Mikó-ügy: Markó Attila szerint a Kovászna megyei prefektus csúsztat és diverziót kelt
Markó Attila Facebookon reagált Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus kijelentésére, mely szerint megalapozatlanok a vélemények, amelyek a Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról szólnak. Markó leírja, a bíróság döntése nem a Székely Mikó Kollégium nevű jogi személynek adja az épületet, hanem visszaállítja az eredeti állapotot, azaz visszaadja az önkormányzatnak. "Ez visszaállamosítás, annak rendje és módja szerint!" - teszi hozzá.
A prefektus egyébként hétfői sajtótájékoztatóján úgy vélekedett, akik a visszaállamosításról beszélnek, azok feszültséget keltenek a magyar és a román közösség között.
Munteanu szerint az épület tulajdonjogáról az Erdélyi Református Egyházkerület vagy a Székely Mikó Kollégium között van nézeteltérés, ezért bármi legyen is a végleges bírósági ítélet, a tulajdonos a két intézmény közül kerül majd ki. (hírszerk.)
Transindex.ro

Ezren sem pótérettségiznek
Az idén elhasalt érettségizők alig kétharmada jelentkezett az augusztusi pótérettségire: a megyei tanfelügyelőség összesítése szerint múlt héten 972-en iratkoztak be, közülük 810 végzett nappali, 90 esti és 72 hétvégi tagozaton.
Utóbbiak többnyire 30–35 éves munkavállalók, akik szakmai előrehaladásuk érdekében ültek vissza az iskolapadba. A júniusi érettségin 1229 végzős diák bukott meg, és még 139 szállt ki menet közben a megmérettetésből; további hetet puskázás miatt kizártak, ők leghamarabb két év múlva próbálkozhatnak újra. A pótérettségi a román szóbelivel kezdődik augusztus 20-án, és a választott szaktantárgy írásbeli dolgozatával zárul 31-én. Az első eredményeket szeptember 2-án függesztik ki, a fellebbezéseket már aznap be kell nyújtani, végleges eredményhirdetés szeptember 5-én várható.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Semjén Zsolt is részt vesz a bálványosi szabadegyetem mai megnyitóján
Tusványos a világ közepe mottóval ma tartják a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóját. A tusnádfürdői kempingbe már tegnap megérkeztek az első táborozók, akik a tervek szerint este a Heaven Street Seven és a Quimby zenekar koncertjén melegíthettek be az ötnapos rendezvényre.
Benépesült a „világ közepe”. Az első táborozók már tegnap megérkeztek a tusnádfürdői kempingbe
Ma 10 órától Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Jakab Attila főszervező és Albert Tibor tusnáfürdői polgármester köszönti a szabadegyetem résztvevőit, akik a nap folyamán több, aktuális közéleti témában hallgathatnak panelbeszélgetéseket.
Jogállam és népszavazás Romániában címmel Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Toró T. Tibor EMNP-elnök és Borbély László, az RMDSZ alelnöke beszélget a hétvégi referendumról, majd Felelős magyar állampolgár – választójog, választási törvény címmel a magyarországi választási törvényről tájékoztatják az érdeklődőket az illetékesek. Külön panelbeszélgetés lesz a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás jövőjéről, de a délután folyamán szó esik az egyházi javak helyzetéről, a szórvány gondjairól, és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői is ismertetik terveiket a hallgatósággal.
Este az Ismerős Arcok, Deák Bill Gyula és a Role zenekar szórakoztatja a táborlakókat.
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ: vegyenek részt a népszavazáson a romániai magyar választók
Az RMDSZ arra kér minden romániai magyar választót, hogy vasárnap is vegyen részt a népszavazáson, és voksoljon lelkiismerete szerint.
Az RMDSZ keddi közleménye emlékeztet, hogy a szövetség 1990 óta következetesen harcol a demokratikus jogok érvényesítéséért, azért, hogy az ország minden polgára, így a romániai magyarok is beleszólhassanak a döntéshozatalba, a magyarok sorsát érintő kérdésekbe.
A romániai magyarság az elmúlt 22 évben példát statuált a választásokon való részvételével – olvasható a közleményben –, jelenlétével mindig bizonyította, hogy számára rendkívül fontos szavazati jogának érvényesítése, az, hogy kinyilvánított véleménye által befolyásolhassa az ország sorsát meghatározó döntéseket.
A dokumentum emlékeztet, hogy a vasárnapi népszavazáson arról kell dönteni, hogy Traian Băsescu államfőt leváltják-e, vagy megmaradhat-e tisztségében. „Az RMDSZ arra kér minden romániai magyar választót, hogy ugyanúgy, mint az elmúlt évtizedekben, vasárnap is vegyen részt a szavazáson, és voksoljon lelkiismerete szerint” – áll a közleményben.
Krónika (Kolozsvár)

Emlékezés és hagyományteremtés a Szent Anna- tónál
1981, Szent Anna-tó, Anna-nap. Ez a dátum fordulópont az erdélyi magyarság életében, hiszen ekkor, ha csak egy pillanatig is, de felemeltük a fejünket, s nemzetiségi és állampolgári jogaink védelmében szembefordultunk a zsarnoksággal. Az akkor és ott történtek harmincegy éves évfordulóján ismét az emlékezés, emlékeztetés és hagyományteremtés szándékával hívjuk össze az események egykori szereplőit, résztvevőit, illetve nézőit, közös főhajtásra és tanácskozásra.
Időpont és helyszín: 2012. július 26., 15 óra, a Szent Anna-tó partján található kápolna, valamint 21 óra, a besenyői tó maksai oldalán lévő Bogdán csárda. Érdeklődni a következő személyektől és telefonszámokon lehet:
Bedő Zoltán: 0744-824-042 és Fazakas Zoltán: 0744- 347-230
Ne feledjük, hogy Szent Anna szelleme kötelez, és azt sem, hogy sok még a tennivalónk!
Bedő Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)

Erről jut eszembe
Európa csendes, újra csendes…Tényleg? Nem mindig, esete válogatja. Pár napja láthattuk, hallhattuk, mennyire kemény, milyen hangos tud lenni, ha mondjuk, a "demokrácia", a jogállamiság sérülésének veszélyeit véli felfedezni. De azt is számtalanszor tapasztaltuk, hogy kevésbé beszédes, diszkréten visszafogott vagy éppen néma, ha netalán a kisebbségügy valamilyen megoldatlan aspektusa kerül terítékre. Romániában vagy bárhol másfelé. Ilyen jelenségek fölött nagyvonalúan átsiklik a tekintete. És elnéző, megbocsátó pózban tetszelegve, a kritizálandó dolgokat figyelmen kívül hagyja. Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban Segesvárt Európa-díjjal tüntették ki. Szép város, híres város, de hogy ez lenne az ország "legeurópaibb" települése, abban nem vagyok bizonyos. Kívülállóként nyilván könnyen tévedhetek, az ott lakók tudhatják igazán, hogy helységük valóban minden tekintetben megérdemli-e ezt a rangos nemzetközi elismerést. Ami a saját fenntartásaimat illeti, az a segesvári Petőfi-szobor ügyével kapcsolatos. Ezt a jegyzetnyitó verssor olvastán többen már ki is találhatták. Újra közeleg nemzeti költőnk halálának évfordulója, most éppen a 163., a tisztelgő főhajtás ezúttal sem maradhat el, de a városháza melletti talapzatáról hat évvel ezelőtt elkerült mellszobor most sincs a végső helyéül kijelölt parkban, illetve az ígéret szerint a Petőfi nevét viselő téren a várban. Noha a polgármester jó néhányszor biztosította a sajtót, hogy a szoborállítás sínen van, az avatásra is sor kerülhet az éppen folyó esztendőben, sőt a városi tanács is ismételten megerősítette, hogy minden rendben, valami mégis mindig közbejött. A világszabadság halhatatlan lírikusát megörökítő műalkotás pedig tovább porosodott a virágkertészet raktárában. Vajon egyszer mégis megembereli magát az Európa-díjas város, és méltóképpen viszonyul a világ minden táján megbecsült magyar költőhöz? Vagy továbbra is csak ígérgetnek? Előbb-utóbb ilyen vonatkozásban is észrevehetik az európai döntéshozók, ha szó és tett között hibádzik az összhang.
A díjat egyébként a település hagyományos rendezvényén, a középkori fesztiválon adták át a kitüntetést odaítélő testület magas rangú képviselői. Hallották-e vajon, hogy cirkusz is volt az esemény körül, mert a tíznaposra tervezett fesztivált egyharmadára rövidítették, nehogy megzavarja a népszavazási kampányt és magát a referendumot? Bizony, így megy ez. Mindig akad egy nagytestvér, aki az ilyesmibe beleszól. Különben kár volt emiatt felháborodni, vagy egyáltalán fölösleges volt a népünnepélyt megrendezni, fesztiválok nélkül is feszt politikai zsibvásárok önkéntelen részesei lehetünk, a főszereplők hozzáállása, viselkedése pedig a legtöbbször a sötét középkori jelzőhöz is méltatlan. A rossz hír azonban az, hogy a vásári komédiáknak egyszer csak vége szakad, a romániai közéleti tragikomédia viszont a jelek szerint sosem fog befejeződni, bárki jusson is hatalomra.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

"Indulj, és menj haza…"
Kisadorjáni Szilágyi Domokos ajándéka
Sokat látott, múltképektől mindegyre elhomályosodó tekintetek és fiatal, üde arcok fényében fürdött múlt vasárnap a kisadorjáni unitárius templom. Évek, évtizedek sokasága, és ki tudja, hány száz kilométer futott itt egymásba ezen a délutánon. Az együttlét ünnepét – akárcsak huszonegy évvel ezelőtt, 1991 augusztusában – a falu szülötte, Kisadorjáni Szilágyi Domokos hívta életre. A 86 éves Domi bácsi, mint mondta, búcsúzni jött haza, de nem üres kézzel. A nyárádmenti település történetét, Itt születtem, ez a hazám című nyomdafriss alkotását hozta el ajándékul mindazoknak, akik úgy érzik, Kisadorjánhoz tartoznak. A népességében egyre zsugorodó falucskának Csécs Márton marosvásárhelyi unitárius lelkész kínált szolgálatával lélekerősítőt a találkozás első perceiben.
– Ha ez a templom beszélni tudna, szép dolgokról szólna, gyermekkoráról, ifjúkoráról. Ha lenne szeme, könny csillanna meg benne, amiért újra ennyien léptétek át kapuit. Ha lenne karja, átölelne titeket – mondta az igehirdető, aki a kisadorjániakat Dániel próféta első könyvének verseivel a hagyományaikhoz, imáikhoz leigázva is hű maradó ószövetségiekhez hasonlította.
Az istentisztelet után a helyi unitárius lelkész, Hegedűs Tivadar köszöntötte az egybegyűlteket.
– Közösségünk értéke, szépsége lassan azon múlik, hogy hogyan tudjuk megszólítani az elszármazottakat. Arra kérnék mindenkit, aki valamilyen módon kötődik a falunkhoz, hogy segítsen megtartani ezt a közösséget. Ne csak Erdély gyümölcsöskertje legyen Kisadorján, hanem szellemi értékeinek őrzője is.
A továbbiakban egy falubeli kislány Wass Albert Dalol a honvágy című versét szavalta, majd László Márton történész- levéltáros méltatta a település csaknem fél évezredét átfogó, kivitelezésében is különleges művet. A történész a szerző szavaival idézte fel a könyv előzményeit.
"2006-ban, egy gyönyörű nyári délutánon hazalátogattam szülőfalumba. (…) A gondolat úgy jött, mint egy szigorú parancs, mintha valami túlvilági, vagy valami bentről jövő hang azt súgta volna a fülembe: indulj, és menj haza. (…) Amikor megláttam a falut és annak határát, a szó klasszikus értelmében megcsodáltam. Életemben most először. (…) Ezen látogatásom után elhatároztam, hogy megírom kihalófélben levő falum történetét. Valamikor szép és gazdag falu volt, azt mondták az emberek: ez a falu aranybánya. Valóban az volt. Jól termő földje, gazdag állatállománya, csodálatos szőlő- és gyümölcstermése, és minden egyéb, amire a lakóinak szüksége volt. Ma mindez csak emlék. Írásommal azt szeretném elérni, hogy legalább ez az emlék megmaradjon."
A méltató az embereknek, szokásoknak és a tájnak is emléket állító, olvasmányos, anekdotákban gazdag, számos fényképpel illusztrált mű érdekességeire hívta fel a figyelmet. Kik voltak a falu földesurai és jobbágyai, hogyan alakult nemzetiségi és felekezeti összetétele, gazdasági és művelődési élete, hadtörténete az idők során, kik maradtak helyben és kik telepedtek be a faluba a rendszerváltás után, hogyan változott a kisadorjáni házak tulajdonjoga, minderre választ kaphat az olvasó – tudtuk meg László Mártontól, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy míg 1850-ben 101 lakosa volt, 1992-ben 65-en, 2009-ben pedig mindössze húszan lakták Kisadorjánt, amely etnikai szempontból, a megyei adatokkal összevetve, megmaradt magyar településnek. A történész ismertetője végén újra a szerző – ezúttal a könyv kiadására vonatkozó – szavait idézte: "Anyagi támogatást nem kértem és nem kaptam senkitől".
Az átfogó bemutatót követően Simon Boglárka, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színinövendéke Vörösmarty Szózatát szavalta, majd Kisadorjáni Szilágyi Domokos szólt az ünneplőkhöz. Domi bácsi a falutalálkozók fontosságáról beszélt: "legalább ne felejtsük el egymást, legalább ismerjük meg egymást".
– Ezzel a találkozóval azt akartam, hogy megmozgassam, felrázzam a szülőföld iránti szeretet érzését – tette hozzá, majd új – második – könyve megszületésének körülményeire emlékezett:
– Rengeteg anyagot kellett felkutatnom, összegyűjtenem állami és egyházi levéltárakból, könyvtárakból. Szerencsémre megismerkedtem és barátságot kötöttem László Márton történész úrral, aki szívvel-lélekkel mellém állt. A könyv címével figyelmeztetni akartalak benneteket is, nemcsak magamat, hogy ezt így tudjátok és így érezzétek. A borítólap templomunkat ábrázolja, és körülötte, illetve a hátlapon fák gyökerei láthatók, melyek a mi gyökereinket jelképezik, azokat a gyökereket, amelyek mélyen lenyúlnak, és amelyeket ápolni, öntözni kell, hogy ne száradjanak ki.
A templomban töltött két óra ajándékozással zárult, mindenki, aki úgy érezte, hogy a faluhoz tartozik, hazavihetett egy példányt Domi bácsi könyvéből. A templomból az első világháborúban elesett kisadorjániak emlékművéhez vezetett az út. Itt Hegedűs Tivadar és a község korábbi lelkésze, Sándor Szilárd koszorút helyezett el.
– Minden név egy kőbe vésett érzés. De nem csak a kőbe kell bevésnünk érzéseinket – mondta Sándor Szilárd. A lelkipásztor így zárta gondolatait: – Legyen erős várunk nékünk Isten.
Az emlékezők Simon Boglárka tolmácsolásában meghallgatták Ady Intés az őrzőkhöz című versét, aztán a Kossuth-nótával, a Himnusszal, illetve a Székely himnusszal adtak hangot összetartozásuknak. A falutalálkozó végén mindenki Farkas Erzsike néni udvarára indult, ahol terített asztal várt az ünneplőkre.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Számvetés a Lorántffy Egyesületnél
A múzsák vonzásában élő marosvásárhelyiek között aligha akad olyan, aki ne került volna kapcsolatba a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesülettel. Temérdek irodalmi, zenei élmény, tárlatnyitók emléke fűződik a hajdani fejedelemasszony nevében, szellemiségében működő egyesület húsz esztendejéhez. A nyári pihenő előtt Náznán Olga elnök asszonnyal az elmúlt fél évre tekintettünk vissza.
– Tizenkét nagyméretű rendezvényünk volt az idén. Februárban a Grand Szállóban megszerveztük a hagyományos Zsuzsanna-bált, melyen 168 személy vett részt, virágvasárnapján tojáskiállítással készültünk a feltámadás ünnepére. A Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Körrel közösen április 19-22. között Marosvásárhelyen, május második hetében pedig Kecskeméten rendeztük meg az Indulj el egy úton testvérvárosi vetélkedő döntőjét. Szintén májusban Illényi Katica koncertjére hívtuk a nagyérdeműt a Kultúrpalotába. A Marosvásárhelyi Napok idején két kiállítást szerveztünk: Lőrinc András Ernő: Tájak című tárlatát az unitáriusoknál, illetve egy népművészeti kiállítást egyesületünk székhelyén, az Apolló-palotában. Ugyanekkor az EMKE-vel közösen megszerveztük a hagyományos nótaestet, illetve az újszentesi Butykos néptáncegyüttest is meghívtuk Marosvásárhelyre. Június közepén a Sárospataki Művelődés Házával és Könyvtárával közösen megtartottuk a Ki tud többet Sárospatakról? című családi vetélkedő sárospataki döntőjét. Ennek párját, a Ki tud többet Marosvásárhelyről? címűt szeptemberben szervezzük meg a sárospatakiak számára. Július elején a katolikus temetőben eltemettük a Németországban elhunyt Kerekes Tóth Erzsébet marosvásárhelyi népdalénekes hamvait. Legutóbbi megmozdulásunk a KITÁSZ irodalmi vándorgyűlés volt. A Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének 1997-től vagyunk tagjai, 2006-ban KITÁSZ-díjat is kaptunk. Rendezvényeinket a Communitas Alapítvány, a megyei tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Marosvásárhelyi Rádió, a Radio GaGa, illetve az Erdélyi Magyar Televízió támogatta.
– Milyen terveik vannak a továbbiakban?
Mint már említettem, szeptemberben megszervezzük a Ki tud többet Marosvásárhelyről? című családi vetélkedőt a sárospataki résztvevők számára, októberre kirándulást tervezünk Lorántffy Zsuzsanna nyomában Erdélyben címmel, a zenebarátokat pedig operettesttel szeretnénk megörvendeztetni ebben az időszakban. Novemberben, Kerekes Tóth Erzsébet halálának évfordulóján emlékesttel idézzük meg a tavaly elhunyt népdalénekes szellemét, ugyanakkor megkoszorúzzuk Kántorné Engelhardt Anna színésznő sírját, amelyet egyesületünk csináltatott meg és gondoz évek óta.
nszi
Népújság (Marosvásárhely)

Nyári beszélgetés Répás Zsuzsanna helyettes államtitkárral
Idén nyáron örvendetesen gyakoriak a kárpát-medencei találkozók, melyeken Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára is részt vesz. Az aktuális témákról nyilatkozott a Felvidék.ma hírportálnak.
A kárpátaljai Felsőszinevér után Gombaszögön majd Jászón találkozhattak a kárpát-medencei magyarság képviselői. Milyennek találta az eddigi összejöveteleket? Nagyon örülök annak, hogy most már elterjedt, hogy különféle táborokban, rendezvényeken tudunk találkozni a kárpát-medencei fiatalsággal. Ezek a táborok nemcsak azért fontosak, mert ott nagyon jó, színvonalas előadások vannak a politika, közélet, tudományok területéről, hanem alapvetően ezek találkozási pontot jelentenek a fiataloknak, ahol egymással megismerkedhetnek, barátságok szövődhetnek. Gyakorlatilag így szövődik az a háló is, amit mi nemzeti összetartozásnak, nemzeti egységnek nevezünk.
A múlt hétvégén a Jászón a Kapocs Tábor vendége volt. Hogy érezte magát, mely kérdések foglalkozatták leginkább a résztvevőket?
Nagyon jó hangulatú tábor volt. Örültem, hogy ott együtt lehettem, nemcsak felvidéki, hanem a Kárpát-medence minden részéről érkező fiatalokkal. Jászón az általános nemzetpolitikáról volt szó. Azt mondtam el, hogy milyen fontos volt, hogy a 2010-es kormányváltás után teljesen újjászervezzük a nemzetpolitikát. A kormányzati szerkezetben teljesen új helyre került a nemzetpolitika, olyan rangra emelkedett, mint bármelyik más kormányzati terület. A legfontosabb törvényekkel, amelyeket azóta hoztunk, mind szimbolikusan, mint gyakorlati életben is kifejezzük, hogy teljesen új alapokra helyeztük a nemzetpolitikát. S az azóta megszületett alaptörvény is bizonyítja a kormánynak az eltökéltségét, a felelősségviselését a külhoni magyar közösségek iránt.
A héten Erdélyben rendezik a Bálványosi Szabadegyetemet, melyen július 26-án Magyarnak lenni jó! címmel kerül sor Önnel és több előadóval kerekasztal beszélgetésre. Mit vár a tusnádfürdői találkozótól? Tusnádfürdő azt gondolom, hogy 23. éve az egész kárpát-medencei magyarság jelentős találkozóhelye. A közélet, a tudomány, a művészet minden területét felölelő előadások vannak, mindenki meg tudja itt találni a maga számára, ami a saját érdeklődési köréhez a legközelebb áll. Lesz külön fórum is, amely az egyszerűsített honosításról szól. Megbeszéljük majd, hogy hogyan vált a magyarországi nemzetpolitika sarokkövévé a kettős állampolgárság kérdése, az eddigi tapasztalatokról is beszélünk, hiszen nem lankad, továbbra is töretlen az érdeklődés. Már két éve zajlik a honosítás, 300 000 körül van azoknak a száma, akik kérték a magyar állampolgárságot. Ez egy olyan fontos, szimbolikus, de gyakorlati következményekkel is járó kapocs, amely ki tudjuk fejezni az összetartozásunkat.
Feltételezhető, hogy a nemzetpolitikai államtitkárságnak az okozza a legtöbb gondot, hogy az elmúlt évhez képest csökkent a határon túli magyarságnak szánt támogatási összeg a magyar költségvetésben. Várható-e, hogy év végéig javul még a mérleg? Én azt tudom mondani, hogy nem csökkent az összeg. Ha a költségvetésben kisebb számot lát, akkor az azért van, mert minden támogatás azon a szinten maradt, amennyi volt. A mostani gazdasági helyzet nem teszi azt lehetővé, hogy növelni tudjuk a támogatási összegeket. Ugyanannyi támogatás áll rendelkezésre határon túli célra, mint korábban, s megpróbáltuk strukturáltabbá tenni a támogatásokat.
Ezt a kérdést megbeszéltük a tavaly novemberben a Máért ülésén, hogy az ilyen eseti jellegű támogatási típusokról áthelyezzük a hangsúlyt a kiszámítható, hosszabb távra nyújtott olyan jellegű támogatásokra, amely lehetővé teszi az intézményeknek a megbízható hosszútávú működését. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a külhoni magyar közösségek megmaradása szempontjából fontos, hogy legyenek olyan intézmények, amely a magyarságot az adott közösségen belül a legjobban szolgálni. Ezért kértük a határon túli szervezeteket, hogy mindenki nyújtson be javaslatokat az ún. nemzeti jelentőségű intézmények körére, amelynek a keretét duplájára tudtuk növelni, már 56 intézmény van ebben a körben. Azt szeretnénk, ha az így kiszámíthatóan kapott támogatás meg tudná erősíteni ezeket az intézményeket.
A Bethlen Gábor Alap idén csak egy pályázatot írt ki, és a pályázatok elbírálása után mi is közzétettük az eredményeket. Nagyon sokan reagáltak meglepődve arra, hogy a Felvidék.ma hírportál nem kapott támogatást a nyílt pályázaton. Megalakulása óta a Felvidék.ma portálra a fenntartó benyújtja a pályázatát a szlovákiai kisebbségi kultúrára szánt pályázatra is, minden évben elutasítja a szlovák kormányzat a támogatást, tehát nekünk egyedül a magyarországi forrás marad. Van még remény a támogatásra?
A Felvidék.ma egyedi támogatási kereten belül kap támogatást. Akik nem kapnak egyedi kérelemre támogatást, azoknak szól a nyílt pályázat, mert igyekszünk támogatáshoz juttatni minden fontos intézményt, fórumot.
Hogy tapasztalja, milyen a fogadtatása annak, hogy már második éve Felvidéken is a szülők kapják a támogatást közvetlenül. Mi úgy látjuk, hogy a kifizetés körüli bizonytalanság, a késlekedés miatt sokan úgy látják, a korábbi megoldás, amikor a szülői közösség kapta meg a támogatási összeget, rugalmasabban működött... Mi okozza a késlekedést? Mikor várható, hogy megérkezik a szülők folyószámlájára a támogatási összeg?
Az oktatás-nevelési támogatás gyakorlatilag normatíva. Ez azt jelenti, hogy aki megfelel a kiírásnak, megkapja a támogatást, s amennyiben ebben a sorban hiány tapasztalható, akkor azt a kormány kipótolja. Ezt a támogatást pontosan nem lehet megbecsülni, de az előirányzott összeget, úgy ahogyan tavaly és tavalyelőtt, idén is ki fogja pótolni a kormány. Én nem látok a kifizetések körül késedelmet vagy bizonytalanságot, hiszen sokkal megbízhatóbb rendszert állítottunk fel. Az OTP bankon keresztül kapja mindenki a támogatást. Tavaly is, amikor az új rendszer kiépítése zajlott, még akkor sem volt csúszás a támogatások kifizetésében az azt megelőző évhez képest. Én úgy értesültem a Bethlen Gábor Alap vezetőitől, hogy a nyár folyamán megkezdődnek ezek a kifizetések.
Az MKP ősszel kongresszusra készül, alapszabály módosító és tisztújító kongresszust is tart a párt. Ön a felvidéki útjain milyen tapasztalatokat szerzett, milyennek látja a párt támogatottságát? Tapasztalja-e Ön is, hogy a Most-Híd vegyespárt iránt mintha megbocsájtóbb lenne a közhangulat most, mint volt közvetlenül a választások után?
Azt látni kell, hogy két politikai erő vetélkedik a magyar szavazatokért a Felvidéken. A parlamenti választásokon az MKP-nak nem sikerült bejutni a parlamentbe, de azt megelőző önkormányzati választások egyértelműen azt mutatták, hogy az önkormányzatokban nagyon szép eredményt tudott elérni az MKP. Tehát a beágyazottsága, az a társadalmi bázis, amire tudnak támaszkodni, az erős. Én nagyon remélem, hogy ezt a bázist meg tudják őrizni, tovább tudják fejleszteni. Nagyon fontos, hogy jelen legyenek minden településen, a felvidéki magyarság életében, s tudják képviselni az ott élő magyarok érdekeit.
Egy személyes kérdés, ha megengedi. Lesz-e alkalma a nyáron pihenni is, mik a tervei? Túl hosszú szabadságom nem lesz az idén, az biztos. Valószínűleg a Balatonhoz fogok menni...
Felvidék.ma

Üzenetek Tusnádfürdőről
Még mindig van, miről beszélgetni – ez az érzése támad az embernek, ha fellapozza a tusványosi szabadegyetem érdekes előadásokkal, koncertekkel, bulikkal csábító programfüzetét.
Isten tudja, jó ez vagy rossz, de ismét csak rengeteg mindent kellene átbeszélni, számtalan kérdésre kellene választ találni, sok ügyben kellene végre megegyezni. Rövidnadrágban vagy éppen gumicsizmában – a rendezvény visszatérő vendégei már hozzászoktak, ha Tusványos, akkor a nyári zápor, vihar igen ritkán marad el –, ingben vagy trikóban, kávé vagy sör mellett, mikrofon előtt vagy asztalnál ülve – fontosak ezek a találkozások, a baráti üdvözlések, az egymáshoz szóló mondatok, és nem jelentéktelenek a nagyvilágnak szánt kijelentések sem. Mert olyan hely ez a Tusnádfürdő, hogy lehet itt bensőségesen beszélgetni, közvetlen, baráti légkörben – de lehet itt üzenni is a világ bármely részére, Európába, Bukarestbe, Budapestre, Kolozsvárra vagy Sepsiszentgyörgyre. És kellene bizony, előbb közösen gondolkodni, csendesen szót érteni, majd együtt üzenni. Például Bukarestbe. Hogy a román politikusok öncélú hatalmi játszmáik során ne csak olyan szavazórétegnek tekintsék a romániai magyarságot, melyet a vezetőikkel, képviselőikkel kötött különféle alkuk nyomán saját érdekeiknek megfelelően irányíthatnak – hanem a románsággal egyenjogú nemzeti közösségként tiszteljenek, ismerjék el a bennünket megillető közösségi jogokat, biztosítsák a különféle autonómiaformák kereteit. De üzenhetnénk Budapestre is, itt vagyunk, számíthatnak ránk, készen állunk arra, hogy egységes nemzet tagjaiként közösen cselekedjünk, együtt lépjünk fel a Kárpát-medencében élő magyarokat ért jogtiprások ellen, közösségünk megmaradása, gyarapodása érdekében. És üzenhetünk Európába is, via Sepsiszentgyörgy, hogy Közép-Kelet-Európa e szegletében bizony huszonkét évvel a rendszerváltozás után sem zárult le a restitúció, a Mikó-ügy pedig azt példázza: még azt is visszavennék, amit egyszer már kínkeservesen visszaadtak történelmi egyházainknak. Van tehát, mit tanácskozni, és van, mit szétkürtölni Tusványosról, a világ közepéről. Vajon eljön majd az idő, hogy kiáltanunk nem, csak örülnünk kell? Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ezredesek országa
A demokratikus úton, de hihetetlen gyorsasággal megbuktatott Băsescu-rendszer az ország gazdasági és politikai életét behálózó és átszövő korrupció ellen meghirdetett keresztesháborúval Abszurdisztánra szabadította a korrupciót.
De voltak a Băsescu nevével fémjelzett korszaknak egyéb, Caragiale szarkasztikus tollára méltó sajátosságai is, az egyik föltétlenül a magát szívesen államfőnek nevező elnök és legfelsőbb hadúr vonzódása katonai rangokhoz és előléptetésekhez.
Uralma évei alatt több tisztet léptetett elő tábornokká, mint elődei összesen, beleértve a királyt, s a kommunista diktátorokat: Dejt, Ceauşescut, vagy nagy elődjét, az „eredeti demokrácia” atyját, Ion Iliescut. Számottevően nőtt tehát a román tábornoki kar létszáma, ami békeidőben nem semmi, de az csak az utóbbi hetekben derült ki, hogy vélt vagy valós érdemekért Băsescu államfő szívesen ajándékozott katonai rangokat civileknek is, politikusoknak, sajtómunkásoknak, így akarván lojálissá tenni őket. Hihetetlen mértékben felduzzadt a román ezredesek létszáma, elmondható Kányádi Sándorral, hogy nemcsak Brazíliában van annyi ezredes, mint Romániában költő, hanem nálunk is, sőt, a botcsinálta ezredesek száma meg is haladja a Romániánál sokszorosan nagyobb brazíliai ezredesek létszámát.
Így lett ezredes az új kedvenc, a több mint két hónapig kormányfőként szolgáló és Băsescut kiszolgáló Mihai Răzvan Ungureanu. Hogy Monica Macoveit, a Ceauşescu-rendszer egykori ügyészét jutalmazták-e katonai ranggal, nem tudni, de a sajtómunkások közül a legújabban hevesen Băsescu-párti Robert Turcescu is ezredes lett, elérve a maximumot, amit Abszurdisztánban újságíró egyáltalán elérhet. Hogy az elnök másik híve, a tántoríthatatlan bértollnok és tévéguru Ion Cristoiu kapott-e katonai rangot, kérdéses, de őt legalábbis vezérezredessé kellett volna soron kívül előléptetni. De hagyjuk őt, koncentráljunk a kitűnő Turcescura, akinek délceg alakján valószínű jobban állna a hófehér tengerésztiszti díszegyenruha, de legjobb tudomásunk szerint Traian Băsescu, az egykori hajóskapitány azért mértéket tartott, és admirálisokat, ellentengernagyokat, hajóstiszteket egyelőre nem nevezett ki, és most már nem is fog, hiszen várhatja a népszavazást. Az ideiglenes államfőről, Crin Antonescuról sok minden elmondható, de az, hogy különösebben militáns lenne, hogy elbűvölnék a katonai rangok – nem. Így ő aligha fogja híveit – számuk akár égen a csillag, vagy fűszál a réten, s egyre nő – katonai rangokkal jutalmazni. Hogy azután mit szólnak az igazi katonák a civilek ezredesi rangjaihoz, elképzelhető. Rossz viccnek tartják. Mint ahogyan az is, s mutatja, milyen világot álmodott nekünk a fáradhatatlan Traian Băsescu. De elmúlik-e egyáltalán?
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Toró: a Magyar Polgári Párttal össze kell fognunk, akár a fúziót is el tudjuk képzelni
Arról, hogy a tusványosi utak mivel vannak kikövezve, hogy az őszbe vagy a tavaszba érdemes-e tekintgetni, meg hogy hányadán is állunk a jogállammal kies honunkban. Toró T. Tibor: Tusványos nem csak a szervezők, hanem az erdélyi, sőt, a magyarországi fiatalok jelentős része számára is mára a világ közepévé vált.
– „Átmenet a diktatúrából a demokráciába” – szólt az 1990. évi, első Tusványos mottója, aztán „Tusványos a világ közepe” lett idénre. Mivel van kikövezve a demokrácia bölcsőjétől a világ közepéig vezető út? – Romániában most éppen robbantgatják a jogállam tartópilléreit, hogy ha beomlik, helyébe kis modern áramvonalas diktatúrát lehessen felhúzni. Úgy tűnik tehát, hogy ugyanazzal a kérdéssel foglalkozunk, mint '90-ben, csak fordítva. Az átmenet útja mindig rengeteg reménnyel és ugyanannyi csalódással van kikövezve. Ugyanúgy a Bálványosi Folyamat útja: dicsőséges kudarcokkal és keserves győzelmekkel. Azért jó érzés látni, meddig jutottunk az építkezésben: Tusványos nem csak a szervezők, hanem az erdélyi, sőt, a magyarországi fiatalok jelentős része számára is mára a világ közepévé vált. Ez a mindenkori szervezők számára öröm és büszkeség, ugyanakkor feladat és felelősség.
– Az elmúlt Tusványoson slágertéma volt a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt. Egyik nyilatkozatában azt mondta: „Sokan segítettek a programalkotásban, háttérmunkák, műhelybeszélgetések révén”. Tusványoson hazai pályán van a Néppárt? – Igen, hazai a pálya, de azért minden évben teljesíteni kell. A tusványosi táborlakó ugyanis kritikus fajta és ha együtt vannak, kritikusan gondolkodó tömeget alkotnak, akik megtalálták a munkát a szórakozással ötvözésnek egy sajátos formáját. Természetes, hogy ebben a milliőben jól érezzük magunkat. – Mitől más egy bejegyzett, megméretkezett párt színeiben érkezni? – Nem változott meg a világ, ugyanazokkal a pozitív érzelmekkel, ugyanazzal a kicsit gyomorszorító izgalommal, kíváncsisággal és reménnyel várom az idei Tusványost, mint az összes ezelőttit. – A tusványosi boszorkánykonyhák mélyén a júniusi helyhatósági választások eredményeinek, vagy az őszi parlamenti választások lehetséges képleteinek boncolgatása a fontosabb? – Ami az önkormányzati választási kampányt illeti: túl vagyunk rajta, túl vagyunk az oknyomozó és kiértékelő heteken is, tehát itt legfeljebb ennek tapasztalatait érdemes megosztani a munkánk iránt érdeklődőkkel, azt is a jövőtervezés perspektívájából. A szabadegyetem ugyanis mindig inkább a jövőre koncentrál: előttünk egy választás, amelynek még a játékszabályait sem ismerjük pontosan, mert hogy ezek a szabályok folyamatosan változnak, ugyanakkor a politikai válság kiútja sem látszik. Sokismeretlenes egyenlettel állunk szemben, inspirációt és megoldási alternatívákat nyújthat ez a tusványosi hét, megalapozhatja az előttünk álló négy év építkezését. Az önkormányzati választástól is ezt vártuk, de nem könnyítettük meg a magunk dolgát, nem kaptuk meg az egyértelmű válaszokat. Kivéve persze azt az egyet, hogy folytatni kell. Az eredmények megmutatták szervezési korlátainkat, illetve azt, hol kell még javítanunk, mit kell még megtanulni. – Tusványos a Kárpát-medencei magyar nemzetpolitika Mekkája. Hogy néz ki az idei Kába-kövünk, milyen témákat „járunk körül”? – A nemzetpolitikában rengeteg a megbeszélnivaló, mert ugyanannyi a tennivaló. A kiemelt témák között lesz az idén a Liszaboni Szerződés biztosította állampolgári kezdeményezés lehetősége, hogy végre európai ügyet csináljunk a Kárpát-medencei magyar ügyből, az autonómiák témájából. A módszerek letisztulását várom, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács legutóbbi, ide vonatkozó határozatát is a konkrét cselekvés kell kövesse. Nagy kérdés, hogy 2012-ben az EU intézményei végre hajlandóak lesznek-e napirendre tűzni ezt a külhoni magyar közösségek számára létfontosságú kérdést. Szemforgató ugyanis, ahogyan a tagországok hatáskörébe – sokszor kecskére bízva a káposztát – utalják ezt a kérdéskört, mikor annyi mindenre van részletes uniós szabályozás.
Ha valóban a régiók Európáját, a közösségek Európáját akarják megteremteni, az őshonos kisebbségi közösségek és az ún. nemzeti régiók jogállása kérdésében is ellensúlyt kell teremteni a kizárólagos nemzetállami szempontokkal szemben.
– Pénteken a jogállam és a referendum címmel tart előadást. Vajon a bukaresti hatalmi oldalak mérkőzése az erdélyi magyar közösség meccse is egyben? – A bukaresti hatalmi oldalak meccse nem lenne a mi meccsünk, most azonban többről van szó, mint ezeknek az obskurus köröknek a mérkőzéséről. Ez a történet egész Románia számára téttel bír, és ha már itt élünk, hát számunkra is: nem szabad a páholyból követni az eseményeket. Ez a harc kihozta a lehető legrosszabbat a regnáló román politikai elitből, gondolkodás nélkül képesek visszahozni a régi időket. Nem személyek – Basescu, Ponta – mellett kell kiállni, mellettük nem érdemes, hanem megakadályozni egy újabb pártállami rendszer kialakulását. És tenni ezt úgy, hogy az erdélyi magyarok igazi nemzeti közösségként lépjenek fel, nem egyénként oldódjanak fel a román politikai nemzet olvasztótégelyében. – Tehát az Erdélyi Magyar Néppárt határozottan kiáll a jogállam mellett, de amúgy nem Băsescut segíti? – Traian Basescu markáns, de kétségen kívül ellentmondásos személyisége a román politikai elitnek. Ha csak őt kellene megmenteni, akkor bízhatnánk a döntést mindenkinek a lelkiismeretére. Itt azonban a baloldal jogállam-bontogató és mindent lenyúlni akaró szándékára kell egy határozott nemet mondania az erdélyi magyarságnak, mert a pártállami rendszerek nekünk jót soha nem hoztak. Ennek a restaurációs szándéknak egyetlen ellensúlya jelenleg Basescu államelnök lehet. – Nem retorikai túlzás posztkommunista restaurációt emlegetni? – A posztkommunista restauráció sajátosan értelmezendő: az USL ügyeskedői nem az ideológiát hozzák vissza, hanem a zsákmányszerző logika mentén a hatalmat maximalizáló és minden kompromisszumot figyelmen kívül hagyó politizálást.
– A megnyitón jelen lesz Tusnádfürdő MPP-s polgármestere, Albert Tibor is. Az új egység hangoztatása mellett, ez a felállás jelzésértékű? – Az inkább a mindenkori polgármester helye, ült már benne RMDSZ-es, most épp MPP-s, bár kétségtelen, hogy a jelenlegivel jobban talált a szó, mert azonos az értékrend. Egyértelmű számomra, hogy a Magyar Polgári Párttal össze kell fognunk, rendezni közös dolgainkat, akár úgy is, hogy a két pártot eggyé gyúrjuk. Erre az ajánlatra határozott választ várunk: nem a jelenlegi elnöktől, hanem az MPP őszi országos gyűlésétől. Akkor tudjuk ezt a kérdőjelet felkiáltójellé egyenesíteni. – 2010-ben alapították a bálványosi folyamat intézményesülését jelentő Bálványos Intézetet. Két év után visszatekintve: sikeres volt az elképzelés, halad az intézményesülés? – Az intézményesülés lassúbb, mint ahogy terveztük, de azért a munka elindult: a Bálványos Intézet jelenlegi és leendő munkatársai kivették a részüket mind az elemzés és tervezés folyamatából, mind a Tusványosi Szabadegyetem és Diáktábor szervezéséből. Itt sem dőlhetünk hátra. A feladat adott: a bálványosi folyamat ne a nyár egyetlen hetében csúcsosodjon ki, hanem váljon állandó jelleggel működő elemző, kutató és döntéselőkészítő műhellyé. Közel állunk hozzá, hogy ezt megvalósítsuk. Szintén a Bálványos Intézet keretében kezdte el működését az Erdélyi Magyar Közszolgálati Egyetem, amely egyszerre ifjúsági szocializációs terep és az önkormányzati háttérmunka hathatós segítője. – Melyek a kedvenc koncertjei? – Az igényes, minőségi zenét játszó erdélyi zenekarok nagy rajongója vagyok, éppen ezért a szívemnek kiemelten kedves a TransylMania. Életre szóló barátságot kötöttünk a kampányban, külön öröm, hogy a tusványosi nagyközönség előtt is megmutathatják a tehetségüket. Régi barátaink, a 25 éves születésnapját nemrég fergeteges koncerttel ünneplő ROLE együttes is velünk lesz, ahogyan húsz éve mindig is. Tudom, hogy a nagyközönség leginkább a magyarországi sztárbandákat várja, én azonban a mieink sikerének tudok a leginkább örülni. Rúzsa Magdi fellépése Erdélyben mindig olyan ajándék, amit nem lehet eléggé megbecsülni. Ráadásul az ő személyében megtaláltuk a Kárpát-medencei magyar rock-nagykövetét. Az Ismerős Arcoknak is fontos helyük van Tusványoson, a kortárs magyar rock jeles képviselőiként. Jó érzés, hogy Tusványos is hozzájárulhat az ismertségük és az elfogadottságuk növeléséhez, mint ahogyan fellépésükkel ügyünket erősíthetik. És persze ne felejtsük el az Omegát sem. Én az ő a zenéjükön nőttem fel. Egyetlen félelmem: lesz-e elég hely Tusványoson annak a több tízezer Omega-rajongónak. Szabó-Györke Zsombor
Tusványos Press
Erdély.ma

Tusványos – Tudatos tervezés és lehetőségek a szórványban
Tusványos második napján az érdeklődni vágyók egy előadáson vehettek részt, amelynek főszereplői olyan kiemelkedő személyek, akik szórványban folytatták és folytatják tevékenységüket: Gergely István Tiszti, Batizán Attila és Kolozsvári Tibor.
Gergely István az előadás címét némileg módosította: Prófétai szórványlelkiség, mivel a Biblia szerint a próféták a szórványban teljesítették szolgálatukat. Ehhez elhivatottság szükségeltetik. Tiszti kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy a prófétaság felkentségből áll. Az emberek feladataként jelölte meg az önmaguk megismerését, amelyet nem csupán a személyre, hanem a közösségre is vonatkoztat.
Batizán Attila Vajdahunyad közelében volt lelkész, ahol testközelből élhette át a szórványban való létezés nehézségeit és örömeit. Úgy véli, hogy vannak köztünk olyanok, akit Isten arra hivatott el, hogy szórványban legyenek őrállók. Elmondta, hogy tulajdonképpen mindannyian őrállók vagyunk, tehát feladatunk az, hogy világítsunk, világítsuk meg magunk és mások előtt az utat. Véleménye szerint a megmaradás Isten kegyelme, és nem az őrállók érdeme. Bevallotta, hogy a hat évig való szórványban élése alatt több elismerést és szeretetet kapott, mint az itteni áskálódó tömegben. Sokszor még abból a szeretetből táplálkozik, amit ott kapott a gyülekezettől.
Kolozsvári Tibor, a Szent Ferenc Alapítvány munkatársa, beszámolt a Csaba testvér által kiépített hálózatról, amelyben több mint kétezer gyerek találja meg a kapaszkodót az élethez. Kihangsúlyozta, hogy gyerekotthonaikban a hangulat rendkívül családias, gyerekbarát, ugyanakkor a gyerekeket becsületes munkára és fegyelemre is nevelik.
Mindhárom meghívott folyamatosan dolgozik azon gyerekek jólétén, akik nem kaphatják meg azt a biztonságot és szeretetet, melyre a családban egy gyereknek szüksége van. Elmondásuk szerint munkájuk nem hiábavaló, képesek felvenni a közömbösség ellen a harcot.
Bodó Réka
Erdély.ma

Tusványos – Levélben szavaznak majd a határon túli magyar állampolgárok?
Várhatóan levélben adhatják le szavazatukat a határon túli magyar állampolgárok a 2014-es magyarországi parlamenti választásokon – hangzott el Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem választójogról szóló pódiumbeszélgetésén.
Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti képviselője elmondta, ősszel fogadja el az Országgyűlés a választási eljárást szabályozó törvényt, ám még a Fideszen belül is viták vannak arról, hogy melyik megoldás lenne a legkedvezőbb. Azzal mindenki egyetért, hogy Magyarország külképviseletein a választójoggal rendelkező határon túli magyar állampolgároknak csak a töredéke szavazna.
Gulyás Gergely szerint a határon túliak levélben szavazása tűnik a legjobb megoldásnak, de az elektronikus szavazás lehetőségét is vizsgálják. Ha a levélszavazás mellett dönt az Országgyűlés, a határon túli magyar állampolgároknak már a választások napja előtt postázniuk kell szavazataikat, hogy azokat a Magyarországon leadott szavazatokkal egy időben lehessen összeszámolni. Gulyás Gergely azt is megemlítette, hogy a választójog kiterjesztésével Magyarország az európai gyakorlatot követte. Az Európai Unió 27 állama közül 23-ban ugyanis a lakhelytől függetlenül tartozik szavazati jog az állampolgársághoz.
Székely István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) társadalomszervezési főtitkárhelyettese elmondta, Romániából nézve nehezen volt érthető a választójoggal kapcsolatos magyarországi vita. A Traian Basescu államfő leváltására irányuló, hét végén tartandó népszavazáson például 230 külföldi szavazóhelyiségben adhatják le szavazatukat a határon túl élő románok. Spanyolország és Olaszország megannyi városában mozihelyiségekben, vendéglőkben létesítenek szavazóhelyiségeket. A román hatóságok ugyanakkor maguk szervezték meg a romániai horvát közösség falvaiban a horvátországi választásokat. Székely úgy vélte, a horvátnál lényegesen nagyobb számú magyar közösség esetében azonban a román állam számára már nem vállalható a magyar választások megszervezésének politikai kockázata.
Székely István egy 2011 decemberében készített erdélyi felmérés adatait is ismertette. Ezek szerint a magyar állampolgárságot megszerezni kívánó erdélyiek 45 százaléka válaszolta, hogy részt venne a választásokon. Ezek 85 százaléka a Fideszre, hat százaléka az MSZP-re, négy százaléka a Jobbikra szavazna.
Gulyás Gergely a határon túli horvátok példájára hivatkozva állította, hogy a szavazati jogot megadó jobboldali párt nem szerezte meg örökre a határon túliak támogatását. Elmondta, az utóbbi választásokra már kiegyensúlyozódtak a politikai erőviszonyok a határon túli horvát választók körében is. Gulyás szerint a választójog kiterjesztésének az lesz a pozitív hatása, hogy az a magyarországi baloldalt is rákényszeríti nemzetpolitikája megfogalmazására.
MTI
Erdély.ma

Újra kell tervezni a román–magyar viszonyt
Végéhez közelednek a mézeshetek a román–magyar viszonyban, ezért ráfér erre egy politikai újratervezés – hangzott el a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szerdai megnyitóján.
Egyperces részvétnyilvánítással kezdődött az idei Tusványos hivatalos megnyitója: kedden este a táborban hirtelen leállt a szíve a székelyudvarhelyi származású elismert környezetvédőnek, Péter Pálnak – rá emlékeztek. A kedden 23.15-kor helyszínre érkező mentősök több mint fél órán keresztül próbálták újraindítani a szívműködését, de hiába. A 37 esztendős fiatalember, Székelyudvarhely volt alpolgármestere, illetve a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség egykori igazgatója esetében már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A néma emlékezés után egyházi áldással indult a megnyitó.
„Vírus fertőz Tusványoson”
„Lehet, hogy azért járnak egyre többen Tusványosra, mert megfertőződtek a tusványosi vírussal” – e szavakkal üdvözölte a résztvevőket Jakab Attila főszervező, akinek kijelentésére reagálva Németh Zsolt viccesen megjegyezte, túl lehet élni ezt a fertőzést. A magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a magyar–román viszonyban végéhez közelednek a mézeshetek, ennek látható jelei a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Székely Mikó Kollégium körül történtek. „Azt kell mondanom, ráfér a román–magyar viszonyra egy politikai újratervezés” – fogalmazott az államtitkár. Vélekedése szerint hidegzuhany volt a magyar politikai vezetés számára Victor Ponta román miniszterelnöknek a jogállamiság ellen intézett támadása. Ennek kapcsán hozzátette, ma már az a kérdés, hogy Ponta Romániája kilép-e a közép-európai szolidaritási irányvonalból, vagy megpróbálja továbberősíteni azt. „Az is kérdés számunkra, hogy Románia a hangulatkeltésre vagy az erdélyi magyarok tiszteletére fogja építeni jövőjét” – húzta alá.
A vírus nem enyhül az életkorral
A tusványosi vírussal „indított” Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is. „Ez a vírus nem enyhül az életkorral, sőt e vírus miatt évről évre többen vagyunk itt. Ez komoly fejfájást okozhat a tusnádfürdői polgármesternek” – fogalmazott viccesen Toró, majd folytatta: azok vannak itt a táborban, pártpolitikai hozzáállástól függetlenül, akik az együttműködés hívei. Meglátása szerint is az „újratervezés” lehet az idei kulcsszó, utalva ezzel a hűvös román–magyar viszonyra.
Albert Tibor, a házigazda Tusnádfürdő polgármestere jól „lekezelte” a feldobott labdákat: szerinte sok jó ember kicsi helyen is elfér. A jelképes tusványosi vírus kapcsán megjegyezte, talán azért látogatnak egyre többen Tusványosra, mert megkóstolták a huszonkét helyi borvíz egyikét. „A helybéliek szerint, aki ezekből egyszer is iszik, biztosan visszatér a településre” – jelezte Albert, aki a szervezőktől köszönetképpen egy tűzoltóautó makettjét kapta ajándékba. Az igazi kocsi hamarosan megérkezik a fürdővárosba.
Semjén: lesz félmillió új állampolgár
„A magyar kormány nemzetpolitikájának lényege, hogy elkerüljön két elterjedt tévedést: azt, amely tagadja, hogy érték lenne a nemzeti lét, valamint azt, amely tagadja más nemzetek élethez való jogát” – ezt már Semjén Zsolt mondta. Magyarország miniszterelnök-helyettese kiemelte, a magyar nemzetpolitika alapja, hogy felelősséget érez minden magyar iránt, éljen az bárhol is a világban. A jól működő honosítás, illetve visszahonosítás kapcsán bejelentette, hivatalosan is háromszázezren kérelmezték a magyar állampolgárságot, kétszázezren pedig már le is tették az állampolgársági esküt. „Megígértem Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy a parlamenti ciklus végére meglesz a félmillió új magyar állampolgár. Ezt minden bizonnyal tartani is tudjuk” – előlegezte meg Semjén. A külhoniak szavazati jogáról is szót ejtett, mondván, megoldják, hogy két év múlva pártlistára a külhoni magyarok levélben is szavazhassanak, létrehozván ezáltal az összmagyar parlamentet.
„Az autonómiatörekvésekről sem mondunk le” – jelentette ki kategorikusan Semjén, majd ennek kapcsán hozzátette, a szórványban élő magyarságnak kulturális, a tömbmagyarságnak pedig területi autonómiát akarnak.
„Minden magyar fontos”
„Nekünk egyformán fontos minden erdélyi magyar, függetlenül attól, hogy mi a politikai beállítottsága. A józan ész alapján látni kell, hogy a nagyon kiélezett román belpolitikai helyzetben ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni az elért eredményeket, a legszélesebb összefogásra van szükség. Tehát minden magyar szavazatra szükség van. Az is biztos, hogy a helyhatósági választáson az RMDSZ kapta meg a lehetőséget és a felelősséget, hogy ebben a nagyon nehéz időszakban lavírozzon, ahogy lehet. Nem hiszem, hogy Budapestről kellene megmondani, az RMDSZ mit tegyen vagy mit ne. Kulcsfontosságú az is, hogy megőrizzük a román–magyar viszonyban elért eredményeket, ugyanakkor nemzeti érdek, hogy a magyar és a román viszonyban megmaradjon a jó viszony” – magyarázta a miniszterelnök-helyettes. Mindezen eredményekre azért is szükség van – folytatta –, mert a magyarság számára nem lenne szerencsés, hogy létrejöjjön egy kisantantszerű magyarellenes összeállás, utalva ezzel a Kárpát-medencében létrejövő baloldali kormányokra. Az őszi parlamenti választások közeledtével úgy fogalmazott, jó lenne, ha megvalósulna egy magyar koalíció az erdélyi magyar pártok között. A hétvégi referendum apropóján Semjén személyes véleményét mondta el, amikor úgy fogalmazott, hogy Traian Băsescu tisztségéből történő felfüggesztése ellen szavazna. „A magyarságnak értékelnie kell azt a korrektséget és eredményeket, amelyek a PDL–RMDSZ-kormány idején születtek” – mondta Semjén, karizmatikus államférfinek nevezve a tisztségéből felfüggesztett román államfőt.
Kozán István
Székelyhon.ro

Tusványos: hogyan szavaz majd 500 ezer új magyar állampolgár 2014-ben?
Mivel a kedvezményes honosítással 2014-re már 500 ezer új állampolgárra számít a magyar kormány, már most folynak a viták arról, hogyan oldják meg technikailag az új választópolgárok szavazásának lebonyolítását – derült ki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor választójoggal kapcsolatos plénumán.
Csupán a külképviseleteken lehetetlen lenne megoldani a szavazást, ezért tanulmányozzák két más módszer alkalmazhatóságát is – mondta el Gulyás Gergely fideszes képviselő. Az egyik a levélben szavazás, a másik az elektronikus.
Vannak egyébként más alternatívák is, amelyek sikere azonban a szomszédos országok viszonyulásán is múlik: pl. termeket bérelni több településen, ahol szavazókörzetek működnének. Székely István, a Jakabffy Alapítvány elnöke elmondta, ezt alkalmazta például Románia Spanyolorszában és Olaszországban. Székely szerint Romániában összesen 480 településen kellene megszervezni a magyar állampolgársággal rendelkező romániai magyarok magyarországi választásokon való részvételét.
Románia és Magyarország megegyezhetne ilyen szavazókörök felállításának kölcsönös engedélyezéséről, ám erre az elmúlt hónapok romániai belpolitikai fejleményei kontextusában kevés az esély – vélte Gulyás.
Székely egy felmérésre hivatkozva elmondta, a romániai magyarok 45%-a menne el szavazni egy magyarországi választáson, és a biztos szavazók körében a Fideszre szavazók aránya 85,4% lenne. 6,3% szavazna az MSZP, 4,4% a Jobbik listájára. A romániai magyarság pártválasztási preferenciáját tehát láthatóan az 1989 előtt, a kommunista diktatúra idején szerzett rossz tapasztalatai befolyásolják, ugyanakkor fontos tényező, hogy a romániai magyarok nagy többségére a konzervativizmus jellemző, ami a kisebbségi létből, a megmaradásra törekvésből fakad.
Gulyás szerint a magyarországi jobboldalnak kedvez, hogy a baloldalnak „nincs nemzetpolitikája”. Ugyanakkor leszögezte, szerinte alaptalan attól tartani, hogy a Jobbik előretör a határon túli szavazók között.
Nincs az RMDSZ napirendjén magyarországi pártbejegyzés, a szövetség nem valószínű, hogy meglépné ezt a lehetőséget – közölte Székely. Az RMDSZ a helyhatósági választásokon azzal szembesült, hogy riválisait Magyarországról támogatják, és ezt saját maga pozicionálásával próbálta kivédeni, sikerrel, hiszen 86,6%-ot szerzett. A politikai exportot a maga során ellenezte, akkor most logikátlan lépés volna a magyarországi pártbejegyzés.
Gulyás szerint nem lenne önálló mondanivalója az RMDSZ-nek a magyar választók felé, egyrészt mert nemzetpolitikai javaslatok, intézkedések kapcsán a Fidesszel nehezen venné fel a versenyt, ugyanakkor az „otthoni” választói feltehetően nem díjaznák, hogy be akar avatkozni a magyarországi belpolitikába.
Az RMDSZ és az MSZP közeli viszonyát, kvázi ideológiai rokonságát feltételező, közönségből érkező kérdésre Székely annyit mondott: az RMDSZ 86,6 és az MSZP 6%-os támogatottságából le lehet vonni a következtetést, hogy ez nem egyértelmű dolog. Vannak ugyanakkor olyan RMDSZ-es vezetők, akik „hírbe hozhatók” MSZP-s politikusokkal, és egy korábbi társadalmi rendszerben szocializálódtak, ám most radikális generációváltás történt a szövetségben - tette hozzá.
Gulyás erre megjegyezte, hogy a romániai helyhatósági választások eredményének az egyik tanulsága, hogy „vannak olyan RMDSZ-es vezetők, akikkel lehet tárgyalni”. (tudósítónktól)
Transindex.ro

Agyelszívás, szórványosodás: a felsőoktatás rákfenéiről Tusványoson
A közös Kárpát-medencei magyar felsőoktatási tér, az egyetemek közti együttműködés szükségességét fogalmazták meg romániai, magyarországi és ukrajnai magyar egyetemi vezetők Tusványoson. A beszélgetést Aáry Tamás Lajos magyarországi oktatási biztos moderálta, az elhangzottakat – ígérete szerint – továbbítja a magyar oktatási minisztérium illetékeseinek, akik nem jöttek el a fórumra.
Soós Anna, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese szerint új egyetemek létrehozásáról akkor kéne beszélni a romániai magyar közösség számára, amikor a jelenlegi intézmények kapacitását teljes mértékben kihasználják. Agrártudományi és műszaki képzésben viszont továbbra is nagy hiány van. A rektorhelyettes többek közt javasolta, hogy a mesteris hallgatókat támogatni kellene abban, hogy a kutatásukat végezhessék, és ne kelljen Kolozsváron közben munkát vállalniuk. Dávid László, a Sapientia rektora az értelmiség és a diplomás fiatalok elvándorlása, az agyelszívás megakadályozásának feladatát tartja roppant fontosnak. Nem megoldás, hogy olyan szakokat indít egy egyetem, amire nagy a kereslet, de utána a végzősök nem tudnak elhelyezkedni. Egy egyetem hosszú távon kell gondolkodjon, és minőségi oktatást biztosítson. Emellett továbbra is meg kell győzni nemcsak a román államot, hanem a romániai magyar közvéleményt is, hogy az anyanyelvű oktatás a leghatékonyabb.
János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora elmondta, a PKE-re egyre több román hallgató is iratkozik, akiknek hozzáférhetővé kell tenni a tananyagot. Bihar, Szatmár és Szilágy megyében az elvándorlás mellett a szórványosodás okoz problémát, a magyar iskolák úgy maradnak fenn, hogy roma gyerekeket íratnak be a magyar osztályokba. Az egyetem emiatt a pedagógusképzésbe bevezette a roma közösségek kultúrájának tanítását, és romológia szakot indított. Roma szakkollégiumot is létre akarnak hozni magyarországi mintára, hogy támogassák a roma közösség értelmiségének megerősödését, szakértők képzését. A rektor szerint egyébként a falusi iskolákban rengeteg az ingázó tanár, akik nem is maradnak 1-2 évnél tovább, és ez rányomja bélyegét a közoktatás színvonalára. Javasolta a térség magyar polgármestereinek, alapítsanak ösztöndíjat tehetséges gyerekeknek, akik így egyetemet elvégezve majd hazatérhetnek pedagógusnak, értelmiséginek a szülőfalujukba, ám mindebből nem lett semmi.
Dávid László szerint elsősorban kíváncsiság, játékosság és pótcselekvés helyett valódi alkotás szükséges a versenyképes magyar felsőoktatáshoz. Három éven belül végleges és megnyugtató megoldást kell találni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar képzése ügyére, el kell indítani a Sapientián az első doktori iskolákat, és az állam, amelynek a romániai magyarok is adófizetői, járuljon hozzá a magyar egyetemek fenntartásához.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetője kifejtette, a magyar-magyar politikai kapcsolatok függvénye, hogy az intézmény kap-e támogatást, ami nehezíti a fenntartható és hosszú távú tervezést. Az egyetem nemcsak a politikai széljárásnak van kitéve, hanem az ukrán állam önkényének is, amely ugyan nem ad pénzt a fenntartásra, de elvárásai vannak, és az akkreditáció és a diplomák honosítása/elismerése elé is akadályokat gördít. (tudósítónktól)
Transindex.ro

Az RMDSZ-hadművelet
Az erdélyi magyar érdekérvényesítés következetes akadályozására, késleltetésére magyarázat lehet, hogy kiderült, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a román hadsereg tisztjei irányítják.
Nem mindennapi szenzációval rukkolt elő nemrég az Eventimentul Zilei. A román napilap kiderítette, hogy számos más párt politikusai mellett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) emblematikus vezetői egy ideje magas rangot viselnek a román hadseregben.
A szövetség elnöke, Kelemen Hunor tavaly óta például ezredesi rendfokozattal büszkélkedhet, ugyanilyen váll-lapot tudhat magáénak két esztendeje a szenátori (román felsőházi parlamenti) székből kirobbanthatatlan Verestóy Attila, akivel egyébként az 1989-es temesvári sortűz elrendeléséért a jilavai fegyintézetben büntetését töltő Victor Stanculescu tábornok egy, a világhálón ma is látható-hallható börtöninterjúban elhangzott állítása szerint véletlenül összefutott a Román Nemzeti Nagypáholy egyik szabadkőműves összejövetelén, s aki a bukaresti amerikai nagykövetség egy 2007-es, később a WikiLeaks portál által kiszivárogtatott, Pénz és politika – valójában kié Románia? című távirata szerint a legjelentősebb romániai kiskirályok közé tartozik.
Mihai Razvan Ungureanu áprilisban megbukott kormányának volt egészségügyi minisztere, Cseke Attila szenátor négy éve alezredes, a frontvonalból hátrébb húzódott Markó Béla és az ugyancsak örökös szenátornak tűnő Frunda György (róla később még lesz szó) pedig hadnagyi rangig vitte. Mint kiderült, voltaképp a romániai politikai osztály, valamint az állam egész első vonala tele van tiszti rendfokozatot viselő személyekkel, akiknek rendkívüli helyzetben, mozgósítás esetén kötelességük villámgyorsan bevonulni és Románia érdekében fegyvert fogni. Ez a román közszereplők esetében akár példaértékűnek is nevezhető, a nemzeti kisebbségek kirakat-politikusai viszont feloldhatatlan ellentmondásba kerülnek ezáltal mindazzal, amit – legalábbis a nyilvánosság előtt – képviselnek, avagy képviselniük kellene.
A Trianonban elszakított országrészek magyar érdekvédelmi és politikai szerveződéseinek ugyanis szükségszerűen azzal kell szembenézniük, hogy az utódállamok evidens érdeke kimondva-kimondatlanul az adott terület magyarságának eltüntetése. Lehet, de fölösleges ezt szépíteni, az utódállamok életérdeke ezt diktálja. Ha pedig így van, akkor csakis azon szerveződés tudja hitelesen és valóban eredményesen képviselni a magyar érdeket, mely az ellenérdekelt félnek semmilyen formában sem lekötelezettje. Ez természetesen a mindenkori utódállami kormányokban történő szerepvállalásra is vonatkozik, hiszen egy miniszter szükségképpen esküt tesz az államérdek képviseletére, ekkor viszont azonnal törvényszerűen szembekerül a magyar érdekkel.
Ha tehát nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor tényszerűen kijelenthetjük, hogy az RMDSZ első embere a román hadsereg ezredese, s több vezetőtársa ugyancsak az utódállami ármádia tisztje. Ez pedig nyilvánvalóan homlokegyenest ellentmond bármiféle erdélyi magyar nemzetstratégiának.
Pontosan látja ezt az ismert magyar televíziós személyiség, Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is, aki az ügy kipattanása után nyílt levélben az alábbiakat írta az RMDSZ elnökének: „Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr, Stimate domnule colonel Hunor Chelemen! Ezt a rosszízű, abszurd, transzközép avagy balkánközép játékot, a te kinevezésedet valamely eddig nem bevallott román fegyveres testület ezredesévé, csak akkor lehetne tisztán látni, ha nyilvánosságra hozod legalább a következőket: 1. Milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelted ki ezt a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést? Az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak. Ők az életüket áldozták. Te, kedves Kelemen Hunor, mit áldoztál, ami többet ér egy ember életénél? Csak azt ne mondd, hogy semmit se tettél, semmit se ígértél, s csak hozott egy levelet a posta, hogy ezredes lett belőled. 2. Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki a honvédelmi miniszternek vagy ki tudja melyik parancsnokságnak van békében és háborúban alárendelve és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet? 3. (…) Valaki kiszámította, hogy az utóbbi 20 évben minden napra 7 katonatiszt elbocsátása vagy tartalékba helyezése jutott. Miért volt mégis a ti szolgálatotokra (tartalékosként a készenlétetekre) akkora szükség, hogy különleges előléptetésekben részesülhettetek és növelhettétek a tisztek számát? 4. Ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő? Markó Béla? Történhetett- e volna ez az ő tudta és beleegyezése nélkül? Ha érdekel az erdélyi magyar közélet tisztasága, ha szeretnéd, hogy a valódi tevékenységed alapján ítéljenek meg az emberek, ezeket a kérdéseket tisztáznod kell.”
Nos, a tisztázás azóta is várat magára, az erdélyi magyar közösség nem tudja, milyen hőstettekkel érdemelte ki Kelemen és a többi RMDSZ-vezér a román tiszti rangot. A párt csúcsvezetésének közel huszonhárom esztendős politikájára azonban töretlenül jellemző a stratégiai fontosságú magyar érdekek érvényesítésének szabotálása, késleltetése, akadályozása, adott esetben hiteltelenítése nemzetközi színtéren. Ebben sajnálatosan következetes a szervezet, melyet egyébként már létrejöttekor eltérítettek akkori vezetői.
Az RMDSZ az őszinte népfelkelést legitimációs díszletnek használó 1989-es katonai államcsíny napjaiban született meg, életre hívója Ion Iliescu közeli személyes barátja, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, a Kriterion Könyvkiadó élén egyébként a kommunista diktatúrában fontos nemzeti érdemeket szerzett Domokos Géza író volt. A szervezet elnevezése magában hordozta, hogy a szövetség elfogadja a román nemzetállami gondolatot, s attól nem kíván elszakadni az erdélyiség hangsúlyozásával. Ez azt is jelentette, hogy Domokos az első perctől ellenezte az autonómia gondolatát, s ezzel mindjárt a kezdetekkor kialakult egy máig létező, áthidalhatatlan törésvonal az RMDSZ-en belül.
További probléma, hogy a szövetség eredendően minden jelentkező politikai, világnézeti áramlatot magában foglaló érdekvédelmi közösségnek, voltaképp az erdélyi magyarság belső parlamentjének indult, ám végül a román politikai élet versenypárti logika alapján működő alakulata lett, semmibe véve az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatot és az azt megerősítő Szent Mihály-templom-béli esküt, melybe a szövetség akkor még erős és befolyásos nemzeti szárnyának sikerült beerőltetni stratégiai célként az autonómiát.
Mindmáig teljesítetlen az erdélyi magyar nemzeti kataszter megalkotása is, melyet pedig 1993-ban szabott a Domokos Gézát váltó akkori új elnök, Markó Béla feladatául az RMDSZ küldöttgyűlése. A magyar belső választásokból sem lett semmi, sőt, ezt a szövetség mindmáig nem csekély arroganciával elutasítja, pedig a Magyar Polgári Párt, majd az Erdélyi Magyar Néppárt későbbi színre lépése minimális nemzeti felelősség esetén élettörvénnyé teszi az előzetes magyar–magyar megmérettetést. A nemzeti érdek követése helyett tehát az RMDSZ következetesen megkerülte azt, mi több, leginkább szembement vele. A jeles politológus-közíró, az autonomista mozgalomban is tevékeny szerepet vállaló Borbély Zsolt Attila által az erdélyi közbeszédben meghonosított kifejezéssel élve jól kiszámíthatóan a Neptun-logika érvényesül az RMDSZ politikájában. E fogalom 1993-ban született meg, midőn a hasonló nevű Fekete-tengeri üdülőhelyen a párt három tisztségviselője, Borbély László, Tokay György és Frunda György 1993 júniusában bármiféle felhatalmazás nélkül tárgyalásba bocsátkozott a román államhatalommal és beleegyeztek abba, hogy semmiféle akadályt nem gördítenek Románia Európa Tanácsba történő felvétele elé, vagyis a magyar érdek szempontjából tudatosan kihasználatlanul hagytak egy fontos külpolitikai lehetőséget.
A találkozót egyébként formálisan egy amerikai civil szervezet kezdeményezte. A résztvevők személye nem épp érdektelen: Borbély László az a személy, akinek az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott, végül a román támadók elkergetésével végződő magyarellenes pogrom után az atrocitásokat szervező Vatra Romaneasca szervezet lefoglalt dokumentumait helyi magyar fiatalok átadták. Az igazság feltárásához, az esetleges büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges iratokat Borbély kiszolgáltatta a román hatóságoknak, s mindmáig egyetlen románt sem vontak felelősségre a több ember halálát követelő durva magyarellenes provokációért. Borbély később egészen a környezetvédelmi miniszterségig vitte, ám ez év áprilisában lemondott, miután az Országos Korrupció-ellenes Ügyosztály befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata többrendbeli meghamisításával gyanúsította meg, mely vádakat az érintett visszautasította.
Tokay György a Vörös Lobogó című aradi magyar nyelvű kommunista pártlap publicistája volt 1968 és 1975 között, cikkeiben többek között Pol Pot kambodzsai terrorját magasztalta a korabeli irányelveknek megfelelően. Frunda György pedig az RMDSZ afféle szürke eminenciása, kezdetektől tagja a vezetésnek, noha a román parlamentbe először azon Független Magyar Párt színeiben került be, melyet sokan Securitate-kreatúrának tartottak, s amelyből később a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt létrejött (e pártról is ejtünk még szót a későbbiekben.)
Kincses Előd, Tőkés László 1989-es ügyvédje, az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus egyik becsületesen helytálló és ezért később a román hatalom által meghurcolt, az RMDSZ-vezetés által pedig ellehetetlenített magyar szereplője a 2006-ban róla készült Balkán-bajnok című portréfilmben egyenesen azt állította, hogy a kommunista diktatúra idején Frunda György volt ráállítva megfigyelőként. A szenátor tagadta a vádat, kijelentve, hogy hajlandó alávetni magát „egy kompetens személy” vizsgálatának, kiderítendő, létezik-e bármely dossziéban ilyen jelentés. E vizsgálatból aztán nem lett semmi, Frunda pedig azóta is az RMDSZ egyik legbefolyásosabb politikusa, és Székelyföld területi autonómiájának következetes aláaknázója.
Jellemző, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a román küldöttség vezetőjeként harcosan képviselte a román nemzetállami érdekeket a Székely Nemzeti Tanács kétszázezernél is több támogató aláírással hitelesített törekvésével szemben, később pedig állást foglalt a magyar állampolgárság intézményének kiterjesztése ellen. Vagyis elmondható, hogy Frunda György is következetesen szemben áll mindennel, ami a magyarság újraegyesítését és az elszakított országrészekben közösségként való megmaradását célozza.
Az RMDSZ romlottságának, csúcsvezetősége nemzetáruló magatartásának legfelháborítóbb példája Marosvásárhely feladása. A valaha Székelyföld fővárosának tekintett városban az ezredfordulón került minimális többségbe a románság, nem kis részben az 1990-es pogrom utáni jelentős magyar kivándorlás miatt, ám mivel a polgármesteri székért hagyományosan több román jelölt indult egy magyar aspiránssal szemben, Marosvásárhely első embere egészen 2000-ig magyar volt. Ezen esztendőben azonban (miután a parlamenti választási kampány hajrájában a később, mint említettük, hadnaggyá kinevezett Markó Béla az RMDSZ alapszabályát felrúgva önkényesen leváltotta Kincses Elődöt a párt Maros megyei elnöki tisztségéből, mert a pártvezetés által összeállított választási lista helyett a korábbi előválasztáson sok ezer választó által legitimált lajstromot adta le a román választási hatóságoknak) még egy magyar induló, az említett Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt elnöke, Kiss Kálmán is ringbe szállt a városvezetői tisztségért, aminek eredményeként Fodor Imre, az addigi elöljáró néhány száz szavazattal alulmaradt a Marosvásárhelyt azóta irányító Dorin Floreával szemben.
Kiss Kálmán 2004-ben megalapította a Romániai Székelyek Szövetségét, harsányan ellenezve az autonómia-törekvéseket, azt állítva, hogy a székelyek nem magyarok, hanem teljesen más nemzetiségűek. E szervezet 2004 őszén együttműködési megállapodást írt alá a Nagy Románia Párttal, s így Kiss az éppen időszerű választásokon a soviniszta, magyarellenes alakulat Maros megyei szenátori listájának második helyén indulhatott. Hogy milyen indíttatásból cselekedett Kiss Kálmán, azt ki-ki végiggondolhatja. Annyi bizonyos, hogy Marosvásárhely elvesztése nyomán nem eresztették túlzottan búnak a fejüket az RMDSZ csúcsvezetői, s az sem szegte kedvüket, hogy ezután minden helyhatósági választáson újra és újra elbuktak a szövetség jelöltjei. 2004-ben például a hírhedtté vált Kempinski-béli 2002. december 1-jei koccintás egyik résztvevőjét, Kelemen Attilát indították polgármesterjelöltként, s a Marosvásárhelyen rendkívül népszerűtlen politikus veszített. 2008-ban a Magyar Polgári Párt kezdeményezte, hogy a város világhírű szülötte, a Steaua Bukarest csapatával 1986-ban Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert és így román szavazatokra is alappal számító Bölöni László induljon pártok fölötti közös magyar jelöltként.
A korábbi labdarúgó azzal a feltétellel vállalta volna a felkérést, hogy az MPP és az RMDSZ egyaránt támogassa, utóbbi párt azonban újfent fittyet hányt a nyilvánvaló magyar érdekre, és az emblematikus neptunistát, a már említett Borbély Lászlót indította, aki ugyancsak elbukott Dorin Floreával szemben. Ugyanígy járt el az RMDSZ az idei helyhatósági választáson, ahol az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt is közös jelölt állítását szorgalmazta. E személy Vass Levente lett volna, ám az RMDSZ ragaszkodott hozzá, hogy a marosvásárhelyi fogorvos a párt tulipános jelképe alatt, ne pedig koalíciós jelöltként szálljon versenybe, így az MPP kihátrált mögüle, az egységes támogatás híján pedig maga Vass Levente lépett vissza. Az új helyzetben pedig az RMDSZ Frunda Györgyöt indította el, aki minden idők legkevesebb magyar szavazatát szerezte csak meg, még úgy is, hogy az MPP színeiben versenybe szálló Benedek Imre és az Erdélyi Magyar Néppárt által támogatott Smaranda Enache együtt is csak a voksok 4,3 százalékát gyűjtötte be, így Dorin Florea immár negyedik polgármesteri ciklusába vághatott bele.
Marosvásárhely etnikai szempontból frontváros, ezért a gyakorlati szempontokon túl erőteljes jelképi, lélektani jelentősége is van annak, hogy ki a város elöljárója. Az RMDSZ ide vonatkozó politikája az elmúlt három választás során egyértelműen Dorin Floreának kedvezett – hogy a szövetség stratégái „csupán” ostobák, vagy ennél is nagyobb a baj, azt megint csak döntse el az Olvasó! Egy biztos: a Román Kommunista Pártba visszanyúló gyökerekből sarjadt a Neptun-logika, aminek pedig már-már természetes következménye a román hadseregben viselt tiszti rang.
Mindezek következtében az erdélyi magyarság lélekszáma mintegy negyedmillióval csökkent az elmúlt huszonhárom évben. Ez háborús nagyságrendű emberveszteség. A román hadsereg fegyverrel sem lehetett volna eredményesebb…
Ágoston Balázs
Magyar Demokrata (Budapest)

Megvan a 300 ezredik magyar állampolgársági kérelem, a nemzet "egyfajta közjogi egyesítése" zajlik - mondta szerdán Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Tusnádfürdőn, aki a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor - az úgynevezett Tusványos - nyitónapján nyilatkozott az MTI-nek.
Semjén leszögezte, a nemzetpolitika tekintetében a honosítás a legfontosabb az egyetemes magyarság szempontjából.
"A mai nap megvan a 300 ezredik állampolgársági kérelem, és a mai napon a 200 ezredik állampolgár is letette az állampolgársági esküt. Ezáltal a nemzetnek egyfajta közjogi egyesítése történik meg" - mondta a miniszterelnök-helyettes.
Hozzátette: amikor elvállalta a kormányzati feladatot, azt ígérte a miniszterelnöknek, hogy a ciklus végére félmillió új magyar állampolgár lesz. Utalt rá, mindenki azt mondta: ezt lehetetlen államigazgatásilag lebonyolítani.
"Főleg, hogy ebből a 300 ezer kérelemből 150 ezer névváltoztatással is jár, tehát ne az legyen beírva, hogy Tiberiu Szabo, született: Cluj, hanem az, hogy Szabó Tibor, született: Kolozsvár. Ilyet államigazgatásilag még nem csináltak, de örömmel jelenthetem, hogy a ciklus végére meglesz az ötszázezer állampolgár" - mondta Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes szükségesnek tartotta hangsúlyozni: a magyar kormánynak egyformán fontos minden magyar, függetlenül attól, hogy a romániai, erdélyi pártok közül melyikkel szimpatizál.
"A mostani rendkívül kényes belpolitikai helyzetben rendkívül fontos az elért eredmények megőrzése. A magyar-román kapcsolatok megőrzése is egyszerre magyar és román nemzeti érdek. Miután a választói felhatalmazás nyomán az RMDSZ kapta meg a lehetőséget, hogy hangsúlyosan képviselje az erdélyi magyarságot, óriási a felelőssége az RMDSZ-nek, hogy a nehéz körülmények között is úgy lavírozzon, hogy az eredményeket próbálja megőrizni, s a román-magyar viszony, valamint mind a honosítás, mind a különböző jogok tekintetében ne történjen visszalépés" - vélekedett Semjén.
Az MTI kérdésére, hogy segítheti-e az anyaország a sokszor hangoztatott összefogás megvalósulását az erdélyi magyar politikai életben, Semjén Zsolt kijelentette: a józan ész is azt mondja, hogy az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét meg kell őrizni.
"Ha a magyar képviselet megroppan, vagy akár jelentősen meggyengül Bukarestben, annak a következménye az lehet, hogy a magyar polgármesterek, a politizáló magyarok elkezdenek integrálódni a román pártstruktúrába, ami a magyarság számára katasztrofális lenne. Ezért kulcsfontosságú az etnikai alapú magyar politika, ezt pedig akkor lehet hangsúlyosan képviselni, ha minél nagyobb a magyar összefogás" - mondta az MTI-nek adott nyilatkozatában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
Baranyi László
MTI

Kiszáradt a krumpli
A háromszéki gazdák szerint 1946 óta nem volt ilyen szárazság a vidéken, mint ebben az esztendőben. Az aszály miatt a krumplitermés 80 százaléka ment tönkre.
Idén 2000 hektárral kisebb területre, azaz 15 ezer hektárra ültettek burgonyát Kovászna megyében, és ebben is nagy kárt tett a szárazság. „Míg az elmúlt évben 16–20 tonna burgonya termett hektáronként, idén 50 százalékos hozamcsökkenésre számítunk, de a termény minősége is romlott” – fejtette ki Könczei Csaba, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője.
Tavaly mintegy 360 ezer tonna termést takarítottak be, a hektáronkénti hozamátlag 22 tonna volt. A szakember katasztrofálisnak nevezte az idei helyzetet, gyakorlatilag minden növénykultúra kárt szenvedett, a kaszálók, legelők kiszáradtak. A gond az, hogy a gazdák nem kötöttek biztosítást a terményre: a 170 ezer hektár mezőgazdasági területből csupán 577 hektár őszi búzával bevetett rész van bebiztosítva.
Rákosi Katalin
Székelyhon.ro

Ha Csíkszeredában a Kossuth Lajos utcában járunk, a Temesvári út sarkához közeledve egy tömbház falán láthatjuk a város híres szülöttének, a neves társadalomkutató Venczel Józsefnek a domborműves emléktábláját. Az 1993-ban felavatott plakett alkotója nem más, mint a kézdivásárhelyi Vetró András szobrászművész, akinek évtizedek óta szívügye történelmi nagyjaink megmintázása. Vetró András munkásságának egyik fontos szeletét képezi az emlékszobrászat, melyre az 1989 után bekövetkezett társadalmi változások adtak lehetőséget. Kovács Árpád írása.
Vetró András történelmi nagyjai
Vetró András kézdivásárhelyi szobrász munkásságának egyik fontos szeletét képezi az emlékszobrászat, történelmi nagyjainknak a megmintázása, melyre az 1989 után bekövetkezett társadalmi változások adtak lehetőséget. A szabadság iránti vágy, a remény egy új kezdetre elő- ször az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemiségének, a szabadságharc meghatározó alakjainak tiszteletében fogalmazódott meg, elsősorban azoknak a megrendeléseknek köszönhetően, amelyeket a 90-es évek elejétől Vetró András Beregszásztól kezdve, Lendván, Komáromon át a székelyföldi városokig kapott. Vetró felszabadultan, felkészülten, nagy kedvvel, sőt elszántan látott hozzá a felgyülemlett adósság törlesztéséhez. Gróf Széchenyi István domborműves emléktábláját Beregszászon 1991. október 5-én avatták fel, két évre rá pedig Révkomáromban a városháza előtti téren. Az 1848-as Habsburg-ellenes harcnak Háromszéken is erős történeti hagyományai vannak. Vetró 1993-ban alkotja meg első nagyobb szabású helytörténeti emlékművét Kézdivásárhelyen – Gábor Áron segédjének – Turóczi Mózes öntőmester mellszobrát a róla elnevezett téren, majd ezt követi Kossuth Lajos, Bem József, Petőfi Sándor szobra. A köztéri művek meghatározó hányada regionális érvényességgel bír. Háromszék nagyjainak állít emléket a Tuzson János honvédőrnagyról, Nagy Mózesről, Bod Péterről, Mikes Kelemenről, Kőrösi Csoma Sándorról és Csereyné Zathureczky Emíliáról mintázott szobraival. Vetró a mintázás előtt szorgalmasan kutat, dokumentál, a fennmaradt leírásokból, történetekből, töredékekből kiindulva jut el a sajátos megfogalmazás egyszerre újszerű, ugyanakkor hiteles és expresszív kifejezéséig. Az arcvonásokat élesen, széles mozdulatokkal, de plasztikusan mintázza, a kiemelkedő részeket domborzatszerűen fűzi egybe – írja róla Banner Zoltán. Csereyné Zathureczky Emília domborműves emléktábláját először az imecsfalvi Csereykúria falán helyezték el, majd 2000-ben a Székely Mikó Kollégium falára került Vetró András második domborműve a múzeumalapítóról. A szobrász, Csereyné arcmásának elkészítésekor egyaránt figyelembe vette a fennmaradt fényképeket és a Gyárfás Jenő által megfestett portrét. Néhány esetben azonban nem állt rendelkezésére megfelelő képi dokumentum, ekkor sokkal szabadabban, még inkább egyéniesítve volt képes megalkotni a megrendelt portrét. Jó példa erre a Kovásznai Képtárban lévő Kőrösi Csoma Sándor gipsz dombormű, amelyen elszánt küldetéstudattal, erős elhatározással, aszkétikusan sovány testtel ül Csoma Sándor – Banner Zoltán szavaival „a tibeti cella ridegségében”. A kantai iskolaépítő Nagy Mózesről nem maradt fenn képi ábrázolás, Vetró benne a tenniakaró, közösségét biztató papot mintázta meg – olvashatjuk Sántha Imre Géza tollából, aki téglát vet „eszméiből, hogy falat emelhessen a tudatnak és a léleknek” – írja erről a szoborról Banner Zoltán. Azt gondolnánk, Petőfi Sándor senkivel össze nem téveszthető, emblematikus figura. Vetrót az ő portréjánál éppen az érdekli, hogyan lehet ezt a mindenki által ismert arcot úgy megmintázni, hogy másként, esetleg újszerűen hasson? A köztudatba bevésődött – hagyományossá vált – vonásokat nem másolni akarja, hanem a költőt igyekszik megismerni. Olvasva verseit egyre inkább egy kissé szomorkás, önmarcangoló Petőfi rajzolódik ki előtte.
Nem egy szépfiú. Vetró portrészobrairól Banner Zoltán találóan jegyzi meg, hogy „[...] karakterhűek, a meglévő-megszerezhető forrásokhoz mérten hitelesek, kelletüknél nem klasszicizálóbbak, sőt mintázásukban [...] modern egyszerűsítésre törekszik, ami nem a történelmi, hanem a jelen idő illúziójában részesíti a szemlélőt. Ugyanakkor abban sem tagadja meg önmagát, ahogyan bizonyos részletek (haj, bajusz, szakáll, viseleti elemek stb.) megformálásában ízesen, élvezettel, kedvesen eljátszik az anyagszerűség érzékeltetésével.” Történelmünk nagyjait tehát Vetró András nemcsak monumentális térszobrokkal, hanem a kisplasztika műfajában is szemléletesen képes felsorakoztatni. Egyik utolsó bronz plakettsorozatát az aradi vértanúk tiszteletére készítette, melyet 2009. október 6-án a tizenhárom honvédtiszt kivégzésének 160. évfordulója alkalmával mutattak be a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban. A történelmi személyiségek különböző műfajokban megmintázott portréi mellett Vetró András 1995-ben elkészítette a magyar jakobinusok emléktábláját, amelyet a Sepsiszentgyörgy központjában lévő Beör-palota északi falán helyeztek el. Eredményesen kivette részét az emlékművek elkészítésében is. Dóczy András csíkszeredai szobrásszal a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság és Kézdivásárhely önkormányzata felkérésére 2009-ben alkotta meg az 1956-os emlékművet, amelyet a forradalom és szabadságharc felső- háromszéki mártírjai, a meghurcoltak tiszteletére állítottak fel a kézdivásárhelyi Függetlenség úton – írja Sántha Imre Géza. A Magyarországon lévő 1956-os emlékművek között számosat ismerünk, amelyek a hagyományos formanyelvet követik, van amelyen a szabadságot megtestesítő női alak lendületesen vezeti előre híveit, láthatunk elesett hősöket, lyukas zászlókat, kopjafákat, nonfiguratív kompozíciókat, de vannak egészen puritánnak ható, lényegre törő, egyszerű alkotások is, például Szigetszentmiklóson, ahol egy földhalomra helyezett bronz utazóbőrönd szimbolizálja a forradalmat követő megtorlást. Vetró András alkotását szemlélve elsősorban az expresszivitás, az erős kifejezőerő jut eszünkbe, az az érzésünk, hogy ez a szobor nem illeszkedik a már ismert emlékművek formanyelvéhez, de a magas posztamensre helyezett fiatal leány hasított feje láttán érezzük azt a szimbolikus töltetet, ami a forradalom áldozatainak sorsában közös. Életrajzi adatok Vetró András 1948. október 14-én született Temesváron; 1973-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán. Tanárai: Löwith Egon szobrászművész, Bretter György filozófus, Földes László esztéta és édesapja, Vetró Artúr, akitől tehetségét és szobrászati alapismereteit kapta. A főiskola elvégzése után a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumba kérte kinevezését, ahol azóta mintázást, rajzot és művészettörténetet tanít. 1973-tól a Romániai Képzőművészek Szövetsége sepsiszentgyörgyi fiókjának tagjaként rendszeresen vesz részt minden évben a megyei tárlaton. 1974-ben vette feleségül Vetró Bodoni Zsuzsa grafikus- és festőművészt. Kisebbik fia, Vetró Bodoni Barnabás kortárs művészettel foglalkozik Sepsiszentgyörgyön, nagyobbik fia, Vetró Bodoni Sebestyén András Brassóban rajzot és művészettörténetet tanít. Pedagógiai és alkotói munkássága mellett szerepet vállalt Kézdivásárhely és Felső-Háromszék közéletében is: a Nagy Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, a Múzeumbarátok Egyesületének alelnöke, a 15. (Második) Székely Határőr Gyalogezred századosa. Tagja az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céhnek, valamint a Romániai Magyar Rajzpedagógusok Egyesületének. Több ízben volt egyéni kiállítása Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsváron. Emellett Kovásznán, Bukarestben, Magyarországon, valamint Franciaországban és Svájcban is szerepeltek munkái önálló tárlat keretében. Összesen több mint száz csoportos kiállításon vett részt szobraival itthon és külföldön.
Felhasznált irodalom:
Szücs György: Vargha Mihály. Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda, 2010, Székely Nemzeti Múzeum–Pallas-Akadémia Könyvkiadó.
Banner Zoltán: Vetró András. Csíkszereda, 2007, Pallas Akadémia Könyvkiadó.
Sántha Imre Géza: Nagy Mózes. In: http://www.szoborlap. hu/13819_nagy_mozes_kezdivasarhely_vetro_andras_2010. html
Uő: 1956-os emlékmű. In: http://szoborlap.hu/13892_1956_ os_emlekmu_kezdivasarhely_vetro_andras_2009.html
Uő: Venczel József emléktábla. In: http://szoborlap.hu/15938_ venczel_jozsef_emlektabla_csikszereda_vetro_andras_1993.html
Hargita Népe (Csíkszereda)

Nem aggódnak az egyetemek
A katasztrofális érettségi eredmények ellenére az ország legtöbb egyetemére a meghirdetett helyek számánál lényegesen több diák jelentkezett, tudtuk meg az intézményvezetőktől. Amint az várható volt azonban, Hargita megyében – ahol a tavalyi 60-hoz képest idén mindössze 30 százalékos volt az átmenési arány – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai karain jóval kevesebb hallgató kezdheti meg ősztől tanulmányait, mint az elmúlt években. Az illetékesek ennek ellenére nem borúlátók, véleményük szerint a kevesebb jelentkező minőségibb oktatást jelent. A kolozsvári egyetemeken ugyanakkor változatlan a helyzet, a karok többségén nem maradt már szabad hely az őszi pótfelvételire.
A jog és az informatika a legnépszerűbb
A meghirdetett helyeknél lényegesen többen iratkoztak be a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) egyes karain, a jogon hatszoros, az informatika szakon pedig háromszoros volt a túljelentkezés, de népszerűnek bizonyultak a kommunikáció, sport és pszichológia fakultások is – nyilatkozta a Krónikának Soós Anna rektorhelyettes, az intézmény magyar tagozatának vezetője. Mint mondta, a meghirdetett helyeknek összesen mintegy 80 százalékát foglalták el. Az érdeklődés szakonként változik, van, ahol már a mostani iratkozás során beteltek a tandíjköteles helyek is, máshol ingyenes helyekre is jelentkezhetnek a diákok az őszi felvételin.
A legkisebb érdeklődés egyébként a természettudományi, teológia, valamint filozófia szakok iránt mutatkozott. „Az őszi beiratkozásokat követően minden bizonnyal átcsoportosítjuk a tandíjmentes helyeket, így a népszerű fakultásokon több diák tanulhat majd ingyenesen. Ez elsősorban a tandíjköteles helyekre bejutott diákoknak fontos, hiszen előfordulhat, hogy eredetileg az államilag támogatott helyekről épp lemaradó jelentkezőknek mégsem kell fizetniük, ezért érdemes a leendő diákoknak az egyelőre tandíjköteles helyeket is fenntartani” – magyarázta Soós Anna.
Csíkszereda: mindenhol maradtak üres helyek
Ahogy a katasztrofális érettségi eredmények miatt várható volt, a tavalyi felvételihez képest idén jóval kevesebben jelentkeztek a Sapientia EMTE csíkszeredai karaira, a felsőfokú tanintézet mindegyik székelyföldi szakán maradtak szabad helyek az őszi pótfelvételire. Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja a Krónikának elmondta, mintegy 30 százalékos visszaesés tapasztalható az elmúlt évhez képest, ez azonban szakokra lebontva változó: míg a könyvelés, a román–angol vagy az öszszehasonlító irodalom szakokon nem észlelhető számottevő csökkenés, a statisztika és gazdasági előrejelzés fakultásra egyetlen diák sem jelentkezett.
Az illetékes elmondása szerint emiatt az is lehetséges, hogy ez utóbbin az őszi pótfelvételin már nem hirdetnek meg helyeket. „Sajnos a tapasztalat szerint minél több matematika jellegű tantárgy van egy szakon belül, annál kevesebb az érdeklődő. Ez a tömegoktatás jellemzője, a minőségi oktatásban ennek fordítva kellene lennie” – fejtette ki Makó Zoltán. A dékán ugyanakkor nem látja kétségbeejtőnek a helyzetet, véleménye szerint ugyanis a kisebb diáklétszám, illetve a szigorított érettségi minőségibb oktatáshoz vezet. „A Hargita megyei fiatalok mindössze 30 százaléka érettségizett sikeresen, ők azok, akiknek valóban az egyetemen van a helyük. Az őszi pótfelvételin növekedni fog a beiratkozók száma, a később jelentkezők azonban minden bizonynyal lemorzsolódnak az évek során” – vélte Makó. Indoklása szerint a tavaly beiratkozott 150-160 fiatal mintegy harmada idéntől már nem folytatja tanulmányait.
Biró A. Zoltán, a szintén Csíkszeredában működő Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja lapunknak szintén úgy nyilatkozott, noha esetükben is 9-10 százalékkal esett vissza a jelentkezők száma, az eddig beiratkozott diákokkal teljesen elégedettek. „A személyes meghallgatások alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy felkészült, jó képességű fiatalokról van szó. Egyébként számítottunk az érdeklődés viszszaesésére, hiszen a megyében a tavalyi 60-ról 30 százalékra csökkent a sikeresen érettségizők aránya” – fogalmazott Biró. A dékán ugyanakkor hozzátette, a Sapientia akkreditálásának köszönhetően hatékonyabban működik a diákok toborzása és a hálózatépítés, így az őszi iratkozások után valószínűleg növekszik majd a hallgatók száma.
Túljelentkezés Kolozsváron és Vásárhelyen
Ezzel szemben a Sapientia EMTE kolozsvári karának film-, fotóművészet és média szakán az előző évhez hasonlóan idén is túljelentkezés volt, mind az ingyenes, mind a tandíjköteles helyek már a nyári iratkozások során beteltek – közölte lapunkkal Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja. A jogi, környezettudományi és európai tanulmányok szakokon a meghirdetett helyek 80 százalékát foglalták el, így az őszi pótfelvételin már csak fizetéses helyekre lehet majd jelentkezni. „A tavalyi felvételihez képest nem történt jelentős változás, a gyenge érettségi eredmények az előzetes várakozásoknak megfelelően nem befolyásolták számottevően a kolozsvári adatokat, ez inkább a Székelyföldön jelentett problémát” – tette hozzá a dékán.
Szintén túljelentkezés volt a felsőoktatási intézmény marosvásárhelyi karának kommunikáció és közkapcsolatok szakán, amely az elmúlt évben is a legnépszerűbb volt a diákok körében. A jelentkezők száma közel kétszerese volt a meghirdetett helyeknek, de majdnem ekkora érdeklődést váltott ki a fordító és tolmács szak is, a gépészmérnöki, illetve távközlési fakultásokon ezzel szemben maradtak még üres helyek. „Úgy tűnik, három év sem volt elég ahhoz, hogy ezek a szakok bekerüljenek a köztudatba, ennek ellenére reményeink szerint az őszi pótfelvételin mindegyik helyet elfoglalják majd” – nyilatkozta lapunknak Székely Gyula dékán.
Hasonló helyzet alakult ki a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem magyar tagozatán is: míg színészképzésen 23-an versengtek 7 államilag támogatott és 5 tandíjköteles helyért, a rendezői szak hét helyére pedig 13 diák jelentkezett, a látványtervezési, valamint teatrológia szakokon pótfelvételit kell szervezni. Balási András, az intézmény helyettes rektora kifejtette, a jelenség évek óta fennáll, a teatrológia iránt – rendkívül célirányos jellege miatt – mindig is kevesen érdeklődtek. Elmondása szerint ugyanakkor látványtervezésre azért jelentkeztek kevesen, mert a művészeti középiskolák végzősei közül nagyon sokan elbukták az érettségit. „Olyan tehetséges diákok kényszerültek pótérettségire, akik hónapokon keresztül rendszeresen részt vettek az egyetem felkészítőin” – magyarázta Balási.
Magyarországi diákokat is vár a PKE
A korábbi évekhez hasonlóan szintén túljelentkezés van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), ahol tegnapig több mint 1300 diák iratkozott be 970 meghirdetett helyre, szombatig azonban még lehet jelentkezni. Az arányokat tekintve a legnagyobb érdeklődés a katonai orvosi szakon mutatkozott, ahol mindössze tizen kezdhetik meg tanulmányaikat ősztől. Az általános orvosi szakon a tegnapi adatok szerint közel kétszeres volt a túljelentkezés, míg az általános asszisztensi fakultás 100 meghirdetett helyére 115-en jelentkeztek. A gyógyszerészeti szakon ezzel szemben mintegy 50 hely maradt eddig üresen.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) alapképzéseire tegnapig lehetett iratkozni, a magiszteri szakokon azonban péntekig várják az iratkozókat. Az érdeklődés mértéke a tavalyihoz hasonló volt, idén is jócskán maradtak üres helyek az őszi pótfelvételire. A közgazdaság- és bölcsészettudományi karra egyébként közel százan, a művészeti fakultásra pedig harmincan jelentkeztek. Pajzos Csaba, a közgazdaságtudományi kar dékánja lapunknak úgy nyilatkozott, a gyenge érettségi eredmények miatt arra számítanak, hogy éppúgy, mint tavaly, az őszi felvételikre újabb jelentkezési hullám érkezik majd. A magyarországi felsőoktatási intézmények magas tandíjai miatt egyébként a PKE-n a határon túli végzős diákokat is várják az őszi iratkozáson.
Bíró Blanka, Fancsali Attila, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Magyar kisdiákok ortodox iskolában
Visszakerültek a nagyváradi Roman Ciorogariu Ortodox Teológiai Gimnáziumhoz azok a magyar tannyelvű általános iskolai osztályok, amelyeknek egy januári helyi tanácsi határozat alapján a Mihai Eminescu Főgimnázium égisze alatt kellett volna működniük.
A visszakerülés a váradi önkormányzati testület tegnapi ülésén dőlt el, az RMDSZ-frakció ellenkezése közepette. Az érintett magyar osztályoknak kalandos története van. Az ortodox egyházi iskola 2010-ben az Andrei Mureşanu Általános Iskolával fuzionált, amely magyar tagozatot is működtetett. A januári döntés értelmében a csak románul működő középiskolai osztályok a mostani, Rogériusz negyedbeli épületből átköltöznek az ortodox püspökség által visszakapott Fő utcai ingatlanba, az általános iskolai osztályok pedig, köztük a magyar tannyelvűek, az eddigi helyszínen, ám már a Mihai Eminescu Főgimnázium égisze alatt működnének tovább.
Az, hogy a magyar osztályok inkább a jó hírű és eleve két tannyelvű Eminescuhoz kerüljenek, az akkor még helyi koalícióban kormányzó és Biró Rozália személyében alpolgármesterrel rendelkező RMDSZ-frakció kezdeményezése volt. Az ortodox gimnázium azonban már akkor hevesen tiltakozott az ellen, hogy a nemrég hozzá került magyar osztályokat máshová írassák. A legnagyobb gond – amint arra Biró Rozália, immár tanácsosként, a tegnapi ülésen felhívta a figyelmet – az, hogy az ősztől induló három román és egy magyar tannyelvű első osztályt, illetve egy iskolai előkészítőt már úgy hirdettek meg beiratkozásra úgy, hogy azok az Eminescuban indulnak majd, s most mégis kiderült, hogy a beíratott gyerekek az ortodox líceumba járnak majd.
Daniel Negrean megyei főtanfelügyelő, aki egyben a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) színeiben tölt be helyi tanácsosi tisztséget, azt állítja, a két iskola vezetőtanácsa és a szülők is egyetértenek a januári döntés visszavonásáról. Biró Rozália viszont egy 104 magyar szülő által aláírt ívet nyújtott át neki, amelyben azt kérik, gyerekeik lehessenek az Eminescu diákjai.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Tusványosi megnyitó
Immár háromszázezer a magyar állampolgársági kérelmek száma
Szerdán, július 25-én tartották a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hivatalos megnyitóját. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes bejelentette: megvan a háromszázezredik külhoni magyar állampolgárság-kérelem.
Az első előadás meghívottjai a román–magyar viszonyról és a hétvégi, Traian Băsescu leváltását célzó referendumról is szót ejtettek.
Semjén Zsolt bejelentette: a határon túlról beérkezett a háromszázezredik honosítási kérelem, illetve letették a kétszázezredik állampolgársági esküt is. Mint hangsúlyozta, a 2014-es Országgyűlés már összmagyar parlament lesz, hisz az országos pártlistákra a külhoni magyarok is szavazhatnak, akár levélben is.
A magyarság fennmaradásának szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte, hogy etnikai alapú pártok lássák el a határon túliak képviseletét, ugyanis a vegyes pártok „az asszimiláció előszobái.”
Magánvéleményként elmondta: ha a hétvégén szavazhatna, a néppárti szolidaritás és a jó román–magyar viszony megőrzése okán Băsescu mellett állna ki.
Politikai viharjárás van a határon túli magyar közösségekben is – fogalmazott Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Úgy tűnik, a román–magyar kapcsolatok „mézes évei a végéhez közelednek”, amire példaként a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, illetve a leváltott magyar prefektusok ügyét hozta fel. Németh szerint a Victor Ponta vezette román kormány barátságtalan lépései már csak azért is meglepőek, mert a két nemzet hosszú távú érdekei megegyeznek. Mint mondta, a közép-európai szolidaritás és az itt élő népek „gazdasági függetlenségének” jegyében az elmúlt időszakban az Európai Uniós vitákban a csehek, a lengyelek, a litvánok, az osztrákok és a románok is „a magyar kormány mögé álltak”, mely rendszerből most Románia kilépni látszik.
Az államtitkár kijelentette: romániai nemzetközi eredményei és sikerei mindig is szorosan összefüggtek azzal, hogy biztosítva volt-e a magyar kisebbség emberi jogai. Németh reményét fejezte ki, hogy Románia a továbbiakban is tiszteletben tartja ezeket az emberi jogokat.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke rámutatott: Tusványoson az idén a román–magyar párbeszéd némileg háttérbe szorul. Ennek okaként a hétvégi referendumot nevezte meg. „Egy agresszív rohammal ágyazzák alá a romániai jogállam intézményrendszerét, ezt pedig áramvonalasnak látszó, állampárti rendszerré akarják átalakítani” – fogalmazott a Néppárt elnöke. A tábor meghívottjairól azt mondta, a párbeszéd hívei ott vannak, és azért mentek Tusnádfürdőre, mert együttműködést akarnak. Általában pont azok kérik számon a hiányzókat, akik nem akarnak együttműködést – üzente Toró.
Jakab Attila, a tábor főszervezője a Tusványost vírusnak nevezte, mint mondotta, a visszajárók immár 23 éve fertőzöttek. Bár az évek során több ellen-rendezvény is kibontakozott, a várhatóan 40 ezer látogatóval számoló Tusványos kiemelkedik a maga nemében, hisz egyszerre fesztivál, diáktábor és szabadegyetem – tette hozzá Jakab.
Albert Tibor Tusnádfürdő polgármestere kiemelte: büszke, hogy a fesztivál alatt ennyi fiatal látogatja a települést, és örvend annak, hogy tizenhetedik éve Tusnádfürdőn tartják a tábort. Végezetül megköszönte a Pro Minoritate Alapítvány által adományázott tűzoltóautót, és azt, hogy ezzel a Tusványos hozzájárult Tusnádfürdő biztonságának a növeléséhez.
Tusványos Press
Nyugati Jelen (Arad)

Tusványos – A pedagógus ne csak oktasson, hanem neveljen is!
A pedagógus megütheti-e a gyereket, milyen kihatással van a gyerekre családi, illetve társadalmi környezete, hogyan mit, vagy kit és miért utánoznak a gyerekek? A Tusványoson csütörtök délután gyereknevelési kérdéskörben folytatott beszélgetést Aáry-Tamás Lajos (oktatási jogok biztosa, Magyarország), Szent-Imrey Tamás (pszichológus), Schanda Tamás (közoktatási osztályvezető, Educatio Társadalmi Szolgáltato Nonprofit Kft.) és Kolozsvári Tibor (Böjte Csaba testvér tusnádfürdői gyermekotthonának vezetője).
Kolozsvári Tibor szerint a gyermekben meglévő óriási lehetőségeket, nevelhetőséget, értéket kell meglátnunk, és ezeket kiaknáznunk. A gyerekeket arra kell nevelni, hogy egy társadalmi rendszerbe be tudjanak illeszkedni és ebben képesek legyenek az önálló és helyes döntéshozatalra. A gyerekek folyamatosan arra keresik a választ, hogy kik is ők. A felnőttnek kötelessége, hogy a gyerek mellett álljon és támogassa őt, így sikeresebb jövő elé nézhetnek. Kihangsúlyozta a tudatos tervezésnek, szabályok felállításának fontosságát. Elmondása szerint, ha „Budapestre szeretnék menni, nem Bukarest fele indulok”, a célok elérése érdekében hozzuk meg a megfelelő döntéseket és állítjuk fel a szabályokat. A fizikai bántalmazást nem tartja célravezetőnek, Csaba testvért idézve „a gyereket nem lehet jobbá pofozni”, de kihangsúlyozta a következetesség és szigor fontosságát. A tusnádfürdői gyermekotthon vezetője beszámolt arról is, hogy egy lakrészben 8-10 gyerekek lakik, akiknek meg kell tanulniuk, hogy türelemmel viseltessenek egymás iránt, így fenntartva maguk között a családias légkört. Megosztotta a hallgatósággal, hogy a nagyobb gyerekek ösztönösen gondoskodnak a kisebb társaikról.
Szent-Imrey Tamás pszichológus elmondta, hogy a gyerekek nagyrészt utánzás által tanulnak a felnőttektől, ez az utánzás számukra a túlélés záloga. Minden gyerek mintákat követve építi fel önmagát. Probléma abban az esetben lép fel, amikor a szülői minta nem megfelelő, ugyanis a gyerek nem tud különbséget tenni a jó és a rossz minta között, ezért az általa látott mintát követi, legyen az bármilyen. Követik, mivel domináns bennük a megfelelési kényszer. Ugyanakkor a megfelelő minta sokszor nem elegendő, mivel a szülők egyre kevesebb időt fordítanak arra, hogy értékes időt töltsenek csemetéikkel.
Schanda Tamás közoktatási osztályvezető véleménye szerint nem az iskolának kell nevelnie a diákokat, hanem a pedagógusnak, mivel a nevelés értékválasztással jár, ezt pedig egy intézmény nem teheti meg, csupán egy személy. Azonban kihangsúlyozta azt is, hogy ez alól némiképpen kivételt képeznek az egyházi iskolák, mivel ott maga az intézmény is bizonyos értékeket képvisel. Elmondása szerint a család és az iskola kötelessége, hogy céljaikat össze tudják egyeztetni, vagyis a családnak ugyanúgy kell a nevelés mellett oktatnia, mint ahogy az iskolának az oktatás mellett nevelnie is.
Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa Magyarországról úgy vélekedett, hogy a rendszerváltás óta nem tekintjük az oktatókat profiknak a munkájukban, ez nagy kihatással van minden szinten, hiszen az, hogy már a szülő sem tekinti munkatársnak a nevelésben a pedagógust, illetve szakmai téren nem ismeri el tudását, kihat a gyerekre. Mivel a szülő nem tartja értékesnek a tanárt, így a gyerek átveszi a mintát, így ő sem fogja tisztelni pedagógusait. Ugyanakkor kiemelte annak fontosságát, hogy a pedagógus saját munkáját utólag korrigálni nem tudja, így az „itt és most"-ban kell megfelelően teljesítenie.
Mind a négy meghívott arra a kérdésre, hogy jónak tartják-e a Magyarországon elfogadott törvényt, miszerint az iskolaidőben utcán tartózkodó diákot a rendőr visszakíséri az intézménybe, egyöntetűen azt felelték, hogy helyes, kihangsúlyozva azt, hogy nem ez a probléma, ez csupán a problémának egy következménye, hiszen „az iskola nem büntetés”.
Gyarmati Tünde
Erdély.ma

Tusványos – Még könnyebbé válhat a honosítási eljárás
Az Országgyűlés októberben várhatóan olyan törvénymódosításokat fogad el, amelyekkel egyszerűsíti a határon túli magyarok honosítási eljárását – jelentette ki Wetzel Tamás miniszteri biztos a Tusnádfürdőn zajló Bálványosi Nyári Szabadegyetemen az állampolgársági helyzetképet felvázoló csütörtöki pódiumbeszélgetésen.
Wetzel Tamás, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium állampolgársági ügyekben illetékes miniszteri biztosa elmondta, a törvénymódosítások elsősorban a nyugati magyar emigráció honosítási procedúráját könnyítik meg, de bizonyos űrlapok egyszerűsítése, összevonása a kárpát-medencei magyarok számára is megkönnyíti a magyar állampolgárság igénylését. A miniszteri biztos megismételte, hogy szerdán nyújtották be a 300 ezredik állampolgársági kérvényt az állampolgárság kiterjesztése óta. Hozzátette, az 1957 és 2011 közötti 54 éves időszakban egybevéve sem iktattak annyi magyar állampolgársági kérvényt, mint amennyit az elmúlt másfél évben. A miniszteri biztos figyelemre méltónak tartotta, hogy mindeddig semmilyen negatív visszajelzés nem érkezett a honosítási folyamattal kapcsolatosan.
A rendezvényen Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára úgy ítélte meg: a kettős állampolgárságról tartott 2004 decemberi népszavazásnak is fontos szerepe volt abban, hogy megélénkültek a határokon átívelő kapcsolatok. Az akkori népszavazás után megannyi testvértelepülési, testvérgyülekezeti kapcsolat létesült a Kárpát-medencében, és egyre több magyarországi magyar érezte közelebbinek a határon túliak ügyét. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul ízelítőt is adott azokból a helyzetekből amelyekkel a honosítást végzők szembesülnek. Egy moldvai csángó asszony, aki alig tudott magyarul beszélni, megkérdezte: énekelni lehet-e. A pozitív válasz nyomán szüleitől tanult gyönyörű magyar népdalokat kezdte énekelni.
A beszélgetésen Boldoghy Olivér révkomáromi színművész sajnálattal állapította meg, hogy a felvidéki magyarok egyelőre nem tudják átélni az állampolgárság megszerzésének felemelő érzését. Emlékeztetett arra, hogy akik nyilvánosan vállalták a magyar állampolgárság felvételét, hosszú távú küzdelemre kényszerülnek. Pozitív fejleményként közölte azonban, hogy a szlovák alkotmánybíróság vizsgálni kezdte a kettős állampolgárságot tiltó törvény alkotmányosságát.
Répás Zsuzsanna úgy értékelte, Szlovákiában az új Fico-kormány pragmatikusan próbálja megközelíteni az állampolgárság kérdését, de a korábbi Fico-kormány idején felkorbácsolt közhangulatot nehéz lecsillapítani. „A szlovák kormány egy kicsit bajban van amiatt, hogy annak idején bosszúból hoztak egy állampolgársági törvényt" – jelentette ki Répás Zsuzsanna.
Tiboldi László az eljárásban segítséget nyújtó csíkszeredai Demokrácia Központ vezetője jelentette be, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett irodahálózat 105 771 romániai személy honosítási dossziéját állította össze.
MTI
Erdély.ma

Tusványos – Panellbeszélgetés a romániai magyar sajtóról
Hol tart a romániai magyar sajtó? Mekkora hatással van a politikum a médiaorgánumokra, mennyire változtatott a nyomtatott sajtó helyzetén az online média/ újságírás elterjedése, és egyáltalán mi a nyomtatott sajtó a teendője ahhoz, hogy túléljen az egyre jobban terjedő online médiák mellett? Ezekre, és az ezekhez hasonló kérdésekre adtak csütörtökön választ a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban rendezett panelbeszélgetés előadói, név szerint Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője és Fall Sándor, a Krónika volt főszerkesztője.
Az előadáson több alkalommal is elhangzott, hogy a romániai magyar sajtó soha nem volt független, mindig politikai vagy gazdasági nyomás alatt állt. Csinta Samu az előadás kezdetén erre a kijelentésre reagálva elmondta, hogy 1999-ben a Krónika megjelenésével minden megváltozott. Abban az időben a lap főszerkesztőjeként törekedett a függetlenségre, nem akart egyik politikai párt nyomása alá se kerülni, annak ellenére, hogy időnként volt részük különböző kellemetlennek nevezhető „fenyítésben”, viszont sikerült megtartaniuk álláspontjukat, és ezzel együtt függetlenségüket. A beszélgetés során kiderült, hogy míg Magyarországon nagy a polarizáltság a média terén itt Erdélyben, Székelyföldön egy olyan jobb-közép beállítottságú olvasótábor alakult ki, amelynek az igényeit nem könnyű kielégíteni. Nehéz megtalálni a megfelelő utat, amely nem tölti el előítéletekkel az olvasót.
Az is igaz, hogy amennyiben a sajtó nem foglal állást a napi politikai történések mellett, nem közli le a fontos közéleti, cirkusszal telített eseményeket, amely jobb esetben mindkét fél véleményének egymással való szembeállítását jelenti, akkor unalmassá válik. Mindezek ellenére nagyon fontos egy szigorú és egészséges távolságtartás.
Erdélyben 20-23 éve nem volt egy komoly olvasó-feltérképezés, hangzott el az előadásban. Az olvasóról kialakult kép torz, elavult, így az újságírók saját elképzelésük, belátásuk szerint írják a cikkeket (néha kilóra), anélkül, hogy pontosan tudnák, hogy mire kíváncsi az olvasó, mit várna el az illető sajtóorgánumtól. A legtöbb újságíró fiatal és tapasztalatlan. Ugyanakkor érdekes jelenségként említhető meg a szakmában való elcsúszás. Sokszor az tapasztalható, hogy egy napilapnak vagy éppen egy online médiumnak 20-25 éves főszerkesztője van, amely nem egy egészséges jelenség. Nagyon korán eljön a szakmában való kiégés ideje, ugyanakkor 3-4 év alatt egy újságíró nem tesz szert akkora tapasztalatra, amely feljogosíthatná egy főszerkesztői pozíció elvállalására.
Ami pedig az anyagi biztonságukat elleti, Erdélyben egy-két napilap képes normális körülmények között fenntartani magát, a többi pedig „túlélő üzemmódba" helyezte magát. Az olvasói tábor pedig nem képes annyi jövedelmet termelni egy lapnak, amely biztosítani tudja a megélhetést. A különböző pályázati pénzek csak éhenhalásra elegendőek, az alapítványi pénzek pedig csak a periférikus költségeket fedezik. Aki pedig nem tudja ezt a kevés pénzt megfelelően kezelni, felhasználni az meghal. Letiporják azok, akik mögött áll egy biztos háttér, amely általában nem mentes a politikától. Viszont a pártok is csak azokat támogatják, akik őket is segítik, támogatják, amikor eljön az ideje.
Arra is kitértek az előadók, hogy lassan de biztosan az online média megöli a nyomtatott sajtót. Ezzel mindenkinek számolnia kell, úgy a jóknak, mint a gyengébbeknek.
Kulcsfontosságú tényezőkként emelték ki a hosszú távú fennmaradáshoz, a túléléshez a megfelelő olvasói feltérképezést, igényfelmérést, stratégia és üzleti terv kialakítását, illetve a nagyon jó marketingtevékenységet. Ezek nélkül a pályázati illetve az alapítványi pénzek nem használhatók. A kulcsszó minden médium estében a jó és minőségi munka. Ha jól írnak az újságírók egy lapnál, azzal minden korosztályt meg tudnak szólítani. A lényeg az érdekes, színvonalas és hiteles hírközlés, amely a jelen helyzetben megmentheti az erdélyi magyar sajtót az eltűnéstől.
György Erzsébet
Erdély.ma

Băsescu és a magyarok
Kérdezik tőlem ismerőseim, hogy akkor mi legyen, menjünk, s szavazzunk Traian Băsescu tisztségéből felfüggesztett román államelnök mellett, vagy éppen ellene? Mi a jobb nekünk? Mert hogy ez így nem jó, az biztos. Akkor miért kérditek? – kérdezek vissza önkéntelenül, s eltanakodva a jelenlegi romániai politikai állapoton, eléggé megkeseredik a szájam íze.
Mert én bizonyisten úgy vélem, a jelenlegi romániai helyzetet tekintve, Băsescu a mérhető demokrácia megmaradásának egyetlen záloga ebben az országban. Félreértés ne essék, természetesen ő sem angyal, hiszen nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük, a nagypolitika boszorkánykonyhájának katlanjai között megélnek a makulátlan hősök. Nem, nem élnek meg. Ám adott politikai diagnózisunkat figyelve úgy vélem, a szociáldemokraták által elindított kommunista visszarendeződési folyamat egyetlen elrettentője és megakadályozója (tetszik vagy sem) Băsescu, pontosabban a tájainkon még életben maradt demokrácia megtartásának ezen utolsó esélye, melynek a felfüggesztett elnök jelképe lett a nemzetközi közvélemény előtt is. Mert ha ezt is elbaltázzuk, ha engedjük, hogy az elvtársak holmi ködös valutaalapos mítoszokra és nem bizonyított vádakra hivatkozva leváltassák a számukra kellemetlen néppárti elnököt, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Sokan emlékezhetnek itt az átkosra, a vörös terrorra, a sarló és kalapács „aranykorára”, ahol megtermett a Kárpátok Géniusza, az ateizmus, a szeku, csak éppen emberhez méltó lét és szabadság nem termett. Ha azt akarjuk, hogy visszaessünk oda, ahonnan vérrel-könnyel kiverekedtük magunkat 1989 decemberében, ám rajta, le kell váltani Băsescut, búcsút mondani Európának, a schengeni övezetnek, megmaradva a balkáni trend elvtársainak uralmában. Hangsúlyozom ismételten, nem állítom, hogy Băsescu kapitány makulátlan hős, tévedhetetlen bajnok. Viszont a memóriám sem rossz, és világosan emlékszem olyan tetteire, megnyilvánulásaira, melyekhez hasonlót egyetlen román államfő sem tett meg. Hacsak a közelmúlt eseményeire gondolok, jusson csak eszünkbe az a nemzetközi politikai életet megbotránkoztató eset, mikor Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a Bukarestben tartózkodó magas rangú politikusok közül egyes-egyedül Orbán Viktor magyar miniszterelnököt nem volt hajlandó fogadni. Traian Băsescu, aki akkor még nem vált a Szociálliberális Szövetség (USL) szervezte puccs áldozatává, viszont elnöki minőségében fogadta Orbánt, megadva ezzel mind a néppárt elviségének, mind a határon inneni és túli magyaroknak a diplomáciai tiszteletet. És azt sem kéne elfelejteni, hogy Băsescu volt az első román elnök, aki elfogadta az erdélyi magyarok azon igényét, hogy több, párhuzamosan létező magyar érdekképviselet is létrejöjjön Erdélyben.
Nekem még különösen szimpatikus volt az a 2009-ben esett történet, amikor a mesterségesen gerjesztett madárinfluenzás tömeghisztériába Romániát is be akarta kapcsolni a Magyarországon már nagyot aratott gyógyszermaffia, azonban Băsescu hajóskapitányi határozottságával seperc alatt keresztülhúzta számításaikat, sőt még az esetben érintett Egészségügyi Minisztériumban dolgozó politikusokat is méltányosan megbüntette.
Azokon tanakodom, honnan is volt az USL-nek ennyi pénze a kampányra, hiszen nem is kormánypártként indultak, mégis a román választások történetében a legdrágább kampányt hozták össze? Kiknek a pénzéből? Ugyanazon a héten, amikor Ponta nem fogadta Orbán Viktort, miért nyilatkozott a nemzetközi médiában olyanokat, hogy Magyarország élén szívesen látná Mesterházi Attila szocialista politikust, azonban a nyilatkozatokból egyértelműen az is kiviláglott, nem is ismeri igazán a magyarországi politikát. Kik a tanácsadói az anyaországi helyzet megítélésében, mert egyelőre csak az világlott ki, csakis azok lehetnek, akik a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai–Mesterházi négyesfogatot hajtották, hajtják a nagy magyar prérin…
És vannak még kérdéseim, amikre viszont mindenki tudja a választ. Szedette le valaha Băsescu vagy az általa vezetett román kormány bármelyik vezetője megyék magyar zászlaját? Ítéltek-e börtönre korábban egyetlen olyan magyar közalkalmazottat, politikust csak amiatt, mert azok kiálltak a magyar egyházaktól a kommunisták által elsinkófált ingatlanok visszaszerzése mellett?
S hogy stílusosan próbáljam zárni eme eszmefuttatást, még csak annyit, ne feledjük, (vörös) patkányok nélkül kikötőt ér egy hajó, de kapitány nélkül alig.
Szőke Mária, Reggeli Újság
Erdély.ma

Nincs terv a népességfogyás megállítására
Elképzelés van, konkrét terv viszont nincs arra vonatkozóan, hogy miként állítható meg az erdélyi magyarok rohamos fogyatkozása – jelentették ki a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor június 26-i, csütörtök délutáni előadásán.
„Sokkolta a román közvéleményt a tény, miszerint „eltűnt” hárommillió állampolgár, de számunkra az a legfájóbb, hogy az elmúlt húsz évben közel négyszázezerrel csökkent a magyar nemzetiségűek száma is” – mondta el Demeter Szilárd, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács népszámlálási munkacsoportjának tagja, hozzátéve, hogy ebben a nagyvárosi szórványmagyarok asszimilációjának is fontos szerepe volt, Székelyföld viszont kifejezetten jól teljesített. Demeter kitért az országos statisztikai hivatal iszonyatos cirkuszokkal járó lépésére is, amellyel „szétválasztotta” az erdélyi magyarokat, hiszen az űrlapokon külön nemzetiségként jelent meg a magyar és csángó. „A román államigazgatás nem működik túl kiszámíthatóan, de ez a tudatos játék a kormány részéről visszaüthet ott, hogy egy hirtelen gondolattól vezérelve különválasztják még a magyart és a székelyt is, majd jönnek azzal, hogy minek kell negyvenezer székelynek autonómia” – tette hozzá.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az erdélyi magyarság – Székelyföldre koncentrálódva – egyre jobban tömbösödik, viszont egymagában ez még nem fogja visszafordítani az elvándorlási tendenciát. Demeter Szilárd szerint megszűnt a szülőföld iránti szeretet, mivel a rendszer arra kényszeríti a fiatalokat, hogy egy jobb megélhetés reményében külföldre költözzenek. „Nincs jövőkép, egy teljes fordulat kellene. A régió gazdag erőforrásaira összpontosítva és azokat kihasználva rá lehetne venni az embereket, hogy maradjanak, de ehhez a magyarságot képviselő politikai pártok együttműködésére és ténylegesen tenni akarására is szükség van” – összegezte.
Székelyhon.ro

Egységes Székelyföld, de másképp
Gyökeresen más az egységes Székelyföldről alkotott véleménye a székelyföldi politikusoknak. Van, aki a fejlesztésekben, a románsággal való együttműködésben látja ennek megvalósulását, más viszont elhatárolódik a románokkal való kiegyezéstől, mivel ők amúgy is „betelepedtek ide”.
Egyfajta adok-kapok vita alakult ki a 23. Tusványos egyik csütörtök délutáni előadásán, amelyen tulajdonképpen a „békés” témájú egységes Székelyföldről alkotott kép volt a kibeszélés tárgya.
Pesszimista vs. optimista látásmód
„Amikor Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnököt hallgatom, az az érzésem, mintha nem is ugyanazon a Székelyföldön élnénk. Én pesszimista, itthonról elvágyakozó, RMDSZ-t nem szerető emberekkel találkozom” – nyugtázta Sorbán Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki elnöke, a párt volt Hargita megyei tanácselnök-jelöltje, akinek kijelentésére Borboly csak annyit válaszolt, hogy bizonyosan „ezek a személyek szavaztak nemrég önre”.
Tamás SÁndor, a Kovászna megyei önkormányzat elnökét is meghívták a szervezők, de ő nem jött el, ezért – a jelen lévő Nemes Előd, Kovászna megyei néppárti elnök és Portik Vilmos Maros megyei néppárti elnök, moderátor jelenlétében – tulajdonképpen a két említett hargitai elöljáró ütköztette az egységes Székelyföldről és egyébről alkotott nézeteit.
Más-más székelyföldi jövő
Borboly szerint Székelyföld az a terület, ahol támogatni kell azokat az elképzeléseket, amelyek a székelyek megmaradását erősítik. Szerinte Székelyföld jövőjéről hiba lenne úgy beszélni, hogy közben mindenki külön jövőt képzel el.
„Meg kell teremteni azt a székely minimumot, amit mindenki felvállal, amiért mindenki harcol, függetlenül attól, hogy melyik politikai szervezethez, párthoz tartozik. A székely megyék közötti belső kapcsolatokat, például a megyéket összekötő úthálózatot is fejleszteni kell” – vélekedett Borboly.
Más megközelítésben vázolta a székelyekről, illetve azok földjéről alkotott meglátását Sorbán. Szerinte mára megszűnt a székelyek meghatározó történelmi, a keresztény Európát védelmező szerepe, ezért „újra kell álmodni, hogy mi, székelyek mit is akarunk. A válasz erre: tisztességes, becsületes Székelyföldet, ahol a munkának értéke van”.
Párbeszéd a románokkal: igen, nem
A székely identitásra irányuló kérdés kapcsán is más meglátások hangzottak el. Borboly úgy vélte, hogy ahol a többségi nemzettel, a románsággal szemben nincs párbeszédre irányuló akarat, akkor hiába minden. Marosvásárhelyt említette, ahol úgy látja, hiányzik az ottani magyarság és románság közötti párbeszéd. Sorbán ezt a problémát is másképp látja: ő tételesen kijelentette, hogy nem ért egyet a románokkal való kiegyezéssel, mert a „románok betelepedtek ide. Hargita és Kovászna megyében pedig úgy kell politizálni, hogy arra büszkék legyenek a székelyek. Ha ez megvalósul, látni fogják ezt a marosvásárhelyiek is és majd ők is büszkék lesznek székely mivoltukra”.
Kérdőre vont RMDSZ
A közös székely megye témaköre is felmerült, amiről Borboly azt mondta, hogy ezt a kérdést sokan túl egyszerűen kezelik. „Beszélni kell egy közös székely megyéről, de azt nem szabad összekeverni a fejlesztési régiókkal” – húzta alá.
Sorbán a továbbiakban a románság „történelmi feladatáról” beszélt, azaz belakni a székelyek földjét. „Kampányom során rájöttem, hogy a székelyeket már irritálja az autonómia szó. A székelyeknek meg kell érteniük, hogy megmaradásuk záloga az autonómia, és amennyiben kimondják, hogy autonómiát akarnak, nincs az a román hatalom, amely ebben megakadályozhatná őket” – húzta alá Sorbán.
Borboly ezzel szemben úgy látja, hogy Bukarestben kell beleszólni a törvényhozásba, mert ha nem „vagyunk ott és a román pártok valamin összevesznek, akkor mi szívunk”.
Sorbán Attila profi pártnak nevezte az RMDSZ-t, amelyet ugyanakkor amiatt vont kérdőre, hogy két évtized alatt negyedével csökkent a romániai magyarság számaránya.
„Úgy látom, politikusi nézetkülönbség van köztünk. Ha csak mi fogytunk volna, az anyaországi magyarság, vagy a romániai románság viszont nem, akkor tényleg le kellene váltani az RMDSZ-t, de nem ez történt. Ezért a demográfiai mutatók miatt nem érzem hibásnak magam” – reagált a népártti vezető kijelentésére az RMDSZ-es elöljáró.
Az előadás végén még szó esett a székely termékekről is. „Természetesen” abban is másképp vélekedett a két politikus.
Székelyhon.ro