Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. július 20.
Ezredesek
Most már megnyugodhatnak, illetve háboroghatnak azok, akik miniszterelnökünknek és doktori tézisének a sorsát szívükön viselik. Nem egészen 24 órán belül két tudományos fórum is nyilatkozott: az egyik szerint Ponta dehogyis, a másik szerint igenis plagizált.
Ez világos beszéd, nemde? És világos, hogy valaki valótlanságot állít.
A romániai főügyész, mondja a román honvédelmi miniszter, ezredes a román hadseregben. Mire a főügyész asszony azzal replikázik: értesítést kapott arról, hogy alezredes, majd hogy őrnagy, jóllehet semmiféle iratot nem adott be arra nézve, hogy rangot kérjen.
Ezelőtt egy hónappal egy ismert hazai tévériporter kérte a Nemzetvédelmi Minisztériumot, hogy töröljék ezredesi rangját, amiről ő nem is tudott, s ami, nyilvánosságra kerülve, súlyosan érinti, pontosabban rontja hitelességét.
Minthogy itt nemcsak két-három esetről van szó, hanem kisebb-nagyobb rangú politikusok és neves személyiségek egész soráról, biztosan nem a véletlen játékáról van szó. De vajon miről? Ez az, amit képtelen megérteni a közönséges halandó. Minek, milyen érdekből kell főtisztet kreálni a román hadseregben olyan emberekből, akik sohasem voltak még csak közkatonák sem? Azért-e, mert a rang a „kitüntetett” hiúságát legyezi? Netán járadékot kap érte? Így akarják egy bizonyos hatalomnak elkötelezni? Végül: valóban nem is tudtak az érintettek arról, hogy, kiképzetlen katonákként, a román hadsereg tisztjei?
Ha valamelyik (van belőle elég) titkosszolgálati szervezetben történne mindez, lenne rá logikus magyarázat. Egy titkosszolgálatnak mindig kellenek informátorok, lehetőleg minél magasabb körökből. De hogy egy demokratikusnak mondott ország hadseregének miért kellenek hasonló díszpintyek? Jól mutatnak, mondjuk, Észak-Koreában, ahol a nép legszeretettebb, bár még ifjú diktátorát most léptették elő marsallá.
Minderről, meg sok minden másról, ami az utóbbi hetekben történik, egykori idős, jó humorú újságíró barátom története jut eszembe. Egyszer azzal dicsekedett: van neki egy őt sokszor kisegítő ezredes barátja. S amikor a folytatást várva hosszasan néztünk rá, elnevette magát: azért ezredes, mert minden ezredik szava igaz.
Vajon a mostani politikusok tekintélyes része milyen rangban „szolgál” a köz- és politikai életben? Ezredesek, századosok, netán csupán tizedesek? Akkor is súlyos a helyzet, ha csupán minden tizedik szavuk hazugság.
Jámbor Gyula
nyugatijelen.com
Erdély.ma
Most már megnyugodhatnak, illetve háboroghatnak azok, akik miniszterelnökünknek és doktori tézisének a sorsát szívükön viselik. Nem egészen 24 órán belül két tudományos fórum is nyilatkozott: az egyik szerint Ponta dehogyis, a másik szerint igenis plagizált.
Ez világos beszéd, nemde? És világos, hogy valaki valótlanságot állít.
A romániai főügyész, mondja a román honvédelmi miniszter, ezredes a román hadseregben. Mire a főügyész asszony azzal replikázik: értesítést kapott arról, hogy alezredes, majd hogy őrnagy, jóllehet semmiféle iratot nem adott be arra nézve, hogy rangot kérjen.
Ezelőtt egy hónappal egy ismert hazai tévériporter kérte a Nemzetvédelmi Minisztériumot, hogy töröljék ezredesi rangját, amiről ő nem is tudott, s ami, nyilvánosságra kerülve, súlyosan érinti, pontosabban rontja hitelességét.
Minthogy itt nemcsak két-három esetről van szó, hanem kisebb-nagyobb rangú politikusok és neves személyiségek egész soráról, biztosan nem a véletlen játékáról van szó. De vajon miről? Ez az, amit képtelen megérteni a közönséges halandó. Minek, milyen érdekből kell főtisztet kreálni a román hadseregben olyan emberekből, akik sohasem voltak még csak közkatonák sem? Azért-e, mert a rang a „kitüntetett” hiúságát legyezi? Netán járadékot kap érte? Így akarják egy bizonyos hatalomnak elkötelezni? Végül: valóban nem is tudtak az érintettek arról, hogy, kiképzetlen katonákként, a román hadsereg tisztjei?
Ha valamelyik (van belőle elég) titkosszolgálati szervezetben történne mindez, lenne rá logikus magyarázat. Egy titkosszolgálatnak mindig kellenek informátorok, lehetőleg minél magasabb körökből. De hogy egy demokratikusnak mondott ország hadseregének miért kellenek hasonló díszpintyek? Jól mutatnak, mondjuk, Észak-Koreában, ahol a nép legszeretettebb, bár még ifjú diktátorát most léptették elő marsallá.
Minderről, meg sok minden másról, ami az utóbbi hetekben történik, egykori idős, jó humorú újságíró barátom története jut eszembe. Egyszer azzal dicsekedett: van neki egy őt sokszor kisegítő ezredes barátja. S amikor a folytatást várva hosszasan néztünk rá, elnevette magát: azért ezredes, mert minden ezredik szava igaz.
Vajon a mostani politikusok tekintélyes része milyen rangban „szolgál” a köz- és politikai életben? Ezredesek, századosok, netán csupán tizedesek? Akkor is súlyos a helyzet, ha csupán minden tizedik szavuk hazugság.
Jámbor Gyula
nyugatijelen.com
Erdély.ma
2012. július 20.
Új szakok a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
Ősztől 930 új diák kezdheti meg tanulmányait a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Az országban pár napja kezdődtek meg az egyetemi felvételik. A felsőokatási intézetek azonban aggódnak, hogy az elrontott érettségik miatt nem lesz elegendő diák idén sem. Nagyváradon ez ideig többen jelentkeztek, mint tavaly ugyanebben az időszakban.
A nagyváradi magyar felsőoktatási intézményben idén két új szakkal bővült az oktatás. A pedagógia és a bankszakember képzés a legnépszerűbb a jelentkezők körében.
Antal Júlia felvételiző, Margitta: „Próbálok egy olyan munkalehetőséget választani ezáltal, ami könnyebbé teszi az életemet a jövőben.”
Néhány év múlva valószínűleg már az itt végzett fiatalok helyezkednek el a Bihar megyei bankfiókokban. Magyar bankszakemberből ugyanis hiány van, ez az első ilyen jellegű képzés Romániában. János Szatmári Szabolcs rektor, Partiumi Egyetem: „Ebben a határ menti régióban egyre inkább nagyobb a kereslet az olyan pénzügyi bankszakemberek iránt, akik magyarul is, románul is, idegen nyelven is tudnak kommunikálni és hát nyilvánvalóan ezt a keresletet próbálja ez a szak kielégíteni.” Az egyetemre Debrecenből és Szegedről is rendszeresen járnak át a vendégtanárok és szakemberek. De nemcsak ők. A nagyváradi felsőoktatási intézet a külföldi diákok körében is egyre népszerűbb. Ez a fiatalember a romániai gyökereit kereste és itt kötött ki.
Gyalai Artúr, diák, Bécs: „Ami tetszik az az, hogy én nagyon jól megértem magam a tanárokkal, nagyon nyitottak, kicsit családi hangulat van és azért csak mindenféléről tanulunk.”
A beiratkozás 25-én zárul. A jelentkezőket az érettségi jegyek alapján rangsorolják. Csupán reklámgrafika és a zenepedagógia szakon van kizáró jellegű képességfelmérés. Az eredményhirdetés július 28-án lesz.
Villányi Zoltán
Erdély Tv
Erdély.ma
Ősztől 930 új diák kezdheti meg tanulmányait a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Az országban pár napja kezdődtek meg az egyetemi felvételik. A felsőokatási intézetek azonban aggódnak, hogy az elrontott érettségik miatt nem lesz elegendő diák idén sem. Nagyváradon ez ideig többen jelentkeztek, mint tavaly ugyanebben az időszakban.
A nagyváradi magyar felsőoktatási intézményben idén két új szakkal bővült az oktatás. A pedagógia és a bankszakember képzés a legnépszerűbb a jelentkezők körében.
Antal Júlia felvételiző, Margitta: „Próbálok egy olyan munkalehetőséget választani ezáltal, ami könnyebbé teszi az életemet a jövőben.”
Néhány év múlva valószínűleg már az itt végzett fiatalok helyezkednek el a Bihar megyei bankfiókokban. Magyar bankszakemberből ugyanis hiány van, ez az első ilyen jellegű képzés Romániában. János Szatmári Szabolcs rektor, Partiumi Egyetem: „Ebben a határ menti régióban egyre inkább nagyobb a kereslet az olyan pénzügyi bankszakemberek iránt, akik magyarul is, románul is, idegen nyelven is tudnak kommunikálni és hát nyilvánvalóan ezt a keresletet próbálja ez a szak kielégíteni.” Az egyetemre Debrecenből és Szegedről is rendszeresen járnak át a vendégtanárok és szakemberek. De nemcsak ők. A nagyváradi felsőoktatási intézet a külföldi diákok körében is egyre népszerűbb. Ez a fiatalember a romániai gyökereit kereste és itt kötött ki.
Gyalai Artúr, diák, Bécs: „Ami tetszik az az, hogy én nagyon jól megértem magam a tanárokkal, nagyon nyitottak, kicsit családi hangulat van és azért csak mindenféléről tanulunk.”
A beiratkozás 25-én zárul. A jelentkezőket az érettségi jegyek alapján rangsorolják. Csupán reklámgrafika és a zenepedagógia szakon van kizáró jellegű képességfelmérés. Az eredményhirdetés július 28-án lesz.
Villányi Zoltán
Erdély Tv
Erdély.ma
2012. július 20.
Székelyföldi Legendárium könyv- és térképismertető
Hol volt hol nem volt, a tejúton túl, ott, ahol Csaba királyfi csillagösvénye kezdődik, valahol a Kárpát kanyarban, ahol az itt lakóknak az óriások és az ördögök formálták a hegyeket – völgyeket, és a tündérek fakasztották a patakokat és adtak a föld mélyéből felbugyogó víznek gyógyerőt. De még sárkányok és óriáskígyók is járták e vidéket és őrizték a hegyek barlangjaiba rejtett kincseket. Aztán eljött az idő, amikor az óriások, ördögök, tündérek, sárkányok és óriáskígyók úgy határoztak: átadják ezt a bűvös, mesés földrészt az embereknek. Így lettek e Tündérkert őrzői a székelyek, és azóta is becsülettel őrzik a mesebeli lényektől ajándékba kapott hazájukat. Telt múlt az idő és sokan szemet vetettek erre a kincsekben gazdag tájra, amit a székelyek hősiesen és furfangos cselekkel védelmezték az ellenségtől. Esténként a tűz mellett tündérekről, óriásokról, követ görgető ördögökről, hatalmas sárkányokról és őseik hősies cselekedeteiről meséltek gyermekeiknek és mesélnek ma is. Mondák és legendák ringatják álomba az unokákat, mert bármennyire is hihetetlen, ezek a mesék igazak. Egyszer volt, igaz volt…
A könyv tartalmáról
Óriások és tündérek, sárkányok és szülőföldjüket védő rettenthetetlen hősök népesítik be a könyv lapjain sorakozó legendákat. A kedves Olvasó előtt kibontakozik egy képzeletbeli meseország, a történelmen túli Székelyföld. Olyan történetekkel ismerkedhet meg, amelyek földrajzi helyszínekhez, településekhez kötődnek. Tartalmuk a történelmi valóság és a képzelet sajátos ötvözete. A több mint százötven legendában és mondában őseink mesélnek ünnep- és mindennapjaikról, eljuttatva a mai kor emberéhez küzdelmeik, örömeik varázslatos és egyben tanulságos krónikáját. Célunk, hogy ezt a gazdag örökséget továbbadjuk.
A Legendárium feladata, hogy ezt az örökséget közérthetően, a mai kor követelményeinek megfelelően mutassa be a gyerekeknek, ugyanakkor arra is törekszik, hogy a felnőtteket is visszacsalogassa a mesék, a csodák, az álmodozás világába. Álmodozni pedig mindenki tud és szeret; a kedves Olvasónak csupán az első lépést kell megtenni, és máris rátalál a legendák földjére vezető útra. Olvassák tehát gyerekeiknek, egymásnak ezeket a történeteket, barangoljanak Székelyföld különböző tájegységein, találkozzanak régi idők hőseivel, az őket segítő tündérekkel, óriásokkal, adják át magukat a legendák csodás mesevilágának..
Köszönetet mondunk Kányádi Sándornak, aki rendelkezésünkre bocsátotta a Bánatos királylány kútja című meséjét. Ezzel indul a barangolás a székelyföldi legendák közt, hiszen a legjobb példa arra, hogyan ragadja meg egy kisgyermek képzeletét egy mese, hogyan kel életre egy forrás, miután elmesélték neki annak mondáját. A kisgyermek képzeletében attól kezdve ez nem csupán egy forrás, hanem a forrás, nem csak egy tájkép része, hanem része az ő életének is. Szeretnénk, ha a Legendáriumban szereplő régmúlt események az olvasó életének szerves részeivé válnának.
Megjelent a Székelyföldi Legendárium könyve és térképe. A könyv 156 székelyföldi mondát és legendát tartalaz. A könyv Orbán Balázs, Benedek Elek, Ambrus Lajos és még számos néprajzos gyűjtését veszi alapul. A szövegeket Kudelász Nóbel író fogalmazta át, egy a mai gyermekek által könnyen befogadható és olvasmányos nyelvezetre. Az illusztrációkat Márton Erika képzőművész rajzolta, rajzait Cseke Tímea és János Levente dolgozták fel számítógépes módszerekkel. A könyvet Pálfi Csaba tervezte, a korrektúrát Sebestyén Klára és Dr. Szakács István Péter végezték.
A könyv paraméterei: A4-es formátum, 224 oldal színes illusztrációkkal. A könyvet 10 ezer példányban nyomtatták ki. A könyvet kiegészíti a székely meseországot ábrázoló Székelyföldi Legendárium térkép, melynek méretei 70 x 100 centiméter és minden magyar gyermek szobájának kiváló dísze lehet. A fontosabb székelyföldi településnevek mellett ott vannak a mondák és legendák rajzai. A rajzokat betű és szám kódokkal jelötük, melyek segítségével könnyedén megtalálhatjuk a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
A könyv hátoldalán pedig zárszóként pedig Böjte Csaba testvér üzenetét olvashatjuk: „Igazából minden történet arról szól, hogy érdemes jónak, kitartónak, bátornak lenni, mert a jó előbb-utóbb elnyeri a jutalmát. És hogyha ez olyan sokszor bejött, hát akkor miért ne jönne be a mi életünkben is?"
A könyv megrendelhető a www.legendarium.ro honlapon.
Erdély.ma
Hol volt hol nem volt, a tejúton túl, ott, ahol Csaba királyfi csillagösvénye kezdődik, valahol a Kárpát kanyarban, ahol az itt lakóknak az óriások és az ördögök formálták a hegyeket – völgyeket, és a tündérek fakasztották a patakokat és adtak a föld mélyéből felbugyogó víznek gyógyerőt. De még sárkányok és óriáskígyók is járták e vidéket és őrizték a hegyek barlangjaiba rejtett kincseket. Aztán eljött az idő, amikor az óriások, ördögök, tündérek, sárkányok és óriáskígyók úgy határoztak: átadják ezt a bűvös, mesés földrészt az embereknek. Így lettek e Tündérkert őrzői a székelyek, és azóta is becsülettel őrzik a mesebeli lényektől ajándékba kapott hazájukat. Telt múlt az idő és sokan szemet vetettek erre a kincsekben gazdag tájra, amit a székelyek hősiesen és furfangos cselekkel védelmezték az ellenségtől. Esténként a tűz mellett tündérekről, óriásokról, követ görgető ördögökről, hatalmas sárkányokról és őseik hősies cselekedeteiről meséltek gyermekeiknek és mesélnek ma is. Mondák és legendák ringatják álomba az unokákat, mert bármennyire is hihetetlen, ezek a mesék igazak. Egyszer volt, igaz volt…
A könyv tartalmáról
Óriások és tündérek, sárkányok és szülőföldjüket védő rettenthetetlen hősök népesítik be a könyv lapjain sorakozó legendákat. A kedves Olvasó előtt kibontakozik egy képzeletbeli meseország, a történelmen túli Székelyföld. Olyan történetekkel ismerkedhet meg, amelyek földrajzi helyszínekhez, településekhez kötődnek. Tartalmuk a történelmi valóság és a képzelet sajátos ötvözete. A több mint százötven legendában és mondában őseink mesélnek ünnep- és mindennapjaikról, eljuttatva a mai kor emberéhez küzdelmeik, örömeik varázslatos és egyben tanulságos krónikáját. Célunk, hogy ezt a gazdag örökséget továbbadjuk.
A Legendárium feladata, hogy ezt az örökséget közérthetően, a mai kor követelményeinek megfelelően mutassa be a gyerekeknek, ugyanakkor arra is törekszik, hogy a felnőtteket is visszacsalogassa a mesék, a csodák, az álmodozás világába. Álmodozni pedig mindenki tud és szeret; a kedves Olvasónak csupán az első lépést kell megtenni, és máris rátalál a legendák földjére vezető útra. Olvassák tehát gyerekeiknek, egymásnak ezeket a történeteket, barangoljanak Székelyföld különböző tájegységein, találkozzanak régi idők hőseivel, az őket segítő tündérekkel, óriásokkal, adják át magukat a legendák csodás mesevilágának..
Köszönetet mondunk Kányádi Sándornak, aki rendelkezésünkre bocsátotta a Bánatos királylány kútja című meséjét. Ezzel indul a barangolás a székelyföldi legendák közt, hiszen a legjobb példa arra, hogyan ragadja meg egy kisgyermek képzeletét egy mese, hogyan kel életre egy forrás, miután elmesélték neki annak mondáját. A kisgyermek képzeletében attól kezdve ez nem csupán egy forrás, hanem a forrás, nem csak egy tájkép része, hanem része az ő életének is. Szeretnénk, ha a Legendáriumban szereplő régmúlt események az olvasó életének szerves részeivé válnának.
Megjelent a Székelyföldi Legendárium könyve és térképe. A könyv 156 székelyföldi mondát és legendát tartalaz. A könyv Orbán Balázs, Benedek Elek, Ambrus Lajos és még számos néprajzos gyűjtését veszi alapul. A szövegeket Kudelász Nóbel író fogalmazta át, egy a mai gyermekek által könnyen befogadható és olvasmányos nyelvezetre. Az illusztrációkat Márton Erika képzőművész rajzolta, rajzait Cseke Tímea és János Levente dolgozták fel számítógépes módszerekkel. A könyvet Pálfi Csaba tervezte, a korrektúrát Sebestyén Klára és Dr. Szakács István Péter végezték.
A könyv paraméterei: A4-es formátum, 224 oldal színes illusztrációkkal. A könyvet 10 ezer példányban nyomtatták ki. A könyvet kiegészíti a székely meseországot ábrázoló Székelyföldi Legendárium térkép, melynek méretei 70 x 100 centiméter és minden magyar gyermek szobájának kiváló dísze lehet. A fontosabb székelyföldi településnevek mellett ott vannak a mondák és legendák rajzai. A rajzokat betű és szám kódokkal jelötük, melyek segítségével könnyedén megtalálhatjuk a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
A könyv hátoldalán pedig zárszóként pedig Böjte Csaba testvér üzenetét olvashatjuk: „Igazából minden történet arról szól, hogy érdemes jónak, kitartónak, bátornak lenni, mert a jó előbb-utóbb elnyeri a jutalmát. És hogyha ez olyan sokszor bejött, hát akkor miért ne jönne be a mi életünkben is?"
A könyv megrendelhető a www.legendarium.ro honlapon.
Erdély.ma
2012. július 20.
Népszavazás: menni vagy otthon maradni?
Szombaton Csíkszeredában találkozik Hargita, Kovászna és Maros megye vezetőivel, polgármesterekkel, önkormányzati képviselőkkel Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu ideiglenes államfő. Eközben nem minden RMDSZ-es politikus ért egyet a szövetség vezetésének álláspontjával, miszerint a Szociálliberális Unió (USL) és Traian Băsescu felfüggesztett államfő közötti konfliktusban nem foglalnak hivatalosan állást egyik fél mellett sem. Összeállításunkban RMDSZ-es politikusokat kérdeztünk a referendumról.
Szombaton Csíkszeredában találkozik Hargita, Kovászna és Maros megye vezetőivel, polgármesterekkel, önkormányzati képviselőkkel Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu ideiglenes államfő – jelentette be csütörtökön a megyeszékhelyen Mircea Duşa parlamenttel való kapcsolattartásért felelős miniszter.
Mint mondta, a három székely megyéért felelős kormánytagként fontosnak tartotta, hogy az ország vezetői a helyszínen értesüljenek a közösség problémáiról, a találkozó helyszíneként, mint Hargita megyei lakos, Csíkszeredát javasolta. A miniszter a július 29-i referendum előkészítését is ellenőrizte, mint mondta, mindent rendben talált. Sajtótájékoztatóján úgy értékelte, különleges politikai helyzetben van az ország, Traian Băsescu államelnök tisztségéből történő felfüggesztése alkotmányos módon történt.
„Kampány van, sértések is elhangzanak. Én bízom benne, hogy 29-én a szavazópolgárok nagy számban lesznek jelen a referendumon, és nagy számban fognak szavazni. Mindenkit arra kérek, hogy vegyen részt a népszavazáson, és belátása szerint szavazzon” – mondta Mircea Duşa parlamenttel való kapcsolattartásért felelős miniszter.
Borboly: otthon kell maradni!
Ennek az ellenkezőjét vallja viszont Borboly Csaba, a Csík területi RMDSZ-szervezet és a Hargita Megyei Tanács elnöke. „Az erdélyi magyaroknak otthon kellene maradniuk a július 29-ei referendumon” – vallja Borboly Csaba, akit többszöri megkeresésünkre sem sikerült elérnünk. A politikus viszont korábban a Maszol.ro portálnak úgy nyilatkozott, a nemzeti liberálisok, illetve a szociáldemokraták „padlóra kerültek”, „szétverték magukat” az államfő felfüggesztésével, illetve azzal, hogy Brüsszel nyomására meghátrálni kényszerültek a referendumtörvény ügyében.
Borboly szerint az USL-nek nem lesz 70 százalékos parlamenti többsége az őszi választások után, s akkor az RMDSZ újra a mérleg nyelve lehet. Mint leszögezte, Erdélyben az USL az RMDSZ politikai ellenfele, hiszen ők foglalták el azokat az önkormányzati tisztségeket, melyeket korábban az RMDSZ töltött be. Borboly szerint ugyanakkor az RMDSZ-nek nem kell részt vennie a „Dâmboviţa-parti bokszmeccsben”, nem kell bírói szerepet játszania.
A székely politikus továbbá arról is beszélt, hogy nem tud kiállni olyan politikusok mellett, mint Crin Antonescu, aki megbuktatta a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyét, aki hatalomra kerülése után hetente kisebbségellenes és demokráciaellenes döntéseket hozott. „Ha most Traian Băsescu leváltása mellett kampányolnék, akkor azt a Crin Antonescut támogatnám, akit nem tudok támogatni” – összegzett Borboly Csaba
Eckstein újfent Băsescu mellett
Eközben a korábban az államfő tanácsosaként tevékenykedő Eckstein-Kovács Péter egyértelműen leszögezte lapunk megkeresésére, hogy ő Traian Băsescu felfüggesztése ellen fog szavazni. „Alapvetően helyesnek tartom az RMDSZ lelkiismereti szavazást javasló döntését, hiszen a magyar közösségen belül is a megosztottság uralkodik, kár lett volna a 2007-es hibát megismételni, amikor a szövetség egyértelműen az államfő leváltása mellett foglalt állást, ugyanakkor most Băsescu felfüggesztése során is súlyosan megsértették a jogállami gyakorlatot” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus.
Hozzáfűzte: egy nemzeti kisebbség számára az a legfontosabb, hogy a törvényesség és a jogállamiság ne sérüljön. Mint részletezte: nem kívánja tagadni, hogy az államfő követett el hibákat, de meglátásţban nem történt olyan súlyos alkotmánysértés, amely indokolná a felfüggesztését. Eckstein-Kovács szerint ugyanakkor a szavazástól távolmaradás nem követendő út, hiszen az ember akkor teljes jogú állampolgár, ha elmegy szavazni. Mint ismeretes, Eckstein-Kovács Péter korábban lelkiismereti okokból mondott le államtanácsosi tisztségéről, mert nem értett egyet Băsescu verespataki bányaberuházást támogató politikájával.
Antal Árpád kimaradna ebből a játszmából
Az államelnök leváltására kiírt referendumon „dupla vagy semmi” játszmát kezdett a két román politikai pólus, egyik oldalon a Szociálliberális Unió (USL), a másik oldalon pedig a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és Traian Băsescu – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ városi elnöke hangsúlyozta, az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy ebben a játszmában részt vegyen, egyik vagy a másik oldalon elkötelezve magát, hiszen ha a „semmi” változat jön be, akkor képviselet nélkül maradhat az erdélyi magyarság.
„Az egyetlen helyes döntés, az egyetlen járható út, ha a magyarok lelkiismeretére bízzuk, hogy elmennek vagy sem szavazni a referendumon, mint ahogy azt is, hogy az államfő menesztése ellen vagy mellette foglalnak állást. Az államfő menesztéséről szóló parlamenti szavazás kapcsán is úgy gondoltam, nem szabad egyértelműen állást foglalnunk sem Traian Băsescu felfüggesztése ellen, sem mellette” – szögezte le Antal Árpád.
Szavazás, lelkiismeret szerint
Hasonlóképpen amellett foglalt állást, hogy el kell menni szavazni Frunda György Maros megyei RMDSZ-es szenátor is, igaz, ő nem árulta el hogyan szavaz, s az erdélyi magyarságnak is azt tanácsolja – akárcsak a szövetség által kiadott hivatalos állásfoglalás –, hogy voksoljanak lelkiismeretük szerint. Mint kérdésünkre leszögezte, csak annak erkölcsi alapja, hogy felelősségre vonja a politikust, aki elmegy szavazni, így szerinte az nem lehet megoldás, hogy érvénytelenítjük a referendumot, azzal, hogy nem lesz elég résztvevő.
„Az RMDSZ-re nagy nyomás nehezedett, és nem volt elég idő, hogy kialakulhasson a konszenzus ebben a kérdésben. A különböző tisztségviselők, a különböző régiók képviselői másként látják a kérdést: van, aki azt mondja, Băsescu államelnököt mindenképpen le kell váltani, hiszen az elmúlt években alkotmányellenes volt a magatartása, mások viszont azt nézik, ki kerülne a helyére, hiszen Crin Antonescunak több magyarellenes megnyilvánulása volt. És valójában ez az erdélyi átlag magyar dilemmája is” – fogalmazta meg Frunda György.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke sem látja másképp a helyzetet. Megkeresésünkre leszögezte, minden felelős erdélyi magyar politikus csak arra buzdíthatja az erdélyi magyarságot, hogy minden választáson legyen ott, hiszen „nem tehetünk úgy, mintha nem Romániában élnénk, mintha az itt meghozott döntések bennünket nem érintenének”. Szabó szerint arról, hogy az emberek miként szavazzanak, a közéleti szereplők csak a személyes véleményüket közölhetik, nem a szervezeti állásfoglalást.
„Nehéz meggyőzni a köztisztviselőket vagy a pedagógusokat, akik megélték a drasztikus fizetéscsökkentést, hogy támogassák az államfőt, ám a demokratákkal is nehéz elfogadtatni a jelenlegi állapotokat. Éppen ezért mindenkinek saját szubjektív véleményét és értékrendjét kell előtérbe helyeznie a döntéskor” – vallja Szabó Ödön, aki szerint az a legjobb döntés, ami a jelenlegi politikai válságot minél gyorsabban lezárja. „Az államelnök és a miniszterelnök egyértelművé tették, hogy nem tudnak együtt dolgozni, így a legjobb, ha véget vetünk a krízisnek. Az elmúlt három hétben elszabadult az euró, a dollár árfolyama, drágult az üzemanyag, ez senkinek, az erdélyi magyarságnak sem jó, ennek az állapotnak kell véget vetni” – szögezte le Szabó Ödön.
A Szatmár megyei RMDSZ a választókra bízza, hogy az elnök menesztése mellett vagy az ellen szavaznak. „Mind a központi, mind helyi szinten sokszor és sokan elemeztük a politikai helyzetet az RMDSZ-en belül – részletezte érdeklődésünkre Őri-Pákay Franciska, a megyei szervezet ügyvezető elnöke. – Mindig vannak pró és kontra érvek, amelyek súlyától függ, hogy a mérleg melyik oldalra billen majd el a döntéshozatalnál. Mindig arra biztatjuk – személy szerint én is – a választókat, hogy éljenek jogaikkal, menjenek el szavazni, hiszen ez a legalapvetőbb módja a vélemény kinyilvánításának. Megszokhatták eddig, hogy kidolgozott stratégia melletti voksra biztattuk a magyar választókat. Most azonban – hangsúlyozom, hogy az aktuális helyzetet figyelembe véve – úgy gondoljuk, hogy az a leghelyesebb, ha a Szatmár megyei magyar választópolgároknak azt javasoljuk, hogy július 29-én a szavazófülke magányában döntsenek belátásuk és lelkiismeretük szerint”.
Băsescu mellett az EMNP és az MPP
Az RMDSZ állásfoglalásától eltérően a másik két romániai magyar politikai alakulat – mint arról beszámoltunk – Traian Băsescu államfő felfüggesztése ellen foglal állást. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint az erdélyi magyar közösséget megosztja Traian Băsescu személye, a felfüggesztett államfőnek hívei is, ellenségei is vannak a közösségben, s mindenkinek nagyon pontosan kialakított véleménye van a leváltásról. „Úgy gondoljuk, hogy az erdélyi magyar emberek képesek racionálisan dönteni ebben a kérdésben, ezért mindenkit arra biztatunk, hogy a lelkiismerete szerint szavazzon a népszavazáson. Mi nem fogunk senki mellett és senki ellen kampányolni” – összegezte az RMDSZ elnöke. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke eközben úgy véli, nem a román pártok belügye, hanem valamennyi romániai polgár ügye, hogy mi történik az országban.
Szerinte becsületes ember csakis a balliberális hatalom jogállamiság elleni támadássorozatával szemben foglalhat állást. „Nem valamely politikai erő ellen vagy mellett kell kiállni, hanem a megengedhetetlen praktikákat kell elutasítani” – jelentette ki az EMNP elnöke. Toró szerint a június 29-i népszavazás arról fog szólni, engedi-e a nép, hogy „a szociálliberális boszorkánykonyhákban kifőzött praktikák intézményesüljenek”. Ha igen, Toró szerint „posztkommunista restauráció” alakul ki, és hosszú időre elszigetelődik Románia. Az említett restauráció lényegét úgy fogalmazta meg, hogy „az ügyeskedőknek áll a zászló, és a törvénytisztelő ember rosszul jár”.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is az államfő tervezett leváltásának a módszerét kifogásolta. Szerinte a leváltás irányába tett lépések „a jogállamiság megkérdőjelezését és a demokratikus berendezkedés megingását” jelentik. „Féltem az erdélyi magyar nemzeti közösséget, ha egy ilyen Romániában kell megélnünk a hétköznapjainkat” – jelentette ki Szász Jenő.
Az MPP elnöke azt is hozzátette, hogy Traian Băsescunak a megszorító intézkedésekben vállalt aktív szerepe negatív üzenetet is hordozott, és ez az államfő népszerűségvesztésével járt. Szerinte azokra az emberekre is gondolni kell a kérdés megítélésekor, akik számára rossz fordulatot hozott az utóbbi négy év. Szász szerint a nemzeti közösség törekvései szempontjából ideális államfő nincs, és úgy látszik, hogy „rosszabb jön, mint aki elmegy”. Így hát a „kisebbik rossz elve” is arra inti őket, hogy ne támogassák az államfő leváltását.
Krónika (Kolozsvár)
Szombaton Csíkszeredában találkozik Hargita, Kovászna és Maros megye vezetőivel, polgármesterekkel, önkormányzati képviselőkkel Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu ideiglenes államfő. Eközben nem minden RMDSZ-es politikus ért egyet a szövetség vezetésének álláspontjával, miszerint a Szociálliberális Unió (USL) és Traian Băsescu felfüggesztett államfő közötti konfliktusban nem foglalnak hivatalosan állást egyik fél mellett sem. Összeállításunkban RMDSZ-es politikusokat kérdeztünk a referendumról.
Szombaton Csíkszeredában találkozik Hargita, Kovászna és Maros megye vezetőivel, polgármesterekkel, önkormányzati képviselőkkel Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu ideiglenes államfő – jelentette be csütörtökön a megyeszékhelyen Mircea Duşa parlamenttel való kapcsolattartásért felelős miniszter.
Mint mondta, a három székely megyéért felelős kormánytagként fontosnak tartotta, hogy az ország vezetői a helyszínen értesüljenek a közösség problémáiról, a találkozó helyszíneként, mint Hargita megyei lakos, Csíkszeredát javasolta. A miniszter a július 29-i referendum előkészítését is ellenőrizte, mint mondta, mindent rendben talált. Sajtótájékoztatóján úgy értékelte, különleges politikai helyzetben van az ország, Traian Băsescu államelnök tisztségéből történő felfüggesztése alkotmányos módon történt.
„Kampány van, sértések is elhangzanak. Én bízom benne, hogy 29-én a szavazópolgárok nagy számban lesznek jelen a referendumon, és nagy számban fognak szavazni. Mindenkit arra kérek, hogy vegyen részt a népszavazáson, és belátása szerint szavazzon” – mondta Mircea Duşa parlamenttel való kapcsolattartásért felelős miniszter.
Borboly: otthon kell maradni!
Ennek az ellenkezőjét vallja viszont Borboly Csaba, a Csík területi RMDSZ-szervezet és a Hargita Megyei Tanács elnöke. „Az erdélyi magyaroknak otthon kellene maradniuk a július 29-ei referendumon” – vallja Borboly Csaba, akit többszöri megkeresésünkre sem sikerült elérnünk. A politikus viszont korábban a Maszol.ro portálnak úgy nyilatkozott, a nemzeti liberálisok, illetve a szociáldemokraták „padlóra kerültek”, „szétverték magukat” az államfő felfüggesztésével, illetve azzal, hogy Brüsszel nyomására meghátrálni kényszerültek a referendumtörvény ügyében.
Borboly szerint az USL-nek nem lesz 70 százalékos parlamenti többsége az őszi választások után, s akkor az RMDSZ újra a mérleg nyelve lehet. Mint leszögezte, Erdélyben az USL az RMDSZ politikai ellenfele, hiszen ők foglalták el azokat az önkormányzati tisztségeket, melyeket korábban az RMDSZ töltött be. Borboly szerint ugyanakkor az RMDSZ-nek nem kell részt vennie a „Dâmboviţa-parti bokszmeccsben”, nem kell bírói szerepet játszania.
A székely politikus továbbá arról is beszélt, hogy nem tud kiállni olyan politikusok mellett, mint Crin Antonescu, aki megbuktatta a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyét, aki hatalomra kerülése után hetente kisebbségellenes és demokráciaellenes döntéseket hozott. „Ha most Traian Băsescu leváltása mellett kampányolnék, akkor azt a Crin Antonescut támogatnám, akit nem tudok támogatni” – összegzett Borboly Csaba
Eckstein újfent Băsescu mellett
Eközben a korábban az államfő tanácsosaként tevékenykedő Eckstein-Kovács Péter egyértelműen leszögezte lapunk megkeresésére, hogy ő Traian Băsescu felfüggesztése ellen fog szavazni. „Alapvetően helyesnek tartom az RMDSZ lelkiismereti szavazást javasló döntését, hiszen a magyar közösségen belül is a megosztottság uralkodik, kár lett volna a 2007-es hibát megismételni, amikor a szövetség egyértelműen az államfő leváltása mellett foglalt állást, ugyanakkor most Băsescu felfüggesztése során is súlyosan megsértették a jogállami gyakorlatot” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus.
Hozzáfűzte: egy nemzeti kisebbség számára az a legfontosabb, hogy a törvényesség és a jogállamiság ne sérüljön. Mint részletezte: nem kívánja tagadni, hogy az államfő követett el hibákat, de meglátásţban nem történt olyan súlyos alkotmánysértés, amely indokolná a felfüggesztését. Eckstein-Kovács szerint ugyanakkor a szavazástól távolmaradás nem követendő út, hiszen az ember akkor teljes jogú állampolgár, ha elmegy szavazni. Mint ismeretes, Eckstein-Kovács Péter korábban lelkiismereti okokból mondott le államtanácsosi tisztségéről, mert nem értett egyet Băsescu verespataki bányaberuházást támogató politikájával.
Antal Árpád kimaradna ebből a játszmából
Az államelnök leváltására kiírt referendumon „dupla vagy semmi” játszmát kezdett a két román politikai pólus, egyik oldalon a Szociálliberális Unió (USL), a másik oldalon pedig a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és Traian Băsescu – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ városi elnöke hangsúlyozta, az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy ebben a játszmában részt vegyen, egyik vagy a másik oldalon elkötelezve magát, hiszen ha a „semmi” változat jön be, akkor képviselet nélkül maradhat az erdélyi magyarság.
„Az egyetlen helyes döntés, az egyetlen járható út, ha a magyarok lelkiismeretére bízzuk, hogy elmennek vagy sem szavazni a referendumon, mint ahogy azt is, hogy az államfő menesztése ellen vagy mellette foglalnak állást. Az államfő menesztéséről szóló parlamenti szavazás kapcsán is úgy gondoltam, nem szabad egyértelműen állást foglalnunk sem Traian Băsescu felfüggesztése ellen, sem mellette” – szögezte le Antal Árpád.
Szavazás, lelkiismeret szerint
Hasonlóképpen amellett foglalt állást, hogy el kell menni szavazni Frunda György Maros megyei RMDSZ-es szenátor is, igaz, ő nem árulta el hogyan szavaz, s az erdélyi magyarságnak is azt tanácsolja – akárcsak a szövetség által kiadott hivatalos állásfoglalás –, hogy voksoljanak lelkiismeretük szerint. Mint kérdésünkre leszögezte, csak annak erkölcsi alapja, hogy felelősségre vonja a politikust, aki elmegy szavazni, így szerinte az nem lehet megoldás, hogy érvénytelenítjük a referendumot, azzal, hogy nem lesz elég résztvevő.
„Az RMDSZ-re nagy nyomás nehezedett, és nem volt elég idő, hogy kialakulhasson a konszenzus ebben a kérdésben. A különböző tisztségviselők, a különböző régiók képviselői másként látják a kérdést: van, aki azt mondja, Băsescu államelnököt mindenképpen le kell váltani, hiszen az elmúlt években alkotmányellenes volt a magatartása, mások viszont azt nézik, ki kerülne a helyére, hiszen Crin Antonescunak több magyarellenes megnyilvánulása volt. És valójában ez az erdélyi átlag magyar dilemmája is” – fogalmazta meg Frunda György.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke sem látja másképp a helyzetet. Megkeresésünkre leszögezte, minden felelős erdélyi magyar politikus csak arra buzdíthatja az erdélyi magyarságot, hogy minden választáson legyen ott, hiszen „nem tehetünk úgy, mintha nem Romániában élnénk, mintha az itt meghozott döntések bennünket nem érintenének”. Szabó szerint arról, hogy az emberek miként szavazzanak, a közéleti szereplők csak a személyes véleményüket közölhetik, nem a szervezeti állásfoglalást.
„Nehéz meggyőzni a köztisztviselőket vagy a pedagógusokat, akik megélték a drasztikus fizetéscsökkentést, hogy támogassák az államfőt, ám a demokratákkal is nehéz elfogadtatni a jelenlegi állapotokat. Éppen ezért mindenkinek saját szubjektív véleményét és értékrendjét kell előtérbe helyeznie a döntéskor” – vallja Szabó Ödön, aki szerint az a legjobb döntés, ami a jelenlegi politikai válságot minél gyorsabban lezárja. „Az államelnök és a miniszterelnök egyértelművé tették, hogy nem tudnak együtt dolgozni, így a legjobb, ha véget vetünk a krízisnek. Az elmúlt három hétben elszabadult az euró, a dollár árfolyama, drágult az üzemanyag, ez senkinek, az erdélyi magyarságnak sem jó, ennek az állapotnak kell véget vetni” – szögezte le Szabó Ödön.
A Szatmár megyei RMDSZ a választókra bízza, hogy az elnök menesztése mellett vagy az ellen szavaznak. „Mind a központi, mind helyi szinten sokszor és sokan elemeztük a politikai helyzetet az RMDSZ-en belül – részletezte érdeklődésünkre Őri-Pákay Franciska, a megyei szervezet ügyvezető elnöke. – Mindig vannak pró és kontra érvek, amelyek súlyától függ, hogy a mérleg melyik oldalra billen majd el a döntéshozatalnál. Mindig arra biztatjuk – személy szerint én is – a választókat, hogy éljenek jogaikkal, menjenek el szavazni, hiszen ez a legalapvetőbb módja a vélemény kinyilvánításának. Megszokhatták eddig, hogy kidolgozott stratégia melletti voksra biztattuk a magyar választókat. Most azonban – hangsúlyozom, hogy az aktuális helyzetet figyelembe véve – úgy gondoljuk, hogy az a leghelyesebb, ha a Szatmár megyei magyar választópolgároknak azt javasoljuk, hogy július 29-én a szavazófülke magányában döntsenek belátásuk és lelkiismeretük szerint”.
Băsescu mellett az EMNP és az MPP
Az RMDSZ állásfoglalásától eltérően a másik két romániai magyar politikai alakulat – mint arról beszámoltunk – Traian Băsescu államfő felfüggesztése ellen foglal állást. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint az erdélyi magyar közösséget megosztja Traian Băsescu személye, a felfüggesztett államfőnek hívei is, ellenségei is vannak a közösségben, s mindenkinek nagyon pontosan kialakított véleménye van a leváltásról. „Úgy gondoljuk, hogy az erdélyi magyar emberek képesek racionálisan dönteni ebben a kérdésben, ezért mindenkit arra biztatunk, hogy a lelkiismerete szerint szavazzon a népszavazáson. Mi nem fogunk senki mellett és senki ellen kampányolni” – összegezte az RMDSZ elnöke. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke eközben úgy véli, nem a román pártok belügye, hanem valamennyi romániai polgár ügye, hogy mi történik az országban.
Szerinte becsületes ember csakis a balliberális hatalom jogállamiság elleni támadássorozatával szemben foglalhat állást. „Nem valamely politikai erő ellen vagy mellett kell kiállni, hanem a megengedhetetlen praktikákat kell elutasítani” – jelentette ki az EMNP elnöke. Toró szerint a június 29-i népszavazás arról fog szólni, engedi-e a nép, hogy „a szociálliberális boszorkánykonyhákban kifőzött praktikák intézményesüljenek”. Ha igen, Toró szerint „posztkommunista restauráció” alakul ki, és hosszú időre elszigetelődik Románia. Az említett restauráció lényegét úgy fogalmazta meg, hogy „az ügyeskedőknek áll a zászló, és a törvénytisztelő ember rosszul jár”.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is az államfő tervezett leváltásának a módszerét kifogásolta. Szerinte a leváltás irányába tett lépések „a jogállamiság megkérdőjelezését és a demokratikus berendezkedés megingását” jelentik. „Féltem az erdélyi magyar nemzeti közösséget, ha egy ilyen Romániában kell megélnünk a hétköznapjainkat” – jelentette ki Szász Jenő.
Az MPP elnöke azt is hozzátette, hogy Traian Băsescunak a megszorító intézkedésekben vállalt aktív szerepe negatív üzenetet is hordozott, és ez az államfő népszerűségvesztésével járt. Szerinte azokra az emberekre is gondolni kell a kérdés megítélésekor, akik számára rossz fordulatot hozott az utóbbi négy év. Szász szerint a nemzeti közösség törekvései szempontjából ideális államfő nincs, és úgy látszik, hogy „rosszabb jön, mint aki elmegy”. Így hát a „kisebbik rossz elve” is arra inti őket, hogy ne támogassák az államfő leváltását.
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 20.
Nem lesz „magyar válogatott”
Nem veszik komolyan Szász Jenő MPP-elnöknek az erdélyi magyar választási szövetség létrehozására vonatkozó javaslatait a többi magyar párt vezetői, ám foglalkoztatja őket az együttműködés valamilyen formája – nyilatkozták a Krónika által megkeresett politikusok. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a pártfúziót sem tartja kizártnak pártja és a Magyar Polgári Párt (MPP) között, míg Kovács Péter RMDSZ-főtitkár csak a szövetség ernyője alatt tartja lehetségesnek az együttműködést.
Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke magyar választási szövetség megalapítását javasolja a magyar pártoknak. A Magyarok Szövetsége néven bejegyzendő szervezet egyfajta nemzeti „válogatottként” indulhatna a parlamenti választásokon. Az MPP elnöke úgy látja, a válogatott tíz játékosa közül nyolcat adna az RMDSZ, és egyet-egyet az MPP, valamint az EMNP, a helyhatósági választási eredményekből kiindulva, amikor szerinte az RMDSZ 81 százalékos, az MPP 10 százalékos, míg az EMNP 9 százalékos támogatottságot szerzett az erdélyi magyarság körében.
Toró: EMNP–MPP-pártfúzió sem kizárt
„Szász Jenő kósza ötleteit nem szeretném kommentálni, viszont az erdélyi magyar pártok együttműködése a hosszú távú céljaink szempontjából is fontos, ezért foglalkoztat bennünket” – nyilatkozta a Krónikának Toró T. Tibor. A néppárt elnöke emlékeztetett, hogy már a helyhatósági választások előtt megfogalmazták az új egység elvét, amely szerint minden erdélyi magyar megtalálhatja az értékrendjének megfelelő politikai szervezetet, amelyek együttműködnek, amikor közös fellépésre van szükség.
A parlamenti választások előtt nem konfrontációra, hanem együttműködésre van szükség, hangsúlyozta Toró, és úgy vélte, ez több szakaszban valósulhat meg, első lépésben az EMNP és az MPP között fűznék szorosabbra a szálakat, hiszen a két párt között nincsenek értékrendi különbségek. „Az EMNP a pártfúzióra is készen áll, a labda jelenleg az MPP térfelén pattog, bízunk benne, hogy a polgáriak az őszi kongresszuson meghozzák azokat a döntéseket, amelyek elhárítják az akadályt az együttműködés elől” – mondta Toró T. Tibor, aki korábban ugyancsak lapunknak úgy fogalmazott, hogy az EMNP és az MPP közötti együttműködés egyetlen akadálya Szász Jenő személye.
Toró szerint a júniusi kampányban sok tehetséges közéleti ember mutatkozott meg az MPP színeiben, ezeknek és a mértékadó vezetőknek a reakcióját várják. Az RMDSZ-szel való együttműködésről a néppárt elnöke kifejtette, azt a legtöbb szavazatot begyűjtött erdélyi magyar pártnak kell kezdeményeznie. A párbeszédre megvan az intézmény, a 2009-ben alakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot érdemes lenne újragondolni, tartalommal feltölteni. A jövő heti Bálványosi Nyári Szabadegyetemen lehetőség lenne a háttérbeszélgetésekre, de azután is kerülne alkalom arra, hogy a párbeszédet kimozdítsák a holtpontról, vélte Toró T. Tibor.
Kovács: összefogás csak RMDSZ-ernyő alatt
Szász Jenő javaslatait több okból sem lehet komolyan venni – fejtette ki a Krónika megkeresésére Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára elmondta: Szász jól tudja, hogy a romániai párttörvény szerint a főügyész bármikor kezdeményezheti az MPP felszámolását, hiszen a polgári párt a két utolsó választáson nem szerezte meg az 50 ezer támogató szavazatot. „Szász keresi a kiutat, hogy a politikai életben maradhasson” – vélte Kovács Péter, aki jó ötletnek tartja, hogy az erdélyi magyarság válogatottal szerepeljen a politikai harcban, de megfogalmazása szerint „egyetlen válogatottba sem hívnak játékosokat a harmadik ligából”.
Kifejtette: a két frissen bejegyzett erdélyi magyar párt kudarcot vallott a helyhatósági választásokon, semmi nem utal arra, hogy erre a helyzetre egy harmadik párt, választási szövetség megalakítása lenne a megoldás. „Az összefogás az RMDSZ ernyője alatt valósulhat meg, ez az ernyő lehet, hogy kopott, helyenként becsöpög a víz, de az erdélyi magyarság 90 százalékának a támogatottságát élvezi” – jelentette ki Kovács Péter.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Nem veszik komolyan Szász Jenő MPP-elnöknek az erdélyi magyar választási szövetség létrehozására vonatkozó javaslatait a többi magyar párt vezetői, ám foglalkoztatja őket az együttműködés valamilyen formája – nyilatkozták a Krónika által megkeresett politikusok. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a pártfúziót sem tartja kizártnak pártja és a Magyar Polgári Párt (MPP) között, míg Kovács Péter RMDSZ-főtitkár csak a szövetség ernyője alatt tartja lehetségesnek az együttműködést.
Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke magyar választási szövetség megalapítását javasolja a magyar pártoknak. A Magyarok Szövetsége néven bejegyzendő szervezet egyfajta nemzeti „válogatottként” indulhatna a parlamenti választásokon. Az MPP elnöke úgy látja, a válogatott tíz játékosa közül nyolcat adna az RMDSZ, és egyet-egyet az MPP, valamint az EMNP, a helyhatósági választási eredményekből kiindulva, amikor szerinte az RMDSZ 81 százalékos, az MPP 10 százalékos, míg az EMNP 9 százalékos támogatottságot szerzett az erdélyi magyarság körében.
Toró: EMNP–MPP-pártfúzió sem kizárt
„Szász Jenő kósza ötleteit nem szeretném kommentálni, viszont az erdélyi magyar pártok együttműködése a hosszú távú céljaink szempontjából is fontos, ezért foglalkoztat bennünket” – nyilatkozta a Krónikának Toró T. Tibor. A néppárt elnöke emlékeztetett, hogy már a helyhatósági választások előtt megfogalmazták az új egység elvét, amely szerint minden erdélyi magyar megtalálhatja az értékrendjének megfelelő politikai szervezetet, amelyek együttműködnek, amikor közös fellépésre van szükség.
A parlamenti választások előtt nem konfrontációra, hanem együttműködésre van szükség, hangsúlyozta Toró, és úgy vélte, ez több szakaszban valósulhat meg, első lépésben az EMNP és az MPP között fűznék szorosabbra a szálakat, hiszen a két párt között nincsenek értékrendi különbségek. „Az EMNP a pártfúzióra is készen áll, a labda jelenleg az MPP térfelén pattog, bízunk benne, hogy a polgáriak az őszi kongresszuson meghozzák azokat a döntéseket, amelyek elhárítják az akadályt az együttműködés elől” – mondta Toró T. Tibor, aki korábban ugyancsak lapunknak úgy fogalmazott, hogy az EMNP és az MPP közötti együttműködés egyetlen akadálya Szász Jenő személye.
Toró szerint a júniusi kampányban sok tehetséges közéleti ember mutatkozott meg az MPP színeiben, ezeknek és a mértékadó vezetőknek a reakcióját várják. Az RMDSZ-szel való együttműködésről a néppárt elnöke kifejtette, azt a legtöbb szavazatot begyűjtött erdélyi magyar pártnak kell kezdeményeznie. A párbeszédre megvan az intézmény, a 2009-ben alakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot érdemes lenne újragondolni, tartalommal feltölteni. A jövő heti Bálványosi Nyári Szabadegyetemen lehetőség lenne a háttérbeszélgetésekre, de azután is kerülne alkalom arra, hogy a párbeszédet kimozdítsák a holtpontról, vélte Toró T. Tibor.
Kovács: összefogás csak RMDSZ-ernyő alatt
Szász Jenő javaslatait több okból sem lehet komolyan venni – fejtette ki a Krónika megkeresésére Kovács Péter. Az RMDSZ főtitkára elmondta: Szász jól tudja, hogy a romániai párttörvény szerint a főügyész bármikor kezdeményezheti az MPP felszámolását, hiszen a polgári párt a két utolsó választáson nem szerezte meg az 50 ezer támogató szavazatot. „Szász keresi a kiutat, hogy a politikai életben maradhasson” – vélte Kovács Péter, aki jó ötletnek tartja, hogy az erdélyi magyarság válogatottal szerepeljen a politikai harcban, de megfogalmazása szerint „egyetlen válogatottba sem hívnak játékosokat a harmadik ligából”.
Kifejtette: a két frissen bejegyzett erdélyi magyar párt kudarcot vallott a helyhatósági választásokon, semmi nem utal arra, hogy erre a helyzetre egy harmadik párt, választási szövetség megalakítása lenne a megoldás. „Az összefogás az RMDSZ ernyője alatt valósulhat meg, ez az ernyő lehet, hogy kopott, helyenként becsöpög a víz, de az erdélyi magyarság 90 százalékának a támogatottságát élvezi” – jelentette ki Kovács Péter.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 20.
Átíródhat egy csíki falu múltja
Régészeti ásatások folynak Csíkvacsárcsiban a volt mezőgazdasági istállók közelében. A domboldalon található lelőhelyet Sándor-kúria néven ismeri a helytörténeti kutatás, sok legenda kapcsolódik hozzá, de kevés írott adatot lehet találni róla. Idén júliusban egy régészcsapat a hely történelmét kezdte feltárni. Botár István régésszel, a Csíki Székely Múzeum munkatársával beszélgettünk.
– Mit lehet tudni előzetesen a lelőhelyről?
– Orbán Balázs részletesen beszámolt az itt található, az ő korában még jól látható romokról. Korabeli történetírás nyomán azt állította, hogy itt található az úgynevezett Csík-ház vagy Sándor-kúria. 1909-ben egy Józsa nevű tanár részletesen fölmérte a falakat, amelyek a helyiek elbeszélései alapján még néhány évtizede is láthatóak voltak. Később elhordták ezeket.
– Mikor állhatott az épület?
– Az eddig feltárt romok alapján elmondhatjuk, hogy a 16. században biztos, hogy lakták, majd nem sokkal ezt követően el is hagyhatták. Nem tudjuk, hogy kik lakhattak itt, igaz a helyi hagyomány Sándor-kúriának nevezi, de a középkori forrásokban nem szerepel ilyen családnév. Valószínűbb, hogy inkább a 18. században, éppen a történészek által hamisítványnak tartott Csíki Székely Krónika megjelenése nyomán ragadhatott rá ez a név. A 16. században Vacsárcsiban előkelőkként csak a Fejérek éltek. Pontosabban, egy Fejér Györgyről írnak a források, aki az egyetlen jelentősebb birtokos volt a környéken, valószínű, hogy ez a hatalmas kiterjedésű épületegyüttes az övé volt. A romok és a leletek egyértelműen arra utalnak, hogy egy késő középkori székely előkelő udvarháza helyezkedett itt el.
– Pontosabban mekkora területen találhatók ezek a romok, leletek?
– Azt tudjuk, hogy a beomlott pincék elég nagy területen helyezkednek el. A most is jól látható telekhatárok alapján arra következtettünk, hogy a kúria és a melléképületei körülbelül kéthektáros területen húzódnak. A keleti szélen például a teraszos szántás megáll a kúria (castellum?) kerítésénél.
– Többet nem lehet tudni előzetesen az épületről?
– Egy több száz éve lepusztult állapotban lévő épületről van itt szó, amelynek a tulajdonosát sem ismerhetjük. Gyakorlatilag a régészeti kutatás döntheti el, hogy mikor épült, milyen társadalmi réteg lakhatta. Már most nagyon izgalmas ez az ásatás, mert a jól látható kőfalakon kívül, amelyek középkoriak, korábbi nyomok is előkerültek, amelyek 14–15., illetve 13. századiak. Külön kiemelnék egy Árpád-kori tüskés sarkantyút. Ez utóbbi nemcsak azt igazolja, hogy akkoriban itt is laktak a dombtetőn, a Rákos-patak jobb oldali partján, hanem, hogy lovas, katona rangú-jogállású lehetett az illető. Mindenképp a falu az Árpád-kor derekán már idáig kiterjedt.
– Hogyan folyik az ásatás?
– Ez az első alkalom, hogy itt régészeti kutatás folyik, az ásatás a Hargita Megye Önkormányzatának Örökségvédelmi Közszolgálata, továbbá a szentmihályi önkormányzat és a vacsárcsi közbirtokosság, illetve Sógor Csaba EP- képviselő és családja támogatásával a Csíki Székely Múzeum szervezésében folyik. A múzeumban raktározzuk el a leleteket. A kutatócsoport háromnegyedét a budapesti ELTE magyar középkori és kora újkori Régészeti Tanszék hallgatói teszik ki, akik dr. Mordovin Maxim egyetemi tanár vezetésével itt végzik a nyári gyakorlatukat. Ezenkívül jöttek régészhallgatók a kolozsvári egyetemről is. Valószínű, hogy a hónap végéig itt végzünk, a leletanyagot a múzeumba szállítjuk, mindent megfelelően dokumentálunk, majd a falakat meg visszafedjük, hogy megóvjuk őket a téli viszontagságoktól.
– Azt még nem lehet tudni, hogy hol található a főépület?
– Egyelőre nem, legalábbis amíg meg nem érkeznek a nemrégiben elvégzett talajradar-vizsgálat eredményei. Addig is szondázunk, szelvényeket nyitunk, az eltelt két hét folyamán két kisebb melléképület alapfalai kerültek elő. Településtörténeti szempontból minden korból származó lelet nagyon fontos, talán legértékesebbek az Árpád-koriak, hiszen Vacsárcsinak az első írásos említése 1566-ból származik, a leletek meg azt igazolják, hogy a 13. században laktak itt. Ennek tudatában nyugodtan mondhatjuk, hogy a falu története az első írott adatolás időpontjánál jóval korábban kezdődik.
Szőcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)
Régészeti ásatások folynak Csíkvacsárcsiban a volt mezőgazdasági istállók közelében. A domboldalon található lelőhelyet Sándor-kúria néven ismeri a helytörténeti kutatás, sok legenda kapcsolódik hozzá, de kevés írott adatot lehet találni róla. Idén júliusban egy régészcsapat a hely történelmét kezdte feltárni. Botár István régésszel, a Csíki Székely Múzeum munkatársával beszélgettünk.
– Mit lehet tudni előzetesen a lelőhelyről?
– Orbán Balázs részletesen beszámolt az itt található, az ő korában még jól látható romokról. Korabeli történetírás nyomán azt állította, hogy itt található az úgynevezett Csík-ház vagy Sándor-kúria. 1909-ben egy Józsa nevű tanár részletesen fölmérte a falakat, amelyek a helyiek elbeszélései alapján még néhány évtizede is láthatóak voltak. Később elhordták ezeket.
– Mikor állhatott az épület?
– Az eddig feltárt romok alapján elmondhatjuk, hogy a 16. században biztos, hogy lakták, majd nem sokkal ezt követően el is hagyhatták. Nem tudjuk, hogy kik lakhattak itt, igaz a helyi hagyomány Sándor-kúriának nevezi, de a középkori forrásokban nem szerepel ilyen családnév. Valószínűbb, hogy inkább a 18. században, éppen a történészek által hamisítványnak tartott Csíki Székely Krónika megjelenése nyomán ragadhatott rá ez a név. A 16. században Vacsárcsiban előkelőkként csak a Fejérek éltek. Pontosabban, egy Fejér Györgyről írnak a források, aki az egyetlen jelentősebb birtokos volt a környéken, valószínű, hogy ez a hatalmas kiterjedésű épületegyüttes az övé volt. A romok és a leletek egyértelműen arra utalnak, hogy egy késő középkori székely előkelő udvarháza helyezkedett itt el.
– Pontosabban mekkora területen találhatók ezek a romok, leletek?
– Azt tudjuk, hogy a beomlott pincék elég nagy területen helyezkednek el. A most is jól látható telekhatárok alapján arra következtettünk, hogy a kúria és a melléképületei körülbelül kéthektáros területen húzódnak. A keleti szélen például a teraszos szántás megáll a kúria (castellum?) kerítésénél.
– Többet nem lehet tudni előzetesen az épületről?
– Egy több száz éve lepusztult állapotban lévő épületről van itt szó, amelynek a tulajdonosát sem ismerhetjük. Gyakorlatilag a régészeti kutatás döntheti el, hogy mikor épült, milyen társadalmi réteg lakhatta. Már most nagyon izgalmas ez az ásatás, mert a jól látható kőfalakon kívül, amelyek középkoriak, korábbi nyomok is előkerültek, amelyek 14–15., illetve 13. századiak. Külön kiemelnék egy Árpád-kori tüskés sarkantyút. Ez utóbbi nemcsak azt igazolja, hogy akkoriban itt is laktak a dombtetőn, a Rákos-patak jobb oldali partján, hanem, hogy lovas, katona rangú-jogállású lehetett az illető. Mindenképp a falu az Árpád-kor derekán már idáig kiterjedt.
– Hogyan folyik az ásatás?
– Ez az első alkalom, hogy itt régészeti kutatás folyik, az ásatás a Hargita Megye Önkormányzatának Örökségvédelmi Közszolgálata, továbbá a szentmihályi önkormányzat és a vacsárcsi közbirtokosság, illetve Sógor Csaba EP- képviselő és családja támogatásával a Csíki Székely Múzeum szervezésében folyik. A múzeumban raktározzuk el a leleteket. A kutatócsoport háromnegyedét a budapesti ELTE magyar középkori és kora újkori Régészeti Tanszék hallgatói teszik ki, akik dr. Mordovin Maxim egyetemi tanár vezetésével itt végzik a nyári gyakorlatukat. Ezenkívül jöttek régészhallgatók a kolozsvári egyetemről is. Valószínű, hogy a hónap végéig itt végzünk, a leletanyagot a múzeumba szállítjuk, mindent megfelelően dokumentálunk, majd a falakat meg visszafedjük, hogy megóvjuk őket a téli viszontagságoktól.
– Azt még nem lehet tudni, hogy hol található a főépület?
– Egyelőre nem, legalábbis amíg meg nem érkeznek a nemrégiben elvégzett talajradar-vizsgálat eredményei. Addig is szondázunk, szelvényeket nyitunk, az eltelt két hét folyamán két kisebb melléképület alapfalai kerültek elő. Településtörténeti szempontból minden korból származó lelet nagyon fontos, talán legértékesebbek az Árpád-koriak, hiszen Vacsárcsinak az első írásos említése 1566-ból származik, a leletek meg azt igazolják, hogy a 13. században laktak itt. Ennek tudatában nyugodtan mondhatjuk, hogy a falu története az első írott adatolás időpontjánál jóval korábban kezdődik.
Szőcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)
2012. július 20.
Megduplázzák a külföldi szavazókörzeteket
A külügyi tárca az eddig létező 150-ről 301-re növelte a külföldi szavazókörzetek számát a Traian Băsescu felfüggesztéséről döntő, július 29-i referendum alkalmából. Andrei Marga külügyminiszter egy sajtónyilatkozatban megállapította, hogy ezek hat kontinensen, kilencven országban oszlanak meg. A külföldi szavazókörzeteknek 600 ezer szavazólapot küldenek.
A legtöbb új körzet Olaszországban (46) és Spanyolországban (37) létesült. Az Amerikai Egyesült Államokban (AEÁ) 17-tel, Franciaországban és Nagy-Britanniában öt-öttel, Ausztriában néggyel, Izraelben hárommal, Belgiumban, Ciprusban, Németországban, Lengyelországban és Törökországban egyaránt kettővel növelték az eddigiek számát.
A Moldvai Köztársaságban kilenccel több szavazókörzetet hoznak létre, így 14 helyen adhatják le voksaikat a román állampolgárok.
Egy-egy újabb körzetet nyitnak Ausztráliában, Bulgáriában, Csehországban, Görögországban, Irakban, Írországban, Dániában, Máltán, Új-Zélandon, Hollandiában, Portugáliában, San Marinóban, Svédországban és Magyarországon is.
A külügy honlapján közölt jegyzéknek megfelelően Magyarországon a szavazókörzetek a budapesti román nagykövetségen és a Román Kulturális Intézetben, illetve a gyulai és a szegedi román főkonzulátuson működnek a népszavazás idején.
A román tengerparton 21 szállodában és hét vendéglőben nyitnak szavazókörzeteket. A turisztikai tárca adatai szerint egy átlagos nyári vasárnapon 140 ezer román turista tartózkodik a tengerparton. Konstanca megyében összesen 556 szavazóhelyiség létesül a június 10-i helyhatósági választások alkalmával használt 531 helyett. A teljes lista az Állandó Választási Hatóság honlapján tekinthető meg, a http://www.roaep.ro/ro/section.php?id=25&l2=48&l3=151&ids=119&an=2012e címen.
A külföldi szavazóhelyiségek számáról az utóbbi napokban politikai vita folyt a Băsescu leváltását szorgalmazó Szociál-Liberális Szövetség (USL) és az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PDL) között. A 2009-es elnökválasztáson ugyanis a külföldről beérkezett, csaknem 150 ezer szavazat bizonyult a mérleg nyelvének: ezek túlnyomó többségét Băsescura adták le, így előzte meg szociáldemokrata ellenjelöltjét, Mircea Geoanát. A külügyi tárca azután tett le a külföldi körzetek számának megfelezéséről, miután bizonyossá vált, hogy a választók több mint felének (körülbelül 9 millió 150 ezer polgárnak) részvétele esetén érvényes a referendum.
Szabadság (Kolozsvár)
A külügyi tárca az eddig létező 150-ről 301-re növelte a külföldi szavazókörzetek számát a Traian Băsescu felfüggesztéséről döntő, július 29-i referendum alkalmából. Andrei Marga külügyminiszter egy sajtónyilatkozatban megállapította, hogy ezek hat kontinensen, kilencven országban oszlanak meg. A külföldi szavazókörzeteknek 600 ezer szavazólapot küldenek.
A legtöbb új körzet Olaszországban (46) és Spanyolországban (37) létesült. Az Amerikai Egyesült Államokban (AEÁ) 17-tel, Franciaországban és Nagy-Britanniában öt-öttel, Ausztriában néggyel, Izraelben hárommal, Belgiumban, Ciprusban, Németországban, Lengyelországban és Törökországban egyaránt kettővel növelték az eddigiek számát.
A Moldvai Köztársaságban kilenccel több szavazókörzetet hoznak létre, így 14 helyen adhatják le voksaikat a román állampolgárok.
Egy-egy újabb körzetet nyitnak Ausztráliában, Bulgáriában, Csehországban, Görögországban, Irakban, Írországban, Dániában, Máltán, Új-Zélandon, Hollandiában, Portugáliában, San Marinóban, Svédországban és Magyarországon is.
A külügy honlapján közölt jegyzéknek megfelelően Magyarországon a szavazókörzetek a budapesti román nagykövetségen és a Román Kulturális Intézetben, illetve a gyulai és a szegedi román főkonzulátuson működnek a népszavazás idején.
A román tengerparton 21 szállodában és hét vendéglőben nyitnak szavazókörzeteket. A turisztikai tárca adatai szerint egy átlagos nyári vasárnapon 140 ezer román turista tartózkodik a tengerparton. Konstanca megyében összesen 556 szavazóhelyiség létesül a június 10-i helyhatósági választások alkalmával használt 531 helyett. A teljes lista az Állandó Választási Hatóság honlapján tekinthető meg, a http://www.roaep.ro/ro/section.php?id=25&l2=48&l3=151&ids=119&an=2012e címen.
A külföldi szavazóhelyiségek számáról az utóbbi napokban politikai vita folyt a Băsescu leváltását szorgalmazó Szociál-Liberális Szövetség (USL) és az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PDL) között. A 2009-es elnökválasztáson ugyanis a külföldről beérkezett, csaknem 150 ezer szavazat bizonyult a mérleg nyelvének: ezek túlnyomó többségét Băsescura adták le, így előzte meg szociáldemokrata ellenjelöltjét, Mircea Geoanát. A külügyi tárca azután tett le a külföldi körzetek számának megfelezéséről, miután bizonyossá vált, hogy a választók több mint felének (körülbelül 9 millió 150 ezer polgárnak) részvétele esetén érvényes a referendum.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 20.
Tiltakozik a református egyház zsinata
A Romániai Református Egyház Zsinata 2012. július 13-án tartott ülésén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület javaslatára a következő határozatot hozza:
Megbotránkozással értesültünk a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának híréről, a Visszaszolgáltatási (restitúciós) Bizottság tagjainak letöltendő börtönbüntetéséről és az Erdélyi Református Egyházkerületre kiszabott pénzbüntetésről.
Úgy tekintjük, hogy ami jelenleg Romániában az igazságszolgáltatás terén történik, az az Egyház, a magyarság és a jogállamiság elleni durva támadás, egyben az Európai Unióban élő polgárok elleni vétség is.
Felkérjük az illetékes hatóságokat, hogy sürgősen akadályozzák meg a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium törvénytelen visszaállamosításának súlyosbodó folyamatát, ami a buzăui bíróság június 28-i ítéletét követően a láthatóan törékeny demokratikus viszonyokból vissza akarja kényszeríteni az egyházat és híveit az 1989 előtti sötét diktatúrába.
Hittel és reménységgel fordulunk a Romániában élő összes vallási felekezethez és kérjük, hogy közös fellépéssel követeljék velünk együtt:
– a jogállamiság elvének következetes érvényesítését,
– a restitutio in integrum maradéktalan megvalósulását,
– a jogsértő visszaállamosítási törekvések azonnali megszüntetését.
A Romániai Református Egyház Zsinata felkéri lelkipásztorait és híveit, hogy imádkozzanak Románia demokratikus működésében tapasztalható súlyos fogyatékosságok felszámolásáért, a törvény, az igazság és a méltányosság betartásáért, egyházunk Krisztust követő közösségéért.
Kolozsvár, 2012. július 13-án
A Romániai Református Egyház Zsinata Dr. Pap Géza, püspök, Erdélyi Református Egyházkerület, elnök Csűry István, püspök, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, elnök Geréb Péter, főgondnok, Erdélyi Református Egyházkerület, elnök Varga Attila, főgondnok, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, elnök
Szabadság (Kolozsvár)
A Romániai Református Egyház Zsinata 2012. július 13-án tartott ülésén a Királyhágómelléki Református Egyházkerület javaslatára a következő határozatot hozza:
Megbotránkozással értesültünk a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának híréről, a Visszaszolgáltatási (restitúciós) Bizottság tagjainak letöltendő börtönbüntetéséről és az Erdélyi Református Egyházkerületre kiszabott pénzbüntetésről.
Úgy tekintjük, hogy ami jelenleg Romániában az igazságszolgáltatás terén történik, az az Egyház, a magyarság és a jogállamiság elleni durva támadás, egyben az Európai Unióban élő polgárok elleni vétség is.
Felkérjük az illetékes hatóságokat, hogy sürgősen akadályozzák meg a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium törvénytelen visszaállamosításának súlyosbodó folyamatát, ami a buzăui bíróság június 28-i ítéletét követően a láthatóan törékeny demokratikus viszonyokból vissza akarja kényszeríteni az egyházat és híveit az 1989 előtti sötét diktatúrába.
Hittel és reménységgel fordulunk a Romániában élő összes vallási felekezethez és kérjük, hogy közös fellépéssel követeljék velünk együtt:
– a jogállamiság elvének következetes érvényesítését,
– a restitutio in integrum maradéktalan megvalósulását,
– a jogsértő visszaállamosítási törekvések azonnali megszüntetését.
A Romániai Református Egyház Zsinata felkéri lelkipásztorait és híveit, hogy imádkozzanak Románia demokratikus működésében tapasztalható súlyos fogyatékosságok felszámolásáért, a törvény, az igazság és a méltányosság betartásáért, egyházunk Krisztust követő közösségéért.
Kolozsvár, 2012. július 13-án
A Romániai Református Egyház Zsinata Dr. Pap Géza, püspök, Erdélyi Református Egyházkerület, elnök Csűry István, püspök, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, elnök Geréb Péter, főgondnok, Erdélyi Református Egyházkerület, elnök Varga Attila, főgondnok, Királyhágómelléki Református Egyházkerület, elnök
Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 20.
Keresztély Irma folytatná, ha lehetne
Nem kíván visszavonulni a megyei tanfelügyelőség éléről Keresztély Irma, bár a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy megpályázza a tisztséget. Nem politikai leváltásról van szó, hangsúlyozta: az oktatási minisztérium mind a 42 megyében meghirdette a főtanfelügyelői versenyvizsgát, ám olyan feltételeket szabott, amelyek Keresztély Irma szerint a tanügyi törvénynek is ellentmondanak, ráadásul mélyen diszkriminatívak.
A személyét érintő teljesíthetetlen előírás a korához kötött – a jelentkezőknek legalább négy évvel a nyugdíjkorhatár alatt kell lenniük, és neki csak két és fél éve van addig –, ami egész Európában jogsértőnek számít. Ha nem változtatnak a feltételeken, nem versenyvizsgázhat, de vannak olyan megkezdett munkák, beruházások, amelyeket folytatni kíván – szögezte le. Végül hozzátette: a vizsgára bárki beiratkozhat, aki megfelelő iratcsomót tud benyújtani, de nem biztos, hogy el is nyeri a tisztséget, és akkor megbízásos alapon, évről évre szóló miniszteri kinevezéssel töltik be a posztot, eddig is több évet dolgozott így.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem kíván visszavonulni a megyei tanfelügyelőség éléről Keresztély Irma, bár a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy megpályázza a tisztséget. Nem politikai leváltásról van szó, hangsúlyozta: az oktatási minisztérium mind a 42 megyében meghirdette a főtanfelügyelői versenyvizsgát, ám olyan feltételeket szabott, amelyek Keresztély Irma szerint a tanügyi törvénynek is ellentmondanak, ráadásul mélyen diszkriminatívak.
A személyét érintő teljesíthetetlen előírás a korához kötött – a jelentkezőknek legalább négy évvel a nyugdíjkorhatár alatt kell lenniük, és neki csak két és fél éve van addig –, ami egész Európában jogsértőnek számít. Ha nem változtatnak a feltételeken, nem versenyvizsgázhat, de vannak olyan megkezdett munkák, beruházások, amelyeket folytatni kíván – szögezte le. Végül hozzátette: a vizsgára bárki beiratkozhat, aki megfelelő iratcsomót tud benyújtani, de nem biztos, hogy el is nyeri a tisztséget, és akkor megbízásos alapon, évről évre szóló miniszteri kinevezéssel töltik be a posztot, eddig is több évet dolgozott így.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. július 20.
Belföldi hírek
Bűnvádi panasz Băsescu ellen
Az SZLSZ bűnvádi panaszt nyújtott be Traian Băsescu felfüggesztett államelnök és további 14 személy ellen tegnap „hamis információk terjesztése, az ország és a nemzet hírnevének rongálása, illetve a nemzetgazdaság biztonságának és a lej stabilitásának veszélyeztetése” miatt.
Bűnvádi eljárás elindítását kérik Emil Boc, Monica Macovei, Cristian Preda, Mihai Răzvan Ungureanu, Vasile Blaga, Sever Voinescu, Cezar Preda, Cristian Boureanu, Anca Boagiu, Raluca Turcan, Nicuşor Păduraru, Ioan Oltean, Sebastian Lăzăroiu, Andreea Paul ellen is.
Félkész autópálya-darabok
Két új autópálya-szakaszt nyitottak meg a forgalom előtt tegnap: az egyiket Bukarest és Ploieşti, a másikat Medgidia és Cernavoda között. A 65, illetve 20,5 kilométeres új utak még nem készültek el teljesen – a lehajtók és egyéb biztonsági elemek is hiányoznak –, ezért csak korlátozással lehet közlekedni rajtuk: a fővárostól északi irányba két sávon, legtöbb 100 km/órás, a tengerpartra vezető pályaszakaszon azonban csak egy sávon, és legfeljebb 80 km/órás sebességgel.
Feloszlik az Új Jobboldal
Megalakulása után 12 évvel belső feszültségek miatt feloszlik a szélsőségesen nacionalista Új Jobboldal egyesület; a feloszlatást az alapító Mihai Rapcea kezdeményezte, aki eláll pártalapítási szándékától is. Rapcea nem nézte jó szemmel, hogy az egyesület vezetősége a mozgalmat nemzeti-bolsevik tendenciák felé sodorta, a vezetőség pedig azzal vádolja Rapceát, hogy az igen vitatott tevékenységű, pornográfiával is gyanúsított MISA jógaegyesület tagja, személyes blogján az urofíliát reklámozza, és könnyű drogokat népszerűsít. Az Új Jobboldal többek között felvonulásai által vált ismertté.
Ezrek ivóvíz nélkül
Az aszály miatt három Fehér megyei község mintegy 3000 lakosa maradt ivóvíz nélkül: Berve, Székásszabadja és Diód lakóinak a hatóságok minden reggel ciszternákkal szállítják az ivóvizet. Henningfalván egyetlen kútban maradt víz, ennek is 24 óra kell, hogy megteljen. A vízhiány több mint 20 000 hektárnyi ültetvényt károsított Fehér megyében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Bűnvádi panasz Băsescu ellen
Az SZLSZ bűnvádi panaszt nyújtott be Traian Băsescu felfüggesztett államelnök és további 14 személy ellen tegnap „hamis információk terjesztése, az ország és a nemzet hírnevének rongálása, illetve a nemzetgazdaság biztonságának és a lej stabilitásának veszélyeztetése” miatt.
Bűnvádi eljárás elindítását kérik Emil Boc, Monica Macovei, Cristian Preda, Mihai Răzvan Ungureanu, Vasile Blaga, Sever Voinescu, Cezar Preda, Cristian Boureanu, Anca Boagiu, Raluca Turcan, Nicuşor Păduraru, Ioan Oltean, Sebastian Lăzăroiu, Andreea Paul ellen is.
Félkész autópálya-darabok
Két új autópálya-szakaszt nyitottak meg a forgalom előtt tegnap: az egyiket Bukarest és Ploieşti, a másikat Medgidia és Cernavoda között. A 65, illetve 20,5 kilométeres új utak még nem készültek el teljesen – a lehajtók és egyéb biztonsági elemek is hiányoznak –, ezért csak korlátozással lehet közlekedni rajtuk: a fővárostól északi irányba két sávon, legtöbb 100 km/órás, a tengerpartra vezető pályaszakaszon azonban csak egy sávon, és legfeljebb 80 km/órás sebességgel.
Feloszlik az Új Jobboldal
Megalakulása után 12 évvel belső feszültségek miatt feloszlik a szélsőségesen nacionalista Új Jobboldal egyesület; a feloszlatást az alapító Mihai Rapcea kezdeményezte, aki eláll pártalapítási szándékától is. Rapcea nem nézte jó szemmel, hogy az egyesület vezetősége a mozgalmat nemzeti-bolsevik tendenciák felé sodorta, a vezetőség pedig azzal vádolja Rapceát, hogy az igen vitatott tevékenységű, pornográfiával is gyanúsított MISA jógaegyesület tagja, személyes blogján az urofíliát reklámozza, és könnyű drogokat népszerűsít. Az Új Jobboldal többek között felvonulásai által vált ismertté.
Ezrek ivóvíz nélkül
Az aszály miatt három Fehér megyei község mintegy 3000 lakosa maradt ivóvíz nélkül: Berve, Székásszabadja és Diód lakóinak a hatóságok minden reggel ciszternákkal szállítják az ivóvizet. Henningfalván egyetlen kútban maradt víz, ennek is 24 óra kell, hogy megteljen. A vízhiány több mint 20 000 hektárnyi ültetvényt károsított Fehér megyében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. július 20.
Bemutatták a Hargita-hegység rendezési tervének első szakaszát
A Hargita-hegység rendezési tervének első szakaszát ismertették csütörtökön a csíkszeredai megyeházán. A mintegy nyolcvan résztvevő – az érintett települések polgármesterei, közbirtokossági vezetők, szakemberek, turizmusban érdekelt vállalkozók – az elkészült háttértanulmányokat és elemzéseket hallgathatta meg a Hargita-hegység jelenlegi helyzetéről, a terv készítőinek előadásában.
Borboly Csaba megnyitóbeszédében elmondta, hogy a Hargita-hegység rendezési tervéről, illetve fejlesztéséről az elmúlt négy évben több száz dokumentum született, több mint ötven találkozót szervezett a megyei tanács, és most már ideje továbblépni, és pontot tenni a sokéves folyamat végére. Hargita Megye Tanácsa egy egységes övezeti rendezési terv megalkotásában tud segíteni. A fejlesztést nem tudja egyedül megvalósítani, csakis a helyi önkormányzatok és a tulajdonosok együttműködésével. Ezt a rendezési tervet valamennyi érintett település magáévá kell hogy tegye, és irányadónak kell hogy tekintse – jelentette ki Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hangsúlyozta, a szóban forgó tervre átfogó fejlesztést lehet majd alapozni, és ehhez az érintettek kompromisszumkészségére van szükség.
A rendezvényen jelen volt Fülöp Otília megyei főépítész és Korodi Szabolcs építész is. Korodi elmondta, hogy három hónapja fogtak neki a rendezési terv elkészítésének, és szándékuk szerint a szeptember 20-tól novemberig tartó időszakban fejezik be annak részletes kidolgozását. Addig is a holnapi naptól közvitára bocsátják a dokumentumot.
A Hargita-hegység rendezési tervét a megyei tanács rendelte meg, és a Hargita megyei szakemberekből álló több mint húszfős csapat első lépésben helyzetelemzést végzett, elemezve a hegység területét és szem előtt tartva annak fenntartható fejlődését és egy sajátos turisztikai csomag létrehozását. A csíkszeredai találkozó két részből állt: a helyzetelemző tanulmányok bemutatásából és egy általános koncepció felvázolásából. A helyzetelemzés mintegy több tíz kilométer átmérőjű övezetre terjedt ki, a Madarasi és Csicsói Hargitától Homoród-, Hargita- és Tusnádfürdőig. Turisztikai és gazdasági, környezetvédelmi és ökológiai, geológiai és hidrológiai tanulmányokat ismertettek, valamint az elektromos hálózatok, víz- és csatorna-, távközlési, gáz- és úthálózatok, túraútvonalak, sípályák, bicikliutak, biatlonpályák, ATV-pályák, szánhúzó pályákat feltérképezésének eredményeiről beszéltek. Számba vették ezenkívül a beépítendő és szomszédos területeket, illetve a műemlékeket és régészeti lelőhelyeket is.
Amint az az előadók részéről elhangzott, kevés a szálláshely a Hargita vonzáskörzetében, a kimondottan hegyen lévők száma mintegy ezer, a tágabb körzetben pedig mintegy tízezer. A Hargita-hegység legnagyobb turisztikai vonzereje a még érintetlen tájaiban rejlik, ugyanakkor sok olyan várrom, régészeti lelőhely, régi épület található itt, amely idegenforgalmi szempontból kihasználatlan. Az élőhelyek mérete évről évre csökken, akárcsak a csapadék mennyisége, ugyanakkor jó hír, hogy az erdőterületek lassan, de növekednek, egyfajta regenerálódásnak megy végbe a kivágott részeken.
Korodi Szabolcs elmondta, hogy osztrák sípályaszakértő véleményét is kikérték, és a létező pályákat össze szeretnék kötni, illetve egy nagyméretű pályát hoznának létre, egy összefüggő rendszert alkotva. A bemutató végén az egyik hozzászóló máris új javaslattal állt elő: a Hargita-hegység fejlesztésének része kellene hogy legyen a vízi turizmus lehetőségének megteremtése, a hegyi patakokból ugyanis kisebb tavakat alakíthatnának ki a települések közelében.
Hargita Megye Tanácsa a rendezési terv szigorú betartásával olyan jogi keretet szeretne létrehozni, amely megállítja az illegális tevékenységeket, melyek máris jelentős károkat okoztak a hegységben, csökkentve turisztikai vonzerejét. A terv által ellenőrzés alá vonhatók a fejlesztések és a későbbiekben minden befektetés, a rendezési terv előírásaira és szabályaira alapozva, a közös fejlődést biztosítaná az érintett településnek. (hírszerk.)
Transindex.ro
A Hargita-hegység rendezési tervének első szakaszát ismertették csütörtökön a csíkszeredai megyeházán. A mintegy nyolcvan résztvevő – az érintett települések polgármesterei, közbirtokossági vezetők, szakemberek, turizmusban érdekelt vállalkozók – az elkészült háttértanulmányokat és elemzéseket hallgathatta meg a Hargita-hegység jelenlegi helyzetéről, a terv készítőinek előadásában.
Borboly Csaba megnyitóbeszédében elmondta, hogy a Hargita-hegység rendezési tervéről, illetve fejlesztéséről az elmúlt négy évben több száz dokumentum született, több mint ötven találkozót szervezett a megyei tanács, és most már ideje továbblépni, és pontot tenni a sokéves folyamat végére. Hargita Megye Tanácsa egy egységes övezeti rendezési terv megalkotásában tud segíteni. A fejlesztést nem tudja egyedül megvalósítani, csakis a helyi önkormányzatok és a tulajdonosok együttműködésével. Ezt a rendezési tervet valamennyi érintett település magáévá kell hogy tegye, és irányadónak kell hogy tekintse – jelentette ki Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hangsúlyozta, a szóban forgó tervre átfogó fejlesztést lehet majd alapozni, és ehhez az érintettek kompromisszumkészségére van szükség.
A rendezvényen jelen volt Fülöp Otília megyei főépítész és Korodi Szabolcs építész is. Korodi elmondta, hogy három hónapja fogtak neki a rendezési terv elkészítésének, és szándékuk szerint a szeptember 20-tól novemberig tartó időszakban fejezik be annak részletes kidolgozását. Addig is a holnapi naptól közvitára bocsátják a dokumentumot.
A Hargita-hegység rendezési tervét a megyei tanács rendelte meg, és a Hargita megyei szakemberekből álló több mint húszfős csapat első lépésben helyzetelemzést végzett, elemezve a hegység területét és szem előtt tartva annak fenntartható fejlődését és egy sajátos turisztikai csomag létrehozását. A csíkszeredai találkozó két részből állt: a helyzetelemző tanulmányok bemutatásából és egy általános koncepció felvázolásából. A helyzetelemzés mintegy több tíz kilométer átmérőjű övezetre terjedt ki, a Madarasi és Csicsói Hargitától Homoród-, Hargita- és Tusnádfürdőig. Turisztikai és gazdasági, környezetvédelmi és ökológiai, geológiai és hidrológiai tanulmányokat ismertettek, valamint az elektromos hálózatok, víz- és csatorna-, távközlési, gáz- és úthálózatok, túraútvonalak, sípályák, bicikliutak, biatlonpályák, ATV-pályák, szánhúzó pályákat feltérképezésének eredményeiről beszéltek. Számba vették ezenkívül a beépítendő és szomszédos területeket, illetve a műemlékeket és régészeti lelőhelyeket is.
Amint az az előadók részéről elhangzott, kevés a szálláshely a Hargita vonzáskörzetében, a kimondottan hegyen lévők száma mintegy ezer, a tágabb körzetben pedig mintegy tízezer. A Hargita-hegység legnagyobb turisztikai vonzereje a még érintetlen tájaiban rejlik, ugyanakkor sok olyan várrom, régészeti lelőhely, régi épület található itt, amely idegenforgalmi szempontból kihasználatlan. Az élőhelyek mérete évről évre csökken, akárcsak a csapadék mennyisége, ugyanakkor jó hír, hogy az erdőterületek lassan, de növekednek, egyfajta regenerálódásnak megy végbe a kivágott részeken.
Korodi Szabolcs elmondta, hogy osztrák sípályaszakértő véleményét is kikérték, és a létező pályákat össze szeretnék kötni, illetve egy nagyméretű pályát hoznának létre, egy összefüggő rendszert alkotva. A bemutató végén az egyik hozzászóló máris új javaslattal állt elő: a Hargita-hegység fejlesztésének része kellene hogy legyen a vízi turizmus lehetőségének megteremtése, a hegyi patakokból ugyanis kisebb tavakat alakíthatnának ki a települések közelében.
Hargita Megye Tanácsa a rendezési terv szigorú betartásával olyan jogi keretet szeretne létrehozni, amely megállítja az illegális tevékenységeket, melyek máris jelentős károkat okoztak a hegységben, csökkentve turisztikai vonzerejét. A terv által ellenőrzés alá vonhatók a fejlesztések és a későbbiekben minden befektetés, a rendezési terv előírásaira és szabályaira alapozva, a közös fejlődést biztosítaná az érintett településnek. (hírszerk.)
Transindex.ro
2012. július 20.
Az erő nyelvén
„Nem hiszem, hogy 2014-re megvalósul az RMDSZ egyes középvezetői által elképzelt magyarországi „határon túli” pártalapítás. Ám ez semmit sem von le az ötlet horderejéből, minthogy az egyszerre tükröz egyfajta – a magyar politikai életből már egy ideje kikopott – kreativitást, és ugyanakkor mindannyiunkat szembesít azzal, hogy az erdélyi magyar politika nagykorúvá vált. E nagykorúvá válás persze nem ma kezdődött, hanem akkor, amikor először beléptek egy bukaresti kormánykoalícióba; ha emlékezetem nem csal, egy tárca nélküli miniszteri poszttal s egy-két államtitkárival kellett beérniük, ami persze az állampolgári számkivetettség évtizedei után igazi, autentikus emancipációs élménynek számított. Senkit sem foglalkoztatott, hogy a megszerzett pozíciók merőben szimbolikusak. Azaz mégis; de akkor épp erre a szimbolikára volt szüksége az erdélyi magyarságnak – miként később a szlovákiainak, illetve a vajdaságinak, valahányszor az ottani szervezetek is kormányzati tényezővé váltak. Aztán csendben, a demokratikus kibontakozás következményeként az RMDSZ megkerülhetetlen kormányzati tényezővé vált. Politikusai nem egy kulcstárcát vezettek az évek során, elnöke pedig, miniszterelnök-helyettesi pozícióban, gyakorlatilag az ország harmadik legfontosabb hatalmi tisztségét töltötte be – az állam- és a kormányfő után. Az erdélyi magyar pártnak már régen, nagyon-nagyon régen nincs szüksége Budapest segítségére. Azok az állami anyagi források ugyanis, amelyek a magyar fővárosból jönnek, óhatatlanul olyan – bár fontos – helyi nemzetiségi-kulturális intézményteremtésre vagy fenntartásra mentek el eddig, amely egyáltalán nem érintette az RMDSZ működésének országos fontosságát. Igaz, befolyásolni bizonyos fokig tudták, hisz az említett nemzeti intézményekbe főként azok a kisebbségi értelmiségiek – vagy felekezeti tényezők – húzódtak be, akik idegenkedéssel nézték az RMDSZ politikusainak – az ő szemükben ellenséges, azaz nem magyar – közegben elért sikereit. Ez a réteg sokáig nem ismerte fel, hogy saját érdekeit nem Budapest, hanem a román – és európai – politikai közegben egyre otthonosabban mozgó RMDSZ tudja igazán képviselni, s így megvédeni…” Ara-Kovács Attila
Élet és Irodalom
„Nem hiszem, hogy 2014-re megvalósul az RMDSZ egyes középvezetői által elképzelt magyarországi „határon túli” pártalapítás. Ám ez semmit sem von le az ötlet horderejéből, minthogy az egyszerre tükröz egyfajta – a magyar politikai életből már egy ideje kikopott – kreativitást, és ugyanakkor mindannyiunkat szembesít azzal, hogy az erdélyi magyar politika nagykorúvá vált. E nagykorúvá válás persze nem ma kezdődött, hanem akkor, amikor először beléptek egy bukaresti kormánykoalícióba; ha emlékezetem nem csal, egy tárca nélküli miniszteri poszttal s egy-két államtitkárival kellett beérniük, ami persze az állampolgári számkivetettség évtizedei után igazi, autentikus emancipációs élménynek számított. Senkit sem foglalkoztatott, hogy a megszerzett pozíciók merőben szimbolikusak. Azaz mégis; de akkor épp erre a szimbolikára volt szüksége az erdélyi magyarságnak – miként később a szlovákiainak, illetve a vajdaságinak, valahányszor az ottani szervezetek is kormányzati tényezővé váltak. Aztán csendben, a demokratikus kibontakozás következményeként az RMDSZ megkerülhetetlen kormányzati tényezővé vált. Politikusai nem egy kulcstárcát vezettek az évek során, elnöke pedig, miniszterelnök-helyettesi pozícióban, gyakorlatilag az ország harmadik legfontosabb hatalmi tisztségét töltötte be – az állam- és a kormányfő után. Az erdélyi magyar pártnak már régen, nagyon-nagyon régen nincs szüksége Budapest segítségére. Azok az állami anyagi források ugyanis, amelyek a magyar fővárosból jönnek, óhatatlanul olyan – bár fontos – helyi nemzetiségi-kulturális intézményteremtésre vagy fenntartásra mentek el eddig, amely egyáltalán nem érintette az RMDSZ működésének országos fontosságát. Igaz, befolyásolni bizonyos fokig tudták, hisz az említett nemzeti intézményekbe főként azok a kisebbségi értelmiségiek – vagy felekezeti tényezők – húzódtak be, akik idegenkedéssel nézték az RMDSZ politikusainak – az ő szemükben ellenséges, azaz nem magyar – közegben elért sikereit. Ez a réteg sokáig nem ismerte fel, hogy saját érdekeit nem Budapest, hanem a román – és európai – politikai közegben egyre otthonosabban mozgó RMDSZ tudja igazán képviselni, s így megvédeni…” Ara-Kovács Attila
Élet és Irodalom
2012. július 21.
Önkormányzati tanácsokat alakít az Erdélyi Magyar Néppárt
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi önkormányzati tanácsosaiból megyei, regionális és országos önkormányzati tanácsok alakulnak.
Szatmár megyében az elmúlt napokban jött létre a Megyei Önkormányzati Tanács, amelyet a Néppárt kilenc helyi önkormányzati képviselője hozott létre. A szervezet elnökévé G. Katona István gencsi tanácsost választották.
Zatykó Gyula, az EMNP partiumi regionális elnöke a bihar megyei szervezet július 13-i küldöttgyűlésén elmondta, hogy rövidesen Bihar megyében is megalakul az önkormányzati tanács, amelybe a Magyar Polgári Párt bihar megyei tanácsosait is várják.
E tanácsoknak elsősorban a korrupció elleni harc, a helyi korrupciós jelenségek monitorizálása lesz a feladata – hangsúlyozta Zatykó.
Bihar és Szatmár után szombaton, július 21-én tartja a Néppárt a Gyergyószéki Önkormányzati tanács alakuló ülését.
neppart.eu
Erdély.ma
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi önkormányzati tanácsosaiból megyei, regionális és országos önkormányzati tanácsok alakulnak.
Szatmár megyében az elmúlt napokban jött létre a Megyei Önkormányzati Tanács, amelyet a Néppárt kilenc helyi önkormányzati képviselője hozott létre. A szervezet elnökévé G. Katona István gencsi tanácsost választották.
Zatykó Gyula, az EMNP partiumi regionális elnöke a bihar megyei szervezet július 13-i küldöttgyűlésén elmondta, hogy rövidesen Bihar megyében is megalakul az önkormányzati tanács, amelybe a Magyar Polgári Párt bihar megyei tanácsosait is várják.
E tanácsoknak elsősorban a korrupció elleni harc, a helyi korrupciós jelenségek monitorizálása lesz a feladata – hangsúlyozta Zatykó.
Bihar és Szatmár után szombaton, július 21-én tartja a Néppárt a Gyergyószéki Önkormányzati tanács alakuló ülését.
neppart.eu
Erdély.ma
2012. július 21.
Ponta: a MOGYE-n és a BBTE-n önálló magyar tanulmányi vonalra van szükség
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) problémájának megoldásához biztosítani kell az önálló magyar tanulmányi vonalat, akárcsak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) – jelentette ki szombaton Csíkszeredában Victor Ponta román miniszterelnök. Az Agerpres és a Mediafax hírügynökségek szerint Ponta a Csíkszeredában helyi képviselőkkel tartott tanácskozáson Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kérdésére válaszolva kijelentette: hibázott az egyetem román többségű szenátusa, amikor nem fogadta el, hogy a MOGYE multikulturális egyetem, de a másik fél is hibát követett el, amikor az önálló magyar kar létrehozását szorgalmazta. „Úgy gondolom, hogy egy karon belül léteznie kell a különálló vonalnak, akárcsak a BBTE-n, a magyar oktatóknak pedig képviselettel is rendelkezniük kell az egyetem szenátusában. Amikor az egyik fél az egyik szélsőség felé tolódott, önök is a másik szélsőség felé hajlottak, ami miatt a legtöbbet az egyetem hallgatói veszítettek" – mondta Ponta a sepsiszentgyörgyi polgármester kérdésére válaszolva.
Rámutatott: őszig, az új tanév kezdetéig meg kell oldani az egyetem problémáját; jelenleg az intézmény szenátusában csak román oktatók vannak, ami Ponta szerint nem helyes. (A magyar oktatók ugyanis a magyar nyelvű oktatás önállósságának megtagadása miatt bojkottálták az egyetemen lezajlott választásokat.)
A 2011. január 1-jén hatályba lépett új román oktatási törvény szerint a MOGYE-n – akárcsak a BBTE-n és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen – önálló magyar intézeteknek kellett volna megalakulniuk. A másik két egyetemmel ellentétben az orvosi egyetem román oktatói megtagadták a törvény előírásainak alkalmazását. Ezután politikai síkra terelődött az ügy. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nyomására a Mihai Razvan Ungureanu vezette volt román kormány kiadott egy határozatot, amely önálló magyar és angol nyelvű kar létrehozásáról rendelkezett. Ezt a kormányrendeletet az egyetem megtámadta a bíróságon, amely felfüggesztette azt. A kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) úgy került halatomra, hogy április végén megbuktatta az Ungureanu-kormányt bizalmatlansági indítvány benyújtásával, amiben egyebek között a MOGYE ügye is szerepelt.
MTI
Erdély.ma
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) problémájának megoldásához biztosítani kell az önálló magyar tanulmányi vonalat, akárcsak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) – jelentette ki szombaton Csíkszeredában Victor Ponta román miniszterelnök. Az Agerpres és a Mediafax hírügynökségek szerint Ponta a Csíkszeredában helyi képviselőkkel tartott tanácskozáson Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kérdésére válaszolva kijelentette: hibázott az egyetem román többségű szenátusa, amikor nem fogadta el, hogy a MOGYE multikulturális egyetem, de a másik fél is hibát követett el, amikor az önálló magyar kar létrehozását szorgalmazta. „Úgy gondolom, hogy egy karon belül léteznie kell a különálló vonalnak, akárcsak a BBTE-n, a magyar oktatóknak pedig képviselettel is rendelkezniük kell az egyetem szenátusában. Amikor az egyik fél az egyik szélsőség felé tolódott, önök is a másik szélsőség felé hajlottak, ami miatt a legtöbbet az egyetem hallgatói veszítettek" – mondta Ponta a sepsiszentgyörgyi polgármester kérdésére válaszolva.
Rámutatott: őszig, az új tanév kezdetéig meg kell oldani az egyetem problémáját; jelenleg az intézmény szenátusában csak román oktatók vannak, ami Ponta szerint nem helyes. (A magyar oktatók ugyanis a magyar nyelvű oktatás önállósságának megtagadása miatt bojkottálták az egyetemen lezajlott választásokat.)
A 2011. január 1-jén hatályba lépett új román oktatási törvény szerint a MOGYE-n – akárcsak a BBTE-n és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen – önálló magyar intézeteknek kellett volna megalakulniuk. A másik két egyetemmel ellentétben az orvosi egyetem román oktatói megtagadták a törvény előírásainak alkalmazását. Ezután politikai síkra terelődött az ügy. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nyomására a Mihai Razvan Ungureanu vezette volt román kormány kiadott egy határozatot, amely önálló magyar és angol nyelvű kar létrehozásáról rendelkezett. Ezt a kormányrendeletet az egyetem megtámadta a bíróságon, amely felfüggesztette azt. A kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) úgy került halatomra, hogy április végén megbuktatta az Ungureanu-kormányt bizalmatlansági indítvány benyújtásával, amiben egyebek között a MOGYE ügye is szerepelt.
MTI
Erdély.ma
2012. július 21.
Fontos a magyar képviselet a radikalizmus miatt
Fontos, hogy a magyar kisebbségnek legyen parlamenti képviselete, illetve jelen legyen a helyi vezetésben is, mert hatékonyabban tud védekezni a radikalizmus ellen – nyilatkozta csíkszeredai látogatásán Victor Ponta miniszterelnök.
A kormányfő Hargita, Kovászna és Maros megyei polgármesterekkel és helyi vezetőkkel találkozott. Biztosította a városvezetőket, hogy semmilyen etnikai megkülönböztetés nem éri őket ha hatékony projektekre igényelnek támogatást.
Victor Ponta közölte, akkor is korrekt módon kezeli majd a székelyföldi megyéket, ha az RMDSZ nincs kormányon.
kolozsvariradio.ro
Erdély.ma
Fontos, hogy a magyar kisebbségnek legyen parlamenti képviselete, illetve jelen legyen a helyi vezetésben is, mert hatékonyabban tud védekezni a radikalizmus ellen – nyilatkozta csíkszeredai látogatásán Victor Ponta miniszterelnök.
A kormányfő Hargita, Kovászna és Maros megyei polgármesterekkel és helyi vezetőkkel találkozott. Biztosította a városvezetőket, hogy semmilyen etnikai megkülönböztetés nem éri őket ha hatékony projektekre igényelnek támogatást.
Victor Ponta közölte, akkor is korrekt módon kezeli majd a székelyföldi megyéket, ha az RMDSZ nincs kormányon.
kolozsvariradio.ro
Erdély.ma
2012. július 21.
Ki fogja betölteni a meghirdetett egyetemi állásokat a MOGYE-n?
Nemhogy az önálló magyar intézetekből álló tagozat, de egyáltalán a meglévő csonka magyar oktatás is veszélybe kerül, ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen meghirdetett állásokra nem lesz elegendő magyar jelentkező a szeptemberre kitűzött versenyvizsgán. A tantervben szereplő órák megtartásához, valamint az ARACIS (a felsőoktatás minőségét ellenőrző ügynökség) által megkövetelt „lefedettséghez”, ami a tanárok és hallgatók számarányát jelenti, az óraadó tanárok mellett 31 állást kellene betölteni, különösen a problematikus tantárgyak, a sebészet, a fertőző betegségek és más diszciplínák esetében – hangzott el korábban az önálló magyar oktatásról szóló tanácskozáson.
Hogy mindebből mi valósulhat meg, s a jelenlegi helyzetről dr. Azamfirei Leonard egyetemi tanárt, a MOGYE rektorát kérdeztük.
– Hány állásra szerveznek versenyvizsgát?
– Eredetileg 57 poszt, elsősorban adjunktusi, néhány tanársegédi, két előadótanári és egy professzori állás meghirdetésének a jogát kértük a szaktárcától. Másfél hónappal ezelőtt a tanügyminisztérium illetékesei megszabták, hogy csak az egyetemi év közben felszabadult állásokat hirdethetjük meg. Ez volt az ok, amiért új jegyzéket készítettünk, amelyben 43 állás szerepel. Július 16-án kezdődött és augusztus 31-ig tart a beiratkozás. Szeptember 1-15. között a versenybizottságok értékelik a dossziékat, majd szeptember 17-23. között zajlik a vizsga.
– Milyen követelményeknek kell eleget tenniük azoknak, akik tanársegédi állást pályáznak meg? Megmaradt-e az a feltétel, hogy doktorátussal kell rendelkezzenek? – Ebben az esetben a „legkritikusabbak” az előírások, amit, egy fiatal jelölt karrierjéről lévén szó, nem tartok természetesnek, a jelöltnek ugyanis megvédett doktori címmel kell rendelkeznie. – Tehát nem elegendő, ha folyamatban van a doktori képzés?
– Mi minden szinten azt kértük: fogadják el, ha a jelölt már elkezdte a doktorátust, mivel a tanársegédtől elsősorban azt várjuk, hogy szakmai szempontból fejlődőképes legyen. Aki már megszerezte a doktori címet, az kiforrott szakember, s magasabb szintű állásba lehet alkalmazni. Sajnos, nem tudtuk megváltoztatni az előírásokat. Ezért valószínűleg kevesebben fognak jelentkezni, mint ahogy szerettük volna. Ezentúl nagyon fontosnak érzem az adjunktusi állások betöltését, ugyanis a legaktívabb korszakukban levő szakemberekről van szó, akik részt vesznek a kutatómunkában, szakcikkeket közölnek és leendő előadótanároknak tekinthetők.
– Lehet-e tudni, hogy melyek azok az állások, amelyeket a magyar oktatók pályázhatnak meg?
– Mi nem egy bizonyos személy számára hirdetünk meg egy állást.
– Nem is erre vonatkozott a kérdés.
– Az adjunktustól felfele akkor szervezünk vizsgát magyar oktatóknak, ha magyarul megtartandó előadásokat kell lefedni. Természetesen bármely állásra jelentkezhet magyar jelölt, ha jól beszéli a román nyelvet.
– Mindez a Hivatalos Közlönyből nem derült ki.
– Például a fertőző betegségek szakon világos, hogy a két állás esetében egy magyar és egy román előadóra van szükség, ami az úgynevezett „pozíció” feltüntetéséből derül ki. Ezek az adatok nemsokára pontosan megjelennek az egyetem honlapján.
– A tanársegédek esetében is?
– Mivel a gyakorlati oktatás román nyelven folyik, arra bárki jelentkezhet.
– Ön is nagyon jól tudja, hogy pontosan ettől függ a magyar nyelvű oktatás jövője, hiszen, ha továbbra is olyan kis számban kerülnek be magyarul is oktatni tudó tanársegédek, mint eddig, néhány év múlva a magyar nyelvű oktatás magától számolódik fel.
– Ki akadályozza meg, hogy jöjjenek? Én azt szeretném, ha minél többen jelentkeznének, mert akkor nagyobb lenne a versengés is.
– Mindenki tudja, hogy minden tanársegédi állást előkészítenek valakinek, s a kívülállónak semmi esélye sincs a versenyvizsgán, akkor meg miért tanulna, tenné ki magát a kudarcnak? – Szeretnék mindenkivel korrekt módon viselkedni. Minden tanszékvezetőt megkérdeztem a terveiről, és elfogadtam az ajánlatokat. A kért állásokat pedig meghirdettem. Aki nem kért, ott nem tehettem semmit. Úgy nem lehet állást kérni, hogy félreállnak, és nem vesznek részt az egyetem életében. Bármennyire is szeretném, ha nem hallgatnak meg, akkor nincs mit tennem. Tegnap kértem újra, hogy közöljék a vezető tisztségekbe javasolt személyek nevét. Nagyon szeretném, ha a magyar tagozaton levő üres állásokat betöltenék. A jövő tavasszal ellenőrizni fogja az egyetem mindhárom tagozatát az ARACIS. Alapvető feltétel a tanár-diák arány, s én azt szeretném, ha mind a három vonalat engedélyeznék, mert az egész egyetem léte függ ettől.
Leonard Azamfirei rektor felvetését követően a magyar tagozat választott képviselőitől értesültünk, hogy az egyetem vezetőségének benyújtott szervezési, működési szabályzattervezetet, amely a közoktatási törvény alapján a kért döntési és szervezési önállóságot biztosítaná a magyar oktatás számára, a szenátus Copotoiu Constantin elnök aláírásával július 6-án, egy sor törvényességi kifogásra hivatkozva, visszautasította.
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro
Erdély.ma
Nemhogy az önálló magyar intézetekből álló tagozat, de egyáltalán a meglévő csonka magyar oktatás is veszélybe kerül, ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen meghirdetett állásokra nem lesz elegendő magyar jelentkező a szeptemberre kitűzött versenyvizsgán. A tantervben szereplő órák megtartásához, valamint az ARACIS (a felsőoktatás minőségét ellenőrző ügynökség) által megkövetelt „lefedettséghez”, ami a tanárok és hallgatók számarányát jelenti, az óraadó tanárok mellett 31 állást kellene betölteni, különösen a problematikus tantárgyak, a sebészet, a fertőző betegségek és más diszciplínák esetében – hangzott el korábban az önálló magyar oktatásról szóló tanácskozáson.
Hogy mindebből mi valósulhat meg, s a jelenlegi helyzetről dr. Azamfirei Leonard egyetemi tanárt, a MOGYE rektorát kérdeztük.
– Hány állásra szerveznek versenyvizsgát?
– Eredetileg 57 poszt, elsősorban adjunktusi, néhány tanársegédi, két előadótanári és egy professzori állás meghirdetésének a jogát kértük a szaktárcától. Másfél hónappal ezelőtt a tanügyminisztérium illetékesei megszabták, hogy csak az egyetemi év közben felszabadult állásokat hirdethetjük meg. Ez volt az ok, amiért új jegyzéket készítettünk, amelyben 43 állás szerepel. Július 16-án kezdődött és augusztus 31-ig tart a beiratkozás. Szeptember 1-15. között a versenybizottságok értékelik a dossziékat, majd szeptember 17-23. között zajlik a vizsga.
– Milyen követelményeknek kell eleget tenniük azoknak, akik tanársegédi állást pályáznak meg? Megmaradt-e az a feltétel, hogy doktorátussal kell rendelkezzenek? – Ebben az esetben a „legkritikusabbak” az előírások, amit, egy fiatal jelölt karrierjéről lévén szó, nem tartok természetesnek, a jelöltnek ugyanis megvédett doktori címmel kell rendelkeznie. – Tehát nem elegendő, ha folyamatban van a doktori képzés?
– Mi minden szinten azt kértük: fogadják el, ha a jelölt már elkezdte a doktorátust, mivel a tanársegédtől elsősorban azt várjuk, hogy szakmai szempontból fejlődőképes legyen. Aki már megszerezte a doktori címet, az kiforrott szakember, s magasabb szintű állásba lehet alkalmazni. Sajnos, nem tudtuk megváltoztatni az előírásokat. Ezért valószínűleg kevesebben fognak jelentkezni, mint ahogy szerettük volna. Ezentúl nagyon fontosnak érzem az adjunktusi állások betöltését, ugyanis a legaktívabb korszakukban levő szakemberekről van szó, akik részt vesznek a kutatómunkában, szakcikkeket közölnek és leendő előadótanároknak tekinthetők.
– Lehet-e tudni, hogy melyek azok az állások, amelyeket a magyar oktatók pályázhatnak meg?
– Mi nem egy bizonyos személy számára hirdetünk meg egy állást.
– Nem is erre vonatkozott a kérdés.
– Az adjunktustól felfele akkor szervezünk vizsgát magyar oktatóknak, ha magyarul megtartandó előadásokat kell lefedni. Természetesen bármely állásra jelentkezhet magyar jelölt, ha jól beszéli a román nyelvet.
– Mindez a Hivatalos Közlönyből nem derült ki.
– Például a fertőző betegségek szakon világos, hogy a két állás esetében egy magyar és egy román előadóra van szükség, ami az úgynevezett „pozíció” feltüntetéséből derül ki. Ezek az adatok nemsokára pontosan megjelennek az egyetem honlapján.
– A tanársegédek esetében is?
– Mivel a gyakorlati oktatás román nyelven folyik, arra bárki jelentkezhet.
– Ön is nagyon jól tudja, hogy pontosan ettől függ a magyar nyelvű oktatás jövője, hiszen, ha továbbra is olyan kis számban kerülnek be magyarul is oktatni tudó tanársegédek, mint eddig, néhány év múlva a magyar nyelvű oktatás magától számolódik fel.
– Ki akadályozza meg, hogy jöjjenek? Én azt szeretném, ha minél többen jelentkeznének, mert akkor nagyobb lenne a versengés is.
– Mindenki tudja, hogy minden tanársegédi állást előkészítenek valakinek, s a kívülállónak semmi esélye sincs a versenyvizsgán, akkor meg miért tanulna, tenné ki magát a kudarcnak? – Szeretnék mindenkivel korrekt módon viselkedni. Minden tanszékvezetőt megkérdeztem a terveiről, és elfogadtam az ajánlatokat. A kért állásokat pedig meghirdettem. Aki nem kért, ott nem tehettem semmit. Úgy nem lehet állást kérni, hogy félreállnak, és nem vesznek részt az egyetem életében. Bármennyire is szeretném, ha nem hallgatnak meg, akkor nincs mit tennem. Tegnap kértem újra, hogy közöljék a vezető tisztségekbe javasolt személyek nevét. Nagyon szeretném, ha a magyar tagozaton levő üres állásokat betöltenék. A jövő tavasszal ellenőrizni fogja az egyetem mindhárom tagozatát az ARACIS. Alapvető feltétel a tanár-diák arány, s én azt szeretném, ha mind a három vonalat engedélyeznék, mert az egész egyetem léte függ ettől.
Leonard Azamfirei rektor felvetését követően a magyar tagozat választott képviselőitől értesültünk, hogy az egyetem vezetőségének benyújtott szervezési, működési szabályzattervezetet, amely a közoktatási törvény alapján a kért döntési és szervezési önállóságot biztosítaná a magyar oktatás számára, a szenátus Copotoiu Constantin elnök aláírásával július 6-án, egy sor törvényességi kifogásra hivatkozva, visszautasította.
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro
Erdély.ma
2012. július 21.
Száznál több tüntető a Székely Mikó Kollégium előtt
Nem lankad, sőt, izmosodik a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni tüntetés az iskola épülete előtt: a Sánta Imre református lelkész által kezdeményezett tiltakozó megmozduláson tegnap este száznál többen fordultak meg.
A tiltakozás 12. napján ugyanolyan változatos volt a tüntetők összetétele, mint eddig: fiatalok, ifjúsági szervezetek képviselői, középkorúak, idősebbek egyaránt csatlakoztak az akcióhoz, mely folytatódik, augusztus végéig – vasárnap kivételével – minden délután öttől hét óráig várják a csatlakozni vágyókat.
Farcádi Botond
3szek.ro
Erdély.ma
Nem lankad, sőt, izmosodik a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni tüntetés az iskola épülete előtt: a Sánta Imre református lelkész által kezdeményezett tiltakozó megmozduláson tegnap este száznál többen fordultak meg.
A tiltakozás 12. napján ugyanolyan változatos volt a tüntetők összetétele, mint eddig: fiatalok, ifjúsági szervezetek képviselői, középkorúak, idősebbek egyaránt csatlakoztak az akcióhoz, mely folytatódik, augusztus végéig – vasárnap kivételével – minden délután öttől hét óráig várják a csatlakozni vágyókat.
Farcádi Botond
3szek.ro
Erdély.ma
2012. július 21.
„Az ősök szelleme dolgozik bennem” – Visszatekintő dr. Medvigy Endrével
A Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége XXI. vándorgyűlésének egyik legaktívabb résztvevője a KITÁSZ tavaly leköszönt elnöke, a mostani közgyűlésen tiszteletbeli elnöki címmel megtisztelt irodalomkutató, dr. Medvigy Endre volt.
Moderátorként is irányította a konferenciát, előadást is tartott Nyirő József néma küzdelme, emigrációs évei és három temetése címmel. Hétfői lapszámunkban a vándorgyűlés munkálatairól, tanulságairól már szólt egy interjúban. Mellékletünkben személyesebb dolgokról, Marosvásárhelyhez, Erdélyhez fűződő kapcsolatáról vall a rendkívül sokat közlő, termékeny író, irodalomtörténész. – Egyetemistaként többször jártam Marosvásárhelyen, még udvarolgattam is ide. A távolság persze nem tette lehetővé, hogy komoly párkapcsolat legyen ennek a vége. De némiképp a doktori disszertációm témája is ide kötött. A két világháború közötti erdélyi magyar irodalommal foglalkoztam, ennek kapcsán a dolgozatomat a Vásárhelyi Találkozóig futtattam ki, amely rendkívül humanista, békét kereső, európai kitekintésű vállalkozás volt a világháború előtt néhány évvel, 1937-ben, és igen érdekes szintézise az itteni szellemi áramlatoknak. A magyarság jogainak követelése markánsan fogalmazódott meg a Vásárhelyi Találkozó határozataiban, zárónyilatkozataiban. Az anyanyelvhasználattól a magyar nyelvű oktatás minden szintű megköveteléséig nagyon sok dologra kitért. Kijelenthetjük, hogy igen tanulságos eseménysor zajlott akkor itt, és meggyőződésem, hogy a találkozó jegyzőkönyvében ma is lennének hasznosítható gondolatok. Tovább menve, elmondhatom, hogy a 80-as években Budapesten Benda Kálmán mellett a Ráday-gyűjtemény tudományos munkatársa voltam, és amikor a nyolcvanas évek legvégén 450 éves lett a marosvásárhelyi református vártemplom, azt a feladatot kaptam Benda Kálmántól, hogy az évforduló kapcsán szerkesszek egy emlékkönyvet. Úgy oldottam meg, hogy nemcsak a várról, nemcsak a református egyházról igyekeztem mindent összeszedni, hanem a város történetéről, művelődéstörténetéről, értékeiről, irodalmáról, kultúrájáról is próbáltam bevinni mindazt, ami csak beleférhet egy ilyen kiadványba.
– Az 1990-ben megjelent félezer oldalas, igen tartalmas, hiánypótló kiadvány aztán hamar újra hiánycikké vált. De „jegyességed” a várossal, Erdéllyel sosem szakadt meg.
– Apai ágon partiumi, nagyváradi gyökereim vannak, nagyapám, apám Váradon született. Anyai ágon erdélyiek is voltak, Déshez is kötődött a családom némely tagja. Bizonyára az ősök szelleme dolgozik bennem, ez így természetes. Beleszületünk egy kultúrába, egy hagyományrendszerbe, és úgy tisztességes, hogy az ember vállalja a múltját, próbálja tovább vinni azokat az értékeket, amelyeket az ősök is nagyra tartottak.
Nagy Miklós Kund
Népújság (Marosvásárhely)
A Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége XXI. vándorgyűlésének egyik legaktívabb résztvevője a KITÁSZ tavaly leköszönt elnöke, a mostani közgyűlésen tiszteletbeli elnöki címmel megtisztelt irodalomkutató, dr. Medvigy Endre volt.
Moderátorként is irányította a konferenciát, előadást is tartott Nyirő József néma küzdelme, emigrációs évei és három temetése címmel. Hétfői lapszámunkban a vándorgyűlés munkálatairól, tanulságairól már szólt egy interjúban. Mellékletünkben személyesebb dolgokról, Marosvásárhelyhez, Erdélyhez fűződő kapcsolatáról vall a rendkívül sokat közlő, termékeny író, irodalomtörténész. – Egyetemistaként többször jártam Marosvásárhelyen, még udvarolgattam is ide. A távolság persze nem tette lehetővé, hogy komoly párkapcsolat legyen ennek a vége. De némiképp a doktori disszertációm témája is ide kötött. A két világháború közötti erdélyi magyar irodalommal foglalkoztam, ennek kapcsán a dolgozatomat a Vásárhelyi Találkozóig futtattam ki, amely rendkívül humanista, békét kereső, európai kitekintésű vállalkozás volt a világháború előtt néhány évvel, 1937-ben, és igen érdekes szintézise az itteni szellemi áramlatoknak. A magyarság jogainak követelése markánsan fogalmazódott meg a Vásárhelyi Találkozó határozataiban, zárónyilatkozataiban. Az anyanyelvhasználattól a magyar nyelvű oktatás minden szintű megköveteléséig nagyon sok dologra kitért. Kijelenthetjük, hogy igen tanulságos eseménysor zajlott akkor itt, és meggyőződésem, hogy a találkozó jegyzőkönyvében ma is lennének hasznosítható gondolatok. Tovább menve, elmondhatom, hogy a 80-as években Budapesten Benda Kálmán mellett a Ráday-gyűjtemény tudományos munkatársa voltam, és amikor a nyolcvanas évek legvégén 450 éves lett a marosvásárhelyi református vártemplom, azt a feladatot kaptam Benda Kálmántól, hogy az évforduló kapcsán szerkesszek egy emlékkönyvet. Úgy oldottam meg, hogy nemcsak a várról, nemcsak a református egyházról igyekeztem mindent összeszedni, hanem a város történetéről, művelődéstörténetéről, értékeiről, irodalmáról, kultúrájáról is próbáltam bevinni mindazt, ami csak beleférhet egy ilyen kiadványba.
– Az 1990-ben megjelent félezer oldalas, igen tartalmas, hiánypótló kiadvány aztán hamar újra hiánycikké vált. De „jegyességed” a várossal, Erdéllyel sosem szakadt meg.
– Apai ágon partiumi, nagyváradi gyökereim vannak, nagyapám, apám Váradon született. Anyai ágon erdélyiek is voltak, Déshez is kötődött a családom némely tagja. Bizonyára az ősök szelleme dolgozik bennem, ez így természetes. Beleszületünk egy kultúrába, egy hagyományrendszerbe, és úgy tisztességes, hogy az ember vállalja a múltját, próbálja tovább vinni azokat az értékeket, amelyeket az ősök is nagyra tartottak.
Nagy Miklós Kund
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 21.
Az igazság napja
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség több mint 20 éve következetesen harcol az egykor államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel a restitutio in integrum maradéktalan érvényesítéséért szálltunk síkra, határozottan elutasítva a visszaállamosításra tett kísérleteket.
A sepsiszentgyörgyi Mikó-ügy azonban azt igazolja, hogy a magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elve 22 évvel a rendszerváltást követően sem érvényesül, mi több, a bíróság döntése a diktatúra legsötétebb intézkedéseit idézi.
Tudatában vagyunk annak, hogy a történelmi egyházaink és a magyarság ellen irányuló rendkívül súlyos, igazságtalan bírósági döntésre csupán közös fellépéssel tudjuk felhívni Európa és az egész világ figyelmét. Csak így tudunk továbbra is elkötelezetten küzdeni az igazságszolgáltatásért, egyházaink, mindannyiunk örökségének megvédéséért, a bennünket megillető jogok tiszteletben tartásáért.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezért az erdélyi magyar történelmi egyházakkal közösen szorgalmazza, hogy 2012. szeptember 1-je legyen az igazság napja. Fontos, hogy ezen a napon minden sepsiszentgyörgyi és erdélyi magyar méltóságteljesen követelje az igazság, a törvény tiszteletben tartását.
Meggyőződésünk, hogy összefogással ismét megmutathatjuk erőnket, és mint annyiszor az elmúlt 22 évben, most is bebizonyíthatjuk, hogy következetesen kiállunk jogaink mellett, felemeljük hangunkat a bennünket érő sérelmek ellen.
Legyen hát szeptember 1-je az igazság napja!
(Az RMDSZ közleménye)
***
Szeptember elsejére országos tüntetésre hívják híveiket a romániai magyar történelmi egyházak a közelmúltban visszaállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium elé. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese elmondta, arra számítanak, hogy az egész ország területéről ezrek, tízezrek mennek el tiltakozni Sepsiszentgyörgyre a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen. A református egyházkerület pénteken körlevélben tudatta a sepsiszentgyörgyi nagygyűlés dátumát, és arra hívta fel híveit, hogy addig is minél többen csatlakozzanak az ingatlan előtt mindennap tüntető Sántha Imre bikfalvi lelkészhez.
Népújság (Marosvásárhely)
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség több mint 20 éve következetesen harcol az egykor államosított vagy más jogcímen elkobzott egyházi ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatásáért. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel a restitutio in integrum maradéktalan érvényesítéséért szálltunk síkra, határozottan elutasítva a visszaállamosításra tett kísérleteket.
A sepsiszentgyörgyi Mikó-ügy azonban azt igazolja, hogy a magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségének elve 22 évvel a rendszerváltást követően sem érvényesül, mi több, a bíróság döntése a diktatúra legsötétebb intézkedéseit idézi.
Tudatában vagyunk annak, hogy a történelmi egyházaink és a magyarság ellen irányuló rendkívül súlyos, igazságtalan bírósági döntésre csupán közös fellépéssel tudjuk felhívni Európa és az egész világ figyelmét. Csak így tudunk továbbra is elkötelezetten küzdeni az igazságszolgáltatásért, egyházaink, mindannyiunk örökségének megvédéséért, a bennünket megillető jogok tiszteletben tartásáért.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezért az erdélyi magyar történelmi egyházakkal közösen szorgalmazza, hogy 2012. szeptember 1-je legyen az igazság napja. Fontos, hogy ezen a napon minden sepsiszentgyörgyi és erdélyi magyar méltóságteljesen követelje az igazság, a törvény tiszteletben tartását.
Meggyőződésünk, hogy összefogással ismét megmutathatjuk erőnket, és mint annyiszor az elmúlt 22 évben, most is bebizonyíthatjuk, hogy következetesen kiállunk jogaink mellett, felemeljük hangunkat a bennünket érő sérelmek ellen.
Legyen hát szeptember 1-je az igazság napja!
(Az RMDSZ közleménye)
***
Szeptember elsejére országos tüntetésre hívják híveiket a romániai magyar történelmi egyházak a közelmúltban visszaállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium elé. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese elmondta, arra számítanak, hogy az egész ország területéről ezrek, tízezrek mennek el tiltakozni Sepsiszentgyörgyre a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen. A református egyházkerület pénteken körlevélben tudatta a sepsiszentgyörgyi nagygyűlés dátumát, és arra hívta fel híveit, hogy addig is minél többen csatlakozzanak az ingatlan előtt mindennap tüntető Sántha Imre bikfalvi lelkészhez.
Népújság (Marosvásárhely)
2012. július 21.
„Bert lelkipásztor akarok lenni!”
Holland házaspár tizenöt éve a Pataréten
Sokadik eset: múlt héten ismét a hulladékot szállító kocsi kerekei alá csúszott egy szemetet válogató gyermek a Pataréten. A tizenegy éves kislány életét vesztette. Ahhoz, hogy el tudják temetni, először nyilvántartásba kellett venni, hiszen a telep lakóinak legalább a fele semmiféle hivatalos okmánnyal nem rendelkezik. Így történt meg, hogy gyakorlatilag egyszerre állították ki a születési és a halotti bizonyítványt is. Történik mindez alig 2 kilométerre az európai fővárosi rangra pályázó Kolozsvártól.
A szeméttelep felszámolása, az európai normáknak megfelelő hulladéktároló létrehozása okán a pataréti romák helyzete ismét a helyi önkormányzat napirendjére került. A tragikus eset csupán szomorú adalék: ráirányíthatja a hatóságok figyelmét arra, hogy Patarét nem csupán higiéniai kérdés, ideje lenne valamiféle értelmes megoldást találni az ott élő roma közösség helyzetére. Azok, akik nem közömbösen, vagy elutasítóan viszonyulnak a Patarét-kérdéshez, abban reménykednek, hogy a rosszemlékű Sorin Apostu féle álláspont, miszerint „ha felszámolják a szeméttelepet, elkotródnak a cigányok is”, a múlté. Ez a típusú problémamegoldás nemhogy hatástalan, embertelen, hanem Kolozsvárhoz méltatlan.
E közösség tagjainak szüksége van az önkormányzat támogatására. Ha az illetékes helyi hatóságok továbbra sem vesznek róluk tudomást, semmi esélyük a boldogulásra. Ha ugyanis nincsenek személyi okmányaik, nem tudnak segélyért folyamodni, amelyre különben a törvények szerint jogosultak lennének. Nem tudják őket alkalmazni, nem tudnak ingyenes orvosi ellátásba részesülni, gyermekeiket iskolába íratni. Egy új, integrált szeméttelep létrehozása csak részben jelent munkalehetőséget a szemétválogatást 40 éve kényszerűségből magára vállaló, közel 2000 lelket számláló roma közösség számára, amelynek apraja-nagyja hóban, kánikulában gyakran napi tizenkét órát tölt a hulladékhegyek közt, táplálékuk jelentős része a környező nagyáruházak lejárt termékeiből áll össze.
Minderről Looij Lambertus Johannes, a ProRroma Alapítvány alelnöke beszélt lapunknak. Közismert nevén Bert lelkipásztor Hollandiából jött igét hirdetni Romániába. Bevallása szerint azon vallásos emberek közé tartozik, akik nem csak prédikálnak, hanem cselekednek is. Húsz éve járt először az országban, tizenöt éve került a Patarétre. Feleségével, Margriet asszonnyal gyakorlatilag magukra vállalták ennek a közösségnek minden gondját-baját. Három gyermeket fogadtak örökbe, a két kislány a szamosújvári árvaházból került hozzájuk 9 évesen, a kisfiú, Benny nevelőszüleivel együtt részt vesz a telepen folyó munkálatokban.
– Tizenöt évvel ezelőtt jártunk először Pataréten. Láttuk a nyomort, elkeseredettséget, kérdeztük, miért nem tesz már valaki valamit? Mondták: lehetetlen! Ez volt az a varázsszó, ami mozgásba lendített, ami arra ösztökélt, hogy tegyek valamit ezért a közösségért. Akkor még nem tudtam elképzelni, mihez is fogok kezdeni, ennek ellenére úgy döntöttünk feleségemmel, belevágunk. Mindenekelőtt igyekeztünk a közösség tagjainak a bizalmába férkőzni, ennek hiányában ugyanis nem számíthattuk együttműködésükre, enélkül pedig nem lehet eredményt elérni. Margriet például odaállt melléjük, a hulladékot válogatókkal együtt dolgozott, üveget mosott stb. Nagyon nehéz a kívülről becsöppenőknek megmondani, hogy ezt meg ezt kell tenni, ha nincs meg ez a bizalom, ha nem nyitottak irányunkba.
Apró lépésekkel kezdtük, az elején fogalmunk sem volt, milyen intézmények segítségére lehet számítani. Menet közben derült ki, hogy létezik többek közt egy hollandiai ProRomi Alapítvány, amely a roma közösségek integrációjával foglalkozik, velük együttműködve hoztuk létre romániai változatát, a ProRromá-t, amelynek én vagyok az alelnöke. Elkezdtek innen-onnan támogatások is érkezni, többnyire ezek nagysága határozta meg, hogy milyen terveket tudunk megvalósítani. Szerencsénkre úgy alakult, hogy amikor nagyon kellett valamire pénz, váratlan külső segítség érkezett, rendszerint előkerült a hiányzó összeg.
Nehéz szegényen élni, de még nehezebb szegényen meghalni. Még az elején volt, azokban az években, amikor odakerültünk: pénz híján a család nem tudta eltemetni a hozzátartozót, a tetem ott hevert a barakkban a nyári 40 fokban. A többiek – gyerekek, felnőttek – ott ettek, aludtak mellette. Volt egy kis pénz a számlánkon, amit arra gyűjtöttünk, hogy elmegyünk a gyerekekkel valami finomat enni. Mondtam nekik, hogy sajnálom, de ebből a pénzből inkább kifizetjük a temetést. Nem sokkal később hirtelen arra ébredtünk, hogy a számlánkra egy ismeretlen jóakaró hatalmas összeget utalt. Akkor biztos voltam abban, hogy nekem itt küldetésem van. Hogy nem véletlenül kerültem ide. És lám, hogyha egymásra vigyázunk, a Jóisten is vigyáz ránk.
Ezzel az adománnyal lehetővé vált, hogy az alapítvány megvásárolja azt a pataréti földterületet, ahol jelenleg a roma közösség él, és hogy elkezdjünk építkezni. Már korábban is húztunk fel barakkokat azzal a kockázattal, hogy le fogják bontani. Nem volt mit tenni, nem nézhettem, hogy családok alusznak szabad ég alatt, a gyerekeket megharapják a patkányok.
A barakkokat saját erőnkből építjük fel, eddig 40-et sikerült összehozni. Mindig akadnak alkalmi segítségek, múlt héten például Hawaii-ról érkező fiatalok egy csoportja ásta egész álló nap a sáncot. Nemsokára dél-amerikaiakat várunk. Belgiumból, Hollandiából, Amerikából is sokszor voltak önkéntes csoportok, elsősorban fiatalok.
– Elgondolni is rossz, milyen veszélyeknek, betegségeknek vannak kitéve a kolónián a gyermekek. Kapnak-e segítséget ezen a téren?
– A gyermekeknek nagy az ellenálló képességük. Baj inkább a tüdejükkel van. A faanyagot, amit a szeméttelepen találnak, többnyire építkezésre használják, nem azzal fűtenek, hanem minden mással, ami ég. A tűzre dobott műanyag gyakran mérgező füstöt bocsát ki, ez megviseli őket. A hatóságok szerencsére segítettek annyiban, hogy hetente kétszer orvost küldenek ki, aki megvizsgálja őket, gyógyszert ír fel. Afféle családorvos. Ez persze azt is jelenti, hogy a közösség tagjait ilyenformán nyilvántartásba veszik, hiszen soknak születési bizonyítványa sincs, nemhogy egészségügyi biztosítása. Türelmesen végigjárjuk velük a hivatalokat, igyekszünk megszerezni minden papírt, ez nagyon nehéz feladat, de kitartással, sok kilincseléssel és imával sikerül.
– Komoly sikerélmény az óvoda. Hány gyerekkel tudnak foglalkozni?
– Megdöbbentett, mennyi a piszkos, fertőzött, szerencsétlen gyermek. Először csak lecsutakoltuk őket, aztán igyekeztünk valamennyi táplálékot is biztosítani számukra. Adódott egy épület a környéken, ami valamennyire alkalmasnak tűnt ahhoz, hogy ott gyerekekkel foglalkozzunk. Épp akkor járt arra egy osztrák csapat, az ő – váratlan – anyagi támogatásukkal sikerült meg is venni az épületet.
Jelenleg két csoport működik 14-14 gyerekkel. A telepen körülbelül 200 gyerek van, de egyelőre ennyit tudunk befogadni. Ahogy látom a sok gömbölyödő hasat, ez a szám hamarosan nőni fog. Itt jegyezném meg, hogy tervezünk felnőttképzést is, mert a gyermek Isten áldása, de amikor nem tudod táplálni, ellátni őket, akkor nem szabad többre vállalkozni. Az ész, az ítélőképesség is Isten ajándéka, amit azért adott, hogy használjuk. Ezt kell velük megértetni.
Óvodánk nem részesül állami támogatásban, a hatóságok tudnak rólunk, elismerik munkánkat, de nincs szó arról, hogy fizetett pedagógust küldjenek, aki szakszerűen foglalkozik a gyerekekkel. A feleségem teszi ezt, önkéntesekkel, minden tudásukat, szeretetüket bevetve. Jó munkát végeznek, hiszen vannak pozitív visszajelzések: azok a gyermekek, akik a mi óvodánkból kerülnek ki, megállják a helyüket az első osztályban, sokuk úgy kerül oda, hogy ismeri az ábécét – miközben a szülők legnagyobb része írástudatlan, vagy minimális ismeretekkel rendelkezik. Tavaly 14 ovisból 12 ment elsőbe, ezek közül 9 be is fejezte az első osztályt. A pataréti gyermekek Szamosfalvára járnak iskolába, ahol szerencsére befogadják őket, nincs szó kiközösítésről. Csak a szállításukkal van baj, a gyermekek kicsik, a távolság nagy, nehezen oldható meg kísérgetésük.
Senkit sem köteleztünk arra, hogy jöjjön óvodába, hanem olyan környezetet teremtettünk, hogy a gyermekek kedvtelésből csatlakozzanak. Mindenekelőtt alapvető dolgokra tanítjuk meg: kezet mosni, evés előtt imát mondani, vécépapírt használni, az egymással való viselkedésre, bocsánatot kérni … mindezt az agresszív szülői modellek „csiszolására”. Ezek az intelmek meg is maradnak, visszahatnak a családra, mesélik a szülők, hogy otthon a gyermekek őket is figyelmeztetik a kézmosásra, evés előtti imára.
Nem volt egyszerű megértetni a szülőkkel a tanulás fontosságát, az óvoda hasznát. Ódzkodtak a gyermekeket elengedni az óvodába, mivel akkor nem tudnak segíteni a szemétválogatásban. De végül megértik, hogy ez mennyire fontos. Hónapokig magyaráztuk türelmesen: nem tudnak írni, olvasni, ha bezárják a szeméttelepet, nem lesz mihez kezdeniük. Mi megtanítjuk őket, amire csak lehet, különben nem fognak boldogulni. Megértették, most már várólista van az óvodásoknál.
– Jó vagy rossz a patarétiek szempontjából a szeméttelep felszámolása?
– Nyilván jó döntés, a romák többsége azonban megélhetését veszti el. Lehetetlen, hogy a városban alkalmazzák őket. Remélem, hogy az új szeméttelepen szükség lesz a munkájukra, ez az egyetlen esélyük. Ezzel az életmóddal vannak megszokva, lehetővé kellene tenni számukra, hogy továbbra is szemétválogatással foglalkozzanak. Jó volna, ha hivatalosan is alkalmaznák valamennyit. Ha valaki szállítási céget indít, olyan sofőröket alkalmaz, akinek több éves tapasztalata van. Ez a helyzet itt is. Ezek az emberek 40 éve válogatják Kolozsvár szemetét. Bár nem világos, mennyi is a napi bevételük, úgy saccolom, hogy a családok körülbelül 50 lejt tudnak összehozni. És mert ennek a leírhatatlan nyomornak is vannak fokozatai: a legszegényebbek azok, akiknek nincs lovuk, szekerük se. Hiába gyűjtik össze a kiválogatott szemetet, nem tudják elszállítani, vagy csak részben.
– Mennyire érzi veszélyesnek ezt a helyet? Mennyire úr az erőszak a telepen?
– Még eddig nem loptak el tőlem semmit, meg sem vertek. Nem mondhatom, hogy nem voltak „éles” helyzetek, amikor közbe kellett avatkoznom, mert baltával estek egymásnak. Érdekes módon nagy a szolidaritás közöttük. Amikor a múlt héten a villám belecsapott az egyik férfibe, aki meghalt, szó nélkül összeadták a pénzt a temetésre. Voltam már tanúja olyan jelenetnek is, hogy a kéregetőnek ők hamarabb adtak, mint mások. Képzeljék, a múltkor a cunami áldozatainak gyűjtöttek.
Sajnos a szenzációhajhász sajtó egyáltalán nem segít a romákról alkotott kép árnyalásában, a mentalitásváltásban. Rendszerint azok a hírek kerülnek előtérbe, amelyek negatívak. Nem azt mondom, hogy ezek nem igazak. De elsősorban a negatív hír kerül a sajtóba, a sok kis pozitív élmény, előrelépés, ami valóban nem sajtószenzáció, de amire lehet és érdemes építkezni, az elmarad. Azt biztos megírják, hogy tyúkot lopott. Persze, a lopás elítélendő, senki sem állítja az ellenkezőjét. De tudják, milyen, amikor nyolc gyerek bőg, hogy éhes? Gyakran nincs más megoldás. Márpedig elfajult, buta cigány van bőven, nem nehéz őket pellengérre állítani.
– Életüket végérvényesen Kolozsvárhoz kötötték?
– Nem is olyan régen valamelyik pataréti kisgyereknek tették fel a szokásos kérdést: „mi leszel, ha nagy leszel?” Széles mosollyal mondta: „Bert lelkipásztor akarok lenni!” Ha csak erre gondolok, azt mondom, megérte a Pataréten töltött tizenöt év.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)
Holland házaspár tizenöt éve a Pataréten
Sokadik eset: múlt héten ismét a hulladékot szállító kocsi kerekei alá csúszott egy szemetet válogató gyermek a Pataréten. A tizenegy éves kislány életét vesztette. Ahhoz, hogy el tudják temetni, először nyilvántartásba kellett venni, hiszen a telep lakóinak legalább a fele semmiféle hivatalos okmánnyal nem rendelkezik. Így történt meg, hogy gyakorlatilag egyszerre állították ki a születési és a halotti bizonyítványt is. Történik mindez alig 2 kilométerre az európai fővárosi rangra pályázó Kolozsvártól.
A szeméttelep felszámolása, az európai normáknak megfelelő hulladéktároló létrehozása okán a pataréti romák helyzete ismét a helyi önkormányzat napirendjére került. A tragikus eset csupán szomorú adalék: ráirányíthatja a hatóságok figyelmét arra, hogy Patarét nem csupán higiéniai kérdés, ideje lenne valamiféle értelmes megoldást találni az ott élő roma közösség helyzetére. Azok, akik nem közömbösen, vagy elutasítóan viszonyulnak a Patarét-kérdéshez, abban reménykednek, hogy a rosszemlékű Sorin Apostu féle álláspont, miszerint „ha felszámolják a szeméttelepet, elkotródnak a cigányok is”, a múlté. Ez a típusú problémamegoldás nemhogy hatástalan, embertelen, hanem Kolozsvárhoz méltatlan.
E közösség tagjainak szüksége van az önkormányzat támogatására. Ha az illetékes helyi hatóságok továbbra sem vesznek róluk tudomást, semmi esélyük a boldogulásra. Ha ugyanis nincsenek személyi okmányaik, nem tudnak segélyért folyamodni, amelyre különben a törvények szerint jogosultak lennének. Nem tudják őket alkalmazni, nem tudnak ingyenes orvosi ellátásba részesülni, gyermekeiket iskolába íratni. Egy új, integrált szeméttelep létrehozása csak részben jelent munkalehetőséget a szemétválogatást 40 éve kényszerűségből magára vállaló, közel 2000 lelket számláló roma közösség számára, amelynek apraja-nagyja hóban, kánikulában gyakran napi tizenkét órát tölt a hulladékhegyek közt, táplálékuk jelentős része a környező nagyáruházak lejárt termékeiből áll össze.
Minderről Looij Lambertus Johannes, a ProRroma Alapítvány alelnöke beszélt lapunknak. Közismert nevén Bert lelkipásztor Hollandiából jött igét hirdetni Romániába. Bevallása szerint azon vallásos emberek közé tartozik, akik nem csak prédikálnak, hanem cselekednek is. Húsz éve járt először az országban, tizenöt éve került a Patarétre. Feleségével, Margriet asszonnyal gyakorlatilag magukra vállalták ennek a közösségnek minden gondját-baját. Három gyermeket fogadtak örökbe, a két kislány a szamosújvári árvaházból került hozzájuk 9 évesen, a kisfiú, Benny nevelőszüleivel együtt részt vesz a telepen folyó munkálatokban.
– Tizenöt évvel ezelőtt jártunk először Pataréten. Láttuk a nyomort, elkeseredettséget, kérdeztük, miért nem tesz már valaki valamit? Mondták: lehetetlen! Ez volt az a varázsszó, ami mozgásba lendített, ami arra ösztökélt, hogy tegyek valamit ezért a közösségért. Akkor még nem tudtam elképzelni, mihez is fogok kezdeni, ennek ellenére úgy döntöttünk feleségemmel, belevágunk. Mindenekelőtt igyekeztünk a közösség tagjainak a bizalmába férkőzni, ennek hiányában ugyanis nem számíthattuk együttműködésükre, enélkül pedig nem lehet eredményt elérni. Margriet például odaállt melléjük, a hulladékot válogatókkal együtt dolgozott, üveget mosott stb. Nagyon nehéz a kívülről becsöppenőknek megmondani, hogy ezt meg ezt kell tenni, ha nincs meg ez a bizalom, ha nem nyitottak irányunkba.
Apró lépésekkel kezdtük, az elején fogalmunk sem volt, milyen intézmények segítségére lehet számítani. Menet közben derült ki, hogy létezik többek közt egy hollandiai ProRomi Alapítvány, amely a roma közösségek integrációjával foglalkozik, velük együttműködve hoztuk létre romániai változatát, a ProRromá-t, amelynek én vagyok az alelnöke. Elkezdtek innen-onnan támogatások is érkezni, többnyire ezek nagysága határozta meg, hogy milyen terveket tudunk megvalósítani. Szerencsénkre úgy alakult, hogy amikor nagyon kellett valamire pénz, váratlan külső segítség érkezett, rendszerint előkerült a hiányzó összeg.
Nehéz szegényen élni, de még nehezebb szegényen meghalni. Még az elején volt, azokban az években, amikor odakerültünk: pénz híján a család nem tudta eltemetni a hozzátartozót, a tetem ott hevert a barakkban a nyári 40 fokban. A többiek – gyerekek, felnőttek – ott ettek, aludtak mellette. Volt egy kis pénz a számlánkon, amit arra gyűjtöttünk, hogy elmegyünk a gyerekekkel valami finomat enni. Mondtam nekik, hogy sajnálom, de ebből a pénzből inkább kifizetjük a temetést. Nem sokkal később hirtelen arra ébredtünk, hogy a számlánkra egy ismeretlen jóakaró hatalmas összeget utalt. Akkor biztos voltam abban, hogy nekem itt küldetésem van. Hogy nem véletlenül kerültem ide. És lám, hogyha egymásra vigyázunk, a Jóisten is vigyáz ránk.
Ezzel az adománnyal lehetővé vált, hogy az alapítvány megvásárolja azt a pataréti földterületet, ahol jelenleg a roma közösség él, és hogy elkezdjünk építkezni. Már korábban is húztunk fel barakkokat azzal a kockázattal, hogy le fogják bontani. Nem volt mit tenni, nem nézhettem, hogy családok alusznak szabad ég alatt, a gyerekeket megharapják a patkányok.
A barakkokat saját erőnkből építjük fel, eddig 40-et sikerült összehozni. Mindig akadnak alkalmi segítségek, múlt héten például Hawaii-ról érkező fiatalok egy csoportja ásta egész álló nap a sáncot. Nemsokára dél-amerikaiakat várunk. Belgiumból, Hollandiából, Amerikából is sokszor voltak önkéntes csoportok, elsősorban fiatalok.
– Elgondolni is rossz, milyen veszélyeknek, betegségeknek vannak kitéve a kolónián a gyermekek. Kapnak-e segítséget ezen a téren?
– A gyermekeknek nagy az ellenálló képességük. Baj inkább a tüdejükkel van. A faanyagot, amit a szeméttelepen találnak, többnyire építkezésre használják, nem azzal fűtenek, hanem minden mással, ami ég. A tűzre dobott műanyag gyakran mérgező füstöt bocsát ki, ez megviseli őket. A hatóságok szerencsére segítettek annyiban, hogy hetente kétszer orvost küldenek ki, aki megvizsgálja őket, gyógyszert ír fel. Afféle családorvos. Ez persze azt is jelenti, hogy a közösség tagjait ilyenformán nyilvántartásba veszik, hiszen soknak születési bizonyítványa sincs, nemhogy egészségügyi biztosítása. Türelmesen végigjárjuk velük a hivatalokat, igyekszünk megszerezni minden papírt, ez nagyon nehéz feladat, de kitartással, sok kilincseléssel és imával sikerül.
– Komoly sikerélmény az óvoda. Hány gyerekkel tudnak foglalkozni?
– Megdöbbentett, mennyi a piszkos, fertőzött, szerencsétlen gyermek. Először csak lecsutakoltuk őket, aztán igyekeztünk valamennyi táplálékot is biztosítani számukra. Adódott egy épület a környéken, ami valamennyire alkalmasnak tűnt ahhoz, hogy ott gyerekekkel foglalkozzunk. Épp akkor járt arra egy osztrák csapat, az ő – váratlan – anyagi támogatásukkal sikerült meg is venni az épületet.
Jelenleg két csoport működik 14-14 gyerekkel. A telepen körülbelül 200 gyerek van, de egyelőre ennyit tudunk befogadni. Ahogy látom a sok gömbölyödő hasat, ez a szám hamarosan nőni fog. Itt jegyezném meg, hogy tervezünk felnőttképzést is, mert a gyermek Isten áldása, de amikor nem tudod táplálni, ellátni őket, akkor nem szabad többre vállalkozni. Az ész, az ítélőképesség is Isten ajándéka, amit azért adott, hogy használjuk. Ezt kell velük megértetni.
Óvodánk nem részesül állami támogatásban, a hatóságok tudnak rólunk, elismerik munkánkat, de nincs szó arról, hogy fizetett pedagógust küldjenek, aki szakszerűen foglalkozik a gyerekekkel. A feleségem teszi ezt, önkéntesekkel, minden tudásukat, szeretetüket bevetve. Jó munkát végeznek, hiszen vannak pozitív visszajelzések: azok a gyermekek, akik a mi óvodánkból kerülnek ki, megállják a helyüket az első osztályban, sokuk úgy kerül oda, hogy ismeri az ábécét – miközben a szülők legnagyobb része írástudatlan, vagy minimális ismeretekkel rendelkezik. Tavaly 14 ovisból 12 ment elsőbe, ezek közül 9 be is fejezte az első osztályt. A pataréti gyermekek Szamosfalvára járnak iskolába, ahol szerencsére befogadják őket, nincs szó kiközösítésről. Csak a szállításukkal van baj, a gyermekek kicsik, a távolság nagy, nehezen oldható meg kísérgetésük.
Senkit sem köteleztünk arra, hogy jöjjön óvodába, hanem olyan környezetet teremtettünk, hogy a gyermekek kedvtelésből csatlakozzanak. Mindenekelőtt alapvető dolgokra tanítjuk meg: kezet mosni, evés előtt imát mondani, vécépapírt használni, az egymással való viselkedésre, bocsánatot kérni … mindezt az agresszív szülői modellek „csiszolására”. Ezek az intelmek meg is maradnak, visszahatnak a családra, mesélik a szülők, hogy otthon a gyermekek őket is figyelmeztetik a kézmosásra, evés előtti imára.
Nem volt egyszerű megértetni a szülőkkel a tanulás fontosságát, az óvoda hasznát. Ódzkodtak a gyermekeket elengedni az óvodába, mivel akkor nem tudnak segíteni a szemétválogatásban. De végül megértik, hogy ez mennyire fontos. Hónapokig magyaráztuk türelmesen: nem tudnak írni, olvasni, ha bezárják a szeméttelepet, nem lesz mihez kezdeniük. Mi megtanítjuk őket, amire csak lehet, különben nem fognak boldogulni. Megértették, most már várólista van az óvodásoknál.
– Jó vagy rossz a patarétiek szempontjából a szeméttelep felszámolása?
– Nyilván jó döntés, a romák többsége azonban megélhetését veszti el. Lehetetlen, hogy a városban alkalmazzák őket. Remélem, hogy az új szeméttelepen szükség lesz a munkájukra, ez az egyetlen esélyük. Ezzel az életmóddal vannak megszokva, lehetővé kellene tenni számukra, hogy továbbra is szemétválogatással foglalkozzanak. Jó volna, ha hivatalosan is alkalmaznák valamennyit. Ha valaki szállítási céget indít, olyan sofőröket alkalmaz, akinek több éves tapasztalata van. Ez a helyzet itt is. Ezek az emberek 40 éve válogatják Kolozsvár szemetét. Bár nem világos, mennyi is a napi bevételük, úgy saccolom, hogy a családok körülbelül 50 lejt tudnak összehozni. És mert ennek a leírhatatlan nyomornak is vannak fokozatai: a legszegényebbek azok, akiknek nincs lovuk, szekerük se. Hiába gyűjtik össze a kiválogatott szemetet, nem tudják elszállítani, vagy csak részben.
– Mennyire érzi veszélyesnek ezt a helyet? Mennyire úr az erőszak a telepen?
– Még eddig nem loptak el tőlem semmit, meg sem vertek. Nem mondhatom, hogy nem voltak „éles” helyzetek, amikor közbe kellett avatkoznom, mert baltával estek egymásnak. Érdekes módon nagy a szolidaritás közöttük. Amikor a múlt héten a villám belecsapott az egyik férfibe, aki meghalt, szó nélkül összeadták a pénzt a temetésre. Voltam már tanúja olyan jelenetnek is, hogy a kéregetőnek ők hamarabb adtak, mint mások. Képzeljék, a múltkor a cunami áldozatainak gyűjtöttek.
Sajnos a szenzációhajhász sajtó egyáltalán nem segít a romákról alkotott kép árnyalásában, a mentalitásváltásban. Rendszerint azok a hírek kerülnek előtérbe, amelyek negatívak. Nem azt mondom, hogy ezek nem igazak. De elsősorban a negatív hír kerül a sajtóba, a sok kis pozitív élmény, előrelépés, ami valóban nem sajtószenzáció, de amire lehet és érdemes építkezni, az elmarad. Azt biztos megírják, hogy tyúkot lopott. Persze, a lopás elítélendő, senki sem állítja az ellenkezőjét. De tudják, milyen, amikor nyolc gyerek bőg, hogy éhes? Gyakran nincs más megoldás. Márpedig elfajult, buta cigány van bőven, nem nehéz őket pellengérre állítani.
– Életüket végérvényesen Kolozsvárhoz kötötték?
– Nem is olyan régen valamelyik pataréti kisgyereknek tették fel a szokásos kérdést: „mi leszel, ha nagy leszel?” Széles mosollyal mondta: „Bert lelkipásztor akarok lenni!” Ha csak erre gondolok, azt mondom, megérte a Pataréten töltött tizenöt év.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. július 21.
Születésnapi ajándék (Százéves a múzeumépület)
Tegnap szerelték fel a csillagösvényen lovon vágtató Csaba királyfit ábrázoló vitráliumot a Székely Nemzeti Múzeum főbejáratával szembeni lépcsőfeljáróhoz. Ezt még az épületet tervező Kós Károly álmodta meg, barátja, gróf Bánffy Miklós rajzolta, s mostanra, a centenáriumi ünnepségre készült el. Avatóját a méltatlanul elfeledett művész, politikus Bánffy Miklóst bemutató kiállítás megnyitójával együtt kedd délben tartják.
A nyolc darabból álló, összesen három méter szélességű, három és fél méter magas színes ólomüveg ablakot Makkai András kolozsvári üvegműves készítette, s tegnap felszerelte. A vitrálium elhelyezése újabb állomása Vargha Mihály múzeumigazgató tervének, miszerint olyanná kell tenni a székházat, amilyenné Kós Károly álmodta. Ezzel az üvegablakkal lesz legteljesebb a gróf Bánffy Miklóst bemutató, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) által összeállított vándortárlat, melynek következő állomása Sepsiszentgyörgy. Szebeni Zsuzsanna, a kiállítás kurátora elsősorban Bánffy Miklós színházhoz kötődő munkásságának bemutatására törekedett, de lesznek a művész által készített karikatúrák, kastélyrajzok is. Itt lesz Stróbl Alajos Bánffy-szobra, s kiállítják a politikus jurátuskardját. A megnyitón tárlatvezetést tart Ács Piroska, az OSZMI igazgatója.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tegnap szerelték fel a csillagösvényen lovon vágtató Csaba királyfit ábrázoló vitráliumot a Székely Nemzeti Múzeum főbejáratával szembeni lépcsőfeljáróhoz. Ezt még az épületet tervező Kós Károly álmodta meg, barátja, gróf Bánffy Miklós rajzolta, s mostanra, a centenáriumi ünnepségre készült el. Avatóját a méltatlanul elfeledett művész, politikus Bánffy Miklóst bemutató kiállítás megnyitójával együtt kedd délben tartják.
A nyolc darabból álló, összesen három méter szélességű, három és fél méter magas színes ólomüveg ablakot Makkai András kolozsvári üvegműves készítette, s tegnap felszerelte. A vitrálium elhelyezése újabb állomása Vargha Mihály múzeumigazgató tervének, miszerint olyanná kell tenni a székházat, amilyenné Kós Károly álmodta. Ezzel az üvegablakkal lesz legteljesebb a gróf Bánffy Miklóst bemutató, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) által összeállított vándortárlat, melynek következő állomása Sepsiszentgyörgy. Szebeni Zsuzsanna, a kiállítás kurátora elsősorban Bánffy Miklós színházhoz kötődő munkásságának bemutatására törekedett, de lesznek a művész által készített karikatúrák, kastélyrajzok is. Itt lesz Stróbl Alajos Bánffy-szobra, s kiállítják a politikus jurátuskardját. A megnyitón tárlatvezetést tart Ács Piroska, az OSZMI igazgatója.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. július 21.
Kampánymentes miniszterelnöki látogatás
Többször is hangsúlyozta Victor Ponta miniszterelnök, hogy nem kampányolni jött Csíkszeredába, hanem pusztán találkozni akart a három székelyföldi megye elöljáróival, vezetőivel. A szombati eseményen sem Borboly Csaba, sem pedig Ráduly Róbert Kálmán nem volt jelen. A Hargita megyei önkormányzat képviselő-testületének elnöke és Csíkszereda polgármestere is pihenőszabadságát tölti.
Július 21-én, szombaton Victor Ponta miniszterelnök csíkszeredai látogatása során törvénytelenül eltávolították Hargita megye hivatalosan elfogadott zászlaját a megyei tanács gyűlésterméből.
A tervezettnél húsz perccel hamarabb érkezett Victor Ponta, aki a hagyományos székely termékek havi vásárán kolbászt és sajtot kóstolt – pálinkával is kínálták, de azt nem fogadta el –, a tömegből érkező „Székelyföld, Autonómia” beszólásra viszont mosolyogva csak annyit válaszolt, nem érti. Politikai tandemtársa, Crin Antonescu ideiglenes államfő nem jött vele. A Székelyhon.ro „hol van Antonescu?” kérdésére azt válaszolta, hogy „ő majd megválasztott államfőként érkezik Csíkszeredába”. Taps a kormányfőnek
Zsúfolásig megtelt a hargitai megyeháza amfiteátruma, a jelenlévők nagy része mégsem polgármester volt, hanem a székely megyék prefektusi hivatalainak alárendeltségébe tartozó intézmények vezetője, illetve alkalmazottja. A miniszterelnököt taps fogadta a teremben.
A kötelező jókívánságok után Victor Ponta elmondta, már a júniusi helyhatósági választások után tervezte ezt a látogatást. „Azért jöttem önökhöz, hogy miniszterelnökként a helyi gondokról érdeklődjek. Nem kampánykörúton vagyok, egyébként sem pályázok semmilyen funkcióra” – húzta alá, majd a jövő vasárnapi referendum kapcsán annyit mondott, az az érdeke, hogy a voksolás „korrekt módon történjen”. Többször is emlékeztette a jelenlévőket, hogy részéről nem létezik diszkrimináció, ő funkciójából adódóan minden párt polgármesterével egyenlő módon tárgyal.
Az őszi parlamenti választások is szóba kerültek, ekkor emlékeztette a jelenlévőket, hogy fontos a magyarság számára képviseletet küldeni a parlamentbe. „Mindig is azt vallottam, hogy ha a kisebbségek kimaradnak a parlamentből, akkor nem tudnak eléggé hatékonyan védekezni a radikalizmus ellen”.
Kérdések A jelen lévő Hargita megyei vezetők többek között azt kérték a kormányfőtől, hogy támogassa a gyergyószentmiklósi műjégpálya felújítását, a megyei és tölgyesi kórházak további modernizációját, illetve a székelykeresztúri Sóskútfürdő teljes rendbetételét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatával kapcsolatos kérdésre Ponta azt válaszolta, hogy személyes véleménye szerint az egyetem szenátusa rosszul döntött, amikor nem vette figyelembe az egyetem kétnyelvű voltát. Ugyanakkor rögtön hozzátette, a magyar tanárok is hibáztak, amikor a magyar tagozat létrehozását erőltették.
A régióátszervezésről is kérdezték a miniszterelnököt, aki erről úgy nyilatkozott, hogy tartja magát a Szociálliberális Unió nyolcrégiós elképzeléséhez, ám más megvalósításokra is nyitott: „jövő évben mindenképp pontot kell tegyünk erre a kérdésre, mert 2014-től már működniük kell a saját elnökkel és testülettel kormányzott régióknak”. A továbbiakban a közintézmények krónikus emberhiányára is felhívták a kormányfő figyelmét. Az egyórás beszélgetés után Victor Pontát egy, székely termékekből álló csomaggal ajándékozták meg a házigazdák.
Újságírói kérdések
A beszélgetés utáni sajtótájékoztatón a román–magyar viszonyt érintő újságírói kérdésekre válaszolva a miniszterelnök elmondta, lezártnak tekinti a Nyírő-ügyet, meg egyébként is az a cél, hogy „a közép-kelet-európai országok, így Románia és Magyarország is fenntartsák a jó kapcsolatokat”. Hozzátette, örül annak, hogy a helyhatósági választásokon a romániai magyarok nem hagyták magukat Magyarországról befolyásolni. A szomszédos országokkal való viszony kapcsán kiemelte, a keleti országoknak Brüsszelben ugyanolyan esélyeik kell legyenek, mint a fejlett államoknak, nem szabad ezeket a volt kommunista tömb országaiként kezelni.
Kérdésünkre, hogy fog-e találkozni jövő héten Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel – aki szombaton Tusnádfürdőn tart előadást –, Ponta nemmel válaszolt, mivel ő abban az időszakban a tervek szerint a londoni nyári olimpiai játékok megnyitóján fog részt venni.
Kitérő választ adott viszont az egyik központi kereskedelmi televízió munkatársának azon kérdésére, hogy fenntartja-e a két évvel ezelőtt Maroshévízen tett kijelentését, miszerint Székelyföld nem létezik. „A politikai nyilatkozatokon túl én jelenleg minden román állampolgár miniszterelnöke vagyok, ezért mindenkiért felelősséggel tartozom”.
A kormányfő Csíkszeredából Nagyszebenbe utazott.
Kozán István
Szekelyhon.ro
Többször is hangsúlyozta Victor Ponta miniszterelnök, hogy nem kampányolni jött Csíkszeredába, hanem pusztán találkozni akart a három székelyföldi megye elöljáróival, vezetőivel. A szombati eseményen sem Borboly Csaba, sem pedig Ráduly Róbert Kálmán nem volt jelen. A Hargita megyei önkormányzat képviselő-testületének elnöke és Csíkszereda polgármestere is pihenőszabadságát tölti.
Július 21-én, szombaton Victor Ponta miniszterelnök csíkszeredai látogatása során törvénytelenül eltávolították Hargita megye hivatalosan elfogadott zászlaját a megyei tanács gyűlésterméből.
A tervezettnél húsz perccel hamarabb érkezett Victor Ponta, aki a hagyományos székely termékek havi vásárán kolbászt és sajtot kóstolt – pálinkával is kínálták, de azt nem fogadta el –, a tömegből érkező „Székelyföld, Autonómia” beszólásra viszont mosolyogva csak annyit válaszolt, nem érti. Politikai tandemtársa, Crin Antonescu ideiglenes államfő nem jött vele. A Székelyhon.ro „hol van Antonescu?” kérdésére azt válaszolta, hogy „ő majd megválasztott államfőként érkezik Csíkszeredába”. Taps a kormányfőnek
Zsúfolásig megtelt a hargitai megyeháza amfiteátruma, a jelenlévők nagy része mégsem polgármester volt, hanem a székely megyék prefektusi hivatalainak alárendeltségébe tartozó intézmények vezetője, illetve alkalmazottja. A miniszterelnököt taps fogadta a teremben.
A kötelező jókívánságok után Victor Ponta elmondta, már a júniusi helyhatósági választások után tervezte ezt a látogatást. „Azért jöttem önökhöz, hogy miniszterelnökként a helyi gondokról érdeklődjek. Nem kampánykörúton vagyok, egyébként sem pályázok semmilyen funkcióra” – húzta alá, majd a jövő vasárnapi referendum kapcsán annyit mondott, az az érdeke, hogy a voksolás „korrekt módon történjen”. Többször is emlékeztette a jelenlévőket, hogy részéről nem létezik diszkrimináció, ő funkciójából adódóan minden párt polgármesterével egyenlő módon tárgyal.
Az őszi parlamenti választások is szóba kerültek, ekkor emlékeztette a jelenlévőket, hogy fontos a magyarság számára képviseletet küldeni a parlamentbe. „Mindig is azt vallottam, hogy ha a kisebbségek kimaradnak a parlamentből, akkor nem tudnak eléggé hatékonyan védekezni a radikalizmus ellen”.
Kérdések A jelen lévő Hargita megyei vezetők többek között azt kérték a kormányfőtől, hogy támogassa a gyergyószentmiklósi műjégpálya felújítását, a megyei és tölgyesi kórházak további modernizációját, illetve a székelykeresztúri Sóskútfürdő teljes rendbetételét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatával kapcsolatos kérdésre Ponta azt válaszolta, hogy személyes véleménye szerint az egyetem szenátusa rosszul döntött, amikor nem vette figyelembe az egyetem kétnyelvű voltát. Ugyanakkor rögtön hozzátette, a magyar tanárok is hibáztak, amikor a magyar tagozat létrehozását erőltették.
A régióátszervezésről is kérdezték a miniszterelnököt, aki erről úgy nyilatkozott, hogy tartja magát a Szociálliberális Unió nyolcrégiós elképzeléséhez, ám más megvalósításokra is nyitott: „jövő évben mindenképp pontot kell tegyünk erre a kérdésre, mert 2014-től már működniük kell a saját elnökkel és testülettel kormányzott régióknak”. A továbbiakban a közintézmények krónikus emberhiányára is felhívták a kormányfő figyelmét. Az egyórás beszélgetés után Victor Pontát egy, székely termékekből álló csomaggal ajándékozták meg a házigazdák.
Újságírói kérdések
A beszélgetés utáni sajtótájékoztatón a román–magyar viszonyt érintő újságírói kérdésekre válaszolva a miniszterelnök elmondta, lezártnak tekinti a Nyírő-ügyet, meg egyébként is az a cél, hogy „a közép-kelet-európai országok, így Románia és Magyarország is fenntartsák a jó kapcsolatokat”. Hozzátette, örül annak, hogy a helyhatósági választásokon a romániai magyarok nem hagyták magukat Magyarországról befolyásolni. A szomszédos országokkal való viszony kapcsán kiemelte, a keleti országoknak Brüsszelben ugyanolyan esélyeik kell legyenek, mint a fejlett államoknak, nem szabad ezeket a volt kommunista tömb országaiként kezelni.
Kérdésünkre, hogy fog-e találkozni jövő héten Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel – aki szombaton Tusnádfürdőn tart előadást –, Ponta nemmel válaszolt, mivel ő abban az időszakban a tervek szerint a londoni nyári olimpiai játékok megnyitóján fog részt venni.
Kitérő választ adott viszont az egyik központi kereskedelmi televízió munkatársának azon kérdésére, hogy fenntartja-e a két évvel ezelőtt Maroshévízen tett kijelentését, miszerint Székelyföld nem létezik. „A politikai nyilatkozatokon túl én jelenleg minden román állampolgár miniszterelnöke vagyok, ezért mindenkiért felelősséggel tartozom”.
A kormányfő Csíkszeredából Nagyszebenbe utazott.
Kozán István
Szekelyhon.ro
2012. július 21.
Sóvidéki hagyományőrzők
Idén július 15. és 22. között immár tizennyolcadszor került sor Felsősófalván a Székelyföldi Nemzetközi Tánctábor megszervezésére. “A Felsősófalván élők nagyon jól tudják, hogy létezik ez a tábor – mondja László Csaba táborszervező –, de a falusi ember napközben nem ér rá, esténként, hét végén azonban a helyi felnőtt érdeklődők is megjelennek, nagyon élénken figyelnek, lehetőségeik szerint segítenek is, és büszkék arra, hogy a Sóvidék táncait, népdalait, hangszeres népi muzsikáját itt és innen próbáljuk áttestálni a most felnövő nemzedékekre. Az évek során megszokták ezt a rendezvénysorozatot. Nagyon jó a község vezetésével kialakult kapcsolatunk is, a parajdi önkormányzat az évek során mindent elkövetett, hogy az infrastruktúra kiépüljön, megfelelő termek állnak a rendelkezésünkre a helyi Művelődési Házban és az iskolában. Gyakorlatilag két udvaron, két kapun belül zajlanak a főfoglalkozások – a tánctanítás és maga az esti táncház a kultúrházban –, az iskola termeiben pedig napközben hangszeres oktatást tartunk, ott zuhanyzási lehetőség van, a közeli kertben pedig a vállalkozóbb lelkületűek sátortábora áll, sokan meg a közelben, a falusi vendéglátók jóvoltából rendelkezésére álló vendégszobákban lakhatnak, pihenhetik ki a táborozás és a tánctanulás fáradalmait. Háromszázhúsz a regisztrált vendégek száma, de nem számítjuk közéjük a az Alsó- és Felsősófalváról, Parajdról bejáró „napköziseket”, akik estére hazamennek, nem számoljuk ide a szomszédos településekről betérőket, de biztos, hogy legalább ötszáz ember minden egyes nap megfordul a rendezvényeinken.”
Te nem is vagy sóvidéki! Hogyan kerültél éppen ide, s miért választottad Felsősófalvát a tábor helyszínéül?
Népdal- és néptáncgyűjtőként kerültem a Sóvidékre. Pálpatakán és Fenyőkúton találtunk leginkább élő hagyományokat, szívem szerint ott szerveztem volna mindent, csak oda elég nehéz feljutni és nincsenek megfelelő épületek. Korond azért nem alkalmas, mert igen városias kinézetű, Parajd pedig jobbára a fürdőből és a sóbányához kapcsolódó gyógyturizmusból él. Itt olyan az épített környezet is, hogy tökéletesen illeszkedik a tábor hangulatához, és gyakorlatilag a főút mellett található.
Van egy visszatérő kemény magja a tábornak vagy időnként kicserélődnek az emberek?
Kétségtelen, hogy van egy ilyen 30-40 fős alapcsapat. Sokan azért jönnek, hogy megtanulják a Sóvidék táncait, ők egy idő után elmaradoznak, de visszaküldik az ismerőseiket, a gyermekeiket. Mi nemcsak a Sóvidékkel foglalkozunk, a Kis-Küküllő-mentét, a Vízmelléket, a Dél-Mezőséget is bevonjuk. A tizennyolc esztendő alatt – például – a szászcsávásiak mindössze háromszor hiányoztak, nélkülük nem is tudjuk elképzelni ezt a tábort. Idén ilyen szívünkhöz közelálló most a nagybúni és a balázstelki anyag is.
Siklód nem került még sorra?
Nem. Viszonylag kevesen tudják, hogy ez a falu is a Sóvidékhez tartozik. A közeli Kőrispatak táncrendjét és népzenéjét viszont már sikerült begyűjtenünk és továbbadnunk.
Az igencsak erős néphagyománnyal rendelkező Szék esetében fordul elő az utóbbi években, hogy a helyi táncokat és a népdalokat, a hangszeres muzsikát Kolozsvárról és Budapestről érkező, visszajáró szakemberek honosítják újra. A Sóvidék esetében ez a jelenség megmutatkozott-e az évek során?
Egy modell, hogy a várost utánozza a falu. A Székelyföldön is elmondható, hogy ez így igaz. Mi azonban helybelieknek érezzük magunkat, nem tartjuk nagyvárosi szakembereknek magunkat. Még olyan szinten működhetünk, hogy állandó a kapcsolatunk az élő adatközlőkkel, akiket meghívunk, s a tábor minden napján találkozhatnak vélük a vendégeink is. Benne élünk a közösségben és úgy gondoljuk, hogy egy egészséges modellt teremtünk. Lelkileg hiteles légkört és jó hangulatot.
Köztudott, hogy Pávai István a budapesti Zeneakadémia tanára is sokat gyűjtött a Sóvidéken. Ő részt vesz-e a munkában?
Volt nálunk korábban, tartott előadást, de ma is adósunk, hiszen még nem rendezte kötetbe illetve hanghordozóra az itt gyűjtött anyagát. Tisztességes tudós ember, aki már nem foglalkozik közvetlenül a népműveléssel. Feltételezem, hogy nem tudott még anyagi forrást szerezni ehhez a kiadványhoz, de bízom abban, hogy egy-két éven belül elhozza majd ezt a kiadványt, hiszen pár hónappal ezelőtt járt Székelykeresztúron és Udvarhelyen, bemutatta a Vikár Béla gyűjtése alapján készült kötetét.
Milyen kategóriák vannak a mostani táborban?
Nagyon sok a fiatal, a gyermek. Általában csoportosan érkeztek egy-egy faluból, egy-egy iskolából. Az erdélyiek és a székelyföldiek túlsúlyban vannak. Ezt jó jelnek tartjuk, hiszen azt jelenti, hogy érdeklődnek a saját értékek iránt. Korábban éppen fordítva volt, magasabb volt a külföldiek aránya. Legalább három jól elkülöníthető generáció van jelen: az általános iskolásoké – ők kezdő oktatásban részesülnek –, a fiatal felnőtteké – középiskolások, illetve egyetemisták, akiknek haladó szintű programot szervezünk, több tánccal –, valamit a felnőtteké. Ugyanígy zajlik a hangszeres gyakorlás is, külön termekben, amelyeket a népi muzsikusok tartanak a különböző felkészültségű és tudású diákoknak illetve a felnőtteknek. Megfigyeltem, hogy az első napokban még különálló tábor-részek működnek, de 3-4 nap alatt összekovácsolódik ez a heterogén társaság és a továbbiakban egy jól meghatározható közösségként kezd funkcionálni, szinte már sajnálják az emberek, hogy a végén haza kell menni. Az a jó, hogy a nagyobbak modellálják a kisebbek hozzáállását, egyik generáció eltanulja a másiktól a viselkedés, a közös szórakozás, a tanulás és a kikapcsolódás módját.
Ha mind csak ötödikes gyermekek lennének, akkor sokkal nehezebb lenne átadni az értékeket, így részben önmagától működik az értékátruházás. Esténként pedig megjelennek a mi példaképeink, a még élő népi előadók, akikkel azokra is visszaemlékszünk, akik már csak az általuk hátrahagyott dallamokban és mozdulatokban lehetnek velünk.
Képes-e a népzene arra, hogy visszahasson a manapság divatos elektronikus zenére? Arra gondolok, hogy lehet-e változtatni a városokból, a városi mintákkal érkező muzsikusok ízlésén?
A haladást majdhogynem lehetetlen megfékezni. És a haladás nem mindig helyes irányú a társadalomban. Az elektronikus eszközökkel előállított zene fogyasztóvá zülleszti az embert, készen ad, készen hoz valamit. Ezt a szennyáradatot csakis akkor lehet megállítani, ha az a közösség, amely – például – részt vesz egy mulatságon, képes ráerőlteti a maga elképzelését a zenekarra. Annak idején a cigányt nem azért fogadták, hogy úgy húzza, ahogy ő akarja, hanem úgy muzsikáljon, ahogy szokás abban a közösségben, hogy idomuljon az ott használatos dalokhoz és a tánchoz. Az igazi hangulatot a közösségnek kell megteremtenie. Sokszor megfigyeltem, hogy egy-egy néptánc-találkozón, amikor a sófalvi táborokban nevelkedett fiatalok kerülnek elénk különböző együttesekben, képesek arra, hogy visszaadják az itt eltanult szépet és jót, s ilyenkor a közönség is ráébredhet arra, hogy mit veszíthet el, ha nem figyel arra a belül lakozó saját hangra és a titkos érzékre, amely nélkül talán nem is tudunk teljes értékű életet élni.
Simó Márton
A Felsősófalván 2012. július 15-22. között zajló XVIII. Székelyföldi Tánctábort a román Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztérium, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, Hargita Megye Tanácsa és Parajd Község Polgármesteri Hivatala támogatta.
Szekelyhon.ro
Idén július 15. és 22. között immár tizennyolcadszor került sor Felsősófalván a Székelyföldi Nemzetközi Tánctábor megszervezésére. “A Felsősófalván élők nagyon jól tudják, hogy létezik ez a tábor – mondja László Csaba táborszervező –, de a falusi ember napközben nem ér rá, esténként, hét végén azonban a helyi felnőtt érdeklődők is megjelennek, nagyon élénken figyelnek, lehetőségeik szerint segítenek is, és büszkék arra, hogy a Sóvidék táncait, népdalait, hangszeres népi muzsikáját itt és innen próbáljuk áttestálni a most felnövő nemzedékekre. Az évek során megszokták ezt a rendezvénysorozatot. Nagyon jó a község vezetésével kialakult kapcsolatunk is, a parajdi önkormányzat az évek során mindent elkövetett, hogy az infrastruktúra kiépüljön, megfelelő termek állnak a rendelkezésünkre a helyi Művelődési Házban és az iskolában. Gyakorlatilag két udvaron, két kapun belül zajlanak a főfoglalkozások – a tánctanítás és maga az esti táncház a kultúrházban –, az iskola termeiben pedig napközben hangszeres oktatást tartunk, ott zuhanyzási lehetőség van, a közeli kertben pedig a vállalkozóbb lelkületűek sátortábora áll, sokan meg a közelben, a falusi vendéglátók jóvoltából rendelkezésére álló vendégszobákban lakhatnak, pihenhetik ki a táborozás és a tánctanulás fáradalmait. Háromszázhúsz a regisztrált vendégek száma, de nem számítjuk közéjük a az Alsó- és Felsősófalváról, Parajdról bejáró „napköziseket”, akik estére hazamennek, nem számoljuk ide a szomszédos településekről betérőket, de biztos, hogy legalább ötszáz ember minden egyes nap megfordul a rendezvényeinken.”
Te nem is vagy sóvidéki! Hogyan kerültél éppen ide, s miért választottad Felsősófalvát a tábor helyszínéül?
Népdal- és néptáncgyűjtőként kerültem a Sóvidékre. Pálpatakán és Fenyőkúton találtunk leginkább élő hagyományokat, szívem szerint ott szerveztem volna mindent, csak oda elég nehéz feljutni és nincsenek megfelelő épületek. Korond azért nem alkalmas, mert igen városias kinézetű, Parajd pedig jobbára a fürdőből és a sóbányához kapcsolódó gyógyturizmusból él. Itt olyan az épített környezet is, hogy tökéletesen illeszkedik a tábor hangulatához, és gyakorlatilag a főút mellett található.
Van egy visszatérő kemény magja a tábornak vagy időnként kicserélődnek az emberek?
Kétségtelen, hogy van egy ilyen 30-40 fős alapcsapat. Sokan azért jönnek, hogy megtanulják a Sóvidék táncait, ők egy idő után elmaradoznak, de visszaküldik az ismerőseiket, a gyermekeiket. Mi nemcsak a Sóvidékkel foglalkozunk, a Kis-Küküllő-mentét, a Vízmelléket, a Dél-Mezőséget is bevonjuk. A tizennyolc esztendő alatt – például – a szászcsávásiak mindössze háromszor hiányoztak, nélkülük nem is tudjuk elképzelni ezt a tábort. Idén ilyen szívünkhöz közelálló most a nagybúni és a balázstelki anyag is.
Siklód nem került még sorra?
Nem. Viszonylag kevesen tudják, hogy ez a falu is a Sóvidékhez tartozik. A közeli Kőrispatak táncrendjét és népzenéjét viszont már sikerült begyűjtenünk és továbbadnunk.
Az igencsak erős néphagyománnyal rendelkező Szék esetében fordul elő az utóbbi években, hogy a helyi táncokat és a népdalokat, a hangszeres muzsikát Kolozsvárról és Budapestről érkező, visszajáró szakemberek honosítják újra. A Sóvidék esetében ez a jelenség megmutatkozott-e az évek során?
Egy modell, hogy a várost utánozza a falu. A Székelyföldön is elmondható, hogy ez így igaz. Mi azonban helybelieknek érezzük magunkat, nem tartjuk nagyvárosi szakembereknek magunkat. Még olyan szinten működhetünk, hogy állandó a kapcsolatunk az élő adatközlőkkel, akiket meghívunk, s a tábor minden napján találkozhatnak vélük a vendégeink is. Benne élünk a közösségben és úgy gondoljuk, hogy egy egészséges modellt teremtünk. Lelkileg hiteles légkört és jó hangulatot.
Köztudott, hogy Pávai István a budapesti Zeneakadémia tanára is sokat gyűjtött a Sóvidéken. Ő részt vesz-e a munkában?
Volt nálunk korábban, tartott előadást, de ma is adósunk, hiszen még nem rendezte kötetbe illetve hanghordozóra az itt gyűjtött anyagát. Tisztességes tudós ember, aki már nem foglalkozik közvetlenül a népműveléssel. Feltételezem, hogy nem tudott még anyagi forrást szerezni ehhez a kiadványhoz, de bízom abban, hogy egy-két éven belül elhozza majd ezt a kiadványt, hiszen pár hónappal ezelőtt járt Székelykeresztúron és Udvarhelyen, bemutatta a Vikár Béla gyűjtése alapján készült kötetét.
Milyen kategóriák vannak a mostani táborban?
Nagyon sok a fiatal, a gyermek. Általában csoportosan érkeztek egy-egy faluból, egy-egy iskolából. Az erdélyiek és a székelyföldiek túlsúlyban vannak. Ezt jó jelnek tartjuk, hiszen azt jelenti, hogy érdeklődnek a saját értékek iránt. Korábban éppen fordítva volt, magasabb volt a külföldiek aránya. Legalább három jól elkülöníthető generáció van jelen: az általános iskolásoké – ők kezdő oktatásban részesülnek –, a fiatal felnőtteké – középiskolások, illetve egyetemisták, akiknek haladó szintű programot szervezünk, több tánccal –, valamit a felnőtteké. Ugyanígy zajlik a hangszeres gyakorlás is, külön termekben, amelyeket a népi muzsikusok tartanak a különböző felkészültségű és tudású diákoknak illetve a felnőtteknek. Megfigyeltem, hogy az első napokban még különálló tábor-részek működnek, de 3-4 nap alatt összekovácsolódik ez a heterogén társaság és a továbbiakban egy jól meghatározható közösségként kezd funkcionálni, szinte már sajnálják az emberek, hogy a végén haza kell menni. Az a jó, hogy a nagyobbak modellálják a kisebbek hozzáállását, egyik generáció eltanulja a másiktól a viselkedés, a közös szórakozás, a tanulás és a kikapcsolódás módját.
Ha mind csak ötödikes gyermekek lennének, akkor sokkal nehezebb lenne átadni az értékeket, így részben önmagától működik az értékátruházás. Esténként pedig megjelennek a mi példaképeink, a még élő népi előadók, akikkel azokra is visszaemlékszünk, akik már csak az általuk hátrahagyott dallamokban és mozdulatokban lehetnek velünk.
Képes-e a népzene arra, hogy visszahasson a manapság divatos elektronikus zenére? Arra gondolok, hogy lehet-e változtatni a városokból, a városi mintákkal érkező muzsikusok ízlésén?
A haladást majdhogynem lehetetlen megfékezni. És a haladás nem mindig helyes irányú a társadalomban. Az elektronikus eszközökkel előállított zene fogyasztóvá zülleszti az embert, készen ad, készen hoz valamit. Ezt a szennyáradatot csakis akkor lehet megállítani, ha az a közösség, amely – például – részt vesz egy mulatságon, képes ráerőlteti a maga elképzelését a zenekarra. Annak idején a cigányt nem azért fogadták, hogy úgy húzza, ahogy ő akarja, hanem úgy muzsikáljon, ahogy szokás abban a közösségben, hogy idomuljon az ott használatos dalokhoz és a tánchoz. Az igazi hangulatot a közösségnek kell megteremtenie. Sokszor megfigyeltem, hogy egy-egy néptánc-találkozón, amikor a sófalvi táborokban nevelkedett fiatalok kerülnek elénk különböző együttesekben, képesek arra, hogy visszaadják az itt eltanult szépet és jót, s ilyenkor a közönség is ráébredhet arra, hogy mit veszíthet el, ha nem figyel arra a belül lakozó saját hangra és a titkos érzékre, amely nélkül talán nem is tudunk teljes értékű életet élni.
Simó Márton
A Felsősófalván 2012. július 15-22. között zajló XVIII. Székelyföldi Tánctábort a román Kulturális és Nemzeti Örökségvédelmi Minisztérium, a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap, Hargita Megye Tanácsa és Parajd Község Polgármesteri Hivatala támogatta.
Szekelyhon.ro
2012. július 21.
Idén hiányozni fog a román fél Tusványosról
Jövő héten kezdődik a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb nyári közéleti fóruma, a 23. bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábor. A magyar nemzetpolitika tusnádfürdői műhelyén idén is telt házra számítanak. A szervezők szerint a jövő héten Tusnádfürdő lesz a világ közepe, legalábbis ez a mottója a 23. bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábornak, közkedvelt nevén Tusványosnak. Nemcsak szállást, de még parkolóhelyet is nehéz lesz ezekben a napokban a fürdővárosban találni. A Kárpát-medence legnagyobb közéleti fóruma hagyományosan a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd színtere, azonban azt már most tudni lehet, hogy a román fél az idén hiányozni fog, hiszen a politikusok és közéleti személyiségek az államfő leváltása körüli eseményekkel és a július 29-ére kiírt népszavazással vannak elfoglalva. Ennek ellenére Tusványos szellemi nagyüzem, ahol egyszerre 15 műhelysátorban zajlanak előadások, viták mindazokról a kérdésekről, amelyek ma a Kárpát-medencei magyarságot foglalkoztatják (m1)
Hirado.hu
Jövő héten kezdődik a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb nyári közéleti fóruma, a 23. bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábor. A magyar nemzetpolitika tusnádfürdői műhelyén idén is telt házra számítanak. A szervezők szerint a jövő héten Tusnádfürdő lesz a világ közepe, legalábbis ez a mottója a 23. bálványosi nyári szabadegyetem és diáktábornak, közkedvelt nevén Tusványosnak. Nemcsak szállást, de még parkolóhelyet is nehéz lesz ezekben a napokban a fürdővárosban találni. A Kárpát-medence legnagyobb közéleti fóruma hagyományosan a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd színtere, azonban azt már most tudni lehet, hogy a román fél az idén hiányozni fog, hiszen a politikusok és közéleti személyiségek az államfő leváltása körüli eseményekkel és a július 29-ére kiírt népszavazással vannak elfoglalva. Ennek ellenére Tusványos szellemi nagyüzem, ahol egyszerre 15 műhelysátorban zajlanak előadások, viták mindazokról a kérdésekről, amelyek ma a Kárpát-medencei magyarságot foglalkoztatják (m1)
Hirado.hu
2012. július 21.
Könyv az erdélyi konglomerátumról
Kántor Lajos Konglomerát (Erdély) című új kötetét a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesületben ismerhette meg a közönség, Markó Béla és Demény Péter közreműködésével. A közreműködők Szilágyi Domokos, Gaál Gábor és Szabédi László személyét, valamint a transzilvanizmus fogalmát értelmezték. Az elhangzottakat Kustán Magyari Attila jegyezte le.
A Kossuth kiadó gondozásában megjelent könyv mintegy ötven évet ölel fel, s teszi ezt három közismert személyiség, Szilágyi Domokos, Gaál Gábor, valamint Szabédi László szövegeinek segítségével. Ahogy Poszler György fogalmaz a könyv hátsó borítóján, ez a munka „fiktív szemináriumokat” gyűjtött össze, amely három nagy halott elmélkedéseit tárja fel, fontos létkérdésekről, „a romániai magyar politikatörténet, eszmetörténet, irodalomtörténet égető kérdéseiről.” Markó Béla ennek nyomán igyekezett meghatározni a kötet „sajátos és újszerű” műfaját, kijelentve, hogy egy mindenképpen alapműnek számító esszéregényről, dokumentumregényről beszélhetünk, de a műfajt illető legpontosabb megfogalmazást a könyv alcíme hordozza: Erdély. „Illúziókról, azok elveszítéséről, majd újabb illúziókról szól nemcsak a mű, hanem maga Erdély is”, – jelentette ki. Az egyik tévedésünk, hogy nem tudunk azokról az elődökről, akik korábban már gondolkodtak a térség sorsáról, így Kántor kötete ebben a tekintetben is hathat a felfedezés erejével. Szabédiról beszélt, aki nem csak gondolkodóként, hanem íróként is más utat járt be, nem a manapság előtérben levő „tündérkedő” vonulat, „most Nyirőt olvasnak, illetve Wass Albertet – ez utóbbit sajnos”, – tette hozzá.
Kántor elmondta, a kötet megvalósítását hosszas gondolkodás előzte meg, ugyanakkor egy pillanatig sem titkolta, hogy a három ember munkáiból vett át szövegeket, de a célja nem az volt, hogy az életútjukat felvázolja, hanem a Szabédi ifjúkori naplójában megtalált „konglomerát” fogalmat érzékeltetése. Olyan személyeket állított a középpontba, akik áldozatai voltak egy történelmi folyamatnak, de alakítói is próbáltak lenni. A könyvben gyakran monogramokkal utal a személyekre, sokszor az Sz.-G.-Sz. triót is használva. Sz. azonban nem különbözik sokban Szabéditól, mindössze annyiban, hogy a monogram által erősödik a fikció jelleg, annak ellenére, hogy a szereplők eredeti szövegeivel dolgozott.
Minden aspektusban tökéletes? Más kérdés, hogy például Gaál Gábor vagy Szilágyi Domokos személye mennyire megosztott, és megosztó. Ezzel kapcsolatosan tette fel a kérdést Demény Péter, amelynek aktualitása is van: magyar sajátosság-e elvárni a művészektől, hogy minden szinten és aspektusban tökéletesek legyenek? Demény úgy látta, meglehetősen kétséges alakok kiváló írók, színészek lehetnek, Markó azt válaszolta, hogy „tetszetős lenne egyszer s mindenkorra leszámolni azzal a magyar kulturális beidegződéssel, amely arról szól, hogy nincs fiktív én a versben, hanem az azonos az életrajzi énnel, élet és mű nem választható el egymástól”. Petőfi példáját említette, azzal kiegészítve a gondolatot, hogy akár Balassi Bálint személyéig visszamehetünk, amikor ezt a kérdést kutatjuk. Petőfi esetében az ember és az alkotó egyesítése azt eredményezte, hogy a versei hitelességét a csataéren kellett bizonyítania, ebbe pedig belehalt. A kultúránk tette ezt vele, viszont Petőfi halálával szemben Jókai például hosszú életet élt meg, ami nyilvánvalóan nem negatívumként említendő. A magyar kultúra sajátossága ember és életmű egybeforrása, ezért is jelenthettek olyan méretű traumát azok az életrajzi tények, amelyek az utóbbi években kiderültek nem csak Szilágyi Domokossal, de ebben a térségben több közismert személyiség kapcsolatosan is. Kántor Lajos úgy vélte, minden életnek sok tanulsága és olvasata létezik, hogyha a dossziék elolvasása után embereket kellene leírnia, sokaktól elbúcsúzhatna, így szerinte meg kell tanulni elválasztani a két dolgot. Irodalomtörténetileg soha nem szerette a kánonokat, – mondta, Demény Péter pedig ráerősített: mindig csak sztárok vannak, hiszen a közönség nem tud mindenkire figyelni. Sokakat nem is a moralitásuk miatt tolnak háttérbe, hanem mert egy-egy adott korban éppen másokra illik hivatkozni, viszont fontos megjegyezni, hogy az éppen közismert alkotók nem válnak feltétlenül rossz minőségűvé a státuszuk miatt.
Nemlétező közös Erdély-kép. A beszélgetés következő fonala már Erdélyről és az egységről szólt. Kántor Lajos a könyve címét említette, mivel a konglomerátum éppen azt jelenti, hogy nem lehet egységről beszélni; a Kós Károly és Kuncz Aladár által megfogalmazott transzilvanizmustól pedig teljesen eltér a Szabédi-féle értelmezés, amely éppen azt hangsúlyozza, meglehetősen illúziórombolóan, hogy azoknak az erdélyi magyaroknak az elmélete ez, akik egy országrész elveszítéséből építkeztek. Demény rámutatott, a transzilvanizmus maga is egy egység felé mutat, hiszen éppen azt akarja meghatározni, hogy három nemzet hogyan kreál valami különlegeset ebben a régióban. Kántor két, a könyvében is szereplő idézetet vetett össze: Csíki László „örök egy Erdélyét”, és Lucian Blaga azon írását, amelyen maga is megdöbbent, hiszen úgy szól Erdélyről, hogy a magyarok ittlétét egyáltalán nem említette meg. Maga sem tenné naftalinba a transzilvanizmust, mint fogalmazott, viszont messzemenően elfogadja Szabédi véleményét, aki szerinte egy teljesen reális megközelítésben nyilvánult meg a kérdésről.
Markó Béla a román-magyar közös Erdély-kép kapcsán rámutatott, ilyen nem létezik, bár valaha azt mondták, hogy Erdély a magyar nemzet keletje az ősiség, az eredet tekintetében, míg a románok számára a nyugatot jelenti, az európai értékeket látják benne. Nehéz volna tehát közös nevezőre hozni a két nemzet közti véleménykülönbséget, erre nem is akart kísérletet tenni, de úgy látta, valahol, valamikor bár a magyar közös szemléletet fontos volna meghatározni.
A mai közös Erdély-szemléletbe nem fér bele Tamási Áron és Szabédi László, vagy Székely János és Sütő András, – mondta, mert ezek olyan erdélyi alternatívák, amelyek, ha egységes szemléletet akarunk kialakítani, akkor fölöslegesek. Az egységes szellemiség meghatározása során nem zárhatjuk ki egyikük nevét sem, hanem éppen a közös pontokat kell megtalálnunk bennük. Szabédi racionalizmusa kapcsán úgy vélekedett, az nem a múlt, hanem a jövő ideológiája lehetne, annál is inkább, hogy könnyen megtörténhet, nincs más kiút számunkra.
A beszélgetés záróakkordjaként Demény Péter megjegyezte, számos olyan témát sikerült felvetniük, amelyet a jövőben bizonyítani kell, az az állítása pedig, mely szerint egy könyv csak akkor él, hogyha beszélnek róla, egy találkozóra is alkalmazható.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Kántor Lajos Konglomerát (Erdély) című új kötetét a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesületben ismerhette meg a közönség, Markó Béla és Demény Péter közreműködésével. A közreműködők Szilágyi Domokos, Gaál Gábor és Szabédi László személyét, valamint a transzilvanizmus fogalmát értelmezték. Az elhangzottakat Kustán Magyari Attila jegyezte le.
A Kossuth kiadó gondozásában megjelent könyv mintegy ötven évet ölel fel, s teszi ezt három közismert személyiség, Szilágyi Domokos, Gaál Gábor, valamint Szabédi László szövegeinek segítségével. Ahogy Poszler György fogalmaz a könyv hátsó borítóján, ez a munka „fiktív szemináriumokat” gyűjtött össze, amely három nagy halott elmélkedéseit tárja fel, fontos létkérdésekről, „a romániai magyar politikatörténet, eszmetörténet, irodalomtörténet égető kérdéseiről.” Markó Béla ennek nyomán igyekezett meghatározni a kötet „sajátos és újszerű” műfaját, kijelentve, hogy egy mindenképpen alapműnek számító esszéregényről, dokumentumregényről beszélhetünk, de a műfajt illető legpontosabb megfogalmazást a könyv alcíme hordozza: Erdély. „Illúziókról, azok elveszítéséről, majd újabb illúziókról szól nemcsak a mű, hanem maga Erdély is”, – jelentette ki. Az egyik tévedésünk, hogy nem tudunk azokról az elődökről, akik korábban már gondolkodtak a térség sorsáról, így Kántor kötete ebben a tekintetben is hathat a felfedezés erejével. Szabédiról beszélt, aki nem csak gondolkodóként, hanem íróként is más utat járt be, nem a manapság előtérben levő „tündérkedő” vonulat, „most Nyirőt olvasnak, illetve Wass Albertet – ez utóbbit sajnos”, – tette hozzá.
Kántor elmondta, a kötet megvalósítását hosszas gondolkodás előzte meg, ugyanakkor egy pillanatig sem titkolta, hogy a három ember munkáiból vett át szövegeket, de a célja nem az volt, hogy az életútjukat felvázolja, hanem a Szabédi ifjúkori naplójában megtalált „konglomerát” fogalmat érzékeltetése. Olyan személyeket állított a középpontba, akik áldozatai voltak egy történelmi folyamatnak, de alakítói is próbáltak lenni. A könyvben gyakran monogramokkal utal a személyekre, sokszor az Sz.-G.-Sz. triót is használva. Sz. azonban nem különbözik sokban Szabéditól, mindössze annyiban, hogy a monogram által erősödik a fikció jelleg, annak ellenére, hogy a szereplők eredeti szövegeivel dolgozott.
Minden aspektusban tökéletes? Más kérdés, hogy például Gaál Gábor vagy Szilágyi Domokos személye mennyire megosztott, és megosztó. Ezzel kapcsolatosan tette fel a kérdést Demény Péter, amelynek aktualitása is van: magyar sajátosság-e elvárni a művészektől, hogy minden szinten és aspektusban tökéletesek legyenek? Demény úgy látta, meglehetősen kétséges alakok kiváló írók, színészek lehetnek, Markó azt válaszolta, hogy „tetszetős lenne egyszer s mindenkorra leszámolni azzal a magyar kulturális beidegződéssel, amely arról szól, hogy nincs fiktív én a versben, hanem az azonos az életrajzi énnel, élet és mű nem választható el egymástól”. Petőfi példáját említette, azzal kiegészítve a gondolatot, hogy akár Balassi Bálint személyéig visszamehetünk, amikor ezt a kérdést kutatjuk. Petőfi esetében az ember és az alkotó egyesítése azt eredményezte, hogy a versei hitelességét a csataéren kellett bizonyítania, ebbe pedig belehalt. A kultúránk tette ezt vele, viszont Petőfi halálával szemben Jókai például hosszú életet élt meg, ami nyilvánvalóan nem negatívumként említendő. A magyar kultúra sajátossága ember és életmű egybeforrása, ezért is jelenthettek olyan méretű traumát azok az életrajzi tények, amelyek az utóbbi években kiderültek nem csak Szilágyi Domokossal, de ebben a térségben több közismert személyiség kapcsolatosan is. Kántor Lajos úgy vélte, minden életnek sok tanulsága és olvasata létezik, hogyha a dossziék elolvasása után embereket kellene leírnia, sokaktól elbúcsúzhatna, így szerinte meg kell tanulni elválasztani a két dolgot. Irodalomtörténetileg soha nem szerette a kánonokat, – mondta, Demény Péter pedig ráerősített: mindig csak sztárok vannak, hiszen a közönség nem tud mindenkire figyelni. Sokakat nem is a moralitásuk miatt tolnak háttérbe, hanem mert egy-egy adott korban éppen másokra illik hivatkozni, viszont fontos megjegyezni, hogy az éppen közismert alkotók nem válnak feltétlenül rossz minőségűvé a státuszuk miatt.
Nemlétező közös Erdély-kép. A beszélgetés következő fonala már Erdélyről és az egységről szólt. Kántor Lajos a könyve címét említette, mivel a konglomerátum éppen azt jelenti, hogy nem lehet egységről beszélni; a Kós Károly és Kuncz Aladár által megfogalmazott transzilvanizmustól pedig teljesen eltér a Szabédi-féle értelmezés, amely éppen azt hangsúlyozza, meglehetősen illúziórombolóan, hogy azoknak az erdélyi magyaroknak az elmélete ez, akik egy országrész elveszítéséből építkeztek. Demény rámutatott, a transzilvanizmus maga is egy egység felé mutat, hiszen éppen azt akarja meghatározni, hogy három nemzet hogyan kreál valami különlegeset ebben a régióban. Kántor két, a könyvében is szereplő idézetet vetett össze: Csíki László „örök egy Erdélyét”, és Lucian Blaga azon írását, amelyen maga is megdöbbent, hiszen úgy szól Erdélyről, hogy a magyarok ittlétét egyáltalán nem említette meg. Maga sem tenné naftalinba a transzilvanizmust, mint fogalmazott, viszont messzemenően elfogadja Szabédi véleményét, aki szerinte egy teljesen reális megközelítésben nyilvánult meg a kérdésről.
Markó Béla a román-magyar közös Erdély-kép kapcsán rámutatott, ilyen nem létezik, bár valaha azt mondták, hogy Erdély a magyar nemzet keletje az ősiség, az eredet tekintetében, míg a románok számára a nyugatot jelenti, az európai értékeket látják benne. Nehéz volna tehát közös nevezőre hozni a két nemzet közti véleménykülönbséget, erre nem is akart kísérletet tenni, de úgy látta, valahol, valamikor bár a magyar közös szemléletet fontos volna meghatározni.
A mai közös Erdély-szemléletbe nem fér bele Tamási Áron és Szabédi László, vagy Székely János és Sütő András, – mondta, mert ezek olyan erdélyi alternatívák, amelyek, ha egységes szemléletet akarunk kialakítani, akkor fölöslegesek. Az egységes szellemiség meghatározása során nem zárhatjuk ki egyikük nevét sem, hanem éppen a közös pontokat kell megtalálnunk bennük. Szabédi racionalizmusa kapcsán úgy vélekedett, az nem a múlt, hanem a jövő ideológiája lehetne, annál is inkább, hogy könnyen megtörténhet, nincs más kiút számunkra.
A beszélgetés záróakkordjaként Demény Péter megjegyezte, számos olyan témát sikerült felvetniük, amelyet a jövőben bizonyítani kell, az az állítása pedig, mely szerint egy könyv csak akkor él, hogyha beszélnek róla, egy találkozóra is alkalmazható.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2012. július 22.
Ponta látogatása során eltávolították Hargita megye zászlaját
2009. november 25-én döntött Hargita Megye Tanácsa a megyezászlóról, ekkor a tanácsosok többsége a kék mezőben arany sávot, Napot és Holdat tartalmazó lobogót választották a megye zászlajának, amely a székely zászlónak felel meg. „Ezután senki nem vetetheti le, nem büntetheti használatát a székely zászlónak Hargita megyében, mivel a megyei önkormányzati testület elfogadta azt a megye hivatalos lobogójának – jelentette ki akkor Borboly Csaba megyeitanács-elnök.
Bár a hivatalos zászló 2010. március 15-i ünnepélyes felvonása kapcsán feljelentést tettek az Országos Diszkrimináció Elleni Tanácsnál, annak döntése értelmében a zászló nem jelent diszkriminációt, szabadon használható. Éppen ezért értetlenül áll az eset előtt a megyei tanács elnöke, hogy július 21-én, szombaton Victor Ponta miniszterelnök csíkszeredai látogatása alkalmával a megyeháza gyűléstermeiből eltávolították a megye hivatalosan elfogadott zászlaját.
A megyei tanácselnök hangsúlyozta, hogy tudta és beleegyezése nélkül távolították el a lobogót a gyűlésteremből. Ezúton is felszólítja a zászló eltávolítóját, hogy azt helyezze vissza eredeti helyére. A megyeitanács-elnök foganatosítja azon intézkedést, hogy a megyezászlót úgy rögzítsék a gyűlésteremben, hogy azt onnan ne lehessen eltávolítani, hogy többé ne fordulhasson elő ilyen atrocitás a megye hivatalos jelképével szemben. Borboly meglátása szerint vannak, akik meg akarják mérgezni a jó szándékú együttműködést a magyar–román viszonyban.
Erdély.ma
2009. november 25-én döntött Hargita Megye Tanácsa a megyezászlóról, ekkor a tanácsosok többsége a kék mezőben arany sávot, Napot és Holdat tartalmazó lobogót választották a megye zászlajának, amely a székely zászlónak felel meg. „Ezután senki nem vetetheti le, nem büntetheti használatát a székely zászlónak Hargita megyében, mivel a megyei önkormányzati testület elfogadta azt a megye hivatalos lobogójának – jelentette ki akkor Borboly Csaba megyeitanács-elnök.
Bár a hivatalos zászló 2010. március 15-i ünnepélyes felvonása kapcsán feljelentést tettek az Országos Diszkrimináció Elleni Tanácsnál, annak döntése értelmében a zászló nem jelent diszkriminációt, szabadon használható. Éppen ezért értetlenül áll az eset előtt a megyei tanács elnöke, hogy július 21-én, szombaton Victor Ponta miniszterelnök csíkszeredai látogatása alkalmával a megyeháza gyűléstermeiből eltávolították a megye hivatalosan elfogadott zászlaját.
A megyei tanácselnök hangsúlyozta, hogy tudta és beleegyezése nélkül távolították el a lobogót a gyűlésteremből. Ezúton is felszólítja a zászló eltávolítóját, hogy azt helyezze vissza eredeti helyére. A megyeitanács-elnök foganatosítja azon intézkedést, hogy a megyezászlót úgy rögzítsék a gyűlésteremben, hogy azt onnan ne lehessen eltávolítani, hogy többé ne fordulhasson elő ilyen atrocitás a megye hivatalos jelképével szemben. Borboly meglátása szerint vannak, akik meg akarják mérgezni a jó szándékú együttműködést a magyar–román viszonyban.
Erdély.ma
2012. július 22.
Ponta megtarthatja doktori címét?!
Ecaterina Andronescu közölte, az Országos Etikai Tanács (CNE) döntését, és nem a Bukaresti Egyetem Etikai Bizottságának az álláspontját veszi figyelembe Victor Ponta plágium-ügyében.
Az oktatási tárca vezetője kijelentette, a törvény szerint az egyetlen fórum, amely a plágium-ügyek kapcsán hivatalos véleményt mondhat, az nem más, mint az Országos Etikai Tanács.
„Mindenkinek alá kell vetni magát a törvénynek, amelyet ráadásul nem én, hanem elődöm, Daniel Funeriu alkotott meg” – jelentette ki Andronescu, azt sejtetve, hogy nem fog jóváhagyni egy esetleges kérést, amely Ponta doktori címének a visszavonására vonatkozik. nyugatijelen.com
Erdély.ma
Ecaterina Andronescu közölte, az Országos Etikai Tanács (CNE) döntését, és nem a Bukaresti Egyetem Etikai Bizottságának az álláspontját veszi figyelembe Victor Ponta plágium-ügyében.
Az oktatási tárca vezetője kijelentette, a törvény szerint az egyetlen fórum, amely a plágium-ügyek kapcsán hivatalos véleményt mondhat, az nem más, mint az Országos Etikai Tanács.
„Mindenkinek alá kell vetni magát a törvénynek, amelyet ráadásul nem én, hanem elődöm, Daniel Funeriu alkotott meg” – jelentette ki Andronescu, azt sejtetve, hogy nem fog jóváhagyni egy esetleges kérést, amely Ponta doktori címének a visszavonására vonatkozik. nyugatijelen.com
Erdély.ma
2012. július 22.
Gyergyószéki önkormányzati képviselő-testületet alapított az EMNP
A helyhatósági választásokon mandátumot nyerő önkormányzati képviselők a tagjai annak a testületnek, amelyet szombaton hozott létre az Erdélyi Magyar Néppárt gyergyószéki szervezete.
A Gyergyószéki Önkormányzati Tanács szerepe az lesz, hogy összehangolja a párt helyi önkormányzati képviselőinek munkáját. A testület úgy működik majd, mint egy valódi helyi tanács, véleményezi a települések önkormányzatainak döntéseit, javaslatokat tesz, éppen csak hivatalos döntéseket nem hozhat.
Alakuló ülést tartott szombaton Gyergyószentmiklóson a Gyergyószéki Önkormányzati Tanács. Az EMNP által létrehozott testület tagjai azok a személyek, akik a párt színeiben jutottak be a térség településeinek helyi önkormányzati képviselő-testületeibe, valamint a párt választási listáinak vezetői, ott ahol a párt nem szerzett mandátumokat.
A néppárt Gyergyószéken összesen 11 önkormányzati képviselői tisztséget szerzett, és egy személyt juttatott be Hargita megye önkormányzati képviselő-testületébe. A helyi tanácsok megalakulásakor egy alpolgármestere is lett az EMNP-nek, Gyergyóalfaluban.
A szombati ülésen jelen volt a párt elnöke, Toró T. Tibor is, aki gratulált azoknak, akik mandátumot szereztek, ugyanakkor kifejezte, a néppárt nem lehet teljesen elégedett, hiszen például Gyergyószentmiklóson az EMNP nem lépte át a választási küszöböt, több településen pedig meg sem alakult a párt helyi szervezete, és így részt sem vett a választásokon. Tapasztalatszerzésnek jó volt a júniusi választás – értékelt Toró –, hiszen a párt jelöltjeinek nagy többsége először méretkezett meg, első kampányán van túl, az ellenfelek pedig már profiknak mondhatók, számos választási kampánnyal a hátuk mögött.
Toró kifejtette, hogy ugyan a néppárt Gyergyószéken sehol sem szerzett többséget a helyi tanácsokban, a komolyabb döntésekbe várhatóan nem tud beleszólni majd az egy-két képviselő, de az önkormányzati munka ennek ellenére komoly és fontos feladatot jelent majd az EMNP tanácstagjainak. Az EMNP-nek hallatnia kell a szavát a helyi önkormányzatokban, és a döntésekkel kapcsolatos álláspontját ismertetnie kell a közösséggel. Úgy kell viselkednie, mintha nem csak kettő, hanem 7–8 képviselője lenne az adott településen – fogalmazott Toró T. Tibor.
Virtuális EMNP-frakciókat képzelnek el, amely a hivatalos frakciókhoz hasonlóan megtárgyalja a helyi tanácsok elé beterjesztett határozatokat, támogatja vagy ellenzi ezeket, annak függvényében, hogy ezek jót vagy kevésbé jót hoznának a lakosság számára.
A szombaton megalakult Gyergyószéki Önkormányzati Tanács célja, hogy a Néppárt képviselői egymást segítve, összehangoltan tudják majd végezni munkájukat. Az ülésen négy szakbizottságot hoztak létre. A gazdasági, jogi és beruházásokkal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó bizottság elnökévé György Endrét választották, a szociális ügyekért felelős bizottságot Kolcsár András vezeti. Danguly Ervin kapott meghatalmazást a kulturális, oktatási, ifjúsági és sport bizottság élén, a területrendezés, mezőgazdaság, vidékfejlesztés kérdéseiben pedig a Szabó Tibor által vezetett bizottság lesz illetékes. A négy bizottsági elnök a Gyergyószéki Önkormányzati Tanács elnökségében is szerepet tölt be, melynek ötödik tagja Bákai Magdolna, az EMNP gyergyószéki szervezetének elnöke.
Gergely Imre
Erdély.ma
A helyhatósági választásokon mandátumot nyerő önkormányzati képviselők a tagjai annak a testületnek, amelyet szombaton hozott létre az Erdélyi Magyar Néppárt gyergyószéki szervezete.
A Gyergyószéki Önkormányzati Tanács szerepe az lesz, hogy összehangolja a párt helyi önkormányzati képviselőinek munkáját. A testület úgy működik majd, mint egy valódi helyi tanács, véleményezi a települések önkormányzatainak döntéseit, javaslatokat tesz, éppen csak hivatalos döntéseket nem hozhat.
Alakuló ülést tartott szombaton Gyergyószentmiklóson a Gyergyószéki Önkormányzati Tanács. Az EMNP által létrehozott testület tagjai azok a személyek, akik a párt színeiben jutottak be a térség településeinek helyi önkormányzati képviselő-testületeibe, valamint a párt választási listáinak vezetői, ott ahol a párt nem szerzett mandátumokat.
A néppárt Gyergyószéken összesen 11 önkormányzati képviselői tisztséget szerzett, és egy személyt juttatott be Hargita megye önkormányzati képviselő-testületébe. A helyi tanácsok megalakulásakor egy alpolgármestere is lett az EMNP-nek, Gyergyóalfaluban.
A szombati ülésen jelen volt a párt elnöke, Toró T. Tibor is, aki gratulált azoknak, akik mandátumot szereztek, ugyanakkor kifejezte, a néppárt nem lehet teljesen elégedett, hiszen például Gyergyószentmiklóson az EMNP nem lépte át a választási küszöböt, több településen pedig meg sem alakult a párt helyi szervezete, és így részt sem vett a választásokon. Tapasztalatszerzésnek jó volt a júniusi választás – értékelt Toró –, hiszen a párt jelöltjeinek nagy többsége először méretkezett meg, első kampányán van túl, az ellenfelek pedig már profiknak mondhatók, számos választási kampánnyal a hátuk mögött.
Toró kifejtette, hogy ugyan a néppárt Gyergyószéken sehol sem szerzett többséget a helyi tanácsokban, a komolyabb döntésekbe várhatóan nem tud beleszólni majd az egy-két képviselő, de az önkormányzati munka ennek ellenére komoly és fontos feladatot jelent majd az EMNP tanácstagjainak. Az EMNP-nek hallatnia kell a szavát a helyi önkormányzatokban, és a döntésekkel kapcsolatos álláspontját ismertetnie kell a közösséggel. Úgy kell viselkednie, mintha nem csak kettő, hanem 7–8 képviselője lenne az adott településen – fogalmazott Toró T. Tibor.
Virtuális EMNP-frakciókat képzelnek el, amely a hivatalos frakciókhoz hasonlóan megtárgyalja a helyi tanácsok elé beterjesztett határozatokat, támogatja vagy ellenzi ezeket, annak függvényében, hogy ezek jót vagy kevésbé jót hoznának a lakosság számára.
A szombaton megalakult Gyergyószéki Önkormányzati Tanács célja, hogy a Néppárt képviselői egymást segítve, összehangoltan tudják majd végezni munkájukat. Az ülésen négy szakbizottságot hoztak létre. A gazdasági, jogi és beruházásokkal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó bizottság elnökévé György Endrét választották, a szociális ügyekért felelős bizottságot Kolcsár András vezeti. Danguly Ervin kapott meghatalmazást a kulturális, oktatási, ifjúsági és sport bizottság élén, a területrendezés, mezőgazdaság, vidékfejlesztés kérdéseiben pedig a Szabó Tibor által vezetett bizottság lesz illetékes. A négy bizottsági elnök a Gyergyószéki Önkormányzati Tanács elnökségében is szerepet tölt be, melynek ötödik tagja Bákai Magdolna, az EMNP gyergyószéki szervezetének elnöke.
Gergely Imre
Erdély.ma
2012. július 23.
Megyei prefektus: a Székely Mikó Kollégiumot nem fogják újraállamosítani
Kovászna megye prefektusa, Codrin Munteanu egy hétfői sajtótájékoztatón megalapozatlannak és feszültségkeltőnek nevezte a Székely Mikó Kollégium „újraállamosításáról" szóló híreket.
Codrin Munteanu úgy vélte, alaptalanul kelt társadalmi feszültségeket a Székely Mikó Kollégium ügye. A prefektus értelmezése szerint az épület tulajdonjogáról az Erdélyi Református Egyházkerület és a Székely Mikó Kollégium között van nézeteltérés. Ezért bármilyen végleges bírósági ítélet születnék is, a tulajdonos vagy az egyik vagy a másik fél lehet.
„Az épület újraállamosítására vonatkozó kijelentések megalapozatlanok. Az épületet senki nem fogja a hátára venni, és Bukarestbe vinni, és az nem is kerülhet a román állam tulajdonába" – jelentette ki a prefektus. Hozzátette: Az épületet senki nem fogja a hátára venni, és Bukarestbe vinni, és az nem is kerülhet a román állam tulajdonába".
Codrin Munteanu prefektus arra a tényre utalt, hogy az államosítás előtt a telekkönyvben a tulajdonost rögzítő bejegyzésnél az állt: „ev. ref. Székely Mikó Kollégium" (evangéliumi református Székely Mikó Kollégium).
A prefektus hozzátette, mindezt azért látta szükségesnek tisztázni, hogy enyhítse a kialakult feszültséget, és megelőzze a román állammal szemben kialakuló ellenérzéseket. Codrin Munteanu azt is megemlítette, hogy néhány évvel ezelőtt már a bíróság tisztázott egy hasonló jogvitát az Erdélyi Református Egyházkerület és a Székely Mikó Kollégium között. Akkor a bíróság a kollégiumnak ítélt egy visszaigényelt erdőterületet.
A Krónika erdélyi magyar napilap a hétfői számában arról cikkezett, hogy az egyik közösségi portálon kampányolnak a restitúció ellenzői, akik Mikó-ügy című oldalt hoztak létre.
A Székely Mikó Kollégiumot az Erdélyi Református Egyházkerületnek visszaszolgáltató bizottságot olyan sepsiszentgyörgyi magyar családok jelentették fel az ügyészségen, akik az 1990-es években megvásárolt lakásukat érezték veszélyeztetve. Az érintettek a kollégium egykor államosított tanári lakásait vásárolták meg.
A büntetőperben június 29-én hozott alapfokú ítélet a buzaui bíróság. Megállapította, hogy a romániai restitúciós bizottság jogtalanul juttatta vissza az ingatlant az Erdélyi Református Egyházkerületnek, mivel az épületegyüttest nem az egyház pénzéből, hanem nagyobb részben közadakozásból építették. A bíróság a visszaszolgáltató bizottság tagjait – Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climet – három-három évi szabadságvesztésre ítélte, és a református egyházat az államnak okozott 1,13 millió lejes (76 millió forintos) kár megtérítésére kötelezte. Az érintettek fellebbeztek a döntés ellen.
Az Mikó-ügyben szeptember elsejére szerveznek tömegmegmozdulást Sepsiszentgyörgyön az erdélyi magyar történelmi egyházak.
MTI
Erdély.ma
Kovászna megye prefektusa, Codrin Munteanu egy hétfői sajtótájékoztatón megalapozatlannak és feszültségkeltőnek nevezte a Székely Mikó Kollégium „újraállamosításáról" szóló híreket.
Codrin Munteanu úgy vélte, alaptalanul kelt társadalmi feszültségeket a Székely Mikó Kollégium ügye. A prefektus értelmezése szerint az épület tulajdonjogáról az Erdélyi Református Egyházkerület és a Székely Mikó Kollégium között van nézeteltérés. Ezért bármilyen végleges bírósági ítélet születnék is, a tulajdonos vagy az egyik vagy a másik fél lehet.
„Az épület újraállamosítására vonatkozó kijelentések megalapozatlanok. Az épületet senki nem fogja a hátára venni, és Bukarestbe vinni, és az nem is kerülhet a román állam tulajdonába" – jelentette ki a prefektus. Hozzátette: Az épületet senki nem fogja a hátára venni, és Bukarestbe vinni, és az nem is kerülhet a román állam tulajdonába".
Codrin Munteanu prefektus arra a tényre utalt, hogy az államosítás előtt a telekkönyvben a tulajdonost rögzítő bejegyzésnél az állt: „ev. ref. Székely Mikó Kollégium" (evangéliumi református Székely Mikó Kollégium).
A prefektus hozzátette, mindezt azért látta szükségesnek tisztázni, hogy enyhítse a kialakult feszültséget, és megelőzze a román állammal szemben kialakuló ellenérzéseket. Codrin Munteanu azt is megemlítette, hogy néhány évvel ezelőtt már a bíróság tisztázott egy hasonló jogvitát az Erdélyi Református Egyházkerület és a Székely Mikó Kollégium között. Akkor a bíróság a kollégiumnak ítélt egy visszaigényelt erdőterületet.
A Krónika erdélyi magyar napilap a hétfői számában arról cikkezett, hogy az egyik közösségi portálon kampányolnak a restitúció ellenzői, akik Mikó-ügy című oldalt hoztak létre.
A Székely Mikó Kollégiumot az Erdélyi Református Egyházkerületnek visszaszolgáltató bizottságot olyan sepsiszentgyörgyi magyar családok jelentették fel az ügyészségen, akik az 1990-es években megvásárolt lakásukat érezték veszélyeztetve. Az érintettek a kollégium egykor államosított tanári lakásait vásárolták meg.
A büntetőperben június 29-én hozott alapfokú ítélet a buzaui bíróság. Megállapította, hogy a romániai restitúciós bizottság jogtalanul juttatta vissza az ingatlant az Erdélyi Református Egyházkerületnek, mivel az épületegyüttest nem az egyház pénzéből, hanem nagyobb részben közadakozásból építették. A bíróság a visszaszolgáltató bizottság tagjait – Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climet – három-három évi szabadságvesztésre ítélte, és a református egyházat az államnak okozott 1,13 millió lejes (76 millió forintos) kár megtérítésére kötelezte. Az érintettek fellebbeztek a döntés ellen.
Az Mikó-ügyben szeptember elsejére szerveznek tömegmegmozdulást Sepsiszentgyörgyön az erdélyi magyar történelmi egyházak.
MTI
Erdély.ma
2012. július 23.
Tusványos 2012., ha mindent akarsz, egyben, azonnal!
Az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a magyarországi Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, illetve további tizenhat partnerszervezet rendezésében sorra kerülő ötnapos diáktábor idén is gazdag programkínálattal várja az időszerű közéleti témák iránt érdeklődő, tartalmas szórakozásra és minőségi koncertekre vágyó résztvevőket. Tusványos, a világ közepe! mottó jegyében az erdélyi, illetve a kárpát-medencei magyar közélet meghatározó személyiségei – politikusok, civilek, egyházi emberek, akadémikusok, irodalmárok, gazdasági és egészségügyi szakemberek, művészek egyaránt – jelen lesznek 2012. július 24–29. között Tusnádfürdőn.
Erdély.ma
Az erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a magyarországi Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, illetve további tizenhat partnerszervezet rendezésében sorra kerülő ötnapos diáktábor idén is gazdag programkínálattal várja az időszerű közéleti témák iránt érdeklődő, tartalmas szórakozásra és minőségi koncertekre vágyó résztvevőket. Tusványos, a világ közepe! mottó jegyében az erdélyi, illetve a kárpát-medencei magyar közélet meghatározó személyiségei – politikusok, civilek, egyházi emberek, akadémikusok, irodalmárok, gazdasági és egészségügyi szakemberek, művészek egyaránt – jelen lesznek 2012. július 24–29. között Tusnádfürdőn.
Erdély.ma