Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. március 10.
Érvénytelen volt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének a szombati közgyűlése
Érvénytelennek bizonyult a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) szombatra összehívott lábnyiki küldöttgyűlése, ezért a korábban lemondott vezetőknek újabb közgyűlést kell összehívniuk.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége alapszabályában az áll, hogy a közgyűlés akkor érvényes, ha legalább 15 helyi szervezet küldöttei vesznek részt ezen. A helyi szervezetek pedig saját gyűléseiken jelölik ki a közgyűlési képviselőiket. Solomon Adrián lemondott elnök az MTI-nek elmondta, a tagoknak egy csoportja, mely az utóbbi időben aktivizálódott, felrótta, hogy a gyűlésen csupán négy szervezet képviselői vannak a szabályzatnak megfelelően jelen. A közgyűlést megelőzően ugyanis csak Kosteleken, Frumószán, Lábnyikban és Magyarfaluban gyűléseztek a helyi szervezetek.
Solomon Adrián elismerte, hogy jogos az észrevétel, de az MTI-nek elmondta, nem érzi hibásnak magát az emberek fásultsága miatt. A leköszönt elnök elmondta, megpróbálja megszervezni a helyi szervezetek közgyűléseit, és húsvét után újabb közgyűlést próbál összehívni, immár az alapszabálynak megfelelően.
A Transindex helyszíni tudósítása szerint a szombati gyűlésen mintegy negyvenen vettek részt. Jelen volt több meghívott is, köztük Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, és Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének 12 vezetője január 30-án mondott le tisztségéből, és mondta fel a Moldvai Magyar Oktatási Program keretében kötött munkaviszonyt, miután világossá vált számukra, hogy a Bethlen Gábor Alap 2012-ben immár nem a csángószövetségen keresztül, hanem egy tervezett új alapítványon keresztül kívánja finanszírozni a programot.
A Moldvai Magyar Oktatási Programot az MCSMSZ a korábbi Fidesz-kormány idején indította el magyar állami támogatással. A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet és a magyar irodalmat.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint a tervezett átszervezést az teszi szükségessé, hogy egy korábbi ellenőrzés súlyos hiányosságokat mutatott ki az MCSMSZ gazdálkodásában. A finanszírozó április végéig a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget bízta meg a program felügyeletével.
Erdély.ma
Érvénytelennek bizonyult a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) szombatra összehívott lábnyiki küldöttgyűlése, ezért a korábban lemondott vezetőknek újabb közgyűlést kell összehívniuk.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége alapszabályában az áll, hogy a közgyűlés akkor érvényes, ha legalább 15 helyi szervezet küldöttei vesznek részt ezen. A helyi szervezetek pedig saját gyűléseiken jelölik ki a közgyűlési képviselőiket. Solomon Adrián lemondott elnök az MTI-nek elmondta, a tagoknak egy csoportja, mely az utóbbi időben aktivizálódott, felrótta, hogy a gyűlésen csupán négy szervezet képviselői vannak a szabályzatnak megfelelően jelen. A közgyűlést megelőzően ugyanis csak Kosteleken, Frumószán, Lábnyikban és Magyarfaluban gyűléseztek a helyi szervezetek.
Solomon Adrián elismerte, hogy jogos az észrevétel, de az MTI-nek elmondta, nem érzi hibásnak magát az emberek fásultsága miatt. A leköszönt elnök elmondta, megpróbálja megszervezni a helyi szervezetek közgyűléseit, és húsvét után újabb közgyűlést próbál összehívni, immár az alapszabálynak megfelelően.
A Transindex helyszíni tudósítása szerint a szombati gyűlésen mintegy negyvenen vettek részt. Jelen volt több meghívott is, köztük Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, és Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének 12 vezetője január 30-án mondott le tisztségéből, és mondta fel a Moldvai Magyar Oktatási Program keretében kötött munkaviszonyt, miután világossá vált számukra, hogy a Bethlen Gábor Alap 2012-ben immár nem a csángószövetségen keresztül, hanem egy tervezett új alapítványon keresztül kívánja finanszírozni a programot.
A Moldvai Magyar Oktatási Programot az MCSMSZ a korábbi Fidesz-kormány idején indította el magyar állami támogatással. A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet és a magyar irodalmat.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint a tervezett átszervezést az teszi szükségessé, hogy egy korábbi ellenőrzés súlyos hiányosságokat mutatott ki az MCSMSZ gazdálkodásában. A finanszírozó április végéig a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget bízta meg a program felügyeletével.
Erdély.ma
2012. március 10.
Etnikai csapdában
A marosvásárhelyi orvosi egyetemen kialakult cirkusz kapcsán többen felhívták a figyelmet az elmúlt napokban, milyen téves utat választottak azok, akik etnikai ügyként próbálják kezelni az elfogadott törvény alkalmazásának kérdését, politikai ideológiák össztüzébe terelték a demokratikus, akár alapvető emberi jognak tekinthető követelést.
Jó ideje zajlik a vita a MOGYE-n az önálló magyar tagozat létrehozataláról. A magyarok kérik az önálló kart, mert egyre szűkebbé váltak lehetőségeik a közösködésben, a román vezetőség “áldásos” tevékenységének köszönhetően lassan alig maradt magyar professzor, tanársegéd, s az egykori jeles magyar elődök által létrehozott skólában oly mértékben szorították háttérbe az alapítókat, hogy kérdésessé vált, egyáltalán hány évig marad még magyar csoport. Az új tanügyi törvény lehetővé tette az önálló magyar kart, ám ennek alkalmazását elutasította a szenátus, a felsőbb számonkérést pedig az egyetemi autonómia megsértésének tekintik. Úgy állítják be, mintha egy felsőfokú oktatási intézmény vezetőtestülete a jogszabályok fölött állna, az általa elfogadott belső rendelkezések, mint állam az államban, akár az alkotmányt is felülírhatják. Pedig a törvény az törvény, és még a vásárhelyi egyetemnek is be kell(ene) tartania. Önálló magyar tagozat meg nem azért lehet, mert a magyar adófizetőknek százalékos arányuk miatt járna, hanem azért, mert az ország törvényei biztosítják. Erre a megközelítésre hívták fel a figyelmet az elmúlt napokban többen, no meg arra is, hogy az etnikai szempontra hivatkozás igen heves, ugyancsak etnikai ellenreakciót vált ki. Ma már nemcsak a szeparatizmus ellen tüntető diákok, a román betegeket magyar orvosoktól féltő egyetemi professzorok, de az egyre hevesebb politikusi reakciók is ezt igazolják. Kampányolnak a szociáldemokraták, és most már a liberálisok is, pártelnökük vonul Marosvásárhelyre, hogy biztosítsa az ott helytálló román hazafikat, dönthet bármit az áruló kormány, ők majd úgyis visszaállítják a jelenlegi rendet. A demokrata-liberális politikusok egyelőre nem nyilatkoznak, de ha hinni lehet a kiszivárogtatott híreknek, a dönteni hivatott kormányüléseken sem szelídebb a hangnem: zsarolást emlegetnek, s fenyegetőznek, hogy nem engednek a követelésnek, némelyek szerint Ungureanu miniszterelnök már kisebbségi kormányzásra készül.
Újból csapdába – ezúttal etnikaiba – sodorta magát az RMDSZ. Ha kitart fenyegetése mellett, és feladja kormányzati pozícióját, légüres térbe kerül, pénzforrások, befolyás, szövetségesek nélkül kénytelen nekivágni a kampánynak, túl késő már a kudarcos vezetéstől elhatárolódni, ha maradnak, önmaguk ultimátumát köpik szembe (igaz, nem először). Egyetlen kiút lenne: a törvénynek jogot szerző kormányrendelet kicsikarása, de ma éppen ez tűnik a legreménytelenebbnek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A marosvásárhelyi orvosi egyetemen kialakult cirkusz kapcsán többen felhívták a figyelmet az elmúlt napokban, milyen téves utat választottak azok, akik etnikai ügyként próbálják kezelni az elfogadott törvény alkalmazásának kérdését, politikai ideológiák össztüzébe terelték a demokratikus, akár alapvető emberi jognak tekinthető követelést.
Jó ideje zajlik a vita a MOGYE-n az önálló magyar tagozat létrehozataláról. A magyarok kérik az önálló kart, mert egyre szűkebbé váltak lehetőségeik a közösködésben, a román vezetőség “áldásos” tevékenységének köszönhetően lassan alig maradt magyar professzor, tanársegéd, s az egykori jeles magyar elődök által létrehozott skólában oly mértékben szorították háttérbe az alapítókat, hogy kérdésessé vált, egyáltalán hány évig marad még magyar csoport. Az új tanügyi törvény lehetővé tette az önálló magyar kart, ám ennek alkalmazását elutasította a szenátus, a felsőbb számonkérést pedig az egyetemi autonómia megsértésének tekintik. Úgy állítják be, mintha egy felsőfokú oktatási intézmény vezetőtestülete a jogszabályok fölött állna, az általa elfogadott belső rendelkezések, mint állam az államban, akár az alkotmányt is felülírhatják. Pedig a törvény az törvény, és még a vásárhelyi egyetemnek is be kell(ene) tartania. Önálló magyar tagozat meg nem azért lehet, mert a magyar adófizetőknek százalékos arányuk miatt járna, hanem azért, mert az ország törvényei biztosítják. Erre a megközelítésre hívták fel a figyelmet az elmúlt napokban többen, no meg arra is, hogy az etnikai szempontra hivatkozás igen heves, ugyancsak etnikai ellenreakciót vált ki. Ma már nemcsak a szeparatizmus ellen tüntető diákok, a román betegeket magyar orvosoktól féltő egyetemi professzorok, de az egyre hevesebb politikusi reakciók is ezt igazolják. Kampányolnak a szociáldemokraták, és most már a liberálisok is, pártelnökük vonul Marosvásárhelyre, hogy biztosítsa az ott helytálló román hazafikat, dönthet bármit az áruló kormány, ők majd úgyis visszaállítják a jelenlegi rendet. A demokrata-liberális politikusok egyelőre nem nyilatkoznak, de ha hinni lehet a kiszivárogtatott híreknek, a dönteni hivatott kormányüléseken sem szelídebb a hangnem: zsarolást emlegetnek, s fenyegetőznek, hogy nem engednek a követelésnek, némelyek szerint Ungureanu miniszterelnök már kisebbségi kormányzásra készül.
Újból csapdába – ezúttal etnikaiba – sodorta magát az RMDSZ. Ha kitart fenyegetése mellett, és feladja kormányzati pozícióját, légüres térbe kerül, pénzforrások, befolyás, szövetségesek nélkül kénytelen nekivágni a kampánynak, túl késő már a kudarcos vezetéstől elhatárolódni, ha maradnak, önmaguk ultimátumát köpik szembe (igaz, nem először). Egyetlen kiút lenne: a törvénynek jogot szerző kormányrendelet kicsikarása, de ma éppen ez tűnik a legreménytelenebbnek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. március 10.
Bodó Barna docens az erdélyi magyar egyetemi hálózat kiépítéséről
[INTERJÚ] A romániai magyar felsőoktatást merőben új helyzet elé állítja hálózati rendszerének kialakulása, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia, valamint az állami multikulturális egyetemek magyar tagozatai egybehangolhatják tevékenységüket – véli a lapunknak adott interjúban Bodó Barna. A Sapientia docense szerint az erdélyi magyar felsőoktatási hálózatnak közösen kell elterveznie jövőjét.
– Az 1989-es rendszerváltás után a magyar érdekképviselet elmulasztotta kihasználni a Bolyai Egyetem újraindításának lehetőségét, ehelyett ma is tart egy nagyon lassú és ellentmondásos építkezés, mely máig nem tudta kiszabadítani a hátrányos kiszolgáltatottságból a nem véletlenül „vonalaknak” nevezett három magyar tagozatot a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen és a Színművészeti Egyetemen. Ön szerint közelebb visz-e az új oktatási törvény az erdélyi magyar felsőoktatás önállóságához? – Ezzel a kérdéssel két tanulmányomban is részletesen foglalkoztam, mindkettő a Romániai magyar felsőoktatás fehér könyve című kötetben jelent meg, Somai József és Csetri Elek akadémikus szerkesztésében. Jellemző volt, hogy a BBTE-ről egy aktív oktató sem mert részt venni a munkában, mert féltek a következményektől. Hogy csak a mai kontextusban lényegesnek tartott dologra térjek ki: a politika folyton mézesmadzaggal csalogatta vezetőinket, azaz folyton ígért valamit, de sosem adta meg. Ebből a legjellemzőbb az ún. Petőfi–Schiller Egyetem projektje, ami egy csapda. Az RMDSZ nyomására az akkori kormány kiadott egy rendeletet, amit aztán a Nagy-Románia Párt megóvott az alkotmánybíróságon, és ott el is bukott. Kimondták, hogy jogszerűtlen, így csak politikatörténeti esemény marad, semmi több.
– A közvélemény talán el is felejtette ezt a fejleményt. Ön, aki akkoriban még aktívan politizált az RMDSZ-ben, azért is elégedetlen volt a tervvel, mert nem a Bolyai Egyetem újraindítását írta elő.
– Éppen akkor hagytam abba az aktív politizálást. Az RMDSZ-nek 1998-ban döntenie kellett arról, bent marad-e a kormánykoalícióban. A Szövetségi Képviselők Tanácsa alelnökeként én vezettem le a miniparlament ama ülését, amelyen erről szavaztak. Akkor egyszerű többséggel úgy döntött a testület, hogy bent marad a koalíciós kormányban, annak ellenére, hogy előzetesen bejelentette: kilép, ha nem lesz külön magyar állami egyetem. Mellettem ült Somai József, az SZKT titkára, aki egyszer csak azt mondta: ebben a sarkalatos kérdésben csak kétharmados többség határozhatott volna, az pedig nem volt meg. Erre Somai József és Bodó Barna, az SZKT két vezetője megóvta a saját döntését. Benyújtottuk az RMDSZ szabályzatfelügyelő bizottságához a dokumentumot, hogy a döntés nem jogos, és vizsgálja ki az ügyet. A „legbájosabb” történetek közé tartozik, hogy a bizottság nekünk adott igazat, a döntés valóban nem volt jogszerű. Utána pedig egy hosszú, egyoldalas jogi csűrcsavarral megindokolta, miért nem kell mégsem megismételni a szavazást.
– Mennyi idő telt el, amíg kiderült, hogy szabálytalan volt a szavazás?
– Mintegy három hónap. Akkor mondtuk Somai Józseffel együtt, hogy abbahagyjuk a politizálást, mert nem tudunk olyan szervezetben maradni, amely elismeri, hogy a döntés nem volt jogszerű, de a szavazást mégsem ismételi meg. Mindketten lemondtunk a politikai tisztségünkről, én pedig 1999-től az egyetemen tanítok. Különben a politikai mézesmadzaggal való manipuláció azóta is tart, lásd a mostani koalíciós tárgyalásokat, a MOGYE magyar tagozata kapcsán támasztott feltételeket. Holott ez nem koalíciós kérdés kellene hogy legyen, mivel törvény van rá, amit be kellene tartani. A vásárhelyi felsőoktatási intézménynek nincs érvényes chartája, tehát nincs vezetősége sem, nem lehet senkit legálisan megválasztani. Ilyen egyszerű! Ha a jogainkat a hátsó ajtón, zsarolással akarjuk érvényesíteni, az még rossz fényt is vet ránk.
– Ennek ellenére az úgynevezett intézetekre, és a belőlük alakuló tagozatra szükség van. De szabad-e idealizálnunk őket?
– Egyetemszervezési szempontból világos a képlet, Magyarországon is létezik a tanszék mellett a departman. A tanszék kisebb szakmai csoport, nálunk eddig csak tanszékek léteztek. A departman nagyobb szakmai csoportot jelent, olyan struktúrát, amely általában több szakot szolgál ki azzal a bizonyos tárggyal, diszciplínával. Például a politológia a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen intézetként, nem tanszékként működik, vagyis az állam és jogtudományi karon nem katedra, hanem intézet, departman van. Jogosítványai ugyanazok, mégis egy magasabb fokozatnak tekintik.
– És magába foglalhat tanszékeket is?
– Igen, azokat is be lehet sorolni oda. Nálunk az teremt csapdahelyzetet, hogy ezzel új lehetőséget kínálnak arra, hogy a karokon belül a magyar szakok különböző tanszékeken dolgozó szakembereit összegyűjthessék. A BBTE politikatudományi karán három szakon működik magyar képzés: a politikatudományi, a kommunikációs és az újságíró szakon. Az lett volna a normális lépés, ha ezek a szakok besorolják egy főtanszék, „intézet” alá, tehát lenne egy magyar ernyő fölöttük. Nos, ez több esetben nem történt meg, s itt bizonyára személyes stratégiák játszanak közre. Hiszen egy román tanszéken belül létezik egy informális magyar tanszékvezető is, akinek nincsenek meg a jogosítványai, mégis annak számít. Nos, ha ő bekerül egy formális struktúrába, a három szaknak valakit ki kell jelölnie intézetvezetőnek. Ez azonban a személyes rivalizálás miatt sajnos megbukott. A nagy gond ezzel még az – és erről komoly vita folyt Kolozsváron –, hogy a törvény szerint sem a tanszékeknek, sem a departmanoknak (főtanszék, intézet) nincs jogi személyiségük, tehát a jogi önállóságot továbbra sem kapjuk meg. Egyedül arra nyílik lehetőség, hogy az intézetek szakmai kérdésekben dönthetnek, de a pénzügyi jogkör ehhez már nem tartozik hozzá. Szakmai vonatkozásban eddig az volt a gyakorlat, hogy mivel sok esetben a magyar és román szakok az akkreditációt közösen szerezték meg, tulajdonképpen sokszor a román akkreditációt terjesztették ki a magyarra. A szak ugyanaz volt, kettő vagy maximum három tárgy térhetett el a tanmenetben. Mi például a politológián azt mondtuk, nem tudjuk a magyar képzést kisebbségpolitikai diszciplína nélkül elképzelni, erre azt engedélyezték. Ennyi volt a szabadság. Mármost egy saját főtanszéken nyilvánvalóan az egész tanmenetet én tudnám összeállítani, de ez azt jelenti, hogy külön akkreditációnak is alávetem magam.
– Vezethet-e ezek után az intézetek létrehozása önigazgató magyar tagozatok létesítéséhez?
– Úgy vélem, hogy nem. Szakmai szempontból van valamelyest előrelépés, de intézményes szempontból nincs. Ahhoz, hogy a folyamat úgy alakuljon, ahogy mi szeretnénk, másra lenne szükség. Többen javasoltuk már, hogy egy új, Erdély-szintű struktúrát kellene létrehozni, amit rektori tanácsnak nevezhetnénk. Magyarországon, de Romániában is létezik a rektorok tanácsa, az egyetemek közti egyeztető fórum.
Azaz a felmerülő problémákat előbb az intézményvezetők tárgyalják meg, elképzeléseiket közös nevezőre hozzák, és utána küzlik a politikummal. A mi esetünkben ez a Partiumi Keresztény Egyetem és a nemrég akkreditált Sapientia EMTE, az egyházi főiskolák, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar, illetve a Székelyföldre kihelyezett tagozatai, a MOGYE és a marosvásárhelyi Művészeti Akadémia magyar tagozatainak összefogását jelentené. Ma már nem 1998-at írunk, amikor a „Petőfi–Schiller-projekt” csapdájában vergődtünk, hanem létezik egy egész magyar felsőoktatási hálózat, melynek közös érdekei vannak, és saját jövőt tervezhet.
Aztán a kidolgozott elképzeléseket az érdekképviselet elé kell terjeszteni, hogy az valóban azt érvényesítse, amit a közösség kér. Ma már nem csupán arról szól a történet, hogy újraalakítjuk a Bolyait, hanem arról, hogy az újraalakítandagyar állami egyetem kell nekünk, és visszasírjuk, ami volt, hanem az, hogy milyen magyar felsó Bolyainak e hálózaton belül mi legyen a szerepe. Ma már nem az a fő cél, mint 14 évvel ezelőtt, hogy mőoktatásra van szükségünk az új hálózati struktúrában.
B. Kovács András
Krónika (Kolozsvár)
[INTERJÚ] A romániai magyar felsőoktatást merőben új helyzet elé állítja hálózati rendszerének kialakulása, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia, valamint az állami multikulturális egyetemek magyar tagozatai egybehangolhatják tevékenységüket – véli a lapunknak adott interjúban Bodó Barna. A Sapientia docense szerint az erdélyi magyar felsőoktatási hálózatnak közösen kell elterveznie jövőjét.
– Az 1989-es rendszerváltás után a magyar érdekképviselet elmulasztotta kihasználni a Bolyai Egyetem újraindításának lehetőségét, ehelyett ma is tart egy nagyon lassú és ellentmondásos építkezés, mely máig nem tudta kiszabadítani a hátrányos kiszolgáltatottságból a nem véletlenül „vonalaknak” nevezett három magyar tagozatot a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen és a Színművészeti Egyetemen. Ön szerint közelebb visz-e az új oktatási törvény az erdélyi magyar felsőoktatás önállóságához? – Ezzel a kérdéssel két tanulmányomban is részletesen foglalkoztam, mindkettő a Romániai magyar felsőoktatás fehér könyve című kötetben jelent meg, Somai József és Csetri Elek akadémikus szerkesztésében. Jellemző volt, hogy a BBTE-ről egy aktív oktató sem mert részt venni a munkában, mert féltek a következményektől. Hogy csak a mai kontextusban lényegesnek tartott dologra térjek ki: a politika folyton mézesmadzaggal csalogatta vezetőinket, azaz folyton ígért valamit, de sosem adta meg. Ebből a legjellemzőbb az ún. Petőfi–Schiller Egyetem projektje, ami egy csapda. Az RMDSZ nyomására az akkori kormány kiadott egy rendeletet, amit aztán a Nagy-Románia Párt megóvott az alkotmánybíróságon, és ott el is bukott. Kimondták, hogy jogszerűtlen, így csak politikatörténeti esemény marad, semmi több.
– A közvélemény talán el is felejtette ezt a fejleményt. Ön, aki akkoriban még aktívan politizált az RMDSZ-ben, azért is elégedetlen volt a tervvel, mert nem a Bolyai Egyetem újraindítását írta elő.
– Éppen akkor hagytam abba az aktív politizálást. Az RMDSZ-nek 1998-ban döntenie kellett arról, bent marad-e a kormánykoalícióban. A Szövetségi Képviselők Tanácsa alelnökeként én vezettem le a miniparlament ama ülését, amelyen erről szavaztak. Akkor egyszerű többséggel úgy döntött a testület, hogy bent marad a koalíciós kormányban, annak ellenére, hogy előzetesen bejelentette: kilép, ha nem lesz külön magyar állami egyetem. Mellettem ült Somai József, az SZKT titkára, aki egyszer csak azt mondta: ebben a sarkalatos kérdésben csak kétharmados többség határozhatott volna, az pedig nem volt meg. Erre Somai József és Bodó Barna, az SZKT két vezetője megóvta a saját döntését. Benyújtottuk az RMDSZ szabályzatfelügyelő bizottságához a dokumentumot, hogy a döntés nem jogos, és vizsgálja ki az ügyet. A „legbájosabb” történetek közé tartozik, hogy a bizottság nekünk adott igazat, a döntés valóban nem volt jogszerű. Utána pedig egy hosszú, egyoldalas jogi csűrcsavarral megindokolta, miért nem kell mégsem megismételni a szavazást.
– Mennyi idő telt el, amíg kiderült, hogy szabálytalan volt a szavazás?
– Mintegy három hónap. Akkor mondtuk Somai Józseffel együtt, hogy abbahagyjuk a politizálást, mert nem tudunk olyan szervezetben maradni, amely elismeri, hogy a döntés nem volt jogszerű, de a szavazást mégsem ismételi meg. Mindketten lemondtunk a politikai tisztségünkről, én pedig 1999-től az egyetemen tanítok. Különben a politikai mézesmadzaggal való manipuláció azóta is tart, lásd a mostani koalíciós tárgyalásokat, a MOGYE magyar tagozata kapcsán támasztott feltételeket. Holott ez nem koalíciós kérdés kellene hogy legyen, mivel törvény van rá, amit be kellene tartani. A vásárhelyi felsőoktatási intézménynek nincs érvényes chartája, tehát nincs vezetősége sem, nem lehet senkit legálisan megválasztani. Ilyen egyszerű! Ha a jogainkat a hátsó ajtón, zsarolással akarjuk érvényesíteni, az még rossz fényt is vet ránk.
– Ennek ellenére az úgynevezett intézetekre, és a belőlük alakuló tagozatra szükség van. De szabad-e idealizálnunk őket?
– Egyetemszervezési szempontból világos a képlet, Magyarországon is létezik a tanszék mellett a departman. A tanszék kisebb szakmai csoport, nálunk eddig csak tanszékek léteztek. A departman nagyobb szakmai csoportot jelent, olyan struktúrát, amely általában több szakot szolgál ki azzal a bizonyos tárggyal, diszciplínával. Például a politológia a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen intézetként, nem tanszékként működik, vagyis az állam és jogtudományi karon nem katedra, hanem intézet, departman van. Jogosítványai ugyanazok, mégis egy magasabb fokozatnak tekintik.
– És magába foglalhat tanszékeket is?
– Igen, azokat is be lehet sorolni oda. Nálunk az teremt csapdahelyzetet, hogy ezzel új lehetőséget kínálnak arra, hogy a karokon belül a magyar szakok különböző tanszékeken dolgozó szakembereit összegyűjthessék. A BBTE politikatudományi karán három szakon működik magyar képzés: a politikatudományi, a kommunikációs és az újságíró szakon. Az lett volna a normális lépés, ha ezek a szakok besorolják egy főtanszék, „intézet” alá, tehát lenne egy magyar ernyő fölöttük. Nos, ez több esetben nem történt meg, s itt bizonyára személyes stratégiák játszanak közre. Hiszen egy román tanszéken belül létezik egy informális magyar tanszékvezető is, akinek nincsenek meg a jogosítványai, mégis annak számít. Nos, ha ő bekerül egy formális struktúrába, a három szaknak valakit ki kell jelölnie intézetvezetőnek. Ez azonban a személyes rivalizálás miatt sajnos megbukott. A nagy gond ezzel még az – és erről komoly vita folyt Kolozsváron –, hogy a törvény szerint sem a tanszékeknek, sem a departmanoknak (főtanszék, intézet) nincs jogi személyiségük, tehát a jogi önállóságot továbbra sem kapjuk meg. Egyedül arra nyílik lehetőség, hogy az intézetek szakmai kérdésekben dönthetnek, de a pénzügyi jogkör ehhez már nem tartozik hozzá. Szakmai vonatkozásban eddig az volt a gyakorlat, hogy mivel sok esetben a magyar és román szakok az akkreditációt közösen szerezték meg, tulajdonképpen sokszor a román akkreditációt terjesztették ki a magyarra. A szak ugyanaz volt, kettő vagy maximum három tárgy térhetett el a tanmenetben. Mi például a politológián azt mondtuk, nem tudjuk a magyar képzést kisebbségpolitikai diszciplína nélkül elképzelni, erre azt engedélyezték. Ennyi volt a szabadság. Mármost egy saját főtanszéken nyilvánvalóan az egész tanmenetet én tudnám összeállítani, de ez azt jelenti, hogy külön akkreditációnak is alávetem magam.
– Vezethet-e ezek után az intézetek létrehozása önigazgató magyar tagozatok létesítéséhez?
– Úgy vélem, hogy nem. Szakmai szempontból van valamelyest előrelépés, de intézményes szempontból nincs. Ahhoz, hogy a folyamat úgy alakuljon, ahogy mi szeretnénk, másra lenne szükség. Többen javasoltuk már, hogy egy új, Erdély-szintű struktúrát kellene létrehozni, amit rektori tanácsnak nevezhetnénk. Magyarországon, de Romániában is létezik a rektorok tanácsa, az egyetemek közti egyeztető fórum.
Azaz a felmerülő problémákat előbb az intézményvezetők tárgyalják meg, elképzeléseiket közös nevezőre hozzák, és utána küzlik a politikummal. A mi esetünkben ez a Partiumi Keresztény Egyetem és a nemrég akkreditált Sapientia EMTE, az egyházi főiskolák, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar, illetve a Székelyföldre kihelyezett tagozatai, a MOGYE és a marosvásárhelyi Művészeti Akadémia magyar tagozatainak összefogását jelentené. Ma már nem 1998-at írunk, amikor a „Petőfi–Schiller-projekt” csapdájában vergődtünk, hanem létezik egy egész magyar felsőoktatási hálózat, melynek közös érdekei vannak, és saját jövőt tervezhet.
Aztán a kidolgozott elképzeléseket az érdekképviselet elé kell terjeszteni, hogy az valóban azt érvényesítse, amit a közösség kér. Ma már nem csupán arról szól a történet, hogy újraalakítjuk a Bolyait, hanem arról, hogy az újraalakítandagyar állami egyetem kell nekünk, és visszasírjuk, ami volt, hanem az, hogy milyen magyar felsó Bolyainak e hálózaton belül mi legyen a szerepe. Ma már nem az a fő cél, mint 14 évvel ezelőtt, hogy mőoktatásra van szükségünk az új hálózati struktúrában.
B. Kovács András
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 10.
Készül a Wekerle- terv
Prioritás a Kárpát-medencei gazdasági tér kiépítése
A Kárpát-medencei gazdasági tér kiépítésének előnyeiről és szükségességéről beszélt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium (KüM) parlamenti államtitkára pénteken Budapesten, a Magyar Külügyi Intézet Közép-Európa kilátásai a válság után címmel rendezett konferenciáján.
A szomszédos országokkal való kétoldalú kapcsolatoknak együtt kell szolgálniuk a gazdasági együttműködés fejlesztését, a környezeti és gazdasági érdekek harmonizálását, valamint a magyar közösségek védelmét. A prioritások közé tartozik a Kárpát-medencei gazdaság tér kiépülésének elősegítése – mondta Németh Zsolt.
Hangsúlyozta: a szomszédos országok a magyar külgazdaság legígéretesebb területei közé tartoznak, jelentős aktívummal, növekvő kereskedelmi forgalommal és további bővülési potenciállal.
Szakáli István Lóránd, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) főosztályvezetője elmondta: a gazdaságstratégiai dokumentumok mindegyikében – fontos külgazdasági stratégiai célterületként – megjelenik a Kárpát-medencei gazdasági tér.
Már készül a Wekerle-terv, amely kifejezetten Kárpát-medencei lehetőségekre fókuszáló gazdaságfejlesztési stratégia – közölte a főosztályvezető. Kiemelte: csak akkor van realitása egy Kárpát-medencei gazdaságnak, ha nem támogatáspolitikaként fogjuk fel, hanem próbáljuk megtalálni a magyar gazdaság érdekeit is ennek keretében.
Németh Zsolt is hangsúlyozta: a Kárpát-medencei gazdasági tér elnevezés arra utal, hogy a szomszédos országokra vonatkozó külgazdasági feladatok között kiemelten fontos a határon túli magyarság jelenlétében rejlő gazdasági lehetőségek kihasználása. A szomszédsági gazdaságpolitika horizontját a szomszédos országok teljes területe, teljes fogyasztói- és munkaerőpiaca jelenti – fűzte hozzá.
Elmondta, hogy a közös Kárpát-medencei vidékfejlesztési stratégia már elindult. Németh Zsolt ismertette, hogy Romániában több mint 3.500 magyar-román vegyesvállalat volt bejegyezve tavaly november végén, összesen közel 200 millió dollárnak megfelelő tőkével. Ukrajnában 2010-ben 1.030 ukrán-magyar vegyesvállalat működött, jegyzett tőkéjük mintegy 4 milliárd hrivnya volt.
Orosz András, a Richter exportigazgatója elmondta:10.000 munkavállalót foglalkoztatnak, akiknek fele külföldön dolgozik, 31 országban közvetlenül van jelen a Richter, 100 országba szállítanak termékeket. A román, szlovák, és a cseh piac az első 10 legfontosabb piacuk közé tartozik
Ferenc I. Szabolcs, a Mol társasági kapcsolatok igazgatója hangsúlyozta: Romániában, Szlovákiában intenzíven jelen van a Mol, intézményes a kapcsolat a helyi közösségekkel.
Népújság (Marosvásárhely)
Prioritás a Kárpát-medencei gazdasági tér kiépítése
A Kárpát-medencei gazdasági tér kiépítésének előnyeiről és szükségességéről beszélt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium (KüM) parlamenti államtitkára pénteken Budapesten, a Magyar Külügyi Intézet Közép-Európa kilátásai a válság után címmel rendezett konferenciáján.
A szomszédos országokkal való kétoldalú kapcsolatoknak együtt kell szolgálniuk a gazdasági együttműködés fejlesztését, a környezeti és gazdasági érdekek harmonizálását, valamint a magyar közösségek védelmét. A prioritások közé tartozik a Kárpát-medencei gazdaság tér kiépülésének elősegítése – mondta Németh Zsolt.
Hangsúlyozta: a szomszédos országok a magyar külgazdaság legígéretesebb területei közé tartoznak, jelentős aktívummal, növekvő kereskedelmi forgalommal és további bővülési potenciállal.
Szakáli István Lóránd, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) főosztályvezetője elmondta: a gazdaságstratégiai dokumentumok mindegyikében – fontos külgazdasági stratégiai célterületként – megjelenik a Kárpát-medencei gazdasági tér.
Már készül a Wekerle-terv, amely kifejezetten Kárpát-medencei lehetőségekre fókuszáló gazdaságfejlesztési stratégia – közölte a főosztályvezető. Kiemelte: csak akkor van realitása egy Kárpát-medencei gazdaságnak, ha nem támogatáspolitikaként fogjuk fel, hanem próbáljuk megtalálni a magyar gazdaság érdekeit is ennek keretében.
Németh Zsolt is hangsúlyozta: a Kárpát-medencei gazdasági tér elnevezés arra utal, hogy a szomszédos országokra vonatkozó külgazdasági feladatok között kiemelten fontos a határon túli magyarság jelenlétében rejlő gazdasági lehetőségek kihasználása. A szomszédsági gazdaságpolitika horizontját a szomszédos országok teljes területe, teljes fogyasztói- és munkaerőpiaca jelenti – fűzte hozzá.
Elmondta, hogy a közös Kárpát-medencei vidékfejlesztési stratégia már elindult. Németh Zsolt ismertette, hogy Romániában több mint 3.500 magyar-román vegyesvállalat volt bejegyezve tavaly november végén, összesen közel 200 millió dollárnak megfelelő tőkével. Ukrajnában 2010-ben 1.030 ukrán-magyar vegyesvállalat működött, jegyzett tőkéjük mintegy 4 milliárd hrivnya volt.
Orosz András, a Richter exportigazgatója elmondta:10.000 munkavállalót foglalkoztatnak, akiknek fele külföldön dolgozik, 31 országban közvetlenül van jelen a Richter, 100 országba szállítanak termékeket. A román, szlovák, és a cseh piac az első 10 legfontosabb piacuk közé tartozik
Ferenc I. Szabolcs, a Mol társasági kapcsolatok igazgatója hangsúlyozta: Romániában, Szlovákiában intenzíven jelen van a Mol, intézményes a kapcsolat a helyi közösségekkel.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 10.
Szépréti Lilla évfordulói
Március 14-én lenne 75 éves. Idén lesz halálának 20. évfordulója is.
Íróként, újságíróként élt a köztudatban. Népszerű tollforgatónk volt. Manapság ritkán írnak, beszélnek róla. Pedig többet érdemelne. Bőven van mit felidéznünk életművéből. Ebben segít ma a szeretteitől érkezett pályarajz.
Szépréthy Lilla újságíró, író (írói nevén Szépréti) 1937. március 14-én Brassóban született, ahol 1954-ben a mostani Áprily Lajos líceumban érettségizett. 1959-ben Kolozsváron a Bolyai Egyetemen szerzett magyartanári diplomát. Ezután mindvégig Marosvásárhelyen dolgozott riporterként az akkoriban egyetlen magyar nyelvű országos képeslapnál, az Új Életnél (1989 után Erdélyi Figyelő). Későbbi legismertebb riportjait az erdélyi magyar és szász műemlékekről írta. Legnépszerűbb könyve, a Régi és új világ. Képes levelezőlapok erdélyi műemlékekről 1981-ben jelent meg Kolozsváron. Olthévíz és Kőhalom között 1992. május 15-én közlekedési balesetben halt meg, amikor Brassóba vezetett az Áprily Lajos gimnáziumi végzősök világtalálkozójára.
Az első könyve 1965-ben jelent meg: Egy szál svéd gyufa, kisregény; 1968-ban a Páhuzamos vonatok című (elbeszélések); 1969-ben kiadták a Zöld mécses című kisregényét; 1971-ben megjelent a Zsuzsu Seremberekben meseregénye; 1974-ben novelláskötet, Utazás anyámmal; 1975-ben A család reménysége című kisregény, a Napot járó pillangó c. meseregény; 1981-ben Régi és új világ. Képes levelezőlapok erdélyi műemlékekről; 1996-ban a Családregény. Ez halála után látott napvilágot Marosvásárhelyen.
Hogy miket írt a lapokban? Először is miket nem írt: nem méltatta a Ceausescu házaspárt és “pártunkat”. De rengeteg riportot készített Szatmártól Konstancáig, Temesvártól Suceaváig. Erdélyben majdnem minden városról írt. Sok faluban járt, nemcsak a hétfalusi, hanem a moldvai csángókat is felkereste. Tematikája is nagyon változatos volt. Részt vett szív- és agyműtéten, éjszakai mentőn, iskolákban, múzeumokban riportozott, írt művelődési rendezvényekről, közéleti személyekkel, képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel, folkloristákkal készített interjút. Bűnügyi témákról is írt, ezért járt a bíróságon, rendőrségen, még a börtönben is.
De ami főként érdekelte, azok a műemlékek voltak. Ezekről főleg azért közölt sok-sok cikket, hogy az eseményeket felelevenítse, és ezáltal erdélyi magyar múltunkat is megismerjük. Szépréti Lilla megpróbálta az erdélyi fejedelmek, jelentős személyiségek munkásságát, koruk eseményeit a műemléki leírásba becsempészni.
A műemlékekről írt cikkek képezik az 1981-ben megjelent Régi és új világ című kötetének az anyagát. A könyv nagy siker volt, sokat jelentett Szépréti Lilla és Marx József fotóművész számára, akivel nagyon szívesen járt terepre. A könyvet, ami akkori viszonylatban csak kis példányszámban jelenhetett meg (5000), nem is vitték a könyvesboltokba. Vásárhelyen az Eminescu könyvesboltban, ahol a könyvbemutatón Oláh Tibor beszélt, pár óra alatt, amíg a szerző dedikált, a több ezer példány elkelt. Kint a lépcsőkön sorban álltak az emberek, hogy hozzájussanak. Sütő András a következőt írta a kötetről: “Ez a könyv, Szépréti Lilla kitartó barangolásainak krónikája, a mi múltbéli örökségünk mohás kőfalai, tornyai felé mutat, s nem azért, hogy a jövendő felé fordított arcunkat visszafordítsa, hanem éppenséggel a jövőnek jobb megtervezése végett. Történelmi műemlékeinkről van szó. És arról, hogy aki nem ismeri a múltját, nem érti világosan a jelenét sem…”
Akár írói, szerkesztői hitvallásaként tarthatta volna sajátjának e sorokat Szépréti Lilla. Ő azonban ritkán nyilatkozott. “Csak” tette, amit kell, írta, amire közösségének oly nagy szüksége volt. És van ma is. Ezért is lenne érdemes újra elérhetővé tenni alkotásait.
Népújság (Marosvásárhely)
Március 14-én lenne 75 éves. Idén lesz halálának 20. évfordulója is.
Íróként, újságíróként élt a köztudatban. Népszerű tollforgatónk volt. Manapság ritkán írnak, beszélnek róla. Pedig többet érdemelne. Bőven van mit felidéznünk életművéből. Ebben segít ma a szeretteitől érkezett pályarajz.
Szépréthy Lilla újságíró, író (írói nevén Szépréti) 1937. március 14-én Brassóban született, ahol 1954-ben a mostani Áprily Lajos líceumban érettségizett. 1959-ben Kolozsváron a Bolyai Egyetemen szerzett magyartanári diplomát. Ezután mindvégig Marosvásárhelyen dolgozott riporterként az akkoriban egyetlen magyar nyelvű országos képeslapnál, az Új Életnél (1989 után Erdélyi Figyelő). Későbbi legismertebb riportjait az erdélyi magyar és szász műemlékekről írta. Legnépszerűbb könyve, a Régi és új világ. Képes levelezőlapok erdélyi műemlékekről 1981-ben jelent meg Kolozsváron. Olthévíz és Kőhalom között 1992. május 15-én közlekedési balesetben halt meg, amikor Brassóba vezetett az Áprily Lajos gimnáziumi végzősök világtalálkozójára.
Az első könyve 1965-ben jelent meg: Egy szál svéd gyufa, kisregény; 1968-ban a Páhuzamos vonatok című (elbeszélések); 1969-ben kiadták a Zöld mécses című kisregényét; 1971-ben megjelent a Zsuzsu Seremberekben meseregénye; 1974-ben novelláskötet, Utazás anyámmal; 1975-ben A család reménysége című kisregény, a Napot járó pillangó c. meseregény; 1981-ben Régi és új világ. Képes levelezőlapok erdélyi műemlékekről; 1996-ban a Családregény. Ez halála után látott napvilágot Marosvásárhelyen.
Hogy miket írt a lapokban? Először is miket nem írt: nem méltatta a Ceausescu házaspárt és “pártunkat”. De rengeteg riportot készített Szatmártól Konstancáig, Temesvártól Suceaváig. Erdélyben majdnem minden városról írt. Sok faluban járt, nemcsak a hétfalusi, hanem a moldvai csángókat is felkereste. Tematikája is nagyon változatos volt. Részt vett szív- és agyműtéten, éjszakai mentőn, iskolákban, múzeumokban riportozott, írt művelődési rendezvényekről, közéleti személyekkel, képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel, folkloristákkal készített interjút. Bűnügyi témákról is írt, ezért járt a bíróságon, rendőrségen, még a börtönben is.
De ami főként érdekelte, azok a műemlékek voltak. Ezekről főleg azért közölt sok-sok cikket, hogy az eseményeket felelevenítse, és ezáltal erdélyi magyar múltunkat is megismerjük. Szépréti Lilla megpróbálta az erdélyi fejedelmek, jelentős személyiségek munkásságát, koruk eseményeit a műemléki leírásba becsempészni.
A műemlékekről írt cikkek képezik az 1981-ben megjelent Régi és új világ című kötetének az anyagát. A könyv nagy siker volt, sokat jelentett Szépréti Lilla és Marx József fotóművész számára, akivel nagyon szívesen járt terepre. A könyvet, ami akkori viszonylatban csak kis példányszámban jelenhetett meg (5000), nem is vitték a könyvesboltokba. Vásárhelyen az Eminescu könyvesboltban, ahol a könyvbemutatón Oláh Tibor beszélt, pár óra alatt, amíg a szerző dedikált, a több ezer példány elkelt. Kint a lépcsőkön sorban álltak az emberek, hogy hozzájussanak. Sütő András a következőt írta a kötetről: “Ez a könyv, Szépréti Lilla kitartó barangolásainak krónikája, a mi múltbéli örökségünk mohás kőfalai, tornyai felé mutat, s nem azért, hogy a jövendő felé fordított arcunkat visszafordítsa, hanem éppenséggel a jövőnek jobb megtervezése végett. Történelmi műemlékeinkről van szó. És arról, hogy aki nem ismeri a múltját, nem érti világosan a jelenét sem…”
Akár írói, szerkesztői hitvallásaként tarthatta volna sajátjának e sorokat Szépréti Lilla. Ő azonban ritkán nyilatkozott. “Csak” tette, amit kell, írta, amire közösségének oly nagy szüksége volt. És van ma is. Ezért is lenne érdemes újra elérhetővé tenni alkotásait.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 10.
Magyar oktatás Romániában – A legnagyobb hiba a stabilitás hiánya
A rendszerváltás óta eltelt bő két évtizedben számtalan sajátos jelzővel illették Romániát. Sorolhatnánk oldalakon keresztül a javarészt nem hízelgő titulusokat. Közoktatás tekintetében a következő szlogen illik ránk: a kísérletek országa vagyunk – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatásügyi alelnökének, Szilágy Ferencnek tegnapelőtt kiadott közleményében.
„Minden román kormány, minden miniszter addig-addig „javítgatta” a rendszer hibáit, míg sikeresen megütöttük minden idők legalacsonyabb szintjét” – fogalmaz a szakpolitkus, aki szerint „a hibát kereshetjük az évről évre liberálisabb szellemben, az oktatásba is begyűrűző »projektelő« merkantilista szemléletben, az áleredményekkel büszkélkedő helyi álvezetőkben, a korrupcióban, a felvételi nélküli felsőoktatási bizniszben, mely a minőségi helyett a mennyiségi és főleg anyagi szempontokat helyezi előtérbe”. A legnagyobb hibaként azonban a stabilitás hiányát jegyzi meg a szerző: „Jóformán nincs olyan diák, aki abban a rendszerben fejezné be a tanulmányait, amelyben elkezdte, még ha csak négyéves ciklusokról beszélünk is. A boldog diákévek alatt egyszerűen felváltják a kisiskolákat az iskolabuszok, intézmények tűnnek el, s vele együtt a közösség és az évtizedes szellemiség. Volt felvételi, képességvizsga, egységes dolgozat, lassan már a pedagógusok is egymástól kérdezik, hogy vajon az idén hogy lesz. Illetve kérdeznék, ha lenne rá idejük. Alóluk is kicsúszott a talaj, anyagilag is egyre lejjebb csúsztak a társadalmi ranglétrán, s ez persze összefügg a közösségi tisztelet és megbecsülés erodálásával. Az amúgy is siralmas helyzetben szinte kegyelemdöfésként csapott le a román kormány szolgapolitikájának az eredménye: fizetéscsökkentés és a »szporok« megvonása. Kategóriától függően 30-50 százalék is lehetett a jövedelemcsökkenés. Az eredmény: elkeseredett pedagógusok ezreinek távozása.”
Szilágyi Ferenc kifejti, szerinte az oktató és nevelő munka sem üti meg azt a színvonalat, ami elvárható lenne. Tanítás helyett papírfogyasztás és statisztikagyártás folyik, az iskolai tevékenységet felváltja a „extrakurrikuláris” tevékenység.
A közlemény folytatásában gyakorlatilag az RMDSZ-politikát bírálja az EMNT-alelnök, aki megállapítások helyett a szervezet 1989. december 25-ei programjába, illetve a tavalyi nagyváradi, X. RMDSZ kongresszuson elfogadott programban foglaltakat kommentálja és veti a szervezet vezetőinek szemére, hogy „korábbi tömör, egyértelmű megfogalmazást egy rutinosan megcsavart, többféleképpen értelmezhető, ha akarom fehér, ha akarom fekete célkitűzés vette át”. Szilágyi mint az EMNT oktatási alelnöke a bírálja a kisebbik kormánypárt politikáját, szerinte a látszatintézkedések, az esetlegesség és a halogatás, valamint az évtizedes mulasztás a nemzetárulás fogalmát is kimeríti. „Így 22 év után továbbra is álom az önálló magyar közoktatási hálózat, máig nincs önálló magyar, állami finanszírozású tudományegyetem, Székelyföld kivételével alig létezik intézményi szinten önálló magyar szakközépiskolai oktatás, a vegyes intézményekben a magyar nyelvnek túlnyomórészt megtűrt szerepe sincs, s ugyanez jellemző a tanfelügyelőségekre s az ottani ügyfélszolgálatokra.” B. B.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A rendszerváltás óta eltelt bő két évtizedben számtalan sajátos jelzővel illették Romániát. Sorolhatnánk oldalakon keresztül a javarészt nem hízelgő titulusokat. Közoktatás tekintetében a következő szlogen illik ránk: a kísérletek országa vagyunk – olvasható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatásügyi alelnökének, Szilágy Ferencnek tegnapelőtt kiadott közleményében.
„Minden román kormány, minden miniszter addig-addig „javítgatta” a rendszer hibáit, míg sikeresen megütöttük minden idők legalacsonyabb szintjét” – fogalmaz a szakpolitkus, aki szerint „a hibát kereshetjük az évről évre liberálisabb szellemben, az oktatásba is begyűrűző »projektelő« merkantilista szemléletben, az áleredményekkel büszkélkedő helyi álvezetőkben, a korrupcióban, a felvételi nélküli felsőoktatási bizniszben, mely a minőségi helyett a mennyiségi és főleg anyagi szempontokat helyezi előtérbe”. A legnagyobb hibaként azonban a stabilitás hiányát jegyzi meg a szerző: „Jóformán nincs olyan diák, aki abban a rendszerben fejezné be a tanulmányait, amelyben elkezdte, még ha csak négyéves ciklusokról beszélünk is. A boldog diákévek alatt egyszerűen felváltják a kisiskolákat az iskolabuszok, intézmények tűnnek el, s vele együtt a közösség és az évtizedes szellemiség. Volt felvételi, képességvizsga, egységes dolgozat, lassan már a pedagógusok is egymástól kérdezik, hogy vajon az idén hogy lesz. Illetve kérdeznék, ha lenne rá idejük. Alóluk is kicsúszott a talaj, anyagilag is egyre lejjebb csúsztak a társadalmi ranglétrán, s ez persze összefügg a közösségi tisztelet és megbecsülés erodálásával. Az amúgy is siralmas helyzetben szinte kegyelemdöfésként csapott le a román kormány szolgapolitikájának az eredménye: fizetéscsökkentés és a »szporok« megvonása. Kategóriától függően 30-50 százalék is lehetett a jövedelemcsökkenés. Az eredmény: elkeseredett pedagógusok ezreinek távozása.”
Szilágyi Ferenc kifejti, szerinte az oktató és nevelő munka sem üti meg azt a színvonalat, ami elvárható lenne. Tanítás helyett papírfogyasztás és statisztikagyártás folyik, az iskolai tevékenységet felváltja a „extrakurrikuláris” tevékenység.
A közlemény folytatásában gyakorlatilag az RMDSZ-politikát bírálja az EMNT-alelnök, aki megállapítások helyett a szervezet 1989. december 25-ei programjába, illetve a tavalyi nagyváradi, X. RMDSZ kongresszuson elfogadott programban foglaltakat kommentálja és veti a szervezet vezetőinek szemére, hogy „korábbi tömör, egyértelmű megfogalmazást egy rutinosan megcsavart, többféleképpen értelmezhető, ha akarom fehér, ha akarom fekete célkitűzés vette át”. Szilágyi mint az EMNT oktatási alelnöke a bírálja a kisebbik kormánypárt politikáját, szerinte a látszatintézkedések, az esetlegesség és a halogatás, valamint az évtizedes mulasztás a nemzetárulás fogalmát is kimeríti. „Így 22 év után továbbra is álom az önálló magyar közoktatási hálózat, máig nincs önálló magyar, állami finanszírozású tudományegyetem, Székelyföld kivételével alig létezik intézményi szinten önálló magyar szakközépiskolai oktatás, a vegyes intézményekben a magyar nyelvnek túlnyomórészt megtűrt szerepe sincs, s ugyanez jellemző a tanfelügyelőségekre s az ottani ügyfélszolgálatokra.” B. B.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2012. március 10.
Játszmák határokon belül, határokon kívül
Kevés olyan nép él Európában, amelyiknek saját parlamentjén kívül még öt ország parlamentjében van képviselete. Mi magyarok Budapesten kívül Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában vagyunk jelen. Az elmúlt 20 év során volt a magyaroknak parlamenti képviselője Kijevben is.
A két világháborút követő békék után, a 40 éven keresztül szigorú határokkal elválasztott, határok közé bezárt térségekben, autarchiákban, lájtos és kevésbé lájtos diktatúrákban éltek a kisebb, nagyobb magyar közösségek. A '80-as évek második felétől egyre keményedő feltételek között élők nem csak az adott politikai berendezkedés elnyomorító hatásaival küzdöttek akár Csehszlovákiában, akár a volt Jugoszláviában, Romániában, ill. a Szovjetunióban, hanem a kisebbségi léttel is. Magyarországra, a gulyáskommunizmus világára vágyó tekintettel pillantottak a szomszédos országokban élő magyarok és nem magyarok.
1990 után új helyzet állt elő. Legelőször az RMDSZ szerveződött meg hihetetlen gyorsasággal Romániában, de hamarost létrejött Csehszlovákiában a MPP, majd az Együttélés, a Vajdaságban a VMDK, majd a VMDSZ, Ukrajnában a KMKSZ, majd az UMDSZ. Megköttettek az un. Alapszerződések sorra a szomszédos országokkal. Nem ment simán semmi, de a délszláv háború sújtotta térségeken kívül békés körülmények között kialakultak minden országban a választott, legitim politikai képviseletei a magyaroknak. Elindult egy folyamat, melynek során egyre több, – természetesen nem elégséges – eredményt értek el az intézmények, az ingatlanok visszaszerzése, az identitás, az oktatás/ kultúra megőrzésének területein. A határon túli magyarok többségében az adott ország állapotának függvényében, egyre inkább tudatosult, hogy nekik két fővárosuk van. Az adott országé, és a magyar főváros, Budapest. A magyar közösségek tagjainak többségében tudatosult az is, hogy egzisztenciális létük attól az országtól függ első sorban, melyben a többség bizonyára mindenkor 2/3-t alkotott. A kérdés tehát mára úgy merül fel egy kisebbségi létben élő magyar esetében: élhető az adott ország, v. kevésbé élhető, mint máshol a környéken. Egy kis létszámú klientúra persze függött és függ Budapesttől minden térségben. Nemcsak politikai szerepét tekintve, de gazdasági/szociális tekintetben is. Térségektől függően ebben nagy eltérés van. Kárpátalján ez a politikai klientúra esetében 100%-os, míg más térségekben inkább a legitim parlamenti képviselettel rendelkező párt alternatívájaként, Budapestről támogatott, vagy gründolt párt klientúra számára létkérdés.
Ugyanakkor a realitás érzék, mely tudomásul veszi, hogy nem a budapesti kakaskukorékolásra kél fel a nap a szomszédos országokban, nem jellemezi a magyarországi politikát. Különösen a jobboldali kormányok vélték és vélik úgy, hogy Budapesten kell megmondani, mi a jó a határon túli magyaroknak, hogy ők is a “centrális erőtér” sugarába tartozzanak.
Ennek eszköze részben a sérelmi politika folyamatos gerjesztése, amit először státustörvénnyel, majd 2010-ben kettős állampolgársággal kívánnak “kezelni” illetve a támogatáspolitika. Az egyre szűkülő források zavaros intézményi átalakításokkal, átláthatatlan döntési folyamatokkal párosulva, a központ meleg tenyeréből etetett klientúra által vezényelve, mára a határon túli magyarság többsége számára érdektelen és enyhén szégyenletes hellyé teszik az “anyaországot” Már a legrosszabb helyzetben lévő kárpátaljai magyarság sem föltétlen akar felkerekedni, hogy áttelepüljön Magyarországra.
Az átlagember számára tehát érthetetlen, hogy miért folytat komoly küzdelmet a magyar kormány és diplomácia, hogy mára veszélybe kerüljön az elmúlt 20 év diktatúráktól megszabadult magyar kisebbségek teremtette legfontosabb vívmány – a politikai érdekérvényesítő szerep az adott országok parlamentjeiben. A statisztikai adatok fényében ugyanis világos, hogy a magyar közösségek nem olyan nagy létszámúak, hogy a Fidesz által gründolt, vagy “stratégiai partnernek” kinevezett pártok megjelenésével, a választásokon megoszló szavazatok elégségesek legyenek akár egy párt bejuttatásához is. Így, amit a 20. század nem végzett el a határon túlra került magyarság életében, azt a 21. század elején a Fidesz megosztó politikája befejezi. Hiszen, ha nem lesznek magyar képviselők az adott országok parlamentjeiben, az eddig kínnal-keservvel elért, ám mégis fontos eredmények sem lesznek védhetők. Ugyan is, ha nincs is törvénybe foglalt kulturális autonómia, de annak szinte minden eleme megtalálható mind Romániában, mind Szlovákiában. Szerbiában, a Vajdaságban a Nemzeti Tanács intézménye az egész térség számára példaérték modellt hozott létre, mely tulajdonképpen a kulturális autonómia intézménye.
A nacionalizmusok ugyan minden országban rendelkezésére állnak a politikának, de jelenleg alacsony hőfokon vannak tartva. Választások idején persze felizzíthatók, de jelenleg az a nagyobb veszély pl. a szlovákiai magyar kisebbségre, hogy “Minél jobban prezentálódik az MKP a Fidesz saját akarat nélküli fiókpártjaként, annál inkább közelít szlovákiai koalíciós potenciálja a nullához. És annál kevésbé lesz az itteni magyarok számára érdekes, hogy a parlamentben izolálódik-e, avagy a parlamenten kívül. Ugyanis egyik esetben sem lesz képes tenni értük semmit, ami hasznukra válhatna” (Morvai Péter).
Az etnikai alapú magyar pártok mindenek fölött való forszírozása Budapestről végzetes tévedés. Kontraproduktív!
Több, mint árulkodó Semjén Zsolt mondata: “A magyarság megmaradása függ attól, “milyen erős pozícióink vannak ezekben az országokban”. Ez a fajta gondolkodás, nem tudja elképzelni, hogy a Fideszen kívül, sőt a Fidesz ellenében, és után is van és lesz élet a szomszédos országok magyar társadalmai számára.
Ugyanakkor azzal, hogy Magyarország az elmúlt másfél évben feladta legnagyobb értékét: a társadalmi, gazdasági, politikai stabilitást, nemcsak a hazai társadalomnak, de a határon túli magyaroknak is árt. A kormány elszigetelte Magyarországot Európában. A magyar diplomácia mozgástere beszűkült. A kormányzati politika kockáztatja a kisebbségben élő magyarság politikai érdekképviseleteit a szomszédos országokban. S Magyarország mára már nem egy vágyott hely, ahol sokkal jobb lenne élni, mint az euróval fizető Szlovákiában, vagy az Európai Unióban és a NATO-ban felértékelődő Romániában. Horvátország uniós tagállammá válásával, tengerpartjával, Szlovénia jólétével nem vetélkedhet az egyre zsugorodó gazdasággal rendelkező Magyarország, mely hova tovább egy jól fejlett autokrácia, egypárti berendezkedéssel, leépülő jogállammal.
A 2011-es népszámlálási adatok drámai fogyást mutatnak Romániában és Szlovákiában. Az asszimilációt pedig gyorsítja, hogy a magyar identitástudatnak nem támasza Magyarország. A kettős állampolgárság törvénybe iktatásának módja és időpontja a választójog mellérendelésével – mindennél árulkodóbban bizonyítja, hogy ez elsősorban belpolitikai játszma része, és nem a magyar kisebbségekről szóló, mindent megoldó gyógyír. S hogy ez, – mint Ruprecht Polenz a német Bundestag külügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke mondja: “a külhoni magyaroknál lojalitási konfliktust okoz” – nem érdekli a Fidesz gőzhengerét.
Ugyanakkor, ahogy a felzárkózás és a szociális pillér mellett nem áll ki a magyar kormány Magyarországon, sőt, nap, mint nap táplálja az EU-ellenességet a társadalomban, úgy nem használja ki az európai integráció adta lehetőségeket a határon túli magyar közösségek érdekében sem . Nem számol azzal, hogy a 2012 – választások Romániában és Szlovákiában új helyzetet teremtehenet, s mi lesz a kisebbségben élő magyarokkal, ha ezekben az országokban is a “centrális erőteret” és a nemzeti burzsoázia megerősítését hirdeti meg a kétharmados többség?
Törzsök Erika
Népszava
Kevés olyan nép él Európában, amelyiknek saját parlamentjén kívül még öt ország parlamentjében van képviselete. Mi magyarok Budapesten kívül Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában vagyunk jelen. Az elmúlt 20 év során volt a magyaroknak parlamenti képviselője Kijevben is.
A két világháborút követő békék után, a 40 éven keresztül szigorú határokkal elválasztott, határok közé bezárt térségekben, autarchiákban, lájtos és kevésbé lájtos diktatúrákban éltek a kisebb, nagyobb magyar közösségek. A '80-as évek második felétől egyre keményedő feltételek között élők nem csak az adott politikai berendezkedés elnyomorító hatásaival küzdöttek akár Csehszlovákiában, akár a volt Jugoszláviában, Romániában, ill. a Szovjetunióban, hanem a kisebbségi léttel is. Magyarországra, a gulyáskommunizmus világára vágyó tekintettel pillantottak a szomszédos országokban élő magyarok és nem magyarok.
1990 után új helyzet állt elő. Legelőször az RMDSZ szerveződött meg hihetetlen gyorsasággal Romániában, de hamarost létrejött Csehszlovákiában a MPP, majd az Együttélés, a Vajdaságban a VMDK, majd a VMDSZ, Ukrajnában a KMKSZ, majd az UMDSZ. Megköttettek az un. Alapszerződések sorra a szomszédos országokkal. Nem ment simán semmi, de a délszláv háború sújtotta térségeken kívül békés körülmények között kialakultak minden országban a választott, legitim politikai képviseletei a magyaroknak. Elindult egy folyamat, melynek során egyre több, – természetesen nem elégséges – eredményt értek el az intézmények, az ingatlanok visszaszerzése, az identitás, az oktatás/ kultúra megőrzésének területein. A határon túli magyarok többségében az adott ország állapotának függvényében, egyre inkább tudatosult, hogy nekik két fővárosuk van. Az adott országé, és a magyar főváros, Budapest. A magyar közösségek tagjainak többségében tudatosult az is, hogy egzisztenciális létük attól az országtól függ első sorban, melyben a többség bizonyára mindenkor 2/3-t alkotott. A kérdés tehát mára úgy merül fel egy kisebbségi létben élő magyar esetében: élhető az adott ország, v. kevésbé élhető, mint máshol a környéken. Egy kis létszámú klientúra persze függött és függ Budapesttől minden térségben. Nemcsak politikai szerepét tekintve, de gazdasági/szociális tekintetben is. Térségektől függően ebben nagy eltérés van. Kárpátalján ez a politikai klientúra esetében 100%-os, míg más térségekben inkább a legitim parlamenti képviselettel rendelkező párt alternatívájaként, Budapestről támogatott, vagy gründolt párt klientúra számára létkérdés.
Ugyanakkor a realitás érzék, mely tudomásul veszi, hogy nem a budapesti kakaskukorékolásra kél fel a nap a szomszédos országokban, nem jellemezi a magyarországi politikát. Különösen a jobboldali kormányok vélték és vélik úgy, hogy Budapesten kell megmondani, mi a jó a határon túli magyaroknak, hogy ők is a “centrális erőtér” sugarába tartozzanak.
Ennek eszköze részben a sérelmi politika folyamatos gerjesztése, amit először státustörvénnyel, majd 2010-ben kettős állampolgársággal kívánnak “kezelni” illetve a támogatáspolitika. Az egyre szűkülő források zavaros intézményi átalakításokkal, átláthatatlan döntési folyamatokkal párosulva, a központ meleg tenyeréből etetett klientúra által vezényelve, mára a határon túli magyarság többsége számára érdektelen és enyhén szégyenletes hellyé teszik az “anyaországot” Már a legrosszabb helyzetben lévő kárpátaljai magyarság sem föltétlen akar felkerekedni, hogy áttelepüljön Magyarországra.
Az átlagember számára tehát érthetetlen, hogy miért folytat komoly küzdelmet a magyar kormány és diplomácia, hogy mára veszélybe kerüljön az elmúlt 20 év diktatúráktól megszabadult magyar kisebbségek teremtette legfontosabb vívmány – a politikai érdekérvényesítő szerep az adott országok parlamentjeiben. A statisztikai adatok fényében ugyanis világos, hogy a magyar közösségek nem olyan nagy létszámúak, hogy a Fidesz által gründolt, vagy “stratégiai partnernek” kinevezett pártok megjelenésével, a választásokon megoszló szavazatok elégségesek legyenek akár egy párt bejuttatásához is. Így, amit a 20. század nem végzett el a határon túlra került magyarság életében, azt a 21. század elején a Fidesz megosztó politikája befejezi. Hiszen, ha nem lesznek magyar képviselők az adott országok parlamentjeiben, az eddig kínnal-keservvel elért, ám mégis fontos eredmények sem lesznek védhetők. Ugyan is, ha nincs is törvénybe foglalt kulturális autonómia, de annak szinte minden eleme megtalálható mind Romániában, mind Szlovákiában. Szerbiában, a Vajdaságban a Nemzeti Tanács intézménye az egész térség számára példaérték modellt hozott létre, mely tulajdonképpen a kulturális autonómia intézménye.
A nacionalizmusok ugyan minden országban rendelkezésére állnak a politikának, de jelenleg alacsony hőfokon vannak tartva. Választások idején persze felizzíthatók, de jelenleg az a nagyobb veszély pl. a szlovákiai magyar kisebbségre, hogy “Minél jobban prezentálódik az MKP a Fidesz saját akarat nélküli fiókpártjaként, annál inkább közelít szlovákiai koalíciós potenciálja a nullához. És annál kevésbé lesz az itteni magyarok számára érdekes, hogy a parlamentben izolálódik-e, avagy a parlamenten kívül. Ugyanis egyik esetben sem lesz képes tenni értük semmit, ami hasznukra válhatna” (Morvai Péter).
Az etnikai alapú magyar pártok mindenek fölött való forszírozása Budapestről végzetes tévedés. Kontraproduktív!
Több, mint árulkodó Semjén Zsolt mondata: “A magyarság megmaradása függ attól, “milyen erős pozícióink vannak ezekben az országokban”. Ez a fajta gondolkodás, nem tudja elképzelni, hogy a Fideszen kívül, sőt a Fidesz ellenében, és után is van és lesz élet a szomszédos országok magyar társadalmai számára.
Ugyanakkor azzal, hogy Magyarország az elmúlt másfél évben feladta legnagyobb értékét: a társadalmi, gazdasági, politikai stabilitást, nemcsak a hazai társadalomnak, de a határon túli magyaroknak is árt. A kormány elszigetelte Magyarországot Európában. A magyar diplomácia mozgástere beszűkült. A kormányzati politika kockáztatja a kisebbségben élő magyarság politikai érdekképviseleteit a szomszédos országokban. S Magyarország mára már nem egy vágyott hely, ahol sokkal jobb lenne élni, mint az euróval fizető Szlovákiában, vagy az Európai Unióban és a NATO-ban felértékelődő Romániában. Horvátország uniós tagállammá válásával, tengerpartjával, Szlovénia jólétével nem vetélkedhet az egyre zsugorodó gazdasággal rendelkező Magyarország, mely hova tovább egy jól fejlett autokrácia, egypárti berendezkedéssel, leépülő jogállammal.
A 2011-es népszámlálási adatok drámai fogyást mutatnak Romániában és Szlovákiában. Az asszimilációt pedig gyorsítja, hogy a magyar identitástudatnak nem támasza Magyarország. A kettős állampolgárság törvénybe iktatásának módja és időpontja a választójog mellérendelésével – mindennél árulkodóbban bizonyítja, hogy ez elsősorban belpolitikai játszma része, és nem a magyar kisebbségekről szóló, mindent megoldó gyógyír. S hogy ez, – mint Ruprecht Polenz a német Bundestag külügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke mondja: “a külhoni magyaroknál lojalitási konfliktust okoz” – nem érdekli a Fidesz gőzhengerét.
Ugyanakkor, ahogy a felzárkózás és a szociális pillér mellett nem áll ki a magyar kormány Magyarországon, sőt, nap, mint nap táplálja az EU-ellenességet a társadalomban, úgy nem használja ki az európai integráció adta lehetőségeket a határon túli magyar közösségek érdekében sem . Nem számol azzal, hogy a 2012 – választások Romániában és Szlovákiában új helyzetet teremtehenet, s mi lesz a kisebbségben élő magyarokkal, ha ezekben az országokban is a “centrális erőteret” és a nemzeti burzsoázia megerősítését hirdeti meg a kétharmados többség?
Törzsök Erika
Népszava
2012. március 11.
Gyarapodik Kossuth regimentje
Újabb hagyományőrző huszárcsapat tette le az esküt a hétvégén Havadon, ahol Kossuth szobra előtt emlékezett a tömeg az 1848-49-es szabadságharcra.
Tavaszi napsütés és hósipkás dombok fogadták szombaton a Havadra érkezőket. No meg a faluvégen strázsáló lovas huszárok. Közel ezer fős tömeg gyűlt össze a település központjában, Kossuth Lajos két éve állított szobránál: fúvószenekar kíséretében érkeztek a huszárok, autókkal a szomszédos rigmányi fiatalok, de nemzeti és székely zászlókkal sereglett a nép a Nyárád, a Kisküküllő mentéről és a megyeközpontból is. Szombaton nemcsak az 1848-49-es szabadságharcra emlékeztek Havadon, hanem a nemrégiben alakult helyi lovas huszárcsapat is letette az eskűt. „Forradalmaink, nemzeti megmozdulásaink mindig megmutatták a világnak, hogy a magyar nem született szolganép, hanem szabadságra, függetlenségre, önállónemzeti létre hivatott történelmi közösség” – hangzott el a megnyitón, ahogyan az is, hogy az értékek változása, a nemzet fogyatkozása közepette „megemlékező ünnepségünk figyelmeztetés kell legyen”. Felesküdtek az új huszárok
Kossuth szobránál Veress Gergely polgármester elmondta: ma is harcolnunk kell a szabadságunkért, magyarságunkért, identitásunkért, gyerekeink oktatási lehetőségeiért. De Kossuth regimentje nem fogyatkozik itt, és minden magyar szívnek együtt kell dobbannia. Ugyanis itt megalakult a 15. Mátyás huszárezred 5. századának helyi hagyományőrző csapata, amely ekkor tette le fogadalmát. „Remélem, úgy fogtok majd helytállni, viselkedni, hogy nemcsak a községnek hoztok jó hírt, hanem az egész nemzetünknek” – mondta a polgármester. Az ünnepélyes pillanaton jelen voltak a torboszlói székely kopjás lófők, a 9. huszárezred marosvásárhelyi, valamint a a 15. Mtáyás huszárezred szovátai és marossárpataki csoportjai. A helyiek vezetője, Csípán Csaba hadnagy Miholcsa József őrnagy előtt tette le fogadalmát, majd feleskette társait is.
„Dicső őseink iránti tisztelettel, és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve fogadom, hogy napjaimat a Szent Korona isteni törvényeihez igazítom, családom és környezetem felemelkedésén munkálkodom, segítek megőrizni múltunk hagyatékából mindent, ami megtart és előre mutat. Elöljáróim jó példáját és cselekvéseit követem legjobb tudásom szerint. Hűséges leszek csapataimhoz, nem hozok szégyent bajtársaimra, mert tudom, hogy velük, valamint emberi tartásommal, fegyelemmel példát mutatva nemzetünk önbecsülését, jövőbe vetett hitét és feltámadását szolgálom úgy Székelyföldön, mint az egész Kárpát-medencében. Isten engem úgy segéljen!” Miután a 11 helyi huszár felesküdött, felavatták a csapat zászlaját, amelybe szeget vertek a polgármester mellett a politikusok is: Lokodi Edit Emőke, Kerekes Károly, Szabó Árpád, továbbá Miholcsa József huszár főparancsnok, Jakab Viktor lelkész és a magyarországi Hévizgyörk polgármestere, Tóth Tibor is. A szegek jelképezik a vezető személyek vagy méltóságok jegyeit arról a felhatalmazásról, miszerint a csapatot zászlóval ruházzák fel. A lobogót Nagy Attila helyi lelkész áldotta meg, kérve Istent, hogy „cselekedje, hogy emlékezésünkből erő, bátorság és remény áradjon”. Ezután Adorjáni Judit „zászlóanya” felkötötte a díszszalagot, lobogóik összeérintésével a csapatok pedig elfogadták új bajtársaikat.
Csak közösen érhető el eredmény
A 164 évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra emlékezve Veress Gergely polgármester ünnepi beszédében kifejtette: 1848. március 15. a magyarok ünnepe volt és marad. Boldog ünnep, mert létünkért való küzdelmünket, a közös ügyünkért való összefogást jelenti számunkra. Ma is tudjuk, milyen jövőt szeretnénk teremteni, de ez a mi elhatározásunkon múlik, és ezért tenni kell és nem kétségbeesni. Mert általunk születik a jövő. „Kötelez minket a múlt, az elődök példája és szelleme. Szabadság ott van, ahol tisztelik egymást az emberek. Ahol szent az adott szó, ahol megbecsülik a múlt emlékeit. Itt az idő, hogy megtegyük azt, ami rajtunk áll” – figyelmeztetett az elöljáró, aki szerint március 15. nemcsak az emlékezés napja, hanem a jövőlátásé is: „El kell hinnünk, hogy csak közösen érhetünk el eredményt. Mi, erdélyi magyarok nem engedhetjük meg, hogy csak nagyravágyás miatt szétszaggassák nemzetünket, kockáztatva jelen és jövő nemzedék magyarságát és identitását.”
„Csodaként maradtunk meg Európában”
Amikor a magyarság megérkezett Európába, erős nép volt és nagyhatalom lett. És ezt ma sem tudják elnézni az európai nemzetek, az EU is árgus szemmel figyel mindent, amit a magyarok csinálnak. „Csodaként maradtunk meg Európában” – hangsúlyozta Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke – , mert tudunk emlékezni, vállaltuk anyanyelvünk, identitásunk megtartását, és székelyekként arra vagyunk ítélve, hogy harcoljunk az autonómiánkért. „Vissza kell térnünk önazonosságunk, emberségünk gyökereihez. Az összefogás, az egység, a mai ünnepség a nemzet széthúzása elleni üzenet legyen innen, havadról” – emelte ki a megyei tanács elnöke.
„Csak az a miénk, amit ki tudunk harcolni”
Ez volt az üzenete Kerekes Károly parlamenti képviselő beszédének, aki emlékeztetett a marosvásárhelyi Kossuth utcanév miatti sikertelen harcra, a 2. számú iskola elnevezésének vagy a MOGYE magyar kara megalakításának akadályozására, nemkülönben a közeli Nyárádszeredára, ahol harcolni kell a főtér megtartásáért.
Kelemen Attila képviselő üzenete is hasonló hangot ütött meg: ebben az országban magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, álmodunk, sírunk, de résen kell lennünk, mert a mi „állóképességünkön” múlik a siker, és ha meghátrálunk, minden elért eredményt feláldozunk. Az összetartást hagsúlyozta Bárczi Győző alispán is, míg Havad anyaországi testvértelepülése, Hévízgyörk polgármestere elismerését fejezte ki. Tóth Tibor szerint az erdélyi kistelepülések nagyobb tetteket tudnak végrehajtani, mint a magyarok „a nagyhazában”.
„Isten áldd meg a magyart!”
Az ünneplő közösséget Bustya Ferenc rigmányi lelkész a bibliai „Békesség néktek” megszólítással köszöntötte, míg a gegesi református kórus a magyarok világhimnuszát énekelte el, a havadi Vadburusnyán egyesület pedig Petőfi Nemzeti dalát. László János nyugalmazott tanár Gábor Ferenc Magyarnak lenni című költeményét, míg a helyi Csalóka Ernő teológus Petőfi Csatadalát adta elő. A költő visszatér – énekelte a helyi Baki Tünde, míg Veress Gergely polgármester Vörösmarty Szózatát szavalta el. Az ünnepség végén Lokodi Edit Emőke díszokleveleket osztott ki, majd Kossuth szobra előtt koszorút helyezett el a Megyei Tanács, Kerekes Károly, a helyi önkormányzat, a községi RMDSZ szervezet, az iskola, a község egyházai, a helyi huszárok és Hévízgyörk küldöttsége. A politikusok ajándéka
Tizenegy huszár tett eskűt szombaton: Csípán Csaba, Kiss Csanád, Bodoni Levente, Vass Tamás, Csipán László, Rigmányi Zsombor, Szabó Zsolt, Kádár Zsolt, Pál András, Pál Hunor és Bíró István. A huszárok egyenruhája kibédi posztóból készült Székelyudvarhelyen, információink szerint egy egyenruha ára 2500 lej volt. A szükséges összegeket Markó Béla szenátor és Borbély László képviselő biztosították a havadi csoport számára.
Szekelyhon.ro
Újabb hagyományőrző huszárcsapat tette le az esküt a hétvégén Havadon, ahol Kossuth szobra előtt emlékezett a tömeg az 1848-49-es szabadságharcra.
Tavaszi napsütés és hósipkás dombok fogadták szombaton a Havadra érkezőket. No meg a faluvégen strázsáló lovas huszárok. Közel ezer fős tömeg gyűlt össze a település központjában, Kossuth Lajos két éve állított szobránál: fúvószenekar kíséretében érkeztek a huszárok, autókkal a szomszédos rigmányi fiatalok, de nemzeti és székely zászlókkal sereglett a nép a Nyárád, a Kisküküllő mentéről és a megyeközpontból is. Szombaton nemcsak az 1848-49-es szabadságharcra emlékeztek Havadon, hanem a nemrégiben alakult helyi lovas huszárcsapat is letette az eskűt. „Forradalmaink, nemzeti megmozdulásaink mindig megmutatták a világnak, hogy a magyar nem született szolganép, hanem szabadságra, függetlenségre, önállónemzeti létre hivatott történelmi közösség” – hangzott el a megnyitón, ahogyan az is, hogy az értékek változása, a nemzet fogyatkozása közepette „megemlékező ünnepségünk figyelmeztetés kell legyen”. Felesküdtek az új huszárok
Kossuth szobránál Veress Gergely polgármester elmondta: ma is harcolnunk kell a szabadságunkért, magyarságunkért, identitásunkért, gyerekeink oktatási lehetőségeiért. De Kossuth regimentje nem fogyatkozik itt, és minden magyar szívnek együtt kell dobbannia. Ugyanis itt megalakult a 15. Mátyás huszárezred 5. századának helyi hagyományőrző csapata, amely ekkor tette le fogadalmát. „Remélem, úgy fogtok majd helytállni, viselkedni, hogy nemcsak a községnek hoztok jó hírt, hanem az egész nemzetünknek” – mondta a polgármester. Az ünnepélyes pillanaton jelen voltak a torboszlói székely kopjás lófők, a 9. huszárezred marosvásárhelyi, valamint a a 15. Mtáyás huszárezred szovátai és marossárpataki csoportjai. A helyiek vezetője, Csípán Csaba hadnagy Miholcsa József őrnagy előtt tette le fogadalmát, majd feleskette társait is.
„Dicső őseink iránti tisztelettel, és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve fogadom, hogy napjaimat a Szent Korona isteni törvényeihez igazítom, családom és környezetem felemelkedésén munkálkodom, segítek megőrizni múltunk hagyatékából mindent, ami megtart és előre mutat. Elöljáróim jó példáját és cselekvéseit követem legjobb tudásom szerint. Hűséges leszek csapataimhoz, nem hozok szégyent bajtársaimra, mert tudom, hogy velük, valamint emberi tartásommal, fegyelemmel példát mutatva nemzetünk önbecsülését, jövőbe vetett hitét és feltámadását szolgálom úgy Székelyföldön, mint az egész Kárpát-medencében. Isten engem úgy segéljen!” Miután a 11 helyi huszár felesküdött, felavatták a csapat zászlaját, amelybe szeget vertek a polgármester mellett a politikusok is: Lokodi Edit Emőke, Kerekes Károly, Szabó Árpád, továbbá Miholcsa József huszár főparancsnok, Jakab Viktor lelkész és a magyarországi Hévizgyörk polgármestere, Tóth Tibor is. A szegek jelképezik a vezető személyek vagy méltóságok jegyeit arról a felhatalmazásról, miszerint a csapatot zászlóval ruházzák fel. A lobogót Nagy Attila helyi lelkész áldotta meg, kérve Istent, hogy „cselekedje, hogy emlékezésünkből erő, bátorság és remény áradjon”. Ezután Adorjáni Judit „zászlóanya” felkötötte a díszszalagot, lobogóik összeérintésével a csapatok pedig elfogadták új bajtársaikat.
Csak közösen érhető el eredmény
A 164 évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharcra emlékezve Veress Gergely polgármester ünnepi beszédében kifejtette: 1848. március 15. a magyarok ünnepe volt és marad. Boldog ünnep, mert létünkért való küzdelmünket, a közös ügyünkért való összefogást jelenti számunkra. Ma is tudjuk, milyen jövőt szeretnénk teremteni, de ez a mi elhatározásunkon múlik, és ezért tenni kell és nem kétségbeesni. Mert általunk születik a jövő. „Kötelez minket a múlt, az elődök példája és szelleme. Szabadság ott van, ahol tisztelik egymást az emberek. Ahol szent az adott szó, ahol megbecsülik a múlt emlékeit. Itt az idő, hogy megtegyük azt, ami rajtunk áll” – figyelmeztetett az elöljáró, aki szerint március 15. nemcsak az emlékezés napja, hanem a jövőlátásé is: „El kell hinnünk, hogy csak közösen érhetünk el eredményt. Mi, erdélyi magyarok nem engedhetjük meg, hogy csak nagyravágyás miatt szétszaggassák nemzetünket, kockáztatva jelen és jövő nemzedék magyarságát és identitását.”
„Csodaként maradtunk meg Európában”
Amikor a magyarság megérkezett Európába, erős nép volt és nagyhatalom lett. És ezt ma sem tudják elnézni az európai nemzetek, az EU is árgus szemmel figyel mindent, amit a magyarok csinálnak. „Csodaként maradtunk meg Európában” – hangsúlyozta Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke – , mert tudunk emlékezni, vállaltuk anyanyelvünk, identitásunk megtartását, és székelyekként arra vagyunk ítélve, hogy harcoljunk az autonómiánkért. „Vissza kell térnünk önazonosságunk, emberségünk gyökereihez. Az összefogás, az egység, a mai ünnepség a nemzet széthúzása elleni üzenet legyen innen, havadról” – emelte ki a megyei tanács elnöke.
„Csak az a miénk, amit ki tudunk harcolni”
Ez volt az üzenete Kerekes Károly parlamenti képviselő beszédének, aki emlékeztetett a marosvásárhelyi Kossuth utcanév miatti sikertelen harcra, a 2. számú iskola elnevezésének vagy a MOGYE magyar kara megalakításának akadályozására, nemkülönben a közeli Nyárádszeredára, ahol harcolni kell a főtér megtartásáért.
Kelemen Attila képviselő üzenete is hasonló hangot ütött meg: ebben az országban magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, álmodunk, sírunk, de résen kell lennünk, mert a mi „állóképességünkön” múlik a siker, és ha meghátrálunk, minden elért eredményt feláldozunk. Az összetartást hagsúlyozta Bárczi Győző alispán is, míg Havad anyaországi testvértelepülése, Hévízgyörk polgármestere elismerését fejezte ki. Tóth Tibor szerint az erdélyi kistelepülések nagyobb tetteket tudnak végrehajtani, mint a magyarok „a nagyhazában”.
„Isten áldd meg a magyart!”
Az ünneplő közösséget Bustya Ferenc rigmányi lelkész a bibliai „Békesség néktek” megszólítással köszöntötte, míg a gegesi református kórus a magyarok világhimnuszát énekelte el, a havadi Vadburusnyán egyesület pedig Petőfi Nemzeti dalát. László János nyugalmazott tanár Gábor Ferenc Magyarnak lenni című költeményét, míg a helyi Csalóka Ernő teológus Petőfi Csatadalát adta elő. A költő visszatér – énekelte a helyi Baki Tünde, míg Veress Gergely polgármester Vörösmarty Szózatát szavalta el. Az ünnepség végén Lokodi Edit Emőke díszokleveleket osztott ki, majd Kossuth szobra előtt koszorút helyezett el a Megyei Tanács, Kerekes Károly, a helyi önkormányzat, a községi RMDSZ szervezet, az iskola, a község egyházai, a helyi huszárok és Hévízgyörk küldöttsége. A politikusok ajándéka
Tizenegy huszár tett eskűt szombaton: Csípán Csaba, Kiss Csanád, Bodoni Levente, Vass Tamás, Csipán László, Rigmányi Zsombor, Szabó Zsolt, Kádár Zsolt, Pál András, Pál Hunor és Bíró István. A huszárok egyenruhája kibédi posztóból készült Székelyudvarhelyen, információink szerint egy egyenruha ára 2500 lej volt. A szükséges összegeket Markó Béla szenátor és Borbély László képviselő biztosították a havadi csoport számára.
Szekelyhon.ro
2012. március 11.
Szórvány és egyház: szórványtanácskozás Köröstárkányban
A Belényesben megszervezett őszi szórványtalálkozó folytatásaképpen 2011. március 10-én, szombaton szórványtanácskozásra került sor a Bihar megyei Köröstárkányban. A Magyar Polgári Egyesület (MPE) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által közösen meghirdetett szakmai megbeszélés-sorozat második találkozóján Nagy József Barna, az MPE elnöke, a rendezvény főszervezője köszöntötte a református egyházközség gyülekezeti termében egybegyűlteket, majd Szakács Zoltán köröstárkányi református lelkipásztor mutatta be a települést, illetve az itt élő reformátusok életét. Köröstárkány az egyedüli magyar település a Belényesi-medencében, lakói messze földön ismertek a fóliasátras zöldségtermesztésükről, hangzott el a bevezetőben. Sajnos a szórványélet hátrányai – vegyes házasságok, több elhalálozás, kevesebb születés – egyre jobban megmutatkoznak a településen. Dukrét Géza a Partiumi Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke a Belényesi-medence történelmének viszontagságos évszázadait ismertette, külön hangsúlyt fektetve a magyar vonatkozású történelmi adatokra. A helytörténész két témába vágó kötetet is bemutatott: Györffy István, A Fekete-Körös völgyi magyarság című munkáját, valamint A Belényesi-medence turistakalauzát. A szórványtalálkozás szervezői ezzel a két kötettel ajándékozták meg az érdeklődőket, ugyanakkor a vidék magyar gyülekezeteinek, iskoláinak és könyvtárainak is több kötetet ajándékoztak.
Burian Sándor ágyai (Arad megye) háziorvos, az EMNT szórványtanácsának tagja az Arad megyei magyar térvesztésről tartott előadást. Arad a második védvonal című, statisztikákkal, ábrákkal is alátámasztott előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy Arad megye magyarsága, mintegy második „védvonal”, napjainkban a végleges megsemmisülés útjára lépett. Ezt a „védvonalat” mégsem szabad veszni hagyni, mert akkor a belső erdélyi, ma még tömbmagyarságnak számított vidékek válnak jobban sebezhetővé.
Bartha Mária Zsuzsanna nagykárolyi (Szatmár megye) unitárius lelkész – aki szintén tagja az EMNT szórványtanácsának – az egyház, főleg az unitarizmus és a szórvány kapcsolatáról tartott előadást. A tanácskozás további részében a résztvevők meglátogatták a magyarremetei Árpád-kori templomot, ahol szent királyaink (Szent István, Szent Imre, Szent László) egyedülálló ábrázolásait, illetve a bibliai témájú freskókat tekintették meg. A Bethlen Gábor Alap támogatásával megvalósuló szórványkonferencia a várasfenesi tájház megtekintésével zárult.
Harangszó (Nagyvárad)
A Belényesben megszervezett őszi szórványtalálkozó folytatásaképpen 2011. március 10-én, szombaton szórványtanácskozásra került sor a Bihar megyei Köröstárkányban. A Magyar Polgári Egyesület (MPE) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által közösen meghirdetett szakmai megbeszélés-sorozat második találkozóján Nagy József Barna, az MPE elnöke, a rendezvény főszervezője köszöntötte a református egyházközség gyülekezeti termében egybegyűlteket, majd Szakács Zoltán köröstárkányi református lelkipásztor mutatta be a települést, illetve az itt élő reformátusok életét. Köröstárkány az egyedüli magyar település a Belényesi-medencében, lakói messze földön ismertek a fóliasátras zöldségtermesztésükről, hangzott el a bevezetőben. Sajnos a szórványélet hátrányai – vegyes házasságok, több elhalálozás, kevesebb születés – egyre jobban megmutatkoznak a településen. Dukrét Géza a Partiumi Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke a Belényesi-medence történelmének viszontagságos évszázadait ismertette, külön hangsúlyt fektetve a magyar vonatkozású történelmi adatokra. A helytörténész két témába vágó kötetet is bemutatott: Györffy István, A Fekete-Körös völgyi magyarság című munkáját, valamint A Belényesi-medence turistakalauzát. A szórványtalálkozás szervezői ezzel a két kötettel ajándékozták meg az érdeklődőket, ugyanakkor a vidék magyar gyülekezeteinek, iskoláinak és könyvtárainak is több kötetet ajándékoztak.
Burian Sándor ágyai (Arad megye) háziorvos, az EMNT szórványtanácsának tagja az Arad megyei magyar térvesztésről tartott előadást. Arad a második védvonal című, statisztikákkal, ábrákkal is alátámasztott előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy Arad megye magyarsága, mintegy második „védvonal”, napjainkban a végleges megsemmisülés útjára lépett. Ezt a „védvonalat” mégsem szabad veszni hagyni, mert akkor a belső erdélyi, ma még tömbmagyarságnak számított vidékek válnak jobban sebezhetővé.
Bartha Mária Zsuzsanna nagykárolyi (Szatmár megye) unitárius lelkész – aki szintén tagja az EMNT szórványtanácsának – az egyház, főleg az unitarizmus és a szórvány kapcsolatáról tartott előadást. A tanácskozás további részében a résztvevők meglátogatták a magyarremetei Árpád-kori templomot, ahol szent királyaink (Szent István, Szent Imre, Szent László) egyedülálló ábrázolásait, illetve a bibliai témájú freskókat tekintették meg. A Bethlen Gábor Alap támogatásával megvalósuló szórványkonferencia a várasfenesi tájház megtekintésével zárult.
Harangszó (Nagyvárad)
2012. március 11.
„Ezzel a teherrel gyarapodunk”
Nagyvárad – Dr. Tőkés István nyugalmazott professzor hirdetett igét, majd IGE-hirdetés című, prédikációkat tartalmazó kötetét mutatták be vasárnap délelőtt, a nagyvárad-olaszi református templomban.
Jézus mindenkit egyformán hív, s bár sokan tapasztaljuk, hogy belefáradunk az életbe, úgy érezzük, hogy nincs tovább, Jézussal nem történhet meg a felmondása az életnek – mondta a nyugalmazott teológiai professzor „Jöjjetek énhozzám, mert megtartalak és megnyugosztalak titeket” – s ez a felhívás mindenkinek egyformán szól. De vajon mit jelent a megnyugtatás – tevődik fel a kérdés. Jézus nem veszi el a fáradtságot, ám saját igáját adja – azaz lehetőséget arra, hogy viseljük a terhet. Ezzel a teherrel pedig erőnk gyarapszik és el tudjuk viselni a megpróbáltatásokat, az iga pedig nem más, mint maga Jézus „Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű” – mondja, és ez az iga soha meg nem szűnik, hiszen ő velünk van és vele tudunk járni.
Szép magyar szó
Az igehirdetést követően Veres-Kovács Attila lelkipásztor méltatta a 96 esztendőt betöltött professzort. „Köszönjük, hogy eljött, segítse az Úr, hogy tovább szolgálja anyaszentegyházát” – mondta a lelkipásztor, majd Kiss Tünde zenetanár és Kiss Huba Ernő kántor megzenésített zsoltárokat adott elő furulyán és gitáron.
A későbbiekben Hermán M. János előadótanácsos szólt a professzor által írt negyedik prédikációs kötetről. Mint megemlítette, Orbán Viktor magyaroroszági miniszterelnök is idézett a kötetből, „s ha egy magyar miniszterelnök is olvassa, miért ne olvashatnánk mi is, miért ne lehetnénk rá büszkék?” – tette fel a kérdést. Dr. Geréb Zsolt teológiai professzor méltatásából idézve elmondta: a kötet az élő ige üzenetét hordozza közérthető, világos és szép magyar szóval, szeretettel ajánlja minden igére szomjas embernek.
Ajándékok tárháza
Az előadótanácsos az evangéliumi szabadságról is szólt, melynek során a jézusi igát kell viselni, s egyúttal felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy szabadidejében olvassanak prédikációt. „Ez a kötet lelki épülésünkre szolgál, s azt kívánjuk, hogy éljen bennünk a Krisztus, nélküle véletlenül sem cselekedhetünk jót” – hangzott el. Ezzel a kötettel ajándékokkal ékes tárházat kapunk, melynek birtokában megajándékozottak vagyunk; a nehéz anyagi körülmények nemegyszer meggátolják a jó cselekvését, hitünkből azonban nem hagyhatunk, s általa másoknak is tudunk segíteni. A prédikáció bátorságot ad, segít a tisztánlátásban – nem csak arra való, hogy a templomban örvendezzünk neki. A későbbiekben Hermán M. János megemlítette: sajnos Krisztus gyermekei nincsenek mindig egy akaraton, a legnagyobb baj, hogy olykor ellenségei egymásnak…
Üzenet
„Hálás vagyok, hogy megjelent ez a kötet” – mondta a későbbiekben a nyugalmazott professzor, kihangsúlyozva: a kötet nem Tőkés Istvánról szól, hanem az igéről; akik az Úrban bíznak, azoknak az ereje megújul, s ha ez a kötet hozzájárul ahhoz, hogy ez az üzenet eljusson az emberekhez, akkor már elérte a célját.
Tőkés László EP-alelnök beszéde során megemlítette: Orbán Viktor miniszterelnököt támadások érték az EP plenáris ülésén, ám ő bizonyságot tett hitéről, s bebizonyította, hogy jogunk van a kereszténységünkhöz. Később édesanyjáról is szólt, akinek komoly szerepe volt abban, hogy édesapja prédikálhatott és megírhatta köteteit, s aki a szívén viselte a magyar falvak sorsát. Azt is elmondta: a prédikáció csak látszólag szerény műfaj, valójában a legtöbb ember nem novellákat olvas, hanem prédikációt hallgat és olvas, talán csak a tévéfilmek vetekedhetnek a prédikációk népszerűségével. Megemlítette még Tőkés László, hogy a Felvidéki Magyar Párt nem jutott be a parlamentbe – „ez vár ránk is, ha nem szedjük össze magunkat” – továbbá azt, hogy „fele árpa, fele víz politikai irányba haladunk, s meg fogjuk inni a levét annak, ha csak szavaljuk Petőfi Talpra magyarját, de nem állunk talpra”.
Dedikálta
A március 15-i programról is szólt, melynek kapcsán megemlítette: meg akarták gátolni ünneplésüket, de nem hagyták magukat. „Krisztus igáját felvesszük, de a szolgaság igáját nem; mindenkit szeretettel hívunk és várunk, Dávidként nem ülünk fel Góliátok gúnyolódására.”
A későbbiek során Bach D dúr szvitjének egy része hangzott el Gergely Bálint, Antal Sándor és Lászlóffy Zsolt közreműködésével. Az ünnepség a Lorántffy-központban folytatódott, ahol dr. Tőkés István nyugalmazott professzor dedikálta kötetét.
Neumann Andrea
erdon.ro
Nagyvárad – Dr. Tőkés István nyugalmazott professzor hirdetett igét, majd IGE-hirdetés című, prédikációkat tartalmazó kötetét mutatták be vasárnap délelőtt, a nagyvárad-olaszi református templomban.
Jézus mindenkit egyformán hív, s bár sokan tapasztaljuk, hogy belefáradunk az életbe, úgy érezzük, hogy nincs tovább, Jézussal nem történhet meg a felmondása az életnek – mondta a nyugalmazott teológiai professzor „Jöjjetek énhozzám, mert megtartalak és megnyugosztalak titeket” – s ez a felhívás mindenkinek egyformán szól. De vajon mit jelent a megnyugtatás – tevődik fel a kérdés. Jézus nem veszi el a fáradtságot, ám saját igáját adja – azaz lehetőséget arra, hogy viseljük a terhet. Ezzel a teherrel pedig erőnk gyarapszik és el tudjuk viselni a megpróbáltatásokat, az iga pedig nem más, mint maga Jézus „Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű” – mondja, és ez az iga soha meg nem szűnik, hiszen ő velünk van és vele tudunk járni.
Szép magyar szó
Az igehirdetést követően Veres-Kovács Attila lelkipásztor méltatta a 96 esztendőt betöltött professzort. „Köszönjük, hogy eljött, segítse az Úr, hogy tovább szolgálja anyaszentegyházát” – mondta a lelkipásztor, majd Kiss Tünde zenetanár és Kiss Huba Ernő kántor megzenésített zsoltárokat adott elő furulyán és gitáron.
A későbbiekben Hermán M. János előadótanácsos szólt a professzor által írt negyedik prédikációs kötetről. Mint megemlítette, Orbán Viktor magyaroroszági miniszterelnök is idézett a kötetből, „s ha egy magyar miniszterelnök is olvassa, miért ne olvashatnánk mi is, miért ne lehetnénk rá büszkék?” – tette fel a kérdést. Dr. Geréb Zsolt teológiai professzor méltatásából idézve elmondta: a kötet az élő ige üzenetét hordozza közérthető, világos és szép magyar szóval, szeretettel ajánlja minden igére szomjas embernek.
Ajándékok tárháza
Az előadótanácsos az evangéliumi szabadságról is szólt, melynek során a jézusi igát kell viselni, s egyúttal felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy szabadidejében olvassanak prédikációt. „Ez a kötet lelki épülésünkre szolgál, s azt kívánjuk, hogy éljen bennünk a Krisztus, nélküle véletlenül sem cselekedhetünk jót” – hangzott el. Ezzel a kötettel ajándékokkal ékes tárházat kapunk, melynek birtokában megajándékozottak vagyunk; a nehéz anyagi körülmények nemegyszer meggátolják a jó cselekvését, hitünkből azonban nem hagyhatunk, s általa másoknak is tudunk segíteni. A prédikáció bátorságot ad, segít a tisztánlátásban – nem csak arra való, hogy a templomban örvendezzünk neki. A későbbiekben Hermán M. János megemlítette: sajnos Krisztus gyermekei nincsenek mindig egy akaraton, a legnagyobb baj, hogy olykor ellenségei egymásnak…
Üzenet
„Hálás vagyok, hogy megjelent ez a kötet” – mondta a későbbiekben a nyugalmazott professzor, kihangsúlyozva: a kötet nem Tőkés Istvánról szól, hanem az igéről; akik az Úrban bíznak, azoknak az ereje megújul, s ha ez a kötet hozzájárul ahhoz, hogy ez az üzenet eljusson az emberekhez, akkor már elérte a célját.
Tőkés László EP-alelnök beszéde során megemlítette: Orbán Viktor miniszterelnököt támadások érték az EP plenáris ülésén, ám ő bizonyságot tett hitéről, s bebizonyította, hogy jogunk van a kereszténységünkhöz. Később édesanyjáról is szólt, akinek komoly szerepe volt abban, hogy édesapja prédikálhatott és megírhatta köteteit, s aki a szívén viselte a magyar falvak sorsát. Azt is elmondta: a prédikáció csak látszólag szerény műfaj, valójában a legtöbb ember nem novellákat olvas, hanem prédikációt hallgat és olvas, talán csak a tévéfilmek vetekedhetnek a prédikációk népszerűségével. Megemlítette még Tőkés László, hogy a Felvidéki Magyar Párt nem jutott be a parlamentbe – „ez vár ránk is, ha nem szedjük össze magunkat” – továbbá azt, hogy „fele árpa, fele víz politikai irányba haladunk, s meg fogjuk inni a levét annak, ha csak szavaljuk Petőfi Talpra magyarját, de nem állunk talpra”.
Dedikálta
A március 15-i programról is szólt, melynek kapcsán megemlítette: meg akarták gátolni ünneplésüket, de nem hagyták magukat. „Krisztus igáját felvesszük, de a szolgaság igáját nem; mindenkit szeretettel hívunk és várunk, Dávidként nem ülünk fel Góliátok gúnyolódására.”
A későbbiek során Bach D dúr szvitjének egy része hangzott el Gergely Bálint, Antal Sándor és Lászlóffy Zsolt közreműködésével. Az ünnepség a Lorántffy-központban folytatódott, ahol dr. Tőkés István nyugalmazott professzor dedikálta kötetét.
Neumann Andrea
erdon.ro
2012. március 12.
Alulírott Tőkés László, kilépek az RMDSZ-ből
NYILATKOZAT
Alulírott Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyik alapítója, 1990-től a 2003-as kiebrudaltatásomig annak tiszteletbeli elnöke, jelenleg pedig a szervezet Temes megyei tagja, ezennel kilépek az RMDSZ-ből.
Indoklásom a következő:
A cianidos bányászatot betiltó, sikeres európai parlamenti határozat egyik kezdeményezőjeként vállalhatatlan számomra a kisebbik kormánypárt Verespatakkal kapcsolatos megengedő és a beruházást elősegítő álláspontja. A brüsszeli parlament folyosóin számomra egyre kínosabb választ adni az aggódó kollégák azon kérdéseire, hogy akkor most pontosan mi is történik Romániában?! Azt azért csak nem mondhatom, hogy a kanadai vállalat megvásárolta volna a minisztereinket…
Románia 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, ám a schengeni övezetbe mind a mai napig nem fogadták be – többek között a mindent átfonó korrupcióra való hivatkozással. Vállalhatatlannak, és nem csupán számomra, hanem az egész erdélyi magyarságunkra nézve szégyenletesnek tartom azt, hogy az RMDSZ parlamenti képviselői arra törekszenek, hogy ellehetetlenítsék a köztisztviselők vagyonosodását vizsgálni hivatott Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), illetve a Korrupcióellenes Főügyészség (DNA) munkáját.
Soha nem értettem egyet az alibi-feltételeken alapuló kormányzati szerepvállalással. A hatalom öncélú akarása miatt az RMDSZ vezetői beáldozták az önálló állami magyar egyetemünket, igazgatói és prefektusi állásokra váltották autonómiánkat, aprópénzért hajlamosak kiárusítani Erdély természeti kincseit. Azok közé tartoznak, akik a hozzánemértés és a szabadrablás eredményeképpen csődbe vezették országunkat, ennek árát viszont népünkkel fizettették és fizettetik meg; munkahelyteremtés helyett csontig hatoló megszorítások, valamint egy több mint harmincmilliárd eurós külföldi kölcsön árán tartják lélegeztetőgépen Romániát.
Elutasítom az RMDSZ – zsákmányszerző pártlogikán alapuló – kirekesztő és az erdélyi magyarságot megosztó gyakorlatát. Minekutána az összes közpénzre rátette a kezét, és ezek java részét saját önös céljaira használja fel, 2012-ben már ott tartunk, hogy nemzeti ünnepeinket, szobrainkat és szimbolikus tereinket is egypárti önkénnyel igyekszik kisajátítani.
Meggyőződésem, hogy nem az erdélyi magyarság van az RMDSZ-ért, hanem éppen fordítva: erdélyi magyar pártjainknak, választott tisztségviselőinknek kell mindenkoron egész közösségünket szolgálniuk.
Nagyvárad, 2012. március 12.
Tőkés László
EP-képviselő
Erdély.ma
NYILATKOZAT
Alulírott Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyik alapítója, 1990-től a 2003-as kiebrudaltatásomig annak tiszteletbeli elnöke, jelenleg pedig a szervezet Temes megyei tagja, ezennel kilépek az RMDSZ-ből.
Indoklásom a következő:
A cianidos bányászatot betiltó, sikeres európai parlamenti határozat egyik kezdeményezőjeként vállalhatatlan számomra a kisebbik kormánypárt Verespatakkal kapcsolatos megengedő és a beruházást elősegítő álláspontja. A brüsszeli parlament folyosóin számomra egyre kínosabb választ adni az aggódó kollégák azon kérdéseire, hogy akkor most pontosan mi is történik Romániában?! Azt azért csak nem mondhatom, hogy a kanadai vállalat megvásárolta volna a minisztereinket…
Románia 2007-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, ám a schengeni övezetbe mind a mai napig nem fogadták be – többek között a mindent átfonó korrupcióra való hivatkozással. Vállalhatatlannak, és nem csupán számomra, hanem az egész erdélyi magyarságunkra nézve szégyenletesnek tartom azt, hogy az RMDSZ parlamenti képviselői arra törekszenek, hogy ellehetetlenítsék a köztisztviselők vagyonosodását vizsgálni hivatott Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), illetve a Korrupcióellenes Főügyészség (DNA) munkáját.
Soha nem értettem egyet az alibi-feltételeken alapuló kormányzati szerepvállalással. A hatalom öncélú akarása miatt az RMDSZ vezetői beáldozták az önálló állami magyar egyetemünket, igazgatói és prefektusi állásokra váltották autonómiánkat, aprópénzért hajlamosak kiárusítani Erdély természeti kincseit. Azok közé tartoznak, akik a hozzánemértés és a szabadrablás eredményeképpen csődbe vezették országunkat, ennek árát viszont népünkkel fizettették és fizettetik meg; munkahelyteremtés helyett csontig hatoló megszorítások, valamint egy több mint harmincmilliárd eurós külföldi kölcsön árán tartják lélegeztetőgépen Romániát.
Elutasítom az RMDSZ – zsákmányszerző pártlogikán alapuló – kirekesztő és az erdélyi magyarságot megosztó gyakorlatát. Minekutána az összes közpénzre rátette a kezét, és ezek java részét saját önös céljaira használja fel, 2012-ben már ott tartunk, hogy nemzeti ünnepeinket, szobrainkat és szimbolikus tereinket is egypárti önkénnyel igyekszik kisajátítani.
Meggyőződésem, hogy nem az erdélyi magyarság van az RMDSZ-ért, hanem éppen fordítva: erdélyi magyar pártjainknak, választott tisztségviselőinknek kell mindenkoron egész közösségünket szolgálniuk.
Nagyvárad, 2012. március 12.
Tőkés László
EP-képviselő
Erdély.ma
2012. március 12.
Hegyaljai vérengzések
Erdély történelmébe fekete betűkkel vannak beírva a mócok 1848–49-es magyarellenes rémtettei, melyeknek kb. tízezer védtelen csecsemő, gyermek, asszony és öreg esett áldozatul. A bécsi udvarral a magyar szabadságharc ellen szövetkező, Avram Iancu, Axente Sever és Prodan Simion pópa által vezetett román felkelők ugyanis megtámadták és felégették Alsó-Fehér megye magyarok lakta városait és falvait, s megdöbbentő kegyetlenséggel halomra gyilkolták azok ártatlan lakóit.
Az első mészárlás 1848. október 19-én Kisenyeden történt, az utolsó 1849 májusában Bucsesden. Többek között Zalatna, Nagyenyed, Marosújvár, Gyulafehérvár, Naszód és Abrudbánya városát is lerombolták. A rablóhadjáratok során pótolhatatlan kulturális értékek váltak a lángok martalékává. Enyeden például a református püspökség levéltára és a kollégium híres könyvtára is megsemmisült. A honvédseregbe bevonult és osztrák csapatok ellen küzdő férfiak hiányában ezek könnyen véghezvihető, de aljas cselekedetek voltak, melyek elkövetéséért a román nép a mai napig bocsánatkéréssel tartozik.
A lerombolt és elpusztított falvak egyikében, a napjainkban alig 15 magyar lelket számláló Magyarigenben tevékenykedik Dr. Gudor Kund Botond református lelkész és történész, aki elfogulatlanul és tudományos igényességgel munkálkodik a történtek feldolgozásán. Kutatásainak eddigi eredményét egy könyvbe foglalta össze, melynek sepsiszentgyörgyi bemutatója előtt alkalmunk nyílt elbeszélgetni vele az akkori eseményekről. Az elhangzottak rövidített változatát alább olvashatják.
– Az Erdélyi-érchegység környékén és az egykori fejedelmi székhelyen, Gyulafehérváron napjainkban csak elvétve lehet magyar szót hallani. Ez nem a véletlen, hanem a térségben a történelem folyamán többször megismétlődő népirtás következménye. A folyamat az 1784-es, Horea–Cloşca–Crişan-féle parasztfelkeléssel vette kezdetét. Ön tüzetesen elmélyült a témában, beszélne ennek kiváltó okairól?
– A Maros mentén 1658-ban végigseprő török- és tatárjárás, illetve az 1738-as pestisjárvány következtében a térség magyar lakossága megtizedelődött, ezért a földesurak újabb román tömegeket telepítettek a vidékre. Mindezek következtében egyes helyeken a román lakosság túlsúlyba került, azonban ez még önmagában nem vezetett a magyar népesség eltűnéséhez. A tragikus folyamat valódi okai az ön által is említett Horea-vezette parasztlázadásban gyökereznek. A téma tárgyalása még ma is hálátlan feladat, ugyanis a hivatalos román történetírás az eseményeket dogmatizálta, azok főszereplőit pedig szinte szentekké avatta. Státuszszimbólumokat formált belőlük, ezért nem lehet hozzájuk érni. Ennek ellenére a lázadásokban játszott szerepüket és azok hatását megpróbálom a maguk nyers valóságában láttatni, hiszen a történtek során nemcsak a nemesi kúriákat és azok lakóit pusztították el ritka kegyetlenséggel, hanem a környékbeli magyar lakosság egészét is.
Az okokat elemezve meg kell állapítanunk, hogy a román jobbágyság régióbeli számbeli fölényéből fakadóan, abban a korban elképzelhetetlen társadalmi jogokra tartott igényt. Éppen ezért II. József uralkodása alatt hiába ismerik el az ortodoxiát, a többi felekezet iránt részükről megnyilvánuló vallási türelmetlenség és a jobbágyterhek megnövekedése konfliktushoz vezetett. Ennek kirobbanásához hozzájárultak az uralkodó két erdélyi körútján tett, de soha be nem váltott ígéretei is. Ugyanakkor a felkelésnek etnikai indíttatása is volt, mely főleg az örmény és magyar kereskedők iránt megnyilvánuló ellenséges magatartásból fakadt. Így az sem véletlen, hogy a lázadás végül is a piactéren italt árusító örmény kereskedőkkel történt kocsmai összetűzés nyomán kapott lángra.
– Ugorjunk az időben az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc korszakáig, mikor a Mócvidék az elnyomó osztrák hatalmat támogatva ismét a magyarság ellen fordul. Ez a magatartás ugyanazokra az okokra vezethető vissza?
– Valamivel árnyaltabb a kép, mivel ebben az esetben hadszíntérről, katonai alkukról és egy olyan történelmi pillanatról beszélünk, melyben Bécs, a maga törékeny és veszendő helyzetében megpróbált szövetségeseket találni, hogy segítségükkel a magyarokat sakkban tarthassa. Az udvar által fellázított és felfegyverzett románok irányítása végül kicsúszott az ellenőrzésük alól, de a vérengzéseket meg sem próbálták gátolni. Így kapta meg Hegyalja magyar lakossága a történelem folyamán másodszor is a magáét, és zuhant egy nagyot ismét demográfiailag.
Az események hátterében azonban ezúttal nem jobbágyokat kell keresni, hanem bizonyos katonai és félkatonai alakulatokat, például Avram Iancu légióit, melyek katonai megállapodásokat írnak alá az osztrák kézen lévő Szebennel és Gyulafehérvárral. Mivel a Şaguna és társai által országgyűlési szinten működtetett román komité politikai erőként áll mögéjük, magyar részről a mozgalmuk joggal minősíthető ellenforradalomnak.
– Az itteni történelemszemlélet a magyarral szöges ellentétben ítéli meg az eseményeket. Ön erről hogyan vélekedik?
– A történetírás csak akkor tud előbbre jutni, és csak akkor kezdődhet el benne egy megtisztulási folyamat, hogyha mítoszok és félistenek gyártása helyett a tényekkel szembesül. Hogyha a saját történetírásuk által meg sem említett 1848–49-es román vérengzések nem számítanak többé tabutémának. Amíg azonban a politika elferdített, felnagyított és egyoldalúan beállított tragikus eseményekkel példálózik, addig csak konfliktust gerjeszthetünk.
– A román történészek körében észlelhető-e az igazsággal való szembenézésre irányuló szándék? – Igen, csak sajnos, ezek a történészek nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint azok, akik a hivatalos történetírást próbálják erősíteni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma
Erdély történelmébe fekete betűkkel vannak beírva a mócok 1848–49-es magyarellenes rémtettei, melyeknek kb. tízezer védtelen csecsemő, gyermek, asszony és öreg esett áldozatul. A bécsi udvarral a magyar szabadságharc ellen szövetkező, Avram Iancu, Axente Sever és Prodan Simion pópa által vezetett román felkelők ugyanis megtámadták és felégették Alsó-Fehér megye magyarok lakta városait és falvait, s megdöbbentő kegyetlenséggel halomra gyilkolták azok ártatlan lakóit.
Az első mészárlás 1848. október 19-én Kisenyeden történt, az utolsó 1849 májusában Bucsesden. Többek között Zalatna, Nagyenyed, Marosújvár, Gyulafehérvár, Naszód és Abrudbánya városát is lerombolták. A rablóhadjáratok során pótolhatatlan kulturális értékek váltak a lángok martalékává. Enyeden például a református püspökség levéltára és a kollégium híres könyvtára is megsemmisült. A honvédseregbe bevonult és osztrák csapatok ellen küzdő férfiak hiányában ezek könnyen véghezvihető, de aljas cselekedetek voltak, melyek elkövetéséért a román nép a mai napig bocsánatkéréssel tartozik.
A lerombolt és elpusztított falvak egyikében, a napjainkban alig 15 magyar lelket számláló Magyarigenben tevékenykedik Dr. Gudor Kund Botond református lelkész és történész, aki elfogulatlanul és tudományos igényességgel munkálkodik a történtek feldolgozásán. Kutatásainak eddigi eredményét egy könyvbe foglalta össze, melynek sepsiszentgyörgyi bemutatója előtt alkalmunk nyílt elbeszélgetni vele az akkori eseményekről. Az elhangzottak rövidített változatát alább olvashatják.
– Az Erdélyi-érchegység környékén és az egykori fejedelmi székhelyen, Gyulafehérváron napjainkban csak elvétve lehet magyar szót hallani. Ez nem a véletlen, hanem a térségben a történelem folyamán többször megismétlődő népirtás következménye. A folyamat az 1784-es, Horea–Cloşca–Crişan-féle parasztfelkeléssel vette kezdetét. Ön tüzetesen elmélyült a témában, beszélne ennek kiváltó okairól?
– A Maros mentén 1658-ban végigseprő török- és tatárjárás, illetve az 1738-as pestisjárvány következtében a térség magyar lakossága megtizedelődött, ezért a földesurak újabb román tömegeket telepítettek a vidékre. Mindezek következtében egyes helyeken a román lakosság túlsúlyba került, azonban ez még önmagában nem vezetett a magyar népesség eltűnéséhez. A tragikus folyamat valódi okai az ön által is említett Horea-vezette parasztlázadásban gyökereznek. A téma tárgyalása még ma is hálátlan feladat, ugyanis a hivatalos román történetírás az eseményeket dogmatizálta, azok főszereplőit pedig szinte szentekké avatta. Státuszszimbólumokat formált belőlük, ezért nem lehet hozzájuk érni. Ennek ellenére a lázadásokban játszott szerepüket és azok hatását megpróbálom a maguk nyers valóságában láttatni, hiszen a történtek során nemcsak a nemesi kúriákat és azok lakóit pusztították el ritka kegyetlenséggel, hanem a környékbeli magyar lakosság egészét is.
Az okokat elemezve meg kell állapítanunk, hogy a román jobbágyság régióbeli számbeli fölényéből fakadóan, abban a korban elképzelhetetlen társadalmi jogokra tartott igényt. Éppen ezért II. József uralkodása alatt hiába ismerik el az ortodoxiát, a többi felekezet iránt részükről megnyilvánuló vallási türelmetlenség és a jobbágyterhek megnövekedése konfliktushoz vezetett. Ennek kirobbanásához hozzájárultak az uralkodó két erdélyi körútján tett, de soha be nem váltott ígéretei is. Ugyanakkor a felkelésnek etnikai indíttatása is volt, mely főleg az örmény és magyar kereskedők iránt megnyilvánuló ellenséges magatartásból fakadt. Így az sem véletlen, hogy a lázadás végül is a piactéren italt árusító örmény kereskedőkkel történt kocsmai összetűzés nyomán kapott lángra.
– Ugorjunk az időben az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc korszakáig, mikor a Mócvidék az elnyomó osztrák hatalmat támogatva ismét a magyarság ellen fordul. Ez a magatartás ugyanazokra az okokra vezethető vissza?
– Valamivel árnyaltabb a kép, mivel ebben az esetben hadszíntérről, katonai alkukról és egy olyan történelmi pillanatról beszélünk, melyben Bécs, a maga törékeny és veszendő helyzetében megpróbált szövetségeseket találni, hogy segítségükkel a magyarokat sakkban tarthassa. Az udvar által fellázított és felfegyverzett románok irányítása végül kicsúszott az ellenőrzésük alól, de a vérengzéseket meg sem próbálták gátolni. Így kapta meg Hegyalja magyar lakossága a történelem folyamán másodszor is a magáét, és zuhant egy nagyot ismét demográfiailag.
Az események hátterében azonban ezúttal nem jobbágyokat kell keresni, hanem bizonyos katonai és félkatonai alakulatokat, például Avram Iancu légióit, melyek katonai megállapodásokat írnak alá az osztrák kézen lévő Szebennel és Gyulafehérvárral. Mivel a Şaguna és társai által országgyűlési szinten működtetett román komité politikai erőként áll mögéjük, magyar részről a mozgalmuk joggal minősíthető ellenforradalomnak.
– Az itteni történelemszemlélet a magyarral szöges ellentétben ítéli meg az eseményeket. Ön erről hogyan vélekedik?
– A történetírás csak akkor tud előbbre jutni, és csak akkor kezdődhet el benne egy megtisztulási folyamat, hogyha mítoszok és félistenek gyártása helyett a tényekkel szembesül. Hogyha a saját történetírásuk által meg sem említett 1848–49-es román vérengzések nem számítanak többé tabutémának. Amíg azonban a politika elferdített, felnagyított és egyoldalúan beállított tragikus eseményekkel példálózik, addig csak konfliktust gerjeszthetünk.
– A román történészek körében észlelhető-e az igazsággal való szembenézésre irányuló szándék? – Igen, csak sajnos, ezek a történészek nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint azok, akik a hivatalos történetírást próbálják erősíteni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma
2012. március 12.
Marosvásárhely ostroma
Marosvásárhely frontváros, amelynek a végleges meghódításáért a románság, főleg a nacionalista pártok országos kampányt indítottak.
„Erdélyben Marosvásárhely a román nacionalista politikai szélverésnek a leginkább kitett város. Az erdélyi hajdani nagyvárosokat, Kolozsvárt, Temesvárt, Aradot, Brassót az előző évtizedekben lepte el a román politikai iszap, a közepes városok közül az egykori Székelyvásárhely maradt meg eddig így-úgy magyarnak, több, az erdélyi magyarság számára létfontosságú intézményével, és most erre a településre jár rá a rúd. (...)
Az elrománosító szándékok folyamatosan erősödtek, a város demográfiai összetételének megváltozását eredményezték, a vezető funkciók és a jelentős intézmények román kézre kerültek. Most pedig az utolsó roham: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) törvényeket hatályon kívül helyező elrománosítása, a magyar oktatás önállóságának ellehetetlenítése van soron. (...)
A MOGYE sorsa nem elszigetelten alakul, tágabb körben összefügg a nemsokára sorra kerülő helyhatósági választásokkal. Ebben a népszámlálás előzetes adatai szerint a lakosság 46 százalékát képező magyarság – 1990-ben a magyarság aránya, a Ceausescu-korszak nagyarányú betelepítései ellenére még 52 % volt -, amennyiben meg akar szabadulni a város nyakán immár a harmadik választási ciklusát töltő román polgármestertől a magyarság képviselőinek választási szövetségre, koalícióra kell lépniük.”
Sylvester Lajos
gondola.hu
Erdély.ma
Marosvásárhely frontváros, amelynek a végleges meghódításáért a románság, főleg a nacionalista pártok országos kampányt indítottak.
„Erdélyben Marosvásárhely a román nacionalista politikai szélverésnek a leginkább kitett város. Az erdélyi hajdani nagyvárosokat, Kolozsvárt, Temesvárt, Aradot, Brassót az előző évtizedekben lepte el a román politikai iszap, a közepes városok közül az egykori Székelyvásárhely maradt meg eddig így-úgy magyarnak, több, az erdélyi magyarság számára létfontosságú intézményével, és most erre a településre jár rá a rúd. (...)
Az elrománosító szándékok folyamatosan erősödtek, a város demográfiai összetételének megváltozását eredményezték, a vezető funkciók és a jelentős intézmények román kézre kerültek. Most pedig az utolsó roham: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) törvényeket hatályon kívül helyező elrománosítása, a magyar oktatás önállóságának ellehetetlenítése van soron. (...)
A MOGYE sorsa nem elszigetelten alakul, tágabb körben összefügg a nemsokára sorra kerülő helyhatósági választásokkal. Ebben a népszámlálás előzetes adatai szerint a lakosság 46 százalékát képező magyarság – 1990-ben a magyarság aránya, a Ceausescu-korszak nagyarányú betelepítései ellenére még 52 % volt -, amennyiben meg akar szabadulni a város nyakán immár a harmadik választási ciklusát töltő román polgármestertől a magyarság képviselőinek választási szövetségre, koalícióra kell lépniük.”
Sylvester Lajos
gondola.hu
Erdély.ma
2012. március 12.
Semjén Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel találkozott
Bemutatkozó látogatáson vesz részt hétfőn és kedden az EMNP elnöksége a magyarországi parlamenti pártoknál, Budapesten. Az erdélyi párt az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye szerint a budapesti bemutatkozó körút Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnél, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökénél kezdődött.
A kapcsolatfelvételről a párt február 25-i, csíkszeredai országos küldöttgyűlése döntött, az újonnan megválasztott vezetőség tagjai közül jelen volt: Toró T. Tibor elnök, valamint Gergely Balázs és Zatykó Gyula alelnökök.
Az Erdélyi Magyar Néppárt tájékoztatása szerint a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével a Kárpát-medence magyar vonatkozású aktualitásait tekintették át, külön kitérve a szlovákiai választások nemzetpolitikai szempontból aggasztó eredményeire.
A továbbiakban Toró T. Tibor bemutatta és átadta az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramját, majd a közelgő romániai önkormányzati választások kihívásairól, az Erdélyi Magyar Néppárt választási stratégiájáról tartott rövid összefoglalót – írták a közleményben, amelyben kitértek az ősszel esedékes parlamenti választásokra is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke külön felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét arra, hogy a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb mellett a romániai választási törvény rendelkezik egy alternatív küszöbről is, mely szerint elegendő hat képviselői, valamint három szenátori választó körzetben egyszerű többséget szerezni ahhoz, hogy egy párt mandátumokhoz jusson.
A találkozón a közlés szerint elhangzott, hogy nincs alapja annak a riogatásnak, hogy az erdélyi magyarság kieshet a parlamentből, ahogyan az a felvidékiek esetében történt. A találkozó végén a jelenlévők megegyeztek, hogy a közelgő önkormányzati, valamint az azt követő parlamenti választásokra való tekintettel havi egyszeri, rendszeres találkozókra kerül majd sor az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői és a miniszterelnök-helyettes között.
MTI
Erdély.ma
Bemutatkozó látogatáson vesz részt hétfőn és kedden az EMNP elnöksége a magyarországi parlamenti pártoknál, Budapesten. Az erdélyi párt az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye szerint a budapesti bemutatkozó körút Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnél, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökénél kezdődött.
A kapcsolatfelvételről a párt február 25-i, csíkszeredai országos küldöttgyűlése döntött, az újonnan megválasztott vezetőség tagjai közül jelen volt: Toró T. Tibor elnök, valamint Gergely Balázs és Zatykó Gyula alelnökök.
Az Erdélyi Magyar Néppárt tájékoztatása szerint a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével a Kárpát-medence magyar vonatkozású aktualitásait tekintették át, külön kitérve a szlovákiai választások nemzetpolitikai szempontból aggasztó eredményeire.
A továbbiakban Toró T. Tibor bemutatta és átadta az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramját, majd a közelgő romániai önkormányzati választások kihívásairól, az Erdélyi Magyar Néppárt választási stratégiájáról tartott rövid összefoglalót – írták a közleményben, amelyben kitértek az ősszel esedékes parlamenti választásokra is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke külön felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét arra, hogy a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb mellett a romániai választási törvény rendelkezik egy alternatív küszöbről is, mely szerint elegendő hat képviselői, valamint három szenátori választó körzetben egyszerű többséget szerezni ahhoz, hogy egy párt mandátumokhoz jusson.
A találkozón a közlés szerint elhangzott, hogy nincs alapja annak a riogatásnak, hogy az erdélyi magyarság kieshet a parlamentből, ahogyan az a felvidékiek esetében történt. A találkozó végén a jelenlévők megegyeztek, hogy a közelgő önkormányzati, valamint az azt követő parlamenti választásokra való tekintettel havi egyszeri, rendszeres találkozókra kerül majd sor az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői és a miniszterelnök-helyettes között.
MTI
Erdély.ma
2012. március 12.
Érvénytelen volt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének közgyűlése
Érvénytelennek bizonyult a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) szombatra összehívott lábnyiki küldöttgyűlése, ezért a korábban lemondott vezetőknek újabb közgyűlést kell összehívniuk, melyre várhatóan húsvét után, áprilisban kerül sor.
A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége alapszabályában az áll, hogy a közgyűlés akkor érvényes, ha legalább 15 helyi szervezet küldöttei vesznek részt ezen. A helyi szervezetek pedig saját gyűléseiken jelölik ki a közgyűlési képviselőiket. Ehhez képest a gyűlésen csupán négy település képviseltette magát. A közgyűlésen Kovács Péter RMDSZ-főtitkár mellett Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is részt vett.
Béres István kukujeci küldött lapunknak eljuttatott levelében furcsállja, hogy az MCSMSZ lemondott vezetősége a korábban elfogadott alapszabály legalapvetőbb előírásainak sem próbált megfelelni, mindezt „annak ellenére, hogy a szövetség korábbi vezetői lemondásukkal a szervezet elmúlt 10 évének legnagyobb krízisét okozták”.
„Mint kiderült, a szervezet tagsága 2009-től az új alapszabályzatnak köszönhetően 1200 főről összesen 20 tagra csökkent. Annak ellenére, hogy jogszerű keretek között a közgyűlést nem lehetett megtartani, a vezetőség az RMDSZ képviseletében megjelent Kovács Péter főtitkár támogatásával a közgyűlés megtartását kezdeményezte” – mutatott rá a sajtóhoz eljuttatott levelében Béres István. Solomon Adrián lemondott elnök közölte, a tagoknak egy csoportja, mely az utóbbi időben aktivizálódott, felrótta, hogy a gyűlésen csupán négy szervezet képviselői vannak a szabályzatnak megfelelően jelen.
Elmondta azonban, a közgyűlést megelőzően ugyanis csak Kosteleken, Frumószán, Lábnyikon és Magyarfaluban gyűltek össze a helyi szervezetek. Solomon Adrián elismerte, hogy jogos az észrevétel, de az MTI-nek elmondta, nem érzi hibásnak magát az emberek fásultsága miatt. Amint arról beszámoltunk, a csángó oktatási programmal kapcsolatos feladatok ellátását Márton Attila oktatási felelős vette át – a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) egyeztetve – Figula Olimpiu eddigi programfelelőstől. Figula közölte, a személyét ért méltatlan és egyre durvább támadásokkal indokolta lemondását. Figula Olimpiut február 27-i hatállyal nevezték ki – eredetileg áprilisig – a csángó oktatási program menedzserévé.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár még február elején jelentette be, hogy komoly anomáliákra derült fény a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) gazdálkodásában az átvilágítás során. Akkor közölte, hogy a szövetség által bonyolított oktatási program ugyanakkor mindenképpen folytatódik, április végéig az RMPSZ közreműködésével. A moldvai oktatási programot még az első Orbán-kormány indította el 2000-ben, és azt eddig kizárólagosan a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége bonyolította. E célra évente mintegy 150 millió forintot fordítanak, ennek mintegy felét, 70 millió forintot biztosítja a kormány, a másik felét a keresztszülői programon keresztül A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) adja.
A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet. A csángó szövetség a hozzá érkezett adományokból hét moldvai településen magyar házat épített vagy vásárolt, a magyarul tovább tanuló diákok számára pedig bentlakási lehetőséget hozott létre Csíkszeredában. Az MCSMSZ 12 tagú vezetősége január 30-án tette közzé: a magyarországi költségvetésből nyújtott támogatás rendszerének tervezett átszervezése miatt testületileg lemondanak. A tisztségviselők szerint 2012. január elsejével lejárt a csángó szövetség szerződése a Bethlen Gábor Alappal, újabb szerződés hiányában a szövetség idei működése teljesen ellehetetlenült.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)
Érvénytelennek bizonyult a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) szombatra összehívott lábnyiki küldöttgyűlése, ezért a korábban lemondott vezetőknek újabb közgyűlést kell összehívniuk, melyre várhatóan húsvét után, áprilisban kerül sor.
A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége alapszabályában az áll, hogy a közgyűlés akkor érvényes, ha legalább 15 helyi szervezet küldöttei vesznek részt ezen. A helyi szervezetek pedig saját gyűléseiken jelölik ki a közgyűlési képviselőiket. Ehhez képest a gyűlésen csupán négy település képviseltette magát. A közgyűlésen Kovács Péter RMDSZ-főtitkár mellett Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is részt vett.
Béres István kukujeci küldött lapunknak eljuttatott levelében furcsállja, hogy az MCSMSZ lemondott vezetősége a korábban elfogadott alapszabály legalapvetőbb előírásainak sem próbált megfelelni, mindezt „annak ellenére, hogy a szövetség korábbi vezetői lemondásukkal a szervezet elmúlt 10 évének legnagyobb krízisét okozták”.
„Mint kiderült, a szervezet tagsága 2009-től az új alapszabályzatnak köszönhetően 1200 főről összesen 20 tagra csökkent. Annak ellenére, hogy jogszerű keretek között a közgyűlést nem lehetett megtartani, a vezetőség az RMDSZ képviseletében megjelent Kovács Péter főtitkár támogatásával a közgyűlés megtartását kezdeményezte” – mutatott rá a sajtóhoz eljuttatott levelében Béres István. Solomon Adrián lemondott elnök közölte, a tagoknak egy csoportja, mely az utóbbi időben aktivizálódott, felrótta, hogy a gyűlésen csupán négy szervezet képviselői vannak a szabályzatnak megfelelően jelen.
Elmondta azonban, a közgyűlést megelőzően ugyanis csak Kosteleken, Frumószán, Lábnyikon és Magyarfaluban gyűltek össze a helyi szervezetek. Solomon Adrián elismerte, hogy jogos az észrevétel, de az MTI-nek elmondta, nem érzi hibásnak magát az emberek fásultsága miatt. Amint arról beszámoltunk, a csángó oktatási programmal kapcsolatos feladatok ellátását Márton Attila oktatási felelős vette át – a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) egyeztetve – Figula Olimpiu eddigi programfelelőstől. Figula közölte, a személyét ért méltatlan és egyre durvább támadásokkal indokolta lemondását. Figula Olimpiut február 27-i hatállyal nevezték ki – eredetileg áprilisig – a csángó oktatási program menedzserévé.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár még február elején jelentette be, hogy komoly anomáliákra derült fény a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ) gazdálkodásában az átvilágítás során. Akkor közölte, hogy a szövetség által bonyolított oktatási program ugyanakkor mindenképpen folytatódik, április végéig az RMPSZ közreműködésével. A moldvai oktatási programot még az első Orbán-kormány indította el 2000-ben, és azt eddig kizárólagosan a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége bonyolította. E célra évente mintegy 150 millió forintot fordítanak, ennek mintegy felét, 70 millió forintot biztosítja a kormány, a másik felét a keresztszülői programon keresztül A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) adja.
A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet. A csángó szövetség a hozzá érkezett adományokból hét moldvai településen magyar házat épített vagy vásárolt, a magyarul tovább tanuló diákok számára pedig bentlakási lehetőséget hozott létre Csíkszeredában. Az MCSMSZ 12 tagú vezetősége január 30-án tette közzé: a magyarországi költségvetésből nyújtott támogatás rendszerének tervezett átszervezése miatt testületileg lemondanak. A tisztségviselők szerint 2012. január elsejével lejárt a csángó szövetség szerződése a Bethlen Gábor Alappal, újabb szerződés hiányában a szövetség idei működése teljesen ellehetetlenült.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 12.
Leégett a háromkúti magyar iskola
Porig égett pénteken hajnalban a Neamţ megyei Háromkút magyar iskolája. A helybeliek szerint a faépület percek alatt a tűz martalékává vált, idő sem volt arra, hogy a tűzoltókat kihívják. Imre Anna tanítónő elmondta, több mint ezer könyv, a nemrég adományként kapott felszerelés (számítógépek, nyomtató, fénymásoló) is odaveszett.
A 140 négyzetméternyi felületű, faszerkezetű ingatlant nem lehetett megmenteni. A pedagógus szerint ki van zárva, hogy valaki szándékosan gyújtotta volna fel az egykoron szövetkezeti vegyesboltként működő épületet, a kémény nélküli, 140 négyzetméternyi felületű ingatlan valószínűleg a villanyhálózatban keletkezett szikra miatt lobbanhatott lángra. „Tizenhárom éve úgy dolgozom, hogy mindig tudtam, ez a veszély fennáll, ezért mindig mindent ellenőriztem. Az óvónő úgyszintén. Nap végén a dugaszokból is kihúztunk mindent. Miután a gyermekek elmentek, mindig ellenőriztük, hogy minden rendben van-e. Most sem vettünk észre semmi gyanúsat. Sem füstöt, sem füstszagot” – mondta a tanítónő. Az iskolában nyolc gyermek, az óvodában 18 gyermek tanult.
A tanítónő elmondta, egy ideiglenes épületet keresnek, amelyben tovább folytatódhat a magyar oktatás. Amint arról már beszámoltunk, már korábban gyűjtést szerveztek egy új iskola felépítésére, mivel 2010 nyarán a települést ért árvíz után megfogalmazódott egy új iskolaépület építésének gondolata.
Krónika (Kolozsvár)
Porig égett pénteken hajnalban a Neamţ megyei Háromkút magyar iskolája. A helybeliek szerint a faépület percek alatt a tűz martalékává vált, idő sem volt arra, hogy a tűzoltókat kihívják. Imre Anna tanítónő elmondta, több mint ezer könyv, a nemrég adományként kapott felszerelés (számítógépek, nyomtató, fénymásoló) is odaveszett.
A 140 négyzetméternyi felületű, faszerkezetű ingatlant nem lehetett megmenteni. A pedagógus szerint ki van zárva, hogy valaki szándékosan gyújtotta volna fel az egykoron szövetkezeti vegyesboltként működő épületet, a kémény nélküli, 140 négyzetméternyi felületű ingatlan valószínűleg a villanyhálózatban keletkezett szikra miatt lobbanhatott lángra. „Tizenhárom éve úgy dolgozom, hogy mindig tudtam, ez a veszély fennáll, ezért mindig mindent ellenőriztem. Az óvónő úgyszintén. Nap végén a dugaszokból is kihúztunk mindent. Miután a gyermekek elmentek, mindig ellenőriztük, hogy minden rendben van-e. Most sem vettünk észre semmi gyanúsat. Sem füstöt, sem füstszagot” – mondta a tanítónő. Az iskolában nyolc gyermek, az óvodában 18 gyermek tanult.
A tanítónő elmondta, egy ideiglenes épületet keresnek, amelyben tovább folytatódhat a magyar oktatás. Amint arról már beszámoltunk, már korábban gyűjtést szerveztek egy új iskola felépítésére, mivel 2010 nyarán a települést ért árvíz után megfogalmazódott egy új iskolaépület építésének gondolata.
Krónika (Kolozsvár)
2012. március 12.
A közgyűlés ellenszavazat nélkül fogadta el Frunda Kiegészítő jegyzőkönyv-tervezetét
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága pénteki (március 9.), párizsi ülésén elfogadott Állásfoglalás és Ajánlás értelmében a tagállamoknak szükséges elfogadniuk a Frunda György által kidolgozott és előterjesztett Kiegészítő jegyzőkönyv- tervezetet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez.
Figyelembe véve a számos nemzeti kisebbség bizonytalan helyzetét, valamint a Nemzeti kisebbségek oltalmazásáról szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának alkalmazása során jelentkező problémákat, a közgyűlés kifejezetten fontosnak tartja elfogadni a Kiegészítő jegyzőkönyv- tervezetet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, amely lehetővé tenné az egyes nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek, hogy egyénileg vagy kollektív módon az Európai Emberjogi Bírósághoz forduljanak.
Ez az európai szintű nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó garancia az alábbiakra terjed ki:
– minden személy azon joga, hogy kifejezze valamely nemzeti kisebbséghez való tartozását
– politikai jogok (politikai pártokba való szabad tömörülés, választáson való részvétel, arányos képviselet a közéletben, helyi és központi szinten)
– kulturális jogok, a kulturális autonómiához való jog, mint az identitás megtartásának fő eszköze
– az egyes autonómiaformákról való döntés joga, az európai, illetve a nemzeti és regionális gyakorlatnak megfelelően
– az anyanyelv szabad használata a magán- és a közéletben, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban ott, ahol a nemzeti kisebbségek jelentős számban élnek.
Népújság (Marosvásárhely)
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága pénteki (március 9.), párizsi ülésén elfogadott Állásfoglalás és Ajánlás értelmében a tagállamoknak szükséges elfogadniuk a Frunda György által kidolgozott és előterjesztett Kiegészítő jegyzőkönyv- tervezetet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez.
Figyelembe véve a számos nemzeti kisebbség bizonytalan helyzetét, valamint a Nemzeti kisebbségek oltalmazásáról szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának alkalmazása során jelentkező problémákat, a közgyűlés kifejezetten fontosnak tartja elfogadni a Kiegészítő jegyzőkönyv- tervezetet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, amely lehetővé tenné az egyes nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek, hogy egyénileg vagy kollektív módon az Európai Emberjogi Bírósághoz forduljanak.
Ez az európai szintű nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó garancia az alábbiakra terjed ki:
– minden személy azon joga, hogy kifejezze valamely nemzeti kisebbséghez való tartozását
– politikai jogok (politikai pártokba való szabad tömörülés, választáson való részvétel, arányos képviselet a közéletben, helyi és központi szinten)
– kulturális jogok, a kulturális autonómiához való jog, mint az identitás megtartásának fő eszköze
– az egyes autonómiaformákról való döntés joga, az európai, illetve a nemzeti és regionális gyakorlatnak megfelelően
– az anyanyelv szabad használata a magán- és a közéletben, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban ott, ahol a nemzeti kisebbségek jelentős számban élnek.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 12.
Kiigazítás és morfondírozás
Dr. Kincses Előd
A vadimi babérokra törő, gyakorlatban (ultra)nemzeti, de csak papíron liberális Crin Antonescu pártelnökkel szemben az RMDSZ megyei elnöke, dr. Kelemen Atilla védeni próbálta az 1945-ben királyi rendelettel létrehozott, kizárólag magyar tannyelvű egykori Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet. Sajnos, megengedhetetlenül pontatlanul fogalmazott, noha volt egyetemi oktató szüleitől is tudhatta volna a valódi adatot. A román nyelvű oktatást nem 1968-ban (ahogy Kelemen állította), hanem 1962-ben vezették be, anélkül, hogy erről törvény vagy államtanácsi/minisztertanácsi rendelet született volna! Egyszerűen letelefonáltak a Román Kommunista Párt Központi Bizottságától, hogy azonnal létre kell hozni a román nyelvű oktatási vonalat. Ezzel kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás sorvasztása, háttérbe szorítása. Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy a sokáig élenjáró Orvosi és Gyógyszerészeti mostanra a B kategóriájú egyetemek végére lett rangsorolva. Ezt a “rangot” vakon védelmezi az egyetemi szenátus román többsége, a félrevezetett román diákság és néhány társutas magyar oktató.
A B liga mellett kiálló Crin Antonescu és társai arról is megfeledkeznek, hogy az egyetemi autonómiát és bármilyen autonómiaformát csak a törvények tiszteletben tartásával lehet létrehozni és működtetni – a jogtiprásnak semmi köze az autonómiához, a törvények felrúgását anarchiának hívják. Ebből viszont nem kérünk!
Népújság (Marosvásárhely)
Dr. Kincses Előd
A vadimi babérokra törő, gyakorlatban (ultra)nemzeti, de csak papíron liberális Crin Antonescu pártelnökkel szemben az RMDSZ megyei elnöke, dr. Kelemen Atilla védeni próbálta az 1945-ben királyi rendelettel létrehozott, kizárólag magyar tannyelvű egykori Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet. Sajnos, megengedhetetlenül pontatlanul fogalmazott, noha volt egyetemi oktató szüleitől is tudhatta volna a valódi adatot. A román nyelvű oktatást nem 1968-ban (ahogy Kelemen állította), hanem 1962-ben vezették be, anélkül, hogy erről törvény vagy államtanácsi/minisztertanácsi rendelet született volna! Egyszerűen letelefonáltak a Román Kommunista Párt Központi Bizottságától, hogy azonnal létre kell hozni a román nyelvű oktatási vonalat. Ezzel kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás sorvasztása, háttérbe szorítása. Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy a sokáig élenjáró Orvosi és Gyógyszerészeti mostanra a B kategóriájú egyetemek végére lett rangsorolva. Ezt a “rangot” vakon védelmezi az egyetemi szenátus román többsége, a félrevezetett román diákság és néhány társutas magyar oktató.
A B liga mellett kiálló Crin Antonescu és társai arról is megfeledkeznek, hogy az egyetemi autonómiát és bármilyen autonómiaformát csak a törvények tiszteletben tartásával lehet létrehozni és működtetni – a jogtiprásnak semmi köze az autonómiához, a törvények felrúgását anarchiának hívják. Ebből viszont nem kérünk!
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 12.
European Committee Human Rights Hungarians Central Europe
Nyílt levél Radu Moisin úr részére
Tisztelt Polgármester Úr!
Sajnos, mind a mai napig nem kaptam választ a 2011. 04. 25-én keltezett, és Kolozsvár polgármesterének címzett levelemre, holott a polgármesteri hivatal hivatalosan átvette azt. Lehetséges, hogy az Ön elődje, Apostu úr nem válaszolhatta már meg a levelet, mert vizsgálati fogságba került egy korrupciós ügy miatt.
Levelemben arra kértem a polgármester urat, hogy tartsa be a magyar anyanyelvű lakosság nyelvi jogait. Panaszomat elküldtem a Diszkrimináció Elleni Tanácsnak, amely ítéletet is hozott az Ön városában hiányzó magyar nyelvi jogokra vonatkozóan.
Ennek a döntésnek megfelelően, a magyar nyelvi jogok biztosítása harmonizál a 2001/215-ös törvénnyel, illetve amennyiben egy reális szükségletről van szó. Mindez a kisebbségi keretegyezményen alapszik (§10, román közlöny, 1995/82). A legutóbbi népszámlálás során 49 375 ember vallotta magát magyarnak az Ön városában, ez bőven kielégíti a reális szükséglet fogalmát.
Amennyiben a magyar nyelv használata többletköltséggel járna, akkor az alapítványunk megtérítheti ezeket a költségeket. Szívesen felajánlok Önnek az alapítvány nevében 5000 eurót azzal a céllal, hogy a polgármesteri hivatal területén magyar nyelvű táblákat helyezzenek el. Alapítványunk átvállalhatja mind a táblák elkészítését, mind azok elhelyezését.
Továbbá arra kérem Önt, hogy tartsa tiszteletben a kolozsvári városi tanácsnak a jogerős határozatait, és minél hamarabb rendelje el a magyar nyelvű helységnévtáblák elhelyezését. A fent megnevezett 99-es számú és 2002. március 7-én hozott határozat értelmében 7500 RON-t különítettek el a magyar nyelvű helységnévtáblák elkészítésére és elhelyezésére.
A magyar nyelvű helységnévtáblák hiánya az Ön városában uralkodó jogtalanságnak a szimbóluma. Ugyanakkor a megyei rendőrség teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a diszkrimináció elleni tanács döntését, amely a magyar feliratok elhelyezésére vonatkozott egy Kolozs megyei falu rendőrőrsén.
Végezetül tájékoztatni szeretném Önt arról, hogy az Ön elődjét meghívtuk a Hollandiai Frízországba az alapítványunk költségén. Ez a meghívás még mindig érvényes. A frízországi Leeuwardenben megtekintheti Ön azt, hogy hogyan tartják tiszteletben Hollandiában a fríz kisebbség nyelvi jogait.
Hollandia Romániához hasonlóan ratifikálta a nemzeti kisebbségekről szóló keretegyezményt és a regionális nyelvek kartáját. Az, hogy Hollandia hogyan tartja be a fríz kisebbség nyelvi jogait, példaértékű a romániai joggyakorlat számára.
Valószínűleg Ön tudja már azt, hogy Leeuwarden Kolozsvárhoz hasonlóan jelöltként indul az Európa kulturális fővárosa címért. Kolozsvárral ellentétben, ahol a funari sovinizmus sajnálatos módon még mindig nem tűnt el, Leeuwarden óvja és ápolja saját identitását, és idegen tőle az erőszakos asszimilációnak bármilyen formája.
A fentiek fényében arra kérem tehát Önt, hogy tartsa tiszteletben a 99-es számú határozatot, és helyezze el a magyar nyelvű táblákat a polgármesteri hivatalban.
Tisztelettel
Drs. G. Landman elnök ’s Hertogenbosch, Hollandia, 2012. 03. 09; info@hungarian-human-rights.eu www.hungarian-human-rights.eu
/ Radu Moisin Kolozsvár polgármestere/
Szabadság (Kolozsvár)
Nyílt levél Radu Moisin úr részére
Tisztelt Polgármester Úr!
Sajnos, mind a mai napig nem kaptam választ a 2011. 04. 25-én keltezett, és Kolozsvár polgármesterének címzett levelemre, holott a polgármesteri hivatal hivatalosan átvette azt. Lehetséges, hogy az Ön elődje, Apostu úr nem válaszolhatta már meg a levelet, mert vizsgálati fogságba került egy korrupciós ügy miatt.
Levelemben arra kértem a polgármester urat, hogy tartsa be a magyar anyanyelvű lakosság nyelvi jogait. Panaszomat elküldtem a Diszkrimináció Elleni Tanácsnak, amely ítéletet is hozott az Ön városában hiányzó magyar nyelvi jogokra vonatkozóan.
Ennek a döntésnek megfelelően, a magyar nyelvi jogok biztosítása harmonizál a 2001/215-ös törvénnyel, illetve amennyiben egy reális szükségletről van szó. Mindez a kisebbségi keretegyezményen alapszik (§10, román közlöny, 1995/82). A legutóbbi népszámlálás során 49 375 ember vallotta magát magyarnak az Ön városában, ez bőven kielégíti a reális szükséglet fogalmát.
Amennyiben a magyar nyelv használata többletköltséggel járna, akkor az alapítványunk megtérítheti ezeket a költségeket. Szívesen felajánlok Önnek az alapítvány nevében 5000 eurót azzal a céllal, hogy a polgármesteri hivatal területén magyar nyelvű táblákat helyezzenek el. Alapítványunk átvállalhatja mind a táblák elkészítését, mind azok elhelyezését.
Továbbá arra kérem Önt, hogy tartsa tiszteletben a kolozsvári városi tanácsnak a jogerős határozatait, és minél hamarabb rendelje el a magyar nyelvű helységnévtáblák elhelyezését. A fent megnevezett 99-es számú és 2002. március 7-én hozott határozat értelmében 7500 RON-t különítettek el a magyar nyelvű helységnévtáblák elkészítésére és elhelyezésére.
A magyar nyelvű helységnévtáblák hiánya az Ön városában uralkodó jogtalanságnak a szimbóluma. Ugyanakkor a megyei rendőrség teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a diszkrimináció elleni tanács döntését, amely a magyar feliratok elhelyezésére vonatkozott egy Kolozs megyei falu rendőrőrsén.
Végezetül tájékoztatni szeretném Önt arról, hogy az Ön elődjét meghívtuk a Hollandiai Frízországba az alapítványunk költségén. Ez a meghívás még mindig érvényes. A frízországi Leeuwardenben megtekintheti Ön azt, hogy hogyan tartják tiszteletben Hollandiában a fríz kisebbség nyelvi jogait.
Hollandia Romániához hasonlóan ratifikálta a nemzeti kisebbségekről szóló keretegyezményt és a regionális nyelvek kartáját. Az, hogy Hollandia hogyan tartja be a fríz kisebbség nyelvi jogait, példaértékű a romániai joggyakorlat számára.
Valószínűleg Ön tudja már azt, hogy Leeuwarden Kolozsvárhoz hasonlóan jelöltként indul az Európa kulturális fővárosa címért. Kolozsvárral ellentétben, ahol a funari sovinizmus sajnálatos módon még mindig nem tűnt el, Leeuwarden óvja és ápolja saját identitását, és idegen tőle az erőszakos asszimilációnak bármilyen formája.
A fentiek fényében arra kérem tehát Önt, hogy tartsa tiszteletben a 99-es számú határozatot, és helyezze el a magyar nyelvű táblákat a polgármesteri hivatalban.
Tisztelettel
Drs. G. Landman elnök ’s Hertogenbosch, Hollandia, 2012. 03. 09; info@hungarian-human-rights.eu www.hungarian-human-rights.eu
/ Radu Moisin Kolozsvár polgármestere/
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 12.
Idén többen igényelnek oktatási támogatást
Aggodalom az előkészítő osztályért
Közgyűlést tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton az Apáczai-líceumban. A gyűlésen kiemelt fontosságot kapott a magyar államtól idén is megpályázható oktató-nevelő támogatás kérdéskörének megtárgyalása. A magyarországi Bethlen Gábor Alap tavaly nem az RMDSZ által e célból (is) létrehozott Iskola Alapítványt, hanem az RMPSZ-t bízta meg a pályázatok lebonyolításával, és az eddigi elgondolások szerint ez idén sem változik. Áttekintették a Kolozs megyei szervezet 2010/2011-es tanévben kifejtett tevékenységét is. Szó esett még a szövetség által évente megszervezett pedagógusképző Bolyai Nyári Akadémiáról (BoNyA), az áprilisi országos küldöttgyűlés Kolozs megyei résztvevőinek jelöléséről. Nem hallgatták el az előkészítő osztállyal kapcsolatos aggályaikat sem.
Tárkányi Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke először beszámolt a szervezet 2010. márciusi közgyűlése óta eltelt tevékenységről.
Kevés tag – kevés tagdíj
A Kolozs megyei szervezet több mint 300 tagot számlál ugyan, de ebből csak valamivel több, mint a fele rendszeres tagdíjfizető – ez a tény pedig nagymértékben megnehezíti a szervezet munkáját. Demeter Ilona és Kovács Ferenc, a tordai, illetve a bánffyhunyadi körzet felelőse megfogalmazta azt a kérést: a megyei elnökség látogasson el a vidéki körzetekbe, hogy ily módon is népszerűsítsék a szövetséget, hátha ezáltal új tagok toborzása is lehetővé válna.
Nagy Vilma, a megyei szervezet pénztárosának beszámolójából kiderült: a kevés és rendszertelen tagdíjfizetés (havi 2 lej/fő) miatt egyre fogy a megyei szövetség pénzalapja. Míg 2010-ben közel 4000 lejes pénzalappal bírtak, a 2012-es évre áthozott összeg alig haladta meg az 1900 lejt. A pénztáros részletesen beszámolt a tagdíjak felhasználásáról: konferenciákat szerveztek, tantárgyversenyek dobogós helyezettjeit és tehetséges iskolásokat részesítettek könyvjutalomban, utazási költségek fedezésére használták fel a pénzt.
Az országos szaktestület által minden nyáron megszervezett pedagógus-továbbképző, a Bolyai Nyári Akadémia (BoNyA) kis mértékben ugyan, de évről-évre veszít népszerűségéből, mivel a képzést a tanügyminisztérium nem akkreditálta. Bár a gyűlésen jelen levő pedagógusok pozitívan nyilatkoztak a BoNyÁ-ról, és értékelték az ott megszerzett tudást, ám jelezték a megyei elnökségnek, hogy a képzés minisztériumi akkreditálása jótékony hatással bírna. Tárkányi Erika megyei elnök szerint az akkreditálás elsősorban az anyagiaktól függ, hiszen egy-egy képzés miniszteri elismerése 5000 lej, és további szervezési akadályokba ütközik: csak egyféle képzés akkreditálásához az is szükséges, hogy ugyanazt a programot négy éven át ugyanazon előadókkal bonyolítsák le, ez pedig nagyon nehezen kivitelezhető.
Készen állnak a Szülőföldön magyarul pályázatra
Tárkányi Erika megyei elnök beszámolt a magyar kormány által a határon túli magyar nyelvű oktatásban részesülő gyermekek támogatási programjáról. – A Bethlen Gábor Alap (BGA) 2011-ben a pedagógusszövetséget bízta meg a Szülőföldön magyarulel nevezésű pályázat lebonyolításával. A szövetség feladatai közé tartozott a pályázati űrlapok kiosztása és összegyűjtése, illetve az anyaországba való továbbítás. A pénzügyi lebonyolítás azonban nem tartozott a hatáskörünkbe. A pályázati űrlapon ugyanis szerepelt egy olyan záradék, miszerint a kifizetési módról a BGA dönt. Kolozs megyében 9996 pályázati űrlapot osztottunk ki három nap – május 11-e és 13-a között – alatt. Ezért köszönet jár a pedagógusoknak, akik operatívan végezték ezt a munkát. Az adatlapokat 90 Kolozs megyei tanintézménybe (iskolába és óvodába) juttatták el a kollégák. Kolozs megyében csak négy esetben utasította el a magyar fél a támogatás megadását: bölcsődébe, illetve román tannyelvű szakiskolába járó gyermekekről volt szó. Ez utóbbiak nem részesültek fakultatív magyarnyelvoktatásban – hangsúlyozta a megyei elnök.
A megyei elnök arról is tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a BGA közleményt küldött az RMPSZ-hez, amelyben kifejtette: 2012. február végéig minden igénylő bankszámlájára átutalták a tavalyi évre megpályázott összeget.
Amennyiben idén is a pedagógusszövetséget bízzák meg a pályázat lebonyolításával, a megyei tanfelügyelőség adatai szerint ebben az évben 10 123 gyermek igényelheti a magyar állam támogatását.
A pedagógusszövetség áprilisi országos szovátai közgyűlésén Kolozs megye hat taggal képviselteti magát. A közgyűlésen még nem sikerült véglegesíteni a küldöttek nevét, ám az biztos, hogy a kolozsvári tagok mellett a vidéki körzetek is képviseltetik magukat.
Tanteremhiány az előkészítő osztály miatt?
A gyűlésen felmerült az országszerte tanácstalanságot kiváltó előkészítő osztályok kérdésköre is. A résztvevő pedagógusok jelezték, hogy az előkészítő osztályokkal bővülő iskolák közül több esetében komoly tanteremgondok merülhetnek fel. Bár az önkormányzatok biztosítják az osztályok indításához szükséges eszközöket, a tantermek hiánya miatt előfordulhat, hogy esetenként a tanintézetek át kell térjenek a délutáni oktatás bevezetésére, ez pedig hátrányosan érinti a gyerekeket. Aggodalomra adhat okot az is, hogy az előkészítő osztály nemrég közzétett kerettanterve nem tartja szem előtt az előkészítő év tervezett tevékenységeit. Vidéki iskolák esetében, ahol összevont oktatás zajlik, hova kerül az előkészítő osztályos diák? A jelenlevő kollégák úgy vélték: ezek valós gondok, amelyeket az intézkedés bevezetése előtt nem gondoltak át azok, akik elrendelték az előkészítő év bevezetését, s most az iskolák a beiratkozások során szembesülnek a felmerülő problémákkal – nyilatkozta lapunknak Tárkányi Erika Kolozs megyei RMPSZ-elnök
Szabadság (Kolozsvár)
Aggodalom az előkészítő osztályért
Közgyűlést tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton az Apáczai-líceumban. A gyűlésen kiemelt fontosságot kapott a magyar államtól idén is megpályázható oktató-nevelő támogatás kérdéskörének megtárgyalása. A magyarországi Bethlen Gábor Alap tavaly nem az RMDSZ által e célból (is) létrehozott Iskola Alapítványt, hanem az RMPSZ-t bízta meg a pályázatok lebonyolításával, és az eddigi elgondolások szerint ez idén sem változik. Áttekintették a Kolozs megyei szervezet 2010/2011-es tanévben kifejtett tevékenységét is. Szó esett még a szövetség által évente megszervezett pedagógusképző Bolyai Nyári Akadémiáról (BoNyA), az áprilisi országos küldöttgyűlés Kolozs megyei résztvevőinek jelöléséről. Nem hallgatták el az előkészítő osztállyal kapcsolatos aggályaikat sem.
Tárkányi Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke először beszámolt a szervezet 2010. márciusi közgyűlése óta eltelt tevékenységről.
Kevés tag – kevés tagdíj
A Kolozs megyei szervezet több mint 300 tagot számlál ugyan, de ebből csak valamivel több, mint a fele rendszeres tagdíjfizető – ez a tény pedig nagymértékben megnehezíti a szervezet munkáját. Demeter Ilona és Kovács Ferenc, a tordai, illetve a bánffyhunyadi körzet felelőse megfogalmazta azt a kérést: a megyei elnökség látogasson el a vidéki körzetekbe, hogy ily módon is népszerűsítsék a szövetséget, hátha ezáltal új tagok toborzása is lehetővé válna.
Nagy Vilma, a megyei szervezet pénztárosának beszámolójából kiderült: a kevés és rendszertelen tagdíjfizetés (havi 2 lej/fő) miatt egyre fogy a megyei szövetség pénzalapja. Míg 2010-ben közel 4000 lejes pénzalappal bírtak, a 2012-es évre áthozott összeg alig haladta meg az 1900 lejt. A pénztáros részletesen beszámolt a tagdíjak felhasználásáról: konferenciákat szerveztek, tantárgyversenyek dobogós helyezettjeit és tehetséges iskolásokat részesítettek könyvjutalomban, utazási költségek fedezésére használták fel a pénzt.
Az országos szaktestület által minden nyáron megszervezett pedagógus-továbbképző, a Bolyai Nyári Akadémia (BoNyA) kis mértékben ugyan, de évről-évre veszít népszerűségéből, mivel a képzést a tanügyminisztérium nem akkreditálta. Bár a gyűlésen jelen levő pedagógusok pozitívan nyilatkoztak a BoNyÁ-ról, és értékelték az ott megszerzett tudást, ám jelezték a megyei elnökségnek, hogy a képzés minisztériumi akkreditálása jótékony hatással bírna. Tárkányi Erika megyei elnök szerint az akkreditálás elsősorban az anyagiaktól függ, hiszen egy-egy képzés miniszteri elismerése 5000 lej, és további szervezési akadályokba ütközik: csak egyféle képzés akkreditálásához az is szükséges, hogy ugyanazt a programot négy éven át ugyanazon előadókkal bonyolítsák le, ez pedig nagyon nehezen kivitelezhető.
Készen állnak a Szülőföldön magyarul pályázatra
Tárkányi Erika megyei elnök beszámolt a magyar kormány által a határon túli magyar nyelvű oktatásban részesülő gyermekek támogatási programjáról. – A Bethlen Gábor Alap (BGA) 2011-ben a pedagógusszövetséget bízta meg a Szülőföldön magyarulel nevezésű pályázat lebonyolításával. A szövetség feladatai közé tartozott a pályázati űrlapok kiosztása és összegyűjtése, illetve az anyaországba való továbbítás. A pénzügyi lebonyolítás azonban nem tartozott a hatáskörünkbe. A pályázati űrlapon ugyanis szerepelt egy olyan záradék, miszerint a kifizetési módról a BGA dönt. Kolozs megyében 9996 pályázati űrlapot osztottunk ki három nap – május 11-e és 13-a között – alatt. Ezért köszönet jár a pedagógusoknak, akik operatívan végezték ezt a munkát. Az adatlapokat 90 Kolozs megyei tanintézménybe (iskolába és óvodába) juttatták el a kollégák. Kolozs megyében csak négy esetben utasította el a magyar fél a támogatás megadását: bölcsődébe, illetve román tannyelvű szakiskolába járó gyermekekről volt szó. Ez utóbbiak nem részesültek fakultatív magyarnyelvoktatásban – hangsúlyozta a megyei elnök.
A megyei elnök arról is tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a BGA közleményt küldött az RMPSZ-hez, amelyben kifejtette: 2012. február végéig minden igénylő bankszámlájára átutalták a tavalyi évre megpályázott összeget.
Amennyiben idén is a pedagógusszövetséget bízzák meg a pályázat lebonyolításával, a megyei tanfelügyelőség adatai szerint ebben az évben 10 123 gyermek igényelheti a magyar állam támogatását.
A pedagógusszövetség áprilisi országos szovátai közgyűlésén Kolozs megye hat taggal képviselteti magát. A közgyűlésen még nem sikerült véglegesíteni a küldöttek nevét, ám az biztos, hogy a kolozsvári tagok mellett a vidéki körzetek is képviseltetik magukat.
Tanteremhiány az előkészítő osztály miatt?
A gyűlésen felmerült az országszerte tanácstalanságot kiváltó előkészítő osztályok kérdésköre is. A résztvevő pedagógusok jelezték, hogy az előkészítő osztályokkal bővülő iskolák közül több esetében komoly tanteremgondok merülhetnek fel. Bár az önkormányzatok biztosítják az osztályok indításához szükséges eszközöket, a tantermek hiánya miatt előfordulhat, hogy esetenként a tanintézetek át kell térjenek a délutáni oktatás bevezetésére, ez pedig hátrányosan érinti a gyerekeket. Aggodalomra adhat okot az is, hogy az előkészítő osztály nemrég közzétett kerettanterve nem tartja szem előtt az előkészítő év tervezett tevékenységeit. Vidéki iskolák esetében, ahol összevont oktatás zajlik, hova kerül az előkészítő osztályos diák? A jelenlevő kollégák úgy vélték: ezek valós gondok, amelyeket az intézkedés bevezetése előtt nem gondoltak át azok, akik elrendelték az előkészítő év bevezetését, s most az iskolák a beiratkozások során szembesülnek a felmerülő problémákkal – nyilatkozta lapunknak Tárkányi Erika Kolozs megyei RMPSZ-elnök
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 12.
Rabok legyünk vagy szabadok?”
Minden jóérzésű magyar ember undorral tekint arra a hazaárulást is kimerítő, elvakult, kommunista szellemiségű nemzetrontó magatartásra, amit az MSZP folytat nemzetünk kormánya és miniszterelnöke ellen. Amikor Magyarország kormányát támadják, kiszolgáltatják az MSZP politikusaival egy emlőn nevelkedett balliberális nyugati sáskahadnak, akkor nem csak a kormányt, hanem minden magyart, egész nemzetünket alázzák meg.
Ezek a gondolatok eszünkbe juthatnak akkor is, amikor a magyar nemzetre rontók itteni klónjait, hasonmását, a Romániai Magyar MSZP helyi politikusait, találóbban kiskirályait halljuk nyilatkozni A legsötétebb kommunista időket juttatja eszünkbe az a hadviselés (igen, kérem, harcot folytatnak), amit elkövetnek mindenki ellen, aki nem tartozik internacionalista, utódkommunista szellemiségű táborukba. Az az elvakult gyűlölet, nagyképűség, diktatórikus párturalmi jellem (inkább jellemtelenség), ami a Romániai Magyar MSZP országos vezetőiből, de leginkább két Bihar megyei vezetőjéből árad, az a régi (réginek hitt) kommunista rendszer vezetőiben is csak csírájában volt jelen. Nyilatkozataikat, megnyilvánulásaikat már nem is a politológusoknak, politikai ellemzőknek kell vizsgálniuk, hanem az emberi agyat kutató szakembereknek.
Szabó Ödön, ifjú politikus, a kommunista múltban nevelkedett nagy szellemi elődeit már régen lekörözte. A gyűlöletbeszéd, amit hol álcázva, hol nyíltna folytat, lassan már egészségi állapotát is veszélyezteti. Ráadásul mindez egy érthetetlen Tőkés-fóbiával párosul.
Legutóbb előcitált egy fotót, ahol egy kétnyelvű táblát szerelünk fel, str. Primariei Városháza u. felirattal. Túl azon, hogy hírhedt RMDSZ-es utcanévfordításukban ezt ők kb. Primadonna, vagy hasonló alakban fordították volna le, jó lenne, ha Ödön nem a megszokott hazug kliséit fújná (fújja csak a kürtöt, az jobban illik a huszárhoz) itt évek óta. Értjük, hogy atyamestere vagy „szellemi atyja” – bár jelen esetben „szellemről” nem lehet beszélni – Kiss Sándor, megtanította minden RMDSZ-es mellébeszélésre, azért nem ártana néha a tényekre szorítkoznia.
Már az utcanevekért folytatott megmozdulásaink elejétől kezdve elmondtuk, hogy szükséges egy helytörténészekből álló csapat, amelyik elhatározza, melyik utcának milyen nevet javasoljunk. A jelenlegi Primariei utcának a következő nevei voltak (a felsorolás nem teljes): Nagy Német u., Nagy Teleki u., Teleki u., Alexandri u., Gr. Teleki u., Visinszki u., Transilvaniei u., Maresal Ion Antonescu u. Több helytörténésszel és az Egyetem vezetőivel beszélve az a javaslat született, hogy jelen esetben maradjon a Városháza u., mint az utca magyar neve. Ebből azt következtetni, hogy mi nem akartuk, vagy nem akarjuk visszaállíttatni a történelmi magyar utcaneveket, nem ködösítés, hanem szemtelen hazugság. Az utcanevekért folytatott küzdelmünk a nyílvánosság előtt zajlott és zajlik, nekünk nem kell magyarázkodnunk. Pl. nem mi mentünk egy RMDSZ-es kommandóval megzavarni, előre elkészülten botrányba fullasztani az utcanevek ügyében tartott lakossági fórumot. A Romániai MSZP húsz év után pénzeszsákon ülő diktátorként telepdett rá a városi és megyei magyar életre, igájába hajtva tanárokat, civileket, színházat, minden nemesebb célt maga elő tűző kezdeményezést. Most éppen nemzeti ünnepünkről, szobrainkról hiszi azt a Romániai MSZP és Szabó Ödön, hogy minden az övé.
Hát nem. Bármilyen nehéz megszokni és elhinni, a Romániai MSZP-n kívül is van élet. Csak rajtunk áll, hogy március idusán ne a diktátorokat, hanem a szabadságot válasszuk: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”
Nem lehet kérdés számunkra, hogy Petőfi mit vagy kit választana!
És mi ebben a forrongó tavaszban mit, kit választunk?
Nagy József Barna
Nagyvárad
erdon.ro
Minden jóérzésű magyar ember undorral tekint arra a hazaárulást is kimerítő, elvakult, kommunista szellemiségű nemzetrontó magatartásra, amit az MSZP folytat nemzetünk kormánya és miniszterelnöke ellen. Amikor Magyarország kormányát támadják, kiszolgáltatják az MSZP politikusaival egy emlőn nevelkedett balliberális nyugati sáskahadnak, akkor nem csak a kormányt, hanem minden magyart, egész nemzetünket alázzák meg.
Ezek a gondolatok eszünkbe juthatnak akkor is, amikor a magyar nemzetre rontók itteni klónjait, hasonmását, a Romániai Magyar MSZP helyi politikusait, találóbban kiskirályait halljuk nyilatkozni A legsötétebb kommunista időket juttatja eszünkbe az a hadviselés (igen, kérem, harcot folytatnak), amit elkövetnek mindenki ellen, aki nem tartozik internacionalista, utódkommunista szellemiségű táborukba. Az az elvakult gyűlölet, nagyképűség, diktatórikus párturalmi jellem (inkább jellemtelenség), ami a Romániai Magyar MSZP országos vezetőiből, de leginkább két Bihar megyei vezetőjéből árad, az a régi (réginek hitt) kommunista rendszer vezetőiben is csak csírájában volt jelen. Nyilatkozataikat, megnyilvánulásaikat már nem is a politológusoknak, politikai ellemzőknek kell vizsgálniuk, hanem az emberi agyat kutató szakembereknek.
Szabó Ödön, ifjú politikus, a kommunista múltban nevelkedett nagy szellemi elődeit már régen lekörözte. A gyűlöletbeszéd, amit hol álcázva, hol nyíltna folytat, lassan már egészségi állapotát is veszélyezteti. Ráadásul mindez egy érthetetlen Tőkés-fóbiával párosul.
Legutóbb előcitált egy fotót, ahol egy kétnyelvű táblát szerelünk fel, str. Primariei Városháza u. felirattal. Túl azon, hogy hírhedt RMDSZ-es utcanévfordításukban ezt ők kb. Primadonna, vagy hasonló alakban fordították volna le, jó lenne, ha Ödön nem a megszokott hazug kliséit fújná (fújja csak a kürtöt, az jobban illik a huszárhoz) itt évek óta. Értjük, hogy atyamestere vagy „szellemi atyja” – bár jelen esetben „szellemről” nem lehet beszélni – Kiss Sándor, megtanította minden RMDSZ-es mellébeszélésre, azért nem ártana néha a tényekre szorítkoznia.
Már az utcanevekért folytatott megmozdulásaink elejétől kezdve elmondtuk, hogy szükséges egy helytörténészekből álló csapat, amelyik elhatározza, melyik utcának milyen nevet javasoljunk. A jelenlegi Primariei utcának a következő nevei voltak (a felsorolás nem teljes): Nagy Német u., Nagy Teleki u., Teleki u., Alexandri u., Gr. Teleki u., Visinszki u., Transilvaniei u., Maresal Ion Antonescu u. Több helytörténésszel és az Egyetem vezetőivel beszélve az a javaslat született, hogy jelen esetben maradjon a Városháza u., mint az utca magyar neve. Ebből azt következtetni, hogy mi nem akartuk, vagy nem akarjuk visszaállíttatni a történelmi magyar utcaneveket, nem ködösítés, hanem szemtelen hazugság. Az utcanevekért folytatott küzdelmünk a nyílvánosság előtt zajlott és zajlik, nekünk nem kell magyarázkodnunk. Pl. nem mi mentünk egy RMDSZ-es kommandóval megzavarni, előre elkészülten botrányba fullasztani az utcanevek ügyében tartott lakossági fórumot. A Romániai MSZP húsz év után pénzeszsákon ülő diktátorként telepdett rá a városi és megyei magyar életre, igájába hajtva tanárokat, civileket, színházat, minden nemesebb célt maga elő tűző kezdeményezést. Most éppen nemzeti ünnepünkről, szobrainkról hiszi azt a Romániai MSZP és Szabó Ödön, hogy minden az övé.
Hát nem. Bármilyen nehéz megszokni és elhinni, a Romániai MSZP-n kívül is van élet. Csak rajtunk áll, hogy március idusán ne a diktátorokat, hanem a szabadságot válasszuk: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”
Nem lehet kérdés számunkra, hogy Petőfi mit vagy kit választana!
És mi ebben a forrongó tavaszban mit, kit választunk?
Nagy József Barna
Nagyvárad
erdon.ro
2012. március 12.
Bethlen Alap: új pályázatok
Megjelentek pénteken a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Határtalanul! program új pályázati kiírásai
Megjelentek pénteken a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Határtalanul! program új pályázati kiírásai. A felhívásokat hat különböző kategóriában tették közzé: oktatási és nevelési intézmények; felsőoktatás, felnőttképzés és kutatás; intézmények és civil szervezetek eszközfejlesztése; ifjúsági, illetve hagyományőrző programok támogatása; sajtókiadványok, könyvkiadás, színházi programok, dokumentumfilmek készítése. A négy legnagyobb régióban – Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja – kis összegű pályázati kiírások is megjelentek. A Határtalanul! program keretében magyarországi közoktatási intézmények pályázhatnak külhoni tanulmányi kirándulások, együttműködések megvalósítása céljából a 2012/13-as tanévre, hogy általános iskolás, gimnazista és szakképző iskolás diákok juthatnak el Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, valamint Horvátország és Szlovénia magyarlakta területeire. Március 15-én megjelenik a Szülőföldön magyarul címet viselő pályázati felhívás is, amelynek célja a Kárpát-medencei magyarság nemzeti azonosságtudatának erősítése a szülőföldön folyó magyar nyelvű oktatás és nevelés támogatása révén. A pályázatokat 2012. március 15. és április 30. között várják a lebonyolító szervezetek.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Megjelentek pénteken a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Határtalanul! program új pályázati kiírásai
Megjelentek pénteken a Bethlen Gábor Alapkezelő és a Határtalanul! program új pályázati kiírásai. A felhívásokat hat különböző kategóriában tették közzé: oktatási és nevelési intézmények; felsőoktatás, felnőttképzés és kutatás; intézmények és civil szervezetek eszközfejlesztése; ifjúsági, illetve hagyományőrző programok támogatása; sajtókiadványok, könyvkiadás, színházi programok, dokumentumfilmek készítése. A négy legnagyobb régióban – Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja – kis összegű pályázati kiírások is megjelentek. A Határtalanul! program keretében magyarországi közoktatási intézmények pályázhatnak külhoni tanulmányi kirándulások, együttműködések megvalósítása céljából a 2012/13-as tanévre, hogy általános iskolás, gimnazista és szakképző iskolás diákok juthatnak el Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, valamint Horvátország és Szlovénia magyarlakta területeire. Március 15-én megjelenik a Szülőföldön magyarul címet viselő pályázati felhívás is, amelynek célja a Kárpát-medencei magyarság nemzeti azonosságtudatának erősítése a szülőföldön folyó magyar nyelvű oktatás és nevelés támogatása révén. A pályázatokat 2012. március 15. és április 30. között várják a lebonyolító szervezetek.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. március 12.
Imatanulás nulladik évben
Vallásoktatásban is részesülnek heti egy alkalommal az előkészítő osztályokban a gyerekek – derült ki az oktatási minisztérium múlt héten társadalmi vitára bocsátott tantervtervezetében.
Vallásoktatásban is részesülnek heti egy alkalommal az előkészítő osztályokban a gyerekek – derült ki az oktatási minisztérium múlt héten társadalmi vitára bocsátott tantervtervezetében. E szerint a kisdiákok megtanulják, hogyan kell imádkozni, mi az isten szerepe az ember életében, karitatív tevékenységekben vesznek részt és templomba is elviszik őket. A tantervből nem derül ki, hogy kötelező lesz-e a részvétel a vallásórákon valamennyi diák számára. Az érintettek harminc napig jelezhetik észrevételeiket az oktatási minisztériumnak.
A nulladik évben kézimunkát, zenét, vizuális művészeteket és testnevelést is tanulnak a diákok A Transindex által is ismertetett tanterv szerint vallásórán a diákok a tanárral együtt a vallásos hit egyes elemeinek azonosítása során beszélgetnek Istennek az ember életében betöltött szerepéről, imagyakorlatokat végeznek, elmagyarázzák nekik a Szentháromság-tant, és párbeszédet folytatnak a keresztény élet meghatározó elemeiről. Továbbá elemzik a jó keresztényi magatartást a napi élethelyzetek megragadása révén. Ennek során jó és rossz cselekedetekről mesélnek, önmagukat, családtagjaikat, barátaikat és osztálytársaikat jellemzik játékos feladatokkal, és a keresztény erkölcsiség szabályainak a családi életben való alkalmazásáról tanulnak.
Király András: nem lesz kötelező
Király András oktatási államtitkár kérdésünkre elmondta: a közvitán lévő tantervben nincs rögzítve, ám ugyanúgy, ahogy a felsőbb osztályok esetében, a nulladik évben sem lesz kötelező a vallásoktatás. „A szülők kérvényezhetik, hogy gyerekük ne vegyen részt ezeken az órákon. A lelkiismereti szabadságot az alkotmány írja elő” – emlékeztetett az államtitkár. Magyarázata szerint az egyes iskolák hatáskörébe tartozik majd annak a megoldása, hogy mivel tölti a kisdiák az idejét a kieső óra alatt. A legtöbb tanintézmény ezt úgy oldja meg, hogy a vallásórát az órarend elejére vagy a végére rögzíti, így a gyerek vagy később megy iskolába, vagy hamarabb jön el. Király tájékoztatása szerint az előkészítő osztályok vallásórájára vonatkozó leírás csupán a román tagozatra vonatkozik, a magyar tagozat számára készül a tanterv, ebben benne lesz a magyarság által gyakorolt vallásokra vonatkozó rendelkezés is. Az államtitkár közölte: a minisztérium már közzétette az interneten a kisebbségi diákok románoktatásának tantervét is.
Teremhiányt is okozhat
Kilenc tantárgy az előkészítő osztályban
A vallás mellett további nyolc tantárgyat fognak oktatni az előkészítő osztályokban: társadalmi nevelés, matematika és környezetfelfedezés, zene és mozgás, információs és beszédkézség feljesztése, testnevelés és sport, tanácsadás, vizuális művészetek és kézimunka.
Az érintettek szerint a vallásoktatás a nulladik évben pluszterhet jelenthet az iskoláknak több szempontból is. „Eléggé nagy gond a teremkérdés, a helyhiány, ugyanis a magyar osztályokban római katolikus, református, unitárius és evangélikus gyerekek tanulnak” – mondta az ÚMSZ-nek Páll Irénke marosvásárhelyi tanítónő, aki szerint közösen kellene a gyerekeket hittanra tanítani, azt átadni számukra a vallásból, ami közös, ami összeköti a különböző felekezetűeket.
A tanítónő szerint a tankönyv és tananyag is némi gondot okoz, hiszen vannak vallásoktatók, akik ragaszkodnak a tantervhez, és nem veszik figyelembe a gyermek életkori képességeit. Nagy Erika vallástanár számára nem elég világos, kitől mit várnak el. „Én megtartom az óráimat, feleltetem a gyerekeket, akiktől elvárom, hogy a leadott tananyagot megtanulják, úgy, mint bármely más tantárgyat” – magyarázta. Emlékeztetett arra, hogy más felekezetűek, mint például az unitáriusok, többnyire szombatonként járnak a vallásórára.
Kádár Réka fiatal pedagógus szerint a gyerekeket nem dogmákra, „kőbe vésett igazságokra” kellene tanítani, hanem önálló, kritikus gondolkodásra, kérdések megfogalmazására. „A minisztérium elképzelése az, hogy szó szerint és mérlegelés nélkül el kell fogadni ezeket a tanokat, fel sem merülhet a kételkedés, a vita lehetősége. Ez, úgy érzem, ez visszafejleszti a gondolkodás képességét” – magyarázta a fiatal tanárnő.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Vallásoktatásban is részesülnek heti egy alkalommal az előkészítő osztályokban a gyerekek – derült ki az oktatási minisztérium múlt héten társadalmi vitára bocsátott tantervtervezetében.
Vallásoktatásban is részesülnek heti egy alkalommal az előkészítő osztályokban a gyerekek – derült ki az oktatási minisztérium múlt héten társadalmi vitára bocsátott tantervtervezetében. E szerint a kisdiákok megtanulják, hogyan kell imádkozni, mi az isten szerepe az ember életében, karitatív tevékenységekben vesznek részt és templomba is elviszik őket. A tantervből nem derül ki, hogy kötelező lesz-e a részvétel a vallásórákon valamennyi diák számára. Az érintettek harminc napig jelezhetik észrevételeiket az oktatási minisztériumnak.
A nulladik évben kézimunkát, zenét, vizuális művészeteket és testnevelést is tanulnak a diákok A Transindex által is ismertetett tanterv szerint vallásórán a diákok a tanárral együtt a vallásos hit egyes elemeinek azonosítása során beszélgetnek Istennek az ember életében betöltött szerepéről, imagyakorlatokat végeznek, elmagyarázzák nekik a Szentháromság-tant, és párbeszédet folytatnak a keresztény élet meghatározó elemeiről. Továbbá elemzik a jó keresztényi magatartást a napi élethelyzetek megragadása révén. Ennek során jó és rossz cselekedetekről mesélnek, önmagukat, családtagjaikat, barátaikat és osztálytársaikat jellemzik játékos feladatokkal, és a keresztény erkölcsiség szabályainak a családi életben való alkalmazásáról tanulnak.
Király András: nem lesz kötelező
Király András oktatási államtitkár kérdésünkre elmondta: a közvitán lévő tantervben nincs rögzítve, ám ugyanúgy, ahogy a felsőbb osztályok esetében, a nulladik évben sem lesz kötelező a vallásoktatás. „A szülők kérvényezhetik, hogy gyerekük ne vegyen részt ezeken az órákon. A lelkiismereti szabadságot az alkotmány írja elő” – emlékeztetett az államtitkár. Magyarázata szerint az egyes iskolák hatáskörébe tartozik majd annak a megoldása, hogy mivel tölti a kisdiák az idejét a kieső óra alatt. A legtöbb tanintézmény ezt úgy oldja meg, hogy a vallásórát az órarend elejére vagy a végére rögzíti, így a gyerek vagy később megy iskolába, vagy hamarabb jön el. Király tájékoztatása szerint az előkészítő osztályok vallásórájára vonatkozó leírás csupán a román tagozatra vonatkozik, a magyar tagozat számára készül a tanterv, ebben benne lesz a magyarság által gyakorolt vallásokra vonatkozó rendelkezés is. Az államtitkár közölte: a minisztérium már közzétette az interneten a kisebbségi diákok románoktatásának tantervét is.
Teremhiányt is okozhat
Kilenc tantárgy az előkészítő osztályban
A vallás mellett további nyolc tantárgyat fognak oktatni az előkészítő osztályokban: társadalmi nevelés, matematika és környezetfelfedezés, zene és mozgás, információs és beszédkézség feljesztése, testnevelés és sport, tanácsadás, vizuális művészetek és kézimunka.
Az érintettek szerint a vallásoktatás a nulladik évben pluszterhet jelenthet az iskoláknak több szempontból is. „Eléggé nagy gond a teremkérdés, a helyhiány, ugyanis a magyar osztályokban római katolikus, református, unitárius és evangélikus gyerekek tanulnak” – mondta az ÚMSZ-nek Páll Irénke marosvásárhelyi tanítónő, aki szerint közösen kellene a gyerekeket hittanra tanítani, azt átadni számukra a vallásból, ami közös, ami összeköti a különböző felekezetűeket.
A tanítónő szerint a tankönyv és tananyag is némi gondot okoz, hiszen vannak vallásoktatók, akik ragaszkodnak a tantervhez, és nem veszik figyelembe a gyermek életkori képességeit. Nagy Erika vallástanár számára nem elég világos, kitől mit várnak el. „Én megtartom az óráimat, feleltetem a gyerekeket, akiktől elvárom, hogy a leadott tananyagot megtanulják, úgy, mint bármely más tantárgyat” – magyarázta. Emlékeztetett arra, hogy más felekezetűek, mint például az unitáriusok, többnyire szombatonként járnak a vallásórára.
Kádár Réka fiatal pedagógus szerint a gyerekeket nem dogmákra, „kőbe vésett igazságokra” kellene tanítani, hanem önálló, kritikus gondolkodásra, kérdések megfogalmazására. „A minisztérium elképzelése az, hogy szó szerint és mérlegelés nélkül el kell fogadni ezeket a tanokat, fel sem merülhet a kételkedés, a vita lehetősége. Ez, úgy érzem, ez visszafejleszti a gondolkodás képességét” – magyarázta a fiatal tanárnő.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. március 12.
Összefogást hirdet az új zsidó szövetség
Húsz magyarországi és határon túli zsidó hitközség, illetve szervezet összefogásával Debrecenben megalakult a Közép- és Kelet-európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége.
A “Jövőnk az összefogás” üzenetével megalakult a Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége; az alapító okiratot vasárnap Debrecenben, a Megyeházán tartott ünnepségen írta alá húsz itthoni és határon túli magyar zsidó hitközség, illetve zsidó szervezet képviselője.
Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy a kultúra formálásában a zsidó szervezeteknek nemcsak a múltban volt jelentős szerepük, hanem a jövőben is, s ezt új keretek között tehetik meg a Debrecenben létrejött összefogással.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója is azt hangsúlyozta, hogy az a szövetség, amelynek alapító okiratát Debrecenben aláírták, nemcsak rögzíti a közös utat, hanem abból valami új és ösztönző mozgalom indítható el. A Mazsihisz-vezető azt mondta, hogy a “recesszió vihara tombol”, jelentős a munkanélküliség, s ilyen helyzetben “elképzelhetetlen, hogy a falainkon belül egymást marjuk”. Zoltai Gusztáv megfogalmazása szerint Debrecen – mint most is – példát mutatott az elmúlt években, amikor is évről évre megrendezik a hazai és a határon túli magyar zsidó hitközségek találkozóját.
Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség vezetője hozzátette: múlt évi találkozójukon döntötték el, hogy “a Kárpát-medence zsidóságának fennmaradása érdekében” szorosabbá teszik az együttműködést. A most megalakult szervezet nyitva áll minden zsidó előtt, nem tesznek különbséget a különböző irányzatú csoportok között – jegyezte meg.
Papp László (Fidesz), Debrecen alpolgármestere szerint “az együttműködéssel az összetartozás új korszaka kezdődik”, az aláírás kifejezi “a közösség erejébe vetett hitet, az egymás iránti elkötelezettséget”. Radu Tirle, a romániai Bihar Megyei Tanács elnöke megyéje lakói nevében megkövette a zsidókat a történelemben ért atrocitásokért, s kérte Istent, “adjon erőt számukra, hogy tudják megbocsátani azt a sok szörnyűséget”. Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere városa és a Partium magyar közösségének “tiszteletteljes üdvözletét” tolmácsolta, megjegyezve, hogy “a kisebbségi lét (...), de a mai nap is példa arra, hogyan lehet szövetségben építeni a jövőt”.
Támogatásáról biztosította az új szövetséget Szabó György, a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) elnöke, reményét fejezve ki, hogy az új szervezetet kellően tudják támogatni annak érdekében, hogy “a zsidó reneszánsz közélet újra tudjon fejlődni”.
A Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetségének húsz alapítója van, magyarországiak mellett felvidéki, erdélyi, partiumi és délvidéki magyar zsidó közösségek. Néhányuk képviselője nem tudott megjelenni az aláíráson, e szervezetek levélben biztosították a szervezőket csatlakozási szándékukról. Az aláírás után a Nagyváradi Zsidó Hitközség művészeti csoportjának közreműködésével megünnepelték a zsidók “legvidámabb ünnepét, a sorsvetés napját, a Purimot, majd az ünnep kapcsán Asher G. Ehrenfeld debreceni főrabbi mondott ünnepi beszédet.
Népszabadság
Húsz magyarországi és határon túli zsidó hitközség, illetve szervezet összefogásával Debrecenben megalakult a Közép- és Kelet-európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége.
A “Jövőnk az összefogás” üzenetével megalakult a Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége; az alapító okiratot vasárnap Debrecenben, a Megyeházán tartott ünnepségen írta alá húsz itthoni és határon túli magyar zsidó hitközség, illetve zsidó szervezet képviselője.
Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy a kultúra formálásában a zsidó szervezeteknek nemcsak a múltban volt jelentős szerepük, hanem a jövőben is, s ezt új keretek között tehetik meg a Debrecenben létrejött összefogással.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója is azt hangsúlyozta, hogy az a szövetség, amelynek alapító okiratát Debrecenben aláírták, nemcsak rögzíti a közös utat, hanem abból valami új és ösztönző mozgalom indítható el. A Mazsihisz-vezető azt mondta, hogy a “recesszió vihara tombol”, jelentős a munkanélküliség, s ilyen helyzetben “elképzelhetetlen, hogy a falainkon belül egymást marjuk”. Zoltai Gusztáv megfogalmazása szerint Debrecen – mint most is – példát mutatott az elmúlt években, amikor is évről évre megrendezik a hazai és a határon túli magyar zsidó hitközségek találkozóját.
Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség vezetője hozzátette: múlt évi találkozójukon döntötték el, hogy “a Kárpát-medence zsidóságának fennmaradása érdekében” szorosabbá teszik az együttműködést. A most megalakult szervezet nyitva áll minden zsidó előtt, nem tesznek különbséget a különböző irányzatú csoportok között – jegyezte meg.
Papp László (Fidesz), Debrecen alpolgármestere szerint “az együttműködéssel az összetartozás új korszaka kezdődik”, az aláírás kifejezi “a közösség erejébe vetett hitet, az egymás iránti elkötelezettséget”. Radu Tirle, a romániai Bihar Megyei Tanács elnöke megyéje lakói nevében megkövette a zsidókat a történelemben ért atrocitásokért, s kérte Istent, “adjon erőt számukra, hogy tudják megbocsátani azt a sok szörnyűséget”. Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere városa és a Partium magyar közösségének “tiszteletteljes üdvözletét” tolmácsolta, megjegyezve, hogy “a kisebbségi lét (...), de a mai nap is példa arra, hogyan lehet szövetségben építeni a jövőt”.
Támogatásáról biztosította az új szövetséget Szabó György, a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) elnöke, reményét fejezve ki, hogy az új szervezetet kellően tudják támogatni annak érdekében, hogy “a zsidó reneszánsz közélet újra tudjon fejlődni”.
A Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetségének húsz alapítója van, magyarországiak mellett felvidéki, erdélyi, partiumi és délvidéki magyar zsidó közösségek. Néhányuk képviselője nem tudott megjelenni az aláíráson, e szervezetek levélben biztosították a szervezőket csatlakozási szándékukról. Az aláírás után a Nagyváradi Zsidó Hitközség művészeti csoportjának közreműködésével megünnepelték a zsidók “legvidámabb ünnepét, a sorsvetés napját, a Purimot, majd az ünnep kapcsán Asher G. Ehrenfeld debreceni főrabbi mondott ünnepi beszédet.
Népszabadság
2012. március 12.
Kisebbség helyett regionális közösség
Szarka László: A kisebbségi jogok gyakran az engedményeken, s nem az egyenlőség elvén alapulnak
A kisebbség megnevezés nem csupán a népesség számbeli kisebbségét jelenti. Benne van ebben a kifejezésben az élet minden területén tapasztalható egyenlőtlenség, amelynek hátrányait megélik mindazok, akiket ezzel a gyűjtőfogalommal illetnek. A szerbiai népszámlálási adatokat még nem ismerjük, ezért nem tudhatjuk, mennyivel is vagyunk kevesebben. A demográfusok úgy tartják, évente egy falura való, azaz 3500–4000 magyar tűnik el a Délvidékről. Dr. Szarka László történésszel a kisebbségi létről, az érdekvédelemről és a természetellenes pártpolitikai hasadékokról beszélgettünk.
A magyarság mindenütt fogy. Az anyaországban és a határon túli térségekben egyaránt. Ön hogyan látja, milyen kondícióban van a Kárpát-medencei magyarság?
– 1989 óta érzékelhető az a heroikus erőfeszítés, amellyel megpróbálunk visszatérni a normalitáshoz. Úgy gondolom, az elmúlt húsz évet – a rengeteg csalódás és kiábrándulás ellenére – a koncentrált közösségépítés jellemezte. A kisebbségi helyzetben a közösségek intézmények létrehozásával, működtetésével válaszoltak a joghiányos helyzetekre. Erdély területén például sokféle közösség létezik, s a szórvány- és a tömbmagyarság, a helyben is vegyes közösségek: a kisvárosi, nagyvárosi, határ menti és határtól távoli közösségek mind-mind más képletet mutatnak. Jórészt hasonlóképpen van ez a Bácskában és a Bánságban is. Nincs ok a kétségbeesésre pusztán a demográfiai mutatók miatt. Nyilván jó lenne ezt a tendenciát megállítani, de például az immár csaknem harminc éve tartó folyamatos magyarországi népfogyatkozás, a romániai népesség elmúlt tíz év alatt végbement 2,6 milliós csökkenése, a szlovák többségi népesség számának először kimutatott negatív értéke azt jelzi, hogy az egész régiót, tehát a többségi és a kisebbségi közösségeket is sújtja a demográfiai fogyás. A romániai, ukrajnai, lengyelországi, szlovákiai fiatalok közül is egyre többen hagyják el a hazájukat. A migrációs veszteségek az erdélyi és a vajdasági magyaroknál kimutathatóan nagyok, a felvidékieknél és a kárpátaljaiknál valamivel kisebbek. Ennek számos oka van. Ha okos, értelmes, gazdaságilag is megtalpalt programokat tudunk beindítani, s eljutunk odáig, hogy Magyarország és a határ menti régiók közösen fejlesztik a ma még mindig perifériának számító magyarlakta térségeket, akkor itt a következő 20 évben akár jelentős változások is történhetnek. Mert ma az a helyzet, hogy megvannak ugyan a demokrácia keretei, intézményei, de az emberek nem mindig és nem mindenhol élnek jobban. Biztos, hogy a többség nem él rosszabbul, mint ’89 előtt – de a munkanélküliek számára ez aligha jelent vigaszt, ők ugyanis joggal érezhetik úgy, hogy a demokrácia cserben hagyta őket. Az alapprobléma az, hogyan lehet a kisebbségi közösség hiányzó gazdasági, pénzügyi és munkaerő-piaci dimenzióit Magyarország és a kisebbségi magyaroknak otthont jelentő „befogadó államok” együttműködésével pótolni. A domicil államokban, tehát ahol mi, kisebbségi magyarok élünk, ez sajnos máig sok szempontból másodlagos jelentőségű terület maradt. Magyarországnak viszont önmagában nincs elegendő gazdasági ereje ahhoz, hogy ezeken a területeken meghatározó változásokat indítson be.
Amennyiben ezek az államok közös területfejlesztési programokat, együttesen elhatározott és támogatott nagy volumenű beruházásokat telepítenének a kisebbségi magyarok által lakott térségekbe, az egy alapvetően más helyzetet eredményezne. Mindehhez azonban tőkére, bizalmi és valóságos tőkére egyaránt sürgetően nagy szükség lenne.
Kinek kell ezt megvalósítania?
– Az általunk lakott régióknak kell ezt a szerepet felvállalniuk. A magyarság, akár a Dunatáj többi nemzete, mindig is regionális közösségekből szerveződő nemzet volt. Ha ez a regionális szervezőerő teret nyerhetne, a kisebbségi paradigmát 20–30 éven belül akár el is felejthetnénk, hiszen zsákutcának bizonyult a maga egyenlőtlen és hátrányos élethelyzeteivel, etnikai, politikai konfliktusaival, asszimilációs technikáival. Az integrációs korszakokban mindig is a regionális közösségszerveződéseknek van jövőjük, hiszen nem kell tartani szeparatizmusuktól. Skócia például nem nacionalista indíttatásból akar önállósulni, hanem azért, mert látja, hogy olyan gazdasági potenciálja van, amelyet saját maga számára sokkal jobban ki tud használni, mint Nagy-Britannia keretében. A regionális társulásokon és fejlesztéseken alapuló közösségszerveződés lehet tehát az egyik forgatókönyv, amellyel Belgrádban és Budapesten, Pozsonyban és Bukarestben is közös nevezőre juthatunk majd előbb-utóbb. Sajnos ma még nagyon messze vagyunk ettől. Sem Magyarországon, sem Szerbiában nincsenek önkormányzati régiók. Mindez tehát esetünkben inkább az álmok kategóriájába tartozik. Regionális talapzat nélkül éppúgy nincs értelmes együttműködés, mint egymás nyelvének, kultúrájának megbecsülése vagy a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítása nélkül.
Térjünk vissza egy pillanatra arra a mondatra, hogy egyszer talán elfeledhetjük a kisebbségi paradigmát.
– Azt a paradigmát kellene elfelejtenünk, amely abból indul ki, hogy nem vagyunk egyenlőek. Az integrált uniós térben – ha ezt következetesen végiggondoljuk – képtelenség, hogy a folyó egyik partján a nyelv más funkciókkal rendelkezik, mint a másik parton. Hiszen ugyanarról a nyelvről, az unió egyik egyenjogú nyelvéről van szó. Mindennek az oka abban keresendő, hogy a kisebbségi jogok eleve korlátozottak. Nem az egyenlőség elvén, hanem a leggyakrabban az engedmények kicsinyes és szűkkeblű politikai logikáján alapulnak. És ez persze nemcsak a jogi közelítésben van így. Látjuk, hogy a társadalomépítés és a térségfejlesztés szempontjából a kisebbségek a nemzetállami politika kárvallottjai, ami persze tartósan magának az államnak és senkinek sem lehet az érdeke. Nyugat-Európában, a dán–német határon vagy a belga–német határtérségekben egyre inkább azt érzékelhetjük, hogy a regionális önkormányzatok, a tartományi kormányok és az együttműködésük, nem pedig a kisebbségvédelem jelenti a védőhálót az ott élő kisebbségiek számára. Egybeérő, együttműködő területek vannak, a határ menti régiókat mind a két oldalon támogatják.
Ez azt jelenti, hogy értelmét veszíti az kisebbségvédelem is?
– Átalakul minden, de ez rengeteg konfliktussal, érdekellentéttel jár, s nem is biztos, hogy a mai nyugat-európai modell mindenütt megvalósítható. A kisebbségiek által lakott régiókban mindig is lesznek kulturális különbségek és nyelvi hátrányok, amelyek kezeléséért többet kell tenni. Azt azonban belátható időn belül el lehet érni az uniós térben, hogy nyelvi egyenlőség alakuljon ki. Az angol nyelvvel kiegészülve ma már több nyugati kisebbségi régióban háromnyelvűség van, a mi tájainkon pedig a kétnyelvűséget sem tudjuk működtetni. Nincsenek tankönyveink a kétnyelvűségről, az egész egy nagy társadalmi rögtönzés, egyre inkább egyoldalú kisebbségi túlteljesítés. Most jön a harmadik nyelv, amely fel fog borítani mindent: nyelvi presztízst, kommunikációs gyakorlatot, más egyebeket. Ezért lenne például nagyon fontos, hogy közös nyelvi programjaink legyenek. Úgy gondolom, a térség nemzeti gyűlölködéseinek egyik forrása éppen az, hogy a többségi nemzetek kölcsönösen semmibe veszik egymás nyelvét és kultúráját. A kisebbségi kétnyelvűeket leszámítva vészesen fogyatkozik a két vagy több kultúrában jártas értelmiségeik száma. Enélkül pedig nagyon nehéz elfogadnunk és elfogadtatnunk, hogy a szomszéd nyelve és kultúrája ugyanolyan értékekkel rendelkezik, mint a miénk. Nagy baj, hogy ilyen körülmények közt mi kisebbségiek sem érezzük mindig úgy, hogy a két nyelv elsajátítása, használata többlet. Honorálandó többlet. Egyre gyakrabban azt tapasztaljuk, hogy minden nyelvtörvény, engedmény ellenére kényszer. A kényszer-kétnyelvűség pedig nem működik. Az értelmiségi kétnyelvűség persze más: lehetne akár minta is, ha megbecsülnék, ha a többség velünk együtt élő része is tanulna, beszélne magyarul.
A kényszer-kétnyelvűség mögött nyilvánvalóan negatív érzelmek, tapasztalások feszülnek. Bántások, lekezelések vagy kisebbségi szorongás…
– Szörnyű téveszme az a gyakori feltételezés, hogy a többség többet ér, mint a kisebbség. Emiatt nem kétirányú a kétnyelvűség, a kulturális érdeklődés, hiszen ilyen felfogásban a kisebbség kötelessége a másik nyelv elsajátítása, a többség pedig legfeljebb eltűri a kisebbségi nyelvet. A kisebbségi paradigma keretei közt a minél teljesebb önkormányzatiság jelenthet kiutat ebből a zsákutcából, de ehhez is folyamatosan szükség van a többségi empátiára, együttműködésre és támogatásra.
Még van kisebbség és vannak érdekszervezetek is. Az elmúlt 20 évben alakultak meg a kisebbségben élő magyarok érdekvédelmi szervezetei. Ha végigpásztázzuk a Kárpát-medencét, azt látjuk, hogy minden térségben megosztott a magyarság: mindenütt több szervezet, érdekképviselet van. Ez törvényszerű?
– Vajdaságban az elmúlt évek választásai eldöntötték, hogy a háromszázezres közösség nagyon szoros és tervezett együttműködés nélkül nem tud többpártrendszerben működni. A közösség jogos igényét a többpártrendszerre viszont nem lehet tagadni. Háromszázezer ember sokféleképpen gondolkodik. A politikai akaratérvényesítés vagy rendkívül összefogott, átgondolt, egyeztetett együttműködést igényel, vagy pedig egy erős politikai szereplő túlsúlyát jelenti. A Délvidéken ez utóbbi történik. És ez minden kritika, fanyalgás ellenére eredményesnek tűnik. Akik a többpárti modell eredményességét hiányolják, biztosan számos érvet tudnak a maguk igaza mellett felsorakoztatni. A kisebbségi magyar többpártrendszer az eddigi tapasztalatok alapján csakis koordinált, koalíciós együttműködés formájában képzelhető el. Egymással szembeszegülve matematikai és logikai képtelenség. Eddig az egypárti modell működött az erdélyi magyarság körében. Az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács működésével a legnagyobb kisebbségi magyar közösségnek belső választási lehetősége is lesz. Az együttműködés kisebbségpolitikai létszükséglete és az egypárti modellel szembeni kritika megmérkőzése az idei romániai választásokkal fog eldőlni. Az RMDSZ múlhatatlan érdeme, hogy kormányzati jelenlétével képes volt újratematizálni a romániai kisebbségpolitikát. Nem túl erős, de mégis csak működő jogi garanciákkal védi a kisebbségi nyelvhasználati gyakorlatot. Tartósan biztosította a magyar részvételt az országos, megyei, községi döntéshozatalban. Pragmatikus megközelítésben az a kisebbségi párt, amelyik nincs a kormányban, keveset ér. Amelyik a parlamentbe sem tud bejutni, annál is kevesebbet. A legkiélezettebb helyzet most Kárpátalján és Szlovákiában van, ahol a magyar szavazóbázissal rendelkező pártok könnyen kerülhetnek akár olyan helyzetbe is, hogy egyikük sem jut be a parlamentbe. Nagyon kockázatos műveletek ezek, kivált abban az esetben, ha szóba sem állnak egymással. Legitim és elvben akár kívánatos is lehet, hogy egy közösségen belül több kisebbségi párt legyen. Szerencsétlen dolog ugyanakkor, ha ott hasad szét a pártpolitika, ahol az emberek többségének fejében együtt vannak a dolgok. Így például az állampolgári lojalitás, az együttműködés az egyik oldalon, a magyar identitás védelme és fejlesztése a másik oldalon. Ez a kettő a kisebbségi magyarok nagy többségében egymást kiegészítve biztosítja a közösséghez való tartozást és megmaradást, s nagy baj lenne, ha a kisebbségi pártpolitika megpróbálná különválasztani ezeket az identitáselemeket. A kisebbségi két- és többpártrendszer mindezen okok miatt nagyon nehezen, és csak a magyar politikai elit fokozott felelősségérzete mellett működtethető. Ha szóba sem állnak egymással, aligha járulnak hozzá saját közösségük erősítéséhez, a nemzeti egység megteremtéséhez. Hiszen ezeknek a pártoknak a szavazóbázisa ugyanabból a nemzeti közösségből kerül ki.
Magyar Szó (Újvidék)
Szarka László: A kisebbségi jogok gyakran az engedményeken, s nem az egyenlőség elvén alapulnak
A kisebbség megnevezés nem csupán a népesség számbeli kisebbségét jelenti. Benne van ebben a kifejezésben az élet minden területén tapasztalható egyenlőtlenség, amelynek hátrányait megélik mindazok, akiket ezzel a gyűjtőfogalommal illetnek. A szerbiai népszámlálási adatokat még nem ismerjük, ezért nem tudhatjuk, mennyivel is vagyunk kevesebben. A demográfusok úgy tartják, évente egy falura való, azaz 3500–4000 magyar tűnik el a Délvidékről. Dr. Szarka László történésszel a kisebbségi létről, az érdekvédelemről és a természetellenes pártpolitikai hasadékokról beszélgettünk.
A magyarság mindenütt fogy. Az anyaországban és a határon túli térségekben egyaránt. Ön hogyan látja, milyen kondícióban van a Kárpát-medencei magyarság?
– 1989 óta érzékelhető az a heroikus erőfeszítés, amellyel megpróbálunk visszatérni a normalitáshoz. Úgy gondolom, az elmúlt húsz évet – a rengeteg csalódás és kiábrándulás ellenére – a koncentrált közösségépítés jellemezte. A kisebbségi helyzetben a közösségek intézmények létrehozásával, működtetésével válaszoltak a joghiányos helyzetekre. Erdély területén például sokféle közösség létezik, s a szórvány- és a tömbmagyarság, a helyben is vegyes közösségek: a kisvárosi, nagyvárosi, határ menti és határtól távoli közösségek mind-mind más képletet mutatnak. Jórészt hasonlóképpen van ez a Bácskában és a Bánságban is. Nincs ok a kétségbeesésre pusztán a demográfiai mutatók miatt. Nyilván jó lenne ezt a tendenciát megállítani, de például az immár csaknem harminc éve tartó folyamatos magyarországi népfogyatkozás, a romániai népesség elmúlt tíz év alatt végbement 2,6 milliós csökkenése, a szlovák többségi népesség számának először kimutatott negatív értéke azt jelzi, hogy az egész régiót, tehát a többségi és a kisebbségi közösségeket is sújtja a demográfiai fogyás. A romániai, ukrajnai, lengyelországi, szlovákiai fiatalok közül is egyre többen hagyják el a hazájukat. A migrációs veszteségek az erdélyi és a vajdasági magyaroknál kimutathatóan nagyok, a felvidékieknél és a kárpátaljaiknál valamivel kisebbek. Ennek számos oka van. Ha okos, értelmes, gazdaságilag is megtalpalt programokat tudunk beindítani, s eljutunk odáig, hogy Magyarország és a határ menti régiók közösen fejlesztik a ma még mindig perifériának számító magyarlakta térségeket, akkor itt a következő 20 évben akár jelentős változások is történhetnek. Mert ma az a helyzet, hogy megvannak ugyan a demokrácia keretei, intézményei, de az emberek nem mindig és nem mindenhol élnek jobban. Biztos, hogy a többség nem él rosszabbul, mint ’89 előtt – de a munkanélküliek számára ez aligha jelent vigaszt, ők ugyanis joggal érezhetik úgy, hogy a demokrácia cserben hagyta őket. Az alapprobléma az, hogyan lehet a kisebbségi közösség hiányzó gazdasági, pénzügyi és munkaerő-piaci dimenzióit Magyarország és a kisebbségi magyaroknak otthont jelentő „befogadó államok” együttműködésével pótolni. A domicil államokban, tehát ahol mi, kisebbségi magyarok élünk, ez sajnos máig sok szempontból másodlagos jelentőségű terület maradt. Magyarországnak viszont önmagában nincs elegendő gazdasági ereje ahhoz, hogy ezeken a területeken meghatározó változásokat indítson be.
Amennyiben ezek az államok közös területfejlesztési programokat, együttesen elhatározott és támogatott nagy volumenű beruházásokat telepítenének a kisebbségi magyarok által lakott térségekbe, az egy alapvetően más helyzetet eredményezne. Mindehhez azonban tőkére, bizalmi és valóságos tőkére egyaránt sürgetően nagy szükség lenne.
Kinek kell ezt megvalósítania?
– Az általunk lakott régióknak kell ezt a szerepet felvállalniuk. A magyarság, akár a Dunatáj többi nemzete, mindig is regionális közösségekből szerveződő nemzet volt. Ha ez a regionális szervezőerő teret nyerhetne, a kisebbségi paradigmát 20–30 éven belül akár el is felejthetnénk, hiszen zsákutcának bizonyult a maga egyenlőtlen és hátrányos élethelyzeteivel, etnikai, politikai konfliktusaival, asszimilációs technikáival. Az integrációs korszakokban mindig is a regionális közösségszerveződéseknek van jövőjük, hiszen nem kell tartani szeparatizmusuktól. Skócia például nem nacionalista indíttatásból akar önállósulni, hanem azért, mert látja, hogy olyan gazdasági potenciálja van, amelyet saját maga számára sokkal jobban ki tud használni, mint Nagy-Britannia keretében. A regionális társulásokon és fejlesztéseken alapuló közösségszerveződés lehet tehát az egyik forgatókönyv, amellyel Belgrádban és Budapesten, Pozsonyban és Bukarestben is közös nevezőre juthatunk majd előbb-utóbb. Sajnos ma még nagyon messze vagyunk ettől. Sem Magyarországon, sem Szerbiában nincsenek önkormányzati régiók. Mindez tehát esetünkben inkább az álmok kategóriájába tartozik. Regionális talapzat nélkül éppúgy nincs értelmes együttműködés, mint egymás nyelvének, kultúrájának megbecsülése vagy a nemzeti kisebbségek egyenjogúsítása nélkül.
Térjünk vissza egy pillanatra arra a mondatra, hogy egyszer talán elfeledhetjük a kisebbségi paradigmát.
– Azt a paradigmát kellene elfelejtenünk, amely abból indul ki, hogy nem vagyunk egyenlőek. Az integrált uniós térben – ha ezt következetesen végiggondoljuk – képtelenség, hogy a folyó egyik partján a nyelv más funkciókkal rendelkezik, mint a másik parton. Hiszen ugyanarról a nyelvről, az unió egyik egyenjogú nyelvéről van szó. Mindennek az oka abban keresendő, hogy a kisebbségi jogok eleve korlátozottak. Nem az egyenlőség elvén, hanem a leggyakrabban az engedmények kicsinyes és szűkkeblű politikai logikáján alapulnak. És ez persze nemcsak a jogi közelítésben van így. Látjuk, hogy a társadalomépítés és a térségfejlesztés szempontjából a kisebbségek a nemzetállami politika kárvallottjai, ami persze tartósan magának az államnak és senkinek sem lehet az érdeke. Nyugat-Európában, a dán–német határon vagy a belga–német határtérségekben egyre inkább azt érzékelhetjük, hogy a regionális önkormányzatok, a tartományi kormányok és az együttműködésük, nem pedig a kisebbségvédelem jelenti a védőhálót az ott élő kisebbségiek számára. Egybeérő, együttműködő területek vannak, a határ menti régiókat mind a két oldalon támogatják.
Ez azt jelenti, hogy értelmét veszíti az kisebbségvédelem is?
– Átalakul minden, de ez rengeteg konfliktussal, érdekellentéttel jár, s nem is biztos, hogy a mai nyugat-európai modell mindenütt megvalósítható. A kisebbségiek által lakott régiókban mindig is lesznek kulturális különbségek és nyelvi hátrányok, amelyek kezeléséért többet kell tenni. Azt azonban belátható időn belül el lehet érni az uniós térben, hogy nyelvi egyenlőség alakuljon ki. Az angol nyelvvel kiegészülve ma már több nyugati kisebbségi régióban háromnyelvűség van, a mi tájainkon pedig a kétnyelvűséget sem tudjuk működtetni. Nincsenek tankönyveink a kétnyelvűségről, az egész egy nagy társadalmi rögtönzés, egyre inkább egyoldalú kisebbségi túlteljesítés. Most jön a harmadik nyelv, amely fel fog borítani mindent: nyelvi presztízst, kommunikációs gyakorlatot, más egyebeket. Ezért lenne például nagyon fontos, hogy közös nyelvi programjaink legyenek. Úgy gondolom, a térség nemzeti gyűlölködéseinek egyik forrása éppen az, hogy a többségi nemzetek kölcsönösen semmibe veszik egymás nyelvét és kultúráját. A kisebbségi kétnyelvűeket leszámítva vészesen fogyatkozik a két vagy több kultúrában jártas értelmiségeik száma. Enélkül pedig nagyon nehéz elfogadnunk és elfogadtatnunk, hogy a szomszéd nyelve és kultúrája ugyanolyan értékekkel rendelkezik, mint a miénk. Nagy baj, hogy ilyen körülmények közt mi kisebbségiek sem érezzük mindig úgy, hogy a két nyelv elsajátítása, használata többlet. Honorálandó többlet. Egyre gyakrabban azt tapasztaljuk, hogy minden nyelvtörvény, engedmény ellenére kényszer. A kényszer-kétnyelvűség pedig nem működik. Az értelmiségi kétnyelvűség persze más: lehetne akár minta is, ha megbecsülnék, ha a többség velünk együtt élő része is tanulna, beszélne magyarul.
A kényszer-kétnyelvűség mögött nyilvánvalóan negatív érzelmek, tapasztalások feszülnek. Bántások, lekezelések vagy kisebbségi szorongás…
– Szörnyű téveszme az a gyakori feltételezés, hogy a többség többet ér, mint a kisebbség. Emiatt nem kétirányú a kétnyelvűség, a kulturális érdeklődés, hiszen ilyen felfogásban a kisebbség kötelessége a másik nyelv elsajátítása, a többség pedig legfeljebb eltűri a kisebbségi nyelvet. A kisebbségi paradigma keretei közt a minél teljesebb önkormányzatiság jelenthet kiutat ebből a zsákutcából, de ehhez is folyamatosan szükség van a többségi empátiára, együttműködésre és támogatásra.
Még van kisebbség és vannak érdekszervezetek is. Az elmúlt 20 évben alakultak meg a kisebbségben élő magyarok érdekvédelmi szervezetei. Ha végigpásztázzuk a Kárpát-medencét, azt látjuk, hogy minden térségben megosztott a magyarság: mindenütt több szervezet, érdekképviselet van. Ez törvényszerű?
– Vajdaságban az elmúlt évek választásai eldöntötték, hogy a háromszázezres közösség nagyon szoros és tervezett együttműködés nélkül nem tud többpártrendszerben működni. A közösség jogos igényét a többpártrendszerre viszont nem lehet tagadni. Háromszázezer ember sokféleképpen gondolkodik. A politikai akaratérvényesítés vagy rendkívül összefogott, átgondolt, egyeztetett együttműködést igényel, vagy pedig egy erős politikai szereplő túlsúlyát jelenti. A Délvidéken ez utóbbi történik. És ez minden kritika, fanyalgás ellenére eredményesnek tűnik. Akik a többpárti modell eredményességét hiányolják, biztosan számos érvet tudnak a maguk igaza mellett felsorakoztatni. A kisebbségi magyar többpártrendszer az eddigi tapasztalatok alapján csakis koordinált, koalíciós együttműködés formájában képzelhető el. Egymással szembeszegülve matematikai és logikai képtelenség. Eddig az egypárti modell működött az erdélyi magyarság körében. Az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács működésével a legnagyobb kisebbségi magyar közösségnek belső választási lehetősége is lesz. Az együttműködés kisebbségpolitikai létszükséglete és az egypárti modellel szembeni kritika megmérkőzése az idei romániai választásokkal fog eldőlni. Az RMDSZ múlhatatlan érdeme, hogy kormányzati jelenlétével képes volt újratematizálni a romániai kisebbségpolitikát. Nem túl erős, de mégis csak működő jogi garanciákkal védi a kisebbségi nyelvhasználati gyakorlatot. Tartósan biztosította a magyar részvételt az országos, megyei, községi döntéshozatalban. Pragmatikus megközelítésben az a kisebbségi párt, amelyik nincs a kormányban, keveset ér. Amelyik a parlamentbe sem tud bejutni, annál is kevesebbet. A legkiélezettebb helyzet most Kárpátalján és Szlovákiában van, ahol a magyar szavazóbázissal rendelkező pártok könnyen kerülhetnek akár olyan helyzetbe is, hogy egyikük sem jut be a parlamentbe. Nagyon kockázatos műveletek ezek, kivált abban az esetben, ha szóba sem állnak egymással. Legitim és elvben akár kívánatos is lehet, hogy egy közösségen belül több kisebbségi párt legyen. Szerencsétlen dolog ugyanakkor, ha ott hasad szét a pártpolitika, ahol az emberek többségének fejében együtt vannak a dolgok. Így például az állampolgári lojalitás, az együttműködés az egyik oldalon, a magyar identitás védelme és fejlesztése a másik oldalon. Ez a kettő a kisebbségi magyarok nagy többségében egymást kiegészítve biztosítja a közösséghez való tartozást és megmaradást, s nagy baj lenne, ha a kisebbségi pártpolitika megpróbálná különválasztani ezeket az identitáselemeket. A kisebbségi két- és többpártrendszer mindezen okok miatt nagyon nehezen, és csak a magyar politikai elit fokozott felelősségérzete mellett működtethető. Ha szóba sem állnak egymással, aligha járulnak hozzá saját közösségük erősítéséhez, a nemzeti egység megteremtéséhez. Hiszen ezeknek a pártoknak a szavazóbázisa ugyanabból a nemzeti közösségből kerül ki.
Magyar Szó (Újvidék)
2012. március 12.
AMMOA: A csángószövetség lemondott vezetői megpróbálták átmenteni hatalmukat
Petrás Róbert, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) társalapítója szerint a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) lemondott vezetői törvénytelenül próbálták újraválasztatni magukat a hét végén tartott lábnyiki közgyűlésen.
Az MTI-hez hétfőn este eljuttatott közleményében Petrás Róbert arra hívta fel a figyelmet: a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) szombaton Lábnyikon tartott közgyűlésén a lemondott elnökség tagjai és a csángó oktatási program alkalmazottjai arra tettek kísérletet, hogy átmentsék a hatalmukat.
Az AMMOA társalapítója, aki maga is jelen volt a végül érvénytelenné nyilvánított gyűlésen, kifejtette: amikor Solomon Adrián lemondott elnök a szavazati joggal rendelkezők névsorát felolvasta, voltaképpen a lemondott vezetők, és az oktatási program alkalmazottai neveit sorolta, ez pedig a jelen lévő csángók felháborodását váltotta ki. Petrás Róbert szerint az MCSMSZ vezetői annak ellenére jártak el így, hogy korábban 16 csángó faluban tartottak helyi gyűlést, amelyeken 18 küldöttet jelöltek a lábnyiki küldöttgyűlésre. Ezeknek a mandátumát azonban nem igazolták, a sajátjukat pedig – noha lemondtak róla – érvényesnek tekintették. “Nyilvánvaló volt, hogy a régi vezetőség ezzel a törvénytelen eszközzel próbálta magát átmenteni, hiszen saját magukról szavaztak volna” – áll a közleményben.
Petrás Róbert szerint Kovács Péter, az RMDSZ jelen lévő főtitkára is a küldöttgyűlés megtartására bíztatta a megjelenteket, a leköszönt elnökség tagjai azonban elfogadták azt a javaslatot, hogy a következő hetekben maguk is vegyenek részt a helyi szervezetek küldöttállító gyűlésein, és április végéig újabb küldöttgyűlést hívjanak össze.
A csángószövetség vezetői január végén mondtak le tisztségükről, miután nyilvánvalóvá vált számukra, hogy magyar kormány a Moldvai Magyar Oktatási Program irányítását egy olyan Romániában bejegyzendő alapítványra bízná, amelyet az MCSMSZ, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA), és a Teleki László Alapítvány közösen hoz létre. Az oktatási programot az MCSMSZ a korábbi Fidesz-kormány idején indította el magyar állami támogatással. A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet és a magyar irodalmat.
MTI
Petrás Róbert, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) társalapítója szerint a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) lemondott vezetői törvénytelenül próbálták újraválasztatni magukat a hét végén tartott lábnyiki közgyűlésen.
Az MTI-hez hétfőn este eljuttatott közleményében Petrás Róbert arra hívta fel a figyelmet: a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) szombaton Lábnyikon tartott közgyűlésén a lemondott elnökség tagjai és a csángó oktatási program alkalmazottjai arra tettek kísérletet, hogy átmentsék a hatalmukat.
Az AMMOA társalapítója, aki maga is jelen volt a végül érvénytelenné nyilvánított gyűlésen, kifejtette: amikor Solomon Adrián lemondott elnök a szavazati joggal rendelkezők névsorát felolvasta, voltaképpen a lemondott vezetők, és az oktatási program alkalmazottai neveit sorolta, ez pedig a jelen lévő csángók felháborodását váltotta ki. Petrás Róbert szerint az MCSMSZ vezetői annak ellenére jártak el így, hogy korábban 16 csángó faluban tartottak helyi gyűlést, amelyeken 18 küldöttet jelöltek a lábnyiki küldöttgyűlésre. Ezeknek a mandátumát azonban nem igazolták, a sajátjukat pedig – noha lemondtak róla – érvényesnek tekintették. “Nyilvánvaló volt, hogy a régi vezetőség ezzel a törvénytelen eszközzel próbálta magát átmenteni, hiszen saját magukról szavaztak volna” – áll a közleményben.
Petrás Róbert szerint Kovács Péter, az RMDSZ jelen lévő főtitkára is a küldöttgyűlés megtartására bíztatta a megjelenteket, a leköszönt elnökség tagjai azonban elfogadták azt a javaslatot, hogy a következő hetekben maguk is vegyenek részt a helyi szervezetek küldöttállító gyűlésein, és április végéig újabb küldöttgyűlést hívjanak össze.
A csángószövetség vezetői január végén mondtak le tisztségükről, miután nyilvánvalóvá vált számukra, hogy magyar kormány a Moldvai Magyar Oktatási Program irányítását egy olyan Romániában bejegyzendő alapítványra bízná, amelyet az MCSMSZ, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA), és a Teleki László Alapítvány közösen hoz létre. Az oktatási programot az MCSMSZ a korábbi Fidesz-kormány idején indította el magyar állami támogatással. A program keretében ma 25 moldvai faluban oktatják mintegy 2200 csángó gyermeknek a magyar nyelvet és a magyar irodalmat.
MTI
2012. március 13.
Megalakulhat a magyar orvosi és gyógyszerészeti kar a MOGYE-n – Elfogadta a kormány az erre vonatkozó kormányhatározatot
Az RMDSZ kitartó és következetes politikai küzdelme nyomán, a keddi kormányülésen első olvasatban elfogadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatát létrehozó kormányhatározat – jelentette be a kormányülést követően Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A dokumentum gyakorlatilag a 966/2011-es kormányhatározat 2. számú melléklete 44-es pontjának a módosítása, amely a felsőoktatási szakterületek és szakok jegyzékét tartalmazza. A ma elfogadott kormányhatározat egyetlen pontja a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem számára engedélyezett belső struktúra megváltoztatására vonatkozik. Az új kar a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar nyelven (200 hely), általános orvosi képzés angol nyelven (50 hely), nővérképző magyar nyelven (50 hely), gyógyszerész-képzés magyar nyelven (75 hely, a szak egyelőre ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, egy év alatt kell az akkreditációs feltételeket megteremtsék), szülésznő-képzés (25 hely, amely fele-fele arányban oszlik a magyar és a román kar között).
Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentette: „a Romániai Magyar Demokrata Szövetség minden lehetséges demokratikus és politikai eszközt felhasznált annak érdekében, hogy a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megalakulhasson a magyar kar, ezt szavatolja a ma, első olvasatban elfogadott kormányhatározat, amelyet 10 napos közvita követ.”
A magyar kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa a bukaresti oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan alapszabályt megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetőségének román többsége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával. A törvény 132. paragrafusa kimondja, alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése azonban arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetemen belül.
Erdély.ma
Az RMDSZ kitartó és következetes politikai küzdelme nyomán, a keddi kormányülésen első olvasatban elfogadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatát létrehozó kormányhatározat – jelentette be a kormányülést követően Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A dokumentum gyakorlatilag a 966/2011-es kormányhatározat 2. számú melléklete 44-es pontjának a módosítása, amely a felsőoktatási szakterületek és szakok jegyzékét tartalmazza. A ma elfogadott kormányhatározat egyetlen pontja a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem számára engedélyezett belső struktúra megváltoztatására vonatkozik. Az új kar a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar nyelven (200 hely), általános orvosi képzés angol nyelven (50 hely), nővérképző magyar nyelven (50 hely), gyógyszerész-képzés magyar nyelven (75 hely, a szak egyelőre ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, egy év alatt kell az akkreditációs feltételeket megteremtsék), szülésznő-képzés (25 hely, amely fele-fele arányban oszlik a magyar és a román kar között).
Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentette: „a Romániai Magyar Demokrata Szövetség minden lehetséges demokratikus és politikai eszközt felhasznált annak érdekében, hogy a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megalakulhasson a magyar kar, ezt szavatolja a ma, első olvasatban elfogadott kormányhatározat, amelyet 10 napos közvita követ.”
A magyar kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa a bukaresti oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan alapszabályt megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetőségének román többsége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával. A törvény 132. paragrafusa kimondja, alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése azonban arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetemen belül.
Erdély.ma
2012. március 13.
Március 15-i rendezvények az EMNP szervezésében
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Erdély számos magyarlakta településén emlékezik ünnepségsorozattal az 1848-as szabadságharc kitörésének 164. évfordulójára. A Néppárt és az EMNT kiemelt ünnepi rendezvényei idén három helyszínen zajlanak:
I. Nagyvárad
A nagyváradi Szacsvay Imre szobornál délután három órakor kezdődő rendezvényen ünnepi beszédet mond Tőkés László, az EMNT elnöke, Zatykó Gyula, a Néppárt Partium régióért felelős országos alelnöke, valamint meghívott vendégünk, Csóti György, a Fidesz országgyűlési képviselője. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke olvassa fel. Ezt követően a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákkórusa, a Nagyváradi Asszonykórus, valamint a Váradi Dalnokok lépnek fel. Az eseménysorozat a nagyváradi-olaszi református templomban fél öt órakor kezdődő ökumenikus istentisztelettel zárul. II. Zilah
Zilahon, a Wesselényi-szobor előtt 18 órakor kezdődik a megemlékezés. A Néppárt részéről ünnepi beszédet mond Toró T. Tibor országos elnök, dr. Sándor József Szilágy megyei elnök, valamint Tunyogi Tímea helyi elnök. A megemlékezésen felszólal Varga Ferenc, az Erdélyi Magyar Ifjak szilágysági elnöke is. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Lukács Levente, a Néppárt zilahi szervezetének alelnöke tolmácsolja. A rendezvényen Ady Endre és Juhász Gyula versek hangzanak el. A megemlékezés utolsó mozzanata a Wesselényi szobor megkoszorúzása lesz, ahol – többek között – Püsök Csaba, az EMNT egyházi és szociális ügyekért felelős alelnöke helyez el koszorút.
III. Marosvásárhely
Marosvásárhelyen március 14-én, szerdán délben a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében tartandó Rendhagyó 1848-as történelemórával veszi kezdetét az ünnepségsorozat. Délután 18 órakor a helyi Demokrácia Központban Spielmann Mihály író, történész nyitja meg a képeslap-kiállítást. Március 15-én délelőtt 10 órakor nyílik a Pilvax Kávéház, ahol kokárdakészítésre, valamint a 12 pont kinyomtatására régi nyomdagépen történő kinyomtatására is lehetőség lesz. Az EMNT által meghirdetett Az én szabadságharcom gyermekrajz-pályázat eredményeit fél kettőkor ismertetik a szervezők, majd ezt követően Sebestyén Aba és barátai előadását tekinthetik meg az érdeklődők. A kávézóban délután '48-as dalokat oktatnak, majd magyaros ruhák bemutatására kerül sor. A vár területén délben nyitja meg kapuit a kézműves vásár.
A 17 órakor a Petőfi-szobornál kezdődő ünnepi műsor keretében beszédet mond Portik Vilmos, a Néppárt Maros megyei szervezetének elnöke, Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke valamint a rendezvény díszvendége, Balogh Zoltán, a Magyar kormány társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára. A rendezvény az EMI fáklyás felvonulásával zárul. Az eseményen jelen lesz Papp Előd, a Néppárt Székelyföld régióért felelős országos alelnöke is.
A kiemelt ünnepi rendezvények mellett a Néppárt valamint az EMNT helyi szervezeteinek képviselői több helyszínen is részt vesznek az 1848-as megemlékezéseken.
Kolozsvár
A kolozsvári Biasini szállónál rendezett ünnepségen a Néppárt részéről Gergely Balázs, a közép-erdélyi régióért felelős országos alelnök tart beszédet.
Erdővidék
Az erdővidéki civil szervezetek által március 14-én rendezett bodvaji ünnepségen beszédet mond Nemes Előd, a Néppárt Kovászna megyei szervezetének elnöke.
Sepsiszentgyörgy
Március 15-én délelőtt 12 órától a Váradi József Iskolában díjazzák az EMNT Magyarnak lenni jó! gyermekrajz-pályázatának háromszéki nyerteseit. A Néppárt sepsiszentgyörgyi szervezetének részéről Nemes Előd, Kovács István, Bedő Zoltán és Váncsa Zsuzsanna helyeznek el koszorút a Kossuth-szobornál, majd a Szabadság téri 1848-as emlékműnél.
Barót
A Véczeri-emlékműnél szervezett ünnepségen beszédet mond Szép Béla, a Néppárt baróti szervezetének elnöke. Az EMNT erdővidéki szervezetének részéről Marián István elnök valamint Benkő Levente alelnök helyeznek el koszorút.
Orbaiszék
Az orbaiszéki EMNT elnöksége megkoszorúzza a kovásznai '48-as emlékművet, majd a Néppárt zabolai szervezetének vezetőségével közösen részt vesznek a Zabolán szervezett megemlékezéseken is.
Kézdivásárhely
A főtéri Gábor Áron-szobornál tartott megemlékezésen beszédet mond Johann Taierling, a Néppárt kézdivásárhelyi szervezetének alelnöke.
Csíkszék
Csíkszeredában két helyszínen, a Gál Sándor szobránál, illetve a Mikó-várnál is megemlékeznek az 1848-49-es márciusi eseményekről. A Néppárt részéről mindkét helyszínen jelen lesz és koszorút helyez el György László, a megyei szervezet elnöke, Tőke Ervin, a városi szervezet elnöke, valamint Tiboldi László, az EMNT csíkszéki elnöke.
A Néppárt helyi képviselői jelen lesznek más csíkszéki településeken szervezett rendezvényeken is, így a madéfalvi Siculicidium emlékműnél Szász Attila, a Néppárt csíkcsicsói elnöke, Csíkdánfalván Kajtár Edit, a Néppárt helyi szervezetének elnöke, Csíkszenttamáson a helyi szervezet részéről Bíró Ferenc, míg Csíkszentdomokoson Máthé Zoltán megyei elnökségi tag koszorúz. A nyergestetői emlékműnél a Néppárt részéről Bölöni Ferenc, a csíkszentimrei szervezet elnöke, Nemes Zoltán, a tusnádfürdői szervezet elnöke, Tőke Ervin, a csíkszeredai szervezet elnöke, valamint Sorbán Attila, a Csíkszékért felelős Hargita megyei alelnök helyez el koszorút.
Székelyudvarhely
A Márton Áron téren található Vasszékely szobornál szervezett ünnepi megemlékezésen jelen lesz László János, a Néppárt Udvarhelyszékért felelős Hargita megyei alelnöke és Zakariás Zoltán, a Néppárt udvarhelyi szervezetének elnöke. Az EMNT részéről koszorút helyez el Nagy Pál udvarhelyszéki elnök, valamint Bíró Edith és Szabó K. Attila helyi elnökségi tagok.
Gyergyószentmiklós
Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szobránál koszorúznak a Néppárt és az EMNT gyergyószéki szervezeteinek képviselői: Bákai Magdolna, a Néppárt Gyergyószékért felelős Hargita megyei alelnöke, Szőcs Gábor, a gyergyószentmiklósi szervezet elnöke és Bicsak Péter alelnök. A gyergyószéki EMNT részéről Pázmán Attila alelnök tiszteleg a '48-as forradalom hősei előtt.
Brassó
A Brassó megyei EMNT – az eddigi hagyományokhoz híven – idén is körbejárja és megkoszorúzza a megye területén található '48-as emlékműveket.
Arad
A Néppárt Arad megyei szervezetének elnöke, dr. Burián Sándor valamint Endreffy Lajos alelnök a helyi Szabadság-szobornál tisztelegnek nagyjaink emléke előtt.
Beszterce-Naszód
A Néppárt és az EMNT Beszterce-Naszód megyei szervezeteinek képviselői a vicei Szent István szobrot koszorúzzák meg. A bethleni Demokrácia Központban 18 órától kezdődik a László Jolán tanárnő illetve ifj. Kerekes Zoltán, a Néppárt megyei szervezetének elnöke által tartott, vetítéssel egybekötött előadás, amelyen az 1848-49-es események felelevenítésével emlékeznek az egybegyűltek.
Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Erdély számos magyarlakta településén emlékezik ünnepségsorozattal az 1848-as szabadságharc kitörésének 164. évfordulójára. A Néppárt és az EMNT kiemelt ünnepi rendezvényei idén három helyszínen zajlanak:
I. Nagyvárad
A nagyváradi Szacsvay Imre szobornál délután három órakor kezdődő rendezvényen ünnepi beszédet mond Tőkés László, az EMNT elnöke, Zatykó Gyula, a Néppárt Partium régióért felelős országos alelnöke, valamint meghívott vendégünk, Csóti György, a Fidesz országgyűlési képviselője. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke olvassa fel. Ezt követően a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákkórusa, a Nagyváradi Asszonykórus, valamint a Váradi Dalnokok lépnek fel. Az eseménysorozat a nagyváradi-olaszi református templomban fél öt órakor kezdődő ökumenikus istentisztelettel zárul. II. Zilah
Zilahon, a Wesselényi-szobor előtt 18 órakor kezdődik a megemlékezés. A Néppárt részéről ünnepi beszédet mond Toró T. Tibor országos elnök, dr. Sándor József Szilágy megyei elnök, valamint Tunyogi Tímea helyi elnök. A megemlékezésen felszólal Varga Ferenc, az Erdélyi Magyar Ifjak szilágysági elnöke is. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Lukács Levente, a Néppárt zilahi szervezetének alelnöke tolmácsolja. A rendezvényen Ady Endre és Juhász Gyula versek hangzanak el. A megemlékezés utolsó mozzanata a Wesselényi szobor megkoszorúzása lesz, ahol – többek között – Püsök Csaba, az EMNT egyházi és szociális ügyekért felelős alelnöke helyez el koszorút.
III. Marosvásárhely
Marosvásárhelyen március 14-én, szerdán délben a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében tartandó Rendhagyó 1848-as történelemórával veszi kezdetét az ünnepségsorozat. Délután 18 órakor a helyi Demokrácia Központban Spielmann Mihály író, történész nyitja meg a képeslap-kiállítást. Március 15-én délelőtt 10 órakor nyílik a Pilvax Kávéház, ahol kokárdakészítésre, valamint a 12 pont kinyomtatására régi nyomdagépen történő kinyomtatására is lehetőség lesz. Az EMNT által meghirdetett Az én szabadságharcom gyermekrajz-pályázat eredményeit fél kettőkor ismertetik a szervezők, majd ezt követően Sebestyén Aba és barátai előadását tekinthetik meg az érdeklődők. A kávézóban délután '48-as dalokat oktatnak, majd magyaros ruhák bemutatására kerül sor. A vár területén délben nyitja meg kapuit a kézműves vásár.
A 17 órakor a Petőfi-szobornál kezdődő ünnepi műsor keretében beszédet mond Portik Vilmos, a Néppárt Maros megyei szervezetének elnöke, Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke valamint a rendezvény díszvendége, Balogh Zoltán, a Magyar kormány társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára. A rendezvény az EMI fáklyás felvonulásával zárul. Az eseményen jelen lesz Papp Előd, a Néppárt Székelyföld régióért felelős országos alelnöke is.
A kiemelt ünnepi rendezvények mellett a Néppárt valamint az EMNT helyi szervezeteinek képviselői több helyszínen is részt vesznek az 1848-as megemlékezéseken.
Kolozsvár
A kolozsvári Biasini szállónál rendezett ünnepségen a Néppárt részéről Gergely Balázs, a közép-erdélyi régióért felelős országos alelnök tart beszédet.
Erdővidék
Az erdővidéki civil szervezetek által március 14-én rendezett bodvaji ünnepségen beszédet mond Nemes Előd, a Néppárt Kovászna megyei szervezetének elnöke.
Sepsiszentgyörgy
Március 15-én délelőtt 12 órától a Váradi József Iskolában díjazzák az EMNT Magyarnak lenni jó! gyermekrajz-pályázatának háromszéki nyerteseit. A Néppárt sepsiszentgyörgyi szervezetének részéről Nemes Előd, Kovács István, Bedő Zoltán és Váncsa Zsuzsanna helyeznek el koszorút a Kossuth-szobornál, majd a Szabadság téri 1848-as emlékműnél.
Barót
A Véczeri-emlékműnél szervezett ünnepségen beszédet mond Szép Béla, a Néppárt baróti szervezetének elnöke. Az EMNT erdővidéki szervezetének részéről Marián István elnök valamint Benkő Levente alelnök helyeznek el koszorút.
Orbaiszék
Az orbaiszéki EMNT elnöksége megkoszorúzza a kovásznai '48-as emlékművet, majd a Néppárt zabolai szervezetének vezetőségével közösen részt vesznek a Zabolán szervezett megemlékezéseken is.
Kézdivásárhely
A főtéri Gábor Áron-szobornál tartott megemlékezésen beszédet mond Johann Taierling, a Néppárt kézdivásárhelyi szervezetének alelnöke.
Csíkszék
Csíkszeredában két helyszínen, a Gál Sándor szobránál, illetve a Mikó-várnál is megemlékeznek az 1848-49-es márciusi eseményekről. A Néppárt részéről mindkét helyszínen jelen lesz és koszorút helyez el György László, a megyei szervezet elnöke, Tőke Ervin, a városi szervezet elnöke, valamint Tiboldi László, az EMNT csíkszéki elnöke.
A Néppárt helyi képviselői jelen lesznek más csíkszéki településeken szervezett rendezvényeken is, így a madéfalvi Siculicidium emlékműnél Szász Attila, a Néppárt csíkcsicsói elnöke, Csíkdánfalván Kajtár Edit, a Néppárt helyi szervezetének elnöke, Csíkszenttamáson a helyi szervezet részéről Bíró Ferenc, míg Csíkszentdomokoson Máthé Zoltán megyei elnökségi tag koszorúz. A nyergestetői emlékműnél a Néppárt részéről Bölöni Ferenc, a csíkszentimrei szervezet elnöke, Nemes Zoltán, a tusnádfürdői szervezet elnöke, Tőke Ervin, a csíkszeredai szervezet elnöke, valamint Sorbán Attila, a Csíkszékért felelős Hargita megyei alelnök helyez el koszorút.
Székelyudvarhely
A Márton Áron téren található Vasszékely szobornál szervezett ünnepi megemlékezésen jelen lesz László János, a Néppárt Udvarhelyszékért felelős Hargita megyei alelnöke és Zakariás Zoltán, a Néppárt udvarhelyi szervezetének elnöke. Az EMNT részéről koszorút helyez el Nagy Pál udvarhelyszéki elnök, valamint Bíró Edith és Szabó K. Attila helyi elnökségi tagok.
Gyergyószentmiklós
Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szobránál koszorúznak a Néppárt és az EMNT gyergyószéki szervezeteinek képviselői: Bákai Magdolna, a Néppárt Gyergyószékért felelős Hargita megyei alelnöke, Szőcs Gábor, a gyergyószentmiklósi szervezet elnöke és Bicsak Péter alelnök. A gyergyószéki EMNT részéről Pázmán Attila alelnök tiszteleg a '48-as forradalom hősei előtt.
Brassó
A Brassó megyei EMNT – az eddigi hagyományokhoz híven – idén is körbejárja és megkoszorúzza a megye területén található '48-as emlékműveket.
Arad
A Néppárt Arad megyei szervezetének elnöke, dr. Burián Sándor valamint Endreffy Lajos alelnök a helyi Szabadság-szobornál tisztelegnek nagyjaink emléke előtt.
Beszterce-Naszód
A Néppárt és az EMNT Beszterce-Naszód megyei szervezeteinek képviselői a vicei Szent István szobrot koszorúzzák meg. A bethleni Demokrácia Központban 18 órától kezdődik a László Jolán tanárnő illetve ifj. Kerekes Zoltán, a Néppárt megyei szervezetének elnöke által tartott, vetítéssel egybekötött előadás, amelyen az 1848-49-es események felelevenítésével emlékeznek az egybegyűltek.
Erdély.ma
2012. március 13.
Nemzetvédő” medikusok
Újabb román diákliga-tüntetés
Miközben tegnap a kormánykoalíció egyeztetett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának ügyében, Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház előtti téren mintegy 200 román hallgató kiabálta: ne adják el az egyetemet! A román diákliga vezetője, Dan Zolog szerint a magyar hallgatókat manipulálták, és megtiltották nekik, hogy részt vegyenek a tüntetésen.
Az újabb tüntetés a ’90-es márciusi események hangulatát idézte, ugyanazokkal a jelszavakkal tiltakoztak a magyar nyelvű tagozat létrehozása ellen, mint amelyeket az elmúlt 20 év alatt számtalanszor hallhattunk politikusok, “nem-zetvédők” szájából. Ezek lényege: nem akarnak szeparatizmust, etnikai alapú megkülönböztetést, de akarnak egyetemi autonómiát, igazságot, egységet, tanulni akarnak és nem tüntetni, és akarnak az országban maradni, itt gyógyítani a betegeket. Jól összehangolt megmozdulásnak lehettek tanúi, akik tegnap a Színház téren jártak: a diákliga szónokának jelszavait ütemesen skandálta a tüntető diákság, és nem hiányzott az ökölrázás, a papírlengetés sem. A tüntetők kék selyempapír szalagot viseltek, és szinte ugyanazokat az “üze-neteket” tartalmazó papírlapokat lengették, mint korábban, a Városháza előtti téren. Annyival színesedett a “paletta”, hogy ezúttal a tanügyminisztert is “megszólították”, illetve követelték, hogy ne adják el a MOGYE-t, ne tegyék alku tárgyává, ne engedjenek a zsarolásnak. A diákliga alelnöke, Dogar Catalin nagy hévvel biztatta az egyetemistákat. “Figyelmen kívül hagyják az egyetem szenátusának döntését, pedig csakis a szenátus tudja, mi jó a MOGYE-nak. Az egyetemi chartát hallgatólagosan jóváhagyta a minisztérium, de ők nem akarják elfogadni, nem tartják tiszteletben az egyetemi autonómiát. Mindent elvettek tőlünk, az egyetlen dolog, ami maradt, az oktatás, ettől is meg akarnak fosztani” – hangzott el a szónoklatában. Dan Zolog, a liga elnöke kijelentette: az egyetemi autonómiát az ország alaptörvénye garantálja, ennek alapján követelik, hogy a chartát hagyják jóvá és tartsák tiszteletben. A sajtónak adott nyilatkozatában közölte, tudomása szerint a MOGYE magyar hallgatóit “manipulálják” és “megtiltották nekik, hogy kijöjjenek tüntetni”. Ezzel kapcsolatban tegnap a délutáni órákban megpróbáltuk telefonon elérni a MOGYE magyar diákszövetségének vezetőit, ám sikertelenül. A tüntetést követően a diákok végigvonultak a városon, fel az egyetem épületéig.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Újabb román diákliga-tüntetés
Miközben tegnap a kormánykoalíció egyeztetett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának ügyében, Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház előtti téren mintegy 200 román hallgató kiabálta: ne adják el az egyetemet! A román diákliga vezetője, Dan Zolog szerint a magyar hallgatókat manipulálták, és megtiltották nekik, hogy részt vegyenek a tüntetésen.
Az újabb tüntetés a ’90-es márciusi események hangulatát idézte, ugyanazokkal a jelszavakkal tiltakoztak a magyar nyelvű tagozat létrehozása ellen, mint amelyeket az elmúlt 20 év alatt számtalanszor hallhattunk politikusok, “nem-zetvédők” szájából. Ezek lényege: nem akarnak szeparatizmust, etnikai alapú megkülönböztetést, de akarnak egyetemi autonómiát, igazságot, egységet, tanulni akarnak és nem tüntetni, és akarnak az országban maradni, itt gyógyítani a betegeket. Jól összehangolt megmozdulásnak lehettek tanúi, akik tegnap a Színház téren jártak: a diákliga szónokának jelszavait ütemesen skandálta a tüntető diákság, és nem hiányzott az ökölrázás, a papírlengetés sem. A tüntetők kék selyempapír szalagot viseltek, és szinte ugyanazokat az “üze-neteket” tartalmazó papírlapokat lengették, mint korábban, a Városháza előtti téren. Annyival színesedett a “paletta”, hogy ezúttal a tanügyminisztert is “megszólították”, illetve követelték, hogy ne adják el a MOGYE-t, ne tegyék alku tárgyává, ne engedjenek a zsarolásnak. A diákliga alelnöke, Dogar Catalin nagy hévvel biztatta az egyetemistákat. “Figyelmen kívül hagyják az egyetem szenátusának döntését, pedig csakis a szenátus tudja, mi jó a MOGYE-nak. Az egyetemi chartát hallgatólagosan jóváhagyta a minisztérium, de ők nem akarják elfogadni, nem tartják tiszteletben az egyetemi autonómiát. Mindent elvettek tőlünk, az egyetlen dolog, ami maradt, az oktatás, ettől is meg akarnak fosztani” – hangzott el a szónoklatában. Dan Zolog, a liga elnöke kijelentette: az egyetemi autonómiát az ország alaptörvénye garantálja, ennek alapján követelik, hogy a chartát hagyják jóvá és tartsák tiszteletben. A sajtónak adott nyilatkozatában közölte, tudomása szerint a MOGYE magyar hallgatóit “manipulálják” és “megtiltották nekik, hogy kijöjjenek tüntetni”. Ezzel kapcsolatban tegnap a délutáni órákban megpróbáltuk telefonon elérni a MOGYE magyar diákszövetségének vezetőit, ám sikertelenül. A tüntetést követően a diákok végigvonultak a városon, fel az egyetem épületéig.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2012. március 13.
Megjelent az Erdélyi Méhész első száma
A nyárádszeredai Nyárád-völgyi Méhészegyesület nemrég megjelentette első lapszámát Erdélyi Méhész címmel. Balde Ernő, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület elnöke és a lap főszerkesztője Útravaló című írásában úgy fogalmazott, hogy a lapot szakmai kiadványnak szánják, amely elsősorban a méhészekhez és családjaikhoz, de a mézkedvelőkhöz is szól. Az első lapszám 12 oldalas, jó minőségű papírra nyomtatott, 1000 példányban jelentették meg és ingyenesen terjesztik. Az érdeklődők hívják a 0744-525-819-es telefonszámot.
Népújság (Marosvásárhely)
A nyárádszeredai Nyárád-völgyi Méhészegyesület nemrég megjelentette első lapszámát Erdélyi Méhész címmel. Balde Ernő, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület elnöke és a lap főszerkesztője Útravaló című írásában úgy fogalmazott, hogy a lapot szakmai kiadványnak szánják, amely elsősorban a méhészekhez és családjaikhoz, de a mézkedvelőkhöz is szól. Az első lapszám 12 oldalas, jó minőségű papírra nyomtatott, 1000 példányban jelentették meg és ingyenesen terjesztik. Az érdeklődők hívják a 0744-525-819-es telefonszámot.
Népújság (Marosvásárhely)