A harmadik ág – Magyarok a szétszórattatásban
Az Új Ezredév Református Központ gyülekezeti termében vasárnap este került sor Gazda József: A harmadik ág című monumentális szociográfiájának a bemutatására.
A budapesti Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent kétkötetes, több mint 1200 oldalas könyvet dr. Bodó Barna egyetemi tanár mutatta be a szerző jelenlétében. Gazda József kovásznai közíró az emlékezetben megőrzött történelem („oral history”) eszközeivel írja meg a nemzet „harmadik ága”, a világban szétszórt magyarság sorskrónikáját. Mintegy ezer egyéni sors mozaikkockáiból áll össze A harmadik ág két könyve. Az idők árján című első kötet a magyar emigráció évszázadokon átívelő sorsát rajzolja meg, a Félszáz ország című második kötet a befogadó országok színhelyeiről nézve mutatja meg a magyar emigráció mai helyzetét. „Gazda József a háromszéki Kovásznáról rálát az egész világra – mondta a könyvet bemutató dr. Bodó Barna. – Tudja, amit az írástudónak tudnia kell, de nem mond semmit. Úgy van ott, hogy nem látjuk. Könyvét úgy olvashatjuk, miként a Bibliát: kézbe vehetjük, ha elbizonytalanodunk. Mert van kiút akkor is, ha nem látszik. A kiút bennünk van, ott kell megtalálni. Ezt mutatja meg nekünk Gazda József.”
A könyvbemutató bevezető részében az Új Ezredév kórus Szabó Gabriella karnagy vezényletével a közelgő nemzeti ünnephez és az alkalomhoz illő dalokat énekelt. Gazda István házigazda lelkipásztor felolvasta Márai Sándor Halotti beszéd című versét, amelybe a magyar emigráció minden tragikumát belesűrítette a költő.
A magyarországi könyvbemutató-körútról hazaérkezett Gazda József elmagyarázta, mi a „harmadik ág”: „a magyar fa belegyökerezik a történelembe, az időbe, valahová, amit szülőföldnek is lehet nevezni és olyan ágakat hajt, amelyek szétterebélyesednek és kinyúlnak a magyar hazának a földjéről. A magyarság beláthatatlan messzeségekbe nyúló gyökérzetű fája három ágra szakadt: az első ág a csonka országban élő magyarság, a második ág az elszakított területeken, a kilenc környező országban élő magyarság, a harmadik ág pedig a „nyugati emigráció” gyűjtőnéven emlegetett magyarság, amely 50 országban él a világ minden táján. A szerző beszámolt a könyv anyagának összegyűjtése közben Sidneytől Buenos Airesig szerzett döbbenetes tapasztalatairól, amelyek az emigrációban élő, magyarságukhoz sok esetben az anyaországban élőknél sokkal jobban ragaszkodó „elbujdosott” magyarok körében szerzett. „Ötven országban szóródtak szét a levelei a magyar fának” – mondta Gazda József, aki a könyv ajánlójában így fogalmaz: „E könyvvel és a benne megszólalók szavaival üzenem, mondom, kiáltom minden magyarnak, éljen bárhol is a nagyvilágban: sorsunk a saját kezünkben van. Csak akkor tudunk megmaradni, ha akarunk! És ha teszünk is érte.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Nagyvárad: román „döntőbíró” a magyar–magyar csörtében
Mégis a Szacsvay-szobornál ünnepelheti március 15-ét az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Nagyváradon. Mint arról beszámoltunk, a két szervezet korábban azt mondta, többször is megpróbálták rávenni a megyei RMDSZ-t, hogy legalább valamelyik helyszínen szervezzék közösen a hagyományos ünnepséget, ám nem sikerült megegyezniük.
Így legutóbb azt a kompromisszumot kötötték, hogy egy-két órát engedjen át az EMNP-nek Petőfi Sándor szobránál, illetve Nagysándor József emléktáblájánál a szövetség, amely előzőleg déli 12 órától este nyolcig minden szóba jöhető helyszínt lefoglalt a saját megemlékezése számára. Szacsvay Imre, a forradalom Nagyváradhoz kötődő mártír jegyzőjének szobránál semmi esetre sem engedték volna ünnepelni a politikai ellenfelet.
A helyzetet végül a város román polgármestere, Ilie Bolojan oldotta meg, aki az EMNP és az EMNT ismételt kérésére végül tegnap reggel kiadta az engedélyt a két szervezetnek, hogy március idusán kora délután, még az RMDSZ rendezvénye előtt néhány órát eltölthessen a szobor előtt. Kristófi Kristóf, az EMNP váradi elnöke elmondta: fél háromtól négyig kapták meg a térfoglalási engedélyt, a helyszínt fél ötig kell elhagyniuk. Az időpont egyébként nem ütközik az RMDSZ rendezvényével.
Az engedélyen különben az áll, hogy azt az RMDSZ-szel való megegyezés alapján állította ki az illetékes bizottság. A döntés eredményeképpen az EMNT és az EMNP csak a hagyományosan is központi helyszínnek számító Szacsvay-szobornál tartja megemlékezését, amelyen valószínűleg Tőkés László, az EMNT elnöke is jelen lesz. Azt sem tartják kizártnak, hogy az RMDSZ rendezvényére is elmennek koszorúzni.
Csomortányi István, az EMNP regionális szervezési igazgatója a helyzet iróniájára hívta fel a figyelmet: „amint a magyar szervezetek nem tudtak egymás közt megoldani, azt megoldotta a román elöljáró” – fogalmazott. Nagy József Barna, az EMNT partiumi régióelnöke örömét fejezte ki a váradi önkormányzat döntése miatt, és kijelentette: „a köztéri szobor mindenkié, nem sajátíthatja azt ki magának semmilyen szervezet”.
Összefogásra int a püspök
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tegnap pásztori üzenetet küldött a gyülekezetek tagjainak a nemzeti ünnep alkalmából. A püspök összefogásra szólítja fel a híveket, és felhívja a figyelmet, hogy a hangzatos szavakat tartalmazó, nemzetieskedő szövegek félrevezetők lehetnek. „A csak egyeseket támogató jó szándék másoknak hátrány és semmiképpen sem Krisztus akarata szerint való. A galaták keresztyén gyülekezetét Pál apostol korában ilyen természetű pártoskodás, és közöttük feszülő küzdelem próbálja meg, osztja meg, végül fordítja el egymástól őket” – hangzik a püspök intése.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

A BBTE magyar tagozata visszautasítja Bodó Barna állításait
Visszautasítja Bodó Barna kijelentéseit a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata. Közleményükben azt állítják: a Sapientia-EMTE oktatója valótlan megállapításokat, személyes feltételezéseit közölte a Krónikának adott interjúban.
A BBTE magyar tagozata határozottan visszautasítja azt, hogy más, konkurens egyetemek oktatói megpróbálják e felsőoktatási intézet hitelét, arculatát rontani, a bennük megvalósuló magyar felsőoktatás körülményeit kétségbe vonni – áll a tagozat hétfői közleményében.
Az állásfoglalás szerint Bodó Barnának, a Sapientia EMTE oktatójának a Krónikának adott, hétvégén megjelent interjúja tele van személyes politikai előfeltételekből táplálkozó, de valótlan megállapításokkal, személyes feltételezésekkel.
Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozatának vezetője hangsúlyozza: a közösség minden tagjának, akár egyetemen belülinek, akár egyetemen kívülinek lehet – és lennie kell – véleménye a romániai magyar felsőoktatási intézetekről, hiszen a közösség szempontjából fontosak ezek. Azonban úgy véli: egy másik, ugyan baráti, de konkurens intézet tagja részéről más megítéltetés alá esik ez.
Ugyanakkor azt írja: az eddigi közvetlen, tartalmas Sapientia – BBTE viszonynak ez sem tud ártani. „A elégedetlenségünket ennek a közvetlen kapcsolatnak a jegyében el is juttattuk a társ-egyetem vezetőihez. Röviden szólva: mindenki foglalkozzék a maga háztája dolgaival. Különben a BBTE magyar tagozatán a legrégebbiek sem emlékeznek arra, hogy mikor vették volna hasznát Bodó Barna tanácsainak” – zárja közleményét Magyari Tivadar.
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-reakciók Tőkés László kilépésének hírére
Tőkés László felmondta a három éve működő magyar összefogást, Tőkés távozása természetes, Tőkés kétszínű, Tőkés mondjon le EP-képviselői mandátumáról is – reakciók az EMNT elnökének RMDSZ-ből való kilépésére. Tőkés László a Krónikának azt nyilatkozta: nem az RMDSZ, hanem a választói juttatták az EP-be, ezért csak nekik tartozik elszámolással.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint „ha gerinces ember lenne”, Tőkésnek nem csak a szövetségből, hanem az Európai Parlamentből is ki kellene lépnie, mivel mandátumát az RMDSZ listáján szerezte.
„Tőkés úr lényegében már régóta nem tagja az RMDSZ-nek. Érvei határtalan kétszínűséget mutatnak, mivel ha valaki egy párt alapítójaként létrehoz egy másik pártot, többé nem lehet tagja az előző alakulatnak” – mondta hétfőn Kelemen Hunor.
Nem Verespatak miatt lépett ki Tőkés László az RMDSZ-ből, hanem amiatt, hogy úgyis kizárták volna, miután létrehozott egy új pártot – jelentette ki Markó Béla kormányfőhelyettes, aki szintén úgy gondolja, hogy Tőkésnek az EP-képviselői mandátumáról is le kellene mondania.
Tőkésnek „jelenleg új pártja van, és nagyon jól tudja, hogy ha nem lépett volna ki az RMDSZ-ből, kénytelenek lettünk volna kizárni őt, nem lett volna más választásunk, ő csak ennek ment elébe” – fogalmazott hétfőn Markó.
(Tőkés: nem az RMDSZ, hanem a választóim juttattak az EP-be. Nem mond le európai parlamenti mandátumáról Tőkés László, hiszen – mint mondja – a képviselői megbízatást nem az RMDSZ-nek, hanem a választóinak köszönheti.
„Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatták az RMDSZ mértékadó vezetői, hogy én az RMDSZ listáján jutottam be az Európai Parlamentbe. Elfelejtik, hogy valójában az erdélyi magyar összefogás keretében egy egyezség született az RMDSZ-listán felkínált első, kiemelt helyen való indulásról, tehát egyszerűen nem felel meg a valóságnak az a gyakran a szememre vetett hamis állítás, hogy én az RMDSZ-nek köszönhetném az európai parlamenti mandátumomat. Sőt, éppen ellenkezőleg: nem én kérezkedtem fel az RMDSZ szekerére, hanem ők igyekeztek megmenteni az RMDSZ EP-listájának süllyedő hajóját a reám leadandó szavazatok által” – nyilatkozta a Krónikának Tőkés László.
Az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnöke kijelentette: „Mindent egybevetve, önálló, EMNT-jelöltként, a Magyar Összefogás keretében jutottam be az Európai Parlamentbe, és nem kegyelemkenyéren élek ott. Mandátumomat a választóimnak, és semmiképpen nem az RMDSZ-nek köszönhetem, és a választóimnak tartozom elszámolással európai parlamenti megbízatásomról. Az elnök úr válasza pedig arra vall, hogy mint annyi minden másban, ezen a téren is ki akarja sajátítani az RMDSZ-nek a magyarságot. A magyar politikának a magyarság nem az RMDSZ. Én nemzetpolitikát folytatok, és nem RMDSZ-politikát, és ebben a szellemben szeretném folytatni tevékenységemet a továbbiakban.”
Tőkés László ugyanakkor emlékeztetett: 2007-ben önálló jelöltként is bejutott az EP-be, ami meglátása szerint „fényes bizonyítéka annak, hogy nem RMDSZ-jogon, hanem demokratikus, nemzeti jogon lettem képviselő.” (Nagy Orsolya))
Az RMDSZ-ből való kilépési nyilatkozatával Tőkés László felmondta a három éve működő magyar összefogást – mondta hétfőn Kovács Péter, a szövetség főtitkára. „Egy írásos dokumentumot írásban felrúgott” – kommentálta az MTI-nek Kovács az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnökének gesztusát. Hozzátette: „mi sokszor fogcsikorgatva, sokszor a nyilvánosság előtt is elégedetlenségünknek hangot adva, de mentünk előre ezzel a magyar összefogással, mert a szavunkat adtuk, mert tudtuk, hogy mintegy 80 százaléka a magyar embereknek igényeli az összefogást. Tőkés László ezt ma felrúgta, írásban”.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy feltétele-e az összefogásnak Tőkés László RMDSZ-tagsága, a szövetség főtitkára azt mondta: azáltal, hogy Tőkés László formailag is kilépett az RMDSZ-ből, egyértelmű, hogy felrúgta a korábban dokumentumban rögzített magyar összefogást.
Kovács Péter nem kommentálta azokat az okokat, amelyre Tőkés László kilépési nyilatkozatában hivatkozott. A volt tiszteletbeli elnök egyebek mellett vállalhatatlannak nevezte az RMDSZ „Verespatakkal kapcsolatos megengedő és a beruházást elősegítő álláspontját”, és szégyenletesnek tartja, hogy – állítása szerint – a magyar szövetség vezetői megpróbálják ellehetetleníteni a köztisztviselők vagyonosodását vizsgáló, illetve korrupcióellenes román szervek munkáját.
Az RMDSZ főtitkára szerint Tőkés kilépési nyilatkozatában semmi újat nem mondott.
Ironikusan megjegyezte: kimaradt a nyilatkozatból, hogy az RMDSZ „posztkommunista”, nem képes megújulni és megalkuvó politikát folytat.
Kovács Péter elhárította azt a kérdést, hogy az RMDSZ az esetleges választási együttműködést is kizártnak tartja-e, amennyiben Tőkés kilépési nyilatkozatát a magyar összefogás felrúgásának tekinti. Mint mondta, nem az RMDSZ-en kell számon kérni a közös fellépést akkor, amikor Tőkés László éppen bejelentette, hogy ennek vége.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerint Tőkés kilépése túl későn érkezett, és az EMNT-elnök „kétszínűségét” bizonyítja. Borbély szerint Tőkésnek személyes érdeke volt az EP-képviselői mandátum megszerzése.
„E két év alatt a megosztáson kívül semmit nem tett. Már régebben kértük, hogy tisztázza helyzetét, mivel az tűrhetetlen, hogy egy politikai alakulat listáján mandátumot szerző személy másnap minden erejével támadja ugyanazt az alakulatot” – nyilatkozta hétfőn a Mediafax hírügynökségnek Borbély.
Szerinte Tőkés László azért hozta létre saját pártját, hogy gyengítse a magyarság erejét.
Természetesnek tartja Tőkés kilépését az RMDSZ-ből Márton Árpád. Az RMDSZ parlamenti képviselője, mivel az EP-képviselő létrehozott egy másik pártot.
„A román politikában is az a szokás, hogy mielőtt valaki belép egy másik pártba, kilép korábbi alakulatából” – fogalmazott Márton.
Korodi Attila, a képviselőház külügyi bizottságának RMDSZ-es elnöke szerint Tőkés már régóta nem az RMDSZ alapító tagjaként viselkedik.
Korodi úgy fogalmazott az Agerpresnek: Tőkés László az erdélyi út helyett inkább a szlovákiait választotta a magyar közösség számára.
A politikus ennek ellenére úgy véli, néhány településen vélhetően közös önkormányzati jelölteket állít az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt.
( EMNP: nélkülözi a törvényes alapot és erkölcstelen Kelemen Hunor felszólítása Tőkés EP-mandátumának visszaadásával kapcsolatban. Tőkés László, bár megtehette volna, 2009-ben nem vállalta fel annak ódiumát, hogy formailag függetlenként indulva, kiüsse az Európai Parlamentből az RMDSZ képviselőjelöltjeit – olvasható az EMNT hétfői közleményében, amelyet Toró T. Tibor pártelnök írt alá.
„Így született meg az RMDSZ és az EMNT közötti belső koalíciós megállapodás és a Magyar Összefogás Listája, amelynek élén az egykori temesvári lelkipásztor behúzta RMDSZ-es jelölttársait az Európai Parlamentbe. Akkori – a magyarság számarányát jóval meghaladó, közel kilenc százalékos – eredményünk azt tanúsítja, hogy a két szervezet közötti együttműködés és a közös jövő reményében választóink döntő többségét is sikerült az ügy mellé állítanunk. Ennek, a közösen remélt jövőnek az oktalan, cinikus és agresszív kisajátítására törekszik azóta is minden erejével az RMDSZ-nomenklatúra, és teszi ezt most is, amikor valótlan módon azt állítja, hogy a választásokon a közös fellépést lehetővé tevő megállapodás Tőkés László RMDSZ-tagságáról szól” – áll a közleményben
„Az RMDSZ elnökének felszólítása, hogy Tőkés László adja vissza EP-képviselői mandátumát, nemcsak minden törvényi alapot nélkülöz – a kiosztott mandátum személyre szóló – hanem mértéktelen arroganciáról tanúskodik és erkölcstelen is. (…) Az Erdélyi Magyar Néppárt tagjai és támogatói arra kérik védnöküket, folytassa legjobb tudása szerint azt, amire választóitól felhatalmazást kapott: a közösségi érdekképviseleti munkát mind itthon, Erdélyben és szerte a Kárpát-medencében, mind pedig az Európai Parlamentben és mindenhol, ahol csak az ő szavára figyel oda a dolgaink iránt sokszor közömbös nagyvilág” – olvasható az EMNP közleményében.)
Krónika (Kolozsvár)

Magyar kar, angolosan
Kormányhattározattal rögzítik ma a magyar oktatás szervezeti kereteit a MOGYE-n
Egy magyar és angol nyelvű orvosi és gyógyszerészeti kar létrehozásáról szól az a kormányhatározat, amelyet a kabinet várhatóan ma fogad el, miután tegnap délután megszületett az egyezség a kormány tagjai között arról: mi lesz a tartalma a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tervezett magyar karra vonatkozó kormányhatározatnak. Az egyezség azon a tegnap délutáni, szűk körű tanácskozáson született meg, amelyet a Victoria-palotában tartottak Mihai-Răzvan Ungureanu miniszterelnök, Markó Béla kormányfőhelyettes, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, illetve Cătălin Predoiu igazságügyi, Cătălin Baba oktatásügyi és Bogdan Drăgoi pénzügyi tárcavezető részvételével. „Megegyeztünk annak a határozatnak a szövegéről, amelyet a keddi kormányülésen napirendre veszünk” – fogalmazott az Agerpres hírügynökségnek Kelemen Hunor.
Márton: itt ülünk a frakcióteremben
A tegnapi nap folyamán azonban egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy végül megszületik az egyezség. Adott pillanatban esni látszott az alku, olyannyira, hogy az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciói a parlamenti munka időszakos bojkottját is kilátásba helyezték. A honatyák azt követően vonultak ki az ülésteremből, hogy a Demokrata Liberális Párt (PDL) több vezető politikusa megkérdőjelezte a reggeli koalíciós ülésen született megállapodást. A koalíciós ülés után Markó Béla miniszterelnök-helyettes nyilatkozott arról, hogy a kormányhatározat szövege elkészült, és a dokumentum alapján létrejövő új kar magába foglalja majd az általános orvosi képzést magyarul és angolul, valamint a gyógyszerészeti képzést magyarul.
A marosvásárhelyi Nemzeti Színház előtti téren mintegy négyszázan követelték „a törvény betartását”
„Egy darabig úgy tűnt, hogy a kormányfővel közösen sikerült megtalálni azt a jogi megoldást, amellyel rendezni lehet a magyar főtanszékek helyzetét a MOGYE-n. Ám végül az ügy elbizonytalanodott. Most itt ülünk a frakcióteremben, s várjuk a fejleményeket” – mondta délután az ÚMSZ-nek Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese. A jogász-képviselő nem szolgált részletekkel arról, milyen jogi megoldás születhet a MOGYE helyzetére. Kérdésünkre elismerte, hogy a magyar fakultások létrehozása akadályokba ütközhet, mert az újonnan létrehozott karok nem teljesítenék az akkreditációs feltételeket. Márton Árpád szerint ugyanakkor nem áll meg a lábán a MOGYE rektorának, Constantin Copotoiunak az az ellenvetése, hogy a főtanszékek létrehozása is akkreditációs akadályokba ütközik, például a magyar diákokra nem jutna elegendő számú tanár. „A magyar diákok nem csak anyanyelvükön tanulnak a MOGYE-n, hanem románul is. Tehát a román nemzetiségű tanárokkal számolva teljesülnek az akkreditációs feltételek” – mondta a képviselő.
Utcai nyomásgyakorlás Marosvásárhelyen
A koalíciós alakulatok megegyezését tegnap a román diákok harmadik utcai megmozdulása is nehezítette, ugyanis a nagy médianyilvánosságot kapott akciójukkal nyomást gyakoroltak a nagyobik kormánypártra. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház előtti téren mintegy négyszázan követelték „a törvény betartását” „Mindent elvettek tőlünk, még a tanulás jogát is” – tudatta a hangosbemondón keresztül a városközpont összes járókelőjével a tüntetés szervezője.
Tegnap ismét tüntettek Marosvásárhely főterén az orvosi egyetem román diákjai, akik szeparatizmussal vádolják magyar társaikat
A buszmegállóban várakozók döbbenten figyelték a történteket. „Szóltak, hogy jöjjek ki ide, de nem tudom, mi történik itt. Tüntetés van? Ki tüntet ki ellen?” – kérdezett vissza egy magyarul beszélő román nemzetiségű tornatanár, aki elmondása szerint az iskolaigazgató utasítására ment ki a térre, hogy felügyelje a tanítványait. Miután az ÚMSZ-től kapott tájékoztatást arról, hogy mi történik, szétnézett, és öt perc múlva azzal távozott, hogy ennek ő nem lesz résztvevője, ő a sportszerűséget szereti. Bizalmatlansági indítványt tervez az USL
Az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség (USL) vezetői bizalmatlansági indítvány benyújtását helyezték kilátásba, amennyiben a kormány sürgősségi határozattal létrehozza a magyar főtanszéket a MOGYE-n. Crin Antonescu liberális pártelnök frontális támadást indított Cătălin Baba tárcavezető ellen, aki szerinte „az RMDSZ aljas eszköze” és ahelyett, hogy megvédené a MOGYE autonómiáját, zsarolja az egyetem vezetőségét.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Irodalom a világhálón
Új irodalmi portál jelent meg az éterben: a www.eirodalom.ro című honlap. A frissen indult weboldalon ismert erdélyi költők, írók művei mellett az erdélyi irodalmi élettel kapcsolatos hírek, beszámolók is helyet kapnak. A portálnak négy aktív szerkesztője van: a főszerkesztői teendőket Lőrincz György székelyudvarhelyi író látja el, továbbá Egyed Péter kolozsvári író, költő, filozófus, Szakács István Péter székelyudvarhelyi író és Zsidó Ferenc székelykeresztúri író tartozik egyelőre a honlap szerkesztőcsapatába. „Úgy véljük, hogy az idő haladásával tartani kell a lépést, így az irodalmat az internetre is fel kell vinni” – ismertette megalakulásuk indítékait Zsidó Ferenc. Az író elmondása szerint olyan virtuális lapot kívántak megalapítani, amely az erdélyi irodalmat a maga sokszínűségében mutatja be. Éppen ezért kimondottan erdélyi, hivatásos, már „befutott” szépírók munkáit tartalmazza. „A portál tehát nem a műkedvelők, amatőrök portálja, hanem abba kimondottan Erdély reprezentatív költői írhatnak” – magyarázta Zsidó. Az író elmondta, ez az első olyan internetes irodalmi oldal, mely hírportálrendszerben működik, másrészt Erdély-centrikusságában is egyedülálló. „Jelenleg nincs olyan irodalmi portál, ahol együtt van a híranyag és az irodalom, mindez úgy, hogy csak kimondottan Erdélyre koncentrál” – szögezte le az alapító. A jövőbeli terveik között egy hangosvers- és egy debütrovat elindítása szerepel, mert szeretnének nyitni a pályakezdők felé is.
Baloga-Tamás Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az álompolgár
Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy létezik Erdélyország, csak mi, hétköznapi halandók nem láttuk, nem hallottuk meg a kikiáltását, mert énekes Vazulként bizonyára megvakított és ólmot öntött füleinkbe az RMDSZ, a magyarországi baloldal, a finánctőke, az EU és a magyarság további ellenségei. Egyelőre azt sem tudni, hogy Erdély köztársaság-e vagy királyság, bár e tekintetben vannak monarchiára utaló jegyei. (De erről majd később.) Erdélyországnak mint nemzetközi jogalanynak a léte Tőkés László európai parlamenti képviselő gesztusaiban nyert közvetett bizonyságot. Az expüspök az Erdélyi Néppárt küldöttgyűlésén Csíkszeredában kijelentette, hogy szimbolikus gesztusként kitiltaná Erdélyből azokat a magyar állampolgárokat, akik gyalázzák hazájukat. „Hazaárulásként értelmezzük azoknak a viselkedését, akik külföldön támadják országukat, és muníciót szolgáltatnak a magyarellenes külföldi propagandának. Az ilyesmi nagyon ritka az európai nemzetek történelmében”, mondta a politikus, aki „persona non gratá”-nak nyilvánítaná a magyar szocialista EP-képviselőket, akik az Európai Parlamentnek a magyar kormányt elítélő határozatát megszavazták. E nyilatkozatból félreérthetetlenül kiderül, hogy Erdély önálló ország. Tőkés ugyanis nem Romániából, hanem Erdélyből tiltaná ki – szimbolikusan – az általa nem preferált módon szavazó magyar állampolgárokat. A nyilatkozatban szereplő jelképesség nem gyengíti, hanem erősíti Erdély közjogi entitását, hiszen ha van szimbolikus kiutasítás Erdélyből, akkor nyilván gyakorlati kiutasítás is kell hogy legyen, amelyhez azonban az EP-képviselő – vélelmezhető nagylelkűsége okán – nem folyamodik.
Megtudjuk továbbá a nyilatkozatból, hogy Tőkés Erdélyország idegenrendészeti hivatalának vezetője, a parlament szóvivője és/vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, ugyanis jogkörében áll bizonyos cselekedeteket „hazaárulásként értelmezni”, és ennek az értelmezésnek azonnali jogkövetkezményei is vannak. Tekintettel arra, hogy az ilyen tisztséghalmozás valószínűtlen, azt kell feltételeznünk, hogy Erdélyország abszolút monarchia, ahol a király a törvényhozó, igazságszolgáltató és a végrehajtó hatalom is egyben, Tőkés pedig Erdély királya. Erre utal az idézett mondat királyi többese is („hazaárulásként értelmezzük”).
Erdélyország létét és abban Tőkés királyi minőségét bizonyítja az is, hogy az EP-képviselő a közelmúltban tiszteletbeli erdélyi polgárokká fogadta a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokat, akik felvették a magyar állampolgárságot (a nagyváradi Reggeli Újság egyenesen tiszteletbeli erdélyi állampolgárság adományozásáról ír). Számunkra is nyilvánvaló, hogy az, aki megtagadhatja egyes külföldiek beutazását Erdélybe, tiszteletbeli polgári (vagy állampolgári) címet is adományozhat; nem vitás, hogy Erdélyben a végrehajtó hatalmat Tőkés gyakorolja.
Ma még tisztázatlan, hogy mi, többiek – akik Erdélyben születtünk és itt élünk – automatikusan megkaptuk-e erdélyi (állam)polgárságunkat, vagy ezt majd Tőkéstől kell kérvényezni, aki magaviseletünk alapján eldönti, hogy méltóak vagyunk-e rá vagy sem. Azt sem tudni pontosan, hogy román állampolgárságunk megmarad-e az erdélyi felvétele után, ezek azonban már részletkérdések. A lényeg az, hogy Erdélyország létezik. Békésen, egyetlen puskalövés nélkül, Tőkés kinyilatkozására valósult meg.
A másik lehetőség, hogy Tőkés – akárcsak a legendás Edda együttes – álmodott egy világot magának (van hite a magas falak előtt), és úgy tesz, mintha ez a világ – amelynek ő az idegenrendészeti vezetője, bírája és királya – valóban létezne. Amolyan modern Don Quijote módjára nem vesz tudomást a valóságról, éli továbbra is az álmait. Még ez sem lenne baj. Minden embernek joga van álmaihoz és ahhoz, hogy – bármilyen képtelenek legyenek is – higgyen bennük. A baj az, hogy Tőkés az EMNT elnökeként és az EMNP védnökeként minket akar nekifuttatni a szélmalmoknak, ő pedig élvezné továbbra is – Markó Béla kifejezésével élve – álompolgári vízióit.
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Székelyudvarhelyen temetik újra Nyirő Józsefet
A csíksomlyói zarándokvonat hozza Székelyföldre, huszárkísérettel érkezik Székelyudvarhelyre és május 27-én, a katolikus temetőben újratemetik Nyirő József hamvait – jelentették be tegnap sajtótájékoztatón. A hamvak hazahozatalával az író, Nyirő József végakaratának tesznek eleget az újratemetés szervezője, a Székelyudvarhelyért Alapítvány.
Mivel a madridi Almudena temetőbeli sírhely Magyarország tulajdona, ezért az exhumálást is a magyar állam végzi, a sírhelyet is a magyar Országgyűlés váltja meg. Az író földi maradványai a csíksomlyói zarándokvonattal érkeznek Székelyföldre. A gyergyószentmiklósi és csíkszeredai megálló után a hamvakat huszárok szállítják Székelyudvarhelyre.
Nyirő József hamvainak hazahozatalát Balázs Árpád, az MPP önkormányzati képviselője Pál Gyula néhai ügyész kezdeményezésének nyomán, 1995 óta folyamatosan, ma már többekkel együtt szorgalmazza – mondta, hozzáfűzve, „vártuk, hogy jobbra forduljon a kormány Magyarországon.” Az ötletgazdák most egy emlékbizottság létrehozását is kezdeményezték, melynek több feladata is lenne, többek közt részt vennének az újratemetés megszervezésében. Május 27-én, a Nyirő-villa előtti tiszteletadást követően, a koporsót a város központjában, a Márton Áron téren ravatalozzák fel, majd a Szent Miklós-hegyi temetőben római katolikus szertartás szerint helyezik sírba.
Egyszerű embereket várnak a bizottságba, olyanokat akik közel érzik Nyirő szellemiségét.
Elképzelhetőnek tartják, hogy a Városi Könyvtár felvegye a Nyirő József nevet, de a tervek közt szerepel tudományos konferenciák szervezése és a Nyirő-hagyaték összegyűjtése is.
Az író konyhabútora például Ivóban még megtalálható, és ezt is szeretnék Székelyudvarhelyre hozni, majd kiállítani az akkori fényképeket, melyeket idős Kováts István, az író barátja készített.
További tervek közt szerepel a Nyirő-villa átalakítása, persze az ottlakók kárpótlása mellett.
Az uh.ro nyomán
Erdély.ma

Keserédes csángó jövő
Múltjuktól megfosztották, az elmúlt huszonegy esztendőben reményt adtak nekik, jelenük a politikai széljárástól függ, közösségi jövőjük akkor is keserédes, ha elcsitulnak a fejük fölött – talán nem is értük – összecsapó érdekhullámok.
1990 után úgy tűnt, lelki, szellemi átjáró építhető a moldvai csángó magyarok és a magyar nemzet között, éljenek a magyarok bárhol, később már azt is elhittük, bepótolhatóak az elszalasztott évszázadok, és a közös történelmi múlt is visszaépíthető a csángó családok életébe, gondolkodásába, érzéseibe. Csakhogy csalódnunk kellett, kiderült, akiknek ez kötelességük lett volna, akik hatalmi és anyagi tőkével is rendelkeztek, és rendelkeznek a mai napig is, azoknak csak kampányidőben fontos a csángókérdés. A moldvai csángók sorsa nem egyszerűen egy megoldatlan ügy, őket nem kell megmenteni, mint ahogy azok hangoztatják, akik a tizedik, harmincadik civil szervezet nevében pályáznak lej- és forintmilliókra ilyen ürüggyel, hanem a magyar nemzet részévé kell tenni a csángó közösséget azokkal az eszközökkel, amelyek megfelelnek az ő igényeiknek és lehetőségeiknek. Tizenkét esztendővel ezelőtt kevesen hitték el Hegyeli Attilának, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végzett fiatal néprajzosnak, valamint a moldvai csángók életébe őt beavató Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc néprajzkutatónak, egyetemi tanárnak, hogy ha lennének, akik tanítsanak, akkor gyermekek is lennének, akik szívesen hallgatnák a magyar meséket, tanulnák a népdalokat, ismerkednének hagyományainkkal, ünnepeinkkel. Az Orbán-kormány nem a hitetlenek közé tartozott, hanem 2000-ben megkezdte a magyar oktatási program finanszírozását, Hegyeli Attila pedig azokkal a helyi emberekkel, akik elsőkként íratták be gyermeküket a délutáni magyar órákra, és azokkal az erdélyi és magyarországi fiatal tanárokkal, akik pályakezdőkként – közülük némelyek kalandvágyból – érkeztek a moldvai csángó falvakba, és akik később meggyőződésből maradtak még néhány évet, megkezdte a szervezést. Emlékszünk a szülők megfélemlítésére, amikor az iskolai magyar órák indultak, az iskolaigazgatók, a tanfelügyelőség ellenállására, az RMDSZ ritkaságszámba menő kirakat-látogatásaira, a Moldvai Magyarok Csángószövetséget ért folyamatos támadásokra, de aki volt már magyar órán, amit háznál, illetve valamelyik csángó falu román iskolájában tartottak, az örökre emlékezetébe véste, hogy ezek a gyermekek úgy ízlelgetik a magyar szót, mint a legfinomabb falatokat. A huszonöt oktatási helyszín, a magyar nyelvet tanuló több mint kétezer gyermek önmagáért beszél. S bár érthető, hogy a költségek felét magára vállaló magyar kormány és a másik felét biztosító keresztszülői közösség azt szeretné, ha a leghatékonyabban gazdálkodnának azzal a pénzzel, amit célirányosan nyújtanak a csángó közösségeknek, és ezért bízza az új, létesítendő alapítványra a moldvai magyar oktatási program irányítását, fontos volna, hogy ne hagyják ki a csángó embereket a döntésből, mert távirányítással a kapuk is nehezebben nyílnak, nemhogy a szívek.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszahelyezték a magyar zászlót a csíkmadarasi Polgármesteri Hivatal homlokzatára
Betartotta ígéretét Biró László, Csíkmadaras polgármestere, és március 15-re visszahelyezte a januárban levett magyar zászlót a madarasi Polgármesteri Hivatal homlokzatára.
Nem Magyarország hivatalos jelképe, hanem a magyar nemzetet jelképező címeres zászló lobog a hivatal épületén. A januárig használatban lévő címer nélküli zászlót lecserélték címeresre, mert „az a magyar nemzet, nem pedig Magyarország zászlaja, így nem is lehet abba belekötni” – állítja a polgármester. Dobos László
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Orbán üzenete a külhoni magyarságnak: „Tisztelet a bátraknak”
nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni a bátrak erénye: így volt ez 1848-49-ben is, és nincs ez másképp ma sem – írta a határon túli magyaroknak címzett ünnepi üzenetében Orbán Viktor miniszterelnök.
A szerdán az MTI-hez is eljuttatott üzenetében a kormányfő azt írta: több mint másfél évszázada március 15-én újjászületett az egységes magyar nemzet. „Azóta minden évben megünnepeljük az egykor élt és a ma élő magyar emberek erős szövetségét. Felidézzük legjobbjaink cselekedeteit, a forradalom lázas pillanatait, a harc dicsőségét” – folytatta, hozzátéve, hogy az ünnep minden alkalommal kérdésre is sarkall: „Hűek vagyunk-e a '48-asok örökségéhez? Szolgáljuk-e mi is a nemzetet? Hagyunk-e örökül mi is fontos művet?”
Orbán Viktor felidézte, tavaly ilyenkor tettek elsőként állampolgársági esküt Magyarország határain kívül élő magyarok.
Erdély.ma

Közvitán a MOGYE-vel kapcsolatos kormányhatározat-tervezet
A tanügyminisztérium honlapján közvitára bocsátották annak a kormányhatározatnak a szövegét, amellyel a kabinet egy új, magyar és angol tannyelvű kart hoz létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
A kormány csupán első olvasatban tárgyalta kedd délelőtti ülésén a MOGYE magyar tagozatát létrehozó kormányhatározatot. A dokumentumot a tanügyminisztérium honlapján hozták nyilvánosságra. A tervezet tulajdonképpen a romániai egyetemek ideiglenesen vagy véglegesen akkreditált szakjait és a beiskolázási számait felsoroló 2011/966-os kormányhatározatot módosítja. A határozat mellékletét képező táblázat pedig a MOGYE karainak és képzéseinek a leírását tartalmazza. A táblázat az egyetem három meglévő kara mellett egy negyedik kart is tartalmaz. Ennek orvosi és gyógyszerészeti kar a neve. A karon belül ötféle képzést rögzít elsősorban magyar, de emellett angol és román nyelven is. A magyar nyelvű nővérképzésre ötven helyet szab meg, a magyar nyelvű orvosképzésre kétszáz helyet, az angol nyelvű orvosképzésre ötven helyet, a magyar nyelvű gyógyszerészképzésre 75 helyet, a bábaképzésre pedig 25 helyet szab meg, megjegyezvén, hogy e helyek felét a román és másik felét a magyar nyelvű bábaképzés számára tartják fenn. E negyedik kar szakjai közül a nővérképző, a gyógyszerészeti és a bábaképző szak kap ideiglenes akkreditációt. Az általános orvosi szakot mind a magyar, mind az angol képzési nyelven végleges akkreditációval rendelkezőnek tekinti a kabinet.
A kormányhatározat indoklásában az áll, hogy a kormány a jogszabállyal fejleszteni szeretné az egyetemek multikulturális és többnyelvű jellegét, hogy ezzel az országos oktatási rendszert jobban megfeleltesse az európai rendszernek.
A tervezet alátámasztása azt is tartalmazza, hogy a jogszabály közzétételével a MOGYE-n el kell indítani az új karon belüli választások procedúráit, hogy az új kar immár a legjobb körülmények között működhessen a 2012–2013-as tanévben.
A kormányhatározat-tervezetet tíz napra bocsátották közvitára. A kormány ezt követően szövegezi meg a végleges határozatot.
Az oktatási törvény egyébként előírja, hogy a kormány-határozat kibocsátásáról az egyetem szenátusával is tanácskozni kell.
Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnök a kormányülés előtt közölte, késő éjszakáig egyeztették a jogszabály szövegét, személyesen beszélt telefonon a marosvásárhelyi román diákliga egyik képviselőjével. A kormányfő hangsúlyozta, legfőbb törekvése az volt, hogy az egyetem hallgatóinak ne legyen vesztenivalójuk, az oktatás végén érvényes diplomát kapjanak a kezükbe.
Ungureanu azt is megemlítette, örvendene, ha német nyelvű képzés is indulna a marosvásárhelyi egyetemen.
Jogszerű döntést hozott tegnap a kormány – nyilatkozta érdeklődésünkre dr. Szabó Béla egyetemi tanár, aki a magyar oktatók képviseletét vállalta. Várjuk, hogy a vitát követően életbe lépjen a határozat, mivel ez lehet a magyar tagozat megmaradásának a garanciája a MOGYE- n. A következő lépésben el kell dönteni, hogy hány főtanszék alakul a karon belül, meg kell választani ezeknek a vezetőit, s módosítani kell a chartát azzal kapcsolatosan, hogy az új karnak hány képviselője legyen a szenátusban. A magyar oktatásért felelős rektorhelyettest is az új kar oktatói kell kijelöljék.
Népújság (Marosvásárhely)

Döntött a segesvári tanács: nem lesz magyar iskola!
Tegnap, harmadik nekifutásra sem hagyta jóvá a segesvári képviselőtestület a magyar iskola létrehozásáról szóló határozattervezetet. A rendkívüli tanácsülésen a 19 képviselőből csupán 12 vett részt, de jelen volt több román ajkú tanár az Aurel Mosora állami gimnáziumból, akik az amúgy is parázs hangulatot tovább szították megjegyzéseikkel, felszólalásaikkal. Mint írtunk róla, a segesvári képviselőtestület RMDSZ-es tanácsosai: Gáll Ernő, Szász Izolda és Tóth Tivadar a jogi személyiségű magyar tannyelvű iskola létrehozását előíró 2011. évi tanügyi törvényre hivatkozva indítványozták még tavaly a magyar iskola létesítését, lévén megfelelő számú magyar diák a városban. A magyar iskola a jelenlegi Aurel Mosora tanintézet épületében kapott volna helyet, amelynek egy részét a református egyház igényli vissza, innen a román tanulók “átvonultak” volna a Mircea Eliade líceum nemrég felújított, korszerűsített épületébe. A Népújság megkeresésére Gáll Ernő, a segesvári RMDSZ elnöke közölte, a tanácsülés normális hangvitele akkor vált hevessé, amikor a tanárok kilátásba helyezték az aláírásgyűjtést a magyar iskola ellen, valamint diákok tiltakozó kivonulását. “A tanárok a magyar diákok miatt aggódtak, akik nem fognak román diáktársaikkal találkozni az iskola folyosóin, ha létrejön a magyar tanintézmény. A tanácsosok kifogásolták, hogy a tanfelügyelőség csak szóban közölte álláspontját az elmúlt egy év folyamán, illetve azt is, hogy a határozattervezet nem volt megfelelően előkészítve, az érintett szülőkkel nem tárgyalt senki, nem volt közvita. Három változat szerepelt a napirendi pont kapcsán: a magyar iskola létrehozása, az eddigi helyzet fenntartása és harmadikként bizonyos óvodáknak a tanintézetekhez való csatolása, ami többletfinanszírozást jelentett volna a tanintézeteknek. Az első változatot csupán az RMDSZ három tanácsosa szavazta meg, a román pártok képviselői tartózkodtak vagy ellene szavaztak. Álláspontom az, hogy ez esetben sem sikerült a törvényt betartatni, ezért a továbbiakban átgondoljuk, hogy milyen jogi lépéseket tehetünk az ügyben” – közölte Gáll Ernő.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Ismételt ígéret: a nyáron helyére kerül Petőfi mellszobra!
Hat éve húzzák az időt
Tavaly május 2-án cikkeztünk arról, hogy Segesváron, a középkori várban, a katolikus templom épülete melletti teret parkosítják és Petőfi Sándorról nevezik el. Arról is szó volt, hogy ide kerül a költő mellszobra, amely évek óta a polgármesteri hivatalhoz tartozó virágkertészet raktárhelyiségében porosodik.
Dorin Danesan, Segesvár polgármestere ezelőtt egy évvel azt ígérte, még tavaly nyáron befejezik a Petőfi-park kialakítását a várban, és a költő mellszobra valamint az emlékmű körüli láncok is helyet kapnak itt. Mint ismeretes, a mellszobrot a várfalaktól alig néhány méterre levő polgármesteri hivatal épülete elől azért távolították el 2006 márciusában, mert talajcsuszamlás következtében az erődítmény fala 30 méteren beomlott és veszélybe került maga a szobor is. Az elmúlt években arról keringett szóbeszéd, hogy a mellszobor és a talapzatot körülvevő védőláncok eltűntek, ám kiderült, megvannak, a virágkertészet raktárában porosodnak, ezt múlt év márciusában le is fényképeztük. Közel egy évvel beszélgetésünk után még mindig a “jó időjárásra” kell várni ahhoz, hogy a kulturális világörökség részét képező segesvári erődítményben Petőfi Sándor mellszobra visszakerüljön az őt megillető helyre. A város RMDSZ-es közgyűlési képviselőinek javaslata volt a Petőfi-park létrehozása a vár belső udvarán, a Csizmadiák bástyája és a katolikus templom közötti téren, a helyi önkormányzati testület pár évvel ezelőtt elvileg jóváhagyta az indítványt, ám a gyakorlatban azóta sem változott semmi. Az elmúlt 2-3 évben a városvezetés arra hivatkozott, hogy a várban megkezdett csatornázási-vízbevezetési munkálatokhoz szükséges építőanyagokat valahol tárolni kellett, és erre a célra éppen a Petőfi-park volt alkalmas, és hogy várni kell, míg a közműhálózat felújítási munkálatai befejeződnek. Tavaly a kifogás az volt, hogy a szóban forgó zöldövezetet felásva feltártak egy középkori várfalrészt. Bár a Petőfi-szobor felállítására és a park kialakítására vonatkozó elvi tanácsi határozatot tavaly márciusban egy újabb tanácsi határozattal erősítették meg, hat évvel a várfal leomlását követően sincs hol Petőfire emlékeznie a segesvári magyarságnak. Gáll Ernő közgyűlési képviselő, helyi RMDSZ-elnök hangsúlyozta, Dorin Danesan polgármester részéről megvan a jóindulat, annál is inkább, hogy a környezetvédelmi minisztériumtól Segesvár szép összegeket kapott parkosítási projektekre. Megkeresésünkre Dorin Danesan tegnap elmondta, a szaktárcától a zöldövezetekre nem kaptak pénzt, parkosítási munkálatokat végeztek, de más forrásból finanszírozták ezeket. “A Petőfi-park kialakítására kiírt versenytárgyalások elhúzódtak, de most már megvan a nyertes cég, és amint az idő melegszik, úgy március 20. körül nekifogunk a munkálatoknak. A beruházást saját költségvetésből finanszírozzuk” – jelentette ki a polgármester. Ha már március 15-én a segesvári magyar közösség nem helyezheti el a kegyelet koszorúit a forradalmárköltő mellszobránál, a Petőfi- parkban, talán a fehéregyházi csatára való megemlékezéskor alkalom adódik erre…
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Körömfaladék
1848-ban nem így volt…
Ne gondolja, hogy mindössze pár nap választ el a századik születésnapomtól – láttam jobb időket is, uram. No, annyira népszerű azért nem voltam, hogy az MTA-n is autogramot kérjenek tőlem, de azért akadt egy-két színhely, ahol azonnal kikapcsolták a készüléket, ha beszélni kezdtem. Friss a kiflije? Istenem, milyen rég nem ettem friss kiflit. Köszönöm, de mint látja, kávéra sem jut már nekem. Ha megtisztelne. Maga igazi úriember, nem volt véletlenül ott 1990 nyarán Segesváron, amikor Gyalu, vagyis Gelu Pateanu azt mondta volt, hogy az ő egyetlen megbízója: a lelkiismerete?...
Meglepődik? Talán nem is tudja, ki volt Gyalu? Mikes Leveleskönyvének románra fordítója? Ó, uram, elregélem.
Az a lelkiismeret, amely arra késztette, hogy súlyos vádak terhe alatt merjen, akarjon és szeressen magyarbarát lenni. Miért éppen magyarbarát? Összerázta a sors a magyarokkal. Ez nem azt jelenti, hogy másnak nem ugyanolyan barátja. De ott izzik benne, hogy akit a legjobban ütöttek, amellé szeret állni. Néha rogyadozó térddel, de makacsul összeszorított fogakkal. Kívülről tudom, kedves uram: – Többször voltam itt, többször mertem szót emelni. Ma már nem ezt teszem, hanem vadul fogok üvölteni, mert olyan dolgokba is ütközöm, amelyeket nem lehet meg nem történtté tenni, nem lehet mindenféle szelíd mosolyokkal elkendőzni.
És még azt is mondta, hogy Petőfi nemcsak a március 15-i szózattal lepte meg az emberiséget, hanem bevésett valamit a világ öntudatába: a világszabadságot! Gyalu ennek a gyönyörű elvnek a nevében kérte az embereket, hogy legyenek türelmesek, ameddig lehet és muszáj türelmesnek lenni. És aki a hídfő másik oldalán áll, az legyen megértő, és óvakodjék a szélsőséges gondolkodástól.
Honnan tudom ezt, uram? Sokat tudok. Rendszerint megvernek érte. Ha arannyá válna minden pof, amit a tudásomért kaptam, a Rotschildok hozzám járnának kölcsönért. Kezdő tanár koromban egy falusi bodegában énekelni kezdtem, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcban nem így volt. Azonnal rám csapott a milicista, hogy ácsi, a többit majd az őrsön. Kapatos állapotomban huzakodtam; ütve-rúgva terelgetett. Jegyzőkönyvet vett föl, hosszan pirkált, izzadt derekasan, látszott, nem kenyere az írás, jó órába telt, míg az elejét (ma úgy mondanók, a preambulumát, szép kis szitokszó, ugye) összehozta, végre jött a lényeg: ha 1848-ban nem úgy volt, akkor hát hogy is volt 1848-ban?!
Na, ekkor kaptam csak igazán nagy ruhát. A bunkó majdnem az egész nótát leírta, mire tudatosodott valahogy a faggyúhájas kobakjában, amiről szól.
Nem sokat koptattam a katedrát, kedves uram. Tudja, ki volt Ecsedi Kovács Gyula? Elmondom fejből magának. A segesvári síkon 1899. július 31-én a Petőfi Társaság nagyszabású ünnepet rendezett, a szabadságharcban ötven évvel azelőtt oly különös módon eltűnt nagy költő, Petőfi Sándor emlékére. A rendezőség fényes programot állított össze, amelyben az akkori Magyarország legjelentősebb nevei szerepeltek. Jókai Mór írta az egykori barát és költőtárs emlékét felidéző ünnepi köszöntést, amelynek előadását az ország legkitűnőbb drámai színészére, Ecsedi Kovács Gyulára, a Petőfi Társaság tagjára bízta a rendezőség. Belefogott a szárnyaló óda érzelmektől átfűtött szavalatába, teljes és valódi átéléssel tolmácsolta a jelen lévő Jókai gondolatait. Az óda felénél túl járva egyszer csak megcsuklott hangja, majd szava elállt, s mindenki legnagyobb megdöbbenésére a nagy színész hirtelen összeesett. Már haldokolt, amikor leemelték az ünnepi emelvényről, s percek múlva befejezte földi pályafutását. Egykori példaképéhez, Egressy Gáborhoz hasonlóan őt is előadás közben érte a halál, akárcsak Prohászka Ottokárt, a lánglelkű püspököt az egyetemi templom szószékén.
Na, mit szól ehhez? A Köllő Miklós Petőfi-szobrához, amely ma Kiskunfélegyháza főterét díszíti? És a segesvári Ladea-szoborhoz? Elvitték, mert ledőlt előtte a várfal. (Kár, hogy nem ütötte agyon, akire gondolok.) Hát az utolsó vacsoráról Székelykeresztúron? Az öreg tanúról, Petőfi vén körtefájáról... Sírjáról a timafalvi temetőben? Hát a Zeyk Domokos emlékművét Héjjasfalván: ismeri? Az Ispánkút. Mond magának valamit? A turulmadaras emlékmű és a többi szobor a múzeumparkban? Haller Lujza neve?
Netán ön is odavaló? Ó, bocsánat. Akkor nem erőltetem. Uram, tartozom egy őszinte vallomással. Ezek idekinn mind surmók, egytől egyig. Az itteni első verést ugyancsak március idusán inkasszáltam, mivel akkor még nem tudtam, mi hol van Budapesten. Megkínál egy cigarettával? Ja. Kösz. Na szóval. Elsütöm én a kedvenc poénomat: 1848-ban nem így volt. Ismeri a részleteket? Akkor még az öregisten legény volt, ja. Ettől gurult be annak idején a milicista is. Van még szó benne Szent Péterről, aki egy szál ingben s gatyában kísérgeti, na kit, ki nem mondom: a bálba. De én akkor, friss repatriáltként (mit csodálkozik, Páskándi Géza is így mondta!) nemcsak azt nem sejtettem, hol vagyok (tök berúgva, az sem mellékes mint szempont), de azt sem, hogy ennek a nótának miféle helyi konnotációi forognak a nép között, kedves uram... Hogy a gatya zöld-fehér, és a borzalmasan alpári nóta hirtelen átcsap a “Hallod-e, te kőrösi lány”-ba, csakhogy dózsás identitással, akit a huszárok helyett a fradisták tesznek boldoggá kilencszer is. Kedves uram, egy újpesti kocsmában ilyet dalolni (bár csak az első szakasz végéig jutottam el) – kész őrület. Szerencsére a kórteremben volt tévé, onnan néztem az ünneplést ország- és Erdély-szerte... A bordáim is valamelyest behegedtek, de mély lélegzetet azóta sem tudok venni.
Itt, ebben a kis vecsési “székely lebujban” nem nagyon tudok mit mondani önnek, uram. Dsida Jenő írta: aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom. Hát én voltam már magyar, kedves uram. És azt is megértem, amit Ady a maga sajátos módján így fejez ki: aki egyszer a magyarba rúgott, szinte kedve támad újabb rúgásra...
Istenem, valami rosszat találtam mondani? Kérem, ne nézzen ilyen komor szemekkel. És szóljon a barátainak, hogy ne bántsanak.
Úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet. Jó estét, uraim! Beszélek románul. Isten hozta önöket Budapesten, a végtelen lehetőségek városában! Bárhová szívesen elkalauzolom önöket, ügyintézést is vállalok, rendelkezzenek velem. Bună seara tuturor! Vorbesc româneste, domnilor. Va pot călăuzi oriunde doriţi dumneavoastră. Ofer consultanţă pentru orice domeniu. Bine aţi venit la Budapesta, oraşul tuturor posibilităţilor!
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Erdély-szerte külön emlékeznek március 15-én a magyar pártok
Külön emlékeznek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére az erdélyi városok többségében a magyar politikai alakulatok. Marosvásárhelyen az RMDSZ nem osztja meg a március 15-i ünnepet egyik vetélytársával sem. „A szövetség külön ünnepel, erről központi döntés van” – közölte szűkszavúan Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke.
Mint 1990 tavasza óta minden évben, az RMDSZ a postaréti vesztőhelyre hívja a város magyarságát. A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt az ellenzék immár hagyományos helyszínén, a Kossuth utcai Petőfi-szobornál ünnepel – külön-külön. Portik Vilmos, az EMNP megyei és városi elnöke lapunknak elmondta: beszélgetéseket folytattak mind az RMDSZ-szel, mind az MPP-vel az esetleges közös ünneplésről, azonban a tárgyalásokra „nem sikerült pontot tenni”.
László György, a polgári alakulat megyei vezetője azonban megkérdőjelezte a néppártiak igyekezetét. „Nem igaz, hogy együtt akartak ünnepelni, mert amikor hívtuk őket, azt mondták: azokkal, akiknek Szász Jenő az országos elnökük és Benedek Imre a polgármesterjelöltjük, nem közösködnek. Ráadásul a helyszín kérdéséhez is erkölcstelenül viszonyultak, mihelyt déli 12-től este 8-ig próbálták lefoglalni a Petőfi-szobor előtti terecskét” – fejtette ki a Krónikának László.
Nyárádszeredában ugyan együtt ünnepel az RMDSZ és az MPP, utóbbiak mégis kirekesztve érzik magukat. A polgáriak fölháborítónak és szégyenletesnek tartják azt a tényt, hogy a helyi RMDSZ-vezetők és Tóth Sándor alpolgármester éppen a sajtószabadság napján megtiltotta nekik, hogy emlékbeszédet mondjanak Deák Farkas szobrának avatóján. Az MPP-sek különösen azért nehezményezik ezt, mert a szoborállítást ők is támogatták, sőt az alakulat elnöke, Biró József Attila az, aki családjával együtt a forradalmár sírját gondozza. Ennek ellenére úgy döntöttek, a nemzeti ünnep üzenetére való tekintettel és Deák Farkas emlékének kegyeletteljes megőrzése érdekében részt vesznek a rendezvényeken és elhelyezik virágaikat.
Szatmárnémetiben sem közös az ünnep, az RMDSZ civil szervezetekkel közösen a Petőfi-szobornál tart ünnepséget március 15-én, majd a színházban kerül sor előadásokra és díjkiosztásra. Az EMNT–EMNP eközben már a hétvégén megkoszorúzta a Kossuth-emléksírt és a Petőfi-szobrot. Nagykárolyban a Kaffka Margit Társaság tart megemlékezést a Petőfi-szobornál, majd az RMDSZ szervez kulturális műsort. A néppárt nem készül külön rendezvénnyel.
Nagyváradon hetek óta zajlik a vita a magyar alakulatok között a március 15-i megemlékezések kapcsán, miután az RMDSZ korábban egész napra lefoglalta a hagyományos helyszíneket. Az EMNT–EMNP végül Ilie Bolojan polgármester közbenjárásának köszönhetően mégis a Szacsvay-szobornál ünnepelheti március 15-ét. A két szervezet korábban úgy nyilatkozott, többször is megpróbálták rávenni a megyei RMDSZ-t, hogy legalább valamelyik helyszínen szervezzék közösen az ünnepséget, ám nem sikerült megegyezniük. Így az ellenzéki alakulatok végül a szövetség rendezvénye előtt foglalhatják el a szobor előtti parkot, a rendezvényen valószínűleg Tőkés László EMNT-elnök is jelen lesz.
Zilahon az EMNP szerezte meg a Wesselényi-szobornál való emlékezés jogát, és felajánlotta az RMDSZ-nek, hogy ünnepeljenek közösen, a szövetség azonban elutasította a felkérést. A néppárt szerint hasonlóan járt el a helyi RMDSZ-vezetés Nagyszalontán és Temesváron is.
Kolozsváron sem szervez közös ünnepséget az RMDSZ és az EMNP – tudtuk meg Máté Andrástól, a szövetség Kolozs megyei elnökétől. Mint mondta, az RMDSZ szervezte rendezvényen az EMNP részéről Gergely Balázs, a néppárt alelnöke szólal majd fel a Biassini-szálloda előtt.
Nem lesz közös megemlékezés a Székelyföldön sem – mondta lapunknak Papp Előd, a néppárt alelnöke, aki szerint nem is tettek javaslatot a szövetségnek a közös ünneplésre, mivel nem akartak lehetőséget adni a visszautasításra. Csíkszeredában a helyi önkormányzat szervezi a március 15-i programot, melyen az MPP képviselői is részt vesznek – mondta Antal Attila alpolgármester.
Politikamentes március idusát ígérnek Háromszéken is, ahol szintén az önkormányzatok szervezik az ünnepségeket. Sepsiszentgyörgyön a városi művelődési ház koordinálja a szervezést, a munkából az RMDSZ, az MPP, az SZNT és az EMI is kiveszi a részét. Gazda Zoltán szervező lapunknak elmondta, politikamentes lesz a rendezvény, de a beszédek tartalmáért „nem vállalnak felelősséget”.
Baróton a pártok a város határában levő véceri emlékműnél egymást váltva koszorúznak és mondanak beszédet, mondta a Krónikának Nagy István polgármester, aki szerint a városközpontban szervezett ünnepségnek nem lesz politikai színezete. Kézdivásárhelyen és Kovásznán is csak az elöljárók mondanak beszédet, és a kulturális műsorra fektetik a hangsúlyt.
Krónika (Kolozsvár)

MCSMSZ: átmentenék a hatalmat?
A Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) lemondott vezetői törvénytelenül próbálták újraválasztatni magukat a hétvégén tartott közgyűlésen – állítja Petrás Róbert, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) társalapítója.
Petrás Róbert, aki maga is jelen volt a szombaton Lábnyikra összehívott, végül érvénytelennek nyilvánított közgyűlésen, a lapunkhoz eljuttatott közleményében kifejtette: amikor Solomon Adrián lemondott elnök a szavazati joggal rendelkezők névsorát felolvasta, voltaképpen a lemondott vezetők és az oktatási program alkalmazottainak nevét sorolta fel, ez pedig a jelen lévő csángók felháborodását váltotta ki. Az AMMOA társalapítója szerint az MCSMSZ vezetői annak ellenére jártak el így, hogy korábban 16 csángó faluban tartottak helyi gyűlést, amelyeken 18 küldöttet jelöltek a küldöttgyűlésre.
Ezeknek a mandátumát azonban nem igazolták, a sajátjukat pedig – noha lemondtak róla – érvényesnek tekintették. „Nyilvánvaló volt, hogy a régi vezetőség ezzel a törvénytelen eszközzel próbálta magát átmenteni, hiszen saját magukról szavaztak volna” – áll a közleményben. Petrás szerint Kovács Péter, az RMDSZ jelen lévő főtitkára is a küldöttgyűlés megtartására biztatta a megjelenteket, a leköszönt elnökség tagjai azonban elfogadták azt a javaslatot, hogy a következő hetekben maguk is vegyenek részt a helyi szervezetek küldöttállító gyűlésein, és április végéig újabb küldöttgyűlést hívjanak össze.
Mint arról beszámoltunk, az MCSMSZ alapszabály szerint a közgyűlés akkor lett volna érvényes, ha ezen 15 helyi szervezet küldöttei vesznek részt, azonban csak négy településről érkeztek érvényes mandátummal rendelkező küldöttek. Solomon Adrián lemondott elnök az „emberek fásultságával” magyarázta a helyi gyűlések elmaradását. Mint ismeretes, a csángó szövetség vezetősége január végén mondott le, miután a magyar kormány bejelentette, hogy egy Romániában bejegyzendő alapítványra bízná a moldvai magyar oktatási program irányítását. A 25 csángóföldi faluban zajló oktatási programot ideiglenesen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) működteti.
Krónika (Kolozsvár)

Toró: Tőkés a választóktól kapta EP-mandátumát
„Tőkés László nem az RMDSZ-től, hanem a választóktól kapta európai parlamenti mandátumát és csak feléjük tartozik elszámolással” – közölte a Tőkés László védnökségével megalakult Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró T. Tibor. Véleménye szerint a mandátum személyre szóló, így az RMDSZ-nek nincs jogi alapja, hogy az EP-mandátum visszaadását kérje Tőkés Lászlótól. Az RMDSZ vezetői úgy vélték, Tőkés Lászlónak nemcsak az RMDSZ-tagságáról, hanem európai parlamenti mandátumról is le kellett volna mondania, hiszen a szövetség listájáról jutott be a brüsszeli testületbe.
Toró emlékeztetett arra, hogy 2009-ben két egyenrangú fél, a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ között jött létre belső koalíciós megállapodás. A közösen kialakított magyar összefogás listájának élére került Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, aki szerinte „behúzta RMDSZ-es jelölttársait az Európai Parlamentbe”.
Az EMNP elnöke úgy vélekedett, az RMDSZ ürügyként akarja használni Tőkés László kilépését arra, hogy ne akarjon együttműködni az erdélyi magyarság többi politikai szervezetével. „Tőkés Lászlónak a döntését helyeseljük, nemzetpolitikai szolgálatát támogatjuk a továbbiakban is” – mondta Toró T. Tibor.
Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ részt vesz a parlament munkálatain
Markó Béla kormányfőhelyettes kedden a Szövetség parlamenti frakcióinak ülése előtt azt mondta, az RMDSZ-es honatyák részt fognak venni a parlament munkálatain a tíz nap alatt, amíg a MOGYE-vel kapcsolatos határozattervezet nyilvános vitája tart.
Markó Béla hozzzátette: az RMDSZ nem tiltotta meg parlamenti képviselőinek és szenátorainak a törvényhozó testület ülésein való részvételt.
A kormány technikai megoldást alkalmaz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar tagozatának létrehozására, úgy, hogy a diákoknak semmilyen kifogása ne lehessen a probléma megoldási módjával kapcsolatosan – nyilatkozta kedden Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnök.
Ungureanu kormányfő és az RMDSZ vezetői hétfőn este megállapodtak, hogy a kormány kedden jóváhagyja a MOGYE önálló magyar tagozatának létrehozásáról szóló határozat első olvasatát, és meghirdeti a tíznapos közvitát.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Szemszög – Nil novum sub sole
A tévedés kockázata nélkül mondható el, hogy a 21. század elején nemcsak a romániai köz- és felsőoktatásban él tovább – bár némileg visszafogottabb modorban – a többségi, kirekesztő és tudománytalan nacionalista diskurzus egy változatlan történelemszemlélet és historiográfia alapján, hanem a legszélesebb nyilvánosság terein is, például a sajtóban és a politikai állásfoglalásokban, ráadásul ezekben még a hisztero-patrióta, szélsőséges kilengések is gyakoriak. Különösen a román nemzeti ünnepek vagy történelmi évfordulók táján folyik a mások – pl. az együttélő nemzetiségek – érzékenységére fittyet hányó melldöngetés, az „idegenekkel” szembeni acsarkodás, az uszulás és uszítás. De a mások ünnepei is – különösen a magyarokéi – állandó alkalmat adnak a román nacionalistáknak a megszólalásra, ami szinte mindig a valós vagy vélt történelmi sérelmek felemlegetésébe, eltúlzásába és torz interpretálásába torkollik. Hogy 1989 előtt nem sokat lehetett tenni a csauseszkánus nacionálkommunista handabandázás ellen, az köztudott, de az agymosó rendszer bukása nem hozta meg a szükséges átértékeléseket, tisztázásokat, kompromisszumokat és megnyugvásokat sem. A bihari román médiában is nap mint nap tetten érhető az otthon, az iskolákban és egyetemeken elsajátított, valamint a különféle politikai, egyházi és civil közösségekben kultivált hamis nemzettudat és történelemszemlélet. Az még a jobbik eset, amikor a többé-kevésbé kényszerűen megtanult butaságokat visszhangozza a közírásra vetemedő honfitársunk, a rosszabb az, amikor a nyitottságra és korrekcióra való hajlam legkisebb szándéka vagy jele nélkül válik botcsinálta ismeretterjesztővé, történésszé, véleményformálóvá. A mai erdélyi és partiumi magyar politika egyik nagy mulasztása, hogy szinte semmit sem tesz – akár a befolyásolás, akár a felvilágosítás eszközeivel – azért, hogy a felnövekvő román generációk, az európai léptékű nyitottságra hajlandó tömegek szembesüljenek a nyilvánosság terein, főként a médiában, a „másik valósággal” is. Tökéletes románsággal megfogalmazott, kellően dokumentált és a többségi médiában elhelyezett vitairatokkal, cáfolatokkal és állásfoglalásokkal, ismeretterjesztő anyagokkal kellene ellensúlyozni a magyarellenes propagandát, mert ez is növelhetné a predesztinált együttélés komfortját.
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Reggeli Újság: irányváltás
Beszélgetés Borsi Balázzsal, a nagyváradi napilap új főszerkesztőjével
Bár váltig cáfolta az ÚMSZ-ben év elején megjelent információt, lemondott a Reggeli Újság nagyváradi napilap főszerkesztői tisztségéről Dénes László, aki a Tőkés László politikai érdekeltségébe tartozó, székelyföldi központú sajtótröszthöz igazol át. Dénes helyét az ásványvíz- és üdítőital-palackozó cégcsoportról ismert testvérpár, a Micula fivérek tulajdonában lévő napilap élén a napokban Borsi Balázs vette át, aki korábban a Bihar megyei RMDSZ programkoordinátora volt.
A Reggeli Újság az eddigi főszerkesztő irányítása alatt enyhén szólva nem volt elfogulatlan a politikai kérdésekben...
–Próbálunk mind a politikában, mint egyéb vitás ügyekben középen maradni. Természetesen a kollegáink az adott műfaji határok keretein belül továbbra is hangot adhatnak a véleményüknek, azonban nem akarunk senkinek a lapja lenni, ahogy nem voltunk eddig sem. A tematikai változtatás célja és lényege, hogy egyre szélesebb rétegeket tudjunk megszóllítani, ahogy az európai trendek is erre ösztönzik és irányítják a megyei lapokat.
Megbízását követően alapjában véve változik-e a lap célkitűzése, jellege? – A lap alap-célkitűzése nem változik. Bihar megyében van még egy másik magyar napilap, természetesen mi nem akarunk ugyanolyat. A konzervatív újságírást visszük tovább, ami viszont nagyon fontos, hogy nem irtjuk ki a véleményanyagokat, hozzászólásokat, olvasói véleményeket, amelyeket akkor is közlünk, ha történetesen nem értünk velük egyet.
Szükségesnek érez változtatásokat a lap hangvételében?
– Hangvételben középre próbálunk állni, a polgári újságírás hagyományait követve. Sok kritika ért bennünket, hogy sok teret engedünk az egyik oldalnak, s kevesebbet a másiknak. Azoknak, akik itt dolgoznak, érzéseik és meggyőződéseik vannak. Ha megjelenik, ha nem, mindenkinek megvan a politikai meggyőződése. Leghelyesebben úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy a korrektségre törekszünk. Várhatók tartalmi vagy formai változások?
– Lényegében minden változott, új tördelési sémát alkalmazunk, megváltoztattuk a szövegtípust, a címek betűtípusát, talpatlan betűket használunk, ami dinamikusabbá teszi a lapot. További látványos változás, hogy nagyobb képeket használunk. A rovatokhoz nem kellett hozzányúlni, hisz a gasztronómiától a jogig mindennek van rovata és helye, csak meg kell ezeket tölteni. Amin tehát változtatni kellett nyolc év után, az a külalak, illetve a szerkesztőséget kell még bővíteni – erről határoztunk is közösen a kiadóval, hogy több helyen tudjunk jelen lenni. A leterheltség csökkentésével a minőség is javítható, az alulfizetett és agyonhajszolt riporterek ugyanis nem produkálhatnak minőséget. A külső megújulás tehát már megtörtént, a belső még folyamatban van.
Mi lesz Dénes László volt főszerkesztő sorsa?
– Dénes László március második felétől egy székelyföldi laphoz csatlakozik, ott ajánlottak neki munkát. Addig főmunkatársként segíti a lapot.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Támpontok
Mivel a tegnap elfogadott – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel kapcsolatos – kormánydokumentumot közvitára bocsátották, talán az intézményben tanuló több mint négyezer egyetemistának is lesz alkalma arra, hogy pontosan megértse, miről is van szó. Mert ha valaki Marosvásárhelyen szóba áll akár magyar, akár román orvostanhallgatókkal vagy más szakok román és magyar növendékeivel, csakhamar rájön arra, hogy bizony az egyetemisták egyáltalán nem tájékozottak, vagy adott érdekek mentén félretájékoztatták őket.
Vegyük csak az orvosi kart: a magyar egyetemisták mindenekelőtt a gyakorlati órákon érzik azt, hogy nem tanulhatnak teljes mértékben anyanyelvükön. Itt vegyes csoportok működnek, az oktatók között pedig vannak magyarok is, románok is. Számukra a gyakorlati órákra való előzetes felkészülés, amelyekből ki is kérdezik őket, jóval nehezebb, hiszen különösképpen a székelyföldieknek a nyelvi nehézségekkel is meg kell küzdeniük. Az egyetem román diákszövetségének elnöke – amikor egy televíziós beszélgető műsorban megkérdezték tőle, hogy miért tartanak a román diákok az önálló magyar kartól, a beoltott jelszó mellett („a politika maradjon az egyetem falain kívül!”) – azt nyilatkozta, hogy ők szeretik a vegyes csoportokat, mert így megtanulnak magyarul, és ha Marosvásárhelyen akarnak dolgozni, akkor mindkét nyelvet ismerniük kell. A város lakossága ti. – következésképpen a betegállománya is – félig magyar, félig román. Érvelése szerint továbbá ha a magyar végzősök nem ismerik a román orvosi fogalomtárat, nem tudnak sikeresen helytállni a rezidens- majd a szakorvosi vizsgákon.
Az is egyértelmű mind a román, mind a magyar diákok számára, hogy az egyetem anyagi alapja – laboratóriumok, egyéb segédeszközök, sportpályák – közös tulajdonban és használatban marad. Mint ahogyan ahhoz sem fér kétség: a harmadév utáni gyakorlati órákon – amelyeket főleg a marosvásárhelyi sürgősségi kórházban és a klinikákon töltenek – mind magyar, mind román betegek panaszait meg kell hallgatniuk, és ha nem állítanak fel helyes diagnózist, akkor következhet a pótvizsga. Méghozzá esetleg fizetéses.
Mert ha valaki veszi magának a fáradságot, és egy kissé eltűnődik a MOGYE működési szabályzatán, akkor rájön arra, hogy meglehetősen piacközpontú, a folyamatos tanulás és az óralátogatás hiányát pedig különböző pénzügyi eszközökkel a vezetőség igyekszik felszámolni. Mindebből az következik, hogy az önálló magyar kar kialakítása az egyetemen belül egyrészt tantestületi, másodrészt intézményszervezési, harmadrészt pedig elvi kérdés: egy demokratikus államban miért ne tanulhatna bárki bármit az anyanyelvén? A lényeg: a MOGYE-t ki kell vezérelni a romániai politikai (választási) játékokból, meg kell szabadítani az etnikai villongás felhangjaitól, és akkor a megoldás oktatásjogi, oktatástechnikai dolog. A kormány vitaanyaga ezen az úton halad
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

A sunyiság lélektana
Vajon miért nem lett Tőkés László az EMNP elnöke? Miért lebeg ez az ember az erdélyi éterben, mint az eltévedt szentlélek? És miért nem értettük mindeddig, hogy mi az a Kárpát-medencei személyiség?
Évek óta megy a sumákolás arról, hogy miért nem Tőkés László áll az EMNP élén. Erről a legszebb, leghosszabb és leg semmibe veszőbb magyarázatokat Toró T. Tibor tudja megfogalmazni, akinek a mondatai egyenes arányban nyúlnak politikai karrierjével.
em lesz ennek így (jó) vége, már most előre szólunk, kedves Tibi. Megugrott ám az a lemez rendesen. (Ne búsulj, csak úgy jártál, mint a többi.)
Jó nagy neki
TTT szerint Tőkés azért nem penderült a neki, róla és általa teremtett EMNP élére, mert ő ennél több, mert ő egy Kárpát-medencei személyiség. Készséggel elhinnénk neki, hogy Tőkés Lászlónak igazán jó nagy a személyisége, eléggé hatalmas ahhoz, hogy ott lebegjen minden magyar vizek fölött, és még hinni is szeretnénk, hogy egyszer majd ő (vagy valaki más) alászáll, és végre megvált minket.
Ilyen az ember na, úgy szereti hinni, hogy jön már valami jó. Vagy valaki. És már annyian mondják, hogy Tőkés a jó, sőt a jobb, mit jobb, a legjobb, hát üsse kő, higgyük.
Némi ördögi bizalmatlanság azért megcsillan az ember gyarlóan gyanakvó elméjében, hogy pont TTT magyarázza a Tőkés bizonyítványát, miközben ő ült az EMNP élére. Nem kéne ezt így, olyan kitúrós íze van, mindenképpen gyanús.
Valami nem stimmel.
De hogy mi nem stimmel, hát arra csak most jöttünk rá. Amikor Tőkés László hirtelen felindulásból kilépett az RMDSZ-ből. Hát persze, hogy inkább a Kárpát-medencei lebegést választotta Tőkés éveken át, még a vadiúj szervezet mellett is, és nem az EMNP vezetését, merthogy egy seggel két pártot nagyon nehéz megülni. És ezt Tőkés, mert bölcs és belátó (nem úgy, mint mi, bamba naivak), nagyon pontosan felmérte.
Felmérhette volna bölcsen és belátóan hamarabb is, például amikor RMDSZ-színekben elindult az EP-választásokon. Vagy legalább akkor, amikor EP-alelnöki kinevezést kapott. De valamiért nem tudott, vagy nem akart az általa sötétnek nevezett és gyakran ostorozott RMDSZ-el (és az RMDSZ-en keresztül saját politikai énjének sötét oldalával) leszámolni.
Ki tudja, miért? Lehet, hogy valami közéleti pszichózis érte utol. Hogy Tőkés az erdélyi Dr. Jekyll és Mr. Hyde.
Nagyváradon és Budapesten RMDSZ ellenzéki,
Brüsszelben RMDSZ-es küldött volt. Ki tudja. Az is lehet, hogy mutyiban, esténként, a takaró alatt Markó Béla összes költeményeit nyálazza. Reggel pedig jó nagyot sercint a Kelemen Hunor asztalára. Fura dolgokra képes az emberi szellem. Főleg egy Kárpát-medence méretű szellem. Az akkorát tud ereszteni, hogy csak győzzük nyelni.
De most – túl a megbízatásokon, mandátumokon – figyeljük meg ezt az acélos jellemet: Tőkés végre leszámolt önmagával, és kivetette magából az RMDSZ-es eltévelyedést. És jól megmondta, hogy hol a gonosz mindabban, amit (ő is) csinált.
Most már semmin sem csodálkozunk.
Előfordulhat, hogy holnap vagy holnapután Frunda is kilép az RMDSZ-ből, vagy Markó. Végülis miért ne, ennyi erővel? Vagy kilép az RMDSZ önmagából, leszámol önmagával. Ez lesz ám a nagy öntisztulás.
Nem mondjuk, hogy veszélytelen, mert akkor ki a fenét lehet majd tiszta szívből, mennybe menősen utálni, szidni, ha az RMDSZ is megszabadul saját átkos és nehéz örökségétől. Ha belátja, beismeri és magától bekotródik a sarokba? Most már bármi lehetséges, TTT helyében egyáltalán nem lennénk nyugodtak, mert most már azzal a felszabadult egy (megtisztult) seggel akár az EMNP-t is meg lehet ülni.
Ott lehet majd elnökölni, tiszteletbeli elnökölni, mandátumot szerezni lelkiismeretfurdi nélkül. És onnan is lehet majd nagyot dobbantani még újabb és még tisztább pártok felé: hogy igazán megértsük az erdélyi párttörténelem logikáját.
Ennek a folyamatnak egy nagyon fontos haszna biztosan van: mindig lesz, akit utálni. És ez nálunk létkérdés. Szívbéli utálkozást minden kedves olvasónknak. Látens RMDSZ-eseknek, és nem csak.
Szigeti L. Péter
Manna.ro

Honosítás: eddig 230 ezer állampolgársági kérelem érkezett
Eddig 230 ezer állampolgársági kérelem érkezett, és mintegy 130 ezren tették le az állampolgársági esküt – közölte a nemzetpolitikai államtitkárság az MTI kérdésére. A nemzeti ünnep alkalmából idén is több önkormányzatnál és a kiemelt külképviseleteken tartanak eskütételt.
Az államtitkárság Wetzel Tamás egyszerűsített honosításért felelős miniszteri biztos adatai alapján azt a tájékoztatást adta, hogy eddig 230 ezer honosítási kérelem és mintegy 110 ezer névmódosítási kérelem érkezett.
A legtöbb kérelmet Erdélyből adták be, a legidősebb igénylők 104 évesek, az egyik férfi New Yorkból, a másik Máramarosszigetről kérelmezte a magyar állampolgárságot. A legfiatalabb egy 2 hetes csecsemő, akinek kérték az állampolgárságot. Az idén már adtak be kérelmet Abu-Dzabiban, Katarban, Chisinauban, Podgoricában, Pretoriában és Sanghajban is.
Több mint 130 ezren a külhoni magyarok közül immár magyar állampolgárnak tudhatják magukat, a kérelmezők közül ennyien már letették az esküt.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is nagyon sok önkormányzatnál és a kiemelt külképviseleteken – Csíkszeredán, Kolozsváron, Szabadkán – lesznek eskütételek. A kormánytagok közül Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Isztambulban, Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkár vancouveri eskütételen vesz részt.
Egyszerűsített honosítási kérelmeket 2011. január 3-tól lehet benyújtani.
A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1938 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok. A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
MTI

Válás
Igen. Nem csak romániai – az egy kényszerű állapot. De amikor valaki a mindenkori román kormány része, aki olyan magyar prefektusokat (főispánokat) ad a román kormánynak, aki megbünteti a székely zászló kitűzését, ahol húsz éven át részese, cinkosa annak, hogy a Székelyföld mostohagyerek, ahol több ciklus „magyar” kormányzati részvétel mellett egyre távolabb az autonómia, de még csak az egészséges fejlődés lehetősége is: miről beszélünk?
Összetett ez is, mint minden. Hogy mégiscsak létezik erős, viszonylag erős Székelyföld, a kiéheztetettség dacára: ez elsősorban a helyi, települési és megyei önkormányzatok érdeme. És ők is RMDSZ-esek nagyrészt, na, ettől bonyolult a kérdés.
Hát Tőkés László, akit, ugye, nem kell bemutatni – aki nélkül nemcsak RMDSZ, de mai Románia sem lenne, – aki, ugye, a frissen született Erdélyi Magyar Néppárt jelképes személyisége, meghatározója, Richelieu-je, lemondott az RMDSZ-tagságáról.
Ehhez tényleg csak annyit lehet hozzáfűzni: csuda, hogy eddig bírta.
És ilyenkor megszólal a prókátor, a filológus, a bértollnok s egyáltalán mindenki, és elmondják: Tőkés László kilépése álságos és megosztó.
Ezek az emberek, akik ezt mondják, Tőkés László nélkül vagy senkik nem lennének a mai Romániában, vagy börtönben ülnének, vagy továbbra is besúgók lennének.
Legalább tizenegynéhány éve leírta egy (akkor még) szintén RMDSZ-disszidens politikus, kinek nevét most csak aktuálpolitikai megfontolások miatt nem írom le: hogy az RMDSZ a faszadizmussal fut be karriert. Kirakatépítéssel, mielőtt félreértenék. Teljesen igaza volt, nyilván, a kutya sem ugatott utána.
Az RMDSZ régóta felcserélte az értékelvűséget az érdekelvűséggel. És elárulta nemcsak választóit, de saját helyi politikusait is, akik jóindulattal cselekednének. Csakhogy a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Ilyenkor nem azzal van a baj, aki egy idő után nem tud közösséget vállalni a „minden áron, de megfizethető áron” politikájával. Azzal sincs baj, aki marad. Azzal van baj, aki nyilvánosan szidja azt, aki erkölcsi érzékére hallgatva a nehezebb utat választja.
Quod erat demonstrandum
György Attila
Magyar Hírlap

Orbán Viktor a határon túli magyaroknak: nemzetért cselekedni a bátrak erénye
A nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni a bátrak erénye: így volt ez 1848-49-ben is, és nincs ez másképp ma sem – írta a határon túli magyaroknak címzett ünnepi üzenetében Orbán Viktor miniszterelnök, hangoztatva: “nehéz időben is jó magyarnak lenni”.
A szerdán az MTI-hez is eljuttatott üzenetében a kormányfő azt írta: több mint másfél évszázada március 15-én újjászületett az egységes magyar nemzet. “Azóta minden évben megünnepeljük az egykor élt és a ma élő magyar emberek erős szövetségét. Felidézzük legjobbjaink cselekedeteit, a forradalom lázas pillanatait, a harc dicsőségét” – folytatta, hozzátéve, hogy az ünnep minden alkalommal kérdésre is sarkall: “hűek vagyunk-e a 48-asok örökségéhez? Szolgáljuk-e mi is a nemzetet? Hagyunk-e örökül mi is fontos művet?”
Orbán Viktor felidézte, tavaly ilyenkor tettek elsőként állampolgársági esküt Magyarország határain kívül élő magyarok. Az eltelt egy év alatt “a magyar állampolgárok közössége 150 ezer honfitársunkkal gazdagodott”, s hamarosan még százezren vehetik kézbe magyar okmányaikat. “Aligha kerülhetett volna ennél méltóbb ajándék a nemzet asztalára” az ünnep alkalmából – fogalmazott.
A miniszterelnök szerint a nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni mindig is a bátrak erénye volt: így volt ez 1848-49-ben is, amikor a hős vezérek oldalán bátor emberek elszánt tömege fordította meg a történelmet, és ma sincs ez másképp. “Tisztelet a bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek: a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét” – írta.
Orbán Viktor üzenetét azzal zárta, hogy akkor hű egy ünnep, ha nem csak az eseményeket, de az egykori érzéseket is képes feleleveníteni. “Kívánom ezért, hogy ma mindannyian együtt idézzük fel a 48-asok tüzét, és mondjuk ki együtt: nehéz időben is jó magyarnak lenni!”
MTI

A nemzeti együtt ünneplés napja
Van néhány, a magyarságunkhoz kötődő közös ügyünk, amelyre mi, háromszékiek különösen büszkék lehetünk. Ne legyünk álszerények: március 15. háromszéki megünneplése nemzeti-nemzetközi vonatkozásaiban is a nemzeti példaképek közé emeli térségünket. Hogy mi révén és miért? Március 15-én a kivonuló-felvonuló sokaság megmutatja és felméri erejét. Az emberek ezreinek együttes kivonulása nemcsak szimbolizálja az összetartozást, hanem megtestesíti, érvényesíti is. A különböző pártállású, más és más generációkhoz tartozó sokaság ezen a napon átéli, mélyebbre ássa magában azt a gondolatot, hogy sokan vagyunk, együtt vagyunk a szabadságeszmékhez való hűségben, az érte való küzdelem szívósságában. A kommunista diktatúra után az első szabad március háromszéki, jelesen sepsiszentgyörgyi megünneplése nemcsak országosan, a Kárpát-medencében is példaértékű volt. Nem árt emlékeztetni önmagunkat, hogy a bukaresti ideiglenes hatalom, amelynek fő oszlopemberei a diktatúra alapelemeit mentették át, óvtak bennünket az ünnepség tervezett tömegjellege miatt. Ennek az „óvásnak” érvényt szerzendő két helikopteres kiszállást is szerveztek Sepsiszentgyörgyre. Ezt megelőzően a bukaresti magyar ideiglenes vezetők egy részének véleménye is az volt, hogy a kivonulás sok-sok ismeretlen elemet tartalmaz, nagy kockázat, ami könnyen atrocitásokba csaphat át. Ezért, ahol a magyarság nincs megfelelő biztonságérzetben, ott azt ajánlják, az ünnepségre templomokban, zárt közösségi helyiségekben kerüljön sor.
Számunkra viszont előzményként és tapasztalatként ott volt a február 10-i gyertyás-könyves tüntetés, amely az erőfelmérés, a fegyelmezettség és szervezettség főpróbája volt.
Magára az ünnepségre a nevezettek személyesen is megérkeztek.
Az Erzsébet parkban, a honvédemlékműnél kezdődő március 15-i ünnepség a Kisstadionban folytatódott. A városból és környékéről tízezrek vettek részt. Tulajdonképpen a hatalmas tömegeket utcákra és terekre szólító méltóságteljes ünnepség alapozta meg az ezt követőket. Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton és a nagyobb községekben is.
Az ünnepség tömegjellege mellett példaértékű az együtt ünneplés eszméjének érvényre juttatása is. Nálunk ideológiától, politikai színezettől függetlenül együtt ünnepelnek a magyarok.
Az ünneplés huszonkét év alatt egyre díszesebbé, pompázatosabbá vált. A hagyományőrző alakulatok részvétele, a rendkívül gazdag és változatos kulturális és sportprogramok ezreket vonzanak a háromszéki ünnepségekre, március 15. a Kárpát-medencei magyarság legbecsesebb népi-nemzeti ünnepévé emelkedett.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Honosítási jubileum: egy évvel az első eskütétel után sem csökkent a demokrácia-központok forgalma
Nem lankad az érdeklődés a könnyített honosítás iránt Erdélyben és a Partiumban. A Krónika annak apropóján kérdezte az állampolgárság-kérelmek felvételében illetékeseket, hogy éppen egy éve, tavaly március 14-én tették le az esküt az első erdélyiek. A demokrácia-központokban kiderült, naponta több tucat iratcsomót állítanak össze, s a főkonzulátusokon is folyamatos az eskütétel. Az elmúlt hónapokban egyébként új elemnek számít, hogy azok közül, akik már letették az állampolgársági esküt, sokan érdeklődnek a magyar útlevél megszerzése iránt. Új anyakönyvi eseményeket, házasságkötést, gyerekszületést is jelentettek már.
„Isten hozta!”Egy év alatt közel 150 ezer határon túli magyar tett állampolgársági esküt
Túl a tízezren Csíkszeredában
Nemhogy nem lankadt az érdeklődés, az elmúlt év végéhez képest meg is nőtt azoknak a száma, akik a csíkszeredai demokrácia-központhoz fordulnak – tudtuk meg Tiboldi László irodavezetőtől. Mint felidézte, tavaly a nyári időszakban, a szabadságolások alatt visszaesett a könnyített honosítást igénylők száma, azonban az őszre már kiegyenlítődött. Tiboldi ugyanakkor elmondta, a csíkszeredai iroda az egyik legnagyobb forgalmú, naponta mintegy 25 iratcsomót véglegesítenek, ami legalább negyven személyt jelent, és ennél sokkal többen térnek be érdeklődni. Február elején zárták le a tízezredik dossziét, a demokráciaközpont-hálózatban a csíkszeredai volt az első iroda, amely elérte ezt a számot. Idén már eddig 3000 személy fordult meg a központban, 1200 iratcsomót zártak le. Munkatársaik a falvakba is kijárnak, hogy az idős, elesett embereknek is segítsenek a magyar állampolgárság megszerzésében.
Növekvő forgalom Kolozsváron
Nem csökkent a kolozsvári demokrácia-központ forgalma sem a tavalyi évhez képest – jelentette ki lapunk érdeklődésére Szász Péter, a kolozsvári iroda vezetője. „Azt is kijelenthetjük, hogy a mostani időszakban többen keresnek fel bennünket, mint az elmúlt év bizonyos hónapjaiban. Naponta mintegy 30-35 személy iratcsomóját állítjuk össze, ugyanakkor körülbelül 50 lakos igényel információkat a helyi demokrácia-központban” – ecsetelte az irodavezető.
Folyamatos érdeklődés Váradon is
Bár már nincs akkora tömeg nap mint nap a nagyváradi demokrácia-központban, mint az állampolgársági törvény életbelépése után közvetlenül, most is folyamatos az érdeklődés az egyszerűsített honosítás iránt – mondta el a Krónikának Nagy József Barna, a váradi központ vezetője. „A tavalyi év első három hónapjában volt egy hatalmas felbuzdulás. Akkor az emberek jó része érzelmi okokból igényelte a honosítást – közülük legtöbben korábban már voltak magyar állampolgárok” – részletezte. Mint kiderült, míg korábban inkább az idősebbek és a középkorúak érdeklődtek, mára sok fiatal jutott arra a következtetésre, hogy fel kellene vennie a magyar állampolgárságot.
Nagy József Barna azt mondja, ezekre a fiatalokra nem jellemző, hogy kivándorlási céllal kérnék honosításukat, inkább csak abból a megfontolásból, hogy a későbbiekben hasznát vehetik. Érdekesség, hogy az utóbbi időben egyre több, nagyjából havonta tíz román nemzetiségű és anyanyelvű váradi is jelezte honosítási igényét a demokrácia-központban. Az irodavezető hangsúlyozta: a demokrácia-központok alkalmazottai nem kompetensek a kérések elbírálásában, tehát annyi a dolguk, hogy felhívják ezeknek az igénylőknek a figyelmét arra, hogy az állampolgárság ilyen módú felvételéhez legalább minimális magyar nyelvtudásra van szükség.
Mint mondja, senki nem köteles bejelenteni náluk, ha igényét esetleg visszautasította a magyar állam, így arról nem is tud, hogy bármelyik román embertől megtagadták volna a honosítást, amennyiben erdélyi, tehát felmenői között biztosan volt magyar állampolgár, ám nem hivatalos forrásból értesült arról, hogy közülük többeknek elfogadták a kérelmét. Szintén érdekesség egy árvaházban nevelkedett fiatalnak az esete, akinek a szüleiről semmit nem tudni, ő maga viszont tökéletesen beszél magyarul, így vélelmezhető, hogy felmenői is magyarok voltak.
Nem lesz rutin az eskütétel
Hasonló trendekről számolt be egyébként Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is. Mint a Krónikának elmondta, az érdeklődés folyamatos a magyar állampolgárság iránt, az elmúlt időszakban semmit nem csökkent. A főkonzul ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a csíkszeredai a legforgalmasabb magyar külképviselet, a kedvezményes honosításra vonatkozó kérések több mint felét Csíkszeredában nyújtják be. „Minden honosítási történet megható és különleges, az eskütétel nem tud közigazgatási rutinná válni, még olyan körülmények között sem, hogy a csíkszeredai konzulátuson naponta több alkalommal kerül erre sor” – árulta el lapunknak a főkonzul.
Állampolgári ügyintézés
Az elmúlt hónapokban egyébként új elemnek számít, hogy azok közül, akik már letették az állampolgársági esküt, sokan érdeklődnek a magyar útlevél megszerzése iránt. Új anyakönyvi eseményeket, házasságkötést, gyerekszületést is jelentettek már. Ezekért egyébként fizetni kell, hiszen miközben a magyar állampolgárok számára Magyarországon ingyenes az anyakönyvi kivonatok kiállítása, külföldön konzuli díjat számolnak fel. A magyarországi külképviseletek honlapján az áll, hogy például az anyakönyvezés 7 euró, míg a névviselési forma változtatása házasság révén 18 euróba kerül. Az erdélyi és partiumi városok zömében megalakított demokrácia-központok segítenek az ezekhez szükséges iratcsomók összeállításában.
Orbán Viktor üzenete a határon túliakhoz
A nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni a bátrak erénye: így volt ez 1848–49-ben is, és nincs ez másképp ma sem – írta a határon túli magyaroknak címzett ünnepi üzenetében Orbán Viktor miniszterelnök, hangoztatva: „nehéz időben is jó magyarnak lenni”. Mint a kormányfő hangsúlyozta, több mint másfél évszázada március 15-én újjászületett az egységes magyar nemzet.
„Azóta minden évben megünnepeljük az egykor élt és a ma élő magyar emberek erős szövetségét. Felidézzük legjobbjaink cselekedeteit, a forradalom lázas pillanatait, a harc dicsőségét” – folytatta, hozzátéve, hogy az ünnep minden alkalommal kérdésre is sarkall: „hűek vagyunk-e a 48-asok örökségéhez? Szolgáljuk-e mi is a nemzetet? Hagyunk-e örökül mi is fontos művet?” Orbán Viktor felidézte, tavaly ilyenkor tettek elsőként állampolgársági esküt a Magyarország határain kívül élő magyarok. Az eltelt egy év alatt „a magyar állampolgárok közössége 150 ezer honfitársunkkal gazdagodott”, s hamarosan még százezren vehetik kézbe magyar okmányaikat.
„Aligha kerülhetett volna ennél méltóbb ajándék a nemzet asztalára” az ünnep alkalmából – fogalmazott. A miniszterelnök szerint a nemzetért cselekedni, a nemzetért áldozatot hozni mindig is a bátrak erénye volt: így volt ez 1848–49-ben is, amikor a hős vezérek oldalán bátor emberek elszánt tömege fordította meg a történelmet, és ma sincs ez másképp.
„Tisztelet a bátraknak, akik dacolva minden kockázattal, fenyegetéssel, sutba vágják félelmüket, és a szívükre hallgatva cselekszenek. Velük együtt újra méltó tettet hagyhatunk örökül az utánunk jövőknek: a határokon átívelő nemzetegyesítés nagy művét” – írta a kormányfő, aki azzal zárta üzenetét, hogy akkor hű egy ünnep, ha nemcsak az eseményeket, de az egykori érzéseket is képes feleleveníteni. „Kívánom ezért, hogy ma mindannyian együtt idézzük fel a 48-asok tüzét, és mondjuk ki együtt: nehéz időben is jó magyarnak lenni!” – szögezte le Orbán Viktor.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Több erdélyi művész és tudós részesült magyar állami kitüntetésben
Bogdán Zsolt és Selmeczi György a Magyarország Érdemes Művésze díjat vette át tegnap, Kézdi Imola pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapja meg ma, de rajtuk kívül több erdélyi művész és tudós részesül elismerésben a nemzeti ünnep alkalmából.
Két kolozsvári művész is átvehette tegnap a Magyarország Érdemes Művésze díjat a nemzeti ünnep alkalmából. Bogdán Zsolt színművész és Selmeczi György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője a budapesti Iparművészeti Múzeum dísztermében Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-minisztertől, Halász János parlamenti államtitkártól és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkártól vette át az elismerést a többi díjazottal együtt.
„Márai Sándor szerint az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka” – fogalmazott a nemzetierőforrás-miniszter a díjátadón.
A nemzeti ünnep alkalmából a Kolozsvári Állami Magyar Színház másik színművésze, Kézdi Imola is magyar állami kitüntetésben részesül, ő a ma esti néptánctalálkozó gálaműsora után veheti át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét Szilágyi Mátyástól, Magyarország kolozsvári főkonzuljától a Kolozsvári Magyar Operában. Bogdán Zsolt egyébként 2002-ben a Jászai Mari-díjat, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjét vette át, míg Kézdi Imola 2010-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat.
Tegnap egyébként többek között a Magyarország Kiváló Művésze díjat és a Magyarország Babérkoszorúja díjat is kiosztották az Iparművészeti Múzeumban, a Parlamentben pedig Schmitt Pál köztársasági elnök Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök társaságában kiosztotta a magyar művészeti és tudományos élet legrangosabb kitüntetésének számító Kossuth- és Széchenyi-díjakat is az idei kitüntetetteknek.
Az államfő emlékeztetett: az UNESCO döntése értelmében 2012-es esztendőt a száz éve született Szentágothai János életművének szenteljük. „Az ő eredményessége és gazdag személyisége mindenestül azt üzeni nekünk, hogy csak a jelenben érdemes keresni a nagyság titkát” – méltatta a neves tudós alakját Schmitt.
A Kossuth Nagydíjat Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, író kapta meg, váratlan balesete miatt azonban az elismerést csak később tudja átvenni. A Széchenyi Nagydíjat Vizi E. Szilveszter Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja vette át az államfőtől. Kossuth-díjban 17 művész, köztük színészek, építészek, zenészek, filmrendezők részesültek. A könnyűzene területén például Demjén Ferenc és Kovács Ákos kapta meg a kitüntetést. Széchenyi-díjban pedig 17 tudós részesült.
További erdélyi kitüntetettek
Az erdélyi művészek közül Kardos M. Róbert nagyváradi színművész Jászai Mari-díjban, Böszörményi Zoltán író, költő, Iancu Laura költő és Kenéz Ferenc költő József Attila-díjban, Soó Zöld Margit festőművész pedig Munkácsy Mihály-díjban részesül. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja a Kolozsvári Magyar Operában ma este Kézdi Imola színművész mellett Dávid Lajosnak, Gaal György Elemérnek, és Mózes Attila írónak adja át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, Asztalos Lajosnak és Bú József Olivérnek a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Pataky Józsefnek és Tolna Éva Gizellának pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet. Csíkszeredában Bíró Béla a Magyar Arany Érdemkeresztet, Nagy László a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, míg Pál Ibolya Mária a Magyar Ezüst Érdemkeresztet veheti át, Pap Géza pedig Budapesten kapja meg a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Krónika (Kolozsvár)

Nem szabad március 15.
Nem lehet hivatalos munkaszüneti nap március 15. a brassói táblabíróság jogerős döntése szerint. A bíróság visszautasította a Magyar Polgári Párt (MPP) fellebbezését, és érvénytelenítette a Kovászna megyei önkormányzat arra vonatkozó határozatát, hogy március idusa legyen a régió ünnepe és munkaszüneti nap – közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke.
A bíróság még nem indokolta meg a döntést, Kulcsár Terza szerint valószínűleg formai kifogást találtak.
Mint arról beszámoltunk, az MPP tanácsosai valamennyi helyi önkormányzatnál benyújtották a határozattervezeteket, hogy március 15. legyen munkaszüneti nap. A Kovászna megyei prefektúra minden esetben a határozat visszavonására szólította fel az önkormányzatokat, és ha ez nem történt meg, a döntést megtámadta a közigazgatási bíróságon, arra hivatkozva, hogy a hivatalos ünnepekről csak a parlament határozhat. Időközben Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata belefoglalták a kollektív munkaszerződésbe, hogy alkalmazottaik március 15-én és november 1-jén szabadnapot kapnak.
„Ha nem ment másként, hát kitaláltunk egy olyan jogi lehetőséget, amelyet sem prefektus, sem az ellendrukkerek nem tudnak megtámadni. Ha sorsunkat saját kezünkbe vesszük, akkor az életünket előbb-utóbb a saját szájunk íze szerint tudjuk alakítani” – mondta Tamás Sándor megyei tanácselnök. A polgári párt politikusai úgy vélik, a választások után a parlamentben kell folytatni a küzdelmet.
Kulcsár Terza József elmondta, tapasztalatuk szerint a román igazságszolgáltatásban nem lehet a prefektúra ellenében győzedelmeskedni, ezért beadványban kérik Tamás Sándor tanácselnököt, tűzze napirendre a Székelyföld önállóságáról szóló népszavazás kiírására vonatkozó határozatuk visszavonását, majd a prefektúra kifogásait figyelembe véve szavazzák meg újra azt.
A kormánybiztosi hivatal ugyanis formai hiányosságok miatt támadta meg a határozatot, többek között azért, hogy a tervezetet nem bocsátották közvitára. Előtte felszólította a megyei tanácsot, hogy vonja vissza a székelyföldi népszavazásra vonatkozó határozatát, a testület azonban úgy döntött, hogy a bíróságon védi meg igazát. Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)