak például borzasztóan idegesítő logikai játékok, vogon költőverseny, illetve múzeum, ahol az érdeklődők megtekinthették például az elmúlt tíz év archív anyagait.
A jó hangulatú rendezvényt, mint minden évben, ezúttal is gálaest zárta, ahol a játékok nyerteseinek díjazása után következett az elmaradhatatlan bábjáték Platón Lakoma című dialógusa alapján, verselős formában, illetve elhangzott a szintén elmaradhatatlan filozófus-himnusz is.
Jósa Levente
erdon.ro

Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsának közleménye
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) Igazgatótanácsa határozottan visszautasítja az elmúlt hónapban egyházunk testületeinek és püspökének, Csűry Istvánnak a lejáratására megszervezett becstelen sajtókampányt. Egyértelmű, hogy ezzel az egyházunk és az RMDSZ között folyó párbeszédet akarták megakadályozni, és a sajtókampány ötletgazdái az egyházkerületünk által nemrég megrendezett egyházi-közéleti találkozót akarták lejáratni.
Visszatetsző, hogy e politikai indíttatású támadás gerjesztői az egyház védelmezőinek próbálják feltüntetni magukat. Nem kérünk olyan emberek kioktatásából, akik az elmúlt évek alatt bebizonyították, hogy milyen keveset képesek egyházunk érdekében cselekedni! Szánalomra méltó, hogy olyan volt munkatársaink oktatnak ki bennünket a „helyes útról”, akik politikai karrierjüket egyházkerületünkre támaszkodva kezdhették el!
Olyanok kérik rajtunk számon a törvények betartását, akik semmibe veszik egyházunk rendjét, amikor vélt vagy valós törvényszegések kapcsán a sajtón keresztül üzengetnek, ahelyett, hogy a hivatalos utat választva a megfelelő egyházi fórumokon keresnének megoldást panaszaikra. Hisszük, hogy nem használnak sem magyarságunknak, sem egyházunknak, sem az autonómia ügyének, ha egyéni érdekekért megingatják az egyházba vetett bizalmat, és híveinkben botránkozást keltenek!
Egyházkerületünk továbbra is fenntartja azt a jogát, hogy folytassa a párbeszédet a romániai magyar közélet szereplőivel, egyházunk és híveink érdekében.
Mi ezt tartjuk a „helyes útnak”, nem a demagógiát vagy a gőgös elzárkózást.
Nagyvárad, 2013. április 26.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa

erdon.ro

Az egyházi zene szolgálatában
Az elmúlt héten először került sor a református lelkészek kórusainak országos találkozójára Szászrégenben. Általános érdeklődés mutatkozik a szakrális zene iránt.
Ezekben a napokban is a hangversenytermekben a bibliai események megzenésített változatait lehet hallani. Református egyházunk is felismerte ezt a szellemi-lelki igényt, ezért az elmúlt években több egyházmegyében is megalakultak a lelkészekből álló énekkarok, hogy a hiteles egyházzenei örökséget ápolják, és tolmácsolás által átörökítsék az új nemzedéknek. Egynémely kórust még kiegészítettek kántorokkal és egyházi iskolákban tanító pedagógusokkal. A szászrégeni reformátusok, élén Demeter József lelkésszel, meghívták ezeket a kórusokat az első országos seregszemlére a gyönyörűen rendbetett templomukba. A találkozón Székelyföld, a Maros-mente, a Szamos-völgye és Partium énekkarai vettek részt.
Egyházi énekek
A Sepsi, Marosi, Enyedi, Bihari és Szatmári Egyházmegyék kórusainak repertoárjában felcsendültek az évszázadok olyan vallásos tartalmú énekei, amelyek nagyrészt az énekeskönyveinkben is megtalálhatók, valamint a világhírű magyar és külföldi zeneszerzők művei. Nagy elismerést aratott a bihariak előadása és zeneszámainak körültekintő kiválasztása. A tiszta intonálás, a kifinomult előadásmód, mind hozzájárult ahhoz, hogy a rendezők követésre méltó példaként állítottak a többi kórus elé. Bár néhányan hiányoztak a női szólamokból gyermekáldás fogadása miatt, azért az arányos előadásmód nem szenvedett csorbát. A következő találkozóra, egyben a református zeneköltészet ünnepéreNagyváradon kerül sor a 2014-es Varadinum ünnepség keretében, melyre a bihariak meghívták Erdély lelkészkórusait.
Lukács Angéla Piroska
karvezető-lelkész
erdon.ro

Helyet cserélt a magyar és a román felirat a sepsiszentgyörgyi városházán
Kicserélte a városházán a táblát a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, ezzel eleget tett a brassói táblabíróság tavaly év végi végleges ítéletének, miszerint minden kétnyelvű táblán a román nyelvű feliratnak kell első helyen szerepelnie. A sepsiszentgyörgyi városháza bejáratánál már több mint tíz éve két tábla jelezte az intézmény nevét, az egyiken a magyar, a másikon a román szöveg volt az első. A táblákat hétfőn cserélték le, az új változatban már a román felirat szerepel felül.
A polgármesteri hivatalt a Prefektúra perelte be, arra hivatkozva, hogy nem tartja be a kétnyelvű táblákra vonatkozó törvényt, hogy az állam hivatalos nyelve minden esetben elsőbbséget élvez. A brassói táblabíróság végleges ítélete szerint, minden kétnyelvű táblán a román feliratnak kell első helyen szerepelnie, ki kell cserélni a városban kihelyezett háromnyelvű – magyar, román és angol – turisztikai útmutatókat, az utca névtáblákat, sőt a parkoló automatákon és a parkoló cédulákon is elől kell legyen a román felirat.
Dumitru Marinescu Kovászna megyei prefektus az Agerpres hírügynökségnek elmondta, tárgyalt Antal Árpád polgármesterrel, aki megígérte, hogy a bírósági ítélet minden előírását gyakorlatba ültetik, tehát a többi köztéri feliratot is kicserélik. A sepsiszentgyörgyi táblák esetében az önkormányzat korábban azzal érvelt, hogy egy 75 százalékban magyarlakta városban alkalmazkodni kell a nemzetiségi viszonyokhoz, és a magyar feliratnak kellene szerepelnie elsőként.
Kovács Blanka
www.slagerradio.ro
Erdély.ma

Recseg-ropog Moldova
Gagauzia felülvizsgálhatja viszonyát Kisinyovval.
Április 11-én Gagauzia népgyűlése (narodnije szobranyije) határozatot fogadott el, mely szerint a Moldovában kialakult helyzet, a Liberális Párt által javasolt, a kisebbségekre nézvést hátrányos nyelvtörvény „arra kényszeríti Gagauzia népét, hogy felülvizsgálja a Moldovai Köztársasággal kötött autonómia-szerződését”. A gagauz népgyűlés szerint a törvénytervezet a népirtást az állami politika rangjára emeli.
Ugyanekkor a dél-moldovai Taraklija, főként bolgárok által lakott járás lakói a kisinyovi kormányhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy biztosítsanak a Moldovában élő bolgár kisebbség számára nemzeti-kulturális autonómiát. Taraklija járás szerint a nemzeti-kulturális autonómia biztosítása szükséges az igazságosság és a béke, a bolgár kisebbség jogainak megőrzéséhez.
oroszvilag.hu/gagauzinfo.md/regnum.ru
Erdély.ma

MOGYE-ügy: Leszavazta a magyar előterjesztéseket az egyetem szenátusa
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa április 30-i, keddi ülésén leszavazta a magyar tagozat által előterjesztett javaslatokat, semmibe véve az egyetemen kialakult román-magyar feszültséget feloldó tavaly szeptemberi megállapodást – mondta az MTI-nek Szilágyi Tibor, az intézmény rektorhelyettese. Az ülésen a magyar tagozat képviselői a magyar nyelv gyakorlati oktatásba történő bevezetését és a magyar tagozathoz tartozó önálló diákcsoportok létrehozását kezdeményezték. E kérdések azután kerültek a szenátus elé, hogy korábban az egyetem rektora és igazgatótanácsa nem értett egyet a magyar tagozat akkreditációjához szükséges intézkedésekkel.
Szilágyi Tibor elmagyarázta, a tanügyi törvény előírja, hogy az oktatási programokat minden nyelvre külön kell akkreditálni. „Erre alapozva kértük a magyar és román tagozathoz tartozó csoportok elosztását" – nyilatkozta a rektorhelyettes.
Azt is hozzátette, hogy nem teljesen magyar gyakorlati oktatásra tettek javaslatot, hanem azt kezdeményezték, hogy a jelenlegi román mellett a magyar nyelvet is vezessék be a gyakorlati oktatásba. „Ez utóbbi elengedhetetlen feltétele a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásának" – magyarázta Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes szerint a mostani szenátusi döntés csak tetézte a korábbi kedvezőtlen intézkedéseket. Hozzátette, az egyetem vezetősége – megszegvén az egyezséget – a tavaszi versenyvizsgák során – etnikai diszkriminációnak minősítette, és – nem követelte meg a magyar nyelvi kompetenciákat a magyar tagozat kérésére meghirdetett állásoknál. Csak a véletlenen múlt, hogy nem vettek fel magyarul nem tudó oktatókat a magyar tagozathoz.
Erdély.ma

Egy román civil szervezet provokálni készült Sepsiszentgyörgyön
Egy román civil szervezet provokálni készült a Szent György napi közönséget, állította sajtótájékoztatóján a város polgármestere.
Antal Árpád polgármester szerint múlt szerdán engedélyt kértek az önkormányzattól, hogy szombaton délután felvonuljanak és megkoszorúzzák a Mihai Viteazul szobrot.
A kérést a városnapokra hivatkozva visszautasították, de a civil szervezet pénteken közölte, hogy mégis megérkeznek a városba és engedély nélkül is megtartják az akciójukat, végül a rendőrség hatékony közreműködésének köszönhetően sikerült megakadályozni a provokálást
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Tőkés László: meg kell tisztítani az egyházat
Az egyházi átvilágítás folyamatáról számolt be tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, korábbi királyhágómelléki püspök és Antal János külügyi tanácsos, az egyházkerület keretében működő Kutató Bizottság tagja.
Tőkés László kifejtette: „arra törekszünk, hogy leleplezzük az egyház kebeléből kiválasztott kollaboránsokat, akik jobbára áldozatok voltak, de ugyanilyen fontos a tartótisztjeik leleplezése, hisz ők a tulajdonképpeni bűnösök”. A titkosszolgálati ügynökök Magyarországra való célzott áttelepítése kapcsán az EP-képviselő jelezte: vannak köztük lelkipásztorok, akik közül egy-kettő még ma is folytatja áldatlan tevékenységét.
Mint ismeretes Tőkés László 2010-ben kettős átvilágítást kért Románia és Magyarország területén, de konkrét eredményeket mind a mai napig nem tudnak felmutatni az illetékes hatóságok. Példaként megemlítette „Bodea Ioan” néven fedőnév alatt munkálkodó lelkipásztort, aki továbbra is úgy él, mintha mi sem történt volna, sőt, cikkeket közöl a Református Szemlében.
Tőkés meggyőződése szerint az egykori besúgóknak önvizsgálatot kell tartaniuk, és ki kell vonulniuk a közéletből. „Tisztítsuk meg református egyházunkat határon innen és túl egyaránt” – hangsúlyozta az egykori temesvári lelkész, aki szerint „ez nemcsak egyháztörténeti, erkölcsi kérdés, hanem súlyos, élő probléma a mai posztkommunista társadalomban”.
Antal János kiemelte: maga a tény, hogy a királyhágómelléki egyházkerület elsőként kezdte az átvilágítást, nem azt jelenti, hogy csak a mi egyházunkban voltak titkosszolgálati kollaboránsok. „Tudomásul kell vennünk, hogy az egyház nem világi intézmény, és a hívek között megbotránkozást kelt, ha valakiről kiderül, hogy együttműködött a titkosszolgálattal” – hangsúlyozta Antal János, majd ismertette a KRE keretében működő Átvilágító Bizottság, illetve Kutató Bizottság munkáját.
A sajtóiroda közleménye szerint 1998 óta több mint 90 iratcsomót kértek ki, ebből 47-et kapott kézhez az egyházkerület Átvilágító Bizottsága és 55 esetben született döntés (dossziék hiányában a CNSAS által kibocsátott igazolások alapján is születtek ugyanis döntések). Hat esetben bizonyosodott be, hogy valamely királyhágómelléki lelkipásztor együttműködött a kommunista titkosszolgálattal.
„Tisztán kell látni, hogy a lelkészekre nehezedő hatalmas nyomás fő bűnöseit, a tartótiszteket, a titkosszolgálatok megannyi tisztségviselőjét, a kommunista rezsim pribékjeit a mai napig nem vonta senki felelősségre. A rendszerváltás kínálta egyházi és társadalmi katarzis elmaradt: híveink keserűen tapasztalják, hogy az egykori funkcionáriusok és szekusok megúszták az elszámoltatást, sőt jelenleg is jól megy soruk” – fogalmazott Antal János.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy élet Zsibó és New York között
In memoriam Teleki Ilona (1939–2013)
Ha tehetné, bizonyára határozottan ellenezné, hogy írjak róla. Mert ilyen volt, nem szerette a feltűnést; édesapjára hasonlított e tekintetben, aki azt vallotta, hogy a fontos ügyekért (számára a legfontosabb Erdély volt) névtelenül és önzetlenül kell dolgozni.
Teleki Ilona halálának a hírét a New York Timesból (Vivian Yee:The Death of a Countess in Exile, The New York Times, 2013. április 27., A16. old.) tudtam meg, véletlenül, így annál inkább megdöbbentett. Ritkán találkoztunk ugyan, úgy évtizedenként egyszer, egymáshoz való kölcsönös ragaszkodásunk azonban változatlan maradt gyermekkorom óta. Azóta, hogy a rá jellemző kedvességgel és szerénységgel spárgából és nagy barna kabátgombból általa készített játékszerrel ajándékozott meg, amit ő brüggőnek nevezett, és amit sokáig őriztem legkedvesebb emlékeim között.
Nehézségekkel teletűzdelt élete volt. A baj Ilonáék számára a második világháború végén kezdődött. A szovjet haderő által 1944 októberében Kolozsvárról Vita Sándorral együtt elhurcolt édesapja, széki gróf Teleki Béla családját a zsibói Wesselényi-kastélyból nemsokára kilakoltatták. A kommunista rendszer nagyszüleit, Teleki Arcturt és Wesselényi Ilonát, valamint nagynénjét, Teleki Gemmát Marosvásárhelyre, édesanyját, Teleki Béláné született báró Benz Annát és gyermekeit pedig Zsibóra kényszerlakhelyezte. A Zsibón maradt család ettől kezdve egy jóakaratú helybéli család sebtében átalakított istállójában lakott. Édesanyjuk, a szelíd szavú Ninon néni varrásból, kézimunkából és mosásból igyekezett fenntartani és taníttatni a gyerekeket, ez utóbbi azonban, a hatalmi tiltás miatt, cseppet sem bizonyult könnyű feladatnak. Az iskolák kapui az arisztokrata gyermekek előtt ugyanis még évekig zárva maradtak. Ilona a cipőkészítő szakmát tanulta ki, ha jól tudom, Nagybányán.
Édesapja széki gróf Teleki Béla, a zsibói Wesselényi-kastély utolsó ura az Erdélyi Párt elnöke volt, és ennek nyomán, 1941 és 1944 között, a budapesti parlament behívott képviselője. Neki köszönhető, hogy a német és a magyar csapatok Kolozsvárról a szovjet haderő érkezése előtt kivonultak, és ekképpen a város nem vált a második világégés csataterévé, épületei, múzeumai, emberei viszonylag könnyen megúszták a front átvonulását. Teleki Bélát 1944 őszén az oroszok őrizetbe vették és elhurcolták ugyan, de mivel semmilyen bűnt nem tudtak ellene felhozni, Pozsony mellett szabadon engedték. Budapesten azonban a magyar hatóságok tartóztatták le és tartották egy ideig fogságban. Végül sikerült Ausztriába menekülnie, ahonnan Franciaországon át az Egyesült Államokba jutott. Ott élte le az életét – elsősorban Erdély szolgálatában. Az Amerikai Erdélyi Szövetség elnöke volt, és három évtizeden keresztül szerkesztette az általa New York-ban kiadott Transylvania folyóiratot, a nyugati emigráció egyik legkomolyabb és legkörültekintőbb lapját. Teleki Béla 1990 februárjában hunyt el, nem sokkal azt követően, hogy Soros Györggyel közösen írt újságcikkben az erdélyi nemzetiségi béke megteremtése mellett tett újra hitet. Teleki Béláné a kilencvenes években, néhány évvel férjének halála után költözött el közülünk.
Családtagjait – lánya, Éva kivételével – Teleki Béla nagy nehézségek árán, 1964-ben sikerült kimenekítenie Romániából. Így került Ilona New Yorkba, szerény iskolai végzettséggel, kifosztva, hasznosítható angol nyelvtudás nélkül.
Az Amerikába történő utazás lázában, a nagyanyám és nővére lakásán történt megható búcsúzkodás hétéves tanúja voltam, ami máig kitörölhetetlen, mély nyomot hagyott bennem. Levelekből tudtam, hogy Ilona előbb egy bronxi harisnyagyárban kapott állást, később pedig gépíróként vállalt munkát. Édesanyja akkoriban gyakran hazalátogatott, így élő szóban is kaptunk sorsukról tájékoztatást. Tudtuk azt is, hogy Ilona 1975-ben férjhez ment Lino DeVito di Porriasa olasz márkihoz, aki, ha jól emlékszem, borkereskedéssel foglalkozott, és akitől lánya született, Elisa. Ilona Kolozsvárra talán összesen három-négy alkalommal tért vissza látogatóba, s ezen alkalmakkor megállapíthattam, hogy kedvessége és szerénysége a régi maradt.
Valamikor a hetvenes évek elején került a New York-i Értéktőzsdéhez közeli munkahelyre. Amikor 2000-ben New Yorkban meglátogattam, már nagyon régen a Merrill Lynch cégnél dolgozott. Irodája – egyben Rodostója – a New York-i Világkereskedelmi Központ egyik tornyának sokadik emeletén volt, s az íróasztala fölötti falon térképek és fényképek formájában ott volt szeretett Erdélye.
A torony földszintjén működő étteremben ebédeltünk és beszélgettünk sorsunkról, családjainkról. Aztán felvitt a 106. emeletre, a világ tetejére, hogy az onnan nyíló kilátásban gyönyörködhessek, később pedig a tornyok melletti rakparton sétáltunk, s onnan mutatta meg nekem a távolban látható Szabadság-szobrot, ezt a megható szimbólumát az Egyesült Államokba érkező és sokáig az Elis-szigeten fogadott (vagy kiutasított) menekülteknek. Akkor találkoztunk utoljára, azon a szeles-hűvös őszi napon, és ma is úgy látom magam előtt, talán leginkább a Bécsben elhunyt Ili nagynénjére emlékeztetően, karcsú, egyenes tartású, az élet által meggyötört, mégis derűlátó asszonyként, ahogyan a balonkabátját fázósan összehúzza magán.
Az élet később azt az általam még megcsodált „kis Erdélyt” is elvette tőle, amit az irodájában őrzött, mégpedig amikor a tornyokat 2001. szeptember 11-én repülőgépes merényletekkel lerombolták. Igaz, Ilonának szerencséje volt, mert nem sokkal a becsapódás előtt kilépett az épületből.
Soha senkinek nem tárta fel a munkahelyén származását. Ez számomra csak most derült ki, amikor április 15-én bekövetkezett halála után a New York Times április 26-i számában Vivian Yee róla szóló, kissé szenzációra kihegyezett – s így Ilona természetével ugyancsak ellenkező –, de a lényeget jól megragadó írását olvastam. Az újságírónak nyilatkozók, Teleki Ilona egykori Merrill Lynch-es kollégái mondták el róla: egészen kiváló piaci elemzője volt a cégnek, fejben rendkívül gyorsan számoló, remek befektetési tanácsokat adó, megbízható munkatárs. Aki 2005-ös nyugalomba vonulását követően sem tudott elszakadni a munkájától, továbbra is érdeklődéssel követte a tőzsdét, és aki még a 2008-as pénzügyi válság idején is képes volt nyereséges befektetéseket eszközölni.
Szintén a New York Times rendhagyó nekrológjából szereztem tudomást arról, hogy Lino DeVito 2008-ban távozott az élők sorából, nem sokkal azt követően, hogy az orvosok megállapították: Ilona gyógyíthatatlan betegségben szenved. Valamikor ez idő tájt születhetett unokája, Anna Elena is. Ilona természetét ismerve, meggyőződésem, hogy betegségét méltósággal viselte, és úgy ment el, feltűnés nélkül, ahogyan élt. Mindig azt vallotta ugyanis, hogy a főnemesi származás semmilyen előjogot nem biztosít az embernek, ezért soha nem tett említést róla, ha pedig valaki szóba hozta azt, mosolyogva zárta le a témát: rég volt, ne beszéljünk róla.
Lánya, Elisa a New York-i lapnak most elmondta: miután megbetegedett, édesanyja mesélt neki a szép emlékeiről is, gyermekkoráról, a zsibói kastélyról és azokról az időkről, amikor a család még együtt volt, és békében és boldogságban élt. A New York Times sztorija Ilonát egy csapásra világhírűvé tette. Gondolom, ennek sem örült volna...
Tény azonban, hogy a volt munkatársainak és ismerőseinek többsége csak a halálát bejelentő NYT-nekrológból tudta meg, hogy ki is volt valójában a munkatársuk. Egy menekült grófnő Transzszilvániából, egy szerény, kedves, halk szavú, de mégiscsak kékvérű asszony, aki egyetemet ugyan sosem végzett, de aki mégis New York-i tőzsdezsenivé vált.
Nyugodjék békében!
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
Szabadság (Kolozsvár)