Szégyenpad
Románia vált az EU feketebárányává. Az utóbbi idők eseményei komoly aggodalmakat szültek a bukaresti hatalom demokrácia és jogállamiság ellenes lépéseivel kapcsolatosan.
Az állásfoglalások és a diplomáciai üzenetek hangneme is a fokozódó türelmetlenséget jelzik. Míg néhány napja inkább a jobboldal reagált, túl az ideológiai választóvonalon már Pontáék politikai testvérei, a szocialisták is.
Az Európai Bizottság jövő heti ülésén is a romániai demokrácia sorsa lesz a téma. Míg Ponta Brüsszelben magyarázza bizonyítványát, Viviane Reding, az EU igazságügyért és demokráciáért felelős biztosa a több év alatt felépített eredmények és bizalom lerombolásának következményeit pengeti.
Az Európai Bizottság pedig bejelentette, hogy maximális figyelemmel kíséri a július 29-i népszavazást. Aligha megtisztelő bánásmód, a szavazás korrektségét inkább Belarusz, Albánia vagy más országok esetében kellett felügyelni.
Nem is olyan rég Románia még nem okozott különösebb fejfájást az EU-nak. Görögország (gazdasági téren) és Magyarország (politikailag) voltak eddig a problémás országok. Előbbi súlyos gazdasági helyzete még sokáig okozhat gondokat, a Budapesttel szembeni aggályok egyelőre alábbhagytak. Románia esetében inkább a korrupcióellenes fellépés volt a gyenge pont, a demokratikus berendezkedéssel nem volt gond. Az utóbbi hetek/napok gyors politikai manőverei és a Romániából jövő ellentétes információk nehezen értelmezhetők és értékelhetők a demokrácia értékeire kényes EU számára.
Az EU-ban ugyanis az intézmények kerültek előtérbe a személyek helyett, a demokrácia és jogállamiság, pedig közös európai érték, immár nem a tagállamok belügye. Erélyesen fel is lépnek a demokratikus intézményeket veszélyeztető lépések ellen.
Bukarestet, pedig most éppen ezzel gyanúsítják.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

A gyűjtéstől a felújításig
Többek között a címben szereplő témáról is értekeztek tegnap a Fiatal Néprajzkutatók IX. Szemináriumán a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban, ahol ezen a héten a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz és antropológia tanszékének hallgatói dr. Pozsony Ferenc tanár, néprajzkutató irányításával vesznek részt tanulmányi gyakorlaton.
A terepmunka alatt a fiatalok ismerkednek a múzeumi tárgyak állagmegőrzésének mikéntjével, eltűnőfélben lévő kézművesmesterségeket, családi fotókat dokumentálnak, meglátogatják a háromszéki, barcasági és moldvai néprajzi múzeumokat, tájházakat, műemlékeket. A tegnapi szemináriumon székelyföldi múzeumokban dolgozó, néprajz szakos muzeológusok számoltak be kutatási eredményeikről.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Téka-tábor: hadüzenet a tévézésnek
Épülőben az új oktatási központ Szamosújváron
A szamosújvári Téka Alapítvány művelődési és oktatási központjában 13. alkalommal szervezték meg a nyári Honismereti és Anyanyelvi Tábort mezőségi szórványmagyar falvakból származó gyerekek számára. Változatos programok, kikapcsolódás, játszva tanulás – így foglalható össze röviden az egyhetes együttlét lényege. Mindeközben – ha nem is rohamléptekkel – épül az új Kemény Zsigmond Oktatási Központ is. Az erdélyi szórványoktatás egyik mérföldkövének számít a Balázs-Bécsi Attila tanár által megálmodott, és 1993-ban létrehozott Téka Alapítvány. A Téka-ház, amely többek között a Szórvány Művelődési Központnak és a Mezőségi Szórványkollégiumnak is helyet biztosít, a programok – és ezzel együtt a gyerekek – gyarapodásával kezdi túlnőni a mostani lehetőségeket, ezért 2009. október 9-én egy új oktatási központ alapkőletételére került sor Szamosújváron. A magyar kormány évente 45 millió forinttal támogatja a munkálatokat, a beígért román támogatást erre az évre a Ponta-kormány visszavonta – tudtuk meg az alapítvány elnökétől. Másrészt Balázs-Bécsi Attila megelégedéssel beszél a terv társadalmi támogatottságáról, hiszen az alapítványnak közel 3 millió forint értékben sikerült téglajegyet eladnia. Sürgősségi támogatást a Communitas Alapítvány is nyújtott, ebből különböző számlákat fizettek ki a munkavállalóknak. Az épület alapjának 80 százaléka már elkészült, a hétből négy modulon pedig a falazást is elkezdték. Az alapkő letételekor az építkezés befejezésének határidejét 2014-re határozták meg, ám a tények ismeretében az alapítvány elnöke nem bocsátkozik jóslatokba: „Abban reménykedem, hogy összeül egy vegyes – magyar-román – oktatási bizottság, amelynek napirendjére a kollégium ügye is felkerül, és határozottabb támogatást kapunk mindkét fél részéről” – bizakodik Balázs-Bécsi Attila. 650 férőhelyes épületről van szó, ahol bölcsődés kisgyerekektől érettségiző diákokig fogadják majd a fiatalokat. Ezzel nem szűnnek meg a mezőségi szórvány elemi iskolái, hiszen Szamosújváron, a Kemény Zsigmond Oktatási Központban ötödiktől folytathatják tanulmányaikat a fiatalok.
Játszva tanuljunk anyanyelvünkön!
Látogatásunkkor mintegy félszáz gyerek fogyasztotta jóízűen reggelijét a Téka udvarán, türelmetlenül várva az aznapi programokat. Az egyhetes Honismereti és Anyanyelvi Tábort a Téka Művelődési Alapítvány szervezi, és a Nemzeti Kulturális Alap támogatja a kezdetektől fogva. A nyári tábor vezetője Egri Hajnal, aki arról számolt be lapunknak, hogy az egyhetes együttlét remek alkalmat nyújt arra, hogy azok a diákok, akik Szamosújváron kívánnak ötödiktől iskolába járni – és a Téka bentlakásában fognak lakni –, ismerkedjenek környezetükkel, a pedagógusokkal, illetve barátkozzanak a kollégium szabályzatával, szokják meg a bentlakás hangulatát, szabályait. Az elmúlt tanévben több mint 110 gyerek lakott a kollégiumban, ezek közül sokan a tábort sem hagyják ki vakációs programjaik közül. És ha már a vakációnál tartunk, Egri Hajnal arról is tájékoztat bennünket, hogy a tevékenységek többnyire szórakoztató jellegűek, bár a nyelvi játékoktól a cserépégetésig rengeteg programban vesznek részt a diákok.
Egy fedél alatt a szórvány
A tábor résztvevői többnyire a mezőségi falvakból – Palatka, Búza, Keszű, Füzes, Szentmárton, Feketelak – érkeztek, de vannak közöttük szamosújváriak is, akik vakációjuk egy részét a Téka programjaival töltik. Többnyire a kézműves foglalkozások nyitják és zárják a napot, közben anyanyelvi vetélkedőkön vehetnek részt a diákok, történelmi témájú vagy népmesék hangzanak el. Az igazi kikapcsolódást talán az esténként megrendezett táncház, a népdalok éneklése, illetve a rendszeres kirándulások jelentik a tábor résztvevőinek.
Szentmártonban például lovagolhattak, szekérre ülhettek a gyerekek, de látogattak tájházat is, és megismerkedhettek a népi hagyományokkal. Azt már saját szemünkkel tapasztalhattuk, mekkora sikernek örvendett a diákok körében az internetes anyanyelvi játék, ahol helyesírási és szótári ismereteiket tehették próbára a résztvevők. De ugyanilyen népszerű a tábor résztvevői között a nemezelés, a festés, a gyöngyfűzés vagy a tűzzománckészítés és a könyvkötés fortélyainak ellesése. Többnyire csoportos foglalkozásokat tartanak, az alkotások pedig a kollégiumban maradnak – a visszatérő diákok később büszkén fedezik fel egy-egy kiállított tárgyban a sajátjukat, hiszen az asztalterítőtől a virágcserepekig itt minden a gyerekek munkáját dicséri. „Szeretek részt venni a táborban – mondja a Válaszútról érkezett Szilárd –, mert minden évben tanulunk valami újat, az idén például a bogozást.” A bogozás tulajdonképpen az ostorkészítés egyik alapművelete, de cérnából karkötők is készülnek ezzel a módszerrel. A feketalaki Eliza már a hetedik osztályt kezdi Szamosújváron, a nyári tábor lehetőséget ad számára a barátnőkkel való találkozásra, de tagja a néptánccsoportnak és a dalkörnek is. Mindketten elismerik, ha nem lennének itt, valószínűleg a számítógép és a televízió előtt töltenék a vakációt. Tegyük hozzá: ha modern korunk e két vívmánya mellől sikerül elvonni a gyerekeket legalább egy időre, máris hasznosnak mondható a Téka nyári tábora.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ezer Székely Leány Napja: ima és tánc ünnepe
Ha Csíksomlyó, akkor az embereknek a százezreket megmozgató pünkösdi búcsú jut az eszébe. A helyszínhez kötődő jellegzetességek korántsem merülnek ki ennyiben – bizonyította az Ezer Székely Leány Napja elnevezésű rendezvény idei, 81. kiadása is. Lóháton, szekereken, gyalogosan, tömött sorokban vonultak július 7-én a székelyruhások Csíkszeredából Csíksomlyóra megünnepelni az Ezer Székely Leány Napját. Mintegy kétezer népviseletbe öltözött fiatal (ám akadtak szép számmal idősebbek is) gyűlt össze a csíksomlyói Nyeregben, ez a szám viszont csak a regisztrált székelyruhások száma, ennél jóval többen vettek részt a találkozón.
A hagyományőrző rendezvény a tánc, a népzene és az imádság ünnepe. A székely népi hagyományok, a székely identitás megőrzését célzó rendezvényt első ízben 1931-ben tartották Domokos Pál Péter néprajzkutató kezdeményezésére, Stettner Andrea szociális testvér vezetésével. Egyes dokumentumok szerint 1931-ben 1600 népviseletbe öltözött leány gyűlt össze Csíksomlyón. Az első találkozón ugyanis kizárólag lányok vettek részt, a legényeket csak a következő évektől vonták be – tartja Daczó Katalin újságíró, aki dokumentumfilmet is készített a rendezvény történetének kezdeteiről. A Szociális Nővérek Társasága az 1930-as évek első felében ki is bővítette a seregszemlét, azaz nem csak Csíksomlyón tartottak Ezer Székely Leány Napot, hanem több erdélyi városban is. Ezekre a találkozókra az illető településeken szolgáló székely lányokat igyekeztek összegyűjteni, azzal a nem titkolt céllal, hogy ők is őrizzék meg viseletüket, hagyományaikat. Az Ezer Székely Leány Napja – bár legtöbb helyen úgy szerepel, hogy a kommunista rezsim hatására szűnt meg – tulajdonképpen már az 1930-as évek derekán válságba került, 1940. október 8-án viszont újra megszervezték, ekkor kifejezetten Horthy Miklós fogadására öltöztek népviseletbe és vonultak fel Somlyóra a székely ifjak.
A második világháborút követően – a kommunista rezsim évről évre fokozódó szigora következtében – rendre betiltották a vallási és népi hagyományokon alapuló rendezvényeket, köztük az Ezer Székely Leány Napját is. A hazai rendszerváltást követően, 1991-ben László Pál csíkszeredai polgármester kezdeményezésére – a hajdani résztvevők visszaemlékezései alapján – ismét megszervezték a felvonulást, a találkozóra hatalmas tömeg gyűlt össze. 2000-től az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány vette át a szervezés feladatát, az alapítvány elnöke, Boros Károly felcsíki főesperes szerint az 1990-es évek végétől körülbelül 2005-ig elhalványodóban volt a rendezvény. Ezekben az években csak a nevében őrizte a rendezvény a hajdani találkozók lényegét, valójában viszont csak 500-600 népviseletbe öltözött fiatal gyűlt össze Csíksomlyón. A főesperes ennek okát legfőképpen a szervezéshez szükséges anyagi háttér hiányában látja, amelynek következtében 2008-tól át is adták a főszervezői teendőket Csíkszereda önkormányzatának, illetve a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnek. A rendezvény ez évben is szentmisével kezdődött a kegytemplomban, ahol az idei szónok Böjte Csaba ferences szerzetes volt. Prédikációjában három útravaló gondolatot fogalmazott meg: bátorította a jelen lévő székely fiatalokat, hogy a szent család példáját követve merjenek házasságot kötni, majd minden mással szemben előnyben részesíteni az életet, a gyermeket, és nem utolsó sorban – szintén a szent család nyomdokain járva – térjenek haza szülőföldjükre. „Hála Istennek béke van Erdélyben, beöltözhetünk viseletünkbe, beállhatunk zászlóink alá, énekelhetjük himnuszainkat, vállalhatjuk értékeinket és nemzeti identitásunkat. Igen, meg lehet maradni Székelyföldön, mondjátok el a külföldön élő fiataloknak, hogy haza lehet jönni, őseink földjén lehet gazdálkodni! Heródes nincs, vissza lehet térni földjeinkre!” – fogalmazott prédikációjában Böjte Csaba atya. A színes viseletkavalkád már önmagában, látványként is maradandó élményt nyújt a találkozón résztvevőknek. Mivel népviseleteink feltérképezése, illetve szakemberek terén rosszabbul állunk, mint például a népzene- vagy néptánckutatásban, a szervezők minden évben belefoglalják a programba a viseletmustrát, bátorítják a résztvevőket, hogy keressék meg, öltsék magukra a régi viseletdarabokat, így lehetőség nyílik azok bemutatására, valamint kiértékelésére is. Az idei találkozóra a lakosság arányához viszonyított legnépesebb résztvevőtáborral Csíkrákos érkezett, így ezt a falut illette meg az a két faragott szék, amely ezután a rákosi templomban az esküvőre érkező ifjú párnak szolgál majd ülőhelyül.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az Európai Parlament magyar néppárti delegációja (Fidesz-KDNP) szerint az MSZP-s EP-delegáció "pártpolitikai érdekekből tudatosan igyekszik összemosni a romániai és a magyarországi viszonyokat".
Az MSZP-s EP-képviselők előző nap nyilvánosságra hozott nyílt levelére reagáló brüsszeli közleményében a néppárti delegáció egyebek között azt írta: "Ezúton emlékeztetnénk a szocialista EP-képviselőket: Romániában a balliberális átmeneti kormány sürgősségi kormányrendeletekkel, a közjogi intézmények elleni intézett totális politikai támadással, a román törvényekkel és alkotmánnyal szemben hajt végre puccsot. Magyarországon ezzel szemben demokratikus választások során, kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány hoz meg a rendszerváltás óta halogatott intézkedéseket az ország megújítása érdekében, összhangban annak alkotmányos rendszerével, közjogi hagyományaival és törvényeivel. Ezúton felszólítjuk a szocialista EP-képviselőket: Hagyjanak fel ezen újabb hazugságok terjesztésével, a romániai és a magyarországi viszonyok összemosásával!"
A négy MSZP-képviselő előző nap úgy fogalmazott: "Örömteli, hogy a Fidesz a romániai helyzet kapcsán felfedezte magában a demokratát. Nem elegendő azonban, ha a jogállamiság csorbítását, az antidemokratikus intézkedéseket, a független intézmények politikai befolyásolását más országokban sérelmezi. Ami Romániában ellentétes az európai alapértékekkel, az Magyarországon is az. A Ponta-kormány intézkedéseinek bírálatával a Fidesz az Orbán-kormány elmúlt két évben folytatott politikája felett mond ítéletet. Jó lenne, ha a Fidesz felismerését tettek követnék, és az ellenzéki pártokkal, valamint a civil társadalommal való együttműködésben visszavonná a magyar alkotmányos rendszert felforgató, antidemokratikus intézkedéseit."
A válaszközlemény szerint "a Magyar Szocialista Párt 2006-ban a magyar gazdaság valós állapotát eltitkolva, a magyar állampolgárokat becsapva, hazugsággal nyert választásokat. Az öszödi hazugságbeszéd által kiváltott tüntetéseket pedig azonosítószám nélküli rendőrökkel verette szét brutális eszközökkel, ismételten sárba tiporva a magyar polgárok szabadságjogait, emberi méltóságát. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja nem kér ebből a szocialista demokráciafelfogásból."
A közlemény úgy fogalmazott: "az MSZP 2002-ben a státusztörvény elfogadása után '23 millió román' elözönlésével fenyegetett, 2004-ben a kettős állampolgárság elleni kampányukkal pedig a mai napig tartó sebeket okozott a határon túli magyar közösségekben, majd szétverték a támogatási rendszerüket. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja nem kér ebből a szocialista nemzetellenes politikából sem."
Kifogásolták azt is, hogy "Mesterházy Attila és Tabajdi Csaba a hátrányos intézkedéseket meg sem említi román párttársaiknak a szocialisták bukaresti gyűlésén, ellenben Magyarországért ott is közösen aggódnak".
Az MSZP előzőleg azért bírálta a néppárti képviselőket, mert miközben "a Tabajdi Csaba elnökletével 2012. június 14-én az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja felhívta a román kormányt, hogy tartózkodjon a magyar közösség kisebbségi jogainak csorbításától", a Fidesz ezen az ülésen "nem emelt szót az erdélyi magyarság képviseletében", és "semmilyen érdemi lépést nem tett érdekükben".
MTI

Elemzők: ne mossák össze a magyar és a román helyzetet!
A magyar és a román kormány választói felhatalmazásának különbségére hívták fel a figyelmet elemzők a két kabinet brüsszeli konfliktusának összehasonlítása kapcsán.
Alapvető különbség Magyarország és Románia között, hogy a magyar kormány kétharmados választási győzelemmel került hatalomra, a román koalíció azonban háttéralkuk eredményeként – mutattak rá elemzők a Kossuth Rádióban azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió vezető illetékesei a jogállamiság biztosítását célzó intézkedésekre sürgették Victor Ponta miniszterelnököt Brüsszelben. Az eddig is éles romániai hatalmi harc újdonsága, hogy a szociáldemokrata párt a korábbiaknál is durvábban lép át bizonyos szabályokat, igaz, ez Basescu elnökre is jellemző volt – mondta a 180 percben Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője, aki a sajtóban felvetett magyar-román párhuzammal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a két országban teljesen mások a pártok közötti erőviszonyok.
Hasonlóan vélekedett a korábbi magyar és a mostani román brüsszeli konfliktus összehasonlításáról Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője, hangsúlyozva: Magyarországon parlamenti választás eredményeként alakult ki a kétharmados többség, azaz a választók előre tudták, hogy új alkotmány is születhet, ezzel szemben a parlamenti alkuk során megalakult szociáldemokrata-liberális román kormány csak az őszi választásokon szerezhetne választói felhatalmazást. Erre akár esélye is lehet, ez pedig Brüsszel dolgát nehezítheti meg Victor Pontával szemben – mutatott rá mindkét elemző a Kossuth Rádióban.
hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma

Autonómiatanács: három kisebbségi jogi javaslat
Három, a kisebbségi jogokról szóló javaslatot kíván benyújtani az Európai Bizottsághoz (EB) a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT). Erről döntöttek a testület pénteki, budapesti ülésén, amelyen 12 tagúra bővült a szervezet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felvételével.
Javaslatot készített az EMNP mellett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Székely Nemzeti Tanács. A dokumentumok benyújtására az európai polgári kezdeményezésről szóló uniós rendelet ad lehetőséget, április 1-je óta.
Tőkés László, a KMAT elnöke a tanács ülését követő sajtótájékoztatóján elmondta, hogy előkészítési folyamat után nyújtják majd be a dokumentumokat az EB-hez.
A bizottság befogadásról szóló döntése után a KMAT tagszervezetei egyöntetűen támogatják majd az EB által befogadott javaslatokat vagy javaslatot, és együttműködnek majd a hét unós tagországból a szükséges egymillió aláírás összegyűjtésében – magyarázta a KMAT elnöke.
A támogató aláírások azért szükségesek, hogy a javaslatok további európai fórumok elé kerülhessenek. Tőkés László megjegyezte, hogy a három javaslatról előzetes szakértői véleményt kért a KMAT. Ebből kiderült, hogy nem jelezhető előre, miként értékeli majd az EB a javaslatokat, befogadja-e, ezért mindegyiket érdemes benyújtani. „Égető szükséglet, hogy az Európai Unió kötelező érvényű keretet hozzon létre a kisebbségvédelem céljából" – hangsúlyozta a KMAT elnöke.
A kisebbségi jogokat más-más szempontból megközelítő javaslatokról elmondta, hogy a SZNT a regionális önrendelkezést hangsúlyozó kezdeményezést készített, míg az EMNP és RMDSZ javaslatai – mint fogalmazott – a szórványban élőknek lenne hasznos.
Mindegyik javaslat foglalkozik az anyanyelvi oktatással, az anyanyelv és a közösség kultúrájának megőrzésével és a diszkriminációmentességgel.
A KMAT legutóbbi ülését február 3-án tartotta Budapesten, szintén a Parlamentben.
A Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések segítésére 2004-ben létrehozott KMAT-nak határon túli magyar politikai és civil szervezetek a tagjai. Jelenlegi elnöke Tőkés László, akit tavaly választottak meg újabb két évre.
MTI
Erdély.ma

Restitúció ellenszélben
A rendszerváltás után két évtizeddel is hiányzik az akarat az államosított épületek visszaszolgáltatásának megoldásához - jelentette ki a Krónikának adott interjúban Böcskei László, a nagyváradi római katolikus egyházmegye püspöke. Az egyházfő elmondta, benyújtott visszaigénylési kérelmük mintegy hatvan százalékában született döntés eddig, sok épület tulajdonjogát pedig visszaszerezték ugyan, de a használati jog továbbra is az abban működő állami intézményeké.
– Huszonkét év telt el a rendszerváltás óta, de a tulajdonjognak történelmi perspektívából nézve is kielégítő és egyértelmű tisztázása még mindig várat magára. Mi a katolikus egyház véleménye az e téren alkalmazott kettős, sőt többszörös mérce alkalmazásáról?
– A huszonkét évvel ezelőtti események olyan folyamatot indítottak el, amely a korábbi évtizedek visszaéléseit és azok következményeit volt hivatott orvosolni. A kivívott szabadság, a visszaszerzett jogok látszólag megalapozták azokat az eljárásokat, amelyek az egyéni és közösségi tulajdonjog érvényesítését célozták meg az új demokráciában, azonban elég rövid időn belül rá kellett jönnünk arra, hogy hiányzott az akarat, amely a visszaélések és törvénytelenségek helyrehozását eredményezhette volna. Elindult tehát a visszaigénylések folyamata, belső szinten az egyházak közötti konzultáció, a visszaigénylések megfogalmazása, benyújtása. Majd következtek a prioritási listák, amiket az illetékes állami hivatalok kértek, hogy ezekben nevezzük meg a legfontosabb visszaigényelt objektumokat. Időközben a helyi hatóságok felé is elindult a visszaigénylés, hiszen egy visszaszolgáltatási törvény megjelenésére nem számíthattak a károsultak. Meg kell említenünk azt is, hogy a politikum támogatásával sikerült a sürgősségi kormányrendeletek révén legalább papíron érvényesíteni egyes épületeink felett a tulajdonjogot. Összegezve: egy eléggé fárasztó és sokszor kilátástalannak tűnő hercehurca követte az 1989. decemberi változásokat. Amikor megjelent az 501/2002-es restitúciós törvény, ismét megerősödtünk reményeinkben, hogy törvényes keretek között könnyebben tudjuk majd visszaszerezni elkobzott egyházi javaink felett a tulajdonjogot. Nagy lendület jellemezte tevékenységünket a törvény megjelenése után, a visszaigénylések összeállítása nem kis munkával járt. Azonban még most is elég sok olyan kérelmünk van, amelyre nem született döntés. Ahol pedig született, ott is megtapasztaltuk, hogy sokszor nagyon akadékoskodóan kezelték ügyeinket, vagy egyszerűen félretették azokat. Mindezek arról tanúskodnak, amit már fentebb hangsúlyoztam, vagyis hogy hiányzik az akarat az államosított épületek visszaszolgáltatásának megoldásához. Minden sürgetés dacára ezt jelenleg fokozottabban tapasztaljuk.
– A huszonkét évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva azért ma már nagyon sok téren megtörtént a teljes vagy részleges visszaszolgáltatás. Mi volt a legnehezebb és éppen ezért a leginkább „visszhangos” siker?
– A már említett törvény szerint visszaigényelhető minden elkobzott egyházi ingatlan, amely fölött bizonyítani tudjuk egykori tulajdonjogunkat. Ezért nem is olyan könnyű prioritási listát felállítani, hiszen az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása minden esetben kiemelt fontossággal bír. Gondolhatunk itt a kisebb egyházközségek tulajdonára, de éppen úgy a szerzetesi közösségek elkobzott javaira is, vagy éppen a püspökség épületeire. A fő törekvés az, hogy az elkobzott javak visszakerüljenek egykori tulajdonosukhoz. Természetesen voltak, és még vannak olyan visszaigénylések, amelyek jelentősebb ingatlanokra vonatkoznak, és amelyeknek értéke felülmúlja a kisebb közösségek javait – és itt nemcsak anyagi értékre gondolunk. Nagyváradi viszonylatban a püspöki palota visszaszerzése jelentette a legnagyobb eredményt, de nem szabad elfelejteni a szerzetesi közösségek visszakapott javait és az egykori iskolák épületeit sem.
– Említette a püspök úr a szerzetesrendeket: tulajdonképpen milyen viszony van a püspökségi tulajdon és a különböző szerzetesrendek vagyona között? Az eltelt évek alatt voltak-e összehangolt akcióik, vagy egymástól függetlenül indították a visszaigényléseket?
– A szerzetesi közösségek saját tulajdonnal rendelkeznek, ami azonban nem azt jelenti, hogy a visszaigénylések folyamatában az egyházmegyei központok, a püspökségek nem támogatták a szerzetesi közösségeket. Éltünk a törvény adta lehetőségekkel, és nagyon sok esetben a püspökség a szerzetesrenddel együtt vagy annak megbízásából járt el a visszaigénylések ügyében.
– Megmagyarázható, helyesebben megérthető, átérezhető-e az egyházi, különösképpen a katolikus felekezet vagyonával szembeni, mai napig meglévő ellenérzés? Vagyis mivel magyarázható az egyszerű emberektől a döntéshozásban érintettekig oly sokszor hallott „kérdés”, miszerint miért van szüksége az egyháznak anyagi javakra?
– Részben azzal magyarázható, hogy az emberek nem ismerik az előzményeket, a múltat és azt, hogy az egyház 1948 előtt tevékeny részt vállalt a társadalmi életben. Voltak iskolái, kórházai, kulturális és szociális jellegű intézményei, illetve az ezek rendeltetésszerű működéséhez elengedhetetlenül szükséges struktúrák, aminek az „aranyfedezete” az egyházi vagyon volt. Egy másik szempont az is lehet, hogy sokan nem tudják elfogadni: az egyház ma is szerepet vállal a nevelésben, a betegek gondozásában, a szociális gondok megoldásában. Ezért is van szüksége az anyagi háttérre. És talán még azt is meg kell említenünk, hogy különösen amikor az egyházi javakról van szó – és most kimondottan a katolikus egyházra gondolok – mesterségesen táplált egyházellenes hangulatot tapasztalhatunk. Történik ez sokszor az igazság elhallgatásával vagy éppen félretájékoztatással.
– Jelen pillanatban van-e még tisztázatlan helyzetű egyházi vagyon, azaz visszakapták-e az államosítással elvett tulajdonaikat? Ha nem, milyen mértékű a még kérdéses, esetleg bírósági úton visszaperelendő tulajdon?
– A benyújtott visszaigénylési kérelmek körülbelül hatvan százalékában született döntés.
– Mennyire sikerül kellőképpen adminisztrálnia a püspökségnek a visszakapott tulajdonokat? Van-e a rendbe hozásukhoz elegendő anyagi keretük, illetve a felújításhoz-kezeléshez szükséges szakembergárdájuk?
– Nem kis feladatot jelent a visszaszolgáltatott épületek kezelése, lévén ezek állaga nagyon rossz, ami szintén a sok huzavona eredménye, hisz több mint egy évtizeden keresztül a használói már nem törődnek a visszaszolgáltatásra váró épületekkel. Így elég nagy gondot jelent azok kezelése, csakúgy, mint azoké az épületeké, amelyek tulajdonjogát visszaszereztük ugyan, de a használati jog továbbra is az abban működő állami intézményeké. Ezekben az esetekben is eléggé nehézkes az együttműködés az épületek állagának a megőrzése érdekében.
– A 90-es évek elején beindított restitúciós kérelmek eleinte szélmalomharcnak tűntek, olyan nagy volt a társadalmi ellenállás. Bár már említette a más felekezetekkel, illetve a politikummal való együttműködést, ha lehet, térjünk erre még vissza röviden.
– Mindjárt a kezdetekben a történelmi egyházak összefogtak, és létrejött egy hálózat, amelynek célja éppen az volt, hogy közös erőfeszítéssel érvényesítsük jogainkat és egymás tapasztalatából tanulva segítsünk egymáson. Egy ilyen összefogásnak egészen speciális megnyilatkozása volt például, amikor itt, Nagyváradon a katolikusokon kívül más felekezetű testvéreink is nyilvános imaalkalmakon támogatták a püspöki palota visszaszolgáltatásának az ügyét. A politikum támogatásáról – gondolok itt azokra, akik az egyházak ügyeinek képviseletét is felvállalták – elmondhatjuk, hogy nagyon sok irányban nyilvánult meg: a törvényes keret előkészítésében vagy a módszerek kidolgozásában csakúgy, mint nagyon sokszor az egyes esetek előrevitelében és megoldásában is, központi vagy helyi szinten.
– Körülbelül mikorra tehető a katolikus vagyon visszaszerzésének végső határideje? Amikor majd föltétel nélkül kijelenthetik, hogy minden, ami egykor a miénk volt, most ismét az lett.
– Tudjuk, hogy az alagút végén ott van a fény. Ezt én még nem látom, és ezért nem tudnám megmondani, hogy mikor érhetjük el ennek a folyamatnak a végét. Azonban kitartóan tovább kell harcolnunk jogaink megvédése érdekében. Adja Isten, hogy kitartó munkánknak eredménye legyen!
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Visszaadják a gyalui kastélyt
Visszaszolgáltatja jogos tulajdonosainak a gyalui kastélyt a Kolozs megyei önkormányzat – döntött csütörtöki ülésén a testület.
Vákár István alelnök a Krónikának elmondta, óriási lépés a gyalui kastély viszszaszolgáltatása ügyében, hogy az önkormányzat a közvagyonából a magánvagyonába utalta át az ingatlant.
Mint részletezte, első ránézésre úgy tűnhet, jelentéktelen határozatról van szó, azonban a törvény értelmében a megyei tanács csak a magánvagyonában található ingatlanokat szolgáltathatja vissza, így a csütörtöki döntés nélkülözhetetlen a restitúcióhoz. Vákár ugyanakkor az RMDSZ sikereként értékelte, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklusra kiadott megyei fejlesztési stratégia háromnyelvű, a fontosabb fejlesztési tervek a román és az angol nyelv mellett magyarul is olvashatók. Hozzáfűzte, a fontosabb tennivalók közé bekerült a bonchidai Bánffy-kastély rehabilitálása, a széki tavak értékesítése, valamint a megye etnikai térképének elkészítése.
Az ülésen Horia Uioreanu tanácselnök bejelentette: hamarosan újra működhet a mócsi kórház. Az egészségügyi miniszter ugyanis megígérte, hogy támogatja a megyei tanács tervét. A testület korábban úgy döntött: átveszi a tavaly bezárt kórház épületét a helyi önkormányzattól, és a minisztérium engedélyét kéri, hogy gyógyításra használhassa azt.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Elismert jogtiprás
Ha valaki még hitt volna abban, hogy Victor Ponta kormányfő és Crin Antonescu ügyvivő államfő, illetve az általuk irányított balliberális USL pártszövetség utóbbi tíz napban elkövetett tettei – a házelnöki és az ombudsmani tisztség puccsszerű lenyúlása, a Hivatalos Közlöny körüli trükközés és főleg az alkotmánybíróság jogköreinek korlátozása egyetlen cél: az amúgy legkevésbé sem makulátlan Traian Băsescu államfő mihamarabbi kiiktatása érdekében – minden kritikán felül állnak, annak most át kell értékelnie a véleményét.
Aki nem az USL hithű szimpatizánsa, nem ostoba vagy – ami még rosszabb – elvakult, a tények tiszteletét fölösleges luxusnak tekintő balliberális megmondóember, annak Ponta brüsszeli fogadtatása, illetve az ott folytatott tárgyalásai utáni pálfordulása láttán be kell látnia: az uniós vezetők is úgy értékelik, hogy a bukaresti kormány támadást intézett a jogállami intézmények ellen annak érdekében, hogy teljhatalomra tegyen szert, ezért akár szankciók kilátásba helyezésével is megkísérelték rászorítani az európai alapelvek tiszteletben tartására.
Bár Ponta korábban megpróbálta úgy beállítani a helyzetet, mintha csak a jobboldali politikusok bírálnák a kormányt, a vele azonos pártcsaládba tartozó szocialista Martin Schulz EP-elnök nyilatkozatai egyértelművé tették: a kritika nem egyoldalú. Miután a vele folytatott tárgyalást követően Ponta pártja korábbi álláspontját felülírva ígéretet tett arra, hogy az államfő leváltásáról szóló népszavazáson tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság érvényességi küszöbre vonatkozó ítéletét, biztosak lehetünk abban, hogy a megbeszélés a legkevésbé sem kedélyes, elvtársias légkörben zajlott. Úgyhogy mindazoknak, akik az EU-szervek Magyarországgal szembeni eljárásainak hangosan tapsikoltak, most, ha következetesek, a brüsszeli fellépést látva el kell ismerniük: Pontáék bizony tilosban járnak.
Persze ebben semmi örvendetes nincs, sőt. A legkevésbé sem jó hír, ha hivatalos megerősítést nyer, hogy az ország vezetői felrúgják a jogállamiság alapelveit. A kérdés az, megpróbálnak-e tovább trükközni, illetve hogy elnyerik-e érte méltó büntetésüket. Ha mástól nem, legalább a polgároktól a legközelebbi választáson.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Felszentelték a csíkszeredai unitárius templomot
Ünnepélyes keretek között szentelték fel vasárnap a csíkszeredai unitárius egyházközség újonnan megépült templomát. A jelentős esemény alkalmával az istenháza zsúfolásig megtelt hívekkel, egyházi és világi elöljárókkal.
Elsőként Dombi Gyula, a csíkszeredai unitárius egyházközség gondnoka köszöntötte a megjelenteket, valamint Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspököt. Az egyházi elöljáró beszédében hangsúlyozta: a templom az a hely, ahol megerősödhet bennünk a hit, a felebaráti szeretet, ahol találkozik a földi világ a mennyeivel.
„Azért imádkozunk, hogy a templom teljen meg Istenben bízó emberekkel, akik Jézus tanításának szellemét akarják tovább hirdetni” – fogalmazott a püspök. A prédikációt az egyházközség kórusának előadása követte. A 2010-ben alakult, magát Csudakórusnak nevező dalkör egyházi énekeket adott elő, ezáltal köszöntötték az Amerikai Egyesült Államokból érkezett testvérgyülekezetük idelátogató tagjait is. A 2009-ben, a csíkszeredai unitárius közösség élére került Solymosi Alpár lelkész beszédében a templomépítés történetét vázolta fel, megemlítve a nehézségeket, amikkel találkoztak, ugyanakkor szólt a lelkes és önzetlen támogatókról is, megköszönve a szeretetből jövő segítséget. Solymosi rámutatott: „Isten eme hajléka erőssége a közösségnek.” Krizbai Béla, a csíkszeredai unitárius egyházközség előző lelkésze a vándorlás végéhez hasonlította a templomszentelés történelmi pillanatát. „A vándorlásnak vége van. Az út végén oázist talált a nép. Kőből épült házban dicsérhetjük a teremtőt” – fogalmazott a lelkész.
A templomszentelési ünnep alkalmával a gyülekezet előtt felszólalt Paul Johnson, a Shelter Rock – Long Island Unitarian Universalist testvérgyülekezet vezető lelkésze, Ned Whigte, a templomépítést támogató Margaret Weath Alapítvány elnöke, aki a szeretet házának nevezte a felszentelt hajlékot, Simó Sándor, a székelyudvarhelyi egyházkör esperese, valamint Nagy László püspökhelyettes, a magyar unitárius egyház főjegyzője. A testvérfelekezetek részéről Boros Károly csíktaplocai római katolikus főesperes-plébános és Szatmári Szilárd református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket.
Világi meghívottként Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök rövid felszólalásában az erdélyi magyarság sorsához hasonlította a templomépítést. Kiemelte: ha egy közösségnek van hite, akkor nincs számára lehetetlen. Tövissy Zsolt műépítész, a templom tervezője az istenháza építészeti formavilágát ismertette. A templomszentelési ünnepség úrvacsoraosztással ért véget.
Létai Tibor
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ: Tőkés félretájékoztatja az Európai Néppártot
Tőkés László független európai parlamenti képviselő több ízben is megtévesztő szándékú leveleket tett közzé az RMDSZ-ről és a szervezet politikai cselekedeteiről – írta Kelemen Hunor szövetségi elnök abban a pénteki levélben, amelyben a romániai belpolitikai helyzetről és az RMDSZ álláspontjáról tájékoztatja Wilfried Martenst, az Európai Néppárt (EPP) elnökét, Joseph Daul frakcióvezetőt és Antonio Lopez-Isturiz főtitkárt.
Kelemen közlése szerint az RMDSZ „az Európai Néppárt által képviselt politikai értékek mentén cselekszik”. Emlékezteti az EPP vezetőit arra, hogy szövetség képviselői és szenátorai tartózkodtak a képviselőház és a szenátus elnökeinek leváltásáról szóló szavazáson, ugyanígy tettek a nép ügyvédjének a leváltásakor is. Utal arra, hogy a szavazáshoz szükséges többség az RMDSZ jelenléte nélkül is megvolt, ezt a kormánypárt képviselői és szenátorai biztosították.
„Ami pedig a Traian Băsescu államelnök leváltását célzó parlamenti szavazást illeti, az RMDSZ Szövetségi Elnöksége, valamint a frakciókkal való hosszas egyeztetés után kiderült, nem lehetséges egységes álláspontot kialakítani. Ezért az RMDSZ képviselői és szenátorai lelkiismeretük szerint szavaztak” – írja a szövetségi elnök. Tájékoztatása szerint a romániai magyar közösségen belül is megoszlanak a vélemények Băsescu államelnökről, de nem a klasszikus jobb- és balodali poltikai nézetek szerint. „A felfüggesztett államfőnek hívei is, ellenzői is vannak a közösségben, attól függően, hogy ki ennyire ért egyet a Băsescu elnök vezetési stílusával és az elnöki intézmény súlyával Romániában” – fogalmaz levelében a politikus.
Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyar emberek képesek racionálisan dönteni ebben a kérdésben, ezért mindenkit arra fog biztatni, hogy a lelkiismerete szerint szavazzon a népszavazáson. Leszögezi, az RMDSZ továbbra is a jogállamiság mellett száll síkra, és soha nem fog olyan döntést támogatni, amely gyengíteni az állam alapintézményeit, ugyanakkor aggodalommal szemléli Románia hitelvesztését az Európai Unióban és a nemzetközi politikai életben.
Kelemen Hunor arról is tájékoztatja az Európai Néppárt vezetőit, hogy a hét elején konstruktív párbeszédet folytatott Orbán Viktor magyar kormányfővel, a beszélgetés egyik témája szintén a romániai belpolitikai helyzet és az RMDSZ álláspontja volt. „Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Tőkés László független parlamenti képviselő az elmúlt napokban mindent megtett annak érdekében, hogy az önkormányzati választásokon csúfos vereséget szenvedett pártjának rövidtávú politikai nyereséget szerezzen, annak ellenére, hogy az erdélyi magyar emberek szavazatukkal egyértelműen kinyilvánították a Romániai Magyar Demokrata Szövetségbe vetett bizalmukat” – hangsúlyozza Kelemen Hunor.
Tőkés László független európai parlamenti képviselő egy korábbi nyilatkozatában azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy parlamenti tartózkodásával „hallgatólagosan támogatta a lopakodó vörös diktatúra visszatértét”.
Maszol.ro

Magyar magiszteri képzések a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara a gazdaság különböző területeit lefedő magyar magiszteri képzések által friss diplomásoknak és újra tanulni vágyóknak minőségi továbbképzési lehetőséget kínál.
2012-2013-as tanév
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara a gazdaság különböző területeit lefedő magyar magiszteri képzések által friss diplomásoknak és újra tanulni vágyóknak minőségi továbbképzési lehetőséget kínál. A diák státusz előnyeit élvezve, a jelentkezők államilag támogatott helyen tanulhatnak tovább a három magyar magiszteri szakirányon: Marketing stratégiák és politikák, Vállalkozásmenedzsment, Vállalati pénzügyek. A képzések a munkaerőpiac igényeinek megfelelően vannak kialakítva és biztosítják a magyar, román és egy vagy több nemzetközi szaknyelv elsajátítását. A három szakirányon 85 államilag támogatott hely várja a jelentkezőket július 16-tól.
Transindex.ro

Elindult a Székely Vágta – 37 csapat mérte össze erejét
Lónyerítéstől, patadobogástól volt újra hangos a maksai Óriáspince-tető – a Székely Vágta 2012-es kiadásán a tét változatlan: az első három helyezett Székelyföldet képviselik majd Budapesten, a Nemzeti Vágtán.
A megnyitó napján, július 14-én, szombaton verőfényes napsütés fogadta a nézőket, versenyzőket – a lovasok szerint ideális körülmények közt indulhattak neki a megmérettetéseknek.
A vágtát szervező önkormányzatok részéről elsőként Antal Árpád András Sepsiszentgyörgy polgármestere szólalt fel: „Innen, az Óriáspince-tetőről, erről az ősrégi rituális dombról látni fél Háromszéket, Székelyföld egy részét, annak a földnek a részét, amiért élünk, dolgozunk, meghalunk. Jó itt lenni, jó a lovak patájának dobogását hallani, érezni a levegőben a versenyzők izgalmát. Ezt az érzést és ezt a hangulatot, nem veheti el senki sem tőlünk. Még azok sem, akiket zavar, hogy mi ilyen rendezvényeket szervezünk.”
Tamás SÁndor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke a székelyek lovas hagyományaira összpontosított köszöntőjében: „A történelem azt igazolja, hogy lovas, katonanemzet vagyunk. Kassai Lajos lovászíjász világbajnok szavaival élve: »Ne őseinket kövessük, hanem azt, amit őseink követtek«. Az a legfontosabb, hogy azokat az értékeket kövessük, amit elődeink is követtek: hit, becsület, hazaszeretet. A Székely Vágta célkitűzéseit, üzenetét tekintve nem csupán lovasverseny, hanem hagyományőrző történelmi bemutató, Székelyföld önmagába vetett hitének, erejének, összetartozásának képviselője.”
Horváth László miniszterelnöki megbízott, a Nemzeti Lovas Stratégia koordinátora Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üdvözletét tolmácsolta. A megbízott beszédében hangsúlyozta: a környező nemzetekkel ellentétben a magyarok nem csupán lóhasználók, hanem lovasok. A kormány ennek érdekében olyan projektet indított, amely kiemelten foglalkozik a lovak, lovas sportok hagyományának ápolásával, ez a Kincsem Nemzeti Lovas Program.
A megmérettetések sorát díjugratással kezdték: a lovasok közt feltűnően sok volt a hölgy, ők talán még nagyobb lelkesedéssel hajtották paripáikat, mint férfitársaik. A látvány magért beszél: az akadályok fölött szárnyaló állatok nyomában kavargott a por, miközben a közönség a napernyők védelme alatt követte a történéseket.
A versenyszámok közti szünetek sem teltek unalmasan: a lacikonyhák mellett számos helyi és kézműves terméket lehetett a hagyományos vásárban találni, az érdeklődőkre kiállítás és játszóház is várt.
A versenyen két 3. díjazott is volt Márton Gréta, Orson nevű lován, valamint Imre Katalin, Katovice hátán. A dobogó második lépcsőjére a Darius nyergében ülő Tamás Anita került, az első díjat Keresztély Beáta és Herceg nevű lova szerezték meg.
Erdély.ma

Ex lex chartá(k)?
Nem tudni pontosan, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem melyik chartájára gondolt az egyetem rektora, amikor a román nyelvű sajtóban azt nyilatkozta, a tanintézet alapdokumentumát jóváhagyta az oktatásügyi tárca. A régire, amelynek alapján a választások zajlottak? Arra, amelynek margójára a volt tanügyminiszter módosításokat javasolt, melyeket az egyetem figyelmen kívül hagyott? Az utolsó, tavaly decemberi változatra?
A szóban forgó cikkben a MOGYE rektora egyrészt kijelenti, hogy jelenleg az egyetem chartája az oktatási minisztérium által jóvá van hagyva. Arra hivatkozik, a közigazgatási bíróságon született ítélet kötelezi a szaktárcát, hogy rábólintson az egyetem működését biztosító alapdokumentumra, márpedig "egy jogállamban be kell tartani a bírósági határozatokat". (Jogállamról beszél annak az intézetnek a zavaros körülmények közt helyzetbe jutott rektora, amelynek vezetése az elmúlt év során semmibe vette a tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó részeit, pereket indított a jogtalanság védelmében, és azon sajnálkozik, hogy ügyködései megrontották az emberi kapcsolatokat).
A chartára visszatérve, a rektori kijelentés után pár sorral lennebb dr. Leonard Azamfirei már azzal folytatja, hogy "úgy vélik, a charta érvényes", majd azt mondja, hogy "a MOGYE chartája érvényes és funkcionális, ennek alapján működik az egyetem a jóváhagyás pillanatától kezdve". Ekkor már arra az alapdokumentumra utal, amelyet 2011 decemberében elfogadott a szenátus és amely azóta sem módosult. Következik a sirám, hogy az új- jelenlegi kormány nem tartotta be ígéretét és nem nyilvánította semmissé a magyar főtanszék létrehozását elrendelő kormányhatározatot, pedig megígérte és erkölcsi-jogi kötelessége lett volna megtenni. Elégtétellel nyugtázza viszont, hogy a tanügyminiszter visszavonta a szóban forgó jogszabálynak a Marosvásárhelyi Táblabíróság általi felfüggesztése ellen benyújtott fellebbezést.
Van(nak) tehát chartá(k), csak nem tudni, melyik, mikor kapott jóváhagyást – már ha van ilyen. A rektor úr "vélekedése" nem helyettesíti a minisztériumi jóváhagyást tartalmazó átirat számát, erről pedig nincs tudomásunk, hogy létezne. Egyelőre egy biztos: minden maradt a régiben, a rektor szerint olajozottan működnek az egyetem dolgai, "a MOGYE-nak jól szervezett és funkcionális magyar tagozata van", ahol a gyakorlatot kivéve mindent magyarul lehet tanulni, az a tény pedig, hogy "mindannyian egyetlen egyetemi struktúrához tartozunk, amelynek minden szintjén van magyar és román képviselet", a rektor szerint fölöslegessé teszi a különálló adminisztrációt. A minden szinten-képviseletről jut eszembe: az idei felvételi vizsgát összehangoló tíztagú bizottságnak egyetlen magyar tagja van – egy diák! Szép kis képviselet!
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Felújítják Erdély egyetlen magyar világörökség-templomát
Az UNESCO világörökség-listáján 189 ország 962 védett értéke szerepel. Ebből 745 kulturális, 188 természeti, 29 vegyes. Romániát 6 kulturális- és 1 természeti világörökségkincs képviseli. 1999-ben az erdélyi vártemplomos falvak csoportban szász vártemplomokkal együtt került védettségi listára a székelyderzsi unitárius vártemplom. Azóta is egyedül jeleníti meg az erdélyi magyarok értékeit.
A teljes felújításához szükséges engedélyek beszerzésére és a felújítási tervek elkészítésére egy évtizednyi időre volt szükség. Ezek anyagi hátterét a román Kulturális Minisztérium és Hargita Megye Tanácsa támogatta.
A vártemplom felújítási tervét Tövissi Zsolt műépítész készítette. A terv az épületegyüttes négy síkon történő helyreállítását tartalmazza: tereprendezési munkálatok; nedvességmentesítés, vízelvezetés; szerkezeti megerősítés; villanyszerelési munkálatok.
Megvalósítására az országos restaurálási program keretében a minisztérium közbeszerzési eljárást indított. A pályázat nyertese, a Rustic Kft. már megkezdte a helyreállítási munkálatokat.
Demeter Sándor Lóránd lelkész
Népújság (Marosvásárhely)

Lapozó
Végül, de nem utolsósorban az USA és a Nyugat morális vezető szerepe komoly csorbát szenvedett, mert a vasfüggönyön innen élők csak azt érzékelhették, hogy az emberi jogok deklarációja és a tiltakozások ellenére a hatalom birtokosai büntetlenül megsérthetik a vallásszabadságot, semmibe vehetik a közvéleményt, lábbal tiporhatják a szabadságjogokat. Mindszentyre vitathatatlanul könyörtelenül és igazságtalanul lesújtott Rákosi és elvbarátai bosszúvágya, holott biztos, hogy a bíboros nem Washington és nem a Vatikán utasítására vállalta föl a politikai oppozíció szerepét, akármennyire is igyekezett a vád képviselője ennek ellenkezőjét alátámasztani abszurd túlzásokkal és kreált bizonyítékokkal. Mindszenty mindezt a maga konoknak is nevezhető meggyőződésével tette, egy világpolitikai fordulat reményében. (Balogh Margit). A Római Katolikus Teológiai Intézet könyvtáraként működő Batthyaneumba kerültek az egyházmegyei gyűjteménybe sorolt műkincsek (pl. a szászfenesi oltárka), továbbá többek között a székesegyháznak a Pósta Béla vezette ásatásaiból előkerült, máig feldolgozatlan régészeti anyag is, de az államosítás során ott ragadtak a gyűjteményektől teljesen független értékek, köztük Márton Áron püspök iratai, levelezése, sőt... asztali készlete is. Az államosítók nem törődtek olyan apróságokkal, hogy 1948-ig a könyvtár a teológiai intézet szerves része, tanárainak munka- és lakóhelye volt. (Kovács András). Így vezetlek be a vers/világába, erre, kérlek,/kicsit zsúfolt tér ez itt, a/határok csak sejthetők,/a vakablakok mögött, látod,/hóvihar lehet vagy köd,/talán szimpla ragyogás://"Mióta várom már, hogy/elmondjad meséjét..."/ – mert beláthatatlan kívülről/ez a burkon túli tér – /"meséjét a benső télnek" (Visky Zsolt). A másik történetem 1990 tavaszán kezdődik. Egy éjszaka a buzaui székhelyű II. Hadsereg főorvosa, dr. Mihai Augustin (a Központi Katonai Kórház későbbi parancsnoka, majd a fogorvosi kar dékánja) ébresztett, néhány katonatiszt kíséretében. Két üzenetet adtak át, amit személyesen Ion Iliescu elnöknek kellett tolmácsolnom. Az első: ha Militaru tábornokot (aki már nem volt miniszter) nem helyezik tartalékba, akkor a II. Hadsereg katonái nem szavaznak Iliescura. A második: Stefan Gusa tábornokot, a II. Hadsereg akkoriban kinevezett parancsnokát csak az alárendeltjei és a bajtársai, azaz katonái és tisztjei holttestén keresztül lehet tisztségéből eltávolítani. "Ágyúval lövünk még a légyre is, ha zavarja a parancsnokunkat" – üzenték. Lám, ilyen hangulat uralta akkoriban a román hadsereg egy részét. (Horváth Andor beszélgetése Boda József egyetemi tanárral). IV. Luxemburgi Károly önéletrajza a középkori európai irodalom egyedülálló műve, amelyet teljes egészében most olvashatunk először magyar nyelven. Az önéletrajz tükrözi a császár életét születésétől egészen német királlyá választásáig. A mű magyar szempontból is jelentős, mivel beszámol magyarországi utazásairól és az Anjoukhoz fűződő családi kapcsolatairól. (Vincze- Pál Éva). Korunk, 2012. július. Peres ügyek.
Népújság (Marosvásárhely)

Ha Ponta dolgozata plágium, felszámolhatják a doktori iskolát
Ecaterina Andronescu tanügyminiszter pénteken azt mondta, amennyiben az Országos Etikai Tanács megállapítja, hogy Victor Ponta doktori dolgozata plágium, a doktori iskola felszámolása is szóba jöhet.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit tesz, ha az Országos Etikai Tanács megállapítja, Victor Ponta miniszterelnök doktori dolgozata esetében plágiumról van szó, azt mondta, úgy fog eljárni, miként azt a törvény előírja.
“Intézkedni fogunk, még a doktori iskola felszámolásáig is eljuthatunk” – mondta a tanügyminiszter.
Egyedül az Országos Etikai Tanács illetékes intézményesen ítélkezni a tisztségviselők szabálysértése esetében, ilyen összefüggésben fogja elemezni Victor Ponta kormányfő folyamodványát is, hogy tisztázódjék a plágiumgyanú – közölte szerdán az Országos Tudományos Kutatási Hatóság (ANCS), amelynek keretében az etikai tanács működik.
A pontosítást annak nyomán hozták, hogy Victor Ponta kormányfő doktori dolgozatát elemezte az Egyetemi Okleveleket, Diplomákat és Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács (CNATDCU), és megtárgyalja a bukaresti egyetem etikai bizottsága.
Az Országos Etikai Tanácsot Ponta kérte fel az ellene felhozott vádak tisztázására a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori disszertációja kapcsán. A szakértőkkel folytatott tanácskozást követően mondja ki döntését az Országos Etikai Tanács.
Június 29-i ülésén az Egyetemi Okleveleket, Diplomákat és Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács megállapította, hogy Victor Ponta miniszterelnök doktori dolgozata plágium, és javasolták a tanügyminisztériumnak doktori címe visszavonását.
Marius Andruh, a CNATDCU elnöke akkor azt nyilatkozta, lapról lapra elemezték a 307 oldalas dolgozatot, és megállapították, 85 oldal forrásmegjelölés nélküli másolás.
Ponta doktori disszertációjának könyvészetét illetően pedig a dolgozat közel 40 oldala esetében nem jelölte meg a forrást – állítja a CNATDCU.
Liviu Pop, ideiglenes tárcavezető a június 29-i ülés előtt elrendelte a CNATDCU átszervezését, és azt állította, hogy ez a testület nem illetékes a Ponta doktori dolgozatával kapcsolatos döntéshozatalban. Popa azt mondta, hogy a plágiumügyekkel az Országos Etikai Tanács foglalkozik, ez az egyedüli illetékes testület a kormányfő esetleges plágiumügyének megoldásában.
A vádak elhangzásakor Ponta azt mondta, le fog mondani doktori címéről, ha a tanügyminisztérium szakbizottsága megállapítja, hogy tévedett, amikor doktori dolgozata végén, nem pedig a lapok alján tüntette fel az idézett szerzőket.
A kormányfő az Országos Tudományos Kutatási Hatósághoz fordult a 2009-ban készült doktori dolgozata elemzését kérve.
Július 2-án Victor Ponta kijelentette, hogy a doktori dolgozatát plágiumnak minősítő CNATDCU-tagok a PDL nevében szövetkeztek „maffiaszerű leszámolásra”, és soha nem tanulmányoztak ehhez hasonló dolgozatot. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nem fog lemondani doktori címéről, miként kormányfői tisztségéről sem.
A kormányfő a Nature című folyóirat szerint plágiummal vádolható, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori dolgozata – névtelenül jelentkező személy által bemutatott dokumentumok szerint – másolt szövegeket tartalmaz.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Az egyetlen női lovas vitte el a pálmát a Székely Vágtán
Csernáton, Csíkdelne és Gidófalva lovasa jutott a második Székely Vágta döntőjébe. A szotyori versenyző a döntő előtti állatorvosi vizsgálaton nem ment át, így mind a szervezők, mind a versenybíróság, mind a versenyző maga úgy döntött, visszalépteti a lovat a versenyből. A nap folyamán többször hallani lehetett, hogy sokan a Vágta egyetlen női versenyzője mellett teszik le voksukat, ami a döntőfutamban be is igazolódott. A 19 éves csíkdelnei lány, Keresztély Beáta és Herceg lova vitte el a pálmát.
Fölényes előnnyel győzött a fiatal csíkdelnei lány a 2012-es Székely Vágtán. Keresztély Beáta már szombaton megmutatta, hogy teljes összhangban van lovával, hiszen a délelőtti díjugrató versenyt is ő nyerte meg. Az előfutamokban és a középfutamban egyaránt nagyon jól futott, ezért sokan megelőlegezték neki a győzelmet. Bár nem hazai pályán volt, magabiztosan és elegánsan győzte le hazai ellenfeleit, a gidófalvi Fazakas Jánost és a csernátoni Ugron Attilát. A döntőben egyébként második lett a 19 éves Fazakas János és Pali lova, harmadikként futott be Ugron Attila és Villám lova.
A budapesti Nemzeti Vágtán mindhárom lovas részt vehet, és a Nemzeti Vágta szervezőinek döntése alapján Sepsiszentgyörgy is képviselheti Székelyföldet, direkt benevezőként.
Keresztély Beáta gyergyószentmiklósi, lovas családból származik, édesapja fogathajtásban román bajnok, de ő maga is kiskora óta ül a nyeregben. Díjugratásban edzője, Balázs Sándor segítségével számos román díjugrató versenyen vett részt, jó eredménnyel. Másfél éve a delnei Huszár Sportklub lovasa. A verseny után Beáta elmondta: egy hétig intenzíven készült a galoppversenyre, előtte a díjugratásra összpontosított, mert azt is meg szerette volna nyerni. „Álmomban sem gondoltam volna, hogy megnyerem a Székely Vágtát is, de most már nagy reményekkel készülök a Nemzeti Vágtára” – tudtuk meg Beátától. A fiatal versenyző azt is hozzátette, hogy különösebb stratégiát nem alkalmazott, a középfutamban viszont kihasználta a helyzetet, amikor lehetősége volt rá, és a számítása bejött.
A Székely Vágta fődíja a budapesti Nemzeti Vágtára való kijutás, amit mindhárom lovasnak biztosítanak, emellett az első helyezett 2000 lejt, a második 1500 lejt, a harmadik lovas 1000 lejt vihet haza, és természetesen a győztes serlegeket. A díjakat Tamás SÁndor megyei elnök, Antal Árpád András polgármester és Horváth László kormánymegbízott adta át Székely Tibor Vágtafőkapitány jelenlétében. A rangos lovaseseményen részt vett Füzes Oszkárné Bajtay Erzsébet nagykövetné asszony, és képviseltette magát a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusa is. lapszemle.ro
Erdély.ma

Mi történik tulajdonképpen Románia és az EU viszonyában?
Az elmúlt napokban nagyon sokat hallhattunk a médiában arról, hogy Brüsszel nem támogatja a Ponta vezette kormány intézkedéseit. Talán sokak számára zavarosnak tűnhet, egyáltalán milyen beleszólása lehet az EU-nak a romániai államvezetésbe, belügyekbe. Éppen ezért az alábbiakban világosan és érthetően szeretnénk rávilágítani arra, hogy mely hatáskörök ruházzák fel az EU meghatározott szerveit arra, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg a romániai jogállamiság védelme érdekében, és hogy milyen következményekkel járhat, ha Románia nem lép fel a demokratikus értékek helyreállításáért.
Az Európai Bizottság ajánlásokat fogalmazott meg Románia számára a demokratikus értékek, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének védelme érdekében. Az Európai Unióról szóló szerződés alapján az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. Ezekre az általános értékekre hivatkozva az Európai Bizottság többek között azt kéri most Romániától, hogy: állítsa vissza az Alkotmánybíróság jogköreit úgy, hogy az a parlamenti határozatok alkotmányosságát is vizsgálhassa; állítsa vissza a részvételi küszöböt a népszavazás esetében; a kormány az ideiglenesen kinevezett államfő hivatali ideje alatt ne nevezhessen ki új főügyészt, és ne válthassa le az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság vezetőjét, illetve, hogy az ideiglenesen kinevezett államfő hivatali ideje alatt senkit se lehessen elnöki kegyelemben részesíteni.
Miért az Európai Bizottság?
Az Európai Bizottság a Szerződések őre, hatáskörébe tartozik annak ellenőrzése, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák az uniós jogot, tiszteletben tartják az EU alapértékeit.
Éppen ezért, a jogállamiság sérülésének veszélye késztette a Bizottságot arra, hogy felszólítsa Romániát a demokrácia és az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartására, illetve arra, hogy megtegye a megfelelő lépéseket, hogy visszaszerezze az állami vezetés hitelességét és az állampolgárok bizalmát. A Bizottság Románia számára megfogalmazott ajánlásai nem kötelező erejűek, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy, amennyiben az ország nem teszi meg a megfelelő lépéseket a jogállam visszaállítása érdekében, az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezései alapján súlyos szankcióval kell szembenéznie. Abban az esetben, ha egy tagállam súlyosan megsérti az EU értékeit, és figyelmen kívül hagyva az erre vonatkozó ajánlásokat, nem lép fel a helyzet megoldása érdekében, a Tanács úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Miniszterek Tanácsában (Európai Unió Tanácsa) megillető szavazati jogokat, mindaddig, amíg a körülményekben változás következik be.
A politikai csatározások és nyilatkozatháborúk közepette talán ezeket az előírásokat sem kellene figyelmen kívül hagyni…
Hegyi Noémi
kolozsvaros.ro
Erdély.ma

Száz kötetesre tervezik a Székely Könyvtár könyvsorozatot
Megjelent a Székely Könyvtár első öt kötete, a következő öt novemberre kerül ki a nyomdából. A Székelyföldről szóló vagy székely szerzők által írt kötetekből álló sorozat száz kiadványát tíz év alatt jelentetik meg.
Az első öt kötetet a június 7. és 10. közötti kolozsvári Ünnepi Könyvhéten is kézbe vehették az olvasók – mondta Lövétei Lázár László, a könyvsorozat kiadását kezdeményező csíkszeredai Székelyföld folyóirat főszerkesztője valamint a Hargita Kiadó vezetője.
Már megjelent a Mikes Kelemen törökországi levelet tartalmazó kötet, a Székely népballadák, Kányádi Sándor Válogatott versei, továbbá Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye és Bözödi György Székely bánja című műve.
A következő öt kötet Apor Péter történetírásai, Benedek Elek székely népmeséi, Zsögödi Nagy Imre feljegyzései, továbbá Tamási Áron regénytrilógiájának második része, az Ábel az országban és Farkas Árpád Válogatott versei lesznek.
A Hargita Kiadó által a Hargita Megyei Tanács támogatásával elindított sorozatról Lövétei Lázár László elmondta, hogy nincs végleges listájuk, várják a javaslatokat a székelység írott kultúrájának alapművei sorába.
A kiadó szándéka az, hogy a szépirodalom és a társadalomtudományok köréből válogatott, Székelyföldről szóló vagy székely szerzők által írt száz könyv „szellemi minimumként" legyen forgatható. Lövétei Lázár László a két világháború közötti Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadói vállalkozásához hasonlította a mostani sorozatot.
A székleykonyvtár honlapja.
Kultúra.hu
Erdély.ma

Hiteles magyarságkép a szomszédos országokban
Kanadában élő Magyaródy Szabolcs nevéhez számos, a magyarságkép külföldi alakítását hasznosan szolgáló könyv kiadása fűződik.
Jelentőségében azonban kiemelkedik az a történelmi zsebkönyv sorozat, amelyet a szomszédos országok nyelvén is megjelentetett, hogy végre a valóságos közös történelmet ismerjék meg a szerb, román, ukrán, szlovák történelemoktatáson nevelkedett nemzedékek.
Nemrég újabb könyvét mutatták be a budai Várban, a Magyarság Házában. Címe: „Hungary and the Hungarians”. Magyaródy Szabolccsal Cservenka Judit beszélgetett.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Ahol a dicsértessék egyenlő a jónapottal
Mindig a magyarság és a katolikus öntudat őrzője volt a szilágysági Kárásztelek. Egyfajta „székely” falu a Partiumban, amely a kommunista időkben is megmaradt tisztán magyarnak. A község polgármesterével, a nagy többséggel újraválasztott FALUVÉGI FERENCcel D. Mészáros Elek beszélgetett.
A kárásztelkiekről köztudott, hogy messze földre eljártak dolgozni, lakóhelyet változtattak, de öregségükre többnyire visszaköltöztek szülőfalujúkba, aminek hagyományait mindvégig megőrizték. - Ön is beállt ebbe a sorba?
- Mindez inkább régente volt jellemző, hisz mostanság már idehaza is vannak munkahelyek. De hogy a kérdésnél maradjak, én mérnöki végzettségem okán kényszerültem időlegesen lakóhelyváltásra, a forradalmi változások Nagykárolyban értek. Egyre rosszabbul ment a vállalat, sorozatos leépítések követték egymást, így 1993-ban a családommal elhatároztuk, hogy hazaköltözünk szülőfalumba. Akkor még nem gondoltam arra, hogy polgármester leszek, saját vállalkozásba kezdtem. Három év után, 1996-ban ellenjelölt nélkül lettem elöljáró. Ezt a bizalmat mindmáig megszavazta nekem a lakosság. Egyébként úgy érzem, hogy az első négy év volt a legrizikósabb, már ami az újraválasztást illeti, hisz egy ciklus alatt az elöljárói tisztség „ábécéjét” lehet csak megtanulni. Komolyabb eredményeket is nehéz felmutatni egy választási ciklus alatt, hisz csak egy pályázat kifutási ideje is gyakran hosszabb ennél.
- Mikor belecsapott a politizálásba, illetve a polgármesterségbe, melyek voltak azok a legégetőbb teendői, amelyeket meg kellett oldania?
- 1996-ban még egészen más világot éltünk errefelé, bár a modern élet alapjai már kialakulóban voltak. Hogy az utcák akkori állapotát ecseteljem, még egy követ is nehéz lett volna találni, amivel egy kutyát meg lehetett volna hajítani. Itt nincs sem folyó, sem patakmeder, ahonnan sódert, kavicsot lehet hozni. Az őszi esőzések beálltával lehetetlenné vált a falu utcáin való közlekedés, és ez a település utjainak kilencven százalékára igaz volt. Miután hazaköltöztünk a faluba vásároltam egy platós Arót, amivel elmentem a sarmasági szénbányához beszerezni a téli tüzelőt. Az utcánkba már nem tudtam behajtani. Képzelheti, milyen volt az út állapota, ha nem találtam egy lovas gazdát, aki bevontatott volna. Mindenki azt mondta, ez kész merénylet lenne az állat ellen. Jelenleg minden utca kövezett, amire egy vékony bitumenes réteget öntöttünk, így védekezünk a por ellen. Az ivóvíz volt a másik gond, akkoriban csak ásott kutak voltak, nagy keménységű, nem túl jó tartalommal. Szennyezettség tekintetében jók a vizeink. Adódott egy világbankos pályázat, ami öt megyében zajlott, megyénként húsz-húsz településsel. A szomszédos Kémer községgel egy közös projekt keretében nekivágtunk a vízvezeték építésének. Kémer akkor már egy háromszáz méter mély, kitűnő vizű ártézi kúttal rendelkezett. Nálunk 11,5 km csövet fektettünk, amit 2007-ben fejeztünk be. Talán ez volt a lakosság részéről a leginkább értékelt beruházás.
A település utcáinak rendbetétele mellett, Kémer irányába is elkészült az új út, amit sokan Szabó Ödön útjaként is emlegetnek, hisz a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke is közbenjárt az út megépítéséért, aki szintén kárásztelki születésű.
Ez az út nagyon fontos számunkra, hisz megnyílt, illetve lerövidült az út Nagyvárad irányába. Sajnos, ennek jelentőségére a kamionosok is ráéreztek, egy időben csak úgy dübörögtek át a falun, aminek meg is lett az eredménye, a könnyűszerkezetű műút jócskán megrongálódott. Azóta megszélesítettük a közlekedési felületet, most már egy új aszfaltozásra lesz szükség, még annak árán is, hogy a forgalom meg fog növekedni. Tudni kell, hogy eleddig úgy Kárásztelek, mint Kémer zsáktelepülések voltak.
- Közintézmények terén hogyan állnak, itt sikerült-e kihasználni az adódó lehetőségeket?
- Mi nagyban tiszteljük az elődök munkáját, tudjuk, hogy izzadsággal valósítottak meg mindent. Éppen ezért az öröklött épületeinkre mindig is különösképpen vigyáztunk, de emellett a modernizálás sem maradt el. Ma már elmondható, hogy a falu nyolcosztályos iskolája, és egyéb létesítmények is a legmodernebb eszközökkel felszereltek.
- A kárásztelki emberekről az a hír járja, hogy elvándorolnak messze a nagyvilágba, majd végleg hazatérnek szülőfalujukba. Ma is érvényes ez a sajátosság?
- A kárásztelki ember mindig is kitekintő volt, akár a világvégére is elment családja boldogulásáért. Talán ma már ez nem mondható el ilyen határozottsággal, hisz idehaza is adottak a munkalehetőségek. Egyre több fiatal fogott gyümölcsös telepítésbe, az állattartás felfutóban van. Emellett nagyberuházók is megjelentek a faluban, pezsgőgyár épül nálunk, amihez egy huszonhét hektáros újtelepítésű szőlős is társul. Műanyagot újrahasznosító kisüzem működik a faluban, ez szintén több család megélhetését biztosítja. Egy helyi testvérpár malmot és pékséget nyitott a közeli Sarmaságon, ott naponta hatvan embernek akad munka. A vállalkozó szellemű kárásztelkiek sora itt még nem merült ki, van egy vízszintes fúrást végző társaság, egy ipari csarnokok építésére szakosodott építkezési vállalkozó, aki naponta szülőfalujából szállítja a munkásai egy részét. Mindent összevetve, Kárásztelken csak az nem talál munkát, aki nem akar, és a fizetések is jóval méltányosabbak, mint ami az olasz érdekeltségű könnyűipari cégeknél tapasztalt.
- Beszéljünk egy kicsit a község lakossági összetételéről, hány ember ügyes-bajos gondja hárul a polgármesterre?
- Kárásztelek a községközpont mintegy ezer, magyar ajkú, szinte teljesen katolikus közösség lakja, ide tartozik még az ötvenhét lelket számláló, románok lakta Domoszló.
Kárásztelek egy kissé archaikus falunak tűnik, ez az ősiség a kemény diktatúra idején a közeli román települések sűrűjében is megőrizte az itt élőket kompakt magyar közösségként.
- Milyen valójában a kárásztelki ember?
- A kárásztelki ember mindazon túl, hogy szerencséjét megkeresni könnyen elindul a világba, nagyon konzervatív. A római katolikus vallás az itteniek számára az egyedül elfogadott, kizárólagos. Mivel a románok között kevés a római katolikus, ezért a keveredés a két nemzetiség között szinte kizárt, vagy legalábbis ritka, emellett a faluban ragadottak könnyen belegabalyodnak a román beszédbe. A férfiak többsége annyival maradt, amit a katonaságnál megtanult. Míg a szomszéd faluban, a már említett Kémeren hét felekezet híveket talált, addig nálunk mindig féltve őrizték az ősök vallási felfogását. Van is erről egy mendemonda. A református vallás térhódítása idején, amikor meghallották, hogy feléjük is jönnek a hittérítők, küldöttséget menesztettek elébük a falu határáig. Fogadták őket illendően, majd megkérdezték tőlük van-e náluk rózsafüzér és tisztelik-e Szűz Máriát, mert ha nem, akkor jobb, ha sarkon fordulnak. A karakánság még mindig érték, a becsületszó is kötelez, s az utcán végig menve az emberek zöme még mindig „dicsértessék”-kel köszöntik egymást.
erdelyiriport.ro

Bemocskolnak
Baráti viszonyt ápolnak olyanokkal, akikkel a tárgyalás lehetőségét is meg kellett volna szüntetniük. Hadat üzennek azokkal szemben, akik a mi mindenkori anyaországi védnökeink kellene legyenek, mintha nem egy nemzethez tartoznánk. Lépten-nyomon megszegik a jóérzés határát. Itthon azt nyilatkozzák, hogy „majd megmutatják nekik, nem szövetkeznek az ellenséggel, és megharcolnak az érdekeinkért”. Aztán az erdélyi magyar pártsajtó mély hallgatása mellett, különféle hírforrásokból megtudhatjuk, hogy bizony mégsem mutattak meg nekik semmit, mégis szövetkeztek azokkal, akikkel eddig harcban álltak, és feladták az érdekeinket az olcsó hatalmi pozíciók megszerzéséért. Mindehhez pedig egy olyan politikai köntöst öltöttek, amelyről az álszentség és az alantas kétszínűség sugárzik. Soha nem volt, és remélhetőleg soha nem is lesz ilyen „elismerésben” részünk, mint amilyent a mi képviselőink szereztek az utóbbi években. Feladták az elveiket, meghazudtolták önmagukat, koalíciót kötöttek a partnereik ellenfeleivel, illetve az ellenfeleik partnereivel, és nem jutott más magyarázat minderre, csupán az, hogy „ilyen a politika”. Olcsó és átlátszó indoklás ez a választók számára, de jobb alternatíva hiányában ők mégis úgy vélték, hogy az RMDSZ érdemli meg leginkább a bizalmukat. Ez az eredmény felelősséggel jár, amivel nem kellene megint visszaélniük az alakulat vezetőinek, a követendő politikai irányvonal meghatározóinak. Az elemzések talán rávilágítanak arra is, hogy itt nem valakiknek a sikeréről van szó, hanem a kétségbeesés irányította a szavazókat arra, hogy jobb lehetőség hiányában megint a hatalomközeli párt mellett álljanak ki.
Azon túlmenően, hogy a kormányzati szerepvállalás távolról sem hozta meg az elvárt eredményeket, az öncélú és rövidlátó politizálás súlyos erkölcsi károkat okozott a mi megítélésünkben is. Elveszítettük a Kárpátokon kívül valamikor még – a gerincességünk, illetve szavahihetőségünk okán – minket megillető tiszteletet. Egyértelművé vált, hogy a magyarok is bármire képesek a hatalom megszerzéséért. Néhány év „kemény” munkájával eljátszották az elődeink által, több évszázados verejtékezéssel megszerzett becsületünket. És hogy teljes legyen a kép, ezt az imázsrombolást nemcsak a román nemzet felé hajtották végre, hanem az anyaországgal szemben is. Valakik számára nagyon fontos volt, hogy minél ellenségesebb üzeneteket küldjenek a mindenkori magyar kormány felé, hatékonyan rombolják az erdélyi magyarok megítélését Magyarországon, a történelmi hátteret mellőző és az aktuálpolitikából táplálkozó magyar-magyar viszályt gerjesszenek. Mindehhez kitűnő alanynak bizonyult az egyeduralom bűvkörében élő erdélyi magyar érdekképviselet. És ha még maradt egy cseppnyi becsületünk, vagy egy távoli hely a világon, ahova még nem jutott el a mi „jó hírnevünk”, erre is kapóra jött a parlamenti képviseletünk hallgatólagos – és szavazatokkal alátámasztott – beleegyezése abba a nemzetközi hírű politikai cselszövésbe, amely a teljes körű hatalomátjátszást tűzte ki céljául a balliberális, magyarellenes erők kezére. Lehet még ennél is mocskosabban?
Ferencz Zsombor
kozpont.ro
Erdély.ma

Óriáspince-tető, a lovas zarándokhely (II. Székely Vágta)
Akár egy zarándokhely, úgy festett az elmúlt hét végén a Maksa szomszédságában emelkedő Óráspince-tető, ahová több ezren látogattak ki a Székely Vágta második rendezvénysorozatára.
Az igényes programkínálat, illetve a lovasbemutatók, megmérettetések mellett az ünnep látogatottságát emelte az is, hogy a szervezők fohásza idén meghallgatásra talált, a domboldalon gyalogolók pedig gyakran emlegették is: itt aztán nem lehet fázni… Szombat délelőtt verőfényes napsütésben az immár kétnaposra bővült Székely Vágta ünnepi megnyitóján Tamás SÁndor, a megyei önkormányzat elnöke, valamint Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszöntötte a látogatókat, Orbán Viktor magyar kormányfő üdvözletét Horváth László miniszterelnöki megbízott tolmácsolta. Díjugratással indult a lovas esemény első napja, a pályán gyergyószentmiklósi, csíkdelnei, csíkszeredai versenyzők, köztük meglepően sok hölgy vette sorra az akadályokat lóháton, a nézők elismerő tapsa a nap folyamán nem csupán nekik, de a puszta ötös és csikós bemutató résztvevőinek, a díjlovaglóknak és a díjugratóknak is szólt. Sokan szurkoltak szombaton Kézdivásárhely ifjú versenyzőjének, az alig hat és fél éves Botondnak is, aki fogathajtásban indult.
Székely vágta harapnivaló
Tűző napsütésben igencsak nehéz volt egy-egy bemutatót, versenyszámot a nézőtérről végig követni, így sokan a domboldalon felállított három jurtához tartozó sátrak alatt kerestek menedéket. Szomjoltóként főként csapolt sört, üdítőt, vizet kínáltak a megfáradt, bágyadt közönségnek, s a bátrabbaknak egy jól ismert, mínusz húsz fokosra hűtött szeszes italból kupicányit is mértek. Harapnivalóból volt választék, aki a kánikula ellenére is enni tudott, rostonsültek, bográcsban készült ételek közül választhatott, egy óriási üstben hatalmas adag babgulyás rotyogott, hozzávalóit – a szakács pólóját díszítő felirat szerint – székely vágta, fűszerezte, sütötte-főzte. Kürtőskaláccsal, lángossal is csábították az éhes látogatókat, a maksai fiatalok pedig hatalmas fonott kosarukkal járták a sátrakat, frissen sült fánkot kínálva.
Vásárfia mindenkinek
Kézművesek munkájuk legjavát ajánlgatták a vágta egyik legsikeresebb rendezvényén, a népművészeti és lovastermékek vásárán. A székelyföldi termékmustrán székelyszenterzsébeti szíjgyártó, kőrispataki szalmafonó, nagykárolyi kötélfonó, szovátai ostorkészítő, sepsiszentgyörgyi nyeregkészítő, valamint rézműves is bemutatkozott. Ismerkedhettünk a tojáspatkolás türelmet próbáló munkafolyamatával, egy szomszédos asztalon pedig sepsiszentgyörgyi cipész kifényesített csizmái mellett sorakoztak a zetelaki szűcs, egy Fancsalról érkező kádár, illetve bodosi mézeskalácsos és viseletkészítők portékái egyaránt. Gyepre terített szőnyegen és asztalok mellett fehér, fekete és sárga lovacskák készültek az Ispiláng Egyesület sátrában, a gyermekeknek szánt foglalkozáson Péter Kinga nagy türelemmel igazította a kicsik mozdulatait, így rövid idő alatt életre keltek a lobogó sörényű bot-lovak. A Bodvaj Egyesület sátrában arcfestéssel, lovagi játékokkal várták a gyerekeket, a Sikló Egyesületnél puhakönyves meséket olvastak, a csernátoni Csiporkázó Játszóházasok ostor- és körmön-fonást, ügyességi játékokat tanítottak. Sokan ellátogattak a Székely Vágta vasárnapi kulturális kísérő rendezvényére, a Székely Székek találkozójára is. A történelmi székek szellemi, tárgyi és gasztronómiai hagyományainak seregszemléjén mások mellett a Sóvidék, Csíkszék, Gyergyó- és Kászonszék, Orbaiszék, Kézdiszék, valamint Erdővidék is bemutatkozott. Lovak szerelmesei
Bármerre fordultunk, mindig megakadt a szemünk egy-egy paripán az Óriáspince-tetőn, a sátrak közt árnyékot keresve pillantottunk meg egy póniló hátán érkező kislányt. A tizenegy éves Babos Edina magabiztosan szállt le a nyeregből, s ahogy azt illik, kikötötte lovát egy közeli bokorhoz. Szendvicsmajszolás közben mesélte: hat éve lovagol már, két éve lovas iskolába jár, Sári nevű lovát pedig öt éve kapta édesapjától, aki megjegyzi: lányának babája nem volt soha, mindig a lovak érdekelték. Hozzá hasonlóan lovak iránt vonzódó gyerekek tucatjai fordultak meg hét végén a Székely Vágta rendezvényein. Sűrűn váltották egymást a lovak kísérői az árkosi Barabás Lovarda számára kijelölt pályán, ahová – a kánikula ellenére – folyamatosan érkeztek lovagolni kicsik és nagyok egyaránt. Szombaton kora délutánig már több mint százan rótták a köröket lóháton náluk – mesélte Berde Orsolya, aki évek óta rendszeres látogatója a lovardának. Fiatal kora ellenére tapasztalt lovasnak számít, társaival együtt komolyan kivette részét a hét végi munkában is: jegyet vágott, kobakot osztott, vizet hordott az állatoknak, s közben megszállottan mesélt Barabásék kettőről 27 fősre gyarapodott lóállományáról is. S bár nem mondta ki, így is meggyőzött: amit a lovak iránt érez, az több, mint szeretet…
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lehallgatások, magyarázkodások, becsület
Az elmúlt napok egymásra futó, egymást magyarázó, egymásnak ellentmondó eseményei mutatták, hogy mi is vár ránk a kánikula mellett Băsescu kampányában.
Az első hírek arról szólottak, hogy a korrupcióellenes ügyészség lehallgatott két ügyészt, akit hatalommal való üzérkedéssel vádoltak. Mielőtt közölték volna a lehallgatások jegyzőkönyveit, ahogyan azt Victor Ponta miniszterelnök követelte – akivel szintén beszéltek az ügyészek, és akinek szavait szintén rögzítették –, bizonyos lapokban már megjelentek azok. A kiszivárogtatás a Korrupcióellenes Ügyészség fő eszköze, a lehallgatások meg állandósultak. Mindenkit lehallgathatnak, és akiket kell, le is hallgatnak, mindez egy negatív utópia dermesztő világát idézi, s a szovjet kommunista diktatúra mindennapjaira emlékeztet. Az ügyészek lejáratása meg szeretné gátolni vélt kinevezésüket a Legfelsőbb Ügyészség és a Korrupcióellenes Ügyészég élére. Ezek vezetőinek, Laura Codruţa Kövesinek és Daniel Morarnak a megbízatása ugyanis lejárt. Az viszont, hogy Bălan ügyész miért fordult protekcióért Victor Pontához, még márciusban, amikor még nem volt miniszterelnök, több kérdést is felvet. Előre látta volna a jövőt?
Közben a miniszterelnök Brüsszelben magyarázta bizonyítványát, az unió csúcsvezetősége ugyanis az elmúlt napokban élesen bírálta Romániát a szocialista-liberális koalíció tisztogatásai és Băsescu elnök felfüggesztése miatt. Aztán maga az elnök is megszólalt, hivatalosan is elkezdve kampányát. Elmondta: nem a székéért, hanem az országáért harcol, a törvényességért, amit megteremtett, s az intézményekért, amelyek a jogállam alapjai, és veszélyben vannak. Az egymást leköröző lehallgatások önmagukban is bizonyítják: az intézmények nem függetlenek, magának a volt államfőnek állanak a szolgálatában, s valahogy mindég Băsescu ellenfeleinek köreiben lelik fel a korrupció rothadó posványát, melyben az elnök ellenségei tapicskolnak. Băsescu nem túl hosszú nyilatkozatában huszonöt-harmincszor említette a becsületet. Kedves, szép szokása szerint ismét megosztotta hős népét becsületesekre és nem becsületesekre. Azon az elnök jellemének és praktikáinak ismeretében nem csodálkozhatunk, hogy ő becsületes, hívei is azok, a harcos Monica Macovei volt igazságügyi miniszterrel az élen, ellenségei, a liberálisok, a szocialisták, a mogulok bértollnokai és tévékommentátorai viszont nem becsületesek. Nem kell Freudhoz vagy Junghoz folyamodnunk, nyilván azért beszél ennyit a becsületről a pozícióját veszélyeztetve látó Traian Băsescu, mert sóvárog utána. Mindenkinek mindég az hiányzik, aminek nincsen birtokában. A lehallgatások pedig folynak tovább, hiszen a Korrupcióellenes Ügyészég egyelőre még nem lett hűtlen a főnökhöz, s szorgalmasan gyűjtögeti a lejárató anyagot ellenfeleiről. Hogy ezek után milyen eredménnyel zárul majd a Băsescu további politikai karrierjét eldöntő népszavazás, nem tudni. Mindenre el lehetünk készülve ebben a kampányban, az egy jón kívül.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
DEMOKRÁCIA NÉLKÜL NINCS HATÉKONY MEGOLDÁS. Megtorló helycsereváltás címmel közölt cikket a romániai belpolitikai helyzetről a Washington Post szombati száma.
A konszenzus gyors kopásáról és a hatalmi egyensúly vészes megbomlásáról ír az újság, valamint a baloldali kormány vezetőjének ama szándékáról, hogy mindenféle ellenőrzést kiiktasson. E célt szolgálja az államelnök eltávolításának szándéka. A lap szerint a románoknak is előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy nincs gyors és hatékony megoldás a gazdasági gondok orvoslására, főként, ha azok a demokrácia rövidzárlatát okozzák. VÉGE AZ AGGLEGÉNYÉLETNEK. Megnősült az RMDSZ szövetségi elnöke, Kelemen Hunor. Felesége, Czézár Éva székelykeresztúri, 25 éves, előbb az RMDSZ csúcsvezetésében, később az előző kormány főtitkárságán foglalkoztatták. Alapképzése szerint szociológus. A polgári esküvőt július elején Kelemen szülőfalujában, Csíkkarcfalván tartották, szombaton a kolozsvári Szent Mihály-templomban római katolikus szertartás szerint, a család és barátok, köztük az RMDSZ vezérkarának jelenlétében adták össze őket. (Adevărul) SZOBROK ÉS SZOBORTERVEK MAROSVÁSÁRHELYEN. Június 4-éről 5-ére virradó éjszaka ismeretlen tettesek elvitték Borsos Tamás szobrának bronzból készült részét. A városháza már megrendelte Balogh József öntőmestertől Kiss Levente szobrászművész alkotásának újraöntését. Csegzi Sándor e jó hír mellett azt is elmondta, hogy ősszel Sütő Andrásnak is szobrot állítanak Marosvásárhelyen. (Székelyhon) KEVESEBB SZAVAZÓKÖZPONT LESZ KÜLFÖLDÖN. A külhoni román szervezetek európai szövetsége alkotmánysértésért szándékszik beperelni a román kormányt, mivel az 80 százalékkal csökkentette az ország határain kívüli szavazókörzetek számát. A kormány arra hivatkozik: kénytelen volt a nem biztonságos választási központokat bezárni, hogy megelőzze a 2009-es elnökválasztásokon tapasztalt csalásokat. (Ziare.com) NEM ALKUDOZIK, MEGY. Egy tévéinterjúban Crin Antonescu megerősítette ama korábbi kijelentését, miszerint, ha Traian Băsescu győztesen kerül ki a július 29-re kiírt népszavazásból, úgy ő nem tárgyal senkivel, nem alkudozik, hanem elmegy. A politikai életből. (Jurnalul Naţional)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Mégis volna Európa?
Románia attól fél a legjobban, hogy az európai testületek újfent megfigyelés alá helyezik, mert akkor nem csupán az derülhet ki, hogy micsoda alkotmányellenes visszaéléseket követtek el a közelmúlt kormányzói – itt elsősorban Victor Pontára gondolhatunk –, hanem az is, mennyi mindent összefüllentgettek az elődök, elnök, miniszterelnök, állami főhivatalnok, miniszterek és egyéb válogatott cigánylegények. A tét nagy, mert nemcsak Schengen úszik, de kipattanhat a csóré valóság, hogy az európai pénzek javát elcsaklizták. Akkor pedig fizetni kell, pontosabban visszafizetni, mert ha pénzről vagyon szó, Brüsszelben nem ismernek tréfát. Ha meg nem fizetnénk? Akkor le is út, fel is út, s már nem csak a schengeni övezetbe nem tesszük a lábunkat, de Brüsszelbe sem. Persze, ez a lehető legdrámaibb forgatókönyv, de nem mi találtuk ki, hanem éppen Brüsszelben mondta valami német…
A helyzet az, hogy „vigyázó szemét” mireánk vetette Európa, s talán ideje is volt, mert a szabályszegéseket sárga vagy piros lapokkal szokás büntetni, tehát akár kiállítással is. Politikusaink pedig annyit faultoltak az utóbbi hetekben, hogy az még a Románia iránt eddig igen elnéző brüsszeli bíróknak is soknak bizonyult. Bezzeg soha nem voltak ilyen elnézőek Magyarországgal!
Most viszont hirtelen ráébredtek, hogy az eddig kegyelt román politikai elit olyasmiket enged meg magának, ami a grundfoci laza törvényei alá is lealjasul: menet közben ír át törvényeket, szabályokat, érvényben lévő megegyezéseket. Pontáék most viszont öngólt lőttek, s nem csupán Angela Merkel német kancellár vonta össze szemöldökét, hanem Amerika is, az olaszok is, a velencei mindentudók is, sőt a brüsszeli nagyokosok is.
Szaladt is Victorka Brüsszelbe bizonyítványt magyarázgatni, de nem lelt túl nagy megértésre és lelkesedésre, s eléggé leforrázottan tért haza, sőt itthon sem tud nagy diadalmakról beszámolni a nyári szenzációkra éhező újságíróknak. Az a helyzet, hogy még a saját európai szocialista cimborái sem ölelték a keblükre, mert a tábora által elkövetett szélhámosságokra még ők sem vevők.
Vissza kell hát táncolni a további hatalomharácsolás meneteléséből, s lehet, hogy a visszaélések árát is súlyosan meg kell fizetni. Nekünk, adófizetőknek.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Románok is tiltakoznak a vásárhelyi ’89-es magyar tábláért
Számos ígéret, egyezség és döntés ellenére a mai napig sem helyezték ki Marosvásárhely egykori városházának a falára azt a magyar nyelvű márványtáblát, amellyel a ’89-es forradalom hőseinek állítottak volna emléket. Míg a román szöveg ott áll évek óta a jelenleg a Maros megyei önkormányzat és a prefektúra által használt egykori városháza főbejáratánál, a rég elkészült magyar márványtáblát összetörve, az épület egyik folyosóján találtuk meg. A Krónika a tavasz folyamán számolt be annak a magyar nyelvű márványtáblának a mostoha sorsáról, amelyet Marosvásárhely ’89-es forradalmárjai a román nyelvű szöveg alá vagy mellé szeretnének elhelyezni.
A hercehurca, ígérgetések, egyezségek hiábavaló megkötése több mint tíz éve tart.
„A magyar tábla kálváriája több mint egy évtizedes múltra tekint viszsza – idézte fel megkeresésünkre Vasile Ilcu, a Memorial ’89 Egyesület elnöke. – Annak ellenére, hogy 1989-ben 21 Maros megyei személy vesztette életét, aki közül hatot éppen Marosvásárhely főterén lőttek le, 1996 végén huszonhárom napig voltam kénytelen éhségsztrájkolni a December 21. Egyesület székháza előtt azért, hogy meg tudjam győzni a helyi hatóságokat, illene egy valamiféle táblát meg a jelenleginél tartósabb oszlopot állítani az áldozatok emlékére. Dorin Florea akkori prefektus és a város 2000 előtti polgármestere, Fodor Imre alá is írtak hirtelenjében egy megállapodást, de fütyültek betartani. Szinte egy év múlva, 1997 októberében újból éhségsztrájkba kezdtem, ezúttal Bukarestben. Erre már a megyei tanács vezetősége is felfigyelt, és Ioan Togănel akkori elnök révén ígéretet tett a márványtábla megrendelésére.”
Homlokzat helyett a szekrény mélyére
Miután a tábla elkészült, a forradalmárok egy ugyanakkora, magyar nyelvű szöveggel ellátott emlékművet is kértek, amire az önkormányzat elnöke rá is bólintott. „Togănel akkoriban azt mondta, hogy most feltesszük a román nyelvű táblát, mert arra már megvan az építkezési engedély, aztán utólag melléje helyezzük a magyart is. A magyar tábla 2000-re el is készült, de nem került ki az épület homlokzatára, hanem a prefektus tanácsosának, Ioan Iacobnak a szekrényébe tették” – emlékszik vissza Ilcu.
Az első, aki nyíltan nemet mondott a „Köszönet és hála az 1989. decemberi román forradalom harcosainak, örök dicsőség 1989. december 21. mártírjainak” szöveget tartalmazó felirat felállítására, a polgármester-választásra készülő akkori prefektus, Dorin Florea volt. Egy év múlva a város főterén elesett Bodoni Sándor, Hegyi Lajos, Pajka Károly és Tamás Ernő hozzátartozói írásban kérvényezték a tábla kihelyezését.
Markó személyes közbenjárást ígért
„Teltek-múltak az évek, és nem történt semmi. Amikor a megyei tanács élére Lokodi Edit Emőke került, gondoltam, végre megoldódik a helyzet. De az elnök aszszony 2005. augusztus 12-én adott válaszában azt írta, hogy nem tartja indokoltnak az újabb táblák elhelyezését. Ekkor azzal az ötlettel jöttem, hogy ha nem kell két tábla, tegyünk egyet, amin mindkét nyelven szerepel a szöveg. Vagy akár németül is. Kérésemet elküldtem az RMDSZ politikusainak, Markó Bélának, Frunda Györgynek és Kelemen Atillának is, akik közül csak az előbbi válaszolt” – idézi fel a 2005-ös év történéseit a ’89-es eseményekben meglőtt harcos.
„Támogatom javaslatukat, és személyesen is közben fogok járni az ügy mihamarabbi, az Önök kérésének megfelelő megoldásához” – olvasható az RMDSZ volt szövetségi elnökének 2005. november 21-én keltezett 22456-os válaszlevelében. Alig néhány héten belül Pokorny László megyei önkormányzati képviselő egy, a magyar nyelvű felirat sorsáról rendelkező határozattervezettel rukkolt elő, azonban Lokodi Edit Emőke nem volt hajlandó napirendre tűzni. „Arra hivatkozva, hogy van ott már márványtábla elég, túl sok is, az elnöknő hallani sem akart újabbról. Ennek ellenére a határozattervezetet napirendre kellett volna tűznie, legalábbis ezt diktálta volna a törvény és a jóérzés” – jegyzi meg Vasile Ilcu, aki jó fél év múlva, 2006 augusztusában ismét levelet írt Lokodinak, amire a mai napig sem kapott választ.
A megyei önkormányzat volt RMDSZ-es vezetője többször is kifejtette, hogy az összes márványtáblát el kellene tüntetni a régi városháza bejárata mellől. Az évek során Lokodi meg is próbálta felszámolni az egyébként többnyire építkezési engedély nélkül felaggatott magyarellenes feliratokat, azonban a román nemzetiségű prefektusok sorra megakadályozták az eredeti homlokzat hű viszszaállítását.
Széttört tábla, széttört remények
Újabb hat esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a táblaügyet fel lehessen melegíteni. A Krónika újságírója tavasszal teljesen véletlenül, a régi városháza szecessziós épületének egyik zugában talált rá a magyar márványtáblára. Ekkor már kettőbe törve, a lépcsőfordulóba eldugott seprű, szemétlapát és a szemeteskosár mellett várt az elszállításra. Cikkünk nyomán Hamar Alpár Benjámin, egy másik forradalmárszervezet, a December 21. Mártírváros Egyesület vezetője az irodájába menekítette a megcsúfolt táblát.
„A mai napig is ott van, és nagyon remélem, hogy az új tanácselnök, Ciprian Dobre lehetővé teszi, hogy végre a főbejárat mellé, az épület homlokzatára kerüljön” – reménykedik Hamar. Egyébként a ’89-es események résztvevői közül többen is feltették a kérdést, mikor és ki törte össze az évekig egy irodai szekrényben porosodó táblát. Május 31-én írt levelében Lokodi Edit Emőke azt válaszolta, hogy semmiféle információja nincs a tábla tönkretételéről. Két hét múlva, június 12-én a leköszönőben lévő elnöknő arról tájékoztatja a forradalmárokat, hogy sem a márványlap felszerelése, sem annak megőrzése nem volt a megyei önkormányzat feladata, mi több, még csak az intézmény leltárában sem található.
„Ez mese, hisz annak idején éppen a megyei tanács urbanisztikai igazgatósága állította össze a tábla felszereléséhez szükséges dokumentációt. Az okirat szerint a tervező a megyei önkormányzat, a megrendelő pedig az önkormányzat és a prefektúra” – teregeti ki az asztalra a dokumentumokat Ilcu.
A románok nem hagynák veszni
Felháborítónak tartja a magyar márványtáblával szemben tanúsított ellenállást Sorin Moldovan, a Román Forradalom Identitása – ’89 Decembere nevet viselő szervezet vezetője is. „Én is azok közé tartozom, akik már több mint tíz éve kérik a magyar, és ha lehet, a német nyelvű táblák kihelyezését – azonban mindhiába. Nem adom fel, mert annak ott, a falon a helye” – nyomatékosít Moldovan. A ’89 Decembere Egyesület vezetője, Vasile Fărcaş sem tartja helyénvalónak a magyar és a német nyelvű szöveg lemaradását. „Már startból két vagy három nyelven kellett volna elkészíteni a táblát. Remélem, hogy azok, akik rosszul indították a dolgokat, vagy eddig ellenezték a csorba kiküszöbölését, jobb belátásra térnek, hisz Maros megyében a forradalomnak magyar és szász áldozatai is voltak” – véli Fărcaş.
Kérdésünkre, hogy közel másfél évtizedes hiábavaló harc után félig román emberként van-e még ereje egy magyar emlékmű állításáért harcolni, Vasile Ilcu is határozott igennel válaszolt. Mint mondja, újraindítja az eljárást, és Sorin Vintilă Meşter, a forradalmárok ügyeiért felelős államtitkár segítségét kéri. „Van türelmem; megvárom az új megyei vezetők válaszait, ha netalán az övéké is nemleges lesz, újrakezdem a tiltakozó akciókat, esetleg ismét éhségsztrájkolni fogok” – állítja.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Antonescu: Románia elnökének senki sem parancsol
Románia törvényeit a román parlament hozza és Románia elnökének senki sem parancsol - szögezte le Crin Antonescu ideiglenes államfő.
Antonescu szerint a román sajtóban sokan félrevezető módon tudósítottak Victor Ponta miniszterelnök brüsszeli látogatásáról, azt állítva, hogy az Európai Bizottság valamiféle „tízparancsolatot” adott volna át a román kormányfőnek.
Az ideiglenes államfő kijelentette, hogy ilyesmi nem történt, és elképzelhetetlen lett volna, hogy az Európai Bizottság elnöke utasításokat adjon az unió valamely tagállamának.
Antonescu szerint az új bukaresti hatalom minden cselekedete alkotmányos volt, az egyedüli, aki alkotmányt sértett Romániában, az Traian Băsescu államfő, akit éppen emiatt felfüggesztett tisztségéből a román parlament.
Az ideiglenes államfő szerint az alkotmánybíróság határozatai is azt igazolták, hogy sem a házelnökök leváltása, sem az ombudsman menesztése, sem Traian Băsescu felfüggesztése nem volt alaptörvénybe ütköző. Akik mégis a román „államcsínnyel” riogatták Európát, azok mérhetetlen károkat okoztak Romániának - vélekedett Antonescu.
Antonescu rámutatott, hogy Victor Ponta miniszterelnök a félreértések tisztázása és az európai partnerek aggodalmainak eloszlatása végett utazott Brüsszelbe. Látogatásával kapcsolatban azonban szerinte félrevezető információk jelentek meg a román médiában.
Crin Antonescu szükségesnek ítélte tisztázni: a román törvényeket a román parlamentben hozzák, nem az alkotmánybíróságban és a jogszabályok tartalma nem alku tárgya.
Azt is félreértésnek nevezte, hogy az Európai Unió állítólag megfigyelőket küldene a népszavazásra Romániába, "mint valami távoli, harmadik világbeli országba". Antonescu szerint csak arról lehetet szó, hogy az unió figyelemmel kíséri a referendummal kapcsolatos romániai történéseket.
Crin Antonescu a referendum jogi szabályozásával kapcsolatban rámutatott, hogy jelenleg a kormány által kiadott sürgősségi rendelet van érvényben, ugyanakkor az a törvénymódosítás is kihirdetésre vár, amelyet a héten az alkotmánybíróság véleményezett, ugyanis a taláros testület nem állította azt, hogy alkotmányellenes, csak kifejtette álláspontját, milyen körülmények között tartja érvényesnek a voksolást.
Az alkotmánybíróság ennek a törvénytervezetnek a kapcsán állapította meg, hogy a referendum csak akkor tekinthető érvényesnek, ha azon a választók többsége részt vesz.
Antonescu közölte: mérlegelnie kell, hogy kihirdeti ezt a törvényt, vagy visszaküldi a parlamentnek.
A parlamentet jövő hétre rendkívüli ülésszakra hívták össze, hogy - Victor Ponta brüsszeli ígéretéhez híven – „összhangba hozza” a referendum megszervezésével kapcsolatos törvénykezést az alkotmánybíróság határozatával.
Krónika (Kolozsvár)